Életképek ból Letrans de Márki alias * Joe Lee Sam a Winer-Cejtung tengerentúli tudósítójának és barátainak megélt élményei alapján

Életképek 1786- ból Letrans de Márki alias * Joe Lee Sam a Winer-Cejtung tengerentúli tudósítójának és barátainak megélt élményei alapján.

Bevezető

Kedves olvasó a továbbiakban az 1786 – os évek Európáját ill. tengerentúli világát ismerhetitek meg, egy utazó és barátai segítségével. Igyekszem a korhűség mellett a humort is segítségül hívni, hogy az először egyszerű naplónak indult írás novellává nőtte ki magát. Ez köszönhető partnereim aktivitásának s pozitív hozzá állásának azaz inspirálásának. Másrészről a technika azaz internet nyújtotta lehetőség, adatbázis korhű megismerésének segítségének. A helyenként komolytalannak tűnő részek egyfajta belső feszültség feloldására illetve, hogy önző legyek egy kicsit saját szórakoztatásomra is íródott egy darabig. szlogen: „ a mosoly fiatalít ha nem gúnyos „

Csak , mint mindenkor ha beleásom magam valamibe és ennyi energiát fordítok rá akkor már komollyá válik a dolog számomra és szeretnék azoknak a kedves olvasóimnak és barátaimnak örömet és nem csalódást okozni akik megtisztelnek az írásom olvasásával. Innentől az olvasóra bízom ki-ki vérmérséklete szerint ítéljen vagy olvasson.

Köszönettel a rám pazarolt időt, Tisztelettel : Maszong József alias (Alf Gordon )Samway és Gligorics Teréz alias Harmatgyöngy ( Maris ) s nem utolsó sorban Verzár Éva alias Zarver grófnő ( Aranyszarvas ) munkásságának ,nélkülük e blog-regény nem jött volna létre. A történet teljessége megköveteli, hogy „ Az Opera kézcsókkal „ című novellát amely kiinduló pontja és szerves része ennek a kalandos utazásnak Verzár Éva jóvoltából megismerhet az olvasó.

I. Fejezet. Bemutatkozás. Valahol az újvilágban és Európában.

1. Beilleszkedés a Mohikánok közé. Joe Lee Sam hosszú vándorlásai alatt igen megszerette ezt a büszke, becsületes népet. Történt egy napon, hogy Üvöltő Bölény wingwamjában vendégeskedett és a pipaszívogatás közben felvetődött a letelepedés kérdése. Az sem titok, hogy az elhatározáshoz igencsak nagyot nyomott a latba, Üvöltő Bölény gyönyörű lánya Harmatgyöngy aki megbabonázta Joe Lee szívét. A letelepedéshez a vének tanácsának összehívására volt szükség uff, hogy az ősi szokás szerint indián nevet vegyen fel. A nagy varázsló Ritkán Igazat Mondó egy tál bab elfogyasztása után visszavonult wingwamjába meditálni. Jobban is tette, a felhő mely körülvette indián vegyifegyver volt. Még Monitou a nagy szellentő is kalapot lengetett neki. Következőkben az indiánok mindennapjait tudjátok figyelemmel kísérni , mert Joe Leenek minden esélye meg lesz rá, hogy befogadják csak nevét kell eldönteni a nagy szellemnek. Most hagyjuk elcsendesedni a tábort, csak a varázsló ütemes durrogását hallani ahogy hívja ősei szellentését segítségül.

folyt. köv. Felszáll a füst

Nagy Szellentő

2. Felszáll a füst.

A Sziklás hegység hófedte csúcsai közül a nap tűzgömbje még visszatekintett. A látóhatár peremén lebegett, mintha az egész préri egy lángtenger lenne. Az alkony oly hirtelen terült el a tájon, hogy a tábortűz felelősöknek kapkodniuk kellett, / ez a nők dolga az indiánoknál / nehogy büntit kapjanak. Legnagyobb bünti a „ két nap mutogatás „ duma egy szál se. Ettől Fojton Beszélő szenvedett legjobban, mert férje Ropogós Fartő igencsak nehezményezte eme tulajdonságát és többször szájbavágta csak az utolsó protkó-számla óta tartózkodik eme fenyítéstől. Azóta van érvényben a „ Mutogatós Törvény „. Ahogy a tűzek kigyúltak és a vének köré gyűltek várták a varázslót Ritkán Igazat Mondó megjelenését a meditációjából. A varázsló szédelegve, még a bab bódító hatásától előjött wingwamjából és a tűz felé közeledett. Feszült csendet valósággal harapni lehetett, még durrantani se mert senki,annyira ünnepélyes volt a hangulat. Joe Lee Sam jövőjéről volt szó. Ritkán Igazat Mondó nagy sóhajtások , böfögések és durrogások közepette hírül hozta Monitou a Nagy Szellentő üzenetét , hogy a Dalnokot javasolja felvenni a mohikánok közé. A megjelent Nagy Szellentő közölte az indián nevét is , hogy mától Esti Szél legyen a neve. Az eddig visszafojtott várakozás harsány ünnepbe ment át. Durrogott a nép, szelük majd elfújta a tűzet. Joe Lee Samot nagyon meghatotta ez a határtalan szeretet és cserébe , beiktatására bejelentette, hogy nagy bab-vacsorát rendez. A tanács úgy döntött, hogy már csak a házi-orvosi vizsgálat van hátra amelyet a törzs orvosa Dr. Skalp Neki8 ( háziorvos és plasztikai sebész ) asszisztensével felcser Kia Bicskával végeznek el. Erről a következő részben.

folyt. köv. A bab-bankett

Doktor Skalp Neki8

3. Gligorics Teréz

/ Maris /

Maris megtöri a csendet...

Felszógátam a reggelit, most itt ülök a lépcsőházba, sírok. Sirok, mer Julis néni, a nagyszájú főszakácsné, már megint főpofozott. ...,-Vagy mán harmadszó. Azt mondja, kerestek az éjjel, nem tanátak, hát mán megin csak a Herceg ágyát melegítem! Én-e? Mondom neki. Azt mondja, te hát! Jaj, ha édesanyád ezt tunná, megfordúna a sírjába! Kerestek hát, mer be kellett vóna engedni a Márki urat, s te nem vótál sehol! Szegény embernek létrán kellett bemászni! Szégyen gyalázat, még valaki meg találja látni s még nyelvükre kapják Verzár grófnőt! Persze nem mertem neki mondani, hogy biz a maga nyelvén peregne legtovább… Hát így csak ülök, sírok. Bizony, ha édesanyám tudná… Talán nem is igen szóna meg érte, mer hát nem csinátam én semmi rosszat! Valeyrac Herceg igazi úriember, csak hát olyan nagyon magányos… Pedig azt mondják nagyon kerűgeti mindig a szoknyákat s lám mégis egyedül van. Éjjel meg különösen. Tudom, tudom, bár pénzen alú, de rangon felű van tőlem, de amikó elfújja a lámpást, egyformák vagyunk. S olyan szép ember, még a sötétben is, pedig akkó csak belűről látom. De belűről sem szeret egyedül lenni. Szereti ha mesélek neki..., Bármiről. Azt mondja megnevettetem a fura beszédemmel. Nem tom neki miért fura, nekem nem. Ők inkább furák. Nyápicok..., mind. Nem is csuda, ki látott mán pirítóst enni reggelire meg semmi mást mellé? Na, azon én ugyan nem dógoznák egész nap! Montam mán neki, egy jó nagy darab szalonna meg hajma, s utána dudáhat a szél, de ők mán csak így szokták meg. -Azt mondja. Megígérte hogy megtaníttat irni-olvasni. Idejár ez a Márki valaki, ez ojjan firkász fajta. Őfelsége megígérte, ráveszi hogy egy kis időt etőttsön velem néha. Majd ojjan ajánlatot tesz neki aminek nem mondhat ellen, bár nem tudom ez mit jelent. Na, eleget lefecseltem itt, megyek, kiürítem a bi-, az éjjeliedényt, így a helyes, mert már a szomszédba is érzik. S még majd megint fel leszek pofozva Julis néni húsos kezei által. folyt. köv.

4. Alkalmassági. Mint már jeleztem újdonsült mohikánunknak a törzs orvosánál dr. skalp Neki8- nál meg kellett jelenni ahol teljes kivizsgáláson esett át. Esti Szél mindennek megfelelt a laborjai kiválóak voltak : vér; színe kék, ultraRHrövidhullám, vizelet tiszte negatív, szélminta ; kiváló buké legjobb évjárat balonba lementve / ős-sejt /. A tábor apraja nagyja nyüzsgött az esti hacacáréra. Ami mozgott mindent levágtak, még a hentes jobb-kezét is így át kellett keresztelni Bal Csontozónak. Esti programot a helyi műsorközlő állandóan adását megszakítva két betét reklám közt nyomja. Tisztelt nagyérdemű aki még felül a lovára ideér a nyolckor kezdődő beavatási ünnepségre ahol minden ingyenes. Fő szervező : Alvó Figyelő Főszakács : Megfőzlek ha Nemeszel Kukta : Ledarált Újj Cukrász : Hosszú Szopóka Hab Csók Mézes Csók Vendégszereplők : zene : The Ájer Gang Band tagjai : fúvósok : Ropogós Fartő Farhangú Gyík dobos : Zörgő Avar pengetős : Bél Húr énekes díva : Érdes Sikoly vokál : Csukló Hang Mutogatva Beszélő Tompor Doromb táncművészek : Ringó Csípő Donga Láb Iksz Láb Délután míg látni lehet a helyi íjász klub bemutatója 17 órakor. Ötszörös préribajnok Sűrűn Kacsintó, Örökké Csukló, Rongy Szem. Több versenyző nem indul, mivel legutóbb sajnos őket lőtték le a céltábla helyett. Mivel jelezték, hogy meglátogatnak bennünket a többi testvér nemzettség tagjai , így várni kell a kezdéssel. A Sziklás hegységen túlról a Nagy tavaktól a Grósz Kanyonból, tehát mindenünnen jönnek aminek nagyon örülünk. Megismerhetitek az Írottkezűeket, Ipiapacsokat, a Delevárokat stb. Addig is hadd főljön a bográcsban a babgulyás ágyú Bal Csontozó módra, mivel a jobb benne fő. folyt. köv. A Buli.... / fanta- bulivan /

Ringó Csipő 5. Gligorics Teréz / Maris / Maris titkolódzik...

Jaj, annyi minden történt, nem is tudom hun hagytam abba a tegnap! Még most is ver a szívem, pedig Őfelsége igen igyekezett megnyugtatni, még verseket is olvasott nekem. Hát, én értettem is meg nem is, de nagyon szépen hangzott minden, mán amikó tisztán kimondta Őfelsége a szavakat, mer egy kicsit fejibe ment neki a vörösbor, olyannyira, hogy a végén mán kiöntöttem a bilibe, mielőtt kezdett vóna kifelé gyünni belülle. Majd néznek hogy mitű olyan pirosas az az éjjjelitál… De azon majd eszem búsulok reggel, egyenlőre hallgatom a verseket, mint aki megérti, mer a Latrens márki úr írta tán, s ő lesz majd a tanítómesterem s így érdekel miféle esze járású ember. Hej, ha én megtanulnék ilyeneket mondani, jesszusom!…

Szóval sok minden vót tennap. Zarver grófnő kisuppóta a cselédeket vidékre, asszem meg akar szökni a gróftú, de én aztán meg nem mondom senkinek, me jó teszi. Nem tom mit akar vele különben is, mer a grófot nem igen érdekli a hasán meg a lovain kivű semmi, még tán a grófnő se… Mindenesetre engem is suppót vóna velük, de Őfelsége megtudta, s oda csapott az asztalra, hogy a Maris nem mén sehova! Egy ideig huzavonázták a dogot, végül is a grófnő megjuhászkodott s azt mondta, maradsz! Hát így maradtam, ami jó is, me még az én dogom nincs evégezve. Félek is tülle egy kicsit, me ha ezek megtudják mié vagyok itt, hát ustorszijjat hasítanak a hátambú… Másrészt meg mán nagyon mehetnékem van, mer hiányzik az úrnőm is, meg aztán a Józsim… Hej, mikó vállára dobja a sötétkék dolmánnyá meg odabiggyeszti az árvalányhajat a kalapja mellé! Hát akkó a leány egyenesen beleolvad azokba a búzavirágos szemekbe…

folyt. köv.

Marisunk

6. Buli árnyakkal

A délutáni ügyességi versenyek után, ami hála a Nagy Szellentőnek minden baj nélkül lezajlott. Neves íjászaink semmit és senkit nem találtak el. A lányok , asszonyok tűzátfutási versenyét Gyöngy Pata nyerte; bealudt alatta a tűz. Estére megérkeztek a távoli indián testvérek. Híres bátor harcosok és vadászok. Csak egy páran a sokadalomból, mert felsorolni nehéz. A Görény térre / főtér / a Bölény evnyún volt a felvonulás az oldal utcákból pl. Róka sztrít, Nyúl ösvény felől is jöttek az emberek. Elől Üvöltő Bölény, Fekete Sas, Szürke Bagoly, Sípoló Tüdő, Öreg Szem, Vó Szem, Gyeved Szem, Barna Hód, Fehér Hód, és Zúz Mara őt követték az asszonyok Fojton Beszélő, Mutogatva Beszélő, Csendes Patak, Gyöngy Pata, Hónalj Illat, Kopasz Nuti. A főtéren mindenki rangja szerint elfoglalta helyét és megkezdte a nagy szívás, böfögés és durrogás. Pohár köszöntős méltató beszédet Üvöltő Bölény mondott ahol Esti Szélt méltatta. Esti Szelet nagyon meghatotta ennek a büszke becsületes népnek a szeretete. Csak azért búsult, mert nem lehet jelen szerelme aki nem más, mint Bölény európában nevelkedett leánya Harmatgyöngy akit ott Liliom grófnőként ismernek. Nyájas olvasó most egy kis kitérőt, inkább magyarázatot kell adjak az ismeretségről. Történt is, hogy a Mária Hillferen működő Winer Cejtung képes krónika megbízásából a kissé elszegényedett Letrans márki elvállalta a tengeren-túli megbízást. Mivel vonzotta az ismeretlen kultúra megismerése így elvállalta. Még itt Bécsben ismerte meg szíve hölgyét akiről nem tudta, hogy indián vér csörgedezik ereiben. Elutazása előtt megbízta barátját ki megtévesztően hasonlított rá, képviselje , legyen az alteregója de hetyegés nuku, mert akkor jön a bicsku és lesz nyisz nyasz s nem lesz f*tyi. Innen írogatott verseket a barátain keresztül neki és álmában sem gondolta Esti Szél alias Letrans márki, alias joe lee sam, hogy vendéglátója lányába szerelmes. Tehát a nagy vigadalom közepette jött a Sürgöny E-mail lélekszakadva, hogy európából levél jött. Nagy izgatottan olvastam mi lehet a baj. Csoda történt! Igent mondott Liliom grófnő az az Harmatgyöngy. Repülök hozzá mondom én. Azonnal wingwammomba siettem és lefoglaltam egy különgépet a Nem Érsz Utol Sas társaságnál amit akkori technika szerint még négyen hajtottak pedállal, de szigetről szigetre váltott pedálosokkal haladt. Nos becsomagoltam a legszükségesebbeket, mert egy kilónyi terhet vihettem. Felajánlotta barátom, hogy vízi úton a Fehér Cápa toursszal , de ott félő volt, hogy kitartóan nem tudok a cápák előtt futni, így az nem jött szóba. Mondta is a barátom első lehettem volna aki át ér. Lemondtam a dicsőségről. Sürgöny E-mailnak írtam választ és vissza indítottam Harmatgyöngyhöz, hogy utána megyek még ha a Zarver grófnő Kuftsteiba viszi is . / mér nem lehet egyszerűbb neveket / A főszakács nagyon csúnyán néz rám , Megfőzlek ha Nemeszellel nem jó babozni, inkább reggelig visszatértem a mulatságra. Üvöltő Bölénynek a nagy hangzavarban elmondtam, hogy újságom rövid időre hazahívott a tudósításommal. Nagyon várják olvasóim a Winner Cejtung hasábjain. Atyai jóindulattal jó utat kívánt. Még jókedvében Fojton Beszélőt se vágta pofán amiért kérdezés nélkül

megszólalt. Ma mindent lehetett ezért hálás is volt nekem. Nagyon izgatott vagyok. Vissza útra már hajó jegyet veszek a Nau-Stilusra és mézes-mázos napjainkat azon vészeljük át. folyt. köv. Megérkezés … visszaút

Megfőzlek Ha Nem Eszel

II. Fejezet Bécsi társasági élet 1786

7. Verzár Éva ( Zarver grófnő )

I.

Kezdet - Elhatározás Ugyanolyan semmitmondó napnak indult ez is, mikor kora reggel kinyitottam a szemem. Nem szeretem Bécset. Színes a társaság, akad itt utazó: nemesek, fő urak, értelmiségiek. Vannak, akik diplomáciai küldetéseiket végzik vagy magánügyeiket intézik. Én nem szeretem. A palota huzatos, nagy és hideg termeiben visszhangzik a szó. Ridegség mindenütt. Az egész életet a császári család határozza meg. Nem szeretek alkalmazkodni. Nem szeretem a férfiak vad szórakozásait, vadászatait. Nem szeretek bájologni az udvari hölgyekkel. Semmitmondó beszélgetéseik nem érdekelnek sem látogatásaik a templomokba. Magam szeretek várost nézni. Azt szeretem, ha közben nem csacsogják a fülembe, ki-kinek a szeretője. Unottan keltem fel ma is, ez vár rám. Csengetésemre a szobalány azonnal itt termett. Fel hozatom a reggelimet. Nincs kedvem lemenni és hallgatni a tegnapi vadászat eseményeit. Férjem, tud alkalmazkodni. Fejébe vette, hogy Bécs közelébe telepedünk le. Franciaország túl hangos, sok az új eszme úgy a politikába, mint a mindennapi életbe. Vidéki kastélyt akar venni és elvonulni a világ zaja elől. Magyar származású asszony vagyok, nem tudom, hogy fogom bírni a bezártságot. Nővérem Franciahonban él. Gyermekkorunkat Péterváron töltöttük mindketten. A cári családdal rokonságban áll családunk. Ott nevelkedtünk. Szerettük azt a helyet. Itt ismertem meg a Grófot, orosz arisztokrata. A nővérem az udvarba látogató francia arisztokratához ment feleségül. Párizsba költöztek. Nagyon hiányzott nekem, pedig nem egyforma a természetünk. Ő konzervatív és megalkuvó, én meg mindig kíváncsi az újra, bár a belém nevelt hagyományokat mélyen tisztelem. Szerettem a Pétervári otthonunkat, díszes oszlopaival, vastag brokát függönyei és meleg színei nem hasonlítanak a Bécsi házak hideg és merev berendezéseihez. A császárnő merevsége mintegy pecsétet tett az egész Bécsre. A szobalány elhúzta a függönyöket, kinyitotta az ablakokat. Hideg áramlott be az ablakon. Ekkor zajt hallottam. Mintha hintó érkezne a belső udvarba. Az ablakhoz mentem, és boldogan láttam leugrani a hintóból szeretett öcsémet, nővérem fiát, Valeyrac herceget Mégis lemegyek a reggelihez, határoztam el és nógattam a lányt, gyorsan segítsen öltözködni. Közben a gondolataim ezerfelé cikáztak. Honnan jön ez a fiú, tudtommal Franciaországban nincs helye. Hogy került ide? A nappaliban már asztalnál ülnek. A fiú amint meglát, nyomban feláll az asztal mellől, és kézcsókkal üdvözöl. Homlokon csókolom, örömmel szorítanám magamhoz, úgy mint kiskorában. Már nem lehet, magas, igazi férfi lett. Cári menlevéllel érkezett ide. Ömlik belőle a szó. Estére már tervei vannak. Operába visz. Hallottam már róla, de nem érdekelt Wolfgang Amadeus Mozart COSÍ FAN TUTTE – avagy A szerelmesek iskolája című darabját adják elő. Szövege semmitmondó léha, mint az udvari élet, de Mozart zenéjét szeretem. Beleegyezek, menjünk. Egész nap nem láttam a férfiakat. Estére előállt a hintó. Az öcsém sejtelmesen köpenyem alá dugott egy kis csomagot és mosolygott. Tudtam mit hozott, égetni kezdte kezemet a Rousseaut kötet. _Ezt kaptam. Kíváncsivá tett ez az ember, szívesen olvasom, sőt nagyon

kíváncsian az írásait. Jaj csak a férjem meg ne tudja. Az ő véleménye még mindig teljes odaadás az arisztokrata világnak. Az ellenkezőjét nem szívesen látja. Már hallottam a véleményét erről az íróról, ˝felforgató˝ aki halált érdemel elméletéért. A Herceg felsegít a hintóra, velem szembe ülnek. Nézem a két embert. Férjemet ismerem már, maradt az, akinek született. Megrögzött arisztokrata. Nem ajándékozott meg gyermekekkel, amire nagyon vágytam. Nem öltöztethettem lányaimat, vagy kísérhettem őket bálokba. Nem mutathattam be őket fiatalembereknek, vagy nem örvendhettem egy ilyen csinos fiúnak, mint ez a fiú, aki itt ül előttem. Őt nézem. Ez a fiatalember csupa ellentmondás. Megjelenése arisztokrata, bármelyik udvarban helyt állna. Mozdulatai csiszoltak és finomak. Szép férfi, nagyon szép. Szemébe nézek - megértem az ellentmondást. Látom benne a tüzet, ami mindig az új felé hajtja. Már párbajozott kétes hírű nőszemély miatt, de lángolt az új eszmék hallatára. Jó lenne bemutatni egy fiatal lánynak. Ismerős hajadonokat keresek gondolataimban. Egyetlen lány lenne, aki megérdemelné, és talán féken tudná tartani ezt a vad lelket. Liliom. Bemutatom őket egymásnak, felvillanyozott a gondolat, de nem folytathatom, megérkeztünk… Nem csalódtam, az előadás nem kötötte le a figyelmemet. A szövege semmitmondó. Mozart zenéje szól, a mindig pénzszűkében élő zeneszerző, most is szépet alkotott. A zenét hallom, de közben gondolkozok. Ki kell szabadulnom innen. Egyre határozottabban érzem. A Gróf napokon belül vidéki kastélyunkba szeretne költözni. Addig meg kel szervezni, elmegyek innen, mégpedig Párizsba. Pár nap haladékot kérek férjemtől, hogy felfrissítsem ruhatáramat, majd követem. Vidékre nem megyek. Elhatározásom megmásíthatatlan. Vége a darabnak. Ezen a színpadon számtalan zeneszerző bukott már meg, vagy aratott sikert. Most lagymatag a darab sikere. A szerelmi civódás benne van a mindennapokban van, akinek nagyon tetszett, látom a hölgyek arcán az izgalmas pírt. Csendes vagyok a hintón. Hazaérkezésünk után suttogva elmondom a tervemet a Hercegnek, látom az arcán a meglepetést, döbbenetet és a szikrázó fényeket. Nem akarom, hogy elkísérjen túl veszélyes lenne számára, de vannak barátai, kérje a segítségüket, hogy elkísérjenek. A szobalányt elengedtem, az éjjeliszekrényemre hoztam még két gyertyát, a könyv a párnám alatt van, olvasni fogok. Majd holnap, még gondolkozok… Kíváncsi vagyok a Herceg válaszára, bár semmi kétségem nincs afelől, hogy segít.

Kézcsók Az Operában…

8. Verzar Éva ( Zarver grófnő )

II.

A herceg válaszára várva Eloltottam a gyertyákat, nem tudok olvasni. Várom a reggelt, kíváncsi vagyok a Herceg válaszára. Az este nagyon titokzatosnak tűnt, és egyáltalán nem láttam boldognak, valami furcsa fény villant szemeiben. Zaklatottan keltem fel, úgy is aludtam. Idegesen csengettem a szobalánynak. Elhatározásom megmásíthatatlan volt. Tudtam, zavaros időt választottam Párizsba való költözésemhez. De fülemben még ott van a Rouget de Lisle Marseillaise forradalmi indulója. Mindenre kíváncsi, nyugtalan természetem szinte követelte, hogy rész vegyek a változó idők történéseiben. Verőfényes napra virradtunk. Mire elkészültem gyönyörűen sütött a nap. Reggeli alatt

szótlan volt a társaság. A Gróf vadászni megy, fellélegeztem, intettem öcsémnek kövessen a kertbe. Kérdő pillantásomra azonnal válaszolt. Nem jöhet velem Párizsba, de felajánlotta, és én elfogadtam Noirmutier-t. - Kellemes kis kastély pár mérföldre, La Rochelle-től – mondta és a Párizs-i házát is, átadja. Szegény Hercegem, nem is tudta, hogy eddigi éveiről az én alázatos szolgám és barátom Legrand tájékoztatott. Évekkel ezelőtt ismertem meg és kötöttünk barátságot. Nővéremet látogattam meg, elfogadtam hódolatát. Micsoda éjszakákat töltöttem vele. Azóta nógat, hogy mikor megyek ismét Párizsba. Nem titkolom, magamba mosolygok, hogy ezt a fiatal ifjú mennyi mindent nem tud az életről. Legrandot bíztam meg, és fölvásárolta minden adóságát az ifjú hercegnek, valójában, amit oly kegyesen felajánlott már az én tulajdonomba vannak. Boldogan csókol kezet, mikor biztosítom arról, hogy megkapja a Bécs melletti kastélyomat és egy Budai palotát. Nem értem mit akar kezdeni Budán, majd kiderül, mert nem szakítok meg minden kapcsolatot. Rendszeresen kérek tájékoztatást viselt dolgairól. Tudtam, hogy Martinovicsot – Sigray, Szentmarjay, Laczkovics és Hajnóczy után két nappal a ˝generális kaszálóréten˝ lefejezte a bakó. Május 20- án. Mit akarhat ez az ifjú még nekem is talány, mert nagyon titokzatos. Ismerem nemes lelkét és bízok is benne. Ennek ellenére biztosítom a grófom jövedelmét. Miután megállapodtunk, elváltak útjaink. Visszavonultam lakosztályomba. Néhány levelet kell megírnom, kedves barátnőmnek Párizsba és természetesen értesítem Legrandt is érkezésemről. Remegve gondolok a találkozásra, ez a középkorú mutatós ember megdobogtatja szívemet, ahányszor rágondolok. Elűzöm magam elől érzéseimet, most arra kell figyeljek, hogy megkössem kezét a tékozló Hercegemnek. Feltételekhez szabom az ittlétét és megszabom számára a napi apanázst. Lakosztályomban most nem érzem a hideget, a komor falak megszépültek, behoztam a kert összes virágát. Megkértem a lányt, hogy rendezze el őket, így már sokkal kellemesebb. Még megírom leveleimet, aztán délután sétálni megyek a Herceggel és elmondom miként képzelem el az ittlétét. Ma még nyugalomban töltöm a napot, holnaptól elkezdem a készülődét.

A Herceg bilit keres…

9. Verzar Éva ( Zarver grófnő „ Tanti )

III.

Titkok Kellemes napunk volt. Délután, ahogy elterveztem sétáltunk egy nagyot. A Herceg jó kedvű volt, csak úgy sugárzott az arca. Szabadnak érezte magát. Néha rám nézett, mintha valamit mondani akarna, aztán mélyen hallgatott. Csak a szemei beszéltek, úgy éreztem, mintha cinkosok lennénk. Bizonyos értelemben azok voltunk. Láttam, mint reggel éppen a levelemet bámulta. Viselkedéséből rögtön rájöttem, többet látott, mint kellett volna. Szegény hercegem, az ifjúság hevében, semmi másra, csak a nőkre tud gondolni. Gondolja, mindent tud, részben igen, ráébredt egy nagy titokra. Nem volt nehéz dolga, igencsak bizalmas hangon írtam levelemet. Messze van még az igazságtól. Tudnia kell végre, hogy ki is Legrand. Valamikor még fiatal, vidám lányként ismertem meg Magyarországon.Erdélyben. Ott van a birtoka és ott élt, hegyek közti kastélyában a grófi család. Ebben a mesés környezetben találkoztunk és szerettük meg egymást. Útjaink azonban szétváltak. A Grófot tanulmányútra küldték szülei a messzi Itáliába, rajong a művészetekért. Udvarokban jártas ember, diplomáciai feladatokat vállalt, hogy ezzel szolgálja szűkebb pátriáját. Álnevet vett fel, csak egyetlen hely van, ahol jól érzi magát, a barátnőm birtoka. Levelemben megkértem, hatalmazzon fel arra, hogy öcsémnek elmondhassam, kicsoda is valójában. Tudnia kell a hercegnek is, mert sokszor mentette meg az életét, mikor meggondolatlanul cselekedett. A cári menlevelet is neki, az ő diplomáciai kapcsolatainak köszönheti. A barátnőm mindennek tudója. Hozzá is intéztem egy levelet. Gyorsfutárral küldtem el, mielőtt sétára indultunk volna. Aggódok, hogyan osztom be az időmet, ha jól számolom, legalább két-három hét mire válasz kapok. Régi kapcsolat a miénk. A grófnő Normandiában született, Tourville-sur-Aryuesi birtokán nevelkedett. A komoly, konzervatív és a művészeteket szerető nemes lelkű hölgy, az én bizalmasom volt, az is marad mindhalálig. Félrevonult a város zajától. Férje, akit szenvedélyesen szeretett, fiatalon halt meg a csatamezőn. Sokáig hullatott könnyeket érte. Aztán egy nap beleszeretett egy neves festőbe. Nem merte bevallani szerelmét, hagyta őt elmenni. Most egyedül él és remélem a régi barátsággal fogad. Levelemben arra kértem, hadd szálljak meg nála. Egyetlen hely, ahol még feltűnés nélkül találkozhatok kedves, régi barátommal. Sok év eltelt már, annyi megbeszélni valónk van. Ők ismerik és mélyen tisztelik egymást. Az esti vacsorát csendben fogyasztottuk el. Mindenki a maga gondolataival volt elfoglalva. A gróf részben megoldotta gondjaimat, tudomásomra hozta, hogy két hét múlva szándékozik elhagyni Bécset. Nem faggattam miért változtatta meg elhatározását, sejtem. Valószínű ismét vadászatra készül, menjen. Eltávoztam, a lány felkísért lakosztályomba. A férfiak elvonultak kártyázni. Miután magamra maradtam, elhúztam a függönyt. Szép teliholdas este volt, a jövőm most a futár kezében és barátaim válaszában van. Remegve várom, mit írnak Még egy pillantás a messzibe, imára kulcsolom a kezem, és Istenre bízom sorsomat.

A Herceg csak nőkre tud gondolni…

10. Gligorics Teréz

/ Liliom /

A titok...,

Ideje lesz félredobni az álarcot, széjjelnyitni a függönyöket, akárcsak az operában… Igen, az operában… Ott, ahol az a gyönyörű Mozart operát játszották akkor este amikor utoljára láttam Valeyharc herceget és neki fogalma sem volt hogy csak pár lépésre vagyok tőle… Természetesen nem mehettem közelebb hisz a grófnő ismer, elrontottam volna mindent. Nem mintha számított volna, most már mindegy… Drága Zarver grófnő egy néhányszor említette, hogy milyen jó párti lenne… Mármint a herceg és én… Nem meglepő talán, hogy érdekel a herceg, hisz azt sem tudtam hogy néz ki. Az én szüleim úgy éltek együtt, mint két jégcsap. Én megfogadtam, velem ez nem fog megtörténni. Én kimondottan csak szerelemből megyek férjhez, azt sem bánom ha egy wingwamba visz hitvesem, csak szeressen, szeressem és becsületes és hű ember legyen… Ez aggasztott leginkább. Ez a hűség. Bécs nem nagy város, ismerik az emberek egymást. Ismerik, és beszélnek… Cselédek is beszélnek és ezen a világon nincs senkinek nagyobb szája, mint az én Marisomnak… Micsoda őrült szerencse hogy a herceg ennyire beleesett! Jesszusom, hisz közös ágytálat használnak! A többit majd holnap elmondom, most megyek drága márkim verseit olvasni… Ja, hogy ki vagyok? Majd holnap azt is megmondom…

folyt . köve .

Liliom az Operában… 11. Megérkezés …, újra Európában Hála a „Nem Érsz Utol Sas „ legénységének sikeresen landoltunk Saint Malo kikötő közelében. Legnagyobb csodálatomra a légijármű azért bírta ennyire jól, mert bölénybőrből készült tömlők tartották a magasságot. Most jöttem rá , hogy mikor süllyedni kellett miért fogták a csőrüket be a rászállt madarak. Nos nem is akármilyen gázzal volt töltve. Süllyedéskor mindig egy kicsit ki kellett engedni. Azért a legénység derekasan helytállt szegényeknek úgy sípolt tüdeje , mint a bécsi katedrális orgonája. Mikor kifizettem a viteldíjat és csomagom magamhoz vettem elbúcsúztam eme kiváló segítőimtől. Azon nyomban a kikötői prefektushoz siettem, hogy hivatalos papírokat szerezzek. Szerencsére korrumpálható volt és így teli jó tanáccsal és menlevelekkel bizakodón nézhettem jövőm felé. Alapos estebéd után amelyet egy jó nevű fogadóban költöttem el, lepihentem, hogy az út fáradalmait kialudjam. A fogadó neve „ Leveszlek Míg Alszol”. Csodálatos álmaim voltak ; megjelent jegyesem s kis versike született belőle : Egy légies lányka hajolt fölém fekete haja arcomhoz ért, mint virágoskert összes illata szívem lágysága simogatta....,

Reggel korán kelvén kis útipoggyászommal a megadott címre a további útra lovakat bérelni. Egy holland származású utazási iroda tulajdonosához „ Fekete Ló van Nekem” úrhoz. Egész kontinenst behálózó ló-állomásai vannak. Így váltott lovakkal repülök a szerelem szárnyán. Egész francia hon forrongott, most valami szicíliai indián Nap Leon csinálta a balhét. Kis alacsony mitugrász, de valahogy idekeveredtek a japán kubikosok is úgyhogy képzeljétek ezt a felfordulást. Nagyon jó lovakat tudtam bérelni, mert első állomásom Genf lett volna ha ez az átok gebe nem makacsolja meg magát előtte pár kilométerrel. Meg állt és azt nyerítette, hogy innen vigyem én tovább. Hát, hogy haladjak hátamra kaptam a Rárót és nagy durrogások közepette értem be Genfbe. Kisebb pihenőt kellett tartanom bármennyire is hajtott a szívem Harmatgyöngyhöz alias Liliom grófnőhöz. Megszálltam a „ Csoki van Elég” fogadóban , mert ez is a holland tulajdona volt. Az út nagyon megviselt és emiatt mély álomba is merültem még azt hiszem álmodni se volt időm. Reggelre ébresztőt kértem a fogadóstól jó koránra. Hajnali ötre húzta a kakast kukorékolni. Hajnalban arra ébredtem, hogy a kakri pajtás a kukorékolás után jó ízes magyarsággal olyan kacskaringósat káromkodott s úgy vettem ki belőle, hogy mintha közte lett volna kedves jó édesanyám is. A nyergelt ló már várt s remélem nem dumcsiztak az előzővel, mert akkor ezt is cipelhetem. Innen már egy kicsit nyugisabb volt az utam és hála a teremtőnek dagadt fenékkel amin egy árva szellentés se fér ki, megérkeztem Bécsbe ( magyarul Wien ) ahol azonnal felkerestem barátom aki helyettesített míg távol voltam. Míg kényelembe tettem magam felvázolta Zarver grófnő szerepét , a Hercegét, hogy minél tisztábban lássak. Egy kissé furcsa lesz az arisztokráciába vissza zökkennem, a grófnőért mindent. A fáradságtól kinyúlva ágynak dőltem, hogy másnap kipihenten jelenjek meg a színe előtt. Mielőtt lefeküdtem megkértem alteregóm, hogy értesítse a grófnőt megérkezésemről.

folyt. köv. Találkozás.....

Újra Európában… 12. Verzár Éva ( Zarver Tanti )

IV.

Veszélyben a Herceg Az éjszakám nyugodtan telt. Lefekvés után, még előttem van a Herceg titokzatos arca. Kiskorától ismerem eme nemes vonalakat. Nincsenek titkai, olvasok arcának minden rezdüléséből. Most is tudom, hogy valamire készül, látom csillogó szemeiből. Felszabadultan jön-megy, szinte repdes. Ezt a viselkedését már láttam egy néhányszor. Valami váratlan öröm elé néz. Gondolom, összefügg a délelőtt kapott levéllel. Rajta lesz a szemem, és Letrans (Létrás) barátom is figyelni fogja. Nagyon hálás vagyok e kedves és nemes lelkű úriembernek. Szórakoztató kellemes jelenség. Gyakran jön a palotába, a múzsa megszállottja A kertem árnyékos fái alatt, a rózsabokrok tövében, gyakran olvas fel mély bariton hangján, szép szerelmes verseket. Minden vele töltött délután kellemes és eszembe juttatja az élet örömeit. Elaludtam. Reggel pihenten ébredek. Hívom a lányt. Emlékeztet, hogy csütörtök van, ma jönnek hozzám a hölgyek. Még fel sem öltöztem, már mindent tudok. Maris az éjszakáját ismét nem a szolgaszálláson töltötte, nem lep meg. Sok hölgy jelentette be látogatását. Az udvarban valami történt. A császárné visszavonult. Már előre unom ezt a napot, de izgat is, ilyenkor mindent megtudok, még azt is amit nem szeretnék hallani. A hölgyek nyelve csípős ők mindenről tudomást szereznek. Délután kettő, már megjelent az első hintó. Teát és apró süteményt szolgálnak fel. Észre

sem veszem, a társalgó tele van. Mindenkinek van valami mondanivalója. A legnagyobb hír, amire én is felfigyelek, Scarborough hercegnő érkezését várják. Eddig csak zümmögést hallottam, mert a magam gondolataival voltam elfoglalva, de most figyelek. Azt rebesgetik, hogy a kis Viktória, miután elveszítette öregecske férjét, most biztosítani szeretné jövőjét. A herceg erről még nem tud, még abban a tudatban él, hogy az angol követ társaságában érkezik a kedves és csinos küllemű hölgy. Férjet keres magának, azt rebesgetik, erre pedig Bécs a legalkalmasabb helyszín. Innen a csillogás a herceg szemében. Gondolom, hogy szerelmes légyottra készül, de nem sejti milyen csapda vár rá. Megtudtam, amit szerettem volna, már nem kötnek le a hölgyek csacsogásai. Fellélegzek, mikor az óra ötöt üt és elhagyják a palotát. Nyugtalan voltam egész nap. A herceg Petrarca kötetét olvasta, néha rám nézett, ki tudja, mi jár a fejében. Idegesen csomagolok, tudom felét sem viszem el, de valahogy le kell magamat foglaljam, miközben az agyam lázasan dolgozik. Meg kell védenem ezt a buta ifjút, egy elhamarkodott lépéstől. Majd megbízom vele Letrans márkit. Az apanázsát már elintéztem, anyagilag megvédtem az érdekeit. Most már, minden a barátaim válaszától függ… remélem időben érkezik. A kastély csendes, a gróf csak valamikor éjszaka érkezik meg. Mielőtt felmegyek még szükségét érzem, hogy lemenjek a parkba. Szép este van, a padon ülve bámulom a vörösbe lenyugvó napot. Az ég is vörös színben játszik, és a rózsabokrok felől kellemes illat száll felém.

13. Találka a budoárban Az út fáradalmaitól, mint akit fejbe kólintottak úgy aludtam. Végre kényelmes puha ágyban a sok lovaglás után. Álmaim elég zavarosak voltak ahogy ezt később magam elé tudom képzelni az emlékezés fátylán keresztül. Nem tudom merre járhatott már az óra mutatója, mert igencsak sötét volt s lakáj hijján nem volt ki lámpát gyújtson, mert a napórám fénnyel müxik. Lassan kezdtem a jelenbe visszajönni, valami fenséges illat , mint szerelmi fátyol terített be. Csak óvatosan mertem kinyitni a szemem nehogy álom legyen és elriasszam hirtelen ébredésemmel. S csodák csodája nem álom hanem valóság. Az ágyam szélén ott ült az én mátkám Harmatgyöngy. A szívem oly hevesen kalapált, hogy nem is hallatszott mekkorát durrintottam izgalmamban. Mikor utoljára láttam még fiatal kis fruska volt s most egy csodás nagyvilági dáma egy gyönyörű érett nő, aki …,mint az érett gyümölcs oly csábító a fogyasztásra. Mindketten csak ültünk némán egymás szemét fürkészve. Végre nem tudom honnan valami száraz sivatagi hang tört fel belőlem amin az én grófnőm olyan kereket kacagott, hogy csak úgy hullámzott a gyönyörű két halma. Másik pillanatban magamhoz öleltem mintha sosem váltunk volna el és csak becéztem csókjaimmal s Ő viszonozta ami oly csodálatos volt. El voltam szokva ettől a fránya puccos sok ruhától, mire kihámoztam majd szét robbantam a vágytól. Ó Te érett gyümölcse szerelemnek bőröd , mint mosolygó barack, hamvas hangod,mint friss patak, csengő kacagás tűztollú madáré, szemed csillogása gömbölyű vállad, darázs derekad folytassam? szavam elakad.... Tovább nem részletezem mivel úri körökben diszkréten kell kezelni az ilyen ügyeket. Egymás karjaiban pihegtünk és elkezdte az én Gyöngyöm / így kérte, hogy szólítsam magunk közt /, hogy mi van otthon mióta Ő eljött tanulni. Mi van apjával Üvöltő Bölénnyel, anyucival , Fojton Beszélővel, a régi játszópajtásaival ; Virágok Völgye, Harmatcsepp, Letépett Virág, Kék Madár, Sárga Levél...., sorolta sorolta alig győztem szóval kielégíteni. Kérdésére , hogy a nagypapi találmányát ki használja most / a Morzét találta fel / mellesleg a nagyapját Hegyekenát Ti Ti Tá-nak hívták. Most a törzs morzésa „ Köpeny Nyitogató titi-tá”. Az asszonyok sokat is röhögnek rajta, mer a billentyűje a tá-t már nem úgy mutatja. A barátnőjére mondom már az asszony sors van kiszabva, mind mind harcosok felesége lett. Virágok Völgyét Fehérfarkú Őz , Letépett Virágot Erdő Vize, Kék Madárt Füttyös Fürész a törzs asztalosa vette el. Lassan visszatértünk a mába, legnagyobb boldogságomra az egész éjjelt nálam szándékozta tölteni. A hétköznapi dolgokat másnapra halasztottuk, hogy megbeszéljük Gondolok itt a munkaadóm és megbízóm tájékoztatására és cikkeim leadására. Reggel csodálatos volt szeretett szívem hölgye karjaiban ébredni. Tisztában voltunk kötelességünkkel, hogy munkaadómnál jelentkeznem kell és leadni a tudósítást. A Winer Cejtungnál tett rövid de eredményes látogatásunk után bérkocsiba szálltunk és kedves Liliom grófnőm pártfogójához Zarver grófnőhőz hajtattunk. Épp időben , mert

kiadós reggelivel várt ez a kedves hölgy. Itt tudtam meg az udvari intrikákat, még Karl de May urat is átverték. A grófnő meghívását örömmel elfogadtam mielőtt visszatérnénk a tengere túlra. Természetesen Maris magyar vőlegényével a Kackiás Józsival velünk tartott a társzekerükön. Az útról később bővebb beszámolót tartunk. A Herceget nem igen sajnálom , mert addig feszítette a húrt, hogy elszakadt. Ez indián mondás szerint „ ha rövid a beled , ne csinálj íjat „. folyt. köv. Úton......

III. Fejezet

Utazási előkészületek

14. Verzár Éva ( Zarver grófnő )

V.

Bolondos éjszaka Reggelre iszonyatos fejfájással küszködtem. Drága, tiszteletreméltó barátom Latrans márki, fejét vesztve sietett hozzám. A kapukat zárva találta, így a parkon keresztül közelítette meg a palotát. Egy öreg létrával mászott fel hozzám. Kopogott az ablakon. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Felsikoltottam, mikor megláttam a márkit. Kezemet nyújtottam, hogy segítsek, mert láttam az elkeseredést az arcán, szemei kétségbeesetten kértek segítséget. Le sem hunytam egész éjszaka a szemem. A márki beleszeretett a császárné egyik fiatal udvarhölgyébe, képtelen elmondani neki érzéseit. Rengeteg verset írt és arra kért hallgassam meg őket. Válasszam ki, melyiket nyújtsa át mély hódolattal szerelmének. Mit tehettem, magamra öltöttem köpenyemet és meghallgattam. Szerencsétlen pára, csak úgy csüngött szavaimon. Reggel lett mire lelket öntöttem belé. Kicsempésztem az oldalsó ajtón, kérésemre kész volt velünk együtt elkölteni a reggelit. Míg én a márkit igazítottam el, nem kis meglepetésemre Maris jött ki kábultan a kis herceg szobájából, kezében egy hatalmas éjjeliedénnyel. Döngő léptekkel ment szállása felé, csak úgy visszhangzott a folyosó. Gondolom ma sok hasznom nem lesz belőle, szerencsémre semmit sem vett észre, a márki már az ajtón kívül volt. Nem érdekel most az öcsém sunyi pillantása, úgy hallom megérkezett a postakocsi Igyekszem leplezni nyugtalanságom, de idegesen várom, mikor hozzák be a küldeményeket. Reménykedek, hogy válasz érkezett számomra postafordultával. Ránézek a hercegre és elhatározom ma délelőtt kezébe adom Petrarca kötetét, az igazit. Azt gondolta, nem vettem észre, hogy lefejtette egyik kötetről a bőrkötést, és Boccaccio – Dekameronjára tette át. Szegény Maris… vagy szegény kis hercegem!

15. Zarver Éva ( Verzar grófnő )

VI. Postafordultával

Jól sejtettem. A szobalány lépett be lakosztályomba, kezében tálca, rajta levél. Elvettem és intettem, hogy távozhat. Felismertem a levelet, a barátnőm pecsétje volt rajta. Kezembe fogtam, kinéztem az ablakon. Rendezem érzéseimet, mielőtt kinyitom. Kissé remegő kezekkel töröm fel a jól ismert viaszpecsétet. Némán nézem, szinte félek, pedig tudom, hogy nincs mitől tartanom. Barátnőm nemes lelke és az évtizedes barátság, amely bennünket összeköt még sohasem tévesztett meg. Mint mindig, előbb most is megcsodálom gyöngybetűit. Ilyen szép kézírást eddig csak nála láttam. Rendezett sorait nézem, mikor megérzem a levélpapír jellegzetes illatát. Különös, finom párlat. Egyszer megkérdeztem: - Milyen illat ez? Sejtelmesen mosolygott és azt válaszolta: - Ez Normandia illata. Tudtam, mennyire szereti hazáját, ezért nem kérdeztem többet. Ez az egyetlen, ami még megmaradt neki. Olvasni kezdtem. Csupa jó hír. Nantesbe megyek, most már végleges. Drága barátnőm arra kér, hogy Genfig utazzak, ott majd vár a régi megbízható családi kocsisa.

Elrejtettem a levelet féltve őrzött Rousseau kötetembe, aztán lesiettem. Még hallom, amint kifordul a palota kapuján hintóm az ifjú herceggel. A császár hívatta magához. Az előbb, mikor kinéztem az ablakon, láttam, milyen pompásan néz ki. Szememben összegyűlt a könny Nem tudom, mit remél a herceg a fogadástól, de én már hallottam. A hölgyek elmesélték, hogy a császár nem szívesen látja Bécsben az ifjú herceget. Szeretné minél távolabb látni az udvartól. Nemcsak a nőkre, de a politikára is veszélyes felforgatót lát benne. Elhatároztam nem szólók neki, de magammal viszem, inkognitóban velem utazik. Más lehetősége nincs, életét kockáztatja egyébként. A hallban férjem bosszúsan sétál fel-alá. Valami rosszat sejtek. Amint meglát így szól: - Asszonyom, még ma délután utazunk vidéki kastélyunkba, ezért kérem, készüljön fel. A cselédek utánunk hoznak társzekerekkel mindent, én már intézkedtem. - Rendben kedves grófom, legyen úgy, ahogy ön akarja!- egyezek bele. - Csak kedvére szerettem volna tenni – folytattam - ezért már hetekkel ezelőtt intézkedtem, hogy felfrissítsem ruhatáramat. Szeretnék a vidéki kastélyunkban egy pár estélyt szervezni az Ön tiszteletére. Ruhatáram erre a célra eléggé hiányos. A grófom meghatottan néz rám, közben én nagyon rosszul érzem magam, elárultam a férjemet. Engedélyezi, hogy egy héttel később utazzak utána és azonnal parancsot ad, hogy csak a személyzet fele induljon délután. Kijelöli, kit visz magával és ki marad Bécsben velem. Maris megy. Mikor meghallotta ömleni kezdett szemeiből a könny és olyan hangosan szipogott, hogy a gróf mérgesen nézett rá. Hogy mentsem a helyzetet, hangosan mondtam Marisnak, ne féljen, majd megyek én is. Nem szerettem volna, ha gyanút fogna a férjem. Hirtelen Latrans márki jut eszembe, végül is elhatározásra jutott. Az este megbeszéltük, hogy ma elmondja Liliom hercegnőnek, a császárné udvarhölgyének, hogy halálosan szerelmes belé. Virágnyelven értekeztünk, szegény öcsém ezt is félreértette. Liliomnak ma határoznia kell, vagy elfogadja Latrans hódolatát, vagy megkérem, utazzon velem. Bécs veszélyessé kezd válni egy ilyen virágszálnak Egész napom csupa izgalom, az én idegeim nem bírják ezt a felfordulást. A herceg még nem érkezett vissza a császári udvarból, a grófom meg elhajtott hintaján kora délután vidéki birtokunkra. Maris még mindig ontotta könnyeit, szegény lány fülig szerelmes a hercegbe. Dekameron és a herceg teljesen elvarázsolták, már ő maga sem tudja ki is valójában. Éjszaka arisztokrata, nappal meg cseléd. Nagyon sajnálom, de titokban örvendek, hogy a herceg most kötelezettségeire is koncentrálhat. A padon ülök, mikor gyorsfutár érkezik és személyesen engem keres. Levelet adott át. Nyomban megismertem, idegesen bontottam föl, ez állt benne: . 1786. Vendémiaire hava 2. Immár csak annyi időm maradt, hogy gyors lovakkal sebes futárokat indítsak egy üzenettel, három irányba. Azokhoz, kikkel Genevében lett volna találkozóm. Módfelett lényegesnek tartom ezt, mivel meglehetősen hosszú és bizonytalan kimenetelű út áll előttem. Elkerülhetetlennek azért is tartom, e valóságos személyemet tisztázó küldeményt, hogy ha netán utam során halálos végzet érne; az engem ismerni vélt ismerősökben rólam hiteles kép maradjon fenn. Mert van aki fura életvitelű szatócsnak, mindennel foglalkozó csoda-bogárnak tart, Van aki Legrand-nak szólít, bízva abban, hogy Nomen est omen,

S van, ki Benedict-Thomas Le Tarpa néven jegyez. :::és külön-külön mindöjüknek igazuk van; ezek is mind én voltam egykor! Gondoljatok csak régi kocsisomra, kit egykor e kérdéssel faggattak: Igaz-e, hogy urad elmúlt már 400 éves? Amire együgyű szolgám így válaszolt: ˝Megmondanám, Uram, ha tudnám, de én csak 130 éve szegődtem hozzá.˝ De bátran kérdezhetitek D’ Adhemar grófnőt is, kivel, Veneziaban 1789-ben, 25 éves távollét után újra találkoztam. Kérdezzetek rá, vajon meglepődött-e azon, hogy ez idő alatt sem gerincem egyenessége, sem arcom képmása nem változott?! De szorít az idő, a továbbiakat már csak sietve vetem papírra! Az voltam, s vagyok, aki gyógyítani próbáltam az anyagba vakult emberiséget, kábultságukból felrázni, s a Szellem felé terelni-vezetni őket. S ha már nem találkoznánk; ide írom e korban jegyzett nevemet: Saint Germain gróf. S ha megadja az Úr, hogy mégis találkozunk, úgy ezek a sürgönyök, (ezoterikus kisugárzásom által) azonnal megsemmisülnek, nyomuk sem marad sem papíron, sem emlékezetekben. Békesség veletek! - Saint Germain gróf! - Ismételgetem fennhangon a nevet. - Drága barátom, most értettem meg igazán, hogy milyen nemes ember Ön.- Bárcsak öcsém tanulna tőle, mert remélem, viszont látom őt. A kis herceg omladozó birtokát rendbe hozatta, mielőtt elutazott. Mindenre gondolt. Kezemben tartom a levelét. Az én emlékezetemben mindig élni fognak Magyarországon eltöltött éveink, amikor fiatalon kiosonva a kastély udvarából virágokat gyűjtöttünk a réten, azután a fenyőerdők félhomályában mókusokat néztünk, amint ugrálnak egyik fáról a másikra. Őzeket lestünk meg, gyönyörködtünk a természetben. Az volt a mindene! A természet és a vadon állatai. Erről mesélt, minden szabad percét ott töltötte. Most életét kockáztatja, hogy az a föld, melyet annyira szeretett, és mindhalálig szeretni fog, elkerülje ezt a nagy felfordulást, ami a mai életünket jellemzi. Kezemet az ölembe ejtettem, magamban annyit suttogtam: - Isten vele, Saint Germain gróf! Isten segítse, kedves Barátom!

Zarver Grófnő és Saint Germain gróf – tök jó festmény!


VII.

Előkészületek. Még nem észleltem a körülöttem levő világot, barátom életéért való aggódásom és a tudat, hogy nem láthatom vissza, mindentől elvette a kedvemet. Álmodozásomat, amelyben a Magyarországon töltött éveket idéztem vissza, hangos dörömbölés szakította félbe. Maris érkezett meg. Elámultam, tudtommal neki most a gróffal kellene lennie, úton vidéki kastélyunk felé. De itt van, nagy csörömpöléssel és hangosan meséli az itt maradt cselédeknek, mi történt. Én is lementem, kérdésemre elmondta, hogy az ifjú herceggel találkoztak, az ő kérésére maradhat Bécsben, az ő szolgálatában. Elmosolyodtam, befelé nevettem és helyeseltem a gróf döntését. Szóltam Marisnak, csomagoljon ki és lásson neki a munkának. Tegye rendbe a herceg lakosztályát, úgyis ismeri, mint a tenyerét. Nem kellett kétszer mondani neki, nagy léptekkel és óriási mosollyal elsietett. Miközben Marissal beszélgettem, észre sem vettem, hogy egy udvarhölgy érkezett meg. Az inas bejelentette, kíváncsian fogadtam. Ma nincs fogadónapom, ritkán történik meg, hogy bejelentés nélkül érkezzen hozzám valaki, mégpedig az udvarból. Teát és egy kis diólikőrt kértem, hellyel kínáltam meg a hölgyet. Híreket hozott, elsősorban figyelmeztetni akart, hogy a herceg veszélyben van. A császár, nem elfogadott szexuális érzelmeket táplál a herceg iránt. Az udvarban azt rebesgetik, hogy vagy elfogadja vagy, elküldi Bécsből. Vigyázzunk, mert a császár keze messzire elér. Erre nem számítottam, és nagyon meglepődtem, nem tudtam mi lesz a herceg válasza. Aztán egy levélkét adott át, melyben ez állt: Kedves Zarver Grófnő: Én ma döntöttem. A márki felesége leszek. Valeyrac Herceg nagyon jó ember, szép ember is, sőt, nemes ember… De a szívnek nem lehet parancsolni. Ő sem tud a szívének parancsolni. Más hírek is keringenek Bécsben, melyeket egy ártatlan lány előtt ugyan eltitkolnak, de a cselédek beszélnek… Azt mondták azért ment a császárhoz, mert a császár természetellenes érzéseket táplál iránta… Nem tudom ebből mi igaz, mi nem, én mindenesetre a márki felesége leszek. Mély tisztelettel Liliom grófnő Márki, kedves Latrans márki barátom, ennyi kellemetlenségben, legalább ő boldog lesz. Megköszöntem az udvarhölgynek, hogy rám gondolt, biztosítottam jóindulatomról és elbocsátottam Hintómat hallottam bejönni az udvarba, megérkezett a herceg. Belépett, kérdő tekintetemre elmondta, hogy utazik. A császár követnek nevezte ki Velencébe. Tehát nem fogadta el a császár ajánlatát, konstatáltam magamban. – Mikor szándékozik utazni Hercegem? - kérdeztem. Biztosított róla, hogy addig nem, amíg én nem hagyom el Bécset. Megbeszéltük, hogy egy napon utazunk. Elvonult, gondolom a mai nap nem volt könnyű számára sem. Ekkor ismét kocsit hallottam érkezni, már magam sem tudom, mi történik. Minden a feje tetején áll, amit én nem szeretek. Vissza szerettem volna vonulni, legalább ezen a napon és átadni magam az álmodozásnak, olvasásnak. Erre úgy tűnik, nincs lehetőségem. Latrans márki ugrott ki a hintóból, szája a füléig ért. Hóna alatt még mindig versei lapultak, örömmel újságolta, hogy a kedvese Liliom elfogadta szerelmét. Újat is mondott, úgy tervezték, hogy velem jönnek. Hazaérkezésük után, majd megkéri a kisasszony kezét, és

feleségül veszi. Engem azonban nem szeretnének magamra hagyni a hosszú úton, nekik is jót tesz egy kis együttlét. Örömmel töltötte el lelkemet elhatározásuk. Nem szívesen utaztam volna egyedül. A márki elsietett előkészíteni poggyászát, megbeszéltük, hogy két nap múlva indulunk. A napom nem úgy alakult, ahogy terveztem. Essünk át minden kényelmetlenségen – gondoltam, és leültem megírni levelemet grófomnak. Tudattam vele, hogy meghatározatlan időre barátnőm kérésére hozzá utazok, de amint lehet, igyekszek vissza hozzá. Mélyet sóhajtottam, lehet, hogy mégis visszajövök? Nem tudom, hogy alakulnak a dolgaim, majd meglátom véglegesen nem zárom le a múltamat Lepecsételtem a levelet, szólítottam az inast, hogy a holnapi futárral küldje üzenetemet a gróf után. Aztán megnyugodva a kerevetre feküdtem. Gondolataim messze jártak, Velencét láttam magam előtt. Lelkemben vágytam látni Rómát, Velencét. Szerettem volna megnézni a képtárakat. Egy barátom rengeteget mesélt, rézkarcokat és érméket gyűjt. Képzeljem el-, mondta, hogy a jó szemű és türelmes kutató a Capitólium romjai közt, értékes kincsekre lel… Szerettem volna felmenni a Capitólium hegyére, hogy lássam a rommezőt, háttérben a Colosseummal. A barátnőm, jutott hirtelen eszembe, megkérem, rá utazzunk Velencébe. Mindenre szép lelke ezt a kérésemet nem fogja elutasítani. A herceget sem veszítjük szem elől, velünk lehet. Felvillanyozott a gondolat, felkeltem és lázas csomagolásba kezdtem.

Liliom és a Márki


VIII.

Változó idők jegyében

A késő esti órákban lóhalálban érkezett egy futár. Levelet adott át, amelyben a Herceg értesít, hogy meghív a lengyel udvarba, sőt kér hogy igyekezzek, mert a családból valakinek mellette kell lennie, aki végül is igazolja eredetét, hercegi rangját. A királyi trón elfoglalása részben már megoldott. Családja áldása nélkül nem szeretné elfoglalni azt. Rendkívül meghatott e gyermeki rajongás, ezért hát összecsomagoltam és mire ezt olvassátok, megállás nélkül utazok Lengyelhon felé. Öcsémnek nagy tervei vannak. Kérésére még elküldtem egy meghívót beiktatására Vox hercegnőnek és lányának, remélem elfogadják és megtisztelnek jelenlétükkel. Ha jól számolom, pár nappal érkezésem után ők is megérkezhetnek. Csupán pár sort küldtem, de barátnőm érteni fogja miről van szó. Drága barátnőm Vox hercegnő! Valeyrac hercege szeretettel és mély tisztelettel meghív a lengyel udvarba, királyi koronázása alkalmából. Végül lemondtam a szabad életről, kötelességemet teljesítem, mikor öcsém mellett áldásom adom rá szegény anyja helyett. Szeretném, ha elfogadnád a herceg meghívását, visszaúton majd elkísérlek, hogy szívjunk egy kis kultúrát Rómában és Velencében, ha nem lesz ellene kifogásod. A találkozás reményében búcsúzok, Isten áldjon kedves barátnőm – a viszontlátásra! Zarver grófnő Most egyetlen óhajom, minél hamarabb megérkezni és pihenni. Az elmúlt hónapok, nagyon megviseltek. Férjem időközben elhunyt, a birtok gondozását hűséges szolgáimra bíztam Marisra és a Józsira, akik velem utaznak vissza Európába. Nagyon boldognak tűntek, mikor tudtukra adtam, hogy Bécs-i kastélyomat teljesen ingyen, szolgaszemélyzettel használhatják. Barátaim ti kik az új világ felé tartotok, Isten veletek, remélem, hogy hamarosan találkozni fogunk. Zarver grófnő.

IV. Fejezet Utazás Európán keresztül


IX. Utazunk.

Ma utoljára hajtom le a fejem, baldahinos ágyamban. Előtte még leülök az ablakom melletti asztalom mellé. Hányszor néztem innen a csillagos eget, küldtem üzenetet szerelmemnek. Mindig is tudtam, hogy hűségem a férjemé, de lelkemnek nem tudok parancsolni, száll az éjszakában. Most már tudom, hogy, ha nem is veszítettem el, álom marad csupán. Saint Germain gróf, örökre elveszett. A legjobb barátom marad, míg élek számíthatok rá bármikor, de célja, és nemes lelke más utakra szólították. Remegtem, mikor megkaptam levelét, miután elolvastam, szívem mélyébe zártam az emlékeket, és csak a jövőre gondoltam. Ezután már csak így lesz. Nem sajnálom Bécs rideg palotáját. Egyet sajnálok itt hagyni, a parkban felépített lugasomat, rózsáival és sok színben pompázó virágaival. Ma még álmodozok, de reggel indulunk. El innen ebből a fertőből. Várom nemes lelkű barátnőmmel való találkozást. Tudom, hogy lelke és tiszta gondolatai, segítenek nekem is. Megfertőzött és kiábrándított Bécs. A sok udvari intrika, a sok pletyka. Még öcsém sem volt rám tekintettel, mikor egy megfelelő alkalmat kihasználva, becstelenül megvádolta férjemet, a jó öreg grófot. Igaz, nem daliás ember de hűségében nem kételkedek. Valamit nem tud a drága Herceg. Pontosan öt évvel ezelőtt, egy szerencsétlen vadászbaleseten, elveszítette férfiasságát. Mindent kipróbáltunk, volt nála javasasszony, itattak vele mindenféle teát, míg arra kértem a császárnét, adja kölcsön orvosát. Ő is megpróbált mindent. Piócapakolástól – érvágásig, de semmi sem használt. Azóta az én jó öreg grófom egyetlen szenvedélyének, a vadászatnak él. Ezért nem ajándékozott meg életem egyetlen kincsével, gyermekekkel. Sajnálom, a jakobinusok lázadása mindenkit megfertőzött. Az én értékrendemet bemocskolta, mint ahogy bepiszkította a fiatalságot. Remélem, marad annyi hatása neveltetésüknek, hogy idejében felismerik a helyes utat. Russeau kötetét tartom a kezemben, mit tegyek vele? Eszméivel egyetértek, de félek minden újtól. Elteszem, ezt meg kell beszélnem Vox grófnővel, az ő tiszta látása segíteni fog nekem. Az éjszakám többnyire gondolkodással telt el. Már hajnalodott, mikor hallottam a társzekereket előállni. Hangos sikoltásra lettem figyelmes. Maris kiáltott, de akkorát, hogy visszahangzott tőle a palota. Megérkezett Jóska, a magyar legény. Ennek én is örvendtem. Ki lestem az ablakon, kackiás bajszú, magas ember, úgy kapta Marist az ölébe, mint egy rongybabát. Mit szól majd a herceg? Nem tudom. Nincs is semmi baj. Egyedül utazik Velencébe, nem sejti, hogy hamarosan találkozunk, mert feltétlen a közelében szeretnék maradni, ennek a szeretetre méltó, de meggondolatlan ifjúnak. Még el sem készültem, mikor megérkezett Liliom hercegnő és Latrans márki. Elfogyasztunk együtt egy teát, aztán indulunk. A hintóban én meg Liliom hercegnő, velünk utazik Latrans márki. A társzekéren, Maris meg a Józsija követ bennünket. Elégedett vagyok, csupán egy dologért aggódok. A tegnap az udvarból hírek érkeztek. Latrans márki nem az igazi. Van még egy feltételezett márki, aki szélsebesen, de időt vesztve igyekszik utánunk. A tengeren túlról, a gyarmatokról jön – ezt rebesgetik. Az udvari tanácsostól érdeklődtem, jó ismerője a gyarmatoknak névszerint, Karl de May. Biztosított, hogy nem ismeri ezt a nevet. Évekig tartózkodott kinn, megbízok benne. Felvettük úti köpenyeinket. Elindultunk. Latrans már a verseit veszi elő, mire intettem, imádkozzunk, hogy utunkat kísérje szerencse. Velünk egy időben gördült ki a kapun, a herceg kocsija. Egyedül utazik.

Magabiztosnak látszik, de én látom szemében, a riadt gyermekszemeket. Intek neki, mondanám, hogy hamarosan találkozunk, de nem tehetem, Vox grófnő beleegyezése nélkül, nem lehet. Maris, úgy látom, rá sem hederít a Hercegre, Liliom is csak futólag int. Elváltak útjaink. Isten legyen Velünk és a Herceggel.


X. Útban Genf felé

Reggelre kipihenten ébredt mindenki. A társzekér már készen állt az útra. A fogadósné bőven ellátott mindenkit. Friss tej, tojás, hús és gyümölcs volt az asztalon. Még csak köpenyeinket kell magunkra venni, már indulhatunk is. Estig csak néhol állunk meg, az idő gyönyörű, ki használjuk, még mielőtt beköszöntene az esős ősz. Az este hamar elaludtam, gondolom mindenki ezt tette, hiszen nagyon fárasztó út volt mögöttünk. Liliom hercegnő és Latrans márki fejezték be a leghamarabb a reggelit, köpenyeiket magukra véve kimentek, leültek és várták, hogy induljunk. Lassan mindenki jóllakottan követte őket. A herceg valamit elfelejtett, visszasietett szobájába, aztán feldúltan kiment. Sietve készülődni kezdtem, mikor az egyik padon egy könyvre esett pillantásom. Kíváncsian emeltem föl. Lám-lám a herceg kusza írása, messziről is megismerem. Már csuktam volna is be, gondolván, hogy naplót vezet, de ekkor egy szóban akadt meg a szemem. Kína. Olvasni kezdtem. Meglepetésemre a herceg képzeletbeli utakról ír. Most éppen Kínába utazik. Elnevettem magam, lehet majd valamikor valóra válik az útja, mondjuk 2005 aug.23- án, ha megéri, de egyelőre látom, amint fölsegíti a kisasszonyt a hintóba, hangos szóval utasítja a kocsist, hogy kövesse hintónkat. Nem is habozok tovább, megyek. A márki és a hercegnő már idegesen várnak. Majd az első fogadónál, átadom a hercegnek kedves szórakozását, nehogy kifelejtsen belőle valamit. Tanultam a tegnapi napból, Józsinak már az este szóltam, nehogy elmerjen indulni előttünk. A mi kocsink indul elsőnek, minket a herceg kocsija követ, utánunk a társzekér Józsival és Marissal. Közel húzódok az ablakhoz, szeretném látni a tájat. Ma erdős vidéken, szép útvonalon haladunk. Remélem szerencsével járunk. A hangulatom remek, a társaság is, nincs okom aggodalomra. Sóhajtottam, legyen meg az Úr akarata. Közben hallom a márki duruzsolását, édes hangon mesél valamit Liliomnak, hadd beszélgessenek én most csak az utat figyelem.


XI. Úton...

Végre elindultunk. Csak távirati stílusban tudok bejegyezni egy pár sort. A hintó nem a legalkalmasabb hely erre a célra. A vajda üzenetet küldött, nem fogadja el a felséges herceget vejének. Szokásaikhoz híven ő választja majd ki lányának a férjet, sajnálatát fejezte ki és barátságáról biztosított. A Márki és Liliom hercegnő, kérésemre nem hagytak magamra. Velem utaznak Genfig, aztán még megbeszéljük a további úti célokat. Liliom Velence hallatára már elképzelt egy kedves utazást Itáliába és kedvese a márki sem ellenkezett, bár már nagyon szeretne az Új világban lenni. Itália földje romantikus lelkét nem hagyja nyugton, kezébe vette a plajbászt és már önti is érzéseit versbe. Zarverék elmaradtak tőlünk, még a fogadóban töltenek egy kis időt, amit én nem sajnálok, úgyis nagyon népes már a társaságunk, figyelembe véve, hogy velünk utaznak: Zsófia de Pavari hercegnő és Gróf Tóvízű Mihály nemes uramék is. Számukra béreltünk egy kényelmes hintót, természetes, hogy a Herceg ide kapaszkodott fel Liliom kétségbeesésére. Szegény kislány tördeli a kezét, nehogy elárulja magát Maris, de eddig nem volt semmi

gond Maris lelkesen játssza a hercegnőt, szerintem már maga is elhitte, hogy baldahinos ágyban látta meg a napvilágot. Ennyi fér naplómba, este folytatom. Kellemes az idő, Latrans márki sem szennyezi a levegőt. Csak azt tudnám, milyen füvet legelt lázálmában a mezőn. Sajnos ez már titok marad, de étrendjéből eltűnt a bab, nagyon óvatosan veszi magához a táplálékot, minden falatnál kikéri kedvese véleményét, ki szerelmesen őrködik a márki gyomra fölött.

A Vajda Lánya…


XII. Valeyrac Zsófia

Napokig nem találtam a helyemet. Mindent meggondoltam, és végül döntöttem. Elfogadom Latrans és Liliom hercegnő ajánlatát. Értesítem Vox grófnőt, elmondom neki, hogy változott a terv. Európa nem biztonságos, a Herceget sem tehetem ki ennyi megpróbáltatás után megannyi veszélynek. Marist, aki megjelenésre egy angyal, hamar megtanítjuk arra, amit társaságban tudni kell.

Hozományát tőlem kapja és biztosítom róla, hogy élete végéig lesz mit aprítania a tejben. Jóska pedig velünk jöhet az Új világba, ha akar. Megbíztam a Márkit, hogy foglaljon hajójegyet és indulunk. Titokban örvendek, mindig is szerettem volna világot látni. Az öreg kontinens már ismerős, az udvarait mind ismerem, rokonságban állok sok nemes családdal, de mindenütt ugyanaz az intrika és harc – elég volt. A kíváncsiságom erősebb, mint a józan eszem, lehet, de egy életem van, így hát a fiatalokra bízom magam. A Herceget pedig, ha akarja - ha nem velünk jön, nincs választása. Gondolom hálás lesz majd ha tisztán lát, boldogan élhet, kalandozhat az új hazában és ha mégis évek múlva vissza vágyik, legyen. Csak egy templomot kell keressünk, még vízre szállás előtt, hogy Maris felvehesse méltó nevét Valeyrac Zsófia, áldásom rájuk.

Valeyrác Zsófia…

22. Verzar Éva (Zarver grófnő )

XIII.

Harc a legjobb lovasért.

Most már minden-mindegy. Rangomat még szerencsére tartom, a zsebem sem üres, de hogy mi lesz ezután csak a fejemet, kapkodom. Mi lett belőlem? – kérdem. Nemes erkölcsös asszony voltam valamikor, csak most veszem észre mennyi minden kimaradt az életemből. Az új világ felé vezető út bizony nagyon bizonytalanná tett, vagy élvezem az élet adta lehetőségeket, látom a HÖLGYEK, sem tesznek mást, vagy reszketek tovább egy régi szerelem után, amit soha sem kaphatok meg. Döntöttem, ha megérkezünk végre, az lesz akit kegyeimbe fogadok, na meg egy kis pénzt is csurgatok – mert úgy- e ebben a korban kell egy kis zsarolás – aki megnyeri a tiszteletemre szervezett FÉRFIAS BÁTORSÁG – küzdelmét. Remélem meztelen felső és alsótesttel vívnak meg a bátor harcosok, így könnyebben dönthetek majd. Vigyázat ti a fiatalság tudatában élő nőszemélyek, mert érkezik az érett – NŐ.

Megtestesült férfias bátorság…

23. Nantes felé félúton.. A grófnő reggeli után volt olyan kedves, hogy a szolgálóit elküldte csomagjainkért és a kényelmes utazó-hintójára tették a személyes holmit ami minden esetben kéznél kell lenni. A többit a társzekerek hozták. Maris és Józsi volt a társzekerek felügyelője. Nagyon jó benyomást tett rám a kackiás bajuszával Józsi a magyar fiatalember. Végre ott hagytuk a királyi udvart ahol csak az intrika és mások hálószoba titkai a sláger. A megbízóm Winer Cejtung magas honoráriumot utal át bankomnak a „ Utalok csak ne Löjj” bankháznak. A tengerentúlon is ők kezelik a pénzügyeim. Csodálatos társaságot adatott meg nekem a két grófnővel. Kellemes csevegők. Zarver grófnő kellemes csalódást okozott nekem. Eddig erről még nem is írtam. Egy negyvenes éveiben járó jó karban levő hölgy. Sajnálom, hogy időnként parlagon van szegény a férje balesete miatt. Remélem sikerül neki egy kis kaland. Ahogy szavaiból kiveszem van valaki talponban, de ez nem lehet téma a magánügye. Az én párom már ismeritek Ő nekem a legszebb. A beszélgetés közben a gróf is feloldódott és elmesélte a balesetét, hogyan lőtték el a fütyijét. A sok söréttől csapágyas lett a zacsekja. Időjárás változáskor hasogatott meg zörgött nagyon. Úgyhogy este tíz után nem mehetett utcára. Így nem nehéz szegénynek hűségesnek lenni. Időnként ki-ki néztem az ablakon és láttam eléggé imbolyogva jön utánunk a társzekér a kocsis igencsak fogódzkodik a bakon. Gondolom Maris meg Józsi leltároznak, hogy minden meg van-e. Kérdezte is párom mit somolygok s szememmel intettem a társzekér felé és mindent megértett. Kedves útitársaim megkértek, hogy egy két versem lantommal kísérjem. Nagy unszolásukra meg is tettem, de ebből oltári balhé lett, mert a lovak elkezdtek prüszkölni s nyeríteni. Nem voltak hajlandóak tovább menni míg nem hagyom abba. Mai napig nem tudom a lantom vagy a hangom volt a hamis, vagy mindkettő, mert az eső is eleredt. Kedélyesen telt az idő s jó volt hangulat . Sokat nevetgéltek a hölgyek úgyhogy a verselést jónak láttam abbahagyni. Igazán kedves és kellemes hölgy Zarver grófnő még arra is kiterjedt figyelme, hogy az útvonalon amelyen haladtunk egy hangulatos kis fogadó essen útba. Természetesen nemcsak az utasokra fért rá a pihenés , hanem lovaink is megérdemelték. Fogadós ahogy megállt a hintó kisietett elénk és mély hajlongások közepette tessékelt be bennünket a különszobába. Mint kiderült az egész szervezés Vox grófnő érdeme. Csodálatos étel ital illat alaposan felkeltette érdeklődésem , nem is gondoltam, hogy ilyen éhes vagyok. A fogadós várta rendelésünk közben a személyzet hozta a frissítő italokat. Megcsillant a szemem , mert az étlapon szerepelt „ tarkabab ala déltirol „ módra. A társaság valami oknál fogva heves tiltakozásba kezdett és valamiféle bakot emlegettek a további úton. Tehát kedvencemtől el kellett, hogy álljak. csak a kedveskéim még nem tudták, hogy minden szelet csinál nálam. / kac-kac / Az étkezés közben beszélgettünk és itt derült ki, hogy kis kitérővel megyünk Velencébe ha egyáltalán eljutunk oda, mert Vox grófnő Nantes-i kastélyába vagyunk hivatalosak vendégségbe. Amennyire az elbeszélésektől megtudtam egy csodálatosan szép helyen a Loitre partján épült egész az óceán öbléig belátni. Jól meg lepett ez a Herceg bennünket, ő már a hintójával a fogadónál várt bennünket. Szegény Herceg nem is tudja, hogy a kis kínai ismerősével mit kezdjen , mert oly gátlásos teremtés szegény , amilyen rafkós kitalál valamit. / a kis gézenguz / .

A kitűnő ételek és italok után, mindenki a saját lakosztályába vonult vissza megérdemelt pihenésre. Remélem, hogy a további utunk is ilyen nyugodtan fog eltelni. folyt. köv. Utazás tovább Nantes felé...

A Kis Kinai barátnő

24. Verzar Éva (Zarver grófnő )

XIV.

Meglepetés

Bosszankodok. Elfelejtettem, magyar énemet. A társzekér hamarabb hagyta el a palotát, azt gondoltam, milyen figyelmes ez a Józsi. Reméltem, hogy előttünk szeretne érni a fogadóhoz, és nem szeretné, ha bármit is nélkülöznénk. Amint elhagytuk Bécs városát, aztán rájöttem a turpisságra. Józsi ez a parasztésszel gondolkodó ember előttünk haladt. Hamar utolértük négylovas hintónkkal a társzekeret, amit megelőzni a keskeny úton sehogy sem tudtunk. Ittuk az út porát és fulladoztunk. Nem volt mit tenni, túljártak az eszünkön. A hintóban Latrans márki szorongatta Liliom kezét, és már elszavalt egy tucat verset. Nem tudtam, nevessek, vagy fuldokoljak. Reméltem hamarosan erdős részhez érünk, és sikerül megelőzni a társzekeret, talán akkor jobban bírom a márki verseit is. Gondolataimban a Herceg. Vajon mit csinál a kínai kisasszonnyal? Mit fog gondolni, mikor meglát majd minket Velencében? Egyelőre várom a találkozást Vox grófnővel. Sok megbeszélni valónk van, és az ő tervei határozzák meg, további utamat. Rebesgetik, sőt a Márki meg Liliom csak arról beszél, hogy miután találkoztam Vox grófnővel, látogassuk meg az Új világot. Liliom egyre jobban hiányolja régi életét, a természet lágy ölén. Engem is izgat, kíváncsi vagyok arra, hogy lehet élni személyzet nélkül. Mint mondják, új nevet adnak mindenkinek, akit befogad a törzs, vajon én milyen nevet kapnék? Az erdőt már Erdélyben megszerettem, de ott élni egészen más. Sikerült megelőzni a társzekeret. Végre! Igaz, nemsokára a fogadó elé érünk. Egész nap a port nyeltük, míg Maris és Józsi vígan voltak a bakon. Hallottuk nevetésüket, és gyakran bújtak össze, véget nem érő csókolózásba kezdtek és csak attól féltem, mikor borul az árokba a szekér. Ügyes ember ez a Józsi, keményen fogta a gyeplőt, így nem történt semmi baj. Megérkeztünk a fogadóhoz. Nagy meglepetésünkre egy hintó állt a fogadó előtt. Tátott szájjal láttuk, hogy a Herceg és a kínai lány érkezett meg. Utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy velünk jönnek. A Herceg szeretné látni és bemutatni kínai kisasszonyát Vox grófnőnek! Ó! Gyermek, igazi nemes lélek. Vállal minden kockázatot, hogy magához ölelhesse jótevőjét, akitől mindig nemes érzéseket kapott. Szemem könnybe lábadt. Elmondtam neki, hogy hálából, mi is elkísérjük majd Velencébe. Most ő hatódott meg. A kínai kisasszony igazi kellemes látvány. Törékeny kis keze, lába, ennivalóan édes. Ellenben azt is láttam rajta, hogy nagyon zárkózott és hogy a Hercegnek nem nagyon lesz szerencséje ágyba vinni őt, köti az évezredes erkölcs, amit bele neveltek. Itt vagyunk mind, Liliom meg a márki, Maris meg Józsi és örömömre csatlakozott a Herceg kis barátnőjével. Holnap indulunk tovább. Pihenésre van szüksége, az embereknek és a lovaknak egyaránt. Jó éjszakát!

Latrens, a Költő!

25. Gligorics Teréz / Maris /

Maris elmélkedik...

Nem tom mire vélni ezt az egész bogázsiát itten. Hány fajta ember van a világon! Otthon a faluba aszittük János bácsi fura ember me mindig disznó nótákat danót, s lám az urak még furábbak, me nem csak danónak, hanem csinálik is… Mint a Herceg… Jó van, no, én is csinátam, de én szerettem is Őfelségit s ő aszonta hogy ő is szeret engem… Persze hogy szeret, amíg ki nem kel az ágybú, utána csak Maris, hun a reggelim vagyok neki. Hát csak menjen a kinussa… A Józsi az más… Jaj, egyem azt a szép bajuszát, de összepusziznám ha nem lenne ojjan poros! Ma mán igen poros. Tennap nevettem, vót ám annyi esze a gézengúznak hogy a hintó előtt vezessen! Néha jó parasztnak is lenni, mán gyerekkorunkban megtanulunk gondoskodni magunkrú. Még mindig nem tudom hova menyünk. Mondogatik itt a hejjeket, városokat, de én ugyan nem tudom mejjik mi vagy hun van. Így csak menyünk, menyünk. Azt tudom hogy nemsokára egy nagy vízen menyünk majd át, ojjan nagy, hogy nem is látszik a másik ódala, de én nem félek tülle, láttam én mán nagy vizet amikó a Gyerele folyó kiöntött oszt akkó se féltem. Az indiánoktú mán jobban félek, azt hallottam hogy megeszik még az embert is, meg ojjan borbék vannak akik bőröstű vágik le az ember haját. Hát én akkó inkább sose vágassam, de a Józsinak se engedem bántani azt a gyönyörű göndör bozótot a feje tetejin. Máma megszólított a Márki Úr, hogy hát ha akarom, megtanítana olvasni, me hogy hát egysző szükségem lehet rá. Ennek nagyon megörűtem, me télleg jó lenne ezt a szép kapcsos könyvet amit édesanyám adott óvasni is, nem csak a képeket nézegetni benne. Még úgy lehet egysző újságot is tudok óvasni, vagy talán még a Márki Úr verseit is, habár abba nem vagyok bizonyos, me amit szavagatott Liliom Grófnőnek nekem nagyon cudarú hangzott… De mégis, jó lenne tunni. A Józsi is hejjesli, csak figyelmeztetett hogy ne evés után tanúgassak, me ojjankó a Márki Úr nagyon szelel aztán nem mindig ibolyaszagú a szele… Mintha én nem szoktam vóna mán meg! Hát hisz a Herceg is értette a módját, de még hogy! Lassítanak le a kocsik, ebbű megin Maris, gyere ide!˝ lesz, me ebédidő van aztán mit gondónak, ki szógájja fő? Én! Az… Majd a Liliom Grófnő mondja tovább, úgyis finomabban forog a nyelve mint az enyim. De hát ű vajat eszik, én csak zsiroskenyeret… Zarver Grófnő egy angyal! Nekem meg Józsinak külön pakótatott, még csak bele se lefetyőt senki! folyt. köv.

26. Tiroli hegyek között... A Kitzbüheli fogadóban nem kakas kukorékolásra ébredtünk hanem a helyi szokás szerint jódlizva ébresztik egymást az emberek. Most ezek a jódli- távirdászok vagy a hidegtől ilyen vékony hangúak , vagy direkt magtalanokat alkalmaznak erre a pályára. No mindegy de úgy kiugrik az ember az ágyból, mintha kilőnék. Csodálatos ez a felkelő nap csillog a harmatos füvön, bokron s a fák levelén. Itt minden hajnalban van egy kis eső, de utána hét-ágra süt a nap. Ezért olyan dúsak a legelők. Liliom grófnővel hamar elkészülünk és lesiettünk a fogadó étkezőjébe ahol roskadásig teli finom friss étkekkel az asztal. A bőséges reggelit elfogyasztva kisétáltunk a grófnővel és leültünk egy padra beszélgetni. Nagyon művelt hölgy oly széleskörű ismeretekkel, hogy ámulok s nem szégyen de sokat tanulok tőle. Valósággal iszom szavait. legjobban a hangja bűvöl el. Útitársaim is előkerültek és Zarver grófnő aki mindenre odafigyel beosztotta a kocsik sorrendjét. A társzekeret szigorúan a végére rendelte, a Herceg és szűk-szemű barátnőjén a grófnő rajta tartja a szemét; mondta is Liliomom, hogy valami nincs rendbe a herceg körül, mármint szellemileg. Az a kényszerképzete, hogy Kínába megy. Csak azt nem értem akkor miért Tirolon és Svájcon keresztül ? Legyen az Ő titka csak Tanti a nagynénje valami naplót említett ami bizonyíték arra, hogy figyeljük, nehogy a végén még harapjon is. A grófnő azt hitte , hogy versekről duruzsolunk a kedvesemmel, csak ezt beszéltük meg és az Ő aggályait. Inkább mi is az út szemlélésének szenteltük figyelmünket. A grófnő is teljesen beletemetkezett a tájba. Csodálatos hófödte csúcsok között haladtunk. A legelőkön marhacsordák , szinte sajgott a szívem , mert a préri jutott eszembe ahol a végelláthatatlan tájon a bölény csordák legeltek. Eszembe jutottak az indián barátaim. Liliom grófnő észre is vette a gondterhelt felhőket. Röviden elmondtam neki s Ő megértőn bólintott. Utunk Innsbruckon át halad , de úgy döntöttünk, csak a Sankt Auton am Arlberg híres fogadójánál állunk meg ahol meg is szálunk. Muszáj beiktatnunk ezt a vidéki utakat, mert ezt a részt nem érintette meg a forrongás szele és így nyugodtan tudtunk utazni. Mielőtt Svájcba átlépnénk még úgyis meg kell állnunk Blundernél és majd csak utána a Bregenz-i határállomás és hágó átlépése. Most átadom magam egy kellemes érzésnek, mert kedvesem a vállamra borult és úgy követi a táj szépségeit gyönyörű barna szemével. Csodás illata betölti teljesen a környezetem és én is csak a tájban gyönyörködöm, úgy érzem nemsokára egy szép verset írok neki az élményekről. Illatfelhőd, mint szerelmi fátyol magához vonz, mint az álom a hintó egyenletes ringásában átkarolva tartom vállad gondolataim messze járnak a jövőt tervezik sok boldog szeretetteljes éveket nekünk.... Álmainkból Zarver grófnő hangja térített vissza a mába. Szólt a kocsisnak, hogy álljunk meg egy rövid pihenőre és nyújtóztassuk meg elgémberedett végtagjainkat. Már ideje volt. Nagyon jó ez a tapasztalt hölgy velünk. Pattogósan kiadta az utasításokat , Maris és Józsi plédeket terített le és kipakoltak egy kis piknikre. Addig rövid sétát tettünk mivel szólított a természet a cserjésbe. A Herceg a kis vágott szemű barátnőjével sokáig volt oda. Meg is kérdeztem tőle, - ha nem veszi tolakodásnak

nem találta meg vagy nem tudja a fogadót megvárni, hogy a 64-es figurát kipróbálja. ( mellesleg fogalmam sincs, hogy mi ez csak ő nagyzolt ezzel ) Kissé karikásak a szemei , csak be ne csavarodjon szegény. Ebben a csodás környezetben oly jól esett a fogadósné útravalója. Erre nagyon szívélyes emberek laknak , az ablakokban bármerre haladunk gyönyörű muskátlik, mindenütt virágok és ez a (jalalahi) jódlizás, de hát a lányok is akkor ez lehet, hogy olyan mikor a párját hívja a túzok csak az dürrög, még jó hogy nem jódlizik:)))))Az idilli uzsonnával végezvén újból útra keltünk é s Zarver grófnőnek elkezdtem mesélni az út irányunkat, mert érdekelte miért erre megyünk. Egész Nantes-ig kidolgoztam az úti tervet mivel én már idefelé végiglovagoltam és tapasztalatom volt, hogy merre kerüljünk. A sok helységnévvel nem untatom a kedves olvasót, de van még út előttünk. folyt. köv. Megérkezés Sankt Auton am Arlberg-be

Erre nagyon szívélyes emberek laknak…

27. Sankt Auton am Arlberg Az utolsó pihenőnk nagyon jól sikerült és legalábbis a mi hintónkban jó kedéllyel utaztunk tovább. Leghátul Mariséknál is minden rendben zajlott, mióta megtudta, hogy közel az idő, hogy elolvashatja az édesanyja csatos könyvecskéjét mit örökölt tőle. Kackiás Józsival nagyon jól el vannak, megértik egymást. Csak a középső hintóban vannak problémák amelyek aggasztanak bennünket. Valeyrac herceg sajnos elég furcsán viselkedik, pláne az utolsó megállás óta, mikor is a Yie Lao- val a bokrok közül kijöttek. Innsbruckot már jól elhagytuk mikor nagy integetéssel jeleztek a hercegék, hogy valami baj van. Megálltunk, hogy megtudjuk mi van . A hercegen valami furcsa baj jelei kezdenek jelentkezni. Épp Schagosvölgy bejáratánál egy kis helységbe érkeztünk. A helyi javasasszonyt kerestük fel mivel úgy éreztük a rossz-szellem szállta meg. A javasasszony mindent megpróbált; először háromszor hozzávágta a pipáját s kétszer leköpte. Nem használt. Megállapította, hogy „ bilindusz-hiányusz” baja mellett , Káma-Szutrusz baja van. Tehát a hozzá legközelebb álló hölgy vizeletéből kell naponta egy pinttel inni. Kellemesen csalódtunk a kínai hölgy szolgálatkészségében , azonnal tele brunzolt egy cserpákot és lefogtuk a herceget, hogy megigya. A javasasszony utasításait felírtuk a továbbiakra a honoráriumot kifizetve elindultunk. Sajnálom ezt a jó embert , de mást nem tudtunk tenni. A hintóban nálunk is a hangulatra rányomta a bélyegét az együttérzés. Zarver grófnő utasította a kocsist, hogy amennyire csak bírják a lovak haladjunk a következő pihenőnk felé. Úgy jó háromórányi út állt előttünk „ Jódli Tanya Fogadóhoz”. Nagy megkönnyebbülésünkre megérkeztünk s megint tanúi lehettünk a falusi vendégszeretetnek. A két grófnő a fogadósnéval félre mentek és tanácsot kértek, mint helybéli hölgytől, hogy a faluban orvos van-e ? Közölte , hogy van és küldet érte. Elfoglaltuk a szálláshelyünket. Csodálatos a környezet. A szobánk gyönyörű hegyoldalra nézett kis erkéllyel, a grófnő legnagyobb örömére, mert itt valami isteniek a naplementék. Fogadós a szolgálóját menesztette az orvosért aki közben megérkezett. A különszobában megvizsgálta a herceget és a legnagyobb boldogságunkra azt mondta, hogy nagyon egyszerű a megoldás. A javasasszonynak abban igaza volt, hogy „ Káma – Szutrusz „ baja van , de az azért mert nem csak a szeme szűk a lánynak hanem más testrésze is. Tehát „ gyökérkezelésre” kötelezte, amit másként „ kínaiusz-megdugusz” de sebtében. S lássatok csodát vacsorakor a herceget oly széles vigyorral láttuk viszont, majd kiesett a száján a feje. Tehát szerintem a naplójában ezeket írhatta le szegény. Boldogok voltunk, hogy ez a probléma megoldódott és jó hangulatban költöttük el a vacsorát. A kimerítő nap után mindenki a szobájába húzódott vissza. A grófnőnek csodálatos levendula illatú fürdőt készített a szobalány , a másik dézsában én is megfürödtem és kényelmes hálóruhánkba és köntösünkbe öltöztünk. Ekkorra már a nap a bércek széléhez ért. Nos igaza volt a Liliom grófnőnek ilyen látványban még nem volt részem. Egymást átkarolva csak néztük a látványt. Mindig eszembe jut valami szép , de most elakadt a szavam. Ez az este bevésődött az életem nagy könyvébe. Ami ezután történt a friss szalma illatú ágyban, nos hagy ne részletezzem.

Reggel korán keltem mintha kicseréltek volna. Kimentem az erkélyre és most a napfelkeltében kellett gyönyörködnöm azonnal ébresztettem Gyöngyikémet, hogy együtt élvezzük a látványt. Tisztálkodás után a fogadó éttermében a kiadós reggeli várt bennünket. A hófödte csúcsok a harmatos völgyek minden finomsága az asztalon. Egymásután érkeztek le útitársaink akik szintén vidám hangulatban költötték el reggelijüket. Fogadós úti-csomagját Jóska és Mariska bepakolták a társzekérbe. Pihent lovainkkal elindultunk Bludenz felé a következő állomáshelyünkre. A helyiektől kaptam új információkat és úgy döntöttem, hogy egy kicsit módosítanom kell az útirányon. Zarver grófnő észre is vette a változást. Mondtam mit hallottam, hogy biztonságunk érdekében Vaduznál kell Svájcba átlépni a határt. Az útirány változás jelentős idő megtakarítást is eredményez. Majd száz kilométert jelent ez. Még az esti élmény és éjszaka hatása alatt folytattuk utunkat. Az éles-szemű Zarver grófnőnek feltűnt, de úrinő módjára csak mosolygott. Legjobban azt hiszem unokaöccse Valeyrac herceg gyógyulásának örült, ha ezt nem is mondta így ki. A naplóját is visszaadta azt hiszem és lelkére kötötte ne a Dekameront olvassa, hanem szépirodalmat és az ágyban tegyen eleget Yie kisasszonynak, akit mintha kicseréltek volna szintén. folyt. köv. Kellemes kocsikázás Bludenz festői vidéke felé

A Tanult Doktor megállapitotta, - Káma – Szutrusz baja van…

28. Gligorics Teréz

/ Liliom /

Kezdenek a képek összeilleni...

Most már nem írtam néhány napja, de annyi minden történt, annyi minden volt, van folyamatban, hogy teljesen megfeledkeztem naplómról. Nem is tudom hol kezdjem… Szóval Valeyrac herceg visszamaradt a kis kínai lánnyal valahol, legalább is azt a látszatot keltette, hogy megy Kínába. Habár Zarver Grófnő megtalálta a naplóját, és az szerint a herceg kitalálta az egészet. Akkor ki ez a kínai lány? Maris szerint a Herceg élete forog kockán. Sok mindent lehetne mondani Marisra, de azt nem hogy hazudik. Színesíteni néha igen, de hazudni nem szokott soha. Csak remélni tudom hogy Zarver Grófnő komolyan vette az értesítést és még időben cselekedett. Itt csak valami drasztikus segíthet már… Közben a Herceg egészségén is aggódunk, elég rosszul nézett ki amikor utoljára láttam, habár jókedvűnek tette magát azon az utolsó reggelen. Leginkább azért Marissal vagyunk elfoglalva. Előjött egy ötlettel, amit bár eleve eldobtam mert teljesen őrült ötlet, végül hosszabb megfontolás után csak beláttam, hogy nem is olyan rossz ötlet! Bármi lesz az eredménye, a Hercegnek csak javára szolgál. Ugyanis Maris azt találta ki, hogy a Herceg úgyis megbeszélte Latrens Márkival, hogy a márki megtanítja írni-olvasni Marist. A többi viszont sajnos az én hibám, mert amikor ezt hallottam azt találtam mondani Mariska, hogy nicsak, még majd naccsága lesz belőled Maris… Ez a szó megakadt Maris fülében, mint mindig, amikor hasznára lehet valami. Most így állnak a dolgok: A márki tanítja Marist nemcsak írni-olvasni, de egy kis irodalmat, művészetet, történelmet is belekever, vagy legalább is igyekezik beletömni a Marisba. Zarver grófnő és jómagam viszont jó modort, viselkedést, finomságot vasalunk bele, valahogy. Ami egyáltalán nem megy könnyen! Nem csak nekünk nehéz, Marisnak is, mert bármennyire is törekszik, előbbutóbb ismét Maris lesz s elkezdi hogy " no, de azt a paraszt keresztanyádat…" stb, valaha Józsi nem tesz valamit kedvére. Persze, Józsi: ez a másik baj… Neki egyáltalán nem tetszik hogy Marik "urasodik", mert úgy érzi, akkor ő már nem kell neki… Lehet hogy nem is érzi rosszul… Mindenesetre, Zarver Grófnővel szétnéztünk mind a kettőnk ruhatárában, és amit nélkülözni tudtunk, odaajándékoztuk Marisnak. Elvégre nem lehet valaki hercegnő cselédruhában. Ha visszatér a herceg, (HA, visszatér) bemutatjuk neki a "kiurasodott" Marist, mint arisztokratát. Azt már tudjuk hogy nagyon is a herceg tipusa. Előbb-utóbb a herceg úgyis rájön hogy nem az… Akkor azonban két eset állhat csak fenn: Vagy annyira megszégyenli magát, hogy abbahagyja a szoknyavadászatot, vagy pedig legyint egyet, hogy üsse kő, s én a tied, te az enyém, Marisom… Mi már azt sem bánjuk, de ennek az örökös szoknyavadászatnak, veszélynek meg kell egyszer s mindenkorra szűnnie… A Hercegnek muszáj lesz örököst szereznie, másképp kihal a családi ág… Józsi, meg szegény… Hát majd csinálunk vele valamit, vannak lányok a gyarmatokon is… Jaj, édes naplóm, mennem kell… Megígértem hitvesemnek hogy csak a nappallom a tiéd… Sötét perceimre ő tart igényt…

29. Utazás Bludenz festői vidékén Legnagyobb egyetértésben indult útnak a társaság. Most, hogy megoldottuk a Herceg problémáját hagyni kell a természet rendjét uralkodni rajtuk s a pihenőket értelmesen használják ki. Eddig nem ejtettem szót a hegyi utakról. Nos nem egy sztráda az biztos , kissé illeg-billeg a hintó s össze döccenünk benne. Vannak szakaszok ahol életveszély beszélni, mert leharapja az ember a nyelvét. A táj annál csodálatosabb jobbról a Garsellakopf csúcsa balról a Gallinakopf hófedte orma , melyet festő ecsetje se tudott volna szebben festeni, csak a természet nagy alkotója. Csak érintőlegesen beszéltünk a politikai helyzetről s ezért nagyon hálás voltam Zarver grófnőnek, hogy megbízott értékítéletemben. Nem hiába választottam ezt az eldugott hegyi utat. Egy a szépsége lenyűgöző másrészt távol tartottuk magunkat a girondisták és a jakobinusok hatalmi harcától. Előző szállásadónk szörnyű véres dolgokról mesélt a bor hatására kicsit kiszínezve, de ha a fele is igaz volt jobb , hogy a hölgyekkel ezt kikerültük. Feje tetejére állt a világ. Itt a hegyek között hamar leszáll az alkony így igyekeztünk a Schaanwald-i Muskátli fogadó felé. Nos megérkezvén majdhogy vacsora idő is volt már. A nevéhez méltó volt a fogadó. Az ablakok telis-tele muskátlival, mint egy virág folyam lett volna mind. A fogadós és neje hófehér kötényében az asszonyság szép főkötőjében állt a bejáratnál és illendően fogadott bennünket. Mondták már várták megérkezésünk. Akkor jöttem rá, hogy ezeknek a hegyi jódlizóknak ez a dolguk . El jalalahizzák a hírt. Gondolom ez olyan kódolt szöveg mert hiába állnának a hegytetőre a Mutogatós Ti-Ti-Tá módszerrel nem látnák egymást pláne ha köd van. Azt meg ott fönn úgy mondják „ nagyfeneködvan”jalalahi-jalalahó. Az utóbbit télen a hó miatt. Elfoglaltuk szobáinkat a személyi poggyászt az alkalmazottak felhordták. Marisnak ilyen úri élete még nem volt. Talán már hiányzott neki a biliürítés vagy más mert sokszor úgy ment , mint a bolygó hollandi. Lehet, hogy Kackiás kezelte le rendesen, mert senki nem figyelte mit tesznek a társzekéren. Vagy a Herceg hiányzott neki!!! Az az Ők kis lakosztálya volt az úton. Szobánk szerencsére megint jó kilátással rendelkezett. Ablakunkból a majd kétezer méter magas Gurtis Spitz csúcsára nézett. Ahogy az ember letekintett a völgybe , a hegyoldalról alázuhogó évszázados hóolvadás lenn egy gyönyörű kis tengerszemet hozott létre. A fogadóstól tudom, hogy másnap közvetlen közelről fogjuk látni, mert az út mellette halad el Schaanwald felé. Egyszóval a sík vidékhez szokott embernek ez tömény szépség amit nehezen és sok idő alatt dolgoz fel. Kedvesemmel megint szép estének nézünk elébe . Örülök, hogy rátaláltam , mert Ő is oly romantikus alkat , mint én. Habár a humor sem áll távol tőlünk. A fogadó étkezőjéből finom vadpecsenye illat lengedezett. Az íncsiklandozó étel gyorsan összeterelte a társaságot és mindenki szorgosan falatozott és a testes borocskát is küldte utána. Nagyszerű ember ez a Valeyrac herceg , mert felállt és megkocogtatva poharát jelezte köszöntőt akar mondani. Név szerint megköszönte mindannyiunk fáradozását egészségéért huncut mosolygásával csak kicsit tért ki a „ brunyalusz” kúrára, de ha az segített hát nincs apelláta. Szívesen adtam volna én is ha kellett volna gyógyító gázt is de arra nem volt szükség. Pedig az örökre kigyógyította volna a szag allergiából. Mondta azt köszi nem kéri , mert a haja is elhullana. Mai napig nem értem mi közös a gyógyító gáz és a haj hullás

között. Ahogy iszogatott minduntalan Maris felé sandított aki úgy tett, mint aki nem veszi észre. A kis szűk-szemű is észrevette és úgy rugusz bokandusz hercegusz, hogy az jajdusz és kijózanodandusz. Röviden szem nyom ki rúg segg szét. Csak annyit mondott; fenn kínai figura s a herceg belesápadt. Nos én nem is voltam ezek után kíváncsi erre a figurára. Pedig fúrta az oldalam a kíváncsiság, talán egyszer megtudom. Kulcslyukon meg nem illik leselkedni. Jó nekünk a hagyományos a „ szeretkezus- gyengédusz „. Zarver grófnőn láttam büszke unokaöccsére, most már rögeszméjévé vált, hogy el akarják rabolni. Most már én is kezdek megbocsájtani neki amiért összehozott Kackiással egy dézsába. Mintha én másságos lennék. Nem tudott mivel kötözködni , mert Maris hiányzik neki. No lassan elcsendesedik a ház a tájra is rátelepszik a sötétség. Még egy-két gyors hírt jódliznak el és van nekik ez a hosszú havasi duda vagy mifene azt fújják. De ahogy füleltünk kedvesemmel mondom neki olyan ismerős a dallam ; figyeld csak ; az egyik irányból az jött „ julilulis-julilulis „ vissza hanzi-hanzi „ vissza „ a dudával „ dugidugi-jaluliluliluihu „ vissza „ joljoljalalahihu-dejalallahi” és utána elcsendesült minden. Az ablakokat nyitva hagytuk csodás volt ez a kora-őszi idő. folyt. köv. Bludenz felé megkezdődik a tanulás....

Hát ez a Maris hogy kiurasodott!

30. Gligorics Teréz / Liliom / A Herceg megmenekül...

Végül is a véletlen mentette meg a Herceget… Ezt napok múltán tudtuk meg. Végehtetlen dötyögés után végre megérkeztünk az Idegyere fogadóba, ahol szintén nagyon szivesen fogadtak bennünket, bár egy kicsit helyszűkében voltak, mivel a Zárvizi Gróf váratlanul megérkezett családjával. Velencéből jöttek, hazafelé. Nagyon jól ismerem a családot, egy nyáron lányuk, Éva Grófnő, meghivott a vidéki kastélyukba, ahol parasztlányoknak öltözve bolodnitottuk a falu legényeit egész nyáron. Jaj, de jól éreztük magunkat! Még egy cigánybálna is belopodztunk. Habár Éva nem volt velük, nagyon örültem hogy kedves "Balázs papát meg Annuska mamát" újra láthattam. Ők is örültek nekem, habár kissé csodáloztak mit keresek itt. Nem csodálom, elég szokatlan hely, sőt, nagy véletlen hogy itt találkoztunk. Mindenesetre ők mondták el a történteket. Amint keltek át a Márter folyon, nagy vihar fogta el őket. Óriási hullámokat kavart fel a viz, hánykolódott a kis hajó ide-oda. Nem csak az övéké, a szemebejövő is… Dobálta a viz, jónéhányszor oldalra fordult, végül is nagy sikitozások között felfordult… A grófék megrettenve nézték amint az emberek utolsó lélegzetükkel igyekeztek megkapazkodni amiben csak lehetett, vagy legalább a viz szintjén maradni. Az ő hajójuk felvett egy néhányat, némelynek sikerült a partra úszni. Sokaknak nem… Beesteledett, nem lehetett menteni többé senkit. Majdcsak a kikötőben tudták meg, ötven ember elveszett… A Herceg nem volt az elveszettek között, viszont egy kinai nőszemélyt kisodrott a viz a partra, már fel volt püffedve… Senki sem tudta hova lett a Herceg, mi sorsa lett. Valaki látta a parton amint egy kislányt ráncigált ki a vizből, de hova ment azután, az talány. Mindenesetre életben van, a kinai nélkül. Bár rettenetesen sajnáltam az elveszetteket, erősen dobogott a szivem arra a gondolatra hogy él Őfelsége, és nincs többé merényleti veszély, egyenlőre. Reméltem hogy utánunk jön. Talán… Maris nagyon szépen halad a tanulásban, csodálatos egy esze van neki! Amit egyszer hall, lát, azt tökéletesen tudja utánozni. Már a kapcsos könyvet is olvasgatja, habár még sokszor elakad egy-egy szón, olyankor bejön a márkihoz kérdezni. Latrennak roppant türelme van hozzá, született tanitó, rengeteg türelme van. Kivéve esténként. Már hat órakor kezdi a zsebóráját nézegetni… Alig várja hogy visszavonuljunk. Néha éjfélig is ülünk az ágyban, beszélgetünk, örülünk egymásnak… Milyen nyugodt vagyok olyankor! Mintha nem is én lennék. Kár hogy abban a pillanatban ahogy lecsukom szemeimet, visszajönnek a rémálmok… Ugyanaz, mindig ugyanaz… Egy óriási házban vagyok, ahol minden ablakot, minden bútordarabot, minden szobát ismerek, mégsem tudom mi ez a hely, hol vagyok? Járok szobáról-szobára, keresem, keresem mint az őrült, de nem tudom mit… Végül is felérek egy toronyszobába, ott csak egy ajtó van. Kinyitom az ajtót, tudván hogy abban a

pillanatban meghalok… Mégis kinyitom… S elkezdek sikoltozni, mert ami ott bent van, az leírhatatlan… Sikoltozva ébredek fel, többnyire Latren karjaiban, amint próbál megnyugtatni, vigasztalni. Csak tudnám, mi van abban a szobában, talán akkor megszűnnének ezek az álmok. De nem emlékszem rá… Zarver Grófnő javaslatára holnap pihenőnapot tartunk. Elmegyünk egy cigány-táborba… folyt. köv.

31. Bludenz A csodálatos utazás ezen a tájon csak fokozta romantikus szerelmünk a grófnővel. Lelkeink valahol a magasságokban találkoznak és ott ölelkeznek, valami csodálatos érzés. Ezt szavakban nagyon nehéz kifejezni. Megérkeztünk Bludenzbe , ebbe a csodálatos hegyek közti gyöngyszem faluba ahol a táj jellégének és szokásainak tökéletesen megfelelő fogadóba szálltunk meg Liliom grófnő kérésére. „ Térj be” fogadó a nevéhez illően nem kihagyható szálláshely. Kellemes meglepetésben volt részünk, röviddel megérkezésünk után egy kedves régi ismerősét üdvözölhettük az én Liliom grófnőmnek. Történt ugyanis , hogy Velencéből hazafelé tartva Zárvízi gróf és családja megérkezett akiket gyerekkorából ismert , Éva nevű lányukkal sok csalafintaságot elkövettek. A grófék elmesélték gyorsan az úton történteket ami mélyen lesújtotta a társaságot. A Márter folyói átkelésüket. Igaza volt Zarver tantinak, hogy féltette unokaöccsét a kínai hölgytől. Máig ismeretlen okokból a folyón akartak átkelni, gondolom a szöktetés része volt, hogy már a herceg utazóképes állapotban volt. A kínai hölgy a vízbe veszett. Remélem Valeyrac herceg mihelyt olyan állapotban lesz elmeséli a rémségeket. Zarver grófnő ( Tanti ) állandóan kavar. Most is megint a cigány-táborba viszi az unokaöccsét. Ha megint leköpik az belehal. Ők tudják. Mariskám ez az áldott lélek nagyon jól tanul. Nagyon szép folyékony és hangsúlyos olvasása és a kellemes lágy hangja bámulatba ejt. A cicomás ruhák teljesen kiemelik az eddig rejtett bájait, mármint én eddig ezt nem láthattam. Elhiszem, hogy a herceg miért bolondult most már. A bestia megérezte , hogy bájai nem közömbösek a szememnek és sokszor lelejt dolgokat, hogy a szép formás halmocskái, majdnem kigurulnak a ruhából. Sajnos ez van. Azért eszembe se jut még érinteni se / pedig, Ó jaj /. Nehéz ilyen körülmények között tanítani. Veszélyességi pótlékot fogok a végén felszámolni. Zarver grófnő sürgönyzött Vox grófnőnek, hogy egy kicsit késni fogunk a már említett tragédiák miatt . Különben a tanítás is jobban megy ha egy kis pihenő van beiktatva. No meg minek a nagy rohanás. Itt a hegyek védelmében a külvilág borzalmairól nem véve tudomást sokkal csodálatosabb. Tanti és Liliom grófnők leleménye határtalan. Ha a jó modor határai nem fékeztek volna fetrengtem volna a röhögéstől, ahogy ezt a szegény Józsit beöltöztették. Gondolom a fogadóstól aki , ahogy elnéztem szintén minden hájjal megkent csibész, valami tiroli ruhát szereztek. Ami arra divat bőr pántos rövidnadrág stüszi kalap , bakancs, térdzokni, ing. Összességében borzalmas. Amilyen ártatlan pofát vágott hozzá...., de az úri átalakulás áldozatokkal jár. A két nő kitett magáért. kíváncsi vagyok mire okítják már szellemileg gondolom. Eszembe se jut más !!!! Este későn jött meg a táborból a fogat és velük volt két új szerzemény. Mint kisült egy szolgáló lány Maris helyett és egy szolgáló legény Jóska helyettesítésére. No majd látjuk. Különösen nem zavar a dolog, mint említettem Zarver grófnő értékítélete megnyugtat. Vacsorához már az egész társaság , a vendég grófékkal együtt ültünk le. Nagyon jó hangulatban telt az étkezés. Csodás fogások követték egymást. A leves „ homár a la bludenz” módra, ezt követte „szarvastagja egészben” kalapemelgető gomba körettel. Az ínyenceknek enyhén mérges „ hegyi-kalpcsapkodó gomba” flamand burgonya, és „ tárd szélesre az ablakod bab” . Savanyúságok „ fanyar vigyor saláta „ savanyú, mint az élet „ és „ házi vegyes vágott”. Desszertnek ház specialitása „ ugráló kavics combok rántva „. Édességnek már csak egy-két tiroli rétest ettünk „ jódli módra „.

A kiadós vacsora után kénytelenek voltunk hosszú esti sétát tenni, hogy az emésztés meginduljon és a vacsora közben elhangzott sok hírt mindenki a maga módján helyére tegye. Mi is kedvesemmel átbeszéltük, kart karban sétáltunk a csillagos estében. A sok borzalom ellenére szép napot hagytunk magunk mögött és boldogan tértem nyugovóra kedvesemmel. Kérésére természetesen nyitott ablaknál , mert kedvencemből bőségesen fogyasztottam és az éji szellemek nem fehér lepedőben hanem felhő alakban távoznak. Oly kedves az én Gyöngyim és megértő, hogy időnként enged szenvedélyemnek hódolni, és ez a galamblövészet babbal....., A táj elcsendesedett , mindenki nyugovóra tért. A holnapi viszontlátásra....,puff-puffbumm-bumm :)))))))))) folyt. köv. Pihenő

Hosszú esti séta…

32. Gligorics Teréz / Maris / Maris bemutakozik

Hogy ilyen szerencsésen megmenekült bátor hercegünk, a hangulat sokkal vidámabbra fordult… Éjjel két óra volt, amikor nagy kopogás, dobogás között házigazdánk kinyitotta a kaput. Előbb be akarta csapni a megtépett, borzas személy láttára, de ismét rongyaira nézve, valami felrémlett benne. Szerencséjére. A Herceg volt. Valami lovaskocsi felvette az út mellett és elhozta ide. Szegény Herceg nyamvadt állapotban volt, valószínűleg több napja nem evett. hogy nem mosakodott meg borotválkozott az biztos, mert nagyon állott hal-szaga volt neki. Házigazdáink tüstént intézkedtek, fürdővíz, borotva, tiszta ruhanemű. Addigra elkészült a finom sült kolbász meg a vacsorázásból megmaradt lecsó. Hercegünk egy ültében megette, majd lemosta egy jó pohár borral. Mire lenyelte az utolsó kortyot is, már aludt… Hadd pihenjen, nehéz napok várnak rá cigány-táborban… Másnap reggel vörösen ébredt a nap, mintha előre pirulna értünk, helyettünk… Jesszusom, ki látott már grófnőket cigány-táborban? De előre örvendeztünk ennek a kis kikapcsolódásnak. A Herceg nem jött le reggelizni, mi meg hagytuk, hadd aludjon. Nekem az az ötletem támadt, hogy kipróbálom Maris tudományát. Zárviziék elég jó hangulatban voltak, habár ők úgy döntöttek inkább tovább utaznak, nem jönnek velünk cigány-vigalomba. Amit iszogatták kávéjukat, én puccba tettem Marist. Ráparancsoltam hogy pofa be, csak akkor beszélj ha kérdeznek, és ha a ruhád ujjába törlöd az orrodat, ott mindenki előtt felpofozlak, most irány a szalonba! Elég jól be volt tojva a jány, de elindult, félve, vigyázva, majd látva hogy nem botlott fel megint saját lábaiban, kissé bátrabban. Amikor a szalonba értünk, még a levegő is elhallgatott… Zarver grófnő ijedten nézett rám, hogy most mi lesz? Zárviziék nem tudták mire vélni a dolgot, nem ismervén sem Marist, sem a helyzetet. - Drága Grófnők, - kezdtem én-, egy kedves, régi ismerős érkezett az éjjel, Zsófia Hercegnő. Pavari király lánya… fogadjátok szeretettel! Egy pillanatig senki sem tudott szóhoz jutni. Azt hiszem Zarver grófnő felpofozott a tekintetével, de nem bántam. A diadal tökéletes volt! És a hatás is… Zárvizi gróf állt fel először… Szalutált, majd olyan csókot cuppantott a Maris kezére, hogy piros maradt a helye. Maris meg akkorát hízott ettől, hogy azt hittem kipattan az ing-gombja tőle. -Nem, nem, nem, kedves Gróf Úr!, mondta Maris nagy affektálások között,- én inkognitóban utazom, tessék csak leülni és nyugodtan szólítson csak Zsófinak! Igy kezdődött… Maris olyan szellemes, olyan bájos, olyan természetes volt ebben az előkelő, úri társaságban, hogy legszívesebben összepusziltam volna azt a hazug kis pofáját. Végül is vagy megelégelte a dolgot, vagy volt annyi esze hogy véget vessen ennek a cirkusznak, mindenesetre felállt, megköszönte a kedves vendéglátást és igazi hercegnő módjára hátat fordítva távozott a szalonból. Összenéztem Zarver grófnővel. Néma jóváhagyást láttam szemeiben: itt az idő. Bemutatjuk Őfelségének Maris Hercegnőt…

Pavari király lánya… 33. Verzar Éva ( Zarver grófnő ) Pihenő

Igen, elindultunk. Teljesen felhőtlennek indult a napunk. A táj szépsége lenyűgözött. A Márki is egyre többet nézett ki az ablakon, Liliomnak bőszen magyarázta milyen szép is ez a vidék, és hogy jelenik meg majd mindez, érzelemtől fűtött verseiben. Minden felhőnek nevet adott, minden virágszálat megfigyelt. Gondolom holnapra már ódákat zeng, és mi csodálkozva hallgatjuk, azt amit nem vettek észre szemeink, de a Márki nemes lelke felfigyelt rá. Egyszer csak valami zavaros hangokat hallottam a Herceg kocsija felől. Mind megálltunk. Szegény fiatalember halott fehéren ült a hintóban, összegörnyedve és jajgatott a fájdalomtól.

Azonnal orvosért kiáltottak, de hisz itt nincs orvos. Javasasszonyhoz kell fordulni. Messze vagyunk az udvartól, de gondoltam egy füves asszony is kezelni tudja baját. Rögtön ráéreztem, mi történhetett vele, a mi köreinkben nem szokás erről beszélni, ezért rábíztam a márkira, de Maris és Józsi is tud hasznos tanácsot adni, egy ilyen egyszerű kis gyulladásra. Estére gyönyörű völgyben egy kis fogadóra bukkantunk. Elhatároztam és értesítettem mindenkit, hogy itt maradunk, addig, míg a herceg jobban nem érzi magát. Elkezdték a társzekérről lepakolni a legszükségesebbeket. A Herceget nagy fájdalmak között fektették ágyba. Kimentem a vendégház elé. Lemenőben volt a nap. Valami csodálat, amit mindig szeretnék látni. Más okom is volt, a völgyben egy színes karaván ütött tanyát. Sátoros cigányok ülték körül a tüzet. Sokszor láttam őket Magyarországon, és nagyon szerettem velük lenni. Valamikor Saint Germain gróffal felkerestük tanyájukat, többször is. Velük együtt ültünk a tűz mellett és hallgattuk véget nem érő meséiket. Színes társaság és mindig van köztük jós, gyógyító. Holnap felelevenedik a múlt, mert elhatároztam, hogy felkeresem őket. A Hercegnek itt találunk gyógymódot a bajára. Emlékezni szeretnék, ülni a tűz mellett, remélem maguk közé fogadnak. És mesélnek… talán Magyarországról is. A Márkinak este elmondom a tervemet, romantikus lelke nem fog tiltakozni. Futárt küldök Vox hercegnőnek, hogy késni fogunk. Értesítem a történtekről, és elnézését kérem. Meg fog érteni, ha nem történt volna semmi baj, akkor is megálltam volna ezen a csodálatos helyen beszélgetni a végtelen utak utazóival, ezt nem hagyhatom ki.

34. Verzár Éva ( Zarver grófnő ) A cigány-tábor. Reggel madárcsicsergésre ébredtünk. Kissé hűvös itt a levegő, de olyan illatos, hogy harapni lehet belőle. Nem is kértem, hogy vizet melegítsenek, friss, hideg vízzel mosakodtam meg. Úgy éreztem magam, mintha tíz évet fiatalodtam volna. A kedvem rózsás, remélem a társaságom is ezt érzi. Bőséges reggeli fogadott, elfelejtettem csipkedni az ételt, ahogy illene, hatalmas étvággyal ettem úgy, mint valamikor Magyarországon a finom szalonnát meg kolbászt. A fiatalok is jó kedvvel ültek az asztal mellett. Már befejezték a reggelit, csak rám vártak. Kérdésemre nyomban elmondták, hogy a Herceg most már jobban van, csak lázálmok gyötrik, hidegrázás kínozza és a fájdalma állandósult. Szóltam, hogy készítsenek elő egy szekeret, visszük a cigánytáborba. Közben vendégek is érkeztek, de velük nincs most se kedvem sem időm foglalkozni. A drága, kedves Liliom ismerősei, majd elboldogul velük. Valami homályos kis történetet is hallottam, hogy a kínai lány meg akarta szöktetni a herceget, de szerencsére nem sikerült neki. Borzalmas egy éjszaka lehetett. Nem tudok semmiről-semmit, úgy aludtam, mint a bunda. Előállt a szekér. Lehozták a Herceget, elég rossz színben van a kedves ifjú, cselekednünk kell, mert még elveszítjük. Nővéremre gondoltam, aki most éppen Franciaországban valahol egy kis faluban talált menedéket, a jakobinusok haragja elől. Mindent meg kell tennünk, hogy a fiát épségben lássa viszont. Indulunk, elől óvatosan a társzekér, utána a hintó. A cigány-tábor nincs messze, már látjuk is a füstöt. Elérünk az erdő aljába, a cigány gyermekek sikoltozva szaladnak elénk. Egy öregasszony jön velünk szemben, csontos, vékony alakja, keskeny arca a szájában pipa, mintha odanőtt volna. Ránk néz, megszólal. - Ismerem magát, kegyelmes asszony. Magyarországon járt nálunk, az erdőben, egy fiatalúrral. Azt is tudtam, hogy még találkozunk. Tudom, beteget hoztak, vigyék a sátrak közé, ott ellátják a baját. Nem lepődtem meg, tudomásom volt arról a csodáról, amit ezek a szabadságot szerető emberek birtokukban tudhattak. Ismerték a jövőt, sok betegséget kúráltak már. A tűz mellé ültünk, beszélgettünk. Sok mindenről tudtak és el is mondták, mit tapasztaltak vándorlásuk során. Egy kis időre az öregasszony eltűnt a sátrak között, majd visszajött és vázolta a herceg állapotát. Elég nagy a baj, de szerencsére idejében hoztuk. Itt kell, maradjon pár napra és megesküdött, hogy épségben adja vissza nekünk. Még maradtunk, ettünk a bográcsban főzött cigánypecsenyéből, aztán visszaindultunk. A fogadó kertjében leültem, hogy összeszedjem gondolataimat. Szólítottam Letrans márkit, meg Liliom kisasszonyt. Majd hívattam Marist és Józsit. A tervem a következő. Maris már tanul, ehhez méltó kinézet is kell. A hercegnővel már kiválasztottunk egy pár ruhadarabot, viselnie kell. Józsinak meg szintén meg kell tanulni, fehér lapon a gyöngybetűket egymás mögé sorakoztatni. Ő is új, megfelelő ruhákat kapott. A szolgai munkát, a cigány-táborból hozott fiatal kisleány végzi majd el, Józsi helyett is küldött a cigány-asszony egy eleven legényembert. Jót nevetett, mikor beavattam tervemben, azt mondta – már régen tudtam magáról kegyelmes asszony, hogy nem fér a bőrében, nem illik ebben az úri társaságban, de most már látom, hogy igazam is volt.

Józsit én és Liliom vesszük kezelésbe, Letrans márki pedig már Marist okitgatja. Csak még megvárom, míg felöltöznek és elvonulok, elég volt a mai nap fáradságából. Megérkezett Maris, grófnői ruhámban, akadozott a lába és majdnem hanyatt esett. Mikor Józsi is lejött, nevetőgörcsöt kaptam. Nem tudom folytatni, a könnyeim patakzanak, kérem márki, folytassa… 35. Verzar Éva ( Zarver grófnő ) Pihenőnap Reggelre kipihentem ébredtem. Előveszem naplómat, és lám a legérdekesebb részt felejtettem el feljegyezni. Reggeli után ugyanis a ravasz kis Liliom hercegnő, behozta Marist a nappaliba és bemutatta a Zarvízi családnak, mint Zsófia hercegnő. Kétségbeesetten vártam, mikor bukik orrára a lány, de remekül játszott, olyannyira, hogy teljesen meggyőzte Liliom barátait. Mai napomat, pihenéssel töltöm. A Hercegről híreket kapok a táborból, reggel és este, minden rendben halad. Még egyelőre a főzeteket issza, meg pakolást kap a nemes szervére, de a cigány-asszony arról küldött értesítést, hogy a keze már megmozdult és nagyon keresgél a kis cigány-lány szoknyája alatt. Mire herceg ide-vagy oda, kapott egy jó nagyot, hogy nyughasson. Úgy látszik ez fertőző baj lehet, mert Latrans márki is megbolondult. Teljesen belefeledkezett a tanításba, nagyon tetszik neki a Hercegnő Maris, de az ügyet sem vet rá, mert annyira hálás Liliomnak. Meg nem sértené azzal, hogy elrabolja szerelme szívét. Szegény márki begurunduluszba esett, ágynak dőlt és csak vitette föl egész nap a hideg vizet, csak ki ne hűljön szegény feje. Így vagyunk a pihenőnapon, a Márki hideg borogatásban, Liliom sétálni ment ismerőseivel. Én olvasok, pihenek agyon rázott a hintó. Majd hívatom Józsit, egy kis illemet hintek majd fejére. Remélem sikerül, elég nyers egy ember, de kinézetre már jobban mutat, mint a Herceg. Holnap folytatom, a mai nap a pihenésé.

36. Látogatás a táborban Gyönyörű reggelre ébredtem. Az ablakon kitekintve az őszi napfény mindenhova bekukucskált s a melengető sugarával simogatta a tájat. csak a ború árnyéka végigsuhant arcomon mikor eszembe jutott Valeyrac herceg, hogy a vajákos asszonynál sínylődik. zavaros ez a história nekem de majd elmondja ha visszaemlékszik, mi is történt. A reggelihez készülődtünk mikor már Zarver grófnő a jó kis Tanti már megjárta a cigánytábort unokaöccse hogyléte után nézzen. Nagy boldogan mesélte, hogy már kezd életjeleket adni magáról amely abban merül ki, hogy a lányok szoknyája alá nyúlkál önkívületet színlelve. Reggeli közben elhatároztam, hogy magam nézek a dolog után , saját szememmel akarok meggyőződni az állapotáról. Marisnak úgy is van házi feladata azt csinálja, majd számon kérem. A grófnők meg Jóskának a farigcsálásával lesznek elfoglalva. A tervem kész volt, hogy hogyan közelítem meg a tábort. A fogadós egyik emberétől kértem egy használós ruhát és abba beöltözve a kertek alatt kimentem az etnikai táborba. Nos ahogy öltözködök a folyosón suttogó hangokat hallok. Kíváncsi természet lévén kezdtem jobban odafigyelni , mivel becses nevem is szóba került. A két grófnő igencsak szövetkezik valamiféle gyógymódra amivel a széljárásom akarják csökkenteni. Nos ebből nem esztek lányok, - így én ! A hátsó kijáraton úgy angolosan megléptem és irányt vettem a tábor felé. A völgy keleti részén szekerekből sátrakból összeállított tábort képzeljenek el. megdobbant a szívem , egy kicsit emlékeztetett az indián barátaimra, de ez azért messze nem olyan. Az egyik sátor előtt sokan álltak gondolom ez lehet a vajákos asszony irodája. Nem tévedtem. Közelebb lopóztam kifürkészni a dolgokat, az öltözetemben teljesen beleolvadtam a közönségbe. Egyszer kijött a vajákos asszony a következő áldozatot szólítani akkor pillantottam meg. Egy pillanat alatt libabőrös lettem, az összes szőr felállt rajtam a látványtól. Gyengébb idegzetűek lapozzanak most. Először is az életkora szerintem felmérhetetlen. Egy gyengébb szellentésemmel kilőném a világűrbe, olyan szotyorodott volt szegényke. A hangja Istenem csak ne riadjak fel álmomból. A mosolya egyedi ; páratlanul szép gyöngyfogsorát megvillantotta amely az orrlikától balra egy sárga valami kandikált ki a szájából. Annyira csúf volt, hogy az már szép. Bőrét gondolom, mint folyadék utoljára a magzatvíz érintette. Egy idő után lepereg a kosz magától. Elborzadtam ezen a sterilitáson. Az én Valeyrac hercegem ilyen klinikán van ? Te jó ég ! S még a két nő engem is ide akar beutalni. Brrrrrr ! a szekéren a felirat: „ Holló vájja ki a szemed Hospital „ Az egyik szekéren volt a kórterme a betegnek és egy egész szemrevaló cigánylány sürgölődött körülötte. Amint bekukkantottam saját szememmel meggyőződhettem róla, hogy a herceg igencsak javul, mert az életösztönei működnek, állandóan a szoknya alatt keresett valamit. Lehetséges lenne, hogy a lány a gyógyszert oda rejtette? Fura hely de nem csodálkozok már semmin. Meggyőződtem a herceg állapotáról és nekem ez elég, majd Tantija aki idehozta ki is váltja. Ahogy jöttem titokban vissza is tértem a fogadóba. nem szoktam inni tüzes-vizet, de most a

fogadóstól kértem egy kupicával. Lefürödtem és a társaság tagjaihoz csatlakoztam. Mélyen hallgatva a kiruccanásomról, no meg , hogy tudomásom van az ellenem készülő merényletről. Az udvaron összefutottam Marisommal aki szerette volna a leckét felmondani. Mondtam neki most fáradt vagyok, ha lehetne egy órácska pihenőt tartok és utána. Rendes volt és megértette, így össze tudtam szedni gondolataim a kiruccanás okozta sokk után. Felmentem a szobámba lepihenni és úgy beleszundítottam, hogy a vacsorára hívó gong ébresztett fel. Így majd csak holnap folytathatjuk a tanulmányokat. Remélem nem lesznek rémálmaim. Kerültem a nehéz ételeket, csak könnyű pástétomokat csipegettem és egy kis pipihúsit. láttam a hölgyek furcsán néznek , lehet , hogy megneszeltek valamit. Ezektől a keverőktől minden kitelik. No majd látjuk , résen leszek. Ahogy a mohikán cserkészek mondják ; „ Légy résen „ a lány mondja rá „ A rés készen „ ezek bölcs mondások. Jaj majd elfelejtettem otthon a mohikánoknál a varázsló a Ritkán Igazat Mondó egy szépség a vajákos asszonyhoz képest, pedig az se szeret mosdani. Na erről ennyit. Találkozunk holnap. folyt. köv. Pihenő második napja

A Vajákos Asszony…

37. Gligorics Teréz / Liliom / Latrens kínszenvedése...

Tényleg nagyon gyanús volt az álruhás Latrens, nem tudtam elképzelni miért lopakodik ki ilyen módon a fogadóból. Szerencsére vendégeink nem látták, így nem kellett magyarázkodni. Behívattam Józsit, mert úgy gondoltam, ha valaki tud valamit, hát ő igen. Nagyon összemelegedett Latrens vele az utóbbi időben, vagy legalább is amióta Józsi is "úr" lett. Azt hiszem a márkinak csakugyan ruha teszi az embert, legalább is ebben az esetben, mert úgy viselkedik Józsival szembe mintha legalább is puszi-pajtások lennének. Józsi hímelt-hámolt egy ideig, de végül is elővettem az Úrnő hangomat, remélve hogy a szolga-érzelem még nem egészen hagyta el beképzelt kobakját. Hát szerencsére még nem, így hát hamarosan dalolt mint a madár. Ugyanis összebeszélt a Józsi meg Latrens, hogy "kutyamódra" bántunk el a Herceggel, és ha törik-ha szakad, kimentik a cigány táborból azt a szerencsétlen embert. Hát ilyet elképzelni! Nem gondolnak arra, hogy a Hercegnek fertőző betegsége van, és ha nem gyógyítják ki, belehalhat? Nem beszélve arról, hogy minden "bilihordozóját" megfertőz a tetejében! Nagyon dühbe gurultam, ha jól emlékszem, még vagy két pofont is lekavartam a szerencsétlen szolgából-lett-főúrnak, utasítva hogy az egyiket majd alkalom aztán adja oda férjemnek. Az volt a terv, hogy Latrens majd úgy adja ki magát a táborban mint vándordiák, eleséget, menedéket kérve. Ha eljön az este, előszedi lantját, verseit a tábortűz mellett. Amíg oda gyülemlik a nép, remélhetőleg a beteget magára hagyva, addig Józsi belopakodik és kihozza onnan a Herceget. Persze a terv fuccsba ment, mert habár Latrensnak sikerült bejutni a táborba, sőt, a Herceghez is, sajnos a legrosszabb pillanatban előtört a "betegsége"… Épp a herceg fekhelyénél… A Herceg, jól ismerve a márkit, felismerte, nevén szólította… Latrens hiába igyekezett tagadni, "betegsége" újra és újra elárulta. Végül is amikor a Herceg lázasan kezdett könyörögni hogy tegyék ki a görényt mert ő megfullad, Latrens jobbnak látta elhagyni a tábort. Különben is belátta, ha most ilyen csúf módon elárulta magát, az est leszálltával sem lesz több szerencséje… Ez az eset így letisztázva helyet adott a következő problémának… Latrens "betegsége"… Ez már több mint bosszantó, már több, mint kellemetlenség. Elvégre Latrens elsősorban riporter, így a munkáját sem végezheti… Hiába törtem a fejem, nem jutott semmi okos az eszembe. Végül is kimentem a kertbe, gondoltam egy kis friss levegő, egy kis séta talán kitisztítja az agyam. Gyönyörű, napos délután volt. Itt-ott már kezdtek a levelek hullani. Néha egy-egy pajkosabb szellő aranyesőt szórt lábaim elé. Nézegettem a leveleket, tétováztam, rájuk merjek-e lépni, vagy hagyjam őket épségben menni a másvilágra… Leveleket… leveleket… Valami rémlett, messziről, nagyon messziről, mintha a másvilágról jönne egy hang, egy illat, egy emlék… Nagyanyám… Nagyanyám főz valamit, vagdossa a leveleket, s főzi, s issza. Én, pici lányka, kérdezgettem miért iszod, Illatos Ár, miért iszod ha olyan nagyon rossz izű? S nagyanyám válasza: mert ma este felhőtáncba megyünk… Vagy, ma este vendégek lesznek… Akkor nem értettem, most egyszerre, ennyi év után, tudtam a választ: nagyanyámnak is volt "betegsége"… Csak tudnám mi az amit főzött ellene? Mi volt az?

Zöld levelek, mindig ott voltak a zöld levelek, én féltem megfogni őket, mert fájt, égetett… Megvan! CSALÁN! Csalánteát ivott nagyanyám a betegsége ellen… Latrensom, több szerencséd van, mint eszed… Nem kell már a cigánytáborba menned, egyenlőre… folyt . Köv.

38. Verzar Éva ) Zarver grófnő ) Csapások sorozata a pihenőn. Ó, jaj, megtörtént, amitől féltünk! Latrans márkin pontosan, mint valamikor betegsége kezdetén, jelentkeznek az első tünetei a paranoiának. Remegek, hogy vele nehezebb dolgunk lesz, akaratos és nehéz természetű ember bújik meg, a lírikus költőben. Liliommal egymásra néztünk, mikor észrevettük, hogy állruhát öltött és úgy távozott a fogadóból. A mai pihenésnek, és barangolásunknak tehát vége. Erre a napra azt terveztem. Magunkkal szerettük volna vinni, a két ifjút a ˝kisasszonyt meg az úrfit ˝mármint Marist meg a Józsit. Nem maradt más, mint beszállítani valahogy a márkit is a táborba, remélem, hogy hamarabb gyógyul, hisz nem vesztegettük az időt. A kölcsönkapott fiút küldtem is azonnal a cigány asszonyhoz, ha kell megkötözve is de visszük a felséges urat. Sürget az idő, nemsokára indulnunk kell. Nem várakoztattatom a kikötőben kedves barátnőm kocsisát. Ezért a mai nap, beszállítjuk a márkit, utána foglalkozunk Maris és Józsi nevelésével. A lány már jól halad, a márki verseit akadozva, de már olvassa. Józsi meg olyan elegánsan hajol meg, hogy bármelyik udvarban be lehetne mutatni, nem vallanánk szégyent vele. Sietnem kell, nem is írok többet kedves naplómban, mire a márki elfogyasztja reggelijét, arra készen kell álljunk, mert megtörténhet, hogy ismét elveszítjük és ez nagyban késleltetné indulásunkat. Számítok Liliom segítségére, bár a hercegnő gyönge, finom lélek, de most csak az ő segítségével, bájával tudom elérni, hogy a márki végre megnyugodjon és ismét a verseivel, bűvöljön el bennünket. Mindenkit arra kérek, imádkozzon e két ifjú lelkéért és egészségéért. Mon dieu! Mindenre számítottam, útonállókra, rablókra elvetemült emberekre, de hogy a mi kíséretünkben történik valami baj, arra nem.

39. Verzar Éva ( Zarver grófnő ) Indulás előtti nap. Még mielőtt lefeküdtem, ajtómon halk kopogást hallottam. A táborból kaptam üzenetet. Jól van a Herceg, holnap teljesen egészségesen elhagyhatja a tábort. Ma este még füstölési ceremónián vesz rész, majd teljesen kiűzik belőle a gonoszt, mintegy újszülöttet kapjuk vissza. Tiszta testtel és lélekkel. Boldogan vettem könyvemet kezembe, olvastam, majd kinéztem az ablakon. Furcsa árnyékot láttam a távoli réten. Latrans márki hajlongott, mintha az udvarban lejtene táncot, előkelően. Meglepetésem majdnem sikolyba végződött, mikor felismertem a tárgyat, ami előtt ezt tette. A cigány-táborból elkószált tehén előtt pózolt és beszélt hozzá. Nevetni kezdtem és hagytam, hadd csinálja reménykedve, hogy az éjszakai hideg jót tesz majd neki. Az ablaktól azonban nem tudtam szabadulni, a látvány ezúttal nekem is sokk volt. Hozzászoktam már különböző udvarokban mindenféle emberhez, de ilyent még nem láttam. A márki utánozta a tehenet és együtt legelt vele. Végképp nem tudtam mit tegyek, hagytam, majd reggel megkérdezem Liliom hercegnőt, mit művelt ez a szerencsétlen ember. Reggelre, az én meglepetésem nagyobb volt, mint bárki másé. A Márki fitten, gavallérként ült az asztal mellé, csipegetett és mintha újjászületett volna. Liliom mesélt valami zavaros mesét, én meg meghagytam neki, hogy higgye is el. Szerintem lázállapotában a márki ki tudja mit össze nem evett, a sok zöld fű között valami gyógyfüvet is találhatott, ami szerencsére jót tett vele. Beszámoltam arról, hogy megyünk a hercegért, és szóltam készüljenek, mert holnap tovább indulunk. Reggeli után sietve ültünk hintóba és a cigány-tábor felé vettük utunkat. Valóban a Herceg kitűnő állapotban és nagyon vidáman fogadott. Én hálát mondtam az öregasszonynak és biztosítottam, hogy mindig számíthat rám. Már ültünk volna fel a hintóba, mikor egy csodálatos látvány bénított meg mindenkit. Az erdő alatti patak felől egy gyönyörű cigány lány sétált felénk. Olyan szépet még soha sem láttam. A férfiakra tekintettem és láttam, hogy földbe gyökerezett lábbal állnak és bámulnak. A lány ébenfekete hajában tűzpiros virág, a hajnali napfény pedig csillogott fürtjein. Karcsú derekán a kendőbe belekapott a szél, maga után úszott a levegőben, mintha álomvilágból lépett volna elő. Járása a zöld pázsiton, mint egy ártatlan gidáé, könnyű és kecses. A vajda lánya volt! Kinek lábai előtt fél térdre ereszkedett a herceg és így szólt hozzá: - Bárki vagy, én felajánlom neked az életemet, címemet, rangomat, minden égi és földi javamat. Kérlek légy a királynőm, kérlek légy a feleségem! Nem volt mit tenni, ez hivatalos leánykérés, amit este a vajda dönt el. Döbbenten hagytuk el a tábort. Estére visszatérünk, meghallgatni a vajda döntését, de mindenképp tovább indulunk. A herceggel vagy nélküle, ez most nem tőlünk függ.

…egy gyönyörű cigány lány sétált felénk…

40. Öngyógyítás első lépései Kénytelen voltam belátni, hogy lépéseket kell tennem sajnálatos és kellemetlen betegségem vissza szorítására. Reménykedem benne , hogy a herceg bajára is lelek gyógyírt. Zarver grófnő fenyegetésétől nem félek, mert az indiánoknál sokat tanultam és a gúzsba kötésből is ki tudtam szabadulni az egyik versenyen és még díjat is nyertem „ A Nagy Gordiuszi Szabaduló „ emlék plakettet. Erről ennyit. Inkább az én drága Gyöngyim bojkottja aggasztott. Kiágyazott a küszöbre a panzió csúfjára. Marisnak mintha csak ez kellett volna csalt be a szobájába , mert ő meg igazán éhes volt mióta a herceget elkapta a kór nem volt egy rendes bili-buli. Én meg hűséges vagyok asszonyomhoz s nem engedtem a gaz csábítónak. ( kár, úgy látszik tényleg beteg vagyok ) . Elhatároztam magam, hogy reggeli után bevetem magam az erdőbe és az indiánoktól tanult tudománnyal nekilátok a keresésnek. Ott se volt mindegyik hülye varázsló. Igaz Ritkán igazat Mondónak volt egy kis beütése, de azzal együtt megtudta jósolni az időt másnap. Már az előző napi fix volt. Ide vezető utamon végig lovagoltam az utat és láttam sokféle gyógynövényt csak akkor a dagattra ült seggem kellett gyógyítanom, mert egy kis vinnyogó szellőcske se fért ki rajta. Csak mikor megindult akkor a lovam az öklendezéstől kiköpte a zablát. Úgy kell neki miért rázta szét a seggem. Futott volna lábujjhegyen. Reggeli után vettem magamhoz vágószerszámot és egy kulacs innivalót és nekivágtam az erdőnek. Természetesen szóltam Kedvesemnek, hogy ne aggódjon a drága és Zarver grófnő se izguljon, mert az bajára is szerzek füvet. Mert ha eddig nem tudtátok , Ő ha nevet akkor bepisil. Hi hi hi. A Schaanwald-i erdő egészen Bludenzig terjed. Több csúcson és hágón át nagy kiterjedésben. Nem is gondolja az egyszerű halandó, hogy mennyi titkot rejt az erdő. No fel szerencsére mondtam magamnak, amire igazán szükségem van. Bakancs oldaltarisznya és indulás. Fáradságos utam volt, mert a hegy nem fukarkodott meredekebbnél meredekebb emelkedőkkel , ugyanolyan lejtőkkel. A sokféle fű illatától csak úgy szédelegtem. Behatoltam a párás sűrűn benőtt bozótosba. Egy vadásztőr volt összes fegyverem. Teljesen kiment a fejemből ha valami nagyobb vad utamba téved mit teszek. Azt tudtam ha olyat látok, hogy valaki bundába málnát szed akkor azzal nem kell parolázni, mert az nem eltévedt helybeli. Kis zsákomban kezdett gyarapodni a készlet. Találtam ; erdei tüzest, hajnali konyulót, vessző keményítőt, bíbor kankalint, és a legfontosabbat ; széloszlató buzogányt, a többi is hasznos volt amit szedtem, mert mint kísérő főzetnek nagy jelentősége van. Ezeknek oly jótékony hatása van, hogy még a hercegnek is lehet belőle főzni, csak az összetételre kell vigyázni. A haza vezető út sem volt könnyebb , mint az ide vezető. A sok kóborlástól igencsak elfáradtam és leültem egy kivágott fa tuskójára megpihenni. Akkor csoda történt velem . Nem hittem volna el ha más meséli. Megjelent a nagy Szellentő és így szólt. Esti Szél nagyon várunk vissza indián földre s ezért elárulom a főzet összetételét, s hozd magaddal Üvöltő Bölény lányát s ne hagyd el soha a sors egymásnak teremtett benneteket, egy ilyen apróság , mint a Szelesség ne legyen akadály. S ahogy jött el is tűnt. Szaporázni kezdtem a lépteim , mivel itt az erdőn hamarabb sötétedik és óhatatlan az eltévedés ténye.

Éppen időben érkeztem, mert már kedvesem nagyon ideges volt. Nagyon izgatott volt, hogy szerencsével jártam-e. felmentünk szobánkba s míg vetkőztem Ő maga csinált illatos fürdőt s közben elmeséltem utam , kalandom az erdőben . Oly jól eső érzés volt ahogy mosta a hátam és ami legfurcsább volt nem bugyborékolt a víz , mint máskor. Elmondtam neki a Nagy Szellentővel történt találkozásom, hogy lelkemre kötötte; csak véle térhetek meg az újvilágba. Nagyon meghatotta a drágámat. Úgy össze csókolt, hogy már ez megérte a fáradozást. A fürdő után lementünk a többiekkel együtt vacsorázni s vidám jó hangulatban telt az este hátralevő része. Vacsora után ki-ki a szállására tért . A fáradságtól és a sok élménytől, mély nyugodt álom telepedett a szememre Kedvesem ölelő karjaiban. A főzet készítését másnapra halasztottuk. folyt. köv. A főzet

Vessző keményítőt 41. Főzet- készítése Nos azt hitték ezek a nők, hogy egy piskóta ürgével állnak szemben. Majd hagyom, hogy kénköves mennykő hagyja el az alsó felem és boldog legyek a ha erős paprikával törülhetem. Nyeretlen kétévesnek néztek. Még mindig füstölögtem magamban. A fogadósnak a mosókonyha szerű kis épületében rendezkedtem be a csoda főzetem elkészítéséhez. Teljes nyilvánosság kizárásával, mert Nagy Szellentő megtiltotta, hogy más is jelen legyen, mert úgy hasznavehetetlen lesz. Csalántea az csak bóvli. Az olyan mint a javasasszony köpése meg a pipadobálása. Bárhogy ordítanak is a nők , Jóskával haza lopjuk a herceget és meggyógyul ha ő is akarja, mert nagyon úgy fest a dolog, jobb szeret a szoknya alatti gyógyszerből szedni a kis cigánylányoknál. Kipakolásztam a megszedett gyógyfüveket kis halmokban, hogy jobban adagolható legyen nehogy túladagoljam, mert az sem jó. Az alaplébe feltettem egy nagy üstbe főni az Erdei tüzest, Hajnali konyulót, vessző keményítőt és a bíbor kankalint. Ezt úgy fertály órát kellett lassú tűzön püszögtetni majd félre húzni és pihentetni. Majd el felejtettem, hogy főzés közben a varázs mondókát kellett mondogatni minél jobban hasson majd a főzet. Ez

imigyen szólt : „Szél szél mikor erre jársz oszolj mielőtt kitalálsz szagot csóvát ne vess kijáratot ne keress” A mondókát mormolva a legfontosabb alkotó elemet adagoltam az edénybe ; ez a „Széloszlató buzogány „ és a „ Takácsmácsonya „ magja. A széloszlatót kis lángon kell főzni és mikor forrásba jön meghatározott darabszámú magot kell hozzáadni. Mikor a mácsonya magja megpuhult akkor kell a pihentetett főzethez hozzákeverni majd két óra pihenés után leszűrni. Mindezek után teljes kihűlésig nem szabad háborgatni. A főzetből aztán kis üvegecskékbe adagolva minden étkezés után egy pintet kell inni. Egy idő után érzi az ember akkor nem szükségeltetik szedni , mert a szervezet beáll úgy mondják és természetes ellenszert alakít ki, hogy a bélgázokat kordában tartsa. Ennek egy más keverési metodika szerinti elkészítése jó lenne a hercegnek a bajára, de ha Tantija nem engedi akkor hibavaló az erőfeszítés. Ha a tanti nem kavar akkor kigyógyítom a „ nevetuszbrunzuluszból „ ha nem csurrancson be. Na de a lelkiismeretem nem vinne rá, hogy egy ilyen alapjában véve rendes hölgyet cserben hagyjak. Gondosan az utolsó cseppig betöltöttem a tároló edénybe és felvittem a lakosztályba. Már várt az én aranyos Gyöngyikém a csalánteával. A kedvéért ittam belőle had higgye, hogy Ő gyógyít meg. közben a főzetem már benn volt egy adaggal bennem. Úgyhogy jöhetett a pecsenye a nehéz őzpöri vagy akár még a babos étel is közömbösíti. Elmondtam a Kedvesemnek, hogy most már nyugodtan megjelenhet velem bárhol nincs szellentés. Azt hiszem ha hazatérünk az újvilágba új nevet is kell felvennem. Majd ezt még lesz időnk megbeszélni, mert ott mint tudjátok a jellemző viselkedésből adódik a név. Ne fussunk előre az időben s maradjunk a mában. Kíváncsi vagyok rá mit szól mindehhez Zarver grófnő. folyt. köv. Valeyrac herceg gyógyulása 42. Gligorics Teréz / Liliom – Harmatgyöngy /

Latrens gyógyfüfet keres, és talál is…

Cigánylakodalom??? Egészen megrémültem amikor Zarver Grófnő elmesélte mi történt a vajda lányával… Hát ezért "neveltük" a Marist ennyi ideig? Szegény Latrensom éjszakákat feláldozott a tanitásra csakhogy minél előbb kész legyen a "hercegnő" és ez most mind fuccsba megy? Megmakacsoltam magam: Már pedig ezt nem engedem meg! Legalább is az alkalmat meg kell adni Marisnak, úgymint a Hercegnek a találkozásra, aztán amit az Isten vagy a Herceg dönt… Kidolgoztam a terveimet. Úgy látom itt megint el lesz halasztva az utazás, meg kell várni mit dönt a Herceg, jön-e velünk, vagy feleségül veszi a vajda lányát. Tehát egy kis időm van, bár nem sok. Ma este együtt leszünk mindannyian, Zárviziék is itt vacsoráznak még, tehát nem fog senki kitörni vagy botrányt csinálni idegenek előtt. Gyönyörű idő volt ma, egy azokból a ritka, késő-nyári napokból amikor a nap mindennek ellenére melegen süt, a darazsak még egyszer táncot járnak a sugarakban mielőtt tejes halványsággá változik a délutáni napsütés. Én ebből nem vettem észre semmit, még a délutáni teára sem mentem be, pedig Latrens első "fellépése" volt a csalántea után és igazán érdekelt a hatása. Vagy a Latrens hatástalansága, ahogy vesszük… Végre kidolgoztam a tervet. Előszólítottam a cselédlányt, s beküldtem házigazdánkhoz hogy szóljon, két vendég lesz vacsorára, és kéretném, ha lehetséges, terítsenek e verandán. Gondoltam ott sötétebb lesz valamennyivel, arra meg szükségem lesz. Ráparancsoltam a lányra hogy más senkinek ne szóljon egy szót sem… Én magam bementem Maris szobájába… Elérkezett végre a vacsora idő. Megvártam mig mindenki helyet foglal, csak akkor közelítettem meg az asztal vendégeinkkel. Jól terveztem a hatás tökéletes volt… A Herceg látott meg bennünket először. Előbb felpattant örömében amikor meglátott, majd félig ülve, félig állva megmeredt… Én közelebb léptem: -Tisztelt társaság, engedjék meg hogy bemutassam Pavari Hercegnőt és kísérőjét, Gróf Tóvizű Mihályt… A hercegben meghűlt a vér. Még csak nem is pislantott, annyira nézte a Hercegnőt… Marist… Én lélegezni sem mertem, rettenetesen féltem hogy a Herceg felismeri Marist meg Józsit, de amint bebizonyúlt, félelmem alaptalan volt. Végül is a Herceg visszakapta lélekjelenlétét, és mélyen meghajolva a "Hercegnő" előtt kezet csókolt neki, sokkal tovább tartva a kesztyűbe rejtett, biliürigető kezeket mint a szabály megengedné. Én majdnem elmosolyogtam, gondolva, na jól van, drága Hercegem, látom, vér folyik még benned s a gyönyörű vajda lánya nem vakított meg teljesen bármennyire is szemeidbe ragyogott… Tökéletes este következett. Maris meg Józsi úriasabban viselkedett mint mi, az urak, a Herceg egészen daliás volt nemrég-múlt betegsége ellenére is, Zarver Grófnő egész biztosan megpofoz, de nem baj, majd drága férjem lepuszilgatja a pofonok helyét és talán Marisnak is el van látva a jövője, de ez a hercegtől függ. Én mosom kezeimet az egésztől, remélem még egyszer nem kell őket bepiszkítani, bár bepiszkolom én megint ha szükség lesz rá. Azon az éjjelen először történt, hogy a macska nem nyávogott kimenni a szobából. Úgy látszik, a csalántea beválik…

43. Gligorics Teréz / Maris / Mar...,akarom mondani Zsófia titka...

Mán nagyon régen írtam ide, igaz, de mikó annyi minden történik itt minduntalan! Nem is tom hun kezdjem… Ja, igaz, mosmán tunnék urasabban is irni, de amikó magam vagyok, akkó nekem igy a könnyeb, me igy szoktam meg. Akinek nem teccik, tanujjon meg óvasni, na. Hát mosmán asse tudom hanyadán állok, kive, mive, mikó, hogy… Amiúta Latrens Úr megtanitott óvasni, a Grófnők meg kiurasitottak itt, nem tudom kibogozni hogy tulajdonképpen hova is tartozok. Túl finomak a kezeim bilihordáshó mos mán, oszt pénzem meg nincs uraskodni. Akkó mi vagyok? Semmi, csak ojjan tedd-ide-vidd-oda, mint a Józsi. Jaj, hát ő meg a lelkem úgy néz ki mint egy báró, még asszem Zarver Grófnő is csapatná magának a szelet ha nem lenne ojjan csurdujj-csöppenj állapotba mindig. Oszt a Józsi szentű meg van győződve hogy a modoráva egy jó pártit csinál oszt többet nem kő neki dógozni. Hát meglehet hogy igaza lesz, me mindig van péze, csak tunnám hunnan szerzi! Túl sokat gondol magárú, még a márkit is utánozná a firkászatba, me tanátam nála egy versfélét, oszt az vót ráirva hogy "a modorom ojjan finom, én magam is alig birom" meg ijjesmi… Na mondhatom, ez is a saját szekerit tójja, csak le ne gurujjon! Egy időbe aszittem hogy majd a Józsi meg én bemátkásodunk, de amiúta felvette a sujtásos kabátját rám se néz, vagy legalább is nem úgy… Csapja ő a szelet mindenfele, de a simogató szellőjit a Grófnőnek tartogatja… Nem tuttam hinni a szemeimnek amikó bemutattak a Hercegnek mint Zsófia Hercegnőt… Hát Őfelsége még lélegezni is efelejtett, annyira bámút… Én meg őt, me nem felejtettem ám el azokat az éjszakákat melyeket az ágyába melegitettem el… Azelőtt se, meg azúta se senkivel, soha… Várom is hogy megverjen az Isten érte, me akárhogy nézzük is, bűn, nagy bűn… Egy héttel később… Ma reggel nagyon nem jól érzem magam. Erőltettek a Grófnők hogy legalább egy kis reggelit egyek, de nem tudok ránézni sem semmire. A szalonna émelyitő szagától kutyafuttába rohantam a bili főlé… Nem tom mi lehet velem… Másnap reggel ugyanaz történt… s harmadnap ugyanaz… Láttam amint a grófnők összenéztek a fejem felett. liliom grófnő megcsóválta a fejét, Zarver grófnő elsáppatt… Aznap délután Liliom grófnő felkeresett a szobámba. Te Maris, szólat meg Liliom, neked befűtöttek, ugye?…

folyt. köv.

44. Csomagolás meglepivel Végre folytathatjuk utunkat. Valeyrac herceg meggyógyult így ha nem habarodik bele a vajda lányába akár indulhatunk is. Mi Gyöngyimmel megbeszéltük , hogy nem állunk egy helyben és a tél beállta előtt hajóra szállunk, mert már kívánkozik haza a végtelen síkságok szabadságát élvezni. Habár nem vallja be de hiányoznak már rég nem látott szülei is. A tervem a következő ; elegendő élelmiszerrel megrakott társzekérrel útnak indulunk és most kihagyunk egy megállót, mégpedig Schaanwald-i Muskátli fogadót csak érintjük ha netán kell valami. Úti célunk Vaduz ahol galamb postával foglaltam helyet a Tivoli Wald szállóban. Tehát ezen éjszakán kell meghoznia a döntését Zarver grófnőnek, hogy jön a herceggel tovább vagy sem. A fogadóssal mindent megbeszéltem és nyugodtan ülhettünk le vacsorához. Már alig vártam az indulást a vacsoránál is elkalandozott a gondolatom. Ez a kényszerű helyben járás megviselte az idegeit itt mindenkinek. Nem is haragszom senkire , mert unalmukban mindent kitalálnak. Még a tehénnel is összehozott a grófnő, hogy azzal beszélgetek meg legelek. Szerintem a brunyulusz cseppentusz jött rá. Remélem nem megy a látására. Habár van a tarsolyomban „látuszpapiruszlevél”amit el kell szopogatni és javítja a látást. Már szerintem a lovak se bánják, hogy indulunk. A szolgálók pedánsan becsomagoltak mindent csak a legszükségesebbek maradtak elő. Nagyon titokzatos volt a vacsoránál Liliom grófnő azaz Gyöngyim. Odasúgta, hogy – menj csak előre majd követlek én is van egy kis dolgom még. Én naiv azt gondoltam valami női dolog és gyanútlanul követtem az utasítását. A fogadó közös hangulatos étkezőjében teljes volt a vendégsereg. még Zárvízi gróf és családja is itt volt. A hosszú asztalnál ott ült Valeyrac herceg , mellette Tantija ( remélem csöppenésgátlóval ) Zárvízi család, jómagam s csak Liliomra vártunk. A hangulatos világítás és a kandalló sejtelmes fénye segített a turpisságban amit kieszelt Gyöngyim a herceg részére. Azonnal felismertem mikor bejöttek az úri formát öltött Marist és Jóskát.

Liliom grófnő nagy sejtelmesen bevezette őket és mint régi ismerőseit mutatta be a társaságnak. Nos senki sem hitte volna el a hatást , ha nincs jelen ;Zsófia de Pavari hercegnő szépsége lenyűgözött mindenkit , de legjobban Valeyrac herceget. Őt mintha bolha csípte volna meg , úgy pattant fel és a bilihordó kezet csókokkal halmozta el. Azt hiszem nekem kell most bevennem valamit , mert majd be pisiltem a visszafogott röhögéstől. Jóskát az én leleményes Gyöngyim, mint Gróf Tóvizű Mihályt mutatta be , mint akiket régóta ismer s csak most érkeztek és utaznak tovább. Csak megpihennek. Csodák csodája , minő véletlen ugyanarra visz az útjuk, mint nekünk. A hercegnek úgy gúvadtak a szemei a hercegnőre , mint mikor hajdanán a varázsszellentésemből szippantott. Le nem vette a szemét róla. Csacsogott egész vacsora alatt. Úgy látom a terv sikerült és a vajda lánya homályba került. Kedvesemre jelentőségteljesen néztem, csak úgy dagadtam a büszkeségtől, hogy milyen okos és talpra esett. A vacsora régóta hiányolt csodálatos hangulatban telt el. Azt hiszem a hercegnek oly mindegy volt mit tálalnak fel , mert amit elé tettek csak gépiesen falatozta. Pedig a fogadós kitett magáért volt itt vadhús, szelídhús, lábasjószág, köretnek gyílkosgalóca elítélt módra, útmellett lapuló levél, őz-bandzsallikú szakács módra, szűzérmék vesszőre húzva, kolbász-csőbesütve. Nagyon belaktunk , a sok nehéz étel szétszalajtására finom helyi és külhoni borok. Helyi borok közül a Tiroli jódlizó, a Hegyi fejbevágó, de volt Dugaszolt Egri lányka, desszertnek Likörös-punchi torta, Vanilin perec, és Ecc-pecc-bekaphecc,. Vacsora után jót tett a séta. A herceg újdonsült barátnőjével kart-karba öltve sétáltak ki a fogadó kertjébe. A szívünk repesett a boldogságtól. Gyöngyimmel mi is egy könnyű sétára indultunk. Zarver grófnő Zárvízi házaspárral tartott és nagyon elmélyülten beszélgettek. Alig vártam már , hogy szobánkban kettesben lehessek a kedvesemmel. Úgy érzem nagyon szép éjszakának nézünk elébe, mert a sok kedvességet és odaadást amit kapok tőle forró ölelésekkel hálálom meg , legnagyobb örömömre. Gyönyörű estét szerzett ezzel az ötletével, hogy Marist pardon Zsófia de Pavari hercegnőt bemutatta. Mire a herceg észbe kap már be lesz kerítve , mint nyúl a vadászaton. folyt. köv. Na mi lesz holnap

Maris és Józsi bemutatkoznak… 45. Végre elindultunk

Hála a kaporszakállúnak a Tanti mesterkedése nem jött be és a vajda kosarat adott a hercegnek. Neki más elképzelései voltak a lányával, mert hát a vagyon szaporítása nemcsak arisztokrata betegség, a hercegnek meg a címén kívül csak az állandóan éhes alfele van. Vagyis két pusztája van a „pusztasegge és a pusztafarka”. Bocs. Zarver grófnő nem hagy fel az élcelődéssel, mármint a legelést illetően, de akkor sem árulom el a keveréket inkább csurrantson be. Fogadósunk egy áldott lélek, nagyon nehezen búcsúzott tőlünk a bevétel miatt, no meg csak jó társaság voltunk. Zárvízi grófék még maradtak jól esik a pihenés a csendes környezetben. Sikerült szállásadónknak az újdonsült „ grófunknak és hercegnőnknek „ hintót szerezni , he he a sóher Tantinak kellett fizetni. Mert a hercegnek egy fityingje se , mint azt volt említettem, és mint a püszükutya ment a Zsófikája után. De egyben örültünk is neki

Gyöngyimmel. Nyugtattam is szegényt , mert ideges volt a lebukás miatt, de Maris nagyon jó játszott és a bestiának még tetszett is, hogy Valeyrac herceg kullog utána. Jaj ez a Balage de Valeyrac olyan , mint vadászkutya ha szagot fog nem engedi a vadat és most nemes vadat szimatolt. Nem is tágított az ő hintójukba vette be magát. Mihály de Tóvizű gróf mit szól ehhez ??? nehogy kikössön nálunk, de akkor a Tantit szórakoztatja. / he he / . Majd el felejtettem a legfontosabbat légipostán feladtam az üzenetet Vaduzba a „ Tiroli Wald” szállóba , hogy egy szobával több az igényünk. Levelet a „Galamb of Postfacht” buruck cég vállalta dupla légörvény díjjal. Az a lényeg minden rendben menjen. A másik sürgöny Párizsba ment Vox grófnőnek, hogy nyugodtan sétáljon a „ Schansonizén” mert csak most indultunk útnak ezt a „Kékvércse Parlevu Franc „ levélküldő vállalta. Sok a dolgom ezekkel az arisztokratákkal. Sokkal jobb az indiánoknál az ember egy jókorát szellent és tudják, hogy még hánynak terítsenek, mert vendég jön. Már messziről megérzik. No mindegy ne keseregjek most itt kell helytállni. Látom én ha nem is mondja Harmatgyöngyöm Ő is kívánkozik haza. Ó de rég írtam le ezt a nevet. Mily kedves szép szó. Csak lesz egy kis bonyodalom arról még senki se mer beszélni. Az egyik kézbesítő akiből nem lett galambleves útközben / ilyen ínséges időkben / hozott egy levelet amit még ídejében lekapcsoltam. Ugyanis jelezte egy régi ismerőse Balage de Valeyrac hercegnek, hogy az útja erre vezet és csatlakozik a társasághoz. Ki nem más , mint Victória Scarborough de Tupirelli kihez hajdanán gyengéd szálak fűzték a kis Balagénkat. Azért is féltem a kis szoknyapecért, mert Victória férje gróf Zsolódelli de Cognac híres a vadász trófeáiról és úgy hírlik még cikk-cakkban is tud lőni. Na mindegy nálunk úgy mondják „ nyíl bele azt nem ugrál”. Ha a hercegnek eszébe jut az újvilágba velünk jönni akkor ezekről a szokásokról le kell mondani mert akkor nemcsak a skalpjától szabadulna meg, hanem a kiscsaptól megszabadítva huzatossá válna az alfele. Maradjunk mi csak eme festői tájakon és élvezzük az utazás adta élményeket. Gyöngyim kapott emlékbe Zárvízi házaspártól valami csodás illatú parfümöt az egész hintóban fenséges illat volt. Jobb oldalon egy nagy csorda tehén legelte a kövér füvet ami itt a sok eső miatt nem ritkaság. Zarver tanti azzal a huncut mosolyával rám nézett nem bírta ki. Gondoltam várj csak lesz még „kutyára hintó”. Visszaadom én. Próbálok írogatni az én kedvesemnek, de úgy gondolom az együtt töltött időt inkább vele élvezzem. Majd írok hajnalban mikor a nap még csak óvatosan néz be az ablakon és gyönyörű alakján csüggök szememmel. Oly szép mikor hosszú gyönyörű haja végig omlik a testén és bársonyos bőrét csak ez fedi. Még a nap is belepirul a látványba. Így álmodozásomból a valóság zökkentett ki, mert felsóhajtott Tanti, hogy ugyan mi lehet a másik hintóban. Én megjegyezni kívánom a herceg fülig szerelmes és se lát se hall csak szorongathassa Zsófia de Pavari kezét. lehetséges, hogy egy rövid pihenőt engedélyezek Vaduz előtt, mert én is kíváncsi vagyok, de ezt nem kell tudni Tantinak. Gyöngyimmel mi is így vívjuk magunk közt. folyt. köv. Pick-nick a Vaduzi úton 46.

A kaporszakállú…

Pick-nick a Ratikon völgyben Kellemesen telt a nap s újból az utazás valósággal megnyugtatott. A hintónkat a fogadós közben apróbb javításokkal még lakájosabbá tetette és a kisebb hibákat ki is javíttatta. Így az utazásunk kényelme biztosítva volt. Csak ne lennének azok a sanda pillantások Zarver grófnő részéről. Pedig csak egy szavába kerülne , no meg békén hagyna a „tehén komplexummal” mármint, hogy dumcsizok ezekkel a jámbor tejelőkkel. Egy gyönyörű virágos réten megálljt parancsoltunk és a hintók nagy kört alkotva megálltak. Tanti újdonsült szerzeményei a táborból felfogadott szolgálók a társzekérről kipakolták a pick-nick kellékeit. Így neveztük ezt a foglalatosságot, mert úriasabb volt a neve. Sejtésünk beigazolódott , már mint Balage de Valeyrac herceget és Zsófia de Pavari hercegnőt illetően. A szerelemtől megrészegülve szálltak le a kocsiból. Mintha nem is érte volna a lábuk a földet , lebegve jártak, - öröm volt nézni a két fiatal egymásra találását.

Gyöngyikémmel egy sokatmondó pillantást váltottunk, ebben minden benne volt. Érezhette elismerésem, Ő pedig megnyugodott, hogy minden a legnagyobb rendben halad. Most már a herceg se hinné el a Maris sztorit. Gróf Mischel de Tóvizű is oly természetesen viselkedett, hogy mintha egy percre úgy néztem volna Tantika rajta felejtette tekintetét. Na még ez lenne a nagy buli. Tanti meg Jóska !!! Szerintem nem rosszmájúságból mondom lehet, hogy jót is tenne ez a kapcsolat tantinak. Gyógyítaná a „csurgusz csurituszt”. Azt hiszem uzsonna után egy kis sétát iktatunk be és feltöltöm a gyógyfű készletem. Étkezés közben rá kellett szólni tantinak a fiatalokra , hogy ne csak sóhajtozzanak hanem ételt is vegyenek magukhoz, mert visszaeshet a herceg a betegségbe és kezelhetjük a „ farkalusz lankadusszal” újból. Habár úgy vettem észre, hogy bőven van gyógyfű errefelé ennek kezelésére. No majd séta ürügyén Gyöngyimmel szedünk, akit teljes bizalmamba fogadtam és Ő is ismeri az összetételt, mert a Nagy Szellentő megjelent elindulás előtt nekem és közölte, hogy a mai naptól Harmatgyöngy is az Ő gyermeke ( mármint szellemi ). A felterített elemózsia elfogyasztása után ki-ki a maga kedve szerint sétára indult. A kocsikázás után egyenesen jól esett a séta a meggémberedett lábainknak. Nagyon messzire nem merészkedhettünk, mert még Vaduzig jócskán volt út , de ezt be kellett iktatni. Gyöngyimmel magukra hagytuk társainkat mindenki saját párjával töltse az idejét. Visszapillantva láttam még, hogy sejtésem beigazolódni látszik, miszerint tanti kicsípte magának gróf Mischel de Tóvizű társaságát. A völgy távolabbi részén hegyalján ahol az erdő kezdődött egy egész botanikus kertbe tévedtünk. Nem győztük kapkodni a fejünket a sok fű láttán. Megkértem Gyöngyikémet, hogy ő szedje az egyik részét. Nagyon ügyes és tanulékony már a latin neveit is kívülről fújja. Volt itt a herceg bajára való lat.neve ( Bimbus Ciciccuus, Did ) népiesen „Bimbós csöcsöske””. Székszorulásra ( Flos-guguli Clozettina Bud. ) Árnyékszékfű , népiesen „ büdösülőke”. S találtam még hatásosabb gyógyszert a bajomra is aminek nagyon megörültem, mert csak ezen a flórán terem meg. Nevezetesen a népies nevén „ Nadrágszári Szellentyű „ lat. ( Fingus Pantallinicum Far ) ezt sokszor az avatatlan kezek összekeverik a nagyon hasonló kinézetű „ Sárga fosokával” lat. ( Acaratlan Purgativum ). Távolabb az árnyékosabb részen kis foltokban rábukkantam tanti gyógyszerére. Azt hiszem ha az újdonsült gróffal összejönnek szüksége lesz rá nehogy a kapcsolat ezen múljon. Áldott jó szívem megszólalt, - mondtam is Gyöngyimnek, - csak segítek rajta hiába cicizik velem. Népies nevén nevezve ez egyszerű fű a „ Csurr elcsípő „ lat. ( Venusdombus Cisellatus Tamp. ). Nos ebből is jócskán szedve tértünk vissza hasznos sétánkról. Közben gyönyörködésre is volt idő, mert megcsodálhattuk a hófedte Falknis csúcsot és a Naafkopf bércit is. Visszatérve a hintókhoz sejtésünk beigazolódni látszott. Nevezetesen új útitársunk lett a kocsiban Mischel gróf személyében aki összemelegedett tantival,- pardon,- Zarver grófnővel. Udvarias volt tanti, mert megkérdezte nincs -e kifogásunk, mire mi nem tudtunk nemet mondani , mivel ez Gyöngyim főztje volt. tehát így indultunk neki a közel 60 mérföldes útnak amit estig teljesíteni kell, hogy kellő időben Vaduzba érjünk. folyt. köv. Vaduz Tiroli Wald szálló

A Tanti meg a Jóska?????

47. Kényszer megálló Kemény út állt előttünk, mindezzel tisztában voltunk. Egy dolog nem volt bekalkulálva nevezetesen az út minősége. Helyenként mély kátyú, majd oly poros, hogy a függönyöket le kellett engednünk, mert a por a torkunkat kikezdte. A hölgyek illatos zsebkendőjüket tartották arcuk elé, hogy megszűrjék a finom port. Sokszor a bakon ülő kocsist alig látni nem , hogy ezt a csodás vidéket. Így történhetett meg, hogy nem vettük észre a mögöttünk haladó hintóból érkező segélyjeleket. A véletlen hozta, hogy az út kanyarulata tette lehetővé az észlelést. A függöny résein keresztül arra lettem figyelmes, hogy Zsófia hercegnő hintója ablakából valami ismerős női fehérneművel integetnek de cudarul. Felhívtam útitársaim figyelmét erre. Kiszóltam a kocsisnak, hogy egy alkalmas helyen álljon meg és győződjünk meg róla miért ez az eszeveszett integetés. Kocsisunk egy laposban leállította a lovakat és hála a mindenhatónak kiszállhattunk a pór fogságából. Álmomban se gondoltam volna, hogy Balage de Valeyrac herceggel van baj. Én teljesen abban a hitben éltem és keltem útra, hogy meggyógyult, de fájdalmasan kellett tudomásul vettem a tényt. A herceggel komoly szellemi problémák látszottak körvonalazódni. legelőször is elsősegélyt kell nyújtani neki. Nagynénje Zarver grófnő rimánkodott, hogy ha istent ismerünk segítsünk Kedvesemmel a hercegen. Zsófia de Pavarit legelőször is kikérdeztem mik a tünetek , hogyan kezdődött. Nos a herceg minden átmenet nélkül kínaiul kezdett beszélni hozzá. Ez még nem lett volna különös, mert mint tudvalevő Yie Lao halála megviselte, még ha érdekből házasodott is. Csak a gyógyfüvek hatására túltengett benne a Venusdombus Ciciccus. Le is tépte a bugyogót Zsófiáról, Ő először másra gondolt s nem ellenkezett, csak mikor vérben forgó szemmel nekiesett akkor ijedt meg és kezdett jelezni felénk. Még jó, hogy Gyöngyimmel előre látóak voltunk és készítettünk plusz főzetet, így mikor ez a kissé bekotort herceg lenyugodott egy pinttel megitatott vele Zsófi s közben valamit karattyolt neki , mintha ez lett volna „ kend esze teng leng-míg- nem iszik–ebből-luknem -lesz” ez gondolom kínaiul jelentősége lehet, mert püszü kutyává változott a herceg. Ez az „ Agyulusz helyrerázusz” nevű keverék. Aminek a keverési titkát nem bocsájtom közre mert védett. A füvek„ egyszer használt útilapu”szárított keresetlen fehérkutyaszar” „ néma kakukkfű „ és ezt tiszta vizelettel összekeverve. Mondta is egyszer egy nagy bölcs”van egy pint brunyád tiéd a világ” legalábbis kuruzslásban. Tanti, mindent megtett unokaöccse gyógyulásáért önfeláldozón csurrantott neki , mert Ő hála istennek meggyógyult. Ha nem javul a herceg egészsége gyámság alá kell helyezni, de erről még korai beszélni. Ezen a sokkon túljutva kezdtünk szedelőzködni, mert még a szálló odébb van és nekem is illene a kötelességemnek eleget tenni és az úti beszámolómat a kiadómnak eljuttatni. Most, hogy megálltunk a ketrecből magamhoz is vettem egy Postfacht Galambuszt és az elkészült jegyzetet elküldtem vele a Winner Cejtunghoz. Mindenki visszament kocsijához és útra keltünk Vaduz felé s remélem már több megálló nem lesz. folyt. köv. Vaduz

48. Vaduz Tivoli szálló Elnyűtten koszosan megérkeztünk a Vaduzi TIVOLI WALD szállóban már épp ideje. Siralmas állapotban volt mindenki. A jó előre foglalt lakosztályok hála a Postfacht Galamb hírvivőnek idejében megérkezett. Itt már nem csak egy szolgáló volt üzemben hanem a személyzet hordta fel az útipoggyászaink. Legelső volt mindannyiunknak a kiadós fürdés és felfrissülés. Legnagyobb örömömre sikerült egy plusz kétszemélyes szobát intézni Tantinak és újdonsült hodolójának Michel Tóvizűnek . A herceget pokrócba csavarva felvitték a szobába és szolgálók lefürdették miközben össze vissza motyogott pénzről, valamilyen gyerekről nem lehetett érteni rendesen. Sajnos a későbbiek rávilágítottak erre, de ne vágjak a dolgok elébe. A szálló igazgatója régi jó ismerősöm volt és elbeszélgettünk s mondja, hogy jött egy erőszakos nőszemély egyébként úri hölgy és alig akarta megérteni, hogy le vannak foglalva a legjobb lakosztályok. Kérdem én ha nem vagyok indiszkrét ki ez a hölgy, mert féltem előre a skandalumtól. S nemhiába , képzeljétek titkos nevén Tupirelli igazából Victória de Scarborough márkiné és szolgálója Suzi csinálta a felhajtást. Na nesze neked herceg. Nem ezt érezte ez a szoknyapecér és félt a lebukástól ? Az igazgatóval megbeszéltem, hogy hívasson orvost pénz nem számít a herceghez. A legjobbat ,mert így nem haladhatunk tovább. Meg is jött a professzor Kibelezleky Canül . A tudós ember megvizsgálta töviről hegyére a mi kis hercegkénket, hát halljatok csudát semmi baja sincs , csak „szimulandus maximus” amivel együtt jár a „ bexarus gatyus firkus „. Nos ajánlotta a népi gyógymódot tovább a „brunyalindus 300 octanus” ivását. S ha ez se használ a Zsófia de Pavari jobb és baloldali atyulását a képére s aztán ülőgumójába rúgást. Este azért a szobába vitték fel neki a vacsorát még , mert szégyellt lejönni. Zsófia lejött a társaságba, mint egy finom hölgyhöz illik. Vacsora közben elég furcsán viselkedett , nevezetesen ki ki járt a mosdóba. A nők oly jelentőségteljesen néztek össze, hogy nem álltam ki meg ne kérdezzem az okát. Az én kedvesem oda súgta, hogy biz ez gyermekáldás jelei. Akkor pedig, hogy ne maradjon szégyenben Zsófia , a hercegnek el kell őt venni feleségül. És most már összejött a kép. Titokban akart találkozni régi kedvesével és meglógni a felelősség elől. A márkiné nagyon kedves és bájos jelenség , de hát a hercegnek nem szabad engedni ezt a gyalázatot elkövesse a gyermeke anyjával. Kellemesen csevegtünk a vacsora közben és mesélte Victória de Scarborough márkiné, hogy férje nagy vadász, van neki még cikk cakkban lövő puskája is. Tehát a vad hiába fut össze vissza eltalálja. Zsolodelli de la Scarborough márki most odahaza van egy nagy vadászaton azért nem jött még de rövidesen csatlakozik a nejéhez. Vacsora után a hölgyek kedvesen felsegítették Zsófiát a szobájába , hogy pihenjen le. Most egy pár napot úgy hiszem elidőzünk a szállóban és bebarangoljuk a környéket. Nagyon szép a táj s van elég látnivaló is. Sokat beszélgetünk az újvilágról és már Zarver grófnő is hajlik rá, hogy utunk végén, ha Vox grófnő kedves vendéglátásának vége lesz hajóra száll velünk és utazik velünk. Jó éjszakát kívánva elbúcsúztunk társainktól és élveztük a szobánk ablakából a gyönyörű csillagos éjszakát. Mikor Gyöngyikém mutatja, pszt. lát valakit közeledni a fal mellett. Egy köpenyes alak egyenesen a márkiné Tupirelli ablaka felé. Csak nem ez a szoknyapecér várta meg míg mindenki elalszik ? A sötétben nem látni csak az alakot aki mászik fel az ablakba , de jaj valami vinnyogó hangot hallatva elbiceg , vissza csúszott s gondolom megüthette magát. No majd kiderül holnap ki sántít. Kuncogtunk a poluljárt hódólon. Még mikor ágyba kerültünk is reszketett az ágy a kuncogástól. Legjobb mondás erre „ legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység „. no jó éjt....., hrrrrr hrrrr folyt. köv. Vaduzban

…itt már rendes inasok hordták fel a poggyászt…

49. Kirándulás Vaduzban Csodálatos reggelre ébredtünk. A szálló kertjében daloltak a madarak a nap melegen sütött bár erre az évszakra nem jellemző módon. Egyszóval vidámak voltunk Gyöngyimmel, mert a nehéz erőltetett út porát feledve végre kulturált körülmények között pihenhettünk. Öltözködés közben szóba került az esti közjáték a suhanó alakkal köpenyben ugyan ráismerünk-e a reggelinél. Lassan szállingózott le a társaság és egy se volt köztük akire ráillett volna az esti látogató alakja. Balage de Valeyrac herceg gyengélkedésre hivatkozva a szobájába kérte a reggelit ez már fölöttébb gyanús jel volt. Zaever grófnőt , mint akit kicseréltek volna, nem mintha eddig nem lett volna jó karban levő hölgy, most Michel társaságában kivirult. Még hogy a szex nem fiatalít:)))) Nos ez magánügy. A reggelihez Zsófia hercegnő sem jött le, így magunkban ettünk. Étkezés közben megbeszéltük, hogy szétnézünk itt a hercegségben amelyre megígértem társaimnak, hogy az igazgató segítségével idegenvezetőt veszünk igénybe. Még ráérünk a környéket bejárni a pazar kilátást nyújtó hegyeket legalábbis lentről megtekinteni az elragadó Malbaun és Samina völgybe kikocsizva az úgynevezett „ Három Nővér „ és a Vorder-Ganspitz csúcsait megcsodálni. Most leges legelőször van mit nézni a városban. Reggeli után mindannyian a szobánkba igyekeztünk és átöltöztünk könnyű utcai de elegáns ruhába. A szálló igazgatója Johann von Kupecz ahogy ígérte mellénk adott egy művelt úrinőt aki bemutatja majd nekünk a hercegséget. Természetesen egy nyitott hintón indultunk a körútnak. A hölgy sorra mesélte a történetét a hercegségnek ; a szót átadnám neki , Vaduz történelme 1342 kezdődött amikor is létre jött a vaduz-grófság. Pontos adatok s nevek következtek amelyeket megjegyezni képtelen az ember de a fő momentumokat igen. 1699 – ben Johann Adam Andreas von Lichtenstein herceg a Schellenberg fejedelemséget majd hozzá 1712- ben a vaduz grófságot megvásárolta. 1719 - ben Schellenberg és Vaduz egyesítésével létrejött a Lichtensteini Birodalmi Hercegség. A nyitott hintónkkal lassan elhajtottunk a hercegi rezidencia mellett amely a Lednic-kastély . Ez még 1300 körül épült egyenesen a Ratikon csúcsa alatt. Egy rövid kerülőt téve a város körül csinosan művelt szőlőskerteket gyümölcsösöket láttunk s a távolban legelő állatokat. Mindenütt pedáns tisztaság volt jellemző. Elég fárasztó napunk volt ez és úgy döntöttünk ha az idő ilyen szép marad akkor másnap folytatjuk a közeli Rajna megtekintésével ahogy itt nevezik ( Rhein ) s ha lehet egy hajókirándulást is beiktatunk. késő délután értünk vissza a Tivoli szállóba. Mielőtt elbúcsúztunk kedves kalauzunktól a másnapi viszontlátásig egy érdekes helyi mondást mesélt el így évődnek az itteniekkel „ Vándor, ha Lichtensteinbe érsz, lépj közepébe, nehogy mellé lépj”. Mindenki felment a szobájába felfrissülni a vacsorához s legfőképp átöltözni az úti ruhából. Lefelé jövet Kupecz úr az igazgató nagyon feldúlt állapotban megkért , hogy menjek egy kicsit félre vele. Nagyon rosszat sejtettem viselkedéséből. Megkértem, hogy ne hadarjon, mert nem értem úgy a helyi tájszólást. Történ ugyanis amikor mi eltávoztunk a szállóból a titkára jelezte neki, hogy a másik szállóban egy kínai csoport szállt meg ami elég furcsa ezen a környéken. Egy bizonyos herceget keresnek aki érdekházasságot kötött egy bizonyos Yie Mao úr lányával aki rejtélyes úton eltűnt. Ezért jött egy raj szamu akiket az ő nyelvükön szamu-rajnak is neveznek. A vezetőjük is érdekes nevű Hara Kyry úr. Azt híresztelik , hogy ha pénz nincs vissza akkor lesz „ mata-kasztra”. Tehát ezért nem adott életjelt magáról a herceg. Zsófi hercegnőhöz felsiettem és biztosítottam a segítségről. Legelőször is állszakállat kell szerezni míg ki nem nő valamelyest az igazi. Sajnos a szoknyapecér

barátunk körül szorul a hurok. Ahogy értesültem még Narbot grófnő is rosszallását fejezte ki a női nemmel való becstelenségeiért. A vacsoránál elmeséltem a híreket. Az én kedves ártatlan Gyöngyim teljesen belesápadt , úgyszintén Tanti se repdesett a boldogságtól. Nagyon nehéz szívvel vonultunk vissza szobáinkba. Gyöngyim egyre sóhajtozott , hogy bárcsak már otthon lehetnénk a wingwammunkban és élveznénk a préri szabadságát a friss szél illatát. Legnagyobb rábeszélő készségem kellett elővenni, hogy megnyugtassam és álomba tudjon szenderülni. Sokáig néztem az arcán átvonuló felhőket amelyeket álmában élt át. Álomba merültem és arra rémültem , hogy zörgetik az ajtót, de hála istennek csak rémálom volt. folyt. köv. Másnapi program

Mata-Kasztra…

50. Gligorics Teréz / Liliom Liliom Titka...

Amint férjem bejelentette a kínaik érkezését, tudtam, ebből botrány lesz. Mert vagy megtalálják és egyszerűen leszúrják a herceget, vagy pedig a hercegnek úgy el kell tűnnie, hogy azt soha nem fogjuk tudni megmagyarázni senkinek. Pont most kellett ennek történni, pont most! Itt van ez a szerencsétlen Maris, áldott állapotban… Habár nem tudom mennyire lehet áldottnak nevezni állapotát, helyzetét. Kíváncsi vagyok a herceg minek fogja nevezni… Nagyon rosszul aludtam azon az éjjelen. Szegény férjem egy néhányszor felgyújtotta a lámpát, figyelte arcvonásaimat. Mennyire aggódig értem ez a jó ember… Én tettem magam hogy alszok, csak azért hogy ő is lenyugodjon egy kissé, pedig legszívesebben megöleltem volna. De jó volt hozzám az Isten hogy elküldte nekem! Mert nem csak hogy a tenyerén hordoz, de szeret is… Annyira szeret, hogy kedvemért képes azt a kegyetlen gáz-kúrát ismételni napról napra, sőt, kedvenc ételét is feladta boldogságunk érdekében. Manapság már meg sem kérdezi, szolgálnak-e fel babot… Lám, hogy elkótyagoltak gondolataim megint. Szóval nagyon rosszul aludtam az éjjel. Reggel semmi kedvem sem volt a kirándulásra, de nem akartam senki kedvét rontani, igy felöltöttem legszebb mosolyomat és beszálltam velük a kocsiba. Szerencsémre, amint kiderült, több okból is… Egy igen érdekes hölgy szállt fel velünk, aki látszólag elég jól ismerte a helyi történetet, embereket… Elejében nem nagyon figyeltem oda, nagyon tele voltak gondolataim a herceg sorsával, Maris sorsával. Egyszerre csak a Lichtenshtein név ütötte meg a fülemet… Annyira beleéltem magam az úton történtekbe, hogy nem is gondoltam rá egyáltalán… Persze, nagyon közel vagyunk hozzájuk! S elkezdtem töprengeni, mit csináljak? Megmondjam? Ne? Mi értelme lenne? Végül is úgy döntöttem, férjemnek joga van tudni… Elvégre a családomról van szó… Ebéd után, melyet egy óriás fenyő árnyában fogyasztottunk el, séta ürüggyel belekaroltam a férjembe. Ő boldogan jött velem, hisz minden perc mennyország amit egyedül tölthetünk el. Mindkettőnknek… Besétáltunk az erdőbe. Nemsokára egy tisztás nyílt meg előttünk, habár egynéhány kidőlt fa feküdt keresztbe-hosszába rajta. Megkértem férjemet, üljünk le egy kicsit, valamit szeretnék megmondani neki. Ő kissé aggódva nézett rám, talán félt, hogy szavaim után valami megváltozik közöttünk, nem tudom. Latrens, szólaltam meg, kezeit megfogva, te nem tudsz mindent rólam még… Vesztemre szemeibe néztem, s azok nagyon gyanúsan csillogtak… s én is elkezdtem könnyezni. Most sem tudom miért, csak abban a percben olyan nagyon egy voltam vele, hogy talán olyan soha… Latrens, te ismered az újvilágban élő családomat, szüleimet, nagyszüleimet. Az a családom édesapám részéről az… Édesanyám az más volt… Mindenki úgy tudja, édesapám egy bécsi út alkalmával ismerte meg valahol, szegény lány, sajnálta, megszerette, elvitte magával, punktum. Édesanyám úgy gondolta, így sokkal egyszerűbb, jobb ha mindenki igy tudja. Igen, édesapám egy bécsi út alkalmával ismerte meg, de az a szegény lány nem édesanyám volt, hanem a nevelőnője, dadája… A nevelőnő sétára kísérte édesanyámat amikor

összetalálkoztak apámmal. Nem tudom édesapám mit látott anyámon, mindenesetre valami olyan rettentően hatott rá, hogy nagy merészen behajolt édesanyám nagy karimájú kalapja alá hogy láthassa tisztán arcát is… Édesanyám annyira megrökönyödött ezen a merészségen, hogy pofon ütötte apámat, amin viszont a dada rökönyödött meg, mert egy lány ilyet nem tesz, különösen nyilvános helyen. Esemény eseményt követett, elég az hozz, hogy alkalomadtán megismerték egymást. Mondanom sem kell, halálos szerelem lett a vége. Édesapám megérte anyám kezét. Nem kapta meg, nem neki lett szánva… Ugyanis királyi családokban maga a király válassza ki a jövendőbelit… Édesanyám lánykori neve Lichtenshtein volt… Többet nem kell mondani. Szüleim nem egyeztek bele a királyi döntésbe. Egy éjjel édesapám létrát támasztott édesanyám ablaka alá. Két hónap múlva a gyarmatokon voltak… Latrensban valószínűleg nagyon buzgó lett a költői lélek, mert szó szoros értelmében megsiratta a szerelmeseket, majd magához vont. Látod Gyöngyikém, mondtam én mindig hogy Te vagy a hercegnőm… És erre mintha a napsugár sütött volna ki szemeiben, én meg egyenesen beleolvadtam… -Jajj, a herceg!- tértem végre észhez-, mit csináljuk vele? Egyszerű, felelt Latrens, elvetessük vele Marist, felőltöztetjük Jóska ruhájába, és amíg el nem hagyjuk az országot, paraszt ember lesz. Addig Maris mellett kibírja. De most már nincs választása: ha biztonságban akar élni, muszáj lesz neki kivándorolni az újvilágba… folyt . köv.

A Herceg állruhában…

51. Kirándulás a Rajnán

Csak reggel tudtam meg, hogy az én drágám sem aludt rendesen az éjjel, milyen figyelmes. Azt terveztem, hogy idegenvezetőnkkel elmegyünk a Rajna partjára ma és egy kis hajókirándulást rögtönözünk. Csak a sors és Gyöngyim akiről végig azt hittem.....,hogy, pedig nagyon is dehogy. Megkért, hogy reggeli után sétáljunk ki a közeli kis erdőbe. Oly sejtelemes és romantikus volt, hogy ellenállni nem tudtam, no meg a velem született kíváncsiság se kutya. Egy kidőlt fatörzsre telepedtünk és ott felfedte nagy titkát amely szorongatta, amint elkezdtünk közeledni Lichtenstein felé. Elmesélte, hogy anyai ágon Ő Lichtenstein hercegségi leszármazott. Gondolhatjátok ha húsz fejem lett volna azt is vakartam volna. Na most mi lesz, elbizonytalanodtam. Biztosított afelől, hogy köztünk a kapcsolat változatlan és talán még bensőségesebb , mert titkát megosztotta velem. visszatérve a szállodába egyenlőre úgy gondoltam a hír közlése ráér. Ez úgy ítéltem meg vele egyetemben csak kizárólag ránk tartozik. Felkerestem irodájában Kupeczky úrat az igazgatót, hogy mint helybéli arisztokrata legyen segítségemre a Lichtensteini herceg őméltóságánál audenciát kieszközölni. Jelenleg Johann Adam Andreas von Lichtenstein leszármazottja II. Fülöp Adam von Lichtenstein kormányozta a hercegséget. Az igazgató megígérte, hogy közben jár ügyünkben és csak nyugodtan menjünk el kirándulni a Rhein partjára. Egy kényelmes dereglye fog várni ránk a volt Schellenberg birtok határán. Elfelejtettem szólni az igazgatónak egy nagyon fontos dologról, nevezetesen ha az audencia létrejön a hölgyeknek megfelelő ruha kell. Megnyugtatott, hogy a legjobb szabó műhely fog rendelkezésünkre állni. Ahogy jövök boldogan le a halon keresztül, majdnem átgázoltam Narbot grófnén, pontosabban Adele Narbot grófnén. Pedig egy kellemes harmincas éveiben járó gesztenyebarna hajú hölgy akit a férfiszem nem tud elkerülni. Most majd el tapostam a nagy igyekezetben. Lehet egy kicsit ügyetlenül kértem bocsánatot és kis huncutkás mosoly jelent meg a szája sarkában. Jóvátegyem bakimat megkértem legyen útitársunk a kiránduláson a hölgyek biztosan örülni fognak neki, meglepődtem, mert nem utasította vissza vakmerőségem s így csatlakozott hozzánk. Kikocsiztunk hát az idegenvezetőnkkel s ne unatkozzon Victória Scarborough márkiné, őt is magunkkal csaltuk így a lehetőségét is kizártuk a további skandalumnak. Zsófi hűségesen őrizte párját, ki is kaparja bármelyik szamu raj puceraj szemét csak közelítse meg a herceget. Michel gróffal csak úgy feszítettünk, mint két krumpli egy zsákban a sok gyönyörű nő társaságában. A dereglyén minden kényelem megtalálható volt ami a kiránduláshoz szükségeltetett. Az előző naphoz hűen az idegenvezető hölgy nem hazudtolta meg magát. A szája járt mint , mint a kereplő s jöttek az információk a környékről a Rajnáról s mindenről ami erről erről a tájról érdekesnek számított az idegenek számára. A Rajna arról híres, hogy egymást követik a lovagvárak a partján. Egyik szebb , mint a másik. Csak van egy veszélyes, amelyről a dereglye kapitányának is libabőrös lett a háta. Szerencsére ez messzire van tőlünk így nincs veszélye annak ami hírlik róla. Nevezetesen Bacharacban élt egy szőke boszorka aki egy sziklán ülve énekelt s a néphit

szerint még mindig ezt teszi s a hajósokat megzavarja énekével és zátonyra futnak hajójukkal. Stahlek várában lakik, Loreley , mert így hívták a szirént aki becsalja a lovagokat szépségével és onnan még élő ember nem távozott. Már csak ez hiányzott az utóbbi napok megpróbáltatások után. A táj szépsége kárpótolt mindenért bennünket s még horgászhattunk is a vízben , amolyan műkedvelő módra. A dereglye kapitánya rendelkezésünkre bocsátott felszereléssel egy kicsit ügyetlenkedtünk, de szórakozásnak és élménynek nagyon jó volt. Teli élménnyel tértünk vissza a kikötőbe, megköszönve a kapitány figyelmességét és szolgálatkészségét. Kocsiba szállt a társaság és egymás szavába vágva mesélt mindenki az élményről. egyáltalán nem látszott meg az arisztokrata visszafogottság, mindenki boldogan és felszabadultan viselkedett. Csodálatos napunk volt, nagyon boldog voltam, hogy mindenkinek sikerült kikapcsolódni. kellemesen elfáradva értünk vissza a szállóba, ahol már várt az igazgató az új hírekkel. Lichtenstein hercege II. Fülöp Adams a következő hét végére a szombati úgynevezett „Őszbúcsúztató” báljára tette a meghívást. gondolhatjátok a hír hallatára a hölgyek mily lázba jöttek. No persze természetesen a „mit vegyek fel”? nincs egy rongyom se. Ismerős szöveg. Másnap reggel kilenc órára voltunk bejelentve a „ Gyűszű és Férc „ barokk divatszalonba. Természetesen az összes hölgy új báli ruhát készíttetett magának s a helyszínen lehetett az anyagot kiválasztani. Balage de Valeyrac herceg választás előtt áll , vagy elfogadja a társaság nyújtotta segítséget,,,vagy és ez a rosszabb eset,,, menekül Velence felé, de ez Hara Kyry úr a nyomában lesz és egy nyugodt perce nem lesz. Üres zsebbel meg örülhet ha a fogatlan cigány javasasszony pipahordója lehet. Zarver grófnő Zsófia de Pavari hercegnőt biztosította, hogy a születendő gyermekről gondoskodik. folyt. köv. Előkészületek az „ Őszbúcsúztató” bálra.

Gyűszű és Férc „ barokk divatszalon”

52.

Gligorics Teréz / Liliom – Gyöngyi / Zarver Grófnő szerelme...

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy bármit tervez itt az ember, valami láthatatlan erő felkapja és feldobja a levegőbe, aztán ami épp leesik… Néha szépen, sorjában, de legtöbbször a vége puffan elsőnek vagy fordítva. Boldogan kezdtem el csomagolni, még Maris is felgyűrkőzve jött be segíteni éppúgy mint régen, pedig most már nem kötelessége. -Azért vannak barátok, - himbálta kecses hátsóját-, hogy segitsenek egymásnak szükség esetén. No nézcsak, gondoltam magamban, még majd barátnőm akad, s erre elmosolyodtam, mert nagyon sokszor az évek során Marisnak több mindent elmondtam mint édesanyámnak… Mindig is sokkal többet láttam benne mint cselédlányt. Különben meg a gyarmatokon nincs meg ez a szigorú osztály-különítés mint itt a kontinensen, teljesen megfogható hogy egy gazdag lánynak napszámoslány a legjobb barátnője és ezen nem rökönyödik meg senki. Még Zarver Grófnőnek is tetszik ez az ötlet, pedig őbenne olyan vastag a kék vér mint az aludtej, s talán éppoly savanyú is… Amint nagyban csomagoltunk, bejött a cselédlány, névjeggyel egy tálcán. Vajon kicsoda lehet?, töprengettem a névjegyet felvéve. Majd hanyatt estem amint láttam, Alfonso De La Ficsur! Valamikor paróka-készitő volt a gyarmatokon. Aztán egyszer őrűlt szerencséjére az udvarra hívatták, a királynénak egy kis haj-ritkulása volt, (ritkulás a dédanyám térde, kopasz volt mint a sas!)és egy vagyont igértek neki ha olyan parókát készit a hölgynek amelyről még ő maga sem mondja meg: paróka. Hát Alfonsó olyan mesterművet fésülgetett össze, hogy még maga a hölgy sem mondta volna meg hogy műhaj, nehogy az udvarbeliek. Hálából valami kisebb rangot dobott Alfonsónak egy kisebb összeg pénzel együtt. Alfonsónak volt esze: a pénzt reklámra költötte, jobban mondva paróka reklámokra, természetesen pont arra a névre hivatkozva, melyre még gondolnia sem lett volna szabad… Mire a neves hercegnő megtudta hogy az egész világ a parókájáról beszél, addigra Alfonsó olyan gazdag lett hivatásából, hogy grófi rangot vásárolt magának, s azzal együtt biztonságot, becsületet, tiszteletet. Én véletlenül jöttem össze vele a hajón. Közös ismerősök bemutattak bennünket egymásnak, és gyorsan barátság keletkezett közöttünk. Alfonsó derűs arcú, kékszemű, nótás ajkú fickó, ördögök ugrálnak a szemeiben, de galamb lakozik szivében… -Alfonsó! Látom sürgönyöm utol ért, hála istennek! Igy legalább együtt tudunk átkelni a tengeren. De nem ezért hívattalak… Gyere,bemutatlak valakinek… S karonfogva bevezettem Zarver Grófnő lakosztályába…

Alfonso De La Ficsur

53.

Őszbúcsúztató báli előkészületek Valahogyan át kell lendíteni a holtponton Zarver grófnőt, mert állandóan nyaggat most már az újvilágba való utazással. Titkon én is szeretnék már Gyöngyimmel ott lenni, de még vannak kötelességeink amelyeknek eleget kell tenni és ezt meg kell értenie. Elege van már az arisztokrácia nyavalygásából és az intrikáiból. Próbálom Őt lefoglalni, hogy kitartson még egy darabig. Most az előkészületek teljesen lekötik a hölgyeket. Gyűszű és Férc szalonba , mint

megbeszéltük a reggeli órákban megjelentünk, hogy mértéket vegyenek és anyagot válasszunk a ruhához a kor divatjának megfelelően a késői barokk, de már a rokokó irányzat szelei érződnek. A divaton is észrevehető a „libertinus” gondolkodási mód az az a szabad szárnyalás. Gyöngyim kifinomult ízléséről tett tanúbizonyságot. A fazon mit választott , mint a lágyan fodrozódó tenger hullámai úgy tűntek, diszkrét dekoltázsa sejtetni engedte gyönyörű bájait. A színét könnyű krémszínnek tudnám leírni, mert valami nagy gyakorlatom a női ruhák területén nincs. Teljes szabad kezet kaptak a hölgyek e területen. Eva de Zarver grófnő is nagyon jó ízléssel választott. Férc úr szerdára jegyezte az első próbát, majd ezután távoztunk. A hölgyek igencsak meglepődtek mivel közöltem , hogy a divatnak megfelelően parókát is kell választanunk, mert az etikett ezt előírja. A jelenlegi irányzat szerint égővörös és az aranyszőke szín dominál aki egy kicsit is ad magára. Egy értelmű, hogy a szabó szalonból a paróka készítőhöz vitt az utunk. A városban a legelőkelőbb hely a „ Frizőr és Tincs” hajszobrászat volt abban az időben. Sajnálatos módon itt a sarkamra kellett állni, mert Eva mindenáron aranyszőke akart lenni. Egy kicsit durcizott, mert célzást mertem tenni életkorára., hogy a vörös neki jobban megfelelne. Természetesen Gyöngyim aranyszőke parókát választott. Olyan volt benne , mint mikor megcsillan a napfény az aranysárga búzamezőn. Nagyon jól állt neki. A nap hátralevő részét ki ki a saját belátása szerint sétával, beszélgetéssel tölthette. Végre egy kis szusszanásnyi idő jutott nekünk is és nagy sétát tettünk kedvesemmel. Szóba került megint a családtervezés, mert szerettem volna már egy kis utódot. Úgy döntöttünk, hogy erről leghamarabb csak az újvilágban kerülhet sor. Most leginkább az foglalkoztatott mindkettőnket, hogy tálaljuk a kilétét Gyöngyimnek , mármint II Fülöp Adam von Lichtenstein előtt nehogy olybá tűnjön, hogy tolakodó szándékkal hívattuk meg magunkat, de elutazásunk előtt ezt rendezni kell. Ezt teljes mértékben megértettem, mert ellenkező esetben én is jeleztem volna az ősi vér szavát, ha már a sors erre vezérelt. A hercegnek elég szépen serkent a szakálla így le le merészkedett a közös étkezésekhez. Még azt is mondhatom előnyére , mert így egy kicsit férfiasabb kinézete lett. Zsófia nagyon boldog volt és egyre jobban gömbölyödött. Igyekezett a társaság mind jobban kímélni őt. Szép kismama volt Zsófia. Azt még nem tudom a herceg szándékozik e a bálra jönni, mert egy zárt hitón el tudnánk vinni udvariassági látogatásra...., ez rá tartozik. Döntés az övé. folyt. köv. A Bál

54. Az előkészületek A Gyűszű és Férc szalonban ma délután azaz 1786 szeptember havának 14. napján ruhapróba lesz. Rendeltem egy nyitott hintót amely elvisz bennünket a szalonba. Nos mi a férfiak a másik részben próbáltunk s közölte a szabó Férc úr, hogy péntek kora délután a hölgyekével együtt leszállítják a szállodába. A herceg úgy látom kezd észre térni, mert a nyafogását befejezte és nem feszélyezi a szakálla sem amit álcából növesztett. Habár a Tincs úrnál mikor a parókáját próbálta fel a jó modor tartott vissza, hogy ne dobjak egy hátast a röhögéstől. Úgy nézett ki a Parókával és a szakállal, mint otthon az indián barátaimnál Sánta Bölény az is ilyen szőrmók volt. No ez legyen a legnagyobb baj. Hála istennek Hara Kyry úrék egy időre eltűntek a városból másfelé keresik a tettest. - mondtam is Balegenak,- fene nagy szerencséje van kegyelmednek ! - mire Ő,- rá vall a felelet, - ez nem véletlen....., na így segítsen az ember gondoltam és Michellel egymásra néztünk. Gondoltam is, vinnyogsz még mikor a gyereket kell nevelni és egy árva petákod sem lesz. A hölgyek egy kicsit várattak magukra a próbánál, de hát ez érthető is volt. Mikor aztán ők is végeztek indítványoztam, hogy együnk valami édességet és térjünk be a „ Nyaskálkodj Nálam” „ fagyizóba. Egy kicsit húzódoztak a nők, - jaj az alakom meg ilyenek ! de azért jöttek. A délután hátralevő részét kocsikázással sétával a parkban töltöttük. Estefelé mikor visszaértünk a szállóba új hírek vártak bennünket,- miszerint másnapra megjön a báli menü-kártya amely az ételtől a táncrendig bezárólag mindent tartalmazni fog és attól csak külön a Herceg kancellárja engedélyével lehet eltérni. Este a vacsoránál már Tanti is békülékenyebb hangnemet ütött meg. Mivel rájött, hogy nem kitolás a vörös paróka hanem a divat szerinti előírás. legfeljebb az új világban örökölheti tőle az unokaöccse ha megskalpolják :))) Ő lenne a „ Vörös Skalp „ . A herceg változatlanul memória zavarban szenved. Az rögeszméje, hogy őt a császár Lengyel hon királyává nevezi ki. Szerintem csak a Lipót-mezei nagykövet lesz. A betegsége ez orvosi körökben úgynevezett „ Lazulusz agyusz” az állatvilágban „kergekór”. Addig ugrál, Hara Kyry úrék rátalálnak és nemesebb szervét hatástalanítják s a Lipót mezei kórusban szopránt énekel. Tehát, hogy az újvilágba velünk utazzon egyenlőre nulla az esélye, tehát a bál után egy vörös paróka eladó. Fel is adom hirdetésben a svájci „Brek end Brekfestben „ „”Nem kell dobnia rókát, ha nálam vesz parókát „” Azt nem értem miért érzi valaki magát öregnek a negyvenes éveiben, mert Tanti igazán nem néz ki még tán annyinak se, még akár két hetet le is tagadhatna:))). Michel de Tóvizű gróf oldalán meg jól is mutat. Csütörtökön megkaptuk a menü-kártyát amely a teljes lebonyolítási ceremóniát leírja. Legelőször is a díszes cizellált hercegi címerrel ellátott négy oldalas kártya előlapján a kastély képe s alatta a címer látható. Belső lapon a meghívottak névsora és rangja. vele szemben a lebonyolítási ceremónia mellett a táncrend az étkezési idő s egyéb etikett szabályok amelyek be nem tartása esetén a rendezőség , mint nem kívánatos személyt kitessékel. ( fog grabanc dob ki ).

A terembe belépés előtt az ajtónálló hangos kiáltással jelenti be az érkező vendégeket, természetesen a hölgyeket s a kíséretükben levő urakat. Első tánc a nyitó páros amelyet II. Fülöp Adam von Lichtenstein és szépséges neje Francesca Doloresa Kvantacentó lejt el ez a „ messze topogj nehogy a lábamra lépj” neo barokk tánc . Ez után követhetik a megjelent vendégek őket a táncban ki ki a párjával. Tánc közben lekérés csak párbajjal. A következő tánc a barokk négyes, ezt követi a nyolcas, s a tizenhatos. A fiatalok kellő ital elfogyasztása után a kidobós barokk-rokkot. Amit időnként leterített rókabőrön járnak. Az ételeket italokat úgynevezett lichtensteini asztalra terítik s mindenki szabadon szedhet amennyi a képére fér. A zsebeket kifelé nézik. Közben az uralkodó a bejelentett vendégeket fogadja az erre kijelölt szeparéban. A bál addig tart míg az uralkodó vissza nem vonul a rezidenciájába. Ezt mindenkinek be kell tartania. Folyt. köv.

A nagy nap....,

„ messze topogj nehogy a lábamra lépj”

55. Bál az Őszhöz Ilyenkor szeptemberben az egész hercegségben egymást érik a mulatságok. Szüreti mulatsággal kezdődik ahol az Új bór ünnepét tartják. Ilyenkor nagyon kell vigyázni a must fogyasztásával, mert ha az illető trüsszent annak beláthatatlan következményei lehetnek pláne a nadrágszári szellentő betegség. Ilyenkor firkál be a barna cerka a gatyóba, ha egyenesen a pasztelkréta jön az a vég. Erre mondja a népi mondás „ be slittyentt a pendelybe a sár „. No ez az arisztokráciánál nem lehetséges, mert az úri etikett ezt nem teszi lehetővé. Ott a nadrágszári szellentő mire a sok fodron bugyron kitalál akkorra megszelídül s a kölni illata a szagot elnyomja. Eljött hát a bál napja. Mindenki lázas készülődésben van. Gyűszű és Férc szalon , mint ígérte a báli ruhákat leszállította időben s a minőséggel sem lehetett semmi kifogása senkinek. Az árak sem mindennapiak vastagon fogott a cerka, de ez a sürgősségi díj miatt volt. Minden párnak külön hintót rendeltem, mert ez így szokás a palotába való

megérkezésnél az etikett is ezt írja elő. Az inasok szobalányok sisere hada segített mindenkinek az öltözködésben. Fodrászok a paróka eligazításában. Ahányszor csak egymásra néztünk Gyöngyimmel láttam a szemében, hogy a fenébe kívánja az egészet inkább lenne az újvilágban még ha egy tál babot benyomnánk és nem győznénk a wingwammot szellőztetni. A kicsi szemünk fénye „ Arany Gyöngy „ ahogy nevezni fogjuk a születendő gyermekünket ott futkározna közöttünk. Álom álom most huss ennek is eljő az ideje. Gyerünk vissza a mába. Megbeszéltem a társaság tagjaival, hogy a hatás kedvéért milyen sorrendben érkezzünk. Mármint a kedvesem származása miatt, neki legutoljára meglepetésként kell belépni. A készülődés közben a folyosón a szokottnál is nagyobb lett a nyüzsgés. Kitekintettem mi lehet az oka. Akkor látom, hogy Eva de Zarver grófnő szobája ajtaja nyitva és hangos sírás hallatszik ki. Gyorsan odasiettem a történtek okáról érdeklődni. Elcsukló hangon mesélte a halálhírt a nővéréről akinek a Balage de Valeyrac a fia, - legalábbis ebben a hitben éltünk. Kissé magához térve elmesélte a végrendelet történetét amelyben az állt, hogy a herceg nem is igazi , hiszen születésekor az igazi meghalt és csak, hogy a gyermekágyi lázat ne fokozzák a nem mondták meg neki. A férje tudtával nevelték az egyik szolgáló gyerekét sajátjukként. Csakhogy a dolog kitudódott így nem lehetett tovább titkolni , mert az uralkodó éktelen haragra gerjedt. Zarver grófnő körül is zavarosak a dolgok, mert mint kiderült , létezik igazi Tóvizű gróf is nem csak kitalált akit Józsiból kreáltunk. Így Józsi is végre levethette a maskarát és helyre áll a rend. Zarver grófnő igazi úriasszony állta a szavát Marisnak azaz Zsófiáról és születendő gyermekéről bőkezűen gondoskodik s Józsival összeházasodnak. Ha kedvük úgy tarja jöhetnek velünk az újvilágba vagy mehetnek cselédnek Erdélybe Zarver grófnő kastélyába. Rajtuk múlik , hogy döntenek. Ilyen események után nem is kívánhatja az ember, hogy bálba jöjjön a grófnő. Azt nem tudom , de majd a Tanti eldönti mit tesz a hamis herceggel. Magával viszi cselédnek vagy útjára engedi. Csak akkor ki van téve a sok támadásnak a viselt dolgai miatt. Mert hogy nem agyaggalambra fognak lőni az holt biztos. Most legújabban Pemzlyski hercegnek titulálja magát no meg a rögeszméje, hogy király lesz. Szegény Victória Tupirelli Scarborough bukik rá, majd megtudja milyen az élet amikor a bilibe csurizik, mert ez a hamis hercegnek a másik rögeszméje. Ezek után a grófnő utasította a személyzetét, hogy csomagoljon útra és bánatosan búcsút vett tőlünk. Még hosszan integettünk utána majd igyekezni kellett, mert a hintó várt bennünket a bálba. Sajnálatos módon egyedül maradtunk párommal akik a bálba megjelenhettünk és a herceg meghívásának eleget tehettünk. A díszes hintó elé a fajtája minden szépségét magán viselő lovak kerültek, mint az illik ilyen rangos helyre. A város főutcáján nem kis feltűnést keltett. Azért nem mindennap látnak ilyen szép hölgyet , mint az én Gyöngyim volt ma. Először a III. Adam strasszén haladtunk, innen a Rothwald str. és a távolban feltűnt a Lednic kastély impozáns sziluettje. Ahogy közeledtünk úgy nőtt a gombóc a gyomromban, hogy miként fognak fogadni bennünket , pláne ha titok napvilágra kerül. Egy csodálatos kovácsoltvas kapuhoz értünk ahol libériás inasok mutatták az utat a kocsifeljáróhoz. Ott szintén libériás inasok várták , hogy kocsi megálljon és ajtót s hozzá a lelépő lépcsőt lenyissák a hercegnőt majd engem lesegítsenek. A gránit lépcsőn haladtunk fel karom ajánlva szeretett nőmnek. A leterített futószőnyegen elértük a

bálterem bejáratát ahol a ceremónia mester botjának koppantásával nyomatékot adva jöttünknek hangos szóval jelentette az új vendégek nevét. Először hitvesem rangjához méltó neveit sorolta fel. Lill pearl von Lichtenstein és Letrans de Dallamsong …, mondanom sem kell a teremben az addig hallható halk zsongás is megszűnt. Minden szem a bejáratra szegeződött. Láttam a középen ülő uralkodói pár is megrebbent egy pillanatra, de jelét nem adva meglepetésének tovább fojt a ceremónia a minket követő vendégek bemutatása. A bál a menü-kártyán szerepeltek szerint zajlott. A hercegi pár megnyitotta az Őszbúcsúztató bált és utána mindenki a korabeli barokk zenére táncolta „ a ne lépj a lábamra , mert beléd rúgok”s azt ezt követő „ mindent a szemnek semmit a kéznek” lassú franciázást kerülő táncot. A tánc után kissé csipegettünk a roskadozó asztalról ami már akkor divat volt, „ nem kínálunk, egyél ami a képedre fér asztal”amelyet a következő században sverige asztalnak neveztek el. Ahogy haladt előre az idő a ceremónia mester felkért, hogy nejemmel fáradjunk a hercegi budoárba. Szívünk a nyakunkba dobogott. Kellemes meglepetésünkre a hercegi pár a világ legtermészetesebb módján fogadott bennünket. Amire később jöttünk rá, hogy készültek belőlünk és tudták a rokoni szálakat. Így minden nehézség nélkül ment a társalgás. Mikor az audenciánk véget ért visszatértünk a vendégek közé ahol új barátokra tettünk szert. Elmondtuk, hogy túl későig nem maradhatunk, mert lassan mi csomagoltatunk és megkezdjük utunkat a legközelebbi kikötő felé, hogy az újvilágba áthajózzunk mielőtt a hideg évszak be nem köszönt, mert az megnehezíti a hajózást. Érzékeny búcsút véve még éjfél előtt vissza hajtattunk a szállodába és fáradtan de teli élménnyel álomba merültünk. folyt. köv. Tovább a kikötő felé...

A kastélyban…

56. Verzar Éva ( Zarver grófnő ) A nagy hír Igen a bál. Besétáltunk a kivilágított táncterembe. A ceremóniamester sorra szólította a Hölgyeket és Urakat. Millió gyertya világított és annak ellenére, hogy a kinti világban harcok dúltak, itt mindenki úgy tett, mintha semmi sem történne. Minden bál alkalmával kicsit úgy érzem, hogy mesébe csöppentem. Szép asszonyok és kellemes férfiak nevetgélnek, csacsognak. Kellemes lágy zene szól, egyelőre halkan, míg meg nem érkezik vagy a felséges pár, vagy a házigazda, aki megnyitja a táncot. Tóvizi gróf oldalán vonultam be, gondoltam kellemes estém lesz, de a gróf szemében furcsa fényeket láttam, nem csalódtam. Alighogy a terembe léptünk hívott a kertbe, mondandója van, közölte. Bajt sejtettem és követtem. Asszonyom – szólt nővéréről kaptam hírt. Megijedtem és némán intettem folytassa. Aztán elmesélte, hogy nővérem elhunyt, barátja küldött üzenetet és részletesen beszámolt mindenről, ami történt. Nővérem szíve már nem bírta a megpróbáltatásokat, összeesett és elment örökre. Hirtelen fia a Herceg jutott eszembe, mit fog most tenni. Láthatta a gróf aggodalmamat, mert hamar rátért a herceg dolgára. Sajnálatos híreim vannak a hercegről, mondta. Az ön nővére halála után bontották fel mindkét végrendeletet. A férjét és az övét. Döbbenet asszonyom, üljünk le egy padra, mert félek, hogy rossz dolgokat fog most hallani. Leültem, remegtem már, de erősnek mutattam magam és vártam a folytatást.

- Igen a végrendelet. Viharos éjszaka volt, mikor megszületett a herceg. Nővére nagyon nehezen hozta a világra a kisfiút, de sajnos holtan. A mellette levők, féltek megmondani neki az igazat, a szolgaszállásról hoztak egy csecsemőt, és azt tették mellé. Az igazságot sok évvel később mondták meg neki, mikor már a herceg felnőtt lett. Férje az ön sógora tudott mindenről, nem ellenkezett, de végrendeletében hátrahagyta, hogy sem rangját, sem nevét nem adja halála után a jövevénynek. A végrendelet felolvasása után futárokat küldtek minden udvarba, hogy jelezzék a tényt, hogy a herceg csak bitorolja a rangját, így félek, hogy nem utazhat egyelőre sehová. Magatehetetlen ültem a padon, nem tudtam, most mit cselekedjek. Tóvizi gróf sietett segítségemre. Tudom asszonyom milyen gondolatai, vannak – szólt hozzám. Aggódnia nem kell, de útját nem folytathatja, azonnal vissza kell fordulnia, Bécset elkerülve. - Hová mehetnék? – kérdeztem kétségbeesetten, és hová mehetne az a szerencsétlen ifjú. - Erdélybe, felelte a gróf. Van egy szép nagy kastélyom, gyönyörű helyen, egy hegyoldalban. Itt kipihenheti magát és a herceg is élhet nyugodtan Őn mellett. Kis település, ide a világ zaja csak ritkán ér el a fiatalúr megtarthatja rangját, és meg is szolgálhat érte. Ennek a népnek szüksége van ilyen emberekre, fogadja el kérem, más megoldás úgy sem lenne – mondta a gróf. - Tudtam, hogy igazat beszél. Még egy keveset beszélgettünk és határoztunk, reggel indulunk vissza. Sajnos barátainktól búcsút kell vennünk. Maris és Józsi biztosan ledobja magáról a cifra ruhát, és ahogy meghallja, hogy Erdélybe megyünk, rohannak velünk haza. Egyre jobban tetszett a gondolat. Nővéremet sirattam a lelkemben és vágyakoztam vissza fiatalságom helyszínére. Még egy levelet küldök barátnőmnek Vox grófnőnek, bár pár lépésnyire vagyok tőle, de nem ölelhetem meg. Meghívom, hogy jöjjön el hozzánk, ismerje meg erdeinket, tudom, szeretni fogja. Majd a herceggel beszélek. Nagy álmai voltak, de ma egy udvar sem fogja elfogadni egy szolga gyermekét, akit igaz hercegi rangban neveltek, de megvonták tőle. A bál befejezettnek tűnt számomra. Kinn maradtam a kertben, láttam a táncoló párokat, de gondolataimban már otthon voltam a hegy alatti kastélyban, amit ez a remek ember felajánlott nekem. -


Jó szélben A bál utáni éjszakán nem aludtam. Sok minden történt egyszerre. A legfontosabb az volt, hogy határoznom kell hová menjek. Vissza Magyarországra és csendben élni a további életemben, vagy nekivágni a nagyvilágnak, még eltölteni egy kis időt, úgy hogy én is érzem, hogy élem az életem. Eddig mindig valakinek a valakije voltam, szabad akaratom nem volt sohasem. A Bécs melletti kastélyomból rossz hírek jönnek. Férjem nagybeteg, iszik rendületlen és kártyázik. Az udvari orvos üzenete szerint napjai meg vannak számlálva. Anyagilag megengedhetem magamnak. Ingatlanjaim értéke növekedik, hasznából megélek bárhol a világon. A Herceg gondja már nem az enyém, gazdagnak hiszi magát, legyen. Királynak álmodja magát, ha sikerül neki elhitetni és bizonyítani eredetét, legyen király. Tehát határoztam. Megyek a tengeren túlra. Mindig is vágytam a természetbe élni, szabadon ott ahol nem köt az etikett. Most lehetőségem van rá, mégpedig kedves emberek között. Reggel hívatom most már Mister Latrans urat és megmondom nekik, hogy velük tartok. Öregségemre, majd, ha honvágyam támad még mindig ott van Erdély, remélem arra már megbékél Európa. Magamnak és társaimnak jó szelet kívánok, hamarosan találkozunk az Új világ földjén.

58. Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi / Indulunk, haza

Vége lett a bálnak, hála istennek… Már alig állok a lábamon, hiába, sok ez egy várandós hölgynek. Mellette még a fűzőm is kettéreszelt vagy két bordámat, a paróka szorít és a cipőm kicsi, annyira bedagadt a lábam a sok ácsorgásban. De nem akartam panaszkodni, Latrens olyan nagyon jól érezte magát hogy egyszerűen nem volt lelkem elvenni a kedvét. A kastély mesebeli volt, épp ilyennek képzeltem el édesanyám elbeszéléseiből. Bár sohasem gondoltam volna hogy valaha is vendége leszek ennek a kacsalábonforgó kastélynak, mégpedig mint szeretett rokon… Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Beszélgetésünkből kivéve, a kastélyban is ismerték a történetünket, sőt, még egy-két festményt is mutattak édesanyámról. Elnéztem azt a fiatal lányt, ómodi viseletében, mennyire más volt mint az anyám, mégis mennyire ő… gyönyörű kék szemei ragyogtak bele a messzeségbe, mintha ott látott volna valamit, valakit, amitől megdobogott a szíve. Latrens szerint nagyon hasonlítok rá. A vacsora fényes pompával, nagy eleganciával lett felszolgálva. Minden vendég mögött egy apród állott készenlétben, egy-egy úrnak még a bajszukat is letörölték ha éppen szükség volt rá. Arra meg ugyancsak sűrűn volt szükség, a finomabbnál finomabb ételek kerültek az asztalra. Volt ott ribizlivel töltött vadkacsa megy mártással, tűzdelt fácánhús kapormártással, óriási sült malacok, egész sárgadinnyével a szájukban… Szinte nem is emlékszem már mindenre. Férjem a Vénusz-bimbót szerette legjobban, ami tulajdonképpen egész füge fehér csokoládéval megöntve. Hazafelé a kocsiban Latrens elszunnyadt, nekem meg elkezdtek a gondolatok zavarócskázni fejemben. Mennyi minden történt, mennyi változáson mentünk keresztül rövid két hónap alatt… Én hozzámentem Latrenshez, most útban vagyok az újvilág felé, terhesen… Maris ˝Zsófia Hercegnő˝ lett, most itt áll ő is terhesen, magára hagyva. A herceg meglógott a kötelessége elől… Apropó a herceg: kiderült hogy nem is herceg, habár ő azt állitja hogy több a hercegnél, királyság lett neki felajánlva… Zarver grófnő szerint egy volt szolgájuk fia… Most aztán szépen állunk… Van egy cselédünk, aki nem cseléd, van egy kocsisunk aki nem kocsis, van egy hercegünk aki nem herceg… Mi derül még ki? Ennek a tetejében Zarver Grófnő kiszemelte magának Tóvizi bárót, (Illetve Józsit, a kocsist), de már Alfonsót is szemezi, habár az azt jelentené, hogy akkor velünk jönne az újvilágba. Ma este beszélni fogok Latrenssal, ez így nem mehet tovább. Múlik az idő, ezek itt minden nap mást gondolnak ki, mást terveznek, rájuk nem számíthatunk. Nekem egyre nehezebb lesz utazni, közben ideér a hurrikán szezon is, lehetetlen lesz átkelni az óceánon. Indulni kell. Most… Ma este a vacsoránál döntse el mindenki hova akar menni. Holnapután indulunk. Aki nem jön velünk, marad… Többé nem kérdezünk, többé nem várunk, senkire… folyt. köv.

59.

Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi / Készülőben

Ma reggel rózsaszínű hajnalra ébredtem fel. A nap épp csak egy halvány korong volt valahol a messzeségben, egy vékonyka felhősáv törte ketté, mint fájdalom a szívet… Harmatos virágok köszöntötték a még jórészben alvó világot, a madarak karmestere készenlétre intette a természet kórusát. Imádom az ilyen csendes, nyugodt reggeleket. Sokszor felkelek már négy órakor reggel, s úgy kiszökök a mezőre mint hogy abban hiba nincs! Latrens megijedt első pár alkalommal, amikor nem talált maga mellett az ágyban, de végül is belenyugodott, hogy ilyen kiszökős élettársa vagyon. Én viszont, így kezdve a napot, lenyugodva, vidáman düllőzök el az élet terheivel… Legalább is aznap. Ma végképp nagy szükségem lesz erre a nyugalomra. Tegnap este a vacsoránál el lett döntve, indulunk. Latrens üzenetet kapott egy otthoni jóbarátjától, hogy minél előbb jöjjön haza, baj van a törzsek között. Latrens, mint riporter, igencsak bevajazta a törzsfőnököket, majdnem mondhatni a zsebében hordja őket, de viszont éppoly nagyra tiszteli mind… Rendes, keményen dolgozó emberek, még a főnökük sem lazsál amíg a többiek dolgoznak. Az mellett, annak ellenére hogy nem iskolázott emberek, rettentő inteligenciával rendelkeznek, megbecsülik az ősi szokásokat és tisztelik a véneket. Sőt, egymást is megbecsülik, rangot nem tekintve. Mondtam is Latrensnek, sokat tanulhatnánk tőlük. Nem emlékszem pontosan milyen nevet mondott Latrens, nekem még mindig elég szokatlanok a neveik. Azt tudom csak valami Suhanó Törzsfőnök és már gyerekkorukban is jóbarátok voltak. A Törzsfőnök megígérte hogy elébünk jön a kikötőig, habár eléggé merész vállalkozás, mert rettentően üldözik az indiánokat mostanában, szorítanák őket be az istenhátamögé. Gondolom a gyarmatolóknak nagyon tetszik a föld melyet birtokolnak… Pedig nagyon kevéssel beérik, annyi földecske amin megterem veteményük és annyi vadászterület amely ellátja őket hússal. Mégis el akarják venni tőlük még azt a keveset is a sápadtarcúak… Gondolom valami ilyesmi lehet a baj most is, nem hiszem hogy Suhanó (?) valami apróságért rendelte volna haza a márkit… Tehát igy állunk. Zarver grófnő végül is úgy döntött, hogy velünk tart. Nem tudom minek a behatása volt ez, de szeretném azt hinni, hogy NEM Alfonsó… Habár nem venném zokon, Alfonsó nagyon kedves ember, ragaszkodik Zarverhoz, sőt, meg is nevetteti, ami magában véve csoda… A Grófnő férje… nem tudom, pletykáznak az emberek, de amig nem hallom ezt a grófnőtől, nem mondhatok véleményt. Mindenesetre a Grófnő jön, Alfonsó jön. Sőt, a Maris-Zsófia meg Jóska-Tóvizű is jön. Furcsa helyzet, a grófnő meg a Jóska… Viszont abba kell mind a kettőjüknek hagyni, mert amint lehet, Maris meg Jóska megesküdnek. Ugyanis a mi Józsink úgy döntött, elveszi a Marist feleségül, annak ellenére hogy a herceg ˝jótékonyságától˝ vastagodik annak a dereka… Szerintem talán épp azért veszi el… Buta Jóska, hisz nem tudja hogy az nem herceg? Micsoda botrány volt az, kiderül róla hogy kém! Szegény Zarver grófnő egészen odavan… Zarver grófnő olyan, mintha kicserélték volna… Egészen megszépült Alfonsó tekintete alatt, még a fogai sem látszanak olyan hosszúnak… Valamelyik nap bementünk a KapdBeNo cukrászdába, a kisegítő inas úgy meresztgette Zarverünkre a szemeit hogy azt

hittem Latrens fogja majd neki vissza benyomni… Apropó Latrens… Erről sem tudok mit vélni. Eszembe jutott hogy valamikor, nem is olyan régen, jónéhányszor megtámasztotta Zarver Grófnő ablakát létrájával, állítólag versolvasás miatt. Reggel négy órakor?… S ha már itt tartunk, Jóskánk meg engem kezdett szemezni mostanában… Megvallom, elég csinos fickó, igazi magyar parasztpofa, de jó… Nem tudom… Majd előbb kitudakolom mi is volt ott a Grófnő meg Latrens között. Ja, a létra, azt tudom, de azon kívül… Aztán majd eldöntöm hogy megbosszuljam-e… Latrens elutazott jegyvásárlás ügyben, mi meg nagyban csomagolunk. Most már véglegesen. Ha Latrens hazaér még ma este, holnap hajnalban indulunk, az újvilágba. S az Indián Törzsfőnökök birodalmába…

folyt. köv.

Józsi igen szemrevaló lett…

60. Tovább a kikötő felé...., Éreztem már a bál előtt is, hogy valami nincs rendben- mondtam is magamnak ( általában mindent megbeszélünk ) Gyöngyimen nemcsak a várandóság jelei mutatkoznak , hanem a honvágy is. Már a fogadáson minden ételre érzékeny volt kifogások meg egyebek. Tehát summa summárum , -hogy milyen jókat mondok, eltökéltem ezt megbeszéljük csak pihenje ki magát. Reggel kelve ami elég nehézkes volt ,- mert hajnalban mintha az összes herélt jódlizó kitolásból híreket jalalalázott kevés osztrák tudásommal arra gondoltam, hogy az estély „ Őszbúcsúztató „ pletykáit küldték volna a világba. A madarak sem akartak lemaradni,- így teljes volt a káosz. A szemem a kialvatlanságtól olyan volt , mint íjászversenyen a céltábla. Ahogy kedvesem felébredt megerősítette sejtésem és nagyon kérte minél előbb induljunk az újvilágba, mert gyermekünk már a törzs gyermekáldás kezelő windwamjában szeretné világra hozni Az Aki Felsír indián bábánál. Megnyugtattam, hogy ez csak természetes és nekiláttam a dolgomnak. Sok sürgönyt kellett írnom, hogy a további utunk zavartalan legyen. Legelőször is a magazinnak a beszámolót elküldeni, mert hát valamiből élni is kell. Postfacht galambom hóna alá csapta a levelet és repült is Bécsbe a Winer Cejtung irányába. Egy levelet Monacóba a következő nagyobb pihenőnk helyére kellett küldeni a Grimaldiak birtokára. Közben lesznek kisebb fogadók ahol megszállunk, de jelentőségét tekintve csak úgy nem eshetünk be Monacó-Villebe. Pár hetes útnak nézünk elébe s ehhez megfelelően kell a társzekereket is feltölteni s kényelmes úti hintókat bérelni. A reggelinél örömmel közölte kedvesem, hogy Zarver grófnő sürgönyözött a Váltott Ló Postával, hogy csak úgy döntött velünk tart és visszafordult az Erdélyi útjáról. Férje elzüllött s egész vagyonukat elkártyázta s valami olcsó lotyóval összeadta magát. Természetes, hogy velünk tarthat. No meg jelenlegi társa Alfonso de la Ficsur akinek akkora orra van „ hogy a vak Párizsig eltapogat rajta „ . Mondták is róla, olyan csúnya volt újszülöttnek is, hogy az orvos előbb sírt fel , mint ő. Egy másik jó hír, hogy kedves barátunk s közös ismerősünk a Suhanó nemzetség főnökének európában tanuló fia Suhanó Árny is csatlakozik hozzánk akit eddig, mint Shadows of de Moonlight grófként tisztelhettünk. Nos csak annyi dolgunk volt már csak, hogy bevárjuk útitársainkat és induljunk. Kedvesemmel és ha lehet a hosszú neveket titulusokat mellőzni Suhanó úrral megbeszéltük, hogy az út folyamán Marseilleig amikor csak alkalom akad mindenkinek edződni kell a lovagláshoz. Tehát a hajóra szállás előtt gyakorolni kell , mert odaát nem lesz mód hintózni. Megérkezett Zarver grófnő kocsija így elindult a kocsisor a Waldhausi úton Monacó felé. Útközben volt időm megírni a sajnálatos hírt Vox grófnőnek, hogy kedves Nantesi meghívásának nem tudunk eleget tenni a fent említett döntések miatt. A sürgönyt Buruck la Postage galambom vitte, mert csak ő perfekt francia turbék fajta. Következő megállónk Luganóban lesz ahol a helyi déli vendégszeretetre számíthatunk. Ahol a Líra a Pizzához fogadóban szállunk meg és már itt lehet a helyi lovardában órákat venni lovaglásból az elpuhult ülőgumójú társainknak. Már igazán osztom a társaim véleményét, hogy a síkság jobban fekszik nekünk, mert bármily szép is a táj, - teli gyönyörű növényzettel ritka madarakkal, hófedte csúcsokkal, de ezek a hegyi utak kikészítik az utazót.

Féltem a két várandós asszonykát, de oly hősiesen viselik az állapotuk, hogy le a kalappal előttük érte. Következő tudósításom ha megérkezünk Luganóba akkor küldöm, mert mindenki a tájjal és a saját gondolataival van elfoglalva ami természetes is. folyt. köv. Luganó...Líra a Pizzához fogadó

Az Aki Felsír indián bába…

61.

Gligorics Teréz / Maris / Maris szemezik... Jó sokáig nem irtam most semmit, nem is vót kedvem, meg aztán nem it tuttam vóna mit irni amikó mindennap változott a hejjzet. Gondolom a többiek úgyis megirták jórészbe a történteket, meg azt is hogy kibabrát velem gyütt-ment aki hercegnek atta ki magát. Szegény Zarver grófnő egészen odavót bánatába, merhát megszerette ezt a rossz fiút, mint ahogy én is megszerettem. A grófnőnek legalább nem vastagodik a dereka tülle, de az enyim igen, méghozzá gyorsan. Igy hiszek én még valakinek is! Most a Józsi beleegyezett hogy evesz feleségű, de gondolom csak azé me sajnál, mivehogy Zarver grófnőt szemezi de alaposan, annak meg teccik, hogyne teccene, mikó Józsi ojan nagyon szemrevaló legény. Megmég ki is urasodott a tetejibe. Mondjuk én is kiurasottam eléggé, el is hiszi mindenki hogy az vagyok, de nekem igy Marisosan sokka kénylmesem, legalább is ha magam vagyok. Nem úrnak születtem én. Azé is örülök annyira hogy menyünk az újvilágba, me ott nem kő uraskonni többet, még a beszédemme se, me úgyse érti senki. Na mi se üket, de majd megtanújjuk, addig meg mutogatunk Vagy majd a Márki meg Liliom Grófnő lefordijják, űk mán tunnak úgy beszéni. Meg persze ez az izé, mi is vót a neve, valami Suhanó vagy Tokhe vagy mi, ő persze ott is született. Hát ez valami vót, amikó ez a Suhanó megérkezett, meg vele együtt Viktória asszonyság. Persze a Márki meg a Józsi Viktóriát kalapógatták, de én elárulom, ahány asszonyszem ott vót, az mind az indiánra vót tapadva. Nem azé me indián vót, az még haggyán, de azé, me ő vót… Úgy állitott be mintha legalább is király lett vóna, pedig mégcsak nem is nemes ember, vagy mondjuk itt nem az. De JELENSÉG, ez az, jelenség vót… Nagy, magas ember, s bár egy kissé sötétebb a bőre mint a mieink, gyönyörű, férfias arcvonásokka ékesitette meg az Iste egykó, amejjen manapság itt-ott egy méjjedés szalad keresztül, amit gondolom valamikó egy rosszúkezett kés hasitott rajta. De ezek a méjjedések csak még inkább megszépitették az arcát, szinte nem is lehet a tekintetet levenni róla. Ez mellett égszinkék szemei vótak meg hosszú fekete haja. A termetirű ne is beszéjjünk, ojjat még faragni se lehetne, nem azokkal az izmos karokkal… Jaj, de szép ember! Pedig nekem nem lenne szabad még ránézni se, elősző azé me hát lám, ni, a nézéstű hogy megvastagodik az ember dereka, de inkább azé, me amint láttam, Liliom meg Zarver grófnő éppúgy rácsudákoztak mind én, s mivel ők úrihölgyek, az üvéké az elsőbbség… Meg aztán itt van ez a Viktória valami, fogalmam se nincs kicsoda, micsoda, hogy kerűt ide, annyit értettem ki belüle csak hogy a Márkinak valami régi simerőse. Biztosan ennek is létrárú óvasott verseket mint Zarver Grófnőnek… Na, persze, hüje azé én se vagyok! Liliom meg elhitte! Még ijet! Amint a társaság nagyba mutatkozott be egymásnak, éjuldoztak, ténylegeztek, az én szemem Viktória Grófnőre tévedt. Hát ha lehetne valakin látni a ződet, akkó én láttam a Viktórián azon este. Mert az ő szeme nem csak a Suhanón pihent, hanem Zarveren és Liliomon is. S ezekben a szemekben én irigységet, féltékenységet, rosszindulatot láttam. De hiába mondanám, úgyse hiszik el, vagy ha elhinnék is, a Márki kipártojja. Szegény Liliom. Azt hiszem erős vetélytársakra akadt… Amárki nem ojjan ember aki sokáig hű tud maranni egy asszonyhoz… Na, ebbű elég ennyi. Nagyba mén a pakolás, indulunk a kikötő felé. Amit nem is bánok, ez a Pizza vagy mi a görcs fogadó túl úras nekem, nem vagyok én sejempaplanyokhó szokva, se arra hogy a bilit kihordják alulam, kiöntöm azt én

magam is. Naná! Hisz nem azt csinátam a kastéjba? Mindenki alú! S gondótam magamba, na Maris, fővitte az Isten a dógodat, megérte-e? Me hogy a becsületedde fizetté érte… S aztán azt gondótam, hogy de jó lenne még Marisnak lenni, csak igy, Maris… Me most akkó nem lesütött szemme kéne nézni ezt a derék fiatalembert. Me ha nem is tunnék vele beszéni, én úgy megkacérkonnák vele, hogy még egy Lenapi Skwa se tenné jobban… Ha tunná Suhanó Tokhe mekkora mázlija van!

Suhanó…

62. Bellinzona Tutti Frutti Makaróni fogadó A sors fintora mindig közbeszól. A monoton kocsizörgéstől és himbálódzástól magam se tudom meddig szunyókálhattam, mert mintha parancs szóra kedvesemmel egyszerre riadtunk. Már Bellinzona kis piros háztetői , a hófehérre meszelt templom tornyocskája látszott a látóhatár szélén mikor hangos lódobogás nyomta el a megszokott zajokat. Először nem tudtam mire véljem a dolgokat és kardom után nyúltam, hogy ha kell életem árán is megvédem nőmet s leendő gyermekem. Mire gondolhat az ember ezekben a zavaros időkben, - haramiákra vagy útonállókra.

A nagy pórfelhőből egy bő köpenyes lovas alakja rajzolódott ki majd őt követve a távolból még egy lovas sziluettje. Olybá tűnt, mintha egymást üldözték volna, ami később kiderült nem fedte a valóságot. Az első lovas ahogy közeledett mind jobban felismerhetővé vált, hogy egy jól öltözött hölgy üli meg a kancát . Ló és lovasa messziről jöhetett mert a fáradság végső jelei mutatkoztak rajtuk. Csak mikor egész közel értek ismertük fel a hölgyben Victoria Scarborough grófnőt. Kocsisunk nagy kiáltására lovaink megálltak de észlelték az előttünk haladók is , és mindenki leállt. A végsőkig kimerült grófnőt besegítettük a hintónkba , ahol frissítővel kínáltuk s kedvesem nyugtatni próbálta a még elég zaklatott lelkű hölgyet. Kezdte volna a mesélni történetét, de mondtam ráérünk a fogadóban ha kipihente magát. A falu határában ért utol a másik lovas bennünket aki nem volt kimerülve s nem hajszolta a lovát úgy, mert utas embernek látszott. Mikor közelebb ért akkor látom, hogy Shadows of de Moonlight gróf teljes egészében, hála Istennek csak meggondolta magát s velünk tart haza az újvilágba. Csak megszólalt benne is az ősi vadon szava. Így kocogtunk be Bellinzona egyetlen kis alpesi fogadójába a Tutti Frutti Makaróni fehérre meszelt falai közé. Jó régen nem járhatott erre utas, mert mint aki a túlvilágról jött úgy bámultak percekig ránk. A bevétel reménye gyorsan észre térítette a személyzetet aki a fogadósból a feleségéből és egy kissé habókos fiukból állt. Mindannyiunknak tiszta rendes szobát tudtak adni és a tisztálkodás is megoldottá vált, amire mindannyian rászolgáltunk. Végre a lenyugvó nap békét hozott a lelkembe. Láttam az én Gyöngyimen milyen boldog, hogy akiket szeretünk mindketten ott vannak körülöttünk és biztonságban tudhatjuk őket. Azt hiszem a tyúkudvar hangos népe volt egyedül aki nem igen díjazta jöttünknek, mert mintha vész költözött volna közéjük úgy rikácsoltak szegények. Sok éhes szájat kellett betömni, tudta ezt a fogadós is és felesége őnagysága is. Nem volt egy halk szavú asszonyka sem magas, de könnyebb volt átugrani , mint megkerülni, mert a fara mint két jól sikerült tam-tam dob akkora volt s gondolom ha az megszólalt akkor a nyolcvan mérföldre levő Luganóban riadót fújtak. Mindegy csak jól főzzön. Nem nekem kell megpakolni ezt a kuffert hanem a fogadósnak az meg úgy nézem győzi, mert nem szitál a járása. Gyöngyim a ruhatárából kisegítette Victóriát, hogy az út pora amit megevett ruhát lecserélhesse. Már így jelent meg a vacsoránál, mint akit kicseréltek volna. Lassan összegyűltek útitársaink mindenki kipucolkodva, a vacsorához. Hölgyeké az elsőbbség így Victória mesélt elrablásáról valami Róbert D' Artois grófnak nevezett egyén rabolta el a forradalom nevében ( én is ezt hazudtam volna a helyében, nálunk ezt másként hívják ). No mindegy a lényeg, hogy egy óvatlan pillanatban sikerült megszöknie Trevisoban , ott pattant lóra s csak az maradt neki ami rajta volt , de az élete és becsülete többet ért mindennél. A finom tüzes borok meghozták amúgy is jó étvágyunk s mindenki mesélte élményeit. Shadows gróf is belefolyt a beszélgetésbe és legnagyobb örömünkre elmondta, hogy jön velünk az újvilágba. Nem tudom a fogadós honnan szedett fácánt meg nyulat, mert azt nem láttam az udvarban, de az asztalra az is felkerült és minden nagyon ízletes és finom volt. A vacsora előre haladtával oldottabb lett a hangulat. Szemem sarkából figyeltem a társaságot és feltűnt, hogy Shadows gróf igencsak szemezget Zarver grófnővel. Gyöngyimmel egymásra néztünk s pillantásában benne volt, hogy tisztában van vele mire gondolok. Alfonso de hosszú orrnak megvannak számlálva napjai. Amint lehet a grófnő pattintja a Ficsur hajszobrászt. A legalább egy tízessel fiatalabb Moonlight-ért. Szemrevaló egy egyéniség és a jó szemű grófnő lecsapott rá. Nos majd meglátjuk az út során Victoria vagy Eva lesz a befutó.

Mindenki tett egy egészségügyi sétát vacsora után s érzékeny búcsút vettünk egymástól. Fenn a szobában a lefekvéshez készülődve, - mondom Gyöngyimnek..., remélem elég fáradtak, hogy nem lesz éjszaka ablakmászás, vagy rejtjeles kakukkolás. Bár semmi sem lehetetlen. Elcsendesült a kis falusi fogadó. A baromfi udvar lakói is imára kulcsolták szárnyaikat, már akik megúszták a hadjáratot. A délceg kakas többszörösen özvegy lett, de még így is marad háreme. A kimerítő nap gyors álomba küldött s így nem tudhatom, hogy volt-e valami az éjszaka folyamán. folyt. köv. Következik Lugano

A Fogadós Felesége…

63. Luganó a Luganó-tó partján Bellinzona kedves kis fogadóját reggel magunk mögött hagytuk és folytattuk utunkat Graubünden kanton lebilincselő tájain. Utunk alpesi tavak között vezetett s látvánnyal betelni nem tudott a szem. Csak mutogattuk egymásnak idenézz odanézz kapkodtuk a fejünket. A gyönyörű mediterrán növényzet alpesi legelők, tipikus olaszos táj. Kocsinkban velünk utazott Victória Scarborough grófnő akinek még a hosszú vágtától eléggé sajgott a hátsója s kissé feszengett , de jól tűrte. Gyöngyimmel eléggé bizalmas viszonyt alakítottak ki és sok olyan dolgot mesélt el neki amitől az én harcedzett fülem is két felé állt. Kezdve az ál herceg histórián keresztül az elrablásán a szökéséig bezárólag. Sok mindenen keresztül ment. Biztosítottuk afelől, hogy Luganóba érkezvén pótoljuk a ruhatárát s minden szükséges holmit, mert biz ezt a nők jobban tudják. Lovát a kocsink után kötöttük és vittük magunkkal, mert kár lett volna el kótya-vetyélni miután terveim vannak vele. Luganóban ugyanis akartam bérelni lovat a gyakorláshoz s így csak a kimegyünk a rétre és lovagol a társaság, no persze ott van még Shadows grófé is. Ő Zarverék hintójába ült Eva megittasulva vette tudomásul kinyílt ,mint a rózsa a tűző napon. ficsúr de nagy orr nem nagy lelkesedéssel fogadta a hírt. Habár ha mosolygott az úr és felszalad a szája mintha elfogyott volna a bőr lekonyult az orra, csak alaphelyzetben állt előre a nagy dudája. Amikor elment egy cukrászda előtt félelmükben a cukrászok zárták az ajtókat sorra be. Ciranó pisze volt hozzá képest. Végre civilizáltabb utakon haladtunk és nem zötykölődtünk úgy. Közeledve a Szent Gotthard hágó felé mind jobban izgatott a Luganó-tó látványa, mert sokat hallottam róla. csak felsorolni tudom a sok hófedte csúcsot , büszke bércet melyeket egymás szavába vágva soroltunk : San Salvatore, Monte Bré, Monte Tamaró, Monte Lena, Monte Genaroso, Serpiano. Mind mind gyönyörű ahogy a nap megcsillan rajtuk és az alpesi vidékre jellemző harsány zöld szín . A hágón átjutva kezdett kirajzolódni a tó gyönyörű s egyben lenyűgöző látképe. Leereszkedtünk a tó partján méltóságteljes szépségében tündöklő városhoz. legelső ami szembeötlő volt az utcák rendezettsége. A szélességéről ítélve a fő utca lehetett amelyen beértünk a városba. A feliraton olvastuk a nevét Via Bluviagra amelyből nyíltak a mellék utcák nem sokkal keskenyebbek. Kevés olasz tudásunk összeszedve a helyiektől megtudtuk, hogy jó irányba haladunk a fogadónk felé aminek rosszul tudtam a nevét pontosabban No Lírázz a Pizzához a neve . Valamire utalhatnak vele ( sejtésem szerint a reklamálónak rug segg szét) finoman tudtára adva a vendégnek. Itt minden Via Sacramento, vagy Via Bolonyéze, Via Puncicca (ez vigalmi utca) ez meg kell szokni. A fogadó beillett egy jó szállodának is , mert stílusában vetekedett egy kisebb kastéllyal. Külön kocsifelhajtó , libériás inasok , akik lesték a vendégek minden óhaját. A csomagokat oly sebesen pakolták mint egy olajozott gépezet. Itt látszott, hogy rend van. A recepción az alkalmazott csengetett, mire előjött egy úr, mint kiderült a bemutatkozásnál Nyájas Májasssino úr a tulaj. Tőle tudtuk meg, hogy Lichtenstein herceg sürgönyzött neki a Tiroli and Alpes hírügynökségen keresztül érkezésünkről s tóra néző legszebb lakosztályokat foglaltatta le

számunkra. Csak örök hálával tudok visszagondolni erre a talpig úri emberre. A pulton megtaláltunk mindenféle útmutatót a városról így a szobáinkat elfoglalva mindenki tudott saját programot szervezni magának. Mindenesetre Victóriának másnap a legelső dolga az lesz, hogy Gyöngyimmel egyetemben elmegyünk vele bevásárolni a ruhakereskedőtől a fehérneműsig bezárólag mindenhova, de lehet inkább a négy nőre marad ez a feladat mi meg a fiukkal felderítjük a környéket. Már most érzem egy pár kellemes napot itt eltöltünk s csak utána megyünk tovább. Hiába van utószezon még mindig sok a vendég a klímája miatt. Csak nehezen értettem meg miért mondják mindig si si , ki akar itt síelni? - még úszni se tudok.- aztán jöttem rá ez az igen , mint Bécsben a ja ja. Sikeres elhelyezkedés után nyugovóra tértünk. Úgy érzem egy gyönyörű pihenőnek nézünk elébe. S nem túlzok ha azt mondom a hajóra szállás előtt ez lesz az utolsó gondtalan pihenőnk. Mintha mindezt a többiek is így érezték volna , hallgatólagosan úgy rendezkedtek be. folyt. köv. Luganó és környéke 64. Lugano

Bármennyire is nem tetszik a hölgyeknek, de erőltetett menetben nem lehet utazni. Punk és tum. Mint már jeleztem el kell menniük vásárolni, mert először is saját számukra is és Victóriának is. A helyi útmutatóban olvashattuk , hogy az üzleti negyed Via Combinetta és a Via Bugyinéze utcákban van. Az előkelő társaság ott vásárol. Hívattam kocsit és reggeli után a hölgyek eltávoztak. A férfi társaimat felkértem, hogy jöjjenek velem egy nagy város sétára s talán egy két jó mediterrán borocskát is megiszunk. Mondanom sem kellett ez hatott. A Via Sacramenton bármerre tekintettünk csinos jól öltözött hölgyek és urak sétáltak kart karba öltve. Mi láttuk még a hölgyeink kocsiját elrobogni az üzleti negyed felé s mi egy kis varga betűvel letértünk a főútról és egy csendes kis utcácska hangulatos kocsmáit céloztuk meg. Választék volt bőven a Kiengedem a Beled vagy a másik kis kocsma között amely szintén oly kedves csalogató volt nevével Bicskám Tekintsen Beléd, de legjobban a La Illata de Múzika ragadta meg figyelmem s el is döntöttem ide egyedül vissza térek. A társak a Kiengedem a Beled mellett döntöttek így itt fogyasztottunk el egy két pint tájjellegű bort. A közönség nem kimondottan a felsőbb körökből származott, de láttunk egy két magunkhoz hasonló nem kimondottan egyenes úton járó vendéget. Tehát nem keltettünk túlzott feltűnést és ez volt a lényeg. Békésen iszogatott ott helybéli s turista. Időnként akit úgy ítéltek meg, hogy már nem „szalonképes” azt egy erre specializálódott kidobó legény útjára bocsájtotta, s a földetérés nem valami kellemes lehetett az utca kövén. A tüzes bor elfogyasztása után kívántam a szabad levegőt és indítványoztam a sétát, mely ellen , mint kiderült senki sem emelt szót. Békésen sétálgattunk a hangulatos utcákon, tekintetünket pihentetve sok csinos sétáló

hölgyön. Eszembe jutottak a mi hölgy társaink, hogy milyen élményekkel gazdagodnak, a pénztárcám meg vékonyodik ezáltal. Remélem eszükbe jut babaholmit is venni nehogy útközben kelljen, mert akkor lehetőségünk nem lesz vásárolni, hacsak Marseillben nem. Azt hiszem ma ki kell hagyni a lovagló gyakorlatot mivel a ruha próbákkal lesznek úgy is elfoglalva. Majd holnap a helyi lovardában lesz a gyakorlás, mert igazán Zarver grófnőnek kell , mert Gyöngyim tud , Victória most esett át rajta , Maris meg pláne. Tehát Evanak kell megülni a lovat ahogy Shadows barátom mondta „ szőrén szőrt „ ami nem más , mint a bugyogó nélküli lovaglás, így törik be az indián lányokat, már mint a lovaglásra. Ha véletlen foglalt lesz a lovarda akkor ott van a tó körüli csodás vidék amit erre Sotto Cenere néven emlegetnek. Ez legelők , terményföldek és egyéb gazdasági területek. Itt szabadon száguldhat s nem zavar senkit ha vinnyog. Délután kettőre volt az ebéd rendelve s igyekeznünk kellett, hogy ne várassuk meg a hölgy társaságot, de lehetséges mi várunk. Kellemesen csalódtam mindannyian megérkeztek és a boldogságtól repestek, mint általában ilyen vásárlások után. Mutogatta Gyöngyim ezt nézd milyen szép ez milyen aranyos. Öröm volt nézni azt a boldogságot. Nem csalódtam egy gyakorlatias asszony ő. A babaholmik milyen édesek voltak kis rózsaszín ruhácskák, cipellők. Mármint azért , mert kislánynak ilyen színű kell mondta Gyöngyim. Ezt már az első vizsgálatnál megállapította a szülész nőgyógyász Dr. Lukon Bekukucs speciális haloptikás szemével. Ha nekem egyszer benézne biztos behomályosodna az optikája s hurrikánnak nevezné a jövevényt. Élményekkel telve készültünk a délutáni sziesztára ami itt szokás. Ilyenkor kihal a város. Van aki otthon sziesztázik s van aki a barátnőjénél. Nos , hogy mi mit csináltunk nem tartozik rátok kis kíváncsiak. Mindig mást pletyizünk ki ez törvényszerű. folyt. köv . Holnap

65. Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi / A Hölgyek bevásárolnak...

Parancsot kaptunk ma reggel a férfinéptől, hogy irány az üzletek! Általában inkább fogat húzatnának semmit egy garastól megváljanak női szeszélyek érdekében, de most felérték ésszel, két várható babával, egy majdnem pucér nővel, s két alaposan megvastagodott nőszeméllyel nem igen lehet megfelelő ruházat nélkül ekkora útra indulni. Reggeli után Józsi felrendelte a női hintót, amely abból állt, hogy nemcsak kocsis volt a bakon, hanem egy segédfiú is, aki szükség esetén elkapja az ájuló nőszemélyt, de leginkább csak a csomagokkal segítkezik. Habár megesik olyan is, hogy tolakodó férfiszemeket kell neki kibökni. A hintó aranysárgára volt festve fehér kerekekkel fehér díszítéssel az ajtó körül. Belülről zöld bársonnyal bélelt, jól kitömött ülések biztosították a kényelmet a kifinomodott női anatómiának. Igy kényelembe helyezve, bekocsikáztunk a városba, ami elég hosszadalmas út volt, mivelhogy a két terhes hölgy versenyt pisilt minden létező és nem létező megállónál. Maris már fenyegetőzni kezdett, hogy lehagyja a bugyit, aztán lesz ami lesz, ő többé nem megy! De a józan ész s az én fenyegető tekintetem csak győzött elhatározása fölött. Végre megérkeztünk a Giuzeppe Stratta hintó pihentetőjére, amely valami okból köröskörül volt mindenféle lebujokkal építve. Kocsiból kiszállva mi megindultunk egyenesen az üzletek felé, de félszemmel láttam, a kocsis meg a segédfiú a Budli Ki kocsma felé vették az irányt. Utánuk szóltam hogy nem úgy van az, nekünk segítségre lesz szükségünk a csomagokkal, mire a segéd kölök megígérte hogy negyedóra múlva utánunk jön, épp csak beköszönön egy ismerősének. Gondoltam magamban, persze, a kocsmárosnak, de nem szóltam semmit, ezeknél már igy szokás. Egy ideig nézegettük a szebbnél szebb kirakatokat, végül is Viktória törte meg a csendet. -Liliom, - mondta- nem szeretnélek sürgetni, de csak rövidke pár óránk van, és hacsak nem a te ruhaneműdet akarod elosztogatni, jó lenne elkezdeni a vásárlást. Erre én is észbekaptam, hogy tulajdonképpen nem nézelődni jöttünk ide. Épp De La Rékli előtt álltunk, erre eldöntöttük, ha már itt vagyunk, vegyük meg a babaholmit gyorsan, ennyivel kevesebbet kell keresgélni. Marisnak természetesen nem volt pénze, de Latrens rámparancsolt, hogy ami Marisnak meg a babának kell, csak fizessem ki nyugodtan. Természetesen Zarver Éva nem hagyta ennyibe, habár kiderült hogy a herceg nem az öccse, mégis felelősséget érzett Maris iránt, így felajánlotta hogy felét majd ő födözi. Szegény, még nem érte fel teljesen ésszel hogy férje majdnem minde vagyonát elkártyázta… Vagy nem, ki tudja. Éva sokkal okosabb mint az ember gondolná, sőt, remek üzletasszony, talán sikerült neki a férje elől eldugni vagyonának egy részét. Majd kiderül. Egy bájos hölgy fogadott bennünket az üzletben. Elmondva mi járatban vagyunk, úgy sürgött-forgott a dobozok között, pultok mögött, hogy szinte percek alatt egy babaholmi hegy vett bennünket körül. Maris is életre kelt egyből, olyan örömmel válogatott a réklik, kisingek, pelenkák között mintha legalább is a menyasszonyi ruháját választotta volna ki. Látva örömét, megértettem végre milyen nagyon akarja ezt a kisbabát, mindennek ellenére is. Megfogadtam magamban, bármit is hoz a sors, mindig azon leszek hogy Maris és a picike ne szenvedjen hiányt semmiben sem. Szegény Maris… Talán az én hibám is hogy ilyen sorsra jutott, nem vigyáztam rá eléggé. Mivel az Ébren Alvó Szellem Latrensnek már elárulta hogy kislányunk lesz, mindenből

rózsaszínt vettem, még szalagot is, pedig tudom, sok idő eltelik mire olyan hosszú lesz a pici kis aranyszőke haja. De elragadott az anyaság engem is. Még Viktória és Éva is válogattak, vásárolgattak mind a két pici babának azzal a szándékkal, hogy majd a keresztelőre adják ajándéknak. Persze, igazuk van, ki tudja az újvilágban kapható lesz-e ilyen kelengye… Úgy hallottam, valami durva fonott vászonba csavarják a kisbabákat és száraz tengerifüvet használnak pelenkának… Jaj, Istenem hogy lehet olyat! Végül is Éva szólalt meg: Hagyjátok, már majdnem dél van, ideje lesz itt bevégezni, bármennyire is élvezem, ennyi év után babaholmi között nézelődni. A kiszolgálónő intett két fiatal segédlánynak, s kiabálgatott rájuk hogy ˝pronto, pronto˝, amit én úgy értelmeztem, hogy siessenek. Egy kettőre be lett a rengeteg holmi csomagolva szép, ízléses dobozokba, kifizettük a számlát. Közben Maris eltűnt, de pár per múlva már vissza is jött a segédkocsissal. -Jó hogy elmentem, érte,- mondta-, mán az egyik szeme így is köröszbe néz. Megköszöntem Marinak fürge lábait és gondolatait és indultunk tovább. Nem messze a De La Réklitől találtunk egy női fehérnemű üzletet, Selyem De Bugyogó néven. Viktória egy kicsit elpirult, de tudta, nincs mentség, mert habár lovagolni lehet pucéran, társaságban megjelenni nem, különösen szeles időben, és a hajók hiresek az erős huzatokról… Nem sok időt töltöttünk itt, habár mindannyian vásárolgattunk, mert a következő pár hónapban nekem is meg Marisnak fokozatosan nagyobb méretű alsóneműre lesz szükségünk. Remélhetőleg, csak az eleje fog terjedni… Fűzőkkel nem vesztegettünk időt, a hajón megleszünk anélkül és a Dr Bekukuccs mondta, hogy sokkal egészségesebb a gyerekre nézve ha az anya nincs szorosan elfűzve. Viktória viszont vásárolt egy-két gyönyörűen hímzett fűzőt is Suhanóra és Alfonsóra való tekintettel… Az mellet féltucat csipkés, majdnem átlátszó alsónadrágot, mellfűzőt, alsószoknyákat… Kicsit irigyeltem, mert nekem most egy ideig nem lesz olyan alakom hogy hatásosan tudjam az ilyen csábitó felszerelést viselni… Innen a Se Eleje Se Újja szalonba mentünk, ahol már kész ruhákat lehetett venni. Általában egy nő varrónővel sok próbával készitett ruhát, kabátot, de most ezt a luxust nem engedhetünk meg magunknak az idő miatt. Viktória kiválasztott egynéhány szép ruhát, volt közöttük egy gyönyörű fekete-fehér kockás ami nekem rettenetesen tetszett, persze az én alakommal… Mindenesetre rábeszéltem Viktóriát hogy legalább próbálja fel. Úgy nézett ki benne mint az álom! Eldöntöttük, ma este ezt veszi fel a vacsorához. Mindenki elámul ha meglátja… Még vásároltunk egynéhány meleg pongyolát, hálóingeket, több ruhaneműt mint amire szükségünk lenne, de nem tudtuk hol milyen időjárás, hőmérséklet szabja majd meg öltözékünket… Már kezdett szürkülni kint amikor végre felpakoltunk mindent a hintóra és elindultunk vissza a hotel felé. Mint aki jól végezte dolgát, a segédgyerek öt perc múlva aludt a bakkon. Én csak azon imádkoztam, hogy a kocsi ne kövesse példáját, mert akkor vörösre pofozom. Jobban mondva, vörösebbre mint a bor, mert abból aztán volt benne bőven. De nem esett semmi kárunk, a kocsis ébren maradt, és szerencsére hazaértünk. A férfiak sehol. Házigazdánk által üzentek, majd jönnek. Persze, gondoltam, majd jó részegen, valamikor hajnalban! De nem szóltam semmit. Eszembe jutott a Bicska Ki vendéglő, és reméltem, nem ilyen helyen isszák ki magukból a józan észt… folyt. köv.

66. Lovaglás és egyebek ( vétkezés ) Ma a közös reggelinél megvolt a nagy kupaktanács. Bármennyire is szeretnék én is haladni az újvilág felé be kell látnom és a többieknek, hogy vannak bizonyos dolgok, mint pl. távolság , a hajóindulás csak kettő a sok közül amit figyelembe kell venni. Tehát,- a kupaktanácsnál tartottam, a mai napra mint jeleztem a lovagló lecke van beiktatva s ezen változtatni nem lehet, ugyan a lovarda valami felkapaszkodott újgazdagnak volt lefoglalva , de nekünk nagyon is megteszi a rét. Ott a Sotto Cenerén nem hallik a súrlódásból eredő visongás, mert ugyanis a csipkebugyogót le kell adni a társaság egy kijelölt hölgytagjának akit kisorsolunk a helyszínen. Előre potyog a könnyem nem a sajnálattól hanem a röhögéstől, hogy milyen nyüsz-nyüsz lesz a szörin-szörös lovaglásból. lehet , hogy végére sima kagyló lesz ? Már csak az volt hátra mit eszeljek ki, hogy egy kicsit megléphessek valami ürüggyel, hogy végre hódolhassak kedvenc ételemnek legalább egy tál erejéig. Nos kapóra jött egy sürgöny a Winer Cejtungtól, hogy régen írtam tudósítást. Hoppá,- mondom magamnak , itt az alkalom, hogy egy kicsit igazoltan távol legyek. Bementem hát a szálloda írószobájába ahol rendelkezésre álltak az ehhez szükséges eszközök. Kalamáris, frissen vágott lúdtoll tinta levélpapír, kuperta. Töviről hegyire leírtam az előző jelentkezésem óta történteket s , hogy két új utassal szaporodtunk meg egyebeket. A tudósításom elkészültével szóltam kedvesemnek, hogy a helyi sürgönyfeladó állomásra megyek s várjanak meg sietek vissza és kimegyünk lovagoltatni. Ki ki foglalja el magát valamivel nem kell örökké egymás nyakán lógni. No ezzel az apropóval bevettem magam a városkába a Via Galambinó utcába ahol a Cuperta la Suvasztó sürgönyiroda üzemelt. Innen a tegnap már felfedezett La Illata de Muzika étterembe igyekeztem vétkezni. Az, hogy étterem enyhe túlzás, de az illatok magukért beszéltek. Bent egy a külsejét meghazudtoló kis boltíves helységbe léptem ahol kis oszlopokkal szeparékra osztott helységek várták az éhes utast. Szép tiszta kockás terítő az asztalon s ételkínáló lap. Jött is egy kötényes tagbaszakadt egyén s pergó nyelvén érdeklődött, hogy mit fogyasztok. Kértem egy pohár portóit és elkezdtem böngészni az ételek között. A szemem felragyogott a felsoroláson , volt itt a következő : - Alpok gyögye-bab la piannó - Dallamos Tarka Bolonyéze - Illatos Toccata de Fugazó - Sunyin Surranó Bomba - Lószemű Gatyaszaggató - Egy Szippantás a Halál ( kemény drog ) A választásom a Lószemű Gatyaszaggatóra esett, mert úgy okoskodtam mire hatni kezd a lovaglás kellős közepében leszünk és ráfogom a lóra. Így is tettem nagyon belaktam. Visszatérve a szállodába ebéd idő lévén mennem kellett volna nekem is de rossz közérzetre panaszkodva kimentettem magam s kértem, hogy ha megebédeltek szóljanak .

Addig kiülök a kertbe és majd velük tartok. Minden a terveim szerint alakult, nem is sejtettek semmit. Ebéd után a hölgyek és az urak szabadidő ruhát vettek és kimentünk az egyik lovunkkal a város melletti rétre. Ott sorsot húztunk s Victóriára esett a választás , neki kellett a bugyogót őrizni míg Eva lovagol. A böndömben szörnyű vihar tombolt már. A veríték kivert már azt hittem elszállok s úgy intéztem, hogy a ló kantárját fogjam s kicsit megugráltassam s akkor felszabadult az első moraj. A ló is nagyot ugrott úgy megijedt s csitítanom kellett. Remélem nem gyanakodtak, mert akkor nekem annyi. Először rövid kantáron vezetgettem a pacit, hogy ami még távozni akar had menjen , mer igencsak szűknek éreztem a bőröm. Még jó, hogy az isten adta azt a nyílást mer én már szétszálltam volna. Méltó volt a nevéhez az étel. Megkönnyebbülésem örömére elengedtem a lovat s az heves vágtába kezdett. Azt a visítás júj, de rossz volt hallgatni. Gondolom a ló háta fényesre csiszolta az részt:)))) Egy órai lovaglás után visszatértünk a szállóba és Evának engedélyezve volt a fürdés után a pihenés, mert igencsak megviselte. Szerintem ha útra kelünk a kocsi mellett időnként nem árt mindannyiunknak felváltva lovagolni. Elég fárasztó napunk után nyugovóra tértünk s azt hiszem tervezhetjük az útra kelést , csak a válaszsürgönyt még megvárom Marseilleből, hogy a hajó mikor indul. folyt . köv. Hírek várása

Viktória féltve őrzi a bugyogót…

67. Alma a fájától...., Úgy látom a rokoni vonások nagyon is hasonlók a kedves Zarver grófnő és unokaöccse közt aki nem bír kigyógyulni az „ Úrixmusz Viszketegusz” betegségéből. Nos ahogy egyszerű körökben mondják, „ nem esik messze az alma a fájától „ , vagy másként vak a botjától. Remélem nem haragszik a grófnő, hogy megtanult lovagolni, mert lehet, hogy még szüksége lesz rá ha futni kell a Lengyel udvarból. Azt meg ajánlom, hogy Alfons de Ficsurt vigye magával mert az orra állásából következtetni lehet az időre. Ha kemény szárazság, fél lankadt borult idő, ha pedig lóg akkor vihar. Könnyebb szellőnél csak leng. Homályos dolog mikor már valakinek a származását úgy kell bizonyítani. Gyanús egy kicsit nekem ez a hirtelen férj halál is meg a megmaradt vagyon. Előzőleg még elherdálta aztán meg megvan, a Bécsi palota amit csak úgy Marisnak ad, nehogy csak egy kis alagsori szuterén legyen jó dohosan és a gyerek megbetegedjen. No majd Maris dönt végül is talpra esett menyecske. Én legalább nem tagadom a bab a kedvenc ételem és időnként hódolok a szenvedélyemnek s ez kisebb kellemetlenségekkel jár. De inkább a nadrágszár füttyentő jöjjön ki , mint Dr. Skalp Neki8. Mindannyian búcsút vettünk a grófnőtől és nagyon sok jót kívánva útjára engedtük. Bár egy kissé megkönnyeztem ezt a jobb sorsra érdemes hölgyet. Kocsija északnak vette az irányt és a város szélétől már csak egyre távolodó porfelhő emlékeztette a hintóra. Mindenki a saját gondolatával elfoglalva ült a kocsiban és tértünk vissza a szállodába ahol vártam a sürgönyt a kikötőből. Remélem, hogy jegyet nem kell visszamondanom a hajóra , mert a végén bennünket se visz sehova. Pedig az újvilágban várnak bennünket már nagyon. Este későre járt már az idő mikor kopogtak az ajtónkon. Kedvesem a baba holmijait rendezgette én ha jól emlékszem az ablakon kémleltem a sötétségbe burkolódzott tavat. A szálloda alkalmazottja volt s kezében egy sürgönyt szorongatott. A dátumozása 1786. Vendémaire 23. lundi (hétfő ) Teljesen felvillanyozott úgyhogy meglepődött mikor a markába nyomtam a szokottnál nagyobb borravalót. Még azt rebegte, hogy a galamb mely hozta majd kiköpte a begyét annyira elfáradt. Na majd reggel megnézem ezt a kedves kis jószágot. A sürgöny Marseille-ből jött a hajózási társaságtól, Brumaire havának 15.-én érkezik be a hajónk és egy két nap várakozás után indul útnak. Tehát csak a legszükségesebb javítások és természetes készletek feltöltése idejére áll meg. A Horgonyt Fel hajózási vállalat nagyon megbízható cég. Mint kiderült a hajó mellyel tovább utazunk az a Qeen Lady Sellő, az Indiai gyarmatokról jön keleti selymekkel és fűszerekkel rakottan, amelyet itt Marsellieben rakodnak ki . A hajózási cég raktáraiban a dokkban és innen viszik tovább a szárazföld belseje felé a „ Ha Figyelsz is Megloplak” üzletlánchoz. Csak ahhoz még van előttünk minimum négy-ötszáz mérföld amit meg kell tenni. Tehát a kétlovas hintókat négylovasra kell cserélni s a pihenőket jó előre értesíteni , hogy az út zavartalan és zökkenőmentes legyen. Tehát szűk két hónapunk áll rendelkezésre, hogy időben elfoglaljuk a hajón a helyünket, amelyet a kedvünkért no meg a sok sok aranyért mit fizetünk át kell egy kissé rendezni. Mivel kereskedelmi és árú szállító hajó révén személy

szállításra nincs berendezkedve. A következő napom az út megszervezésével kell, hogy elteljen a kedvesem pedig felügyel a csomagolásra, hogy minden rendben megtörténjen és az útra elegendő étel s ital rendelkezésre álljon. Ha minden simán megy következő megállónk Monacó lesz. folyt. köv. A Monacoi úton

68. Úton Monacó felé Útnak indultunk másnap reggel. Csak egy kis könnyű villásreggelit vettünk magunkhoz. Ma 1786. Vendémaire 24.- én mardi (kedd) napján. A Serravalle felé vezető út még elég kátyús volt ami nehezítette a haladást, tehát a terveim szerint nem haladhatunk, mert a biztonság is fontos. Reménykedtem abban, hogy minél közelebb haladunk nagyobb város felé javulni fog a minősége. St. Etien de Cuir után már javult a minősége s ahogy haladtunk lejjebb a tengerpart felé Fossano előtt kiszélesedett és sima lett. Javaslatot tettem útitársaimnak, hogy Limoye Piomonte hangulatos fogadójában pihenjünk meg , mert a túlzott hajsza senkinek sem tesz jót. Beérve a kis mediterrán faluba az egyetlen fogadóba tértünk be a Víg Fogadósnéhoz. Mint kiderült attól volt víg, hogy özvegy volt. Kis személyzetével tartotta fenn magát , az átutazók inkább az idényben vannak, ilyenkor ősszel a helybéliek beszélgetnek, iszogatnak, pipázgatnak. Mondanom sem kell be is fűtöttek és mire az út porát lemosva magunkról előkerültünk, előttünk gőzölgött a finom vacsora amely szárnyas pecsenye gombásburgonyás körettel és sajtból állt. A maga egyszerűségében volt nagyszerű. Lovainkat az egyik helybeli ember a fogadó istállójába bekötötte és ellátta , mivel a fogadósné elég szigorúan nézett rá így pattant , mint a nikkelbolha. Beléptünkre a halk sustorgás abba maradt, de ahogy megszoktak bennünket a beszélgetés tovább fojt. Vacsora után korán nyugovóra tértünk és a kakast a fogadósné reggel ötre húzta fel aminek nem igen örült a szegény pára. Nincs jobb az ágynál, pláne a frissen húzott vidéki szalmazsákos fekhelynél. Kipihenve újjá születve keltünk, úgyhogy még kukorékolás előtt elnyomtuk a kakast. A fogadó szolid számláját rendezve megelégedetten távoztunk és nekivágtunk a San Michelle felé tartó útnak, hogy Vertimigliát érintve a tengerparthoz már közel fekvő Garavanba érkezzünk. A négy ló derekasan dolgozott a napi zabjáért, mert valósággal repítette a hintónkat. Ezek a déli mediterrán falucskák mind, mint egy-egy gyöngyszem a patyolat fehér házikókkal nagyon tetszettek. Az utazás kiváló alkalom volt arra , hogy kedvesemmel beszélgessünk az előttünk álló jövőről ami kifejezetten csak ránk tartozott. Úgy terveztem, hogy a következő beszámolóm majd Mónacóból küldöm a pletykára éhes olvasóimnak Bécsbe a Winer Cejtung társasági rovatába. Ezek az úri és úrhatnám emberek élvezik a másokról szóló híreket, de magukat szentnek tartják. Aki nincs jelen mindig arról szól a susmus. Minket ez már nem érdekel egy olyan világba tartunk amely mentes az intrikáktól ott könnyen skalpszárítón végezheti magát aki pletykál alaptalanul. Örülhet hacsak a „ Tűzönjárásra ítélik”, mert azt kiheveri ha megmarad egy két hét alatt. Sokat mesélek Gyöngyimnek ezekről a dolgokról, mert Ő igen kicsi volt mikor átjött a kontinensre tanulni így sok pótolni valója van. Oly boldog vagyok, hogy nem kell örökké az etikett szerint parókát hordani és hajlongani meg így grófnő meg úgy márkim . Ezek az agyamra mentek. Közben kedvesem kérdezgetett a vidékről amerre jártunk, mert én igencsak bejártam európát mint tudósító így volt alkalmam megismerni.

Nagyon érdekelte Monacó története és én szívesen meséltem neki róla, egy az idő is jobban telt s kenegette a hiúságom is, hogy én mesélhetek neki. Tehát dióhéjban összefoglaltam a róla tudott ismereteim, - legősibb része Monacó-Ville egy sziklára épült. 1297 Nivöse-Pluviöse ( január ) havában Francois Grimaldi szerzetes álruhában csellel megszerezte a várat. Modern palotává 1597-1662 között II. Honoré uralkodása alatt vált. A forradalom kezdeti idejében jelentős károkat szenvedett, de ez fokozatosan kijavították és most mikor mi odaérünk már egy konszolidálódott helyzetbe kerülünk. Azért nagyon kell vigyáznunk és itt jegyzem meg, hogy egyszerűbb ruhákban kell utaznunk kerülve a feltűnést. Még mindig vannak forrófejű egyének. Tehát ha Garavant elérjük onnan már az utunk közvetlen a tengerparton , gyönyörű panorámával fog folytatódni Monacó felé. folyt. köv. Monacó

Víg Fogadósné…

69. Sospel sörfeszt..., A gyönyörű kanyargós tengerparti utakon valósággal élveztük az utazást. A tenger felől fújdogáló késő őszi szellő a csak függönnyel takart kocsiablakon szinte jól esett. A távolból már bontakoztak ki ennek a dél-francia falucska körvonalai ami főként az ide látogató turisták paradicsoma a maga természetes bájával, egyszerűségével. A tájból a nyugalom s a béke áradt , meghazudtolva az európát lángban tartó feszültséget. A falut elérve már kinn a határban gyönyörű dúslombú mediterrán növényzet s fasor kísért bennünket. A főutcán haladva lépésben, mert csak úgy lehetett, mert a helységtáblánál a helyi prefektus felhívta a figyelmet a kötelező sebességre a kocsiknak, hogy egyharmincad ló-sebességel lehet hajtani. Aki ezt túllépi egynapi elzárásra ítélhetik a falu főterén ketrecben. Mellékbüntetésként óránként frissített lószaros kast kell szagolni. Meggondolandó a vágta. Végül is nem volt erre szükség , mert csinosan feldíszített fasoron mentünk végig. Mindenütt transzparensek, mint kiderült a helyi német ajkú kisebbség az un. „ Október fesztet” rendezte meg. Az úton oldalt nagytestű lovakkal vontatott szekérről árulták a sört s csalogatták az esti buliba a turistákat , vendégeket akik a környező falvakból szintén ide sereglettek. No mondom is az én Gyöngyömnek,- itt azt össze kell szedni minden protekciót, hogy szállást kapjunk. Mivelhogy az én kedvesem igencsak kedvet kapott egy kis kiruccanáshoz. mondta is,- Szellőkém..., mer így becézett ha ketten voltunk, menjünk el a táncmulatságba, tudj isten a baba mikor enged megint bennünket ilyenfajta kiruccanásra. Erre aztán varrjon gombot aki tud, ilyen szép kérésnek ki áll ellen,( pláne ha neki is volna hozzá kedve ). Zsúfolásig telve minden panzió, fogadó, magán szállás. Elkeseredésünket látva egy kis ügyes helybéli fiúcska oda intett s azzal a kevert franci-némettel magyarázni kezdte, hogy tud ő segíteni és ezt egyértelművé tette a kézmozdulata, mert ez nemzetközi. Mit volt mit tenni..., élni az ajánlattal. Felült kocsisunk mellé a bakra és , mint helyi idegenvezető elkalauzolt az egyetlen még használható fogadóhoz a „ Csapra Verlek „ -hez címzetthez. Ez egy emeletes épület volt, fehérre meszelt falakkal. Alul a kiszolgáló helységek felül a szobák. A hangulat itt is magas volt már az elfogyasztott italok hatására az úri közönség valamit kántált állandóan és böfögött. Két szoba volt csak üresen így az egyiken én és kedvesem a másikon Tupirelli és Shadows úrnak kellett megosztozni.Aztán, hogy ki az ágyban ki a kanapén alszik majd eldöntik. Fő, hogy van fedél a fejünk felett. Lecuccoltattunk és az út porától megszabadulva friss ruhát vettünk elő, hogy részt vehessünk a bálon. A következőkben leírom az élményt mert ez az volt a javából. Örülök,hogy hallgattam erre az aranyos asszonykámra, nemhiába csörgedezik ereiben a hercegi és törzsfőnöki vér. Összekaptuk magunkat és séta ki a főtérre ahol sátor sátort ért. Mindenütt zene, tánc , ének, sör, bór, helyi ételek ( népi ételek ) . Sörkorcsolya, bórkorcsolya s imitt amott leterített rókabőr. Sajna ez ezzel jár.

A nagy-sátorból épp kidüllöngélt egy pár ölelkező vendég s így felszabadult hely és le tudtunk ülni. Az asztalok között csak úgy cikáztak a korsókkal megrakott tálcás felszolgálók . Volt menü-lap amiről lehetett rendelést leadni. A sátor falán egy kis aranyos strófa volt biztos egy népi mondóka: Bajor kolbász, Bajor virsli, ezután Bajor fasírt, Bajor sörrel, Öblítsd le ...., aztán a róka bőrrel meg fuss ki...., A sátorban volt egy pódium ahol egy szőke copffos nem mai kislány szolgáltatta a zenét egy irdatlan nagy tangóharmonikával , amit felénk mell-présnek vagy mell-zongorának hívnak. A zeneszerszámánál már csak a bögyei voltak amolyan méretesek. Ahogy a mellprést húzogatta a két nagy formás melle rajta ringott ütemre a bimbajaira nyugodt állapotban egy egy korsót nyugodtan rá lehetett volna akasztani. Volt bőven hangja túlharsogta a sok nyekergő részeg alkalmi énekest. Elszászi származású lévén gondoltam én bolond megértem mit gajdolnak össze ezek a franciásnémetek, de sajna nem ment csak annyit vettem ki belőle ami állandóan visszatért : „Trink trink brüdeláj trink...,,,, tralla la tralla la tralla la ,,, ami az én fordításomban így jött ki : „igyunk igyunk, hogy legyen hugyunk igyunk „ vagy valami efféle, ha más akkor rosszul fordítottam. Az egyik helybéli azt énekelte , hogy rókabőrös kis kulacsom kilöttyent, no mondom neki kevert nyelven – aranyoskám a sátron kívül tegye a kis-kulacsát mert hókon leszek kénytelen nyomni. Mikor már jól megtelt a pucor úgy kolbásszal, mint sörrel ideje volt egy kicsit mozogni, hogy férjen még, vagy ne legyünk rosszul. A sátor közepén tánchely volt kihagyva ahol a helybéli népi táncba kapcsolódtunk be a : „ Bajor totyogós-ropogóst” amit igencsak megkedveltem. Ez úgy működött , hogy körbe jártak a táncosok összefonódva és egy adott jelre leguggoltak és egyet rottyantottak. A szagról ítélve volt akinek már a barna ceruza befirkált a gatyába vagy a bugyiba az erőlködéstűl. Ez ettől népi és ma mindent szabad volt. A helyi prefektus is úgy ment, mint a viharban teregetett gatya..., mármint úgy lengett s oly büdös volt. Késő éjjel tértünk nyugovóra teli élménnyel és felpuffadt hassal. Lesz vihar az éjjel a gyomrom morgása az ilyet előre jelzi. Úgyhogy október ide október oda nyitott ablaknál aludtunk. Holnap nem lesz korán ébresztő, pihenés lesz. Majd csak hétfőn indulunk tovább. Ennyit megengedhetünk magunknak. Majd Monacót csak megnézzük, körbekocsizzuk és megyünk tovább. Még egy darabig hallottuk a lármát de aztán mély álomba szenderültünk.

folyt. köv. Másnap...,

Egy szőke copfos nem mai kislány… 70. Gligorics Teréz / Liliom / Sör, virsli, levegő.. Mindig is nagyon szerettem a tengert, most sem volt másképp. Amint megpillantottam azúrkék vizét, olyan rettentő honvágy fogott el, hogy kicsordultak könnyeim. Latrens ijedten nézett rám, azt hitte valami baj van. Siettem megnyugtatni ezt a jó embert, ne aggódjon hiába, habár tudja ő is, a honvágy nagy úr… Azután arra gondoltam, hogy tulajdonképpen már útban vagyunk hazafelé, rövidke pár hónap és otthon leszünk a prérin, testvérekkel, rokonokkal, jóbarátokkal. Sőt, hozunk is jóbarátokat magunkkal. Viktória kitünő útitársnak bizonyult, nevetős, csevegős természetével sokszor felvidított már bennünket. Suhanó inkább hallgatag természetű, az ember néha azt gondolná, mogorva is, de egyáltalán nem az, csak szereti megfontolni amit mond. Ő többnyire a lovat válassza a kocsi kényelme helyett, de gondolom már annyira megszokta, hogy csak ott érzi jól magát. Egy alkalommal amikor elég közel lovagolt a kocsi mellett, hallottam dúdolászni egy régi, kedves dalt. Még az arcvonása is egész más volt amig dalolgatott, valami földöntúli nyugalom ült rajta… Furcsa ember, gondoltam. Erős akaratú, büszke, kemény arcvonásai nem éppen gyöngédségre vallanak, s lám, ha néha látszik a szíve is, egészen más valamit látok benne… Egy valamit nem értek azért: miért érezte magát olyan kellemetlenűl Zarver Grófnő társaságában. Először azt hittem valami gyerekes szégyenlőség, de utána rájöttem, fél tőle. Rendesen fél Zarvertól… Már késő délután volt amikor megérkeztünk a szállodába, ha lehet ezt a helyet annak hivni, inkább csak egy kocsma, egy-két kiadó szobával. Szerencsénk volt hogy ezt is találtuk, hisz annyi látogató volt a környéken hogy alig lehetett megmozdulni. Hja, kérem, az

októberfeszt is nagy úr. Egész évben készülődnek rá a földművesek, amikor megünnepelhetik két kezük munkáját. Szellőcskémnek igen felvillantak a szemei amikor meglátta a sátorokat, muzsikusokat, persze a lányokat. Bármennyire is tagadja, tudom, mulatós, nótás kedvű ember. Ezt az örömet nem vonhatom meg tőle, hisz ki tudja mikor lesz alkalmunk megint mulatni, jól érezni magunkat. Őszintén megmondva, nekem a pihenés jobban kellene, nagyon fárasztó volt ez az út. Amint a baba nő, egyre nehezebb mozogni, de úgy gondolom, ha nem viszem túlzásba, nem lesz semmi baj. Kicsit problémában voltunk a szobákkal kapcsolatban, csak két szobával tudtak szolgálatunkra állani, így sokáig tanakodtunk hogy oldjuk meg a kérdést. Az lett volna illő, hogy én megosztom a szobát Viktóriával, Latrens meg a Suhanóval, de erre a csendes, nyugodt Suhanó olyan lármát csapott, hogy muszáj volt letenni erről a megoldásról. Ugyanis Suhanó nagyon is jól ismeri Szellőcském ˝betegségét˝, és jól gondolta, ha Latrens egyszer beleszabadul a sörökbe, kolbászokba, nagyon ködös lesz körülötte a levegő. Igy inkább felajánlotta hogy alszik a karosszékben inkább, Viktória majd az ágyon. Habár ismerve Viktóriát… Nagyon hiányzik Maris, Józsi… Zarver Grófnő elcsalta őket, kastélyt ígérgetett nekik, pénzt… Nem haragszom Marisra hogy a jobbat választotta, csak fáj… Hisz kislány korától velünk volt. Szegény családból származott, muszáj volt neki dolgozni. Mindig sajnálta, igyekeztem menteni, őrizni amitől csak lehetett, majdnem úgy tekintettem rá mintha kishúgom lenne. Jópár évvel fiatalabb volt mint én. S most elment. Látom-e még valaha, ki tudja. Azon csodálkozok csak, hogy amennyi kétely, zűrzavar követte a herceget, mégis hisznek neki. Dehát a a pénz az mindig pénz marad, még ha véres akkor is… Végre ágyba jutottunk, bevallom, jól esik feküdni… Aludni nem nagyon lehet, elsősorban még mindig nagy a lárma kintről, másodsorban meg minduntalan fel kell kelni, friss levegőt venni az ablaknál. Szellőcském szelel de erősen… Nagyon az a gyanum, hogy nem csak kolbászt meg sört talált, hanem babot is, méghozzá bőven. Azt hiszem jó lesz megint egy kis csalánteát kotyvasztani neki. Holnap valami ürüggyel kimegyek az erdőbe csalánt keresni…, Drága Márkim, hogy tudod TE elviselni ezt a görény illatot?… folyt. köv.

71. Indulás tovább Sospelből A vasárnapot egy két összehúzott szemöldökkel és némi rosszallással megúsztam, mármint az éjszakai durrogás miatt. Kicsi feleségem nagyon aggódik a gyerek miatt mondta , hogy totyogós-rotyogós táncért haragudott a kicsi odabenn. Edződik legalább, mert a prérin nem lesz agyon kényeztetve a kényelemmel. No meg itt áll előttünk a nagy hajóút is. A fogadó falai nem valami hangszigeteltek, mert az éjszaka egyszer kétszer furcsa neszezésre ébredtem. Mint az reggel kiderült Kedvesem is hallotta csak úgy tett , mint aki alszik. Az egyik oldali szomszédtól ismerős durrogás a másik felől meg amolyan ágytájéki zörejek, nyiszorgás, ami nem a rossz alvással tévesztendő össze , mert ezt kísérték kéjes sóhajok is és ha emlékezetem nem csal, már pedig azt kétlem ez valamiféle finom tevékenység hangja. Csak abban nem voltam biztos, hogy melyik hang merről jött. Egészségére bármerről is jött. A szombat esti kimaradást ma kipihenjük és az a jó, hogy most már egymást érik a kisebb nagyobb Provance városok és az élelem meg a szükséges holmik elérhetőek. Hétfő reggel nem túl korán megreggelizünk és útra kelünk Monacón keresztül majd Marseille felé. Elég megviselt állapotban keltünk vasárnap, úgyhogy csak szédelgéssel és a provance-i táj szépségét szemléltük az Estérel hegység tengerbe nyúló vörös szikláit és majd utunk egy részét kísérő Verdon folyó kanyonját amely európa legnagyobb ilyen természeti csodája. Monacót elhagyva Antibes sajátságos festői szépségében gyönyörködhetünk amelyet a görögök alapítottak. Az utunk egy darabig elkanyarodik a tengertől , mert Fréjus irányába haladunk amely egy kétezer éves római kori kisváros a Maures és az Estérel hegyek előterében. A római kori leletek az V. századból itt találhatók. Marseille előtt a legközelebbi megállónk majd csak Cuers-ben lesz ami nyolvan mérföldnél nincs messzebb szárazföldi úticélunktól. Sétálgatva Sospelben elmeséltem kedvesemnek és barátainknak Victóriának és Shadow barátomnak akik kart karba öltve jöttek mellettünk. Akkor lehet nem messze vagyok a következtetésemmel az igazsághoz, hogy a durrogás nem felőlük jött. Végre eljött a hétfő reggel és a könnyű reggeli után útra kelünk s nem kell attól rettegni, hogy nem érünk időben oda a hajó indulására. Szerintem még marad idő Marseille-ben is körülnézni. Jó három és fél hetünk van a hajó várható megérkezéséig s elképzelhető, hogy a tervezettnél egy kis csuszás is bejöhet. A tenger az nem a szárazföld s jobban ki van téve a természet viszontagságának az utazó. Érkezésünket Cuers-ba késő éjjelre teszem , de semmi baj, mert a helyfoglalás már az itteni fogadós részéről előre volt jelezve mivel a néhai férjének a családja üzemelteti ott a fogadót amelyben megszállunk. A nevét az ottani nevezetességről a Foux szakadékról kapta, „ Ess be a Fouxba „ címzett fogadó. A humorérzékükre vall. Nyugodtan haladhattunk a négylovas utazó kocsinkkal, mert ügyelnünk kellett itt már , mint mondtam az egyszerűségre, mert elég zavaros időket élünk. Hálát adok a sorsnak, hogy eddig kisebb atrocitások nélkül is megúsztuk a hosszú utunk. Cuers már csak huszonegy mérföldre van Toulontól. Közbe esik Solliés-Pont és La Farléde. Ahol szintén csak egy kis városnézés után továbbhaladunk Toulonba ahol egy kicsivel több időt tudunk tölteni. Itt megint csodálhatjuk a tengert, utunk a part mentén kanyarog. folyt. köv. Toulon

72.

Gligorics Teréz / Liliom / Gyanús körülmények

Nagyon meglepett Viktória és Shadow viselkedése. Igaza van Latrensnak, én is hallottam...,Még mindig van egy kis esély hogy tévedtünk, hogy túl sokat olvasunk bele viselkedésükbe, de nem hiszem...,Suhanó még talán csendesebb volt mint valaha, de nem próbálta elvonni karját amikor Viktória belekapaszkodott. Az aggaszt csak, hogy Suhanó nem olyan ember aki egy ilyen kapcsolatot könnyelműen vesz, viszont Viktória férjes asszony, sőt, egynéhány házasságon-kívüli kapcsolatáról tudunk, a herceget is beleérteve, természetesen...,De majd kiderül mi történt, vagy mi nem fog történni... Eléggé elfáradtam hosszú sétánk után, igy amikor megláttam a Fületlen Csésze kávézót, majdnem ösztönösen arra tartottam az irányt. A férfiak viszont valami erősebbet szerettek volna. Kétfelé vállt a társaság: Latrens és Shadow az Old Stein felé vették az irányt ahol kitünő sörök voltak hirdetve, Viktória és én viszont egy nagy sóhajjal léptünk be a kávézóba, ahol viszont nem csak kávék, de házilag készitett finomabbnál finomabb sütemények voltak üvegbúra alá rakva. Mind a ketten az alakunkra gondoltunk, habár nekem már nem sok maradt belőle, de Viktória itt gyorsan-frissen kihízná azt a gyönyörű fekete-fehér kockás ruháját amelyet utazásunk előtt vett. Sajnos a gyönyörű sütemények győztek, én rendeltem egy nagyon ízesnek néző Napóleont, Viktória viszont a Swarz Wald tortára vetette szemeit és le sem vette róla amíg egy morzsa volt a tányérján. Ily módon új erőt gyűjtve elindultunk megkeresni a férfiakat, ideje lesz indulni vissza a szállóba, nemsokára vacsoraidő lesz. A kávézó egy nagy térre nyílt, mely ebben az órában elég népesen ékesedett a halványuló napsütésben. Kisé távolabb tőlünk nagy tolongás volt valaki körül, persze innen nem sokat láttunk. Viktória gyengéden lökött rajtam egyet, hogy menjünk, nézzük meg mi az? Olyan nagy volt a tömeg, hogy alig tudtunk áttörni rajta. Persze senki sem tudott értelmes választ adni, mert itt beszélnek mindent csak magyarul meg németül nem, mi meg egy kukkot sem értettünk franciául. Igy egyre törtük az utat, mert minket meg a kíváncsiság tört most már, de nagyon, különösen hogy a tömeg közepéről óriási hahoták szálltak fel a szabad égre. Végül is nagy nehezen csak beljebb jutottunk, ahol szerencsére megláttuk Latrenset és Suhanót. Úgy látszik ők ügyesebbek voltak mint mi. S a tömeg kellős közepén egy ember feküdt. Előbb azt hittük beteg, vagy ne adj isten halott. Közelebbre érve már megéreztük az alkohol szakot rajta. Jesszusom, egy részeg! Akartam mondani, de jobb hogy nem szóltam, teljesen hülyének néztek volna. Ugyanis a földön fekvő férfin valami furcsa gúnya volt, amit akkor nem tudtam mire vélni, de most már tudom, skót viselet, kilt-nek hivják, és olyan mint egy szép, kockás lerakott szoknya. Körülbelül térdig ér. Azon alul van egy szintén térdig érő harisnya, és valami bocskor féle a lábukon. A szoknya alatt viszont semmi...,Amint később megtudtam, ezt történt: beivott a skót a barátaival, de annyira hogy képtelen volt a lábán megállni. Barátai szépen lefektették egy fa alá a téren, hogy majd kialussza a baját aztán elmegy szépen haza. Amint javában aludt a skót, két lány ment arra s meglátták. Az egyik lány elkezdett okoskodni, hogy ő azt hallotta, a skót férfiak nem viselnek alsóneműt, ő bizony megnézi igaz-e. Egy kis nyosztatás után a másik lány is beleegyezett, jól van, nézzék meg. Hát amint felemelték a részeg skót szoknyáját, bizony nem volt ott semmi csak az, amivel a jóisten születésénél megajándékozta. Hűha! A két lány

irult-pirult, végül is az egyik csak legyőzte pirongását, mert szépen kioldotta gyönyörű szép masniját a hajából és a skót, hm...,hogy is mondjam...,nemes részére kötötte, emlékül... Hát ezt bámulta meg nevette a nép ott a téren. Mi is. Valahogy Latrens meg Suhanó közben oda tolakodtak hozzánk, így védőink is akadtak már a tömeg ellen. Én véletlenül ránéztem Suhanó arcára. Bár arcizmai mozdulatlanok volta, szemeiben négy kisördög csillogottvillogott amint vidáman mondta Latrensnek, a tradicionális kék szalagra mutatva: - Nézd , Márki barátom, ez első dijjat kapott. Minő szavakra elvesztettük az utolsó csepp ép eszünket is és aznap már senki nem bírt velünk, a jókedvünkkel...,Még akkor sem szűnt meg mosolyom, amikor nemcsak Latrens, the Suhanó is spanyol-féle rizses babot rendelt vacsorára....

folyt. köv.

73.

Megérkezés Toulonba Ezek a nők mindent kifecsegnek. A szegény skótot a masnival. Nem is akartam szegényt megemlíteni, de Gyöngyim meg Viki oly jót nevetett rajta, - no meg csókoltatom azokat a lányokat is akik felmasnizták. Utunkon még mindig nevettünk a kocsiban ezen a két lánynak a könnye kicsordult ahogy felhoztuk, így is maradt meg , „ hogy a skót esete a masnival „ . Foux szakadéka bizony olyan félelmetes volt, mint ahogy a helybeliek leírták nekünk. A kocsival egy pillanatra megálltunk és lebámultunk, nos mondanom sem kell a hátunkon szánkázott a hideg s a zabszem sem fért volna fel azon a bizonyos helyen. Ahogy távolodtunk még gyönyörködtünk azért a Maures és az Estérel hegyek sziluettjében. Az egyik csodálatos vidéket elhagyva felocsúdni nem volt időnk, mert a látóhatár szélén már kezdtek kibontakozni Toulont övező hegyek a dús erdőségekkel koszorúzott Faron és Coudon amelyek lábához tojásdad alakjával simul a Földközi tengerpart felől a Rade de Toulon nevű öblétől. A várost tulajdonképpen árkokkal és erős falakkal védik. Mi a keleti városrész felől közeledtünk és a St. Jean városkapun kértünk bebocsátást, amelyet az úti okmányaink rendbenléte után meg is tehettünk. Elég szűk utcákon haladtunk a központ felé a legérdekesebb a Rue d'Alger amelyről a fő térre a Place d' Armes-re amelyen az arsenal és a tengerészprefektus található. Itt úgy éreztem megkérdezem útitársaim, hogy mivel időnk van bőven szállást intézzek és egy napot töltsünk el a város megismerésével, mert soha vissza nem térő alkalom. Mivel társaim érdeklődését is felkeltette a város és annak hadi jellegű kikötőjének látványa, így úgy döntöttünk, hogy maradunk. A Carré du Port nevű négyszögletes tér nyugati oldalán található „ Pusszant Richelieu „ fogadóhoz hajtottunk, mert , mint később megtudtuk a kikötői kocsmák s vendégfogadók nem az átlag halandó számára vannak fenntartva. A tulaj kérdésére, hogy meddig maradunk sajnos csak azt tudtuk felelni, hogy a várostól és annak nevezetességei megtekintésére fordított idő függvénye. Mire készségesen felajánlotta abban a közreműködését, hogy idegenvezetőt tud biztosítani, mert erre is felkészült. Ez ezen a környéken igen megnyugtató, mert könnyen megszabadulhat a gyanútlan járókelő a bugyellárisától ez a jobbik eset, de sétálhat egy rozsdás bicskával a hátában ami elég egészségtelen. A fehér kötényes alkalmazott poggyászainkat felvitte a szobáinkba és a másik legény a kocsit s a lovakat hátra az istállóba vezette. Ma délutánra csak egy rövid sétát itt a tér és környékén teszünk, nem a fáradság miatt, hanem az előbb említett biztonsági okok miatt. Könnyű vacsorát rendeltünk amely tengeri halakból s déli gyümölcsökből állt. Ezt inkább a lányok tudnák részletesen leírni, de csodálatos íz kavalkád volt. A fogadó tulajdonosával megbeszéltük, hogy túl korán nem kell ébreszteni bennünket, mert volt rohanásban részünk eddig az úton. Petit Luis már, mint a fogadós közölte, hogy több nyelven beszélő vezetőnk lesz, ami erre nem is különlegesség, mivel ez a rész már a világ minden számottevő kikötőjével élénk kereskedelmet bonyolít le. Reggel a kikötő ébredésére voltunk kénytelenek kelni, mivel a városkapuk nyitására az

erődben elsütött ágyú hangja adta meg az engedélyt. Így a mi szemünk is tágra nyílt, hál istennek a többi nyílás zárva maradt és a barna cerka nem firkálta össze a hálóneműt, idejében tudtam tisztelegni a bilinek aminek örvendetes, hogy a feltalálója kivülre tette a fület, mert másként halláskárosult lett volna. Mire leértünk a fogadó vendégváró részében már ott volt az idegenvezetőnk. Mit ne mondjak , ha az utcán találkozunk nem igazán bíztam volna rá a kalapom se. A megütközésem nem kerülte el figyelmét, úgy látszott szokva volt ezzel a reakcióval. A hangja annál megnyerőbb és a modora. Elmondta, hogy egy nyitott kocsin foguk körbe menni de lesz olyan hely ahol gyalogosan tudunk haladni, mert szűkek az utcák , de a következő ponton a kocsi várni fog. Először is ajánlotta, hogy nézzük meg a Quai du Port közelében levő Ste Marie Majeure székesegyházat amely építését a XI. és a XII. században kezdtek el de jelenleg is bővítik. Az utunk innen az arzenál felé vitt amely a kikötő Ny-i végében található és alapjait IV. Henrik tette le és majd Richelieu bíboros bővítette ; Vauban 1680 – ban. Az arzenál főkapuja 1738-ból való dór oszlopokkal Mars és Bellona szobraival diszítve. Innen utunk a kikötő felé kis szűk utcákon vezetett és ahogy ígérte a vezetőnk a kocsi majd a kikötőben vár ránk, mert ezt a kíváncsiságunk se engedte volna kihagyni, hogy az igazi matróz negyedet ne lássuk. Csak kapkodtuk a fejünk a a furcsábbnál furcsább csehó neveken, volt itt „Ívó a Kampós Jackhez” , „Horogbele Jim” „ Maláj Tőr „ kocsma. Akik ide betértek nem a rokokó legújabb divatja szerint öltözködtek, de a társalgás sem a szalonok megszokott nyelvezete volt. Vezetőnk átkalauzolt ezen a labirintuson és a kikötőben újra kocsinkra szállhattunk, hogy sok kis medencét körbe kocsizzuk, mert volt bőven belőle. ( Petite Rade, Rade du Lazaret, Grande Rade, Vieille darse, darse Vauban, de Castigneau, ) A kikötőt körbekocsizva béreltek nekünk egy hajót , melyen a Cap Cépet nevű félszigetre kalauzolt át bennünket. Ez egy csodálatos botanikus kert , pompás fényű- és eucalyptus-ligetek vannak. Itt működik a világító torony . Egy kellemes kis ligeti kerthelyiséges mediterrán teraszos kávézóban hűsítőket vettünk magunkhoz és eltelve a sok élménnyel rövid pihenő után visszatértünk a kikötőbe s kocsinkkal a fogadóba. Nagyon hálásak voltunk kísérőnknek a gazdag programért amit kellőképp honoráltam is. A mozgalmas napunk után elköltöttük vacsoránkat és kiültünk a teraszra a tenger felől érkező levegőt mélyen beszippantva adtuk át magunkat a mai nap sok-sok kellemes élményének. Azt hiszem utunk sokáig emlékezetes marad számunkra. A következő állomásunk s egyben az ó világgal utolsó kapcsolódási pontunk megismerése holnapra marad. Marseille egy külön élmény lesz. folyt. köv. Marseille forgataga...,

Horog Bele Jim…

Életképek ból Letrans de Márki alias * Joe Lee Sam a Winer-Cejtung tengerentúli tudósítójának és barátainak megélt élményei alapján

Recommend Documents