Lekcio: Lukács 7:1-11, 18.1-5 Textus: Lukács 18:1
Elhangzott 2010. február 28-án.
Mindig imádkozni
Szeretett Gyülekezet! Kedves Testvérek!
A
böjt és az imádság szorosan összetartozó fogalmak. Ehhez mintegy bevezetésképpen két történetet olvastam fel. Az egyik a római centurio szolgájának a meggyógyítása, a másik pedig egy példázat, amit Jézus mondott el egy bíróról, aki Istent nem félt, embert nem tisztelt, de akinek addig járt a nyakára egy erıszakos özvegyasszony, mígnem végre elintézte az ügyét. Jézus itt nyilván nem bírósági reformot hirdet, hanem egy szélsıséget állít elénk. Mint ahogy a római tiszt szolgájának meggyógyítása is mutat egyfajta szélsıséget. És e két szélsıség között történik – azt hiszem – a mi imaéletünk. Egyrészt, természetesen, szeretnénk, ha mindig úgy lenne, ahogy a gyógyítás történetében hallottuk, ma errıl fogok részletesebben beszélni. Másrészt, véljük, általában is jó lenne, ha nem történne olyan, amit a hamis bíró és az özvegyasszony példázatában hallottuk. Tehát szeretnénk, és reméljük is, hogy úgy legyen minden imádságunkkal, ahogy a római századossal történt: egy szó is elég, és az úgy is lesz. S buzdítjuk is magunkat a Hegyi Beszédbıl vett biztatással. Hogy ugyanis el sem mondjuk kérésünket, a mennyei Atya már tudja, mire van szükségünk. Ki sem mondjuk, csak elgondoljuk, vagy csak kisóhajtjuk a lelkünkbıl, hiszen olykor egyáltalán nem is tudunk imádkozni, de mégis van egy szó, egy gondolat, egy vágy – egy ima, és az úgy lesz. Kinek a szava ez? Nem biztos, hogy Jézus szava, lehet, hogy a zsinagógai elöljárók szava, akik közbenjárnak a századosért. Lehet, hogy a százados üzenete: ne fáraszd, Uram magad, méltatlan vagyok, hogy hajlékomba jöjj, - de a te szavadra meglesz. Nagyon-nagyon szeretnénk, ha mindig csak így kellene imádkozni. Ám ott a másik véglet, az özvegyasszony esete, aki kitartó szívóssággal, elhessegethetetlenül, újra meg újra rázörget erre az Istent nem félı, embert nem becsülı, magabiztos pöfeteg bíróra, aki úgy véli, hogy amikor neki
2010. március 7.
2
tetszik, elrendez egy-egy ügyet. Nos, sokszor mintha így kellene, folytonosan, erıszakosan imádkozni. Még egyszer mondom, mintha minden imádságunkkal, egész imaéletünkkel, ha ugyan van imaéletünk, és az nem valami szakadozott dolog, e között a kettı között mozgunk. És mind a kettıre van tapasztalatunk. Van boldog tapasztalatunk arra nézve, hogy még ki sem mondottuk, és már meglett, van boldog tapasztalatunk arra nézve, és azt hiszem, igazából véve ez az életünk java, hogy ha imádságra nyitjuk a szánkat, döntımódon hálaadást mondunk. Sok mindenért, ami már megtörtént, sok mindenért, amit nem is kértünk, és mégis meglett. Utólag jövünk rá, hogy ezekért kellett volna imádkozni, ezeket kellett volna szüntelenül kérni. – de, lám, így is meglettek. Ez az egyik nagy tapasztalatunk. A másik pedig az, hogy noha újra és újra elıtárunk kéréseket, vagy csak egy kérést, vagy egy koncentrált témát, az hosszú ideig nem hallgattatik meg. Ravasz László mondja egy igehirdetésében, 1956 karácsonyán, hogy a keresztyén életnek ez az egyik döntı kérdése, ha ugyan nem az egyetlen döntı kérdése: a meg nem hallgatott imádság. Istennel való kapcsolatunk szinten teljesen e körül forog. Hogy amit Isten elé vittem bizalomban, meghallgattatik-e? És továbbá hányszor kell kérésemet Isten elé tárnom, hányszor kell Neki elmondanom, hogy talán nem jól imádkozom? Erre Jakab apostol utal a levelében, mondván hogy kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek. Hát akkor hogyan kell jól kérni, és hányszor kell kérni, és meddig kell az Isten ajtaján zörgetni, hogy megnyittasson az az ajtó? Igen, ott van a másik tapasztalat is, amirıl az elıbb szóltam, hogy nem kérünk, és úgyis kapunk. Láttuk is, hogy a hívı életnek, az Istenben bizakodó életnek ez az ıs-talapzata. Voltaképpen ezen az ıstalapzaton állunk. Errıl beszél Jézus is a Hegyi Beszédben: Isten szüntelen hőséggel, szakadatlan szeretettel adja, közli velünk mindazt, amire szükségünk van. Mégis, folytonosan nyugtalanít minket a meg nem hallgatott imádság drámája. Röviden tehát, két szélsıség között mozgunk. A római százados története a közbenjárás története. És éppen ezért mondhatjuk, hogy az imádság története. Természetesen, az imádságnak sok iránya és dimenziója van: hálaadás, lélekbıl felfakadó magasztalás, dicsıítés, bőnbánat, töredelem, vallomás, az egész élet benne van az imádságban, talán mégsem tévesztjük el, ha azt mondjuk, hogy az imádság éppen az, amit az egyszerő magyar szó is kifejez: közlés. Közlöm önmagamat Istennel, közlöm gondolataimat, közlöm panaszomat, bőnbánatomat, kérdéseimet, kéréseimet, közlöm tehát önmagamat. De éppen, mert közlés az imádság, azért közbenjárás is. Valamit odaviszünk Isten elé. Valamit Isten is mond nekünk az imádságban. İ is közöl valamit. Tehát maradjunk ennél a nagyon egyszerő magyar szónál: köz. Ez a szó nekem azért is tetszik, mert voltak az emberiség történetének olyan korszakai – a mostani nem ilyen! –, amikor széles, hömpölygı folyamban áradt az imádság. Voltak ilyen korszakok. Most meg talán úgy van, – és ezért tetszik nekem ez a szó, hogy köz! – , ahogy gyerekkoromban volt faluhelyen. A nagy utcák között voltak közök. Vékony ösvények. Mi gyerekek nem szerettünk az utcán járni, mert azokon hosszú kerülıvel jutottunk haza, körbe kellett hát járni. De a kertek alján volt itt-ott egy-egy kis köz. A köz lerövidítette az utat. Ezért használom most ezt a szót az imádságra, az imádkozásra. Köz. Az imádság lerövidíti az utat. A vallásnak minden kultúrában vannak szabályozott útjai, ilyen az istentisztelet közössége is, ezen együtt vagyunk, együtt imádkozunk, együtt visszük Isten elé önmagunkat. Együtt közöljük magunkat. Vannak az imádságnak liturgikus formái is, meghatározott alkalmai, helyei, módjai, az imádkozásnak vannak meghatározott idıpontjai, és van rendje. Sıt, vannak imádkozók is, akik a közösségtıl az imádkozás feladatát kapják, erre választják ki ıket. Mégis, ebben a nagy meghatározottságban is észrevehetjük, hogy vannak ilyen közök. A római százados, akirıl azt halljuk, hogy nagyon szerette a szolgáját, s nagyon sajnálta volna, ha a kedves embere meghal, végül is nem a megszo-
3
XIII. évfolyam 11. szám
kott, szabályos úton jár. Mi lett volna a szabályos út? Ahogy a történet kezdıdik, talán. Tudta ı, hiszen szeretette Jézus népét, és zsinagógát is épített nekik, hogy Jézus gyógyító hatalommal érkezett, tudta hogyan kellene kérését szabályszerően elmondani, végül mégis rövidít: tehát közöl. Áthidal valamit. Elıbb néhány embert, akik ıt ismerik, becsülik, elküld Jézushoz. Úgy tőnik ez rövidebb út. Nem kell bejelentkeznie, kihallgatást kérnie, nem kell a kor törvényeit betartania, mert miképpen is érintkezhetett volna egymással egy pogány és egy zsidó! Most tehát közöl, rövidít. Néhány ember köz-ben jár érette. És amikor Jézus ezt a közbenjáró szót meghallgatva elindul, hogy meggyógyítsa a szolgáját, akkor a római százados megint rövidít, és azt üzeni Jézusnak: Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj. Ezért is próbálkoztam az elıbb a rövidebb úttal, azért is küldtem el közbenjárókat. Mindazonáltal tudom, hogy neked csak egy szavadba kerül, mondd ki azt a szót, és meggyógyul az én szolgám. És látjátok, milyen csodálatos, Jézus is közöl, kimondja a szót. És ez az isteni szó, Jézus szava hihetetlen gyorsasággal összeköt mindent. Össze van kötve a nyomorult ember élete Isten gyógyító szeretetével. Össze van kötve a római százados kérése a meghallgattatással. Össze van kötve az isteni és az emberi. Amikor imádkozunk, ebben gyakoroljuk magunkat. Mindig ebben a boldog hitben járunk, hogy az isteni és emberi valóság között van köz. A történetben az a nagyszerő üzenet szól, hogy van köz az isteni és emberi között. Ez most a rövid út. Az ember is szeretne rövidíteni, a római százados is szeretne rövidíteni, nagy a baj, nagy a szükség, agonizál az embere, gyorsan kell a segítség. De végül is a legrövidebb utat az isteni szó nyitja meg. Azért mondom ezt így, mert ha azt mondjuk, hogy az imádság közölés, maga is egy köz, akkor ott valami mozgás történik. Mondhatnám azt is, hogy az imádság létmozgás. Az imádságban elmondjuk a panaszunkat, a kérésünket, elmondjuk a hálánkat, az örömünket, s megtanuljuk, hogy ezeknek van sorrendje, hálával kezdjük, bőnbánattal folytatjuk, utána adjuk elı a kéréseinket. Íme, benne van az egész emberi lét. Amikor imádkozunk, létmozgást végzünk. Mozgunk az isteni felé. Vagyis az ember imádság által kilép saját önkörébıl. Magamból el kell jutnom az istenihez, magamból kell az istenihez utat nyitni. Merthogy az isteni nincsen belezárva az életembe. És ezzel feleltem is az elsı kérdésre, testvérek, hogy kell-e imádkozni egyáltalán? Igen, kell imádkozni! Csak akkor nem kellene, ha az isteni része lenne az emberi életnek. Akkor nem kellene imádkozni, mert egyszerően eleve adott módon ott lenne az életünkben az isteni. De éppen, amikor imádkozunk, azt is kifejezzük, hogy tudjuk, hogy az isteni nincsen belezárva az emberi életbe. Tehát kilépünk a magunk létkörébıl. Kilépünk az isteni felé, kilépünk abba, ami nem mi vagyunk, sem egyedül, sem kollektíve. Transzcendálunk, túllépünk önmagunkon. És túl is kell lépni önmagunkon. A római századosnak is túl kellett lépnie önmagán, elıbb közvetítık által, aztán közvetlenül, közölnie kellett, mert nem állt rendelkezésére a gyógyító erı. Mert nem volt már emberi megoldás. Mert az isteni jelenléte nélkül felemás az élet. És ezzel rögtön feleltünk a másik nagy kérdésre is, hogy hányszor kell imádkoznunk, és meddig kell imádkoznunk, és milyen gyakran kell imádkoznunk? Erre pedig – ahogy halljuk Jézus példázatának az elején, az a válasz, hogy mindig imádkozni kell. Mintha azt mondaná Jézus ezzel a példázattal, hogy ha nem imádkozunk mindig, akkor egyáltalán nem imádkozunk. Vagy benne vagyunk abban a folyamatosságban, hogy szüntelenül nyílik az életünk istenire, szüntelenül közöljük önmagunkat, vagy egyáltalán nem is beszélhetünk imádságról. Az imádság ezt jelenti: mindig. Így értjük meg a százados történetébıl, hogy az imádság, amire mi most csak ezt a szót használjuk: közölés vagy köz-ben-járás, viszonyt jelöl. Vagy inkább egy helyzetet: láthatom, ki vagyok én, és láthatom, mit jelent, hogy mi az isteni, ami felé mozgok. Kapcsolatom van azzal ami engem meghalad, a transzcendenssel, az emberen túlival, ami
2010. március 7.
4
önkörünkön kívül van. A tény maga, hogy imádkozunk, hogy közöljük önmagunkat, meg is jelöli ezt a helyzetet. És végül láthatjuk itt, hogy az imádság irányt is jelöl. Általában az általunk járt utak két irányúak. Oda-vissza lehet rajtuk menni. Vannak azonban egyirányú utak is. Újabban a biciklisek lobbija kiharcolta, hogy biciklivel a forgalommal szemben is lehet menni, - ehhez persze nagy bátorság kell. Én gyakran ehhez hasonlítom az imádkozást. Bátorság kell hozzá, különösen akkor, amikor egy-egy civilizáció meglehetısen egy irányú, egy irányban meghatározott, s bár néha renegátok vagyunk, kiugrunk a sorból, de a sodor mégis egyirányú. A modern ember iránya az, hogy távolodna az istenitıl, hátat fordít Istennek, visszatér az ember önkörébe, és azzal áltatja magát, hogy az ember önkörében megvan minden, megvan a gyógyulás, megvan az élet, megvan a halál legyızése, megvan a nagy sors-problémák megoldásának kulcsa, minden megvan,. S mégis azt látjuk, hogy a 21. sz. eleje is egy nagyon vallásos kor, csak az a probléma, hogy körbe mozgunk, önmagunk körül. Lám, azt vesszük észre, hogy mi önmagunkhoz imádkozunk. Csak vágyak kivetítése folyik, ami nem közölés. Igények felsorolása történik, ami nem közölés. Tehát ma, az igazi imádkozás ahhoz hasonlít, amikor forgalommal szemben megyünk. Árral szemben úszunk. Mert mindig imádkozni kell. Akkor is imádkozni kell, amikor azt mondják nekünk, hogy egyáltalán nem kell imádkozni. Akkor is imádkozni kell, amikor azt sugallja minden, hogy az imádság régi, avitt dolog, csak a gyenge emberek csinálják, s aki még megy, erıs, mozog, versenyez, az nem ér rá imádkozni. Hadd biztassam ma a gyengéket arra, hogy ússzanak csak az árral szemben, hiszen az Istenhez közölt kérés, ez a létmozgás, az önközlés, az az út, az a mód, az a valóság, ahol az isteni önközlést is megértjük. Hogy is van? Ismételjük még egyszer a római százados történetét! Közbenjárókat küld, kérést fogalmaz meg. A közbenjárók szépen továbbítják a kérést. Lehet tehát másokért is imádkozni, mások közlését is továbbítani. És szépen mondják Jézusnak: tedd meg neki, szereti a népünket, megérdemli, Igazi szép közbenjárás. ez! Mozgunk Isten felé. Mozog a római százados, mozognak a barátai, mozog minden, hogy találkozzunk az istenivel. És mégis, a történetnek az a veleje, amikor eljut Jézushoz az alázatos emberi szó: a te szavadba kerül! Nem a kérı szavába, nem a közbenjárók szavába, nem a közlık szavába, hanem a te szavadba kerül. Akkor hallgattatik meg a kérés, mikor Isten közöl. Ez az imádság forrpontja, ez az imádság célja. Azért közölök, azért járok közbe, azért végzem az életnek ezt a létmozgását, hogy egész valómmal eljussak arra a pontra, ahol az isteni szó elhangzik, mert abban a szóban van elrejtve a gyógyulás, a kérés meghallgatása, abban a szóban van elrejtve az igazi dicsıség, abban a szóban van elrejtve a bőnök alól való feloldozás, abban van elrejtve az igazi élet értelme. Kell-e hát imádkozni? Mindig imádkozni kell. Segítsen bennünket ebben Isten Lelke, akirıl Pál apostol azt mondja: ha mi már nem tudjuk a szót, ha mi már nem tudjuk, hogyan kell imádkozni, csak azt tudjuk, hogy imádkozni kell, akkor Isten nekünk adja a Lelkét, hogy a Lélek helyettünk is, de mi vele együtt hozzá kiáltsunk, életünket közöljük, imádkozzunk, mert mindig imádkozni kell és soha meg nem restülni. Ámen (Szabó Gábor)
5
Heti rendünk: vasárnap (március 7.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor kedd 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin Terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 14.30 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc vasárnap (március 14.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Böjti evangélizációs Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Eltemettük: Megyesi Mária (Csábráki Mária) élt 56 évet, Lébény. Halottunk: Dr. Csendes Jánosné (Kecskés Julianna) élt 96 évet, Táncsics M. u. 17. Temetése: 2010. március 9. (kedd) 14 óra a református temetıben.
XIII. évfolyam 11. szám
2010. március 7.
6
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 17.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 40.170,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
Március 15-én délben ismét megtartjuk immár hagyományossá vált gyülekezeti ebédünket a Kálvin teremben. Szeretettel várjuk a presbitercsaládokat, egyházi munkásainkat, egyháztagjainkat. A kínálat a nagykırösi tradíciónak megfelelıen: marhapörkölt túrós lúdgégével illetve burgonyával, valamint savanyúsággal. Az ebéd helyben fogyasztásra készül, mert a gyülekezeti közösség építését szolgálja. Egy ebéd ára 1.000 Ft, amelyet a Lelkészi Hivatalban lehet befizetni március 11. csütörtökig. A költségek után fennmaradó összeg a templom tatarozását szolgálja.
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Hétfın a bibliaóra után tantestületi értekezletet tartottunk. Többek között beszéltünk a tanítás során használt módszertani repertoárunk gazdagításának lehetıségeirıl. Ezen a héten rendeztük meg az alsós tanulmányi versenyeket. Kedden iskolánkban szülıi értekezleten vehettek részt a leendı elsı osztályosok szülei. Az összejövetel elején a város különbözı óvodáiból a Suliváró foglalkozásainkat látogató gyerekek mősort adtak. Majd Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úr beszélt a református iskola felekezeti sajátosságairól. Ezt követıen Magyarné Bogár Ildikó összegezte a nagy létszámban megjelent hallgatóság számára intézményünk jellegzetességeit, programját, eredményeit. Végül a lelendı elsıs osztályfınökök mutatkoztak be, ismertették a tagozatok jellemzıit. Ezen a héten rendeztük az immár hagyományos Magyar Nyelv Hetét a felsı tagozaton. Hétfın helyesírási feladatlapokat töltöttek ki az osztályok. Kedden reggel rádiós mősor hangzott el Arany János születésének évfordulója alkalmából. A mősorban a 6.a és a 6.b osztály tanulói szerepeltek. A produkciót Técsi Szilvia és Majoros Evelin tanárnık szerkesztették és tanították be. Délelıtt Arany Jánossal kapcsolatos totót töltöttek ki az évfolyamok, délután öt fıs csapatokban versenyezhettek egymással magyar nyelv és irodalom témakörben. Szerdán délelıtt történelem feladatlapok kérdéseire kerestek választ a gyerekek. Délután történelmi vetélkedın mérhették össze tudásukat az osztályok csapatai. A csütörtök délelıtti, bibliai tárgyú feladatmegoldást délután szórakoztató Activity játék követte. Péntek délelıtt a hét zárásaként irodalmi jellegő feladatlap kérdéseire kerestek válaszokat tanulóink az iskolai könyvtárban. A meghirdetett pontversenyben a három legjobb osztályt jutalmaztuk oklevéllel, édes ajándékokkal. A délutánonként rendezett versenyek gyıztes csapatait minden alkalommal külön-külön is megleptük értékes, érdekes nyereményekkel. A magyar munkaközösség minden tagjának köszönjük a munkáját. Külön köszönet illeti Török Márta, Técsi Szilvia, Kósa Zoltánné tanárnıket a délutáni csapat-versenyek lebonyolításáért.
7
XIII. évfolyam 11. szám
Csütörtökön a 6. b és a 8.c osztályból a német nyelvet tanuló diákok ellátogattak a Goethe Intézetbe. A csoportot Tormáné Zöldi Szilvia és Nagy Andrea tanárnık kísérték el. GIMNÁZIUM: Gimnáziumunkban Arany János születésérıl emlékeztünk meg ünnepi mősorral, melyet a 10. B osztály adott elı. Felkészítı tanárok: Balog Gabriella és Csízi Katalin.
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Megemlékezések Arany Jánosról 1) Arany János tekintete „Sohase láttam felnıtt embernél oly végtelenül jóságos, s oly nagy gyöngédséget kifejezı szemeket, melyeket rendszerint valami fátyolféle takart, mint érett gyümölcsöt a hamva; s csak ha valami kedves, tréfás dolgot mondott, csendesen, szelíden, akkor villant elı egy pillanatra a belsı tőz zsarátnoka, s csodálatos édes, derült fénnyel ragyogta be arcát s két szemét. Befelé nézett, mint szoktak azok, akiknek gazdag belsı világuk van.” (Baráth Ferenc, Arany János egykori tanítványa) 2) Arany vallásossága „A Heidelbergi Kátét, a Helvecia Confessiot, a dordrechti zsinat végzéseit verseiben nem lehet megtalálni, de ha valakiben megjelenik a magyar kálvinizmus egyszerősége, méltósága, erkölcsi tisztasága, szemérmessége és önérzete; ha valakiben megeszményül a magyar református gazda életstílusa; ha valaki világot teremt, amely szemléltetı kép a kálvinizmus alapvetı igazságaihoz és lelki ökonómiájához: az a valaki Arany János, a Biblián, zsoltáron nıtt parasztfiú, akiben Rembrandt és Beethoven lelke ölelkezik, mint két összefolyó és egymást villámmal termékenyítı fellegóriás.” (Ravasz László református püspök , 1941) 3) Arany Nagykırösön „Nagykırös csak kis részben lehetett oka, s inkább színhelye volt elkedvetlenedésének, egyre romló közérzetének, betegségeinek, panaszainak. Közel egy évtizedet töltött ott: 1851-1860-ig. Családi rábeszélésre, baráti csalogatásra, de leginkább mégis a megalázó helyzetekbıl kitörni vágyó s a valahol újra méltó munkát és megnyugvást keresı lélek ösztönzésére fogadta el a kivételes megbecsülést, bizalmat tanúsító meghívást. Felszabadultan, a baráti szeretet, segítıkészség, a közszorongást a magánélet derőjével fel-feloldó együttérzés légkörében fogott munkához olyan tárgyak tanáraként, amelyek közel álltak hozzá. Rokon szellemő tanári kar zárult köréje, s egyaránt gondoskodott a társas együttlétek melegérıl, a politikai helytállás okos szilárdságáról, de az iskola szakmai színvonalasságáról is: az újjáalakuló Tudományos Akadémia 1858-ban a tanári kar hat tagját választotta tagjává.” (Keresztury Dezsı Arany Jánosról szóló monográfiájának részlete)
8
2010. március 7.
BÖJTI EVANGÉLIZÁCIÓ Elcsendesedésre Isten elıtt, ıszinte bőnbánatra és bőnvallásra, Istentıl várt lelki megújulásra hívjuk és várjuk szeretettel Önt és kedves Családját a húsvét elıtti idıszakban minden vasárnap este 18 órától, a böjti evangélizációs Istentiszteleten, a nagykırösi református gyülekezet templomában. Az evangélizációs sorozat témái: 1. „A bolond ember…” Lukács evangéliuma 12,20 2010. március 14-én este 18 óra Szolgál: Szabó Katalin lelkipásztor 2. „Mi bolondok a Krisztusért…” I. Korinthus 4,10 2010. március 21-én este 18 óra Szolgál: dr. Szabó István püspök, Budapest - budahegyvidéki lelkipásztor 3. „Isten bolondsága…” I. Korinthus 1,25 2010. március 28-án este 18 óra Szolgál: Peterdi Dániel esperes, fıjegyzı, a pécsi gyülekezet lelkipásztora
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. március 7-e és március 14-e között) Márc. 7. Márc. 8. Márc. 9. Márc. 10. Márc. 11. Márc. 12. Márc. 13. Márc. 14.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Ézs 8 Zsolt 9 Ézs 9 Ézs 10,1-19 Ézs 10,20-34 Ézs 11 Ézs 12 Ézs 13 Zsolt 99 Ézs 14
Lk 17,1-10 Lk 17,11-19 Lk 17,20-37 Lk 18,1-8 Lk 18,9-17 Lk 18,18-27 Lk 18,28-34 Lk 18,35-43
Ré 96 Ré 296 Ré 64 Ré 28 Ré 311 Ré 105 Ré 35 Ré 38
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
