EPIDEMIOLÓGIAI FELMÉRÉS AZ EPILEPSZIÁS BETEGEK SZÁJÁLLAPOTÁRÓL. FOGÁSZATI ELLÁTÁSUK MÓDOZATAI.
Írta:Dr. Károlyházy Katalin
Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
Témavezeto:Prof. Dr. Fejérdy Pál
Szigorlati bizottság elnöke: Dr.Orosz Mihály tagok : Dr. Simon Tamás Dr.Hegedus Csaba
Hivatalos bírálók: Dr.Kamondi Anita Dr.Hegedus Csaba
Budapest 2004.
Tartalomjegyzék 1.
BEVEZETÉS ………………………………………………………………………………………….2 1.1. Az epilepszia betegség történeti áttekintése……………………………………………………..2 1.2. Definíció, etiológia, gyakoriság, életkori sajátosság, magyarországi adatok……………………3 1.3. Irodalmi áttekintés……………………………………………………………………………….5
2.
CÉLKITUZÉSEK…………………………………………………………………………………...11
3.
ANYAG ÉS MÓDSZER…………………………………………………………………………….12 3.1. Betegek…………………………………………………………………… ………………... …12 3.2. Az epilepsziás betegek osztályozása sztomatológiai elláthatóságuk szerint…….……………. .13 3.3. Az általános anamnézis felvétele………………………………………………………………15 3.4. A neurológiai vonatkozású adatok felvétele……………………………………………………16 3.5. A fogorvosi anamnézis felvétele……………………………………………………………...18 3.6. A sztomato-onkológiai szurovizsgálat………………………………………….……………….18 3.7 . A fogazati status vizsgálata……………………………………………………………………..18 3.8. A periodontium állapotának vizsgálata……………………..…………………………………..19 3.9. Aprotetikai status vizsgálata………………………………………………………………… ..20 3.10.Statisztikai módszerek………………………………………………………………………… ..24
4.
EREDMÉNYEK………………………………………………………………………………… …24 4.1. Az általános anamnézis adatai ………………………...…………………………….…………24 4.2. A neurológiai vonatkozású adatok……………………………………………………………..26 4.3. A fogorvosi anamnézis adatai………………………………………………………………….32 4.4. A sztomato-onkológiai szurovizsgálat eredménye……………………………………………..36 4.5. A fogazati status vizsgálatának eredményei …………………………………………………...36 4.6. A periodontium állapotának vizsgálati eredményei ……………………………………………43 4.7. A protetikai status vizsgálatának eredményei………………………………………………….50 4.7.1.
A fix fogpótlások elemzése……………………………………………………………50
4.7.2.
A részleges lemezes fogpótlások elemzése……………………………………………56
4.7.3.
A teljes lemezes fogpótlások elemzése……………………………….……………….61
4.7.4.
A protetikai index elemzése…………………………………………………………...63
5.
MEGBESZÉLÉS ……………………………………………………………………………………63
6.
KÖVETKEZTETÉS ………………………………………………………………………………..84
7.
ÖSSZEFOGLALÁS ………………………………………………………………………………...86
8.
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE………………………………………………………………...……88
9.
IRODALOMJEGYZÉK……………………………………………………………………………89
10. KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS ………………………………………………………………….…..96 11. FÜGGELÉK……………………………………………………………………………………….. .97
1
1. BEVEZETÉS
1.1. Az epilepszia betegség történeti áttekintése. Az epilepszia "szent betegség" már az ókorban is ismert volt (morbus sacer). Az antiepileptikumok felfedezése elott a betegségben szenvedoket mágikus, rituális kezelésekben részesítették, majd késobb mutéti eljárásokat alkalmaztak. A modern epileptológia kialakulása a XIX. század második felében Jackson Hughlings nevéhez fuzodik, aki a sokféle epilepsziás rohamjelenség hátterében közös patomechanizmust talált, az agykéreg körülírt területeinek kórosan fokozott aktivitását. Sir John Russel Reynolds volt az elso aki kimutatta, hogy a betegséget nem kísérik szükségszeruen súlyos pszichopatológiai tünetek. W.R.Growers felhívta a figyelmet, hogy az epilepszia progresszív betegség (40). A XX. század elején az idegsebészet fejlodésével az agymuködés funkcionális anatómiája egyre inkább ismertté vált. Az epilepsziával kapcsolatos ismeretek az agyi lokalizáció feltárásában is jelentos szerepet kaptak. Az 1930-as évek végén az elektroenkefalográfia (EEG) bevezetése lehetové tette az agyi elektromos jelenségek megismerését. A módszer világszerte elterjedt, számos kutató központ alakult Európában és Amerikában. Lennox a gyermekgyógyászatból indulva teremtett epileptológiai iskolát. H. Gastaut a marseillei St.Paul centrum epilepsziás beteganyagát felhasználva a kórképek rendszerezését indította meg. 196769-ben Gastaut vezetésével a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga keretei között, számos szakérto bevonásával kialakították az elso nemzetközi rohamklasszifikációt. Jelentos epileptológiai iskola létesült Berlinben D. Janz professzor vezetésével, Párizsban, valamint
Montpellierben
P.Passonant
munkája
nyomán.
P.
Gloornak
és
munkacsoportjának (Montreal) köszönhetünk elorehaladást a generalizált epilepszia patogenezisének megértésében. Skandináviában, Svájcban és újabban Japánban is találhatók neves epilepszia központok(40). A betegség gyógyszeres kezelésére 1867-tol alkalmazt ák a sok mellékhatással járó bróm-sókat, 1912-tol a barbiturátokat, 1938-ban felfedezték a hidantoint. Az antiepileptikus farmakológia a receptor kutatások eredményeként a 80-as évek második
2
felében újabb fellendülést mutatott. A 80-as évek a monoterápiás szemlélet korszaka volt. Mivel az antiepileptikumok hatásmechanizmusa különbözik , és mellékhatásaik sem adódnak össze, szükség esetén a bi és a racionális politerápia lehetosége is felmerül. A korszeru EEG diagnosztikának a mindennapi gyakorlatban si jelentos szerepe van: a 24 órás EEG monitor és EEG térképezés (maping) az agymuködés funkcionális eltérését, epilepsziára jellemzo hullámformák és görcspotenciálok felléptét mutatja ki. A korszeru képalkotó eljárások - komputer tomográfia (CT) és mágneses magrezonancia (MRI) vizsgálatok- a morfológiai elváltozások felfedésére alkalmasak (40,110). A Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga rendkívül aktív (40,47). A társaság "Epilepszia" címen állandó folyóiratot tart fenn. Az „International Bureau of Epilepsy", mely nem orvosi szervezet, a betegek életminoségének javításával
foglalkozik.
Szociális viszonyaik javításában jelentos szerep jut a gyakorló fogorvosoknak is. 1.2.Definíció. A World Health Organization (WHO) szerint az epilepszia krónikus agyi muködészavar különbözo etiológiával, melyet visszatéro rohamok jellemeznek (106). A roham adott kortikális neuron csoport patológiás szinkronizációja, mely alkalomszeruen egészséges
emberben
is
elofordulhat.
Különbözo
klinikai
és
laboratóriumi
manifesztációi lehetnek. Az epilepszia heterogén betegségcsoport változatos klinikai tünetekkel és lefolyással. Etiológia. Az epilepszia lehet idiopátiás, mely genetikusan determinált, agyi károsodás nélkül. Régebben az ismeretlen okú epilepsziákat sorolták ide. Generalizált és fokális lehet jóindulatú, jól kezelheto.Generalizált idiopátiás epilepszia például : a gyermekkori absence, a juvenilis absence, a juvenilis myoklónusos epilepszia, mely tinédzser korban kezdodik.
Fokális
genetikus:
a
benignus
centrotemporális
epilepszia,
mely
gyermekkorban kezdodik. Az epilepszia lehet szimptómás, azaz tüneti, amikor neurológiai betegség részeként, vagy korábbi ártalom következtében jelentkezik. A kiváltó tényezok között szerepelnek fejlodési rendellenességek, agyi keringési zavarok, infekciók, traumák, daganatok, anoxiás károsodások, metabolikus és toxikus enkefalopátiák (40,I,II,III,IV,V,81). Cryptogén epilepsziáról van szó, ha nem
3
determinált genetikailag, és a képalkotó eljárásokkal (CT,MRI) negatív eredményt kapunk.Valószínuleg szerzett szimptómás, kialakulásának okát nem tudjuk. Szekunder vagy szimptómás epilepszia esetén különféle etiológiai faktorok állnak a háttérben. 1. Alkalmi epilepsziás roham - kiváltó tényezokhöz kötheto epilepsziás tünet (pl. alváshiány, kémiai anyagok, láz). 2. Tüneti epilepszia, egyéb alapbetegség talaján fellépo, ismétlodo tünetegyüttes. 3. Epilepszia betegség - ismétlodo epilepsziás tünetegyüttes ismert, vagy ismeretlen
etiológiával.
Mivel nem csak az okok, hanem a lokalizáció alapján is csoportosítunk, (fokális, generalizált) az eredet és a lokalizáció együttese adja a négy nagy epilepszia szindróma csoportot: Idiopátiás: fokális, generalizált és szimptómás: fokális, generalizált. A fogorvosi kezelés lehetoségeit nagymértékben befolyásolja a rohamtípus. Fontos szempontok a megtartott tudat, vagy tudatvesztés, a rohamok gyakorisága, a rohamokat bevezeto eloérzet „aura „(íz és szag érzetek, fejfájás) megléte és a feltisztulást kíséro jelenségek, melyek áttekintésével több szerzo foglalkozott (40,47,67,69,81). 1. Absence: primer generalizált epilepsziás roham, amely néhány másodperces kognitív zavarral jár, a beteg cselekedetében megakad, elréved, majd ott folytatja, ahol abbahagyta. A roham után zavartság nincs. 2. Egyszeru parciális roham: az agy körülírt területérol kiinduló roham, amely leggyakrabban motoros jelenségekkel jár (izmok klonizációja), ritkábban sensoros (zsibbadás), vegetatív, vagy pszichés tünetek jelentkeznek. A beteg tudata tiszta marad, a rosszullétre nem amnéziás. 3. Összetett parciális roham: az agy körülírt területérol kiinduló roham, leggyakrabban a temporális és frontális lebenybol, amely néhány perces tudatzavarral jár. A roham alatt a beteg elréved, kontaktus nem teremtheto vele, zavartan viselkedik. Társulhatnak oralis vagy egyéb automatizmusok. 4. Myoklónus: primer generalizált epilepsziás rohamforma, amely egy vagy több végtagban jelentkezo hirtelen rándulással jár. A rándulás nem ritmikus formában megismétlodhet, a tudat tiszta. 5. Grand mal: (generalizált tónusos, klónusos roham), a leggyakoribb epilepsziás rohamforma, amely eszméletvesztéssel, majd a végtagok kifeszülésével, és
4
rángatózásával jár. Általában társul hozzá nyelvharapás vagy egyéb szájüregi sérülés, enurézis illetve izomláz. 6. Az atóniás roham rövid, akaratlan izomtónusvesztés, amelyben sok elesésbol származó sérülés tapasztalható, eszméletvesztés elofordulhat. Statusz epilepticusban surun követik egymást a különbözo rohamok, a beteg az egyes rohamok között nem tisztul fel. Gyakoriság . Az epilepszia prevalenciája az összpolpulációban, életkorra való tekintet nélkül átlagosan 0,3-0,6 %, incidenciája 0,01-0,04 %. Gyermekkorban a prevalencia az 1 %-ot is meghaladhatja. A betegség a rosszabb szociális és gazdasági helyzetben lévo csoportokban (pl. színes boruek Amerikában) akár 2x-es gyakoriságú is lehet (alultápláltság,
kezelést
akadályozó
hiedelmek,
gyakori
fertozo
betegségek,
cysticercosis, a diagnózis megbízhatóságának kérdéses volta. Férfiakban az elofordulás nagyobb arányú volt (gyakoribb fejtraumák) (40,81,I,II,III,IV,V). Életkori sajátosság. Epilepsziás roham bármely életkorban elofordulhat, jelentos hányada azonban gyermekkorban keletkezik. Így az epilepsziák 30%-a 14 éves kor alatt kezdodik és ezek egy része serdülokorban meg is szunik (40,81). Magyarországi adatok. Magyarországon a felismert és kezelt betegekre vonatkozóan Budapest egy kerületében és Gyorben készült epidemiológiai felmérés. 0,4-0,5 %-os prevalenciát véve figyelembe Magyarországon 50 és 60 ezer közötti számú epilepsziás beteggel kell számolni (40,III,V,81). 1.3.Irodalmi áttekintés. Az irodalmi adatok alapján az epilepsziában szenvedo betegek fogorvosi ellátottsága gyengébb az átlagos populációhoz képest. Az epilepsziás rohamok okozta agyi hipoxia a gnosztikus és mnesztikus funkciókat
fokozatosan rontja, mely kihat a betegek
szociális-gazdasági helyzetére, általános és fogászati állapotára és életminoségére (31,84,90,104).
5
Kooperáció a fogorvossal. Az epilepszia a harmadik leggyakoribb betegség, mely váratlan komplikációt, esetleg balesetet okozhat a fogorvosi székben. Egy fogorvos munkája során átlagosan 1- 5 grand mal rohamot lát a rendeloben. A fogorvosi kezelés lehet akár rohamkiváltó ok alváshiány és fokozott stresszhelyzet esetén, valamint ritka reflex epilepsziában (pl: fogorvosi lámpa ki-be kapcsolása, fogmosás indukálta reflexepileszia (40,45,53). A karakteropátia és viszkózus személyiségjegyek kialakulása, az emócionális labilitás, a depresszió vagy agresszió, a kényszeres, ritualisztikus magatartásmódok, valamint a kognitív és mnesztikus funkciók romlása nehezítik a fogorvossal való kooperációt, ezért nagyobb türelmet és idoráfordítást igényelnek. Egyes betegek produkálhatnak álrohamot a fogorvosi váróban, melynek felismerése még szakember számára sem könnyu (31,40). Súlyos pszichopatológiai tünetek fennállása esetén altatásban végzett kezelés szükséges. Mivel az epilepszia elofordulása a rosszabb szociális és gazdasági helyzetben lévo csoportoknál magasabb, így a költségesebb fogászati kezelések kivitelezése anyagi akadályba ütközhet (40).
A fogászati prevenció épp e
betegcsoportban kiemelkedo jelentoségu a rohamok okozta többletterhelés miatt (31), ennek hiányában bekövetkezhet a korai elfogatlanodás. A legsúlyosabb epilepsziás esetek kivételével általában a fogorvosi félelmeknek a betegekkel kapcsolatban nincs létjogosultsága, és a kezelés túlzott leegyszerusítése a betegek életminoségének további romlását okozhatja (90,109).
Az antiepileptikumok szájüregi mellékhatása. Az epilepszia megbetegedés egyik legismertebb fogászati vonatkozása a phenytoin (PHT) származékok következtében fellépo gingivahiperplázia (5,18,39,43,55,67,78) . A gingiva hiperplázia dózis és korfüggo, a PHT-t szedok 50-60%-ában lép föl. Epidemiológiai szurovizsgálat során a phenytoinnal kezelt betegek 50%-ánál talált gingiva hiperpláziát Ogunbodede (75). Fiatalabb korban kifejezett, idosebb korban a fogatlan betegek protézis szélei mellett fibrotikus hiperplázia, a szájpadláson gyulladásos papilláris hiperplázia jelei mutatkozhatnak (31). A PHT terápia megkezdése után 3 hónappal az interdentális papillák eloször pontszeruen, majd lebenyszeruen megnagyobbodnak, befedhetik a fogkorona nagy részét, sot extrém esetben a rágást is akadályozzák. Az áltasakokban a dentális plakk fölhalmozódik, és ha nem távolítják el
6
maradéktalanul, akkor gingivitiszt okoz. Ennek következménye parodontitisz és fogelvesztés lehet. A PHT IgA hiányt, folsav hiányt, emelkedett protein és kollagén képzodést okoz. A klinikai kép tükrözi
a gingiva kötoszövetének megváltozását, amit a
glycosaminoglycan emelkedett szintje jellemez (18). A PHT okozta kóros elváltozás valójában a dentális plakk és a gingiva gyulladás következménye. A carbamazepin (CBZ) származékkal hosszú ideje kezelt betegeken nem alakul ki gingiva hiperplázia (70). A PHT okozta kórosan elváltozott gingiva területrol vett biopsia mononuclearis sejtes infiltrációt mutat a junctionális epitheliummal szomszédos területen (18). In vitro a PHT fokozza a mononukleáris sejt faktorok termelését, mely aktiválja a néma humán gingivális fibroblasztokat, hogy lépjenek „S” fázisba (70) . In vitro a PHT aktiválja az interleukin-1b termelést a peripheriális véráramba keringo mononukleáris sejtekben a gyulladásos sejtekbol citokinek szabadulnak föl, szerepet játszva a PHT indukálta kóros folyamatok patogenézisében. Az IL-1a és IL-1b kimutatottan csontrezorbciót stimulálhatnak és a prosztaglandin E2 (PGE2) képzodését is különbözo sejtekben, így a gingiva fibroblasztjaiban (70). A gingivában lévo gyulladásos mediátor anyagok jelenléte ellenére a 4 éve PHT- vel kezelt felnott epilepsziásoknál szignifikánsan kevesebb csontvesztést mutattak ki mint a 4 éve valproáttal kezelt betegeknél, vagy az egészséges kontrolloknál. A gingiva hipertrófia a PHT kezelés felfüggesztése után 1/2 1 évvel magától megszunik (84 ). A kollagén rostok a PHT hatására az orr, ajkak, nyelv és tüdoben is felszaporodnak, az arcvonások eldurvulnak, szorösödés, szortüszo gyulladás léphet föl (32,104). A hipertrofizált íny tömegét elektrokauterrel, laserrel, vagy sebészi úton is el lehet távolítani , gyógyszeres kezelésében chlorhexidines öblögetés, vagy folsav jön szóba (84,104). A PHT mellékhatás lehet
vér dyscrasia, mely fokozott fertozésveszélyt,
elhúzódó sebgyógyulást és gingiva vérzést okozhat. A carbamazepinnel (CBZ) kezelt betegeknél
mellékhatásként neutropénia,
thrombocytopaenia, ebbol adódóan fokozott fertozésveszély, elhúzódó sebgyógyulás, ínyvérzés, mucosa ulceratió, xerostomia, glossitis és stomatitis fordulhat elo. Az antidepresszáns mint imipramin hydrochlorid, clomipramin hydrochlorid (Melipramin, Anafranil) terápia orthostatikus hipotenziót, tachicardiát, arritmiát okozhat. Szájüregi
7
mellékhatása xerostómia és fémes ízérzés lehet (10,12,32). A valproátsó mellékhatása lehet leukopénia, thrombocytopaenia, mely következtében excessív vérzés, petechia, csökkent vérlemez aggregáció, elhúzódó sebgyógyulás, ínyvérzés jelentkezik. A fogászatban alkalmazott gyógyszerek és azok kölcsönhatása az antiepileptikumokkal. A fogorvosnak részletesen ismernie kell az epilepsziás betegek gyógyszerterápiáját, azok leggyakoribb dózisát, és mellékhatásait, mert rohamot az antiepileptikumok megváltozott
metabolizmusa is okozhat, kölcsönhatásban az alább tárgyalt
gyógyszerekkel (84,77). A helyi érzéstelenítok közül az Ultracain- DS- forte, mely articaint (80 mg) és vazokonstriktorként epinephrin chloratumot (0,024 mg) tartalmaz gyors beadás esetén izomgörcsöt okozhat. A Lidocain 2%-os oldatban nagy dózisban prokonvulzív hatású (2-3 mg/kg), kis dózisban pedig antikonvulzív hatást fejthet ki. Az antibiotikumok közül a penicillin prokonvulzív hatású magasabb dózisban. Az erythromycin
emeli a CBZ
és (valproátsav) VPA
meghosszabbítja a PHT eliminációját. A (phenobarbital)
PB,
CBZ
és
(primidon)
szérum koncentrációját,
tetracyclinek gyorsabban lebomlanak PRI
hatására.
Enzim
induktorok
(pl.phenytoin,phenobarbital) meggyorsíthatják a metronidazol metabolizmusát, így annak plazma szintje csökkenhet, ugyanakkor a phenytoin plasma clearance megnövekedhet, ami görcsrohamot válthat ki. A fájdalomcsillapítók közül a paracetamol májkárosító hatású, ha együtt adják enzimindukáló antiepileptikumokkal. A lamotrigin serum koncentrációját csökkenti. Az ibuprofen koncentrációját a PB csökkenti, az ibuprofen viszont emeli a fehérjéhez nem kötött, szabad PHT koncentrációját. Methimazol- nátrium túladagolása görcsöket okoz. Prophyphenazon intoxikációja görcsöket és status epilepticust okoz. Helyi érzéstelenítésre az alacsony adrenalin tartalmú szerek ( pl.:Scandonest 3% ohne vasoconstrictor- hatóanyaga: mepivacain, és Ultracain DS Forte - hatóanyaga articain) alkalmasak, lokálanesztetikumok görcsrohamot válthatnak ki adrenalin tartalmuk miatt (77). Az adrenalin tartalmú lokálanesztetikum és az antidepresszáns szerek között kölcsönhatást tapasztaltak. A monoamine oxidase inhibitort kapó páciensek nem kaphatnak adrenalin tartalmú helyi érzéstelenítot, mert az hipertóniás
8
krízist idézhet elo(32). VPA kezelés következtében a vérzési hajlam fokozódhat, amit foghúzás alkalmával figyelembe kell venni ( 12,77). A fogazat állapota. A magas caries és parodontopathia
incidentia együttes következménye a
gyógyszerterápiának, a rosszabb szájhigiéniának a rossz diétának és annak, hogy az epilepsziás betegek nehezebben jutnak megfelelo fogászati kezeléshez (104). Az Egyesült Királyságban mentálisan érintett járóbetegek vizsgálata során a ( fogazat állapotát jelzo DMF-T index szám, melyet a D=decayed azaz szuvas, M=missed azaz hiányzó, F=filled azaz tömött fogak számának összege ad) DMF-T értéke 9,6 volt. Ennek komponenseit elemezve kitunik, hogy ezen betegek kevesebb fogmegtartó kezelést kapnak. Míg a Down szindrómások DMF-T értéke 10,95, addig az epilepsziában szenvedoké 11,2 -nek adódott. A szájhigiéne és a parodoncium állapota szintén rosszabb volt ( 86). A temporális lebenyepilepsziában szenvedoknél, akiknél a betegség skizofréniával és depresszióval is társul találhatók a legrosszabb szájüregi állapotok (32). A személyes higiéné romlik, a DMF-T értéke magas, és magas a periodontitisz elofordulása is (32). Indiai felmérés a 3-12 év közötti mentálisan érintett gyermekek DMF-T értékeit összehasonlítva
a
legmagasabb
caries
elofordulást
a
cerebrális
bénulásban
szenvedoknél, valamint vakok, epilepsziások, Down szindrómások körében mutatta ki (38). Nigériai epidemiológiai felmérés a vizsgált epilepsziás betegek 12,5%-ánál talált cariest, 69,6 %-ánál krónikus periodontitist, 12,5%-ánál attríciót, 32%-nál gingiva hipertrófiát. 50% -nak volt szüksége dentális profilaxisra és szájhigiénés instrukcióra. A felmérés kontrollálatlan volt. Fogpótlások tervezésének speciális szempontjai az irodalmi adatok tükrében. Általános tapasztalat, hogy az epilepsziások fogpótlással való ellátottságának mértéke és színvonala elmarad az egészséges populációhoz képest,
holott a
rágóapparátust éro többletterhelés és a sérülésveszély miatt a fogpótlások tervezése körültekintést igényel. Westphal nem tartja praktikusnak a becementezett korona híd munka készítését, inkább részleges kiveheto vagy teljes kiveheto fogpótlás készítését javasolja. Tapasztalata szerint az epilepsziások jól kezelik kiveheto fogpótlásaikat,
9
roham elott eltávolítják azt, roham alatt összeszorítják fogsoraikat és helybentartják a fogpótlást (104). A szerzok többségének véleménye ezzel nem egyezik. Fix fogpótlás készítését tartják elsodlegesnek úgy, hogy a molaris - premolaris régióban lévo hézagfogakat csak fémbol készítik a törés veszély miatt, a frontfogakat akriláttal leplezik porcelán helyett, hogy könnyebb le gyen a törés javítása (32,84,53). Pick és Bauer fix fogpótlás készítését tartja helyesnek implantátum beültetése árán is (77). A fogászati kezelés során rohamozó beteggel kapcsolatos tennivalók - az irodalom tükrében. Westphal szerint általános szabálynak tekintheto, hogy
megvédjük a pácienst a
sérülésektol. Ha túl szorosan tartjuk a fejét vagy a végtagokat, az sérülést okozhat. Ne próbáljuk kivenni a pácienst a székbol roham alatt. Hajtsuk hátra a széket, toljuk el a muszereket a közelébol, és próbáljuk meg irányítani a beteg mozgását. A fej oldalra fordítása segíti a nyál és a hányadék kijutását a szájüregbol. A roham után néhány perctol több óráig tartó alvás is következhet. Semmi különleges tennivaló nincs ébredés után. A fotoszenzitív epilepsziákban, mely nem egyszeri fényhatásra hanem villogó fény hatására váltódik ki, a roham elkerülésére alulról világítsunk az operációs lámpával a beteg szájába, és kerüljük a lámpa kapcsolgatását. A páciensek negatívan viszonyulnak a védoeszközökhöz, mint gumiblokk, vagy acél ujj, ezek kimentek a gyakorlatból, régimódiak. Ha hirtelen következik be a rosszullét és egy eszköz vagy a kézidarab a fogak közé szorul, ne próbáljuk erovel eltávolítani, várjunk a roham végéig.( Egy törött fogcsücsköt könyebb kezelni, mint egy nyakban törött fogat.) Ha alginát lenyomatvétel közben jön egy váratlan roham, a lenyomatkanalat a fogívhez kell szorítani és követni kell a fej mozgásait. Csak akkor szabad eltávolítani, amikor az anyag már megkötött. Igy elkerüljük a folyékony lenyomatanyag bejutását a légutakba, ahol megköthet és fulladást okozhat. Ha a beteg hány roham alatt, fennáll a fulladás veszélye, a szájüreget exhaustorral, vagy törlokendovel tisztíthatjuk ki (2,104). Sérülések elofordulása. A sérülés fajtája függ a rohamok típusától, gyakoriságától, a páciens nemétol. Az átlagosnál
magasabb halálozási arányszám az epilepsziásoknál jól dokumentált. A
rohamok következtében bekövetkezo „fuldoklás” miatt a nagyrohamozók között gyakoribb a halál, mint a nem rohamozók között. A nem halálos kimenetelu sérülések
10
közül leggyakrabban agyrázkódás, és koponyazúzódás következik be. Más szerzok a fej és égési sérüléseket tartják a leggyakoribbnak(14,41). Az atónusos és a tónusos klónusos görcsök alatt következik be leggyakrabban sérülés (14). Sok sérülés a napi létfenntartó tevékenység közben (fozés, tusolás, fürdés, hajszárítás ) jön létre, nokön kétszer gyakrabban, mint férfiakon. A gyógyszerrel összefüggésben fellépo, a várttal ellentétes hatás is kiválthat rohamot, ezért a gyógyszerrel jól kezelheto betegek is ki vannak téve balesetnek (14). A grand mal rohamban szenvedo páciensek 44%-ának volt akut oralis sérülése, és a sérülések 5%-a kívánt sebészi beavatkozást. Ezek leggyakrabban a bal oldali nyelvfél középso harmadában fordultak elo. Sérült még az alsó és felso ajak és a jobb bucca (82). Epidemiológiai vizsgálatában Ogunbodede a betegek 46%-ánál talált traumatizált front fogat (75). Roham következtében fogtörés fordult elo az epilepsziások 8%-ában, fogelvesztés 6%-ában. A kiveheto fogpótlás beszorulhat a légutakba (2).
2.CÉLKITUZÉSEK Kutatásunk célja átfogó adatok gyujtése és azok elemzése az epilepszia betegség sztomatológiai vonatkozásairól. 1. Vizsgálni kívántuk az általános anamnézis adataiban fellelheto eltérést az epilepsziás és kontroll csoportban ( a foglalkoztatottság eltéréseit,a dohányzás és alkohol fogyasztási szokásokban megmutatkozó eltéréseket, az egyéb szisztémás betegségek elofordulási gyakoriságában megmutatkozó eltéréseket.). 2. Vizsgálni kívántuk a neurológiai vonatkozású adatokat, a pszichés állapotra vonatkozó adatokat és az epilepszia etiológiáját az epilepsziás csoportban. 3. Vizsgáltuk a fogorvosi anamnézis adataiban fellelheto eltérést az epilepsziás és kontroll
csoportban (a
fogorvosi
ellenorzés
gyakoriságában,
a
fogápolási
szokásokban, és eszközökben, az OHI-S indexben, a fogpótlások sérült voltában megmutatkozó eltérést a két csoport között) . 4. A
sztomato-onkológiai
szurovizsgálatot
mindkét
csoportban
elvégeztük
prekancerózus állapot elofordulásának megállapítására. 5. Vizsgáltuk és összehasonlítottuk a fogazati status állapotát az epilepsziás és a kontroll csoportban. 6. Vizsgáltuk és összehasonlítottuk mindkét csoportban a parodontium állapotát .
11
7. Vizsgálni kívántuk és összehasonlítottuk a fix , a részleges lemezes és a teljes fogpótlások jellemzoit és a foghiány pótoltságának mértékét ( a protetikai
index
alapján) mindkét csoportnál. 8. Az epidemiológiai szurovizsgálat alapján verifikálni kívántuk osztályozási rendszerünket (15.táblázat).
3.ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1.BETEGEK. Vizsgálatainkat a SE Neurológiai Klinikáján végeztük az epilepsziás ambuláns rendelés alatt, klinikai járóbeteg ellátás keretei között. Az epilepsziára nézve egészséges, szisztémás betegségben nem szenvedo kontroll személyeket a Budapest XIV. kerület Röntgenernyo és Fényképszuro Állomásra berendeltek közül választottuk ki. A két csoport megoszlása számban, nemben, korban egyezett. A vizsgálatot 2 állandó személy végezte. Dr. Arányi Zsuzsanna neurológus, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika Epilepszia Laborjának vezetoje. A felmérolap neurológiai vonatkozású adatait, az autentikus neurológus rögzítette. Dr. Károlyházy Katalin fogorvos, az
általános és fogászati anamnézis felvételét és a
parodontális státusz felvételét végezte a két csoportban. Az epilepsziás betegeket a SE Neurológiai Klinika ambuláns rendelésén megjelentek közül, nemre, korra való tekintet nélkül véletlenszeruen választottuk ki. Az epilepszia betegségen kívül más megkötés nem szerepelt. A vizsgálatban résztvevo 101 epilepsziás beteg életkora 18 és 77 év közé esett. Az epilepsziások között 44 no(43,6%) volt ; átlagos életkoruk 37,8 ±14,6 év ; és 57 férfi, átlagos életkoruk 36,98± 15,3 év. A kontroll csoportban résztvevo 101 személy életkora 16 és 85 év közé esett. A kontroll csoportban 44 no (43,6%) volt, átlagos életkoruk 37,11±15,3év és 57 férfi, átlagos életkoruk 37,11+-15,3 év volt.
12
1.ábra. Életkor diagramm. Betegszám
Epilepsziás csoport
Nemek megoszlása mindkét csoportban:
Átlagéletkor: 37,34 ± 14,9 év 25 21 22
20
1816
57 férfi
Kontroll csoport
44 no
Átlagéletkor: 37,86 ± 15,8 év
15 12 12
10
8 8
12 12 8
7
6
4 4 4
5
5 5 3 3
2 2
2 2
2 2
0 16-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69 70-74 75-79 80-
Korcsoport
epilepsziás
kontroll
3.2.Az epilepsziás betegek osztályozása . Az epilepszia stigma miatt helytelen gyakorlatból adódóan elterjedt az a nézet, hogy a betegek kezelése túl nagy kockázattal jár, rosszul kooperálnak, így célszeru a legkevésbé idoigényes ellátást választani. Ez gyakorlatilag extractio végzését jelenti, holott a fogászati prevenció épp e betegcsoport kezelésében kiemelkedo fontosságú. A rágóapparátust a rohamok alatt jelentos többletterhelés éri. Éppen ezért az epilepszia megbetegedés speciális szempontjainak figyelembevételével egy olyan új osztályozást javasoltunk, mely segíti a gyakorló fogorvost abban, hogy az epilepsziás betegek klinikai állapotát figyelembe véve igényes adequat protetikai ellátást tervezzen (15.táblázat). Az osztályozás során az aetiológia mellett figyelembe vettük a rohamok formáját, gyakoriságát, az antiepileptikumok terápiás hatékonyságát és a betegek pszichés állapotát (15,53,I,II,III,IV,V,VII,64,67,83,87,90). A sztomatológiai elláthatóság szerint a betegeket négy különbözo osztályba soroltuk, és mind a négy osztályban figyelembe véve a betegség súlyosságát, terápiás javaslatot tettünk a betegek ellátására. Epidemiológiai szurovizsgálatunk során a betegeket az elso három osztály szerint csoportosítottuk, mivel a 4. osztályba tartozók ellátása nem a járóbeteg ellátás keretei közé tartozott. Az I. osztályban az epilepszia nem befolyásolja
13
kezelési tervünket. A II. osztályban enyhébb, a III. osztályban szigorúbb megkötéseket alkalmazunk. A IV. osztályban tevékenységünket sürgosségi betegellátásra korlátozzuk (I,II,III,IV,V). A sztomatológiai elláthatóság I. osztálya: 1. Gyógyult,vagy rohammentes epilepsziás betegek: a.Ha a páciens 3-5 éves gyógyszerszedési periódus után rohammentes, a neurológusok gyógyszerelvonással próbálkozhatnak. b.Egyes gyermekkorban induló epilepsziák a serdülokorban maguktól elmúlnak. c.Gyógyszerszedés következtében rohammentessé vált betegek. Fontos számunkra, hogy az antiepileptikum-szérumszint meghatározásával a terápia betartása és hatékonysága ellenorizheto legyen, bár megjegyezzük, hogy sok esetben nincs összefüggés a szint és a rohamok között. 2. Alkalmi konvulziót (mely leggyakrabban grand mal roham) elszenvedett betegek. Kialakulhat belgyógyászati krízisállapotban (pl. metabolikus zavarok) miatt vagy terhességi toxaemia tüneteként. Ha a provokáló tényezo megszunik, a tünet nem ismétlodik. Leggyakrabban alkoholistáknál jelentkezik (delírium bevezeto tünete lehet). 3. Reflexepilepsziákban szenvedo betegek(45,40).
A rohamokat specifikus inger
váltja ki (pl.: fényinger, tv, fogorvosi lámpa ki-be kapcsolása). 4. Idoszakosan rohamozó betegek. Ha a fellépo rohamformák olyanok, amelyek nem befolyásolják a protetikai kezelhetoséget.Ezek a rohamformák a következok: a) Absence rohamok, pár másodperces tudatzavar, elrévedés, mely nem jár motoros jelenségekkel. b)
Egyszeru parciális rohamok közül azok, melyek nem terjednek ki a fej- nyak
régióra.Egyszeru parciális rohamban a tudat nem érintett, járhat csak motoros tünetekkel, de lehet szomatoszenzoros roham vízuális, akusztikus, gusztatórikus szenzációkkal, vegetatív tünetekkel. c) Komplex parciális rohamok, melyek nem járnak oralis automatizmusokkal. A viselkedés és a beszéd néhány másodpercig zavart, sztereotíp mozgások felléphetnek. A sztomatológiai elláthatóság II. osztálya: A sztomatológiai elláthatóság II. osztályába tartoznak az elemi parciális rohamok azon formái, melyek a pofa, arc, ajak, nyelv, rágóizmok ritmikus rángásával, klonizációjával, és azok a komplex parciális rohamok, amelyek orális automatizmusokkal (csámcsogás, nyeldeklés, csücsörítés) járnak.
Grand mal rohamok kevesebb, mint évente 1x
14
fordulnak elo. Fentiek kedvezotlen irányú többletterhelést jelentenek a rágóapparátus számára, amit a protetikai kezelési terv készítésekor figyelembe kell vennünk. A sztomatológiai elláthatóság III. osztálya: A sztomatológiai elláthatóság III. osztályába olyan kezelt vagy nem kezelt epilepsziás betegek tartoznak, akiknek gyakran vannak grand mal-rohamaik gyakrabban, mint évente
1Xfordulnak
elo.
Jelenleg
is
az
epilepsziás
megbetegedések
25%-a
terápiarezisztens (40,81). Idült alkoholizmusban és drogfüggoségben megvonást követoen jelentkezhet alkalmi grand mal-roham. A sztomatológiai elláthatóság IV. osztálya: A sztomatológiai elláthatóság IV. osztályába olyan betegek tartoznak, akiknek az epilepsziás tünetei mellett súlyos pszichopatológiai tünetei is vannak (pl. mentális retardáció). Ide tartoznak egyes epilepsziás enkefalopátiák (Lennox-Gastaut szindroma), perinatális agysérülések.
1.kördiagramm: Az epilepsziások életkor és nem szerinti megoszlása a sztomatológiai elláthatóság három osztályában.
III. osztály 26% 15 férfi:Átlagéletkor:36,7 ±16,2 év 11 no: Átlagéletkor: 41,6 ±11,5 év
I. osztály 67%
II. osztály 7% 5 férfi:Átlagéletkor:42,2 ±19,1 év
37 férfi:Átlagéletkor:36,4 ±14,7 év
2 no: Átlagéletkor: 27,5 ±6,4 év
31 no: Átlagéletkor: 37,1 ±15,7 év
I. osztályában az átlagos életkoruk 36,71 ? 15,19év volt. A II. osztályba az átlagos életkor 38,0 ? 17,34 év volt. A III. osztályban az átlagos életkoruk 38,8 ? 14,36 év volt. 3.3.Az általános anamnézis felvétele. Az általános anamnézis felvétele kikérdezéssel történt, az adatokat az egész tanulmányban adatfelvételi lapon rögzítettük (1.függelék).
15
Foglalkoztatottság. Munkanélküli kategóriát, aktiv munkavégzot, a nyugdij korhatár betöltését és a rokkant nyugdijas statust külön jelöltük. Dohányzási szokások. A nemleges választ, a heti 1 doboz fogyasztását, a napi 10 darab, a napi 20 darab, a napi 30 darab, és az ennél is nagyobb mennyiség fogyasztását külön jelöltük. Eros dohányzónak tekintettük, ha napi 20 darabot, vagy annál több cigarettát szívott. Alkoholfogyasztási szokások. Tanulmányunkban pusztán az alkoholfogyasztás szokásának tényét tudtuk rögzíteni. Az alkoholt egyáltalán nem, a heti 1 alkalommal, a heti 2 alkalommal, a heti 3 alkalommal fogyasztókat külön jelöltük. Egyéb megbetegedések . Kikérdeztük a pácienst, hogy az epilepszia betegségen kívül szenvedett-e más megbetegedésben. A más betegségben nem szenvedoket, a diabeteses, az emésztorendszeri betegségben szenvedoket, az allergiás betegeket, a (Humán Immunodeficiencia Vírus)HIV fertozötteket, a mubillentyuvel rendelkezoket, a koronária betegeket , a hypertóniásokat, az agyvérzést elszenvedetteket, a Ca++ csatorna blokkolót (Corinfar, Nifedipin R, Plendil, Norvasc, Amlodipin, Verapamil) szedoket, és az egyéb betegségben szenvedoket emeltük ki. A Ca++ csatorna blokkoló szerek is okozhatnak gingiva hipertrófiát(52). 3.4.A neurológiai vonatkozású adatok felvétele. A neurológiai vonatkozású adatok felvétele kikérdezéssel történt a gondozó neurológus szakorvos által, az epilepszia rendelés keretén belül (kikérdezés, zárójelentés, számítógépes adatrögzítés felhasználásával) (1.függelék). Az etiológia meghatározása képalkotó eljárásokkal történt. Az elso epilepsziás roham idopontja: A pácienst illetve kíséro hozzátartozóját kikérdeztük az elso epilepsziás roham jelentkezésének idopontjáról, évszám szerint; a páciens életkora szerint. A roham típusának meghatározása: A tudatvesztéssel ne m járó rohamtípusoknál a páciens elmondásából, részletes kikérdezésébol következtetünk a roham típusaira. A tudatvesztéssel járó roham típusoknál a páciens közvetlen hozzátartozójának elmondása jelent segítséget. A roham során fellépo arc illetve rágó izmok klonizációja:Feltételeztük, hogy bizonyos rohamformák bizonyos pácienseknél együtt járnak a rágóizmok ritmikus rángásával. Ennek indirekt jele a nyelvharapás illetve szájüregi sérülés, melyre
16
szintén rákérdeztünk. A roham során fellépo orális automatizmusok:Feltételeztük, hogy bizonyos rohamformák bizonyos pácienseknél együtt járnak a csámcsogó, nyeldeklo, csücsöríto mozgásokkal. Szájüregi sérülés elofordulása: Kikérdeztük a pácienst, hogy az elszenvedett epilepsziás roham alatt történt-e valamikor bármiféle szájüregi sérülés. Az adatfelvételi lapon igen, nem eldöntendo kérdésként szerepelt. A szájüregi sérülés helye: Kikérdeztük a pácienst, hogy a bekövetkezett sérülés hol történt a szájüregben (nyelven, buccán, ajkon, gingiván, fogon ). A szurovizsgálat alatt szedett gyógyszerek és dózisuk: Kikérdeztük a pácienst, (a fogászati szurovizsgálat idején) milyen antiepileptikumokat szedett, azokat milyen mennyiségben szedte. Az adatokat a számítógépes adatnyilvántartás és a betegkarton segítségével ellenoriztük(66,80,103). Az epilepszia etiológiája: Az EEG mellett a képalkotó vizsgálatok leleteit (MRI, CT) is minden esetben alkalmaztunk az etiológia meghatározásához. A társuló pszichopatológiai tünetek: Kikérdeztük a betegeket, hogy elofordultak-e a roham alkalmával pszichotikus epizódok, hallucinációkkal, téveszmékkel járó epizódok (40,80). A kikérdezés során a karakteropátiát is megfigyelhettük, (pl. temporális epilepsziás betegeknél tenacitás, túlzott precizitás és körülményesség). Megítéltük az enyhe, közepes és súlyos fokú értelmi fogyatékosságot( debilitás, imbecillitás, idióta (15,40,81). A feltételesen fellépo pszichotikus epizódok: Kikérdeztük a pácienst, hogy elofordult-e valaha olyan periódus, amikor kóros érzékelésre utaló tünetei voltak (vizuális, akusztikus hallucinációk, téveszmék) (40,81). A feltételesen eloforduló hangulati zavarok: Kikérdeztük a pácienst, hogy elofordult-e a hangulat ingadozása, indokolatlan lehangoltság vagy indokolatlan felhangoltság (40,81). Phenitoin adagolásának meghatározása.: Kikérdeztük a pácienst, hogy szedette valamikor phenytoint a terápia során, ha igen, mennyi ideig, milyen dózisban. Ezt ellenoriztük a számítógépes adatnyilvántartásban, a zárójelentésben és a kartonon (89). Meghatároztuk az Anyag és Módszer fejezetben részletezett osztályozás alapján az epilepsziás beteg sztomatológiai elláthatóságának osztályát.
17
3.5.Fogorvosi anamnézis felvétele. A fogorvosi anamnézis felvétele kikérdezéssel történt (1.függelék). A fogászati kontroll vizsgálaton történo megjelenés gyakorisága: Külön jelöltük, ha egyáltalán nem, ha csak fájdalom vagy panasz esetén, ha félévente, ha évente rendszeresen eljár fogászati ellenorzo vizsgálatra. A fogmosási gyakoriság meghatározása. Külön jelöltük, ha egyáltalán nem, ha csak alkalomszeruen, ha naponta kétszer, ha naponta háromszor ápolják fogazatukat. Fogmosási eszközök. Külön jelöltük, ha egyáltalán nem használ eszközöket, a fogkefe és fogkrém, a szájzuhany, mindketto, illetve speciális eszközök használatát (fogselyem, interdentális fogkefe stb). A Greene –Vermillion féle Orál Higiénés Index(OHI-S) index felvétele. A
Greene–Vermillion–index alapján képet kaphatunk a száj higiéniás állapotáról
(37,92,102). Szemben az eredeti leírással( két felso elso molaris, a jobb felso nagymetszo és a bal alsó középso metszo vesztibularis felszínének, valamint a két alsó nagyorlo lingualis felszínének vizsgálata) felmérolapunkon az összes meglévo felso fog vestibularis felszínét és az alsók lingualis felszínét értékeltük, mivel ha a foghiány nagymértéku, sok fog kimaradna az átlagszámításból. A fogpótlások sérült voltának meghatározása.Kikérdeztük az epilepsziás betegeket, hogy sérült–e a fogpótlásuk roham következtében. Kikérdeztük a kontroll személyeket, hogy sérült-e a fogpótlásuk. Igen nem eldöntendo kérdésként szerepelt. 3.6.A sztomato-onkológiai szurovizsgálat . A WHO szerint, a precancerozisra utaló elváltozásokat kerestük. A felméro lapon igen- nem eldöntendo kérdésként szerepelt(11,105). 3.7. A fogazati status vizsgálata. A DMF-T index meghatározása . A WHO szerint meghatároztuk a DMF-T indexet, mely a fogazat állapotát jelzi(107,57). A DMF-T indexet 32 fogra számoltuk. A harapási forma . Centrális okklúziós helyzetben, külön jelöltük az olló harapást, a mély harapást, a prognát harapást, a progén harapást, a kereszt harapást, az él harapást, a nyitott harapást, a nem meghatározható harapást, a pseudoprogén harapást (23).
18
A természetes fogakon eloforduló attritio mértéke .Külön jelöltük ha a fogakon kopási fazetták nem láthatók, ha felületesek, illetve csak néhány fogon láthatók, ha mélyek, azaz meghaladják a zománcot és minden természetes fogon láthatók (23). A törött természetes fog észlelése kikérdezéssel és megtekintéssel. Külön jelöltük ha a fog roham következtében vagy egyéb okból törött le.Van- nincs eldöntendo kérdésként szerepel. Fábián és Fejérdy- féle részleges foghiányok osztályozása szerint meghatároztuk a foghiányt.
A Fábián- és Fejérdy- féle osztályozás alapja annak megítélése, hogy a
maradék fogazat milyen lehetoséget biztosít a készítendo fogpótlás dentális megtámasztása
és
elhorgonyzása
számára
az
alsó
és
a
felso
állcsonton(20,21,22,23,24,25,26,27,36). A fogpótlás típusa. Állcsontonként külön jelöltük, ha egyáltalán nem volt fogpótlás, ha csak fix, ha részleges akrilát kiveheto, ha részleges fém kiveheto, ha fix és részleges akrilát kiveheto kombinációját, ha fix és részleges fém kiveheto kombinációját, ha teljes lemezes fogpótlást találtunk a szájban. A
kiveheto fogpótlások viselési szokásaira vonatkozó adatok .Kikérdeztük a
pácienst, hogy viseli-e kiveheto fogpótlását minden nap. Igen-nem eldöntendo kérdésként rögzítettük. 3.8.A pa rodontium állapotának vizsgálata. Vizsgáló eszközünk a milliméter beosztású Williams parodontális szonda (HU-Friedy Henry Schein USA Long Island) ) volt (1,3,8,54). A tasakmélység meghatározása parodontális szondázás segítségével. Parodontális szondával 3-3 ponton (meziálisan, középen, disztálisan), mind oralisan, mind vestibulárisan
megmértük
a
tasakmélységet
és
kiszámoltuk
a
fogra
jutó
átlagértéket(1,3,8,62,63). A tapadásveszteség mérése.A tasak- mélység és az ínyszél és zománc-cement határ összege adja meg a tapadási veszteséget. Mértük az ínyszél és zománc-cement határ különbséget foganként 3-3 méroponton mind oralisan, mind vestibularisan. Fenti két összeg adta meg a tapadási veszteséget(1,3,62,63,74). A fogmozgathatóság vizsgálata. A fogmozgathatóság vizsgálatát a tükör és a szonda nyelének végével végeztük, úgy hogy a fogra különbözo irányból nyomást gyakoroltunk, három fokozatot különítettünk el (54,71,72,74,76).
19
A Mühlemann-féle ínyvérzési index meghatározása.Az index a papilláris régióban az íny, illetve a sulcus gingivális óvatos szondázásra bekövetkezo vérzés négy fokozatát különíti el (73,92). A CPITN index értékének meghatározása (3). A Maximum CPI érték meghatározása.
A WHO a parodontális betegségek
gyakoriságá nak és súlyossági fokának mérésére az Ainamo által ajánlott CPITN szisztémát fogadta el. Az ötfokozatú index segítségével mérheto a betegség prevalenciája, súlyossági foka. Az egyének CPI kategóriákba sorolása mindig a szájban eloforduló legsúlyosabb elváltozású sextáns azaz a maximum CPI érték alapján történt(3,16,31,94). 3.9.A protetikai status vizsgálata állcsontonként megtekintéssel, kikérdezéssel. 3.9.1.A fix fogpótlások elemzése. Anyagának meghatározása. (49,VIII,88,93). Külön jelöltük ha kizárólag akrilátból, ha rozsdamentes fogászati acélból, ha nikkel-króm ötvözetbol (felismerheto színérol és az egybeöntött technológiáról) , ha ezüst-palládium ötvözetbol, ha aranyból, ha fémkerámiai anyagból, ha akriláttal leplezett rozsdamentes fogászati acélból, ha akriláttal leplezett nikkel-króm ötvözetbol, ha akriláttal leplezett ezüst-palládium ötvözetbol, vagy ha
akriláttal
leplezett
aranyból
készült.
Meghatároztuk a páciens fogpótlásról alkotott véleményét. Kikérdeztük, hogy, „jó”-nak, „megfelelonek”- nek vagy „rossz”-nak ítéli e. Az egyes fogpótlások viselési idejét, és az adott foghiányra készített fogpótlások számát a páciens kikérdezésével határoztuk meg. Az interdentális papilla védelem megtekintése. Külön jelöltük, ha nem valósul meg az interdentális papilla védelem, azaz a koronaszélt az ínyrész kitölti, vagy az íny lecsapott, hiányzik, ha nem minden pillérfognál valósul meg, azaz csak részben, ha teljes mértékben, minden fognál megvalósul. A fogpótlások elhasználódottságának felmérése. Kikérdeztük a pácienst arról, hogy véleménye szerint elhasználódott-e a fogpótlása. Megtekintettük, hogy vannak-e kopott, töredezett fazetták, átrágott, vagy majdnem teljesen lekopott rágófelszín, esetleg eltörött hídtest, elvált forrasztás, gingivális terület elszínezodése. Igen, nem eldöntendo kérdésként szerepelt.
20
Megtekintettük a mufogabrázió
mértékét. Nincs, felületes, mély fokozatokat
különböztettünk meg. Megtekintettük készült-e rágófelszíni leplezés. Igen, nem eldöntendo kérdésként szerepelt. A szabadvég elhelyezkedésének megtekintése. Külön jelöltük, ha egyáltalán nincs, meziálisan, vagy disztálisan, vagy mindkét helyen van. A szájnyálkahártya állapotának meghatározása a hídpótlás körül .Megtekintettük a szájnyálkahártya állapotát az adott pótlás közvetlen környezetében.Külön jelöltük, ha nem találtunk elváltozást, ha enyhén hyperaemiás, ha körülírt erythema, ha papilláris hyperplázia, ha leukoplákia, ha lichen, ha ulcerózus elváltozás, ha gingiva hiperplázia mutatkozott .
3.9.2 A részleges lemezes fogpótlások elemzése. Anyaga. Külön jelöltük, ha kizárólag akrilátból készült, ha fémlemezbol készült, ha fémrácsos plussz merevítést láttunk benne. A beteg szerinti megítélése. Kikérdezzük a páciensünket, hogy milyennek tartja a kiveheto fogpótlását. Külön jelöltük,ha a páciens rossznak, megfelelonek vagy jónak tartja. A viselési idejét és számát a páciens kikérdezésével határoztuk meg külön az alsó és külön a felso állcsonton. A fogpótlás viselési szokásainak meghatározása . Kikérdeztük a pácienst, hogy hogyan viseli a részleges lemezes fogpótlását. Van pótlása, de nem viseli,- csak nappal, vagy csak étkezéskor viseli, tehát idoszakos jelleggel,- vagy állandóan viseli. A fogpótlás megtámasztásának meghatározása. Külön jelöltük, ha egyáltalán nincs megtámasztás, ha csak dentálisan megtámasztott a fogpótlás, ha a fogak száma miatt elsodlegesen a fogakon támaszkodik, és kis mértékben a mucosán, (dento- mucosális),ha elsodlegesen a mucosán támaszkodik és a maradék fogak száma és elhelyezkedése olyan, hogy csak másodlagosan támaszkodik a fogakra, (mucoso-dentális) és ha csak a mucosán támaszkodik, ( mucosális). A fogpótlás redukciójának meghatározása. Ha az elméletileg felhasználható területekre az összeköto rész kiterjed (a dekoltázs nem számít redukciónak), akkor az alaplemez nem redukált. Felül redukált, ha
21
meghaladja a vázasítási értékeket, de nem terjed ki az elméletileg befedheto palatum részre. Alul redukált, ha lingvális ívet és tovafutó kapcsot, vagy szalagot tartalmaz. Felül vázasított, ha a palatinális konnektor legkeskenyebb része nem éri el a 10 mm-t. Alul vázasított, ha csak lingvális ív, vagy csak tovafutó szalag található. A rágófelszíni támaszték megtekintése . A fog tengelyére megközelítoen merolegesen álló rágófelszíni, metszoéli, interdentális támaszok. Igen, nem eldöntendo kérdésként szerepel. A tovafutó kapocs, vagy szalag megtekintése. A tovafutó kapocs két fogon meglévo vagy azt meghaladó oralis kapocskar, vagy billenésgátló alaplemeznyúlványok. Igen, nem eldöntendo kérdésként szerepelt. A marginális parodoncium védelmének megállapítása. Megtekintettük, hogy szabadon van-e hagyva a marginális ínyszél dekoltázs segítségével, vagy fóliázva van-e az ínyszél. Külön jelöltük, ha marginális paradoncium védelem nincs, ha csak részben, nem minden fognál valósul meg , ha van minden fognál. Az elhasználódottság mértéke. Megtekintettük, hogy a szájban lévo fogpótlás mennyire kopott, töredezett, a mufogak mennyire töredeztek, van-e letört kapocs, nyúlványok, rágófelszíni támasztékok, volt-e többször javítva . Külön jelöltük, ha nem használódott el, ha elhasználódott, ha süllyedt, ha az elhasználódottság jelei is mutatkoztak és süllyedt is. Az elhorgonyzás meghatározása. Meghatároztuk az elhorgonyzás eszközeit. Külön jelöltük, ha nem találtunk elhorgonyzási eszközt, ha drótkapocs, ha öntött kapocs, ha mindkét kapocstípus, ha egyéb kapocskombináció, ha csúsztatós elhorgonyzás, ha merevítorudas elhorgonyzás, ha teleszkópos elhorgonyzás, ha drótkapocs és csúsztatós elhorgonyzás kombinációja, ha öntött kapocs és csúsztatós elhorgonyzás kombinációja , ha drótkapocs és merevítorúd kombinációja, ha öntött kapocs és merevítorúd kombinációja , ha csúsztató és merevítorúd kombinációja található. A kapocs formájának meghatározása. Külön jelöltük, ha széles, lapos, legömbölyített felületeket találunk, melyek roham esetén sem okoznak szájüregi sérülést, és ha éles, szúrós, hegyes kapocsformát találtunk.
22
A mufogabrázió mértékének meghatározása. Külön jelöltük, ha egyáltalán nincs mufogabrázió, ha felületes abráziót találunk, és ha mély abráziót találtunk. A szájnyálkahártya állapota a fogpótlás körül. Külön jelöltük, ha nincs elváltozás, ha hiperplázia, ha dekubitusz , ha granuloma fisszuratum keletkezett.
3.9.3.A teljes lemezes fogpótlások elemzése. Anyaga. Külön jelöltük, ha akrilátból készült, ha tisztán fém az alaplemez, és ha fémhálós merevítés található benne (28,85). A beteg szerinti megítélése. Külön jelöltük ha rossznak ítélte meg, ha megfelelonek , ha jónak ítélte meg. A viselési idot, és a teljes fogpótlások számát kikérdezéssel határoztuk meg. Megtekintettük centrális okklúziós helyzetben az alsó és felso frontfogak egymáshoz való viszonyát.Megnéztük, hogy van-e rés, azaz incizális lépcso, mert így a táplálék orlése során a felso frontfogakra kisebb billento ero hat rágás közben. Igen-nem eldöntendo kérdésként szerepel a felméro lapon. Az alsó és felso alaplemez kiterjesztésének meghatározása . Megtekintettük, hogy az alaplemez alul konvencionális módon csak a gerincre, illetve az alapjával feszesen összenott nyálkahártya területére terjed-e ki. Külön jelöltük, ha szublinguálisan, ha paralinguálisan, ha a linguális tasakba, ha redukált, ha sublinguálisan és paralinguálisan is, ha a sublinguális és linguális tasakba is, ha a sublinguális és paralinguális és linguális tasakba is ki van terjesztve. Felül, az alaplemez kiterjesztése konvencionális, vagy redukált. A felso alaplemez disztális határának meghatározása az orrfúvási vonalhoz képest, az alsó alaplemez disztális határának meghatározása a tuberculum alveolare mandibulaehoz képest. Megtekintéssel, és a páciens orrának megfúvatásával meghatároztuk az orrfúvási vonalat. Külön jelöltük, ha az orrfúvási vonal elott, ha a vonalon van , ha a vonalon túl terjed.
Megtekintéssel
meghatároztuk
az
alsó
alaplemez
disztális
szélének
elhelyezkedését a tuberculum alveolare mandibulaehoz képest . Külön jelöltük, ha nem éri el, ha a meziális széléig ér, ha félig befedi vagy ha teljesen befedi.
23
Megtekintettük, hogy javítva volt –e a fogpótlás . Kikérdeztük a pácienst, hogy kellett-e a jelenleg viselt fogpótlását törés miatt javítani. Igen-nem eldöntendo kérdésként szerepel. 3.10.A protetikai index meghatározása. Protetikai index = pótolt fogak/hiányzó fogak (6-6 tartományban)(100). 3.11.Statisztikai módszerek. Az elemzés során a SAS Institute SAS 8.2 programcsomagját használtuk. A statisztikai átlagok, szórások, eloszlások számításakor a SAS BASE MEANS FREQ eljárásait használtuk . A diszkrét értékek összehasonlításakor a NPARWAY ANOVA Wilcoxon próbákat, valamint (General Linear Modell) GLM eljárásokat használtuk. A folytonos változók összehasonlítására a GLM megfelelo eljárásait használtuk. Wilcoxon, ill. Mann- Whitney próbát használtunk az ordináris jellegu változókra (pl.: kicsi- nagy), életkor összehasonlítása az epilepsziás és a kontroll között. Kétmintás t próbát
használtunk a folytonos változókra (pl.:száj állapotát leíró indexek
összehasonlítására:Greene-Vermillion Oral Hygiéniás index, DMF-T index). ANOVA – t a folytonos változókra
(pl. viselési ido); chi négyzet próbát ill. Fisher egzakt próbát
a kategoriális változókra (abrázió, attritió) alkalmaztunk. Kruskal-Wallis tesztet a DMFT index és a neurológiai jellemzok kapcsolatának elemzésére, a parodontális indexek és a rohamok fennállási ideje közötti összefüggések elemzésére. Minden próba esetén a legalább 5%-os szinten szignifikáns p<0,05 különbséget tekintettük statisztikailag szignifikánsnak.
4.EREDMÉNYEK 4.1.Az általános anamnézis adatainak megoszlása. A foglalkoztatás adatai. Kiemelendo, hogy míg a kontroll csoportban a betegek 74%-a aktív dolgozó az epilepsziás betegeknek csak 51 %-a aktív, (p=0,03). A sztomatológiai elláthatóság 3 osztályába tartozó betegek foglalkoztatottsága tekintetében nincs szignifikáns különbség az osztályok között, és a rokkant nyugdíjasok %-os számaránya a betegség súlyosságától függetlenül mindhárom csoportban körülbelül
egyezik
I.
csoport:23,53%,
(1. táblázat)
24
II.-csoport:28,57%,III.csoport:26,92%
1.táblázat: A foglalkoztatottság megoszlása I.
Foglalkoztatottság Fo Munkanélküli
1
Aktív Nyugdíjas
II. %
1.47
Fo
III. %
Fo
Epilepsziás %
Fo
Kontroll
%
Fo
%
2
28.57
3
11.54
6
5.94
5
4.95
39 57.35
2
28.57
11
42.31
52?
51.49
75?
74.26
12 17.65
1
14.29
5
19.23
18
17.82
8
7.92
Rokkant nyugdíjas 16 23.53
2
28.57
7
26.92
25
24.75
13
12.87
+ jelzi a szignifikáns eltérést a két csoport értékei között. A dohányzási szokások adatai. Az epilepsziás páciensek közül 73 beteg (72,3%) egyáltalán nem dohányzott, a kontroll csoportban 64 beteg (63,4%) nem dohányzott. Az epilepsziások 16,73 %-a, a kontroll személyek 19,8%-a volt eros dohányos. Statisztikailag nincs szignifikáns különbség a két csoport dohányzási szokásai között. A sztomatológiai elláthatóság
I. osztályban 50 beteg (a betegek 73%-a,), a II.
osztályban 4 beteg (a betegek 57%-a), a III. osztályban 19 beteg (a betegek 73%-a) nem dohányzott. Statisztikailag nincs szignifikáns különbség az osztályok dohányzási szokásai között. Az alkoholfogyasztási szokások adatai. Az epilepsziás betegek között 98 beteg egyáltalán nem, heti 1 alkalommal 2 beteg, heti 2 alkalommal 1 beteg fogyasztott alkoholt. A kontroll csoportból 87 fo egyáltalán nem, heti 1 alkalommal 5 fo, heti 2 alkalommal 4 fo, heti 3 alkalommal 5 fo fogyasztott alkoholt. Statisztikailag nincs szignifikáns különbség a két csoport alkoholfogyasztási szokásai között. A sztomatológiai elláthatóság osztályaira lebontva (2. táblázat). Kiemelendo, hogy a II. és III.osztály betegei egyáltalán nem fogyasztottak alkoholt.
25
2.táblázat:Az alkoholfogyasztási szokások alakulása a sztomatológiai elláthatóság három osztályában I.
Alkoholfogyasztási szokások Fo
II. %
Fo
III. %
Alkalomszeruen sem Nem
65
95.59 7
Heti 1x
2
2.94
Heti 2x
1
1.47
100
Fo
%
1
3.85
25
96.15
Az általános egészségi állapot felmérésének eredményei. Az epilepsziás betegeknél az epilepszián kívül más megbetegedése nem volt 63 fonek (62,4%). Diabetes 3 fonél (2,97%), emésztorendszeri zavar 3 fonél (2,97%) , allergia 4 fonél (3,96%) fordult elo. Hypertonia miatt Ca csatorna blokkolót szedett 1 fo (0,99%). Coronária betegségben szenvedett 2 fo (1,98%), hypertoniában 15 fo (14,85%),korábban agyvérzése volt 1 fonek (0,99%) . Egyéb betegséget 28 betegnél találtunk. A kontroll csoportban 67 fo (66,3%) egészségesnek tartja magát, diabetes 1fonél, (0,99%), allergia 11 fonél (10,89%), hypertonia 12 foné l (11,88%), egyéb betegség 27 fonél volt.
4.2.A neurológiai vonatkozású adatok megoszlása. Az elso epilepsziás roham elofordulásának ideje. Kevesebb, mint 1 éve van rohama 3 fonek (2,97 %); 1-5 éve van rohama 21 fonek (20,79%); 6-10 éve van rohama 27 fonek, (26,73 %); 11-20 éve van rohama 21 fonek, (20,79 %) és több mint 20 éve van rohama 29 fonek (28,71 %)
26
Az eloforduló rohamformák. Grand mal rohamok A 101 epilepsziás betegbol 92 fo (91,09%) szenvedett el korábban GM rohamot. 2.kördiagramm:
A
GM
rohamok
elofordulási
gyakorisága
vizsgálati
csoportunkban.
havonta 10%
hetente 1%
nincs 9%
évente kevesebb, mint 5 20%
néhány évente 1 60%
Egyszeru parciális rohammal kombinálódott 10 fonél, összetett parciális rohammal kombinálódott 16 fonél, egyszeru és összetett rohammal is kombinálódott 6 fonél, absance rohammal kombinálódott 2 fonél, myoklonusos rohammal társult 6 fonél. A GM rohamban szenvedo betegeknél 52 esetben nem kombinálódott, 40 fo esetében kombinálódott más rohammal. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 61 fonél (89,7%) fordult elo grand mal roham, II. osztályában 6 fonél (85,7%) , III. osztályában 25 fonél (96,2%). Összetett parciális roham Összetett parciális roham az epilepsziás betegek 27,73 %-ában fordult elo, 28 fonél. Néhány évente 1 roham fordult elo 9 fonél (8,9%), évente kevesebb, mint 5 roham jelentkezett 12 fonél (11%).Havonta jelentkezett roham 5 fonél (4,95%),hetente jelentkezett roham 2 fonél (1,98%). Nem volt olyan beteg a vizsgálatban, akinél naponta jelentkezett volna összetett parciális roham.
27
Az összetett parciális roham kombinálódott grand mal és egyszeru parciális rohammal 6 fonél. Csak grand mal rohammal kombinálódott 16 fonél. Más rohammal nem kombinálódott 4 fonél. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 17 fonél, II. osztályában 5 fonél , III. osztályában 6 fonél fordult elo összetett parciális roham. Egyszeru parciális roham Egyszeru parciális roham az epilepsziás betegek 19 %-ában fordult elo, 19 fonél. Néhány évente 1 roham fordult elo 5 fonél (4,9%).Évente kevesebb, mint 5 roham jelentkezett 7 fonél (6,9%).Havonta 3 fonél (2,97%), hetente 3 fonél (2,97%).Naponta jelentkezett egyszeru parciális roham 1 betegnél (0,99%). Az egyszeru parciális roham komplex parciális rohammal társult 2 fo esetében. Grand mal rohammal kombinálódott 10 fonél. Komplex és grand mal rohammal is társult 6 fo esetében. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 14 fonél , a II. osztályában 2 fonél , a III. osztályában 3 fonél fordult elo elemi parciális roham, és ezek mindegyike társult grand mal rohammal is. Myoklónusos roham Myoklónusos roham az epilepsziás betegek 6 %-ában fordult elo, 6 fonél. Néhány évente 1 roham fordult elo 4 fonél (3,96%).Évente kevesebb, mint 5 roham jelentkezett 2 fonél (1,98%). A myoklónusos rohamhoz minden esetben társult grand mal roham is. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 4 fonél , II. osztályában 1 fonél ,a III. osztályában 1 fonél fordult a roham. Absence roham Absence roham az epilepsziás betegek 5 %-ában fordult elo, 5 fonél. Néhány évente 1 roham fordult elo 2 fonél (2%).Évente kevesebb, mint 5 roham jelentkezett 1 fonél (1%).Havonta 1 roham fordult elo 1 fonél (1%).Naponta 1roham jelentkezett 1 fonél (1%). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 4 betegnek , a
II. osztályában
egyáltalán nem ,a III. osztályában 1 betegnek volt naponta ilyen rohama. Az arc illetve a rágóizmok klonizációjának elofordulása.
28
A rágóizmok klonizációja 78 betegnél fordult elo, ez a betegek 77,2%-a, közülük 31 no és 47 férfi. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 49 betegnél , a csoport betegeinek 72,1%-ában, II. osztályában 4 betegnél , a csoport betegeinek 57,1%-ában, III. osztályában 25 betegnél a csoport betegeinek 96,1%-ában fordult elo . Az orális automatizmusok elofordulási mértéke. Az orális automatizmusok 9 betegnél fordult elo, ez a betegek 8,9%-a, közülük 4 no és 5 férfi. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 4 betegnél ,(a csoport betegeinek 5,9%a),g II. osztályában 3 betegnél ( a csoport betegeinek 42,9%-a), III. osztályában 2 betegnél fordult elo oralis automatizmus (ez a csoport betegeinek 7,7%-a). Szájüregi sérülések elofordulása. Szájüregi sérülés 23 betegnél fordult elo, közülük 12 no és 11 férfi beteg volt. A szájüregi sérülések minden esetben nyelvharapással jártak (100%).Egy betegnél volt egyéb szájsérülés és 2 betegnél volt fogtörés és ajaksérülés. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályába tartozik a szájüregi sérülést szenvedettek közül 14 fo (20,6%), II. osztályába tartozik 1 fo (14,3%), III. osztályába tartozik 9 fo (34,6%). Ebbe az osztályba tartoznak azok a betegek, akiknél nyelvharapáson kívül egyéb szájsérülést (ajaksérülést és fogtörést) szenvedtek .
29
3.táblázat: A vizsgálat idopontjában szedett antiepileptikumok dózisa Dózis
CBZ
Lamo-
VPA
PRI
trigin
(mg) Fo
%
Fo
%
Fo
%
Fo
%
Fo
%
1
14.3
30
5
71.4
45
1
14.3
1
2.4
3
17.6
125 200
6
2
4.0 3
17.6
3
17.6
350 375 400
6
14.6
2
450
2
4.0
500
5
10.0
600
13
750
3
7.3 1
800
4
9.8 -
900
3
7.3 12 24.0
1000
5
1200
4
9.8 10 20.0
1400
1
2.4
1500 1800
1
Fo
5 1
20.0
1
20.0
1
20.0
2
40.0
%
Fo
%
1
11.8
2.0 -
2
2
2
2
12.2
6.0
2.4 1
2.0
Fo %
4,9
31.7 14 28.0
3
PHT
35.3
250 300
Gabapentin
10
100
PB
Clobasam
Valproátot 50 fo kapott, 18 esetben kombinálták más gyógyszerrel a terápiát. Carbamazepint 41 fo kapott, ebbol 19 betegnél kombinálva. Lamotrigint 17 fo kapott, 13 esetben kombinálva (3.táblázat).Clobasam terápia 7 fonél fordult elo, mindegyik
30
1
kombináltan carbamazepinnel vagy valproáttal. Primidont 5 fo kapott, minden esetben kombinálva. Phenobarbitalt 5 fo kapott, 1 fo kivételével kombináltan. Gabapentint 2 fo kapott, egyik beteg kombináltan carbamazepinnel. Rivotrilt 2 fo kapott, mindketto kombináltan. Phenytoin 1 fonél fordult elo a vizsgálat idején, amit kombináltak Sertánnal. A dózis 250 mg Diphedan/die volt. Vigabatrint, ethosuximidet, felbamatot egyetlen esetben sem adtak a pácienseknek. Phenytoint 35 beteg kapott a betegsége során valamikor. Kiemelendo, hogy 6-10 éven át szedte 6 fo és 11-20 évig szedte 19 fo (4. táblázat),(12). 4.táblázat:
A phenytoin terápia alkalmazásának idotartama vizsgálati
személyenként. Fo
%
kevesebb, mint 1 év 1
3.03
1-5 év
7
21.21
6-10 év
6
18.18
11-20 év
19
57.58
Az epilepszia etiológiája. Az epilepszia etiológiája ismeretlen 66 fonél (65,3%). Idiopatiás az epilepszia 16 fonél (15,84%), ismert agyi károsodáshoz társult 19 fonél (18,8%). Az epilepsziához társuló pszichopatológiai tünetek. Nem társul pszichopatológiai tünet az epilepsziás betegek 80,2%-ánál, azaz 81 betegnél. Karakteropátia alakult ki 13 fonél (12,87%), debil is volt 6 beteg (5,9%), imbecil is volt 1 fo (0,99%). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályába nem társul pszichopatológiai tünet a csoportba tartozó betegek 88,8%-ánál, azaz 57 betegnél. Karakteropátia alakult ki 9 fonél (13,2%), debil személyiség alakult ki 1 betegnél (1,5%), imbecil személyiség alakult ki 1 fonél (1,5%). Idióta személyiség nem alakult ki a vizsgált személyek között. A II.osztályban egyetlen fonél alakult ki karakteropátia. A III. osztályban karakteropátia alakult ki 3 fonél (11,5%), debilitás alakult ki 5 betegnél (19,3%). Az epilepsziához társuló pszichotikus epizódok. Pszichotikus epizód 1 fo esetében lépett fel (0,99%). Ez a páciens a sztomatológiai elláthatóság III. osztályába tartozott.
31
Az epilepsziához társuló hangulati zavarok. Hangulati zavar 5 fo esetében lépett fel (4.95%), ebbol 3 beteg tartozott a sztomatológiai elláthatóság III. osztályába, 2 beteg tartozott a sztomatológiai elláthatóság II. osztályába.
4.3.A fogorvosi anamnézis adatainak megoszlása. A fogászati kontroll vizsgálat gyakorisága . A kontroll csoport tagjai szignifikánsan gyakrabban járnak fogorvoshoz, mint az epilepsziás betegek (p<0,001). 3.kördiagramm:A fogászati kontroll vizsgálat gyakorisága az epilepsziás és kontroll csoportban. Epilepsziás csoport
félévente 14%
évente 3%
Kontroll csoport félévente nem 15% 2%
nem 11%
évente 22%
panasz esetén 72%
panasz esetén 61%
A sztomatológiai elláthatóság osztályaiban az alábbiak szerint alakul a fogászati ellátás gyakorisága(5. táblázat).
5.táblázat:A fogászati kontroll vizsgálaton való megjelenés gyakorisága a sztomatológiai elláthatóság osztályai szerint. Fogászati
I.
kontroll vizsgálat
Fo
II. %
Fo
III. %
Fo
%
Panasz esetén
57
83,82 5
71.43 22
84,61
Félévente
9
13.24 2
28.57 3
11.54
Évente
2
2.94
32
1
3.85
A fogmosás gyakorisága . Az epilepsziás csoportban 7 fo (6,93%) egyáltalán nem ápolja fogazatát, 8 fo (7,9%) csak alkalomszeruen, 31 fo (30,69%) naponta 1x, 45 fo (44,55%) naponta 2x, 10 fo (9,9%) naponta 3x ápolja fogazatát. A kontroll csoportban 1 fo (0,99%) egyá ltalán nem ápolja fogazatát, 2 fo (1,98%) csak alkalomszeruen, 30 fo (29,7%) naponta 1x, 58 fo (57,4%) naponta 2x, 10 fo (9,9%) naponta 3x ápolja fogazatát. A kontroll csoport tagjai szignifikánsan surubben mosnak fogat, mint az epilepsziás betegek (p=0,013).
A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában alkalomszeruen 6 fo (8,8%), naponta 1x 23 fo (33,8%), naponta 2x 32 fo (47,1%), naponta 3x ápolja fogazatát 7 fo (10,3%) A II. osztályában egyáltalán nem ápolja fogazatát 1 fo(14,3%), naponta 1x
2 fo
(28,57%) naponta 2x 3 fo (42,86%), naponta 3x ápolja fogazatát 1 fo (14,3%).A III. osztályában egyáltalán nem ápolja fogazatát 6 beteg (23,1%), alkalomszeruen 2 beteg (7,7%), naponta 1x 6 fo (23,1%), naponta 2x 10 beteg (38,5%), naponta 3x ápolja fogazatát 2 fo (7,7%). Az I. osztály tagjai szignifikánsan surubben mosnak fogat, mint a III. osztályhoz tartozó betegek (p=0,011). A fogmosás eszközei . Az epilepsziás betegek közül 7 fo (6,93%) nem használ fogkefét, 94 fo (93,07%) fogkefét használ fogmosásra. A kontroll csoportban 1 fo (0,99%) nem használ fogkefét, 94 fo (93,1%) fogkefét használ, 1 fo szájzuhanyt (0,99%), 5 fo (4,95%) speciális eszközt használ fogmosásra. A kontroll csoportban szignifikánsan többen használnak fogkefét va gy valamilyen egyéb eszközt fogmosásra, mint az epilepsziás csoportban (p=0,032). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 68 fo (100%) használ fogkefét.A II. osztályában 1 fo (14,3%) semmit nem használ, 6 fo (85,7%) fogkefét használ. A III. osztályában 6 fo (23,1%) semmit nem használ, 20 fo (76,9%) használ fogkefét.
33
Az I. osztályban szignifikánsan többen használnak fogkefét fogmosásra, mint a III. osztályban (p<0,001). Az I. osztályban szignifikánsan többen használnak fogkefét fogmosásra, mint a II. és III. osztályban együtt (p<0,001).
A Greene-Vermillion OHI-S Plakk index értékének eredményei A Plakk index átlagos értéke az epilepsziás csoportban 1,821 ? 0,74 volt (n=91). Az index értéke a 0 és 3.0 tartományban volt található. A kontroll csoportban a Plakk index átlagos értéke 1,677 ? 0,68 volt (n=101). Az index értéke a 0 és 3.0 tartományban volt található. A két csoport között statisztikailag nincs szignifikáns különbség a Plakk index értékében. (p=0,16). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a Plakk index átlagértéke 1,72? 0,75 volt. A II.osztályban 1,78 ? 1 volt, a III. osztályban 2,1 ? 0,58 volt. (6. táblázat): 6.táblázat:A plakk index értékei a sztomatológiai elláthatóság osztályaiban. N
Átlag
Szórás
Minimum
Maximum
I.
61
1.72+
0.75
0.00
3.00
II.
7
1.78
1.03
0.63
3.00
2.12+
0.58
1.00
3.00
III. 23
+ jelzi a szignifikáns eltérést az I. és III. osztály értékei között. Az I. és III. osztály Plakk indexében statisztikailag szignifikáns különbség adódott, a III. osztály indexe szignifikánsan magasabb, mint az I. osztály indexe (p=0,030). A Greene-Vermillion Calculus index értékének eredményei. A Calculus index átlagos értéke az epilepsziás csoportban 1,390 ? 0,80 volt (n=91). Az index értéke a 0 és 3.0 tartományban volt található. A kontroll csoportban a Calculus index átlagértéke 1,134 ? 0,924 volt (n=101). Az index értéke a 0 és 3.0 tartományban volt található. Az epilepsziás csoport CI átlagértéke szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll csoport átlagértéke (p=0,042).
34
A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a calculus index átlagértéke: 1,3 ? 0,8 volt.A II.osztályában a calculus átlagértéke:1,4 ? 0,85 volt.A III. osztályában a calculus átlagértéke:1,6 ? 0,75 volt. Az egyes osztályok Calculus indexében statisztikailag nem volt szignifikáns különbség (7. táblázat). 7.táblázat: A fogkoindex értékei a sztomatológiai elláthatóság osztályaiban N
Átlag
Szórás
Minimum
Maximum
I.
61
1.29
0.80
0.00
3.00
II.
7
1.43
0.85
0.32
2.29
1.65
0.76
0.00
3.00
III. 23
A Greene – Vermillion OHI-S index értékének eredményei A OHI-S index átlagértéke az epilepsziás csoportban 3,18 ? 1,45 volt (n=92). Az index értéke a 0,06 és 6,76 tartományban volt található. A kontroll csoportban a OHI-S index átlagértéke 2,81 ? 1,40 volt (n=101). Az index értéke a 0,19 és 6,0 tartományban volt található. A csoportok között az OHI-S index átlagértékében nem különbözött szignifikánsan. A pszichopathológiai tünetek fellépte nem rontotta
szignifikánsan az OHI-S értékét.
ANOVA: p=0,1; Kruskal-Wallis –teszt: p=0,15. A Greene – Vermillion OHI-S index értékének eredményei a sztomatológiai elláthatóság egyes osztályaiban A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a OHI-S index átlagértéke 2,97? 1,5 volt.A II. osztályában 3,20? 1,8 volt. A III. osztályában 3,72? 0,9 volt. Az I. osztály indexének átlagértéke szignifikánsan alacsonyabb, mint a III. osztály indexének átlagértéke (p=0,033)(8.táblázat). 8.táblázat:A Greene Vermillion OHI-S index értékének eredményei a sztomatológiai elláthatóság osztályaiban N
Átlag
Szórás
Minimum
Maximum
I
62
2.97+
1.52
0.06
6.76
II
7
3.21
1.82
0.96
5.29
III
23
3.73+
0.94
2.34
5.86
+ jelzi a szignifikáns eltérést az I. és III. osztály értékei között.
35
A fogpótlások sérülése Fix fogpótlások. Az epilepsziás csoportban 9 esetben jeleztek roham okozta fogpótlás sérülést az összes pótlás 15%-a). A kontroll csoportban 11 esetben jeleztek fogpótlás sérülést, de nem roham miatt (az összes pótlás 12%-ában). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában, 7 esetben jeleztek fogpótlás sérülést (az összes pótlás 14%-a). A III. osztályában 2 esetben sérült a fogpótlás. Részleges lemezes fogpótlások. Az epilepsziás csoportban, 1 esetben roham következtében sérült a fogpótlás (11%). Ez az 1 beteg a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában tartozik. A kontroll csoportban, nem történt ilyen sérülés egy betegnél sem . Teljes lemezes fogpótlások. Az epilepsziás csoportban 10 eset közül 1 esetben sérült roham következtében a fogpótlás (14,3%) ez a 1 beteg a sztomatológiai elláthatóság III. osztályába tartozik. Kontroll csoportban nem történt ilyen sérülés egy betegnél sem.
4.4. A sztomato-onkológiai szurovizsgálat eredménye.Sem az epilepsziás, sem a kontroll csoportban nem tapasztaltunk praecancerosisra utaló elváltozást.
4.5.A fogazati status felmérésének eredményei . A maradék fogakra vonatkozó adatok összehasonlítása: Összes maradékfog számának felmérése: Az epilepsziás csoportban az átlagos maradékfog szám 22,1 ? 8,1. A kontroll csoportban az átlagos maradékfog szám 24,5 ? 7,3. Az átlagos maradékfog szám szignifikánsan alacsonyabb az epilepsziás csoportban, mint
a kontroll csoportban
(p<0,033). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában az átlagos maradékfog szám 23,3 ? 8,2. A II. osztályában az átlagos maradékfog szám 17,0 ? 10,6. A III. osztályában az átlagos maradékfog szám 20,3 ? 7,8. Az átlagos maradékfog szám szignifikánsan nem különbözik az egyes osztályokban.
36
A maradék fogak száma és a rohamok fennállási ideje között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot : Spearman korreláció: p=0,07. A maradék fogak száma nem mutat szignifikáns kapcsolatot a rohamok gyakoriságával sem:Spearman- korreláció:p>0,2. Összes tömött fog számának felmérése Az epilepsziás csoportban az átlagos tömött fogszám 3,6? 3,6. A kontroll csoportban az átlagos tömött fogszám 4,4 ? 4,0. Az átlagos tömött fogszám nem különbözik szignifikánsan különbözött
a csoportok között. Az átlagos tömött fogszám szignifikánsan nem az egyes
osztályokban.
Összes szuvas fog számának felmérése Az epilepsziás csoportban az átlagos szuvas fogszám 6,5? 4,3. A kontroll csoportban az átlagos szuvas fogszám 3,5 ? 3,5. Az átlagos szuvas fogszám szignifikánsan magasabb az epilepsziás csoportban, mint a kontroll csoportban (p<0,001). Az átlagos szuvas fogszám
szignifikánsan
nem
különbözik
az
egyes
osztályokban.
Az összes radix számának felmérése Az epilepsziás csoportban az átlagos radix szám 1,31 ? 2,6. A kontroll csoportban az átlagos radix szám 1,91 ? 3,2. Az átlagos radix szám nem különbözik szignifikánsan a csoportok között. Az átlagos radix szám szignifikánsan nem különbözik az egyes osztályokban. A maradék fogazat alapján számolt DMF -T index összehasonlításának eredményei. A DMF-t index három összetevojének átlagos értékei : Az epilepsziás csoportban: A szuvas fogak száma átlagosan 6,37 ? 4,37. A hiányzó fogak száma átlagosan 9,46 ? 9,38. A tömött fogak száma átlagosan 1,69 ? 2,57. A DMF-T értéke átlagosan 17,5 ? 7,9. A kontroll csoportban: A szuvas fogak száma átlagosan 3,71 ? 3,53. A hiányzó fogak száma átlagosan 6,63 ? 7,89. A tömött fogak száma átlagosan 3,37 ? 3,75. A DMF-T értéke átlagosan 13,7 ? 6,8 . A szuvas fogak száma az epilepsziás csoportban szignifikánsan magasabb, mint a kontroll csoportban (p<0,001). A hiányzó fogak száma az epilepsziás csoportban szignifikánsan magasabb, mint a kontroll csoportban (p=0,021). A tömött fogak száma az epilepsziás csoportban szignifikánsan kisebb, mint a kontroll csoportban (p=0,021).
37
A három értékbol számított DMF-t index az epilepsziás csoportban szignifikánsan magasabb, mint a kontroll csoportban (p<0,001).
A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a DMF-T érték 16,16? 7,4 . A
II.
osztályában a DMF-T érték 22,43? 8,5. A III. osztályában a DMF-T érték 19,85? 8,2 .
9.táblázat: A DMF- T index összetevoinek értékei a sztomatológiai elláthatóság osztályaiban.
I.
II.
III.
Változó
N
Átlag
szuvas
68
6.38?
hiányzó
68
tömött
Szó-
Minimum
Maximum
4.49
0.00
19.00
8.12
9.14
0.00
32.00
68
1.63?
2.63
0.00
12.00
szuvas
7
6.00
4.32
0.00
14.00
hiányzó
7
13.86
11.9
1.00
27.00
tömött
7
2.57
2.82
0.00
7.00
szuvas
26
6.42?
4.23
0.00
17.00
hiányzó
26
11.77?
8.84
1.00
32.00
tömött
26
1.62?
2.42
0.00
9.00
rás
+ jelzi a szignifikáns eltérést a kontroll csoporttól (p<0,05). Az index D komponense nem különbözik szignifikánsan egymástól az egyes osztályokban. Az index M komponense nem különbözik szignifikánsan egymástól az egyes osztályokban. Az index F komponense nem különbözik szignifikánsan egymástól az egyes osztályokban. A három értékbol számított DMF-t index az I. osztályban szignifikánsan kisebb, mint a II. és III. osztályoknál I.-II. p=0,043;
I.-III. p=0,040.
A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában mért D, F és DMF-T értékek szignifikánsan nagyobb a kontroll csoporténál (p<0,05). A sztomatológiai elláthatóság III. osztályában mért D,M, F és DMF-T értékek szignifikánsan nagyobbak a kontroll csoporténál (p<0,05). A kor és a nem hatását a DMFT- indexre lineáris regresszióval (kovariancia analízis) vizsgáltuk az epilepsziás csoporton belül. A kor hatása szignifikáns (p < 0.0001),
38
mégpedig az idosebb betegek DMFT értéke magasabb. A beteg nemének nincs szignifikáns hatása a DMFT- index értékére (p = 0.84). A kor és a nem hatását a szuvas fogak számára (D), a hiányzó fogak számára (M) illetve a tömött fogak számára (F) külön-külön is megvizsgáltuk (lineáris regresszióval). A nem egyik esetben sem szignifikáns hatású (p>0.1). A kor szignifikáns hatású a szuvas fogak számára nézve (p < 0.0001), mégpedig az idosebbeknek kevesebb szuvas foguk van (elso pillantásra meglepo, de valószínuleg azért van így, mert az idosebbeknél a fogak száma is kisebb). Amennyiben kiszámoljuk a szuvas fogaknak a meglévo fogakhoz viszonyított arányát (szuvas fogak száma/meglévo fogak száma), és erre az arányra vizsgáljuk a kor illetve a nem hatását, azt találjuk, hogy egyiknek sincs szignifikáns hatása a szuvas fogak számára. A kor hatása szignifikáns a hiányzó fogak számára nézve, mégpedig az idosebbeknek több hiányzó foga van. A tömött fogak számára nincs szignifikáns hatással a kor (p=0.22). Ha a szuvas fogaknál már látott módon képezzük minden betegre a tömött fogak számának a meglévo fogak számához viszonyított arányát, és megvizsgáljuk, hogy erre az arányra hatással van-e a kor illetve a nem, akkor egyik paraméter tekintetében sem találunk szignifikáns hatást. A dohányzás erossége és a DMF-T index illetve a szuvas-, hiányzó-, tömött fogak száma között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot: Spearman-korreláció: p>0.2. Megvizsgáltuk a rohamok fennállási ideje és az egyes DMF paraméterek közötti kapcsolatot. A rohamok fennállási ideje és a DMF-T index között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot, azaz a rohamok fennállási ideje szerinti csoportokban a DMFT értékek nem különböztek szignifikánsan: ANOVA: p=0.09; Kruskal-Wallis teszt: p=0.09. A rohamok fennállási ideje és a szuvas fogak száma között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot, azaz a rohamok fennállási ideje szerinti csoportokban a szuvas fogak száma nem különbözött szignifikánsan: Kruskal-Wallis teszt: p=0.81. Mivel a szuvas fogak száma nyilván nem független a meglévo fogak számától képeztük minden betegre a szuvas fogak és a meglévo fogak arányát. A rohamok
39
fennállási ideje szerinti csoportokban a szuvas fogak arányát sem találtuk szignifikánsan különbözonek: Kruskal-Wallis-teszt: p=0.80. A rohamok fennállási ideje és a hiányzó fogak száma közötti kapcsolat szignifikáns, azaz a rohamok fennállási ideje szerinti csoportokban a hiányzó fogak száma szignifikánsan különbözik: Kruskal-Wallis-teszt: p=0.02. Ugyanakkor ez látszólagos kapcsolat: valójában a kornak a hiányzó fogak számára gyakorolt hatása jelentkezik itt, mivel a kor és a rohamok fennállási ideje (természetesen) erosen korrelált. Ha lineáris modellben egyszerre vizsgáljuk a kornak és a rohamok fennállási idejének hatását a hiányzó fogak számára: a rohamok fennállási ideje nem mutat szignifikáns hatást. A rohamok fennállási ideje és a tömött fogak száma között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot, azaz a rohamok fennállási ideje szerinti csoportokban a tömött fogak száma nem különbözött szignifikánsan: Kruskal-Wallis teszt: p=0.6. A szuvas fogaknál már látott módon ismét képeztük a tömött fogak és a meglévo fogak arányát minden betegre. Az így képzett arányszám és a rohamok fennállási ideje között nincs szignifikáns kapcsolat: Kruskal-Wallis-teszt: p=0.51. A harapási forma adatainak megoszlása. Az epilepsziás betegeknél olló harapási formát találtunk 53 fonél (53%), mély harapást találtunk 19 fonél (19%). Prognátia fordult elo 1 fonél (1%), progénia fordult elo 2 fonél (2%). Keresztharapást találtunk 4 fonél (4%), élharapása volt 11 fonek (11%), nyitott harapása volt 4 fonek (4%). Nem volt meghatározható 6 fonél (6%), nem volt értelmezheto 1 fonél (1%); A kontroll csoportban olló harapási formát találtunk 65 fonél (65%), mély harapást találtunk 17 fonél (17%). Progénia fordult elo 2 fonél (2%). Keresztharapást találtunk 3 fonél (3%), élharapása volt 5 fonek (5%), nyitott harapása volt 5 fonek (5%). Nem volt meghatározható 2 fonél (2%), kombinált harapási formája volt 2 fonek. (2%); Az attritió adatainak megoszlása. Az epilepsziás csoportban az alsó fogíven az attritió mértéke összesen 97 fonél volt mérheto. Nem mutatkozott attritió 10 fonél (10,3%), felületes 72 fo nél (74,2%), mély attritió mutatkozott 15 esetben (15,5%). A kontroll csoportban az alsó fogíven az attritió mértéke összesen 97 betegnél volt mérheto. Nem mutatkozott attritió 13 betegnél (14,1%), felületes 58 fonél (61,7%), mély attritió mutatkozott 7 esetben (7,5%). A két csoport között az alsó fogsor attritiójában nem volt szignifikáns eltérés (p=0,25).
40
A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában az alsó fogíven az attritió mértéke összesen 63 fonél volt mérheto. Nem mutatkozott attritió 10 betegnél (15,4%), felületes 48 esetben (73,8%), mély attritió mutatkozott 7 esetben (10,8%).A II. osztályában az attritió mértéke mindenkinél mérheto volt. Felületes 5 fonél (71,4%), mély 2 fonél (28,6%).A III. osztályában 25 fonél volt mérheto. Felületes 19 fonél(76,0%),mély mutatkozott 6 esetben (24%). Az alsó fogsor attritiója tekintetében az I. osztályban szignifikánsan „enyhébb” attritió található, mint a III. osztály betegeinél (p=0,015).
Az epilepsziás csoportban a felso fogíven az attritió mértéke összesen 94 fonél volt mérheto. Nem mutatkozott attritió 17 fonél (18,1%), felületes 66 fonél (70,2%), mély mutatkozott 11 fonél (11,7%).A kontroll csoportban a felso fogíven az attritió mértéke összesen 94 fonél volt mérheto. Nem mutatkozott attritió 29 fonél (30,8%), felületes 58 fonél (61,7%), mély mutatkozott 7fonél (7,5%). A két csoport között a felso fogsor attritiójában szignifikáns eltérés volt (p=0,039). A kontroll csoportban enyhébb attritió található. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a felso fogíven az attritio mértéke összesen 63 fonél volt mérheto. Nem mutatkozott attritió 13 fonél (20,6%), felületes 45 fonél (71,4%), mély attritió mutatkozott 5 fonél (7,9%). A II. osztályában a felso fogíven az attritió mértéke minden betegnél mérheto volt. Nem mutatkozott attritió 1 fonél (14,3%), felületes 4 fonél (57,1%), mély attritió mutatkozott 2 fonél (28,6%).A III. osztályában a felso fogíven az attritió mértéke összesen 24 fonél volt mérheto. Nem mutatkozott attritió 3 fonél (12,5%), felületes mutatkozott 17 fonél (70,8%),mély attritió mutatkozott 4 fonél (16,7%). A felso fogsor attritiója tekintetében nincs szignifikáns különbség az osztályok között (p=0,25). Míg az epilepsziás rohamok fennállásának ideje nem mutat szignifikáns össze függést az attritió mértékével :Spearman- korreláció: p=0,8; addig a grand mal rohamok elofordulásának surusége szignfikánsan korrelál az attritió mértékével: Spearman korrelációs együttható:0,2 (p= 0,04).
41
Törött természetes fogak számának megoszlása . 17 fonél fordult elo fogtörés (17,35%), ebbol 7 fo a sztomatológiai elláthatóság I. osztályába tartozott, 1 fo a II. osztályába, valamint 9 fo a III. osztályába tartozott. 13 fo esetében roham következtében volt fogtörés. A kontroll csoportban 11 fo nél (11%) fordult elo fogtörés egyéb okok miatt (nem roham). A foghiány típusainak felmérése a Fábián és Fejérdy féle protetikai osztályok szerint. Az alsó állcsonton az epilepsziás csoportban a 0. osztályba tartozik 30 fo (29,7%), míg a kontroll csoportban 41 fo (40,9%). Az 1A. és 1B. osztályba az epilepsziás betegek közül 48 fo tartozik (48,5%), a kontroll csoportba 47 fo (46.5%). Ennél nagyobb foghiányú csoportba az epilepsziások közül 18 fo (17,8%) tartozik, a kontroll csoportból 10 fo (9,9%) tartozik. Az alsó állcsonton szignifikánsan magasabb csoportokban van az epilepsziás csoport betegeinek besorolása, mint a kontroll csoporté (p=0,05). Az alsó állcsonton szignifikánsan alacsonyabb az I. osztály besorolása, mint a III. osztályba tartozók besorolása a Fábián-Fejérdy féle foghiánybeosztás szerint (p=0,016). A felso állcsonton az epilepsziás csoportban a 0. osztályba tartozik 28 fo (27,7%), míg a kontroll csoportban 43 fo(42,6%). Az 1A. és 1B. osztályba az epilepsziás betegek közül 50 fo tartozik (49,4%), a kontroll csoportban 45 fo (44,6%). Ennél nagyobb foghiányú protetikai osztályba az epilepsziások közül 22 fo (21,8%) tartozik, a kontroll csoportból 13 fo (12,9%) tartozik. A felso állcsonton szignifikánsan magasabb protetikai osztályban vannak az epilepsziás csoport betegei, mint a kontroll csoporté (p=0,046). Nincs szignifikáns különbség a sztomatológiai elláthatóság osztályainak besorolása között a felso állcsont vonatkozásában. Mind az alsó mind a felso állcsonton meglévo foghiányok szempontjából a kontroll csoporthoz képest szignifikánsan több epilepsziá s beteg sorolható a magasabb Fábián és Fejérdy féle protetikai osztályokba(p=0,005). Alsó- felso állcsonton együtt, az epilepsziás csoporton belül szignifikánsan több III. osztályba tarozó beteg van a magasabb Fábián és Fejérdy féle protetikai osztályokban, mint az I. osztályban (p=0,027).
42
A fogpótlások típusai a Fábián és Fejérdy féle protetikai osztályok szerint. Az epilepsziás csoportban az alsó állcsonton 78 fonél nincs fogpótlás (80,41%), a kontroll csoportban 68 fonél (69,39%) nincs fogpótlás. Fix fogpótlása van az epilepsziás csoportban 11 fonek a kontroll csoportban 24 fonek. Részleges lemezes fogpótlása van az epilepsziás csoportban 9 fonek, a kontroll csoportban 6 fonek. Teljes kiveheto fogpótlása van az epilepsziás csoportban 4 fonek, a kontroll csoportban 3 fonek. Az epilepsziás csoportban a felso állcsonton 62 fonél nincs fogpótlás (63,9%), a kontroll csoportban 63 fonél (63,6%) nincs fogpótlás. Fix fogpótlása van 26 fonek az epilepsziás csoportban, a kontroll csoportban 29 fonek. Részleges kiveheto fogpótlása van az epilepsziás csoportban 4 fonek, a kontroll csoportban 7 fonek. Teljes kiveheto fogpótlása van az epilepsziás csoportban 7 fonek, a kontroll csoportban 3 fonek. A kiveheto fogpótlások viselésére vonatkozó szokások. Az epilepsziás betegek közül 8 fo viseli, 3 fo nem viseli az alsó kiveheto pótlást. 9 fo viseli, 4 fo nem viseli a felso kiveheto pótlást. A kontroll csoportban 8 fo viseli, 5 fo nem viseli az alsó kiveheto pótlást. 9 fo viseli, 5 fo nem viseli a felso kiveheto pótlást. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 6 fo viseli, 2 fo nem viseli az alsó, és 6 fo viseli, 3 nem viseli a felso kiveheto pótlást.A II. osztályában 1 fo viseli az alsó és 2 fo viseli a felso kiveheto pótlást.A III. osztályában 1 fo viseli, 1 nem viseli az alsó, és 1 fo viseli és 1 nem viseli a felso kiveheto pótlást .
4.6. A parodontium állapotának eredményei. A szondázási mélység átlagértékének eredményei. Az epilepsziás csoportban a szondázási mélység
átlagértéke
1,65 ? 0,79 volt
(n=89). Az érték a 0,18 és 3.79 tartományban volt található. A kontroll csoportban a szondázási mélység átlagértéke 1,38 ? 0,87 volt (n=99). Az érték a 0,22 és 4,16 tartományban volt található. Az epilepsziás csoport szondázási mélység értéke szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll csoporté(p=0,025). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a szondázási mélység átlagértéke 1,64? 0,83 volt. A sztomatológiai elláthatóság II. osztályában a szondázási mélység index átlagértéke 1,48? 1,02 volt. A sztomatológiai elláthatóság III. osztályában a
43
szondázási mélység index átlagértéke 1,75? 0,62 volt. Az osztályok között nincs szignifikáns eltérés. A tapadásveszteség átlagértékei. Az epilepsziás csoportban a tapadásveszteség átlagértéke 2,0? 1,53. Tartomány 0 és 7,15 között. A kontroll csoportban a tapadásveszteség átlagértéke 1,47? 1,11. Tartomány 0 és 7,41 között. A tapadásveszteség átlagértéke szignifikánsan magasabb az epilepsziás csoportban, mint a kontroll csoportban (p=0,008). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a tapadásveszteség átlagértéke 1,76? 1,26.A II. osztályában 3,21? 2,75. A III. osztályában 2,24? 1,53. A tapadásveszteség mértéke szignifikánsan magasabb a II. osztályban, mint az I. osztályban (p=0,017).
A
tapadásveszteség
mértéke
szignifikánsan
különbözik
sztomatológiai elláthatóság II. és III. osztályában a kontroll csoport értékétol (p<0,001). 10.táblázat: A tapadásveszteség átlagértékei a sztomatológiai elláthatóság osztályaiban N
Átlag
Szórás
Minimum
Maximum
I.
58
1.76?
1.26
0.00
7.15
II.
7
3.21?
2.76
0.73
6.82
2.25
1.54
0.92
6.94
III. 22
+ jelzi a szignifikáns eltérést az I. és II. osztály között.
A CPITN index átlagértékei. Az
epilepsziás
csoportban a
CPITN
index
átlagértéke
2,603
?
0,69.
Tartomány 1,33 és 4,0 között. A kontroll csoportban a CPITN index átlagértéke2,413 ? 0,76. Tartomány 1,0 és 4,0 között. A CPITN index nem különbözik szignifikánsan a két csoportban, az epilepsziás csoportban 8%-kal magasabb az index , mint indexben nincs szignifikáns különbség
a kontroll csoportban.
A CPITN
a három osztály bármelyike és a kontroll
csoport között. A maximum CPI értékek: Az epilepsziás csoportban a vizsgált személyek 3,24%-ánál ép, 9,7%-ánál vérzo, gyulladt, 50,8%-ánál calculust, 31,3%-ánál sekély tasakot, 5,4%-ánál mély tasakot
44
találtunk. A kontroll csoportban a vizsgált személyek 21,6%-ánál ép ínyt, 11,3%-ánál vérzo ,gyulladt ínyt ,48,4%-ánál calculust, 19%-ánál sekély tasakot, 1%-ánál mély taskot találtunk. A fogmozgathatóság mértéke. Az epilepsziás csoportban a fogmozgathatóság átlagértéke 0,244? 0,471. Tartomány 0 és 2,259 között. A kontroll csoportban a fogmozgathatóság átlagértéke 0,168? 0,44. Tartomány 1,0 és 3,0 között. A fogmozgathatóság átlagértéke nem különbözik szignifikánsan a két csoportban, az epilepsziás csoportban 45%-kal magasabb az index, mint a kontroll csoportban. A fogmozgathatóság mértéke nem különbözik szignifikánsan a három osztály között, az I. osztályban a legalacsonyabb(0,192), a II. osztályban a legmagasabb az érték(0,522). A fogmozgathatóság mértéke nem különbözik szignifikánsan
a három osztály
bármelyike és a kontroll csoport között. A Mühlemann-féle ínyvérzési index átlagértékei. Az epilepsziás csoportban az ínyvérzés átlagértéke 1,323? 0,786. Tartomány 0 és 3 között.A kontroll csoportban az ínyvérzés átlagértéke 0,937? 0,70. Tartomány 0 és 2,56 között. Az ínyvérzés mértéke szignifikánsan magasabb az epilepsziás csoportban, mint
a
kontroll csoportban (p<0,001). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában az ínyvérzés átlagértéke 1,253? 0,77. Tartomány 0 és 3 között. A II. osztályában az ínyvérzés átlagértéke 1,23 ? 0,69. Tartomány 0,2 és 2,43 között. A III. osztályában az ínyvérzés átlagértéke 1,53 ? 0,82. Tartomány 0,06 és 3 között. Az ínyvérzés átlagértéke szignifikánsan nem különbözik az egyes osztályokban. A ínyvérzés átlagértéke szignifikánsan különbözik sztomatológiai elláthatóság I.osztályában a kontroll csoport értékétol (p<0,01). A ínyvérzés átlagértéke szignifikánsan különbözik a sztomatológiai elláthatóság I. és III. osztályában a kontroll csoport értékétol (p<0,01). A parodontális indexek korcsoportok szerint. A 11. táblázatok százalékos értékei azt adják meg, hogy az adott korcsoportba tartozó betegek hány százalékánál tapasztaltak legalább egy felszínen (tasakmélység)
45
kóros értéket. Az odds ratio (epilepsziás/kontroll vs. kóros/nem kóros) értéke: tasakmélység:1,12; tapadásveszteség:1,16; ínyvérzés:0,97 volt. 11.táblázat: A legalább 1 fogfelszínen kóros tasakmélység értéket mutató személyek száma korcsoportonként. Tasakmélység
Összesen
Odds ratio (epi/kontroll vs. <=6
6<
kóros/nem kóros): 1.12 N
%
N
%
N
Csoport
Korcsoport
epilepsziás
=<35
48
90.5 %
5
9.4 %
53
36-60
28
80.0 %
7
20.0 %
35
6
75.0 %
2
25.0 %
8
82
85.4 %
14
14.5 %
96
=<35
48
92.3 %
4
7.6 %
52
36-60
30
78.9 %
8
21.0 %
38
7
87.5 %
1
12.5 %
8
85
86.7 %
13
13.2 %
98
60< Összesen kontroll
Korcsoport
60< Összesen
A 12.és13.táblázatok százalékos értékei azt mutatják, hogy az adott korcsoportba tartozó betegek fogainak hány százaléka mutat kórosságot.
46
12. táblázat: A kóros tasakmélységet mutató fogfelszínek száma korcsoportonként.
Tasakmélység <=6 N
Összesen
6< %
N
%
N
Csoport
Korcsoport
epilepsziás
=<35
5714
99.8 %
10
0.1 %
5724
36-60
2826
98.8 %
34
1.1 %
2860
385
99.2 %
3
0.7 %
388
8925
99.4 %
47
0.5 %
8972
=<35
5663
99.9 %
5
0.0 %
5668
36-60
3321
99.3 %
23
0.6 %
3344
547
99.8 %
1
0.1 %
548
9531
99.6 %
29
0.3 %
9560
60< Összesen kontroll
Korcsoport
60< Összesen
47
13. táblázat: A 6mm-nél nagyobb tapadásveszteség értéket mutató fogfelszínek száma korcsoportonként. Tapadásveszteség <=6 N
Összesen
6< %
N
%
N
Csoport
Korcsoport
epilepsziás
=<35
5712
99.7 %
12
0.2 %
5724
36-60
2748
96.0 %
112
3.9 %
2860
352
90.7 %
36
9.2 %
388
8812
98.2 %
160
1.7 %
8972
=<35
5653
99.7 %
15
0.2 %
5668
36-60
3275
97.9 %
69
2.0 %
3344
533
97.2 %
15
2.7 %
548
9461
98.9 %
99
1.0 %
9560
60< Összesen kontroll
Korcsoport
60< Összesen
A parodontális indexek összefüggése a korral, nemmel. Az epilepsziás csoportban megvizsgáltuk az egyes indexek kapcsolatát a demográfiai mutatókkal (kor, nem). Minden betegre egyetlen értéket származtattunk minden parodontális paraméter esetében, mégpedig a beteg értékeinek átlagát. Lineáris modellben vizsgáltuk a kor és a nem hatását az egyes paradontális indexek értékére az epilepsziás betegcsoporton belül. Mind a szondázási mélység, mind a tapadásveszteség mind pedig az ínyvérzés esetében szignifikáns hatásúnak találtuk a kort (p<0,0001, p<0,0001 ill. p=0,04). A nem egyik esetben sem volt szignifikáns hatású. A nem hatását Wilcoxon-Mann-Whitney próbával sem találtuk szignifikánsnak: tasakmélység: p = 0,17; tapadásveszteség: p = 0,70 illetve ínyvérzés: p = 0,12. Mindhárom paraméter szignifikánsan pozitív összefüggést mutat a korral, ami azt jelenti, hogy az idosebb betegek paradontális indexei szignifikánsan magasabbak. A kor és a tasakmélység összefüggését méro Pearson korrelációs együttható:
48
0,45 (p < 0,0001). A kor és a tapadásveszteség összefüggését méro Pearson korrelációs együttható: 0,52 (p < 0,0001).A kor és az ínyvérzési index összefüggését méro Pearson korrelációs együttható: 0,22 (p = 0,04) Logisztikus regresszió segítségével számszerusítheto a kor hatása az egyes paradontális indexekre. Ezekben a modellekben azt vizsgáljuk, hogy a kor befolyásoljae, hogy a betegnél jelentkezik-e kóros paradontális állapot vagy nem. (a tasakmélység vagy a tapadásveszteség tekintetében a fent is használt értelemben, tehát: kóros állapot áll fenn a betegnél, ha legalább egy fogfelületen kóros elváltozást mértek). A szondázási mélység tekintetében azt találtuk, hogy a kóros állapot esélye évente 1,04-szeresére no (a paraméter szignifikanciája: p=0,03). A kóros mértéku tapadásveszteség esélye évente 1,061-szeresére növekszik (p=0,002). A parodontális indexek és a gyógyszerszedés összefüggése. Megvizsgáltuk a kóros paradontális állapotok és az epilepsziás betegek által szedett gyógyszerek összefüggését. Az összefüggés egyik paraméter tekintetében sem szignifikáns: Fisher egzakt próba: tasakmélység: p = 0,12; tapadásveszteség: p = 0,42; ínyvérzés: p = 0,28. Az indexek a gyógyszerek szerinti csoportokban nem voltak szignifikánsan különbözoek: Wilcoxon-Mann-Whitney-próba: tasakmélység: p=0,21; tapadásveszteség: p=0,52; ínyvérzés: p=0,44. A parodontális indexek és a neurológiai jellemzok kapcsolata. A rohamok fennállási ideje szerinti vizsgáltuk a legalább egy kóros fo gfelszínnel (tasakmélység és tapadásveszteség) illetve egy kóros állapotú foggal (ínyvérzés) rendelkezo betegek arányát. Vizsgáltuk továbbá a kóros fogfelszínek arányát ( tasakmélység, tapadásveszteség), és a
kóros állapotú fogak számát ( ínyvérzés) a
rohamok fennállási ideje szerinti . Szignifikáns
összefüggést
egyik
esetben
sem
találtunk:
Fisher-egzakt-teszt:
tasakmélység:p=0,6; tapadásveszteség: p=0,6; ínyvérzés: p=0,87. Minden beteget jellemeztünk az átlagos tasakmélység, az átlagos tapadásveszteség és ínyvérzés értékével. A rohamok fennállási ideje szerinti csoportokban egyik paraméter sem mutatott szignifikáns különbséget: Kruskal-Wallis-teszt: tasakmélység: p=0,24; tapadásveszteség: p=0,27; ínyvérzés: p=0,68.
49
A parodontális állapot és a fogászati el látás gyakorisága. A gyakoribb fogászati ellátás szignifikánsan jobb parodontális index értékekkel járt együtt.
Kruskal-Wallis-teszt:
tasakmélység:
p=0,02;
tapadásveszteség:
p=0,05;
ínyvérzés: p=0,007. A kontroll csoportban az ellátás gyakorisága nincs szignifikáns összefüggésben a parodontális indexek értékével: Kruskal-Wallis: p>0,5.
4.7.A protetikai status vizsgálata. 4.7.1.A fix fogpótlások értékelésének eredményei. Gyakoriság. Az epilepsziás csoportban felso fogíven 27 fonél (26,7%) 43 fix fogpótlás található, az alsó fogíven 12 fonél (11,88%) 18 fix fogpótlás található. 10 fonek alul és felül is van fix fogpótlása, így összesen 29 fonél 39 állkapcson (28,7%) 61 pótlás van. A 29 fo között 12 férfi (44%) és 15 no (56%) van. A kontroll csoportban felül 31 fonél (30,7%) található 54 fix fogpótlás, alul 24 fonél 38 fogpótlás található. 18 fonél alul felül is van fix fogpótlása, így összesen 55 állkapcson 37 fonél (36,6%) 92 fogpótlás van. A 37 páciens között 18 férfi (48,6%) és 19 no (51,4%) van. A továbbiakban az epilepsziás csoportban az összes fix fogpótlást, 61–et tekintjük 100 %-nak, a kontroll csoportban az összes fix fogpótlást, 92–öt tekintjük 100 %- nak. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 45 fix fogpótlás van 28 betegnél (ezen osztályba tartozók 41%-ánál), II. osztályban 1 fix pótlás van 1 fonél ( 14%-ánál), a III. osztályban 15 db fix fogpótlás található 10fonél ( 38%-ánál). A fix fogpótlások megoszlása a Fábián és Fejérdy féle protetikai osztályozás szerint. A felso fogíven az epilepsziás csoportban a 0. osztályban 1 fix pótlás (43-ból 2,3%), míg a kontroll csoportban 6 pótlás (54-bol 11,1%) tartozik. Az 1A. és 1B. osztályba az epilepsziás csoportban 33 (76,7%) pótlás, a kontroll csoportban 42 pótlás tartozik (77,7%). A 2.osztályba az epilepsziás csoportban 7 pótlás, a kontroll csoportban 1 pótlás tartozik. A szubtotális foghiányt tekintve, az epilepsziás csoportban 2 pótlás, a kontroll csoportban 5 pótlás tartozik.
50
Az alsó fogíve n az epilepsziás csoportban, a 0. osztályban nincs fix pótlás, míg a kontroll csoportban 4 fix pótlás van. Az 1A. és 1B. osztályba az epilepsziás csoportban 13 fix pótlás (18-ból 77,7%), a kontroll csoportban 26 pótlás tartozik . A 2A.és 2B. osztályba az epilepsziás csoportból 5 fix pótlás, a kontroll csoportból 8 fix pótlás tartozott. Az alsó fogíven szubtotális foghiányban nem volt fix fogpótlás az egyik csoportban sem. A fix fogpótlások megoszlása a sztomatológiai elláthatóság szerint. A felso fogíven csak a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában van 1fix pótlás a Fábián és Fejérdy féle 0. osztályban . Az 1A. és 1B. protetikai osztályba, az I. osztályba 20 fogpótlás (29-ból 68,9%), a III. osztályba 12 fogpótlás tartozik (13-ból 92,3%). Kiemelendo, hogy sem a 2.osztályban, sem a szubtotális foghiány esetén nem találtunk fix fogpótlást, a sztomatológiai elláthatóság II. és III. osztályában, holott az ide tartozó felso fogívek száma: 9 Az alsó fogíven a protetikai 0. osztályban nincs fogpótlás. Az 1A. és 1B. osztályba az I. osztályban 12 fogpótlás (16-ból 75%), a III. osztályban 13 fogpótlás tartozik (18-ból 72,2%). A fix fogpótlások típusa. Szólókorona Az epilepsziás csoportban 17 szolókorona van a 61 pótlás között (27,8%), míg a kontroll csoportban 34 szólókorona van a 92 pótlás között (36,9%). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 14 szólókorona van a 45 pótlás között (31,1%),
sztomatológiai
elláthatóság
II.osztályában
nem
volt
szólókorona,
sztomatológiai elláthatóság III. osztályában 3 szólókorona van a 15 pótlás között (20%). Sín Az epilepsziás csoportban 14 sín van a 61 pótlás között (22,9%), míg a kontroll csoportban 26 sín van a 92 pótlás között (28,3%). Nincs szignifikáns különbség a két csoportban lévo sínek számában. A I. osztályában 9 sín van a 45 pótlás között (20%),a II.osztályában 1 sín van (100%), a III. osztályában 4 sín van a 15 pótlás között (26,7%). Körhíd
51
Az epilepsziás csoportban 2 körhíd van (3,2%) (legalább 5-5 között pótolja a fogakat), a kontroll csoportban szintén 2 körhíd van 92 pótlás között (2,1%). A sztomatológiai elláthatóság I. és III. osztályában 1-1 körhíd van a fix pótlások között. A Fábián és Fejérdy féle osztályozás szerint epilepsziás csoportban felül van 2 körhíd az 1B. osztályban, a kontroll csoportban alul van 1 körhíd 2B osztályban, és 1 körhíd felül 1B. osztályban. Hídpótlás Az epilepsziás csoportban 38 hídpótlás található (összes fixpótlás 62%-a), a kontroll csoportban 46 hídpótlás van (az összes fixpótlás 50%-a) Az epilepsziás csoportban, 7 esetben (18%) frontálisan, 22 esetben (58%) orlorészen, 9 esetben (24%) frontális-orlo részen helyezkedik el a hídpótlás. A kontroll csoportban, 5 esetben (11%) frontálisan, 36 esetben (78%) orlorészen, 5 esetben (11) frontális-orlo részen helyezkedik el a hídpótlás. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 27 hídpótlás található (45 fixpótlás 60%-a), II. osztályban 1 hídpótlás van (100%-a), III. osztályban 10 hídpótlás található (15 fixpótlás 66%-a). Szabadvégu hidak Az epilepsziás csoportban 3 meziális szabadvégu hídpótlás található (összes fixpótlás (61) 5%-a), valamint 7 disztálisan szabadvégu híd található (összes fixpótlás 11%-a) A kontroll csoportban 11 meziális szabadvégu hídpótlás található (összes fixpótlás (92) 12%-a), valamint 6 disztálisan szabadvégu híd található (összes fixpótlás 6%-a) (4).
A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 2 meziális szabadvégu hídpótlás található (összes pótlás 4%-a), valamint 5 disztálisan szabadvégu híd található (összes fixpótlás (45) 11%-a). A
II. osztályában nincs szabadvégu hídpótlás.A
III. osztályában 1
meziális szabadvégu hídpótlás található (összes fix pótlás (15) 4%-a), valamint 2 disztálisan szabadvégu híd található (összes fixpótlás 11%-a). A fix fogpótlások anyaga. Az epilepsziás csoportban, 1 esetben (1,64%) akrilát fix fogpótlás található, 5 esetben NiCr (8,2%), 21 esetben fémkerámia (34,43%), 1 esetben akrilát+rozsdamentes acél (1,64%), 33 esetben (54,1%) akrilát és NiCr található.
52
A kontroll csoportban 9 esetben (9,78%) akrilát fix fogpótlás található alul, 1 esetben rozsdamentes acél (1,09%) 6 esetben (6,52%) NiCr pótlás van, 2 esetben arany (2,17%),
48
esetben
fémkerámia
(52,17%),
2
esetben
akrilát+rozsdamentes
acél(2,17%), 24 esetben akrilát és NiCr található(26,09%). Ha vizsgáljuk az összes fix fogpótlás között a fémkerámia pótlások arányát, akkor a kontroll csoportban szignifikánsan magasabb a fémkerámiai pótlások száma az összes fixfogpótlások között, mint az epilepsziás csoportban a fémkerámia pótlás az összes fix pótláshoz képest (p=0,022). A sztomatológiai elláthatóság osztályaiban a fix pótlások
anyag szerinti
megoszlása(14. táblázat) 14.táblázat: Fix fogpótlások anyaga a sztomatológiai elláthatóság osztályaiban
I. Fogpótlás anyaga
II.
Fix
Fix
fogpótlás
%
száma 1
2.22
NiCr
5
11.11
14
31.11
1
2.22
24
53.33
akrilát+rozsdamentes acél akrilát + NiCr
Fix
fogpótlás
%
száma
akrilát
fémkerámia
III.
fogpótlás
%
száma
7 46.67
1
100
8 53.33
A fix fogpótlással való elégedettség felmérése. Az epilepsziás csoportban a fix fogpótlás 13 esetben (21,3%) rossz, 9 esetben (14,75%) megfelelo, 39 esetben jó (63,93%). A kontroll csoportban a fix fogpótlás 13 esetben (14,1%) rossz, 26 esetben (28,26%) megfelelo, 53 esetben jó (57,61%). Statisztikailag nincs szignifikáns különbség a fix pótlású hidak megítélésében a két csoport között. A sztomatológiai elláthatóság osztályai szerint az I. osztályban az elégedettség jó az esetek 71 %-ában, a III. osztályban az esetek 47%-ban. (II. osztályban az 1 db fogpótlással való elégedettség: rossz).
53
Statisztikailag az I. csoportban szignifikánsan jobb a fix hidak megítélése , mint a III. osztályban (p=0,047). A fix fogpótlások viselési ideje. Az epilepsziás csoportban átlagosan 5,25 ? 5,26 év a fix pótlások átlagos viselési ideje, legkevesebb 1 hónap, legtöbb 30 év volt. A kontroll csoportban átlagosan 8,43 ? 6,36 év a fix pótlások átlagos viselési ideje, legkevesebb 1 hónap legtöbb 25 év volt. Statisztikailag szignifikánsan rövidebb ideje viselnek fix fogpótlást az epilepsziás betegek, mint a kontroll csoport tagjai (p=0,001). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában átlagosan 5,95 ? 5,80 év a fix pótlások átlagos viselési ideje, legkevesebb 1 hónap, legtöbb 25 év volt. A II. osztályában 1 beteg 1 hónapja viseli a fix fogpótlást. A III. osztályában átlagosan 3,57? 2,70 év a fix pótlások átlagos viselési ideje, legkevesebb 6 hónap legtöbb 10 év volt,a különbség nem szignifikáns. A fix fogpótlások cseréje. Az epilepsziás csoportban átlagosan 1,62 ? 1,29 számú fix pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 1, legtöbb 6 csere volt. A kontroll csoportban átlagosan 1,46 ? 0,84 számú fix pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 0, legtöbb 5 csere volt. Statisztikailag nincs szignifikánsan különbség a fix pótlás cseréiben a két csoport között. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában átlagosan 1,67 ? 1,43 számú fix pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 1, legtöbb 6 csere volt. A
II. osztályában, egy
esetben 2 csere volt. A III. osztályában átlagosan 1,47 ? 0,83 számú fix pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 1, legtöbb 3 csere volt. Az interdentális papilla védelem mértéke. Az epilepsziás csoportban 19 esetben nincs (31,7%), 10 esetben részben (16,7%), és 31 esetben van (51,67%) interdentális papillavédelem. A kontroll csoportban 15 esetben nincs (16,3%), 34 esetben részben (37%), és 43 esetben van (46,7%) interdentális papillavédelem. Statisztikailag
nincs
szignifikánsan
különbség
tekintetében a két csoport között.
54
az
interdentális
papillavédelem
Azonban, ha csak a felso fogívet vizsgáljuk, akkor statisztikailag szignifikánsan magasabb a kontroll csoport interdentális papilla védelme az epilepsziás csoporténál (p=0,036). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában, 12 esetben nincs (27%), 10 esetben részben (23%), és 22 esetben van (50%) interdentális papillavédelem. A II. osztályában 1 esetben nincs (100%) interdentális papillavédelem. A III. osztályában, 6 esetben nincs (40%), 9 esetben van (60%) interdentális papillavédelem. A fix fogpótlások elhasználódottsága. Az epilepsziás csoportban, 29 esetben elhasználódást jeleztek (az összes pótlás 47%-a). A kontroll csoportban, 48 esetben elhasználódást jeleztek (az összes pótlás 52%-a). Statisztikailag nincs szignifikánsan különbség a fix pótlás elhasználódottsága tekintetében a két csoport között. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában, 21 esetben elhasználódást jeleztek (az összes pótlás 47%-a). A III. osztályában, 8 esetben elhasználódást jeleztek (az összes pótlás 53%-a). A fogpótlások rágófelszínén tapasztalható abrázió. Az epilepsziás csoportban 32 esetben nincs abrázió (52,5%), 24 esetben felületes (39,3%), és 5 esetben (8,2%) mély az abrázió a fix pótlások eseteiben. A kontroll csoportban 52 esetben nincs abrázió (56,5%), 35 esetben felületes (38%), és 5 esetben (5,4%) mély az abrázió a fix pótlások eseteiben. Statisztikailag nincs szignifikánsan különbség a mufogabrázió tekintetében a két csoport között. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 21 esetben nincs abrázió (47%), 20 esetben felületes (44%), és 4 esetben (9%) mély az abrázió a fix pótlások eseteiben. A II. osztályában nincs (100%) abrázió. A III. osztályában 10 esetben nincs (67%), 4 esetben felületes (26%), 1 esetben van (7%) mély abrázió van. A rágófelszíni leplezés felmérése. Az epilepsziás csoportban, 28 esetben jelezték, hogy rágófelszíni leplezés van (az összes pótlás 47%-a). A kontroll csoportban, 64 esetben jelezték, hogy rágófelszíni leplezés van (az összes pótlás 70%-ában). Statisztikailag szignifikánsan több esetben jelezték, hogy van rágófelszíni leplezés a kontroll csoportban (p=0,005).
55
Ha csak a felso fogívet vizsgáljuk, akkor is statisztikailag szignifikánsan több esetben jelezték, hogy rágófelszíni leplezés van a kontroll csoportban (p=0,017). A szájnyálkahártya állapota a fogpótlás körül. Az epilepsziás csoportban 22 esetben nincs elváltozás (az összes pótlás 37%-a). A kontroll csoportban 48 esetben nincs elváltozás (az összes pótlás 52%-a). Enyhe hiperplázia volt az epilepsziás csoportban 11 esetben, (az össze fix pótlás 18,33%-a). A kontroll csoportban 14 esetben (az összes pótlás 15,22%-a). Körülírt hiperplázia volt az epilepsziás csoportban 24 esetben (az összes fogpótlás 40%-a) és a kontroll csoportban 23 esetben (az összes fix pótlás 25%-a). Papilláris hiperplázia volt az epilepsziás csoportban 3 esetben (5%) és a kontroll csoportban 7 esetben (7,61%). Statisztikailag nincs szignifikáns különbség a szájnyálkahártya állapota tekintetében a két csoport között. Ha csak a felso fogívet vizsgáljuk, akkor statisztikailag szignifikánsan több esetben van valamilyen fokú hiperplázia az epilepsziás csoportban (p=0,049).
4.7.2.Részleges lemezes fogpótlás jellemzése Anyaga , gyakorisága. Az epilepsziás csoportban felso fogíven 4 betegnél (4%) található részleges lemezes fogpótlás. Az alsó fogíven 5 betegnél (4,95%) van részleges lemezes pótlás. Összesen 9 állcsonton 6 betegnél (5,9%) van pótlás. A 6 beteg között 3 férfi és 3 no van. A kontroll csoportban felül 7 fonél (6,9%) található részleges fogpótlás, alul 6 fonél található részleges lemezes fogpótlás, összesen 13 állcsonton 7 fonél van ilyen fogpótlás. A 7 páciens között 5 férfi és 2 no van. A továbbiakban, az epilepsziás csoportban az összes részleges lemezes fogpótlást 9–et tekintjük 100 %-nak, a kontroll csoportban az összes részleges lemezes fogpótlást 13-at tekintjük 100 %-nak. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 5 részleges lemezes fogpótlás van 4 fonél (osztályba tartozó 68 beteg 5,9%-a), a II. osztályban 2 részleges lemezes fogpótlás van 1 fonél (osztályba tartozó betegek 14,3%-ánál), a III. osztályban 2 részleges lemezes fogpótlás található 1 fonél (osztályba tartozó betegek 3,8%-a). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 3 alsó és 2 felso állcsonton lévo részleges lemezes fogpótlás van, II. osztályban 1 alsó és 1 felso állcsonton lévo
56
részleges lemezes pótlás van, a III. osztályban 1 alsó és 1 felso állcsonton lévo részleges lemezes fogpótlás található. Az epilepsziás csoportban 1 olyan állcsont van, melyen 6-6 -ig hiány van és ezt részleges lemezes fo gpótlással pótolták (sztomatológiai elláthatóság I. osztályában). A kontroll csoportban 1 olyan állcsont van, melyen 6-6 -ig hiány van és ezt részleges lemezes fogpótlással pótolták. Fábián és Fejérdy féle foghiánybeosztás szerint milyen foghiányra terveztek részleges lemezes fogpótlást. Az epilepsziás csoportban a felso fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1-1 akrilát lemezes fogpótlás van a 2B. és 2A/1. osztályokban, 1-1 fémlemezes pótlás van az 1B. és 2B. osztályban. Az alsó fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1-1 akrilát lemezes fogpótlás van a 2A. 2B. és teljes osztályokban, 1-1 fémlemezes fogpótlás van az 1B. és 2B. osztályban. A kontroll csoportban a felso fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1 akrilát lemezes fogpótlás van a 2B, 3 akrilát lemezes va n a 2A/1 osztályokban és 2 akrilát lemezes van a 3. osztályban. 1 fonél fémrácsos pótlás van a 2B osztályban. Az alsó fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 2-2 akrilát lemezes fogpótlás van a 2A és 2B osztályokban, 1-1 fém lemezes pótlás van az 1B és 2A osztályokban. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a felso fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1 akrilát lemezes fogpótlás van a 2A/1. osztályban, 1 fonél fém lemezes pótlás van a 2B. osztályban. A II. osztályában felso fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1 akrilát lemezes fogpótlás van a 2B. osztályban. A III. osztályában felso fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1 fém lemezes fogpótlás van az 1B. osztályban. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában az alsó fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1-1 akrilát lemezes fogpótlás van a 2A. és teljes osztályban, 1 fonél fém lemezes pótlás van a 2B. osztályban. A II. osztályában az alsó fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1 akrilát lemezes fogpótlás van a 2B. osztályban. A III. osztályában az alsó fogíven a Fábián és Fejérdy protetikai osztályok szerint 1 fém lemezes fogpótlás van az 1B. osztályban.
57
Az elégedettség felmérése. Az epilepsziás csoportban a részleges lemezes fogpótlás 1 esetben (11,1%) rossz, 8 esetben (88,9%) kifogástalan. A kontroll csoportban a részleges lemezes fogpótlás 2 esetben (15,4%) rossz, 6 esetben (46,2%) megfelelo, 5 esetben kifogástalan(38,5%). Statisztikailag nincs szignifikáns különbség a részleges fogpótlás megítélésében a két csoport között. A viselési ido felmérése.Az epilepsziás csoportban átlagosan 4,78 ? 4,89 év a részleges lemezes fogpótlások viselési ideje, legkevesebb 6 hónap, legtöbb 12 év volt (9 betegnek volt adata).A kontroll csoportban átlagosan 3,85 ? 3,18 év a részleges lemezes fogpótlások viselési ideje, legkevesebb 6 hónap legtöbb 10 év volt (13 betegnek volt adata) Statiszt ikailag nincs szignifikáns különbség a részleges lemezes fogpótlások viselési idejében a két csoport tagjai között. A cserék száma. Az epilepsziás csoportban átlagosan 1,44 ? 0,5 számú részleges lemezes pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 1, legtöbb 2 csere volt. A kontroll csoportban átlagosan 1,92 ? 1,04 számú részleges lemezes pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 0, legtöbb 4 csere volt. Statisztikailag nincs szignifikánsan különbség a lemezes pótlás cseréiben a két csoport közö tt. A megtámasztás mértéke.Az epilepsziás csoportban a részleges lemezes fogpótlás megtámasztása, 1 esetben (11,1%) dento- mucozális, 5 esetben (55,6%) muco-dentális, 3 esetben (33,3%) mucosalis. A kontroll csoportban a részleges lemezes fogpótlás megtámasztása minden esetben (100%) mucosalis. Statisztikailag szignifikánsan különbözik a lemezes pótlás megtámasztása a két csoport között (p<0,004).Az epilepsziásoknál a több fémlemez nagyobb mérvu dentális megtámasztást tesz lehetové. A sztomatológia i elláthatóság I. osztályában a részleges lemezes fogpótlás megtámasztása 1 esetben (20%) dento-mucozális, 1 esetben (20%) muco-dentális, 3 esetben (60%) mucosalis. A II. és III.osztályban muco-dentális megtámasztást találtunk.
58
A redukció mértéke. Az epilepsziás csoportban a részleges lemezes fogpótlás 3 esetben nem redukált, (33%), 6 esetben redukált (67%). A kontroll csoportban a részleges lemezes fogpótlás 7 esetben nem redukált (53,8%), 6 esetben redukált (46,2%). Statisztikailag szignifikánsan nem különbözik a lemezes pótlás redukciója a két csoport között. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a részleges lemezes fogpótlás 2 esetben nem redukált, (40%), 3 esetben redukált (60%). A sztomatológiai elláthatóság II. osztályában a részleges lemezes fogpótlás 1 esetben nem redukált, (50%), 1 esetben redukált (50%). A sztomatológiai elláthatóság III. osztályában a részleges lemezes fogpótlás 2 esetben redukált (100%). A marginális paradoncium védelme. Az epilepsziás csoportban a részleges lemezes fogpótlás 3 esetében nincs a fogpótlásoknál marginális paradoncium védelem (33%), 6 esetében van (67%). A kontroll csoportban a részleges lemezes 11 esetben nincs a fogpótlásoknál marginális paradoncium védelem (84,6%), 2 esetben van (13,4%). Statisztikailag szignifikánsan különbözik a lemezes pótlás marginális paradoncium védelme a két csoport között (p=0,014). Az epilepsziásoknál nagyobb mértéku. A rágófelszíni támaszték elofordulása. Az epilepsziás csoportban a részleges lemezes fogpótlásnál 5 esetben nincs rágófelszíni támaszték (55%), 4 esetben van (44%). A kontroll csoportban a részleges lemezes fogpótlásnál 13 esetben nincs rágófelszíni támaszték (100%). Statisztikailag szignifikánsan különbözik a lemezes pótlás rágófelszíni támasztéka a két csoport között (p=0,007). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a részleges lemezes fogpótlásnál 3 esetben nincs rágófelszíni támaszték (60%), 2 esetben van (40%). A II. osztályában a részleges lemezes fogpótlásnál 2 esetben nincs rágófelszíni támaszték (100%). A III. osztályában a részleges lemezes fogpótlásnál mindkét esetben van rágófelszíni támaszték (100%).
59
Az elhorgonyzási eszközök fajtái.Az epilepsziás csoportban a részleges lemezes fogpótlás elhorgonyzási eszköze 4 esetben drótkapocs (44,5%), 4 esetben öntött kapocs (44,5%) 1 esetben öntött kapocs és merevítõrúd (11%). A kontroll csoportban a részleges lemezes pótlás elhorgonyzási eszköze 13 esetben drótkapocs (100%). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a részle ges lemezes fogpótlás elhorgonyzási eszköze 2 esetben drótkapocs, 2 esetben öntött kapocs, 1 esetben öntött kapocs
merevítõrúddal kombinálva. A II. osztályban 2 esetben drótkapocs, a III.
osztályban 2 esetben öntött kapocs volt. A kapcsok formája.Az epilepsziás csoportban a részleges lemezes fogpótlás kapocsformája széles, legömbölyített 6 esetben (67%), 3 esetben éles szúrós (33%). A kontroll csoportban a részleges lemezes fogpótlás kapocsformája mind a 13 esetben éles szúrós (100%). Statisztikailag szignifikánsan különbözik a lemezes pótlás kapocsformája a két csoport között (p<0,001). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában a részleges lemezes fogpótlás kapocsformája széles, legömbölyített 4 esetben (80%), 1 esetben éles szúrós (20%). A II. osztályában a részleges fogpótlás kapocsformája mindkét esetben éles szúrós (100%). A sztomatológiai elláthatóság III.osztályában a fogpótlás kapocsformája széles, legömbölyített mindkét esetben (100%). A mufogabrázió mértéke .Az epilepsziás csoportban 3 esetben nincs abrázió (33%), 6 esetben felületes (67%).A kontroll csoportban 3 esetben nincs abrázió (23,1%), 9 esetben felületes (69,2%), és 1 esetben (7,7%) mély volt.Statisztikailag nincs szignifikáns különbség az mufogabrázió tekintetében a két csoport között. A szájnyálkahártya állapota a fogpótlás körül.Az epilepsziás csoportban, 6 esetben nincs elváltozás (az összes pótlás 67%-a), 3 esetben enyhe hiperplázia van jelen (33%). A kontroll csoportban, 6 esetben nincs elváltozás (az összes pótlás 46%-a), 7 esetben enyhe hiperplázia van jelen (54%). Statisztikailag nincs szignifikánsan különbség a szájnyálkahártya állapota tekintetében a két csoport között. Az elhasználódottság mértéke. Az epilepsziá s csoportban nem használódott el a részleges lemezes fogpótlás 5 esetben, elhasználódott 1 esetben, elhasználódott és
60
süllyedt 3 esetben. A kontroll csoportban nem használódott el 3 esetben, elhasználódott 2 esetben, süllyedt volt 3 esetben, elhasználódott és süllyedt volt 5 esetben. Statisztikailag nincs szignifikáns különbség az elhasználódottság tekintetében a két csoport között. 4.7.3.A teljes lemezes fogpótlás jellemzése Gyakorisága. Az epilepsziás csoportban a felso fogíven 8 fonél van teljes lemezes fogpótlás, az alsó fogíven 4 fonél van teljes lemezes fogpótlás, összesen 12 fogíven 8 fonél (7,9%) van pótlás. (4 fonél alul felül teljes pótlás van). A 8 fo között 5 férfi és 3 no van. A teljes pótlást 2 beteg nem viseli az epilepsziás csoportban. A kontroll csoportban felül 3 fonél található teljes fogpótlás, alul 2 fonél található teljes lemezes fogpótlás, összesen 5 fogíven 3 fonél van ilyen fogpótlás ( 2 páciensnek alul felül teljes pótlása van). A 3 fo mindegyike férfi. A továbbiakban, az epilepsziás csoportban az összes teljes lemezes fogpótlást 10–et tekintjük 100 %-nak( 2 beteg nem viseli), a kontroll csoportban az összes teljes lemezes fogpótlást 5-öt tekintjük 100 %-nak. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában 7( 2alsó,5fe lso) lemezes fogpótlás van 4 fonél, II. osztályban 1(felso) teljes lemezes
pótlás van 1fonél, a III. osztályban
2(1alsó,1felso) teljes lemezes fogpótlás található 2 betegnél. A teljes fogpótlást nem viseli 1 beteg a sztomatológiai elláthatóság I. osztályában, 1 beteg a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában . Anyaga.Az epilepsziás csoportban, mind a 10 esetben akrilát (100%) az alaplemez anyaga. A kontroll csoportban, mind az 5 esetben akrilát (100%) az alaplemez anyaga. Az elégedettség felmérése.Az epilepsziás csoportban a teljes lemezes fogpótlás 5 esetben (100%) megfelelo , 3 esetben kifogástalan, 2 esetben rossz volt. A kontroll csoportban a teljes lemezes fogpótlás 4 esetben (100%) kifogástalan, 1 esetben megfelelo volt. Viselési ideje.Az epilepsziás csoportban átlagosan 4,68 ? 4,38 év a teljes lemezes fogpótlások viselési ideje, legkevesebb 4 hónap, legtöbb 12 év volt. A kontroll csoportban átlagosan 11 ? 4,18 év a teljes lemezes fogpótlások viselési ideje, legkevesebb 5 év legtöbb 15 év volt.
61
Statisztikailag szignifikánsan régebben viselik a fogpótlásokat a kontroll csoport tagjai (p=0,019). A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában átlagosan 4,4? 4,8 év , legkevesebb 4 hónap, legtöbb 12 év volt. A II. osztályában 1 fo 10 éve viseli a fogpótlást. A III. osztályában 1fonek volt 2 adata 3 éve viseli a fogpótlást. Cserék száma. Az epilepsziás csoportban átlagosan 1,6 ? 0,84 számú teljes lemezes pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 1, legtöbb 3 csere volt. A kontroll csoportban átlagosan 1,6? 0,54 számú teljes lemezes pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 1, legtöbb 2 csere volt. Statisztikailag nincs szignifikáns különbség a lemezes pótlás cseréiben a két csoport között. A sztomatológiai elláthatóság I. osztályában átlagosan 1,85 ? 0,89 számú teljes lemezes pótlást viseltek adott helyen, legkevesebb 1, legtöbb 3 csere volt. A
II.
osztályában egy esetben 1 csere volt. A III. osztályában egy esetben 1 csere volt. A frontfogak között található rés elofordulása.Az epilepsziás csoportban a teljes lemezes fogpótlásnál 4 esetben van a frontfogak között rés, 3 esetben nincs. A kontroll csoportban a teljes lemezes fogpótlásnál 1 esetben van a frontfogak között rés, 4 esetben nincs. A kiterjesztés felmérése.Mindkét csoportban, minden esetben konvencionális volt a fogpótlás kiterjesztése. A disztális határ elhelyezkedése.
A felso állcsonton:Az epilepsziás csoportban
6 esetben, azaz minden esetben orrfúvási vonalig tartott a disztális határ. A kontroll csoportban 1 esetben orrfúvási vonalig tartott a disztális határ, 1 esetben orrfúvási vonal elott, 1 esetben orrfúvási vonalon túl tartott a disztális határ. Az alsó állcsonton:Az epilepsziás csoportban 4 fogpótláson a tub erculum alveolare mondibulae meziális széléig tartott a disztális határ. A kontroll csoportban mindkét fogpótláson a tuberculum alveolare mandibulae meziális széléig tartott a disztális határ. A teljes lemezes fogpótlás javított voltának felmérése. Az epilepsziás csoportban 3 esetben javított, 7 esetben nem javított a teljes lemezes fogpótlás. A kontroll csoportban 2 esetben javított, 3 esetben nem javított a teljes lemezes fogpótlás.
62
4.7.4. A protetikai index átlagértékei. Az epilepsziás csoportban a protetikai index 0,396? 0,44. A kontroll csoportban protetikai index 0,578 ? 0,45. A protetikai index mértéke szignifikánsan alacsonyabb az epilepsziás csoportban, mint a kontroll csoportban (p<0,001). A protetikai index szignifikánsan nem különbözik az egyes osztályokban, de a legrosszabb érték a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában van: 0,299? 0,38. A protetikai index szignifikánsan különbözik sztomatológiai elláthatóság III. osztályában a kontroll csoport értékétol (p<0,01). Az epilepsziás csoporton belül a protetikai index értéke nem mutat szignifikáns különbséget a foglalkoztatottsági viszonyoktól függoen : ANOVA: p=0,76.
5. MEGBESZÉLÉS A 101 epilepsziás és ugyanennyi kontroll személy körében végzett epdemiológiai szurovizsgálatunk, mely átfogó képet ad e betegségben szenvedok
szájállapotáról
hiányt pótlónak tekintheto. A bizonyítékokon alapuló orvoslás elve szerint, a statisztika eszközével alátámasztottuk azt a tapasztalati tényt, hogy e betegségben szenvedok szájállapota (a maradék fogazat, a periodontium és a fogpótlással való ellátottság ) minden tekintetben rosszabb a nemben és korban egyezo, epilepsziára nézve egészséges kontroll csoporthoz képest. Mivel az epilepszia heterogén betegség, egy olyan osztályozási rendszert készítettünk, mely útmutató a fogorvosok számára ezen betegek fogászati ellátásához, az etiológia, a roham forma és gyakoriság , az antiepileptikumok terápiás hatékonysága, a betegek pszichés állapota figyelembe vételével (15.táblázat). A sztomatológiai elláthatóság I.osztályában az epilepszia betegség nem befolyásolja kezelési tervünket. A részleges lemezes fogpótlások készítésekor a fokozott sérülésveszély miatt kapocselhorgonyzást nem javasolunk. Mivel a roham ritka és enyhe, jól alkalmazhatók a fémbol és muanyagból készült rögzítok. Ide sorolhatók a mindennapi gyakorlatban jól bevált Preci Line és OT -CAP elhorgonyzási rendszerek (35,49,46,50,51,VI,VIII,56,79,97,98,99). A ritkábban alkalmazottak közül a : 1. Vario-Kugel Snap gracilis extrakoronális csúsztató mely alkalmas a különbözo állkapocselhajlás követésére. A patrix 60 és 30 fokkal is készül.
63
2. A cserélheto stég csúsztató elonye, hogy három különbözo erosségu lovassal alkalmazható. A biztos tartást a dupla matricarész biztosítja. 3. Az SD csúsztatóban titán pátrixból és cserélheto muanyag matricával rendelkezo mátrixból áll. Az aktiváló csavar segítségével az igénybevételnek és kopásnak megfeleloen változtathatjuk a rögzítoerot. Ide soroljuk még a Vigano rögzítot, a BegoClip, Deguplast, Deguswing, FM csúsztatót. A sztomatológiai elláthatóság II. osztályában a rohamok kedvezotlen irányú többletterhelést jelentenek a rágóapparátus számára, amit a kezelési terv készítésekor figyelembe kell venni. A részleges foghiányok (Fábián és Fejérdy) osztályozása szerinti protetikai 0. osztályban a fogak restaurációjához a nagyobb mechanikai ellenállású tömoanyagok használata és betétek készítése célszeru, háttérbe szorulnak az esztétikai szempontok. Kerámia inlayk, héjkerámiák, sarok- és élpótlások készítése nem javasolt, fém vagy fém alapú leplezett borítókoronát tartunk korrekt megoldásnak. Részleges foghiányok osztályozása szerinti protetikai lA osztályban már egy fog elvesztése is - a foghiány közismert következményein túl - a nyelv elharapása miatt komoly sérüléshez vezethet (20). A maradó fogak okklúzióba illeszkedése után készíthetünk fémkerámia vagy akriláttal leplezett öntött hidat. Tényleges hátrányt ma már nem jelent, hogy a porcelán rideg, könnyen lepattanhat, és a pótlás nehezen javítható, mert a magas csücskök mintázásának elkerülése, egyéni értéku artikulátorban a csoportvezetés, a korrekt okklúzió és artikuláció kialakítása minimálisra csökkenti e hibalehetoséget. Az akrilát leplezés hátrányai közül kiemeljük gingivairritáló hatását. Segédpillérek bevonása szükségessé válhat. A részleges foghiányok osztályozása szerinti protetikai 1B osztályban az íveltebb foghiány jelent problémát (22). Gyakorta több segédpillér felhasználása, nagyobb extenzió javallt, mint átlagos esetekben. A részleges foghiányok osztályozása szerinti protetikai 2A osztályban engedményeket tehetünk a protetikai alapelvekbol fix pótlás készítése érdekében (2,27,79). Molarisok hiánya esetén a 6-os fogakat egy-egy szabad véggel pótolhatjuk. Akrilát alaplemez készítése abszolút kontraindikált törés és idegen test aspirációjának veszélye miatt. Célszeru a nagy kiterjesztésu, nem redukált, széles összeköto részekkel ellátott, részleges kiveheto fémlemez tervezése. Kapocselhorgonyzás ritkán, csak igazoltan enyhe lefolyású epilepsziáknál jöhet szóba. Elonyben részesítjük a kombinált megoldást
64
finommechanikai rögzítok alkalmazásával. A nyomógombos rögzítoeszközök erosen stabilizálják a kiveheto részt, formájuk olyan, hogy roham esetén sem okozhatnak sérülést. A muanyag és fém kombinációjú rögzítok mellett, ha a rohamok gyakran jelentkeznek, elonyösebb a fém pátrix és mátrix részbol álló rögzítok alkalmazása. A nyomógombos rögzítok erosen stabilizálják a kiveheto részt, és formájuknak köszönhetoen roham esetén sem okoznak sérülést. 1. A Ceka nyomógombos rendszer széles körben ismert. Korlátolt szabadizületnek fogható fel, néhány fokig a tér minden irányában elmozdulhat. Maximális rögzítoereje 830 pond. A kívánt érték tetszolegesen beállítható. Ez elonyös, mert túlzott rögzítés esetén a fogsor eltávolításakor károsodhat a maradékfogak parodonciuma és a fix részt is lehúzhatja a páciens a pillérfogakról (23). 2. A Roach csúsztató lehetové teszi a fogpótlás kismértéku vertikális irányú süllyedését, valamint distalis irányú rotációját. Bilaterális foghiányok alkalmazásánál elonyös(23). 3. AP-Piccolino PLV intrakoronális, így a kiveheto rész eltávolítása után jelentkezo roham esetén is a sérülésveszély minimális. A részleges foghiányok osztályozása szerinti protetikai 2B osztályban is, fix pótlás készítése érdekében, engedünk az alapelvekbol (2,25). A merevítorudas elhorgonyzás elonye, hogy sinezi a maradék fogakat, a terhelés gingivaközelben jelentkezik, a kiveheto rész eltávolításakor sem marad a szájban éles felszín. A részleges foghiányok osztályozása szerinti protetikai 2A/l. és 3. osztályban fémhálós merevítésu vagy fém alaplemezt javasolunk, teleszkópos elhorgonyzással, melyeket sínezünk (24,26). Lényeges a foggyökerek megtartása, mert az ezekre épített rejtett kapocs, finommechanikai rögzíto, az overdenture számára, a teljes kiveheto fogpótlásnál nagyobb rögzítettséget biztosíthat. Teljes foghiány esetén az alaplemez anyaga szintén fémhálós merevítésu vagy fém. A sztomatológiai elláthatóság III. osztályában rohamok során rendkívül nagy terhelés jut a maradék fogazatra és fogpótlásra, segédpillérek bevonását szükségesnek látjuk mind az lA mind az lB osztályban. A részleges foghiányok osztályozása szerinti protetikai 2A és 2B osztályban fix pótlás készítése érdekében további engedményeket teszünk. Ha a második praemolárisok hiánya esetén szabad végu híddal pótolhatók ötösig a fogak, akkor nem
65
készítünk kiveheto fogpótlást (88). Olyan speciális rögzítoket alkalmazunk, melyek a hirtelen jelentkezo roham esetén is lehetové teszik a kiveheto rész biztonságos rögzítését a szájban. Eltávolításuk csak a beteg aktív közremuködésével lehetséges (VI,VIII). 1. Aktiválható Steck Riegel: a speciális mátrixba behelyezett stift biztosítja a fogpótlás igen stabil helyzetét a szájban. Behelyezheto oralisan és vestibularisan is. Jó manualitást feltételez. A fogsor eltávolításakor nem terhelodnek a maradékfogak. 2. A Perma-Ret alkalmazásával növeljük a muanyag fogak tartását a fogsorban. 3. M/Kl Riegel rögzíto kb. 5 éve került forgalomba, elonye, hogy kivételkor nem terheli túl a maradék fogakat. Front részre nem, csak premoláris, moláris régióban ajánlott. A sztomatológiai elláthatóság IV. osztályában a súlyos pszichopathológiai tünetek miatt csak sürgosségi fogászati betegellátásra nyílik lehetoség (40 ,I,II,III,IV,V ). Mivel a beteg nem kooperál, esetenként a kezelést altatásban végezzük, vagy nem készítünk fogpótlást. Mivel az epilepsziás betegek 70%-a antiepileptikummal jól kezelheto, (saját vizsgálatunkban 67%-a) az I. osztályba tarozik, ami lehetové teszi a megkötések nélküli, funkcionálisan és esztétikailag az egészségeseknek elkészítheto adequat fogászati kezelést. Az általános anamnézis adatainak megbeszélése. Az epilepsziások rosszabb szociális-gazdasági helyzete összefügg munkavállalási nehézségeikkel. A WHO adatai szerint a munkanélküliség %-os aránya Európában Németországban:9,7%,
Magyarországon:7%,
az
Egyesült
Királyságban:6%,
Ausztriában:6,7%, Svájcban :2,7%. Noha az utóbbi években csökkent hazánkban a munkanélküliek száma, a foglalkoztatási mutatók az Európai Unióban mértekhez képest még mindig kedvezotlenebbek(69). Az epilepsziával élok körében a munkanélküliség, vagy a nem megfelelo munkakörben való foglalkoztatási arány igen magas. Lehtovaara becslése szerint az epilepsziával élok 10-15%-a elhelyezkedési problémákkal kuzd (60,69). Más becslések ezt az arányt jóval magasabbra 34-50%-ra teszik,
de a
betegcsoportot még az Egyesült Államokban is 12-34%-os munkanélküliség jellemzi (60,61,69). A WHO adatai szerint foglalkoztatottságuk 50-75%-a az egészséges populációhoz képest, a munkanélküliség kétszer, háromszor nagyobb, és 20%-uk hamarabb megy nyugdíjba (110). Saját vizsgálatunk számadatai a fentiekkel közel
66
egyezoek, az epilepsziás aktív dolgozók száma a kontrollcsoport aktív dolgozóinak 68%-a, a munkanélküliek száma egyezik, viszont 22%-uk hamarabb megy nyugdíjba. A sztomatológiai elláthatóság három osztályát tekintve a betegség súlyosbodásával az aktív dolgozók száma csökken. Az epilepszia diagnózis súlyosan rontja a munkavállalást, amit támogat az is, hogy a rokkant nyugdíjasok %-os aránya nem változik a betegség súlyosbodásával. A protetikai index nem különbözött szignifikánsan a
foglalkoztatottság szerint, ami értheto, hiszen a nyugdíjasok teljes és részleges
kiveheto fogpótlásának költségét a társadalombiztosító téríti. A WHO adatai szerint a felnott dohányzók %-os aránya a populációban az Egyesült Királyságban 26,5%, az USA-ban 23,6%, Magyarországon 35,5%, Németországban 35%. A dohányzás gyakoriságára vonatkozó tájékoztató jellegu adatok az 1984 évi Mikrocenzus, az 1994 évi Egészségi Állapot Felvétel, és a 2000 évi Országos Lakossági Egészségfelmérés adataiból más felbontásban származnak (19). 1984 és 2000 között a férfiak körében valamelyest csökkent (47%-ról 40,7%-ra), a nok körében viszont emelkedett (20,7%-ról 26,3% -ra) a dohányzók száma. Nemzetközi összehasonlításban is igen kedvezotlen a helyzetünk, a 15 éven felüli naponta rendszeresen dohányzók aránya 1992 évi adatok szerint 44%, az Európai átlag 1995-ben 28,7%. Epidemiológiai felmérésünk adatait összehasonlítva az országos átlaggal azt látjuk, hogy az epilepsziás betegek körében a dohányzók száma jóval alacsonyabb, és alatta marad a kontroll csoport eredményeinek is. Ez részben magyarázható a rosszabb szociális körülményekkel, részben nehezen összeegyeztetheto a rosszullétekkel, és a gyógyszerszedéssel. A WHO adatai szerint a Magyarországi alkohol fogyasztás az 1990-es évek végén 9,4 l/fo volt évente, Németországban 10,6 l /fo/év, az Egyesült Királyságban 7,5l/fo/év. Magyarországon 1 millió körül van (10%) a rendszeresen alkoholt fogyasztók száma (19). A mértéktelenül sok alkoholt fogyasztó férfiak aránya a felnott férfi lakosság 1/5ét érinti (800 ezer fot). A nok 5,2%-a sorolható a nagyivók közé (mintegy 200 ezer fo). A férfiak 30 és 59 éves koruk között fogyasztják a legtöbb alkoholt, noknél a 40 – 54 éves korcsoport fogyasztja a legtöbb szeszesitalt. 1994 évi adatok szerint az alkohol 0,8%-ban okozója az epilepsziának (69).
67
Epidemiológiai felmérésünk során a 101 betegbol 98 beteg egyáltalán nem fogyasztott
alkoholt,
ami
gyógyszerszedéssel és a
magyarázható
rossz
szociális
helyzetükkel,
a
roham okozta rosszullétekkel. Nem csak az alkohol
epileptogén noxa, de a hirtelen alkohol elvonás is rohamprovokáló lehet. A kontroll csoportban heti rendszerességgel alkoholt fogyasztók száma 14%, ami megegyezik a magyarországi átlaggal. Az általános egészségi állapotuk szempontjából kiemelendo, hogy az epilepsziás csoport 62%-ánál és a kontroll csoport 66%-ánál nem lépett fel egyéb megbetegedés. Diabeteszben mindkét csoport 2-3 %-a szenvedett, Ca csatorna blokkolót csak 1 beteg szedett az epilepsziás csoportban. Ebben a tekintetben nem tért el a két csoport egymástól. A neurológiai vonatkozású adatok megbeszélése. Saját vizsgálatunkban 30 éves kor alatt jelentkezik az elso roham a betegek 77,2%-ánál. A nemzetközi adatok szerint az epilepszia a betegek 70%-ánál 20 éves kor alatt indul (40). Az epilepszia etiológiája leggyakrabban ismeretlen (idiopathiás) volt 65,3%-ban, ismert agyi károsodáshoz társult (szimptómás) 20%-ban és (genetikusan determinált) volt 15,8%-ban. Adataink egyeznek az 1935-1984 között Rochesterben (Minnesota) USA végzett epidemiológiai szurovizsgálat számadataival, mely két alapkategóriát a szimptómás (35,5%) és az id iopátiás (65,5%) epiepsziát különböztette meg ( az 50 éven keresztül tartó epidemiológiai szurovizsgálat során 880 személynél diagnosztizáltak újonnan epilepsziát) (40,42). Az ILAE szerint a különbözo rohamformák elofordulási gyakoriságát a Rochesterben végzett
epidemiológiai
szurovizsgálat
számadatai
szolgáltatják
(40,42,47). A rohamok klasszifikációja az ILAE 1981-es Comissiója szerint történt. Több fajta roham elofordulása esetén a
rohamok beosztása az uralkodó
rohamforma szerint történt. Megkülönböztették az egyszeru parciális (14%), összetett parciális (36%), absence (6%), myoclónus (3%) és generalizált major motor (23%) (ezen belül: tónusos, klónusos, és tónusos-klónusos) rohamokat. Saját vizsgálatunkban a fogorvosi kezelést leginkább befolyásoló rohamforma, a tudatvesztéssel járó grand mal roham, a betegek 91,1%-ánál, tehát gyakorlatilag mindenkinél elofordult. Bár a betegek 60,4%-ánál csak néhány évente 1 roham jelentkezett, a grand mal
68
rohamban szenvedo betegek 50%-ánál kombinálódott a betegség más rohamtípussal is. Közepes gyakoriságúnak tekinthetjük a rohamot, ha évente kevesebb, mint 5 roham jelentkezett. Ezt a betegek 20%-ánál találtuk, ami számottevo beteglétszám. A fogorvosi kezelést leginkább befolyásoló grand mal roham elofordulási gyakorisága körülbelül egyezik a nemzetközi adatokkal, és jelentos az epilepsziások körében, amit a gyakorló fogorvosnak szem elott kell tartania. Számítanunk kell egy váratlanul fellépo rohamra, így a preventióra, a roham megelozésére körültekinto bánásmóddal nagy gondot kell fordítanunk. Az egyszeru és összetett parciális rohamok, a myoklónusos rohamok és az absence rohamok elofordulási gyakorisága jóval kisebb. Az összetett parciális roham a betegek 28%-ánál fordult elo. A sztomatológiai kezelési terv szempontjából lényeges, hogy oralis automatizmusokkal járhat együtt. Több mint 90%-a kombinálódott más rohamokkal, foleg grand mal rohammal. Elemi parciális roham csak a betegek 20%-ában fordult elo, mindig más rohammal társulva. A fogorvos számára fontosságát az adja, hogy az izmok, így az arc és rágó izmok klonizációja bekövetkezhet a motoros jelenségek részeként, tovább terhelve a rágó apparátust.A myoklónusos roham ritkának tekintheto, az epilepsziás betegek mindössze 6%-ában fordult elo. Szerepet játszhat a betegek általános állapotában, betegség tudatában, pszichés kondíciójában, így indirekt módon hat az orvos - beteg viszonyra. Az absence roham néhány mp-es tudatzavarral jár, inkább a betegek általános állapotában, betegség tudatában, pszihés kondíciójában játszik szerepet, direkt módon nem hat a rágóapparátusra. A rohamok elofordulási gyakorisága arányaiban egyezik a nemzetközi adatokkal.
A
rohamok
fennállási
ideje
(Spearman
korreláció:p=0,07) és gyakorisága (Spearman korreláció p<0,2) nem mutatott szignifikáns összefüggést a maradék fogak számával, aminek valószínusítheto okai között szerepel:
a vizsgálati személyek relatíve fiatal átlagéletkora, a grand mal
rohamok a vizsgált személyek 60%-ánál csak néhány évente egyszer fordultak elo, és az epilepsziások felénél kevesebb mint 10 éve állt fenn a betegség. A rágóapparátust éro többletterhelés mely a roham alatt bekövetkezo rágóizom klonizáció (saját vizsgálatunkban 77,2%-ban fordul elo és oralis automatizmus 9%-ban fordul elo) miatt léphet fel, számottevo adataink alapján.
69
Igazolja a terápiás
irányelvekben lefektetett megszorításokat, a sinezés kiterjesztését,a fém merevítést a kiveheto fogpótlásokban. Összefüggést mutat a maradék fogazat attritiójának szignifikánsan magasabb értékével, ami az alsó fogsor tekintetében is a betegség súlyosbodásával szignifikánssá válik. Összefügg a betegcsoportban a 45%-kal magasabb fogmozgathatóság értékekkel, mely eredmény nem volt szignifikáns, de a szórás értékek magasak voltak. Mivel az antiepileptikumok fokozzák a D vitamin turn overét és osteoporózist is okozhatnak, ez az eredmény további vizsgálatra szorul. Roberge és Maceira-Rodriguez 100 grand mal rohamozó epilepsziás beteg szájüregi vizsgálata során 44%-uknál talált akut szájüregi sérülést, melybol 5% sebészeti beavatkozást igényelt. Leggyakrabban a nyelv oldalsó felszínei, kis %-ban az ajkak és a bucca sérültek (82). Saját vizsgálatunk adatai ezzel összhangban alakultak, a szájüregi sérülések 100%-ban nyelvharapással jártak együtt. 17 epilepsziás betegnél fordult elo fogtörés, mely közül 13-an a rohamokat jelölték okként. A III. osztályban a betegek 34,6%-ánál volt szájüregi sérülés. Az epilepszia kezelésében meghatározó szerepe van a gyógyszeres kezelésnek. Az antiepileptikumoktól tüneti javulás várható, cél a rohammentesség elérése ill. a rohamfrekvencia csökkentése minimális mellékhatások és optimális életminoség mellett (6). Hazánkban az antiepileptikum fogyasztás szintje 1980-1998 között (DDD= Daily Defined Doses: forgalmi adat, naponta 1000 lakosból hányan fogyasztottak a DDD-nek megfelelo mennyiséget az adott gyógyszerbol.) 4,561
DDD/1000fo/napról
6,531 DDD/1000fo/napra nott, mely 44%-os növekedést jelent. A nemzetközi összehasonlítás szerint a hazai felhasználás alacsonyabb, de emelkedo tendenciát mutat (59). Míg 1980-ban az elsodlegesen választott szerek a phenobarbitál és phenytoin voltak, a fogyasztás 77%-át adva, 2001-re 8-12%-ra szorult vissza a mellékhatások miatt. A carbamazepin a vizsgált idoszakban bázisepileptikummá vált a fokális epilepsziákban, a fogyasztás 47%-át adva. A clonazepam 1998-ban a fogyasztás 2-3%át adta. A valproát magyarországi fogyasztása 7% körül mozog,mely stabil, és elmarad a nemzetközi felhasználási szintektol (20%). A hazai antiepileptikum felhaszná lást összevetve az 1989-98-as idoszakban skandináv adatokkal azt találták, hogy ezen országok fogyasztási szerkezetéhez képest nincs jelentos eltérés, a bázisterápiát a carbamazepin készítményekkel folytatják. A clonazepam felhasználása kicsi a mellékhatások miatt, az új molekulák használata azonban lényegesen elterjedtebb (59).
70
Egy Európa 15 országában (Francia o., Német o., U.K., Hollandia) élo, több mint 5000 epilepsziás beteg adatait feldolgozó tanulmány szerint 96%-uk kapott antiepileptikum terápiát (47%-uk monoterápiát,36%-uk biterápiát). A résztvevok 53%-a carbamazepint, 33%-a valproátot, 25%-a phenytoint, 14%-a phenobarbitalt kapott, 43%- uk egyéb antiepileptikumot kapott(9). Az újabb gyógyszerek elonye a kedvezobb mellékhatás spektrumban nyilvánul meg, hatásmechanizmusuk nem tér el jelentosen (6,10,40). Jelenleg két bázis antiepileptikumnak számít a valproát és a carbamazepin. A valproát széles hatásspektrumú , primer generalizált epilepsziákban elso választandó szer, a carbamazepin csak fokális ill. generalizált tónusos – klónusos rohamokban hatékony. A rendszeresen szedett antiepileptikumoknak csekély
a
szájüregimellékhatása. A carbamazepine mellékhatásaként igen kis százalékban xerostomiát és stomatitist, elhúzódó sebgyógyulást írtak le, melyet mi nem tapasztaltunk a 41 páciens körében. Valószínutlen, hogy az epilepsziások rosszabb periodontális állapotáért a gyógyszerek tehetok elsosorban felelossé. A carbamazepint és phenytoint szedo betegek periodontális statusának összehasonlításakor komp likációt csak a phenytoint szedokön tapasztaltak (18). Új és széles spektrumú a lamotrigin. A phenytoin a valproát – carbamazepin elotti korszak bázis antiepileptikuma, krónikus mellékhatásai
miatt
elso
választandó
szerként
nem
alkalmazzák
(7,10,13,33,48,70,89,103). A phenytoin következtében fellépo gingiva hiperplázia eroteljesen visszaszorulóban van. A primidon és phenobarbitál mellékhatásai miatt ma már csak ritkán kerülnek alkalmazásra. Benzodiazepineket: (clobazamot és a clonazepamot) adjuváns szerként adnak, széles hatásspektrumuk van, de használatukat a tolerancia kialakulása korlátozza. Az újabb antiepileptikumok közül adjuváns szerként adható a gabapentin és vigabatrin fokális vagy secunder generalizált epilepsziában. A gabapentin igen rikán szájüregi mellékhatásként hiperszalivaciót okoz (6,59). A felbamat új, hatékony antiepileptikum, de súlyos mellékhatásként aplasztikus anaemiát okozhat (6). Mellékhatások miatt kedvezonek tunik a lamotrigin és gabapentin, korlátozottan a súlyos mellékhatások miatt a vigabatrin és felbamat használata. Az epilepszia gyógyszeres kezelésének egyik alapelve a monoterápia. Monoterápiával (elso, második, harmadik gyógyszeres próbálkozás után) a betegek 70%-ában tartós
71
rohammentességet lehet elérni. A fennmaradó ún. refrakter, terápia rezisztens epilepsziában gyógyszerkombináció javasolt. Kettonél több gyógyszer kombinációja kivételes.
A gyógyszerválasztást elsodlegesen az epilepszia betegség típusa és a
rohamformák határozzák meg (6). Saját vizsgálatunkból levonható, hogy a hazai gyógyszeres terápia követte a fenti irányelveket. Carbamazepint
41 fo (40,6%) kapott, a betegek felénél
monoterápiaként, felénél polyterápiaként bázis antiepileptikumként. Valproátot 50 fo (49,5%) kapott, 64%-ban monoterápiaként, 36%-ban polyterápiaként. Lamotrigint 17 fo (16,8%) kapott, monoterápiaként 4 fo, és 13 fonél polyterápiaként. Fontos kiemelnünk, hogy a phenytoin bár korábban bá zisepileptikumként szerepelt, nem tartjuk elso választandó szerknek mellékhatásai miatt. Ezt támasztja alá, hogy betegcsoportunkban mindössze 1 betegnél alkalmazták, Sertannal kombinálva. Phenytoint a betegcsoportunkban 35 páciens kapott korábban, több mint egy éve 34 beteget polyterápiára állítottak. A parodontológiai státuszt elemezve, egy betegnél sem találtunk ínyhiperplaziára utaló jelet, negatív értéku ínyszél és zománc – cement határt. Ezzel a szájüregi elváltozással egyre ritkábban kell
számolnunk a mindennapi
gyakorlatban e betegcsoportnál. A többi antiepileptikum: primidon, phenobarbital, gabapentin, clobasam, clonasepam adjuváns szerként szerepelt (6). Saját vizsgálatunkban pszihopathológiai tünet a betegek 20%-ánál jelentkezett,annak is enyhébb formája, így indokolatlan, hogy a fogorvosok kooperációs nehézségtol tartva, csak sürgosségi betegellátást végezzenek. Bár számtalan kérdoíves felmérés foglalkozik az agresszió, depresszió, életminoség kérdéseivel, ilyen jellegu statisztika nem készült még eddig. A fogorvosi anamnézis adatainak megbeszélése. Szoke J és mtsai által a WHO adatbank számára 2000-ben végzett országos szurovizsgálat adatai szerint a magyarországi lakosság 67,4%-a panasz miatt kereste fel fogorvosát, és csak 20,7%- a kontroll vizsgálat céljából. (96). Ezek az adatok megegyeznek saját vizsgálatunk kontroll csoportjának adataival, 63,4% jár csak panasz esetén, a többi bizonyos rendszerességgel keresi fel fogorvosát. Az átlagtól való kis eltérés oka a fovárosban adódó nagyobb lehetoségek miatt lehet. Az epilepsziás betegek
szignifikánsan ritkábban járnak fogorvoshoz. A fogmosási szokásokat, a
gyakoriságot elemezve, az epilepsziás csoport szignifikánsan rosszabb helyzetben van.
72
Az országos felmérés szerint naponta többször ápolja fogazatát a magyarországi lakosság 72%-a és egyáltalán nem ápolja 7,5%. Saját vizsgálatunk adatai közel egyezoek, a kontroll csoport 67,3%-a naponta többször mos fogat, magasabb volt a napi egyszer fogatmosók %-os aránya és alacsonyabb a fogat nem ápolók aránya 2,97%. Az országos felmérés szerint 96,6% használ csak fogkefét, míg saját vizsgálatunkban 93,1% mindkét csoportban, azonban a kontroll csoport egyéb szájápolási eszközöket is használ. Tájékoztató adat, hogy a fluoros fogkrémek használata a caries decline-t mutató országokban 95%-ra nott. Más országokkal összehasonlítva a Magyarországon a fluoridtartalmú fogkrémek piaci részesedése 1994-ben 80% volt, és a 270g/fo/év felhasználás lényegesen a 350-450 g-os európai átlag alatt volt (68). A krónikus betegség során fokozódik az izoláció és az iniciatíva hiány, a betegek kevés gondot fordítanak szájállapotukra, így a preventív fogmegtartó kezelések háttérbe szorulnak, holott ez fontos lenne életminoségük javításában. A betegek hamarabb kerülnek magasabb foghiány osztályba és hamarabb elfogatlanodnak. A gondozó neurológus figyelmét is fel kell hívni erre a szempontra. A Greene-Vermillion Oralhygiénés index alkalmas az egyéni szájtisztaság vizsgálatára . A
Debris
index
alapján
„
jó”-nak
tekintettük
a
száj tisztaságot
0,0-0,6;
„megfelelonek”:0,7-1,8 és „rossznak”:1,9-3 értékek között(102). Az epilepszás és a kontroll csoport értékei is a „megfelelo” kategória felso határa körül mozogtak. Ezt valamivel túllépte a sztomatológiai elláthatóság III. oszályába tartozó betegek plakkértéke értheto módon, hiszen ahogy a betegség súlyosbodik és romlanak a szociális körülmények , kialakul az izoláció, az iniciatíva hiány, a mentális funkciók romlanak, szignifikánsan romlik a plakk index értéke is. Az OHI-S index értékelésekor „jó”-nak tartjuk a: 0,0-1,2; „megfelelo”- nek: 1,3-3,0 és „rossz”-nak: 3,1-6,0 értéktartományokat(102). E szerint az
epilepsziások szájhigiéniáját rossznak, a
kontrollokét megfelelonek értékelhetjük. Minthogy a kiveheto fogpótlások az epilepsziás csoportban minden esetben a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában sérültek roham következtében, indokoltnak látszik a teljes lemezes fogpótlást fémráccsal merevíteni, vagy teljesen fém alaplemezt tervezni. Epidemiológiai felméro vizsgálatunk egyik betegekre nézve közvetlen és fontos haszna a sztomato – onkológiai szurovizsgálat elvégzése volt. Az oro - pharyngealis
73
carcinomák mortalitási aránya Magyarországon a legmagasabb negyvenhat ország közül, mind férfiakban, mind nokben. A magyar betegek 30% - a túl késon kerül specialistához. A fogorvosnak fontos szerepe van az oralis carcinomák primer és secunder prevenciójában. Sem az epilepsziás, sem a kontroll csoport körében praecancerosisra utaló elváltozást nem tapasztaltunk.
A maradék fogazat állapotának megbeszélése. A maradék fogazat állapotának felmérésére a DMF-T indexszám terjedt el nemzetközi viszonylatban. A WHO cariesprevalencia adatait áttekintve, mely a 12 éves korosztályt tekinti célkorcsoportnak, Magyarország kedvezotlen helyet foglal el világviszonylatban. A DMFT értéke Ausztriában 1997-ben: 1,7, Németországban: 1,7, Svédországban: 1, az Egyesült Királyságban: 1,1 , Magyarországon: 3,8, az USA-ban 1994-ben: 1,28 (46.) A caries prevalenciát vizsgálva Európában kifejezett kelet-nyugati különbség tapasztalható (34). Míg a korábbi un. „nyugati” országokban a szájüreg egészségi állapotát 12 éves korban ma a 3DMFT –nél alacsonyabb érték jellemzi , a „keleti-országok” –a volt Kelet-Németország és Szlovénia kivételével – általában mérsékelt va gy magas caries elofordulást mutatnak. A Kelet-nyugati eltérést a 12 évesek korcsoportjában a 4,1 ill. 2,1 DMFT érték mutatja. (68). A 12 éves Magyar gyermekeknél 1985-tol (5,0 DMFT), az 1991-es 4,3 indexen keresztül (17) 1996- ig ugyan jelentosen , 3,8-ra csökkent a cariesintenzitás
azonban a 2,5-5,6 DMFT
értékeken belül kifejezett regionális különbségek észlelhetok (95). Madléna és mtsai Debrecenben és Budapesten egyidejuleg vizsgált 14-16 éves fiataloknál 7,0 DMFT értéket találtak (34). A 12 éves korcsoportban a caries frevencia 84,5%, és kiemelendo, hogy a DT és FT aránya kedvezotlen ellátási helyzetrol tanúskodik (95). A megfelelo felnottkori fogászati egészségi állapot elérésére tehát relatíve rossz a kiindulási helyzet, ennek következménye pedig a maradó fogak elvesztése miatti korai foghiány (101). Ezt támasztja alá az 1990-ben végzett multinacionális , az idoskori sztomatológiai szükségletet felméro tanulmány melyben szúrópróba szeruen Magyarország mellett Olaszország,
Németország
keleti
része,
Ausztria,
Lengyelország,
Szlovénia,
Csehország, és Fehéroroszország vett részt. Magyarország a Gyorött végzett szúrópróba szerint a 65- 74 évesek, ill. a 74 éven felüliek korcsoportjában 53,3 ill. 71,9%-os
74
értékkel, a legmagasabb értékeket mutatta a foghiányok terén (44,58). Fejérdy és mtsai 9991 személy vizsgálata alapján megállapították, hogy Magyarországon a 35-44 éves korosztályban a hiányzó fogak száma igen magas, 8 ország adatait összehasonlítva hazánk az utolsó elotti helyen áll (30). Saját vizsgálatunk caries statisztikai adatait nem lehet minden tekintetben összehasonlítani a fentiekkel. Ez következik a vizsgálatok eltéro tervezésébol, a kalibrálás összehangolásának hiányából, valamint a fogorvosi vizsgálatok idobeli eltérésébol ( magyar betegbiztosítási rendszer megváltozott 1996ban). Ennek ellenére lehetoség van bizonyos trendek megállapítására. Irányadónak a WHO által meghirdetett 2000-re elérendo globális célkituzéseket tartjuk : legalább 20 funkcionáló fog és ne legyen szükség fogpótlásra a 35-44 éves korosztály 75%-ánál és a 65 éven felüli korosztály 50%-ánál (108.) A rossz szájhigiéniás viszonyok, a fogászati kontrollvizsgálat hiánya, a rossz szociális helyzet miatt a fogpótlással való ellátatlanság, a kooperációs nehézségek következménye ne m maradt el. Az epilepsziás csoportban
a 35-44 éves korosztályban szükség van
fogpótlásra e csoportba tartozók 81%- ánál és nincs 20 funkcionáló foga,valamint szükség van fogpótlásra a 65 éven felüli korosztály 89%-ának ,ebben a korcsoportban a pótolatlanság dominál. A kontroll csoportban, a 35-44 éves korosztályban szükség van fogpótlásra az e csoportba tartozók 78%-ánál és nincs 20 funkcionáló foga, valamint szükség van fogpótlásra a 65 éven felüli korosztály 71%-ánál. Mind az epilepsziás, mind a kotroll csoport eredményei jóval elmaradnak a WHO által kívántaktól. Szoke J és mtsai által a WHO adatbank számára végzett országos szurovizsgálat eredményei szerint a DMFT értéke a 35-44 éves korcsoportban: 1985-ben:15,8 (DT:3,MT:10,2,FT:2,6,DT/FT:1,2),1991-ben: 15,0 (DT:2,3, MT:8,7, FT:4,0, DT/FT:0,6); 2000-ben: 15,6 volt (DT:2,2, MT:9,2, FT:4,2, DT/FT:0,52) (96). Saját vizsgálatunkban az epilepsziások DMFT értéke az országos átlag fölé emelkedik (17,5) DT/FT:3,8 , a kontroll csoporté valamivel alatta marad (13,7)DT/FT:1,1és
az
ellátatlanság
mértéke
3-szor
akkora
mint
a
kontroll
csoportban.Figyelembe véve azonban, hogy a vizsgált személyek 50%-a mindkét csoportban 35 év alá esett,
az eredmények rosszabb megvilágításba kerülnek.
Kimutattuk, hogy a szuvas fogak száma közel kétszerese, a hiányzó fogak száma közel egyharmaddal több, a tömött fogak száma fele az epilepsziás csoportban a kontroll csoporthoz képest. Így a DMF-T index is szignifikánsan magasabb az epilepsziás
75
csoportban (p<0,001). A betegség súlyosbodásával szignifikánsan romlik a maradék fogazat állapota (38) (sztomatológiai elláthatóság III. osztálya).
Friedlander és
Cummings temporalis lebeny epilepsziában szenvedoknél, mely skizofréniával vagy depresszióval járt együtt találták a legrosszabb szájüregi viszonyokat, a magas DMFT értéket
és
a
mérsékelten
elorehaladott
generalizált
parodontitist
mely
az
antidepresszánsok miatt mellékhatásként fellépo xerostómia következménye (32). Az elso osztály szignifikánsan magasabb értékei utalnak arra, hogy már pusztán az epilepszia stigma is elegendo ahhoz, hogy a fogorvos csak a legszükségesebb fogászati beavatkozást (extractio) végezze . Elmaradnak a preventív fogmegtartó kezelések, holott ez kiemelkedo jelentoségu e betegségben szenvedoknél ezzel egybehangzóan a DT/FT aránya tükrözi az ellátatlanságot, az epilepsziás csoport 3 osztályában 3,92; 2,33; 3,96. A várakozásnak megfeleloen a DMF-T értéke az epilepsziás csoporton belül akorral szignifikánsan emelkedett,míg a nemtol független volt. Mivel az epilepsziás betegek 72%-a egyáltalán nem dohányzott, a várakozásnak megfeleloen a dohányzás és a DMF-T között nem találtunk szignifikáns összefüggést. A rohamok fennállási idejével a DMF-T értéke no, de ez nem volt szignifikáns. Figyelembe kell vennünk, hogy a betegek átlagéletkora fiatal(37 év)és a betegek felénél kevesebb mint tíz éve áll fenn a betegség. A harapási forma mindkét csoportban olló harapás volt a vizsgáltak több mint felénél, és a leggyakrabban eloforduló anomália a mélyharapás volt. A felso fogsor attritiójának mértéke szignifikánsan nagyobb volt az epilepsziás csoportban a kont rollhoz képest és a betegség súlyosbodásával az alsó fogíven is szignifikánssá válik. A rágófelszíni kopás mértéke alapvetoen két tényezotol, a fogak rögzítettségétol és a funkciós (parafunkciós) szokásoktól függ. Mivel az epilepsziás csoportban a maradék fogak száma és a pótolt fogak száma is szignifikánsan alacsonyabb a kontrollhoz képest, a rágóterhelés kevesebb számú fogon fog eloszlani. A tónusos – klónusos görcsökkel, valamint az arc – és rágóizmok ritmikus rángásával járó rohamok miatt többletterhe lés jut a kevesebb számú maradékfogra. Kiemelendo, hogy a grand mal rohamok jelentkezésének surusége szignifikánsan pozitív korrelációt mutatott az attritió mértékével, Spearman korrelációs együttható 0,2 (p=0,04).
76
Mindkét csoportban (az epilepsziás csoportban 17 betegnél, ebbol 13 roham okozta, a kontroll csoportban 11 betegnél nem roham miatt) számottevo volt a fogtörés mértéke. A fogtörés elsosorban a gyökértömött és koronával el nem látott fogak esetében, másodsorban trauma miatt következik be. Az epilepsziás csoportban 13 betegnél roham okozta a fogtörést, elsosorban a felso és alsó metszofogak területén, ritkábban a praemolarisok területén. Ogunbodede szurovizsgálatában (56 epilepsziás) 46,4%-ban talált traumatizált front fogat, férfiaknál szignifikánsan többször mint noknél. Valószínu oka, hogy a gyakran fellépo generalizált rohamok(92,9%) kezelése nem a legkorszerubb terápiával történt (PHT és PB), a fejlodo országokban jobban megkérdojelezheto , hogy a betegek betartják-e a kezelési utasításokat és beveszik-e gyógyszerüket (75.) Az eszméletvesztés miatt fellépo testi (koponya és arc) sérülés, valamint a rohamok miatt fellépo eroviszonyok lehetnek olyan mértékuek, melynek következménye a frontfogak törése. A maradék fogazat értékelésekor és a fogpótlás tervezésekor ezt komoly tényezonek kell tekintenünk. A Fábián és Fejérdy féle protetikai osztályozás szerint, ha score – nak tekintjük a besorolási osztályokat, mint súlyossági tényezot, akkor mind az alsó, mind a felso állcsont tekintetében az epilepsziás betegek fogívei szignifikánsan magasabb foghiány osztályban vannak, mint a kontroll csoporté és a betegség súlyosbodásával ez a helyzet romlik. Ez utalhat a fogmegtartó kezelések fontosságára, és az epilepszia megbetegedéssel szemben kialakult eloítéletre. Parodontium állapotának megbeszélése. A WHO Global Oral Health Data Bank és a WHO Oral Health Country /Area Profile Programme 2000 adatai szerint a gyermekek többségénél található gingivitiszre utaló jel, a felnottek körében a periodontális me gbetegedések kezdeti stádiuma gyakori (46). A 35-44 év közötti korcsoportban a WHO régiókban (Afrika, Amerika, KözelKelet, Távol- Kelet, Dél-Kelet Ázsia, Európa) felvett Community Periodontal Index számot elemezve a súlyos periodontitis, mely fogelvesztéssel járhat a legtöbb populáció 5-15%-ában volt megtalálható. Juvenilis periodontitis a fiatalok 2%-ban fordult elo. A WHO a parodontális betegségek gyakoriságának és súlyossági fokának mérésére az Ainamo által ajánlott CPITN ( Community Periodontal Index of Treatment Need ) szisztémát fogadta el. A 35-44 éves korcsoportra vonatkozó, WHO adatbank számára Szoke J és mtsai által felvett magyarországi adatok a következoképpen alakultak (96).
77
1985-ben a vizsgált személyek 5% -ánál ép, 7,6%-ánál vérzo, gyulladt ínyt, 50%-ánál calculust, 26,4%-ánál sekély tasakot , 8%-ánál mély tasakot találtak.
1991-ben a
vizsgált személyek 4,3%-ánál ép, 6,8%-ánál vérzo, gyulladt ínyt, 71,2%-ánál calculust, 15,4%-ánál sekély tasakot, 2,3%-ánál mély tasakot találtak. 2000-ben a vizsgált személyek 4,5%-ánál ép, 8,3%-ánál vérzo, gyulladt ínyt, 62,9%-ánál calculust, 21,3%ánál sekély tasakot, 3%-ánál mély tasakot találtak. Saját vizsgálatunk eredményeit a fentiek szerint elemezve az epilepsziás csoportban a vizsgált személyek 3,24%-ánál ép, 9,7%-ánál vérzo, gyulladt, 50,8%-ánál calculust, 31,3%-ánál sekély tasakot, 5,4%-ánál mély tasakot találtunk. A kontroll csoportban a vizsgált személyek 21,6%-ánál ép ínyt, 11,3%-ánál vérzo ,gyulladt ínyt ,48,4%-ánál calculust, 19%-ánál sekély tasakot, 1%ánál mély taskot találtunk. Az eredményeket annak tükrében kell értékelnünk, hogy az általunk vizsgált személyek 50%-a 35 év alatti, az átlagéletkor 37,4 év volt. Az összes vizsgálati csoportban a fogko képzodés jelentkezett legnagyobb arányban (saját eredményeink követték az országos trendet), mely a preventív szemlélet fontosságát mutatja.
A tasakképzodéssel járó kezdodo periodontitis az országos átlag fölé
emelkedik az epilepsziás csoportban , ez a trend a maradék fogazat fokozott terhelésének, a
rosszabb
orálhigiénének
és
a preventív fogmegtartó kezelések
hiányának köszönheto. Az ép íny %-os aránya alacsonyabb az országos átlagnál és hetede a kontrollhoz képest. A gingivitisz és kezdodo priodontitisz irányába mutató határozott tendencia egyértelmu. A WHO parodontális célkituzései 2000-re: a 35-44 évesek 75%-ának legalább 3 egészséges szextánsa legyen (CPITN=0); a 65 évesek és 65 év felettiek legfeljebb 10%-ának lehet egy vagy több mély tasakja (CPITN=4) (az alacsony vizsgálati elemszám miatt nem értékelheto). Az ínyszél és zománc- cement határ eredményei szerint az epilepsziás csoporton belül nem alakult ki gingiva hiperplázia
A
phenytoin
és
a
Ca
csatorna
blokkolószereken
kívül
más
antiepileptikumnak nem tudunk ilyen szájüregi mellékhatásáról. A vizsgálat idejében phenytoint egyetlen beteg kapott aktuálisan. A modern kezelési protokoll túllépett a phenytoin alkalmazásán, így várhatóan a korábban komoly fogászati problémát okozó hydantoin hiperpláziával egyre kevésbé kell számolnunk. Az epilepsziás betegek rosszabb parodontális állapotát támasztja alá az az eredmény, hogy a kóros taskmélységgel(6mm<) rendelkezo személyek száma (odds ratio:1,16), és a 6mm< tapadásveszteséggel rendelkezok száma (odds ratio:1,16)magasabb a kontrol csoporthoz
78
képest. A 6mm< tapadásveszteséget mutató fogfelszínek száma az epilepsziás csoportban, a 36-60 év korcsoportban 2X-ese,a 60 év fölötti korcsoportban 3X-osa a kontrolértékeknek. A gyógyszerszedéstol nem függenek az indexek hiszen az antiepileptikumok szájüregi mellékhatása ritka. Az epilepsziás csoporton belül a gyakoribb fogászati ellenorzés szignifikánsan jobb értékekkel járt. A fogmozgathatóság tekintetében nem különbözött szignifikánsan a két csoport, bár az epilepsziás csoportban 45% - kal magasabb az érték ami a nagy szórásértékekbol adódik. Ez szintén mutatja a fog tartószöveteinek károsodását, mely már érinti a csontos fogágyat is az értékek a betegség súlyosbodásával emelkednek. Mivel az antiepileptikumok fokozzák a csont D vitamin turn-overét és osteoporozistosteomalatiat is okozhatnak, eredményeink további vizsgálatot igényelnek.(10). A carbamazepin és valproát só igen ritka mellékhatásaként stomatitist, glossitist, xerostomiát írtak le. Epidemiológiai szurovizsgálatunk során nem tapasztaltunk ilyen elváltozást. A protetikai status vizsgálatának értékelése. A fix fogpótlások számát, anyagát, minoségét, a sinezés mértékét tekintve a kontroll csoport ellátottsága jobbnak mondható.(100,VIII) A protetikai 0. osztályba az epilepsziás csoportból 1 pótlás, a kont rol csoportból 10 pótlás tartozott. Ide az epilepsziás betegek fogíveinek 29%-a, a kontroll személyek fogíveinek 42%-a tartozott, így a fix pótlások számbeli differenciája egyszeruen ebbol is adódhatna. Tekintetbe véve azonban a szuvas és hiányzó fogak szignifikánsan magasabb számát, a tömött fogak szignifikánsan alacsonyabb számát az epilepsziás csoportban, az adatok jelzik a magasabb színvonalú preventív fogmegtartó kezelések hiányát, így hamarabb kerülnek 1A osztályba az epilepsziás betegek, mint a kontroll személyek. Az 1A osztályba : az epilepsziás csoportból 30 pótlás, a kontroll csoportból 54 pótlás tartozott. Ebbe az osztályba az epilepsziás betegek fogíveinek 40%-a a kontroll személyek fogíveinek 36%-a tartozott. A hídpótlások száma az epilepsziás csoportban 21, a kontroll csoportban 23 volt. A 2A osztályba : a kontrol csoportból 3 pótlás tartozott, az epilepsziás csoportban nincs pótlás, holott a részleges kiveheto pótlás rögzítését terápiás irányelveink szerint finommechanikai rögzítovel tartjuk biztonságosnak.
79
A 2B osztályba : az epilepsziás csoportból 12 pótlás, a kontrol csoportból 6 pótlás tartozott. Ebbe az osztályba az epilepsziás betegek fogíveinek 10%-a és a kontrol személyek fogíveinek 5%-a tartozott, 2-szeres a szorzó a fogpótlások számában is. A hídpótlások száma azonban az epilepsziás csoportban 4, a kontroll csoportban 3. A finommechanikai rögzíto alkalmazása ebben az osztályban sem valósult meg. A szubtotális foghiányban az epilepsziás csoportban felül 2 pótlás volt a 6 fogíven, a kontroll csoportban 5 pótlás volt 4 fogíven. Teleszkópos rögzítést vagy overdenture megoldást nem találtunk, e foghiányban szenvedok protetikai ellátottsága is inadequatnak tekintheto. A sínpótlásokat értékelve kiemelendo, hogy kétszer annyi sínpótlást találtunk a kontroll csoportban. Adequat terápia esetén épp a fordított eredmény lenne indokolt. A hídpótlások száma is számottevoen több volt a kontroll csoportban az epilepsziáshoz képest. Elhelyezkedés gyakoriságát elemezve az epilepsziás csoportban nagyobb szerepet kaptak az esztétikai okok, (frontális elhelyezkedés, 12% - kal több no viselt fix pótlást), mint a rágóképesség helyreállítása. A kontroll csoportban egyenlo volt a fix fogpótlást viselo nok és férfiak aránya. Valamivel magasabb tagszámú (nagyobb pillérszámú, és nagyobb hézagfogszámú) azaz hosszabb hídpótlások találhatók a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában, ami nagyobb foghiányra és a hidak kiterjesztésére utal. A fogpótlások anyagát tekintve polaritás jellemzi a kontroll csoportot, melyben szignifikánsan több volt a fémkerámiai pótlások száma, mint az epilepsziás csoportban, arany is elofordult, ugyanakkor 10%-a tisztán akrilátból készült. A pótlások rágófelszíne szignifikánsan több esetben (p=0,005) van leplezve, és a nyálkahártya állapota jobb a fogpótlás körül, szignifikánsan hosszabb ideje (8,43 ± 6,4 év) viselik fix fogpótlásukat, mint az epilepsziás csoport tagjai, megközelítve ezzel a kihordási idot. Fenti számok utalnak a kontroll csoport jobb szociális körülményeire, a magasabb esztétikai és higiénés igényeire, és a fogpótlás jobb minoségére. A disztálisan szabadvégu hidak száma egyezett a két csoportban és az epilepsziás csoportban elmarad a vártaktól. Mivel a meziálisan szabadvégu hídpótlás helyett mindig készítheto végpilléres híd, a rágóapparátust éro többletterhelés miatt az epilepsziások ellátása során ez utóbbit javasoljuk terápiaként. Vizsgálati anyagunkban érvényesül ez a trend, tehát a fogorvosi gyakorlat is ezt mutatja.
80
Körhíd pótlást mindkét csoportban egyenlo mértékben találtunk, holott adequat ellátás esetén az epilepsziás csoportban magasabb szá mot várnánk. Az epilepsziások összes fix pótlásának 47%-át találtuk elhasználódottnak, holott ezt csak a hosszú kihordási idovel arányosan tartjuk elfogadhatónak. A roham okozta fogpótlássérülés alcsony számot mutatott. Összegezve azt tapasztaltuk, hogy bár a kontroll csoport jobban ellátott mint az epilepsziás, polaritás jellemzi. A Fábián és Fejérdy féle foghiány beosztás szerint a részleges lemezes fogpótlások számát elemezve, az indikációs területének megfeleló fogívek száma jóval magasabb volt, mint ahány fogpótlást találtunk(91). A 2A osztályba 7 fogív tartozik az epilepsziás és 4 fogív a kontroll csoportból, a 2B osztályba 20 fogív az epilepsziás és 10 fogív a kontroll csoportból, a 2A/1 osztályba 6 fogív az epilepsziás és 4 fogív a kontroll csoportból a 3. osztályba mindössze 2 fogív van a kontroll csoportban. Ez összesen 33 fogívet jelent az epilepsziás és 20 fogívet jelent a kontroll csoportban. Az ide tartozó fogíveknek az epilepsziás csoportban valamivel több mint 25%-a pótolt, a kontroll csoportban több mint 50%-a pótolt részleges kiveheto fogpótlással. Anyagát tekintve az epilepsziás csoportban arányaiban több fémlemezt terveztek. A sztomatológiai elláthatóság II. osztályában mindkét fogpótlás akrilát volt, holott itt oralis automatizmusok és az izmok klonizációja is elofordul. A III. osztályban mindkét esetben fémlemezt terveztek. A sztomatológiai elláthatóság III. osztályában mindkét fémlemezt 1B osztályban készítették, bár fix pótlásra lenne lehetoség. A viselési ido mindkét csoportban nagy ingadozást (6 hónaptól 12 év ) mutat. Kiemelendo, hogy a sztomatológiai elláthatóság II. és III. osztályában minden esetben cserére került sor, így mufogabrázió nem alakulhatott ki. A megtámasztás a több rágófelszíni támaszték miatt (p=0,007) vegyes volt az epilepsziás (p<0,004) és 100%-ban mucosalis volt a kontroll csoportban. A marginális parodoncium védelem is jobb volt (p=0,014) az epilepsziás csoportban. Az elhorgonyzási eszköznek mi finommechanikai rögzítot tartunk biztonságosnak. A kontroll csoportban 100%-ban drótkapocs, az epilepsziás csoportban 1 merevítorúd kivételével minden esetben kapocs volt. A kapocsforma szignifikánsan legömbölyítetteb volt p=0,001 az epilepsziás csoportban. Roham
81
következtében 1 beteg pótlása sérült a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában. Bár a fémlemezek magasabb aránya tükrözi az epilepszia tekintetbe vételét, mi azonban elhorgonyzásra a finommechanikai rögzítoket ajánljuk. A teljes fogpótlások eredményeinek megbeszélése. Az epilepsziás csoportban a várakozásnak megfeleloen kétszer nagyobb mérvu volt a teljes foghiány, mint a kontroll csoportban(28,29,44). Az epilepsziás csoportban 13 fogív tartozott, ( 11- nek volt kiveheto fogpótlása, 10 teljes, és 1 részleges) és 2fo nem viseli. A kontroll csoportban 5 fogíven van ilyen fogpótlás. A teljes fogatlanság hamarabb (már 37 és 48 éves korban is), és több személynél következik be az epilepsziás csoportban. Anyagát tekintve, mind az epilepsziás, mind a kontroll csoportban 100%-ban akrilát alaplemezt találtunk. Az epilepsziás csoportban ennek készítését fém merevítéssel ajánljuk. A kontroll csoport tagjai szignifikánsan régebben viselik fogpótlásukat, mint az epilepsziás csoport tagjai. A frontfogak felállítása tekintetében az epilepsziás csoportban a tervezés jobbnak mondható , itt 50% - ban van rés a frontfogak között. Mind az epilepsziás, mind a kontroll csoportban az alsó és felso fogpótlások konvencionális kiterjesztésuek voltak minden esetben, ami utal a leheto legkisebb ido és energia ráfordításra. Javított fogpótlást a sztomatológiai elláthatóság II. osztályában találtunk. Az epilepsziás betegek foghiányának pótoltságát, a protetikai index határozza meg. A protetikai index értéke szignifikánsan alacsonyabb az epilepsziás csoportban, mint a kontroll csoportban (p<0,001). Levonhatjuk azt a következtetést, hogy az epilepsziás betegek fogpótlással való ellátottsága rosszabb mint, a kontroll csoporté. A protetikai index értéke a sztomatológiai elláthatóság III. osztályában a legrosszabb, mert a betegség súlyosbodásával csökken az ellátottság mértéke.
82
15. táblázat.Az epilepsziás betegek osztályozása sztomatológiai elláthatóságuk szerint. Terápiás javaslat fogorvosi ellátásukhoz. Osztály
Terápia
I. osztály 1.Gyógyult epilepsziás betegek a.) 3-5 év gyógyszerszedés után, ha rohammentes elvonás b.) gyermekkorban indul, serdülokorban elmúlik c.) gyógyszerszedésre rohammentessé Az epilepszia betegség nem befolyásolja számottevoen a kezelési tervet válik 2.Alkalmi konvulziót (GM) elszenvedett betegek 3.Reflexepilepsziában szenvedo betegek 4.Rágóapparátust nem érinto rohamformát elszenvedo betegek (absence, elemi és komplex parciális rohamok) II. osztály Parciális rohamok az arc és rágóizmok klonizációjával, vagy orális automatizmusokkal
Ellenállóbb tömoanyagok alkalmazandók. 1A és 1B o.-ban: segédpillér bevonása ajánlott. 2A és 2B o.-ban: a fix fogpótlást preferáljuk, akrilát alaplemez készítése kontraindikált, finommechanikai rögzítok javasoltak. 2A/1; 3; T o.-ban: fémhálós merevítésu vagy fém alaplemezt készítünk, teleszkópos elhorgonyzással.
III. osztály Gyakori generalizált tónusos-klónusos rohamok (évente több mint 1-szer)
2A és 2B o.-ban: fix pótlás érdekében további engedmények tehetok, speciális finommechanikai rögzitok ( MK1 Riegel, reteszkapocs) javasoltak. 2A/1, 3; T o.-ban: fém alaplemezt készítünk. Súlyos esetben a protetikai ellátást elhagyjuk.
IV. osztály Súlyos pszihopatológiai tünetek (mentális retardáció)
Csak sürgosségi betegellátást végzünk, vagy altatásban történhet a kezelés.
83
7. KÖVETKEZTETÉSEK
Általános tapasztalat, hogy az epilepsziában szenvedo betegek szájüregi állapota rosszabb és kevesebb adequat fogászati kezelést kapnak, mint az egészséges populáció. Ennek lehetséges okai között orvosi és szociális faktorok szerepelnek. Az epilepszia betegség befolyásolja magukat a fogorvosokat is, inkább a rövid és egyszeru kezeléseket választják. A betegek ido elott elfogatlanodnak, tovább romlanak életkörülményeik. Mivel az epilepszia heterogén megbetegedés, célszerunek tunt kategorizálnunk oket a sztomatológiai elláthatóságuk szempontjából. Négy csoportot állítottunk föl, figyelembe véve a rohamok formáját, -különös tekintettel a rágóapparátus érintettségére- a rohamok gyakoriságát és a betegek mentális állapotát. 1. Epidemiológiai szurovizsgálatunk számadatait a sztomatológiai elláthatóság 3 osztályára lebontva, azok verifikálták osztályozási rendszerünket. A sztomatológiai elláthatóság III. osztályában, ahol surubben lépnek föl grand mal rohamok, jelentkeztek a legrosszabb értékek a szájállapot tekintetében. 2. Mivel az epilepsziás betegek 70%-a antiepileptikummal jól kezelheto, így nagyobb részüknél az adequat fogászati terápia egyezik az egészségesekével. 3. Az epilepsziás betegek foglalkoztatottsága, szociális- gazdasági helyzete rosszabb az egészséges populációhoz viszonyítva. Az epilepszia betegségben szenvedok a munkaadók eloítélete miatt nehezebben kapnak munkát, még akkor is ha erre alkalmasak lennének. Így a rokkant nyugdíjasok %-os aránya a betegség súlyosbodásával nem változik. 4. Élvezeti cikkeket (alkohol,cigaretta) ritkán fogyasztanak, ami rosszabb gazdasági körülményeikkel, a gyógyszerszedéssel és a rosszullétekkel igazolható. 5. Az izoláció és iniciatíva hiány miatt kevesebb gondot fordítanak szájállapotukra, így a preventív fogmegtartó kezelések elmaradnak. Protetikai osztályba sorolásuk romlik, hamarabb elfogatlanodnak, aminek megelozése pedig fontos szempont lenne életminoségük szempontjából. 6. Célszerunek látszik a kezelési terv készítésekor a többletterhelés gondos mérlegelése, (a rágóizmok klonizációja 77,2%-ban fordult elo, a grand mal rohamok a
84
betegek 96,1 %-ánál fordultak elo, oralis automatizmusok a betegek 9%-ánál fordult elo), mert a többletterhelés elofordulása gyakori. 7. Pszichopatológiai tünet a betegek kevesebb mint negyedénél fordult elo, indokolatlan tehát, hogy a fogorvosok kooperációs nehézségtol tartva az egyszerubb kezeléseket (extractio) válasszák. 8. A sztomato-onkológiai szurovizsgálat mindkét csoportban negatív volt. 9. A periodontium állapota szinifikánsan rosszabb az epilepsziás csoportban a hiányos szájhigiéne, a maradék fogazat túlterhelése és az antiepileptikumok mellékhatásai következtében.
Gingivitisz
és
periodontitisz
gyakrabban
alakul
ki
a
WHO
magyarországi adataihoz képest. A phenytoin terápiát felváltották a modern antiepileptikumok, a gingiva hiperplázia gyakorisága csökkent. 10.
A fogazat állapotát a DMF-T indexszel jellemeztük. A DMF-T értéke, valamint
az összetevo komponensek értéke külön-külön is
szignifikánsan rosszabbnak
mutatkozott a betegcsoportban. Az értékek a betegség elorehaladásával tovább romlottak. A kontroll csoport ellátatlanságát (DT/FT) magasabbnak találtuk a WHO magyarországi adatainál, amibol következtethetünk a fogászati ellátás romlására a korábbi adatokhoz képest. 11.
A fogpótlások funkcionális szempontból csak részben felelnek meg a betegséggel
kapcsolatban kialakított irányelveknek. A pótoltság mértéke is rosszabb az epilepsziás csoportban. A kontroll csoport adatait a fix pótlás terén polaritás jellemzi, a részleges lemezes
pótlás
tervezése
egészségkárosítónak
mondható
a
tisztán
mucosalis
megtámasztás miatt. 12.
Az interdiszciplináris együttmuködés elosegítheti a fogászati prevenciót is. A
rendszeres kontaktust tartó háziorvosok és a gondozó neurológus figyelmét fel kellene hívni, hogy a betegek szájápolása és fogászati kontroll vizsgálata fontos életminoségük javítása miatt.
85
7.ÖSSZEFOGLALÁS
Mivel az epilepszia heterogé n megbetegedés változó klinikai tünetekkel és lefolyással, egy olyan osztályozási rendszert állítottunk fel, mely útmutató a gyakorló fogorvos számára fogászati kezelésük során. Tekintetbe vettük a rohamok típusát, gyakoriságát, az antiepileptikumok terápiás hatékonyságát és a betegek mentális állapotát a 4 osztályban. Epidemiológiai szurovizsgálatunk eredményei képet adnak az epilepsziás betegek rosszabb szájállapotáról egészséges kontroll csoport adataihoz viszonyítva. A bizonyítékokon alapuló orvoslás elve szerint korábbi tapasztalatainkat statisztikai számításokkal is igazoltuk. Foglalkoztatottsági viszonyaik, így szociális gazdasági helyzetük rosszabb a kontroll csoporthoz képest. A gnosztikus és mnesztikus funkciók romlanak, így kevesebb gondot fordítanak szájállapotukra, ezért a preventív fogmegtartó kezelések háttérbe szorulnak, magasabb foghiány osztályba kerülnek és hamarabb elfogatlanodnak, ami kihat életminoségükre. A gondozó neurológus figyelmét is föl kell hívni erre a fontos körülményre. A kóperációs nehézségektol tartva a fogorvosok gyakran egyszeru beavatkozásokat választanak. A periodontium állapota rosszabb volt a kontroll csoporthoz képest, amit a hiányos szájhigiénével, a maradék fogazat többletterhelésével, és az antiepileptikumok mellékhatásaival magyarázhatunk. A fogpótlások funkcionális szempontból csak részben feleltek meg a betegséggel kapcsolatban kialakított irányelveknek, és a kontroll csoportban is elmaradnak a klinikai irányelvektol. Az interdiszciplináris együttmuködés elosegíti a fogászati prevenciót is. Sok a tennivalónk mind az egészséges, mind az epilepsziás csoport fogászati ellátása terén.
86
7. SUMMARY.
While epilepsy is a heterogenous disease with varying clinical symptoms,we set up a new classification system with 4 subgroups, as a guideline for dental treatment. We took into consideration the type and frequency of seizures, the effectiveness of antiepileptic drugs, and the mental state of epilepsy patients. The statistical datas of our epidemiological study about oral health of epilepsy patients illustrates worse conditions in almost all aspects comparing with those of the age and sex matched control group. Employment rate and socio-economic background werw worse compared to the control group, and to the WHO datas. The gnostical and mnestical functions of them are declining as a consequence of brain hypoxy. Therefore they take less care about dental care and oral hygiene, so the preventive dental treatments are surpassed. They get into higher prosthetic class because of treatment options that are simple ( like extractions), and they become completely edentulous sooner, worsening their quality of life. We might call the attention of the caring neurologist for this important circumstance. Dentists like to choose treatment options that are simple, becouse of the patients noncompliance. The periodontal status was found to be worse in patients with epilepsy caused by the overloading of the remaining teeth, bad oral hygiene, and side effects of drugs. There was no gingival hyperplasia found in the epilepsy group, because phenytoin was suppressed by modern antiepileptic drugs. The functional evaluation of prosthetic appliances was slightly according to desirable guidelines both in the epilepsy and in the control group as well. We have got a lot of dental work to do both in the epilepsy and in the control group as well.
87
8. RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
ANOVA
=
CBZ
=
CPITN
=
Analysis of Variance carbamazepin Community Periodontal Index of Treatment Needs
CT
=
komputer tomográfia
CBZ
=
carbamazepin
DDD
=
Daily Defined Doses: forgalmi adat, naponta 1000 lakosból hányan fogyasztottak a DDD-nek megfelelo mennyiséget az adott gyógyszerbol.
DMF-T
=
D= decayed= szuvas, M= missed= hiányzó, F= filled= tömött
EEG
=
elektroenkefalográfia
GM
=
grand mal
HIV
=
Humán Immunodeficiencia Vírus
Ig A
=
immunglobulin A
IL
=
interleukin
ILAE
=
International League Against Epilepsy
MRI
=
mágneses-magrezonancia
OHI-S
=
Oral Hygiene Index – Symplified
PB
=
phenobarbital
PGE
=
prosztaglandin
PHT
=
phenytoin
PRI
=
primidon
VPA
=
valproátsav
WHO
=
SAS GLM
=
World Health Organization Statistical Analysis System General Linear Model (statisztikai programcsomag)
88
9.IRODALOMJEGYZÉK: 1.
2.
3.
4. 5.
6. 7.
8. 9. 10.
11.
12.
13. 14. 15. 16.
17.
ABBAS F, HART AAM, OOSTING J, VAN DER VELDEN U : Effect of training and probing force on the reproducibility of pocket depth measurements.J Periodontol Res.1982;17:226-234. ABDULLAH BJ, TEONG LK, MAHADEVAN J, JALALUDIN A: Dental prosthetis ingested and impacted in the oesophagus and oroolaryngopharynx. J Otolaryngol 1998; 27: 190-194. AINAMO J, BARMES D, BEAGRIE G, CUTRESS T, MARTIN J: Development of the World Health Organization (WHO) Community Periodontal Index of Treatment Needs (CPITN). Int Dent J 1982; 32: 281-291. AL-ROUBAIE, ABIR M, TÓTH K: Egypilléres szabadvégu hidak horgonytartó fogai fogágyának állapota. Fogorvosi Szle 1987; 80: 103-108. ANGELOPOULOS AP: Diphenylhydantoin gingival hyperplasia. A clinicopathological review. 2. Aetiology, pathogenesis, differential diagnosis and treatment. J Can Dent Assoc 1975; 41: 275-277 . ARÁNYI ZS: Az epilepszia gyógyszeres kezelése. Magyar Egészségpiac 2001; 4: 123-126. ARNRUP K, LUNDIN SA, DAHLLOF G: Analysis of paediatric dental services provided at a regional hospital in sweden. Dental treatment need in medically compromised children referred for dental consultation. Swedish Dent J 1993; 17(6): 255-9. BADERSTEN A, NILVEUS R, EGELBERG J: Reproducibility of probing attachment level measurements. J Clin Periodontol. 1984.11:475-485. BAKER GA, JACOBY A, BUCK D, STALGIS C, MONNET D: Quality of Life of People with Epilepsy: A European Study. Epilepsia, 1997; 38(3): 353-362, BATTINO D, DUKES G, PERUCCA E:Anticonvulsants. In:DUKES MNG, ARONSON JK (ed.): Meyler’s Side Effects of Drugs.14-th ed. Elsevier, Amsterdam,2000;164-198. BÁNÓCZY J,DOMBI CS: Szájüregi praecancarosisok korai diagnosztikája és jelentosége az oralis daganatok prevenciójában. In: BÁNÓCZY J, NYÁRASDY I (szerk.): Preventív Fogászat Medicina,Budapest.1999;287-296. BORVENDÉG J (szerk.).: Gyógyszer Kompendium 2003. Alkalmazási eloírások hivatalos gyujteménye. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet Hivatalos Kiadványa. Medi Media Információs KFT, Budapest.Antiepileptikumok.N03AN03AX12. 28. ISSN:1585-6496. BREDFELDT G W: Phenytoin induced hyperplasia found in edentulous patients. J Am Dent Ass 1992; 123: 61-64. BUCK D, BAKER GA, JACOBY A, SMITH DF, CHADWICK DW: Patients' experiences of injury as a result of epilepsy. Epilepsia 1997; 38: 439-444. BUSSCHOTS BV, MILZMAN BJ: Dental patients with neurologic and psychiatric concerns. Dent Clin North Am 1999 ; 43: 471-83. CUTRESS TW, AINAMO J, SARDO-INFIRRI J: The community periodontal index of treatment needs (CPITN). Procedure for population groups and individuals. Int Dent J 1987; 37: 222-232. CZUKOR J: Who epidemiológiai vizsgálatok Magyarországon 1985-ben és 1991ben. Fogorv Szle 1994; 87: 223-235.
89
18.
19. 20. 21. 22. 23.
24. 25. 26.
27. 28.
29. 30.
31. 32.
33.
34.
35. 36. 37.
DAHLLOF G, PREBER H, ELIASSON S, RYDEN H, KARSTEN J, MODEER T: Periodontal condition of epileptic adults treated long-term with phenytoin or carbamazepin. Epilepsia 1993; 34: 960-964. Életminoség és egészség: KSH kiadvány 2002. Budapest. 188-193, 137-140. FÁBIÁN T, FEJÉRDY P, SIMON Gy, GERLE J: A protetikai 1A osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980; 73: 45-48. FÁBIÁN T, FEJÉRDY P: A részleges foghiányok protetikai osztályozása. Fogorv Szle 1979; 72: 310-315. FÁBIÁN T, GERLE J, SIMON GY, FEJÉRDY P: A protetikai 1 B osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980; 73: 211-214. FÁBIÁN T :A Részleges foghiányok pótlása. In: FÁBIÁN T, GÖTZ Gy, KAAN M, SZABÓ I (szerk.): A fogpótlástan alapjai. Semmelweis, Budapest, 1997; 139286, 430. FÁBIÁN T, GRÜSZER M, RAFFAY T, FEJÉRDY P: A protetikai 3. osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980; 73: 340-343. FÁBIÁN T, KÁDÁR L, SOMOGYI, FEJÉRDY P: A protetikai 2B osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980; 73: 267-272. FÁBIÁN T, RAFFAY T, GRÜSZER M, FEJÉRDY P: A protetikai 2A/1 osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980; 73: 295300. FÁBIÁN T, SOMOGYI E, KÁDÁR L, FEJÉRDY P: A protetikai 2A osztályba tartozó foghiányok pótlásának tervezése. Fogorv Szle 1980; 73: 235-240. FEJÉRDY P, FÁBIÁN T, SOMOGYI E, LINDEISZ F: Az idoskorúak fogazati állapotának jellemzoi Magyarországon, szurovizsgálat alapján. Fogorv Szle 2000; 93: 305-312. FEJÉRDY P, FÁBIÁN T, SOMOGYI E: A felnott lakosság fogelvesztésének dinamikája Magyarországon. Fogorv Szle 1998; 91: 327-336. FEJÉRDY P, FÁBIÁN T, SOMOGYI E: Az utolsónak maradó fog elhelyezkedésének megoszlása szurovizsgálat alapján. Fogorv Szle 1998; 91:203211. FISKE J, BOYLE C. Epilepsy and oral care. Dent Update 2002; 29:180-187. FRIEDLANDER AH, CUMMINGS JL: Temporal lobe epilepsy: It’s association with psychiatric impairment and appropriate dental management. Oral Surg Oral Med Oral Pathol 1989; 68: 288-292. GALAS-ZGORZALEWICZ B, BORYSEWICZ-LEWICKA M, ZGORZALEWICZ M, BOROWICZ-ANDREJEWSKA E: The effect of chronic carbamazepin, valproic acid and phenytoin medication on the periodontal condition of epileptic children and adolescents. Funct Neurol 1996; 11: 187-193. GÁBRIS K, MADLÉNA M, MÁRTON S, FISCHER T, BÁNÓCZY J, KÜNZEL W: Német és magyar serdülokorú fiatalok összehasonlító caries epigemiológiai vizsgálata: Fogorv Szle 2000; 93: 323-328. GERLE J SIMON GY KÁDÁR L: Csúsztatóval elhorgonyzott részleges lemezes fogpótlások készítése és javítása. Fogorv Szle 1979; 72: 238-241. GORZÓ I, EGRI I, TÓTH K: A maradó fogak elvesztésének okai és gyakorisága. Fogorv Szle 1983; 76: 321-328. GREENE J.C, VERMILLION J.R.:The Simplified Oral Hygiene Index. J Am Dent Assoc 1964 ;68:7-13.
90
38.
39.
40.
41. 42.
43.
44.
45.
46. 47.
48. 49. 50. 51.
52. 53. 54.
55.
GUPTA DP, CHOWDHURY R, SARKAR S : Prevalence of dental caries in handicapped children of Calcutta. J Indian Soc Pedod Prev Dent. 1993; 11(1): 23-7 HASSEL TM, BURTBNER AP, MENEAL D, SMITH RG: Oral problems and genetic aspect of individulals with epilepsy. Periodontology. 2000; 1994; 6: 6878. HALÁSZ P, RAJNA P: Az epileptológia és a vele kapcsolatos nézetrendszer fejlodése. Epidemiológia. Az epilepsziás rohamok tünetei.Az epilepszia gyógyszeres kezelése. In : HALÁSZ P, RAJNA P(szerk.): Epilepszia, Innomark,Budapest, 1990;15-25; 59-81;131-161. HAUSER WA, TABADDOR K, FACTOR PR, FINER C: Seizures and head injury in an urban community. Neurology 1984; 34: 746-51. HAUSER WA, ANNEGERS JF, KURLAND LT: Incidence of Epilepsy and Unprovoked Seizures in Rochester, Minnesota : 1935-1984. Epilepsia 1993;34: 453-68. HAYAKAWA I, OSADA E, MORISAWA M, NAKAGAWA Y, WATANABLE I: Prosthodontic treatment for patient with advanced hydantion - Associated gingival hyperplasia: A case report. Quintessence Int 1996; 27 (4): 235-41. HEINRICH R, KÜNZEL W, VÁGÓ P, ORSCHEL H , GUCKLER A : Egy magyar nagyváros (Gyor) idoskorú lakosságának fogazati státusa és kezelési szükséglete (I.): Fogorv Szle 1995;88:11. HOLEMS GL, BLAIR S, EISENBERG E, SCHEEBAUM R, MARGRAF J, ZIMMERMANN AW: Tooth-brushing Induced epilepsy. Epilepsia 1982; 23: 657-661. http://www.whocollab.od.mah.se/euro.html:WHO Oral Health Country/ Area Profile Programme INTERNATIONAL LEAGUE AGAINST EPILEPSY: Proposals for revised classification of epilepsies and epileptic syndromes. Comission on classification and terminology of the ILEA. Epilepsia. Raven Press ltd. New York 1989; 30: 389-399. JACOBS HG, SELLE G: Drug induced gingival hyperplasia and its therapy. Deutsche Zahnarztliche Zeitschrift 1976; 31(8): 608-11. JOÓS L, SZOKE A, IFJ. TÓTH P, GERA I: Epilepsziás beteg kombinált sebészi és protetikai ellátása. Fogorv Szle 1982; 75: 148-151. KÁDÁR L, GERLE J, HERMANN P: Részleges lemezes pótlások elhorgonyzása OT- CAP finommechanikai eszközökkel. Fogorv Szle 1994; 87: 311-315. KÁDÁR L, KAÁN M, GERLE J, RÓTH L: Tapasztalataink a Vigano - féle finommechanikai eszközzel elhorgonyzott részleges lemezes fogpótlásokkal Fogorv Szle 1995; 88: 53-58. KEGLEVICH T, BENEDEK E, GERA I: A Ca -csatorna blokkolók okozta íny hyperplasia, Lege Artis Medicinae 1999; 9 (3): 164 -168. KENNEDY BT, HALLER IS: Treatment of the epileptic patient in the dental office. Ny State Dent J 1998; 64: 26-31. KESZTHELYI G: Betegvizsgálat,diagnózis,kezelési terv és prognózis. In: KESZTHELYI G (szerk.) Parodontológia. Semmelweis, Budapest, 1999.127131. KING DA at al: The effect of oral physiotherapy on dilantin gingival hyperplasia J Oral Pathol 1976; 5: 1-7.
91
56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63.
64. 65.
66. 67. 68.
69. 70.
71. 72. 73. 74.
75.
76.
KOMARI J: Részleges alsó protézisek reteszkapoccsal kombinált elhorgonyzása foleg merevített támfogak esetén. Fogorv Szle 1975; 68: 20. KOVÁCS G, KLÉBERT L: Szakmunkástanulók fogazatának felmérése és a vizsgálatok eredményeinek ismertetése. Fogorv Szle 1980; 16: 183-186. KÜNZEL W: Die Altenpopulation als zahnartzlich verlorene Generation Z Stomat ol 1994; 91: 238-. LÁM J: Epilepsziás betegek életminoség és terápiás költségvizsgálata Magyarországon. PHD értkezés. Budapest,2001; 53-56; 95-99. LEHTOVAARA R: The estimation of working capacity in epileptic patients. Acta Neurologica Scandinavica 1993 (Suppl.): 60-66. LEVIN R, BANKS S, BERG B: Psychosocial dimensions of epilepsy. Epilepsia 1988; 29: 805-816. LISTGARTEN MA: Periodontal probing: What does it mean? J Clin Periodontol.1980;7:165-176. LISTGARTEN MA, MAO R, ROBINSON PJ: Periodontal probing: The relationship of the probe tip to periodontal tissues. J Periodontol. 1976;47:511513. LONGSTREET J: Epilepsy and the management of dental disease. Dent Update 1984; 11: 421-424. MADLÉNA M, GÁBRIS K, NAGY G, MÁRTON S, KESZTHELYI G, BÁNÓCZY J: Caries Prevalence and Oral Hygiene in Hungarian Adolescents: A Horizontal Study. Abstr. 39. Caries Res. 1998; 32: 267. MAGYAR K: Antidepresszív és antimániás vegyületek. In: FÜRST ZS (szerk.): Farmakológia. Medicina, Budapest,2004. 370-380. ISBN: 9632429036. MATEKOVITS G, BORTUN C: Chid practic de reabilitare orala odontoparodontala si protetica a bolnavului epileptic editura “Nero- g” Timisoara 2002. MARTHALER TM, BRUNELLE J, DOWNER MC, KÖNIG KG, TRUIN GJ, KÜNZEL W, O’MULLANE DM, MOLLER IJ, VAN DER FEHR FR, VRBIC V: The prevalence of dental caries in Europe 1990-1995: Caries Res. 1996; 30:237. MIRNICS ZS: Az Epilepszia pszichoszociális vonatkozásai. PHD értekezés Budapest, 2001. 19-21. MODÉER T, DAHLLÖF G, THEORELL K: Oral health in noninstitutio nalised epileptic children with special reference of phenytoin medication. Community Dent Oral Epidemiol 1986; 14: 165-168. MÜHLEMANN HR: Tooth mobility: A review of clinical aspects and research findings. J Periodontol 1967 38:686-708. MÜHLEMANN HR, SAVDIR S, RATEITSCHAK KH: Tooth mobility- its causes and significance. J Periodontol ;1965;36:148-153. MÜHLEMANN HR, SON S: Gingival sulcus bleeding-a leading symptom in initial gingivitis. Helv Odontol Acta 1971;15:107-113. NEWMAN M, SANZ M: Advanced Diagnostic Techniques. In: FERMIN A CARRANZA(ed): Glickman’ Clinical Periodontology.7-th Edition.W.B.Sanders Company. Philadelphia 1990. 476-501.ISBN 0-7216-2248-8. OGUNBODEDE EO, ADAMOLEKUN B, AKINTOMIDE AO: Oral health and dental treatment needs in nigerian patients with epilepsy. Epilepsia 1998 ; 39 (6): 590-4. O’LEARY TJ: Tooth mobility. Dent Clin North Am 1968;3:567-579.
92
77. 78. 79. 80. 81.
82. 83. 84. 85. 86.
87. 88.
89. 90. 91. 92. 93. 94. 95.
96. 97. 98.
PICK L, BAUER J: Zahnmedizin und Epilepsie. Der Nervenarzt 2001; 72: 946949. PLITZ R: Hydantoin –Hyperplasie Quintessenz 1967; 18 (1): 66 RAFFAY T: Epilepsziás beteg parodontopathiás fogazatának protetikai kezelése. Fogorv Szle 1976; 69: 444-446. RAJNA P: Antiepileptikumok és centrális támadáspontú izomrelaxánsok. In : FÜRST ZS(szerk.): Farmakológia 2004. Medicina,Budapest,386-405. RAJNA P: Epidemiológia. Prevalencia. Klasszifikáció és tünettan. Pszichopathológiai vonatkozások. In: RAJNA P (szerk.): Epilepszia: Családorvosok és klinikai társszakmák számára. Springer,Budapest, 1996; 29-34; 44-71, 78-88. ROBERGE RJ, MACEIRA- RODRIGUEZ L: Seizure-related oral lacerations: incidence and distribution. J Am Dent Assoc 1985; 111: 279-280. RUCKER LM: Prosthetic treatment for the patient with uncontrolled gran epileptic seizures. Spec Care Dentist 1985; 5 (5): 206-207. SANDERS BJ, WEDELL JA, DODGE NN: Managing patients who have seizure disorders: dental and medical issues. J Am Dent Assoc 1995;126: 1641-1647. SCHRANTZ D: Geroprotetikai vizsgálatok és eredmények az elmúlt tíz évben. Fogorv Szle 1978; 71: 90-93. SHAW MJ, SHAW L, FOSTER TD: The oral health in different groups of adults with mental handicaps attending Birmingham (UK) adult training centres. Community Dent Health 1990;7:135-141. SIMON GY, GERLE J: Sportorvoslás. Fogorv Szle 1986; 79: 174-175. SOMOGYI E, FEJÉRDY P, LINDEISZ F és LINNINGER M: A disztálisan szabadvégu rögzített fogpótlások néhány jellemzoje szurovizsgálat alapján. Fogorv Szle 2000; 93: 335-341. SONKODI I: Fizikai, kémiai, iatrogén ártalmak.In: SONKODI I (szerk.): Orális medicina 1996.Semmelweis,Budapest, 35-47. STARCKE EN JR: Prosthetic treatment for an unusual epileptic problem: report of case.J Am Dent Assoc 1968; 77 (4): 878-9. SZABÓ GY, SZENTIRMAY M, SZABÓ I: Részleges foghiányos betegek epidemiológiai keresztmetszet vizsgálata. Fogorv Szle 1988; 81: 275-279. SZENTIRMAY M: A fogágybetegség epidemiológiája. In : KESZTHELYI G (szerk.): Parodontológia. Semmelweis, Budapest.1999. 94-101. SZÖLLOSI K: Serdülokorú páciens részére készített fémkerámiai hidakkal szerzett 15 éves tapasztalatok. Fogorv Szle 1987; 80: 281-283. SZOKE J, PETERSEN PE: Epidemiológiai vizsgálatok a hazai 18 éves populációban. Fogorv Szle 2001; 94: 185-190. SZOKE J, PETERSEN PE: A gyermekpopuláció orális egészsége I. Hazai helyzetkép a WHO Oralis Adatbank számára 1996-ban végzett epidemiológiai vizsgálatok alapján. Fogorv Szle 1998; 91: 305-314. SZOKE J: Szóbeli közlés, közlemény folyamatban Technikai katalógusok: servo -dental, degussa: konstruktionselemente, bredent 1998, rheim 83 catalog, manual for laboratory -dentist, preci - line system catalog. TÓTH J, ENGEL L, GEGESI KISS J: A Preci -Line elhorgonyzási eszközök alkalmazása 2A, 2Al, és 2B osztályú foghiányok esetében. Fogorv Szle 1985; 78: 46.-49.
93
99. 100.
101. 102.
103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110.
TÓTH J: A Preci- Line elhorgonyzások értékelo ismertetése. Fogorv Szle 1981; 74: 169.-173. TÓTH P, ZIBRICZKY É, KÓBOR A, FILÁK E: A foghiányok és fogpótlások vizsgálata az 50-59 éves korcsoportban az Óbudai Hajógyárban. I. Fogászati ellátás igénybevétele. Foghiányok megoszlása protetikai index. Fogorv Szle 1981; 74: 197.-200. VILTSEK E, TANDA GY, GERBER A: Budapest V. Kerület 15 éven felüli lakosságának stomatológiai vizsgálata. Fogorv Szle 1978; 71: 104-110. VLADIMIR S:The epidemiology of gingival and periodontal disease.In: FERMIN A.CARRANZA:Glickman’s Periodontology.W.B.Sanders Company. 7-th Edition. Philadelphia.1990.302-313. WALTON JG, THOMSON JW: Pharmacology for dental practitioner 7. Systemic disease and dental practice(continued). Br Dent J 1969 ; 127 (7): 333 -7. WESTPHAL P: Dental care of epileptics. Epilepsia 1972; 13: 233-237. World Health Organization:Guide to epidemiology and diagnosis of oral mucosal diseases and conditions.Community Dent.Oral Epidemiol.1980;8:1-26. World Health Organization: Mental Health. Fact Sheet N 130 Geneva, 1998 World Health Organization. Oral Health Surveys. Basic methods. 4th ed. Geneva: World health organization, 1997. WHO Technical Report Series N 846 WHO Geneva 1994. WORLE M: Prospects of surgical treatment in hydantoin- induced gingival hyperplasia. Deutsche Zahnarzthicle Zeitschrift. 1976; 31(11): 881-3. WOLF P: Epilepsia 2003. Volume 44 Supplement 6. 17-20
AZ ÉRTEKEZÉS ALAPJÁT KÉPEZO SAJÁT KÖZLEMÉNYEK I. KÁROLYHÁZY K, MÁRTON K, KIVOVICS P, NEMES K: Az epilepsziás betegségek protetikai elláthatóságának III. osztályába tartozó (grand mal) rohamban szenvedo páciensek protetikai rehabilitációja. Fogorv Szle 1994; 5: 201204. II. KÁROLYHÁZY K, ARÁNYI ZS, KIVOVICS P, LINNINGER M, NEMES K: Az epilepsziás megbetegedések osztályozása sztomatológiai elláthatóságuk alapján. Novér praxis III. Évf. 2. Szám. 2000; 33-35. III. KÁROLYHÁZY K, ARÁNYI ZS, KIVOVICS P, LINNINGER M, NEMES K: Az epilepsziás megbetegedések osztályozása stomatológiai elláthatóságuk alapján. Fogorv Szle 2001; 94: 141-144. IV. KÁROLYHÁZY K, KIVOVICS P, LINNINGER M, NEMES K, ARÁNYI ZS: Epilepsziás betegek fogászati ellátásának szempontjai- útmutató epilepsziás betegeket gondozó orvosok számára. Ideggyógyászati Szle 54. Évf. 2001; 11-12. V. KÁROLYHÁZY K, KOVÁCS E, KIVOVICS P, FEJÉRDY P, ARÁNYI ZS: Dental status and oral health of patients with epilepsy: an epidemiological study. Epilepsia 2003; 44(8): 1102-1107. VI. KÁROLYHÁZY K, KIVOVICS P: Epilepsziás betegek protetikai rehabilitációja esetén alkalmazható finommechanikai rögzítoeszközök. (Irodalmi összefoglaló). Quintessenz 2003; 2 (10): 939-946. VII. KÁROLYHÁZY K: Az epilepszia általános és fogorvosi vonatkozásai. Magyar fogorvos 2004; 2: 74-80.
94
VIII. K KÁROLYHÁZY, P KIVOVICS, P FEJÉRDY, ZS ARÁNYI: Prosthetic status and recommended care of patients with epilepsy.J of Prosthetic Dentistry( közlés alatt, elfogadva 2004.nov.) AZ ÉRTEKEZÉS ABSZTRAKTOK:
ALAPJÁT
KÉPEZO
SAJÁT
ELOADÁSOK
ÉS
1. LINNINGER M, KÁROLYHÁZY K, KIVOVICS P: Epilepsziás páciensek sztomatológiai ellátása. Esetismertetés. MFE fogpótlástani Társaságának XIII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XI. Kongresszusa, Pécs 1999. szeptember 17-19. 2. KÁROLYHÁZY K, KIVOVICS P, LINNINGER M, NEMES K: Az epilepsziás megbetegedések osztályozása sztomatológiai elláthatóságuk alapján. MFE Fogpótlástani Társaságának XIII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XI. Kongresszusa. Pécs, 1999. szeptember 17-19. 3. KÁROLYHÁZY K, MÁRTON K, KIVOVICS P, NEMES K: Epilepsziás megbetegedésekben GM( Grand Mal) rohamban szenvedo páciensek protetikai rehabilitációja. A Szegedi Tudományegyetem fennállásának 50. évfordulójára szervezett tudományos továbbképzo konferencia és fogorvos találkozó. Szeged. 2000.május 06. 4. KÁROLYHÁZY K, LINNINGER M, NEMES K, VIZI A: Finommechanikai rögzíto eszközök indikációs területei epilepsziás betegek esetén. Szegedi tudományos továbbképzo konferencia és fogorvos találkozó. Szeged. 2001. május 4-5. 5. KÁROLYHÁZY K, LINNINGER M, NEMES K: az epilepsziás betegek protetikai rehabilitációja esetén alkalmazható finommechanikai rögzítoeszközök. Az MFE fogpótlástani Társaságának XIV. a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának IV. és a magyar Parodontoló giai Társaság XII. kongresszusa. Debrecen. 2001. augusztus 23-34. 6. KÁROLYHÁZY K,ARÁNYI ZS, KOVÁCS E, LINNINGER M, FALUHELYI P, KIVOVICS P, FEJÉRDY P: Epilepsziás betegek sztomatológiai ellátottságának értékelése epidemiológiai szurovizsgálat alapján. Magyar Fogorvosok Egyesülete Árkövy Vándorgyulése, a Fogorvos Világszövetség 2002. évi bécsi Kongresszusának Társkonferenciája. Bécs. 2002. október 1-5. 7. KÁROLYHÁZY K, LINNINGER M, KIVOVICS P: Epilepsziás betegek sztomatológiai ellátottságának értékelése epidemiológiai szurovizsgálat alapján: Fix fogpótlások elemzése Magyar Fogorvosok Egyesülete Fogpótlástani Társasága XV. Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága V.: Magyar Parodontológiai Társasága XIII. Kongresszusa Budapest. 2003. augusztus 28-30. 8. KÁROLYHÁZY K, LINNINGER M, NEMES K: Az epilepsziás betegek protetikai rehabilitációja esetén alkalmazható finommechanikai rögzíto eszközök. Az MFE fogpótlástani társaságának XIV. A magyar fogorvosok inplantológiai társaságának IV. És a magyar parodontológiai társaság XII. Kongresszusa. Debrecen 2001. Augusztus 23-26. 34. old. 9. K KÁROLYHÁZY, P FALUHELYI, P KIVOVICS, P FEJÉRDY, ZS ARÁNYI: Dental status and oral health of patients with epilepsy: 81 st General Session of International Association of Dental Research (IADR) ( 2 nd Meeting of the Pan European Federation) Göteborg Sweden June 25-25, 2003 május 12.
95
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik segítségemre voltak az értekezés elkészítésében. Prof. Dr. Fejérdy Pál tanszékvezetomnek, és témavezetomnek, aki lehetové tette, hogy
klinikai és oktatói munkám mellett tudományos munkával
foglalkozzam, és aki tanácsaival nagymértékben hozzájárult munkám elvégzéséhez. Dr. Kivovics Péter egyetemi docens érdeklodésemet,
és
bíztatott
e
osztályvezetomnek, aki felkeltette tudományos munka
elkészítésére.
Dr.
Arányi
Zsuzsanna
adjunktusnonek, aki lehetové tette a kooperációs munkát az interdiszciplináris területen.Dr. Faluhelyi Péternek, aki technikai segítséget nyújtott munkámhoz. Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozom egész családomnak, hogy elviseltek tudományos munka
közben.
96
1.Függelék: Epilepsziás felmérolap. Dátum:………………….
Azonosító:………………...
Név : ………………………………………………………….…….. Születési dátum: ………………………………………….. Lakcím: ………………………………………………….……….. TAJ száma: …………………
Neurológiai anamnézis 1. Mióta vannak epilepsziás rohamai? kevesebb, mint egy év
0
1-5 év
1
6-10 év
2
11-20 év
3
több, mint 20 év
4
2. Hány éves korában volt az elso epilepsziás rohama? 1 éves kor alatt
0
19-30 év
4
1-5 év
1
31-50 év
5
6-10 év
2
51-65 év
6
11-18 év
3
65 év felett
7
3. Milyen fajta rohamai vannak? 3.1.Absance (tudatzavar társul, pár mp -es) nincs
0
havonta
3
néhány évente 1
1
hetente
4
évente kevesebb, mint5
2
naponta
5
nincs
0
havonta
3
néhány évente 1
1
hetente
4
évente kevesebb, mint5
2
naponta
5
3.2.Elemi parciális roham
3.3.Komplex parciális roham (tudatzavarral jár együtt) nincs
0
havonta
3
néhány évente 1
1
hetente
4
évente kevesebb, mint5
2
naponta
5
nincs
0
havonta
3
néhány évente 1
1
hetente
4
évente kevesebb, mint5
2
naponta
5
3.4. Myoklonusos roham (tudatzavar nincs)
1
3.5. Grand mal roham nincs
0
havonta
3
néhány évente 1
1
hetente
4
évente kevesebb, mint5
2
naponta
5
4. A rohamok járnak-e az arc- illetve a rágóizmok klonizációjával? nem
0
igen
1
5. A rohamok járnak-e orális automatizmusokkal? nem
0
igen
1
igen
1
6.Járt-e valaha rohama szájüregi sérüléssel? nem
0
6.1.Milyen típusú sérülést szenvedett?
7. Jelenleg milyen gyógyszereket szed?
dózis
7.1. Carbamazepin 7.2. Valproát 7.3. Phenytoin (Diphedan) 7.4. Lamotrigin 7.5. Pyrimidon (Sertan) 7.6. Phenobarbitál 7.7. Gabapentin 7.8. Clobasam (Frisium, Benzodiazepin) 7.9. Clonasepam (Rivotril) 7.10.Vigabatrin (Sabril) 7.11.Ethosuximid (Suxilep) 7.12.Felbamat (Talloxa) 8.Mi az epilepszia etiológiája? nem ismert
0
idiopátiás
1
ismert agyi károsodáshoz társul
2
9.Társulnak-e pszichopathológiai tünetek is? nem
0
idióta
1
imbecil
2
debil
3
karakteropátia
4
2
10.Vannak-e pszichotikus epizódok? nem
0
igen
1
igen
1
igen
1
11.Vannak-e hangulati zavarok? nem
0
12.Szedett-e valamikor Diphedant? nem
0
13.Mennyi ideig szedett Diphedant? kevesebb, mint 1 év
0
1-5 év
1
6-10 év
2
10 évnél tovább
3
14.Sztomatológiai elláthatóság osztálya?
Általános anamnézis 15. Neme: férfi
0
no
1
16. Foglalkoztatottság: munkanélküli
0
aktív
1
nyugdíjas
2
rokkant nyugdíjas (összefügg)
3
17. Dohányzik-e? nem
0
napi 20 db
3
heti 1 doboz
1
napi 30 db
4
napi 10 db
2
több
5
nem
0
heti 2x
2
heti 1x
1
heti 3x
3
18. Alkoholfogyasztás:
19. Általános állapot: egészséges
0
HIV
5
diabetes
1
mubillentyu
6
emésztorendszeri
2
coronaria betegség
7
allergia
3
hipertonia
10
Ca-csatorna blokkoló
4
agyvérzés
11
(Corinfar, Colfarit, NifedipinR, Plendil, Norvasc, Amlodopin, Verapamil)
3
1
Fogászati anamnézis
20. Ha szedett Diphedant, látható-e szájüregi gingiva hiperplázia? nem
0
igen
1
21. Fogászati ellátás gyakorisága: nem
0
félévente
2
panasz esetén
1
évente
3
22. Fogápolás gyakorisága: egyáltalán nem
0
naponta2x
3
alkalomszeruen
1
naponta 3x
4
naponta 1x
2
23. Fogápolás eszköze: nem használ
0
1+2
3
fogkefe
1
speciális
4
szájzuhany
2
24. Sztomato-onkológiai szurés: negatív
0
precancerosis
1
pozitív
2
25. Szájhigiéne: rossz
0
megfelelo
1
kifogástalan
2
26. Harapási forma: olló
0
kereszt
4
mély
1
él
5
prognát
2
nyitott
6
progén
3
nem meghatározható
7
ps. progén
10
27. Természetes fogabrázió: 27.1. Alsó
27.2. Felso
nem
0
nem
0
felületes
1
felületes
1
mély
2
mély
2
28. Törött fogak: nincs
0
van
1
4
29. Protetikai osztály: 29.1. Alsó
29.2. Felso
0
0
0
0
1a
1
1a
1
1b
2
1b
2
2a
3
2a
3
2b
4
2b
4
2a/1
5
2a/1
5
3
6
3
6
teljes
7
teljes
7
30. Fogpótlás típusa: 30.1. Alsó
30.2. Felso
nincs
0
nincs
0
fix
1
fix
1
részleges akrilát kiv.
2
részleges akrilát kiv.
2
részleges fém kiv.
3
részleges fém kiv.
3
1+2
4
1+2
4
1+3
5
1+3
5
teljes
6
teljes
6
31. Kiveheto pótlását viseli-e minden nap? 31.1. Alsó
2
31.2. Felso
nem
0
nem
0
igen
1
igen
1
Fix fogpótlás – felsö
32. Anyaga: nincs
0
fémkerámia
6
akrilát
1
1+2
7
rozsdamentes acél
2
1+3
10
NiCr
3
1+4
11
AgPd
4
1+5
12
arany
5
33. Beteg szerinti megítélés: rossz
0
megfelelo
1
jó
2
34. Viselési ido: év
5
35. Hányadik fogpótlása? -dik 36. Interdentális papilla védelme: nincs
0
részben
1
van
2
37. Elhasználódottság: nincs
0
van
1
van
1
38. Mufogabrázió: nincs
0
felületes
1
mély
2
39. Rágófelszín leplezése: nincs
0
40. Szabadvég: nincs
0
disztális
2
meziális
1
mindketto
3
41. Szájnyálkahártya állapota: nincs elváltozás
0
leukoplákia
4
enyhe hiperpl.
1
lichen
5
körülírt erythema
2
ulcerózus elváltozás
6
papilláris hiperpl.
3
hydantoin hiperpl.
7
42. Sérült-e a fogpótlás valaha roham következtében? nem 3
0
igen
1
Fix fogpótlás – alsó
43. Anyaga: nincs
0
fémkerámia
6
akrilát
1
1+2
7
rozsdamentes acél
2
1+3
10
NiCr
3
1+4
11
AgPd
4
1+5
12
arany
5
44. Beteg szerinti megítélés: rossz
0
megfelelo
1
jó
2
6
45. Viselési ido: év 46. Hányadik fogpótlása? -dik 47. Interdentális papilla védelme: nincs
0
részben
1
van
2
48. Elhasználódottság: nincs
0
van
1
van
1
49. Mufogabrázió: nincs
0
felületes
1
mély
2
50. Rágófelszín leplezése: nincs
0
51. Szabadvég: nincs
0
disztális
2
meziális
1
mindketto
3
52. Szájnyálkahártya állapota: nincs elváltozás
0
leukoplákia
4
enyhe hiperpl.
1
lichen
5
körülírt erythema
2
ulcerózus elváltozás
6
papilláris hiperpl.
3
hydantoin hiperpl.
7
53. Sérült-e a fogpótlás valaha roham következtében? nem 4
0
igen
1
Kiveheto fogpótlás – felsö
54. Anyaga: Nincs
0
fém
2
akrilát
1
fémrácsos
3
55. Beteg szerinti megítélés: rossz
0
megfelelo
1
jó
2
56. Viselési ido: év
7
57. Hányadik fogpótlása? -dik 58. Viselési szokások: nem viseli
0
idoszakos
1
állandó
2
59. Megtámasztás: nincs
0
muco-dentális
3
dentális
1
mucosalis
4
dento-mucosális
2
60. Alaplemez vázasítása: nem redukált
0
redukált
1
vázasított
2
61. Rágófelszíni támaszték: nincs
0
van
1
van
1
62. Tovafutó szalag: nincs
0
63. Marginális parodoncium védelem: nincs
0
részben
1
van
2
64. Elhasználódottság: nincs
0
süllyedt
2
elhasználódott
1
1+2
3
65. Elhorgonyzás eszköze: nincs
0
teleszkóp
7
drótkapocs
1
1+5
10
öntött kapocs
2
2+5
11
1+2
3
1+6
12
egyéb kapocskombináció
4
2+6
13
csúsztató
5
5+6
14
merevítorúd
6
66. Kapocsforma: széles, lapos, legömbölyített
0
éles, szúrós
8
1
67. Mufogabrázió: nincs
0
felületes
1
mély
2
68. Szájnyálkahártya állapota: nincs elváltozás
0
granuloma fissuratum
3
enyhe hiperpl.
1
leukoplákia
4
decubitus
2
69. Sérült-e a fogpótlás valaha roham következtében? nem 5
0
igen
1
kiveheto fogpótlás – alsó
70. Anyaga: Nincs
0
fém
2
akrilát
1
fémrácsos
3
71. Beteg szerinti megítélés: rossz
0
megfelelo
1
jó
2
72. Viselési ido: év 73. Hányadik fogpótlása? -dik 74. Viselési szokások: nem viseli
0
idoszakos
1
állandó
2
75. Megtámasztás: nincs
0
muco-dentális
3
dentális
1
mucosalis
4
dento-mucosális
2
76. Alaplemez vázasítása: nem redukált
0
redukált
1
vázasított
2
77. Rágófelszíni támaszték: nincs
0
van
1
9
78. Tovafutó szalag: nincs
0
van
1
79. Marginális parodoncium védelem: nincs
0
részben
1
van
2
80. Elhasználódottság: nincs
0
süllyedt
2
elhasználódott
1
1+2
3
81. Elhorgonyzás eszköze: nincs
0
teleszkóp
7
drótkapocs
1
1+5
10
öntött kapocs
2
2+5
11
1+2
3
1+6
12
egyéb kapocskombináció
4
2+6
13
csúsztató
5
5+6
14
merevítorúd
6
82. Kapocsforma: széles, lapos, legömbölyített
0
éles, szúrós
83. Mufogabrázió: nincs
0
felületes
1
mély
2
84. Szájnyálkahártya állapota: nincs elváltozás
0
granuloma fissuratum
3
enyhe hiperpl.
1
leukoplákia
4
decubitus
2
85. Sérült-e a fogpótlás valaha roham következtében? nem
6
0
igen
1
Teljes lemezes fogpótlás – felsö
86. Alaplemez anyaga: nincs
0
fém
2
akrilát
1
fémhálós
3
10
1
86.1. Beteg szerinti megítélés: rossz
0
megfelelo
1
jó
2
87. Viselési ido: év 88. Hányadik fogpótlása? -dik 89. Centrális okklúzió, frontfog érintkezés: rés van
0
nincs rés
1
90. Alaplemez kiterjesztése: konvencionális
0
redukált
1
91. Fogpótlás disztális határa: orrfúvási vonal elott
0
orrfúvási vonalig
1
orrfúvási vonalon túl
2
92. Szemfog-premoláris csücsök viszonya: szemfog lejjebb
0
egyvonalban
1
szemfog feljebb
2
93. Fogpótlás javított-e? nem
0
igen
1
94. Felso gerinc formája: nem típusos
0
U alakú
2
V alakú
1
szögletes
3
nincs
0
laterálisan
2
front területen
1
1+2
3
95. Palatum formája: lapos
0
boltozatos
1
gótikus
2
96. Lötyögo felso gerinc:
97. Sérült-e a fogpótlás valaha roham következtében? nem
7
0
igen
1
Teljes kiveheto fogpótlás – alsó
11
98. . Alaplemez anyaga: nincs
0
fém
2
akrilát
1
fémhálós
3
98.1. Beteg szerinti megítélés: rossz
0
megfelelo
1
jó
2
99. Viselési ido: év 100. Hányadik fogpótlása? -dik 101.Centrális okklúzió, frontfog érintkezés: rés van
0
nincs rés
1
102. Alsó alaplemez kiterjesztése: konvencionális
0
1+2
5
sublinguális
1
1+3
6
paralingualis
2
2+3
7
lingualis tasak
3
1+2+3
10
redukált
4
buccális tasak
11
103. Alaplemez disztális széle a tuberculum alveolare mandibulae-hoz: nem éri el
0
félig befedi
2
meziális széléig ér
1
teljesen befedi
3
104.Sze mfog-premoláris csücsök viszonya: szemfog lejjebb
0
egyvonalban
1
szemfog feljebb
2
105. Fogpótlás javított-e? nem
0
igen
1
106. Alsó gerinc formája: megtartott
0
lapos
4
elöl megtartott, oldalt lapos
1
negatív
5
elöl lapos, oldalt megtartott
2
mélyült negatív
6
egyik oldalon megtartott
3
107. Sérült-e a fogpótlás valaha roham következtében? nem
0
igen
1
12
108. maradék-
109.
110.
tömött szuvas
111.
112.
113.
radix koronázott pótolt
fog 11 12 13 14 15 16 17 18
21 22 23 24 25 26 27 28
31 32 33 34 35 36 37 38
41 42 43 44 45 46 47 48
13
114.
115.
elhorg.
megtám.
Ig.
Ig.
116.
117.
elongált hiányzó
Parodontális státusz S1 18
17
16
S2 15
14
13
12
11
21
S3 22
23
24
25
26
27
28
37
38
vestibularis Szondázási mélység Ínyszélz.c.határ Tapadás veszteség oralis Ínyvérzés Bukkális plakk Bukkális fogko Mozgathatóság S4 48
47
46
S5 45
44
43
42
41
vestibularis Szondázási mélység Ínyszélz.c.határ Tapadás veszteség oralis Ínyvérzés Bukkális plakk Bukkális fogko Mozgathatóság
CPITN
OHI-S
14
31
S6 32
33
34
35
36
