2016. Te Deum Tanév végi hálaadás Te Deum laudamus (lat. ‘Téged Isten dicsérünk’): a Szentháromságot dicsőítő, zsoltárszerű ősi imádság. A különböző szertartásoknak, a vasárnapi zsolozsma olvasmányos imaórájának, körmeneteknek és hálaadó ájtatosságoknak a záróéneke. A gyerekek számára pedig tanév végi hálaadást jelenti. Így az iskolások ünnepe, de nagy feladat a felnőtteknek és a szülőknek. Hiszen a hálaadást is tanulni, sőt tanítani kell. Ne sajnáljuk az időt, hogy az elmúlt évet (főleg gyermekeinkkel közösen) felidézzük. De ne csak a hibákat és hiányosságokat vegyük észre, hanem – a gyermekekkel együtt – az apróbb eseményeket, az örömöket, a sikereket, a növekedést is. Legyünk ezekért hálásak: szülőknek, tanároknak, barátoknak, de legfőképpen Istennek! Persze érdemes felidézni a nehézséget, a kudarcot, a fájdalmas dolgokat is. Távolabbról nem is olyan szörnyűek és lehet, hogy végső soron a javunkra és növekedésünkre váltak még azok is. A mérleget ne csak a bizonyítvány alapján húzzuk meg. Jézus szemében nem ez a mérce, hanem a hit és a szeretet erényének a hősies gyakorlása. Felnőtteknek, tanároknak, szülőknek érdemes eljátszani a gondolattal: ha a gyermekeink is állítanának ki bizonyítványt rólunk, vajon milyen értékelést kapnánk? Büszkék lennénk magunkra a türelem, a lelkesedés, az odafi-
gyelés, az együtt játszás, a mesélés és a meghallgatás területén elért eredményeinkkel? Nyáron nincs hitoktatás sem, ilyenkor a szülők felelőssége még nagyobb, hogy gyermekeiket mennyire fogják kézen és viszik el Jézushoz a napi imádság, a szentmisére járás és szentgyónás tekintetében. Különösen nagy az elsőáldozáshoz járult gyerekek szüleinek a felelőssége, hiszen ezek a gyerekek még csak az első lépéseket tették meg a hitben, a szentségi életben. Fontos, hogy ne torpanjanak meg máris. A nyár még a felnőttek számára is sokszor a szabadság ideje, amikor hosszabb-rövidebb időre kiléphetünk a megszokott kerékvágásból, munkarendből, életből. De a szabadságban nem az a lényeg, hogy mitől szabadulunk meg, hanem hogy kinek a számára válunk szabaddá. Szabaddá válunk házastársunk és gyermekeink számára, akik évközben nélkülözték osztatlan jelenlétünket és figyelmünket, hiszen sok mindennel kellett törődni, foglalkozni. És szabaddá válhatunk Isten számára is, hiszen a keresztény embernek a pihenés, a szabadság ősmintája a hetedik nap: az Úr napja, amelyen szabaddá válik, hogy ápolja kapcsolatát Istennel és szeretteivel, és hogy pihenjen. Segíts nekünk Istenünk, hogy igaz emberként tudjunk élni a szabadságunk lehetőségével, és hálás szívvel tudjunk visszatekinteni az elmúlt évre! Tamás atya
Sport, szerelem, álmodozás Az olasz kisváros, Fermo szalézi középiskolájának egyik tanára listát írt, milyen házi feladatokat kell megoldaniuk a gyerekeknek a nyári szünetben. Ez a lista azonban nem a szokványos leckéket tartalmazta, hanem többet, jobbat, igazibbat. A vidám, teljes élet hozzávalóit! 1. Reggelente néha sétáljatok le a vízpartra egyedül: nézzétek, ahogy a napfény tükröződik a vízen, és – azokra a dolgokra gondolva, amiket a legjobban szerettek az életben – legyetek boldogok! 2. Próbáljátok meg használni az összes olyan új kifejezést, amit közösen tanultunk idén: minél több dolgot tudtok kifejezni, annál több mindenre tudtok gondolni; és minél több dologra tudtok gondolni, annál szabadabbak lesztek! 3. Olvassatok annyit, amennyit csak tudtok! De ne azért, mert kell. Olvassatok, mert a nyár kalandokat és álmokat inspirál, ha olvastok, úgy fogjátok érezni magatokat, mint a fecskék repülés közben. Olvassatok, mert ez a lázadás legjobb elérhető formája számotokra. (Ha tanács kell, hogy mit olvassatok, keressetek meg!) 4. Kerüljétek azokat a dolgokat, helyzeteket és embereket, amelyektől, akiktől rosszul vagy üresnek érzitek magatokat; keressetek ösztönző helyzeteket és olyan barátok társaságát, akik gazdagítanak, megértenek titeket, és olyannak fogadnak el, amilyenek vagytok. 5. Ha szomorúak vagytok vagy féltek, ne aggódjatok: a nyár, mint minden csodás dolog, összezavarhatja az ember lelkét! Vezessetek naplót arról, hogyan érzitek magatokat (szeptemberben, ha gondoljátok, elolvashatjuk együtt). 6. Táncoljatok! Szégyenkezés nélkül! Akár egy közeli táncklubban vagy a szobátokban. A nyár egy tánc, és bolondság nem részt venni benne.
7. Legalább egyszer nézzétek meg a napfelkeltét! Maradjatok csöndben, és lélegezzetek! Csukjátok be a szemeteket, legyetek hálásak! 8. Sportoljatok sokat! 9. Ha valaki elbűvöl titeket, mondjátok meg neki, olyan őszintén és kedvesen, amennyire csak tudjátok! Nem számít, hogy megérti-e, vagy nem. Ha nem, nem ő volt a végzetetek; ha viszont igen, ez a nyár ragyogó időszak lesz kettőtök számára! 10. Nézzétek át jegyzeteiket az óráinkról: minden szerző és minden gondolat esetében tegyetek fel kérdéseket, és vonatkoztassátok arra, ami veletek történik! 11. Legyetek boldogok, akár a napsütés, és megszelídíthetetlenek, akár a tenger! 12. Ne káromkodjatok! Mindig legyetek udvariasak és kedvesek! 13. Nézzetek filmeket szívszorító párbeszédekkel (ha lehet, akkor angolul), hogy javítsátok nyelvtudásotokat és képességeteket az álmodásra. Ne engedjétek, hogy a film az utolsó képkockával véget érjen! Éljétek át újra nyaralás közben! 14. A szikrázó holdfényben és a forró nyári éjszakákon álmodjatok arról, milyennek kellene lennie és milyen lehet az életetek: a nyár folyamán törekedjetek arra, hogy soha ne adjátok fel, és tegyetek meg mindent, hogy álmaitokat kövessétek! 15. Viselkedjetek rendesen! A 33 éves Catà hét éve tanít, a listát pedig a nyár varázsa szülte. Minden évben csodálatos és különleges pillanatként tekint a nyárra, szerinte ilyenkor lehet igazán mélyen megérteni mindazt, amit év közben tanultunk. Ő maga is nagy lendülettel és dinamizmussal élte nyarait fiatalként. Ez az időszak mindig tele volt sporttal, úszással, szerelmekkel, táncolással és álmodozással.
Fotó: Paszternák Péter
Gyermekeink találkozása az Eucharisztiával Május 8-án vették magukhoz krisztus testét elsőáldozóink. Hosszú felkészítés előzte meg az ünnepi eseményt. A gyerekek korábban már beszámoltak arról, hogy megtanulták, ismerik hitünk alapjait és a hétköznapokban is igyekeznek gyakorolni azokat. Elvégezték a szentgyónást és tiszta szívvel járultak életükben először az Eucharisztiához. Néhányan közülük leírták, mit éreztek: Nagyon jó volt a gyónás, mikor az utolsó bűnt is kimondtam, nagyon meg könnyebbültem és éreztem, hogy tiszta lett a szívem. Életem legjobb napja volt, mikor először megkaptuk Jézus Testét a szentostyában. Hidd el, neked is ez lesz életed legszebb napja! Sáránszky Mirjam Elsőáldozáskor minden megváltozik. Közelebb kerülsz Jézushoz. Nekem ez volt életem legjobb napja. Amikor gyóntunk, elszállt az összes bűnünk és ilyenkor olyan jó érzés terjedt el bennem. Nincsenek bűneid! Nekem nagyon jó érzés volt és szerintem a többi gyereknek is. Tiszta lett a szívem és a lelkem. Köszönöm Jézusom, hogy közelebb kerülhettem Hozzád! Bátorfi Júlia
Amikor először vettem be a számba a szentostyát, akkor nagy béke töltötte el a szívemet. Tudtam, hogy Jézus a szívembe jött. Azóta is béke és szeretet tölti el a szívemet, ha bekapom a szentostyát. Szerintem a többi elsőáldozó is így érez. Remélem, hogy ezt egy felfoghatatlan, szent dolognak tartják és örülnek, hogy nekünk is beköltözött a szívünkbe Jézus, de szerintem igen. Pál Boglárka Nagyon izgultam, amikor bevonultunk az elsőáldozáshoz. Amikor az ostyát kaptuk, nagyon jól éreztem magamat és hirtelen melegség töltött el. Mikor a verset mondtam, akkor kicsit féltem. Örülök, hogy elsőáldozó voltam. Turi Anita
Ünneplő ruhában, ünneplő lélekkel „Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Az ünnep önmagunk felemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon, s apró küzdelmeinken.” Wass Albert ezen sorai jártak az eszemben, amikor végignéztem az ünneplőbe öltözött gyülekezeten, ahogy végigvonultunk a megszokott útvonalon. Amerre jártunk virágszőnyeget hagytunk magunk után, az elsőáldozók szórták a szirmokat, hagyományainkhoz híven. Ünneplő ruhában, ünneplő lélekkel követtük az Oltáriszentséget a templom körüli utcákon, jelképesen bevonva ezzel a szent térbe városunkat. Az ünnep méltósága több járókelőt is megállásra késztetett, a Virág utcai stációnál többen velünk imádkoztak.
A korábbiakhoz képest egy kicsit más volt ez a körmenet, amelyet idén Török László diakónus vezetett. Kivonuláskor mindenki kapott egy szál szegfűt – mert szinte hagyomány, hogy a körmenetről virágokat viszünk haza –, és a lombsátrak helyett egyszerű, ízlésesen díszített oltároknál álltunk meg, hogy a négy égtáj felé kérjük az Úr áldását. Két stáció helye is megváltozott. Harangzúgásra vonultunk be a templomba Jézus győzelméről énekelve. A szentmisét
és a körmenetet az oly ritkán – csak nagy ünnepeken – énekelt Téged, Isten dicsérünk, Téged Úrnak ismerünk /Te Deum/ énekkel zártuk.
Mi négy sátrat állítunk. Az első sátor a felajánlott élet jelképe, a második az odaadott életé, a harmadik a köztünk maradt életé, a negyedik a halálon győzelmes életet jelképezi. A felajánlott élet piros virágai virítanak az úrnapi sátor oltárán, mint a szeretet jelzőlámpái, mutatván, hogy az élet csak akkor ér valamit, az életnek akkor van hitele, ha odaadott élet, ha másokra szentelt idő. Csak az odaajándékozott élet tehet bennünket igazán gazdaggá. Az odaadott élet fehér virágai jelzik azt a csodát, hogy Jézus nem menekült el tőlünk, hogy az Oltáriszentség a köztünk maradt élet, Isten szeretetének fogható bizonysága. Hogyan lehetne halotti maszkban prédikálni az életről? Jézus feltámadása a remény, a halálon győztes élet.
A világ hatalmasságai folyvást mások vérén jutottak győzelemre. Jézus életét föláldozva szerezte meg szabadságunkat.
De követném-e, ha csak a halálba képes elvezetni? Oda magamtól is eljutok. Jézust követni annyit jelent, mint vele tartani a feltámadás fényességébe. Az Úrnapja az örökké köztünk maradt isteni szeretet örömünnepe. (Enzsöl Ellák nyomán)
A hittanos gyerekek írásaiból: Mit tehetünk azért, hogy azért, hogy az üdvösségre jussunk? Ha el szeretnénk nyerni életünkben az üdvösség országát és halálunk után oda szeretnénk kerülni, azt kell tennünk, amit az evangélium ír, amit Isten jónak lát. „Üdvös oktatásban részesítlek titeket, ezért el ne hagyjátok tanításomat! (Péld. 4, 2.)” Segíts másokon! Segíts a rászorulókon! Örülj annak is, ami kicsi! Fogadj szót! Adj lehetőséget másoknak! Imádkozz, higgy, szeress! Járj templomba! Tedd, amit az Úr kér tőled! Ajánld fel a fájdalmaidat másokért!
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost a tanítványok közül, és felvitte őket a Tábor-hegyre, Jézus színeváltozásának a hegyére. Olyan csodálatos volt ott fent lenni Vele, hogy három sátrat akartak állítani: egyet Neki, egyet Mózesnek, egyet Illésnek. A szép ünnep után nekünk is vissza kell térni a hétköznapokba, szolgálni az embertársainkat, és az evangélium örömhírét vinni a világba. H. J. M. Fotó: Kovács András, Dóczy László Ha nincs kedved segíteni, akkor is tedd! Légy türelmes! Menekülj a bűn elől, nehogy beleess! Legyél hálás! Dicsérd Istent! Légy irgalmas! Légy megbocsájtó! Fogadd el, ha másnak van igaza és ne törekedj arra, hogy te nyerj vitát, amikor tudod, hogy nem neked van igazad! Sajnáld a bűnösöket, és ha tudsz, segíts rajtuk! Ne hazudj! Vállald a büntetést, ha rosszat tettél! Tudj bocsánatot kérni! Isten veled van és ő is arra törekszik, hogy hozzá kerülj. Mindig bízz benne, akkor is, ha nagy baj ért! Isten segít neked az üdvösségre jutni, csak rajtad múlik, követed-e. Mocsári Júlia
Nem szabad belefáradni az imába Ferenc pápa május 25-én tartott katekézisében az imádságról, mint az irgalmasság forrásáról elmélkedett az igazságtalan bíróról és az özvegyasszonyról szóló jézusi példabeszéd alapján. Elmélkedésében is felhívta a figyelmet: Isten mindig meghallgat, még ha nem is mindig úgy, ahogyan mi szeretnénk! Kedves testvéreim! Az imént hallott evangéliumi példabeszéd (vö. Lk 18,1–8) fontos tanítást tartalmaz: „Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1). Tehát nem elég hébe-hóba imádkozni, nem elég csak akkor, amikor kedvem támad. Nem, Jézus azt mondja, hogy „mindenkor kell imádkozni, belefáradás nélkül”. Az özvegy és a bíró példáját hozza. A bíró hatalommal rendelkező személyiség, akinek ítéleteket kell hoznia Mózes törvénye alapján. Ezért a bibliai hagyomány előírta, hogy a bírók istenfélő, hitelre méltó, pártatlan és feddhetetlen emberek legyenek (vö. Kiv 18,21). Ezzel ellentétben ez a bíró „nem félte Istent, és senkitől sem tartott” (Lk 18,2). Igazságtalan bíró volt, gátlástalan, aki nem törődött a törvénnyel, hanem saját érdekét nézve azt tette, amit akart. Felkeresi őt egy özvegyasszony, és kéri, hogy szolgáltasson neki igazságot. Az özvegyasszonyok, az árvákkal és idegenekkel együtt, a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai voltak. Törvény által biztosított jogaikat könnyen semmibe lehetett venni, hiszen mivel egyedülálló és védtelen emberek voltak, nehezen tudtak jogaiknak érvényt szerezni. Látunk tehát egy szegény özvegyet, egymagában, senki sem állt a
pártjára, semmibe vehették, megtehették, hogy nem szolgáltatnak neki igazságot. Ugyanígy az árva, a külföldi, a bevándorló: abban az időben igen súlyos volt ez a probléma. A bíró közönyével szemben az özvegy egyetlen fegyveréhez nyúl: megállás nélkül zaklatja, követeli, hogy szolgáltasson neki igazságot. És éppen ezzel az állhatatosságával eléri célját. A bíró ugyanis egy idő után meghallgatja, de nem azért, mert irgalomra gyulladt volna, nem is a lelkiismerete szólalt meg, hanem egyszerűen engedett: „mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide örökké, és ne zaklasson” (Lk 18,5). Jézus két következtetést von le ebből a példabeszédből: ha az özvegyasszonynak sikerült elérnie folytonos tolakodásával, hogy a tisztességtelen bíró engedjen, mennyivel inkább fog Isten, aki jó és igazságos Atya, „igazságot szolgáltatni választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak”; és nem „várakoztatja meg őket”, hanem „késlekedés nélkül” cselekszik (Lk 18,7–8). Ezért Jézus arra buzdít, hogy „belefáradás nélkül” imádkozzunk. Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor elfáradunk és elcsüggedünk, főleg, amikor imánk
hatástalannak tűnik. Jézus azonban biztosít minket: a tisztességtelen bíróval szemben Isten késlekedés nélkül meghallgatja gyermekeit, még ha ez nem jelenti is azt, hogy akkor és úgy teszi, amikor és ahogy mi szeretnénk. Az ima nem varázspálca! Az ima segít megőrizni Istenbe vetett hitünket, rábízni magunkat akkor is, amikor nem értjük az ő akaratát. Ebben maga Jézus ad példát nekünk, aki sokat imádkozott! A Zsidóknak írt levél arra emlékeztet minket, hogy ő „földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és istenfélelméért meghallgatásra talált” (Zsid 5,7). Első hallásra ez a kijelentés valószínűtlennek tűnik, hiszen Jézus kereszthalált halt. Mégis a Zsidóknak írt levél nem téved: Isten valóban megmentette Jézust a haláltól azáltal, hogy teljes győzelmet adott neki a halál felett, de az ennek eléréséhez vezető út éppen magán a halálon át vezetett! Az utalás a könyörgésre, melyet Isten meghallgatott, Jézusnak azt az imáját juttatja eszünkbe, amelyet a Getszemáni-kertben mondott. Jézuson szorongás vesz erőt, és kéri az Atyát, hogy szabadítsa meg a szenvedés keserű kelyhétől, de imáját átjárja az Atya iránti bizalom, és fenntartás nélkül rábízza magát az ő akaratára: „De ne úgy legyen – mondja Jézus –, ahogy én akarom, hanem ahogy te” (Mt 26,39). Az imádság tárgya háttérbe szorul; ami mindenekelőtt számít, az az Atyával való kapcsolat. Ezt műveli az ima: átalakítja vágyunkat és Isten Kedves Testvérek! A Turner Ferenc Alapítvány segít a gyerekek és fiatalok nyári táboroztatásában, amihez az adományokat továbbra is köszönettel fogadjuk. Számlaszám: 11742056-20053732
akarata szerintivé formálja, bármi legyen is az, mert aki imádkozik, az elsősorban az Istennel való egységre vágyik, aki irgalmas szeretet. A példabeszéd egy kérdéssel fejeződik be: „De amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Ez a kérdés mindannyiunk számára figyelmeztetés: nem szabad abbahagynunk az imádságot, még ha nem is kapunk rá választ! Az imádság őrzi meg ugyanis a hitet, nélküle a hit meginog! Kérjünk az Úrtól olyan hitet, amely szüntelen, állhatatos imává válik, mint a példabeszéd özvegyasszonyáé, olyan hitet, amely az Úr eljövetele utáni vágyból táplálkozik. Az imádságban pedig megtapasztaljuk Isten könyörületét, aki irgalmas szeretettel teli Atyaként jön gyermekei elé. Fordította: Tőzsér Endre SP Magyar Kurír Fotó: Vatikáni Rádió olasz szerkesztősége Jótékonysági elõadás a Turner Ferenc Alapítvány javára
József az álmok királya 2016. június 26. (vasárnap) 18:00 órakor Helyszín: Monori Művelődési Ház
Támogatójegy ára: 500 vagy 1000Ft Támogatójegyek kaphatók elővételben az alapítvány irodájában, vagy a helyszínen.
Bővebb információ:
www.alapitvany.monorplebania.hu
facebook.com/turnerferencalapitvany
Köszönjük, hogy támogatásával hozzájárult a fiatalok céljainak megvalósításához!
Táboraink: 06.20-24: Napközis tábor Vasadon 06.27-07.01: Napközis tábor Monoron 07.3-8: Hittanos tábor Bükkszentkereszten 07.25-29: Napközis tábor Monorierdőn 08.1-6: Ifjúsági tábor Felsőtárkányban
Augusztus 14. 18.00: Templombúcsú a plébánia templomban Augusztus 19-21.: Családosok lelkigyakorlata Monorierdőn Augusztus 20. Szent István király ünnepe, délután közösségi ünnep a telepi templomnál
Zöldágjárás a templom mellett „Örüljetek az Úrban, mindenkor örüljetek!” A különböző boltokban, intézményekben elhelyezett szórólapok nem hatottak olyan hívogatóan a monoriakra, mint azok a színes szalagok, melyekkel Kruchió Laci kerítette körbe azt a területet, ahol a templom melletti Szent István parkban megrendeztük a „zöldágjárást”. Húsvét elmúlt, pünkösd még messze volt. Találgattuk, hogy mi adja meg a rendezvény apropóját. Anyák napjához kapcsolódjék, május 1-jéhez, a tavaszváráshoz? Tamás atya fogalmazta meg megnyitó beszédében: Örüljünk. Örüljünk egymásnak, örüljünk a szép tavaszi időnek, de legfőképpen annak, hogy Isten szeret minket, s hogy mi az Ő nyájához tartozunk. A mottó is ez volt: „Örüljetek az Úrban, mindenkor örüljetek.” Színes programok várták a gyerekeket, felnőtteket. Az Ady Úti Általános Iskola tanulói anyák napjához kapcsolódó jelenetet adtak elő, majd a templomunk énekkara lépett fel. Dalválogatásukkal átölelték a húsvéttól pünkösdig terjedő időszakot. Nagy volt a tolongás az ugrálóvár körül, a
gyerekeket legjobban ez vonzotta. Az anyák napjával kapcsolatos rajzokat a fák közé kifeszített spárgákon lehetett megtekinteni. vagy akár a helyszínen is rajzolhatott, akinek kedve volt. Anyák napjához kapcsolódott még egy szavalóverseny is. A népi játékokat – ostorpattogtatást, korsótörést – sokan kipróbálták. A csodapatikában lelki bajokra, búskomorságra, bánatra, önbizalomhiányra kapott gyógyírt, aki húzott a bibliai idézetek közül. De a gyomor sem korgott, mert virsli mustárral várta az éhezőket. A mozgást szeretők pingpongversenyen vehettek részt, az ügyes kezűek koszorút kötöttek. Igazi jókedv, vidámság, szeretet, családias hangulat jellemezte ezt a délutánt, mely a mise után sem ért véget, mert irodalmi, zenei összeállítás várta az érdeklődőket. Sokan ezreket adnak ki, órákat utaznak, hogy tartalmasan töltsék el az idejüket, pedig közösségünkben is kincsek rejtőznek. Török László diakónus az általa megzenésített zsoltárokat énekelte, és gitározta. Topál Fanni, Szirtes Dávid verseket szavaltak, Mocsári Károly Bach-darabokat orgonált, az estét Szalai László zárta Wass Albert regényének egy részletével. H. J. M.
Lelkipásztori Levél – a Monori Római Katolikus Plébánia kiadványa Cím: 2200 Monor, Kossuth Lajos út 83. Telefon: +36-29-412-223. E-mail:
[email protected] Web: www.monorplebania.hu Lelkipásztori Levél online:www.monorplebanialap.hu/Lelkipásztori levél menüpont Felelős kiadó: Paszternák Tamás Felelős szerkesztő: Dóczy László Szerkesztőség: Thullner Zsuzsanna, Huszthyné Juhász Márta, Kéri Zsolt
