A TARTALOMBÓL: Felelõsség? Kötelesség? Érdek? . . . . . . . . 2 A Cél szentesíti az eszközt? . . . . . . . . . . . 3 Igazságbeszéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A Gyurcsány-brigád tudja, mit csinál . . . 6 Hazugok társasága . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Lusták és országépítõk . . . . . . . . . . . . . . 14 Kormánytapló. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Rákbetegeken röhögõ parlament. . . . . . 21 Libanon 9.11-e . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Jó estét, Gyurcsány, jó estét, Pinocchio! 27 A zsidó terrorizmus gyökerei . . . . . . . . . 28 Ssak a csomag bukjon, a kormány ne!. . 30 Orbán nem akar kormányozni. . . . . . . . 32 Teleferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Minap, egy vitában az egyik önkormányzati képviselõ a polgármesterének, társainak – no meg önmagának – védelme közben azt mondta egy lehetséges lépésre, hogy „ez az õ felelõsségük“. Úgy jártam ezzel a mondattal, mint olykor a Biblia egy-egy kijelentésével. Sokszor hallottam, kívülrõl tudom, magam is elmondtam nem egyszer, de az igazán mély jelentése csak egy-egy különleges helyzetben tárul fel elõttem. Most is ez történt. Hirtelen kibontakozott valami, mint Gyurcsány ígéretnek nevezett hazugság-halmaza. „Az õ felelõsségük“. Mi is? Milyen felelõsség is? Mirõl beszélt ez az ember? Rögtön rá is kérdeztem: „Ugyan, mondd már meg, mi is a képviselõk, a polgármester felelõssége? Mi is történik, ha rosszul dönt?“ „Nem választják meg legközelebb“ – hangzott a zavart válasz, amibe beszélgetõ partnerem rendesen bele is vörösödött. Õ még elszégyellte magát,... nem reménytelen,... mármint abban, hogy ember lehessen újra,... Gondoljuk csak végig rendesen. Mit jelent a felelõsség? Mikor beszélhetünk már csak egyéni érdekrõl? Mi is történik, ha a polgármester, képviselõ, miniszter, gazdasági vagy politikai vezetõ törvényesen végzi dolgát, de rossz döntéseket hoz, aminek következtében károk érik a rábízottakat, rosszabb helyzetbe kerülnek? Felelnek-e ezek a vezetõk, emberek anyagi értelemben, elkobozzák-e javaikat, netán vissza kell-e fizetni az addig felvett bérüket, anyagi jutatásukat? NEM! Egy ismerõs fiatalember nemrég végzett el egy HEFOP-által támogatott tanfolyamot. Mivel az éves oktatás ingyenes volt, sõt havi minimálbér összegû ösztöndíjat kapott, még a kezdés elõtt szerzõdést kötöttek vele. Ebben benne volt, hogy ha nem jelenik meg az órákon (bizonyos óraszámon túl már igazolatlannak számított), nem teszi le a vizsgákat egy megadott idõpontra, akkor a kurzus teljes összegét – több mint egy millió forintot !!! – vissza kell fizetnie! Egy éppen leérettségizett fiatalembernek ez óriási anyagi felelõsség! Szülei nem tudták volna helyette kifizetni. Van-e ilyen szerzõdés kötve a polgármesterekkel, képviselõkkel, miniszterekkel és egyéb vezetõkkel? Van-e vagyoni felelõsségük? NINCS! Mi történik, ha a képviselõ
nem vesz részt a parlamenti üléseken? Mi lesz, ha a miniszterelnök, a miniszter, a vezérigazgató,... olyan döntést hoz, ami súlyos károkat okoz a lakosságnak, vállalatnak,... ? SEMMI, semmi nem történik a világon! Egyetlen fillér anyagi felelõssége nincs! Semmit nem kell visszafizetnie sem! Felelnek-e a vezetõk szabadságukkal? Börtönbe zárják-e õket, ha károkat okoznak, netán szabálytalanságot követnek el? NEM! Mi történt volna például, ha egy egyszerû állampolgár felejti el bevallani azt, amit Medgyessy elfelejtett feltüntetni vagyonnyilatkozatában? Azt hiszem, mindenki tudja, hogy rettentõ nagy büntetést kapott volna! És mi a helyzet az utazó nagykövettel? SEMMI. Egyáltalán mi hasznot hoz ez az ember az országnak? És mibe kerül nekünk? Hiszen, ha a vasúti szárnyvonalakat azért szüntetik meg, mert – ugyan az adófizetõ polgárok utazását szolgálják, de – ráfizetésesek, akkor jogos az általam feltett kérdés is! Milyen anyagi és szabadságvesztési felelõsség terheli Keller Lászlót, Gyurcsány Ferencet – egész kormányával együtt -, pedig nagy károkat okoztak! Miért menthették fel a különösen nagy vagyoni kárt okozó hûtlen kezeléssel perbe fogott Princz Gábort (szándékosan elkövetett bûncselekménnyel vádolták meg, társaival együtt !!!),... és vég nélkül sorolhatnánk,... Mi lesz a Kulcsár-maffia bûncselekményének következménye? Elõre borítékolom, SEMMI! Ezek az emberek nem felelõsek sem agyagilag, sem szabadságukkal? Nem hát! Õk érinthetetlenek! Ki adta nekik ezt a felmentést? A választók? Mi szerepel a társadalommal kötött munkaszerzõdésükben, ha nem megfelelõen végzik a munkájukat? Hogy nincs is ilyen szerzõdés? Tudom. MIÉRT NINCS? Fentiek értelmében elmondhatjuk tehát, a miniszterelnöknek, minisztereknek, képviselõknek, polgármestereknek, gazdasági és politikai felsõ vezetõknek SEMMI FELELÕSSÉGÜK NINCSEN! Viszont az átlag jövedelmet sokszorosan – nagyon sokszorosan!!! – meghaladó rendszeres anyagi juttatásokat, bért, fizetést, javadalmazást, jutalékot, prémiumot, kedvezményeket,... kapnak! Akár hogyan végzik munkájukat!
Bármit tesznek! Sõt, még ki is röhöghetik, le is legyinthetik, vagy meg is fenyegethetik a választópolgárokat! Egyetlen felelõssége van egy választás által pozícióba jutó embernek. Az, hogy nem választják meg újra! DE EZ NEM KÖZÜGY, HANEM MAGÁNÜGY! Rá, és legfeljebb a családjára tartozik. „De erkölcsi felelõsségük van,...“ mondta zavart bizonytalansággal az írásom elején említett vitapartnerem. „Ugyan! Ne nevettess!“ – válaszoltam. Ha egy botrányba, egy nyilvánvaló hazugságba, sõt, az állampolgári jog megsértésébe nem bukik bele se egy miniszter, sem a miniszterelnök,... miféle erkölcsi felelõsségrõl beszélünk? Az említett vezetõknek nem felelõsségük van, hanem ÉRDEKEIK! Mégpedig szigorúan egyéni érdekeik! Barátaim! Honfitársaim! Ki kell mondanunk, Magyarországon kétes erkölcsû emberek uralkodnak, s itt kell elmondani, TISZTELET A KIVÉTELEKNEK, AKIK BECSÜLETTEL ÁLLJÁK MEG HELYÜKET. Azokat a vezetõket, akik nem közéjük valók, elnémítják. Sem megszólalási lehetõséget nem kapnak, sem egyéb törvényes eszköz nem áll rendelkezésükre. Ha pert indítanak, a bíróság felmenti a bûnözõket! Nem tartozik mindegyik vezetõ, képviselõ egy – rossz – kalap alá. Ha nem így lenne, reményünk sem lenne a jobb sorsra. De sajnos, a tisztességesek vannak sokkal kevesebben. Kínában a súlyos kárt okozó vagy korrupt vezetõket halálra ítélik. Nálunk felmentik. Elgondolkoztató, hogy az igazság valahol a két véglet között helyezkedik el! Mert bûncselekmény történt, kár keletkezett, ez nem kétséges. Csak nálunk felelõs nincs,... mert aki dönt, vezet, az nem felelõs! Helyes ez? Jól van ez így? El kell tûrnünk birka módra a kirablásunkat, nyomorgatásunkat? Ez lenne a demokrácia? Akkor nekem nem is kell! Rajtunk áll, többségbe kerüljenek-e a felelõsen gondolkozó, tisztességes, a közjóért és értünk dolgozó vezetõk, s rettegjenek a becstelenek, csalók, gazemberek!? Sarkunkra kell állni végre, mert különben végleges pusztulás vár ránk! Czakó István
HIRDETÉS
Olyan MSZP-s (esetleg SZDSZ-es) szavazókat keresek, akik mostantól átvállalják a családomra esõ többletkiadásokat! Tõkeerõsek jelentkezését várom. Cserébe: szóbeli dicséretben részesítem õket (esetleg vállveregetéssel együtt), amiért jól választottak.. Kalandorok kíméljenek! Jelige: „Én nem ezt akartam” 2
jó ha figyelünk
– avagy Az elnök lefeküdt a kommunistáknak? – „Ahhoz, hogy az adóemelésekkel járó áldozatnak értelme legyen, a köztársasági elnök szükségesnek tartja, hogy a költségvetés hiányának csökkentése mellett az Országgyûlés olyan intézkedéseket hozzon, amelyek pontos menetrendet és határidõket követnek, és biztosítják Magyarország hosszú távú és fenntartható fejlõdését” – áll a köztársasági elnök közleményében. (Forrás: Index)
Ennyi a hír. Sokan abban reménykedtek, hogy az ifjúkommunista tobzódásnak a köztársasági elnök józansága és bölcsessége vet majd véget, s ha nem is végérvényesen, de legalábbis egy idõre gátat szab a népnyúzó rendeletek hatályba lépésének. Nem így történt. Francisco és bandája úgy hatolt át a köztársasági elnök személyében képzeletbeli utolsó védvonalnak tekintett hivatalon, mint kés a vajon. Megválasztásakor egyes rosszindulatú hangok úgy vélekedtek, a taláros testület egykori fõ hallja kendjérõl, hogy az SZDSZ embere. Ahogy haladunk elõre az idõben, a jelek egyre inkább azt mutatják, hogy van ebben valami igazság. Hiszen nézzük csak meg, mindenki háborog, amikor Róka urat, a vállalkozót rendeletileg már megint be akarják citálni az APEH elé, hogy még egy bõrt lenyúzzanak róla (az elõzõleg lenyúzott még ki sem nõtt!), csak a kampányaiban az adócsökkentést hangoztató, ám a valóságban keményen adót emelõ SZDSZ röhög a markába. Immáron sokadszor. A lelkes környezetvédõ elnök a Tubesért már nem mozdul egy tapodtat sem. 160 ezer ember élete nem ér annyit, mint a Bánáti Bazsarózsa?” És akkor itt tegyük is fel magunknak a kérdést: Mi a fontos? A jogállamiság, a jogszerûség, vagy a költségvetés, a „Mit fog szólni hozzá a külföld?” szolgalelkû, „kérek engedélyt meghunyászkodni!” típusú mentalitása? Azt hiszem abban egyetérthetünk, a többség nem ezt várta az elnöktõl. Reggel a Mokkában még Kiszely Zoltán politológus is azt mondta, Sólyom valamilyen formában megvétózza majd a törvénycsomagot. Nem így történt. Az elnök lefeküdt a kommunistáknak? Vagy, mint már oly sokszor, most is az történt, hogy nem látunk be a színfalak mögé? Könnyen elképzelhetõ. Gondoljunk csak bele! A regnáló kormány végképp hitelét vesztette a nemzetközi porondon. Senki nem hisz már nekik. Ha most tengelyt akaszt az elnök, ráverhetik a balhét, õmiatta nem indulhat meg az ország a javulás útján. Rájó ha figyelünk
adásul a média azonnal rászállna, hogy az ellenzék felé húz, sõt, még azzal is megvádolhatnák, hogy revansot akart venni a legfõbb ügyész sikertelen kinevezéséért. Mi van akkor, ha a köztársasági elnök úgy gondolkodott, hogy hagyom, hadd menjen a dolog a maga útján, ha idõben bevezetik a megszorításokat, azok akkor sem lesznek képesek kihúzni az országot a bajból? Így nem lehet másra mutogatni – pontosítok, ekkora médiahátszéllel bárkire lehet mutogatni, legfeljebb jóval nehezebb – vigyék el egyedül a balhét Franciscóék. Nem tudom. Mindenesetre ebben az országban minden, s annak ellenkezõje is elképzelhetõ. A bankszektor, az iparkamara meg még a jó ég tudja kicsoda azonnal az Alkotmánybírósághoz fordul direktben. De mi van akkor, ha bizonyos esetekben – lásd elvárt adó és társai – megállnak az alkotmányossági kifogások? Most vagy az lesz, hogy a kollégák az Alkotmánybíróságon nem engedik, hogy egykori kollégájuk égjen, mint a Reichstag, vagy csorbulni fog az elnök tekintélye, megkérdõjelezhetetlen szakmaisága. Mindeközben továbbra is fülsiketítõen dübörög a Pannon Puma gazdasága. Az persze már egy más kérdés, hogy másutt nem így látják, nem így hallják. Egyes mérvadó gazdasági szaklapok szerint hazánk Európa beteg embere. A Wall Street Journal európai kiadása egészen odáig elmegy, hogy Magyarországot az „Európa problémás gyereke” epitethon ornansszal ruházta fel. Kóka „Pannon Puma” János, a tartalékait külföldön tároló gazdasági fõ hallja kend (baromira bízhat a magyar gazdaságban, hiszen õ formálja) mindezek ellenére versenyképességi centrumot szeretne (ne felejtsük el, õk csak ezt tudják!) csinálni hazánkból. A legutóbbi nyilvános megjelenésén a fiatal közgazdász hallgatók, akik még tudják mi a dörgés, nem hagyta még el õket a józan ész, nem szédítette még meg õket a jó sok pénz, beszóltak a helikopteres csávónak, a manapság oly divatos verziószámmal látták el a gépen fölébe szálló szadeszes politikust, õ lenne a Pannon Puma 2.0. A forró õszig azonban vissza van még egy forró nyár, a 350 forintos benzinár rémképével, a kórházi étkezéshez való hozzájárulással (mi a rossebér’ is vonják akkó’ a tébét tõlem, ha semmit nem kapok érte, vazzeg?!), meg a többi posztkommunista nyalánksággal. A magánszocializmus drága mulatság, egyedül Tévéország lakói olyan hülyék, hogy önként és dalolva finanszírozzák a két gyökértelen kaszt, csókos eftikéim és kitartottaik, az egykori szalonellenzékiek jólétét. Sõt! Az öregek még oda is tartják a zsebüket, Ferikém, nyúlj csak bele nyugodtan, kotorássz csak benne addig, amíg csak jól esik. Ugyan már! Mit nekünk tizennegyedik havi nyugdíj, mi megértjük, hogy kellenek azok a megszorítások, ó pardon, reformok. Bizony barátaim, öreg korára úgy tûnik meghülyül az emberiség. Legalábbis annak egy jó nagy része. Egy másik, tekintélyes része azonban – ebben leledzenek a tekintetes urak és a nemzetes-asszonyok – akiknek helyén van az eszük, a szívük és mindig nyitott szemmel járnak a világban, legyintenek erre a bagázsra és aszongyák Ferkónak, lárifári! Buta vagy te ehhez ecsém. Menj vissza oda, ahonnan gyütté, mindenkinek jobb lesz így. És végezetül ne felejtsék el az alvilág elsõ számú aranyszabályát, amely sokakat visszatart attól, hogy a bûn útjára lépjen, s ez így szól: Elég, ha csak egyszer fejbe lõnek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
3
AZ APÜSZ ADÓZÁSI ALKOTMÁNY LÉTREHOZÁSÁT TARTJA SZÜKSÉGESNEK justicia.uw.hu
Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) adózási alkotmány létrehozását tartja szükségesnek. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ugyanis az adótörvényeknek – a választási ígéretekkel ellentétes – megváltoztatásával lényegében rendkívüli állapotot hirdetett ki. Meg is tehette ezt, hiszen a Magyar Köztársaság Alkotmánya nem sorolja fel az adóztatás korlátait, hanem csak röviden és kizárólag a kötelezettség oldaláról foglalkozik az adózás kérdésével, a következõképpen:
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKI HIVATAL BUDAPEST Tisztelt Hivatalvezetõ Úr! Kérem, hogy szíveskedjen a miniszterelnök úr és a minisztertanács felé továbbítani – jelentõs anyagi megtakarítást jelentõ – kérésemet és javaslat csomagomat. Tekintettel arra, hogy a dübörgés megszûntével gazdasági-pénzügyi helyzetünk katasztrofális helyzetbe került, ezért mind a nemzetre, mind pedig saját érdekükre való tekintettel, kezeljék prioritásként jelen beadványomat. I./ Azonnali hatállyal szüntessék meg (a kiebrudalt) Medgyessy Péter „utazó nagyköveti“ kinevezését, így „rögvest“ kb. 100 millió forint „üti“ a sok pénzszámlálásban megkérgesedett markukat.
„Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.“
II./ Szüntessék meg (országos viszonylatban) az ún. szóvivõi posztokat, ezzel további 80 millió forintot nyerhetnek. Biztosíthatom az ILLETÉKESEKET, hogy senki sem fogja reklamálni a szóvivõk hiányát,
James M. Buchanan Nobel-díjas amerikai közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy a demokrácia intézményrendszere önmagában nem védi meg a lakosságot a mindenkori kormány kizsákmányoló adópolitikájával szemben, és ezért szükség van az adóztatás jogának alkotmányos korlátozására. A bevételmaximalizáló kormánnyal szemben csak az alkotmányos korlátok, az adózási alkotmány nyújthatnak védelmet.
III./ Azonnali hatállyal szûntessék meg az összes, ún. tanácsadói helyeket, ezzel közel félmilliárd (!) forintocskát spórolhatnak meg a központi költségvetés javára.
Az APÜSZ Gyurcsány Ferenc figyelmébe ajánlja a XIX századi amerikai szerzõ, Henry David Thoreau: A polgári engedetlenség iránti kötelességrõl címû esszéjébõl a következõ idézetet: „Ha olyan kormánnyal kerülök szembe, amely azt mondja nekem: pénzt vagy életet, miért rohanjak odaadni a pénzemet? Lehet, hogy szorult helyzetben van, s nem tudja, mitévõ legyen. Neki kell segítenie önmagán, ahogyan azt én is teszem. Ezen nem érdemes siránkozni. A társadalmi gépezet sikeres mûködéséért nem én vagyok a felelõs. Én nem vagyok a gépész fia.“ Szerdahelyi Szabolcs, az APÜSZ elnöke
IV./ Vizsgálják felül a központi (állami) támogatásban lévõ szervezetek vezetõi állománya szerkezetét, ezzel is több százmilliós megtakarítás érhetõ el. V./ Szíveskedjenek engem kinevezni utazó vagy „nemutazó“ nagykövetté. Vizsgálják meg, hogy eddig mennyi hasznot eredményezett Medgyessy utazó nagyköveti tevékenysége, szorozzák be tízzel és biztosíthatom Önöket, hogy megduplázom a kapott végösszeget egyetlenegy év leforgása alatt! Mindezt vállalom utazó nagykövetként „rongyos“ 4 (azaz négy) millióért, nemutazóként 2 (azaz kettõ) kettõ millióért, tehát akkor sem termelek veszteséget, ha ki sem teszem a lábaimat kicsiny hazánk területérõl. Titkárnõre, ügyintézõre és irodára nem tartok igényt, és arról is tájékoztatom Önöket, hogy feleségem nem dohányzik, tehát nem adódhat olyan kínos szituáció külföldön, mint Medgyessyné Csaplár Katalinnal, a svéd király ominózus fogadása során. Köszönettel és tisztelettel: Prof. Dr. Bokor Imre.
MINDENKINEK, AKI ÉRINTETT! Tisztelt Stoffán György, Tisztelt Nemzeti Oldal! I. S. vagyok, többször küldtem Önnek írásokat. Most figyelmeztetni szeretném Önt, lehet, hogy veszélyben van, és mindazok is, akik különféle módokon kiállnak a magyar nemzet érdekeiért. Elmondom mi történt velem. Július elején, egy ismerõsöm (volt Fidesz tag) autójában ülve, hallottam egy mobiltelefon beszélgetést, amely az ismerõsöm, és egy szocialista valaki – ismerõsöm állítása szerint régi barátja – között zajlott le. Ismerõsöm elmondta, hogy a szocialista barátja jó szándékúan figyelmeztetni akarja a nemzeti oldalt, vigyázzanak, és csöndesedjenek el, mert olyan információ birtokába jutott, amely a szocialisták fõvárosi, belsõ köreibõl szivárgott ki. Ez arról szól, hogy ,,a pártvezetés feketelistát készíttet, figyelik a ,,hangoskodókat", akik a népet informálják, és rendezvényeket szerveznek, lázítanak, mint a legutóbbi Szabadság napja tüntetés volt, de azokat is, akik az Interneten vagy egyéb fórumokon magyarkodnak. Ezeket az embereket, és pártolóikat hamarosan ügyesen kivonják a forgalomból, de nem kímélik az olyan, belsõ ellenszegülõket sem, mint Karsai József és követõi". Hogy ez mit jelent, nem tudom, lehet, hogy csak ijesztgetni akarnak bennünket, mindenesetre meggondolásra méltó az, hogy egy nemzetellenes, maffiaszerû politikai-gazdasági hatalom, akinek mostanában folyamatosan csökken a népszerûsége, mire lehet még képes a választási stiklik, Nomentana ügyek és egyéb törvénytelenségek után! Bekeményítenek? Akkor mégiscsak igaz lehet, amit sokan írnak, hogy a régi, pártállami rendszer restaurálása folyik gõzerõvel? Visszamegyünk 1957-be? Én kis ember vagyok, akit nem tartanak számon, én nem félek. Ugyanakkor ismerem a történelmünket, volt már itt Recski kényszermunka, és Hortobágyi számûzetés is, ahol sok jó ember szenvedett. A történelem, mint tudjuk, ismétli önmagát, semmi sem lehetetlen. Kérem, fontolja meg ezt a hírt, ha akarja nyilvánosságra is hozhatja. Szomorú és tragikus, hogy a szocialista párt már ilyen eszközhöz, a megfélemlítéshez nyúl, ahelyett, hogy belátná: rosszul politizál, rosszul gazdálkodik, tehát nincs helye a Magyar Parlamentben. Keresztyénként én azt javaslom: imádkozzunk a szocialistákért. Isten óvja a hazát! I. S. – Debrecen
4
jó ha figyelünk
(Igazság Napja 2. 2006 június 8. ) Szeretettel üdvözlök minden jóakaratú embert és a rosszakaratúakat is, mivel õk is jó akaratúak szeretnének lenni, csak eddig nem sikerült nekik. Összekeveredett bennük a paradicsomi õstudás a jóról meg a rosszról. Miért? Mert a szavaink, s velük lelkünk megzavarodott. Tudjuk, hogy már az állatok is adnak egymásnak jeleket a veszélyrõl, az élelemrõl, a szerelemrõl és hasonlókról. Ezek a jelek mind megfelelnek a valóságnak. Nem holmi erkölcsi okból, az állatok erkölcsöt nem ismernek, de valótlanságban nem élhetnek. Képzeljünk el egy mezeinyúl-csapatot, mely a fészkében vezért választ: nézzen már körül odakünn, mert mindenkinek korog a gyomra. A vezérnyúl kimegy, odakünn nyüzsögnek a rókák. Visszakiált: megnyílt elõttünk az igazságos hatékonyság útja! A nyulak kitódulnak. No, mi lett velük? Nyilvánvaló, hogy semmiféle társas kapcsolat nem lehetséges hazugságban. Nem lehetségesek pl.: politikai megegyezések sem. Mihez képest lehet pl. egy párt konstruktív ellenzék?
jó ha figyelünk
A konstruktív alkotót, építõt jelent. A hazugságrendszer konstruktív ellenzéke tehát hazugságrendszert épít? 2500 éve így szólt Kung fu-ce tanítványa: „Vej herceg várja a Mestert, hogy a kormányzást átvegye. Mi legyen elsõ teendõje? A Mester így szólt: A szavak helyes használatának helyreállítása. Ce Lu szólt: Ez az egész? Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell a szavakat helyesen használni? Milyen együgyû vagy te! A bölcs mellõzi azt, amit nem ért. Ha a szavak használata nem helyes, akkor a fogalmak értelme zavaros; ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet szabatosan cselekedni, akkor az erkölcs és mûvészet nem virágzik; ha erkölcs és mûvészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen; ha a büntetésnek nincs értelme, a nép nem tudja, hová lépjen, és mit tegyen. A bölcs elsõ dolga, hogy fogalmait szavakká, szavait pedig tettekké tegye. Nem tûri, hogy szavaiban rendetlenség legyen. Minden ezen múlik.“ Történelmi tapasztalat, hogy minden hazugságvár összedõl, a Gyurcsány-rendszernek is ez lesz a sorsa. Kérdés, hogy mikor, s álltában-dõltében mekkora károkat fog okozni? Kedveseim, ne vesztegessünk több szót arra, hogy a kormány és pártjai a hazugok
bandája, inkább arról törjük a fejünket, hogy mit tehetünk hazánk: a jó és rosszakaratú emberek érdekében. Követeljük-e a szavak helyes használatát? Követeljük-e hazugságkormány lemondását? Követeljük-e, hogy minden olyan kormánypárti képviselõ, aki nem akar gyászmagyar lenni, nyújtson be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen, s ha az eredménytelen, lépjen ki frakciójából? Követeljük-e, hogy az ellenzék tekintse erkölcsi halottnak Gyurcsányt és kormányát, bánjon vele eszerint, és minden eszközzel küzdjön új választások kiírásáért? Követeljük-e, hogy a köztársasági elnök úr is tekintse erkölcsi halottnak Gyurcsányt és kormányát? Követeljük-e, hogy a kormánypárti sajtó szüntesse be nemzetellenes hazudozását és mellébeszélését, s bánjon Gyurcsánnyal és kormányával úgy, ahogy erkölcsi halottakkal kell? Követeljük-e, hogy Gyurcsány Ferencet és kormányát minden felelõs ember tekintse érdeme szerint erkölcsi halottnak, s vele szemben minden érintkezést függesszen föl, semmilyen rendelkezésének ne engedelmeskedjék? http://www.czakogabor.hu/ Czakó Gábor
5
Idestova három hónap telt el a választási gyõzelme óta, és a média azt sugallja, hogy az MSZP elbizonytalanodott. Az ország lelassult, a kormányzat, élén Gyurcsánnyal, nem tudja, mitévõ legyen. Az az igazság, hogy ez valójában sugallt, félrevezetõ kép. Még akkor is, ha az MSZPben, föl egészen a képviselõkig, nagy a tanácstalanság. Az õ elbizonytalanodásuk tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy azok, akiknek a kezében van a tényleges hatalom, meglepõen elõrelátóan járnak el. A részletekig menõ tervezettség, a nagyfokú tudatosság észrevehetõ, ha eltekintünk a napi médiadózistól, mondhatni nem vesszük be az esedékes bódítószereket. Gyurcsány Ferenc és köre a választási gyõzelem után kiválóan számolt: 1. Hetekig nem történt semmi a nyilvánosság elõtt. Mivel a vesztesek tehetetlenek voltak, bénultan kellett kivárniuk az idõt a focivébé kezdetéig. A gyõztes MSZP-SZDSZ kettõs pedig odavolt attól a ténytõl, hogy a Gyurcsány-brigád megnyerte a vesztesnek hitt meccset; õk úgy vártak Gyurcsányra, mint menyasszony a võlegényre a nászágyban. 2. Gyurcsányék zseniálisan szétzilálták az MSZP-t. Okosan felismerték a nyilvánvaló igazságot: hatalmukra érdemben csak a gyõztes párt, az MSZP lehet veszélyes. Ezért az abszurdba hajló kormánynévsor (Szekeres hadügyminiszter, Göncz külügyér, egy politikai senki az egészségügy élén stb. stb.) A milliárdosok szépen kiiktatták a politikát a következõ kormányidõszakból. Ugyanis Szekeres Imre a hadügy élén semmit sem képes tenni az MSZP közelgõ átstrukturálása ellen, Göncz külügyér szakmai analfabétaként nem fogja 6
tudni megzavarni a gyurcsányi külpolitikát, a balhés ügyeket a valódi elittõl elszigetelt figurákra terhelték. És amikor kicsit megbillent a dolog, a MSZOSZ-vezért megkínálták egy jövedelmezõ szinekúrával, oszt’ annyi. 3. Gyurcsány örömmel nyugtázhatja, hogy az ellenzék nem zavarta meg az új struktúra kiépítését. Mire õsszel elkezdõdik a tényleges politikai élet, addigra az adóhatóság engedelmes eszközként fogja a szürke ködbõl érkezõ, szóbeli utasításokat végrehajtani. A rendõrség pedig ismeretlen vezetési rendszer alá került, egy outsider miniszter „felügyelete” alá, aki tehetetlenül fog az események nyomában kullogni, ha baj lesz. 4. A pénzromlás a Gyurcsány-brigád számára szükséges és extraprofitot termelõ lépés volt. Ami a kisembernek drágább nyaralást jelent, az az exportálóknak talált milliókat. 5. A tõzsdei hullámvasút – Kulcsár óta tudjuk – a naiv kisbefektetõknek rossz, az elõre tájékozott, dörzsölt profiknak viszont hatalmas üzlet. Ne féltsük hát a miniszterelnököt és üzlettársait, mindennel meg vannak elégedve. 6. A nyomasztó államadósság nem Gyurcsányékat nyomasztja. A nyomasztó államadósság szükséges elõfeltétele a gyurcsányi „reformnak”. Az ország soha nem volt hasonló helyzetben, talán csak 1945-ben érezhetett úgy Sztálin, mint ahogy most a Gyurcsányék valódi üzletfelei. És ez a lényeg: Magyarország gyakorlatilag megszûnt létezni. A „Köztársaság” (óh, a Köztársaság, lihegjünk egy kicsit…) tulajdonképpen mozgásképtelen. Azt teszi, amit a Nagy Meccs gyõztesei kívánnak. Kiszolgáltatott. Vesztes.
A magyar tulajdonú gazdaság akár a bárány a kés elõtt. A munkavállalók a multik rabszolgái. A kis- és középvállalkozások tömegesen a csõd szélén. A magyar nagyvállalkozók alkupozícióban, de nem erõpozícióban. A nyugdíjasok képezik a kormányzat bázisát. Mivel most is az ajkukig ér a nyomor, a következõ áremelések után engedelmesen lihegnek majd minden segélyért, és a fõsodratú sajtó a maga bejáratott eszközeivel rendre oda fogja terelni õket az urnákhoz, ahol megköszönik az õ Ferijüknek, hogy még nem haltak éhen. A betegeknek annyi. Ez a réteg egyszerû képlet. A gazdag beteg nem fogja megérezni az egészségügy fizetõssé tételét, mert eddig is fizetett az extra ellátásért. A szegény beteg pedig nincsen abban a helyzetben, hogy érdemben tiltakozni tudjon. Az orvosok, ápolók esete más. Õk tudnának – és valamelyest próbálnak is – tiltakozni, de az õ torkukat fogja a kormánypárti média. Ugyan mit tehet akár egy egész kórház vagy egy teljes megye is? A központi sajtóirányítás három nap alatt ellenük fordítja a közhangulatot. Ha kell, kiderül, hogy az orvosok jól élnek, a nõvérek rosszul dolgoznak, mindenki a saját zsebére játszik, és különben is, pont õk ne ugráljanak, amikor ott vannak a szegény betegek, és ugyebár a humanizmus meg az orvosi eskü. (Emlékezzünk annak az aneszteziológusnak a sajtójára, aki valami 36 óra munka után azt mondta, nem vállalja el a következõ mûtéti altatást. És noha õ volt az egyetlen felelõsen gondolkodó ember a történetben, vezényszóra õt gyalázta a kormánypárti média.) jó ha figyelünk
Az egész gyurcsányizmusban a legszörnyûbb a köztisztviselõk és közalkalmazottak története. Ezen rétegeknek százezrei szavaztak az MSZP-SZDSZ-re, nem utolsósorban azért, mert féltek az esetleges kormányváltástól. Erre most ezrével kerülnek utcára, miközben nincs hangjuk szóvá tenni, hogy a hivatalokat feltöltötték semmittevõ csókosokkal a szoclib holdudvarból. Különösen fájó, hogy a most elbocsátandó pedagógusok közül sok tízezren kampányoltak Gyurcsányék mellett. Ez a politikai vakság tulajdonképpen paradox módon éppen azt igazolja, hogy jobb is, ha az ilyen téves értékelésekre képes embereket elküldik a gyermekek közelébõl. A „széles tömegek” reakcióit figyelve hasonlóan negatív következtetést vonhatunk le. Miként lehet az, hogy „reform” gyanánt hat hete általánosan elfogadott az a terv, hogy minden jobban fog mûködni, ha elkül-
dünk innen-onnan pár tízezer embert? Ezzel vissza is értünk a gyurcsányi „reform” lényegéhez. Ennek rövid foglalata: az ország széthordása. Hogy a dolgok elõre tervezett módon zajlanak, azt szépen példázza a vasút: Valami ezer kilométernyi mellékvonalon beszüntetik a személyszállítást, mert „veszteséges”. Helyette majd buszközlekedés lesz, ígérik. Gondolkodjunk: Elvben a vonalak fennmaradnak, mert a teherszállítás megtartását ígérik, ugyanakkor épp most privatizálják a MÁV kamionszállító üzletágát, mert az volt az „egyetlen nyereséges tevékenység”, így a hivatalos magyarázat. Kézenfekvõ következtetések: ad 1. a személyszállítást nem a veszteségesség megszüntetésére állítják le, a deficit meg fog maradni; ad 2. ami nyereséges, azt máris ki-
veszik a cégbõl. Tehát a szárnyvonali személyszállítás megszüntetésének MÁV-on kívüli okai vannak. Azt is tudjuk, mi. A privatizációs terv leszögezi a Volán társaságok eladását, mert „veszteségesek”. Tehát a veszteséges vasúti személyszállítás helyett a veszteséges buszközlekedést szorgalmazza az állam. Továbbá az állam egy oldalvágással lenullázta azokat a törekvéseket, amelyek igen szép eredményekkel kecsegtettek, éppen ezen szárnyvonalak modernizálására, és ezen keresztül egész térségek felvirágoztatására! Ilyen Zala megyében Lenti környéke és Békés megye romániai határszakasza. Zalában például évek óta folyamatosan nõ a most halálra ítélt vonalakon a forgalom! Ráadásul nemzetközi együttmûködésben készülõ pályázatok veszítették el szempillantás alatt az értelmüket! A nyilvánvaló magyarázat: a Volán társaságokat eladásuk elõtt monopolpiaci helyzetbe kell hozni. Minél nagyobb területeken kell megszüntetni a vasúti személyszállítást ahhoz, hogy a Volán társaságok kívánatosabb falatot jelentsenek a vevõknek. Mivel maguk a Volán társaságok (most) veszteségesek, olcsón „kell” õket eladni. Utána majd nyereségesek lesznek, elvégre monopolhelyzetben fogják õket újjászervezni az új magántulajdonosok, akiknek „nem tilthatja meg” az állam, hogy nyereségességig emeljék az áraikat. Van itt koncepció, csak észre kell venni. Ugyanígy van koncepció az egészségügyre (az ember minden pénzt megad az egészségéért), a termõföldre, autópályára, de még börtönépítésre is. Belátható közelségbe került, hogy Magyarország legyen az elsõ elprivatizált állam a világon. És az istenadta nép örül. Akinek meg nem tetszik, ahhoz ellátogat az adóhatóság. Forrás: Nyiri János – gondola
A MUNKÁT TERHELÕ KÖLTSÉGEK Idézet Gyurcsány Ferenctõl: „Mi kell ahhoz, hogy idejöjjenek vállalatok? (.) Ahhoz az kell, hogy Magyarországnak fejlett legyen az infrastruktúrája, jó legyen az adózása, alacsonyak legyenek az adói.“ (Debreceni fórum, 2005. március 17.) „Ma viszont több munkahelyet és több bért mi tud teremteni? Hát nyilvánvalóan egy növekvo, viruló, emelkedõ gazdaság. Egy ilyen gazdasághoz mi kell? Nyilvánvalóan alacsonyabb adók és közterhek kellenek hozzá, nyilvánvalóan egy jobban muködo állam kell hozzá, egy jobban muködo piac kell hozzá. Ezek így összefüggenek.“ (MSZP választmányi ülés, 2005. március 17.) „A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya. Legoszintébb becsületszavamra mondom. Csökkent az adóterhelés, az elozo kormány alatt növekedett az adóterhelés“ (Kossuth Krónika, 2005. július 5.) AZ IGAZSÁG A harminc OECD tagállam közül Magyarországon a harmadik legnagyobb a különbség a bruttó bér és a hazavitt kereset között. Hazánkban tehát az állam túl sokat von el a jövedelmekbol. A harminc OECD állam közül Belgium, Németország és Magyarország veti ki a legnagyobb adót az átlagos fizetésekre – állapítja meg az OECD éves jelentése. Tavaly a munkavállalók a bruttó bérük 49,5 százalékát vitték haza. Régiónk más országaiban is lényegesen jobb az arány: a lengyel munkavállalók 56,4 százalékot, a csehek 56,2 százalékot kaptak, a szlovákok ennél sokkal többet: 61,7 százalékot vihettek haza. jó ha figyelünk
7
Három ördögi mondat diabolikus együtthatása, az elgyávult lélek, a megalázott test és a megrontott szellem három csúcsa jelöli ki azt a pusztító teret, amelynek csapdájából kell Magyarországnak megtalálnia a kiutat. Kell hogy legyen kiút. Van is. De csak egyetlen: a megértés, a beismerés és a felemelkedés útja. Az elsõ mondatot, az elgyávult lélek óvatos és mégis árulkodóan segítséget kérõ kiáltását az elsõ szabadon választott és ezzel egy idõben azonnal halálra is ítélt miniszterelnök, Antall József fogalmazta meg. Senki sem figyelt rá. Senki sem értette meg: „Tetszettek volna forradalmat csinálni“. A második mondat olyan volt, mint korbácsütés a megalázott testre. Ezt az Antallt követõ miniszterelnök, Horn Gyula vágta a nemzet arcába, amikor a köztulajdon korrupt kiárusítását, az úgynevezett privatizációt kérték számon tõle. Senki sem ismerte be, hogy igaza volt: „Lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerû“. A harmadik mondatot a hibája folytán a hatalomból kiesett, s oda minden eszközzel – sikeresen – visszatérõ baloldal vezére, Kovács László, az MSZP elnöke jelentette ki cinikusan könnyelmû magabiztossággal, amikor közvetlenül a 2002-es választások elõtt figyelmeztették, hogy a jobboldal elsöprõ fölénnyel vezet. Senki sem merte felemelni a tekintetét, hogy Kovács szemében meglássa a könyörtelen igazságot: „Nem a népszerûségi kutatásokat akarjuk megnyerni, hanem a választást“. A könyörtelen igazság ugyanis az, hogy nem volt rendszerváltás. Elõször Antall József döbbent rá. Különös, a többség által gunyorosnak ítélt kijelentését így lehetne magyarra fordítani: mivel nem sikerült a diktatúra társadalmi berendezkedését megváltoztatni, ezért a továbbiakban a változatlan keretek között, a szabályok óvatos módosítgatásával, a kifosztott és kisemmizett rabszolgák verejtéke árán fogják a diktatúra uralkodói – az úgynevezett nómenklatúra burzsoázia tagjai – átépíteni (peresztrojka = átépítés) azt a csak részben megújított társadalmi szerkezetet, amely továbbra is fenntartja uralmukat, de a kor igényeinek jobban megfelelõ, hatékonyabb és eredményesebb keretek között. Ez mellesleg valamelyest jobb életlehetõséget teremt egyes rabszolgák számára, de ez nem feltétlenül szükséges, és nem is lesz minden rabszolga számára egyformán elérhetõ. Az öreg és gyenge szolgák fokról fokra elhullanak? „És ezért azok elsõ, tanácstalan dühükben az õket megváltani képtelen kormány ellen fordultak. Így történt, mert még nem volt ott közöttük Spartacus. Még óvodába 8
járt II. Rákóczi Ferenc. Horthy Miklós még csak kadétnak tanult. Attila és Árpád szelleme még nem kapott magyarigazolványt. A megalázottak tömege eleve nem mert szembenézni a szabadsággal. Inkább vásárolgatott. Ki hûtõszekrényt Bécsben, ki egy új párt matricáját a pénztárcája belsejébe – óvatosan, hogy senki se lássa. Ugyanezt erõsítette meg egy választási ciklussal késõbb a hatalmát radikális könyörtelenséggel visszaszerzõ baloldal új vezére, Horn Gyula. Nem sokon múlott, hogy nem elõbb történt. A taxisblokád a bolsevista puccsok klasszikus és sikeres forgatókönyve szerint fél évvel az elsõ szabad – szabad" – választások után megbuktatta volna a még meg sem született demokráciát, ha Antall Józsefben nem támad föl – amit senki sem sejthetett – a kivételes államférfi. Legendás, pizsamás interjúja megszeppentette, elnémította, elcsitította a felhevült tömeget. A szolgahad csak az erõt tiszteli. És lám, Antallban ekkor meglátták a lélek felülmúlhatatlan erejét. Antall azonban már halálos beteg volt, és nemsokára meghalt. Nem segíthetett rajtunk. Pedig képes lett volna rá. Ezért van az, hogy miközben Antall Józsefet az ország nagyobbik része tiszteli, még a jobboldalon is vannak, akik gyûlölettel gondolnak rá. Õk az örök szolgák, az örök kocsmatöltelékek, az örök házmesterek, az örök proletárok közül valók, akikben jajong a rabszolga-nyomorúság, mely gyûlöli, aki közülük felmagasztosul. Antall azonban meghalt, és bár lelki nagyságának emléke képes volt felszínen tartani a morálisan már a blokád napjaiban összeomlott, kivérzett kormánykoalíciót, a baloldal olyan diadalmasan tért vissza, mintha nem is lett volna rendszerváltozás. Mert nem is volt. Ezért mondta Horn Gyula azt, amit mondott, ami az õ szavaival, az õ sötét, de mégis könyörtelenül õszinte szavaival ugyanazt jelentette, mint amirõl Antall beszélt: hölgyeim és uraim, önök tévedésben vannak, nem volt rendszerváltozás.
Tetszettek volna forradalmat csinálni. Hiszen tudniuk kellett volna, hogy az államszerkezet jogi kereteit csak egy új erkölcsi rendszerre támaszkodva lehet radikálisan megváltoztatni, s ezt nevezik forradalomnak. Igyekezzünk árnyaltabban fogalmazni, mint a marxisták: amikor az elnyomott többség erkölcsi érzéke már nem képes elviselni az elnyomó kisebbség uralmát, és erõvel állítja a kisebbség társadalomellenes erkölcsi rendje helyére a többség mindenkor elsõdleges és alapvetõ igazságosságának és az azt kifejezõ jogrendszernek a harmóniáját, az a megigazulás. Mely lehet forradalom, s mint olyan, lehet véres és lehet vértelen. Lehet önfeláldozó népfelkelés és lehet lassú égésû tisztító tûz, egyfajta testi-lelki-szellemi mozgalom. De mindig iránya és célja van, s ameddig a célját el nem éri – függetlenül attól, hogy az elért célt meddig tudja fenntartani -, addig nem alszik ki. Ez azonban nem történt meg. A jog, a jogszerûség, sõt a „jogszerûség látszata“, ahogy Horn cinikus õszinteséggel elárulta, mirõl is van szó, erõs kordának bizonyult, amely nem engedte ebbõl kitörni a többségi igazságérzetet. Horn õszinte volt. Ha közelebbrõl, s több empátiával nézzük ezt a kijelentést, szinte azt kéne mondanunk, baráti tanácsot adott. Ugyanis annak a – kétségkívül torz – jogszerûségnek a rendszerét, amelyet fél évszázaddal korábban õk teremtettek meg maguknak, s amelynek átalakítását csak az õ egyetértésükkel, apró lépésekben, az õ érdekeiket tiszteletben tartva lehetett elvégezni, Horn és társai nem sértették meg. S ilyenformán nem sértették meg saját erkölcsi rendszerüket sem, az elnyomók belsõ erkölcsi rendszerét, amelyre ez a most már közösnek nyilvánított jogrendszer alapul. Horn ugyanakkor pontosan látta, hogy a szolgaságban tartott többségben ébredezik a fél évszázaddal korábban elfojtott természetes õsi erkölcsi rend, s ez nem egyezik az övékével. Ezért volt a figyelmeztetés: „Nektek már nem erkölcsös, de nekünk még az. Annál inkább, mert belefér az általunk teremtett és általatok is elfogadott jogrendbe. Melynek célja ugyanaz, ami azelõtt volt: a mi kasztunk egyeduralmának fenntartása.“ S a tömeg – vagyis mi? Beletörõdtünk, de már háborogtunk. Ezért az elnyomók ekkor egy Bokros Lajos nevû hóhérlegényre bízva a hóhérmunkát, elrendelték és végre is hajttatták rajtunk az elõbb-utóbb elkerülhetetlen lázadást megelõzendõ a rabszolgák örök büntetését, a nyilvános megkorbácsoltatást. Ez volt a tökéletesen értelmetlen, eredménytelen és pokoli kínokat okozó Bokros-csomag, amely legalább ötven évvel vetette vissza a nemzetgazdaságot. Az elnyomók szempontjából hasznos volt. Nyertek ötven évet. jó ha figyelünk
Azonban ennek az átépített szocialista világnak van egy gyenge pontja. Az elnyomók, hogy tartósan fenntarthassák uralmukat, azzal a paradoxonnal kerültek szembe, hogy fenn kell tartaniuk egy ellenzéket is, mert különben a náluknál sokkal erõsebb külvilág, amelyik irtózik a tekintélyelvû társadalmak minden válfajától, erõvel kényszerítené ki a demokráciát, s az szükségszerûen a forradalmi változáshoz hasonló eredményeket hozó, általuk már nem ellenõrizhetõ folyamatokat indítana el. Ezért az elnyomóknak négyévente kockáztatniuk kell. 1998-ban hibát, sõt hibák sorozatát követték el. Ezek közül most itt csak egyet ragadunk ki, mert ha nem is csak ez az egy hiba eredményezte azt, hogy diadalmasan visszaszerzett totális hatalmukat – kétharmadosnál is nagyobb többséggel rendelkeztek – elveszítették, ez a hiba rávilágít két gyenge pontjukra: idegenül mozognak a demokratikus versenyek világában. Továbbá, helyzetükbõl fakadóan nincs, mert nem is lehet valódi tömegbázisuk, hiszen nekik csak szolgáik vannak. A Torgyán József vezette kisgazdapárt a Demokrata – számunkra meggyõzõnek bizonyuló – közvélemény-kutatásai szerint fél évvel az 1998-as választások elõtt a legnépszerûbb volt. Megelõzte az MSZP népszerûségét. A harmadik helyen a Fidesz állt. Torgyánt – sejtjük, miért – az elnyomók rövid pórázon tartották. Ennek ellenére nem tudni, mi okból, megrémültek, s egy pillanatra elbizonytalanodva megrendeltek egy hivatásos merénylõtõl egy olyan politikai merényletet, amely a kisgazdák népszerûségét visszaveti. Mert ahogy Antall ugyan személyében felértékelõdött a pizsamás interjúban, pártja ugyanezért – emberi gyengeségének látható jele miatt – jelentõsen vesztett népszerûségébõl. A tömegnek ugyanis erõs és egészséges vezér kell. Ugyanígy a Torgyán lakását érõ robbantásos merénylet látványának hatására, a gyorsan odaérkezõ média kameráinak révén az ország népe elõtt pizsamájában halálos rémülten ágáló Torgyán leértékelõdött, mert õ is gyengének és sérülékenynek bizonyult. Az akció bejött. Az 1998-as választások elsõ fordulóját az elnyomók nagyobbik pártja nyerte meg, a másik lázadó párt, a Fidesz csak a második lett, s az addig vezetõ kisgazdák csupán a harmadik helyre futottak be, bár igen jó eredménnyel. A verseny nyílt lett, minden elképzelhetõvé vált. És ekkor mintha a megalázott szolga fellázadt volna, Torgyán József a két forduló között bejelenti, hogy feltétel nélkül visszalépteti minden jelöltjét a Fidesz javára, holott az nem kérte ezt, sõt egészen a második forduló végéig a Fidesz – taktikából, félelembõl? – mereven elutasítja egy lehetséges koalíció gondolatát. Az eredmény, mint tudjuk, az elnyomók bukása lett. Torgyán bosszút állt. jó ha figyelünk
Õk azonban nem adták fel, s 2002-ben hihetetlen energiával indultak harcba a hatalom visszaszerzéséért. Semmi sem számított, csak a hatalom, hiszen már tudjuk, hogy az elnyomók sajátos erkölcsi rendszere egészen más, mint a miénk. Az õ erkölcsük a hatalom birtoklásának kizárólagosságán alapul. Ez az egyetlen pillére. Ezt kellett visszaállítani. Visszaállították. A cél szentesített számukra minden eszközt. Ezt tette világossá Kovács László pártelnök, amikor arisztokratikus gõggel közölte, hogy egyáltalán nem érdekli õket a társadalom többségének véleménye, csupán a saját akaratuk számít, amelynek érvényt óhajtanak szerezni – hogy finoman fogalmazzunk. Szereztek is – hogy még finomabban fogalmazzunk. Ekkor sem lázadtunk fel. Egy maroknyi csoport – még tömegnek sem nevezhetnénk – lázadozott, követelvén az újraszámlálást, alighanem némi titkosszolgálati rásegítéssel tüntetett egy kicsit, de csak azért, hogy a hatalomba észbontó gyorsasággal visszarendezõdõ elnyomók a rendõrséggel egy újabb nyilvános korbácsoltatást végeztethessenek el. Sok év késéssel e sorok írója elérte, hogy bíróság mondja ki egy korábbi, a Horn-korszakban volt hasonló lázadás – a Metész-tüntetés – rendõri leverésének törvénytelenségét. Talán majd lesz egy másik bátor ember, aki évek múltán szintén bírósággal mondatja ki a 2002-es hídi és Parlament elõtti tüntetés leverésének jogtalanságát is. De ez bizony sajnos nem sokat számít. Lassan gyógyulunk. Lassan gyógyulunk. Az új nemzedékek túlnyomó többsége már a szabadságba születvén, természetes módon, a gyermek még el nem rontott érzékeivel pontosan érzékeli, hogy kik az elnyomók és kik az õ természetes szövetségesei. A megrontott, megtört, megalázott öreg nemzedék tagjai pedig a Gondviselés akarata szerint lassan távoznak ebbõl a különös rabszolgaságból az örök királyság isteni demokráciájába. Mert van olyan is, de errõl talán majd máskor. Az új nemzedékben a Fidesz kétharmados többséggel vezet. A kihaló nemzedékben kétharmados többséggel az elnyomók az urak. Lassan gyógyulunk, idõnk azonban nincs. Három hónap múlva ismét országgyûlési választások lesznek. Sokan vagyunk, ahogy Orbán Viktor mondta, de vajon leszünk-e elegen? A jelek azt mutatják, hogy talán igen, vagy talán nem. És ez rossz jel. Jobb volna, ha már biztos többségben lennénk, hiszen ha nem tetszettünk, nem mertünk és még ma sem merünk forradalmat csinálni, akkor csak a természetes többségbõl fakadó elõnyünkre számíthatunk, ami azonban a legújabb közvélemény-kutatások adatai szerint elolvadni látszik. Eljött a megértés, a beismerés és a felemelkedés ideje. Erre három hónap éppen
elég. Négy évvel ezelõtt kis híján elég lett két hét. Van okunk remélni. A megértés talán nem lesz nehéz, hiszen ezekrõl a dolgokról sokszor, bár sokféleképpen beszéltünk. A továbbiakban azonban célszerû lesz pontosabban fogalmazni. A „luxusbaloldal“ például jó szó, de a helyzetet tekintve egy kicsit túl óvatos kifejezés. Az „elnyomó“ jobb, mert világosabb. A „forradalom“ rokonszenves megállapítás, de kissé hebehurgya, ugyanis éppen az a baj, hogy még ma sincs elegendõ hõs, aki az önfeláldozó népfelkelést végrehajtaná, s még kevésbé, aki az élére állna. De ezért nem kell keseregnünk. Lassan gyógyulunk. Már eljött ezer kétségbeesett gazda a csikorgó fagyban a fõvárosba, s heteken át velük fagyoskodott, s hordta nekik az élelmet ezer derék budapesti polgár, de õk sem forradalmat csináltak, hanem a kemény hidegben megismerték és átélték a szeretet és az öszszetartozás melegének mindent átható erejét. Szép és fontos találkozás volt ez. Még nem hõstett, de a hõstetthez ilyen – történelmi – pillanatok élményei vezetnek el. Hogy most miben vagyunk, az sem kérdés. Abban a testi-lelki-szellemi mozgalomban élünk, lelkünket az a lassú égésû tûz hevíti, amely ugyanúgy elhozza a változást – igen, a Változást -, mint a népfelkelés. Csak tovább tart, s ezért fáradtságosabb az út. De az eredmény is tartósabb lesz, ha sikerül a célt elérnünk. És itt a baj. A cél. Mert azt nem sikerült pontosan megfogalmazni. Mert nem a 2006-os választások megnyerése a cél. Ez lehet célja néhány – ahogy a szemtelen Kuncze a fogalmat bevezette volt – megélhetési politikusnak. A társadalom, vagy fogalmazzunk szebben és õszintébben, a nemzet számára a változás választása még nem cél, csupán eszköz. Ilyenformán – s ebben látom a polgári erõk választási kampányának legsúlyosabb, s ha nem sikerül ezen változtatni, esetleg végzetes hibáját – a Változás 2006 sem cél, az is csupán eszköz. A cél a fentiekbõl következõen félreérthetetlenül világos: az elnyomók uralmát meg kell szüntetni. A Magyarország népének lelkében élõ tisztítótûzben el kell égnie és el kell hamvadnia a bolsevista diktatúra minden tárgyi és szellemi kellékének, nem maradhat meg semmi, ami az elnyomókat egykori egyeduralmukra, s az elnyomottakat egykori rabszolgaságukra emlékeztetné. Magyarország államformája még nem szilárd demokrácia. Éppen ezért azok az eszközök itt nem hatásosak, amelyek a tartós demokráciákban – különösen ott, ahol a történelmileg érzékelhetõ közelmúltban sem volt diktatúra – mûködnek. Egy francia, egy holland, egy német, egy osztrák, egy amerikai és egy angol számára a négyévenkénti képviselõválasztás nem létkérdés, in9
kább csak afféle szellemi sport. Minél gazdagabb egy társadalom, annál inkább az. És ennek megfelelõek a kellékei. Minél kisebb a tétje a választásnak, annál cifrábbak a kampányok. És megfordítva, minél nagyobb a tét, annál brutálisabb, annál mélyrehatóbb a kampány. Szinte azt mondhatnánk, ahol igazán nagy a tét, mint például nálunk, ott a lényegi dolgok a mélyben zajlanak. A társadalom materiális, szellemi és lelki mélyrétegeiben. Ez történt 2002-ben és erre kell fölkészülni 2006-ban is. Az elnyomók négy évvel ezelõtt a materiális dimenzió mélységeiben egy azóta már jól dokumentált nagyarányú választási csalással gyõztek. Nem érdekelte õket az egyébként pontos és egybehangzó közvélemény- kutatásokban tükrözõdõ társadalmi vélemény, õket csak a cél érdekelte. Gyõztek a szellemi dimenzió mélységeiben is, mert 19 ezer forintot ígértek a legöregebb és leginkább megrontott nemzedéknek, hiszen a legjobban a gazda ismeri volt rabszolgája gondolatait. És gyõztek a lelki dimenzió mélységeiben is, mert a jól irányított, de ügyesen elszigetelt terrorcselekményekkel, ütlegelésekkel, betörésekkel sikeresen megfélemlítették a rettegésre kondicionált tömeget: „Vigyázzatok, visszajövünk! Válasszatok a kenyér és a korbács között!“ És a megrettent tömeg vette az üzenetet. Sok jó ember szállt szembe ezzel a pokoli gépezettel. De nem elég. A magyarságnak, mint a nemzeteknek általában, a sors csak ritkán ajándékoz kiemelkedõ személyiségû államférfiakat. Úgy tetszik, olykor száz évnél is többet kell várni egy ilyen elhivatott emberre. Nekünk szerencsénk volt. Egy villanásnyi idõre rácsodálkozhattunk az egyikre, akit azonban – még mielõtt bármit is tehetett volna – elragadott a gyilkos kór. De kinyílt a szemünk és láttunk. Már tudtuk, milyen az igazi államférfi. Így könnyebb volt felismerni Orbán Viktorban a második, a valódi lehetõséget. Közelrõl talán többen is felismerték a képességeit, talán korábban is, a nemzet azonban akkor ismerte meg, amikor miniszterelnök lett. És még inkább akkor, amikor elszenvedvén a fentiek ismeretében tehát elkerülhetetlenül bekövetkezõ vereséget, s felismervén annak belsõ indítékait, nem a lázongásba, nem is a politikai korrumpálódásba, de nem is a belsõ vagy külsõ emigrációba menekült, hanem azt a feladatot vállalta magára és végezte el töretlenül, ami egyedül ígért kibontakozást: a kihamvadni látszó tûz szelíd, óvatos, de szívós élesztgetését. Megszületett és felizzott a polgári körök gigantikus mozgalma. Orbán Viktor elvitathatatlan történelmi érdeme, hogy jó volt a hatalomban és jó volt a hatalomból kiesve is. Ez csak úgy lehetett, hogy tudta, mi a különbség a cél és 10
az eszköz között. A helyzethez alkalmazkodott. Bár taktikai okokból mindig kevesebbet árult el abból, amit a nemzet és önmaga elé célul tûzött, aki alaposan és elfogulatlanul figyelte megnyilvánulásait és tevékenységét, az észrevehette, hogy tudatosan, egy világos célra összpontosítva cselekszik. Sikerült. Elérte a célt. A tûz ég és most már nem olthatja el senki. Az elnyomók ideje letelt. Még ideig-óráig húzhatják az idõt, még taktikázhatnak, még – kimondani is szörnyû – akár meg is nyerhetik a választásokat, azonban annak a testi-lelki-szellemi mozgalomnak a tüzét, amelyet igenis ez a fiatal államférfi gyújtott meg, már nem lehet eloltani. Orbán Viktor elõtt ezért ma az a dilemma áll, hogy vele vagy általa teljesedik-e be a magyarság legújabb történelmének egyik látványos fejezete, a kiszabadulás a szolgaságból. Ha gyõz a választáson, akkor õ lesz az, aki a magyar megigazulást, s ezzel a nemzeti fölemelkedést visszafordíthatatlanná teszi. Ha veszít, szüksége lesz minden lelki és szellemi tartalékára, nem szólva testi tartalékairól, mert minden eddiginél nagyobb próbák várnak rá. A sorsa elõl ugyanis senki nem menekülhet el. Orbán Viktor már nagy ember, az utókor így fog emlékezni rá, csak még azt nem tudjuk, hogy a nemzet diadalmasan gyõztes vagy diadalmasan bukott hõsei között lesz-e a helye. Még nem tudjuk, hogy egy új II. Rákóczi Ferencet tisztelünk-e majd benne, vagy amit a legtöbben szeretnénk, egy új Tisza Kálmánt, aki négy cikluson át kormányozott, s egy hasonlóan nehéz helyzetbõl magasba emelte Magyarországot. Nincs könnyû helyzetben, de eddigi cselekedetei ismeretében azt hiszem, elmondható, hogy nincs szüksége már tanácsokra sem. Úgy érzem inkább, s e hosszú írás azért íródott, hogy az olvasó is megsejtse, megértse, hogy a jelöltünkben lévõ bizonytalanság az, amely kivédhetetlenül átsugárzódik mindenre és mindenkire, ami és aki õt körülveszi, s amelynek következtében a jobboldal eddigi kampánya hatástalannak bizonyult az elnyomók gépezetével szemben, hogy ma még ez a bizonytalanság akadályozza õt a cél elérésében. Egészen biztos vagyok azonban abban, hogy idõben dönteni fog, mert nem is tehet mást. Az elnyomókkal meg kell küzdeni, és ez a harc minden eddiginél kegyetlenebb lesz, mert ahogy Márai Sándor mondta, ez a fajta elnyomó mindenre hajlandó lesz, amikor a hatalmát és a vagyonát félti. De könnyítse meg helyzetét az a tudat, hogy a tüzet, amelyet õ támasztott fel, már nem lehet eloltani, de már fékezni sem. Ha õ gyõz, akkor e tûz szelíd lángja át fog melegíteni minden egy magyart. Ha veszít, akkor ez a tûz elõbb vagy utóbb fellángol. És mindent elpusztít, ami az útjába kerül.
Nincs tehát már valóban értelme jobboldaliról és baloldaliról beszélni. Csak elnyomók vannak és elnyomottak. Az elnyomók egyfélék, mint mindig minden elnyomó a történelemben. Az elnyomottak azonban az élet rendje szerint ahányan vannak, annyifélék. Az egyik bátor, a másik gyáva. Az egyik lázadna, a másik csak élni akar. Az egyik gyûlöli elnyomóit, a másik visszavágyik a húsosfazekakhoz. Az egyik okos, a másik sajnos buta. De már élnek közöttünk a szabadság szülöttei, a mi gyermekeink, akik egészséges és szabad polgárnak születtek, és a mi felelõsségünk az, hogy az õ érdekükben is a szeretet és az összefogás erejével, de kímélet nélkül leromboljuk az elnyomók várait és visszavegyük tõlük, ami a miénk, Magyarországot. Az elfajzott diktatúra torz világa Moszkvától Budapestig nem természetes létállapot. A lábadozó társadalmak vagy visszazuhannak egy valóságos diktatúrába – amelyre egy nemrég elvégzett közvéleménykutatás szerint nálunk is meglepõen sokan vágynak; a magyar társadalom húsz százaléka -, vagy a progresszió képviselõinek el kell vezetniük a nemzetet a természetes demokrácia biztonságos világába. Ez nem is-is, ez vagy-vagy állapot. Sólyom László köztársasági elnök úr téved: a választás Magyarországon létkérdés. Orbán Viktornak tehát harcolnia kell. Ki kell lépnie a küzdõtérre, de nem magyar Gandhiként, önmagát nem tudni, mi okból egy nem létezõ, politika feletti térbe emelve, s ott jámborul lebegve fent a küzdõtér magasában, mint egy meg nem értett felhõ, hanem vállalva önmagát, lent a porondon, mint Tisza Kálmán, Churchill, Wekerle és a többiek tették a maguk idejében. Nem rosszabb náluk. Sõt: most és itt õ a legjobb. Nem az õ bûne, hogy elveszítette a véletlen szerencsével megnyert esélyt, de az õ érdeme lesz, ha visszaszerzi. Ha Magyarország Trója lenne, akkor most Orbán Viktorra nem Szép Heléna, hanem Hector szerepe várna. De nem kell félnie. Nem tud veszíteni. Az a nagyszájú harcos ugyanis, aki a lándzsáját rázva odakint várja a küzdõtéren, a fején sisakkal, a mellén harsányan csillogó vértezettel, az nem Achilleusz, csupán annak fiúbabája, Patroklosz. Most Gyurcsány Ferenc néven igyekszik elhitetni a világgal, hogy igenis éppen õ az a legyõzhetetlen hõs. A történelem azonban sohasem ismétli pontosan önmagát. Ma Achilleusz nincsen, hogy Patrokloszért bosszút álljon. Sok hasonmás Patroklosz van csak. Talán több is, mint kellene. Be nem áll a szájuk, egyvégtében dicsérik magukat. De ha egy igazi harcossal találkoznának, a világ végéig futnának elõle. Hajrá, Trója! Hajrá, Magyarország! Hajrá, Orbán Viktor! demokrata.hu
jó ha figyelünk
Van-e ma köztársaság Magyarországon? Ha volna, akkor a kormány, élén elnökével, bûnös tehetségtelensége, országherdálása, legfõképpen pedig csalárdsága miatt a Bazilika elõtt, szõrcsuhában térdepelve várná Szent István király igazságos ítéletét. Igen, mert Szent István küzdött ugyan viszályokkal, harcolt lázadókkal és a német császárral, de köztársaság voltunk, mivel közös rendben, nyelvi egyetértésben éltünk. Ha valaki ledöntött egy házat, akkor nem merészelte azt állítani, hogy új egyensúlyt teremtett. Ha a hóhér levágta a tolvaj kezét, akkor nem állította azt, hogy ez kiigazítás. Ma szélhámosok kormánya elherdálta az oktatásra és s a kutatásra való pénzt, és tudásalapú társadalomról hazudozik. A közpénzekbõl épült kórházakat át akarja játszani a magántõke kezébe, ezt bátorságnak nevezi, és közben az „egészségügy reformja“ nevû port szórja a szemünkbe. Igazságosságnak nevezi a szegények sanyargatását és a multik kiszolgálását. A köztársaság nem államforma, hanem közös rend. Alapja a becsület. Igaz, ami igaz. Ha hazudunk, akkor fölbomlik a közös életrend. Az aljasok becsapják és megalázzák az igazakat. A szép lesz a rút, és a rút a szép. Szavahihetõség híján minden párbeszéd és megegyezés lehetetlenné válik. Viszály kezdõdik, átejtés, gyûlölet. Vajon meddig létezett az a törzs, amelynek fõnöke csemegének nevezte a gyilkos galócát? Magyarországon ma nincs rend, nincs köztársaság, mert a csalás uralkodik. Az ország kormányát szélhámosok markolják, akik hatalmukat szédelgéssel szerezték. Olyan urak õk, akik bûneik rabjai: többé nem mondhatnak igazat, mert különben elvesztik hatalmukat. Minden hamisságukat egy förtelmesebbel kell tetézniük, s azt egy még szörnyûbbel, és így tovább. Nincs megállás. Csak a térdeplés segítene rajtuk szõrzsákba, a Szent Király elõtt. December 5. óta sokan állítják a kormányfõrõl, hogy beteges hazudozó, mert hamis adataival oly sikeresen szított gyûlöletet ma-
gyar és magyar között, hogy a jónép elárulta testvéreit, és megszavazta a trianoni békét. Nos, a beteges hazudozónak remeg a szája, izzad a tenyere, nem néz az ember szemébe. Õ nem ilyen, õ zseni – táncoskomikusban elõadva. Elõdei brosúrákból olvasták egetverõ füllentéseiket, neki a szívébõl jönnek, a májából. A gátlástalanság, a szégyentelenség, a gyûlöletkeltés zsenije õ. Sztalin, Hitler és Kádár legjobb tanítványa. Nem beteges, hanem egészséges hazudozó. Neki ez az életeleme. Öröme és boldogsága a szavak értelmének összezagyválása, a szóértés, az értelem kioltatása. Tudja, hogy a nép lelke a nyelv, ezt kell megbontani. Ha a szavak értelme világos és közös, akkor meg tudjuk beszélni egymással, hogy valójában kik ülnek a nyakunkon, és milyen sorsot szánnak nekünk. Hogy ne érthessük meg egymást, bûnbandájával, az SZDSZMSZP szövetséggel, megölte a köztársaság lelkét, és visszatért Kádár Eufémiájába, ahol szocializmusnak nevezték a közösségek üldözését, ideiglenesnek az örökös megszállást, fejlõdésnek a lemaradást, vagyis a szavaknak, a ki- és bejelentéseknek, sõt, a tetteknek semmiféle következménye nem volt. Értelmetlen nyelven nem lehetséges eszmecsere és megállapodás a különbözõ nézetek, érdekek és csoportok között, nincs többé vers és jókívánság, nincs többé köztársaság. Nagy baj, hogy ismét csõdbe vitték az országot. De mit számítanának az elherdált közjavak és a sanyargatás, ha épek volnának a lelkek, ha nem rombolnák le az egyetértés lehetõségét? Ha nem törünk ki a hazugság börtönébõl, akkor vége Magyarországnak. Ki akarunk-e törni? Akarjuk-e Magyarországot? Akarunk-e ismét szót érteni minden magyarral? Kell-e engedelmeskednünk olyan kormánynak, amely fölrúgta a legelemibb emberi törvényt: az igazmondás rendjét www.czakogabor.hu Forrás: Czakó Gábor
OLVASÓI LEVÉL
Kedves Szerkesztõk! Pénzügyi értesítõ csomagra elõfizetõ vagyok, az Adókódex, a Sólyom által hétfõn aláírt halálos ítélettel, a szerdai postámban megérkezett. A közlöny kedden megvásárolható volt az új törvénytelen és alkotmányellenes irománnyal. Honnan tudták, hogy aláírja... Megzsarolt elnök, csaló párt... ki velük a hatalomból!!! Mindegyikkel. A zászlótól ódzkodó Sólyom gyáva és segíti a számára is nyilvánvalóan aljasokat, így maga is bûnös. Fel kellett volna állnia, már a másodszor is elcsalt választások után.. Ezek bunözõk. A törvények halálosan megalázóak, és egész Magyarországot törvényen kívülivé teszi. Földönfutóvá, betyárrá, vagy rimánkodó, megalázkodó koldussá, kinek-kinek „képessége“ szerint. KI A HATALOMBÓL A BÛNÖZÕKKEL!!! LE A MÉDIÁVAL!!! Ne röhögjön rajtunk a saját parlamentünk és Európa... KTNA (MAKÚSZ-tag – erkölcsös, felelõs médiáért küzdõ, és azt gyakorló)
jó ha figyelünk
11
– Interjú Hegedûs Zsuzsával – A szociológus elszámoltatná a kormányt a hitelekkel és a propagandával A kormánynak be kellett volna számolnia, vagy a kormányt be kellett volna számoltatni az ország valódi helyzetérõl. Alkotmányos demokráciában a közérdekû adatokat nem lehet elhallgatni, és nem lehet hazugságokkal helyettesíteni – fejtette ki az MNO-nak adott nyilatkozatában Hegedûs Zsuzsa szociológus. A kormánynak be kellett volna számolnia, vagy a kormányt be kellett volna számoltatni az ország valódi helyzetérõl. És ez nem kívánságmûsor, mint egy pártállami diktatúrában, ahol a hatalom, ha akar beszámol, ha nem akar, nem számol be. Alkotmányos demokráciában a közérdekû adatokat nem lehet elhallgatni, és nem lehet hazugságokkal helyettesíteni – fejtette ki az MNO-nak adott nyilatkozatában Hegedûs Zsuzsa szociológus. Riporter: Gyurcsány Ferenc még a második választási forduló elõtt is azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy nem megszorításra, hanem dinamizálásra van szükség. Ezzel szemben, amint megkapta a köztársasági elnöktõl a megbízást a kormányalakításra, elvonult a kabinet tagjaival Balatonõszödre és nem sokkal késõbb elõállt a brutális megszorító csomaggal. Vajon volt-e joga Gyurcsány Ferencnek a kampányban tett ígéreteivel homlokegyenest ellenkezõ kormányprogrammal és a megszorító csomaggal elõállnia? Hegedûs Zsuzsa: – Induljunk ki abból, hogy parlamenti demokráciákban, ahol négyévenként vannak a választások, a hatalmon lévõ kormánypártoknak elõször is el kell számolniuk az elõzõ négy évvel, és nem csak azzal, hogy betartották-e a korábbi választási ígéreteiket, hanem azzal is, hogy miként éltek azzal a politikai hatalommal, amit négy évvel korábban kaptak a választóktól, vagyis hogy milyen állapotban adják át az országot a következõ kormánynak. Riporter: – És mikor kell ezzel elszámolniuk? Hegedûs Zsuzsa: – Legkésõbb a választási kampányban. A világban minden demokratikus jogállamban az ellenzéknek joga van ahhoz, hogy elszámoltassa a hatalmon lévõ pártokat. Riporter: – A maguk módján beszámoltak õk is. Kormányzati pénzekbõl fizetett kolumnás hirdetések szóltak arról, hogy dübö12
rög a gazdaság, és hogy stabil és nagy a jólét, sõt ezt statisztikai adatokkal is alátámasztották. Csakhogy utóbb kiderült: nem mondtak igazat. Hegedûs Zsuzsa: – A demokrácia és a diktatúra között az a különbség, hogy bár a diktatúrában is vannak választások, ami elõtt általában a kormányok be szoktak számolni, a demokráciákban viszont elszámoltatják a politikai hatalmat. Magyarországon az a gond, hogy az aktuális kormány nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem tulajdonosa sem a hatalomnak, sem a közpénzeknek, sem az Európai Unióból érkezõ forrásoknak. A kormány a végrehajtó hatalom gyakorlására kapott felhatalmazást, amit a parlament, az ellenõrzésére hivatott állami intézmények és a sajtó közvetlenül ellenõriz. Tehát valójában nem is fajulhatott volna idáig a helyzet. A kormánynak be kellett volna számolnia, vagy a kormányt be kellett volna számoltatni az ország valódi helyzetérõl. És ez nem kívánságmûsor, mint egy pártállami diktatúrában, ahol a hatalom, ha akar beszámol, ha nem akar, nem számol be. Alkotmányos demokráciában a közérdekû adatokat nem lehet elhallgatni, és nem lehet hazugságokkal helyettesíteni. Demokráciában nem teheti meg egy kormány, hogy nem mond igazat. Ugyanis választópolgárok pénzével gazdálkodik. Most nem arról van szó, hogy megtartották-e a négy évvel korábbi ígéreteiket, ezt
kevés országban tudják teljes mértékben megtartani. Ez benne van a politikában, az élet, a külsõ gazdasági körülmények teremthetnek olyan helyzetet, hogy a legjobb szándék ellenére sem lehet teljesíteni az ígéreteket. De arról, hogy milyen a költségvetés állapota, mekkorára duzzadt az ország adósságállománya, ha nagyobb lett a tervezettnél, akkor mire költötte el a kormány azt a hitelt, amit felvett, arról kötelezõ számot adni az utolsó fillérig. Nem az a súlyos probléma, hogy a Medgyessy-, vagy a Gyurcsány-kormány megvalósította-e a korábbi ígéreteit, az a súlyos gond, hogy a második forduló elõtt néhány nappal, amikor az ellenzék már másról se harsogott, mint hogy nagy a baj, még mindig az volt a válasz, hogy dübörög a gazdaság, és hogy „a költségvetés köszöni, jól van“. Orbán Viktor, aki nagyságrendekkel gyakorlottabb politikus, mint Gyurcsány Ferenc, és tisztában a van a demokráciában ilyenkor szokásos eljárási módokkal, amint bejelentette a miniszterelnök, hogy nagy baj van, mert a költségvetési hiány idén várhatóan nem 4,5 százalék lesz, hanem 8 vagy 11 – ami az Ecostat legutolsó számításai szerint inkább 11,5 százalék -, akkor Orbán azonnal felajánlotta a demokráciában szokásos megoldást. Tehát nem csak elegáns gesztust tett, hanem a kiutat is megmutatta, amikor azt kérte, hogy azonnal alakuljon egy vizsgálóbizottság, amely kideríti, ki csapta be a mijó ha figyelünk
niszterelnököt, mert mint ahogy Orbán fogalmazott: az elképzelhetetlen egy demokráciában, hogy egy miniszterelnök ilyen kérdésben ne mondjon igazat. A miniszterelnöknek erre az ajánlatra azonnal le kellett volna csapnia, hiszen Veres János ekkor még csak pénzügyminiszter-jelölt volt, és nem azért kellett volna lecsapnia a javaslatra Gyurcsánynak, hogy magát mentse, hanem azért, hogy megmentse az országot a botránytól. Ami azonnal kirobbant, legalábbis a hitelminõsítõk és a befektetõk körében, akiket megvezetett a miniszterelnök. Mert azt mindenki tudta, hogy ez a 4,5 az így nem igaz, de azt hogy valójában mennyi ... Riporter: – Nemcsak a befektetõket csapták be a hamis adattal, hanem a választókat és hazai gazdasági szféra részvevõit is. Hegedûs Zsuzsa: – Igen, de a hitelminõsítõket is. Emlékezzünk csak vissza: azon nyomban leértékelték Magyarországot. Miért? Azért, mert valószínûleg azzal nyugtatgatták õket, hogy meg kell nyerniük a választásokat. Orbán nemcsak azért javasolta a vizsgálatot, hogy adjon egy kiutat a megválasztott koalíció miniszterelnökének, hanem sokkal inkább azért hogy ne következzen be az, ami bekövetkezett. Azért veszélyes ez a hazudozás, mert precedenst teremthet a demokráciánkban. Egy választási kampányban lehet ígérgetni, de azt nem lehet mondani a végrehajtó hatalom vezetõjeként, hogy 4,5 százalékon áll a költségvetés hiánya, amikor az 10 százalék felett van. A pénzügyi válság, aminek a határán vagyunk, az ebbõl keletkezett. Tehát nem csak az országon belül bontakozott egy óriási vita a válság veszélyérõl, hanem külföldön is. Mert miért higgyenek mostantól Gyurcsánynak pénzügyi befektetõk? Ha végighazudott másfél évet, akkor vajon mi a garancia arra, hogy nem fog hazudni a következõ négy évben is? A kialakult bizalmi válság naponta milliárdokba kerül a költségvetésnek, amiatt hogy leminõsítették Magyarországot. Sokan azt mondják, hogy csak a külföldre utazókat fogja érinteni a forint gyengülése, ez nem igaz, hiszen például hosszú évek óta most hallottuk elõször a Moltól, hogy azért emeli a benzin árát, mert romlott a forint. Tehát az az öt forint, amivel elérte a benzin ára a 300 forintot, az most kivételesen nem a kõolaj világpiaci árának drágulása miatt van, hanem ennek a kormánynak a hazudozása miatt. Tudomásul kell vennie a hatalomnak: nem lehet tovább lépni, amíg nem látunk tisztán. jó ha figyelünk
Én még ma sem tudom, és ezzel nyilván nem vagyok egyedül, hogy hol van a pénz, a hitel-milliárdok, amiket felvettek? Azt mondják, hogy a nyugdíjra és a nagy ellátórendszerekre költötték. Csakhogy Gyurcsány Ferenc fõtanácsadóként mûködött a Medgyessy-kormány mellett. Riporter: – Sõt késõbb sportminiszter is lett... Hegedûs Zsuzsa: – Igen, aki tehát vagy tudott róla, mi történt ez idõ alatt is, vagy éppenséggel az õ tanácsai alapján történt nagyon sok minden. Vagyis ha azt mondják, hogy a 2002-es béremeléseket és a nyugdíjakat hitelbõl finanszírozták, akkor mondják meg azt is a teljes négyéves ciklus idejére évekre lebontva, hogy mennyi volt a nyugdíj-járulék címen befizetett összeg és mennyi volt a kiadás, ugyanígy az egészségügyben is mennyi volt a befizetés és mennyi volt a kiadás! Mert szerintem nem az a legfontosabb kérdés most, hogy a minisztériumokban hány ember dolgozik. Riporter: – Valóban nem valószínû, hogy állami apparátus bére miatt borult fel a költségvetés, hiszen a jelenlegi létszám bére be volt tervezve az idei költségvetési törvénybe. Hegedûs Zsuzsa: – Úgy van. Ennél sokkal fontosabb, hogy megmondják: mennyi pénz ment el ország- és kormánypropaganda kiadásra. Ki fog derülni, hogy több ment el rá, mint az említett két alrendszer bevételeinek és kiadásainak különbsége! Számoljanak el, mennyi pénz ment el arra, ami lényegében Gyurcsány-propaganda volt! Pontosan, és nem nagyjából! Mennyi plusz kölcsönt vettek fel, annak mennyi volt a költsége: mennyi ment el szakértõi véleményekre? Mennyi ment el összesen az EU-kampányra? Emlékezzünk csak ama Somody Imre által vezetett alapítványra, amelynél csak a kuratórium vezetõinek a fizetésére több százmilliót fizettek ki, ami különösen felháborító volt. Tehát ezeket a felesleges kiadásokat kell feltárni és csak utána kell foglalkozni azzal, hogy a minisztériumokban hányan dolgoznak feleslegesen. Nekem meggyõzõdésem, hogy a hiány nem a befizetett nyugdíjjárulékok és a nyugdíjkifizetések között feszül. De azzal, hogy a nagy ellátórendszerekre kennek mindent, az helytelen, a reformnak és a megszorító csomagnak semmi köze egymáshoz. A megszorító csomagot úgy állítják be, mintha a hiányt azért kellene az embereknek megfizetniük, mert rájuk költötték el a pénzt. Ez hazugság. Tény, hogy a közalkalmazottak bérét ötven százalékkal emelték.
Erre mondják azt, hogy kölcsönbõl fizették. Én nem hallottam olyat Medgyessy Pétertõl a 2002-es kampányban, hogy „megemeljük a béreket, de csak külföldi kölcsönbõl tudjuk finanszírozni“. Ebben az országban nincs olyan negyven év feletti ember, aki, ha azt mondják neki, hogy fizetésemelését csak államkölcsönbõl tudják finanszírozni, akkor azt válaszolja, hogy rendben, ilyen áron is lépjük meg. Mert mindenki emlékszik rá, hogy a Bokros csomag szemben a Gyurcsány-csomaggal, azért vált szükségessé és elkerülhetetlenné, és ezért fogadta el a társadalom – a diákok tandíjellenes tüntetését leszámítva – mert mindenki tudta, hogy ez a Kádár rendszerben felvett óriási kölcsönöknek a következménye. Amit annak idején azért vettek fel, hogy a Kárdár-rezsim a politikai hatalmát megtartsa és stabilizálja azáltal, hogy nem engedi az életszínvonalat csökkenni. A Bokros-csomag megszorításait fel kellett vállalnia a magyar társadalomnak, mert a rendszerváltás azt jelentette, hogy az ország eladósítóit elküldtük a fenébe. Riporter: – Megjegyzem, ha nem lett volna az az irtózatos adósságtömeg az Antall-kormány nyakán, akkor a négyéves MDF-vezette koalíció igen dicséretes, pozitív mérleggel zárta volna a ciklust. Az, hogy a Bokros-csomagra 2005 márciusára valóban szükség volt, annak oka az is, hogy Békesi Lászlónak nem volt akkora politikai súlya a Horn-kormányban, hogy a kiigazítást hamarabb – kevesebb fájdalmat okozva – megtegye. Ha Horn nem tétovázik olyan hosszú hónapokon át, és szabad kezet ad Békesinek, akkor kevesebb fájdalommal járhatott volna a kiigazítás. Hegedûs Zsuzsa: – A baj szerintem az, hogy sokan indokolatlanul összemossák a két megszorító csomagot. Vitathatatlan tény, a Bokros-csomagnak legitimitása volt a társadalom elõtt, azért fogadta el a magyar társadalom. Riporter: – De ugyanakkor Bokros Lajos is a legkönnyebb megoldást választotta: a szociális kedvezmények drasztikus lefaragását, a forint folyamatos úgynevezett csúszó árfolyam-leértékelését, ezáltal egyebek mellett a nyugdíjak és egyéb állami juttatások elinflálását és ugyanezzel a lépéssel az export ösztönzésével a külgazdasági egyensúly helyreállítását. Hegedûs Zsuzsa: – A lényeg az, hogy akkor nem az elõzõ kormány felelõsségérõl volt szó. És a magyar társadalom elfogadta. Mert tudtuk, hogy a nyolcvanas években megettük az aranytojást tojó tyúkot, hogy meg kellett szorítani a nadrágszíjat. De mi a garancia arra, hogy ha most megszorítjuk a nadrágszíjat, és kihozzuk az országot a bajból, a mostani választott kor13
mányunk nem fogja ugyanúgy másra költeni, felélni a megtakarítást, és nem fogjuk magunkat öt-tíz év múlva ugyanebben a helyzetben találni? Néhányan, beleértve Ferge Zsuzsát is, a Bokros csomagot a Gyurcsány-csomaggal azonos státusúnak és hasonló legitimitással rendelkezõnek igyekszenek beállítani. Ez helytelen. Én nem azt mondom, hogy most nem kell kihúzni az országot a bajból, de ki kell mondani: ez a kormány nem hárítja másra a felelõsséget, csak saját magára. Csak halkan jegyzem meg, ha az ellenzék gyõzött volna, akkor legalább azt lehetett volna mondaniuk, vállalja mindenki azt a terhet, amiért nem az új kormány a felelõs, hanem az elõzõ kormány, amelyik elköltötte a pénzt. Vitathatatlan tény: úgy nyerték meg a választásokat, hogy nem mondták meg az igazat, mert ha megmondták volna az igazat, akkor nem szavazott volna rájuk senki. Riporter: – Míg megszorító csomag az embereket, a kis- és középvállalkozásokat fogja sújtani, úgy tûnik az Unióból fejlesztésekre érkezõ eurómilliárdokat viszont egy szûk társaság fogja szétosztani. Hegedûs Zsuzsa: – Ami a kormánystruktúra átalakításának égisze alatt történik, az a hatalmi viszonyok alapvetõ felforgatása. Ugyanis egy parlamenti demokráciában a parlament a legfõbb döntéshozó és ellenõrzõ szerv. A miniszterelnök mindent bevon maga alá. Bevonja az összes fejlesztési pénzt, és nemcsak a magyar költségvetési pénzeket, hanem az Európai Unió által a felzárkóztatásra szánt pénzeket is. Pedig ezt nem úgy általában Magyarország felzárkóztatására, hanem ország leszakadt régióinak, a leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatására szánják. Ez a támogatás ez nem Gyurcsány Ferencnek, vagy a magyar kormánynak szól, és még kevésbé a magyar gazdaságnak. Ezt a magyar társadalom kapja a társadalmi különbségek enyhítésére.
Ha a régiók nem fogják megkapni az állami segítséget ahhoz, hogy egyáltalán pályázni tudjanak ezekre az uniós pénzforrásokra, akkor a nyugat-európai polgárok adójából származó pénzt, nem arra költik el, aminek a céljára, a leszakadó rétegek felzárkóztatására beszedték. Riporter: – Bajnai Gordon, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal vezetõje azt ígérte egy nyilatkozatában, hogy mindenkit meg fognak hallgatni az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban. Hegedûs Zsuzsa: – Bocsánatot kérek, a diktatúrákban a féldiktatúrákban a pártállam vezetõi a közgazdászoktól kezdve mindenkit meghallgatnak. A különbözõ típusú diktatúrák és a demokrácia között az a különbség, hogy nem hatalmat birtokló jóvoltából szólhatunk bele ezekbe a dolgokba, hanem jogunk van hozzá, hogy mi döntsünk ezekben a kérdésekben. Most egy olyan néhány emberbõl álló testület kezébe került az ország hosszú távú fejlõdési irányának meghatározásának joga, akiket senki nem választott meg erre a feladatra, senki nem kontrollál és senkinek nem tartoznak elszámolással. Riporter: – Csak a miniszterelnöknek, õ pedig felelõsségre vonható. Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a nemzeti fejlesztési hivatal munkájáért õ vállalja a felelõsséget. Márpedig õ interpellálható, bizottság elõtt meghallgatható. Hegedûs Zsuzsa: – De most a Kádár rendszer diktatúrájában vagyunk, vagy egy demokráciában? A miniszterelnök egy roppant ügyes csellel azt mondta: felhatalmazást kér Alkotmánymódosítással a kormányátalakításra. Ezt minden miniszterelnök megkapja, meg is szavazta neki is az ellenzék. Ezután egy olyan átalakítást végzett, amelynek során létrehozott egy olyan kabinetet, amiben a bizalmasaival vette magát körbe. Ez még nem lenne probléma. A probléma az, hogy milyen hatalmat adott a bizalmasainak. Pillanatnyilag a miniszterelnök bizalmasai rendelkeznek mindenféle ellenõrzés nélkül az ország teljes forrásával.
Egyre jobban aggódom a miniszterelnökért. Talán a kánikula teszi, de egyre zavarosabb szónoklatokat intéz az emberekhez. Néhány hete el akarta zavarni a fojtogató adóemelések ellen ágáló vállalkozásokat Szlovákiába, most pedig már a magyarok új típusú országépítésérõl beszél. És hogy mi kell ahhoz, hogy újra felvirágozzon a haza? Gyurcsány Ferenc észjárása szerint a tandíj bevezetése az egyetlen üdvözítõ út az ország felemelkedéséhez. Célegyenesbe érkeztek hétfõn a parlamentben az oktatási törvények, már csak a végszavazás van hátra. A kormánypártok egymással versenyeznek, hogy ki tud nagyobbat bólintani az oktatást romba döntõ megszorításokra, így Gyurcsány nyugodtan hátradõlhet a bõrfotelben, semmi sem akadályozhatja meg a hõn áhított tandíj bevezetését, a tanárok túlóradíjainak lenyelését, a terhek díjazás 14
És erre se Angliában, se semmilyen demokráciában nincs példa csak a dél-amerikai diktatúrákban és a kínai reformdiktatúrában. Ma az összes minisztérium forrásával ez a bizalmi kör rendelkezik. Mondok egy példát: ha a belügyminisztériumba kell öt villanykörte, azt a miniszterelnöki hivataltól kell kérni. Ami sokkal súlyosabb: az európai uniós források, amelyeket a leszakadó régiók felzárkóztatására kapunk, arról ugyanez a csoport fog mindenféle ellenõrzés nélkül dönteni, hogy ezek a pénzek milyen célt szolgáljanak. Vagyis egy parlamenti demokráciától független testület, amelynek munkájára senkinek nincs rálátása. Márpedig ezt a pénzt annak a 1,5 millió létminimum alatt élõnek a felzárkóztatásra kellene fordítani, akikrõl Ferge Zuzsa is írt a Gurcsány-kormány politikáját támogató cikkében a Népszabadságban. Ha hozzáadjuk ehhez a családok gyermekeit is, akkor már megint a hárommillió koldus országáról beszélhetünk. De itt van még az a 3-4 millió ember, akik folyamatosan csúsznak lefelé, és akik pillanatok alatt majdnem többet veszítenek amiatt, hogy 10-12 százalékkal is inflálódhat a jövedelmük, mint a megszorító csomag miatt. Másfelõl ezek azok a társadalmi csoportok, akik a perifériára szorulnak, és pontosan ezeken az embereken segíthetnének a felzárkóztatási alapok, amelyek a régiókban, például a kis- és középvállalkozások támogatásán keresztül fejthetné ki hatását. Már most látható, hogy ezek a kistérségek, forráshiányos önkormányzatok, kis- és középvállakozások nem fognak hozzájutni ezekhez az uniós felzárkóztatásra szánt pénzekhez. Mert ezek az autópálya-építésekre, a technopoliszokra lesznek elköltve, ami kizárólag a nagyon tehetséges, nagyon gazdag és ebbe a szûk elitbe beletartozóknak hoz majd hasznot. Forrás: Torkos Matild – MNO
nélküli növelését, a kisiskolák egybeolvasztását, több tízezer pedagógus utcára penderítését. Sínen vannak a „reformok”, így a miniszterelnöknek arra is jut ideje, hogy megmagyarázza, mit miért tesz a kormány. És õ oktat, tanít, sziporkázik. Azt mondja, olyan tandíjrendszert csinálnak, amelyben a jók többet kapnak, mint eddig. Olyan országot szeretne, amely jobb lesz, mint a környezõ országok bármelyike. Ehhez olyan felsõoktatás kell, amely a jókat megbecsüli, a lustákat pedig nehezebb helyzetbe hozza. Gyurcsány Ferenc eszmefuttatása szerint tehát a jövõben csupán a magyarok 15 százalékára lesz szükség az országépítéshez, hiszen a felsõoktatásban is csak a legjobban tanuló 15 százalék kap tandíjmentességet. A többieknek, vagyis a lusta 85 százaléknak fizetniük kell restségükért. (Vajon õ egykori KISZ-es egyetemista>> jó ha figyelünk
A reformok még váratnak maguk-ra, de Gyurcsány Ferenc keményen beszól a fél országnak, csak hogy örüljünk. Gyurcsány Ferenc egy rém unalmas figura, de tényleg. Eleinte izgalmas feladatnak tûnt minden egyes kormányfõi kulturálatlanságra az európai sztájlt emlegetõ publicisztikákban lecsapni, de mivel a miniszterelnök napi rendszerességgel szállítja a politikai taplóságokat, már senki sincs, aki ezektõl akár a legkisebb mértékben is izgalomba jönne. Ezért aztán Gyurcsány Ferenc legutolsó, „Anyuka, ha az ön gyereke tehetséges és tanulni fog, akkor örülhet, mert jobban fog járni, mint eddig, aki pedig lusta, a mi pénzünkbõl akar nem tanulni, csak eltölteni pár évet, az nyúljon a zsebébe.“ megnyilvánulása is bizonnyal visszhangtalan marad, holott ebben a gyönyörûséges gondolat köré épített mondatban minden eddiginél nagyobb számú honpolgár lett egyszerre miniszterelnökileg legorombítva.” Ehhez képest az öregecskedõ feleségek által képviselt társadalomszelet, meg a tizenegy darab szaúdi focista-terrorista smafu. Mert hogy nem csupán a tényleg henye, summa cum kettes bulibajnokok szoktak a felsõoktatásban a kitûnõtõl gyengébb eredményt produkálni. Van olyan is, hogy az ember valamelyik tantárggyal sehogy sem tud kibékülni, vagy a tanárral rúgja össze a port, esetleg a gyakorlaton bizonyul az elvártnál gyengébbnek, és így ugrik a kiváló év végi eredmény, meg húzósabb évfolyamátlag esetén a kiemelt ösztöndíj. Amitõl persze az illetõ hallgató a diplomaosztást követõen még választott hivatásának kiválóságává válhat, de a billogot, amit a szocialisták kormányfõje nyomott a homlokára, miszerint egy anyaszomorító, lusta dög, aki miatt a reformoktól egyébként is térdre kényszerült családi költségvetést még a tandíj is tovább nyomorította, nehéz teherként keserû élete végezetéig cipelnie kell. Na szóval ilyen piszlicsáré ügyecskékkel már nem foglalkozik a kutya se, Gyurcsány azt mond, amit õ nem, de mi azért még szégyellünk, és egyébként is a szocialisták néhány napja meaculpázták önnön kommunikációjuk hiányosságait, amivel lerótták a baloldali politikus beismeri, ha hibázott kötelezõ körét. A párt tehát megszaggatta öltönyét, homokot szórt a fejére, és megállapította, hogy nem a hazavágott államháztartással van a baj,
nem a széthazudott választási kampány a probléma, hanem hogy az MSZP illetékesei nem tudják hatékonyabban reformoknak hazudni az általános megszorítósdit, na az okozza a gondokat. A szocialistákat szerencsére nem olyan fából faragták, hogy ilyen súlyos helyzetben ne járnának a dolgok végére, így többek között megállapították: „a csomagot Gyurcsány Ferenc nevével azonosítják (még véletlenül sem Veres-csomagnak hívják), miközben az egyensúlyteremtést leginkább Orbán utolsó éveinek és Medgyessy Péter politikájának reformmentessége tette szükségessé.“ A nagyobbik kormánypárt szakértõi az analízis során azonban nem elégedtek meg Orbán Viktor egyszeri felelõsségének feltárásával, hanem bátran továbbhaladva rávilágítottak arra a melléfogásra is, hogy „nem maradt felület a problémafelvetésekre, az úgymond pozitív kormányzati vízió bemutatására, illetve más, de az MSZP számára fontos témák megjelenítésére sem (például, hogy a szocialista vezetõk mintájára Orbán Viktor is kér-e vagyonosodási APEH-vizsgálatot maga ellen, vagy sem).“ A kommunikációs csorbulások kiköszörülésére fölturbózott kormányzati médiacsapat egyébként nagy erõkkel készült a Gyurcsánycsomag elõzetes alkotmánybírósági normakontrolljára. Kiszivárgott információk szerint a teljes baloldali médiafelületre tervezett globális támadás fõ csapásvonala az Antall-BorossOrbán-Sólyom jobboldali tengely generációkon átnyúló nemzetromboló politikájának leleplezése lett volna. Mivel azonban a köztársasági elnök nem vállalta magára az egyes számú közellenség szerepét, egyelõre marad a bajok 2001-ben kezdõdtek munkacímet viselõ stratégia. A kormányfõ tanácsadói ugyanakkor kettõ-öt arányban leszavazták, hogy Gyurcsány Ferenc még egy halálos kórt gyõzzön le az önkormányzati választások kampányfinisében, mint ahogyan a testület az újabb elkóborolt vidéki kislány megmentését sem javasolta. Döntés született arról is, hogy a miniszterelnök Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett diplomáit jól el kell zárni, nehogy valakinek eszébe jusson a 1980-tól 1990-ig folytatott ingyenes tanulmányok eredményeinek nyilvánosságra hozatala. Forrás: Dévényi István – Heti Válasz
R. SZÉKELY JULIANNA AZ ÉLHETÕ ÉS A MÁSIK MAGYARORSZÁGRÓL Tegyük hozzá, hogy ez a szigorú, élhetõ Magyarország nem egy kedélyes hely. Ha inkább bõ vérre, vidámságra, laza lelki életre vágyunk, akkor válasszuk a másik Magyarországot. Ott a reklámfilm teniszes embere mond valami vicceset a rendõrnek, mire az röhögve hátba veri, sõt rövid diskurzus után kiderítik, hogy egyazon faluban születtek, vagy a dédszüleik voltak távoli rokonok, búcsúzáskor össze is csókolóznak. Se rohanás, se idegeskedés, mert az az ország viszonyt kényelmesen és össznépileg zûrzavaros, a csíkok is csak dísznek vannak az úttestre fölfestve. Magyar Hírlap, 2006. július 26. ként melyik kategóriába tartozott?) Arról persze nem szól a fáma, hogy mibõl építi majd a dicsõ hazát az elit, ha a selejtnek nevezett milliók – legalábbis akik tehetik – tényleg odébbállnak. Azt sem említi meg a sziporkázó vezér, hogy a többségnek azok helyett is ki kell fizetnie a tandíjat, akik mentességet kapnak, hiszen az állam egy fõre jutó fix bevétellel kalkulál. Így az egyetem csak akkor adhat kedvezményeket egyes diákoknak, ha a többiektõl még többet vesz el. Ha egy évfolyamon száz diák van, akkor átlagos tandíj mellett százszor 105 ezer, azaz tízmillió-ötszázezer forintot kell tõlük beszedni év végéig. A bevétel akkor sem lehet kevesebb, ha csak 85 diák fizet, ám akkor nekik évente 123 ezer forintot kell fizetniük. Szóljunk néhány szót az igazságosság elvérõl is! Az egyik egyetemi hírportál szerint a tandíj bevezetésétõl kezdve egy fõvárosban tanuló, albérletben élõ, mesterképzésen tanuló diáknak minimálisan havonta 85 ezer forintra van szüksége, ha lakás helyett csupán szobát bérel, szórakozni nem jár, káros szenvedélyektõl mentes, és jó ha figyelünk
megelégszik azzal is, ha csak kétnaponta eszik meleg ételt. Jómódúnak nevezhetõ-e az a diák, akinek szülei nettó nyolcvanezer forintot keresnek, és van egy szintén iskolába járó testvére? És vajon lusta-e ugyanez a fiatal, ha az elsõ év végén nem kerül be a legjobb 15 százalékba, mert éjszaka ládákat pakol, hogy költségeit fedezni tudja, s egyetlen év nem elegendõ számára az otthonról hozott hátrány ledolgozására? Ugyan miért járnak jobban jó tanulók a új rendszerben? Azért, mert ugyanúgy nem fizetnek, mint jelenleg? Jobb lesz a közérzetük, ha a többi fizet helyettük? Ráadásul az egyetem dönt arról, hogy a legjobb 15 százalékot mentesíti-e vagy sem. Rákosiék annak idején arra panaszkodtak, hogy kilencmillió „magyar fasisztával” kell a szocializmust építeniük. A gyurcsányi jövõ útjában a lusta 85 százalék áll. Mondtam már, aggódom a miniszterelnökért. Forrás: Farkas Melinda – MNO
15
Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetõen? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal? Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a mûvelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba! Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelybõl 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyûjteni. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvõt, hétfejû sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elõtt a hús megfõzésének módját? Nem ismerték a villát
16
és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fûszerezési technikánkat, a darabolást, a fûszerekkel való összefõzést. Az édes, sós, savanyú, keserû ízek mellé mi hoztuk az erõs ízt ételeinkben. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipõt. Sõt még az alsó fehérnemû is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhûen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá. Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belsõ-ázsiai térségbõl? Tudjuk-e, hogy az elmúlt idõszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni õshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet õket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték elõttünk. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis õket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elsõ az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint mûvészeti stílust Ausztria és Németország tõlünk vette át? Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhetõ, hogy termõföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok õsi hitérõl. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: – Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal késõbb, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel késõbb ugyanaz a helyzet. És 43 évvel késõbb vajon újra lesz-e földindulás? „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!“ (Széchenyi István) Forrás: http://csiribacsi.hu/alap/magyar.html
jó ha figyelünk
Kérjük, hogy másold le minimum 5 példányban és add tovább! „Két lehetõség van. Vagy tudomásul veszel mindent és szép lassan megtörik a gerinced. Egyre többet fogsz kussolni. Egyre többet fizetsz és egyre többet hallgatsz. Vagy pedig azt mondod: elég volt! Most már elég volt!”
Társadalmi tiltakozás a Gyurcsány-csomag ellen Gondold át! - Erre szavaztál? - Ki tudod majd fizetni a villany- és gázszámládat? - A reálbércsökkenést választottad? - Vállalkozásod túléli az adóemeléseket? - A felvett hitel megemelt törlesztõrészletét tudod tovább fizetni? - Biztos vagy munkád megtartásában? - Tudod vállalni továbbtanulásod költségeit? - Reménykedsz gyermekeid továbbtanulásában? - Egyetértesz a gyógyerek árának emelésével, vizit- és napidíjjal? - Várod az APEH vagyongyarapodást ellenõrzõ kommandóját? Ha a válaszod NEM, csatlakozz az össztársadalmi tiltakozáshoz. Egy európai demokratikus állam választópolgárai már ennél kevesebbért is elkergetik vezetõiket! Különösen akkor, ha megválasztásuk érdekében homlokegyenest ellenkezõ álláspontot hangoztattak.
2006. július 4-én demonstrációt tartottunk. A demonstráció végén átadtunk a miniszterelnök képviselõjének egy több ezer aláírást tartalmazó petíciót, amelynek alapja a fenti kérdéssor volt. Választ, bármilyen reagálást Gyurcsánytól nem kaptunk. A demonstrációt július 8-án megismételtük Második Menet néven. H a m a r o s a n j ö n a H a r m a d i k M e n et. Infó: http://justicia.uw.hu/ Tel.:06-20/317-76-33 Szentannai József
Vagy pedig azt mondod: elég volt! Most már elég volt!”
Vagy pedig azt mondod: elég volt! Most már elég volt!”
Gondold át! - Erre szavaztál? - Ki tudod majd fizetni a villany- és gázszámládat? - A reálbércsökkenést választottad? - Vállalkozásod túléli az adóemeléseket? - A felvett hitel megemelt törlesztõrészletét tudod tovább fizetni? - Biztos vagy munkád megtartásában? - Tudod vállalni továbbtanulásod költségeit? - Reménykedsz gyermekeid továbbtanulásában? - Egyetértesz a gyógyerek árának emelésével, vizit- és napidíjjal? - Várod az APEH vagyongyarapodást ellenõrzõ kommandóját? Ha a válaszod NEM, csatlakozz az össztársadalmi tiltakozáshoz. Egy európai demokratikus állam választópolgárai már ennél kevesebbért is elkergetik vezetõiket! Különösen akkor, ha megválasztásuk érdekében homlokegyenest ellenkezõ álláspontot hangoztattak.
2006. július 4-én demonstrációt tartottunk. A demonstráció végén átadtunk a miniszterelnök képviselõjének egy több ezer aláírást tartalmazó petíciót, amelynek alapja a fenti kérdéssor volt. Választ, bármilyen reagálást Gyurcsánytól nem kaptunk. A demonstrációt július 8-án megismételtük Második Menet néven. Ha ma ro san j ön a Har ma di k M en et. Infó: http://justicia.uw.hu/ Tel.:06-20/317-76-33 Szentannai József
Gondold át! - Erre szavaztál? - Ki tudod majd fizetni a villany- és gázszámládat? - A reálbércsökkenést választottad? - Vállalkozásod túléli az adóemeléseket? - A felvett hitel megemelt törlesztõrészletét tudod tovább fizetni? - Biztos vagy munkád megtartásában? - Tudod vállalni továbbtanulásod költségeit? - Reménykedsz gyermekeid továbbtanulásában? - Egyetértesz a gyógyerek árának emelésével, vizit- és napidíjjal? - Várod az APEH vagyongyarapodást ellenõrzõ kommandóját?
Ha a válaszod NEM, csatlakozz az össztársadalmi tiltakozáshoz. Egy európai demokratikus állam választópolgárai már ennél kevesebbért is elkergetik vezetõiket! Különösen akkor, ha megválasztásuk érdekében homlokegyenest ellenkezõ álláspontot hangoztattak.
2006. július 4-én demonstrációt tartottunk. A demonstráció végén átadtunk a miniszterelnök képviselõjének egy több ezer aláírást tartalmazó petíciót, amelynek alapja a fenti kérdéssor volt. Választ, bármilyen reagálást Gyurcsánytól nem kaptunk. A demonstrációt július 8-án megismételtük Második Menet néven. Ha ma ro san j ön a Har ma di k M en et.
Infó: http://justicia.uw.hu/ Tel.:06-20/317-76-33 Szentannai József
Társadalmi tiltakozás a Gyurcsány-csomag ellen
„Két lehetõség van. Vagy tudomásul veszel mindent és szép lassan megtörik a gerinced. Egyre többet fogsz kussolni. Egyre többet fizetsz és egyre többet hallgatsz.
„Két lehetõség van. Vagy tudomásul veszel mindent és szép lassan megtörik a gerinced. Egyre többet fogsz kussolni. Egyre többet fizetsz és egyre többet hallgatsz.
Társadalmi tiltakozás a Gyurcsány-csomag ellen
Kérjük, hogy másold le minimum 5 példányban és add tovább!
Kérjük, hogy másold le minimum 5 példányban és add tovább!
Magyarország Kormányának, és kapcsolódó vezetõ beosztású tisztségviselõinek a Magyar Néppel fennálló munkaviszony felmondása *** 2006-ban az a politikai tömörülés, amely azt ígérte, hogy õk alkalmasabban képesek intézni az általuk vállalt ország irányítási feladatokat, mint tették azt az elõzõ tisztségviselõk, egyetlen ezirányú társadalmi szerzõdésbéli vállalásának sem tett eleget. Sõt ennek határozottan az ellenkezõjét tette meg gyakorlatnak. *** Ha egy magyar állampolgár egy bankra bízza az anyagi javaival kapcsolatos hivatalos ügyek intézését befektetõként, hasznot remél a betéti kapcsolatból. Ezt a reményét szerzõdésbe is foglalva az általa választott bankba elhelyezi forintjait, lényegében az adott banknak mintegy munkáltatójává válik. Hiszen, ha senki nem a bankokba helyezné pénzét, akkor ezek a naplopó, és harácsoló intézmények azonnal az utcára küldhetnék összes alkalmazottjukat. Ha a befektetõ egy napon egy banki értesítést kap, melyben az áll, remélt haszna ugyan jelenleg nem térülhet meg, mert a bank helytelenül mérte fel a pénzpiaci kockázatokat, amikor kihelyezte a befektetõ tõkéjét, de a késõbbi vállalt haszonnál ugyan kevesebb, kamattal, roszszabb esetben a befektetési összeg visszanyerésével bíztatja ügyfelét – nos, ekkor bárki azonnal benyújtaná igényét saját tulajdonára, azaz visszakövetelné pénzét, és soha többé a tájára sem menne egy ilyen intézetnek. *** Tudomásul kell venni, hogy a Magyar Köztársaság Kormányában és a parlamenti képvise-lõi testületében munkaviszonyban álló emberek Õfennsége, a Magyar Nép alkalmazottai. A társadalmi szinten, nagy nyilvánosság elõtt megfogalmazott és terjesztett ígéretek éppen olyan kötelezettségnek számítanak, mint egy írásos szerzõdés. Azonban a munka világában szokásos gyakorlat szerint a munkáltató próbaidõhöz köti an-nak eldöntését, vajon az általa meghirdetett munkakör betöltésére az általa választott jelentke-zõ alkalmas-e. Másik bevett gyakorlat a szerzõdéses munkaviszony létesítése. Ebben az eset-ben meghatározott idõre kötik a munkaviszonnyal kapcsolatos megállapodásukat, elõre meghatározott feltételekkel. Amikor egy próbaidõs munkavállaló nem felel meg a munkáltató meghirdetett elvárásainak, akkor megszûntetik a jelentkezõ munkaviszonyát. Természetesen ez akkor is jó ha figyelünk
így történik, ha ugyan meghatározott idõre létesítenek munkaviszonyt, esetünkben négy esztendõre, de valamely szerzõdési feltétel a munkavállaló részérõl, a munkavállaló mulasztása vagy hibája következtében nem valósul meg.Mindkét esetben, amikor egy munkavállaló a munkáltatónak bizonyítottan különösen nagy anyagi hátrányt okoz, a legtermészetesebb következményként a munkaadó a munkaviszonyt felmondja. *** A tényeket egyre több oldalról vizsgálva és értékelve az látható, a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya, valamint azok a képviselõk, akik közül ezek az emberek hivatali beosztáshoz jutottak, a legutóbbi választásokat követõ munkába állásuk óta tudatosan, módszeresen, indokolhatatlanul felfokozott személyes nyereségvágyból országrombolást végeztek és végeznek. Amennyiben a Magyar Köztársaság Elnökét a választott képviselõi testület, azaz a parlament választja, úgy a Köztársasági Elnök munkáltatója szintén Õfennsége a Magyar Nép. A Köztársasági Elnök a választói akarat eredményeként többségbe jutott politikai tömörülés választott vezetõi közül kér fel valakit kormányalakításra. A kormány munkába állása után azonban a Kormány munkáltatója a Parlament. Nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a kormányfõi kinevezés jogát gyakorló Elnökön keresztül a Kormány és a Parlamenti képviselõi testület, valamint a közülük és általuk választott bizottsági tagoknak mindõjüknek szoros értelemben egyedüli munkáltatója a Magyar Nép. Ez a Magyar Köztársaság jelenleg érvényes Alaptörvényének, a 1949. XX., sztalinista alaptörvény szerint is (!) „2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuvere-nitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.“ paragrafusából követke-zik, ha tetszik, ha nem. Ha pedig a munkáltató megvonja bizalmát egy bizonyítottan alkalmatlan munkatársától, akkor annak helyébe újat kell találni. Olyan új jelölteket kell keresni, akiknek sorában természetesen nem fordulhat elõ az alkalmatlanná vált elõzõ munkavállalók közül egy sem. Mert ugyan mitõl lenne alkalmasabb egy új választás alkalmával ahhoz a tevékenységéhez képest, ami a választást megelõzõ eltávolításához vezetett? *** Mivel a Magyar Nép minden föld alatti, földön lévõ és föld feletti vagyoni, valamint
nem vagyoni tulajdonával, ezen kívül teljes kultúrájával egy és oszthatatlan létegységet képez, a szó legszorosabb értelmében jogában áll választott vezetõit, az ország létfeltételeit veszélyez-tetõ alkalmatlanságuk esetén tisztségüktõl megfosztani, õket törvényes keretek között mindenre kiterjedõ elszámoltató eljárás alá vonni. Az egy és oszthatatlan létegység meghatározásból következik, hogy az alkalmatlanság megállapításához nem a Parlamentnek, a Köztársasági Elnöknek, hanem a munkáltatónak, Õfennsége, a Magyar Népnek van egyedül joga. Ebbéli tevékenységükben bárminemû akadályoztatásuknak, akár erõt alkalmazó ellenállásért egyedül a Magyar Népnek és saját egyéni lelkiismeretüknek tartoznak elszámolással a résztvevõk. *** Ha egy alkalmatlanná vált munkavállaló a volt munkáltató kérésére nem hagyja el a munkahelyet, akkor a munkáltató által alkalmazott biztonsági személyeket kéri fel az illetõ eltávolítására. Ebbõl szorosan következik, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres testületei, mint a Kormány, így közvetlenül a Magyar Nép alkalmazottai, legkevesebb semlegeseknek kell ma-radniuk egy ilyen alkalommal, ellenállást pedig egy mozdulat erejéig sem tanúsíthatnak, mivel a Magyar Köztársaság érdekeinek védelmére és nem a Kormány védelmére tettek esküt. És – „Mi vagyunk a NÉP!“. A Magyar Köztársaság minden fegyveres testületének bármely tagja köteles engedelmeskedni Õfennsége, a Magyar Nép akaratának. Ismételten ki kell emelni, hogy legkevesebb elvárható helyes magatartás a semlegességük. A magyar fegyveres testületek tagjai nem alkalmazhatnak semmilyen kényszerítõ eszközt és fegyvert a politikai okból történõ, bármilyen törvényesen megnyilvánuló társadalmi változás megállítására, vagy megszüntetésére. Aki nem így cselekszik, esküszegést követ el, alkalmatlanná válik a Magyar Nép szolgálatára, és mint ilyent bárkinek jogában áll õt ebbéli szándékában és tevékenységében megakadályozni. *** Fentiekbõl következik, hogy a kialakult jelenlegi felfokozott társadalmi, gazdasági és politikai véleménykülönbségek egyetlen erõszakmentes feloldási lehetõsége Alkotmányozó Nemzetgyûlés azonnali összehívása és létrehozása, pártsemleges közvetlen személyes jelölés és megválasztás alapján. A jelenlegi Országgyûlés csak ügyvezetõként maradhat beosztásában. Önként történõ lemondás hiányában fosztassék meg a törvényalkotói 19
tevékenység lehetõségétõl. Töröltessék el az ügyvezetõ testület jogkörébõl a törvényerejû rendelet, valamint a kor-mányerejû rendelet, és miniszteri rendelet közjogi fogalma. A Köztársasági Elnöknek az Alkotmányozó Nemzetgyûlés határozati javaslata alapján ki kell írnia az azonnali, kizárólag egyéni jelölés útján történõ, azaz pártképviseletet kizáró képviselõi választást. Az új választás kiírásával együtt el kell törölni a szavazópolgárok szavazóköri átigazolását. Ugyanis az Alaptörvénybõl következik, hogy egy szavazó egy egyéni képviselõre adhat szavazatot. Ezért amióta érvényben van az a belügyminiszteri rendelet, ami ezt lehetõvé tette, Magyarországon a szó legszorosabb értelmében bekövetkezett az alkotmányonkívüliség jogi állapota. Ez akkor is így van, ha csupán egyetlen esetben valósult volna meg a számítógépes tömegátirányítással végrehajtott szavazóköri szavazati átirányítás. Ameddig az Alkotmányozó Nemzetgyûlés el nem végezte a reá rótt feladatokat, az újonan választott Képviselõi testület se hozhasson törvényeket, törvényerejû rendeleteket, de még kormányerejû rendeleteket sem, csupán ügyvezetõ, valamint javaslattevõ jogosítvánnyal rendelkezhessen. A Magyar Nép érdekeit segítõ kívánatos intézkedések elhatározásakor kivétel nélkül az Alkotmányozó Nemzetgyûlésben résztvevõ összes tag kétharmadának (nem pedig a határozathozatal kijelölt idõpontjában jelen lévõk kétharmadának) jóváhagyása váljék kötelezõvé. Kijelölt határozathozatali idõpont igazolatlan mulasztása következtében azonnal szûnjön meg a hiányzó személy mandátuma úgy a Parlamenti, mind az Alkotmányozó Nemzetgyûlés tagjainak körében. *** Õfensége, a Magyar Nép érdekei szerint kívánatos intézkedések, a tisztességes eljáráshoz való jog biztosításával, de annak megtagadásának, megkerülésének alkalmát és lehetõségét kizárva: – Minden magánosítás feltétel nélküli, azonnali leállítása, felfüggesztése. – Minden 1986 óta történt, elsõsorban stratégiailag létfontosságú magánosítás tételes felülvizsgálata, egybekötve az új, elsõsorban külföldi tulajdonosok tulajdonosi jogainak gyakorlását felfüggesztõ határozattal, szükség esetén ezen jogok semmissé nyilvánításával. – Ha a külföldi tulajdonosok a továbbiakban hajlandók megfizetni a Magyar Nép kárára eddig nekik eredetileg is törvénytelenül juttatott minden állami költségvetést érintõ anyagi kedvezményt, úgy jelen maradhatnak a magyar gazdaságban. Amennyiben ennek a kívánalomnak nem hajlandók önként eleget tenni a jogosulat20
lanul, túlzottan magas hasznuk és kirekesztõ kereskedelmi tevékenységük terhére, úgy minden Magyarországon végrehajtott befektetésük a Magyar Állam tulajdonába menjen át. – Állítassék le a magyar élelmiszerek külföldre való kivitele, valamint a Magyarországon egyéb termékkel nem pótolható termékek behozatala. – Külföldiek soha, semmilyen indokkal ne juthassanak magyarországi ingatlan bármely formájához, az kizárólag bérelhetõ legyen számukra. – A már külföldi kézben lévõ ingatlanokra bérleti szerzõdést kell kínálni a külföldinek, az általa befektetett összeg erejéig pedig tisztességes adókedvezményt, annak lejártáig, a Magyarországon képzõdött haszon, kötelezõen magyarországi hasznosításának és adóztatásának alávetési feltételével. – Mivel a Magyar Nép tulajdonát képezõ fontos anyagi javak idegen érdekeltségek kezébe adattak, ezen folyamat résztvevõinek a folyamat kezdetéig visszamenõleg teljeskörû va-gyongyarapodási elszámoltatása. – a Nemzet önállóságát megkérdõjelezõ, önálló államiságát feladó intézkedések azonnali semmissé tétele. – Az Európai Uniós tagságról szóló összes irat azonnali felülvizsgálata, valamint a szerzõdési feltételek azonnali újratárgyalása a kizárólag teljeskörûen egyenlõ esélyek alapján. – A Magyar Népet most már fizikai létében fenyegetõ egyenesen káros hátrányokkal járó Európai Uniós csatlakozási egyezményrõl tárgyalásokat folytató és a tárgyalási eredményeket követõen azt írásba foglaló kormánytagok, valamint számukra bárminemû segítséget nyújtók, teljeskörû vagyongyarapodási elszámoltatással egyidejûleg vizsgálat alá vonassanak az Alkotmányozó Nemzetgyûlés által. – Akik 1990 elõtt az MSZMP tagjai voltak, Magyarországon vonassék meg tõlük minden szinten az összes vezetõi beosztás, a választhatósággal egy idõben – még a választások kiírása elõtt. – Magyarország államformájának megváltoztatása köztársaságról, a Magyar Nép által közvetlenül megválasztott, megfelelõ jogokkal felruházott Kormányzóval az élen, Magyar Királyság. – Minden Magyar Igazolvánnyal rendelkezõ, és lappangó állampolgársággal rendelkezõ személy részére azonnal adassék meg a kettõs állampolgárság, függetlenül attól, hogy errõl folyt-e nemzetközi tárgyalás (az Európában szerte elfogadott gyakorlat alapján). Mivel a Magyar Nép egy és oszthatatlan, bárhol éljen a földön, kérése alapján, alanyi jogon bármely tagját és annak leszármazottait, születési helyüktõl függetlenül illesse meg a Magyar Néphez való teljes jogú tarto-
zás lehetõsége, a természetes kötelezettségekkel együtt. – Azonnal állíttassék le a Magyar Honvédelem szétzüllesztése és létszámának az önfeladásig terjedõ leépítése. – Minden külföldön állomásozó magyar katonát azonnal haza kell rendelni. – A magyar államadóság és kamatainak külföld felé történõ fizetésének azonnal leállítása és felfüggesztése történjen meg, annak kezdettõl való tételes és szoros elszámoltatásának végéig. – Tekintettel arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején Magyarország az 1867-es úgynevezett Kiegyezéstõl nem rendelkezett önálló pézügy, külügy és kiemelten hadügypolitikai döntéshozókkal, és így nem Magyarország kezdeményezte azokat az eseményeket, melyeknek nyomán a magyarságot megsemmisítõ erejû szétdarabolással sújtotta az önmagukat gyõzteseknek kikiáltott nemzetközi érdekcsoport, a magyar kormány kezdeményezze a trianoni és párizsi békediktátumok nemzetközi bíróság elõtti felülvizsgálatát a békediktátumok létrehozóinak és kedvezményezettjeinek az eljárásból való kizárásával. Mivel az említett békediktátumok kedvezményezett államalakulatai ma már nem léteznek, és a szerzõdések nem kötöttek ki nemzetközi jogfolytonosságot, a magyar érdekek képviselete ENSZ-határozat alapján a nemzetközi jogoknak megfelel, nem sérti más államok érdekeit. – A jelenleg még bármilyen vezetõ beosztásban lévõ volt MSZMP-tagok, valamint a valós alkalmatlanságuk miatt tisztségüktõl megfosztott többi országos szintû vezetõk és kapcsolódó beosztásban tevékenykedõk soha, semmilyen anyagi követeléssel ne élhessenek a velük összefüggésben lefolytatott eljárások során a terhükre meghozott határozatokat követõen. – Börtönbüntetés terhe melletti tilalom alá essen a kettõs állampolgárságú tanácsadók bárminemû alkalmazása országos ügyeket érintõ döntések elõkészítéséhez, valamint bármilyen tömegbefolyásolási céllal végzett, elsõsorban tömegtájékoztatási eszközöket igénylõ és felhasználó tevékenységre, (például választási kampány, illetve magyar érdekeket szolgáló intézkedések nagy nyilvánosság elõtti indoklása). Fentiek írattak Szent Magyar Hazánk alapvetõ, jogos érdekeinek védelmére és érvényesítésére, az Úr megtestesülésének 2006. esztendejének, június havában, Sarlós Boldogasszony napján, Budapesten. Az egyetlen, igazságos Örök Isten hatalmában, szeretõ segítségében bízva, önnönmagukat megtartó kegyelmébe ajánlva és oltalma alá helyezve: a Magyar Szent Korona alattvalói. Lejegyezte és küldte: Lengyel Károly, A Szent Korona egyik alattvalója
jó ha figyelünk
Mikor üvöltötök föl- méla elnémított, megfélemlített, elgyávult magyarok? A betegek csak csendben vannak, nem reklamálnak, meghalnak Miközben viaskodom ilyen-olyan, kisebb-nagyobb, de mindenképpen sorsdöntõ mûtéti beavatkozásokkal, valamennyi klinikán egyre feszültebb orvosokkal, nõvérekkel találkozom. Akik még nem ismernek médiából, folyosóról, dializáló központokból, mûtõkbõl, mikor megtudják hivatásszerûen végzett foglalkozásomat, kamikáze hitvallásomat, megtudják a magyar nemzetért naponta önmagamnak próbát állító felfogásomat, nem hallgatnak. Ám mintha magyaráznák helyzetüket, mintha magyarázkodásra késztetné õket a társadalom deviáns „elitje“, élen: a kirívóan mûveletlen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök s a jelenlegi magyarországi hazug, agymosó-harsogó kampánnyal hatalomban maradt, adóssághalmot feltornyozó kormányzat. Õk, az általam olyannyira tisztelt orvosok, akiknek az életemet köszönhetem többszázezred magammal, õk, akik néha sztoikus fegylemmel, néha derûvel erõt sugároztak számomra a túléléshez, táplálták, fokozták a bennem amúgy is meglévõ „soha ne add fel“ lelki attitûdöt, õk, akik hajnalban operáltak belém életet, õk, akik igyekeznek minden lehetõségükkel, tehetségükkel az élet minõségének fenntartásával – szóval õk, az orvosok immár hosszabb ideje támadások kereszttüzében élnek. Hallom, Mikola István volt egészségügyi minisztertõl, a Fidesz országyûlési képviselõjétõl interpellációjában, hogy a rákbetegek nem juthatnak idõben a kemoterápiás kezeléshez, sõt, a hatékonyabb, gyógyulásra, túlélésre sokkal nagyobb esélyt adó, de drágább gyógyszerek keretét is milliárdos összeggel megkurtították. Hogy sok rákbeteg nem is tudja, olyan gyógyszerek is léteznek, amelyekkel akár meg is gyógyulhatnának. Õk csak csendben vannak, nem reklamálnak, meghalnak. Döbbentem látom és hallom Budapesten 2006-ban, a parlamentben.
A magyar parlamentben. Röhögés, nevetés hallatszik e mondtok hallatán az MSZP-SZDSZ soraiból. Mikola Istvánt a Házelnök Szili Katalin rendreutasítja..! Ám Mikola ekként vág vissza: -Itt rákos betegekrõl van szó! Akik nem kapják meg gyógyszereiket. Mosolyognak, nevetgélnek ezen?! - Milyen parlament ez? Hogy három hónapos várólisták keletkeztek ennek hatására, arról nem a magyar orvosok tehetnek. Hanem a milliárdokat egészségügyi tárcától elvonó, autópálya s egyéb PPP-zésnél pénzt szóró kormány! Mégis õket, az orvosokat pellengérezik ki a közszolgálati magyarországi televíziók fura és elfogult moderátorai. - Egy hónapol belül kétszer szültek egy anyánál! Sok egyéb -lehet, a bonyolult adminisztrációs rendszerben olykor: néha elõforduló, be-becsúszó hibát elképesztõ erõvelhansúllyal felnagyító úgynevezett kollégáim élvezkednek, bulvár szintre züllesztve hurcolják meg a magyar intelligencia kiválóságait, a hazai orvostársadalmat. Máskor a háziorvosokat is, akik e sokat szenvedett magyar nép pulzusán tarva ujjukat intenek jóra, egészséges életre. Tartják bennük a lelket. Tartják bennünk a leket. Még akkor is, mikor kétségbe esett betegek rémülten szaladnak az orvosokhoz: igaz, hogy ágydíjat kell majd fizetnünk? Meg talán még ágytáldíjat is. Szóval õket, orvosainkat, valamennyiünk életre segítõit-megmentõit alázzák immár rendszeresen! Már várom a lenini-rákosi idõkben koholt orvospereket! Mert igen kérem, visszatértünk a múltba. Amelynek szelleme itt kísért. Eközben figyelem hát, mikor szólal meg az az értelmiség, amelynek a tagjai - tisztelet a szerény kivételnek ! – jóideje hátbaszúrta s cserbenhagyta a magyar társadalmat. Naívan s mégis reménykedve várom hát, hogy megszólaljanak, netán felüvöltsenek: - Elég ebbõl! Szolidárisak vagyunk veletek, akik naponta kockáztatjátok jó híreteket, állásotokat, esetleg szabadságotokat. - Vagy: kiállunk mellettetek, nem tûrjük erkölcsi megalázásotokat! Ám méla csönd
honol! Mintha málék gyülekezete szemlélné ezt a silány színjátékot! Amit a magyar orvostársadalommal ûz a kormányhatalom, élén az orvosverésért már többször törvénnyel ütközõ miniszterrel. A Szabad Demokraták eme önkényes „reformerével“. Az az SZDSZ ültette a magyar egészségügy nyakára ezt az embert ( is), amelynek valós társadalmi ismertsége minimális, elfogadottsága méginkább az, tehát ez az aránytalanság teljességgel elviselhetetlen! Demokrácia – és népképviseletellenes, szerintem. Akiknek médiaterrorjával még a náluk szemernyivel sem különb kormánypárt, az MSZP se tud, persze nem is szándékozik szembeszállni. A cél a jelek szerint: a hippokratészi esküvel ellentétben asszisztálni a magyarság elsorvasztásában, a népesség fogyásnak elõsegítésével kikényszerítésével, a globális eszmék, a Világbank „ hat és fél, hét millió magyar is elég“ úgynevezett ( véleményem szerint fasiszta színezetû.) elméletének megvalósításával. Itt tartunk tehát. Legígéretesebb tehetségeinket elûzik külföldi kórházakba, a kitartók, a maradók közül pedig sokan hétvégi ügyeletekre repkednek európai kórházakba, hogy havi jövedelmük két – háromszorosával ugyan, de másnap holtfáradtan essenek be itthoni munkahelyeikre, a kórházakba, a rendelõkbe. Eközben ádáz harcot hirdet a magyar nemzetet magától eltaszító kormány – a hálapénz ellen! Micsoda álságosság! A hatalom súlyos ítéleteket szabat ki egyik megyében, mert akut esetekként segítettek mûtéteikkel akut bajban lévõ: Trianon által elszakított területen élõ nemzettestvéreinken. Ide jutottunk hát! Ideje hát felüvöltenünk barátaim! Nektek is, méla és néma, megfélemlített, elgyávult magyarok: értelmiségeiek, alkalmazottak és kétkezi polgárok: Ebbõl – s ha már ide jutottunk, ebbõl az egészbõl: elég! M. Szabó Imre
A NEOSZTÁLINIZMUS DISZKRÉT BÁJA
Rákosi a szakrális magyar nemzet utolsó maradványait (és ezzel elemi védekezési mechanizmusait) roncsolta szét. Bokros a hétköznapi lét újratermelésének anyagi feltételeit rögzítette véglegesen a Kádár-kori nyomorúság szintjén. Gyurcsányra vár a kegyelemdöfés, vagyis azoknak az egyelõre a magyar nemzeti, állami értéktermelõ mezõin belül hagyott döntõ fontosságú humánreprodukciós intézményeknek a globális privatizálása, amelyek létükkel is állandó kerülgetendõ akadályt jelentettek az eddigi birodalmak kifosztóintézményei számára. Ezzel ledõl „utolsó nemzeti védmûvünk” is (Czakó Gábor). S elhárul az utolsó strukturális akadálya is korlátlan kifoszthatóságunknak. Bogár László – Magyar Nemzet, 2006. július 27.
jó ha figyelünk
21
Ákosnak egyetlen fõnöke van . Totális eszmei káosz . Hitetlenségi közmegegyezés . A fontos dolgok nem a politikai kurzusoktól függnek Nem szabad a választási eredmények miatt keseregni – üzeni a Reform olvasóinak Ákos. A népszerû zenész ugyan elismeri, hogy a helyzet nem rózsás, mert valamikor el kellene már kezdeni az ország rendbetételét, de õ már ismeri a megoldást is: saját lelkünk rendbetétele nélkül nem megy. – Ön köztudottan konzervatív, Jobboldali szellemiségû... – Konzervatív vagyok, a szó eredeti értelmében értékõrzõ. Az „oldaliság“ nem érdekel. – Sokan várták a Jobboldal gyõzelmét, és sokan el vannak keseredve, hogy ez most sem sikerült. – Ön szerint hogyan tovább? – Nézze, én énekes vagyok, fáraszt, hogy folyton közéleti kérdésekrõl kérdeznek. Nem tisztem, hogy programot adjak másoknak. Nekem egy fõnököm van, õ azt mondta: „Ne féljetek!“ Na, én biztos nem fogom összerezelni magam. A világ nem dõlt össze. Szerintem Magyarországnak sokkal jobb lett volna, ha egy konzervatívabb szellemiségû társulat ragadja meg a kormányrudat, de nem gondolom, hogy a politikában Grál-lovagok küzdelme zajlik, ezzel kapcsolatban nincsenek illúzióim. – Azért nagyon sokan azt gondolják, hogy most akkor más lenne a helyzet. – Az emberek attól várják a megváltást, hogy az általuk favorizált politikai erõ nyeri meg a választási küzdelmet? Azt hiszik, hogy ez megoldás lehet életük problémáira? Való igaz, hogy más lehetõségeket kínálna egy olyan kormány, amelyiktõl nem idegen a nemzet fogalma, de a lényegi kérdésekre nem négyéves kurzusok adják a megoldást, hanem az a személyes út, amit választunk magunknak. Az úgynevezett jobboldal legfõbb problémája, hogy nincsenek azonos szellemi platformon az emberek. Totális az eszmei káosz: van hátrafelé nyilazó-rovásíró irány; van, aki a reklámok hívó szavára rohan a bevásárlóközpontba plazmatévét és négyforintos zsemlét venni; van templomba járó, aki a biztonság kedvéért otthon még kártyajóslással is foglalkozik egy kicsit. Félreértés ne essék, a történelmi magyar eszmekincs számomra is fontos, nagyra tartom, de életprogramot, univerzális megoldást csak univerzális szemlélet adhat, ami pedig nem más, mint a sokat gyalázott kereszténység. Az ember a világban – tehát Magyarországon is – két út között választhat. Az egyik: fogyasztásba fulladni, szellemi lényként megszûnni. A másik az új evangelizáció, a megtérés. – Sokan félnek például attól, hogy elvesztik a munkahelyüket, ha kinyilvánítják politikai hovatartozásukat. 22
– Pedig ki kell a véleményeket nyilvánítani, minél többször, szelíden és következetesen. Aki hisz, annak ez is kevesebb problémát jelent. A jobboldalt a hitének kellene megkülönböztetnie a baloldaltól. A baloldal attól egységes, hogy ugyanaz az eszme köti össze õket: teljesen különbözõ képzettségû, eltérõ érdeklõdésû embereket forraszt egységes anyaggá a hit hiánya, a hitetlenségi közmegegyezés. Ez a közös a lakossági fórumokon orbánozó volt munkásõrben vagy a Heti hetesben vitézkedõ „értelmiségiben“. Ezzel szemben egy dolog nyújthat eredményes alternatívát: az egységes hitetlenséggel szemben meg kell teremteni az egységes hitet. Amíg a konzervatívok nem jutnak azonos hitalapra, addig reménytelen a küzdelem. – De mit tegyen az egyszerû polgár? – Aki felismeri a helyzetet, az ne másban keresse a hibát, kezdje magán a jobbítást. A hithez el lehet jutni egyszerû felismeréseken keresztül is. Vagy igent kell mondani Istenre, vagy nemet a Nemre, az örökös tagadásra, minden nap. A két út ugyanoda visz. Hittel egyszerûbb átvészelni a hétköznapokat is. Nem kell tovább ténferegni, a kész megoldás kétezer éve létezik. – Egzisztenciák, családok sorsa függ attól, hogy megvallja valaki a hitét, a hovatartozását vagy sem. – Voltak már sokkal nehezebb helyzetek. Hunyadi János sokszoros túlerõ ellen védte meg Nándorfehérvárt, azért harangoznak minden délben szerte az öreg kontinensen, mert az oszmán birodalom nem tudta lerohanni Európát. A várvédõket egységes hit tartotta össze. Jó napot kívánok, fel lehet ébredni! Az élet nagy jutalom, van néhány évtizedünk, kár volna kesergéssel tölteni. Az aktuális helyzet nem
rózsás, el kéne már kezdeni az ország rendbetételét, de ez a saját lelkünk rendbetétele nélkül nem megy. – Van egyolyan érzésem, nem véletlen, hogy ennyire hangsúlyozottan beszél éppen most és éppen errõl... – Persze, mert ez érdekel. Minden embert foglalkoztat a lélek kérdése, csak ma irritálónak tartják, ha valaki errõl meggyõzõdéssel, elkötelezettséggel beszél. A határozott állásfoglalás ma nem szimpatikus. – Beszéljünk azért másról is: itt ülünk a tavaly megnyitott Andante Borpatikában. – Régi dédelgetett álmom volt ez, amelyhez két barátomat Tiffán Zsolt borosgazdát és Urbán Dezsõ mérnököt nyertem meg társnak. November 11-én, Szent Márton napján nyitottunk itt a Bem rakparton azzal az elgondolással, hogy egy fedél alatt kapjon helyet a kultúra meg a bor. A legtöbb hazai borosgazda számára fontos a tradíció, istenfélõ, hazaszeretõ emberek, a velük való megismerkedésre rendszeres borkóstolóink adnak alkalmat. Alkalmanként híres elõadók lépnek fel nálunk. – Említene közülük egyet-kettõt? – Rendszeres vendég Eperjes Károly színmûvész, aki a 20. századi magyar költõk istenkeresõ verseibõl összeállított estjével lép fel, de óriási sikere van Berecz András mesemondó havonta látható mûsorának is. Lovász lrén népdalénekes itt mutatta be Égi hang címû legújabb lemezét. Szerepel nálunk a Vivat, Bacchus! énekegyüttes, van operamûsorunk is, a Sára Bernadette – Cseke Péter színészházaspár Márai-esttel lép fel, Besenczi Árpád egymaga adja elõ Petõfi elbeszélõ költeményét, A helység kalapácsát. – Mostanában ki sem dugja az orrát a stúdióból... – 2002-ben jelent meg utoljára stúdióalbumom, az Új törvény. Azóta folyamatosan turnéztunk, kiadtam két koncertlemezt, három DVD-t, egy gyûjteményes, díszdobozos kiadványt és idén tavasszal a Kottáskönyvet. Elkészítettem a hódmezõvásárhelyi Emlékpont Múzeum zenéjét. Mindeközben írtam az új dalokat, így talán nem túlzás, hogy a most készülõ lemezen négy év munkája és szeretete sûrûsödik. A zene, a szöveg és a hangszerelés is az én munkám, elmondható, hogy nagyon személyes hangvétel?, és azt hiszem, meglep? album lesz – A családra jut ideje? – Kevesebb, mint szeretném, de Annát és Marcit minden reggel én viszem oviba, iskolába, amíg anya a harmadikra, Katára vigyáz otthon. Ha tehetem, én mesélek nekik esténként. Sok feladat adódik, van, amit rám osztott az élet, és van, amit magamra húztam. De ez így normális, nem? Kántor Yvette
jó ha figyelünk
Sajtószabadság vagy médiaterror (A Parlament idejének és energiájának javát aktuálpolitikai kérdéseknek szenteli. Most éppen a gazdaság állapota, a megbillent pénzügyi egyensúly és a miniszterelnök szavahihetõsége a téma. A Tisztelt Ház figyelmének csak töredéke jut a társadalom alapvetõ problémáira és a nemzeti sorskérdésekre. Ezek aktualitása nem pillanatnyi, hanem folyamatos. Igaz, a hiteles és hatékony megoldás megfelelõ eszmei hátteret és a részérdekeken való felülemelkedést igényel. Harrach Péter, a parlament alelnöke a napokban napirend elõtti felszólalásában Sajtószabadság vagy médiaterror címen beszélt a médiából áradó, a gyermekeink egészséges fejlõdését veszélyeztetõ hatásokról. Képviselõi felszólalását – kérésünkre – az alábbi írásban foglalta össze Harrach Péter.) A gyermek utánoz, így tanul. Nem mindegy, milyen mintát élünk eléje. A magyar gyerekek átlagosan naponta négy órán át nézik a televíziót, nyilvánvaló, hogy ez mély nyomot hagy bennük. A szereplõk személyisége, világképe, értékrendje nem marad hatástalan. Egy gyermek több ezer gyilkosságot lát felnõtté válásáig. Ennél is nagyobb kárt okoz az alakuló személyiségnek, hogy az erõszakot a konfliktuskezelés szinte egyetlen módjaként láttatják vele. Nem kevésbé káros élmény a gyermek számára a személyességtõl megfosztott durva szexualitás. Ennek következménye, hogy nem fogja tudni megfelelõen értékelni az egyik legszebb emberi érzést, a szerelmet. A gyermekek, sõt a társadalom egésze számára talán leginkább romboló azoknak a szereplõknek a kitárulkozása, akik normák nélkül élik az életüket. Az õ világuk jelenti a legrosszabb mintát.
jó ha figyelünk
A probléma tehát adott. Mi a megoldás? Sokan azt mondják, ilyen világban élünk, tudomásul kell vennünk. Valóban ilyen világban élünk – de nem kell tétlenül tudomásul vennünk. Akkor sem, ha tökéletes megoldást sehol a világon nem találtak még. Egy biztos: a felnõttek felelõsség(érzet)ét kell erõsíteni – a történet négy felnõtt szereplõjének felelõsségét. Elsõ helyen áll a szülõ. A leghatékonyabb – bár nem elégséges – védelmet nyújtó amerikai megoldás is a szülõre épít. Neki van lehetõsége arra, hogy készülékérõl – egy megvásárolható eszköz segítségével – törölje a gyermeke számára káros hatású, kódolt mûsorokat. (Az Európában használt rendszer erre nem alkalmas.) A magyar médiatörvény alapján használt korosztályi jelölés is a szülõnek szól. Mindez helyes is, hiszen a gyermek neveléséért elsõsorban a szülõ felel. A problémát megoldani azonban a szülõ egye-
dül nem képes. Nemcsak azért, mert éberségénél az esetek többségében nagyobb a kíváncsi gyermek találékonysága, hanem azért is, mert a szülõk olyanok, mint a magyar társadalom általában... A második felelõs a médiahatóság. Róla is azt kell mondanunk, hogy olyan, mint a magyar hatóságok általában: erélytelen. A fõ felelõsség azonban a mûsorkészítõk vállán van. Be kell(ene) látniuk, hogy a gyermek érdeke szent. A nézettség szempontja csak ezután következhet. Aki ezt nem látja be, azzal be kell láttatni – akár a törvény szigorával. Végül ki kell mondanunk, a törvényhozók sem mentesek a felelõsségtõl. A médiatörvény problémája nem csupán az, hogy nem tartják be. A törvény, sajnos, önmagában is gyenge. Mielõbb módosítani kell. Természetesen a jogalkotási és hatósági feladatok teljesítése mellett nem mondhatunk le azok munkájáról, akik képesek a társadalmi tudatot, a közgondolkodást alakítani. Ilyenek például az egyházi közösségek tagjai. Közös munkájuk, határozott fellépésük – és ebben szülõként, nagyszülõként, keresztény értelmiségiként és politikusként magam is osztozom – eredménye lehet, hogy a televízió és az internet ne fenyegetettséget jelentsen gyermekeink számára, hanem behozza a gyerekszobába a természet és az emberi lélek szépségeit, az emberi alkotások gazdagságát. Forrás: Harrach Péter – Új Ember
23
Mint a ma született bárány, olyan ártatlan a több mint 150 milliárdos hiányt felhalmozó Postabank egykori vezérigazgatója, Princz Gábor. Az 1998-ban menesztett bankvezért 34,6 milliárd forintos kárértékre elkövetett hûtlen kezeléssel vádolta az ügyészség, amely szinte az utolsó pillanatban módosította vádindítványát, felfüggesztett szabadságvesztést kérve a vádlottra. A bíróság azonban a büntetõper lefolytatása során arra a következtetésre jutott, hogy a Princz és hat társa ellen emelt vád nem állja meg a helyét. Majd hét évig vajúdtak a hegyek, hogy egy nyamvadt egeret se szüljenek. Kíváncsi lennék, hogy hány rendõrnyomozó, ügyész, ügyvéd, igazságügyi szakértõ, gyanúsított, vádlott, tanú s a bírón kívül hány bírósági fogalmazó hány munkaórát töltött el Princzék bonyolult büntetõügyével, és mindez hány kidobott forintot jelent az államnak. Vajon miféle jogászok írták meg a vádiratot, mennyire felkészült rendõrök és ügyészek támasztották alá azt bizonyítékokkal, milyen hozzáértésû szakértõk adtak véleményt az ügyészeknek és milyenek a büntetõperben eljáró bíróságnak? Mert ha valóban ártatlan itt mindenki ebben a hûtlenül vagy csupán hanyagul „elke-
24
zelt” 34,6 milliárd forint ügyében, akkor nagy baj van a pénzintézetek mûködését szabályozó törvényekkel. Ha a büntetõ törvénykönyv legcsekélyebb megsértése nélkül lehet trükkösen könyvelt ügyletsorral elsíbolni egy bankból 34,6 milliárdot úgy, hogy ezért senkinek nem görbül meg még a haja szála sem, mert büntetõjogilag nem értelmezhetõ a fehérgalléros módszer, akkor ebben az országban vagy a törvényalkotás jutott csõdbe, vagy az igazságszolgáltatás, vagy mindkettõ. Ha egy bank – a tulajdonosai érdekeire fittyet hányva – büntetlenül adhat nullaszázalékos kamatra hitelt a kiváltságosoknak, és még csak fel sem merül komolyan a hûtlen kezelés gyanúja, mert a bank vezérigazgatója az igazságszolgáltatás elõtt mindenkinél egyenlõbb, akkor itt nincs mit tenni, tudomásul kell venni, hogy ez egy ilyen ország. Ha ez az elsõfokú ítélet másodfokon is kiállja a törvényesség és a megalapozottság próbáját, akkor mindazoknak a jogászoknak és közgazdászoknak – lehetnek vagy százan – útilaput kellene kötni a talpára, akik a Kormányzati Ellenõrzési Hivatalban, az Állami Számvevõszéknél, az Országos Rendõr-fõkapitányságon és az ügyészségen részt vettek a Postabank vizsgálatában, az államnak felesleges feljelentgetésekkel és felesleges nyomoza-
ti munkával milliárdos kárt okoztak, sõt ezen túl hét becsületes magyar állampolgár életét keserítették meg azzal, hogy hét éven át a gyanú árnyékában kellett élniük, és megfosztották õket szeretett hivatásuktól: a pénzügyek mûvelésétõl. Pedig milyen remek és büntetõjogilag milyen nehezen értelmezhetõ milliárdos üzleteket köthettek volna kedvezményezett üzletfeleik javára ennyi év alatt! Ebben az egész bírósági perként elõadott cirkuszban a legsikeresebb bohóc szerepét mégsem az elképesztõ ítéletet hozó bíró alakította, mert õt gúzsba kötötte a vád és az azt „alátámasztó“, valójában semmit nem bizonyító „tényállás“. A porondon elhangzott legjobb poén az volt, amikor az ügyészség azzal indokolta a rögtön felfüggesztetni kért szabadságvesztés büntetését, hogy tíz év telt el az elkövetés óta, és hogy a vádlottak büntetlen elõéletûek. Mintha nyolc évig nem a nyomozóhatóság és az ügyészség kotlott volna az ügyön, mintha például egy 34,6 milliárdos hûtlen kezelésért elítélt menedzser bankvezetõi megbízáshoz juthatna bárhol a világon. Princz Gábor mától eséllyel pályázhat bármelyik bank vezetésére. Az sem lenne meglepõ, ha holnap Erõs János mellett bukkanna fel a Magyar Fejlesztési Bank élén. Torkos Matild, Magyar Nemzet
jó ha figyelünk
– avagy miért is gyûlölnek bennünket? – A zsidóság „nem faj, sem nép, sem vallás, hanem egy elmeirányultság". Otto Weininger, zsidóból lett evangélikus, bécsi filozófus
„A zsidó szellemiség gyakorlati uralma a keresztény világ fölött Észak-Amerikában elérte teljesen egyértelmû, tökéletes kifejezõdését. ...Amerika zsidó állammá vált.” Marx Károly
jó ha figyelünk
„Bush második elnökösködése alatt ... Amerika a mocsoknak és állatiasságnak sosem látott mélységeit érheti el. Az elnyomásnak egy új mintáját mutathatja fel az egész világ számára.“ Uri Avnery, a zsidó, Irgun terrorista csoport hajdani tagjából lett békeharcos.
„A cionizmus egy egyedülálló módszer, amelynek célja, hogy tökéletessé tegye a világszerencsétlenségeknek és az emberi fájdalomnak az átalakítását zsidó haszonná.” „Úgy látszik, hogy a zsidó nép egyenjogúsítása vezetett a cionizmus megszületéséhez: egy rasszista, gyarmatosító és nacionalista államhoz, amely most alakul át a végsõ formájába: a szadista végkifejletbe.” „Ha meggondoljuk, elrettentõ, hogy egy aprócska államnak egy ilyen kis érdekcsoportját ennyire ûzi az a vágy, hogy a világ többi részét véget nem érõ viszályokba hajszolja.” „A választott izraeli kormány csak azért van, hogy az izraelieket ellássa palesztin vérrel. Arra szakosodtak, hogy az izraeli nyilvánosság számára gondoskodjanak a minél nagyobb palesztin halálozási arányról. Taktikai fogalmakkal ezt az „elrettentés erejének” nevezik, de a valóságot jobban kifejezné, ha nyers vérszomjat mondanának.” „Hasonlóan bibliai õseikhez, az izraeliek halálra verve szeretik látni az ellenfeleiket… bármilyen szörnyen is hangzik, az iz-
raelieknek örömöt okoz mások szenvedése. Az együttérzés fogalma teljesen távol áll tõlük.” Izrael … minden elképzelhetõ embertelen indulatnak az öntetszelgõ megtestesülése. A kegyetlenség megdicsõülése.” Gilad Atzmon, izraeli zsidó születésû angol író és zenész
„1948-ban Berija és Kaganovics, két szovjet zsidó, rábeszélte Sztálint, hogy írja alá (az Izrael megalapításáról szóló) a megállapodást. Mondják, hogy Sztálin, miután aláírta, annyit mondott: „Véssétek a fejetekbe, hogy a háború melegágyát szervezitek.” Az említett cionisták azonban azt állították, hogy Izrael a szocializmust fogja építeni, és e célból odaküldték Golda Meirt, aki a kijevi egyetemen végezte a tanulmányait és Moshe Dayant, aki a Szovjet Fegyveres Erõk Általános Parancsnoki Akadémiáján végzett Moszkvában. Izrael közvetlenül Sztálin halála után kirobbantotta a háborút, és azóta sem csillapodott le. Eltekintve attól a történelmietlen utalástól az országhoz fûzõdõ „jogra”, hogy feltételezik, hogy az Isten parancsa, sosem volt és ma sincs semmiféle törvényes vagy diplomácia alapja annak, hogy a zsidó államot a zsidók által a palesztinoktól elvett földön megalakítsák.” „A világpolitikában tanúsított vérlázító arcátlanság minden cionista kormányra 25
jellemzõ, amelyek közül a legfontosabbak az USA és Izrael. Figyelmen kívül hagyják a nemzetközi megállapodások minden követelményét, minden ENSZ határozatot, de õk követelik, hogy más országok hiánytalanul hajtsák végre azokat.” „...egyetlen zsidó sem fog Oroszországban békésen eltávozni a hatalomból. Kalasnyikovok segítségével kell õket kikergetni...” „a zsidók elûzése Oroszországból elkerülhetetlen. Ez történelmi meghatározottság. A „purimjukat” és a „nagy októberi forradalmaikat” a múlt nagy zsidó gyõzelmeire emlékezve majd valahol Ausztráliában vagy Új Zealandon kell majd ünnepelniük (ezek cion „szükségleszállóhelyei”) és újra kezdeni pusztító világuralmi terveiknek a kikotlását. De a föld népei tájékozottabbak lesznek a cionisták gonosz mesterkedései tekintetésben, ezért a világméretû felháborodás olyan kirobbanó lesz, hogy egy valódi, nem pedig képzelt holokauszt fog kitörni a zsidók feje felett” Jevgenyij Artyemjevics Scsekatyihin, a Kelet-Németországban állomásozó szovjet vadászrepülõ alakulat nyugdíjas parancsnoka, a Nase Otyecsesztvo (Szülõföldünk) c. orosz hazafias lap kiadója és fõszerkesztõje.
„A cionisták valóban félnek a szegények fegyvereitõl (a gyerekek köveitõl, a parittyáiktól, amelyek olyanok, mint Dávidé volt az óriás Góliát ellen, az öngyilkos támadásoktól) és mindentõl, ami veszélybe sodorhat személyeket és üzletmenetet; félnek a cégtáblájuk bemocskolódásától. De õk mindenek felett a szegény ember atombombájától félnek, hogy a történelmi revizionisták miatt szétbomlik a gázkamrák, a népirtás és a hatmillió hazugsága; õk rettegnek ettõl a fegyvertõl, amely senkit nem öl meg, de amely – ha megfelelõen használják – úgy fogja szétrobbantani az õ nagy hazugságukat, mint egy léggömböt. … a holokauszt elvesztése Izrael kardjának és pajzsának, valamint a pénzügyi és politikai zsarolás egy félelmetes fegyverének az elvesztése.” Robert Faurisson, francia revizionistza történésztõl – aki elõször írta le, hogy gázkamrák sosem léteztek és egyetlen zsidót sem öltek meg gázzal, tehát az ún. holokauszt történet csak egy kolosszális szélhámosság – idézi Paul Eisen, Angliában élõ zsidó író.
„De nem ez volt az elsõ eset (a „holokauszt“), hogy a zsidók igaz vagy hamis történeteket, esetleg a kettõ keverékét, terjesztettek a szenvedéseikrõl.... Nem is ez volna az elsõ eset, hogy a zsidó krónikások... éltek valamilyen mértékben a költõi szabadsággal, amikor leírták a zsidó szenvedéseket. A Talmud mondja el, hogy a második templom lerombolásakor – amelyet a zsidó történelem a holokauszt egyetlen történelmi elõzményének tekint – a rómaiak négymilliárd zsidót mészároltak le. Olyan sok volt a zsidó vér, hogy „árhullámként köveket görgetett ki a tengerhez”, és négy mérföldes sávban megfestette a tengert. A zsidók hulláit „kerítésoszlopoknak” használták, a zsidó gyerekeket pedig a Tóra tekercseikbe göngyölték, és 65 milliót élve elégettek”. Ebben a szövegkörnyezetben kissé jobban megértjük Elie Wiesel megnyilatkozásait:„Tõlünk nem messze egy gödörbõl lángok világítottak. Valamit égettek. Egy teherautó húzott a gödör mellé és beöntötte a rakományát a gödörbe. Kisgyermekek voltak. Csecsemõk! Igen, én láttam, a saját szemem26
mel. … Gyermekek a lángokban (csoda, hogy az óta elkerüli a szemeimet az álom?). Mi is odamentünk. Kissé távolabb volt egy másik, nagyobb gödör a felnõtteknek. „Apa” – mondtam – „ha ez így megy, én jó ha figyelünk
JÓ ESTÉT, GYURCSÁNY, JÓ ESTÉT, PINOCCHIO!
Gyurcsány Ferencet nem akármilyen fából faragták. Régi kommunista idõket idézve, ma este a közszolgálati televízió – adását megszakítva – , 6 rövid percre bevágta mûsorába a kétségbeesett miniszterelnököt.
nem akarok tovább várni. Én nekimegyek a villanyos szögesdrótkerítésnek. Az is jobb, mint órákig a lángokban heverni." Paul Eisen, Angliában élõ zsidó író
(Elie Wiesel ezért a hülye dumáért Nobel békedíjat kapott. A mese megértéséhez még tudni kell, hogy Auschwitzban 70 cm mélyen van a talajvízszint. Ezenkívül mindenki ellenõrizheti kísérletileg, hogy miként lehet egy gödör fenekén tüzet rakni.) „A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.” Gilad Atzmon, izraeli zsidó születésû angol író és zenész
„(Ukrajnában) a zsidó uralomnak 1648-ban véget vetettek, amikor a keresztény ukránok és a moszlim tatárok Bogdan Hmielnicki lengyel nemes vezetésével és orosz csapatok támogatásával egyesültek egy vad intifádában, és felszabadították Ukrajnát. Hasonlóképp verik le a new yorki megauzsorásokat és társukat, a tel avivi mészárost, az új, világméretû intifádában, és az lesz a civilizációk összecsapásának a vége. Israel Shamir, orosz zsidóból lett palesztin keresztény író
jó ha figyelünk
A végjáték már megkezdõdött. A zsidó elmeállapotú Bush és Blair, a fõnökük, Ehud Olmert utasítására pánikban gyártja a „demokratizálási terveket” a „gonosz” – egyre bõvülõ – „tengelye” ellen. (Irak, Irán, Észak-Korea, Szíria után Venezuela, Kuba, és a legújabb, a narancsszínû „cédrus forradalom” során demokratizált és a szír megszállás alól fölszabadított, amerikabarát Libanon. Szegények, milyen jól jött volna most a szír hadsereg „megszállása”.) A holokauszt mítosz összeomlott, már csak állami erõszakkal védelmezhetõ. Az amerikai hadsereg legyõzhetetlenségének a mítosza is összeomlott. Amerika gátlástalan barbárságáról és hatalmaskodó önkényérõl is lehullott a lepel. Izrael brutalitása olyan fokot ért el, hogy azt már a zsidó világmédia is képtelen leplezni. Azonban „Amerika (és Izrael) a mocsoknak és állatiasságnak sosem látott mélységeit” fogja elérni, ezért még az sincs kizárva, hogy képesek lesznek az atombombáikat is bevetni az uralmuk fenntartása érdekében. Az USA-ban uralkodó zsidóknak, mint „Paul Wolfowitz, helyettes nemzetvédelmi miniszter, Abram Shulsky a Pentagon Különleges Tervek Irodájából, Richard Perle, a Pentagon tanácsadó testületébõl, Elliot Abrams, az Állambiztonsági Tanácsból, ...most elég bombájuk van ahhoz, hogy elpusztítsák az emberiséget, vagy hogy elérjék Strauss végsõ célját, a zsidó csoportfelsõbbség biztosítását a modern világban.” (Shamir) Sajnos, ezektõl minden kitelik. Illyés Gyula mondta, hogy az a magyar, aki vállalja a magyarságát. Kiss János írt egy könyvet, amelynek az a címe, hogy „Zsidónak lenni ténykérdés”. Köztudott, hogy Kiss János egy önazonossági zavarban szenvedõ ember. A zsidóságot, ugyanúgy, mint a magyarságot, vállalni kell. Aki a zsidóságot vállalja, az a mocskot vállalja. Ez nagyon nehéz vállalás. Bush és Blair a mocskot választotta. Kiss János is a mocskot vállalta. Demszky, Gyurcsány és Kunce szintén a mocskot választotta. Sõt, a nagyhazafias Orbán is azt tette, amikor kijelentette, hogy a Fidesznek a Likud a testvérpártja. Dávid Csillag Ibolyáról ne is beszéljünk. Az alábbi képek szolgáljanak a fentiek alátámasztására. Mit lehet ezek láttán mondania? Nyilván, hogy vesszenek az antiszemiták.
A kormány népszerûségének javítására szánt rendhagyó beszéd a kormányzati propaganda jellegén túl semmi érdemlegesen új információt nem adott a megszorítások között vergõdõ embereknek. A Reform és Fejlõdés címet viselõ rövid posztkommunista szeminárium mélyre ásott a féligazságok és hazugságok tengerében. Széchenyi életmûvével a háta mögött Gyurcsány ismét megüzente népének a tömény semmit. Olyan kiüresedett és mesterkélt volt, akár egy esti mesébe csomagolt másnapos szilveszteri monológ. Általánosságok szintjén áldozatvállalást és befektetést kért a korán elhaló lakosságtól az Apró-klánnak az a tagja, aki családi és politikai kapcsolatai révén eddig is gátlástalanul, mások kárára tarhálta össze milliárdos vagyonát. A szánalmasra sikeredett kormányfõi beszéd kapcsán kijelenthetjük: - Miniszterelnök úr, önnek hamarosan nem csak a csomagja, de a kormánya is megbukik! – Gyerünk közösen! Gyerünk, Magyarország, induljunk együtt! Köszönjünk el szépen a hazudós Pinocchiótól! JÓ ESTÉT, GYURCSÁNY FERENC! Molnár Tamás
Forrás: Csöröge, aki olykor Röcsöge
27
Rakétákkal szénné égetett libanoni gyermekek, koncentrációs és fogolytáborok – ezek jellemzik ma a cionizmust és az izraeli állami terrorizmust. Az agresszió nem old meg semmit, intik a „józanabbak“ az arab szabadságharcosokat. Azt azonban elfelejtik, hogy Izraelt jelentõs részben nyers fizikai erõszakkal, a legaljasabb földalatti illegalitásból kinõtt merénylõ és gyilkoló csoportok teremtették meg. A kezdetek kezdetén, jóval a II. világháború és a holokauszt elõtt már megkezdték harcukat. A terroristák késõbb képviselõket, minisztereket, katonákat, tiszteket, sõt miniszterelnököket is adtak Izraelnek. Izraeli terror, lengyel támogatással? Az elsõ komolyabb incidens még 1929-ben történt, amikor a Siratófalnál egy apró félreértés következtében az arabok és a neohéberek elsõ ízben csaptak össze. Palesztina ekkor még brit mandátum alatt állt, így az Egyesült Királyság próbálta fenntartani a nyugalmat a Szent Földön, de a vallási fanatikus zsidók, akik mindenáron újra akarták teremteni ószövetségi Izraeljüket, nem nyugodtak. 1931-ben a mérsékelten arab- és angolellenes zsidó félkatonai szervezetbõl, a Haganából Avraham Tehomi vezetésével kilép a jóval radikálisabb Irgun, majd ebbõl jön létre hamarosan a Nemzeti Katonai Szervezet, amely nézeteit a revizionista Vlagyimir Zsabotyinszkijtõl vette át. Elutasította például a hivatalos Zsidó Ügynökség (árnyékkormány) korlátozott eszközöket alkalmazó függetlenségi politikáját. Az Irgunt állítólag titokban 1936-tól a lengyel kormány is támogatta, mivel azt remélte, hogy országa akkori legszegényebb rétegei: a zsidók majd kivándorolnak oda. 28
Ez az állítás azonban, mint annyi más, lehet a jól szervezett zsidó propaganda része is, amely megpróbálja saját törekvéseit mások által legalizálni, ugyanakkor igyekszik a mártíromság és a kirekesztettség szerepkörében tetszelegni. Az állítólagos támogatás (amely lehetetett a lengyel vezetõ zsidók támogatása is) fegyverek szállításában, illetve kiképzõtáborokban nyilvánult meg. Kereszttûzben a britek és az arabok Az arabok érthetõ módon rossz szemmel nézték, hogy a többségében általuk lakta vidékeken egyre több a muszlim kultúrát ellenségként kezelõ zsidó. A britek az õ megnyugtatásukra 1939-ben kibocsátották a migrációt szabályozó Fehér Könyvet. Ez öt évre hetvenötezer fõre korlátozta a bevándorlás mértékét, így idõlegesen sikerült megnyugtatni az arabokat. Más kérdés, hogy az illegális zsidó bevándorlók hajószámra érkeztek. 1943-ben a szervezet vezetõje Menahem Begin (késõbb izraeli miniszterelnöké avanzsált!) lett. Az Irgun ekkor az angolok ellen
fordult, mert azok továbbra sem hajtották meg a fejüket a zsidó bevándorlási lobby elõtt. A zsidó terrorcsoport, hogy jobb belátására bírja az angolokat, egy sorozatnyi támadást hajtott végre rendõrsök, hivatalok és katonai parancsnokságok ellen. A legismertebb akció – az elsõ igazi szentföldi terrorcselekmény – 1946. július 22-én volt, amikor az Irgun felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király (!) Szállót, 97 brit civil és katona halt meg. Egy évvel késõbb a hafiai rendõrállomás elleni támadásuk során négy angol és négy arab rendõr, valamint két civil halálát okozták. Öt nappal élte túl a Szentestét az a két brit rendõr és tizenegy arab civil, akik egy jeruzsálemi kávéházban tartózkodtak. Õket gránátokkal dobálták meg. Ezek persze csak kiemelt esetek, éppúgy, mint az 1948. április 9-ei, Deir jaszini vérengzés, amelynek során az Irgun és a Stern Csoport közösen lemészárolt egy komplett arab falut (108 áldozat). Az õslakosokat olyan barbároknak tekintették, mint amerikai elõdeik az indiánokat. jó ha figyelünk
1971-ben Kahane is Izraelbe szökött, ahol meghirdette a „terror a terror ellen“ azaz a TNT politikát, világméretû zsidó terrorista csoportot akart létrehozni Izrael állam támogatásával. 1984-ben Kahanét beválasztották a Knesszetbe, az izraeli parlamentbe. 1985-ben azonban betiltották azokat a pártokat amelyek nyíltan rasszisták és antidemokratikusak voltak, így Kahanénak le kellett mondania mandátumáról. A Kahane kapcsolatokat ápolt azzal a Machterrettel, ami fel akarta robbantani az al-Aksza mecsetet a Templomhegyen.
Az angolok tömeges letartóztatásokba kezdtek, a terroristák jó része azonban elrejtõzött. Az Irgun idõközben rivalizálni kezdett a Haganával és a Zsidó Ügynökséggel, így több Irgun-tagot az elõbbiek fogtak el és adtak át a briteknek. A nácik oldalán, majd a hivatásos izraeli hadseregben A Stern Csoport egyébként úgy jött létre, hogy az Irgun a két világháború között a britek mellet harcolt a nácik ellen és ezt egy bizonyos Avraham Stern árulásként könyvelte el, így önálló csoportot alakított, amely a világháború idején is támadásokkal gyengítette a briteket. Gyakorlatilag így Avraham Stern a hitleristákat segítette. A mûvelt Stern, aki Firenzében klasszika-filológiát, irodalmat tanult, és jártas volt a görög és nyugati filozófiákban, éppúgy, mint a Tórában, verseket is írt, õ szerezte pl. az Irgun himnuszát és az Ismeretlen Katonát. Sternt 1942-ben, miután kiugrasztották rejtekhelyérõl az angolok, menekülés közben agyonlõtték. Izrael függetlenségének kikiáltása után, amikor végül a britek feladták a lassan káoszba vesszõ Szentföldet, az Irgun és a Stern Csoport integrálódott az Izraeli Védelmi Erõkbe (hivatalos izraeli hadsereg), ezáltal mentve át a kiképzett gyilkosokat a hivatásos állományba.
letartóztak, a szervezet tagjai Harcosok néven pártot is alapítottak, amely rövidesen elhalt, de ettõl független híveit senki sem tiltotta ki más alakulatokból. Új típusú zsidó terrorcsoport a Zsidó Védelmi Liga, azaz a Kach, amelyet az arabellenes rasszista tanításairól hírhedt izraeli-amerikai rabbi alapított azzal a céllal, hogy elõsegítse Nagy-Izrael létrejöttét. Meir Kanane New York Brooklyn negyedében született 1932-ben Martin David Khane néven. Tinédzserként csatlakozott a Betarhoz, amely egy fegyveres, cionista banda volt. 1968-ban Kahane megalapította a Zsidó Védelmi Ligát. A ZSVL az afrikai és az amerikai antiszemitizmus ellen küzdött, támadta a szovjet blokk országai, a Palesztin Felszabadítási Szervezet, az arab államok és a mérsékeltnek talált zsidó szervezetek irodáit és képviselõit, bombamerényleteket követett el az amerikai arab érdekeltségek ellen. A közönséges bûnõzökbõl álló galeri az amerikai nyomozóhatóság elõl Izraelben talált menedéket.
Dr. Goldstein társai köztünk vannak Kahane rabbi egyik híve, Dr. Barruck Goldstein 1994-ben a hebroni nagymecsetben tartott vérengzést a ramadán idején, több mint harminc muszlimot legyilkolt, több tucatot megsebesített. A hívek Kahane Chei (Kahane él) néven tovább küzdenek, a palesztin civilek ellen hajtanak végre bombatámadásokat, kézifegyveres közúti támadásokat. Az amerikai külügyminisztérium is terrorszervezeteknek nyilvánította a csoportot, ennek ellenére az amerikai és európai szimpatizánsoktól jelentõs mennyiségû anyagi támogatásban részesül. (Érdemes lenne megvizsgálni a Mazsihisz, illetve vezetõinek pénzügyi tranzakcióit.) 2001 decemberében két kaliforniai ZSVLvezetõ merényletet kísérlet meg egy mecset, egy muzulmán érdekvédelmi szervezet és egy arab-amerikai képviselõ irodája ellen. De, mit is várjunk el a civil kezdeményezésektõl, amikor a mindenkori izraeli kormány nem elég, hogy támogatja a terrorizmust, de sokszor maga is terrorszervezetként mûködik? Elszaszer T. Csörsz – Kuruc.info (A szerzõ Magyar Ellenállók és Anticionisták Szövetségének fõszervezõje) Forrás: Ferwagner Péter Ákos – Komár Krisztián – Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Ferwagner Péter Ákos – Komár Krisztián: Arafat
1985-ig nyílt fajgyûlölet az izraeli parlamentben A Stern Csoport háromtagú vezetõsége azonban folytatta a célzott emberöléseket. Egyik ismert tagjuk Jiszráel Scheib, Jichák Samir néven izraeli miniszterelnök lett. 1947-ben Kairóban meggyilkolták a brit miniszteri biztost, 1948-ban a Svéd Vöröskereszt elnökét, az ENSZ békeközvetítõjét, Folke Bernadottét a vele egy kocsiban utazó Serot francia ezredessel együtt ölték meg. A svéd bûne az volt, hogy felvállalta a palesztin menekültek képviseletét. Bár a merénylõket jó ha figyelünk
29
– avagy A mûanyagellenzék köszöni szépen, jól van. – Újabb Gyurcsány-csomagok a láthatáron – idézetek az InfoRádió Aréna címû mûsorából az Orbán Viktorral készült beszélgetésbõl „Csak akkor van esély a Gyurcsány-csomag megbuktatására, ha be tudjuk vonni az embereket, ezért minden héten újabb és újabb akciókat hirdet majd a Fidesz a Jó reggelt, Magyarország kiáltványhoz kapcsolódóan – mondta Orbán Viktor pártelnök, az InfoRádió szerdai mûsorában. A Fidesz a Jó reggelt Magyarország! kiáltvánnyal azt szeretné elérni, hogy a társadalom közösen lépjen fel a Gyurcsány-csomag ellen az önkormányzati választásokon és a leadott szavazatokkal az intézkedéssorozat visszavonására kényszerítse a kabinetet – közölte Orbán Viktor az InfoRádió Aréna címû mûsorában.” Önök szerint egy elvesztett önkormányzati választás bárminek a visszavonására készteti majd ezt a gátlástalan ripacsot? Ugyan kérem! Ez maga a megtestesült nép naivitás. Na és, ha elbukják a választásokat, ugyan vajon mi fog történni? Semmi. Megrántják a vállukat, ahogyan azt a kis-nagy elõdtõl el- és megtanulták, majd rezignáltan közönyös pókerarccal beleböfögik a mikrofonba a mára már szintén a klasszikusok kategóriájába tartozó mondatocskát, hogy aszongya: na és? „A Fidesz elnöke szerint „nem egyszerûen egy rossz csomag ellen, hanem a demokráciát veszélyeztetõ, a közéletet lassan eluraló politikai hazugságokkal szemben kell fellépnünk”. Ugyan vajon, hogyan? A Fidesz újra eljátssza immáron sokadszorra, hogy kiviszi az utcára a feltüzelt tömegeket, majd amikor a tetteknek jönne el az ideje, akkor a higgadt és nyugodt – néha már olyan érzése támad az embernek, hogy túl nyugodt – pártelnök azt mondja, köszönjük a megjelenést, megint konstatálhatjuk, hogy sokan vagyunk (de még mindig nem elegen!), most pedig mindenki menjen szépen haza, mer’ éppen most nem vagyunk úgy öltözve? Tessék mondani, hogyan kell öltözni kormánybuktatáshoz? „Aki a szocialistákra szavaz, a Gyurcsánycsomagra szavaz” „A Fidesz elnöke szerint eddig azért nem reagáltak a kormány tervezett intézkedéseire, mert idõt akartak adni a választásokon gyõztes pártoknak a kormányprogram beterjesztésére. Miután ez megtörtént, a Fidesz most azt szeretné, hogy a koalíció vonja vissza az ellenzéki párt által rossznak tartott csomagot. Ha a kormány ezt nem teszi meg most, akkor meg kell majd tennie az elõttünk álló ön30
kormányzati választások hatására – jelentette ki Orbán Viktor, aki hozzátette: „aki a szocialistákra szavaz, az a Gyurcsány-csomagra szavaz. Akik pedig a polgári erõket tüntetik ki a bizalmukkal, azok arra voksolnak, hogy ezt a csomagot vissza kell vonni. Az eredmény olyan politikai ténnyé válik majd – vagy így, vagy úgy – amely elõl nem térhet ki a kormány. Ha az emberek többsége a polgári irányzatra szavaz, akkor az azt jelenti, hogy ez a csomag megbukott és azt a kormánynak vissza kell vonnia”. Ugyan kérem! Dehogy kell ennek a kormánynak bármit is megtennie vagy visszavonnia. Én nem tudom, hogy a mûanyagellenzék vezetõje hol élt az elmúlt négy esztendõben? Nem látta, nem hallotta, hogy ezek még egy kormánybuk(tat)ást is úgy ráztak le magukról, mint kutya a vizet? Ne feledkezzünk meg arról az apró momentumról, ha a miniszterelnök bukik (lemond, meghal, vagy bármi egyéb más okból távozni kényszerül), bukik vele együtt a kormánya is. Már pedig kis hazánkban ez képzõdött meg. Lehet, hogy az én jogérzékemmel van baj, de számomra ez nem jelenti azt, hogy ugyanaz a kutyaütõ csapat mehet tovább, mintha mi sem történt volna. Megrázzák magukat, leporolják magukról a sok mocskot, ami idõközben rájuk tapadt, kerítenek egy új arcot, oszt araszolnak azzal tovább? És akkor arra még egy árva szó nem sok, de annyit sem vesztegettünk arra, hogy mindez olyan helyzetben történt, amikor a kormányfõ nem kevesebbet állított, minthogy az országot irányító koalíció egyik tagja velejéig korrupt. A Fidesz üthette volna a vasat a zilált fogazatú Mádl köztársasági elnöknél, hogy veszélyben látja az ország stabil kormányozhatóságát, az elnök helyezze vissza a döntést a nép kezébe. Nem tette. Pedig minden jogalapja meg lett volna rá. Az elnöknek is, hogy ilyen döntést hozzon. Mégsem tette. Sem Mádl elnök úr, sem a mûanyagellenzék vezetõ ereje. Ezek elég beszédes dolgok, azt hiszem. De nehogy azt higgyük, hogy a mûanyagellenzék pipogyasága valami új keletû dolog. Dehogy! Ma azt mondja Orbán pártelnök úr, hogy õk nem a kormányt, csak a csomagot szeretnék megbuktatni. Hát miféle ellenzék az, amelyik nem akarja a hatalmat? Vagy nomentán annyira nem kifizetõdõ a hatalmas csõdtömeg átvétele, hogy egyelõre nem érdemes foglalkozni a dologgal? A jelek szerint valami ilyesmi lehet a háttérben, hiszen Navracsics úr is kijelentette, hogy most nincs
itt az árnyékkormány ideje. Igen ám, csakhogy a felelõtlen dzsentri módjára való urizálás, a mi zsebünkre, a mi bõrünkre megy, igen tisztelt képviselõ hölgyek és urak. Mink itten a végeken nem vagyunk ám olyan jól eleresztve meg kistafírungozva, mint kegyedék a Parlamentben. No, de hát ha most nem kifizetõdõ a kormány megbuktatása, a hatalom megszerzése, akkor pár hónapja a választásokon se volt az? Akkor nekünk is hazudtak a mieink? Vagy akkó’ most, hogy is van ez? Vagy, ha akkó’ mögérte, akkó’ most mér’ nem éri meg? Maguk értik ezt? Mer’ én nem. „Súlyos pénzügyi válságot él át Magyarország Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy nem a kormányt, hanem a Gyurcsány-csomagot szeretnék megbuktatni” Azok után, hogy a Fidesz soraiból most már hetek óta mást sem hallunk, minthogy hazudtak a szocialisták – hosszú idõ óta végre elõször õk is nyíltan ki merik mondani, hogy a király meztelen –, a mûanyagellenzék a helyén hagyna egy olyan kormányt, amelyik pókerarccal belehazudott a képünkbe. Egy olyan kormányt, melynek vezetõje, ahelyett, hogy kezeit tördelve sajnálkozna azon, hogy elfelejtette kibontani az igazság minden apró szeletét (ezek az õ saját ostoba szavai!), még neki áll feljebb, és arrogáns módon pökhendi pofátlansággal ki is oktatja a magyar társadalmat. Megsért, megbánt mindenkit, belegázol egyesek lelkivilágába. Legutóbb épp a mezõgazdaságból élõkkel közölte virágnyelven, hogy õk tulajdonképpen nem is értenek ahhoz, amit csinálnak, ezért megy ilyen rosszul a magyar mezõgazdaságnak. Francisco már csak tudja, elvégre muskátliherélõ szakon végzett, vagy mi a szösz?! „A munka fog minket kivinni a bajból“ – hangsúlyozta Orbán Viktor a Fidesz választási programja kapcsán, amely mint mondta, egy adócsökkentésre épült válságkezelõ javaslat. Egy frászt fog az kivinni minket a bajból! Komolyan mondom, nem értem Orbán Viktort. Lehet, hogy õ is öregszik? Már azt sem értettem, miért köti az ebet a karóhoz ezzel az 1 a tábor 1 a zászló címû láthatóan megbukott dologgal, még mindig nem tud elszakadni tõle, pedig a jelek szerint ez az út a biztos bukás felé. Összefogás kell, de máshogyan, mint azt az 1998-as választási siker is mutatja. Mielõtt még valamelyik kedves Olvasóm, aki nem értene velem egyet, kijó ha figyelünk
akadna, mint az Epeda sezlonyrugó, mondok gyorsan egy érvet, amivel egyszerûen nem lehet vitatkozni: 1998-ban a több párti összefogás révén a Fidesz alakíthatott kormányt. Pont. Az összes többi esetben nem jött be. Innentõl kezdve nekem ideologizálhatja akár a legjobb politológus is, ‘98-ban a Fidesz került hatalomra, tehát az a szisztéma jól mûködött, utána pedig sorozatban vesztett, tehát ez ez a mostani meg nem. De térjünk vissza erre a munka dologra. Az idei országgyûlési választásokon láthattuk, hogy Magyarországon a munka, hogy valakinek dógozni kelljen, hát az bizony nem hogy nem mozgósít, hanem egyenesen elriaszt. De nincs is mit csodálkozni ezen egy olyan országban, ahol a lakosságnak alig egyharmada tartja el a másik kétharmadot, azoknak is egy tetemes része minimálbérre van bejelentve a túladóztatás miatt. „Hangsúlyozta: ha a kormány visszavonná saját csomagját, könnyedén életbe lehetne léptetni az alternatív programot.” Tessék nekem megmondani, ugyan vajon miért is vonná vissza a kormány a saját csomagját? Hiszen nincs kényszerítve senki és semmi által? A kormány csak akkor bukik meg, illetve láttuk, most már akkor sem, ha maga a miniszterelnök áll fel székébõl és aszongya: ennyi volt. De nem mondja. Legalábbis ez nem. Ez a mostani pernahajder nem olyan, mint tesze-tosza elõdje, aki napi harcát vívta a grammatika és a magyar nyelvtan kusza szabályrendszerével a szemantikai csatározásokból pedig a nap végére általában vesztesen került ki. Nem. Ez céltudatos, nyomulós, megy elõre ezerrel, eltapos mindent és mindenkit, aki és ami az útjába kerül, legfeljebb néha kifütyülik. Na mondd már. És akkor mi van? Kér hat perc rendkívüli adásidõt a köztévében (próbáljanak meg nem adni neki!), ahol megpróbálja megmagyarázni a nagy büdös semmit. (Mint ahogy hallhattuk, az ellenzéknek – természetesen – ez a jog nem jár. Há' vajon mér' is járna vazzeg?!) Vagy legfeljebb lerövidítik a programot (lásd úszó EB, ahol szintén kifütyülték) és még szélsebesebben húz el a helyszínrõl a 4.2-es V8-as Audival. És, hogy könnyedén életbe lehetne léptetni az alternatív programot? Dehogy lehetne! Már látom is lelki szemeimmel, már hallom is lelki füleimmel (ha van ilyen egyáltalán) az ATV-be Gréczy Zsolthoz betelefonáló kisnyugdíjasokat, amint dupla megszorításokért, ó pardon, reformokért könyörögnek, csak az Orbán vissza ne gyûjjön. És mielõtt még valaki azzal vádolna meg, hogy túl pesszimista és rosszhiszemû vagyok, annak csak annyit mondok, én kérem szépen itt él-
jó ha figyelünk
tem az elmúlt négy esztendõben is, ebben az országban, igaz, annak egy kommunistáktól meglehetõsen sújtott szegletében, Mediterrán Moszkvában, ahol még akkor is rettegve félik a helyi kiskirályt, amikor az tehetetlenül vergõdik élet és halál között. Ez a mai magyar valóság. Hogy stilszerû legyek, Jó reggelt Magyarország! Ébresztõ drágáim, be lettetek csapva, át lettetek verve. És most még finom voltam és nõies, ahogyan azt az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiba tapasztalatszerzés céljából néhanapján alá merítkezõ szociológus hallgatók mondani szokták a helyi frazeológia szlengnyelvezetét magukévá téve. Tessék? Hogy tetszik mondani? Hogy majd az Európai Unió? Na ne röhögtessen! Hát kétszer már úgy átverték a nagyságos és fényességes Európai Portát, mint azt a bizonyos sz-betûvel kezdõdõ dolgot a palánkon. Most, hogy a dolog nem megy tovább, megrántják a vállukat, és tekernek még egyet a présen, a pórnép majd kinyögi ezt is. Az egykori TÉESZ fõkönyvelõbõl pénzügyminisztériumi fõmuftivá avanzsált vörös Veres – az egyik, ha nem a leggazdagabb ember az ország házában – pedig elsikálja a dolgot valahogy. És még ennyi sem elég ahhoz, hogy Tévéország bután bamba lakója, a haspárti Magyarország panelproli rétege fölmorduljon otthon kedvenc tévénézõ fotöjében, és aszongya végsõ elkeseredésében, hogy na baszd meg, ezt azé’ mán mégse! Életkép Mediterrán Moszkvából. Múltkor találkoztam egy régi ismerõsömmel, annak idején még az átkosban egy nagy boltban volt üzletvezetõ. Beszédbe elegyedtünk és ahogyan az lenni szokott, szóba kerültek a mostani történések. Rólam tudják, hogy, nos, mondjuk így, vajmi kevéssé szimpatizálok a posztkommunistákkal. Aszongya ez az én régi ismerõsöm, ma már nyugdíjas, hogy velem van a baj, túl pesszimistán nézem a világot. Mondok neki, akkó’ van ám az igazi letargia, amikor Hegyeshalomnál átlépjük a határt. De mondom nem odafelé, hanem visszafelé! Mire megkérdezi, hogy honnan jöttünk vissza. Mondom Németbõl. Erre aszongya, hogy õ még nem is járt külföldön. Én meg megkérdeztem tõle, és ez azt jelentené, hogy akkó’ még topogjunk így egy helyben mint a szarógalamb még vagy ötven évig, oszt ne fejlõdjünk még véletlenül se? De még csak egy jottányit se, mer’ nekünk így is jó? Na kérem szépen, errõl beszélek én itten. Amíg ilyen korlátolt agyú – hangsúlyozni szeretném, hogy diplomás, értelmiségi, a Kádár-rendszer haszonélvezõje volt az illetõ – emberek és igénytelen panelprolik
vannak tömkelegével, akik miatt megáll a Fricz Tamás-féle következmények nélküli ország jelzõs szerkezet, addig itt semmilyen változásra nem lehet számítani. De addig sem, amíg egy csodaszámba ment kormányváltást követõen elmarad az elszámoltatás és a mit bánom én, hogy tavaszi, õszi vagy téli, de nagytakarítás. Értsd a kommunisták kiebrudalása a közéletbõl és a hatalomból. „Ne a szocialistákhoz mérjük magunkat“ Hanem kihez? Többször elmondtam én is, meg más is: ezek nem úriemberek, nem is úgy kell harcolni ellenük! A teljesség nélkül csak egy példát említenék, az elhíresült szegény csóró, tizennegyedik havi nyugdíjukról önként és dalolva lemondó, a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasoktól elvett tizenkilencezer forintot. Lehet, hogy nem úriemberekhez méltó, lehet, hogy nem elegáns, de talán sokkal célravezetõbb lett volna, ha a Fidesz 2002-ben mondjuk harmincezer forintot ígér a nyugdíjasoknak. Lehet, hogy ma is Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, nem pedig Furcsány Fegyencnek? No, mármost azt még a politikában járatlanok is tudhassák, hogy a választásokon nyertes párt gyakorolhatja a hatalmat, az ellenzék meg azokkal a hangzatos kijelentéseivel, hogy „nem fogjuk engedni”, meg, hogy „meg fogjuk védeni!”, elmehet a sóhivatalba. Nem fogjátok engedni, meg fogjátok védeni? Hogyan? Mivel? Kivel? Ugyan kérem, ne röhögtessük ki magunkat! Kivezénylik a BM Forradalmi Rendõrezredet a Csepzonra szerelt vízágyúval oszt gyakorolják a tömegoszlatást. Megint, újra és immáron sokadszorra teszem fel a kérdést, mindaddig, amíg valaki érdemben nem hajlandó foglalkozni ezzel a dologgal, vagy elsõ nekifutásra legalább elgondolkozni rajta, miért nem kezdeményezi a civil szféra, az egykoron rendelkezésre álló jogi eszközeinek visszakövetelését? Igen, a már unalomig ismételt visszahívhatósága a képviselõknek és a kommunisták jogi eszközökkel – és itt hangsúlyozni kívánom, súlyos szankciókkal járó – törvényi eszközökkel a hatalomból való kiebrudalása. És ne mondja nekem senki sem, még a kitûnõ Fricz Tamás sem, hogy „ez a hajó már elment”. Nem ment el. A lengyeleknél is eltelt tizenhat év, õk mégis meg tudták hozni e témájú törvényüket? A híradásokban úgy számoltak be az újonnan meghozott rendelkezésrõl, hogy az százezreket fog érinteni a polonézeknél. És mégis megtették. Ez a lengyel virtus barátaim. És hol marad a magyar virtus? – kérdezhetném. Joggal. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
31
Lassan mondom, hogy mindenki megértse: Orbán Viktor nem mer kormányozni – írja Halász József Szegedrõl, hivatkozva a Fidesz elnökének tegnapi rádiós nyilatkozatára. „... nem a kormányt akarjuk megbuktatni, hanem a kormány rossz csomagját” mondta Orbán Viktor. Ez azt jelenti, hogy beismeri: az EU-sarc alatt nem lehet nemzeti érdeket képviselve kormányozni. Mivel õ meg akarja tartani a „nemzetmentõ” – soha valóra nem váló – nimbuszát, nem vállalhatta 2002-ben, az idei választáson és most sem vállalhatja – egy elõrehozott választások eredményeként – a kormányzást. Ezzel a kijelentéssel Orbán Viktor 1. beismeri, hogy egygyökerû a kommunistákkal, hiszen hagyja azokat kormányozni; 2. beismeri, hogy a FIDESZ választási programja megvalósíthatatlan, ha nem így lenne, akkor merné vállalni annak kormányprogramként történõ megvalósítását; 3. ezzel beismeri, hogy az EU-ban – és egyáltalán a talmudista diktatúra alatt – nincs reményünk a nemzeti érdekek érvényesítésére;
4.
beismeri, hogy ezt a bûnös szándékossággal keltett elszegényítést a terrorisztikus diktatúra bevezetésének elõkészítésének eszközeként okozták, hiszen a helyhatósági választásokon elért FIDESZ-fölény a parlament és az önkormányzatok érdekellentétét eredményezi, amely magában hordozza a feszültség polgárháborúig fokozódásának lehetõségét. Ez kijózanító kell, hogy legyen minden FIDESZ-re és kormányellenzéki pártra szavazó, támogató ember számára: a kormányellenzékiség nem jelent kormányváltást, de jelenti a nemzet fizikai megsemmisülésének veszélyét. A Rendszerellenzéknek azért kell meghatározó politikai erõvé válnia a helyhatósági választásokig, hogy elvégezze, amit Orbán Viktor nem mer elvégezni: megbuktatni a kormányt – és vele együtt egygyökerû helytartó-társát, a kormányellenzéket. Ehhez hagyományainkra alapozott, függetlenséget adó program van. Ha van a magyarságban hit, bátorság és elhatározás, akkor a helyhatósági választásokon megkezdõdhet a rendszerváltás. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Ha egy miniszterelnök szóra emelkedik a köztelevízióban úgy, ahogy Gyurcsány tegnap este, akkor azért megáll kicsit a levegõ. A légy is lelassul. Nem interjúra jelentkezett be, hanem egyenesen tévébeszédre; jelezte az MTV-nek, hogy neki beszédmondhatnékja van mostan, oda óhajt állni egy kamera elé, háttérben a Lánchíddal, és frontálisan tanítani a népet. utoljára Orbán Viktor szemezett így a kamerával Bizarr ötlet. Ilyet csak a köztársasági elnök szokott, az is csak megszokásból. Nem mintha nem látszottak volna épp elég jól a miniszterelnökök eddig is a köztévébõl, de nem egyenesen a kamerának beszéltek, hanem véletlenül közvetítette a tévé, ahogy a nagygyûlésen nyomták a sódert. Vagy udvariasan kérdezték õket, hogy ugye minden a legnagyobb rendben van. Nota bene: utoljára Orbán Viktor szemezett így a kamerával, a tévévitában. Állítólag nem jött be neki. Nyilván vannak pillanatok, amikor muszáj ilyet csinálni, mert mondjuk megtámadták az országot, vagy mi támadtunk meg valakit, ilyesmi. Olyankor a miniszterelnök elég fajsúlyos dolgokat szokott mondani. Gyurcsány nem ezt tette. Hírértéke nem volt ennek nulla se. Nem most kell izgulni azon, hogy fütyülnek meg morgolódnak. Mi a büdös francért áll ki a miniszterelnök szónokolni a fantasztikus Magyarországról, a benne lakók csodálatraméltó mivoltáról, meg a szebb jövõ építésérõl csak úgy általában, minden apropó nélkül? Miért teszi ki 32
Halász József
esett, a ciklus eleje arra való. Még jó, hogy több lett a morcos ember most, hogy elfogyott a pénz. A rendszerváltásnak lesznek vesztesei, ez meg lett mondva már kilencvenben. Nem most kell izgulni azon, hogy fütyülnek meg morgolódnak, hanem úgy kellene csinálni (a nagy közös történetet, azt), hogy majd három év múlva legyenek nyertesei is. Az ilyen beszédek után még a leendõ nyerteseknek is elmegy a kedvük az egésztõl. Ha jól emlékszem, Portisch Lajos anno azt kérte, hadd énekeljen a tévében. Jobban csinálta, mint ahogy a miniszterelnök ezt a szpícset lenyomta, valamint elõtte egész évben sakkozott, és csak egyszer énekelt.
magát ennek az egészen idióta dramaturgiai helyzetnek? Hogy ott szaval komor arccal a Lánchíd fölött, az ég alatt, a kép alján ütemesen, másodpercenként bevillan a keze, ahogy rúgkapál vagy nem is tudom micsinál vele alul. A pápai Reisz András. És mesél nekünk egy szép jövõrõl, szerelmesen. Hogy ha Széchenyinek sikerült, akkor miért ne sikerülne neki is. Na nem neki személyesen, hanem a mai magyaroknak, akik amúgy nagyszerû emberek mind. És most már nem szabad többet hazudni, csak ezt az egyet még utoljára; hiszen tudjuk, hogy a mai magyarok rövidlátó és felelõtlen emberek, és többek közt ez itt a gond. Stabil és nagy a baj. A miniszterelnök meg itt romantikázik a tévében. Kampány van, vagy mi az isten? Ja persze, kampány van. Pánik van, meg idegeskedés, hogy az emberek nem értenek meg, visszaesett a támogatás, jujuj. Naná, hogy vissza-
Kezd odaszokni az MTV-be, ni. De Gyurcsányt szegényt kifütyülték, bántják mindennap, a köztársaság barátai szétszéledtek, úgyhogy ijedtében benyargal a tévébe, hogy akkor õ mondana beszédet. Nemrég már volt egy egyetemi elõadása, amit az MTV elõzékenyen leadott, de annak legalább volt valami veleje, ez meg egy kósza kampánydal. Kezd odaszokni az MTV-be, ni. Máris. Gondolom, már kész van a terv, hogy ha ez bejön, ha azt ókumlálja ki valami okos, hogy ez jó módszer, akkor lesz minden héten. A szó legszorosabb értelmében egy szál mikrofonállvánnyal, négy évig. Meg aztán hozzá óriásplakátok, szórólapok, ingyenújság és rockopera, meg gyöngéd odahatás, hogy akkor legyen szíves a Blikk és a többi tévé is, a minimálisan elvárható lojalitást, hazaszeretetet, ugye, demonstrálni, indulni együtt, magyarázni a mechanizmust. Aztán akkor már picit gyanús lesz, hogy honnan hová reformálunk. Tóta W. Árpád – Index
jó ha figyelünk
