Eltelt hát az óesztendő, elmúltak az ünnepek, itt az idő egy rövid számvetésre. Kettős érzéseink, illetve elvárásaink vannak

2013. Január / Fergeteg hava / Boldogasszony hava

10. szám

E

ltelt hát az óesztendő, elmúltak az ünnepek, itt az idő egy rövid számvetésre. Kettős érzéseink, illetve elvárásaink vannak magunkkal szemben, hiszen egyrészt szeretnénk reménykeltő dolgokról írni, mert tartani kellene a lelket mindenkiben, aki ma Magyarországon él, másrészt meg csak el kell mondani a valóságot, még ha oly keserű is a szánk tőle. Nem kell persze semmiféle maja prófécia, hogy lássuk, korszakváltás előtt állunk, ugyanis az Istent még érzéseinkből is száműző, 1789 óta gőzerővel taroló liberalizmus minden eresztéke recseg-ropog, hogy átadja helyét a materializmussal leszámoló, helyébe egy idealizmust, eszméket és eszményeket adó világnak, hiszen, ma még inkább igaz Vörösmarty Szózatának látomása: „Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Százezrek ajakán.”

Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Jobb időt, mint tavaly volt, Ez új esztendőben; Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt Ez új esztendőben; Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Zsíros esőt, kövér hót, Ez új esztendőben; Bő aratást, szüretet, Egészséget, jó kedvet Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendőben; Jó kenyeret, szalonnát Tizenkét hónapon át Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Vegye el mind a nem jót, Ez új esztendőben; Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg, Ez új esztendőben!

Talán már le sem kellene írni, hogy ismét nehéz évet zártunk, megszokhattuk, hogy évről-évre fokozódik rajtunk a nyomás. A családok, túlélésre rendezkedtek be, a többség továbbra is belefullad a sárga csekkekbe, egészségünk megőrzésére is egyre kevesebb marad, sok a beteg ember, fizikailag, lelkileg egyaránt. Munkahelyek sem teremtődnek az ígért mértékben, ami van, jobbára az is minimálbéres, vagy még az sem. Az egészségügyben, az oktatásban továbbra is nagy a bizonytalanság és káosz, a változtatásra való igyekezet pedig előkészületlenül, kapkodva történik. A mezőgazdaságban a földeket átjátszák a baráti körnek, a zöld báróknak. A húsipar is a csőd szélén, nincs egy ágazat, ami sikeresnek mondható. A közbiztonság meg lassan balkáni állapotokra emlékeztet, késelések, gyilkosságok, szinte minden hétre jut valami. Mindössze, néhány száz forintért ölik vidéken az idős embereket, de már a sportolóink sincsenek biztonságban. Rendőreink meg az útszéli tereptárgyak mögé bújva fotózzák a szerencsétlen, mindenhová siető honfitársainkat. Azért fejlesztés is történik, hiszen Miskolcon 170 milliárdból Világsátor elnevezésű európai cigányközpont felépítését tervezi a Fidesz, természetesen az MSZP támogatását is megnyerve ehhez. A miskolciak véleménye persze most sem számít. Fiataljaink, orvosaink, mérnökeink, immár tízezer számra menekülnek külföldre a reménytelen, jövőkép nélküli országból. És, hogy az újévben azért humorból se fogyjunk ki, Gyöngyösi Márton Jobbikos képviselő, felkerült a világ legantiszemitább kijelentéseinek TOP 10-es listájára, mert firtatni merte, hogy a magyar parlamentben kik rendelkeznek kettős, zsidó – magyar állampolgársággal. Ezt a listát viszont már nem Oskar Schindler, hanem a Simon Wiesenthal Központ jegyzi, de erről a listáról valószínűleg nem akarnak megmenteni senkit… A fentebb felsorolt „képtelenségeket”, viszont csak mi éljük meg így, mert a kormány kommunikációjában éppen az ellenkezőjét halljuk. Szerintük nincs megszorítás, csak reformok, az oktatás átalakítása pedig sikertörténet. A devizahitelesek ügye megoldódott, fiataljaink pedig csak tapasztalat gyűjtés céljából mennek külföldre. Szerintük növekszik a foglalkoztatás, nő a lakossági megtakarítás, meg persze egyre több gyerek is születik. Sőt, egyre jobb a közbiztonság is, hiszen a felderítési arány is növekszik, de a

bűncselekmények elkövetői származására való utalás, meg rasszizmus. A lényeg a nemzeti konzultációban rejlik, mondják és dehogy is döntenek a fejünk felett. Szerintük a mezőgazdaságban erősödnek a kis és középnagyságú gazdaságok. Végül, a kormány szerint is 2012 legveszedelmesebb embere Gyöngyösi Márton, aki miatt össze kellett fognia a Fidesznek az MSZP-vel, az LMP-vel, a DK-val, és a 4K-val. Végre ez is megtörtént, együtt, vállvetve az elmúlt húsz évben egyszer, összefogott a magyar politikai „elit”. Kiért is? Együtt Jeruzsálemért. Még véletlenül sem Magyarországért… Az egész, olyan, mint egy mátrix, mintha ma Magyarországon két párhuzamos világ működne. Egy, ahol mi élünk, meg egy ahol a kormány. Hasonlíthatjuk a helyzetet esetleg a Rákosi féle hangulatjelentéshez is, ami garantáltan a valóság ellenkezőjét állította. Ráadásul mindezeket megfejelve, még a lakosságot teszik felelőssé sok, fent felsorolt dolog miatt. Ugyanúgy, mint az előző ciklusban: Emlékszünk? „Nincs ingyen ebéd” Mi Jobbikosok, hála Istennek pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk hazánknak, városunknak, gyermekeinknek. De, azt is tisztán látjuk, hogy a Jobbik erősödése nem csak magunknak, hanem a kormányoldal gazdasági, politikai, kulturális és erkölcsi mélyrepülésének is köszönhető. És, bár elkeserítő a mai magyar valóság, hiszen továbbra is tombol a gyűlöletkampány, folyik a hazugságáradat, mégis reményt ad, hogy a Jobbik tisztán és láthatóan erősödik. Egyes időközi, önkormányzati választásokat magabiztosan megnyertük, és ha így haladunk, szép eredményt érhetünk el 2014-ben. Az emberek látják, hogy a múlt évben sem volt elszámoltatás, és a bőrükön érzik, hogy amit a szocialisták szétromboltak, azt a Fidesz nem képes felépíteni. Egyszerűen azért, mert az új Magyarországot más erkölcsi fundamentumra és másfajta szövetségesekkel kell építeni. Az elvakultakon, hívőkön és az érdekből támogatókon kívül mindenki láthatja, érezheti, hogy új politikai elit, új vezető kell! Mi egyet ígérhetünk, továbbra is tesszük a dolgunkat, mindenről tájékoztatunk, szem előtt tartjuk a város és a haza érdekeit, ezért ha kell, javaslatokat teszünk, ha szükséges tiltakozunk, ha kell, az utcára vonulunk. Ehhez a munkához adjon az Isten kitartást, hitet, reményt és minden jót az Új Esztendőben! CsI

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT

P

www.batonyterenye.jobbik.net

Magyarország megújul

ályázat dömping volt városunkban az elmúlt negyed évben. Volt olyan, hogy egy testületi ülésen nyolcat kaptunk az asztalunkra, persze papíron és közvetlenül az ülés előtt. Elvileg örülnünk is kellene, hogy ennyi projekt indul Bátonyterenyén, csakhogy ha jobban megnézzük milyenek is ezek a pályázatok, akkor az egyik szemünk sír a másik meg nevet. Két csoportra oszthatjuk őket, hasznos és kevésbé hasznos. Aztán még ezeket is ketté lehet osztani jellegük alapján: felújítás, átépítés, városfejlesztés, turizmus, stb. és szociális típusú. Nézzünk egyet a turisztikai fejlesztés kategóriában! „Családbarát horgászparadicsom és öko-park Maconkán, a Mátra lábánál” című pályázatot nyújtott be a Maconkai Horgászegyesület a várossal karöltve. Első olvasatra nagyon szívderítő, hogy ilyen derék dolgok lesznek Maconkán. Az osztrák, vagy svájci életszínvonalú országokban tudunk elképzelni ilyen ökoparadicsomi állapotokat.

A teljesség igénye nélkül lesz itt, interaktív fogadó - ahogy hallottuk a jelenlegi faház helyén!!! - közös ségi terem látvány akváriummal, melegkonyhás panorámateraszos kisétterem, energiahatékony LED-közvilágítás, vandálbiztos kommunális helyiség, Wifi, on-line programtervező és foglalási rendszer, kerékpárút, futópálya, vízparti élet interaktív gyalogos tanösvény, vízi tanösvény, madárles, csónakázási lehetőség, meg sok egyéb remek dolog a pihenni vágyóknak. A projekt elvárt hatásai közt szerepel az új munkahelyek létrejötte, az idelátogatók számának, és a szálláshelyek kihasználtságának a növekedése, valamint az ökotudatos szemlélet további erősödése. Mindez 341,5 millióért. A 4,5 milliós önrészt a horgászegyesület állja, a többi pályázati pénzből lesz, ha sikerül elnyerni. Nehézen tud ez ember ilyenkor tiszta fejjel gondolkodni, hogy ez most jó-e nekünk, kell-e nekünk. Egyrészt persze, hogy kell, hiszen szinte ingyen van. Másrészt meg ez a sok luxuskategóriás pályázat, ami városunkba érkezik, valahogy nagyon nem áll arányban a munkahelyteremtéssel, ami közvetlenül valóban kisimíthatná az átlag bátonyterenyei honfitársaink homlokáról a ráncokat. Óriási a kontraszt a napi élet és a pályázatok által sugallt, valóságtól elrugaszkodott, nyugat-európai délibábos állapotoktól. Természetes, hogy a pihenés, a feltöltődés is fontos a munkában megfáradt atyánkfiai számára. Azt is pontosan tudjuk, hogy van ma Magyarországon közel egymilliós felsőközép réteg, aki remekül érzi magát, jól él, nyertese az elmúlt éveknek, ők persze nagyon örülhetnek az ilyen jövőbemutató pályázatoknak. Csakhogy ki kell mondanunk, hogy ma hazánkban, a pályázatok egy része, akár uniós, akár hazai, olyan másod, harmadrangú dolgokra szórja el a súlyos milliárdokat, - aminek egy része a mi adónkból közvetlenül, másik fele meg szintén a mi adónkból az ország uniós befizetéséből kerül visszaosztásra - de az ország lakosságának nagy részére, szinte semmilyen közvetett, vagy közvetlen pozitív hatást nem gyakorol. Legfőképp a súlyozással, a priorizálással van a probléma. Szükség lenne erre is, majd valamikor, ha szerencsétlen magyarnak lenne munkája és lenne mit kipihennie. Jelenleg rengeteg embernek se munkája - vagy ha van valamelyik minimálbéres multinál, akkor - se ideje, se pénze a pihenésre. Szóval ez a kettős érzés munkálkodik az emberben az ilyen és hasonló pályázatok olvasásakor. Ebbe a kategóriába tartozik a kutyakozmetikára kapott sok tízmilliós pályázat is, valahol Nógrád megyében. Megszavaztuk persze mi is a Maconkai Ökoparkot, mert inkább itt épüljön, mint máshol, csak hát véleményünk szerint az egész annyit ér, mint egy marék gyémánt egy lakatlan szigeten. Néha majd megcsodáljuk, viszont a mi életünkön vajmi 2

munkaprogramból, 30 napnyi önkéntes munka vállalása révén jogosultságot szerezhetnek a segélyek további folyósítására. Kérdésként fogalmazódott meg, hogy ki fogja azt ellenőrizni, hogy az önkéntes munka valóban letöltésre került-e, vagy csak leigazoltatják azt tényleges munkavégzés nélkül. Így a megállapodást csak azzal a feltétellel fogadta el a testület, ha a határozati javaslat módosításra kerül, azzal a megjegyzéssel, hogy az önkormányzat megfelelő kontrolling monitoring rendszert működtethet vagy a Szociális Osztály, vagy a Családsegítő, vagy a közmunkaprogram részéről.”

keveset fog változtatni. Néhány pozitív hatása ezért mégiscsak lesz a pályázatnak, tudhattuk meg a város polgármesterétől: „A nyertes pályázat a maconkai tó hírnevét, a város vagyonát és a maconkai képviselő politikai presztizsét gyarapítani fogja.” Ha már itt tartunk, mi sokkal jobban örülnénk, ha végre a városunk horgászai kedvezménnyel tudnának éves bérletet vásárolni, mint helyi lakosok, vagy például lehetne halat vásárolni esetleg karácsony előtt, vagy ne adj Isten egész évben, ha már itt található az ország, halban egyik legbővebb tava. Ezek apróságok, mégis a helyi emberek életén tudnának valamit javítani. A pályázatok másik típusába a szociális jellegűek tartoznak, amik gyakorlatilag mind nagyon hasonlóak, csak a nevük más. Ebbe a kat egóriába már beleakadtunk néhányszor az elmúlt két év során, hiszen ide tartoztak a telep felszámolásos, cserhajházas, csillagpontos, korábban egyértelműen kimondott roma felzárkóztatásra megírt pályázatok. Mostanában viszont már bújtatva, szociális város rehabilitációnak, meg önkéntes pont, partner bevonhatósági együttműködési pályázatnak meg miegymásnak nevezik. Az ember fel sem fogja elsőre. Az igazság az, hogy az új generációs romaprogramok, úgy vannak megírva, hogy már az előterjesztésekben kivonatolva sem fedik fel magukat, – kerülendő a konfliktusokat – csak sejtetik. Ahhoz minden esetben le kell tölteni az internetről a sokszor közel száz oldalas anyagot. Ott azért aztán lehull a máz. Ráadásul ezen pályázatok sem a tényleges szociális helyzet alapján osztják a milliókat a rászorulóknak, hanem - akár tagadják, akár nem - rassz alapján. Tudatosan és egyre rafináltabb módon íródnak a Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere lelkületének oly kedves, de véleményünk szerint a legtöbb esetben kudarcra ítélt romaprogramok, kizárva ezen pályázatokból, sok mélyszegénységben élő honfitársunkat. Itt van mindjárt az Előterjesztés az Önkéntes Pont által kínált szolgáltatásokról, illetve a partner bevonhatóságának körülményeiről szóló együttműködési megállapodásról. Polgármester úr tömören, összefoglalta a lényeget: „Azok, akik kimaradnak a START köz-

Az Önkormányzat együttműködő partnerként vesz részt a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége mint főpályázóval közösen a projektben. Így utólag azért a pályázat átolvasása után van némi kétely bennünk, hogy ez is egy, a sok értelmetlen, tényleges munka nélkül segélyt osztogató programok között, az önkéntes munka hangzatossága mögé bújtatva a fent megfogalmazott lényeget. De itt van egy másik a Szociális célú város rehabilitáció című, amelyen az Önkormányzat szintén indulni kíván. „A szociális típusú város rehabilitáció alapvető célja a városok leromlott vagy leszakadó városrészeinek leromlását okozó folyamatok megállítása és megfordítása. A rehabilitáció célja még, hogy a helyi hátrányos helyzetű lakosság életminősége és esélyei javuljanak, az épített környezet minőségi változáson menjen át, a program gazdája az adott városrészen valósítson meg társadalmi reintegrációt eredményező felzárkóztató programokat. A támogatás összege, minimum 200, maximum 400 millió Ft.” A pályázat kétszer került be a testület elé, másodszorra már konkrét terv is készült a felhasználásról. A terv szerint felújításra kerül a Gyürky-Solymossy kastély kertjében lévő romos cselédlak, otthont adva néhány első lakáshoz jutó nehéz helyzetben lévő fiatal családnak. A pályázat egyébként széles felhasználói területtel bír, de ha végigolvassuk, azért itt is kiderül, a lényeg. „Célterület: A főként roma népesség által lakott telepek jelentik mind társadalmi, mind fizikai értelemben a legleromlottabb városi területeket. Egy adott telepről gondos mérlegelés során a városnak kell eldöntenie, hogy hosszabb távon megtartható-e vagy pedig fel kell számolni. A teleprehabilitáció célja mindenképpen a szegregáció további


elmélyülésének megakadályozása, lehetőség szerint oldása kell, hogy legyen.” Természetesen nem azt mondjuk, hogy minden ilyen jellegű pályázat haszontalan, de véleményünk szerint az egész rendszer recseg-ropog. Egy település szempontjából sok esetben koncepciótlan, súlyozatlan. Sajnos folyamatosan olyan érzése van az embernek, hogy az Unió direkt nem a lényegi dolgokra adja a pénzt. Sőt kifejezetten nem támogatja a bányászat a kohászat újraindítását, de a mezőgazdasági termelésünket is mindenféle keretek közé szorítja, az erős nyugat-európai országok érdekeinek megfelelően. Kínosan ügyel arra, hogy mi magunk is behozatalra szoruljunk szinte minden alapélelmiszerből, exportról meg már ne is álmodjunk. Még véletlenül sem a magyar kisvállalkozások támogatására, munkanélküliség csökkentésére kapjuk a pénzt. Kormányunk pedig elfogadva a brüsszeli elveket vakon írja a „Magyarország megújul” pályázatait. A

T


Alsókatalin a kiköltözés után központilag megírt ilyen-olyan projekteket megpályázzuk, ha szükséges, ha nem, aztán meg ölbe tett kézzel várjuk, hátha valakinek eszébe jut, mire is van igazán szüksége Bátonyterenyének. Az egésznek éppen fordítva kellene működnie, azaz nekünk kellene kidolgozni mire is lenne szükségünk. Arról

meg már szót sem akarunk ejteni, hogy a jelenlegi pályázati rendszerben azért továbbra is vastagon benne van a haveri kör munkával való ellátása is. Pontosan úgy, mint az elmúlt húsz évben. Nos, ha így haladunk, éppen úgy fog Magyarország is megújulni, mint az elmúlt húsz évben… CsI

Hova tovább kommunális adó?

öbb mint egy éve került a képviselőtestület elé egy új adónem bevezetésének igénye a város vezetése részéről. Az elejétől kezdve nem támogattuk, sőt minden érvet felhoztunk, hogy ebben a gazdasági környezetben már ne terheljük a családokat még egy sárga csekkel. Ennek ellenére az adó megszavazásra, majd bevezetésre került. Azóta szembesült vele a lakosság is, akinek egy része már befizette, míg a másik része az óta sem tette meg. Befizette, akinek nem számított, befizette, aki jogkövetőként az utolsót is mindig befizeti, viszont nem fizette, akinek már nem volt miből és hát volt egy markáns réteg, aki csak azért sem fizette meg, pedig megtehette volna. ŐAz ő véleményük egyszerűen a következő: „Mi nem fizetünk Nagy-Majdon Jóskának és kész.” Ilyen előzmények után indította útjára az adó eltörlésére irányuló népi kezdeményezését az MSZP és holdudvarába tartozó pártjai.

Mivel adó eltörlésére nem lehet népszavazást kiírni, ezért maradt a népi kezdeményezés, aminek súlya természetesen kisebb, mint a népszavazásé, és egy fokkal fajsúlyosabb, mint egy sima petícióra irányuló aláírásgyűjtés. Mit lehet elérni a népi kezdeményezéssel? Mint megtudtuk közel kétezer aláírás gyűlt össze, így kötelezheti a testületet, hogy vegye újra napirendre az adó ügyét. Ezen kívül el lehet érni, hogy elhitessék a lakosság egy részével, hogy lesz esély az adó eltörlésére, ezzel még inkább bizonytalanná tenni az így sem tiszta helyzetet, és persze el lehet érni, hogy a 2014-es választási szórólapokon öles betűkkel lehessen hirdetni, hogy mindent megpróbáltak, ez ügyben. Tehát, politikai hozadéka lehet, illetve szinte csak politikai hozadéka lehet az egész kezdeményezésnek. Ezért mi, nem is vettünk részt ebben az előre kitervelt játszmában. Minden lakóra rábíztuk a döntés jogát, de kötelességünk tájékoztatni mindenkit, hogy mire számíthat az ügyben és túlzott illúziói ne legyenek senkinek. Nézzük mennyi a realitása a kezdeményezésnek, amivel persze ne legyen kétsége senkinek, pontosan tisztában van mindkét oldal, az is, aki bevezette és az is, aki most mindenkivel próbálja elhitetni, hogy meg tudja szüntetni! A politika sajnos már csak ilyen, ha az érdeke megkívánja, akkor képes teljesen felesleges köröket futni. Adó megszüntetéséért aláírást gyűjteni egyébként is hálás feladat, pontosan kiszámítható a végeredmény is. Nagyjából annyi aláírás volt várható, ahány helyre eljutnak az aktivisták. A realitás azonban az, ha a Fideszes többség úgy akarja, újra megerősíti az adó legitimitását. Miért is gondoljuk, hogy nem lesz megváltoztatva a rendelet? Többek között azért sem, mert a város polgármestere jó előre közölte, hogy a kommunális adóból befolyó évenkénti 30 milliós összeg, már több tíz évre le van kötve az OTP-nek, a tartozásaink fejében, amit elsősorban a szocialista pártnak köszönhetünk. De a BÁVÜ is rászorult lenne a jelen helyzetben az adóból befolyt összegre, ami megint csak a szocialisták áldásos tevékenységének köszönhető, hallhattuk újfent. Egyrészt politikailag sem fogják hagyni, hogy az MSZP akarata érvényesüljön, másrészt pedig gazdaságilag sem fog erről a bevételről lemondani a város. A szocialisták hajlanának az adó arányosítására is, ha már eltöröltetni valószínűleg nem fogják tudni. Hogy mennyivel lenne igazságosabb, mondjuk a lakások, házak alapterülete alapján sá-

vosítani az adó mértékét, nehéz megmondani. Nem tükrözi feltétlenül a családok gazdasági helyzetét a lakások mérete, csak és kizárólag erre kaptafát készíteni, szintén csak egy a lehetséges megoldások közül, de nem biztos, hogy a legjobb. Ha van egyáltalán jó megoldás ebben a mélyszegénységben lévő városban. Talán a szórólapjukon írták a vagyoni helyzet alapján történő sávosítást is, de hát ezt meg hogy gondolják? Kimegy egy adóellenőr, egy ingatlanszakértő, meg egy vagyonbecslő, aztán feltérképezi a családokat? Teljesen életszerűtlen. A legjobb, minden bizonnyal az lett volna, ha be sem vezetik. Ha lett volna valamilyen általános hatástanulmány, környezettanulmány, a városunkban lakók anyagi helyzetére vonatkozólag - ez egyébként tudtunkkal előírás is egy ilyen adó bevezetésénél, ami, itt nem történt meg - valószínűleg nem is születhetett volna ilyen döntés. A város vezetése önhatalmúlag döntött a 9.000 Ft/év összeg mellett. Valószínűleg nem erre kapták a felhatalmazást a sokat emlegetett kétharmadtól sem. Mindezek mellett a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az évente több alkalommal megpályázott és elnyert ÖNHIKI pénzek - amik életben tartották, tartják városunkat – egyik alapkritériuma, valamilyen helyi adó bevezetése. Ha a város nem tesz meg mindent a saját helyzetének javítására, akkor a várost sem segítik. Így vagyon a törvénybe. Mivel eddig nem volt ilyen adó, bevezették ezt, mert egyébként már csődöt jelenthettünk volna. Meggyőződésünk, hogy a megoldás kulcsa a kormány kezében van. A megszorítások kormánya általában ilyen törvényeket hoz, amivel ellehetetleníti az önkormányzatokat, rájuk hárítva a legkellemetlenebb döntéseket is. Idén, példának okáért nem lehet mínuszos költségvetést sem tervezni, amivel megint csak kemény fejtörésre késztetik a hivatalokat. Persze, most mindenki lokális szinten kezeli a kommunális adó problémát, csak és kizárólag a helyi vezetést téve felelőssé. Mint fentebb kifejtettük, ebben az esetben is harapófogóban van a város vezetése, egyszerűen képtelen a saját kormányának előírásait és a város lakóinak szociális helyzetét közös nevezőre hozni. Meglehetősen nagy az ellentmondás, majdhogynem feloldhatatlan. Hogy mi lenne a megoldás? Véleményünk szerint egy mérsékeltebb adó az lehetne mindkét fél számára. Idén az önkormányzatok adósságainak jó részét le fogják írni, így talán lehetne engedni az adó mértékéből is. 3



Járási központ lett Bátonyterenye 2

013. január 01-től járási központ kezdte meg működését Bátonyterenyén. Nyugodtan mondhatjuk, hogy történelmet írunk, mert ugyan volt már járási rendszer korábban is Magyarországon, de Bátonyterenyei Járási Központ még soha. Az is igaz ugyan, hogy az ország egyik legkisebbikével büszkélkedhetünk, a település számait illetően, de hát mégiscsak a miénk. Egész pontosan egy város és hét község tartozik hozzánk.

Az egész államigazgatási rendszer átalakításáról nehéz véleményt alkotni, mivel igen nagy a bizonytalanság ez ügyben. Annyi azért érzékelhető, hogy változtatás előkészítetlenül, megalapozatlanul történik. Nem tudható, mennyibe fog ez a végén az önkormányzatoknak kerülni, illetve ami még ennél is fontosabb, az állampolgárok számára milyen plusz terhet fog jelenteni mindez (időben, pénzben, utazásban stb.) Egy dolog biztos, hogy a járási hivatalokat is vezetheti majd jelenlegi országgyűlési képviselő, azaz politikai komisszár/népbiztos. Városunkban a megbízást a központ vezetésére Dr. Lengyelné Imreh Erika kapta, 2012. december 31-én leköszönve jegyzői állásáról. A járási rendszer bevezetésével azért vannak kételyeink, amit alábbi három pontban foglaltunk össze: I. Az ingatlanvagyon: Tisztázatlan, miképpen fog történni a közösen használt épületek fenntartása és rezsiköltség elszámolása. Azok az épületek, amelyeket a település pénzén lettek építve, felújítva, most egy tollvonással átkerültek az államhoz, ingyenes használatba vagy akár tulajdonba is. II. Az eszközvagyon: nemcsak az épületeket, de az eszközök egy részét is vitte az állam. Számítógépet, berendezést, autót. Azokat is, amelyeket sok, különböző feladatra használtak az önkormányzatok, tehát adott esetben olyan típusú munkavégzésre, amelyet a jövőben is a településeknek kell majd végezniük. III. Személyi jellegű kérdések: A járási hivatal által végzendő feladatokhoz a kormányhivatal a településektől átvett munkatársakat is, de nem mindenkit! Valószínű, hogy sokakat el fognak bocsátani, vagy már el is bocsátottak, akármit is hazudott korábban a kormányzat, itt az IMF diktál. Sőt, egy korábbi megszorító csomagban Matolcsy György is bejelentette, hogy a közszférában dolgozók körében (értsd kormánytisztviselő, köztisztviselő, közalkalmazott és munkatörvénykönyv szerint állami alkalmazásban lévők) jelentős létszámleépítés lesz. De úgynevezett települési ügysegédből is jóval kevesebb lesz, mint amennyit korábban ígértek. Minden elbocsátott dolgozó egy magyar családot jelent. Testületi ülésen kaptunk egy rövid tájékoztatót az egész átalakításról, de sokkal okosabbak nem lettünk. És még egy utolsó észrevétel. Ez a „megállapodás” egy diktátum: ha a képviselő-testület nem szavazta volna meg, akkor is a

4

törvény erejénél fogva életbe lép. Így, egyszerűen már ezen a szinten nem is volt értelme vitába bonyolódni. Néhány lényeges rész az előterjesztésből, illetve a járás szerepéről: „A járási hivatalok többek között okmányirodai feladatokat, gyermekvédelmi és gyámügyi, valamint egyes szociális, környezetvédelmi természetvédelmi igazgatási feladatokat vesznek át a településektől. A Nógrád Megyei Kormányhivatallal történt egyeztetések során a járási hivatalba átadandó létszámot 18 főben határozták meg, melyből 15 fő szakmai létszám, 3 fő funkcionális létszám. A tervezett megállapodás szerint a járási hivatal úgynevezett Törzshivatala a Városház út 2. szám alatti irodaház (Városház) földszintjén kap elhelyezést. A Törvény rendelkezik az átkerülő államigazgatási feladatok ellátását biztosító önkormányzati vagyon használatáról is. A Törvény 2. § (1) – (2) bekezdéseinek értelmében a települési önkormányzatok mindazon vagyona és vagyoni értékű joga, amelyek átvételre kerülő államigazgatási feladatok ellátását biztosítják, 2013. január 1-jén a feladat ellátásának időtartamára a Magyar Állam ingyenes használatába kerül.” Település Rang Népesség (2011) Terület (km²) Bátonyterenye város 12 826 78,92 Dorogháza község 1 098 17,68 Mátramindszent község 812 16,73 Mátranovák község 1 724 26,97 Mátraterenye község 1 771 28,13 Mátraverebély község 2 068 18,40 Nemti község 746 11,06 Szuha község 625 17,56



Vélemény

a 21 -es út

Munkások Kisterenyén a 21-es főút építésénél, valamikor 1958-1963 között

négysávosításával kapcsolatban

M

ár jó ideje húzódik a 21-es főút négysávosítása, ciklusokon átnyúlva elsősorban politikai érdekek csatározásának áldozatául esve. Választások környékén megélénkül az építés körüli cirkusz, majd lecsillapodik, aztán kezdődik minden elölről. Utunk meg még mindig a régi. A szükségességét senki nem vitatja, a kivitelezés tervét, viszont már annál többen. Az előző ciklusban a szocialisták próbálták meg az eredeti terveknek megfelelően átverni, elsősorban Kisterenye lakóival szemben. Akkor a Fidesz Nagy-Majdon Józseffel az élen keményen tiltakozott a megvalósítás ellen, még aláírásgyűjtés is történt. Jelenleg már változott némiképp a vélemény, legalábbis a tekintetben, hogy kell-e elkerülő út vagy sem. A Fidesz szerint most már nem kell elkerülő, mehet a négy sáv, Kisterenyén keresztül, igaz az eredeti tervek most sem tetszenek a város polgármesterének. Az álláspontjuk ennek ellenére az, hogy ne nyissunk erről itt helyben vitát, - nesze neked nemzeti konzultáció - mert a döntéshozók a parlamentben esetleg megsértődnek, aztán meg nem lesz semmilyen utunk. Akkor aztán megnézhetjük magunkat, nem jön ide többet egy megveszekedett cég sem. Egyébként meg úgy gondoljuk, hogy kissé túl van misztifikálva a négy sáv hatalma. Ritkán szoktunk az előző rendszerre hivatkozni, de ott két sávval is volt annyi, de annyi üzem, hogy az ország más részéből kellett idehozni a munkaerőt. Tudjuk, változnak az idők, elsorvadt a vasút, az áruforgalom nagyobb része közúton történik, de nem feltétlenül csak a négy sávon múlik a térség fejlődése. És még egy dolgot azért szögezzünk le, mielőtt e cikk után a másként gondolkodók úgy tálalnák a cikket, hogy ők a négy sáv és a haladás mellett állnak, mi meg éppen ellene. Természetesen nem erről van szó. Mi olyan megoldást szeretnénk, ami gazdasági, közlekedési, környezetvédelmi és egészségügyi szempontból is a legjobb megoldást kínálja városunk lakóinak. Nem lehet pusztán pénz, illetve pártpolitikai kérdéssé tenni az életünk jövőjére komoly hatást gyakorló beruházást. Minden szempont és lehetőség legyen figyelembe véve és helyi egyeztetést kérünk elsősorban szakemberek részvételével! Az ott hozott döntést pedig teljes mellszélességgel képviselje a város vezetése és a megye képviselője a megfelelő fórumokon, parlamentben és nem fordítva! Ennyi lenne a kérés, nem több, de nem is kevesebb. Reméljük nem lesz szükség népszavazást kezdeményezni. Most pedig olvassunk egy szakmai összefoglalót egy helyi lokálpatriótától, Bender Csabától, aki végképp nem politikai, vagy csak gazdasági szemüvegen keresztül látja a világot. Az ő tanulmányából készítettünk egy rövidített kivonatot az út építésével kapcsolatos lehetőségekről, illetve veszélyekről. „A Magyar Állam és az EU forrásából a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházásában a Hatvant és Salgótarjánt (valamint Szlovákiát) összekötő 21-es sz. főút négysávosítását szeretnék megvalósítani. Az önkormányzatunk (Bátonyterenye) 2004-ben a rendezési terv elfogadásával rendelet formájában is egyetértett. Erről a lakosságot nem tájékoztatták. 2008-ban a tervezési munkákat megnyerte az UTIBER Kft. Az V. szakasz - ami a település nyugati városrésze - tervezésével a CIVIL –PLAN Kft-t bízta meg. Ezt a területet érinti leginkább a tervezett beruházás. Az engedélyezéséhez

szükséges tulajdonosi hozzájárulást a Bátonyterenyei Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2009. júliusi ülésén néhány, kisebb-nagyobb módosítási javaslatokkal szintén elfogadta. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség határozatát - amely a 21. sz. főút négy nyomsávúra történő bővítésének előzetes vizsgálati eljárását tartalmazza – áttanulmányoztam és a határozattal kapcsolatban írásos észrevételt tettem 2010. január 10-én Bátonyterenye Városi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Városfejlesztési és Városüzemeltetési Osztály Lohss Krisztina osztályvezetőnek. (Választ nem kaptam.) A határozat megállapítja, hogy a fenti szakasz négy nyomsávúra történő bővítésének jelentős környezeti hatása nincs. A határozat 17. oldalán a levegőtisztasággal kapcsolatban azokat a folyamatos mérési eredményeket veszik figyelembe, amelyeket 2007-2008-as években végeztek Bátonyterenye, (Nagybátony Bányaváros) Iskola út 8. sz. alatti manuális mérőhelyen. Sic!!! (Erről írásos dokumentációt nem mutattak be.) Ezeket, a mérési adatokat nem szabad figyelembe venni, hiszen a 21-es út Kisterenyén átmenő forgalmához a fenti, Nagybátony városrészbe eső, a 21-es főúttól légvonalban legalább 900 m-re eső címen mért adatoknak semmi köze sincs. A méréseket a Madách úton kell elvégezni úgy a zajterhelés, mint a légszennyezés területén! Mivel a közlekedési eszközeink belsőégésű motorokkal hajtottak, működésük során károsítják a környezetünket. Ilyenek a hőterhelés, a károsanyag-kibocsátás, zajszennyezés, egyéb szilárd halmazállapotú anyagok, mint a korom, gumipor, stb. A mérési eredményeknek nem csak a SO2, NO2 és az ülepedő por adatait kell tartalmaznia. Vannak más mérgező anyagok a belsőégésű motorok üzemeltetése során. A városlakók óriási veszélyben vannak. A levegőben lévő gumipor, fékbetétek és gépkocsik kopásából eredő szen�nyeződések rákkeltők, gyengítik az immunrendszert. Ezek az anyagok minden esetben jelen vannak az utak mentén a levegőben, csak nem mérik… A környezetterhelő hatás erőssége attól is függ, hogy a gázok milyen magasságban kerülnek a légtérbe. Sajnos jelen esetben a lakóházak

ablakainak szintjével azonos magasságban. Ebből a szempontból a közúti közlekedés a leginkább negatív hatású. A közlekedés, mint zaj- és rezgésforrás, a lakosság jelentős hányada számára komoly, zavaró tényező. Számos lakásban tapasztalható az egészségügyileg elfogadható 55 dB nappali, illetve a 68 dB éjszakai határértéket meghaladó zajszint. Egyes városi útszakaszokon eléri a 78 dB értéket. Zajvédelmi szempontból a tervezők 50 km/h-s sebességet terveztek a kisterenyei átvezető szakaszra, ami nem kedvező a tranzit forgalom számára sem. A jelenlegi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a Kisterenyén átvezető szakaszon jelentős a gépjárművek sebesség túllépése, különösen az éjszakai órákban. Mi várható akkor egy korlátokkal védett 4 nyomsávú út esetén? A határozat a III. szakasz 1. pontjában (ÁNTSZ állásfoglalása) a zajterhelés mérését a kivitelezési munkálatok után rendeli el. Az elkészült beruházást követően milyen intézkedések tehetők a zajcsökkentés mérséklésére? A zajterhelési méréseket a kivitelezés előtt kell elvégezni, de sokkal jobb lett volna a tervezést megelőzően! Idetartozó a talaj és a vízszennyezés is. Gondolok itt a téli hó –és jégmentesítésre valamint a gyomtalanításra alkalmazott vegyszerek talaj és vízszennyező hatására. A települések nagy forgalmú átvezető útjai mentén a levegő szennyezettsége az egészségügyi határérték 50 – 80 %-a körül mozog, de egyes településeken ez gyakran mutat 24 órás határérték túllépést. Ebből főleg a nitrogénoxidok és a szilárd részecskék súlya veszélyes. Nem véletlen az az európai uniós törekvés, hogy a nagy forgalmú utak kerüljék ki a településeket! A zárt rendszerű csapadékvíz elvezetése sem biztonságos, mivel a nyári esőzések során akkora vízmennyiség kerül az árkokba, hogy azok azt elvezetni nem tudják. Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy le kellett zárni a főutat, mert a hömpölygő áradat a közúti forgalmat veszélyeztette. Emiatt várhatóan a tervezett gyalogos aluljárók is használhatatlanok lesznek. Megjegyzem, hogy a gyalogos aluljárók üzemeltetése a beruházó véleménye szerint az Önkormányzat feladata lesz, ami 5

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT további terheket ró a pénzügyileg amúgy is romokban heverő Önkormányzatra. Amennyiben ez a beruházás megvalósul, számolni kell azzal, hogy a lakosság egészségi állapota rohamosan romlani fog. Miért akarják, hogy e településrészen az emberek idő előtt megbetegedjenek? A környezet kímélésének szempontjai már erőteljesen érvényesültek a ’90-es évtized közlekedési fejlesztési és szabályozási tevékenységében is. Megépültek a településeket elkerülő utak. (Győr, Miskolc, Kecskemét, Szombathely, Nagykanizsa, Szolnok, Sopron, Salgótarján, stb.) Ezt miért nem lehet Bátonyterenye, kisterenyei városrészénél is megoldani? Az EU feladatokat határozott meg, tartalmaz mintegy 60 közlekedésfejlesztési és környzetvédelmi intézkedést is. Pl. kötelezően elő kell írni az együttes társadalmi – gazdasági – környezeti hatásvizsgálat elvégzését a közlekedésfejlesztési, valamint a közlekedést befolyásoló egyéb fejlesztési döntésekre vonatkozóan. Ebbe beletartozik a Kisterenye városrész belterületén áthaladó 21-es út négy sávos megépítése is. A fenti útszakasz tervezett megépítésekor 235db fát kellene kivágni Kisterenye városrészen! A fák pedig kihatnak a mikroklímára, mérséklik a szél sebességét, hatással van a talaj és a levegő nedvességére, a hőmérsékletre. Egészségügyi hatása is van, szűri a levegőt, megköti a szálló port, csillapítja a zajterhelést. Pozitívan hat a napi hőingadozásra. És nem utolsósorban esztétikai hatása is van. A városokban vagy forgalmas utak mellett élő embert, semmi sem képes olyan hathatósan védeni a zaj ellen, mint a növényzet. A zaj főleg a mai kor ártalma, amelyhez a szervezet nem szokhatott hozzá. A közlekedés zaja, a hangkeltő eszközök tömeges elterjedése, a gépek lármája fokozódó támadást jelent az ember ellen. Műszeres mérések igazolják, hogy a fák, cserjék – lombos állapotban jobban védenek a zajtól, mint a téglafal. A szennyező anyagok egy részét képes lekötni a fák lombtömege. Az utolsó tárgyaláson felvetődött, hogy kerülje el az út a települést. Erre a válasz, hogy „…nem lehet. Mindenképpen

megépül. Ha a lakosság nem akarja, akkor is.” A tervező elmondta, hogy a kisterenyei átvezető szakaszon 4 körforgalmú csomópont kerül kiépítésre. Ezek a körforgalmak egyrészt jelentősen lassítani fogják az átmenő forgalmat, másrészt a fékezések és gyorsítások miatt többlet környezeti terhelést is okoznak. A tervezés és engedélyezés során ezt sem vizsgálták! A korábbi tervezési ciklusban 3 lehetőség merült föl, de ezt nem közölték az ülésen résztvevőkkel. Ezek a következők: A szóban forgó út a 81 sz. vasútvonallal párhuzamosan torkollna be Kisterenyén túl, pld. a téglagyárnál a négysávos útba. Ezzel megvalósítható lenne a 23-as út elkerülő szakaszának megépítése is. Talán ügyes tervezéssel megoldódna a Kisterenyét Nagybátonnyal összekötő, valamint a 21-est a 23-as úttal összekötő, NagybátonyBányavárost és Maconkát tehermentesítő szakasz megépítése is. Terveken már mindkettő létezik évtizedek óta. Ezek megvalósítása lenne a valódi, jövőbemutató, az élhetőséget elősegítő megoldás. A leglogikusabb megoldás és a lakosság megelégedését is szolgálná, ha a tervezett út a Bükk-völgyön keresztül vezetne és kerülné el a településrészt. A harmadik pedig az, ami megtervezésre került Megvizsgálták az alternatívákat? Minden szempontot figyelembe vettek? Biztos, hogy a jelenlegi terv a legmegfelelőbb? Valóban csak erre a megoldásra lehetett UNIÓS támogatásra pályázni? Biztos, hogy nem lehet azt módosítani? Az első három kérdésre biztosan „nem” a válasz! Kérem, hogy vizsgálják meg a lehetőségét annak, hogy a négysávos utat hogyan lehetne úgy megépíteni, hogy az mindenki számára elfogadható legyen! Mert ilyen vizsgálatok, tanulmányok eddig nem születtek, a jelenlegi terv pedig nem megfelelő az itt élő lakosságnak, de a várható tranzit forgalom számára sem. Úgy tűnik, hogy egy kompromisszumos rossz megoldás született. Amennyiben a jelenlegi terv valósul meg, a 21-es út kisterenyei szakaszán egy olyan rossz megoldás kerül megépítésre, ami évtizedekig gátja lesz a


négysávos út gyorsforgalmi útként való használatának és további fejlesztésének. A tervezett út megvalósítása jelentősen rontani fogja az itt élők életminőségét nem csak a környezeti hatások miatt. A korlátokkal védett négy nyomsávos út kettévágja hosszában Kisterenyét, a tervezett gyalogos és kerékpáros átkelők miatt nagy kerülőket kell tenni. Ugyanakkor a helyi forgalmat olyan kis belső utcákra terelik, amelyek alkalmatlanok erre. Így az úttól távolabb élőkre is kedvezőtlen hatása lesz. Forgalmas üzletek fognak megszűnni a jelenlegi terv szerint, mely nem csak az itt élők ellátása miatt rontja az életkörülményeket, hanem munkahelyek megszűnésével is. Az út melletti ingatlanok megközelítése nehézkes és veszélyes lesz mind az itt élők, mind az áthaladó forgalom számára. Sajnos Bátonyterenye város lakossága megosztott a 21-es út kérdésében, hiszen a tervezett fejlesztés kellemetlen hatásai csak a Kisterenye városrészben élőket fogja terhelni. Ezt a megosztottságot ki is használta a korábbi városvezetés és a tervezők is. Kérem vegyék figyelembe a területen élő lakosok véleményét, azok életkorát, a iskolát, óvodát, bölcsödét, és nem utolsósorban kellő figyelmet fordítsanak a környezetvédelemre, valamint az ingatlanok állagmegóvására, mert elkerülhetetlen, hogy a házak értéke csökken és állaguk romlani fog. Örülünk annak, hogy ezt a csomagot kiemelt jelentőségű beruházásnak minősítették. De miért nem veszik figyelembe a lakosság véleményét a beruházással kapcsolatban? Nem zárkózunk el az elől, hogy korszerűsítsék az utakat. Gyorsítaná a forgalmat – különösen a nagyteherbírású járművek esetén – ha Kisterenyét elkerülő utat építenének. Nem kell, hogy 4 sávos legyen. Erre meg vannak az alternatívák. Egyébként nem lenne kizárva a nagyteherbírású járműforgalom, de csak célforgalom esetén közlekedhetnének a településen belül.” Bender Csaba A teljes tanulmány megtekinthető, honlapunkon: www.batonyterenye.jobbik.net Helyi Hírek menüpontjában.

A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja 2012. december 3-án a Magyar Országgyűlés megszavazta, hogy ezentúl április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. A második világháborút követően, 1947-ben ezen a napon kezdődött a felvidéki magyarok kitelepítése. A határozatban rögzítették, hogy az Országgyűlés szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról és támogatja olyan megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését, amelyek a Felvidékről való kitelepítéssel kapcsolatosak. Az Országgyűlés emellett kifejezi nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat. Az indokolás szerint az elmúlt században a nagyhatalmi játszmák és a homogén nemzetállamok létrejöttét előmozdító szándékok tragikus összjátéka világháborúkhoz, igazságtalan békekötésekhez, egész Európában jogfosztásokhoz, kirekesztésekhez, népcsoportok elűzéséhez, megsemmisítéséhez, lakosságcserékhez, a hazából való kitoloncoláshoz vezettek. A nemzeteket, népcsoportokat ért tragédiák tárgyilagos feldolgozása alapvető követelmény. Teljessé akkor válhatna ez a munka, ha a beneši dekrétumok miatt meghurcolt, kifosztott szlovákiai magyarság történetének teljes körű bemutatása és a mai napig hiányzó kárpótlása is megtörténhetne. A felvilágosító munkához csatlakozva segítünk megismertetni olvasóinkkal ennek az elhallgatott magyar drámának az igaz történetét, teret adva a holokauszton kívül a saját népünk egyik sorstragédiájáról is. Kiadja: Jobbik Magyarországért Mozgalom Bátonyterenyei Alapszervezete Felelős szerkesztő: Cseresznyés István - e-mail: [email protected] Tel.: 70 391-3053 Szerkeszti: szerkesztőbizottság - e-mail: [email protected] Honlap: http://batonyterenye.jobbik.net Megjelenik 6000 példányban. Ingyenes, alkalmi kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem hozható!

6


Nem,


nem,

soha!

Ballada (Csikász István) Megrugdaltak s kiebrudaltak Az ősi házból, hol nagyapám lakott, A kertet letarolták és beszögezték ajtót, ablakot! …Szűz Mária a nagyszobában a képen, szótlan könnyezett, Nézett utánam, ahogy elvezettek, az udvaron át engemet! A Duna part is homályba bújt, és a víz is reszketett, A dombon egy sóhajtással, nem köszönt a kőkereszt! …Az égbolt elsötétült, homályos lett az én szemem, Zokogva átölelt az asszony S rettegő három gyermekem! A kis családom volt csak velem és egyetlen hitem, Hogy szülőföldem, meglátlak egyszer és megsegítesz Istenem!

1920. június 4-én Szent István országát darabokra tépte a „Trianoni béke” és az eldarabolt területeinkkel együtt, ellenségei karjába taszított 10 221 200 magyart! A „győztes” hatalmak világra segítettek egy hazugságra épülő és erőszakos nemzetiségi politikát erőltető államot is, Csehszlovákiát! A világtörténelem legkegyetlenebb „békéjének” éjszaka sötétje borult ránk, ami még komorabbá sűrűsödött a II. világháborút követő esztendőkben! Országát vesztett magyarjaink sorsa még reménytelenebbé vált! Ellenségeink a lelkünket is meg akarták törni! 1943.október 29-én Eduard Beneš, Csehszlovákia volt elnöke kiáltványában közölte: Csehszlovákiában a háború vége vérrel lesz megírva. Magyar vérrel és magyar könnyel! Ingr cseh tábornok szózata a következő volt: „… Üsd a magyart. Öld a magyart. Egyetlen egyet se hagyj életben! Ha nem lesz még elég lőfegyver, készítsetek előre vágó, szúró fegyvereket…” 1945. április 5-én a kassai kormányprogram megvonta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát és minden emberi jogtól megfosztotta őket, elrendelte kényszermunkára hurcolásukat, és Magyarországra való kitoloncolásukat, valamint tulajdonaik elkobzását. A felvidéki magyarság hontalanná, törvényen kívülivé vált! Olyan sors jutott osztályrészéül, amilyen Európában egyetlen népcsoportnak sem! Halálra ítélték, emberi méltóságát sárba tiporták, ősi földjéről elűzték! Szlovák katonák törtek rá a magyarok házaira Pozsonyban és 10-30 percet engedélyezve a csomagolásra, kiűzték őket otthonaikból! Pozsony magyar lakosságának 90%-át a szomszédos Ligetfalu kényszermunkatáborába hurcolták. Szlovák partizánok egyenruhában, fegyverrel járták a magyar falvakat. Kiválasztottak maguknak: vendéglőt, boltot, tanyát… gazdáikat kiverték otthonukból, és a maguk családját ültették bele! 1945. május 5-én a Prágai Rádió vérgőzös üzenetet küldött a szlovákoknak: „Ne kegyelmezzetek a gyermekeknek, asszonyoknak, öregeknek sem…!” 1945. május 9. – Beneš elnök:…”a mi népünk nem élhet a magyarokkal közös hazában…szigorúan megbüntetjük őket.” Dekrétumának célja volt a magyarság teljes eltüntetése a Felvidékről! A németországi fogságból gyalogosan hazafelé vánszorgó, éhező, beteg 90 fős leventecsoportot, akik 14-18 év közötti életkorúak voltak, az általuk megásott tömegsírba lőtték a szlovák katonák, alig egy kilométerre a magyar határtól! Rajman Gyula, füleki szabómester, miután megkapta a kitelepítési végzését, sző-

lőskertjében egy barackfára felakasztotta magát. Az őslakos magyar ember temetésén – akinek minden ivadéka Füleken született és élt – nem engedélyezték a magyar imát és gyászéneket. Fülek minden hitfelekezetének magyar papjait áttoloncolták a határon! 720 település magyar nevét változtatták szlovákra! 150 színmagyar település vált teljesen szlovákká! 177 ezer magyar vagyont koboztak el! 6 602 magyarok által lakott házat és 4 000 hektár termőföldet ragadtak magukhoz! Később az erőszakosan áttelepített magyaroktól még hozzájuk került 160 ezer hold termőföld és 15 700 lakóház! A magyar iskolák bezárásával 100 ezer magyar gyermektől vették le a lehetőséget, hogy magyarul tanulhasson. Magyarország legszebb tájait vesztette el az Anyaország! Ősi várai, legszebb kastélyai, nemességének mesés kincsei estek áldozatul a cseh-szlovákok mohóságának. Királyaink, főuraink és más kiválóságaink származása szlovák eredetűvé változott! Ráadásként Csehszlovákia 30 millió dollár kártérítést követelt Magyarországtól, mert a II. világháborúban részt vett a németek oldalán. Eközben csehszlovák katonák puskatussal verték ki házaikból a magyarokat és teherautóval vitték őket az állomásokra, ahol marhavagonokba zsúfolták őket. Nem volt kegyelem az öregeknek, betegeknek, még a várandós nőknek sem! Vitték őket rabszolgamunkára Csehországba, télen -22 fokos hidegben. Az utazás számolatlanul szedte halálos áldozatait, főleg az öregek és a gyerekek között! Az állomásokon cseh gazdák tapogatták a dermesztő hidegben felsorakoztatott magyarok izmait, majd kísértették őket a csendőrökkel a birtokaikra, ingyen napszámosnak, bezárták őket a karámokba, ólakba, mint a barmokat. 40 000 otthonaiból elhurcolt magyar segélykiáltása nem jutott el a jólétben élő nyugati demokráciák fülébe. Európában egyetlen emberjogi szervezet sem tiltakozott. Senki sem segített! Otthonaikból menekülő magyarok ezrei indultak a Dunának, hogy csónakon meneküljenek át Magyarországra. Sok túlterhelt csónak merült a jeges hullámok közé, mások a szlovák határőrök golyóitól találva vesztek el! A Duna napokig vetette ki partjára a menekülő magyarok fejlövéses hulláit! A „magyar” kommunista kormány és a szovjet katonai vezetés erélyes közbenjárásának „köszönhetően” nem vált még tragikusabbá a felvidéki magyarság sorsa. A deportálások és a csehszlovák diplomácia erőszakosságának következményeként Rákosi

kormánya 75 000 honfitársunk befogadását vállalta, és a többi 106 398 magyar betelepítését visszautasította. A kommunista kormány szégyenletes együttműködése a csehszlovák vezetésnek megengedte, hogy a magyar rádióban Magyarország elhagyására bírja rá az itt élő szlovákokat! A Pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház színészgárdája Magyarországon járta a szlovákok lakta településeinket, és hazafias szónoklatokban hirdette nekik: „Várnak titeket az ősi szlovák hegyek, csak gyertek haza…” (Kiszállításukat a kommunista kormány vállalta.) 400 000 felvidéki magyar vallotta magát szlováknak, hogy életét és javát menthesse! 89 000 fő került áttelepülésre az Anyaországba, és további 75 000-et „háborús bűnös”-ként toloncolták a szlovákok, és 7 000-en menekültek át a magyar határon! 1949 nyarán lépték át az utolsó áttelepülők a csehszlovák-magyar határt! Az elüldözött magyarság sorsa itthon sem vált jóra! Akikkel itthon osztozni kellett a művelésre váró földeken (szerbek, szlovákok, stb.), az arcukba köpték véleményüket: „Ott sem kellettetek, itt sem kelletek!!!” 1950. Megjelent a beszolgáltatási törvény és az ÁVÓ a falvakban. A padlásokról lesöpörték a termést, az értelmiség legjavát és a tehetősebb parasztgazdákat börtönbe, munkatáborokba hurcolták. Kialudtak a falusi kemencék, mert nem volt miből kenyeret sütni! A kommunista rémuralom mindannyiunkon végigtiport! Nincs Európában még egy ilyen nép, amelyikkel mindezt meg lehetett volna tenni. És a szlovákság ma is hirdeti a világsajtóban, hogy a barbár magyarok 1000 éven át elnyomták az „ősi szlovák” népet! Az a nép, amely nyelvét és múltját más népektől orozta el! 1997. augusztus 15-én az akkori szlovák kormányfő felvetette kívánságát Horn Gyula miniszterelnöknek, miszerint a még Felvidéken megmaradt magyarságot vegye át. Elmondása szerint a magyar miniszterelnök halálsápadtan utasította vissza! Az ENSZ határozata népirtásnak mondta ki azt, ami a Felvidéken történt a magyarsággal. Az Európai Unió mégis befogadta Szlovákiát, ahelyett, hogy a magyarság kárára történő rengeteg törvénytelenség megszüntetésére kötelezte volna. Miért történhetett ez velünk? Népünk mindenkori kormányai mögött ott állt és áll ma is egy láthatatlan, sötét hatalom, és elvesztésünkre tört! Ezer esztendő átkát akarja bevégezni rajtunk, mert ősi hitünket, múltunkat megtagadtuk, szabadságunkat, önbecsülésünket önként adtuk fel. Drága magyari népem, mivé lettél? Visszatérsz-e még a te Istenedhez, vállalod-e ősi örökségét? Lesz-e még Feltámadásod Barják Gyula

7



Testületi ülésről jelentjük Á

llandó rovatunk, városunk testületi ülésének legfontosabb és legérdekesebb napirendi pontjairól, a teljesség igénye nélkül. Mindenről tájékoztatunk, ami közérdeklődésre tarthat számot, nem kerülve a kényes témákat sem. 2012 vége is mozgalmasan, sőt viharosan telt. Mottónk továbbra is: Mindent megszavazunk, ami a városnak jó, de semmit, amiben nem hiszünk. Vágjunk is bele, nézzük meg mit támogattunk és mit nem az év utolsó negyedében. Iskoláink állami fenntartásba kerülnek „Az Országgyűlés 2011. december 21-én elfogadta a Nemzeti Köznevelésről szóló törvényt. A törvény egyik legfontosabb eleme, hogy a települési önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézmények az óvodák kivételével 2013. január 1-jével állami fenntartásba kerülnek, a települési önkormányzatok jogszabályban meghatározottak alapján működtetői szerepet kapnak. Mivel a Képviselő-testület az Önkormányzat saját tulajdonában álló, ingó és ingatlan vagyon működtetésére vonatkozó kötelezettségét 2013. január 1-jétől nem képes vállalni, ezért annak teljesítése alóli mentesítési kérelmet nyújott be. A működtetésről történő lemondás nem az iskolákról való lemondást jelenti, mivel azok fenntartását az állam a fentiek szerint átveszi, és az önkormányzatnak, mint működtetőnek sem lenne semmilyen beleszólása az iskolák jövőjébe. Bátonyterenye Város Önkormányzata – törvény szerint - 2013. január 1-jétől kötelezően kell, hogy fenntartsa és működtesse a településen lévő öt tagóvodát. Az óvodák mellé társul a jelenleg Kistérségi Társulás fenntartásából a két telephelyen lévő általános iskola, a művészeti iskola, valamint a Megyei Intézményfenntartó Központ fenntartásából átkerülő Váci Mihály Gimnázium működtetése.” A Zagyva folyó kerékpáros turisztikai fejlesztése a Salgótarján Boldog települések közötti szakaszon című pályázatban való részvételről, illetve határozat a megvalósítást végző konzorciumba tagként történő belépésről határozott a testület, egyhangúlag támogatva azt. Mivel megyénk utolsó a kerékpárutak hossza szempontjából, már nagyon ránk fér ez a fejlesztés. Bátonyterenyei Városfejlesztő Kft.-t alapít a város önkormányzata. Városfejlesztéssel, gazdasági fejlesztéssel kapcsolatos feladatok ellátására 100%-os önkormányzati tulajdonú társaságot hoz létre Bátonyterenye Város Önkormányzata. A testület a társaság ügyvezetőjének öt éves időtartamra Budavári Valériát javasolta, majd szavazta meg. Ezzel párhuzamosan a polgármesteri kabinetet pedig megszüntette. A cég helyszíne a városházán belül lesz, profilja pedig pályázatok írása és egyéb gazdaságélénkítő feladatok ellátása. A céget nonprofit módon szeretnék működtetni, de hogy lesz-e elég bevétele, nem tudható. Mint megtudtuk a város igényeit fogja elsősorban kielégíteni, de más települések megrendeléseit is várják. Hogy életképes lesz-e, majd kiderül. Mint minden önkormányzati tulajdonú cégnél, reméljük itt is olvashatunk majd fél éves beszámolókat, az elvégzett munka és a gazdasági terület oldaláról. 8

Engedély nélkül végzett munka miatt Pásztó Város Önkormányzat jegyzője 1.770.000 Ft építésügyi bírságot rótt ki Bátonyterenye Város Önkormányzatára, egyben a bírság befizetése után megadta a fennmaradási és továbbépítési engedélyt a START – közmunkaprogram keretében elkezdett disznóólak építésére. Az ólakat a Nagybátony-Ófalu volt TSZmajorban kialakított telephelyén kezdték építeni. Testületi ülésen természetesen tájékoztatást kértünk, hogy igazak-e az információink, valamint mi volt az oka, az engedély nélküli építkezésnek. Polgármester úr a hírt megerősítette, és a közel két milliós bírság okát magára vállalta. Az utasítást a disznóólak építésére ő adta ki az engedély hiánya ellenére, hiszen mint mondta, idejekorán megjöttek a disznók. Ha polgármester úr mondja… Ezen kívül az engedélyezési ügy is elhúzódott, és a disznók is fialni kezdtek, hallhattuk tőle. De semmi gond, közölte, hiszen a pénzeszköz rendelkezésre áll, mert a START közmunka program költségvetését utólag 2 millió forinttal megemelték. Úgy tűnik továbbra is felelősség és következmények nélküli ország maradtunk a fülkeforradalom után is. Továbbra sem számít néhány millió közpénz elherdálása. Jellemző a hozzáállásra, hogy ebben az esetben is inkább Pásztó város jegyzőjének túlzott törvénytiszteletét nevezték meg problémásnak, aki túlságosan is akkurátusan tartotta be a paragrafusokban leírtakat. Egyébként meg ez a bagatell nagyságú közpénz, már szót sem érdemel, így természetesen nem olvashattuk a Bátonyterenyei Naplóban sem. A hírt mi is alternatív úton kaptuk, erről a város polgármestere sem a testületet, sem a városban lakókat önmagától nem tájékoztatta. Ellenben a START-közmunka példaértékű működtetéséért már az egy éves ciklus befejezte előtt, Pintér Sándor belügyminiszter kitüntetést adományozott városunk önkormányzatának, illetve a program működtetőinek. Ehhez természetesen gratulálunk és persze támogatjuk a jövőben is a közmunka minél hatékonyabb működését. Végül, már csak egy dologra lennénk kíváncsiak: Vajon, hogy működhet azon településeken a program, ahol nem kaptak kitüntetést? Elkészült a város 2012 évi harmadik negyedéves beszámolója. Ebből megtudhattuk, hogy az eredetileg tervezett 370 milliós hiány lecsökkent 302 millióra. Azóta történt még egy örömteli esemény, ugyanis év végére kaptunk egy újabb ÖNHIKI pályázati pénzt, több mint 300 millió forint értékben, amivel elvileg egalizálódott is a mérleg. Néhány, számunkra érdekes adat a beszámolóból: Az első há-

romnegyed évben szociális juttatásra több mint 211 milliót költött az Önkormányzat. A vízmű városnak adott 10 milliós kölcsöne is már, mint osztalék szerepel a kimutatásban. Mikor lett átminősítve, nem tudható. A két hivatali autó – polgármester, alpolgármester költsége is közel 3.2 millió forintot tett ki. Igaz, hogy ebben benne foglaltatik minden költség, lízing, biztosítás, tankolás és minden egyéb, de ezzel együtt is kissé sokalltuk a számlát. És ha már itt tartunk, igenis jogosan merülhet fel a kérdés, hogy másfél év alatt egy alpolgármesteri autóban hogyan lehet 55.000 futott kilométer? Ez folyamatos használat mellett, azaz hétvégékkel, ünnepnapokkal együtt kb. 100 km távolságot jelent naponta. Csak munkanapoknál, viszont már közel 150 km/ nap a táv. A tételes tankolási kimutatást meg továbbra sem lehet kérni Bátonyterenyén egy ellenzéki képviselőnek sem, mert hiába az írásbeli, hiába a többszöri szóbeli kérés, csak falakba ütközik az ember. Mi több, minden gépkocsival kapcsolatos kérdésre csak a magyarázkodás, valamint az utcai hangnemben történő fenyegetőzés a válasz. Ezzel persze csak és kizárólag abbéli meggyőződését erősítik az emberben, hogy valami nagyon nem tiszta ez ügyben. E beszámoló vitája során is egy kérdés kapcsán jutottunk el elég gyorsan a fent említett stílusig. A kérdés nagyjából a következő volt: A korlátlan személygépkocsi használat költsége, miként kerül megjelenítésre a 3/4 éves beszámolóban? Ennek mik az egyéb járulékos vonzatai - tb, adó - mekkora összeg lett erre eredetileg beállítva? Ezekre a kérdésekre lassan már fél éve keressük a válaszokat, mindhiába. Lehet, ha továbbra is firtatjuk, előbb-utóbb jó magyar szokás szerint, titkosítva is lesznek vagy 100 évre. Emelkednek a helyijárat tarifái 2013. február 1-től. Új szerződést kötött a Volánnal városunk Önkormányzata. A jegyárak 165Ft-ról 175-ra emelkedtek, valamint, év elejétől újra átszervezésre került a menetrend, így került például kiszervezésre Kányás és Szentkút is. A járatcsökkentések oka a Volán által éves szinten megsaccolt több mint 12 milliós éves veszteség lefaragása. Mindez a gyakorlatban az jelenti, hogy a korábbi három járat kettőre csökken, azaz három autóbusz és gépkocsivezető helyett csak kettő fog részt venni a feladatellátásban. Emelkedett a szemétszállítási díj 2012. december 1-től. „Bátonyterenyén a kötelező hulladékok elszállítására, kezelésére vonatkozó közszolgáltatás díjtétele 2010. január 1.-je óta van érvényben, amely 171 Ft/ ürítés+ÁFA. E díjtétel emelése 2012. január 1.-jétől kezdődően 20%-kal történt volna, melyet a hulladékgazdálkodási törvény módosítása miatt törölni kellett. A törvény újabb módosítása 2012. április 15.-től engedélyezte a netto 650Ft/ürítés mértéket meg nem haladó díjak emelését ezen értékig. A BÁVÜ Nonprofit Kft. a törvény szabta moratórium miatt január 1.-jével be nem vezetett


díjat 2012.május 1.-jétől alkalmazta. Ez a díj 205 Ft/ürítés +ÁFA.” Ezen utóbbi emelés viszont, számunkra érthetetlen okokból már nem került be újra testületi ülésre. Így akár egyéni akciónak is minősíthető, amit polgármester úr is megerősített. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy akkor ez most törvényes volt-e, vagy sem? Még akkor is aggasztó ez, ha csak egy formaság lett volna a szavazás. Nem is feszegette ezt rajtunk kívül senki más a testületi ülésen. Az új díj tehát ürítésenként 213,6 Ft + ÁFA. Az emelések ellenére a BÁVÜ költsége 266,5Ft+ÁFA, így még mindig több mint 50Ft vesztesége van minden egyes ürítésen, amit továbbra is az Önkormányzat finanszíroz meg. Majdnem a Járási Hivatalhoz került az alpolgármesteri autó. Első körben a testület el is fogadta az átadást. Ellenzéki képviselőtársam akkor elmondta, hogy közel két éve várt erre a pillanatra és a karácsonyi hangulat jegyében, egy játékautóval kedveskedett alpolgármester úrnak, hogy egy percig se maradjon autó nélkül. A nehéz év után viszont úgy tűnt, alpolgármester úr nem értette a tréfát. Azt viszont elmondta, hogy az autóval csak és kizárólag a várost szolgálta, meg hogy idehoztak Isten tudja mennyi milliót vagy milliárdot, tehát az autó megszolgálta a befektetett pénzt. Valamiért az autók kapcsán mindig előjön, hogy mennyi közpénzt hoztak városunkba, mintha nem is ez lenne a dolguk. Aztán a januári testületi ülésre újra bekerült a Renault, ahol az előterjesztés szerint mégsem tartott rá igényt a kormányhivatal a magas lízingköltség miatt, így újra szavazni kellett az autó alpolgármester úrnak való visszaadásáról, illetve annak feltételeiről. Így 2013 sem maradt autóvita nélkül. Az előterjesztésben már két korlátozást is olvashattunk a korábbi minden tekintetben korlátlan autó használatához képest, aminek egyértelmű üzenete - amit ezzel polgármester úr is elismert - hogy alpolgármester úr gépkocsi használatát bizony korlátozni kell. Az egyik megkötés, hogy külföldön csak polgármesteri engedéllyel lehet az autót használni, a másik pedig a futott havi távolságot határozza meg 3.000 km-ben. A vita során elmondtuk, hogy a korlátozás tényének még csak örülnénk, ha valódi gátak lettek volna az előterjesztésben, de sajnos nem voltak. Mert milyen korlátozás az, amikor az első másfél évben is kb. 3.000 km-t futott az autó havonta? A sok külföldi út pedig, gondoljuk polgármesteri engedéllyel történt korábban is. Akkor meg mi is ebben a korlátozás? Nos, semmi. A korlátozást mi javasoltuk egy módosító indítványban, ami arról szólt, hogy a korlátlan hivatali használat mellől vegyük ki a korlátlan magán

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT használatot. A hivatalit meg teljesen felesleges bekorlátozni, dolgozzon annyit alpolgármester úr és az autó a város érdekében amennyire éppen szükség van, ha 1000km, akkor annyit, ha 4000 km, akkor annyit. Magáncélra viszont, csak és kizárólag a magyar törvények adta elszámolás alapján, menetlevéllel és az APEH által meghatározott havi költségek ellenében használhassa. Erről természetesen szavaztunk, de hiába kért ellenzéki képviselőtársam név szerinti szavazást, mindkettőt leszavazták. Így alpolgármester úr gyakorlatilag közpénzen 2013-ban is megint oda utazik, ahová kedve tartja és annyit, amennyit nem szégyell. Ilyen feltételekkel már egy jól menő multicég sem adja használatra az autóját a csúcsmenedzsereinek, nem még egy csőd közelében lévő hivatal. Minősíthetetlen… A képviselőtestület újra benyújtotta pályázatát az Európa a polgárokért program keretében megvalósítandó Testvérvárosok polgárainak találkozói programjaira. Egy kérdésünk volt a pályázat kapcsán, mielőtt megszavaztuk: Miért nem volt az elmúlt két évben polgármester úron és néhány Fideszes képviselőn kívül semmilyen kulturális csoport pl. Szászrégenben, miközben az ő kulturális csoportjaikat mindkét évben már vendégül láttuk. Jeleztük, hogy nem szeretnénk ha egyoldalúvá válna a kapcsolat és megkértük polgármester urat, hogy erre figyeljen a jövőben. A Bátonyterenyei Napló című havilap kiadásáról szóló előterjesztést nem fogadtuk el. Mi volt a bajunk az előterjesztéssel? Legfőképpen az, hogy a lap kiadásának költségeit 20%-kal szeretné emelni a Palóc Press Kft. aminek az ára 396.000 Ft lesz, kiadványonként. Másodsorban az sem igazán tetszik, hogy a lap ugyan a képviselőtestület lapja, ennek ellenére a lapba kerülő összes hirdetésből befolyó pénzzel a kiadó cég rendelkezik. Harmadsorban pedig a tartalmat a testület tagjai kiadás előtt soha nem is láthatják, abba ellenzéki képviselőről se kép, se hivatkozás, se gondolat meg nem jelenhet. Tehát, az az abszurd helyzet, hogy a város költségén megjelenik egy a város életéről szóló újság, a képviselőtestület humán bizottsága elnökének főszerkesztésével, kizárva a város másként gondolkodó felét gondolatai megosztásától, egyoldalúan képviselve a jelenlegi vezetés álláspontját. Ki kell mondanunk, hogy gyakorlatilag egy közpénzen kiadott Fidesz lap támogatását kaptuk az előterjesztésben. Amíg nem fog változni az egyoldalú tartalom, addig nem tudunk ehhez szavazatunkkal hozzájárulni. A lap egyébként szép formátumú, sokféle témával, profi kivitelezéssel jelenik, meg, ebben nincs is semmi hiba.

Beszámoló készült a Polgármesteri Konzultációs és Tanácsadó Testület II. féléves munkájáról, amelyben ismét igen sok, elsősorban már korábban elkezdett téma jelenlegi állásáról kaphattunk tájékoztatást, amik Bátonyterenye fő kitörési pontjai lehetnének. Nem véletlen a feltételes mód, hiszen a gyakorlatban annak ellenére, hogy a legtöbb elindított projekt átfutása több évet vehet igénybe, mégsem került a testület elé szinte egy sem. A miértre a város polgármestere két okot mondott. Az egyik a forráshiány, míg a másik a véleménye szerint a „földtől elrugaszkodott rózsaszín álmok kergetése kategóriába” sorolva a felsorolt pontok egy jó részét, gyakorlatilag meg is kérdőjelezve a testület további működésének létjogosultságát. Érdekes a szituáció, hiszen két éve hívta életre p.m. úr a konzultációs testületet, a Bátonyterenyei Lokálpatriótákra építve, Kövesi Tibor vezetésével, mára pedig eljutottunk oda, hogy szinte egyetlen végigvitt projekt nélkül felmerülhet a kérdés, hogy nincs is rájuk szükség? Mi hiszünk a civil lét és a lokálpatriotizmus erejében, ezért nem is nagyon értjük ezt a „nekünk nem kell segítség, mert majd mi megoldunk mindent” szemléletet. Hiszünk benne, hogy egy adott település kitörési pontjait az adott település szakemberei tudják elsősorban meghatározni, amihez a nagypolitikának „csak” a forrást kellene biztosítania, nem pedig előre megírt hülye pályázatokkal megszórni a várost, ha van rá szükség, ha nincs, aztán választáskor meg kiadni egy propaganda anyagot, az idehozott sok-sok milliókról. Meggyőződésünk, hogy aki ezzel a szemlélettel szembe megy az „halálra van ítélve”. Városunkban adott egy minden tudással, kreativitással megáldott, jó szándékú, és önzetlen, városát szerető szakember, akik már most ezzel a jövőbelátó szemlélettel próbálják kezükbe venni sorsunkat. A város vezetése, pedig ezt nem, hogy nem használja ki, de még el is bizonytalanítja a további munkájukat. Gratulálunk. Természetesen nem ehhez, hanem a társaság eddigi önzetlen munkájához és további kitartást kívánunk az elkezdett projektek minél sikeresebb megvalósítása érdekében. Ehhez pedig továbbra is kérjük a város segítségét! Végül álljon itt néhány folyamatban lévő projekt: A nógrádi szénbányászat újraindítása egy mintabányával, kiegészítve egy biomassza erőművel. Egy közel 50MW-os napelemmel működő erőmű telepítése, városunk hévízeinek feltárása, hasznosítása, erdősítési program, Bátonyterenye komplex vízrendezése, helyi gazdaságok kialakításának lehetőségei, energetikai innovációs központ létrehozása az EMR kft. területén, a Luzsinszky kiskastély felújítása benne Szabó István szobrászművész hagyatékának állandó kiállítása…stb.

9

Maconka Maconkai Gyöngyösbokrétások 1936 - 1948. Az országos bokrétás mozgalmat 1930-ban indította útjára Paulini Béla, amihez néhány évvel később, lelkes maconkai fiatalok is csatlakoztak Tóth István kántortanító és Kecskés „Szivar” Márton vezetésével. A saját koreográfiával betanított helyi táncokat, még élő népszokásokat, nagy sikerrel mutatták be határon innen és túl. Jártak Munkácson, Ungváron, Huszton, de felléptek Budapesten, az évente augusztus 20-a környékén megrendezésre kerülő bokrétás seregszemlén, a Városi Színházban. Az öregek emlékezetében még él az 1939-es fővárosi fellépés, ahol olyan sikert arattak, a méltán híres maconkai népviseletben, hogy az együttes vezetőjének személyesen Horthy Miklós kormányzó adott át egy üveg konyakot elismerése jeléül. A nagy siker egyik hozadékaként a csoport egyik éke, Gecse Posza Margit pedig maconkai népviseletben mosolygott a Képes Krónika 1939. szeptemberi száma címoldalán, öregbítve ezzel a kis falu hírnevét. A mozgalom 1948-ig, betiltásáig működött. Akkor aztán hosszú időre elhalkult a „Ha bemegyek Maconkán a templomba…” kezdetű dal és egy másik csendült fel, ami „A múltat végképp eltörölni” szerette volna, de ez már egy másik történet… A Gyöngyösbokréta Mozgalom meghaladta korát, hatása máig érezhető. Lerakta alapjait, az újra erősödő és mára Unesco védett, világviszonylatban is egyedülálló Magyar Táncház Mozgalomnak. Emlékezzünk meg róluk név szerint is, ahogy mindenki ismerte őket, amúgy maconkaiasan, az akkor használatos ragadványnevekkel. Balról: Jozsoka Józsi, Csordás Zsuzsi, Kukacs Ambrus, Kómár Ilonka, Róka Annus, Kalocs Ambrus, Haszi Ilonka, Szivar Marci, Dudás Juszti, Posza Margit, Dudás Gábor, Bába Margit, Vidróczki Laci, Kurinka Ilonka, Tóth István, kántortanító és Kukacs Jankó.

Nagybátony Bokor János és Sulyok Erzsébet esküvői csoportkép, 1947. október. A háború utáni családi fotón jól érzékelhető a paraszti élet már átalakulóban, a helyi nagybátonyi viselet mellett a polgári ruhák vannak többségben, de látható néhány érdekes keveréke is a kettőnek. Az esküvői pár sem viseletbe öltözött e jeles napon, de azért maradt utalás a hagyományokra, hiszen a menyasszony ruháján ott díszlik az elmaradhatatlan rozmaring. A környezet pedig egyértelműen jellegzetesen falusias, kazlakkal a háttérben.

Kisterenye A képen a Kisterenyei Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Mint minden településen itt is fontos szerepet töltöttek be a tűzoltók. Az egyesület alapszabályát 1890. december 12-én hagyta jóvá a salgótarjáni szolgabíróság, vezetői között ott találjuk a mindenkori jegyzőket, tanítókat. Tagjai a falu mesteremberei és természetesen sok közöttük a fogattal rendelkező gazda. Az egyesület tagjának lenni rangot jelentett, s sokszor anyagi áldozattal is járt. Az 1931-es kisterenyei alapszabályzat szerint az önkéntes tűzoltó egyesület alapító tagja lehetett az a személy, aki legalább 50 pengőt fizetett „egyszer s mindenkorra” az egyesület pénztárába. Pártoló tag lehetett az a személy, aki a testület fenntartásához legalább három évi kötelezettséggel évi 4 pengőt a testület pénztárába befizetett. Működő tagként szerepeltek az alábbi 20 éven felüli férfiak: tisztek, altisztek, mászók, szivattyúsok, és rendfenntartók. Az ekkor 31 főből álló tűzoltó egyesületnek volt többek között egy darab mo¬toros fecskendője 400 liter/sec. teljesítménnyel és a hozzá tartozó szerelvényekkel. Ezen kívül kézi hajtású szívó-nyomó kézifecskendő, két garnitúra kocsiszerszám. A felsorolásból látható, hogy a korabeli kivonulás a tűzeset helyszínére lófogattal történt. Ezért a lovas gazdák – főleg aratás idején – soros fogattal teljesítettek szolgálatot. Vigyáztak 591 házra, 88 kataszteri holdnyi beltelekre, és 7624 kataszteri hold ha¬tárra. A képen a tűzoltók között találjuk alulról a második ülő sor jobbról a harmadik, Marsinszki Jánost, aki 1944-ben hősi halált halt a losonci bombatámadásnál. Forrás: Bátonyterenyei Tükör / Vicinus: Tűzre, vízre vigyázzatok!

Eltelt hát az óesztendő, elmúltak az ünnepek, itt az idő egy rövid számvetésre. Kettős érzéseink, illetve elvárásaink vannak

Recommend Documents