ERDÉLY 2015 HÁROMSZÉKI FEJLESZTÉSI KONFERENCIA SEPSISZENTGYÖRGY, DECEMBER 10. A KONFERENCIA ÖSSZEGZİJE ÉS ÁTIRATAI

ERDÉLY 2015 HÁROMSZÉKI FEJLESZTÉSI KONFERENCIA SEPSISZENTGYÖRGY, 2010. DECEMBER 10. A KONFERENCIA ÖSSZEGZİJE ÉS ÁTIRATAI

1

TARTALOMJEGYZÉK

ÖSSZEGZİ ELEMZÉS

4

KÖSZÖNET

7

ÁLTALÁNOS BEMUTATÓ

8

ELVI FELVEZETİ

10

A KONFERENCIA ELİADÓI

12

KÖSZÖNTİ BESZÉDEK

13

BAGOLY MIKLÓS KÖSZÖNTİJE KLÁRIK LÁSZLÓ KÖSZÖNTİJE HAJDÚ GÁBOR BESZÉDE

13 13 15

PLENÁRIS ELİADÁSOK

17

KORODI ATTILA: MERRE AZ ARRA HÁROMSZÉKEN? KLÁRIK LÁSZLÓ: KI? MIÉRT? HOGYAN? MILYEN IRÁNYBA? KERESZTÉLY IRMA: A ROMÁNIAI MAGYAR KÖZOKTATÁS KIHÍVÁSAI VAJDA LAJOS: KLASZTEREK HÁROMSZÉKEN, A GAZDASÁGI FEJLİDÉSBEN, A FEJLESZTÉSBEN SZAKÁTS ISTVÁN: A KULTÚRA TÁRSADALMI HOZADÉKA

17 23 26 31 34

SZEKCIÓ 1: VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉS ÉS TURIZMUS

40

SEER LÁSZLÓ: A HAZAI ONLINE MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓ BOSZORKÁNYKONYHÁJA FARKAS LEVENTE: ÚJRA KELL KEZDENI MINDENT?

40 44

2

SZABÓ TIBOR: TURISZTIKAI KLASZTEREK SZÉKELYFÖLDÖN HOZZÁSZÓLÁSOK

45 48

SZEKCIÓ 2: OKTATÁS-SZAKKÉPZÉS-FELNİTTKÉPZÉS SZEREPE A FEJLESZTÉSBEN

55

KELEMEN TIBOR: A TUDÁS ÉRVÉNYESSÉGE NAPJAINK TÁRSADALMÁBAN VERES EMİKE: PEDAGÓGUS ÉS DIÁK. KIÉ A FELELİSSÉG? BOTOS ERIKA: PEDAGÓGUSKÉPZÉS HÁROMSZÉKEN

55 59 61

SZEKCIÓ 3: TÉRSÉGFEJLESZTÉS, CIVIL PARTNERSÉG

66

BAGOLY MIKLÓS: KLASZTEREK – A GAZDASÁGFEJLESZTÉS ALAPJAI (KOVÁSZNA MEGYEI FAIPARI KLASZTER)

SOMODI ZOLTÁN: AZ INFORMÁCIÓS TECHNOLÓGIA SZEREPE A TÉRSÉGFEJLESZTÉSBEN

66 67

SAJTÓVISSZHANG

74

ERDÉLY 2015 - HÁROMSZÉKI FEJLESZTÉSI KONFERENCIA ERDÉLY 2015 FEJLESZTÉSI KONFERENCIA: MEGÉRZÉS HELYETT TAPASZTALAT KELL KONFERENCIA A FEJLESZTÉSRİL — FERENCZ CSABA FEJLESZTÉS ÉS INFORMÁCIÓÁRAMLÁS KONFERENCIASOROZAT ERDÉLY FEJLESZTÉSÉRİL RAJTOLT AZ ERDÉLY 2015 KONFERENCIASOROZAT

80 81 82 83 84 85

3

ÖSSZEGZİ ELEMZÉS A Székelyföld-koncepcióban Háromszék mintegy kistestvérként szerepel egy erısebb Hargita megye mellett. Ha valaki Google-ben keres a Kovászna, Covasna, Háromszék kulcsszavakra, Wikipedia találatot, Kovászna város honlapját olvashatja az elsı találatok között. Hálátlan a megye helyzete, hiszen egyik fürdıvárosának neve azonos a megyéjével, és az internetes reklámjellegő építkezés a kisvárosnak mindeddig jobban sikerült, vagyis a találatokban is jobban szerepel. Pozitív eredmény, hogy a megyei tanács honlapja megújult, felhasználóbarát, érzıdik rajta a tudatos és rendszeres kommunikáció. Hogy miért Google-találattal és Wikipedia oldallal kezdjük ezt az összegzıt? Mert az információkeresésben ezek a szabad hozzáféréső források a meghatározók 2009-ben, és 2010-ben is. A térség helyzetére és fejlıdésére kitérve, bár Románia kormányzásában egy évre megszőnt a romániai magyar kisebbségi érdekképviselet, a megye mégis jelentıs forrásokat tudott bevonni a térség fejlesztésére, igaz az összegek zöme infrastrukturális fejlesztésre fordítódott, ami a Klárik László által említett napi egy millió eurót fel is emészti. Háromszék, vagy tágabb és közigazgatási értelemben Kovászna megye Sespsiszentgyörgycentrikus. Bár a székeknek saját „fıvárosuk van”, ezek lakosságszám, kulturális és gazdasági intézmények, szervezetek szempontjából sokkal kisebbek, mint a megyeszékhely. Sepsiszentgyörgynek azonban szembe kell néznie azzal a sajátos esettel is, hogy mindössze harminc kilométerre fekszik egy igazi romániai nagyvárostól, amelynek bizonyos szempontból vonzáskörzetébe is tartozik, illetve idınként kertváros, külváros szerepét veszi fel. Középtáv Kovászna megye nem rendelkezik középtávú fejlesztési stratégiával, ami a lakosság, a vállalkozók, civil szervezetek és közintézmények számára egyfajta irányt, víziót szabna meg a jövıre (mondjuk 2015-re) vonatkozóan. A fejlesztési stratégia kérdése ennél árnyaltabb azonban, hiszen azok a térségek, települések lakossága és szervezetei, amelyek rendelkeznek is fejlesztési stratégiával, nem érzik ennek fontosságát, és emiatt ez egy egyszerő dokumentummá minısül

4

vissza, amelynek nincs reális hatása a térség fejlıdésére. Hiányzik az összehangolt stratégiai gondolkodás kultúrája. Ettıl függetlenül a PONT úgy látja, egy nyilvános elıkészítı konzultációra, megfelelı szakmai háttérelemzésre épülı stratégiára szüksége van a megyének, mi több, ezt adott ágazatokon belül megfogalmazott operatív tervek egészíthetik ki, amelyek már gyakorlati síkon fordítják le a célkitőzéseket, és konkrét fejlesztési projektek formáját öltik. Ezt követıen a már említett napi egy millió euró bejövı összeget tovább lehet növelni, mi több, olyan fejlesztési célokra is fordítani lehet, amely éppen azt teszi lehetıvé, hogy a most befolyó, fıként infrastrukturális beruházásokra érkezı alapok révén létrejött eredmények gazdasági-társadalmi szempontból megfelelıen használhatók legyenek (például ha befejezıdik a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda út modernizálása, akkor jelentısen lerövidül az utazás, szállítás ideje az észak-déli irányon, valamint Hargita megye (Csíkszék) is megközelíthetıbbé válik, megnıhet a személyszállítás, teherszállítás intenzitása, több lehetıség nyílik vállalkozók számára partnerkeresésre, munkavállalók számára megfelelı munkahely megtalálására. 2015 2015 szempontjából talán a legfontosabb kihívás az, hogy tisztán, mérhetıen megfogalmazódjon, hogyan is kellene kinézzen a térség abban a pillanatban. Ha a „mit akarunk elérni” kérdés tiszta, akkor a „hogyan érjük el” kérdés már módszertanilag, partnerek együttmőködésére építve megvalósítható. És az ehhez szükséges források jelentıs része pályázati, vissza nem térítendı támogatási vonalon bevonható. Taktika Korodi Attila megállapítása, miszerint Háromszéknek Észak és Dél fele is közelítenie kell, a PONT véleménye szerint valós és helytálló. Korodi szerint Háromszéknek gazdaságilag keresnie kell a kapcsolatot Brassóval, hiszen ezáltal a vállalkozások nyereségessége és kitekintése, a munkanélküliség kérdése sokkal könnyebben orvosolható. Társadalmi szempontból viszont Háromszék egyértelmően inkább Észak, vagyis Hargita megye irányában kötıdik, múlt, hagyományok, kultúra, nyelviség, etnikai vonalak mentén. Korodi következtetése egyértelmővé teszi a helyzetet: „társadalmilag, strukturálisan, hosszú távú fejlesztés szempontjából a legalapvetıbb érdeke a régiónak az, hogy része legyen egy székelyföldi sajátos berendezkedésnek, amely egyénivé teheti Romániában, egyénivé teheti Közép-Európában.” Ugyancsak Korodi Attila megállapításából kiindulva a térség erısségként könyvelheti el a belterjességet a hagyományápolás, helyi értékek megırzésében, de ez a tényezı egy globalizálódó társadalomban éppen a fejlıdés fı akadályozója lehet. A térségnek be kell engednie a világot, és jobban ki kell tekintenie a világra, hiszen van mit megmutatnia. Mondhatni, „glokalizálódnia” kell.

5

Megjelenés A térség, a megye marketingje szintén kulcsfontosságú kérdés, és a PONT véleménye szerint ugyanazt a stratégiai gondolkodást kell követnie, mint az általános fejlesztési stratégia. Azonban hatékony marketingstratégiát építeni, és ezt követıen megfelelı kommunikációs csatornákon alkalmazni is nem lehet megfelelıen, csak ha általában véve a fejlesztésekrıl tiszta képet alkotnak a helyiek. A fejlesztési elképzelések, a stratégia és a vízió maguk adnak választ arra, hogy mit érdemes és lehet reklámozni, népszerősíteni a megyérıl, a használható eszközök megválasztását pedig az ilyen területes szakértık adhatják meg, ık viszont csak a módszert, biztosíthatják, a népszerősítés tárgyát kevésbé. Eredményösszegzés A szekciókban elhangzott elıadások, konkrét esetpéldák mind hatékonyan szolgálhatják az integrált fejlesztést. A kulcskérdés ezek esetében is abban rejlik, hogy miként lehet mindezeket a kezdeményezéseket, a már létezı eredményeket összekötni úgy, hogy ezek egymást erısítsék. A Háromszéki fejlesztési konferencia csak egy adódó teret biztosított a jó kezdeményezések bemutatására, azonban ennél sokkal több létezik, és az eredmények, de a problémák tudatosítása is akkor marad meg, ha ez írott formában, lehetıleg nyilvános helyen (az internet kiváló eszköz erre) összegzıdik, és bárkinek megvan a lehetısége, hogy ehhez hozzáfőzzön adatokat, információkat és véleményeket. Lehetıleg fenntarthatóan... A fenntartható fejlıdés minden eddigi gondolaton túlmutat. Visszatérve Korodi Attila víziójára: „Beszélhetünk fenntartható szállításról, arról, hogy a mai beruházások mennyire tudják hosszútávon szolgálni azt a mobilitást, ami szükséges ebben a térségben. A természeti erıforrások megırzése és ennek a menedzsmentje, tudunk-e úgy természeti erıforrást felhasználni Háromszéken, Székelyföldön, hogy ne veszélyeztessük, akár 20 év múlva azokat az új, akkor megszületendı vállalkozásokat, amelyek ugyancsak valamiért, valamilyen arányban ezeket a nyersanyagokat szeretnék használni”. A fenntartható fejlıdés szemléletének alkalmazása a térség, megye egyik közeljövıbeli legfontosabb kihívása: mind a vezetıknek, mind a közszférában, privát szektorban és civil közegben tevékenykedıknek el kell sajátítaniuk, alkalmazniuk kell ezt a szemléletet, és tanulva ezekbıl kell közösen felállítsanak egy hosszútávú víziót a térségnek. A településeknek, a székeknek, Háromszéknek, Kovászna megyének. És ezáltal hozzájárulnak egy szélesebb körő vízióhoz is, Székelyföldrıl. És Erdélyrıl.

6

KÖSZÖNET A PONT Csoport köszönettel tartozik mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az Erdély 2015 fejlesztési konferencia, mint Erdély fejlesztésének kérdéseivel foglalkozó fórum jobb lábbal induljon. Az Erdély 2015 Háromszéki fejlesztési konferencia mind szakmai körökben, mind a médiában szerves érdeklıdést váltott ki, ami bizonyítja, hogy a térség szakmai körei, de a közvélemény is be kíván kapcsolódni szőkebb és tágabb környezet fejlıdésének alakításába. Köszönettel tartozunk Kovászna Megye Tanácsának a szervezésben nyújtott szakmai és operatív segítségért. Köszönettel tartozunk Tamás Sándornak, Kovászna megye tanácselnökének, aki fontos és hasznos visszacsatolást nyújtott az érintendı témakörök, valamint a bevonandó helyi szakértık kérdésében. Köszönettel tartozunk az ASIMCOV-nak, amely nemcsak helyszínt biztosított a Háromszéki fejlesztési konferenciának, hanem szakmailag is bekapcsolódott olyan projektmodellek bemutatásával, amelyek értékes know-howként szolgálnak késıbbi fejlesztések megtervezésében. Köszönettel tartozunk a Transindexnek, a Krónikának, a Székely Hírmondónak és a Sepsi Rádiónak. Ezeknek a médiaorgánumoknak köszönhetıen tudtuk a konferenciának, illetve az itt elhangzott véleményeknek, következtetéseknek megfelelı nyilvánosságot biztosítani. Köszönjük a Sikeres Székelyföld kezdeményezıinek, hogy szárnyuk alá vették a rendezvényt. Reméljük, hozzájárultunk Székelyföld hosszú távú fejlesztésének formálásához.

A PONT Csoport

7

ÁLTALÁNOS BEMUTATÓ A Pályázatok.ro-t mőködtetı PONT fejlesztési konferenciasorozatot indít Erdélyben 2009 decemberétıl. A konferenciasorozat célja megteremteni egy olyan formális keretet, amelyen belül erdélyi gondolkodók, véleményformálók és döntéshozók egy közös fórumon tehetnek megoldási javaslatokat Erdély fejlesztési problémáira, kihívásaira, kérdéseire vonatkozóan. A konferencia elsı állomására Sepsiszentgyörgyön került sor december 10-én, 9 órai kezdettel a Vállalkozói Inkubátorházban, Háromszéki fejlesztési konferencia címen. A konferencia védnöke Kovászna Megye Tanácsa és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, partnerei Hargita Megye Tanácsa, a Háromszéki Fejlesztési és Kutatási Központ valamint az ASIMCOV Vállalkozásfejlesztési Központ. A konferencia, struktúráját tekintve, két részre oszlik. Az elsı részben kerül sor a plenárisra, amelyen öt neves szakember közelíti meg Háromszék, Kovászna megye fejlıdési prioritásait különbözı szempontok alapján, különös tekintettel a prioritások turisztikai vonatkozásaira. Ennek értelmében az elıadók beszélni fognak Kovászna megye és a Székelyföld fejlesztésérıl gazdasági szempontok alapján, a képzett humán erıforrás szempontjából, a kultúra fontosságáról, mint megtartó és mozgató erı egy térségben, az információs társadalom hatásairól, az együttmőködési lehetıségekrıl, a régiók újraértékelésérıl, illetve a létezık jobb kihasználásról, valamint Kovászna megye jövıképérıl 2015-ig. A plenárist egy rövid állófogadás követi, majd az érdeklıdık három szekcióban folytatják a szakmai munkát. A szekciók lényege, hogy szakképzett témafelvetık segítségével a háromszéki fejlesztési irányvonalak sarkalatos pontjait járják körbe az érintettek, illetve egy-egy megfogalmazott problémára vagy hiányra választ, megoldást találjanak. A gyakorlati munkára, témakörüket tekintve, a következı három szekcióban kerül sor: 1. Vállalkozásfejlesztés és turizmus Ez a szekcióülés a fejlesztés gazdasági szempontjaival kíván foglalkozni. Régóta köztudott tény, hogy egy országot, egy térséget a kis– és középvállalkozások tartanak el és fenn, mind munkahely teremtés, mind pedig a befizetett adók szempontjából. Ennek ellenére, kevés térség van, ahol tudatos gazdaságélénkítı programok léteznek, még az Európai Uniós támogatások szintjén sem érezhetı egy jól kidolgozott, gazdaságpolitikára alapuló finanszírozási rendszer. A turisztikai fejlıdésre való felkészülés gyermekcipıben jár ugyan, ám annál komolyabb elıkészülések érezhetık ezen a vidéken annak érdekében, hogy egy turizmus alapú gazdasági fellendülés induljon be. Így ez a szekció lehetıséget teremt, hogy ebben a témakörben érintett szakemberek, 8

vállalkozók, turizmussal foglalkozók, elemzık és véleménnyel bírók megfogalmazzák azokat a konkrét javaslatokat, amelyek mentén Kovászna megye gazdasági megélénkülése megvalósulhat. 2. Oktatás-szakképzés-felnıttképzés szerepe a fejlesztésben Semmilyen rendszer nem mőködik jól felkészült szakemberek nélkül. Nincs olyan fejlesztés, amit ne emberek valósítanának meg, ám alul vagy nem megfelelıen képzett emberek nem tudnak hatékony fejlesztési folyamatokat elindítani vagy véghezvinni. Ennek a szekciónak az a célja, hogy a legnagyobb befektetésrıl beszéljünk, a humán erıforrásba való befektetésrıl, amely hosszú távon a legbiztosabb hasznot hozza bármely térségnek. A szekcióülést olyan szakemberek témafelvetıi indítják el, akik alternatív oktatással, szakképzéssel, felnıttképzéssel foglalkoznak, akiknek számos tapasztalatuk van a humán erıforrás fejlesztésben a kiskorúak oktatásától kezdve egészen a felnıttek tanításáig. 3. Térségfejlesztés, civil partnerség Az Európai Unió Regionális Politikájának alapelve, a régiók közti fejlıdésbeli különbségek csökkentése, a mindenkori társadalom három szektorának a fejlesztésén keresztül kell megvalósuljon. Ez okból kifolyólag a fejlesztési politika egyaránt támogatja a civil szférát, a magán szférát és a közszférát. A partnerség szerepe talán legerısebben a közszféra esetében érzıdik. Az új fejlesztési rendszerben az önkormányzat szerepe bıvül, alapfunkciójának megmarad a közigazgatás, de olyan funkciókat is fel kell vállalnia, amelyek eddig nem szerepeltek és amelyekhez elengedhetetlen a másik két szektorral való együttmőködés. Új funkciónak számít a helyi gazdaság szervezése és koordinálása, a harmadik gazdaság kiépítése és az integrált településfejlesztés koordinálása. Jelen szekció célja megszólaltatni azokat a szakembereket, akik regionális-, térségfejlesztésben érdekeltek, illetve keretet teremteni önkormányzati képviselıknek, civil aktivistáknak, hogy a potenciális együttmőködés alapjait lefektessék. A konferenciára a www.erdelykonferencia.ro oldalon lehet jelentkezni, ugyanitt megtalálhatók az elıadók és elıadásaik rövid bemutatója. A plenárison felszólaló elıadókhoz szintén ezen a honlapon intézhet kérdést, a beérkezett kérdéseket összesítjük és az elıadók a plenáris keretén belül válaszolnak rájuk. A szekciók témáihoz a hozzászólási igényét kérem, jelezze a jelentkezési lapján, illetve hozzászólását tegye meg élıben az adott szekcióban. A részvétel ingyenes. KÖZÖS GONDOLKODÁSRA HÍVJUK ÖNT. KÉRJÜK, HOZZÁSZÓLÁSÁVAL, VÉLEMÉNYÉVEL, KÉRDÉSÉVEL, JELENLÉTÉVEL JÁRULJON HOZZÁ HÁROMSZÉK FEJLİDÉSÉHEZ!

9

ELVI FELVEZETİ A Háromszéki fejlesztési konferencia az Erdély 2015 fejlesztési konferenciasorozat elsı állomása. A konferenciasorozat célja megteremteni egy olyan formális keretet, amelyen belül erdélyi gondolkodók, véleményformálók és döntéshozók egy közös fórumon tehetnek megoldási javaslatokat Erdély fejlesztési problémáira, kihívásaira, kérdéseire vonatkozóan. A romániai magyar társadalomnak régóta húzódó problémája, hogy miként határozza meg saját fejlesztési irányvonalait úgy, hogy a többségtıl ne zárkózzon el, ugyanakkor a kisebbségi jellegébıl fakadó specifikumokat se veszítse el. Románia 2007-es Európai Uniós csatlakozásával ezek a kérdések még sürgetıbbé váltak, hiszen alig 2 éve hozzáférés adódott egy olyan pénzforráshoz, amely elméletileg csak jó és jól megalapozott ötletekre, elképzelésekre vár és máris jelentıs összegő pénzt biztosít ezek megvalósítására. Nyilván, a gyakorlat rendszerint eltér az elmélettıl, és különösen igaz ez, ha pénzrıl van szó. Három év tapasztalata azonban annyit elmond, hogy a jól átgondolt fejlesztési ötletek szinte mindig támogatásra találnak. Fejlesztésrıl azonban nemcsak elvi síkon, hanem gyakorlati példák révén, egy adott térség földrajzi, társadalmi, illetve a gazdaság ágazatainak kontextusába helyezve érdemes beszélni. Ebben a folyamatban egyaránt fontos szerepet kapnak az önkormányzatok, a vállalkozók, a civil kezdeményezık, a gondolkodók, véleményformálók, politikusok, szakemberek, mindazok, akiknek véleményük van és kérdéseket tesznek fel. Mondhatni, munkamegosztás elve uralkodik: mindenki azt teheti a folyamatban, amihez a legjobban ért. Konferenciasorozatunk mottója, hogy pályázni nem cél, hanem eszköz. A PONT csapata a Pályázatok.ro portál révén nyolc éve biztosít rendszeres, megbízható informálást a romániai vállalkozások, közintézmények és civil szervezetek számára. 2009 végén nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy jóformán minden fejlesztési területen adottak a forrásbevonási lehetıségek, a siker kulcsa abban rejlik, hogy mennyire valós igényt azonosító, életképes, fenntartható projektek fogalmazódnak meg, mennyire épülnek partnerségre, ahol szükséges, és milyen erejő intézményi szervezeti háttér valósítja meg ezeket. Elsı állomásunk Székelyföld, ezen belül Háromszék. Bár a fejlesztési kérdések egyaránt érvényesek Erdély egész területére és lakosságára, mégis fontos megtalálni mindenhol azokat a sajátosságokat, amelyre fejlesztés alapozható. Az utóbbi hónapokban elkezdtek körvonalazódni bizonyos, saját kezdeményezéső fejlesztési tengelyek Erdélyen belül is, a hivatalos fejlesztési régiók mellett, vagy éppenséggel dacára azoknak. Székelyföld egyike ezeknek a markáns kezdeményezéseknek, ahol az érintett megyék, települések összefogása révén már beindult egy rendezvénysorozat, Sikeres Székelyföld néven és amely egyenként járja körbe ennek a térségnek a fejlesztési prioritásait. Jelen konferencia hasonló céllal szervezıdik, nem ágazati, hanem földrajzi 10

megkülönböztetéssel élve, így az Erdélyi célállomások közül Székelyfölddel kezdünk, ezen belül Kovászna megyével, hiszen ennek a térségnek ugyanúgy megvannak a maga sajátságos különbözıségei, ahogyan Hargita megyének, melyeket jövı év elején kívánunk hasonló módon megközelíteni. • • • • • • •

Észak vagy dél: Háromszék Hargita megyével vagy Brassó megyével kellene inkább gazdasági partnerséget keressen? Háromszék-márka: melyek azok az alapadottságok, komparatív elınyök, melyek leginkább használhatók Háromszék fejlesztésében? Ár a bál: mi termelhetı és értékesíthetı Háromszéken és Háromszékbıl? Tourist in Háromszék: miért jó Háromszékre jönni? Lehet-e a helybéli is turista? Hány margarétás a turista igényszintje? Kultúrgazda: Miben szolgálhatja a kultúra a háromszéki gazdaságot? Nem-a-papír-teszi-az-embert: Milyen humán erıforrásra van szüksége Háromszéknek? 2010 versus 2015: Melyek a sürgıs, operatív, 12 hónap alatt megvalósítandó célok, feladatok?

Az elıbbi felsorolás csak irányadó tematizálásként szolgál. Ezekkel a kérdésekkel Kovászna megyének, Háromszéknek, az itt élı embereknek szembe kell nézniük, választ kell találniuk annak érdekében, hogy ez a térség rálépjen a jóléti társadalom felé vezetı útra. A válaszokat pedig a lehetı leghamarabb konkrét fejlesztési projektekre kell lefordítsák annak érdekében, hogy a cél valóssá, idıben bemérhetıvé váljon és az ehhez szükséges források szervezhetıek legyenek. Ezúton közös gondolkodásra hívjuk Önt is. Kérjük, kapcsolódjon be ebbe a folyamatba, kérdezzen és véleményezzen, mert csak így valósulhat meg ennek a térségnek a fejlıdése.

11

A KONFERENCIA ELİADÓI Bagoly Miklós Botos Erika Farkas Levente Kelemen Tibor Keresztély Irma Klárik László Korodi Attila Seer László Somodi Zoltán Szabó Tibor Szakáts István Vajda Lajos Veres Emıke

elnök, ASIMCOV - Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége igazgató, Kovászna Megye Pedagógusháza alapító, www.marketingiskola.ro osztályvezetı, Kovászna Megyei Munkaügyi Hivatal fıtanfelügyelı, Kovászna Megyei Tanfelügyelıség megyemenedzser, Kovászna Megye Tanácsa képviselı, volt környezetvédelmi minister, Románia Parlamentje marketingmenedzser, www.transindex.ro cégvezetı, volt informatikai államtitkár, Matrix Business Consulting elnök, Háromszéki Panziók Egyesülete elnök, AltArt Alapítvány ügyvezetı igazgató, ASIMCOV - Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége igazgató, Joannes Kájoni Közigazgatási Iskolaközpont

12

KÖSZÖNTİ BESZÉDEK Bagoly Miklós köszöntıje Azt, hogy így szőkebb körben összeülünk, és arról beszélünk, hogy hogyan fejlesszük, hogyan fogjuk fejleszteni régiónkat, azt a választások eredményétıl függetlenül kell megtegyük. Teljes erıbedobással kell koncentrálni, hogy ezt a szőkebb régiót lehetıleg minél inkább politikamentesen fejlesszük, ha pedig ezt nem lehet elkerülni, akkor azt a befolyást a mi érdekünkben tudjuk kihasználni. – mondta Bagoly Miklós köszöntı beszédében. Elmondása szerint, az ıt megelızı köszöntıben (Farkas András felkonferáló szavai, Miért Erdély 2015?) elhangzottakhoz még annyit tenne hozzá, hogy 2015 egyben egy elnöki mandátum része is és reméli, hogy sikeresen tudjuk majd ezt nyugtázni. Az ASIMCOV egy érdekképviseleti szervezet. Az évek során felelısségteljesen tett azért is, hogy a vállalkozásfejlesztési tevékenységet felvállalva aktívan részt vegyen a térség gazdasági fejlesztésében. Hamarosan megrendezésre kerül egy újabb közgyőlésük, ahol átgondolásra és átszervezésre kerül sor: elsıdleges szerepet kell kapjon a gazdasági fejlesztési feladat, amit vállaltak. Az Inkubátorház, ami egy rég megálmodott létesítményük - ezelıtt 3 évvel készült el - a szövetség székhelye. Továbbiakban úgy szeretnék, ha ez az épület és a körülötte levı terület (különbözı létesítményekkel) Kovászna megye számára egy nagyon fontos vállakozásfejlesztı központtá alakulna, és itt a gazdaságfejlesztés kell majd az elsıdleges szempont legyen - összegezte a meghívott. Ezután felolvasásra került Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester levele.

Klárik László köszöntıje Köszönöm szépen, én is nagy tiszteletel és szeretettel köszöntök mindenkit. Parafrazálnám Antal Árpád polgármester úr szavait, hogy kilépjünk a napi mókuskerékbıl. Ezt tartom én nagyon fontosnak, hogy az önkormányzati mindennapi munkán túlmenıen néha lehetıségünk, idınk legyen ahhoz hogy együtt gondolkodjunk, mert így van, az önkormányzati munka napi mókuskereke ugye elkapja az embert és ugye könnyő utat építeni, vizet vezetni. Ilyen szempontból

13

azt mondhatom, hogy jó évet zárt a Háromszéki Megyei Önkormányzat. – kezdte beszédét Klárik László. Kiszámoltuk, hogy ebben az évben minden két naponta 1 millió euró jött be infrastruktúra fejlesztésre. Ebbıl utakat építettünk. A Hídvégtıl Sepsiszentgyörgyre vezetı úton csak foltozás történt, a jövıben úgy néz ki, hogy újabb aszfaltszınyeg fog erre is kerülni. Ilyen mértékő útépítés az utóbbi 20 évben nem volt Háromszéken. Mindezek ellenére ezek könnyő dolgok, csak pénz kell hozzájuk: utat építeni, vizet vezetni, csatornát kiépíteni, hulladéktárolót építeni. De ezek a beruházások még nem garantálják azt, hogy önmagától be is indul egy térségnek a fejlıdése, és egyáltalán nem garantálják azt, hogy a megfelelı irányba indul be a fejlıdése. Ezért fontos, hogy a mindennapi mókuskeréken túlmenıen üljünk le és minél szélesebb körben, minél szélesebb képviseletben tárgyaljuk meg, hogyan látjuk a mi jövınket. Nagyon sok kérdés vetıdik fel a szervezık részérıl, nagyon sok kérdés fogalmazódik meg. Hadd keressünk válaszokat ezekre a kérdésekre. Egy kicsit vitatkoznék a szervezıkkel. Úgy érzem, hogy vannak olyan témák, amelyeket sokszor túllicitálunk és nagyon sokszor fontosabb dolgokat veszítünk szem elıl. A pályázatok világa nagyon divatos dolog, és bevallom, hogy én személyesen bejártam a barikádnak mindhárom oldalát - mondható, hogy 3 oldalú barikádról beszélünk ebben az esetben. Körülbelül 10 éve élek ebben a világban, úgy mint önkormányzat részérıl pályázó, úgy mint tanácsadó vállalkozó, és úgy mint közhatóság vezetıje - én voltam az elsı vezérigazgatója a közigazgatás fejlesztési irányító hatóságnak-, vagy mint késıbb a köztes kifizetıszervnek vezetıje, a vidékfejlesztési kifizetıügynıkség vezetıje. Tehát megjártam ennek a világnak minden oldalát és úgyis azt mondom, hogy igen, fontos dolog. De helyezzük a megfelelı szintre, megfelelı súlyozást adjunk ennek a világnak. Most mondanék 2 számot: Románia ebben a 7 éves tervezési periódusban kap felkerekítve 30 milliárd eurót az EU részérıl. Ha elosztjuk héttel, évente 4,5 milliárd - amikor Románia éves GDP-je 120 milliárd euró. Tehát az uniós támogatás a GDP 3,75 %-a. Nagyon fontos pénzforrás ez a 3,75 százalék. De mi történik a többi 96.2 százalékkal? Errıl azért beszélgetni kell, ahogy arról is, hogy miként vannak ezek a pénzforrások amellyekkel valóban meg lehet valósítani tartós fejlesztéseket, és hogyan járulnak hozzá ezekhez a tartós fejlesztésekhez. Megfogalmaznék egy kritikát az iránt a kormány iránt, amelynek a harmadik hónapban tagja voltam: nem történt meg egy igazi tervezése ezeknek az alapoknak a felhasználásában. Rendelkeztünk egy országos fejlesztési tervvel, amely egymás mellé helyezte a 7 ágazati operatív programot. Ellenben, az ágazati operatív programok között nem teremtette meg a korelációt. Egy földhözragadt példát mondok: a vidékfejlesztési operatív program szerint 2013-ig Romániában a mezıgazdaság 2-3 millió munkanélkülit fog generálni. A gazdasági ágazati operatív program azt mondja, hogy az epítıipar, az útépítések stb. 1,5 millió munkaerıt kellene felszívjanak. Akkor használjuk fel a humánerıforrás ágazati operatív programot arra, hogy a mezıgazdászból útépítıt képezzünk. De mindegyik operatív program gyakorlatilag saját területén belül akarta 14

megtalálni a válaszokat. Maradok a mezıgazdaságnál, amely azt mondja, hogy a földmővesbıl faluturisztikai panzióvezetıt fogunk képezni. Románia úgy képzeli, hogy 7 éven belül 1,5 millió faluturisztikai panziója lesz. Eljutok egy másik olyan dologhoz, amirıl úgy érzem, hogy néha igen nagy hagsúlyt fektetünk és talán más húzóbb ágazatoknak nem szentelünk figyelmet. A turizmus rosszul mőködik. Jelen pillanatban Románia GDP-jének 1%-át produkálja, ahonnan nagy növekedés lehetıségek vannak, ám Franciaországban, amely világszinten a leghúzóbb turisztikai ország, a GDP 5%-át valósítja meg a turizmus, tehát valószínőleg addig lehet a turizmussal emelkedni. Hol a többi 95%? – zárta beszédét Klárik László.

Hajdú Gábor beszéde Érdekfeszítınek és ugyanakkor nagyon izgalmasnak tartottam a konferencia címét. 2015 Székelyföld vagy 2015 Erdély? Ez volt az elsı kérdés bennem, hogy miért Erdély, mikor mostanában leginkább Székelyföldrıl beszélünk. Mindenféleképpen érdekes a téma, mert ez a konferencia is jele annak, hogy az emberek elkezdenek elıre tervezni, találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a jövörıl kezdünk el beszélni ahelyett, hogy a jelen pillanati konjunkturális lehetıségekrıl és megoldásokról beszélnénk mint például a jelen helyzet: a kormányzati kérdés. – hangsúlyozta beszédében Hajdú Gábor. Izgalmas, mikor azt halljuk, hogy Erdély 2015 vagy például 2012 doomsday, ha eljön a világvége - ez most mozikban futó film. Megnyugtató számomra, hogy a rendezık egy pozitív jövörıl szeretnének beszélni, és elıre terveznek. Mi is a hosszútávú tervezés hívei, a stratégiában való gondolkodás hívei vagyunk. Hisszük, hogy mindaz amit most teszünk, meghatározza a jövınket. A szervezık együttgondolkodásra szólítottak fel a kiáltványban, ez megjelent az interneten is. Örömmel teszek eleget a kérésnek mert meggyızıdésem, hogy a különbözı szakterületeken tevékenykedı szervezeteket, intézményeket, hatóságokat, döntéshozókat összehangolva lehetünk eredményesek. Véleményem szerint a szekciók megnevezései, témaválasztásai errıl szólnak: az együttmőködésrıl és a korelált fejlesztésrıl. Vállalkozásfejlesztés, turizmus idıszerő témák, mert Székelyföld egyik kitörési pontja az idegenforgalmi vállalkozások fejlesztése lenne. Ésszerően kell ezt kihasználni. Mint ahogy Klárik László is mondta, fel kell mérnünk azt is, hogy ez csak egy bizonyos pontig tud minket elıre vinni a fejlıdés útján, lásd Franciaország példáját. Az oktatás, szakképzés és felnıttképzés szintén nagyon fontos terület, és idıszerő téma ez is, mert egy gazdasági szempontból hátrányban levı régióban kisebbségi sorshelyzetben élı közösség legnagyobb tıkéje a tudás. A térségfejlesztés, civilpartnerség szekciónak a munkálatait a fejlesztésben érdekelt szervezetek együttmőködési lehetıségeiben látom - folytatta az elıadó. 15

Egy megjegyzést szeretnék tenni arra, amire Farkas András is utalt. A konferencia címe Erdélyi kitekintést sugall, az általános leírás ellenben háromszéki lehetıségekrıl, háromszéki lehetıségek fejlesztésérıl szól. Ezt egyrészt leszőkíteném, másrészt kitágítanám, és azt mondanám hogy a kettı közötti hasznos felület, térség amiben gondolkoznunk kell, az Székelyföld. Számomra nem kérdés az, hogy Háromszéknek, Kovászna megyének az esetleges dilemmájára mi a válasz: a Brassó megyével vagy Hargita megyével való együttmőködés. És nem kérdés akkor, hogy az elmúlt másfél évet magunk után hagyva, a 2008-as önkormányzati választások óta ennyi idı elteltével mennyi programot, együttgondolkodást indítottunk el Kovászna megye vezetıjével együtt, amikor azt mondtuk - és ez volt az egésznek az alapja -, hogy létre kell hozzunk közös intézményrendszereket. Ez a lehetıség most is megvan. Szükség van arra, hogy megfogalmazzuk a tudatunkban élı Székelyföldet és a legendák földjébıl a beteljesedések földjét hozzuk létre, mégpedig viszonylag rövid idı alatt, mert a történelem viszontagságai miatt sok a behoznivaló. És a 2015 viszonylag közel van. Ezen a szők határidın belül a peremvidékbıl fejlett régiót kell varázsolnunk, ha azt akarjuk, hogy gyerekeink itt keressék majd a boldogságot, magyarként keressék majd a boldogságot. Ha tudjuk, hogy hova akarunk érni eddig az idıpontig, meg vagyok gyızıdve arról, hogy el is fogunk jutni. Mert ahol lehetıség van és emberek terveznek, ott haladás lesz. Így nem fog bekövetkezni a filmben megjelölt doomsday. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, én hiszek benne, hogy mindez csak rajtunk múlik. Sok sikert a sorozathoz! - zárta beszédét Hajdú Gábor.

16

PLENÁRIS ELİADÁSOK Farkas András hozzáfőzi, hogy a Pont Csoport el fog gondolkodni azon, hogy egy Erdély 2060 jövı találkozó is elinduljon, és elmondja, hogy mi nagyon hátrányban vagyunk még a középtavú tervezésben is, nemhogy olyan koncepción gondokozzunk, amely 2030 vagy 2040–re határozná meg, hogy mi ez a térség vagy milyen víziót kellene kövessünk. Elsıként Korodi Attila tartja meg elıadását, aki Hargita megyei parlamenti képviselı, volt környezetvédelmi és fenntartható fejlıdésminiszter Romániában.

Korodi Attila: Merre az arra Háromszéken? Korodi Attila elmondta, az elıadás címén sokat gondolkodott - Merre az arra Háromszéken? -, mert „sokszor az “arra”-t tudjuk, csak azt nem tudjuk, hogy éppen összességében, tartalmában mennyire komoly és mennyire kitartó és fenntartható” és, hogy a “merre”–t kiemelje, a szervezık által az elıadók véleményeibıl összeállított kis kivonatot lapozgatva talált egy gondolatot Farkas Leventé-tıl, aki szerint 2009-es év mutatta meg, hogy sokunkat az ország lendülete húzta magával és nem a tudatos vállalkozásvezetés eredményének köszönhetıek a sikerek. Ha a vállalkozásvezetéstıl eltekintünk és a térségfejlesztésben gondolkodunk, akkor ugyancsak meg lehet ismételni azt a gondolatot, hogy 2009 megmutatta azt, hogy talán ez a térség és fejlıdése automatikus módon történik, és nem mindig a tudatos építkezés mentén. Errıl szól a “merre az arra”, az “arrát” sokszor nyomják, mőködik, mert egy nagy rendszerben élünk, a “merre”, ami viszont bennünket azonosít, sokszor nem elég tiszta, és errıl ad táppontokat a következı néhány percben. Sokszor, a Bukarestben élı személy nem hiszi azt, hogy Önöknek, háromszékieknek meg tudná mondani azt, hogy mi a helyes út, azt Önök jobban tudják. A politikus viszont úgy gondolja, létezik olyan környezet, amelyben úgy, ahogy ı tud segíteni, az emberek is tudnak segíteni saját maguknak, hogy megtalálják, ténylegesen mit jelent fejlıdni Háromszéken és, hogy melyik a helyes irány. Kell tisztázni néhány alapvetı kérdést, hogy mire támaszkodhatunk ebben az elemzésben, hogy hol tálalható Háromszék, és hol tálalható a Háromszékbe belefoglalható rengeteg sajátossága, földrajzi legfıképpen, de azontúl akár helyzetként is arról, hogy mit jelent a gazdaság, mit jelentenek a helyi adottságok. Már a köszöntıben is a konferenciaszervezık által felvetett néhány vitapontra tekintve - Észak vagy Dél, Háromszék márkája, stb. -, érzıdik az, hogy érdemes tisztázni, elemezni, hogy Háromszéknek hol van a helye. Egyértelmő, hogy Háromszék nem a

17

mostani Kovászna megye, itt nem Kovászna megyérıl beszélünk, hanem Háromszékrıl, mert a kettı között valamiféle finom különbség van, Kovászna megyébe és Hargita megyébe születtünk bele, mint fiatalok, viszont itt nagyon sokan vannak a teremben akik még a háromszéki vagy a régi 68-as magyar tartományban vagy akár még azelıtt is éltek.- folytatta Korodi Attila. Tehát nagyon változatos a közigazgatási egységek szempontjából, ami viszont nem változik az a hagyományos térség, amelyben általában ajánlott gondolkodni bármilyen fejlesztésrıl beszéljünk is. Azért általában, mert lehetnek kivételek, viszont azt mondják a fejlesztéseknél, hogy van bennük mindig valami sajátos, és azokat ha fel lehet erısíteni, akkor azokból az erısségekbıl olyan pozitív hatásra számíthatunk, amellyel meg lehet élni egy térségben és tovább lehet fejlıdni. Korodi elmondta, Háromszék Székelyföld része, Hargita megyétıl, Csíkszéktıl délre, Brassótól északra tálalható, és ezáltal rengeteg minden elmondható, de akár beszélhetünk arról is, hogy van egy nagyon erıs válaszfal, amellyel a moldvai régiótól elválasztódik és ezek a Kárpátok. Ez meghatározta itt a berendezkedést és van valamiféleképpen nyitás nyugat felé, a szászvidéknek is megtalálhatóak gyökerei. Úgy véli, azért fontos, hogy Háromszék hol tálalható, mert nem hisz abban, hogy valamiféleképpen meg lehetne fogalmazni egy egyértelmő helyzetképet, hogy mi a jó, de választ ad a kérdésre, hogy Észak vagy Dél, hogy az egyéni embert nézzük, az egyént, mint egy fogyasztói társadalomban levı embert, aki azt gondolja, hogy a legkönnyebb és legegyszerőbb vonzáskör az Brassó. Nem azért, mert Brassóban történik, hanem azért mert Brassó a legerısebb munkahelyteremtı piac. Ha társadalmilag nézzük és ha hosszútávon gondolkodunk akkor úgy gondolja, hogy a vonzáskör az Észak, a vonzáskör az Székelyföld, mert ez különbözik attól amit a brassói nagygazdasági tégely - a beırlı tégely meg tud határozni. Ha ugyanazokká válunk, mint a brassóiak, akkor 20 év múlva nem lesznek olyan sajátos jellegzetességek ebben a régióban. Akár 30 év múlva, 40 év múlva még inkább, amelybıl felhasználjuk, ténylegesen nem csak az általános jólétet, hanem a társadalmi fejlıdést is lehessen biztosítani. Az egyéneknek a legegyszerőbb, ha Brassóhoz hasonlítunk. Társadalmilag, strukturálisan, hosszú távú fejlesztés szempontjából a legalapvetıbb érdeke a régiónak az, hogy része legyen egy székelyföldi sajátos berendezkedésnek, amely egyénivé teheti Romániában, egyénivé teheti Közép-Európában. Kik lakják a térséget? Úgy véli, érdemes ezzel foglalkozni, hiszen ennek különbözı vonzatai vannak: demográfiai vonzatai, lehetne elemezni népesség szempontjából, hogy nemzetiségileg magyarok, románok és más nemzetiségőek lakják, lehet elemezni azt, hogy ki milyen iskolát végzett, hogy milyen rétegek vannak többségben ebben a régióban, hogy hol élnek, többnyire vidéki vagy városi berendezkedésben-e. Székelyföldön ennek a sajátos régiónak a jellemzıje az, hogy van egy nagyon erıs vidéki háló, az emberek kötıdnek vidékhez, és ebbıl kifolyólag folyamatosan másképp érzékelnek országos társadalmi fejlıdéseket, akár egy nagy városi agglomerációhoz kötıdı megyékben, régiókban. Úgy gondolja, hogy Székelyföldnél érdemes beszélni arról, hogy milyen szaktudással rendelkezik az itteni ember, mert ez a szaktudás meghatározza azt is, hogy milyen képességei vannak a mindennapokban 18

felülkerekedni, továbblépni és folyamatosan fejlıdni. Kik lakják? Egyértelmő, többségben magyarok lakják, a magyarság keretén belül foglalkoznak azzal a jelzıvel, ami vita tárgyát képezi, hogy ez mit is jelent, székelyek lakták ezt a vidéket, ez többet jelent, mint egy magyar, mert úgy gondolja, hogy térségfejlesztés szempontjából olyan plusz sajátosságokat hoz magával, amelykre támaszkodni lehet. De ugyanitt élnek románok is, és ez nagyon fontos, ez a régió nem csak belterjes, hanem kifele a megyehatárokat érinti, és tud fejlıdni, kilépni, és az itt megtermelt plusz értékeket tovább tudja vinni, ezeket mind figyelembe kell venni. Többnyire kérdéseket látnak vagy kijelentéseket, de nem egyértelmőséget Háromszékre. İ nem merte megfogalmazni Háromszékre vonatkozó egyértelmőségeket, azokat a hallgatóságra bízza, hisz azért fogalmazunk meg kérdéseket, hogy valamiféleképpen tereljük a beszélgetést abba az irányba, amely az elıadó meglátása szerint hasznos lehet, a mai napnak vagy az intézményvezetık, térségi véleményformálók, döntéshozók szempontjából a következı idıszaknak a történéseiben. Mire támaszkodhatunk egy fejlesztési stratégia megfogalmazásánál? A kivonatból idézve, amit továbbított a szervezıknek is, egy térség fejlesztésében a legnehezebb és legösszetettebb kérdéskör egy közösség számára a megérzések és a szakmai tudás összecsapása, annak érdekében, hogy az adott közösség hasznos döntéseket tudjon hozni. Sokszor a fejlıdésért felelıs közéleti döntéshozókat, a jelenlegi döntéshozatali mechanizmusokat leginkább a megérzések vezérlik, de kezdıdnek a kivételek megsokasodni. Van egy jó történet Székelyföldön, amelynek Háromszék is része – idézi fel. A jelenlévık közt látja a történet megálmodóját, és a napi feladatvégzı koordinátorát is, ez a Székelyföld stratégia és a Székelyföld konferenciasorozat, amely arra hivatott, hogy valamiféleképpen elmozdítsa az itteni fejlesztési stratégiát a megérzések szintjérıl a megalapozott szakmai tudásra támaszkodó fejlesztési stratégiák szintjére. Nagyon sok mindenhez értünk, és általában nagyon sok mindent megérzésbıl naponta elvégzünk, legyen az mezıgazdaság, legyen az kis vagy nagy turisztika, legyen az kereskedelem, kisipar, bánya, vagy legyen akár település-, vagy megyevezetés. Nagyon ritkán van hajlandóságunk energiát fordítani rá és erıforrást teremteni ahhoz, hogy megnézzük, a szakemberek arról, amirıl mi úgy gondoljuk, hogy a helyes út, hogyan vélekednek. Hiányoznak az egyszerő, száraz tartalmak, Székelyföldrıl, Háromszékrıl, amelyek közgazdaságtanilag megfogalmazva egyértelmővé tennék az utat, amelyet választani kell. A hangsúly azon van, hogy a mai romániai menedzserek zöme ugyancsak úgymond megérzések szintjén dolgozik. Van viszont egy kis rétege a menedzsereknek, akik tovább tudtak lépni és akik másképp gondolkodnak - ez a banki ágazatra jellemzı. Említi egy évfolyamtársát az egyetemrıl, aki a közgazdaságtan egzakt részét választotta, vagyis nagyon komoly valószínőség számításokat alkalmazva forgatókönyvet állít fel akár egy cég, akár egy bank, akár egy régió fejlıdésének a lehetıségeirıl, figyelembe véve a gazdasági mutatókat. Van egy olyan része a társadalomnak, a térségfejlesztésnek, van olyan része a vállalkozásfejlesztésnek, van olyan része a régiófejlesztésnek, amely pontos adatokra kell támaszkodjon és ezek tükrében kell meghozni a 19

helyes döntést. Azt állítja, ha fejlesztési stratégiáról beszélünk, akkor nézzük meg, hogy kik azok, akik ezt a térséget létrehozták, alkotják, tehát az emberek, és mire képes a humán erıforrás. Azok a vállalkozások, amelyek itt mőködnek, mit tudnak felmutatni, mekkora hozzáadott értéket tudnak a térségbe hozni, és mi az a tényleges kiruházkodási pont, ahol meg tudják teremteni azt a plusz jövedelmet, amivel nemcsak a vállalkozásnak szőkebb környezete fejlıdik. Ugyancsak erre a térségre nagyon fontos megfogalmazni azt, hogy milyen erıforrásokat tudnak felhasználni, legyen az nyersanyag, egy innováció, egy kutatás, egy elırelépés. Erısségeink, gyengeségeink Sokszor érdemes leülni és töprengeni ezeken az erısségeken és gyengeségeken. Úgy gondolja, hogy Székelyföldön az, ami bennünket erısít az egyben gyengít is, ami bennünket gyengít is, az erısít is, és ezt nem egy hangzatos szólamnak véli, hanem egy valóságnak. Székelyföld belterjes berendezkedése az egyféleképpen erısség, mert folyamatosan tudja tartani azt a kulturális értékrendes, társadalmi struktúrát, amely nagyon sok évszázadon keresztül bennünket, mint térség, meghatározott és fenntartott, de ugyanakkor lehet gyengeség, mert abban a pillanatban, amikor ez a társadalom a globalizációnak kisebb vagy nagyobb fokú meghatározására ki kellene lépjen, máshonnan kellene, hogy megteremtse azokat a jövedelmeket, amellyel a térség fejlıdni tud. De sok mindenrıl ugyanezt el lehet mondani, lehetnek a földrajzi adottságok adott pillanatban erısségek vagy gyengeségek. A nagyon zord földrajzi környezet, az idıjárás egyféleképpen erısség tud lenni, ha megnézzük, hogy ezt hogyan lehetne turisztikában akár sajátosan kihasználni. A régióra jellemzı mezıgazdasági tevékenység megszervezésében ugyancsak lehet gyengeség, ha a mezıgazdaságot tekintve egy teljesen általános, máshol is meg található mezıgazdaságnak szeretnék szentelni ezt a térséget. Az itteni földrajzi és idıjárási adottságok lehetnek gyengeségek, ha megnézzük azt, hogy több energiát kell használni egy megtermelt termék érdekében, gyártási folyamatai - csak a főtésrıl beszéljünk-, pedig az csak egy kis része, de lehet erısség is, ha figyelembe vesszük, hogy a földrajzi adottság miatt olyan nyersanyagok állnak rendelkezésünkre, amelyek máshol nem igazán találhatóak meg. Ez nagyon fontos, mert befolyásolja azt, hogy meglehet-e fogalmazni azokat a legfontosabb területeket, amelyekre támaszkodni lehet egy gazdasági fejlesztési szintig. Engedjük meg viszont a leegyszerősített változathoz képest ami a az itteni fejlesztési politikáknak az alapjait képezi, hozzon egy sokkal tartalmasabbat, amely bár általános definíció, de saját meglátása szerint is és ezt már többször jelezte, hogy egyre több gondolkodó csapat ebben a témában kezd el gondolkodni - a fejlesztésrıl beszélünk Székelyföldön, hogy fenntarthatóság szempontjából megfogalmazva fenntartható fejlıdést tudjunk a régiónkban megteremteni. Mirıl szól a fenntarthatóság? Az, hogy az egyén, aki akár néhány évtized múlva lesz életképes, akkor is jólétben tudjon élni, vagy bárki aki megszületik késıbb, utódunk, 20

leszármazattunk, annak is tudjuk garantálni a mai cselekedeteinkkel a jólétet, a megélhetést, a kiszámíthatóságot. Ennek nagyon sok részeleme van, a nemzetközi irodalomban vannak ilyen kritériumok amiket figyelembe vesznek, ha fenntartható fejlıdésrıl beszélgetünk. Ezeket szeretné felsorolni, konkrétan nem szeretne rávilágítani, hogy milyen helyzetben vagyunk most, mert azt mindannyian érezzük. Kivéve egyet, amelyrıl keveset beszélünk Székelyföldön. Fenntartható fogyasztás és termelés. Mit fogyasztunk és miért? Mit termelünk és miért? Beszélhetünk fenntartható szállításról, arról, hogy a mai beruházások mennyire tudják hosszútávon szolgálni azt a mobilitást, ami szükséges ebben a térségben. A természeti erıforrások megırzése és ennek a menedzsmentje, tudunk-e úgy természeti erıforrást felhasználni Háromszéken, Székelyföldön, hogy ne veszélyeztessük, akár 20 év múlva, azokat az új, akkor megszületendı vállalkozásokat, amelyek ugyancsak valamiért, valamilyen arányban ezeket a nyersanyagokat szeretnék használni. Közegészségügy. Van-e olyan életerıs társadalmi népesség itt Háromszéken, amely képes hosszú távon életerısen bekapcsolódni a társadalmi fejlıdésbe, és garantálni annak a ritmusát? Szociális háló, demográfiai mutatók, nagyon sok elemzés született arról, hogy milyen tendenciák érezhetıek itt. Akár a generációk szempontjából, akár nemzetiségi arányok alakulását tekintve van-e olyan biztos rendszerük Székelyföldön, van-e biztos rendszer itt Háromszéken, amely garantálja azt a minimális létet, amivel az egyént, mivel abban a pillanatban ennek a jelenlegi társberendezkedésnek a sérültje, képes a társadalomban egy olyan rendszerben benntartani, ahol lehetısége van továbblépni, teszi fel a kérdést az elıadó. Oktatás, átképzés a konferencia témái közt is megtalálható. Az a kérdés merül fel, hogy rendszerünk elég alapos, elıremutató-e, vagy a konzervatívan megszokott dolgokat akarja továbblépni. Például Csíkszeredában a Székely Károly iskolacsoportban 3 évvel ezelıtt indult nyomdász osztály. Csíkszereda városában van néhány nyomda, amely nem csak könyvet, hanem az ipari termelésben is tud nyomdai ipari termékeket szolgáltatni, és azok a nyomdák, amelyek eddig mőködtek, rájöttek arra, hogy az a szakmai tudás, amellyel rendelkeznek – és itt a munkásokra érti-, vagy már kihalt, vagy egyszerően elment a városból, ezért úgy döntöttek, hogy kellene egy oktatási intézmény keretén belül szakoktatást létrehozni. Létre is jött 3 évvel ezelıtt és örültek is ennek a vállalkozók. Ez év ıszén az oktatási miniszteri döntése alapján, az az osztály, amely nyomdászokat kellett volna kihozzon a 3-ik év végén, hirtelen átalakult mosógép és más légkondicionáló gépet szerelı osztállyá, mert Bukarestben nem értették meg, hogy ez mirıl szól. Kellett politikai ráhatás, hogy tovább vigye azt a küldetést amire hivatott volt, és sikerült visszaterelni jó irányba. Saját bevallása szerint, azért hozta fel ezt a témát, mert vannak olyan egyedi kis esetek a szakoktatás területén is, amelyek arra hivatottak, hogy ténylegesen szolgálják ennek a térségnek a tudatos fejlıdését, mert van rá igény. Nem utolsó sorban, folyamatos innovációról kell beszélnünk - meglátása szerint Székelyföldön nem történik jelen pillanatban más, mint valamiféleképpen a Magyarországon megtalálható újításokat próbáljuk esetleg felhasználni arra, hogy továbblépjünk, de a sajátos, a mi érdekeinknek megfelelı újítások, amelyek eladhatóvá válnak és értéket teremtenek, nem 21

kerülnek napvilágra ebben a térségben. Tudunk-e újítani úgy, hogy ezáltal nemcsak sajátosak, hanem még erısebbek leszünk az újításon keresztül? Finanszírozzunk-e kutatásokat Székelyföldön, Háromszéken? Költünk-e arra, hogy segítsük a vállalkozókat kutatási pályázatokban részt venni? Költünk-e arra, hogy oktatási intézményeket kapcsoljanak össze vállalkozókkal, hogy ebbıl a kapcsolatból kutatások szülessenek és komoly szakmai tapasztalatok, itt a helyszínen? A tudás, a hozzárendelt szakmai tapasztalat is egyértelmő, hogy miért kell jelen legyen. Visszatérve az elıadás elején mondottakra, arra, hogy mi többnyire a megérzéseinkre alapoztunk nagyon sok idın keresztül, Korodi úgy véli, ez egy téves út és errıl le kéne térni, a megérzéseknek valamiféle intuitív hangulati léte csak ott kell legyen, mert ettıl az, ami lehet egy egyedi háromszéki tervezés. A megérzések azok, amelyek inkább szakmai tudásra alapozva, de rizikót vállalva, akár egy kutatást, egy innovációt be tudnak hozni a térségbe. Vannak, akik mernek vállalkozni egy nagyon érdekes témakörben, mert van egy megérzésük, de amennyiben csak megérzés szintjén maradnak, akkor nem tudnak fejlıdni. Ezért kell szakmai tudás és kell helyi, begyökerezett, a helyi sajátosságokhoz hozzárendelt kapcsolat. A megérzésre támaszkodjunk, de ne túlozzuk el, mert az nem tesz mást mint, - ahogy Farkas Levente fogalmazott a felvezetıkben ugyanazon a szinten maradunk, amelyet 2009-ben észrevettünk, amikor bennünket az ország lendülete sodort (megj. vállalkozások szempontjából), és nem a saját eredményességünknek és tudatosságunknak köszönhetıen haladtunk. Az elıadó utolsó képe újra a „merre az arra Háromszéken”: Mi tudjuk azt, hogy merre az arra, csak alapozzunk arra, ami a térségben, mint erıforrás lehetıség rejlik, felmerül, és létezik. Hogyha erre alapozunk, akkor biztos találunk olyan sajátos kitörési pontokat, amivel egyedi lett Háromszék Székelyföldön belül, ezzel erısítve Székelyföldet, és ebbıl az egyediségbıl lehet egy olyan gazdasági erı, ami hosszútávon a fenntarthatóság szintjére tudja emelni ezt a régiót és tud jólétet biztosítani nemcsak nekünk, hanem a következı generációnak is – tette hozzá. Azt, hogy mennyire fontos a helyi tudás és a helyi tapasztalat, egy másik idézettel zárta, ezzel is kiemelve azt, miért nem vállalkozott arra, hogy megmutassa nekünk a konkrét utakat, a válasz egyszerő: vannak itt mások, akik jobban látják a helyi sajátosságokat. Itt van például Vajda Lajos, akinek a bemutató kivonatában a következı szerepelt: „a térségben legalább 6 olyan gazdasági terület van, amelyeken jól mőködı klasztereket lehet létrehozni: faipar, élelmiszeripar, turisztika, zöldenergia, turisztikai gazdálkodás, építıipar.” Nem tudja, hogy igaza van-e vagy sem, de egy biztos, hogy ı, aki vállalkozásfejlesztéssel foglalkozik, itteni tapasztalata van, megérzése, és szaktudása, és ilyen helyi erıforrásokra támaszkodhat a térség. Korodi azt kívánja, hogy útmutató elıadása legyen a konferencia egyik támpontja és reméli, hogy eleget tudott tenni a kihívásnak. Nem a mai nap, hanem ez a folyamatos - Székelyföldrıl, Háromszékrıl szóló – döntéshozatal legyen egyre tudatosabb és egyre felkészültebb.

22

Farkas András: Nagyon szépem köszönöm Korodi Attilának elıadását. Én valóban úgy gondolom, én személyesen úgy érzem, hogy kaptunk egy keretet. Most igazából az a következı lépés, hogy a keretbe próbáljunk elhelyezni gyakorlati, valós megoldásokat, és próbáljuk megválaszolni azt, itt helyben, hogy ezt a keretet hogyan tudjuk feltölteni. A többi elıadás is errıl szólna, nagyrészt a Tamás Sándor és ez esetben most már a Klárik László által átvett stafétának a felvezetıjében az szerepel, hogy 2009 a tervezés éve volt, viszont elkezdıdtek a gyakorlati projektek. Keresztély Irmánál szintén azt olvasom, hogy léteznek stratégiák, elemzések, koncepciók, de a konkrétum terén nem tettünk eleget, és, hogy tıle egy-két választ kapunk arra, hogy a konkrét szinten mit lehet megvalósítani. Amint Korodi Attila is kitért rá, Vajda Lajos teljesen gyakorlati aspektusból fogja megközelíteni. Egy projekt mintát fog bemutatni, ami él és mőködik, és ennek kapcsán fog reflektálni arról. Hogy még mit lehetne tenni vállalkozói szinten, illetıleg Háromszékbıl kiesı területrıl, úgymond kintrıl importálva hívtuk meg Szakáts Istvánt, aki egy olyan kolozsvári kezdeményezés, a kolozsvári Ecsetgyárnak a kezdeményezıje – ami, nem tudom láttak-e róla képet - de egy lerobbant ipari épületet alakított át egy többemeletes kultúr-központtá, ahol több, mint húsz civil szervezet mőködik közre. Nem normatív úton tartják el magukat, hanem pályázatokból. Ez egy teljesen másfajta példája annak, hogy hogyan lehet kultúrát is értékesíteni, illetıleg milyen szerepe lehet a kultúrának a gazdaságban, de a társadalom fejlıdésében is, ami szintén a térség fejlıdése szempontjából nagyon fontos.

Klárik László: Ki? Miért? Hogyan? Milyen irányba? Reggeliben próbáltam néhány pontot összeszedni és inkább provokálni akarom a hallgatóságot. Én amúgy is kérdezı ember vagyok és tartom azt is, hogy jó kérdéseket feltenni talán többet jelent, mint jó feleleteteket adni. Tehát: fejlesztés: ki, miért, hogyan, milyen irányba, merre az arra, mi is a fejlesztés, szükség van-e rá. – hangsúlyozta Klárik László. Eléggé sokat hangoztatjuk a minimális állam versus beavatkozó állam koncepciókat és többségünkben nagyon szimpatikus a minimális állam berendezkedés, fıleg kisebbségként Romániában nagyon szimpatikus ez a felfogás. Az állam hadd ne avatkozzon be, hadd hagyja a gazdasági szereplıket, hadd hagyja az önkormányzatokat, hadd hagyja a civil szférát, hogy oldják meg azokat a problémákat, amiket helyi szinten meg kell oldani, a szubszidiaritás elvét felhasználva meg kell oldani. Más részrıl azt is érzékeljük, nagyon elevenen érzékeljük ezekben a pillanatokban,

23

és nem a politikai válságra gondolok, hanem inkább a pénzügyi krízisre, a gazdasági krízisre, amit megélünk, hogy néha nagyon-nagyon súlyosan, erıszakosan be kell avatkozni a folyamatokba. Klárik úgy véli, évek óta folyamatosan összeülnek, beszélgetnek, és ez nagyon örvendetes dolog, mivel ez alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy Székelyföld és ezen belül Erdély elvárja és szüksége van a változtatásra, a fejlıdésre. A fejlesztés, mint fogalom a következıképpen fogalmazható meg: a fejlesztés egy különös beavatkozás a gazdasági és társadalmi folyamatokba, mikor ezen folyamatok spontán evolúciója nem a megfelelı irányba mutat, nem a kívánatos dinamikával történik. Persze ezzel a meghatározással is mindig gondok vannak, mert kinek van joga megmondani azt, hogy mi az irány, mi a dinamika, mi a helyes út, kinek szabad döntéseket hoznia. A döntéseket semmiképp nem szabad megérzés útján meghozni, fontos jól megalapozott adattal/adatokkal alátámasztani. Természetesen fontos a megérzés is, de nem szabad csupán erre alapozni. Kinek is van joga döntést hozni? Szerinte a politika formálóknak mindenképp, állami igazgatás, helyi közigazgatás, de nem csak hatalmi politika szintjén, hanem szakpolitika és közpolitika szintjén is. Ez a konferencia is önmagában egy véleményformáló találkozó. Egy kis mérető beavatkozás történik még ennek a konferenciának a szintjén is. Vannak még a civil szervezetek, az iskola, az egyház, a média (a legfontosabb véleményformáló, a legnagyobb hatalom). Egy példa a Brassó vagy Hargita megye kérdésre: gyakran úgy fogalmazzák meg a háromszékiek a Brassó közelségére vonatkozó kérdést, hogy szembeállítják a gazdasági politikát a nemzetpolitikával. Egyrészt természetesen szeretnének Brassó gazdasági fejlıdésébıl hasznot húzni, de úgy, hogy ennek a káros hatásai minél inkább kiküszöbölhetıek legyenek. El kellene kerülni például a telekvásárokat. És hogy jön ide a média szerepe? Meséli, találkozott egy üzletemberrel, akinek Rákoson van jól mőködı beruházása, és nagyon meg van vele elégedve. Azonban mindig kérdik az illetıtıl kollegái, hogy mer Háromszékre jönni vállalkozni. Valószínő, hogy ebben a kérdésben a médiának van a legnagyobb szerepe, mivel valótlan képet fest a háromszéki emberrıl, egy barátságtalan képet formál a megyérıl. Egy másik fontos kérdés, ha már tudjuk, hogy igenis be kell avatkozni, hogy milyen mérető beavatkozásra van szükség? Csak egy korrekcióra, vagy gyökeres beavatkozásra? Ahogy ezt Korodi Attila is említette, anélkül, hogy komoly adatokra tudnánk támaszkodni, nehéz erre válaszolni. Nehéz olyan stratégiát létrehozni, amelyik folyamatokra tudna támaszkodni, nem pedig egy merevített, pillanatnyi helyzetképre. Ez azért is van, mert azok az összesítések, amelyek éves adatokat tartalmaznának, azok a statisztikai hivatal adatait tartalmazzák. Nagyon sokszor a statisztikai adatok hamis képet nyújtanak a dolgok állásáról, és ezeket még ki kell egészíteni reprezentatív adatokkal. Ilyen szervezett reprezentatív adatgyőjtés azonban nem létezik, csupán éves tanulmányok esetében történik. Egy példa: Románia mezıgazdasági gépesítése a statisztikai adatok tükrében sokkal jobb, mint az Uniós átlag. Ez valószínőleg így van, csak ez a statisztikai adat azt nem tudja kimutatni, 24

hogy ennek legnagyobb része már fizikailag elavult, valamint a legtöbbet nem is megfelelıen hasznosítanak belılük. Tehát ilyen reprezentatív adatokkal kellene a meglevı statisztikai adatokat kiegészíteni, és ezeket folyamatosan győjteni, hogy tényleg egy valós képet kapjunk a végére. Ez azért is fontos, hogy évek múltán tudjuk leellenırizni, hogy jó fele haladunk-e, ezt a célt tőztük-e ki magunknak, jó mértékő és hatásos volt-e a beavatkozás. Olyan intézményeket kellene létrehozni, amelyek ezeket az adatokat is tudják mérni, például a fejlesztési intézet. Egy másik probléma a fejlesztésekkel kapcsolatban, hogy ezek a Unió szintjén megfogalmazott produktumok, amelyek mellé még egy komoly költségvetés van rendelve, valamint vannak az országos szintő szakpolitikák, amelyek mellé szintén nagyon komoly költségvetések vannak rendelve. Ezek a politikák az Unió, illetve a román statisztikai adatokon alapszanak és európai, valamint romániai folyamatokat vesznek figyelembe. A döntéshozatal is a demokrácia elven alapul, vagyis, a többség dönt, a többség érdekeit veszi figyelembe. Ez általában jó is, kivéve, ha egy olyan térség mutatóit vesszük alapul, amelynek a mutatói nagyon eltérnek az átlagértéktıl, amire ezek a szakpolitikák támaszkodnak. Tehát, ha Háromszék mutatói eltérnek az Uniós átlagtól, akkor az Uniós szakpolitikák valószínő nem megfelelıek Háromszék számára. És ez igaz a román szakpolitikára is. Ilyenkor keressük a kitörési pontot és azokat a korrekciós lehetıségeket, amelyekkel valahogy próbáljuk kijátszadozni, a megadott határok között, hogy mégis jól menjen nekünk. Például, próbálunk önrendelkezni. Természetesen, az önkormányzatok által megfogalmazott szakpolitikák alá vannak rendelve az Uniós, és ezen belül az országos szakpolitikáknak. Erre vonatkozóan mondta el, hogy nemrég megjelent egy javaslat a helyi tanácsban, hogy a helyi adókat és illetékeket csökkentsék egy igen jelentıs mértékben. Azonban ezt nem teszi lehetıvé a helyi pénzügyi törvény, amelyik kimondja, hogy van egy országos szinten megszabott érték, amelyhez viszonyítva meg van engedve egy + vagy – ingadozás, amit persze be is kell tartani. Így a helyi szakpolitikának ennyi a törvény által megadott mozgástere. Ezek alapján mennyi lehetıségünk van helyi gazdaságpolitikát, agrárpolitikát, oktatáspolitikát, szociálispolitikát, stb. megfogalmazni? A válasz egyszerő: mindenhol vannak lehetıségek, de ezek korlátozva vannak, jól meghatározott határvonalak között mozognak. Mennyi pénzt tudunk ezek mellé rendelni? Jelen pillanatban a Kovászna megyei önkormányzatok saját bevételei, statisztikai adatok alapján, 3040%-ot képeznek a költségvetésbıl, a többit költségvetés-kiegészítésbıl kapják. Tehát ennyi az önrendelkezése Kovászna megyének, mert ilyenek az országos pénzügyi politikák. Az adók, illetékek legnagyobb része az állami költségvetésbe folyik be, és onnan kerül újraelosztásra. Ahhoz, hogy Székelyföldet ki lehessen mozdítani ebbıl a helyzetbıl, ahhoz hogy fejleszteni lehessen, nagyon-nagyon ki kellene mozdítani ebbıl a helyzetbıl. Decentralizációval is, de legfıképpen autonómiát kellene teremteni, ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk azt, amit akarunk. Másrészt, mivel a helyi politikai formának igencsak meghatározott eszközei vannak, hogy beleszóljanak, így a véleményformálóknak megnı a szerepük a fejlesztésekben. Egy másik szép megfogalmazása a fejlesztésnek: a fejlesztés egy olyan folyamat, amely során a közösség tagjai megnövelik saját, személyes és intézményes erıforrás mozgósító- és 25

kezelı képességeiket annak érdekében, hogy fenntartható és igazságosan megosztható, törekvéseikkel megegyezı, növekedési eredményt érjenek el az életminıségük javulása érdekében. Nagyon sok múlik azon, hogy itt helyi szinten, egyénenként ki mit tesz, és mennyire tudatos, öntudatos résztvevıje a társadalmának. Mindezek tükrében azt javasolta, hogy ki kellene szélesíteni a helyi hatásköreinket, sokkal magasabb fokú decentralizációra lenne szükségünk, jó lenne, ha autonómiát, teljes körő önrendelkezést tudnánk magunknak létrehozni, megnövelni Székelyföld súlyát mind az Uniós, mind a romániai döntéshozatalban: Ahhoz, hogy olyan döntések szülessenek, amik a mi érdekeinket, a mi specifikumainkat is figyelembe veszik, ott kell lennünk a döntéshozatalban. Meg kell növeljük az erıforrás-növelı mozgósító képességeinket, mint sikeres uniós pályázatokon való részvétel, humánerıforrás teremtés, intézmény teremtés, stb. Meg kell növelni a civil szféra szerepét: amit nem tud megoldani a politikai hatalom, azt próbájuk megoldani a civil szféra szintjén. A felszólalás végén Korodi Attilához intézett néhány szót az újításokra, eladható újításokra vonatkozóan. Ezt összefüggésbe hozta identitásunk megırzésével. Egy adattal támasztotta alá (relatív adat): 2007-ben Kovászna megyében a kulturális tevékenységre fordított összeg (a teljes költségvetésbıl) országos szinten a harmadik volt. Hozzátette, hogy olyan városokat elızött meg, mint Bukarest, ami a fıváros, és Szeben, ami Európa Kulturális Fıvárosa volt. Ebbıl is látszik, mennyire fontos a háromszékieknek a kultúra támogatása, a gyökerek ápolása. Folyik egy ilyen elnemzettelenítı, kultúrákat összevonó folyamat, amely sokszor nem tetszik (lassan mindegy, hogy Európa melyik városában vásárolom meg a márkákat vagy éppen hol kapcsolom be a televíziót). Nem tetszik azért sem, mert sokszor olcsó, könnyen emészthetı kultúrával találjuk szembe magunkat. Szinte az is biztos, hogy hiába próbáljuk szembeállítani ezekkel a folyamatokkal a hagyományırzést. Ha nem vagyunk arra képesek, hogy olyan innovatívan viselkedjünk, olyan termékeket állítsunk elı, amelyek a mi gyökereinkbıl nıttek ki, de szembe állíthatóak a globalizáció „termékeivel”, eladhatóak, akkor el fogjuk veszíteni a gyökereinket - foglalta össze.

Keresztély Irma: A romániai magyar közoktatás kihívásai Egy bıvített körbıl kiindulva, gondolva itt elsısorban az anyaországon kívül élı közvetlen szomszédok magyar oktatására, leszőkíti elıadását Románia magyar oktatására és sajátosan Háromszékre. Gyakorlatilag az elızı elıadások igazolták azt, hogy bármirıl beszélhetünk, a gazdaságról, nemzeti fejlesztési tervrıl vagy uniós források leírásáról, mindenhol a háttérben ott kell lennie az oktatásnak, mert ez minden területen nagyon fontos, oktatás nélkül ezeket a területeket nem lehet fejleszteni, képzett emberek utánpótlása nélkül ez ideig-óráig sikerül csak.

26

A romániai magyar oktatásról amellett, hogy a munkaerı piacra az ott elfoglalt pozícióra felkészítı folyamata, el kell mondani azt, hogy egy másik jelentıs funkcióval is bír, éspedig a magyar identitás megırzésére irányul és a család, az egyház mellett a legfontosabb színtere. Elıadása során a következı kérdésekre próbál választ adni: mit jelent a romániai magyar oktatás szempontjából, milyen alapvetı kérdések fogalmazódnak meg, tehát melyek a közoktatás kihívásai, mit akarunk egyáltalán, hogy nézzen ki ez a közoktatás a jövıt illetıen, hova akarunk eljutni a közoktatás átszervezése által, hogyan rajzolódik ki a romániai magyarság jövıképe és vane a magyarságnak jövıképe, mert ebben természetesen az oktatásnak szerves része kell legyen. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ adjunk, figyelembe kell venni és kell ismerni azt, hogy eddig már rengeteg stratégiát dolgoztak ki különbözı szakavatott személyek, intézmények, vannak elemzések, vannak koncepciók e téren, de a konkrétumok terén még nem tettünk eleget, ezt igazolja az, hogy jelen pillanatban jól mőködı programok még nincsenek. Következtetésképpen a kérdésekre egy alapválasz és megállapítás az, hogy ahhoz, hogy a romániai és ezen belül a háromszéki vagy a székelyföldi magyar közoktatás jól mőködjön elsısorban jól mőködı programokra van szükség amelyek a kormányzati ciklusokon áthidaló megújulást célozzák. Lényeges lenne, hogy ezeket a programokat 4 évenként ne kelljen elölrıl kezdeni annak függvényében, hogy ki nyeri meg a választásokat és milyen kormány van, hanem az alkalmazott programok és eredmények függvényében periodikus elemzéseket kell végezni és ha hibák vannak akkor a megfelelı korrekciókat kell megtenni, de úgy hogy ne tévesszük szem elıl a fı célt. Melyek a magyar közoktatás alapvetı dilemmái? Elsısorban, és erre már volt utalás az elıbbiekben, intézményi rendszer átalakításának fontossága egy decentralizált, a helyi közösség igényeinek elvárásait kielégítı iskolai rendszer kiépítésének szükségessége. Székelyföldben gondolkodva elmondta, hogy gondolkozhatunk közös iskolarendszerben is. De ahhoz, hogy ezt kifejlesszük, kell tudni, hogy milyen rendszert szeretnénk, milyen legyen a jövı magyar iskolája Szórványban. Határon túli magyarok tanulmánya alapján kiderült, hogy a Magyarországgal határos államokban 2,5 millió magyar él, ebbıl fél millió iskoláskorú. A demográfiai trend alapján megfigyelhetı a születések csökkenése évrıl évre Európában, ennek következtében a magyar iskolások száma is csökken, és csökkenni is fog, nem vagyunk mi sem kivételek ez alól, s ennek következménye az, hogy nem csak a demográfiai csökkenés járul hozzá a magyar iskolarendszer és -hálózat visszafejlıdéséhez, hanem a szülık döntése is, vagyis hogy nem magyar iskolába íratják gyerekeiket. A másik kategória azon gyerekek száma, akik szülıföldjüket elhagyják, valamint a tovább nem tanulók száma. A magyar gyerekek közül minden negyedik gyerek nem magyar iskolába jár, ami nagy problémát jelent, mert ez az összmagyarságra vonatkozik és nem kimondottan Székelyföldre. 27

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai alapján és Murvai László volt vezérigazgató által évente elkészített magyar oktatásra vonatkozó kiadványai alapján a következıket emelte ki Keresztély Irma: • A 2002-es népszámlálási adatok etnikai eloszlása Romániában azt mutatja, hogy az összlakosságból magyar 6,6%, román ajkú viszont 89,5%. A viszonyítási alapunk tehát ez a 6,6%. • Az országos összes tanuló létszámhoz képest statisztikailag kimutatatott hogy 4,9% tanul magyarul, óvodai szinten magyar tagozaton 6,3% az össz óvodai gyerek létszámból, 5,3% elemi szinten, 4,8% gimnáziumban, 4% középiskolában, 3,5% szakképzésben és mesterin pedig 3,4 %. Mit jeleznek ezek az adatok? A Magyarország határain kívül élı magyarok esetében ha az óvodai képzés iránti érdeklıdés anyanyelven még fellelhetı, megtalálható, ez az arány fokozatosan csökken évrıl évre. Magyarázatok A szülık meggondolják magukat és az állam hivatalos nyelvén végeztetik az iskolát, olyan meggondolásból mert úgy érzik, hogy a gyerekük jobban tud majd érvényesülni, s ez a folyamat felfele folytatódik. A másik magyarázat az, hogy Románia esetében különbséget kell tenni az intézményi rendszerek felépítménye között, vagyis más a helyzet a szórványban és más a helyzet a Kovászna, Hargita megyei iskolák esetében, ugyanis a szórványban nincs elég magyar oktatási intézmény vagy magyar tagozat egy iskolán belül, amely a gimnázium, középiskola, szakközépiskola szinten anyanyelven biztosítaná a továbbtanulás lehetıségét, a gyerek tehát azért kényszerül román osztályba mert nincs helyi szinten ilyen jellegő lehetıség. Egy intézményrendszer építésében szükség van pedagógusokra is. Az országos összesítés Murvai László tanulmányai alapján kiemelve a magyar vonatkozású alapokat: • országos összesítéshez képest 4,5% a magyar pedagógusok országos átlaga, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a gyerekek 4,9% magyar iskolában tanul, ez a százalék nagyon is megfelel pedagógusok ellátottsága szempontjából, • 5,83% óvónık szintjén • 4,6% tanítók szintjen • 4,16% tanárok és oktató mesterek szintjén • ahogy csökken a magyar osztályok száma, úgy csökken a pedagógusok száma is a különbözı szinteken. A következtetés erre vonatkozóan romániai viszonylatban az, hogy a magyarul tanulók száma megfelel a magyar pedagógusok számával. Viszont nem mondható ez el, ha a földrajzi eloszlást vesszük figyelembe, mert szórványban a szakképzett pedagógus ellátottság sokkal rosszabb, mint Székelyföldön s erre példaképpen felhozza azt a tényt, hogy ezért van az hogy még 28

óvoda és elemi iskola szinten van magyar óvónı és tanítónı, de már gimnáziumi, középiskola, szakközépiskola szinten nincs magyar nyelven oktató szakember. A csökkenı gyereklétszám mellett a nem megfelelıen kiépített iskolahálózattal magyarázható ez az aránytalan eloszlás. Ezen általános elemzés után a kört leszőkíti Háromszékre, Kovászna Megyére. Majd iskola hálózat terén a tanfelügyelıség által évente megjelentetı statisztikai adataiból a következıkre hívja fel a figyelmet: • Iskola hálózat terén 343 oktatási intézmény van közoktatásban: 73 városon, 270 falun. • Nyelv szerinti eloszlás szerint megyei szinten 59 románul, 208 magyarul, 76 vegyesen mőködik. Ez követi a gyerekek eloszlását etnikai szinten. • A tanulók alakulása igazolja az európai trendet, a megyében 2001-2002 között 43.401 tanuló volt beírva az iskolába s ez a szám évrıl évre csökkent, utolsó években kisebb mértékben csökkent, de mégis csökkent. • A tanulók számának csökkenése nem csak a demográfiai mutatóknak tulajdonítható, hanem a falusi gyerekek úgy döntenek, hogy 8 osztály után nem folytatják tanulmányaikat, habár erre pénzkeret van, az úgynevezett Liceum Pénz Program segíti azon falusi gyerekek továbbtanulását, akik bejönnek faluról városra és folytatják tanulmányaikat fedezvén nekik az egy hetes tartózkodásaikat. Minden iskolának neve, személyisége, identitása van, az iskolahálózatban térképen jól meghatározott helye van, tehát most átszervezni nehéz lenne, mert senkinek nem érdeke hogy eltőnjön egy - egy iskola a saját mandátuma alatt. Következtetésképpen elmondja, hogy a fenntarthatóság szempontjából 2-3 év alatt biztos oda kerülünk, hogy kényszermegoldásokat kell hozni függetlenül attól, hogy tetszik vagy nem, s ezek lehet, hogy nem mindig a jó megoldást fogják hozni. Véleménye szerint dönteni megyei, helyi szinten kell arról, hogy milyen iskolarendszerre van szükség jövıben Háromszéken. A román és a magyar nyelvő pedagógusok számának csökkenése arányosan azonos, mert amit az egyikre alkalmaztak, azt a másikra is, tehát kivételezés nem volt. A fı cél az volt, hogy szakképzett pedagógusok biztosítsák a tanítást Háromszéken, a tanári állások számának csökkenése továbbra is az egyik központi probléma marad, mert továbbra is át kell szervezni a falusi iskolákat, létszám alatti osztályokkal nem lehet minıségi oktatást biztosítani, és a másik probléma, hogy a kényszerpályás pedagógusok vándorlását valahogy fel kell számolni. Ez a vándorlás azért alakult ki, mert az állások elfoglalására kidolgozott törvény úgy rendezi a dolgokat, hogy a decentralizált, önálló iskola-rendszer helyett inkább egy erısen centralizált rendszert vezetnek be, ahol országos vizsgán döntik el, hogy melyik iskolának milyen tanár lesz jó a versenyvizsgán elért eredmény alapján, az önkormányzatnak az iskola igazgatónak, a helyi közösségnek nincs beleszólási joga abba, hogy kit alkalmaz az iskola, kikkel dolgozik az illetı település.

29

Mi az, amit figyelembe kell venni az iskolahálózat fejlesztése szempontjából? Nem lehet iskolát fejleszteni anélkül, hogy pénzforrásokat ne rendelnénk hozzá. Úgy véli, a választ a fenntarthatóság jegyében kell vizsgálni és elemezni, ma még ez nem megy élesben, de a normatív finanszírozás bevezetésének következtében egész biztosan mőködni fog. Figyelembe kell vegye minden önkormányzat, hogy a gyermeklétszám folyamatosan csökken, tanulmányok igazolják hogy Európában az elöregedés folytatódik, 2025 után Európában fokozatosan nagyobb lesz a 60 év fölöttiek száma és kevesebb a 60 év alattiak száma. S ez esetben elgondolkoztató az a kérdés, hogy kik lesznek azok az aktív lakosok, akik majd biztosítják az elöregedett Európa mőködését a jövıt illetıen. Az oktatás minıségén javítani kell, jól felszerelt iskolákban, jól képzett pedagógusokra kell bízni a tanítást. Milyen fejlesztési lehetıségeink vannak? Egyik járható út iskola konzorciumok létrehozása helyi, központi szinten. Ez azt jelenti, hogy benyújtanak egy alkalmazási módszertant és remélik, hogy nyitott ajtókra találnak, például az Olt völgyén felfele a kis területek oktatási hálózatát összekapcsolni egy kis konzorciumban, aminek az lesz a feladata, hogy az iskolák mőködésére vonatkozó összes döntést az hozza meg úgy, hogy az iskolakonzorciumnak minden iskola igazgatója szerves része, tehát a konzorcium fog szerzıdést kötni és a konzorcium fogja megállapítani, hogy mennyi az ı hozzájárulása a saját településén levı iskola mőködtetéséhez. Elınye az, hogy gazdaságos, megoldja a pedagógusok kihelyezését, illetve ezek alkalmazását közösségi szinten. Példaként itt megemlíti, hogy ha Mikóujfalu, Bükszád és Málnás községeknek egy földrajzi katedra az össz iskolára kijön, akkor azt az állást bárki aki földrajz szakos meg tudja pályázni és eltudja foglalni és ı fogja tanítani magas fogon, mert szakképzett pedagógus. Most falun az a helyzet, hogy 2-3 földrajzóra mellett, aki kényszerpályára kényszerül és kimegy falura tanítani, odasepernek neki mindent a katedrájába, mert 4-5 tantárgy kell egy ilyen szakos tanárnak, hogy a katedrája kijöjjön, ez pedig a minıség rovására megy, mert olyan, mintha szakképzetlen pedagógus tanítaná a gyerekeket. Minden vidéken külön kell elemezni, hogy indokolt-e a konzorcium kialakítása. De hogy járjunk el a Szórványban? Belátható idın belül a Szórványban a magyar oktatás megszőnik, tervszerő cselekvéseket kell hozni, a jövıben az oktatás minden szintjén a szórványmentés olyan horizontális céllá kell váljon, amely nem új intézmények létrehozását és költségigényes fenntartását jelenti, hanem tervszerő embermentést. Vagyis a szórványban óvodákat kell létrehozni úgy, hogy összegyőjtjük egy vidék gyerekeit és magyar nyelven tanítjuk, elemi szinten. De 5-ik osztálytól ki kell hozni a gyerekeket a környezetükbıl és iskolaközpontokban kell tovább tanítani, mert ha nem, esélye sincs arra, hogy magyar nyelven folytassa tanulmányait. Szükség van tehát az iskolarendszer

30

fejlesztésére, az alapfoglalkozások széles skálájára igény lesz a jövıben is, és szükség van jó szakemberekre, mert az igény nagy a turisztika területén ezen vidékeken – összegezte az elıadó.

Vajda Lajos: Klaszterek Háromszéken, a gazdasági fejlıdésben, a fejlesztésben Itt, az elıttem felszólalók, elıadók érintették Háromszék, Kovászna megye, Erdély, Székelyföld fogalmát. De mit föd Háromszék? Mit föd Kovászna megye? Hol van a helyünk Romániában? Hol van a helyünk Erdélyben? – kezdte elıadását Vajda Lajos meghívott. Ezen belül, van-e külön háromszéki identitás, van-e háromszéki márka? Továbbmennék: kell legyen erdıvidéki, felsı-háromszéki vagy akár orbai-széki identitás is. Hogy határoznám meg a helyzetünket Erdélyben? Periférikus vidék Székelyföld, a két székelyföldi megye. Románia viszonylatában az ország közepén vagyunk, de elszigetelten az ország közepén. Magyarországgal, vagy a Nagy-Magyarország viszonylatában is peremvidéken vagyunk. Mégis, mi székelyek - vagy akár háromszéki székelyek - azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ közepe. Ezen kell valamilyen formában mi túllépjünk. Tehát, Románia egyik legkisebb megyéje: 3700 km² nagyságú; a legkevesebb lakossal rendelkezı megye, a leghidegebb megye, az éves átlaghımérséklet 2-7 °C. A legfontosabb feladatunk az, hogy hagyományainkból, értékeinkbıl egy brand-et, egy értéket tudjunk teremteni. És ha az életminıséget próbáljuk és akarjuk javítani Székelyföldön, akkor fontos a gazdasági fejlesztés. A gazdasági fejlesztésben résztvevıknek, a gazdasági élet szereplıinek nagyon fontos szerepe lesz. Itt más a helyzet, mint Hargita megyében. Itt van Brassó közelsége, a multikulturalitás: tehát itt a lakosság 75%-a magyar, 25%-a román, viszont figyelembe kell venni a cigány nemzetiségőeket is, mert kb. a megyének a 35000 lélekszáma cigány nemzetiségő. Fele román, fele magyar. Körülbelül 17%-a a megye lakosságának tehát cigány nemzetiségő. Nem szabad ezt figyelmen kívől hagyni. A vidék egy másik jellegzetessége 50%-át mezıgazdasági területek alkotják. Vidéken a megye lakosságának 60-65%-a, sıt jelentsı része városokon is vidéki környezetben él. Barótról nem tudom - lehet-e azt mondani, hogy nagyváros? Vagy Kovásznáról el lehet-e ezt mondani? Mikor még tehéntartással foglalkoznak az emberek városon is. Tehát lehet-e Barótról úgy beszélni, mint város? Termıföldek, legelık, kaszálók, ugaron maradt területek. A megye területének több mint 12000 hektáros területe van ugaron hagyva és ennek a területnek a nagysága évrıl évre nı. Ha mezıgazdaság-fejlesztésrıl beszélünk, akkor termékértékesítésrıl kell beszélnjünk. Például Csernáton ahogy kirakják a székelyek a pityókát a kapu elé. Ez hosszú távon mennyire életképes? De ez érvényes Hargita megyében is, érvényes Kovászna megye más területein is. Ugyanez a helyzet a tejtermékekkel is. Még flakonos üvegekben hozzák és próbálják értékesíteni a tejterméket. Ez hosszú távon megint nem tudom, hogy mennyire életképes. Termékértékesítési 31

láncolatokat, hálózatokat kell kialakítani Székelyföld-szinten. Az ugaron maradt területekre a gyógynövénytermesztés vagy az energia-növény ültetés, telepítés egy lehetıség a két megye számára. A hegyvidékek esetében 50%-át a területnek erdık borítják. Itt most jelenleg mi történik? Erdıkitermelés. Semmiképpen nem beszélhetünk erdıgazdálkodásról. Vagy mit nyújthat még a természet? A vadgazdálkodás vagy akár természetvédelem. Tehát erre is kell vagy lehet és muszáj építeni. A kistelepülések esetében: Kovászna megyében a 122 településbıl 50 olyan település van, ahol a lakosság száma kevesebb, mint 500. Milyen lehetıségek vannak ezeken a településeken? Van egy falugazda, van egy hasonló példa itt, amit csak Hargita megyében alkalmaznak, Énlakán. De itt más modelleket is át lehet venni. Osztrák modelleket. Ha akarunk beszélni ökotermékrıl, energiafüggetlenítésrıl ezeken a településeken, én azt mondom, hogy ez ismét egy kitevési forma. Itt provokáció a fiataloknak, a fiatal végzısöknek. Fel kell vállalni egy-egy ilyen települést! És ugyanúgy, ahogy csinálják jobb helyen, a modelleket át kell venni. Át kell venni és ezen a területen lehet fejleszteni. – hívta fel a hallgatóság figyelmét a meghívott. Kovászna megye turizmusfejlesztésre alkalmas megye. Hogy Kovászna turisztikai gyöngyszem vagy beteg emberek kezelı bázisa? A köztudatban úgy van, hogy gyógyturisztikai központ Kovászna, de tulajdonképpen beteg emberek kezelési központja. Ezen a szinten is túl tudunk lépni. Továbbá, a borvizek. Ezekre büszkék vagyunk, viszont a borvíz-töltıdék tulajdonosai nem háromszékiek, egyedül munkahelyet biztosítanak a megyében. Ennyi a haszna, a hozama Kovászna megyének. De ez érvényes szinte Hargita megyében is. A megyében nagyon sok kı-, kavics- és homokbánya van. De egyelıre mit jelent ez? Ezek is munkahelyeket biztosítanak, viszont az utakat, a közutakat, az úthálózatot tönkreteszik, a házakat tönkreteszik ott, ahol szállítják a homokot, kavicsot vagy követ. A Nadrágok Völgye néven emlegetik megyénket. 13 nadrág-gyár van, de óriási probléma van. Itt is az alkalmazottak szempontjából elınyös, munkahelyet teremtenek. Viszont mi történik ezzel az iparággal néhány éven belül? Errıl is nagyon keveset beszélünk. Az ipartelepek: a cigarettagyár, a textilgyár, Kézdivásárhelyen a csavargyár. Most, ha új ipari parkokról beszélünk: ezekhez (mutatja) hasonló ipari létesítményeket hozunk létre Háromszéken?!? Ezekkel az ipartelepekkel, iparnegyedekkel mihez kezdünk Háromszéken? Áttérnék a következı részre: a gazdaságfejlesztési részhez. Tehát a gazdasági fejlesztéshez szükséges alapfeltételeket mindenképpen meg kell teremteni. Gondolok itt az úthálózat bıvítésére, korszerősítésére. Ezt meg kell tervezni és rendbe kell tenni. Az épülı autópályához egy gyorskijáratot kell biztosítani. Ezt párhuzamosan el kell végezni. Ezenkívül, a közmővesítés: víz, csatorna, villany megye-szinten vagy akár Székelyföld-szinten is elképzelhetı. Itt, ezen a területen (mutatja) óriási a munkapotenciál, de itt például (mutatja) a háromszéki vállalkozók vagy akár székelyföldi vállalkozók milyen formában tudnak részt venni, ezekben munkálatokban? Tehát itt, hogyha nem próbáljuk meg csoportosítani ıket és építıipari klaszterekben gondolkodni, akkor a helyi vállalkozóknak nincs semmi esélyük, hogy nagyobb építkezési munkálaton részt vegyenek. 32

Közszolgáltatások megszervezése - ha kistérségi szinten vesszük: Erdıvidéken, Felsı Háromszéken, Olt vidéken, Sepsiszentgyörgy környékén – különbözı területen például közszállítás vagy szociális ellátás, vagy akár egészségügyi ellátás területén meg kell szervezni és új, újszerő vállalkozásokat kell kialakítani. Hulladék-gazdálkodási rendszer: nagy reménnyekkel indult néhány éve az a program, hogy Kovászna megye közösen Hargita megyével hoz létre egy háztartási-hulladék lerakodót és a rendszert közösen fogjuk kialakítani. De a háztartási-hulladék, az egészségügyi hulladék, az épületbontásból származó hulladékok, technikai hulladékok ügye nincs megoldva. Ez is egy vállalkozási lehetıség, itt is lehet gondolkodni hulladék-gazdálkodási klaszterben. Gazdaságfejlesztésnél mindenképp a helyi adottságokra kell alapozni, helyi munkaerı-bevonással és helyi vállalkozókkal. Tehát mi azt képviseljük, hogy Kovászna megyei kis- és középvállalkozókat hozzunk elınybe. Ugyanazokat az elınyöket akarjuk biztosítani és az önkormányzatok is ugyanazokat az elınyöket kell tudják biztosítani, amelyeket egy külföldi vagy egy nemzetközi beruházónak tudnak biztosítani. A hagyományos székelyföldi termék: ez tényleg nagyon jó, hogy a két megye vezetése el tudta indítani ezt a székelyföldi termék–brandet, ezt kell népszerősíteni. De érdekes az, hogy azt a programot – azt, hogy hogyan osszunk székelyföldi terméket – ezt próbáljuk promoválni, ezt próbáljuk helyzetbe hozni. De az is, és ez sem elhanyagolható, amint Magyarország több megyéjében is hallhattuk, hogy adjunk egymásnak munkát. Nem csak a háromszéki vállalkozók egymás között, hanem a székelyföldiek is. Ezt Székelyföld-szinten meg lehet szervezni. A gazdaságfejlesztési intézmények létrehozása: már néhány Inkubátorház mőködik már Székelyföldön, ezeket Vállalkozásfejlesztési Központokká kell alakítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem felelünk meg az Inkubátorház-programnak, segítjük a kezdı vállalkozásokat, viszont a térségben mőködı vállalkozásokat is segíteni kell információval, kapcsolatrendszerrel és egymás között az együttmőködések kialakításával. Mit jelent a klaszter? Vállalkozók és a hatóságok, intézmények, akár oktatási intézmények közötti kooperációt. Tehát ezeket a rendszereket kell bevezetni itt nálunk is. A Vállalkozói Szövetség, vagy Székelyföld-szinten a Vállalkozói Szövetségek képesek arra és képesek kell legyenek arra, hogy az együttmőködést az önkormányzatokkal és a különbözı intézményekkel meg tudják teremteni. Milyen klaszterek lehetségesek? Amint már említettem, faipari-, turisztikai- vagy megújuló klaszter; építıipari-, hulladékgazdálkodási – és élelmiszeripari klaszterek lehetségesek. Klaszter típusok. Azok számára, akiknek nem világos - két féle klaszter-típus van: • Az integrátor, vagy vertikális klaszter: van egy kemény vállalat, amely a beszállítóit csoportosítja maga köré, hogy a minıséget, a piacot tudja kellı idıben elérn. Itt minıségrıl és piacról van szó. Van egy integrátor nagy vállalat és csoportosítja a beszállítóit.

33

•

A másik típusú klaszter a horizontális klaszter: körülbelül egyforma nagyságú vagy egyazon ágazatban mőködı cégeket csoportosít. Ez a Szülıföld-típusú klaszter. Itt szükség van egy külsı koordinátorra. – összegezte Vajda Lajos.

Farkas András: Amikor fejlesztésrıl beszélünk, legtöbb embernek a gazdasági fejlesztés jut eszébe, szerintünk nem csak errıl van szó: a fejlesztés minden területet érint, így a kultúrát is. Emelett Sepsiszentgyörgynek az a jellegzetes vonása van, hogy igen jelentıs kulturális intézménynek ad otthont, és ez a megye ismeretsége szempontjából egy fontos értéke Háromszéknek is, de Sepsiszentgyörgynek is konkrétan. Viszont nem biztos, hogy ez eléggé ki van használva.

Szakáts István: A kultúra társadalmi hozadéka Célom bemutatni, hogy a kultúra miképpen hathat a társadalom egészét jelentı gazdaság, az állam és a civil társadalom szféráira. Ezen belül a civil társadalom, a társadalmi folyamatok homogenizálodását képes elérni a kultúra, a gazdaságban a szociális iparágak megjelenését, az államban pedig a részvételi demokrácia megjelenését.- kezdte elıadását Szakáts István. Elıszır is, - folytatta - a tágabb összefüggéseket nézzük- egy kicsit általánosságban fogok beszélni errıl. Létezik egy úgynevezett techno-szociális fejlıdés, amely különbözı válságokat idéz elı, konkrétan az informácios technológia megjelenésével a nemzetállam kerül bajba, de errıl már rég beszélnek politikusok, másrészt a nemzetállam azért kerül bajba, mert a nemzetállamot annak idején a XX. század elején hozták létre, de most az európai integráció alkalmával, régiókról beszélünk, feloldjuk ezeket a határokat. A képviseleti demokrácia azért kerül bajba, mert az információs technológia révén a vélemény demokratizálodik, a vélemény reprezentációja demokratizálódik és a reprezentáció által adott elıny, hatalom demokratizálodik, ez a politikai demokráciának a válsága. A piaccal pedig az a baj, hogy a globalizációnak vége, az új modell pedig nem jelent egyebet, mint egy egyszerő visszatérést a helyileg releváns dolgok termelésére és fogyasztására. Ez pedig ugyancsak az információs technológiáknak köszönhetı. Röviden arról van szó, hogy a munka az ipari társadalomban anyagi jellegő volt, majd a modern társadalomban az információs és szellemi szolgáltatásokká vált, most pedig, ebben posztmodern társadalomban a szociális szolgáltatásokká vált, és a szociális értéktermelés jelenik meg, mint a gazdasági erıtermelés megújulásaként.

34

"Ha újrakezdeném..." – mondta Monnet, akkor a kultúrával kezdené, nem pedig a gazdasággal. Ez a sokat idézett dolog kicsit jusztifikálja a kultúrának a lényegét, de Monnet senki nem kérdezte meg, hogy hogyan gondolta ezt. A kultúra és hozadéka Általában a kultúrát úgy látjuk, hogy kulturális artefaktumok: egy szép cserép, egy nagy mőemlék, holott a kulturális artefaktumok között léteznek a kulturát meghatározó társadalmi jelentıséggel bíró egyéni tettek is. Például a székely virtus. A kultúra egyik általánosabb meghatározása a következı: a kultúra egy közösségen belül a társadalmi folyamatok mikéntjét szabályozza (társadalmi kohézió, munkaszervezés, család, etika), olyan szabályozások, melyek egyéni tettekben nyilvánulnak meg, s amelyek társadalmi jelentıséggel bírnak. Megjelenik a társadalmi hozadék fogalma, mint társadalmi tıke. Ezt a társadalmi többletérték felhalmozódása termeli meg, amelyet társadalmi munka folytán termel meg a társadalmi munkás, társadalmi eszköz alkalmazásával, és nem mint a felhasználó társadalom szövete. Tehát az anyagi értéktermelés felıl eljutunk a szellemi produktumhoz, a szociális, a társadalmi értéktermeléshez. A hozadék mérése Általában ezzel úgy vagyunk, hogy az inga az intuició vagy a mérés. Általában a szociológusok, gazdasági szakemberek szoktak beavatkozni, és a gazdaság oldaláról megközelítve, egy angol modellrıl beszélhetünk. Az angolok nagyon kedvelik a creative industries, talent based economy fogalmakat. Persze léteznek nagyon szép számadatok, melyek szerint akár már Romániában is a kreatív iparágak többel járulnak hozzá a gazdasághoz, mint például az ingatlan piac. És ez nagyon jó, de ez nem biztos, hogy megfelelhet, mivel néha ez egy túlságosan brutális lefordítása a kultúra által nyújtott társadalmi hozadéknak, a gazdaság mérhetı számadataira, és ezek a számadatok általában azoknak jók, akik kénytelenek a kultúra hozadékát bebizonyítani, mint például a„pénz-emberek”. Örülök, hogy elmondhattam ezeket, mert az általános megközelítés nagyon gazdaságcentrikus, és megfigyelhetjük, hogy egy kicsit a gazdaság fétisében élünk, a lényeg hogy a gazdaság legyen rendben, aztán a többit majd meglátjuk. Nem biztos, hogy pont ez fogja boldoggá tenni az embereket, bár az se árt. Az állam oldaláról, ha megnézzük – mindig ezt a három vonalat próbálom nézni: a gazdaság, az állam és a civil társadalom – akkor itt van a francia modell, ez egy sokkal intuitívebb modell, mint az angol. Ez egy Bourdieu nevő filozofusnak az elmélete, mely szerint a kultúra a társadalmi mobilitáshoz járul hozzá, nevezetesen az alsó, középsı és felsı néposztályok között. Akik a háló különbözı fokozatain állnak, az átjárhatóságot a kultúra biztosítja, a kultúra és a tanítás, természetesen.

35

A civil társadalom oldaláról: a megjelenı városi társadalmi mozgalmak. Marx óta, és a modern társadalmi tudósok is nagyjából ezt az elméletet vallják, hogy az állam, a gazdaság és a civil szféra tulajdonképpen nem egymást segítik, hanem egymás konkurensei, és ugyanúgy a városnak az erıforrásait próbálják uralni. Ez nagyon pontosan megfigyelhetı például a monostori parkoló esetében, amikor az állam és a civil társadalom vívott közel harcot, azért az erıforrásért, amit úgy hívnak, hogy tér. Na most, ha megnézzük kinek milyen fegyverei vannak: • Az államnak a törvény, amelyen keresztül a hatalmat gyakorolja. • A gazdaságnak ott van a piac meg az ár. • A civil társadalomnak, pedig – ha megnézzük: Az állammal szembeni elsı számú fegyvere a polgári engedetlenség; példák erre a flashmob vagy a guerilla. Guerillák: aszfaltépítés elleni tiltakozásképpen főmagokat szórnak. Oda próbáljanak aszfaltot építeni. A fő tavasszal kizöldül, kinyomja az aszfaltot. A piaccal szembeni fegyvere az önkéntesség, amely ugyebár, egy nem gazdasági alaptevékenység. Itt rögtön meg lehet említeni, hogy léteznek olyan gazdaságok, amelyek nem piac-alapúak, nem kapitalista értékekre és elvre épülnek, olyan rendszerek melyekben az ember nem vár azonalli anyagi juttatást azért, mert valamit adott a közösbe. A kultúra szervilis, problematizálást kerülı megnyilvánulásai: a civil szférának a szabadság és a kritikai szellem hamis érzetét nyújtják, az állam számára a társadalmi feszültségeket levezetı alkalmas eszközként mőködnek.- Lepage* Talent-Based Economy (TBE) Az angoloknál létezik egy új gazdasági modell kidolgozására való törekvés, az ú.n. Talent-Based Economy, vagy Tehetség-alapú Gazdaság. A lényege, hogy mindenki vegye észre, hogy mi az ı tehetsége, annak megfelelıen hozzon létre egy piacot, abba a piacba „üljön bele” és ott szolgáltasson, terjeszkedjen. Nos, a Talent-Based Economy-nak a baja az, hogy a munka szocializáló hatását teljesen figyelmen kívül hagyja. Ebben az esetben az államnak a feladata szocializáló eszközöket bevetni azért, hogy a munkások, akik ebben a rezsimben dolgoznak, ne idegenedjenek el. Megint errıl a hármasról beszélünk: a civil társadalom, az állam és a piac kapcsolatáról. A városi társadalmak korlátozottan kreatívak. Csak addig nınek, csak addig van ellenállásuk, ameddig a hatás ereje terjed. Nem tudnak ezen túlmutatni és emiatt nem képesek megreformálni sem az államot, sem pedig létrehozni egy alternatív termelési módot.

36

Háromszékkel kapcsolatosan: ami észrevehetı rögtön az az, hogy hagyománya van az erıforrások leosztásának. Visszatérhetünk: a szociologista forradalomban mindig erıforrásokról beszéltünk és az erıforrások leosztásának kulturális vonatkozásairól. Ezeknek a kulturális vonatkozásoknak saját logikája, hagyománya és távlatai vannak. Ugyanazokat a példákat hozom fel: társadalmi kohézió, munkaszervezés, család, etika. Társadalmi kohézióra például a 2005-ös udvarhelyi árvíz mérvadó e tekintetben. Amikor az emberek igenis összefogtak, jobban összefogtak, mint az ország más részein. Ez a fajta társadalmi összefogás, ennek erısítése, ennek kiemelése hozhat egy akkora társadalmi hozadékot, akár kulturális csatornákon keresztül, amelyek képesek túlmutatni a gazdasági mozgás által megjelenített többletértéken. Háromszéken mit kell és lehet csinálni? Azt hiszem, hogy elsısorban azt kell megvizsgálnunk, hogy mennyire vagyunk értékesek. Mi, a székelység. Kik definiáljuk vagy hogyan definiáljuk a székelységet? Egyáltalán létezik-e ez? Keserő példák is vannak, gyakran úgy néz ki, hogy nagyban könnyebb gondolkodni, mint kicsiben. A kisebb narratívák sokkal megvalósíthatóbbak. A társadalomtudósok is legtöbbször arra mutatnak rá, hogy könnyebb megtalálni, könnyebb jó hatásfokkal beavatkozni kis közösségekbe, ahol képesek azonosítani a saját szükségleteiket és képesek megmozgatni saját erıforrásaikat, képesek saját magukat determinálni, hogy valamit elkövessenek. És ezt könnyebb jobb hatásfokkal megvalósítani, mint kidolgozni egy hatalmas tervet és aztán majd meglátjuk, hogy ezt hogyan alkalmazzuk az adott területen. Például, az állam köteles lemenni, konzultálni és megismerkedni ezekkel a városi társadalmi mozgalmakkal – lásd a Monostor-negyedi parkoló ellen tiltakozókkal. Ugyanakkor a gazdasági oldal képviselıi kénytelenek konzultálni a civil társadalommal, mivel megjelennek olyan új gazdasági modellek, amelyek érvénytelenné teszik a régi gazdasági modelleket. Ugyanakkor pedig az állam is kénytelen konzultálni a gazdasággal, nyilvánvalóan. Ugyanazok a narratívák, melyek érvényesek és mőködnek városon, nem biztos, hogy mőködnek falun és fordítva. Például az együttmőködések szintjén: Svédországban létezik egy város, ahol “kirúgták” az összes közlekedési táblát. Mindent a civil társadalom dönt el, kézi jelzéssel, személyi jelzéssel, tehát a törvény megszőnt – ezt így kell értelmezni. Ez ott mőködik. Egyszerően a társadalomban a bizalom egy olyan szintre jutott azon a kis helyen, hogy szükségtelenné vált a jogi szabályozás a közlekedésre vonatkozóan. Ha egy külföldi bejön – az már egy másik kérdé. Ez mindig így van, mikor egy idegen érkezik egy közösségbe, mindig szembesülnie kell azzal, hogy sajátos szabályok vannak, és ezeket alkalmazni kell. Létezik egy, legalább 10-15 éve elég népszerő módja annak, hogy az állam képes legyen a kulturális tevékenységeket, a kultúrát, a társadalmi jogszabályzás által, a társadalmi folyamatok jogi szabályozása által pártolni. Ez az ún. „one percent for art”, amikor minden középítkezésnek 1%-át kulturális vagy mővészeti tárgyak létrehozására kell adja a befektetı, mégpedig olyan 37

kulturális vagy mővi tárgyak létrehozására, amelyek relevánsak arra a térre, ahol ı „elköveti” ezt az építkezést. Például, amikor egy bank épül, a bank elé kerülı szoborról igenis a közösség dönti el, hogy hogyan fog kinézni, hogy mekkora és milyen lesz, hogy mit vagy kit fog ábrázolni. És ennek a társadalmi hozadéka az, hogy mivel a közösség döntötte el, mivel a közösségbıl teremtıdik meg ez az alkotás, ez a kulturális artekfaktum, a közösség ezáltal birtokba veszi, magáénak érzi a teret és másképp viszonyul hozzá, mintha egyszerően csak, mint egy UFO megjelent volna ott egy épület, ami nem az övék, ami magán-rendelt, ami magántulajdon és amihez nem kell viszonyulni. Egészen másképp tart karban egy közösség egy olyan területet, amelyhez személyes kötıdést is érez. Ebben az új felállásban amit az elıbb vázoltam, a mővészet – a „percent for art” – át tud menni „percent for culture”-be, és ez pedig át tud menni aztán „percent for social innovation”-be, ahol az innováció fogalma a fontos. Tehát az innováció már nem föltétlenül szellemi, intellektuális, hanem társadalmi. És a társadalmi innovációnak a hozadéka ebben a korban vélhetıen a legmagasabb lesz a közösség számára. A Pistoletto Alapítvány egy négy-öt olasz városban mőködı alapítvány. Arról van szó, hogy a közösség eldönti, hogy azok az értékek, amelyek ıt reprezentálják hogyan válthatóak át egy helyi, szimbolikus pénzzé. És akárcsak bármilyen gazdaságban, ha egy külföldi jön, pénzért megveszi ezt a helyi pénzt, szóval tulajdonképpen valutát vált és ezzel az ú.n. valutával, belsı pénzzel vásárolja meg a helyi szolgáltatásokat. Ez megint csak a szociális kohézió, az értékek azonosításának és felvállalásának egy hatalmas eszköze tud lenni. Olaszországban legalábbis ez így mőködik. Kérdés, hogy ezt, hogy lehet megjátszani intelligensen, hogy törvényt se sértsen. A civil társadalomnál ott van a „Reclaim the Streets” mozgalom. Ez Toronto-ban csúcsosodott ki 2003-ban, ahol aktivisták utcai fesztiválokat szerveznek azért, hogy a közösség kohézióját, a közösségnek azt az érzését, hogy a tér az ı tulajdonuk, növeljék. Ezután pedig, amikor az állam, vagy a magánszektor - mindezek ebben a tekintetben, általában antagonisztikus erıként vannak feltüntetve a társadalomtudományi elméletekben - jön, hogy uralni próbálja ezt, akkor a civil társadalom erıvel tud fellépni ez ellen, vagy ennek a harmóniájáért. Az utcai fesztiválokat lehet látni Barcelona-ban is, ahol az állam finanszírozza ezeket és a társadalmi kohéziónak erıs szele az, hogyha az utca lakosai találkoznak, megbeszélik azt, hogy milyen színőre akarják festeni azt, milyen együtteseket akarnak meghívni stb. Ezt megcsinálja egy másik utca, a két utca egymást látogatja, zsőrizik, hogy melyik utca lesz a jobb és ezáltal az emberek, akik nem ismerték egymást, nem beszéltek egymással, konfrontálják az ötleteiket és ezzel a társadalmi kohézió megnı. Az AltArt Alapítványnak, akik mi vagyunk, volt egy olyan projektje, hogy „Rinyakórus”: egy hónapon keresztül győjtöttük a kolozsvári polgároknak a panaszait, ebbıl egy kórus-mővet csináltunk, melyet elıadtunk a város több közterén. A cél egyértelmő: a polgárok tanulják meg tudatosítani, artikulálni és köztéren kimondani a fájdalmaikat. Egy ilyen aktusnak a konkrét eredménye lehet például az, hogy a Polgármesteri Hivatalban a beadványok száma megnı.

38

A Terra Incognita 3 talán ez egyik legérdekesebb dolog volt: mielıtt Románia csatlakozott az Unióhoz, egy általános nyugtalanság, pánik volt érezhetı Kolozsvár lakosai körében, hogy elveszítjük a számunkra fontos „dolgokat”, értékeinket. Itt van a szép lovas szobrunk, itt van az egyetemünk, amelyek természetesen európai viszonylatban már nem tőnnek olyan értékekként fel, kicsinek tőnnek, valamilyen értelemben értéküket vesztik. Az általános európai térben ezek kisebbnek fognak kinézni. És akkor azt csináltuk, hogy 12 nemzetközi mővész bevonásával egy hónapon keresztül azonosítottuk a város legendáit, a város szép kis személyes story-jait (pl. jegesmedve az oroszoktól). Ezek a mővészek mőalkotásokat hoztak létre ezekbıl a történetekbıl, melyet aztán visszaadtunk a közösségnek, pontosan azért, hogy új vonatkoztatási pontokat mutassunk meg nekik, ezeknek lehetıségeit. Hogy amikor jön a „Nagy Európai Vihar”, akkor legyen amibe bátran kapaszkodjanak. Ellenpéldaként felhoznám Krétát. Aki járt Krétán, láthatta, hogy különösen Kréta déli részén mennyire törzsszövetség-szerően mőködik a társadalom. Létezik három nagyon hagyományırzı falu, ahol még mindig az Öregek Tanácsa mőködik, akik ha például valakit lelınek, tanácskoznak, eldöntik a büntetést és esetleg csak az azután hívják ki a rendırséget. És ez az egész egy fantasztikusan koherens, élı múzeumként mőködik. A kérdés itt az, hogy mennyire a jövıbe tartó ez? Ezek az emberek számára az idı lelassul és száz év alatt ık csupán ötven évet tudtak haladni.

39

SZEKCIÓ 1: VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉS ÉS TURIZMUS Olosz Szabolcs – moderátor A témáról annyit mond el, hogy jövıre a minisztérium célja, hogy a gyógyturizmust fejlessze, ami Kovászna megyének kifejezetten egy jó lehetıség. Egész Székelyföldnek egy kiugrási lehetıség. A múlt évében a minisztérium 10-11 millió eurót fordított székelyföldi településekre: • Szováta: Medve-tó vízellátásának a korszerősítése, • Parajd: wellness centrum, • Borszék: sípálya, ígéret egy welnessközpont építésének a támogatására is, ha sikerül a terveket elkészíteni, • Tusnád: sípálya, • Kovászna: egy információs turisztikai központ, ígéret és tervek a kisvasút felépítésére és fejlesztésére (tulajdonjogi kérdések a hátráltatóak) + egy welnessközpont, • Sepsiszentgyörgy, Súgás-fürdı: sípálya korszerősítése van folyamatban. A gyógyturizmusra visszatérve, Kovászna országosan a második legfontosabb turisztikai település (Félix-fürdı után), így remélhetıleg a megye elég sok támogatásban fog részesülni, ami az ilyen fajta beruházásokat illeti. A már meglévı irányvonalakat követve az szükséges, hogy a kiegészítı tevékenységek/szolgáltatások terén is tudjon Háromszék megfelelı sikeres projekteket felmutatni. A Kovásznára érkezı turisták már igényesebbek lesznek (remélhetıleg megépül a szebeni repülıtér és elér a térségünkbe is az autópálya), mint azok, akik a kezelı jegyekkel érkeznek, és ezeket a más kategóriájú turistákat kell megcélozni. Azoknak a vállalkozóknak lesz nagy szerepük, akik a környéken, Torján, Bölönben, Kézdivásárhelyen, Szentgyörgyön olyan turisztikai kínálattal tudnak elıjönni, amelyekre a Kovásznára érkezı turista vevı lenne.

Seer László: A hazai online marketingkommunikáció boszorkánykonyhája A marketing kommunikáció egy elengedhetetlen elem minden vállalkozás fejlesztésében. Az on-line marketing kommunikáció egy másik, napjainkban eléggé trendi dolog. – kezdte elıadását Seer László.

40

Hogyan is mőködik ez az on-line marketing kommunikáció Romániában? Van elıször is ez az új - vagyis most már mondhatni régi kommunikációs csatorna-: az internet. Ma már a napjaink elengedhetetlen eleme, de régebben csak egy szők rétegnek volt a kiváltsága. Ma már egy hivatalos kommunikációs forma is (email, messenger, stb.). A marketingnek 4 alapeleme VAN (a 4P): a szolgáltatás, az ár, az értékesítés módja és a promóció. Az on-line közegben van, ami némiképp módosul és ez az ami fontos. A honlap funkciójának az alakulása is egy hasonló utat járt be: eleinte csak egy on-line névjegy volt, késıbb a technika fejlıdésével ez egy virtuális pulttá/kirakattá vált, amely megengedte azt is, hogy jóval több információt közöljünk, képeket töltsünk fel, termékkatalógust töltsünk fel. Napjainkra a honlap akár egy interaktív kommunikációs csatorna is lehet: a kirakaton kívül az interaktív technológia megengedi, hogy kommunikáljunk élıben a célcsoportunkkal (pl. feed-back). Ha már van egy jó honlapunk, akkor jön a nehezebb lépés. Tegyük fel, van egy panzió vagy épp egy nagyvállalat (nadrággyár). Mit tehetünk interneten keresztül, ami az on-line marketing kommunikációját tekinti? Vannak elıször is a média ügynökségek, amleyek begyőjtik a médiumokról, internetes portálokról, és egyéb más honlapokról szóló információkat (pl. az adott felületen egy reklám megjelenítése, milyen árban van, kik olvassák az információkat, kik férnek hozzá ezekhez az adatokhoz, stb.) és ennek függvényében kiválaszthatja a médiaügynökség azt, hogy hol érdemes megjeleníteni az információkat, hogy az célközönséghez eljusson. Segítenek a hirdetınek, hogy a reklámja minél hatékonyabban elérjen a célközönségéhez. A médiumok direkt módon kapcsolatba vannak a fogyasztókkal. Sokszor kreatív ügynökségek is vannak a nagyobb médiumokon belül. A honlapunk célja az kell legyen, hogy ha már van honlapunk, látogatója is van, valamint feltett szándékunk, hogy a látogatókat ki is akarjuk használni, akkor ebbıl a látogatóból érdeklıdıt varázsoljunk, az érdeklıdıbıl vásárlót és a vásárlóból hőséges/visszatérı vásárlót. Melyek a határok? Nem mindenki szólítható meg az interneten keresztül és nem is minden jeleníthetı meg interneten keresztül. Az interneten böngészı emberek általában türelmetlenebbek, ide oda kapcsolnak. Ebbıl következik, hogy a reklámoknak is egészen más logikát kell követniük, ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. Romániában a lakosság kb. 31,4% e-ember, ennyien használnak viszonylag rendszeresen internetet (nap-mint-nap), de persze vannak országok, ahol ez a szám jóval nagyobb. Abból kiindulva, hogy az internet hova jutott 20 év alatt, mindenképp elmondható, hogy az internetezık köre bıvülni fog. Ennek ellenére még mindig kijelenthetı, hogy a 18-35 éves aktív réteg és a 18 év alattiak (tinik) a legnagyobb rétegek, amelyek megszólíthatóak interneten keresztül. Újabban a nyugdíjasok is egyre gyakrabban interneteznek. Az internet tehát egy tömegmédiummá kezd válni (egykor a televízió, a rádió, a nyomtatott sajtó töltötte be ezt a szerepet). Kik nem érhetıek el? A falvakon, eldugottabb helyeken élık, valamit a városban azok, akik valamilyen formában a városi szegénység osztályához tartoznak, és persze még számos olyan személy, akik valamiképpen még nem fedezték fel számukra az internetnek, mint kommunikációs csatornának a hasznait. 41

A célcsoportok mára már változatosak. Régen (1995-1996), ha valakinek eszébe jutott volna, hogy az interneten keresztül kommunikáljon, azok csak a programozók lehettek, és ık is csak egy nagyon szők internetes felületen voltak elérhetıek. Ma már akármelyik kis szegmens is elérhetı, mert olyan speciális weboldalak is születtek, amelyek ezt lehetıvé teszik. (például, a temesvári EMO szubkultúra külön fóruma, stb.). A kis-és középvállalkozások és regionális játékosok reneszánsza most fog bekövetkezni. (Olyanok, akiknek a piaca nem országos lefedettségő, hanem regionális vagy éppen csak helyi). Most következik be az, hogy helyi portálok is egyre inkább létrejönnek, így a kliensünket nem muszáj országos oldalakon megkeresni, hanem ennek egyszerőbb és célratörıbb eszköze is van. A reklámformátumok és típusok: - Bannerek: vizuálisak, mostanában a nemzetközi standardoknak megfelelı bannereken szokás reklámozni. Ha azt várja a megrendelı, hogy ezek sok látogatót vonzanak a honlapra, akkor ez már a 90-es évek elején kiderült, hogy nem így van, viszont még mindig kitőnıen lehet velük a márkát kommunikálni. Jó átadói a vizuális információknak. - Kontextuális szöveg hirdetések: csak egy bizonyos kontextusban jelennek meg mindig (a Google a nagy szereplı ezen a területen – kulcsszavak alapján kikeresi, hogy milyen hirdetések illenek oda, és azokat jeleníti meg). Akkor kell fizetni általában, ha valaki rákattint, nem pedig akkor ha megjelenik. (a megjelenéshez képest hányan kattintanak a hirdetésre (Click-through rate) - ez egy jó mérıszám hatékonyság vizsgálatra). - Gadget–ek: a potenciális fogyasztó számára valamire hasznosak. - A regionális és városi on-line követési piac: itt 4 dolog van, amit nagyon fontos megemlíteni. Egyrészt az értékesítés. Egyre inkább ügynökségeken keresztül történik. (Nemrég udvarhelyi ügynökségek keresték meg, akik csak udvarhelyszéki cégeknek szeretnének internetes felületeket értékesíteni). Ennek ellenére a helyi és regionális médiumok fejletlenek és rugalmatlanok a hirdetıi felületeket tekintve. Valaki elkészít például egy hírportált, aztán kitalál hozza különbözı hírfelületeket, ezeket aztán nagyon nehéz egy ügynökségeknek úgy átformálni, hogy bizonyos standardoknak megfeleljenek. A fejlıdési trend viszont szigorúan növekvı, a piaci igény is növekvı tendenciát mutat. Vessünk egy pillantást egy on-line webáruházra. Hogyan folyatott le egy reklámkampányt? Volt egy nagyon jó terméke a webáruháznak, egy méreg drága laptop, ami kifejezetten vérbeli játékosoknak szólt, meg volt a célcsoport is, és szükséges volt egy országos szintő kampányr a minél hatékonyabb értékesítés elérése érdekében. A kampányra fordított összeg 3000 euró volt, ami akkoriban elég nagy pénz jelentett egy kis webáruház számára csupán reklámkampányra. Lekérte a bukaresti on-line reklámügynökségek adatait, amibıl kiválogatták, hogy hol mozognak ezek a játékosok. (általában fórumokon, computergames.ro, chiponline.net) Ezeken a fórumokon volt a leghatékonyabb reklámozni. Ha a reklám olyan oldalakon jelenik meg, ahol a célcsoport nem mozog, akkor a kampány csak kidobott pénz. A reklámanyagot egy kollega készítette el 42

(reklámügynökség), aztán elkezdték futtatni a kampányt. Az on-line reklámkampány egyik nagy elınye, hogy élıben lehet követni a hatását. Ha egy bannert az utcán feszítek ki, akkor azt senki nem fogja tudni mérni, hogy annak következtében, hogy az emberek (esetleg) megnézik, hányan fognak vásárolni a termékbıl. Amirıl sokan megfeledkeznek, az a végsı kiértékelés. Megrendelik a reklámot, aztán ez vagy bevált vagy nem, és ezt intuitív módszerekkel döntik el a marketingesek. A kontextuális hirdetések terén, a Google AdWords a legnagyobb játékos. Erre szükséges fizetni, ezt össze kell állítani. A hazai internet felhasználók 62%-a (2009 decemberi adat) elsısorban a Google-en keres, aztán 52%-a az, aki ez alatt email-t olvas, 41%-a híreket olvas. Elég fontos dolog, hogy ha valamit keresek, akkor az interneten belül a Google-ba írom be és keresem meg. Ezért nıtt meg napjainkra a kontextuális hirdetések szerepe. A keresı-marketing tulajdonképpen ebbıl áll, és abból, hogy a Google a honlapunkat hogy találja meg. A Google AdWord tulajdonképpen bárki számára elérhetı. Feltöltöm a hírdetésemet, kifizetem ennek a díjat, aztán kattintás alapján addig fut a reklámom, amíg a pénz tart. Ha mi civil szervezet vagyunk, akkor a yahoo group-ok óriási kavalkádjából tudunk választani még mindig, ha a magyar szegmenset célozzuk meg. Nagyon sok romániai magyar yahoo group van. A kiértékelés nagyon fontos, amint már említettük. Ingyenes eszközrendszer van arra, hogy élıben kövessék egy reklám hatékonyságát, de a legtöbben ezt nem használják ki. Kifizetik a sok pénzt, aztán az eredményre nem kíváncsiak, pedig a technikai háttér adott. Az adatokat ki lehet menteni Excelbe vagy bármibe, és nagyon egyszerően-gyorsan lehet elemezni, hasonlítani elıbbi adatokhoz. Hozzászóló: Ha nem reklámoztatni szeretnék, hanem egy chat honlapot a cégemnek, akkor milyen lépéseket kell megtennem? Seer László: Egyszer is a saját honlap az elsı lépés, aztán meg kell vizsgálni, hogy ki a célcsoport. Akármilyen szép lenne, de olyan nem létezik, hogy mindenki lássa. Meg kell mondani a designernek, hogy milyen információkat akarok szerepeltetni, milyen formában akarom ezeket átadni. Meg kell tervezni azt, hogy az a látogató, akit én vonzani szeretnék, az ott is maradjon, visszatérjen. Tehát az elsı lépés a tervezés. Ki kell kötni, hogy én mit szeretnék, mik az elvárások, ne csak a programozóra vagy a designerre bízni. Lassan futószalag szerő honlapok készülnek, ha nem vagyunk igényesek. Az, hogy az elkészülése után látogatottá is tenni, az már on-line marketing, és itt az on-line marketing szakemberek - vagy van olyan, hogy nem is kellenek, ha nagyon céltudatosak vagyunk szükségesek.

43

Farkas Levente: Újra kell kezdeni mindent? Abban áll a KKV-k rendelkezésére, hogy marketing, illetve ügyfélszerzés terén, személyre szabottan mit kell csinálni, mit kell követni. A marketingiskola.ro egy érdekes kezdeményezés, található rajta egy ingyenes program, ami az alapokat adja KKV-k számára: ügyfélszerzés, marketing, stb. Akkor amikor valamit akarunk kezdeményezni, akkor alapvetıen 2 dolog az, amely rendesen megforgatódott az elmúlt idıszakban: mi történik a piacon és mi történik a társadalomban. Ha megnézzük a piacot akkor az a jellemzı, hogy egy problémára egyre több termék vagy szolgáltatás létezik. És ez a tendencia még kıkeményen folytatódni fog. Valamiért mindenki az árba kapaszkodik, és az árral próbál ügyfeleket szerezni. A másik dolog ami változott, az az, hogy mennyi minden jön-megy a piaci szereplıknek a fejében, milyen tömérdek információ megy a vásárló fejébe, mondjuk ezelıtt 8 évhez képest. Tehát egyfelöl növekednek a piaci szereplık nemcsak létszámilag, hanem termék-szolgáltatás terén is, a másik szempontból meg már kezd elegünk lenni a sok-sok üzenetbıl, amit nap mint nap kapunk. E kettı között kellene valahogy valamit megszerezni, aminek a segítségével valahogy megpróbálunk egy üzletet megnyitni. Leegyszerősítve a dolgokat, 2 teendınk van: valamilyen eszközzel meg kell ragadni a figyelmet (addig semmilyen üzenetet nem lehet eljuttatni, amíg nem figyelnek ránk), a másik a dolog meg a termékfejlesztés. A figyelemvadászatnak az elsı eszköze, hogy sok-sok üzenetet kinyomunk. Kkv. esetében lehet, hogy az on-line marketing az elınyösebb, sok-sok reklámmal el lehet azt érni, hogy pl. csak a Kovászna megyeiek fejébe beleévıdjön az interneten keresztül az az információ, amit én összeállítottam. Ezzel „átmosom” a vásárlók fejét. Tehát addig kell nyomatni a reklámot, amíg tetszik, nem tetszik, ránk figyel a potenciális vásárló. Ebbıl a szempontból a gyerekek a legzseniálisabbak: addig mondják és addig ismétlik amit akarnak, hogy mindenképp felkeltik a figyelmet. A második eszköz, ha tényleg tudunk valami meghökkentıt csinálni. A XXI. század nem arról szólt és nem arról fog szólni, hogy kell szégyenlısködni, a piaci szabályokat és normákat teljes mértékben be kell tartani. Például a hírtelevíziók: elég nagy a konkurencia, de megjelentek azok a hírtelevíziók, ahol, a hölgy miközben elmondja a híreket vagy az idıjárás jelentést, levetkızik. Merjünk bátrabbak lenni, mert ha ugyanezekkel az eszközökkel és ugyanazokat csináljuk, mint eddig, akkor miért várunk más eredményt. A harmadik: ha nagyon pontosan tudjuk, hogy ki az akire vadászunk, és nagyon pontosan meg tudjuk fogalmazni ki a célközönségünk, mindent tudunk róla, akkor nagyon pontosan rá tudunk szabni egy üzenetet. A lényeg, hogy pontosan tudjuk, a vásárlónk hogyan gondolkodik, milyen szavakat használ, hol eszik stb. Miért pont nálunk kell elkölteni azt a pénzt? Mi az, amiben mást, amiben újat mutat? Ugyanazt a dolgot tudom-e másképp becsomagolni? Az egyik lehetıség, hogy valami okot találjunk arra, hogy mi legyünk a panzió vagy mi legyünk az autómosó. Bizonyos dolgokat bizonyos dolgokkal kell kombinálni (pl. vetkızés-hírmondás). A szállodák, panziók része már eljutott addig, 44

hogy nem csak egy szállást ad, hanem ezt kombinálja egy programmal, egy masszázzsal, egy ajándékkal, stb. Kell partnert keresni, kell kombinálni az ajánlatokat, hogy az én termékem és az összes többi piaci szolgáltatás között különbség legyen. A negyedik: a kivonás. Cukormentes kávé, koffeinmentes Cola, reggeli nélküli szállás, Amerikában: válság hot dog, stb. Mini: mini vakáció, mini hétvége, mini auto. Maxi: ugyanezek, csak nagyban. Családi autómosás, céges autómosás, stb. A szervezık feldobtak egy kérdést. Háromszék inkább Brassó vagy inkább Hargita megye felé közeledjen? Fogalmam nincs. – válaszolta az elıadó. Úgy véli, nem mindegy, hogy egy helyi cukrászdáról vagy egy vállalkozásról beszélünk, ami mondjuk egész Romániában gumiabroncsokat forgalmaz. Piacágakat mondva lehetne válaszolni, de így egyben feltéve a kérdést, nem tudja a választ. Például, a háromszéki panziók szilveszteri ajánlatként 10% árcsökkentést kívánnak bevezetni. Kinek az álma hogy kb. 30 euró megtakarításért Háromszékre jöjjön szilveszterezni? Hát nem soknak. Ne csak az ár legyen az, ami egybıl eszünkbe jut, ha ügyfeleket akarunk szerezni.

Szabó Tibor: Turisztikai klaszterek Székelyföldön Ennyi marketing után egy kicsi turizmus következik: a turizmus klaszterek. Amikrıl szeretnék beszélni, mi napjaink turizmusa, mi az amire építhetünk, a legfontosabb megvalósításunk az a Háromszéki Panziók Egyesülete, a klaszter alapjai, Háromszék adottságai, a Szürke marha útja. A turizmus nálunk a rendszer-adottsággal kezdıdött. Kezdtek megjelenni a falusi turisztikai panziók, megvannak az örökségek, kúriák, várak, kastélyok, meg vannak a gyógyvizeink, a hagyományok, a humán erıforrás. Napjaink turizmusánál meg kell említeni, hogy egyre több a szálláshely, ezért is volt szükség, hogy a Panzió Egyesületrıl már kezdjünk beszélni. Már 4 évvel ezelıtt is a panziósok kezdtek találkozgatni, beszélgetni. A programok még kifejletlenek, sok a munka vele, ezért jó, hogy van egy Egyesület, ami összefogja ezt. Jelenleg van pár kifejlett turisztikai célpont Erdélyben (Békási-szoros, Szent Anna-tó, stb.). A turisták vagy a Szent Anna tóig, vagy Csernátonig vagy a Székely Múzeumig jöttek el, és azzal kifulladt a háromszéki turizmus. Ebben szerepe van a rossz úthálózatnak is. Most, hogy egyre több a panzió is, gondolkodni kell az új kínálatokon. A következı pontban: homogén turisztikai célcsoport ténylegesen a magyarországi turista. Vagyis ez így volt eddig. Most, hogy az Egyesület már 2 éve megalakult, sokan észrevették az egyesületi tagokból, hogy nagyon fontos a helybéli turista is. İk is pénzforrást jelentenek, és nem csak Szilveszterkor, ha programot tudunk kínálni. Hargita megye lépéselınyben van azáltal, hogy Moldvából már járnak át turisták.

45

Az egyik probléma az, hogy mindenki mindent elölrıl szeretne megcsinálni. Ezért szükséges az, hogy összefogjunk, és ez az Egyesület a kezdet, de a cél egy klaszter. Kapcsolatot kell teremteni az önkormányzatokkal, hogy minél jobban mediatizálva legyen a rendszer. Az egészségtelen rivalizálás az, ami egy rossz székely szokás, és nagyon nehéz ebbıl kibillenteni az embereket. Azt kell megszokni, hogy ne csak az én hasznomat lássam és keressem, mert az csak egy ideig-óráig fog mőködni. Az Egyesületet 2008-ban sikerült hivatalosan bejegyeztetni, 7 panzió volt az alapító tag, jelenleg 15 tagja van, van egy utazási iroda is az egyesületben és még 3 panzió jelezte, hogy be szeretne lépni. Remélik, hogy hosszútávon a több, mint 100 panzióból, ami jelenleg a megyében létezik, legalább felét be tudják vonni. A gondolat már régen kialakult, felvették a kapcsolatot a Baranya Megyei Turisztikai Egyesülettel, megmutatták, hogy ık hogyan csinálták. Nem muszáj mindent elölrıl kitalálni, vannak dolgok, amik már meg vannak, csak meg kell keresni és be kell ültetni a saját szféránkba. Az egyik megvalósításuk, ami a tagok segítségén alapult, az a közös katalógus. Románul, magyarul megjelent és a budapesti kiállításon is részt vettek vele. Ezen kívül van az egyesületnek honlapja is, egyelıre 2 nyelven, de tervben van, hogy angolul is elkészítik. Most már a klaszter alapjai adva vannak, csak az egyesületek össze kell fogjanak és nem kimondottan csak a háromszékiek. Középrégióban, Erdélyben kell gondolkodni, Háromszék kihangsúlyozásával. A kapcsolat nagyon fontos, például a panziósok egyesülete és a kézmővesek egyesülete között, vagy az oktatás terén is. Fontos, hogy milyen szakmára készítenek fel akár a középiskolában akár az egyetemeken. Az Egyesület is az ASIMCOV-nak köszönheti tulajdonképpen, hogy tud mőködni, mert aki a Háromszéki Panziók Egyesületének a tagja, az automatikusan az ASIMCOV tagja is, és itt van ez az Inkubátorház, ahol a székhely biztosított, a marketing biztosított. Ki kell nıjjük magunkat akkorára, hogy ne csak a magyarországi turistát célozzuk meg, hanem egész Európából, sıt más kontinensekrıl is látogassanak minket. Itt vannak azok a gasztroturisztikai programok is, amelyek egyre népszerőbbek: Szent György Napok keretében lesz elıször megszervezve a szabad fızı-sütı verseny, Háromszéki Kolbász Parádé -8 éves hagyomány-, Bölöni Halászlé Fesztivál, Bogrács-fızı verseny a Kovásznai Napok alkalmából, Székelyföldi Vadászfesztivál Málnásfürdın. Ezek jó példák arra, hogy mőködik a civil szféra és a helyi közigazgatás között az együttmőködés, de ugyanakkor ez még nagyon kevés. Ami a célja az Egyesületnek az, hogy „megtámadják” az háromszéki önkormányzatokat, hogy igen is szükség van az együttmőködésre, a kölcsönös segítségre, partnerségre (pl. pályázatoknál önrész – pályázó partnerség). Szürke Marha Útja: Itt található: http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=24449 Nem épp a „Borvizek-útjáról van szó”, de attól még turizmusról beszélünk, akkor is, ha ezt a projektet említjük. Ami az érdekes az az, hogy ez egy németországi hölgynek az ötlete. İ vette észre, hogy Magyarországon még él ez a faj, és kutatások alapján észrevette, milyen európai 46

programot lehetne csinálni ebbıl. Egy 2008-as lipcsei konferencián, mikor elıször találkoztunk, még azt hittük, hogy magát a tenyésztést szeretné egy pályázati lehetıségen keresztül ide a megyébe is eljuttatni/elhozni, aztán egy következı találkozás alkalmával (2009 januárjában egy berlini konferencián) egy hosszasabb beszélgetés alatt kiderült, hogy tulajdonképpen egy komplex turisztikai programról van szó, ami rengeteg szolgáltatást tud egyben nyújtani. Ami jó és fontos a dologban, hogy a projektnek van egy komoly marketing háttere, a németek már 3 éve ezen dolgoznak, és amire a német általában ráteszi a kezét, az mőködik. A nyáron Linzben írták alá Németország, Ausztria és Magyarország LEADER csoportjai a partnerségi szerzıdést, és Szlovákiát, Csehországot, Romániát hívták meg. Akkor még nem tudtak partnerségre lépni, mert nem igazán volt minden világos. Egy sikeres LEADER pályázatot vittek az osztrákok erre a konferenciára bemutatni: „Séta a fák között”. Egy olyan faszerkezetes állványrendszert készített el egy illetı egy komplex fenyıerdıben, amire akár 20 m-es magasságba is fel lehet sétálni. Így a „fák tetejérıl” lehet szemlélni a tájat. Amikor az illetı elıször az ötletével elıállt, azt mondták itt nem lehet turizmust csinálni, mivel a környéken nincsen semmi csak erdı. Megnyert egy 4,7 millió eurós pályázatot, amibıl 1 milliót olyan sikeres marketing elıprogramra költötte, hogy a következı évben vissza kellett mondja a további részét a megnyert támogatásnak, mivel olyan bevétele lett az elsı évben, hogy még 2 millió eurót be tudott ruházni az egész projektbe. Saját megjegyzés: „Séta az erdı tetején (Treetop walk)” címmel találtam meg a projektet. Igaz a pénzügyi adatok kicsit másak, de nem ez a lényeg. Amúgy, nagyon tetszett. Itt van egy pdf (13 old), ha esetleg valakit még bıvebben érdekelne: elérhetıség http://www.bacsalmas.hu/leader/magazin5.pdf Nemrég sikerült a Hargita megyeiekkel és erdıvidékiekkel összeülni, és közös szándéknyilatkozattal beléptünk a pályázatrendszerbe, hogy mi se maradjunk le a pályázatból. A német kollegák egy INTERREG pályázati kérelmet nyújtottak be novemberben, szeretnének indítani egy 100 millió eurós, európai szintő pályázatot megvalósítani. Ennek nagy része marketingre, menedzsmentre, oktatásra és turizmusra szól. A szürkemarha útja tulajdonképpen 2 ágon indult el: Brassó megyébıl és Hargita megyébıl, Gyergyó mellıl. Volt egy északi és egy déli ág. Több ezer marhát hajtottak a lábukon egyszerre, voltak pihenı, hizlaló pontok, csárdák. Magyarország volt az a része az útnak, ahol többet idıztek és újra felhizlalták az állatokat, aztán hajtották tovább Bécset kikerülve. Magyarországon már szinte mindenütt kapható receptkönyv is. Ez az állat szabadon él, nagy területet igényel, szelektíven táplálkozik, és nagyon-nagyon finom a húsa. Magyarországon mőködnek külön szürkemarha mészárszékok is. Németországban csináltak szürkemarha útjelzı táblákat és szeretnének szürkemarha kilométer köveket is. Ezek persze szimbolikusak, hogy ezen az útvonalon haladt el. Lehet csinálni ugyanezen az útvonalon bicikli utakat is, például vagy védjegyet. Ilyen szürkemarha védjeggyel el lesznek látva azok a vendéglátóipari egységek, amelyek 47

szürkemarha húsból készített termékeket szolgálnak fel vagy védjeggyel lesznek ellátva azok a panziók, amelyek részesei ennek a projektnek. A bölöniek és erdıvidékiek is kutattak kicsit és rájöttek, hogy ott is volt hajtóút. (Persze kérdéses egyelıre, hogy mennyire volt szürkemarha az az állat, amit ott hajtottak, vissza kell vezetni dokumentumok alapján.) Ebben a projektben óriási szerepe van mindkét dolognak, ami az elıbbi elıadásokon elhangzott - vagyis az internetnek is, a marketingnek is. Az utolsó találkozáson (Hargita megyeiek + erdıvidékiek) a 2 fı téma a történelmi kutatás és a honlap elkészítése volt. A honlap úgy lesz megoldva, hogy lesz egy fı oldal, amihez minden országból lesz egy hozzáférı és akkor folyamatosan fel tudja tölteni a saját híreket, újságcikkeket. Így folyamatosan informálva lesz minden ország, amelyik részt vesz a projektben.

Hozzászólások Elsı hozzászóló, Dr. Székely Zsolt, egyetemi docens: Mi nem tudjuk eladni magunkat. Ehhez elsısorban egy szemléletváltásra van szükség, mivel hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent, még a turizmust is a saját szemszögünkbıl, saját prioritásként ítéljünk meg - vélte a felszólaló. Elmondása szerint, tapasztalatát, véleményét szeretné elmondani. Egyetemi oktatóként nagyon sokrétőnek találta a konferenciát, egy jó kezdeményezés. Sajnálja, hogy a felsıoktatás, mint témakör kimaradt a programból. Elemezni kellett volna a háromszéki felsıoktatás jelenét és jövıjét is. Nemrég részt vett Csíkszeredában egy olyan konferencián, amelynek az volt a célja, hogy hogyan lehetne a régészetet, a régészeti lelıhelyeket a turizmuson keresztül érvényesíteni. Mint elhangzott, jó reklámmal és ötlettel szinte a semmit is el lehet adni (séta a fák között). Erre konkrét példát is hoz: A nyáron Alsórákos és Ágostonfalva között ? vezetett régészeti ásatásokat. Tudja, hogy a Kálnokiak (miklósvári Kálnoki család) már 10 éve csinálják azt, hogy nyugati (angol, francia, stb.) turistáknak (7-8-10es csoportok), fizetett idegen nyelvet beszélı vezetıvel programokat szerveznek. Lehet, hogy annak a német turistának nem a Bálványos vára az elsıdleges prioritás, hanem ı egy római castrumot akarna látni. Vannak nekünk római kori katonai táboraink. Vagy ott van Oltszemen is, igaz nagyon sokan nem is tudják, csak azt hogy ott van egy Mikó-kastély és a kisegítı iskola. De ha lenne egy jól látható, három nyelvő egységes tábla magyarázattal (és hogy „STOP”), akkor már többet tudnánk. És van is amit mutatni, mert nemrég volt restaurálva is. Ezt kéne bejáratni, a megfelelı jelzéseket, és ezeket tudatosítani is az emberekben. Aki elmegy és körbejárja, az valószínő utána elfogyaszt egy hősítıt, egy süteményt, egy sört, stb. Erdıvidéken hosszú ideig vezetett magán cég által támogatott régészeti ásatást pontosan ilyen céllal. Bardóc és Bibarcfalva között van egy kora-bronzkori halomsíros temetı. Az volt a távlati cél, hogy ha majd lesz megfelelı infrastruktúra, egy erdıvidéki panzió és jön a turista, akkor csinálnak olyan programot, hogy egy kis sétát téve felsétál a halomsírig, megnézi, persze 48

megfelelıen leírásokat talál (hogy ni itt 5000 éve ez és ez történt), aztán felmegy a kilátóra (azt is megépítik), onnan nagyon szépen látszik fél Erdıvidék., kap a turista egy kis friss ordát, sajtot, esetleg szilvapálinkát, jó hideg borvizet. Visszatérve a legelejére, elmesélte, hogy a Kálnokiakhoz érkezı turisták sokszor eljöttek megnézni az ásatást, a végén meg már az idegenvezetık kérték, hogy mondjon pár szót mi is folyik ott. Rengeteg ilyen objektumunk van. Pl. Málnás fele, átmegyünk a vasúton és szinte senki nem tudja, hogy ott jobbra van a Hereszt-vára. Teraszos, falak vannak, látványos. Ott is kellene legyen jelzés, egységes tábla. Kimegy a turista megnézi, aztán lefele jövet beülne valahova meginni, esetleg megenni valamit. Mit kellene tenni? Véleménye szerint, az önkormányzatokkal kellene együttmőködést létrehozni és pályázatok útján egy egységes táblarendszert kialakítani. Ami nem látványos, nem piacos, azt is kell jelölni (akkor és ekkor ez és ez volt, szép, fülbemászó, tudományos és többnyelvő magyarázattal). Rá kell mutatni, hogy mink van. Minimális befektetéssel utakat, ösvényeket kell létrehozni (lehet takarítani, rendszeresen tisztítani), tematikus kirándulásokat szervezni. Társszerzıje volt a „Településfejlıdés a Csíki medencében” kötetnek. Ekkor elkészítette Sepsiszéknek a település repertóriumát, tehát a település leltározás részben megtörtént. Azt is tudni kell, hogy könyvészeti szempontból létezik Hargita-, Kovászna-, Maros megye településeinek régészeti repertóriuma. Véleménye szerint válogatni kellene, hogy elsı-, másod-, harmadsorban ezekbıl mit lehetne piacossá tenni. Még Bálványos váron sincs egy piacos magyarázó szöveg, maximum egy nyíl. Novemberben ık voltak a gazdái a Posta Béla Erdélyi Magyar Régészszövetség vándorgyőlésének, nagyon sok magyarországi „nagy név” is jelen volt, és a tanulmányi kiránduláson elmentek Erısdre. Erısd világhírő, ott van az „erısdi ıstelep”, és még egy nyíl sincs. Majdnem megközelíthetetlen, nem tudja senki, hogy merre van pontosan. Erısd elıtt ott van még Csókás-vára, ami magyar történelem szempontjából is nagyon fontos és izgalmas, azt sem jelzi semmi. Elhaladunk az értékeink mellett, gyomosodnak, sajnos azt sem tudjuk kihasználni amink van. Kis lépésekkel lényegesen lehetne javítani a turizmuson. Most már nem elég, hogy szilvapálinkát és kürtöskalácsot kapnak, mert azért nem fognak hozzánk jönni. Ezt Magyarországon is megkapják. És nem csak a magyarországi kell legyen a célturista, hanem jól el kell tudjuk adni magunkat. Ha a nyugati turistának úgy reklámozom a berecki római tábort például, hogy a legdélkeletibb, legnagyobb római város (a domborzaton látható a bástya meg a tábornak az alakja), ezt jó fotókkal, rajzokkal el lehet adni. Ugyanígy el lehet adni: Erdıvidéken Füle fölött ott van Dobó, az elhagyott székely falu (a tatárok feldúlták). Itt évek óta folynak régészeti ásatások, és van egy olyan kezdeményezés, hogy ha sikerül rekonstruálni a kápolnát (már az erdıvidékiek is azonosulnak vele, hogy baj van, mert a bánya bezárt, nincs munka), idıvel búcsút szervezni, évente megvalósuló búcsút. Ha van búcsú, akkor már van lacikonyha, már van Vargyas-szoros, már van festett bútor, sulykolók, stb. Egyszóval valami megmozdul. Nyílván ehhez sok minden kell, elsısorban utak. De csak lehet, mert például Miklósvárról Ágostonfalva és Alsórákos között szinte 49

járhatatlan az út. A turisták mégis átjöttek, megnézték az ásatást. Aztán mikor lejöttek onnan, akkor terítettek nekik. És mindenki el volt telve, hogy ilyen izgalmasat Franciaországban mondjuk nem kap. Csíkszeredában elhangzott egy ilyen javaslat, hogy az Urbanisztikai Osztály a Megyei Tanács keretében egy régészeti objektumok értékesítı részleget szeretne létrehozni. Aztán nem lehet tudni, nem-e csak egy átszervezı folyamatról van szó, hogy megmentsenek állásokat. (13 állásról beszéltek, de nem hangzott el olyasmi, hogy új embereket vennének fel). Ugyanakkor a hivatal sem végzi a dolgát, mivel törvényes keret van rá, hogy ilyen téren táblákkal felhívni a figyelmet az objektumokra. Talán pont Csíkszeredában dolgoztak ki egy jogi statútumot, hogy nehogy jogi átfedések történjenek a Patrimoniumi Hivatal és a Megyei Tanács között. Második hozzászóló (Vajda Lajos): Úgy véli, lehet akadémiai szinten kezelni a problémát. De a székely ember ezt hogyan tudja gyakorlatba ültetni? Farkas András: Mindegy, hogy ki az (székely vagy nem székely), és mindegy, hogy egy széket akarok eladni vagy egy gondolatot vagy igényességet. Így is, úgy is egy-egy eladás, ennek van egy célközönsége, egy színvonala, egy cseréje. Vannak olyan önkormányzatok, ahol nagyon jól mőködnek ezek a folyamatok: például legszebb kert, legszebb ház egy községen belül, stb. és ezeket a falubeliek szavazzák meg. A célközönségnek a saját maga világában kell kitalálni olyan programokat, ahol jól érzi magát. Dr. Székely Zsolt: Lehet a dolgokat kombinálni, csak reklám kérdése, hogy hogyan adjuk el. Gál Tamás: Ahogy néztem az elıadáson a térképet, a bekarikázott területeket, Bánság, Bukovina, nagyjából van valami a fejemben ezekrıl a területekrıl. Ahogy meglátom, beugrik valami. Arról beszélünk, hogy Székelyföld brand (van Szászvidék, Bukovina brand stb.). Azon gondolkodunk, hogy ki kellene találni egy Székelyföld brandet, de lehet, hogy ez már létezik, csak nem pozitív értelemben, nem jó az image. Például politikai szempontból is. Lehet rosszul van eladva ez az image. Így már bonyolultabbá válik a kérdés, mert nem ki kell találni egy brandet, hanem egy rosszul kitaláltat kell megváltoztatni, eladhatóvá tenni. Lehet a kérdés rosszul van feltéve. Dr. Székely Zsolt: Nem véletlen, hogy a Kálnokiak sikeresek, mivel nyugatról jöttek vissza. A zabolai Mikes családnál is ugyanez a helyzet. Marha drágán kínálják a szállást. De úgy csalogatják a nyugati turistát, hogy például, jöjjön és nézze meg Segesvárt, aztán Zabolán elszállásolják, majd autóval 50

elviszik, és megmutatják amire kíváncsiak. Úgy tulajdonképpen, magához viszi a turistát, ı számolja el a pénzt és csillagszerően megvannak, hogy az ı panziójának milyen sugara van. Úgyhogy ilyen téren a két sikeresnek mondható vállalkozást mind olyanok hozták létre, akik nyugatról jöttek vissza. Másképpen gondolkodnak. Harmadik hozzászóló: Általában a korszakalkotó ötletekkel nem azok az emberek jönnek elı, akik 30 évet egy helyben voltak, hanem akik jöttek-mentek. Most nem úgy kell érteni, hogy egyfolytában csak utazik, elég, ha évente elmegy valahova, ott lát, tapasztal ezt-azt. Seer László: Bukovináról automatikusan a kolostorok jutnak eszünkbe. Ha külföldnek akarják Romániát kommunikálni, akkor Bukovinát és a kolostorokat mutatják. Ez érdekes dolog, mivel ha nekik már vannak kolostoraik, akkor ehhez már hozza lehet adni dolgokat. A kolostor az a húzó elem, a brand. Így kellene ez Székelyföldön is. Második hozzászóló (Vajda Lajos): Ha azt mondja valaki, hogy Székelyföld, akkor feszültség jut eszedbe vagy valami. Seer László: Meg kell próbálni úgy gondolkodni, mint akik külföldrıl Bukovinába látogatnak. Ha Székelyföld, akkor ásványvíz. Olyan dolgokat kell keresni, amik egyenlı értékő húzóerık. A kolostorok nemzetközi szintő értéket képviselnek. Harmadik hozzászóló: Önmagában Háromszék, az nem egy vonzó erejő dolog, de mint a Székelyföld márka része, egy húzó erejő dolog lehet. Azonban az is meglehet, hogy még így sem elég, de mindez, mint Erdély, Transzilvánia része, már eladható. Miért Erdély konferencia, miért nem Székelyföld konferencia? Volt egy ilyen kérdés az elején. Van egy alulról felfele épülı dolog. A nagyobb dolog mindig jobban eladható. Ugyanakkor az országnak is a hibája, hogy Erdélyrıl csak annyit tudnak világszinten amennyit, vegyük Draculat. Románia nem akarja Erdélyt, mint külön vidéket, eladni. Románia csak Romániát akarja eladni, van egy Kárpát vonulata és egy tengerpartja, ezzel kész. Volt az a cirkusz Románia sokmillió eurós reklámkampányával és mi volt benne: ami megmaradt és lejött a kampányból: a Fekete-tenger mossa a Kárpátok lábát. Ennyi. Ebben Bukovina sem volt eladva, Bánság sem, Szászvidék sem, nem hogy Erdély. Egy globalizációs dolog volt benne, sízés, fürdés stb. Egy elızı gondolatmenethez visszatérve, az, hogy ha megnézünk egy történelmi emlékmővet és mellette, helyben, legyen ahol fogyasszunk is valamit, ez nem biztos, hogy a legjobb. Nyugaton 51

vannak helyek, ahol nincs, és nem is akarják, hogy legyen. Például Prágában a vár területen belül egy vendéglı van és azért eléggé ki van alakítva neki a hely. Nem minden sarkon van egy bódé, hogy mindenfélét áruljanak. A várfalon kívül vannak kialakítva még helyek, ahol például hidegben forralt bort árulnak. Tehát eléggé specifikus dolgokat. Nem Ursus sört visznek oda mondjuk, amit megkapok a kocsmában is. A pálinka, az orda az már jobb megközelítés lenne. Seer László: Ezzel a botrányos reklámkampánnyal kapcsolatosan: miután lejárt ez az egész, olvastam több helyen is, hogy tulajdonképpen speciális helyzete van ennek az országnak. Mivel történelmileg is 3 különálló kultúrkör hatása alatt állt: Erdély, Havasalföld és Moldva. Ezek mind más kulturális háttérrel rendelkeznek, ezért Romániát, mind egységes egészet eladni nagyjából ennyit is ér. Már az elıtt egy évvel Azerbajdzsánnak volt egy nagyon hasonló kampánya, majd Macedóniának is (menyecske, hegyek, tengerpart). A recept ugyanaz volt. Románia brandjét régiókban lehetne felépíteni, minden régióban külön-külön, éppen e miatt a heterogén háttér miatt. A másik dolog: a nagyobb brand az jobban hangzik: ha Románia, akkor Dracula. Franciaországban például egy nagyon tudatos brand építés folyik. Elmesélte, mikor Bretagne-ban járt, ha nem érdeklıdik itthonról nem is tudott volna semmit errıl a vidékrıl. Egy régió nagyon nehezen tudja eladni magát csak saját erıbıl egy messzi földi turistának. Valamennyire rá kell támaszkodni az országos brand-re, és az országos brand építıknek a feladata lenne, hogy régiónként átadják azokat a kulturális értékeket, amik ezeket képviselik. Az, hogy Székelyföld önerıbıl brandet építsen nagyon nehéz lenne. Az, hogy távoli vidéken/országokban is tudatosuljon, hogy van Románia a Draculájával és ezen belül van Székelyföld, ez nagyon nehéz és nagyon pénzes folyamat. Harmadik hozzászóló: Az országos vezetés nem tudja a specifikus dolgokat. De ha a régiók eléggé hangosan kiabálják a saját specifikumaikat és lehetıleg mindenik régió a sajátját, akkor elıbb utóbb rá fog hajlani az országos vezetés erre. Az, hogy külön Háromszék vagy Székelyföld barndet akarunk teremteni és ez nem fog így mőködni, de ha Bánsággal vagy Szászvidékkel szövetkezve, partnerségben együtt erıltetjük Bukarestre, akkor lehet elıbb-utóbb megváltozna az ország kifele mutató turisztikai imidzse. Dr. Székely Zsolt: Az oktatásban is nagy a hiány. A felsıoktatásban is egy bizonyos szintre kellene támaszkodni, onnan kellene kezdeni, de a legtöbb esetben hiányoznak az alapok. A szemináriumi dolgozatoknál a diákok felejtsék el a copy-paste-et, a könyveket elı kell venni, olvasni kell. Az internet az felszínes dolog. Az internet általános, szubkulturális dolog, az üzleti életben nagyon fontos, de ha tanulni akar az ember akkor nem ott kell kezdeni. – mondta, majd elmesélte, az interneten kerestek valahol 52

panziót, a honlapon keresztül „földi paradicsomnak” harangozták be, de a valóságban ebbıl semmi nem volt meg. Harmadik hozzászóló: Tamás elmondta, pénzt ölünk a reklámozásba, de attól is függ, hogy mennyire hiteles információkkal szolgálunk utána. Lehet, hogy rövid távon jövedelmezı lesz a reklámunk, de ha hosszú távon nem tudjuk tartani azt a szintet, amit a honlapunk vagy a web-es banner nyújtott, akkor kb. 1-2 évi alatt elveszítjük az összes látogatóinkat. Nagyon sokat számít a szóbeli információcsere is. Mert ha valaki nálunk volt, miután hazament elmondja barátainak, ismerıseinek, és nagyon hamar terjed úgy a jó, mint a rossz hír. Farkas András: Ugyanakkor ebben az internet is segít, mert ha én valahol nem éreztem jól magam, akkor másodpercek alatt ezt tízezrek megtudhatják. Ezért hálásak is lehetünk neki, mert a jó hír is meg a rossz hír is itt terjed a leggyorsabban. Azt a szolgáltatók is tudják, hogy ha egyszer negatív tapasztalattal a neved felkerült, akkor a redınyt lehúzhatod. Dr. Székely Zsolt: A vicc kedvéért: évekig forgalomban volt egy olyan Erdélyi útikalauz, amiben azt írták, hogy a Székely Nemzeti Múzeumban ırzik a Kárpátok utolsó bölényét, és sokan ezért jöttek a Múzeumba. Errıl tudni kell, hogy a Budapesti Természetrajzi Múzeumban, Monarchia vége fele, az I. Világháború elején, kifeslett az oldala, és leírták. Így került a Múzeumba. Semmi köze nincsen a Kárpátokhoz, valahonnan a Tátrából származik, itt pedig megfoltozták. Harmadik hozzászóló: Említette Ön ezeket a régészeti dolgokat, és azon gondolkodtam, hogy ezeket anyagilag ki kellene felvállalja? Ez legyen egy panziótulajdonos, aki pont ott van mellette vagy az önkormányzat? Jó, hogy ezt meg kell csinálni, de kicsoda? Dr. Székely Zsolt: Az önkormányzat, be kell vonni a múzeum munkatársait, és erre például lehet pályázni. Ki kell dolgozni egy egységes útmutató táblarendszert. Úgy ahogy forgalmi táblák is vannak, egy idı után ezt is megszokják, ha szépen ki van dolgozva. Az Aranyos mentén, a torockóiak már jobban el tudják adni magukat. A torockószentgyörgyi várnál már nem csak egy nyíl, hanem egy jól megszerkesztett magyarázószöveg is található 4 nyelven a családról, a várról, mindenrıl. Onnan lejövünk és egy gyönyörő panzióban pihenhetünk.

53

Harmadik hozzászóló: Az is kérdés, hogy az itt élı emberek mennyire tudják ennek a történetét - most tavasszal hallott róla elıször -. Kirándulásokat, túrákat lehet ilyesmikre szervezni (egy napos, több napos biciklitúrát, gyalogtúrát). Az is felmerült bennem, hogy egy bukovinai mennyire érzi magának mondjuk a kolostorokat, mennyit tud róluk, mennyire érzi sajátjának azt a márkát. Seer László: Az a jobb dolog, ha magunkat tudjuk kommunikálni a külvilág felé. Azok az emberek, akik egy bizonyos régión belül laknak, azoknak van egy közös értékrendjük, a kultúrával tisztában vannak, ez egy speciális regionális identitást ad nekik. És hogyha meg van ez az erıs közösségi öntudat, akkor már magától jön utána, hogy tudjál kifele kommunikálni és ez egy brand-é fog összeállni. Jó esetben a bukovinaiak azt tudják Bukovináról, amit közölnek. Székely Zsolt: Van egy csomó olyan termék, amire mi büszkék vagyunk, hogy székelyföldi termék és közben nem az. Mert mi a különbség a máramarosi- és a székely ember közt? Mind a kettı erıs pálinka fogyasztó, szalonna, bicskásak. De nem ezekért vagyunk mi székelyek, hanem azért, mert zord vidéken lakunk. Az éghajlat sokkal jobban befolyásol. Aztán az más kérdés, hogy antropológiai szempont. A helyi szokásokat, étkezési szokásokat, temperamentumot sokkal jobban befolyásolja a klíma, mint az etnikum. Vajda Lajos: Ha csak Erdély viszonylatba vesszük, akkor Székelyfölddel számos más probléma van. Ezt is be kell építeni, sokat kell beszéljünk mi is, azt kommunikálni kell, kell beszéljünk Erdély más városaival is, kommunikálni kell akár Bukarestel is.

54

SZEKCIÓ 2: OKTATÁS-SZAKKÉPZÉS-FELNİTTKÉPZÉS SZEREPE A FEJLESZTÉSBEN

Kelemen Tibor: A tudás érvényessége napjaink társadalmában Ez egy politikai pillér és ezt sajnos sokan elfelejtik nagyon fontos hogy ez döntı hatással van az ország és a munkaerınek a versenyképességére illetve a gazdasági kohézióra. A humán erıforrás nagyon nagy súlyban van az oktatási, képzési ágazatokkal, tehát nem szakad meg ilyen szempontból. Felnıttképzés, Szereplık és motivációk Mint fogalomként kiemeli a fekvı, hiszen ez azért nem mindig behatárolható, van egy munkatörvény kódex amiben megvan határozva hogy 15 évtıl már szülıi beleegyezéssel, 16, valójában 18 évtıl már felnıtt illetve jó okkal rendelkezik, szavazhat és szavazható de jönnek a fogalmak a felnıttképzéssel a felnıttoktatásról, s ezeket eléggé kavarjuk, illetve olyan szereplık mint az országos foglalkoztatási ügynökség illetve a felnıttképzéssel megbízott, kinevezett intézmény a Consiliul National de Formare Profesionala a Adultilor. Motivációkról beszélni kell, hisz ennek hiányában a személyeknek a képzéssel, a növendékeknek, a hallgatóknak nem tudunk többet mutatni a termelékenység szinten. Vállalkozókkal beszélgetett akik azt mondják, ha van is termelés éppenséggel, termelékenységrıl hiába beszélgetünk. Béremelés a motiváció, a munkanélküliségtıl való védettség és a hallgatóknak az érdekeltsége - tanulmányokból kiderül -, hogy elsısorban szaktudás bıvítés, az állás remény, egy jobb állás reménye, szakma iránti érdeklıdés, vonzás hobby szintrıl elkezdve, vagy pedig nem utolsó sorban egy bizonyítvány, a papír a sokat mondó papír megszerzése. A képzésrıl elsısorban a hallgató várja, hogy tudjon egy karriert építeni, egy akár szabadidı hasznos eltöltést vagy akár új és érdekes ismereteknek a megszerzését. A vállalkozók jönnek ugyanakkor mint szereplık ebbe a piacba, és a munkaadó meghatározó része ennek a világnak ık kezdeményezıi, támogatói sokszor helyszint biztosító, illetve legalábbis sok esetben megtőrik ezt, hiszen utólag mégis rászorulnak és szükségük van ilyen szempontból erre. Az állam egy másik szereplı és ez az állam, azért mert az embereknek segítséget kell nyújtsanak a megnıtt technikai változásokra való alkalmazkodás képesség növelésére, az okatás következtében illetve a demokratikus intézmények hatékony mőködtetéséhez alcsonaybb szociális munkanélküliséget kompenzáló kiadásoknak a megvédésére vagy éppenséggel a bőnözés ,

55

bőnüldözés költségeinek a rovásából kifolyólag, de akár a közszolgáltatások szempontjából látnak nagy-nagy lehetıséget. És az állam itt van a hátánál de mindenképpen feladata a hozzáférés lehetıségét biztosítani a felnıttek számára, a társadalmi rétegeknek el kell járnia a felnıttképzést és a munkanélküliek esetében meg kell adni az esélyegyenlıség nevében az esélyt teremtı képzések támogatását és akár irányítását is. Az iskolák is számításba jönnek, mint szereplıi a felsıoktatásnak. Elismeri, hogy nagyobb szerepe jutott, az utóbbi idıben jobban tudják motiválni magukat, hiszen a felnıttképzés egy jó üzlet és ezt ki is próbálják használni. Az alap és középfokú iskolák a jelek szerint eddig nem mindig voltak motiváltak ebben, hiszen ahogy a fıtanfelügyelı is mondta, még mindig a trendek azt mondják, hogy van gyermek még nem zártunk be iskolákat. Tendenciák voltak, de ez a jövı gondja. És az iskola fenntartók dolga, itt jön az adminisztráció, a polgármesteri hivatalok, nekik fontos motiváció a demográfia egyre nagyobb számban kinövekedı iskolák hogyan tovább, miként csinálják, oldják meg ezt a gondot. Az elıadó által kiemelt fogalmak: tehát a szakképzés egyenlı az élethosszig tartó tanulással vagy a szakképzés folyamatos szakképzést jelentené. Képesítéseket és szinteket határozott meg törvényileg az állam is és elfogadott formában akár világviszonylatban. A szinteket Romániában a képzés, betanítás, továbbképzés, szakosítás, képzés, átképzés jelenti, ez a 6 szint van. És jön az élethosszig tartó tanulás, ami szerinte olyan formális vagy informális célzó tevékenységet ölel fel, amely folyamatos és célja a tudáskészségek és -képességek fejlesztése, a jó pap is holtig tanul elmélet szerint mőködhet. A lifelong learning fogalom azt mutatja, hogy ez az általános mőveltségre is ki kellene terjedjen. A tudás társadalomhoz vezet, amelyben feloldódnak a konfliktusok, urrá tud lenni, élni tud és együtt tud élni másokkal, szerinte ez a jelen pillanat nagyon fontos állítása. Példa erre Kovászna megyében is akár, a fiatalok munkaerı piaci helyzetének javítására közösen a Hargita megyei Munkaerı és Foglalkoztatási Ügynökséggel van egy Telework nevezető pályázatuk. Ez az új technika, illetve az internet lehetıvé teszi a társadalom és a földrajzi tényezık következtében az információs rendszer peremére szorult fiatalok és nem föltétlenül fiatalok közvetlen vagy közvetett felzárkózását. Grafikonok igazolják, mennyire lehetett kimutatni a 2008-as évig azt, hogy mennyire vesznek részt a munkanélküliek a projektben. İk közelebb kellene legyenek hiszen azért váltak munkanélküliekké mert már nem feleltek meg szakmailag vagy az utóbbi idıben meghazudtol minket. Gazdasági válságról beszélünk, hisz a vállalkozók nem merték vállalni azt, hogy kisebb jövedelmet vagy éppen profitorientált cégeket vigyenek tovább és elbocsátották ezeket az embereket, és ahogy az évek teltek nıtt a munkanélküliek igénye ahhoz, hogy más szakterületeken találjanak foglalkoztatási lehetıséget. Körülbelül így van szétosztva szintekre azokban az intézményekben, amelyeket képviseli képzı központok, a román német alapítvány illetve regionális központokat épített fel a Munkaerı Országos Ügynökség és ezeknek az úgymond meghatározó szerepe által létrejönnek 56

engedélyeztetések, ahhoz hogy a szaképülés mőködjön eléggé nehézkes és nehéz fenntartani, utólag meg akkor is hogyha azt mondják hogy 4 évre kaptak engedélyt de ezen belül még a piac nem arról szólt, hogy ez eléggé könnyen mőködjön és látszik is az, hogy a képzések nem minden szinten mőködik egyformán mert nem minden szint tud mindig egyformán növekedni, de ott ahol szakképesítésrıl volt szó vagy éppen továbbképzésrıl ez megtörtént a többi szakosodás az már beszőkült vagy éppenséggel rendszeren belül marad, oktatási rendszeren belül. Ugyanitt 2005-2007 között, mesterséges szinten, országos szinten próbálta kiszedni, a képzés területén 7655, nagyon szők területek azok amelyek a képzés, átképzést jelenti, a legtöbb a képzés: új szakmára, új karriert, új világot nyitni az embereknek és ez általában megfelelı végzettségő személyeknek szól. Kovászna megyében jelenlegi helyzetkép szerint 22 képzı szolgáltató van és 72 engedéllyel rendelkezı szakterületrıl beszélhetünk, iskolázási szakmák a mértékes sikeres vizsgázókat próbálta mellé tenni, nem azokat akik elkezdték, akik ki is untak közben, munkát találva éppen vagy nem volt lehetıség kifizetni a hátralevı összegeket hiszen azért pénzért csinálják ezeket. Megemlíti az ipari cikkek eladásában szakosodó személyt, legyen az pincér, ır, fodrász, ezek a legnagyobb létszámban képzıdtek, de van baby-sitter és nem utolsó sorban mezıgazdaságban szakosodó állatgondozó, vagy éppen panzió területen turizmussal kapcsolatos képzések de nem ilyen nagy mértékben. Eredményeként megjelentek a fejvadászok, a munkaerı közvetítık ezen a piacon, hiszen itt fontos, megjelentek az online állásközvetítık, karriermagazinok, internetes hirdetésújságok, távmunkával foglalkozók, a munkaügyi központok civil kezdeményezése által megjelentek olyan rendszerek, melyek ezekhez hozzájárulnak. A beszélgetés keretében a következı kérdések merültek fel: 1. A képzések iránti igényt a munkaügy valamilyen módon méri-e? Hivatástudatra szeretne kitérni. Elıadó válasza: A munkanélküliek, a munkahely keresık (akik különbözı okok miatt más munkát kell keressenek) aktívan kell keressenek munkát. A Munkaügyi Minisztérium az, amely munkáról beszél és ı szabályozza ezt törvényileg, az országos ügynökség életbe lépteti, követi. Országos szinten vannak statisztikák, politikai döntések alapján azt mondják, hogy évente 50.000 személyt képezünk át. Elsısorban felmérik az igényt, minden intézmény elsısorban kérdıívek alapján próbálja megtudni a vállalkozóktól, és minden vállalkozónak kötelezettsége bejelenteni idıben az állásokat. Például Angyaloson gyár épül, ez 500 személynek fog állást nyújtani, de még errıl semmi konkrétum nincs, mert nem szólnak, habár fontos lenne, a polgármesteri hivatalon vagy akár az iskolákban is kellene tudják az ilyen dolgokat.

57

2. A képzéseket a munkaügyi hivatal szervezi vagy cégek is? Elıadó válasza: A válasz egyértelmő: cégek. Jelenleg a munkaerı ügynökség keretén belül, csak a saját képzıközpontjuk van. Ilyen 22 van az országban, illetve van 6 regionális központ elszórva az országban s megvan, hogy melyik megye hova tartozik. Hargita, Kovászna, s Maros is Brassóhoz tartoznak. A probléma egy magyar embert bevinni Brassóba s ott románul képesíteni, mert más megközelítési lehetısége van nyelv vagy kultúra szempontjából. De lehet kijönnek és leszerzıdik a szolgáltatást s akkor megtört a jég, az a könnyebb út, mely mégis célba vezet. De ezek ilyen szempontból nem mindig vannak tudományosan alátámasztva. Próbálják felmérni a ki- és besiklásokat, és megnézni, hogy mi az igény. Kovászna megyének a nadrágiparral való kapcsolata az egyik érdekessége, mert itt nagyon sokan dolgoznak, nagy a fluktuáció, nem tudnak elég embert irányítani ezen szakma irányába, elsajátítására, mert van egy nagyon rossz képe: kemény munka, ipari fény, stressz és a 10 évet nem éri meg senki ott, mert valami bekövetkezik. A munkanélküliség meghaladta országos szinten a 10%-ot s jelenleg foglalkoztatni valakit eléggé körülményes, s az állam nem nyújt semmi gazdasági támogatást, semmilyen aktív eszközt olyan szinten, hogy ez besegítsen, hogy az embert segítse. Hozzászólás az elızıekhez arra a kérdésre reagálva, hogy ki határozza meg hogy milyen szakokat, képzéseket indítsanak el: Nincs, aki megmondja, hogy például ezen a szakon a következı pár évre lehet, hogy lesz, de lehet, hogy nem lesz jelentkezı. Ha meghatározható önmagunk részére a célcsoportot, akkor valószínőleg lesz egy darabig ember. Ha van motiváció, akkor jönnek az emberek. Mikor megszőnik a motiváció akkor elmaradnak az emberek a képzésrıl. Ha van motiváció, akkor jönnek képzésre. Például megjelentek az EU támogatások és azt mondták a fiatal gazdáknak, hogy nem lehet pályázni amíg nincs érettségi és szakképesített diploma e téren, e miatt az utóbbi években rohamosan megnıtt a képzéseket igénylık száma. Háromszéken sem, Székelyföldön sem ártana klaszterek formájában akár együtt mőködni, mert közösen sokkal jobb lenne, minden képzı kitudná venni a maga szerepét anélkül, hogy levernék egymást mert végeredményben pénzrıl van szó, és sajnos sok képzınek csak errıl szól az egész. Többségben az erı, közösen jobb pályázni, a felnıttképzésre nagy állami támogatás nincs, legalább ezekbıl meglehetne egy részét finanszírozni. A felnıttképzés magában egy kihívás, nem egy padban ülı egyenlı tudásbemenetelő emberanyag, mert egy heterogén emberanyag, személyiségfejlesztı tréningek, csapatépítés is fontos, hogy majd mindenki tudjon és merjen megszólalni mert ez is szerves része a felnıttképzésnek s itt nem mindig vállnak be az iskolarendszerő oktatásban használt módszerek.

58

Veres Emıke: Pedagógus és diák. Kié a felelısség? Elmondta, szakközépiskolában elindítottak egy turisztikai technikum-posztliceumot, ami 2 év s csak szaktantárgyak vannak, majd van a gyakorlat az ötödik napon. 2 év alatt a 22 beiratkozottból 3 at tudtak lezárni az elsı félév végen. A másik nagy probléma, hogy nem kaptak szakembereket akik ilyen szak-posztliceumban tudnak tanítani, tehát nincsenek szaktanáraink. Ha már felsıoktatásról van szó akkor, szerinte a legnagyobb probléma az, hogy az egész tanügy arról szól most hogy készségek, képességek, kompetenciák fejlesztése. Kit képeztek arra hogy hogyan is kell képességet fejleszteni tanórán? Sem kompetencia, sem készség nem lesz abból ha a fiatal kollegák úgy próbálják leadni az anyagot, hogy bemennek a 9-ik osztályba és elkezdenek diktálni. Ebbıl nem lesz sajnos sem kompetencia, sem készség, ebbıl csak esetleg gyorsírás lesz. Kit kell értesíteni akkor, hogy tanítsanak meg minket (tanárokat) kompetenciát és készséget átadni? Kell vigyázni arra, hogy kinek adják meg azt a lehetıséget hogy képezzenek, hogy azok a személyek majd tovább felnıtteket képezzenek. Fizikailag nem tudnak már minden felnıttképzıt monitorizálni. Hozzászólás: Hogy lehet az hogy már megvan az oklevele amikor megkezdték a képzést? Ezért nem mőködik a rendszer, mert sok esetben úgy van hogy azt mondják hogy csak küldjék le a pénzt, aztán nem is muszály ott lenni az illetı képzésen, mert a végén így is, úgy is majd megkapják az oklevelet. Mi lenne a megoldás? Az elıadó szerint kellene legyen az összes képzés között egy fórum ahol megegyeznek, hogy ki mire képez és miért, mi szükséges. Ha például szakácsot akarnak képezni, akkor nem szabad megengedni, hogy saját konyhán otthon elkészítsék el azt, amibıl vizsgázniuk kell. Hova kell üzenni, hogy képességet, készséget fejleszteni tanítsák meg a pedagógusokat? Képességet fejleszteni kell megtanuljunk. Hozzászólás: A képzı cégek nagyrészt diplomagyártók. Ezeket utólag nem lehet kiszőrni a rendszerbıl? Nem az a fontos, hogy hány és milyen diplomája van a munkavállalónak hanem az, hogy mihez ért. Addig amíg kiderül, hogy valójában mihez is ért addig a papír beszél. Gyerekek esetében más a helyzet. A gyerekeket irányítani, tanítani kell.

59

Becsapják a gyereket aki önszántából beíratkozik egy ilyen képzésre. Ha nincs feljelentés, nem jelent fel senki senkit, aki úgy kapja meg a diplomát, hogy kétségek körvonalazzák az nem jelenti fel önmagát de majd kiderül, hogy a piacon nem tud helyt állni, de ezt is ki tudja magyarázni, a munkaadó kevesebb bért akart adni. Elıbb-utóbb felébrednek, de akkor már késı lesz támadni, hogy ı hogy is kapta meg a diplomát. Hova kell fordulni a feljelentéssel akkor? Hozzászólók úgy vélekednek, hogy a rendszer úgy mőködik, hogy vissza lehet vonni az engedélyeztetést, meg lehet támadni, lehet cáfolni, de kinek van ideje, hogy kövesse azt az intézményt és hol, fıleg ha az egész országban joga van, mert van olyan intézmény amelyik átmegy Hargita megyébe, vagy átmegy Brassóba, mert a rendzser úgy mőködött, hogy nem a minıséget hanem a pénz célozta. Az ellenırzés úgy mőködne, hogy egy ellenır ott maradjon a személlyel s a végén mondja, hogy ez nem kompetenciát adott át, ez nem tanterv szerint mőködött hanem ez csak töltelék volt. Hozzászólás: Magyarországon van egy minıségbiztosítási rendszer ami államilag szabályozott s ezt be kell tartani. Ez itt is van. Csak idınként szúrópróba szerinti ellenırzısek kellene legyenek úgy, hogy egész a hallgatóig le kellene menni, hogy lássák, mi is történt. Itt nincs olyan szervezet aki ezt fizikailag le tudná ellenırizni. Igy marad a saját lelkiismeret, a képzınek a minıség iránti igényessége. Hozzászolás: Például a céhes rendszerben hogy is lehetett valaki inas? Meg kellet nézni a minıséget s ha nem bizonyított, ha a szakmája nem bólintott rá, hogy igenis dolgozhat akkor még a saját mőhelyébe sem engedték be, tehát mindenki a saját szakmájában kellett bizonyítson. A minıségre rá kell menni, mert ez valahol megfizetıdik. Az elıadó az idén tapasztalta, 47000 euros pályázatot nyert az iskolája és 13 gyerek fog menni Lipcsébe kateringet gyakorolni, Hargita megyében 14 egység nyert pályázatot amibıl 3 felnıttképzés. Tehát pályázni is tudni kell. Végül egy hozzászóló szerint tehát nincs megoldás, hanem egy lehetıség van egy forumnak létrehozni s jó lenne ha ezt valaki felkarolná. Ha létrejönne egy székelyföldi fóruma ennek a felnıttképzésnek, ahol legalább interneten keresztül kapcsolatban állnának egymással, így lehet, hogy a folyamatos kommunikació elısegítené, hogy valamilyen úton elinduljanak. A következı idézetek röviden és érthetıen összefoglalják a lényeget: „Magasbbra kell nınni mint a körülöttünk lévı gyom.” „Ne a betegséget gyogyíts hanem az egészséget erısítsd, a többi minden idıbeveszteség.” 60

KONKLÚZIÓK: • Egységben az erı: Ha van az intézmények között kommunikáció, konzorciumot hoznak létre, akkor jobban tudják érvényesíteni érdekeiket. • Pályázni kell. De miért nem pályázunk? Idegennyelv-tudásunkkal baj van. Nagy a lelkesedés de amikor már kell is csinálni valami konkrét dolgot akkor baj van, például ha angolul kell írni egy levelet akkor baj van, de ha akarjuk érdekeinket érvényesíteni akkor ki kell menni a megyébıl s akkor már románul kell beszélni. Az új trend az, hogy humán erıforrásra adják a pénzt. Egyesek úgy fogják fel a pályázást mint egyéni kihívás, pedig egyedül nem lehet pályázni, oda csapatmunka kell. Példaképpen az elıadó elmondja, hogy meghirdetett egy projekt menedzsment képzést belsı szinten és az eredménye az lett egy péntek délutánnak és szombatnak, hogy az iskolában levı tanárok összeállították a pályázat tervét és meglett a Gantt Diagram, tehát külsı ember nélkül nagyon nehéz ezt megvalósítani. Ott volt 10 ember és kijött, hogy mi a gonduk, s megalakult a téma. Kialakult tehát 3 jó téma, s ez már egy fontos dolog, hogy van amivel dolgozni. Hozzászólás: Ha létrejönne egy ilyen forum, klaszter Háromszéken így sokkal könnyebb lenne mert egyedül nagyon nehéz.

Botos Erika: Pedagógusképzés Háromszéken Mi a pedagógus feladata iskolában és a közösségben? Egyre inkább a pedagógus szakma egy periférikus dologgá kezd válni és ha szidni kell valakit akkor mindig ott van a pedagógus: a pedagógus az aki nem tanította meg jól a dolgokat, ı az aki nem úgy viselkedik ahogy kell... A válasz a pedagógusok alapképzése és felkészültsége, továbbképzési lehetıségek, pedagógus mint közösségépítı tényezı, a továbbképzés feladatai témakörökben fogalmazódtak meg. Nálunk nem képeznek alapszinten pedagógust, teljes zőrzavar van, nem lehet tudni, hogy melyik jobb melyik ér többet, állandó konfliktusok vannak, ez a felfordulás csak arra jó, hogy a pedagógusok között is feszültséget keltsen s persze a szülı is érdeklıdik mert például ha tudja, hogy az egyik óvónéni csak líceumot végzett, a másik pedig egyetemet akkor inkább oda adják a gyereküket ahol az egyetemet végzett óvónéni van s ebbıl adódóan mindenféle gondok jönnek elı. Szerinte a mai körülmények között 18 évesen kikerülve a katedrára nincs bennük meg az a felelısségtudat, hogy hogyan kell viselkedni a diákokkal szemben és a pályájuk iránt. A felsı szinteken meg nagyobb a káosz. A gimnáziumban és líceumban tanító tanárok 3 év fıiskolával, 3 éves egyetemmel vagy 4-5 éves egyetemmel kerülnek a rendszerbe, a lényeg, hogy semmiképpen nem a tanári pályára képezték ki ıket s nem kell csodálkozni ha ezek ez emberek nem tudják úgy végezni a dolgaikat ahogy kell. Mindenki egy példát akar követni egy modellt, például 61

ha neki jó tanárai voltak akkor a gyereknek szerencséje van mert akkor ı is valahogy úgy probálja utánozni az elıdeit, ha neki gyenge tanárai voltak akkor nincs modell és probál szét nézni a környezetében és kiválaszt magának modellt és végsı elkeseredésben azt mondja én vagyok a katedrán, én vagyok itt a fınök és úgy lesz, ahogy én mondom, s akkor kiáll és szépen elıad, „megtanítom én a gyermeket” módszerrel, holott jól tudjuk, hogy senkit nem lehet megtanítani semmire, hanem esetleg rávenni, hogy megtanulja. Segítı pedagógusok (iskolapedagógustól elkezdve a sétáló tanárokig) a rendszeren belül sem igazán tiszta, hogy ezek az emberek mivel foglalkoznak, mit tudnak, mit hoznak. Ezeknek a szakképesítési szintje hol áll és mit várunk el tılük, mert egyáltalán nem közömbös, hogy a könyvtáros mennyire aktív például, vagy a laboráns ül a titkárságon vagy valóban elıkészíti a laborban a dolgokat amire szükség van, vagy van-e egyáltalán az iskolában egy rendszergazda, mert sok helyen az látható, hogy sokan ülnek a számítógép elıtt és nem csinálnak semmit mert nem értenek hozzá. Ez tehát egy nagyon fontos része a képzésnek. Milyen felkészültséget nyújt ez az alapképzés amit itt kapunk ebben az országban? Bárki ha egy felsıoktatási intézményben szerez egy diplomát, az mehet is tanítani, senki nem nézi meg, hogy ez az ember odavaló vagy sem, tud-e beszélni vagy, hogy milyen a megjelenése. Gyakorlati alkalmazhatóság: az elıadó megemlíti, hogy amikor ı kikerült, mint tanár, fogalma sem volt, hogy azt amit tanult, hogyan is fogja a gyakorlatban használni. S mostmár csak romlik a helyzet. Szakmai gyakorlat: Úgy, hogy letanítasz egy pár órát az iskolában és utána bedobnak a mély vízbe az úgy nem jó. Továbbképzés: Fontos figyelemmel kísérni, hogy a perfectionare és formare között különbség van s ezeket a fogalmakat nem szabad keverni. A szakmai és ugyanígy a módszertani kurzusok 30 kreditpontosok, más téren 1,2-tıl 20 pontig terjednek a kreditpontok. Formare profesionala más fajta továbbképzés, nem mindig állnak hozzá a kellı komolysággal, kreditpontot kapsz de nem biztos, hogy valami pluszt is kapsz, az egyedüli hely ahol komolyan veszik és mindig akkreditált kurzusokkal állnak elı ez a Centrul de Educatie. Nekik sikerül, hogy mindig megmaradjanak. Mindig új valamit hoznak be és mindig valami pluszt hoznak be, mindig fölfele megy amit hoznak. A saját képzéseink arról szolnak, hogy próbáljuk valamilyen szinten a pedagógus társadalmat érzékenyíteni bizonyos témák iránt, mert igazából nem fért bele az, hogy meg is tanítani dolgokra de legalább ilyen tőzoltó munkával próbálják a hiányokat foltozgatni. 62

Ezekbıl a dolgokból jön le az a dolog, hogy a pedagógus mennyire vesz részt aktívan a közösség életében. Ott ahol sikerül a szülıket bevonni, ott volt hatás, de viszont ott ahol a szülık nem állnak az iskola mellé, ott terelgethetjük a gyerekeket jó irányba mert a visszajelzés egy idı után nulla és nem negatív. Kommunikátor és moderátor szerep, ez az amit a pedagógusok fel kellene vállaljanak, hogy igenis a közösség felé állandóan nyitottak legyenek, és informálni az embereket arról, hogy mi történik az iskolában, mert mikor a szülık bemennek nagyon ritka alkalmakkal az iskolába akkor nagyon téves képek jönnek le, mert amit ott és akkor kapnak az nem biztos, hogy arról szól ami az iskola életét, az iskola lehetıségeit tükrözi. Segítı támogató szakember, a pedagógus kell kiszőrje azokat a problémás helyzeteket amikor közösen a valódi szakikkal próbálnánk megoldásokat találni, de azt tapasztalták hogy még a kollegák sem bíznak az iskola pszichológusokban, nem akarják elfogadni, hogy ezen embereknek nagyon fontos szerepük van az iskola életében, hogy tényleg tudnak segíteni nagyon sok mindenben. Van egy ilyen ellenállás, hogy nem kell nekünk pszichológus, mert rontja az iskola képét ha a gyerekek pszichológushoz járnak. Kultúraterjesztı: a falusi iskolákban a pedagógus volt a mindenes, ma már eléggé leépült ez a dolog, mert már kevés tanár van aki helybéli és be tud kapcsolódni a falu életébe, de nagyon fontos, hogy legyen egy ilyen kultúraterjesztı. A pedagógus ötletgazda kell legyen, elvárják tıle, hogy legyenek ötletei, hogy mit, hogyan, merre amennyiben és valóban kellene legyenek, ha ıt egyáltalán érdekli a közösség élete. A fejlesztésben aktívan résztvevı pályázatokban közremőködı személy, nem csak iskola szinten hanem a közösségben is. A továbbképzés feladatai: Úgy készítsünk pedagógusokat a pályára, hogy ık tudják, hogy tényleg ezt akarják csinálni és mikor kikerülnek az iskolába ne érje ıket meglepetés. Az alapos pszichopedagógiai felkészítés is ebben lát nagy hibát. Nem az a lényeg hogy a pedagógus meg tudja-e tanulni, hanem abban kell gondolkodni, hogy a gyerek be tudja-e venni vagy sem. Valami nagy hiba van benne, mert a tanügy az olyan, hogy ha valaki levizsgázik akkor 35 évet ott van, s nem lehet elmozdítani. Hogyan lehet motiválni, helyi szinten gondolkodva? Egy gyenge tanárnak lehet adni háromszor nagyobb fizetést úgyis gyenge tanár marad, egy jó tanárnak pedig ha kevesebbet adsz úgyis jó tanár marad. Hol van a pedagógia piaca? Legalább a

63

vizsgarendszert változtassák meg, mert például sportra már úgy is be lehet iratkozni, hogy csak beadják a dossziét. Mint igazgató olyanokkal küszködik, hogy ha valaki hiányzik akkor rá kell parancsoljon egy másik tanárra, hogy menjen és tartsa meg az órát a hiányzó tanártársa helyett, mert amúgy az a kifogásuk, hogy ezt nekik úgysem fizetik. Meg kell próbálni valamilyen módon hatni az ilyen emberekre. Oda jutottunk, hogy tanárok lenézik egymást, fıleg a líceumi tanárok a tanítónıket. Az elismertség arról szól, hogy kinek van több olimpiásza, habár több munka az, hogy egy roma gyereket megtanítsanak írni-olvasni, mint valaki felkészüljön otthon olimpiászra. A felnıtképzı tanárok és nagyon gyengék, saját személyiséggel való bánni tudás, ezt a legfontosabb megtanulni. Elsı hozzászólás: Sokszor felmerült az a dolog, hogy kompetencia. Két féle kompetencia: az elméleti és a gyakorlati, és a gyakorlati meg az elméleti kompetencia nem egy. Amikor a rendszerbe felvételezik egy tanár akkor az elméleti kompetenciát mérik, ahol kapnak egy jegyet s általában úgy van, hogy a leggyengébbek jutnak. Német teszt ahol a gyakorlati kompetenciákat is próbálják mérni, a szakiskolában amikor felvesznek egy gyereket nem azt nézik, hogy mibıl mekkora jegye van, hanem adnak egy satut, kalapácsot és főrészt. Meg kell görbíteni egy drótot egy adott mintára, hogyan tudnak prospektusról olvasni, tehát gyakorlati kompetenciákat mértek s ez alapján döntik el, hogy az illetı személy megfelel lakatosnak vagy sem, megfelel az illetı szakmának vagy nem. A régi rendszerben úgy volt, hogy mindenki tanult 10-ik osztályig egyformán és utána mehettek szakiskolába vagy líceumba. A szakiskolába kemény gyakorlati, orvosi vizsga volt, tehát nem vették fel ha nem volt odavaló. S az lett hogy eltanácsolták sok helyrıl azokat akik nem feleltek meg valami miatt, tehát nem lehetett varrónı akinek baj van a látásával, pincért nem lehetett mert egyszerően lány létére nem mehetett sehova, s aki nem ütötte a mércét, hogy bekerüljön líceumba azt be kellett valahova tenni, de ha nem felelt meg egyik szakiskolába sem, akkor maradt a bánya, de mivel lány hát bányába nem lehetett tenni, így be kellett tenni legalább egy középszintő osztályba és akkor teljesen egyértelmő volt, hogy nem oda való, de tovább kellett tanulni mert ez is benne volt. Sıt, az osztályfınököt vonták felelıségre ha nem bíztatta a diákot, hogy menjen tanulni. Hogyan kell megfogalmazni, hogy fent változtassanak? Hol kell hatni? Mit tudunk itt csinálni? Ha nem beszéljük megy egymással a dolgokat akkor nem lehet megoldani semmit, egy dolog az, hogy találkozunk és a másik dolog, hogy tematikusan találkozunk.

64

Hozzászólás: A fiatalok nem értik meg, hogy nekik mire is van szükségük. Az igazgatók részérıl látok egy passzivizmust. Az igazgató tudja, hogy az iskolában kinek van szüksége képzésre de nagyon ritkán jelzi. Ahol iskola szintő képzés zajlik ott más a hozzáállás is. Következtetések: • Kiderült, hogy nem csak anyagi gondok vannak a háttérben, hanem sokat kell még minden más téren moderálni. Törvényt nem lehet módosítani, a találkozók, az emberekkel való együttlét lenne a következı lépés, hogy a szakemberek tudjanak akár 3 napos találkozókat úgy megélni, hogy történjen meg az információ-átadás. • Vannak új ötletek. Úgy látja, hogy sokkal jobban fel vannak az igazgatók képezve és készítve, mint az a jobb kör amit képviselnek. Ki tehet ennek érdekében? Azok, akik összegyőltek a konferencián és lehet, hogy a tanfelügyelı is. A politikusokat meg kell nyerni, mert amíg nem kerülnek a nagypolitikába olyan emberek, akik tudják, hogy milyen problémák vannak, ık tudnának valamit tenni, mert minden politikusnak van oktatási ideológiája is. • Képzés, önképzés nélkül nincs haladás, ha jól akarunk élni, ahhoz képeznünk kell magunkat, tanulni kell és aki nem tanul az le fog maradni. Ha valaki valahol van, ott a maximumot kell adja, hogy ott egy más ember is ne kelljen bekerüljön. Nehéz az emberi magatartáson változtatni, tehát a fórum arra kellene ösztönözni az embereket, hogy ott, ahol az ember van, ott jó legyen. • Sokat hallott fiatal tanárokat panaszkodni, hogy kevés a fizetés és úgysem mőködik a rendszer. Jó lenne ha valóban sikerülne hogy a Hargita és Kovászna megyékben megvalósulna az összetartás, az, hogy együtt próbálják megkeresni a megoldást. • Ha ott, ahol vagyunk jól csináljuk a dolgunkat, próbálunk mindent a lehetı legjobban megcsinálni akkor minden jól fog alakulni. Jónak találná egy fórum létrehozását, ahol mindenki le tudja írni, hogy mi a problémája, és megkérdezhetné, ki, hogy csinálná a helyében. Jó lenne ha lennének írott anyagok is, hogy errıl már szó esett és ebból más is tudna tanulni. • Nagyon fontos, hogyan van képviselve az iskola. Nem elég ott lenni a bizottságban mert ott is úgy születnek a döntések, hogy a parlamentbıl mondják meg, hogy mi kell legyen, onnan irányítják a dolgokat. Nincs lehetıség arra, hogy közölni lehessen, hogy mi is a helyzet és, hogy állunk, az egyetlen dolog ami eljut hozzájuk, az a feljelentés. Nehéz tehát az alulról jövı kezdeményezéseket érvényesíteni. Ha lent józan, felvállaló emberek vannak, akkor ezt úgy kell elmondani, hogy ezt vegyék is tudomásul. Az intézmények között kommunikációs akadály van s ezen kell javítani úgy, hogy levelezı listákat hozunk létre, konzorciumokat. A hivatástudatot nem lehet megtanítani, az vagy van vagy nincs az illetı személyben, ezt nem lehet megtanítani. Pályázni kell, és a mentalitásba be kell építeni a lifelong learning tanulást. 65

SZEKCIÓ 3: TÉRSÉGFEJLESZTÉS, CIVIL PARTNERSÉG Bagoly Miklós: Klaszterek – a gazdaságfejlesztés alapjai (Kovászna megyei Faipari klaszter) A fiatal generáció tudja használni az internetet, például ott volt a Webvidék projekt és jól mőködött, több ilyent kellene csinálni, mert több réteget megmozgat. Nem csak magán klaszterek szükségesek hanem közklaszterek is, amelyekben a közigazgatás is részt vesz. Egy alapos átszervezıdés szükséges. Lehet, hogy ez nem lesz lehetséges 2015-ig de szükséges Háromszéket úgy reklámozni mint egy branding, mint egy olyan térséget ahol jó lenni, jó lakni, enni, ahol nem a határokról van szó hanem egy térségrıl ahol minden jól megvan szervezve. Ha már úgyis mindenkinek lesz internetje, akkor ezt meg is kell tölteni mint tartlalom. Erre példaképp felmerül Hollandia mint térség, ahol rájöttek, hogy úgy tudnak jól és hatékonyan dolgozni, hogyha több város összeáll és van egy külön weboldaluk ahol van egy térkép is amin mindent megtudnak találni, a munkahelyeket, hogy szerezhet az ember ezen a térségen lakást is, tehát minden szükséges információ megtalálható. Úgy mőködik mint a Google, beírod, hogy mit keresel és máris kidobja. Nem arról van szó, hogy Háromszék mindent meg kell oldjon hanem egy keretet kell biztosítson ahol választ lehet kapni a kérdésekre. Az emberi gyengeség a legnagyobb hiba ebben, ezt lehet finomítani, egy együttmőködést kell létrehozni a polgármester és az emberek között, térségfejlesztéssel és együttmőködéssel jönnek létre a jó dolgok. Még nem jött el az a pillanat, hogy kényszeríteni tudjuk az önkormányzatokat, hogy bármilyen segítséget is nyújtsanak nekünk. A legtöbb marosvásárhelyi is Hargita és Kovászna megyével dolgozik együtt, de miért? Elsısorban nem azért mert itt több a magyar, hanem azért mert sokkal zártabb közösségek vannak Vásárhelyen, mindig az a visszajelzés, hogy nem, itt nem lehet semmit csinálni. Bármilyen szférában szerveznek valamit Maros megye lemarad és Kovászna meg Hargita megyék azok akik halad. Itt a civil szférának van nagy szerepe, mert például ez a konferencia is megvolt szervezve, de csak magyar nyelven és amikor bejött két román újságíró akkor nem sokkal a bejövetelük után, ki is mentek. Ilyen téren kell a civil szféra hasson, hogy ne tartsanak minket „a magyarok csoportjának” hanem tudjunk közösen együttmőködni, s ezt kell valamilyen módon kezdeményezni. Kezdivásárhelyrıl nézve sokan nem is tudják, hogy mi is a civil szféra, tehát elıször ezt kell tisztázni, hogy mit is jelent s utána gondolkodhatunk kezdeményezésen. Polgári kezdeményezés van de nagyon kevés, nem lehet haladni vele. Nincsenek rendezvényei az illetı szervezeteknek s ha

66

van is akkor nagyon kevés, vagy csak a szervezet tagjai ülnek össze, sem sajtó, sem más nem tudatja ezt a tágabb közösséggel. Óriási erı van a civil kezdeményezésben, mikor az emberek politikai erı és minden más nélkül kezdeményeznek és csinálnak valamit. Ha nem fogjuk rá a civileket, hogy csináljanak valamit mert abban erı van, akkor nem lesz semmi. Végkövetkeztetés: • Az elsı és legfontosabb az együttmüködés • Továbbá az alázatosság • A tudatosság • Az egyediség, ne másoljunk • A saját projektek, elképzelések • A kitartás, hogy aki ebbe belevágta a fejszéjét kitartóan csinálja végig • Az együttmőködések megalapítják a jót. Az a lényeg, hogy a kultúrát a gazdaság tudja eltartani. Romániában még 20 év után sincs jelen az a kemény középréteg, amely az értéket teremtı kultúrát ápolni és fenntartani tudná.

Somodi Zoltán: Az információs technológia szerepe a térségfejlesztésben Elmondása szerint az informatikai infrastruktúra létét szeretné bevezetni. Ez nem mint erıforrás szerepel a térségfejlesztésben, hanem mint eszköz. Egy informatikai infrastruktúra soha nem lehet önmagában cél. A szekcióban eddig még nem mondták ki az informatikai eszközöket. Csak akkor mondjuk ki a szükségességét, ha hiányzik. Ha jelen vannak, nem beszélünk róluk. Sajnos nagyon sok közösségben nem létezik ez a fajta infrastruktúra. Ahhoz, hogy térségfejlesztésrıl beszéljünk, nagyon fontos, hogy az informatikai infrastruktúrától elszigetelt rétegeket is bevonjuk. A pénzügyi keretek eléggé szőkösek. Fıleg falun érvényes, hogy útakat építsünk, csatornázzunk inkább vagy az internetet köttetjük be. Ezeket, véleménye szerint, ma már párhuzamosan kell fejleszteni. Nem lehet csupán csatornázás után internetet köttetni. Sıt, sokszor az informatikai struktúra segítséget nyújthat más infrastruktúra hiánya okozta nehézségek leküzdésében. Pl. egy elszigetelt faluba bevezették az internetet, és egybıl lecsökkent a más infrastruktúrák hiányából adódó szükségletek száma (rendelések, információk, stb.). A tanárt nem pótolja az internet, de elég sok mindenhez hozza lehet jutni, és pótolja a lemaradást. Az elıadást egy konkrét példára építette, az Informatikai Minisztériumban 2005-ben elindult a “Tudásalapú gazdaság” program. Ezt, mint jó példát szeretné bemutatni. Ez egy, a Világbank

67

által támogatott projekt. A projekt informatikai infrastruktúrára épül, 255 településre bevezették az internetet, összesen 4 csomópontot kapcsoltak össze. Az elsı a közkönyvtár, aztán az iskola, az önkormányzat, majd a negyedik egy információs központ. Ezeken a csomópontokon keresztül kapcsolják be a magánvállalkozókat, civilszervezeteket, fizikai személyeket, stb. Az iskolában nagyon sok tevékenységet szervezetek a projekten keresztül (versenyek, foglalkozások), vállalkozóknak tanácsokat adtak, az önkormányzatoknak egyéb informatikai rendszereket próbáltak meg bevezetni, a könyvtárban meg különbözı képzéseket tartottak. Ez a kulcsa egy informatikai projektnek, hogy ezeket a csomópontokat be tudják kapcsolni, mert ha csak az infrastruktúra szintjén állnak meg, akkor nem keletkezik az az igény, ahol ezeket a csoportokat össze lehet kötni. A civil partnerségrıl: a belsı partnerséget láttuk, a külsı partnerség egy weboldalon keresztül alakul ki. Nagyon könnyen egymásra találtak hasonló jellegő települések (lásd, Székelyhíd-Orsova). A honlapon továbbá a különbözı szegmensek is bemutatkozhatnak (települések vállalkozói, települések jellegzetességei, stb.) és minden nap hírek jelennek meg ezekrıl a településekrıl. A projektbıl is lehet látni, hogy nagyon sok minden történik ezeken a településeken, még akkor is ha nem hallunk róluk. Példák helyi kezdeményezésekrıl: egyesek turisztikai információs központként használják, képzéseknek, tőzoltóknak, mezıgazdászoknak, használják ezeket az internet hozzáférési pontokat, amelyeket kialakítottunk. Miután Bölönön kiépült ez az infrastruktúra, 6-7 hónap után rohamosan el kezdett nıni a háztartási internetbevezetık száma. Áldoztak erre az emberek. Az emberek megbarátkoztak a technológiával. Az egyik felmérés alapján a megkérdezettek 80%-a azt mondta, hogy nincs szüksége internetre. Bölönön mégis 50%-a a lakosoknak bevezettette az internetet (információk szerint). Leginkább használt oldalak persze az online beszélgetési felületek. Odáig még nem jutottak el, hogy vállalkozásokat nyissanak, vagy áruljanak, vásároljanak interneten keresztül, de az elsı lépés megtörtént. Egy másik érdekes dolog, ami szintén ezen a településen megtörtént, hogy a szomszédos község is bekapcsolódott, ez mondjuk inkább piaci viszonyokkal magyarázható. A tanfolyamok sikeresek voltak. Egy részüket megszervezték ık, aztán kibıvítették más célcsoportok felé is. Nagy részük számítógép-kezelıi tanfolyamok voltak. Arról is tudnak, hogy új vállalkozások jöttek létre, amint megtudták, hogy bekötötték az internetet. A másik példa Gyergyószentmiklós. Egy érdekes közösség alakult ki a könyvtár és az információs központ körül. A központ a könyvtár épületében kapott helyet. A könyvtáros kihasználva, hogy ott az információs központ, elkezdett tanfolyamokat indítani kisiskolásoknak és nyugdíjasoknak. Kialakult egy olyan nyugdíjas közösség, ahol megbeszélték tapasztalataikat, egymást segítették, már oktató nélkül is. Európai szinten is megjelentek, mint jó példa. Versenyeken-pályázatokon vettek részt, más könyvtárakkal kötöttek kapcsolatokat. Olasz

68

kezdeményezésre egy olyan projekt is készült, kifejezetten nyugdíjasoknak, akik nem látnak jól vagy nem hallanak jól. Néhány tanulság: nagyon fontos odafigyelni a hátrányos helyzető közösségekre (legyen ez település vagy csak egy csoport). Fontos ıket bekapcsolni a fejlesztésbe. A másik dolog, hogy a majd önmagát generáló fejlıdik tovább és újabb gazdasági lehetıségek jelennek meg ez által. Laczkó Albert Elemér (moderátor) Úgy is, mint szülı, úgy is mint egyik szereplı, a faluban az egyik legnagyobb kérdés az, hogy hogyan tudja használni a gyerek, hogyan tudja használni a szülı, hogy a hasznára kamatoztassa ezt a technológiát. Elsı hozzászóló. Hozzáfőzés Bagoly Miklós elıadásához 5 éve mőködik a Pannon Forrás hálózat és 2009 nyarától úgy döntöttek, klaszterré alakulnak: ún. Kárpát medencei fejlesztési és tudás klaszter. 21 alapító tagja van, ez magába foglalja Erdélyt, Felvidéket és Kárpátalját is. Több célkitőzés is van: elsı lépésben, hogy a három Uniós tagországot (Románia, Szlovákia, Magyarország) összehozzák a felnıttképzésre, átjárhatóvá tegyék a különbözı elemeket. Közös beszélgetés Szakáts István 2005-ben készítettek egy felmérést az egyetemen és kiderült, hogy Kolozsváron a legnagyobb iparág a kultúra. A kultúra tart el mindent, az ipart is. Van olyan város is, ahol az ipar tartja el a kultúrát. Az a kérdés, hogy hol van a forduló pont, és egyáltalán kell-e legyen ilyen. Véleménye szerint kell létezzen egy ilyen pont. Elsı hozzászóló Nem mindig a középréteg kell megkeresse a kultúrát, hanem a kultúra is a középréteget. Ez igaz a közintézményekre is. Egy könyvtár azért közkönyvtár, hogy nyissa meg a kapuit a közszféra elıtt. Van egy program is, a biblionet, ami folytatása lehetne az elıbbiekben bemutatott programnak (például). Maros megye egy óriási megye és nem tudott a programról. Ezért a kultúrának is sokkal többet kellene tennie. Bagoly Miklós Egy termék akkor okoz értéktermelıdést mikor eladódótt, nem mikor megteremtıdött. Egy óriási őr a kommunizmus. Örvendünk, hogy megszabadultunk ettıl a rendszertıl, és pótolnunk kell a hiányosságokat, sıt, be kell hozzuk a lemaradást. Egy egészséges társadalmomban a 69

középrétegnek kell szélesnek lennie, a gazdag meg szegény rétegnek viszont kicsinek kell lennie. Egy vállalkozói bálon volt amikor úgy szerveztünk aukciót, hogy a képzımővészeket segítettük piachoz, de volt mikor a képzımővész ajánlotta fel jótékonysági célból a munkáját. Maga a fizikai értékteremtés a gazdaságból származik. Most is azt mondja, hogy a kultúrát a középrétegnek van hivatása eltartani. Kérdi Szakáts Istvántól, hogy értette azt, hogy Kolozsváron a kultúra tartja el a nehézipart. Szakáts István Az értékteremtés már a tárgy megszületésének pillanatában megtırténik. Piacra kerülve pedig megszületik a csereértéke- véli az elıadó. Elsı hozzászóló Szerinte ott van a nézıpontbeli különbség, hogy úgy kell nézni a mőalkotást is, mint terméket. Ha merjük úgy nézni a kultúrát, mint terméket, akkor továbbléphetünk. Ameddig mindenki azt mondja, hogy ó, hát én mővész vagyok és értéket teremtek, akkor csak stagnál a mővészet. Bagoly Miklós Hány mővészt a saját korában nem értékelnek! Hány mővész süllyedt el emiatt! Miért tudott Munkácsy Párizsban dolgozni és eltartani magát a nélkül, hogy gondja lett volna? Van egy fizikai értéke is az értékteremtésnek. Laczkó Albert Elemér A könyv sincs azzal elintézve, hogy megírták vagy megvesszük. Ha nem olvassuk el, akkor semmi értelme. Meg kell keresni azokat a pontokat ahol együttmőködés létrehozható. Szakáts István A kulturális aktus nem muszály anyagiasuljon könyvben vagy szoborban. Példa erre, hogy egy társadalomtudós felmérést végzett egy dzsesszfesztiválról, amit egy elhagyatott faluban rendeztek és követte, hogy az ingatlanárak hogyan változnak. Jelen pillanatban Kolozsvár legnagyobb, független kultúrális befektetıje az Ecsetgyár. Az épületet átvették a nehézipartól. Bagoly Miklós Itt meg is lehet állni, mert megvan a közös pont. A pénzt a létrehozásra EU-s pályázatokból nyerték, tehát megvan a gazdasági vonatkozása.

70

Hozzászóló Van egy kis különbség az amerikai és az európai kultúra között. Amerikában a befektetı és a kultúra között közvetlenül megvan a kapcsolat, de nálunk a pénzek újraelosztásra kerülnek, és így jutnak vissza a kultúra támogatásához. Bagoly Miklós A nyugati rendszer egészséges, mert nem volt egy rendszer a nyakában 50 esztendın keresztül. Nekünk meg borzasztó nagy kolonc, hogy megszakadt egy tradíciónk. Például, ha több település filharmóniája összefogna és egy helyre tudná tömöríteni a mővészembereket. Ha eljönnek a brassói filharmonikusok Szentgyörgyre, akkor alig vannak páran a színházteremben. Hozzászóló Nagyon fontos ennél a konferenciánál is, hogy nem megyénként, hanem adott térségre lett szervezve, Háromszékre. Mert egy megye nem mindig mőködik, úgy mint egy megye, mert a települések másként kapcsolódnak egymáshoz. Fontos egy térséget praktikusan behatárolni. Bagoly Miklós Szerencsés eset úgymond, hogy Hargita és Kovászna megye is történelmi határvidék. Abban az idıben sem akarták, hogy ekkora magyar tömb egyben maradjon, de az elıdeinknek sikerült megvetniük a lábaikat. A mai Kovászna megye szinte a történelmi Háromszékkel egyezik. Laczkó Albert Elemér Úgy látja, sok közös együttmőködés van minden téren a 2 megye között (Hargita és Kovászna). A térségi együttmőködésnek példát mutathat egy-egy önkormányzat, de sajnálja, hogy ezen a konferencián is Székelyföldet már csak úgy emlegetik, mint Hargita és Kovászna megye. Ez nem helyes így. Ha nem is egészen történelmi határokig mennénk vissza, de Maros megyének azért itt a helye. És ezt valahol tudatosítani kellene. Szakáts István A Tusványoson Ráduly Robert elmondta, Kovászna megyével közösen megszervezték, hogy különbözı színmőveket fognak vinni ide-oda bemutatni. Ez az együttmőködés közös kulturális pontokat hoz létre. Be kell látni, hogy a mővész nem a társadalom bolondja, hanem a társadalom katalizátora. Bizonyos problémákra képes rámutatni. Bagoly Miklós Visszatérve Székelyföldre, látja a veszélyét annak, hogy ha netalán mégis sikerülne meggyızni a mostani román vezetést, hogy adják meg az autonómiát, nem tudnánk mit kezdeni vele. Ez az eltolódás a javunkra is válhat, addig is beszéljünk róla, elemezzük, döntsük el, mit jelent 71

nekünk Székelyföld. Ha már annyi idı eltelt mióta a Sapientia megalakult és így megerısödött, most már tudnánk mit kezdeni egy magyar egyetemmel. Annak idején ha azt mondták volna, hogy tessék itt van, nem lett volna aki egyetemre járjon, aki tanítson. Mindenki igyekszik politikai téren a legjobb harcos lenni, de ettıl eltekintve, ha mi magunk nem szokjuk meg Székelyföldet használni, és nem tartjuk magunkénak, akkor nincs ennek az egésznek hozadéka. Hol van Székelyföld például, vagy hol vannak a határai, Aranyosszék ide tartozik vagy sem, vagy Torda? Somodi Zoltán Igen és ha például a vásárhelyieket kérdezzük meg, akkor az lesz az érdekes, hogy ık nem vallják székelyeknek magukat. Bukarestbıl szemlélve nagyon jól látszik a dolog, hogy Székelyföld kicsit elszigetelve és lemaradva a világtól, a tendenciáktól él itt a közösség. Mikor autonómiáról beszélünk, azt is meg kell nézni, mitıl lennénk autonómok, vagy miben lennénk autonómok. Például ha autonóm lesz Székelyföld, akkor részesül-e még a EU-s pályázati pénzekbıl vagy sem. El tudja majd tartani magát a térség vagy sem. Hát nem. Ha holnaptól azt mondják, tessék, irányítsátok magatokat, nem menne. És kár, hogy elpolitizáljuk ezt a témát. Nagyon nagy lehetıségek lennének benne, ha szakmai szempontból és nem politikai szempontból néznénk a dolgokat. Laczkó Albert Elemér Székelyföldön az egyik korlát az a nyelvi korlát. Ebbıl a szempontból a Sapientia nem egy jó példa, mert itt úgy nınek fel a nemzedékek, mint egy inkubátorban. A remetei gyerek hiába érettségizik le, mert nem tud 3 kenyeret megvenni. A vásárhelyieknek például ez az egyik elınye, ott mindenki tud románul, tud vele érvényesülni. Mi itt elszigetelve vagyunk. És hiába hozzuk fel mondjuk az angolt, mert nem helyettesíti és soha nem is fogja helyettesíteni a román nyelvet. Somodi Zoltán Nagyon sok informatikai cég jelezte például, hogy egyszerően nem tudnak betúrni ebbe a két megyébe, nem tudnak együttmőködni. Mindenhol megoldották a partnerséget, de ebben a két megyében nem találnak partnereket. Egy székelyföldi cég szívesebben köt partnerséget egy másik székelyföldivel vagy esetleg egy magyarországival. De így mások az érdekek, és nagyon szők a kör. Bagoly Miklós A román nyelvet mint idegen-nyelv kellene oktatni. Ez lenne az elsı lépés. Nem vállalják fel sem a tanárok, sem a diákok, hogy mást tanuljunk. Hiába tanítjuk a Caragiale mőveket, ha nem tudjuk a nyelvet. Egyszer a nyelvet kellene megtanítani. Szakáts István

72

Sokkal több energiát kellene belefektetni elsısorban az alfabetizációba és utánna jöhetne a többi. Somodi Zoltán A bemutatott projektben is az tetszett a legjobban és az volt a lényeg, hogy tanfolyamokat tartottak. Mert hiába vezették volna be a településeken az internetet, ha senki nem ért hozza. Nem lett volna meg a siker. Volt olyan projekt is, hogy bevezették a településre az internetet vagy a telefont, mert meg kellett felelnie egy EU-s direktívának, aztán pár év múlva vághatták is, mert nem használta senki. A végén meg kihozták, hogy nincsen rá igény. Egyre több oktatási jellegő program fog megjelenni szerinte. Hiába van a technológia, komoly befektetés kell az oktatásba is. Bagoly Miklós Legfıképp azt a félelemérzetet kell legyızni, ami a fiatalokban már nincsen meg. Hogy ne féljünk hozzányúlni a billentyőzethez, mert azzal nem teszünk tönkre semmit.

73

SAJTÓVISSZHANG Bakk-Dávid Tímea ERDÉLY 2015 Doomsday lesz, vagy sikerül stratégiát összehozni? TRANSINDEX http://itthon.transindex.ro/?cikk=10623 Brassó vagy Hargita felé közeledjen Háromszék? Mi legyen a fenntarthatatlan oktatási intézményekkel, a parlagon hagyott földekkel? Kritikus kérdések a PONT konferenciáján. 2015 végéig hívhatóak le pályázati alapok a jelenlegi, 2007-2013-as EU-s költségvetésbıl – hat éven belül tehát nemcsak a tervezésnek, de a megvalósításnak is sorra kell kerülnie egy-egy térség fejlesztése esetében. 2015 vízválasztó év, és nem is elsısorban a sikeres pályázatok mennyiségérıl, hanem a térségnek valóban hasznos, életképes, közép- és hosszútávú tervektıl függ, hogy Erdély milyen pozícióba fejlıdik. „Pályázni nem cél, hanem eszköz” – nem véletlenül választották tehát a mottót a csütörtöki Háromszéki fejlesztési konferencia szervezıi. A konferencia az Erdély 2015 kezdeményezés elsı találkozója volt. A PONT csapata közös gondolkodásra hívott szakembereket, döntéshozókat és polgárokat, hogy a térség jövıbeni fejlıdése útját kirajzolják, és meghatározzák a kritikus pontokat. A résztvevık közül többen megfogalmazták, jelenleg hiányoznak a hosszú távú stratégiai fejlesztési koncepciók, sıt a középtávú tervezésben is hátrányban van a térség. Háromszék esetében az egyik fontos kérdés, hogy a Sepsiszentgyörgytıl 30 km-re lévı Brassó vagy inkább a szomszédos székely megye, Hargita irányába közeledjen, illetve hogy a Háromszék-márka vagy a Székelyföld-márka az erısebb – vázolta a konferencia fıbb irányvonalait Farkas András fejlesztési tanácsadó, a PONT vezetıje. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az együttgondolkodás nemcsak a konferencia ideje alatt mőködik, hanem a következı találkozóig intenzív on-line kommunikáció folyik majd az Erdély 2015 honlapon. Bagoly Miklós, a Kovászna Megyei Vállalkozók Szövetségének (ASIMCOV) elnöke köszöntıjében arról beszélt, a kezdetben elsısorban érdekvédelmi tevékenységrıl fokozatosan gazdaságfejlesztésre fektetnék a hangsúlyt. Felmerült az igény, hogy 74

létrehozzanak egy gazdaságfejlesztı központot Sepsiszentgyörgyön. Klárik László megyemenedzser arra hívta fel a figyelmet, néha túlértékelik a pályázatokból lehívható pénzalapokat, hiszen az elkövetkezı hét évben Románia 30 milliárd eurót kapna, ami óriási összeg, ám a GDP-nek mégis csupán 3,75 százalékát teszi ki. A turizmus ágazata is némiképp túlértékelt, jelenleg az ország bevételeinek 1 százaléka származik turizmusból, ami ugyan növekedni fog, ám a felsı határ jó esetben 5 százalék – ennyi például a franciaországi turizmus részesedése a francia költségvetésben. A fejlesztésekkel beavatkozás történik egy térség életébe – Székelyföld elvárja a fejlesztést, azaz a beavatkozást, de nem mindegy, milyen irányú és mértékő ez. Ahhoz, hogy a térség valóban érvényesíthesse azt, amit akar, helyi gazdaságpolitikára, oktatáspolitikára, pénzügyi politikára van szükség. Jelenleg az önkormányzatok költségvetésének 30-40 százaléka származik közvetlenül saját bevételbıl, a többi központi kiegészítés, mert ilyen az országos pénzügyi politika: az adók nagy része az állami kasszába megy. Székelyföld el tudja tartani magát – állította a megyemenedzser. Ami szükséges: nagyobb decentralizáció, Székelyföld politikai súlyának, erıforrás-kezelı és –mozgósító képességének növelése, a civil szféra szerepének növelése. Hajdu Gábor Hargita megyei tanácsos kiemelte, bár a kommunizmusban az ötéves terv fogalmát lejáratták, a hosszútávú tervezés elengedhetetlen ahhoz, hogy 2015 ne „doomsday” legyen Erdély és a Székelyföld számára. Térségi identitásokról szólva szerinte a tág erdélyi és leszőkített háromszéki között a székelyföldi térség és identitás megerısítésére kellene hagsúlyt fektetni. Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter, Hargita megyei RMDSZ-es képviselı csatlakozott Farkas Levente, a Marketingiskola.ro alapítójának azon véleményéhez, miszerint az eddigi fejlesztések automatikusak, nem pedig tudatosak voltak, a döntéshozókat fıképp a megérzéseik vezérlik. Hogy ebbıl stratégiai koncepció legyen, szükséges feltérképezni az erısségeket, gyengeségeket. Egy jó fejlesztési tervnél érdemes a hagyományos térségi identitásban gondolkodni, ezért fontos a háromszéki márka mint a székelyföldi márka 75

alrendszerének része. Háromszék a Székelyföld része, ám az egyének szempontjából Brassó fontos vonzáskör, mint a legerısebb munkahelyteremtı piac, hívta fel a figyelmet. Társadalmilag azonban Háromszéknek a legalapvetıbb érdeke a székelyföldi szálak erısítése. A kutatás és innováció területe kulcsfontosságú a térség fenntartható fejlesztése tekintetében, a kérdés az, létezik-e együttmőködés az oktatási és vállalkozói szféra között, vannak-e kutatási pályázatok, alkalmazkodni tud-e az oktatás a munkaerıpiaci kihívásokhoz. A stratégiát ugyanis a helyi tudásra és szakmai tapasztalatra kell alapozni – fejtette ki. Egy kisvállalkozás is lehet innovatív: ötlet, partner és finanszírozás kérdése az egész – az innovációhoz közpénzt kell rendelni, hogy akik mernek, tudjanak lépni – fogalmazott. Lukács László, a nemrég megalakult Székelyföldi Vállalkozások és Egyesületek Szövetségének vezetıje azon markáns véleményének adott hangot, miszerint nem szabad a brassói románoknak Háromszéken telket eladni, mert demográfiailag veszít a térség. Bagoly Miklós rámutatott, értelmetlen azt kérni a helyiektıl, hogy ne adják el több pénzért az ingatlant. A beköltözık az elárvult falusi házakat vásárolják fel, és azért, hogy a megüresedett ingatlanokba nem helyi fiatalok költöznek, csakis mi vagyunk a hibásak – fogalmazott. Bagoly szerint az, aki ide akar jönni, elszánta magát és tisztában van azzal is, hogy alkalmazkodnia kell a helyi körülményekhez; Brassó közelségének az elınyeit nem szabad kihasználatlanul hagyni, a hátrányokat pedig el kell kerülni – tette hozzá. Klárik László ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, a brassói befektetık körében nem örvend népszerőségnek Sepsiszentgyörgy környéke, mert a média negatív képet közvetít – ezt pont egy brassói vállalkozótól tudja, aki Háromszéken indított céget. Keresztély Irma a romániai magyar közoktatás kihívásairól beszélt. A Kovászna megyei fıtanfelügyelı szerint rengeteg stratégia, elemzés és koncepció készült e területre, mégsincsenek jól mőködı programok. Fontos lenne, hogy négyévenként, kormányváltásonként ne kelljen mindent újrakezdeni, hanem legyen egy átfogó stratégia, amelyet periodikusan lehetne korrigálni, de a fı cél szem elıl tévesztése nélkül. A fıtanfelügyelı a demográfiai csökkenést és a magyarul tanuló diákoknak az országos 6,6 százalékon aluli, 4,9 százalékos arányát emelte ki elıadásában. Míg az óvodában még 6,3 százalék tanul magyarul, a középiskoláig ez folyamatosan csökken 4 százalékra, a 76

szakképzésben 3,5 százalékra. Ennek oka egyrészt az a szülıi döntés, amely a gyerek érvényesülése érdekében a román iskola mellett dönt, de rossz az intézményeloszlás is, hiszen a szórványban gyakran nincs is lehetısége a magyar diáknak anyanyelvén tanulni. Háromszéken a meglévı iskolák és a tanulók nemzetiségi megoszlása megfelel a megyei arányoknak. A gond az, hogy nyolcadik osztály után 10 százalékos a lemorzsolódás, fıleg a falusi gyerekek nem tanulnak tovább. Tény az is, hogy középiskolai szinten túlméretezett az iskolahálózat; a pedagógusok nem látnak túl a saját iskolájuk érdekein, de az önkormányzatok sem vállalnak fel egy olyan népszerőtlen döntést, mint ami egy iskola bezárása lenne. Pedig hosszú távon fenntarthatatlan a jelenlegi helyzet, és kritikussá válik, amint a normatív finanszírozást, azaz az egy gyerekre jutó támogatást bevezetik. A református iskolák terjeszkednek, egyre több líceumi osztályt indítanak Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön, míg a mezıgazdasági szakközépiskolában például, amely a vidékfejlesztés szempontjából prioritásértékő profillal rendelkezik, lassan alig marad tanuló. A fıtanfelügyelı egy sor javalatot fogalmazott meg: szerinte a magyar közoktatás intézményrendszerét úgy kell átalakítani, hogy megfeleljen a helyi közösség igényeinek. A falusi iskolákat oly módon kell átszervezni, hogy konzorciumokat alakítsanak több „fiókiskolával” – így lehet csökkenteni a költségeket. Országos versenyvizsgáztatás helyett legyen a helyieknek beleszólása abba, hogy kit vesznek fel, mert a jelenlegi rendszerben számtalan példa van arra, hogy keresztbe ingáznak a tanárok: a bodoki lakos Sepsiszentgyörgyre, a szentgyörgyi tanár Bodokra. Mindketten szeretnének otthon tanítani, de a rendszer nem ad erre lehetıséget. A falusi iskolák konzorciuma révén a szaktanárnak több tanintézetbıl összegyőlne az óraszáma, és mégse kellene olyan tantárgyakat tanítania, amihez nem ért – így javul az oktatás minısége. Ezt a konzorciumokra vonatkozó tervet a Kovászna megyei tanfelügyelıség elıterjeszti a minisztériumnak is. Keresztély Irma erdélyi oktatási fejlesztési stratégiát szorgalmazott. Szólt az egyházi vonalon mőködı szórványkollégiumokról, amelyek nagyon hasznos tevékenységet végeznek ugyan, de hosszú távon szerinte nem újabb intézmények létrehozásában és fenntartásában kellene gondolkodni. A beolvadás végigasszisztálása helyett terv kell 77

– szögezte le. Be kell vonni több magyar gyereket a romániai magyar közoktatásba, a szórványban is lehetıséget kell adni, hogy magyarul tanuljanak. A szórványban az óvodai és elemi oktatást kell fenntartani hosszú távon, 5-8-ban pedig iskolaközpontokba tömöríteni a tanulókat; a középiskolások Hargita vagy Kovászna megyében is továbbtanulhatnának. Erısíteni kell a középfokú szakképzést, és az élethosszig tartó tanulás nemcsak hangzatos divatszó kellene maradjon. Vajda Lajos a különbözı gazdasági területeken mőködı válallkozások klasztereinek megalakítása mellett emelt szót: turisztikai, termelıi, faipari és fıleg élelmiszeripari klaszter kell. A megye területének 50 százaléka alkalmas mezıgazdasági termelésre, de egyre nı a parlagon hagyott földek száma, a termelık kiteszik a ház elé a pityókát, flakonban adogatják el kis tételben a tejet. Hogy hatékony legyen az agráripar, hálózatokba, szövetkezetekbe kell tömörülni – hangsúlyozta az ASIMCOV ügyvezetıje. Gazdaságfejlesztés tekintetében fontosak azok a kezdeményezések, amelyek a helyi termékek fogyasztását ösztönzik, illetve a helyi munkaerı alkalmazását („Adjunk munkát egymásnak” kezdeményezés). A panziók, vendéglık például helyi termelıktıl kellene vásároljanak. A 35 ezres, azaz 17 százalékot kitevı roma lakosság problémáiról is szót ejtett. Háromszék nemcsak a legkisebb és leghidegebb megye, de multikulturális közeg; ennek a cigányságnak fele román, fele magyar anyanyelvő, és a fejlesztési terveknek rájuk is kell gondolni. Ugyanakkor a Székelyföld régiót közösen más történelmi régiókkal együtt kellene promoválni, összefogva a Mócvidékkel, Bukovinával, tanulva tılük és egyúttal elfogadtatni a Székelyföld-márkát a románokkal. Szakáts István a kultúra szociális értéktermelı hatásáról, társadalmi katalizátor-szerepérıl tartott elıadást, gyakorlati példákkal főszerezve. Az AltArt Alapítvány elnöke a „nagy narratívák” – nemzetállam, képviseleti demokrácia, globalizáció – haláláról, a kis narratívák relevanciájáról, a lokálisan, alulról szervezıdı kezdeményezések jövıjérıl beszélt. A kultúra hozadéka nemcsak a termék, hanem a társadalmi jelentıséggel bíró egyéni tett: ennek a hozadéknak a mérése nem igazán lehetséges a közgazdaságtan eszközeivel. Bourdieu-t idézve kiemelte, a kultúra és az oktatás biztosítja a hatalmi osztályok közti átjárhatóságot; itt természetesen nem olyan „kulturális termékekre” kell gondolni, amely szervilis, problematizálást kerülı viszonylást 78

tükröz és közvetít tovább (pl. korondi giccs). A kultúra által generált társadalmi innovációk viszont egy közösségen belül erısítik a kohéziót, és a részvételi demokrácia irányába mutatnak: ilyen lehet a helyi pénz létrehozása, amely a helyi szolgáltatásokat és a helyi lakosokat egyaránt kedvezményezett helyzetbe hozza pl. turisztikai szolgáltatások igénybevétele esetén; az utcai fesztiválok, flash mobok, amikor demonstrálja az ott élı közösség, hogy a tér az övé; vagy például egy banképület elıtti tér kialakítása a közösség közremőködésével és konzultációjával. Ellenpélda is létezik: amikor egy közösség mereven elzárkózik és skanzenbe vonul, élı múzeummá alakítva saját területét (bıvebben lásd itt).

Életfogytiglani tanulás és diplomagyárak A plenáris elıadások után a résztvevık három szekcióban folytatták a beszélgetést. Az oktatási szekcióban a kis létszám miatt rendkívül interaktív és pörgı, bár hosszú megbeszélés sikeredett Szıcs Levente, az oltszemi kisegítı iskola igazgatója moderálásával. Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerı-ügynökség volt vezetıje, jelenlegi osztályvezetı helyzetképet adott a felnıttképzésrıl: 22 képzı-szolgáltató 72 engedélyezett szakterületen képez, a lakosság körében a legnépszerőbbek az eladó, pincér, biztonségi ır szakmák. Ám a képzési kínálat nincs feltétlenül összhangban a munkaerıpiac támasztotta kereslettel, részben a vállalkozók hibájából, akik nem jelentik be idıben, milyen képesítéső személyeket, milyen munkakörbe keresnek. Ráadásul csak országos szinten van statisztika arra, hogy milyen területen hány embert kell képezni, vannak keretszámok, ezek ismeretében indítanak ilyen vagy olyan képzést. A képzık sötétben tapogatóznak, ám ha ráállnak egy hiányszakmára, akkor megtalálják számításukat, mondta el Orbán Miklós, a fıként gazdaképzéssel foglalkozó illyefalvi LAM Alapítvány vezetıje is. Veress Emıke, a csíkszeredai Kájoni-szakközépiskola igazgatója azt nehezményezte, az ingyenes posztliceális képzésekkel szemben a lakosság a gyorstalpaló tanfolyamokat, "diplomagyárakat" részesíti elınyben. Botos Erika, a megyei pedagógusház igazgatója arról beszélt, elméleti tudással be lehet kerülni az oktatási rendszerbe, megfelelı tapasztalat, pszicho-pedagógiai ismeretek nélkül is, csak egy véglegesítı versenyvizsga kell; az idısebb tanárok kevesen érdekeltek az "életfogytiglani tanulásban", 30 éves tapasztalatukra hivatkoznak, és meg vannak gyızıdve arról, hogy nekik már senki nem tud újat mondani; a pedagógusok többsége nem a gyerekre gondol, amikor valamilyen feladatot, reformot kellene végrehajtani, hanem hogy ı azt meg tudja-e csinálni vagy sem. A résztvevık által feltérképezett problémák közül néhány: a felnıttképzıket kiképzı igazi szakemberek szinte teljes hiánya; a képzések minıségbiztosításának, monitorizálásának hiánya; az egyetemi pedagógusképzés csıdje; környezettudatosság szempontjának szinte teljes hiánya az oktatásban, a tanárok magatartásában; a pedagógusok önmagukkal szembeni igényességének 79

hiánya, érdektelenség a képzésekkel szemben; a roma gyerekek tanításának hiányzó módszertana, tapasztalathiány. A résztvevık megfogalmazták annak igényét, hogy a felnıttképzı intézmények rendszeresen találkozzanak, megbeszélhessék problémáikat, de akár hasonló profilú iskolák esetében is legyen kommunikáció, például a szakoktatás gondjainak megtárgyalása. Ugyanakkor igény van arra, hogy politikai szinten érvényesíteni lehessen javaslatokat, ötleteket; mint elhangzott, hiába fogalmaznak és küldenek el a minisztériumba módosítási javaslatokat, az nem kerül a döntéshozók kezébe. A párbeszédbe bárki bekapcsolódhat, akinek a felmerült témákról véleménye, ötlete, hozzászólása van. A konferencia videó- és hanganyagát hamarosan publikálják; a PONT csapata összegezi és konkrét projektötletekkel egészíti ki az elhangzottakat, melyhez külsı javaslatokat is vár. A következı konferencia 2010. március 11-én Csíkszeredában lesz. http://itthon.transindex.ro/?cikk=10623

Erdély 2015 - Háromszéki Fejlesztési Konferencia posted Nov 30, 2009 5:49 AM by Laszlo Seer [updated Nov 30, 2009 5:58 AM ] SEER LÁSZLÓ SZAKÉRTİI BLOG http://www.laszlo-seer.info/magyar/kozlemenyek/erdely_2015haromszeki_fejlesztesi_konferencia December 10-én lesz Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Fejlesztési Konferencia, mely az Erdély 2015 - fejlesztési konferenciasorozat elsı állomása. A konferenciasorozat célja megteremteni egy olyan formális keretet, amelyen belül erdélyi gondolkodók, véleményformálók és döntéshozók egy közös fórumon tehetnek megoldási javaslatokat Erdély fejlesztési problémáira, kihívásaira, kérdéseire vonatkozóan. A szakmaiság és a gyakorlati munka biztosítása érdekében olyan elıadókat hívtunk meg, akik valamely témakörben nem csak szaktekintélynek, hanem véleményformálónak is számítanak, így hozzászólásuk elengedhetetlen a rendezvény sikere szempontjából. A konferencián elıadóként leszek jelen http://www.laszlo-seer.info/magyar/kozlemenyek/erdely_2015haromszeki_fejlesztesi_konferencia

80

Erdély 2015 fejlesztési konferencia: megérzés helyett tapasztalat kell KRÓNIKA http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=33949 ÖNKORMÁNYZAT.RO http://www.onkormanyzat.ro/index.php?mp=0&hir_id=4101 A fejlesztés egyik akadálya a decentralizáció hiánya, a túlzott állami beavatkozás – állapították meg a Háromszéki Fejlesztési Konferencia résztvevıi csütörtökön Sepsiszentgyörgyön. A palyazatok.ro honlapot mőködtetı PONT Csoport, amely nyolc éve tájékoztatja a pályázati lehetıségekrıl a hazai vállalkozásokat, közintézményeket és a civil szférát, a sepsiszentgyörgyi rendezvénnyel indította útjára Erdély 2015 fejlesztési konferenciasorozatát. A kezdeményezık célja megteremteni egy olyan formális keretet, amelyben erdélyi gondolkodók, véleményformálók és döntéshozók egy közös fórumon javasolhatnak megoldásokat Erdély fejlesztési problémáira, kihívásaira. A konferenciasorozat mottója: Pályázni nem cél, hanem eszköz. Farkas András, a PONT Csoport vezetıje a konferencián kifejtette: interaktív módon próbálják közelebb hozni azokat, akik nemcsak Románia, hanem Erdély különálló fejlesztési stratégiáját is fontosnak tartják. A fejlesztési tanácsadó szerint azért Háromszék a sorozat elsı állomása, mert a térség – akárcsak egész Székelyföld – sajátos helyzetben van, a 2015-ig terjedı idıszak, az uniós támogatások lehívásának határideje, meghatározó a fejlıdés szempontjából. A romániai magyar társadalomnak úgy kell meghatároznia saját fejlesztési irányvonalait, hogy a többségtıl ne szigetelıdjék el, ugyanakkor a kisebbségi jellegébıl fakadó specifikumokat se veszítse el. Háromszék és Sepsiszentgyörgy fejlesztése érdekében tisztázni kell Brassó közelségének hatásait, a Háromszék márkanév jövıjét és a többi székely régióval való együttmőködést, vélte Farkas. Korodi Attila parlamenti képviselı, volt környezetvédelmi miniszter kifejtette, a fejlesztés szempontjából akadály, hogy Erdélyben, így Háromszéken is az önkormányzatok, az intézmények és a gazdasági élet szereplıi többnyire a megérzéseikre támaszkodnak. Hangsúlyozta, a megérzéseknek valóban fontos szerepük van, de ehhez feltétlenül társítani kell a tudást és a szakmai tapasztalatot. Vajda Lajos a Kovászna megyei kis- és középvállalkozások szövetségének (ASIMCOV) ügyvezetı igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy elsısorban a Székelyföldben érdemes gondolkodni, gazdasági, oktatási és szociális téren egyeztetve a regionális érdekeket. A konferencián feltérképezték Háromszék erısségeit: a földrajzi adottságokból fakadó turisztikai lehetıségek, a hagyományos termékek és ezek értékesítési lehetıségei, a gazdasági potenciállal bíró iparágak és a humánerıforrás. Mint mondták, ezek pozitív és negatív jelleggel is bírnak, a felelıs tényezık feladata, hogy megfelelıen irányítsák a kiaknázásukat. http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=33949 http://www.onkormanyzat.ro/index.php?mp=0&hir_id=4101 81

Konferencia a fejlesztésrıl — Ferencz Csaba HÁROMSZÉK http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=24944&Cikk=Konferencia%20a%20fejleszt% C3%A9sr%C5%91l%20%E2%80%94%20Ferencz%20Csaba SEPSISZENTGYÖRGY.RO http://sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=6580:konferencia-afejlesztesrl&catid=84&Itemid=143 Keresik a fejlesztési lehetıségeket Tegnap közel száz részvevıvel zajlott a sepsiszentgyörgyi inkubátorházban a Pont csoport által szervezett fejlesztési konferencia. A nyolc éve pályázatfigyeléssel, majd tanácsadással foglalkozó civil szervezet Erdély 2015 címmel hirdetett konferenciasorozatának elsı értekezletét tartották Sepsiszentgyörgyön, amelynek keretében értelemszerően a háromszéki fejlesztési elképezések és lehetıségek kerültek terítékre. Délelıtt a résztvevık egy sor elıadást hallgathattak meg a térségfejlesztésrıl általában, ezen belül a szakoktatásról, a helyi jellegzetességekrıl és a lehetséges kitörési pontokról, illetve a mővészet szerepérıl a társadalmi kohézió, vagyis a közösségteremtés terén. Elıadást tartott Korodi Attila volt turisztikai miniszter, Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Keresztély Irma fıtanfelügyelı, Vajda Lajos, az Asimcov igazgatója, valamint Szakáts István médiamővész. Délután három szekcióban — vállalkozásfejlesztés és turizmus, oktatás-szakképzésfelnıttképzés, valamint térségfejlesztés és civil partnerség — kötetlenebb vita zajlott. http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=24944&Cikk=Konferencia%20a%20fejleszt% C3%A9sr%C5%91l%20%E2%80%94%20Ferencz%20Csaba http://sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=6580:konferencia-afejlesztesrl&catid=84&Itemid=143

82

Fejlesztés és információáramlás RÉGIÓ RÁDIÓ: http://www.regioradio.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=5474&Itemid=1 2009. december 10. Erdély 2015 – Háromszéki fejlesztési konferencia címmel tartottak nagy érdeklıdésnek örvendı megbeszélést csütörtökön a sepsiszentgyörgyi Vállalkozói Inkubátorházban. Sepsiszentgyörgy az elsı állomása volt annak a a sorozatnak, amelyet a Pályázatok.ro-t mőködtetı PONT Csoport kezdeményezett. Farkas András, a Pont csoport vezetıje elmondta: azért választották Háromszéket, mert úgy ítélik meg, hogy itt a fejlesztések iránt elkötelezett megyevezetés van. Ugyanakkor ahhoz készülnek segítséget nyújtani, hogy a helybéliek meg tudják mutatni a legjobb gazdasági esetpéldákat. A konferenciasorozat célja egy olyan formális keret megteremtése, amelyen belül erdélyi gondolkodók, véleményformálók és döntéshozók közös fórumon tehetnek megoldási javaslatokat Erdély fejlesztési problémáira, kihívásaira, kérdéseire. http://www.regioradio.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=5474&Itemid=1

83

Konferenciasorozat Erdély fejlesztésérıl A PONT csoport decemberben erdélyi fejlesztési konferenciasorozatot indít, amelynek célja megteremteni egy olyan formális keretet, amelyen belül erdélyi gondolkodók, véleményformálók és döntéshozók megoldási javaslatokat tehetnek e térség fejlesztésére, az elkövetkezı idıszak kihívásaira. A palyazatok.ro honlapot mőködtetı kezdeményezık szerint a romániai magyar társadalomnak régóta húzódó problémája, hogy miként határozza meg saját fejlesztési irányvonalait úgy, hogy a többségtıl ne szakadjon el, ugyanakkor a kisebbségi jellegébıl fakadó specifikumokat se veszítse el. Az ország uniós csatlakozása a kérdéseket még sürgetıbbé teszi, hiszen alig két éve hozzáférhetünk olyan pénzforráshoz, mely elméletileg csak jó ötletekre vár, és máris ontja magából a finanszírozást. Nyilván, a gyakorlat rendszerint eltér az elmélettıl, különösen igaz ez, ha pénzrıl van szó, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a jól átgondolt fejlesztési elképzelések szinte mindig támogatásra találnak ― áll a csoport indoklásában. Ám ahhoz, hogy a fejlesztésekrıl egy adott térség földrajzi, társadalmi, illetve gazdasági ágazatainak összefüggésében lehessen érdemi párbeszédet folytatni, a kezdeményezık szükségesnek látták különbözı helyszínekre elvinni a konferenciát. Az elsı állomás Sepsiszentgyörgy: holnap 9 órától a vállalkozói inkubátorházban Háromszéki turisztikai fejlesztési konferenciát tartanak. A plenáris ülésen öt szakember közelíti meg Háromszék, Kovászna megye fejlıdési prioritásait különbözı szempontok alapján, majd három szekcióban folyik a vita: vállalkozásfejlesztés és turizmus, oktatás-szakképzés-felnıttképzés, térségfejlesztés-civil partnerség. A konferenciasorozat mottója, hogy pályázni nem cél, hanem eszköz. A PONT csapata a palyazatok.ro portál révén nyolc éve biztosít rendszeres, megbízható tájékoztatást a romániai vállalkozások, közintézmények és civil szervezetek számára. 2009 végén nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy jóformán minden fejlesztési területen adottak a forrásbevonási lehetıségek, a siker kulcsa abban rejlik, hogy mennyire valós igényt azonosító, életképes, fenntartható projektek fogalmazódnak meg, mennyire épülnek partnerségre, ahol szükséges, és milyen erejő intézményi szervezeti háttér valósítja meg ezeket. A konferenciára a http://www.erdelykonferencia.ro/ honlapon lehet jelentkezni, ugyanitt megtalálható az elıadásokra és eladásra vonatkozó információ, de a felszólalókhoz is lehet az interneten keresztül kérdéseket feltenni, amelyekre a plenáris ülés keretében válaszolnak az elıadók. A részvétel ingyenes. Forrás: Háromszék Napilap (www.3szek.ro) http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=6568:konferenc iasorozat-erdely-fejleszteserl&catid=84&Itemid=143

84

Rajtolt az Erdély 2015 konferenciasorozat Nagy D. István 2009. 12. 10, csütörtök Háromszéken indította útjára Erdély 2015 elnevezéső konferenciasorozatát a pályázatok.ro honlapot mőködtetı kolozsvári PONT csoport. A rendezvénynek a sepsiszentgyörgyi Vállalkozói Inkubátorház adott otthont. Háromszéken indította útjára Erdély 2015 elnevezéső konferenciasorozatát a pályázatok.ro honlapot mőködtetı kolozsvári PONT csoport. A rendezvénynek a megyeközpontban mőködı vállalkozói inkubátorház adott otthont.A konferencia témája Háromszék térségének – és nem kizárólagosan Kovászna megyének – fentartható fejlesztési lehetıségei köré épült, a felszólalók általánosságban ebbıl a szemszögbıl közelítve meg az egyébként egész Erdélyre vonatkozó kérdéskört. Az elsısorban a lehívható támogatások terepén otthonosan mozgó szervezık célja a konferenciasorozattal – tudtuk meg Farka Andrástól, a PONT Csoport vezetıjétıl –, hogy interaktív módon próbálják közelebb hozni azokat akik Románián túl Erdély különálló fejlesztési stratégiáját is kiemelt helyen kezelik. A fejlesztési tanácsadó ugyanakkor rámutatott: azért választották Háromszéket elsı állomásként, mert úgy ez a térség, mint a Székelyföld is sajátos helyzetben van, és a 2015-ig terjedı idıtartam – egyébként az európai uniós támogatások lehívásának határideje – meghatározó jellegő a fejlıdés szempontjából. Háromszék, és ezen belül Sepsiszentgyörgy tekintetében olyan kérdésekre kell választ kapni, többek között, mint Brassó közelségének hatásai, a Háromszék márkanév jövıje, a Székelyföld többi régiójával történı együttmőködés jövıbeni irányvonalai – fogalmazott a csoport vezetıje. Farkas azt is elmondta, hogy pozitív tapasztalattal gazdagodtak a tanácskozássorozat elsı rendezvényének megszervezésekor, mivel a háromszéki meghívottak pozitívan viszonyultak, illetve egyfajta katalizátor-effektus is bekövetkezett, a megkeresettek közül ugyanis többen témajavaslatokkal éltek a térség problémáival kapcsolatban. Az elıadók közül többen, így Korodi Attila, Hargita megyei parlamenti képviselı (képünkön), egykori környezetvédelmi miniszter is rámutatott: az egyik jelentıs probléma a fentartható fejlıdés szempontjából, hogy egész Erdélyben, így Háromszéken is az önkormányzatok, különbözı intézmények képviselıi, valamint a gazdasági élet szereplıi továbbra is többnyire a megérzésekre támaszkodnak, és kevésbbé a jelen helyzetnek megfelelıen közelítik meg a kérdést. Korodi szerint a megérzéseknek is fontos szerepe van, viszont ezekhez mindenképp társítani kellene a helyi tudást és az akár kivülrıl érkezı szakmai tapasztalatot. Vajda Lajos, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozások Szövetsége Vállalkozásfejlesztı Központjának ügyvezetı igazgatója hasonló módon a helyi erıforrások mozgosítása mellett érvelt elıadásában, amely a Kovászna megye gazdasági lehetıségeit mutatta be, kihangsúlyozva: több olyan terület is van Háromszéken amelyek fejlesztése indokolt lenne. Klárik Atilla megyemenedzser a hosszú távú tervezés fontosságát emelte ki, amely meglátása szerint Háromszéken továbbra is „hiánycikk”.Többen ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy 85

elsısorban Székelyföldben érdemes gondolkodni, egyeztetve a regionális érdekeket, gazdasági, oktatási és szociális téren egyaránt. Szinte minden elıadó részérıl elhangzott ugyanakkor az az észrevétel, hogy a fejlıdés egyik jelentıs akadálya továbbra is a túlzott centralizáció. A résztvevık emellett Háromszék fıbb „aduit” is próbálták feltérképezni, mint a földrajzi adottságokból fakadó turisztikai lehetıségek, a hagyományos háromszéki termékek, illetve utóbbiak értékesítési lehetıségei, a gazdasági potenciállal bíró ipari ágak és a humánerıforrás. Mint kiderült, a régió esetében mindezek pozitív és negatív jelleggel is bírnak, és a felelıs tényezık feladata, hogy a kiakanázást megfelelıen levezényeljék. Kiemelt téma volt ugyanakkor az oktatás és a fiatalok hazatérése, itthon tartása is. http://szekelyhon.ro/hirek/gazdasag/rajtolt-az-erdely-2015-konferenciasorozat

86