Előterjesztés a Pollack Mihály Műszaki Kar megnevezésének módosítására Javaslat: Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar 1. Bevezetés A Pollack Mihály Műszaki Kar nevének módosítását elsősorban az alábbiak: ⎯ a jogelőd intézménynek (Pollack Mihály Műszaki Főiskola) és karunknak az informatikai infrastruktúra és szolgáltatások létrehozásában, működtetésében betöltött regionális szerepe; ⎯ karunknak az – infokommunikációs kultúra kialakításában döntő jelentőségű – informatika (alkalmazott informatika) képzések kiterjesztése, művelése, elfogadtatása terén dokumentált eredményei; ⎯ a műszaki informatika (jelenleg mérnök informatikus) graduális képzés országban elsőként (1987-ben) történő indítása, e képzés évi 300 főt meghaladó tényleges beiskolázási létszámra való felfuttatása (esetenként ~ 800…1100 fős hallgatói összlétszám), jelen ideig a 2000 főt meghaladó végzett mérnök-informatikusi (mérnök-tanári) létszám kibocsátása, a szak iránt a továbbiakban is megnyilvánuló keresettség; ⎯ a karunkon folyó informatika képzések gesztor tanszékeinek (Műszaki Informatika Tanszék, Rendszer- és Szoftvertechnológia Tanszék) az információtechnológiák művelése, s az ezekhez kapcsolódó kutatási-fejlesztési-innovációs (K+F+I) tevékenységek során bizonyított produktumai indokolják. A felsorolt hivatkozási szempontok alátámasztására a „névbővítési” előterjesztés magyarázatául tekintsük át a jogelőd intézmény, a jelenlegi Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar, előbbiek mérnök informatikus (műszaki informatika) szakának az „informatikai” jelzővel szorosan összefüggésbe hozható eddigi tevékenységét, dokumentálható eredményeit, további céljait és stratégiáját. Az előterjesztésben támaszkodunk a MAB részére 2010 februárjában összeállított, az „Informatika képzések párhuzamos vizsgálata” c. Önértékelés-ben tett megállapításokra (elérhetőség: http://eoktat.pmmf.hu/szak_akkreditacio, felhasználónév: auditor jelszó: pteaudit), továbbá a képzéseinkkel kapcsolatos publikációkra. Az előbbi akkreditációs értékelő jelentésben a karunk oktatóihoz köthető informatikai képzések, K+F+I tevékenységek részletes elemzése is megtalálható. 2. A jogelőd Pollack Mihály Műszaki Főiskola regionális szerepe[1] Az 1970-ben alapított PMMF a számítástechnika oktatását 1971-ben kezdte meg egy oktatási féléves, önálló tantárgy keretében, s az oktatás eszközhátterét az EMG-830-as Számítóközpont képezte. Intézményünkben került kialakításra R-22 számítógépbázisra telepítve 1978-ban a Déldunántúli Felsőoktatási Intézmények Regionális Számítóközpontja, s így a számítástechnika oktatása is jelentősen korszerűsödött. 1983-ban R-40-nel történő gépcserére került sor, s a számítóközpont erőforrás-állománya OS-CRJE alapú távadat- feldolgozó hálózattal is bővült. Így lehetővé vált egy 8 munkaállomással üzemelő terminálterem kialakítása, s minden társintézmény részére bérelt telefonvonalon keresztül, kihelyezett terminálokon az R-40-es gép szolgáltatásainak igénybevétele. E
1
fejlesztés különösen kedvezően hatott a számítástechnika gyakorlati oktatására. 1986-ban a Tudományszervezési és Informatikai Intézet az „Automatizált Műszaki Tervezés”-sel kapcsolatos kutatások-fejlesztések céljából egy SZM-4 számítógépet biztosított főiskolánk számítóközpontjának, majd 1988-ban egy használt TPA-1140 típusú számítógép beszerzésére és telepítésére került sor 14 terminállal. 1991-ben főiskolánk is, mint HUNINET tagintézmény megkezdte a Pécsi Felsőoktatási Intézmények Informatikai Hálózatának részét képező intézményi lokális, ETHERNET alapú DEC-NET hálózat kiépítését 8, majd további 4 szegmenssel. A hálózatra kapcsolt munkaállomások között a PC-ken kívül a DEC-től intézményünknek ajándékozott CLUSTER-ba kapcsolt, 5 processzoros VAX-os rendszer is megtalálható volt, s a hálózati szerver funkciók ellátását végezte. Meglévő erőforrásainkat kihasználva az oktatást az MSDOS alapú felhasználói ismereteken túlmenően UNIX és VMS alapú felhasználói ismeretekkel is bővítettük. A számítástechnikai beszerzések számítóközpontba történő koncentrálása kedvezőtlenül befolyásolta az intézmény szakmai intézeteinek ezirányú és egyéb fejlesztési lehetőségeit, továbbá a mikrogépek és különösen a PC-k megjelenésével a regionális számítóközpont szolgáltatására vonatkozó igény jelentősen visszaesett. Intézményünk a számítástechnika oktatását PC-bázisú erőforrásokra helyezte át, folyamatosan kerültek telepítésre off line, illetve ARC-NET, vagy ETHERNET alapú NOVELL hálózatban működő PC-k elsődlegesen az oktatásban érintett szakmai intézetekben. 1991-ben az előbbi okok miatt indokolttá vált a Pollack-számítóközpont megszüntetése. A számítóközpont akkori munkatársainak többsége a főiskola állományában maradt oktatóként, üzemeltetőként, illetve egyesek a létrejövő JPTE-PMMF fúzióval kialakított Egyetemi Informatikai Szolgáltató Központba (EISZK) kerültek vezetőként, munkatársként. Az előbbiekben tárgyalt előzmények elsősorban műszaki karunk jogelőd intézményének, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolának a regionális, a későbbiekben az intézményközi (intézményen belüli) úttörő és meghatározó szerepét, elvitathatatlan érdemeit igazolják. Megjegyzendő, hogy jelenleg is számos, a karunkról (informatika szakunkról) kikerült, mérnök informatikusként végzett szakember végez egyetemi szolgáltatási tevékenységet, látja el a PTE informatikai hálózatának üzemeltetését, s az intézmény egyes szoftverfejlesztési munkáit. 3. Az informatika képzések kategorizálása, a képzési célok egységesítési törekvései a szakindítások kezdetétől napjainkig [6] Az informatikai forradalom eredményeinek felhasználása világméretekben szélesedett ki és jelentősen kihatott a felsőoktatásra. Egyre inkább szükségessé vált az informatikai szolgáltatásokat értő módon használó szakemberekre és az informatikai rendszereket létrehozó, a szolgáltatásokat fejlesztő specialistákra is. Az informatikai módszerek és lehetőségek az általános műveltség részévé váltak, s ezzel együtt a felsőoktatás különböző tantárgyai is átalakultak. Hazánkban a 80-as évek végén megalakult a Műszaki Informatikai Szakbizottság, ebben bizottsági tagként intézményünk, s a karunkon folyó informatika képzés képviseletét szakunk szakfelelősei (szakvezetői) látták el. E szakbizottság a műszaki informatika szakma interdiszciplináris jellegére hivatkozva, - megemlítve, hogy ez látszólag ellentmond a specializáció csökkentési szándéknak – 1990-ben szükségesnek
2
tartotta a többféle képzési forma együttélését, s három féle képzés-megjelölést deklarált, nevezetesen az alábbiakat: a. Klasszikus mérnök (üzemmérnök) képzés informatikai szakiránnyal (az informatikai módszereket és lehetőségeket egy adott szak felhasználói szempontjából összefoglaló tárgymodulok jelentek meg a képzésben). b. Mérnök-informatikus (üzemmérnök-informatikus) képzés klasszikus mérnöki szakiránnyal (Klasszikus képzési területekből kinőve, a hagyományos modulok mellett az informatikai rendszerek létrehozásához, továbbfejlesztéséhez szükséges professzionális ismereteket nyújtó szakmai törzsanyag jelent meg, melynek legalább felét-kétharmadát az informatika tette ki. E képzési forma kialakulása villamosmérnöki, gépipari, vegyipari automatizálási képzésekből alakult ki.) c. Önálló informatikai szakképzés mérnök-informatikus kibocsátással (Az információ szerzésének, továbbításának és feldolgozásának általános kérdéseivel foglalkozó tudományág és önálló iparág kialakulása a felsőoktatásban új szak létrehozását indokolta. Ebben a képzési formában a szakmai törzsanyag domináns részét az informatikai ismeretek teszik ki.) A felsőoktatási intézmények képviselőiből álló Szakbizottság 1990-ben valószínűsítette, hogy az a) képzési forma beolvad a klasszikus szakképzésbe, s az utóbbi, b), c) képzési formáknak fokozatosan kialakulnak a sajátos jegyei, indításukat 1991-től javasolta. A Szakbizottság állásfoglalásában rögzítette, hogy 1990 októberében nyilvánosságra hozza a b) és c) képzések egyetemi és főiskolai szintjének alapmodelljeit. E képzési célok intézményi elfogadtatása és egységes értelmezése csak néhány éves késéssel következett be. Jogelőd műszaki főiskolánkhoz hasonlóan 20-25 éve pl. Győrött is a Széchenyi és a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán ugyancsak szerteágazó, a hagyományos mérnökképzési főiskolai szakok (közlekedési, építési, gépészeti, távközlési) mellett az akkoriban új interdiszciplináris szakokkal (műszaki informatika, környezetmérnök) kiegészült képzés folyt (a 90-es évek elejétől kezdve az oktatási spektrum számos társadalomtudományi és más műszaki szakkal kibővült). Az egyetemmé válást megelőző időszakban a Széchenyi István Főiskolán – műszaki területen – Építési és Környezetmérnöki Fakultás, Informatikai és Villamosmérnöki Fakultás, valamint Közlekedési és Gépészmérnöki Fakultás működött, összesen 17 tanszékkel. A Széchenyi István Egyetem megalakulásának előkészítése kapcsán a Magyar Akkreditációs Bizottság olyan előterjesztést támogatott, amely a három szakmai intézetet egyetlen műszaki karba fogja össze. Érdemes értelmezni néhány kiragadott, esetlegesen követendő részletet a hivatkozott doktori iskola következő elérhetőségű akkreditációs dokumentumából: (http://mmtdi.sze.hu/images/Dokumentumok/sze_mmtdi_elozmenyek.pdf Célok és feladatok) A műszaki tudományok területén a jelenlegi fejlődésben megfigyelhetjük a következő alapvető folyamatokat. Konvergencia alatt szoktuk idézni azt a jelenséget, amikor az egyes területek speciális megoldási módszereinek hasonlósága és analógiája alapján a közös elméleti alapok megértésére és alkalmazására helyeződik a hangsúly. Az eszközök és rendszerek folyamatosan növekvő intelligenciája az egyes (multidiszciplináris) részek és megoldások egyre magasabb szintű integrációjával valósul meg. Mind a tervezés, létrehozás, optimális működtetés magasszintű automatizálása figyelhető meg. Ezekben a folyamatokban alapvető szerepet játszik az a virtuális világ (szimuláció, vizualizáció, modellezés, számítógépes kísérlet), amelyet a digitális forradalom tesz lehetővé, vagyis az informatika eszköztárának szinte minden mérnöki területre történt aktív beáramlásával kialakuló új világ. A Magyar Tudományos Akadémia Interdiszciplináris Bizottsága arra a következtetésre jutott, hogy a hazai felsőoktatásban és tudományos életben a korábbinál lényegesen nagyobb hangsúllyal kell foglalkozni a XXI. Század első évtizedeiben a multi- (inter)-diszciplináris területekkel, ha már a diszciplináris és intézményi határokat olyan nehéz
3
megváltoztatni. Az EU egyes keretprogramjai is – a szükséges prioritások kijelölése mellett – szintén az interdiszciplináris megközelítést hangsúlyozták.
A BME által 2005 júniusában a mérnök informatikus mesterképzési szak létesítésére kidolgozott akkreditációs anyagban (amellyel egyetértve karunk támogató nyilatkozatát, kapcsolódását 2005 június 20-án dokumentálta) rögzítésre kerültek a következő, a számunkra ugyancsak irányadó megállapítások: A mérnök informatikus mesterképzés fontos célja, hogy az elméleti megalapozás igényességével és a szakirányú képzés szakmai mélységével felkészítsen a magasszintű kutató-fejlesztő mérnöki tevékenységre és a legtehetségesebbek számára a doktori képzésre. A mérnök informatikus mesterszak rokon szakjai a programtervező informatikus és a gazdaságinformatikus mesterszakok lesznek. Az alapítási dokumentumok kidolgozásására létrejött szakmai közösségek egymással folyamatosan konzultáltak az egyes mesterszakok tartalmának meghatározásakor. Ez a munka és az egyes szakok képzési céljának eltérő volta a biztosítéka a három mesterszak különbözőségének.
A karunkon 25 éve műkődő informatikai képzések (műszaki informatika főiskolai képzés, mérnök informatikus BSc képzés, mérnöktanári mesterképzés mérnök informatikus szakképzettséggel, Web programozó felsőfokú szakképzés, műszaki informatikai mérnökasszisztens felsőfokú szakképzés) stratégiai céljait, azok megvalósítását a mindenkori személyi és infrastrukturális adottságokhoz, korábban Műszaki Informatika Szakbizottság, majd a MAB elvárásaihoz való igazodás determinálta, de követtük a nagyobb támogatottsággal rendelkező, felkészültebb intézmények törekvéseit is. E fejlesztési célok megvalósítása esetenként nem esett egybe ⎯ az önálló, határterületi mérnöki szak (műszaki informatika) kialakulásáig, felfutásáig a hagyományos mérnöki szakok, ⎯ majd - a BSc képzés (MSc képzés iránti törekvés) beindulásával, s a műszakiról az informatika képzési területre átkerülve - a társkarok (KTK, TTK) rokonszakjainak érdekeivel, ugyanis alapvetően hiányzott az egyes partnerekkel a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló együttműködés. Az intézményi kooperációban megvalósítható informatikai képzések kialakításához az eddigiek során informatika tanterveinket – az informatika képzésben rejlő együttműködési lehetőségekre, az intézményi belső erőforrások jobb kihasználására való tekintettel - a következő változatokban dolgoztuk fel és fejlesztettük tovább, illetve kerestük az együttműködési lehetőségeket:
⎯ A FEFA-III. 1202/03 számú, „A műszaki informatika oktatás fejlesztése, az információtechnológiák és a számítógéppel támogatott rendszerek bevezetése” c., a JPTE-BTK-val közös pályázat eredményeként beindult az egyetemi kimenetet jelentő mérnökinformatikus-kommunikátor szakos képzés. ⎯ A TTK Fizika Tanszékével kidolgoztuk egy fizika tanár (egyetemi szintű) és mérnök-informatikus (főiskolai szintű) párosítású, közösen megvalósítandó, 2003-as indításra tervezett képzés tantervét. ⎯ A HU-94.05 „Az oktatás és a gazdaság kapcsolatainak erősítése” c. Phare program „Az informatika (műszaki informatika) képzés távoktatási csomagjainak kidolgozása a JPTE Műszaki és Természettudományi Karain” c. projektje keretében - a Műszaki Informatika Tanszék projektvezetésével - az informatikához kapcsolódó témakörökben többek között főiskolai szintű informatika (tanár), technika és műszaki informatika szakos graduális képzés távoktatásos segédanyagai kerültek kidolgozásra a két kar, ezen belül 5 oktatási egység mintegy 60-70 oktatójának, munkatársának együttműködésével. E közös munka szükségességét a valódi távoktatás beindítása mellett az is indokolta, hogy a korábban két önálló intézmény (JPTE, PMMFK) közötti fúzió eredményeként felerősödött a hallgatói igény a karok és a szakok közötti átjárhatóságra, áthallgatásra. Mindez a kredit rendszerű, nyitottabb oktatást, az oktatócsomagok meglétét igényelte. ⎯ A Közgazdaságtudományi Kar által kezdeményezett „Információs szakreferens” szakirányú képzésben a specializációt jelentő „Műszaki Informatika” modul tantárgyainak oktatásával jeleztük részvételi szándékunkat.
4
⎯ 2004-ben a BSc-szintű Gazdasági informatikus szak megalapítása során a Rendszertechnika modul kidolgozásával szolgáltattunk tantárgyi programokat, s jeleztük szándékunkat e tantárgyak esetleges oktatására. ⎯ 2005-ben a TTK és a PMMK által közösen kidolgozott Anyagmérnök BSc-szak szakindítási kérelmében alkalmazott informatika tantárgyak (Műszerezés és automatizálás, Integrált szolgáltató rendszerek, Integrált termelésirányítási rendszerek) tantárgyi programjainak kidolgozásával, illetve ezek esetleges későbbi oktatásával tettünk javaslatot az együttműködésre. ⎯ Kezdeményezés volt 2008-ban és 2009-ben a Közgazdaságtudományi Kar, a Természettudományi Kar és a PMMK informatikusképzésben érdekelt vezetői (szakvezetői) részéről a PTE-en, az informatikai képzési területen bevezetendő mesterképzések szakindításának összehangolására, a beinduló informatikus mesterképzések személyi és tárgyi feltételeinek biztosítására, az oktató munka koordinálására Informatikusképzési Koordinációs Központ (IKK) létrehozása. A 3 kar képviselői – mintegy féléves tárgyalássorozat után – előkészítették az IKK Szervezeti és Működési Szabályzatát, melyet ezt követően a KTK Kari Tanácsa, majd az Egyetem vezetése is elvetett. ⎯ A közelmúltban a Közgazdaságtudományi Karon tervezett gazdaságinformatikus MSc képzéshez a PMMK elsősorban az informatikai tudományok egyes témacsoportjainak oktatásaihoz személyi segítséget ajánlott fel. ⎯ A PTE-en létesítendő Matematika és Számítástudományi Doktori Iskola kiépítéséhez a PMMK törzstagokat, ténavezetőket delegált. A kar segíti a doktori iskola létrehozását kutatási témák kiírásában, tantárgyi tematikák kiírásában.
A Pollack Mihály Műszaki Kar mérnök informatikus szaka számára a BME szak létesítési dokumentumában megfogalmazott célok kell, hogy irányadók legyenek. Miután a 2006-ban beindult mérnök informatikus BSc-képzés műveléséhez a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel rendelkezünk, az előbbiekben megnevezett akkreditációs anyagban rögzített elvárásoknak megfelelően az igényes, kutató-fejlesztő mérnöki tevékenységre felkészítő mesterképzésünket természetesen elsősorban saját humán erőforrásainkra építve kell akkreditáltatnunk. E személyi feltételeket az utóbbi időszakban sikerült megerősítenünk a főállású minősített oktatók számának jelentős növelésével, továbbá várható számos fiatal oktatónk tudományos fokozatszerzése. Az MSc- szintű képzés feltételeinek megteremtése, a minőségbiztosítás úgy lehetséges, hogy ⎯ szakunk oktatási, kutatási-fejlesztési irányainak meghatározásakor igazodunk a műszaki informatika kiemelt kutatási irányaihoz (ld. 5. fejezet); ⎯ a regionális partnereinkkel (kutatóintézetek, termelő-, szolgáltató cégek) elnyert pályázatokat valósítunk meg; ⎯ laboratóriumban, regionális partnereink telephelyén végzett K+F tevékenység során szerzett tapasztalataink, eredményeink beépülnek képzésünkbe, hallgatóink számára elkészített jegyzeteinkbe, oktatói segédanyagainkba; ⎯ (alkalmazott) informatikai laborjainkban szakspecifikus, a követendő informatika alkalmazási területeknek megfelelő technikákat és technológiákat hozunk létre. Az előbbiekben vázolt kooperatív (előkészítő) tevékenységek konklúziói alapján számunkra egyértelműen leszűrhető: ott ahol a munka befejezéséért karunk (gesztor tanszékünk) volt a felelős, e munka sikerrel zárult. Összefoglalva tehát: eddigi ezirányú tapasztalataink, a mérnök informatikus szakra jelentkezők nagy száma, a mérnök informatikusok keresettsége azt indokolja, hogy képzésünk minőségbiztosítása érdekében karunk informatika-fejlesztési stratégiájának kialakítását ⎯ az előbbiekben felvázolt teendők, ⎯ a nagy költség- és személyi ráfordítással kialakítandó szakspecifikus technikákat és technológiákat igénylő mérnök informatikus MSc-szintű képzés műszaki szakokhoz való kapcsolódása, ⎯ a kutatás-fejlesztési mérnöki tevékenységhez szükséges készségek elsajátíttatásának biztosítása 5
kell, hogy elsődlegesen meghatározzák. 4. A mérnök informatikus (műszaki informatika) képzés főbb ismérvei intézményben (karunkon)[2,3] Jogelőd főiskolánkon a műszaki informatika képzés hagyományos képzési területekből (gépész, építő, építész) kinőve, az ezeknek megfelelő megjelöléssel (gépész- és építőipari ágazat) indult 1987-ben. A Művelődési Minisztérium a PMMF műszaki informatika szakának a képzési költségek fedezetére éves szinten 700 eFt-ot biztosított. E támogatás – mivel nem jött létre önálló, nagyobb szervezeti egység, s az órák ellátása részben átoktatással történt - jelentős része a hagyományos szakokon csapódott le. Tulajdonképpen tehát e képzés klasszikus üzemmérnök szakképzést jelentett informatika szakiránnyal. Olyan stratégiát követtünk, amely a kezdeti személyi és tárgyi lehetőségekkel számolva előbb egy "informatizált" üzemmérnök képzést célzott meg. Ez hatást gyakorolt hagyományos alapszakjainkra is, s így egész üzemmérnök képzésünk korszerűsödött. Az ezirányú további törekvésekkel: ⎯ az egyes üzemmérnöki szakok tanterveiben az interdiszciplináris ismereteket tartalmazó tantárgyi programok bevezetésével; ⎯ az információtechnológiák és a számítógéppel támogatott rendszerek oktatásban történő fokozottabb alkalmazásával; ⎯ új szakok (környezetmérnöki, településmérnöki) indításával; ⎯ az akkorinál rugalmasabb, átjárhatóbb képzés megvalósításával az üzemmérnöki diploma európai egyenértékűségét megalapozni, a végzettek munkaerőpiaci pozícióit javítani kívántuk. Ugyanakkor a költségtámogatások elaprózása nem támogatta az új szak dinamikusabb fejlődését. Az intézményen belüli, a hagyományos szakokkal folytatott viták eredményeképpen, s külső behatásokra csak folyamatosan tisztázódtak az oktatandó (oktatható) műszaki informatika tananyag tárgykörei és arányai is. 1991 májusában a Műszaki Informatika Szakbizottság által kidolgozott "Általános elvárások a műszaki informatika oktatásával szemben" című anyagra támaszkodva került sor az "Ipari folyamatok és géprendszerek" illetve az "Építési rendszerek" szakirányokkal 1992-ben beindított műszaki informatika szakunk tantervének rögzítésére. Tehát a korábbi, alapvetően gépész, építőipari ágazati képzésből merítve, az építő- és építőanyagipar, a vegyipar és rokon iparágai számára végzett, folyamatidentifikációval, folyamatirányítással, energetikai vizsgálatokkal, pótlólagos automatizálással kapcsolatos kutatási-fejlesztési munkáink tapasztalataira alapozva, célul tűztük ki olyan üzemmérnök-informatikusok kibocsátását, akik értenek az ipari folyamatok, géprendszerek, építési rendszerek informatikájához, azaz ⎯ a műszaki objektumok tervezésénél, fejlesztésénél üzemeltetésénél alkalmazni tudják a műszaki informatika módszereit, ⎯ ellátják a műszaki objektumok informatikai rendszerének előkészítési, üzemeltetési és irányítási feladatait. A soronkövetkező tanterv-korszerűsítések - a régió gazdálkodó egységeivel, felsőoktatási intézményeivel, kutatóintézeteivel való kapcsolódási lehetőségek biztosítása céljából, a létrehozott technikai, technológiai bázisra építve - a szakirányoknál nagy választási lehetőséget eredményeztek. A műszaki informatika szakma már igen szerteágazó működési területei közül
6
⎯ a számítógépes automatizálás (kibernetika-robotika, mechatronika, mérésadatgyűjtés, digitális jelfeldolgozás és irányítás, telemechanika stb.); ⎯ a számítógéppel segített tervezés (gépészeti, építészeti tervezés; térinformatika, számítógépes grafika stb.); ⎯ az általános számítástechnikai rendszerek és szolgáltatások installálásával, adaptálásával, fejlesztésével, üzemeltetésével kapcsolatos ismeretek oktatását sikerült megvalósítanunk. Az Európai Közösségben az információs és kommunikációs technológiák (ICT) fejlesztése az élet minden területén döntő jelentőséggel bír. A Career Space (információs és kommunikációs technológiával foglalkozó cégek által alapított európai nemzetközi konzorcium) elvárásaihoz, a műszaki informatika kiemelt kutatási irányaihoz igazodnunk kellett képzésünk korszerűsítésénél, a mesterképzésre való felkészülésnél [6]. Ugyanis egy, a műszaki informatikai (mérnök informatikus) képzést művelő, felsőoktatási intézmény kara (ennek oktatási egysége) csak úgy léphet előre, ha ⎯ képzésében, tanterveiben követi a legújabb kutatási, fejlesztési irányokat, ⎯ törekszik az egyes oktatási-kutatási részterületek műveléséhez alkalmas technikák és technológiák létrehozására, ⎯ együttműködik a regionális célok megvalósításában a kutatási-fejlesztési műhelyekkel, valamint a régió termelői és szolgáltatói szférájával. E kutatási irányok az alábbiak: ⎯ komplexitás-kezelés (az alkalmazások számának és sokféleségének növekedése, a fokozódó követelmények és piaci elvárások minél magasabb szintű elemekből, készen kapható komponensekből való építkezést igényelnek: formális modellezés és analízis, teljesítmény- és megbízhatósági vizsgálatok; ⎯ mesterséges intelligencia alkalmazások (érzékelés, feladatmegoldás és cselekvéstervezés, tudásreprezentáció, bizonytalan tudás kezelése, fuzzy logika, esetalapú következtetés, az elosztott intelligencia, multiágens rendszerek); ⎯ ember-gép kapcsolati algoritmusok (hang- és képfelismerés, a számítógépes képfeldolgozás és alakfelismerés, a számítógépes látás robotikai, orvosi informatikai és orvos-biológiai, térinformatikai és biztonságtechnikai alkalmazásai).
2006-ban megkezdett BSc-szintű mérnök informatikus képzésünkben az Autonom rendszerek információtechnológiája szakirányunknál is megcéloztuk a műszaki informatika e kiemelt kutatási irányaihoz való fokozott felzárkózást, nevezetesen az alábbi ismeretek: ⎯ nagyméretű rendszerek specifikálásával, komplexitáskezelésével kapcsolatos ismeretek (identifikáció, modellezés, szimuláció, optimalizálás); ⎯ mesterséges intelligencia alkalmazások (érzékelés megismerése, neurális hálók, fuzzy logikák, objektumorientált programozás); ⎯ ember-gép kapcsolati algoritmusok (számítógépes képfeldolgozás és alakfelismerés, a gépi látás robotikai, térinformatikai, stb. alkalmazásai) beépítését egyes tantárgyi programokba. A rendszermérnök szakiránynál a többprocesszoros rendszerek programozásával, ezek mérnöki számítások során történő alkalmazásával foglalkozunk. E területek kell, hogy meghatározzák kutató-fejlesztő tevékenységeinket is. Informatika képzésünk során a szakirányok alakulását mutatja be a mellékelt ábra.
7
5. Pályázati munka, a kutatási-fejlesztési-innovációs (K+F+I) irányok rögzítése Dokumentálható, hogy az eddigiekben szakunkon túlnyomórészt az elnyert pályázatok támogatásából vált lehetővé ezen eszközigényes képzés bevezetése és művelése (hallgatóink döntő többsége a gyakorlatiasabb képzést hiányolja). Ezért oktatóink tudományos fokozat szerzésére irányuló törekvéseinek támogatása mellett elsődlegesként kezelendő a regionális kapcsolatok kibővítése és működtetése, a ténylegesen közös kutató-fejlesztő tevékenység megvalósítása. A kar (Műszaki Informatika Tanszék) által elnyert (~180 mFt nominál összegben, mely a közös projektek teljes támogatásának ~50%-a) műszaki fejlesztési pályázatok, elkészült laborobjektumok (témavezető: Dr. Szakonyi Lajos tanszékvezető) listáját ld. a mellékelt táblázatban. sorszám 1. 2. 3. 4.
5. 6. 7.
8.
téma megnevezése (megvalósult mérnöki alkotás) 789/86. sz. "Ipari folyamatok identifikálása" c. megbízásos munka (Megbízó: Tudományszervezési és Informatikai Intézet. Támogatás: 300 eFt) a 68/88. FFA sz. "Alkalmazott műszaki informatika szak laborfejlesztése" c. fejlesztési feladat (Megbízó: Művelődési Minisztérium FFA Bizottsága. Támogatás: 3.409 eFt) Laborok informatikai eszközfejlesztése. (223/92. sz. OMFB mecenatúra pályázat. Támogatás: 600 eFt.)Megvalósult: Technológiai laborok hálózatfejlesztése Folyamatidentifikációs mérések. (OTKA 097/92.sz. műszerpályázat.Támogatás: 2.000eFt) Megvalósult: Moduláris felépítésű mérési adatgyűjtő és feldolgozó rendszer Számítógépes folyamatirányítás gyakorlati oktatása. (384/91. sz. MKM pályázat. Támogatás: 200eFt) Megvalósult: Mérési adatgyűjtő rendszer bővítése. Folyamatirányító számítógép kifejlesztése (FEFA-II.- 272. sz. pályázat. Támogatás: 2.000eFt) Megvalósult: Folyamatirányító számítógép realtime operációs rendszerrel. Objektumorientált informatikai rendszer kifejlesztése irányított erjesztésre. ( FEFA-III. 839 sz. pályázat.Támogatás: 2.000eFt Megvalósult: Vizsgálati modellberendezésre telepített informatikai rendszer Információtechnológiák és számítógéppel támogatott rendszerek bevezetése. (FEFA-III. 1202/03 sz.p. Támogatás: 3.300 eFt,
együttműködő intézmény (gazdálkodó egység)
kezdés éve
zárás éve
1986.
1987.
1988.
1990.
1993. márc.2.
1993. dec. 15.
PMMF SZKO
1992. nov.26.
2007-ben (éves beszámoló minden évben)
Déldunántúli Szőlészeti és Borászati Kutató Int.
1992. nov. 9.
1994. febr. 25.
1992. okt. 7.
1995. május
1994. jan. 28
1996. márc.31.
1994. jan. 31.
1996. márc.31.
JPTE BTK Déldunántúli Szőlészeti és Borászati Kutató Int.(+2.000 eFt) JPTE BTK (+2.700 eFt és
8
9. 10.
57 eUSD.) Megvalósult: Számítógép-hálózat fejlesztés; automatika-, intelligens érzékelő-, folyamatirányító rendszer bővítés; fuzzy-rendszer kialakítása Számítógépes folyamatirányítás.(Megbízó: MKM K+F p. Támogatás: 220eFt) Megvalósult: Fuzzy-rendszer kialakítása Musterjesztés technológiájának, irányítási stratégiájának kidolgozása fuzzy-logika alkalmazásával. (229/94 sz. MKM K+F p. Támogatás: 300eFt) Megvalósult: Technológiára telepített fuzzy-irányítási rendszer
11. A műszaki informatika szak távoktatásos képzésének fejlesztése. (FEFAV. 2130/5 sz. p. Támogatás: 3.000eFt) Megvalósult: UNIX- szerver bővítés, UNIX -labor kialakítás 12. Az információtechnológiák kredit rendszerű nyitott oktatásának kidolgozása. (PHARE Program HU-94.05; APP/3/032 sz.p. Támogatás: 50 eECU) Megvalósult: A távoktatásos képzés oktatási dokumentumai, tantárgyi programok, távoktatási programcsomagok, multimédia fejlesztésére alkalmas eszközök. 13. Alkalmazott informatika laboratórium fejlesztése (MKM PFP-0650/1997. sz. p. Támogatás: 1.300eFt. Megvalósult: Musterjesztési vizsgálatok változó irányítási stratégiákkal 14. Műszaki informatika szak oktatástechnológiai fejlesztése, távoktatási csomagok kidolgozása. (MKM PFP -0514/1998. sz.p. Támogatás: 500eFt) Megvalósult: Távoktatásos képzés fejlesztése, minőségbiztosítási rendszerének kidolgozása 15. Az alkalmazott informatika képzés regionális fejlesztése (PHARE HU9705-H12 sz. p.) Támogatás: 20.000 eFt. Megvalósul: Informatikai rendszerek, tantárgycsomagok fejlesztése 16. Objektum-kutatáson alapuló térinformatikai modell kialakítása (OM IKTA- 00151/2000. sz. p. Támogatás: 10.800 e Ft) Megvalósult: Térinformatikai szoftverrendszer. 17. Dél-Dunántúli informatikai felsőoktatási hálózat kialakítása. (ERFPDD2001-HU-S-01 sz. PHARE „Tükörprogram” sz.p.) Támogatás: 7.780 e Ft.) Megvalósult: Szakirányú képzés továbbfejlesztése, MSc képzés feltételének megteremtése. 18. Dél-Dunántúli informatikai felsőoktatási hálózat továbbfejlesztése (ERFP-DD2002-HU-S-01, ill. ERFP-DD2002-HU-B-01 sz. PHARE „Tükörprogram”sz. p.) Támogatás: 21.450 e Ft, ill. 4.000 e Ft. ) Megvalósult: Szakirányú képzés továbbfejlesztése, MSc képzés feltételének megteremtése. 19. IEP-2002 Informatikai Eszköz-Pályázat (OM KMÜFA IEP-00312/2002 sz. p.) Támogatás: 11. 680 e Ft.) Megvalósult: Munkaállomások, multimédiás terem. 20. Városi vízgőzhálózat számítógépes felügyeleti, szakértői, döntéstámogató rendszerének kidolgozása az energielosztás optimalizálása, az energiaveszteségek csökkentése céljából. (Nemzeti Fejlesztési Terv GKM GVOP-3.1.1.-2004-05-0125/3.0 sz. p. ) Támogatás: 60.940 eFt) Megvalósult: Új információs és kommunikációs technológia regionális hasznosítása
18 eUSD) 1993. nov.
1995. márc.27.
1994. júl. 20.
1995. márc.27.
1996. márc.
1996. dec.
Déldunántúli Szőlészeti és Borászati Kutató Int.
JPTE TTK PMMFK (Villamos, Építő Int.; Távoktatási Központ (+55 eECU) Déldunántúli Szőlészeti és Borászati Kutató Int.
1996. május
1998. június
1997. aug.
1999. február
1998. május
1999. február
1999. dec.
2001. december
13 Déldunántúli regionális partner
2000. okt.
2002. jún.
MiniComp Kft. (+29.000 e Ft)
2002. márc.
2003. dec.
Kaposvári Egyetem, PTE (+67.220 e Ft.)
2002. okt.
2004. jún.
Kaposvári Egyetem, PTE (+59.200 e Ft.)
2003. febr.
2004.
2005. febr.
2007. okt. (Projektfenntartás zárása 2012)
Pécsi Távfűtő Kft.
Az elnyert és megvalósított pályázatok, az elvégzett alkalmazott kutató-fejlesztő munka, nevezetesen ⎯ új szak és szakirányok indításával járó (technikai bázis megtervezése, kialakítása; oktatásmódszertani, a multimédiát alkalmazó program- és tananyagfejlesztések); ⎯ folyamatidentifikációs (műszaki-technológiai rendszerek modellezésével, irányításával, automatizálásával; mérési adatgyűjtéssel és jelfeldolgozással kapcsolatos); ⎯ oktatás-módszertani (a kreditrendszer bevezetésével, távoktatásos programcsomagok kidolgozásával, multimédiás tananyagfejlesztéssel, regionális igények felmérésével kapcsolatos) [4,5,6]; ⎯ nagyméretű rendszerek komplexitás-kezelését jelentő (számítógépes infrastruktúra bővítését célzó, anyag-energiaáram hálózat matematikai modellezésével, szimulációjával, szoftverrendszerének kidolgozásával kapcsolatos) [7,8] feladataink révén valósulhatott meg graduális képzésünk művelése. Ugyanis az elmúlt két és fél évtizedben szakunk össztámogatásának 50%-át e pályázatok támogatása, további 30%-át a MIT gesztorálásával
9
megvalósított önköltséges képzés bevételének 50%-a, a maradék 20%-át a költségvetésből származó támogatásösszeg (működési, beruházási) jelentette. E projektek eredményének, a regionális partnereinkkel való együttműködésnek tudhatjuk be ⎯ kihelyezett szakmai gyakorlatok, szakdolgozat készítéssel kapcsolatos tevékenységek, speciális szakmai kurzusok biztosítását; ⎯ közös kutatási-fejlesztési tevékenységek megszervezését; az oktatási intézménynél és a regionális termelő (szolgáltató, tervező, kivitelező stb.) cégeknél rendelkezésre álló infrastrukturális és humán erőforrások koordinált kihasználását; ⎯ a műszaki informatika kiemelt kutatási irányainak követéséhez, egyes részterületek műveléséhez alkalmas oktatói és hallgatói laborok létrehozását. A jelenleg folyamatban lévő regionális, alkalmazott kutató-fejlesztő munkánkkal (ld. táblázat 20. sorszám) párhuzamosan készültek el a projekttel kapcsolatos (~40 db), ill. a kapcsolódó innovációs tevékenységeket bemutató (~50 db) konferencia-előadások, publikációk. Az innovatív informatikai alkalmazást jelentő feladat megoldása és regionális hasznosítása olyan konzorcium létrehozását igényelte, melyben az ipari partner biztosította az alkalmazott kutatáshoz szükséges hátteret, hogy a kutatás során megszerzett tudásanyag a már meglévő eljárásokban, szolgáltatásokban jelentős javulást eredményezzen. Tanszékünk rendelkezik ugyan professzionális informatikai ismeretekkel bíró szakemberekkel, de nem tartozik tulajdonába olyan műszaki objektum, mely komplexitásából adódóan igényelné az informatika eszközeit és módszereit. A műszaki informatikai ismeretek gyakorlatban való hasznosítása, a legújabb kutatási irányok követése és gyakorlati alkalmazása nagymértékben indokolta, hogy a partner biztosítsa a technológiai rendszer elérhetőségét az alkalmazott kutatás-fejlesztés művelésének, az infokommunikációs rendszer lehetőségének kiépítését számunkra. A regionális partnerekkel végzett projektmunka eredményei, s e munka során szerzett tapasztalataink alapján rögzíthetjük, hogy fontos a tanszék munkatársainak a regionális innovációs kutatásokban való részvétele, e tevékenységek további művelése.
6.
A karon a mérnök informatikus szak tudományágában (informatikai tudományok) és az alkalmazott informatika területén működő tudományos műhelyek, kutatási területek
A karon folyó informatika képzések gesztor tanszékein foglalkoztatott munkatársak részvételével a következő kutatási területeken folyt műhelymunka, készültek el műszaki produktumok, publikációk:
6.1. Nemlineáris Rendszerek (Preisach Laboratórium) kutatóműhely A műszaki informatika oldaláról közelítve a kutató laboratóriumban folyó kutatás a nemlineáris rendszerek vizsgálatával, szimulációs eljárásaival foglalkozik. A kutatás során egyrészt a nemlineáris viselkedést mutató anyagok többértékű, hiszterézis karakterisztikájának szimulációjára dolgoztunk ki különböző eljárásokat (pl. a gőz-víz fázisátmenet, a mechanikai igénybevételek hatása a mágneses anyagokra, a mágneses anyagok hangfrekvenciás zajainak vizsgálata, stb.), amelyek érvényességét a laboratóriumban lévő mérőberendezéseken igazoltunk. Másrészt a kutatómunka során kapott szimulációs eljárásoknak a mérnöki/műszaki területhez kapcsolódó alkalmazásaival foglalkozunk, ahol - a műszaki folyamatot, ill. eszközt egy-egy nemlineáris informatikai rendszernek tekintve, a gerjesztés-válasz nemlineáris kapcsolatát szimuláló eljárást a teljes rendszer/folyamat numerikus szimulációs eljárásába illesztve - a direkt, ill. indirekt válasz meghatározása a cél. Nem elhanyagolható a kutató laboratóriumban folyó nemlineáris rendszeranalízissel foglalkozó kutatás. Ennek során a műszaki/mérnöki rendszerek numerikus szimulációja, a kidolgozott hiszterézis modellek vizsgálata, valamint a végeselem módszer, illetve a véges differenciák módszerének a hiszterézis karakterisztikával való összekapcsolása során adódó nemlineáris parciális, ill. algebrai egyenletrendszer iterációjának stabilitásvizsgálata folyik. A kutatóműhellyel kapcsolatos további produktumok az Önértékelés 11. mellékletében találhatók meg. A kutató laboratórium tudományos eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon mutatjuk be, neves hazai és külföldi szakmai folyóiratokban publikáljuk. A kutatólaboratórium elismertségét mutatja a
10
⎯ 2005-ben nemzetközi felkérésre szervezett „5th Hysteresis Modelling and Micromagnetics” konferencia Magyarországon (Budapest, MTA székház, főszervező Dr. Iványi Miklósné, résztvevők 126 tudományos előadással); ⎯ 2010-ben nemzetközi felkérésre megrendezésre kerülő rendezvény („5th Interna-tional Workshop on MULTI-RATE PROCESSES & HYSTERESIS in Mathematics, Physics, Engineering and Information Sciences” Pécs, Hungary, 31. May - 3. June 2010, http://murphys5.pmmk.pte.hu/)
6.2. Autonom Rendszerek Információtechnológiája kutató-fejlesztő műhely A műszaki informatika kiemelt kutatási irányaihoz igazodó, a felhasználói igényeket figyelembevevő tanterv-korszerűsítések akkor lesznek elismertek és támogatottak mind a hallgatóság, mind a szakma (régió gazdasága) részéről, ha a hallgatóknak átadott ismeretanyag munkába-állásukkor a közeli jövőben hasznosul. Az előbbiek érdekében, tehát a törzsanyagban szereplő ismereteket egy szűkebb alkalmazási területen elmélyítő szakirányú képzés megalapozásához, műveléséhez az oktatóknak - tudományos fokozatszerzésük mellett (amelynek tudományterülete nem feltétlen egybeeső az oktatandó tanulmányi területekkel) - az oktatott tantárgyak laboratóriumait létrehozva, az itt megszerzett gyakorlati ismereteket a gazdaságban, szolgáltatásban, iparban, innovációban hasznosítva, a megpályázott és elnyert kutatás-fejlesztési projekthez team-et alkotva, szakmai műhelyként kell együttműködni. Az oktatási és kutatási területek előbbiekben vázolt kapcsolódási kényszere művelt szakirányunk alapján indokolja az „Autonom rendszerek információtechnológiája” megnevezést. Az 5. fejezet táblázatában 20. sorszámmal jelölt (ld. továbbá az Önértékelés III. fejezete 3. pont) alkalmazott kutatás-fejlesztés sikeres megvalósítása mellett a szakmai műhelyként is működő tanszéki kollektíva (2008-ig 19 főállású oktató, közülük 10 PhD hallgató is) – melyből 4 fő PhD tevékenységet folytatott saját tézisei kidolgozása érdekében az előzőekben jellemzett tudományos műhelyben a projekttel párhuzamosan – szorosan kapcsolódó munkája indikátoraként szolgált számos szakmai fórum előadása, ~40 db, kiadványban megjelent konferencia-előadás anyaga és referált folyóirat-publikáció. E kutatómunkára alapozva a későbbiekben a projekt fenntartásának igazolásaként dokumentáltunk további publikációkat, elnyert PhDfokozatokat, bejelentett know-how-t és adatintegrált egyedi szoftverrendszert. Karunk egyetemi státuszának rövid 6 évére, s a szakspecifikus beruházási támogatások hiányára való tekintettel az ilyen jellegű, 10 fő PhD hallgató számára külföldi konferenciákon való előadás-részvétel mellett gyakorlati tapasztalatszerzést, innovációs lehetőséget jelentő K+F munkára is nagy szükség van a bevezetőben jellemzett célok teljesüléséhez (az alapképzés támogatásaként). A kutató-fejlesztő műhellyel kapcsolatos produktumokat az Önértékelés 12. mellékletében soroltuk fel.
6.3. Több-processzoros rendszerek informatikája és alkalmazása kutatócsoport A mérnök informatikus MSc KKK-ban kitűzött egyik fontos ismeretkör a több-processzoros rendszerek használata és programozása. A téma igen aktuális, hiszen szinte minden félévben újabb processzorok jelennek meg a gyártóktól (Intel, AMD, IBM), melyek egyre több core-t, számító egységet tartalmaznak. E számító egységek kihasználása külön programozási ismereteket igényel. A kutatócsoport különösen a több processzoros rendszerek mérnöki alkalmazására koncentrál, illetve azt vizsgálja, hogyan lehet programokat fejleszteni ezekre a rendszerekre. A „sok processzoros számítógépes rendszerek” kutatási irányt támogatja még az a tény, hogy a Pécsi Tudományegyetem terv szerint hamarosan megkezdi a Science Building kivitelezését. A Science Building az egyetem egy kiemelt projektje, mellyel egy erős K+F kutatóbázist szeretne kialakítani. Ezzel egyidőben az NIIF Intézet a TIOP 1.3.2 projekt keretében vásárol szuperszámítógépeket, melyek a konvergencia-régiókban lévő nagy regionális központként működő egyetemeken lesznek elhelyezve (Pécs, Szeged, Debrecen). Pécsett a szuperszámítógép, - vagyis a több processzoros számítógépes rendszer - a Science Building épületkomplexumban kerül elhelyezésre, melyet az egyetem karai kutatásra és oktatásra is használhatnak. A téma aktualitását az is mutatja, hogy jelenleg több pályázat került beadásra ezen a területen: TéT pályázat, Framework 7 Marie Currie ITN pályázat, TÁMOP. A kutató-fejlesztő műhely viszonylag frissen alakult, de így is van néhány, a műhellyel kapcsolatos produktum, melyeket az Önértékelés 13. mellékletében soroltuk fel.
11
7.
A mérnök informatikus szak szervezete feladatok és hatáskörök feltüntetésével
A mérnök informatikus szak és annak két szakiránya hallgatói számára a nappali és a levelező tagozaton a főbb tanulmányi területek ismeretanyagát az organogramon jelölt tanszékek oktatói és munkatársai biztosítják. A szakvezetésben résztvevő vezetők főbb hatás- és felelősségi köre, feladataik, kapcsolataik a kar szervezetében ugyancsak az organogramon követhetők. A szak oktatóinak adatai – beosztás és életkor
Oktatók száma Beosztás egyetemi tanár főiskolai tanár egyetemi docens főiskolai docens egy. adjunktus főisk. adjunktus egy. tanársegéd főisk. tanársegéd kutató doktorandusz tudományos segédmunkatárs egyéb (műszaki oktató) egyéb (professor emerita; AE) egyéb (vendég oktató; V) Összesen
Oktatók száma születési év szerint 1949 és előtte
3 2 10 7 10 1 2
1950-59
3 1 3 4
1 2 3
1960-69
2
1970-79
1980 és utána
Összes oktatóból AT(fő) 3 2 10 7 10 1 2
3 9
1
1
1
1
1
1
1
1
1
8
5
1
1
1
45
17
9
3
14
2
36
A szak oktatóinak adatai – beosztás és minősítettség
Beosztás egyetemi tanár főiskolai tanár egyetemi docens főiskolai docens egy. adjunktus főisk. adjunktus egy. tanársegéd főisk. tanársegéd kutató doktorandusz tudományos segédmunkatárs egyéb (műszaki oktató) egyéb (professor emerita; AE) egyéb (vendégokt.; V) Összesen
Személyek száma 3 2 10 7 10 1 2
Legmagasabb fokozata/címe (személyek száma) Habilitált PhD CSc. DSc. MTA tag személyek száma 3 3 1 1 9 1 1 2
1 1 8 45
1 13
1 3
1
1
4
5
12
13
gazdasági és humán ismeretek
8. A mérnök informatikus (műszaki informatika) szak (C)SWOT analízise 8.1. Szakműködés külső korlátai A szak stratégiai céljait, azok megvalósítását a mindenkori személyi és infrastrukturális adottságokhoz, korábban Műszaki Informatika Szakbizottság, majd a MAB elvárásaihoz való igazodás határozta meg. E fejlesztési célok megvalósítása esetenként nem találkozott ⎯ kezdetben a hagyományos mérnöki szakok; ⎯ majd - a műszakiról az informatika képzési területre átkerülve - a társkarok (KTK, TTK) rokonszakjainak érdekeivel. További korlátozó tényezőt jelent(ett) a 2004-ig tartó, nem a kutatás elsődlegességét érvényesítő főiskolai lét, melynek megszűntével, s az egyetemi karrá válással sem változott meg oktatóink esetén ⎯ a heti 17-18 óra/hét/fő terhelés, a tömegképzésben több tantárgy párhuzamos művelése, ⎯ doktori iskola hiányában az oktatók más intézményben (BME, ELTE, Pannon Egyetem) történő fokozatszerzése, tevékenységük hasznosítása. Így egy más intézményben működő tudományos műhely elvárásainak való megfelelés és a saját, mielőbbi érvényesülés a fiatal oktatók többségénél a hajtóerő, s nem a szűkebb kutatási területtől sokszor távoleső ismeretanyag igényes oktatása szerény tudományos előképzettségű és képességű hallgatótömeg számára. Egy saját, a (műszaki) informatika kari sajátosságaihoz (gépész-, építő-, villamos- és folyamatmérnöki alapok rendszerszemléletű tárgyalása, nagyméretű műszaki-technológiai rendszerek és hálózatok információtechnológiája, hierarchikus és autonom rendszerek, sokprocesszoros számítógép-, mesterséges intelligencia-alkalmazások) igazodó doktori iskola létrehozása csökkenthetné a jelenlegi divergenciát a BSc képzés indokolta innovatív, gyakorlatiasabb, könnyen hasznosítható képzés és oktatók iránt támasztott, szűk területen folytatott tudományos tevékenység között. 8.2. Szakműködés erősségei A határterületi mérnöki szakok (műszaki informatika) nemcsak villamosmérnöki, hanem gépészmérnöki, vegyészmérnöki (folyamatmérnöki) és további hagyományos szakok automatikai, majd informatikai vonatkozású eredményei alapján jöttek létre alig húsz éve, tehát az idősebb oktatói korosztályban nincsenek végzettségüket tekintve mérnök informatikusok. Továbbá a képzésben meghatározó szakmai kompetencia az alkalmasság, készség megszerzése az informatikai módszereket igénylő műszaki alkotások létrehozási feladatainak ellátására, igény a mérnöki gyakorlati módszerek elsajátíttatása. Vélhetően e követelmények teljesítése nem a természettudományokban, hanem inkább a mérnöki tudományokban felmutatott tudományos produktumot és innovációs tevékenységet igényel oktatóinktól. Indokolt tehát, hogy speciális (szakirányú) céljainknak megfelelően ne homogén, azonos végzettségű és szakmai, tudományos érdeklődésű (minősítésű) kollegák alkotta szakmai, szervezeti egységben működjünk. A jelenlegi tömegképzés (nagyszámú tantárgy párhuzamos oktatása) lényegében két tanszék (MIT, RSZT) oktatóival is csak heterogén szakmai és tudományos háttérrel biztosítható. Továbbá igen nagy előnyt jelent - a regionális, alkalmazott kutató-fejlesztő munkában, az innovációban, a komplex, integrált rendszereknél, a speciális szakértelmet igénylő munkák elvállalásánál - a különböző alapképzettségű, az informatikát alkalmazó, s egy közösségbe tartozó szakemberek együttműködése. A szak működésének erősségét
14
jelzi, hogy például a 2007 novemberében megnevezett 10 fiatal, a PhD-képzésben különböző intézmények doktori iskoláiban résztvevő tanszéki kollega(nő)k közül 3 fő, további 2 fő egyéni fokozatszerzéssel nyerte el 2009-ig bezárólag a tudományos fokozatot, s biztatóak a többiek fokozatszerzési cselekményei is (ld. Önértékelés 3. melléklete 7. fejezet). A 6. fejezetben (az Önértékelés 11. és a 12. mellékletében) bemutatott tudományos műhelyek, illetve a kutatási területekhez kapcsolódó cikkek, konferencia-előadások, know-how, a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében sikeresen megvalósított és fenntartott alkalmazott kutatás-fejlesztés is a gesztor tanszék(ek)hez köthető produktum számos konferencia megszervezése és lebonyolítása, valamint a mintegy 1000 fős hallgatóság kiszolgálása, gesztorálása mellett. A szak erősségének tudható be az Önértékelés VII. fejezete 7. pontjában, 11. melléklete „Módszertani szempontok” fejezetében jellemzett nagyszámú oktatási segédanyag. 8.3. Szakműködés gyengeségei A gyengeségek lényegében a „külső korlátok” –nál elemzett okokra vezethetők vissza. A szakmai képviselet és a kívánatosnál szerényebb propaganda-tevékenység korábbi, nem kellő mértékét magyarázzák a következők. A biztató kezdet (a minisztérium szaknak biztosított támogatásából csupán 30% leosztása évekig a hagyományos szakok állandó rosszallásával) után a folyamatos tanterv-korszerűsítés, számos új tantárgyra való felkészülés mellett az infrastruktúra létrehozása (ld. Önértékelés 3. melléklete 5. fejezet), az oktatási feltételek biztosítása volt elsődleges. Csak ezután – a kezdő, többségünkben a szakon mérnök informatikusként végzett, s a gesztor tanszéken alkalmazott, majd egyetemi továbbtanulásukban támogatott fiatalok beilleszkedésével, tapasztalatszerzésével, s az eközben jelentősen felduzzasztott hallgatólétszám zavartalan ellátásának stabilizálása után kezdődhettek meg a tudományos, kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységek. A gyakorlatilag zérus szintről való indulás, s az „önerős” fejlesztések mintegy két évtizede természetesen nem eredményezhet azonos tudásszintet, mint egy hagyományokkal, doktori iskolával rendelkező, bizonyos tudományterületre specializálódott, számos oktatójával homogén egységet alkotó oktatási és szakmai egység célirányos átszervezése utáni hasonló időszak. 8.4. Szakműködés fejlesztési előrelépési lehetőségei A továbbiakban is mérvadóak az Önértékelés 3. melléklete 2., 3., 4., 8. és 9. fejezetében leírtak. A működő gazdaság szakemberelszívó hatása nem ösztönözte a minőségi célok elérését, az igényes oktató és kutató-fejlesztő munka művelését. Az előbbiek indokolják annak szükségességét, hogy – a jelenlegi BSc szakon oktatók továbbfejlődése érdekében, valamint a tehetségesebb, tervező munkára is alkalmas hallgatók képzésének biztosítása céljából - beinduljon egy igényesebb, a kutató-fejlesztő tevékenységgel együtt művelendő MSc színtű mérnök-informatikus képzés is, s karunkon ne csak a rövidtávú célokat kielégítő tömegképzést valósítsuk meg. Ezt támasztják alá az előbbiekben említett regionális partnereink felkért szakértőinek – elsősorban az információs és kommunikációs technológiák (ICT) fejlesztésének fontosságát, az infokommunikációs technológiákhoz értő szakemberek növekvő hiányát, kiképzésük szükségességét, specializálódását hangsúlyozó – képzésünkkel kapcsolatos észrevételei, javaslatai is.
15
8.5. Szakműködés veszélyeztető tényezői A mikrojelenségek vizsgálatát célzó, az „egyedi, az eseti, a speciális, a még nem publikált” elsődlegességét igénylő kutatási cselekmények (oktatók érvényesüléséhez alapvető követelmény), s az informatikai módszereket igénylő műszaki alkotások tervezési, fejlesztési és létrehozási feladataira való felkészítés (a mérnök informatikus alapképzésben meghatározó képzési kompetencia) közötti távolság egyre nő, s veszélyeztető tényezőt jelenthet, ha a kutatási eredmények általánosítására, hasznosításra nem kerül(het) sor. Ugyanis az előbbi elmaradásával, az informatika iránt vonzódó, de szerény természettudományos és műszaki alapokkal, előképzettséggel rendelkező hallgatóinktól, s a „bolognai cél: az alapképzés megerősítése” megvalósításától is egyre távolabb kerülünk. Az elmélet és annak gyakorlatban való felhasználása közötti áthidaló szerep betöltésére hivatott - az egyes szakterületek „specialistáinak” közreműködésével, a feladatok elosztásával, s a minél több érdeklődő, ambiciózus hallgató bevonásával végzett innovatív műhelymunka. További veszélyekkel járhat, ha belátható időn belül nem indulhat el a tudományos fokozatot szerezett fiatal kollegák közreműködésével, s megszerzett tudásuk hasznosításával a vélhetően igényesebb, mérnök informatikus MSc képzés, vagy ha nem folytatódik a célirányos, informatikai alkalmazásokat jelentő kutató-fejlesztő munka. A jelenlegi egyetemi foglalkoztatási követelményrendszer elvárásai (habilitációhoz kötött docensi előrelépés) az oktatók egy részénél nem ösztönzőek a felsőoktatási szférában maradáshoz. Távozásuk, s pótlásuk elmaradása esetén valóban teljesülne a MAB, idősebb minősített oktatóink életkorával kapcsolatos aggodalma. 9. Minőségbiztosítás, minőségfejlesztés 9.1. A kar (mérnök informatikus szak) minőségbiztosítási céljai
A kar az MSZ EM ISO 9001:2001 szabványon alapuló minőségirányítási rendszert (MIR) működtet a mindenkori dékánhelyettes felügyeletével. Az operatív tevékenységek szervezésére és irányítására a dékán minőségügyi vezetőt nevez ki, akit munkájában szakonként egy-egy, a szakfelelős által megbízott oktató segít. A mérnök informatikus szakon folyik rendszeres, szervezett minőségbiztosítási tevékenység, melynek céljai, s legfontosabb elemei a kari aktuális minőségcélokhoz (hallgatólétszám megtartása az alapképzésben és a felsőfokú szakképzésben; a doktori iskola megalapítása, bővítése újabb alprogrammal; a tudományos fokozat-szerzők számának növelése; a hallgatói elégedettség fokozása; a hallgatói tanulmányi elmaradások csökkentése) mint kimeneti jellemzőkhöz kell, hogy igazodjanak. Az oktatási folyamatot olyan több-bemenetű és –kimenetű rendszernek tekinthetjük, melynek jellemzésére az „állapotteres leírásnál” használatos fogalmakat használhatjuk. A képzési folyamat bemeneti jellemzőit a képzési folyamat kezdetén meglévő induló feltételek (hallgató/oktató arány, felvételi ponthatár, egy hallgatóra jutó működési és beruházási támogatás, főállású oktatóra jutó heti óraszám, stb.). Az állapotjellemzők alatt a képzési folyamat elemei közötti kölcsönhatások - adott időpontra vonatkoztatott viszonyait jellemző információkat értjük, melyek összessége minősíti a teljes képzési rendszer állapotát (a képzést szakma-specifikusan meghatározó minőség- és teljesítménymutatók). Az állapotjellemzők, illetve változásuk kell, hogy kövesse a MAB meghirdetett, dinamikusan változó és követendő céljellemzőit (vezető jellemzők), valamint az ezeknek alárendelt, s nem feltétlen egymással összehangolt intézményi, kari, elvárt céljellemzőket.
16
Az állapotjellemzők a képzési folyamatban (rendszerben) rejlő lehetőségek aktuális kihasználását jelzik, mintegy a „telítettségi” állapottal kapcsolatos intenzitásjellemzők. Kimeneti jellemzőkként pedig az állapotjellemzők közül akár önkényesen elkülönített, a kimeneten (képzés befejeztével) számszerűsíthető, minőségi mutatókat tekinthetjük (pl. végzettek záróvizsga átlageredményei, végzettek indulólétszámhoz viszonyított aránya stb.). Az előbbi rendszer- és folyamat-értelmezés szerint végeztünk felméréseket, állítottunk fel modelleket a képzési folyamat működésének, esetleges minőségirányításának leképezésére (ld. a minőségbiztosítás lehetőségeivel foglalkozó konferencia-előadás kiadványaként, „Szakonyi L.: A műszaki informatika képzés paradoxonai. International Symposium Anniversary of Pollack Mihály College of Engineering. May 31-June 1, 2002. Pécs, Hungary”.).
9.2. A minőségbiztosítás, -fejlesztés elemei 9.2.1. Minőségfejlesztés a bemenet körében A bemeneti jellemzőket a szakvezetés, a szak oktatói közvetlenül, rövid távon csak akkor befolyásol(hat)ják, amennyiben dominanciájuk érvényesül(het) a karvezetésben, a bemeneti jellemzőket befolyásoló döntéshozatalban. Hosszútávon, tehát nagy késleltetéssel természetesen a szak „állapotjellemzői” (azok időbeni változása), az állapotjellemzők egy részéből képezhető (a MAB explicit, illetve implicit formában meghirdetett dinamikus céljellemzőihez követő módon igazodó) kimeneti jellemzők a társadalmi visszacsatolás hierarchiaszintjén (tehát közvetve) módosít(hat)ják a bemeneti jellemzőket. Azonban az így értelmezett bemenet minőségbiztosítása alapvetően nem a szak kompetenciája. Szakképzésünk propagálása a középiskolák felkeresésével, az évenként két alkalommal lebonyolított nyílt napok tájékoztatóival, szóróanyagaival jelenthet némi közvetlen beavatkozást a bemenet - elsősorban mennyiségi mutatóinak kialakulásánál. Az 9.1. pontban leírt minőségkövetési és –biztosítási modell alkalmazásához az adott időpontban (pl. félévkezdéskor) rendelkezésre álló személyi (oktatók és segédszemélyzet) és infrastrukturális ellátottság mutatóival (ld. Önértékelés 3. melléklete 1. és 6. fejezetében személyi és laborfeltételek; ill. III. fejezete 5. pontjában infrastuktúra) kell számolnunk.
9.2.2. Minőségfejlesztés az oktatási-tanulási folyamatban A képzési folyamat minőségének biztosításához, az „állapotjellemzők” MAB-, intézményi-, kari szintű elvárásaihoz és alapvetően a szak által rögzített célokhoz (ld. Önértékelés II. fejezete) ⎯ az oktatók esetében az Önértékelés III. fejezete 1. és 3. pontjában leírt kutatási és fejlesztési tevékenységek, ⎯ az oktatók és hallgatók együttműködése során – a 14. mellékletben részletesebben, az V. fejezetben kiemelten tárgyalt – oktatási és oktatás-fejlesztési tevékenységek művelésével kell igazodnunk. Az eszköz- és infrastrukturális ellátottság minőségi célokhoz igazodó fejlesztése (ld. Önértékelés III. fejezete 5. pontban a „további infrastrukturális fejlesztés igényei”) a BSc képzés megerősítését és az MSc képzésre való felkészülést szolgálja.
9.2.3. Minőségfejlesztés az oktatás-tanulás kimeneteit illetően Képzési tevékenységünk tényleges eredménye – a bemeneti jellemzőket adottságként tekintve, a kívánt elvárásokhoz igazodva a képzés minőségének fenntartására, javítására fordított személyi, ill. tárgyi erőfeszítések, valamint fejlesztési, korszerűsítési lépések megtételekor – elsősorban a végzősök produktumaiban, az ismeretanyag értékelhető elsajátításának időtartamában tükröződik vissza és döntő jelentőséggel bír. Természetesen az elhelyezkedési lehetőségek is a képzést minősítő kimeneti jellemzők, de ezek nyomon követése még kívánnivalót hagy maga után. Néhány számszerűsített kimeneti jellemzőt szemléltetnek a következőkben bemutatott diagramok és statisztikák. Az oktatók felkészültsége és egyéni törekvései (ld. tudományos fokozatszerzéssel kapcsolatos tevékenységek, publikációs listák, pályázati tevékenységek stb.) megfelelnek az elvárásoknak. A szak vezetése az önköltséges képzés bevételeiből, pályázati forrásokból támogatta e törekvéseket: a külföldi tanulmányutakat, a nemzetközi és külföldi konferenciákon, továbbképzéseken, tanfolyamokon való részvételt. Az oktatói teljesítmények mennyiségileg átlagon felüliek, minőségileg jók voltak. A hallgatói teljesítmények sajnálatos módon elmaradtak a kívánatostól. Ez elsősorban az oktatás tömegképzés jellegének tulajdonítható, ugyanis a szóbeli vizsgák, a kiscsoportos gyakorlati foglalkozások drasztikus csökkenésével erősen lecsökkent az oktató-hallgató közötti személyes kontaktusokra, szakmai munkakapcsolatokra épülő információcsere.
17
Az elmúlt évek záróvizsgáinak átlageredményeit a következő adatsor jellemzi, a táblázatban a végzősök felvételi ponthatárait is feltüntettük. Tanulmányok kezdete (év) Felvételi ponthatárok Záróvizsga éve Záróvizsga átlageredménye
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
100
98
95
93
94
82
86
82
72
78
93
99
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
3,56
3,35
3,22
3,20
3,23
3,15
3,06
3,06
2,93
2,94
A 2006-ban beiratkozott hallgatók kumulált kreditpontjai alapján, az eddigi előrehaladási ütemet figyelembe véve a hallgatók átlagosan 10 félévet töltenek az intézményben. Ezzel a becsült tartózkodási idővel kalkulálva a záróvizsgák eredményei jó korrelációt mutatnak az adott hallgatók beiratkozásakor aktuális felvételi ponthatárral (ld. ábra). Záróvizsga átlagok, felvételi ponthatárok 100
90
3
80
Záróvizsga átlag
3.5
Felvételi ponthatár
4
Átlag Ponthatár 2.5 1994
1996
1998
2000
2002 Év
2004
2006
2008
70 2010
(A statisztikák az Önértékelés IV. fejezete hallgatói adatai alapján készültek) A műszaki informatika szakra jellemző igen magas, tömegképzésre utaló hallgató/oktató arány, a hallgatói létszám ötszöröződése (az 1987-es szakindítás óta) nem ösztönözte a minőségi célok elérését, az igényes oktató és kutató-fejlesztő munka művelését. Az előbbiek teszik sürgetővé a mielőbbi informatikai (alkalmazott informatikai) MSc képzéseket (ld. továbbá 8.4. fejezet). Az I. és a II. évfolyamok (a beiratkozás éve mérvadó) október 15-i létszámadataival, s a tantárgyakat újra felvevőkkel, újrakezdőkkel is számolva a hallgatók évfolyamonkénti lemorzsolódása az egymást követő tanévekben a következő táblázat alapján becsülhető. Év I. évfolyam létszáma (fő) II. évfolyam létszáma (fő) Lemorzsolódás (fő) Lemorzsolódás (%)
2000 255 135
2001 318 180 75 29,4
2002 324 196 122 38,4
2003 303 273 51 15,7
2004 276 254 49 16,2
2005 299 224 52 18,8
2006 255 242 57 19
2007 235 215 40 15,7
2008 200 182 53 22,6
Átlag
19
Az előző statisztikánál többet mond a végzettek és a kezdők aránya (a számok a mérnök-tanárként is végzetteket tartalmazzák). E minőségi jellemző évenkénti alakulása ugyancsak jól követi a felvételi ponthatárok alakulását, mely minősíti hallgatóink többségének képességeit és tanulmányi teljesítményeit (ld. ábra).
18
Év Induló I. évfolyam létszáma (fő) Végzettek száma a mérnök-tanár szakosokkal együtt (* nélkül) fő Végzősök aránya az induló létszámhoz viszonyítva (%) Felvételi pontszám
1997 161
1998 197
1999 175
2000 255
2001 318
2002 324
2003 303
2004 276
2005 299
2006 255
2007 235
2008 200
46 (*30)
93 (*67)
98 (*72)
113 (*92)
104 (*72)
72 (*51)
56 (*35)
76 (*74)
86 (*73)
86
116
86
65,0
77,0
75,1
70,2
52,8
41,1
22,0
23,9
26,5
28,4
42
28,8
95
93
94
82
86
82
72
78
93
99
91
164
Az alábbi ábrán a lemorzsolódás évenkénti alakulása követhető nyomon. 100
70
95
60
90
50
85
40
80
Felvételi ponthatár
Végzettek aránya [%]
Végzősök aránya, felvételi ponthatárok 80
Végzettek aránya Ponthatár 30
20 1997
75
1998
1999
2000
2001
2002 Év
2003
2004
2005
2006
70 2007
A végzett hallgatók százalékos aránya meredek zuhanást mutat a 2001 évtől kezdődően, és ez a tendencia – a záróvizsga eredmények alakulásától eltérően - többé-kevésbé függetlennek tűnik a felvételi ponthatároktól. Ez azzal magyarázható, hogy a kreditrendszer bevezetésével - a középiskolában megszerzett felkészültségtől függetlenül - jóval kevesebb hallgató jut el a mintatantervben meghatározott idő alatt a záróvizsgáig, mint a megelőző - nem kredit rendszerű - képzés időszakában. Az ilyen irányba mutató trendek pontosabb, jobban megalapozott vizsgálata a hallgatók intézményi „pályafutásának” több szempontra kiterjedő, részletesebb adminisztrációját teszi indokolttá. A statisztikák készítésénél nem csupán az utolsó öt évet vettük figyelembe, hogy jobban becsülhetők legyenek bizonyos tendenciák. Az alábbi diagramok a BSc képzésben résztvevők göngyölt kreditpontjait tartalmazzák tagozatokra lebontva, hisztogram (empirikus eloszlás) formájában, melynek alapján nyomon követhető a hallgatók előrehaladása a képzési időszakban.
19
A hisztogramok kiértékelése alapján elmondható, hogy a hallgatóknak kevesebb, mint 10%-a jut el a mintatanterv szerint megszerzendő 210 kreditpontig a képzés első hét félévében, és a hallgatók által átlagosan megszerzett, mintegy 135-150 kreditpont alapján több mint 10 félév átlagos tartózkodási idő prognosztizálható. A helyzet sokkal kedvezőbb a levelező tagozatos hallgatók esetében, ahol a lemaradás mértéke szignifikánsan alacsonyabb. A műszaki informatika szak a korábbiakban intézményünkben a legjobb hallgatói minőséget jelentette. A nagy létszámú évfolyamok beindításával e szint minden igyekezetünk (minősített oktatók felvétele és foglalkoztatása; az oktatók PhD fokozat megszerzésére irányuló törekvései; nagyszámú fakultációs tárgy meghirdetése; új, nyomtatott formában megjelenített, tanulásirányító programokkal, példatárral kibővített,
20
multimédiás kivitelben készült nagyszámú jegyzet megírása, ill. átdolgozása, internet alapú oktatási keretrendszerbe konvertálása a nappali és a távoktatásos képzés hallgatói számára stb.) ellenére csökkenő tendenciát mutatott. A mélypontot a 2003-as év jelentette. Ekkor végzett a 90-es évek viszonylag magas felvételi ponthatárai után jelentősen alacsonyabb pontszámokkal is felvételt nyert évfolyam.
9.3. A szakműködés véleményezése a válaszok hasznosítása 9.3.1. Kérdésfeltevés és a válaszok hasznosítása az oktatók körében A szak napi működésével kapcsolatos aktuális kérdések megvitatására a gesztor tanszékek heti, ill. a felmerülő problémák diktálta rendszerességgel összehívott tanszéki értekezletein kerül sor (ez különösen a félévkezdéskor, ill. –záráskor fontos). Nagyobb horderejű kérdések tisztázása a Szakmai Tanácsban valósul meg. A szak vezetése és valamennyi oktató félévenként felülvizsgálja a tantárgyi követelményrendszert, a számonkérések ütemezését figyelembe véve a hallgatói visszajelzéseket. Alapvető célunk, hogy csökkentsük a lemorzsolódás arányát, motiváljuk, ösztönözzük hallgatóinkat jobb teljesítmények elérésére. A kiemelkedő TDK-, szakdolgozati munkát, záróvizsgát produkáló hallgatóinkat az e célokra létrehozott Műszaki Informatika Szakalapítvány támogatásából évente jutalomban részesítjük.
9.3.2. Kérdésfeltevés és a válaszok hasznosítása a hallgatók körében Az oktatók tevékenységét többek között minősíti a hallgatói véleményezés. Az oktatók hallgatói írásos véleményezése szemeszterenként, a kari HÖK által megszervezett módon, a szorgalmi időszak utolsó két hetében, az órarendi foglalkozások idején, azok rövid megszakításával, s a kiosztott formanyomtatványok adott szempontok szerinti kitöltésével - tehát a jelenlévő oktatóval kapcsolatos egyéni hallgatói (név nélküli) vélemények számszerűsítésével - az összegyűjtött és kitöltött kérdőívek zárt borítékba helyezésével kerül sor. A kari HÖK a minősítések kiértékelése után a dékán felé továbbítja az oktató tevékenységét minősítő osztályzatokat, melyet a dékán kibővített vezetői értekezleten nyilvánosságra hoz. Az egységvezetők esetenként megkapják az oktatóikat érintő „osztályzatokat” további felhasználásra, melyek bizalmasan kezelendők, s az oktatói minősítés egy elemének tekinthetők. A különböző szempontok alapján kialakított, a tanszéket is minősítő átlagértékek alapot szolgáltatnak az oktatók hallgatói megítélésének tanszéki oktatói értekezleten történő megvitatására is a következtetések levonása, s az esetleges változtatások, intézkedések megtétele érdekében.
9.3.3. Kérdésfeltevés és a válaszok hasznosítása a végzett hallgatók körében Az utóbbi négy tanév végén az egyetem Minőségfejlesztési Bizottsága a PTE-n a nappali és a levelező tagozatos végzős hallgatók körében elégedettség-vizsgálatot végzett, mely az egyetem mind a 10 karára kiterjedt. A kiértékelés eredményeként leszűrhető, hogy szakunk hallgatói is (a karon végzettek 20-30% mérnök informatikus) legtöbben a gyakorlatorientált képzést hiányolták. A munkaerő-piaci helyzet romlani látszik, egyre többen kényszerülnek szakmájuknak nem megfelelő munkát elfogadni. A végzős hallgatók munkaerő-piaci elfogadtatásának elősegítése, a diplomás pályakövetési rendszer kialakítása egyetemi szinten kiemelt feladat. Kari szinten, s a szak esetében is megoldandó feladat a megbízható, korrekt pályakövetés.
9.3.4. Kérdésfeltevés és a válaszok hasznosítása a felhasználók körében Egyes korábbi, oktatás-fejlesztési pályázataink során a készülő jegyzetek témakörei kiválasztásánál kértük ki a végzetteinket esetlegesen alkalmazó cégek (ld. Önértékelés III. melléklete 7. fejezet) véleményét. A közelmúltban a – 14. mellékletben megnevezett, vezető informatikai és szolgáltató cégeknek bemutatva tevékenységünket, keresve, s megtalálva a velük való együttműködést – szakműködés minőségbiztosítását és –fejlesztését jelentette.
9.4. A felhasználói szempontok érvényesülése a képzésben. Képzésünk akkor lesz hatékony, s hallgatóink többsége számára jobban befogadható, ha a foglalkozásokon átadott ismeretanyag elsajátíttatása a gyakorlatban, a gazdaságban is hasznosítható eredményre vezet, s igazolást nyer műszaki-technológiai rendszerek (műszaki informatikai és információs infrastrukturális rendszerek és szolgáltatások) tervezése, működő rendszerek üzemeltetése, fejlesztése, irányítása során. Ezt úgy érhetjük el, hogy a hallgatóink számára készült jegyzetekbe működő műszaki-technológiai rendszerek, ezek infokommunikációs technológiáinak működtetése, vizsgálata során megszerzett tapasztalataink is
21
beépülnek, továbbá a régióban működő termelő és szolgáltató cégek, a régiónkban elhelyezkedő végzett hallgatóink visszajelzései megerősítik az általunk oktatott ismeretek szükségességét A szakon, illetve a két szakirányon oktatott ismeretek megválasztásával, súlyozásával, elsajátíttatásával igazodtunk valamennyi szakmai kompetenciához, pontosan követtük az előírt tanulmányterületi arányokat, törekedtünk a legkorszerűbb és a gyakorlatban hasznosítható ismeretek átadására a tantárgyi tematikák kidolgozása, az oktatási folyamat és a számonkérések megvalósítása során. A kompetenciák teljesülésének mértékét az újként, ill. megnövelt óraszámmal bevezetett tantárgyak elsajátításáról szerzett tapasztalatok, visszacsatolások kiértékelésével, újabb - a tudományterület eredményeit és a felhasználói igényeket (IBM, TMobil, National Instruments, Exxonmobil képviseletei stb.) is figyelembevevő - kurzusok beindításával javítottuk, tovább növeltük. A kar része a Microsoft Academy Initiative-nak (ennek keretében több szoftvert és támogatást is kaptunk, illetve Microsoft technológiákat bemutató kurzusokat és tanfolyamokat tartottunk), továbbá szerződésünk van az ELTE-en keresztül az SAP Magyarországgal a SAP rendszerek oktatására. Az országban szinte egyedülálló módon, az IBM Magyarországgal együttműködve közösen oktatjuk az „Üzleti környezetre optimalizált rendszerek” című tantárgyat. Az elmúlt két évben megszerveztük az „Alkalmazott informatika” című tantárgyat, melynek keretében cégek tartottak előadásokat hallgatóinknak. E tantárgy révén sikerült több céggel is szoros kapcsolatot kialakítani, akik részt vettek az oktatásban (2009-ben: HC Linear, Microsoft Magyarország, Oracle Magyarország, SUN Magyarország, Országgyűlés informatikai központja, ESRI Magyarország, Magic Onyx Magyarország, Balabit Kft., IBM Magyarország; 2010-ben: BDE Research, Magic Magyarország Kft., Microsoft Magyarország, Controlling Kft., Balabit Kft., Infomatix Kft., IBM Magyarország) 2009 április 23-24 között került megrendezésre az Exxon Mobile cég által szervezett két napos „SAP felhasználói tanfolyam”, 2010 december 9-én a Continental Hungaria Kft cég tartott bemutatkozó előadást hallgatóinknak az autóiparban használt informatikai fejlesztésekről. A karon új hálózati labor kialakítására került sor 2010-ben 22 PC-vel, melynek sajátossága, hogy szabadon megváltoztathatók a beállítások, hálózati konfigurációk és topológiák (ebbe a laboratóriumba kerültek azok az eszközök is, melyeket a Phoenix Contact cég adományozott több millió forint értékben az ipari Ethernet technológia gyakorlati oktatására). A karon működik: ⎯ a CISCO Regionális Hálózat Akadémia (a CISCO cég által felszerelt laboratóriumban a hálózati ismeretek oktatására); ⎯ a Dél-Dunántúli régió egyetlen Prometric teszt- és vizsgaközpontja (a Prometric rendszerén keresztül különböző cégek, mint például CISCO, IBM, ORACLE, Microsoft, stb. minősítéseit, bizonyítványait lehet megszerezni); ⎯ ECDL oktató- és vizsga központ; ⎯ a National Instruments Hungary céggel együttműködve 2010-ben kialakított mérőlaboratórium.
9.5. Tananyagfejlesztési tevékenységek A műszaki informatika (mérnök informatikus) szak 1987-es indulása óta 15 db tantervet dolgoztunk ki és korszerűsítettünk az információs és kommunikációs technikák gyors változására, karunk stratégiájának alakulására, a finanszírozási problémák elkerülésére való tekintettel, s a MAB aktuális akkreditációs követelményeinek való megfelelés érdekében. Ez másfél évenkénti tanterv-módosítást jelentett, s természetesen az egyes tantárgyak egymásraépülésének biztosítását, az átfedések elkerülését eredményezte. Az szak oktatás-fejlesztési munkái eredményeként dokumentálható az Oktatási web-portál (a hallgatók által hozzáférhető elektronikus oktatási anyagok), melynek elemei ⎯ az on-line jegyzet-tár: a szakon oktatott tárgyak döntő többségét lefedő teljes szövegű jegyzeteket tartalmazó adatbázis; ⎯ a segédanyagok, a példafeladatok, a példaprogramok: a tantárgyak anyagát kiegészítendő számos mintapélda, példaprogram, gyakorló feladat és egyéb segédanyag (pl. számos szimulációs szoftver; számítási feladatok numerikus megoldását segítő program, programrészlet) is megtalálható a portálon; ⎯ a tanulásirányító programok: módszertani irányítás, segítségnyújtás; a különböző kurzusokhoz tartozó tananyag feldolgozását segíti, lépésről-lépésre haladva, tesztkérdésekkel támogatva;
22
⎯ az interaktív fórumok: a web-portálon az egyes tantárgyakhoz fórumok rendelhetők, ahol a hallgatók felmerülő problémáikkal kapcsolatban egymásnak és/vagy oktatóiknak kérdéseket tehetnek fel, témákat indíthatnak a tantárgyhoz kapcsolódó tetszőleges problémakörben, (a fórum moderátora(i) a tantárgy weboldalát kezelő oktató(k)). Az oktatásfejlesztési projektek a regionális partnerekkel (végzett hallgatóink potenciális munkáltatóival) együttműködve, képzésünkkel kapcsolatos véleményüket meghallgatva és hasznosítva zárultak eredményesen. Alkalmazott kutatást jelentő projektjeink az oktatott ismeretanyag gyakorlati hasznosítását jelentették regionális partnereink támogatásával. További részletek az Önértékelés 14. melléklete „a kurzusok jellege” fejezetben, V. fejezete 4. pontjában.
9.6. A minőségfejlesztési tevékenységek eredményei Az elmúlt időszak minőségfejlesztési tevékenységeként tudható be - s a (C)SWOT analízis során a mérnök informatikus szak működésének erősségeként tüntethető fel – a továbblépés az alábbi területeken: ⎯ fokozatszerzés (5 fő PhD fokozatot szerzett, 1 fő habilitált; ld. Önértékelés VI. fejezete b) pont), ⎯ tudományos műhelyek létrehozása, kutatási területek művelése (ld. Önértékelés III. fejezete 1. pont), ⎯ alkalmazott kutatás-fejlesztés, innováció (ld. Önértékelés III. fejezete 1. és 3. pont), ⎯ hazai és külföldi kapcsolatok ápolása, tudományos rendezvények, konferenciák szervezése (ld. Önértékelés VIII. fejezete) ⎯ tananyag-fejlesztés, tanterv-korszerűsítés (ld. Önértékelés VII. fejezete 7. pont) A minőségfejlesztési tevékenységek eredményei kell, hogy jelentkezzenek – legalábbis hosszútávon – a hallgatói produktumok minőségében is. Az ötfokozatú skálán mérhető hallgatói átlageredményekben – amely vélhetően a társadalmunkat is jellemző, igényes, minőségi munka iránti érdektelenséggel is összefügg – ez egyenlőre nem tükröződik vissza. Nagyobb súlyt kell fordítanunk a gyakorlatiasabb képzésre, mely a jelenleginél jóval nagyobb beruházási támogatásokkal valósítható meg. Ezt fejtettük ki a 8.5. fejezetben az elméleti és az alkalmazott kutatás helyes arányának, a kutatás alapképzésben hasznosuló szerepének elemzésekor. A jelenlegi MAB elvárások – vélhetően a gyakorlati képzés megerősítésére fordítandó pénzeszközök hiányában – sem a praktikum, az innováció irányába mutatnak. (Bár vélhetően ez jobban felkeltené - a húsz év alatt ötszörösére felduzzasztott, sokszor igen szerény természettudományos ismeretekkel rendelkező, de felvételt nyert - hallgatóság többségének érdeklődését.) Összegezve a kiút, a nagyobb támogatás elnyerése – valamennyi BSc szakunk esetén – az MSc képzések feltételének megteremtése.
10. Hazai és nemzetközi kapcsolatok Karunk (a mérnök informatikus képzés tanszékei) a következőkben megnevezett hazai és külföldi intézményekkel, szervezetekkel folytatott szakmai együttműködést az informatikai tudományok művelése, az információtechnológiák fejlesztése során, az innováció területén. PhD-DLA szimpóziumok (2005 óta minden évben megrendezésre kerül a karon, magyar és külföldi PhD hallgatók ismertethetik kutatási eredményeiket. Szekciók: Informatika és Építőmérnöki (Information Technology, Civil Engineering, Architecture) szekció. Résztvevők: több magyarországi egyetem (BME, Széchenyi István Egyetem, stb.), illetve szlovákiai, cseh, szerb, horvát, osztrák, olasz, német és további külföldi egyetemek doktorandusz hallgatói. Időpont: 2005. okt. 20-21., 2006. okt. 26-27., 2007. okt. 25-26., 2008. okt. 20-21., 2009. okt. 19-20.). PhD kurzusok (Hatodik éve rendezzük meg sikeresen a „High Performance Computing for Engineering” PhD kurzust. A kurzuson neves külföldi és hazai előadók szerepelnek, köztük a kar dolgozói is. Eddig több mint 100 hallgató vett részt a kurzuson akik a világ minden kontinenséről származnak, pl. Ausztráliából, Japánból is. Időpont: 2006. március 19-24; 2007. március 18-23; 2008. május 18-23; 2009. május 17-22) „The First International Conference on Parallel, Distributed and Grid Computing for Engineering” c. konferencia (2009. április 6-8 között 138 résztvevővel került megrendezésre. A szervező bizottság a következő konferenciát 2011-ben Korzikán szervezi, majd 2013-ban a konferencia ismét Pécsre jön, elsősorban a Science
23
Building projekt eredményeinek a megismerése céljából. A 2009-es konferencia hazai visszhangját Gyulai József akadémikus az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnöke foglalta össze.) Workshop “Modern mérnök-informatikai módszerek az autóiparban és az ipari gyártás-előkészítésben” címmel. (2010 május 7.; A workshopon résztvevő cégek: Meshining Kft., ArraboCAD, Simgrid Kft., ANTRO Nonprofit Kft., Willisits Mérnökiroda Kft., Intermotor Kft., Varinex Informatikai Zrt.) Pollack Periodica folyóirat (Szerkesztők: Dr. Iványi Amália, Dr. Iványi Miklós. A Pollack Mihály Műszaki Kar 2006-ban tudományos folyóiratot alapított, melyet évente három számban az Akadémiai Kiadó ad ki. A Pollack Periodica nemzetközi folyóirat, melynek a közleményeit előzetesen két opponens véleményezi. A Pollack Periodica olyan nemzetközi fórum, mely lehetőséget biztosít a legutóbbi kutatási eredmények ismertetésére az informatikai, építészeti és mérnöki kutatások területén. A folyóirat lehetőséget biztosít különböző diszciplinák, így az építő-, gépész-, villamos-, környezet-, közlekedésmérnöki, valamint földrengési, anyagtechnológiai, építészeti és informatikus területeknek. A szerkesztő bizottság 18 ország oktatóiból, kutatóiból áll: magyar, finn, amerikai, román, görög, osztrák, cseh, szerb, német, szlovén, szlovák, spanyol, francia, olasz, ír, kanadai, angol, orosz. Eddig négy évfolyam jelent meg, évenként 3 szám, összesen 134 cikk. A Pollack Mihály Műszaki Karon kiadásra szánt könyvek megjelenését a „Pollack Press” segíti.) Külföldi vendégoktatók az informatika területén: Prof. Peter Jimack, University of Leeds, UK, Dr. Chris Goodyer, University of Leeds, UK, Dr. Jaroslas Kruis, Czech Technical University, Cseh Köztársaság, Dr. Matevz Dolenc, University of Ljubljana, Szlovénia, Prof. Barry Topping, Heriot-Watt University, UK Magyar vendégoktatók az informatika oktatásban szervezett formában és szervezett képzésen kívüli formában is. Szervezett formában, az „Alkalmazott informatika” szabadon választható tárgy keretében oktattak: Jerezánovics Ferenc, HC Linear, Tóth Bálint, Microsoft Magyarország, Sárecz Lajos, ORACLE Magyarország, Fischer Erik, SUN Magyarország, Kertészné Gerecz Eszter, Országgyűlés, Oláh Attila, ESRI Magyarország, Szegvári Róbert, Magic ONYX Magyarország, Nádasy Gábor, Magic ONYX Magyarország, Györkő Zoltán, Balabit Kft, Dr. Paál Péter, IBM Magyarország, Dr. Kocsis Zsolt, IBM Magyarország, Intődy Gábor, IBM Magyarország Nemzetközi kapcsolatok ⎯ Együttműködési szerződés a kar és a „University College Cork”, írországi egyetem között. (Az együttműködés egyik eredménye, hogy 2010-ben a karon kerül megrendezésre május 31-június 3 között a MURPHYS 2010, „5th International Workshop on MULTI-RATE PROCESSES & HYSTERESIS in Mathematics, Physics, Engineering and Information Sciences” c. konferencia) ⎯ EURING (2006-2008): „Development of ICT supported, flexible training to enable designers to apply Eurocodes in accordance with the national regulations of different member states” (A projekteket az Egyesült Királyságból a Sheffield-i Egyetem vezette; résztvevők: belga, német, görög, magyar, szlovák, spanyol egyetemek és kutatóintézetek voltak; kapcsolattartó: Dr. Iványi Péter) ⎯ EU MOVE (Mesopic Optimisation of Visual Efficiency) projekt, az EU ötödik keretprogramján belül (G6RD-CT-2001-00598); a projekt sikerrel zárult 2005-ben. http://www.lightinglab.fi/CIETC1-58/ (Dr. Veit Schwegler, Dr. Dagmar Würtenberger, Schefenacker Vision Systems GmbH.) ⎯ Central- and Eastern European Conference on Computer Algebra- and Dynamic Geometry Systems in Mathematics Education (CADGME) 2007, 2009; a 2010-es rendezvény szervezésben (Partner: Brock University, University of Cambridge, HTW Aalen - Aalen University of Applied Science, University of Education Karlsruhe.) Regionális és hazai kapcsolatok ⎯ Országos postaforgalmi eszköz fejlesztése (Partner: Magyar Posta Zrt.); ⎯ A NI LabVIEW akadémiai programban részvétel (2010. őszétől hivatalos NI LabVIEW akadémia hely a MIT; a National Instruments eszközökkel, szoftverekkel támogatja a korszerű, virtuális eszközök fejlesztésének oktatását; ⎯ Szemmozgás érzékelő és feldolgozó rendszer fejlesztése; pneumathorax induktivitás alapú mérése; PCalapú nagypontosságú reakcióidő mérés; vizuális mozgáskövetés. (Partner: PTE Pszichológia Intézet, Sebészeti Klinika, Mozgástani Intézet); ⎯ Vezeték nélküli érzékelő-hálózatra épülő adaptív neuro-fuzzy klímaszabályozás.
24
11. Új MSc szakok indításának lehetőségei A szakok aktuális helyzetét, lehetőségeit nagymértékben determinálja a karon, az intézményben a – megelőző időszak során – működtetett kari és intézményi szervezet, az érvényesülő stratégia (továbbá tradicionális szempontok, érdekek), s ennek alárendelt egy szak működtetése, stratégiai céljainak megvalósulása. Ha az egyes hierarchia-szinteken (intézmény, kar, szak) a törekvések egyezőek – és ezek következetes megvalósításához a feltételek is rendelkezésre állnak – rövidebb távon mutathatók fel eredmények. Karunk, jogelőd műszaki főiskolánk szakjainak működését a 2004-ig tartó, nem a kutatás elsődlegességét érvényesítő főiskolai lét jellemezte. Ezért új MSc-szak indításakor a MAB-, s a túlzó intézményi szintű személyi elvárásoknak való megfelelés – 25-40 évig csak egy graduális szak képzésében érdekelt, az egyes műszaki szakmák specialitásait rendszerelméleti módszerek nélkül oktató – felelős tanszékeink esetében sokkal nehezebb, mint egy hagyományokkal, doktori iskolával rendelkező egyetem bizonyos tudományterületre specializálódott, számos oktatójával homogén egységet alkotó, s több szak képzésében résztvevő oktatási és szakmai egységei esetén. Azonban számos, az előzőekben elemzett ok, elérendő cél miatt törekednünk kell, hogy karunkon is beinduljanak az igényesebb, a kutató-fejlesztő tevékenységgel együtt művelendő MSc szintű mérnök, mérnök-informatikus képzések is, s ne csak a kar, intézmény sikeresebb (támogatottabb) szakjainak megerősítését, kiszolgálását szorgalmazzuk. Regionális szerepet műszaki karunk csak úgy tud betölteni, hogy a mindenkori karvezetés – természetesen az egyes tanszékek (szakok) oktatóinak szakmai önképzésére, innovatív munkájára építve – szakonként meghatározza (az egységvezetők javaslatai, az oktatási egységek eddigi oktatási, kutatási-fejlesztési produktumai alapján) a továbblépés (fennmaradás) irányait (lehetőségeit). Valamennyi műszaki (informatikai) szakunk végzett hallgatója a gyakorlat-orientált képzést hiányolja, de a BSc-képzések központi finanszírozása nem teszi lehetővé a szakok teljesen amortizálódott gép-, műszer-, eszközparkjának felújítását, bővítését. Nagyobb súlyt kellene fordítanunk a gyakorlatiasabb képzésre, mely a jelenleginél jóval nagyobb beruházási támogatásokkal valósítható meg. Regionális partnereink egyes szakértőinek javaslatai, észrevételei elsősorban az információs és kommunikációs technológiák (ICT) fejlesztésének fontosságát, az infokommunikációs technológiákhoz értő szakemberek kiképzését, specializálódását hangsúlyozzák. Az előbbiek indokolják, hogy olyan MSc szakok beindítására kerüljön sor, melyek ⎯ a legnagyobb hallgatói létszámot jelenthetik, ⎯ lehetővé teszik a jelenlegi BSc szakjainkon végzettek továbbképzését, ⎯ a karon minősítéssel rendelkező (a közeljövőben fokozatot szerző) oktatókkal művelhetők, ⎯ multidiszciplináris doktori iskola létrehozásához vezethetnek. A 2009. dec. 4-től hatályban lévő, „DOKTORI ISKOLÁK LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS MŰKÖDÉSÉNEK AKKREDITÁCIÓS KÖVETELMÉNYEI„ c. MAB 2008/8/II.2. sz. határozatban a doktori iskola akkreditációs adatainál meg kell nevezni az intézményben oktatott, akkreditált releváns mesterképzési szakot (szakokat), tehát MSc szak nélkül nem támogatott a nem releváns (idevágó) tudományterületen létesítendő, működtetendő doktori iskola. Ugyanakkor egy kar külső megítélése szempontjából kívánatos, hogy a tudományos fokozatot szerző oktatók az általuk oktatott szakterületen, művelt tudományterületen szerezzenek (további) minősítést, s feleljenek meg a MAB elvárásainak. A szakműködtetés szempontjából korlátozó tényezőt jelent doktori iskola hiányában az oktatók más intézményben (BME, ELTE, Pannon Egyetem) történő fokozatszerzése. Ekkor ugyanis a más intézményben működő tudományos műhely elvárásainak való megfelelés és a saját, mielőbbi érvényesülés a fiatal oktatók többségénél a hajtóerő, s nem a szűkebb kutatási területtől sokszor távoleső ismeretanyag igényes oktatása szerény tudományos előképzettségű és képességű hallgatótömeg számára. Egy saját, a kari sajátosságokhoz igazodó doktori iskola létrehozása (a meglévő bővítése) csökkenthetné a jelenlegi divergenciát a BSc képzés indokolta innovatív, gyakorlatiasabb képzés és oktatók iránt támasztott, szűk szakmai területen folytatott tudományos tevékenység között. Például a mérnök informatikus képzés esetén is veszélyekkel járhat, ha belátható időn belül nem indulhat el a tudományos fokozatot elért fiatal kollégák közreműködésével, s megszerzett tudásuk hasznosításával a vélhetően igényesebb mérnök, mérnök informatikus MSc-képzés, vagy ha nem folytatódik a célirányos, innovatív
25
tevékenységeket, informatikai alkalmazásokat jelentő kutató-fejlesztő munka. A jelenlegi egyetemi foglalkoztatási követelményrendszer elvárásai (habilitációhoz kötött docensi előrelépés) az oktatók egy részénél nem ösztönzőek a felsőoktatási szférában maradáshoz. Továbbá a mikrojelenségek vizsgálatát célzó, az „egyedi, az eseti, a speciális, a még nem publikált” elsődlegességét igénylő kutatási cselekmények (oktatók érvényesüléséhez alapvető követelmény), s az informatikai módszereket igénylő műszaki alkotások tervezési, fejlesztési és létrehozási, optimális működtetési feladataira való felkészítés (a mérnök, mérnök informatikus alapképzésben meghatározó képzési kompetencia) közötti távolság egyre nő, s veszélyeztető tényezőt jelenthet, ha a kutatási eredmények általánosítására, hasznosításra nem kerül(het) sor. Ugyanis az előbbiek elmaradásával az informatika iránt vonzódó, de szerény természettudományos és műszaki alapokkal, előképzettséggel rendelkező hallgatóinktól, s a „bolognai cél: az alapképzés megerősítése” megvalósításától is egyre távolabb kerülünk. Az elmélet és annak gyakorlatban való felhasználása közötti áthidaló szerep betöltésére hivatott - az egyes szakterületek „specialistáinak” közreműködésével, a feladatok elosztásával, s a minél több érdeklődő, ambiciózus hallgató bevonásával végzett - innovatív műhelymunka. A karunkon ezidáig tervezett MSc szakokra (mérnök informatikus, mechatronikai mérnöki, létesítménymérnöki mesterképzési szak) történő belépéshez a számításba vehető hallgatóság különböző alapképzési szakokon (mérnök informatikus, gazdaság informatikus, programtervező informatikus, gépészmérnöki, mechatronikai mérnöki, energetikai mérnöki, villamosmérnöki, építőmérnöki, építészmérnöki, közlekedésmérnöki) végzetteket feltételez. Mindhárom MSc szak képzési kimeneti követelményrendszerében (KKK) jelentős súllyal szerepelnek mérés- és szabályozástechnika, rendszer- és irányítástechnika, rendszermodellezési és folyamatirányítási ismeretek. Szembetűnőek a hasonló, azonos rendszerelméleti alapokra épülő elvárások, nevezetesen, hogy a mesterképzési szakon végzettek alkalmasak legyenek: ⎯ informatikai és irányítástechnikai eszközök alkalmazására; ⎯ rendszerszemléletű, folyamatorientált gondolkodásmód alapján komplex rendszerek átfogó (globális) tervezésére; ⎯ összetett műszaki berendezések (komplex informatikai rendszerek) fejlesztésére, rendszerintegrációjára; ⎯ a kommunikációtechnika, az épületautomatizálás intelligens egységeinek tervezésére, gyártásirányítására és minőségbiztosítására; ⎯ integrált ismeretek alkalmazására az elektronika, a gépészet és az informatika szakterületéről; ⎯ formális módszerek használatára a tervezésben; ⎯ analitikus, szimulációs és mérési módszerek használatára; ⎯ szakmai kooperációra az elektronika, a gépészet és az informatika szakértőivel. Az előbbi követelmények biztosítása az előbbi három Msc szak szakmai törzsanyagában, ill. a differenciált szakmai blokkjában megnevezett „irányítástechnika (automatika), mérés- és szabályozástechnika, rendszerelmélet és rendszertechnika, modellezés és szimuláció, ill. rendszer-, informatikai-, automatizálási-, tervezési ismeretek, termelésirányítás, termelésinformatika, intelligens rendszerek, infokommunikációs rendszerek” ismeretkörök megfelelő súlyozásával, s az egyes műszaki szakmák specialitásainak rendszerszemléletű tárgyalásával lehetne sikeres. A tervezett, karunk több évtizedes oktatási tradícióit, kompetenciáit tükröző három MSc szakot tekintve azonban az alábbiak: ⎯ a kar jelenlegi finanszírozási lehetőségei; ⎯ a minősített szakember gárda szűkös oktatói kapacitása; ⎯ a karunkon folyó mérnök (mérnök informatikus) BSc képzések, a műszaki területekre irányuló kutató-fejlesztő, innovatív tevékenységek fennmaradásának, bővülésének igénye; ⎯ a mérnök informatikus BSc szakon oktatók hagyományos mérnöki szakterületeken érvényesülő speciális szakismeretének MAB általi elismerése; ⎯ a különböző szakképzettségű, különböző műszaki szakokon multi- (inter)- diszciplináris ismereteket oktató kollégák bevonásának lehetősége és szükségessége; ⎯ a megnevezett szakokra vonatkozó képzési és kimeneti követelményekben mutatkozó konvergencia a mechatronikai mérnöki MSc szak indítását, s szakindítási kérelmének kidolgozását indokolják (a továbbiakban is szorgalmazva e szakkal nagy átfedéssel működtethető mérnök informatikus MSc szak indítását). Az indítandó szak a MAB által már akkreditált, elsősorban a mérnök informatikus alapszak struktúrájához illeszkedő, továbbá a gépész-, villamos-, építőmérnök, stb. alapképzési szakok csoportjára építhető MSc szak. Alkalmazott informatika szakként a már működtetett mechatronikai szakok követelményrendszerével
26
egybevágó ismeretanyagot tartalmazna, egyes szakirányaiban pedig elsajátíttatná az egyes műszaki szakmákhoz kapcsolódó ⎯ műszaki-technológiai, termelési folyamatok, szolgáltatási tevékenységek információtechnológiáját; ⎯ folyamatirányítási rendszerek elemeit; ⎯ autonom, intelligens rendszerek tervezéséhez, üzemeltetéséhez szükséges modellezési, szimulációs és vizualizációs technikákat. Az alkalmazott informatika szak sikeres indítása és működtetése ⎯ nagymértékben hozzájárulna karunk szakmai megerősítéséhez, jogos „névbővítési” igényének elfogadtatásához; ⎯ jelentősen csökkenthetné a hasznosuló és az átadott ismeretanyag közötti különbözetet (a belépést jelentő BSc szakokról kikerülő, a gyakorlatiasabb képzést hiányoló diplomások alkalmazott informatikai ismeretei szerények elsősorban elméleti, s nem alkalmazás-centrikus képzéseink következtében, ezen javíthat az informatikai alkalmazásokat preferáló képzés); ⎯ több és választékosabb munkavállalási alternatívát jelent az egyes műszaki szakmákhoz, mérnöki tevékenységi területekhez kapcsolódó információtechnológiai, alkalmazott informatikai ismeretekkel rendelkező végzettek számára; ⎯ szükségessé tenné a jelenleg különböző oktatási egységekhez, szakokhoz tartozó infrastruktúra (gép-, műszer-, eszközpark, számítógépes környezet) hatékonyabb, közös célú hasznosítását; ⎯ csökkentené a képzési célok (az informatikai módszereket igénylő műszaki alkotások tervezési, fejlesztési, létrehozási és optimális működtetési feladataira való felkészítés) és az (egyéni) oktatói elvárások (tudományos fokozatszerzés többnyire más oktatási intézmény doktori iskolájában) közötti divergenciát.
Konklúzió
A műszaki és az informatikai tudományok művelése, oktatása, hasznosítása együttesen jellemezte a jogelőd Pollack Mihály Műszaki Főiskola, s a jelenlegi Pollack Mihály Műszaki Kar négy évtizedes működését. Elvitathatatlan intézményünknek, karunknak az informatikai szolgáltatásokban érvényesülő regionális, ill. meghatározó szerepe; az informatika (műszaki informatika, mérnök informatikus) képzés dominanciája a kar kompetenciájához tartozó műszaki (mérnöki) és informatikai képzések körében. Köztudott, hogy a műszaki informatika (mérnök informatikus) képzés kialakulása, felfutása a hagyományos műszaki képzések automatikai, majd informatikai vonatkozású eredményei alapján indult el, s vált önállóvá elsősorban műszaki alapképzettségű szakemberek (mérnökök) aktív, kezdeményező, katalizáló részvételével. A műszaki informatika (mérnök informatikus) szakok létrejötte, müködtetése jelentős hatást gyakorolt a hagyományos mérnökképzésekre, mintegy „informatizálva” azokat. A tudományos életet, s a felsőoktatást is jellemzi az informatika eszköztárának minden mérnöki (műszaki) területre történő beáramlása, a multi- (inter)-diszciplinális területek képzésben, kutatásban, innovációban érvényesülő fokozódó szerepe. Ezért műszaki karunk stratégiai céljaként, a műszaki képzések megerősítéseként tekinthető a multi- (inter)diszciplinális ismereteket, a virtuális világot (szimuláció, vizualizáció, modellezés, számítógépes kísérlet, stb.) alkalmazó mérnök informatikus (alkalmazott informatika) MSc képzések mielöbbi indítása. Az előbbiek, továbbá a karunkon végzett K+F tevékenység eredményeinek „innovációs láncba” való növekvő belépése a műszaki és az informatikai tudományokban jártas szakemberek, oktatók, kutatók együttműködő részvételével valósulhatnak meg, ezért is indokolt a „műszaki” megnevezés „informatikai” jelzővel történő kibővítése. 27
Irodalomjegyzék 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Szakonyi L.-Armbruszt F.: A PMMF műszaki informatika oktatása. "MicroCAD SYSTEM" Számítástechnikai Konferencia. Miskolc. 1992. febr. 25-29. Szakonyi L.: A PMMF Műszaki Informatika Tanszékének fejlesztési koncepciói. "Informatika a felsőoktatásban" Országos Konferencia. Debrecen. 1993. okt. 1-3. Szakonyi L.: Oktatási tapasztalatok és stratégiák a JPTE PMMFK Műszaki informatika szakán. Informatika a felsőoktatásban '96. Debrecen. 1996. aug. 27-30. Szakonyi L. - Hegyi S. - Jancskárné A. I.: Az informatika (műszaki informatika) képzés távoktatási csomagjainak kidolgozásának a JPTE Műszaki és Természettudományi Karain. ″Oktatás és a gazdaság kapcsolatainak erősítése″ c. Phare Program HU-94.05 zárókonferenciája. Siófok. 1998. jún.12-13. Szakonyi L.-Jancskárné A. I.: A műszaki informatika képzés oktatócsomagjainak kidolgozása a JPTEPMMFK műszaki informatika szakán. Informatika a felsőoktatásban '99. Debrecen. 1999. aug. 27-29. Szakonyi L.: A műszaki informatika képzés paradoxonai. International Symposium Anniversary of Pollack Mihály College of Engineering. May 31-June 1, 2002. Pécs, Hungary. Szakonyi L.: Infokommunikációs technológia kidolgozása és regionális hasznosítása az energiaelosztás területén, Informatika a felsőoktatásban Konferencia, Műszaki Informatika Szekció, Debrecen, 2005. aug. 24-26. Konferenciakiadvány, pp. 139. (ISBN 963 472 9009 6) Szakonyi L.: Új infokommunikációs technológia kidolgozásának, regionális hasznosításának képzéskorszerűsítésre gyakorolt hatása a mérnök informatikus szakon, Informatika a felsőoktatásban Konferencia, Debrecen, 2008. aug. 27-29, paper 149, pp. 1-10
28
