Bibliaolvasás: János 8,47-59 Alapige: János 8,58
Elhangzott:Örökélet vasárnapjára 2008. november 23-án
„Mielıtt Ábrahám lett, én vagyok.”
A
mikor Jézus beszélgetését hallgatjuk a korabeli vallási vezetıkkel, az döbbent meg, és állít meg minket ennek a beszélgetésnek hangnemében, hogy itt nem valami fajta elméleti okfejtésrıl van szó, nem teológiai osztozkodásról és nem törvényértelmezési lehetıségekrıl, hanem életrıl és halálról. Akkoriban gyakori volt a tanítók hitvitája, sokat és szívesen beszélgettek nyilvánosan egymással a rabbik, akik mind az Isten emberének számítottak. Sok feljegyzés is készült ezekrıl a beszélgetésekrıl, és a zsidók szent könyvében, a Talmudban is számos ilyen párbeszéddel találkozhatunk, ahol az élet szinte minden területére kiterjedıen foglalkoznak a mózesi hagyomány értelmezésével. A János evangéliuma szerint Jézus körül mindig forrott a levegı. Ahol ı beszélt valakivel, ott sosem apróságokról és részletkérdésekrıl, hanem mindig életrıl és halálról volt szó. Talán megijeszt minket most ez a komolyság, hiszen az ember leggyakrabban nincs felkészülve arra, hogy ilyen fajsúlyú kérdésekkel foglalkozzon. Ám nem csak errıl az oldalról, a magunk készületlensége felıl érthetjük a kérdést, hanem úgy is, hogy Istenünk ennyire fontosnak lát minket: életünk minden pillanatában lehetıvé teszi számunkra a leglényegesebb, végsı kérdésekkel való szembesülést. Ahelyett tehát, hogy megrettennénk, lássuk ebben a valóban nagyon komoly hangnemben az evangéliumot, a jó hírt: Isten nekünk nem csupán egy kis vigaszt és nem csupán egy-egy órányi lelki megkönynyebbedést akar adni, hanem magát az életet. „Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.” Ez azért mégis több annál, mint egy kis vasárnap reggeli malaszt, néhány áhítatos perc, amit a tapasztalat szerint hamar elsöpör az elsı feszült vagy felemelt hangú beszélgetés a családban vagy hétfın a munkahelyen! Igen, a kérdés valóban ez: van-e Krisztusban való életem, mert akkor ahhoz képest minden egyéb a második helyre szorul majd. Fontosak ugyan az emberi kapcsolatok, fontosak a munkában elért eredmények és eredménytelenségek, fontos a család és fontos az egyéni életút minden mozzanata, de a legfontosabb mind ezeken túl mégis csak az, hogy megtartom-e az ı beszédeit és ennek révén van-e Krisztusban való életem. Ezen már nemcsak az múlik, hogy milyen lesz a hangulatom esetleg egy pár napig, hanem az, hogy az örök élet vagy pedig az örök halál eljegyzettje vagyok.
2008. november 30.
2
Jézus pontosan azért jött, hogy segítsen minket az életet választani. Milyen jó, hogy ez így van! Az életet, mégpedig abban az értelemben, ahogyan ı maga értette az életet: Istenben való életként már itt a földön, és ennek bepecsételtetéseként aztán az örökkévalóságban is. „Nem azért küldte az Isten az ı Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” - olvassuk János evangéliumában egy másik helyen. Minden, amit ı tett, ezért volt. Ma is ezt mondja nekünk: „Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.” Mint ha ezt mondaná: Ember, létezhetsz te is véglegesen, eltaposhatatlanul, érvényesen és igazán! Nem csak feltételesen, esetlegesen, bizonytalanul és félig valóságosan, félig álomszerően - hanem teljesen és egészen. Hát ennek az evangéliumnak a jegyében próbáljuk megérteni most mind azt, amit Jézus olyan fontosnak gondolt, hogy nem adta alább az élet-halál témánál. Ellenzıi mindig voltak, ma is vannak, és bennünk is vannak ennek az evangéliumnak. Az ember elszakadt Istentıl, már csak homályos emlék és sóhaj benne az igazi élet, amirıl Jézus beszél - de nem megvalósíthatatlan! A fı baj az, hogy az istentelenség nagyon erıs bennünk, és védi is magát keményen. Egyik legfontosabb önvédelmi eszköze az ellentámadás, hiszen addig sem magáról van szó, hanem másról. Nézzük csak, mit mondanak, akik nem akarják meghallani azt, amit Jézus mond: „Samaritánus vagy, ördög van benned, Ábrahámnál nagyobbnak tartod magadat!” Ezek közül mindegyik felért egy-egy életveszélyes fenyegetéssel. Samaritánus az a népség volt az ı szemükben, akik arra sem voltak méltók, hogy a templom újjáépítésében részt vehessenek. De nemcsak ezzel vádolják meg Jézust, hanem azzal is, hogy ördög van benne, ami kifejezetten ok lehet már a megkövezésre is. És végül a harmadik érv: fölébe helyezed magad Ábrahámnak, a mi atyánknak! Milyen leleményesek a vádolásban, hiszen azzal elterelik a figyelmet a saját hitetlenségükrıl és keményszívőségükrıl. Három okot is találnak Jézus megkövezésre, pedig az igazi az, hogy nem akarnak megtérni, és nem akarnak Isten gyermekeiként élni. Azért találnak annyi indokot a személye ellen, mert az igazságot, amit ı hozott, hogy „szükség néktek újonnan születnetek”, semmiképpen nem akarják elfogadni. Inkább támadnak a személye ellen és meg akarják kövezni. Mindig könnyebb valakinek a személyében kifogást találni, mint az illetı igazságát elismerni. Milyen gyakori dolog ez a mindennapokban: amikor valaki kellemetlen számunkra azért, amit képvisel, akkor ıt magát kell ellehetetleníteni. A közéletben is gyakori, a magánéletben is számtalanszor így védekezünk egymás igazsága ellen: személyes ellentámadással. Hány házasságot és hány család életét tette már tönkre ez a szánalmas taktika! Ezért, pontosan ezért a nagyon is alantas eszközért lesz aztán olyan az élet, hogy az emberek már nem is beszélnek egymással, csak forralják magukban a győlöletet és a megvetést. Pedig olyan egyszerő az ellenszer! Végig kell gondolni indulatok és harag nélkül, mennyi igazság rejlik valójában abban, amit az ellenfelünk mond, még akkor is, ha az kellemetlen számunkra. És ha ezt megtesszük, már másként fogjuk mondani az Úr imádságának elsı két szavát: „Mi Atyánk.” Ebben a ”mi”-ben benne lehetnek ugyanis nem csak azok, akiket szeretünk, akik a barátaink, akiktıl megerısítést kapunk, hanem azok is, akik kellemetlen tükröt tartanak elénk a vélekedéseikkel és a viszonyulásukkal hozzánk. Igen, némely ember lelkében ilyennek látszom, és még ebben is lehet valami igazság! Végül pedig, ennek tisztázása után, a valóban megdöbbentı jézusi szó: „Mielıtt Ábrahám lett, én vagyok.” . A zsidó kultúra egyik nagy üzenete a világ népeihez mind a mai napig a történetiség, vagyis az a gondolat, hogy az emberiség élete az idık sorában zajlik, és ebben a folyamatban el van rejtve Isten és az önmagunk megismerésének lehetısége, ezért minden történelmi eseménynek megvan a maga teológiai jelentısége, megérteni való hitbeli üzenete, amibıl okulnunk kell. Lealacsonyított és kiüresített formájában ebbıl fakad a fejlıdés eszmé-
3
XI. évfolyam 36. szám
je, ami persze nagyon is kétes dolog az ember lényegi kérdéseit illetıen, hiszen sok emberi dologban inkább visszafejlıdésrıl és korcsosulásról lehet szó a történelem során, mint sem fejlıdésrıl. Az embernek mindig is megvolt a kísértése arra, hogy magát a történelem nagy folyamát abszolút létezıként kezelje, és mindent abból vezessen le, annak vessen alá. És jön Jézus, és azt mondja, mielıtt Ábrahám lett, én vagyok! Ami azt jelenti, hogy létem nem foglya a pillanat tovaszálló másodpercének, létem határai a végsı valóság, Isten határai között érthetık egyedül. Én is örökké vagyok, mint az Atya örök, ha testi formám csupán átmeneti és idıleges megnyilvánulása is csupán Isten valóságának. Mielıtt Ábrahám lett, én vagyok, ez azt jelenti, hogy az örök Isten, az Abszolútum megnyilvánulása vagyok én is, létem közvetlenül kapcsolódik Istenhez. İ az alapja annak, amit teszek, szólok, ami végre vagyok. Ez Jézusra magától értetıdıen megállt, és rólunk is megállhat, amennyiben az ı szavának engedünk. Hittanórákon gyakran kérdezik a gyerekek, milyen lesz a mennyben. Az Úrral leszünk, és annál semmi nincsen jobb, ez a Biblia válasza. De vajon csak odaát lehetünk az Úrral? Hát nem azért jött el ı Krisztusban, hogy aki ıbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, már itt, a földön? Hát nem szabad meghallanunk ezt a szavát, hogy „Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké”? Igen, ez az evangélium lényege, az örök élet. Ami nem elsısorban mennyiségileg végtelen, hanem mindenek elıtt minıségében Istenben való élet. Ilyen élete lehet mindenkinek, aki megtartja a Jézus beszédeit. Erre emlékeztetett most minket az ige János evangéliumából. Ne feledjük: ez az igazi életkérdés, ami fontosabb minden emberi hányattatásunknál, örömünknél, bánatunknál. Nyissa ki ez a végsı nagy téma a szívünket embertársaink iránt, akkor is, ha legszívesebben elutasítanánk ıket ilyen vagy olyan indokokkal: valami igazságot akkor is hordoznak ık, ha számunkra ellenszenvesek vagy - jó okkal - nem kedvesek. A megtérést is munkálhatják ık, akaratlanul is, ami nélkül nincs emberi megújulás. És nyissa ki ez a végsı nagy téma a szívünket úgy is –most is, amikor ezen a vasárnapon ebben az órában emlékezünk, mert az emlékeztetés is eszköze Istennek arra, amiért mind ez történik: az Istenben való, örök élet, megismerésének , megragadásának és megtartásának mely mindenki számára elérhetı, mert mindenkire tartozik. Adja nekünk is mindezt ami teremtı és örök életre vinni kívánó mennyei Édesatyánk. Ámen (Szabó Gábor)
Heti rendünk: Vasárnap (november 30.) Advent elsı vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc ágendázik: Fekete Zoltán 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.30 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc
2008. november 30.
4
14.30 Istentisztelet [Nyársapát], Szabó Gábor 18.00 Templom Fekete Zoltán Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc Szerda: 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Bibliaóra [Kálvin terem], Szabó Gábor 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök: 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Gábor 16.30 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (december 7.) Advent második vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.30 Kopa-iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát [Szarka kúria], Szabó Gábor 18.00 Templom Fekete Zoltán Halottunk: özv. Varga Sándorné (Lırinczi Rozália) élt 82 évet, nyársapáti lakos. Temetése: 2008. december 1. (hétfı) 14 óra a református temetıben.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 18.000,– forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 57.375,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Nyársapáti gyülekezeti találkozó Nagykırösi kisgyermekek hitoktatóikkal meglátogatták a nyársapáti hittanosok közösségét november 23-án. Fekete Zoltán tiszteletes úr köszöntı szavai után Szabó Gábor nagytisztelető úr igét hirdetett. A kırösi gyerekek adventi mősora után együtt énekeltünk , beszélgettünk , teáztunk, megkóstoltuk az asszonyok finom süteményeit, adventi koszorúkat, asztaldíszeket készítettünk. Köszönjük Istennek ezt a meghatóan emlékezetes együttlétet a szomszéd gyülekezet tagjaival.
5
XI. évfolyam 36. szám
Iskoláink hírei GIMNÁZIUM: November 25-én kedden 15 órától Dr. Fodorné dr. Nagy Sarolta elıadást tartott az egyházi iskolák államosításáról a gimnázium dísztermében. November 28-án 15 órakor a Péntek délutáni teák elnevezéső program keretében bárki megmutathatta kedvenc zenéjét , felléptek: No PIE és Mc KOVI. November 20-án Nagy Ádám 9. A osztályos tanuló a Szarka Mihály kistérségi szavalóversenyen különdíjat kapott. Fakan Melinda 11. C osztályos tanuló Gyöngyösön november 22-én a Magyar Kyokushion Karate Szervezet 2008. évi Utánpótlás Bajnokságán III. helyezést ért el.
ÁLTALÁNOS ISKOLA: November 26-án az alsó tagozatos nyílt napot az elsı osztályosok szülei órát látogattak, a második osztályosok pedig a nagycsoportos óvodásoknak és hozzátartozóiknak mutatták meg felkészültségüket, ügyességüket. Szabó Gáborné vezetésével a hitoktatók rendbe tették a Kálvin-teremmel szomszédos játszószobát.
Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok Advent: Ki, mit, mikor? Az ünnepi idıszak margójára Újból Advent, azaz mára feledett magyar szóval Úrjövet ideje, négy hete köszöntött be templomainkba és lelkeinkbe egyaránt. A karácsonyi elıkészület és várakozás ideje a legfurcsább ünnepeink, ünnepi idıszakaink egyike. Hogy miért? – e kérdésre keressük a következı sorokban a választ. A mi naptárunk szerint az adventi idı András napon (november 30.) vagy a hozzá közelebb esı vasárnapon veszi kezdetét, az elsı vasárnap tehát november 27-e és december 3-a közé esik. András apostol régi egyházi emlékünnepe arra emlékeztet, hogy András, Simon Péter testvére volt az, aki egy társával együtt legelıször követte Jézust, majd testvéréhez, Péterhez így szólt: „Megtaláltuk a Messiást” (vö. Jn 1,35kk.). Sorsa mártírhalál lett – a hagyomány szerint november 30-án –, innen ered a számos címert díszítı haránt- vagy András-kereszt és András nap. A nyugati keresztyénség, tehát a mi családunk területén van egy hely, ahol nem négy, hanem hat hétig tart Advent: ez Milánó és környéke, ahol évszázadok óta a város püspökének, Ambruzsnak emlékére (énekeskönyvünk 302. számú himnuszának szerzıje) módosítva ugyan, de
2008. november 30.
6
még mindig ırzik az ún. ambrozián rítust. Itt már november 16-a óta adventi idı van, számukra Advent Márton naphoz kötıdik. A keleti egyház, az ortodoxia nem ismeri a karácsonyi elıkészület e formáját és jelképeit sem, ott a Karácsony elıtti idıszak november 15-én kezdıdik, és minden héten egy böjtnapot tartanak. Ez a még ma is felfedezhetı sokrétőség az Advent kialakulásának és jelentésének bizonytalanságára hívja fel a figyelmünket. Ez az ünnepi elıkészületi idıszak a 4-8. század során forrta ki magát, és egyértelmően ugyanazt a szerepet kívánta betölteni, mint a Húsvét ünnepe elıtti Nagyböjt (amely egyházi közösségekben megırizték a liturgikus színek rendszerét, e két évszakasz színe – köznyelvileg – a lila, – hivatalosan – a viola, azaz az elıkészület és bőnbánat színbeli kifejezıje). Amíg nem egységesítették az istentiszteleti hagyományokat, több helyen 5-6 hétig tartották (pl. Gallia, Spanyolország) a karácsonyi felkészülést. Az adventi négy vasárnaphoz, az adventi koszorú négy gyertyájához számos, ugyanakkor nem egyezı, sokszor erıltetett és bizonytalan magyarázat, ill. feloldás kapcsolódik, ami – meglátásom szerint – pontosan az ünnepi idıszak történeti bizonytalanságainak és változásainak következménye. Van olyan magyarázat, amely négy fogalom köré rendezi az adventi vasárnapok üzenetét: hit, remény, szeretet, öröm, és négy személyhez vagy csoporthoz köti a négy vasárnap jelentését, ekként: Ádám és Éva (akiknek Isten elıször ígérte meg a megváltást = hit); zsidó nép (az ígéret szerint innen jön a Messiás = remény); Keresztelı János (útkészítıként hirdette Jézus eljövetelét = szeretet); Mária (aki megszülte a Fiút = öröm). Az örömhöz kapcsolódna a rózsaszín gyertya, de azt (mint a viola enyhébb változatát) történetesen a 3. vasárnapon kell meggyújtani, hiszen ennek a vasárnapnak ısi mondanivalója a keresztyén öröm, amit az Úr elsı és második eljövetele miatt érzünk. Egyébként a rózsaszín, azaz enyhített viola szín szokása a pápai szertartásokban gyökerezik, és a negyedik böjti vasárnap szokásával hozható összefüggésbe, amikor a pápa megszentelte azokat azt arany rózsát, amit az ı fogalmaik szerint a hitért és egyházért sokat tevı fejedelemnek adományozott. Egy másik magyarázat szerint a négy vasárnap jelentése a következı: Krisztus az, aki a prófétai ígéretek szerint egykor eljött, aki eljön, akinek újbóli eljövetelére bőnbánattal és örömmel készülünk. A régi egyházi írók is Krisztus többszörös eljövetelérıl és várásáról beszélnek (testben, erıben, dicsıségben; emberekhez, emberré, az emberek ellenére). Az ısi ézsaiási (Ézs 45,8) Ige váljék idei adventi várakozásunk kifejezıjévé: „Egek, harmatozzatok onnan felülrıl, és a felhık folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!”.(Pap Ferenc)
Andrej Rubljov
Szentháromság
7
XI. évfolyam 36. szám
Krisztus
Isten csillagokat szórt, néhány jól hullott és apróbb-nagyobb bolygókat termett. A bolygók harmincannyit, hatvanannyit, százannyit, ezerannyit. Aztán újra kihullott kezébıl egy csillag, csírázott és Napot növelt közénk Isten magvetése:
Idık méhében növekvı Napunk gyolcsba takarva vérbe borítva lepelbe burkolva világítasz át szemünk hályogán. Elalszunk vagy felhı takar el, hogy meg ne vakuljunk, míg teljes fényedben mutatkozol.
Pályádon körbeértél hajnaltól hajnalig. Aludtak még József és Mária , míg új fényt vont az égre játékos mosolyod. Tomboló déli sugár : fülét sunyva álmos csacsi baktatott alattad kelletlenül. Alkonyat: sötét kereszted széjjelhasította bíborpalástodat, az eget. Éjjel hol jártál, azt csak Te tudod. Hajnalban nem lelvén örökre megtaláltunk. Teljes pályádon körbeértél : győrőddel eljegyeztél .
Amikor az összes képet el tudom dobni, amit festettek rólad, amikor az összes történet kedves regének tőnik, amit meséltek felıled, amikor az összes hozzád zengı orgona és harangzúgásnál hatalmasabb csönd érkezik , tudom, jelen vagy.
8
2008. november 30.
Míg szavaltam néked, gyermekem hálózsák nélkül elaludt. Álmában húztam-vontam kicsi kezét és lábát. Meg se rebbent, sóhajtott egyet, ne vonnám ki abból a hatalmas csöndbıl, amirıl én csak verselek, neki meg természetes. Míg azon igyekeztem, hogy szeressél és szerethesselek, öledbe vetted ıt, álmában fejét simítottad helyettem is, közben megbocsátottad ezt a legfrissebb önzésemet.
A mi lehetı legkegyesebb érzésünk az enyhe szégyen. Olyanok vagyunk , mint a dolga végeztén nyugvó nap: csendes megadással pironkodhatunk. (Mikóné Márta)
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2008. november 30 – december 7-e között) Nov. 30. Dec. 1. Dec. 2. Dec. 3. Dec. 4. Dec. 5. Dec. 6. Dec. 7.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Jób 28,1-11; Jób 28,12-28; Jób 29; Jób 30,1-15; Jób 30,16-31; Jób 31,1-23; Jób 31,24-40; Jób 32;
Zsolt 80;
Ézs 40,1-11;
1Jn 4,14-16; 1Jn 4,17-18; 1Jn 4,19-21; 1Jn 5,1-4; 1Jn 5,5-12; 1Jn 5,13-17; 1Jn 5,18-21; 2Jn;
RÉ 398 RÉ 512 RÉ 134 RÉ 135 RÉ 457 RÉ 468 RÉ 301 RÉ 312
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
