Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyház időszaki tájékoztatója
2009. november – Szent András hava Hónapsoroló Október–Mindszent(ek) hava, magvető hava, őszhó Az általunk használt megnevezés a latin sorszámnévből ered. A régi római naptár szerint az október a nyolcadik hónap. Jeles napjai: 8: Mária, Magyarok Nagyasszonya, 15: Szent Teréz (szüret), 26: Dömötör (juhászbálok). November – Szent András hava, enyészet hava A régi római naptár kilencedik hónapja, innen a neve. Jeles napjai: 1: Mindenszentek, 2: Halottak napja, 11: Szent Márton (gazdasági év lezárása), 25: Szent Katalin (időjóslás), 30: Szent András (disznóvágások). December – Karácsony hava, álom hava A régi római naptár tizedik hónapja. Jeles napjai: 4: Szent Borbála (termésjóslás), 6: Szent Miklós (ajándékozás), 13: Luca (férjjóslás, boszorkánylátás), 24: Karácsony vigíliája (dologtiltó nap), 25: Karácsony napja (téli napforduló), 26: Karácsony másnapja (termésjóslás), 28: aprószentek (ajándékozás, tréfálkozás), 31: Szilveszter (jóslatok a következő esztendőre) k.s.
XII. évf. 40. szám
Virrassz és imádkozz! Már Jézus születése előtt évszázadokkal megjövendölték a próféták Isten örömhírét, azt, hogy elküldi a Messiást, akinek a neve Emmánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. Az Ószövetségben élő emberekben ez az örömhír tartotta a reménységet, ez a várakozás sarkallt a Törvény szerinti életre. Szilárdan hittek és tudták, hogy hűséges az Isten, és az ígéretét mindenkor megtartja. Az ószövetségi ember a Törvény hűségében virrasztott, és várt. Mi, mai keresztények azonban már nem a Megváltó születését várjuk, hiszen Ő már több mint kétezer éve megszületett. Mi Jézus Krisztus második eljövetelét várjuk. A mi virrasztásunk és várakozásunk a szeretet virrasztása. Várjuk a Vőlegényt, hogy örökre egyesüljünk vele. Ebben a várakozásban nem az Ószövetség bizonytalanságának reménysége, hanem az életünkben folyamatosan megtapasztalt Isten üdvözítő kegyelmi jelenléte tart ébren bennünket. Ezért a mi adventünk – várakozásunk – és ünnepünk a Szentlélekben való növekedésnek és kiteljesedésnek az időszaka. Azért imádkozunk az adventi időszakban többet, és azért gyakoroljuk a felebaráti szeretetet buzgóbban – akár a népszokássá vált karácsonyi ajándékozás keretében is – mert mindezek az isteni kegyelem forrásai és egyben annak megtapasztalásai is. Az önzetlen ajándékozási szeretetünk pedig jele lehet Isten végtelen szeretetének, amely szeretet Jézus Urunk megszületésével lett a megtestesült valóság. Így várjuk Jézus urunk születésnapjának megünneplését és üdvözítő napunknak végső beteljesedését. István atya
Egyházközségi Híradó
STAT CRUX DUM VOLVITUR ORBIS – Forog a világ, de áll a kereszt –
Szent Ágostonnak ezzel a figyelmeztetésével zárult az a felemelően szép ünnepség, melyet a Javító Intézetben rendeztek 2009. szeptember 26-án, abból az alkalomból, hogy az 1961-ben felrobbantott javítós ökumenikus templom helyén, a püspökhatvani Bátyi József és hitvese, Korita Julianna ajándékaként egy emlékkeresztet állítottak. A körültekintően megrendezett ünnepségre Szarka Attila igazgató meghívta Dr. Beer Miklós váci megyéspüspökünket, aki rendszeres vendége és lelki támasza a fennállásának 125. évfordulóját ünneplő országos Intézetnek. Az eseményre verőfényes, szép későnyár i napon került sor. Az Intézet mostani és egykori dolgozói, növendékei mellett megjelentek Dr. Gyurkovics István aszódi r.k. plébános vezetésével a helyi egyházközség tagjai, az Aszódi Evangélikus Gyülekezet képviseletében Detre János ny. evangélikus esperes és más meghívott vendégek, érdeklődők. Az ünnepségre az egykori templom előtti térségben került sor. Ott, ahol egykoron a hívek és a növendékek gyülekeztek, ahonnan a tíz lépcső magasságában méltóságteljesen álló templomba vasárnapokon és más egyházi ünnepek alkalmával, áhítatos lélekkel az Úr színe elé járultak. A mindössze ötvenöt évet megélt templomot 1906. június 26-án, Immling Konrád 2
vallás- és közoktatási államtitkár jelenlétében Jung János váci segédpüspök, Szeberényi Lajos ev. főesperes és Mády Lajos református esperes közreműködésével szentelte fel, áldásávál közreműködött még Dr. Adler Vilmos hatvani főrabbi is. E tekintélyes egyházi együttműködést a száznégy éve lezajlott ünnepség annak köszönhette, hogy Nagy Magyarországon az aszódi javítós templom egyedülálló létesítmény volt. A neogótikus stílusban megépített, homlokzati tornyos Isten házának főhajója – gyönyörű fa oltárát osztrák (tiroli) fafaragó mesterek készítették – ugyan a római katolikusoké, s melynek titulusa Jézus Legszentebb Szíve volt, ám vele egybeépítve az egyik oldalon a protestánsok, a másikon pedig az izraeliták imaterme helyezkedett el. Ismereteink szerint ez volt hazánkban az első ökumenikus templom, melyben nemcsak a különböző keresztény vallást követők, de az izraeliták is imádkozhattak a mindenható egy Istenhez. Az ünnepség kezdetekor, a közösen elénekelt Himnuszunk után Szarka igazgató úr mondott köszönetet Főpásztorunknak, hogy immáron sokadik intézeti látogatásával, részvételével rangot adott e fontos eseménynek, és a megjelent vendégeknek, az Intézet dolgozóinak s növendékeinek, hogy megjelenésükkel megtisztelték e szép napot. Egy, az ünnepség fényét emelő vers elhangzása után, a templom lerombolá2009. november
Egyházközségi Híradó sának szemtanúja, a templom kegytárgyainak és szertartási felszereléseinek egyik megmentője, a kilencvenharmadik évében járó özv. Kovács Istvánné, sok aszódi tanítványának és a város számos lakójának Klári tanító nénije emelkedett szólásra. Nem a ma divatos dadogósan és nyelvhelyességi hibáktól hemzsegően, hanem világosan és érthetően, hibátlan, szívet-lelket melegítő magyarsággal elmondott, nagy elismerést kiváltó emlékező beszédében idézte fel azokat a szomorú napokat, amikor az Intézet és Aszód város szép és értékes műemléke a meggondolatlanság és barbárság következtében a porba hullott. Ezt követően került sor
Gyurkovics plébános úr szolgálata mellett Miklós püspökünk keresztszentelésére és imádságos beszédére. A lelkiekben gazdag és emlékezetes ünnepség végén mondtak köszönetet az önzetlen és példát mutató ajándékozóknak, majd a Javító Intézet dolgozóiból és növendékeiből álló kamarakórus szép énekével s végül a Szózat közös eléneklésével fejeződött be a keresztállítási rendezvény. A megjelentek, az Igazgató úr meghívására, régi keresztény szokás szerint közös agapén vettek részt. Asztalos István.
Nagymarosi Ifjúsági Találkozó 2009. A nagyok szemével Az aszódi ifjúsági hittanosok körében már hagyománnyá vált, hogy minden év őszén felkerekednek és Klári néni vezetésével részt vesznek a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón. Így a hittanos csapat – pár baráttal kiegészülve – október 3-án elindult a Dunakanyarhoz. Idén a találkozót a ferences rend megalapításának 800. évfordulója és a ferencesek jegyében szervezték. Programokban szokás szerint nem volt hiány. A reggelt közös imádsággal és énekléssel kezdtük, majd a főelőadó ferences atya, Barsi Balázs igen érdekes előadásának lehettünk szem- és fültanúi. Ezután különféle fakultációkon vehettünk részt, ahol közelebbről megismerhettük a Bibliát, feltehettük a hittel, 2009. november
vallással kapcsolatos kérdéseinket, de akár a szerzetesek életmódjába, hivatásába is belepillanthattunk. Az ebédszünet után szentségimádás, majd szentmise következett. Ezek mindig nagy élmények, hiszen ritkán jut el az ember gitáros énekekkel kísért szertartásokra. A hazaúton fáradtan, de vidáman számoltunk be egymásnak személyes élményeinkről. Úgy gondolom, mindenki számára kikapcsolódást és lelki feltöltődést jelentett ez a nap. Jövőre ugyanitt ugyanekkor! :) Bíró Barbara 11. o.
3
Egyházközségi Híradó A kísérő és a kisebbek szemével Kisbusszal utaztunk, összesen tizennégyen. Az általános iskolás korúak a Gyerekmaros rendezvényein vettek részt a nagymarosi hegytetőn, ahová én mint segítő követtem őket a konyhasátorba. A Gyerekmarosban korosztályonként csoportosítják a gyerekeket, minden korosztálynak a nekik illő programot kínálva. A hegymászás nagy próbatételét rögtön megérkezéskor a hagyományos „mosolygós kiflivel” jutalmazzák, és aztán a nagy tisztás, és a Duna-kanyarra való páratlan kilátás várja a gyerekeket. Itt is van lehetőség gyónásra és szentségimádásra, amit volt is, aki igénybe vett. A legnagyobb diret az ikladi negyedikes Budai Balázst illeti,
aki zokszó nélkül vette tudomásul, hogy kora miatt külön csoportba osztották, ahol bátran és talpraesetten állt helyt a próbatételekben. Nagy fogadal-mak is születtek a hetedikesek részéről, miszerint jövőre ők már segítőként fognak részt venni a találkozón! Nagymaroson ősszel általam még soha nem tapasztalt gyönyörű napsütéses idővel kárpótolt minket a Mennyei Atya a tavalyi ázásfázásért. Hála Neki ezért a gyönyörű napért, lelkiatyánknak, István atyának pedig a támogatásért! Klári néni
A napkeleti bölcsek ajándéka Az első karácsony estéjén sok látogatója volt a Kisjézusnak. Ott üldögélt az édesanyja, Mária ölében, szerető karjainak ölelésében. Apja, József óvó szemmel őrizte minden rezdülését, s hogy meg ne fázzon, egy tehénke és egy kiscsacsi lehelt meleget a csöppségre. Időnként angyalok dugták be mosolygó arcukat az ablaknyíláson, s a betlehemi istálló előtt is sokan várakoztak arra, hogy egy pillantást vethessenek a kisdedre. Ám egyszercsak vidám kürtszó harsant, paták, lábak dobbantak odakünn, s díszes kíséretét hátrahagyva a három napkeleti bölcs lépett be az istállóba. Mindhárman királyok voltak, távoli országok nagyhatalmú uralkodói: jöttek, hogy tiszteletüket tegyék a zsidók királyának. Pompás ruhájukon szürkéllett a hosszú út pora, arcukat megfényesítette a várakozás öröme: hetek óta éjjel-nappal úton 4
vagyunk, s most végre láthatjuk a kis királyfit! Nem is teketóriáztak sokat. Egyikük, Gáspár azzal a lendülettel, ahogy belépett, leborult Mária lába elé. Koronáját illendően letette maga mellé a földre, s nem szégyellte, hogy még ennek a pár órás csecsemőnek is több haja van, mint neki: kopasz fejét meghajtotta, és nagy-nagy szeretettel leheletfinom kis puszit nyomott a Kisjézus lábikójára. (Én megértem, nem is lehet ellenállni egy illatos, párnás baba-lábacskának!) A Kisjézus felkacagott, és pajkos-kedvesen megpaskolta a király tar kobakját. Boldizsár ekkor már türelmetlenül toporgott Gáspár mögött, ő is meg akarta szeretgetni a kisdedet. Kezével koronáját igazgatva, behajlított térdével finoman noszogatni kezdte Gáspárt, hogy most már ő a soros. Nézd csak, Menyhért a nagy sietségben még 2009. november
Egyházközségi Híradó
a sarkantyúját is elfelejtette levenni – éppen egy apródja próbálja lázas igyekezettel lehúzni a lábáról! Nem jöttek ám üres kézzel, hisz karácsonykor ajándékot szokás adni annak, akit szeretünk; ezzel mutatjuk meg neki, mennyire fontos nekünk. Ez ráadásul nem is akármilyen karácsony volt: ez volt az első karácsony, Jézus születésének napja! Hogy mivel fejezték ki szeretetüket a Kisjézusnak a királyok? Ott van díszes dobozokban Boldizsár és Menyhért kezében (Gáspár már okosan odaadta az istállóban álló asszonyoknak, hogy ne legyen útban puszilgatás közben). Kukkants csak bele! Aranyat hoztak, tömjént és mirhát!
Aranyat azért, mert ez akkoriban a Napot szimbolizálta, s ők Jézushoz, a Világ Világosságához jöttek látogatóba. Tömjént azért, mert ennek a ritka gyantának az illatos füstje az Istenhez szálló imádság és a mindent átható tisztaság jelképe volt. Mirhát pedig azért, mert ez az értékes balzsam volt az egyik öszszetevője annak a szent kenetnek, amellyel a királyok homlokát szokták megjelölni. Azt mondod, ezek nem túl praktikus ajándékok egy kisbabának? Miért nem csörgőt, kismackót vagy pihe-puha takarót vittek neki? Hát, manapság tényleg inkább ilyesmiket ajándékoznak az emberek egy újszülöttnek. De a királyok a legeslegértékesebb holmikat szerették volna odaadni a jézusnak, hiszen még ez is oly kevés volt hoz az ajándékhoz képest, amit Ő adott. Hogy mit adott? Aminél többet senki sem adhat: Önmagát. Ezt a kis történetet Gentile da Fabriano olasz festőművész festette rá egy firenzei templom oltárképére a 15. század fordulóján, és a Bölcsek imádása címet adta neki. Vrabély Panni
Amerikai álom Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar fiú, szüleinek egy szem gyermeke. Ahogy felnőtt, azt gondolta magában, elindul szerencsét próbálni, keres egy helyet a nagyvilágban, ahol többre értékelik őt, mint a hazájában. 1985-öt írtak akkor. A menyasszonya utána 2009. november
ment, a vasfüggönyön túl összeházasodtak, s meg sem álltak Amerikáig. Dolgoztak keményen, és lassan meg is lett a látszatja, szépen boldogultak. Házat vettek Floridában, vállalkozásuk szépen virágzott, két gyermekük született. Aztán a fiú újabb vállalkozásba kezdett.
Közben itthon, váratlanul, és még mondhatni fiatalon meghalt az édesapja, nem sokkal utána az édesanyja. A házassága zátonyra futott, a vállalkozása csődbe ment. Hogy az adósságait fizetni tudja, a Csendes-óceánra ment matróznak, többezer kilométerre a családjától. 5
Egyházközségi Híradó Egy alkalommal, a szabadságáról visszatérve, megfázott, tüdőgyulladást kapott, kómába esett, máig sem tudni, miért. A kómából ugyan magához tért, de azóta nem lát, és magatehetetlen betegként, bénán, mesterségesen táplálva fekszik egy gondozási központban. A napfényes Floridában. Ez a fiú az unokatestvérem. Kilenc éve beteg. Neki szoktam magnóra venni az érte mondatott miséket, és elküldeni egyéb magnóra vett üzeneteinkkel együtt. Az idén nyílt először lehetőségem arra, hogy meg is látogassam. Szívszorító volt őt látni, bár nagyon örült nekem, és az első találkozásunk jó hangulatban telt a körülményekhez képest. Második nap megkérdeztem tőle, szeretné-e felvenni a betegek kenetét, ami lelkileg megerősítené őt a betegségében. Nem tudtam, hogy fog reagálni, mert ugyan meg volt keresztelve, és elsőáldozó is volt, de nem volt vallásosan nevelve. Meglepetésemre rögtön beleegyezett. Így hát elindultam a plébániára. Nem tudtam, hogyan fogadnak majd. Nekem támadnak: az unokatestvére sose járt templomba, egyházi adót sem fizetett? Ha kifizeti helyette visszamenőleg, akkor beszélhetünk? Hiszen nem tudom kifizetni. Akkor mi lesz? 6
Bátortalanul becsöngettem. Kedves idős hölgyek fogadtak. Elmondtam, mi járatban vagyok. Kiderült, ismerik, szeretik az unokatestvéremet, járnak a gondozási központba rendszeresen, ővele is foglalkoznak, hiszen tudják, hogy katolikus, és ő pedig teljesen együttműködő a szertartásokban. Az is kiderült, hogy már a hónap elején a betegek kenetét is megkapta. Ez talán nem tudatosult benne, hiszen a hosszú betegség alatt egy saját világot épített ki magának, jószerével abban élt. Vagy csak nem tudta, hogy ezt nem szokták olyan gyakran felvenni, mint ahogy áldozni szoktak, de mindegy is. Áldozni is szeretett volna, de szájon át semmit sem vehet magához, ezért abban nem részesülhetett. Csak ámultam, és bámultam. Úgy éreztem, egy csodának vagyok a tanúja. Azt hiszem, őt annyira szerette az Úr, hogy nem hagyta, hogy magába szippantsa az amerikai álomvilág, magának akarta őt, kinyújtotta felé a kezét, és az unokatestvérem elfogadta azt. Világi szemmel tragikus a története, de ha Isten szemével nézem: csodálatos.
közeli hozzátartozódat, minden vagyonodat, mégis van egy közösség, amelyhez tartozol. Ez a közösség akkor is segít rajtad, ha te magad még egy szalmaszálat sem tettél érte keresztbe. Mert mi megkereszteltek mindannyian, „vallásosak” és „nem vallásosak” összetartozunk, és mi mindannyian Krisztushoz tartozunk. És vajon miről is álmodunk, amikor Amerikáról, jólétről álmodunk? Nem a tökéletes boldogságról, amiből semmi sem hiányzik? De bizony arról, más szóval: Isten országáról, a mennyek országáról. Az unokatestvérem – bár nem így képzelte – de nagyon jó úton halad az „amerikai álom” megvalósítása, a tökéletes boldogság felé. Adja Isten, hogy meg is találja.
Lorencz Klára
És valahogy itt nyert értelmet számomra a vallás is, a közösséghez tartozás. Lehet, hogy sosem gyakoroltad a vallásodat, lehetsz idegenben, elveszíthetted az összes 2009. november
Egyházközségi Híradó
… ÉS LÁSS CSODÁT! Nem vagyok csodákra éhes. Az Evangéliumban van elég, hogy megerősítsék hitemet. De fájlalom, hogy némely keresztények – sőt, „apostolok” – elmosolyodnak, ha rendkívüli útról, természetfölötti eseményekről hallanak. Kedvem lenne azt mondani nekik: igen, ma is vannak csodák, és mi is tehetnénk azokat, ha elég hitünk lenne. Judit barátnőm hallott először Kígyósról. Szólt nekem, és augusztus 10-én haladéktalanul elindultunk Kárpátaljára – csodát látni! Nagyon kellett sietnünk, mert volt valaki, akin már csak egy csoda segíthetett… Eléggé elszántak voltunk ahhoz, hogy nekivágjunk a nagy ismeretlennek, nem törődve a határátlépéssel járó tortúrával, és azzal sem, hogy vajon este lesz-e hova lehajtani a fejünket. Négyórás út után értünk Kígyósra, a Beregszász környéki dombok között megbúvó kis, magyarok lakta faluba. Itt él az autószerelőként dolgozó Szarka Tibor feleségével Marikával, és két gyermekükkel. Hozzájuk igyekeztünk. Szerény kis otthonukban, a nagyszoba falán van egy különleges feszület. A megfeszített Krisztust ábrázoló, kb. 30 cm-es fém szobrocs2009. november
kából 2001. óta – amióta feltették a falra – különleges folyadékcseppek peregnek. A folyadék olajszerű, kezdetben átlátszó, később sárgás színűvé válik. Illata nincs, de néha állítólag rózsaillat terjeng a levegőben. A fából készült keresztre erősített, öntöttvas szobrocskából – legerősebben a jobb karjából és a töviskoszorúból – változó intenzitással, de valóban szivárognak a megmagyarázhatatlan eredetű cseppek. A feszületnek különös története van. A református hitű családban a férj egy lelki megrázkódtatás után egyre inkább Isten felé fordult. Kapcsolatba került egy szerzetessel, akivel sokat beszélgettek. Később a férfi vágyódni kezdett egy Szűzanya-szoborra és egy feszületre. Elutazott Ungvárra, hogy vegyen egyet, de végül valami miatt ez elmaradt.
Aznap este bekopogott hozzájuk a szomszédasszony, és egy újságpapírba csomagolt, piszkos, rozsdás, vasból öntött Jézus-szobrot nyújtott át nekik. A férfi megtisztogatta, kifestette a szobrocskát, és az asszony unokatestvére, aki asztalos, fából készített hozzá egy keresztet. Elmondásuk szerint amikor átfúrták a szobrocska kezeit és lábait, hogy rögzíteni tudják a keresztre, mindketten rosszul lettek, elgyengültek. Rá egy hétre, egy reggel vették észre a szobor alatt a padlón a nagy olajos foltot. A feszület könnyezése azóta is folyamatosan tart. A falusiak körében hamar elterjedt, mi történt Szarkáék kis házában. A reformátusok többsége csak mosolyog a dolgon, de egyre több ukrán és magyar hívő zarándokol ide, hogy csodát lásson és gyógyulást reméljen. Szájról-szájra terjed a hír, országhatárokon túl is. A feszületből szivárgó olajat Marika egy kis pohárban szakszerűen összegyűjti és szétosztogatja. Először egy pikkelysömörben szenvedő rokont kentek be vele, aki három hónap alatt meggyógyult. Azóta viszik súlyos betegeknek, tolókocsiban élőknek. 7
Egyházközségi Híradó Marika egyszerű és kedves asszony. Mély alázattal és türelemmel kalauzol minden idelátogatót. Számunkra hiteles volt az is, ahogy a katolikus egyházi szabályokat betartva és betartatva próbálják megőrizni a hely és a helyzet méltóságát. Marika mindenkinek elmondja, hogy imádkozni kell, hogy a lélekben békesség és Istenközelség legyen, és a hit az, ami gyógyít. Amikor ott jártunk, a ház asszonya félbehagyva az ebédfőzést, órákon át velünk beszélgetett. A férj az udvaron autót szerelt. A gyerekek a szomszéd szobában tévét néztek. Mi csak ültünk, néztünk, hallgattunk és imádkoztunk.
A szoborból pedig lassan csepegett az olaj. Minden olyan egyszerű és természetes volt. Judit a magával hozott tégelybe pár cseppet kapott, hogy hazahozza kedves betegének. Ránk esteledett. A határ közelében Benén, a polgármesterék adtak szállást éjszakára. Reggel olvastuk csak el az éjjel érkezett sms-t, hogy az olajat sajnos már nem tudjuk odaadni annak, akinek szántuk. Nem tehettünk mást, mint hazafelé az akkor még Hajdúdorogon „vendégeskedő” máriapócsi Könnyező Szűzanyakegyképnél imádkoztunk a kedves barátnő lelki üdvéért. Az igazi csodák fő ajánlólevele, hogy sohasem kény-
szerítő erejűek, akármilyen hatást is gyakoroljanak esetenként a szkeptikusokra vagy a gúnyolódókra. Mi sem tehetünk többet, mint a tizenéves parasztleányka, Bernadett, aki egy látogatónak, aki a kétségeivel gyötörte, ezt a megdöbbentően kiegyensúlyozott választ adta: „Az a kötelességem, hogy elmondjam Önnek, és nem az, hogy elhitessem Önnel.” Ez minden, amit egy keresztény a csodákkal kapcsolatban tehet. Aki nem hiszi, járjon utána.
Lakos Mária Lujza
Karácsony ideje Advent van és ilyenkor teli a szívünk várakozással! Várjuk a csodát, a megváltó megszületését. Magam is így vagyok ezzel minden rám köszöntött újabb advent idején. Várom a csodát: a szeretettel és megértéssel megtelő világ bekövetkeztét. Az apró örömök idejét. Ilyen öröm és szomorúság volt számomra az egy esztendővel ezelőtti advent. Az örömöm az új feladatnak szólt: Egyházközségi Híradónk alapító-szerkesztője, Dr. Asztalos István, akkor hagyta rám a lap továbbvitelét; szomorúságom meg atyai jó barátom leköszönésének szólt. Lám, hogy repül a szárnyas idő: megint adventi-karácsonyi számot készítünk és a szívem teli örömmel és hálával. Örömmel, mert van a városban egy katolikus közösség, tehát van kinek készíteni a lapot. Hálával, mert a gondviselés rendelt a lap köré lelkes munkatársakat. A lap körül szorgoskodóknak és az aszódi híveknek áldott szép Karácsonyt és boldog új esztendők kívánok! Klamár Zoltán szerkesztő
8
2009. november
Egyházközségi Híradó Cipősdoboz akció
Karitász Karácsonya
Az idén is megszervezésre kerül a cipősdoboz akció a rászoruló gyerekek megajándékozására. A szervezők kérése, hogy kb. 1000 Ft értékű csomagok készüljenek. A csomagon jelezzük, hogy milyen nemű és korcsoportú gyereknek készítettük. A csomagokat a Kápolnában és a Hitéleti központban is le lehet adni. Határidő: december 13.
Az aszódi katolikus karitász december 22-én, kedden 15 órakor vendégül látja a Hitéleti Központban az időseket. A hittanosok Betlehemes játékot adnak elő, majd egy szerény agapéra és beszélgetésre invitálják a szervezők a vendégeket.
ADOMÁNYGYŰJTÉS – ADOMÁNYOSZTÁS Az aszódi katolikus karitász november 30-án, hétfőn és december 1-én, kedden 15-től 17 óráig várja az adományozókat, és ebben ez időben osztja az adományokat. Aki pénzbeli adománnyal kívánja segíteni a karitatív munkát, a templomi perselybe helyezheti adományát.
Szentlélek Szeminárium Hitéleti Központ 2009. szeptember 20-án megkezdődött a Szentlélek Szeminárium. Az első alkalomra 36-an jöttek el, hogy lélekben megújuljanak és megerősödjenek. A Szeminárium Kármán János atya vezetésével történt. A jelentkezők végig kitartottak és advent 1. vasárnapjával megújulva adnak hálát a templomban.
„Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik a sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábukat a békesség útjára.” Lk 1, 76-79. Napsugaras ősz a HÉK-ben Nagy sikert aratott az október 2án megrendezett öregek napja. A Javító Intézet dolgozói a Tűvétevők c. darabot adták elő, melynek nagyon nagy sikere volt. Az előadás után pedig kö2009. november
tetlen beszélgetésre volt lehetőség egy kis agapé keretében. Csak sajnálhatják azok, akik nem jöttek el. Köszönet a Karitásznak a szervezésért. 9
Egyházközségi Híradó Pályázati felhívás – Betlehemi Jászolkiállítás Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is meghirdetésre került a Betlehemi Jászol kiállítás. A pályaművek beérkeztek. 11 csoportos és 22 egyéni alkotás készült. A zsűri november 22-én ült össze, hogy értékelje a munkákat. Az alkotók ezt december 11-én a megnyitón tudják meg. Mindenkit szeretnénk ösztönözni, hogy látogassák majd a kiállítást, mert igazán szép, igényes munkák születtek - 5-17 évesek munkái. Adáminé Mihályi Erzsébet
Ady Endre: Kis, karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretére Mégis csak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. (Így dúdolgattam én Gyermek hittel, bátran 1883 Csúf karácsonyában.) 10
2009. november
Egyházközségi Híradó
Ki nekem Jézus? Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik – és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez. Weöres Sándor
Szent Miklós – Mikulás Szent Miklós a keleti egyház, valamint a hajósok védőszentje, a kevés hiteles történeti adat ellenére számos legenda él róla. A Krisztus utáni negyedik században tevékenykedett, Myra püspökeként. Két közismert történet kering róla. Az egyik szerint egy hatalmas viharba került hajón váratlanul meg-jelenve megragadta a kor-mányt, a vihart lecsillapította, a hajót biztonságba vezette majd nyom nélkül eltűnt. A másik történet szolgál alapul a gyermekek megajándékozá-sához: a püspök hírét vette, hogy egy szegény ember leányai testét készül áruba bocsátani, hogy éhen ne vesszen a család, éjnek idején egy pénzzel teli erszényt 2009. november
dobott be az ablakukon. Ünnepe december hónap 6-ára esik. Ezt a napot a görökgkatilus egyház termény-, borés szárnyasok szentelésével ünnepli, amit a templomban a hívek a szent képe elé gyűjtenek. A püspök nevét számos imába, könyörgésbe foglalták már bele a hívek és a klérus. Karácsony közeledtével egy rövid fohász erejéig emlékezzünk meg róla: Irgalmas Istenünk, alázattal kérünk, Szent Miklós püspök közbenjárására engedd, hogy minden veszedelemben oltalmat találjunk nálad, és az üdvösség útján akadálytalanul haladjunk előre! Klamár Sára 11
Egyházközségi Híradó
Adventi programok a Hitéleti Központban November 28. szombat
9-12 óra
November 29. vasárnap
15.30óra
December 5. szombat
10 órától
December 11. péntek
16 órától
December 13. vasárnap December 22. kedd
15 órától 14 órától
Játszóház a gyerekek részére Adventi koszorú, egyéb tárgyak készítése. Szentlélek szeminárium utolsó alkalma. Szentmise és agapé Lélektől – lélekig Kistérségi Szavalóverseny istenes versekből. Jászolkiállítás megnyitó és eredményhirdetés. Ettől kezdve egy hónapon keresztül a nagyteremben kiállított munkák megtekinthetők a szentmisék után vagy előre egyeztetett időpontban. Református családi délután a nagyteremben. Karitász karácsonya – pásztorjáték előadása.
Miserend Hétfő, kedd, csütörtök és péntek Szerda Szombat Vasárnap
templomban 17.30 templomban 7.00 Javító Intézetben 17.30 templomban 8.00 Domonyban 9.30
Ünnepi miserend December 24.
December 25.
December 26. December 27. December 31. Január 1.
du. 15. óra Éjjel 23.30 24.00 8.00 9.30 11.00 8.00 8.00 17.00 8.00 9.30 11.00
Pásztorjáték előadása Pásztorjáték Éjféli mise Templomban Domonyban Javító Intézet kápolnájában Templomban Javítóban Templomban – Szentcsalád vas. Hálaadás – templomban Templomban Domony Javító Intézet kápolnájában
TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u. KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u.
12
Szerkeszti a Képviselő – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona
2009. november
