A magyar cserkészet lapja november Szent András hava Őszutó Enyészet hava 0,75

A magyar cserkészet lapja

CsuHé 2010

2010. november

Akadályverseny Kastl-ban

Szent András hava – Őszutó – Enyészet hava

72 óra kompromisszumok nélkül

0,75 €

Az utad a célig 72 óráig tart – avagy 72 óra kompromisszumok nélkül Nagymegyeren Márciusban csapatunkat képviselve én is részt vettem Deákin, az SZMCS újjáalakulásának 20. évfordulójára rendezett emlékünnepségen, ahol egy előadás keretén belül Török András egy nagyszerű és sokrétű kezdeményezést mutatott be nekünk. A 72 óra kompromisszumok nélkül elnevezésű program lehetőséget nyújt minden korosztálynak – főleg a rovereknek – a kibontakozásra és kikapcsolódásra. Ami­­kor végighallgattam András beszámolóját, már kezdett megfogalmazódni a fejemben, hogy mivel is fogom meglepni otthon kis csapatomat. Az egyik ismerősöm felhívta a figyelmemet arra, hogy milyen esélyekkel is in­­ dulnak neki a télnek azok a madarak, akik nálunk maradnak. Sajnos a helyzet nagyon elkeserítő volt. Mivel a termés sok helyen elveszett, szegény madaraink nagyon nehezen találnak majd maguknak élelmet. Sőt, nyáron is sok helyen nehezen találtak táplálékot. Ez hozta az ötletet, s így valóra válik az én álmom is, amely szerint a cserkészház egyik sarkában pihenőhelyet ho­­zok létre azoknak az énekes madárkáknak, amiket kora tavasztól késő őszig hallhatok énekelni a kertben. Persze akkor már le­­ gyen nekik luxus körülményekkel: itatóval, etetőkkel, fürdetővel, és ágakkal, ahol megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat, illetve elénekelhetik nekünk, hogy men�nyire jól érzik magukat nálunk. De persze elég magasan is, hogy még véletlenül se macskaetető legyen a madáretetőből! Köz­­ ben a gyerekek is könnyen megfigyelhetik őket, így oktatási célokat is szolgál majd. Ja, és persze ne felejtsük ki Attilát sem, aki szívesen fotózza ezeket a kis szárnyasokat. És ha már sok ember lesz ott, akkor mindenki készíthet ilyen-olyan madáretetőt, amelyet hazavihetnek. Ami pedig megmarad, azokat szétrakjuk a város különböző pontjain, hogy a többi lakos is élvezhesse a madarak csivitelését. A gondolatokat tettek követték. Megszólítottuk a helyi óvodát, az iskolákat, és mindenkitől csak pozitív válaszokat kaptunk. Nagyszerű kezdet, és még csak az elején voltunk! Következett a második felvonás: az alapanyagok beszerzése. Itt sem volt gond. A csapatotthon tele volt fadarabokkal, amelyekből egy kis ügyességgel nagyszerű madáretető készíthető. Azért a biztonság kedvéért több helyről is szereztünk be faanyagot (ezúton is köszönet unokabátyámnak, Csacsinak!). Emellett felhasználhatjuk a hónapok alatt felhalmozódott PET palackokat is. De mit ér a madáretető, ha üresen álldogál? Megindult a beszerzés.

Napraforgó van a határban. Búzát, kukoricát a barátok hoztak táskában. Lassan minden összegyűlt. Persze még szeg is kell, és kalapácsokról se feledkezzünk el! Ezek után irány az internet, hogy meglegyen az ihlet. De nem elégszünk meg a legegyszerűbb madáretetővel! Szinte el­­ csodálkozunk, hány fajta megoldást találunk, és már készülnek is fejben a saját variációk. És elérkezett a nagy nap! Péntek reggel 9 órakor megérkeztünk az óvodához, ahol a gyerekek már türelmetlenül várták, hogy elinduljunk. Fél óra alatt kiértünk az otthonhoz, ahol először egy rövid előadással kezdtünk a kertben. A gyerekek szinte minden kérdésre csoportosan kiáltották a választ. Mivel több, mint 40 ovis volt ná­­ lunk, három csoportra osztottuk őket: Az első csoport velem, és két óvónénivel ké­­ szítette a madáretetőket, a második dalt tanult Tomival, a harmadig pedig a megunhatatlan Jengát próbálta minél magasabbra építeni. Nagyszerű volt a hangulat, a madáretetők pedig csak gyűltek és gyűltek. Még szerencse, hogy két nagy fa is található a cserkészház udvarán. A végére úgy nézett ki az egyik, mint a karácsonyfa, már csak a gyertyák hiányoztak róla. Tizenegy órakor a gyerekeket visszakísértük az óvodába, hiszen már közelgett az ebédidő. A gyerekeknek és az igazgatónőnek megköszöntük a részvételt, majd vis�szatértünk a cserkészotthonhoz, ahol ebéd után még készítettünk néhány madáretetőt a kiscserkészeinkkel. Estére nagyon kifáradtunk, így egy nagy adag bundás kenyér – vacsora gyanánt – és egy rövid mese után álomra hajtottuk a fejünket. Másnap kora reggeltől vártuk a vendégeinket, akik sorra érkeztek és kápráztattak el bennünket mindenféle formájú ma­­ dár­etetőkkel. Igyekeztünk a gyerekeket is bevonni a készítésbe: közösen fűrészeltünk, kalapácsoltunk, töltöttük és akasztottuk ki a madáretetőket. Persze az apukák és anyukák sem maradhattak tétlenül, ők is serényen segítettek – ötleteket, megoldásokat adva – hogy minél egyedibb, sokoldalúbb madáretetők készüljenek. Sötétedéskor a hulladék fából tábortüzet készítettünk és mellette megvitattuk a nap eseményeit, valamint megtöltöttük üre­sen korgó gyomrunkat is. Külön meglepetés volt számunkra, hogy kilátogatott hozzánk két volt cserkész is. Énekeltünk, nosztalgiáztunk, és szövögettük a további terveket. Pónya Krisztián

A magyar cserkészet lapja 20. évfolyam 11. szám Fő­szer­kesz­tő: Bodzás Gergely e-mail: [email protected]

A Cserkész megjelenését támogatta: Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma (Ministerstvo školstva Slovenskej republiky), Fabó Imre Alapítvány,

Mun­ka­tár­sak: Asz­ta­los Zol­tán (Zo­lee), Csémi Szi­lárd (Kis­med­ve), Gaudi Zsófia, Ilijin Kinga, Kál­mán Lász­ló (Jam­bo­ree), Kunyik Orsi, Lelkes Edit, Lengyel Zoltán, Maxim Róbert, Moradini Pál, Salgó Gabriella, Salló Emőke, Sü­tő Ist­ ván, Szalay Zsófia, Szeghő Sándor, Szórád Gábor, Zborai Bea Gra­fi­kai el­ren­de­zés: Popovics Pál Lap­zár­ta: Min­den elő­ző hó­nap 10-én. A cik­kek lé­nye­gét nem érin­tő vál­toz­ta­tás jo­gát a szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja. Meg nem ren­delt kéz­ira­to­kat nem őr­zünk meg és nem kül­dünk vis­­sza. A szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja magának azt a jo­got, hogy a be­kül­dött fény­ké­pe­ket meg­ őr­zi, és szük­ség ese­tén il­luszt­rá­ci­ós cél­lal fel­hasz­nál­ja az SZMCS ki­ad­vá­nya­i­ban. A lap tartalmaz Creative Commons li­censz alá tartozó anyagokat. Cím­lapfo­tó: Lengyel Zoltán Hátoldal: cserkesznet galéria A szer­kesz­tő­ség cí­me: Cser­kész, Szent Ist­ván tér 6. 929 01 Dunaszerdahely E-mail: [email protected] Előfizethető a szer­kesz­tő­ség cí­mén. Ma­­ gyar­or­szá­gon az elő­fi­ze­tést a Wekerlei Cserkész Alapítvány in­té­zi: Fej­szés Zoltánné csst, Har­mat u. 178, 1104 Budapest. Előfizetési díj számonként A lap éves ára példányonként 7,5 €. Pl. 8 példány esetében 71,46 € (8x7,5€+ 11,46€). A postaköltség: 1-2 db esetén 5,80 €, 3-5 db-nál 6,14 €, 6-8 db-nál 11,46 €, 9-11 db-nál 13,78 €, 12-25 dbnál 18,09 €, 27-35 db-nál 18,76 €, 36-55 db-nál 20,42 €, 56-75 db-nál 24,73 €. Magyarországon 2010-re az éví 10 lapszám ára 3400,-Ft. Ez tartalmazza a magyarországi belföldi posta­költséget is.

Füst Milán

Őszi sötétség Nyilas-hava (Részlet)

Ősz van, korán sötétül és künn esik. Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek. Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg, S csak ködös hajnalidőbe’ derül, mikor rohanó, Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószívű szellem, Idegen szellem közeleg s tengerzöld Szőlőfürtöt tart bús arca elé.

Tartalom 2. 72 óra kompromisszum nélkül Nagymegyeren 3. Tar­ta­lom­jegy­zék 4. A malac tényleg nem menekült... 5. CsuHé 6. Minden most kezdődik el... 7. Vérfarkasok éjszakája 8. Húsvétot ünnepeltek a cserkészek októberben 9. TOLDI Akadályverseny Kastlban 10. Kolontár - egy önkéntes cserkész beszámolója 11. Három cserkész a Youth Pass képzésen 12-13. 72 óra kompromisszum nélkül 13. Táborhely ajánló 14. Kiscserkészeknek 15. A bábozásról 16. Névjegy 17. Egyszerűen Tommy 18-19. Túrázás télen 20. Honlap ajánló 21. Zöld ételek, színezék nélkül 22. A liliom 23. Madáretető készítése 23. Adventi koszorú 24. Szokások –November 25. Ajánló 26. Keresztrejtvény 27. 72 óra kompromisszumok nélkül... s néhány poénnal!

Ki­ad­ja a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Cser­kész­ szö­vet­ség – Cser­kész új­ság elő­fi­ze­tés Nám. Sv. Štefana 6., 929 01 Dunajská Streda, E-mail: [email protected] Tel.: +421-918-512-292, 031/552 7121, Fax: 031/552 1042 Bejegyezve a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kul­ tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­u­má­ban EV 3175/09-es nyil­vántartási számmal. – Registrované na MK SR, reg. císlo: EV 3175/09. Meg­ je­lent 1750 példányban. Vytlačil 1750 kus. ISSN 1336-0434

3

A malac tényleg nem menekült... Hangszerbemutató, folkshop, disznóölés, táncház és kézműves foglalkozások. Ezekkel csábította a féli cserkészcsapat a CSUdajó Hétvégére mindazokat, akik a népi hagyományok bűvöletére vágytak, és bizony a résztvevőknek nem kellett csalódniuk. Már a regisztrációnál gyanús volt, hogy népviseletben álcázott cserkészek kérik adataink és aláírásunk, majd megjelent a napostiszt és a CSUHÉ parancsnoka is talpig népi öltözetben, és kiderült, hogy itt bizony nem veszik félvállról a néphagyományokat. Az ér­­ kezés után át is vonultunk a helyi kultúrházba, ahol a köszöntők után kezdetét vette egy mindenre kiterjedő vetélkedő a résztvevőkből ki­­ alakított csapatok között. Volt itt hangszer- és népviselet felismerő kvíz, krumpli hordó verseny, tánc nehezített körülmények között, és a csapatonként kiosztott tányér csípős paprikának kö­­ szönhetően azt is megtudhattuk, hogy miért lett a vetélkedő neve Igön csíp! A könnyfakasztó vetélkedő után Kovács László hangszerbemutatóját tekinthettük és hallgathattuk meg, majd következett a várva várt táncház.

Véres kezek és fürge ujjak A szombati nap sokak számára korán kezdődött. De mikor is kezdődjön egy igazi falusi disznóölés? Az épp csak felsejlő világosságban már dolgosan sürögtek az érdeklődő cserkészek, akik nem féltek bepiszkolni a kezük és részt venni a malac feldolgozásában. A perzselés, bontás, húsvágás és darálás közben igazi böllér trükköket lehetett el lesni, és mindenki kivehette a részét a

Nagyon szeretem a néphagyományt és a népzenét, ezek a találkozók pedig remek alkalmat biztosítanak arra, hogy ezekről még többet tudhassak meg, és természetesen új dolgokat próbálhassak ki. Hisz úgy vélem, jó, ha tudjuk, hogyan is éltek régen nagyszüleink, dédszüleink, és számomra csudajó dolog néha visszacsöppenni abba a világba. Olyan faluból származom, ahol még ma is vannak élő hagyományok, ezért is áll ilyen közel a szívemhez. A táncházat már nagyon várom, azt hiszem ezt fogom a legjobban élvezni azok után, hogy tavaly a legnagyobb meglepetésemre bazsarózsa lettem a FELCSER-en. Kedvenc táncom viszont nincs, soha nem is táncoltam még két-három táncház kivételével. A kézműves foglalkozás nem volt az erősségem, de azért nemezeléssel elkészítettem egy virágot, ha már a fafaragás nem is ment annyira. Varga Barbi, Kürt

4

munkából, közben meg persze csipegethetett a már elkészült húsokból. A népművészetek kedvelői ez alatt a helyi iskola épületében válogathattak a legkülönfélébb kézműves foglalkozások között – mint a seprűkészítés, ko­­ sárfonás, szövés vagy nemezelés – vagy épp táncokat tanulhattak, de a folkshopban néptáncos felszerelést is lehetett vásárolni. Délután folytatódtak a programok: desszertként kürtőskalácsot süthettünk ma­­ gunknak, volt lovaglás, és népi játék, és egy újabb vetélkedő, ezúttal a tyúkfuttatás. Az arénában két tyúk mérte össze tudását, elvileg gyorsaságban, gyakorlatilag a helyes irány megtalálásában. Ugyanis a gyorsabbik versenyző a sebességét arra használta ki, hogy meglógjon a cserkészek lábai kö­­ zött.

Végezetül a vigadalom A vacsorához a kultúrházban gyűltek össze a cserkészek, amelynek már a bejáratánál érezni lehetett, hogy elkészültek a finomságok a délelőtti disznóölésről. A svédasztalos vacsorán ne­­ héz döntés elé voltunk állítva: pecsenyék és rántott húsok, kolbász és hurka, házi készítésű sajtok különféle ízesítésekben, savanyúságok, kenyér és főtt krumpli közül kellett összeválogatni egy tányérra valót. Az elfogyasztás már annál kön�nyebben ment, majd következhettek a házi sütemények, piték és kuglófok. A terem gyors átrendezése után pedig igazi sztárvendéget hallhattunk, Korpás Évát és zenekarát, majd amikor már mindenki lábában benne volt a ritmus, akkor következett az éjfélig tartó táncház. bodzi

Farkas Márta

Fél, a CsuHé parancsnoka –  Az előző öt évben a FELCSER nevű rendezvény volt a felvidéki regöscserkészek találkozója. Hogyan jött az ötlet, hogy a féli cserkészcsapat folytassa ezt a hagyományt? –  Mondhatjuk, hogy egy lányos csapat vagyunk, ebből kifolyólag év közben nagyon sokat szoktunk kézműveskedni, és külön kézműves napokat is szoktunk tartani. Többségünk pedig hosszú évekig néptáncolt, fellépésekre jártunk, így már a FELCSER évei alatt gondoltunk arra, hogy egyszer majd mi is megszervezünk valami hasonlót, tavaly pedig nagy lelkesedéssel vállaltuk ezt a feladatot. –  Miért fontos szerinted, hogy legyen egy ilyen találkozó? –  Nagyon sablonosan válaszolva azt mondhatnám, hogy a népi hagyományok ápolása miatt, de emögött sokkal több van. Sokan szeretik a népi jellegű foglalkozásokat, de nagyon kevés lehetőségük van a gyakorlatban megélni ezt, és új táncokkal, mesterségekkel megismerkedni. –  Mivel lesz gazdagabb egy idelátogató cserkész? –  Megértheti és tudatosíthatja a régiek életét, és hagyományait, ezáltal pedig ugye a saját gyökereit. Próbáltunk minél élethez közelibb programot összeállítani, és elvállaltunk egy igazi falusi disznóölést is, gondolván, hogy ez sokaknak fog tetszeni, és megmutathatja azoknak, akik nem ismerik ezt a szokást, hogy ez nem egy mocskos, véres valami, hanem megvan a maga szórakoztató és tanulságos varázsa. –  Mit találhat ezen a hétvégén egy olyan fiatal, akihez nem áll annyira közel a néptánc, a népzene? –  A néptánc és a népzene mellett nagyon sokrétű tradicionális foglalkozásokat válogattunk össze. A kézügyességet igénylő programok mellett volt például gyógyteafőzés vagy

épp sajtkészítés, szerveztünk tyúkfuttató versenyt, és a lovaglásra is volt lehetőség. Illetve a pénteket is nem a megszokott táncházzal nyitottuk, hanem egy népi vetélkedővel, ami szórakoztató is volt, de tanulni is lehetett közben. Sikerült összehoznunk több koncertet is, amelyek közül mindenképpen kiemelném Korpás Évát és zenekarát, akik nem csak a Felvidék, de az egész magyar népművészet fontos alakjai, valamint Kovács Lászlót és Nagy Vivient, akik ismert és kevésbé ismert népi hangszereket mutattak be, szólaltattak meg. Eszméletlen volt, hogy két kanálból is micsoda hangokat és dallamokat tudtak előcsalni.

Ami először megtetszett a CsuHé-ban az a népies stílusa, régebben ez elég ismeretlen volt számomra, de a FELCSER-ekre járva egyre inkább megfogott ez a népi jelleg. A barátaimmal egymást győzködtük, hogy jöjjünk el idén már Félbe, és most már kimondhatom, hogy aki otthon maradt, az nagyon is bánhatja. A legjobb foglalkozás számomra a disznóölés volt, főleg ahogy az egész kezdődött, a vidám hangulattal, és minden tipikus elemmel, aminek egy jó falusi disznóölésen lennie kell. Nagyon élveztem a sípkészítést, mert sokat nevettem közben, mire elkészült a saját sípom. Aztán egyik barátom rászedett, hogy menjünk el seprűt készíteni, eközben pedig amellett, hogy összeállítottuk a seprűnket, megtudtuk azt is, hogy hogyan csinálták ezt régen, vagy hogyan vetették el az alapul szolgáló cirokot. Szeif Attila, Bős

5

Minden most kezdődik el... 2010. október 21–24. között az Őrsvezetőképző Tábor tagjai utolsó alkalommal gyűltek össze, hogy fogadalmat tegyenek és őrsvezetőként térhessenek haza. Csütörtök este 6 órakor a jelöltek már vártak a palásti Ivánka-kastély udvarán, amikor megérkeztek a törzs első tagjai, aztán újabb őrsvezető jelöltek, és újabb törzstagok érkeztek, hogy éjjelre 31 cserkész örüljön a viszontlátásnak és várja izgatottan a hétvégét. Dolgosan és tanulságosan telt a péntek és a szombat, azzal az elsődleges céllal, hogy a megjelentek megosszák egymással tapasztalataikat, módszereiket, trükkjeiket az őrsvezetésről. Mindenki bemutathatott egy általa elképzelt mintajellegű őrsi összejövetelt, egy kreatív ötletbörze keretében pedig látványos kézügyességi tárgyakat ismerhettünk meg kezdve a hatalmas, puhított fából készült hajótól, egy egész origami állatkerten át a szalvétatechnikával díszített teásdobozig. A pénteki vacsora előtt pedig megtudhattuk, hogy mi is az igazi paradoxon, és hogy miért nem éri utol Achilles sohasem a teknőst, majd tovább törhettük a fejünk Einstein feladványán, vagy épp azon, hogy hogyan is rakosgassuk a gyufaszálakat, hogy a megfelelő ábrát kapjuk. A vacsora után kisebb csoportokra bomolva rövid előadások keretében ismerkedhettünk meg azokkal a településekkel, ahonnan érkeztünk. Éjszaka a tábortűz után váratlan dolog történt. A jelöltek egyedül maradtak a sötét udvaron, megszólalt egy telefon, előkerült egy kötél, két sötét alak, majd sok sikítás, és végül a tea meg a porban lépkedő zokni. A felejthetetlen élmény... A szombati nap sem telt unalmasan. Elkészültek a legkülönbözőbb fakanál bábok, szó esett a Bi-Pi által lerakott

6

alapokról, az akkori és mai cserkészetről, a nap vége felé az őrsvezetőjelöltek pedig a Palást feletti dombokról csodálhatták meg a naplementét, és a vörösen fénylő holdat. Már csak a hétvégé legfontosabb pontja maradt hátra: az őrsvezetői fogadalomtétel, mely szavakkal leírhatatlan. Másnap reggel 24 őrsvezető indult haza, befejezve az őrsvezetőképzés, hogy otthon, a cserkészcsapatukban kezdjék el azt a küldetést, amely mind közül az egyik legfontosabb: vezetni a rájuk bízottakat. bodzi

Vérfarkasok éjszakája – egy légiós semmitől sem riad vissza! Az ősz szövetségünkben általában az utó- és záróképzők időszaka. Ez évben egy időpontra, október 22–24-ére esett a SÖV találkozó és az ŐV záróképző. Míg az őrsvezető-jelöltek az Ivánka-kastélyban már javában dolgoztak, a segédőrsvezetők Paláston egy másik helyszínt foglaltak el: a Palásthy Pál Alapiskola épületét. Péntek este 6 órára javarészt mindenki megérkezett a helyszínre. Zászló felvonás után a tábor parancsnoka üdvözölte a jelenlevőket. ,,Örülök, hogy ennyien együtt lehetünk újra, a táborhelyhez olyan közel, hogy szinte érezzük az illatát. Ez a hétvége alkalmat ad arra, hogy felelevenítsük emlékeinket, élményeinket, szórakozzunk, ugyanakkor, segédőrsvezetőhöz méltón tanuljunk új dolgokat és fejlődjünk is.” – mondta Zachar Pali. Gyors vacsora, és aztán játékra fel! Máris elfelejtette mindenki, hogy mennyire fárasztó volt az egész hét, milyen hosszú volt az utazás. Az esti tábortűz jeleneteiben az őrsök életre keltették legkedvesebb tábori élményüket. Ennek tetejébe, a tábortűz után megnéztük a nyáron készült képeket, videókat. Nevetésből nem volt hiány. Késő éjjel végrehajtottunk közösen egy érdekes és megdöbbentő kísérletet. xDxD LOL. (Sajnálom, a dolog szigorúan titkos, csak kódolva közölhettem.) A szombat egyetlen perce sem maradt kihasználatlanul. Alighogy felébredtünk a napostiszt hangjára, már hallottuk is a napi parancs szerinti utasításokat. A segédőrsvezetők megtanulták, hogyan legyenek körmönfontak, hogyan olvassák a Bibliát, kaptak tippeket ,,ismizéshez”, ,,lazázáshoz”, papírra vetették jövőbeli terveinket, és persze játszottak is. Még az ebéd is külön élmény volt. –  Fiúk, mit is ettünk ma ebédre? –  Trutyit! Volt benne kolbász, kukorica, bab, hagyma... –  Emlékeztek még a nevére, és hogy honnét származik az étel receptje? –  Argentínából… Hát, ha jól emlékszem, „amable y cordial”. Ahogy a parancsnok már pénteken célzott rá, szombat délután kilátogattunk nyári ideiglenes lakhelyünkre. Szemet gyönyörködtető színekben játszott a rét, tán még szebb is volt, mint a nyáron. Szertartásosan körbeszaglásztuk a rétet. Aki ott volt, az tudja, milyen jó volt. –  Lányok, milyen érzés, hogy újra itt vagyunk a táborhelyen? –  Deja vu… És ősszel szebb!

–  Milyen emlékek jutott eszetekbe legelőször, mikor ideértetek a rétre? –  Hm, a táborkapu… és a latrina, ahogy azt tapostuk (hangosan felnevetnek), a tábortűz helye, a patak, és az a jó kis árnyékos rész ott fent. Imre atya nem tudott eljönni közénk, de maga helyett elküldte hozzánk Zoltán atyát, hogy tartsa meg nekünk a vasárnapi érvényű szentmisét. Lelkiekben feltöltődve vetettük bele magunkat a további programokba. Este, telihold lévén, megismerkedtünk a palásti vérfarkas legendájával, és a Hold hideg fényétől körülölelve csodákat vittünk véghez. Az éjjel folyamán még sor került egy titkos eseményre, amiről még kódolt üzenetet sem közölhetek, mivel vétenék légiós becsületem ellen. Vasárnap a segédőrsvezetők még belekóstolhattak az őrsvezetés mikéntjébe, majd összepakoltak, rendet raktak maguk után az iskolában, és délben már ki-ki a maga útján elindult haza. A hétvége eltelt. Két nap az életből nagyon kevés. De ha arra gondolunk, mennyi mindent lehet két napba belesűríteni, mindjárt másképp mutat. Végezetül a Marshall de France nevében jegyzem, mindannyian nagyon örültünk, hogy újra találkozhattunk a ,,jelöltjeinkkel”, akik időközben segédőrsvezetővé fejlődtek, és újabb közös élményekkel gazdagodhattunk. Szabó Csilla commandant

7

Húsvétot ünnepeltek a cserkészek októberben Az idei regőstábor hétvége október elseje és harmadika között a Sík Sándor Cserkészparkban volt megtartva, témája – a húsvéti ünnepkör. A cserkészek két országból és több városból jöttek össze. Hatvan cserkész jött­, Kanadából és az USA-ból, New Brunswickból, Garfieldból, Buffalóból és Cleveland­ ből. A cserkészek pénteken este érkeztek a parkba, a táborparancsnok Jan­ kura Kriszti és helyettese Tábor Ki­­ki várták őket Szamosújvá­­rott. Érkezéskor sós kenyérrel kínálták őket. Másnap reggel felkeléskor őrsökbe lettek besorolva. A leányőrsök a, az Aranyeső és a Barka, a fiúőrsök pedig a Dobkötél, a Tökmag és a Békaláb elnevezést kapták. Az őrsi nevek tojáspingálási motívumokat takartak. Reggeli alatt két álarcos, subába öltözött szörny dobbal riasztotta a népet. A pavilon farsangra volt kidíszítve és így kezdődött a tábor. Reggeli után volt egy rövid előadás húsvétról és egyéb tavaszi népszokásról. Azután a tagok készítettek és részt vettek egy bőgő temetésen, és így zárták le a farsangot. Ezután két csoportra oszlottak a cserkészek. Az egyik csoport népdalozott, a másik meg elment a konyhához kalácsdagasztásra. A kalácskészítést Lamperth Cili néni és Márton Otti néni vezették, és a tagok megállapították, hogy nagyon nehéz a kalácstésztát dagasztani. A kalácsot a szombat esti húsvéti ünnepi vacsorára készítették a cserkészek.

8

Ezután tojásfestéssel és a batik technikával foglalkoztak a vezetők és a tagok. Nagyon szépen sikerült mind a két foglalkozás. Az ebéd a nagyböjt miatt egy könnyű étkezés volt. Finom bab- és krumplileves volt császármorzsa tésztával, ami nagyon jól esett, mert hűvös és nyirkos volt az idő. A cserkészek ezután más programra készültek. A lányok egy kiszebabát készítettek, a fiúk meg locsolási verseket költöttek és tüzet raktak. A leányok énekszóval kisérték a kiszebabát, amit aztán a tűzbe dobtak. Volt néptánc is, mezőségi táncmotívumokat és lépéseket lehetett megtanulni. Sokaknak

újdonság volt ez, ezért nagyon élvezték. Majd megérkezett Sajgó Szabolcs atya, és egy szép misét mondott nekünk. Ezután készültünk a húsvéti ünnepi vacsorára. Sok finomság volt: húsleves, sült csirke, tojás, sonka és krumpli. És utána jött a helyben sütött húsvéti kalács finom lekvárral. Következett a locsolás, amit mindenki nagyon élvezett. Játékszerűen ment, négy locsolási eszközzel: egy vödör víz, két fajta parfüm és egy vízipuska. Volt egy tábla egy nyíllal, és a nyílat meg kellett pörgetni, azzal locsolóeszközzel lett meglocsolva a leány, amelyiknél a nyíl megállt. Előtte persze elhangoztak a hagyományos locsolóversek. A szombat estét táncházzal és remek hangulattal zártuk. Vasárnap reggel a nagy réten a tagok részt vettek egy tojáskeresési versenyen, rengeteg tojás volt elrejtve. Ezután métajáték és kakaslövés közül lehetett választani. A kakaslövésnél három állomás volt: három kakascélt kellett nyíllal és csúzlival eltalálni. Az egyik cél egy cukorral tömött kakas volt. Még megettük finom ebédet, s aztán zászlólevonással, emlékkiosztással és imával zártuk a rendezvényt. Nagyon sikeresnek tartottuk a tábort és reméljük, hogy jövőre még többen leszünk. Jankura Krisztina st. tpk., Hamilton, Kanada KMCSSZ Sajtószolgálata

TOLDI Akadályverseny Kastlban avagy „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken…” Szerencsére nem csak egy legény volt talpon, hanem vagy százegynéhányan, amikor is híre jött annak, hogy Toldi György úr közeledik fé­­nyes kísérőivel szülőfalujába, az Er­­délyben lévő Szilágynagyfaluba. Nagy izgalommal várta a falu népe a pompás paripákon érkező urakat és katonákat, de sajnos hamar vége lett az örömnek, mivel végzetes tragédia történt. De nem akarok az események elébe vágni, inkább szépen, sorjában elmesélem, hogy mi is történt! Az özvegy, gazdag Toldiné nagyobbik fiát, Györgyöt elküldte Nagy Lajos király udvarába, hogy rangjának megfelelő nevelést és körülményeket kapjon. Mivel nem tudta egyedül a birtok ügyeit intézni, kisebbik fia Miklós otthon maradt. Ez a rettenetes erejű, nagyra nőtt legény szorgalmasan dolgozott a földeken, amikor meglátta az úri sereg közeledését. Szeretett volna ő is közéjük tartozni, de tudta, hogy nem teheti. Bizony, amikor egy petrencés rúddal megmutatta a Buda felé vezető utat, volt ám csodálkozás a katonák között! György úr sajnos úgy viselkedett az öccsével, mintha az valóban csak egy paraszt lenne. Unszolására katonái addig bosszantották Miklóst, amíg az felkapott egy malomkövet és azt a katonák közé hajította. Sajnos az egyik katonát eltalálta, s az rögtön szörnyet halt. Miklósnak el kellett menekülnie… Édesanyja mindenáron segíteni akart Miklósnak, így hát utána küldte hűséges embereit, hogy vigyék el neki azt a kenyeret, amibe belesütött valamit. Így is volt. Őrsökbe állva elindultak Budára. Kicsit átérezhettük a régi idők minden viszontagságnak kitett utazóinak és vándorainak a sorsát, mert végig úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék! (NEM TÚLZÁS!) Szerencsére sok-sok kaland után minden csoport el tudta vinni a kenyeret Miklósnak, aki a benne talált pénzből megfelelő páncélt vásárolt és másnap ki is állt a cseh vitéz ellen. Na, de megint előre szaladtam! Az őrsöknek aztán vacsorát kellett főzniük, amit 4 igen rangos polgár elbírált.

Nagyon nehéz volt a főzés, mert öm­­ lött az eső, és a tüzek nem túl jól égtek. Viszont mindenkinek ízlett a saját főztje, engem pedig, a krónikást, mindenki kóstolásra ítélt! A vidám tábortüzünket az újonnan készült fa-jurta alatt tartottuk. Bizony, annyira kegyetlenül nehéz volt az idő, hogy most nem egészen volt pontos az a bölcsesség, hogy „nincs rossz idő, csak rossz felszerelés“. Sajnos mindkettő volt! DE! A hangulat nagyon jó volt! A cserkészek ugyan olyan vidáman nevettek, énekeltek, mint máskor! A vasárnapra tervezett nagy vasgyúró bajnokság, kissé átalakítva, de meg lett tartva. Előtte viszont áhítatunkban mai, modern szemmel próbáltuk meg eldönteni, hogy hogyan ítélkeznénk ma ilyen bűnesetekben. Hogy mit tartunk mi ma értelmes elfoglaltságnak, és mi mindennel töltjük az időnket. Az életünket egy üveg jelképezte, melybe nagy köve­ ket=(fontos dolgok: család, munka, ta­­ nulás, stb.,) kavicsokat=(ami nem annyira fontos, de szükségünk van rá: sport, hobby, stb.,) és homokot = (lényegtelen, fölösleges dolgok) tettünk. Mit gondoltok, miből volt a legtöbb a végén, amikor megnéztük? A legfontosabb megállapításunk azon­­ ban az volt, hogy embernek nincs joga egy másik ember életét elvenni, és csak Isten tud megbocsájtani, felmenteni. Persze, tudjuk azért, hogy azok más idők, más erkölcsök voltak! A több fordulós bajnokságon minden csoportnak lett egy győztese, s a cseh vitéznek ezek ellen a bajnokok ellen kellett kiállnia. Szerencsére ez igazságos párviadal volt, és mindenben a magyar vitézek győztek. A végén Miklós is igazságos párbajban győzte le ellenfelét. Lajos király mindenkit meghívott fényes udvarába. Ott a rogyásig megrakott asztalok mellett még lehetett örülni egymásnak, és a jól sikerült diadalnak. Az I. pálya győztese: Puli őrs (Stuttgart) A II. pálya győztese: Vipera őrs (Bécs)

Az AKI újítása, hogy a csapatok jobban képviseljék magukat. Így a reggeli ébresztőtől kezdve minden csapatszinten történt zászlólevonástól zászlófelvonásig. Utólagos véleményekből ítélve ez tetszett mindenkinek! Úgyszintén az őrsi főzést is fogjuk még gyakorolni, remélhetőleg szárazabb időben! A nehéz időjárás ellenére is végig jó hangulatban, sok tanulsággal és sikeresen zajlott le az idei akadályversenyünk! Pár érdekes feladat a pályákról: Be kellett mutatkozni, mielőtt a királyhoz beengedtek. Az épp összetört magyar címert kellett úgy összerakni, hogy minden a helyén legyen, hiszen leestek a sávok, a kereszt és a hármas halom is. Ki kellett választani az állatok közül, hogy melyek a védett állatok, hol élnek, mit esznek, milyen téli szokásuk van és hogy veszélyesek-e az emberre? Vaktérképen megtalálni a Buda felé vezető úton az előre megadott városokat, és megkeresni a legrövidebb utat. Sajnos több, a rövidebb úton lévő városba nem lehetett bemenni, mert György úr katonái is ott keresték Miklóst. Sok ügyességi feladat volt, olyan is, ahol ha megcsinálták a feladatot, akkor nem kaptak pontot, de ha nem sikerült, vagy hibáztak, akkor büntetés járt érte! Meg kellett becsülni mai, mindennapi dolgaink árát(!), szintén pontra – ez nagyon nehéz volt! Sok-sok jogar, korona, kard, egyéb kincsek képei közül ki kellett választani a koronázási jelvényeket. Anno, 2010. szeptember 24–26. A krónikás

9

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

MCSSZ

Kolontár - egy önkéntes cserkész beszámolója Ma délután érkeztem haza, miután Kolontárból kitelepítettek minket, és ezzel lejárt a „mandátumom”. Nagyon érdekes napjaim voltak csütörtöktől máig! A hírekből sok mindenről akár többet is tudhattok, mint én, láttátok, hogy minden vörös, láthattatok elgyötört embereket és nyakig bebugyolált vegyvédelmieket, úgyhogy inkább megmaradok csak a fő személyes élményeknél, amiket a tévék nem adnak vissza.

Ami nekem hatalmas volt, hogy állandóan szólt a telefonom: érdeklődtetek, hogy mi újság, kell-e segítség, mire van igazán szükség... Ez mind nagyon jólesett, tudtam én, hogy bízhatok bennetek! Persze sokat az igazi, devecseri önkéntes munkákról nem tudtam, én csak azt láttam, hogy Kolontáron (és a gáttal) mi a helyzet – ahol viszont nem szabadott civileknek bejönnie és dolgoznia, hisz ez a falu sokkal veszélyesebb, sokkal jobban érintette a sár.

Csütörtökön kora délután értünk le Marcival és Misivel Devecserre, miután rengeteg mindent összevásároltunk, amire lent szükségük volt. Devecserbe szabadon lehetett civileknek bejárni, azt már eléggé megtisztították, ott gyűlik a sok adomány. Engem viszont egy másik sráccal együtt a sokkal jobban érintett Kolontárra vittek, hogy az ottani plébánián váltsuk az addig derekasan helytállókat. A Karitász rendelt nekünk minden nap 100-120 főre meleg ételt, hogy déltől estig bárki jöhessen a falu közepén levő plébániaépületbe enni: a szervek, a munkások, a helyi lakosok, az újságírók egyaránt. Ilyenkor nagy segítségünkre volt egy kolontári fiatal anyuka, akit bár nem érintett az ár, de ezért vett ki napokon át szabadságot, hogy segíthessen! Éjszaka pedig szállással szolgáltunk főleg tűzoltóknak és katasztrófa-védelmiseknek, így aztán napi 24 órában nyitva állt a plébánia (még ha persze nem is voltunk mi ketten „házigazdák” mindig talpon).

A hangulat a katasztrófa ellenére nagyon „jó” volt, mindenki örült, hogy ő személyesen segíthet ezeken az embereken. Tehát a tűzoltók akkor voltak elégedettek, ha dolgozhattak, és ha határozottan mondták nekik a tennivalókat, a mentősök örültek, hogy kereshetik az eltűnteket és este teljesen lefáradva vacsoráztak és készültek föl a következő napra, a katasztrófa-védelmisek (mivel máshoz nem volt felszerelésük) a gátat őrizték - és sajnálkoztak, hogy ők nem dolgozhatnak az ellepett házaknál. Jó kezekben vagyunk, ha ilyen emberek vigyáznak ránk és dolgoznak értünk! De ugyebár nem csak az itt gürizők örülnek, hogy segíthetnek... Az egész országból jöttek a felajánlások és segítők, a devecseri karitászközpontban csütörtök estére 3 fős diszpécserközponttá alakult a plébánia, hogy győzni tudják a hívásokat. A raktárak és szabad helyek elég gyorsan megteltek mindenütt. És itt jön a legnagyobb tanulság,

10

amit keresztény körökben ritkán mondanak ki: a túl sok jószándékú ember kezdett galibát okozni. Nálunk, Kolontáron tegnap már három helyen osztottak meleg ételt, így aztán szinte versenyeznünk kellett egymással, és ránk maradt a megrendelt étel egy jó része. Kár érte! Devecseren pedig kamionszámra gyűltek az adományok, ugyanakkor sokan nem szóltak előre, hogy érkeznek és nem érdeklődték meg, hogy mire lenne szükség, így a karitász kénytelen volt azt mondani, hogy ezzel már nem tudnak mit kezdeni - amin persze a lelkesen érkező emberek teljesen kiakadtak... Előzzük meg ezt úgy, hogy ilyen esetben mindig mindenki szól előre az illetékeseknek: jönne segíteni vagy hozna ezt-azt, mire van szükség! Azért vannak a telefonszámok, nem jó, ha távolból és ottani laikusok egy-két nappal korábbi, régen nem aktuális beszámolói alapján próbáljuk mi kitalálni, hogy vajon ott mire lenne szükség! És még a végére egy kis érdekesség: itt dolgozott egy speciális mentő-kutató brigád a szlovák partnerszervezetével karöltve. Közös kiképzéseik vannak, az egyik ország ehhez ért jobban, a másik ahhoz, és mindig mennek egymáshoz, amikor valamelyikünknél szükség van az ő szakértelmükre. Állati jó látni, hogy ennyire nem számítanak nekik már a határok (még úgy is, hogy a közös nyelv miatt a szlovák csapatban is csak magyarok vannak). Héjj Kristóf (433)

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

RMCSSZ

Három cserkész a Youth Pass képzésen Szeptember 12-én vasárnap, a RMCSSZ három cserkésze találkozott Kolozsváron, hogy elinduljanak Mártélyra (Magyarország), egy EU-s képzésre. Az út hosszú volt és fárasztó, de az ott töltött egy hét telis tele volt élményekkel. Mártély Hódmezővásárhely mellett fekszik a Tisza holt ágánál. Egy csendes kis halásztelep, ahol a házak többsége cölöpökre van építve a gyakori árvizek miatt. Már az első este megismerkedtünk a többiekkel, akik Spanyolországból, Portugáliából, Bulgáriából, Olaszor­ szágból, Lengyelországból, illetve Ma­­gyarországról érkeztek. Másnap megkezdődött a képzés, amely többnyire a nemformális oktatásról szólt. Mivel, mi cserkészek is ezt használjuk, sokszor segítségünkre voltak a játékos módszereink. Hamar összerázódott a csapat, lassan már mindenkit ismertünk név szerint. Közelebb kerültünk a Fiatalok Lendületben projekthez, annak körülményeihez és valahol rájöttünk, hogy nagyon sok lehetőségünk van, amit ki lehet használni. Minden projektben kell legyen néhány kulcskompetencia, amit a résztvevők fejlesztenek, ezek kerülnek majd be a YouthPass bizonyítványba. Anya­nyelvi- és idegen nyelvi kommunikáció, matematikai és digitális, kulturális és szociális valamint tanulva tanulás és az „entrepreneurship”, amit mai napig nem tudunk lefordítani, de körülbelül annyit jelent, hogy gyakorlatba vinni az ötleteinket. A hét folyamán arra is rájöttünk, hogy milyen módón tudunk a leghatékonyabban tanulni, mindhármunknál a mozogva tanulás kapta a legmagasabb pontszámot. Arra is esélyt kaptunk, hogy egy nyertes projektet elemezzünk, feladatunk az volt, hogy kidolgozzuk a tanulás folyamatát a projekten belül. Volt egy szabad délután, amit Hód­mezővásárhelyen tölthettünk. Rájöt­tünk, hogy délután négykor minden bezár, hogy nincs amerikai biliárd, hogy a bankokban nem válta-

nak lejt, hogy a palacsintás boltokban nem készítenek palacsintát, no meg azt is megtapasztaltuk, hogyan győzi le a fiúkat egy (cserkész)lány Xboxban. Utolsó napjainkban rájöttünk, hogy egy hét alatt milyen sokat tanul az ember, főleg, ha angol környezetbe kerül. Néha nagyon jó volt, hogy minden reggel hármasban megbeszélhettük azokat a dolgokat, amiket nem értettünk, próbáltunk közösen megérteni, egymásnak megmagyarázni. Ha azt mondjuk valakinek Youth­Pass, valószínű nagyot nézne, nem tudná mit jelent. Megtudtuk, hogy né­­hány országban sokat számít, például egy állásinterjún vagy egyetemi beiratkozásnál. Reménykedünk abban, hogy a jövőben minél több cserkészünk fog YouthPass bizonyítványban részesülni. Szombat este búcsút vettünk a többiektől, reménykedve, hogy még találkozunk. Megígértük egymásnak, hogy segítünk a projektek készítésében. Vasárnap délután három cserkész érkezett Kolozsvárra, kissé szomorú és fáradt arccal, de annál büszkébb szívvel: van YouthPass bizonyítványunk. Péterfy Tímea, 30. Teleki Sámuel cserkészcsapat, Marosvásárhely

11

72 óra kompromisszum nélkül a 3. cserkésztörvény jegyében A 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű projekt fiatalokat megmozgató rendezvény, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy tegyünk együtt másokért. Az akció alapvető küldetése, hogy kiemelje a fiatalok szerepvállalását az önkéntes társadalmi munkában, s egyúttal rámutasson arra, hogy ez milyen jelentőséggel bír a helyi közösségek kialakításában. A projekt ötlete 10 évvel ezelőtt született meg Németországban. Ebben az évben hat ország, közöttük Svájc, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Magyar­ ország és Bosznia-Hercegovina fiataljai vettek benne részt. Országszerte, fiatalok 5-10 fős csoportjai, 3 napon, azaz 72 órán keresztül teljesítettek közhasz-

72 óra kompromisszum nélkül Szőgyénben A hétvége szombati napjának reggelén fiatalok lelkes csoportja serény munkába kezdett. Rögtön a legelején tudatosítottuk, hogy a jól kivitelezett munkához alapos előkészület szükségeltetik. Ezért először csiszolóvászon és drótkefe segítségével letisztítottuk az összes festeni kívánt felületet. Majd ezek után a fáradsággal dacoló kis csapat lefestette az óvoda udvarán az összes fa- és vas mászókát. Továbbá, amit előre nem terveztünk, egy pad és a kerítés is új köntösben pompázik. Néhány alkotni vágyó művészpalánta fantáziájának csupán a felületek nagysága szabott határt. Az alapos munka iránt érzett felelősség és a közös együttlét szemmel láthatóan meghozta maradandó gyümölcsét. A vidám mosolygós tekintetek azt sugallták, hogy kivétel nélkül mindenki élvezte a közös, és nem utolsó sorban rendkívül hasznos tevékenységet. Különösen pozitív töltettel hatott a legkisebbek buzgósága és fáradhatatlan tenni akarása. Elhatároztuk, hogy jövőre magasabb célok elérése felé törekszünk. Jó volt együtt dolgozni. Leboc Szabolcs a projekt egyik szőgyéni koordinátora

12

nú feladatokat, mint például kultúrális és szociális intézmények, játszóterek felújítása, lakótelepek tisztítása, erdőtakarítás, elhagyott sírok rendbehozatala, kulturális műsorok szervezése különböző közösségeknek (fogyatékkal élők, idősek) stb. Szlovákiában 2010. október 8-10. között valósult meg a projekt, amelynek Szlovákia Ifjúsági Tanácsa (Rada mládeže Slovenska) volt a főkoordinátora. A három nap alatt több mint 4000 fiatal, közel 300 projektet valósított meg. Örvendetes, hogy ebben a nagyszerű akcióban a Szlovákiai Ma­­ gyar Cserkészszövetség tagjai is aktív szerepet vállaltak, s így váltották valóra a 3. cserkésztörvényt: „A cserkész, ahol tud, segít”. Említésreméltó, hogy a

királyhelmeci, szepsi, füleki, palásti, szőgyéni, kürti, érsekújvári, tardosked­ di, marcelházi, nyékvárkonyi, nagyme­ gyeri és dunaszerdahelyi cserkészek, több mint 200-an, összesen 18 ötletet valósítottak meg. Végezetül, a jövőbe nézve buzdításként szolgáljon számunkra egy magyarországi támogató nyilatkozata a projektről: „Azért tartom nagyszerű vállalkozásnak a 72 óra kompromis�szum nélkül projektet, mert a térítés szándéka nélkül egyszerűen csak adni akar a világnak. Azzal, hogy egymással karöltve jót tesznek, az akcióban résztvevő fiatalok a törődő szeretet gyógyírját tapasztalják az önző világ sebeire. Sokak nevében köszönöm ön­­ zetlenségüket. Legyen Krisztusra mutató jel a munkájuk.” (Lejegyezte: Török András)

72 óra kompromisszum nélkül Füleken Egy felhívásra lettem figyelmes, amely így kezdődött: „72 óra kompromisszum nélkül”. Mire a felhívás végére értem, megfogalmazódott fejemben a készülő projekt, vagyis helyesebben mondva projektek, amelyekből a csapat vezetősége végül a temető tisztítását választotta. Így 2010. október 9-én reggel 9 óra előtt már gyülekeztek a csapat azon tagjai, akik úgy gondolták, hogy szeretnének részesei lenni egy önkéntes munkával teli napnak. 25 cserkész jött össze kapákkal, seprűkkel, kesztyűkkel, talicskákkal és jó kedvvel. A reklámsálak kiosztása után bele is fogtunk a temető tisztításába: elhagyatott sírokat hoztunk rendbe, a járdákat megszabadítottuk a lehullott falevelektől.

Nagy a füleki temető, és sok az elhagyott, nem gondozott sír, de mi elszántan több mint 100 sírt tettünk rendbe. Ezzel szebbé tettük környezetünket, és a közeledő halottak napjára rendbe raktuk a temető összes, már elfelejtett sírhelyét. A csapat tagjai cselekedtek valamit a közjóért, és úgy vélem, hogy szívből tették, mert látták az értelmét. Jövőre, ha a projekt újra megrendezésre kerül, akkor biztosan részt veszünk benne, és már vannak terveink, hogy a város többi szervezetét is beavassuk, és egy giga projekt keretén belül az egész város területén fognak zajlani önkéntes munkák. Mesiarik Maros, a projekt füleki koordinátora

Táborhely ajánló Márkusfalva – Markušovce Kipróbálta: Kiralyhelmec, Kassa , Lelesz, Szepsi 2009-ben, 60 fő Megközelíthetőség: autóval rossz minőségű erdei úton, illetve gyalog a vonatállomástól kb. 30 perc alatt Bánó Gergely  ü  nagyon szép erdős táj ü  bérelhető erdészház a rét szélén ü  tábori konyha egy „altanok” alatt ü  sok építkezésre alkalmas fa (főleg fenyő) ü  pár perc gyaloglással kilátás a Magas-Tátrára ü  ivóvíz korlátlan mennyiségben a rét szélén lévő kiépített forrásból ü  fürdésre alkalmas patak a rét szélén ü  rengeteg látnivaló a közelben

 û   a gyerekeknek gyalog kell megtenni az utat az állomástól, mert busszal nem közelíthető meg û  a falu viszonylag távol esik a táborhelytől

A szerkesztőségbe várjuk további kipróbált táborhelyek leírását! 13

Kiscserkészeknek Te tudod, mi akadt Tapsi horgára?

Bodri szereti a csontot, de nem találja a hozzá vezető utat. Segíts neki!

Kiscserkészeknek

Kösd össze a vonalakat, majd a kész állatokat színezd ki!

14

A bábozásról tőnél is nagyobb figyelemmel hallgatják. A bábjáték a szerepjátékoknak a kiscserkészek korához talán leginkább illő fajtája. Bábokkal gyakran a legfélénkebbek is ki mernek állni a közönség elé és elmondják azt, amit báb nélkül nem mernének. A báboknak mindenféle fajtái (kesztyűbáb, ujjbáb, marionett, fakanálbáb, árnyékszínház) használhatóak.

A bábozás

A bábjáték fogalma Évszázadokon át a bábozás volt a nagy tömegek egyetlen dramatikus szórakozása. Mára természetessé vált alkalmazása a gyermekek személyiségfejlesztésében, hiszen olyan szereplési forma, melyben a pozitív hatások dominálnak: az önbizalom, fantázia kiszélesedése, a feloldás, a közösségi élmény, a kommunikálás.

A kiscserkészt a bábozásra meg kell tanítani, meg kell ismertetni a bábok fajtáival, bábmozgatással, bábkészítéssel. Kezdetben csak nézi a bábjátékot, azonosul a szereplőkkel. Beleélési folyamatát segíti a báb, a díszlet, a mozgás élménye, a beszéd, a zene akusztikai hatásai. A bábukat nem elég szeretni, játszani is tudni kell velük. A jó szerepmegformáláshoz hozzátartozik, hogy a bábbal való azonosulás képessége mellett megismerjük a báb belső jegyeit, nem csak elmondjuk, hanem eljátsszuk a jelenetek szövegét, esetleg a hatás fokozása érdekében bevonjuk a kiscserkészeket is a játékba. A látott és álélt élmények alapján ők is örömmel báboznak majd.

A bábok fajtái: Rögtönzött

terményekből, ismert tárgyakból alakított bábfigurák. Fakanálbábok: a fakanál formájában már benne van a báb, csak fel kell öltöztetni, ki kell egészíteni. Kesztyűbábok: a bábjáték klasszikus formája, könnyen kezelhető. Árnyjátékok: legegyszerűbb változata a kezek árnyjátéka a falon. Marionett: A figura részeihez illesztett zsinórok egy fából készített kereszt vagy bonyolultabb formájú tartóeszközben végződnek, a játékos ezt mozgatja. Bonyolultabb szerkezetű, készítésüket a cserkészkorosztály is rendkívül élvezi  A következő bábokat ti is könnyen elkészíthetitek: Kígyóbáb Fakanálbáb

Kígyóbáb

bábok:

A bábjáték, mint kiscserkész módszer részben a mesemondás segédeszköze, de szinte bármely alkalommal felhasználható, ha a vezető valamely tevékenységének keretmesét szeretne adni. A bábok a gyerekek számára élő személyek, és „szavukat” akár a vezeFakanálbáb

15

Névjegy

Bunyík Szimona Születési hely & idő: 1994.04.01, Érsekújvár Csapatod: 60. sz. Sík Sándor cserkészcsapat, Tardoskedd Milyen házban laktok? Családi házban lakunk hatalmas kertel a falu szélén. Hány testvéred van? Írj róluk pár szót! Egy lánytestvérem van, Szabina. Egy évvel idősebb nálam, mindig, mindenben számíthatok rá, de azért rendes testvérekhez méltón veszekszünk is eleget... Jövőre végez a gímiben, és eddig úgy néz ki, hogy orvosi pályára lép. Ha rossz kedve van, akkor jobb elkerülni, de ha jó kedve van, akkor igazán jókat lehet vele szórakozni. Bár neki ezt ritkán mondom, mégis nagyon szeretem őt... jobb testvért nem is kívánhatnék. Mióta vagy cserkész? 2001-ben léptem be a cserkészek közösségébe, de csak 2005-ben a Nagytáborban kaptam zöld nyakkendőt. Őrsvezetőd neve: Jelenleg nincs őrsvezetőm. Legutóbbi őrsvezetőm neve Pintér Angi. Vezetsz-e őrsöt? Igen, a SÖV14 sikeres elvégzése után segédőrsvezetőként tevékenykedtem az akkori legfiatalabb őrsben, októberben pedig új gyerkőcökkel bővült a csapatunk, és a legkisebb csoport vezetésével bíztak meg, akiket Vincze Viki segítségével vezetek. Mely VK táborokban voltál? SŐV14. Legnagyobb cserkészélményed: Nagyon sok van... Azt hiszem, ami a legnagyobb nyomot hagyta a szívemben, az a SŐV: rengeteg baráttal és még több élménnyel gazdagodtam ott... És a csapaton belüli akciók, azok is mindig új élményeket, tapasztalatokat adnak. És a 2008-as OAMB... kiráááály volt :) Hol tanultál? Mit dolgozol? Két éve az érsekújvári Pázmány Péter gimiben tanulok Tanultál hangszeren játszani? Zenélsz valahol?

16

Sajnos nem, de mindig is szerettem volna zongorázni. Sportolsz (sportoltál) valamit? Aktívan nem sportolok, de a sulink kemény tornaórái szerintem minden sportot helyettesítenek. A legtávolabbi ország, ahol jártál: Bulgária. Egyéb hobbik, kedvtelések: Cserkészet az, amivel a legjobban szeretek foglalkozni, gyerekekkel lenni, sokat nevetni ... Szeretek olvasni, zenét hallgatni, sétálni a természetben (főleg tavasszal), és persze a barátaimmal találkozni. Kedvenc szín: Zöld. Kedvenc étel: Fuhh... enni nagyon szeretek. Nem is tudom melyik a kedvencem, de talán a paradicsomos káposzta, na meg az anyukám fimon sütijei. Kedvenc zenekar/ zenei stílus: Nincs külön kedvencem, minden stílusban van, ami jó. Kedvenc olvasmányod: Erzsébet királynéról szóló könyvek. Kedvenc film: Másnaposok..., meg a Narniát is nagyon szeretem. Legviccesebb vagy érdekesebb dolog, ami veled történt: Legviccesebb dolog az volt, mikor Bulgáriában kirándultunk. Volt ott egy helyes pincér srác, „kibeszéltük” őt, ahogy csak lehetett, és csak utolsó nap jöttünk rá, hogy beszélt magyarul. Írd le kedvenc őrsi játékodat (hogy kell játszani), és küldj magadról egy fényképet!

Hello, a nevem Joe!... A játék menete egyszerű, a játékvezető mondja a szöveget, ismételni kell őt. A vicces benne az, hogy mindig több testrészünket vonjuk bele a játékba. Általában hatalmas nevetésekkel ér véget. Grünfeld Naty kérdése hozzád: A cserkészetben kit tartasz a példaképednek? Hmm, Naty, ez jó kérdés... A csapatunk összes vezetőjére felné-

zek, sokat tanultam tőlük, nekik köszönhetem, hogy ilyen szép cserkészévek vannak mögöttem. Ki legyen bemutatva a következő névjegyben? Mit kérdezel tőle? (Minimum SŐV képesítéssel rendelkező ellenkező nemű cserkész legyen, és ne a saját csapatodból): Polák Péter. Kérdés: Mi az, amit a legjobban szeretsz a cserkészetben?

Rákosi Boglárka Neved és mikor születtél? Rákosi Boglárka, 1993. április 13., Szilágyszomlyó. Melyik csapat tagja vagy? 16. Báthory István Ház vagy panel? Tömbház. Van testvéred? Ha igen, hány? Ők cserkészek? Van egy öcsém, Tamás, és ő kiscserkész. Milyen a kapcsolatod a családoddal? Nagyon jó. Mióta vagy cserkész? 8 éve cserkészkedem. Vezetsz-e őrsöt? Igen, kiscserkészek, 2-4. osztályos fiúk. Melyik VK táborban voltál? 2008 ŐVVK, Eger, Nagyenyed. Legnagyobb cserkészélményed? SŐVK, ŐVK és majd a GH (konyhás altábor). Mit tanulsz? Könyvelést. Mi a kedvenc tantárgyad? Angol. Tudsz hangszeren játszani? Mióta? Ötödikes korom óta furulyázom. Melyik a kedvenc állatod? Kutya, macska, ló és a katicabogár. Melyik a legtávolabbi ország ahol voltál? Olaszország és Lengyelország. Sportolsz valamit? Taebo, 5. osztályos koromtól. Hobbi? Utazás, olvasás és a tánc. Kedvenc színed? Zöld és sárga. Kedvenc ételed?

Bolognai spagetti. Kedvenc ital? Menta tea. Kedvenc édesség? Csokoládé. Kedvenc együttesed? U2 és a Nickelback. Kedvenc játékod? Ez itt egy rénszarvaaaaas! Kedvenc dalod? Daltól hangos Kedvenc versed? Kosztolányi: Akarsz-e játszani? Ki a példaképed? Édesapám, Bi-Pi és Ben Carson. Milyen idegen nyelvet ismersz? Angol és francia. Tengerpart vagy hegység? Hegység. Mik a terveid a jövőre nézve? Egyetem és segédtiszti. Melyik a kedvenc mesefigurád? Pumukli. Melyik a kedvenc ünneped és miért? Gyereknap, szerintem nem kell magyarázat. Kedvenc internetes játék? Kvíz.

Egyszerűen Tommy Hirtelen jött az egész, hirtelen kellett interjúalanyt választanom. De én szeretem a hirtelen döntéseket, általában jól sülnek el. Tommyval együtt voltunk ConCordián, ismerem őt, de mégsem. Rácsodálkozok, mennyire elhivatott, mennyire tudja, mit szeretne az életben. Most itt ül velem szemben egy üres osztályteremben a féli alapiskolában, és hangolja a gitárját. –  Te voltál az első Országos Elsősegélynyújtó Verseny főszervezője és kitalálója. Honnét jött az ötlet? –  Huh, hát, az ötlet nem tőlem jött, ilyesfajta versenyek a Vöröskereszt szervezésében nálunk, Léván gyakoriak, és mint mentőtiszt-hallgató, bíróként részt szoktam venni rajtuk. Hát, a szövetségi rendezvény ötlete már az egyetem megkezdése előtt jött, hogy jó lenne valami újat hozni a szövetségi eseménynaptárba. Egy új színfoltot, ami nem csak érdekelné az embereket, hanem adna is valamit. A cserkészetben fontos a nevelés és a tudás átadása, és sajnos az elsősegélynyújtás eléggé el van hanyagolva. Ezt szerettük volna orvosolni. –  Mindig is mentős szerettél volna lenni? –  Nem. Először mozdonyvezető, mint ahogy minden kisfiú. Aztán érdeklődtem a történelem iránt, bár inkább csak hobbi szinten. Gimnázium elsőben még újságíró, majd jogász szerettem volna lenni, majd kikötöttem a mentőtisztnél, ami nagyon jó döntés volt. Ez igazából több egy szakmánál, valódi hivatás. –  Újságírás? Ezek szerint szeretsz kommunikálni, ismerkedni az emberekkel… Ez csak egy kósza gondolat volt, vagy ki is próbáltad magad ezen a téren? –  Annak idején az őrsömmel szerkesztettünk egy őrsi lapot, melynek két vagy három száma jelent meg. Csapat szinten, akit érdekelt, az kaphatott belőle. Nem volt olyan nagyszabású dolog, de akkor úgy elkapott, érdekelt a dolog. –  Ha most el kellene menned egy lakatlan szigetre, és csak 5 dolgot vihetnél magaddal, mi lenne az? Mi

az az öt fontos dolog, ami nélkül nem tudsz meglenni? –  Hm… hát, jó kérdés… –  … most is a gitárod van a kezedben, azt nem vinnéd? –  Igen, lehet a gitárom lenne az egyik dolog. Fontos a zene az életemben, bár nem vagyok egy nagy zenész. Mindig is érdekelt a zene, a gitár, játszottam egy zenekarban is egy kicsit. És a többi négy…: elvinnék magammal egy kajakot. Azt hiszem az evezés, a vízicserkészet a másik dolog, ami úgy magával ragadott. Ez az egyik szívügyem, és ha csak tehetem, szeretek vízen lenni, mert…, mert… –  ...mert szereted a vizet. –  Igen, mert szeretem a vizet, szeretek a természetben járni. Teljesen más megtapasztalni vízről a természetet, egy új világ tárul eléd. –  Szlovák cserkészpóló van rajtad,

úgy tudom voltál az ún. Absolut Rover Mooton. Hogy kerültél el erre a szlovák cserkészakcióra? –  A volt őrsvezetőm elég intenzíven tartotta a kapcsolatot a környékbeli szlovák cserkészcsapatok roverjeivel, így jutottunk el többször velük tanyázásra, kirándulásra. Tehát valamilyen szinten ismertem a szlovák cserkészeket, és egy új dolgot akartam megismerni. Gondoltam elmegyek, veszteni nem veszthetek. Ez egy nagyon sokat adó akció volt. –  Hogy látod, miben különbözik a mi cserkészetünk a szlovák cserkészettől? –  Szerkezetileg, felfogásilag egy kicsit más. Nem olyan erős a cserkészet és az egyház kapcsolata, inkább az erdei élet felé mennek el. Szerintem egy jól működő szövetség. Részint közösen

Dudich Tamás, segédtiszt, VíziVK törzstag szerveztük 2008-ban az Aqua nevű vízicserkész-találkozót, ami egy áttörés volt a közös munkában. –  Ha jól tudom, jártál nemrég a cseh cserkészeknél. Mi célból látogattad meg őket? –  A cseh cserkészeknél vagy egy ilyen kvázi cserkészcsapat, ami a nagyobb cserkészakciók egészségügyi bebiztosításával foglalkozik, és az elsősegélyt is oktatja. Kezdeményezésképp írtam egy e-mailt a csapatvezetőnek, mert láttam az interneten, hogy lesz egy képzésük. Pozitív választ kaptam, és elmentem a hétvégéjükre. Sokat tanultam, megismertem a rendszerüket. Valami hasonlót a szövetségünkben is szeretnék majd létrehozni. –  Ahogy látom, a választott hivatásodat és a cserkészetet is maximális erőbedobással csinálod, van még más is, amibe ennyire szívvel-lélekkel beleadod magadat? –  Hát, azt hiszem nincs. A cserkészet egy életforma, és jobb dolgot nem is találhattak volna ki a világon. Egyetemistaként a sulival is foglalkozom eleget, de tény, hogy a cserkészettel foglalkozom legtöbbet. Ez nekem egy olyan plusz, amit máshol, más szervezetben nem biztos, hogy megkapnék. Nagyon fontos nekem, főleg az utóbbi időben az Istennel való kapcsolat is, a hit. Tudom, hogy a Mindenható segítségével el tudok érni bármit, ha nem is egyszerűen, de biztos fog segíteni, Ő adja az erőt a hithez, hogy meg tudom csinálni, hogy továbblendüljek az esetleges problémákon, gondokon. csilla

17

Nem adom fel Túrázás télen Bár számtalan írás tartalmaz hasznos adalékokat ehhez a témához kapcsolódóan, ezzel a cikkel szerettem volna összefoglalni azokat az információkat, amelyek elsősorban az általunk szervezett, illetve látogatott téli túrákra való felkészüléshez nyújthatnak segítséget. A tanácsok és információk leginkább a Kárpátmedence mérsékelten magas (8001800 m) hegyeire vonatkoznak.

Téli sajátságok Miben is különbözik egy téli túra a többitől? Először is, hidegebb van. A terepviszonyok kedvezőtlenebbek (hó, jég), ami jelentősen megnehezíti a mozgást. Rövidebbek a nappalok (és hos�szabbak az éjszakák), ez meghatározza napi időbeosztásunkat. Az alábbiakban a fenti sajátságokhoz történő alkalmazkodásról esik majd szó, a túra többi része pont olyan, mint a megszokott tavaszi–nyári–őszi túrák.

Ruházat A ruházat célja a test melegen tartása, ennek egy téli túrán igen nagy jelentősége van, amit nem kell különösebben ecsetelni. A ruházat kétféle elemből te­­ vődik össze: a tulajdonképpeni hőszigetelő réteg(ek)ből, és egy külső rétegből, amely a hőszigetelő réteget védi a környezeti hatásoktól. A hőszigetelő réteg tulajdonképpen bármi lehetne, ami hőszigetelő sajátságokkal rendelkezik, de vannak további szempontok is, amelyek alapján egyes

18

anyagok jobban, míg mások kevésbé alkalmasak erre a célra. Közismert, hogy az anyagok nedvesség hatására szigetelő képességük egy részét elvesztik, ennek mértékében jelentős eltérések lehetnek. Leginkább az egyébként közkedvelt pamut veszíti el nedvesen hőszigetelő képességét, ráadásul na­­ gyon lassan szárad. Ezért célszerű in­­ kább a gyapjúból, illetve a különböző szintetikus anyagokból készült ruhadarabokat választani téli túrára. Ezek nedvesen is (viszonylag) jól szigetelnek, gyorsan száradnak, és elvezetik a nedvességet a bőrtől a külvilág felé. Szerencsére ma már elég nagy a választék, és a megfelelő helyen vásárolva, akciókat figyelve elfogadható áron beszerezhetők ezek a darabok. Személyes véleményem szerint a megfelelő aláöltözet (amely közvetlenül a bőrünkkel érintkezik) a második legfontosabb felszerelési tárgy a jó bakancs után, erre mindenképpen érdemes költeni. Legalább a felsőtestet borító aláöltözet legyen jó anyagból. Nem muszáj a legdrágább („északi arc”, „nagylábúak földje” és társai) márkát megvenni, jók a magyar és cseh cuccok is. Az aláöltözet fölé, két-három további hőszigetelő réteg kerül. A réteges öltözködés fontossága közismert, a túra során szinte folyamatosan öltözni-vetkőzni fogunk, hogy ne melegedjünk túl, illetve hűljünk le. Ezen rétegnek „szerintem” a polár a legalkalmasabb. Nagyáruházakban, sőt kínai boltokban is beszerezhetők elfogadható minőségű polárok baráti áron (Persze a legjobbak ezeknek többszörösébe kerülnek, de szerintem nem ezzel arányosan job-

bak). Kedvenc összeállításom: 2 darab hosszú ujjú, zipzáras nyakú polár póló és egy polár dzseki (ez utóbbi egyben a külső szigetelő dzseki bélése). A ruházat legkülső rétegének feladata, hogy megvédje az alatta levő rétegeket (és persze a testünket) a széltől, a (külső) nedvességtől, mechanikai igénybevételtől, és egyéb környezeti hatásoktól. Ez részben a megfelelő anyaggal, részben a megfelelő szabással érhető el, mindkettő fontos. Az anyagnak szél- és bizonyos mértékig vízállónak kell lennie, ugyanakkor jó, ha a testünk felől érkező nedvességet (kifelé) átereszti. Ilyen sokféle szempontnak egyszerre nehéz megfelelni, ez csak bizonyos kompromisszumok árán érhető el. Különösen a vízállóságot és a nedvesség kifelé eresztését nehéz összehangolni. Erre találták ki a Gore-Tex-et és az egyéb „lélegző” anyagokat, ami közelít az ideális megoldás felé (de még sajnos nem éri el azt). Ezek működése közismert, nem részletezném. Hátránya, hogy elég drága, illetve, hogy bizonyos körülmények között ez sem szellőzik elég hatékonyan. Szá­­ razabb hidegben megfelelhet külső ré­­ tegnek a sűrű szövésű pamut-műszál keverék (a legtöbb „military” cucc ilyen, pl. M65 kabát és társai). Előnye az olcsóság és a jó lélegző-képesség, hátránya, hogy enyhébb, nedvesebb idő­ben könnyen elázhat, ami veszélyes lehet. Szóba jöhet még a teljesen vízálló, de nem páraáteresztő anyag, ez szin­ ­tén olcsóbb, véd a külső nedvesség el­­ len, viszont belülről teljesen elázhatunk benne, mivel kifelé sem engedi a nedvességet. A fentiek alapján legjobb a

lélegző anyag, amiből szerencsére szin­ tén van elfogadható árú is, pl. a „Mini­ pack” dzsekik és nadrágok, vagy a használt katonai holmik (ez utóbbiakkal azért be lehet fürödni, legyünk kö­­ rül­tekintőek vásárláskor). Felső határ persze a csillagos ég, (jó esetben) azt kapod, amiért fizettél (és nem valami vacak holmi drága marketingjét fizettetik meg veled). Mindeme csodás tulajdonságok mit sem érnek, ha rossz a szabás. Fontos, hogy a ruha alatt ne ott és akkor járjon a szél, ahol és amikor akar, hanem ezeket a lehetőségeket mi szabályozzuk. A nadrág szára bokában és derékban le­­ gyen összehúzható (lehetőleg állítható mértékben). A dzseki érjen derék alá (legjobb combközépig), legyen összehúzható/állítható a gallér, a kabát ujja, alja, esetleg a derékrésze. A kabát és a nadrág választásánál ügyeljünk arra, hogy rendesen aláöltözve se legyen szo­ ­ros, de ne legyen fölöslegesen bő sem. A gallér legyen elég magas, de ne akadályozza a fej mozgását. A jó kapucni szintén elengedhetetlen. Fontos, hogy a dzsekit könnyen és gyorsan nyithassuk/ zárhassuk akár elgémberedett ujjakkal is. Igen hasznos lehet a zipzárakra kö­­ tött szalag, amelynek segítségével kesztyűt viselve is kezelhetők. Hasznos az is, ha a zipzár két irányban nyitható, pl. ha a nadrágunkból akarunk elővenni valamit, akkor nem kell az egész zipzárt kinyitni, csak alulról felhúzni 10–20 centit. A hónaljzipzár elősegítheti a jobb szellőztetést anélkül, hogy túlságosan kitennénk magunkat a szélnek, de ha nincs, az sem tragédia.

A „pufidzsekik” (pehely illetve szin­tetikus) menet közben nem túl praktikusak, inkább arra alkalmasak, hogy a táborba érve vegyük fel őket (a túrázáshoz viselt dzseki helyett), ahol kevesebbet mozgunk. Esetleg használhatjuk őket hálózsákunk „felturbózá­­ sára”. Mindenki maga döntse el, helyet szorít-e nekik a hátizsákjában (én nem szoktam).

A fej és a végtagok védelme Fontos külön megemlékeznünk a kézen, lábon és fejen viselt ruhadarabokról, mert ezek a testrészek könnyen kihűlhetnek, illetve sok hőt veszíthetünk rajtuk. Mindenki hallotta már, hogy a hőleadás 50 %-a a fejen történik (hozzátenném, hogy a nyakon is). Emi­att a fej és a nyak védelméről gondoskodjunk alaposan, mindenképpen vi­­gyünk jó sapkát, és a sálat se hagyjuk otthon. Ezek a ruhadarabok akkor is melegen tartanak, ha a testünk egyéb részein ke­­ vesebb réteget viselünk. (Ne dőljünk be a hollywood-i filmeknek, ahol a hősök hatalmas párkákban, de sapka és kesztyű nélkül nyomják, biztosak lehetünk benne, hogy ezek a felvételek műtermekben készültek!) A sapka ne legyen túl szoros (mert az aka­dályozhatja a keringést), és mindenképpen védje a fü­­ lünket. Használhatunk sí­­maszkot, ami védi az orrunkat is (ami szintén könnyen lefagyhat), esetleg a sállal is bebugyolálhatjuk az arcunkat. Természetesen aranyat ér a dzseki kapucnija is. A kezünk igen fontos eszköz, ujjaink használhatóságán az életünk múlhat. Ennek megfelelően viseljük gond-

ját. Célszerű a kezünkre is több réteget felvenni: egy ötujjas vékony kesztyűt a finom munkákhoz, egy egyujjas vastag hőszigetelő réteget, majd erre egy vízálló huzatot. Lényeges, hogy egymás fölött viselve egyik se szorítson. Mivel a kesztyű létfontosságú, nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük. A megoldást mindenki is­­ meri gyerekkorából. A lábunk különösen érzékeny a hidegre, az egyik leggyakoribb fagysérülés a lábujjak elfagyása. Aki olvasott sarkvidéki útleírásokat, az bizonyára tisztában van azzal, milyen gyakran nyiszálták le lábujjaikat a felfedezők. Mi ezt nem szeretnénk gyakorolni, ezért a lábunk védelméről is megfelelően kell gondoskodnunk. Zokniból is kerülni kell a pamutot, itt is a gyapjúé és a szintetikus anyagoké a főszerep. Ne sajnáljuk a helyet a hátizsákban, vigyünk több párat, részben váltásnak, részben azért, hogy szükség esetén egymás felett viselhessük őket. Lényeges, hogy így sem szoríthatnak, mert az rontja a keringést, így többet árt, mint használ (Ez egyébként minden ruhadarabra, viseleti tárgyra igaz!). Téli bakancsként a mi klímánkon jól beválhat a magas szárú bőr bakancs is (kamáslival kiegészítve még jobb), ha megfelelően van impregnálva, és elég bő ahhoz, hogy akár két zoknival is hordhassuk (anélkül, hogy szorítana). Egy jó talpbetéttel tovább téliesíthetjük. Hegymászó boltokban nagy a választék kifejezetten magashegyi túrabakancsokból, sőt akár műanyag (síbakancsra emlékeztető) bakancsok is kaphatók az ezekre az üzletekre jellemző áron. Nekem eddig megfelelt az egyszerűbb bakancs is (úgy -20 °C-ig), de ez nem garancia arra, hogy másnak is elég. Mindenki fontolja meg egyéni érzékenysége és gyakorlati tapasztalatai alapján, hogy mi a megfelelő neki, mielőtt komolyabb túrákba vág. h1970hu – MTP

19

Honlap ajánló Legutóbbi cikkemet egy felhívással zártam, miszerint küldjetek javaslatokat arról, hogy milyen weboldalakról szeretnétek még olvasni. A mostani cikk ötlete is így érkezett Hodek Zolitól, köszönöm és várom a ti javaslataitokat is az e-mail címemre: [email protected]. A cikk megírására a téma szakértőjét, Hegyimanót kértem fel.

Mielőtt elindulnál: hiking.sk Lassan elmúlnak azok az idők, amikor az ember cérnával méricskéli a távolságot a turistatérképen, és sorba számolgatja a szintvonalakat. Legaláb­­ bis, ha Szlovákiában van az úti célod, és nem akarsz árkon bokron turistautakat kihagyva (védett területeken nem is illik) túrázni, akkor erre semmi szükség. Hiszen, találsz az interneten egy szlovák weboldalt, amely többek között rendelkezik túraútvonal tervezővel. Ez a hiking.sk, amely meglehetősen sok funkcióval bír. Hétköznaponként naponta kerül fel egy túrás témájú cikk, jól működő és sokak által használt fórum, képgalériája, rengeteg fényképpel, amelyben többek közt hegységenként kereshetsz, 1:50000-es felbontású webes turistatérkép, hogy csak néhányat említsek. A cikkünk tárgya most csak a túraútvonal tervezője, az ún. hikeplaner. A hikeplanert az oldal felső linksorának jobb szélére kattintva (Služby) alatt találod. Ha kinyitod, ezt fogod látni: Vegyünk példának most egy klas�-

20

szikus, sokak által ismert A-Tátrai túrát (Nízke Tatry), Trangoška (parkoló, buszmegálló) – Štefánik menedékház, Gyömbér, Chopok, Trangoška útvonalon. -  kiválasztjuk a hegységet a legfelső ablakban (oblast, lokalita) -  kiválasztjuk a kiindulópontot (štart) -  megadjuk a köztes, érintett pontokat - egyenként (cez, aztan pridaj medzibod) -  megadjuk a végpontot (koniec) -  megadjuk, hogy milyen útvonalon szeretnénk (optimalizuj trasu: min. vzdialenosť - legrövidebb távolság, min. prevýšenia – leg­ kissebb szintkülönbség, červ. značku - piros turistajelzés). Megj: Szlovákiában a piros turistajelzés a legfontosabb (gerincutak, országot átszelő jelzések stb.) -  végül nyomunk egy OK-t. Ha mindent jól csináltunk, akkor a fent említett útvonal így fog kinézni (fenti ábra) az útvonaltervezőben. Kap­ tunk egy táblázatot az útvonal adataival. Az alján összesítve. Megtudtuk, hogy 16,3 km távolságról van szó, 1257 m az összes szintemelkedés (és mivel körtúra, lefelé is ennyit megyünk), 6 h 38 min a tiszta menetidő. A menetidőt, hacsak nem túrázunk rendszeresen, vegyük rezervával, mert a rendszer algoritmusa nem átlag síkvidéki túrázó tempójával számol. A turistatérképen

található menetidőt összeadva 7 h 15 min kapunk. A táblázatban a fotky feliratra kattintva az adott útvonalszakaszra eső fényképeket tudjuk megnézni a galériában. Oldalt megtaláljuk az útvonalhoz, hegységhez kapcsolódó cikkek listáját is. Magyarországra is lehet találni egy digitális turistatérképet az interneten, amely rendelkezik egy kezdetleges útvonaltervezővel, de az lényegesen kevesebbet tud. A www.turistautak.hu találjuk meg. Ha GPS készülékkel rendelkezel, akkor fogod tudni igazan kihasználni ezt az oldalt. hegyimanó

Zöld ételek, színezék nélkül Gyorséttermek vagy főzés? Szupermarket vagy piac? Amikor az étkezésről van szó, egy egész sor eldöntenivalónk akad, és ha közben még a környezetet is szeretnénk védeni, ez megsokszorozódik. Persze ijedtségre semmi ok, a lényeg, hogy az alapelveket szem előtt tartsuk, a többi csak támpont.

megtermő, idényjellegű élelmiszerekből is. Merthogy az idényjelleg a másik kulcsszó: epret tavasszal, paradicsomot nyáron, szilvát ősszel, krumplit, hagymát, almát, húsféléket télen, így nem kerül plusz energiába ezek megtermelése. Ha mégis megkívánnád a málnatortát tél közepén, akkor legközelebb előre gondolkodj és tartósíts!

Ne vegyél szemetet! Ha evés közben a természetet is védeni szeretnéd, azt érdemes már a boltban elkezdeni, és eleve nem vásárolni olyasmit, amit több réteg csomagolás mögé bújtattak. A lengén öltözött termékekkel jobban jársz, ezeknek a kisebb része végzi majd a szemétben. Teljesen persze nem úszhatod meg, de a csomagolóanyagok közt is sok az újrahasznosítható, a legjobb példa erre a műanyagdobozok sora, amiket remekül használhatsz később fagyasztásra, kisebb adag ételek elcsomagolására. Ha teheted, azért kerüld a csomagolást: piacokon például teljesen elfogadott, ha a saját üvegedbe kéred a tejet, kosaradba a zöldséget, gyümölcsöt.

Helyi és idényjellegű ételek Ha már a piacnál tartunk, fontos megemlíteni a helyi élelmiszerek jelentőségét, amiket nem csak a piacokon szerezhetsz be, hanem akár a szomszéd kertjéből vagy a faluszéli méhésztől is. Ezek azért környezetbarátabbak, mert nem kell őket kilométereken, esetleg óceánokon át utaztatni az asztalodig. Persze akad, amit külföldön sokkal energiatakarékosabban lehet megtermelni, így például a déligyümölcsöket, de ha jobban belegondolsz, nem muszáj nekünk olyasmit enni, ami meg sem teremne az éghajlatunkon. A kiegyensúlyozott étkezés biztosítható a helyben

ből ezután nem a boltban veszel, hanem magad készíted – ahogy fentebb már szó volt róla, lehetőleg helyi alapanyagokból.

A saját konyhád a legzöldebb A tartósítással már át is eveztünk egy rizikós területre. Egy olyan évszázadban, amikor mindenki elfoglalt, rohan, kevés idő jut otthon előállítani az ételeket. Pedig, aki házi koszton nőtt fel, az tudja, mennyivel finomabb és igazibb az ilyen élelmiszer, arról nem is beszélve, hogy pontosan tudod, mi van, és főképp: mi nincs benne. A kenyértől a joghurton át a majonézig számtalan dolog egyszerűen előállítható a saját konyhádban, de ha nem is szánod rá magad mindegyikre, érdemes legalább néhány olyan ételt kiválasztanod, ami-

Pár szó a húsról Sokszor van arról szó a médiában, hogy a húsfogyasztás árt a környezetnek, mert az állattartás nagyon energia- és vízigényes. Van ebben igazság, de ha leállunk a húsevéssel, akkor azt a tápanyagot máshonnan kell beszereznünk, vagyis egy másik rendszert kell felépítenünk a növényi alapanyagok tárolásának, szárításának, szállításának. Min­dent összevetve: szabad a hús, de lehetőleg figyelj arra, hogy ne egyél belőle többet, mint amire szükséged van – és jobb, ha az a kevés is minél közelebbről származik. kicsu

ZÖLD HÍREK Beköltöztek az első lakók Masdarba, a világ első károsanyag-kibocsátás nélküli városába. Az Abu Dhabiban épülő város első lakói a Masdar Intézetben tanuló egyetemi hallgatók. Öt évre felfüggesztené az élelmiszer-célú állatklónozást az Európai Bizottság. Engedélyeznék ugyanakkor, hogy jelölés nélkül a polcokra kerülhessen a klónozott állatok utódainak húsa. Meg kell állítanunk az állatfajok kihalását – hívta fel a figyelmet állásfoglalásában az ENSZ. 2010-ig nem sikerült lelassítani a folyamatot, ezért új céldátumként 2020-at jelölték ki. Hosszú évek óta a legsúlyosabb korallfehéredés figyelhető meg az Indiaióceánban. A korallok pusztulását a túl meleg tengervíz, így közvetve a globális klímaváltozás okozza. A világ eddigi leghatékonyabb napelemét fejlesztette ki egy izraeli cég. A harmadik generációs panelek a napsugarak 72 százalékát képesek elektromos árammá alakítani. Baj van a szélerőművek színével – állítja egy friss kutatás. A fehér és szürke szélkerekekre előszeretettel tapadnak a rovarok, ami az őket fogyasztó denevéreket, madarakat is a kerekek közé csalja.

21

A liliom Nem véletlenségből lett választva a liliom legelső témakörként az új rovathoz, hiszen ez nem csupán egy szép és „fotogén” virág, hanem a cserkészet köreiben is kiemelkedően fontos szerepet játszik. Ez az újságolvasónak, vagyis neked, feltétlenül kell jelentsen valamit, máskülönben nem olvasnád ezt. Vajon mindent tudtál a liliomról? Származásuk, tulajdonságai: Fajai nagyrészt a földgömb északi területein, Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában terjedtek el. Az első termesztett liliom Európában a görög liliom volt. Több faj egy méternél is magasabbra nő, ezek szára gyakran nem bírja el a virágok tömegét. Természetesen több fajtája van. Van amelyik nagy és hosszú csöves, nyélen ülő levele pedig nagy, szív alakú, továbbá vannak egyesek hosszan csüngő virágúak és keskeny levelű liliomok, virágai harang alakúak. Nagyon-nagyon sok és érdekes fajtája létezik. Mire is jó? A természeti népek több faj hagymáját ették... Illatos olajával a fülfájást és az égési sérüléseket kezelték. A tűzliliomból vizelethajtó szert nyertek, de külsőleg is alkalmazták a bőrkiütések, kelések puhítására és tisztítására. Cserkészliliom A cserkészet egyik alapvető jelképe, amely a legtöbb cser­­készszövetség logójának alapját képezi. A liliom három ága a cserkészfogadalom három részét jelképezi: kötelességteljesítés (Isten, haza és embertárs iránt), segítőkészség, valamint a cserkésztörvény megtartása. Más vélemények szerint pedig a három

22

csúcsa a három fő erényre hívja fel a figyelmet: az őszinteségre, odaadásra, tisztaságra. Véleményem szerint azonos fontosságú értékekről van szó. Ezt a szimbólumot Flavio Gioja óta gyakran használták az iránytűn az északi irány jelzésére. Baden-Powell magyarázata szerint a cserkészek innen vették a liliomot, mert „a helyes irányba (és fölfelé) mutat, nem fordulva sem jobbra sem balra, mivel ezek újra vis�szafelé vezetnek” A liliomot körülvevő kötél az egységet, az egyszerű kettős csomó a segítőkészséget jelképezi. Viszont mi, magyar cserkészek a kötél helyett a koronát használjuk, mely természetesen magyarságunkat jelképezi. Figyelmez­ tet arra, hogy a magyarság érdekeit kell képviselned, bárhol is légy. A liliom a kultúrában: Ha már így elemeztük a liliomot, mint virágot és mint cserkész szimbólumot, nézzük meg, hogy más kultúrákban milyen szerepet játszik. Egyes helyeken (pl. Akrotiriben) a tavasz

szimbólumaként szerepel. A Bibliában a liliomot Júnónak szentelték, számukra a reménység szimbóluma és a trónörökös jele volt. Az ázsiai kultúrákban azt tartották, hogy a liliom segít a bajokat elfelejteni, a démonok és kísértetek pedig tartanak tőle. A kereszténység a zsidóktól vette át, mint a tisztaság és ártatlanság jelképét. Liliomot gyakran ajándékoztak fiatal lányoknak, asszonyoknak születésnapjukra vagy házasságkötésük alkalmából, hogy fiúgyermeket szüljenek. A régi római pénzeken Spes populi Romani felirattal is liliom díszlett. Az irodalomban is gyakori a liliomhoz kötődő cím (pl. Molnár Ferenc: Liliom, Benedek Elek egyik meséje A kék liliom, Szigligeti Ede: Liliomfi. Ezeken kívül a liliom egy nemes virággal érhetett fel, hiszen több évszázadban is alkottak liliomrendeket (I. Antequera-i Ferdinánd Aragónia királya 1413 tájban, III. Pál pápa 1546-ban, X. Károly francia király még Artois grófjaként 1814-ben.) Zsófi

Segítsük a madarakat! – madáretető készítése Bár még nem tudjuk, hogy az idei tél mennyire lesz kemény, novembertől áprilisig azonban gyakran köszönt ínséges idő a kis tollas, nem költöző barátainkra. Ugye te is szereted a madarakat? Te is segíthetsz az itthon maradó, szárnyas élőlényeken. A madarak nem tudják magukat télen ellátni? A válasz az, hogy általában boldogulnak egyedül is, ám az utóbbi évek nagyon hideg telein ez már gondot jelenthet. Tehát az etetésre csak hosszas fagy és összefüggő hótakaró esetén van szükség, ilyenkor a kis vendégeknek egyébként is több energiára van szükségük – már az életben maradáshoz is. Akár aprócska cinke, vörösbegy, feketerigó és még sokféle kedves madárka is megtelepedhet a kertetekben vagy akár az ablakotokban, ha rendszeresen gondoskodsz az etetésükről. És ha tudjuk, miért ne tegyük könnyebbé az életüket? Lássunk hozzá a madáretető készítéséhez! Természetesen rengetegféle madáretetőt lehet készíteni: ezek eltérhetnek alapanyagukban, formájukban stb. Most azonban egy egyszerű tippet ajánlunk neked. A legkönnyebben úgy alkothatsz madáretetőt, ha egy levert karóra napraforgótányért húzol. Fölé drótból és napraforgólevélből tetőt is készíthetsz. A madarak először a napraforgómagot fogják kienni a tányérból. Ha ez elfogyott, önts rá újra eleséget, ami magoktól kezdve a madárkalácsig (sőt akár a szalonnáig) minden lehet! Ha kertes házban laktok, akkor a bokrok között (vagy a

KÉZMŰVES



András-nap utáni vasárnapon veszi kezdetét a karácsonyi ünnepre való felkészülés, az advent. Az advent latin eredetű szó, jelentése eljövetel. A már hagyománnyá vált készülődést a négyhetes időszak, egy adventi koszorú elkészítésével veszi kezdetét. Már a pogány korban is készítettek örökzöld ággakkal koszorút, hogy megünnepeljék a téli napéjegyenlőséget. Az adventi koszorú származása főleg észak-német területekről való, amely eltér az általunk megszokott adventi koszorútól,

fákon) helyezd el az etetőket! Ha emeletes házban laksz, akkor az ablakpárkány a legmegfelelőbb hely. Lehetőleg ügyelj arra, hogy szélvédett helyen legyen, illetve minél magasabban, hogy egy kóbor macska vagy a házi kedvenc semmiképpen se érhesse el az etetőt. Az eleséget sose szórd a hóba, mindig olyan helyre tedd, ahol szárazon marad! Az eledelt mindenképpen este tedd az etetőbe, hogy a madarak már reggel találhassanak maguknak ropogtatnivalót! Jó barkácsolást és sok-sok tollas barátot kívánok mindenkinek! sulinet

Adventi koszorú mivel azt a csillárról függesztették le, és 24 db gyertyát gyújtottak. Az első adventi koszorút 1860-ban készítette egy hamburgi lelkész. Az ajtóra füg­ gesztett koszorú a vendég szíves várását jelképezi. A koszorún lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg. A lelki készülődés időszaka ez, eljárhatunk hajnali misékre, rorátékra. Jézus születésének az eljövetelére várakozunk. Elevenítsük fel mi is a múltat, a régi szép hagyományokat! Készítsünk őrsi tagjainkkal vagy együtt a csapattal adventi koszorút! A koszorúk készítéséhez örökzöld ágak szükségesek (a tűlevelűek közül az ezüstfenyő tartósabb). Az alap lehet kész szalmakoszorú, melyre vágot örökzöld ágakat vékony hajlítható drótal (vagy U alakú dróttal) rögzítünk. Ügyeljünk arra, hogy a koszorúnk szép, kör alakú legyen. Egyik legfontosabb elemünk a 4 db kis méretű gyertya. Legegyszerűben gyertyatüskével, ha

nincs 7-8 cm hosszúságú dróttal vagy szöggel a koszorú aljától átszúrva he­­ lyezzük rá a gyertyákat. Díszítőelemként használhatunk karácsonyi díszeket, szalagokat, gömböket, használhatunk terméseket (toboz, dió, csillagánizs, fahéj, szárított narancskarika és alma, csipkebogyó, stb.) és tetszés szerinti díszeket, melyeket ragasztópisztollyal erősítünk a koszorúhoz.

23

NOVEMBER – ŐSZUTÓ – SZENT ANDRÁS HAVA – ENYÉSZET HAVA – DISZNÓTOR HAVA A magyar népi tájegység Felföld → Palócföld → Ipoly mente Beköszöntött a november. A téli idő­­szak előhírnöke, az őszi hónapok közül a legködösebb és a legcsapadékosabb hónap. Az első hó is a hónap végén szokott leesni. A férfiak e hónapban betakarították a szántóföldekről az utolsó terményeket, hogy már csak a ház körüli munkához lássanak. Az asszonyok és a fiatal leányok kukoricát fosztottak és a fonóban vagy a tollfosztóban tevékenykedtek, ahol a szerelem csírája, a népköltészet megszólaltatása, a népdalok születésének a helye volt. Nemcsak a társalgás színhelye volt ez, hanem a munkáé is, itt kukoricacsöveket morzsoltak, vagy kenderből fonalat fontak, vagy libatollat fosztottak. A hi­­ ­­deg idő beálltától, Szent And­­ rás napjától kezdődtek a disznóvágások, a disznótorok. Morcos, borús vén november, De azért csak rendes ember. A késő őszi és téli időszak néphagyományain kívül nem szabad elfelejteni az ünnepi szokásokat és hiedelmeket sem, amit a naptári év egyes idő­­pontjaihoz kötöttek. Ha készen állsz elkalauzollak a múltba és bemutatom Neked a Középső-Ipoly menti palócság novemberi hónaphoz fűződő hiedelme-

24

it. Az Ipoly menti palóc nép hitt abban, hogy szigorú magatartásukkal bőséges termést ad, és babonás tetteik védelmet nyújtanak a rossz csapások ellen. Figyelemmel követték a természeti jelenségeket, az időjárás alakulását és változását, így jöttek létre az időjóslással kapcsolatos hiedelmeik is.

kâpukot köllött mëccsapdosnyi, oszt âhonnan â kutyāk ugattak, ârrâ vitték â lyānyt fiërhö.” A leányok zsúpba dugtak egy almát, melyet majd a karácsony éjféli miséjére tartva fogyasztottak el.

Sok gyümölcsöt Mindszent hava tartogat Sötét télben jó kedvére kiket felhordhat. Mindenszentek napja (november 1.) Azt figyelték, kinek ég el előbb a gyertyája. A hiedelem szerint ugyanis az halt meg előbb a családban. Halottak napja (november 2.) Ipolyhídvégen összegyűlt a rokonság, együtt fogyasztották el az ebédet, majd kimentek a temetőben, ahol az elhunytak tiszteletére gyertyát gyújtottak. Márton napja (november 11.) Ha ilyenkor esett az eső, akkor azt mondták sokáig ősz lesz. Ha hullott a hó, akkor a tél hamar beköszönt a térségbe. Erzsébet napja (november 19.) Pereszlényben jó idő esetén ekkor dugdosták a fokhagymát. Katalin napja (november 25.) Kelenyében a leányok egy darab szilva ágat vízbe tettek. Az ág karácsonyig megmaradt, sőt kivirágzott, a jóslás szerint a lányok a következő évben férjhez mentek. Ipolynyék: „Hâ Kâtâlinkor â lúd jégën ā, âkkor karácsonykor sār lëssz.” András-nap (november 30.) Ipolynyék: „Hâ â ësztribő búzâ szëm esëtt a kötinybe, âkkor â lyāny gâzdâg leginyhö, hâ rozs, âkkor zsëllérhö mënt fiërhö. Hâ döglött légy pottyânt â kötinybe, âkkor kőműves lëtt â lyāny urâ.” Ipolykeszi: Ha szúnyog vagy légy esett a köténybe, akkor a lánynak nagyon szegény lesz az ura. Palást: „Ahol nem vót ësztri, ott â

Kelenye: „A gyërtyát vízbe öntöttük. Vâlâhugy mindig kigyütt, hogy milyen lëssz â leginy. Hâ â öntés rëndës âlâkórâ sikerőt, âkkor egíssígës lëtt â leginy. Hâ mëg câfrângos vót, âkkor beteg lëtt.” Magyarázat a kiejtésre: A palóc nyelvjárásban a köznyelvi „a” hangot rövid „á”-nak ejtik (â). Pl.: âlmâ (alma). Ugyanakkor a köznyelvi „á” hang a palóc nyelvjárásban hosszan ejtik és a „ó”-hoz közelít (ā). Pl.: szâmār (szamár). Ez a nyelvjárás az, amely megkülönbözteti a „ly” hangot a j-től: l(j)āny. Jellemzőek a záródó típusú diftongusok ó >> au, ő >> öü, é >> ië, pl.: fiërhö (férjhez). Én is kipróbáltam egy András-napi szerelmi jósló népszokást. Saját kezűleg gombócot gyúrtam. A gombócok belsejébe cetliket rejtettem, melyre férfineveket írtam fel. Forrás alatt lévő vízbe került gombócok közül, melyik elsőnek feljött a víz tetejére, az volt a nyerő. Az Ipoly menti néphagyományokat Csáky Károly gyűjtései alapján mutattam be. Tarts velem a következő időutazásban is, ahol egy újabb magyar népi tájegység szokásait ismerheted meg. Beus

A fehér szalag A film története egy főúri birtokon játszódik Németországban, 1913 közepén. A narrátor a helyi iskolaigazgató, aki évekkel később saját emlékeiként mesélni el a történteket, mégpedig úgy, mint lehetséges vagy részleges magyarázatot arra, ami Németországban történt az azt követő évtizedekben. A békétlenség egy véletlennek tűnő balesettel kezdődik, amikor a doktor lova megbotlik. Ezt egy haláleset követi, majd a rejtélyes körülmények között elhunyt asszony fia bosszút áll, megtámadva a báró káposztatermését. Ez pedig további baljós események sorozatát indítja el. Michael Haneke (A zongoratanárnő, Furcsa játék) filmje 2009-ben a Cannes-i Filmfesztiválon kiérdemelte az Arany Pálmát, de az idei Oscar-gálán is ott volt a legjobb idegen nyelvű filmek között. Érdemes kikölcsönözni a filmet, ha valami igazán valódira, elgondolkodtatóra, a megszokottól eltérőre vágyunk. A történet, az alkotók nevei és az elnyert díjak biztosítják, hogy a dráma megnézése kiváló esti programnak ígérkezik.

Yann Martel:

Pi élete Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: Pi=3,14. Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsül�lyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel, valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna és egy bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi, több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek, meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit? Olvassátok el, merüljetek el a kalandokban, és megtudjátok! A negyvenes éveiben járó szerző önkéntesként is tevékenykedik, ezért is választottam az ő művét a mostani ajánlóba.

könyvajánló

25

 

 

 

 

 

 

    



   

        

  

 

 

  

  

  

 

 

      

 

 

 



  

 

  

 

 

  

   

  

 

 

 

 

 

 

 

  



 

  

 

 

   

 

 

  

 

 

  

 

 





  

  

 

  

 





 

 



 

  

   

  

 



    

Az ifjú Kovácsot behívják katonának. A sorozóbizottság előtt szimulál, majd egy olyan mintavételes poharat ad le, amelyben a cukorbeteg barátnője vizelete van. Egy óra múlva kész a lelet, és az orvos ismét maga elé szólítja: –  Van egy jó és egy rossz hírem a maga számára. A rossz, hogy ön cukorbeteg... –  És mi a jó? –  Hogy terhes... A katonaságon így szól a százados az egyik bakához:

26

–  Ha nem inna annyit, már régen altiszt lehetne. –  Lehet – feleli a baka –, de ha egyszer bepiáltam, akkor tábornoknak érzem magam. Egy törpe sétál a Fehér Ház előtt, kezében lóbálja a lámpását. Kijön az elnök és megkérdezi tőle: –  Mit keresel itt, te törpe? –  Az igazságot – mondja a törpe. –  Azt ne itt keresd – válaszol az elnök –, menj el egy európai országba. A törpe eljön Magyarországra. Sétál

a Parlament előtt, kezében lóbálja a lámpását. Kijön az elnök, és megkérdezi tőle: –  Mit keresel itt, te törpe? –  Az igazságot – mondja a törpe. –  Azt ne itt keresd – közli az elnök – , menj el Oroszországba. A törpe elmegy Oroszországba. Sétálgat a Kreml előtt. Kijön az elnök, és megkérdezi tőle: –  Mit keresel itt te törpe? Mire a törpe: –  Most már a lámpásomat.

Készítette: Mezey László

  

  

 

 

   

  



    

   

 

 

   



    

72 óra kompromisszumok nélkül... és néhány poénnal!

Munka látást ól vakulásig…

Hárman egyért, de ki fog

nságos ez a Eléggé bizto

, Texasi láncfűrészes

Reborn

dolgozni?

kesztyű?

Képaláírások: Maxim Róbert