Elmélkedés a katholikus na2v rvtilésrni

T

E

R

C

I

Á

R

I

U

S K

O

Z

L

Ű

N

Y

s „ „ F .r .» c Vilési (l,.rmadik) hivatalos lapja.

IV. év fo ly a m .

11. S2ám

1924 n o v e m b e r h ó

Elmélkedés a katholikus na2v£rvtilésrni I r t a : Dr. m agyar István, a

kir. kúria tanácselnöke!

Nem szeretem a tömeget, akármily lobogó alatt vonul is föl mert st emberek összeverődött sokaságát rendszerint bizonyos tömeg - lelki á r a m S sodorja amely közönségesit minden szent eseményt, amelynek felver! pora I lé ? egységességével pedig meggátolja az e ^ é n i átélést, elmélyedést, s az eszményi emelkedési Ennek ellenére erősen érzett lelki szükségletből én is résztvettem a ka hoiikus nagygyűlés alkaJmával megtartott oltáriszentségi körmeneten azért, mert tudtam, hogy ott a mi Urunk lesz mi vellnk, hogy egyedül Ó az isteni tökéletesség foglalja el majd szivünket, lelkünket, s hogy az Ö «gyeduralmának édes igája fogja biztositani legjobban ami lelki, szellemi szabadságunkat. Nem tömegérzés, nem a sokaság ragadó indulata fog rám nehezedni, hanem a legegyénibb lelki ö r ö m : arai Urunkkal való legbensőbb egyesülés szent öröme vár reám és mindenkire akinek célja az igazság utján a Béke fejedelmével való találkozás és közvetlen érintkezés. Mily csodálatos és mily emlékezetes volt ez a találkozás! Nem a tömegé, hanem külön-külön mindnyájunké volt a mi jó Urunk, az oltári szentségi Jézus, aki mindenikünk vágyó szivének vendége volt, f^egtisztitotta bensőnket, lakást vett benne és társalgott velünk, megnyugtatott, '^^gyógyitott s ránk lehelte az 6 békéjének édes csókját . . . Azért is az a sok-sok ezer ember, az ó követője, nem volt színtelen sokaság, annak minden embere a Krisztus erejével kifejlesztett önálló, egymástól független egyéniség volt, aki nem az áradattal úszik, hanem az W n i öntudat méltóságával já r szeretett U ra: Krisztus mellett. Ez a körmenet nem volt sem virágvasárnapi hozsannás fellángolás, nagypénteki „feszitsd m e g "-e s ő rü le t; ez a körmenet a Jézusban W n ie n boldogok örömutja volt. Jézus volt a mi lelki vendégünk és ki ötödik akkor mással, vagy akár az egész világgal, — ha az Ur az 6 lelki W kábín m egszállott Ezért volt ez a körmenet oly fényes, oly nyugodt, íönséges, mert mindenki át volt szellemülve fönséges vendége fényétől * ^ boldog kielégülés lelki nyugalma csodás összhangot, lendületes ütemet °^ott létre az emberek e hatalmas gyülekezetében . , .

Ó riási fényáradattól körülvéve vonult csendben áhítattal alázat de ragyogó örömmel Krisztus követőinek ezen hatalmas dandára atnT"' iegnagy'obb győzelmet a ra tta : meghódolt Jézusnak. ’ Nem volt árnyék, nem volt felhő, nem volt por — ragyogott m osolygott az égbolt, s eltisztult messzire a közélet minden szemetje az ü r vonulásának útja tökéletesen tiszta legyen. ’ Felem elöen szép, el nem feiejthetően m agasztos volt ez a körmendi ez a hódolat a szentségi Jéz u s előtt. É s higyjétek meg. hogy a^ aki kívül állók komoly megilletödése, hódolata az egy Pásztor előtt nem vol k iseb b jelentőségű, mint a miénk. Az Ur jelenléte tiszteletet váltott ki belőlük is, jó s á g o s mosolya örömöt fakasztott az ő sziveikben is, békéjének bold o g ság a elfeledtette velők minden ellenérzésüket, haragjukat.' Em berek, kövessétek a jó Pásztort, aki ima csa k megjelenik és hivö pogány békecsókjának édességét érzi, barát é s ellenség testvéri egyetértéssel hódol Neki, akiben egyetértenek és szeretik egymást. Nincs Kain, nincs Ábel, hanem van felebarát, akit szeretni kell, akit szeretni jól esik — hiszen m indnyáján

az

O gyermekei

vagyunk,

ha

az

Ö szent leikével betelünk.

Ettől a szent érzéstől repesett az ártatlan gyermekek ezreinek ielke, erről tett vallomást a harcosok „im ához“ vezénylő szava, erről zengett a d om in ikánu s

kardala.

ezt

a

diadalm as

jelszót

zúgták a

harsonák

ezt

prédikálta a szónok, ezt rebegték az im ás ajkak és ezért pihent meg Ö is, ennek az országnak Ura, az egész nemzet házának kapujában, hogy végre eb b e n a házban is uralomra ju sso n az egész nemzetet boldogító krisztusi béke. eg y etértés: a megváltás leg b iztosab b fegyvere. O nnét, a nemzet házának lépcsőzetérő! szólt Ö mindnyájunkhoz, a katholikus nagygyűlésre egybegyűltekhez édes, békítő szavakkal; T i utódjai az én apostolaim nak, hatalmam letéteményesei, gyakoroljátok rátok ruházott hatalmamat az én békeországom felvirágoztatására. Hatalmatok­ kal em eljétek gyermekeimet én Hozzám, mert nem magatokért van hatalmatok, hanem hogy az én hatalmam hódoló gyerm ekévé tegyetek mindenkit. Akkor lesz a ti hatalmatok legyőzhetlen, ha a milliók hatalmas ereje lesz tápláló forrása, s ha a forrás a milliók szivében én leszek, — az Isten e g y s z ü l ö t t F ia , az em beriség M egváltója. Ti lelkészek, oltárom szolgája, az én testem vérem kiszolgáltatói ne felejtsétek el, hogy erőtOk É n vagyok. Ezt a legyőzhetetlen szentségi erít azért

adtam

m unkájához

nektek,

hogy

önzetlenség,

vele

az

én

országom at építsétek. Az épités

fáradhatlanság,

a küzdelemben való kitartás, ai

anyagiak lenyűgöző befolyásától való lelki függetlenség kell és m in d e n e k fölött az a hivatásbeli erős akarat é s elhatározás, hogy mindent mindent az É n nevemben, mindent az É n parancsaim szeriíit cselekcdjeíckA világ és az ö önöfi érdekei

ne ejtsenek rabul, mert Uratok én

aki pedig a világ békejére, isteni összhangjáért jöttem e világra, amelyet ^ satáni önhittség, önzés é s gyűlölet átokkal sújtott.

387

e™T“tr r benneteket Mmdegyikötök tiszta szállást tartson számomra szivébrn-ldkTben"^ „ért hozzatok szál ok, hogy örömöm legyen az ember fiában! Am nem’ szeretek oly szállást, amely tele van a gyűlölet mérges skorpióival amely „ennyes az önzés, a telhetetlenség, az irigység szemétjétől és amely p i s 2 az undok vagyak, szenvedelyek nyüzsgő férgeitől. Tiszta lélek az én hajlékom feldíszítek a boldogság virágaival. Azért, amit ezen összejöveteleteken hallotok, tanultok, az mind fegyver, eszköz, orvoslószer legyen avégböl, hogy lelketeket, az én szállásomat erőssé, tisztává, éppé tegyétek. E s gondoljátok meg jól, hogy az itt hallott sok okos szó sok szép beszéd-pusztaban elhangzott lészen, ha erős gyökeret nem ver nemes tettekre nem serkent benneteket; mert a beszéd erőtlen szófia, ha nem hoz ízes gyümölcsöt. Azért szétszéledve gondozzátok a lelketeknek részemről megtermékenyitett talajába elvetett m agokat; jöjjetek össze az Én nevemben otthonmaradt felebarátaitokkal, Én veletek leszek és közöljétek a tennivalókról való okos tanítást és közös erővel valósítsátok meg mindazt, ami boldogfiágtokra szükséges és amiben Nekem kedvem telik. így lesznek évenkint való sereges összejöveteleitek boldogságtok előmozdítói és az Én nagy ünnepeim. És végül, ti a földi létnek virágai, a jövő bimbózó reménységei, gyermekek é s fiatalok, ti vagytok az én szerető lelkem fénye, ragyogásai melegedjetek az én keblemen, hallgassatok az én szivem sugallatára, teljetek meg a belőlem áradó szeretettel, a fenkölt hitbői, a törhetetlen reménységből fakadó hatalmas erőkkel, — hogy a világ be ne fonjon, meg ne rontson, «1 ne erőtienitsen, el ne fon n yasszon ; mert nektek kell meghódítanotok a jövőt, rátok vár hazátok megváltásának nehéz, de diadalmas hősi küzdelme, egy szebb, boldogabb keresztény élet öröme — amit nélkülem el nem érhettek, de ha hivek lesztek Hozzám, én el nem hagylak, hanem erőtök Jeszek, amelyen megtörik a poklok minden hatalma!

A katholikus nagygyűlés fényes, lelketemelő ünnepségei során lelkileg '•y buzdításokat, ily intelmeket hallottam én Jézustól, akinek szent neve %yen áldott s akinek békeországát oly nehezen várom.

SZ E N T ÁGOSTON. „N yugtalan a m i sriyiJr/t, m ig B e n n e d m eg nem ^gfiatík,“ Sí. Ágoston*

9

/rfnjrefc réijoce, ¿ jí c s e n d j é t m e g t e r e m , tőlem m o s t é b r í n d , m e s e .

■•I KJJezo fO!di kéj, tiu öröm /

é r r e m ; »zAUnom k e ll n e k e m

éfíekeln i haagosan. f o h a n v « I s ie n e m .

ssÁllva, mtfíi s sjélrohMoa.

B i r é g i fé n y n e k rí., se, ár^ bér /¡a d , sót levitád v a g y o k : a ie lk e m a t d é r Je^‘o ^e, ur rajta m é g a tsii .A/, U g y o k D e m ég is s ia iln o m k e ll n e k e m l C y 6 t e lm e t fil'- e a fagyon, k ö d ö n : s áttörv e ^i/nor ■ u'¡■''tea. F e ié d , L/míh, stt:U: ' k ű ik a d ö m I P . MOROVICZ SZOL, F E R E N C .

388

Szeplőtelen Fogan tatás és protestáns M ariológia. I r t a : ^orváih E. L ajos, p o s ta é s táv. főfelügyelő.

Szent Pál ad T h e ssa lo n ice n se s irt II. levelében ( 5 — 2 1 ) azt mondia-

^Mindent m egvizsgáljatok és am i Jó, azt megtartsátok.'^ Miután egy hitcikkelyünk sem részesült oly kemény é s gyakori táma­ dásban, mint a Szeplőtelen Fogantatás hifcikkelye, szükséges nekünk szem benéznünk amaz á l lít á s s a l : hogy mivel a támadó protestantizmus szerint a katholikusok vallása tilalmazza a szabadvizsgálódást, azért hitünk nem észszerű, nem állja ki a „ sz a b a d “ kritikát, így nem állja ki a Szeplö telen Fogantatás hitcíkkelyének „szo lg ai“ elfogadásánál sem. Ezen állításban a főtévedés az, mintha a katholika egyház elzárná hiveit a józan, tiszta látástól. S ő t e lle n k e z ő le g ! Sehol inkább nem könttlik

annyira a hitigazságokban való elmélyedést, mint éppen a katholikusoknál hiszen ezen elmélyedés szerzi m eg az erős hitet. Nem a vakhitet, hanem az értelmes hitet, vagy ami ugyanaz, a hívő értelmet. Szü k ség es tehát a hivő értelem világánál annak a megvizsgálása, minő a mi hitünk a Szeplőtelen fogantatás körül. Legelőször is határozzuk m eg, minők lehetnek am a tanítások, amelye­ ket a róm. kath. Anyaszentegyház dogmái közé fe lv e sz ? Erre nézve azt m on d ja e ^ m a ^ a r hittudós, Sullay, a m. tud. egyetem által koszoruzott „Szűz M ária T isz te le te “ c. műve 138. o l d a l á n ; „Szü kséges, hogy ez a tanítás az Isten igéiben foglaltassék é s a b b a n vagy közvetlen és világos szavakkal legyen kifejezve, vagy legalább közvetve, úgy, hogy az ott m ondottakból, mint term észetes logikai következmény a helyes gondolkozás törvényei szerint az ész által nem csak kifejthető, hanem belső bölcsészeti és nyelvtani indokokkal tisztán igazolható legyen * . . . „mely a kinyilat­ koztatás egyik vagy m ásik kútfejében t. i. a Szentirásban vagy a szent H agyom ányokban fog laltasson .“ A Szeplőtelen F og an tatás em e iegfrisebb hitcikkely, mind a kettöben foglaltatik, amint látni fogjuk. M időn a Szcn tirás (P éld . 8 .) a bold. Szűzről igy i r : „Öröktől fogva elrendeltettem é s régóta, mielőtt a föld lett. M ég nem voltak a mélységek és én már fogantattam ; a halm ok előtt születtem én. Mikor az egeket készitéd (Isten ), jelen v o lta m ; m ikor a földnek alapokat vetett, ővele voltam “, — az apostoli idők őshitét rögzíti m eg a bold. Szűzről, mint Isten anyjáról, bogy ö erre a felség e* hivatásra a világ teremtésétől f o ^ kiválasztott s mint ilyen,, fogantatása első pillanatától kezdve Isten végtelen kegyelme által az eredeti bűn minden szennyétől sértetlen maradt nem találhatott isten sem saját m agához, sem éd es anyjához HiéltobDa, mint azt, hogy a Szeplőtelen F og an tatással ajándékozza m eg — niin* W b ö lcső jé b e fektesse M áriának a végtelen értékű ajándékot,, amellyel is az ő egyszülött, végtelen tisztaságú fiáért, az em b eriség Megvákójácrír édes anyát m egtisitelni akarta, úgymond C sáv ossy (M. K. « mig az embereket a természet rendje szerint, születésük után akarw áteredő bűntől megtiszlitani. .« u Ezt az apostoli időktől élő igazságot mondotta ki IX. X ll. 8-án , mint hitcikkelyt, „Ineffabilís“ kezd. bullájában. Az i d e i pininiac ünnep tehát a 7 0 -ik . ... Nagyon természetes^ hogy ezen- apostoli hagyományokban

természetes törvényei szerint az Immaculata conceotio

l i „ d e t a l i g ''. " 1 U " " l e , “ íg i S " ' S M

* e .S T “

az is, ami Szentegyházunk alapvető hitigázsáeait magában

ű

w •

i

V

“ ' ' f

„Et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Marin Virgme et hom ofactus est“ - (Megtestesült a Szentiélektöl Szűz M á S és emberré lett) s ezt az ősi, végtelenül kedves hitigazságot, a testté lett ¡get, a pap minden szentmiséjében, Crédóban, térdhajlással üdvözli. Valahogyan tehat Igaznak kell lennie, hogy Jézus Krisztus érdemeiért Isten mindenhatosaga megelőzte a bukott természet törvényeit, amely szerint az Fogantatásról,

u

m .;

áteredő-bun minden emberre tapad és azon pillanatban, midőn a boldoglif • . egyesült és mint ősidőktől fogva kiválasztott teremtmény létezni kezdett, akkor már Isten gyermeke volt és telies a Szentlélekkel, tehát az áteredő bűn öt nem érinthette. ' Ezen hitigazságot vallotta meg Szent András apostol az I. században Aegeas prokonzul előtt ( S u lla y : Sz. Mária Tiszt. 155. I,): „Mivel az első tmber szeplőtelen földből lett, szeplőtelen Szűztől kellett születnie a töké-

letes embernek és Isten fiának.*^ Szent Jusztin 3 II. sz.-ban kimutatta, mennyire ellentéte Mária-Évának*

ez az áteredő bűnnel terhelt s amaz szeplőnéikül fogant. A 111. sz.-ban szent Dénes és Ohgenes^ a IV. sz.-ban sziriai szent Efrem hirdetik a szeplőtelen fogantatást. Dr. 'Bickell protestáns theológiai tanár, Szt. Efrem ismeretlen sermoinak másolgatása közben, Londonban, 1862-ben fedezi fel „Sermo ad SS. Dei Genitriceni*^ c. énekben Híremnek a bold, Szüzhöz intézett eme megszólítását; ^Legszentebb Úrnőm! Istennek

legkedvesebb és egészen tiszta, egészen makulátlan, egészen szeplőtelen, ieljesen érintetlen, teljesen bünmentes, teljesen sértetlen anyja'" — a leg­ precízebb kifejezője a „Szeplőtelen Fogantatás“ szent hagyományának. Az V. sz.-ban Szent Ágoston, már Öreg korában védelmezte contra Pelagianos a Szeplőtelen Fogantatást. A VIII. sz.-ban már általános a Szeplőtelen Fogantatás hite a kath. Anyaszentegyházban, summái Hugó püspök 780-ban kelt alapító levelében, templomában évenkint tartandó Immaculata ünnepet rendel el. A IX. sz.-ban szent Paschasius, a XI. sz.-ban damiani szent Péter ^ Szeplőtelen fogantatás buzgó hirdetői. Ezen században lépnek fel először 3 Szeplőtelen Fogantatás támadói, de ezen kor szüli a Ferences Szent Bonaventurát és domonkos rendi Aquinói szent T a m á s t; ezeknek írásait megnamisitva támadják ugyan az Egyház ellenségei az Immaculata Cenceptiót de amelyekről Sfondneti és Lambruschini illetőleg tudós bibornokok is kimutatják 3 célzatos csalást. É s igy kerül a Szeplőtelen Fogantatás parázs egyházi viták «őrébe, IV. Sixtus ( 1 4 7 1 - 1 4 8 4 ) , ll.Gyula ( 1 5 0 3 - 1 5 1 3 ) , IIL Pál (1 5 1 5 — 1521). V; Pius ( 1 5 6 5 — 1572), V. Pál (1 6 0 5 — 1621), XV. Gergely ( 1 6 2 1 - 1 6 2 3 ) , '^‘11. Sándor ( 1 6 8 9 — 1691), pápák uralkodásán át, kik többszöri rendelettel 'Mérséklik a viták tüzét, majd egészen betiltják, mig a nagy IX. Pius a ^salatkozhatatlan Anyaszentegyház ianitó tekintélyével eldöntötte a vitát a következő v ég zéssel: „A boldogságos Szűz Mária fogantatása első pillana-

a mindenható Isten különös kegyelme és kiváltsága által, Jézus ^^^sztusnak, az emberi nem Odvezitőjének érdemei tekintetéből, az eredeti

390 ------------

bűnnek szennyétől teljesen meníesittetett.“ (Ineffabilis“ 1854 XII Ez tehat a Szeplőtelen Fogantatás hitigazságának haevománva = ■ ezekutan csak az tagadhat ésszerűen, aki elveti Isten létét és “ kell vetnie

a

S z e p lö g *

A protestantizmus pedig elveti a Szeplőtelen Fogantatás ieazw ■. anélkül, hogy elvetni akarná Isten mindenhatóságát vagy Krisztus i s t e n i Elveti kél évezred hagyományán épült, ép ségben fennmaradt soha i . ' nem ingó fanitását, a Szeplőtelen Fogantatást. Éppen ezért állitja az ágostai canfessio XXL cikkelyében ■ hocv m.n

a boldogságos Szűz se szent, se Szűz — sem hozzá, sem a kedves tekhez imádkozni és náluk segítséget keresni nem kell, mert az Írás áliti nem bizonyítható ; amivel ellentétben mi éppen, dr. Luther Mártonnak azon idei irasaibóI akarunk bizonyítani, midőn ő már a római egyházzal rí»« szakított.

Rock István Luther kortársa, kiadta

1 5 2 7 -b c n Luthernek saiáíkezö bevezetéssel ellátott „Kirchen p ostílle“ c. művét, amelyben ily c. prédikáció ta lá lh a tó : „M áriának, az Isten anyjának fogantatása n ap jára*, mely ezen szavakkal k e z d ő d ik : „M a ünnepeljük Szűz M áriának ünnepét amint ö aieredo bűn nélkül foganiatott légyen^ („M án begehet heute das Test dér Jungfrau Marié, wie sie ohne Erbsünde empfangen se.), amelynek b) pontja alatt azon igazságot bizonyltja, hogy Krisztusnak szűztől kellett születnit M egállapítja továbbá Luther, hogy saját szavaival élve „miután az Evüngehum ot előbb jó l körülíekiníette^, „kegyeletesen é s boldogságosan“ hiszi a Szeplőtelen Fogantatást, mert csa k az lehetett áldott, ki teljesen bűn nélkül vagy on. M ár pedig egyedül a szent Szüzet köszöntötte íey az angyal, csa k eg>^etlenegyszer s az ö sszes em beriség közül egyedül „Áldott v a g y T e az asszonyok között.“ M ég p reg n án sab b an fejezi ki ezen igazságot ugyancsak a „Kirchenp ostille“ m ás helyén, midőn Luther a boldogságos Szűz szeplőtelen fogontatását és tökéletes[büntelenségét védelmezi, midőn igy s z ó l: „Miképpen a tö b b i em b er bűnben fogantatik . . . Krisztus azonban bűn nélkül, Máriára nézve ez azt jelenti, hogy telve kegyelemmel. Ezt jelentik ugyanis azon szavak, amelyeket neki G á b o r arkangyal m o n d o tt; „Áldott vagy te az asszonyok között“, * mert nem lehetne hozzászólni, y^Áldott vagy Te'* — ha valamikor is átok alatt lett voIpm. „Dignum et justum e s t “, hogy az a szem ély bűn nélkül fogantatott légyen, kiből Krisztusnak azt a testet kellett vennie, melyben neki minden bűnön győzedelm eskednie kellett.“ (Gladich: Lourdes 8 9 . I.) Luther ilyen form án a róm. kath. Anyaszentegyháznak a Szentirásban és a Szenthagyom ányokban foglalt tanitását kodifikálta s ezzel nem tett sem többet, sem kevesebbet, m int írásba foglalta az apostoli tanítást^ ú gy, am int szent Pál ad T h e s s a lo n ic e n s e s írt II. levelében sürgeti/ .Atyánkfiai, tartsátok meg a hagyományokat, melyeket tanultatok, beszéd, akár levelünk által“, — am i egyedül volt észszerű f i g y e l meztcles. Hiszen annyira nem egysedül a Szentirás forrása a hitigazságoknak, ho^y az ösegyház üldözése közben elhalt szent vértanuk ezrei az ú j s z ö v e t s é g i Szentirás legfőbb könyvét m ég csak nem is ismerték. Meghaltak szent hittel, jóllehet hitük alapja a szent hagyományok voltak. S mai napig igazak szent Ágostonnak contra P elag ian o s irt am a s z a v a i : „Én az

gélium nak sem hinnék, hacsak arra engem a kath. Anyaszentegyház teK • Szt. L u k á c s I. 28

]s igaznak tartani.

’ - - -

hinni

De azt mondják a protestáns ellenvélemények, hogy éppen ez nincs benn a Szentirasban tehát mi sem erősít meg engem, hogy ezt hieviem hiszen nincs m e g ír v a ! H e ly e s ! De az újszövetségi áldozat alapításánál sem volt jelen kir közjegyző az utolsó vacsorán nem vettek fel róla jegyzőkönyvet, nem hitelema is, még mindig bemutatják a világ végezetéig azon megtiagyás alapján, melyet Jézus tanítványainak adott. „Ezt cselekedjéiek az én emlékezetemre; nem azt mondta tehát ■ ezt Írjátok, hanem ezt cselekedjétek“. Azt mondta to v áb b á: „Elmenvén tanitsaiok minden nemzeteket“, de nem azt mondta : Írjatok minden nemzeteknek és ugy-e, az ősegyház az apostolok szája által hirdetett hagyományokon terjed és izmosodik. Ha egyelőre nem írnak, de tanítanak s megbízatásukat csodák által igazolják. Az újszövetségi áldozat bemutatása után néhány évtizeddel kezdenek csak írni az evangélisták. Oh, de hány hitcíkkelyről nem írnak, amiről nem kellett irniok, hiszen ki sem támadta őket. Midőn pedig a vallás­ üldözés megszűntével az egyházi fegyelem lazult s a tévtanitások ütötték fel fejüket, számos egyházi zsinat alkot az egyházi hagyományokban élő hitcíkkelyt, mint a niceai, calcedoni, tridenti, vatikáni stb. zsinat, épen igy az 1542. julius 2 4 -é n Összeült trienti szent zsinat (F ra k n ó i: Magyarorsz. egyh. és polit. összeköttetései a róm. szent székkel III. köt. 109. 1.), mely 1551. IX. 2 1 -é n tartott egyetemes értekezletben (congregátio generális) döntött az Oltáriszentségnek egyszin alatti vétele kérdésében, csaknem egész Középeurópa uralkodóinak kívánsága ellen, kik a két szin alatti áldozást a huszitákkal s a prot. felekezetekkel való egyesülés okából sürgették, jobbára politikai okokból; a zsinat jóllehet nem döntött az egyház érdekei ellen, de megalapozta azon igazságokat és feltételeket, amelyek szerint a husziták és protestánsok visszatérése keresztülvihető s igy évszázadokat megelőző munkát végzett. Tehát igenis, a kath. Anyaszentegyház a birtokosa minden apostoli szent h agyom ánynak; birtokosa a Szeplőtelen Fogantatás szent hagyomá­ nyának is, aminthogy a szent hagyományokban fönnmaradt s a tévtanitók által idők folyamán megtámadott hitígazságokról mindig pontosan és ellent­ mondást nem tűrő határozottsággal megállapította, hogy az a hitigazság minő alakban élt változatlanul az apostoli Ösegyház tanításában ? Értéktelen tehát a protestantizmusnak a Szeplőtelen Fogantatás ellen használt ama támadása, hogy sem a Szeplőtelen Fogantatást, sem Máríámint Isten anyjának tiszteletét és segítségül hívását az írás nem támoS^tja, hogy tehát a Mária-kaltusz egészében indokolatlan, azért ész-

szerütlen. Pedig d eh o g y ! S ő t ! Luther 1527-ben, fennebb említett prédikációja ’pcgjelenése évében említett „Kirchenpostille“ c. müvében, 10 évvel az ^*^la előidézett egyházszakadás után, még mindig tökéletesen ugyanazt í^'^deti, mint amit 1854-ben a római pápa hitcikkelynek kimondott. A ^ : Luther ugyanazt állította, amit dr. Bickell fedezett fel a IV. szazadbeh Szíriái szent Efrem ismeretlen énekeinek másolása közben, a múlt század végén. Ez a rész igy hangzik (V. ö. Ja n q u e ri c. IV. ,,D e verbo incarnato“ p. 5 9 5 ., és M. K. 1918. XIL fűz. 21 , Csávossy S. J.) „In te Domine nulla est labes, nec ulla in matre

392

macula. T u enim revera Dom ine et mater tua soli estis, qui omnino ex omni parte pulchri estis“ (Mert tebenned Uram nincsen folt, sem q Anyádban a bűn szeplÖje; T e , oh Uram és a te Anyád mindenek fölött é s minden tekintetben vagytok szépek). Ugyanezt hirdette Luther „A drága, boldog Luther Márton minden könyve és irása L része“ („ D e r erste T heil aller B ü ch er und Schriftendes teueren seligen M annes dr. Martin Luther) c., 1 5 6 0 -b a n Je n á b a n megjelent munka szerint (M. K. 1918. XIÍ. f. 2 1 0 . I. Filó K ), amit R óm a 1854-ben hitcikkelynek kimondott, amit dr.P reiss prot. teol. tanár megtérve 1879-ben ^A Szeplőtelen fogantatás d icsőségére egy olyantól, ki Őt e lő b b káromolta“ c. müvében bűnbánó szivvel megvallott (U . o. 2 1 0 . I .) ; a mi dr, Bickell protestáns tudóst a római egyházba visszavezette és katolikus pappá lett ami dr. Lämmer Hugo prot. tudósnak ajkaira adta az apostoli hitvallást azon önvallomásával, hogy az „Üdvözlégy M áriáv al“ m agasztalta naponkint a Szeplőtelen Szüzet s ezáltal tért meg. (U . o. 2 1 2 . I.) Ha tehát ez igy van, pedig igy van, hogy ezen prot. tudósok és óh még hányan, a bold ogságos Szűz p á r tfo ^ s á v a l tértek meg, kérdem: miért vonják kétségbe a protestánsok, hogy a bold. Szüzhöz alapos okuk van nem csak a katolikusoknak, hanem a protestánsoknak is folyamodni, közbenjárását, segitségét k é r n i? Azért vonják kétségbe, mert azzal vádolják a katolikusokat, bog)' Máriát, mint teremtmcnyt im ádják s ennek igazolására a Szentirás olyan helyeire hivatkoznak, am elyek tiltják mást, mint Istent imádni.

Ez a vád tehát a bálványimádás vádja! Ha ez igaz v o l n a ! M ajdnem azt merném m ondani, hogy költött váá ez, azért, hogy valamiképpen m egsokszorozzák az ütközési pontokat s ig)' a negáció szellemét ébren tartsák. Hisz ők m aguk állítják : ha igaznak ismernék el mindazt, ami a Szentirásban s a szent hagyományokban a Szeplőtelen Fogantatásról foglaltatik, ak kor — katolikussá kellene lenni'ok ( G la d ic h : Lourdes 2 1 9 . 1.) Azonban tudja mindenki, hisz ők apostoli időktől vallott tanitása egyházunknak, hogy puszta teremtményeket imádni nem szabad, de teremt­ mény Mária is, tehát imádni őt sem szabad, am inthogy Péter apostol is megtiltotta Kornélius századosnak, hogy öt imádja (Ap. cs. 10., 2 5 —26); P ál és Barnabás apostolok megtiltották Lyst lakóinak, hogy őket istenek­ nek tartsák s nekik áldozzanak, tehát istenkárom lás nélkül nem imádhatták Máriát, sem ők, sem mi, sem mások. Íme, ez az igazi katolikus tanitás, amely viszont egyezik Luther művei VII. részének „Oktatás némely cik k felett“ c. Írásával. T eh át b iz o n y á r a elfogulatlan szívvel olvassák, amit Luther először is nekik m o n d : „A kedV65 szenteket tisztelni kell és segitségül hivni, mert ki vitathatná el — úgymond ő — azt, hogy az Isten, a szentek testeinél és sírjainál, azok neve által még ma is szemmel — látható csodákat m ű ver — , annál in k áb b sz. M áriának, az Isten anyjának pártfogására — mondom én - aminthogy a protestánsok jó z a n a b b része az írással egyezőn u g y a n c s a k vallja, hogy csod ák ma is történnek. Ezt Luther m ondja az egyházszakitás u tán ! Avagy Luther , A halálra való előkészület“ c. í r á s á b a n : „Azért szük­ ség es, hogy az em ber valamennyi szent angyalhoz, különösen őrangyalához, az Isten anyjához . . . forduljon.** Azután Luther müvei VI. r. „Elm élkedés a M agnificat felett“ c. íra^' bán igy ír ja : „Máriát segitségül kell hivni, hogy az 6 akaratja által ad] é s tegye meg Isten azt, amit kérünk.“

393 És ismét Luther a Kisasszonynapi evangélium magyarázatában • .Szeretni akarom Máriát, hogy érettem közbenjárjon“ - ^ az p^^to i idokíol Lutherig és Luthertől mind a mai napiglan a szent h a U o 5jiyokon alapuló erős hite volt Anyaszentegyházunknak, hogy a Szeplőtelen ü z a n y a t s z e r e t i es segítségül kell hivni. hogy érettünk közbeniárion Bizonyara, ha Luther jo g o san teheti valá, n L késett volna a k X h ^ ^

'tSk i S

k “ '" '

-a

.| .b b

Kérdem tehát joga és kötelessége-e a római katolika Egyháznak a ;eplotelen Fogantatás hitcikkelyében annak csalatkozhatatlan m e S a p i t a s a o'S az osegyhaztói mai napiglan változatlanul élő hitigazság? Igenis! J o g a és kötelessége volt les;;ögezni és pedig csalatko 7 hatptia uI ^ ősidőktől fogva, mindig változatlanul vallott Rfri-Pii

ri

T

^lilhatom , mikép mindenki elfogadhatja ( Preiss s a többi számos, kiváló konvertita elfogadott a Szeplőtelen Fogantatás d o g m á já ró l; kötelességem kijelenteni ikepp az említett tudosok is Luthernek eme, helyességük felől soha etségbe nem vont tanítása nyomán tértek vissza az egyedül üdvözitő nyaszentegyhazba. uuvuíhu De v ég ez z ü n k ! ■^ ^ 1 maguk a protestáns hittudósok adnak hirt, hogy rom. kath. hitcikkelyek csaknem két évezred rohamait kiálló változhatat■sagukkal arra serkentik a protestáns teológusokat, hogv a protestáns ín tó felül, egyesítve az egész világra dogmatizálják s

'"m igazságaihoz, bizonyára eszükbe jut liy szazadbeh trienli zsinat, amely a protestantizmusnak keletkezése itaű/űöűn megmutatta a római egyházba visszavezető utat; bizonyára ükbe jut revidialni a saját, Luthertől elütő tanításaikat, éppen a Mariapia uoigáDsn* s ha már ráléptek a Luther beism erései által nyitott útra ez az Mosan visszavezet „per Mariam ad lucem “ ~ Mária által az igaz világosságára bizonyára azért, hogy visszaadják az em beriségnek ám ajándékát, a kb. 4 V 2 évszázadnyi protestáns vallásháború • ■ i!k ^ bolsevizmus szelleme által szenvedő világ Jtík " sóvárog, mint a Krisztust váró világtörténelmi idők nagy mentjében sóvárgott. Az em beriség nagy szám adása még nincs lezárva ! Mert az Üdvözítő Ipc’- u x ^ következnie a nagy Ígéret boldog nrianí ^ 1ű/ro/ és egy p á s z t o r ... s vájjon ki p ígéret beteijesüléséíg mennyi szív reped «-^ennyi rózsa hervad el, mennyi em ber lesz vértanú? az em beriség m a is, mióta a világ áll, inaszakadtan keresi az ^ mennyei ideálját, azt a természetfölötti lényt, aki a földet egyedül

'm n

Proklus szerint az egyetlen hidat, melyen át

mu ^ [célt

í^ivelhogy nem szült emberek anyja embert, aki *steni akarat által megállapított, szilárdul meghatározott

amit egyedül Mária segítsége nyújthat' ^ •^ntatott^Szü^”^ *¡6

megtaláltuk

ez ideált, méltó minden becsületes Istenember édesanyját, a szeplő nélküi

sóvárgó lelkünk Magnifikátja dr. Heítingernek az égig Ihlete, midőn erről az ideáiról igy i r : „ É s mégis milyen üres ^ziv, mily vigasztalanul tévelyeg körüskörül a múlandóságnak

394 é s sirhalmoknak ezen völgyében, — ahol mindenre, ami csak fényiig ami csak ragyog, a halál árnyéka borul é s ahol a feloszló holttesj szaga mindent áthat — egy ideált találni, ami örök és el nem múló, ami első, a mi legjobb, a mi örök s z e re lm ü n k !“ íme a boldogságos Szűz az ideái, mely valóság és é l e t ; aki időben lett ugyan, de az idővel el nem múlik, egy mély jelentőségű kép, egy valóság, mely nem képzelet és nem költemény. Ez a valóság mely nem képzeletből és nem költeményből szövödött, a boldogságos Szűz ragyogó képe, akit egyedül tudok elképzelni ugj. mint aki örökre elérhetetlenül m agasan áll az em beri múlandóság feleti, aki ideáüs, mint az ébredő h a jn a l; ragyogó, mint a n a p ; szép, minta hold ; ki végtelenül sokat szenvedett s ezért határtalanul szereti a szenvedőt; aki egyszülött Fiát adta a keresztre az em beriség iránti szeretetböl s ezért csak bizalmunkat és szeretetünket kéri. Ha protestáns atyánkfiai keresik ezt az ideált, meg is fogják találni a „F én y esség es hajnalt,“ amint annyi je le s hitsorsosuk ugyanezen ember utón találto meg.

Ez lesz akkor az Advent! Azért „Rorate coel, desuper, harmatozzátok felülről, óh egek az ig a z sá g o t; „aperiatur terra,*" nyiljék m eg a F ö l d ; „et germinet Salyatorem,“ fogadja be leikébe a végtelen sz e n v e d é se k k e l sújtott föld népe az Udvözitót hogy eljöjjön egyszer a glóriás i d ő : d icső ség m ennyben az Istenneks béke a földön a jó embereknek.

Uram, - m ié r t ? A p e rc e k b ő l órák miért is leszn ek ? S m iért dalol fe c s k e szélén az ere sz n e k ? Miért, b o g y a g y a m b a n szu n n ya d n ak a titi S a lig van eszm ém , alig, alig itt-ott? a ka rjaim m iért o ly véznák, R á m soh se szórod á lm o k igaz

S

g y ö n g é k ? g yö n g yét?

Csak m iérteket hintsz elém örökkön, I H o g y le lk e m b e n v a d kétség dübörögjön C sak sujtsz és úsztatsz korm ánytalan béfkátif E n n e n sz iv e m n e k szüntelenül ártván. Csak sujtsz és úsztatsz parttalan folyódon • É s n em szabad E lle n e d zugolódnonnl L au risin lajos; t

395

Egy naplóból. Irta : Losády Erzsébet.

„1, lessz-e számomra e n y h ü lé s ?

’í * « 2 » « ^^ggyógyitsam. Ah Istenem,

A tenger hullámai épugy ütődnek íiz év előtt. De boldog is voltam f lm „al. álmaimmal, Arthu\ az en L S íra m

^

a,

mmt akkor, lá g y a im !

K S a S s a x 'S T e M Ű '''L S T ‘i“ elsuhant, sötét éjnek meredő kére zt k t ddték Z l s í o f elvette azt, aki legdrágább volt nekem. L S z l T r ^ o b l r d ő zokog?években! m in f é g ^ f í v a t á r T Ez a ^ c s a n "

jajveszékelő,

S ik o n " halálthörgö

liegyi tavacska — Xtkflmif f c f * i, 1 r^esszirol, mmt egy gy vdcsKa. Átkarolt és fontoskodva suttogta a fülembe. akkor"meggyógy uTsz

békés kis

Elmegyünk arra a szép kék'tengerre és

Hiszen^aT é S e f m ^ k m é f f T ' ^^gSyógyHani. még a tenger sem. élesehhpn lú felszaggatjak azt a nagy vérző sebet, a lelkemen ^ betűk könnyefmen^ál o s a g o m a t . . . Ah nem írok t ö b b e t . . . Összefolynak

Abbázia, 1923. okt %!a f o

l í f " ’ ^Samra. M ég két hét előtt a szomorúság sürü g y á sz -

■ ' « S c s S S o l S t ó b a ” " " ;* '« ..S lo S Í P5lmaerdők^^£^ á

®

Jövünk

ki

a tengerpartra

susogó

^^kés^á,„,^odozás '^'PP aM

^'avizhfii áiölejf

'■^Sgeli napfürdöben, mint megannyi apró kristályszeli t f f - ' - g L b o k a t kérésére beszálltunk az e f / i'' /iturlásba. Hüs sópára szállt üdítőit^ hatott r e c n , í* jg y felkacagtam. Fiacskám L/ászfátyoIt,

mert attól nem

396 — Igazad van fiacskám — simitoítam m eg kipirult arcocskáját ^ de anyuka nem veheti ie sohasem ezt a fekete fátyolt . . . — .Miért nem ? — Mert apukádat gyászolom, ki most az égben van. — De anyukám, hisz akkor mindig nevetned kellene . . . T e mondottad hogy az égben nagyon sok angyalka van és azok mind apukával ját.' szanak. — Igazad van fiacskám . Leveszem ezt a fátyolt - s hátra hajtottam a kalapon. Káprázott a szemem a csillogástól, a napfénytől, a tiszta kék ég mosolygásától. * b e szép is volt ez a tengeri kirándulás. Egy ideig nem is láttunk mást, mint vizet és eget, de azután hirtelen feltűnt egy szigetnek körvonala. Halász bárkák úsztak lomhán a víztükrön, mintha odafesteíték volna az idill kedvéért. K issé o d áb b sziklák emelkedtek ki a hullámok közül Az egyik különvállva a többiektől m egfogta figyelmemet. Mintha valaki állna a szikla csúcsán. M ikor közelebb értünk, jo b b an megnézhettem. Életnagyságu gyönyörű Szűz Mária szobor állt őrt a szikla meredek fokán, im ádkozó kezeit ég felé nyújtva könyörög az e m b e r e k é r t . . . Talán értem i s . . . A halászok különös történetet fűznek hozz4- Nem tudom mi igaz' belőle, hiszen a nép ajkán oly hagyom ányosan élnek a legendák. Szerintük egy anya emeltette ezt a szobrot fia halálának emlékére. Valamikor itt élt a szom széd szigeten. Egyetlen fia a tengert járta. Szívvel lélekkel tengerész volt. T a lá n m enyasszonyát szerette m ég annyira jo b b a n , mint ezt a szeszélyes, hullámzó vizet. S a já t yachtja is volt a fiának, Szabad ságát ott töltötte az édes anyjával s szépséges arájával. Nem tudott m e ^ á l n i a tengertől. Egyszer át akartak hajózni A bbáziába. Viharos volt az idő. Az égen sötéten, vésztjóslóan lógtak a felhők a tenger minduntalan elsóhajtotta alattom os m orajlását. Az anya nem akarta elengedni fiát. D e ő nem hallgatott a könyörgö aggódó szavakra. — Akkor szép a tenger, mikor zug s fór benne az indulat. Mikor a hullámok tornyokat növelnek. M ikor a gyenge emberi erő küzködík az elemek tom boló harcával. M enyasszonya sem akart lem ond ani az útról. S a féltő anyai sziv^ mikor látta, hogy nem térítheti el fiát a veszélytől, m ag a is vele ment legalább együtt legyenek akkor is . . . ---------dühöngött a vihar s a h u llám ok neki csap ód tak a hajó olda­ lának . . . Néha, mikor a hullám hegyekről lesiklottak a mélységbe, k e r e s z t ü l csapott rajta a habzó h u l l á m . . . D e a h ajó ism ét kikerült a v e s z é l y b ő l s tovább hánykódott a viharban. Egyszerre nekiszaladt egy sziklának, melyet a tornyosuló jhullámoic eltakartak előle. A hajó léket k a p o t t . . . forgott m aga k ö r ü l . . . s eltűnt a haragvó ö r v é n y b e n . . . A tenger örökre eltemette azt a férfit, aki neki szentelte életét. Csak az anya m enekült m eg. A hullámok kivetették arra a sziklára, amelyen most a szot)Or áll. M egszégyenülve hallgattam ezt a m egrázó esem ényt. Ez az anya elvesztette mindenét a fiában, de b á n a tá b a n erős lelke fölfelé nézett s ^ egek Anyjától várta a vigaszt. O d a állíttatta szobrát, fiának természealkotta sírja fölé, hogy védő szirtié legyen a hullám ok között küzko h a jó so k n a k .

357 Igen nagy hatással volt reám ez a történet. Mióta ezt a szobrot láttam, mintha az én örjffngö, lázas fájdalmam is szétfoszlana az élet lüktető erejétől. Miért is keseregtem oly nagyon. Hisz nem váltunk el örökre. Arthur csak egy lépéssel előzött meg az örök élet küszöbén. Hiszen az ember élete csak egy sóhajtás az örök végtelenséghez képest. Mindnyájan oda igyekszünk: boldogok és szomorúak, gazdagok és szegények. S nekem niég célom van ebben a rohanó rövid é le tb e n . . . Arthur gyermekét, az én i(js fiamat kell felnevelnem ez örök hazának. Szűz Anyám, szomorúak és hajótöröttek menedéke légy erősségem ! oooo^

Sötétségben. A ty ám , o h lá s d m e g a rég i v a g y o k . A z e m lé k tú z m é g g y a k ra n fe llo b o g E s e ljö n n e k a rég i r é m e k . . . C s ú f á tk a i a le lk i éjn e k , L e lk e m b é k é jé t m e g r a b o ljá k , T ép ik , c ib á ljá k v is s z a h ú z z á k A n a p k ö z e ib ő l le a fö ld r e . É s sz á rn y sz eg etten , ö s s z e tö r v e E lő t te d f e k s z e m A ty ám , Isten em O h m o s t s z e r e s s , m o s t lé g y v elem H isz lá s d m á r m a g a m a t k ifo s z to tta m , T e N é k e d á ld o z a tu l h o z ta m ; A m ú ltat s m in d k ik e t szerettem , É r e tte d m in d e n t elv etettem D e a s z iv em az m é g a régi, M ég n e m tud tisztán É r te d égn i. N a g y , is m e r e tle n é r z é s -h a ta lm a k S z á z fe lé h u z n a k , v isz n ek , r a g a d n a k : É s n e m b ir o k k ü z d e n i e l l e n e : G y ő z d le T e ő k e t, g y e n g é k Isten e. T e lé g y az A ty á m , A n y á m é s J e g y e s e m .. C s ó k o lj m eg fo r r ó n , s z e r e lm e s e n , H o g y fö le m é s s z e n m in d en f ö l d i lán got. H o g y n e l á s s a k m á s t c s a k a T e v ilág od . H a r c b a n k im e r ü lt tik k a d t le lk e m H o z z á d s im u ljo n , S z iv e d e n p ih e n je n . Ő lelj M a g a d h o z , c s ó k o lj m eg . U ram , H a d d m e r ü lje k e l B e n n e d b o ld o g a n 7 K L E M E S T IL O N K A ,

398

A kincsesláda. I r t a : Kriegs-Au Emil.

Elkészült a kincsesláda. Nem aranyból, nem lakattal. Csak egyszerű szerény puhafából, szép kékre festve, rajta egy pár piros virág. Ez az iskola, ez a gyermekek kincsesládája. Elhozták a hiíanórámra. Kinyitották a tetejét é s megmutatták belülről is. iMég üres volt. Üres a kincsesláda. A gyermekek kincsesládája nem maradhat ü r e s ! Éreztem bele kell valamit tennem, hiszen azért hozták, azért mutatták m eg nekem. Mit tegyek bele ? Hiszen olyan szegény vagyok. Aranyom, ezüstöm n in csen . E s földi kincseket nem is tud ez a primitív kis faládika, ez a lakat nélküli kincsesláda befogadni. Az a sok arany és gyémánt szépen n ézn e, h o ^ hová is kerültek ők, m icsoda deszkaládába. Lelki kincseket kell idetenni. Azok am úgy is jo b b a n kedvelik az Ilyen egy^szerü h ely et Azután jo b b is, ha nincs az ilyen lelki kincsesláda lakattal patentzárral elzárva, hadd legyen mindenki előtt nyitva, bárcsak mentői többen belenyúlnának és megdézsmálnák. Sok, sok évvel ezelőtt történt. E g y fiatal katonatiszt csöngetett a papnevelő-intézet kapuján. Sápadt, elfogult volt. Látszott rajta, hogy uj világ küszöbét lépi át. T eg n ap még a kaszárnyába volt, ma már Krisztus vetem ényes kertjébe jön. Jö n , hogy itt m aradjon, hogy búcsút mondjon örökre az eddigi világnak é s uj életet kezdjen. V ájjon mi hozta i d e ? M icsod a utakat tett meg, m ig ide eljutott,, e b b e a csen d es kis vidéki városkába, annak is e b b e a legszentebb, leg­ rejtettebb, leg csen d eseb b házába. Milyen ut lehet az, amely a kaszárnyából a szemináriumba v e z e t? Szép verőfényes, őszi délután volt. A kékruhás, kedves, boldog derüslelkü kispapok a szeminárium kertjében sétálgattak. Egyszer csak futó tüzként terjedt el a hir, hogy egy katonatiszt jött és kispap lesz. Oh kedves, kedves lelkek, tiszta jó szivek, hogy örültetek ennek a hirnekí A csodálatos Ur m ost az egyszer egy furcsa halat halászott. A csodálatos U r a kaszárnya világából is tud m agának katonát toborozni. Körülvették, kikérdezték, biztatták a kispapok ezt az elfogult, szinte félénk katonát. Leoldozták a kardját, forgatták, mint valami kedves játékszert és oly kedvesen avatták be a szemináriumi élet első nagy, s z é p s é g e s titkába a ma kezdődő lelki gyakorlatba. „Lelkigyakorlat lesz, nem hadgyakorlat, vagy talán mégis hadgyakorlat, de kíilönb am annál, mert itt Jéz u s a fővezér és a gonosz lélek az ellenség, melynek minden tám adásán győzedelm eskedni kell. Nem sokára megszólal a szeminárium kis harangja é s akkor három é s fél napig néma csend, nem szabad beszélni senkivel, csa k Istennel é s önm agunkkal. Ez a lelkj gyakorlat. Éz nagy, nagy esem ény itt eb b e n a szent Kívánunk sok isten áldást, sok lelkigyógyulást, sok kegyelmet h o z z á !“ Oh milyen kedvesen m egm agyarázták ezt annak a katonatisztnek, ak in ek ez mind soha nem sejtett ú jság volt, aki ezt csak hallgatta» hallgatta é s szom jas lélekkel lelke m élyébe fogadta . . . Azután bementek mindnyájan a hatalm as, tágas, m agányos épületb^ M ár csak pár perc választotta el őket a nagy csend től, amely most nyájuk lelkére volt elkövetkezendÖ. Kezet szoritottak egym ással. Elbucsuzta j mint mikor az em ber az Ó ceán partján áll s a hajóra száll s bucs nteget a partoknak, melyeket elhagyni készül. h

á

z

b

a

n

.

399 nagyon hosszan. Azután egyszerre íjintha yalanii csodálatos kéz elnémított volna minden ajkat l e r á n t az hazra es m.nden lé lekre a nagy csend, az áhitatos n L y csend Az u) kispapot, a katonatisztet odavezették kis dolgozóasztalához ^"."dbehoztak uj társai. L e b o r i t o S k szép tiszta papírral és oda tettek dísznek egy kedves szentkénet A líatnnü l;,tették az asztal elé és magára h a g y t á k Ö t r e r c i ^ c S e s (iierüini» ez volt a lelkigyakorlat bevezetése. És a katona ott ült é s tekintete a szentképre esett. Gyönyörű kép „ 1,. Szent Já n o s após o! Jézus keblére hajtja fejét. J é z u s g y L “éden S tín y ijlír n r k i

«^^^^tetének zálo | áu l% zen t

Öt percig csendes fohászba elmerülni ^ katonának, amit Krisztus világában dlöltótt. Most lépte at teljesen ennek a világnak a küszöbét. Most érkezett (1 Krisztushoz. Most találkozott Vele ebben a csodálatos nagyszerű csendben melyet ö még sohasem hallott. Most hallgatta a csendet! amint meg­ szólalt benne Krisztus lángoló szerelme, amint leszállt benne mint fehér feihö, Krisztus bekéje és boldogsága. Ez volt az első öt perc, amit Krisztus szivén átélt. Elötle állott még^szer a múlt. A nagy ut, amit megtett, mig idetalált. A világ, ahol Knsztus nélkül élt, a gyönyörök, melyek boldogtalanná tették, a vágyak ímelyek nem találtak kielégítést, a boldogság és béke, melyet hiába keresett. Előtte állott a világ, melyet elhagyott. Mennyi keserűség volt ebben á vilagban, a bűn keserűsége, mennyi zsivaj, lárma, tülekedés, mennvi aljas­ ig és romlás, mennyi káromkodás és hitetlenség, mennyi gúny és lenézés. £sőbenne volt nyakig ebben a világban. De nem tudta szeretni soha ■lemtudott belenyugodni a lelke soha. Kereste, kereste a jobbat, a szebbet' ansztát a fönségeset. E s most, most megtalálta, amit keresett. Nagy ut volt idaig, nagy ut. Bűnhődni kellett a bűnökért, szenvedni kellett a bűnös ö'önyörökért. Ki kellett bontakozni m ámoros gyönyörűséges ábrándozásból, «kellett szakadni jó barátaitól, megszokott élettől, szülői háztól, meg R fitt küzdeni a kételyekkel és lekicsinyléssel, m eg kellett találni a hitet, nsztust, a katholikus anyaszentegyházat, a tiszta élet nagy elszánt akarását. '3gy ut volt i d á i g ! >De most itt vagyok Uram nálad, itt vagyok és boldog vagyok. Nem , om már a világ zaját, nem hallom a kaszárnya piszkos szavát, csak a szived dobogását, hallom, amint a T e áldott karjaid és a nagy csend eiiK lelkemet és amint szivedre hajtom fáradt fejemet. A kép, amit ide u a jó kispapok Íme megvalósult. A T e hivó szavad és az én Km * '^állásom és utánnad való forró vágyam elhozott a T e karjaidba [¡,¿ 1 JJiegnyugszom a T e sziveden. É s boldog vagyok, boldogf, b o l d o g . . . / boldogságnál már csak a menyei boldogság lehet n ag y obb .“ iiatt á lehajtotta fejét az asztalra, leroskadt a boldogság terhe mint a záporesö hullottak könnyei. hoztad ezt a kis történetet te kis kincsesláda, amint kutatom, *elki kincset helyezhetnék el benned. Életemnek ez az öt perce '^obh i!aranynál, ezüstnél, az egész világnál nincs sieiy ^ i n t az én egyetlen szent katholikus hitem és vallásom, ekem Jézu st é s a legnagyobb boldogságot adta. a kincset helyezem cl itt a ti kincsesládátokba édes gyermekeim!

400

Három felvonás. Irta : B laskő Mária.

I. F E L V O N Á S.

G azdag gyermek. (B árson y ruhában, frissen vasalt fehér gallérni kezében sokat érő játék, m ásik keztyüs kis kezét a nevelönö tartja.) asszony hová megy^ünk ? ’ Kisasszony. A m am a adott pénzt, hogy elvigyem magácskát l cukrászdába. G azdag gyermek. (U nottan és kényesen nyafog.) Nekem nem kell Ahova mi járunk, ott nem is jó a torta . . . M áshová m enjünk. Kisasszony, Jó ! van Pubika, ahogy akarja . . . G azdag gyerek. Hát hova ? (Hirtelen elfordul. V alóságos intüán üvöltésre lesz figyelmes. A vbih három kis fia rohan hanyathomlok kosárral közeledő anyjuk felé.) Nézie kisasszony ! ! Szegény gyerekek. (Anyjuk nyakába csimpaszkodnak, ölelik, csókolják.) Anyus, anyuka — anyus — mit hoztál ? Szegény asszony. P o m p á s a i! F in o m a t! Frissen pattogtatottkukorid Szegény gyerekek. Kérek — kérek - k é r e k ! I (U jjo n g v a körülveszik. G azdag gyermek. (O da néz. Vág>'at kap az anyai csókra és az anra kosarában hozott pattogtatott kukoricára, amely sokkal jo b b lehet, minti torta abban a cukrászdában, ahová a nevelönö vezeti. Halkal, szégyenl s ú g ja :) Én is s z ^ e tn é k egy szemet . . . H. F E L V O N Á S . (A p e r m e k már felnőtt. Fényesen bútorozott szobában, drága szivarr: szájában ül kedvetlenül.) Előkelő asszony, (Az előbbi felesége, idegesen.) Ezek az délutánok. Igazán gondolhatnál valami szórakozásra. E lőkelő ur. M ár nem tudom mivel szórakoztassalak. Feiajár.lotus estére az operát. Előkelő asszony. M ost nagyon rossz az énekesnője. Nem vág) ' rá kiváncsi Előkelő ar. M enjünk kávéházba cigányzenéhez ? Előkelő asszony. (V^álial von.) T u d om is én . , . Ezt is unom. Előkelő ur. (Türelm etlenül.) Akkor igazán nem tudom mit a Nekem is vannak idegeim. Kérlek, ne izgass a szeszélyeiddel. Előkelő asszony. (K ikelve.) Kérlek . . . (Hirtelen elhallgat, szeren! kopogás.) S z a b a d , ^ Szobaleány. A sző lö cső sz szeretne a M éltóságos Ürral beszW B ejöh et ? Előkelő ur. Jö jjö n . . Szegény ember, (A csősz. A küszöbön m egáll. Zavartan forgatp kalapját.) M éltóságos Ur . . . alázattal kérem . . . Előkelő ur. Gyorsan kivele . . . Mit akar ? Szegény ember. Égy kis előlegért könyörgök, mert . . • 1*®" szem m el.) Keresztelő lesz n á l u n k ! E lőkelő ur. E jn y e ! Már a h á n y a d ik ? Szegény ember. (T ú lárad ó öröm m el.) A hatodik instálom . • '

piros p o z sg á ^ csupa gj^önyOrüség . . . De hát úgy is viseli gondjukat az anyjuk . . . Olyan asszony az, hogy keresni kel! a párját. E lm e h í?

Jö -jó . . . Kérhet a titkár urtól előleget.

k o d v a ^ á f o z f k .r ^ * ’' '

Méltóságos Uram . . . (hálál-

a b o l^ g íá g á b ó í

‘‘¡’‘ ■'‘ ‘elíel utánanéz.) Én is szeretnék egy kicsit

III. F EL V O N Á S. (M egnézi a sirgondozási befizetéseket.) X. Y. Méltóságos kriptáján meg kell gyújtanom a mécsest. (Lustán indul a mindszenteki kivilágított síroknál és meggyujt egy mécsest a márvány síremlék elótt.) Anya. (S zeg én y es asszony az urával. Két gyereket vezet.) Itt a jó n a ^ a p a sírja . . . Imádkozzatok édeseim. (Letérdel. Könnyeit törülve imádkozik.) ^

■

otthoni kötésű koszorút.) Isten nyugosztalja, csak imádkozzatok gyerm ekek az aranyszivü nagyapáért. (Keresztet vet.) P/s/ű O daszórom a virágokat . . . Julis. Én is. 1?^* gyerek nagy szeretettel szór fehér Őszi rózsákat a sirra. Azután leterdelnek és félhangosan kezdik) Nagyapáért . . , Miatyánk, ki vagy a menyekben . . . ^

Sírbolt, (Megszólal azon a titokzatos

hangon, amelyet emberi fül meg nem hall, csak a természet csendje tud felfogni.) Fázom . . . Ez a mécses nem melegit . . . Szeretnék egy szálat azokból a virágokból . , ,

Szonett a halálról. Hogy tztrtXi AZ élet a h alált! — Az enyészet fölött^ a sir tövében A nyár pompázik teljes szépségében — V irágok nyílnak, lombosak a fák. Minden mily testvéri, mind csodás — Idefenn a föld dalol és nevet Mindenben forr az életszeretet — S ott le n n ; megbékélt, csendes álmodás •. Itt fen n : hallgatom a madár dalát S a sírba len n : a< idő dudorástó A por felett — melyet majd Fényre költ Az ítélet győzelmes, nagy dala. S addig, i^cézi virág illata, — Hogy ne legyen nehéz neki a föld •. .

Kinj^y Pévl««

402

A z E g y h á z és Állam viszonya az első századokban. (Válogatott fejezetek* az E g y h á z tö rté n e le m b ő l.)

S íőhr Géza K er. J á n o s .

•

(Polyíatás.

Különben az egész harmadik század története, telve van ilyen kisebbnagyobb e.pizódokkal.^ A bban a korban igen gyakran folytak tanácskozá­ sok a felöl a kormánykörökben, hogy nem v o ln a-e tan ácso s a mindinkább növekedőiéiben levő kereszténység és a már erősen hanyatlásnak induló pogány kultusz között egy a néptől is elfogadható áthidalást létesiteni, amely ezeket az áldatlan politikai és nem zetgazdaságtani dilemmákat végre szanalja. A régi, pogány világnézet követői, magától értetődöleg eleve elvetették ezt a nézetet. "Szerintük csak úgy volt lehetséges a bajokon segiteni, ha az isteneknek meghozva az ősi liszteletet é s hódolatot, teljesen lehetetlenné teszik a keresztényeknek további terjeszkedését. Ezt azonban csak úgy tehetik meg, ha teljes erővel arra törekszenek, hogy az ősi kultusz fényét és tekintélyét vissza állítják. Arra törekedtek tehát a vezető elemek, hogy amilyen mérvben térthóditott a kereszténység a b é k é se b b idők alatt, legalább is ugyanilyen vehem enciával állitsák vissza az egész nagy biro­ dalom lakossága lelki szükségletének kielégitésére az ősi, de már erősen hanyatlott pogány kultuszt. N incs is mit csodálkoznunk, ha ezen nézetek elhangzása után észhezkapva a vezetőség, az utolsó évtizedek csapásait és vereségeit, az istenségek h aragjának tulajdonitva, gőzerővel dolgoztak annak ismételt m egszilárd itásán.Term észetes folyom ányként tekinthetők azon zakla­ tások és üldözések, amelyek a terjeszkedő kereszténységnek gátat igyekeztek szabni, hogy a már erősen hom ályosodni kezdő római sasnak régi dicső­ séggé! beragyogott fényét ism ét helyreállitsák K ülönösen züllött é s korrupt jelenségekkel terhes volt a római biro­ dalom képe Philippüs Arabs uralma alatt. A császári tekintélynek és hata­ lom nak teljes ignorálasa é s sem m ibevevése ai: usurpatizmus á l t a l ; a kato­ n aságnak m e g b iz h a ta tla n sá g a ; a birodalom nak zavart pénzügyi helyzete; a m agas adók terhe; a szom széd os b a rb á r népek folytonos b e -b e törései, rab ló, g e rilla h ad járatai a határok m e n t é n ; a líp te n - n y o m o n elhatalmasodó epitedémiák é s a rom boló hatású elemi csap ások, mintegy rendszeresen és ism étlődve, teljesen a tönk szélére sodorták a hajdani, félelmetes erejű és tekintélyű római birodalm at.“ Úgy tűnik föl ez a korszak, mintha az istenségek egy koaliciót alkotva, a tőlük elpártolt régi R óm án ak m egdőlését határozták volna el suttyóm^D e hogy a kegyes istenségek haragját némiképen lecsillapitsák és a regi jó viszonyt újból helyreállitsák, a ^keresztény veszedelem'' végleges szaná­ lását határozta el a legfőbb senatus. Az erélyes D f c m s ( 2 4 9 — 2 5 1 ) császár,

V. Ö. Origints c. C e ls . V ili. 69. a k e re sz té n y e k sz á m á t m é g nagyon csekél t a r tja , a b ir o d a lo m tö b b i la k o s a ih o z v iszon yitv a. lUrnak: id. mii. II*. 278' ' . M a r c Aurél M arco m an n en k rie g .* Neu R u p p ik u 1889. V. Ö . m ég e z e n kivül Á.Holísf^^ *

, D i e K riege dér Allem annen mit d é r R ö m e r n 1874. B. B o c k h o ff: De expeúiiiom bus

t . NiiU: . D e b elli* 1866. G. Krebs : , D e

im 3 . J a h r h ^ d e r t

M . Aurelii

A ntóniái

n. C h r .“

C a r a c a lli*

Mün«ter 1

a b A ntonino C a r a c a ll o in G e r f r ‘*n-a et S a r m a fia gesti»-'' S e v e ri Aleicandri b e l l o

co n tra Persa?; G e b í o . "

Düsseldorf

» R b e i n i s c h e s M u z e u m * 4 7 161. é s köv. ’d. 2 B. Nil$e : G ru n ru t* d é r r ö n iísc h e n C e s c l ü c h í e . “ 2. k ia ű a s München 1897.

oldal.

2)7.

403 niindjart kezdeten, a keresztények végleges eltörlését hatá­ rozta el. Ezért irto háborút kezdett ezek ellen folytatni egész birodalmá­ ban, hogy ezek rnegsemmisüiése után, annál fényesebben és könnyebben legyen helyreállítható a régi istenség seregéből álló államvallás, mely által ^¿pzelt haragjukat megszüntetni és így a régen óhajtott győzelmek, a haj­ dani előkelő nagysag s hatalmat is vissza nyerni vélte.* Legelső ténve hogy kibocsajt egy edictumot, (sajnos, hogy ennek szövege nem maradt fenni amelyben meghagyja es egyenesen megparancsolja alattvalóinak, ho^y a régi igaz, valód! allarnvalashoz való ragaszkodásuk jeléül a kormány hatóságok £l5tt, nyilvános aldozatot rtíutasson be mindenki. Ha az alattvalók közül valamelyik e parancsot vonakodnék megtenni, úgy meghagyja D ecius a Itormányzóknak és a városok tisztviselőinek, hogy legelőször bebörtönöztessenek. javaik eíkoboztassanak, kinvallatassanak és végül halállal bünhődenek a hittagadok. Mivel az emlitett rendeíetet nem ismerjük a maga eredeti form ájában, nem tudjuk, hogy említés tétetett-e ebben a kereszlényekrői is, mert D ecius korában számos vallás talált befogadást épen a provinciák nagy száma révén a római birodalomban. Ismerve azonban Decius-nak ravasz és felette agyafúrt poütákáját, nagy a valószínűség hogy ökel nem is emiitetiék föl abban. Tehették ezt azért, hogy meglepetésük nagyobb feltűnést keltve, annál jobban illetve könnyebben üldözhetők egyenek." Az előző üldözések és hivatalos kínvallatásokat össze sem lehet az üldözések sorra fölülmúlták a régeb­ bieket. 0 volt az első uralkodó, aki bár leplezve, de hatalmának teljes igénybevételével, ha:ározottan a keresztény tan tova terjedésének m eggátiására minden lehetői megtesz s elkövet és főfeladatául a régi kultusz fellámasztását forszírozta. A keresztény tant felvevő egyének, a régebbi országos, illetve birodalmi törvények szerint csak az apostasiaben esők mérve szerint sujtattak, mivel egy religio illicita-i vettek föl, amely a köteles áldozat bemutatásokat (az istenségeknek és császároknak) bűnnek tartotta.

^

' SchUmmer: . K a i s e r D e c i u s ,* 1879. F. X. /Traus: »Realencyclopädie der c h r i s t -

schen Altertümer.“ F r e ib u rg

1882, I. 232. T/i. TÍTommseni „R öm ische

G e s c h ic h te ."

5.

Berlin 1904. V. 21ö. old. ß . Rappaport'. Die Einfälle der G othen ir. d a s r ö m i s c h e bis auf Konstantin.^ L e ip z ig 1889. D urny-^ertzberg: C . s c h i c h t e d es rö m isch e n ^ e r r e i c h e s , L e ip z ig 1883. IV. 4 4 4 . é s köv. D eciu sn ak e?en re n d e lk e z é se it,a z é v e k -

* kelőit felfe d eze tt u. n. UbelH~kh^\ tudjuk. V. ? s s z c ö z é n G. Schönaich: DieKI/Clli ihre Bedeutung

für d ie

Christenverfolgnnk

d es Kafeer

D e c i u s ,*

G logau

IPIO.

Die libclÜ a u s d e r D e c is c h e n C hristen Verfolgung.* Berlin. 1910, D ecía n p erse cu tio n ." Edinburg. 1897, G. Sck^niach: Ctirist Verfolgung d e s K a ise rs D e c iu s.* 1907. J a h r b ü c k e r für p ro testan tisch e T h e o ^®*^189(j. X V I. 4 5 5 . A übé: „L'eglise et I’ctat d a n s le seconcie moitol du 3 - c t , . . e Dip r,.

1885. /.. Chabatitr-, , L e s lapsi dans

l'église

rAfri* 4ue

antem ps

du

St.

* l-yon 190^. Zeitschriit für kalh. T h e o lo g ie .* 1907. X X X t. 577. ^erzog-'^aacks* ®^ey;opädie für ;prot(»st. T h e o l o g i e .* X I

283.

köv.

404

A barátszegfu. I r t a : Geber Antal. %

Lucia ott sétált a virágos kert utain, mikor káhiíó virágillatot érzett a levegőben. Körülnézett é s néhány lépésnyire egy nagy virágágyat Htl maga előtt, amelyben a diszhelyet fehér szegfűk csoportja foglalta e ítí-ott. piros begóm iak mutatták haragos piros virágjukat s apró cykiamen e.^! sötétlő levelei alkották az egésznek illő szegélyét. Lucia odahajolt a fehér szegfűk felé, kiválasztotta a két legszebb legillatosabb s z á la i; letépte é s keblére tűzte. Szép akart ő ma lenni és 3 fehér léleknek a fehér virág a legalkalm asabb kifejezője. Hogy miért akan ma különösen szép lenni, annak oka a b b a n rejlett, mert mára várta vissza vőlegényét a városi kórházból. M ár mondogatta m agában, hogy fogja Pietrot üdvözölni, milyen hosszú időnek tűnt neki az a néhány nap, mig távol volt s ha arcán meg is látszik a sebhely, azért m égis csak szerein fogja továbbra is. Pietrot valami m érges légy vagy szú nyog szúrta meg a szeme felett s a lényegtelennek látszó daganat egy-két nap alatt annyira elmérgesedd h o ^ a szeme egészen bedagadt. Félve attól, hogy megtalál vakulni Luds atyja néhány nappal azelőtt bevitte őt a városi kórházba, ahol tudós orvo­ sok m egvizsgálták s azt mondották neki egy -két nap múlva már nem les; sem m m i baja. A néhány nap elteltével Lucia atyja ismét behajtatott a városba, awí a szándékkal, hogy az időközben fölgyógyult Pietrot ism éi hazahozza, iií az orvosok azonban am a szomorú hirrel fogadták, hogy Pietro — meghalt A daganat ug>^anis annyira el volt már m érgesedve, hogy a kóranyag már felszivódott az erekbe s igy a szivbe jutván, általános vérmégezéít| okozott. — K orábban kellett volna jön n ie — mondotta az orvos — akkoi még segíthettünk volna rajta. M ost már csa k a sírját találhatja meg, tegnap már el is kellett temetni. Lucia atyja sehogy sem tudta elhinni, hogy az életerős, életvidáic fiatal ember, aki még néhány nappal ezelőtt közeli e s k ü v ő j é r ő l beszélt veit most már a tem ető lakója legyen. A kórház könyvében m e g g y ö z ö d ö t t i szomorú valóságról. M élyen lesújtva távozott s ment ki a temetőbe resni Pietro sirjat. M inden n eh ézség nélkül m eg is találta a f r i s s e n hantod sirhalmot, mely alatt várja Pietro a feltám adás óráját. Néhány y i r á g s z á i a tépett emlékül ab b ó l az egyetlen koszorúból, amit a kórház többi szenved betegei helyeztek koporsójára s azután megindult hazafelé. . . Szerencsére már tudták a lovak a járást^ mert L ucia atyja annyira volt merülve gondolataiba, hogy nem is figyelt az útra, amelyre a 10 befordultak. M ire g ond olataiból feleszmélt m ár látta falujának szélső n de még mindig nem tudta, hogyan is közölje a gyászhirt leányával A kocsi már bekanyarodott a kapun, midőn egyszerre csak e termett Lucia, keblén a két hófehér szegfüve! s látván, hogy aíyj^ jött aggódva kérdezte, hogy hol is van P ie tr o ? — P i e t r o ? Az ott van m ég a váro sb an . Affvulni? — T a lá n m ég mindig b eleg , soká tart m ég m ig fel fog — Nem, nincs annak már sem m i b a ja . . — Akkor miért n e m . . . többet m ár nem tudott *Mttogv> atyjánalc szomorú tekintetét>ől megértette a szom orú valót s halkan, kérd ezte:

405

Meghalt ? Az atya csak bólintoll a fejével, de nem szólt semmit. Mikor aztán [.Licia t^ísirta niagat. elmondta neki röviden az esetet s átadta npki ami. Pietro STjáról h o z S m a g á v i f Lucia, mint utolsó emleket szivére szoritolta s zokogva felkiáltott^ síenem, Istenem, ki vigasztal meg nagy fájdalmamban ki tudia 3 j enyhülés balzsamai csepegtetni bánattól megszakadó szivemre Kedves 3,yám e megyek a poverellóhoz, annak minden szava csak s z e r e t ^ ö biztosan fog tudni könnyíteni szivem terhén. Az atya helyeslöleg bólintott, Lucia pedig megindult a hegy felé jil ismerte az utakat, amelyeken Francesko gondolataiba és imáiba ¿merülvejarni szokott s azért mikor legközelebbi pihenő helyéhez ért g leült, hogy megvarja öt. ^ ’ Tekintete ekkor a keblén levő szegfűkre esett s azt gondolva, hogy S2ive banatahoz nem illik immár a virágdísz, levette azokat s a földre ejtette. Mar jó soká vart mig végre feltűnt Francesco alakja. Lassan nyu­ godtan ment előre, mert a síigmatizáít lábával kissé nehezére esett a járás, '^likor meglátta Luciát mindjárt hozzáfordult e szavakkal * irT ^ B á n a t érte szivedet, vagy csapással sujtott-e aiür? Oh kedves Luciám ne feledd soha, hogy akit az Ur szeret m e a sanyargatja azt Örülj tehát az Ur szeretetének és kérd meg öt, ha szomo?u ümost a lelked, azért ne fordítsa el tőled orcáját. Ne lásd a hervadó nragban csak az elmúlást, hanem az uj élet csiráját is, ne lásd csak a í!\it felhőket az égen, hanem gondolj arra is, hogy mögöttük a nap süt iha ai'i'a is gondolsz, hogy isten nem azért jött a földre, hogy elveszítse embereket, hanem hogy boldoggá tegye őket, hát akkor elképzelheted-e, üügy téged nem szeret, mikor téged is boldoggá akar tenni. — Miért vette el akkor P ietro m a t? Pietro első sorban nem a tied, hanem az övé, hiszen 6 m neki életet is. D e megmondom neked miért vette el tő led ! Mert ő legjobban szerette, min( te s azt akarta, hogy mindig nála, mellette =gyen, hogy oly boldogságban legyen része, melyben nincs többé elmúlás, Baai s amelynek nincs vége soha, de soha. Pietro lelke azóta bizonyára i ^ trónjánál is arra kéri a Mindenhatót, h o g y vezessen m IS hozzá. *— Oda akarok menni, hozzá kívánkozom. fogsz jutni egész bizonyosan, csak szeresd Uradat, Istenedet ^öizzal benne. i

u

^ Bizok benne s szeretni fogom m indig! E szavakat oly hangsulyhogy azokból a vigasz, az enyhülés, a meggyőződés hangja ^^íc^elkedett s megköszönve a vigasztaló szavakat, megindult

megáldá öt s hosszasan nézett utána, mig eltűnt az ut ekkor 'Önkéntelenül a földre esett fehér szegfűkre iaJa 1 ^ 3 sebből kiszivárgó vér a fehér szirmokra csepegett s azokat ‘^^n-iassan vörösre változtatta át. '^^^cesconak ez eleinte nem tűnt fel, egyszer azonban úgy érezter £ j ® nem fáj oly nagyon. Kutatni kezdte tehát annak okát s ekko üiQl g ^ fehér szegfűkre esett. A szegfűk szirmainak színe egyes helyeken* vércseppek érték, már bám ulták, de a friss vércseppek helyén szint mutattak a fehér szin pedig egészen eltűnt. Csodálatos®^^gfük szirmai annyira oda simultak a sebhez, hogy azt egészen s a se b széléhez egészen hozzátapadtak.

406 M osolyogva nézett F ra n cesco e látványra s ő aki mindenben csat szeretetet látott, mit is tudott volna mást a szegfűk ezen odatapadásából k io lv a s n i, mint szeretetet, amellyel enyhiteni iparkodtak fájdalmán. M iként az ö lelke odatapadt Urához, Istenéhez és a szeretet ösforrá. sából kiáradó szeretetet látoti a dalos madárban, a rupisl farkasban a v irág o k tarka szinpom pájában és azok illatának érzéket és lelket fel’ emelő számtalan változatában, mit láthatott volna egyebet a két egyszerű szegfű b en mint szeretetet, odaadást. M osolyogva igy szólott a szeg fű k h ö z: — Kedves virágaim. Köszönöm az irántam tanúsított gyengéd szere, tetet. U g y eb ár sajnálkoztatok rajtam, azt akartátok, hogy ne sajogjon ugja sebem . Sajn áln i csa k az tud, aki már szeret. Nagyon szép ez tőletek, mert érző szivre mutat. De egyúttal meg is aláztátok magatokat, midón lábam zsám olyánál akartatok szolgálni. Hanem ugye azt is tudjátok, hogy a J ó s á g o s Isten akarja, hogy seb em vérezzék s azért ne akadályozzátök tov ábbra is az Ur akaratát. J ó szivetek és alázatos lelkületetek iránt azonban nem leszek hálátlan. Látjátok, kiszivárgó vérem, nemcsak szirmaitokát festette pirosra m eg barnára, hanem behatolt az a legbensöbb részekig is. V iruljatok azért tovabbra is é s borítsatok el minden hegyoldalt, szerénységtek és alázatosságtok jeléül pedig elégedjetek meg picinyke kis szirm okkal, csa k akkorával, mint egy-egy vércsepp, melyet száraz barna levél vesz körül. Ezzel fogta F ra n c e sc o a két szegfűt s m aga ültette be a sziklás talajba. É s a két szegfű nem hervadt el. M egm aradt s ha a tavaszi szellő apró kis piros fűnemü virágot lenget virágot szedő kis gyerm ekek felé és ezek kiváncsiskodva k é r d ik : mindjárt — Kedves m am uska, milyen virág e z ? — A m a m a r á m o n d ja : barátszegfű. — Ez kedves gyerm ekeim eoooe

M i k o r m e le g te s tv é r s z e m e k b e n é z e k

S a s z iv e m r e v e r izz ó tű zözőn M ik o r s z e r e te k , á lm o d o k , é r z e k É s m e g c s ó k o l az u jjo n g ó ö r ö m : É n n e m lá to k m á st a k k o r sem c s a k J ég ed ! A m ik o r h ív n a k id e g e n h a ta lm a k S e g y p e r c r e titk o n v is s z a fá j a múlt A z eltem etett v á g y a k f ö l f a k a d n a k S sz iv em re e z e r e m lé k f é n y e h u llt : U g y e én a k k o r is c s a k T é g e d a k a r l a k ? f P illa n a tr a h a m ég is e l f e l e d l e k ^9y-^Qy te s tv é r s z iv m eleg ü te m é n é l S v i g a s z t k e r e s v e tü z én él m e le g s z e k V alam i ú g y fá j b en n a sz iv em m ély én U g y e le g jo b b a n ily e n k o r s z e r e t le k ? 1 K Jem ert

704

Szoláni szent Ferenc a ferences missiók pártfogója. I r t a : P . Rainer X. Ján os, 0 . F. Af. F o r d í t o t t a : P. 'Tllorovicz Sol. Ferenc.

Előzetes magyaiázat. E lism erem , hogy amily méltányos, éppen olvan nehé? fplaHa* íA élettörténetet adni olvasóin kn ak a pogányok apostoláról * S 7 nláni <¡7 ismert nagyság számui^^r^^^^Azért sok ö r e g könyvet hordtam össze, minden fajtából, hogy h e l y e s é s tanulságos legyen írásom . A tudós Bollandisták; a híres ferences k ró n ik á s : W addmg; Cordovai Didák életiró, ki a délamerikai S b a n

^Mazam é s Mazara e s

. ^ ortársa v o l t ; az olasz leg en d airo : Benedetto sok m ás iro könyvei rendre bevándoroltak cellám ba a könyvtárakból. E z e k mellett felvilágosítást szereztem m agam n ak a tengereket s o r s z a g o k a t m eg járt utazóktól. Baumsfark Reinhold Sp an volhonról beszél n e k e m ; Kolberg Jó z s e f jezsuita „V eisebild ern“ c müvéM szépségeit s a tropikus világ sajatsa^ait. M a g á r ó l T u k u m an iaról, szentünk missziói tevékenységének színtéréről felv-lagpsitast P. de Charlevoix Ferenc S. J . „P arag u ay törtenete c. fra n cia műve nyújtott. — így h á tb e s z é lh e te k e dolgokról, lollehet m e g nem is kóstoltam m eg a ten g er vizét, tengeri b eteg séget nem élveztem végig s kókuszdiót m ég nem szüreteltem saiát-

szerzi

I. Rész, A szülőföldön. Első fe je z e t: Szentünk hazája s születése. G yönyörű lapály terül el S p a n y o lo rs z á g déli részén, melyet észa­ kon a S ie r r a M o ren a , délen a S ie r r a Nevada fen ség es hegyláncai natarolnak; keresztül h ö m p ö ly ö g rajta a tekintélyes QMadalquivir folyó, melynek s á r g a víztöm ege é sz a k ró l délnyugatra, mélyen fekvő m ed er­ ben halad, h o g y S t. L u ca rb a n vegyüljön össze a ten g er só s vizével, t folyó p artjain g yö n y örű datolyapálm ák em elik fel büszke f e jü k e t ; nem alk o tn ak ligeteket, erd ő sé g e t, hanem egyedül, legfeljebb kisebb csoportokban fejtik ki kibeszélhetetlen szépségüket, igen m a g a sra fel­ nyúlva. K ö rö s k ö rü l h arm ato s, széles m e z ő sé g e k terülnek el a le g ­ élénkebb zöld szinnel, elborítva ó riási fügefákkal. K özben a ra n y sá rg a narancsok é s c itr o m o k nevetnek ki a sötét lo m b o k közül. Olt díszeleg 32 olajfa is v ilág o s-zö ld ru h áb an . Az esti szellőtől m eglegyintett öabérfa levelei, mint m eg an n yi börnyelvek hallhatatlanságot hirdetnek a mirtusz ö rö k z ö ld győzelm i k o szo rú ró l su so g . Agavék egyedül, ''3&y sövényt alkotva n y ú jto g atják óriási v ir á g n y e le ik e t; á lo é -c s e r jé k ^melkednek n ém ely helyen husz-harm inc láb m a g a s s á g ig és a kaktusz ^épzödmények k ö v ér lev eleik n ek v a sta g sá g a nem egyszer a harm inc J.*?*!^étert is eléri. A k á c o k , ciprusok, tölgyek, geszten yefák platánok, . álln ak egyedül, vagy n a g y o b b h ely iség ek b en zöld folyosót, *^®*’*jeiben lom btetőt alkotva, hogy árnyékot, enyhet nyújtsanak * délvidék f o r r ó napja ellen. C so d a e tehát, hogy ezen vidéket általán o san S p a n y o lo rsz á g

• T—

—-

408 k e rtjé n e k nevezik ? A földrajz Andalúzia néven ism eri e területet E g y k o r a ró m a ia k tartották h atalm u kban, a Quadalquivirt Boetisneli nevezték s a tartom ányi B o e t i á n a k ; az 5-ik század ban a vandalok kiűzték ő k e t s betelepedvén e szép m e le g fé sz e k b e Vandaluziának n ev ezték . E z a durva néptörzs n e m s o k á r a átvonult A frikába, utánuk a nyugati g ó to k b o c s á tk o z la k le e s ík s á g ra . A k o rá b b i elnevezést m eg ta rto ttá k , c s a k nyelvük n em tudott m e g b a rá tk o z n i a kezdőbetűvel s i s v lett VandaluziáLól Andalúzia. A nyugati g ó to k n a n n a g y volt a b á to rsá g u k , de s o k volt a sz eren csétlen ség ü k is. Nem a k a ro m felfrissíteni azt a sz o m o rú törté­ netet, m ikép verték le a nyugati g o to k a t a félholdat s Mohamedet tisztelő a r a b o k é s m ikép tűzték ki a félholdat a k ereszt helyébe ezen áldott vidéken 7 1 1 -b e n . C s a k annyit kell m e g je g y e z n e m , hogy, bár a leigázott ben szü löttek b ő rü k szin ében , házuk építési m ód jában s n éh án y sz o k ásb an m o h a m e d á n o k k á lettek, de a nyugati g ó t s á g nemes­ sé g é b e n s k ö z n é p é b en oly e r ő s e n és szilárdan élt to v áb b a keresz­ ténység, h o g y nem n y u g h attak addig, m ig az e g é s z SpanyiDlország. b án m e g nem hó d olt M o h a m e d Krisztus előtt, vagy eln em menekült. S z e n t F erd in á n d , szent F e r e n c atyánk lelki g y e r m e k e 1 2 3 6 -b a n mint a félh o ld as m ó r o k le g y ő z ő je vonult b e C o r d o v á b a ; de c s a k 1492-ben érte m e g a leg u to lsó n eg y ed et félhold juk, h o g y a kereszténység n ap játó l e g y sz e rs m in d e n k o rra e lb á g y a d jo n . M inden év b en jan u ár 2-án általán o s ü n n e p s é g G ra n a d á b a n a k e re sz tn e k g y ő z e lm e a félhold felett. A 16-ík század b an , m ely b en k ezd őd ik a mi történetünk, még voltak titkos, vagy fél m o h a m e d á n o k S p a n y o lo r s z á g b a n , de ezentúl a katholikus vallás lett az u ra lk o d ó vallás. É s a sp an yol legnagyobb b ü sz k esé g e, a b b a n állott, h o g y a m o h a m e d á n o k k a l n e m volt benső ö ssz e k ö tte té sb e n s vérét, hitét tisztán m e g ő riz te m in d en zsidó vagy m o h a m e d á n befolyástól. E g y ilyen n e m e s, k a th o lik u s c s a lá d virágzott M ontíllában is, mely A ndalúziának kis v á ro s k á ja , m in tegy n é g y m érfö ld n y ire Cordovátó!. Ki ó h a jta n á p o n to s a b b a n ism ern i e kis • v a ro s helyzetét, annak e lé g leg y en annyi, h o g y az ő si P i e g r o ő r g r ó f s á g b a n fek szik , két kis f o l y ó c s k a : C a s tro é s Rio F r io között, m ely ek az ezü sth o rd o zó Xénilbe ö m len ek , moly ism ét az aran y p o rt vivő D a rro v a l egyesülve szép hullám vonalban a Q u ad alqu iv írbe siet. A c s a lá d fe je sértetlenül tiszta, ősi k eresztén y v érb ő l s z á r m a z ó tő rö l m etszett sp an y ol, n é v le g Sanchez S o la n o M á t y á s ; n e je a h íres X ím e n e s n e m z e ts é g b ő l szárm azott. Ximenes A n n a h id a lg a -n a k ( n e m e s n ö ) nevezik az o k ira to k . H á z a ssá g u k három g y e rm e k k e l volt m eg áld va. M ik o r a m á so d ik g y e r m e k volt születendő, igen esd ek lő n im ád ko zo tt az a n y a úgy a n e h é z ó r a sik e re s lefolyá­ sáért, mint az uj v ilág p o lg árért. K ü lö n ö se n assziszi szent Ferenchez fordult, ki szintéo a n y já n a k n e h é z fá jd a lm á v a l jö tt a világra- 1549 m á rciu s 10-e, v asárn ap volt a születés ideje. N ag y ö rö m volt ez a sz ü lő k n e k , h o g y Iste i k e g y e s s é g e e g é s z s é g e s g y e r m e k k e l ajándékozta m e g ő^ket. R ö g tö n m eg tették az in tézk ed ést a k e re s z te lé s érdekében s midőn az anya átadta g y e rm e k é t k ere sz ta p já n a k , nyomatéKOsan kívánta, hogy a szeráfi szent F e r e n c r ő l n ev ezzék el. M eg is keresz­ telték a szeráfi atya nevére a m ontillai szent J a k a b templombanM ik or a szü lők, n ag y n én ik , n a g y b á c s ik , r o k o n o k Örüllek a s s r á m í a l a n s z o r nevén szóllitották, eg y ik sem sejtette, mennyír® o g ja h i t n i a k ic s ik e e g é s z lényét szent F e r e n c szellem e(Folyt, köv.;

RENDÜNK VILÁGKRÓNIKÁJA. R o v a tv e z e tő : P Schrotiy Pál. A magyar n a p i sa jtó c s a k

s íig

néhány

rövid sorral sz á m o lt b e azokról a fényes iiiinepségekröl, m elyek a hires régi angol városban C a n te r b u r y -b e n sz e p te m b e r hó íolyamán a fe re n c e se k n e k Angliában való letelepedésük 700. évford u lója alk a lm á b ó l lefolytak. De hát ez igy van nálunk. Hisz tudjuk, hogy p a p irh iá n y miatt so k érték es hirtél esik el az ú jság olv asó k ö zö n ség , de viszont azt se m tagad hatjuk, hogy a magyar nj'elven m e g je le n ő la p o k

között egyetlen

sincs, mely világlap jellegével bírna. A legszomorubb azonban az, hogy a magyar olvasó közönség, d e m ég talán az ú jságíró gárdánk és a s z e r k e sz tő k sem nagyon érzik ennek a hiányát. P ed ig , ami a

p ro te stá n s

angol világbirodalom n ag y sajtó ját

érdekli

az nekünk szegény m agyaroknak sem lehet kózőnbös, mert je l e n l e g ott tartunk, hogy ^ etlen kincsünk, érték ü n k é s fegyverünk ^'éniségünknek hazai teljes kiképzése

szem p o n tb ó l

mellett,

való

világinform áltsá-

gunk és nemzetközi ráterm ettségünk. Illő, hogy legalább a „ T e r c iá r iu s Közlöny« olrascközönsége tu d o m ást szerezzen a rró l az Anglia történetében nagy fontósságu tény­ ről, hogy m á r

1 2 2 4 -b e n

szálltak

partra

Doverben — Anglia k ik ö tő v áro sáb an — az első franciskánusok. L e te le p e d é sü k elsÖ pillanatától kezdve napjainkig sz. F e r e n c fiai, A n p lo r s z á g vallási, tudom ányos é s Itulturáiis é le té b e n első ra n g ú s z e r e p e t vit­ tek- mit sz en tsé g e s At>*ánk. X I. P i u s é k e s sióval elismert, ezen jubileum alk alm áb ól

nusok és minoriták, valamint a klarissák. a szám os szent F e r e n c szabálya szerint élő apácarend. mindkét nem beli harmadrend, ~ mely Angolországban is számottevő hatalm at is képvisel - é s B ou rne kardi­ nális vezetesével Anglia püspöki kara, vették ki^ részüket e fontos évforduló ü nnepségei­ ből. Az ünnepélyes istentiszteletet Bren(w ood nagynevű terciárius p üspöke tartotta fényes segédlettel. A szentbeszédet a s a l fordi püspök mondotta, ki szintén sz, F e r e n c fia. Az istentisztelet után nagy körmenetet tartoltak, amelyen n e m csak a katolikusok ezrei, hanem igen sok p rotestáns is résztvett. Délután nagy összejö v etelt tartottak a v áro s klubha!ljában, hol kiváló s z ó n o ­ k ok d icsőítették sz. F e re n ce t é s fiainak hét sz á z a d o s munkásságát é s nagyszerű érdem eit. K iem elték, kü lön ösen a franciskánusoknak Angliához é s a

Szentszékhez

való hűséges ragaszkodásukat, melyet h ét­ század ra terjedő forgalm as történetük folya­ mán n e m csak szóval é s tollal de igen gyakran vérükkel is kim utattak. E z

a lk a­

lommal a pápának és a királynak hódoló táviratot is küldöttek. Hogy ezen ü n n ep ­ ség e k je le n tő sé g é t a nép is kellőleg é r té ­ k e lje pátereink kölönböző a franciskánusok történetével foglalkozó könyveket is a d ta k ki, melyek az elsőrendröl, a klaríssákról, harm a­ dik rendről, az Angliában vértanuhaláltszenvedett fe r e n c e s e k rő l stb , tárgyalnak. Az idők jele, hogy ugyanazon a C a n te rbury-í anglikán tem plom ban is ünnepelték

'l'Vestminsteri é r s e k h e z , B o u rn e kardináishoz intézett átiratában.

sz. F e re n c e t

^

egész angol társad alo m p ro te stá n so k

kánus k érd ések rő l előadást tartottak, m e ­

lé

eg y arán t ünnepelték ezt a ' ^•sösorban sz. F e r e n c nagy c s a lá d -

lyekben meggyőző szóval búzditották h all­

y

ííülönböző

ága,

mint

a

fra n cisk á ­

és

rendjét. Kiváló anglikán

v a llá s a férfiak sz. F e re n crő l

gatóságukat vetésére.

és

francís-

sz. F e r e n c szellem én ek

Csak kiad óhiv atalu nkban kap h atók L A U R ISIN L A JO SN A K költeményei, az

A L K O N Y l

MESÉK.

T jed ő m u n k a á r a , p ortóköltséggel együtt 12.000 korona. M IN D EN K I R E N D E L J E M E G .

kö­

410

URAM! Visszatérek Hozzád . . . Látod, engem messze elsodort az élet Idegen földre, a rózsák közé — Virágot hintettek, amerre csak léptem S én szerte mindig mosolyogva néztem, De titkon a rózsákat könnyem öntözé. •. Mentem előre, dal volt ajkamon, S a két szememben égő fénysugár — De a töviseket mégis megéreztem Rózsák halmaza eltakarta bár . . . — É s akkor, mikor elértem már A rózsaberket, a mámor ligetét Lenézett rám a fénylő két szemed — S kitártad felém ölelő k e z e d .., — Míg én remegve borultam eléd . • . Es mikor felkeltem s szétnéztem a tájon Nem csábított már a rózsafás berek — Elindultam vissza A tövises útra Hogy újra én is szolgáljak Neked . . . Száz hang kiáltott szüntelen utánam. De szivem megfogta egy csodás varázs — Én Reád gondoltam Amíg utam róttam S jobb volt a könny, mint a k a c a g á s * .. S most itt vagyok összetörve Nálad . Ó h tedd a szivemre hófehér kezed — Gyógyítsd a sebet, mit tövis szúrt rajta S takard cl az utat Ne engedjél többé visszatérni a r r a . . . ( — a .)

41 r

Protestáns harmadik rend I r t a : P . Unyi Bernárdin o. f. m.

s s r sem az isten, három főerenyt, sem a Szentlélek hét S é k á t p e d l ^ ezfk azok az isteni erők és faktorok, amelyek a lélekre v a b m i W i i S ® ««kk mint emberi, isteni, természetfeletti sajátosságot, jellegzetességet n v L n a k Kálvin szerint a kegyelem nem más, mini L e K f a g y n a r S fteietri í e t r ^szeretetet / e r ^ S amelyet a m e l v f í " 'Í ? ‘' nem egyszer mutatott az emberek " természetaz‘ 1 Isten iránt — nem ismerik el. yv*\ ^ ^-1jfv II ^ í f ségét látv^ M onnri W i? “h

és a gyakorlati életben való meddöpárisi pásztor, az elmúlt év áprilisában neki is látott, hogy szent Ferenc Ill-d ik rendjének mintájára valamiféle protestáns harmadik rendet alapítson, hogy ez által tartalmat több életet leheljen hnm, o / n ®‘'^?‘'ságába. Reform törekvését úgy vélte elérni, gondolkodású férfit vett maga mellé akiket „ébredőknek“’ t nevezett el Életüket nem akarja dogmatikai formulákhoz vagy j-zabályok rioeg paragrafusaihoz kötni, hanem egyszerűen azt akarja elérni hogy vessék le a regi embert, mint asszisi szent Ferenc és öltözzenek uj szelhiúságból tegyék, hanem önmagukra való tekintetből, meggyőződésből, felebarátaik iránt érzett szeretetük jeléül el*juLának

^

beszédben

hirdetett

eszméihez minél előbb

r» ^ t maguk között bizonyos szövetséget, (több mint egyesületet) rendet alkotnak szent és egyszerű (szegény) életük biztosítására, amely szövetségnek azutan az a hivatása, hogy a civilizáció romjai fölé a protestans egyhazak irányítása mellett, praktikus elvekkel és Krisztusnak modern Követesével uj életet inspiráljanak. - 1, ^ m egfogant eszme testet öltsön, a rend tagjainak a követke­ zőket a ja n l ja ; M indennap három lelkigyakorlat végzendő. R eggel: biblia Olvasás im á d s á g ; d é lb e n ; közös elmélkedés és a lelki boldogság vágyá­ nak a felk elté se; e s te : lelkiismeret vizsgálat és bála. Minden héten egyszer lyasarnap) a tagok a többi hívekkel együtt részt vegyenek a közös isteni iszteleten, tekintet nélkül arra, melyik pásztor végzi azt. A helybeli templom g ndozasát magukra vállalják. Az évnek bizonyos szakában, vagy valami nnepkor szem eltessék ki egy erkölcsi elv, gyakorlás miatt. Minden évben zutan egyszer feltétlenül tartassék lelkigyakorlat féle összejövetel, több .P®/] *^^*'^sztül, amelyen (rendjüknek) szövetségüknek szellemét, magyará’ ^ej*egeíésekkel minél jo b b an magukba szívhassák és az ujoncok3K pedig kiképzésül szolgáljon. tán ál* inár az „Örök kalendárium^, amely a hivő protesPnnH I követése“ (Kempis T .) féle akar lenni, telve tartalmas L, eszmékkel, citátumokkal, szentirási és m ás mély gondolkozása Alkalmas idézeteivel. törelf ^ könyvet követni fogja majd a „K alauz“ a misztikus életre eKvők sz á m á ra ; természetes, az útbaigazító eszmék a protestáns felfogá32 »evangyélium i“ hiten és Krisztus társadalmi eszméin felépítve.

A\2

Buzdító példának állandóan szem előtt tartandók mint a szent, töké­ letes életnek h ő s e i ; Assisi szent Ferenc, Vaidesi Péter, Huss Já n o s , P ask ái Balázs. Livingston Dávid. Míg az „Ö rök Kaiendárium“ el nem készül Monod a következő elm élkedési anyagot nyújtja a tagoknak Ja n u á r ; feleszm éJés; feb ru ár: im á d s á g ; m árciu s: elm élked és; á p rilis : Krisztus kínszenved ése; m á ju s: Krisztus é i ; ju n iu s : Jézu s királyunk; ju liu s : Ö r ö m ; a u g u sz tu s: egyszerűség (szeg én y ség ); szeptem ber: irg a lo m ; o k tó b e r; a földiek en y észete; novem ber: a h a lá l: d ece m b e r: az örök élet elnyerése. E rendbe csak azok léphetnek be nemre való tekintet nélkül, akik életük 18-ik évét már betöltötték a felvételt kérvénnyel kell megfolyamodni. Ha a kérvényező felvétetett úgy erről egy befogadási (affiliació) írást kap! Az újonc év egy évig tart s ezután lesz csak a tag „szolgálattevő“ (fráter! V. soroi.). Az affiiiátio minden évben megújítandó. Dicséretre, elism erésre méltó M onod pásztornak e törekvése é s rendaiakiíása. Mi pedig franciskánusok büszkék vagyunk, hogy m ég hitbeli ellenfeleink is figyelemre, utánzásra méltatják szent F eren cn ek szellemét. Hogy a protestáns szövetség ( í l i . rend) m ennyiben fog tudni eredményt eíérní a protestáns hitélei felújításában — azt a jö v ő fogja megmondani. Mi nem hisszük, hogy tartós eredm ényre vezetne, mert amint feltűnő, a rend struktúrája nélkülözi az Istennel való eg y en es szo ros kapcsolatot. A venyige is, ha nincs a szőlőtön, gyüm ölcsöt nem teremhet. Krisztus m aga m ond otta; én vagyok a szölővessző. Am eddig Krisztuson, Krisztus­ ban vagyunk, kegyelmével táplálkozunk, lesz m indig élet bennünk. A protestánsoknak nem harmadik rend kell, m ég ha bármennyire is plagizálná „Szen t Ferencet, hanem e lő b b a szőlőtő, az élet, a hamisí­ tatlan Krisztus.

TITKOKNAK ESTÉJÉN. Tíyár túznapja oégsöf teéint . . . Rőpataíok gyúfnaé, feílo&őannaé megint temetőn, messzeáint. Tegnap m ég rózsa született, §ogy fe§éríö szirma leintsen szem feöelet — s hirdessen életet . . ;

TUécs (ángot miffjó (fült szirén, éomor ciprusokon fehér árnyéi (ipően, köbbé lesz itt minben ?

£fS6 szioe féie^Őarang,

tompán üt imara — be aáaboz a §ang. csűS ponagfiá az ajk. S §af(gatsz rófa §oltai éje, éíet íjof PBÍtja f ö í ezt e csenbességet, melyOen szinte fé le k . . . titkok mécspifégos éje, magam is m écsoilég a nagy minbenségde

mért kérbezíek Zégeb ?

“ aíígatsz . . . nem reszketek mégse, ^ (egyen ^unyt szem eken titkok szent pecsétje Van Delem egy lám pa: minben$oí mutatja Jstent, akihez felsírtam minblg a sötétben

s kinek 6üntu:áha megtisztuft ajakáaí monbtam TJtyám én minbenem — tőfeb efŰofyongtam — láss im térbenáífPB ! ! ! . . .

c*. BocU 0 .

Kortonai Szent M argit Irta : Jorgensen János.

tartsák.

A

Ferencrendiek n a r a n ^

zárkáját

a

hegyen;

létben meg-

hova önhatalmúlag

tó ItS ö tt

c T a k ''l2 8 8

má'’ "®^h

l'' Hallottunk m á r isn^^^r a - - ^ ^^g^jmassag szolgalatára szorították. javára dolgozott. Az évek folvamán p midőn a szegények Egy előkelő hölgy M onna D i l l t T i r h á masokat is belevont, kitoltak ispotállyá ^ ®í""dekozott neki, melyet átalae l m o z d i t h S ó ? " 'n e m ° 'S i n á ! t "

m

““

^

alamizsnaosztogatás. Semmi

^ t t a t o Í 1 e t L t " r k 6 f h ^ ' L e n a y d b 6 7 ° ‘‘^^‘‘° ' ’ ö házában, a casa della Misericordiá-ban kezdetben hn Tá í t ^ l i ^ betegeket. K ésőbb néhány fiatal asszony szegődött Adrianáí a D S í n l - " ^ ’''G'''® v o lt ^ z első. r a n a t a portinculai zarandokuton agyonszoritotta a tömee Tudunk M i i f t éSd reMÍ-:nek ni,, hfn

L h í” '

“ f« r.n d *k “ S d l k ,“ d j S '» " » » K n a k J a pove-

?

oszl at t a fel az Irgalmas nővérek e társulatát melv ezelőtt paulai szent Vince eszméit valósitotta m e g 'l 8 2 0 A u /Jir - ' " f gondozóinak kezére került, kik szintén jólelkü f p á c á k , szünteUék^ 1 n?n ellene táplált rossz akaratot m egnak tPkinfptwv^ L ellenkezőre fordult és szent asszonyS á k npm ’ «? csodateteleket vártak. Újszülöttekhez keresztanyául föl h ó í ^ T p ' ^ ö z f e a sok megtiszteltetést. Betegek és bűnösök keresték ’ ijí^u '^agy akarcsak ruhaja érintésétől meggyógyuljanak . f szabadkozott M a rg it: “Én olyan rossz és gonosz vagyok, hogy kétsf^hPP^eí J í T menáMnH 1 / fJi ™ Tkif fin ^ 3 ii„ h " S ep o lcro b ó l gyógyulás

ki anyja folytatott viszonyt, a Margit által Egy nyavalyatörős fiucska, végett Cortonába vezettek s kit

fölött v a l ó ^ u r a l m á t m e g p i l l a n t o t t a , nnH P esztajat,

visszanyerte idegei

*?'/neve terjedt, nincs mit csodálkoznunk, hogy a város hírneves U g u ccio Casalit és Arezzo püspökét is megnyeri jótékony 1 1 2 8 6 -b a n köztársasági segélyt nyer és Guglielmo Cortonában egy szövetség létesül, mely a kórház élelmezéséről gondoskodik. sem m ijök ne hiányozzék, akárcsak a mai jótékony '^giio társulatok, a városban támogatja a betegek gondozását. íarf » ® m ódon is segített Margit Cortonán, mely az ö idejében Arezzóhoz ^nozott. P ü sp ö k e , mint sok más középkori egyházfejedelem, inkább törőiik I ? hatalommal, mint lelkészi hivatásával. Zsarnok volt Guglielmo oertino dei Parrí — m ondja Villani. sPDh volt fegyvert fogni, mint Istentiszteletet tartani. A püspöka igaztalan módon jutott. Ili. Frigyes — midőn a jo g o s tulajdonost» saracénok által halálra kinoztatta — neki adta és IV. Sándor pápától is y^rte elism ertetését, hogy csupa háborúskodással teljen élete. Egyebek

414 közt Cortonának is hadat üzenve a várost interdictum elé állitotta (1277. m áju sában). A vérlázitó igazságtalanság ellen Margit is felszólalt. Im áiban az Urtól azt a megbízást kapta világosítsa fel a püspök elméjét az ö hivatásáról, hog)^ békét teremtsen s ne viseljen olyan rettentő liáborut, melyben az anyát gyermekével együtt elevenen megégették. A középkor erőszakos vezérei rendesen megszivieiték a vallásos nők óvását, kérlelését. Igy Guglielmo békét kötött C ononával, amit azonban megszegett, midőn a fiorenűnokkal vívott ütközetben 1 2 8 4 -b e n a B íb b in e n a melletti sikon meg­ ölték. Sisak ja é s p ajzsa diadaljelvény gyanán Florenzba került, a San G io v an n ib an kitűzték. Margit többszöri békeközvetitésévei kiérdemelte Cortona köszönetét és elism eresét. K özbelépése folytán egy polgárháború is békeszónoklattá változott. Nem csod a, hogy ezek után a büszkeség, önteltség fenyegette. M ikor lelkében ilyen szavak h a lla ts z o tta k : „Lásd, milyen kiváló, hires em b er lett belőled, mindenfelől tódulnak hozzád, tisztelnek, becsülnek, nem sokára az egész földön elterjed a hírneved, látogatásodra nagy urak jönnek, még Királyok is várva, mit fogsz nekik m o n d a n i ? ! “ — egy-egy pillanatig elkábitotta Margitot a hiúság, de azután beletekintett lelkiismerete őszinte tükrébe s undorral telt el, hogy ilyen örült képzelődések ringatták. S a legnyom orultabbnak, a legp iszkosabbnak vádolta magát, aminőt csak is m e r t : — S ö té isé g vagyok Isten ege alatt. Sötéteb b , mint az éjszaka. Ha az Ur a napfölkeiténél állt volna és ő a nap nyugodásánál, még ebben a távolságban sem érezte m agát méltónak, hogy szemét hozzá em elje. F o jto g ató lelki undor töltötte el, megvetette önm agát, nem aludt. Hallották, am int az éj cse n d jé b e n a ház sim a fedeléről lekiáltozott „olyan hangon, mint aki vajú d ik“ : — Keljetek fel Cortona lakói, keljetek, keljetek, jö jje te k gyertyákkal, lám pásokkal, kergessetek ki engem v á r o s o to k b ó l! S elkezdte bűneit soioln i egyiket a m ásik után a szom szédok halla­ tára, mig lassan megnyugodott. A környéken lakók a sírásig fneghatottan bámulták s az ördögnek menekülnie kellett leikéből, Margit imádkozva elszunnyadt. _________ (Folyt, köv.)

SZERETNI, Mint anya után vágyó gyermek: Szerelmed után úgy escngek. Steretni tűzzel, szenvedéllyel . , . Suíiiek, mártírok szerelmével. Mindenekfölött egyedül Téged És Tebenned a mindenségei. Szitretni fénylő napsugárban Tavaszban, télbent éjszakéban. Szeretni békén, megpihenve, Kertszi súlyától megremegve . . . Szeretni bubán, elhűgyottan THikor az öröm tüze lobban . . . Szeretni csak szeretni egyre Emésztő láni,gal ónfeledve . . . Ahányszor c&ak a szivem dobban, Oh szitsd szerelmemet egyre Jof*ban f

Hogyan épült n '¡ ^ ^ o s ^ a j o r i s z e n t Irla . L a k á c s J á n o s tem plom gondn ok.

S z í v

t e m

p l o m ^ / f *i * **

a t S f / S T

S ríS S s S “

„ a p ra ^ n ő \ tm p lo

Napröl-

mmthogy a templomnak igy kell létesülni. Mert T g y s z l’r e t e í e r é r i e l t e ’ sedéssel csü n g minden egyes hivö ezen a t e m p l o m é p i ™ ^ ^

m eg e g y e b e t!

Mit

s z s . ’ “

szóljunk

a

6 éves gyermek "íOn

r

b » a e g é S f

‘“ '» " '“ y « '« ! A HüMoklók állal tóídüS

1922 ju hus 3 0 -á n volt az alapkőletétel, amit lámbor László t o s a g . atya végzett. M agas szárnyalásu b e ^ z é d b e n - ' S o t K hiieket' 0 ^ a megkezdett utón kitartóan és lelkesen fáradozzanak mert i S lehet A ó v T íaz z Anova egSL egymást

Ur

bevonul,

magaval

viszi a keresztet

Mert A

,

M t o ? U v í " l e V k Í ^ r ^ ^ ^ nehézségek, gondok, jön a küzködés és batoritva, lelkesítve, a kereszt árnyékában megy a pár ember

mindiíT ^ 'e g s ’várabbak, legsötétebbek a körülmények ndig akkor van a csodatevő, megsegítő Kéz legközelebb. ’ 1 Q1 8 ■’ ^ ^ elyet Isten dicsőségére a „Kisegítő Kápolna Egyesület“ 1918 ev nyaran elvetett, rövid idő alalt egy io m b L virágos fa 0 0 ^ 1 í m íg Id IL

‘^ ^ « '" b e r

hó 23-án volt

A V E M A R IA . ? “ ^^ivem s panaszkodik « Xonny lepi el kél stemtm.

. megyek, oh legszebb asszony, '^^^msodtabb lesz a lelkem. ' d megyek a szent templomba ^^¡¡“SolUrfioz térdelek.

^i IIm “ Maria/

dobbanását f

S ha azt hiszem, tövis az élet, da úgy érzem, hogy könny a lét, Zömjénillatos templomokban Boldogan, vigan ndíek szét, A.e^/ érzem, hogy mellettem lépkedsz És hallom suttogón hangod, leállóm szent sz:»'J remec^sét, 'pallóm a legvzebb harangot Ave M aria . . . Tcssely Károly.

416

A z adventi időszak jelentősége és értelme. í r t a : Stohr Géza Kcr. Já n o s

A\ár az ö s kereszténység is jól ismerte az adventi időszakot. Erről győz m eg a 3 8 0 - ik évben lezajlott saragossai egj-házi zsinat, amely tn nyomatékosan fel is emliti. Az ókorban ez az időszak, — miként jelenleg a görög eg}'házban — teljes hat hétre terjedt. K éső b b azonban. VII. Gerg^ pápa ( 1 0 7 3 — lt)8 5 ) alatt, ezt az időt, 4 hétre redukálták a nyugati Egyház­ ban ; mintegy jelképezésül azon 4 ezer évnek, amennyi idő alatt az emberiség az Üdvözítő eljövetelét várv'a-várta. A keleti egyház, az advent utolsó vasárnapját, az ószövetségi szentek é s megigazultak emlékének szenteü akik az Ur eljövetele elölt, — a bűnbeeséstől kezdve, egészen az Üdvözitó. nek eljöveteléig — tehát négy évezreden át, annak útját egyengették e földön, Korantse gondoljuk azonban, hogy a nyugati Egyház teljesen mellőzi ezek emlékét. Ezen intézkedésekről óhajtunk az aláb biak b an szóllani. Szent Karácsony előnapja, már a legrégibb egyházi naptárak is, az ősszülőknek. tehát vídűm és Éva em lékének volt szentelve. Ezen elrendezés révén pedig frappáns beállítást nyert a bűnöző em b eriség é s a M egváltó fenséges alakja. A szent legenda és já m b o r hagyom ány tanúsága szerint, az elsű em ber, tehát Áddm, a későbbi G olgoíhd-nak ama helyén lett eltemetve nagyszámú gyermekei által, ahol az Üdvözítő szent keresztje állott. A szem kereszt iábánál oly gyakran figuráló emberi koponya tehát ezek révén, nem a „koponya-heg>' — G o lg o th a “ m egszem élyesitője, hanem az ősszulő, illetve ősapa em lékének mély értelmű felujitása. a m egváltással karöltve. De menjünk t o v á b b ! A kertészek példának okáért, amidőn még a keresztény alapokon nyugvó é s komoly b első munkát is kifejtő céhrendszerekben tömörölve virágoztak, (hazánkban 1 8 7 3 -b a n szűntek m eg végleg) égi pátrónusuknak Ádámol választották meg. Mert a régi céhhagyom ány szerint, Ádáni a b ű n b eesés előtt, a Paradicsom kertet kapta m egm űvelésre. A bűnbeesés után pedig, m ég inkább kényszerült a föld szorgalm as m e g m ű v e lé s é re , hiszen . . arcod verejtékével eszed m indennapi kenyeredet.“ Már pedig hogy ezt tehesse, igen keményen kellett m egdolgoznia a földet. . M ár igen régi egyházi képeken láthatók az ősszülők, Ádám és Evi a B o ld o g sá g o s Szűznek jo b b já n állani é s igy minden m ás szenteket (s boldogokat mintegy megelőznek. A régi képeken pedig az Ősanya ott látható az alm a, a rokka és a türelmes házi bárány. A b rah ám ^ patriarchának emlékét is (d ecem ber 9 ) az adventi időben üli meg az E g P , Nevét a szent írás szerint, magától az Urtól nyerte Mert '| képeni é rte lm e : „sok népeknek a ty ja .“ Egyházi képeken Abrahám J az áldozati kés é s oldala mellett pedig ott látjuk az áldozati tudott dolog, hogy Abrahám Isten p arancsára, nem habozott Izsák-ot is feláldozni. Ezen tette, előképe az Ur Jéz u s földi feláldozta nak a G olgotha hegyén. a,, ¡s

Az ókeresztény symbolika Abrahám képei azonban, nünkeM jc lc n lc n e k ! Nevezetesen e képeknek értelme arról győz meg gijim hogy az elköltözött Krisztusban és ó általa váltatott meg, ¿I amannak csak előfutárja volt átvitt értelemben. Ábrahám ezek r

megtestesüli engedelmességnek mintegy beszédes jelképévé

Mise kánonjában is megemlékezik az áldozár Abrahám A haldoklók litániájában (ordo commendationis animae) Abrahám neve.

.lAfordní

I

keresztények, az tfyhál'i é í n e r e ^ ' ^ b ^ z o S ^ s z a k í ^ ^ ^ P^'^szUnai Mambre v ö l p é b e zarándokolnak ahol í u d v a l e v ö l e / ‘“ "^^gesen maga, angyal képében megjelent Késöbh m ^ Abrahamnak az Ur itten egy templomot emelt, amely Á b r a h á m nf» Mély értelmű és symbolikávai teli a kis szentelve, ölt s így vértanú halált halt, n a n ín ^ l h ">egünnepe. M egemlékezésük napja közel esik 28-ánaK mert tenyleg ök az első vértanuk a kisded lérn^iÜ ünnepéhez, kisdedek, a kis Jézu s bölcsője fölött an<»vaL^p! •'^Peken ezen beszédes szimbólumként, a keresztény i k o n o g r a M b a r ° ' ^^^repelnek

. í y ieen

ö , * e , s é g „ , k még . i '

S

S

?

‘

1 «

S

í

I

-

f

f

-

célozni. Ő is ártatlanul ontotla vérét Neve szintén p h Í h litániában fordul elő. mert ö az PmK^ i , szánt aki ártatlanul múlt k de e g y L e rs m nd Szent MfVe kánonja is m S r ö k i í lk n n „ i ''• emlékét a aríatlan bárány és a köböl összerakott oltár * ^ labainal fekvő

L fd 'n T

eg y h áfi^ 'v " N o v L t e f S v d hó és jégpáncéllal öveztelfk v á r a k o i á f a széni S g ó i í s

11

idő

a S 'íz

kezdődik az természet már leginkább

V á r f a ' í l s f f

^

pluant justum: aperíatur terra et germinet Saívatorem

“ M I .F harmatozzatok onnan felülről é s fellegek csepegiétek az ípayai ■ Nyiladozzék m eg a föld és teremje az Üdvözitőt® ( I z a $ 4 5 ) ® ’

ISTENEM . . . Oh Istenem, gfönyörOségem sóhajok szárnyán Hozzád szállók . . . ■»UA- /í/í a föld . . . égóa tpedten téged sóhajt, szomjaz a lelkem, i amíg értem jössz, csendben várok.

utjeUÓ int a csillagok honábó'. Sejtelmes fénye telkemen rezeg . Virágszedés, harc itt az élet s mig fáradt telkem Hazatérhet, Harcindulót zeng angyal sereg.

S mig virágaim szirmát tépem Biztatva nézel mosolyogva reám . . . Gyenge kezem ha tüske vérzi A Te Szived még jobban érzi : Oh én Szerelmem Édes atyám! K L E M K N T IL O N K A .

4

41S

Gondolatok „K risztu s követéséhez“ . F . H. Lam ennais nyomán közli : H auer László,

(Folylatás )

.\z, hogy egyik-m ásik hibát nem vagyunk képesek elviselni, alapos o k arra. hogy alázatosak legyünk, isten a végtelen tökéletesség nem csak iiyen, de ezeknél sokkal na^^obb hibákat kénytelen elviselni. Nézzünk önm agunkba és lássuk, vájjon nem kell-e felebarátainknak részünkről semmit sem elviselni. Az igazi jám b o rság türelmes és szelid, mert meg­ mutatja nekünk, hogy tulajdonképen milyenek is vagyunk valóban. Jézu s Krisztus igazi követőinek cso d ásán példás életének szemlélése­ kor piruljunk el restségük miatt s lássuk be azt, mennyire igaza volt az Apostolnak, mikor azt m o n d ta : „Mindent megtehetek az által, aki engem m egerősít.“ (F iü p p . IV. 13.) „Küzdelem az em ber élete a föld ön “ (Jo b . VII. l . ) a z ördög, a világ és önmBi:a ellen. Egyesek zárdába vonulnak, m ások a világban maradnak, hogv' harcuk sikeres le g y e n ; de bárhol is legyenek, csak az állandó éberség ált. I győzhetnek. Mit keresünk a f ö l d ö n ? B o ld o g s á g o t ? Nem ta lá lh a tó ! Figyeljünk csak a föld minden tájáról évszázadok óta feltörő jdjveszékelö panaszokra, a nyomor üvöltő szavaira. Ez a világ szava. Jo g o s a n kiált fel a próféta: , l m e elfutván elváitóztam, a pusztában laktam** (Zsolt. 5 4 . 8). A rohanó elet tö n etéséb en vonuljunk vissza szivünk rejtekébe, társalogjunk Jézussal, szedjük össze magunkat az 6 jelenletében. Az örök dolgokról való elmél­ kedés által utálattal vesszük az ideigvalókat s úgy élünk, mintha nem is a világból származnánk. B o ld o g állapot az. melyre az apostol sravEi illenek: „A ti e.letek el van rejtve Krisztussal az Iste n b e n .“( Kol. III. 3.) Fájdalom az emt>eri élet a l a p j a ; és m égis hányan vannak, kik nyo­ m orúságban b ad ar fTÖmöket hajhásznak, hogy m e g r é s z e g e d je n e k ! Mene­ küljünk a világ e botor b a rá íja itó l; g on d olju n k a büntetésekre, melyek ezekre várnak é s kérjük Istentől az igazi bánat am a boldog könnyeit, amelyeket Jé z u s vigasztaló szavaival m egszentelt, m ikor azt m o n d ja : „Megb o csá jta tn a k neki sok bűnei, mert igen szeretett“ (Luk. VII. 4 7 .). Nézzünk a nyitott sirba s elm élked jün k a széthullott, elsárgult cson­ tokon : Íme, ez minden, ami egy e m b e rb ő l visszam aradt, akit talán jól ism ertünk é s aki néhány év előtt épen úgy nem gondolt a halálra, mint mi a jelen pillanatban. Élete a b o ld o g sá g , vagyon utáni hajszában merült ki — ezért törte magát az utolsó p eicig. É s ha a házába lépünk? K ö z ö m t ^ örökösök élvezik a szerzett vagyont s legfeljebb azon iparkodnak, hogy újabbal sz a p o rítsá k ; e^^yébként egyetlen gondolatuk sincsen a halálra. Valami azonban mégis maradt az elhunytból, a sir öt teljesen. Lelke volt. Krisztus Urunk által megváltott le lk e : hol van e z ? A halál pillanatában vagy a m ennybe került örök b old og ság ra, vagy a pokolh* örök kárhozatra. Mily rettenetes alternativa I ! É s a jelen pillanatban IS földi gond okba merülve halasztjuk a m egtérést, m o n d v a : „Van még holnap i s M “ B a lg a s á g ! Az idő, melyet elpazarolunk m e g á ssa sírunkat a , holnap“ örökkévalóságunk i e s z ü n

e

m

n

y

e

l t e

e l

A

őszi gondolatok. I r t a ; P . Tamás Fidéüs.

levelek l á g y és tfl^kzafos^zenéjét í l y e n í o r b ^ íerniészel s da J valami bajos, valami mélv érzelpm

r"

hallgatni

a

hulló

S^^zsikáTm h minden csöpp levélke Van

ül a lelkemre s m é g i r e z " a s z o m n n é v t e l e n fájdalom adnám oda semmiért. Úgy szeretne^ n^e^a ^ fájdalom édes s nem ^ tiidja hová. É s minde®^ u S gondolom a z ^ f . ^ "^ 4" muzsika, az a kellemes illat o L f z a I az a titokzatos a végtelenben s szárnyaival annak a hnwTrr’ elmerül ilyenkor hol örök szinpompa, örök dal őröli m f orszagnak határait csapdossa, ' v á g / f te S d o S \ e S ^ i ,

- " ''s z f / í

ősz gondolatára.^Ok^fsalc pusztulásf^k húzzák össze magukat az nekik a lehulló levél csak stpi I í I ^opasz agakat, rothadó levelet látnak' - n i i , semmi. V ^ n n a k t k ”

" z lr 'c ^ s u k tk

d u a d í éleln tk csiráli hoiVa' S i v S LTÖk gondoíaíot éhre«;?»

R ,"? ' kvasznak, egy . . a szél egy uj világot, e g r isteni

lendül oda, hol sem elmuiás ^ e m ^á"a1aku^ szárnyain valahogy ösztönszerüleg az a p o s t ^ s w v a ií “ y""*'®'' sureum sunt quaerite.“ szavait követi .S u rs u m corda“, „Quae “ Pido.“ A ^ klT ef^ W sz"’ n [ n c s ''m i r r e m é f lényeket. „Ignoti nulla mán vágyakoznia A ’ föld a fniHh> l " ' " e s mi f^rapit ea, quae sunt spiritus ‘ homo non 2 íönséges lélek inrfiíácr»-» állati, a földi em ber nem érti Wkesíiini a ^des. vonzó erejét Nem tud ''"fbris et in f i h " "" l^ ^ e b b után. mert a földhöz ragadt s me?I in úidergö trogloditákat sed et.“így, csakis igy lehet megérteni a fázós, lélek gondolat és érzelemvilága eleinek ezer és ezer arany vagy seK emszálakfö / s S S i í n áhítattal csókolja meg a lehulló

font biiinrcp= *4"k e '°^sas2irmof az^ I X ü f ö « T'eremtőjének c s o d a S é ^ azt" a .‘"''naiii m i n , fi 3 íöldef mert tudia

hnól

"li"» Atyjának

szivja m agába a friss őszi áramlatot, önfeledten vele én ekeln i: .E d u c de custodia ® elköltözés, nem meghalni nyereség .m ih i móri lucrum est.*

S í i k > . íé ,k " S

S d '? ,r

“

a h a lá ? c 7 pf i ’ ' ■eá következni. Neki a hoay k i h ^ , r « " ’ L csak magvető, mely elveti a tavaszt S joggal reméli azt a I ért neki élete volt Krisztus é s .q u i seminat in benedictio-

420

n ib u s de benedictionibns et mefet.“ Aki életében csa k virágokat ápolt és ültetett, kell, hogy annak ott túl is virágok nyíljanak. E n azt hiszem ilyenféle volt a szentek gondolatvilága s lelkűk alaphansíulata volt, h o ^ lámpával kezükben várták a jegyest, hogy mikor nyitja m eg börtönük ajtaját. S milyen nagy lehetett vágyuk föllángolása, mikor megérezték az illatot, mikor m egcsendült leikükben a zene, mely a jegyes közeledtét jelezte, oh azt a boldogságot elbeszélni nem lehet. Van még egy másik csod álatos dolog is eb ben az őszben. Az E g y h á z lithurgiája kétségkívül a Szentlélek műve s az ö keze fűzte azt oly csodá­ latosan szép harm óniába. S lám az elmúlás, vagy talán a föltámadás csöndes ünnepi megílletődött hangulatába oda állítja az „agmina Sanctoru m “-ot, a szentek isteni virágfüzérét. Ez bizonyítja leg job ban , h o p nem elm úlás, hanem föltám adás, örökké tartó tavasz, örökkétartó virágzás a halál. É s oly szép, oly fönséges az, mikor az őszi szél s a sárguló levelek titokzatos zenéjében integetnek felénk pálmáikkal atyáink és testvéreink onnan az örök tavasz helyéről, a csillagok hónából, hogy kívánkozzunk, hogy sóhajtozzunk utánuk. S vájjon mit jelent halottak estéjén az a sok, sok ezernyi pislogó g-yertyafény, ha nem azt, hogy itt e földön csak apró fénypontok járnak s nagy fényes csillagok csak az égen gyulnak ki: Hajh. de nem mind lesznek ám csillagok. „Fulgebuot ju s ti.“ — Csak az igazak fognak fényleni. D e még jó . hogy azok fényükkel még melegítenek is és vonzanak i s ; azért sóhajt föl az Egyház : „Istenünk add, hogy szenteíd példái vonzanak ben nü nket.“ S azok, kik megértik a haldokló természet titkos m uzsikáját, azok, kik szem b e néznek a csillagokkal, kik meglátják a feléjük integető pálmaágat, m egindulnak hosszú so rban , szent lelkese­ déssel é s várják, keresik az őszt, a lom bhullást, kereísk az ajtót, melyer keresztül az életből az életbe lépnek át. Oh, mily c s o d á s vágy T e nagy természet, mily cso d ásak vagytok ti term észet ölén járó s a term észet titkait ism erő, m egértő lények, ti em berek vagy inkább földi angyalok s mindenek fölött mily végtelenii' cso d ás vagy T e mindezeket alkotó Iste n e m !

P IH E N J M EG NÁLAM . U ram p i h e n j m e g n á la m c s e n d e s e n Ott k ü n n p a n a s z t ó l h a n g o s a z élet. N á la m a c s e n d v ert p u h a s e ly e m s á t o r t H o g y b e fo g a d jo n s e lr in g a s s o n T é g e d . U ram , p i h e n j m e g n á la m c s e n d e s e n H a llg a t a s z iv e m , n i n c s e n ó h a j o m . . N e m k é r e k fé n y t , h a m in d e n e l b o r u l A m it T e a k a r sz , én azt a k a r o m . U ram , p i h e n ; m e g n á la m c s e n d e s e n A m í g a j k a m o n v é g s ő d a l fo g a n S h a m a jd é le te m ö r ö k c s e n d b e h u ll T e a lta s s , c s ó k o l j M a g a d b a U r a m ! K lé m e n t Ilon ka.

l

U u

RENDI ÉLET. Szent Ferenc Atyánk stig. 700 éves Ju bi­ leuma

Kaposvárott. S z e n t F e r e n c atyánk­

nak ideális, világot szeüeme so h a se m

m egértő veszíti

és

el

átkaroló

aktualitását,

sohasem lesz s a r o k b a való, divatját lejárt jámbor intézmény, m ert hisz oly húrokat píngetett, oly m elódiákat játszo tt szivének lelkének hangszerén, mely az e m b e rt a nyomorúságos földi élettel a k a rja

k ib ék i-

teni és összh an g b a hozni, hogy se a gaz­ dagság avagy

szegénység, s e a tudomány

avagy müveletlenség ne tudja a lelki egyen­ súlyt megbillenteni, hogy az e m b erek félre­ dobva minden földi h ivságos cicom át, mint emberek, mint egy Atyának a fiai, mint jó testvérek tu d ja n a k

egym ásra

nézni,

egy­

mással érintkezni é s az életnek örülni. A mai világban s o k m egnem értésben, .nég több l e n é z é s b e n van része e n n ek az igy is hatalmas tá b o rn a k , mely

nem k é r ­

kedik, nem hivalkodik e r e jé n e k külső fitoktalásával, hanem c s e n d b e n és biztosan dol­ gozik az élet k ellős-közep én , hogy hivatá­ sát, beléje fektetett rem én yeket jól é s ü d -

I vösségesen b etöltse, valóra váltsa. Így élt

munkáját, „Kapisztrán“- t Két előadást ren­ deztek 18-án az ifju -á g előtt, melyen a prológot Kovács Kalliszt atya é s I9 -é n a nagy közönség élőtt, melyen a prológot C ziifusz Viktorin atya tartotta zsúfolt terem ­ ben. Nagy munkát végeztek a testvérek és nagy lelkesedéssel, mely mégis hozta méltó eredményét nem csak anyagiakban, de főkép­ pen a leikeikben gyönyörű, átérzett, lelkesen előadott játékukkal, mely sok tapsot é s nagy tetszést váltott ki a közönség soraiban. A hatalm as ünnepség létrejötte főtiszt Kozma György káplán úr — mint a kaposv áji n i-re n d helyi igazgató — érdemét g y a ra p ítja , aki nem kiméivé fáradságot, lel­ kesedést,

szivének

lelkének

sz.

F eren c

atyánknak szellemétől átitatott legnem esebb részét vitte bele a m unkába, a testvérek A ren d e z és körül nagy érd em eket szerez­ tek T a k y é s B a b a y tisztviselő urak, akik h ab á r nem is tagjai a rendnek mégis a szellemi együttm üködéskapcsán méltó részt vívtak ki maguknak a nagy est sikerültében. E szép ünnepély ö rö k

emlékül

fog

a

mely

testvérek sziv ébezáród ni, ami folytonos e rő ­ forrása leszen a további nem es küzdelmek­

az andocsi zárda jo g h a t ó s á g a alá tartozij^.

nek é s munkának, ugya saját leikük mint má­

A 700 éves jubileum m éltó m egünneplé­ sére aztán mégis kilépett a c s e n d e s munka

s o k lelkének üdvére.

és dolgozik a k a p o s v á r i lll-re n d is,

színteréről és h a ta lm a s, életre yaló, szivetJeiket fölemelő öuonyságot.

kuItur e r e jé r ő l

tett tanu-

A jubileum 3 n a p o s lelkigyakorlattal kezodött, amelyet K o v á cs Kalüszt atya

tar-

* a helybeli é s v id é k i testv érek nagy ^észvételével. O k t ó b e r I 9 - é n öröm ünnepe rendnek, m ert 12 testvér ^adalmat

ü n n ep ély es

Czirfusz

szt

Viktorin

tette le a

m is e

atya,

a

alkallll-rend

k e z e ib e s ugyanakkor 10-en rol

^

ru h á já t, mely ü n n ep ély­

vitt Ö'*ömet é s j ® *iaza n e m c s a k

k ed v es em lékeket a testvérek, hanem

’’^gyszámban m e g je le n t nia^^ III

világi hivek is.

m ásik fénypontja az a hatal^ “^íedvelö e lő a d á s volt, melyet a

Egy jelen volt.

Debrecen, A Szent Kereszt Hadserege igen sikerült ünnepélyt tartott augusztus 31-én . Az ünnepélyre Szolnokról m egérkezett P . P o n g r á c é s Romuáld, magukkal hozták a szolnoki egyházközségi énekkarnak körül­ belül 5 0 tagját. Az állom áson a szent kereszt had sereg

tisztikara fogadta a vendégeket.

G a á l e lö ljá ró t. üdvözlése és Perényi h. e lö l­ já r ó t. b esz é d e után K ovács é s Baumann t. vezetésével elhelyezték a vendégeket. D. u. 4 ó.

volt

a

beöltöztetés,

melyet

P . P o n g rá c végzett a zsúfolásig megtöltött tem plom ban. A koruson

pedig a

szolno­

kiak énekkara szívhez szólóan énekelt. A be> öltözés utána Szvetia intézet díszterm ébenünnepi elő ad ás volt. Az elő ad ást megtisz­ telte jelenlétével

dr.

Lindenberger Já n o s

helynök ur i s . Ünnepi szónok P . Pongrác

rj|j ” ^ ^ s z ló a l a p já r a rendeztek a testvép ' ® ath, k ö r d ísz term é b en . E lőadták

volt. A b eszéd et egy énekszám , majd egy m elod rám a é s R epka E rzséb et nóvér-

István tábori püspök úr ^^gának nagy k o n c e p c ió jú történeti

egy szavalata követett. M ajd néhány é n e k ­ szám után egy színdarab következett, melyet

422 a Zrta h a d i á n a h á z

növendékei játszottak.

A b e fe je z ő

irrcd enta' eneket

m eg kellett

isméíeltii.

Gaál

t ö b b s z ö r is t.

szav ai után a Pápai hymnus

k ö sz ö n tő

zárta

be

a

legtudatlanabbig

feltalálható

a

krisrt^-

sz e re te tb e n egyesü lve, mely egyedül képd m egszüntetni a társad alm i válaszfalakat A lkalm unk volt to v á b b á hallani, hogy j

felejth etetlen ünnepel. P. f. Syiradony. É p p e n egy éve annak, hog>'

s o k a t szenvedett é s agyongyötört magyar,

hirt a d t j n k e község ről. M ost, egy év e l­

fiai,

teltével. o k t ó b e r 19-en ism ét Írnunk kell t ó i t P . P o n g r á c m e g láto g atta e rendköz-

o s z to z á s é r t

sé g e t P e re n y i t. k ís é r e té b e n . V a s á r n a p 10

san ö ssz e fo ly .

ó r a k o r ü n n ep ély es nagy m ise

d e z ő m agyart vigasztalták, a török hó­ d o ltsá g k o rá b a n szintén a mentő ángyai

volt

közös

szent á l d o z á s s a l ; utána f o g a d a lo m té td

és

beí^Ilö7.tcies. F o g a d a lm a t te tte k 3 0 -a n , b e öliöztek 1 0 -e n

U tána

b e s z e d b e n méltatta

szent

é r d e m e it é s k é rte a s z ű n je n e k

m eg

e

P . P # n g r á c kedves Ferenc

Atyánk

te stv é re k et, hog>’ nagy

közös

hogv

P.

Szabó

fog ad alom egy

év

t é te alatt

3 0 b e ö ltö z te lé s volt.

hód oltu n k

4-ét

m e g e lő z ő

mi is

—

a

,b a r á f

névvel,

a

történet b izo n y ság reá, hogy életük szor{>. A tatárd u lás

alatt görnye-

s z e r e p é t vállalták, a n em zet aggodalmát ée. szen v ed éseit m in d e n k o r magukévá tették, M ind en id ő b e n lelk esed n i tudtak a magyar

k e r e té b e n b e ö ltö z é st

tartottunk, amikor is

szent F e r e n c lég ió ja

8 taggal növekedett.

Igaz, s z á m r a nézve c s e k é ly sé g , de nem a lelkek m ennyisége, hanem minősége ad fényt, vagy árnyat a Rendnek. M ic s o d a

,T rid u u m *-m a l

s z o k á s h o z híven —

co n trast!

Kívülről

hallatszik

a s z ó r a k o z á s után kutató ü re s világzaja s b en t

Adatok a gyöngyösi rendközség éleiéből. O któber

illetett

valé

az integer Mag>-arország visszaállitásából. O k t ó b e r 19-én vasáiTiap, a rendi gjiliés

Recsken, s z e p t, 7 - é n Adócsőn, 2 0 - á n Jászúrokszállá~ són. nov. 1-én pedig Győngyőspatán vég­ ieket. E néhány k ö z s é g b e n

b u b a n -b a jb a n

tá b o rb an

P o h k á e p rendi ig azg ató aug. 3 1 - é n

zet b e ö ltö z é s e k e t, illetve

minden

földért s m o st is ki a k a r já k részüket venni

özv. P/eifer Imrcné. jelen tik ,

kiket

ne

d o lg o zn i é s e g y m á s t szeretni

Gyöngyösről

nak m it jelen tettek m indenkor szent Ferenc

tem p lo m u n k b an ,

—

hol

az ünnepi

c s e n d l>ékéje sz á ll meg. — elhangzik nyolc a ja k r ó l bűnbánó

a

sz ív b ő l III.

jö v ő

rend

k é r e l e m : hogy i

ru h áját

felvehessék,

S z e r á fi Atyánk e m lék én ek . Mindeg)*ik napon

ü d v ö ssé g ü k

zsú fo lá sig meglelt tem p lo m u n k s az á jta to s hivők nagy s e r e g e m indvégig é rd e k k e l hall­

M a jd a reodi Igazgató sz ó l hozzájuk, meg' é rte tv e velük, hogy mint kiválasztottak

gatta az elhangzott szent b esz é d e k e t.

érezzék

A szónokok

^ i k e elénk állitotta Szt. Ferencet, mint a legjobb pedagógust, ki fd volt ruházva annak minden jó tu laj­ donságaival, kit ellentétes neveltetése da­ cára maga Krisztus tett tanítóvá, a szer­ zetes tanilóm esterévé. S ezen Krisztustól felavatott taniló példát ad arra, miként kell a természet minden egyes terem trnényén át az titent látnunk é s szeretnünk. O az, aki a legkisebb bogarat is testvéré­ nek nevezi, raert szeret s mert az a tudat v ezérli: ,A treretel nem szerettetik.* Egy másik szónok beszédének svlyát nagy szentünk II! Rendjének alapiU sára • in n ak ism ertetésére helyeite. (Felism erve ennek sztiksétesség ét, am ettn y ib « sokan vannak még. kik téves felfogásban élnek a m. rendiefcal Illetőleg.) Pelem lilette, hogy * Reod kötelékében királytól, művésztől, tudóctól kezdve kolduito .

a

könnyebb

b o ld o g n a k

elérh etése végett

m agu kat,

meri szent

F e r e n c t á b o r á b a s o r o z t a t n i : nag>' kegjt* lem ! A s z e g é n y s é g világtól

való

v ise lé se

elfo rd u lás

nem iga s i

varázsolja

szetó

F e r e n c g y e rm e k e ire a jellem ző mosolyt’ ^ derűt, a lelki tis z ta s á g szimbólumát, legj’C* n ek e n n ek k ife je z ő i. Nagy szentünk muflk á ja 111. R e n d - je

m egalapításával lett Id'

j e s s é s vált tö rté n e ti jelentőségűvé. S enn^ é p p e n a z ad fo n to s s á g o t, hogy tagjait otn kényszeriti a zárda falai közé, hanem meg" h ag y ja a z o k a t hivatásu kban, hogy a tíI^ b á n m elyb en é ln e k forognak, világitó w lyák leg y e n e k ! K ívánja, hogy mini « ron fén y lő gyertyák é g je n s z i v ü k b e ^ isteni s z e r e t e t lá n g ja , mely egyedöl bold ogítani. Ó h U ra m I S e g íts mindny j kát, kik ü n n e p ie s rn fogadtuk «zen* c s a id raeg tartáftái: .H o g y i f « * iiyénél lelkünk c é ljá t e l é r je * Gyön«y<» 1 9 2 4 október bó

F M

r

e

g

é

n

.

y

Győzött az Isten ! T ö r té n e l„ ,i re g é n y a k e re sz té n y sé g első s z á z a d a ib ó l.

17.

(F o ly tatás)

( « .a k S

íe T S V

á n T t e lo S é ig í

~

ÉS olt áilt méltóságteljesen az ellena i h f L aki mint egy visio jelent m,«! ^ 6 végs^’ö" v e s z é l y e n meg öt.

se S g ^ ^

akit

~ S'^ha.“ Donatilla volt az

'h ilo T t t ^

hívott sajat gyermeke által mentette

Dornicia tajtékzót! a dühtől. M eg vetve' .megvetve*

- T k o r ^ ^ 3 S iíí„ “ T

j r

í /

i

r .t A

r b

^ f

" ,í S k " ;"

fölött, Halld tőlem tehát

hogv a/

li«kM . A p rale clu s a jk S í i S

?í

’■

L í , r S “ S „ , “7

1‘ '“

f

kerülik el annyira házatáját

a nekíd k í í ‘ !i« ,'„ V e m t e Z Z Í

fejetek miért

8^“ " " « » “ '

keményen lakolion A te ‘ hódította a s z S t b i í t o s Z t t ^ i

t ol akodó, a prefectus bevonuláskor meg-

¡“ S . Í ' r o 5 a , ^ i ' J “ S l a ^ ? r

V

a . ‘S

í J l

a n y o m o ru ltn a k ' közdség^éiől . . ^ D Í b j á t o k 'k T " '! A p re fe k tu s m é ltó s á g a m e g csu fo lla to tt.

Domicif^két™ h S í a i r íh -fn i“ - “ r / hatalmas bántalmazására. De úrnőjének É s íp v történt m pa^h vakon engedelmeskedett ellenQí^CT c/^K ^ lortént meg, hogy a dicskoszorus hadvezért akit méff rétében az u T c r k ö ^ e z S r e ^ d o h t ö k ö l c s a p á s o k kiséNem Kövezetére dobta. Szerencsére egy m cllé k u ccá ra ! ■«s^rete utokrtn^t ^ a l o g h m t ó sem fáklyavivö rabszolga. Az impozáns felocsúdott »’ 'ányzott a szerencsétlennek, amikor morális eséséből '

fo g la lk o zta tta .

Városnepvtjhpn h w v Í h * ’ ® ® látogatott szükuccás H ilha u» » « kapu tfljesen elzárta az :cát. ®8y résén vi^il 1 valakit, aki ajtót nyisson, senkit sem talált. Az ajtónak döntésben taláUa^matrM' p ^zre a vii J , Í "eiti á ■¡a f , öt

Ik é s egy alsóbbrendű sarokban leült és bort kért. Most vette csak ®Sy gyásztógát adtak rá. így legalább ruhája

% a vendéglős azonnal hozta a bort s bár az ellen értéket zsebre ® r’r e S u s r f " ‘" ' ' “ 'Se-f'' vendégét. E z által a többiek figyelmét is felhívta

424 — Herkulesre monciom — m orm ogta a? egyik gladiator — ez az e m b e r nem tartozik ide. — Igazad van — m ondá társa — m e g je le n é se szerencsétlenséget hoz nekem. ~ Vagy a butaságod — feleié a másik, akinek a m ásik rossz dobása szerencsét hozott. — O hó — nem vagy az arénában, ahol csak gyöngék és a szonyok állanak veled s z e m b e n ! — Mit én csak az erőtlenekkel és asszonyokkal tudok szem beszállni? — kiálta a megsértett gladiátor — Nem küzdöttem én győzedelmesen R óm ában a császár e l ő t t ? — Igen, igen — kiálták több oldalról, de a keresztényekkel, akiknek kivánságuk a m ielőbbi halál volt. S o k a k n a k segítettél ebben ! — Úgy hát én csa k egy hóhér v a g y o k ? — kiáltá a gladiátor — Ki veszi fel a har^'ot velem ? Kinyújtotta kezét s a legközelebb állót mint egy fadarabot levegőbe emelte s a földhöz vágta úgy, hogy orrán, száján dűlt a vér... A verekedés általános lett, a harag a betolakodott ismeretlen felé f o r d u lt; dühtől tajtékzó ajakk al, a szerencsétlen prefektushoz közeledett a csap at . . . A prefektus ijedtségtől mereven nézett ez éjszakán ak m ásodik borzalma elé . . . D e egy pillanatig csa k . . . s már is tudatában volt, hogy ö Aquileja leghatalm asabbja. Felált é s a gyásztógát egy mozdulattal hátra vetette és biborszegéiyezett, aranydiszes tunikájában ott állt a m eghátráló tömeg előtt. — V issza — kiáltá p aran cso ló hangon — a ti prefektustok áll e lő tte te k ! Á ltalános csend követte szavait. Végre m egszólalt Patapius, vendéglős reszkető h a n g o n : — Tudtam , h o ^ ez a tóga valamit rejt. így szokott a nagy Augusztus a nép közé járni. Éljen a prefectus I A töm eg kitörő zajjal éljenezte a prefektust. M iközben a vendéglős mély h ajlongások között m a g a s vendégét kikisérte, alázatos hangon megje g y z é ; — A hátulsó ajtón jöttél be hatalm as ur. Engedd m eg, hogy a téged megillető főkapun vezesselek ki. — így került ki a prefektus éljenzések között ismét az utcára. r

XII. F E J E Z E T . Az éjszak a esem ényeitől elbágyasztva, a sajnálatra méltó em ber ismét egész egyedül volt a csillag o s égbolt alatt. A hold fénye a szökőkutak vizét é s a tem plom ok márványoszlopait világitotta meg és a reájuk rót hősöket d icsőítő feliratokat, melyeknek olvasása a prefektust megnevetteté. Neki m ost a n ev etség essé tétel segit majd a halhatatlansághoz és ezért nem em elnek szobrot . . . D om icia által elkövetett gyalázat kétszeres súllyal nehezedett rá, első győzelmének helyén. Nem volna-e jó ezeken az éles márvány sarkokon a fejét b e t ö r n i . . . D e eszébe jutott még jókor gyerm eke. Ki védje a szerencsétlen sors­ üldözöttet az életben ha nem az atyja ? D e tu d ja-e egy meggyala^*^^ apa ? . . . D om icia bizonyára közhirré teszi m egcsufoltatását, nagyobb csufságo em beri ész nem találhatott volna ki. É s ism ét k acag ás hagyta el ajk ait. • (Folyt, köv.)

425 K

R

I

T

I

K

A

.

D r. B a b n r a L á s z l ó : . S z e n t Ambrus é le te “ A Szent Islván-könyvek 26. kötete. M e g je le n t é s kap ható a S z e n t István T ársu latn ál. 153 lap. A r a : 3 5 .0 0 0 K. Egyházi irodalm unk elég gazdag, szentek életét tárgyaló je le s müvekben. Ezek lEÖzött kim agasló helyet tölt b e dr. B a b n r a Lászlónak, a budapesti központi papnevelő sp iritu álisán ak S z e n t A m brus milánói püspök ( f 3 9 7 ) életét rajzoló munkája

¿5 dr. Balanyi G yörgy piarista, egyet m. tanárnak Szent F e re n c atyánkról irt könyve. Mindkét biografia m ost je le n t m eg. Az u tóbbiról jnost az e lő b b ire hivjuk fel olvasóink figyelmét.

külön

helyen fogunk megemlékezni,

A tavaly m egjelent Szent Ágoston életének mt\i6pkx\^ Szent Ambrus élete. Vigydimz ii ünnepélyes hang, ugyanazok az em elkedett történetbölcseleti észrevételek, ugyanaz a választékos stilus, mely so k szo r költői szép ség e t ölt m agára, jellemzik ezt a kötetet is. A szerző oly élén k színekkel festi m eg a nagy egyházatyának képét, hogy észre sem vesszük a m á sfélez e ré v e s távlatot,

m elyben

áll. M űvének

házba, melyet a k a ta k o m b á k b ó l felhozott hit

1. részéb en elvezet a szülői

fénye világit

meg s a

vértanúi szeretet

melege jár át. H iszen egy rok on u k S o th e r is alig 3 0 évvel elő b b halt meg Dioklecián hóhérjának b á rd ja alatt, „b ib o rp alásto t szőv e m agának szűzi ártatlanságának fehér tunikája fö lé.“ S az ifjú A m bru s s o k s z o r

imádkozott

d icső rokonának sirja fölött. Ott

telítette lelkét azokkal a n em es érzelm ekkel, üdvös elhatározásokkal, melyek csakham ar eg)’ mindenek é p ü l é s é r t szolgáló é le tb e n virágzottak ki. A 11. részben már a milánói püspöki székben ta lá lju k Ambrust. B e já r ju k palotáját,

melyet

reodezett b e m ag án ak a p retorium bói jött püspök. Látjuk körében, mint

v a ló sítja

m eg

a

nagy

,evang«líum i stilu s“-b an

őt papjainak, majd híveinek

apostol p r o g r a m m já t: Mindeneknek mindenévé

lenni. A 11!. r é s z a nagy egyháztanitót áHitja elénk, akinek kem ény harcokat kell vivnía az ariánusokkal s e z e k n e k hatalm as pártfogójával, Ju sz tin ia császárnévai, aki nem tudta elviselni, hogy, a m ik o r mindenki

trón ján ak

zsám oly áh oz

borul,

egyetlen e m b e r meg-

köielithetetlen m a g a s s á g b a n álljon fölötte. A két üldözés, melyet a gyülölségtől elvakult császárné az Egyház ellen indított, m e g k a p ó e c s e te lé s b e n zajlik le szemeink előtt. Egy dühében örjöngő c s á s z á r n é s vele sz e m b e n az igazának tudatában rendíthetetlenül álló töpásztor, aki s z o m o r ú Övéinek ü ld öztetése miatt és m égis örül a vértanuság lehetősége ®iaU; akit lesújt n y á já n a k so k sz en v ed ése, de lelke m égis himnuszokat zeng, melyeket most is használ az Egyház az ö sz e rta rtá s a ib a n

és

müveket

ír, melyek m ost is

•íellemi kincstárának le g é r té k e s e b b ré sz eib en foglalnak helyet. Szerző n k v íg ig olvasta *>«ncses hagyatékot é s b ő s é g e s szem elv én y ek b en közli a nagy egyháztanitónak magasan ^ímyaló tanitásait. A nagy S z e n t Á g oston n ak tanítója most is tanít, halottaiból is '^él. Mélyen b e le sz á n to tt a te lk e k b e é s barázd áib ól napjainkban is gazdag term és Vetése a s z á z a d o k n a k s z ó l, a r a tá s a az idő végéig tart kölcsönöznek a m űnek

s

azt

az

összes

E szemelvények különös

eddig megírt A m bru s-életrajzok fölé

nem véve ki m ég B a u n a r d különben k lasszik u s művét *'*'isak vagyunk

értük

a

szerző n ek ,

m ert

egyrészt

sem .

*az Egyház

Mi

is különösen

változatlanságának

“''naságukban is h a n g o sa n kiáltó b iz o n y íté k a i: A m brus ugyanazokat a szentségeket ’^Slí'arázza. m elyeket mi is tartunk é s ugyanazt tanítja róluk, amit m i is vallunk I*. ^srészt bőséges

anyagot nyújt velük a

híveknek

elm élk ed ésh ez, a papoknak pedig

^«ntbeszédekhez. Ugyanily tartalm as é s élvezetes a IV. rész, mely a nagy államférfíut Ambrusban, aki mint p ü sp ök «em szűnt m eg hazáját igazán szerető polgár kinek szem e so k k a l tisztáb b an

látott,

mint

m aga

a c sá sz á r, kinek sastekíntete

'^ette észre a veszélyt, mint a róm ai s a s o k hordozói. nieg

is

m o n d an i

a

tró n b ito rló n ak

épúgy,

*^Övetsége M a x im u sn á l eg y en esen drám ai erővel

mint

S amit meglátott, azt volt törvényes

császárján ak .

hat az olv asóra. E z a követ

^ "í^gis vádol. G y en g e testb en is a cé le m b e r, kinek minden

szava

úgy sújt

le a

624 z s a r n o k r a , mint a célp e n g é n ek vág ása. D e ugyanilyen ö törvényes császárjává] T e o d o r iu s s a l s z e m b e n i s . m ikor ez isten törvénye ellen vétett. É p ü lé s s e l és okulássij olv astu k a könyvet a négy nagy eg y h ázaty a közül a m ásodikat, T e rciá riu s szerzőnk m é ltó em léket állitott nekik e két m üvében. Viviant s e q u e n t e s !

Dr. Breyer htvá71. B a l a n y i G y ö r g y : „A ssisi S z e n t F e r e n c é le te .* S z e n t István Könyvek 31. száma. S z e n t István T á r s u la t az A p ostoli S z e n t s z é k K önyvkiad ója B u d a p e s t, 1925. Kis 8-rít 184 oldal. Ára 3 5 .0 0 0 k o ro n a . B a la n y i G y ö rg y k e g y e s ie n d i tanár, rövid egynéhány év le fo r g á s a alatt, egyikw te rm ék en y eb b , le g a g ilis a b b é s le g o lv a so tta b b tö r té n e liró ja lett m agyar olvasoközönségű^^ nek. E d d ig m e g je n t m ü veib ől azt a tényt s z ö g e z h e tjü k le m inden elfogultság nélií hogy s e m m ifé le f á r a d s á g o t nem ism e iv e , s o r r a igvekszik bem ulatni úgy a világtörtéM valamint a k ü lö n féle s z e r z e t e s rend ek k im ag asló alakjait. Mint p e d a g ó g u s, ta n á r é s egy tanitó rend nek é r d e m e s tagja, igen jól tudja Balacj; hogy mi m inden erd ek li a mai k o r ideges, hirtelenélö olv asó k özönségét. A je l e n m ű b e n , a X l i l - i k század egyik le g é r d e k e s e b b , le g e r e d e tib b egyéniségéDet A ssisi k ic su ío lt Poverello Francesco-\Áí\ak v álto zato s k ö v e té s re m éltó , földi történetit a d ja eló röviden, v e lő s e n , é r d e k e s e n ! Nagy v o n á s o k b a n , m a rk á n s je lle m z é s s e l tárja elénk egy rövidre fogott bevezelá ( 3 — 13. old .) é s tiz fe je z e t k a p c sá n , A ssisi S z e n t F e r e n c - n e k b á m u la to s földi tevékeny­ ség ét. Nyugodt e lő a d á s b a n , k im eritő k ú tfő g y a k o ila tra való ü gyeséggei é s nagy jártassaggal, tö m c r e n jellem zi B a la n y i azon k o rn a k tö rtén e tét, am elynek változatos poiitikii é s tá rsa d a lm i h is tó r iá ja váltja ki m a g áb ó l S z e n t F e r e n c e g y én iség é t. A X lU ik sz á k a d E u r ó p á b a n mint is m e r e te s , a tá rsa d a lm i forron g ások korszaki Az e lő z ő s z á z a d o k m inden bűne, b a ja é s s z o c iá lis fu rcsaság ai e korban pattannak U E b a jo k n a k gyógyítását az uj e r ő r e kapott a sk e liz m u s kezdi me^’, nem kiméivé méfa E g y h á z b a n is nagyon e lte rje d t s z a b á ly ta la n s á g o k g y ö k e re s k iirtá sa érdekében is sita szallan i. A k e r e s z te s hadak az ősi E u r ó p a n é p e in e k uj m e g é lh e té si forrásokat nyújtani s o k e g y é b b h a s z o n m ellett. Az é s z s z e r ű a s z k e tiz m u s tisziitó tü ze lassan ugyan, k annál e r e d m é n y e s e b b e n g>urja, f o r m á lja , a la k ítja a X l l - i k század elernyedt társadalinii E lő r e lá tó , b ö l c s fé rfia k tám ad n ak , akik titáni e r ő - é s m u n k a k ife jtéssel letörni igjeksz e n e k m inden p a rla g it k o ru k tá r s a d a lm á n a k te re b é ly e se d n i k ezd ő fájáról. E kor szülöttei Szent R óbert (]09S—99), Szent Alberik {\'..99— 1109 ) é s /s/i'ű/i (1109—113<) a cisztercita r e n d b ő l : Szent N orbert ( f i 134) a p rém o n trei rendből. A társad alm i o s z tá ly o k e g y m á sk ö z ti k a p c s o l a t a l a s s a n kiépül. A valódi demokrácia e lfo g la lja illő helyét E u r ó p a tá r s a d a lm á b a n . A h ald okló X l l - i k s z á z a d v ég e felé fe llé p ő f e n t e b b emlitett férfiak megindítói azt a h a rco l, a m e ly n e k g y ü m ö lcseit a z o n b a n c s a k a k ö v e tk e z ő X l i l - i k érleli megigaí^ S z e r é n y e n minden feltű n és nélkül, e nagy tá rsa d a lm i f o r r m g á s o k tömkelegéből «y e g j’é n is é g b o n tak o zik ki, a k in e k ig én y te le n ség é t félé n k sé g é t é s alázatosságát, jo soWí é s z r e se m veszik k o rtá rsa i. ^ S z o k a tla n u l m e r é s z v ilá g sz e m lé le té t e le in te m o so ly o g v a fo g ad ják . Reform esz^ mulatnak. Ó t m a g á t e g y e n e s e n b o lo n d n a k tartják. E g é s z világ nézetét a me? ^ s z e r e te tr e a la p ítja . E r r e p ed ig a k k o r igen nagy s z ü k s é g volt é s ha jó l Itörülnez!^ mai k o r tá r s a d a lm á n , úgy látju k , hogy bizony elk e ln e ma is, e b b e n a szeretet n t á r s a d a l o m b a n egy lán g szav u Poverello. . . M iként m o n d ám , Francesco^nV. nem l o k a t b e s z é l, nem igen ^ « lle n nem zúgolódik, hanem kitűzött c é l ja e lé ö n m a g á t helyezi. S a já t ’ '.f, reform m u n k á já b a é s b á m u la to s Ö n feg y elm ezését t á r ja k o r tá r s a in a k példaképül. D a c á r a e n n e k , m á r földi é le té n e k vége felé, a legendák toldott-foldott h ab itu sáv al fed ett, a nagy n é lk ü lö z é stő l c so n tv á z z á aszott, stig ■ szen t testét. E n n e k a nagy k e re sz té n y h é r o s z n a k , a X l l l - i k s z á z a d keresztény m e g u jitó já n a k földi é le té t m o n d ja el a fenti mű. , . mell A tiz fe je z e tr e o sz to tt a n y a g ( 1 4 — 172) m in d en tömörsége t e lje s e n felöleli S z e n t F e r e n c é r d e k e s , v áltozatos, ta n u lsá g o s B a la n y in a k görd ü lékeny, m a g y a ro s, erÖ te4«s irálya n a g y b a n hozzájár an y ag m e g é r té sé h e z . A mü végén felem lített iro d a lm i je g y z é k pedig a tova > m é ly e b b elm ély ü lést segití elő. jjx - a S A S z e n t István T á r s u l a t p ed ig c s a k ö n m a g á t tisztelte meg, F e r e n c ju b ile u m ra való tekintettel, e művel ó h a jt hódolni A ssisi nagy n * r

ö

v

i

d

s

é

g

e

,

Stőhr Géza Kér y«

eo

Viharos napok. E lb e s z é lé s . Ir ta : Környei Paula — 3 —

Minden szavának, minden tettének titL-rvc nem látok a m élyére en n ek az örvénylő szivn^k saitól. Ah . . . ki innen, levegőre, fényre — ki ehh«i ® dobbanáaz élet küzdő, születő v ilá g o s s á g á r a ! a templomi homályból

Kiléptem a kertbe. Keleten a nan nm» •

n

ségében mint egy nagy, m yslikus glória A t e r m é s L t ° a 'z ° e L ‘’ "^"^'‘ leto világ m int egy félénk alázátos szenf T m in ií’ "^ g y szuürához — s a nap dicsfénve ntt rpo^i, t « a m indenség loka körül. ^ az .mádkozó rózsás hom -

, , ^

A residenciában már halk zsonpác ípIp,*» ébredezését. D e egyelőre senki sehnf a n i ? mos, édes m ozgás felel rá A fák s a

«■

s

munkához látók ''^^‘gszánt a szél. Hullá-

‘I s r í t o ^ n í A r ^ L i f i í

■

=

lehet ro ssl »ilyen soká ttiet? .

.

■

r

A/ koztat

.

=

•

:

^

r

a

^ ■ ,“ r ' «

;

¿

H

Í

E

> “ -

í

!■ ® föld. A? szereti azokat, akik neki élnek . . . Furcsa, ez a sohse látott e m b e r . . . Vájjon milyen

“ozduíak 'M / r 'fin "’ « ^ ‘^é^désre, a zsaluk meg­ billent a r c á h ^ t h l I A U ^ szobakba, már b en efet az éjét átaluvók *Wész jön amin^ "w csikordul. D e nem a komoly lassu-léptü a kertéJ^ í ® • • • a*«' '" a j^ folytatja és be' "^ha a képzelef ’‘ ^ hiszen ez lány ? Ah, milyen képeket rajzol aki majd szorgalmas lesz, tanul, feljebb viszi, *'^'•>«'1 támno^Ml^? i f i " gyí^gyszerész, — falán pap ? . . . A püs','*ezében h Ó ' ®gy •^'’y •<’ a kapun. Korsó van V n iavitha» ' ‘ ■ észrevétlenül megyek utána. j^HVitnatatlan álm odozó vagyok. gyermek útjait ? Istenem, hát vizet hoz a reggelijükhöz^ ^ m e^n u É ” titokzatosságot látok a megjelenésében ? iclötftuic” ^ harm atos reggelben. 0 nem vesz észre. Milyen fantaszCsak a ifll” vannak ebben a vidéki városban . . . Megyünk, megyünk^ lehajol f vidékére nem jutunk. Mit akarhat itt ez a le á n y ? és a part mentén úszkáló, csodálatos kék lótuszból 2 — a

428

szálat letép s a korsóba rejii. t o l v a j! Hát igy szedi rá a? embert. Vizért megy és közben virágot lop ? A korsó tehát csak csak ürügy. A p 'e rm e k nem bizalomgerjesztő, csalódtam hát a kertészben i s ? . . . De bujjunk el, ha eddig nem látott, ne lásson meg ezután sem M ost irányt változtat a kislány. G yors lábacskái gyöngéden belenyomódnak a h om okba. 1 0 — 12 éves lehet. Nem jól látom az arcát. A haja aranyszöke. Lám az .I t á lia “ öt is vonzza, nem hiába remekelt benne az apja. Ott vagyunk a kaméliák é s rózsák között. Az éi nem árt a virágoknak. Ma tán méű szebbek, mint az elmúlt napon. É s megszaporodtak. Mennyi rózsa, mennyi kamélia . . . A kisleány leteszi a korsót. Kilátszanak belőle a két lótuszok. G y o rs fürge lábbal szökik b ok o rtó l-b o k orig . N in cs nála olló. A tüskék úgy látszik nem sértik. Kezecskéi, mint apró fehérke sziriDoi bujkálnak a rózsák között. S a legszebbeket törik le ágaikról. Most net esik a keméliáknak. Megittasul a virágrengetegtől. E gész kis pusztuiáj jelzi útját. M ár n agyobb a cso k o r mint ö m a g a ; s m ég egyre szed, tördel, pusztit. Nem birom nézni ezt a vandahzmust. A rózsák nemtudnai k iá lta n i! . . . — Kislányom, mit csin álsz ? Felfigyel, visszafordul, meglát. A bokrok közül a nap egy fénvö kévéje ráhull. Milyen szép gyermek. T e j é s rózsa. Nagy szemei sem l» dálkozást, sem ijedtséget nem tükröznek: kékek mint a menybolt. Karja: az óriási csokor m eg se rezzen. Mily nyugalom a bűntudatban ^ Most megszólal. A hangja mintha sok ezüst csengő csih gyereknél g e in e : D icsértessék a Jéz u s K r is z t u s ! E z keresztény köszöntés. Mit feleljek reá ? . . . — Szervusz kislányom. A gyermek szeme m eg se rebben. Szigorúan folytatom. — Hogy tehetsz ilyet ? . . . A püspöki kert rózsáit elvinni ? nem a tied. — Nem m agam nak viszem. — Hát kinek ? Ki engedte meg ? — A püspök ur tegnap este mondta, hogy a vendége a b á r ó n ő ko mára kell. Azt mondta, sok virág, nagyon sok. — É s hogy én vigyem Id A m eglepetéstől nem jutok szóhoz. Milyen érdekes fordulat. numért szeretném ugyan megkövetni a gyermeket, de most sok ío í>0< dolgot tudhatok meg. Nem árulom el magam. okt — Hol lakik a bárón ő gyerm ekem ? Mii A kislány bátran, nyiltan beszél, mintha mindég ismert voma. nilí és nai — A palotában. A püspök ur azt mondta jó asszony — Fel szép. Olyan szép, mint a lélek. — Neked mondta ezt ? . , p M( — Nekem, mert tudja, hogy akkor m ár szeretem a vendég szeretet nélkül nem lehet virágot vinni . . . — T e . . . szereted a b á r ó n é t ? . . . foss — Szeretem. — É s miért, hiszen nem is ism ered ? . . . — A püspök ur szereti s az elég nekem. ‘ i jön — Miért ? . . . iicc — Mert a püspök ur csa k jókat szeret. » •

*

s

— Rosszakat nem ? . . .

>6bi -■»1

429

— Azokat szánja és megtéríti.

— Hát a püspököt szereted-e gyermekem ? A kislány arca sugaras lesz! — Nagyon. — É s m ié r t? — Mert szent. Megrezzenek Az egyháznak szentjei vannak. Élő szentjei. É s minden korban lesznek, egészen a világ végéig. — Most hová készülsz gyermekem ? — A bárónöhöz. * l eánykám a báróné még nem most. Egy félóra múlva jö jj fel a palotába, Én a A lányka m osolyogva néz rám. — Szolgálsz neki ? — kérdi és nyugodt; hogy tegező megszólítással illetett. Mintha nem is lennék felnőtt úgy tekint. — Szolgálok neki gyermekem. — B old og vagy. — Miért ? — Mert Krisztushoz hasonlitasz. Rám néz, nagy szemei mint a kék lótuszok,

nfelhőtlen

kelt fel és nem fogadna komornáia vagyok nem

rémül

meg

azon.

amiket a korsójában visz.

kékség s ^ szdvsinak hófehér hittel teleszött csengése mélyen megindítanak. — Béke veled, — m ondja és virágterhét felkapva lebegő léptekkel lunik el. íme a kertész gyermeke, aki folytatja és betetőzi majd az apja tittét. Egy leány. VI. F E J E Z E T .

Katinka bárónő lesz. Azt hiszem nem is kell mondanom kedves olvasóm, hogy ez a talál­ sz« a kis kertészJánnyal mód fölött izgalomba hozott s hogy az a hir‘ eikedés, amellyel magamat komornának adtam ki minden ok nélkül, — _ ^ ö z t a izgalmaimat. De hiszen gondoltam, ha te ilyen ravaszságokba satkozol, akkor ezt most végig is kell csinálnod, mert különben nagyon j^ a n beállításban tűnsz f e l ; és ha csak a kis leány előtt, az is elegendő. őszinte gyermek volt. É s te félrevezetted. Most azt hiszi Félti Ifomorna vagy s ennél fogva bizalmas és közvetlen hozzád. szivének minden titkát s te meglopod őt, aki nem neked j toiv . . . őt gyanúsítottad meg a viráglopással s íme te vagy iniiro * virágtolvaj, mert kedves, v ir & o s lelkének bizalmát kicsalod, ‘Kor nem téged illet. fojj^^^S'^ctettera m agam at azért, de jaj, mikor az ember beleegyezik a iel^ J[?jnii ritkán van m egállás. G yors léptekben indultam a palota ^tinkát n em h o g y jóvá lettem volna, de m ég növeltem azzal, hogy ^®*vattam s megparancsoltam neki, hogy a mai naptól )ön ® bárónő szerepét. T eh át valahányszor a kertész kis leánya ncctoi? találkozik, mindig pózba vágja magát, esetleg előkelően *^Iván 7 * szóval a bárónő titulushoz méltón viselkedik. Katinka “y lett. O sokkal becsületesebb volt, mint én, de én már nyakig

430 b e n n e voltam e b b e a furcsa h istó riáb a é s n a g y o n m egszerettem komorna m ivoltom at. K atinka k ev ésb é a b á r ó n ő titulust. Jo g b ito r lá s n a k vette. __ D e m éltó sá g o s a ssz o n y o m ez lehetetlen, én nem tudom eljátszani a szer^ szerep ez fiam , ez m a g a az élet. F o g ja fel életnek, mindjárt fo g m enni. E lv égre nézze c s a k K atin k a, egy b á ró n é . . . K atin ka a rca sugárzott. __ D e, hogy jutott e s z é b e ilyesm i m éU ó ság o s asszo n y o m ? nem ismerek rá. T r é f a ez, vagy valam i b a j v a n ? (K a tin k a filozófiája nagyszerű ^ ^ — H a llg a s s o n ide K atin k a. P r ó b á ljo n elképzelni valam it tréfa és kom oly között — é s ak kor eltalálta. — T e h á t, hogy is kezdi m a jd ? Lehet ám hogy én is je le n leszek a m u la tsá g o n . M a g a m egtanít engem , hogyan kell sz o lg álatk észn ek lenn i, én m eg tan íto m , m int kell parancsolgatni. K ü l ö n b e n tu d h a tja jó l. , u k ^ __ Ó m éltóságos asszonyom . Ön mindig szives volt hozzám, csak tessék betanítani. D e milyen jó kedvében van m éltóságod. N e higyie azt K a t i n k a ; ez eg y m e g le h e tő se n kom oly d o l o g é s m ég valamit mielőtt az első órát m egkezdenénk. A püspök 0 kegye'm esség én ek erről a kis komédiáról nem szabad tudni __ D e ha véletlenül, teg yü k fel, hiszen m in d en előfordulhat meltosae o s a s s z o n y o m ; ha véletlenül a kegyelm es urral találkozunk s oda vetMik véletlenül a kertészleány is, akkor is úgy tegyek, mintha én lennék í —

b ^ öné ^

,

No de Katinka, — m ondom kacagva — hova gondol, ilyesminek

nem szabad megtörténni. — De ha m é g i s ? hej, Katinkám , — Hát akkor . . . akkor p ácban Hol, m éltóságos asszonyom ? — Nc^^é^lje^n én id ejében azt a kisleányt.

akkor benne vagyunk a

asszony, nem fordul az s o h a . Elzavarom D e hát mit is ólálkodna az, a püspök, meg

mi k ö r ü lö ttü n k ? ... a^ «líon Pár nerc — M inden megtörténhet Katinka. M os pedig f i m i j e n . Pár ^ m ég és a kertészleány itt terem. A püspök virágot k -ld e t v N ehogy eltévessze é s átnyújtsa nekem a bouquetet mint a multko . én veszem át a kisleánytól é s én nyújtom át m agának. Értette í Katinka olyan boldog, mint soh a még. u. upcpV Miami — T e h á t u tá n o z z o n : — Kedves gyehm ekem , m ajd , ¡,¡„3 , jutalmat a szám odba. — M o st rám nézni és lezseren odave azt a kis ahanyláncot hozza csa k elő a bizsu-tokból. Melyiket m éltóságos asszonyom ? . , , c * magának kel Eh, maga egészen tehetségtelen K a t in k a ! e z t m ondani. — J a , most már tudom. , . , <;uso2 Ví Alig kezdem e! a furcsa exerciroztatást már is kopogn szó lo k K atinkának : ............. ........... t^átorság! Tudja» Ez a kertészieány lesz. Hallotta K atinka ? szerepét ? T u d o m m éltóságos asszonyom . , Ne m éltóságosozzon itt. É rtse m e g ! É n Katinka vagy Igen is — Katinka.

- - No v é g re ! Há csak igy tovább,

rózsákkal, kaméliákkal. A csokor legalján a hosszú

Intek neki s erre neki bátorodik-

,éz ahogy mondtam neki lAi h^If

^

DKpídle B z b e ^ £ 1? ’ “ '

'

^

a szerep.

és meglehetős lezseren o S ^ ^ gyöngysoht hozza csak elő a bizsu-tokból " “ « " ¡ '■ » » t . Ml, csin lllak ?

” asszonyom, talán aranyláncot tetszett gondolni ? De Katinka belejött a szerepébe és teljesen lesújt a parancsával* És már e í"iT fordu h mondtam. Kehesse c s a k 'e lő . ts mar el is tordul tőlem — ah milyen gyönyöhü hózsák. letek az l l h á r Z ő L ? 9 ^ í'®" ^ gyöngysort. Csak nem veszekedtetek Itt az albarónovel ? így jar az ember, mikor kiadja a gyeniöt a S h ^ ^ Katinkat szeretném széidarabolni. Bosszúsan megyek í idom o d 'a l ^ gyöngysort a tokból. Mit kellene tenni, ezt S a k — Katahina — hangzik a nappaliból, — Jövök már — kiáltom vissza kelletlenüi. belejött a parancsolgatásba, hogy az már skandalum. — JpJjön, jö jjö n máh, nem f ő z z ü k kiváhni Katahina. Ivés7 •'^P^rí'^encia. Nem elég, hogy a gyöngyöm Snk ^ É sz b e kapok Úgy kell íatinkánL^ Egészen savanyu arccal adom át a gyöngyöt m egkockáztatom egészen halkan és elhaló aláza“■ ^ g y gondolom aranyláncot mondott méltóságos a s s z o n y , , , — Uyöngysoht mondtam. Jó l van. Ez az. A Könnyeim kicsordulnak. No megállj Katinka. Majd adok én neked a ^ *^ertészleányl Most Katinka átnyújtja a kis gyöngysort; 'iándéiff ^ s z iv e m !) de mi az, nem tetszik tán, nem elég finom az ^án nv ií íeány mosolyog. Szemei mint a kék lótuszok a csokor iiintha kedvesen néznek reám. S megszólal az a csengő virághang '’'finnem is a földről j ö n n e : s s s om o m éltóságos asszony, de ne haragudjon rám, ha vissza ^ ^ S é n y vág) ok é s nem való nekem gyöngy. ^ Akkor hát mit ad jak neked gyehmekem ? kérdi Katinka, oemmit m éltóságos asszony. Nem já r ezért ajándék nekem. csönd lesz, mély csönd. Ki ez a gyermek, hogy oly ocsuH *1? dolgokat, ahogy úri szülők gyermekei nem t e n n e k ? . . a s 7 nK*í’ ^ ^ kislány meghajtja magát és eltűnik. Mennyi illat ^ Ah . • E g y illatos kis lélek lengte be . . . [Volt v#5 mélyszagu rózsák —- szólal meg Katinka s hozzáfűzi; «<em elégedve m éltóságos asszony ?

432 C s o d á la to s hogy nem tudok m o st haragudni K a t i n k á r ^ , , — Egészen jól áll m agának a parancsolgatás Katinka. D e feledékeny, ségének majdnem rossz vége lett. Ha a kislány nem utasítja el a gyöngy­ sort, hát magától ugyan elmehetett volna vele.

-"‘o f J y i l n l J ö t k f s z d t mondani m éltóságos asszony — É n aranyláncot mondtam, nem gyöngyöt, egy kis különbség van közte t á n ? — Iái, m éltóságos asszonyom ne ijesszen ram. __ M ost már ne ijedezzen ; szerencséje volt, azt mondhatom. — H iába, nem v aló nekem ez a szerep . . . — Pedig nagyszerűen belejött a ra ccso la sb a Katinka. Nem is tud)a milyen előkelő ilyenkor. É s hogy rám kiáltott. Egészen komomanak éreztem magam. -^^Bocsá^son me°g^ m^^

asszony,

én

csa k

jól

akartam adni

^ " " " Á r p a lo t a előtt hintó áll meg. Ez valószinüleg a püspök Ígérete. Gyerfint m eg tek in ten i a várost.

VII. F E J E Z E T .

A városban. lói esett a kocsikázás. A levegő m eleg volt, de elviselhető. ^ kis szellő lebegett s ettől megtört a hőség. N. város csakugyan érdekei régi hely Itt az em b er lépten-nyom on beleütközik a múltba. Ha olyan szép a múlt mint itt N -b e n , akkor szívesen m egöregszem . A püs^i valamire figyelmeztetett tegnap. Mi is volt az ? Székesegyház P“ ^ k ö n w tá r. Olt megtudok sok fontos, érdekes adatot a város történetéc^ Hát m enjünk oda. A székesegyházba m ajd inkább püspöki m ise lesz, azt m eghallgatom . Hogy v neve7 etesa kocsi sok utcán, téren megy keresztü, 1 így feltűnnek a fő b b neve.

város

központjában

emelkedik

"

tem plom , melynek 1 2 8 m. m a g a s ih^t^^tffln«;áíTa van egy szem be a nappal s a v ih a ro k k a l! M i l y e n halhatatlansága van tem plom nak. Hogy hirdeti e l j ö v e n d ő századoknak ,s " ’ e f « A m ester már régen alszik a töb b i porladókkal - az ö n® , ismeri a rohanó idő uj em bere de áll a m egderm edt gondolat a rendületlenül^^ tábla palotája eltörpül a mellett. Ez nem m ész é s hom ok, ez szellem, em ber alkotó géniuszában. A kocsi atrobog a Szobrok jönnek az utón elénk, E l h a j l ó k jo b b a n

‘e V

'S

uárosháza , Kjjni hisz ® megnézem.

két muzsikus — hogy kerülnek ezek N -b e ? . báró f istenét. Most újra egy szobor, már m essziről látni, P volt N -i p ü s p ö k ; alighanem ö alapította az itteni l ° 6 l ' c ^ ^ ° . m arkáns alak. Ugylátszik az N -i püspökök nnnd külsőben. Egyszerre feltűnik a székesegyház. A v áros lég , figy'j kocsiból látom, de már is alig várom a vasárnapot. Ezt ) jy„p|o® m em be 6 kegyelm essége. T e h á t Péter király id ejéből való ez a

Nagyon régi. ^

(Folyt. kö¥.)

^