Te Deum laudamus! Sík Sándor: Nyári zsongás

2012. Június - XVII. évfolyam 2. (129.) szám

TA R TA L O M Sík Sándor: Te Deum . . . . . . . . . . .2 Lauda Sion Salvatorem . . . . . . . . . .2 Keresztény Édesanyák Országos találkozója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Tavaszi Családi Nap . . . . . . . . . . .4-5 Csíksomlyói legenda . . . . . . . . . . . .6 Az Élet Igéje, 2012. június . . . . . . .7 Bérmálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Megújulva megújítani . . . . . . . . . . .9 Liszt Ferenc, az abbé 3. rész . .10-11 Huszonöt éve apostol-utód . . . . . .12 Párbeszéd a Végtelennel . . . . .12-13 Humorsarok / Hírek . . . . . . . . . . .13

Sík Sándor: Nyári zsongás Zsong a nyári rengeteg, Zeng a napsugár. Sárga búza megremeg, Sarlajára vár. Napraforgó napba néz, Lepke mondja: rózsaméz, Búza mondja: nyár. Rád szakadt a nyár, szívem, Forrón, gazdagon. Búzafürtös földeken Érik asztagom. Bókol már a telt kalász, Közeleg az aratás: Delet ért napom. Csorduló nyaram delén Fönn a hegyfokon, Szerteszét merengek én Völgyön, partokon. Mostan mindent értek én, Most ez élõ földtekén Minden fû rokon. Lelkem, élõ lant-ideg, Most be jó neked! Minden, minden a tied: Földek és egek! Zsongd az ég-föld-szív zenét, Emberét és Istenét: Zsongd ki mélyedet.

„Te Deum laudamus!” Te Deum, rövid név alatt vált ismertté az a párbeszédes imádság, amelynek elsõ sora pontosan így hangzik latinul: „Te Deum laudamus!” (Téged, Isten, dicsérünk!) Ez az imádság a Szentháromság tiszteletére íródott ritmikus prózában, és összesen 29 verssorból áll, magasztaló és hálaadó liturgikus ének. Igen õsi ima, amelynek egyes részei visszanyúlnak a vértanúk koráig, de összességében a Kr. u. IVV. században keletkezhetett. Szerzõsége vitatott, a legtöbben Nicetas Remesianusnak tulajdonítják, végsõ összeállítójának pedig Reimsi Hincmar-t vélik. A keletkezési legendák ezt a gyönyörû himnuszt összefüggésbe hozzák Szent Ágoston megkeresztelkedésével. Õt Szent Ambrus püspök keresztelte meg Kr. u. 387 húsvétján, Milánóban. Amint Ágoston kilépett a keresztelõmedencébõl Ambrus a Szentlélek sugalmazására felkiáltott: „Téged, Isten, dicsérünk!” Mire Ágoston válaszolt, „Téged Úrnak ismerünk!” – ebbõl a párbeszédbõl kerekedett ki a ma is használatos himnusz szövege. A középkor tehát Ágostonnak és Ambrusnak tulajdo-

nította ezt az imádságot, és mivel Ambrus egész himnikus versstílust teremtett egyéb énekeivel, néha „Hymnus Ambrosianus” címen is emlegetik, bár a himnusz kutatók szerint szerzõje lehet akár Szent Hilarius is. Ez a himnusz mind a korai szerzetesi, mind pedig a római liturgiában a hajnali imádság (matutinum) végén kapott helyet, rendszeresen ekkor énekelték. Ezen túl egyéb liturgikus és ünnepi alkalmakkor is kedvelt ének volt, ezért gyakran énekelték például püspökszenteléskor, ünnepi körmenetek alkalmával, esetenként gyõztes csata után is. A középkorban szövege még nem állandósult, ezért eltérõ variációk is fennmaradtak belõle. Legrégebbi megfogalmazása az ún. „bangori antiphonáléban” maradt ránk (680-691). Az egész himnusz három részre tagolható: az elsõ részben (1-10. vers) az égi karok és az egyház Isten dicséretét zengi, ezt követi a Szentháromság dicsérete (11-13. vers). A második részben (14-21. vers) Krisztus dicsõítése kerül a középpontba. A harmadik részt pedig (22-29. vers) a latin Vulgata zsoltáraiból összeválogatott kérõ és dicsérõ imák gyûjteménye alkotja. Magyarul (a dallammal együtt) elõször a Peer-kódexben olvashatjuk (XVI. század eleje). Igazán ismertté azonban Pázmány Péter fordításában vált, aki Imádságos könyvében közzétette és kinyomtatta a szöveget (1606). A Te Deum imádság számtalan alkalommal ihlette meg az írókat, zenészeket. A teljesség igénye nélkül csak néhány példát említünk a himnusz mûvészeti feldolgozásából: Hector Berlioz: Te Deum, Op. 22 mûvét 1850-ben írta, amikor a gyõztes itáliai hadjárat után Napóleon serege bevonult Párizsba. Kodály Zoltán Buda török alóli felszabadulásának 250. évfordulójára komponált egy magyar Te Deum-ot, amely Budavári Te Deum néven vált folytatás a következõ oldalon

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

ismertté. 1936-ban mutatták be a Mátyás templomban. Sokan ismerik Sík Sándor versét, amely szintén a Te Deum címet viseli. Móra Ferenc Veni Sancte és Te Deum címmel írt páros elbeszélést. Anton Bruckner Te Deum Laudamus címen kórusmûvet hagyott ránk.

Sík Sándor: Te Deum Téged Isten dicsérlek. és hálát adok mindenért. Hogy megvolt mindig a mindennapim, nem gyûjtöttem másnapra valót, hála legyen. Hogy mindig jutott két garasom adni, magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen. Hogy értenem adatott másokat, s nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.

Marc-Antoine Charpentier H.146os opus számú mûvének prelûdje jól ismert, mint az Eurovíziós közvetítések egykori szignálja. Megemlíthetjük Wolfgang Amadeus Mozart motettáját is. Te Deum címmel mûvet írt Antonín Dvoøák és Antonio Salieri is. Joseph Haydn is komponált Te Deum-ot, mégpedig kettõt is. Ebbõl a másodikat, a Te Deum C-t Mária Terézia kérésére készítette. Ezt az eisenstadti Eszterházy kastélyban adták elõ elõször, mégpedig Nelson admirális látogatásának tiszteletére, aki annyira lelkesedett a kompozícióért, hogy a szerzõnek egy aranyórát ajándékozott hálából, de persze cserébe azt kérte tõle, hogy adja neki azt a tollat, amivel ezt a mûvet írta. Mindmáig ez az imádság maradt az Isten dicséretének legkedveltebb és legmagasztosabb imája. B. GY.

2012. JÚNIUS

Lauda Sion Salvatorem Az Úrnapi szekvencia Aquinoi Szent Tamástól (1225-1274) származik, aki domonkos szerzetes és a középkor legnagyobb teológusa volt. IV. Orbán pápától kapta a megbízást, hogy az új ünnep, az Úrnapja liturgikus szövegét összeállítsa. A himnusz nagyszerûen összefoglalja az Oltáriszentség misztériumáról szóló tanítást többek közt az ószövetségi elõképeket, a színek titkát, az oszthatatlanságot. A váltakozó dallamú 3-3 soros tanító rész után következõ, új dallamvariáción felcsendülõ utolsó szakasz ima az Oltáriszentséghez, amit önálló énekként is használhatunk.

Hogy a sírókkal sírni jól esett, nem nevettem minden nevetõvel, hála legyen.

Dicsérd Sion, megváltódat, vezéredet, pásztorodat áldja hangos éneked.

Hogy megmutattál mindent, ami szép, megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.

Ahogy bírod, akként merjed, bármi nagynak énekeljed, méltón nem dicsérheted.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép, és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.

Nagy titokról szól az ének: élet élõ kútfejének, a Kenyérnek hódolunk.

Hogy sohasem féltem a szeretettõl, szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.

Melyben, midõn halni készül, magát adja örökrészül társainak Krisztusunk.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.

Legyen teljes, legyen zengõ, legyen vidám, s hozzá illõ szívbõl fakadt énekünk.

Hogy amim nem volt, nem kívántam, sohasem volt elég aki voltam, hála legyen.

Annak titkát fontolgatva, magát Jézus miképp adta táplálékul minekünk.

Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.

Az új Krisztus asztalára Kenyér szállott, égi pászka, elavult a régi már.

Hogy megtarthattam a hitet és megfuthattam a kicsik futását és futva futhatok az Érkezõ elé s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen!

Fut az újtól, ami régi, nap az éjjel fölcseréli, fut a fénytõl a homály.

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! – hála legyen, Uram! hála legyen!

Amit Krisztus tett ez estén, hagyta, hogy rá emlékezvén cselekedjük mi is azt. Áldás fakadt törvényébõl, így lesz borból és kenyérbõl üdvösséges áldozat. Drága titka szent hitünknek, testté-vérré lényegülnek, bor s kenyér mi volt elõbb.

2012. JÚNIUS

Keresztény Édesanyák Országos Találkozója Szekszárd, 2012. május 19.

Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad, észnek, szemnek, élõ hitbõl végy erõt. Más és más, de nem lélekben, csak jel szerint más színekben mennybéli jók rejlenek. Vére ital, teste étel, mégis ott van teljességgel mindkettõben Istened. Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja, oszthatatlan eledel. Veszi egy és veszik ezren, rövidséget nem lát egy sem, fogyasztják, és nem fogy el. Veszik jók és veszik rosszak, csakhogy különféle sorsnak részesei õk vele. Rossznak halál, jónak élet, ilyen az egyforma étek különbözõ ereje. Íme, étke angyaloknak, Kenyere lett vándoroknak, eledele jó fiaknak, ebnek adni nem való. Izsák ennek képe, árnya, áldozatra kész oltára, húsvét-bárány áldozása, s hulló manna, égi jó. Igaz Kenyér, legfõbb Pásztor, Jézus, óvj az elbukástól, te táplálj és te palástolj, s add, hogy a feltámadáskor legyen nálad kész helyünk! Te, ki mindent bírsz és értesz, földi létben táplálsz, éltetsz, add, hogy lássunk, Dicsõséges, s társulván a boldog néphez, lakomádban részt vegyünk.

3

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Idén a szekszárdi Szent Mónika Közösség és a város Belvárosi plébániája volt a vendéglátója a májusi Keresztény Édesanyák Országos Találkozójának. Plébániánkról Rózsa (sofõrünk), Ancika, Ilonka és Zsuzsa utaztunk el a találkozóra. A hatalmas, Urunk Mennybemenetele ünnepére felszentelt templom – amely a következõ napon ünnepelte búcsúját – szombat reggel megtelt imádkozó édesanyákkal. Reggel 9 órától rózsafüzért imádkoztunk közösen, majd a plébános úr köszöntötte a kb. ezer létszámú zarándok édesanyát. A szentmisét Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök celebrálta a többi paptestvérrel együtt. Homíliájában kiemelte az ima fontosságát, különösen a közös imádságot. Buzdított minket ennek lelkes folytatására. A szentmisét követõen a vendéglátók agapéra invitáltak bennünket a szép tágas iskolaudvarra, ahol sokfajta süteménnyel, ásványvízzel és kávéval kínáltak bennünket. A szervezésben és kiszolgálásban nagy részt vállaltak a helyi cserkészek és köszönet a többi fáradságot nem sajnáló szervezõnek, az énekkarnak és kántornak is. Úgy tapasztaltuk, hogy az egész város összefogott ennek a szép eseménynek a lebonyolításában. Még arra is figyeltek, hogy a templom elõtti belvárosi ingyenes parkolást is megoldják.

Délután néhány édesanya, nagymama tanúságtételét hallgattuk meg, amibõl mi is épültünk, gazdagodtunk. Sok énekkel, szentségimádással záródott a nap. Istennek legyen hála és köszönjük Szekszárd, ezt a szép találkozót, hogy lehetõvé tettétek és odaadóan szolgáltátok Isten ügyét és fogadtátok az ország Szent Mónika közösségeit. KOVÁCS ZSUZSANNA

Szeretetért szeretetet! Szeretetért mindig szeretetet várunk, Felidézzük csendben régi boldogságunk. Reméljük, megvalósul minden titkos vágyunk, Valóra válik majd a legszebb álmunk... Aki önzõ és nincs benne féltés, Akibõl hiányzik ez a nemes érzés, Az ilyen embert csak sajnálni lehet, Mert nem ismeri, hogy mi a szeretet. Szeressük hát egymást, ameddig csak élünk, Mert boldog szeretetben így lehet csak élnünk! Soha nem kell többé a holnaptól félnünk, Tudjuk, valóra válik majd minden reményünk. Életünkön átsuhannak évek és napok, Mint nyári éjszakában a hulló csillagok. Csak az várhat a földön hosszú életet, Akibõl sugárzik az igaz szeretet! V.

L. NYILAS PÉTER ISTVÁN

4

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2012. JÚNIUS

Tavaszi családi nap Szeged-Tarjánvárosban 2012. április 28. Nyüzsgõ gyerekcsapatot és békésen beszélgetõ felnõtteket talált Bíró László püspök délután, a Tátra téren, a templomunk elõtt. A felfújható óriás sárkány egész nap a térre vonzotta a gyerekeket, azokat is, akik soha nem jártak errefelé, és a felnõtteket is kísérõként, akik csak most tudták meg, hogy itt egy templom is mûködik. A színes program és a jó idõ itt marasztalta a máskor sietõs embereket. Az algyõi óvodások Pinokkió tánca, és az iskola néptánccsoportja szemgyönyörködtetõ látványt varázsolt elénk, az utóbbiakkal a jelenlévõ gyerekek is tanulni kezdték a néptáncot. A Ruzsa Sándor citerazenekar érdekes Mária énekeket is tanított nekünk.

A családbarát gondolkodásról, a családokkal együtt kezdtünk megbeszélés sorozatot. Balogh Elemér alkotmány jogász és felesége, Altorjay Tamás operaénekes és felesége, valamint Ferentzi Csaba GFHF adjunktusa és felesége, érdekesen mutatták be, mit jelent ma nagycsaládban élni, és a feleségek elmondták, mit jelent a nagy családért feláldozni egy karriert. A Ferentzi házaspár által végzett kérdõíves felmérésrõl (a családbarát gondolkodással és jövõ stratégiával kapcsolatban) a Családi melléklet-ben olvashatnak beszámolót!

A püspökkel közösen tartott fórumon szinte minden kényes kérdés elõkerült. Az is, hogy nem csak a családért, hanem az egyház mûködési feltételeiért is lobbizni kell minden fórumon, nem csak itthon, hanem néha még az EU-ban is, mert gyakran a törvényjavaslatok olyan ideológiai csoportok gondolkodását tükrözik, melyek a fogyasztást, a világpolgárságot és nem a család növekedését, vagy a vallásosság terének bõvülését szorgalmazzák. A hagyományteremtõ céllal megrendezett plébánia napot legalább 30 önkéntes készítette elõ, nem számítva azt az 50 cserkészt, akik a szemétszedéssel nemcsak környezetünket tették szebbé, hanem a gyerekek között a környezettudatos magatartást is erõsítették. A programra az ÁGOTA alapítvány gondozásában lévõ gyerekek egy csoportja is eljött.

2012. JÚNIUS

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

5

A kézmûves sátrakban egész nap nagy volt a nyüzsgés. A gyerekek nagy érdeklõdéssel próbálták ki a gyékény- és csuhéfonást, a nemezelést, a kavicsfestést és készítettek képeslapot a teafilteres tasakokból.

Bíró László és a plébánia papjai által celebrált misén felvonultak a plébánia liturgikus életében is fontos szerepet játszó akolitusok. A Lumen együttes igazi vallási áhítatot teremtett a zsúfolásig megtelt templom hívei számára. Különleges érdekesség volt a szentmise végén a Magyarországon misszionáló indiai Joty nõvér hindi nyelvû éneke az élet tiszteletérõl. A szertartás után Altorjay Tamás és Szécsi Edit elõadáában pedig a veszekedõ, és a kibékülõ házaspárok érzelmei szólaltak meg. A hangveresenyt Nagy Imre Erik szegedi zeneszerzõ-karmester nemzetközi zeneszerzõi pályázaton elsõ díjat nyert Ave Maria duettje zárta. Családi programunkat a Nemzeti Erõforrás Minisztériuma és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet pályázata támogatta, bár a megígért pénzt, eddig még nem kaptuk meg.

6

Csíksomlyói legenda A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött. Összehívta õket a csíksomlyói dombtetõre. Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet. Ezért ott a föld mélyébõl áradni fog örök idõkig a jóság energiája. Tódultak a nemzetek minden felõl. Jöttek északról és délrõl, keletrõl és nyugatról. Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken. Megteltek a közeli dombok a népek sokaságával. Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha. A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé. Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta õket és az egész környéken jóság és békesség uralkodott. A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki. Amikor mindenki egybegyûlt, az Úristen felújította az emberekkel kötött szerzõdést. Ennek jeléül gyönyörû szivárvány jelent meg a hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet a népcsoportok között. A következõ intelemmel engedte útjukra: „Szaporodjatok és sokasodjatok. Népesítsétek be a földet, mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!” Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta õket! Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák. Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sûrû csend és a néma magány. Akkor abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek. Mivel az Úr cselekedetei nem véletlenszerûek és céltalanok. Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia. Íme, egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé. Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén hátán egy kislány ült feje körül sokszínû virágkoszorú és ismeretlen

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t nyelven dalolt. A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt. Mint az arany, ahogy felnemesíti az ötvözetet. Az Úrnak felvidult a lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden a terv szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld! – Kik vagytok ti? – kérdezte a gyerekeket. A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletõdéstõl. A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak. – Üdvözölve légy, mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely. Messzi földrõl jövünk és eltévedtünk az úton.

Babba Mária, a világ legnagyobb kegyszobra (XVI. sz.)

Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az õ lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertõl. – Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek! – Nincsenek szüleink, nem is voltak! – Csilingelte a kislány. – Honnan jöttetek? – faggatta tovább az Úr. – Csillagösvényrõl. – szólalt meg a fiúcska is félénken. – Országot akartok magatoknak? – Azt akarunk, Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket! – Apát adjak, meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten.

2012. JÚNIUS

– Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a mindenható, a jó és a könyörületes! – Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét. Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett. Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyû. – Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme, itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam. Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök idõkre! De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt, ezért erõs hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerõsítetek. – Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtõje! Anyát is adok, a Szûzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának és szeretett fiamnak anyját! Õ legyen a ti anyátok és bajaitokban mindig õhozzá, kiáltsatok! Csodálatos szépségû asszony jelent meg fehér ruhában, ragyogó fényben. Lehajolt, megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte õket! Azóta hosszú idõ telt el, sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan: minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerõsödni hitben és reményben. Közöttünk van valóban nemzetünk Anyja, érezzük kezének simogatását és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szeretõ anyaként keblére ölel bennünket. (Beküldte Dr. Kelemenné Dr. Hegyesi Éva)

Az új, Szent Koronát formázó kápolna Csíksomlyón

A Szõlõfürt melléklete 2012. Június

Családbarát közgondolkodás fejlesztése Antropológiai felmérés a család evangelizáció szolgálatában A Nemzeti Erõforrás Minisztérium „Családbarát közgondolkodás fejlesztése” pályázat keretében, a szegedi Szent Gellért Plébánia Tavaszi családi napján önkéntes, anonim kérdõíves felmérést végeztünk a résztvevõ családok és fiatalok körében. A családi nap délelõtti programjában rövid gondolatébresztõ elõadással, kiscsoportos beszélgetéssel és személyes tanácsadással készítettük fel, illetve támogattuk a válaszadó érdeklõdõket. Összesen 101 értékelhetõ, kitöltött kérdõívet kaptunk vissza. Ez az eredmény a jelen lévõ, potenciális válaszadó résztvevõk 300 fõs létszámához képest meglepõen jó arány. A személyes tapasztalat és az írásos megjegyzések alapján megállapíthatjuk, hogy a tájékoztató adatok és a 24 kérdés megválaszolása nem okozott komolyabb nehézséget, még a kevésbé iskolázott résztvevõknek sem. A kérdéssor összeállításánál a hazai és nemzetközi családi szakirodalmi adatokból kiindulva az alábbi antropológiai vonások jelenlétét kutattuk: 1. Identitás: saját férfi nõi identitással való elégedettség, a vallásosság foka és ezek összefüggései a családi állapottal. 2. Párkapcsolat: jellege, idõtartama, a fejlesztési aktivitás. 3. Életstratégia: a tudatos egyéni és közös életstratégia kialakítása és folyamatos aktualizálása. 4. Társadalmi környezet: a családi-, lakó-, iskolai, gazdasági- és társadalmi környezet befolyása a családalapításra, a családi életre való fölkészülésben, a tovább képzés iránti igény. A válaszokból nagyon jól kirajzolódott a tipikus résztvevõ alakja. A tipikus nõi válaszadó 37 éves, kertes házban lakik, legalább középfokú – nagyon sok esetben felsõfokú – végzettségû, házasságban él immár 14 éve, 2,2 megszületett, és 2,8 a vágyott gyermekszámmal. A férfi válaszadók átlagéletkora 42 év, magasabb az átlagos iskolai végzettség. A nõkhöz képest lényegi eltérés a vágyott gyermek 3,2-es átlagos száma, de a megszületett 2,8 is magasabb a nõkhöz képest. Az eredménybõl egyrészt arra következtetünk, hogy a rendezvényen való megjelenésre és válaszadásra inkább csak a család mellett magas fokban elkötelezett férfiak szánták rá magukat. A tipikus válaszadó leírásából és a létszám adatokból kirajzolódik a közösség életében aktív szereplõk profilja is. A válaszadók életkori eloszlása és a megszületett illetve vágyott gyermekszám további elemzése arra a meglepõ eredményre vezetett, hogy a szülõképes korosztályban (1975 után született) összesen legalább 56 gyermekre vágynak még. A három antropológiai jegy vizsgálata (1-3) során pozitív összefüggést találtunk a vallásosság foka, a férfi-nõi identitás, a párkapcsolat megítélése és a közösen fejlesztett életstratégia között. Tehát minél inkább hisz valaki, annál inkább képes az életét és családját – a társával együtt – kézben tartani és ez komoly esélyt kínál számára a boldogsághoz vezetõ úton. A társadalmi környezet (4) megítélésben alacsony az elégedettség a jelenlegi iskolai és társadalmi környezet családbarát jellemzõivel kapcsolatosan. Sokakban fogalmazódik meg az igény valamilyen családi, házaspáros képzésre egyházi illetve állami szervezésben. Összefoglalásként: a felmérésbõl megállapíthatjuk, hogy a családi nap a plébánia közösség stabil, elkötelezett magját érte el, akik a kereszténységük és az egyházi közösséghez tartozásuk révén jó eséllyel pályáznak a boldog és termékeny családi életre. De ejtsünk még egy szót azokról, akik a felmérésbõl kimaradtak: a plébánia területén élõ néhány ezer lakótelepi család. Mindössze 12 válaszadó jelezte, hogy lakótelepi lakásban él. Így a felmérés második – evangelizációs – eredményének azt tekinthetjük, hogy a meglévõ, stabil, elkötelezett családok és házaspárok segítségével, fordulni lehetne a lakótelepi, eddig kevésbé aktivizálódott párok és fiatalok felé, szemünk elõtt tartva az új evangelizáció szempontjait és a családok szolgálatát, fõképpen a potenciálisan megszületendõ gyermeket. Ezzel a pályázat kitûzött célját a „Családbarát közgondolkodás fejlesztését” is hatékonyan és tartósan szolgálhatjuk Szeged- Tarjánvárosban. DR FERENTZI CSABA ÉS FERENTZINÉ LOVÁSZI MÁRTA

A Szõlõfürt Családi Melléklete

C

S A L Á D I

2012. Június

F

O T Ó I N K

Mádi atya június 27-én lesz 77 éves. Egész közösségünk nevében szeretettel köszöntjük, és köszönjük szolgálatát, amihez kérjük a Jó Isten gazdag kegyelmét, és kívánunk neki jó egészséget és sok örömet! Anyák napi mûsor a templomban (2012. május 6.) Mária zarándoklat (2012. június 3.)

Tavaszi Családi Nap a Tátra téren (2012.április 28.)

A Szõlõfürt melléklete 2012. Június

Kedves Gyerekek! Hamarosan megkezdődik a nyári vakáció. A tanévnek vége, a bizonyítványt megkapjátok és elkezdődik a szabadság időszaka. De vajon mire jó ez? Céltalan semmit tevésre vagy valami hasznosat is lehet tenni ilyenkor? Az iskolába járás most ugyan megszűnik egy időre, nem kell napról-napra készülni. Ám az életünk nem áll meg: továbbra is lélegzünk, mozgunk, eszünk-iszunk, cselekszünk. Elutazhatunk, kirándulhatunk, fürödhetünk, hegyet mászhatunk, meglátogathatunk érdekes messzi tájakat vagy éppenséggel a rokonainkat, barátainkat. Elmehetünk múzeumba, állatkertbe, erdőremezőre. Bárhol is jársz, ne felejtsd el, hogy ugyanaz vagy nyáron is, mint tanév közben: Isten gyermeke! Ő minden utadra elkísér, megóv a bajtól, vagy éppenséggel kisegít belőle. Ha nem is jut mindig eszedbe, a nap végén imádságban emlékezzél meg jóságáról, amelyben nincs nyári

vakáció. Ő nem mondja nekünk: „Elmentem vakációra! Viszlát, majd szeptemberben találkozunk..." Hiszen Isten olyan barát, aki nem hagy el bennünket, sőt mindig velünk van, ahogy Jézus ígérte: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20) Nem kell tehát félned, de megfeledkezned sem szabad a legjobb Barátodról. Keresd föl őt a nyári vasárnapokon/ünnepeken is a templomban. Akár itt a Tátra téren, vagy abban a városban, faluban, ahol éppen vagy! Ősz elején megkapod a NYÁRI BIZONYÍTVÁNYt, amelyet saját magad tölthetsz ki. Vágd ki ezt a kis lapot és vidd magaddal, minden olyan alkalommal, amikor elmész egy templomba. Írd be a templom nevét (ha nem tudod, kérdezd meg a szüleidtől), és rajzolj be egy pontot, ha szentmisén vettél részt, vagy, ha imára tértél be! Kezd el már júniusban gyűjteni a pontokat!

Kakukk nóta Angol népköltés Megjött a nyár, itt a nyár, zengj, hangos kakukk! Szép világ és kék virág, zöld erdei út – zengj, kakukk! Barikáért anyja béget, tehén borja fele fut: bika ugrik, bak marakszik – Zengj még zengj, kakukk! Kakukk, kakukk, de szépen szólsz, kakukk: ne légy lusta, se hazug: zengj, kakukk, no, zengj, kakukk, zengj, kakukk, zengj még, kakukk: Kukk! (Szabó Lőrinc fordítása)

ZÓLYOMI NORBERT

NYÁRI BIZONYÍTVÁNY Dátum

Templom neve

Település neve

Szentmise, imádság stb.

A Szõlõfürt melléklete Mesesarok

2012. Június

Móricz Zsigmond: Nehéz kétgarasos

Balázs bácsi óraláncán egy régi négykrajcáros fityegett. Ennek története volt. Egy este így mondta el nekünk. – Szegény asztalosmester volt az én édesapám. Mi, gyerekek mezítláb szaladgáltunk a porban. Nyalánkságra sosem kaptunk egy krajcárt sem. Szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek rajta, amit akarok. Egyszer nagy dolog történt. Édesapám egy zsebkendő aprópénzt hozott haza. Valami munkájáért csupa négykrajcárosokkal fizették ki. Az asztalra öntötte a pénzt, és megengedte, hogy játsszam vele. Beborítottam velük az asztalt. Aztán hosszú sorba állítottam őket, majd csillagot, falut, tornyot építettem belőlük. Végre rám szólt édesapám, hogy söpörjem a pénzt egy zacskóba. Bele is söpörtem, de az utolsó darab a markomban maradt, onnan a zsebembe csúszott. Egyenesen a boltba vágtattam. Ott igen sokan voltak. Gondoltam, amíg várakoznom kell, kiválasztom: mit vegyek? Míg várakoztam, azalatt csuda történt. A négykrajcáros a markomban eleinte csak meghúzta magát – hanem aztán elkezdett roppant nehéz lenni. Minél tovább gondolkoztam, az arcom annál jobban égett, s annál nehezebb lett a kétgarasos. Már fájt a kezem, a karom, a vállam, a hátam, a fejem, de kivált a szívem.

Végre rám került volna a sor. Már csak egy leány volt előttem. Hanem akkor aztán úgy megijedtem, hogy usgyé! Ki a boltból. Meg sem álltam hazáig. Berontottam a szobába, odarohantam édesapámhoz, és sírva tettem tenyerébe a borzasztóan nehéz kétgarasost. Nem tudtam egy szót se szólni, de ő kitalált mindent. – Miért hoztad vissza? – kérdezte komolyan. – Mert nagyon nehéz. – zokogtam. Ekkor aztán így szólt hozzám az édesapám: – Ez a kétgarasos a tied lesz, őrizd meg, és emlékezzél a mai napra, és jusson eszedbe, hogy milyen nehéz az ilyen kétgarasos. – Hát fiaim – végezte beszédét Balázs bácsi –, így jutott hozzám a kétgarasos, hogy örökre nyomja a lelkemet. Megmutatta a becsületes, szorgalmas élet ösvényét, amin haladtam egész életemben.

Írd be a vonalra a megfejtést, az üres négyzetbe pedig a megfelelő számot, majd színezd ki a képeket!

Fésüs Éva: Találós kérdések 1. Nyári réten virulok én a búzatáblában, szellő ringat, hajladozom píros szoknyácskámban. _________ 2. Kertben élek, illatozom, én vagyok a szépek szépe, Aki letép, jól vigyázzon, tövis karcol tenyerébe! __________ 3. Erdő mélyén, bokor alján elrejtőzve bólogat: hogy könnyebben rátaláljunk, illatával hívogat. ___________ 4. Kis koromban nyersen esznek, ízét adom a levesnek. Barátom a petrezselyem, egy csomóba kötik velem. ________

BIBLIAI ÉTELEK – Kinek mit adnál enni? 1. Az Ábrahámnál vendégeskedő Úr és két angyala 2. Az Egyiptomban robotoló nép 3. Ádám és Éva 4. Illés 5. Az Egyiptomban utolsó estéjét töltő választott nép 6. Ézsau 7. Sámson 8. A pusztában vándorló zsidók

Megfejtés: 1– 2– 5– 6–

3– 7–

4– 8–

A. alma B. méz C. báránysült, kovásztalan, kenyér, keserű saláta D. lepény, borjú hús, tej, vaj E. lencse F. manna G. húsos fazekak H. kenyér, hús

2012. JÚNIUS

Az Élet Igéje

7

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2012. április

„Ne fáradozzatok veszendõ eledelért, hanem azért, mely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek.” (Jn 6,27) Jézus, miután a Tibériás tavánál jóllakatta a sokaságot a kenyérszaporítással, titokban átment a tó túlsó partjára, Kafarnaum környékére, hogy visszavonuljon a tömeg elõl, amely királlyá akarta õt tenni. Sokan mégis a keresésére indultak, és rá is találtak. Jézus azonban nem fogadta el érdektõl fûtött lelkesedésüket. Ettek a csodálatos kenyérbõl, de megálltak a puszta anyagi elõnynél, és nem fogták fel ennek a kenyérnek a sokkal mélyebb jelentését, amely rámutat: Jézust azért küldte az Atya, hogy igazi életet adjon a világnak. Csak csodatevõt, földi messiást láttak benne, aki bõséges és olcsó földi táplálékot tud biztosítani számukra. Jézus ekkor intézte hozzájuk ezeket a szavakat: „Ne fáradozzatok veszendõ eledelért, hanem azért, mely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek.” „Az eledel, amely nem veszendõ”, magának Jézusnak a személye és tanítása, hiszen Jézus tanítása teljesen egy a személyével. Ha az ember tovább olvassa Jézus szavait, akkor látja, hogy ez a „nem veszendõ eledel” azonos Jézus eucharisztikus testével. Azt mondhatjuk tehát, hogy „a kenyér, amely nem veszendõ”, maga Jézus, aki igéjében és az Eucharisztiában ajándékozza magát nekünk. „Ne fáradozzatok veszendõ eledelért, hanem azért, mely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek.” A vízhez hasonlóan a kenyér képe is gyakran elõfordul a Bibliában. A kenyér és a víz az ember alapvetõ, nélkülözhetetlen táplálékát jelenti. Amikor Jézus saját magára alkalmazza a kenyér képét, az azt jelenti, hogy a személye, a tanítása nélkülözhetetlen az ember lelki élete számára, ahogy nélkülözhetetlen a kenyér a test életéhez. A kenyér persze szükséges. Maga Jézus biztosítja ezt csodálatos módon a tömegeknek. Önmagában azonban nem elég. Az ember – anélkül, hogy teljes mértékben felfogná – magában hordja az éhséget az igazság, az igazságosság, a jóság, a szeretet, a tisztaság, a fény, a béke, az öröm, a végtelen, az örökkévaló iránt, amelyet a világon semmi sem képes kielégíteni. Jézus önmagát ajánlja, és azt mondja, hogy egyedül Õ képes jóllakatni az ember belsõ éhségét. „Ne fáradozzatok veszendõ eledelért, hanem azért, mely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek.” Amikor Jézus az „élet kenyerének” mutatja be magát, akkor nemcsak annak a szükséges voltát állítja, hogy belõle táplálkozzunk, azaz higgyünk szavainak, és így elnyerjük az örök életet, hanem arra akar ösztönözni, hogy tapasztaljuk meg õt magát. Sürgetõ felhívást intéz hozzánk, amikor azt mondja, hogy „olyan eledelért fáradozzunk, amely nem veszendõ”. Azt mondja, hogy az embernek be kell vetnie magát, bele kell adnia minden képességét, hogy megszerezze ezt a táplálékot. Jézus nem kényszeríti rá magát senkire, inkább azt szeretné, hogy fedezzük fel, tapasztaljuk meg õt, és így a miénk legyen. Pusztán a saját erejébõl az ember természetesen képtelen elérni Jézust. Erre csak Isten ajándékaként képes. Jézus mindenesetre folyamatosan arra hívja az embert, hogy készüljön fel az ajándék befogadására, melyet adni akar neki: s ez az ajándék Õ maga. Ha az ember folytonosan arra törekszik, hogy tettekre váltsa igéjét, akkor teljes lesz benne a Jézusba vetett hit, és úgy fogja ízlelni igéjét, mint a jóízû, friss kenyeret. „Ne fáradozzatok veszendõ eledelért, hanem azért, mely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek.” Ennek a hónapnak az igéje nem Jézus tanításának egy részletét állítja elénk (mint például a sértések megbocsátása, az elszakadás a földi javaktól stb.), hanem visszavezet egész keresztény életünk gyökeréhez, a személyes kapcsolathoz Jézussal. Gondolom, hogy mindenki, aki elkötelezetten próbálja élni Jézus igéit, különösen a felebarát iránti szeretet parancsát, mint Isten összes igéjének és parancsolatának a foglalatát, egy kicsit legalább megtapasztalja, hogy Jézus lett élete „tápláléka”, aki betölti szíve vágyát, aki örömének és fényének forrása lett. Életté váltva megérzi, legalább egy kicsit az ige zamatát, amely igazi választ ad az ember és a világ problémáira. Mivel Jézus, az „élet kenyere”, végtelen ajándékként önmagát adja az Eucharisztiában, így magától értetõdõ, hogy az ilyen ember szeretettel járul az Eucharisztiához, és az fontos szerepet játszik az életében. Fontos tehát, hogy aki közülünk szert tett erre a ragyogó tapasztalatra, felfedezését ne tartsa meg, hanem mesélje el másoknak, ugyanazzal a buzgalommal, amellyel Jézus ösztönöz bennünket, hogy megszerezzük az „élet kenyerét”. Így sokan megtalálják majd Jézusban azt, amit a szívük mindig is keresett. Ez hatalmas szeretet a többiek iránt, mert így õk is megismerhetik az igazi életet már itt a földön, és övék lesz majd egykor az az élet, amely nem ismeri a halált. Mi többet akarhatnánk ennél? CHIARA LUBICH

8

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Bérmálás 2012. május 27. Erdei Enikõ Anna Hakfeller Tünde Erzsébet Kálmán Viktória Judit Koczka Barnabás János Koczka Sándor Péter

Az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapat cserkészei azzal a kéréssel fordulnak a kedves olvasókhoz, hogy az elõzõ évekhez hasonlóan, idén is támogassák nyári táboraikat élelmiszerekkel. Az alábbi listán felsorolták azokat az élelmiszereket, amelyekre szükségük van. Az adományokat az irodában lehet leadni június 20-ig. Segítségüket és imádságukat hálásan köszönjük! Élelmiszer Liszt (sima): Só Cukor Porcukor Majoranna Bors Kolbász Chilis bab fix Milánói fix Zsír

Mennyiség 15 kg 2 kg 70 kg 5 kg 10 csomag 2 csomag 20 szál 23 db 23 db 5 kg

2012. JÚNIUS

Kovács Emese Erzsébet Országh Csilla Rita Ótós Emõke Teréz Pásztor Ferencné Mónika Pásztor Gergely István Pintér Balázs András Podonyi Márta Rita Rácz Kristóf Sebestyén

Rácz Lajos László Répás Sára Lujza Szekeres Nikoletta Magdolna Szekeres Zoltán Bernát Takács András Péter Tóth Dóra Mária Varga Edina Csilla Fausztina

Olaj Citromlé Tej (tartós) Teafû Kakaópor (instant) Alma Krumpli Csemege uborka Paprika Hagyma Paradicsom Kígyóuborka Répa Gyökér Bab (konzerv) Gomba (konzerv) Kukorica (konzerv) Káposzta (konzerv) Zöldborsó (konzerv) Zöldborsó (üveges) Májkrém Pizza krém (konzerv)

Sûrített paradicsom 30 db Paradicsomlé 10 l Befõtt 80 üveg Lekvár 40 üveg Erõs Pista 2 üveg Majonéz 12 doboz Méz 6 üveg Lencse 2 zacskó Rizs 10 kg Tészta (nagykocka) 4 kg Betûtészta 2 csomag Spagetti 5 kg Levestészta 2 zacskó (1 kg) Dió 1 kg Kekszreszelék 5 kg Keksz (nem háztartási; nasinak) 80 kg Mogyorókrém (duo spread) 23 üveg Sportszelet 240 db Ananász (darabolt, konzerv) 6 db Gyümölcs bármennyi Ketchup 12 doboz Mustár 8 doboz

25 l 10 l 120 l 20 doboz 10 kg 40 kg 25 kg 15 üveg 26 kg 26 kg 23 kg 10-15db 4 kg 1 kg 35 db 10 db 70 db 8 db 20 db 15 üveg 220 db 15 db

9

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2012. JÚNIUS

MEGÚJULVA MEGÚJÍTANI régiós találkozók 2012. május 30-31. Békéscsaba, Szentes, Szeged Kiss-Rigó László püspök atya megerõsítésével, a Pasztorális Helynökség koordinálásában 2011 adventjével elindult a Megújulva Megújítani pasztorális útiterv, melynek célja, hogy konkrét iránymutatást, segítséget nyújtson a következõ években az egyházmegye plébániái, közösségei és hívei részére. Az elsõ év, a megtérés éve végeztével folytatjuk a megkezdett utat és a lelki életünk megújításának célját tartjuk idén is szemünk elõtt, elmélyítve és minél többekhez eljuttatva ennek üzenetét, kapcsolódva az új evangelizáció szellemében a Hit Évéhez is. Az elsõ év után úgy látjuk hogy sokat kell még tennünk azért, hogy a megújulás üzenete minden plébániára eljusson, ezért „A megújulás nehézségei és útjai a plébániákon” címmel Megújulva Megújítani egyházmegyei találkozót hirdetünk 2012. október 19-20. között Domaszék-Zöldfásra. A találkozó célja, hogy a plébániai hitélet megújításához impulzusokat adjon, és egy megújítási folyamatra hívja meg a résztvevõk plébániáit, amelyhez segítséget is kíván adni. Erre való felkészülésként Pünkösdhöz közel Megújulva Megújítani régiós találkozókat tartunk három helyszínen. Reméljük, a közös cél összekapcsol minket paptestvéreket és világiakat az egyházmegyében! GULYÁS PÉTER

A Megújulva Megújítani szegedi regionális találkozó nagyon megérintett és szeretném megosztani veletek ezt az élményemet. Gyulay Endre püspök atya is megtisztelte jelenlétével az estét. Kondé atya rövid összefoglalójából megtudtuk, hogy az egyházmegye lelki megújításának

Nagy hála van a szívemben, hogy ott lehettem és együtt gondolkodhattam, megoszthattam tapasztalataimat a többiekkel. Köszönjük a szervezõk gondos munkáját, hogy a kiscsoportra igazán bõséges idõ jutott, a kérdések is nagyon jók voltak. CSÁNYINÉ FEJES TEKLA

szándéka 1995-ben az Egyházmegyei Zsinattal vette kezdetét. Létrejött püspök atya mellett a Zsinati Kör, amelyik továbbvitte a Megújulva Megújítani zsinati alapgondolatot. Lelkipásztori Napokat tartottak, ahol az egész egyházmegyébõl együtt gondolkodtak, megosztották tapasztalataikat a felelõsen gondolkodó egyházi és világi személyek. Balogh Józsi atya elõadásával folytatódott a megbeszélés. A megújulás útjai a plébánián címmel felhívta a figyelmünket néhány fontos mozzanatra. Nélkülözhetetlen feltétel: én akarok-e megújulni? Akarome, hogy feltámadjon a plébániám? Beszélt arról, hogy figyelmes szívet kér Isten tõlünk, így juthatunk el a kegyelem segítségével az érett hitre, amikor Isten élni tanít minket. Álmaink plébániáján együtt van mind a négy terület: közösség öröme, liturgia, tanúságtétel és a szolgálat. A megújulás útjai: - liturgikus év nagy lehetõség, - katekumenátus, - közösségi katekézis (Bibliakör, zarándoklat), - külföldi modellek (Alfa kurzus, Fokolár, Taize-i ima), - intenzív kurzusok (Cursillo, Házas Hétvége), - misszió. Utána kiscsoportos munka következett, itt beszélhettünk a plébániánkon megélt örömökrõl, nehézségekrõl, megújulási tervekrõl és arról, hogy a Pasztorális Helynökség milyen területeken tudna segíteni. Pezsgõ volt a kiscsoportunk. Õszinte párbeszédben voltunk együtt a felsõvárosiak, a belvárosiak, az újszegediek és a kispapok. A következõ Lelkipásztori Napok 2012. október 19-20-án lesznek.

A remény embere A remény embere vagyok, mert hiszem: a Szentlélek a mindörökké Teremtõ Szellem, aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz azoknak, akik befogadják. A remény embere vagyok, mert tudom: az egyház története hosszú, s tele a Szentlélek csodáival. Gondoljatok a prófétákra és a szentekre, akik döntõ órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak, s fénycsóvát vetítettek elénk az útra. Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben. XXIII. János pápa is egy volt közülük. A Zsinat is. Nem számítottunk se az egyikre, se a másikra. Miért merülne ki éppen most Isten képzelõereje és szeretete? Remélni kötelesség és nem fényûzés. A remény nem álmodozás, ellenkezõleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk. Boldogok, akik álmodni mernek s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében. L. J. SUENENS BÍBOROS

10

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2012. JÚNIUS

Liszt Ferenc, az abbé 3. rész Sorozatunkban Liszt Ferenc zeneszerzõ lelki és kulturális kapcsolatát, kedvenc szentjeit, imáit és vallási életének fejlõdését mutatjuk be Dr. Benyik György tanulmányának közlésével. Ez a befejezõ rész. A késõi mûvei, tiltakozás és tanúságtétel hitérõl Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Weimar és Róma ebben az idõben egymásnak szellemi, vallási és zenei ellenpólusai is voltak és Liszt mindegyiket jól ismerte, sõt Budapestet sem hagyta ki élete végére tervezett tudatos európai zarándok körútjaiból. Az idõk folyamán Wagner neve összeforrt Weimarral és az ottani színházi fesztivállal, sajnos Liszt neve nem lett szinonimája Palestrinának, pedig erõteljesen törekedett az egyházi zene megreformálására. Ennek egyik oka azok az olaszországi állapotok voltak, amelyeket jól tükröz Liszt unokájának, Siegfried Wagnernek a leírása: „Velencében egy nagy Mária-ünnepen magával vitt a templomba... Megkezdõdött a nagymise, amikor az orgonából galoppok és polkák hangzottak fel, ahogyan ez Olaszországban akkoriban divat volt. A kenyér és a bor színeváltozása alatt hallhattuk a szép dalt: »Szeretném megcsókolni fekete szemedet.« Észrevettem, milyen nyugtalan lett nagyapám... alighogy befejezõdött az ünnep, hevesen megragadta a kezemet, és kisietett velem a templomból. Nem messze a díszes kapuzattól a naiv orgonista odarohant hozzá, és megkérdezte tõle, hogy tetszett neki a zene. Liszt azt felelte: Tudja meg az igazat: mocsok volt, disznóság.” Mint ebbõl az idézetbõl is látjuk, Liszt a templomot soha nem keverte össze sem a koncertteremmel, sem pedig a kocsmával. Amikor vallásosságát a templom és színház összefüggésében vizsgáljuk, érdemes felfigyelni, mennyire más ez, és mennyire meghatározza ez a véleménykülönbség Liszt és Wagner kapcsolatát. Elegendõ megemlítenünk, hogy Wagner szinte vallásos lelkesedéssel bonyolódott bele a forradalomba, míg Liszt, aki a francia forradalomért lelkesedett ugyan, a konkrét politikai csoportosulásoktól, talán F. Lamennais abbé szellemi hatására, talán egyéni ízlése miatt, kezdettõl fogva meglehetõsen távol tartotta magát. Liszt és Wagner morális magatartása is totálisan különbözõ volt. Míg Wagner politikai üldözött volt, Liszt segítette és támogatta õt, annak ellenére, hogy ennek következménye lett, hogy a politikai rendõrség figyelmét is magára vonta. Ezzel szemben Wagner életének meseszerû

megváltozása után, amikor a 17 éves bolond II. Lajos bajor király hihetetlen összegekkel támogatni kezdte õt, a színházból konstruált magának kultikus helyet, a maga dicsõségére és a német pogány mitológia felélesztésére. Érdekes módon Wagnert a zseni öntudata a Friedrich Nietzschéhez és annak az „Übermensch” eszméjéhez vezette, amelyhez késõbb antiszemita indulatok is társultak. Tanulságos Liszt levelét idézni, melyet Nietzschének írt 1872-ben: „lebilincselõ könyvét, »A tragédia születésé«-t kétszer is elolvastam. Hatalmas szellem zúg és lángol benne, amely engem a legbensõmig »zeneileg« ragad meg. Bár azért meg kell vallanom, hogy sok elõkészület és ismeret hiányzik belõlem mûvének teljes méltatásához... Az athéniak legnagyobb szellemi tetteként én az »ismeretlen Istennek« (Deo ignoto) szentelt oltár emelését dicsõítem, amelyen az egész Olympos szétzúzódott, mihelyt Pál az »ismeretlen Istent« hirdette, és tekintetem nem a Helikon és a Parnasszus körül kalandozik, hanem a Táborhegyre és Golgotára tapad.” Világos, hogy Liszt, ellentétben Wagnerrel, a Nietzsche által hirdetett új pogánysággal szemben foglalt állást és nyíltan vállalta keresztény meggyõzõdését. Állásfoglalása nem csak teoretikus, hiszen éppen ezekben az években Liszt azon munkálkodik, hogy a templomot a zene segítségével adja vissza az eredeti vallási érzésnek. Liszt lelki alkata számára nem elegendõ a divatos Wagner zene, sõt kora romantikáját is kevésnek tartja. E másféle „szerelem” a letisztult spiritualitás kifejezésére vágyik. Ebben az idõben Lisztnek a Wagnerével ellentétes szellemi fejlõdésének jele volt az is, hogy az egyházi zene megreformálásáról írt mûvét ajánlja is IX. Pius pápának. Nem elégedett meg azzal, hogy csupán zongorázott a pápának a Madonna del Rosario kolostorban, és a pápa szép bariton hangján operákat énekelt Lisztnek, ez inkább csak propagandisztikus gesztus volt mindkettõjük részérõl. Inkább arról kell beszélni, hogy az akkor 200.000 fõs Róma, melynek provinciális zenei élete volt, a világi mellett az egyházi zene feltámasztását is átélte mûvészünk tevékenysége következtében.

Liszt 1863-ban, Dániel fia halála után egy évvel felvette a papi rendet, amellyel a még élõ anyja heves tiltakozását váltotta ki. Érdekes, amit szintén Auguszt Antalnak írt Rómából Virágvasárnap, 1867-ben: „Koronázási misém ma kész van. Istennek ajánlom. »In manus tuas commendo spiritum meum«” – az utóbb latin idézet a papi breviárium zsoltárából való és jelentése „Uram a te kezedbe ajánlom a lelkemet.” Miséket komponált, a leghíresebb a Magyar Koronázási Mise lett, ám vallási és zenei tevékenysége egyik csúcsává a Krisztus oratórium vált.

A Krisztus oratórium Liszt gondolkodásának irodalmi szövegek köré írt programzenéjének csúcsa az oratórium. Ezen a mûvén dolgozott legtovább (kb. tíz évet), 1866. október 2-án fejezte be. Nem tudni, ekkoriban mennyi ismerete volt a tübingeni egyetemen zajló és nagy port felkavart történeti Jézus kutatásról. A mûvelt világban Jézus és a vele kapcsolatos transzcendencia egyszerre lett a vita tárgya, amelynek hatása, hogy egyszerre fordult el az érdeklõdés az egyháztól és fordult Jézus felé. Ebben a teológiai és vallási vita közegében születik meg Liszt Krisztus oratóriuma. Liszt sokat vívódott a libretto kiválasztásával, több változat elvetése után végül maga írta meg az evangéliumok szövegei alapján, és ezeket bõvítette középkori himnuszokkal. Így a szöveg egyrészt számtalan recitativót is tartalmazott, másrészt az oratórium a középkori gregorián himnuszok feldolgozásának tárháza lett. Csak kettõt említsünk meg ezekbõl a mindenki által ismert himnuszokból: A „Stabat Mater dolorosa” 13. századi katolikus himnusz, melyet Jacopone da

2012. JÚNIUS Todi mûveként nemcsak szövegében, hanem gregorián dallamán keresztül is ismertek és egyik legkedveltebb középkori éneknek számított, melyben Mária a keresztfa alatt átélt fájdalmáról vallott. Magyarul Sík Sándor fordításában a legismertebb és népénekként is éneklik a katolikus templomokban. Hasonlóan egyházi körökben jól ismert az „O filii et filiae” kezdetû húsvéti himnusz, mely az ünnep liturgiájához tartozik a maga különös gregorián dallamával és igen elüt a többi énektõl, a szerzõje Jean Tisserand ferences szerzetes volt. Liszt átvette ezen himnuszok eredeti gregorián dallamát, de azokat átdolgozta a maga módján, ami az operákhoz szokott Németországban igen nagy feltûnést keltett. A mûvet 1873-ban adták elõ Weimarban. Az elõadás a zsúfolásig megtelt templomban három órán át tartott számos híresség elõtt. A bemutató igen különös volt, mert egy ízig-vérig katolikus zenedráma evangélikus kulturális közegben hangzott el. Liszt ezt írta a partitúra elejére: „Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a fõvel Krisztussal.” (Ef 4,15). Ez jele volt Liszt családi konfliktusokat rendezni kívánó szándékának, egyben hitvallásaként is felfogható. A mûben elõször az adventi dallamok csendülnek fel (Harmatozzatok egek), majd a nyolc boldogság kapcsán hangzik fel: „boldogok a szegények”. Aztán az Úr imája hangzik el, amely az összes keresztényt összekötötte. Az egyik csúcspontja a zenének a „Tu es Petrus”, a Péter apostol küldetését megalapozó és a pápai hivatal bibliai alapjainak tekintett jézusi szavak megzenésítése. A bevonulás Jeruzsálembe egy kicsit Händel Messiását idézi, de ez igazán nem von le a mû értékébõl. Az utolsó részben a szenvedés és feltámadás bemutatása következik. Ismét elhangzik a „Stabat Mater dolorosa”, majd a húsvéti himnusz után a „Christus Vincit, Christus regnat, Christus imperat” zárja az oratóriumot. Wagner meghallgatva a mûvet kijelentette: „Liszt ennek a latin-római világnak az utolsó áldozata”, és lesajnálva õt, azt gondolta, ezzel a világgal együtt fog eltûnni. Aki eléggé ismeri Liszt gondolatait ebbõl az idõbõl, az tudja, hogy a hivatalos elismerést Liszt maga sem remélte, mûve bemutatása mellékes volt számára, inkább belsõ szükségszerûségbõl írta: „Dolgaimat megírnom mûvészi szükségszerûség számomra – teljességgel elég, hogy megírtam õket.” Ennek ellenére az elõadás, az õsbemutató ebben a különös kulturális közegben óriási

11

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t siker volt. Wagner lesújtó véleményét Cosima késõbbi levelében már egy kicsit árnyalja és az érzések viharáról beszélt, amelyek benne kavarogtak az elõadás kapcsán. De ezt a vihart nem csak a mû keltette benne, hanem az is, hogy mint feleségnek Wagner oldalán volt a helye és mindent megtett, hogy úgy érezzen, mint férje, de ugyanakkor nem akarta az apát sem megbántani. Liszt ekkor már a saját útját járja megélt hitével küldetéses zenei munkásságával. Jól alátámasztja a következõ idézet, melyhez hasonlót találhatunk a Chopinrõl írt tanulmányában is, amikor a mindenható mûvészrõl írt. „Mi mind, akik Isten kegyelmébõl abban a szerencsében részesültünk, hogy mûvészek lehetünk, akiket a természet maga választott ki az örök Szép tolmácsaiul, mi mind, akik azzá lettünk, a hódítás jogán éppen úgy mint a születés jogán, ...mi mind azt tanultuk a most elvesztett mûvésztõl, hogy utasítsuk vissza mindent, ami nem függ össze a Mûvészet legjava törekvéseivel.” Az igaz, hogy Lisztnek a pápával kialakított baráti kapcsolata sokat segített abban, hogy az egyház felkarolta és támogatta zeneszerzõi munkásságát, de a misék ellenére Liszt nem lett a katolikus egyház házi szerzõje. Egyébként miséit Párizsban meglehetõsen hûvösen fogadták. Az is feltûnõ, hogy Liszt vallási ihlete nem csak a Bibliából, hanem a keresztény legendáriumból is táplálkozott ebben az idõben. Különösen érvényes ez a Szent Ferenc Naphimnuszának megzenésítésére és a Szent Erzsébet oratóriumra. De ez vonatkozik a Te Deum-ra, amely a katolikus egyház õsi imája, a Pater Noster-ra, amely a misében mindig felhangzó és leggyakoribb keresztény ima és több alka-

lommal is megzenésítette. Vagy a „Tantum ergo”-ra, amelynek szövegét Aquinói Szent Tamás pápai rendelésre írta az Oltáriszentségrõl, Úrnapja ünnepére. Hasonlóan katolikus himnuszt zenésít meg az Oltáriszentség tiszteletére az „O salutaris Hostia” címû mûvében, ahol a latin költészet esztétikája találkozik Liszt áhítatával. Himnuszt írt Szent Ceciliáról, a katolikus zene patrónusáról. Feldolgozta a Szûz Máriát dicsérõ „Salve Regina” gregorián himnuszt, mely a papi zsolozsmában is szerepel. A már éppen feledésbe merülõ gregorián zenét ezzel visszahozta a koncerttermekbe is. Liszt zenéjében egy bizonyos szó-lá-dó kulcs, a Szent Erzsébet oratóriumára írt bejegyzése alapján a kereszt titkos zenei kódja, mely számos vallásos szerzeményében feltûnik. Liszt maga is írt zsoltárokra korált és megzenésített német evangélikus egyházi énekeket is. Világjáró körútjain nemcsak katolikus egyházi zenét hallott, hanem Németországban volt alkalma protestáns egyházi zenével is találkoznia és egyáltalán nem zárkózott el elõle. A vallásos érzést tehát többféle zenei kultúra felhasználásával is képes volt kifejezni. Összegzés Liszt Ferencet – vallási témákhoz fordulása miatt – a múlt világához sorolták és korszerûtlen zeneszerzõnek tartották. Õ magát mindvégig küldetéses mûvésznek tartotta és szolgálni akart zenéjével. „A zsenialitás kötelez” volt a mottója. Vallásossága õsi és természetes, a csapások idején természetesen fordult Istenhez. Legtöbbször a szentek közbenjárását kérte, majd a szenvedõ Jézus és a kereszt került érdeklõdése középpontjába. A vallási érzések, sõt a vallási zenéjébe bevitt diszharmónia a kétségek kifejezésére, olyan újdonság lett, amellyel a démonokkal hadakozó hívõt Liszt az utókorban is megsegíti. Azokat, akik a modern korban hasonló érzésekkel viaskodnak. Érthetõ tehát, hogy egyre többen fedezik fel nemcsak személyesen megélt tragédiáját, hanem személyes õszinte imáját és Istenhez emelkedõ fohászait, aki hitt abban, hogy „Krisztus végül gyõzni fog”. (Vége)

12

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Huszonöt éve apostol-utód...

Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök június 9-én szentmisében ünnepelte püspökké szentelésének 25. évfordulóját a dómban. A ma már nyugalmazott püspök úr, egykoron aktív kapcsolatban volt plébániai közösségünkkel, mivel az 1980-as években kisegítõ lelkészként mûködött nálunk. Papi pályáját a Magyar Kurír írása nyomán adjuk most közre. Gyulay Endre 1930. szeptember 17-én született Battonyán. Szegedi piarista diák volt, majd teológiai tanulmányait 1948-53 között végezte az itteni Hittudományi Fõiskolán. A Dómban szentelték pappá 1953. június 7-én. 1953-55 között segédlelkészként tevékenykedett Röszkén, 1955-57 között Ásotthalmon, 1957-60 között Gyulán. Kinevezett plébános volt 1960-63-ig Domaszéken, 1963-70 között Mezõhegyesen, majd templomigazgató 1970-72-ig Makón. 1972-tõl retorika tanár és lelki igazgató a Hittudományi Fõiskolán és a Papnevelõ Intézetben. Tanárként is oktatott, az ifjúsági pasztoráció szervezõje volt az egyházmegyében. Az õ munkálkodása nyomán született meg a Szent Gellért napi katolikus ifjúsági találkozó, elõbb a tarjánvárosi plébánián, majd a Dómban. 1983-ban Rókuson lett plébános, ahol a templomot és a plébánia épületét tataroztatta és a szegények pasztorációjával foglalkozott. 1987. június 5-én II. János Pál szeged-csanádi megyéspüspökké nevezte ki. 1988-ban a Szent István napi ünnepségeket szervezte meg Szegeden. 1989-tõl segítette a szerzetesek Szegedre történõ visszatérését. A ferencesek az õ közremûködésével kapták vissza alsóvárosi kolostorukat és a Havas Boldogasszony templomot, a piaristák és az iskolanõvérek

újra megnyitották középiskolájukat a városban, valamint újra megtelepedtek Szegeden a jezsuiták. 1993-tól a Magyar Katolikus Püspöki Kar alelnöke és az egyházi ingatlanokat rendezõ kormánybizottság tagja. 1993-ban a Délmagyarország címû napilap által megtartott közvéleménykutatás alapján Szegeden az Év embere címet kapta. Kezdeményezte a Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb és testvériesebb világot címû körlevelének megírását és vezette az ezzel kapcsolatos vitát. 1995-ben megrendezte a SzegedCsanádi Egyházmegye zsinatát. Püspöksége alatt épült az értelmi fogyatékosok százfõs otthona a Kálvária sugárúton, Domaszék-Zöldfáson pedig egyházmegyei lelki gyakorlatos centrum. 1989-90-ben az Erdélybe irányuló európai segélyakció vezetõje. Tevékenyen részt vett az 1991-es pápalátogatás elõkészítésében. 1993ban megszervezte az egyetemi lelkészséget a városban. 1994-ben Egyházmegyei Krízismegoldó Otthont hoz létre. Ugyanebben az évben nyílt meg a Szent Imre Egyetemi Kollégium a Londoni körúton. Püspöksége idején számos templom épült az egyházmegyében, többek között Domaszéken és Szentmihálytelken. Szorgalmazta a Dóm felújítását. 1999-ben a Magyar Cserkészszövetség elnöke volt. 2000. május 21-én Szeged díszpolgára lett. 2006. augusztus 26-ától az egyházmegye élén utódja Kiss-Rigó László. 2009. augusztus 22-én Ásotthalom díszpolgárává választották.

2012. JÚNIUS

Böjte Csaba:

Párbeszéd a Végtelennel Csaba testvér gondolatai az Istennel való mély és bensõséges kapcsolatról (Könyvajánló) Lehet, hogy mindened megvan, de mégis gyakran egyedül érzed magad az emberek között. Lehet, hogy biztosnak hitt kincseidet egyszerre elveszítetted, félelmek gyötörnek, és nincs mibe kapaszkodnod. Érzed a lelked mélyén az olthatatlan szomjúságot a Végtelen, a szeretet, a jóság, a tiszta fény után. Tudd, ezt a hiányt nem tudja senki, semmi oldani, csak Isten áldó, életadó jelenléte. Nagyon fontos lenne, hogy tudatosan leülj a szobádban, a csendben, és feltedd magadnak a kérdést: hiszed-e, hogy aki a nyelvedet adta, tud szólni hozzád, aki a füledet teremtette, kész és képes meghallani a szavaidat? Akarsz-e kapcsolatba lépni, barátságot kötni a végtelen bölcs, jóságos Istennel, hogy erõt és útmutatást kapj tõle? Vagy pedig úgy éled le az életedet, mint az utazó, aki térkép és GPS nélkül indul felfedezõútra, csak saját józan eszére és mások tanácsára hallgat? Így sem lehetetlen célba érni, de mennyivel szebb, biztonságosabb, egyszerûbb úgy, hogy kéred és elfogadod annak a segítségét, aki végtelen szeretettel megformálta a világunkat és téged is. Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtõd kezét, és hagyd, hogy vezessen – ebben szeretne segítségedre lenni ez a könyv. BÖJTE CSABA

Az ismeret és a fejlõdés kulcsa a kérdõjel, még a felkiáltójelnek, a parancsnak, a felszólításnak, de a kérésnek is csak akkor van értelme, ha visszakérdezhetünk: „miért?”, ,,hogyan?”. Azt, amit vagy akit nem ismerünk, igazán nem is tudjuk megszeretni. Isten útjait és az egyház tanítását érteni kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, bár igaz az is, hogy

13

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2012. JÚNIUS

vannak hittitkok, amelyekbõl csak annyit tudunk felfogni, mint egy hangya az emberbõl, akinek a tenyerén megpihent. Könyvsorozatunkkal hitünk legfontosabb igazságain szerettük volna végigvezetni az Olvasót, nem megkerülve a közvéleményt megosztó témákat sem. Ha kérdés van, szükséges, hogy válasz is legyen, érthetõ és életre váltható, a valós istenarcot a maga szépségében, jóságában megmutató, hogy azt megtekintve eldönthesse bárki, tudja-e õt szeretni és a szeretetét viszonozni. KARIKÓ ÉVA

Székely Lõrincné Klárika, Nyugdíjas Klubunk vezetõje Szegedért emlékérmet kapott május 26-án. Szívbõl gratulálunk neki!

Humorsarok Egy szerelõ épp egy Harley motorjának a hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. A szívsebész a szervizvezetõre várt, hogy nézze meg a motorját. A szerelõ átkiabált a termen: – Hé, doki, kérdezhetek valamit? A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelõhöz, aki épp a motort szerelte. A szerelõ kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte: – Szóval, doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a „szívet”, kiveszem a billentyûket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy mûködik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért? A sebész elgondolkodott, elmosolyodott, és odasúgta a szerelõnek: – Próbálja meg mindezt járó motorral! *** Múlt hónapban világméretû felmérést indított az ENSZ. Egy kérdés volt: „Kérem, mondja meg õszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?” A felmérés nagy kudarccal végzõdött! Afrikában nem tudták, mit jelent az „élelmiszer”. Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az „õszintén”. Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a „hiány”. Kínában nem tudták, mit jelent a „vélemény”. Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a „megoldás”. Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a „kérem”. Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a „világ többi része”. *** Megérkezik a fáradt utazó, leszáll a vonatról, kérdezi az állomásfõnököt: – Mondja, hol van itt a falu? – Ezen a bekötõúton elindul, és három kilométer múlva ott lesz. – Nem tudták volna egy kicsit közelebb tenni az állomást a faluhoz? – Tehettük volna, de akkor messze lenne a sínektõl. *** Hímgalambok beszélgetnek a háztetõn: – Mondd, miért veszekedtek annyit a feleségeddel? – Mert folyton csak költeni akar.

Sok boldogságot kívánunk az új házasoknak! Fülöp Csaba és Szlatnek Tímea

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Cseh Miklós Marcell • Földi Gergõ Dániel • Gonda Erika • Kelemen Martin • Mészáros Gergõ • Németh Márk Milán • Orsós Judit Alíz • Papdi Vivien Bianka • Podonyi Anett • Puskás Gergely • Ruszkai Fanni Angelika • Seres Hanna • Seres Sámuel • Tóth Tamás

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Balogh Sándorné Nagy Julianna † Bárkányi János Csaba † Fodor János † Katona Ferencné Pópity Anna † Kovács Ferencné Frányó Mária † Szabó Ernõ † Vetró Lászlóné Faragó Erzsébet † Vígh Lajos † Vígh Vilmos † Zsiga Sándorné Téglás Anna

Próbáztatás az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapatban Cserkész évünk végéhez közeledve, június 2-án megszerveztük a szokásos próbáztatást, hogy felmérjük, mit sajátítottak el a kiscserkészek és a cserkészek ebben az évben, miben gazdagodott tudásuk és fejlõdött ügyességük. Csapatunk cserkészein kívül ez alkalommal a makói 1509. sz. Szent László Cserkészcsapatból is érkeztek részt vevõk a próbáztatásra. A próbázó gyerekek egy „középkori népszámláláson” vettek részt: az ország királynõje kért tõlük segítséget birodalma lakóinak számba vételéhez. Útjuk során találkoztak az udvari zenészekkel, az udvari bûvésszel, a királynõ cselédjével és más birodalmi népekkel. A Tátra térre visszatérve megtelt menetlevelük bizonyította rátermettségüket. Sokféle ismeretrõl kellett számot adniuk: voltak portyafelszereléssel, alakival, higiéniával, elsõsegéllyel, magyarsággal vagy akár cserkésztörténelemmel kapcsolatos állomások is. A próbáztatás után cserkészcsapatunk közösen részt vett a hat órai szentmisén, ekkor tettek ígéretet a kiscserkész-jelöltek és fogadalmat az újonc cserkészek: szám szerint 17 kiscserkész-jelölt kék, 17 újonc pedig zöld nyakkendõt kapott. A misét követõen agapé volt, majd miután mindenki teletömte üres bendõjét, következett az est fénypontja, a tábortûz. Kiderült, a népszámlálás mégsem volt teljes, mert a királynõ feledékenységbõl udvara népét nem vette fel a nyilvántartásba. A problémát azonban gyorsan sikerült orvosolni, a tábortûz végére mindenki a helyére került a birodalmi népszámlálásban. BIBOK ÁGNES (õv)

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia kiadványa. Megjelenik évente négy alkalommal.

Jézus szíve, szeretlek én Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Ha vihar kél fejem felett, legyen oltalmam szelíd szíved. Minden veszélyt elûz egy mosolyod, s lelkem megnyugszik, ha veled vagyok. Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Ölelj magadhoz engemet, hogy mindig jobban szeresselek. Te légy tanítóm, és jó pásztorom, szívemet-lelkemet reád bízom. Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.

Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Dallal kereslek tégedet, vigasztald meg árva szívemet. Rózsákat hintek oltárod elé, hogy szálljon illatuk az ég felé. Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.

Lapzárta: 2012. június 4. Szerkesztõség tagjai: Dr. Benyik György felelõs szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu