Mindszentek hava Magyar Litánia (Tóth Bálint)

2012. Október / Begyűjtés hava / Magvető hava / Mindszentek hava

Magyar Litánia

Megszámlálhatatlan, hogy hányszor hagyta már el, a magyar ember száját az elmúlt évszázadokban, az 1956 novemberében, egy budapesti kerítés feliratán is olvasható gondolat:

Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért… Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségeidet. Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket… Máté 5, 38,43,44

(Tóth Bálint)

Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat:

A felkiáltás inkább sóhaj, esetleg remény, mert igazán realitása sosem volt az óhajnak. Nem volt Rákóczi idejében sem, mint ahogy ’48-ban, vagy ’56-ban, de napjainkban sem. Hívtuk szabadságharcnak, forradalomnak, esetleg fülkeforradalomnak. Sajnos minket mindig magunkra hagytak és jobb esetben is csak csendben szorítottak értünk a segítségnyújtás helyett. Legutóbb éppen ’56-ban. Akkor keletről, tankokkal fojtották vérbe a magyart, most nyugatról a bankokkal. Akkor is volt, aki behívta a tankokat, mint ahogy most is volt, aki bátorította a bankokat és volt, aki idehozta az Európai Uniót és az IMF-et. Mindig voltak, vannak idegenszívű hazaárulók, akik a magyar lelkületétől távol álló eszmék zászlói alatt segítették ölni a magyart. Fegyverrel, majd kulturálisan, most pedig egzisztenciálisan. Egykor kommunistának hívták magukat, most szabad piacgazdaság pártinak, liberálisnak és demokratának. Persze bármilyen elegáns kifejezést is találnak maguknak, előbb-utóbb mindet lejáratják. Így manapság már senki nem szereti, ha kommunistának nevezik, még ha az is. Sértéssé degradálták a Széchenyi idejében előremutató tartalommal bíró liberalizmust is. De ugyanígy járunk lassan a demokratizmussal is, ha ma Magyarországon Gyurcsány Ferenc a legnagyobb demokrata. Mi meg köszönjük szépen, ilyen formában egyikből sem kérünk. Sajnos a kezükben van még mindig a média jelentős része és a társadalom kulcspozíciói. Ezért is nagyon gyötrelmes ebből a fertőből kilábalni. Még kétharmaddal is. Ráadásul olyan kétharmaddal, akiknek egy része szintén nem tudja merre tart. Akik sajnos a nagy megfelelni vágyásukban az idegen érdekek szolgálatában, de mondhatjuk, hogy a talpnyalásban, és persze az egyéni érdekeiktől vezérelve, csak a csillag színét és formáját cserélték le. Akik ugyanúgy ki fogják árusítani a termőföldjeinket, és ugyanúgy asszisztálnak a stratégiai üzemeink bezárásához. Most éppen a húsüzemeink vannak terítéken. Teszik mindezt úgy, hogy nemzeti trikolórba burkolóznak és elhitetik az ország egy jelentős részével, hogy csak és kizárólag a hazáért dolgoznak. Sajnos ezzel a kétkulacsos politikával, egyrészt nem jutunk sehová, a helyzetünk pedig nem hogy javulna, hanem éppen rohamosan romlik, másrészt ugyanúgy magunkra haragítottuk az egész világot. Ez utóbbi önmagában nem is lenne nagyon nagy baj, ha végre a saját utunkat járhatnánk. Sajnos továbbra is az Unió, és az IMF diktál, miközben szeretnék velünk elhitetni, hogy nem. Így legalább bebizonyosodott, hogy ez a jelenlegi politikai garnitúra nem a megújult Magyarország első, hanem a rothadó negyedszázad Magyarországának remélhetőleg utolsó generációja. A kormányzás is annyira pocsék, hogy Bajnai és bandája, már felbátorodva, külföldi támogatással, ugrásra készen áll. Nincs mitől tartaniuk, hiszen nem volt és nem is lesz elszámoltatás. Orbán Viktor meg a napokban is azt találta mondani, hogy tízmillió szabadságharcos országa vagyunk, (Bár úgy lenne!) és nehéz velünk bánni. Csak megjegyezzük, hogy 2010 tavaszán még fülkeforradalmárok voltunk. Most meg fizetett hirdetésben 200 millióért adják le országos napilapokban, hogy nem engedünk az IMF-nek. Nemrég meg úgy nyilatkozott, hogy nincs semmi baj az IMF-el, ő a mi bankunk. Elvesztették már a fonalat? Nyugodjanak meg, nem Önökben van a hiba! A realitás viszont az, hogy 2010 óta Magyarországon megszorításügyi és adókivetési kormány működik. Amióta bejelentették például a munkahelyvédelmi programot, azóta munkahelyek ezrei szűntek meg. A rendkívüli, munkavállaló ellenes új munkatörvénykönyv (Ugyan miért ne lenne az, hiszen a TESCO főjogászával dolgoztatták ki) és az a híres alaptörvény is ránk csapta a vasfüggönyt! Az alaptörvényben nem helyezték védelem alá a termőföldet, a vízbázist, a társadalombiztosítást és a nyugdíjat, amely miatt Magyarország folyamatosan el fog lehetetlenülni! Viszont alkotmányos védelem alatt áll a hatalomnak és holdudvarának, valamint a gazdagoknak oly kedves egykulcsos adó. Hát többek között ezért is kell újra és újra annak a kevés hazafinak „a tankok elé vetniük azokat a molotov koktélokat.” Hát ezért kell annyi vidéki srácnak (sajnos a „pesti srácok” elmentek egy füstös kocsmába egy jointot elszívni) „egy szál puskával újra nekimenni a tankoknak.” Hát ezért kell ledönteni végleg azokat az idegen szobrokat. Hogy még sohasem sikerült teljesen? Küzdeni kell akkor is, az utolsó vérig is! Tartozunk en�nyivel az elmúlt évszázadok és ’56 hőseinek. És tartozunk a jövő nemzedékének is. Rajtunk 2006-osokon, ne múljon!

feledni éjszakai vad hánykolódásokat, (egy hónapban két éjjelt börtönben töltök, és kéthavonként felakasztanak.) Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat: hogy megszeressem a hóhérokat, s imádkozzam ellenségeimért... Pedig tudom, ez az egyetlen út. ki megnyithatja a szent kaput az oltárhoz, hol a szeretet ég, de befogadni az igaz igét -, hogy magam előtt se legyek hazug -, tudod, Uram, ez száz szentnek elég! Igaz, ha annyi vagyok, mint ők, semmi vagyok. Nézem, Krisztus, a tévét: ez mind élőhalott: pöszög, dadog, nem bánt meg semmit, nem kér bocsánatot. Hadd kérdjem Tőled: Én megbocsáthatok? Megbocsáthatok-e a cvikkeres Nagyért, a hórihorgas Pálinkás őrnagyért, Maléterért és Mansfeld Péterért, a Kossuth téren meggyilkoltakért, Magyaróváron meggyilkoltakért, Salgótarjánban meggyilkoltakért, a háromszázakért, az ötszázakért, és a ki tudja hogy hány ezrekért; a Pesti Srácokért, s a Pesti Lányokért, Angyalért és az angyali Géreczért. S a korábbiakért: Donáthért, Kiss Szalézért és Apor Vilmosért, a Recsken holtakért, a vallatáskor agyonvertekért, a börtönökben égigkínzottakért, tyúkketrecbe telepítettekért, és a határon agyonlőttekért. S a későbbiekért: Bériért, Gáliért, s ki tudja még kiért, ki korábban halt, mint rendeltetett, Uram, itt valaki felfejtette a te szent törvényedet! Hány sor kéne ide, hány sírkő s kopjafa, mert ezt a magyar litániát nem fejezhetjük be soha. És mégis, mégis fejezzük be, mi nem kezdhetjük újra, de véssétek gránitba, bazalttömbbe, minden időkre minden bűnös nevét, jegyezzétek fel, ennyi elég -, mi nem kezdhetjük újra

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT

Kutyakomédia

www.batonyterenye.jobbik.net

Egész egyszerűen nem lehet más szóval jellemezni Molnár Ferenc képviselőtársam hivatali autóval történt nyaralását, majd az azt követő eseményeket. Persze előkerültek utólag a befizetési számlák, igazolva, hogy minden törvényes volt, még ha nem is teljesen szabályos. Mindezek ellenére, minden jó szándékkal történt, jelentette ki a város polgármestere. Na, ebben nem is vitatkozunk, de nem is ez volt a kérdés. A lényeg, hogy megint tanulságos történeten vagyunk túl, megint betekinthettünk az abszurd magyar valóságba. Ismét eszünkbe jutott a Legényanya című film klasszikus jelenete, ami úgy mellékesen arról szól, hogy a történetben lévő falusi nénike így sóvárog, térdelve a parlament kupolája alatt: „Felséges Királyom! …Hallgasd meg egy szerencsétlen anya könyörgését! Kérlek hallgass meg! Születésem óta itt Rátóton élek. Szeretem is a falumat, de most a fiaim, meg az unokáim életéről van szó, ezért kell beárulnom a sok marhát. Nem lenne nálunk semmi hiba, ha csak egy kis eszünk volna. De a legnagyobb baj az, hogy az elöljáróink, mind hülyébbek mint mi vagyunk. Így volt ez mindig felséges király uram, akár főispánt, akár bírót, akár tanácselnököt választottunk. Hiába választottuk a legeszesebbet, amint beleült a hivatali székibe, rögtön kezdett hülyülni elfele. Mind. Én csak egy egyszerű parasztasszony vagyok felség. Nem tudom mi az oka, talán a székekben van a baj vagy valami másban…” Nos, akkor nézzük, hogy történt, mint történt, hol hibádzik már megint az a józan paraszti ész. Első felvonás Valamikor nyár derekán testületi döntés születik polgármester úr régi autójának az eladásáról. Jegyző asszony meg is bízza Molnár képviselőtársamat árajánlatok bekérésével. Hogy miért éppen őt, amikor van a hivatalnak garázsmestere, sofőrjei, rejtély. Erről készül is egy megbízólevél, csak és kizárólag Magyarország területére, július 23-ai dátummal, cirka egy hónapra. A megbízólevélhez jár még egy hivatali MOL-kártya az üzemanyag költségekre. Mindezek mellett két nap múlva képviselő úr Görögországba készül. Kiderül nem megbízható a saját autója, így elmondása szerint, végső elkeseredésében elkéri a már nála lévő autót a város jegyzőjétől, és persze polgármester úrtól. Engedély állítólag szóban megadva, tanúk természetesen vannak, így a magyar jog szerint törvényes a szerződés. Azzal, hogy az autó írásos engedélye továbbra is csak országon belül érvényes, már nem foglalkozik senki. Ha esetleg közúti ellenőrzés lesz valahol Nis környékén, hát úgysem tudnak magyarul. Probléma tehát egy szál se, lehet suhanni az „ócska”, volt polgármesteri autóval, meg sem állva Paraliáig. Pedig éppen képviselő úr érvelt annak idején leghangosabban az új autó vitájában, a régi autó rossz műszaki állapota miatt, aggódva polgármester úr biztonságáért. Azóta változott a világ, a saját családját miért bízta rá egy ilyen „ócska” járgányra, rejtély. Tompánál még egy tankolás is belefér természetesen a hivatali kártyáról. Hogy miért nem lehetett saját kártyát használni, ha már ott tudta, hogy vissza fogja fizetni, szintén rejtély. Mindegy is, apróságra nem adunk, innentől két hét napfény, kék ég, tenger, ouzo, meg buzuki… Belefért még egy kis lélekerősítő ájtatosság is a Meteórák kolostorainak hűs falai között. Lehet a gyónás is megtörtént már jó előre, végtére is egy az Isten, akár katolikus, akár görögkeleti kolostorban térdelünk. Második felvonás Közben itthon is tombol a nyár, tikkadt szöcskenyájak legelésznek a mezőn, csak egy legény van talpon a vidéken. Az egyik forró napon ellenzéki képviselőtársam véletlenül a hivatal felé veszi az útját, látja ám, hogy hiányzik a parkolóból a Skoda Superb. Csakcsak nem Görögországba ment, fut rajta végig a hideg veríték? Rá is kérdez tüstént a hivatalban, de ott sem talál senkit, aki tudná, hol jár a Skoda. Hiába na, akinek jó szeme van az ilyesmihez, azt nem vakítja el a hétágra sütő nyári nap sem. Nincs mit tenni meg kell várni, míg az autó előkerül. Képviselő úr két hét után végre hazatér, le is adja az autót, kitisztítva, menetlevelestül, lelkiismeretesen vezetve, a Bátonyterenye – Paralia - Meteora útvonalakat. Talán ez az egy dolog volt ebben az ügyben szabályos. Hogy ez az ország mennyire fordítva működik, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy épp ez a momentum lett képviselő úr veszte. Talán, ha nem írja rá, sosem tudódik ki. De ráírta, így képviselőtársam ki tudta kérni a meghatalmazást és a menetlevél másolatot is, amit aztán már el lehetett küldeni az online és nyomtatott sajtónak. Jó nagy ügy is keveredett belőle, ahogy kell. Le is kellett ülni nyomban a város vezetőinek, hogy aszondja: Gondolkodjunk emberek! Ennek már a fele se tréfa! Elment a küldöttség még talán a megyére is, hogy nagyságos főtisztelendő főispán uramtól kikérjék a véleményét. Meg is született a megoldás gyorsan: Ki kell fizetni mindent, azon melegiben, ha már megesett az ügy! Másrészt meg nyomban ki kell adni egy figyelemelterelő kiadványt, hogy az emberek azt olvasgassák, ne ezen a bagatell ügyön csámcsogjanak! Harmadrészt meg kapargassuk csak meg azt a piszkos nyolc évet, csak-csak előkerül valami hasonló ügy, és hátha elmegy a kedvük az elvtársaknak az ilyen feljelentgetésektől. No meg a média! Aki ilyeneket irkál, azt

2

meg be kell perelni Béláim! Védekezzenek ők, ne mi! Ja, meg még egy: Cirkusz is kell a népnek, nem árt összehozni gyorsan egy kis mulatságot sem! És az elhatározást tettek követik. Hiába no, mit tesz az iskola! Harmadik felvonás Mi itt kapcsolódunk be a történetbe, ugyanis, szó szerint az egyik internetes lapon értesülünk az egész ügyről. Egyebet nem tehetünk, ilyenkor legjobb, ha a legilletékesebbtől tájékozódik az ember. Meg is tettük egyszerű kérdések útján a város jegyzője és polgármestere felé, interpelláció formájában. Erről a lehetőségről annyit illik tudni, hogy a kérdésekre köteles válaszolni a kérdezett személy szóban, vagy írásban. Erre kitűnő lehetőség lett volna az éppen sorra kerülő testületi ülés, hogy pontosan mi történt, igazak-e a vádak, illetve, úgy igazak-e ahogy a lapokban megjelentek. Polgármester úr viszont akkor és ott közölte, hogy nem hajlandó válaszolni sem szóban, sem írásban, mert a volt polgármester asszony feljelentést tett az ügyben. Hogy a testület és a városlakók tájékoztatásának mi köze a feljelentéshez, rejtély. Aztán megkérdezte, hogy elfogadom-e a válaszát. Természetesen nem, hiszen nem válaszolt semmit. Aztán lehetett fokozni az egészet még azzal is, ha megnézzük milyen volt a szavazati arány. Mert hát kétsége ne legyen senkinek, a testület természetesen elfogadta a semmit. Egy nem szavazat volt részünkről, két tartózkodás, valószínűleg szocialista részről a többi igen Fideszes részről. Molnár képviselőtársam meg közvetve, gyakorlatilag saját magáról is szavazott minden lelkiismeret furdalás nélkül. Miért nem kérte érintettségénél fogva, hogy ne szavazzon, rejtély. Vagy komédia. Vagy mindkettő. Ráadásul ez a szavazás meg valahogy kimaradt még a hivatalos jegyzőkönyvből is. Pedig az bizony a megyére megy. Hát vigyázni is kell, mi kerül bele. Hogy a Fideszes képviselők gondolkodás nélkül elfogadták a semmit, az már nem lep meg, de hogy a szocialista képviselőtársaim miért nem voltak kíváncsiak az általunk feltett olyan kérdésekre, mint, hogy eredetiek voltak-e az újságokban közölt dokumentumok, vagy, hogy használta-e Molnár képviselő úr a MOL kártyát, illetve felszólítja-e polgármester úr lemondásra képviselőtársamat, rejtély. Meglehetősen ellentmondásos, hogy miután kirobbantották az ügyet, aztán meg tartózkodtak az igazság nyilvánosságra hozatalától! Érthetetlen. Mint ahogy az is, ahogy aztán zárt ülésen próbálta polgármester úr menteni a menthetőt, vagy inkább a menthetetlent. A képviselő úr első szándékkal a gépkocsi eladásának ajánlatkéréseire kapta meg a hivatali autót, de hogy hozott-e ajánlatot akár egyet is mondjuk Thesszalonikiből, ezt sajnos nem sikerült kideríteni. Mindenesetre a kocsi szeptemberben mégiscsak eladásra került. Legalább megnyugszik végre, ettől csak jobb helye lesz. Aztán lehetett fokozni még azzal is a komédiát, hogy polgármester úr már ezen az ülésen jelezte szocialista képviselőtársamnak, hogy készüljön, mert a következő testületin két régi ügy miatt valószínűleg ő is a médiához fog fordulni, az előző két szocialista polgármester feltételezett törvénytelenségei miatt. Elő is hozott egy köteg papírt bizonyíték gyanánt. Döbbenten hallgattam, mert ezek szerint, itt mindenki tud mindenről, de csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha az egyik fél elkezdi? Esetleg mindkét oldal tele lehet kétes ügyekkel, csak éppen nem merik nyilvánosságra hozni, mert különben ők is sérülhetnek? Ha így működik az ország, az meg tragédia. De legalább sejtjük, miért ilyen a Fideszes elszámoltatás. Mint látható, tele az ügy rejtéllyel, tragédiával, komédiával. És, hogy mitől lesz kutyakomédia? Mert egyik kutya, másik eb. Egyébként meg bánná a fene, és akár még egy jót is derülhetnénk rajta, ha nem a mi bőrünkre menne a vásár… Ezek után mi sem tudunk mást mondani, mint, hogy: Gondolkodjunk emberek! CsI



Maconkai Búcsú

Hatvannégy Vármegye Emlékpark avatás - 2012 Örömteli, hogy egyre többen kapcsolódtak be a búcsú szervezésébe, egyre több maconkai és nem maconkai érezte úgy, hogy ehhez a közösséghez jó tartozni, mert van valami varázsa annak, amit itt Maconkán tesznek elkötelezett emberek egy cél érdekében. Tényleg csak ámul az ember, hogy egy pohár bor mellett néhányan mit indítottak el jó három éve. Mint mindenhez ehhez is „csak” egy katalizátorra volt szükség és szinte önálló pályára állt. Ebből is látszik, hogy milyen óriási igény van a közösségek működésére. Hát, ha még lefaragható lenne minden egyéni érdek és csak és kizárólag civil szemüvegen keresztül képzelné el mindenki a jövőt. Sajnos a jó cél mellett, ami a közösségformálásról, hagyományőrzésről, táncról, maradandó tárgyi értékek létrehozásáról szólna, folyamatosan jelen van ez egyéni és ideológiai érdekek masszív képviselete is, ami sok-

nek nehezen nevezhető beszéd, p.m. úr részéről. Így az egyébként valóban lélekmelengető avatás részükről kipipálva, jól mutat majd az újságban, meg majd a kampányban, hogy ezt is megcsinálták. Mindezektől függetlenül, aki tiszta szívvel és hittel tudta átérezni az avatás történelmiségét, különlegességét, és fel tudta mérni ennek Maconkára, városunkra nézve előnyös hatását, az biztosan nagyon jól érezte magát és egész életében szívesen fog visszaemlékezni rá. Aki érdekből volt ott, annak meg úgyis mindegy. A kézfogó közben a Csík zenekar Tartsd magad nemzetem című klas�szikus átirata, valóban felejthetetlen volt, mint ahogy a hatvannégy galamb elengedése és az ágyúszó is maradandó élményt okozott. Számunkra ez marad meg 2012-ből, valamint az alapszervezetünk által örökbefogadott kopjafa, a Zólyom vármegyei kirándulás emléke, a Maconka Táncegyüttes felejthetetlen műsora, a beszélgetések, és ami a legfontosabb, az elégedett emberek mosolya. A sok köszönetből, ami természetesen kijárt mindenkinek, aki valamit is hozzátett a búcsúhoz, valamiért rendre kimaradnak néhányan. Mi most ezért azoknak is szeretnénk külön köszönetet mondani, akik ebbe a Fidesz érdekköreit sértő kategóriába tartoztak: Köszönet a kopjafakert és az avatás megálmodójának és megszervezőjének, Dancsó Jánosnak. Köszönjük az Új Magyar Gárdának a biztosítást, a rendezvény előtt és alatt, akik végig katonás fegyelemmel végezték a munkájukat, de ugyanígy megemlíthetjük a velük együtt dolgozó polgárőrséget is. Ezen kívül volt egy Maconka helytörténeti fotókiállítás, aminek anyagát a Jobbik Alapszervezete kezdte el gyűjteni. Ami nagyon sok maconkai embernek okozott örömet, hiszen láthatták szüleiket, nagyszüleiket, az elsősorban magánkézből kapott fotókon. Ötvenöt retusált, feljavított különleges életképet és portrét sikerült kiállítani a múlt század első feléből, elsősorban a paraszti élet mindennapjaiból és a híres maconkai népviseletből. Köszönet elsősorban azoknak, akik rendelkezésünkre bocsátották a féltve őrzött képeket és köszönet Nyerges Sándornak városunk fotósának és Tóth Gergelynek, akik részt vettek a képek felújításában.

szor nem tűri meg a másságot, (itt most ne gondoljon senki, semmi rosszra) maga mellett, rombolva az összképet. Ez hála Istennek kívülről még nem látszik, de azért erőteljesen jelen van. A város támogatja közpénzen a rendezvényt nagyon helyesen, de kíméletlenül meg is akarja határozni az irányt. Hogy ne csak rébuszokban beszéljünk: Az idei év országos hírű rendezvénye volt a Dancsó János által megálmodott Hatvannégy Vármegye Kopjafakert avatása, amihez rengeteg jó szándékú ember csatlakozott Maconkától Kolozsvárig, messze túlnőve a határainkat is. A Fidesz bizonyos prominenseinek ez nem tetszett, és olyan nyomás alá helyezték az önálló kezdeményezést, ami példa nélküli volt. Ez csak akkor enyhült, amikor kiderült, hogy a rendezvényen itt lesz a Duna TV, valamint innen fogja ünnepi műsorát közvetíteni a Kossuth Rádió, Ópusztaszerrel és a Debreceni Virágkarnevállal egyetemben, köszönhetően Dancsó János kapcsolatainak. Polgármester úr csak ezek után ment kopjafát vásárolni, - gyakorlatilag néhány nappal a búcsú előtt - amikor mindez kiderült és valószínűleg rájött, ebből talán neki sem kellene kimaradnia. Szóval, tömören, amit a Fidesz nem tudott elpusztítani, annak aztán megpróbált az élére állni. Ennek az ékes példáját láttuk most. Meggyőződésnek nyoma sem volt, ennek ellenére volt egy, ezek után őszintéA Jobbik Bátonyterenyei Alapszervezete Hivatalos közleménye a volt polgármesteri hivatali gépkocsi véleményünk szerinti jogtalan külföldi használatáról: Városunk sok polgárával egyetemben, mi is a bulvár sajtóból értesültünk a történtekről. Ezek után szerettünk volna tájékozódni, így hivatalos levélben tettük fel kérdéseinket a város polgármestere és jegyzője felé. Türelemmel vártuk, hogy kérdéseinkre megkapjuk a város lakosságát is joggal érdeklő válaszokat. A várakozás időszak alatt önmérsékletet tanúsítottunk, nem véleményeztünk, nem hoztunk nyilvánosságra semmilyen fél információkra épített bírálatot, véleményt. Mivel a város vezetése az ügyben nem úgy járt el, ahogy az számunkra és választóinknak elvárható lett volna, sőt a nyomozásra hivatkozva a tájékoztatást is megtagadta, ezért az összeszedett adatok birtokában kikértük a jogi véleményt, ami alapján a Nógrád Megyei Főügyészségen megtettük a feljelentést. 3



Testületi ülésről jelentjük – Szóbeli beszámolót hallhattunk egy városunkba tervezett uniós pályázatról, ami a tervek szerint majd több száz családnak jelenthet tisztes megélhetést. Az elhangzottak szerint nyúltenyésztés lenne a fő profilja a pályázatnak, amit teljes körű szakmai támogatás kísérne 15 évig, az állatok tartásától, azok leadásán keresztül a feldolgozáson, egy helyi vágóhíd üzemeltetésén át a termék eladásáig bezárólag. Magyarán egy teljesen felépített rendszert hoznának ide, amit „csak” jól kellene működtetni. Első körben, elvi döntést hozott a testület a konkrétan Bátonyterenyére kidolgozandó pályázat támogatásáról. Mivel a tervek részleteiről csak később fogunk értesülni, véleményezni is csak akkor fogjuk. A pályázat elindítását a testület egyhangúlag támogatta. – Változott az állattartásra vonatkozó előírás, ami eddig helyi rendeletben volt szabályozva. Ezt most felváltotta egy kormányrendelet, amit innentől kötelezően helyben is alkalmazni kell. E rendelet nem teszi lehetővé az állattartás szám szerinti korlátozását. Mindezek alapján helyi önkormányzati rendelet a mezőgazdasági haszonállatok vonatkozásában sem állapíthat meg tiltó, korlátozó rendelkezéseket. Ez egy jó hír, hiszen a megtépázott mezőgazdaságunkon éppen a kistermelői kör újraindításával lehetne javítani, e döntés ehhez teremti meg a jogi hátteret, illetve az eddig érvényben lévő korlátozásokat törli el. – Elkészült a STRART közmunkaprogram első féléves beszámolója. Olvashattunk a sikerekről, kisebb-nagyobb nehézségekről. A téma megér majd egy külön értékelést is, hiszen a projekt, az 500 fő foglalkoztatásával gyakorlatilag városunk legnagyobb munkaadójává lépett elő. Persze ez azért nem egyenlő a 2010-ben megígért munkahelyteremtéssel. Olvashattunk a mezőgazdasági részről, ami a megtermelt zöldségekből már 844.000 Ft-os bevételt hozott. Hallhattunk a tárgyi eszközök közbeszerzés nehézségei miatti csúszásáról és a nehezen felhasználható pénzekről is. De sok problémát okozott a heti kifizetés is. Egyelőre nincs megoldás az illegális szemétlerakók újra szennyezésének megakadályozására sem. Véleményünk szerint csak egy lehetőség lenne, a mezőőrség felállítása. Nagy problémát okoz a közmunkások alacsony bére miatti motiváció hiány, valamint az irányítás és ellenőrzés gyengesége. Útonútfélen látható a hatékonyság alacsony kihasználtsága. Az „ennyi pénzért ne várjunk csodát”, általánosan elfogadott vélemény, amit

sajnos nem csak a közmunkában résztvevők, hanem a vezetők is magukénak tesznek, ami sajnos a hozzáállást is konzerválja. Szívesen olvastunk volna, egy rendőrségi mellékletet, ami kitérhetne arra, hogy az esetleges közmunkások által járt területen megszaporodott betöréses lopások összefügghetnek-e a munkavégzésben részt vevőkkel? Mert bizony ilyen tapasztalatuk is van a városban lakóknak. Javasoltuk, hogy azon területeken, ahol több a pénz a szükségesnél, onnan csoportosítsák át arra a területre, ahol kevés, vagy már ki is merült a keret. Ilyen az utak karbantartására szánt terület is. A hibák mellett természetesen látni kell azt is, hogy sziszifuszi munka folyik a program napi működtetéséért is, köszönet azoknak, akik valóban szívvel – lélekkel próbálják ezt a nehéz feladatot megoldani. – Szerződést kötött városunk önkormányzata a Havasi Ügyvédi Irodával, akiknek eddig is igénybe vette a jogi szolgáltatásait már néhány alkalommal. Az új szerződés viszont meghatározatlan ideig szól és havi 320.000 Ft + ÁFA, valamint a teljesítéssel közvetlen összefüggésben felmerült költségeket tartalmaz, mint a jogi eljárás, fordíttatási és utazási. Mindez éves szinten minimum, közel ötmillió forinttal terheli meg a város költségvetését. Hogy a tavalyi évben hány eseti megbízás volt és milyen összegben, az előterjesztésben nem szerepelt, pedig a jó döntéshez ez azért fontos lett volna. Ez irányú kérdésünkre adott válaszból viszont egyértelműen kiderült, hogy az eseti megbízás éves költsége, néhány százezer forint, nagyságrendileg messze elmarad a most elfogadott szerződésben szereplő tételtől. Akkor meg mire is ez a nagy költekezés? P.m. úr elmondása alapján a jövőben várhatóan megszaporodó jogi tanácsadás, vagyonmegosztás az állam és a város között, valamint az esetleges jogi perek miatt szükséges az állandó szerződés. Kiemelt érv volt p.m. úr részéről az utóbbi, hiszen mint mondta, meg kell magát, magukat védeni az ilyen feljelentgetős ellenzéktől is, mint mi vagyunk. Csak kibújt a szög a zsákból. A szerződés megkötését mi természetesen nem támogattuk, ismét egyedül maradva véleményünkkel. A szocialista párt következetes volt és támogatta a szerződés megkötését, hiszen ők is megfogadták annak idején a saját MSZP-hez közelálló ügyvédi irodájukat, ugyanúgy, mint most a Fideszes vezetés. Mi úgy gondoljuk, az eseti megbízás továbbra is olcsóbb lenne városunknak, hogy a peres dolgokról meg már ne is beszéljünk.

Közlemény A Jobbik Bátonyterenyei Alapszervezete nem vett részt október 5-én az aradi vértanúk emléknapja városi megemlékezésén. Az esemény a BLSZSZK Fáy András Szakképző Iskola és Kollégium udvarán került megrendezésre, amiről két ok miatt maradtunk távol: Egyrészt immár sokadszorra került munkaidőben megrendezésre az emléknap, ami gyakorlatilag ismét ellehetetlenítette a megjelenésünket. Másrészt pedig a város vezetése finoman és durvábban is tudtunkra adta, hogy sem mi, sem a szocialisták, mint párt, a jelképeinkkel - mint az árpádsávos lobogó és a vörös szekfű, így együtt!!! - nem vagyunk kívánatosak a rendezvényen. A meghíváskor elhangzott „szíves” invitálás: Részlet a 2012.09.26-ai testületi ülés jegyzőkönyvéből: „Nagy-Majdon József polgármester elmondja, hogy az igazgató árpádsávos lobogót lobogtató gárdistát nem akar látni az intézményen belül, mert rendőrséggel fogja elvezettetni. De egyéb pártot sem akar ott látni, zászlókat lobogtatva.” Eddig minden nemzeti ünnepen és megemlékezésen méltóképpen együtt koszorúztunk a város összes pártjával, civil szervezetével. Nem különcködtünk, mint tette ezt a Fidesz nyolc éven keresztül és teszik ezt sok esetben, a szocialisták ma is. Mi azt mondtuk, ez a mi városunk is, itt élünk és legyen bármilyen vezetése Bátonyterenyének, mi ott leszünk minden eseményen. Sajnos úgy tűnik városunk jelenlegi ve-

zetése, mint tette ezt korábban, két év alatt újra eljutott oda, hogy „Csak a Fidesz!” Bár az invitálás magánemberként mindannyiunkra vonatkozott, ám a felvezetés, a stílus, valamint a körülmények mind az irányba mutattak, hogy nem látnak szívesen, magukon kívül senkit. Ha pedig nem látnak szívesen, akkor most kivételesen távol maradtunk. Így október 6-án a Trianon Társasággal és az Új Magyar Gárdával közösen gyújtottuk meg az emlékezés gyertyáit a Hatvannégy Vármegye Emlékpark Arad kopjafájánál, ahol megtisztelt minket Kiss Dénes az Országos Trianon Társaság elnöke, valamint Kele Sándor alelnök, Zahar Béla püspöki tanácsos és Dancsó János.

Kiadja: Jobbik Magyarországért Mozgalom Bátonyterenyei Alapszervezete Felelős szerkesztő: Cseresznyés István - e-mail: [email protected] Tel.: 70 391-3053 Szerkeszti: szerkesztőbizottság - e-mail: [email protected] Honlap: http://batonyterenye.jobbik.net Megjelenik 6000 példányban. Ingyenes, alkalmi kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem hozható!

4


Elérkeztünk a ciklus feléhez, letelt két küzdelmes év az önkormányzati választások óta. Valószínűleg mindenki másként értékeli ezt az időszakot, az is, aki csinálja - ettől csúnyább szót nem is találhattunk volna a minősítésre - a politikát, meg az is, aki elszenvedi. Az előbbi megpróbálja az eredményeket kidomborítani, aki meg a nyakába kapja, az meg véleményt alkot róla. Mindenesetre az utóbbi a mérvadó. Így városunkban is kezd kialakulni egy vezető álláspont napjaink helyzetéről, helyi politikáról, képviselőtestületről, és mindenről, ami befolyásolja életünket. Úton-útfélen azt hallja az ember: „Ilyen még az előző ciklusban sem volt, hogy nincs meleg étel az iskolában, kommunális adót kell fizetni, polgármester úr meg nyolcmilliós sportkocsival szaladgál, az egyik képviselő meg nyaralni jár a hivatali autóval, meg, hogy nincs már pénz semmire, csak amire ők akarják, mondjuk három napos városnapra”. Persze, mint megtudtuk, pályázati pénzből, ami meg már azért gyanús, mert annyira túl lett hangsúlyozva. Szóval nincs pénz már igazából semmire. Nincs pénz gázt kifizetni, alig van a közüzemi számlákra, és sorolhatnánk a tételeket, szinte csoda, hogy működik valami. Megkockáztathatjuk, hogy ma Magyarországon államcsőd van, csak még nem merik bejelenteni. Tartozás, tartozás hátán. Egyik napról a másikra él a város is, ugyanúgy, mint a családok. El lett ez szúrva nagyon, ott 2010 októberében. Most a rendszerváltás elmulasztott történelmi lehetőségéig ne is menjünk vissza. Akkor kellett volna csődöt jelenteni, mert már akkor is az volt Bátonyterenyén. Akkor kellett volna az összes kétes ügyet kivizsgálni, a felelősöket elszámoltatni. Most már csakazértis, bosszúból, hiteltelen. Mindenesetre azóta már sokkal tisztábban látnánk és nem lehetne embereket megtéveszteni a felelősségről. Most viszont már hiába, minden felelősség a jelenlegi vezetésre, képviselőtestületre, hivatalra, erre a ciklusra hullik vissza. Pedig lehetett volna másképpen is. Igaz ugyan, hogy akkor nem lett volna polgármester és alpolgármester úrnak új autó korlátlan használatra, meg egyéb, csak ne-


FÉLIDŐ

kik fontos dolog. A csődbiztos felelt volna mindenért. Talán nem száll el a jelenlegi kétharmad sem ennyire, talán nem jöhetett volna elő ennyi emberi jellemtelenség sem. De nem dobálhatnának ennyi sarat a másik oldalról sem, mert akkor csendbe kellett volna maradni legalább két ciklust, ha nem többet. Hallgatni, mint a sír és lesütött szemmel dolgozni, valamit helyrehozni a helyrehozhatatlanból. De lett volna tiszta helyzet, pontosan meghatározható felelősök, akik ide juttatták a várost. Ez mindkét oldal elemi érdeke lett volna. Az egyik megtisztult volna, hiszen kivethette volna magából a rákos daganatot, és gyógyultan kezdhette volna újra, a másik meg a megtisztulás elindítójaként elmondhatta volna, hogy megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Így viszont mindkettő beteg maradt és azóta is egymást és minket betegítenek tovább. A lehetőség megvolt, elszúrták. Nem kicsit, nagyon. Ők is. Napjainkban tehát mindent a jelenlegi vezetésre hárítanak. Sokan felülnek most erre a hajóra, hiszen szelet kapott, azt gondolva jó az irány. Ráadásul könnyű helyzetben vannak, hiszen a jelenlegi veze-

tés jócskán tesz is érte, hiszen hibát, hibára halmoz, rengeteg magas labdát ad az ellenoldalnak, amit le is csapnak azonnal. Ezek többsége sok esetben kapkodó, átgondolatlan, de könnyen elkerülhető esetekről szól. Sajnálatos, hogy a vezetést sok esetben ös�szetévesztik az uralkodással, és hát valljuk be, az összkép egy kapkodó és arrogáns stílussal fűszerezett, gyilkos elegyet alkot. Pedig a jelenlegi „ügyek” kimerülnek olyan, viszonylag „kis” fajsúlyú, de annál inkább polgárpukkasztóbb esetekkel, mint a polgármesteri sportautó vásárlása, az alpolgármesteri autó korlátlan, minden jó ízlést nélkülöző, valamint a hivatali autó külföldi használata. Ennyi autóügy összesen nincs az egész országban. A közelmúltat sem szabadna ilyen gyorsan elfeledni. Csak sejtjük, - mivel nincs elszámoltatás - hogy városunkban is rengeteg olyan dolog történhetett, amik a fent említett ügyeknél nagyságrendileg súlyosabbak voltak, de hát nem tudunk róla. Így ez a gyertya is a Fidesz körmére ég. Ha városunk tönkretételének felelősségét kellene tények alapján meghatározni, bizony az előző ciklusok még mindig toronymagasan vezetnének. Mára viszont már ott tartunk, hogy a látszat azt mutatja, ez az arány lassan kiegyenlítődik, vagy el is tolódik a Fidesz kárára, a fent említett vezetési stratégia és a lehetetlen stílus következtében. Egyébként senki nem tesz annyit a népszerűségük tönkretételéért, mint önnön maguk. Meg persze a politikai emlékezet is csak néhány hónap, aztán a többség már nem emlékszik a múltra. Ez is jobbára a szocialista ellenzék malmára hajtja a vizet. Hát, ez a nagy helyzet. Az emberek meg már nagyon a bőrükön érzik a kilátástalanságot, így sokkal nehezebben tolerálják a legkisebb hibát is, nem még azt, ha a saját megnyomorításuk ilyen erőszakosan és lekezelő módon történik. Nehezen eldönthető, hogy ki tartja, mi tartja még össze ezt a szemmel láthatólag mind gazdaságilag, mind morálisan szétcsúszott állapotot, ami városunkra jellemző. Sajnos ettől tartottunk. Csöbörből vödörbe kerültünk, és ha továbbra is így haladunk, megvan az esélye, hogy 2014-ben újra csöbörbe kerülünk…

Helytörténeti fotótár a világhálón

Az idén tavasszal meghirdetett helytörténeti fotók gyűjtése minden várakozást felülmúlt, hiszen több száz, múlt század eleji különleges, magánkézben lévő képet kaptunk, amit magas szintű felújítás, retusálás után tártunk az érdeklődők elé. Ezen fotók feltöltése folyamatos, megtekintése honlapunk Helytörténeti Fotótár menüpontja alatt lehetséges. Kis túlzással azt is mondhatnánk, ha most abba hagynánk a gyűjtést, már akkor is megérte, hiszen csodálatos kincsek kerültek elő. Természetesen továbbra sem fogjuk abbahagyni az értékmentést, hiszen biztosak vagyunk abban, hogy a fiókok még rengeteg varázslatos emléket rejtenek. Igazi értéket pedig akkor nyernek a fotók, ha a nagyközönség számára is elérhetővé válnak. Mindezt nagyon fontosnak tartjuk, hiszen történelmünk, hagyományaink ismerete, kutatása szellemi és tárgyi gyarapodása fontos része a Jobbik munkájának. Gyökereinket csak szívós kitartó munkával tudjuk ápolni, ezért áldozatot kell hoznunk, hogy legyen mit átadnunk gyermekeinknek, unokáinknak. E nélkül nem köt ide semmi, céltalanul bolyongunk ebben a rideg, sokszor életidegen világban. Ezért továbbra is megkérünk mindenkit, aki rendelkezik és felajánlana régi, családi fotóiból olyan a képeket, amit értékesnek ítél, és szívesen viszontlátna egy mindenki számára elérhető honlapon, úgy keressen meg minket az alábbi elérhetőségeken:

Kisterenye – Bucsokné Csuka Katalin – Zrínyi út 96 Tel: 70 311-4096 E-mail: [email protected] Maconka - Cseresznyés István – Boróka út 10 Tel: 30 391-3053 E-mail : [email protected] Nagybátony – Barják Gyula – Béke út 7. Tel: 30 445-6146 E-mail: [email protected] Bányaváros – Nyerges Sándor – Bányász út 5 tel: 70 387-3358 E-mail: [email protected] Kérésre házhoz megyünk, a fotókat természetesen digatalizálás után sértetlenül visszaadjuk. Régi fotóit elsősorban a háború előtti, körüli időszakokból várjuk, de szívesen vesszük a későbbi akár a ’70-es évekből származó fényképeket is. Mind portré, mind a régi településről készült utcaképek értékesek számunkra. A fotóknak, ha van története, ki látható rajta, hol, mikor készült, csak az értékét növeli. A legjobb képekből, helytörténeti kiállítást is tervezünk. Az elsőn már túl is vagyunk, amit a Maconkai Búcsú rendezvényén mutattunk be, aminek sikere további erőt ad, hogy a többi településrészen is hasonlóan hozzáférhetővé tegyük akár Nagybátony, Kisterenye vagy a Bányaváros fotóit. 5

Magyar Gárda 5 éves születésnapi megemlékezés

Új Magyar Gárda avatás 2012. augusztus 25.

Több száz rendőr, rabszállítók és rohamkocsik szállták meg Csókakőt. A települést műveleti területté nyilvánította a rendőrség, a lakosok viszont nem értették mi történt, hiszen még az ott lakók is kellemetlen igazoltatásoknak lettek kitéve. Mint utóbb kiderült az Új Magyar Gárda feltételezett rendezvénye miatt rohanta le indokolatlanul nagy erőkkel a rendőrség Csókakőt, miközben Dunaföldvár mellett méltóságteljesen 130 új gárdistát és egy 10 főből álló új csendőrszakaszt avattak. A rendőrség már csak későn tudott reagálni a helyszínváltoztatásra, így Dunaföldvárhoz nem tudott nagyobb erőket átcsoportosítani. Ugyanazon nap a Hősök terén is volt egy Gárda megemlékezés, így a rend őrei meglehetősen összezavarodhattak. Mindenesetre ezt a menetet a gárdisták nyerték. Alapszervezetünk tagjai és gárdistái is jelen voltak mind a dunaföldvári avatáson, mind a Hősök terére szervezett megemlékezésen.

Standolás 2012. szept. 18.

Vonulásos tüntetés -Budapest 2012. szept. 28. Ezrek vonultak Mátsik György egykori főügyész és Biszku Béla volt belügyminiszter házai elé, akik a még élő ’56-os felelősök közül magasan kiemelkednek. A tüntetésen jelen voltak a Bátonyterenyei Ifjúsági Tagozat tagjai is. A demonstráció célja a kommunista luxusnyugdíjak elleni tiltakozás, valamint az elszámoltatás gyakorlati hiányára történő figyelemfelhívás volt. A felszólalók között jelen volt Novád Előd, Z. Kárpát Dániel, Murányi Levente, Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás. Már-már úgy tűnik, hogy a különféle kedvezményeket élvező egykori gyilkosok, verőlegények, vérbírák, vérügyészek, vagy a foxi-maxi tanfolyamot végzett, “hat-elemis” dilettáns politikusok az “érinthetetlenek” táborába tartoznak, és mind a magyar kormányok, mind a rendőri szervek, ügyészek, bírák és a vörös terrort csak hírből ismerő nyugati államok vezetői, a legszigorúbb és leghatékonyabb védelmét élvezik. Ezek ellen vonult fel a Jobbik, mivel Orbán Viktor elszámoltatása, már két éve várat magára…

A Jobbik Magyarországért Mozgalom Bátonyterenyei Ifjúsági Tagozata, tagtoborzó standolást tartott Kisterenye városrészen a Csente ABC előtt. Az utcán való népszerűsítés nem titkolt célja volt, hogy egyre több ember ismerje meg a helyi IT tagjait és annak tevékenységeit. Az érdeklődők a személyes beszélgetés mellett kaphattak a Hazai Pálya különszámából és az Ifjúsági Tagozat szóróanyagaiból is.

Dancsó Péter előadása 2012. október 4. A Budapesti Jobbik Ifjúsági Tagozata előadássorozatának vendége Dancsó Péter filmművész, videóblogger volt. A remek hangulatú beszélgetést a telt házas EMI klubban, Illyés Zoltán, az Ifjúsági Tagozat budapesti szervezője vezette. A rendezvényen a Bátonyterenyei IT is képviseltette magát.

Aradi vértanúk emléknapja 2012. október 6.

Miénk a jövő! Csatlakozz! Ifjúsági Tagozat BátonyterenyE Jelentkezni lehet az alábbi telefonszámon:

Tel: 70 7744-264

A Jobbik Bátonyterenyei Ifjúsági Tagozat tagjai is megemlékeztek az aradi vértanúk halálának 163. évfordulójáról. A megemlékezés egyénileg történt Somoskőn, a vár alatti emlékparkban. Virággal és mécses gyújtással tisztelegtek a hős tizenhárom mártír emléke előtt. A megemlékezést a Magyar Nemzeti Himnusz zárta.

Mindszentek hava Magyar Litánia (Tóth Bálint)

Recommend Documents