A magyar cserkészet lapja február Böjtelő hava Télutó Jégbontó hava 0,75

A magyar cserkészet lapja

Közös projekt láttássérültekkel

2011. február

Betlehemi Láng

Böjtelő hava – Télutó – Jégbontó hava

Vándorút a Keleti-Kárpátokba

0,75 €

Cserkész fitness 2. Mivel egy kicsit eltunyultam az íróasztal mellett, hiányzott egy kis mozgás is, így kapóra jött Balogh Kati, a révkomáromi csapatparancsnokunk által szerzett Szövetségi adomány. :) Az SZMCS-ben sok helyen kell még munkálkodni azon, hogy élhetőbb házaink legyenek, és ehhez pedig megfelelő bútorok is kellenek. A bútorokhoz bútorlap meg egy jó kezű asztalos. A felajánlás kb. 20 db, az előző rendszerben keletkezett kiselejtezett szekrény - különböző formájúak, oroszosan nagy bútorlapokból összefúrva, semmi cicoma. Bútorként így nem sokra mennénk vele, de szétbontva zseniális dolgok készülhetnek belőle. Bontva kb. öt utánfutónyi lesz a bútorlap, és sokkal gazdaságosabb is szállítani. Ötletek is vannak szép számmal, mit kéne építeni belőle és hova. Már csak kell némi segítség. Épp kapóra jön a karácsonyi vacsora lemozgása, na meg az is, hogy sokaknak a vizsgaidőszak elég mozgásszegény. Meghirdettem az újabb „Cserkész-fitness”-t. Nagy örömömre hamar jöttek is a jelentkezések.

Némi egyeztetés után már Komáromban, a nővérszállón voltunk. A szétszedési trükköket még kollégista koromban lestem el, ezeket átadva hamar elemeire hullott az első szekrény.

Nagy volt a lelkesedés, Hegyiben pedig „isteni erő” működött, ahogy a szekrény tetejét felcsapta. Nemhiába, a hit ereje hegyeket, akarom mondani, szekrényeket mozgat meg. Az első emeleten a mellékfolyosó lassacskán megtelt különválogatott bútorlapokkal. A cserkész, ahol tud, segít alapon még a maradék szemetet is lehordtuk a kukába. A lakók meg nem győztek ámulni és dicsérni minket, lelkesíteni, mert látszott rajtuk, rég várták ezt a napot. Aznap az első utánfutót is megraktuk, ami még aznap este megérkezett Dunaszerdahelyre. A következő kedden Kakasnak, nagymegyeri segítőnknek köszönhetően már az összes lap a székház pincéjében sorakozott várva a további felhasználást. Kati újságolta, mikor az utolsó adagot pakoltuk, hogy a negyedik szint, ahonnan a bútorok jelentős részét szétbontottuk, az elmúlt hét alatt teljesen kivirágzott és az egész folyosó új köntösbe öltözött. Amikor felmentünk, tényleg nem ismertünk rá. Ahol azelőtt szeméthegy és 10 szekrény állt, tiszta folyosó, virágok s a falakon képek fogadtak bennünket. Gyönyörű lett. Kukor Tamás FLP-önkéntes

A magyar cserkészet lapja 21. évfolyam 2. szám Fő­szer­kesz­tő: Bodzás Gergely e-mail: [email protected]

A Cserkész megjelenését támogatta: Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma (Ministerstvo školstva Slovenskej republiky), Fabó Imre Alapítvány

Mun­ka­tár­sak: Bánó Anna, Csémi Szi­ lárd (Kis­med­ve), Gaudi Zsó­fia, Ilijin Kinga, Kál­mán Lász­ló (Jam­bo­ree), Kunyik Orsi, Lelkes Edit, Lengyel Zoltán, Maxim Róbert, Moradini Pál, Pé­­ terfy Tímea, Salló Emő­­ke, Sü­tő Ist­ván, Szalay Zsófia, Szeghő Sándor, Szórád Gábor, Zborai Bea Gra­fi­kai el­ren­de­zés: Popovics Pál Lap­zár­ta: Min­den elő­ző hó­nap 15-én. A cik­kek lé­nye­gét nem érin­tő vál­toz­ta­tás jo­gát a szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja. Meg nem ren­delt kéz­ira­to­kat nem őr­zünk meg és nem kül­dünk vis­­sza. A szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja magának azt a jo­got, hogy a be­kül­dött fény­ké­pe­ket meg­ őr­zi, és szük­ség ese­tén il­luszt­rá­ci­ós cél­lal fel­hasz­nál­ja az SZMCS ki­ad­vá­nya­i­ban. A lap tartalmaz Creative Commons li­censz alá tartozó anyagokat. Cím­lapfo­tó: Lengyel Zoltán Hátoldal: cserkesznet galéria, Ilnicky Gabriella A szer­kesz­tő­ség cí­me: Cser­kész, Szent Ist­ván tér 6. 929 01 Dunaszerdahely E-mail: [email protected] Előfizethető a szer­kesz­tő­ség cí­mén. Ma­­ gyar­or­szá­gon az elő­fi­ze­tést a Wekerlei Cserkész Alapítvány in­té­zi: Fej­szés Zoltánné csst, tel.: +36 1 2615312; Har­ mat u. 178, 1104 Budapest.

József Attila

Hexameterek Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad. Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Tartalom 2. Cserkész fitness 2. 3. Tar­ta­lom­jegy­zék 4. Betlehemből indult és otthonainkba érkezett 4. A Selye János Egyetemre is megérkezett a láng 5. A Betlehemi Láng Kárpátalján 6-7. Itt a tavasz és én nem láthatom? 8-9. Ádventtől szilveszterig Udvardon 10-11. Cserkésztüzek 9. Táborhely ajánló 10-11. Cserkésztüzek 12-13. Kiscserkészeknek 14. Névjegy 15-16. Egy önkéntes az SZMCS-ben 17. Takarékosan a számítógép előtt? 17. A széncinege az év madara 2011-ben 18. A vaddisznó 19. Táborozás télen. Konyha 20. Szokások –Január 21. Ajánló 22. Keresztrejtvény 23. Észak-Amerika Tisztikonferencia 24. Sikeres családi est Calgaryban

Előfizetési díj számonként A lap éves ára példányonként 7,5 €. Pl. 8 példány esetében 71,46 € (8x7,5€+ 11,46€). A postaköltség: 1-2 db esetén 5,80 €, 3-5 db-nál 6,14 €, 6-8 db-nál 11,46 €, 9-11 db-nál 13,78 €, 12-25 dbnál 18,09 €, 27-35 db-nál 18,76 €, 36-55 db-nál 20,42 €, 56-75 db-nál 24,73 €. Magyarországon 2011-re az évi 10 lapszám ára 3400,-Ft. Ez tartalmazza a magyarországi belföldi posta­költséget is. Ki­ad­ja a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Cser­kész­ szö­vet­ség – Cser­kész új­ság elő­fi­ze­tés Nám. Sv. Štefana 6., 929 01 Dunajská Streda, E-mail: [email protected] Tel.: +421-918-512-292, 031/552 7121, Fax: 031/552 1042 Bejegyezve a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kul­tu­ rá­lis Mi­nisz­té­ri­u­má­ban EV 3175/09-es nyil­vántartási számmal. – Registrované na MK SR, reg. císlo: EV 3175/09. Meg­je­ lent 1750 példányban. Vytlačil 1750 kus. ISSN 1336-0434

3

Betlehemből indult és otthonainkba érkezett Nagy örömmel mondhatom, a betlehemi láng sok családnál lángolt az ünnepek alatt. Azt, hogy éppen Te is a kezedben tarthattad sok-sok cserkésznek és segítőnek köszönhető. A láng útját nyomon követhettétek a betlehemi láng hivatalos weboldalán, a következő pár sorban pedig arról olvashattok, milyen élmények és gondolatok fűződnek a láng útjához. Bécsi lángátadás: Megérkezésem előtt a Westbahnhofot mondogattam magamban, sokszor kinéztem az ablakon és vártam, hogy egyszer csak megjelenik a felirat: WIEN WEST. Kicsivel több, mint fél óra gyaloglás után, elértem a megbeszélt helyre, ahol a féli lángszállítást bevállaló lányokkal és Ollé Tomival találkoztam. Az időjárásnak aznap jó volt a humorérzéke, hisz a szél rendesen fújt, néha az eső is megeredt.

A Selye János Egyetemre is megérkezett a láng

„Nagy örömömre szolgált, hogy szerény személyem vehette át Zborai Beától a megtisztelő feladatot, hogy az egyetem hallgatóihoz is eljuttathassák a békelángot a cserkészek.

Külön öröm volt az is, hogy az egyetem vezetése a 2009-es tanárképző karon rendezett esemény sikerén felbuzdulva elfogadta a láng átvételét nem csak karok, de az egész egyetem szintjén is, s az egyetem rektorátusa köszöntötte a békelángot érkezésekor és helyet biztosított számára, hogy az utolsó oktatási héten az egyetem alkalmazottai és hallgatói mind hozzáférhessenek. Nagy élmény volt ez sokak számára, hogy a Betlehemből érkező lángot láthatják, köszönthetik, őrizhetik éjszakákon át, vagy akár haza is vihetik családjaik, szeretteik részére. Az elmúlt két év tapasztalata azt mutatja, érdemes az egyetemi közösség lelkéhez szólni, hisz e közösség is sikeresen segítheti a béke lángjának hatékonyabb terjesztését.” Bugár Gergely

4

Egy kis városnézés után, utunk a Neuerdberg templomba vezetett. A templom előtt tüzes hordók, kenyerek, tea, angol, szlovák, magyar, német és még sok más nyelv hangzavara. Jelen voltak Argentínából, Belgiumból, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Horvátországból, Luxem­ burgból, Svájcból, Szlovákiából, Hollandiából, Spanyol­or­ szágból, Ukrajnából, Magyarországról, USA-ból és Ausztriá­ ­ból érkező cserkészek. Meglepetten álltam, nem számítottam ennyi cserkészre. 14.00-kor kezdetét vette az ünnepség. Először a zászlóvivők, majd a lánghordók a könyörgők kíséretében vonultunk a templomba. Elhangzottak a köszöntő szavak, üdvözlések. A Láng kíséretében a 10-éves Stefan Ivatovoc jött, aki segítőkészségével kiérdemelte a 2010-es Békeláng Gyerek elnevezést. Minden ország képviselője átvette a Lángot egy könyörgés kíséretében. Meggyújtottunk gyertyáinkat és a láng újabb útra kelt, melynek további történetét Lépes Lívia meséli el: „A bécsi vasútállomásig csak egy kis szellővel kellett szembenéznünk, valamint utastársaink furcsa tekintetével a metrón. A vonatra várva azonban már – huzatosabb hely lévén – szoros kört alkotva védtük a lángot, s közben azon tűnődtünk, vajon a vonatban mit fognak szólni az utasok, és kidob-e a kalauz, mikor meglátja, mit szállítunk. A vonatra végül csak egy darab égő lámpással szálltunk fel, hogy kevésbé legyünk feltűnőek. Ülőhely híján a két vagon közti folyosón álldogáltunk, s még a lámpásainknak is találtunk helyet. Nagy volt az izgalom, amikor megérkezett a kalauz, ő azonban jegyeink ellenőrzése közben még csak rá sem pillantott a lángra. Első nagyobbnak vélt akadály letudva. A pozsonyi állomáson elváltak Tomi és a mi útjaink, immár két irányba terjedt tovább a betlehemi láng. A Nivy-re érve idő híján futásba kezdtünk – lánggal a kezünkben, és közben tervezgettük, hogyan csempésszük fel a féli buszra. Végül az egyik kis üvegburában hagytuk csak égni, s azt a nagy kabátommal eltakarva, magamhoz szorítva vittem fel a sofőr előtt észrevétlenül. Miután a hátsó sorokban helyet foglaltunk, az utasok jól megnéztek minket, néhány tájékozott egyén pedig meg is jegyezte szomszédjának, hogy ez bizony a betlehemi láng. Félben nagy szél foga­ dott minket, óvatosan kellett közlekedni. Mikor beléptem a házunkba, olyan jó érzés fogott el, hogy még mindig ég, sikerült, végre biztonságban a láng! Megutaztattuk rendesen, de a betlehemi lángon nem fog ki sem a hosszú út, sem a viszontagságos időjárás, hiszen a szeretet lángja ez.” A láng útja ezzel még koránt sem ért véget. Az idei tűzmesterek egyeztetések, telefonálások, autózások, vonatozások, gyaloglások után, cserkészházakban, templomokban, faluszélen, városközpontban, vonatról vonatra, faluról városba, városból városba terjesztették a lángot, hogy szenteste, a meghitt családi körben a láng fénye bevilágíthassa otthonainkat. A fénylő falvak és városok a Felvidéken: Albár, Hegysúr, Nyárasd, Alistál, Ipolyfödémes, Nyékvár­

kony, Andód, Ipolyság, Nyitrageszte, Bacsfa, Jánok, Palást, Bacska, Jászó, Párkány, Baka, Kaposkelecseny, Péder, Battyán, Kassa, Perbete, Boly, Kéménd, Perbete, Borsi, Királyhelmec, Pólyány, Bős, Kisújfalu, Pozsony, Csallóköz­ csütörtök, Kőhídgyarmat, Pozsonypüspöki, Csata, Kolon, Somorja, Csenke, Komárom, Szap, Csúz, Kürt, Szentpéter, Deáki, Lakszakallas, Szepsi, Dedrőd, Lelesz, Szőgyén, Dunaszerdahely, Léva, Szúnyogdi, Egyházfa, Marcelháza, Tallós, Egyházgelle, Medve, Tardoskedd, Egyházkarcsa, Mocs, Torna, Ekecs, Muzsla, Tűz, Érsekújvár, Nádszeg,

Udvard, Fél, Nagy Borsa, Vágkirályfa, Felbár, Nagy Kapos, Vők, Felsőszeli, Nagykér, Zselíz, Görgő, Nagymegyer, Zsitvabesenyő, Gúta, Nyárad … Ez úton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vállaltak a láng terjesztésében és azoknak, akik bekapcsolódtak az Add tovább játékba!

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

Kinga

KáMCSSZ

A Betlehemi Láng Kárpátalján Kárpátaljára 1990 óta jut el a láng. Két éve egészen Bécsből hozták haza cserkészeink, múlt évben pedig Bereg­ szászban volt az első központi lángelosztó ünnepség. A Betlehemben meggyújtott béke lángját – melyet magyarországi cserkészek hoztak át Kárpátaljára – idén a munkácsi római katolikus székesegyházban fogadták a kárpátaljai cserkészek, valamint az összegyűlt római és görög katolikus, illetve református hí­vek. December 19-én a sötétbe borult templomba két kiscserkész hozta be a lángot; percekig ez volt az egyedüli fényforrás. Ezalatt, a picike hegedűből, amelyet egy másik kiscserkész szólaltatott meg, szép melódia hangzott fel a templom csendjében. Az ünnepség elején Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) elnöke köszöntötte mind-

azokat, akik eljöttek a betlehemi láng fogadására. Röviden elmondta a láng útját Betlehemtől Bécsen át, Magyaror­ szágon keresztül Munkácsig. Mindhá­ rom felekezet jelenlévő lelkipásztora rövid elmélkedést tartott arról, amit a betlehemi láng jelképez. Pogány István, a római katolikus egyházmegye általános helynöke, Taracközi Gerzson munkácsi református lelkipásztor és Marosi István nagybégányi görög katolikus parochus, aki cserkészként a régi lángfogadások kalandos történeteiről is megemlékezett, amikor még gyalog, biciklivel, vonaton, egyszerű gyertyával vitték tovább a lángot, amely számtalanszor kialudt, s ilyenkor mindig vissza kellett fordulni, újra meggyújtani. Ugyanilyen élményeket elevenített fel Popovics Béla, a KáMCSSZ tiszteletbeli elnöke is. A jelenlévőket köszöntötte Szaliczky

Endre, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja is. Idén először Lembergből is érkeztek lengyel cserkészek, tizenöten, hogy Munkácsról, a kárpátaljai magyar cserkészektől vegyék át a lángot, és vigyék el övéiknek. Vezetőjük köszöntötte a kárpátaljaiakat, és örömét fejezte ki, hogy ezzel a gesztussal feleleveníthetik és megerősíthetik a hagyományos lengyel–magyar barátságot is. A beszédek között a munkácsi római katolikus székesegyház ifjúsági kórusa, illetve a munkácsi cserkészlányok gitáros együttese karácsonyi énekekkel, dallamokkal színesítette az estét. Az ünnepség végén sorban vették át a lángot az egyes cserkészközösségek: először a lembergiek, aztán a kárpátaljaiak: a Munkácsról, Beregszászból, Nagyszőlősről, Rátról, Benéből érkezettek. Majd minden jelenlévő is meggyújthatta a magával hozott gyertyát: láncot alkotva, egymás mellett állva várakoztak, mindenki a mellette levőnek adta tovább a lángot, mígnem gyertyafénybe borult az egész templom. A bensőséges és örömteli hangulatú ün­­ nepség után mindenki hazasietett, hogy otthonában is elhelyezze a lángot, és továbbadja azt barátainak, szomszédjainak. Hiszen a betlehemi láng akkor teljesíti feladatát, ha nem tartjuk meg magunknak, hanem tovább adjuk. S nem elég, ha csak a gyertyát gyújtjuk meg vele: szívünket kell, hogy fellobbantsa, hogy ezt a lángot egész évben tudjuk adni és adni másoknak. Pápai Zsuzsanna

5

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

MCSLSZ

Itt a tavasz és én nem láthatom? Ezzel a címmel kezdtük el 2010 februárjában a ma­­ gunk között csak Tavaszprojektként emlegetett rendezvénysorozatot, melyben néhány tagunk 2 másik szervezet lelkes önkénteseivel együtt érzékenyítő-beszélgetős-moz­ gós programokat szervezett látó és látássérült fiataloknak. A projekt során tartottunk programokat iskolákban, voltunk kirándulni, vacsoráztunk a sötétben, de bringó­ hintóztunk is a Margitszigeten. Nagyon sok fiatallal találkoztunk, és nagyon sok lehetőséget teremtettünk a projekt 9 hónapja alatt arra, hogy látók és látássérültek közös élményeket szerezzenek, beszélgessenek, tapasztaljanak. Úgy érezzük, a projekt nagyon sikeres volt, a 3 szervezet azóta is számon közös programot szervezett. Álljon itt néhány kép és gondolat a résztvevőktől. Ha érdekelnek a projekt részletei, vagy szívesen szerveznél hasonló programokat írj az elnok.cserkeszlany@ gmail.com címre.

Sötét teázó – 2010 március Egy átlagos tavaszi hétköznap délutánján izgatottan várakoztam a Magyar Cserkészlány Szövetség helyisége előtt. Túlságosan hamar érkeztem a programra, mely a titokzatos „Sötét teázó” nevet viselte, ezért még tettem egy rövid sétát a környéken. Pontban hatkor engedtek be több más érdeklődővel együtt a pincébe. Be kellett csuknom a szemem, amíg be nem zárták az ajtót; amikor kinyitottam, szó szerint semmit sem láttam, sem árnyakat, sem fényeket. Meglehetősen elveszett ember benyomását kelthettem… nagyon nyomasztó volt. Szerencsére valaki belém karolt és a helyemre, egy asztalhoz vezetett, ahol leülhettem. Itt kicsit megnyugodtam, hallván az általam ismert emberi hangokat. Hamarosan nekiláttunk a teázásnak, jobban mondva az elénk elhelyezett hideg üdítő, zsemle, felvágott és sajt elfogyasztásának. Büszkén állapítottam meg, hogy az ujjam segítségével – az instrukciók után – tudtam magamnak üdítőt tölteni. A zsemle megkenése viszont többszöri próbálkozás után sem sikerült – a csak a kezem lett vajas, de az nagyon. Mindeközben

6

izgalmas feladatokat oldhattunk meg: például különböző tárgyak felismerését tapintás által. Az oldottabb hangulat elle­­nére is örültem, mikor felkapcsolták a villanyt; úgy érzem, sikerült valamelyest jobban megértenem azoknak a nehézségeit és lehetőségeit, akik nem, vagy csupán gyengén látnak. Márk

Kirándulás – 2010 június 2010-ben eddig nem volt igazán szerencsénk a kirándulásokkal: bármikor is indultunk neki, mindig borongós idő volt. Így volt ez a cserkészlányokkal szervezett közös kiránduláson is. Hiába is tagadnánk, reggel elgondolkoztunk, men­­jünk-e. De a többiek számítanak ránk… Nincs mese, menni kell! A Moszkva téri metrómegállóban találkoztunk, fent a mozgólépcső tetején. Bár a látók számára jóval közkedveltebb az óránál találkozni, a látássérülteknek mindenképpen egyszerűbb valamelyik megállóban várakozni, hiszen azt nem kell keresgélni, nem egy üres térség közepén van, mint az óra. Történt ugyan némi félreértés, mert ketten egy órával korábban érkeztek a megbeszéltnél, de szerencsére nem ad­­ ták fel, megvárták a csapatot. A Moszkva térről kisvasutazni indultunk, ami azon túl, hogy nagyon hangulatos volt, a csepegő esőtől is védett bennünket. Szerencsére mire leszálltunk a végállomáson, az eső is alább hagyott, így sétálhattunk az erdőben. Az egyik látássérült résztvevő, Sándor igazán „emberére talált”, mert imádja a természetet; segítője, Panni pedig lelkesen megmutatta neki a különböző fákat, bokrokat. Az erdőben egy kerekes­­ székesek számára akadálymentes ösvényt is találtunk, amin – rendhagyó módon – fehérbottal mentünk néhányan végig. A kirándulásra egy olasz srác is eljött, így igazán színes társaság voltunk! A nap során elpusztított, házi készítésű süti mennyiséget (amit a lányok hoztak) pedig csak halkan me­­ rem említeni. De addig nem fejeződhet be a projekt, amíg egy napos programot nem sikerül összehoznunk! Tomi

Bringóhintózás – 2010 augusztus HangTérKép projekt zárórendezvényére, 2010. augusztus 14-én 17:30 órai kezdettel egy szerencsénkre addigra kiderült napszakban került sor. A projekt kezdetei egészen február elejéig nyúlnak vissza, amikor is a LÁSS / Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete/, VGYKE /Vakok és Gyengén Látók Közép-magyarországi Egyesülete/, MCSLSZ /Magyar Cserkészlány Szövetség/ közös szervezésében elkezdődhetett e program sorozat lebonyolítása. E program a projekt záróakkordjaként kitűnően illeszkedett abba az elképzelésbe, amelyet ez a rendezvénysorozat elérendő céljaként kívánt megvalósítani. Többek közt azt, hogy minél jobban megismerhessük a vak, gyengén látok világát, és tágabb képet kaphassunk arról, milyen valós akadályokba ütközhetnek. Továbbá, hogy valójában nagyon sok helyzetben, bizonyos körülmények között a vakok, gyengénlátók és látók mennyire hasonló nehézségekkel is találkozhatnak életük során. Ezen szándékokkal motiváltan találkozott pár lelkes fiatal, hogy további élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva eltöltsenek egy kellemes, értékes napot a Margitszigeten, ahol vidám pillanatok vártak rájuk.

A kis csapat a Jászai Mari Téren gyülekezett, ahonnan átsétáltunk a Margitszigetre, majd a zenélő szökőkútnál a német cserkészek is csatlakoztak hozzánk. Ezzel nemzetközivé szélesítve a nemzeti projekt határait, valamint még több színfolttal gazdagítva a záró programot. A hangulat megalapozását azzal kezdtük, hogy egy kis kört alkottunk, majd ezt követően mindenki bemutatkozott, és elárulta az egyik legkedveltebb hobbiját, amit nem volt apelláta, kifejező mozdulatok követtek. Megmutatva így, hogy nem csak a szavak, hangok, hanem a tettek mezején is otthon vagyunk! Megtudhattuk, hogy van, aki zenét hallgat, táncol, zenél, rajzol, lovagol, focizik, fut, kirándul, egyszóval nagyon sokszínű, és sokoldalú volt a csapatunk. Az így feloldódott hangulatban hallhattunk egy német dalocskát, ami a SZERETET összetartó és motiváló erejéről szólt. A testbeszéd technikáját alkalmazva áthidaltuk a nyelvi akadályokat, meg persze Anna segítő fordító tevékenysége sem jött ros�szul! Köszönet ezért ez úton is! A csoportos játékot a Singing in the rain című muzsika zárta, amit szerencsénkre, már a derűs, napsütötte ég alatt énekeltünk, így jogos volt a ,,happy again”! Ezen lendülettel, jókedvtől vezérelve vettük az irányt a kiskocsik felé, amelyek szépen ott sorakoztak várva, hogy tekerjünk egyet a csoda izgalmas szigeten. Lehetőségként

adott volt, hogy mindenki kipróbáljon különböző helyzeteket. Volt, aki látó volt, de most egy kis időre megtapasztalhatta milyen úgy érezni a sebességet, az érzést hogy lejtőn fel vagy le, a kanyarban érezni, hogy borulunk vagy nem, hogy közben csak érez, de nem lát. Arra is volt mód, hogy a vak vagy gyengénlátó vagy látó barátaink érezzék, milyen kormányozni úgy, hogy közben teljesen társuk iránti bizalmuk vezeti csupán kezüket. Az egymás iránt érzett fokozott felelősség és figyelem tanúsítása elengedhetetlen az ilyen helyzetekben a bizalomról nem is beszélve. Különös és megborzongató érzés érezni, hogy emberek ilyen finom összhangja hogy, bontakozik ki és ad annyi értékes élményt, örömöt, amelyet soha nem felejtünk el. Had idézzem egyik kedves társam Éva/gyengénlátó/ szavait, amit mosollyal az arcán mondott, kocsikázás közben ,,Ezt nem felejtem el soha, tényleg soha” szerintem ez többet mond mindennél. Számomra a köztünk kibontakozott beszélgetés sokat jelentett, nagyon sok érdekes információt ismerhettem meg, mint hogy vak társai nagyon szeretnek barlangászni, vagy futni a Margit­ sziget futópályáján és vannak, akik le is futották már az 5,5 km hosszú távot. (Azt, hogy ez pontosan ekkora táv szintén nem tudtam korábban). Egyszóval mi látók nem egy néhány dologban példaként követhetnénk e társainkat. Az izgalmakat levezetvén az esti Duna parton terülj-terülj asztalkán mindenféle finomságokkal és friss, hűs üdítőkkel koccintva zártuk ezt az emlékezetes, értékes napot. Visszafelé az útón a madarak és tücskök ciripelésének hangja a hajók keltette hullámok moraja az illatok, tisztábbak voltak, mint valaha. A végén mindenki hazatalált. és elvitt magával egy olyan élményt, amire remélem, mindig kellemes érzésekkel tud majd visszaemlékezni, én így fogok. Köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek, hogy felfedezhettük a Margitszigetet egy kicsit máskép! Évi A programok az Itt a tavasz és én nem láthatom projekt keretein belül a Magyar Cserkészlány Szövetség, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete és a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete közös szervezésében egy hazai ifjúsági kezdeményezésként valósultak meg. A projektet 8 fiatal (a fent említett szervezetek tagjai) szer­­vezték. A projektet az Európai Bizottság Fiatalok Lendületben Programja támogatta. Szalai Zsófi

7

Ádventtől szilveszterig Udvardon Az udvardi 28. sz. Kaszap István cserkészcsapatban több rendhagyó esemény jellemezte 2010 utolsó hónapját. Első ízben készített a csapat minden őrse őrsi ádventi koszorút és vitte el megszenteltetni ádvent első vasárnapján a szentmisére, valamint a betlehemi lángot is első alkalommal vettük át a Majthényi Adolf Alapiskola épületében szülők jelenlétében a karácsonyváró délutánon. Hosszú idő után ismét megkért minket a Mikulás, hogy segítsünk neki és kísérjük el őt csapatunk kiscserkészeihez. Csapat­ karcsonyunk ugyan rendszeresen van, de magyarországi cserkésztestvéreink nem minden alkalommal ünnepelnek velünk, ráadásul ebben az évben már 150 családot tudtunk megajándékozni a szeretet lángjával. A szenteste is nagyon különleges volt, mivel szinte az egész csapat együtt ünnepelte a kis Jézus születését a gyermekek éjféli szentmiséjén. Az ünnepek között csapatunk fiatalkorú vezetői szerveztek a „vén rókáknak” egy portyát, amely során Narnia földjét fedezhettük fel. Az új cserkészévet pedig egy jó hangulatú utószilveszterrel köszöntöttük.

Őrsi ádventi koszorúk Született egy ötlet (Mi lenne, ha idén másként telne a karácsony előtti várakozás időszaka a csapatunkban, mint az előző években?), formálódott (Mondjuk idén készíthetne minden őrs egy saját ádventi koszorút.) és formálódott (Elvihetnénk ádvent első vasárnapján a templomba meg-

szenteltetni, majd minden őrsi összejövetelen meggyújtanánk egy újabb gyertyát.), erősödött (Ha már ádvent első vasárnapján közösen vesznek részt az őrsök a szentmisén, miért ne mehetnének a következő vasárnapokon is együtt a misére?), majd egyszercsak kitört (Tegyük meg!). Meg is tettük, minden őrs elkészítette a saját ádventi koszorúját, voltak, akik mézeskalácsból sütötték, mások kis játék figurákkal díszítették, voltak, akik nagyobbat, megint mások kicsikét készítettek. A lényeg, hogy minden őrs örömmel készítette és vitte el a vasárnapi szentmisére a szebbnél szebb koszorúkat. A kezdeti lelkesedés nem is nagyon hagyott alább a következő vasárnapokon sem, bár a betegség néhány kiscserkésznél közbeszólt. Így volt ezzel a „kis kiváncsi beteg” is, aki sajnos nem tudott eljutni a szentmisére, ezért levélben megkérte a kiscserkészeket, hogy ádvent harmadik vasárnapján, amikor a rózsaszínű, az örömöt jelképező gyertya kerül meggyújtásra, derítsenek ki néhány dolgot az ádventi koszorúról. Kérdéseikre a választ Tibor atyától kapták meg a szentmise után. Jó volt látni, ahogy a kiscserkészek és jelöltek, hétről hétre elhozták szüleiket a szentmisére, és még december 24-én az ajándékbontás és a pompás vacsora mellett is szakítottak időt a kis Jézus „születésnapi bulijára”, eljöttek a gyermekek délutáni éjféli szentmiséjére.

Havas szánon jött a Mikulás A szánt rénszarvasok húzták, amik pontosan tudták, hol laknak a csapat kiscserkészei és legmodernebb navigációs rendszerük segítségével el is juttatták mindenkihez a Mikulást. A csomagokat a manók készítették és cipelték magukkal, az angyalok pedig ügyeltek arra, hogy meg ne dézsmálják az ördögök a gyerekeknek szánt csizmácskákat. Nagy meglepetést szereztünk a gyerekeknek, nagyon élvezték, de talán a Mikulás segédjei, az angyalok, az ördögök, a manók és a rénszarvasok még náluk is jobban.

Karácsonyváró délután Ádvent negyedik vasárnapján az óvóda, a Majthényi Adolf Alapiskola és a cserkészcsapat együttes erővel varázsolt igazi karácsonyi hangulatot az alapiskola folyosójára. Az óvódások és kisiskolások ünnepi műsorral szereztek örömet szüleiknek, de még előtte csapatunk legfiatalabb kiscserkész jelöltje átvette a betlehemi lángot Szőgyényi Líviától, aki a tardoskeddi cser-

készektől hozta el hozzánk a szeretet lángját. A gyerekek fellépése után mindenki kedvére készíthetett különféle karácsonyi díszeket, képeslapokat, fűzhetett gyöngyöt, de a mézeskalács díszítés sem maradt ki, sőt betekintést nyerhettünk a karácsonyi ostyasütés fortélyaiba is, valamint kóstolóból is jutott jócskán mindenkinek.

A szeretet lángja a cserkészek által terjedt Udvardon December 23-án délután gyereksereg lepte el az udvardi plébánia bejáratát. Mindannyian kis csomagocskát szorongattak, amiben saját kezűleg készített ajándék lapult. Két manó beterelt minket a cserkészotthonba és megkértek bennünket, hogy mutassuk meg nekik, mi is az a karácsony, mit is ünneplünk ezen a napon, mert ők még sosem láttak se karácsonyfát, se ajándékokat. Minden őrs rövid kis jelenettel okosította ki a manókat. Az óvodások eljátszották a kis Jézus születésének történetét. Mivel elég sok szereplőre volt szükség, így befogtuk pásztoroknak a magyarországi vendégeinket is, akik szintén cserkészek, valamint a káplán urat is, akinek József szerepe jutott. Nagyon ügyesen játszották a legkisebb cserkészjelöltek az angyalok és a három királyok szerepét. Jótett helyébe jót várj, mivel segítettünk a manóknak, így ők is kiosztották nekünk a karácsonyfa alatt lapuló ajándékokat.

Az est csúcspontja a szeretet lángjának a továbbítása volt falunk családjaihoz. Miután átvettük a lángot, cserkészeink elvitték Zsitvabesenyőre, és a templomban adták át Pintér atyának és a híveknek. Udvardon kis csoportokban jártuk a falu utcáit, vittük el a lángot közel 150 családhoz, akik befogadták a betlehemi láng fényét, melegét otthonukba, hogy átjárja életüket.

Példát véve a királyokról, menjünk mi is a kis Jézushoz! Ádvent negyedik vasárnapján, amikor Tibor atya felolvasta a hirdetéseket, az óvodás kiscserkészjelöltek izgatottan kérdezgették: Tényleg mi is eljöhetünk az éjféli misére? És éjjel a sötétben? Sötét ugyan nem volt még 2010. december 24-én, délután 16:00 órakor, de az udvardi gyerekek mégis izgatottan lépkedtek a templom felé és hozták magukkal szüleiket is. A templomban már hangolták a gitárokat és edzették a hangszálaikat az énekkar tagjai Halász Péter vezetésével. Nagy örömünkre megtelt a templom, az alig egy éves kisgyerekektől kezdve az egyetemista fiatalokig, minden korosztály, szüleik és még jónéhány nagyszülő is példát vett a három napkeleti bölcsről és eljött, hogy a gyermekek éjféli szentmiséjén együtt ünnepelje a kis Jézus születését. Köszönjük Tibor atyának a lehetőséget e rendhagyó szentmisére, Halász tanító bácsinak és az énekkarnak a csodálatos énekeket, a szülőknek pedig, hogy nemcsak gyermekeiket ajándékozták meg a kis Jézus születésnapján, hanem őt magát is.

cserkészotthonban. A maffia leleplezése után arra is fény derült, hogy ki lett Narnia hőse és hősnője. Köszönjük a szervezőknek, hogy hosszú idő után végre ismét résztvevőként élvezhettük az általuk szervezett rendezvényt.

Utószilveszter Már-már hagyománynak számít, hogy csapatunk vezetői az újév első napján összejönnek, hogy közösen is

köszöntsék az új csekészévet. Idén ezen is változtattunk, mivel másodikán találkoztunk és nemcsak a vezetők, hanem a roverek is csatlakoztak. Nagyon jó hangulatú estét töltöttünk el együtt, volt ott minden, ami szemszájnak ingere, degeszre ettük magunkat unózás, paroxyzás, pókerezés, twisterezés közben. Az est csúcspontja a Cserkész – Faktor volt. Dandi

Narnia tájain – avagy a vének napja December 27-én jött el a nap, amire még csapatunkban nem volt példa. A szervezők ilyen és ehhez hasonló kampányszöveggel hirdették meg a rendezvényt, melyet most kivételesen nem a kiscserkészeknek, nem is a rovereknek, hanem a jól kiszolgált felnőtt vezetőknek készítettek. S hogy kik voltak a fő­­ szervezők? A csapat fiatal (18) vezetői. Kalandban bőven volt részünk Narnia földjén, érdekes feladatok vártak ránk, melyek teljesítéséhez össze kellett szednünk minden ügyességünket és még a már-már beporosodott cserkésztudásunkat is. A portya után forró tea és finom gulyás várt ránk a

9

Cserkésztüzek Előkészületek Két nagy része van a cserkésztűznek: egyik a tűz hibátlan előkészítése a tűzgödör kiásásától az utolsó lábszárvastagságú hasábig, ill. az apró fellobbanó gyufalángig. Minden ehhez kötődő tevékenység a tűzmester(ek) feladata. A cserkésztűz másik (szellemi) része a gyufaláng fellobbanásánál kezdődik, és a dalokon, jeleneteken, szavalatokon keresztül egészen a szeretetkörig tart. Ez utóbbit álmodja meg, szervezi és irányítja a tábortűz vezetője. A cserkésztűz szellemiségét, jellemnevelő küldetését a két különálló rész formálja teljes egésszé, s mindkettőt elő kell készíteni. Nem is akárhogyan!

1.Tűzgödörtől a lángig Az adott talaj összetételétől és minőségétől függően fogjunk hozzá a tűzgödör kiásásához. Homokos vagy sziklás talaj esetében természetesen nem fogunk ragaszkodni a gyeptéglázáshoz, ám a gödör az mindenképpen szükséges. Nem kell sem nagy átmérőjű kör, sem nagy mélységű, s hogy ez mekkora? Egy hagyományos cserkésztűz esetében (a tűzbiztonsági és esztétikai szempontokat is figyelembe véve) az átmérő 2-2,5 m, a mélység pedig 15-20 cm. „A tűzrakást azzal kezdjétek, hogy néhány ágat a földre fektettek, kivált, ha a talaj nedves” – kezdi mesterünk, Baden–Powell a Scouting for Boys-ban (Cserkészet Fiúknak, Budapest, 1994: 101), tehát arra okítja cserkészeit, hogy készítsék el a tűz alapját is. Jó, ha ez van, mert távol tartja a nedves talajtól a száraz ágakat, illetve egyfajta szellő-

10

zést biztosít (azaz oxigént ad) a tűznek. Ha ezzel megvagyunk, kisebb „sétára” is indulhatunk az erdőbe, hogy összegyűjtsük a megfelelő tüzelőt. Ezt pedig a gyúlékonyság szempontjából három csoportra osztjuk fel: I. gyúlékony anyag – ez alkotja az egész tűzmagot is, amely a természetben fellelhető legvékonyabb és legszárazabb anyag(ok)ból készül. A mag szerepe nagyon fontos, hiszen enélkül hiába is ügyeskednénk a továbbiakban, s bizony gyakran előfordult már, hogy a gyorsan és kapkodva összegyűjtött anyag miatt kudarcot vallott a gyújtás. A tűz magjába tehát nagyon száraz és vékony gallyakat helyezzünk, valamint összemorzsolt nádszálat, egészen apróra összetördelt száraz fakérget, gyantát tartalmazó fenyődarabkákat, de kiválóan gyulladnak meg például a vékony madártollak, vagy az elhagyott mezei pockok fészkei is. Nagy odafigyeléssel gyűjtsük a fentebb felsorolt anyagokat (egy tábortűzhöz legalább annyit, amennyi egy sövtarisznyába szűkösen belefér), s a fennmaradó mennyiséget tároljuk száraz helyen. Egy alkalommal, amikor a Hargitán táboroztunk, a bősi cserkészcsapat tűzmestere, Csörgő Igor otthonról (vagyishogy 900 km-ről!) hozta el a tűzmagnak való alapanyagot. Miért is ne lehetne ezentúl hátizsákunk mélyén, bezacskózva kisebb mennyiségű, jól kiszárított vagy összemorzsolt fa­­ anyag? II. Gyújtós – így nevezik a gyúlékony anyagoktól valamivel már vastagabb faágakat, melyeket a tűzmag lángjai gyújtanak meg. (A már fentebb említett Bi-Pi könyv a tűznek ezt a részét aprófának nevezi.) Vegyük elő tehát baltánkat és

hasogassunk fel lucfenyőt, tördeljünk össze nyírfakérget, -ágat, de jó a száraz fazuzmó vagy a toboz is. Dolgunk hasonló, mint a tűzmag elkészítése esetében: gyűjtsünk össze több gyújtóst, és tároljuk azt száraz helyen. III. Tűzifa – „És az milyen?” – kérdezik olyan gyakran és kitartóan a kiscserkészek. Erre a kérdésre azok tudnának pontos választ adni, akik valamikor régen tüzek mellett nőttek fel, akiknek a tűz jelentette az életet. Mit is mondanának dédapáink? Csallóközben valószínűleg azt, hogy „szeggyé fijam jó pöngőágot!”, ami lefordítva annyit jelent, hogy száraz, töréskor pattanó hangot adó, ujjnyi-csuklónyi vastagságú fát kell gyűjteni. A mi tüzeinkhez olyan száraz fafajták szükségesek, melyek élénk lánggal égnek, mint például a csipkerózsa, a nyírfa, a bükk, a fűz és nem utolsó sorban a fenyők. A cserkésztüzeknél nemcsak magát a tüzet kell látnunk, de egymást is, főként akkor, ha egy cserkésztestvérünk szaval vagy énekel, de kisebb-nagyobb jeleneteknél, mókáknál is az a fontos, hogy az élénk lángok mellett mindent jól láthassunk. Nem dobhatunk a tűzre például gesztenyét, ami nagyon rossz tűzifának bizonyult a gyakorlatban, ráadásul veszélyes szikrákat is fejleszt (vö. Gerhard Buzek: A túlélés kézikönyve, SubRosa Kiadó, Bp, 1995: 191-194). Cserkésztüzeink természetes összetevőkből állnak, tehát tudatosan hagytam ki olyan anyagokat, melyek ugyan könnyen meggyulladnak (papír, szétfoszlott kötél, kötőgéz, petróleum), de pernyéjük, olykor szaguk is beárnyékolják a cserkészélet esti hangulatát. És igyekezzünk elsajátítani a tűzrakás fortélyait, nehogy rajtunk igazolód-

jon be Cooper egyik indián hősének mondása: „Egy indián nem olyan ostoba, hogy nedves ágakból rakjon tüzet. A sápadtarcú nem törődik vele. Meggyújtja, ami a keze ügyébe kerül. Sápadtarcú nem ért hozzá. Sok könyv – kevés tudás.” (Nyomkereső) De ha már itt vagyunk, maradjunk is az irodalomnál, melynek berkeiben számos gyakorlati útmutatót olvashatunk a tűzrakásról. Wass Albert írása is azt bizonyítja, hogy ez a tudomány (tudás!) semmit sem változott az idők folyamán. Az alábbi idézetnek ezért csak ebben a fejezetben szoríthatunk helyet: „Először egy jó marék száraz füvet kellett összegyűjteni a fák alól, s ha nyirkos volt, meg kellett előbb szárítani a napon. Ezt össze kellett göngyölni csomóba, s odahelyezni annak a száraz levelektől s minden egyébtől megtisztított körnek a kellős közepébe, ahova a tüzet kell rakni. Ezt a száraz fűcsomót gondosan körül kellett építeni

kétaraszos hosszúságú vékony gallyakkal, míg csak egy kicsike kis ajtószerű nyílás maradt a fűhöz a gyufa számára. Azután pontos és szabályos kúp alakban körül kellett rakni ezt három-, majd négyaraszosra vagdalt vastagabb gallyakkal, mégpedig úgy, hogy azok a kúp tetején pontosan és szabályosan összeérjenek, s valóságos sátort képezzenek. Mikor mindez így együtt volt, akkor egyetlen szál gyufával benyúlva a nyitva hagyott kicsike ajtón, lángra kellett lobbantani a tüzet. Mindegy volt, hogy fújt a szél vagy nem, nyirkos volt-e a fa vagy nem: egy második gyufaszál használata valóságos szentségtörés lett volna. ” (Wass Albert: Kard és kasza, 1976) Kész van tehát minden, pontosabban minden a helyén van, s így a (klas�szikus) kúp alakba rakott faanyag még

meggyújtása előtt is esztétikai élményt nyújt. Itt jegyzem meg, én ezt a látványt is nagyon szeretem. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, vajon miért égetjük el azt, amit ilyen szépen elkészítettünk. Talán mert ezeknek a mi tüzeinknek is (mint ahogy nekünk is) küldetésük van, s a gondosan összerakott tűzifának az a szent küldetése, hogy az embert elkápráztassa forró táncával és fényével... Zalka Lóri

Nemzetközi Táborok lengyel, szlovák és cseh daganatos beteg gyerekeknek!

A magyarországi Bátor Tábor Alapítvány 2001 óta valósítja meg ingyenes élményterápiás táborait daganatos, cukorbeteg és krónikus ízületi gyulladással kezelt gyerekeknek. 2008 óta nemzetközi táborokat is szervezünk, hogy a környező országok daganatos beteg gyermekei is részt vehessenek a kalandokban. A színes nyelvi kavalkádban szlovák, lengyel vagy cseh nyelven jól beszélő önkéntesek elengedhetetlenek, hiszen ők segítik a tolmácsolást magyar nyelvre. Mindezt évente 450 önkéntes (tábori néven Cimbora) aktív közreműködésével valósítjuk meg, akik előzetesen egy képzésen vesznek részt. Ekkor készülnek fel a tábori mindennapokra, hogy nyáron mindenki magabiztosnak és felkészültnek érezze magát. Az önkéntes (nem professzionális) Tolmács Cimborák segítik a kommunikációt, a

Kísérő Cimborák pedig biztosítják a gyerekek táborba jutását. Tudásukkal és lendületükkel mindannyian hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek pozitív élményekkel töltődjenek fel az izgalmas és kihívásokkal teli programokon. A Bátor Tábor az életről, a lehetőségekről, a mosolyról és az összetartozásról szól, nem a betegségről vagy a korlátokról. A tábor programjai sikerélményt nyújtanak a gyerekeknek, ami növeli önbizalmukat és önértékelésüket, ezáltal megerősödve, bátrabban térhetnek vissza a hétköznapokba. A tábor nem csak a gyerekeknek nyújt lehetőségeket, hanem az önkénteseknek is:

Teret biztosítunk Neked a nyelvismeret gyakorlására biztonságos környezetben, anyanyelvi használók segítségével. Hozzájárulhatsz sok-sok gyerek felejthetetlen nyári táborozásához. Előzetes tapasztalgyűjtés, értékes alap munkába állás előtt. Kizökkenhetsz a munkahelyi, mindennapi kerékvágásból Nemzetközi kapcsolatokra, barátokra tehetsz szert. Jól érezheted magad egy közösségben. A nemzetközi turnusok időpontja: 2011. június 23 – július 2. (Kamasz turnus) 2011. július 21 – július 31. (Kölyök turnus) Jelentkezés: 2011. január 3 – február 27. http://onkentes.batortabor.hu Információ: www.batortabor.hu Kérdéseiddel bátran keresd Weisz Enikőt az [email protected] címen!

11

Azt már megtudhattad Tóniról, hogy szeret olvasni. Legutóbb Minósz király történetével ismerkedett meg. Te már hallottál róla? Volt egyszer – illetve ma is van – egy nagy görög sziget, amelynek Kréta a neve. Azt tartották a régi görögök, hogy itt élt több ezer évvel ezelőtt ez a híres Minósz király, akinek egy bikafejű fia született. Az ő számára építtetett egy zegzugos palotát, egy labirintust. Az athéni Thészeusz királyfi Ariadné királylány fonalának segítségével megtalálta a ki-és bevezető utat, valamint legyőzte a szörnyeteget. Azt is megtapasztalhattad, hogy Tóni olykor bajba kerül. Ezúttal viszont nem kellett keresnie a bajt, mert egy szép februári napon Bobó a kismajom zörgetett be az odújának ajtaján. Egy nehéz labirintus választja el Bobót a kedvenc csemegéjétől. Szerencsére semmilyen szörnyeteg veszélye nem fenyeget, de még így is segítségre van szüksége. Ez a feladat Tóni képességeit is meghaladja. Neked vajon sikerül meglelni a helyes utat?

Huh, jó kis kaland volt! Bobó szívesen osztozott a megszerzett banánon. Tóni ismét hazamehet hőn szeretett könyvei közé. Ezt a mostani regényt napok óta alig tudja letenni, annyira izgalmas! Szerepelnek benne lovak, tudósok, sőt még óriások és apró törpék is! Ha érdekel, melyik történet köti le ennyire Tóni figyelmét, fejtsd meg az alábbi keresztrejtvényt! Hogy ne legyen túl könnyű dolgod, a szavakat angolul kell beírnod, így a megfejtést is angolul kapod meg. Használhatsz szótárt, de Tóni szinte biztos benne, hogy nem lesz rá szükséged, mert anélkül is menni fog.

12

Gondolom, Tónihoz hasonlóan Te is szereted a találós kérdéseket. Arra is biztosan tudod a választ, hogy melyik várban nincs katona (naná, hát persze, hogy a lekVÁRban!). Arra vajon rájössz-e, hogy mi a megfejtése az alábbi játékos kérdéseknek? Melyik TŐ épületrész sírkert? sportruházat? iskolai fegyelmezőeszköz? a Föld legmelegebb vidéke? csirkefogó, agyafúrt kópé? füstelvezető csatorna, csőszerű nyílás? Melyik TÁR a pásztor munkáját segítő legényke? csapatjátékban a támadó sor játékosa? területmérték? hangszer? a lószerszám része? istenek itala (virágban lévő édes nedv)? mártás?

Tóni egyik jó barátja Mackó Marci már bejárta a világot. Legutóbbi Marson tett körútjáról egy fényképet is küldött csak épp azt felejtette el rajta jelölni, melyik úton lehet oda jutni. Hát így Tóni hogy kövesse Marcit a Marsra?! Segíts neki!

Tóni rettentően büszke rátok, amiért ilyen vagányul vettétek az akadályokat! És persze rettentően örül, hogy segítettetek neki. Már csomagol is és nem sokára indul Mackó Marci után a Marsra. Reméljük, nem felejt el beszámolni az élményeiről. A következő játékot ajándékba kapjátok, hálájának jeléül. A játék neve: Mondj hatot! Szükséged lesz egy nyakkendőre és egy kisebb tárgyra. Álljatok körbe. Valaki beáll a kör közepére, az ő szemét kell bekötni. A körben állók elkezdik adogatni az apró tárgyat. Egyszer csak a körben álló azt mondja „stop”, és egy betűt is mond, pl. „k”. Ilyenkor annak, akinek a kezében volt éppen a tárgy, amikor lehangzott a „stop”, gyorsan tovább kell adnia a tárgyat, és mielőtt a tárgy körbeér, mondania kell hat ezzel a betűvel kezdődő szót. (Lehet kevesebb vagy több szóval is játszani, vagy meghatározhatjátok, hogy pl. csak városneveket vagy csak állatokat szabad mondani). Orsi

13

Névjegy

Mátis Márk

Fülöp Lóri „Murphy“

Születési hely & idő: 1995. július 13., Dunaszerdahely Csapatod: 23. Arany János cserkészcsapat

Születési hely & idő: Kolozsvár,1996.november 21. 10 óra 20 perckor jöttem világra. Csapatod: 51 sz. Czetz János cscs.

Család Milyen házban laktok? Tömbházban Hány testvéred van? Írj róluk pár szót! Van egy húgom. Most harmadikos a nagymegyeri szlovák tannyelvű alapiskolában. A cserkészettel egyelőre nem Hát nem vagyok nagy utazó, szimpatizál, de majd teszek Csehország. érte valamit. Egyéb hobbik, kedvtelés: Sportolás Cserkész Kedvenc szín: Mióta vagy cserkész? Kék 3 éve tettem fogadalmat. Kedvenc étel: Őrsvezetőd neve: Mazsolán és lecsón kívül Jelenleg nincs, de Holényi jöhet bármi. Gergő volt. Kedvenc zenekar/ zenei stíVezetsz -e őrsöt? lus: Nem, de több mint valószínű, Rock és Drum ’n’ Bass hogy lesz némi közöm a kis- Kedvenc olvasmányod: cserkészekhez. Metro 2033 Mely VK táborokban vol- Kedvenc film: tál? Forest Gump A 14. SŐV VK-ban voltam Legviccesebb vagy érdekeZachar Pál keze alatt. sebb dolog, ami veled törLegnagyobb cserkészélmé- tént: nyed: Mivel megyeri vagyok, minMindenképpen a 2009-es den napom egy viccnek Hunton tábor. Nagyon sok indul. embert ismeretem meg ott, Írd le kedvenc őrsi játékoakikkel a mai napig tartom a dat (hogy kell játszani) és kapcsolatot. Amikor 5 nap- küldj magadról egy fényképal utána jött a SŐV, nem pet. haza szerettem volna menni, Jenga – kis fából készült hanem vissza Huntonba. rudacskákat kell kihúzgálni a toronyból és a tetejére rakni Személyes úgy, hogy lehetőleg ne essen Hol tanultál? Mit dolgo- szét. zol? Kianek Dóra kérdése hozNagymegyeren tanulok köz- zád: gazdaságtant. Munkám „Miért vagy te Ubul?” nincs. Ezt már kérdezted, és a válaTanultál hangszeren ját- szom ismét: ,,Nem tudom.” szani? Zenélsz valahol? Ki legyen bemutatva a Gitározni tanulok, kevés következő névjegyben? Mit sikerrel. kérdezel tőle? (Minimum Sportolsz (sportoltál) vala- SŐV képesítéssel rendelkemit? ző ellenkező nemű cserkész Régen fociztam, de most legyen, és ne a saját csapaküzdősportokat tanulok. todból): A legtávolabbi ország, ahol Kulcsár Réka jártál: Jössz Rover túrára?

14

Család Milyen házban laktok? Tömbházban lakunk. Hány testvéred van? Írj róluk pár szót! Nincs testvérem.

Cserkész Mióta vagy cserkész? Három éve vagyok cserkész, de ha a kiscserkész éveimet is beleszámíthatjuk, akkor 5 éve. Csapatvezetőd neve: Kasza Tamás. Vezetsz-e őrsöt? Igen. A Delfin őrsnek vagyok az őrsvezetője. Mely VK táborokban voltál? ESŐK Vadas-tető 2009 Legjobb cserkésztáborod: Maj’nem 2010

Személyes Hol tanultál? Mit dolgozol? 2-es számú Általános Iskola, Szamosújvár. Tanultál hangszeren játszani? Zenélsz valahol? Legelőször tangóharmonikán próbálgattam tanulni, azután zongorán (szintetizátoron) tanultam, nem jártam tanárhoz, ezért maradtam az amatőr szinten, de azért szerenádot már tudnék adni. Sportolsz (sportoltál) valamit? Focizni szoktam heti rendszerességgel, és kapus va­­ gyok. A suliban pedig kosárlabdázom. A legtávolabbi ország, ahol jártál: Magyarország, Keszthely Egyéb hobbik, kedvtelések: Néptánc. Kedvenc városod, indokold meg:

Szamosújvár. Nem olyan nagy, nyugodt, csendes város, amiben csodás barokk stílusú épületek vannak. Kedvenc étel: Paszuly főzelék füstölt oldalassal. Kedvenc mesefigura: Jerry Kedvenc olvasmányod: Jókai Mór: A kőszívű ember fiai Kedvenc film: Rambo III Legcikibb dolog, ami megtörtént veled: Istentisztelet közben beleléptem egy rágógumiba. Szerencse, hogy az orgona háta mögött ültem. Írd le kedvenc őrsi dalotokat és küldj magadról egy fényképet! Udvaromon aranyvályú, aranykút. Takács Szendi kérdése hozzád: Mit hozott a Mikulás? A Mikulás bácsi egy „Rotring” ceruzát hozott. Ki legyen bemutatva a következő névjegyben? Mit kérdezel tőle? (Minimum SŐV képesítéssel rendelkező ellenkező nemű cserkész legyen, és ne a saját csapatodból): A következő névjegyben Kántor Viola legyen bemutatva. Azt kérdem tőle, hogy milyen ízű szaloncukrot szeret.

Egy önkéntes az SZMCS-ben – Kukor Tamás Micsoda, minek jött ide? – kérdeztem Kismedvét a Csu­­ héról hazafele jövet, amikor megemlítette, hogy az SZMCS irodájába jött dolgozni egy magyarországi önkéntes egy évre. Már láttam is magam előtt, amint nekiszegezem a diktafonomat. Aztán kicsit bealudtam a dologgal, és ő elkezdett blogolni, és ott írt magáról. Igy a rendelkezésemre állt egy instant életrajz, amit már csak le kellet forrázni néhány kérdéssel. Idézném: „Bár magamat nem szeretem előtérbe helyezni, s világéletemben mindig a munkát és a háttérben maradást kerestem, meghagyva a dicsfényt mindazoknak, akik erre születtek, mégis tartozom azoknak, akik nem ismernek és netán olvassák e blogot, hogy ki is írja azt. Így talán nem egy vadidegen ember gondolatait olvassa a kedves Olvasó.” –  Miért gondolod, hogy te nem dicsfényre születtél? –  Mentalitásomból adódóan, meg a cserkészmunkámra az volt a jellemző, hogy mindig a háttérben próbáltam segíteni azoknak a vezetőknek a munkáját, akik a hátukat tartják a különböző rendezvényekért. Ne tartom magamat protokoll embernek. –  Igen, de mintha eleve elrendeltnek tartanád… –  Megvan annak is a hátulütője, aki előtérbe kerül, onnét nagyobbat lehet esni, mint amikor háttérben, szépen meghúzódsz, s csinálod a dolgaidat. Nekem nagyobb elismerés az, ha egy rendezvényre újra meghívnak, mintha nyilvánosan megveregetik a vállamat. –  Félsz az esésektől? –  Nem igazán. Van az az idézet a szentírásból: „Ha valaki első akar lenni közületek az legyen mindenkinek a szolgája” „Kukor Tamás vagyok, Magyarországon, Vas megyében születtem és ott gyerekeskedtem. Gyerekkoromban két hivatás vonzott, a papi és a kertészeti. Később ez utóbbit választottam. Aztán elvégeztem a kertész szakiskolát, országos har­­madik lettem és közben megismerkedtem a regöscserké­ szettel, ami aztán azóta is kíséri életem.” –  Mi a közös nevező a papságban és a kertészetben, merthogy mind a kettő vonzott. –  Talán úgy tudnám megfogalmazni mind a kettő hivatás nagyon közel viszi az embert Istenhez. Óvodás koromtól ministrálok, és a plébánosunk egy öregcserkész, Hencz Jó­­ zsef volt a példaképem. Otthon rengeteg növényem volt, úton-útfélen a falusi néniktől egy kis hajtást kértem, elültetem. Aztán, mivel tanulmányi átlagom 8. osztályban nem volt túl fényes, elmentem szakmunkásnak – kertésznek. Ez annak is köszönhető, hogy származásom falunkban „gyütt­ ment”-nek számított, és egy gyüttment nem kaphatott jobb jegyet, mint hármast. A szakiskolában már jók lettek a tanulmányi eredményeim. Sokat köszönhetek az iskola úgymond

Ez egy Kukorkép

Rómeójának. Egyszer bejött az öltözőbe, nagyon össze volt törve – ekkor már végzős volt – és mondta nekünk, hogy ellustálkodta a tanulást és nem jutott be az országos tanulmányi versenybe, ami csak 2 évente kerül megrendezésre. Ekkor döntöttem el hogy a következőn már én is ott leszek. „Az érettségi után felvételt nyertem a Kertészeti és Élel­ miszeripari Egyetemre, ami később sok névváltás után Cor­ vinus lett. Itt a szakdolgozat írás közben döbbentem rá, hogy kertészeti munkát csinálhatnának akár kerekesszékes emberek is. Ennek köszönhetően elvégeztem egy szociális gondozói és ápolói iskolát is, hogy minél többet megtudjak a sérült emberekről.” –  Hogy volt ez a rádöbbenés? –  Tulajdonképpen ott labormunkát végeztem, laborban lehet „kerekesszékezni”, ezt gondoltam tovább, hogy klasszikus kertészetben is lehetne működtetni. Nem csak a szoc­ gondozóit végeztem el, hanem 2010 nyarán sikerült Auszt­ riában egy kertterápiás intézetben eltöltenem némi időt. –  Mikor végezted a kertészeti főiskolát? –  2003-ban. –  És ezután elkezdtél szociális gondozónak tanulni? –  Nem, egy évet dolgoztam egy kertépítő cégnél, utána munkanélküli lettem. Ekkor ajánlotta fel a munkaügyi központ a szocgondozói képzést. –  Ez a képzés mélyítette az elhatározásodat? –  Igen, és sikerült megismerkednem azzal hogy a testi fogyatékosok mennyire sokszínűek. Egyik tanárom mondta, hogy képesek, csak másképp.

15

–  Mi történt ezután az egy év után? –  Elhelyezkedtem mint kertész, négy évig dolgoztam.

főnököm) jóvoltából – egy FLP pályázat keretében jelenlegi munkahelyemre, az SZMCS Központi Irodájába.”

–  Ez alatt a 4 év alatt volt időd foglakozni szociálisan hátrányos, ill. fogyatékos emberekkel? –  Igen, sajnos 2010 december 30-tól már csak volt barátnőmet, Szilviát is egy fogyatékosok számra rendezett táborban ismertem meg mint segítőt. Vele együtt jutottam el Karácsondra, és ismertem meg az autisták világát. És tanultam jelnyelvet is, és szintén volt barátnőmmel ismerkedtem meg a siketek világával. Eközben folyamatosan figyeltük a hasonló rendezvényeket, stb.

–  Nem érzed hogy ez az egy év nálunk inkább időveszteség, céljaid tükrében? –  Itt belelátok egy olyan gépezetbe, ami folyamatosan könyvel, számláz, pénztárat készít. Nem volt irodai munkában tapasztalatom. Kapcsolattartás, kapcsolatteremtés, pénzkeresés.

„Elkezdtem dolgozni, majd egyszer egy regöstáborban ajánlott egyik csekésztestvérem egy ausztriai helyet, így kerültem közelebb a kertterápiához és tölthetem négy gyönyörű hónapot ott egy farmon.”

–  Mi a biztosítéka annak, hogy egy testi fogyatékosokat alkalmazó kertészet nem lesz veszteséges? –  Olyan növényekből kell állnia a kertészetnek, ami piacképes és eladható. –  Például? –  Nagy kézimunka igényűek, ami nem gépesíthető. Gyógynövények, apró bogyós növények. Amit nem lehet gépesíteni.

–  Mi mozdított ki ebből az állapotból? –  A válság miatt megszűnt a munkahelyem, majd felvettek félidőre. Ekkor kezdtem keresni más lehetőségeket, így jutottam el 4 hónapra Ausztriába, St. Pöltenbe, az Emmaus CityFarm nevezetű egyházi-állami intézményben. Ausztriáról tudni kell hogyha az egyház valamibe befog egy lovat, akkor abba az állam befog még egyet. Itt nem fogyatékosok voltak, hanem pszichésen sérült emberek. Alkoholbetegek, depres�sziósak stb.

–  Mi lesz a következő lépés? –  Egyelőre még keresem, hogy merre lehetne tovább lépni, de mindenképpen olyat választok, ahol pénzt is kereshetek.

–  Akkor itt egy komoly orvosi, pszichológusi háttér is volt? –  Egy elég komoly háttér van mögötte, próbálják őket visszaintegrálni a normális életbe.

–  Harminc évesen azt hiszem, ez jogos igény. –  Annyira bizonytalanok az otthoni dolgok, munkaerőpiac meg minden más, hogy nem tudom, egyáltalán haza megyek-e, vagy maradok valahol a határ túloldalán.

„Hogy mi a célom? Szeretnék egy kertészetet csinálni fogyatékos embereknek, de ehhez még nagyon sokat kell tanulnom és még inkább mintákat látni. Most ehhez tanulok mindenféle kapcsolat teremtést, irodavezetést, s így kerültem – meg egy másik regös rendezvény, a FELCSER (no meg

Én közben rájöttem mi a közös a papban és a kertészben, merthogy Tomit ez a két pálya vonzotta. A kereszt. Az egyik keresztel, a másik meg keresztez. Remélem Tamásnak is sikerül kereszteznie álmait a valósággal. Sanya

KÉZMŰVES

Csodakifli Egy nagyon finom és egyszerű süteményt választottam, amelyet Erdélyben a gyimesi csángóknál ettem először. Úgy gondolom legyen itt is egy kis változás kézművesként süssünk-főzzünk. Most félretéve a farsangi fánkokat, egy téli süteményt készítsünk el. Hozzávalók: 1 csupor disznózsír, 1 csupor savanyú tejföl, 3 csupor liszt, 1 csomag sütőpor (nem szükséges, de lehet), 1 csipetnyi só,

16

„Közben persze keresem a mintákat a következő tanuláshoz, meg a támogatókat a saját Kertészetem megvalósításához.”

lekvár / rohát – román zselés állagú gyümölcsös édesség, porcukkor. Elkészítése: Este meggyúrjuk a tésztát. A disznózsírt a liszttel és a csupor savanyú tejföllel összekeverjük, hozzáadva a csipetnyi sót. A meggyúrt tésztát letakarva szoba hőmérsékleten tároljuk reggelig. Másnap reggel a tésztából kis kifli formákat készítünk. Közepét lekvárral megtöltjük, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszük és 180°C-on 10-15 percig sütjük. Aki teheti kemencében készítse el.

A sütőből kivett kifliket, még melegen porcukkorban átforgatjuk, hogy gazdagon ellepje és csodakiflivé váljon készítményünk. Tényleg finom! Jó étvágyat hozzá!

Takarékosan a számítógép előtt?

Köztudott, hogy egy kis odafigyeléssel komolyabb mértékben is csökkenteni tudjuk háztartásunk energiafogyasztását. Ebben a hónapban a számítógépet fogjuk megvizsgálni, mert a kikapcsoláson kívül egyéb lehetőségeink is vannak a környezettudatos használatára.

De ha már a kikapcsolásnál tartunk. Mint sok egyéb elektronikai berendezésnél, a számítógépnél sem elég, ha

csak egyszerűen leállítjuk. A számítógép tápegysége, a bekapcsolva hagyott képernyő, valamint a hordozható gépek adaptere továbbra is felvesz áramot a hálózatból, havonta kb. 1 € értékben. A megoldás nagyon egyszerű: kikapcsolni a képernyőt, a vezetékeket pedig kihúzni a hálózati dugóból vagy áramtalanítani az elosztót. Ugyanígy kihúzhatunk magából a gépből is nem vagy ritkán használt alkatrészeket, mint egy külső merevlemezt, vagy egy webkamerát, és géphez csatlakozó nyomtatót, hangszórókat is elég akkor bedugni és bekapcsolni, ha már használni készülünk. Nem érdemes viszont túl sűrűn kikapcsolni a számítógépet, mert az indulás és leállás több energiát fogyaszt, mint például a takarékos üzemmód. Ha pedig már használjuk a gépet, akkor sem mindegy, hogy mit és hogyan. A jelenleg elterjedt LCD képernyők kevesebb áramot fogyasztanak fehér kép megjelenítésénél, mint a feketénél, így takarékoskodhatunk akár egy világos háttérképpel is. A régebbi CRT típusú képernyőknél viszont pont fordított a helyzet, a sötét kép a takarékosabb. A legtöbbet a belső alkatrészek közül a processzor, majd a grafikus kártya fogyasztja, ezért takarékosabb a szövegszerkesztő, mint az internet böngészése és a videó nézés, de a legtöbbet a játékok fogyasztják.

Műanyag palackokból építenek iskolát a Fülöp-szigeteken, ahol a gyakori természeti csapások miatt kísérleteznek ezzel az újfajta technológiával. Bezárják Tutanhamon sírját a látogatók elől, és egy teljes másolatát építik fel a Királyok Völgyének, mert a turisták jelenléte, hő és párakibocsátása, valamint a fényképek vakuja miatt vészesen romlik a lelet épsége. Több mint 20 év után megdőlt a napenergia-hajtású autók sebességrekordja. Egy ausztrál egyetem mérnökei által épített Sunswift IVY 88 km/h-ra gyorsult fel, mindössze annyi energia felhasználásával, amennyit egy hajszárító 1 óra alatt fogyaszt. A vártnál két nappal korábban ért véget a sarki éj Grönlandon. A tudósoknak egyelőre nem sikerült egyértelmű magyarázatot adni a jelenségre. Önmagukban kicsik a fogyasztásbeli különbségek, de éves, vagy akár több éves távlatban, és országos méretekben kiderül, hogy van értelme ezeknek az apró intézkedéseknek is. bodzi

A széncinege az év madara 2011-ben A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a széncinegét választotta a 2011-es év madarának. A széncinege (Parus major) hazánk egyik legelterjedtebb énekesmadara, mindenhol költ, ahol mesterséges vagy természetes fészekodúkat talál. Kedveli az idősebb tölgyeseket, fenyveseket, de a mezőgazdasági területeken, városi parkokban és kertekben is elterjedt. A széncinege pont gyakorisága miatt nyerte el ezt a „kitüntető” címet, hiszen megmutatja, hogy a lakosság részvétele a madárvédelemben meghozza eredményét. A sok ezer kihelyezett mesterséges odú, a sok tízezer téli madáretető mind hozzájárult a faj sikeréhez. A széncinege a verébalakúak rendjébe tartozik, 14 centiméteres hosszával és 16-22 gramm súlyával a legnagyobb a cinegefélék között. Igen színpompás madár, hasán sárga,

hátán zöld tollazatú csőre és feje a két fehér arcfoltot leszámítva fekete. Télen főleg magokkal, tavasztól őszig rovarokkal táplálkozik, illetve fiókáit is rovarokkal eteti, ezért fontos szerepet tölt be a biológiai védekezésben. A Magyarorszá­ gon költő széncinegék nagy része a telet is itt tölti, kisebb részük a környező országokba „kóborol”. A széncinege védelméhez bárki hozzájárulhat, nem csak kertekben, de akár panellakások ablakában, erkélyein is kihelyezhetünk odúkat, etetőt és itatót. Etethetjük őket sótlan napraforgóval és faágra szúrt almával is. Fontos tudni, hogy a fiókák a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják az odút, ezért a kertben talált tollas fiókákat nem kell „megmenteni”, a szülők gondoskodnak róluk MME

A vaddisznó Február van. Nemsokára tavasz. Már az első hóvirág meg is jelent, de én a vaddisznóról írok. Vajon miért? Tud­ niillik én Erdélyben lakom, pontosabban nem messze Erdélytől, Párci­umban egy Szilágysomlyó nevezetű körülbelül 17000 lélekszámmal rendelkező kis városban. A mi városunkat körülveszi a Magura, ami egy alacsonyabb hegynek, magasabb dombnak számít. A Magurában van egy jellegzetes, ismert pont: az erdészek háza, illetve nem messze ettől a törvényfák. Ide, minden évben a mi cserkészcsapatunk (16. számú Báthory István) felmegy, de nem akármikor, hanem éjjel. Ezt az esemény éjjeli portyaként könyveltük el. Mindig télen szokott megtörténni, legtöbbször havas időben. Ezt a kicsik nagyon élvezik. A nagyok pedig kiélhetik az „ijesszünk meg mindenkit” vágyaikat. Afféle szokássá vált. A lényege az egésznek, hogy ekkor, portya közben, a lábnyomokat is megfigyeljük. A leggyakoribb a nyúlnak a lábnyoma, de sok vaddisznó nyom is található. Egészen vadállat. Bár szerencsére élőben nem ismerkedtünk még meg vele, de le-lejár a városba, a szőlősökhöz, túrni egy kicsit. Egészen zavaró tud lenni.

A legveszélyesebbek persze párzási időszakban. Ez november és január közé esik. A vemhességi idő 14-20 hét, az alom pedig 4-12 malacból is állhat. A vadmalacok csíkos háttal és oldallal születnek, hogy jobban álcázva legyenek az erdőkben. Mintegy hathónapos korukban elvesztik ezt az álcát, és vörösesbarnás átmeneti „öltözéket” kapnak. Egy évre rá kinő állandó, feketésbarna felnőtt szőrzetük.

18

A vaddisznót joggal nevezhetjük mindenevőnek. Tölgy- és bükkmakk, valamint mindenféle, a földön elérhető gyümölcs mellett férgeket és más, a talajban talált állatokat is fogyaszt. Megfogja a patkányt, a pockot, utóbbi kölykes fészkét megszimatolja, és orrával kifordítja, de rámegy a dögre, az elhullott vadra is. Amikor táplálkozni indulnak, meglepően óvatosan s halkan haladnak, de ha menekülni kell, nagy zajt csapnak. A vaddisznó csoportokban, azaz kondákban jár. A kanok csak alkalmilag keresik fel a kondát. Ők inkább magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban csatlakoznak. A konda általában kijelöl egy állandó helyet, ahova vadászat után visszamegy, ahol a vaddisznók meghempereghetnek a pocsolyákban. Ez náluk egy fontos „rutingyakorlat”, mivel ez segít abban, hogy távol tartsák maguktól az élősködőket illetve ez a koszréteg megvédi a bőrüket a naptól. A kijelölt hely nagy folyók mentén szokott lenni, mert tudniillik a vaddisznók nagyok jó úszók. A kondák többnyi-

re mindig közel kerülnek egymáshoz, mindig próbálják megtartani az önállóságukat, nem verekszenek és nem igyekszenek egymást távolabbra szorítani. A vaddisznók kedvelik a társaikkal való „bőrkapcsolatot”. Együtt pihennek, összedörzsölik sörtéiket, így egymást tisztogatják. Tagjaik ismerik egymást, és sivalkodó, röfögő hangon tartják a kapcsolatot. A vaddisznóknak egészen különböző hangjaik vannak, ezek jelentését csak a tapasztalt szakemberek értik. A látás ezzel szemben náluk alárendelt szerepet játszik. Apró szemükkel gyengén látnak, inkább hallásukra és rendkívül érzékeny, ormányszerű orrukra hagyatkoznak. Ez utóbbival túrnak, amikor férgek, rovarlárvák vagy gumók (burgonya vagy más raktározó gyökér), esetleg gombák után kutatnak. Csaknem korong alakú orrukkal fel tudják szaggatni a talajt, de ugyanakkor meg is érzik, ha ott valami ehető akad. No, most, hogy már a vaddisznó adataival is gazdagabbak lettünk, ideje vigyázni velük! Zsófi

Nem adom fel Konyha Étkezés A téli túrán a nagyobb igénybevétel és a hideg miatt több energiát használunk el, így többet is kell bevinnünk. Ilyenkor büntetlenül tömhetjük magunkba a finomabbnál finomabb zsíros, édes, kalóriadús ételeket. Emiatt persze többet kell magunkkal vinnünk belőle, mint nyáron, és érdemes ráhagyással tervezni előre nem látható esetekre. A menü összeállításakor igyekezzünk nagyobb energiatartalmú ételeket választani, mert azok kisebb súly és térfogat mellett tartalmazzák a szükséges mennyiségű kalóriát. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az étel megfagyhat, így kerülni kell a nagy víztartalmú dolgokat (a víz amúgy is nehéz, ne cipeljük fölöslegesen, válasszunk inkább olyat, amihez csak az elkészítéskor kell vizet adni). Mivel folyamatosan hidegben leszünk, díjazni fogunk mindent, ami meleg, ezért vigyünk könnyen megfőzhető (gyors rizs, kukoricadara, zacskós leves) és meleg ital készítésére alkalmas dolgokat (tejpor, instant kakaó, tea). Ez utóbbiaknál kerüljük a koffeintartalmúakat (legalábbis este) mert serkentik a vizelet-kiválasztást, ami a nyugodt éjszaka legnagyobb ellensége. A napot érdemes egy kiadós reggelivel indítani, valami meleg folyadékkal kiegészítve. A nap folyamán sokkal kényelmetlenebb körülmények lesznek, ezért hosszabb időre nem célszerű megállni, inkább csak rövidebb szüneteket beiktatni és gyorsan begyűrni valamit (csoki, olajos magvak, darab sajt, stb.) és inni rá egyet a termoszból vagy palackból. A vacsora megint bőséges lehet, be kell fűteni az estére, meg amúgy is ilyenkor van a legtöbb idő főzőcskézni. Ilyenkor kell pótolni a napközben elvesztett folyadékot is, tehát most se feledkezzünk meg valami meleg italról. Alváshoz készítsünk be valami gyorsan emészthető energiabombát (pl. csokit), amivel a belső fűtést felgerjeszthetjük, ha fáznánk. Folyadék Bár nem vesszük észre, télen is rengeteg folyadékot vesztünk. A folyadékveszteség a kiszáradás és egyéb hatások mellett ilyenkor azért is veszélyes, mert romlik a keringés, így a végtagok könnyebben elfagyhatnak. A kihűlt test meleg folyadék bevitelével melegíthető fel a leghatékonyabban. Télen a víz az esetek többségében bőségesen előfordul a környezetünkben, egy baj van vele: általában meg van fagyva. A jég megolvasztása rendkívül energiaigényes, ezért ha lehet, próbáljunk folyékony vízhez jutni, pl. be nem fagyott patakból (azért a jégbe beszakadást ne kockáztassuk). Ha mindenképpen olvasztanunk kell, akkor praktikusabb a jég, mint a hó, mert sokkal kompaktabb, kevesebb benne a levegő, és nagyobb eséllyel tartalmaz oldott sókat. Hóból a tervezett vízmennyiség tízszerese kell (fél liter vízhez öt liter hó). Az olvasztáshoz az edény aljába öntsünk egy kis folyékony vizet (különben „odakozmál”), és csak lassan adagoljuk hozzá a jeget/havat. A csapadékból származó hó és jég nagyon kevés sót tartalmaz, azok pótlásáról külön gondoskodni kell! A felolvasztott víz könnyen újra megfagyhat, ha nem vigyá-

Táborozás télen zunk. Hasznos dolog a termosz, vagy a vizes palackra rossz polifoamból fabrikált szigetelő borítás. Estére egy palack meleg vizet a hálózsákba is tehetünk, ez egyben a lábunkat is melegíti. Az étkezéskor használt ivóedény is legyen jó nagy, mert abban lassabban hűl ki a folyadék. Főzés Télen a meleg étel-ital nagyban javítja a hangulatot, akár életmentő is lehet. A főzéshez hidegben több energia kell, a víz olvasztásáról nem is beszélve. Ehhez kétféle hőforrásunk lehet: a tűz és a különböző főzők.

A tűzrakás ilyenkor több nehézségbe is ütközik, a hullott fa a hó alatt van, ha meg is találjuk, elég nedves lesz, tehát a fákon levő száraz ágakra kell szorítkoznunk. A hó elég rossz alap a tűznek, megolvad, elnyeli a parazsat. Amennyire lehet, el kell takarítani, és egymás mellé fektetett ágakból megfelelő alapot kell készíteni. A nyílt tűzön elég rossz hatásfokkal lehet főzni (legalábbis a főzőkhöz képest), de ha van elég tüzelő, akkor ez nem probléma. A főzésen kívül a tűz mellett melegedhetünk, száríthatjuk a felszerelést, stb. A főzők használatát a tűzrakás már említett nehézségei is indokolják. Szerény téli tapasztalataim alapján a gázfőzőt kevésbé tartom megfelelőnek, mint a folyékony tüzelőanyagúakat, különösen komolyabb hidegben. Én egy egyszerű katonai konzervmelegítőt használok, ami elvileg bármilyen éghető folyadékkal működik, de legjobban benzinnel vagy petróleummal (ez utóbbival eléggé kormoz). Az üzemanyaggal bánjunk óvatosan, mert mérgező, tűzveszélyes, stb.! Mindenképpen jól záródó, strapabíró edényben tartsuk, és lássuk el egyértelmű jelzéssel. Mivel ezek a folyadékok 0°Con nem fagynak meg, mint a víz, tovább hűlnek, felveszik a környezetük hőmérsékletét. Ezért öntéskor legyünk óvatosak, mert a kezünkre ömlő -20°C-os folyadék komoly fagysérülést okozhat. - folytatjuk hu1970 – MTP

19

FEBRUÁR – JÉGBONTÓ HAVA – BÖJTELŐ HAVA

A tőlem megszokottnak vélt népszokások bemutatását hónaponként az eddigitől eltérően most élménybeszámolóra váltanám fel.

Vándorút a KeletiKárpátokba, a Gyimesi csángókhoz… Egy hideg hétfői napon hárman, Ági, Zoli és én, felkaptuk vállainkra nagy batyuinkat és 2010. december 27-én útrakerekedtünk Gyimesek felé. Célunk az volt, hogy eljussunk a KeletiKárpátok hegyeibe, valamint személyesen is megismerjük az ott élő emberek népi szokásait, mindennapjait. Hosszú és fárasztó út után másnap végre megérkeztünk a gyimesközéploki vasútállomásra, majd onnan egy órás kószálás után megtaláltuk Sötétpatakán a szálláshelyünket, Magyar Kati néni házát, ahol már nagy örömmel várt ránk Nyisztor Tinka. A meredek hegyoldalak közé szorult szűk patakvölgy, ka­­ nyargó utcájával, hófödte faházaival és a hallható patak zúgásával egy másik világba csöppentünk. Nyugodság, szeretet és a tisztaság lepte el szívünket. Vendéglátóinktól sok szeretetet, kedvességet, segítséget kaptunk, és helyi meséikkel gazdagítottak bennünket. El kell árulnom, hogy borzasztó finomakat ettünk a helyi ételekből: csodakiflit, hurkát, szalonnát, házi kolbászt, kocsonyát, egyszerű pityókalevest (burgonya), a fokhagymás pityókát áfonyaszósszal, töltöttkáposztát, tehéntúrót, ordát (vajhoz hasonló tejtermék). Mindenhez finom házikenyeret ettünk, melyet kemencében sütött ki Kati néni. Megismertük a sebes levest és a domb­ raszökő levest. Ezért megtanították nekünk, hogy „akkor jó a savanyú le­­ ves, ha nagyon sebes”. (sebes = savanyú) Ottlétünkből nem maradhatott ki a környék megismerése sem. Ellátogat­

20

tunk az ezeréves határhoz, ahol felmásztunk a romokban heverő Rákóczivárba, a szemközti hegy oldalában magányosodó romtemplomba, és megnéztük Borospatakán a panzióként mű­­ ködő skanzent. Útba ejtettük még a hidegségi sípályát, ami külön nevezetesség lehetne a maga egyszerűségével. Utunk főpontja volt, hogy két éjszakára felmenjünk a hegyi kalibába. A Tarkő-hegység gerince alatt 1341 méteren található Kati néniék nyári otthona. A csordogáló félig befagyott patakban jutottunk fel a házikóhoz. Nagy kihívás volt jégen, hóban felmászni a hegygerinc közelébe, nagy hátizsákokkal és volt, aki gumicsizmában, ennek ellenére mi nagyon élveztük. Két órányi gyaloglás után megérkeztünk. Kati néni elárulta, hogy e hegyet Bodorvésznek nevezik. Hókirálynő meseországába tévedve a nyugalom, a friss levegő és a meseszép látvány karolt körbe minket, estére a közelinek tűnő csillagos égbolt tárulkozott elénk. Hóban mosakodtunk, így simává vált az arcunk. Egyik nap nagyobb túrát tettünk a hegygerincen. Ekkor találtunk rá a még épen maradt vörös áfonyabokrokra, borókabokorra. A hóban állatnyomok között medvenyomokat lestem. Szomorúan közlöm, nem láttam medvét. De minden égtáj felé eltekintve havas hegycsúcsok és havas erdők kacsintottak ránk. Így ismertük meg név szerint is a hegyeket és csúcsaikat, melyekhez helyi mondák fűződnek, mégpedig az Öcsém köveit, a Hagymás hegyet, a Hármaskövet, a Naskalatot. Meseország látványa mellett a hideg, mínusz tíz fokok sem riasztottak meg minket, mivel mindig megvárt a kalibában a kályha melege. Utolsó napunkon a kalibánál nem hagyhattuk ki a szánkózást sem, amitől jól megéheztünk. Kati néni válasza erre az volt: „Nem élek én levegővel, mint az egykori leány.” És készített nekünk szeletelhető kemény puliszkát, más néven málét (kukoricalisztből készült kásás ételt) és pirított puliszkát. Kati néni meséiből megtudtam, hogy Sötétpatakát régen Sárospataknak nevezték a helybeliek, mivel nagy sár lepte el a völgyrészt. Elmondása szerint talán azért kapta a nevét, mivel a szűk

völgy miatt itt hamar besötétedik. A faluban a népviselet már nem honos, a II. világháború után kivetkőztek. Csak az egyházi ünnepnapokkor öltöznek népviseletbe. Kati néni beavatott a háború előtti, hely­ ­beli szerelmi életbe is. Meg­tudtam, hogy azelőtt a házak 1-2 szobából álltak. Két-három generáció élt együtt, és mindenki egy szobában aludt. A második szoba csak guzsalyoskodásra volt fenntartva, ahol a legény szabadon udvarolhatott a leánynak, még éjjel is. „Kilóra veszi a tehenet!” Egyéb népi szokások mellett érdeklődtem a februári népi szokásaikról is. Érdekesnek találtam, hogy gyertyát csak karácsonykor és házszenteléskor gyújtanak az asztalon. Gyertyaszentelő Boldogasszony napját is olyan fontos egyházi ünnepnapnak tartják, mint a karácsonyt vagy a húsvétot. A farsangi időszakot kosaras bállal ünneplik, ahová már a fiatalok, sőt a gyerekek is eljárnak. Radinába – gyereknézőbe mennek, ahová kimondottan köménypálinkát és köménylevest visznek. Ápolják a családlátogatást, ez a komázás. És ebben a hónapban volt szokás házasodni is. Egyhetes ittlétünk reggelén elköszönve lovasszánon hagytuk el Sötétpatakát. Csendben, szótlanul ülve a szánon visszapillantva a távolodó házikókra, feltekintve a hegyekre, szerintem mindhármunk gondolataiban az elmúlt, élményekkel teli napok játszódhattak le, hogy búcsút vegyünk tőlük és vendégszerető szállásadóinktól, akiknek nagy hálával és köszönettel tartozunk. A hazaindulás előtt volt még egy fél napunk Csíkszeredán ahol, Salló Emőke vendégszeretetében töltöttük el a még néhány órát. Halvával és roháttal (török eredetű édességek) felpakolva indultunk haza. Beus

Régi idők focija Mert kell egy csapat! Minarik Ede, a mosodás él-hal a fociért és saját csapatáért, a Csabagyöngye SC-ért. A botcsinálta menedzser elsődleges célja, hogy bejussanak az első ligába, és ennek érdekében hajlandó feláldozni mosodáját, összes pénzét, feleségét, sőt akár az életét is! Jöhetnek végrehajtók és vihetik, amit tudnak, gáncsolhatják gaz edzőtársak elcsábítva legjobb játékosait, Minarik csak megy előre és még az sem rendíti meg, amikor a kulcsmérkőzés előtt csodakapusa elszerződik. Mándy Iván kiváló regényét a burleszkfilmek modorában dolgozta fel Sándor Pál rendező. A film megkapta a Magyar Filmkritikusok díját, és elhozta Teheráni és Palermoi Filmfesztivál fődíját.

Vaszary Gábor

Kislány a láthatáron A regény főhőse maga az író, akinek éppen regényt kellene írni, de nem tudja, miről írjon, csak sok pénzt szeretne keresni vele. Ezzel a meglepő helyzettel indul a regény. Vagy nem is annyira meglepő? Írjon kutyáról? Írjon krimit? Írjon tragikus történetet? Természetesen mindegyik ellen megvan kapásból az ellenvetés: el lehet-e adni? Szóval látjuk, a harmincas években ugyanaz volt a sanyarú írói sors. Vaszary a tőle megszokott kacsintós pimaszsággal rögtön elkezdi hálóba fogni az olvasót: beavatja apró írói fortélyaiba, mígnem aztán szinte együtt választják ki az 1930-as évek bestsellerének helyszíneit, szereplőit, szerkezetét. Közben persze kikacsintva az olvasó felé is. Helyszín: Siófok, Hortobágy, Debrecen és Parádfürdő – nyáron, amikor mindenki szórakozni akar. A bonyolító eszköz: mindezeket a helyszíneket AUTÓVAL bejárni. És a négy ülésre pályázó hat fiatalember szeme előtt megjelenik a KISLÁNY is. Aki persze, a kor vágyképeinek megfelelően, Amerikából ruccant vissza az óhazába, mindösszesen szintén fiatal nagynénjének társaságában. Aztán el is kezd íródni a történet, csak a valódi írót közben folyton gyötri a pénztelenség. Vaszary habkönnyű és szellemes – mint mindig.

könyvajánló

Gereben Zita

Ready for the sun Tizenegy hibátlan dal, amely képes elvarázsolni a hallgatót, megszabadítani a mindennapoktól és ünnepé tenni a hallgatást. A zene átmenetet képez a jazz és a populárisabb műfajok között. Dallamos, érzékeny, de ugyanakkor elsöprő energiákkal teli muzsika ez, amelynek zenei stílusa a jazz balladáktól, egészen a tempós funk zenékig terjed!

21

  

    

   



 

  



 



 

   

 

 

        

     

 

    





    





 

 





  

  

    



   



   



      



    

   

 

 





 

 

 

 

   

 

 



    

 

  

 

 

 

 

 

 

 

  

   

    

 

 

  

   

  

  

    

 

 

   



 



MókaLand Banán, narancs, paradicsom Egy néger és egy fehér ember egymás mellett utaznak egy repülőn. A fehér megéhezik és elővesz egy banánt. Mire a néger: –  Az mi? –  Ez egy banán! –  Ugyan, ez nem banán! Nálunk 3 kilós banánok nőnek! Elteszi a fehér a banánt, elővesz egy narancsot. Mire a néger:

22

 

  

 

 

  



 

    

 

 

 

–  Az mi? –  Ez egy narancs! –  Ugyan, mifelénk strandlabda méretű narancsok nőnek! – dicsekszik a néger. A fehér elővesz egy paradicsomot, mire a néger megkérdi: –  Az mi? –  Hogy ez mi? Ribizli! A kis Gazsi sírva megy haza az iskolából. –  Minek bőgsz te gyerek? – kérdi az apja.

    

–  Fizikából kaptam egy karót, mert nem tudtam egy olasz fizikus első nevét, akiről a feszültséget nevezték el! Vala­ milyen Volta. –  Hülye gyerek, hát Dzsontra-Volta! Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól: –  Jean, mi ez az egyre távolodó cipőkopogás? –  Elment az életkedvem, uram!

Készítette: Mezey László



 

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma

KMCSSZ

Észak-Amerika Tisztikonferencia 2010 Most már sokévi hagyomány szerint idén is a New York állambeli Buffaloban, a Harvest House-ban gyűltek össze konferenciájukra november első hétvégéjén ÉszakAmerika magyar cserkészvezetői. A kétnapos megbeszélésen kb. 70 segédtiszt, cserkésztiszt, cserkészcsapattiszt és felnőttcserkész-vezető vett részt az Egyesült Államok, Kanada és Venezuela különböző vidékeiről. A sikeres és mindenki számára hasznos megbeszéléseknek talán legnépszerűbb tárgya az elmúlt nyár központi jubileumi tábo-

ra volt. A cserkészet elvei és hagyománya szerint a megbeszélés két kérdés körül csoportosult: mi volt olyan jó, hogy érdemes megtartani a következő táborokban, és mi az, amit jobban is lehet csinálni. Hasonló szellemben és módon folyt le a másik megbeszélés csapataink helyzetéről és arról, hogyan tudjuk a csapatparancsnokokat munkájukban segíteni. Érdekes és tanulságos volt meghallgatni a jelenlévő parancsnokok vagy képviselőjük beszámolóját csapataik helyzetéről. Nemcsak a szövetségi vezetőknek adott ez átfogó képet a

csapatok helyzetéről, hanem a többi résztvevőnek is sok tanulságos példát és ötletet is nyújtott, és a fiatalabb, tapasztalatlanabb vezetőknek is megmutatta, mit is jelent parancsnoknak lenni. A harmadik téma a gyakorlati cserkészismeretek elsajátításával, illetve az ezzel kapcsolatos kiképzés minél érdekesebbé tevésével foglalkozott, egy kimondottan gyakorlati, a csapatok mindennapi életével kapcsolatos megbeszélés. Természetesen, mivel ez cserkész összejövetel volt, nem hiányzott az ének, játék, móka, nevetés sem, és a tiszti konferenciák talán legfontosabb mozzanata, a messze lakó, egymást ritkán látó barátok, ismerősök, cserkésztestvérek találkozása. Glaser János Montreal, Kanada

Sikeres családi est Calgaryban A calgaryi 73-as es 74-es számú cserkészcsapatok novemberben tartották meg most már hagyományos Családi Estjüket. Két család három generációval képviselte magát. A Családi Est célja, hogy a szürke sötét novemberi estén fényt derítsenek a cserkészek és a családok életébe, az újonnan csatlakozott családokat bemutassak, így jobban megismerik egymást a szülők, és a szorosabb kapcsolat által a csapat jó szellemét ápolják.

Míg kint a -25 C a szél hatását beszámítva -38 C fok hideg volt, addig bent kellemes és meleg baráti légkörben oldották meg az őrsök a feladatokat és ülték meg együtt a tábortüzet.

Úgy a kiscserkészek, mint a szülők és nagyszülők beleélték magukat az est témájának, a katona világnak az elsajátításába. Így az énekek, a játékok és a tábortűzi számok is ezt a témát karolták fel. Sőt, az őrsök feladatai is erre utaltak. Mindenki csákót készített, majd egy híres magyar katonavezér vagy harcos nevét kellett választani őrsi névnek. A tábortűzi számoknak vagy a „katona dolog” vagy „anyámasszony katonája” mondást kellett tartalmaznia. A számok változatosak és élvezetesek voltak. Nem túlzás, ha azt közöljük, hogy mindenki jól érezte magát és minden jelenlévő kellemes estét töltött el. kmcssz