emlékezünk KÖNCZÖL
IMRE
Bán Aladár lfunn tárgyú naruikménya 1895-iben - egyetemi diallgacó Ilwnílba:n - jelent meg a Magyar Szerrulében, 65 1960-:ban - élete utolsó na;pja~ban - rnég ,egy ,gyűitJeimJényes finnlLl,gor néprajzi kötet itervét ikJéJsZiÍ'bgetteremegő, öreges lbetűiJv&. A ikJét évszám közé eső ihat és fél éveízedben mindrg a lf<ÍlfiJfilugetr népmj'z, népköltészet és Wrodialom kutatása, ismernetése és mépszerűsitése áldt éleee IkIÖ2!éppO!!lojlában. Amfunt egyik öregkooi epigramm á,já1b an írta : Első
Finn és észt testvért a magyarbor vágy tam ölelni Es ez a bő érzés szabta meg életut am. Ilyen u1l."ányiúmunikiáJs,slág,a alapján i'OIg1galtall1thaojiUk iSWIJ11JO!!l a ,f,i,11I1]ugQrikulrul."álhs kapcsolatok eJgy,iik 'LeglkliJemellked,őblb egyéndségeként. A rulfl[1]ugo,r myelvrnkonság' Ikér:d6sév1el 16og1JaJlikozó n)'ltl1vJés2leik rnelletr elsősocban Bán AklJdá,r és Vüiká,r Béla érdeme, hogya rokon népek lkiUllulÍJflá!ja, néprajza, népköltészete és irodalma iCiJnJt szélesebb körű érdeklődés hoo.takowtt: !kU íhazánkban. VlÍikáJr nagyobb mŰJvJéS2!evolt a nyelvnek, fondíeásad funomalbbalk:, áJl1ny.aJ.,ualbbalk,töik:élleoeseiblbe:k:, B&! Aladár viszone mOZi"oü1rom)'la;blb, SolkiOJdailÚIWJ; la IJ.,exitketrlidk szerinr költő, rnűfordító, liJrodadoml:iÖ,rtiémlész, JiolJ!d,otW~ és IhozwtJtfueújlüik ebJhez, lhogy ikiiváló SZet1Ve2!Ő és "ikul'ÓúllcllipllÜ1mJ3ta"volt. Kezdeményezései, tö.rekvésci [elenrősek voltak a maguk korélban .és Képes GéZIa 1960. die)bfllJár 25-;00 tkelítJezett verses Ievelének tanúsága szerint példát ésÖ,SZtJÖLlIZJést adcak la Ifli,a:talllaiblbaikm~. Én úgy nézlek, mint az öreg sast nézi az ifjabb, nézem az őst, aki most nyugszik a fészke ölén Amde a szárnya az égbolt kék vizeit hasitotta: hullám, szikla, sziget megbabonázva figyelt. Hajdani biiszke, merésr repülésed látta az ifjú s a ragyogó tanítást nem tagadom soba meg ... (Hán Aladámna!k. = A váopalocaí Kirúdy Könyvtácban őrzött IkJézÜJ:;atbÓJ.)
Gyula
523
S21áz évvel ezelőtt, 1871. novembee 3-án sZiÜJlevetltVárpalotén. Eredeci neve Bánvért Károly Mór, A lOag)'~jla, apja lés tescvére esetében Bannwarth, Baonwareh és Bánvárttih alakban iÍIS szereplő nevet 1889 ,jlúllilOOáb.anmagyarosítocna Ban-ra S ugyanakkor cserélte fel kiét IlrereSlztneve közül a Mórt az Aladárm. EtItlal kezdveahi'Vlata!lO's okmányolcban Bán IKilÍlI1o'lyiALaidálr néven szerepel lés első ri,rás~ ~s 'ezzel az alMkátSsal, vagy a "paJo!lJali" liÖV'~dí1léS!étIje!l71Ő-i lheitŰijellLelIjdenúeik meg, ID3Ijd la Bán K. iAlloadár rövid ~dei'g való használana után az 1900-o3s éveik elején már a Bán ALaJdJáirv:áiLt áítalánossá. Alpali ösei ielmagyaeosodotr nérnec eredetű gaztdatS~ S1ZaikJemJbeookivolcak, töl8b nemzedéken át a várpalotai uradalom inspektorai, számeartói, Alllig l1öll!tJölótJe be a 10. évét, amliikOir ;alPj'a, alkri Széchenyu IbaJ11átlj,án,aik lés eszmecársának, a tudományos és rnűvészeti életben tevékenyeri Iklö~n::működő @rO[ W'aldstein ]áJnosrualk az tUtrada1mi számtarrója volt, IfuatJaJloo meghalt. Amúu1lt eg}'lilk tidijÚ1koriIÍlroársáJbanemillíúi, az aJcLd~gi ,,~óbarátok" nemcsak elmeradtek házuktól, Iranem csekély Ijavil'uból tÍs :ig)'ooelZúelk:Ikli~lQtfgatni a t!1Iélgyapnó gyermek nteveliéslél1ől gondoskodo özvegyet. A család szűkös anyagli körübrnények ikJö7)é:ke!l:1Ü1Lt, így a várpalotai elemi iÍlsiko[1aelvégzése ItLtJáncsak iStalját szorgalmára bs teheeségére MuruaiS21~odrvravégezbette tanudrnányait. A gtimmá7JillHIlIota veszprémí !pti,arlÍlsotáJkinál ikJezdoe, ra páJpGiÍ lred1o!11ffiáúus iloo,lilrégUlUmboo folytatta, tID3ijld a IlZlé~esfeihté~váJr~cisztercieákmál f'ejlez,oe be. Az Iélletbstégi után Regul)' Antal sZJüLődiaLujáJba, a CIÍ:SZ'tIe!rCtÍitJa rend zirci oeológiG!jám kerIÜlt, i«1nIOO.azonba.ll a második évben ilci\1épett lés a budapesni tndoményegyetemen tfolytJatta lUan'ulmáonya>Ít,ahol 1896-1ban magyar-daten seakos nanáni oIkilevclKOltés Ibö1ooes~dO/kit;orrlidiplomát szerzett. M'<ÍJr dtj,álklkiotGáJbanverselgetett, első iS,ilkertét Pápán ararta, laJhol 1887-1Jyffi elnyerte a k,olnég~umlbaJfl ra ILegljtOiblb poéta számára [cií,rt pádyadíjat. A rrumkásságának fő ~1I.1ánY'á:t meghatározó, <egesz életére l5Z00Ó MlIdítá.st ú.s tk!ö7JépiÍtslkloLás ikJOtl1ábaalkapta. Amfurut a Suomen Kuvalchri [FUtn Képeslap] 1958. sZlepoCllnJben.I4-1Í számáJban megjelent nyilackozatában olvasheró : "TölbiooZlÖJrlkié.rdezbéik tőlem, thogyan Ieteem ály buzgó ftÍtruntiiS'va - eesmészetesen azt ibiitbéik, hogy az egyetemi órláJk hatása laJlratt. De nem. Már d:ieilS!a9b osztályú diálk ikorlOllnJballlíkezdtem a ,f.m nyelvvel fogfallkoZlnti egy tanárom, HONáJth Cytl'ilil, a lkiés&b.bliakadémikns ibuZlditástáJra, /alkü egy Budenz [lyelrvltaamaJl ~oodtélkl07..ott meg. Megkapott ra rokon myelv taJ1al&gaZldag,ságaés szépsége s ,ebtöl f,o~giV'amind máJig hű tanuimám yozója lettem." Egyetemi IhiaJLlgJalwI~OI11áJba,n 1894/95 -ben ,egy réVli,gKossuoh Laj os kőzeld ,1'dk!O!l1JáJnalk, Kossuth Eleknek a két gytCl111lll~ernellett 'Volt házinevelö Zemplén-Sainnán. Itt lés ekkor Jtt'tIa lilf,jrúJkJo!ii po:Li1tilkai!lritvtallliátSáIIltalk oúehnthető "Gotnldrol:atak ra szooializmusról" c. kéziratben megmaradt elmélkedését, unelyben az Wf~rúlAdy újl.áJgailkJkJeire emldkezcető mdilkJaLizmu:5isal lílr'ja: "Lellkiil.eg vaknak kell lennie annak, aloi nem látja egy ~é.s~JIŐ vli1ágifólfmdaJ.om e1Ő1jel,e&t... Egy óriás l1'elfolm11rr,a van szűksége a földnek; egy új oivihizációt, új társadalend trendet !k!övete1n,eik a i6elviWáJgrol&Otd'Ütt clmlélk. ... Józan értelemben véve ie szór, szocialis tán aik kell dentllti mánden f<elrvlil.ágosodott emberoek. OI11VOiSOh a beteg ftátl1SaJdaamra~,kenyeret adni az éhiezörrmeik, felllzaJhaJdtíttanti az elnyomottakar - ez a szociellizmus." Itt rés ekkor születtek első nérplkiootJési tliolt'dlítáJsati- ihá110UUsZlllÜlVáik népdal -, S ,eblben az évben Ijrelent meg első IUanluLmálnya a .fillnrek!riől a Ma.gyau.: Szemltiben, amelyben th:atJáJroZloHanszembefordel azokka], aM még 1!IliÍin1diitg camáskodnak a f'lln:ll'ugO'l'rokonségban lés rnosolyognak la "lhaLszagú" atyafiiságon. Az egyetem <elvégzése után 1896-1900-:ilg a temosvárű lf.őgiJmnálzlilUmtanáro voílr. Tanulsnányérókéne, ~ÖIlltőlként és műfordiílvóikJé.nt ,Íoseze!kJben . az téVieikbrenkezdett ismertté válni. 1897-;boo ,jeloot uneg első tÍlrordlalomtöl-téineti snűve (Pézmándi HOi11Váth Endre Á'l1páJdja. Ternesvár, 1897.), 1898-lbarll első verseskötete (Egyedül. Bp. SIit!ltgrer rés Wo1finer. 1898. I05 L) és ugyanezen év deoernberében ő rendezte Magyarországon az első finn témájú irodalmi estet, amelyen először mutarca Ibe ~Jn[l 1loépL~öltJéstifordításair. 524
I900--/ban Budapestre ikieníiil!t,,e1JŐlbba VIll., majd az 1. ikienü},eti ,gimruizliuffi aanára volt I932-1ig, mymgadomba vonulásáíg. Budapestre kJer1ii1l~sleután IbOlntalko:wtt ki sok irányú mu~ássága, amelyben mind j·o'J)ban eliŐtéribe Jooriillt a néprajz lés a rokon repelk irodalma. Nem ért el mŰlkiödésé11lelkuninden területén oéljasvalés törekvéseivel arányban álló, azonos lérbékű eredrnényt ; élecnuívében néprajzi lés műfordítői munkássága a Iegielencősebb, it [egrnaradandóbb érték. Négy ;V1er~Öltete [elent meg s eOOk a népios-nemzeni liJ!OOmaihagyomá!!1yalit követő szeltd Ihangú ,!Qoo,tŐlt1ől !VIal1LaItl.aJk,alkli laz " Űlj idők új dalai" ildejtén is megmarad a nélgi ÚUOIU, s igy a Nyugat első nemzedékéhez tartozó nagy ikiortáJr:Slaik!kiözt tlJegf!e1jelbibmásodhegedűskénr tartlhabjuJk számon. Van azonban ,néJhátny Eigyelemre unéltó verse, amelyben ifijú~OIf'i Ihirvaa,Lásálhoz Ih'ÍlV'enerőtelicsen IOOlJeIszór az elnyomott IDunikáSlOIk, a IkIiZlSlanolt szegények érdekében, Költészetének OSIÚOStÍ!t azonban lkiétségtellenül azok az öregkoei aforízmái és ep.igmmmw ;eilOOJtJik, amelyekből ez :i>dcig unég csak 'nlJháJny rjelent meg nvomtatásban. A századforduló tJáJjá!!1SO!l1OZl.'lUOrsa!!1 Ijde11lbelk meg litnoda1ormtlöl'1:Jéneti iliüzeteli is, különösebb rudornányos jelentőségük azonban ezeknek sincs, a maguk korában is i'llikáblb csak !!l!éPSlZ'etrÜ;;'Ítő rnűvek lés tiJrodal·OIUlbanítáJSii.s·~édletJetk voltak. rooz-ben ~öVlevkezebt be rnunkásságában a jnagy lfol1duLalt. A Kisfaíludy Társaság támogatásával SZWU},ei józsefneíc a,já11ik>tita!!1leikJk.Oif[elene meg " Kanteletár, a finll1 n<élp'ktölltiésgyöagyei" címmel első műfordftás kötete, VIiIkiáJrBéla lboodíttálStaiit évJe!klkd megelőzve ez volt az első magyar nyelvű finn népköltési gyűjtemény hazánkban, ISolyan érdeklödésc :kielkett, !hogy I9c3-1ban már a második IkiiadáJSta :is mlegjde11it. A Kenoeleoác sikere nyomán IjlUltott ikIi I903-iban Finnországba IS ezt az első ubaJt sorozatosan !kiöiVebtea ~bi. Összesen tbiZlenikérnzer ij,áJrt é:szaikn r()JQoo
az észt ii.rocLail'Olffimal,19Io-ttőU ke2'ld!Vleazorsban Imár rüzeeesebben tarsuhnányozta, lés I9I r-íben, első észrországá lÚ!1ja aI~k,a1má'Val, tam~kQr a Magyar Néprajzi TáJl1Sas<ÍIglkiépvi,seletélbeln l11éS1z.t vett Tartuban a Kaleoipoeg, az észt nemzeti eposz ünnepén, már észt nyelven rnondta 'elllk:öszöntJőjé:t. Ugyanebben az évben hejálrm egész Észtorszégot, Saaremaa, MllVruu lés Hdiumaa seigeteket ii~, s ennek az útnak az eredménye az a gazdag néprajzi gyűjoernény, amely a Magyar Népmjzi Múzeum ils2'lt anyagának az ,aLapját dOOpezi. Bklkor :keresItie fid a kb. 20 000 ronyti szetu népcsoportot, amellyel addig magyactudós még nem tfolg~aIlJlm2'!ott Ibethaltióbball, lés több oi!kkiben ismervette l11Iépr,ajziilés nyel vi lfonóos,ságát. T1Ö!l1öéruetilboif'dulópütnclOOn't taJrtJjlálk számon ezt az utazást az 'észt-úI13igya1" kaposolatok eőreénetében, amelyhez J.eglfeli,elblb Hu11lfaJlwy I869es útJja masünliíbható. Ebben 'az évben íkezdett ,fqgllalliklo':zmiaz élete f&múvévé vált Kalevipoeg fü~'dínással, amelynek IV. éneke la :BudapestJi Szemle, VI. éneke pedig a Kisfaludy Too aság Évlapjai I9I1. lévf<ülyamálboo Ijdöl1tt meg
k,önyv.ai1aik,balIl azonban csak az 1928-/baJll ibaJrtJottfa,nnugou: !&ULtÚiJ.iklOiUgresseJUS eredményekém 'jeoont meg a La RouhlJilIlJeTáJr aság kiiaIdás·áiban, m\llt ahogy második Ikliadása is az 1960. évben
unegoactoct
1. Nemzetközi
Fmnrugor
K!OU@11eSISZlUIS tiszteletére
látoet nap-
világot. 1911-boo írta IIlIeIg Munkáosi Bemát iklértésene a HcinJrllidh-&étl·eBgyeterrues 10000lomtörténet részére "A f.iJrunHmr3.0o;nar és a szarnojéd népek irodalma" c. eéset, amely öillJáMók:ö~ellboo a,s megjelenc, IS amelynek la Jflinn ÚJrod.a,1ommal fogl'allJkozó része aJ'3rpljává vádt 1926~balIl !kiialdotlt, aJkllmr lhiáJn)'ípóulónak ,,2'Jámító lés még ma lis haszaáfhaoó oon ioodalorntöroéneoének. (A lfWrUnl1lJemzetJia,OOIdall()lffitörténete, Bp, 1926. 160 a.) 19I1-iben .aLalkiult meg a külőnböző IruépekellJbJlliolrÓgi~ termiékJe.iJnek vizsgálata és gyűitése oéljéval a ruemlZJetlktö'llÍFollelore Fellotss sZJövet~ég,amelyillJeIk vezetősége Bán Aladér« kénbe diel a magyar osztály megszervezésére. lV1üulldaddlLg,mig az első világháború ik:Jöv,~eZJtéiboo a zövetség munlkiája meg mem szűut, a Sebestyén Gyula eJ1nölkségével rmŰlkiödJö magyar osztálynak Bán Al<3Joor volt la titkiára. A MagY8,r Néprajai TáuJs,a&áglflla:kcis :hosszú időn át Itidl
Észt Irodalmi Társasága ajk, s ITlJ~Il!Cl1két MlliaonJtólitJö.bibmagas kioüntetése kapott. Amikor lite~l.IJtoi1sólés ill. Ie~magalsalBb tf.ii.runikJit1ÜlntJetJ6st !kapta, nagyon reménykedett, tllogy most már talán a magyar /katJmány ~ISf,eldligyd :111ilIl111káj,áJra lésfdemeli l1IlIajd szetény canáci nyugdéját. Bhely:ett azonban csak 'ÜJOOS~OI1lIl1ányifő'tallláJosOis.i oírner lka,potlt, amelynek később szomorú ikfÖiVleltlk!e2lIllJényeí Iettek. 80 éves lkonában emiatt 'Yl()lilltálkmeg tegy IidlŐre a ill)'iugdí,ját lés la Ibrurdapesoi .lcite1eprí~dk medhar1Ji~kIUSIV1égreiOOjrtJása során éppen azon a napon, amelyen egyliik művét regy SztráJ1en-drí,jra.szeneszerző megzenésüésében műsorára tűzte ,a rádió, vntte a iktitelepvoő rvonat .ú~If.ehértÓ-S2'Jege"oyiháza tanyára, ahonnan wOIdaJlimi és tndornémyos :életlÜi11lk ikJépw,se1őiJn.ek!k!öZJbenjrárnásáratédhetett utolsó otJohonáJba, Gyrőrrlbe. Öreg íkooána lalDlnytirravisszavonulcan élt, Iho:gy miéig a szakmabeliek egy zésze is haílotofllalk hitbe. Ezt a ihi'eddmct teriesztette az Uj Magyar Lexikon is, amely zerint már 194 5~'ben rneghelt, IS ezt a W'Vie5ikfö:,drésta Kislexikon li;; áovette. O azonban vastag betűkkel odaírta "lh3JláJLánalk" :éve melllíé a lexikonba: "Mlég élek l" - és ~~tJtylethányva a ,haLálhl~r!ér'e, ,a sérelmekre lés az rellfielledettségénc, tenveket szőrt és tBiatalos Ih~ttel dolgozott. Amllil]t legytilk Képes GiezáJhoz intézetr Ievelében irta :
Hallok ugyan, de nagyot; látok mindent, mi nem apró; Allni tudok még, de jobban esik ha ülök. Amde a képzeletem lát, hall, mint ifjú karomban és szabadon szárnyal, merre a vágyam űzi. Nem llehec l1IlIegihaJtotts,ág '~ül .Ialpo'2Jgaltilli öl1e1gikori /k,éZíÍ!1UtaJit,amelyeket életének kílenoedék évtizedében remegő IkIézzel, őneges Ibetííktkel vetett papéroa. Még mindig tenvezett. rúj lfieladatotkat ItŰZJöttmagra eli: lés ICZJek rnegvaiósuásához gyűjtögette az adatokar, .készítgetce a ,j'egyz1etJek,et. Ekkor szölerrek IkJöJtlŐ:itermésének Jeg:javrát [elentó afonizrnái lés epigrammái, ekkor öntötte végleges obo.rmálba sampo tanulmányát, esiszelgatta, javLtgatta, ú] ikti,aJdásJ:;akészítetee -elő a:z télrelte Lfőművíéinek széműó Kalevipoeg fordrí·tá~áJt.s 88 éves LflClji eil magyarázó lés méltató tanulmányt oÍrllthozzá, AikLtror se !pi/hent meg, rnikor a Kalevipoeg Úij lkiadrá,Sia már a nyomdában volt. 1960. május 2-í dátJummaJl reZJeIikJk<eII a lSiOrolldmil~ezJdctlt meg egy IÚij~eIooy2letfIÜZet:et: Ha van gondolatod, ne bízzad a röpke szelekre, Gazdag termést hoz a mag a dús talajon ... S elit ra 'gond.orratot egy devélfogaémaavány tkŐ!Vieti,amelyet valószénűleg Oroutay Gyulának szánt. ] óformén a Ihal1áJlos,ágyrán rkta. Mánden arra wall, !h<JIgyez 'Vorrt léilie!teutolsó levele, Beuűli már :amg o1rvtaiShaltOlk,Ide még reiklk.:yrIirsaz ra gondolat foglalkoztatta, /hogyan hasznoeíthatná magár, IhQgyran .siZiOtLgáhhGJtJna a magyar ~md'3.J0ffiil1a1k. Mindig hasznélni akaró egyéniségénék rjehl!em21ésére - lés példaadásként is - érdemes néhány eart :iJdrézJni belőle: " ... Az r. ill,em.zetlkiözi !OOnllligIorlkioill'gII'e5 zus a\k:a!1máJl:;a miInJte"oy a eokon nép /aJjlálndélklalk.ént megjldLenúJk az észc léposz új kiadása ... .mely a ll1iemzetlk:.öZlÍősszejövetelen bizonyára becsületer Ihoz oa magyrar névre. Mosc .egy új gondolat támad bennem: nem sro,Lgahha'nnra-.e az ill1 .s2'Jerényegyr6nj~ségem IÍJs valamáképpen la uriagyar irodalomnak, rnielőrt a :k1özelrgőVég Iktiveszi !Wezemlből a Itoll!lat? Nem volna-e népünlore lIlIagy veszeeség, ha a ·ro~allil1JépJi,gOil1dol1aJt,régi rnunkása szótlaoul távozna a :fiöl,cLjrél'eeböl? Megvallom az wgazat, sokat tfiolgll:allkiO'Ztalffi e IgOlndCJILaltbal s .elrnémben i]ciaJltalk.ui!t .egy általános érdekű irodalmi mű kőrvonala, mely arra ösztönöz, íhogy 'ezt papírra vessern s ö'nJhtöz jruttJaISS,:1ill, hogy melgIbírJ:1á~,jra a i]Qérdés
527
Nem
úurdjlulk, el tudta-e még Ik:üilderui a [evelet, a tenv megvalósitását Ia:WI11hoo "Vég". Az 1960 ISzepJtJeJmlbertélbenBudapesten megtartorr I. Nemzetkiöai Finougor KOIlJ~IK~S;SZiUS dészelnökségébe még beválaszoották, de személyesen már nem lehetett ~Itlllen.tAJrniIIltKépes Gézától, la nehéz IlIa!pj,aU,ban~s tlIlIÍtnJd1grnelletee álló és oárnogatő Ihű IbaroábtJÓl'oodjlllik, la ;]{lOinlgJriOOSZUls oiszteletére megijie1enrt: Kalevipoeg ci .Ő példényát gyorsposta
már
megalkadtátlYlO'ztaa
Hosszú, nehéz élet terhétől görnyed a vállam S nem töltém az időt hasztalanul ezalatt. Elvégeztem, amit rám biztanak egykor a Múzsák, S mint fáradt munkás várom a végpihenést. A.m, ha mit írék, tán abban van némi igassdg, Nem tűnik életem a semmibe nyomtalanul. Lantornat emlékül népemnek im itt hagyom épen S rajta tovább zeng a kantele méla szava. Egy másii!k öregkoci verséből
ÜlS
hasonló
reménye csendül
iká:
Minden a múlté lesz; feledés árnyéka borul rdnle, S új küzdők serege indul a regi nyomon, Amde a szív lángját nem fojtja örökre a sír el: Hű keblek melegén terjed az egyre tovább. Reménye vallóra 'VáM. Em1é!ke, mwndig szolgálni akacó életének Ipéltdá'ja, és anindaz, ami hosszú tétete mUllllkáJjaba!1Jlétt:ttJ6késtitga2lSágvolt, segiti az ú] (keildak: seregét és "M keblek rnelegén terjed t3Z egyre OOVláJllb".Ami:nt Korompay BerltaJlan <ÍtIta: "Sz;erf:lp!köreit Öil1Ö'kiül hagyta ucódaira. Eg)"(:l"ekJrea unűéordító tfiinom rnetszésű tollát ih~gyollI1á[ryl()zta, rná 'ol.~a a ,népiraljzi vizsgálódés lIIlIé11őÓllIjlátt.és ikJutató vesszejét Ibízitla, iJsmét :másolk.n:aik<átadta a rokonnépek ooö,réboo végzecr gyalkOlrti utazásai, továbbá ·dJ~p!lomádiiáJj;a Ültü Ibobj'át ils táskáját. Nem rnaradc árvém és gcJtll-doZtadianul sokoldalú tevékenységének egytilk ágJa sem. Életműve tt,lyentformám lkeildeményelJő [eleneőségével éled újra nap,j,aitnlkiban .•. Törekvésciben nagy 'Volt a maga jk,Ol1áibGJn, és ma '~s, éppen unost ds példát .rrrutat az aktuá'lisan sorra (kfövetlkelJő jövőre." Életének és IffiLlJlIkiáJsságáIlla!k unegbecsülésée jelzi, !hogy szülővároséban, V;á llpallotáID. ' mar évek óna UIDoa ihi'l1detii nevét, szűlőházának lhiel)"ém pedig emMk,táJblát áldított a város IlaikiOls",át~a.Győrben li·siko}ásotkI,gOll1dOlZZlák a s~il1jáitlés UitlOOI!>Ó lottlhoJlláID.,aJk falán emlléiktáHlát helyeztek el. Születésénekszázadik évfordulóján a Magyar Népna.jú Társaság és a szülővárosában ,aúaJkuLtBán Al.acLátr Eenlékbizottság tk!étnlrupolsemlékünnepség és tudornányoaeaoáoskoaás keretében emlékezett életére lés Iffi'UilltkálSiSágóiJro. Az előadók: Orcutay Gyula, Gelya jános, Kedolanyi jáoos, Voíge Vilmos, Főldes Lászíó, s a Ielszólleíló nyelvészek lés mépraizeudósok neve :ÖinimagálballltiiSI!IlJUItatJj.a, hogy sokoldaLú tev'élklenyoogéo,dk ,egy~k ága sem rnarade -árván ésgondozanlenul.
