A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
VI. évfolyam, 2009. november
11. szám (71. szám)
Megjelenik havonta
Kálvin, a mi nagy reformátorunk Mivel a 2009–es év számunkra, reformátusok számára „Kálvin-év”, jó dolog, ha felelevenítjük az ő rendkívüli szellemi alakját. Mi, magyar reformátusok „Kálvin Jánosként” ismerjük őt, holott ő francia ember volt, s az ő valódi neve Jean Calvin. Magyar nevet adtunk neki, így emlegetjük őt mindig, mert, mintha csak a mi vérünk volna, oly tökéletesen illeszkedik mindaz, amit ő alkotott, azzal és arra, amik mi vagyunk. De vegyük most sorra az ő életének eseményeit, a benne és általa adott, minket is formáló igei gondolatokat. Kálvin János 1509. július 10-én született Noyonban, Franciaország északnyugati részén. Apja ügyvéd, püspöki titkár volt. Születésekor olyan gyenge és erőtlen volt, hogy nem is nagyon reménykedhettek abban, hogy életben marad. Később is beteges, sápadt és vézna maradt. Játszani nem nagyon szeretett, de annál inkább olvasni. Apja papi pályára szánta, ezért már 12 éves korában feje tetejét leborotválták. 1523-ban, 14 évesen került a híres Párizsi Kollégiumba, ahol egész életére megszokta az önfegyelmet és a pontos időbeosztást. Reggel négy órától este kilencig szigorú rend szerint zajlott a diákok élete. 1528-ban, bizonyos riasztó történelmi események hatására (parasztlázadások) Kálvin apja, fiát féltve. átparancsolta őt a jogi pályára. Így került Orleansba. Itt sok vitája volt a görög nyelv tanárával, aki épp Kálvin nagybátyja volt. Kálvin ekkor még a római egyház elszánt híve volt, de elkezdte a Biblia tanulmányozását, rájött egyre inkább, hogy a római egyház élete és tanítása távolról sincs összhangban a Szentírással. Kálvin 1532-ben apja halála után elhatározta, hogy otthagyja a jogot és visszatér Párizsba, hogy újból a bibliai tudományoknak szentelhesse idejét. Sokat olvasott, eljárt a már Franciaországban is terjedő lutheri tanok híveinek összejöveteleire. Hamarosan üldözni kezdték az új tanítás követőit. Kálvin elleni elfogatóparancsot adtak ki. Alig menekült meg: az utolsó pillanatban sikerült álruhában elhagynia Párizst. Egy ideig még vidéken bolyongott, de mivel Párizsból riasztó hírek érkeztek, fellobbantak a máglyák, amelyeken a reformáció híveit égették el, elhatározta, hogy búcsút int hazájának. Így érkezett meg 1534-ben Basel városába, a Franciaországgal szomszédos Svájc-
ba. Itt, Basel városában írta meg Kálvin János nagy ref or má t or u n k alapvető, máig irányadó hatalmas művét: A keresztyén vallás rendszerét. A könyv elé levelet is írt Ferenc francia királynak, arra kérve az uralkodót, hogy ne higgye el a hamis rágalmakat, amelyeket az Jean Calvin 1509 - 1564 evangélium hívei ellen terjesztenek, mert hiszen ők Krisztus gyermekei, akik őszinte hittel kívánják a Szentírás tanításait követni. A nagy munka 1536-ban jelent meg. Oly nagyszerű öszszefoglalása volt ez az igaz evangéliumi hitnek és a Szentírás helyes tanításának, hogy nemcsak Baselban, hanem egész Európában híre kelt mind a műnek, mind a szerzőnek. Ekkor határozta el Kálvin János azt, hogy ezentúl tollával fogja szolgálni az evangélium igaz ügyét. De hogyan kötődött össze Kálvin János élete Genffel? Genf, Svájc délnyugati csücskében fekvő város, ma is a kálvini reformátusság történelmi fellegvára. Genf ebben az időben már elfogadta a reformációt. A genfiek nagyon örvendeztek afelett, hogy megszabadultak a pápaság nyűgeitől és babonaságaitól, de az már egyáltalán nem tetszett nekik, hogy még van egy döntő lépés hátra: a Szentírás szerint való élet. Lelkészük, Farel Vilmos nagyszerű prédikátor, de volt egy apró hibája, hogy nem volt képes fegyelmet tartani a gyülekezetben. De ebbe ő nem nyugodott bele: mikor hírét vette, hogy Kálvin, az Institúció (keresztyén vallás rendszere) híres írója átutazóban Genf városában szállott meg, azonnal felkereste szálláshelyén Kálvint, arra kérve, hogy maradjon a város-
Makfalvi Tekintő
2. oldal
ban, és segítsen azt rendbe hozni. Kálvin azonban nem volt hajlandó kötélnek állani: könyveket írva akarok szolgálni, nem rendet teremteni egy zavaros városban, mondta Kálvin. Farel felindultságában rákiáltott: Akkor legyen Isten átka nyugalmadon és munkádon, mert nem akarsz Istennek engedelmeskedni! Ekkor Kálvin megdöbbent, és úgy érezte: Isten szól hozzá Farelen keresztül, s megadva magát, így szólt: legyen meg az Isten akarata! Kálvin 1536 augusztusában kezdte el munkáját Genfben. A városi tanács eleinte nem sokra becsülte őt, még fizetést sem adtak neki. Csakhamar rájöttek azonban, hogy ez az „igénytelen” külsejű ember kiváló igehirdető. A Szent Péter templom mindig tele volt, ha ő szolgált. Kálvin kijelentette, nem elég Isten szavát hallgatni, hanem, aki keresztyénnek vallja magát, annak aszerint kell élnie is. Szigorú fegyelmet vezetett be. Megírta a Genfi Egyház hitvallását, és a tanács elrendelte, hogy a hívek tegyenek ünnepélyes esküt rá. Akik nem voltak hajlandóak esküt tenni a hitvallásra, azokat felszólították, hogy hagyják el a várost. Hatalmas felzúdulás lett belőle, melynek eredményeként Kálvint és Farelt kitiltotta a városi tanács Genfből. Kálvin megkönnyebbülve hagyta el a várost. Örült, hogy újra szabad, olvashat, írhat. Strasbourg hívta meg, ahol a menekült francia reformátusoknak lett pásztora. De nem sokáig maradhatott Strasbourgban. Genfben megerősödött a reformáció. Egyre többen kíván-
IN MEMORIAM FÜLÖP MIKLÓS 1936-2009
November 11-én sötét felhők tornyosultak Szolokma felett. Talán a természet is siratni akarta azt az embert, akit utolsó útjára kísértünk, - az immár néhaivá vált - szeretett kollegánkat, Fülöp Miklóst, egykori iskolaigazgatónkat. 1955-ben végezte Székelykeresztúron a Tanítóképzőt, első állomása Nyárádremete, majd Kibéd volt. Innen került 1958-ban - a külvilágtól elzárt csendes faluba – Szolokmába, ahol több mint fél évszázadon keresztül volt a „falu lámpása”– Gárdonyi szerint. Fáklyaként ontotta fényét, melegét és szeretetét tanítványai és az egész falu lakói között! Negyvenegy esztendő oktató-nevelő tevékenység mellett aktívan részt vesz a közéleti munkában is. Az Ő idejében épül új iskola Szolokmában, öt tanterem-
ták: jöjjön vissza Kálvin! Ő azonban hallani sem akart erről. Ismét Farel volt, aki eldöntötte a tanácstalan helyzetet: ráparancsolt Kálvinra: vissza kell menned! Genf tárt karokkal fogadta: a város eléje menve, bársonypárnán nyújtotta át neki a város kulcsait. Kálvin most már haláláig Genfben maradt. Az első évek ismét nehezek voltak. De Genf végül is megváltozott. A mulatós városból józan, becsületes, szorgalmas város lett. Ezért gazdaságilag is fellendült. A sok munka, lelki megpróbáltatás, harc felőrölte Kálvin erejét. Mindig Isten ügyét tartotta szem előtt, sohasem a maga személyes érdekeit. Jelmondata ez volt: „Egyedül Istené a dicsőség”. Pecsétje pedig egy lángoló szívet tartó kéz, ezzel a felirattal: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak adom!” Életereje mintegy elégett Isten ügyének szolgálatában. 1564 tavaszán még hordágyon bevitette magát a templomba, hogy híveivel együtt vehessen úrvacsorát, s utána halkan énekelte: „Uram, bocsásd már el szolgádat békével”. 1564. május 27-én halt meg. Végrendeletében meghagyta, fektessék egyszerű fenyőfa koporsóba, temessék jeltelen sírba. Ezért ma sem ismeretes, hogy a genfi temetőben melyik az ő sírhantja. Születésének 500. évében emlékezzünk rá kegyelettel és Isten iránti hálával, hogy nekünk a mi Istenünk ilyen kiváló tanítómestert adott. Egyedül Istené legyen a dicsőség!!! Kiss Károly lkp.
mel, szertárral és irodával. Ebben az időben épül új kultúrotthon is. Jakab Sándor, volt tanítványa, ny. rendőrparancsnok azt mondja, hogy „…amíg a tanító bácsiék nem jöttek Szolokmába, addig sötétség volt a faluban és a fejekben…” Új korszak kezdődött a tanulók számára, miután Fülöp Miklós idejött! Iskolai zenekart szervez Török Árpád tanítóval. Táncegyüttest is létrehoztak, szólóénekesekkel, amely versenyképes volt, hisz jártak Makfalvára, Erdőszentgyörgyre, Gyulakutára és Marosvásárhelyre is. Elindította a kultúrmunkát, minden gyereknek kipróbálta, mire van hajlama, ki tud táncolni, énekelni. 1960-ban leviszi vonattal a románul egy szót sem tudó tanulókat a tengerpartra. Tornaórát tartott, amit az azelőtti diákok nem is ismertek, megszervezi a futballcsapatot. Az Ő nevéhez fűződik a falu villamosítása is. 1971 decemberében Makfalva akkori Néptanács elnökével, Kálmán Imrével felmegy Bukarestbe a minisztériumba, hogy Szolokmába is bevezessék a villanyt. A miniszter 1972. augusztus 23-ra ígéri, hogy ki fog gyúlni a villany, de hamarabb megvalósult régi álmuk. Sokat tett a szolokmai autóbuszjárat beindításáért is. Az első járat, mikor elindul, a tanulók felvirágozzák az autót, s így megy vissza Marosvásárhelyre, ne-
Makfalvi Tekintő
3. oldal
hogy kivegyék a járatot. A kultúréletben is aktívan tevékenykedik, népi együttesek jönnek Szolokmába, színházlátogatásokat szervez Makfalvára. Kirándulásokat szervez nem csak a tanulóknak, hanem a felnőtteknek is: Kolozsvárra, Bukarestbe, Borszékre, Bucsin-tetőre stb. A faluban mindenki hozzá fordult véleményt, utbaigazítást kérni, román levelek, iratok lefordításáért, de soha sem használta ki a hozzáfordulókat. Aktívan kivette részét a közügyekből is, hogy csak egy párat említsek: községi képviselő volt a Makfalvi Néptanácsnál, a Fogyasztási Szövetkezet Ellenőrző Bizottságának elnöke stb.
Megírta Szolokma történetét, melyet Péterfi Leventének köszönhetően a Makfalvi Tekintő folytatásokban közölt. A falumonográfia utolsó befejező részét az alábbiakban közöljük, amelynek megjelenését már nem érhette meg. Miklós bátyám, biztosítalak, hogy munkásságod még sokáig, sokunk számára példakép marad! Nyugodjál békében, Isten Veled ! Isten Velünk! Péter Ödön
Szolokma története folytatás júliusi számunkból befejező rész
Még megemlíteném az oktató – nevelő munkát, ami sajnos a legalacsonyabb szinten van a falunkban. 1997 után míg Szép Lenke volt az óvónő, rendezte az óvodát, iskolát, iskola környékét, szépítést, díszítést. A fiatalokkal is sokat foglalkozott. Habár már Bözödön tanít, most is besegít a fiataloknak, színdarabot tanulnak, megszervezik a szüreti bált. Minden elismerést megérdemel a fiatal tanárnő – most is, 2006ban nagy segítséget nyújt a tanulók nevelésében, szívén viseli a gyermekek sorsát. Milyen tanulmányi előmenetelt lehet elérni, oktató – nevelő munkát végezni? Ezt bizonyítja az elmúlt évek tantestületének mozgása: Fülöp Miklós: 1997 – ben mentem nyugdíjba, hogy átadjam helyem a fiatal tanerőknek. Kövendi Edit, a szolokmai tiszteletes úr felesége váltott fel, de rövidesen elköltöztek a faluból. Új református papcsalád költözött a faluba. Ekkor szintén a tiszteletes úr felesége gondoskodott a gyerekek oktatásáról, de két év után ők is eltávoztak. Seprődi István egy év után távozott, akit a következő évben Ráduly Zoltán váltott fel. Kibédről járt minden nap Szolokmába. Egy év után ő is távozott. Galambfalvi Márton tiszteletes úr 2005 szeptemberében vette át az oktatást, de 2006. február 1-jén év közben felmondott, így tanító nélkül maradtak a tanulók. Nagy gondban voltak a szülők és a község vezetői, hogy év közben kit lehet kapni olyan személyt, aki megfelelhet ennek a munkának. Megoldásként javasoltuk Péterfi György iskolaigazgatónak Szép Zsigmondot, akinek érettségije van. Fülöp Ilona ny. tanítónő megígérte, hogy minden segítséget megad, hogy végezhesse ezt a félbeszakadt oktató – nevelő munkát. A Dévai Szeretetszolgálattól támogatást adnak a szolokmai gyermekeknek, hogy délután foglalkozza-
A szolokmai iskola épülete. A V-VIII. osztályos oktatás az 1970-es évek végén szűnt meg. A hetvenes évek elején még több, mint 80 diák tanult az épületben.
nak a tanulókkal. Áldoznak ezen gyermekeknek, minden nap vajaskenyeret kapnak ebédidőben, majd megszervezik a főzést, hogy meleg ételt szolgáljanak fel. A délutáni foglalkozásra kerestek megfelelő személyt. Sebesi Ildikó vallásoktató ellátogatott Szolokmába, és megkérte szépen Fülöp Ilona nyugdíjas tanítónőt, hogy vállalná el ezt a fontos feladatot. Ebben az iskolai évben elvállalta a gyermekek megsegítése érdekében. Közösen elkészítik a házi feladatot, és minden osztálynak segít, gyakorolják főleg a első osztályosokkal a tanultakat. Előrelátva ez nagy segítség a tanulók és szülők számára. Nagy szükség van erre, mert 9 év alatt 6 érettségizett helyettes tanította a gyermekeket. Úgy nevelési, mint tudási szintjük nagyon alacsony. A mostani és a nyári felmérések alapján megállapították, hogy a környéken a szolokmai gyermekek minden szempontból a leggyengébbek. Ezt próbáljuk kiküszöbölni. Fülöp Miklós ny. tanító
Makfalvi Tekintő
4. oldal
„Itt van az ősz, itt van újra” Ezzel a közismert verssorral kezdem ezt az írásomat, ám én nem vagyok olyan romantikus, mint nagy költőnk, Petőfi Sándor, mivel őszintén megvallom, hogy igazából sohasem kedveltem ezt az évszakot. Mert ilyenkor már egyre hidegebbek az éjszakák, és napközben is egyre hűvösebb van. Persze ez az állításom éppen az idei ősszel szemben tűnhet hálátlanságnak, mivel, amint mindannyian érezhettük, nagyon sokáig kitartott a jó idő és a meleg. Talán éppen eme jó idő pozitív hatása volt az is, hogy a makfalvi ifjúság az idén újra úgy határozott, hogy egy év kimaradás után az idén újra megrendezi az ilyenkor szokásos hagyományos szüreti bált. Az előzetes próbák még jó időben folytak le, de a bált megelőző héten nagyon rosszra fordult az időjárás, mint tudjuk, a hét közepe táján még hó is esett, s habár szombaton, 2009. október 17-én (a bál napján) egy kissé javult az idő, még így is jóval hidegebb volt az átlagosnál. De a hideg ellenére a sok éves hagyomány szerint már kora délelőtt ott gyülekeztek a csőszlegények és csőszlányok a makfalvi kultúrotthon előtt, hogy egy közös fotózkodással is megörökítsék ezt az eseményt a maguk és az utókor számára. Elindultak, hagyomány szerint legények lóháton, a lányok meg szekéren a szomszédos falvakba (Hármasfaluba és Kibédre), és bejárva Makfalva utcáit is, hogy így meghívják a lakosokat az idei szüreti bálba. S útközben a hideg ellenére, vagy talán éppen azért, hogy felmelegítsék magukat, a szokásosnál is hangosabban énekelve járták végig e három falut, s amerre jártak, több helyen is megkínálták őket borral és harapnivalóval, amiből ilyenkor pihenés közben fogyasztottak, s ami megmaradt ezekből az adományokból, azt szokás szerint eltették, és az estéli mulatozás közben fogyasztották el. Aztán estére kelve a beígért időpontban összegyűltek a csőszök a makfalvi kultúrotthonban, ahová szeretettel várták a mulatni vágyókat, és persze azokat is, akik csak a műsort (csősztáncot) akarták megnézni, mint a csőszök szülei, nagyszülei vagy más hozzátartozói. Sajnos most is nagyon lassan gyűlt a bálon részt venni kívánók száma, sokkal lassabban, mint az egy évi kimaradás után várható lett volna. Aztán amikor végre nagy nehezen éjfélfelé összegyűlt a nem éppen túl nagy számú közönség, a csőszök előadták az ilyenkor szokásos csősztáncukat, amit most egy kissé átformáltak, a már jó pár éve megszokottól eltérően most „új” dalok és táncok kerültek bele ezen produkcióba. Ám ennek és annak is ellenére, hogy a táncosokból többen nem tudtak jelen lenni a próbák többségén, szerény véleményem és a jelenlévők megnyilvánulásaiból is leszűrve, nagyon jól sikerült ez a műsor. Gondolom, azzal nem sértek meg senkit, ha azt állítom, hogy ez a produkció nem volt hibátlan, de remélem, abban is egyetértenek velem, hogy nem is az lenne az ilyen rendezvényeknek a fő célja, hogy egy hibátlan műsort mutassanak be a szereplők, (jelen esetben a csőszök) hanem, hogy igyekezzünk megőrizni kihalófélben levő hagyományainkat. Miután a csőszök befejezték műsorukat, következett a tiszteletükre játszott dal, amelyre csak úgy pihenésképpen, csak ők táncoltak. Miután ez is véget ért, lassan-lassan a többi jelenlévő is táncra perdült, és ebből láthatóvá vált, hogy, ha a makfalviak rászánják magukat és elmennek egy ilyen bálba, akkor igenis jól tudják érezni ott magukat a mindennapi gondjaikat félretéve. Éppen ezért nem értem azt az érdeklődéshiányt, amivel az emberek egy (nagyobb) része viseltetett eme két eseménnyel szemben. (Később majd érteni fogják a többes számot). Ezt a
A „nagy” csőszök véleményemet fejteném ki az alábbiakban néhány “pártatlan” gondolatban. Azaz a mostanában oly sokat szidott helyi fiatalság pártjára állnék, mert őszintén bevallom, hogy a tavalyi év után, amikor is nem volt megrendezve a szüreti bál Makfalván, én abban reménykedtem, hogy a helyiek nagyobb mértékben fogják majd támogatni ezt a rendezvényt legalább a bálon való részvételükkel. Ezzel szemben ezúttal is azt tapasztaltam, hogy a helyiek nagy része még arra sem méltatta ezeket a fiatalokat, hogy megnézze a műsorukat. Ezek a fiatalok az elmúlt hetekben fáradságot és szüleik által pénzt nem sajnálva, szabadidejüket feláldozva igyekeztek összeszedni maguknak a székely ruhát, ami, mint azt mindannyian tudjuk, manapság egyre nehezebben megy, mert egyre kevesebb háznál lelhető meg a népviseletünk. A legtöbb ilyen háznál is csak egy része van meg ezeknek a ruhadaraboknak, s így a csőszök nagyobb részének több háztól kellett összekéregetni magának a báli viseletet. S mostanság még a hátaslovak összeszedése is egyre nagyobb nehézséget okoz, mert a falunkban megtalálható lovak nagy része munkásló, és amint tudjuk, ezeknek csak egy kis része alkalmas lovaglásra is. Ezekből a példákból is kitűnik, hogy mostanság egyáltalán nem egyszerű dolog megrendezni egy ilyen szüreti bált, s ezért gondolom, elvárhatták volna tőlünk, hogy minél nagyobb számban részt vegyünk a báljukon. Aztán, ha jövőben azt mondják majd, hogy „Minek rendezzünk bált, hisz úgysem fognak eljönni rá az emberek?”, akkor meg őket fogjuk hibáztatni azzal, hogy „Még arra sem képesek, hogy megrendezzenek egy szüreti bált”!!! De kinek és miért? Kérdezem én, mert ahogy én látom a dolgokat, mostanában bármilyen rendezvény van a falunkban, az a lakosság egyik vagy másik részének nem jó. S szinte déjà vu érzésem támadt, amikor egy hétre rá, 2009. október 24-én is jelen voltam a Wesselényi Miklós Általános Iskola nyolcadik osztályos diákjai és tanáraik által megrendezett szüreti bálon. Sajnos minden igyekezetük ellenére sem sikerült nagyobb érdeklődést kiváltani Makfalva lakosainak nagy részéből, mint az egy héttel korábbi rendezvény, pedig, itt is el kell mondanom, ők is megérdemelték volna, ha jelenlétünkkel kimutattuk volna hálánkat, hogy ők is igyekeznek életben tartani hagyományainkat. Mert őszintén remélem, hogy hálásak vagyunk nekik emiatt. Mert hálát érdemelnek ők mindannyian mindkét bál szervezői és csőszei egyaránt. Őszintén állítom, hogy nem tudom megérteni az emberek egy részének semmiféle érdeklődést nem mutató hozzáállását egy-egy ilyen rendezvényhez.
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Mert én még emlékszem azokra a szüreti bálokra a ’89 előtti átkos időkből, amikor még a kommunista rendszer központilag igyekezett megakadályozni az efféle rendezvényeket, akkor igyekezni kellett mindenkinek, hogy időben vagy hamarabb érkezzen, mert ha nem, akkor nem jutott ülőhelyhez. És sosem gondoltam volna, hogy ilyen gondolatok jutnak az eszembe, de amikor láttam, hogy milyen kevesen vették a fáradságot, hogy eljöjjenek a bálokra, az a gondolat ötlött fel bennem, hogy „hol vannak azok a szép idők?”. Visszatérve az iskolai szüreti bál eseményeihez, az iskolások tanáraik segítségével mindent megtettek, hogy a jelenlévők, akiknek többsége a csőszök szülei, nagyszülei vagy más hozzátartozói voltak, jól érezzék magukat. Gondolom, a szülők segítségének is köszönhetően volt szendvics meg más különféle harapnivaló is, amit pár lejekért lehetett megkapni. S külön ki kell emelnem az ifjú csőszök által előadott műsort, amit Farkas (Torjai) Emese tanított be nekik, s mint szavaiból kivettem, az előadás előtt ő is izgatottan várta, hogy lezajlódjon az előadás, mert, mint mondta, „nem mentek túl könnyen a próbák”. De ennek ellenére állíthatom, és gondolom, ezzel egyetért mindenki, aki ott volt és látta ezt a műsort, hogy nagyon ügyesen adták elő ezeket a táncokat az ifjú csőszlányok és legények, amiért minden dicséretet megérdemelnek, és dicséretet és őszinte elismerésünket érdemli Farkas Emese is amiatt, hogy szabadidejét feláldozva, fáradságot nem ismerve betanította nekik e táncot. A műsor után itt is minden a megszokottak és a fentebb leírtak szerint zajlott. Közvetlen a műsor után a kis csőszök tiszteletére szólt egy zeneszám, ami alatt csak ők táncoltak, de amikor befejeződött ez a szám, csatlakoztak hozzájuk tanáraik és a jelenlévők többsége is. S aztán nemsokára kisorsolták a tombolán résztvevő nyereményeket, amelyek közül az egyik főnyereménynek számító tortát szerették volna a legtöbben megnyerni, de a sors úgy hozta, hogy Molnár Zsuzsa személyében a csőszök nyerték meg, aztán a sorsolás után jóízűen el is fogyasztották a színpad mögött. A másikat meg, azaz a szőlőkoszorút pedig Hasznos megbeszélés Hasznos megbeszélésre került sor folyó év november 6-án a Makfalvi Polgármesteri Hivatalban. A polgármester úr a Makfalván lévő 16 traktortulajdonost, tanácsosokat és a helyi rendőrség képviselőjét hívta meg egy megbeszélésre. Először az utak kérdésére tért ki, melyben rámutatott, hogy minden traktortulajdonos használja a meg- lévő mellékutakat. A komplextől a Szépmező és Csillag utca meg volt kövezve saját alapból kb. 2km hosszúságban. Terveink: a Temető utca kövezése folytatódik, hogy legyen megközelíthető járművel. Az Új utca, a volt mezőgazdasági gépállomásig meg lesz kövezve. Számításban van Szépmezőtől a Malomló útig való kövezés. A községvezető, dr. Zsigmond Venczel felkéri a traktortulajdonosokat (traktorvezetőket), hogy ne szántsanak fel a tagutakból 2030cm-t, figyeljenek oda a hidakra, figyeljenek jobban oda, hol járnak. Ugyanakkor rámutat arra, hogy, ha valakinek nem férnek el a mezőgazdasági gépjei az udvarán, ne tárolja a közúton. Ne okozzon bajt a szomszédnak, úgy kell parkolni, hogy mást ne zavarjon. A helyi rendőrség képviselője rámutatott arra, hogy a traktor és mezőgazdasági gépek be kell legyenek írva a for-
A „kis” csőszök Szilveszter Karcsi nyerte meg. Ezután meg tovább folytatódott a bál, zenével, tánccal és szőlőlopással, amit persze a csőszök igyekeztek megakadályozni több-kevesebb sikerrel. Aztán már a bál vége felé újra összeálltak diákok és tanáraik és még akik ott voltak egy utolsó együttes táncra, amit addig roptak, amíg mindannyian belefáradtak, és ezután be is jelentették a bál végét. Hát ez lenne a beszámolóm a szüreti bálokról, és őszintén remélem, hogy nem ez lesz az utolsó beszámolóm a falunkban megrendezett szüreti bálokról. Azaz ezek után jövőben is lesz olyan fiatal, aki érdemesnek találja, hogy szüreti bált rendezzen itt nálunk Makfalván. Mert, ha az iskola tanárai még Marosvásárhelyről is eljöttek, akkor Makfalva lakosainak is úgy illett volna, hogy jelenlétükkel támogassák a két rendezvényt. Ebben a reményben kívánom továbbra is minden makfalvinak a legjobbakat, akárhol éljenek is. ifj. Kovács Árpád BraveHeart galomba. A traktorok technikailag legyenek megfelelőek, legyen biztosításuk. A mellékutakat ki kell használni, ha már léteznek, a sárt nem szabad kivinni az utakra. Kitért az alkoholfogyasztásra, és megjegyezte, hogy duplázódik a bűn, ha balesetet okoznak. Felhívta a figyelmet, hogy csak a megfelelő helyen szabad parkolni. Kitért arra is, hogy baleset esetén, ha nincs áldozat, a biztosítóhoz lehet fordulni, abban az esetben, ha a két fél ki tudott egyezni. Péter Ödön
Választási híradó A 2oo9. november 22-i romániai elnökválasztások első fordulójában Makfalva község szavazati joggal rendelkező lakosai a következőképpen szavaztak: Kelemen Hunor az RMDSZ színeiben 839 szavazatot szerzett, a jelenlegi államelnökre, Traian Băsescura 74-en voksoltak, Mircea Geoanăra 44-en, Crin Antonescura 26-an, míg Corneliu Vadim Tudorra 13-an. A választásokról részletesen következő, decemberi számunkban közlünk információkat. Bemutatjuk, hogy milyen választási kedv mellett, hogyan szavaztak a referendumon a község polgárai.
Makfalvi Tekintő
S
6. oldal
P
O
R
T
-
S
P
O
A Maros megyei falusi bajnokság állása a tizenegyedik forduló után:
R
T
-
S P
T
Szentgerice - Makfalva 5 - 2 (1 - 1)
Balavásár
10
9
1
0
47 - 16 28
2.
Nyárádszereda II
11
8
0
3
26 - 19 24
3.
Szentgerice
11
7
2
2
35 - 13 23
4.
Somosd
10
7
1
2
38 - 11 22
5.
Nyárádmagyarós
11
6
1
4
33 - 14 19
6.
Gyulakuta
11
6
1
4
30 - 28 19
Jakab András (kapus), Tatár József, Jónás Levente, Jónás Szabol cs, Lászl ó Attila (Zsigmond Ferenc), Suba Hunor, Soó Károly, Suba Barna, Ponyori József, Töreki Ferenc, Jakab József (Ozsváth Levente) Gólszerző: Ponyori József (43., 47. perc)
7.
Makfalva
11
5
3
3
32 - 26 18
IX. forduló
8.
Kisikland
11
5
0
6
29 - 38 15
9.
Kibéd
11
4
1
6
13 - 22 13
10. Nyárádremete
11
4
1
6
25 - 37 13
11. Mezőmajos
11
3
1
7
17 - 31 10
12. Székelymoson II
11
2
1
8
17 - 40
7
13. Harasztkerék
10
1
2
7
9 - 26
5
14. Egrestő
11
1
1
9
19 - 42
4
A makfalvi Maka SE labdarúgó csapat eredményei, csapatösszeállítása és gólszerzői
R
VIII. forduló
1
A táblázat nem tartalmazza a Harasztkerék - Somosd mérkőzés eredményét.
O
Makfalva - Harasztkerék II 6 - 0 (2 - 0) Jakab András (kapus), Puiu Szilárd (Zsigmond Ferenc), Jónás Levente, Jónás Szabolcs, Suba Hunor, Soó Károly, Suba Barna, Ozsváth Zsolt, Berki Ferenc, Jakab József (Ozsváth Levente), Dósa Medárd Gólszerzők: Soó Károly (4. perc, 75. perc) Suba Barna (69. perc) Suba Hunor (70., 73. perc) X. forduló Balavásár - Makfalva 3 - 3 (1 - 1) Jakab András (kapus), Puiu Szilárd, Jónás Levente, Jónás Szabolcs, Suba Hunor, Soó Károly (Zsigmond Ferenc), Suba Barna, Ozsváth Zsolt, Berki Ferenc, László Attila (Ozsváth Levente), Tatár József Gólszerzők: Suba Hunor (37., 64. perc) Ozsváth Zsolt (70. perc) XI. forduló
VII. forduló Makfalva - Kisikland 3 - 0 Jakab András (kapus), Jónás Levente, Jónás Szabolcs, Suba Hunor, Soó Károly, Ozsváth Levente, Suba Barna, Dósa Medárd, Ozsváth Zsolt, Berki Ferenc, Puiu Szilárd, Zsigmond Ferenc, Jakab József A vendégcsapat nem jelent meg a mérkőzés kezdésének időpontjáig, így hivatalból Makfalva 3-o-ra nyerte a mérkőzést.
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG, POLGÁRI VÉDELEM 112 Gázszolgáltató vállalat: 0265.570.629 Áramszolgáltató vállalat: 0265.570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 0265.584.161
Makfalva - Egrestő 3 - 1 (1 - o) Jakab András (kapus), Puiu Szilárd (Ozsváth Levente), Jónás Levente (Tatár József), Jónás Szabolcs (Jakab József), Soó Károly (Suba Imre), Suba Barna, Ozsváth Zsolt, Töreki Ferenc, László Attila, Ponyori József, Dósa Medárd Gólszerzők: Suba Barna (38. perc) Soó Károly (54. perc) Ozsváth Zsolt (61. perc)
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Internet: www.makfalva.eu/Újság www.ghindari.eu/Újság Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
