Egy lépés, három év, sok siker

Egy lépés, három év, sok siker A Lépj egyet előre! program az Európai Unió támogatásával az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

2

Egy lépés, három év, sok siker 3

A kiadvány az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült.

4

Felelős kiadó Pirisi Károly főigazgató Foglalkoztatási és Szociális Hivatal www.afsz.hu

Lezárva: 2008. december 15. Készítette S & K Kkt.

Tartalomjegyzék

A legsikeresebb képzési program ............................................................................................. 8

A vártnál háromszor nagyobb volt a jelentkezés a programra..................................................... 10 Minél többen a munkaerőpiacon............................................................................................. 11 Három év mérlege ................................................................................................................ 13 Magas színvonalú szakmai hátteret teremtettünk ....................................................................... 24 A munkaerőpiacon a legfontosabb tudás a tanulás képessége..................................................... 26 A program mentorai............................................................................................................... 28 „Ma reggel is megérte felkelni...” ........................................................................................... 30 A kommunikáció célba ért . .................................................................................................... 34 Szemelvények a sajtóból . ...................................................................................................... 36 5

Akik valóban léptek egyet előre .............................................................................................. 48 A végzettek több mint fele elhelyezkedett új szakmájában ......................................................... 65 A tanulással saját sorsukon javítanak . ..................................................................................... 71 Új módszert igényel a felzárkóztatás ...................................................................................... 87 Piacképes szakmákra képeztek ............................................................................................. 100 Mindenki önmagához képest léphet előre .............................................................................. 110 Sikerült megszólítani az embereket . ...................................................................................... 124

Személyes visszajelzések ..................................................................................................... 140 A válaszadók többsége elégedett ........................................................................................ 145 A programban részt vevők adatai régiónként.......................................................................... 152

6

Kedves Olvasó!

A

kiadvány, amit a kezében tart, az elmúlt három év legsikeresebb felnőttképzési programjáról szól. A Lépj egyet előre! program keretében több mint 20 ezren tanultak olyan szakmát, szereztek olyan képesítést, vagy végezték el a szakmaszerzéshez szükséges 7–8. osztályt, amivel új eséllyel indulhatnak az életnek. Nem könnyű ma lépést tartani a változó körülményekkel, a munkaerő-piaci követelményekkel, ezért nagy jelentőségűek az Európai Unió támogatásával megvalósuló felnőttképzési programok. Ajánlom figyelmükbe a Lépj egyet előre! záró kiadványát, amely teljes körű és emberközeli betekintést ad a sikeres program megvalósításáról, a résztvevők és közreműködők, hivatásos segítők és támogatók eredményes munkájáról.

7

Szűcs Erika miniszter Szociális és Munkaügyi Minisztérium

A legsikeresebb képzési program: Lépj egyet előre! A magyar kormány 2006. január 9-én hirdette meg a Lépj egyet előre! programot, amely a felnőtt lakosság képzettségi színvonalának növelését, közvetve munkához jutási esélyeinek javítását tűzte ki célul. Az eredetileg négymilliárd forintos – végül több mint hatmilliárd – programban szakképzetlen felnőttek szerezhettek ingyenesen a munkaerőpiac által elismert szakismeretet, illetve szakképesítést.

8

M

agyarországon ugyanis az elmúlt másfél évtizedben teljesen megváltoztak a beiskolázási arányok. 1991-ben még mintegy 250 ezer fiatal választotta a szakiskolai képzést, egy évtized múlva azonban ennek a felére esett vissza a beiskolázási létszám. Közben a munkaerőpiacon olyan tendenciák alakultak ki, amelyek következtében a szakképzettséggel nem rendelkező emberek könnyen kiszorulnak a munkahelyekről. A vállalkozások 15 százaléka nem talál az igényeinek megfelelő szakembert, több mint 30 ezer állás betöltetlen, mert nem találnak megfelelően képzett munkavállalókat. Az Európai Unióban csaknem minden második felnőtt bekapcsolódik a felnőttképzésbe. Magyarország versenyképességének is egyik meghatározó eleme, hogy a gazdaságnak rendelkezésére áll-e a megfelelő mennyiségű és minőségű munkavállaló. Ma hazánkban több mint kétmillió ember, a munkavállalói korban lévők 40 százaléka nem rendelkezik szakképesítéssel. A felnőttképzésben több mint 800 ezren szereznek ismereteket, a hallgatók nagyobb része azonban a magasabb végzettségűek soraiból kerül ki. Lényegesen kevesebben tanulnak az alacsonyabb végzettségű munkavállalók közül. Erre való tekintettel, és a vállalkozások igényeit figyelembe véve dolgozták ki a szaktárcánál a Lépj egyet előre! programot, melynek keretében a részvevők ingyen szerezhetnek

A programban eredetileg 11 000 fő kiképzése szerepelt, de már az első hónapban mintegy 15 000 jelentkezőt regisztráltak – ezért a létszámot 15  000-re emelték. A programot a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították, a nagyobb létszámhoz sikerült többletforrást is teremteni. A Lépj egyet előre! projekt első szakasza 2007. december 31-én zárult, de a többszörös túljelentkezés miatt 2008 májusától december 31-ig újabb folytatás következett. A pótlólag bevont forrásokkal együtt összesen 6,2 milliárd forintot fordítottak a programban részt vevő 20 107 felnőtt képzésére.

szakismereteket. Sőt a vizsgák letétele után a mindenkori minimálbérnek megfelelő ösztöndíjat is kapnak. A képzés egyébként személyenként 250 ezer forintba került, amelyet az Európai Unió támogatása és hazai források biztosítottak. Éppen ezért a képzésben részt vevőknek és a képzőintézményeknek is szigorú követelményeket kellett teljesíteniük.

A Lépj egyet előre! programban: • alapfokú iskolai végzettséget szerezhettek azok a felnőttek, akik azzal nem rendelkeztek, de a 6. osztály befejezését igazoló bizonyítványuk van. Az alapfokú iskolai végzettség megszerzése után szakképesítést adó képzésekbe is bekapcsolódhatnak;  kik kevesebb mint hat osztályt végeztek, a program során megszerezhették a szakképzés meg•a kezdéséhez szükséges közismereti és szakmai kompetenciát, majd ezután szakképesítést is szerezhetnek; • az általános iskolát befejezettek számára mód nyílt szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban vagy a munkáltató által igényelt munkakörhöz kapcsolódó szakmákban; •a  z érettségivel rendelkező felnőttek lehetőséget kapnak, hogy érettségire épülő szakmát szerezzenek; • a már szakképesítéssel rendelkezők számára lehetőség nyílt meglévő szakképesítésükre épülő új szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban, valamint betöltött munkakörükhöz kapcsolódó, 9 illetve a munkáltató által igényelt munkakörben. A képzésbe olyan Magyarországon bejegyzett, akkreditált képzőintézmények kapcsolódhattak be, amelyek rendelkeznek a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel és állami képesítést nyújtó vagy akkreditált képzési programmal a képzés helyszínén. A tanulást vállaló felnőttek képzési költségét és a sikeres végzést követő juttatást a jelentkező és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat között létrejött szerződés alapján az Európai Unió és a magyar kormány vállalta.

A vártnál háromszor nagyobb volt a jelentkezés a programra A kormány 2006. január 9-én hirdette meg a Lépj egyet előre! programot. Csizmár Gábor, az SZMM államtitkára akkor munkaügyi miniszterként a program elindítója volt. – Miért tartotta fontosnak a kormány a Lépj egyet előre! program elindítását? 10

Csizmár Gábor államtitkár Szociális és Munkaügyi Minisztérium

– Magyarország versenyképességének egyik fontos eleme, hogy a gazdaság rendelkezésére áll-e megfelelő számú jól képzett munkaerő. Ma hazánkban a felnőttek több mint 30 százalékának nincs szakképesítése, sőt sokaknak általános iskolai végzettsége sem. A modern gazdaságban a szakképzettség mellett már elengedhetetlen a nyelvtudás és a számítógépes hozzáértés is. Az alulképzett embereknek kicsi az esélyük, hogy állást találjanak, ezért a kormány fontosnak tartotta és tartja, hogy ingyenes tanulási lehetőséget teremtsen azoknak a felnőtteknek – fiataloknak és időseknek egyaránt –, akik tudnak és akarnak is új ismereteket elsajátítani.

– Hogyan értékeli az első ütemet, beváltotta-e a program a hozzá fűzött reményeket? – Maximális mértékben beváltotta reményeinket, hiszen a program első ütemében az eredetileg tervezett 11 ezer helyre háromszoros túljelentkezés volt. Ez már csak azért is jó dolog, mert az Európai Unió statisztikai hivatala, az EUROSTAT egyik korábbi felmérése szerint Magyarországon kevesen tanulnak felnőttkorban. Ez azonban az elmúlt időszakban alapvetően megváltozott, ugyanis nagyon sok ember megértette, hogy saját sorsának jobbításáért érdemes a képzésekben részt venni. Egyébként a háromszoros túljelentkezés hatására menet közben módosítottuk a program első ütemét, így végül 15 511 felnőtt kapott támogatást a képzéshez. – Szükségesnek tartja-e a program folytatását? – Feltétlenül, hiszen továbbra is azt szeretnénk, ha minél többen szereznének olyan képesítést, amellyel megállják a helyüket a modernizálódó munkaerőpiacon. Így 2008. december 31-ig lehet jelentkezni a program második ütemére, melynek időtartama két év. A második ütem keretében 22 ezer felnőtt támogatására nyílik lehetőség, ami az Európai Szociális Alap és a magyar állam forrásaiból valósul meg. Ennek része az is, hogy lehetőséget szeretnénk kínálni az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőttek számára, hogy megszerezzék az alapképzettséget, amely elengedhetetlen feltétele a továbblépésnek – annak, hogy a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzettséget szerezzenek. Emellett az elavult szakmákkal rendelkezők esetében új szakképesítés megszerzését teszi lehetővé a program. Az új projektre mintegy 10 milliárd forint áll rendelkezésre 2007–2008-ban.

Minél többen a munkaerőpiacon Célunk az, hogy az emberek minél nagyobb hányada lépjen be és maradjon a munkaerőpiacon. Ennek eléréséhez különböző programokat indítottunk az uniós támogatások bevonásával.

Az állampolgárok jólétének és életminőségének javításához, az ország tartós növekedéséhez és versenyképességéhez, a makrogazdasági egyensúly megőrzéshez egyaránt szükséges, hogy növekedjék a foglalkoztatás, több és jobb munkahely legyen Magyarországon. A magyar munkaerőpiac legsúlyosabb problémáját a munkavállalási korú inaktívak magas aránya jelenti. Az alacsony foglalkoztatással párosuló viszonylag alacsony munkanélküliség azt jelzi, hogy a nem foglalkoztatott emberek jelentős része nem keres aktívan állást. Célunk az, hogy az emberek minél nagyobb hányada lépjen be és maSimon Gábor államtitkár radjon a munkaerőpiacon, lehetősége legyen megszerezni a munkaválSzociális és Munkaügyi Minisztérium laláshoz szükséges tudást és készségeket, és sikeresen alkalmazkodjon a gazdasági és a technológiai változásokhoz. Ehhez a foglalkoztatás, a szociális szolgáltatások és a képzés eszközeire egyaránt építeni kell. A szegénységből, hátrányos helyzetből a legfontosabb kivezető utat a foglalkoztatás jelenti. Aki képes dolgozni, annak a szociális helyzetét elsősorban az álláshoz jutás és az álláskeresés segítésével, ösztönzésével és támogatásával lehet javítani. Éppen ezért olyan támogatási rendszert kívánunk kialakítani, ahol elsőként álláslehetőséget keresünk és ajánlunk fel a hozzánk fordulóknak. Azoknak, akiknek nehézséget okoz az elhelyezkedés – különösen azoknak, akik már hosszú ideje nem dolgoznak –, több segítségre, támogatásra (képzésre, személyiségfejlesztésre, megélhetési szolgáltatásokra) van szükségük ahhoz, hogy vissza tudjanak illeszkedni a munka világába. Ezért számukra többirányú segítséget (munkaerő-piaci és szociális szolgáltatásokat) nyújtunk. A célok eléréséhez különböző programokat indítottunk az uniós támogatások bevonásával. Regionális munkaerőpiaci programokat indítottunk a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért, amely azon munkanélküli és inaktív személyeknek kíván támogatást nyújtani, akiknek a foglalkoztatási és aktivitási szintjük alacsony. A hátrányos helyzetűek decentralizált programjának célja, hogy segítse elő az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) leghátrányosabb helyzetű ügyfeleinek sikeres belépését és tartós beilleszkedését a nyílt munkaerőpiacra, és a ma még inaktívak egyre szélesebb körét vonja be e programokba. A hátrányos helyzetűek foglalkoztatását ösztönző járulékkedvezmények, a START+ és a START Extra programok egyes hátrányos helyzetű csoportok – köztük a fiatalok, az alacsony iskolai végzettségűek, az idősebb korosztályok és a kisgyermekek otthoni gondozását végző nők – foglalkoztatására ösztönzi a munkáltatókat.

11

Munkahelyi képzéseket támogatunk annak érdekében, hogy segítsük a vállalkozások és munkavállalóik alkalmazkodását a változó gazdasági és társadalmi környezethez, hozzájárulva a vállalkozások versenyképességének javításához és ösztönözve a munkáltatókat munkavállalóik tudásának folyamatos fejlesztésére. Az „Új pálya” program még az álláshely elvesztése előtt eredményesen elősegítheti a pályamódosításra kényszerülő, közszférában dolgozó munkavállalók képzését, átképzését, elhelyezkedését, olyan képzéskínálattal, mely rugalmasan tud igazodni a programba belépők összetételéhez, a résztvevők lehetőségeihez és ambícióihoz, valamint a munkaerő-piaci igényekhez. Magyarország alacsony gazdasági aktivitási és foglalkoztatási rátájában meghatározó szerepe van a legalacsonyabb iskolázottságúak (nyolc osztályt vagy kevesebbet végzettek) nemzetközi összehasonlításban alacsony foglalkoztatási arányának. Rendkívül rossz munkaerő-piaci helyzetük oka elsősorban az, hogy a gazdasági szerkezetváltás következtében igen magas arányuk rekedt a munkaerőpiacon kívül megfelelő munkalehetőségek híján, reintegrációjuk, illetve aktivizálásuk pedig a többnyire többéves inaktív periódus után komoly kihívást jelent. A Lépj egyet előre! program lehetőséget nyújt az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen felnőttek képzésére, akiket a hagyományos képzési programok nem, vagy csak nagyon korlátozottan érnek el, részben a motiváció és ösztönzés hiánya, részben a sajátos képzési szükségletek miatt. A program lehetőséget kínál számukra arra, hogy megszerezzék a szakképzésben való részvétel feltételét jelentő alapfokú végzettséget, valamint arra, hogy a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzettséget szerezzenek. 12 A Lépj egyet előre! program a HEFOP keretében 2005 végén indult. A TÁMOP-ban folytatódó program

újdon­sága, hogy nemcsak a szakképzettséggel nem rendelkezőknek szól az új program, hanem azok is részt vehetnek, akik elavult szakképzettséggel rendelkeznek (és legfeljebb középiskolai végzettségük van).

Három év mérlege A Lépj egyet előre! program sikeréért minden résztvevő, közreműködő nagyon sokat tett, beleértve a Magyarországon dolgozó európai uniós megbízott csapatot is – összegezte a tapasztalatokat dr. Soós Adrianna, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgató-helyettese.

– Több mint 40 ezer ember adatait kellett feldolgozni – végül ennyi jelentkezőt regisztráltunk a programban – viszonylag gyorsan és nem túl nagy stábbal. Megpróbáltuk kis létszámmal és kevés költséggel megoldani a feladatokat, hogy a képzés terhére ne növeljük a kiadásokat. Köszönet illeti mindazokat, akik ötleteikkel, kezdeményezéseikkel segítették a program megvalósítását. Jelentős támogatást kaptunk a Stratégiai Tanácsadó 13 Testület (STT) tagjaitól. Ennek köszönhető például a mentorok alkalmazása. Utólag is nagyon örülök, hogy elfogadtuk a javaslatot – bár kezdetben nem lelkesedtem érte –, de bebizonyosodott, hogy e nélkül nagyon nehezen lehetett volna a felzárkóztató képzésekbe bevonni azokat az emberedr. Soós Adrianna, ket, akik különböző okok miatt fiatalon abbahagyták az iskolát. A mena Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgató-helyettese torok – a munkaügyi központos kollégák közreműködésével – segítették megértetni ezekkel az emberekkel, hogy tulajdonképpen ez az egyedüli program, amelynek keretében viszonylag rövid idő alatt meg tudják szerezni a szakképesítéshez szükséges alapfokú iskolai végzettséget.

Megemelt keretösszeg

– Kezdetben 3 milliárd 900 ezer forintos keret állt a program rendelkezésére, de a nagy érdeklődés miatt több alkalommal kezdeményeztük a keretösszeg módosítását. A még viszonylag későn megemelt keretösszegekkel is jól tudtunk élni, s újabb résztvevők kapcsolódhattak be a felnőttképzésbe. Ös�A Lépj egyet előre! program 2006. jaszességében csaknem 6,2 milliárd forintot tudtunk felhasználni, amelynek nuár 9-én kezdődött, és 2007. decem75 százalékát az Európai Unió és 25 ber 31-ig tartott. 2008 májusától újabb százalékát a magyar állam biztosította. képzések indultak, a program első Végül is összesen mintegy 40 ezer jelentkezőt regisztrált a hivatal. Úgy vélem, a szakasza 2008. december 31-én lezáprogram sikerét egyértelműen bizonyítja, rult. hogy egy olyan felnőttképzési programban, amelyben elsősorban a fizikai szakmákra, s azok közül is a hiányszakmákra való képzést támogattuk, ilyen rövid idő alatt ilyen nagy mértékű volt a jelentkezés. S nem csak az érettségizettek, szakképzettek köréből, hiszen azt tudjuk, hogy minél képzettebb valaki, annál könnyebben, szívesebben tanul. Itt az alacsonyabb iskolázottságú embereket is sikerült megszólítani, és felkelteni az érdeklődésüket.

Sikeres kommunikáció, nagy érdeklődés

– A program szervezésekor törekedtünk arra, hogy minden régióból, megyéből legyen lehetőség a jelentkezésre. A lehető legszélesebb körben igyekeztünk a kommunikációs csatornákon keresztül felkelteni az emberek érdeklődését. Szerencsére nagyon jó kommunikációs tanácsadó szervezettel dogoztunk együtt, a megyei kirendeltségek is igen aktívan közreműködtek, sok hasznos, célzott tájékoztatóanyagot tettünk közzé. Megpróbáltuk minden olyan szervezettel – érdekvédelmi és civil szervezetekkel, egyesületekkel – kiépíteni a kapcsolatot, amelyekkel a mi potenciális „ügyfeleink” rendszeres kapcsolatban vannak. Építettünk az – Úgy vélem, a Lépj egyet előre! prog- önkormányzatok információira is, mentoraramnak talán a mentorok alkalmazá- ink mindenütt felvették velük a kapcsolatot. sa az egyik legfontosabb intézkedése. A képzések résztvevőinek csak mintegy fele volt korábban regisztrált munkanélküRendkívül sikeresnek tartjuk, és re- li, nagyon sokan kerültek be az inaktívak méljük, hogy a következő szakaszban köréből is. az eddigieknél is több mentort tudunk A képzésben részt vevők között kiegyensúlyozottnak mondható a nemek aránya, alkalmazni, mert rájöttünk, hogy bizo- a támogatottak 50 százaléka volt nő. Bár nyos körben nem nélkülözhető a tevé- a fizikai szakmák között viszonylag kevesebb a nőknek való, arra törekedtünk, kenységük. hogy minden régióban legyen olyan fog14 lalkozás, amely a nők számára is ajánlható. Jelentős volt az állásnélküliek aránya, annak ellenére, hogy ez a program kezdettől fogva a foglalkoztatási státustól függetlenül fogadta a jelentkezőket. A Lépj egyet előre! hangsúlyozottan nem állásnélkülieknek meghirdetett program. Mégis jelentős volt a regisztrált munkanélküliek aránya is a jelentkezők között, holott abban az időszakban még számos kifejezetten ezt a réteget támogató, sokkal több kedvezményt nyújtó uniós képzési program is futott. Nyilván itt az adott képzési irány, a képzés helyszíne miatt számukra ez előnyösebb lehetőséget kínált.

A munkaerőpiacra figyelve 179 intézmény több mint 1500 tanfolyama

– A Lépj egyet előre! program nemcsak a hallgatók, hanem az intézmények számára is nyitott volt. Ös�szesen 179 intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást. A következő szakaszban ez a szám minden bizonnyal növekedni fog. A képzési lehetőségek iránt ugyanis érdeklődnek a felnőttképzést végző civil szervezetek, gazdasági társaságok is, jelezve, hogy szeretnének részt venni a programban. A támogatott tanfolyamok száma elérTámogatottak munkaerő-piaci státus szerint te az 1500-at. Nem minden esetben 7910 a teljes tanfolyam kapott támogatást, gyakran csak egyegy, a programra jelentkezett hallga12 197 tó. Előfordult, hogy más – a munkaügyi központ által, a munkáltatók által szervezett – képzéshez csatlakozott egy-két hallgató, s olyan is volt, hogy egyéni jelentkezésekre szervezett képzéseknél kaptak támogatást a program keretében. A támogatást mindenütt a munkaerő-piaci igényekkel hangoltuk össze. Figyeltünk arra, hogy egy-egy térségben a saját programunkkal ne hozzunk létre túlképzést. A szakmák kiválasztásában folyamatosan támaszkodtunk a munkaügyis kollégák szakértelmére, tudására, információira. Minden régióban a keresett foglalkozásokat hirdettük meg, s ez úgy változott az idők során, ahogy a régió munkaerőpiaca megkívánta. Továbbra is erre az információs bázisra alapozunk, kiegészítve az előző uniós program kapcsán megkezdődött hosszú távú prognózis eredményeivel. Így nagy valószínűséggel olyan képzéseket is tudunk

Országos hiányszakmákban támogatottak száma

indítani, amelyek a rövid távú prognózisban nem jelennek meg, de hosszabb távon számítani lehet arra, hogy keresett lesz az a szaktudás. Tájékozódunk a várható fejlesztésekről, s erre alapozva újabb szakirányokat indítunk.

Vezetnek a szolgáltató szakmák

– A képzések között dominálnak a szolgáltatási szakmák, a szociális gondozó, ápoló, takarító szakképesítés. A személy- és vagyonőr is egyre keresettebb foglalkozás, általában szükség van könnyűgépkezelő, nehézgépkezelő szakemberekre, változatlanul népszerűek a számítógéppel, informatikával 15 összefüggő foglalkozások. Reményeim szerint indul majd egy másik olyan program is, amely a digitális „írástudást” teszi alapszinten elérhetővé, s akkor a Lépj egyet előre! program csak a tényleges informatikai szakképesítéseket nyújthatja. – A program ered­ményeit nem csak azon mérjük le, hányan kapcsolódtak be, hányan jelentkeztek, hányan végeznek. Nagyon fontos tényező az is, hogy nagyon kicsi a lemorzsolódás, az eddig végzettek körében 5 százalék alatt maradt. Ebben szerintem jelentős szerepe van annak a kiváló ötletnek is, amely csak ennek a programnak a sajátossága: a sikeresen vizsgát tettek jutalmat kapnak azért, hogy ezt az erőfeszítést megtették. Egyrészt a saját érdekükben, másrészt a szakképesítés megszerzéséből nemcsak ők profitálnak, hanem a foglalkoztatók is, és végeredményben a társadalom is, hiszen több ember rendelkezik olyan tudással, amellyel jobban tud boldogulni. Ha nem járt volna a képzéssel anyagi juttatás is, amelynek nem feltétlenül a mértéke, hanem a ténye a lényeg, talán többen abbahagyták volna a tanfolyamot. Sokan megkérdezték tőlem – gondolom, a kollégáimtól is –, hogy nem túl nagyvonalú dolog-e még külön pénzt is adni azoknak az embereknek, akik felnőtt fejjel tanulnak? Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem, különösen, ha összehasonlítjuk azzal, hogy mennyibe kerül egy fiatal oktatása, amíg eljut a diplomáig…

Visszajelzések

– A felmérésekből egyértelműen kiderült, hogy a programban részt vevő képzők is jól vizsgáztak. A válaszadók többsége az 5 fokozatú skálán 4 és 5 között értékelte a teljesítményüket. Különböző kérdéseket tettünk fel a tananyagra, a tanfolyamokra vonatkozóan is, a visszajelzések e téren is pozitívak voltak. Megkérdeztük azt is, hogy milyen forrásból értesültek a programról? A hallgatók mindössze 20 százaléka tudta meg közvetlenül a képzőtől, hogy milyen képzések indulnak, 80 százalék a munkaügyi kirendeltségektől, az írott és nyomtatott sajtóból, az ismerősöktől, a plakátokról, újságokból szerezte az információt. A legfontosabb visszajelzés az volt, hogy a programban részt vevők fele már egy hónappal a végzés után jobb helyzetben volt, mint amikor elindult a képzés. Vagy sikerült elhelyezkednie – az állásnélkülieknek körülbelül 40 százaléka munkát talált –, vagy a megszerzett szakképzettség alapján magasabb fizetést kapott. (A szakképzetteknél eleve több a minimálbér is.) Feltettük azt a kérdést is, hogy ha még egyszer lenne lehetőség, bekapcsolódna-e ilyen képzésbe? 98 százalék igennel válaszolt. Azok is, akik még nem tudtak elhelyezkedni, illetve nem érezhették anyagi helyzetük javulását.

Megyei kvóták

– A program indításakor a megyék között osztottuk fel a kvótákat. Közös szakmai konzultációt tartottunk, amelynek fő kérdése az volt: hogyan lehet a programot a legigazságosabbá tenni, hogy automatikusan bekerüljenek azok, akik erre jogosultak, s ne kerüljön háttérbe senki azért, mert esetleg lassabban indul el a tájékoztató kampány, később jut az információhoz. Szerettük volna kiküszöbölni, hogy azon régiók miatt, ahol szívesebben tanulnak az emberek, gyorsabban bekapcsolódnak, mások ne veszítsék el lehetőséget. El akartuk kerülni, hogy a képzettebbek, iskolázottabbak elvegyék a helyeket azok elől, akik esetleg nehezebben szánják rá magukat a tanulásra. A tapasztalat igazolt bennünket, mert legnehezebben a felzárkóztaTámogatottak iskolai végzettség szerint (fő) tó képzésekbe lehetett az embereket bevonni. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek lassabban mozdultak meg, tehát nagyon helyes volt, hogy ragaszkodtunk bizonyos keretszámokhoz, s nem töltöttük be a helyeket. A program a közepe táján vált tömegessé azáltal, hogy az 16 alacsonyabb képzettségűek is kezdtek bekapcsolódni. Látható volt, hogy az iskolázottság és a munkaviszonnyal való kapcsolat nagyon szoros a jelentkezőknél. Minél magasabb iskolai végzettségű kategóriát néztünk, annál többen voltak a munkaviszonyban állók, a felzárkóztató képzésben részt vevők közül pedig összesen 33 embernek volt munkaviszonya. A kvóták között időközben azért szükség volt némi átcsoportosításra, látszott, hogy bizonyos régiókban még az eredetihez képest is viszonylag alacsonyabb érdeklődés mutatkozik, bizonyos megyékben pedig, például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, többszörösen is emelni kellett a kvótát, mert olyan nagy volt az érdeklődés.

A folytatás

– Természetesen szeretnénk minden olyan elemét megőrizni a programnak, amely eredményesnek bizonyult. A főbb célok nem változtak meg, elsősorban a képzetlen emberek számára szeretnénk megadni a lehetőséget arra, hogy megszerezhessék első szakképesítésüket. A program indulásakor a statisztika szerint mintegy 900 ezer felnőttnek nem volt szakképesítése Magyarországon. Még mindig jelentős ez a réteg, ezért a felnőttkori A támogatottak nemek szerinti megoszlása képzéseknek egyre nagyobb szerep jut a következő években is. 10 024 A Lépj egyet előre! program második szakaszában a keretösszeg már 10,5 milliárd forint, két év alatt 20 ezer fő 10 083 képzése a cél. Az első program sikere alapján minden esélyünk megvan arra, hogy a másodikkal még nagyobb eredményeket érjünk el.

Az eredeti keretszámok 8 ált.-nál kevesebb Közép-Mo.

364

Általános iskola

Gimnázium

1 454

546

Szakképzett

Összes

235

2 599

Dél-Dunántúl

161

645

242

106

1 154

Dél-Alföld

238

951

357

153

1 699

Észak-Mo.

231

924

346

150

1 651

154

617

232

99

1 102

147

588

221

94

1 050

245

980

368

156

1 749

1 540

6 159

2 312

993

11 004

KözépDunántúl NyugatDunántúl Észak-Alföld Összes

17

Támogatottak iskolai végzettség szerint Dél-Alföld 8 ált.-nál kevesebb általános iskola gimnázium szakiskola szakközépiskola szakmunkásképző technikum Összesen

Dél-Dunántúl Észak-Alföld

ÉszakMagyarország

KözépDunántúl

KözépMagyarország

NyugatDunántúl

Összesen

46

232

219

40

28

75

152

792

1763

1751

4401

2119

966

2735

852

14 587

397

208

606

349

201

560

194

2515

120

60

104

103

70

380

64

901

85

48

97

137

47

125

52

591

100

38

225

78

72

75

47

635

5

4

44

9

8

13

3

86

2516

2341

5696

2835

1392

3963

1364

20 107

7–8. osztályos felzárkóztató program ABC-eladó

16 97 22

56

35 39

2 42

7 25

66

Ács-állványozó

3

1

Adótanácsadó

11 15

3

53 11 1 2

Autóbusz-vezető

5

6 12

1

69 5 21

53 1

1

38

321

1

1

Autóbusz-vezető + belföldi autóbusz-vezető

4

391 1

27

1

32

2

Banki ügyintéző/ termékértékesítő

19

Baromfifeldolgozó

2 1

1

42

Becsüs

7

Betanított parkgondozó

28 7

2

7

7

2

23

2

1

11

2

34 110

1

Biztonságszervező II.

1

Biztosításközvetítő

83

1

20

Biztonságszervező I. 12 14

130 1 1

6

1

Bolti pénztáros

33

20

20

Borász

12

Burkoló

10

Cipőfelsőrész-készítő 12

3

Csatornamű-kezelő

2 32

39 18 146 39 14

Drogériakereskedő

1 18

Elektronikai műszerész

9

1

1 36

Cipő-összeállító

11 68

6

21

4 27

1

6 60

25

1

2 20

424

3

2

3

150

10

1 63 17

13 10

1

2

8

8

8 6

18

13

32

9

Élelmezésvezető

Épületburkoló

Végösszeg 6

24

Asztalos

34 1

6

Aranykalászos gazda

Eljárás szerinti hegesztő

Zala 1

1

Ápolási asszisztens

Élelmiszer- és vegyiáru-eladó

720

78

Állattartó-telepi munkás

ECDL

Veszprém

1

11

Alapfokú eljárás szerinti hegesztő

Dajka

Vas

Tolna

5 48 128 78 14 19 87

194 31 113 370 176 26 55 17 33 34 48 13 46 170 53 89 32 12 33 25 1570

ABC-eladó és pénztárgép-kezelő

18

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Somogy

Pest

Nógrád

Komárom-Esztergom

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

Hajdú-Bihar

Győr-Moson-Sopron

Fejér

Csongrád

Budapest

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Baranya

Bács-Kiskun

Támogatottak megyénkénti megoszlása szakmák szerint

23

6

6 9 15

6

2

1 17 11

8

28

15

2

2 10

1

9

1

39

117

1 44 4

11 1

113 1

55

Végösszeg

Zala

Veszprém

Vas

Tolna

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Somogy

Pest

Nógrád

Komárom-Esztergom

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

Hajdú-Bihar

Győr-Moson-Sopron

Fejér

Csongrád

Budapest

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Baranya

Bács-Kiskun

Épületfalazó kőműves

56

56

Épületfalazó kőműves(rész)

81

81

EU-pályázatíró és projektmenedzser

1

Európai uniós pályázatkészítő

1

1

11

Európai üzleti asszisztens

12

10

Ezüstkalászos gazda

10

1

Faipari gépmunkás

1

Faiskola-kezelő

181

182

17 66

84

1

Fakitermelő

1

Falusi vendéglátó

7 59

103

19

2

3

1

5

33

Famegmunkáló

198

8

Fémforgácsoló

20 17

1

95 1

17

11 21 9 5

5

Gépíró és szövegszerkesztő

24

11

7 16

Gyékény-, csuhé-, szalmatárgykészítő

58

30 1

1

Gyermek- és ifjúságvédelmi asszisztens

35 9

1

1

1 45

2

3

30 1

85

Gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő Gyógymasszőr

1

Gyógypedagógiai asszisztens Gyorsétkeztetési eladó

1

3

Gyorsétkeztetési eladó + 7–8. oszt. felzárkóztató

1

2 18

2

8

9

1

4

Gyorsétkeztetési eladó + HACCP

6

1

2 16

2

2

3

Hulladékgyűjtő

17

8

1

59

6

1

4 17

54

2

4

4

74

17

3 2

7

6 6

25 39

5

17 10

Gyümölcsfeldolgozó

Hegesztőszakmunkás (E1,E2,F1,G1,G2)

30

8

2

Házi betegápoló

15

15

6

Házi betegápoló (fogyatékkal élők számára)

21 9

Gázvezeték- és -készülékszerelő

Gyermek- és ifjúsági felügyelő

35 11

Fröccsöntőgép-kezelő Gazdasági informatikus

336 10

25 19

58

19

13

32

3

11

14

1

6

19

1

Ipari és kereskedelmi hűtőgépszerelő

1

1

1

4

10

1

3 10

13

2

3

2

4

1

2

12

1

1 1

2

26 1

1

13

3

2 22 12

16

2 17

5

140

1

2

1

11

54

Kereskedelmi menedzser

1

54 13

17

6

51

2

Kereskedő

8

20 89 16 84 25 58 32 59

3 17

Kereskedő vállalkozó pénztárgépkezelői modullal

20 8 55

7 30 43 15 105 24 34 27 14

8

Kerti munkás

28

20

21

Kéz- és lábápoló, műkörömépítő

4

Kiadványszerkesztő

1

3

56

1

9 1

2

21 10

21

1

Konyhai kisegítő

1

1

20

9

Kőműves

19

Könnyűgépkezelő

27 66 20 44 189

Könyvtárosasszisztens

11 1

1

1

3

1 22 17

10

1

210

3 14

4

3 140 51 224 94 14 70 34 520 43 139 11

1 1

46

4

1 5

114

7 24 1725 2 47 4

Környezetvédelmi szakmunkás

18 8

18 8

Közoktatási asszisztens (iskolatitkár/óvodatitkár)

1 23

225

1

Környezet- és természetvédelmi szakmunkás Környezetvédelmi szakelőadó

745 36

15

1

Kis teljesítményű kazán fűtője

37

21

6 20

Végösszeg

Zala

Veszprém

Vas

Tolna

16 1

2

Kerékpárszerelő 20 Kereskedelmi asszisztens

1

1

Külkereskedelmi üzletkötő Lakástextil-készítő

Szabolcs-Szatmár-Bereg

1

1

1 38 25 19

Jelnyelvi tolmács

Külkereskedelmi ügyintéző

5

15

Irodavezető

Közbeszerzési referens

Somogy

Pest

Nógrád

Komárom-Esztergom

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

3

5

Irodai asszisztens

Klinikai fogászati higiénikus

67

5

Ingatlankezelő

Kereskedő-vállalkozó

3

2

Idegenforgalmi ügyintéző

Járművezető-képzés

Hajdú-Bihar

13 51

Humán controlling-ügyintéző

Ingatlanközvetítő

Győr-Moson-Sopron

Fejér

Csongrád

Budapest

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Baranya

Bács-Kiskun

Hulladékgyűjtő és -szállító

24 6

9

1 5

7 7

21

Logisztikai ügyintéző

16

Marketing- és reklámmenedzser

4

8

7

2

1

5

4

4

2

Mentálhigiénés asszisztens

2

6

1 33

Mézeskalács-készítő

25 58

58

1

4

2

6

2 25

13

1

Mézeskalács-készítő (fogyatékkal élők számára)

1

15

7 1

3

89

13

15

16

16

Mezőgazdasági erőgépvezető, -kezelő

26

Mezőgazdasági gazdaasszony 60

1 10 33

1

Mezőgazdasági vállalkozó Minőségirányítási belső auditor

26 179

179

60

165

19

19

9

9

Motorfűrész-kezelő

78

Mozgóképgyártó (videoműsor-készítő)

6

Multimédia-fejlesztő

7

4

78

1

1

7 1

Munkavédelmi technikus

1

4

18

10

Műszakicikk-eladó

10

20 4

1

5

8

22

5 10

9

1 12

99 11 96 134 110 22 43 98 282 159 111 58 19 242

Nemzetközi hegesztő

1

Nőiruha-készítő

16

12

32

4

1

82

5 189

2

1

3

2 1686

4

5

1

6

23

Növényvédő és méregraktár-kezelő

39

Óvodai dajka

39

1

Park- és településkarbantartó

1

33

30

Parkgondozó

Végösszeg

Zala

Veszprém

Vas

11

1

11

Mérlegképes könyvelő

Pedagógiai asszisztens

46

3 12

2

Mentőápoló

Parkgondozó (fogyatékkal élők számára)

5

4

Melegburkoló

Nehézgépkezelő

3

1

6

Masszőr (fürdős)

NC-, CNC-gépkezelő

Tolna

12

1

Marketing- és reklámügyintéző

Mezőgazdasági gépkezelő

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Somogy

Pest

Nógrád

Komárom-Esztergom

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

Hajdú-Bihar

Győr-Moson-Sopron

Fejér

Csongrád

Budapest

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Baranya

Bács-Kiskun

Lakberendező

1 37 17 42

1 49

68

1

1 88 35 37

17

35 30

21

398 17

1

1

21

Pénzügyi-számviteli ügyintéző

20 10

Pincér

19

8 83 31 41

1 7

6

Sürgősségi kórképek felismerése és szakdolgozói 22 kompetencia körbe tartozó ellátása, különös tekintettel az időskorra jellemző specifikumokra Sütőipari munkás Szakács

1

1

2

3 201

17

9

1 15 18 83

Számítástechnikai szoftverüzemeltető

50

Számítógép-kezelő (-használó)

88

1

2

1

4 16 48

Végösszeg

Zala

Veszprém

Vas

Tolna

11 20

2

1

9

7

5

3

1

18

19

133 1

3 75

3

7 69

7

1

5

4

9 45 11 31 15 10 18 17 94 103 48

9

1

1

6

1

28 31 38 12

3

295

3

1

22

4

1

13

1

1

6

3 67

5 63 32

1

4

81

33

3

282

8

586

8

Számítógép-kezelő (-használó) (fogyatékkal élők számára)

1 46

Számítógép-kezelő (-használó)+gépírás

8

12

13

3 1

2

21 2

2 16

Számítógéprendszerprogramozó

1

42

Szárazépítő

3

Szellőző- és klímaberendezés-szerelő

8

2

1

1

43

17

1

5

3

70 86

35 1

83 114 26 28 33 76 19 85 28 69

10 875

1 14

70 27

1

6 118 40

53 412

4

12

Számítógépes multimédia program-kezelő

Személyügyi ügyintéző

36

1

1 10

382

46 40 45 78 63 49 47 42 50 49 94 43 27 110 42 53 31 38 39 35 1021

1

Személyügyi gazdálkodó

Szabolcs-Szatmár-Bereg

14 1

1

5 24

1

Számítástechnikai programozó

Személy- és vagyonőr

Somogy

2

Szállítmányozási ügyintéző

Számítógép-kezelő (-használó) mozgássérülteknek

74 20 27 21 27 11

Sportedző Sürgősségi kórképek felismerése és ellátása

Pest

2

10 11 26

8

7 49

Nógrád

4

Komárom-Esztergom

11

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

Győr-Moson-Sopron

Fejér 1

1

Pszichiátriai és mentálhigiénés szakápoló (klinikai szakápoló) Rendszerinformatikus

18

Hajdú-Bihar

39

Csongrád

Budapest

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Baranya

Bács-Kiskun

Pék

1 1

2

1

1

9

1

1

4

34

Szobafestő-mázoló, tapétázó

3

1

3

5 25

14

24

84 12

2

37 47 13

3 17

4 12

4 26 37

Szociális gondozó és szervező

4

1 27

1

2 16 25

270

20

16

1

58 125

1 64 39

12

1

9

37

1 1

1

18

16

4

1

8 1141

5

26

1

1 43

1

6

23

2

1

47 10

91 39

14

27

15

77

Tetőfedő

115

207

14

Töltőállomás-kezelő, -eladó

14

1 1 35 12

3

4

Üvegező

23

1

3

38

3

3

31

2

98

4

4

Vegyianyag-gyártó

18

Vendéglátó-eladó

13 5 12 1

1

14

1

20 3 34

18

1 1

Villanyszerelő 9

149

1

13

Vendéglátó-vállakozó

33 14

1

Töltőállomás-kezelő

Végösszeg

Zala

Veszprém

Vas

Tolna

37

39

Településkarbantartó

Végösszeg

587

43 1 27

127

7

Tejtermékgyártó

Zöldség-gyümölcs eladó

13

1

Tehergépkocsi- + nehézpótkocsi-vezető

Vízvezeték- és központifűtés-szerelő

1

1

Társasházkezelő

Virágkötő

2

49

2 38 138 54 45 55 136 66 96 25 38 49 27 100 76

Társadalombiztosítási ügyintéző

Településhulladék-gyűjtő és -szállító

6

14

6

Településfejlesztési szakelőadó

1

1 16

Társadalombiztosítási szakelőadó

Tehergépkocsi-vezető

9

9

Szőnyegszövő

Tehergépkocsi-vezető + belföldi árufuvarozó

1

1

2

Szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző Takarító

Szabolcs-Szatmár-Bereg

1

Szociális asszisztens Szociális gondozó és ápoló

Somogy

Pest

Nógrád

Komárom-Esztergom

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

Hajdú-Bihar

Győr-Moson-Sopron

Fejér

Csongrád

Budapest

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Baranya

Bács-Kiskun

Személyügyi ügyintéző + személyügyi gazdálkodó

5

4

1 2

2

1 46

9 19

1

6

4 10

2

5

32

2

1

9

1

1 20

8 24

81

15

45

2 21 13 16

205 19

15 29

63

1198 822 702 1657 1975 616 697 700 1480 779 921 402 399 1988 779 3295 740 205 293 459 20107

23

Magas színvonalú szakmai hátteret teremtettünk

24

A Lépj egyet előre! a HEFOP-intézkedéseken belül azok közé tartozik, amelyek a kezdeti tervezéskor és a 2004-es induláskor még nem szerepeltek a repertoárban. Az Európai Unió tagállamaiban körbetekintve hasonló célzott intézkedéssel érik el a munkavállalók – munkanélküliek és inaktívak – széles körét – hangsúlyozta Pirisi Károly, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója. Míg Írországban – a Step one up! programmal – a munkaviszonyban állók támogatása a fő szempont, hiszen az ír foglalkoztatási ráta 2006ban közelítette a lisszaboni teljes foglalkoztatási célszámot, addig Magyarországon az inaktívak is jelentős célcsoportot alkotnak.

– Hogyan illeszkedett a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) tevékenységébe a Lépj egyet előre! program?

Pirisi Károly, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója

– A szerződéskötésre 2005. év végén került sor, az érdemi munkálatokhoz pedig 2006. február közepén kezdhettek hozzá kollégáink. Így a többi HEFOP-intézkedéshez képest jó egy évvel később kezdődött a munka. A relatíve rövid idő alatt több mint 15  000 főt sikerült bevonni a képzésekbe; 2008 decemberéig 20 ezer főnél többen végezték el a tanfolyamok valamelyikét. A képzési repertoárt egy, az intézkedésbe épített belső akkreditációs rendszer segítségével a körülbelül 1300 FATakkreditációval rendelkező felnőttképző intézményből 179 képző biztosította az ország minden pontján.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2006. évi tevékenységének fényében a Lépj egyet előre! program önmagában is jelentős intézkedés volt; munkaerő-piaci képzésben, ideértve az össze hazai és ESZAforrás együttes felhasználását, 90 ezer fő vett részt. A Lépj egyet előre! programhoz hasonlóan a lakosságnak szóló intézkedés, a HEFOP 1.1. „A munkanélküliség megelőzése és kezelése” keretében 2006-ban 22 ezren kaptak képzést.

A fenti számok fényében jól látható, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal közvetlen kezelésében megvalósított Lépj egyet előre! az ÁFSZ éves képzési kapacitásának mintegy ötödét jelentette. Mindehhez egy alig 20 fős stáb munkája járult hozzá. – Igényelt-e szervezeti változást, létszámmódosítást a feladatok ellátása? – A Lépj egyet előre! projekt megvalósítására programirodát hoztunk létre a Foglalkoztatási és Képzési Igazgatóságon. A többletfeladatok ellátására 12 fő határozott idejű, a program végéig szóló köztisztviselői státus létesítésére kaptunk engedélyt, ők teljes munkaidőben a Lépj egyet előre! projekttel kapcsolatos feladatokat látják el. Az Európai Unió által támogatott programokra jellemző, hogy a pénzügyi elszámolások szigorú szabályok szerint történnek, és meglehetősen adminisztrációigényesek, ezért a végrehajtásban folyamatosan részt vesznek megbízással foglalkoztatott nem köztisztviselők is. Ez az apparátus biztosítja majd a program második ütemének megvalósításakor a magas színvonalú szakmai hátteret. – Jelentett-e többletkiadást az FSZH részére a program lebonyolítása? – A hivatalnak semmilyen többletkiadást nem jelentett a program, ugyanis a megvalósítással kapcsolatos összes költséget el tudjuk számolni az Európai Unió felé. A Lépj egyet előre! projekt összköltségéből képzésre és a juttatásokra 86 százalék, a menedzsmentre 4,5 százalék, a megvalósításhoz kapcsolódó egyéb költségekre mintegy 9 százalék használható fel. A hivatal nem is lenne képes a saját működési 25 keretéből fenntartani egy több mint 20 ezer fős támogatotti létszámmal együtt járó programot. A végrehajtásban közreműködő valamennyi dolgozó munkabérét és megbízási díját száz százalékban a projekt költségvetéséből külön erre a célra elkülönített keretből fedezzük. A telekommunikációs és postaköltségeket, az iroda bérleti díját, valamint a számítástechnikai eszközöket és bútorokat is teljes egészében a program büdzséjéből fizetjük.

A Lépj egyet előre! program indító sajtótájékoztatója

A munkaerőpiacon a legfontosabb tudás a tanulás képessége

26

„Személyes meggyőződésem, hogy ma a munkaerőpiacon a legfontosabb tudás a tanulás képessége. Azok az emberek, akik a Lépj egyet előre! keretében szakmát szereztek vagy befejezték az általános iskolát, az egyik legfontosabb kompetenciát szerezték meg: megtanultak tanulni! Az én szememben ez a Lépj egyet előre! legnagyobb sikere” – mondta Luczek Sándor, az SZMM titkárságvezetője.

– A Lépj egyet előre! program Stratégiai Tanácsadó Testülete tagjaként hogyan értékeli a megvalósítást, elérte-e a célját?

Luczek Sándor, a Lépj egyet előre! program Stratégiai Tanácsadó Testület tagja

– Egyértelműen igen. A program célja az volt, hogy a más képzési és munkaerő-piaci programokkal nehezen elérhető, szakképzetlen és/vagy alacsony iskolai végzettségű emberek számára adjon „előrelépési” lehetőséget. Azt akartuk, hogy az ország minden részében – a program indításakor ez megyei elosztást jelentett – legyenek keretek, amelyek a szakképzetlen emberek rendelkezésére állnak ahhoz, hogy szakmát tanuljanak. A keret megszabása azért volt fontos, hogy a rosszabb helyzetben lévő, és talán éppen ezért lassabban reagáló emberek számára is legyen esély a támogatáshoz hozzájutni.

A program nemcsak összességében érte el a kitűzött célszámokat, hanem részleteiben, belső arányaiban is. A Lépj egyet előre! programban valóban sikerült húszezer hátrányos helyzetű embernek szakmához jutnia, és csaknem ezernek pedig az „általános iskolai” (alapfokú) végzettséget megszereznie. A program „elégedettség és hatásosság” mérése egyelőre azt mutatja, hogy a közvetett célt, a várt hatást is teljesíti a Lépj egyet előre! A tanfolyamokon sikeresen szakképzettséget szerzett emberek jelentős része állást is talált, vagy ha volt állása, akkor fizetésemelést, jobb munkakört kapott, de legalábbis biztosabbnak érezheti az állását. A program végrehajtása kezdetben meglehetősen újszerű, nehéz feladatot jelentett a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalban működő programirodának. Az is pozitív eredmény, hogy a kollégák megtanulták, hogyan kell egy ilyen típusú programot lebonyolítani – ha úgy tetszik, ők is léptek egyet előre –, hogyan kell a hallgatókkal, a képzőintézményekkel, a munkaügyi kirendeltségeken dolgozó kollégákkal sikeresen együttműködni. Meggyőződésem, hogy a Lépj egyet előre! II. program lebonyolítását kevesebb zökkenővel fogják megoldani.

– Miért tartotta szükségesnek a mentori hálózat kialakítását, melynek Ön volt a kezdeményezője? – A programnak volt egy olyan célcsoportja, akiket az interneten, a sajtóhirdetésekkel, a munkaügyi kirendeltségeken keresztül nem lehet elérni, mert a „munkaügyi hivatalba” nem járnak, újságot nem olvasnak, még tv-t, rádiót sem igen néznek, hallgatnak. A Lépj egyet előre! programmal azonban őket is meg akartuk szólítani. Az általam ismert foglalkoztatási célú civil szervezetek számos olyan sikeres munkaerő-piaci programot hajtottak már végre, amelyekben pontosan ilyen embereket sikerült a munkába, képzésbe bevonniuk. Bevallom, innen vettem az ötletet, hogy nekünk is azt kell tennünk, amit a civil szervezetek jó része kitűnően csinál. Személyesen kell megkeresnünk, meggyőznünk, segítenünk a halmozottan hátrányos helyzetben lévő embereket. A csoda megtörtént, a máshol bevált recept nekünk is működött! Persze, nem volt elég valakit „rábeszélni” arra, hogy iratkozzon be a hiányzó 8. osztály elvégzését lehetővé tévő felzárkóztató tanfolyamra, arra is oda kellett figyelni, hogy ne hagyja abba az iskolát, tanuljon rendszeresen, gyürkőzzön neki a vizsgának. Ez volt a mentorok feladata a programban. Ezúton is szeretném megköszönni minden mentornak a végzett munkát, nagyon fontos feladatot oldottak meg nagyon sikeresen. – Milyen tapasztalatokat szűrt le a testület a mentorok gyakorlati működéséből? – Amikor felvetettem, a program szervezői némi csendes tartózkodással fogadták a javaslatomat. De úgy érzem, a mentorok munkájának eredményei mindenkit meggyőztek arról, hogy a tevékenységükre szükség van. Büszke vagyok arra, hogy a Lépj egyet előre! II. program tervezése során nem az volt a kérdés, hogy kellenek-e mentorok, hanem az, hogyan lehetne a létszámukat növelni. Azt is el kell mon- 27 dani, hogy természetesen nem minden mentor teljesítménye egyforma. A munkába lépésükkor el kellett magyarázni, hogy mi a mentornak a dolga, hogy ő keresse a lehetséges ügyfeleit, és ne a munkaügyi irodában ülve várja jelentkezésüket. Nagy öröm, hogy ők is segítettek egymásnak a tapasztalataik megosztásával. Azt is az eredmények közé sorolom, hogy a program egyéb résztvevői ma már pozitívan értékelik a szerepüket, tevékenységüket. A mentorok is megtanulták a mentorálás alapjait – jóllehet volt közöttük olyan, akinek már voltak tapasztalatai ebben. A munkaügyi kirendeltségeken dolgozó kollégák is megértették, mit várhatnak tőlük, a képzésszervezők is ráéreztek az együttműködés hasznára. A Lépj egyet előre! program konferenciáin sokszor felmerült a kérdés, hogy miért nem lehet a programban másokat is támogatni. Erre mindenkinek azt válaszoltam, hogy a Lépj egyet előre! program nem jó mindenre, ne akarjunk ezzel minden problémát megoldani. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mentorok alkalmazása sem mindenre jó, nem kell átesni a ló másik oldalára! A mentorok nagyon fontos szerepet játszanak a hátrányos helyzetű, nehezen elérhető emberek aktivizálásában.

A program mentorai Dél-Dunántúl Berta Somogyi Dóra Tóth András Csizmadia Gyuláné Hoffmann-né Piskó Beáta Szilágyi Imre

28

Közép-Magyarország Besenyő Ágnes Rózsa Mónika Hellenbárt László Észak-Alföld Fancsalszki Éva Tilk Anikó Fodor Krisztina Jamnik Judit Balogh Ildikó Észak-Magyarország Hatvani Zoltán Péter Gáspárné Perencsik Katalin Martonné Augusztin Katalin Szente Edina Bocskayné Tóth Katalin Sulyokné Szanyi Beáta Közép-Dunántúl Herczegné Benkő Zsuzsanna Asztahov Anikó Reszegi Gabriella Nagy Erika Pethő Rozália Istók Anna Nyugat-Dunántúl Horváth Ferencné Aranyi Magdolna Nagy Péter Kun-Pál Ágnes

Dél-Alföld White Anikó Rózsavölgyi István Nagyné Csatlós Irén Csiszár Erik Steff István Fizl Attila

Kik azok a mentorok? A felnőttképzési tapasztalatokhoz hasonlóan a Lépj egyet előre! programban is a képzettebb munkavállalók ismerték fel először a programban rejlő lehetőségeket. A nyolc általánossal nem rendelkezők számára biztosított keretek lassan töltődtek fel. Az országosan 1500 lehetőségre 2006. március végéig mindössze 14-en jelentkeztek. Budapesten 11 fő, Heves megyében mindössze három fő nyolc általánossal nem rendelkező felnőtt korú szánta rá magát a tanulásra. A nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők bátorítására, segítésére mentorokat alkalmazott a program, akik elsősorban az alacsonyabb iskolázottságú emberek képzését segítették.

29

„Ma reggel is megérte felkelni...”

30

Egy európai uniós program szakmai és pénzügyi előkészítése az eddigi tapasztalatok szerint legalább fél évet vesz igénybe. A Lépj egyet előre! esetében azonban a tervezés és előkészítés folyamata meglehetősen feszített tempóban, bő egy hónap alatt lezajlott. Ahhoz, hogy ezt a példa nélküli eredményt elérhessük, mind a tárca, mind a hivatal, mind pedig az egyéb irányítószervezetek részéről komoly szakmai teljesítményre és összehangolt munkára volt szükség.

A

szerződés aláírását követően körülbelül három hét állt rendelkezésünkre, hogy a nyitó konferenciát megszervezzük, amelynek keretében valamennyi érdeklődő képzőintézményt, civil szervezetet és egyben a sajtó képviselőit is tájékoztattuk az induló programról. Az érdeklődés óriási volt, a 2006. január 10-i tájékoztatót követően fogadtuk a képzési ajánlatokat a regisztrációs listánkra, majd február közepétől a támogatási kérelmek papír alapon is beérkeztek. A támogatási dokumentáció kezdeti késedelmes elbírálásának az volt az oka, hogy csupán az első hónapban több mint 10 000 jelentkező anyaga Kéri Gabriella, érkezett hozzánk. A tervezéskor tisztában voltunk azzal, hogy a felnőtta Lépj egyet előre! program vezető képzésre jellemző ciklikusság miatt nem egyenletesen érkeznek majd a kérelmek, de arra senki sem számított, hogy mindössze egy hónap alatt gyakorlatilag a 24 hónapra tervezett támogatotti létszám dokumentációja bejön. Az első hónapokban minden szombaton bent voltunk a hivatalban, hogy valahogy sikerüljön a több irodát betöltő papírokat érdemben elbírálni. És bizony akkor valószínűleg nem voltak túl sokan közöttünk, akik látták a fényt az alagút végén. Ezek a szombati munkák soha nem kötelező jelleggel zajlottak, egyszerűen mindenki magáénak érezte a programot, és fel sem merült bennünk, hogy mással is tölthetnénk a hétvégét. Ezúton is köszönet érte a munkatársaknak. A projektszemélyzet felállása viszonylag gyorsan lezajlott, szerettük volna, ha egy igazán jó, fiatalos és lendületes csapat kovácsolódik össze a A Lépj egyet előre! programra vonatko- 31 hivatalban. A cél adott volt, és már az év zóan az Irányító Hatósággal 2005. deelején érzékeltük, hogy a feladat időbeli elvégzéséhez rohamléptekkel kell halad- cember 21-én írta alá az akkori, még nunk. Foglalkoztatási Hivatal azt a támogaKülönös kettősség jellemzi a hivatali munkatársak mentalitását. Egyrészt elengedhetetlen volt, hogy a feldolgozandó tömeges mennyiségű anyagot gyorsan és precízen értékeljék pontosan rögzített szakmai szem-

tási szerződést, amely a tervek szerint 11 000 felnőtt képzettségi színvonalának növeléséhez biztosította volna a pénzügyi fedezetet.

pontok alapján. Ugyanakkor mindvégig szem előtt kellett tartanunk, hogy mi végre is ez a program, kinek az érdekeit kell valóban szolgálnunk. Figyelni kellett arra, hogy az egyes jelentkező kérelme ne csak egy papír legyen a sok közül, hanem adott esetben a döntéskor mérlegelni, méltányolni lehessen az illető személyes helyzetét. Annak ellenére, hogy a hivatal dolgozói olyan közvetlen kapcsolatba soha nem kerültek, nem is kerülhettek a jelentkező személyekkel, mint például a mentorok, telefonon folyamatosan segítséget nyújtottunk az érdeklődőknek. Ilyenkor számtalanszor előfordult, hogy az irathalmok közül kikerülve hirtelen egy-egy valós élethelyzetnek lettünk tanúi. Azoknak az embereknek, akik több szempontból is hátrányos helyzetűek, rendkívül sokat jelent, ha valaki végighallgatja őket, és egy lehetséges kiutat kínál számukra – mindezt emberi hangnemben. Ilyenkor nem kizárólag nekik segítünk, de sokszor mi is úgy érezzük, hogy „ma reggel is megérte felkelni”. A Lépj egyet előre! csapatában jelenleg huszonhatan dolgoznak köztisztviselőként vagy megbízott munkatársként, illetve a hivatali kollégák közül – munkaidejük egy részében – többen is foglalkoznak a programmal. Mentorként – a munkaügyi kirendeltségek támogatásával – huszonhárman tevékenykednek az országban. A projektszemélyzet esetében a fluktuáció nem túl nagy, ugyanakkor az elmúlt fél évben öt Lépj egyet előre!-baba született, és pár héten belül egy újabb kis jövevényt várunk. A munkatársak döntő többségében fiatal diplomások, vagy éppen most folytatják tanulmányaikat valamely felsőfokú intézményben. Ugyanakkor számíthatunk az idősebb kollégákra is, akik komoly szakmai tapasztalattal rendelkeznek a hasonló programok megvalósításában. A Lépj egyet előre! program első üteme a kétszeri pótlólagos forrásbevonást követően 2008. decem-

32 ber 31-én befejeződött. Bár a megvalósítás a kezdeti időkben nem volt teljesen zökkenőmentes, a

végzett hallgatókra vonatkozó számok azt mutatják, hogy sikerült teljesítenünk azt a célt, amelyet két évvel ezelőtt kitűztünk magunk elé. A kérdőíves felmérésből pedig az derül ki, hogy a válaszadók 88 százaléka részt venne hasonló programban a jövőben is, és talán ez az egyik leghitelesebb mutató az elégedettség mérésére. A második ütem keretében tervezett 22 ezer ember szakmához juttatása ugyanolyan kihívásokkal teli feladatot jelent majd, mint az első részben. Az összeszokott projektszemélyzet és a már kialakult eljárásrendek alkalmazása azonban jó kiindulóalap lehet ahhoz, hogy 2009-ben egy hasonló sikertörténetről számolhassunk be.

A jelentkezőkkel kapcsolatos feladatok ügyintézői

Balogh Tímea Baranyai Anita Besenyő Ágnes Deák Kata Fodor Jánosné Gaborják Péter Hellenbart László Hunyadi Réka Jánosi Gábor Kovács Attila

Kovács Beáta Kozma Ivett Nagymáté Enikő Rózsa Mónika Susánszki Sára Takács Tímea Tóthné Jakab Ágnes Tóthné Király Krisztina Varga Szilvia

A program koordinátorai

Balogh Tímea, Kovács Attila, Jánosi Gábor

33 Tóthné Jakab Ágnes, Fodor Jánosné, Deák Kata, Körmendy Eszter

Szabó Zsuzsa, Baranyai Anita, Susánszki Sára Hunyadi Réka, Kovács Beáta

Tóthné Jakab Ágnes projektvezető

A kommunikáció célba ért

A

lehető legszélesebb körben igyekeztünk a kommunikációs csatornákon keresztül felkelteni az emberek érdeklődését. A hallgatók toborzásához óriásplakátot, rádiós és televíziós hirdetéseket és az ingyenes hirdetési újságokat használtuk. Áprilistól országszerte a legforgalmasabb közlekedési csomópontokon, posták, áruházak közelében óriásplakátok hívták fel a figyelmet az ingyenes tanulás lehetőségére. 2006. februártól konferenciasorozatot indítottunk. Miskolcon, 34 Kecskeméten, Székesfehérváron, Békéscsabán, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Pécsen, Győrben, Debrecenben, Nyíregyházán, Szegeden ismertettük a munkaügyi központok felnőttképzéssel foglalkozó szakértőivel közösen a konferenciára és konzultációra meghívott önkormányzatok, civil szervezetek, az iskolarendszeren kívüli képzéssel foglalkozó intézmények képviselőinek a részvétel lehetőségét és az indítással kapcsolatos feladatokat. Az érdeklődés mindenütt várakozáson felüli volt. A konzultációkon leggyakrabban a jelentkezéssel és az elszámolással járó adminisztrációt sokallták a képzőintézmények. Kezdetben bizonytalanságot keltett az új OKJ hatályba lépése. A tájékoztatásban a megyei kirendeltségek is igen aktívan közreműködtek, segítségükkel sok hasznos, célzott tájékoztatóanyagot tettünk közzé. Megpróbáltuk minden olyan szervezettel – érdekvédelmi és civil szervezetekkel, egyesületekkel – kiépíteni a kapcsolatot, amelyekkel a mi potenciális „ügyfeleink” rendszeres kapcsolatban vannak, hozzájuk szórólapokon juttattuk el a legszükségesebb tudnivalókat. Építettünk az önkormányza­tok információira is, mentoraink mindenütt felvették velük a kapcsolatot. Az országos, valamint a helyi elektronikus és nyomtatott sajtó érdeklő figyelme kísérte a projekt teljes folyamatát. A megjelent újságcikkek, a sugárzott rádió- és tévéadások száma több százra tehető. A jó választást igazolja, hogy a bizonyítványt megszerzett és megkérdezett hallgatók 80 százaléka a kirendeltségektől, az írott és nyomtatott sajtóból, az ismerősöktől, a plakátokról, újságokból szerezte az információt. A hallgatóknak mindössze 20 százaléka tudta meg közvetlenül a képzőtől, hogy milyen képzések indulnak.

A sajtón keresztül minden réteget megszólítottunk

– A Lépj egyet előre! program az országos és a helyi sajtóban rendkívül sokszor szerepelt. Az újságírók maguktól is érdeklődtek a téma iránt, de nagyot lendített a helyzeten a 2006 decemberétől 2007. február végéig lezajlott médiapályázat, illetve az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pályázata. A programról szóló tájékoztatás szinte minden állampolgárhoz eljutott, hiszen nem csak az országos, de a megyei lapokban, vidéki rádiókban és tévékben is megjelentek az erről szóló híradások. Örvendetes, hogy több bulvárlap is – a média­ pályázat eredményeként – írt erről a programról. A munkaüggyel foglalkozó szakemberek többnyire nem túlságosan kedvelik a bulvársajtót, hiszen a cikkek rövidsége miatt ritkán van mód részletesen, érdemben kifejteni egyegy témát. Azonban nagyon is fontos, hogy a bulvárlapok is foglalkoztak a programmal, hiszen a Blikknek nagyobb létszámú és más olvasótábora van, mint a Népszabadságnak. Sőt rengeteg olyan ember van, aki kizárólag bulvárlapot olvas – őket a Blikk vagy a Bors nélkül nem is tudnánk elérni. Hasonló jelentőségű, hogy a médiapályázatok eredményeként csaknem minden megyei lap, rádió és tévé foglalkozott a programmal. Egy-egy megyében a megyei lap olvasottsága általában jelentősen meghaladja az országos lapokét. Több szerkesztő, újságíró rendkívül alaposan körüljárta a témát: nem pusztán a Lépj egyet előre! tényszerű ismertetésére szorítkozott, hanem megszólaltatott olyan embereket, akik a program segítségével tanulnak. Az életszerű feldolgozás komoly segítséget adott azoknak a hallgatóknak/nézőknek, akik így, egy sorstársuk beszámolójából ismerhették meg a programot.

35

A programról való információ elsődleges forrása Információ forrása

Fő

Százalék

Ismerős

143

25%

Képző

125

22%

Nyomtatott sajtó

119

21%

Szórólap, plakát

65

12%

Munkaügyi szervezet

61

11%

Egyéb: munkahely

29

5%

Televízió

10

2% 1%

Egyéb: internet

5

Egyéb

3

1%

Rádió

2

0%

Szemelvények a sajtóból Jövőutazás számítógéppel

Mozgáskorlátozottak részére indult számítógép-kezelői tanfolyam a közelmúltban Bakson. A Lépj egyet előre! programban Csongrád megyében elsőként itt vehették át a támogatói szerződést a hallgatók. Négyszáz óra alatt, hat hónapig, napi öt órában alapfokú szakmai képesítést nyújtó oklevelet szereznek majd állami és uniós támogatással a baksi mozgáskorlátozottak. Legtöbbjük korábban rendelkezett már szakmával, gépkezelőként, dajkaként, villanyszerelőként, élelmiszer-eladóként dolgoztak, amíg valamilyen betegség vagy baleset szakmájuk elhagyására nem kényszerítette őket. Részmunkaidőben vállalhatnának munkát, ami jól is jönne, hiszen a kapott ellátás szűkös megélhetést biztosít. Az alig 2300 főt számláló településen nem sok munkalehetőség adódik. A hűtőház, a feldolgozóüzem bezárt, a termelőszövetkezet megszűnt. A község polgárainak mintegy fele ingázik, Kistelekre, Csongrádra járnak dolgozni. Egy mozgássérült ember számára mindez elérhetetlen. Ha a tizenöt ember elvégzi a tanfolyamot, távmunka formájában akár otthon is dolgozhatnak. A Lépj egyet előre! ingyenes felnőttképzési program két éve alatt hazai és európai uniós támogatással 36 tizenegyezer fő képzésére van lehetőség. Az indulása óta eltelt két hónap alatt majdnem tízezren adták be jelentkezésüket hiányszakmák elsajátítására. Csongrád megyében a két évre kapott ötszáz fős keretre eddig négyszázhetvennyolcan jelentkeztek. Harminchatan már támogatást nyertek gyorsétkeztetési eladó, ABC-eladó, számítógép-kezelő, vendéglátós vállalkozó tanfolyamra. A tapasztalatok szerint az alacsonyabb iskolázottságúak körében kisebb a tanulási hajlandóság, ezért a munkaügyi központok mentorokat alkalmaznak. Délmagyarország, Délvilág 2006. április 22.

Tízezren lépnének előre, de csak a felüknek megy

Az ingyenes szakképzést nyújtó Lépj egyet előre! programra február közepe óta 9900-an jelentkeztek, de csak mintegy felük teljesíti a pályázati célokat – mondta Pirisi Károly, a Foglalkoztatási Hivatal főigazgatója. Az ingyenes képzési program célja, hogy szakképzettséggel nem rendelkező embereknek adjon több lehetőséget a munkaerőpiacon. A jelentkezők negyven százaléka már rendelkezik középfokú képesítéssel. (mti) Magyar Hírlap, 2006. április 14.

Ötezren „léptek előre”

ABC-eladónak, építőipari szakmunkásnak, nehéz- és könnyűgépkezelőnek, klímaszerelőnek, szociális gondozónak tanul az az ötezer jelentkező, aki már bekapcsolódhatott a Lépj egyet előre! programba. Dr. Soós Adrianna, a Foglalkoztatási Hivatal Felnőttképzési Igazgatóságának főigazgató-helyettese lapunknak elmondta: Borsod, Szabolcs és Somogy megyéből érkezett a legtöbb pályázat. A bírálók elsősorban a képzettség nélküli, általános iskolát végzett jelentkezőket támogatták. Bár jövő március 31-éig lehet jelentkezni a programra, a 11 ezer helyre már most 20 ezren pályáztak. A jelentkezők mintegy 50 százalékának van állása, de sokaknak ez a képzés nyújt garanciát arra, hogy munkájukat megtartsák. (Muhari Judit írásából) Népszava, 2006. június 12.

Lépj egyet előre! a tv-ben Ny: Kolompár József Kozák Ferenc elnök, Szolnoki Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Lukács Mihály területi elnök, JNSZ Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Fodor Krisztina regionális mentor, ÁFSZ JNSz. Mv: Lépj egyet előre! 8 osztályhoz és szakmához segíti a Szolnok megyei romákat egy új, júliustól induló kormányzati program. A tanfolyam ingyenes, ráadásul a résztvevők minimálbért kapnak, ha elvégzik. R. – Ezen a szolnoki romatelepen a legtöbben munkanélküliek. Ezért örülnek az új lehetőségnek. Kolompár József: – De, amit legjobban szeretnék, a nehézgépkezelő, vagy a takarító. Amiből tudja az ember, hogy megél. Tehát nem gazdagodik meg belőle, de megél úgy, mint a többi ember. R. – Az itt élő 300 roma csaknem még az általános iskolát sem végezte el. Kozák Ferenc elnök, Szolnoki Cigány Kisebbségi Önkormányzat: – A 7–8 általános iskola, a regisztráció nagy többsége és a kőműves tanfolyam, amit jobban elfogadnának. R: – A szervezők eddig 5, többnyire hátrányos helyzetű településen toboroztak. Lukács Mihály, területi elnök JNSZ Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat,: – Van ahol 40 fő, van ahol 30. Tehát úgy látom, hogy nagy az érdeklődés. Tehát mindenféleképpen jó ez az ötlet. R: – A szakemberek először a hiányszakmákat mérték fel. Ilyenek pl. a kőműves vagy a villanyszerelő. 37 Fodor Krisztina regionális mentor, Állami Foglalkoztatási Szolgálat, JNSZ: – Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat Lépj egyet előre programja gyakorlatilag arra ad lehetőséget, hogy ezeket a szakmákat a rászoruló emberek kitanulhassák. R: – Az első tanfolyamok két-három héten belül elindulnak. Duna Tv–Híradó 2008. május 28.

Sikeres a Lépj egyet előre! program – A vártnál többen jelentkeztek Interjú Soós Adriannával, a Foglalkoztatási Hivatal képzési főigazgató-helyettesével „Mint a felnőttképzési főigazgató-helyettes elmondta: a legnagyobb kihívást a nyolc általános iskolai osztályt nem végzettek képzésbe vonása jelenti. Őket a szokásos csatornákon nem tudjuk elérni – mutatott rá. Ezt pótolja az úgynevezett »mentorok« közreműködése, jórészt az ő munkájuknak köszönhető, hogy mostanra néhány megyében – például Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megyében – a vártnál is több e körben a jelentkező. Az is segítséget jelent persze, hogy a programban az általános iskolát nem végzettek utazási kedvezményt is kapnak, a regisztrált álláskeresőknek a tanfolyam utazási költségének mindössze 10 százalékát kell önerőből fizetniük. Kedvező általános tapasztalat, s ez megegyezik a program eredeti elveivel, hogy a támogatott képzésben részt vevők 70 százaléka a maximum nyolc osztályt végzettek közül kerül ki. A jelentkezők többsége valóban alacsony végzettségű, szerencsére e réteg tanulási hajlandósága a program tanúsága szerint töretlen. A programban részt vevők 46 százaléka pedig munkája megtartása érdekében jelentkezett. Ugyanakkor az is megszívlelendő tapasztalat – jegyezte meg dr. Soós Adrianna –, hogy a programba való bekapcsolódáshoz sokan igényelnének keresetpótló támogatást, az egyhavi minimálbér, ami a képzés befejezése után jár, nem mindenkinek jelent elég motivációt. Másoknak viszont még ez is óriási segítség.” (készítette Osváth Sarolta) Pannon Lapok Társasága 38 (Vas Népe, Zalai Hírlap, Fejér Megyei Hírlap, Dunaújvárosi Hírlap, Veszprém Megyei Napló)

Nagy Emese összeállítása Műsorvezető: A Lépj egyet előre! program általános iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőtteknek ad lehetőséget az alapképzésre, aztán szakképzésre. Nagy Emese: Nagy Ignácné július óta betegápolóként kapott munkát abban a faluban, amelyben jó ideje még munkanélküliként ismerték. Szakmai képesítés nélkül eddig nem láthatta el ezt a feladatot. A Lépj egyet előre! képzési programján vett részt. Nagy Ignácné: – Harminckilenc éves vagyok, két gyermekem van, huszonhárom éves a nagyfiam, tizenhét a kicsi. Fatelepen dolgoztam, mint segédmunkás. Felbomlott a fatelep, igen reményt vesztett volt az ember, hiszen nap mint nap itthon nem igazán… – Milyen iskolai végzettsége van? – Nyolc általános csak. Akkor, amikor én lejártam az iskolát, nem igazán volt fontos a lányoknak, hogy tanuljanak. Mentünk a fatelepre, az izzóba, a tanulás nem volt fontos. Én nagyon is örültem ennek a programnak. – Önhöz mentek, vagy Ön járt utána? – Itt a faluban hallottam, többeket megkérdeztek, hogy lenne-e kedve egy ilyen iskolába menni. Sokan azt mondták: ó, öreg vagyok én már bohócnak! Nekem felcsillant a szemem erre, s akkor hazajöttem, megbeszéltem a férjemmel. Nem igazán örült neki, mert megszokta, hogy itthon vagyok, kényelem, meleg, kaja van. Valahogy próbáltam megmagyarázni, hogy valami mást szeretnék. Nem azt mondom, hogy az ápolás felé vonzódtam, de az ilyen munkát szerettem volna, az időseknek való segítést; 39 gyerekekkel is szívesen foglalkozom. – Miben volt most valami más lehetőség, mint ahogyan korábban volt? Hiszen a munkaügyi központoknál máskor is kínáltak munkát. – Igen, de oda fel kellett volna menni Nyíregyházára, mindennap oda felmenni, az úgy sok család mellett. Papon dolgozom. Három-négy kilométerre van Kisvárdától. – Kisvárdán volt a képzés? Mióta dolgozik most már? – Július 10-étől. Alighogy levizsgáztam, már sikerült is elhelyezkednem itt a faluban. Házi segítségnyújtás, takarítás, bevásárlás, az idősekkel való foglalkozás, beszélgetés. Nagyon jó, szeretem csinálni. Ez olyan jólesik az embernek, hogy várják, már számítanak arra, hogy megyek. – A férje megbékélt ezzel? – Igen, eddig sem volt elhanyagolva semmi. Ha hazajövök négy órakor, akkor úgy osztom be, hogy legyen időm mosni, főzni másnapra is. Így megszokta. – A képzés maga milyen volt? – Nagyon nehéz, de érdekes, mert azért már csak huszonöt éve, hogy tanultam. S nem igazán volt könyv a kezemben, anatómia, ápolástan, belgyógyászat, kórtan, gerontológia, annyira ismeretlen maga a szó is, a többieknek is. – Sokan végeztek jól? – Hála istennek, én nem is számítottam rá, nagyon is féltem ettől az iskolától, elméleti négyes, gyakorlati ötös.

Nagy Emese: A nemzeti fejlesztési terv Lépj egyet előre! programja tavaly indult, akkor első lépésben a nyolc általános iskolát el nem végzettek felzárkóztatása volt a cél. Most a folytatásban tízmilliárd forintot, túlnyomórészt uniós forrásból, a szakképesítésre fordítanak és átképzésre a már elavult szakmák helyett. A program projektvezetője Kéri Gabriella. Kéri Gabriella: – Több mint huszonkétezer felnőtt kap lehetőséget arra, hogy szakmát szerezzen. Nem határoztunk meg szakirányokat, hanem azt mondtuk, hogy azok a szakképesítések, amelyek az új országos képzési jegyzékben már részszakképesítésként sem szerepelnek, azok elavult szakmáknak tekinthetők, illetve ha valaki a szakképesítést tizenöt évnél régebben szerezte, s legalább öt éve már nem dolgozik az adott munkakörben, akkor ezt elavult szakmának tekinthetjük, illetve, ha valaki egész-

ségkárosodása miatt nem tud a szakmájában dolgozni, akkor őt is át tudjuk képezni. A másik nagyon fontos változás, hogy azok, akik maximum alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, százötven teljesített óránként egyhavi minimálbérként képzési vagy megélhetési támogatást kapnak. – Az előző programban mi derült ki, hogy hányan vannak, legalábbis hányan jelentkeztek önöknél, akiknek még nincs meg a nyolc általánosuk? – Eredetileg körülbelül tizenkét százalékot terveztünk az összes támogatott létszámhoz képest, tehát a tizenötezer főhöz képest ezt nem teljesen sikerült feltölteni. Pontosan azért, mert akkor még nem volt ez a képzési támogatás, amit folyamatosan adunk, de ezer fő volt, akit sikeresen elértünk.

40

Kéri Gabriella projektvezető rendszeresen tájékoztatta a médiát

Nagy Emese: Rózsa Mónika, a Közép-Magyarország régió mentora legnehezebb feladatának azt tartja, hogy megtalálják azokat a felnőtteket, akik általában nincsenek regisztrálva a munkaügyi központok álláskeresői között. Ők a leghátrányosabb helyzetűek, akik már lemondtak arról, hogy állandó munkát találjanak. Rózsa Mónika: – Nemcsak Budapestet, hanem a Pest megyei településeket is járjuk kolléganőmmel. Nekünk bevett szokásunk, hogy mindig megkeressük azokat az állami és nonprofit szektorokat, akikkel esetleg lehetne együttműködni, akik mindennap testközelben lehetnek ezekkel az emberekkel. Ezek a kisebbségi önkormányzatok, a munkaügyi kirendeltségek, a civil intézmények, alapítványok, szervezetek, különböző kisebbségi alapítványok. Ezek az emberek többségében alkalmi munkákból élnek, s a kihelyezett tagozatok jelentik az egyetlen megoldási formát, hiszen ők sem utazni nem tudnak, sem kiragadni őket ebből az alkalmi munkakörből nemigen lehet. Jelentős azoknak a száma, akik igényelték, hogy rendszeresen felhívjam őket: van-e valamilyen gondjuk, bajuk, beszéljek-e a tanárral, értik-e a tananyagot. Egyértelmű-e az a jegyzet, amit a tanártól kaptak, kell-e kiegészítés, hogyan tanultak? Nagyon fontos kérdések, hiszen ezek az emberek hat osztályt végeztek. Negyvenöt-ötven évesnél idősebb cigány emberekkel találkozom, akiknek a tanulást és a folyamatot, mint módszert kell megtanítani. – Mivel tudták őket meggyőzni arról, hogy ne vállaljanak többé alkalmi munkát, szakítsák meg ezeket az addig egyedüli lehetőségeket? – Nagyon nehéz, és a mai napig azt gondolom, ez a legnehezebb a mostani munkámban. Az egyik motiváció a vizsga után járó minimálbér. Ez az az összeg, amit átutal a hivatal a sikeres vizsga után, amikor a hallgató bemutatja az OKJ-s bizonyítványa másolatát. Azt, hogy rá tudjuk őket venni arra, ne vállaljanak alkalmi munkát, leginkább úgy tudjuk elérni, hogy a képzővel mi rugalmasak vagyunk. Azt mondjuk, nézzük meg azt a középutat, hogy a tanulás is menjen, és közben neki is meglegyen az alkalmi munkája, hiszen tényleg enni kell, itt többgenerációs családok élnek együtt. A kenyérkeresőt vesszük ki vagy szeretnénk kivenni ezekből a helyzetekből és integrálni. Az egyetlen szereplő, amely nem kizárólag szociális alapon vesz részt ebben a történetben, a képző; ha megfelel a Foglalkoztatási Hivatal és a Lépj egyet előre! program kritériumainak, nagyon szép pénzekhez juthat az egyének oktatásával. Az első programot nagyon nagy sikerrel lezártuk, a második dupla költségvetéssel, dupla fővel indul, és nagyon nagy eredményeket hozhat. Kossuth Rádió 2007. 09. 19. 6h 20’; 7h 20’; 8h 20’

A munka értéke sorozatból Kovács Tiborné 35 éves munkanélküli felnőtt fejjel határozott úgy, hogy kedvére való szakmát szerez. A Kella Kft. képzésére jelentkezett, mivel mindig is vonzódott a férfias foglalkozásokhoz: személy- és vagyonőrszakmát tanul. – Szolnok megyében lakom, a megyeszékhelytől 35–40 kilométerre egy kis községben. Két családom van, tizenhárom és tizenhét évesek. Gyerekkoromban asztalos szerettem volna lenni, vagy hivatásos katona. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakiskolába jártam a megyeszékhelyen, családi okok miatt abbahagytam az iskolát. Neveltem a gyermekeimet, utána dolgoztam a lakóhelyemen, egy vendéglátóipari egységben voltam pultos. A munkám február elsején szakadt meg, és akkor jött ez a lehetőség, és így döntöttem a személy- és vagyonőr-foglalkozás mellett. Szerintem, akinek van elképzelése, nem fog visszariadni a tanulástól a megélhetés és már csak a gyerekek miatt sem.

György Imre 52 éves, munkaviszonyban áll. A szakképesítésére ráépülő képzésben nehézgépkezelő-tanfolyamot végez. – Éreztem a szakképzés hiányát, voltak olyan gépelemek, amiket csak nehézgépekkel tudtunk megmozdítani. A főnökeim is azon vannak, hogy a dolgozóik minél jobban, biztonságosabban végezzék a munkát. Nyolc általánosom és szakmunkás-bizonyítványom van. A készterméket úgy kell mozgatni, 41 hogy ne sérüljön. Nálunk otthon mindenki fejlődni akar a családban. Azt mondják, az ember holtáig tanul. Mindennap tanulok valamit.

Balláné Köböl Katalin három éve munkanélküli. Dajkaképző tanfolyamot végez. – Három gyermekem van, egy már férjhez ment, van két kicsi. Sajnos az egyik gyermekem fogyatékkal él. A dajkaképzést is azért választottam, mert belelátok ezeknek a gyerekeknek a mindennapjaiba. Nekik szeretnék segíteni. Óvodában, a fogyatékkal élő gyermekek között szeretnék dolgozni. Mivel nekem is van, tudom, milyen nehézség ez a gyereknek és a szülőknek is. Nyolc általánosom van. Eddig a gyerekeimnek éltem, most már magamra is gondolhatok. MTV 1 Napkelte 2006.

Országos konzultációs tájékoztató körúton ismerhették meg az érintettek, képzők, civil szervezetek, önkormányzatok képviselői a Lépj egyet előre! ingyenes felnőttképzési programot.

42

Váradi Gábor, a BAZ megyei és Miskolc városi kisebbségi önkormányzat képviselője

Horváth Ferencné, a Nyugat-Dunántúl mentora

Pintér Istvánné, az Abisái Kft. ügyvezetője

Majláth László, Dombóvári Roma Közhasznú Alapítvány kuratóriumelnök

Darits Ágnes, OKTÁV Továbbképző Központ Zrt. oktatási igazgatója

43

Barhács Anna, a Barhács és Társa Kft. igazgatója

Szedenszki Imre Ónod alpolgármestere

Nyíregyházán zsúfolásig megtelt a konferenciaterem

A személyes találkozás során a képzők, a civil szervezetek, az önkormányzatok képviselői számtalan kérdésre kaptak azonnali választ a program vezetőitől.

Borosán Beáta, az Excellent oktatásszervező vezetője

44

Burkolószakképzés a gyakorlatban

45

Falusi vendéglátó szakmai vizsga

Nehézgépkezelő szakmai vizsga

46

Pékszakképzés a gyakorlatban

Szakácsszakképzés a gyakorlatban

47

Szociális gondozó szakmai vizsga

Takarítószakképzés a gyakorlatban

Virágkötő szakmai vizsga

Akik valóban léptek egyet előre Nyugat-Dunántúl három megyéjében, Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyében összesen 1364-en kapcsolódtak be a Lépj egyet előre! program képzéseibe. Vas megyében 205-en, Zalában 459-en és Győr-Moson-Sopron megyében 700-an végeztek sikerrel, illetve szereztek szakképesítést. A legtöbben a 7–8. osztályos felzárkóztató képzésben vettek részt, a szakképzést adó tanfolyamok közül a kön�nyű és nehézgépkezelő, a személy- és vagyonőr, a sürgősségi kórképek felismerése és ellátása volt a legnépszerűbb, de sokan érdeklődtek a parkgondozó, a kerékpárszerelő, a takarító és az ABC-eladó szakmák iránt is. A jelentkezettek közül a három megyében 152-en nem rendelkeztek még általános iskolai végzettséggel, 852-en általános iskolai végzettséggel kívántak szakképesítést szerezni, szakközépiskolai és gimnáziumi végzettséggel 64-en, illetve 52-en, szakmunkásképző és technikum után 50en érkeztek. A régióban a program keretében a férfiak tanultak többségben, 772-en, a nők részvételét 592-en reprezentálták. A programba az összes jelentkező (1364 fő) közül 304-en voltak állásnélküliek, egyéb inaktívak 13048 an, 28-en valamilyen munka-erőpiaci ellátásban részesültek, munkaviszonyban 610-en voltak, a regisztrált álláskeresők száma pedig 292 volt.

Nem volt könnyű visszaülni az iskolapadba

– Úgy tűnt, reménytelen helyzetbe sodródom, hiszen az óvodában, ahol dolgozom, közölték velem, hogy képesítés nélkül nem maradhatok, hamarosan meg kell válnunk egymástól. Arra, hogy saját erőből beiratkozzam egy megfelelő tanfolyamra, ugyancsak nem láttam esélyt, hiszen jövedelmem erre nem adott volna lehetőséget. Ekkor szereztem tudomást a zalaegerszegi Lépj egyet előre! programról – mondja Farkasné Ábrahám Ildikó, akinek a képzési program révén megoldódott az élete. Nem volt ugyan könnyű ennyi idő után visszaülni az iskolapadba, s szinte valamennyi szombatot a tanfolyamon tölteni, de így gyakorlatilag ingyen Farkasné Ábrahám Ildikó megszerezte a szükséges dajkai végzettséget. Ráadásul sok segítséget is dajka kapott, hiszen a tanárok biztatására folyamatosan készült, s ennek eredményéről számonkérések során meg is győződhettek. – Ez nagyon fontos volt – hangsúlyozta Ildikó –, hiszen a munka, a család mellett az ember hajlamos lehet, lehetett volna arra, hogy hanyagolja a tanulást, abban bízva, hogy az utolsó pillanatban még be tudja hozni a hátrányt. Erre azonban elég kicsi az esély. Számomra mindennél többet ér, hogy megszereztem azt a képesítést, amivel megtarthatom a munkahelyem.

Tudatosabban végzem a munkám

A Lépj egyet előre! programnak köszönheti Györkéné Horváth Gyöngyi, hogy szakmailag sikerült előrelépnie. Neki a munkahelyén ugyan „kerek perec” nem mondták azt, hogy szakképesítés nélkül elválnak útjaik, de folyamatosan éreztették vele, hogy örülnének, ha érettségijét kiegészítené szakmai végzettséggel. Azt sem rejtették véka alá, hogy támogatnák a hiányzó képesítés megszerzésében. Györkéné Horváth Gyöngyi nyolcadik éve foglalkozik értelmileg sérült gyermekekkel egy speciális otthonban.

Nyugat-Dunántúlon összesen 1364-en kapcsolódtak be a Lépj egyet előre! programba. A legtöbben a 7–8. osztályos felzárkóztató képzésben vettek részt. A jelentkezők egynegyede állásnélküli, a fele munkaviszonyban volt és csaknem 300-an kerestek állást.

Leggyakoribb képzések (fő)

49

Támogatottak munkaerőpiaci státusa (fő)

Györkéné Horváth Gyöngyi gyógypedagógiai asszisztens

– Ennyi év gyakorlata során sok mindent megtanultam, ám a most elvégzett felsőfokú gyógypedagógiai asszisztens tanfolyamnak köszönhetően tudatosabban végzem a munkámat. Ráadásul az elismerés máris jelentkezik a béremben, hiszen azonnal magasabb besorolást kaptam. Nagyon kedvező volt – mondta el –, hogy a programban való részvétel költségeit nem neki kellett fizetni, s arra sem számíthatott, hogy a tanulmányait egyébként mindenben támogató munkahelye konkrét anyagi segítséget is nyújt. A 400 órás tanfolyam alatt – s ez sem mellékes hozadéka a programnak – olyan társaságnak lett a tagja, amely reményei szerint a későbbiekben is összetart majd. S ha szükség lesz rá, tanácsokért, tapasztalatokért megkereshetik egymást.

Önerőből nem tudtam volna a költségeket fizetni

Fekete Zoltán pályakezdő munkanélküliként kapcsolódott be a Lépj egyet előre! programba. Figyelmét a képzőhelyen, a SZÁM-PONT Kft.-nél hívták fel a lehetőségre, ahol nem sokkal korábban fejezett be egy középfokú informatikai tanfolyamot. Azzal nem tudott munkát találni, ám friss rendszerinformatikus végzettségével már kapott ajánlatot. Igaz, ehhez a fővárosba kell költöznie Zala megyéből. A cég, amely állást ajánlott számára, a nyelvtudást is megköveteli. Zoltán szerint ezzel sem lesz gond, 50 már „folyamatban van”. – Saját zsebből nem tudtam volna állni a költségeket – hangsúlyozta Zoltán –, ráadásul a képző kft.-nél olyan informatikai és tapasztalati háttér állt a rendelkezésre, amelyet a kötelező óraszámon túl is igénybe vehettem. Sőt örültek az érdeklődésnek, és pluszsegítséget is nyújtottak.

Fekete Zoltán rendszerinformatikus

Versenyképes szakmákra kell képezni SZÁM-PONT Kft.

A zalaegerszegi SZÁM-PONT Kft. már 2006-ban is szeretett volna bekapcsolódni a Lépj egyet előre! projektbe, de akkor „nagy bánatukra”, nem jártunk sikerrel – tudtuk meg Fejesné Simon Gyöngyitől, a képző vállalkozáskoordinátorától. Idén azonban újra próbálkoztak, és úgy alakították át képzési kínálatukat, hogy az jobban igazodjon a munkaerőpiac elvárásaihoz, és megfeleljen a programkiírók igényeinek is. Hiszen a Lépj egyet előre! résztvevői csak akkor léphetnek valóban előre, ha az adott szakma versenyképes, és megvan benne az elhelyezkedés esélye. A kft. a program indításakor abban is eltért a képzési piacon megszokott gyakorlattól, hogy dolgozói nem csak a jelöltek „becserkészésében”, a hirdetésekben, a megszólításban igyekeztek jeleskedni, de azzal is tisztában voltak, hogy a potenciális jelöltből csak akkor lesz sikeres, támogatást is hozó hallgató, ha pályázatát elfogadják az elbírálás során. Ennek érdekében pedig minden érdeklődőnek – akik egyénileg pályázhattak – maximális segítséget nyújtottak. Közreműködtek a pályázati dokumentáció összeállításában, segítettek kitölteni a jelentkezési íveket, és gyakorlatilag minden, a pályázat benyújtásával járó tennivalót levettek a leendő hallgató válláról. Felmérték ugyanis, hogy a képzési programban való részvétel számukra is nagy lehetőség. A piac ugyanis rendkívül telített, a felnőttképzésben könnyebben talpon tud maradni az, sőt fejlődni, aki részt vehet az uniós támogatottságú projektekben.

Felerősödött a szociális terület Berecz és Társa Bt.

A Dr. Berecz és Társa Bt. 2001 óta meghatározó központi képző Zalaegerszegen. A biológiát, matematikát és gyógypedagógiát tanító Berecz János és óvónő-gyógypedagógus felesége pedagógiai jellegű szakképzésekkel kezdte az oktatási tevékenységet a megyeszékhelyen. Ma már csak a képzések 8–10 százalékában tartják személyesen ők az órákat, 20–25 tanár, orvos, jogász és más szakember segíti munkájukat. Berecz János, Alap-, középfokú és emelt szintű iskolai végzettséget nyújtó (dajka, gyera képző vezetője mek- és ifjúsági felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, valamint szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző) OKJ-s szakképzéseiken több százan végeztek eredményesen. A szociális terület felerősödésével jelenleg a dajka és a szociális gondozó és ápoló OKJ-s képzésekre a legnagyobb az igény.

A tanfolyam díját, a könyvek árát és az utazás költségeit is teljes egészé-

– Mitől különleges a Lépj egyet előre! program és milyen visszajelzéseket kaptak, amióta Önök is bekapcsolódtak a programba?

ben átvállalja az állam. Hihetetlen

– Eddig a munkaüggyel volt szoros kapcsolatunk, 51 minden képzés rajtuk keresztül ment. Mióta a Lépj egyet előre! programhoz kapcsolódtunk, más csais adnak a hallgatóknak. tornákat is igénybe veszünk. A munkaügyi hivatalok mellett elsősorban a mentorok és a végzett hallgatók irányítják hozzánk a szakmákat tanulni vágyókat, de különböző reklámfelületeken is hirdetjük képzéseinket. Korábban általában a munkáltatók fizették a tanfolyam díjának egyik felét, a másik felét pedig a munkaügyi hivatal. A program lehetőségei minden eddiginél jobbak, ezért is tud tömegeket megmozgatni. Ez egyértelműen a programhoz kapcsolódó támogatási rendszernek köszönhető. Ez megsokszorozta a jelentkezők számát. De az is a cél, hogy minél többeknek legyen meg az alapfokú végzettsége, illetve valamilyen szakképzettsége.

előnyt jelent az is, hogy minimálbért

A rendszer elsősorban a hiányszakmákat támogatja, emiatt úgy tűnt, hogy néhány szakma nálunk is a háttérbe kerül, mint például a gyermek- és ifjúsági felügyelő, a dajka és gyógypedagógiai asszisztens, ám a regionális munkaügyi központ segítségével sikerült elérnünk, hogy ezek átkerüljenek a hiányszakmákhoz. Megyénkben ugyanis a munkáltatók részéről erre volt igény. Szakmailag jól összeállított a képzési koncepció, belépett az új OKJ, ami teljesen megváltoztatta az elméleti és gyakorlati képzést. A jelenlegi moduláris rendszer bár sokkal bonyolultabb, mint az eddigi volt, szakmailag komoly eredmények várhatók tőle. Mivel a fejlettebb országok oktatási mintájára készült, elmondhatjuk, a fejlődés útját követi. Jelentős lépésnek tartom a 7–8. osztályos felzárkóztató képzést. Elképesztő, hogy mennyien vannak (elsősorban vidéken), akiknek nincs meg az alapfokú végzettségük. A mentoroknak és a kistelepülések polgármestereinek minden aktivitására szükség volt, hogy a felnőtt korúakat újra becsábítsák az iskolapadba. Sok esetben magánúton készítettük fel a hallgatókat az 5–6 osztályos anyagokból, hogy utána sor kerülhessen a 7–8 osztályos felzárkóztató képzésükre. – A dajkaképzésről mit lehet tudni? – A dajkaképzés 150 óra elméleti és 150 óra gyakorlatból áll. Az elméleti órákat tanteremben, a gyakorlati órákat óvodában vagy gyermekotthonban töltik a hallgatóink. Az intézmények kivétel nélkül biztosítják a gyakorlathoz szükséges helyet és feltételeket. Fontos, hogy minden képzésnél a gyakorlatot olyan környezetben végezzék el, ahol megkapnak minden szükséges információt és kipróbálhatják ma-

gukat különböző feladatokban. Talán az elméleti oktatás minőségét is dicséri, hogy hallgatóink nagyon jó bírálatot és osztályzatot kaptak az óvodáktól. Normális esetben csak szombatonként járnak elméleti órákra, de a közelmúltban tartott intenzív tanfolyamunkon mindennap volt oktatás. A dajka nagyon szép hivatás, aki szereti a gyerekeket, annak a leghálásabb szakma. Abban is biztosak vagyunk, hogy óriási sikerélménnyel végezték el a hallgatók a dajkaképzés gyakorlati és elméleti részét. Többen azelőtt fizikai munkát végeztek, például hipermarketben vagy gyárban betanított munkásként, számukra óriási különbséget jelent, hogy a megszerzett képesítéssel megváltozott munkakörülmények között dolgozhatnak. – A tanfolyam elvégzése után milyen arányban foglalkoztatják az oklevéllel rendelkezőket? – A tanfolyamok elvégzése után is tartjuk a kapcsolatot azokkal, akik nálunk végeztek (utógondozás). A legutolsó képzésünkön végzett 35 főből már kilencen dolgoznak dajkaként óvodában vagy gyermekotthonban. Ebből ketten Zalaegerszegen, a többiek kistelepüléseken jutottak munkához. A gyakorlatra úgy készítjük fel a hallgatókat, hogy igyekezzenek, legyenek nagyon aktívak, mert akkor a későbbiekben nagyobb eséllyel számíthatnak felvételre. A munkához jutási esély sok esetben azon múlik, hogy a gyakorlaton mennyire eredményesen látják el faladatukat.

Önbizalom-fejlesztő tréningnek is nevezhetnénk

52 – Ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Rengetegen hívnak naponta, hogy mit jelent nekik ez a prog-

ram. Úgy gondolom, hogy amit ők nem tudnak elmondani, mit jelent nekik a tanulás, s az azzal járó életkörülmény-változás, én fogalmazom meg helyettük. Hallom a beszélgetéseiket, hallom, hogy a gyerekek büszkék arra, hogy valamelyik szülőjük képzést kap. A felnőttképzés arról szól leginkább, hogy a résztvevők az önbecsülésüket megtalálják, hogy munkahelyet találjanak, és a gyermekeiket arra inspirálják, ők is tanuljanak – foglalta össze Horváth Ferencné, Erzsébet mentori munkájának lényegét. Feladatai között szerepel a rendszeres tájékoztatás a képzésekről, kapcsolattartás a Zala megyei munkaügyi hivatalokkal, és természetesen személyes találkozások a hátrányos helyzetű emberekkel. – Sokszor én jobban ismerem őket, mint ők saját magukat. Mindenkinek próbálunk olyan szakmát keresni, ami személyre szabott. Először azt kérem, próbálják meg elmondani, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Azokból nagyjából kialakul számomra, hogy milyen képzést kellene indítani. Természetesen a próbálom a hiányszakmák felé terelni őket, hogy legyen esély az elhelyezkedésre is. Végigvittem már néhány képzést, és úgy érzem, becsülnek, és felnéznek rám, ezért nem hagyhatom abba. Folyamatosan dolgozom, szervezem, ellenőrzöm őket, mindennap számíthatnak arra, hogy betoppanhatok. Horváthné Erzsike a felzárkóztató és a szakképzésekkel kapcsolatos tapasztalatait, a hallgatói visszajelzéseket így foglalja össze: – A legtöbbjüknél nem csak kezdeti fellángolás Horváth Ferencné az általánost befejezett Bogdán Idával a tanulás. Naponta fel kell készülniük, el kell jönniük az új ismereteket befogadni. Fontos, hogy eközben foglalkoznak velük, emberszámba veszik őket. Vannak, akik hosszú évek óta nem jártak munkába. A Berecz és Társa Bt. munkatársai rendkívül humánusan, tapintatosan kezelik őket. A többség nagyon lelkes, szeret idejárni. A családban elmesélik, mi történt velük a tanfolyamon, a pozitív élmények általános jó hangulatot teremtenek, a gyerekek is örülnek, hogy a szülőjük élvezi a tanulást és tovább akar lépni. Azt természetesen mindenki hangsúlyozza, hogy mindezt nem tudták volna megtenni, ha az

állam nem fizetné ki a képzés díját. Saját zsebből a többség nem tudná előteremteni a pénzt. A vizsgákon úgy izgultak, mintha legalábbis diplomáról lenne szó. Igaz, nekik ez diploma. A programot akár önbizalom-fejlesztő tréningnek is nevezhetnénk. Terjesztik ismerősöknek, rokonnak, az egész falunak, beszámolnak még a jegyzőnek is a sikerekről. Szájról szájra terjed, ki hogyan vizsgázott. A program hatása igazán néhány év múlva lesz érezhető, amikor azok a szülők, akik elvégeztek valamilyen képzést, a gyerekeiket már nem engedik lemorzsolódni. Jelentős réteg, akiknek a hat osztályuk sincs meg. Zalakomárban például – ahol a lakosság több mint 52 százaléka roma –, sokan írni-olvasni sem tudnak. A lemaradás felszámolása több évtizedes munka. Fontos, hogy az utánuk jövő nemzedék, a gyerekek rá legyenek kényszerítve a tanulásra. Ehhez az kell, hogy lássák, a felnőttek is tanulnak. A mentorok tudják leginkább, hogy kit érdemes a szakmai képzésbe bevonni, kik élnek majd a valóban a lehetőséggel, mert dolgozni akarnak. Nagy gonddal állítják össze a csoportokat, éppen azért, hogy később tudják segíteni az elhelyezkedésüket is. Felmérik, hogy mely szakmákra van igény és próbálják annak megfelelően szervezni a képzéseket. A dajkaképzésre például céltudatosan olyanokat kerestek, akik szeretik a gyerekeket és feltehetően ebben a szakmában akarnak elhelyezkedni is.

Szerencsésnek érzem magam

Orsós Ferencné Évike a Pókaszepetki Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese, négy gyermek édesanyja na- 53 gyon szerencsésnek érzi magát. Sugárzó tekintettel mesél élményeiről, önként vállalt feladatairól.

A mentoromtól, Erzsikétől hallottam először a Lépj egyet előre! programról, s mint kisebbségi önkormányzati elnökhelyettes, bár nem kötelezett senki, természetesnek tartottam, hogy a roma kisebbségből szervezzem a résztvevőket. A férjemmel szóltunk mindenkinek, aki nem rendelkezett 7–8. osztályos bizonyítvánnyal, hogy jöjjenek, mert utána munkalehetőség is több lesz. Jöttek fiatalok és idősek egyaránt, a legidősebb 56 éves volt. A legjobban talán ő örült, amikor végzett, hogy megvan a nyolc általánosa! Harminchárman szerencsésen le is vizsgáztak. Nekem is csak alapfokú végzettségem volt, ezért azt gondoltam, én is élek a lehetőséggel. Mindig szerettem gyerekekkel Orsós Ferencné Évike Pókaszepetki Kissebbségi Önkormányzat, elnökhelyettes foglalkozni, nekem is van négy, tehát tapasztalatom is van, beiratkoztam a dajkaképzésre. A család izgult velem együtt, hiszen 33 éves vagyok, nagyon régen ültem az iskolapadban, nem tudtuk, hogy mi fog kisülni belőle. Csak annyit mondhatok, hogy nagyon jól éreztem magam a két hónap alatt, nagyon sokat tanultam, nem is gondoltam volna. A polgármester is örült a sikereimnek, mert jó eredménnyel végeztem el a képzést. Tanulni mindig lehet. Az lebegett a szemem előtt, hogy ezzel példát mutatok a gyerekeimnek is, lássák, megéri tanulni. Az elméleti és gyakorlati kérdésekbe a pókaszepetkiek segítettek, ugyanis az ottani oviban volt a gyakorlatom. Nagyon jó lenne dajkaként dolgozni, megszerettem az óvodai környezetet és főleg a gyerekkel való foglalkozást. Sajnos egyelőre nem tudtam elhelyezkedni, de nagyon erősen bízom benne, hogy előbbutóbb sikerül. Úgy hallottam, hogy indul még egy ráépülő tanfolyam is, ha lesz rá lehetőségem, biztosan megpróbálom.

A tanulás jelenti a kiemelkedést a romák számára

Várnak az új lehetőségre a Pethőhenye térségében élő romák is, bízva az ott létrehozott társulásban – tudtuk meg Horváth Józseftől, a Lungo Drom országos szervezetének helyi képviselőjétől, az Alsónemesapáti Kisebbségi Önkormányzat tagjától. Mint fogalmazott: a munkanélküliség és az iskolázatlanság közé egyenlőségjelet tehetünk.

– Csakis a tanulás hozhatja meg a kiemelkedést a hazai cigányság számára. Ha a családot a mostani helyzetben hagyjuk, akkor a felnövekvő gyermekeket is ilyen életre ítéljük, hiszen ha azt látják, hogy a segély és az illegális utak jelentenek némi jövedelmet, akkor ők is így alakítják az életüket. De ha azt látják, hogy a szülők becsületes munkával tisztességes megélhetést tudnak biztosítani, akkor az lesz előttük a példa.

Sokkal nyugodtabb azóta az élet

Csiszár Istvánné Marika 52 évesen végezte el a dajkaképző-tanfolyamot. Előtte nyolc osztállyal rendelkezett, mint sokan a csoporttársai közül. Tizenhárom évet töltött el bőrgyógyászati segédasszisztensként, munkaviszonya 2007-ben szűnt meg. Több hónap sikertelen álláskeresés és munkaügyi hivatalba járás után hallott a Lépj egyet előre! program által nyújtott lehetőségekről.

Horváth József, a Lungo Drom képviselője

– Nagyon örültem, amikor a munkaügyi központ talált egy álláslehetőséget nekem a zalaegerszegi gyermekotthonban. Dajkaként helyezkedhettem volna el, ha rendelkezem megfelelő szakképzettséggel. Szerencsémre azt is elmondták, hogy a Berecz és Társa Bt. indít dajkatanfolyamot a Légy egyet 54 előre! programon belül. Gyorsan felvettem a kapcsolatot a tanár úrral, onnantól kezdve megkaptam az összes, képzéssel kapcsolatos felvilágosítást. A gyorsított, intenzív képzés alatt sok újat tanultam és nagyon megszerettem a társaságot. Örültem a lehetőségnek, főleg hogy nem nekünk kellett kifizetni a díjat, mert a segélyből nem tudtam volna finanszírozni a tanfolyamot. Az otthonban óvodáskorúakkal foglalkozom, nagyon szeretnivalók, mindig is érdekeltek a gyerekek. Úgy érzem, már a gyakorlati idő alatt – amit szintén itt töltöttem el – beilleszkedtem a közösségbe. Mióta elvégeztem a tanfolyamot, többnek érzem magam. Örülök, hogy van egy bizonyítványom, ez egyfajta biztonságérzetet is ad. Nagyon jó érzés, hogy nem kell nap mint nap átélnem a létbizonytalanságot, nem kell izgulnom, hogy vajon mikor lesz valakinek épp rám szüksége, hogy valaha el tudok-e helyezkedni alacsony iskolázottságommal… Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta dolgozom. Csiszár Istvánné Marika A gyermekeim már felnőttek, de ők is érzik rajdajka tam a változást.

Közös családi program volt

Varga István és testvére, Bicsák Zoltán együtt jelentkezett a zalaegerszegi Keresztúri ÁMK által meghirdetett fröccsöntőképzésre. A motiváció és a cél is más volt mindkettőjüknél. Míg István regisztrált munkanélküliként élt több éve, Zoltánnak munkahelye volt. – Miért jelentkeztek mindketten ugyanarra a tanfolyamra? István: – Régóta próbálkoztam már munkahelyet találni, és sokat gondolkoztam azon is, hogy mi érdekel. Nem töltöttem tétlenül az utóbbi éveket, jó pár szakmát kipróbáltam, több képzésen vettem részt, amelyeket sajnos abba kellett hagynom, mert időközben kiderült, hogy több dologra is allergiás vagyok. A munkaügyi központnál láttam meghirdetve a fröccsöntőképzést, amiről igazából nem volt

semmi információm. Az interneten néztem és olvastam utána, hogy mi is pontosan ez a szakma. Ezek után elkezdett érdekelni a dolog. Zoltán: – Több éve egy faipari cégnél dolgozom, s bár nem éreztem veszélyét annak, hogy elveszítem a munkahelyemet, mégis úgy döntöttem, hogy én is beiratkozom a tanfolyamra. Utánanéztem a fröccsöntőszakmának és azt gondoltam, hogy bebiztosíthatom vele a jövőmet. – Milyen élményekkel és tudással távoztak a több hónapos tanulás után? István: – Az első pár héten nagyon tartottam attól, hogy fogom elsajátítani a szakmát, hiszen mások három évig tanulják. De azt mondtam, hogy erre rászánom magam és lesz, ami lesz, megtanulom. Az elméleti oktatás nagyon hamar lezajlott, de amit kellett, azt megtanultuk. Engem a gyakorlati hely fogott meg igazán. Heti két-három napot töltöttem el ott, megmutatták, hogyan folyik a termelés, tetszett a környezet, a munkafolyamatok egésze, és a profizmus, amit tapasztaltam. Zoltán: – Nagyon tetszett a tanárok felkészültsége és a leadott anyag is. A gyakorlatot biztosító cégnél hihetetlen magas színvonalú üzembe kerültünk, modern, számítógép-vezérléssel működő CNC-gépparkkal találkoztunk. Ez már a 21. század. Örülök, hogy a kezelésükről ezeket az ismereteket megszerezhettem, mindenképpen megérte, hogy a munka mellett eljártam 55 a tanfolyamra. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a tudással nem leszek bajban, bármi is történik a jövőben. Varga István fröccsöntő

– Milyen változást hozott az életükben a szakképzés megszerzése?

István: – Szerencsés voltam, a gyakorlat után felvettek. Megmondták, azért választottak engem, mert rajtam látták a legjobban, hogy érdekel a szakma. Ma már a csapat teljes jogú tagja vagyok. Most először érzem úgy, hogy felnőttem, megkomolyodtam. Tartós, hosszú távú céljaim vannak a munkával kapcsolatban. Az a legfontosabb, hogy az ember tudja, hogy mit szeretne elérni az életben. Ha a cég 10, 20, 50 év múlva is létezik még, akkor most azt is el tudnám képzelni, hogy innen mennék nyugdíjba. Zoltán: – Szeretném minél előbb hasznosítani a tanfolyamon megszerzett tudást akár a jelenlegi, akár egy következő munkahelyemen. Szerintem előbb-utóbb minden üzemben vagy telepen ilyen technológiával fognak dolgozni, s akkor elengedhetetlen követelmény lesz a számítógép-vezérelte rendszerek ismerete. E tekintetben már előnyben vagyon a kollégáimmal szemben. Jó, hogy megvan a bizonyítványom, és legalább ugyanilyen fontos a tudás, amit ennek segítségével tudtam megszerezni. Nagyon fontos, hogy az ember érdeklődjön a munkája iránt, és szeresse is.

A képzések egymásra épülése a lényeg

Aranyi Magdolna, a Keresztury ÁMK (az MMIK jogutódja) képzési referense szerint korosztályonként kell képzést ajánlani. Ha valaki – akár ötven, akár huszonkét évesen –, elvégzi a 8. osztályt, de onnan nem lép tovább, zsákutcát teremtettünk. Többféle motiváció mozgatta a Lépj egyet előre! program résztvevőit, az egyik a képzettség szükségessége a munkavállaláshoz, a másik a juttatások. A program fontos eleme, hogy a képzés révén hozzászoknak az emberek a rendszerességhez. Aki ugyanis már régóta nem dolgozik, kiesett a munkaerőpiacról, annak ezt újra kell tanulni. A 7–8. osztály elvégzése, a felzárkóztatóképzés erre is alkalmas, az emberekben egyre jobban megfogalmazódik az igény, hogy másik tanfolyamra is elmenjenek – foglalja össze tapasztalatait Aranyi Magdolna.

A felzárkóztatóképzés elsősorban a hátrányos helyzetűeknek szól. A másik csoportba az elavult szakmával rendelkezők, az álláskeresők tartoznak, illetve azok, akik rendelkeznek munkahellyel, de szeretnék tovább képezni magukat, hogy jobb munkalehetőséget találjanak. A harmadik csoportnál a munkahely megtartása a cél, akiknél a szakmai képesítés megléte a további munkavégzés feltétele. – Egy év alatt hét helyszínem tartottunk 7–8. osztályos képzést, többek között Nagykanizsán, Letenyén, Kapuvárott, Pannonhalmán, Győrváron. Többeket azonban azért nem tudtunk a képzésbe bevonni, mert még a hat osztályuk sem volt meg. A fiatalokat – 18 éves korig – motiválta a felzárkóztatóképzés, mert 23 éves korig még nappali képzésben is részt vehetnek és minden juttatást megkaphatnak, ami Aranyi Magdolna Keresztury ÁMK, képzési referens a diákoknak jár. A huszonévesek számára a 9–10 osztály elvégzése vonzó, a harmincas korosztályt elsősorban a nők képviselték, akik nagyon korán szültek, s ezért nem végezték el az iskolát. Az idősebbek számára egy szakma megszerzése volt a cél, legtöbbjük eddig is dolgozott, többnyire segédmunkásként. A legnagyobb sikernek azt tartjuk – hangsúlyozta –, hogy minden helyszínen, ahol felzárkóztatóképzést szerveztünk, sikerült ráépülőképzést is indítani, több képzővel. 56 Elsősorban a hiányszakmákra koncentráltunk, de figyelembe vettük a helyi sajátosságokat is. Ezért

indítottuk el például a fröccsöntő OKJ-s képzést, melyen 17-en szereztek bizonyítványt, négy nő és 13 férfi, 20 évestől 55 éves korig. Intenzív képzés volt, ami 150 órás elméleti és gyakorlati oktatást jelentett. Az egyik fröccsöntő rögtön a vizsgát követően elhelyezkedett a gyakorlati helyszínt biztosító cégnél. Fontos tapasztalat, hogy versenyképes szaktudásra elsősorban így és nem a tanműhelyekben lehet szert tenni.

A MMIK képzései a Lépj egyet! program keretében 7–8. osztályos felzárkóztató képzések Keszthely

2006. 11. 20–2007. 06. 28.

26 fő, roma 22 fő, végzett 25 fő

Nagykanizsa

2006. 11. 27–2007. 06. 28.

33 fő, roma 29 fő, végzett 28 fő

Letenye

2006. 12. 11–2007. 06. 28.

33 fő, roma 30 fő, végzett 32 fő

Győrvár

2007. 03. 05–2007. 11. 05.

17 fő, roma 14 fő, végzett 10 fő

Kapuvár

2007. 03. 26–2007. 10. 18.

27 fő, roma 24 fő, végzett 21 fő

Pannonhalma

2007. 03. 26–2007. 10. 18.

22 fő, roma 21 fő, végzett 20 fő

Nagyon szeretnék a szakmában elhelyezkedni

Móznerné Erzsi 50 évesen kezdte el tanulni azt a szakmát, ami mindig is érdekelte. A vendéglátó-ipari szakiskola és masszőrtanfolyam elvégzése után nem sikerült egyik szakmában sem elhelyezkednie, az utóbbi 13 évben leginkább takarítónőként kapott munkát. – A gyenesdiási önkormányzatnál parkgondozóként dolgozhattam a nyári szezonban, amit igen megszerettem. Civilként is mindig sokat foglalkoztam a virágokkal, növényekkel. Amikor hallottam egy ismerősömtől, hogy indul egy ilyen képzés, annak reményében, hogy végre hosszú távon is tudom majd végezni ezt a munkát, jelentkeztem. Gyorsított tanfolyam volt, egy kertészetben és az iskolában végeztük a gyakorlatot. Sokat és jókat tudtunk elméletben és gyakorlatban is tanulni. Ismerkedtünk növényekkel, ültettünk, egész mélyen foglalkoztunk növénytani ismeretekkel is. Az a baj, hogy nagyon nehéz elhelyezkedni. Most a tanfolyam helyszínét biztosító iskolában dolgozom takarítónőként, ami nagyon jó, hogy egyáltalán adódott, mint lehetőség. A későbbiekben szeretnék talán virágkötő-tanfolyamra is járni, Móznerné Erzsi amit sajnos csak Nagykanizsán tartanak, de csak gyakorlattal rendelparkgondozó kezőket vesznek fel munkahelyre. Még nem tudom mi lesz a jövőben, 57 várok egy parkgondozói állásra, ami valószínű, hogy csak a nyári szezonban lesz elérhető számomra. Több helyen dolgoztam már, jó lenne azt tapasztalni, hogy aki igazán ért hozzá, azt veszik fel.

A hallgatók többsége hátrányos helyzetű

A Zöldmező Utcai Általános Iskola Diákotthon és Speciális Szakiskola adott helyet és oktatókat Keszthelyen a felzárkóztatóképzésekhez. A speciális iskola szerencsés helyzetben van, mivel a tanári kar elsősorban gyógypedagógusokból áll. Hajasné Léránt Zsófia igazgatóhelyettes oktatóként kapcsolódott a programhoz. – Voltak olyan hallgatók a felzárkóztatóképzésen, akiket már sok évvel ezelőtt tanítottam, és olyanok is, akiknek a gyermekei jelenleg is iskolánk tanulói. Motiváló hatású, hogy az, aki gyerekével együtt tanulhatott, a későbbiekben tud neki segíteni. Az első ütemben nagyrészt csak hat osztállyal rendelkeztek a hallgatók, volt, aki írni-olvasni sem tudott. Ők hallás után memorizálták a tananyagot, mivel nem volt idő megtanítani őket írni-olvasni.

Hajasné Léránt Zsófia Zöldmező Utcai Általános Iskola, igazgatóhelyettes

Eleinte ódzkodtak a tanulástól, nem hittek magukban, de ahogy teltek a hónapok és látták, hogy tudnak teljesíteni, örültek. Lelkesedésük sok mindenben megnyilvánult, sokszor számon kérték egymástól még a hiányzásokat is. Lázasan tanultak, mert érezték a pedagógusok felkészültségét, segítőkész hozzáállását. Voltak kiemelkedő teljesítményű hallgatóink, akik négyesre-ötösre vizsgáztak. Nagy részük hátrányos helyzetű, így a tananyag elsajátításán kívül fontosnak tartottuk a személyiségfejlesztést is. Pozitív hatással volt rájuk, teljesen más szemszögből nézték a világot, miután átvették a bizonyítványt. Önbizalmat kaptak. Eleinte nehezen jött össze a létszám. A vizsga után azonban naponta érdeklődnek telefonon, de személyesen is jönnek, hogy mikor indulnak újabb képzések. Mindenképpen hasznos lenne, ha folytatódna a program, nagy igény lenne rá.

A munkahelyét mentette meg

Simon Tiborné Évike 50 éves korában kényszerült visszaülni az iskolapadba. 15 éve dolgozik egy helyen, a zalaegerszegi Belvárosi II. Sz. Integrált Óvoda Kosztolányi D. téri tagóvodájában. – Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy kisujjamban van már jó ideje a dajkaság minden csínja. Ismerem, szeretem a kollégáimat, a gyerekeket és a róluk való gondoskodást. Ismerem az óvodai életritmust, az írott és íratlan szabályokat, mindent, ami ezzel a munkakörrel jár. Az volt a gond, hogy hiába mondhatom el ezt magamról, mivel az új törvények értelmében a munkahelyem megtartásához szakirányú végzettség szükséges. Ez volt az oka, hogy ennyi idős fejjel újra tanulni kényszerültem. A vezető óvónő szólt a Lépj egyet előre! programról. Szerencsémre épp jó időben kezdődött meg az intenzív tanfolyam, két Simon Tiborné Évike hónap alatt sikerült elvégeznem. Jó volt a képdajka zés, a tanárok jól adták le az anyagot. A gya58 korlati tapasztalatom megvolt, viszont az elméletben sok újat tanultam. A pedagógia és lélektan olyan dolgokra mutatott rá, amit nem is gondoltam volna. A tanultakat a mai napig tudom hasznosítani. Ilyen például a konfliktuskezelés a gyerekek között. Nagyon sokat olvastam, készültem a vizsgák előtt, és persze az azt megelőző hetekben is. A vizsga előtti két napon nem is főztem a fiamnak, mert arra sem volt időm. Úgy izgultam, mint egy kisgyerek. Hetven tételt kellett megtanulni, ami azért tényleg sok volt. Így utólag nagyon örülök mindennek. A tanfolyamnak és a vele járó előnyöknek, s annak is, hogy megismerkedtem Berecz úrékkal és a csoporttársaimmal. Nagyon jó hangulatban teltek az órák. – Ő már minden olyanba belekóstolt, ami az óvodai élettel, gyermekgondozással, a gyermekek lelkivilágával kapcsolatos. Nagyon jó munkaerő. Nagyon kedves, szeretik a gyerekek. Dolgoztam vele egy csoportban, megpróbált mindig maximálisan eleget tenni a feladatainak. Határozott, jóindulatú ember, aki állandóan azt figyeli, hogyan tehetne még többet a gyereke kedvére – jellemezte Évikét Némethné Pukánszky Katalin vezető óvónő. Évikének a dajkaképző elvégzése tulajdonképpen kötelező volt, egyedül neki hiányzott a szakképzettsége, amit az új jogszabály előír. A dajkatanfolyamon inkább megerősítést kapott abban, hogy amit csinál, az jó. Szemmel láthatólag kellemes tapasztalatokat szerzett Némethné Pukánszky Katalin a tanulás során, az oktatás után mindig örömmel jött dolgozni. vezető óvónő Örültem, hogy a tananyag minden olyan tudnivalót tartalmazott, ami fontos a technikai dolgozók számára is, hiszen igazából ők az óvónők segítőtársai. Nálunk a technikai dolgozók is ismerik a pedagógiai programot, a munkatervünket. Évi nagyon intelligens, jó kapcsolatot tud tartani a gyerekekkel és a szülőkkel is. Nagyon jó közösségi ember, köszönjük a programnak, hogy meg tudtuk tartani és azóta még jobban meg tud felelni a sokrétű óvodai munkának.

A tanulás lendületet adott

A zalakomári Napköziotthonos Óvoda talán legfiatalabb dajkája Hörcsökiné Csöndör Orsolya (30), aki a Lépj egyet előre! program segítségével vett részt a képzésben és állást is kapott. – Nagyon fárasztó és nehéz fizikai munkát végeztem több évig bútorkárpitosként egy varrodában, hajnali négy órakor keltem minden nap. Ezt sajnos – két gyerek mellett – nem tudtam hosszú távon csinálni. Mikor meghirdették az óvodában a helyettesítő dajka állást, rögtön jelentkeztem. Fel is vettek, igaz csak határozott időre. Ismertek is már, mert a kisebbik gyermekemet hoztam mindennap az oviba, ahol szülőként is próbáltam mindenben segíteni. Miután lejárt a szerződésem, olvastam egy újsághirdetésben, hogy Zalaegerszegen tartanak dajkaképzést. Felhívtam Berecz urat, felvilágosított a tanfolyamról és a programról. Hörcsökiné Csöndör Orsolya Interneten keresztül töltöttem ki a jelentkezési dajka lapot, utána már ment minden a maga útján. A 59 viszonylag rövid idő alatt, amit az óvodában töltöttem helyettesítőként, nagyon megtetszett a munka, és reméltem, hogy ha végzettséggel a kezemben visszamegyek, talán lesz esélyem hosszú távon is ott dolgozni. Nagyon sokat tanultam a tanfolyam alatt és hasznát veszem mindennek. A gyerekeket a helyes viselkedésre, a szép dolgokra próbálom tanítani amellett, hogy a mindennapi feladataimat is ellátom a csoportban. Ha lesz lehetőség, szeretnék még valamit elvégzni a Berecz és Társánál, akár a dajkaképzőre ráépülő egyéb tanfolyamot. Úgy tudom, hogy gyógypedagógiai asszisztensképzés is indul majd, talán azt. Nagy változást okozott az életemben ez a program, mert teljes munkaidős munkahelyem lett, nyugodt vagyok, mert sokkal jobb itt, mint bárhol, ahol eddig dolgoztam.

Jó tanulást, mama!

Lakner Lajosné intézményvezető nap mint nap találkozik a zalakomári gyermekek szüleivel. Orsolya történetét példaértékűnek tartja. – Mivel a mi óvodánk speciális helyzetű, magas a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma, nagyon sok segítséget jelentenek a szakképzett dajkák és a gyógypedagógusok. Biztos, hogy ha a tanulás során lendületet kapnak akár az alulképzett szülők is, akik azáltal, hogy bekerülnek egy folyamatba, megváltozik az életük. A kisgyerekeknek is nagyon jó példát mutatnak a tanulással a szülők. Nagyon kedves emlék, mikor egy középső csoportos kisgyerek úgy köszönt el édesanyjától, jó tanulást, mama. Büszke volt, hogy anyukája a 7–8. osztályt befejezi. Mivel közvetlen kapcsolatban vagyok a hátrányos helyzetű szülőkkel, tapasztalom, hogy sokan vannak közöttük olyanok, akik fontosnak tartják, hogy meglegyen az iskolai végzettségük. Hat rájuk a média és a közvetlen környezetük is. Lakner Lajosné intézményvezető

Amikor helyettesítő állásra kerestünk dolgozókat, szerettem volna fiatalítani az intézménynél. Az volt a cél, hogy lehetőleg helybeli legyen a munkavállaló. Orsolya nagyon aktív anyuka volt, őt kérdeztük meg, hogy vállalna -e egy ilyen feladatot. Munkanélküli volt, örömmel vállalta az állást. Helyettesítőként szemmel látható volt a határozatlansága, ami a képzettség és a szakmai gyakorlat hiányából eredt. Szerencsére adódott ez a lehetőség, s annak ellenére, hogy határozott idejű volt a megbízása, szorgalmaztam a dajka-szakképesítés megszerzését, mert hosszú távon is szüksége lehet erre a végzettségre. Közben megszakadt a munkaviszonya, mert lejárt a megbízása, de kis szünet után visszakerült hozzánk. Először úgy volt, hogy konyhai kisegítőnek alkalmazzuk, de miután jelentkezett a tanfolyamra, úgy döntöttünk dajka legyen. Nagyon agilis, jó munkaerő, elégedettek vagyunk a munkájával. A képzés hatására és a két óvónő támogatásának köszönhetően megszerette munkáját. Sok mindent megtanult, ötösre vizsgázott, szeretne maradni. Így határozatlan idejűvé változtattuk a szerződését. Szeretnénk, ha Orsolya története több fiatal anyukával is megismétlődne.

Jobban képzett mentősök

A Lépj egyet előre! program révén mód nyílt az Országos Mentőszolgálat nyugat-dunántúli munkatársainak képzésére is. Többtucatnyi dolgozót iskoláztak be Győrben, Sopronban és Szombathelyen. A Győr-Moson-Sopron megyei szolgálat főorvosa, Fogarasi Zoltán elmondta, 60 hogy nem külsősök, hanem az állomány tagjai jelentkezhettek a szakápolói képesítés megszerzésére, de nem csupán az ápolók, hanem a gépkocsivezetők közül is többen bekapcsolódtak a tanfolyamba. A szervezők elégedetten nyugtázhatták azt is, hogy nem kellett „vadászni” a hallgatókat, hiszen túljelentkezés volt.

Mentősképzésben

Mi késztette a munkatársakat? – kérdeztük a megyei szolgálat irányítóját. Fogarasi Zoltán szerint a kíváncsiság, a szakma szeretete volt az elsődleges, hiszen nem volt arról szó az elején, hogy ezért pénzt kapnának. Magáról a programról, a képzés megszervezéséről elmondta azt is, hogy nagyon gyorsan kellett a szükséges adminisztrációt, a tanfolyam szakmai részének előkészítését elvégezniük, de sikerrel vették az akadályt. – Győr-Moson-Sopron megyében két helyszínen, Győrben és Sopronban folyt a munka. A két csoportban összesen 39 munkatársunk vett részt, s szerzett képesítést. Mindössze egy hallgató lépett vissza a tanfolyamtól. A képzésnek a célját elértük. Nagyon sok újat tanultak a fiatalok, s nem csak ők, hiszen örömmel mondhatom, hogy idősebb bajtársak, akár ötvenéves fejjel is beültek a padba, bekapcsolódtak a programba – fogalmazott Fogarasi. A tanfolyam elméleti része mellett gyakorlati tudnivalókkal is szolgáltak, így számos korszerű eszközt ismertek meg, s tudják azokat immár működtetni olyanok is, akik korábban nem mertek a berendezésekhez nyúlni, de szakképesítés hiányában nem is tehették meg azt.

Wolf Tamás mentős

Wolf Tamás, aki hat esztendeje dolgozik a győri mentősök között, elmondta, hogy gimnáziumot végzett, s rögtön a szolgálatnál helyezkedett el. Időközben elvégezte a mentő-szakápolói tanfolyamot is, amelynek tapasztalatait gazdagította számára a közelmúltban befejezett, mintegy három hónapos képzés. Miután helyben zajlott

a tanfolyam – amelynek része volt egy elméleti és gyakorlati képzés mellett a megtörtént esetek feldolgozása is – nem került különösebb fáradtságába a részvétel. Ráadásul úgy érzi, hogy nagyobb biztonsággal alkalmazza immár a régebbi eszközöket is, miközben új, eddig ki nem próbált berendezésekkel ismerkedhetett meg. A program egyik célja az is, hogy a résztvevők előre léphessenek a munkahelyükön, illetve biztosabb szakmai bázison állva jobb eséllyel őrizzék munkahelyüket. – Én egészségügyi alapképzettségű vagyok, de az kevés. A szakmai rálátásom, tudásom biztosan nagyobb lett. A pénzem ugyan nem lett több, de az állásom talán biztosabb így, ha a mai világban bármi biztosnak nevezhető – tette hozzá Wolf Tamás. – Ez igenis kellene minden egyes ide felvett dolgozónak – jelentette ki a tanfolyammal kapcsolatban Takács Tamás, aki hét éve dolgozik a győri mentősöknél. A gépkocsivezetőtől megtudtuk, hogy nagy dolognak tartja, hogy ők is bekapcsolódhattak a tanfolyamba, hiszen a megszerzett tudás elengedhetetlen része a teammunkának. Sokszor csak kétfős a betegért kiszálló állomány és nem engedhető meg – éppen a beteg biztonsága, megmentése érdekében –, hogy a gépkocsivezető csak mintegy „taxis” legyen jelen. 61 Persze az évek során már elsajátított sok-sok fogást, tudnivalót a Takács Tamás mentős kollégáktól. Két egyforma eset szinte nincs is – mondja –, így egyre több ragadt, ragad az emberre, de immár „papírja van” arról, hogy alkalmas, rátermett a segítségnyújtásra. Alapvető dolgokat ő is megtud már oldani, amit lehet, hogy eddig is meg tudott volna valamiképpen csinálni, de igazság szerint nem is tehette, hiszen nem rendelkezett jogosítvánnyal, szakképesítéssel.

Eddig valóban csak a kollégáktól ellesett tudással rendelkezett, nem volt a felvételét követően szakmai képzése? – kérdeztük. De – mondta Takács Tamás –, ám az egy gyors, pár hétbe szűkített program volt. A most befejezett tanfolyam szisztémája azonban egészen más volt. Nagyon gyakorlatias, nagyon jól használható, igaz nagyon tömör, sok ismeretet adó is. Erre azonban szükség van, hiszen a bajba jutott, mentőre szoruló beteg emberről nekik meg kell állapítaniuk, hogy mi lehet a problémája, s a kórházba szállításig, vagy a komolyabb esetkocsi érkezéséig stabilizálniuk kell az állapotát ahhoz, hogy valóban megmenthető, gyógyítható legyen. A gépkocsivezető reményét fejezte ki, hogy nem ez volt az első és utolsó ilyen jellegű tanfolyam a cégnél, hanem minden egyes kolléga, aki belép a szervezetbe, magától értetődő módon megkapja majd ezt a lehetőséget. Lesz, lehet erre majd a későbbiekben is képzést támogató program, lehetőség. Kovács István érkezett legkésőbb a mentőszolgálathoz, hiszen mindössze három éve tagja a szervezetnek. Egészségügyi múltja azonban hosszabb, korábban a győri kórházban, az intenzív osztályon dolgozott. Annak idején ő már átélt egy, az egészségügyi szervezet karcsúsításával járó elbocsátást. Örült, hogy a mentőszolgálat „megmentette” az állását, a jövedelmét, s azt reméli, hogy ezzel a képesítéssel, amelyhez a tanfolyam révén jutott, erősödött a helyzete. Azt gondolom, hogy a tanfolyam elvégzése ebből a szempontból is egy kicsi plusz. Jelenthet valamit. Márpedig a mentőzéssel kapott jövedelem fontos. Nem nagy pénz, de lehet rá számítani, minden hónap ötödikéig megjelenik a számlánkon. Ráadásul többet tudunk tenni a helyszínen a betegért és egyetértek a kollégával abban, hogy a későbbiekben folyamatosan meg kellene teremteni az efféle Kovács István mentős képzések feltételeit.

Az intézménynek is segített a program

Iváncon, a Sigrayak kastélya az ötvenes években lett az egészségügyé. Korábban tbc-s betegeket kezeltek ott, majd fokozatosan a felnőtt korú értelmi fogyatékosok vették át a helyüket. Jelenleg165 főt ápolnak – tudtuk meg Vargáné Laczó Annamáriától, az intézmény vezetőjétől. A személyi feltételek éppen a Lépj egyet előre! programnak köszönhetően immár elfogadhatóak.

62

Vargáné Laczó Annamária elmondta, hogy a Vas Megyei Önkormányzat fennhatósága alatt álló otthonban gondoznak 35 időskorút, és három lakóotthonukban 35, önálló életre képes értelmi fogyatékos is él. A környék csodálatos, hiszen a 14 hektáros terület természetvédelmi felügyeletet élvez, a Natura 2000 része, s valamennyi épületük országos műemléki védelmet kapott. Ez utóbbi büszkeség és nagy nehézség is egyben, hiszen minden felújítás sok-sok egyeztetést, körültekintést igényel. Nem csoda hát, hogy az otthon – egyébiránt csaknem valamennyi honi társához hasonlóan – ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, hiszen a tárgyi, a műszaki, s nem utolsósorban a humán feltételek sem felelnek meg az elvárásoknak. Pontosabban – igazítja ki az általa elmondottakat az igazgatónő – a személyi feltételek éppen a Lépj egyet előre! programnak köszönhetően immár elfogadható szintre kerültek. Vargáné Laczó Annamária intézményvezető

– Újabb három szakképzett dolgozónk lett, ezzel a jogszabályokban előírt 80 százalékos arányt meghaladtuk, azaz a program látványosan segített minket. Most már a személyi feltételek esetében „csak” a szakmai létszámunk a kicsi, de ezen belül a szakképzettek részesedése már nem jelent gondot. Márpedig éppen a napokban került a kezembe ismét az ideiglenes működési engedély, amelyben éppen ennek a három szakképzett dolgozónak a hiányát említik az ideiglenes besorolás egyik okaként. A megfelelő létszámot is lehetne egyébként biztosítani az intézményben – tudtuk meg Varga Annamáriától –, hiszen lennének jelentkezők. Olyanok is, akik szakképzettek, de olyanok is, akiket a meghatározott időn belül ki lehetne képezni. Mindez elsődlegesen pénzkérdés. Az igazgatónő bízik abban, hogy lesznek hasonló programok, s hogy ők is tudnak majd – újfent – élni a lehetőséggel. – Ami jó az intézmények, jó a dolgozónak is?

Ivanik Renáta ápoló

– Természetesen, hiszen a szakképesítés révén valószínűleg stabilabbá vált a helyünk, amit szakképesítés nélkül nem tudtak volna a végtelenségig „betölteni” velünk – mondja Ivanik Renáta, aki 2003 nyarán került a szociális otthonba. Az ápolói végzettség azt jelenti, hogy jogosítványokat szereztek arra, hogy szükség esetén lépjenek a gondozottak érdekében. Az intézményben nincs állandó orvosi ügyelet, ezért a gondozókra nagy felelősség hárul. Sokszor nekik kell dönteniük arról, mi történjék a gondozottal. Eddig, mivel Renátának nem volt szakképesítése, akkor sem avatkozhatott volna be ily módon, ha egyébként tudta mi hiányzik a beteg megnyugtatásához, állapotának helyrebillentéséhez. Most már sokkal többet tud a lehetséges problémák okairól, a megoldási módokról, hiszen alapos, gyakorlatias, jól szervezett szakmai képzésben vehetett részt.

Az sem utolsó szempont – tudom meg –, hogy a bizonyítvány két kategóriával feljebb, „A”-ról a „C”-be vitte a bértáblán, ami havonta 10–12 ezer forintnyi többletjövedelmet hoz a konyhára. A bérnövekedés nagyon jól jött Török Lászlónénak is, akinek korábban ugyancsak nem volt egészségügyi szakképesítése. Az asszony 2002-ben lett az intézmény munkatársa. Neki is az állás, s ezzel a jövedelemszerzés megőrzését jelenti a tanfolyam elvégzése, hiszen egyértelmű volt, hogy nem maradhat másképpen az otthon dolgozója. Nem volt tehát választási lehetőség.

Török Lászlóné ápoló

– Az igazgatónő hivatott bennünket, s közölte, hogy a Burgenlandi Felnőttképzési Intézet elindítja ez a tanfolyamot, amit el kellene végeznünk ahhoz, hogy továbbra is itt maradhassunk. Februárban kezdtünk és decemberre végeztünk is.

Törökné már régen ült utoljára iskolapadban, s a heti többszöri utazás Szombathelyre önmagában sem volt egyszerű, a tanulnivalóval is meg kellett küzdeni, de sikerrel vette az akadályt.

Nekik talán nem csak egy lépés

A 38 éves Borján Szabolcs targoncavezetői tanfolyamot végzett a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben. A büntetését 2004 januárja óta töltő férfi nagyon örült a tanulási lehetőségnek, úgy érezte, a monoton mindennapokban hasznára válik a kihívás. Így amikor a nevelő neki is megemlítette, hogy be lehetne kapcsolódni a képzésbe, azonnal igent mondott. Műszaki területen még sosem dolgozott, korábban a vendéglátásban tevékenykedett. Azt nem tudja, hogy manapság keresnek-e targoncavezetőt a cégek. Ezzel együtt bízik abban, hogy valóban van értelme a megszerzett szakképesítésnek. Ez hamarosan eldől, hiszen egy év és tíz hónap múlva szabadul. A tanfolyamtól sokkal többet kapott, mint amire eredetileg számított. Nagyon jó oktatók képezték és mielőtt felülhettek a targoncára, széles körű műszaki ismereteket nyújtottak a számukra. Úgy érzi, komoly szakmai elméleti alapot sikerült szerezniük és az erre épített gyakorlati képzés kellôen felkészítette őket arra, hogy akár „élesben” is megállják a helyüket. Borsos Miklós kerékpárszerelői tanfolyamot végzett, méghozzá célzatosan. A jövőben ugyanis nagyon fontos lehet számára ez a szakma. – Jártam és éltem már huzamosabb ideig a Távol-Keleten és azt tervezem, hogy néhány hónap múlva, a szabadulásom után, ismét odautazom. Ott szeretnék letelepedni. Azon a vidéken pedig egészen más a kerékpár szerepe a társadalmi életben, mint nálunk, ezért azt gondolom, hogy nagy hasznát fogom venni a most megszerzett tudásnak. A műszaki pálya egyébként sem állt távol Borsostól. Bár annak idején hivatásos katonaként dolgozott, rendelkezik elektroműszerészi végzettséggel és egy kazánfűtői tanfolyamon is részt vett. A biciklihez azonban – mint mondja – talán gyermekkorában volt utoljára Borsos Miklós kerékpárszerelő igazán komoly köze. Legutolsó kerékpárját újonnan, 900 forintért vette, ami árulkodik a történet koráról. Laikusként állt tehát a képzéshez, de az minden igényét kielégítette. Nem is gondolta volna. Fantasztikusan jó tanáruk volt és az elmélet mellett a gyakorlati oktatás is hiánytalanul megvalósult. Szerinte nehéz volt a tananyagot elsajá-

63

títani, de aki akarta és odafigyelt, az használható tudáshoz jutott. Nagyon meglepte az is, hogy a javításhoz szükséges szerszámok bekerültek a rácsok mögé. Ezt véleménye szerint nem lehetett egyszerű elintézni, hiszen roppant szigorú biztonsági előírások vannak Sopronkőhidán. – Hogyha valaki szakmát tanul, az gyakran hozzájut egy papírhoz, ami mögött nem áll valós, cselekvőképes tudás. Erre akár saját példát is mondhatok, hiszen egykor a katonaságnál a hivatásos jogosítvány mellé adtak egy autószerelői végzettséget is. Őszintén bevallom, nem mernék autót szerelni, de kerékpárt bármikor. Nyugodt lelkiismerettel vállalnám, és biztos vagyok benne, hogy nem vallanék szégyent. 64

A Burgenlandi Felnőttképzési Intézet a sopronkőhidai tanfolyamok mellett Sopronban, a városüzemeltetésért felelős holdingnál is indított oktatást, méghozzá ugyancsak OKJ-s minősítésű hulladékgyűjtőket képeztek ki, összesen 16 főt. Ezeket az embereket a foglalkoztató iskolázta be, s korábban is a városgondnokságon dolgoztak, de még megfelelő szakképesítés nélkül. A Sopron Holdingnál a program résztvevői – 13 takarító és 10 parkgondozó – kezdte meg szakképzett munkáját.

A Sopronkőhidai Fegyházban és Börtönben 2008 augusztusában indult a Lépj egyet előre! egyes programja. Összességében 54 kerékpárszerelő és 32 parkgondozó szerzett OKJ-s végzettséget – tájékoztatott Faragó Dorottya, a Burgenlandi Felnőttképzési Intézet soproni kirendeltségének vezetője. Elmondta, hogy intézetük már régóta partneri kapcsolatban áll a börtönnel, és amikor megtudták, hogy a Lépj egyet előre! programba még be lehet kapcsolódni, azonnal megkeresték a büntetés-végrehajtási intézményt. Igyekeztek olyan szakmákat választani, amelyekkel várhatóan jól el lehet helyezkedni a munkaerőpiacon. A parkgondozók közül két szabadultnak már találtak is munkát, s egy felmérés szerint a kerékpárszerelők iránt is kereslet mutatkozik. Ilyen képzést a kirendeltségvezető tudomása szerint még nem indítottak hazánkban, miközben az igény a foglalkoztatási hivatal adatai szerint országos méretű. Faragó Dorottya a Burgenlandi Felnőttképzési Intézet soproni vezetője

A képzés 100 százalékban támogatott, de maguk a résztvevők is pénzhez juthattak általa. A hallgatók minden elvégzett 150 óra után egyhavi minimálbért kapnak. Miután a börtön hátrányos helyzetű minősítést ad, az ott tanulók erre még jó tízezer forintnyi kiegészítést is elkönyvelhettek. Összességében a sikeres vizsga után több mint 80 ezer forint ütötte a markukat. Ez nem tagadható, jelentős ösztönző erővel bírt. Faragó Dorottya szerint a pénz nagy vonzerő, hiszen a telefonálás lehetőségét, plusz ételvásárlási lehetőséget ad a fogva tartottak számára, ugyanakkor legalább a diákjaik fele komoly szándékkal jelentkezett, valóban bízik abban, hogy a későbbiekben egy új, normális élet lehetőségét teremtik meg a szakképesítéssel. Ráadásul a végzettek zöme, mintegy 90–95 százalékban egyáltalán nem rendelkezett korábban szakmai végzettséggel. A börtönben működik egy pártfogói szolgálat, amelynek éppen az a feladata, hogy a szabadulás utáni társadalmi reintegrációt, a beilleszkedést elősegítse. Az OKJ-s bizonyítvány megléte pedig állás- és ezzel együtt jövedelemszerző eszköz. Ráadásul a későbbi munkáltatók nem feltétlenül tudják meg, hogy hol szerezte az adott személy a szakmunkás-bizonyítványt, hiszen az nem szerepel a dokumentumban. A börtön egyébként részese a Lépj egyet előre! második körének is, 2008 nyarán 23 kőműves képzése kezdődött a rácsok mögött.

A végzettek több mint fele elhelyezkedett új szakmájában A felnőttképző intézetek, szervezetek pályázatok révén kapcsolódhattak be a Lépj egyet előre! programba – többségük tíz évet is meghaladó múlttal rendelkezik –, így többek között az OKTKER-NODUS Kiadó Kft., a Kereskedők és Vállalkozók Veszprém Megyei Képviselete (KISOSZ) Veszprém megyében, az OKTÁV Zrt. fehérvári irodája, a Tréning Stúdió Kft., az Albasafe Kft., az Albasoft Kft., a Duna Menti Regionális Népfőiskola, a Dakó Oktatási Központ Kft., a Szabolcs Vezér Gimnázium Fejér megyében. A képzések elméleti helyszínéül többségében az intézmények saját és bérelt oktatási termei szolgáltak, az óraadó tanárok száma megközelítette a százat.

Maguk is előbbre léptek OKTKER-NODUS Kiadó Kft.

Az 1994 óta működő veszprémi székhelyű OKTKER-NODUS Kiadó Kft. Veszprém megyében az elsők között vált akkreditált felnőttképzési intézménnyé. OKJ-s képzésein – közgazdasági, pénzügyi, számviteli, informatikai, pedagógiai, kereskedelmi, ügyviteli és egyéb területeken – az elmúlt években több mint négyezren szereztek szakképesítést. Jákli Sándortól, a kft. képzési vezetőjétől megtudtuk, hogy a Lépj egyet előre! programban a kezdetektől fogva részt vesznek. Nemcsak Veszprémben, hanem a megye más városaiban, így például Tapolcán, Balatonfüreden is jelen voltak és vannak különböző tanfolyamaikkal. Ennek keretében pénz-

A Közép-Dunántúl régió három megyéjében 3498-an jelentkeztek a különböző szakmát nyújtó, illetve a felzárkóztató tanfolyamokra. A legtöbb jelentkezőt Fejér megyében fogadták, szám szerint 1949-et, majd Komárom-Esztergom megye következett 902, illetve Veszprém megye 647 tanulni szándékozó felnőttjével. Végül is a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Foglalkoztatási és Képzési Igazgatósága 1392 támogatási szerződést kötött a leendő hallgatókkal. A tanulók 58 százaléka férfi volt, de például Veszprém megyében a nők aránya meghaladta a 59 százalékot. Az iskolapadba beülők közül 201-en rendelkeztek érettségivel, 197-nek már volt valamilyen szakképesítése, míg a többiek alapfokú általános iskolát végeztek, néhányan azonban csak hat osztályt. A támogatott hallgatók döntő többsége sikeresen fejezte be tanulmányait.

65

ügyi-számvitelei ügyintézői, mérlegképes könyvelői, ECDL, számítástechnikai szoftverüzemeltetői, ingatlanközvetítői, dajka, irodavezetői, személyügyi ügyintéző képesítést szerezhettek a hallgatóik. – Ajkán beindítottuk a 7–8. osztályos felzárkóztatóképzést, ezzel tulajdonképpen az OKTKER is előbbre léphetett – jegyezte meg Jákli Sándor –, hiszen ezzel bővült felnőttképzési palettánk. A tavaly márciusban elindított Lépj egyet előre! első ütemének keretében egyébként összesen 39 hallgatót csatlakoztathattunk az éppen folyó képzéseinkbe a számukra biztosított támogatásoknak köszönhetően. Oktatóik jobbára a megyeszékhely különböző intézményeinek – így az egyetemnek, a szakközépiskoláknak s a magánszférának – óraadó tanárai, valamennyien hosszú évek óta tanítanak az ISO 9001:2001 minősítéssel rendelkező OKTKER-nél. Az oktatáshoz Jákli Sándor, szükséges helyiségeket az intézmény többnyire saját épületében az OKTKER-NODUS Kiadó Kft. képzési vezetője biztosítja, ahol egy 35 fős, kettő 25 fős általános oktatási, s két 25 fős, számítógépekkel felszerelt tanterem áll rendelkezésre a különböző kiszolgálóhelyiségekkel együtt. A jó feltételeknek köszönhetően a Lépj egyet előre! I. programban részt vevők közül senki sem lépett vissza, a tavasszal, nyáron befejeződött vizsgákat mindössze három hallgatónak kellett megismételnie. 66 Újbóli megmérettetésük eredményesnek bizonyult. Jákli Sándor bízik abban, hogy a decemberben záruló felzárkóztató tanfolyamuk is hasonlóan sikeres lesz.

A tanároknak is kihívást jelentett a felzárkóztatás

A Veszprém megyei Ajka egyik legnépszerűbb lakótelepén, négyemeletes épületek tövében húzódik meg a Molnár Gábor Általános és Speciális Szakiskola. – Most már „egymisek”, azaz „egységes gyógypedagógiai módszertani intézet” is vagyunk – büszkélkedik Szabó Istvánné tanárnő. Ez egyfajta minősítését is jelenti az itteni nevelői munkának, így nem véletlen, hogy az OKTKER-NODUS Kft. éppen ezt az intézményt kereste fel a felzárkóztató, hetedik-nyolcadik osztály elvégzését lehetővé tevő tanfolyam lebonyolítására. – Felnőttek képzésével még nem foglalkoztunk, így számunkra is nagy kihívás volt, amiSzabó Istvánné oktató kor 2007 januárjában beindítottuk a hetedik osztályos képzést – jegyzi meg az osztályfőnök. – Júniusra végeztünk is a tananyaggal, majd következett a nyolcadikos anyag. Ebből, még ugyancsak ez évben, karácsony előtt vizsgáznak a hallgatóink. Az osztály létszáma 19 fő. Ennyivel is indult. Ajkáról és környékéről, Sümegről, Devecserből, Pápasalamonból, Kispiritről, Sümegprágából, Kolompárról járnak be a hallgatók hetente háromszor. – A tanulók több mint fele roma származású, de ez a tanulmányaikban nem hátráltatja őket. Sőt! Mintha szorgalmasabbak lennének, ők ugyanis még inkább érzik a hátrányát annak, hogy nincs meg az alapfokú képzettségük, amely elhelyezkedésüknek ma már alapfeltétele.

Közép-Dunántúlon összesen 1392-en vettek részt a Lépj egyet előre! programban. A tanulók 53 százaléka férfi volt, a többség alapfokú általános iskolát végzett, több mint egyharmaduk érettségivel, illetve szakképesítéssel rendelkezett. A támogatottak zöme sikeresen fejezte be a képzést.

Leggyakoribb képzések (fő)

67

Résztvevők megyék szerint (fő)

Résztvevők nemek szerint (fő)

Szabó Istvánné harminc éve tanít, a különböző tantárgyakat oktató tanárok is gyakorlott, jól felkészült pedagógusok. Mindegyikük szívesen vállalta a számára is újszerű feladatot az iskolában és azon kívül is. – Kezdetben ugyanis nehéz volt a környezettel elfogadtatni, hogy ezek a felnőttek is tulajdonképpen iskolások. A bejáróktól ugyanis az autóbuszokon nemigen akarták elfogadni az utazási kedvezményre jogosító dokumentumokat. A buszsofőrök egyike-másika le is „cigányozta” őket, hogy ne szélhámoskodjanak. Tanártársaimmal s az osztállyal szinte napi kapcsolatot tartó mentorral nemegyszer magunk is elkísértük a hallgatóinkat az autóbuszhoz, hogy igazoljuk jogosultságukat a 90 százalékos utazási kedvezményre, s az érintett Volán vezetőit is felkerestük. Végül aztán nem vitatkoztak, elfogadták. Miként a roma és nem roma tanulók is egymást. A köztük kialakult szinte konfliktusmentes kapcsolatra – bár egy-két összezördülés azért természetesen előfordult – jellemző, hogy amikor az egyikük, egy várandós cigány asszony kórházba került veszélyeztetett terhessége miatt, rendszeresen bevitték hozzá a tananyagot, segítették pótolni a lemaradását. – Szinte sajnálom, hogy meg kell válnunk tőlük. Egyedül az vigasztal, hogy e tanfolyammal esélyt adhattunk nekik az előbbre lépéshez. S talán majd másoknak is, tekintve, hogy a Lépj egyet előre! folytatásában is szeretnénk részt venni. Igaz, más intézmény is kedvet kapott ehhez, úgy tudom, jövőre Devecserben is beindul egy felzárkóztatókurzus. 68

Együtt tanulok a gyerekeimmel

Kozáni Csaba 37 éves, roma származású fiatalember leginkább arról álmodik, hogy egyszer majd asztalosként dolgozzon, vagy hogy motorosfűrész-kezelő legyen lakóhelyén, a Veszprém megyei Kolontáron a fatelepen.

– Kilencen voltunk gyerekek, így már annak is örülhettem, hogy elvégezhettem a hat osztályt az általánosban. Ahol születtem, Devecserben, majd ahol éltem, Kolontáron, a cigánysoron, ki is néztek volna, ha tanulni akarok. Ám amikor megnősültem, majd jöttek a gyerekek – egymás után hat –, hiába kerestem, iskolázatlanságom miatt egyre nehezebben találtam munkát. A gyerekeimnek nem akartam ilyen jövőt. A legnagyobb két leányt sikerült is rábeszélnem, hogy tanuljanak tovább. Az egyik vendéglátó-ipari szakközépiskolába, a másik közgazdasági szakközépbe jár. A többiek az általánosba, kivéve az óvodás s a legkisebb gyermekemet, akivel gyesen van a feleségem. Mi tagadás, előttük is szégyelltem, hogy nekem csak a hat osztály van meg. De hát az alkalmi munkákból meg a közmunkából – mint amilyent most a helyi önkormányzat biztosít – nem tellett a tanulásra. Ám amikor megláttam a plakátot Kozáni Csaba elvégezte a nyolc osztályt a polgármesteri hivatalban, meg szóltak is a családsegítőből, hogy ingyen is befejezhetem az általánost, aztán pedig szakmát is tanulhatok, nem tétováztam, nyomban jelentkeztem. Szegény anyám még megérte a beiratkozásomat, büszke is volt rám, de néhány napra rá meghalt. Akadtak persze, akik kinevettek, hogy öreg fejjel mit akarok én, de a többség biztatott. Meg a gyerekek is, akik sokat segítenek a tanulásban. Igaz, nem vagyok nehézfejű, minden tantárgyból ötösöm van, kivéve a biológiát, abból négyes vagyok. A történelmet és a magyart szeretem leginkább. Egyébként a munkahelyemen is mellettem áll a főnökség, úgy osztják be a munkaidőt, hogy az iskolába is eljussak. A mentorunk meg már bombáz, hogy folytassam a tanulást. Már szólt is, hogy tavasszal indul egy motorosfűrész-kezelő tanfolyam. Ez stabil munkahelyet és több pénzt is jelenthet majd. Mert az most igencsak kevés, nehezen élünk belőle. De nem akarok panaszkodni, most a sikeres vizsga a legfontosabb, amely után persze csapunk egy jó osztálybulit.

A főzőüst mellett

Sörös Vilmosné 55 éves. A veszprémi Bóbita óvodában dolgozik konyhai személyzeti alkalmazottként. Attól való félelmében, hogy egy esetleges létszámleépítés miatt elbocsátják, elvégzett egy dajkaképző tanfolyamot, remélve, hogy e szakma révén megőrizheti munkahelyét.

– Csaknem 10 éve dolgozom a veszprémi Bóbita Körzeti Óvoda konyháján. Negyedmagammal gondoskodunk mintegy 200 gyermek ellátásáról. Sajnos egyre csökken az ide járó gyerekek száma, így félő, hogy idővel esetleg Sörös Vilmosné dajka elküldik a dolgozók egy részét. Ötven év felett, nyolc általános iskolával ma már nemigen lehet elhelyezkedni, ezért már jó ideje töprengtem arról, hogy kellene valamilyen szakmát tanulni, akárhány éves is vagyok. Virágkötészettel kacérkodtam, aztán, amikor megláttam a megyei lapban, hogy beindul egy dajkaképző-tanfolyam, nem tétováztam, és beiratkoztam. Különösen vonzott, hogy tandíjat nem kell fizetni, s hogy elvégzésével még egy hónapi minimálbért is fizetnek. A lányaim már felnőttek, az egyik 32 éves, a kisebbik 23, a férjem odahaza van, rokkantnyugdíjas, be tud segíteni a háztartásba, 69 így időm is volt a tanulásra. Kezdetben, mi tagadás, nehezen ment, hiszen régen jártam iskolába, de mindenki biztatott, hogy semmiképpen se hagyjam abba. Végül is sikerült, különösen, hogy a gyakorlati résszel – a gyerekek étkeztetésével, tisztántartásával, mosdatásával, öltöztetésével – itt helyben, ismerős körülmények között kellett megbirkóznom. A tanfolyam befejeztével, a szakképesítésemre tekintettel, a fizetésemet is megemelték 14 ezer forinttal, ami nekem igazán sokat jelentett, hiszen a nettó keresetem még így is csak havi 70 ezer forint. De ami a legfontosabb: ígéretet kaptam, ha el is küldenek néhány dolgozót az óvodából, én, mint dajka, mindenképpen maradhatok. Így a nyugdíjig, amihez már csak négy év kell, talán nem kell nyugtalankodnom. Korábbi gondjaimból persze a gyerekek mit sem érezhettek meg, a főztömet szívesen ették és eszik ma is. Különösen a paradicsomos ételeket, mert, mint mondják, az mindig roppant finom.

Az alkalmazottaimat is beírattam

Pongrátz Győző 32 éves székesfehérvári építőipari vállalkozó nyolc alkalmazottal, s úgynevezett „szárazépítéssel” foglalkozik több mint öt esztendeje.

– Hazánkban nemrég honosodott meg a szárazépítés, amely belső építési munkákat, álmennyezet, gipszkarton válaszfalak készítését foglalja magában olyan technológiával, amelynek során nem használnak vizes habarcsot, illetve kötőanyagot. Többnyire irodákban, üzletekben, áruházakban alkalmazzák, gyors, praktikus, kevés piszokkal jár, könnyen Pongrátz Győző bontható, újraszerelhető, mögötte légtechnikai székesfehérvári építőipari vállalkozó – szárazépítő és elektromos szerelvényeket helyeznek el. Eddig jobbára külföldön dolgozó mesterektől lehetett autodidakta módon elsajátítani, ellesni a gyakorlatban. Éppen ezért, amikor megtudtam, hogy már idehaza is megszerezhető a szárazépítő-szakma az OKTÁV által szervezett tanfolyamon, méghozzá igen kedvező feltételek közepette, arra gondoltam, nem csak én iratkozom be, de alkalmazottaimat is hozom. Szám szerint ötöt – a másik három

festőszakmunkás –, hogy valamennyien megfeleljünk e legújabb szakmai kihívásnak. Egy kivételével valamennyien sikeresen végeztünk a tanfolyamon, jómagam – ahogy az egy példamutató főnökhöz illik – osztályelsőként. Egyébként 17 hallgatója volt a tanfolyamnak – többnyire középkorúak –, a gyakorlati oktatók a megye legjobb építőipari szakembereiből kerültek ki. Az elméleti oktatásra az OKTÁV előadótermében került sor egy éven át, szinte minden hétvégén. Alapvégzettségem szerint egyébként vendéglátós vagyok, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, így átváltottam az építőiparra. A nemzetközi érvényességű szakképzettséggel, amit a Lépj egyet előre! programban szereztem, s az eddigi referenciáinkkal – dolgoztunk már budapesti szállodákban, fehérvári, veszprémi, tatabányai nagy élelmiszer-ABC-kben – úgy gondolom, tovább erősíthetem versenyképességünket. S miután alkalmazottaim is szakképzettebbekké váltak, még több feladatra vállalkozhatunk. Létre is hoztam két brigádot, így mindenképpen örülök annak, hogy részt vehettem e korszerű, nálunk még hiányszakmának számító képesítést nyújtó tanfolyamon. Az egyhavi „ösztöndíj” is jól jött valamennyiünk családjának, bár jómagam még nőtlen ember vagyok, illetve élettársam van, aki ugyancsak egyetértett azzal, hogy beültem az iskolapadba, de a hétvégeken azért hiányolt.

Valamit valamiért

70

Kovács Zsuzsa 36 éves, jelenleg konyhafőnök a székesfehérvári Kiskukta étteremben. A vendéglátó-ipari szakközépiskoláról kikerülve több helyütt is dolgozott, ám 2006-ban munka nélkül maradt.

– Szerencsére ekkor kapóra jött a lehetőség, hogy a szakmám közelében maradva egy újabb szakképesítést szerezhetek az OKTÁV által meghirdetett élelmezésvezetői tanfolyamon. Méghozzá ingyen és „bérmentve”, mivel még a tankönyvekért sem kellett fizetni. Mondta is a férjem, nemcsak vele van szerencsém – éppen Kovács Zsuzsa a kétéves házasságkötési évfordulónkat ünnekonyhafőnök peltük –, hanem ezzel a tanulási lehetőséggel is. Igyekeztem is tisztességgel megfelelni az iskola követelményeinek, minden órán ott voltam, mindig felkészültem. Még azt követően is, hogy időközben munkát találtam a Kiskuktában. Nem volt könnyű, hiszen egy élelmezésvezetőnek egészen mást kell tudnia, mint egy szakácsnak. Persze ebbéli ismereteim sem bizonyultak hiábavalónak. Végül is mindenből sikeresen levizsgáztam. Mi tagadás, a főnököm, mármint a tulajdonos, ennek nemigen örült. Sejtette ugyanis – s én tudattam is vele –, ha lehet, én továbbállok. Élelmezésvezetőre ugyanis egy olyan kis étteremben, mint a mienk – naponta 100–120-an étkeznek itt – nemigen van szükség. Mindenképpen keresnem kell egy nagy céget. Két-három hirdetésre már be is adtam a jelentkezésemet. Nem tagadom, ha sikerül előbbre lépnem – hiszen ezért tanultam –, némiképp hiányozni fog a konyha, a főzés. Ugyan otthon is el kell készíteni a mindennapi ételt, de azért az nem ugyanaz. Ám, ahogy mondják, valamit valamiért…

A tanulással saját sorsukon javítanak Észak-Magyarországon a munkanélküliség egyik legfőbb oka az állástalanok alacsony iskolai végzettségében keresendő, több mint 46 ezren legfeljebb csak 8 általánossal rendelkeznek. Éppen ezért volt jelentős a Lépj egyet előre! program elindítása, amely ezt a réteget célozta meg. A program keretében 3324 fő bevonását tervezték (1130 munkaviszonyban álló s Hosszú távon is megoldást kínáló ja2194 fő álláskereső képzését), végül a régi- vaslat volt, hogy azok, akiknek legóban összesen 2835 (Borsod-Abaúj-Zempalább az 5. osztályuk megvan, magánlénben 1657, Hevesben 779, Nógrádban tanulóként végezzék el a 6. osztályt, és pedig 399) főt sikerült megszólítani.

úgy kapcsolódjanak be a programba.

Közülük a régióban 881-en állásnélküliek, Ehhez a Roma Hálózat képviselői, il294-en egyéb okokból inaktívak, 132-en 71 munkaerő-piaci ellátásban részesültek, letve az iskolák segítségét is kérték 848 a munkaviszonyban állók és 680 a a megyei szakemberek. Nyilvánvaló regisztrált munkanélküliek száma. A többazonban, hogy források nélkül ez sem ség – 2119-en – nyolc általánost végzett, 40-en azonban még azt sem végezték el. jelenthet megoldást, noha számos fiaGimnáziumot 349-en, szakközépiskolát talt érint ez a probléma. 137-en, szakmunkásképzőt 78-an, technikumot kilencen végeztek. A jelentkezők több mint fele nő (1545), a férfiak száma 1290 volt. A leggyakoribb szakmának az ABC-eladó, a nehéz- és könnyűgépgépkezelő, a sürgősségi kórképek felismerése és ellátása, a takarító, a személy- és vagyonőr, a számítógép-kezelő és a parkgondozó számított.

Kitöltötték a keretet Heves megyéből – a meghirdetett keretet teljesen kitöltve – összesen ötvenketten vettek részt a Lépj egyet előre! program sürgősségi kórisme felismerő tanfolyamán 2008. július 1. és október 15. között, két csoportban. Mindannyian a megyei mentőszolgálat munkatársai, ápolók és gépkocsivezetők vegyesen. Mint azt Csathó Mónikától, a képzés megyei koordinátorától, az egri mentőállomás vezetőjétől megtudtuk, az önkéntes jelentkezők előbb egy két hónapos gyakorlati foglalkozáson vettek részt, melynek keretében tíz-tíz úgynevezett utánkövetési naplót kellett készíteniük különböző betegcsoportokban (belgyógyászat, sebészet, ideggyógyászat, gyermekgyógyászat stb.), azaz a helyszínen felállított diagnózist össze kellett vetniük a kórházi diagnózissal, illetve azzal, hogy miként alakult a továbbiakban a beteg sorsa. Ezt egy kilenc napból álló elméleti felkészítés követte, amelynek része volt többek között egy vészhelyzetekre szóló, pszichológus vezette kommunikációs tréning is. A kurzus zárásaként pedig egy szigorú, háromfordulós vizsga várt a hallgatókra, ami újraélesztési gyakorlatból, elméleti és gyakorlati vizsgából állt. – Örömmel mondhatom, nem volt gondunk a kurzusra meghirdetett létszámkeret feltöltésével, sőt, túljelentkezés volt – tájékoztatott Csathó Mónika. – Ez lényegében egy kiemelt mentőegység, azaz KIM-tanfolyam volt, melynek során az ápolókat és a gépkocsivezetőket párban képeztük ki: akik együtt végeztek, együtt is dolgoznak. A fő cél az volt, hogy a mentőgépkocsi-egységet magasabb szintre emeljük,

hogy ilyenformán rendelkezésre álljanak olyan egységek is a megyei mentőszolgálatnál, amelyeknél nincs ugyan orvos, ám a kollégák magasabb szintű ellátásban tudják részesíteni – akár az orvos kiérkezéséig is – a pácienst. Erre azért van szükség, mert Egerben csak kettő, a megyében pedig csupán további három orvossal futó rohammentő áll szolgálatban, ami a megye egészét nézve igen kevésnek mondható. Az egri mentőállomás vezetőjétől megtudtuk azt is: Egerből húsz, Gyöngyösről kilenc, Pétervásáráról nyolc, Poroszlóról öt, Petőfibányáról négy, Hatvanból és Hevesből pedig három-három fő végezte el sikerrel a tanfolyamot. A felkészítés komolyságát mutatja, hogy a résztvevők elsajátították egyebek mellett az intravénás gyógyszerbeadás technikáját, az emelt szintű légúti biztosítás alkalmazását, az intraosseális (csontvelőbe történő) gyógyszerbeadást, továbbá a félautomata defribrillátor használatát is. Így – mutatott rá a szakember – a KIM-tanfolyamot elvégzők súlyosabb helyzetekben, akár életveszélyes esetekben is be tudnak avatkozni az orvos kiérkezéséig. Hozzátette: alapítványi segítséggel már januárban tervezik a megyében egy új KIM-es kocsi rendszerbe állítását. Fónagy Miklós gépkocsivezető-ápoló és Tóth József főápoló, az egri mentőállomás munkatársai szerint azért is 72 hasznos volt a tanfolyam, mert így már a helyszínen több lehetőségük van a beavatkozásra, illetve a kórházba érkezéskor is többet tudnak Egri mentősök gyakorlat közben mondani, pontosabb diagnózist tudnak adni a beteg állapotáról, ezáltal pedig jelentősen javulhatnak a beteg vagy a sérült gyógyulási esélyei. Miként Fónagy Miklós fogalmazott, a jó pap is holtig tanul, ami különösen igaz a mentős szakmára, ahol szinte minden nap újat hoz, ráadásul a technikai fejlődést is követniük kell, ha nem akarnak lemaradni. Azt is kiemelték, hogy a kurzus során nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati ismeretszerzésre, ami azért is lényeges, mert nem ritka, hogy azonnali döntést kell hozniuk. Tóth József is úgy értékelte, hogy a tanfolyam elvégzésének köszönhetően immár magasabb kompetenciával tudnak dolgozni. Hiába van már a pályán harminc éve, eddig önálló beavatkozásra viszonylag kevés lehetősége volt. Sok minden változott az elmúlt esztendők során a szakmában, amivel a mentősöknek is lépést kell tartaniuk – húzta alá.

Nehézgépkezelő-tanfolyam Csányban – Első alkalommal 2006-ban tartottunk tanfolyamot a Heves megyei Csányban, s már akkor nagy érdeklődést mutattak az ott élők a kurzusaink iránt, többen is kíváncsiak voltak, milyen képzésben vehetnének részt – mondta el dr. Fürstné Szép Zsuzsanna, a képző cég, a MICRO-2000 Kft. ügyvezetője. Elsősorban azért merült fel a nehézgépkezelő-tanfolyam indításának gondolata, mert a környéken sok logisztikai központ működik, illetve mert már többen is ilyen munkakörben dolgoztak, csak éppen nem volt róla iskolai végzettségük. Ráadásul ezeket az embereket többnyire a munkaadóik is támogatták. A 37 jelentkezőből végül is 33-an tettek sikeres vizsgát. – A tanfolyamon való részvétel lehetőségéről egymást értesítették a hallgatók, de ha nem lett volna segítségünk helyben, akkor biztosan nehezebben ment volna – húzta alá az ügyvezető. – A segítség Mák Istvánné Mariann személyében jelentkezett, aki helybéli lakosként összegyűjtötte a jelentkezési lapokat a hozzátartozó mellékletekkel. A fővárosból kolleganőnk heti két-három alkalommal adott tájékoztatást a jelentkezőknek. Szerencsére, a település polgármesterével, Morvai Istvánnal még az előző képzés során sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Elképzelhető, hogy a korábbi számítógépes, illetve a mostani nehézgépkezelő-tanfolyam után lesz még folytatás.

Észak-Magyarországon 2835-en vettek részt a Lépj egyet előre! programban. A tanulók több mint fele nő volt, a többség 8 általánost végzett. A legnépszerűbb szakképzés az ABC-eladó, a nehéz- és könnyűgépkezelő, a mentős, a takarító, valamint a személy- és vagyonőr volt.

Támogatottak munkaerő-piaci státusa (fő)

73

Leggyakoribb képzések (fő)

Résztvevők iskolai végzettsége (fő)

– A tanfolyam helyszínéül ingyen rendelkezésre bocsátottuk a könyvtárat, és a vizsga helyszínét is, a faluházat is kedvezményesen adtuk oda – tudtuk meg Morvai Istvántól, Csány polgármesterétől. – Készséggel segítettünk, hiszen főként helyben élő emberek képzéséről volt szó. Igaz, nálunk alig van munkalehetőség, elhelyezkedésre a két viszonylag közeli városban, Hatvanban és Gyöngyösön van esély. Sajnos, az önkormányzat sem tudja alkalmazni a most végzetteket, intézményeinkben 2006 óta leépítések zajlanak – fűzte hozzá.

Hirdetésre jelentkezett

74 Szabó Tibor nehézgépkezelő és targoncavezető

– Egy hirdetés keltette fel a figyelmemet a tanfolyam iránt – meséli Szabó Tibor. Csányban olvastam, hogy lehet nehézgépkezelői és targoncavezetői képesítést nyújtó kurzusra jelentkezni. Örültem a lehetőségnek, hiszen a Lépj egyet előre! program 86 ezer forintos támogatást is nyújtott. Mi tagadás, az én anyagi helyzetemben ez megkönnyítette a döntést. Természetesen a jelentkezésben az is közrejátszott, hogy jövőre 55 éves leszek, és kedvezményekkel foglalkoztathatnak. Vagyis nagyobb az esélyem arra, hogy álláshoz jussak. Idáig őstermelőként kerestem a kenyerem, de a képesítés birtokában az iparban szeretnék elhelyezkedni, a mezőgazdasági tevékenységet pedig a feleségem viszi tovább. A terveim között szerepel egy másik tanfolyam elvégzése is, hiszen ezzel is szélesedhetnek a lehetőségeim. Úgy gondolom, az én koromban is szükség van a megújulásra, hiszen a mai világban a nyugdíj önmagában nem jelent biztos megélhetést. Minél képzettebb az ember, annál jobbak az esélyei. A tanfolyam remek volt, a profi szervezésért hálás vagyok a MICRO-2000 Kft.-nek.

Tanulni sosem késő – Sokan megkérdezik, 57 évesen az ember miért vág bele egy tanfolyam elvégzésébe – eleveníti fel a kezdeteket M. Gubán György 57 éves csányi lakos. – Szerintem tanulni soha sem késő, így amikor az ismerőseim felhívták a figyelmemet erre a lehetőségre, egy percig sem gondolkodtam. Ígéretes volt a támogatás is, ami a tanfolyam elvégzését segíti. Korábban zománcozással foglalkoztam, de a munkahelyem – egy gázkészülékgyártó cég – megszűnt, s az utcára kerültem. Munkanélküliként hosszú ideig kutattam megfelelő állás után. Biztos vagyok benne, hogy a nehézgép-kezelői bizonyítvány birtokában el tudok majd helyezkedni. A tanfolyam önmagában is élmény volt, örömmel vettem részt mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati képzésben. A SZÉ-GÉ Kft. – Szénási Géza és munkatársai – mindenben segítettek. A tanulást a fiatalabbak is komolyan vették, annak reményében, hogy a bizonyítvánnyal a zseM. Gubán György bükben könnyebb lesz munkahelyet találniuk. Ebben reménykedem én nehézgépkezelő is. Noha négy gyermekem és három gyönyörű unokám van, egyedül élek, ezért akár külföldre is elmennék dolgozni, ha ott volna rám szükség. Úgy gondolom, szép lenne az élet, ha volna rendszeres jövedelme az embernek. Ehhez adott reményt ez a tanfolyam.

Akinek már sikerült elhelyezkedni – Amikor a barátom szólt, hogy indul ez a képzés, kapva kaptam a lehetőségen. Korábban helyben dolgoztam targoncásként, de egyrészt megszűnt a munkahelyem, másrészt a rendszerváltozás előtt szerzett képesítésem érvénytelenné vált – mondta el Juhász Csaba 39 éves csányi fiatalember.

– A tanfolyamnak köszönhetően a nehézgép-kezelői vizsgával együtt ismét megszereztem ezt is. Az anyagi támogatás is jól jött. Hogy jó döntés volt jelentkezni, az is bizonyítja, hogy már sikerült is elhelyezkednem targoncásként egy elektronikai termékeket gyártó cégnél. Tervezem, hogy folytatom a tanulást, és más képesítéseket is szerzek. Tudom, hogy szükség lehet rá, hiszen a másfél évig tartó állástalanság időszakát nem volt könnyű átvészelni. Az EUkonform tanfolyamok révén megsokszorozódnak a lehetőségek.

Házhoz vitték a lehetőséget Heves megyében a Lépj egyet előre! program keretén belül 2006 májusában a hevesi és a pétervásárai kistérségekben összesen 22 települést kerestek fel a tájékoztatók megtartásával megbízott egri Juhász Csaba Konszenzus Alapítvány szakemberei. Ezeken a fórumokon összesen targoncás 319 fő jelent meg, 113 férfi és 206 nő, közülük 182-en jelentkeztek valamelyik képzésre. Korcsoport szerint: 66 fő a 16–25; 46 fő a 26–35; 43 fő a 36–45 év közöttiek, és 27 fő az ennél idősebbek közé tartozott. Herman Szabolcsnak, az alapítvány munkatársának tapasztalatai szerint az embereket érdekelte a program, és általában szívesen, viszonylag nagy számban mentek el a tájékoztatókra. Magas volt a képzésekre jelentkezők aránya is, számos esetben több szóba jöhető lehetőségre is jelentkeztek. A 75 program támogatása is kellő motiválást adott, de ami talán még lényegesebb: akik jelentkeztek, azok saját sorsuk javításában aktívan kívántak részt venni. – A program egyik erőssége maradéktalanul érvényesült – mutatott rá Herman Szabolcs. – Közvetlenül, helyben kerestük meg az embereket, és az „otthonukban” kínáltuk fel a program lehetőségeit. Ennek egyik hatása volt a magas résztvevői és jelentkezési arány. Jó volt látni azt a lokális összefogást is, amelyben a helyi szereplők próbálták segíteni a tájékoztatók megtartását, illetve azok sikerességét.

A szakember a képzések eredményességét is jónak minősíti: a frissen szerzett szakmákkal a végzettek nagy hányada el tudott helyezkedni. – A legfontosabb tapasztalat azonban talán az volt, hogy a képzéseket sikeresen elvégzett személyeknek a munkaerőpiacon abban az esetben volt a legnagyobb esélyük elhelyezkedni, ha széles támogatói környezet alakult ki mögöttük. Amikor az illetékes munkaügyi központok mellé más munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szervezetek is felsorakoztak. Ilyen például egy alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtó szereplő megjelenése is, amely a személyre szabott fejlesztés eredményeképpen teszi alkalmassá a majdani munkavállalókat arra, hogy (tovább)tanuljanak, illetve sikeresen elhelyezkedhessenek. Az ilyen projektek természetesen a konkrét képzésbe kerülést és az elhelyezkedést is menedzselik, ráadásul nyomon követik, utógondozzák a klienseket – tette hozzá. A szakember szerint ugyanakkor feleslegesnek bizonyult a program népszerűsítéséhez, a szolgáltatások bemutatásához és a helyi ügyintézéshez használt átalakított autóbusz. Kihasználtsága minimális volt, ráadásul egy kiszuperált, nagyon csúnya, öreg példány volt, megjelenésével pedig nem igazán emelte a program imázsát.

Nem elég a kormányt tekerni

Ambruzs László hatvani lakos mintegy sok-sok éve dolgozik a Volánnál, ám mégis 2008 nyarán úgy döntött iskolapadba ül, hogy amit eddig már rutinból, megszokásból csinált, azt az elméleti tudás, vagy akár a gyakorlati ismeretek elsajátításával magasabb fokon, tudatosabban tudjon végezni.

76

Ambruzs László autóbusz-vezető

– Gimnáziumi érettségivel és autószerelő-végzettséggel vágtam bele az autóbuszvezetői képesítést adó tanfolyamba, némi szkepticizmussal, ám ez óráról órára szertefoszlott, amikor egyre több újat hallottam, és összehasonlítottam, eddig hogyan csináltam, és a tanultak hatására hogyan fogom jobban, körültekintőbben, összefüggéseit jobban látva csinálni.

– Az is motivált a szakképesítés megszerzésében, hogy több lábon álljak, ami a mai világban fontos, hogy a munkarőpiacon jobban „el tudjam magam adni”. Úgy tapasztalom, hogy Magyarországon a szakmán kívüliek egyelőre idegenkedve tekintenek az autóbusz-vezetői szakmai képesítésre, mert nem értik miért van rá szükség, amikor – úgy mond – „elég csak a kormányt tekergetni, és a pedálokat nyomogatni, aztán kész, ezt bárki meg tudja tenni, minek ezt annyira felfújni.” Nos mindenkinek azt mondom, aki így beszél, vagy gondolkodik, hogy csak néhány napot próbálna ki autóbusz-vezetőként, és akkor megváltozna véleménye. – Úgy vélem, Magyarországon – szemben Nyugat-Európával – egyelőre nincs presztízse az autóbuszvezetői szakmának, ám éppen a szakmává minősítés, az, hogy például a képesítés megszerzése feltétele lehet, hogy egyáltalán valaki betölthessen ilyen munkakört, évről évre elfogadottabbá teszi majd ezt a szakmát. – Nem voltak könnyűek az elmúlt hónapok, mert pihenőnapjaimat áldoztam fel azért, hogy a tanfolyamon részt tudjak venni, ami a családomtól áldozatot követelt, és a kikapcsolódás helyett egy másfajta, szellemi-fizikai munkát kellett végeznem szombatonként. – A tanfolyam az általános műveltségem szélesítése mellett olyan speciális ismereteket adott a munkámhoz, mint a közlekedés kialakulása, története, a munkajog, a térképészet, a számítógépes útvonaltervezés, az internetes menetrend, a műholdalapú helymeghatározó rendszer, a GPS használata. Összességében rendkívül hasznosnak tartom a megszerzett elméleti és gyakorlati tudást, és minden buszvezető kollégának csak ajánlani tudom, vágjon bele. Köszönet mind a munkaadómnak, a Volánnak, mind pedig az Európai Unió pénzügyi támogatásának, amelyek nélkül nem szerezhettem volna meg ezt a szakmai képesítést.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tapasztalatok azt mutatják: sikeres volt a Lépj egyet előre! program. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe volt annak is, hogy igen sok képzési lehetőség közül válogathattak a résztvevők. A hiányszakmák között olyan képzések szerepeltek, mint például ABC-eladó, ács-állványozó, asztalos, burkoló, cukrász, hegesztő, fakitermelő, fémforgácsoló, géplakatos, irodavezető, informatikus, kerti munkás, kőműves, pék, pénzügyi-számviteli ügyintéző, pincér, szakács, személy- és vagyonőr, szobafestő, mázoló és tapétázó, szociális gondozó és ápoló, takarító, vasszerelő, vendéglátó-eladó, valamint villanyszerelő.

Saját tananyagból oktatnak

A KISOSZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezete kiskereskedők és vendéglátók érdekképviseletét látja el, s ennek megfelelően indít különböző tanfolyamokat. A Lépj egyet előre! program keretében is azért választották ezt a képzést, mert a szervezet tagjai egy felmérés 77 során e vendéglátós szakemberekre jelezték igényüket. A program keretében 12 fő képzésére nyílt lehetőség, de csak nyolcan iratkoztak be, ők mindannyian sikeresen elvégezték a tanfolyamot – tudtuk meg Budainé Cseh Mónika képzésszervezőtől. – Előzetesen tudásszintfelmérőt készítünk minden tanfolyamhoz, s ez alapján állítjuk össze a képzést. Ügyelünk arra, hogy közel azonos képességű hallgatók kerüljenek egy csoportba, ez megkönnyíti a beilleszkedésüket is, hiszen nem ritkán olyan emberek is jelentkeznek a tanfolyamainkra, akik már évtizedek óta nem tanultak. A tananyag azonban némi időráfordítással könnyen elsajátítható. Mindenkinek seBudainé Cseh Mónika gítünk abban, hogy sikeres vizsgát tegyen, az oktatók a kötelező óraképzésszervező számon túl külön is foglalkoznak azokkal, akiknek nehezebben megy. A tanulók a képzést követően a gyakorlatban is megállják a helyüket a munkaerőpiacon. Így volt ez a mostani három hónapos képzés esetében is – összegezte Budainé Cseh Mónika. Mint elmondta, oktatóik saját tananyagból dolgoznak, amit folyamatosan fejlesztenek. Gyakorlatra pedig főleg a saját tagjaikhoz helyezik ki a hallgatókat, a gyakorlati képzésben a Fortuna étterem, valamint a Kandik és Tamás mesterhidegkonyha jár az élen. – Gyakori, hogy a hallgató teljesen ismeretlenül kezdi el a képzést és a végén nagyon megszereti a szakmát. Az ügyesebbek már a gyakorlatot követően elhelyezkednek, általában abban az étteremben, ahol a gyakorlati tudást elsajátították – tette hozzá a képzésszervező. Emellett a KISOSZ a náluk végzett hallgatók sorsát nyomon követi és tanácsokkal is segíti. Ennél is lényegesebb azonban, hogy a tanfolyam elvégzését követően önéletrajzot kérnek tőlük, s ha a szervezet valamelyik vállalkozó tagja jelzi, hogy szüksége lenne például egy szakácstanfolyamot végzett hallgatóra, akkor a náluk lévő „adatbankból” rögtön tudnak ajánlani képzett munkaerőt. – Az elmúlt időben egyébként élelmiszer- és vegyiáru-, ruházati- és vendéglátóeladó-képzést hirdettünk. Próbáltunk virágkötőszakmát is indítani, de már elfogyott a keret. Még pincérképzésre is lenne igény, – ezek a legkedveltebb szakmák. A megyében nagyon sokan csak 8 általános iskolai végzettséggel rendelkeznek és ehhez kell igazítani a képzéseket – jelezte Budainé Cseh Mónika. A hallgatók is elégedettek a képzéssel, ezt jól tükrözik a névtelenül kitöltött kérdőívre adott válaszok. A hallgatók a szakácsképzésről például nagyon kedvezően nyilatkoztak, leírták, hogy az oktatók lelkiismeretesek, megfelelő tudással rendelkeznek a gyakorlati és elméleti ismeretek átadásához. Az órák érthetőek, érdekesek voltak, és hasznosnak érzik a kurzuson elsajátított ismereteket...

Ugyanaz vagyok, mint előtte, de van egy szakmám

Kótai Sándorné harminc éve dolgozik, jelenlegi munkahelye a miskolci Bársony János Általános Iskolának a konyhája. Bár nem kérték az intézmény vezetői, hogy végezzen el bármilyen tanfolyamot is, saját elhatározásából döntött úgy, hogy beiratkozik a képzésre. A döntésnek a kollégái is nagyon örültek és végig biztatták. – Előtte csak 8 általánosom volt, s bizony az is régen volt már, amikor abbahagytam a tanulást, így elég nehéz volt belerázódni. Az első órák után azonban belelendültem. Otthon este 10–11 óráig tanultam, meg hajnalban, a családtól vettem el az időt, de megérte. Igaz, menet közben gyakran elbizonytalanodtam, volt, hogy úgy gondoltam, feladom, de maximálisan segítőkészek voltak a tanárok, így átlendültem a nehézségeken – árulja el. Mi jelentette számára a legnagyobb nehézséget? A matematika. Mint mondja, nap mint nap veszekedtek a párjával, mert nagyon nehéz volt a tananyag, volt, hogy egyetemi végzettségű ismerőse sem tudott neki segíteni. Mindez olyannyira felőrölte az idegeiket, hogy majdnem elváltak, de szerencsére a tanárok segítségére mindig számíthatott. Amit nem értett, többször is elmagyarázták neki, végül sikeresen megbirkózott az elméleti tárgyakkal is. Arra a kérdésre, hogy mit kapott ettől a tanfolyamtól, Kótai Sándorné így válaszolt: – Ugyanaz vagyok, mint előtte, de immár van egy szakmám. Ötvenéves lettem, és tudom, hogy hamarabb kellett volna ezt a döntést meghozni. Hamarabb kellett volna a tanulást elkezdeni, de nekem így alakult. És nem bántam meg, hogy belevágtam, csak hálás szívvel gondolok a tanárokra és a többiekre is. Felmerült bennem, hogy érdemes lenne még mást is tanulni, de aztán meggyőztem magam: én legjobban főzni szeretek…

78

Vályiné Almási Andrea gazdasági vezető

Kótai Sándorné most már helyettesítheti a szakácsot is, de a szakképesítés a fizetés szempontjából sem mindegy: eddig a szakképesítés nélküli kategóriába tartozott, a tanfolyam elvégzését követően előrébb sorolták. – Mi szerettük volna, ha már korábban megszerzi a képesítést, és nagyon örültünk, amikor jelentkezett a tanfolyamra – tudtuk meg Vályiné Almási Andrea gazdasági vezetőtől. – Jó munkaerő, képzettség nélkül sem lett volna veszélyben a munkahelye, de így még biztosabb – árulta el.

Ez volt az utolsó lehetőségem

A tanfolyam másik résztvevője, Veres Andrei Zoltánné viszont még csak a próbaidejét tölti az iskolában, a kollégái és az élelmezésvezető azonban elégedett a munkájával. – Hatszáz főre főzünk, ez nem könnyű feladat, bele kell szokni. De várhatóan őt is véglegesítik és marad nálunk – összegezte a vezető. Veres Andrei Zoltánné éppen állást keresett, amikor a KISOSZ-ban járva megtudta, szeptemberben szakácsképzés indul. Nem sokáig gondolkodott, beiratkozott. – Korábban az Aba utcai óvodában dolgoztam Miskolcon, a konyhán, ami megszűnt, így munka nélkül maradtam. Mivel csak 8 általános iskolám volt, muszáj volt valamit kezdenem annak érdekében, hogy elhelyezkedhessek – magyarázta Erika.

Nagyon tetszett neki a képzés, érdekesek voltak az előadások és sok mindent tanult. – Szívesen jártam az órákra, nehéz volt, de örömmel tanultam. A fiam segített, s a tanároktól is nagyon sok támogatást kaptam, ami elkélt, hiszen 46 éves vagyok, vissza kellett zökkennem a tanulás világába. De megérte! A tanfolyam elvégzése után sikerült rögtön elhelyezkednem, a miskolci Bársony János Általános Iskolában. Szakácsvégzettséggel szerintem sok helyen el tudok helyezkedni, ha bármi történne az iskolában. Reméljük, nem zárják be itt Veres Andrei Zoltánné szakács is a konyhát – jegyezte meg bizakodva Veres Andrei Zoltánné.– A tanfolyam előtt majdnem fél évig voltam munka nélkül, csak alkalmi munkákat végeztem, kiskönnyvvel. Gyakorlatilag a képzés volt az utolsó lehetőségem, hogy újra munkába állhassak. Igaz, három hónap próbaidőre vettek fel, de bízom benne, hogy utána állandósítanak – mondta Erika.

Ez elég stabil szakma...

Szűcs Tamás Attila már jó ideje munkanélküli volt, amikor egy barátja említette a KISOSZ-os képzést. 79 A haver végül is nem ment el a tanfolyamra, Szűcs Tamás Attila viszont jelentkezett, és el is végezte. – Soha nem gondoltam rá korábban, hogy szakács legyek, így azt sem mondhatom, hogy szerettem volna ilyen képzésen részt venni. Ez csak úgy adódott. Ezt a szakmát nem lehet gyorsan megtanulni, pontosabban ennyi idő alatt nem lehet megtanulni. Ennek ellenére rengeteg hasznos információt kaptam. Még nem sikerül elhelyezkednie, volt pár próbanapon, de úgy látja, neki még további képzésre és gyakorlatra lenne szüksége. Tapasztalatai szerint ugyanis a legtöbb munkahelyen a gyakorlattal rendelkező szakácsokat fogadják szívesen. – Nézem a hirdetéseket, a munkaügyi központ álláshelyeit is, de a legtöbb helyen rutinos szakácsot keresnek, így nagyon nehéz a megyében elhelyezkedni. Éppen ezért a napokban elmegyek egy külföldi munkát kínáló megbeszélésre. Igaz, hogy ott is a nulláról indul az ember, a ranglétra legalsó fokáról kell elkezdeni, de valahogy a gyakorlatot meg kell szerezni. Ez legalább bizonyos perspektívát jelent – magyarázza. – A családomnak egyébként tetszett az ötlet, hogy szakács legyek. Én pedig azért vágtam bele, mert úgy gondolom, ez elég stabil szakma, de mindig lehet benne fejlődni is, újabb és újabb ételek elkészítését megtanulni, vagy épp kitalálni. Azt hiszem, egy tapasztalt, jó séf könnyen talál magának munkát.

Várják a folytatást Nomina 3P Zrt.

A budapesti székhelyű Nomina 3P Zrt. a Lépj egyet előre! program folytatásában dajkaképzéssel vett részt. Kázár Ditta, a társaság miskolci képzési szervezője végignézte a munkaügyi központ által megjelölt hiányszakmák listáját, végiggondolta, hogy mihez van tananyaguk, oktatójuk, illetve mi az, ami gyorsan beindítható, ugyanis feltétel volt, hogy október végéig már a vizsgáknak is meg kellett lenniük. A dajkaképzésre esett a választása, s a munkaügyi központ, illetve ismerősi segítség révén gyorsan betöltötte a 300 órás tanfolyam létszámát. – Főleg roma származású lányok és asszonyok jelentkeztek, akiknek mindössze 8 általános végzettségük volt. A visszajelzések alapján a tantárgyak közül az egészségtant találták nehéznek, abból plusz órát is kaptak, és minden segítséget megadtunk nekik ahhoz, hogy sikeres vizsgát tegyenek – mondta

el Kázár Ditta. Hozzátette, a sikeres vizsga ellenére csak egy-két hallgató szeretne oviban dolgozni, de még egyikük sem tudott elhelyezkedni. Ennek elsősorban az az oka, hogy év közben nehéz állást találni, mert fix szerződésekkel dolgoznak az intézmények. Éppen ezért azt tanácsolta a hallgatóknak, hogy minél több helyen adják be az önéletrajzukat, így a nyáron nagyobb eséllyel indulnak az esetleg megüresedő állásokért. Benke Tímea, a társaság budapesti képviselője szerint a tanfolyam elvégzésének idejére kapott támogatások jelentős motiváló erőt képviselnek az érintettek körében. S ezt nem csupán a mostani dajkaképzésnél tapasztalták. Mint jelezte, a térségben bőven lenne igény képzésekre, átképzésekre és felzárkóztatóprogramokra, s jóval hosszabb lélegzetű tanfolyamokat is tudnának indítani. Várják a folytatást, és bíznak benne, hogy jó néhány csoportnyi hallgató tesz még sikeres vizsgát náluk. – A dajkaképzésen részt vevők fele 20 év körüli volt, de tanultak idősebbek is. A tanfolyam elvégzése után többen jelezték, hogy az itt tanultak hasznos ismereteket és nagyon jó tapasztalatokat adnak majd nekik saját gyerekeik nevelésében is. Arról nem beszélve, hogy hosszabb-rövidebb idő után újra visszataláltak a tanulás világába, és esetleg kedvet kapnak a továbbtanuláshoz is – összegezte Benke Tímea.

Tetszett a munka, de sajnos kevés dadus kell

Az egyik barátnőjétől hallott Kissné Kolompár Szilvia az induló dajkaképzésről. Elmentek, meghall-

80 gatták a tájékoztatót, és mindketten elvégezték a tanfolyamot.

– Azért jelentkeztem, mert a tanfolyam munkalehetőséget kínál és pénzt is kaptunk közben. Olyan képzés volt, amire számítottam, bár nem gondoltam, hogy ennyi mindent (egészségtant, pedagógiát, pszichológiát és munkajogot) tanulunk majd. A pszichológia tetszett a legjobban, mert ott önmagát adta az ember – árulta el Szilvia. A legjobb az volt, hogy nem úgy tanultunk, mintha kötelező lenne, hanem megszerettették velünk a tantárgyat. – A tanfolyam során tíz napot töltöttünk gyakorlaton Miskolcon, a Kassai úti óvodában a barátnőmmel együtt. Hiába tetszett meg az ottani munka, sajnos nincs elhelyezkedési lehetőség. Minden óvodába csak egy dadus kell, ezért kicsit elkeseredtem. Annyival előrébb jutottam, hogy okosabb lettem, egy jó élménnyel gazdagodtam és több emberrel is megismerkedtem. Azóta már megkerestek a Foglalkoztatási és Szociális Hivataltól, hogy akarok-e továbbtanulni. Határozottan igent mondtam.

Dajkaként szívesen dolgoznék

Csóka Annamária egy miskolci ismerősétől hallott a dajkaképző tanfolyamról. – Úgy gondoltam, jelentkezem, mert rövid idő alatt el lehet végezni és lesz egy szakmám, amivel talán sikerül hamar elhelyezkednem. Ráadásul szeretem is a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni. Ez egy olyan szakma, amiben szívesen dolgoznék – árulta el a 19 éves, jelenleg Aszalón élő lány. – A tanfolyamra egy ideig Tiszalúcról, a szüleimtől jártam be, 25 perc alatt Miskolcon voltam vonattal. Nem volt előtte elképzelésem arról, mit is fogok tanulni. Most már van egy kis fogalmam a pszichológiáról és a pedagógiáról, egészségtant tanultam korábban is, de ez volt a legnehezebb számomra. A pszichológia pedig a legkönnyebb. Jó tanáraink voltak, mindegyiket szerettük, és nagyon sok segítséget kaptunk tőlük. – A vizsgák előtt nagyon görcsöltünk, azt hittük, hogy nem fog sikerülni. De megérte tanulni, ötössel végeztem gyakorlatból és elméletből is – meséli boldogan. – Rengeteg hasznos ismeretre tettem szert, ha saját gyerekem lesz, biztosan másképp fogom nevelni, mintha nem tanultam volna.

Annamária nagyon sajnálja, hogy minden próbálkozása ellenére nem sikerült a tanfolyam elvégzése után munkát találnia, mindenhol azzal küldték el, nyáron, óvodakezdés előtt próbálkozzon újra. – Elmennék én Miskolcra is, mert Aszalón csak egy óvoda van. Gondoltam arra is, hogy keresek még valami hasonló képzést, amit szívesen végeznék – jelezte Annamária.

Munka mellett készültem a vizsgákra

Lövei Gyöngyit családi körülményei akadályozták abban, hogy korábban szakmát szerezzen, abba kellett hagynia a tanulást. Később férjhez ment, született két gyermeke és akkor meg ideje nem maradt a tanulásra. Tudta, nyolc általánossal nem lehet elhelyezkedni. – A munkaközvetítőbe mentem éppen, és ott láttam a képzésről szóló plakátot. Az unokatestvéremmel együtt hívtuk fel a képzőt, megérdeklődtük a részeteket, majd jelentkeztünk. Azt mondtam, hogy nagyon szeretném elvégezni a tanfolyamot, mert nekem is van két gyermekem és szeretem a kicsiket, szeretnék velük foglalkozni, s ha van rá lehetőség, elhelyezkednék. – Féltem, mert kezdetben nehéznek tűnt a képzés, de olyan kedves volt mindenki, a tanárok maximálisan segítettek nekünk és nagyon jó csapat alakult ki az osztályon belül. Az elméleti képzés mellett gyakorlati oktatáson is részt kellett venni, amihez nekünk kellett óvodát találni. Ebben Kázár Ditta, a képzés szervezője segített. Tíz napot töltöttünk az oviban, napi nyolc órát és teljesen olyan volt, mintha ott dolgoznánk. 81 A második naptól már bekapcsolódtunk a napi munkába, foglalkoztunk a gyerekekkel és mindenben segítettünk. De hát erről szól a dajka szakma... 2006. május 10.: az egri Konszenzus Alapítvány programtájékoztatója Átányban

A vizsgától nagyon tartott, mert sikerült közben elhelyezkednie és a vizsgákra a munka mellett készült.

– Egy magánklinikán takarítok most, de szeretnék dajkaként elhelyezkedni. Nem bántam meg, hogy harmincöt évesen belevágtam a tanulásba. Nagyon kellemes élményeim vannak, hasznos tapasztalatokkal lettem gazdagabb, szeretnék még más képzést is elvégezni – árulta el Gyöngyi.

Még egy esély A büntetés-végrehajtás is bekapcsolódott

Gyönyörű, lírai nevű cégnél készül évek óta az ország ágyneműinek mintegy 60 százaléka. A céget úgy hívják: Ábránd-Ágynemű Fehérneműgyártó és Forgalmazó Kft. A vállalkozás a büntetés-végrehajtó intézetek fogva tartottjaival működik. Magát a vállalatot még 1955-ben alapították, ez volt egykor a Sátoraljaújhelyi Fehérneműgyár – idézi fel a régmúltat Kocsi Zoltán, a kft. termelési igazgatója. A vállalkozás 1993-ban vált önálló céggé, amely ugyanolyan szabályok szerint tevékenykedik, mint minden más gazdasági társaság az országban, auditálva van, az ISO 9001:2001 minőségbiztosítási rendszerrel. Az országban négy telephelyen dolgoznak: Sátoraljaújhelyen, Debrecenben, Nyíregyházán és Miskolcon. Összesen 350 fogva tartottat foglalkoztatnak. Lakástextíliákat gyártanak és nemzetközi vállalatok számára cipőipari bérmunkát végeznek. A felsőrészt varrják a talphoz, évente mintegy 250 ezer párat. A Lépj egyet előre! program nagy segítséget jelentett a cég életében és nagy lehetőséget hozott a fogva tartottak számára. – mondja a termelési igazgató. – Úgy gondoltuk, azokat iskolázzuk be, akik a

legjobban dolgoznak, illetve a szalagvezetőket és a minőségi ellenőröket, hogy még magasabb szintű tudást szerezzenek, és ezzel tovább javuljon a gyártmányok minősége. Mert ebben a szakmában is igen szigorúak a minőségi követelmények. 10 ezer pár cipőnél legfeljebb egy párnál fordulhat elő valamilyen hiba. A textilipari termékeknek is igen magas igényeknek kell megfelelniük. Hogy az itt készült ágyneműk és cipők minősége ilyen magas színvonalú, azt jól jelzi, hogy a cég árbevétele eléri a 250–300 millió forintot évente. A fogva tartottak betanított munkásként dolgoznak, egy-egy műveletre tanítják meg őket. De a Lépj egyet előre! programban részt vevők 400 órás szakmai tanfolyamon tanulhattak. – Ezeken a kurzusokon olyanok is részt vehettek, akiknek nem volt semmilyen befejezett iskolai végzettségük – jelzi a termelési igazgató a nehézségeket. – Ezért le kellett fordítani a tematikát és a feladatokat arra a szintre, amelyet bárki képes megérteni. De sikerült. – A tanfolyam résztvevőiben nagyon erős volt a motiváltság – hangsúlyozza Kocsi Zoltán –, sokkal nagyobb igyekezettel vettek részt, mint azok, akik a szabad világban mozognak. Ennek nyilván voltak anyagi okai is, hiszen akik elvégezték sikeresen a tanfolyamokat, azok kéthavi minimálbérnek megfelelő összeget kaptak, ami Huszonegyen végezték el a lakástextil-készítő 82 az ilyen intézetekben nagy szó, és ugyancsak 21-en a cipő-összeállító részképhiszen amúgy egy fogva tartott százszázalékos teljesítmény mel- zést. Valamennyien tanultak munka- tűz- és lett az előző évi minimálbér egy- környezetvédelmet, és természetesen alapos harmadát kaphatja meg, a többi ismereteket szerezhettek a szakmából is. Még a saját ellátásának költségére üzletvitelt is tanulhattak, hogy ha majd kikemegy. De az érdeklődésnek is voltak határozott jelei. Volt hall- rülnek a szabad életbe, akár vállalkozóként gató, aki még a könyvtárban is megpróbálhassák újraépíteni az életüket. is utánaolvasott a tanultaknak, Ebből a tárgyból például megismerhették az amit abból lehetett érzékelni, hogy igen szakszerű kérdéseket árajánlat-készítés vagy a számlázás alapjait. tett fel.

A képzettebbek körében csökken a visszaesés kockázata

Amikor a hírek naponta szólnak újabb és újabb bűnesetekről, a bűnmegelőzés kulcsfontosságú. Ehhez nyújtanak segítséget azok a képzési programok, amelyek a büntetés-végrehajtási intézetek fogva tartottjai számára adnak lehetőséget a tanulásra és később az új élethez. Sátoraljaújhelyen ennek már hagyományai vannak, és minden lehetséges pályázatot megragadnak, amely segítheti ezt a folyamatot. – Fokozottan érződik az utóbbi időben a pályázatokon az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak az a szándéka, hogy támogassa a bűnmegelőzést – mondja Rózsahegyi Tamás BV-őrnagy, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön megbízott parancsnoka. – Ezek a tanfolyamok, képzési lehetőségek ilyen régióban, ahol amúgy is igen súlyos a munkanélküliség, különösen nagy segítséget jelentenek, nemcsak a fogva tartottaknak, de az itteni vállalkozásoknak is, és végeredményben a társadalomnak is. Mert a képzettebb emberek körében csökken a visszaesés kockázata is. Az intézetben már évek óta vannak tanfolyamok. A fogva tartottak olyan végzettséget kapnak, amellyel újra indulhatnak az életben a szabadulásuk után, mert nem derül ki a bizonyítványból, hogy hol szerezték a tudást. Régebben kerámiakészítőket képeztek. Most, a Lépj egyet előre! program részeként 42 fogva tartott ágyneműkészítést és cipő-összeállítást tanulhatott.

De már alakul az újabb program is: az Országos Bűnmegelőzési Bizottság pályázatán arra nyertek lehetőséget, a helyi önkormányzattal és más szervezetekkel együttműködve, hogy húsz fogva tartott parkgondozói ismereteket szerezzen. A program részeként a város I. világháborús hősi temetőjét fogják rendbe hozni, ami a város számára is majd látható eredménnyel jár és a fogva tartottak pedig szakmát kapnak.

Partneri jó viszony alakult ki

– A felnőttképzéssel kapcsolatban kedvezőek a tapasztalataim – mondta el Kiss Józsefné, a 7–8. osztályos felzárkóztatóképzésben részt vevő Ceredi Általános Iskola igazgatója. – A programban részt vevők igyekeztek felkészülten érkezni az órákra, és általában aktívan vettek részt azokon. Ez jó hatással volt azokra a gyerekekre is, akik szintén a mi tanítványaink, s akik látták, hogy az édesanyák, apukák, nagyobb testvérek mennyire fontosnak tartják az általános iskola befejezését. Különösen jó hatással volt viselkedésükre, magatartásukra az ismerős felnőtt jelenléte, hiszen megtapasztalták, milyen udvariasak, milyen tiszteltettel beszélnek az iskola pedagógusairól. Hozzátette: a képzés alatt a szülők és a pedagógusok között kialakult partneri, jó viszony azóta is megkönnyíti a munkájukat. Azok, akik a képzésben részt vettek, sokkal inkább bizalmukba fogadták a tanárokat, és elfogadják a gyermekeikkel kapcsolatos tanácsokat is, nyitottabbá, elfogadóbbakká váltak az intézmény irányába. 83

Sosem késő helyrehozni a hibáinkat

– Magam is azon sokak közé tartozom, akik annak idején nem végezték el az általános iskolát. Az évek múlásával azonban tudatosult bennem, hogy milyen mulasztást követtem el. Ahogy a gyermekeim nőttek, előttük is egyre kellemetlenebbé vált számomra ez a hiányosság – árulta el Pappné Klajbán Angéla 35 éves négygyermekes családanya. – De óriási hátrányt jelentett abból a szempontból is, hogy szinte semmilyen esélyem nem volt arra, hogy munkához jussak. Leginkább ez ösztönzött arra, hogy általános iskolai tanulmányaimat befejezzem, és ha lehetőség nyílik rá, szakképesítést is szerezzek. Bár tartottam tőle, hogy négy gyermek nevelése, valamint a mindennapi gondok mellett nem leszek képes tanulni, de belevágtam, és egyáltalán nem bántam meg. Rájöttem, hogy sosem késő helyrehozni a hibáinkat. A 9–10. osztályt is el szeretném végezni, ha lehet, ugyancsak a Lépj egyet előre! keretein belül. A következő tervem pedig az érettségi bizonyítvány megszerzése lenne.

Csökkent a megélhetési bűnözés

– A Lépj egyet előre! program bűnmegelőzési szempontból is jelentős javulást hozott. Nógrád megyében az elkövetett bűncselekmények 60–70 százaléka megélhetési bűnözésből ered, ami a képzésbe vonással, illetve munkába helyezéssel jelentősen csökkent – jelentette ki a Biztosabb Jövőért Kh. Egyesületet képviselő bűnmegelőzési mentor, Szőlősi Anita. – A program lehetőséget adott olyan személyeknek is, akik nem rendelkeznek nyolcosztályos bizonyítván�nyal. A képzést befejezve az életminőségük is jelentősen javult, látókörük bővült, s tervezik a 9–10. osztály elvégzését, vagy valamilyen szakképesítés megszerzését is, amivel visszakerülhetnek a munka világába. Ösztönzőleg hatott a résztvevőkre, hogy a képzés alatt a havi rendszeres jövedelmüket megtarthatták, s akár még munkaviszony mellett is továbbképezhették magukat.

Fontos volt az empátia

– Hátrányos helyzetű, a munka világából képzettség hiányában régen kiszorult, elsősorban roma származású felnőttek vettek részt nálunk az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben. A 18–62 év közötti felnőttek számára az általános iskolai végzettség megszerzése létkérdés – tudtuk meg Kőháziné Petik Erikától, a salgótarjáni SKÁID II. Rákóczi Ferenc Tagiskola ifjúsági tagozata vezetőjétől, a 7–8. osztályos felzárkóztatóképzés irányítójától. – Viszonylag alacsony volt a lemorzsolódás, mintegy tíz száza-

lék, ami annak köszönhető, hogy nagy hangsúlyt fektettünk az emberi viszonyokra, az empátiára, a toleranciára, a nyitottságra is. A hallgatók fele jelezte igényét, hogy szeretné továbbképezni magát, illetve szakmát szerezni.

Többen folytatják a tanulást

– Öt szakmai tanfolyami képzést bonyolítottunk le a program keretében – tájékoztatott Tóth Imréné, a TIT Pásztó Városi Egyesületének igazgatója. – A térség gazdaságitársadalmi hátrányai és az alacsony iskolázottsági szint negatív következményei miatt rendkívül nagy szükség van az első szakmás képzésekre. A hallgatók lelkesen vettek részt a tanfolyamokon, készségfejlesztő programokat is beiktattunk a tematikába, egyéni Az egri Konszenzus Alapítvány programtájékoztatója Erken konzultációs lehetőségeket is biztosítottunk számukra a tanulmányokkal való folyamatos haladás és az eredményes vizsgák érdekében. Hallgatóink rendkívül eredményesek voltak, az elhelyezkedési adatok is jók. Többen azóta újabb tanfolyamokat is végeztek: egy kis faluból tanuló roma nő például a harmadik szakmáját is megszerezte nálunk, saját költségen, 4,5-es vizsgaeredménnyel. 84 A nem piacképes szakmával rendelkező munkanélküliek között is remek eredményeket értünk el, azóta többen idegen nyelvet tanulnak, mivel azt a tudást is fontosnak vélik lehetőségeik bővítése érdekében.

Bolti pénztárosként ötödével többet kereshetek

Az 51 éves Bangó Tibor Lajosné a balassagyarmati Spar Áruházban dolgozik biztonsági őrként. Ismerettségi köréből hívták fel a figyelmét arra, hogy lehetősége lenne bolti pénztárosi szakmát szereznie. – Úgy gondoltam, hogy ezzel a lehetőséggel élnem kell. Ezért belevágtam. Úgy gondoltam, hogy pénztárosként több pénzt kereshetek, mint biztonsági őrként. Másrészt az is eszembe jutott, hogy ha nem sikerülne pénztárosként elhelyezkednem, akkor a biztonsági őri munka mellett, annak szabadnapjain dolgozhatnék pénztárosként, így egy kis mellékes bevételhez juthatnék. – Amikor nemrég Balassagyarmaton megnyílt a Tesco Áruház azonnal lecsaptam a lehetőségre, ám éppen hogy csak, de lemaradtam arról az állásról. Pedig számomra jelentős előrelépést jelentett volna pénzügyileg. Biztonsági őrként ugyanis minimálbért kapok, ám egyéb juttatások nélkül, míg szakképzett pénztárosként, a kötelező szociális juttatásokat is kapná, ami legalább havi 20 ezer forinttal emelné jövedelmét. – Önerőből családi pénzügyi helyzetünk azonban nem tette volna lehetővé, hogy a mintegy 120 ezer forintos tanfolyamot kifizessük. A tanfolyam egy hónapos volt, napi négy órában, délután 14-től 18 óráig. Szügyön lakom – családommal, főiskolás lányommal, férjemmel –, ami nem messze található Balassagyarmat mellett, ahol a KIT tartotta a tanfolyamot, így nem kellett sokat utaz-

ni az iskolába. Azonban nem voltam könnyű helyzetben, hogy a munkám, a családi, otthoni teendőimet összehangoljam. Olykor nem engedtek el a munkahelyemről, ám én minden órán ott akartam lenni, így nem egyszer a zsebemből kellett kifizetnem a kollégámat, aki helyettesített, amíg én az iskolapadban ültem. – A tanárainkkal nagyon elégedett voltam, mert lelkiismeretesen azon igyekeztek, hogy minden ismeretet átadjanak nekünk ahhoz, hogy jó pénztárosokká váljunk, és megálljuk helyünket, ha szükséges lesz.

A bolti pénztártól az egyiptomi piramisok árnyékáig

A Balassagyarmaton élő, pályakezdő 18 éves Molnár Nikolett 2008 nyarán érettségizett az aszódi gimnáziumban. Élete nagy álma, hogy valamikor az egyiptomi piramisok titkainak kutatásával töltse napjait. De hogy kerülhet a képbe a Lépj egyet előre! uniós képzési program? Álma megvalósításának útján milyen szerepet tölthet be, hogy bolti pénztárosi szakképesítést szerzett a KIT tanfolyamán? – Mindent megpróbálok azért, hogy ezt a „nagy hegyet” megmászhassam, vagyis, hogy az egyiptológusi diplomát megszerezhessem, ám az mindenki előtt világos, hogy még fél kezem is sok arra, hogy megszámláljam hány egyiptológus hallgató tanulhat az egyetemen. De nem futamodom meg ettől az óriási kihívástól. – Már arra is gondolok, hogy mi lesz akkor, ha vágyam első állomása beteljesedik, és felvételt nye- 85 rek az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem ókori nyelvek és kultúrák karának egyiptológiai szakára. A tandíjamat, az esetlegesen szükséges albérletemet és létfenntartásomat úgy gondoltam abból fogom előteremteni, hogy heti néhány alkalommal, vagy csak hétvégeken pénztárosként fogok dolgozni. Talán meglepő, hogy egy szinte még gyermek ilyen tudatos tervekkel rendelkezik, de én úgy gondolom

szerencsésnek mondhatom magam, hogy már tízes éveim közepén kialakult bennem, milyen munkát szeretnék végezni életem jelentős részében. Ezen az úton lehet meghatározó szerepe a Lépj egyet előre! program uniós támogatásának, ami nélkül nem sikerült volna elvégeznem a szaktanfolyamot, amely 2008 szeptemberében kezdődött és október 29-én végződött sikeres záróvizsgával. – Egyelőre még nem sikerült elhelyezkednem pénztárosként, mert itt Nógrádban és Balassagyarmaton nem könnyű az élet, elég sok a munkanélküli, és sokan pályáznak pénztárosi állásra is. Így minden energiámat abba fektetem, hogy felkészüljek a jövő nyári egyetemi felvételi vizsgára.

Nógrádban nehéz elhelyezkedni

A Nyugat-nógrádi COOP Kereskedelmi Zrt. jogelődje az Ipari Vidéki Egyesült ÁFÉSZ volt, ebből alakult 1999-ben 95 milliós törzstőkével. 6 településen működtünk korábban, most jelenleg 14 településen működünk. 6 bolttal kezdtünk, 20 bolt van jelenleg, és hagyományosan élelmiszer- és vegyiáru-kiskereskedelemmel, valamit zöldség-gyümölcs kereskedelemmel kis mértékben, illetőleg kis mértékben iparcikkkereskedelemmel foglalkozunk – mondta dr. Abay-Nemes Gyula vezérigazgató. – A cég a közepes kategóriájú cégek sorába tartozik, 150 alkalmazottunk van, 3 milliárd forinton felül van az árbevételünk, minden évben 6–7 százalékkal nőtt a forgalom, míg nyereségünk árbevételarányosan 1–2 százalék között mozog. 86 – Egy 30 év körüli hölgy dolgozónk van

drégelypalánki üzletünkben, aki a Lépj egyet előre! kiegészítőprogramjának támogatásával szerzett pénztárosi szakképesítést, aki korábban ugyanott dolgozott képesítés nélküli eladóként. – Problémának látom azt, hogy az emberekhez nehezen jutnak el az információk az uniós támogatású képzési programokról. Az internetelérés viszonylag még alacsony Magyarországon, főleg a kisebb falvakban, így meglátásom szerint a web még nem alkalmas arra, hogy kizárólagos informálódási forrást jelentsen az EU-s képzések terén. – Mivel vizsgaelnök is vagyok a KITnél, így meglehetősen széles rálátásom van a unió által támogatott kereskedelmi jellegű képzésekről, amely által a tanulókat segítik hozzá szakképesítéshez. A legutóbb vizsgázott bolti pénztárosok mintegy 20 fős csoportjának jelentős része munkanélküli volt, és azzal a reménnyel végezték el, hátha munkához juthatnak, ám Nógrádban különösen nehéz elhelyezkedni.

Új módszert igényel a felzárkóztatás A Dél-Alföld régióban a nyolc általános iskolai végzettség alatti célcsoport kivételével a jelentkezők száma többszöröse volt a megállapított létszámkvótának. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ részt vett a program keretében indítandó hiányszakmák kiválasztásában, valamint a képzési lista összeállításában. Folyamatos volt az együttműködés a képzőintézményekkel, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatallal és a mentorokkal. A kirendeltségek munkatársai tájékoztatták a regiszterben szereplő, programmal érintett álláskeresők célcsoportját a képzésben való részvétel feltételeiről, és személyre szabott javaslatot tettek a legmegfelelőbb képzési és támogatási formára. Kiemelt figyelmet fordítottak az alacsony iskolai végzettségűek képzésbe vonására. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal módszertani ajánlása alapján a munkaügyi központok választották ki a mentorokat. Az ő kiemelt feladatuk az alacsony iskolai végzettségűek programba való bevonása volt. Kiemelt erőfeszítéseket tettek a 7–8. osztály megszerzésére irányuló képzések indítása érdekében az érintettek meggyőzésére, motiválására.

A Lépj egyet előre! felnőttképzési program a Dél-Alföld régióban 2516 fő részére tette lehetővé, hogy a munkaerőpiacon keresett szakképesítést, illetve a szakképesítés megszerzéséhez szükséges tudást szerezzen. Ebből Bács-Kiskun megyének 700, Békés és Csongrád megyének 500–500 fős létszámkerete volt. Ebből Bács-Kiskun megyében 1198-an, Békésben 702en, Csongrád megyében pedig 616-an végeztek. A legtöbben (1763-an) általános iskolai végzettséggel kezdtek szakmát tanulni, középiskolát – gimnáziumot, technikumot vagy szakközépiskolát – mintegy 707-en végeztek korábban. A régióban 1079 férfi és 1437 nő vett részt a programban.

A program célközönségének felkutatásához a mentorok nagy segítséget kaptak a kisebbségi önkormányzatoktól, a családsegítő szolgálatoktól, különböző civil szervezetektől, képzőintézményektől. A hatékony szervezéshez szükséges infrastruktúrát a munkaügyi központ biztosította. Végső soron a Dél-Alföld régióban 2516 főt sikerült képzésbe vonni, ami jelentősen haladja meg a régióra előzetesen meghatározott keretszámot. A régión belül is kiemelkedik Bács-Kiskun megye a támogatottak tervezetthez viszonyított magas számával. A kiemelt célcsoportból – vagyis a nyolc általános alatti iskolai végzettséggel rendelkezőkből – a régióban 46 főt sikerült a képzésbe bevonni. A nyolc általános iskolai végzettségű célcsoport esetében jelentősen túlteljesült a régiós elvárás, hiszen 1763 fő vett részt különböző szakképesítés megszerzésére indított képzésen, ami többszöröse a tervezettnek. A szakképzettséggel rendelkező célcsoportban 310, a gimnáziumi érettségivel rendelkezők közül pedig 397 fő képzését támogatta a program.

87

Dél-Alföldön 2516-an vettek részt a Lépj egyet előre! programban. Kiemelkedően sokan jelentkeztek Bács-Kiskun megyéből. A legtöbben általános iskolai végzettséggel kezdtek szakmát tanulni. Csaknem másfélszer annyi nő végzett, mint férfi. A legnépszerűbb szakma az ABC-eladó volt.

Résztvevők iskolai végzettsége (fő)

88

Résztvevők megyék szerint (fő)

Leggyakoribb képzések (fő)

Úgy érzem, végre a helyemen vagyok

A keceli Flaisz Józsefné életét gyökeresen megváltoztatta a program. Mint meséli, közel az ötvenedik évéhez, korábban gyakran érezte úgy, hogy érettségivel, szakképesítés nélkül sehol sem veszik komolyan. Főállású anyaként részmunkaidőben takarított, majd bölcsődében dolgozott dajkaként és konyhai kisegítőként. Hálás volt a munkáért, de úgy érezte, hogy többet szeretne. – Már a képzés ideje alatt is nagyon jól éreztem magam – meséli. – Kiskőrösről jártak át a tanárok Kecelre, és nagyon elégedett voltam az oktatás színvonalával. A pénzügyi-számviteli ügyintéző szakképesítés megszerzését követően egy roma érdekképviselettel foglalkozó alapítványnál helyezkedtem el, az adminisztratív teendőket végzem. Úgy érzem, végre a helyemen vagyok. Az életem jó irányba változott: Flaisz Józsefné értékesnek, fontosnak érzem azt, amit csinálok, és ez biztonságot jepénzügyi-számviteli ügyintéző lent nekem nemcsak anyagi értelemben, hanem mentálisan is. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy belevágtam ebbe a programba. Úgy érzem, hosszú időre kaptam motivációt.

Úton Németország felé

A dél-alföldi régióban integy ezer mentősszakdolgozó mondhatja el magáról, hogy három és fél hónapos program keretében olyan plusz tudást szerezhettek a mentősszakápolók és gépkocsivezetők, amelynek köszönhetően sokkal hatékonyabban tudnak segíteni mentőorvos kollégáiknak egy-egy mentési szituációban. A dél-aföldi régió képzési koordinátora, Cserjés Andrea, a regionális mentőszervezet orvosigazgatója azonban azt is elmondta a nem várt érdeklődés miatt komoly bajba kerültek a kollégák kiválasztásánál. Azonban abban is bízik a mentősök lelkesedése arra ösztönzi a döntéshozókat, indítsák el jövőre is a tanfolyamot. A fővárosi Semmelweis Egyetemmel szövetkezve indult el a Lépj egyet előre! program keretében a Kiemelt Mentőegységek (KIM) képzése. Több mint ezer mentős, mentőgépkocsi-vezető és mentőszakápoló vett részt a tanfolyamon. – Évekkel ezelőtt volt már egy ilyen jellegű képzés az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), ám sajnos több ok is közrejátszott abban, hogy felhagytak a tanfolyammal – idézte fel a múltat Cserjés Andrea orvosigazgató, az OMSZ Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetének első embere, a dél-alföldi képzés koordinátora. Azonban az OMSZ-nál kapva kaptak az alkalmon, amikor értesültek a HEFOPprogramról.

A Dél-Alföld régióban a Lépj egyet előre! program sikeresen, eredményesen valósult meg. A lehetőség széles körben ismertté vált a régióban, az ily módon szakképesítést szerzettek közül többen már elhelyezkedtek. A legjellemzőbb szakma az ABC-eladó, a kereskedő-vállalkozó, a könnyűgépkezelő, a nehézgépkezelő, a gyorsétkeztetési eladó, a számítógép-kezelő, a takarító, a dajka és a mentőápoló volt.

89

– A Dél-Alföld három megyéjéből 140-en vettek részt a képzésen. Háromszor ennyi kollégám jelentkezett. Nagyon nehéz volt szelektálni a kollégák között. Végül azokat választottam, akik még egyszer sem vettek részt ilyen KIMképzésben – mondta az orvosigazgató. Aki arra is figyelt, hogy a dolgozók párban vegyenek részt a tanfolyamon, azaz egy szakápoló mellett beiskoláztak egy gépkocsivezetőt is. A tanfolyam, amely a Sürgősségi kórképek felismerése és szakdolgozó kompetenciakörbe tartozó ellátása, különös tekintettel az időskorCserjés Andrea ra jellemző specifikumokra név alatt futott júliusregionális mentőszervezet orvosigazgatója tól október közepéig tartott. Minden héten egy napon voltak az órák. – Ugyanazt hallgatták a sofőrök, mint a szakápolók, nem volt különbség a tantárgyak között – tette hozzá a dél-alföldi képzési koordinátor. Mindhárom megyében két osztály indult, a jogi ismereteken át kommunikációs és szakmai ismeretek és gyakorlati képzés is szerepelt a tantervben. Cserjés Andrea megjegyezte, nem volt egyszerű megszervezni ezt a képzést: – Az országban valamennyi hallgató ugyanazt a képzést hallgatta, a tanárok ugyanazokat a diákat vetítették le nekik, ugyanazok voltak a követelmények, ugyanazokra a 90 kérdésekre kellett válaszolniuk. A tanfolyam segítségével nagyon nagy mértékben lecsökkent a gépkocsivezetők és a szakápolók közötti különbség. Ez egyébként célja is volt a képzésnek, hiszen külföldön bevett gyakorlat a „csereszavatosság”. – Németországban például egyáltalán nincsen különbség gépkocsivezető és szakápoló között. Mindkettő vezetheti a mentőautót és mindkettő segíthet a betegellátásban is. Nálunk egyelőre a gépkocsivezető csak vezet. Most viszont a helyzet megváltozott, „elindultunk” Németország felé – mutatott rá a Lépj egyet előre!-képzés hasznosságára Cserjés Andrea, aki hozzátette, ez azért is fontos, mert az OMSZ január elseje óta csak mentést végez, betegszállítást nem. – Félreértés ne essék, a gépkocsivezetők a sikeres vizsga után sem lettek szakápolók, de adott esetben már őket is nyugodtan megkérhetem arra, hogy készítse elő nekem mondjuk a laringiális maszkot, mert alternatív légútbiztosítást szeretnék alkalmazni egy mentési esetnél – húzta alá az orvosigazgató. Cserjés Andrea külön kiemelte, kiderült, a jogi képzés nagyon fontos része lett a tanfolyamnak. – A mentés általános jogi hátterét eddig sehol nem oktatták. Viszont ma már ezen ismeretek nélkül nem is nagyon tudunk dolgozni. A beteg jogai, a dokumentációs kérdések pontos ismerete nagyon hasznos tudásnak számít napjainkban. Például eddig nem nagyon tudtuk, mikor lehet például rendőri segítséget kérni egy mentési szituációban – ecsetelte a képzési koordinátor. A pszichológiai képzést meg azért tartotta fontosnak Cserjés Andrea, mert korábban a kollégái pszichés „vezetését” eddig nem nagyon tudta megoldani a mentőszolgálat. A képzés után tartott évzáró értekezleten, amelyen a képzési koordinátorok vettek részt, elhangzott, hogy a tervek szerint jövőre is lesz ehhez hasonló tanfolyam, amelyen a különböző okok miatt most kimaradt mentős dolgozók vehetnek majd részt. – Szervezés és eredményesség szempontjából is nagyon pozitívan értékelték a vezetőink ezt a képzést. Nagyon bízunk abban, hogy semmi akadálya nem lesz annak, hogy 2009-ben is megszervezzük – tette hozzá Cserjés doktornő.

Létkérdés volt a szakképesítés megszerzése

A 42 éves szegedi Kiss Gábor, aki szakácsként dolgozik a helyi Fehértó halászcsárdában az állásának megőrzését köszönhette annak, hogy megszerezhette a szakács-szakképesítést a Lépj egyet előre! program keretében.

– Nekem „létkérdés” volt, hogy szakképzettséget szerezzek, mert kerek perec közölték velem, hogy az utcán találhatom magamat, ha nem lesz belátható időn belül a kezemben a szakmunkásdiploma. Hálás vagyok Kádár Német Matildnak, aki az étterem konyhafőnöke, és így felettesem, aki egyúttal a KIT oktatási intézmény tanára is, és ő szólt, hogy kezdjek bele ebbe a tanfolyamba, ami ráadásul egy fityingembe sem kerül, mert azt az Európai Unió támogatásából fizetik. Így nem volt mit veszítenem, pályáztam a támogatásra, amit hála Istennek el is nyertem, és így megnyílt előttem a szakképesítés megszerzése, és munkahyelyem megtartásának reménye is. – Miután megszerzem a szakmunkás-bizonyítványt, a fizetésem mintegy 10 százalékkal emelkedik, a besorolásom ugyan nem változik majd, de már teljes jogú szakácsnak érezhetem magam, és elhárul a fejem fölül a munkanélkülivé válás veszélye. A tanfolyam egyébként mintegy 200 ezer forintba került volna, ha nekem kell kifizetni, ami számomra megvalósíthatatlan lett volna. Van olyan szakács 91

kollégám, aki nem értesült az uniós támogatású tanfolyamról, és saját pénzéből, részletfizetéssel tudta elvégezni, mert neki is szükség volt erre, hogy ne tegyék lapátra. – A tanfolyam 2008 májusában kezdődött, és 2009. február végéig tart. Heti négy alkalommal hat-hat órás elfoglaltságot jelent. Számomra szakmailag is előrelépést jelentenek azok az elméleti és gyakorlati ismeretek, amelyet az iskolában hallok, és megtanulok, vagyis nemcsak a szükség miatt tartom hasznosnak a tanfolyamot.

Hasznosítható tudást szereztek

Soha rosszabb képzést ne szervezzenek a mentősöknek! A Lépj egyet előre! programnak köszönhetően elégedett szakápolók és gépkocsivezetők sorával bővült a dél-alföldi mentőstársadalom, és az sem utolsó szempont, hogy nagyon sokan olyan tudást szereztek, aminek korábban nem voltak a birtokában.

92

A dél-alföldi régió mindhárom megyéjéből szakápolók és gépkocsivezetők egész sora jelentkezett a KIM-képzésre, amelyet végül 144en végeztek el – nem volt több hely. Közülük hárman mondták el véleményüket, tapasztalatukat. Nagy Csaba szakápoló, a szegedi mentőállomás dolgozója. Az eset- és rohamgépkocsin egyaránt szolgálatot teljesítő szakápolója elmondta, nem sokat gondolkozott azon, részt vegyen-e a KIM-képzésen. – Minden ilyen lehetőségre gyakorlatilag, ha lehet így mondani, Nagy Csaba azonnal lecsapok. Elég népes volt a tábor, így szakápoló örülök, hogy bekerülhettem és elvégezhettem ezt a kurzust – mondta a szakápoló. Nagy Csaba hozzátette, a tanfolyam gyakorlatilag a szakápolói képzés alapjaira épült. Szerinte az volt különösen érdekes, hogy az oktatók nagyon lényegre törően adták elő az oktatott tantárgyaikat. A képzés végül egy vizsgával zárult, és míg egy átlagos diák többnyire rossz emlékekkel gondol vissza egy-egy megmérettetésre, addig Nagy Csabának a vizsgával kapcsolatban is kellemes emlékei vannak. – Írásbeli és gyakorlati részből állt a számonkérés. Egy tesztlapot kellett kitöltenünk, illetve különböző gyakorlati szituációkban kellett helyt állnunk. Mindkettő nagyon jól sikerült – jegyezte meg büszkén a szakápoló. Nagy szerint a képzésnek köszönhetően a munkájuk még hatékonyabbá válhat. – Eddig is az volt a legfontosabb, hogy a beteg, ha szüksége van ránk, mindössze annyit vegyen észre, hogy gyorsan, megfelelően elláttuk, csillapodott a fájdalma, vagy bekötöztük például a sérült testrészét. Érezze, hogy törődünk vele, tudja azt, hogy biztonságban van. Ezekre a dolgokra eddig is mindig – minden kollégám nevében mondom – odafigyeltünk, de most mégis valami olyan plusz tudást, magabiztosságot kaptunk, ami korábban mégsem volt meg. És ez nagyon jó – emelte ki a szakápoló. A békéscsabai Csendes Csaba is csak pozitívumokat tudott a képzéssel kapcsolatban mondani. – Nagyon sok olyan dolgot megtanultunk, amire álmomban sem gondoltam volna, hogy szükségem lehet – lelkendezett a mentőállomás szakápolója. – Kezdetben kétkedve fogadtuk a pszichológiai oktatás és a kommunikációs tréning szükségességét, ám végül túlzás nélkül állíthatom, végül ezek lettek mindan�nyiunk kedvencei. Csendes Csaba biztos abban, hosszú távon nagyon sokat profitálhatnak a KIM-képzésen szerzett tapasztalatokból. – Egymásról is nagyon sok mindent megtudtunk. Olyan rejtett „titkok” kerültek felszínre, amiket talán soha nem mondtunk volna el egymásnak annak ellenére, hogy adott esetben egy autóban

ülünk, együtt töltjük a pihenőidőt, együtt várjuk a következő riasztást a mentőállomáson – mondta Csendes Csaba. A képzés legfontosabb célja mégis az volt, hogy annak elvégeztével olyan jogosítványokat kaptak a szakápolók, olyan tudást szereztek, amivel addig nem rendelkeztek. – Azért is volt szükség erre a tanfolyamra, mert szerencsére az eszközállományunk is gyarapszik, modernizálódik. Ezeknek az új gépeknek a kezelést igenis meg kell tanulnunk. És nagyon jó érzés, hogy olyan helyzetekben is tudunk segíteni a betegeken, sérülteken, amilyenekben korábban azért nem tudtunk, mert nem volt meg a megfelelő képesítésünk – mondta ismét Csendes Csaba. A szakápoló azt is megemlítette, az órákon felszínre kerültek olyan hiányosságok. – Jó, hogy kiderültek ezek is, sokkal rosszabb lett volna, ha „bevetés” közben derül ki, nem tudunk megoldani egy adott helyzetet. Végül Csendes azt is megjegyezte: „az sem volt utolsó szempont, hogy egyhavi minimálbért is kaptunk azért, mert elvégeztük a tanfolyamon”. Részt vett a kurzusokon a kecskeméti Németh József is, aki 1982 novembere óta dolgozik szakápolóként Bács-Kiskun székhelyének mentőállomásán. A sokat látott egészségügyi dolgozó megjegyezte, ismétlésnek is nagyon jó volt ez a tanfolyam. – Szerintem minden mentős kollégámnak el kellene végeznie ezt a kurzust. Nagyon jók voltak az előadások, mindenki örömmel vett részt a képzésen. Bár néha nagyon tömörek voltak az előadások. Jó lenne, ha a legközelebbi ehhez hasonló képzést úgy szerveznék meg, hogy több napon, de inkább 93 kevesebb tananyagot kelljen végighallgatnunk. Úgy gondolom, elsősorban a gépkocsivezető kollégáknak lehetett tömény egy-egy előadás, de összességében csak jó dolgokat tudok mondani a képzésről – összegezte a véleményét Németh József.

Kaskantyúi újrakezdés

A kaskantyúi Harmónia Szenvedélybetegek Otthona szenvedély-, elsősorban alkoholbetegek számára nyújt intézményi gondoskodást: gondozást, életteret, esélyt a teljes életre. Ebben az intézmény a Lépj egyet előre! program új tartalommal telt meg. A sikeres kezdeményezésről az igazgatónővel, Petrikné Veres Saroltával beszélgettünk. – Az Öveges Képzővel több évre visszanyúló személyes kapcsolatunk van. Ennek keretében kerestek meg bennünket, hogy van-e igényünk arra, hogy munkatársaink számára megfelelő, szakképesítést adó képzést indítsanak a Lépj egyet előre! program keretein belül. Örültünk a lehetőségnek, és megkerestük azokat az érdeklődőket, akik részt vehetnének a kezdeményezésben. Miután az intézményünkben szenvedélybetegek ápolása, gondozása, rehabilitációja történik, nemcsak abban gondolkodKözösségépítés terén is sokat profitáltak a programból tunk, hogy munkatársaink közül iskolázzuk be a szakképesítéssel nem rendelkezőket, hanem hogy a képzést kiterjesztenénk az ellátást igénybe vevők bizonyos csoportjára is. A szelekciónál természetesen figyelembe vettük, hogy kik azok, akik rendelkeznek a képzéshez szükséges feltételekkel, és szeretnének új szakmát megtanulni. Ugyanakkor képességeik, készségeik alapján alkalmasak arra, hogy megváltozott szokások mellett a munkaerőpiacon ezzel a végzettséggel el tudjanak helyezkedni. Emellett megkérdeztük a környező településeken is, hogy van-e megfelelő jelölt a programban való részvételre. Ebben a térségben ugyanis nagy gondot jelent az alacsony szakképzettség és a munkanélküliség.

– Egy ilyen vegyes csoport indításának meg voltak azért a kockázatai is. – Valóban: óriási rizikó volt, hogy miként tud majd együtt tanulni a munkatárs a gondozottal, hiszen más esetben az előbbi ápolója, gondozója az ellátást igénybe vevőnek. Személyiségfejlesztő csoportok, szakmai team megbeszélések keretében sikerült úgy ráhangolódni erre a kihívásra, és előkészíteni a képzést, hogy szinte zökkenőmentesen élték át a csoport tagjai. Egy kicsi féltékenység átmenetileg tapasztalható volt ugyan a lakóközösség tagjai között, de idővel ezt a problémát is feloldottuk. – Ilyen körülmények között ez a program nemcsak azokról szólt, akik részt vettek a tanfolyamon, hanem az egész intézményről. – Nagyon nagy kihívást jelentett azoknak a munkatársaknak is, akik nem vettek részt a programban, mert segítőként a részesei voltak. Az egész képzés az intézmény falain belül zajlott. Ha a képzés során kérdésük merült fel a hallgatóknak a tanultakkal kapcsolatban, a munkatársak örömmel segítettek. Valójában tehát az egész intézményi stáb részt vett a programban, ami megpezsdítette az otthon életét, és közösen szurkolt mindenki a sikerért. – Ami nem is maradt el. – Sikeresen levizsgázott mindenki. Mindössze egy ellátást igénybe vevőnk lépett ki még a tanfolyam megkezdése előtt, aki az intézményt is elhagyta. A többiek mindannyian végigvitték a programot, és 94 az információim alapján a szakképzettséget szerzett külsősök is – csakúgy, mint a mi munkatársaink – egyértelműen hasznosítják az új ismereteiket. – Mennyiben változtatta meg az életét a program azoknak, akik gondozottként vettek részt a képzésben? – Az ellátást igénybe vevők közül ketten a solti telephelyünkön szakképzett ápolóként végzik a feladatukat, de azért élvezik az intézmény szakmai segítségét és támogatását is. Solton egyébként fogyatékosok ápolása, gondozása történik, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ellátottak abszolút, fenntartás nélkül elfogadják az új ápolókat azzal együtt is, hogy tudják: akik róluk gondoskodnak, sorstársaik. Csak éppen valami más okból vették igénybe az állami gondoskodást. Egyik gondozottunk, aki részt vett a programban, még az intézmény falain belül van, és esetenként háttérgondozói feladatokat kap. Nála azonban a függőség specialitása miatt – gyógyszerfüggőségről van szó – úgy érezzük, hogy még nem érett meg teljes egészében az önálló munkára. – Maradandónak bizonyult-e a tanfolyam közösségépítő hatása? – Emberi kapcsolatokban rendkívül sokat profitáltunk ebből a programból, egyértelműen pozitív hatása volt a munkatársak és az ellátást igénybe vevők közötti kapcsolatrendszer alakulására. Az együtt tanulás, az együttizgulás igazi közösséggé kovácsolta a csapatot, és ezzel egy más típusú kapcsolat alapjait tette le. – Hogyan tudtak együttműködni a program során a képzőintézménnyel? – Nagyon jó volt az Öveges Képző hozzáállása ehhez a speciális feladathoz, ők is egyfajta kísérleti lehetőséget láttak ebben. Mindenképpen köszönettel tartozunk a vezetőknek és az oktatóknak is, mert nagyon kiválóan lehetett velük együttdolgozni. Menet közben is többször értékeltük a programot, amit összegezve bátran kijelenthetem, hogy nekem és munkatársaimnak egyértelműen pozitív tapasztalataink vannak.

Szeretek emberekkel foglalkozni

Nem gondolja ezt másként Monori Istvánné Marika sem, aki mindennek részese volt. Egy intézmény gondozottjaként vágott bele, ma pedig teljes szívvel és lélekkel ő segít másokon. – Hogyan nyílt meg Ön előtt ez a lehetőség? – A gondozottak közül lényegesen több jelentkező volt a programra, mint amennyi beiskolázására lehetőség volt. Ezért mindenekelőtt kiválasztották azt az öt főt, aki megkezdhette a képzést. Tesztlapokat töltöttünk ki, és minden bizonnyal az intézményben töltött „előéletünket” is figyelembe vették. – Miért döntött úgy, hogy jelentkezik? – 2005 áprilisa óta élek a Harmónia Szenvedélybetegek Otthonában, a tanfolyam pedig 2007 januárjától decemberig tartott. Azért döntöttem úgy, hogy belevágok, mert nagyon szeretek emberekkel foglalkozni. Korábban munkaügyön dolgoztam, és tudom, hogy a másokon való segítés értelmet ad a mindenna­ poknak. Az életem szinte az első perctől megváltozott. Már a tanfolyam mellett is tudtunk 95 dolgozni az intézményben segédápolóként. Itt töltöttem a gyakorlatomat is, amihez rengeteg Vizsgára várva segítséget kaptam a többiektől. Különösen szerettem az ápolástant, ez volt a kedvenc tantárgyam. De rengeteget töltekeztünk a közösségből is. Nagyon szoros kapcsolatok alakultak ki, soha nem éreztük azt, hogy lakó és dolgozó között különbséget tett volna bárki is. Kiváló közösség épült fel, és ez azóta is megmaradt. – Hogyan él manapság? – A solti intézményben dolgozom, fogyatékos emberekkel foglalkozom. Kaptam egy kis szobát, itt élek. Az, hogy nap mint nap emberek között vagyok, akiken segíthetek, hogy elfoglaltságom van és hasznosnak érzem magam, nagyon sokat segített abban, hogy a saját problémáimon túllépjek. A másokon való segíteni tudás csodálatos dolog, ami megtölti az életemet. 57 éves vagyok, és úgy érzem, hogy teljesen meggyógyultam. Még nagyon sokáig szeretnék segíteni másokon. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik lehetővé tették ezt nekem, megbíztak bennem, és ezt a hálát úgy tudom leginkább kifejezni, ha azt a bizalmat és szeretetet amit kaptam, továbbadom azoknak, akik még nálam is jobban rászorulnak. A takarítás ma már korántsem ugyanazt jelenti, mint néhány évtizeddel korábban. Speciális eszközöket, közöttük automata és félautomata takarítógépeket, vízszívó eszközöket, polírozógépeket kell alkalmazni, nem beszélve a HACCP szerint végzett takarítás szigorú előírásairól, ami komoly feladatokat ró takarítókra és vezetőikre egyaránt. Ezt ismerte fel a kiskunhalasi kórház is, amikor takarítóit a Lépj egyet előre! program keretében beiskolázta. Dr. Kellner Barnabásné ápolási igazgatót arról kérdeztük, hogy milyen hatással volt ez a kezdeményezés az intézményben folyó takarítási gyakorlatra. – Egy egészségügyi intézményben a higiénés előírások megfelelő betartása, a műtő és egyéb kritikus helyszínek takarítása az alkalmazottaktól is rendkívüli fegyelmet és precizitást követel. – A kritikus pontokon, így például a műtőben, vagy az intenzív osztályon teljesen speciálisak az elvárások a takarítóval szemben. A követelmények nagyon magasak. Egy műtőben például minden műtét után 90–95 százalékos fertőtlenítést kell végezni. Ehhez pedig pontosan ismernie kell a tisztító- és fertőtlenítőszerek használatát, ami komoly előképzést feltételez a takarítótól. Mindez nagy kihívást jelent

ma, amire megoldást az hozhatna, ha elterjedne és általánossá válna a takarítás, mint önálló szakma elfogadása. Egyre inkább efelé mutat a gyakorlat is. – Ezzel talán a társadalmi megítélése és elismerése is növekedhet ennek a szakterületnek.

Dr. Kellner Barnabásné ápolási igazgató

– A szakma presztízse ma még meglehetősen gyenge, a legtöbb helyen nem szakmunkásként tekintenek a takarítóra, és ez a bérekben is megmutatkozik. Kórházunkban azonban figyelmet fordítunk a szakmai továbbképzésre. Amikor az Öveges Képző megkeresett bennünket azzal a lehetőséggel, hogy alkalmazottaink szakképesítést szerezhetnek, nagyon örültünk. Összesen két alkalommal folyt nálunk képzés, először 20, majd 16 fővel. – Milyen speciális elvárásokat támaszt a kiskunhalasi kórház a takarítószemélyzettel szemben?

– Mindenekelőtt azt várjuk el munkatársainktól, hogy megszerzett elméleti tudásukat tudják a gyakorlatban is alkalmazni. A takarító a rábízott területet érezze a sajátjának, az elvégzett munkáért vállaljon felelősséget. Emellett elvárás az intézmény és a betegellátó részlegek iránti lojálitás, és a teamben végzett 96 munkához való alkalmazkodás. Minderre csak az képes, aki biztos szaktudásra és megfelelő Korrekt, szalmailag felkészült előadók közreemberi értékekre építkezik. – Teljesítik-e ezeket az elvárásokat a képzésben részt vett dolgozók? – Lényeges mértékben kiteljesedett a szakmaiságuk, ami magabiztosságot ad a munkában. A szükséges emberi értékek meglétét pedig már a képzésre való kiválasztáskor mérlegeltük. – Milyen visszajelzések érkeznek a takarító-szakképesítést szerzett munkatársaktól?

működésével, meghatározott tanrend szerint folyt az elméleti és gyakorlati oktatás. Rendkívül jó volt az együttműködés úgy a képző intézménnyel, mint az oktatókkal, akik nem csak a tananyag átadásában jeleskedtek, hanem remek érzékkel biztatták a felnőttként iskolapadba ülő takarítókat. A felnőttképzés sajátos oktatói erényeket követel meg, amelyek megléte nagyban megkönnyítette a hallgatók dolgát.

– A képzés során jól érezték magukat és rengeteg új ismeretet sajátítottak el. A szakképesítéssel együtt egzisztenciális biztonságra is szert tettek, hiszen munkahelyükön megbecsült, felelősséggel felruházott, és azzal élni tudó alkalmazottként dolgoznak.

A takarítók mind elhelyezkedtek

Csongrád városban a Lépj egyet előre! pályázat segítségével sikerült elérni, hogy minden oktatási intézményben, bölcsődében, óvodában, konyhákon, könyvtárban, művelődési központban, szociális otthonokban takarító-szakképzettséggel rendelkező munkatárs dolgozik – szögezi le Törköly Péterné. A Csongrád Város Önkormányzatának Gazdasági Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezete (GAMESZ) igazgatója szerint ez nagyon fontos eredmény, hisz a higiénia, a korszerű tisztítószerek, eszközök ismerete nagyon fontos az intézményekben dolgozók számára.

– A dolgozók szempontjából is beváltotta a képzés a hozzáfűzött reményeket? – A sikeres szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező hallgatók mindegyike dolgozik. Ez a tanfolyam fontos volt a munkahely megtartás, valamint az új munkahelyen való elhelyezkedés szempontjából egyaránt. Ma már nemcsak az Európai Unió elvárása miatt fontos, hogy jól képzett szakmunkások dolgozzanak a munkahelyeken, hanem a munkáltatók is nagy hangsúlyt fektetnek erre. Olyan speciális feltételeknek kell megfelelni az adott intézmény vagy vállalkozás profiljának megfelelően, ami alapos szaktudás nélkül lehetetlen. Ma már Csongrád városban és a kistérségben úgy hirdetnek takarító-munkaköri állásokat, hogy takarító-szakmunkásképesítéssel rendelkezők jelentkezését várják. Ezt nagyon fontos eredménynek tartom. A Lépj egyet előre! program keretében 34 takarító végzett, és mindegyiknek van munkahelye. Azóta is figyeljük a pályázati lehetőségeket, és élünk is vele. Egy következő program során már újabb 60 főnek nyílt lehetősége szakképesítést szerezni. – Miért fontos a takarító-szakmunkásbizonyítvány megszerzése? – A nagy értékű takarítógépek használata nagy szakértelmet igényel, a vegyszerek ismerete és használata, a fertőtlenítési technikák ugyancsak. Ezek rendkívül lényeges szempontok például egy óvodai vagy iskolai konyhában. A dolgozó szempontjából sem elhanyagolható, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésével eggyel magasabb fizetési kategóriába kerülnek, és biztos munkahelyük van. A munkáltatóktól hallom, hogy a képzésben részt vett munkatársak teljesen más felfogásban teszik a dolgukat, sokkal korszerűbb technikákat alkalmaznak. A legtöbben önkormányzati intézményeknél dolgoznak, de akad, aki sertéstelepen vagy húsfeldolgozó üzemben. Mivel azonban minden szakterület specialitásait megtanulták a képzés során, ez nem okoz problémát, megállják a helyüket a különböző feltételek között. – A képzés időszaka alatt jelentkeztek-e nehézségek?

97

A takarítóképzés mindenütt modern gépekkel folyik

– Senki ne gondolja, hogy ez egy könnyű tanfolyam! Kémiát vagy anyagismeretet tanulni annak az embernek, aki utoljára akár húsz-harminc évvel ezelőtt fogott tankönyvet a kezében, becsületre méltó dolog. De elismerést érdemel az Öveges Képző is, mert rendkívül jó szakembereket biztosított, akik mindenkivel megtanították a tananyagot, és közben emberileg is biztatták és segítették a hallgatókat. Annyira összeszokott a csapat, hogy már sajnálják, hogy befejeződött a képzés, mert együtt lehettek, és kellemes emlékként őrzik az iskolai napokat. És nemcsak kiváló közösség volt a csoport, de nagyon szorgalmas is. Ezt Deák Istvánné is megerősíti, aki – társaival együtt – 2007 decemberében, a tanfolyam elvégzése után szerezte meg a szakképesítést. – Hogyan teltek a képzés hónapjai? – Kéthetente háromszor volt iskola, elméleti és a gyakorlati képzésen egyaránt részt vettünk. 35-en voltunk egy csoportban. Nagyon sokat tanultunk a kiváló tanároktól a baleseti oktatástól a takarítási vegyszerekkel való kezelésig. Azóta sokkal szakszerűbben végzem a dolgomat, magabiztosabb vagyok, ami büszkeséggel tölt el. Ez óriási nyereség az életemben, ahogy nyereségként gondolok az iskolával töltött napokra is. Szerettünk iskolába járni, hiszen nem kötelezettségnek éreztük, hanem egyszerre kellemes és hasznos időtöltésnek. Még barátságok is szövődtek az asszonyok között, megismerkedtünk olyanokkal is, akik máshol dolgoznak. Az összes csongrádi iskolából jöttek takarítók. Csak pozitív véleményt tudok mondani, szerintem mások nevében is. Persze nehéz volt újrakezdeni a tanulást, de sokat segített,

hogy a közösség nagyon jó volt, és ha valamit nem értettünk, meg tudtuk beszélni egymással. A vizsga sem volt olyan rossz, mint amennyire féltünk tőle. Készülni kellett, nem volt könnyű, de nagyon humánusak voltak. Óriási volt az izgalom, nagyon sokat segített, hogy bátorítottuk egymást. – Milyen változás történt az életében a tanfolyam óta? – Nyolcosztályos végzettséggel 22 éve dolgozom az óvodai konyhán. A tanfolyam elvégzésével 10 ezer forinttal magasabb lett a fizetésem, ami óriási változás az életemben. Nagyobb biztonságban érzem magam, a vegyszereket sokkal biztonságosabban és szakszerűbben alkalmazom, mint korábban. Remélem, hogy megmaradok ezen a munkahelyen már nyugdíjig.

Ragyogó lehetőség a program Öveges Képző Kft.

A kecskeméti Öveges Képző Kft. ügyvezetője, Faragó Tamás, és igazgatóhelyettese, Nagy Andrásné ragyogó lehetőségnek tartják a Lépj egyet előre! programot. Véleményük pedig alapos tapasztalaton nyugszik. 2006-ban indították el a program keretein belül a számítástechnikai szoftverüzemeltető képzést érettségivel rendelkezők számára, amelynek során Kalocsán három csoportban összesen 41 fő, Dusnokon pedig 7 fő szerzett szakképesítést. 2007-ben már öt tanfolyamuk indult. ABC-eladóból Kecskeméten 15 fő, szociális gondozóból és ápolóból Kaskantyún 22 fő, takarítóból Kecskeméten 10 fő, Csongrádon 33 fő, Kiskunhalason 21 fő végzett. 98 2008-ban Csongrádon indítottak kisteljesítményű kazánfűtő (max. 2 tonna) tanfolyamot, amit 21-en végeztek el. Így az Öveges Képző közreműködésével 151-en szereztek szakképesítést a Lépj egyet előre! program keretében a Dél-Alföldön. – Milyen múltra tekint vissza a képző?

Faragó Tamás Öveges Képző Kft., ügyvezető

– Az Öveges Képző Kft. tevékenységének alapjait az Öveges oktatás-szervezés egyéni vállalkozás rakta le, amely 1993-ban kezdte meg működését a Külkereskedelmi Főiskola Szókratész Kft. alvállalkozójaként. Két év elteltével önállósult, és 1996-ban korlátolt felelősségű társasággá alakult. Az intézmény 2002-ben vezette be az ISO 9001:2000 szabvány szerinti minőségirányítási rendszert. A Felnőttképzési Akkreditáló Testület 2003. május 14-én akkreditálta a céget, majd 2007. április 27-én ismételten felülvizsgálta.

– Mi az intézmény fő profilja? – A szakképzés kezdetben kizárólagos, majd az idegen nyelvi képzés mellett fő tevékenységünk volt. Ma már a nyelvi és az informatikai képzés legalább ekkora jelentősséggel bír. 2003-tól célcsoportjainkat bővítettük, részben alacsonyabb iskolai végzettségűek számára szervezett képzési programokkal, részben távképzéssel, valamint kihelyezett tanfolyamok szervezésével. – Milyen a képző infrastruktúrája? – Saját tulajdonú négy tantermes iskolával és az azt kiszolgáló helységekkel rendelkezünk Kecskeméten. Technikai felszereltségünk az átlagosnál jobbnak mondható, ami elsősorban a világbanki programnak köszönhető, amelynek révén 2001-ben és 2002-ben 45 személyi számítógépet nyertünk pályázaton. 2004-től 12 darab mobil gépparkunkkal is rendelkezésre állunk, elsősorban kihelyezett vidéki tanfolyamokra, de székhelyünkön folyó képzéseinknél is használjuk.

– Milyen arányokat képviselt 2006 óta a képző életében a Lépj egyet előre! program? – A 2006–2007-es tanévben a szakképzési szakcsoport összesen 38 OKJ-s szaktanfolyamot szervezett, melyben összesen 420 fő képzése történt meg. A hallgatók 94 százaléka fejezte be a tanfolyamot és tett sikeres vizsgát. A szociális gondozó és ápoló képzési programban 2005-2007 között 5 csoportban, összesen 90 fő képzése történt meg, melyből 87-en tettek sikeres vizsgát. Logisztikai ügyintéző képzés keretében 2005–2007 között 33 főt képeztünk, amelyből OKJ-s vizsgára 20-an jelentkeztek, ebből 18-an tettek sikeres vizsgát tett. Ebben az időszakban – állami és európai uniós támogatás keretében – csak a Lépj egyet előre! programban összesen 151 fő képzését valósítottuk meg. – A képzések eredményességét milyen vizsgaeredmények és elhelyezkedési mutatók igazolják? – Intézményünk a képzési programok hatékonyságát évente felülvizsgálja. Eszerint a tanfolyamra beiratkozott és lemorzsolódott hallgatók közül átlagosan öt százalék szakítja meg a képzést, vagy nem tesz záróvizsgát. A végzett hallgatókat a tanfolyamok befejezését követő három-hat hónap elteltével egy kérdőívvel keressük meg, amelyben többek között az elhelyezkedésre kérdezünk rá. 2008-ban 250 kérdőívet küldtünk ki. Ennek eredményeként elmondhatjuk, hogy a képzés befejezését követően a volt hallgatók 50 százaléka sikeresen elhelyezkedett a tanfolyam elvégzését követően. Ámbár a hallgatók többsége munka mellett végezte a tanfolyamot, és nem új állás keresése volt a cél, hanem új ismeretek szerzése a meglévő munkakör betöltéséhez. A válaszadók 76 százaléka a képzés során maximálisan elérte a tanfolyam elején meghatározott célokat és a munkájuk során hasznát tudják venni a tanultaknak.

99

Nagy Andrásné igazgatóhelyettes – Öveges Képző

– Mi a titka annak, hogy ilyen nagy létszámmal tudtak részt venni a Lépj egyet előre! programban? – Mi a program kiírásakor megkerestük a partnercégeinket, és egyeztettünk velük arról, hogy vannak-e szakképzetlen munkatársaik. Az igények felmérését követően kezdtük meg a csoportok szervezését. Mivel a munkáltatók többségének nincs erre a célra saját kerete, többnyire örömmel fogadnak olyan pályázati formát, amely ennek megfinanszírozására kínál lehetőséget. Mivel az intézményünk rendszeresen szervez partnertalálkozót, ahol a cégek és intézmények képviselői beszámolnak arról, hogy hol lehet szükség esetleg nyelvi képzésre, vagy éppen takarítóra…, mi már célirányosan indulhattunk el ajánlatot tenni. – Ebben az esetben a tanuló motivációja a munkahely megtartása, nagyobb megbecsültség, esetleg fizetésemelés is. Nagy nyomás ez azoknak az embereknek, akik esetenként egy-két évtizeddel ezelőtt ültek utoljára iskolapadban. – Valóban nagy felelősség van a tanulókon, viszont a Lépj egyet előre! program keretében különösen igaz, hogy akik elkezdik a tanfolyamot azok be is fejezik. Általában 30 év feletti a korosztály, de nem ritka az 50–60 év körüli hallgató sem. Ezért különösen jónak tartom, hogy a képzés nem intenzív, tehát nem feltétlenül kell mindennap tanfolyamra járni. Törekszünk arra, hogy lehetőség szerint a tanfolyam a tanulók lakóhelyén legyen. Jellemzően az oktatók járnak le a helyszínre. Rendkívül színvonalas oktatói gárda áll a rendelkezésünkre, akik megfelelő szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkeznek, és nagy rutint szereztek abban, hogy hogyan kell felnőtteket felkészíteni.

Piacképes szakmákra képeztek Új szakemberek Dél-Dunántúlon

A dél-dunántúli régióban 2008. október végén 55 916 álláskereső szerepelt a munkaügyi kirendeltségek nyilvántartásaiban, három és félezerrel kevesebb, mint az előző esztendő végén. A Baranya, Somogy és Tolna megyét magában foglaló Dél-Dunántúl az országban a harmadik munkanélküliségtől leginkább sújtott országrész. A regisztrált álláskeresők számának csökkenésében egyértelműen szerepe van a Lépj egyet előre! programnak. Következtetni lehet erre abból is, hogy míg 2007 végén a három megyében 31 400 szakképzetlen szerepelt az állást keresők listáján, 2008 végén mintegy 1300-zal kevesebb, 30 044. A program folytatását örömmel fogadták a régióban, sokszorosan meghaladta a képzésre, továbbképzésre jelentkezettek száma azokét, akik végül megkezdhették a tanulást. Ők 2431-en voltak, 822-en 100 Baranyában, 779-en Somogyban és 740-an Tolnában. A tanfolyamok javarészét a régió szakképző intézetei tartották, de néhány esetben országos hatáskörű intézmények, képzőintézetek is részt vettek ebben a munkában. Így például a 113 jelentkezett oktatását végző Semmeilweis Egyetem Egészségtudományi Kara, vagy a Csepel Oktatási és Szolgáltató Kft. 152 hallgatóval, a Magyar Iparszövetség Oktatási és Szolgáltató Központ Kft. 193 tanulóval, s a budapesti SZTÁV Zrt., amelynek tanfolyamain 277-en szereztek új szakmát. Eközben gondot fordítottak arra, hogy lehetőség szerint az oktatók menjenek az oktatottak lakóhelyére, csökkentve ezzel is a költségeket. A Pécsi Regionális Képző Központ, amely a tanfolyamok zömét tartotta, a több mint félszáz képzésből mindössze kettőt rendezett Pécsett, a többit a három megyében, legtöbbet Dombóváron, de voltak Komlón, Kaposváron, Somogyváron és Mohácson, Értényben, Ozorán, Simontornyán, Barcson, s a régió további több mint negyedszáz településén is képzések. Összesen 51 oktatócég, intézmény vett részt 71 szakma ismereteinek elsajátíttatásában. Tizennégy szakmát a régióban a Lépj egyet előre! program keretében csak egy-egy személy sajátított el (például asztalos, autóbusz-vezető, burkoló, dajka, hűtőgépszerelő és jeltolmács). Viszont több mint félszázan sajátították el azokat az ismereteket, amik birtokában kereskedő-vállalkozók, házi betegápolók, szakácsok, pénzügyiszámviteli ügyintézők, személy- és vagyonőrök lettek. A falusi vendéglátást 102-en tanulták ki, 105-en szereztek ABCeladó végzettséget, a sűrgősségi kórképek felismeréséhez és ellátásához szükséges ismereteket 113-an szerezték meg, 119-en lettek könnyűgépkezelők, 130-an parkgon-

Dél-Dunántúlon a Lépj egyet előre! program kezdetekor meghatározott 1154-es kvótával szemben a sikeres és sokoldalú tájékoztatásnak, az aktív szervezőtevékenységnek köszönhetően 4363-an jelentkeztek a képzésekre, végül az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2341 jelentkezést fogadott el.

Leggyakoribb képzések (fő)

101

Támogatottak munkaerő-piaci státusa (fő)

dozók és 207-en településkarbantartók. A 7–8. osztályos felzárkóztató tanfolyamot 223-an végezték el, s a legtöbben, 228-an a takarításhoz szükséges szakismereteket sajátították el. A szakmát adó vagy a további ismeretszerzést elősegítő tanfolyamokra 1751-en jelentkeztek általános iskolai végzettséggel, 232-en, akik nem végezték el a 8 általánost. Gimnáziumban 208-an, szakiskolában 60-an, szakközépiskolában 48-an, szakmunkásképzőben 38-an, s technikumban négyen fejezték be korábbi tanulmányaikat. A régió három megyéje közül a legtöbben Somogyban adták fejüket a továbbtanulásra, a program 1836 jelentkezője közül 989-en általános iskolai végzettségűek voltak, 189-en gimnáziumot végeztek, 441-en pedig szakképesítéssel rendelkeztek. Nyolc osztálynál kevesebb iskolája 61 jelentkezőnek volt. A jelentkezők közül 779-en köthettek támogatási szerződést, nagyobb arányban az alacsonyabb végzettségűek. Baranyában 1423 jelentkezőt regisztráltak, 111-en – mivel a nyolc általánosnál kevesebb osztályt végeztek – felzárkóztatóprogramra jelentkeztek, 792-en befejezték az általános iskolát, 111-en a gimnáziumi érettségivel és 337-en szakképesítéssel rendelkeztek. Végül 822-en vehettek részt a Lépj egyet előre! program képzéseiben. Tolna megyében 1538-an adták be jelentkezésüket, itt kisebb arányt képviseltek a nyolc osztályt végzettek, 643-an voltak, viszont 142-en az általános iskolát sem fejezték be, több mint kétszer annyian, mint Somogyban. Gimnáziumot 187-en végeztek, és 370 jelentkezőnek szakképesítése volt. Ebben a megyében 740-en köthették meg a támogatási szerződést. 102

Apa, mész iskolába?

Bodor Csaba mentőápoló munkahelye megtartása miatt vállalkozott a tanulásra. Tizennégy évvel ezelőtt mentőtiszt édesanyja „vitte be” a mentőhöz, s a foglalkozása hamarosan a hivatása, a hobbija is lett. A gyakorlatban megszerzett tudás mellett azonban ma már a mentősöktől megkövetelik a legújabb elméleti ismereteket is. Ahhoz, hogy továbbra is azt csinálhassa, amit szeret, hogy mentős maradhasson, tanulnia kellett. Már korábban is belevágott volna, de a felesége egészségügyi főiskolára jár, pöttöm kislányuk nevelése mellett mindketten nem vállalhatták a tanulással járó több éven át tartó lekötöttséget. Azt a tíz hónapot, amíg a Lépj egyet előre! programban a tanfolyam tartott, könnyebben kibírták. Mostanra megérett az elhatározása, hogy amint megteheti, beiratkozik a mentőtiszti főiskolára. Ez az időszak örökké emlékezetes számára, hiszen kislányának első mondata ez volt: „Apa, mész iskolába?” Pénteken és szombaton járt iskolába, reggel nyolctól délután négyigötig tartottak a foglalkozások. Ezenkívül részt kellett venni a gyakorlatokon is – megfordult az intenzív osztályon, a szülészeten, a gyermekgyógyászaton –, majd jött az éjszakai tanulás a kis lakás konyhájában.

Bodor Csaba mentőápoló

– Megérte – mondta Csaba –, az elméleti és a gyakorlati vizsgám is kitűnőre sikerült. Sok mindent megértettem, tudatosabban végzem a munkámat, ugyanakkor biztos helyem van a mentőknél. Ez azt is jelenti, hogy Csaba továbbra is hódolhat a hobbinak is számító másik hivatásának, a speciális mentésnek. Hat éve tagja egy, a magasból, illetve barlangból mentésre specializálódott mentőcsoportnak. Ebben segít neki Kapitány, egy nagyon jól nevelt ötéves német juhászkutya is.

Közösségek formálódtak Excellent Oktatószervező Kft.

Balatonbogláron, szemben a vasútállomással található a néhány éve épült oktatási központ, amelyben az Excellent Oktatószervező Kft.-t Borosán Beáta igazgató és férje működteti. Az év során több mint félszázan szereztek itt ABC-eladó, szakács és gyorsétkeztetési eladó szaktudást. Az igazgatónő büszkén mutatja a szakmai termeket. A konyha a legkorszerűbb étteremnek is Borosán Beáta dicsőségére válna. S hogy másfajta ismeretek Excellent Oktatószervező Kft., igazgató is elsajátíthatók, jelzi a számítógépterem, ahol két hosszú sorban állnak egymás mellett a számítástechnika naponta megújuló világában is korszerűnek mondható LCD-kijelzős komputerek. Borosán Beáta elmondta: a tanfolyamok során nemcsak szakmai ismeretekben gyarapodtak a hallgatók, hanem nagyszerű kis közösségek alakultak ki.

Munka egész évben

A balatonboglári tanfolyam résztvevője volt Bíró Attiláné, aki Balatonfenyvesen a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) egész évben működő üdülőjében dolgozik. Most már folyamatosan van munkája. Korábban szintén egy üdülőben volt konyhalány, ám az csak a nyári hónapokban üzemelt, s mikor elmúlt a szezon, szélnek eresztették a dolgozókat. Bíró Attiláné az év nagyobbik részében munkanélküli volt. – Ezért lettem 48 évesen újra iskolás – magyarázta. – A három gyermekem is biztatott, s most boldog vagyok, mert folyamatosan dolgozhatok. Sőt, mivel a főszakács nemsokára nyugdíjba megy, talán még a ranglétrán is előbbre léphet. Ha több gyakorlatot szerez, akár szakács is lehet. – Egyelőre még bizonyítanom kell – folytatta –, hiszen még csak három hónapja dolgozom itt. Bíró Attiláné

szakács Az eltelt időt sikeresnek érzi, naponta főz, süteményeket süt, amelyekhez hasznosítja az iskolában tanult díszítéseket. Specialitása és kedvence a krémleves, amit mindig friss alapanyagból, és nem porból készít. Egyébként a tanulást sem hagyta abba, most a német nyelvvel birkózik. És mindenkit arra biztat, ne féljen ebben a korban tanulni…

103

Családias légkörben EDUTOP Kft.

A program 740 Tolna megyei résztvevőjének több mint fele a Pécsi Regionális Képző Központban tett szert az új ismeretekre, a többi jelentkező oktatását a megyei képzők vállalták. A szekszárdi EDUTOP Oktató és Szolgáltató Kft. tantermeiben harmincegyen gyarapították tudásukat. Számítógép-kezelők, irodavezetők, illetve takarítók lettek. Kocsisné Hangonyi Judit, az intézmény vezetője elmondta: a tíz éve működő oktatási vállalkozás tanfolyamain általában családias a légkör. A közvetlen hangnem ezúttal is segítette a munkát, a képzések különösen jó eredménnyel zárultak. A takarítóknál a tanulmányi átlag 3,7 volt, a többi tanfolyamon, ahol érettségizettek tanultak, 4,5. De nemcsak a tanulmányi eredmények örvendetesek, hanem az elhelyezkedési arány is kedvező, a végzettek közül mindössze két takarítónak nincs még munkahelye.

Kocsisné Hangonyi Judit EDUTOP Oktató és Szolgáltató Kft., vezető

Tanulni felnőtt fejjel

104

Krémer György irodavezető

Irodavezetői szakismereteket szerzett a Lépj egyet előre! program segítségével Krémer György, aki azóta már a magyarországi németség színházában, a Deutsche Buhne Ungarnnál talált munkát. Számára sem volt könnyű felnőtt fejjel ismét beülni az iskolapadba, de az idő múlásával egyre jobban látta az új ismeretek hasznosságát. Bevallja, nehezek voltak az egzakt tárgyak, a jog, a makro- és mikroökonómia, a pénzügy, a számvitel, a statisztika, de most a munkájában hasznát veszi a megszerzett tudásnak. Amit korábban inkább megérzéseire hagyatkozva, szinte ösztönösen végzett, most tudatosan, magabiztosan, logikus lépések alapján teszi. De még ennél is fontosabb, hogy biztosan eligazodik az újabb, korszerűbb ismeretek forrásai között.

Több pénzt, megbecsülést eredményez

– Korábban konyhai kisegítőként dolgoztam munkahelyemen, a Sombereki Szociális Otthonban. Régóta szerettem volna továbblépni, azonban munka mellett erre nem volt lehetőségem. Ez a program azonban lehetőséget teremtett régi vágyam elérésére, hiszen támogatást kaptam a szakács-szakképesítés megszerzésére – indokolta jelentkezését Jancsarics Lajosné. Az újdonsült szakácsnő a gyakorlati képzéssel és a vizsgákkal együtt nyolc hónap alatt szerezte meg a szakács-szakképesítést, azóta már új munkakörében dolgozik. – Tizenöten kezdtük meg tanulmányainkat a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Intézet képzésén, és tizennégyen sikeresen be is fejeztük a kurzust. Külön öröm számomra, hogy a képzés anyagi támogatásán túl munkahelyem is lehetővé tette számomra, hogy esetenként heti két-három alkalommal is az oktatásra járjak, kifejezetten ösztönözték előrelépésemet. A hasonló helyzetű embereknek csak ajánlhatom a Lépj egyet előre! program lehetőségét. Az én példám is azt mutatja, hogy a szakképesítés magasabb fizetést és a munkahely nagyobb biztonságát eredményezheti – számolt be kedvező tapasztalatairól Jancsarics Lajosné.

Szebb lesz a város

Csőszné Kacz Edit, Simontornya polgármestere szerint fontos, hogy a város minden lakosa munkához jusson. A Lépj egyet előre! programban egyszerre tizenkilencen jutottak biztosabb megélhetést jelentő ismeretekhez, végzettséghez. Az külön öröm, hogy a 2008-ban végzett parképítők munkája nyomán még szebb lesz a város. Az újdonsült szakemberek főnöke Kővári Imre, aki egyébként a városban a közmunkákat is Csőszné Kacz Edit irányítja. Elmondta, minden elismerést megérpolgármester demelnek, hogy három hónap alatt elsajátították a kétszáz órai elméletet s háromszáz órai gyakorlatot, pedig már legtöbben régen kinőttek az iskolából. Ezért is nehezebben viselték el a 45 perces tanórákat, viszont annál szívesebben dolgoztak kinn a szabadban. Ehhez kedvezett az időjárás is, így a rózsákat mind megmetszették, s a többi virágot, cserjét is annak rendje, s módja szerint felkészítették a télre. 105

Rendbe teszik a temetőt is

Dalmand a Nagykanizsától Dunaföldvárig futó 61-es út középső szakaszánál, két és fél kilométeres bekötőút végén található. Az 1388 lelket számláló falu lakosainak hajdan a Dalmandi Állami Gazdaság, majd Mezőgazdasági Kombinát adott munkát. Mára viszont a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységek jó részét megszüntették, a megmaradt ágazatokat pedig, például az állattartást, korszerűsítették, így ott is sokkal kevesebb dolgos kézre van szükség – mondja Bondorné Nagy Ibolya, a település polgármestere. A falu viszont hatalmas parkokkal, zöld Bondorné Nagy Ibolya területekkel rendelkezik, azok karbantartásához, polgármester széppé tételéhez kellenek az emberek. Így sokan kapva kaptak az alkalmon, hogy a Lépj egyet előre! programban az M-Stúdium oktatóitól ehhez szükséges ismereteket, majd erről bizonyítványt szerezzenek. A dalmandiak közül 11-en kaptak parkgondozói képesítést. Szinte valamennyien az önkormányzat alkalmazásában vannak, s munkájukat Nagy Lászlóné, a közmunkaprogramok, közcélú, közhasznú foglalkoztatottaknak a vezetője irányítja. Feladat van bőven, a fák, a gyep gondozása mellett a virágosítás és a temető folyamatos rendbetétele. A tanfolyam eredményeként tavasszal még szebb lesz a falu. A gyakorlati órákon kialakítottak egy növényiskolát, ahol virágokat, fákat, cserjéket ültettek. S a tél végén ezek is kikerülnek a parkokba, utcákra.

Megtudta, mi hajtja a fűnyírót

Több a tudásom, több az ismeretem, s jobbak a lehetőségeim, kezdte Kovácsné Tóth Edit, aki Simontornyán végezte el 18 társával a Lépj egyet előre! programban a parkgondozói tanfolyamot. Eddig is kapott munkát az önkormányzatnál, de most biztosabb a helye. Mikor hallotta, hogy indul egy ilyen képzés, nyomban igent mondott. Aztán jött a tanulás, érdekelték a dolgok, így nem volt nehéz elsajátí-

Kovácsné Tóth Edit parkgondozó

tani az új ismereteket, de a vizsgán nagyon félt. A gyerekek, két lánya, s egy fia tudomásul vették, hogy anyu is iskolás lesz, sőt, segítettek. A kisebbik kikérdezte a leckét, nagyon szigorú volt, mondja. Ő maga legnehezebben a gépészettel boldogult. A motorokkal, hogy belsőégésű, meg kétütemű, négyütemű. De sikerült azt is megtanulni, s most már tudja, mi hajtja a fűnyírót. Igaz, eddig ilyen a géppel nem dolgozott, a fűnyírást a férfiak vállalták. Ő inkább a virágokkal foglalkozik. Kedvence a tulipán és a rózsa.

Kedvemre való munka

Hollósi Márta parkgondozó

106

Hollósi Márta Balatonlelléről költözött öt évvel ezelőtt gyerekével Dalmandra. Eredeti szakmája nőiruha-készítő. Ezzel a tudásával itt nem sokra ment. Neki így nagyon sokat jelentett a Lépj egyet előre! program, mert ezzel egy olyan szakmát, parkgondozói végzettséget szerzett, ami állást is biztosított – az önkormányzat alkalmazza –, s az sem lényegtelen, hogy ez a munka kedvére való. Lelkesen sorolja, hogy mit tanult, a szemzést, az oltást, a cserjék, virágok ismeretét, sziklakertépítést. Ezek nagyon érdekelték. Élvezettel csinálta, mintha saját magának formálta volna a csokrot, kertet, parkot. Persze az sem másodrendű, hogy mindezért fizetést kap. Fia Pécsett tanul, szakács lesz, s a kollégium díja meg a zsebpénz ebből származik.

Specialitásuk a fogyatékkal élők képzése

Öt éve kezdte a munkát, felnőttek képzését, oktatását az M-stúdium, Megyeri Tiborné oktatásszervező kft.-je. Először csak a Pécsi Regionális Képző Központ megbízásából oktatott, majd, ahogy nőttek a feladatok, s látható volt, hogy sikerül azokkal megbirkózni, a cég is akkreditáltatta magát, megszerezte az ISO-minősítést. Önállóan is tartanak tanfolyamokat, emellett ők végzik a Pécsi Regionális Képző Központ szociális témakörű oktatásait a három megyében, Baranyában, Somogyban és Tolnában. Képeznek szociális gondozókat, szociális asszisztenseket, rehabilitációs segítőket. A cégnek van egy speciális területe, a fogyatékkal élők képzése. A Lépj egyet előre! programban is végeztek oktatást a pécsi képzőközponttal közösen, de volt két saját tanfolyamuk is: településkarbantartókat képeztek két Tolna megyei településen, Dalmandon és Simontornyán. Ezen harmincan vettek részt, s szereztek oklevelet, jórészt nők. Megyeri Tiborné elmondta, a hallgatók nagyon szorgalmasak voltak, de ez adódik abból, hogy a vidéken élő, végzettséggel vagy megfeleMegyeri Tiborné lő végzettséggel nem rendelkező lányok, asszonyok nehezen találnak oktatásszervező maguknak munkát. Elvárás még a közmunkaprogramban részt vevőktől is, hogy legyen ez irányú végzettségük. Így az átlagosnál is jobban igyekeztek, hogy elsajátítsák az új ismereteket. Egyébként a tanfolyam munkáját nagy mértékben segítette Dalmandon a polgármester asszony, Simontornyán pedig az önkormányzat közmunkásokkal foglalkozó szakembere, többek között azzal is, hogy kiválogatták, hogy kik vegyenek részt az oktatássorozatban.

A felzárkóztatásra fókuszáltak

A dél-dunántúli régió három megyéjében, Baranyában, Somogyban és Tolnában a Lépj egyet előre! program oktatásainak jelentős részét, mintegy harmadát a Pécsi Regionális Képző Központ végezte. Az elmúlt hónapokban a program 2341 résztvevője közül 795-en tanultak, s szereztek náluk szakmát. A képzőközpontot 1992-ben alapították, s ma már évente ötezer tanfolyamon, képzésen szerezhetnek náluk bizonyítványt, új szakmát a hallgatók.

A központ igazgatója, dr. Fodor Imréné elmondta, céljuk, feladatuk, hogy az állami foglalkoztatáspolitikai célokhoz kötődő feladatok megvalósítását segítsék felnőttképzéssel, ezen belül is a munkanélküli, állást kereső, s hátrányos helyzetű emberek szakismereteinek bővítésével. – A legfontosabb pályázatok az elmúlt két évben a Lépj egyet előre! programok voltak. Ez nagyon sokat jelent ebben a régióban, ugyanis sok a hátrányos helyzetű, alulképzett, munkát kereső ember. Számukra egyetlen út van, legalább alapiskolai végzettséget szerezni, amivel majd szakmát tanulhatnak, így nő az esélyük, hogy el tudjanak helyezkedni. A képzőközpontban 150–200 szakma közül lehet válogatni, de ha egy munkáltató megjelenik, hogy neki új szakmával, vagy egy új munkaköri képesítéssel rendelkező szakemberek kellenek, akkor rövid idő alatt kifejlesztjük a szükséges ismereteket tartalmazó programot, tananyagot, s tanítjuk.

dr. Fodor Imréné Pécsi Regionális Képző Központ, igazgató

A Lépj egyet előre! program során a régió három megyéjében tartott tanfolyamok jelentős része felzárkóztatóképzés volt, ahol az általános iskola 7., 8. osztályából szereztek bizonyítványt. Emellett, egyebek között képeztek könnyűgépkezelőket, kerti munkásokat, házi betegápolókat, parkgondozókat és fakitermelőket, pékeket és mézeskalács-készítőket, s tanfolyamaik negyedében a mozgássérültek, fogyatékkal élők szerezhettek szaktudást. 107

Kereskedők lettek a dinnyeárusok

Tolnában jelenős a hátrányos, sőt többszörösen hátrányos helyzetűek száma, s a megyében Tamási és környéke gazdasági elmaradottsága miatt hivatalosan a hátrányos helyzetű térségek sorába tartozik – indokolta dr. Fischer Sándor, a KISOSZ Tolna megyei elnöke, hogy miért különösen fontos és hasznos a Lépj egyet előre! program a megyében. A kistérségben, Tamásiban, Ozorán és a környéken felmérték, hogy mi az igénye azoknak, akik az általános iskolát esetleg csak a felzárkóztatóprogram során végezték, de nem tudnak továbbtanulni. Vizsgálták, milyen szakképesítést szerezhetnének, figyelembe véve, hogy mikkel tudnának elhelyezkedni.

A jelentkezők száma jóval több volt, mint ahányan a program biztosította képzésben részt vehettek. Legtöbben a megye északi feléből, Tamásiból és környékéről jöttek. Végül 58-an kezdték meg a tanulást, s szereztek szakmát jelentő, elhelyezkedésüket segítő oklevelet, élelmiszer-vegyiáru-, ruházati, műszakicikk-eladók, és legtöbben, huszonkilencen zöldség-gyümölcs eladók lettek. Utóbbiak korábban, nyaranta dinnyeárusítással foglalkoztak, de most, hogy megszerezték a szakképesítést, már nemcsak alkalmi jelleggel, hanem az év más szakaiban is tudnak ebben a szakmában dolgozni. Dr. Fischer Sándor, a KISOSZ Tolna megyei elnöke

Az oktatáshoz a Tolna megyei KISOSZ-nak meg kellett szervezni a gyakorlati helyeket, olyan üzleteket, ahol befogadták, s felkészítették őket a szakmára, megteremteni az elméleti oktatás feltételeit, oktatókat, tantermeket, tankönyveket. Fischer Sándor még nem tudott pontos adatokkal szolgálni arról, hogy a végzettek közül hányan helyezkedtek el, mondván, most keresik a munkahelyet, s bizonyára lesznek, főleg a zöldség-gyümölcs eladók között, akik majd jövőre, a szezon közeledtekor találnak állást. Elmondta azt is, meggyőződése, hogy a vállalkozóvá válást is kellene segíteni, hogy a tanfolyamokat követően a kereskedők vállalkozhassanak. Ezt – véleménye szerint – össze kellene kapcsolni a Lépj egyet előre! programmal úgy, hogy

a végzettek, ha vállalkozásra adják fejüket, kapjanak hozzá támogatást s mentort, aki segíti az első lépéseket. Indokolta ezt azzal is, hogy nagyon kevés a kereskedelmi vállalkozó. Háromezer kereskedő van és ezeregyszáz vendéglátós, ez negyede sincs a régióénak. Pedig Tolna megye a következő évtizedben sem lesz ipari nagyhatalom, itt – mondta a KISOSZ megyei elnöke – a kisvállalkozásokat, a szolgáltatószektort kell erősíteni. Ezt javította a Lépj egyet előre! program, de ha a vizsga után is kapnának segítséget a végzettek, még eredményesebb lenne.

A falugondnok kamionozna

Pécstől úgy negyven kilométerrel délnyugatra, kis, 252 lelket számláló település Lúzsok. Itt falugondnok évek óta a 36 éves Farkas Antal, aki úgy gondolta, lép egyet előre, s a személyautóé mellé megszerzi a teherautó vezetését is lehetővé tevő jogosítványt. Munkája van, de a kis településen egyáltalán nincs munkalehetőség, talán huszonöt embernek van munkája, ők is jórészt eljárnak a közeli fafeldolgozóba s ha netán a falugondnokság megszűnne, ő sem tudna elhelyezkedni. Most viszont, hogy van már C-vizsgája, jobbak az esélyei. De nem állt meg a tanfolyam elvégzése után, saját pénzen belevágott egy másikba, most az E-vizsgáért tanul, mert azzal akár kamiont is vezethet. A családból hárman járnak Pécsre. Két fia ott tanul, iskolások, ő meg

108 délután, este gyarapítja járművezetési ismereteit. Felesége egy másik

Farkas Antal teherautó-vezető

településen lévő üzemben dolgozik, nehéz fizikai munkával minimálbért keres. De nem panaszkodnak, s szerencsésnek tartják magukat, hogy a családfő a Lépj egyet előre! programban megszerezhette a korábbinál hasznosabb jogosítványt. A takaros kis település központjában ott a tábla: Európa-falu. Igyekeznek pályázni mindenhol, így jutnak kicsit előbbre, mondja a falugondnok. Munkahely még sincs, de Farkas Antalnak most már több az esélye, hogy, találjon magának állást. Forog a fejében, hogy ha meglesz az E-vizsga is, azzal a jogosítvánnyal elmegy kamionozni. Kell a pénz a gyerekek taníttatásához, meg az élethez is.

Vizsga önmagának

A tűzről pattant kisszentmártoni fiatalasszony, Lőrincz Rita volt az egyetlen nő a teherautót vezetni tanuló 28 jelölt között.

Lőrincz Rita teherautó-vezető

– Ilyen vagyok, mondja, szeretem a szokatlan, a sorból kilógós dolgokat. Egyébként ő sem falujában talált munkát, ingázik, egy fatelepen dolgozik, egy jókora fűrészgépet kezel, már öt éve. Előtte a Mecseki Erdőgazdaságnál volt állásban. De az autó sem volt számára ismeretlen dolog, húsz éve van jogosítványa személykocsira, nagymotorra, s traktorozik is. Az hogy megszerezte a jogosítványt teherautóra is, vizsga volt önmaga előtt, hogy erre is képes. Nem keres új állást, nem ez volt a célja. Bár nem a munkahelye javasolta a képzést, munkatársai segítették a tanulásban, főnöke lehetővé tette, hogy részt vehessen a tanfolyamon. Nem tagadta akadtak, akik rosszallották, hogy nő létére ilyenbe belevág, de párja nem tartozott az ellenzők közé, sőt, büszke volt rá. Ugyanúgy, mint 11 éves fia, aki előtt anyu mintegy példaképpé vált.

Huszonhat jogosítvány

Lassan két évtizedes múltra tekinthet vissza Pécsett a B+T Autós Kft., ahol évente másfél ezren tanulnak meg autót vezetni. A Lépj egyet előre! programban 28-an kezdték meg a tanfolyamot. Végül, s ez nagyszerű eredmény, 26-an szerezhettek C-típusú jogosítványt. Radnai Diána, a kft. kirendeltségvezetője elmondta: az érdeklődés hallatlanul nagy volt. A régió három megyéjéből 270-en indultak volna a tanfolyamon, s mivel az érettségizettek és szakmával rendelkezők kvótája kimerült, csak a nyolc általánost végzettek kezdhették meg az autósiskolát. Közöttük 28-an voltak, akik vállalni tudták, illetve munkahelyük lehetővé tette hogy mindennap ott legyenek az elméleti, illetve gyakorlati foglalkozásokon. A résztvevők harmadának volt ugyanis munkahelye, ők azért vállalták a tanulást, hogy biztosabban megőrizhessék állásukat, vagy az új, teherautó vezetésére is alkalmas jogosítvánnyal jobb állást találjanak. Radnai Diána A szervezésben és a tanfolyam sikeres lebonyolításában is nagyon kirendeltségvezető – B+T Autós Kft. sokat segítettek a mentorok, veszi át a szót Keller László, a B+T Autós Kft. ügyvezető igazgatója. A kft. egyébként a Kulturált Közlekedésért Alapítvány képzőszerve, Baranyában és Tolnában tevékenykedik, s az alapítvány közreműködésével a tanfolyam mindegyik résztvevőjének munkahelyet is tudnának biztosítani, ugyanis a honvédséggel 109 olyan szerződést kötöttek, hogy a sereg biztosít állást és lakást minden végzettnek, aki vállalja a belhoni vagy külföldi szolgálatot.

Vizsga után a KISOSZ-nál végzett zöldség-gyümölcs eladók

Mindenki önmagához képest léphet előre A tervezés képességét is meg kell szerezni

Észak-Alföld három megyéjében – Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – a Lépj egyet előre! programban összesen 5696-an vettek részt. A felzárkóztatóképzésre 454-en jelentkeztek, a többség – 350-en – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. A nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya is ebben a megyében volt a legmagasabb, az összes (3295) hallgató közül 2609-en érkeztek onnét. Hajdú-Bihar megyében is sikeresek voltak a tanfolyamok, több mint ezer fő szerzett felnőtt fejjel szakképesítést az általános iskolai végzettség után. A régióban gimnáziumot a képzésben részt vevőknek mintegy 10 százaléka (606 fő) végzett, valamilyen szakképzettséggel csaknem négyszázan rendelkeztek már, de úgy gondolták, hogy át kell képezniük magukat. Szakmunkásképzőt 225-en, szakiskolát és szakközépiskolát 201-en végeztek korábban, míg technikusi végzettséggel 44-en rendelkeztek. E régióban a végzettek között a férfiak voltak többségben – 2973 férfi és 2706 nő –; Szabolcs-Szatmár megyében a nemek aránya – 1638 férfi és 1657 nő – csaknem 110 azonos volt. A tanfolyamok résztvevőinek kétharmada az állásnélküliek közé tartozott, több mint 1937-en viszont munkaviszonyban álltak, és csaknem ezer főt regisztrált álláskeresőként tartottak nyilván. A régióban a legnépszerűbb szakmának a nehéz- és könnyűgépkezelő, az arany- és ezüstkalászos gazda, a takarító, a szociális ápoló és gondozó, a falusi vendéglátó bizonyult, de sokan választották a sürgősségi kórképek felismerése és ellátása elnevezésű képzést, valamint a konyhai kisegítő szakmát is. A 7–8. osztályos felzárkóztatóképzéssel 209-en alapozták meg a továbblépés lehetőségét.

Szakmaszerzés és szemléletváltás

Mind az elméleti, mind a gyakorlati képzésnek helyet biztosított a cég központjában a Kálmánházi Baromfifeldolgozó Kft. ügyvezető igazgatója, Rácz Antalné. A készséges fogadtatást természetesnek ítéli, miután a Lépj egyet előre! program céljaival megismerkedett. – A Nyíregyházi Regionális Képzőközponttól felhívták a figyelmünket erre a lehetőségre, mi pedig dolgozóink soraiból kettő, egyenként 20 tagú csoportot szerveztünk. A kétszer 800 órás képzés elméleti részét az irodáinkban, gyakorlati foglalkozásait pedig az üzemben tartottuk meg, s örömmel jelenthetem ki: végig nagy érdeklődés mellett – értékeli az aktivitást az igazgatónő.

Rácz Antalné Kálmánházi Baromfifeldolgozó Kft. ügyvezető igazgatója

Elismeréssel szól az összeállított tananyagról is, amely kitért általános élelmiszer-ipari, gépészeti, illetve technológiai ismeretekre, kiemelte a higiéniai előírások jelentőségét, de szólt gazdálkodásról, azon belül adó- és vállalkozói ismeretekről is. Mindemellett nagyon népszerűnek bizonyultak az európai uniós információk is. Az előírások mögé látnak – A képzés konkrét, a gyakorlatban mérhető, szakmát adó eredménnyel járt, de kiemelném a dolgozók körében tapasztalható szemléletváltást is. Közülük sokan már hosszú ideje végeznek egy-egy manuális munkaműveletet, de most már a folyamatok hátterét is jobban megértik, átlátják. Tudják, milyen súlya van annak, ha ügyelnek a higiéniai előírások betartására, többek között egy egyszerű kézmosás mik-

Észak-Alföld vezet a Lépj egyet előre! programban, 5696-an vettek részt a támogatott képzéseken. A tanfolyamokon a férfiak voltak többségben, a résztvevők kétharmadának nem volt állása. A legnépszerűbb szakmának a nehéz- és kön�nyűgépkezelő, az arany- és ezüstkalászos gazda és a takarító volt.

Leggyakoribb képzések (fő)

111

Résztvevők megyék szerint (fő)

Résztvevők iskolai végzettsége (fő)

robiológiai hátterével is tisztában vannak. Másképp látják az üzem termelésének egészét, az élő állat fogadásától és a bánásmódtól kezdve a kész hústermék kezeléséig bezárólag minden részfolyamatot másképp értékelnek. Társaságunk az ISO minőségbiztosítási rendszert követve működik, de ezen belül a program praktikus információkkal, ismeretekkel segítette dolgozóink felkészítését. Valóban előreléptek, ezért szívesen kapcsolódunk ismét egy hasonló jellegű képzéshez – szögezi le Rácz Antalné.

Tanulás a munkahelyen és otthon

Tóth János egyike a Kálmánházi Baromfifeldolgozó Kft. azon dolgozóinak, akik a képzésen lelkiismeretesen vettek részt, és a legfelkészültebben értek el a vizsgához. S ha már odáig eljutott, jeles eredménnyel végzett, s vehette át megérdemelten baromfifeldolgozó-szakmunkás bizonyítványát. – Amikor a cég vezetői szóltak, hogy lehetőség nyílik egy ilyen képzésre, nem nagyon kellett ösztökélni senkit sem a jelentkezésre. Mindenki becsülettel végezte a dolgát és igyekezett megtanulni, amit hallott. Meglepő volt, ahogy az évek óta begyakorlott munkánkról mennyi újat megtudhattunk, olyan információkat kaptunk, amelyek Tóth János az adott technológiai folyamat mögé engednek bepillantást. Ez, no baromfifeldolgozó meg az, hogy most már OKJ-s szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelke112 zünk, mindenképpen megérte a ráfordított időt és energiát – foglalja össze véleményét Tóth János, a kálmánházi társaság üzemi dolgozója. Otthonról is megkapta a támogatást, amikor a Lépj egyet előre! program képzésére jelentkezett, s elnézték neki, hogy esténként a házi teendőkből valamivel kevesebbet vállalt ez alatt az időszak alatt. A képzés ugyanis részben munkaidő alatt, részben azt követően folyt, és természetesen az otthoni tanulás tette teljessé. Minden tantárgy érdekes volt számára, de a műszaki jellegű ismeretek álltak hozzá legközelebb. A kollégákkal többször beszélgettek a képzésről, és közös álláspontot képviselnek abban, hogy hétköznapi munkájuk során hasznosítható ismeretekre tettek szert.

Azt tanulták, amire igazán szükségük volt

Az országhatár mentén élőknek egészen sajátos, a környezetükhöz, adotságaikhoz és az életmódjukhoz igazodó ismeretekre van szükségük, ha a képzés lehetősége kerül szóba. Ezt ismerte fel a nyíregyházi székelyű Riviera-Tours Kft. és Felnőttképző Intézmény, amely a vidéki életformához igazított programmal kapcsolódott a Lépj egyet előre! pályázatához. A társaság 1990-ben alakult és 1994-től foglalkozik felnőttképzéssel. Tapasztalatból, tehát a helyi sajátosságok ismeretéből nincs hiány. – A speciális turisztikai szakképzések kerültek előtérbe, amikor a pályázat meghirdetésére azonnal reagáltunk. Különösen a falusi vendéglátó, valamint a mezőgazdasági képzések iránt mutatkozott élénk érdeklődés, utóbbihoz kötődően szerveztük például a mezőgazdasági vállalkozó, valamint az ezüst-, majd az aranykalászos gazda tanfolyamokat, de a szociális jellegű képzések, a gondozó- és ápo-

Oláh Bertalan és Oláh Bertalanné

lókurzusok is mind azt bizonyították: a valós élethelyzethez igazodó oktatásra mindig van kereslet – osztja meg tapasztalatait Oláh Bertalanné ügyvezető, oktatási ágazatvezető. A „végeken” tényleg nincs helye öncélú programoknak, olyan szakképzéseket indítottak, amelyekre valós igény, sőt, régóta hiányolt kereslet mutatkozott, és rendkívül gyakorlatias ismereteket nyújtott. A mezőgazdasági képzések nagyon jól tükrözték ezt: egész egyszerűen itt ebből él az emberek meghatározó része, tehát létkérdés számukra, hogy ne csupán a tradíciókra támaszkodjanak, ha a jövedelemszerzésről van szó. Ehhez szorosan kapcsolódik a vidékturizmus, amely alatt nem neves, bejáratott, országosan is jól csengő vállalkozásokat kell érteni, hanem olyan falusi vendéglátókat, akik most indultak el ezen az úton, s önmaguknak teremtik meg a boldogulást, az önfoglalkoztatás lehetőségét. Ebből kiindulva azon már nem is lehet csodálkozni, hogy a képzéseken a lemorzsolódás minimális volt, a hallgatók aktív részvétele mellett tartottak meg minden kurzust, foglalkozást. A visszajelzések nemes egyszerűséggel úgy fogalmaznak: óriási kezdeményezés volt ez a program és mindenképpen folytatásra érdemes. Bíznak benne, hogy remélhetőleg sikerül a jövőben is megteremteni az európai uniós és nemzeti támogatásból álló anyagi hátteret. Nem titok: komoly motivációs erővel hatott, hogy a hallgatók számára 150 óránként biztosították a minimálbérrel megegyező juttatást. Így könnyebb volt képzésbe vonni az embereket, – mert hiába van meg valakiben az igény a tanulásra, ha a napi betevőt kell előteremtenie valahogyan, akkor inkább elmegy napszámba vagy vállal más alkalmi munkát, de nem kötelezi el magát a tanulás mellett. A végzettek pályáját követjük, és örömmel látjuk, tapasztaljuk, milyen jól hasznosítják a képzésen elsa- 113 játított ismereteket, kamatoztatják friss tudásukat, újonnan szerzett szakképzettségüket. Volt olyan, aki már korábban is előállított bioterméket, de előírt képzettség hiányában ezt nem tudta forgalmazni – a kellő szakképzettség birtokában már hivatalosan is ő maga árusíthatja és tarthatja meg az ebből elérhető hasznot. Kiváló lekvárok, mézek, földrajzi eredetvédett pálinkák, friss gyümölcsök a meggytől a szilván és almán át a dióig rejtenek itt megélhetési lehetőséget, ha megfelelő szakértelemmel nyúlnak a vidék kincseihez – érzékelteti a sajátos hátteret Oláh Bertalanné. Ugyancsak az élet szülte igényekre hozza példaként a szociális gondozásban indított képzést: a társadalom általában véve is elöregedik, mind többen szorulnak kisebb-nagyobb segítségre napi szinten, s nagy segítség, ha ebben egy képzett családtag is jogosulttá válik a támogatásra.

A munkaerő karbantartása új esélyeket teremt

Olyan lehetőséget adtunk az emberek kezébe, amellyel vagy munkát találtak, vagy növelte esélyeiket az elhelyezkedésre – foglalja össze a képzés lényegét egyetlen mondatban Várkonyi István, a Nyíregyházi Regionális Képző Központ igazgatója.

Várkonyi István a Nyíregyházi Regionális Képző Központ igazgatója

A cég 1991 óta van jelen a munkaerőpiacon, miután alapítói (a Munkaügyi Minisztérium, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat és aNyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata) úgy döntöttek: szükség van a folyamatos tanulás intézményi hátterének megteremtésére, fejlesztésére. A központban 2001-től ISO 9001:2000 minőségirányítási rendszer segíti a legmagasabb szintű működtetést.

– Nem elég egy alapszakma, illetve képzettség megszerzése, a munkaerő karbantartása is fontos, sőt, a mai gazdasági-társadalmi viszonyok közepette egyre nagyobb szerepet kap. Ezt már régóta tudjuk, tapasztaljuk, de hogy valóban ennek szellemében fejlesszük a képzéseinket, illetve vonjuk be az érintetteket, ahhoz szükség van egy komplex támogatóprogramra is. Ilyen a Lépj egyet előre!, amelyben legutóbb sikerült növelni a motivációt a képzés alatt elérhető juttatásokkal – utal a 150 óránként adott minimálbér jelentőségére Várkonyi István.

A nyíregyházi központ az egész megyében számos szakterületre kiterjedően szervezett képzéssel aktivizálta magát: a program meghirdetésekor, az első ütemben cipőfelsőrész-készítést tanulhattak a jelentkezők az ország legkeletibb fekvésű városában, Csengerben, összesen harminchárman. Idén már a Nyírség és Felső-Szabolcs több településén indítottak motorfűrész-kezelő, nehézgépkezelő és könnyűgépkezelő képzéseket összesen 223 fő bevonásával. – Határozott törekvésünk, hogy a felzárkóztatás mellett a helyi gazdaság lehetőségeihez és igényeihez igazítsuk a képzési profilt, a Lépj egyet előre! során is ehhez tartottuk magunkat. Ennek köszönhetően a hallgatók jelentős része már a meglévő állását tette biztosabbá vagy szerzett jó ajánlólevelet ahhoz, hogy bekopogjon valamelyik közelben működő vállalathoz – emeli ki az egyik legfontosabb eredményt az igazgató. Talán éppen ezért mondható el – fűzi hozzá az intézmény vezetője –, hogy csekély lemorzsolódás mellett csinálták végig a képzéseket a jelentkezők, s ha volt is, az azért történt meg, mert a hallgató a képzés ideje alatt el tudott helyezkedni, ami hirtelen, de érthető módon prioritássá vált az életében. Reméljük, később folytatja a tanulást és újra jelentkezik majd valamelyik képzésre.

Szakmai ismerettel együtt erősödött az önbecsülés

114

– Az önmagukba vetett hit erősödése társult a méltóságteljesség érzésével a hallgatókban, mikor a sikeresen befejezett képzés zárásaként átvehették a bizonyítványaikat – osztja meg a humánum szemüvegén át szerzett tapasztalatait dr. Zajácz Gizella címzetes egyetemi docens, a Discimus Üzleti Akadémia igazgatója. A debreceni székhelyű, 1995-ben alapított cég profiljába oktatás és felnőttképzés tartozik, emellett ECDL-vizsgaközpontként és TELCnyelvvizsgahelyként is számon tartják. A Lépj egyet előre! programhoz OKJ-s takarító-képzéssel csatlakoztak, és a sikeres pályázatnak köszönhetően 30 embert vontak be a valóban esélyt teremtő oktatásba. – Valamennyi jelentkezőnk alacsony képzettségű volt és bár szakmával nem rendelkeztek, mindenkinek volt munkája. A képzéssel tehát olyan ismeretekre, olyan szakképzettségre tehettek szert, amellyel biztosabbá vált az állásuk, illetve javították esélyeiket az elhelyezkedésre esetleg más munkahelyen – emeli ki az igazgatónő a program adta előnyöket. Igazi kuriózummal is szolgál: itt nem volt lemorzsolódás, mindenki becsülettel eljárt az oktatásra és végül sikeresen le is tette Dr. Zajácz Gizella a vizsgát. Ebben az is sokat jelentett, hogy a képzés alatt a minimálDiscimus Üzleti Akadémia igazgatója bérnek megfelelő juttatásban részesültek, ez határozottan növelte a lelkesedést. Az anyagi motiváció különösen az alacsony végzettségűeknél bír nagy jelentőséggel. – Megható pillanatokat is hozott a program: amikor az egyik hallgatónk a vizsga után átvette a bizonyítványát, könnyes szemmel mondta, hogy ő most már nem csak 8 általános végzettségű ember… – oszt meg egy újabb megkapó jelenetet dr. Zajácz Gizella. A laikus azt hihetné, hogy a takarításhoz elég egy vödör és egy felmosórongy, ám ma már ezt a szakmát sem lehet kellő felkészültség nélkül végezni. Számtalan háztartási gép és eszköz kezelésével kell tisztában lenni, nem beszélve azokról a vegyszerekről, amelyek szakszerűtlen alkalmazása nem csupán esztétikai károkat okozhat, hanem az egészségre is ártalmas lehet. Elég csak arra gondolni, hogy a drága, csillogó-villogó csaptelek mattá válnak, ha nem az előírt szerekkel tisztítják. Éppen ezért a szállodákba, kórházakba vagy éppen a wellnesscentrumokba ma már nem az utcáról vesznek fel takarítókat, hanem elvárás a megfelelő szakképzettség. A takarítónők a 200 órás kurzus végén írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgát tettek, és a sikerben az is motivációs erő volt, hogy a munkáltatóik is ösztönözték őket a tanulásra. A program tehát jó és hasz-

nos volt, és a hallgatók hozzáállását sem érhette semmiféle kritika – a többségük 40 év után ült újra iskolapadba. Sok sikerélményben volt részük a tanároknak és a résztvevőknek egyaránt. A végzettek valóban hálásan fogadták a lehetőséget és vették át a bizonyítványt, jó volt nézni, ahogy az átadás ünnepélyes alkalmára készültek: fodrászhoz mentek, szép ruhát öltöttek – méltóságteljes volt a pillanat. A szakmai ismereteik mellett láthatóan az önbecsülésük is megerősödött – nyugtázza elégedetten dr. Zajácz Gizella.

Programozott siker a képzésben

Egy új felnőttképzési program igazán rutinfeladat a nyíregyházi Rutinsoft Kft. életében, hiszen több mint húsz éve foglalkozik ezzel a társaság, ám természetesen minden új képzést maximális felkészüléssel kezdenek el. Így történt a Lépj egyet előre! program esetében is: számítástechnikai és gazdasági informatikai ismeretekkel gyarapították a hozzájuk jelentkezők tudását. – Nyolc osztályt végzetteknek és érettségizetteknek hirdettük meg a képzési lehetőséget a helyi sajtóban és internetes portálunkon, tájékoztatókat tartottunk az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központtal közös szervezésben, és persze propagáltuk ismerőseink körében Maleczki Péter 115 – jelöli meg a két célcsoportot és a toborzás módszerét Maleczki ügyvezető igazgató Péter ügyvezető igazgató. Nagyon precíz és pontos pályázati anyagokat készítettünk elő a leendő hallgatóink számára – fűzi hozzá –, hiszen itt ők maguk voltak a pályázók, mi a jelentkezők tájékoztatását, felvételiztetését és kiválasztását végeztük el. A program első felét nagy érdeklődés jellemezte, amely a második felében túljelentkezéssel is párosult. Ez köszönhető a kedvező hírek, pozitív tapasztalatok gyors terjedésének, valamint annak a ténynek, hogy a hallgatók komolyabb anyagi juttatásban részesültek. A program első részében OKJ-és képzések zajlottak, a másodikban pedig programakkreditált képzések, mindkettő jellemzően gyakorlatorientáltan, köszönhetően a kiváló technikai és eszközháttérnek. A Rutinsoft két oktatóterme is 21–21 számítógéppel és projektorral van felszerelve, ideális körülmények között tanulhattak tehát a hallgatók. A társaság azonban nemcsak a nyíregyházi központjának falai között folytatta a képzést, hanem három megye (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén) összesen öt helyszínén szervezte azt meg, eljutva a debreceni és a nyíregyházi büntetés-végrehajtási intézetekbe is. Az elítéltek számára indított képzések jelentősége a szakmai eredmények mellett a társadalmi jelentőségre tekintettel is kiemelendő. – A Lépj egyet előre! program során végzett oktatás tényleg sikeresnek mondható, számos kedvező visszajelzést kaptunk a hallgatóktól és az őket foglalkoztató cégektől egyaránt. Utóbbiakkal azért is volt kezdettől fogva szoros a kapcsolatunk, mert a toborzásnál, illetve a hallgatói felvételnél munkáltatói igényeket is fel kellett mutatni. Ez egy nagy munkaerő-piaci felmérésnek is megfelelt, hiszen a megkeresett munkáltatóktól konkrét jelzéseket kértünk és kaptunk arra nézve, hogy a felmerült képzettséggel tervezik-e új munkatársak felvételét – ragad ki egyet a sok fontos hatás közül Maleczki Péter. Hozzáteszi: ma sokan élnek abban a tévhitben, hogy a számítógéphez mindenki ért, holott egy levél megírása és esetleg egy üzenet elküldése önmagában ma már nem nevezhető piacképes számítógépes ismeretnek. Éppen ezért nagy szükség van ilyen jellegű képzésekre, hiszen napjainkban már szinte minden munkakör betöltéséhez feltételként szabják meg a PC-használatot. A végzett hallgatók közül többen térnek vissza mint félig „kolléga” a képzőhöz, annál az egyszerű oknál fogva, hogy számítógépes ismereteikre támaszkodva kezdenek el dolgozni, s ha beleütköznek egy problémába, akkor bizalommal kérnek tanácsot egykori oktatóiktól, akik készséggel segítenek a megoldásban.

Elérkezett az idő és az alkalom a tanulásra

– Ismerőseim felkapták a fejüket, amikor a képzésre jelentkeztem, s csak arra utaltak: nem tartozom már a fiatal korosztályhoz, miért akarok még mindig tanulni… Én azonban mindenkinek csak javasolni tudom, hogy mozduljon meg, képezze magát és ragadjon meg ehhez minden lehetőséget – ad hangot véleményének Puskásné Vajda Ildikó. Ő maga munkanélküliként járt elöl a jó példával, és már a jelentkezés módja is példaértékű: az internetes honlapokon folyamatosan kereste a kínálkozó alkalmakat nemcsak az elhelyezkedésre, hanem a képzésre is. Így bukkant a nyíregyházi Rutinsoft Kft. ajánlatára, amely OKJ-s képzettséggel kecsegtetett. Jelentkezett tehát, személyesen is megkereste az ügyvezetést, meghallgatta a feltételeket és már jöhetett is a válogatás. – Korábban adminisztrátorként dolgoztam, és úgy gondoltam: a számítógépes ismeretek jól kiegészítik azt az ismeretanyagot és tapasztalatot, amit akkor szereztem, a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Egyébként is régóta terveztem már, hogy az informatikai ismeretekben jobban elmélyülök, s most elérkezett rá az idő és az alkalom – enged bepillantást belső motivációiba. Intenzív képzésbe csöppent, egész napos elfoglaltságot jelentve, de ez egy nem jelentett akadályt. Miután a megyeszékhelytől kissé távolabb, 116 Nyírbogáton él, a buszos bejárás okozott némi gondot, de azzal, hogy a program lehetővé tette az utazási költségek 90 százalékos megtérítését, anyagilag kevésbé volt megterhelő. – Nagyon élveztem a tanítás minden napját és valamennyi tananyagát, mert új világot nyitott meg előttem. Különösen jó volt, hogy sok Puskásné Vajda Ildikó gyakorlásra teremtettek lehetőséget még az órákon túl is, s ha valaki informatikus lemaradt, volt ideje és módja felzárkózni, ebben segítettek az oktatók is. Addig nem mentünk tovább, amíg mindenki nem tudta már magabiztosan kezelni az adott programot – utal az egészséges csapatszellemre Puskásné Vajda Ildikó, aki folytatja az álláskeresést és bízik benne, hogy olyan helyen tud majd elhelyezkedni, ahol kamatoztathatja az új ismereteket. Ebben sokat segíthet az is, hogy a képzés része egy álláskeresési tréning, amelyen az önéletrajz írásától kezdve az állásinterjúkon alkalmazandó technikákig sok apró, de lényeges mozzanatra készítik fel a hallgatókat. – Kedvező tapasztalatokat szereztem a képzés során, és családi, baráti, ismerősi körömben mindenkinek azt tanácsoltam, bátran vállalkozzanak ők is hasonló feladatra, tanulásra. Nem számít az életkor, sőt, én azt láttam, a csoportnak jót tett, hogy vannak idősebb tagjai is. Az idősebb korosztály motiválja a fiatalabbakat a folyamatos tanulásra és tanácsokkal szolgálhat olyan feladatok megoldásánál, amelyeknél inkább az elemzőkészség, a folyamatok átlátása dominál. A fiatalabbak viszont a lendületükkel, a frissebb ismereteikkel segíthetnek idősebb táraiknak. Az ilyen képzés azt is bebizonyítja, hogy a közös cél érdekében jól kiegészítik egymást a különböző generációk – vallja Puskásné Vajda Ildikó.

Targoncások kerestetnek

Könnyűgépkezelői tanfolyamot most Pesten nem szerveztek, csak Nyírábrányban. Huszonnyolcan jelentkeztek és huszonnyolcan végeztek, s ebben Fitos Sándor szerint nincs semmi különös. Vidéken sokkal nagyobb a munkanélküliség, mint a fővárosban, ezért a szakmai tanfolyamoknak ott a presztízse is nagyobb. Könnyű jelentkezőket találni, s a tanfolyamról nem nagyon marad ki senki. Fitos Sándor még 1993-ban alapította a Szakinstruktor Kft.-t, s azóta rengeteg pályázatot nyertek. A Lépj egyet előre! programban is részt vesz a Szakinstruktőr, többek között könnyű- és nehézgépkezelőket, bolti eladókat, kereskedőket, biztonsági őrőket és mezőgazdasági gépkezelőket oktatnak és viszgáztatnak.

– A könnyűgépkezelők október 29-én vizsgáztak és mind átmentek. Mind a huszonnyolcan. Ez a könnyűgépkezelői jogosítvány többek között gázmű targonca vezetésére szolgál. Erre most nagy kereslet van, hiszen a bevásárlóközpontokban, plázákban 40–50 embert is felvesznek árumozgatásra, s miután a dízelüzeművel nem lehet zárt térben mozogni, a gázüzemű a sláger. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal nagyon jó feltételeket kínált, hiszen nemcsak a tanfolyam és a vizsga ingyenes, de még a végzettek 60 napra átállási támogatást is kapnak. Ez nagyjából megegyezik a minimálbérrel, s a tanfolyam idejére szólt.

Fitos Sándor Szakinstruktor Kft., ügyvezető

Az elméleti képzés ezúttal Nyírbátorban volt, míg a gyakorlati képzés Vámospércsen, az ottani betonés faüzemben. Eredetileg csak a betonüzem volt megjelölve, de a szervező elintézte, hogy a szomszédos faüzemben is gyakorolhassanak a résztvevők, így annyit targoncázhattak a tanfolyam résztvevői, amennyire csak szükség volt. Nem csoda, hogy senki sem bukott meg a gyakorlati vizsgán sem. A résztvevők Hajdú-Bihar megyéből jöttek, vagyis nem kellett sokat utazniuk. Fitos úr elmondta, hogy szinte mindenkinek ez volt az első szakmája, és többségük munkanélküli volt, így mindenki részt tudott venni minden előadáson. Ez az OKJ-s bizonyítvány most komoly előrelépés az életükben, hogy olyan 117 szakmát szereztek, amire van reális kereslet.

Édesapám példájára

A szigetszentmiklósi 20 éves Belicza Dávid édesapjával együtt ült iskolapadban, amikor megszerezte a könnyűgépkezelői szakképesítést. Pályakezdőként végezte el, majd mivel nem volt még érettségije, belefogott az autóvillamossági középiskola elvégzésébe.

Belicza Dávid könnyűgépkezelő

– Az 5 hónapos könnyűgépkezelői tanfolyam elvégzése egy biztos hátteret adott – látva édesapám példáját –, hogy ezzel el lehet helyezkedni munkahelyre. Bár eddig nem volt lehetőségem ebben a szakmában elhelyezkedni, ám ki tudja – mit hoz a jövő, és ha megszereztem az érettségit és az autóvillamossági technikusi szakképesítést, így ez a három együtt, remélem hozzásegít majd egy nekem tetsző munkahelyhez.

– Édesapámtól értesültem az uniós képzési lehetőségről, és meggyőzött, érdemes elvégezni, amit nem bántam meg, és remélem tudom a jövőben hasznosítani az ott szerzett tudást és gyakorlati készséget. A tanfolyamról csak pozitív tapasztalataim vannak, és elsősorban a műszaki része volt számomra érdekes. Az elméleti képzés Budapesten, a IX. kerületi Üllői úton volt, míg a gyakorlatot egy pestszentlőrinci raktárban töltöttem. – Azt gondolom, szinte említeni sem kell, hogy saját zsebből sem én, sem pedig szüleim nem tudták volna kifizetni a tanfolyam költségét. Ha másért nem is lenne hasznos az uniós tagság, már csak ezért is megérte csatlakozni. Számomra a szakma megszerzése mellett így azért is volt hasznos a tanfolyam, mert nagyon fiatalon a bőrömön tapasztalhattam meg, mit jelent az EU tagja lenni. Ezentúl számomra már nemcsak egy távoli, megfoghatatlan brüsszeli „vízfej” az EU, hanem egy olyan szervezet, aminek igenis lehet közvetlen befolyása az egyén életére, és segítheti azt.

Nem volt más választásom

A 45 éves szigetszentmiklósi Belicza István mielőtt elkezdte volna a könnyűgépkezelői szakképestést adó tanfolyamot, évekig egy üzemi konyhán dolgozott kisegítőként, majd miután munkája megszűnt, átmenetileg hónapokra munkanélkülivé vált. Majd sikerült elhelyezkednie egy autóalkatrész-raktárban segédmunkásként.

Belicza István könnyűgépkezelő

– A könnyűgépkezelői szakképesítés megszerzésére azért volt szükség, mert enélkül elvesztettem volna állásomat. Így elkezdtem, mert más választásom nem volt. A szakképesítés megszerzése után annyira belejöttem a tanulásba, hogy utána saját erőből elvégeztem a nehézgépkezelői tanfolyamot is, amelyek egymásra épülő ismereteket és gyakorlati tudást feltételeznek.

– Szórólapon olvastam az Európai Unió által támogatott tanulási lehetőségről. Meggyőződésem az, hogy aki csak várja, hogy a sült galamb a szájába repüljék, az nem jut egyről a kettőre. Sokakat ismerek, akiknek megszűnt a munkája és „összeesett” ahelyett, hogy tett volna valamit, hogy újra legyen munkája, hogy elébe ment volna a lehetőségeknek. Én azért ragadtam meg ezt szakképesítési lehetőséget, mert hittem abban, hogy ezzel sikerül elhelyezkednem. És nem kellett csalódnom, mert bebizonyosodott, hogy ez keresett, és piacképes szakma. 118

– Sőt 2008-ban új munkahelyre – itt helyben egy logisztikai cég raktárába – mentem dolgozni már a két (könnyű- és nehézgépkezelői) végzettségemmel a zsebben. Hogy megérte a több hónapos tanulás, az időráfordítás, a vizsgastressz, az is mutatja, hogy új munkahelyemen már több jövedelmet kapok például a cefetériarendszerben évi 250 ezer forintot, amit korábbi helyemen nem kaptam. Ráadásul ha akarnám, lehetőségem lenne e két képesítésre még rátenni egy lapáttal, és akár megszerezhetném a darus-képesítést is, és azzal az építőiparban még többet tudnék keresni, ám én szeretem a raktári munkát, ezért megmaradok emellett. Ugyanakkor megszeretném említeni, hogy az uniós támogatás nélkül nagy valószínűséggel most nem tudnék egy multinacionális cég raktárában, viszonylag biztos pozícióban dolgozni.

Szerettem volna bizonyítani

A 36 éves hajdúvidi Lévainé Kiss Andrea az Ok-tat 60 oktatási intézmény által szervezett uniós támogatású tanfolyamon szerzett baromfifeldolgozói szakképesítést. – Egy ismerősöm szólt a szakképesítés megszerzésének lehetőségéről. Mivel korábban dolgoztam Hajdúdorogon a sertésfeldolgozó üzemben, így nem állt távol tőlem ez a fajta munka, ráadásul a falunkban működik egy baromfifeldolgozó üzem, és úgy gondoltam, így nagyobb esélyem lehet arra, hogy itt dolgozhassak, ha megszerzem a szakképesítést.

Az Ok-tat 60 képző által szervezett baromfifeldolgozói szakképesítést nyújtó tanfolyam 2008 nyarán kezdődött, összesen 250 órás időtartamú volt, és hetente két napot vett igénybe.

– Nem kis feladatot jelentett számomra, hogy ott tudjak lenni az elméleti és gyakorlati képzéseken. De az a cél lebegett a szemem előtt, hogy szakmát szerezzek. Ez mindennél fontosabb volt a számomra. Korábban családi okok miatt nem volt lehetőségem szakmát tanulni, mert 18 évesen már megszültem első gyermekemet, majd három, illetve hat év múlva a következőt, így a velük való foglalatoskodás, a házi teendők minden időmet és energiámat felemésztették. – Szerettem volna bebizonyítani magamnak, és a környezetemnek, hogy igenis meg tudom csinálni ezt az iskolát. Bár egyelőre nem tudom használni, mert bár 2007-ben újra megnyílt a helyi baromfifeldolgozó üzem, de ott nincs hely, illetve egyelőre nem értékelik azokat, akiknek szakképesítésük van.

Amíg ugyanis az üzem vezetése úgy gondolkodik, hogy a szakmunkát segédmunkásokkal is el tudják végeztetni, és nem alkalmaznak szakmunkást, akiknek magasabb bért kellene fizetni, addig nehéz lesz itt elhelyezkedni. – Büszke vagyok arra, hogy három gyerek és mukahely mellett a tanfolyamot 99 százalékos teljesítmén�nyel végeztem el, ami a 21 fős tanfolyami létszámból mindössze két hallgatónak sikerült.

Eladóként Debrecen környékén nehéz elhelyezkedni

– Már több mint egy éve regisztrált munka nélkül voltam, amikor a munkaügyi központban ez év tavaszán felhívták a figyelmemet arra, hogy lehetőségem lenne elvégeznem egy tanfolyamot, amivel ráadásul hivatalosan elismert szakképesítést is szerezhetnék – mondta el a Debrecentől 38 kilométerre található Álmosdon élő 25 éves Ásztai Anita, aki korábban 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezett. – Végül is néhány nap gondolkodás után az élelmiszer- és vegyiáru-eladói tanfolyam mellett döntöttem, amiről úgy gondoltam, testhez álló, és mivel szeretek emberekkel foglalkozni, ez megkönnyítette a választást. Külön öröm volt számomra, hogy a négy hónapos tanfolyam számomra ingyenes volt, mivel enélkül még most is szakképzetlen lennék. – A tanfolyam 2008. június végén kezdődött, és október végén sikeres vizsgát tettem. Bár némi áldozatot meg kellett hoznom az iskolába járásért, mert az a KIT debreceni kirendeltségén zajlott, ami 119 lakhelyemtől autóbusszal csaknem egyórányi időt vett igénybe. – Némi szomorúságot okoz azonban, hogy még nem sikerült a szakmában elhelyezkedni. Pedig szinte folyamatosan próbálkozom, böngészem az újsághirdetéseket, az internetet, és már tucatnyi munkahellyel beszéltem, vagy személyesen tárgyaltam, ám eddig nem jártam sikerrel. Mivel Álmosd egy kis falu, itt helyben nincs lehetőség elhelyezkednem eladóként, ezért mindenképpen csak másik településen lenne módom dolgozni. A legtöbb helyen azzal utasítanak el, hogy azt mondják, a havi buszbérletem 26 ezer forint, aminek ugyan a felét sem kellene fizetnie a munkáltatómnak, ám ezt a magas költséget sem akarják a kereskedők felvállalni. – Nem tagadom, egy kissé elkeserítő a helyzet, amit az elmúlt két hónapben a munkahelykereséssel eltöltöttem, de nem adom fel. Ami még szomorú tapasztalat, hogy amely munkahelyekkel beszéltem, ott a 69 ezer forintos minimálbért kínálták nekem, ami rendkívül kevés. De tovább folytatom a keresést, és olykor – betegség, vagy szabadságolás miatt – alkalmi munkára lehetőségem nyílik a helyi Makroker Bt. közértjében, ahol a tanfolyam alatt a gyakorlatomat is végeztem. A Makroker Bt.-nek Álmosdon és a térségben összesen két élelmiszerboltja van, amelyben kilenc alkalmazott dolgozik. Markovics Mátyás ügyvezető igazgató elmondta: Anitát az Isten is eladónak teremtette, kiválóan bánik az emberekkel, szolgálatkész. De amíg a lakossági fogyasztás inkább csökken, addig nem igen látok esélyt arra, hogy újabb dolgozókat vegyek fel. Abban állapodtunk meg, hogy szabadságolás vagy betegség idején számítok rá. Biztos vagyok benne: Anita lesz még egyszer az én alkalmazottam.

Szakmunkásnak lenni azért már valami

Dobóné Szunai Angéla a Hajdúböszörmény közelében található, mindössze 900 lakosú Hajduviden él. A helyi baromfi feldolgozó üzem szinte az egyetlen munkalehetőség az ott élőknek. A Lépj egyet előre! program segítségével a 45 éves asszony baromfifeldolgozó-szakképesítést szerzett. – Meósként 1997-ig a baromfifeldolgozóban dolgoztam, akkor sajnos az üzem bezárt, és csak tíz év múlva, 2007-ben indult be újra a termelés. Érettségim, szakképesítésem nem volt, csak szakmai

gyakorlatom, de az üzem újraindulásakor visszahívtak és én örömmel elfogadtam a helyben biztosnak tűnő munkát. – A húgomtól hallottam, hogy indul szakképesítést adó tanfolyam, megpályáztam az uniós támogatást, és el is nyertem. 2008. október 30-án vizsgáztam ötösre, amire nagyon büszke vagyok, tekintettel arra, hogy a házi teendőket, a férjem, 19 és 16 éves gyerekeim ellátását és a munkámat sem hanyagoltam el. Nem volt könnyű időszak, de megérte. Jelentős segítséget kaptam a munkahelyemtől és a családomtól is, elfogadták, hogy olykor iskolában vagyok, olykor tanulok. Hálás vagyok a támogatásért, mert enélkül nem lett volna lehetőségem a tanfolyamot elvégezni. – Azt remélem a szakképesítésemtől, hogy emelkedni fog a fizetésem. Eddig minimálbért kaptam, ám tudtommal a szakmunkásoknak magasabb bér jár, talán 20 ezer forinttal is több. A családi kasszába jól fog jönni. A pénzért is megérte elvégezni a tanfolyamot, de nem utolsó szempont az sem, hogy nőtt az önbecsülésem: már nem segédmunkás, hanem szakmunkás vagyok, ami azért már valami.

120

Én nagy segítséget kaptam Önöktől, hogy a Lépj egyet előre! program keretében segítséget kaptam és elvégezhettem a gyógy­ masszőrszakmát. Balesetem után nem adtam fel, leérettségiztem, az Önök segítségével sikerült egy olyan szakmát elvégeznem, amit szívesen csinálnék. Tisztelettel: Bátyi Zoltán Püspökhatvan

Két debreceni áruházba jelentkeztem

Szilágyiné Oláh Ibolya egyik ismerősétől hallott a könnyűgépkezelői tanfolyamról. Nem volt szakmája, csak 8 általános iskolai osztálya, azzal meg sehol sem tudott elhelyezkedni. És még azzal is szerencséje volt, hogy Nyírábrányban hirdették meg a tanfolyamot, így csak át kellett séltálnia a helyi művelődési házba. – Nagyon nehéz a környéken munkát találni, ha több szakmám lenne, akkor is Debrecenbe kéne menni, közelebb nem tanálnék munkát, hiszen itt Nyírábrányban csak egy varroda van. Dolgoztam én már betanított munkásként a debreceni baromfifeldolgozóban, de olyan kevés volt a pénz, és a bejárás sem volt ingyen, hogy valami más hoz kellett fognom. Nem nagyon kellett biztatni, hogy jelentkezzek a tanfolyamra, hiszen még fizetni sem kellett érte. – Nem félt a targoncától, hogy jogosítvány nélkül nehezen tudja majd irányítani? – Hogyne féltem volna, de nekem azt a tanfolyamot el kellett végeznem, tehát bátorságot kaptam. Pedig lehet, hogy rajtam kivül mindenki másnak megvolt a jogsija. A vámospércsi faüzembe jártunk gyakorolni és nagyon rendesek voltak, addig segítettek, míg rájöttem, hogy kell előre, meg hátra menetbe tenni a targoncát. Végül is nem olyan ördöngösség az. – A vizsga nagyon nehéz volt?

– Az elméletből a motortípusokat húztam, s azt tudtam. A gyakorlat viszont könnyű volt, raklapokat kellett összehordani, szétszedni, majd újra felpakolni. Targoncával ma már nem tudnának zavarba hozni... – Talált már könnyűgépkezelői munkát? – Még nem, de két debreceni áruházba már jártam és kitöltöttem a jelentkezési lapot. Azt mondták, értesítenek, s most várok. Lehet, hogy előnyben vannak, akiknek már gyakorlatuk van, de előbb-utóbb csak sorra kerülök. Nem várok sokáig, ha ennek a két áruháznak nem kellek, megyek tovább.

A keresetemből nem telt volna a tanfolyamra

Vámos Sándor a halápi hütőüzemben dolgozik, s ahogy hallott a tanfolyamról, rögtön jelentkezett, hiszen szakmája nincsen. Betanított nunkásként 50–60 ezer forintot visz haza, s a hütőüzemben nem bánták, hogy szabadságot vett ki az oktatás idejére. Igaz, egyelőre targoncás állást nem talált, így egyelőre maradt a régi helyén. – Betanított munkás vagyok, anyagot mozgatok, csak egyelőre kézzel és nem targoncával. Tanulásra eddig nem sok lehetőségem volt, a keresetemből nem is telne egy tanfolyamra. Viszont a targoncás oktatás ingyenes volt, s amikor szóltak, hogy én is mehetnék, nem sokáig gondolkodtam. Jogosítványom nincs, de ráéreztem a vezetésre, meg nem is olyan bonyolult az. Az elmélettel, a hidraulikával, a motorokkal több bajom volt, régen nem tanultam már. Az oktatás itt volt a művelődési házban, így legalább 121 nem kellett messzire menni. A vizsga könnyebben ment, mint gondoltam, bár már arra sem emlékszem, hogy milyen tételt húztam. Kár, hogy azóta sem ültem targoncán... A hűtőházban egyelőre nincs több targoncásra szükség. A főnőkeim tudják, hogy megvan a papírom...

Innen már boldogulok

Jacsmenik András a nangynénjétől hallotta, hogy meghirdették a könnyűgépkezelői tanfolyamot, s miután Nyírábrányban lakik, azonnal jelentkezett. A vizsga óta sem váltott munkahelyet, mert arra számít, hogy a kezdeti helyettesítések után egy idő után targoncás lehet. – A halápi hütőházban dolgozom immár hat éve, jól érzem ott magam, de nem szeretnék örökké betanított munkás lenni. A tanfolyam épp kapóra jött, a targonca számomra nem okozott nagy meglepetést, B-kategóriás jogosítványom van. A vezetéssel nem gyűlt meg a bajom, bár szokatlan volt. Eleget gyakoroltuk, hogy a vizsgán ne okozzon gondot. A hűtőházban besegítek, amikor a targoncások szabadságon vannak... – Nem is nézett máshol munka után? – Sok lehetőség erre nincs, legfeljebb Debrecen, hiszen 15 kilométerre van Nyírábránytól. A hütőházba viszont busz visz, majdnem háztól házig szállít. És a hütőházba szezon idején, vagyis májustól októ-

Tisztelettel köszönöm, hogy lehetőségem volt szakmát szerezni önöknél. Pétervásárán lakom, egyedül nevelem a fiam, dolgoztam Pétervásárán intézetben még szakma nélkül… Köszönöm, hogy elolvasta: Karádi Dezső

berig több targoncás is kell. Akkor már én is targoncára ülhetek három műszakban. Szezonban jár a műszakpótlék, szóval többet is tudok majd keresni. Megtalálom én itt a számításomat, csak egy kis idő kell hozzá. A papír volt a fontos, hogy meglegyen a szakmám, innen már boldogulok.

Újabb célcsoportot kapcsoltunk a képzésbe – Cégünk 2008 júniusában csatlakozott a Lépj egyet előre! programhoz, könnyen ment, mert nem kellett átalakítani képzési kínálatukat – mondta el Hajdú Attila, az OK-TAT 60 Kft. ügyvezető igazgatója.

– Az egyéni jelentkezőket, pályázókat több dologban tudjuk segíteni. Így például mi végeztük el helyettük az adminisztrációs munkát, kitöltöttük a formanyomtatványokat, postára is mi adtuk az anyagot. A projektek problémamentesen bonyolódtak le, az ügyintézők rugalmasak voltak. – A programban való részvétellel olyan célcsoportot sikerült bevonni a képzésbe, akik megrendelőként egyébként nem jelentek volna meg. Hajdú Attila ügyvezető igazgató Kivéve talán a könnyű- és nehézgépkezelőket, de ilyen létszámmal ők sem jöttek volna hozzánk tanfolyamra. Ez persze annak is köszönhető, 122 hogy amikor a legtöbb képző még azon kesergett, hogy megszűnt a régi könnyű- és nehézgépkezelő képzés szakmai és vizsgakövetelménye, és az új szerint még nem tudnak képzést indítani, cégünk már az első vizsgákon is túl volt. A Lépj egyet előre! program keretében lehetőséget kaptunk ilyen jellegű képzésekre is Ebesen. A három csoportban (könnyűgépkezelő – 28 fő, könnyűgépkezelő – 31 fő, nehézgépkezelő – 35 fő) 2008. október 31-én a szóbeli vizsgák is lezajlottak már. Nagyon sok munka árán jutottunk el idáig, mivel nekünk kellett kidolgozni az írásbeli, gyakorlati és szóbeA program keretében az Ok-tat 60-nál li vizsgakérdéseket, a szakmai és vizsgavégzett csaknem kilencven könnyű- és követelmény alapján. Ennek során szinte nehézgépkezelő, harminc autóbuszve- napi kapcsolatban álltunk Csóti Ferenccel, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi zető és huszonöt baromfifeldolgozói Minisztérium infrastruktúra-szabályozási végzett. Nem volt jellemző a lemorzso- főosztályának vezető-főtanácsosával, akilódás, a hallgatók motiváltak voltak a nek szakmai segítségével sikeresen tudtuk a tanfolyamokat és a vizsgákat megszertanfolyam elvégzésében. vezni és lebonyolítani. – A tanfolyamokról nemcsak hallgatóinktól kaptunk pozitív visszajelzést a minőségirányítási rendszerünkön belül fenntartott értékelőlapokon keresztül, hanem a 2008. október 29-én Ebesen, a Kerekes Kft. telephelyén, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által tartott egész napos ellenőrzés megállapításaiból is. A hivatal vizsgálta ezeknek a csoportoknak a dokumentációját, a képzési feltételeket, s az ellenőrök semmiféle eltérést nem tapasztaltak az elvárthoz képest, sőt, elismerően nyilatkoztak munkánkról. – Időközben megtörtént az OKJ szerinti, illetve a hatósági vizsga is. Minden hallgató megkapta OKJ-s bizonyítványát és építőgép-kezelői jogosítványát. A hatósági vizsga koordinálását a Vituki Kht. végezte. – Köszönettel tartozunk a Kerekes Kft.-nek, hogy helyet és lehetőséget biztosított az elméleti és gyakorlati foglalkozások lebonyolításához, valamint minden egyes vizsgarészhez is – emelte ki Hajdú Attila.

Pillanatképek

7–8. osztályos felzárkóztató-tájékoztató – Szigetvár

123

7–8.osztályos felzárkóztató-képzés tájékoztatója – Alsószentmártor

Tájékoztató a Sellyei Kistérségi Társulás tagjainak

A marcali élelmiszereladó-képzés tájékoztatója

Sikerült megszólítani az embereket A programban a leggyakoribb szakmák régiós tízes listáján első 709-cel a könnyűgépkezelő (Budapest: 189, Pest megye: 520), majd a nehézgépkezelő következik 352 (110, 244). A harmadik legnépszerűbb képzés az ABC-eladói volt 346-tal (176, 170), negyedik az időskori sürgősségi kórképek felismerése 276-tal (201, 75), majd a dajka következik 206-tal (146, 60). A régióban 187 (138, 49) takarítót képeztek, 184 (103, 81) számítógép-kezelőt, 173 (63, 110) általános sürgősségi kórképek felismerésére alkalmas ápolót, 171 (86, 85) személy- és vagyonőrt, míg a tízes régiós toplistát 105-tel (17, 88) a parkgondozói szakmára képzettek tették ki. A Lépj egyet előre! programban a régióban 3963 összes képzettből az első tíz szakma 70 százalékot képviselt.

A nemek arányát tekintve a Lépj egyet

A központi régióban az uniós programban kép-

124 zettek közül 75-en 8 általános iskolai osztálynál

kevesebbet végeztek el, 2735-nek a legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános volt. 560 képzettnek gimnáziumi végzettsége, 380-nak szakiskolai, 125-nek szakközépiskolai, 75-nek szakmunkásképző-iskolai, míg 13-nak technikumi végzettsége volt.

előre! programban a közép-magyarországi régióban 1991 (ebből 822 budapesti, 1169 Pest megyei) férfi és 1972 (1153 budapesti, 819 Pest megyei) nő vett részt.

A „sikerdíj” motiválóerőnek számított

Szittné Csányi Krisztina KIT Kft., felnőttképzési igazgató

A KIT Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft. kezdettől fogva aktív részt vállalt a Lépj egyet előre! képzéseinek lebonyolításában. Tanfolyamaikon csaknem háromszáz felnőtt szerzett szakképesítést az ország tíz megyéjében és a fővárosban. Kínálati listájukon elsősorban a – hagyományos intézményi profiljukba illeszkedő – kereskedelmi, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi képzések szerepeltek – tudtuk meg Szittné Csányi Krisztina felnőttképzési igazgatótól. Közülük a kereskedő-vállalkozó és ABC-eladó képzések, illetve a szakács-, pincérés takarító-szakképesítések bizonyultak a legsikeresebbnek. Emellett például Bács-Kiskun megyében irodavezetői és pénzügyi-számviteli képzésre is sor került.

A KIT Kft. területi képviselői próbáltak minden lehetséges partnert megkeresni, ahol képzési igény felmerülhet. A csoportok megyénként más és más módon szerveződtek. A munkanélküliek beiskolázására a területi munkaügyi központokkal, illetve a mentorokkal történt egyeztetés alapján került sor. Ezenkívül célzottan felkerestek olyan cégeket, állami intézményeket is, ahol a munkavállalók egy része nem rendelkezett szakképesítéssel, és ennek hiányában csak betanított jellegű munkát végzett, végezhetett. Bizonyos munkakörökben (például az ABC-eladóknál) ma már előírás a megfelelő képesítés megléte, így számukra igyekeztek személyre szabott képzést felkínálni. Szittné Csányi Krisztina egyértelműen sikeresnek ítéli a programot. Valamennyi résztvevőtől szinte csak pozitív visszajelzés érkezett hozzájuk, s a szakember szerint a teljes körű anyagi támogatás, illetve az eredményes vizsga után járó „sikerdíj” is jelentős motiváló erőnek számított.

A Lépj egyet előre! program támogatásával a közép-magyarországi régióban 3963-an juthattak szakmához, ami az összes (20 107) képzett 20 százaléka, ez nagyjából tükrözi a Budapestet és Pest megyét magába foglaló központi régió teljes lakossághoz viszonyított arányát.

Támogatottak munkaerő-piaci státusa (fő)

Leggyakoribb képzések (fő)

125

Résztvevők iskolai végzettsége (fő)

– Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkatársaival gördülékeny, rugalmas és gyors volt az együttműködés – emeli ki a KIT Kft. felnőttképzési igazgatója. – Úgy gondolom, a lehetőségekhez képest megpróbáltak maximálisan partnerek lenni, és nagyon jól működött a szoftverháttér is. Ennek is köszönhető, hogy a Lépj egyet előre! iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik, az ország egész területéről keresnek bennünket. Bizakodva nézünk a folytatás elé, és reméljük, hamarosan elindulhatnak a képzések. Annál is inkább, mert számos volt hallgatónk jelezte, hogy a megszerzett szakképesítés birtokában más, számára előnyösebb munkakörben alkalmazzák, illetve sikeresen elhelyezkedett.

Több volt, mint képzési program Adu Oktatási Központ

126

A csepeli székhelyű Adu Oktatási Központ a Lépj egyet előre! program részeként 2006-ban indította az első képzéseit takarító, tejtermékgyártó, faipari gépmunkás, parkgondozó és könnyűgépkezelő szakmákban, elsősorban a szakmával nem rendelkező, döntően alapfokú végzettséggel rendelkező személyek számára. A képzőintézmény Dunaújvárosban, Jászberényben és Karcagon rendelkezik saját bázissal, a többi helyen partnereknél és bérelt helyeken indítják a tanfolyamokat évente átlagosan négyezer fő számára.

Széles Sándor felnőttképzési igazgató a Lépj egyet előre! programot – minden nehézségével, a gyakran késedelmes finanszírozással együtt – igazi sikertörténetnek tartja, hiszen olyan szakmák képzését Széles Sándor támogatták, amelyekkel a lehető legkönnyebben lehet elhelyezkedni. felnőttképzési igazgató A képzőintézmények általános gyakorlatától eltérően a tanfolyamokat nem hirdették meg nyilvánosan, hanem célirányosan igyekeztek megtalálni a potenciális résztvevőket. Az országos hálózattal rendelkező képzési intézmény felvette a kapcsolatot például a Drávatej Zrt.-vel, amely akkoriban jelentős beruházást hajtott végre Barcs körzetében, és az új üzembe szakmunkásokat toborzott. A gyakorlati képzés az üzem területén folyt, így az emberek már a munkába állás előtt megismerkedhettek az új technológiával. Több sikeres képzést szerveztek egészségügyi intézmények számára is, ahol a törvény előírja, hogy a sok éve ott dolgozó alkalmazottaknak is szakképesítést kell szerezniük. Példaértékű együttműködést valósítottak meg például a karcagi, a ceglédi, vagy a fővárosi Budai Irgalmasrendi Kórházzal, mondta el Széles Sándor. Ráadásul a forráshiánnyal küszködő egészségügyi intézményeknek is ez volt az egyetlen lehetőségük. Az elmúlt két esztendőben a LEE volt az egyetlen elérhető pályázati lehetőség azok számára, akik ennél jóval kevesebbet sem tudtak volna áldozni szakmai továbbképzésükre. Az Adu Oktatási Központ felnőttképzési igazgatója lényeges elemnek tartja, hogy a program vége felé már utazási költségtérítést is lehetett igényelni a munkaügyi központoknál. Sajnos ugyanis nem elég az embereknek megadni azt a lehetőséget, hogy ingyen tanuljanak, a járulékos költségeket is fedezni kell. Az egyhavi „sikerdíjat” viszont nem tartja szerencsés dolognak, véleménye szerint azt az összeget inkább további személyek képzési támogatására kellett volna fordítani. – A képzésben részt vett embereket nem a pénz motiválta, hanem az a tény, hogy tanulhatnak – tette hozzá Jurásné Szekszius Éva tanfolyamszervező menedzser. – Persze mi is igyekeztünk megerősíteni őket a hitükben, hogy igenis képesek szakmához jutni, akárhány évesek és akármilyen mélyről jöttek is. Rengetegen felhívtak az eredményes vizsgát követően, és megköszönték a lehetőséget. Számomra különösen a takarítók képzése jelentett sikerélményt. E végzettség csupán 2005-ben került az országos képzési jegyzékbe, s ezzel ma már az alacsony presztízsű munkát végző, hátrányos helyzetű emberek is kék fedeles szakmai bizonyítványt szerezhetnek. Látni kellett volna a végzett hallgatók arcát, amikor az okmányt átvették… A LEE sokkal több volt, mint képzési folyamat; teljes mentális gondozást és menedzselést igényelt. Szinte úgy éreztük magunkat, mintha mi lennénk a munkaügyi központ regionális kirendeltsége, amely kezeli az emberek százféle gondját, baját, hiszen ők velünk álltak közvetlen kapcsolatban.

A tanfolyam egyben csapatépítő tréning is volt

Két budapesti kórházban, a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai és a Fővárosi Önkormányzat Nyírő Gyula Kórházban 295 ápolónő vett részt továbbképzésen, ahol az időskorban jelentkező, hirtelen fellépő egészségkárosodás felismerése és megelőzése volt a téma. Karoliny Lajos, a Kanizsay Dorottya Egészségügyi Szakképző Iskola és Gimnázium munkatársa, a továbbképzés képzésvezetője elmondta, hogy a 210 órás tanfolyam nagyon népszerű volt a az ápolónők körében, s a kórházak vezetői is rugalmasak és segítőkészek voltak. A lemorzsolódás jelentéktelen volt. A két kórházban dolgozó ápolónők számára ez egy speciális tanfolyam volt, amely többek között arra szolgált, hogy felismerjék a riasztó tüneteket, jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a beteg életveszélyben van. S ennek tudatában azonnal beavatkozhatnak a nővérek, míg az orvosi segítség, az újraélesztési team megérkezik. Egyébként épp ez az ismeret, amelynek mindenki hasznát veheti a magánéletben is, miután egyre több helyen szerelik fel az életmentő készülékeket, a defibrillátorokat. Karoliny Lajos, a képzés vezetője elmondta, hogy sok képzésben vett részt, de ilyen egyértelmű sikere ritkán van a tanfolyamoknak. Az ápolónők szívesen vettek részt a 210 órás tanfolyamon, amely 9 csoportban zajlott, s az ápolási igazgatók is támogatták, átszervezték a beosztásokat, hogy mindenki jelen legyen az előadásokon.

Karoliny Lajos Kanizsay Dorottya Egészségügyi Szakképző Iskola

– Minden hallgató sikeres vizsgát tett, megfeleltek a teszt és gyakorlati vizsgán is, pedig az nem volt könnyű. Az előadók egyébként mentőtisztek, mentőorvosok és ápolók, balesetisebész-orvosok és pszichológusok voltak. A képzésnek része volt a defibrillátor használata is, amit szimulátoron gyakoroltak. Azóta több viszzajelzést kaptunk, hogy a tanfolyam felért egy kommunikációs és csapatépítő tréninggel is, miután szituációs gyakorlatok is voltak, a konfliktusok kezelése is téma volt. A beteggel való kapcsolat ebben a szakmában nagyon fontos, de a kórházban ritkán jut rá idő, hogy ezt kibeszéljék, akárcsak egymás között is. S a tanfolyam arra is alkalmat adott, hogy a különböző osztályokon dolgozó nővérek, akik azelőtt elmentek egymás mellett, megismerjék egymást. Nekem nagy segítségemre volt, hogy Rózsa Mónika mentor és a két kórház ápolási igazgatója minden problémát megoldott, s így sosem volt fennakadás az oktatásban, márpedig egy 295 fős tanfolyamon mindig adódik valami. A sürgősségi ellátás is dinamikusan fejlődik, így a tanfolyam nemcsak hiánypótlónak számított, többek között arra is alkalmas volt, hogy rég tanult ismereteket felfrissítsék, valamint az ápolónők megtanulják az új protokollokat. Pszichológus segítségével foglalkoztak a „Burn out”, vagyis a kiégés szindrómával is, amely főleg az egészségügyi és szociális szférában dolgozókat érinti. A munkahelyi stressz ugyanis egyeseknél kiválthat olyan hatást, hogy munkaeszközként tekintenek a betegre. Felmerült, hogy később ezt a tréninget érdemes lenne folytatni, természetesen karitativ módon, mert maguknak a kórházaknak erre ezután sem lesz pénze.

A sürgősségi ellátásra bárhol szükség lehet

A Nyírő Gyula Kórházból 135 ápolónő vett részt a tanfolyamon, s miközben a kórházak nem nagyon boldogok, ha a dolgozóknak hivatalos elfoglaltsága akad, ezúttal ez sem volt probléma. Berger Bernadett ápolási igazgató azért megjegyzi, számukra az nagyon megnyugtató volt, hogy helyben, tehát a kórházban volt az oktatás, így utazással nem veszett kárba idő. – A többieknek így is többet kellett vállalniuk, míg a társaik tanfolyamon voltak, de legalább feleslegesen nem esett ki idő, az utazásra ugyanis jócskán rá kellett volna számolnunk. A tanfolyam maga nagyon népszerű volt, hihetetlen elméleti tudásra tettek szert, amelyre minden osztályon dolgozó nővérnek szüksége volt. Más gyakorlatban megtanulni valamit, s megint más elméleti háttérrel megerősíteni. Természetesen szerencsésebb, ha előbb szerzik meg az elméleti ismereteket, de az élet nem mindig így

127

alakul. A sürgősségi ellátásra mindenkinek szüksége lehet, mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy be kell avatkozzon, dolgozzon akár a pszichiátrián vagy bárhol másutt.

Berger Bernadett ápolási igazgató

Az ápolási igazgató szerint a mai szűkös időkben nagy előny, hogy a tanfolyam ingyenes volt a hallgatóknak és a kórháznak is. Az ugyanis követelmény manapság, hogy teljesítsék az élethosszig tartó tanulás követelményeit, de nem mindig tudják biztosítani a lehetőségeket. S a kórház vezetői annak is örültek, hogy a nővérek nemcsak új tudással gyarapodtak, hanem csapatépítésnek sem volt rossz ez a 210 óra, sőt utóbb kiderült, hogy új barátságok is szövődtek. Miután mostanában a kórháznak aligha lesz pénze, hogy önállóan szervezzen a csapatépítő vagy akár kommunikációs tréninget, ez ügyben is hiánypótlónak bizonyult a Lépj egyet előre! programba való bekapcsolódás.

A krizishelyzetek felismerése életet menthet

Az Uzsoki Kórház nővérei is lelkesen jártak a tanfolyamra, s Horváthné Zsedényi Mária ápolási igazgató is ezt emeli ki, meg azt, hogy manapság túl kevés a továbbképzés, ezért minden alkalmat meg kell ragadni, ki kell használni. Az Uzsoki 165 ápolónőt delegált a tanfolyam128 ra, pedig néha nem volt könnyű megoldani a helyettesítésüket.

– Amikor kiderült, hogy milyen nagy kontingenst kaptunk, a két kíváló szakoktatóm átbeszélte a beosztásokat a főnővérekkel, s így az ápolónők szabadnapjukon jártak előadásokra, vagy megfelezték a műszakokat. Mindenki nagyon lelkes volt és nem tekintették áldozatnak, hogy szabadnapjukon kellett tanulniuk. Valószínűleg azt is belátták, hogy a sürgősségi beavatkozásra nemcsak az intenzív osztályon leHorváthné Zsedényi Mária het szükség, máshol is adódhatnak krízishelyzetek és annak felismeápolási igazgató rése életet menthet. Hiába tanulták meg évekkel, esetleg évtizedekkel korábbban, az ismétlés mindenkinek a hasznára válik. Annak is örültem, hogy a kommunkáció is sorra került, azzal is sokat foglalkoztak, mert a kórháznak erre egyszerűen nincs pénze, pedig nagyon jól tudjuk, hogy mekkora szükség van rá. Egyszer próbálkoztam egy céggel, hogy tartson kommunikációs tréninget, de olyan horribilis összegbe került volna, amit sem a kórház, sem az ápolónők nem tudnak kifizetni. Így fájó szívvel, de lemondtunk róla. Az Uzsoki Kórház, ahogy azt az ápolási igazgató elmondta, egyébként is speciális helyzetben van, hiszen a város több pontján működik, s ez a szétszórtság nem erősíti a közösségi szellemet. A központi telephely az Uzsoki és a Róna utca sarkán van, pavilonos rendszerben működnek a műtéti, belgyógyászati és onkoradiológiai osztályok. A Hungária körúton is van egy 240 ágyas részlegük, míg a traumatológia a Mexikói úton működik. Hiába vannak gyakran úton a nővérek, nem nagyon ismerik egymást. A tanfolyam ebből a szempontból is sikeres volt, hiszen a nővéreknek volt alkalmuk megismerni egymást, s így a jövőben egyszerűbb, közvetlenebb lesz köztük a kommunikáció is. A személyes ismeretségnek ez mindenképpen a hozadéka.

A mentősöktől sokat tanultunk

László Éva a Nyírő Gyula Kórház intenziv osztályán dolgozik, s nemcsak ő élvezte a tanfolyam előadásait, hanem a társai is. Egyébként az osztálya szerencsés volt, mindenkit felvettek a tanfolyamra. Igaz, ehhez hatalmas szervezésre volt szükség, s maguk az előadók is rugalmasak voltak, mert ha elhívtak egy-két nővért, akkor tartották meg a szünetet, hogy senki ne hiányozzon.

– Néha bizony előfordult, hogy szükség volt ránk, bár nem voltunk beosztva. Nagyon praktikus volt a tanfolyam, felfrissíthettük a tudásunkat. Nálunk, az intenzíven az újraélesztés például gyakran előfordul, tehát van benne gyakorlatunk, mégis tanultunk a mentősöktől. Megmutatták, hogyan rögzítik a sérült nyakát, amit biztos tanultunk mi is, de az nagyon régen volt. Nekem nagyon tanulságosak voltak a szituációs gyakorlatok is. A problémamegoldáshoz hozzátartozik, hogy mennyire ismerem a másikat, s elmondtuk egymásról, hogy mit látunk, mit érzünk vele kapcsolatban, hogy mi a hibája. Egyébként sem nagyon ismertük egymást, ha nem is választja el fal az osztályokat, ritkán találkozunk, s akkor is többnyire csak elmegyünk egymás mellett. László Éva Éva kicsit félt a vizsgáktól, de végül is ugyanarról kellett számot adnia, Nyírő Gyula Kórház, intenzív osztályos nővér amit az előadásokon hallott. Többek között egy baleseti sérültet kellett ellátnia, a műfogásokat bemutatni, majd azt megválaszolni, hogy mi a teendő egy égési sérülésnél, a gyakorlati vizsgán pedig minden vizsgázónak kötelező volt egy komplett újraélesztést bemutatnia. Szívesen részt venne a következő tanfolyamon, amelynek nyilván más lenne a témája, de úgy érzi ezekre feltétlenül szükség van. A központi továbbképzések amúgyis ritkák, s nagyon rövidek, legfeljebb kétnaposak.

A viselkedési nap tanulságai

Sürgősségi helyzet, újraélesztés ritkán fordul elő a pszichiátrián, Szi­ lágyi Timea mégis szívesen részt vett a tanfolyamom. Hatodmagával képviselték a Nyírő Gyula Kórház pszichiátria rehabilitációs osztályát, de a többiek is szerettek volna csatlakozni. – Váltott, 12 órás műszakban dolgozunk, így mindenki nem vehetett részt a tanfolyamon. Egy pillanatig sem jutott eszünkbe, hogy nekünk felesleges volna a sürgősségi ellátásról többet tudnunk. Ugyanakkor cukros betegünk nekünk is van, tehát például nem árt tudnom, hogy a glukózt nem direkten, hanem hígítva kell beadni. Nem baj, ha ezt is tudjuk, mint ahogy átismételhettük a különböző vérzéseknél alkalmazott kötéseket is. Számunkra az is érdekes volt, hogy miután a csoSzilágyi Timea portunkban rajtunk kívül a belgyógyászatról, az intenzív osztályról és Nyírő Gyula Kórház, pszichiátria a tüdőgondozóból is jöttek nővérek, s így alkalmunk volt megismerni egymást. A pszichológus szituációs játékokat iktatott be, amelyek épp ezt a célt szolgálták, így a második héten már mindenkiről tudtuk, hogy melyik osztályon dolgozik. Sőt az is kiderült, hogy az egyikük három hónapja dolgozik a krónikus belgyógyászaton, míg az egyik kolléganőm már 38 éve a pszichiátrián. A viselkedési nap is nagyon tanulságos volt, ahogy Timea meséli. Az ugyanis arról szólt, hogy aznap mit tettek az osztályon, s vajon mennyire volt hatékony. S ehhez tartozik az egymás közötti kommunikáció is, hogy megbeszélik-e egymás között a betegekkel való konfliktusokat. A pszichológussal azt is megbeszélték, kielemezték, hogy mikor fenyegethet valakit a kiégés veszélye. Ez különösen a krónikus belgyógyászaton vagy az intezív osztályon fordulhat elő, ahol hetente többen is meghalhatnak, s ennek feldoglozása néha nem is megy segítség nélkül.

A tanfolyam óta többen találtak már munkát

Legutóbb 100 dajka végzett a Bázis Oktatási Központ szervezésében Budapesten, s három hallgató kivételével, akik nem jelentek meg a vizsgán, mindnyájan megfeleltek. Eredetileg 50 százalékuk volt munkanélküli, ma már a visszajelzések szerint a többségük munkát talált. A Bázis immár húsz éve

129

működik és többek között gyógypedagógus-asszisztens, gyógymasszőr, szociális asszisztens, gondozó és ápoló, valamint gyermekfelügyelő-tanfolyamokat indít. Buzás Péterné igazgató a mostani dajka-tanfolyamot is a legsikeresebbek között jegyzi. – Négy csoportban, 300 órás tanfolyamon képeztük ki a jelentkezőket, akik között volt 18 és 50 éves is. A fővárosiakon kivül pomázi, szentendrei és budakalászi hallgatóink is voltak. Többen közülük már dolgoztak dajkaként óvodában, bölcsödében, de szakképesítés nélkül, így nekik ez nélkülözhetetlen volt, hogy megtartsák az állásukat. Mások pedig munkanélküliként abban reménykedtek, hogy a tanfolyam után majd elhelyezkedhetnek. Nem mindenkitől kapunk visszajelzést, de eddig már tucatnyian jelezték, hogy azóta találtak munkát. Szóval egyetlen közös volt csak a jelentkezőkben, hogy 8 általánost végeztek és nem volt szakmájuk. A legkeményebb természetesen annak a néhány hallgatónak volt, akik már betöltötték vagy közel voltak az ötvenéves korhoz, mert ők kicsit nehezen ültek be az iskolapadba. Ám ők is sikeresen vizsgáztak, ahogy a többiek is, s az átlag is meghaladta a négyest. Az előadók tapasztalatai szerint a hallgatók többsége már régóta várta, hogy elinduljon a dajka-tanfolyam, ezért jól is tanultak. Kisebbségben voltak, akik elvégeztek, de utána nem kerestek munkát. És bizony néhányan már az első néhány előadás után abbahagyták volna, megijedtek, hogy majd nem bírnak levizsgázni. Czakó Péterné Anikó viszont nem hagyta, hogy leálljanak, meggyőzte őket, hogy menni fog és aki igényelte, annak külön is segített. Pedig néha amúgyis több időt kellett a tananyaggal foglalkozni, sok baj volt az idegen szavakkal, miután sosem tanultak anatómiát és a szakkifejezések sem voltak ismerősek. Czakóné sokszor fénymásolta az előadások anyagát, hogy otthon is átnézhessék 130 és arra is volt gondja, hogy a szókincsük is bővüljön. – Volt, akinek az elején nehezen ment a tanulás, de nem hagytam, hogy feladja és aztán a vizsgán mindnyájan bizonyították, hogy nekem volt igazam. Többüknek az önbizalmával is baj volt. Sokszor hallották az óvodában is, hogy „te csak egy dajka vagy”, és elhitték, hogy nem értenek semmihez. Az előadásokon viszont néha rácsodálkoztak, hogy „jé, ezt is tudom, ezt is csináltam már”. Most is több roma tanítványom volt, s mindegyik kelllemes meglepetést szerzett, szorgalmasak voltak és a vizsgát is könnyen hozták. Czakó Péterné

Az óvodák ma már ritkán alkalmaznak képeelőadó sítés nélküli dajkát, hiszen 1992 óta van dajkaképzés. Ha mégis megteszik, akkor kötelezik a dolgozót, hogy iratkozzon be egy tanfolyamra. Buzásné elmondta, hogy többen ilyenkor annyira kedvet kapnak a tanuláshoz, hogy később beiratkoznak más tanfolyamra, sőt leérettségiznek. És arról is hallott, hogy néhányan megpróbálnak külföldön munkát szerezni babyszitterként, bár a nyelvtudás hiánya ilyenkor komoly akadály.

A dajka nem lehet bizonytalan

Gólya Erzsébet Békásmegyeren három óvodának a vezetője, ahová 21 csoportban 505 gyerek jár. Nagyon jó tapasztalatai vannak a tanfolyammal kapcsolatban, s egyébként is ma már nagyon ritkán fordul elő, hogy képzetlen dajkát felvesz, akkor is kötelezi, hogy egy éven belül kezdje el a tanfolyamot. – Mi a Bárcziban csak akkor alkalmazunk új dajkát vagy óvónőt, ha már jól ismerjük. A tanfolyamon viszont van alkalmunk megismerni őket, így nem nagyon tévedhetünk. S aki végez, annak többnyire megváltozik a hozzáállása, a szemlélete, máshogy kommunikál a szülőkkel is. A legfontosabb, hogy tudatosabb a tevékenységük, már értik a fogásokat, amire azelőtt néha rácsodálkoztak. A képesítés

nélkül dolgozó dajkák néha nem értették, hogy az óvónők mit miért csinálnak, előfordult, hogy kifogásoltak egy módszert, mert nem ismerték az ok okozati összefüggéseket. Ez különösen a problémás gyerekeknél igaz. A Bárczi Óvoda vezetője elmondta, hogy a szakma is fejlődik, tehát a képzésnek azzal is lépést kell tartania, de az életkori sajátosságok továbbra is meghatározóak. A körülmények viszont egészen mások, mint húsz vagy harminc éve. A gyerekek éppúgy változnak, mint a szülők. És néha a szülőkkel nehezebb, mint magukkal a gyerekekkel. Márpedig ehhez komoly tudásra van szükség, sokkal nagyobb türelemre és toleranciára, mint bármikor azelőtt. Ahogy Gólya Erzsébet Gólya Erzsébet mondja, sok a fiatal szülő, akik maguk is nevelésre szorulnak. Nem óvodavezető értik a gyereknevelés súlyát, túl kevés az ismeretük. Ugynakkor azt várják el az óvodától, hogy tanítsa meg a gyerekeket azokra dolgokra, amit otthon kellene tudatosítani rendszeres és követekezetes neveléssel. – Ma már egy dajka nem lehet bizonytalan, nem hagyatkozhat a megérzéseire, mert a gyerekek öntudatosabbak, a szüleik pedig túl sokat várnak el tőlünk.

Rájöttem, hogy tudok a gyerekekkel bánni Licsó Gyuláné már óvodában dolgozott, amikor beiratkozott a tanfolyamra. A sógornője ajánlására bekerült az angyalföldi Gyöngyösi úti óvodába, ahol 4 órás állást kapott. Teljes munkaidőbe sosem vették volna fel képesítés nélkül, ezért is kezdte el a tanfolyamot. Le is vizsgázott, bár a tanfolyam elején még kétségei voltak, hogy képes azt elvégezni.

– Nem volt önbizalmam. Talán a közösségtől is megijedtem egy kicsit. Tavaly szeptemberben helyezkedtem el a Gyöngyösi úti óvodában, de addig csak otthon voltam. A sógornőm beLicsó Gyuláné szélt rá és nem bántam meg, rájöttem, hogy gondozónő tudok a gyerekkekkel bánni. Ám csak délután dolgozhattam, négy órában, mert nem volt róla papírom. Szerencse, hogy indult ez a tanfolyam. Én aztán elmondhatom, hogy sokat köszönhetek a Lépj egyet előre! programnak. Most már 8 órában dolgozom, rögtön felvettek, ahogy levizsgáztam. Anikó néni sokat segített, visszaadta az önbizalmamat is. Mert a tanfolyam elején bizonytalan voltam abban, hogy valaha levizsgázom. Megnyugtatott, hogy majd belejövök, csak tanuljak. Neki lett igaza. Az ötös vizsga bizonyítja, hogy érdemes volt az első nehéz napok után folytatni, hiszen simán vette az akadályokat, az óvodai munka különböző fázisait éppúgy tudta a szóbeli vizsgán, mint a vérzések típusait, amely ugyancsak tételként szerepelt. Azt mondja, jó munkahely a Gyöngyösi úti óvoda, jókedvűen megy be reggelente, sőt itt szívesen lenne gyerek is.

Szilvia újra tanulni akar

Molnár Szilvia a tévében látta, hogy az Új Magyarország program keretében szakmát is lehet szerezni, s amikor kiderült, hogy valóban indulnak új képzések, jelentkezett is a dajka-tanfolyamra. Egy betegség miatt nem tudta kijárni a szakmunkásképzőt, de nem adta fel a gyerekszülés után sem a

131

tanulást és a tanfolyamon sikeres vizsgázott. Ma már dajkaként dolgozik a Gyöngyösi úti óvodában. – Nekem lett volna szakmám, majdnem három évig jártam szakmunkásképzőbe, nőiruha-készítő lehettem volna, de megbetegedtem. A veseműtét után viszont nem folytathattam azt a szakmát. Miután három évig otthon voltam a kisfiammal, úgy gondoltam, hogy van érzékem a gyerekekhez, s türelmem is, hogy velük foglalkozzam. Tetszett a dajkaság és a tanfolyamon is nagyon jól éreztem magam, még új barátnőt Molnár Szilvia dajka is szereztem. A vizsgatételeket kétszer is kidolgoztam, tehát otthon újra leírtam, mert így kön�nyebb volt megtanulnom. Anikó biztatott, hogy mindenki úgy tanul, ahogy jólesik. A vizsgától nem is féltem, hiszen mindent tudtam a munkajogtól az egészségtanig... Szilvia a Gyöngyösi úti óvodába került gyakorlatra, s miután minden másnap odajárt, volt ideje beilleszkedni és őt is jól megismerték. Nem is nagyon lepődött meg, amikor a tanfolyam után megkérdezték, hogy nincs-e kedve ott dolgozni. Azt mondja szívvel-lélekkel csinálja, minden reggel örömmel megy 132 be dolgozni, mert nagyon jó ott a légkör. És annyira megjött az önbizalma, hogy újra tanulni akar. Szeretné elvégezni a gyermek- és ifjúsági felügyelő tanfolyamot. Az 16 hónapos, de levelezőn is el lehet végezni és hétvégén vannak az előadások. Azt se bánja, hogy ez már egy fizetős tanfolyam, mert a családi költségvetésből majd kigazdálkodják.

Szuperintenzív képzéssel benzinkutas

Száz benzinkútkezelőt képzett ki Közép-Magyarországon és Észak-Alföldön a Tüske Kft. Az érdeklődés meglehetősen nagy volt, bár a benzinkutas ma még nem számít hiányszakmának, így nem mindenki jut majd rögtön munkához. A tanfolyam egyébként szuperintenzív volt, majdnem mindennapra jutott egy előadás. Dostál Józsefné irodavezető elmondta, hogy Budaőrsön és Tisza­újvárosban két-két csoportot oktattak, valamint Vecsésen és Abád­szalókon volt még kútkezelői tanfolyam. Tíz nap alatt toborozták a tanfolyam résztvevőit, akik többségében munkanélküliek voltak. Lemorzsolódás egyáltalán nem volt, tehát a másfél hónapos tanfolyam után mindenki sikeres vizsgát tett. – Sok pozitív és negatív tapasztalatot szereztünk. A program továbbra is népszerű, hiszen nemcsak a tanfolyam, hanem a vizsga is ingyenes. És a végzettek megkapták az egyhavi minimálbér 120 százalékát, ami ugyancsak jó motiváció. És a képzés rövid idő, mindössze másfél hónap alatt zajlott, amely Dostal Józsefné ugyancsak fontos szempont volt. Ugyanakkor közelharcot kelirodavezető lett vívnunk, hogy üljenek be a képzésre, mert nagyon sokan inkább otthon tanultak, készültek volna fel a vizsgákra. A jelentkezők negyedének volt állása, nekik úgy tudtunk segíteni, hogy több előadást este, valamint hétvégén tartottunk meg. A tanfolyam résztvevőinek mindössze 10 százaléka volt nő, de ők is sikeres vizsgát tettek. S többen voltak köztük, akik már benzinkútnál dolgoztak, s csak akkor tudták megtartani az állásukat, ha megszerzik a szakmát. Dostalné tapasztalatai szerint van, aki szeretne kutas lenni, s van aki majd ugródesz-

kának tekinti a jövendő állását, hiszen ez az a munkahely, ahol új kapcsolatokra is szert lehet tenni. Elhelyezkedni persze nem könnyű, bár miután a kutaknál cserélik az embereket, van esélyük. Sokaknak vonzó a jó kereset, s a műszakpótlék, miután a kutaknál általában három műszakban dolgoznak. A kereskedelmi ismeretek pedig nagyon jól használhatóak a benzinkutak többségénél lévő shopokban. És már-már második szakmának tekinthetőek a propán-bután gázcserével kapcsolatos ismeretek, hiszen abból is vizsgázni kellett.

A paragrafusokat is meg kell tanulni! A benzinkutas tanfolyamok egyik előadójának, Szabó Józsefet, a Tiszaújvárosi Shell kút vezetőjét kérték fel. Számára is kellemes meglepetés volt a vizsgákon a résztvevők tudása, felkészültsége, pedig hét tételt kellett húzniuk. És azóta négyüket alkalmazza is a Shell kútnál.

Szabó úr azt tartja, hogy a jó kutas évekig tanulja a szakmát, a sikeres vizsga, az OKJ-papír csak alap. Nincs mese, meg kell tanulni az olajokról, üzemanyagokról mindent és a motorokhoz is érteni kell, hiszen sok autótulajdonos 133 vezetni tudja a kocsiját, de sosem fog hozzá Szabó József igazán érteni. A jó kutas a fagyállót éppúgy kútvezető betölti, ahogy lemossa az ablakot vagy egykét jó tanáccsal is szolgálhat a tél beállta előtt. És szinte minden autótipust jól ismer. A kiszolgálás sem ördöngösség, de a legtöbb kutas nem diplomatának született, meg kell tanulniuk kommunikálni a vevőkkel. – Sokan csodálkoznak a női kutasokon, pedig ők csak hátránnyal indulnak. Ha van bennük elég kurázsi, akkor hamar pótolják a hiányosságokat. Az oktatáson is azt tapasztaltam, hogy a nők gyakran szorgalmasabbak. És a fiúknál is előfordul, hogy nem nagyon ismerik a tanfolyam elején, mi történik a kutaknál, de aztán belejönnek. Azért sosem haragudtam, ha valaki előadás közben többször kérdezett. Miután magam is kutas vagyok, nagyon praktikusan tanítottam az elméletet is. Sokat beszélgettünk előadások előtt, s így megtudtam, hogy a legtöbb bajuk a szárazabb anyagokkal volt, többek között a tűzvédelmi ismeretekkel és a szabályokkal, paragrafusokkal. Azokat nem lehet lefordítani más nyelvre, azt meg kell tanulni. Szerencsére a vizsgán azért mindenki megbirkózott azokkal a tételekkel is. Szabó úr szerencsés helyzetben van, hiszen a tanítványai közül választhat munkatársat, s ez régóta így van. Ma is többen dolgoznak nála, akiket valaha ő vizsgáztatott. A mostani tanfolyam után négy embert vette fel, akiknek menet közben megtanította a Shellnél szokásos munkastílust. Érezte, hogy velük nem lesz probléma, elég fegyelmezettek ahhoz, hogy később ne okozzanak csalódást. A többiek sorsáról nem sokat tud, bár hallotta, hogy azóta jó néhányan elhelyezkedtek kutaknál.

Csak a vizsgától féltem

Budaőrsön két tanfolyamon negyvenen végezték el a benzinkutas tanfolyamot. Köztük volt Balog Tünde is, aki ugyan azóta is pultosként dolgozik egy presszóban, de nem bánja, hogy megszerezte a kutas papírt. Sőt könnyen meglehet, hogy legközelebb egy vendéglátói tanfolyamon látjuk viszont. Tünde saját bevallása szerint sok fogalmat nem ismert, rácsodálkozott a cetánszámra is, ma már tudja, hogy a gázolajnál használják. Ma már máshogy áll be tankolni is, keresi a szolgáltatásokat. Húsz éve nem vett palackos gázt, de két hete disznót vágtak, akkor kellett, s miután mindent megtanult ez ügyben, a csere is profin ment, tehát gyakorlati haszna is van a vizsgának.

Balog Tünde pultos, benzinkútkezelő

– A gyakorlati részekkel nem sok bajom volt, magam is vezetek és talán nem is vagyok ügyetlen az autóhoz. Az uniós szabályokat vagy a HACCP mínőségtanúsítási előirásokat viszont meg kellett tanulnom. A vizsgától nagyon féltem, kiegyeztem volna előtte egy kettessel is, de szerencsére jobban ment. Ott is az elmélet izzasztott meg, hiszen az üzletnyitási szakhatósági engedélyek, valamint a biztonsági előírások nem voltak könnyű tételek. A gyakorlati tételekkel már nem volt bajom, a kereskedelmi dolgokban egyébként is van már jártasságom. A benzinkutaknál lévő shopokban szendvicseket, süteményeket, kávét kínálnak, s most is ezzel foglalkozom. S akkor sem jövök zavarba, ha valaki leengedett gumikkal gurul be a kúthoz. Ez volt ugyanis az egyik gyakorlati tétel, hogy ilyenkor mi a teendő.

Ma igazán felkészültnek kell lennie egy kutasnak és persze a borravalótól függetlenül udvariasnak is, hiszen nagyon sok például a női vezető, akik segítségre szorulnak. Tünde azt mondja, hogy ő talán kivétel, de a nők többsége szereti, ha helyette megtankolják a kocsit, mert kosztümben, elegánsan nem szívesen koszolja be magát. S többnyire szívesen veszik, ha lemossák az ablaktörlőjüket, lámpáikat és feltöltik fagyállóval a kocsit. S a nőknek gyakran szükségük van tanácsra is, de nem szeretik, ha ezért lenézik őket. Szóval Tünde találna elfoglaltságot a kútnál, de hogy mikor lesz belőle kutas, az ma még nagy kérdés. Mert hát az is megtörténhet, hogy lép még egyet és elvégzi a vendéglátói tanfolyamot, ha erre lehetősége lesz. Ő is 134 azt tartja, mint sokan mások, hogy jobb több lábon élni, mint egy helyben toporogni.

Azóta más szemmel nézem a kutasokat

Matolcsi András épp akkor talált munkát, amikor elkezdődött a tanfolyam. Szüksége volt a pénzre is, de egy pillanatig sem habozott, hogy a kutas szakmát is kitanulja. A kerékpár-összeszerelés ugyanis betanított munka, s ma van, holnap nincs. Másfél hónapig nagyon kemény napjai voltak Matolcsi Andrásnak, hiszen Érden dolgozott egy kis kerékpár-üzemben, Budaőrsön pedig a kutas tanfolyamot végezte és egyik helyről sem hiányozhatott. Nem könnyű Érden munkát találni, így nagyon örült, hogy tizenharmad magával Hauser kerékpárokat szerelhet össze. Megbecsüli a munkáját, pedig egyre kevesebb a pénz, mert nem nagyon viszik a 30 ezer forintnál drágább bicikliket. Nem is gondolkodott sokáig, amikor hallott a benzinkút-kezelői tanfolyamról.

Matolcsi András benzinkútkezelő

– Nem volt számomra kérdés, hogy ezt a tanfolyamot el kell végeznem. Nagyjából értek az autókhoz, így nem jövök zavarba, ha bármi gond adódik, de a tanfolyamon azért volt mit tanulni, többek között az olajtípusokat vagy a vevők kiszolgálását, megtalálni velük a hangot, mert hát ez is hozzátartozik, ez is része a kutas munkájának. Azóta más szemmel nézem a kutasok munkáját is. Egy kicsit elnézőbben, mert tudom, mennyi papírmunkájuk van, az üzemanyagot rendszeresen be kell vizsgáltatni, szóval az ő életük sem könnyű. Ugyanakkor kritikusabb is vagyok, sokszor tapasztalom, hogy egyeseknek fogalma sincs bizonyos dolgokról, valószínűleg az iskolájuk sincs meg, mert akkor nem szerencsétlenkednének annyit. András is említi, hogy nagyon szerencsésnek érezte magát, mert nem kellett a tanfolyamért fizetni, ami manapság ritka adomány, sőt megkapja az egyhavi minimálbér 120 szézalékát. Bár nem tudja, hogy

megjött-e már, mert két hete nem volt a bankban. Hogy lesz-e belőle kutas, az nemcsak rajta múlik, mert Érden nem keresnek egyik benzinkúthoz sem embert, pedig a kerékpár-szerelésnek egyszer vége lesz, hiszen egyre kevesebb fogy, s a pénz is egyre kevesebb. Ugyanakkor szívesen szerezne egy másik képesítést is, hogy könnyebben munkához jusson. Az egyik ismerőse munkagéppel dolgozik, elég jól megél belőle, s miután még mindig sok az építkezés, van rá kereslet. Tehát, ha lesz nehézgépkezelői tanfolyam, egy jelentkező már biztos van...

Országos hiányszakmák A képzőket is tovább kell képezni

A KIT Kft. csaknem negyven éve működik a felnőttképzési piacon, így nem jelentett gondot a Lépj egyet előre! programhoz való csatlakozás. Országos hálózattal rendelkezünk, az országos, valamint a regionális munkaerő-piaci helyzet mellett a megyei, városi, kistérségi igényekre és lehetőségekre is rálátásunk van – hangsúlyozta dr. Asbóth Arthur, a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző (KIT) Kft. ügyvezető igazgatója. Képzési kínálatunk az általános iskolát be nem fejezett résztvevők részszakképzésétől az érettségire épülő szakmunkásképzésen át a diplomások továbbképzéséig széles palettát fog át. Tradicionálisan a kereskedelem, a vendéglátás, az idegenforgalom, a marketing, a Dr. Asbóth Arthur Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző pénzügyi-üzleti szakképzés terén van nemcsak oktatási, de programfejlesztési, vizsgáztatási, tan- és szakkönyv-fejlesztési tapasztalatunk is. Az általunk kínált 80 államilag elismert szakképesítés körében ipari, agrár, szociális képesítések is megtalálhatóak. A Lépj egyet előre! program folytatására az idő rövidsége miatt a tényleges igényeknél kevesebb pályázatot tudtunk beadni. Az összes 1949 jelentkező pályázatából 1195 volt sikeres, a folytatás időszakára viszont csak 55 beadott és egyben elnyert pályázat jutott. Problémát jelentett számunkra, hogy egyes megyékben nagyon kevés szakmát minősítettek hiányszakmának. A pályázatban szereplő képzések esetében a létszámkeret hamar kimerült, sokkal több jelentkező volt, mint amennyit be tudott fogadni a program. Összességben a nálunk évente végző mintegy ötezer felnőtt 15 százalékát adta ez a program. A Lépj egyet előre! pótpályázatában konyhai kisegítőket, bolti pénztárosokat és különféle részterületeken dolgozó eladókat képeztünk. A képzést eredményesen befejezők aránya nagyon jó, a fővárosban például öt százalék körülire tehető a lemorzsolódás. A program folytatását mindenképpen szükségesnek tartom, mivel az alacsony iskolai végzettségű rétegek bevonása mellett valószínűleg nagy hangsúlyt kap a jövőben a 45–50 év felettiek támogatása. Fontos lenne a folyamatos kapcsolattartás, a tájékoztatás, s a képzők továbbképzése. Arra törekszünk, hogy a KIT a képző és vizsgahely mellett, az egyének és a családok életét végigkísérő szolgáltató-, tanácsadó partner is legyen, amely az állásban lévők tanulását épp úgy segíti, mint a munkát keresőket.

135

Pillanatképek

Mentorértekezlet

136

Szigetvár, takarítóképzés-tájékoztató

Járművezetőképzés-tájékoztató Barcson

Mindenütt nagy volt az érdeklődés

Az OKTKER-NODUS Kft. tanfolyama, Ajkán

137

A Siker Bt. számítógép-kezelő, -felhasználó tanfolyama

Programtájékoztató Váraszón

Kőművesvizsga Verpeléten

Felnőttek iskolapadban Az egri Konszenzus Alapítvány programtájékoztatója Tarnazsadányban

138

139

Személyes visszajelzések

Tisztelt Foglalkoztatási Hivatal! Alulírott Oláh Ferencné támogatási szerződést írtam alá Önökkel, és az Önök jóvoltából, amit szeretnék ezúton megköszönni, sikeres vizsgát tettem gyógymasszőrként. Hivatkozva a 2007. 02. 06-án kelt levelükre, melyben értesítenek arról, hogy amennyiben 2007. december 31-ig érvényes vizsgát teszek, akkor jogosulttá válok a minimálbér egyszeri juttatására, ezért küldöm a hitelesített bizonyítvány másolatát és az adóelőlegre vonatkozó nyilatkozatot. Köszönöm támogatásukat, és kívánok munkájukhoz sok sikert és megbecsülést. 140

Elnézésüket kérem, hogy a papírokat később küldöm, de balesetem volt, és járóképtelen voltam. Megértésüket köszönöm. Tisztelettel:

Oláh Ferencné 5100 Jászberény

Tisztelt Foglalkoztatási Hivatal! Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden volt diáktársam nevében is a lehetőségért, amit kaptunk. Én személy szerint nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mivel nem volt sem képesítésem, sem anyagi hátterem egy tanfolyam kezdéséhez. Nagyon nagy segítséget jelentett számomra. Igaz, nem a szakmában helyezkedtem el, de úgy gondoltam, hogy ha megszűnik a munkahelyem, van miben keresni, mármint ABC-eladóként több lehetőség adódna. Nagyon köszönöm mindenkinek a munkáját, akik ezt lehetővé tették számomra. Tisztelettel: Kovács Ivánné 3346 Bélapátfalva

Én tartozom köszönettel a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnak, hogy engem választottak, lehetőséget adtak, hogy tanulhattam! Kiss Sándorné 8646 Balatonfenyves

141

Tisztelt Foglalkoztatási Hivatal!   Köszönetemet szeretném kifejezni a programjukhoz, amelyen részt vehettem. Tanáraim nagyon felkészültek és nagyon nagy tudással rendelkeztek. Ez nekem nemcsak egy bizonyítvány megszerzését jelentette, hanem olyan tudás elsajátítását, amellyel sikerült elhelyezkednem, itt a városban, az újonnan nyíló Spar Áruházban. Több száz jelentkező közül csak kevesen örülhettek, köztük én is, ezt a magabiztosságomnak köszönhetem, amit a tanfolyamon szereztem. Egy családanyának sokat jelentett egy új osztályközösséghez való tartozás, és egy kulturális környezetbe való rendszeres eljárás az otthoni monoton házimunkából. Ha lehetne hasonló támogatott képzésben részt venni, szeretnék tanulni. A kereskedelmi szakmunkásban és az esti iskolában „régen” tanultam németet, de akkor még nem vettem komolyan. Most szeretnék németet tanulni, de eladói fizetésből nem lehet beiratkozni egy fizetős iskolába, nagyon sokba kerül. Szeretném még a kereskedelmet főiskolai szinten elsajátítani, ha indítanának ilyen képzést, vagy nyelvtanfolyamot, ami most nagy előnyt jelentene a munkámban. Kérem, értesítsenek, feltétlenül szeretnék részt venni. Köszönettel és tisztelettel:

Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam anyagi ráfordítás nélkül elvégeznem ezt a tanfolyamot (mert másképpen nagyon megterhelő lett volna). Köszönettel: Varga Istvánné 3200 Gyöngyös

Csúri Ferencné Kiskunfélegyháza

Munkát sikerült volna találnom kettőt is. A munkaidő-beosztás miatt nem vállalhattam (8–20 óra) el. Az utolsó busz mindkét helyről ½7 és 7 órakor jön el. Nincs mivel hazajárni. Valamint utazási költséget nem fizetnek, és bejelenteni sem akartak. Ennek ellenére a képzést nem bántam meg, hogy elvégeztem, nagyon tetszett, és bízok benne, hogy előbb-utóbb sikerül állást találnom a szakmában. Orbán Jánosné 6326 Harta

142

Tisztelt címzett! Nagyon örülök, hogy elvégeztem ezt a kitűnő programot. A családom érdekében nagyon megérte, sajnos elvették a 67 százalékos nyugdíjamat, amit 50 százalékra értékeltek, így nem dolgozok sehol. De boldog vagyok, hogy a gyerekeimmel kapcsolatban tudok állni, akik külföldön élnek, a Lépj egyet előre! program segítségével. Próbálok munkát keresni, de nagyon nehéz 53 évesen, egyetlen szórakozásom az internet, és hálás vagyok, hogy ilyen (!) lehetőséget kaptam az Egri Agria Humán Kft. által. Elvégeztem, hát nem kitűnő, de azért tűrhető. Jó lenne, ha hasznosítani tudnám, és kereshetnék egy kis pénzt (otthoni munka). De félek sok rosszindulatú emberektől (!), akik rászednének. Köszönöm, hogy elvégezhettem. Varga Gyuláné Fedémes

Mi itt a Veress Ferenc Szakképző Iskolában Hajdúböszörményben és környékén, több száz embernek adtunk szakmát az Önök és az EU támogatásával. Amelyet ezúton is köszönök a magam és természetesen a képzésben részt vevő emberek nevében is. Úgy gondolom, hatalmas munka volt ez a projekt a hivatal és a képzők számára is a maga nehézségeivel, eredményeivel együtt. De megérte, mert a tanulás folyamatában új emberi kapcsolatok jöttek létre, a munkanélküli emberek fontosnak érezték magukat a társadalom számára, sokan közülük a vizsga után munkahelyet találtak vagy éppen vállalkozóvá váltak. Tudom azért még van mit javítani, különösen azok számára, akik a munkaerőpiacon még nem tudtak elhelyezkedni. Remélem és bízok benne, lesz még lehetőség újabb program indítására azon emberek számára, akik még nem rendelkeznek vagy éppen újabbat szeretnének szerezni. Köszönöm az Önök kitartó türelmes munkáját és kedvességüket. A program során ha néha ingerültebbek voltunk munkatársaimmal azért elnézést kérünk. Ez talán abból is adódhatott, hogy nagyon sok tanfolyamunk volt. Veress Ferenc Szakképző Iskola Hajdúböszörmény 143

Először is megköszönöm a gratulálásukat, amelynek nagyon megörültem és egyben a szakmának is, amivel persze fogok tudni mit kezdeni, mert az alaplényeg, hogy jó fizetési lehetőséget biztosít nékem… Horváth Rudolf

Médiakutató és telefonos ügyfélszolgálatos munkakörömben maximálisan kihasználom a tanultakat és ez az, ami mindig igazán érdekelt. Köszönöm a lehetőséget: Bárányos Mihályné Budapest

Tisztelt Foglalkoztatási és Szociális Hivatal! Ezúton köszönöm a többiek nevében is a lehetőséget és a segítséget! Tisztelettel: Sütő Miklós

Tisztelt Lépj egyet előre! mozgalom vezetőség! Köszönöm, hogy gondoltak rám. Szívesen elvégeznék egy újabb tanfolyamot segítséggel. Maradok tisztelettel: Kulman Zoltánné Pápasalamon

144

A következő lépésként szívesen végeznék például szakács-, vagy felszolgáló-tanfolyamot, mert a) van hozzá tehetségem, b) a régióban erre van a legnagyobb kereslet. Tisztelettel: Haller Csaba Sopron

Amióta elvégeztem ezt a tanfolyamot, másként látok bizonyos dolgokat, másként állok hozzá az emberekhez. Ezt szeretném utólag Önöknek megköszönni, hogy elvégezhettem ezt a tanfolyamot és valamilyen szinten kicsit más emberré váltam. Kalauz Mónika Lajoskomárom

A válaszadók többsége elégedett

A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal fontosnak tartotta, hogy mint a program irányítója, részletes elemzést, illetve értékelő véleményt kapjon a teljes program legfontosabb jellemzőiről és eredményeiről, ezért megbízta a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetet (NSZFI), hogy a program szakmai értékelését elvégezze egyrészt programindikátorok statisztikai feldolgozása és elemzése, másrészt a programban részt vett felnőttekkel készített interjúk alapján.

Az adatfeldolgozás-elemzés során az NSZFI vizsgálta és elemezte a képzési adatok megoszlását kor, nem, szakképesítés/szakmacsoport, régió stb. szerint, külön kitérve a fogyatékkal élők képzésválasztására. A vizsgálat magában foglalt a megközelítőleg tizenötezer hallgató 5 százalékával, azaz 750 fővel személyes interjú elkészítését is, melynek során kiemelt hangsúlyt kapott a személyes motivációk feltárása, valamint az elégedettség felmérése. Az adatfeldolgozás és elemzés A felmérés során az NSZFI vizsgálta: – a jelentkezők, illetve a támogatott résztvevők megoszlását korcsoport és nemek szerint; –a  jelentkezők, illetve a támogatott résztvevők megoszlását szakmacsoport, korcsoport és régió szerint; –a  jelentkezők, illetve a támogatott résztvevők megoszlását a legnépszerűbb képzések között, korcsoport és nem szerint; – a képzésre jelentkező fogyatékkal élők számát nem, korcsoport, szakma és régió szerint; – a lemorzsolódottak számát régiók és szakmacsoportok szerint; – a tanfolyamok kezdő és befejezési időpontját; – a szakmacsoportok, képzők, képzők székhelyét; – a támogatott tanfolyamokat és a résztvevők számát; – a várható kifizetéseket. Személyes interjúk A másik vizsgálati részben elkészült a felmérés a 15 000 támogatott hallgató öt százalékával, azaz 750 fővel, a kiértékelés a 15 kérdésből, illetve az alkérdésekkel együtt 25 elemből álló interjúk válaszai alapján történt.

145

A 750 támogatott résztvevővel készült interjúkban az NSZFI azonosan vizsgálta – a képzésben történő részvétel személyes motivációját; –a  támogatottak nemek/korcsoport/megye/munkaerő-piaci státus/iskolai végzettség szerint megoszlását; –a  támogatottak munkaerő-piaci helyzetét/előrelépését a képzés befejezése után korcsoport szerinti bontásban (a képzés hozzájárulása a munkahely megtartásához, illetve jobb álláslehetőség eléréséhez, a jobb előmenetelhez); – a támogatottak elégedettségét a képzés színvonalával; – a felnőttek jövőbeni részvételi szándékát a képzettség utáni helyzet függvényében. Az interjúalanyokat a munkaerő-piaci státusból és a legmagasabb képzettségből kiindulva választották ki. Az e két szempont alapján kapott létszámokat kellett tovább strukturálni a nem, a kor és regionalitás szempontok alapján. A végzett hallgatókkal készített személyes interjúkat telefonon bonyolították. Sikeresek voltak az interjúk A válaszadási hajlandóság alapvetően nagyon jónak bizonyult. (Probléma – hozzávetőlegesen har-

146 minc százalékban – abból adódott, hogy a kiválasztottak az adatbázisban megadott telefonszámon

nem voltak elérhetőek. Ezen körülmények miatt néhány esetben torzult a százalékos arány az összes résztvevő létszámához képest.) Az interjúk sikeresek voltak, az eredetileg meghatározott 750 fő helyett összesen 769 fővel folytattak eredményes beszélgetést, és az így kapott válaszokat dolgozták fel.

Az interjúk egyik legérdekesebb válasza az volt, hogy a résztvevőknek körülbelül fele már korábban is akart tanulni, de csak a program adott erre tényleges lehetőséget. Ez azt mutatja, hogy a felnőttek jelentős része tisztában van azzal, hogy tanulnia kell, az anyagi feltételeket azonban nem tudja egykönnyen megteremteni. Amennyiben viszont támogatást kap a tanuláshoz, akkor él a lehetőséggel. A válaszadók szintén jelentős része közölte, hogy tanulási szándéka a program felhívása alapján vált konkréttá, ami a program promóciójának eredményességét igazolja. Lényeges értékelni a képzésválasztás motivációját, amelyben meghatározó az első, illetve az újabb szakképesítés megszerzése. Ez egyrészt visszaigazolja a program alapvető célját, ugyanakkor figyelemreméltó az is, hogy a felnőttek kimondottan fontosnak tartják, hogy a képzés hasznossága jövedelemnövekedésben más, illetve jobb munkahelyben is megnyilvánuljon. Elégedettek a program feltételeivel Fontos tény, hogy a képzésben részt vett felnőttek alapvetően nagyon pozitívan értékelték, elégedettek voltak a különböző programfeltételekkel. Így egyebek között meg voltak elégedve: – a munkaügyi szervezet munkatársainak tevékenységével (80 százalék); – a képzési intézmények munkatársainak segítő tevékenységével (99 százalék); – a tanárok, oktatók munkájával (előadások, foglalkozások); – az írott tananyagokkal; – a képzési intézmény, illetve a gyakorlati képzőhely tárgyi feltételeivel (97 százalék). Mindez összefüggésbe hozható a munkaügyi szervezet jó előkészítő munkájával, más oldalról az akkreditált intézmények jó minőségű tevékenységével.

Nagyon lényeges eredményességrendszert mutatnak a munkahely megszerzésére és megtartására, illetve a képzés hasznosságára vonatkozó válaszok. Mindhárom vonatkozásban jó minősítést adtak a résztvevők, így: – a válaszadók körülbelül 60 százaléka regisztrálta, hogy a képzés után el tudott helyezkedni; –a  z adott résztvevői kör mintegy 85 százaléka jelölte meg, hogy a képzés elősegítette a munkahely megtartását; – a képzés hasznosságára való konkrét utalást tett a résztvevők csaknem 60 százaléka. Szintén lényeges észrevétel, hogy a válaszadók jelentős hányada – a fenti célokon kívül –, fontosnak tartja a „felelősségteljesebb” munkához jutást is (!). Összességében kedvező vélemény, hogy a résztvevők több mint 90 százaléka újra kezdené, vagy folytatná a tanulást, sőt ajánlaná másoknak is. Ezek a megnyilatkozások egyértelműen a program sikerét mutatják. A jelentkezők harmada tanulhatott A támogatott résztvevők és az összes programra jelentkező közötti arány körülbelül 40 százalék, tehát minden második-harmadik személy kapott támogatást. –A  nemek vonatkozásában szinte minden kategóriában a nők voltak többségben 12,2–19,1 százalékponttal, kivéve a 24 év alatti korcsoportot. 147 – A korcsoportok szerinti megoszlásban a 24 év alatti korcsoport a legkisebb arányú mind a jelentkező, mind a támogatott résztvevői körben (13,7százalék; 14,0 százalék). Az egyik valószínű ok, hogy emelkedett az iskoláztatás aránya, ezért ennek a korosztálynak jelentős többsége valamilyen középvagy felsőfokú intézményben tanul. –A  támogatottak több mint hetven százalékának a legmagasabb iskolai végzettsége általános iskolai volt (71,6 százalék). –A  támogatásban részesülő általános iskolai végzettségűek aránya a régiókban kerekítve 55–80 százalék között mozgott (54,7–77,8 százalék).

Jelentkezettek

Ez azt mutatja, hogy a támogatandó célcsoportok vonatkozásában megvalósult a projekt egyik fő célkitűzése. A munkaerő-piaci státusuk szerint a támogatottak majdnem fele állásnélküli vagy regisztrált álláskereső volt (49,3 százalék). Részletesebben: – a támogatott állásnélküliek aránya Észak-Alföldön volt legnagyobb (40,2 százalék), –a  z állásnélküliek és a regisztrált álláskeresők együttes aránya Észak-Magyarországon volt a legmagasabb (55,5százalék), –a  munkaviszonyban állók legnagyobb arányban Közép-Magyarországon kaptak támogatást (46,6 százalék). Szakmacsoportokra, illetve szakképesítésekre vonatkozó megállapítások A szakmacsoportok szerinti adatelemzés azt mutatta, hogy mind a jelentkezők, mind a támogatottak aránya három szakmacsoportban a legmagasabb (kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció, gépészet, informatika), összesen majdnem a 50 százalék (46,8, illetve 48, 36 százalék). A szakmacsoportok nemek szerinti adatelemzése azt mutatta, hogy változatlanul meg lehet különböztetni az úgynevezett női és férfi szakmákat, ahol az arányok erősen dominánsak az egyik nem körében (például.: gépészet, építőipar, illetve közgazdaság, oktatás) mind a jelentkezők, mind a támogatott résztvevők célcsoportjában. 148

Szakmák, korosztályok A szakmacsoportok korosztályok szerinti adatelemzése azt mutatta, hogy mind a jelentkezők, mind a támogatottak aránya a 25–49 éves korosztály vonatkozásában kb. 60–80 százalék között mozog a 21 szakmacsoportot összehasonlítva. Talán meglepő, hogy a fiatal (24 év alatti) korosztály legnagyobb arányban a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és a vendéglátás-idegenforgalom szakmáira jelentkezett, illetve vett részt ilyen célú képzésekben: együtt a két szakmacsoportban közel 50 százalék (47százalék) az arányuk. Annak okát, hogy a fiatalok miért nem az informatikai szakképesítéseket részesítették előnyben, érdemes tovább keresni. A fő ok valószínűleg az lehet, hogy a maximum általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok nem ismerik az informatikai szakmák perspektíváját, mivel a digitális tudás komolyabb alapjait a középiskolában sajátítják el. Hasonló jellegű, de ellenkező előjelű arányt mutat az 50 év feletti korosztály „éhsége” az informatikai szakképesítések iránt, a legnagyobb arányt ugyanis az informatikai szakmacsoportban körükben lehetett kimutatni (jelentkezők: 25,0 százalék, résztvevők: 21,6 százalék). Ennek okai viszont nyilvánvalóak: ők korábban nem tanulhatták ezeket a szakképesítéseket.

Bolti eladóként vizsgázott tanulók a 2007-es zárókonferencián

Régiók, szakmák A szakmacsoportok szerinti regionális adatelemzés azt mutatta, hogy a 21 csoportból tízben volt az átlagosnál magasabb számú jelentkező, illetve támogatott résztvevő, és ezek három régióra koncentrálódtak: Dél-Alföldre, Észak-Alföldre, illetve Észak-Magyarországra. –É  szak-Alföld a mezőgazdaság, a vendéglátás-idegenforgalom, a szociális szolgáltatások, az ügyvitel, a faipar, és a könnyűipar ágazatok tekintetében;

Leggyakoribb képzések – Észak-Alföld (fő)

149

–K  özép-Magyarország.a gépészet, az oktatás, és az elektrotechnika-elektronika ágazatokban mutatott magasabb résztvevői arányt;

Leggyakoribb képzések – Közép-Magyarország (fő)

–D  él-Dunántúl viszont a nem OKJ-szakképesítést nyújtó (képzések) tekintetében mutatott kiemelkedő arányt (40 százalék).

Leggyakoribb képzések – Dél-Dunántúl (fő)

150

Legnépszerűbb képzések Az úgynevezett legnépszerűbb képzéseket vizsgálva kitűnt, hogy az összesen körülbelül 150 képzésre jelentkezett felnőtt kétharmada mindössze az összes képzés nem egészen 10 százalékát preferálta (13 képzést)! Ezen belül hét szakképesítésre jelentkezett az összes felnőtt majdnem ötven százaléka (49,2 százalék)! (ABC-eladó, nehézgépkezelő, számítógép-kezelő, takarító, kereskedő-vállalkozó, személy- és vagyonőr, könnyűgépkezelő). Ennek okai összetettek, az egyik valószínű az, hogy ebben a szakképesítési körben nemcsak úgynevezett hiányszakmák találhatók, hanem amelyekben legnagyobb a munkaerőmozgás is, és természetesen a képzési idő viszonylagos rövidsége is vonzó. Hiányszakmák A hiányszakmát választók megkülönböztetett támogatásban részesültek. Országos átlagban a támogatott résztvevők 45 százaléka hiányszakmák megszerzésére irányuló képzésben vett részt. A legnagyobb arányban a Dél-Alföldön (körülbelül 65 százalék), és Közép-Magyarországon vettek részt ilyen célú képzésekben. A lemorzsolódás alakulása A lemorzsolódás aránya összességében nem mondható jelentősnek, 1,4–4,9 százalék között mozgott, a legkisebb Nyugat-Dunántúlon volt (1,3 százalék). Lényeges adat, hogy az egész országban lemorzsolódott összes résztvevő több mint fele Észak-Alföldön (53 százalék) és Közép-Magyarországon hagyta abba a képzést. A fogyatékkal élők képzései A fogyatékkal élők döntő hányada összesen tízféle szakképesítő programra jelentkezett, a legnagyobb arányú jelentkezés a számítógép-kezelő (-használó) szakképesítésre volt. A jelentkezők régiók szerinti megoszlása egyenetlen, az összes jelentkező majdnem 60 százaléka DélDunántúlról kérte a programba való felvételét.

Képzési intézmények, résztvevők, költségek megoszlása Mintegy 360 képzési intézmény jelentkezett a programra, számuk hat és 25 között mozgott régiónként. A legtöbb (89) a közép-magyarországi régióban van bejegyezve. Ennek a túlreprezentáltságnak az oka, hogy az országos hálózattal rendelkező felnőttképzési intézmények túlnyomó része budapesti székhelyű. Összesen 179 intézmény nyert el képzési lehetőséget, a támogatott résztvevők száma 10 és 300 között mozgott, néhány országos hálózattal rendelkező intézmény ezer főnél is több felnőtt képzését nyerte el. Az egy főre jutó képzési költségek a szakirányok, illetve szakképesítések, valamint a szükséges képzési idő függvényében változtak, körülbelül 100 és 400 ezer Ft/fő között. A képzési időtartam 2–9 hó között változott, attól is függött, hogy a tanuló milyen felkészültséggel lépett be a tanfolyamra. Összegzés a programról Összegezve a program vizsgálatának feldolgozott adatait, az abból levonható megállapításokat, valamint az interjúkból kapott véleményeket, tényszerűen állapítható meg, hogy a program sikeres volt, mind a kitűzött célok megvalósulása, mind a folytathatóság szempontjából. A célok teljesülését alapvetően igazolta a kívánt célcsoportok, és a képzés sikeres befejezésének adatai, a folytathatóságot pedig az interjúkban részt vevők döntő részének véleménye a hasznosságról, illetve az elhelyezkedési/előrelépési mutatókról.

Lényeges kiemelni, hogy a képzési programot sikeresen teljesítő felnőttek tanulási motivációja lénye- 151 gesen javult, ismételten is részt vennének képzésben, ha arra szükségük lenne, illetve ilyen támogatási lehetőségük adódna. Hasonlóan fontos kiemelni, hogy a sikeresen teljesítők jelentős része kiemelte a munkakörben bekövetkezett kedvező előrelépést, amely nem vezetői pozíció volt, hanem felelősségteljesebb munkavégzés lehetősége a munkakörön belül.

(A HEFOP 3.5.3 Lépj egyet előre! felnőttképzési program szakmai értékelése megtalálható a www.afsz.hu honlapon.)

A programban részt vevők adatai régiónként

Nyugat-Dunántúl Támogatottak (fő) megyénként

152

Jelentkezettek munkaerő-piaci státusa (fő)

Résztvevők iskolai végzettsége (fő)

Résztvevők megyék szerint (fő)

Résztvevők nemek szerint (fő)

Közép-Dunántúl Jelentkezettek munkaerő-piaci státusa (fő)

153

Támogatottak (fő) megyénként

Támogatottak munkaerő-piaci státusa (fő)

Résztvevők iskolai végzettsége (fő)

Észak-Magyarország Támogatottak (fő) megénként

154

Jelentkezettek munkaerő-piaci státusa (fő)

Résztvevők nemek szerint (fő)

Résztvevők megyék szerint (fő)

Dél-Alföld Támogatottak munkaerő-piaci státusa (fő)

155

Támogatottak (fő) megyénként

Jelentkezettek munkaerő-piaci státusa (fő)

Résztvevők nemek szerint (fő)

Dél-Dunántúl Támogatottak (fő) megyénként

156

Jelentkezettek munkaerő-piaci státusa (fő)

Résztvevők iskolai végzettsége (fő)

Résztvevők megyék szerint (fő)

Résztvevők nemek szerint (fő)

Észak-Alföld Támogatottak munkaerő-piaci státusa (fő)

157

Támogatottak (fő) megyénként

Jelentkezettek munkaerő-piaci státusa (fő)

Résztvevők nemek szerint (fő)

Közép-Magyarország Támogatottak (fő) megyénként

158

Jelentkezettek munkaerő-piaci státusa (fő)

Résztvevők megyék szerint (fő)

Résztvevők nemek szerint (fő)

Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Telefon: (061) 323 2010 E-mail: [email protected] web: www.afsz.hu