MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Bartha Örs Áron, Gheorghiţă Helga Andrea, Gál Ármin Levente, Nagy Anita Szabina, Kolcza Hella Melinda, Finta Szabolcs, Blága Botond Levente, Máthé Róbert Richárd, Verebics Anna, Borbély Dávid, Török Bálint, Kászoni Hunor, Nemes Greta, Zsurzsa Hunor Barnabás, Albert Máté Imre, Csomor Boldizsár, Bagoly Ágota, Bokor Dorka, Miklós Janka Erzsébet, Ilyés Gergő, Timár Norbert, Nagy Alexa Beata, Székely Szende, Balog Lili, Németh Mátyás, Szűcs Áron Nimród, Jánó András, Kacsó Gergely, Dusinszky Anasztázia, Mike Tamás Norbert, Szőcs Ágnes, Neghina Császár Kaytie Gabriella, Timár Kamilla, Bartos Gréta Abigél, Nagy Rebeka, Kolumbán Eliz, Török Evelin Bernadett, Tőkés Zsolt István, Kovács Antal József.
Szentségi házasságot kötöttek: - Prezsmer György - Nagy Mária, Czintos Ferenc - Kovács Apollónia, Molnár Attila - Tanzonis Mária-Melinda, Martin Thorsten - Béres Enikő, Váta Attila Deszpa Tünde, Kárpáthy Zoltán - Sigmond Beáta, Szabó Zsolt - Pál Erika, Bartók István Tibor - Molnár Ildikó, Kocsis Zsolt - Latzin Anikó, Szabó Barna Rápolti Csilla, Bálint Árpád - Pichler Andromeda Katalin, Deák Szilárd - Salamon Annamária, Faggyas Egmond - Bárdos Erika, Timár Albert - Peligán Klára, Becze Attila- Téglás Mária Mónika, Dusinszky Levente Antal - Bács Edit Teréz, Sipos Zsolt - Ugróczi Mária, Sajtos Norbert - Simó Timea, Nyikó Miklós
Új évfolyam 89. szám
- Molnár Gabriella, Német Szilárd Botond - Armancu Erika, Moldvai István - Pethő Kinga Romana, Béres Sándor Fekete Éva, Pap Andrei Árpád - Antal Krisztina Szidónia, Szávuly József - Váta Gyöngyvér, Máthé Róbert - Fazakas Katalin Mónika, Sandu Marian - Zoltáni Edit, Virág Jácint László - Miklós Irén Rozália, Makkai Zoltán - Dobra Mónika, Yeoh Dávid - Szilágyi Andrea, Demeter József - Kórodi Éva, Kászoni Ernő Kolozsi Kinga, Bandi Botond - Bodola Orsolya, Vajna Levente - Csatt Izabella, Kacsó Lajos - Hollanda Andrea, Borbély Zoltán - Miklós Réka, Albert Imre - Józsi Erika, Kóréh Csaba - Demeter Melinda.
Az Úr hazahívta: - Fazakas Lajos, Téglás Margit, Száva Tamás, Fodor László, Nagy Katalin, Györfi Géza, Bodor Márton, Hetler Károly, Csillag Gyula, Szász Károly, Kralicsek Juliánna, Szabó Mihály, Petrika Rozália, Hanzi Matild, Dobai Rudolf.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Lapunk megjelenését támogatta a
2006 szeptember - Szent Mihály hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Te Deum Sepsiszentgyörgyön Tizenhat év küzdelmes munkája után hálatelt szívvel énekelhette Sepsiszentgyörgy hívő népe a hálaadó himnuszt. Folyó év szeptember 3-án, ünnepélyes keretek között , Főméltóságú és Főtisztelendő Dr. Jakubinyi György Erdély érseke felszentelte a Krisztus Király templomot. A szentelésen jelen volt Mons. Tamás József csíkszeredai segédpüspök atya is. Ez azért is jelentett örömet, mert 16 évvel ezelőtt, mint Pro-Vikárius, ő tette le s áldotta meg az alapkövet. Most a szentelésen, már felszentelt püspökként vehetett részt. Az imádkozó hívek százai gyülekeztek a templom előtt s pontban 12 órakor elkezdődött a fennséges szertartás, szentmise, amelynek keretében megtörtént a templom és oltár, majd a tabernákulum felszentelése. Sepsiszentgyörgy ötödik katolikus templomát vehette birtokába a Mindenható Isten. A szentségi Jézus beköltözött abba a negyedbe, amely templom és iskola nélkül épült fel, mintegy hirdetve az ateista eszméket, hogy sem iskolára, sem templomra az új embernek már nincs szüksége. De az Úr megmutatta, ha Ő építi a házat, akkor az építő nem fáradozik hiába. Reméljük, hogy ez a templom és Ifjúsági Ház nem lesz üres, Érsek úr szavaival élve, koptassák a hívek, hogy nemzetünk, egyházunk fiai és leányai, a jövő nemzedék, ne pogány-, vagy félpogányként nőjjön fel, hanem hitben, emberségben. Isten- és emberszeretetben legyünk erősek. Krisztus Király birtokba vette a templomot, s ott trónol, hogy jelenlétével bátorítsa, erősítse, vezesse népünket, hogy ne legyünk hontalanok, árvák, csüggedők és reményvesztettek, hanem az Ő oltalma és jogara alatt bátran éljük emberi és keresztény életünket. Érsek atya átadta a templomot a felszenteléssel a közhasználatnak, hogy a modern tömbházlakások keresztény híveinek legyen a mentsvára, a szentmise áldozat és a szentségek (folytatása a második oldalon)
12
Szabó Lajos plébános
(folytatás az első oldalról)
kiszolgáltatásának helye. Reméljük, hogy a nagy munka és befektetés nem volt hiábavaló, a hívek használni fogják a templomot. Ezt az alkalmat ragadom meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki akár anyagiakban, akár lelkiekben, imádságával, szenvedésének felajánlásával támogatta az építkezést. Csak közös összefogással tarthatjuk fenn, vagy újíthatjuk meg az épületeket, hogy zökkenőmentesen lehessen a lelkieket építeni.
Valóban az Úr van ezen a helyen Bensőséges ünnepség a mi templomunk felszentelése, de még bennsőségesebb a mi felszentelődésünk. Mert a mi meghintésünk, megáldásunk és felszentelésünk volt az, amelyet a szent főpapok kezei műveltek, és az évenként visszatérő évfordulón az ünnepléssel erre is emlékezünk. Vajon Istennek a kövekre van gondja? Nem a falakról, hanem az emberekről mondják: Neki gondja van rátok (1Pét 5,7). Jákob egy ember volt, aki álmában látta, hogy az angyalok le- és feljárnak a létrán. Sőt, tanúsítja, hogy az angyalok Ura is ott volt: Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam (Ter 28,16). Csodálja a kegyelmet, de megrendül Isten nagy Fölségétől. Milyen félelmetes ez a hely, milyen nyilvánvalóan és biztosan az Úr van jelen ezen a helyen, ahol kétségtelenül nemcsak ketten vagy hárman, hanem olyan sokan jöttek össze az ő nevében. Ezt mindenki tudja, közületek mindenki ismeri. Mi ugyanis nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk (1 Kor 2,12). Igencsak félelmetes hely, és méltó minden tiszteletre, ahol a 2
Bár a szentelés megtörtént, sajnos adósságaink még maradtak. Pedig milyen szép volna, ha a búcsúra (Krisztus Király ünnepére) megszólalna az új templom tornyában elhelyezett három harang. Én hiszem, hogy a jó hívek, a szűkös megélhetést biztosító javaikból juttatnak egy kis segélyt, hogy adósságainkat még ebben az évben törleszteni tudjuk. Isten fizesse meg és áldja meg a jószívű adakozókat,
szentek laknak, ahová a szent angyalok jönnek, ahol maga az Úr van jelen. Hogyan lehetett az, hogy az ilyen nagy pátriárka nem tudta, hogy nincs olyan hely, ahol ne lenne Isten jelen? De talán mást kell csodálni, azt, amikor így szól: Valóban az Úr van ezen a helyen (Ter 28, 16). Valóban ott van, és valóban az Úr van ott, ahol az ő nevében angyalok és emberek összegyűlnek. Bár minden helyen jelen van az, akit semmiféle hely nem korlátozhat, mégis nyomatékkal mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6,9), mert másképpen és sajátos módon van ott jelen; nem mintha ő lenne más, hanem más-más módon van jelen. Tehát ott van minden helyen, betölti a földkerekséget és egybefogja a mindenséget, de egészen más és más módon. Ott van a rossz embereknél is, de fel nem ismerhetően, a választottaknál tevékenyen és védelmezőn, a mennyországban levőknél táplálva és pihentetve, a pokolban levőknél vádlón és elítélőn. Fölkelti napját a gonoszokra is (Mt 5, 45), de amikor isteni jósága a rosszaknál egyelőre fel nem ismerhető, akkor az igazság bizonyos értelemben nem látszik. Tehát, ha szabad
Gárdonyi Géza:
Írás a bibliába - Az újszövetség Könyve elé Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj: fogd a kezemet“. Gyermeknek is: „Mily szép rege“, Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!“ Fal, – s túl rajta élő hangok, Köd, s benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom: Csak megnyitom s benn vagyok. Ablakán a Paradicsom Rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Biborleplek ronggyá mállnak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke!... Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne.
(folytatása a harmadik oldalon) 11
A gyümölcsöző olvasáshoz természetesen időre van szükség. Nem szabad a Szentírást csak úgy „kutyafuttában“ olvasnunk. „Aki átfut a könyvön, azon átfut a könyv is, elhagyják egymást, mint a szembeszaladó gyerekek. A gondolatoknak a lélekformáláshoz időre van szükségük. A lelki olvasmány lélekszántás; az ekevasnak idő kell, hogy a földet fölforgassa és termékenységét munkára bírja“ (Prohászka, Ö.M. 7,243). Ajánlatos egyszerre csak rövidebb részt olvasni és ebben alaposabban elmélyedni. Ha valamit nem értünk, kérdezzük meg másoktól vagy nézzünk utána egy Szentírást magyarázó könyvben. A nagy hittudós, Aquinói Szent Tamás mondta: „Aranyszájú Szent János Máté evangéliumához írt magyarázatáért szívesen odaadnám Párizs városát.“ Olvasás közben vessük fel a kérdést: mit mond ez számomra, milyen gyakorlati következtetést lehet ebből levonnom? Foglalkoztassuk képzeletünket is és ennek segítségével változtassuk „látomássá“ az írásba rögzített eseményeket. Mindez megóvja képzeletünket a máshová kalandozástól. Mivel a Szentírás tanulmányozásának legfőbb célja a Jézussal történő találkozás, ajánlatos ott kezdeni az olvasást és oda visszatérni, ahol Jézus jelenléte a legintenzívebb. Igaz, személyisége betölti a Szentírás egészét, de lepel nélkül az Újszövetségben láthatjuk. A legmegfelelőbb tehát az evangéliumokra összpontosítani figyelmünket. Ebből ismerhetjük meg Jézus életét, tanítását, szeretetből vállalt kereszthalálát és dicsőséges feltámadását. Ajánlatos Szent Márk evangéliumával kezdeni, mivel ez a legősibb beszámoló a Krisztusélményekről. Az evangéliumok után olvassuk az Apostolok Cselekedeteit, amit méltán nevezhetünk az ötödik evangéliumnak. Tagadhatatlan, hogy az emberiség könyvtáraiban hatalmas szellemi kincsek vannak fölhalmozva. Nyilvánvaló, ezek értéke igen különböző. A hívő ember a könyvek könyvének nevezi a Szentírást és nem alaptalanul. Miként a költő saját könyvéről, úgy egyházunk is elmondhatja szent könyveiről: Egy könyvet adtam, kulcsot egy világba, egy régi, teljes, mindig új világba azoknak, akik törpe életükkel elégedetlen, poklokat kívánnak és mennyeket, de teremteni gyengék. ............................................................. Csak egy híd volt előtted csonka, korhadt deszkából rakva: nyelved régi hídja Szent híd talán, de haj ma járhatatlan. Szent híd talán, de haj nem ér a partra Szent híd talán, de az árokba hajlik ahol homály vár s teng az érthetetlen szavaknak kusza, vagdosott bozótja. – Én építettem kőhidat neked mely nem megy széjjel – s gyújtottam világot amellyel látsz már, – magad is bevallod. (Babits Mihály: Egy könyvet adtam) 10
(folytatás a második oldalról)
mondani, a gonoszoknál jelen van, de felismerhetetlenségben. Az igazaknál ott van valósággal, az angyaloknál jelen van boldogító valóságával, az elkárhozottaknál pedig büntető hatalmával. Kemény beszédnek hangzik, ha Isten büntető hatalmáról szóltam? Én bizony fenyítő indulatától és büntető haragjától is félek. Uram, ne büntess haragodban (Zsolt 6, 2), és: Valóban az Úr van ezen a helyen. Ahol ugyanis esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is, atyaként van jelen, mert ő az irgalmasság Atyja, aki bűnbánatra hívja az embereket. Ahol a megátalkodottakat elítéli, bíróként van jelen, mert rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni (Zsid 10, 31). Így a második Ádám is a szentek közösségében, választottai gyülekezetében, a gyönyörűség kertjében (vö. Ter 2, 8) van - hiszen örömmel volt az emberek fiai között (vö. Péld 8, 31) -, maga az Úr van jelen ezen a helyen, hogy művelje és őrizze. Különben is, hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő. Továbbá: Hogyha az Úr nem őrzi a várost, őrzője hasztalan virraszt (Zsolt 126, 1). Egyébként az ősatya látomása nyilvánvalóvá teszi, hogy az angyalok le- és feljárnak ezen a helyen: felmennek, hogy lássák az Atya arcát, lejönnek, hogy gondoskodjanak rólunk. Hogyan is kell itt jelen lennünk, milyen tisztelettel kell e helyen megállnunk, ahol Isten tevékenykedik és őriz minket, angyalok le- és feljárnak? Mindenképpen bűnbánó és reménykedő lélekkel illik idejönnünk. Ezt jelenti ugyanis felejteni, ami mögöttünk van, semmibe venni, elvetni lelkünknek a keserűségben eltöltött esztendeit, és ezentúl értelmünkkel és akaratunkkal az előttünk lévőkre törekedni. Ezért jöttünk, ezért is vagyunk itt. Ezt fogják tőlünk számon kérni: múlt bűneink megbánását és a jövendő jutalmak állhatatos várását. Szent Bernát, apát
Számomra az élet Krisztus,... Zúgnak a habok, és rettenetes a vihar, de mi nem félünk, hogy elmerülünk, mert sziklán állunk. Ha mégúgy dühöng is a tenger, ezt a sziklát nem fogja szétzúzni; ha még úgy zúdítja is hullámait: Jézus hajóját el nem süllyesztheti. Mondjátok, valóban mitől is félnénk: A haláltól: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség! (Fil 1, 21). Vagy a számkivetéstől? Az Úré a föld és mind, ami betölti (Zsolt 23, 1). Talán a vagyonelkobzástól? Semmit sem hoztunk erre a világra, és nem is vihetünk el semmit (1 Tim 23, 1). Amivel ijesztget ez a világ, azt megvetem, amivel csábít, annak szemébe nevetek. Nem félek a szegénységtől, nem sóvárgok a gazdagság után, nem rettegek a haláltól, és nem csüggök az életen, hacsak nem a ti lelketek miatt. Ezért is említem a mostani zavarokat, és szeretettel kérlek benneteket: legyetek szilárdak a bizakodásban! Nem hallod-e, mint mond az Úr? Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18, 20). És ahol ilyen nagyon sok embert köt össze a szeretet, hát ott ne lenne jelen az Úr? Hát nincs-e a kezemben a tőle kapott zálog, hát én csak a saját erőmben bízom? Az ő leírt szavait tartom a kezemben: ez az én támaszom, ez ad biztonságot, ez az én csendes kikötőm. Ha az egész föld megremeg is, én az én Uram levelét tartom a kezemben. Olvasom a tartalmát, ez nekem várfalam és biztonságom. Felolvassam nektek is? Így szól: Én veletek vagyok mindennap a világ végéig! (Mt 28, 20). Krisztus velem van, mit féljek, ha rámtör is a hullámok áradata, ha jön is a tenger árja, ha szikrázik is felém az uralkodók haragja, mindezt én a pókhálónál is hitványabb valaminek tartom. Ha az irán(folytatása a negyedik oldalon) 3
(folytatás a harmadik oldalról)
tatok való szeretet vissza nem tartana, még ma szívesen mennék számkivetésbe. Mert ez az én jeligém: Uram, legyen meg a te akaratod! (Mt 6, 10) Nem ennek vagy annak az embernek az akarata, hanem a Tiéd. Ez az én bástyám, ez az én rendíthetetlen sziklám, ez az én biztos támaszom. Ha Isten akarja számkivetésemet, készen állok. Ha azt akarja, hogy itt maradjak, ezért is hálát adok. Akármint rendelkezik is, hálás leszek. Ahol pedig én vagyok, ti is ott vagytok ahol ti vagytok, én is ott vagyok. Egy test vagyunk, el nem válhat a test a fejtől. A térben ugyan távol leszünk egymástól, de a szeretet összeköt minket: ezért még a halál
sem szakíthat szét bennünket. Ha meghal is a testem, élni fog még a lelkem, és szeretettel gondol majd népére. Ti vagytok az én népem, ti vagytok a gondoskodó atyáim, a testvéreim, ti vagytok az én gyermekeim, Tagjaim, testem, ti vagytok számomra a napfény, sőt a napsugárnál is drágábbak vagytok! Hiszen ad-e számomra annyit a napsugár, mint amennyit a ti szeretetetek nyújt nekem? A napsugár csak e földi életben van hasznomra, ezzel szemben a ti szeretetetek az eljövendő másvilág győzelmi koszorújával ékesít majd engem. Aranyszájú Szent János, püspök
Sík Sándor:
Krisztus mindenfelől Megnyitom ablakomat, csöpp templom néz a szemembe: Krisztus az égi Király, Krisztus a földi szegény. Tárom a másikat is, szűk téren templom amott is: Krisztus a mennyei Szív, Krisztus a pesti lakó. Házi körömben is itt, folyosóm kápolnai mélyén: Krisztus a virrasztó. Krisztus a kisdedeké. Ennyi felől ölel íme körül. Ó, lépni se tudsz már, Nézni se nélküle már: rajtad a drága szemek. Várai láncával lám kívül is így bekerített, Szíve bizalmas ölén szívbeli régi rabot. Már hova is mennék, sokat élt öreg én, hova innen? Már mibe volna nekem vetni világi reményt? Túlontúl kitanultam már sorját e világnak: Ó tudom én, tudom én, menni mikor, hova jó. Fürgén és szabadon megyek is, vár rám a küszöbnél Krisztus a teljesülés, Krisztus az elnyugovás.
Találkozás Istenünk! Szent Igéd ma is találkozni akar velünk, hallgatásra, párbeszédre hív. Mily gyakran elhanyagoljuk hívásodat és kitérünk kereső, utánunk kiáltó hangod elől. Gondjaink, munkánk közepette könnyen megfeledkezünk Rólad és más foglalja el a Téged megillető helyet. Csak Te nem felejtesz. Légy áldott hűségedért! Gyakran nem merünk őszintén magunkba nézni, ellenőrizni gondolatainkat és tetteinket, amelyek nem a Te utaidon járnak. A KÖNYVEK KÖNYVE „Az Írásnak egyetlen jövendőlése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.“ 2Pt 1, 20 Minden keresztény tudja, hogy karácsony napján Jézus születését ünnepeljük. Boldogan halljuk és mondjuk: Az Ige testté lett és miköztünk lakott. Ugyancsak megünnepeljük liturgiánkban Szűz Mária és Keresztelő János test szerinti születését. Pünkösdkor pedig arra emlékezünk, hogy a Szentlélek közreműködésével megszületett az egyház közössége. Az utóbbi években ezekhez a születésnapokhoz csatlakozott a Szentírás születésnapjának ünneplése. Igaz, ez a „születésnap“ több évszázadig tartott Izrael és az egyház ölén. Ez utóbbiban nyerte el végleges alakját, hogy vezetője legyen Isten zarándok népének. A keresztény hívő örömmel olvassa a szent könyveket, de közben igen hasznos és üdvös, ha fölvet és megválaszol néhány ezzel kapcsolatos kérdést. Ezek közül az első lenne, mi a célja a Szentírásnak és milyen szándékkal vegyük kezünkbe? A választ megtalálhatjuk Szent János evangéliumában: „Ezeket azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és a hit által életetek legyen benne“ (Jn 20, 31). A Szentírás a maga egészében, belefoglalva az Ószövetséget is, olyan helyhez hasonlítható, ahol Jézussal találkozhatunk. A hívő keresztény nem úgy olvassa a Szentírást, mint közönséges irodalmi alkotást, történelmi beszámolót vagy jámbor életrajzot. Akik ezt teszik, azok elől lepel takarja el a Szentírás igazi mondanivalóját. A Szentírás tanulmányozásának igazi célja nem lehet más, mint az Istennel kialakítandó személyes kapcsolat. Ezt szemlélteti egy igehirdető hasonlata: „A Szentírás a kisded Jézus pólyája. Bontsad ki és megtalálod benne a Megváltót“ (Spurgeon). A Szentírás üdvös olvasásának első és legfontosabb feltétele, hogy hittel közeledjünk hozzá. „Ha az evangéliumot mint közönséges könyvet olvasod tisztelet, hit nélkül, akkor számodra közönséges könyv lesz. Semmi kegyelmet nem kapsz belőle. Jézus is közönséges ember volt azok szemében, akik hit nélkül közeledtek hozzá“ (L. Evely). Ez a hit azt jelenti, hogy a Szentlélek művét lássuk a Szentírásban, aki nem csak sugalmazója, hanem megértője is nagyszerű igazságainak. (folytatása a tizedik oldalon)
4
9
Jézus keresztje alatt ott állt Anyja A Szűzanya vértanúságát hirdeti Simeon jövendölése csakúgy, mint az Úr szenvedésének története. Ez a Gyermek – mondja a szent öreg a kisded Jézusról – sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben; jel lesz, amelynek ellene mondanak, Máriának pedig ezt mondja: A te lelkedet is tőr járja át (Lk 2, 34-35). Boldogságos Anya, bizony a te lelkedet is tőr járta át! Hiszen csak a tiéden áthatolva járhatta át Fiad testét. Sőt, miután kiadta lelkét a te Jézusod, aki ugyan sokaké volt, de elsősorban mégis a tied, akkor az Ő lelkét már nem érhette el az a kegyetlen lándzsa, amely az oldalát megnyitotta. Holtában neki már nem árthatott, de a döfés a te lelkedbe hatolt. Jézus lelke már nem volt ott a testében, de a te lelkedet nem lehetett onnét elszakítani. Tehát a te lelkedet járta át a fájdalom kínja olyan erővel, hogy méltán nevezünk téged vértanúnál is nagyobbnak, hiszen a testi szenvedés érzését benned felülmúlta a vele együtt szenvedés fájdalma. Vajon számodra nem volt-e több a kardnál is, és nem járta-e át a lelkedet, nem sebezte-e szinte halálra jézusnak az a kijelentése, hogy Asszony, íme a te fiad? (Jn 19, 27) Micsoda csere! Jánost kapod Jézus helyett, a szolgát az Úr helyett, a tanítványt
a Mester helyett, Zebedeus fiát az Isten Fia helyett, a csupán embert az igaz Isten helyett. Hogyne járta volna át a te gyöngéd, szerető lelkedet, amikor ezt hallottad, hiszen még a mi kőből való, sőt vaskeménységű szívünkbe is belehasít már az is, ha erre ráemlékezünk? Ne csodálkozzatok, testvérek, ha azt állítjuk, hogy Mária lélekben vértanú volt. Csak az csodálkozzék, aki elfelejti, hogy Pál a pogányok legnagyobb bűnének érzéketlenségüket tartotta. Ilyen érzéketlenség egyáltalában nem volt Mária szívében, tehát szolgáiban se legyen! De kérdezhetné valaki: „Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?“ Kétségtelenül tudta. „Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?“ Biztosra vette. „Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?“ Nagyon is fájt. De ki vagy te, testvér, és honnét veszed azt a bölcsességet, hogy jobban csodálkozol Mária együttszenvedésén, mint Mária Fiának szenvedésén? Ha a Fiú képes volt a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében együtt haljon meg vele? A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet tette erre képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt. Szent Bernát, apát
Így szól az Úr: Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem. Annyiszor akartam már mondani neked: „Itt vagyok számodra!“ De te féltél. Annyiszor akartam már mondani neked: „Ne félj, mert veled vagyok!“ De nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál. Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e, vagy ha akarod, kikapcsolsz. Ha most kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked: „Örök szeretettel szeretlek téged!“ Engedd magad szeretni! (Martin Gutl) 8
A kereszt Krisztus dicsősége és felmagasztalása A szent kereszt ünnepét üljük, mert ez űzte el a sötétség hatalmát, és hozta vissza a világosságot. A szent kereszt ünnepét üljük, és a Keresztre Szegezettel mi is a magasba ragadtatunk, hogy a földet a bűnnel együtt messze lent hagyva, a mennyeieket szerezzük meg magunknak. Ilyen nagy dolog a kereszt birtoklása, és akié a kereszt, az nagy kincs birtokába jut. Jómagam – akár értékét, akár nevét tekintem – a legcsodálatosabb kincsnek nevezem, hiszen általa, vele , rajta kaptuk meg üdvösségünk egész teljességét, és egyben visszajutottunk az ősi állapotba. Hiszen, ha nem lett volna kereszt, Krisztust sem feszítették volna rá. Ha nem lenne kereszt, életünk sem lenne odaszegezve ahhoz az áldott fához. Ha a mi Életünk nem lett volna rászegezve, akkor az oldalából nem törtek volna elő a halhatatlanság forrásai: a vér és a víz, amelyek a világot kiengesztelik. Bűneink adóslevele sem lenne még összetépve; nem lennénk szabad emberek, az élet fájának gyümölcsét sem ízlelhetnénk meg, és nem állna nyitva számunkra a mennyország paradicsomkertje. Ha nem lenne kereszt, akkor a halál még nem volna megsemmisítve, és az alvilág sem lenne legyőzve. Ilyen nagy és értékes kincs tehát a kereszt. Nagy a kereszt, mert általa kaptuk legnagyobb javainkat, és annál számosabbat, minél többet kell tulajdonítanunk ezekből Krisztus csodáinak és szenvedéseinek. Értékes a kereszt, mert Isten szenvedésének és győzelmének a jele. Szenvedésének, mert rajta vállalta Krisztus önként a kínhalált, de győzelmének is jele, mert rajta sebezte meg a sátánt, és a halált is itt győzte le; itt tört össze az alvilág kapuja, és a földkerekség minden népének üdvössége lett a szent kereszt. Ezért nevezzük a keresztet Krisztus dicsőségének és Krisztus felmagasztalásának. Tekinthetjük kívánatos kehelynek, de tekinthetjük Krisztus értünk elszenvedett gyötrelmei befejezésének is. Hogy pedig Krisztus valódi dicsősége a kereszt, hallgassuk meg, mit mond erről ő maga: Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne, és szüntelen meg fogja őt dicsőíteni (Jn 13, 31-32). És ismét: Most Te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett (Jn 17, 5). Vagy más helyen: Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és ezután is megdicsőítem (Jn 12, 28). Mindezekkel világosan jelzi azt, ami a kereszten akkor végbement. Hogy pedig a kereszt Krisztus felmagasztalása is, hallgasd meg, mit mond ő maga: Ha majd felmagasztaltatom, mindenkit magamhoz vonzok (vö. Jn 12, 32). Mindezekből világosan kitűnik, hogy Krisztus dicsősége és felmagasztaltatása a kereszt. Szent András, krétai püspök „Aki hitoktatást végez, akármilyen beosztása legyen is az Egyházban, gondosan törekedjék arra, hogy tanításával és magatartásával Krisztus életét és tanítását adja tovább. Nehogy azok szívét és lelkét, akiket tanít, magához láncolja, vagy a saját véleménye és lelki adottságai szerint alakítsa őket. Főleg pedig attól óvakodjék, hogy saját véleményét és gondolatait úgy adja másoknak, mintha ezzel Krisztus tanítását és életét közölné. Aki joggal nevezi magát hitoktatónak, soha nem teheti meg, hogy saját ízlése szerint válogasson a hitletétemény anyagában, maga ítéljen fontosnak és tanítson bizonyos dolgokat, másokat pedig mint jelentékteleneket kihagyjon a tanításból.“ II. János Pál pápa 5
„Aki nem veszi fel a keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.“ (Lk 14, 27) Jézus gyakran hozza zavarba követőit és főleg azokat, akikre a követők toborzását bízta. Szinte füleinket sértő követelményeket támaszt és csábító ígéretek helyett, kereszteket helyez kilátásba. Meglepő, hogy ennek ellenére, vagy éppen ezért mindig akadnak vállalkozók, akik engednek a hősiesség „kísértésének“, és Jézus nem marad követők nélkül. Vajon mi ennek a magyarázata? Tévedés lenne azt hinni, hogy Jézus élettagadó világnézetet hirdet és ki akarja oltani az élet fényeit. Igaz, lemondást követel, a lelki szabadságharc vállalását, a bűn elleni küzdelmet. Ám az így megtisztított, kiüresített szíveket olyan kincsekkel akarja megtölteni, amelyekért érdemes túladni veszendő értékeinken. Nem hiába hasonlítja az országát létrehozó evangéliumot drágagyöngyhöz, elrejtett kincshez, amely megér minden áldozatot. Kérdezhetné valaki: mi az a sokszor emlegetett „százszorannyit“, amit Jézus ígér mindent elhagyó követőinek? Az evangélium válasza igen egyszerű és
nagyszerű: Jézus nyomába lépve juthatunk fel az élet csúcsára, amit egyszerűen szentségnek nevezünk. Ez az emberi haladás igazi iránya. Ennek tudatában a „keresztény örömmel szenvedheti el az üldözéseket, hogy növekedjék a világ. De azt már nem engedheti meg, hogy azzal az ürüggyel öljék meg, hogy elreteszeli az emberi haladás útját“ (Teilhard). Erre a kockázatos életútra természetesen csak azok vállakoznak, akik megtapasztalják Jézus magához vonzó szeretetét. Létezni annyi – mint szeretve lenni. Keresztény módon létezni pedig annyi, mint hinni a minket átölelő isteni szeretetben. Akkor is, ha a szenvedés keresztje alatt roskadozunk. A keresztény nem kívánja a szenvedést, de a Szentlélek megérteti velünk, hogy a szeretet és a szenvedés nem ellenségek, hanem inkább testvérek. Gondoljuk meg, hogy az esőt is a napnak köszönhetjük, mivel ő szippantja fel a gőzzé változó vizet. Nemcsak a fény, de az árnyék is az ő gyermeke. Valahogy így van a hívő ember Isten szeretetével. Fényben és felhőben, örömben és bánatban Ő jön hozzánk, hogy megtermékenyítse és az életszentség magasába növessze életünket.
Az óra pontos Az óra jár. Nem késik, nem siet. Egyforma percet oszt mindenkinek. Egy könyörtelen nagy fogaskerék hajtja az Idő ősi ütemét. Ha visszanézek: volt-e pillanat, felelőtlenül eldobott, hanyag, mit visszaszívnék, ha lehetne még – ó, de sok mindent újra kezdenék!
6
Az óra jár, és pontosan ketyeg. Mire használtam föl a perceket? Jaj, hányszor nem feleltem rosszra: jót! Tékozoltam az örökkévalót... Fut a perc. Nem jön vissza egy se már. Az óra pontos... S egyszer majd lejár. (Barsay Irma)
Szent Kereszt „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.“ (Mk 8, 34) Egész természetes, ha a Péternek tett szemrehányás nyomán felvetődik a kérdés: Miért kívánta az Atya Jézus szenvedését és halálát? Hát nem kegyetlenség ilyesmit kívánni? Egy ártatlant sújtani az emberek bűneiért? Nos, az Atya nem úgy állította Fia elé a szenvedést és a halált, mint földi élete célját, hanem mint a megváltás eszközét. Jézus igazi küldetése abban határozható meg, hogy kinyilvánítsa Isten eltékozolhatatlan szeretét. Ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy rálépjen a szenvedés útjára. Ha valaki a földön a szeretet és igazság útját járja, számolnia kell az ellenség ármánykodásával. Fel kell vennie a harcot, de nem az erőszak eszközeivel. Ha ezt tenné, lejáratná az igazság és szeretet hitelét. Isten a szeretet és igazság útját is diadalmasan járja, csak rövid órákig örvendhet a Gonosz látszólagos győzelmének. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy miért áll a megfeszített Krisztus a keresztény igehirdetés középpontjában. Mert a drága élet feláldozása minden szeretet csúcsa és Jézus erre a csúcsra emelkedett, hogy mindeneket magához vonzzon. Akit megérint ennek a vonzásnak az ereje, az nem tiltakozik a kereszt „botránya“ ellen. Megérti Jézus szavait: Aki követni akar, vegye fel keresztjét! Tehát nem Jézus keresztjét kell vállunkra vennünk, hanem a sajátunkat. Ezt sem a saját erőnkkel kell hordoznunk, hanem a követésből fakadó kegyelem segítségével. Egy korán elhunyt lelkipásztor beszámolójában olvastam: Nem lett sikeres ember belőlem; 54 éves koromban ledöntött lábamról a betegség. Nem dicsekedhetek csodálatos gyógyulással sem. Szeretném azonban elmondani, hogy Isten kegyelméből megőriztem lelki békémet. Két évig feküdtem a kórházban, de a hitem sosem került válságba. Gyermekkorom óta hiszem az Istent. Úgy vélem, minél többet tapasztal az ember, annál erősebb Isten utáni vágya, beléje vetett bizalma. Olykor lázadoztam a szenvedések ellen. Vajon mit válaszolt az Úr? Nem szidott össze, hanem így szólt: Igaz, sokat szenvedsz, de kellett-e egyszer is amiatt panaszkodnod, mint nekem a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Szégyenkezve kellett bevallanom, hogy nem. Még akkor sem, amikor a halál kopogtatott. Akkor értettem meg, mi a legfontosabb az életben. Nem a pénz, nem a siker, nem az egészség, hanem az, hogy együtt éljünk Jézussal. Hogy őt kövessük a szenvedés és a dicsőség útján. Gy. A. „Uram, mentsd meg gyermekeinket, mentsd meg értelmüket, hogy romlottságunk ne rontsa meg őket. Mentsd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket mások ellen kovácsolunk, ne őket pusztíthassák, hogy jobbak lehessenek szüleiknél, hogy építhessék önnön világukat, a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat és méltányosság világát. Melyet a béke és a szeretet kormányoz. Mindörökké. Ámen. (Szent-Györgyi Albert) 7
„Aki nem veszi fel a keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.“ (Lk 14, 27) Jézus gyakran hozza zavarba követőit és főleg azokat, akikre a követők toborzását bízta. Szinte füleinket sértő követelményeket támaszt és csábító ígéretek helyett, kereszteket helyez kilátásba. Meglepő, hogy ennek ellenére, vagy éppen ezért mindig akadnak vállalkozók, akik engednek a hősiesség „kísértésének“, és Jézus nem marad követők nélkül. Vajon mi ennek a magyarázata? Tévedés lenne azt hinni, hogy Jézus élettagadó világnézetet hirdet és ki akarja oltani az élet fényeit. Igaz, lemondást követel, a lelki szabadságharc vállalását, a bűn elleni küzdelmet. Ám az így megtisztított, kiüresített szíveket olyan kincsekkel akarja megtölteni, amelyekért érdemes túladni veszendő értékeinken. Nem hiába hasonlítja az országát létrehozó evangéliumot drágagyöngyhöz, elrejtett kincshez, amely megér minden áldozatot. Kérdezhetné valaki: mi az a sokszor emlegetett „százszorannyit“, amit Jézus ígér mindent elhagyó követőinek? Az evangélium válasza igen egyszerű és
nagyszerű: Jézus nyomába lépve juthatunk fel az élet csúcsára, amit egyszerűen szentségnek nevezünk. Ez az emberi haladás igazi iránya. Ennek tudatában a „keresztény örömmel szenvedheti el az üldözéseket, hogy növekedjék a világ. De azt már nem engedheti meg, hogy azzal az ürüggyel öljék meg, hogy elreteszeli az emberi haladás útját“ (Teilhard). Erre a kockázatos életútra természetesen csak azok vállakoznak, akik megtapasztalják Jézus magához vonzó szeretetét. Létezni annyi – mint szeretve lenni. Keresztény módon létezni pedig annyi, mint hinni a minket átölelő isteni szeretetben. Akkor is, ha a szenvedés keresztje alatt roskadozunk. A keresztény nem kívánja a szenvedést, de a Szentlélek megérteti velünk, hogy a szeretet és a szenvedés nem ellenségek, hanem inkább testvérek. Gondoljuk meg, hogy az esőt is a napnak köszönhetjük, mivel ő szippantja fel a gőzzé változó vizet. Nemcsak a fény, de az árnyék is az ő gyermeke. Valahogy így van a hívő ember Isten szeretetével. Fényben és felhőben, örömben és bánatban Ő jön hozzánk, hogy megtermékenyítse és az életszentség magasába növessze életünket.
Az óra pontos Az óra jár. Nem késik, nem siet. Egyforma percet oszt mindenkinek. Egy könyörtelen nagy fogaskerék hajtja az Idő ősi ütemét. Ha visszanézek: volt-e pillanat, felelőtlenül eldobott, hanyag, mit visszaszívnék, ha lehetne még – ó, de sok mindent újra kezdenék!
6
Az óra jár, és pontosan ketyeg. Mire használtam föl a perceket? Jaj, hányszor nem feleltem rosszra: jót! Tékozoltam az örökkévalót... Fut a perc. Nem jön vissza egy se már. Az óra pontos... S egyszer majd lejár. (Barsay Irma)
Szent Kereszt „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.“ (Mk 8, 34) Egész természetes, ha a Péternek tett szemrehányás nyomán felvetődik a kérdés: Miért kívánta az Atya Jézus szenvedését és halálát? Hát nem kegyetlenség ilyesmit kívánni? Egy ártatlant sújtani az emberek bűneiért? Nos, az Atya nem úgy állította Fia elé a szenvedést és a halált, mint földi élete célját, hanem mint a megváltás eszközét. Jézus igazi küldetése abban határozható meg, hogy kinyilvánítsa Isten eltékozolhatatlan szeretét. Ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy rálépjen a szenvedés útjára. Ha valaki a földön a szeretet és igazság útját járja, számolnia kell az ellenség ármánykodásával. Fel kell vennie a harcot, de nem az erőszak eszközeivel. Ha ezt tenné, lejáratná az igazság és szeretet hitelét. Isten a szeretet és igazság útját is diadalmasan járja, csak rövid órákig örvendhet a Gonosz látszólagos győzelmének. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy miért áll a megfeszített Krisztus a keresztény igehirdetés középpontjában. Mert a drága élet feláldozása minden szeretet csúcsa és Jézus erre a csúcsra emelkedett, hogy mindeneket magához vonzzon. Akit megérint ennek a vonzásnak az ereje, az nem tiltakozik a kereszt „botránya“ ellen. Megérti Jézus szavait: Aki követni akar, vegye fel keresztjét! Tehát nem Jézus keresztjét kell vállunkra vennünk, hanem a sajátunkat. Ezt sem a saját erőnkkel kell hordoznunk, hanem a követésből fakadó kegyelem segítségével. Egy korán elhunyt lelkipásztor beszámolójában olvastam: Nem lett sikeres ember belőlem; 54 éves koromban ledöntött lábamról a betegség. Nem dicsekedhetek csodálatos gyógyulással sem. Szeretném azonban elmondani, hogy Isten kegyelméből megőriztem lelki békémet. Két évig feküdtem a kórházban, de a hitem sosem került válságba. Gyermekkorom óta hiszem az Istent. Úgy vélem, minél többet tapasztal az ember, annál erősebb Isten utáni vágya, beléje vetett bizalma. Olykor lázadoztam a szenvedések ellen. Vajon mit válaszolt az Úr? Nem szidott össze, hanem így szólt: Igaz, sokat szenvedsz, de kellett-e egyszer is amiatt panaszkodnod, mint nekem a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Szégyenkezve kellett bevallanom, hogy nem. Még akkor sem, amikor a halál kopogtatott. Akkor értettem meg, mi a legfontosabb az életben. Nem a pénz, nem a siker, nem az egészség, hanem az, hogy együtt éljünk Jézussal. Hogy őt kövessük a szenvedés és a dicsőség útján. Gy. A. „Uram, mentsd meg gyermekeinket, mentsd meg értelmüket, hogy romlottságunk ne rontsa meg őket. Mentsd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket mások ellen kovácsolunk, ne őket pusztíthassák, hogy jobbak lehessenek szüleiknél, hogy építhessék önnön világukat, a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat és méltányosság világát. Melyet a béke és a szeretet kormányoz. Mindörökké. Ámen. (Szent-Györgyi Albert) 7
Jézus keresztje alatt ott állt Anyja A Szűzanya vértanúságát hirdeti Simeon jövendölése csakúgy, mint az Úr szenvedésének története. Ez a Gyermek – mondja a szent öreg a kisded Jézusról – sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben; jel lesz, amelynek ellene mondanak, Máriának pedig ezt mondja: A te lelkedet is tőr járja át (Lk 2, 34-35). Boldogságos Anya, bizony a te lelkedet is tőr járta át! Hiszen csak a tiéden áthatolva járhatta át Fiad testét. Sőt, miután kiadta lelkét a te Jézusod, aki ugyan sokaké volt, de elsősorban mégis a tied, akkor az Ő lelkét már nem érhette el az a kegyetlen lándzsa, amely az oldalát megnyitotta. Holtában neki már nem árthatott, de a döfés a te lelkedbe hatolt. Jézus lelke már nem volt ott a testében, de a te lelkedet nem lehetett onnét elszakítani. Tehát a te lelkedet járta át a fájdalom kínja olyan erővel, hogy méltán nevezünk téged vértanúnál is nagyobbnak, hiszen a testi szenvedés érzését benned felülmúlta a vele együtt szenvedés fájdalma. Vajon számodra nem volt-e több a kardnál is, és nem járta-e át a lelkedet, nem sebezte-e szinte halálra jézusnak az a kijelentése, hogy Asszony, íme a te fiad? (Jn 19, 27) Micsoda csere! Jánost kapod Jézus helyett, a szolgát az Úr helyett, a tanítványt
a Mester helyett, Zebedeus fiát az Isten Fia helyett, a csupán embert az igaz Isten helyett. Hogyne járta volna át a te gyöngéd, szerető lelkedet, amikor ezt hallottad, hiszen még a mi kőből való, sőt vaskeménységű szívünkbe is belehasít már az is, ha erre ráemlékezünk? Ne csodálkozzatok, testvérek, ha azt állítjuk, hogy Mária lélekben vértanú volt. Csak az csodálkozzék, aki elfelejti, hogy Pál a pogányok legnagyobb bűnének érzéketlenségüket tartotta. Ilyen érzéketlenség egyáltalában nem volt Mária szívében, tehát szolgáiban se legyen! De kérdezhetné valaki: „Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?“ Kétségtelenül tudta. „Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?“ Biztosra vette. „Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?“ Nagyon is fájt. De ki vagy te, testvér, és honnét veszed azt a bölcsességet, hogy jobban csodálkozol Mária együttszenvedésén, mint Mária Fiának szenvedésén? Ha a Fiú képes volt a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében együtt haljon meg vele? A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet tette erre képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt. Szent Bernát, apát
Így szól az Úr: Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem. Annyiszor akartam már mondani neked: „Itt vagyok számodra!“ De te féltél. Annyiszor akartam már mondani neked: „Ne félj, mert veled vagyok!“ De nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál. Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e, vagy ha akarod, kikapcsolsz. Ha most kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked: „Örök szeretettel szeretlek téged!“ Engedd magad szeretni! (Martin Gutl) 8
A kereszt Krisztus dicsősége és felmagasztalása A szent kereszt ünnepét üljük, mert ez űzte el a sötétség hatalmát, és hozta vissza a világosságot. A szent kereszt ünnepét üljük, és a Keresztre Szegezettel mi is a magasba ragadtatunk, hogy a földet a bűnnel együtt messze lent hagyva, a mennyeieket szerezzük meg magunknak. Ilyen nagy dolog a kereszt birtoklása, és akié a kereszt, az nagy kincs birtokába jut. Jómagam – akár értékét, akár nevét tekintem – a legcsodálatosabb kincsnek nevezem, hiszen általa, vele , rajta kaptuk meg üdvösségünk egész teljességét, és egyben visszajutottunk az ősi állapotba. Hiszen, ha nem lett volna kereszt, Krisztust sem feszítették volna rá. Ha nem lenne kereszt, életünk sem lenne odaszegezve ahhoz az áldott fához. Ha a mi Életünk nem lett volna rászegezve, akkor az oldalából nem törtek volna elő a halhatatlanság forrásai: a vér és a víz, amelyek a világot kiengesztelik. Bűneink adóslevele sem lenne még összetépve; nem lennénk szabad emberek, az élet fájának gyümölcsét sem ízlelhetnénk meg, és nem állna nyitva számunkra a mennyország paradicsomkertje. Ha nem lenne kereszt, akkor a halál még nem volna megsemmisítve, és az alvilág sem lenne legyőzve. Ilyen nagy és értékes kincs tehát a kereszt. Nagy a kereszt, mert általa kaptuk legnagyobb javainkat, és annál számosabbat, minél többet kell tulajdonítanunk ezekből Krisztus csodáinak és szenvedéseinek. Értékes a kereszt, mert Isten szenvedésének és győzelmének a jele. Szenvedésének, mert rajta vállalta Krisztus önként a kínhalált, de győzelmének is jele, mert rajta sebezte meg a sátánt, és a halált is itt győzte le; itt tört össze az alvilág kapuja, és a földkerekség minden népének üdvössége lett a szent kereszt. Ezért nevezzük a keresztet Krisztus dicsőségének és Krisztus felmagasztalásának. Tekinthetjük kívánatos kehelynek, de tekinthetjük Krisztus értünk elszenvedett gyötrelmei befejezésének is. Hogy pedig Krisztus valódi dicsősége a kereszt, hallgassuk meg, mit mond erről ő maga: Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne, és szüntelen meg fogja őt dicsőíteni (Jn 13, 31-32). És ismét: Most Te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett (Jn 17, 5). Vagy más helyen: Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és ezután is megdicsőítem (Jn 12, 28). Mindezekkel világosan jelzi azt, ami a kereszten akkor végbement. Hogy pedig a kereszt Krisztus felmagasztalása is, hallgasd meg, mit mond ő maga: Ha majd felmagasztaltatom, mindenkit magamhoz vonzok (vö. Jn 12, 32). Mindezekből világosan kitűnik, hogy Krisztus dicsősége és felmagasztaltatása a kereszt. Szent András, krétai püspök „Aki hitoktatást végez, akármilyen beosztása legyen is az Egyházban, gondosan törekedjék arra, hogy tanításával és magatartásával Krisztus életét és tanítását adja tovább. Nehogy azok szívét és lelkét, akiket tanít, magához láncolja, vagy a saját véleménye és lelki adottságai szerint alakítsa őket. Főleg pedig attól óvakodjék, hogy saját véleményét és gondolatait úgy adja másoknak, mintha ezzel Krisztus tanítását és életét közölné. Aki joggal nevezi magát hitoktatónak, soha nem teheti meg, hogy saját ízlése szerint válogasson a hitletétemény anyagában, maga ítéljen fontosnak és tanítson bizonyos dolgokat, másokat pedig mint jelentékteleneket kihagyjon a tanításból.“ II. János Pál pápa 5
(folytatás a harmadik oldalról)
tatok való szeretet vissza nem tartana, még ma szívesen mennék számkivetésbe. Mert ez az én jeligém: Uram, legyen meg a te akaratod! (Mt 6, 10) Nem ennek vagy annak az embernek az akarata, hanem a Tiéd. Ez az én bástyám, ez az én rendíthetetlen sziklám, ez az én biztos támaszom. Ha Isten akarja számkivetésemet, készen állok. Ha azt akarja, hogy itt maradjak, ezért is hálát adok. Akármint rendelkezik is, hálás leszek. Ahol pedig én vagyok, ti is ott vagytok ahol ti vagytok, én is ott vagyok. Egy test vagyunk, el nem válhat a test a fejtől. A térben ugyan távol leszünk egymástól, de a szeretet összeköt minket: ezért még a halál
sem szakíthat szét bennünket. Ha meghal is a testem, élni fog még a lelkem, és szeretettel gondol majd népére. Ti vagytok az én népem, ti vagytok a gondoskodó atyáim, a testvéreim, ti vagytok az én gyermekeim, Tagjaim, testem, ti vagytok számomra a napfény, sőt a napsugárnál is drágábbak vagytok! Hiszen ad-e számomra annyit a napsugár, mint amennyit a ti szeretetetek nyújt nekem? A napsugár csak e földi életben van hasznomra, ezzel szemben a ti szeretetetek az eljövendő másvilág győzelmi koszorújával ékesít majd engem. Aranyszájú Szent János, püspök
Sík Sándor:
Krisztus mindenfelől Megnyitom ablakomat, csöpp templom néz a szemembe: Krisztus az égi Király, Krisztus a földi szegény. Tárom a másikat is, szűk téren templom amott is: Krisztus a mennyei Szív, Krisztus a pesti lakó. Házi körömben is itt, folyosóm kápolnai mélyén: Krisztus a virrasztó. Krisztus a kisdedeké. Ennyi felől ölel íme körül. Ó, lépni se tudsz már, Nézni se nélküle már: rajtad a drága szemek. Várai láncával lám kívül is így bekerített, Szíve bizalmas ölén szívbeli régi rabot. Már hova is mennék, sokat élt öreg én, hova innen? Már mibe volna nekem vetni világi reményt? Túlontúl kitanultam már sorját e világnak: Ó tudom én, tudom én, menni mikor, hova jó. Fürgén és szabadon megyek is, vár rám a küszöbnél Krisztus a teljesülés, Krisztus az elnyugovás.
Találkozás Istenünk! Szent Igéd ma is találkozni akar velünk, hallgatásra, párbeszédre hív. Mily gyakran elhanyagoljuk hívásodat és kitérünk kereső, utánunk kiáltó hangod elől. Gondjaink, munkánk közepette könnyen megfeledkezünk Rólad és más foglalja el a Téged megillető helyet. Csak Te nem felejtesz. Légy áldott hűségedért! Gyakran nem merünk őszintén magunkba nézni, ellenőrizni gondolatainkat és tetteinket, amelyek nem a Te utaidon járnak. A KÖNYVEK KÖNYVE „Az Írásnak egyetlen jövendőlése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.“ 2Pt 1, 20 Minden keresztény tudja, hogy karácsony napján Jézus születését ünnepeljük. Boldogan halljuk és mondjuk: Az Ige testté lett és miköztünk lakott. Ugyancsak megünnepeljük liturgiánkban Szűz Mária és Keresztelő János test szerinti születését. Pünkösdkor pedig arra emlékezünk, hogy a Szentlélek közreműködésével megszületett az egyház közössége. Az utóbbi években ezekhez a születésnapokhoz csatlakozott a Szentírás születésnapjának ünneplése. Igaz, ez a „születésnap“ több évszázadig tartott Izrael és az egyház ölén. Ez utóbbiban nyerte el végleges alakját, hogy vezetője legyen Isten zarándok népének. A keresztény hívő örömmel olvassa a szent könyveket, de közben igen hasznos és üdvös, ha fölvet és megválaszol néhány ezzel kapcsolatos kérdést. Ezek közül az első lenne, mi a célja a Szentírásnak és milyen szándékkal vegyük kezünkbe? A választ megtalálhatjuk Szent János evangéliumában: „Ezeket azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és a hit által életetek legyen benne“ (Jn 20, 31). A Szentírás a maga egészében, belefoglalva az Ószövetséget is, olyan helyhez hasonlítható, ahol Jézussal találkozhatunk. A hívő keresztény nem úgy olvassa a Szentírást, mint közönséges irodalmi alkotást, történelmi beszámolót vagy jámbor életrajzot. Akik ezt teszik, azok elől lepel takarja el a Szentírás igazi mondanivalóját. A Szentírás tanulmányozásának igazi célja nem lehet más, mint az Istennel kialakítandó személyes kapcsolat. Ezt szemlélteti egy igehirdető hasonlata: „A Szentírás a kisded Jézus pólyája. Bontsad ki és megtalálod benne a Megváltót“ (Spurgeon). A Szentírás üdvös olvasásának első és legfontosabb feltétele, hogy hittel közeledjünk hozzá. „Ha az evangéliumot mint közönséges könyvet olvasod tisztelet, hit nélkül, akkor számodra közönséges könyv lesz. Semmi kegyelmet nem kapsz belőle. Jézus is közönséges ember volt azok szemében, akik hit nélkül közeledtek hozzá“ (L. Evely). Ez a hit azt jelenti, hogy a Szentlélek művét lássuk a Szentírásban, aki nem csak sugalmazója, hanem megértője is nagyszerű igazságainak. (folytatása a tizedik oldalon)
4
9
A gyümölcsöző olvasáshoz természetesen időre van szükség. Nem szabad a Szentírást csak úgy „kutyafuttában“ olvasnunk. „Aki átfut a könyvön, azon átfut a könyv is, elhagyják egymást, mint a szembeszaladó gyerekek. A gondolatoknak a lélekformáláshoz időre van szükségük. A lelki olvasmány lélekszántás; az ekevasnak idő kell, hogy a földet fölforgassa és termékenységét munkára bírja“ (Prohászka, Ö.M. 7,243). Ajánlatos egyszerre csak rövidebb részt olvasni és ebben alaposabban elmélyedni. Ha valamit nem értünk, kérdezzük meg másoktól vagy nézzünk utána egy Szentírást magyarázó könyvben. A nagy hittudós, Aquinói Szent Tamás mondta: „Aranyszájú Szent János Máté evangéliumához írt magyarázatáért szívesen odaadnám Párizs városát.“ Olvasás közben vessük fel a kérdést: mit mond ez számomra, milyen gyakorlati következtetést lehet ebből levonnom? Foglalkoztassuk képzeletünket is és ennek segítségével változtassuk „látomássá“ az írásba rögzített eseményeket. Mindez megóvja képzeletünket a máshová kalandozástól. Mivel a Szentírás tanulmányozásának legfőbb célja a Jézussal történő találkozás, ajánlatos ott kezdeni az olvasást és oda visszatérni, ahol Jézus jelenléte a legintenzívebb. Igaz, személyisége betölti a Szentírás egészét, de lepel nélkül az Újszövetségben láthatjuk. A legmegfelelőbb tehát az evangéliumokra összpontosítani figyelmünket. Ebből ismerhetjük meg Jézus életét, tanítását, szeretetből vállalt kereszthalálát és dicsőséges feltámadását. Ajánlatos Szent Márk evangéliumával kezdeni, mivel ez a legősibb beszámoló a Krisztusélményekről. Az evangéliumok után olvassuk az Apostolok Cselekedeteit, amit méltán nevezhetünk az ötödik evangéliumnak. Tagadhatatlan, hogy az emberiség könyvtáraiban hatalmas szellemi kincsek vannak fölhalmozva. Nyilvánvaló, ezek értéke igen különböző. A hívő ember a könyvek könyvének nevezi a Szentírást és nem alaptalanul. Miként a költő saját könyvéről, úgy egyházunk is elmondhatja szent könyveiről: Egy könyvet adtam, kulcsot egy világba, egy régi, teljes, mindig új világba azoknak, akik törpe életükkel elégedetlen, poklokat kívánnak és mennyeket, de teremteni gyengék. ............................................................. Csak egy híd volt előtted csonka, korhadt deszkából rakva: nyelved régi hídja Szent híd talán, de haj ma járhatatlan. Szent híd talán, de haj nem ér a partra Szent híd talán, de az árokba hajlik ahol homály vár s teng az érthetetlen szavaknak kusza, vagdosott bozótja. – Én építettem kőhidat neked mely nem megy széjjel – s gyújtottam világot amellyel látsz már, – magad is bevallod. (Babits Mihály: Egy könyvet adtam) 10
(folytatás a második oldalról)
mondani, a gonoszoknál jelen van, de felismerhetetlenségben. Az igazaknál ott van valósággal, az angyaloknál jelen van boldogító valóságával, az elkárhozottaknál pedig büntető hatalmával. Kemény beszédnek hangzik, ha Isten büntető hatalmáról szóltam? Én bizony fenyítő indulatától és büntető haragjától is félek. Uram, ne büntess haragodban (Zsolt 6, 2), és: Valóban az Úr van ezen a helyen. Ahol ugyanis esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is, atyaként van jelen, mert ő az irgalmasság Atyja, aki bűnbánatra hívja az embereket. Ahol a megátalkodottakat elítéli, bíróként van jelen, mert rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni (Zsid 10, 31). Így a második Ádám is a szentek közösségében, választottai gyülekezetében, a gyönyörűség kertjében (vö. Ter 2, 8) van - hiszen örömmel volt az emberek fiai között (vö. Péld 8, 31) -, maga az Úr van jelen ezen a helyen, hogy művelje és őrizze. Különben is, hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő. Továbbá: Hogyha az Úr nem őrzi a várost, őrzője hasztalan virraszt (Zsolt 126, 1). Egyébként az ősatya látomása nyilvánvalóvá teszi, hogy az angyalok le- és feljárnak ezen a helyen: felmennek, hogy lássák az Atya arcát, lejönnek, hogy gondoskodjanak rólunk. Hogyan is kell itt jelen lennünk, milyen tisztelettel kell e helyen megállnunk, ahol Isten tevékenykedik és őriz minket, angyalok le- és feljárnak? Mindenképpen bűnbánó és reménykedő lélekkel illik idejönnünk. Ezt jelenti ugyanis felejteni, ami mögöttünk van, semmibe venni, elvetni lelkünknek a keserűségben eltöltött esztendeit, és ezentúl értelmünkkel és akaratunkkal az előttünk lévőkre törekedni. Ezért jöttünk, ezért is vagyunk itt. Ezt fogják tőlünk számon kérni: múlt bűneink megbánását és a jövendő jutalmak állhatatos várását. Szent Bernát, apát
Számomra az élet Krisztus,... Zúgnak a habok, és rettenetes a vihar, de mi nem félünk, hogy elmerülünk, mert sziklán állunk. Ha mégúgy dühöng is a tenger, ezt a sziklát nem fogja szétzúzni; ha még úgy zúdítja is hullámait: Jézus hajóját el nem süllyesztheti. Mondjátok, valóban mitől is félnénk: A haláltól: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség! (Fil 1, 21). Vagy a számkivetéstől? Az Úré a föld és mind, ami betölti (Zsolt 23, 1). Talán a vagyonelkobzástól? Semmit sem hoztunk erre a világra, és nem is vihetünk el semmit (1 Tim 23, 1). Amivel ijesztget ez a világ, azt megvetem, amivel csábít, annak szemébe nevetek. Nem félek a szegénységtől, nem sóvárgok a gazdagság után, nem rettegek a haláltól, és nem csüggök az életen, hacsak nem a ti lelketek miatt. Ezért is említem a mostani zavarokat, és szeretettel kérlek benneteket: legyetek szilárdak a bizakodásban! Nem hallod-e, mint mond az Úr? Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18, 20). És ahol ilyen nagyon sok embert köt össze a szeretet, hát ott ne lenne jelen az Úr? Hát nincs-e a kezemben a tőle kapott zálog, hát én csak a saját erőmben bízom? Az ő leírt szavait tartom a kezemben: ez az én támaszom, ez ad biztonságot, ez az én csendes kikötőm. Ha az egész föld megremeg is, én az én Uram levelét tartom a kezemben. Olvasom a tartalmát, ez nekem várfalam és biztonságom. Felolvassam nektek is? Így szól: Én veletek vagyok mindennap a világ végéig! (Mt 28, 20). Krisztus velem van, mit féljek, ha rámtör is a hullámok áradata, ha jön is a tenger árja, ha szikrázik is felém az uralkodók haragja, mindezt én a pókhálónál is hitványabb valaminek tartom. Ha az irán(folytatása a negyedik oldalon) 3
(folytatás az első oldalról)
kiszolgáltatásának helye. Reméljük, hogy a nagy munka és befektetés nem volt hiábavaló, a hívek használni fogják a templomot. Ezt az alkalmat ragadom meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki akár anyagiakban, akár lelkiekben, imádságával, szenvedésének felajánlásával támogatta az építkezést. Csak közös összefogással tarthatjuk fenn, vagy újíthatjuk meg az épületeket, hogy zökkenőmentesen lehessen a lelkieket építeni.
Valóban az Úr van ezen a helyen Bensőséges ünnepség a mi templomunk felszentelése, de még bennsőségesebb a mi felszentelődésünk. Mert a mi meghintésünk, megáldásunk és felszentelésünk volt az, amelyet a szent főpapok kezei műveltek, és az évenként visszatérő évfordulón az ünnepléssel erre is emlékezünk. Vajon Istennek a kövekre van gondja? Nem a falakról, hanem az emberekről mondják: Neki gondja van rátok (1Pét 5,7). Jákob egy ember volt, aki álmában látta, hogy az angyalok le- és feljárnak a létrán. Sőt, tanúsítja, hogy az angyalok Ura is ott volt: Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam (Ter 28,16). Csodálja a kegyelmet, de megrendül Isten nagy Fölségétől. Milyen félelmetes ez a hely, milyen nyilvánvalóan és biztosan az Úr van jelen ezen a helyen, ahol kétségtelenül nemcsak ketten vagy hárman, hanem olyan sokan jöttek össze az ő nevében. Ezt mindenki tudja, közületek mindenki ismeri. Mi ugyanis nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk (1 Kor 2,12). Igencsak félelmetes hely, és méltó minden tiszteletre, ahol a 2
Bár a szentelés megtörtént, sajnos adósságaink még maradtak. Pedig milyen szép volna, ha a búcsúra (Krisztus Király ünnepére) megszólalna az új templom tornyában elhelyezett három harang. Én hiszem, hogy a jó hívek, a szűkös megélhetést biztosító javaikból juttatnak egy kis segélyt, hogy adósságainkat még ebben az évben törleszteni tudjuk. Isten fizesse meg és áldja meg a jószívű adakozókat,
szentek laknak, ahová a szent angyalok jönnek, ahol maga az Úr van jelen. Hogyan lehetett az, hogy az ilyen nagy pátriárka nem tudta, hogy nincs olyan hely, ahol ne lenne Isten jelen? De talán mást kell csodálni, azt, amikor így szól: Valóban az Úr van ezen a helyen (Ter 28, 16). Valóban ott van, és valóban az Úr van ott, ahol az ő nevében angyalok és emberek összegyűlnek. Bár minden helyen jelen van az, akit semmiféle hely nem korlátozhat, mégis nyomatékkal mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6,9), mert másképpen és sajátos módon van ott jelen; nem mintha ő lenne más, hanem más-más módon van jelen. Tehát ott van minden helyen, betölti a földkerekséget és egybefogja a mindenséget, de egészen más és más módon. Ott van a rossz embereknél is, de fel nem ismerhetően, a választottaknál tevékenyen és védelmezőn, a mennyországban levőknél táplálva és pihentetve, a pokolban levőknél vádlón és elítélőn. Fölkelti napját a gonoszokra is (Mt 5, 45), de amikor isteni jósága a rosszaknál egyelőre fel nem ismerhető, akkor az igazság bizonyos értelemben nem látszik. Tehát, ha szabad
Gárdonyi Géza:
Írás a bibliába - Az újszövetség Könyve elé Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj: fogd a kezemet“. Gyermeknek is: „Mily szép rege“, Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!“ Fal, – s túl rajta élő hangok, Köd, s benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom: Csak megnyitom s benn vagyok. Ablakán a Paradicsom Rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Biborleplek ronggyá mállnak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke!... Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne.
(folytatása a harmadik oldalon) 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Bartha Örs Áron, Gheorghiţă Helga Andrea, Gál Ármin Levente, Nagy Anita Szabina, Kolcza Hella Melinda, Finta Szabolcs, Blága Botond Levente, Máthé Róbert Richárd, Verebics Anna, Borbély Dávid, Török Bálint, Kászoni Hunor, Nemes Greta, Zsurzsa Hunor Barnabás, Albert Máté Imre, Csomor Boldizsár, Bagoly Ágota, Bokor Dorka, Miklós Janka Erzsébet, Ilyés Gergő, Timár Norbert, Nagy Alexa Beata, Székely Szende, Balog Lili, Németh Mátyás, Szűcs Áron Nimród, Jánó András, Kacsó Gergely, Dusinszky Anasztázia, Mike Tamás Norbert, Szőcs Ágnes, Neghina Császár Kaytie Gabriella, Timár Kamilla, Bartos Gréta Abigél, Nagy Rebeka, Kolumbán Eliz, Török Evelin Bernadett, Tőkés Zsolt István, Kovács Antal József.
Szentségi házasságot kötöttek: - Prezsmer György - Nagy Mária, Czintos Ferenc - Kovács Apollónia, Molnár Attila - Tanzonis Mária-Melinda, Martin Thorsten - Béres Enikő, Váta Attila Deszpa Tünde, Kárpáthy Zoltán - Sigmond Beáta, Szabó Zsolt - Pál Erika, Bartók István Tibor - Molnár Ildikó, Kocsis Zsolt - Latzin Anikó, Szabó Barna Rápolti Csilla, Bálint Árpád - Pichler Andromeda Katalin, Deák Szilárd - Salamon Annamária, Faggyas Egmond - Bárdos Erika, Timár Albert - Peligán Klára, Becze Attila- Téglás Mária Mónika, Dusinszky Levente Antal - Bács Edit Teréz, Sipos Zsolt - Ugróczi Mária, Sajtos Norbert - Simó Timea, Nyikó Miklós
Új évfolyam 89. szám
- Molnár Gabriella, Német Szilárd Botond - Armancu Erika, Moldvai István - Pethő Kinga Romana, Béres Sándor Fekete Éva, Pap Andrei Árpád - Antal Krisztina Szidónia, Szávuly József - Váta Gyöngyvér, Máthé Róbert - Fazakas Katalin Mónika, Sandu Marian - Zoltáni Edit, Virág Jácint László - Miklós Irén Rozália, Makkai Zoltán - Dobra Mónika, Yeoh Dávid - Szilágyi Andrea, Demeter József - Kórodi Éva, Kászoni Ernő Kolozsi Kinga, Bandi Botond - Bodola Orsolya, Vajna Levente - Csatt Izabella, Kacsó Lajos - Hollanda Andrea, Borbély Zoltán - Miklós Réka, Albert Imre - Józsi Erika, Kóréh Csaba - Demeter Melinda.
Az Úr hazahívta: - Fazakas Lajos, Téglás Margit, Száva Tamás, Fodor László, Nagy Katalin, Györfi Géza, Bodor Márton, Hetler Károly, Csillag Gyula, Szász Károly, Kralicsek Juliánna, Szabó Mihály, Petrika Rozália, Hanzi Matild, Dobai Rudolf.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Lapunk megjelenését támogatta a
2006 szeptember - Szent Mihály hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Te Deum Sepsiszentgyörgyön Tizenhat év küzdelmes munkája után hálatelt szívvel énekelhette Sepsiszentgyörgy hívő népe a hálaadó himnuszt. Folyó év szeptember 3-án, ünnepélyes keretek között , Főméltóságú és Főtisztelendő Dr. Jakubinyi György Erdély érseke felszentelte a Krisztus Király templomot. A szentelésen jelen volt Mons. Tamás József csíkszeredai segédpüspök atya is. Ez azért is jelentett örömet, mert 16 évvel ezelőtt, mint Pro-Vikárius, ő tette le s áldotta meg az alapkövet. Most a szentelésen, már felszentelt püspökként vehetett részt. Az imádkozó hívek százai gyülekeztek a templom előtt s pontban 12 órakor elkezdődött a fennséges szertartás, szentmise, amelynek keretében megtörtént a templom és oltár, majd a tabernákulum felszentelése. Sepsiszentgyörgy ötödik katolikus templomát vehette birtokába a Mindenható Isten. A szentségi Jézus beköltözött abba a negyedbe, amely templom és iskola nélkül épült fel, mintegy hirdetve az ateista eszméket, hogy sem iskolára, sem templomra az új embernek már nincs szüksége. De az Úr megmutatta, ha Ő építi a házat, akkor az építő nem fáradozik hiába. Reméljük, hogy ez a templom és Ifjúsági Ház nem lesz üres, Érsek úr szavaival élve, koptassák a hívek, hogy nemzetünk, egyházunk fiai és leányai, a jövő nemzedék, ne pogány-, vagy félpogányként nőjjön fel, hanem hitben, emberségben. Isten- és emberszeretetben legyünk erősek. Krisztus Király birtokba vette a templomot, s ott trónol, hogy jelenlétével bátorítsa, erősítse, vezesse népünket, hogy ne legyünk hontalanok, árvák, csüggedők és reményvesztettek, hanem az Ő oltalma és jogara alatt bátran éljük emberi és keresztény életünket. Érsek atya átadta a templomot a felszenteléssel a közhasználatnak, hogy a modern tömbházlakások keresztény híveinek legyen a mentsvára, a szentmise áldozat és a szentségek (folytatása a második oldalon)
12
Szabó Lajos plébános
