. .2 7 .0 3 13 20 Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok! 1Pét 5, 7 /XIII. évfolyam 192. szám/ Ára 1,5 UAH
Előnézet
„Az Úr azonban azt mondta nekem: Ne mond, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek - így szól az Úr.”
Jeremiás könyve 1, 7-8.
...készüljünk fel méltóan lélekben, mert igen is Isten Fiát ünnepeljük...
A Húsvét mivoltáról
...nagy örömmel fogadtak minket, segítettek a beilleszkedésbe ...
Milyen cserediáknak lenni?
A három öregember Az őrök őre: Kínpadon Lenykó Tibi bácsi HUMORSAROK Megemlékezés az 1 848-49es forradalom és szabadságharcról Roy Krisztina: Elveszettek Rövid hírek Verselés: Isten meghalt értünk
Bizonyára sok emberben felmerülnek bizonyos kérdések, például: Elég jó vagyok-e arra, hogy az Úr igéjét hirdessem? Nem vagyok még fiatal hozzá? Nem vagyok túl öreg hozzá? Az Úr azt mondja: ”Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyságával, vezetőivel, papjaival, és országa népével szemben.” Az Úrnak terve van az egész világgal. Nem fog téged cserbenhagyni, bízz benne, bár nem érdemelnénk meg azt a sok jót, amit értünk tett az Úr. Sokan azt hiszik, hogy ha nincsen céljuk, akkor Isten nem fogja szeretni őket. Dehogyis nem, az Isten pontosan úgy szeret, mint születésed előtt. Az Úr mindenkit egyformán szeret, úgy ahogy van, mert gyönyörködik gyermekeiben. Az Úrnak gondja van rád, és nem szabad kételkedni magadban, főleg nem az Úrnak szentelteknek nem túl célszerű kutatni a miérteket. De az Úr arra is fényt derít, hogy nem minden csak csettintésre, vagy egy szóra történik az életünkben, meg kell érte küzdeni. Egy igerészben azonban azt mondja az Úr: ”Kösd azért derekadra övedet, indulj és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk!” Ezek az igeszakaszok, nem csak a „ne kételkedj magadban” témára mutatnak rá, hanem más témakörökben is jól hozzá lehet állni. Az Isten mindenkinek mást akar üzenni egy igerészből, minden embernek mást jelent, más következtetést tud levonni egy igeolvasásból, egy igerészből „láss tovább, terjeszd ki a látóköröd, láss meg másokat, ne csak mindig magad helyezd előtérbe”. Ez egy jó tanács! Tehát nem mondja az Úr azt, hogy minden nagyon könnyű lesz, arany életed lesz, hanem, hogy harcba kell szállnod a jutalomért. Szolgálnod kell az Uradat, amit ő parancsol, azt kell tenned. Bízz az Úrban.
Tóth Andrea
"Ne kételkedj soha a sötétben afelől, amit Isten neked a világosban mondott."
/Bob Gass/
2013. március 27.
TAVASZ
Megérkezett a Tavasz?! Nem nagyon lehet eldönteni, mivel a csapadék sem az, ami megfelelne a tavasznak, és még a hőmérséklet is sokkal kevesebb, mint egy átlagos tavaszon. „Megérkezett a Tavasz”, máskor ez a kijelentés sokakat boldoggá tesz, és úgy gondolják, hogy a tavasszal együtt valami jó dolog is fog érkezni az életükbe. Ezzel ellentétben az idei tavasz elég sok kellemetlen meglepetést is hozott, mint például a kritikus időjárás a kemény hóeséssel, a jelenleg is uralkodó tavaszi fáradtság, a kellemetlen hideg és még sorolhatnám. Ez mind szép és igaz, de mi, líceisták ezt nem engedhetjük meg magunknak, mégpedig azért nem, mert ha a tanárok most is tudnak teljes odaadással, és erejük minden megfeszítésével tanítani, akkor a tanulóknak méginkább kötelességük minden figyelmüket a tanulásra összpontosítani. Sőt most külön a végzősöknek üzenem, hogy ne hanyagolják el a tanulást az utolsó hajrában, mert sok múlhat ezen a pár héten, és ezúton is kívánom, hogy legyetek megfontoltak, alaposan véssétek be a fejetekbe az összes pillanatot, ami itt történik veletek a líceumba, mert ha nem is kellemes emlék, akkor is tudtok majd belőle tanulni a jövőben. A tanároknak is szeretnék még sok türelmet, erőt, hitet és rengeteg kellemes pillanatot kívánni a közelgő időkre. Ja, és mindenkinek Kellemes HúsvétiÜnnepeket kívánok, és jó pihenést.
Molná r Sá ndor
Mi a húsvét? Talán egy vallási ünnep, amire böjttel készülünk fel és minden napján a templomban, kell ülnünk és hallgatnunk, hogy halt meg Jézus és támadt fel? Vagy egy kölniről, nyúlról és tojásról szóló pár nap?
Én azt mondom, miért ne lehetne mind a kettő. Készüljünk fel méltóan lélekben, mert igen, Isten Fiát ünnepeljük, aki értünk halt meg. Azért, hogy nekünk örök életünk legyen, és ne vesszünk el. Olyan fájdalmakat élt át miattunk, amelyeket mi elképzelni sem tudunk így az erről való megemlékezés a legkevesebb tőlünk. Ami fontosabb pedig az az, hogy feltámadása pedig bizonyosság előttünk, mégpedig úgy, hogy Ő erőt vesz a halálon, így ha hiszünk őbenne nem fogunk elveszni. Az elején elhangzott, talán kicsit cinikus kérdés egy beugratós kérdés volt. Hisz ki tudja manapság, hogy a díszes tojás, amit ajándékozunk az a sírjából feltámadt Krisztust jelképezi (most a fiúk jutnak eszembe, akik a hímes tojást nekidobálják a villanyoszlopoknak), a főtt tojás a feltámadás jelképe, ha pedig piros színű, akkor akár a Krisztus vérét is jelképezheti. Kezdünkmármás szemmelnéznia tojásokra? A kölni bekerülése az ünnepbe is érdekes feltételezést kapott. Az elmélet szerint az üres sírt meglátott asszonyokat a katonákle akartákcsendesíteni, és ezért leöntöttékvízzel őket. Ebből lett később kölnivel való locsolkodás, gondolom a lányok nagy örömére. Tekintsünk hát így a Húsvétra, hisz ez egy nagyon értékes ünnep az egyházunkban. Töltsük el az Ő emlékezetére, és legyünk vidámak. A fiúk menjenek locsolkodni, a lányok pedig várják őket, ne bújjanak el, mert így elveszíthetünk egy gyönyörű népszokást és csodálatos jelképeket, amelyek ezt az ünnepet körülveszik.
Pá rtos Dá vid
2
2013. március 27.
AKTUÁLIS
1848‐49
1848-49! Forradalom! Szabadságharc! Magyarok! Valahányszor az 1 848-49-es szabadságharcról van szó, minden igaz magyar szíve egyszerre túlcsordul az örömtől, és ugyanakkor fojtó gyász érzése kavarog benne. Milyen dicső nemzet is volt a magyar, milyen bátran, és kitartással küzdött az elnyomás és az igazságtalanság ellen, és bátran mondhatjuk azt, hogy sikerrel tette azt, amit tett. Harcolt szabadságáért, jogaiért, függetlenségéért.
De mi ma a magyar? Igába fogott jószág? Szétmarcangolt nemzet? Egy gyászos árny? Kínzó emlék? Ma a nemzetünknek és a magyarságnak nincsen-e szüksége azokra a dolgokra amelyekért 1 848-49 között oly sok ember szíve dobbant egyszerre, s majd hegyi patakként csörgedezett a vörös vér ki szívükből a csatamezőn a nemzetért, a hazáért, embertársaikért. Akkor még volt becsülete, volt hite, és hazaszeretete a legtöbb magyar embernek. És mi van most? Istentelen, haszonleső képmutató, hazagyalázó életmód, amit az emberek egy június 4-ei döntésre fognak, és azzal csillapítják le lelkiismeretük gyötrő hangját.
"Nem lehet másként megélni; a gyermekem ukrán iskolába adom, hogy tudjon majd érvényesülni" - mondják a szülők. Csekély összegekért árulják
szavazatukat, meg ugyebár minek is szavaznék én magyar pártra úgysincs semmi értelme, mert Ukrajnában élünk és a magyarok itt senkik. Na ez itt a legnagyobb baj! Nincs Istenbe vetett hit, összetartás, bizalom. Kárpátalja, véleményem szerint, mindig magyar föld volt és lesz, de jelenleg magyar fennhatóság alatt. Ez nem jelenti az, hogy bármely nemzetnek is joga van gyalázni a magyarokat, emlékműveiket, ünnepeiket.
Az elmúlt idők tanulsága szerint nem minden elcsatolt, egykor Magyarországhoz tartozó terület ilyen súlyos a helyzet. Rendbontások nélkül, nyugodt légkörben, méltóságteljesen zajlott le a Székely Nagygyűlés Székelyudvarhelyen, ahol a tömeg közfelkiáltással fogadta el a Székely Nemzeti Tanács autonómia-kiáltványát. A világ minden táján élő magyarok összefogtak és a román konzulátusok előtt kérték Erdély, és Székelyföld autonómiáját. Nekik még számít magyarságuk, hovatartozásuk! Róluk kell példát vennünk, és szüntelen imáinkban kell hordozni nemzetünk, megmaradásunk, felemelkedésünk. Iskolánk falain belül a megemlékezésre március 1 4-én, négy órától került sor a pénteki hazautazásra tekintettel, ami a váratlan hóvihar miatt meghiúsult. A megemlékezésen iskolánk diákjai verseltek, és ismertették velünk az 1 848-49-es események főbb mozzanatait. Az előadás szervezője Szabó György iskolánk történelem, és jogtudomány tanára volt. Az előadás után Tóth László tiszteletes úr szólt hozzánk, beszédében kiemelve a már fentebb említett Székelyudvarhelyi eseményeket. Az előadás után fennállva énekeltük el a Magyar himnuszt, és az aktuálissá vált Székely himnuszt is.
Végezetül még egygondolatotszeretnék megosztani, ne gondolja senkiazt, hogyőnem tud tenni a magyarságért, nemzetünkért, mert ez nem igaz. Összefogásra és kitartásra van szükség. Mindenkinek ajánlom, hogy gondolkodjon el az olvasottakon és ha eddig talán nem tartotta fontosnakazt, hogykikisvagyunkvalójában, akkorváltoztasson ezen.
Domokos Dá niel
3
AKTUÁLIS
2013. március 27. ?
Sziasztok! Mint tudjátok, az elmúlt két hetet Miskolcon töltöttük a Lévay József Református Gimnáziumban cserediákként. Március 3-án, délután nekivágtuk a hosszú útnak. A gimnázium egyik tanára, Dóka Erzsébet vitt el minket a gimnázium kollégiumába, a Tóth Pál Diákotthonba. A fiúk segítőkészségét már az első percekben megtapasztalhattuk. Felérve a szobánkba megismerkedtünk a szobatársainkkal, akik nagy örömmel fogadtak minket, segítettek a beilleszkedésbe, szórakoztattak bennünket. A két hét során nagyon megszerettük őket. Eljött végre a hétfői nap, amikor megismerhettük az osztálytársainkat. A Lévaysok minden hetet istentisztelettel kezdenek. Nem volt ez máshogy akkor sem. Itt egyenként ki kellett állnunk az Úr asztalához és bemutatkozni 700 ember előtt. Ezt követően felmentünk az osztálytermekbe és kezdődhetett a tanítás. Viszonylag jól fogadtak minket. Voltak, akik már az első napokban nyitottak felénk, de voltak, akikkel a két hét alatt csak néhány szót váltottunk. Az iskola szabályai nagyban eltérnek a mi szabályainktól. Nincsenek fekete pontok, sem intők ,de viszont szaktanári-, osztályfőnöki- és igazgatói figyelmeztetés van. A kollégiumi élet is eléggé laza. A kollégista diáknak minden nap 2 és fél óra szabadidejük van. 5 órától fél 7-ig tart a szilencium. Némely tantárgyban ugyanazt tanulják, mint mi, de egyes tantárgyakban, mint például a történelem, biológia, kémia, matematika, stb. különbözik a tanterv. Az étkezés szintén eltérő a miénktől: a diák szabadon választja meg azt, hogy mikor étkezik; és az asztalnál az étkezés során nincsenek olyan kötött szabályok, mint nálunk. A tanárok igyekeztek minél színesebbé tenni az ott töltött két hetet. Ennek érdekében számos érdekes programot szerveztek nekünk. Szerdán Gellért Attila tanár úrral városnézésre indultunk, ami nagyon érdekes volt. Láthattuk a város nevezetes szobrait, illetve megtekinthettük a miskolci ortodox templomot és múzeumát. Este részt vettünk a kollégium áhítatán, ahol ifjúsági énekeket énekeltünk és egy igehirdetést hallgattunk meg. Ezután benéztünk a "De jó!" szakkörre, ahol kürtöskalácsot sütöttünk ,ami nagyon ízletes lett. Csütörtökön részt vettünk a gimnázium diákpresbitériumának gyűlésén. Itt megtudhattuk, hogy milyen események következnek a suli életében, mivel ezeket nagyrészt ők szervezik. Este táncházba látogattunk, mely a gimnázium tornatermében került megrendezésre. Itt mezőségi, moldvai- és szatmári táncokkal ismerkedtünk meg, illetve népdalokat is tanultunk. 4
2013. március 27.
AKTUÁLIS
Mivel a következő nap március 8-a volt, ezért a kollégista fiúk egy kis meglepetéssel készültek nekünk: két dalt adtak elő. Másnap a sulirádióban köszöntöttek minket illetve az osztálytársainktól csokit kaptunk ajándékba. Délután bowlingozni mentünk Gaál Annával, amit nagyon élveztünk. Ő az, aki a tavaly volt az iskolánkban a cserediák. A hétvégét nála töltöttük Szikszón. Körbevezetett minket a városban, egész idő alatt odafigyelt ránk és szórakoztatott minket. Nagyon megkedveltük őt és elmondása szerint ő is minket. Hétfőn szintén bowlingozni mentünk, de most a diákpresbitérium tagjaival. Élvezetes program volt! Rengeteget nevettünk! :D Kedden 2 interjút is készítettek velünk: egyiket a M1, a másikat pedig a Miskolc TV. Ezután az igazgató úrral ültünk le egy picit beszélgetni és eközben elfogyaszthattuk a tőle kapott pizzáinkat is. Szerda reggel nagy örömmel ébredtünk, mivel tudtuk, hogy egy izgalmas utazásban lesz részünk. Egerbe mentünk el kirándulni. A legelső megállónk a Marcipán múzeum volt, ahol temérdek marcipánból készült érdekességet tekinthettünk meg. A következő megállónk az egri Bazilika volt. Ezt az építményt kívülről és belülről is megtekinthettük. Ezután az egri várat tekinthettük meg, ami a legérdekesebb megálló volt a kirándulás során. Ezt követően a Vörös rák étteremben fogyasztottuk el a háromfogásos ebédünket. Miután visszatértünk Miskolcra egy kis pihenő után egy ökomenikus sétán vehettünk részt, ami neve „Krisztussal a Golgotára”nevet viselte. A zuhogó havas eső ellenére megérte. Csütörtökön az első óránk az avasi templomban kezdődött, mivel megemlékeztünk március 1 5-re. Itt különböző előadásokat tekinthettünk meg az iskola tanulóinak jóvoltából. Ezután folytatódtak a megszokott óráink. Péntek reggel korai indulásunk miatt a szobatársainktól sem tudtunk elbúcsúzni. Dóka Erzsébet tanárnő viszontagságos útviszonyok közepette mégis elindult velünk és 1 1 körül meg is érkeztünk a gimibe. Jó volt megismerni egy új iskola szabályait és diákjainak mindennapjait. Az ottani szobatársak Továbbá, mivel rajtunk kívül még 1 5 cserediák tartózkodott ekkor az iskola falain belül, így megismerkedhettünk az ő szabályaikkal is. Hála az Úrnak ez a 2 hét viszonylag jól telt és reméljük, hogy a következő cserediákok is legalább annyira fogják élvezni az ottlétet, mint mi.
K ová cs Georgina , Molná r Angéla
5
2013. március 27.
FEJTÖRŐ
2013. március 27.
HUMOR
Az előző szám sorsolásának nyertese: Barta Kitti! Gratulálunk! Nyereményedet a szerkesztőségben veheted át. E heti számunk megfejtői között egy éves Új(j)lenyomat előfizetést és egy zacskó földimogyorót sorsolunk ki!
A gyerekek arról tanultak a vasárnapi iskolában, hogyan teremtett Isten mindent, beleértve az embert is. Jancsit nagyon érdekli a történet, főként az a rész, amelyik arról szól, hogy Évát Ádám bordájából teremtette az Úr. Pár nappal később, egy délelőttön anyukája látja, hogy Jancsi még mindig az ágyban fekszik, látszólag betegen. - Mi a baj, Jancsi? - Hát... Fáj az oldalam... Azt hiszem feleségem lesz. - Hogy hívják a zöld csuhás szerzetest? - Környezet-barát.
Két hangya egy-egy morzsát tol az úton. Arra megy az elefánt, odaszól neki az egyik hangya: – Fogadjunk, hogy nem tudod feltenni a fejedre ezt a morzsát! Az elefánt felrakja, mire odaszól neki a másik hangya: – De fogadjunk, hogy nem tudsz ráállni erre a másik morzsára! Az elefánt rááll, mire a két hangya fetrengve a röhögéstől: – Mekkora szendvics! 6
7
2013. március 27.
KÖNYVAJÁNLÓ
Sokszor nehéz az élet. Ezt Éva is megtapasztalta. A vagyon miatt fiatalon férjhezadják egy olyan férfihoz, akit nem is szeret. Férje többször is megveri, anyósa szívből utálja. Első gyermekét a kíméletlen bánásmód miatt elveszíti. Végső elkeseredettségében nem lát más kiutat csakis az öngyilkosságot. Életének legsötétebb percét mégis beragyogja Isten csodálatos, utat mutató fénysugara. Ez a fénysugár később több elveszettnek is megmutatja a helyes, Istenhez vezető utat…
A könyv a tanáriból elkérhető!
Grica Alexa ndra
Egy asszony kijött a házából, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvarán. Nem ismerte őket. Így szólt: - Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit! - A ház ura itthon van? - kérdezték. - Nem,nincs itthon. - Akkor nem mehetünk be - felelték. Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt. - Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! válaszolta a férj. Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket. - Együtt nem mehetünk be a házba - felelték. - Miért nem? - kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: az ő neve Jólét - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker, és én vagyok a Szeretet. Majd így folytatta: - Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni. A férj nagyon megörült: - Ez nagyszerű! - mondta. - Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel! A felesége nem értett vele egyet: - Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább Sikert? A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával: - Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel. - Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének. - Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk! Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: - Melyikkőtök a Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk! Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: - Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök? Az öregek egyszerre válaszoltak: - Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk. Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is! Rovatfelelős: Grica Alexa ndra 8
2013. március 27.
"
K Í N PA D
Mikorés hol született?Meséljen a gyerekkoráról, mivolt az álma?
Nagyberegen születtem 1 957-ben. Az álmom az volt, hogy majd jó focista legyek, meg sportoltam is elég sokáig, csak a lábam megfájdult és abba kellett hagynom 26 évesen. Addig versenyekre jártam, és sokszor értem el első, és második helyezéseket is.
Hol végezte tanulmányait, milyen munkahelyei voltak? Hogy került a líceum falaiközé?Mióta dolgozikitt, van e ezen kívül más munkája?
8. osztályig a Nagyberegi Középiskolába, majd 3 évet az Ilosvai járásban, Bilkén tanultam szakközépiskolába, asztalosnak. Nekem sok munkahelyem nem volt, sokáig dolgoztam Beregszászban, mint műbútorasztalos, utána az megszűnt. Ekkor eljöttem ide, az akkori kolhozba, ahol a gyümölcsösben dolgoztam 5 évet. Majd 96-97-be kerültem ide. A Líceumba úgy kerültem, hogy egy évvel hamarabb szerettem volna ide jönni, csak nem sikerült, mert más jelentkező is volt és Szilágyi Lajos azt mondta, hogy Balázs bácsi már hamarabb jelentkezett és őt vesszük fel, de ha lesz egy hely akkor felvesz engem is. Egy évvel később Pali bácsi jött szólni, hogy van egy lehetőség, és hát így kerültem ide. Más munkahelyem nincs, szabadidőmben otthon forgatom magam.
Meséljen a családjáról!
Van két lányom, a nagyobbik Zsuzsa, a kisebbik Andrea. A nagyobbik már 1 3 éve férjhez ment, van egy 1 1 éves unokám. Andrea 2 éve ment férjhez, ő is itt tanult a Líceumban a férjével együtt.
Mivel töltiszabadidejét, mia hobbija?
Jószágtartással, barkácsolgatással foglalkozok, de lassan már ez is megszűnik, mert nincs miből dolgozni. Már nincsen se anyag, se semmi, már bútorokat sem járok összeszedni, mert mindent újítanak, úgyhogy már lassan 1 0 éve nem is járkálok sehová, foci…ha van,akkor megnézem, mint most nemrég is a Ferencváros – Újpestet.
Meséljen a fiatalkoráról! Hogy ismerkedett meg feleségével, hogy hódította meg, mi volt akkoriban a módi?
Akkor volt lehetősége a fiataloknak, nem úgy mint most, hogy csak beülnek a bárba. Akkoriban voltak táncok, minden szombat este és élő zenekar játszott. Ahogy bementünk ide a klubba, csak egyszerűen jól éreztük magunkat. Az éttermek már 9-1 0 körül bezártak, nem volt ilyen nagy hőbörgés, hogy kiabálnak még fél 3-kor is. A tánc 1 2-ig tartott, esetleg elhúzódott fél 1 -ig. A feleségem is beregi, szóval úgy jött ki, hogy tudtam a nevét, csak nem nagyon ismertem és a katonaságnál, ahogy szolgáltam akkor ott a bátyjával szolgált egy csongori fiú és mondta, hogy levelezik Bodnár Idussal és mutatta az albumot is és mondom neki, hogy valahonnan ismerem, viszont ők mondták, hogy nekem mindenki ismerős. Este, mikor lefeküdtünk akkor gondolkodtam rajta, nem bírt kimenni a fejemből. Te - mondom -, van róla fényképed? "Hogyne lenne!" Na mondom, ne mutasd meg, hanem bementünk az ilyen kacorja félébe, ott ruhák voltak. Nekem oda szabad bejáratom volt, mert én voltam az ilyen „sztársély szerzsánt” és kivette az albumot, de mondom: 9
Új(j)lenyomat: Interjú Lenykó Tiborral
"
2013. március 27.
K Í N PA D
meg, majd én megkeresem." "„Ne mutasd „Ez!”
Forgatom-forgatom, na mondom: „Ez az?” Azt mondja: Na mondom, várjál csak Bodnár Idus, hazamegyek és megnézlek! És akkor Béla napján, football után feljöttünk és bementünk a resztoránba, ugye akkor még a fiatalok beültek, na ha volt hely, akkor beültünk, a többi meg itt sétált végig az utcán, még az autók is alig tudtak eljárni. Akkor jöttünk kifelé, és így ahogy odaértünk az ajtóhoz megfogtam a kezét, ő az enyémet és azóta el sem engedtük.
Milyen volt annakidején a líceum, miben változott meg?Szeret itt dolgozni? A líceumban régen nagyon nagy szigorúság volt, szigorúan fogták a gyerekeket, mondjuk nem jó az a nagy szigorúság, de a nagy lazaság sem, mert akkor meg vetekszik a többi iskolával. Még sportruhát sem vehettek fel. Ha felvették, azt mondták nekik a nevelők, hogy vagy átveszed, vagy fekete pont. Én is tanultam, tudom. Három évet tanultam tiszta fiúk között. Voltunk 34-en. Tiszta ukránok, csak ketten voltunk magyarok, azért mégis nagyon jó volt, szerettem azt az életet, a diák éveket. Sokszor elmosolyodok rajtatok, amikor csináltok valamit. Szeretek és szerettem is itt dolgozni, én úgy vagyok vele, hogy én nem nagyon szeretek változtatni, ha valamit megkezdek, akkor én kitartok, nem nagyon szeretek váltogatni. Mivolt a legkellemetlenebb élménye a Líceumban? Legkellemetlenebb? Nekem nem volt semmi, nekem kellemetlen dolgaim sosem voltak, én a másik igazgatóval is kijöttem, ő engem szeretett is, mert tudta, hogy rám akármit bíznak, én megcsinálom. Mert én úgy vagyok vele, hogy tudom becsületesnek kell lenni és az, engem nem érdekel, hogy ki mit mond. Milyen a kapcsolata a diákokkal? A diákokkal jó a kapcsolatom. Sokan jönnek, beszélgetnek. Mostanában mondjuk, sok újonc jött…múltkor is nézem, figyelem, hogy most ezek gimisek, vagy nem gimisek, még mintha nem is láttam volna őket. Itt mondjuk régen más volt. Régen majdnem minden diáknak tudtam a nevét, meg hát ugye a fiúk fenn aludtak és akkor mi ismertük őket. A lányokat nem annyira, de a fiúkat mindet, a mai napig ismerem névről. Most pedig sok elsős van, olyan hatvan, és az ő nevüket megjegyezni nem egyszerű. Persze azért van, aki úgy elmegy az ember mellett, köszön, hogy Áldás Békesség, na jó’ van - mondom - várjál csak… Hogy látja a mai diákokat, van-e valami, amiben változniuk kellene? Mit üzen a számukra, a tanárokszámára? A tanároknak azt üzenem, hogy maradjanak ilyen aranyosak, csinálják azt, amit kell. A dolgukat. Tanítsák a gyerekeket, odafigyeljenek rájuk. A diákoknak azt üzenem, hogy ha már eljöttek ide, a szüleik megbíznak bennük, akkor itt nekik azt kell csinálni, amit a szülők és a tanárok elvárnak tőlük: tanuljanak, nekik ez a dolguk. Egy kicsit nehéz az, mert valamikor lázonganak, hogy sokat kell tanulni, de az életbe annak hasznát veszik. Majd ha elkerülnek innen, megtudják, hogy, jujj, milyen jó lenne egy kis kaja, vagy bármi, majd maguknak kell készíteni és ahhoz a hozzávalót meg kell venni és ha nincsen miből, akkor menni kell még dolgozni mellette, hogy azt megoldja, azt a megélhetőséget, hogy a szüleiknek is egy kicsit besegítsenek. Meg hát maguknak is, mert a szülőnek nagyon sokat kell rááldozni, szóval a diákok is tegyenek meg mindent, hogy ne legyen felesleges, és odafigyeljenek, hogy az alatt a két év alatt, vagy ha elmennek egyetemre, ki ne rúgják őket, vagy ne kelljen évet ismételniük. Azt üzenem nekik, hogy jók legyenek, odafigyeljenek, mert ez az ő céljukat használja, mert az életben, erre mindig vissza fognak emlékezni, hogy volt egy gimi, meg volt egy Tibibácsi is, valamikor hajdanán.
"
Sa lá nki B a rba ra Új(j)lenyomat: Interjú Lenykó Tiborral
10
2013. március 27.
TANULSÁGOS
2013
A 2013. március 4-11. között megrendezett ProChrist evangélizáció, ami a Stutgart-i Porsche Stadionban került megrendezésre, idén a Nagyberegi Református Gyülekezetben is látható volt, műholdaknak köszönhetően, amik segítségével vetítőn keresztül láthatták, és halhatták magyar szinkronnal az érdeklődők. Az evangélizáció előzményeiről annyit, hogy 1993-óta rendezik meg négyévente, idén Ulrich Parzany volt az igehirdető, aki csak szerdától tudott igét hirdetni, mivel vérmérgezést kapott. Minden este különböző interjúk, bizonyságtételek hangzottak el, és rengeteg csodaszép ének volt hallható, amit a ProChrist együttese és kórusa adott elő. A 201 3-as alkalom külön éneke a „Nem felejtett el Isten” című dal volt. Az estéken nagyon érdekes témákról halhattunk prédikációt, ezek a témák a következők: 1. Hol találjuk a boldogságot?/2. Mennyi biztonsági háló kell? 3. Miközevan apénznekahithez?/4. Misegít, haaszenvedésmegkeserít? 5. Enyém, tiéd, senkié-kinekazIstene?/6. Mitőlértékesekazértékeink? 7. Mi történik, ha meghal a szeretet?/8. Eltékozoljuk a jövőt? Rengeteg fontos dolgot tudhattunk meg az alkalmakon, arról, hogy hogyan lehet Isten árnyékában élni a mai világban. Ajánljuk mindenkinek, hogyha teheti, vásárolja meg a CD-t, vagy keressen rá az interneten az
[email protected] oldalon, és nézze meg újra a felejthetetlen alkalmakat.
Molná r Sá ndor, Tóth Andrea
Isten megteremtette az embert, aki bűnt nem ismert. S aztán kísértésbe esett, s ezért Jézus szenvedett.
Hiszen életét adta értünk, azért, hogy mi éljünk. Nem érdemeltük meg, mégis megtette, a bűneinkért fel ment a keresztre.
Isten elküldte Fiát, megfeszítették, pedig meghalt értünk, s mégsem szerették. Akkor sem, s néha ma sem szeretik, mindig mindenért megvetik.
Ott függött, kilehelte a lelkét, de értünk nem sajnálta az életét. Meghalt, s ezért adjunk hálát, dicsérjük örökké a menny királyát!
B a hus Réka
Húsz év telt el azóta, hogy a két nővér, Lee és Bessie útjai elváltak. Lee Ohio-ba ment, hogy a saját életét élje, az idősebb Bessie pedig visszatért Floridába, a szülői házba, hogy gondját viselje agyvérzése óta ágyhoz kötött apjának, Marvin-nak és különc nagynénjének, Ruth-nak. Ám egy orvosi vizsgálat nyomán kiderül, hogy Bessie leukémiás és túlélése attól függ, hogy talál-e olyan rokont, akinek csontvelője megegyezik az övével. Lee-nek megvan a maga baja, ugyanis tinédzser fia, Hank deviáns viselkedése miatt elmegyógyintézetben köt ki. Mégis, amikor Lee megkapja húsz éve nem látott nővére segélyhívását, fogja Hank-et és öccsét, Charlie-t, majd útra kel... A nővérek találkozása erőteljes érzelmek kirobbanásához és megható felfedezésekhez vezet ebben a rendkívül emberi, briliáns színészi alakításokat felvonultató, igényes és drámai témájához képest meglepően mulatságos filmben. 11
2013. március 27.
Lőrinc István - március 1 8. Puskás Ádám - március 1 9. Szidorenkó Viktória - március 22. Beregi Lóránt - március 22. Fancsik Annamária - március 31 .
AKTUÁLIS
Siró Gábor - március 31 . Sipos Marietta - április 4. Sőtér Melánia - április 5. Balogh Csaba - április 8.
István - Koszorú Ádám - Ember, atyám Viktória - Győzelem, diadal Lóránt - Vakmerőségével dicsőséget szerzett harcos Annamária - Kegyelmezett
Gábor - Isteni férfi, Isten embere Marietta - Ellenálló, fegyelmezetlen, zabolátlan, lázadó Melánia - Fekete, sötét Csaba - Ajándék
Az elmúlt hetünk hazautazós hétvégéjén ránk kacsintott a tél. Lehet, hogy utoljára, de az is lehet, hogy nem. Megfékezhetetlenül tombolt a hó határon innen és túl. A hó mindenkiből mást váltott ki. Az igazgatóságból viszont azt, hogy nem engedték haza a diákokat azért, hogy nehogy a balesetek sorozatának elszenvedői legyenek. De végül a diákság fele hazament. Az itt maradtak pihenhettek, vagy nézhettek filmet. Másnap pedig hazamentünk és kárpótlásul megengedték, hogy hétfő reggelre utazzunk be. P.D.
Március 22-én este nagy eseményre készülődtek az NbRL football-drukkerei, hiszen Beregszászban óriáskivetítőn, élőben közvetítették a Magyarország - Románia VB -selejtezőt. 1981. május 13. - ekkor nyertünk utoljára vbselejtező Románia ellen. Azóta még egy selejtezősorozatban kerültünk össze, itt is ott is 2-0-ra kikaptunk. Itt volt az ideje egy győzelemnek! A Puskás-stadionban, szurkolók nélkül játszott a két csapat. A tét komoly volt, hiszen mindkét csapat versenyben van selejtezőcsoportja második helyéért, így a csendes arénában is kiélezett meccs folyt. Mi zászlókkal, hangerővel és lelkesedéssel támogattuk a csapatot. A végeredmény ugyan 2:2 lett, de a nemzeti tizenegy kitett magáért, s mi is egy feledhetetlen élménnyel gazdagodtunk. U.i.: az előtérben a fiatalember üdítőt iszik.
Információk Főszerkesztő: Biró Gergő, Doktor Benjámin Munkatársak: Bahus Réka, Barta Kitti, Brekócki Evelin, Dobsa
Evelin, Domokos Dániel, Fekete Renáta, Grica Alexandra, Háger Krisztián, Kovács Anna, Kovács Georgina, Molnár Krisztián, Molnár Sándor, Péter Károly, Salánki Barbara, Tóth Andrea Tördelés: Orbán László. Korrektúra: Molnár Angéla Rajzok és grafika: Pártos Dávid, Kopor Krisztián 12
Lapunk megjelenését a
NagyberegiReformátus Líceum támogatta Email:
[email protected] Kiadó: NbRLPress, Nagybereg, II. Rákóczi Ferenc út 80. Példányszám: 90
