.SIMONOVITS BORI.
.Az indokolatlan. hét sz‹k esztend¤ A magyarok európai uniós munkavállalási terveir√l és a munkaer√ szabad áramlásának korlátozásáról 1
A
z Európai Unió keleti b√vítése kapcsán az egyik leghangsúlyosabb és talán legérzékenyebb kérdés a munkaer√ migrációja. A csatlakozó és a tagállamok munkaer√piacain fennálló lényeges jövedelemkülönbségeknek és a munkaer√ szabad áramlása megteremt√désének gyakran feltételezett következménye a keleti-európai migrációs invázió. E cikk f√ kérdése, hogy a közelmúltban megvalósult uniós csatlakozás valóban maga után vonja-e a tömeges kelet-nyugat-európai munkaer√-migrációt, és hogy van-e gazdasági racionalitása a szinte az Unió egészére kiterjed√ szabad munkaer√-áramlás legalább két, de valószín∫síthet√en hétéves korlátozásának. E problémakör megválaszolásához els√ként áttekintjük az EU régi tagállamainak a munkaer√ szabad áramlására vonatkozó aktuális szabályozását, majd megvizsgáljuk a migrációs trendek el√rejelzésére szolgáló módszereket és ezek eredményeit. Az el√rejelzések alapján felvázoljuk a magyar munkaer√migráció várható hatását az EU munkaer√piacára. Végül megkísérelünk választ adni arra a kérdésre, hogy összhangban áll-e a munkaer√ szabad áramlá-
sának korlátozása és a magyarok várható migrációjának mértéke.
EGY ALAPSZABADSÁG SEMMIBEVÉTELE – A MUNKAER◊ SZABAD ÁRAMLÁSÁNAK KORLÁTOZÁSA
A
nnak ellenére, hogy a munkaer√ szabad áramlásának elve egyike annak a négy alapszabadságnak, amelyen az európai szabadpiac alapul, a csatlakozási tárgyalások kulcskérdése volt a közép-kelet-európai munkaer√ szabad áramlásának korlátozása. Annak érdekében, hogy az uniós b√vítés elfogadhatóbbá váljon, az EU-tagországok bizonyos érdekcsoportjainak nyomására született meg a koppenhágai döntés. E döntés értelmében a csatlakozó közép-kelet-európai országok állampolgárai számára egy ún. hét évig tartó átmeneti id√szakban csupán különbö-
95
Simonovits Bori
kérd√íves kutatásokon alapuló szociológiai eljárásokat. Míg a közgazdasági modellek alapelve szerint a kelet–nyugati migráció els√dleges mozgatórugóját az egy f√re jutó GDP-különbségekben kell keresni, és erre épülnek a becslési eljárások, addig a szociológiai modellek kérd√íves kutatási eredményekb√l indulnak ki. A két eltér√ módszer valójában másra vállalkozik: míg a közgazdasági modellek a mikrovagy makrogazdasági különbségekb√l vezetik le a várható migráció mértékét és összetételét, addig a szociológiai módszerek arra keresik a választ, hogy a lakosságban milyen mérték∫ és irányú migrációs szándék van, és melyek azok a tényez√k, amelyek a migrációs döntés hátterében állnak. A közgazdasági modellek többsége abból a neoklasszikus elképzelésb√l indul ki, hogy a munkaer√migrációt a munkaer√ iránti kereslet és kínálat viszonya határozza meg, azaz végs√ soron a kibocsátó és a befogadó ország közötti jövedelemkülönbségek okozzák. Míg a makroökonómiai modellek ezeket a tényez√ket országos szinten, addig a mikroökonómiai modellek az egyén szintjén vizsgálják. Ezeknek a bizonyos szempontból „lecsupaszított” modelleknek a hátránya, hogy nem veszik figyelembe azokat az ún. puha tényez√ket, mint például a relatív depriváció vagy az információszerzés költségei, és éppen ezért els√sorban csak a kelet–nyugati migráció dinamikájára adhatnak választ. Emellett a közép-kelet-európai országok sajátos helyzetéb√l adódóan – nevezetesen, hogy ezekben az országokban az egy f√re jutó átlagos GDP sokkal alacsonyabb, mint az a dél-európai országok esetében volt – az EU-csatlakozás várható hatásainak elemzésére az EU korábbi csatlakozási tapasztalataiból származó becslések csak tendenciák felvázolására alkalmasak. Számos hazai és nemzetközi kutatás igazolta, hogy a migráció döntési mechanizmusában és a migráció fenntartásában meghatározó szerepe van a különböz√ emberi (például iskolai végzettség, szakmai és nyelvi képességek) és kapcsolati t√ke elemeknek. A migráció szempontjából els√dleges jelent√ség∫ emberi t√kék – az ún. migrációspecifikus emberi t√kék – közé nemcsak a nyelvtudás, a számítógép- és internet-használat sorolhatók, hanem például a korábbi migrációs tapasztalat vagy a költözési hajlandóság is beletartozik, mivel ezek mind-mind hozzájárulhatnak az egyén migrációs döntéséhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szociológiai modellek segítségével pontosan becsülhet√vé válik a
z√ átmeneti korlátozásokkal nyílik meg az EU egységes munkaer√piaca. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok többsége továbbra is korlátozza az újonnan csatlakozott kelet-európai tagállamok állampolgárainak munkavállalását, különböz√ kétoldalú megállapodások keretében meghatározott kvóták, illetve a korábbi munkavállalási engedélyre épül√ szabályozás alkalmazásával. Kivételt képez ez alól Írország, az Egyesült Királyság és Svédország, amely országok teljes piacnyitást jelentettek ugyan be, azonban korlátozzák a szociális ellátásokhoz való hozzáférést. E szigorú korlátozások hátterében az a közhiedelem áll egyrészt, hogy a csatlakozás után a nagy jövedelemkülönbségek miatt tömeges keleti munkaer√-migráció várható, másrészt, hogy a bevándorlók nagy része munkanélküli és alacsonyan iskolázott, akik teherként nehezednek a befogadó ország jóléti rendszerére. Az uniós állampolgárok félelmét csak tovább er√sítette a nyugati – ezen belül kiemelten a bulvár- – sajtó tevékenysége, amely folyamatosan a keleti munkaer√ inváziójával riogatta az állásuk miatt aggódó munkavállalókat. Annak érdekében, hogy reális képet kapjunk a migráció várható mértékér√l, els√ként azt a kérdést boncolgatjuk, hogy el√rejelezhet√-e a migráció mértéke, majd a különböz√ empirikus kutatásokra támaszkodva elemezzük a magyarok migrációs hajlandóságát és a migráció társadalmi bázisát.
A RETTEGÉS FOKA, AVAGY EL◊REJELEZHET◊-E A MIGRÁCIÓ MÉRTÉKE?
A
kelet-európai invázióról szóló híresztelések alapját gyakran a félreértelmezett kutatási eredmények is szolgálják. Fontos hangsúlyozni, hogy a migrációs szándékot mér√ kérd√íves adatfelvétel eredményeib√l például csak áttételesen következtethetünk a migráció valós volumenére, és a makro-becsléseket alkalmazó közgazdasági modelleket is óvatosan kell kezelnünk. A várható migráció mértékét és trendjét a nemzetközi migrációs szakirodalom többféle szempontból közelíti meg, és az eredmények között jelent√s eltérések tapasztalhatók a használt módszer függvényében. Alapvet√en kétféle becslési eljárást különböztethetünk meg: a neoklasszikus egyensúlyi elméleteken alapuló közgazdasági el√rejelzéseket és a
96
Az indokolatlan hét sz∫k esztend√
a migránsok kétharmada Németországban fog munkát vállalni. A legmagasabb arányú migráció Lengyelországból, Romániából és Bulgáriából várható.5 Sinn és munkatársai (2001) a Németországban várható közép- és kelet-európai munkaer√-migrációt az 1974 és 1997 között Görögországból, Olaszországból, Spanyolországból, Törökországból és Portugáliából érkez√ migrációs trendek alapján jelezték el√re. Modelljük – Bauer és Zimmermann modelljéhez hasonlóan – kizárólag gazdasági tényez√kre épült (jövedelemkülönbségek, migránsok aránya Németországban, EU-csatlakozás várható ideje, szabad munkaer√-áramlás szabályozása), és 3,2 és 4 millió f√ közötti közép- és kelet-európai6 bevándorlót jósoltak a b√vítés utáni 15 évben. Boeri és Brücker (2000) ugyancsak a befogadó és a kibocsátó országok közötti bérkülönbségekre építették el√rejelzésüket. Évi 200 ezerre becsülték a közép- és kelet-európai bevándorlók számát, ami feltételezésük szerint a jövedelemkülönbségek kiegyenlítése miatt kevesebb, mint egy évtized alatt 125 ezres éves átlagra csökken.
várható migráció mértéke és iránya, csupán azt, hogy a munkaer√-migráció megértéséhez és vizsgálatához szükség van az egyéni döntési mechanizmusok hátterében álló tényez√k feltárására. Ugyanakkor a szociológiai modellek legf√bb problémája, hogy mivel csak a migráció szándékára kérdeznek rá, jelent√sen felülbecsülik a tényleges migráció mértékét. Éppen ezért ezek a modellek nem igazán alkalmasak a jöv√ben megvalósuló migráció mértékének pontos el√rejelzésére, hanem els√sorban az országok közötti összehasonlításokra, valamint az ok-okozati viszonyok feltárására használhatók. Ennek a problémának az orvoslására használják a szociológiai kutatások a migrációs potenciál2 különböz√ mutatóit – nyers és tisztított migrációs potenciál,3 vagy általános, valószín∫ és tényleges migrációs potenciál4 –, amelyek célja a migrációs szándék komolyságának megragadása. A reprezentatív kérd√íves megkérdezésen alapuló eredmények interpretálásakor tehát óvatosan kell eljárnunk. Nemcsak azért, mert a feltérképezett migrációs tervek nem feltétlenül válnak valóra, hanem mert a kérdések megfogalmazása, a kérdés vagy kérdésblokk kérd√íven belüli elhelyezése, a kérdezés technikája és körülményei is befolyásolhatják az eredményeket.
SZOCIOLÓGIAI BECSLÉSEK
A
z ezredforduló utáni közép- és kelet-európai migrációt vizsgálva, a 2000. és 2001. évi CEORG (Central European Opinion Research Group) kutatás, illetve a 2002-es Eurobarometer adatai állnak rendelkezésünkre: ezek az összehasonlító migrációs potenciál kutatások egyaránt alátámasztják, hogy a magyar migrációs potenciál regionális összevetésben relatíve alacsony, Csehországgal nagyjából azonos szint∫. A CEORG-kutatás eredményei szerint a magyar feln√tt lakosság 6–7%-a értett egyet az ezredfordulón azzal az állítással, hogy tervez a csatlakozást követ√en EU-s munkavállalást, és egészen biztosan megpróbál majd munkát találni valamelyik tagországban. Csehországban ez az arány 4% körüli volt, Lengyelországban pedig 10–13%. Az EU-hoz várhatóan 2007-ben csatlakozó Bulgáriában és Romániában jóval magasabbak ezek az arányok. A magyarok munkavállalásának tervezett irányairól regionális összehasonlításban megállapítható, hogy a magyar és a cseh migrációs potenciál megoszlása hasonló: az els√ helyen szerepel Németország, második helyen Ausztria és harmadik helyen Anglia. A magyarok esetében nagyobb az osztrák, a csehek esetében a bizonytalan, illetve a francia és angol irá-
HÁNYAN MENNÉNEK? KÖZGAZDASÁGI BECSLÉSEK A KORÁBBI EU-B◊VÍTÉSEK TAPASZTALATAI ALAPJÁN
Á
ltalában a bérkülönbségekb√l kiinduló ökonometriai modellekre – egyéb mutatókkal kiegészítve, mint például munkanélküliségi ráta – épülnek azok a becslések, amelyek a dél-európai b√vítés migrációs tapasztalatai alapján adnak becslést a várható középkelet-európai migrációs trendekre. Bauer és Zimmermann (1999) a várható munkaer√-migráció mértékét alapvet√en a kibocsátó és a befogadó ország munkanélküliségi rátájának és az egy f√re jutó GDP reálértékének különbségeivel magyarázza. A görögországi, spanyolországi és portugáliai 1985 és 1997 közötti migrációs trendekb√l kiindulva, a szerz√k szerint a közép-kelet-európai országok népességének 2–3%-a fog az 15 EU-tagállam valamelyikében munkát keresni a csatlakozás utáni 10–15 évben. Feltételezve a migránsok aktuális eloszlásának változatlanságát az EU-tagországokon belül,
97
Simonovits Bori
nyok jelent√sége. A tervezett lengyel migráció annyiban hasonlít a magyar–cseh struktúrához, hogy dominál a német irány, de nagyobb ezekhez képest a francia és a svéd irány súlya. Ezek hagyományos – a korábbi diaszpórából és a geopolitikai helyzetb√l következ√ – lengyel irányoknak tekinthet√k. Bulgária és Románia esetében kisebb, de továbbra is meghatározó a német munkaer√piac szerepe. Ezekben az esetekben ismét a diaszpórák és a területi elhelyezkedés okozta történelmi-geopolitikai irányok feler√södése látszik: Románia esetében meghatározó úticél Olaszország, Franciaország és Spanyolország, Bulgária esetében Görögország, Spanyolország és „az egész világ”. Az Eurobarometer 2002-es, 12 tagjelölt országában végzett felmérése a következ√ öt évben tervezett EUországokba való kivándorlási tervekre kérdezett rá. Az eltér√ kérdésfelvetés miatt a számszer∫ eredmények eltérnek ugyan a CEORG-kutatás adataitól, de egyez√ trendeket jeleznek el√re: Egyrészt, hogy Csehország, Magyarország és Lengyelország közül legtöbben Lengyelországban foglalkoznak a kivándorlás gondolatával (3,7 százalék), másrészt, hogy a régió többi országához viszonyítva Romániában és Bulgáriában kiemelked√ a migrációs szándék (5% körüli). A Baltikum államaiban nagyjából a lengyelekkel megegyez√ mértékben terveznek migrációt (3,5 százalék). A Csehország, Szlovákia és Magyarország által alkotott régióban, illetve Szlovéniában, Cipruson és Máltán egyaránt 2% körüli a migrációs hajlandóság. A közelmúltban csatlakozó országok lakosságának átlagosan mindössze 3,1 százaléka válaszolta, hogy nem zárja ki a Nyugat-Európába település gondolatát a következ√ 5 évben.
1993 (n=3978) 1994 (n=3760) 1997 (n=2848) 2001 (n=1503) 2002 (n=1011) 2003 (n=1030)
Rövid távú külföldi munkavállalás
Hosszú távú külföldi munkavállalás
Kivándorlás
Teljes migrációs potenciál8
4,3 3,8 3,7 8,8 7,6 9
2,7 2,7 2,8 6,8 5,6 6
1,4 1,3 1,5 3,4 3,4 3
6,0 5,3 5,9 10,5 9,6 12
1. táblázat: A nyers migrációs potenciál7 típusainak és a teljes migrációs potenciálnak a mértéke, 1993, 1994, 1997, 2001, 2002 és 2003 (százalék)
aránya, akik néhány hetes vagy hónapos külföldi munkavállalást terveznek, valamivel alacsonyabb, majdnem 3% volt, az emigrációt tervez√k aránya pedig stabilan 1,4% körüli. A teljes migrációs potenciál adatsorát vizsgálva az 1990-es évek állandónak tekinthet√ 5–6% körüli értéke az ezredfordulóra majdnem duplájára n√tt, majd többé-kevésbé stabilizálódott. (A 21. század els√ éveiben a rövid és hosszú távú munkavállalási szándék és a kivándorlási szándék egyaránt nagyjából duplájára n√tt.) A jelent√s növekedés okait vizsgálva – az eltér√ kérdezési technikán kívül – kézenfekv√ magyarázat lehet az európai uniós csatlakozás id√beli közelsége és a munkavállalási lehet√ségek vélt vagy valós kitágulása. A 2003. márciusi költözködési hajlandóságot felmér√ kutatás eredményei szerint a lakóhelyváltozásra készek aránya az európai országok esetében 11%, ami nagyjából megegyezik az ezredfordulót követ√ teljes migrációs potenciál adataival. A magyarok általános immobilitását alátámasztja, hogy az országon belüli vándorlási kedvük is szerény: más településre a megkérdezettek 29, más megyébe 21, más földrészre pedig 6% költözne el. Amíg egy átlagos német munkavállaló, akit jellemz√en bérelt lakása nem „köt röghöz”, egy jó állás kedvéért akár Hamburgból Münchenbe is hajlandó átköltözni, addig egy hasonló helyzetben lév√ magyar azt is meggondolja, hogy Szombathelyr√l Gy√rbe tegye át lakhelyét, nemhogy a munkaer√piacukat korlátozó távoli országokban keresse a boldogulást. A 2003-as KSH munkaer√-felmérés adatai szerint a 15–74 év közötti népesség mindössze 4%-a fontolgat a legtágabb értelemben valamilyen külföldi munkavállalást. Ezen belül gyenge migrációs szándékot (nem tett semmilyen lépést) a teljes lakosság 1,9%-a, közepes migrációs szándékot (szerzett némi infor-
MAGYAR MIGRÁCIÓS SZÁNDÉKOK
A
rendszerváltás óta eltelt évtized migrációs trendjeit vizsgálva megállapíthatjuk egyrészt, hogy az 1990es években a magyar népesség migrációs hajlandósága megközelít√leg változatlan és alacsony volt, másrészt, hogy az ezredfordulóra a migrációs potenciál körülbelül kétszeresére n√tt, és ez az elmúlt 3 évben stabilizálódott (1. sz. táblázat). A rövid távú migrációs potenciál értéke 1993 és 1997 között 4% körül ingadozott, ami azt jelenti, hogy a magyar feln√tt lakosság 4%-a tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra külföldön vállalna munkát. Azok
98
Az indokolatlan hét sz∫k esztend√
mációt) a lakosság 1,6%-a és komoly migrációs szándékot (konkrét el√készületeket tett) 0,5% fogalmazott meg. Ez kivetítve a 15–74 év közötti teljes népességre azt jelenti, hogy összesen 300 ezren terveznek valamilyenfajta migrációt, ebb√l 144 ezren még nem tettek semmilyen lépést a szándék megvalósítása érdekében, 122 ezren már gy∫jtöttek valamilyen információt a migrációval kapcsolatosan és mindössze 35 ezren tettek tényleges el√készületeket a munkavállalás érdekében. Az azonos id√szakban készült, az ország feln√tt lakosságára kor, nem és iskolai végzettség szempontjából egyaránt reprezentatív KSH munkaer√-felmérés és az NKI kutatás részeként készült TÁRKI OMNIBUSZ adatfelvétel jelent√s különbségei a migrációs potenciált illet√en els√sorban az eltér√ kérdésekkel magyarázhatók. Emellett a különbség egy részét magyarázhatja az eltér√ módszertan és a kérdésfeltevés módjában, körülményeiben rejl√ különbségek.
gében mindegy, milyen munkát végezne. A munkavállalás komolyságát figyelmbe véve elmondható, hogy a komoly szándékúak az átlagosnál nagyobb arányban tartják fontosnak, hogy milyen munkát végeznének (74%), és mindössze 10%-uk gondolja úgy, hogy mindegy, mit dolgozhat. A munkaer√-piaci aktivitást tekintve elmondható, hogy a foglalkoztatottak elvárásai határozottabbak a munkanélkülieknél és az inaktívakénál.
LEGFELJEBB A SÓGOROK AGGÓDHATNAK
I
smereteink szerint átfogó hatástanulmányok nem készültek arról, hogyan hat a Kelet-Közép-Európából érkez√ munkaer√-migráció az EU-tagállamok munkaer√piacára a csatlakozás után. Erre vonatkozóan számszer∫ becsléseket adni nehéz, hiszen a munkaer√-migráció volumene is kérdéses, és az erre vonatkozó el√rejelzések tág határok között mozognak. Következésképp, a kelet-közép-európai, és ezen belül a magyar migráció hatását az EU munkaer√piacára egyrészt a már ismertetett statisztikai adatok és kutatási eredmények függvényében, másrészt a rendelkezésünkre álló esettanulmányok és interjúk segítségével kíséreljük meg felvázolni. Az ismertetett becslési eljárások arra engedtek következtetni, hogy a csatlakozás utáni kelet–nyugati migráció éves mértéke csekély, a csatlakozó közép-kelet-európai országokból évente várhatóan 30 és 240 ezer közötti munkavállaló fog az EU-országokon belül munkát vállalni. A kelet-európai migránsok várható száma a csatlakozás után 10 évvel 860 ezer és 2,5 millió közé tehet√, a szabad munkaer√-áramlás feltételének megteremt√dése esetén. Figyelembe véve, egyrészt hogy az EU b√vítés el√tti 15 tagállamának 381 milliós össznépességén belül ez mintegy 0,2–0,6%-ot tenne ki, másrészt hogy a kelet-európai migránsok körében legnépszer∫bb célpontnak számító Németországban és Ausztriában a migránsok aránya 9–10%, az Egyesült Királyságban pedig 4–5%, ez nem jelenthet jelent√s többletterhet az EU munkaer√piacának egészére. A Külügyminisztérium információi szerint jelenleg 40–44 ezer magyar dolgozik legálisan az EU tagállamaiban.9 Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a jelenlegi állapot szerint – az Egyesült Királyság, Írország és Svédország kivételével – a tagállamok átmeneti korlátozásokat vezettek be, tehát
KIK MENNÉNEK?
A
migrációs potenciál társadalmi és demográfiai jellemz√i – az iskolai végzettség hatásaitól eltekintve – állandónak tekinthet√k. Általános tendencia, hogy a férfiak, a fiatalabb korosztályok, a munkanélküliek, a tanulók és a nyugati régiók lakói mutatnak nagyobb hajlandóságot a külföldi munkavállalásra. Az iskolai végzettség nem hat jelent√sen a migrációs potenciálra. 2001-ben az EU-ban munkavállalást tervez√k aránya az iskolai végzettség növekedésével a szakközépiskolai érettségi szintjéig n√tt. A gimnáziumot és a f√iskolát, illetve egyetemet végzettek migrációs potenciálja pedig átlagos volt. Ezzel szemben a 2003-as TÁRKI-vizsgálat szerint az iskolázottság szintje nem befolyásolta számottev√en a külföldi munkavállalási terveket. Az emberi t√ke mutatói közül a legfontosabb szerepe egyértelm∫en az idegen nyelvtudásnak van: az idegen nyelvet beszél√k migrációs hajlandósága az átlag két-háromszorosa. Ezenkívül – els√sorban a hosszú távú munkavállalási tervekben – meghatározó szerepe van még a korábbi migrációs tapasztalatnak. A KSH munkaer√-felmérése rákérdezett a külföldön végzett munka jellegére is. A munkavállalást tervez√k nagyjából fele számára meghatározó jelent√ség∫ a felkínált munka jellege, 19% hajlandó kompromisszumra, a maradék 30% számára pedig lénye-
99
Simonovits Bori
a csatlakozás önmagában nem könnyítette meg jelent√sen a külföldi munkavállalást. A magyar munkaer√-migráció legfontosabb célpontjaiként azonosított Németország és Ausztria továbbra is fenntartja a jelenlegi szabályozást, azaz 2004. május 1-jét követ√en is csak az éves keretszámok és kvóták által meghatározott számú magyar munkavállaló dolgozhat legálisan. Nem feledkezhetünk el a határ menti régiókra különösen jellemz√ illegális munkavállalási formák jelent√ségér√l sem. A határ menti régiók lakóinak legális és illegális külföldi munkavállalásáról két forrásból is vannak információink: egyrészt egy interjúkra épül√ 1999-es kutatás, amely a magyar–osztrák határ menti települések ausztriai munkavállalását elemzi, másrészt az 1998-as TÁRKI önkormányzat kutatása, amely a külföldi munka regionális elterjedtségét és intenzitását vizsgálja. A kutatási eredmények szerint, a magyar munkavállalók Ausztrián belül jellemz√en a határ menti régiókban, Burgenlandban és Alsó-Ausztriában vállalnak munkát, jellegzetes munkatípusnak tekinthet√k a különböz√ idényjelleg∫ mez√gazdasági munkák, például sz√l√szüretelés, az építkezéseken végzett k√m∫ves és egyéb szakmunkák, illetve a szolgáltatás területén végzett pincérkedés, eladás.10 Németország és Nagy-Britannia esetében nem áll rendelkezésünkre hasonló kutatás. Németország esete annyiban hasonlítható Ausztriához, hogy a csatlakozás után fenntartják az érvényben lév√ munkaer√-piaci korlátozásokat, azaz jelent√s változás a migráció volumenében nem várható: évente néhány ezer f√ a legálisan munkát vállaló magyarok száma, akik nagy része szintén a szolgáltató szektorban, illetve az épít√iparban dolgozik, az illegális foglalkoztatottak számára vonatkozóan pedig nincs adatunk. A magyar migráció harmadik legfontosabb célországaként megjelölt angliai munkavállalási tendenciák el√rejelzése ennél jóval nehezebb, mivel Anglia változtat a korábbi szabályozáson és – Írország mellett – egyedüliként engedélyezi a kelet-középeurópai munkaer√ szabad áramlását. Mindkét tagállam korlátozza ugyanakkor a szociális ellátórendszer igénybevételét, ami Anglia esetében azt jelenti, hogy bizonyos – a briteket megillet√ juttatásokra – csak akkor válnak a kelet-európai munkavállalók jogosulttá, ha már 12 hónapja legálisan dolgoznak és fizetik a társadalombiztosítási hozzájárulást.
A RACIONALITÁS HELYETT A POLITIKA SZAVA DÖNTÖTT
V
égül megkísérelünk választ adni arra a két kérdésre, hogy mennyiben teremt új helyzetet és lehet√ségeket az EU-csatlakozás a magyar munkavállalók számára rövid és hosszú távon, másrészt, hogy a várható migráció mértékének fényében indokolt-e a munkaer√ szabad áramlásának korlátozása. Azt, hogy mennyiben jelent rövid távon új lehet√ségeket az EU-csatlakozás a magyar munkavállalók szempontjából, viszonylag egyszer∫ megválaszolni. Mivel az EU-tagállamok közül mindössze Írország, Anglia és Svédország teremtette meg a szabad munkaer√-áramlás intézményes feltételeit, csak ebben a három országban tágultak ki a munkavállalási lehet√ségek. Az, hogy a tizenöt EU-tagállam közül mindössze három nyitotta meg munkaer√piacát, átrendezheti a magyar és a többi csatlakozó ország migrációjának tervezett irányait. Lehetséges ugyan, hogy megn√ az Angliába készül√k aránya, de mint már kimutattuk, a munkavállalás objektív feltételei mellett jelent√s szerepe van az egyéni tényez√knek a migrációs döntésben. Az angliai migráció a nagyobb földrajzi távolság és az angol nyelvtudás hiánya miatt továbbra sem jelent valós lehet√séget a migrációt tervez√k többsége számára, azonban bizonyos – els√sorban a jobban képzett és nagyobb kapcsolati és emberi t√kével rendelkez√ – munkavállalói csoportok növekv√ migrációjára lehet számítani. Emellett lehetségesnek tartjuk, hogy annak ellenére, hogy sem Írország, sem Svédország nem szerepelt a magyarok els√dleges célországai között, a munkaer√ szabad áramlásának megteremt√dése következtében megn√ az írországi és svédországi munkavállalást fontolgatók száma, de a növekedés volumenére nem tudunk becslést adni. A magyarok számára legvonzóbb célországok – Ausztria és Németország – esetében valószín∫leg tartjuk a bemutatott korábbi migrációs trendek folytatódását. Ausztria esetében a határ menti régiók ingázása az egyszer∫sített határátlépés miatt talán fokozódhat valamelyest. A közép- és hosszú távú lehet√ségeket vizsgálva, a két-, öt-, illetve hétéves átmeneti id√szakokat követ√en megvalósulni látszik az EU munkaer√piacá-
100
Az indokolatlan hét sz∫k esztend√
nak fokozatos megnyitása, és ezzel párhuzamosan a munkavállalási lehet√ségek valós kitágulása. A magyar munkaer√ külföldi munkavállalásában az EU-csatlakozás tehát hosszú távon új helyzetet és fokozatosan szélesed√ lehet√ségeket teremthet, amely lehet√ségek megragadására azonban a szabad munkaer√-áramlás feltételének intézményes megteremt√dése mellett számos egyéb, egyéni szint∫ feltételnek is teljesülnie kell: az empirikus kutatások kimutatták, hogy a különböz√ demográfiai meghatározottságok – például nem, kor, lakóhely – mellett a migráció szempontjából specifikus t√keelemek, els√sorban az idegen nyelvtudás és a korábbi migrációs tapasztalat meghatározó jelent√séggel bír az egyén migrációs döntésében. Röviden összefoglalva, a magyar munkavállalók külföldi munkavállalásának szempontjából az EUcsatlakozás rövid távon nem jelent jelent√s változásokat, hosszú távon pedig a munkavállalási lehet√ségek fokozatos kitágulása látszik. Ami pedig a szabad munkaer√-áramlás korlátozásának kérdését illeti, érvelésünk alátámasztotta, hogy
a korlátozásnak nincs gazdasági racionalitása, az átmeneti id√szak bevezetése els√sorban egyes politikai érdekcsoportok célja. A kelet-európai munkaer√ beáramlásával kapcsolatos uniós félelmek alaptalanok, a migráció várható volumene ugyanis minden empirikus kutatás és szakért√i becslés szerint szerény. A magyarok migrációs hajlandósága regionális összehasonlításban különösen alacsony, még Magyarországon belül is csekély a lakóhelyváltók aránya. Kimutattuk, hogy a komoly migrációs terveket dédelget√k heterogén társadalmi státusúak, akik között éppúgy megtalálhatók a magas társadalmi státusú, nyelveket beszél√, jó kapcsolati t√kével rendelkez√ fiatalok, és az alacsony társadalmi státusú, alacsonyan iskolázott munkanélküliek. Emellett a munkaer√-migráció korlátozásának a nyugat-európai országok nagy részére jellemz√ demográfiai trend is ellentmond: mivel a 15 EU-tagország jó része népességfogyással és elöregedéssel küzd, a migrációs népességgyarapodás kifejezetten szükséges a munkaer√piac és a társadalombiztosítási rendszer stabilitásához.
Jegyzetek
1. A cikk alapja a TÁRKI koordinálásban a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és az Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport Humán Er√forrás Albizottsága megrendelésére (KÉ 6632/2003) 2004 márciusában készült tanulmány. 2. „A migrációs potenciál egy ország népességének vagy annak valamely kisebb egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió) térbeli elmozdulási szándékainak mértékét fejezi ki. Valójában egy egyszer∫ aránymutatóról van szó, amely azt fejezi ki, hogy az adott népesség hány százaléka tervez migrálni – jelentsen a migráció akár rövid távú munkavállalást, akár emigrációt.” (Sik és Simonovits, 2002.) 3. A nyers migrációs potenciál azt mutatja, hogy a megkérdezett népességb√l mennyien tervezik, hogy rövidebb (néhány hét vagy hónap) vagy hosszabb (néhány év) id√re külföldre menjenek dolgozni, illetve hogy kivándoroljanak. Ezzel szemben a tisztított migrációs potenciál mutató csak azokat a munkavállalókat tekinti potenciális migránsnak, akiknek konkrét és rövid távon megvalósítandó (az EU-csatlakozást vizsgálva 2004–2005-ben megvalósuló) migrációs terveik vannak. (Sik és Simonovits, 2002.) 4. Általános migrációs potenciál: rövidebb vagy hosszabb ideig külföldön dolgozna; valószín∫ migrációs potenciál: konkrét lépéseket is tettek, azaz infor-
mációt gy∫jtöttek a külföldi munkavállalás érdekében; tényleges migrációs potenciál: utazási és munkavállalási engedély megszerzését is kezdeményezték. (Fassmann és Hintermann, 1997.) 5. A becslés alapja az 1995-ös év volt, és Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra, Szlovákiára, Szlovéniára, Romániára és Bulgáriára vonatkozott. 6. A becslés alapja az 1997-es év volt, és Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra, Szlovákiára, és Romániára vonatkozott. 7. A nyers migrációs potenciál azt mutatja, hogy a megkérdezett népességb√l mennyien tervezik, hogy rövidebb (néhány hét vagy hónap) vagy hosszabb (néhány év) id√re külföldre menjenek dolgozni, illetve hogy kivándoroljanak. (Sik és Simonovits, 2002). 8. A teljes migrációs potenciál egy összesített mutató, amely mindazokat az eseteket tartalmazza, akik rövid vagy hosszú távon terveznek külföldi munkavállalást, illetve kivándorolnának. 9. Forrás: HVG, 2004. 10. A magyar nyelven beszél√ ausztriai munkaer√-kereslet a szolgáltató szektorban különösen a rendszerváltás körüli években n√tt meg, amikor jelent√s mérték∫ vásárló-turizmus indult meg Magyarországról Ausztriába.
101
