Minden gondotokat İreá vessétek! 1Péter 5,1-9
Elhangzott 2010. május 9-én.
Kedves Testvérek, Szeretett Gyülekezet!
D
iákkoromban, debreceni diák lévén, sokat kellett utaznom. Mikor hazamentem szüleimhez, Budapesten kellett átszállni. Sok vasúti jelenet él hát az emlékeim között, az egyiket nagyon jól megjegyeztem. A Déli pályaudvaron már bemondták, hogy indul a vonat, és valóban indult is. Egy idısebb férfi feleségével futott a vonat után, de látták már, hogy nem fogják elérni. Az atyafi, aki két nagy bıröndöt hurcolt, azon kívül még mindenféle szatyrokat is, amiket ráaggattak a bıröndre. Abban a kétségbeesésben, csüggedésben, hogy lekésték a vonatot, dühödten a két nagy bıröndöt és az egész motyót egy nagy, lendületes mozdulattal elhajította magától és megállt. Ebben a mozdulatban minden benne volt. Eldobta a terhet, eldobta a nyőgöt, eldobta a problémákat, nem sikerült a nagy akció, hát megállt egy kicsit megkönnyebbedni. Aztán, néhány pillanat után odaballagott az elhajított cókmókhoz, és még görnyedtebben, még fáradtabban, még eltörıdöttebben szépen felvette, és elballagtak vele a váróterembe. Minden gondotokat İreá vessétek. Bizony, sokszor van úgy, hogy kétségbeesett, lemondó, megadó mozdulattal elhajítjuk a terhet, de ebben düh és elkeseredés is van. Istenre hajítjuk, - úgymond - a terhet, aztán egy kis idı múlva odaballagunk, s mint akinek nemcsak a vonatot nem sikerült elérni, nemcsak a feladatot nem sikerült megoldani, nemcsak egyrıl kettıre nem sikerült jutni, hanem még csak a terhet se sikerült eldobni, attól megszabadulni, felvesszük újra a cókmókot, s lehajtott fejjel, még fáradtabban, még csüggedtebben cipeljük tovább. De nem ezt ígéri az Ige. Az Ige azt mondja, minden gondotokat Reá vessétek, Néki gondja van reátok. Akkor hát hol a hiba? Bizonyos vagyok benne, hogy általános keresztyén élettapasztalat - legfeljebb nem valljuk be egymásnak, és nem beszélünk róla -, hogy mi bizony megpróbáltunk a terhektıl megszabadulni, megpróbáltuk azt rárakni az Istenre, aztán cipeljük, visszük tovább. Hol hát a hit? Mert az Ige nem ezt ígéri. S talán nem is
2010. május 16.
2
ezért hajítjuk el a terheket magunktól. Talán közelebb jutunk a kérdésre adandó felelethez, és a probléma megoldásához, hogyha az Igét a maga összefüggésében nézzük, nem pedig kiragadjuk, mint egy kedves aranymondást - minden gondotokat Reá vessétek, mert Néki gondja van reátok -, és megnézzük, mik azok az összefüggések, amelyek közepette az apostol ezt a bíztatást, és ígéretet mondja. Ebben az összefüggésben kiderül, hogy mi is lenne az a gond, amit nyugodtan rátehetünk az Istenre, és arról is beszél az apostol, hogy mi módon kell ezt a gondot odavetni, mert ez sem mindegy, és végül, és ez a döntı, hogy miért. Miért szabad, lehet ezt tennünk, miért buzdít bennünket erre az apostol? Minden gondotok... Az a szó, amelyet az apostol itt használ tudatos és gondos választás miatt áll itt. Igazából nem azt jelenti, hogy „gond”, ám azt jelenti, hogy „rész”. Valami rész. Valaminek egy része. Az életünknek egy része, dolgaink egy része. Valami részlet. S máris halljuk a közmondást, hogy az ördög a részletekben lakozik, s valóban így van. A nagy tervekben, a nagy célokban sokszor nincsen semmi baj, inkább mindig a részletekkel van a baj. Mindig azzal van a baj, hogy részfeladatokat kell megoldani, és mi nem boldogulunk velük. Jól emlékszem, általános iskolás koromból, amikor osztást, szorzást, meg zárójeles mőveleteket tanultunk, sorra-rendre kaptam az egyeseket a tanító nénitıl. Aztán behívatta a szüleimet, és megvádolt azzal, hogy én azért kapom ezeket az egyeseket, mert amikor dolgozatot írunk, soha nem úgy oldom meg a feladatot, hogy részenként leírom, ahogy ezt szabatosan egy matematikai feladatban le kell írni, hanem csak a végeredményt írom le. Nyilván puskázok. Ám én fejben számoltam ki a végeredményt s aztán le is írtam, mert nem volt kedvem a részletekkel bíbelıdni. Körülbelül eddig jutottam a matematikai zsenialitásban. A részletek… Nincs kedvünk a részletekkel bíbelıdni. Minden részletet leírni, megoldani, megfejteni, továbbvinni sokszor nem tudunk. Éppen, hogy a részleteken akadunk fel. Hol válik ez gonddá? Ott, hogy az életünk, csupa-csupa részletbıl áll. Nincs is egésze az emberi életnek, ritka, szinte páratlan pillanata az életnek, mikor az ember a saját egész életét teljességként átéli. Azt mondom, és megerısítem még egyszer, igen ritka az ilyen pillanat. Részek vannak. És a rész válik gonddá. Elveszünk a részletekben. Ó, hányszor mondjuk ezt? Buzdítjuk a másikat, egyikünk a másikat, ne vessz el a részletekben, ám elveszünk a részletekben, mert minden rész. És a minden részekbıl áll össze. Igaz ugyan, hogy a filozófusok, az ismeretelmélet tudósai azt mondják, hogy a részt csak akkor értjük meg, ha az megértettük az egészet, a részekbıl az egészet sohase lehet megérteni. Ez biztos így van a filozófiának, az absztrakciónak a világában, de nekünk csak részleteink vannak. Gond, részkérdés, részletkérdés, hogy miképpen tegyek jót az enyéimmel. Meg gond a rossz is, hogy miképpen álljak ellene, hogyan gyızzem le. Gond az egyéni élet, gond a család, gond a haza, gond a pénz is, minden gond, de mindegyik csak rész. És ezek a részek sosem akarnak egésszé összeállni. Ez az igazi gond. Mégis, az apostol nem általában gondról beszél, hanem azt mondja, hogy minden gondotokat, minden részletet, minden apróságot, minden rész szerint valót İreá vessetek, mert Neki gondja van reátok. Mi módon? Az a görög ige, amelyet az apostol itt használ - İreá vessétek - szó szerint azt jelenti, ahogy a bevezetı kis történetben említettem, elhajítja az ember magától a gondot, terhet, eldobja, odadobja valahova. Ám nem célzás nélkül. Nemcsak úgy, ahogy az elcsüggedt ember elhajít a kezébıl valamit, mindegy, hogy hova esik, repül a nehéz kı, ki tudja, hol áll meg, csak menjen, csak minél messzebbre kerüljön tılem, a hátam mögé dobom, ne is lássam. Az apostol célzott dobást mond. Megcélzott helyre hajítom terhem. Nem csak úgy elvetem, hanem szó szerint rá-vetem. Minden gondomat rávetem. Mi módon? Péter apostol a gyülekezet presbitereit inti, és igen érdekes és megrendítı a számunkra az, ahogyan
3
XIII. évfolyam 21. szám
önmagáról beszél, mint buzdítóról, mint a levél írójáról. Azt mondja: a köztetek lévı presbiter testvéreket kérem én, a presbitertárs. Mondja ezt az oszlop, aki apostolok között az elsı, akirıl azt mondja Krisztus, hogy erre a kısziklára építem az Anyaszentegyházamat, aki tanúja volt Krisztus dicsıségének, és tanúja volt szenvedésének, aki elnyerte Krisztus megbocsátó irgalmát, és megkapta Tıle a felhatalmazó szót: legeltesd az én bárányaimat! De itt Péter azt mondja: presbitertárs. Már itt jelzi azt a módot, ami itt szóban forog: az alázatot. Arra kéri a gyülekezet vezetıit, a presbitereket (a véneket) és az ifjakat (akik talán most indulnak el a keresztyénség útján), hogy vessék alá magukat egymásnak, legyenek alázatosak egymás iránt. Mindent alázatban vigyenek végbe. Végül a hatodik versben ezt mondja: alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annakidején. Rendkívüli kifejezést választ itt, mert az alázatnak sokféle kifejezése van, a magyar nyelvbıl is lehetne szinonimákat hozni, ám itt valóban szó szerint kell érteni az Igét: helyezd alá magadat valaminek, mégpedig valamiféle rendnek. A magyar nyelv is ismeri azt a görög kifejezést, vagy azt a görög gyökerő igét, amely itt elıfordul. Ismerıs, ha azt mondjuk, például, hogy taktus, ami a zenében az ütemet jelenti. Ha azt mondjuk a zenésznek, hogy ütem alá kell vetnie magát, a kórusban a kórista nem énekelhet más ütemben, mint ahogyan a többiek énekelnek, a gyülekezet nem énekelhet más ütemben, mint ahogyan a kántor játszik, a zenekarban a hegedős nem játszhat más ütemet, mint ahogyan a dobos veri azt, vagy ahogyan a karmester vezényli, nos az alávetésrıl van szó. „Hüpotagma” - vesd alá magad egy taktusnak, egy ritmusnak, egy rendnek. Vessétek alá magatokat Isten rendjének, Isten hatalmas keze alá. Isten rendjének alávetni magunkat, ez a módja, hogy terheinket Istenre rávethessük. Milyen érdekes, két ellentmondó kép van itt elıttünk. Az egyik azt mondja, vesd alá magad Istennek, és ha alávetetted magad Istennek, ahogy a hatodik vers mondja, majd akkor vetheted Rá minden gondodat, mondja a hetedik vers. Mit jelent Isten alá vetni magunkat? Mit jelent Isten elıtt alázatosnak lenni? Azt, amit a szó kifejez: az Isten rendje szerint élni. Vessétek alá magatokat Isten hatalmas keze alá. Isten rendje szerint élni azt jelenti, hogy Isten igazsága, Isten rendelése, Isten törvénye, Isten parancsa szerint élni. Úgy, ahogy azt a Példabeszédek Könyvébıl olvashatjuk. Az a bölcs ember, aki az isteni fundamentumra áll, az a bölcs ember, aki az isteni igazsággal nem fordul szembe, az a bölcs ember, és alávetette magát Isten hatalmas kezének, aki az isteni szeretet-akarat szerint él. És ne álljatok ellene az Istennek, mondja az apostol, mert Isten ellene áll a kevélyeknek. Az az engedelmesség, az a szelídség, az az alázatosság, amirıl itt az apostol beszél, minden békességünknek, minden jóllétünknek a gyökere, eredıje. És az a kevélység, amitıl az Ige óv, minden békétlenségünknek, minden háborúságunknak az okozója. Milyen sokszor megtapasztaljuk, hogy a kevélység, a gıg, a rátartiság minden bajnak a forrása. Ezek miatt nem tudunk mi testvérek lenni. Ezek miatt nem tudjunk mi egymás terhét hordani. Azért nem tudunk mi nagy dolgokban megegyezni, és azért nem tudunk a részekben sem megegyezni, és azért nem tudjuk egymás terhét sem hordozni. Mert a kevélység, a rátartiság, a nagyra törés, a felfelé törekvés nem áll oda semmilyen teher alá. Kulturális szokásnak tartjuk, és látjuk is az utcán sokszor, hogy megy elıl a cigányember, az asszonya meg négy lépés távolságban követi ıt. Nem mehet mellette. Nem kerülhet elébe. Így van, így alakult ki, ez a ı világuk rendje. De milyen megrendítı ezt látni keresztyén közösségben. Megy elıl valaki négy lépésnyire, s nem lehet mellé érni, nem lehet elébe kerülni, nem lehet rá terhet tenni. Megy csak peckesen, rátartian. Egymás terhét hordozni csak úgy lehet, hogyha elıbb alávetjük magunkat Isten rendjének, szeretetének és akaratának. És az az érdekes, hogy amikor azt mondja az Ige, hogy Isten a kevélyeknek ellene áll, akkor ismét ugyanezt az igét használja, amit az alázatosságnál használ. Szójátékról van szó. Az alázatnál azt mondja: alá-áll. Itt pedig
2010. május 16.
4
azt mondja: ellene-áll. Istennek van ellentaktusa, van ellenrendje, van ellentörvénye a kevélyekkel szemben. A kevély ember élete, szándéka, célja megtörik az Isten rendjén. Ám kevélyek nemcsak odakint vannak, kevélyek nemcsak itt köztünk vannak. A kevélység, mint ısbőn itt van, mindannyiunk szívében. Az Istennek erre nézve van ellenszere. İ a kevélyeknek ellenáll. Talán annak, hogy nem dobjuk jó helyre a terheinket, s újra fel kell venni, cipelni kell ıket, talán annak, hogy nem tudunk terheinktıl sohase megszabadulni, pedig annyiszor szerettük volna ezeket az Istenre rátenni, éppen az az oka, hogy az Istenre való rátétel módja nem megfelelı. A mód ugyanis létmódot jelent. Azt, ahogy viselem magamat, ahogyan élek. A kevély ember gondolata, a kevély ember akarata, a kevély ember szándéka lepereg Istenrıl, és visszahullik rá. Csak aki odaadja magát az Isten hatalmas keze alá, az teheti rá Istenre az ı terhét. Azután azt is elmondja az apostol, hogy mindezt józansággal kell tennünk. Nem hagy ı semmiféle kétséget afelıl, hogy ellenségünk, vádolónk szerte jár, mint ordító oroszlán, és keresi, hogy kit nyelhessen el. Gond ez is, hogy elvész az élet, gond az is, hogy megingok, gond az is, hogy kísértésbe kerülök, gond az, hogy a gonosz zsákmányává leszek. Gond ez, látható, hallható, tapasztalható gond ma is. Nem titkon jár szerte, nem lesben áll, hanem üvölt, és úgy keresi áldozatát. Ezért mondja a Példabeszédek Könyve is, hogy ne félj. İ azért üvölt, hogy félj. Azért kiabál, hogy megrettenj. Azért csattogtatja a fogát, hogy megbénulj, és tehetetlenné légy. De ne félj! Az Úr veled van, és gondoskodik rólad, és megıriz téged. A világ ma is tele van harci zajjal, és ebben a harci zajban jórészt a szertejáró vonul, üvöltése hallatszik. És olykor mi keresztyének bénultan állunk csak, lecsüggesztett kézzel, mert úgysem tehetünk semmit, meg vagyunk már szontyolodva, meg vagyunk már rémítve, nagy a zaj, szólnak és zengenek a médiumok, csattognak a fogak és a kardok…ó jaj, jaj mi lesz velünk, jaj, mi nem tehetünk semmit! Legyetek józanok. Legyetek józanok, higgadtak, mint akiket nem rémít meg ez a fogcsattogtatás, és üvöltözés, mint akiknek nem száll inába a bátorsága csak azért, mert a vádoló vádol, mert a vádoló üvöltözik. Legyetek csak józanok. Mert a józan ember nem véti el a célt, hogy kire tegye rá a terhet. Józanság kell ahhoz, hogy az ember Istenre tegye rá ezt a terhet, ezt a nagy gondot. Látó szemek kellenek. Imádkozni tudó szív kell. Isten hívását meghalló fül. Rémülten, kétségbeesetten, csüggedten, szemet behunyva, fület be fogva nem lehet terheinket rátenni. Végül, Péter apostol azt is elmondja: azért vessétek Istenre minden gondotokat, mert neki gondja van reátok. Nem arról van szó, hogy Isten, mint valami örök véghetetlen szilárdság és maradandóság, úgyis elbírja a mi kis terhünket, neki az meg se kottyan. Ugyan, az én terhem, ugyan, egy XY terhe mit számít a véghetetlen hatalmú, örökké való, világmindenségeket szavával teremtı Istennek? Mit számít Neki az én hangya létem. Péter nem ezt mondja, hogy vessétek csak Rá nyugodtan minden gondotokat, İ észre se veszi ezt, meg se kottyan neki, olyan, mint a pályaudvar aszfaltja, rávághatsz mindent, nem árt az neki, legfeljebb a tied törik össze. Hanem azt mondja: mert gondja van rád. Isten nem valami véghetetlen nagy konténer, amelyik érzéketlenül felfogja, megfogja, és magában tartja mindazt, amit kidobunk az életünkbıl, a lomokat, a gondokat, a terheket, a nyőgöket, a félelmeket, bánatokat Nem. Istennek gondja van ránk. És amikor azt mondja az apostol: minden gondotokat vessétek Rá, voltaképpen azt mondja, hogy önnön magadat. Mert az a minden gond, amit ha össze tudnánk tenni, ha minden egyes darabjából mégis ki tudnánk rakni az egész életmozaikot, voltaképpen mi magunk vagyunk. Én vagyok az, aki részekre szakadok, ahogy sóhajtani szoktunk. Én vagyok az, aki a jónak, a rossznak, a kötelességnek, a mulasztásnak, a lehetıségeknek és a tehetetlenségeknek az ezernyi gondja között ırlıdöm, futkározok, szaladok. Igen, ez vagyok
5
XIII. évfolyam 21. szám
én. Ez a „minden gond” én magam vagyok. Vesd rá magad Istenre, mert Neki gondja van rád. De itt az apostol már egy másik szót használ. Amikor azt mondja, hogy a te gondod, a görög szó: merinna. Ez jelenti a részt, ez jelenti az egésznek egy darabját, egy töredékét, a széttöredékesedett, szétmállott életet. Amikor azt mondja, Istennek van gondja rád, akkor egy másik görög szót használ, ami azt jelenti, hogy Isten szilárd alapot teremt az életed számára. Mennyivel más és egészen más ez. Gondoskodik rólad. Mennyivel és egészen más ez! Gondban lenni és gondoskodni nem ugyanaz, még a magyar fül is érzi ezt. Gondban lenni azt jelenti, hogy nem tudok egy feladatot megoldani. Gondban lenni azt jelenti, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Gondban lenni azt jelenti, hogy nem találok kiutat. Gondban lenni jelenti: bajban lenni. Gondoskodni? Az jelenti: megoldani. Gondoskodni? Azt jelenti: alapot teremteni valami számára. Gondoskodni? Azt jelenti: jóra vezetni. Minden gondotokat İreá vessétek, mert neki gondja van reátok. Kedves testvérek, csodálatos ígéretet foglal és küld nekünk a felolvasott Ige. Mindannyiunkhoz szól, mert mindannyian gondok, töredékek, részek között élünk. Mindannyiunkhoz szól, mert mindannyian átéltük már azt a szomorú tapasztalatot, hogy megpróbáltam eldobni a gondomat, aztán újra fel kellett vennem. Most azonban azt mondja az Ige, ha Isten hatalmas keze alá helyezed magadat, İ felmagasztal téged annak idején. İ vesz a kezébe téged, és İ emel fel téged. Nem nekem kell felvenni újra és újra a gondokat, és egy kicsit odébb vonszolni, egy kicsit odébb cipelni azokat, hanem, ha az Isten keze alá adtam magamat, Isten lesz az, aki a kezébe vesz, és felemel engem. Adja meg Isten Szentlelke mindannyiunknak, ezt a boldog tapasztalatot, ezt az egyedül járható és igaz életutat, az alázatnak, a józanságnak, a bizalomnak az útját, hogy hitünk erısebb legyen, hogy tudjuk, hogy reménységünkben merrefelé tartunk, és járhassunk valóban abban a szeretetben, amit az Isten rendelt a számunkra. Ámen. (Szabó Gábor)
Heti rendünk: vasárnap (május 16.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Pap Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Fekete Zoltán keresztel: Fekete Zoltán 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Dr. Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szabó Gábor 15.00 Családi nap [Kálvin Terem] 18.00 Istentisztelet - Konfirmáció [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Dr. Pap Ferenc
2010. május 16.
6
kedd 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Köteles Attila szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István péntek 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Köteles Attila szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán Pünkösdvasárnap (május 23.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor ágendázik: Fekete Zoltán 10.00 Kocsér Köteles Attila 11.30 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Köteles Attila 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.] 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Megkereszteltük: Polyák Zoltán és Polyák-Gál Rita Hanna nevő gyermekét. Tóth Krisztián és Czira Helga Merse Krisztián nevő gyermekét. Eltemettük: Szalai Lajosné (Bugyi Rozália) élt 89 évet, Kecskeméti út 42. Zsupon Ambrus (Zsupon Ambrus és Tóth Eszter fia) élt 75 évet, Lajosmizse
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 40.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 36.110,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Református Egyház technikai száma: 0066 Soli Deo Gloria Alapítvány adószáma: 19182140-1-13.
7
XIII. évfolyam 21. szám
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Május 8-án a felsı tagozatosok és az iskolai tanulmányi versenyek negyedikes gyıztesei gyalogtúrán vettek részt a Mátrában. Nagy Andrea, Tızsér Márta és Tormáné Zöldi Szilvia tanárnık kísérték el ıket. Ugyanezen a napon a 7. b osztály a szentendrei Skanzent látogatta meg osztályfınökük, Kósa Zoltánné vezetésével. A nyolcadik évfolyam ugyanakkor a Terror Házában és szentendrei múzeumokban járt Török Márta tanárnıvel. Áldozócsütörtökön reggel meghallgattunk a 3.c osztályos tanulók színvonalas rádiómősorát. A mősort Megyesi Erika osztályfınök szerkesztette és tanította be. Május 14-én, pénteken rendeztük meg iskolánkban az Országos Református Levelezı Verseny idei döntıjét. A három forduló eredménye alapján 23 iskolából 165 tanulót hívtunk meg. A tanév során a három fordulóban összesen 29 iskolából 736 gyermek vett részt a levelezı versenyen 45 kategóriában
GIMNÁZIUM: Csütörtökön végzıs tanulóink osztályonként elbúcsúztak tanáraiktól iskolánk dísztermében, majd kötetlen beszélgetéssel és sütizéssel zárult a délután. Péntekre a 11.C osztály diáknapot szervezett. A szervezık salátákkal, gofrival, mozival, sportos vetélkedıkkel, szépségversenynyel stb. kedveskedtek diákjainknak. Végzıs tanulóink pedig babáknak öltöztek. Szombaton 10-kor ünnepi istentisztelettel kezdıdött ballagásunk, Szabó Gábor lelkipásztor szolgált. Majd iskolánk udvarán Suba Lajos igazgató úr búcsúzott el diákjainktól és sor került a végzıs tanulók jutalmazására is. A május 3-án kezdıdött írásbeli érettségi vizsgák május 18-áig tartanak. Végzıseink túl vannak már a biológia, kémia, német nyelv, informatika tantárgyakon is. Júniusban a szóbeli vizsgák következnek. Minden végzıs tanulónak jó felkészülést kívánunk! Balázs Ambrus 10. f osztályos tanuló az Országos Szakiskolai Közismereti Tanulmányi Verseny országos döntıjében történelem tantárgyból az 5. helyen végzett. Felkészítı tanár: Schleisz-Bognár Péter. Hétfın délután tanári bibliaórán vett részt a tanári kar, Szabó Gábor lelkipásztor szolgált. Majd tantestületi értekezleten megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat. 17 órától fogadóórát tartottunk a szülık részére. Áldozócsütörtökön iskolánk minden tanulója és tanára a református templomban ünnepi istentiszteleten vett részt, dr.Nagy István lelkipásztor szolgált. Május 20-án a Kálvin teremben 16: 30-tól konfirmációs vizsgát tesznek a gimnázium tanulói a presbitérium elıtt.
2010. május 16.
8
Írók kincsestárából H. G. Wells: A vakok országa (részlet) Nunez hegymászó, lecsúszik a perui Andok egyik elszigetelt völgyébe. A völgy meseszép, az ottlakók viszont mind vakok. Nunez megpróbálja elmagyarázni a falusiaknak, mi is az a látás. Nem értik. Még az a fiatal nı, akit „az egész világon a legeslegszebbnek” talált, az sem érti meg, milyen jó dolog is a látás. Amikor Nunez bejelenti, hogy szeretné feleségül venni szerelmét, a lány apja és a falu tiltakozik. Elviszik a falu orvosához. Az orvos alaposan megvizsgálja, majd megállapítja: „az agya beteg”. Az orvos így folytatja: „Alapos megfontolás után, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy meggyógyításához csak egy könnyő és egyszerő mőtétre van szükség. El kell távolítani ezeket az agyat ingerlı, fölösleges testeket [a szemeket].” Ez a feltétele annak, hogy feleségül vehesse a menyasszonyát.
H.G. Wells
„A mőtét elıtt, amely a szolgai alsóbbrendőségbıl a vak polgár rangjára fogja emelni ıt, Nunez már egész héten nem tudott aludni, s a napfényes, meleg órák alatt, míg a többiek jóízően szunnyadoztak, ı tépelıdve gubbasztott vagy céltalanul kóborolt. Megpróbált beletörıdni sorsába. Beleegyezett a mőtétbe, de még most sem volt biztos önmagában. A munkaidı véget ért, a nap tündöklı-fényesen emelkedett a hegycsúcsok fölé. Elérkezett az utolsó nap. Holnap már nem fog látni. Néhány pillanatig beszélt Medinával, mielıtt a lány nyugovóra tért. - Holnap - mondta -, holnap már nem láthatlak. - Édes szívem - suttogta a lány, és teljes erejébıl megszorította Nunez kezét. - Nem fog nagyon fájni - mondta -, és énértem viseled el ezt a fájdalmat... Ó, bár meghálálhatnám... Ó, ha boldoggá tehetnélek, én édes szerelmem! Te szelíd hangú egyetlenem, ha tudnád, milyen nagyon szeretnélek boldoggá tenni! Nunez azt sem tudta, melyiküket sajnálja jobban: önmagát-e, vagy a lányt? Átölelte Medinát, ajkát az ajkára szorította, és utoljára nézett az édes arcocskába. - Isten áldjon meg! - rebegte. - Isten áldjon! Aztán némán elfordult a lánytól. Medina hallotta szerelmesének lassan távolodó lépteit, és volt valami a lépések ritmusában, ami megint szenvedélyes zokogásra késztette. Nuneznek az volt a szándéka, hogy elvonul valami elhagyatott helyre, a rét szépséges fehér nárciszai közé, és ott várja be az áldozat óráját, de ahogy mendegélt, felnézett az égre, és látta a reggelt, és a reggel, mint egy aranypáncélba öltözött angyal, lépegetett le a szirteken... Úgy tetszett Nuneznek, hogy ezzel a csodálatos ragyogással szemben minden: ı maga is, szerelme, a vakok világa odalent a völgyben - a bőn fészke. Nem tért le a virágos mezıre, amint szándékában volt, hanem egyenesen ment tovább, megmászta a körfalat, felkapaszkodott a sziklákra, és tekintete állandóan a napsütötte jeges csúcso-
9
XIII. évfolyam 21. szám
kon, a hómezıkön járt. Csak itta, itta a tündöklı szépséget, és képzelete abba a másik világba szárnyalt, amelyrıl örökre le akart mondani. A nagy, szabad világra gondolt, amelytıl elszakadt, az ı világára, képzelete a hegyeken túl csapongott, a mérhetetlen távolokba. Bogotát látta lelki szemével, a város ezernyi, vérpezsdítı gyönyörőségét, az aranyfényő nappalokat, a titokzatos, ezüstfehér éjszakákat, a legislegszebbet minden város között, a szökıkutakat, szobrokat, fehér házakat. Arra gondolt, hogy egy-két nap alatt, hegyszorosokon át, el lehetne jutni a város nyüzsgı utcáiba. A hosszú hajóútra gondolt, amely a folyón Bogotából a még tágabb világba viszi az embert, falvak és városok mentén, erdık és pusztaságok között. Megy-megy az ember napokon át a folyó hátán, és egyszer csak elmaradnak a folyó partjai, hatalmas gızösök hasítják a vizet, és a bámuló tekintet elıtt kitárul a tenger, a végtelen tenger, ezer szigetével, ezer meg ezer szigetével és a sok-sok, homályba veszı hajóval, amelyek szakadatlanul járják az utat a nagy-nagy világ körül. És a tenger fölött az égbolt - itt nem sötétítik el a hegyek az eget, nemcsak egy tenyérnyi darabkát látni belıle, mint a hegyek között, hanem mérhetetlen, véghetetlen kékséget, és éjszaka csillagok úsznak az ég mély, sötétkék tengerében... Nunez tekintete élesen fürkészte a hegyek dús kárpitját. Ha például felmászna az ember ezen a víz vájta meredeken, ahhoz a kürtıszerő szakadékhoz, egészen magasra jutna a törpefenyık között, amelyek lépcsızetesen kerítik körül a szorost. És aztán? Azt a kiugró sziklát is el lehetne érni. És onnan talán még följebb lehetne kapaszkodni azon a hóborította szakadékon; és ha arra nem járható az út, talán kelet felé akad egy másik, amellyel meg tud birkózni. És azután? Azután az ember fölér arra a borostyán színő hómezıre, és akkor már a fél út mögötte maradt. Nunez visszapillantott a falura, aztán megfordult, és sokáig bámult le a völgybe. Medinára gondolt, de a lány már nagyon messze volt tıle. A hegyfal felé fordult, amelyet megvilágított a kelı nap fénye. Nagyon óvatosan, nagyon vigyázva fölfelé kezdett kapaszkodni. Mikor leszállt az alkonyat, már nem kapaszkodott, de messzire és magasra jutott. Volt már életében magasabban is, de most is nagyon magasan volt. Ruhái összevissza szaggatva, kezelába vérzett, testérıl sok helyütt lehorzsolódott a bır, de mosolyogva feküdt a sziklán, mint aki nagyon jól érzi magát. Onnan, ahol feküdt, a völgy szők katlannak látszott. Nunez úgy gondolta, egy mérföldnyi utat tehetett meg. A völgyre már árnyék borult, áttetszı pára lebegett fölötte, pedig a hegycsúcsok még napfényben lángoltak. A hegycsúcsok még napfényben lángoltak, és körös-körül ezek az apró sziklák, ez a csodálatos szépség. Itt finom rajzú zöld erek hálózzák be ezt a szürke kızetet, amott kristályos felületek csillannak meg, és a szikla repedéseibıl, ott, ahol Nunez feje pihent, egy icipici, gyönyörőségesen szép, narancsszínő zuzmó bújt elı. Titokzatos, mély árnyékok ereszkedtek alá, a kékség bíborszínbe mélyült, a bíborszín fénylı sötétségbe. És odafent a határtalan égbolt. De Nunez már mindebbıl nem látott semmit, teljesen mozdulatlanul feküdt, csak mosolygott, mintha örülne, hogy sikerült elmenekülnie a Vakok Országából, ahol király akart lenni. Aztán a naplemente izzása is megfakult, leszállt az éjszaka, és Nunez még mindig békésen és elégedetten feküdt ott, a csillagok alatt. Fordította Ruzitska Mária
10
2010. május 16.
Juhász Gyula: Föltámadás után Negyven napig még a földön maradt És nézte az elmúló tájakat. És mondta: Ez Jordán, ez Golgota. Itt verejték volt és emitt csoda. És nézte, hogy a játszó gyermekek Homokba írnak nagy kereszteket. És nézte, hogy a sírján csöndesen Megnı a fő és borostyán terem. Aztán megállt a Tábor tetején. Oly könnyő volt a szíve, mint a fény. Mint pelyhet, érezte az életet És derősen és némán mennybe ment.
Giotto: Jézus mennybemenetele
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. május 16-a és május 23-a között) Máj 16 Máj 17. Máj 18. Máj 19. Máj 20. Máj 21 Máj 22. Máj 23.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Dán 9,1-19 Zsolt 97 Dán 9,20-27 Dán 10 Dán 11,1-20 Dán 11,21 Dán 12 Ruth 1 ApCsel 2,1Ruth 2
Mt,11,1-6 Mt 11,7-19 Mt 11,20-24 Mt 11,25-30 Mt 12,1-8 Mt 12,9-21 Mt 12,22-37 Mt 12,38-50
Ré 97 Ré 16 Ré 293 Ré 393 Ré 487 Ré 252 Ré 141 Ré 188
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5, telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
