001-033
2012/04/19
14:04
Page 2
2
ELMÉLET Elöljáróban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 MIÉRT DACOSAK A GYEREKEK? . . . 7
Kisgyerek – nagy harcos . . . . . . . . . . . . . . 49 A fejlôdés mérföldkövei
Mi segít valóban hároméves kor után? . . 52
a dackorszak folyamán . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Ha nem szûnnek a dühkitörések . . . . . . . 59
Megértetni magát: a beszéd megtanulása . . . 9 Észreveszi önmagát: „Én én vagyok!” . . . 10
„Ilyen erôs vagyok!” – Verekedés
Bizonyosságot szerezni . . . . . . . . . . . . . . . 12
és harapás hároméves kor alatt . . . . . . . . 64
Helyzetfelmérés: a beleélés képessége . . . 13
Miért ilyen agresszív a gyerekünk? . . . . . 65 Helyes bánásmód a kis rosszcsontokkal . . 67
Megadni mindent, amire a gyermeknek szüksége van . . . . . . 16
„Behúzok egyet!” – Agresszív viselkedés
Amire a gyerekeknek szükségük van . . . . 17
hároméves kortól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
Amit a gyerekek akarnak . . . . . . . . . . . . . 20
Ha a gyerekek agresszívek maradnak . . . 69
Ami ellenkezést szül . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
Megtanulni békésen megoldani a konfliktusokat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
GYAKORLAT „Ez igazságtalanság!” – Testvérek közötti viták . . . . . . . . . . . . . . 74 DÜHÖDT ÉS AKARATOS DAC . . . . 35
Ha kisbaba érkezik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Így vészeli át gyermeke az átállást . . . . . . 76
„De akarom!” –
Ki kezdte? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77
Dühkitörések hároméves kor alatt . . . . . . 36
Igazságos megoldásokat találni . . . . . . . . 78
Vérmérséklet kérdése (is) . . . . . . . . . . . . . 37 Helyesen kezelni a dühkitörést . . . . . . . . 40
FÉLELEMBÔL EREDÔ DAC . . . . . . 81
Hogyan segíthet gyermekének a leghevesebb dührohamok esetén? . . . . . . 45
„Maradj velem!” – Félelem az elválástól hároméves kor alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
„Nem csinálom meg, amit mondasz!”
Jellegzetesen félelmetes helyzetek . . . . . . 83
Makacsság hároméves kortól . . . . . . . . . . 48
Így nyer bizalmat gyermeke . . . . . . . . . . . 86
001-033
2012/04/19
14:04
Page 3
Tartalom 3
„Nem merem!”
Gyermeke alvási szokásai . . . . . . . . . . . . 106
– Félelem óvodáskorban . . . . . . . . . . . . . . 88
Félelem az elalvástól . . . . . . . . . . . . . . . . 108
Szégyenlôsség – veleszületett és belénevelt . . . . . . . . . . . . . 89
„Nem szeretem!” –
Bátorítsa gyermekét! . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
A helyes táplálkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 Minden étkezés idegességgel jár? . . . . . . 111
„Félni fogok!”
Így érzi jól magát mindenki
– Képzelt félelmek és fóbiák . . . . . . . . . . . 96
a családi asztalnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
Gyermekkori fóbiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 Így gyôzheti le gyermeke
„De nem kell!” – A szobatisztaság . . . . . 116
a félelmét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
A pelenkától a vécéig . . . . . . . . . . . . . . . . 117 Mi segít szobatisztává válni? . . . . . . . . . . 118
HISZTI AZ ALVÁS, AZ EVÉS ÉS A SZOBATISZTASÁG MIATT . . 103
FÜGGELÉK „Nem akarok lefeküdni!” – Az alvás megtanulása . . . . . . . . . . . . . . 104
Ajánlott irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122
A belsô óra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
001-033
2012/04/19
14:04
Page 4
4
A SZERZÔ
Annette Kast-Zahn évek óta a legsikeresebb nevelési tanácsadó könyvek szerzôje. A Minden gyerek megtanul aludni! és Jedes Kind kann Regeln lernen (Minden gyerek megtanulja a szabályokat) címû, számos nyelvre lefordított sikerkönyvei csak Németországban egymilliónál nagyobb példányszámban keltek el. A pszichológus és saját praxissal rendelkezô viselkedésterapeuta, aki maga is háromgyermekes családanya, mindenki másnál jobban tudja, hogyan ossza meg sokéves, többek között „problémás” gyerekekkel szerzett tapasztalatát ügyes és hasznos nevelési tervek formájában a szülôkkel.
001-033
2012/04/19
14:04
Page 5
Elôszó II 5 55
ELÖLJÁRÓBAN
Ha a gyerekek kizárólag harmóniát igénylô kis lények volnának, akik egyszerûen csak békében akarnak élni szüleikkel és testvéreikkel, könnyû lenne a nevelés. Csakhogy ez nem így van. A gyerekek már nagyon hamar kicsiny személyiségek, akik pontosan tudják, mit akarnak – és még pontosabban, hogy mit nem. Ezért küzdeni is hajlandók! Ez különösen az alig két- és hatéves kor közötti korosztályra igaz. Ilyenkor minden kis semmiség hisztit, kitartó sírást vagy durcás visszavonulást válthat ki belôlük. Ezért nevezzük ezt az idôszakot dackorszaknak. Nekünk, szülôknek, kihívást jelent ez az idôszak. Roppant kitartónak kell lennünk, mert gyermekeink idegzete rendszerint jobb, mint a miénk. Azon töprengünk: miért nehezíti meg csemeténk makacsságával és ellenállásával mindannyiunk életét? Mire jó ez neki? Mihez kezdhetnénk ezzel? A kicsinek azt kellene éreznie, hogy szeretjük és elfogadjuk, viszont mégsem engedhetünk mindig az ô akaratának. Hogyan lehetünk egyszerre igazságosak és állhatatosak, hogyan adhatunk meg neki mindent, amire szüksége van, de nem mindent, amit akar? Melyik életkorban milyen határokat kell szabnunk, és hogyan tartassuk be ezeket? Miképpen segíthetünk neki úrrá lenni heves érzelmein? Minderre választ ad ez a könyv, a dackorszakukat élô, vagyis a másfél-hat éves gyermekek jellegzetes problémái és mindennapos konfliktusai alapján. Gyermekpszichológusi pályám sokéves gyakorlatából tudom, melyek a leginkább jellemzô és legsúlyosabb gondok, és mi az, ami csakugyan segít. A praxisomban megismert szülôktôl és gyermekektôl, valamint az aktuális tudományos felismerésekbôl, és különösen három saját gyermekemtôl megtanultam, miként lehet közösen átvészelni a dackorszakot. Annette Kast-Zahn
001-033
6
2012/04/19
14:05
Page 6
001-033
2012/04/19
14:05
Page 7
7
MIÉRT DACOSAK A GYEREKEK? Tizennyolc hónapos és hatéves kora között éli dackorszakát a gyermek. Mit tanul meg, mit érez és mire van szüksége ebben az idôszakban? Megtudhatja ebbôl a fejezetbôl. A fejlôdés mérföldkövei a dackorszak folyamán
8
Megadni mindent, amire a gyermeknek szüksége van... 16
001-033
2012/04/19
14:05
Page 8
A fejlôdés mérföldkövei a dackorszak folyamán Tizennyolc hónapos korban vége a csecsemôkornak. A másfél évestôl hatéves korig terjedô idôszakot kisgyermekkornak nevezzük. Figyelemre méltó, mennyi mindent tanul meg és milyen ütemben fejlôdik a gyermek ez alatt a néhány év alatt. Útját számos mérföldkô jelzi – kész csoda lenne, ha hébe-hóba nem botlana meg benne. Jó, ha az ember szülôként ismeri ezeket a mérföldköveket és buktatókat, hogy mindig segítô kezet nyújthasson gyermekének.
001-033
2012/04/19
14:05
Page 9
A fejlôdés mérföldkövei a dackorszak folyamán
9
> Lena-Marie tizennyolc hónapos. Három hónapja tanult meg járni, de kissé még bizonytalanul áll a lábán. Természetesen még pelenkás. A „mamán” és a „papán” kívül Lena-Marie egyelôre nem sok szót mond, és nem tágít a mamája mellôl. Most kezd önállóan enni kanállal. Annyira tud örülni és ragyogni a boldogságtól, hogy mindenki elolvad, amikor látja, milyen hihetetlenül aranyos. De bömbölni és tombolni is tud, kitartóan és fülrepesztôen. Lena-Marie már a dackorszakát éli. Néhány év múlva Lena-Marie-nak is önállóan kell iskolába járnia, naponta órákon át összpontosítva dolgoznia, megférnie a többi gyerekkel, megtanulni olvasni, írni, számolni – és odahaza is alkalmazkodni az otthoni szabályokhoz. Micsoda teljesítmény, ilyen csekély idô alatt ennyi mindent elsajátítani! A DÜHÖT KI KELL ADNI!
Megértetni magát: a beszéd megtanulása
A beszélni még nem tudó
A kognitív fejlôdés során roppant fontos mérföldkô a beszéd megtanulása. Kezdetben különálló szavakat mond a gyermek, majd lassanként két- és többszavas, késôbb mondattanilag is helyesen felépített mondatokat. Hatévesen a legtöbb gyermek már fô- és mellékmondatokat képez, és majdnem minden hangot helyesen ejt ki. Ekkorra már több ezer szót megtanult! A beszédfejlôdés üteme egyénenként nagyon különbözô. Néhány gyermek már az elsô születésnapja elôtt kimondja az elsô szavakat, mások csak a második születésnapjuk után. A lányok általában kissé megelôzik a fiúkat. A mondottakat megérteni minden gyermeknek könnyebb, mint beszélni. Ebben nem olyan nagyok a gyerekek között tapasztalható különbségek. A beszéd lehetôvé teszi a gyermeknek, hogy saját kívánságait és érzéseit kifejezze, és megértse, mit akarnak tôle mások. Amikor egy gyermek még nem igazán tud beszélni, sokkal korlátozottabbak a lehetôségei: ha valami nem tetszik neki vagy zavarja, nem tud vitatkozni vagy mérgelôdni. Nem tudja elmondani, mit érez és mit szeretne. Mit tehetne hát, ha szeretné kifejezni indulatait, dühét vagy csalódottságát?
másképpen kinyilvánítani
kisgyermekek kénytelenek dühüket és indulataikat, ha csalódottak: bömbölve, tombolva, magukat földhöz verve, toporzékolva, tárgyakat hajigálva, magukat ütve. Csak a beszéd teszi lehetôvé fokozatosan, hogy másként bánjanak ezekkel a heves érzelmekkel.
001-033
2012/04/19
14:05
Page 10
10
> Malte két és fél éves. Mozgása igen fejlett: tud futni, mászni és fo-
ÉRTHETETLEN! – Hogy a csudába lehetnek ilyen buták a felnôttek? Hiszen világos, hogy mit akarok! – Így már érthetô, hogy a kisgyerekek néha teljesen elvesztik a fejüket.
cizni, sok darabból álló kirakót kirakni, ügyesen bánik a ceruzával és az ollóval. Szereti a képeskönyveket és a meséket, és láthatólag mindent megért, amit mondanak neki. De ô maga még csak kevés szót használ. Most éppen az jutott eszébe, hogy jó lenne megszerezni a szekrényen fekvô könyvet. Megpróbál felmászni érte, de nem jár sikerrel. Édesapja odajön, elviszi a szekrénytôl, és odaadja neki a kisautót, amely szintén a szekrényen állt. Malte a földre dobja az autót. Apja erre megkérdezi: – Akkor mit akarsz? – Ezt a kérdést Malte megérti ugyan, de még nem tud rá válaszolni. Ez annyira feldühíti, hogy ordítva a földre veti magát, és közben vadul rugdalózik. Malte egyszerûen nem érti, hogy az apja miért nem érti. Dühe valóban érthetô.
Észreveszi önmagát: „Én én vagyok!” Egy kisbabának az elsô életév folyamán vagy a második kezdetén még fogalma sincs arról, hogy ô önálló személyiség. Tapasztalta már ugyan, hogy képes megtenni egyet-mást: ha az etetôszékbôl a padlóra dobja a kanalat, furcsa zörejt kelt; ha meghúzza a zsinórt, a játékóra hangot ad… De saját magát még nem ismeri fel a gyermek. > Lucas (tizennyolc hónapos) a mama ölében ül a tükör elôtt. Lucas lelkesen ütögeti a tükröt, nevet, az édesanyjához fordul, és annak tükörképére mutat. Szemmel láthatóan felismeri. Ekkor mamája játék közben rúzzsal észrevétlenül egy piros pöttyöt rajzol a kisfiú homlokára. Lucas nevet és tovább ütögeti a tükröt. Úgy tûnik, a pötty nem érdekli. Lucas megismerte ugyan a mamáját a tükörben, de azt már nem tudja, hogy az ô saját arca az, amelyiken most az a mókás pötty van. Ezért nem is csodálkozik ezen. Még nem fogta fel, hogy a kisfiú a tükörben ô maga. > Lucas mamája két hónappal késôbb megismétli a játékot. Lucas megint a tükör elôtt játszik, édesanyja pedig észrevétlenül újra
001-033
2012/04/19
14:05
Page 11
A fejlôdés mérföldkövei a dackorszak folyamán
11
megérinti rúzzsal a homlokát. Ezúttal Lucas másképpen reagál. Csendben megül a mama ölében, és tágra nyílt szemmel bámulja a tükörképét. Kezével a tükörben látható piros pötty felé nyúl. Azután megtapogatja a saját homlokát. Zavarodottan fordul a mamájához. Lucas ezúttal felismerte önmagát. Észrevette, hogy a pötty az ô arcán van, és elképedt. Lucas elgondolkodik magán: „Hiszen ez én vagyok! De akkor hogy kerül az a pötty az arcomra? Az elôbb még nem volt ott!” Ezt a játékot rúzstesztnek vagy tükörtesztnek nevezik. A kutatók arra használták, hogy többet tudjanak meg arról, hogyan érzékelik magukat a kisgyermekek. Ön is kipróbálhatja, ha gyermeke a megfelelô életkorban jár.
Egy szenzációs felfedezés Szinte minden gyermek tizennyolc és huszonnégy hónapos kora között jut el odáig, hogy „én”-ként ismerje fel saját magát. Csak ettôl kezdve tudja használni a saját nevét. Csak ettôl kezdve tudja azt mondani, hogy „Ez az enyém!”, és képes erônek erejével megvédeni a tulajdonát. A következô lépés saját akaratának felfedezése: „Én én vagyok! El tudok érni valamit! Mindent kipróbálhatok!” Pontosan ezt teszi a kis felfedezô. Roppant céltudatosan akar valamit: a kék autót, nem pedig a pirosat. Teljesen egyedül akar csinálni valamit: például felhúzni A VILÁG KÖZEPE a zoknit. Menni az utcán, de nem kézen fogva. „Én én vagyok” – ez a felfedezés új világot nyit Azzal azonban nem számol közben, hogy ez gyermeke elôtt. Ennek az új világnak a középnem mindig sikerülhet. Hogy léteznek korlátok pontjában egyedül ô áll, senki más, és itt ô és szabályok, és hogy bizonyos dolgok csak akar irányítani. Senki és semmi nem állhat hosszas kísérletezés és gyakorlás után sikerül- az útjába. Ha valaki mégis megkockáztatja, nek – micsoda pimaszság! Ilyenkor természe- az gyermeke számára felér egy kisebbfajta tesen jön a düh és a csalódottság, amit ki kell világvégével. Csak fokozatosan tanulja meg adnia magából. Ez esetben a dühkitörés telje- felismerni lehetôségeinek határait. sen normális reakció.
001-033
2012/04/19
14:05
Page 12
12
Bizonyosságot szerezni Teljesen természetes, ha egy kisgyerek még nagyon erôsen vágyik szülei közelségére. Félni kezd, ha édesanyja, édesapja vagy jól ismert gondozója eltávolodik mellôle. Ha egy idegen közelít, vagy karjára akarja venni, a kicsi sírva fakad: „idegenkedik”. Ezt a félelmet akkor érzi elôször, amikor meg tudja különböztetni az ismert személyeket az idegenektôl, azaz legkorábban hat hónapos korától. Az elválástól és az idegenektôl való félelem eleinte fokozódik, majd a második-harmadik életév folyamán válik a legerôsebbé. Ezután a gyermek önállósodik, és lassanként elômerészkedik a „mama szoknyája” mögül. Az elválástól való félelem foka gyermekenként különbözô. Ebben az életkorban része a fejlôdésének, még ha idônként dühödten ad is hangot a félelmének.
TANÁCS: alvás, evés, szobatisztaság Ezek is nagyon fontosak ahhoz, hogy gyermeke fokozatosan egyre önállóbbá váljon. Mivel fokozott odafigyelést igényelnek,
A félelem megóv a veszedelmektôl Az elválástól való félelemnek fontos szerepe van: veszedelmektôl óvja meg kisgyermekét, aki idôközben megtanult járni, és fel akarja fedezni a világot. Két-három éves fejjel még nem tudja megítélni, mely tárgyak vagy helyzetek jelenthetnek számára veszélyt, melyik ember van jó szándékkal iránta. Ezért inkább az ön közelében marad, nem iramodik neki kíváncsian a világnak. Természetes, ha félelmét sírással vagy ordítással fejezi ki. De szüksége van az alkalomra és az ön bátorítására, hogy fokozatosan egyre távolabb merészkedjen a világba.
külön fejezetet szenteltünk mindhárom témának (lásd a 103. oldaltól).
Kimozdulni a világba A hatodik életév végéig gyermeke mozgása igen sokrétûvé válik: megtanul öltözködni, futni, mászni, labdát dobni és rúgni, hintázni, kerékpározni, úszni, festeni, vágni, barkácsolni – de még olyan bonyolult mozgásformákat is, mint a síelés, a görkorcsolyázás vagy a zongorázás. Mindez rendkívül ösztönzôen hat önállóságára. A fejlôdés természetesen nem zökkenômentes: tele van buktatókkal és csalódással, felhorzsolt térdekkel, más gyerekekkel való civódásokkal, sikertelenségekkel. Nem marad hát el a düh, a mérgelôdés és a makacskodás sem.
001-033
2012/04/19
14:05
Page 13
A fejlôdés mérföldkövei a dackorszak folyamán
13
„Tényleg megtegyem?” Dackorszakuk során a gyerekek gyakran ôrlôdnek kíváncsiságuk és biztonságvágyuk között.
Helyzetfelmérés: a beleélés képessége A kisgyermek közelség iránti vágya néha ellentmondásban áll kíváncsiságával és felfedezôkedvével. A mama és a papa legyen a közelben, de lehetôleg mindketten legyenek elragadtatva mindig mindentôl, amit a gyermek csinál. Ha ugyanis valamire nemet mondanak vagy valamit megtiltanak, azt a gyermek visszautasításnak érzi, amit nem ért meg. Arról fogalma sincs, hogy önnek szülôként nyomós oka volt arra a nemre, és sokszor éppen szeretetbôl és gondoskodásból nem engedi, hogy gyermeke a saját akarata szerint cselekedjen. Ezért ôrlôdik a kicsi a között, amit legszívesebben tenne, és az aggodalom között, hogy vajon mit szólnak majd ehhez a szülôk. A visszautasítás félelemmel tölti el – sokkal inkább szeretne tetszést aratni.
A belátást tanulni kell Az ön reakciói alapján gyermeke érezni fogja, mi kívánatos, és mi nem. Így tanulja meg fokozatosan az együttélés és a saját biztonsága érdekében fontos szabályokat. Csakhogy ez nem könnyû egy dackorszakát élô gyermek számára! Hiszen még nem érti, miért nem szabad valamit. Csak körülbelül hároméves korától kezd majd belátásból tanulni. Az elkövetkezô esztendôkben egyre jobban érteni fogja, mi miért helyénvaló, és mi miért nem.
001-033
2012/04/19
14:05
Page 14
14
> Sophie (két és fél éves) lelkesen jár a játszóházba. Az a sok érde-
KIS FELFEDEZÔK A kétéves gyerekek érdeklôdéssel kutatják az okokat és az okozatokat – néha mások rovására. Elôbb még meg kell tanulniuk beleélni magukat a másik helyzetébe.
kes játék! Sophie most fedezte fel, hogyan lehet a nagy legókockákból tornyot építeni. Ekkor odajön a hasonló korú Lilli, és ô is kivesz egy legót a dobozból. Micsoda szemtelenség! Mostantól felgyorsulnak az események: Sophie megragadja Lilli egyik szôke fürtjét, és nagyot ránt rajta. Lilli elejti a kockát, és bömbölni kezd. Sophie érdeklôdéssel figyeli. Mi jár Sophie fejében? Éppen hogy felfedezte az érdekes kockákat, és azt akarta, hogy csak az övéi legyenek. A hajhúzás a kívánt hatással járt, ráadásul még egy izgalmas dolgot kiváltott: Lilli ordítani kezdett. Sophie nem tudhatja, hogy Lillinek csakugyan fájdalmat okozott, mert még nem képes a másik helyébe képzelni magát. Hogyan tovább? > Sophie mamája tüstént odasiet. Megvigasztalja Lillit, aztán leguggol Sophie mellé, és igen határozottan azt mondja: – Nem szabad! Ez fáj! – Sophie nem játszhat tovább, egy darabig a mamával kell üldögélnie az asztalnál. Ebbôl Sophie megtanulja, hogy mamája nem elégedett vele, ha meghúzza egy másik gyerek haját. Azt is megtanulja, hogy ilyenkor egy ideig nem teheti azt, amit épp a legjobban szeretne, például nem legózhat tovább. Ez mind nem tetszik Sophie-nak. Egyelôre tehát kizárólag a tettei következményébôl okul, és nem belátásból. > Másfél évvel késôbb: Sophie megint meghúzza Lilli haját. Sophie most már tudja, hogy a másik embernek vannak érzései, tôle függetlenül. Világos számára: „Lilli sír, tehát szomorú vagy fáj neki valami!” Sophie-nak arról is van már fogalma, hogy mi köze neki ehhez az egészhez: „Lilli azért sír, mert meghúztam a haját!” Most már valamelyest végig tudja gondolni a saját tettét: „Én okoztam fájdalmat Lillinek! Pedig nem is akartam, fájdalmat okozni csúnya dolog. Egyáltalán nem volt jó, amit csináltam.” De az is lehet, hogy Sophie másképpen okoskodik: „A hülye Lilli, visítson csak! Fájjon neki. Máskor csak ne vegyen el tôlem semmit!”
001-033
2012/04/19
14:05
Page 15
A fejlôdés mérföldkövei a dackorszak folyamán
15
Az új képességeknek érniük kell Gyermeke csak attól kezdve fog tudni szántszándékkal, valóban tudatosan cselekedni, ha megtanulta egy másik személy szemszögébôl látni a világot. Ekkor már tudja, hogyan okozhat valakinek örömet, és hogyan dühíthet fel vagy bánthat másokat. Csak ekkor válik képessé végiggondolni a tetteit, s kifejleszteni magában valamiféle lelkiismeretet. Sok idô eltelik még addig, amíg saját értékítélettel és érett erkölcsi megítéléssel rendelkezik majd. Minél jobban bele tudja élni magát mások helyzetébe, annál inkább képessé válik maga is elôre látni cselekedeteinek következményeit, és le tudja vonni belôlük a tanulságot. Megtanul tekintettel lenni másokra: „Nemcsak nekem vannak igényeim, hanem a körülöttem élôknek is! A szüleimnek és a testvéreimnek is!” Ez a belátás lassanként feleslegessé teszi a hisztit és a makacskodást. A beleélés képessége rendkívül fontos mérföldkô a fejlôdés során. Most elôször képes gyermeke más szemével nézni a világot. Ha többé nem tekinti magát a „világ közepének”, sokkal jobban meg tud békélni egy nemmel vagy egy tilalommal. Megbeszélni, végiggondolni, másféle megoldást találni – gyermekének most már sok más lehetôség is rendelkezésére áll, hogy leküzdje a haragját és a csalódottságát.
TANÁCS:
LÁSSA GYERMEKE SZEMÉVEL A VILÁGOT!
Egy kisgyermeknek sokféle oka lehet arra, hogy dacos és dühös legyen. Próbálja meg beleélni magát gyermeke helyzetébe. Így könnyebb lesz megértôen és higgadtan
> Gyermeke azt hiszi, hogy ô a világ közepe. Mégsem történik minden az ô akarata szerint.
> Gyermeke fel akarja fedezni a világot,
bánni a kis makrancoskodóval. Nehéz
és mindent ki akar próbálni, de a szülôk
helyzetekben mindig tartsa szem elôtt:
ebben folyton korlátozzák.
> Gyermeke pontosan tudja, de nem
> Gyermekének mindenféle szabályokhoz
mindig képes megfelelôen kifejezni,
kell tartania magát, noha még nem érti,
hogy mit akar. Senki sem érti meg.
mi miért helyénvaló, és mi miért nem.
