HÁTRÁNYOS HELYZETÛ TÉRSÉGEK TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA EGY HATÁRMENTI TERÜLETEN, AVAGY LEHET-E KIÚT A FALUSI TURIZMUS Molnár Judit ¹; Marozsák Péter ² (levelezõ PhD hallgató, egyetemi tanársegéd; levelezõ PhD hallgató, ügyvezetõ igazgató) Miskolci Egyetem, Borsodi Tranzit Kht. 1. BEVEZETÉS 1.1. Célkitûzés Több kutató is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon a határmentiség egyben elmaradottságot, hátrányt is jelent-e. [ 1, 2, 3, 4 ] Az egyes mûvek szerzõi megegyeznek abban, hogy bár nem tehetünk egyenlõség jelet a hátrányos helyzet és a határmentiség közé, de az sem véletlen, hogy e két fogalom gyakran egybeesik Magyarországon. Éppen ezért a címet, ha ezt a gondolatmenetet szeretnénk követni, a következõképpen is lehetett volna megadnunk: Egy határmenti térség társadalomföldrajzi vizsgálata. Ezt indokolná az is, hogy egyrészt: a határmenti területek tanulmányozása során egészen más szemléletmódot kell, hogy kövessünk, mint általában a hátrányos területek vizsgálatakor, így más lesz a megközelítés és éppen ezért esetenként a módszer is; másrészt: ezzel elkerültük volna azt, hogy már a címben egybeesõnek kezeljük ezt a két jellemzõt. Ám jelen tanulmányunk célja az, hogy néhány megközelítésben röviden szemléltessük a vizsgált térség halmozottan hátrányos helyzetét. (Azért csak utalásszerûen, mivel a közelmúltban ill. jövõben jelennek meg azok az írásaink, amelyek részletesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel). Ezen túlmenõen, a hangsúlyt viszont arra a problémakörre szeretnénk irányítani, ami a falusi turizmus, mint a kutatók által sokszor mentõövként említett lehetõség, körüli vitában egyre inkább felvetõdik azok között, akik az ilyen jelzõvel illetett, mint hátrányos, térségeket vették célba. 1.2. A vizsgált terület lehatárolása A kutatási terület a magyar-szlovák határszakasz azon részéhez kötõdik, amely a Sajó és a Hernád között található. A magyar oldalon egy szélesebb sáv tartozik a vizsgált térséghez, mivel a probléma felvetésének ez a rurális térség adta a kiindulópontját. A halmozottan hátrányos helyzete viszont elválaszthatatlan a határtól, ennek történelmétõl, alakulásaitól és "megoldást többnyire csak a mindkét oldalon lezajló társadalmi térfolyamatok közös értelmezése eredményezhet." [3] Itt a Sajótól Északra a történelmi Gömör vármegyéhez tartozó falvak jelentetik a vizsgált területet, majd a Gallyaság falvai adják a déli határt, a Bódván átlépve pedig a Rakaca patak Büttösig. Majd a néhány ÉK-csereháti település után érjük el a vizsgált térség keleti határát, a Hernádot. A szlovákiai oldalon nyugatról a Sajó folyó, északról a torna-abaúji Felsõhegy határolja a vizsgált területet, ettõl keletre, a Hernádig, a Kanyapta medence falvai tartoznak még az általunk lehatárolt területhez. (1.ábra)
1
1. ábra A vizsgált térség
1.3. Módszerek és távolabbi célok A Miskolci Egyetem geográfus hallgatói segítségével 105 települést érintõ kérdõíves felmérést készítünk a határmenti térségek társadalomföldrajzi vizsgálatához. 58 magyar faluban és 47 szlovák településen kétféle kérdõívet töltetünk ki: az egyik a családokat célozza, a másik az önkormányzatok képviselõitõl, polgármesterektõl kér a településrõl számunkra fontosnak tartott adatokat, jellemzõket. A mintavétel és a feldolgozás folyamatban van, így esetenként csak részterületrõl állnak rendelkezésre adataink, de jelen dolgozatunkat ez most nem is zavarja. A végsõ cél a lehatárolt terület komplex társadalomföldrajzi vizsgálata, amely egy PhD dolgozat alapját képezi majd. 1. HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS TERÜLET 2.1. Földrajzi adottságok Változatos domborzat jellemzi a vidék magyarországi és szlovákiai területeit is. Éghajlata a magyar országos átlaghoz képest hûvösebb és csapadékosabb. A januári középhõmérséklet az
2
országos átlagtól 2, 3 C-kal alacsonyabb: -3 és –4 C. A júliusi középhõmérséklet: 18,5 és 19,5 C között alakul. Így az évi középhõmérséklet az ország területén mért és számított legalacsonyabb értékeket mutatja: 8,5 C. A csapadék évi összege 600 és 650 mm körül alakul. Az elsõ fagyos napok már október közepén jelentkeznek, az utolsók pedig április végén múlnak el. Talaját az agyagbemosódásos barna erdõtalajok, a rendzina talajok, a folyóvölgyekben réti öntéstalajok jellemzik. Természetes növénytakarója a terület nagyobb részén a cseres tölgyes. 2.2. Történelmi háttér A térség 1920-ig nem tartozott a határmenti területekhez, azóta pedig még kétszer történt változás e tekintetben: 1938-ban, amikor a Felvidék visszacsatolása történt, majd 1947-ben újból a trianoni állapotot rögzítették, s attól kezdve létezik ez az új államhatár megszakítás nélkül. Ez a helyzet komoly nehézségeket okozott a vidék életében: történelmi megyéket szabdalt szét ez a határ: Gömör és Abaúj-Torna megyékhez tartoztak a vizsgált települések. A meglévõ kapcsolataikat elvágva, sok települést vonzásközpontjától megfosztva, közvetlenül hátráltatta a terület gazdasági és társadalmi életét. 2.3. Gazdaság A térség hagyományos mezõgazdasági területnek mondható, ahol az állattartásnak jutott nagyobb szerep. A terület társadalmának foglalkozási szerkezetében az agrár jelleg sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint az országos átlag, térségenként azért eltérõ, de a terület nagy részén (az encsi és az edelényi kistérségekben, ahová az érintett települések nagyobb része tartozik,) akár kétszerese is a mezõgazdaság és az erdõgazdálkodás aktív keresõinek aránya az összes aktív keresõbõl, mint az országos átlag. A helyzeten a nehézipari központok válsága csak rontott, így ma nagyarányú munkanélkülivel is bír e térség. Mivel a természeti környezet a mezõgazdaság számára kedvezõtlen, (talajviszonyok, domborzat, éghajlat), ezért a terület eltartóképessége már a múlt század végén, e század elején elérte maximumát és ennek következtében a területrõl nagyarányú elvándorlás jelentkezett. Néhány terület súlyos károkat szenvedett a filoxéra járvány miatt, hiszen a déli kitettségû dombokon szõlõmûveléssel is foglalkoztak (D-Gömör, Gallyaság), boraik híresek voltak, nevük, emlékük feledésbe merült már. Természetesen az erdõgazdálkodás jelentõsége is nagy volt, fákat fuvaroztak, faragtak, szénné égettek. A fedetlen mészkõterületeken a mészégetésnek is megvoltak a hagyományai. A szocializmus idõszakában mindkét országhoz tartozó területrészekre valamilyen hatással volt az extenzív iparosítás, ill. jelentõs volt ezekbe az új ipari központokba történõ elvándorlás. (Ózd, Kazincbarcika, Miskolc, Kassa). A magyarországi falvakra különösen jellemzõ volt az, hogy ezek a települések mind az infrastrukturális, mind az intézményi ellátottsági szintjükben messze elmaradtak a központokhoz közelebb esõ településektõl, ill. a központoktól. Szlovákiában kicsit más a helyzet, itt ugyanis néhány város is beletartozik a vizsgált területbe, ill. a nagyváros, Kassa, is közel van néhány településhez, így azok nem szigetelõdtek úgy el, mint a városoktól távol fekvõ magyarországi aprófalvak. A közlekedés viszonyai is mások a két térségben: a magyar oldalon fekvõ települések közlekedésföldrajzilag árnyékterületen találhatóak, addig a Szlovákiához csatolt települések egy fõ közlekedési útvonal mentén ill. közelében vannak.
3
2.4. Népesség A népesedési folyamatok is jól tükrözik azokat az eseményeket, amelyeket a fentiekben röviden összefoglaltunk. 1870 és 1930 között alig változik a népességszáma, míg a múlt században a járványok, a század elején az elvándorlás jelentett nagy veszteségeket. A népesség növekedése a második világháború utáni csökkenést leszámítva, a 30-as évektõl indul el, ám 1970-tõl, az országos tendenciától eltérõen, ahol 1980-tól tapasztaljuk e jelenséget, fokozatosan fogy a népesség. (2. ábra) [ 8, 9 ]
2. ábra A vizsgált térség népességének alakulása fõ 90000 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000
1990/91
1980
1970
1960/61
1941 1949/50
1930
1920/21
1910
1900
1890
1880
1870
0
A vizsgált térség Szlovákiára esõ területének népességfejlõdését a Magyarországra esõ területek népességfejlõdésével összehasonlítva látható, hogy a két területrész népmozgalmai a század elsõ harmadáig hasonló eredményeket produkáltak a népességszám változását tekintve, ám a harmincas évektõl kezdõdõen, de különösen a második világháború óta, nagy különbség van a szlovákiai és a magyar települések demográfiai viszonyai között. Míg Szlovákiában ütemesen gyarapodik a népesség a vizsgált térségben, addig a magyar területek a demográfiai erózió tényét mutatják. 1990-re ez olyan nagy különbséget eredményezett, hogy a szlovákiai területek közel kétszer akkora népességgel bírnak, mint a magyar falvak össznépessége. (3. ábra) [ 8, 9 ] Az eltérés azért is figyelemre méltó, mert a szlovákiai rész népességének alakulása jó példa arra, hogy a határmentiség nem jelent minden esetben hátrányt, ha Magyarországon ez a jelenség, a szocializmus idõszakában, általánosnak is mondható. [ 5 ] A határváltozások ebben a térségben nagyobb veszteséget okoztak a gazdaság-népességszám alakulása összefüggésében Magyarországon, mint szomszédunknál, s ennek okai leginkább a települések térstruktúrájára, közlekedésföldrajzi helyzetére vezethetõ vissza, de más tényezõk is szerepet játszottak e helyzet kialakulásában. [ 6, 7 ]
4
3. ábra A magyarországi és a szlovákiai határmenti térségek népességének alakulása 50000
magyar szlovák
45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000
1990/91
1980
1970
1960/61
1941 1949/50
1930
1920/21
1910
1900
1890
1880
1870
0
2.5. Területi különbségek Röviden bemutatva, e két elõzõ fejezetben láthattuk, hogy a vizsgált térségre nem mondhatjuk, hogy teljes egészében a halmozottan hátrányos területekhez tartozna. A magyar rész szinte összefüggõen egy ilyen sávot alkot, ám a határon túli területek már jóval differenciáltabbak. Ezek konkrét elemzése, jelenleg nem célunk, de mindenképpen fel kell rájuk hívni a figyelmet. 3. A KIÚT ÉS A FALUSI TURIZMUS Az elsõ elnéptelenedõ falu (Gyûrûfû) megdöbbentette a társadalomtudományokkal foglalkozó kutatók körét, és elgondolkoztatta õket, hogy vajon megakadályozható-e, hogy hasonló sorsra jusson több olyan település is, amelyeknél látható, érzékelhetõ jelei mutatkoznak egy olyan folyamatnak, amely végülis az elnéptelenedéshez vezethet. A szakemberek véleménye e kérdésben egyöntetûen nem, azaz senki sem kérdõjelezi meg annak felülvizsgálatát, hogy mit tehet a társadalom ezekért a településekért, térségekért. Különösen a kilencvenes években került elõtérbe a probléma megoldásának egyik lehetõsége, a falusi turizmus. Ez azért lett ilyen kézenfekvõ, mert általában azok a területek, amelyek ilyen hátrányos jelzõvel illettek, azok a technikai civilizáció perifériájára szorult vidékek, amelyeket elkerült az iparosítás, esetleg a rossz mezõgazdasági viszonyok miatt a nagyüzemi mezõgazdaság is. Így ezek a területek a környezeti szennyezés szempontjából kedvezõ paraméterekkel bírnak, a településeik arculata még sok esetben õrzi a hagyományokat, a múltat, és mivel ezek a térrészek a tagolt domborzatú felszínhez kötõdnek, festõi környezetet jelentenek, amelyek valóban vonzóak az idelátogató idegenek számára. Azonban ez önmagában még nem elég. Magát a falusi turizmus gondolatát nem kell elvetnünk, de többnyire ez nem jelentheti az elmaradott térségek számára a megoldást, legalábbis önmagában
5
semmiképpen sem. A legtöbb esetben, ha nincs valami más erõforrás a térségben, ami vonzóvá teheti még a településeket, (pl. hévíz, gyógyvíz, fürdésre alkalmas tó, más sportolási lehetõség, stb.), akkor nagy befektetéssel, legjobb esetben is csak egy-két család számára biztosíthat ez a program egy kis kiegészítõ jövedelmet és nem megélhetést! Jól illusztrálja ezt a tényt Aggtelek példája is. Mint tudjuk, a település határában van, a mára már a világörökség részét képezõ Aggteleki Cseppkõbarlang. Nagy látogatottsággal bír, de évtizedek óta gondja a településnek, hogy az ide látogató turistáknak csak nagyon alacsony százalékát képes hosszabb ott-tartózkodásra bírni, sõt sokan csak épp meglátogatják a barlangot, és máris hajtanak tovább. A falu demográfiai folyamatait szemlélve sem találunk nagy eltérést a környezõ falvakétól, leszámítva a legutolsó, az 1996-os adatokat. A népesség az 1970-es évektõl kezdõdõen itt is rohamosan csökkent és csak a legutóbbi idõszakban kezdett megváltozni ez a tendencia. (4. ábra) [ 8, 9 ] 4. ábra Aggtelek népességének alakulása
1785 1828 1857 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 1996 1998
Fõ 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
Ezek a népesedési folyamatok természetesen utalnak a társadalmi és gazdasági folyamatok alakulására, ahogyan már az elõzõekben is láthattuk. 1990-es években került sor az infrastrukturális ellátottság lényeges javulására a településen: gáz bevezetése, digitális telefonvonal kiépítése. Míg a nyolcvanas évek végén még a felsõ tagozatos gyermekeknek, az Aggtelektõl második községre lévõ, Ragályra kellett járniuk, a kilencvenes évek elején átadták az új iskolát, ahol alsó és felsõ tagozat is mûködik helyben. 1995-ben nyilvánították a barlangot a világörökség részének, azután nyílt meg Aggteleken a nemzetközi határátkelõhely is, amelyek mind javították a falu helyzetét. Ezen lépések hiányában, tehát hiába volt ismert a település, hiába vonzotta magához a turistákat, azokból maga a falu nem tudott profitálni. Lehetõségek és tennivalók még most is bõven akadnak, de a falu elindult egy kedvezõ folyamaton, amelyet tükröz az is, hogy már nem menekülnek el innen a fiatalok, hanem igyekeznek megtalálni helyben a boldogulásuk útját. Akkor milyen nehéz azoknak a településeknek, amelyeknek nincsen hírnevük, hogyan is lehetne számukra megoldás a falusi turizmus. Nyilvánvaló, hogy az õ helyzetük egészen más, mint Aggteleké, más jellegû igényt próbálhatnak meg kielégíteni vagy kiszolgálni, de a falusi turizmusnak az a formája, amit az
6
ott élõk viszonylag kisebb ráfordítással meg tudnak valósítani, jóval alacsonyabban jövedelmezõ és a kereslet sem olyan nagy méretû, hogy túl sok település számára lehetne ez egy biztos bevételi forrás, még idényjelleggel sem. E térségek válságának a kezelésére mindenképpen komplex programot kell kidolgozni, amelynek természetesen része lehet a turizmus is.
4. ÖSSZEGZÉS Dolgozatunk a teljesség igénye nélkül próbálta meg röviden összefoglalni, hogy mit is jelent egy halmozottan hátrányos térség, kialakulásában milyen tényezõk játszottak fontosabb szerepet. Ezek a területek komoly társadalmi és gazdasági gondokkal küszködnek, de a falusi turizmus, mint a rurális térségek fõ kilábalási lehetõségét a válságból, nem szabad eltúlozni, a megoldást számukra egy összetett, sokrétû, válságkezelési csomag jelentheti. IRODALOMJEGYZÉK [1] TÓTH J. - CSATÁRI B: Az Alföld határ menti területeinek vizsgálata. Területi Kutatások 6. 1983. pp. 78-92. [2] SÜLI – ZAKAR I: Megyehatár menti elmaradott térségek terület- és településfejlesztési feladatai az Alföld északkeleti részén. 2. Alföld-ankét. Tudományos konferencia anyaga. Békéscsaba, 1987. pp. 34-52. [3] KOCSIS K: A határmenti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira. Földrajzi Értesítõ XXXVII. Évf. 1988. 1-4. Füzet, pp. 137-158. [4] KOVÁCS Z: A határ menti területek központhálózatának átalakulása az elsõ világháború után. Földrajzi Közlemények 1990. 1-2. pp. 3-16. [5] HOÓZ I: A határmenti települések elnéptelenedése. Statisztikai Szemle 1992. December. pp. 1005-1017. [6] BARTA GY. - BELUSZKY P. - BERÉNYI I: A hátrányos helyzetû területek vizsgálata B.A.Z. megyében Földrajzi Értesítõ XXIV.Évf. 1975. 3. Füzet, pp. 290. [7] BELUSZKY P: Krasznokvajda - egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton. Földrajzi Értesítõ XXVI. Évf. 1977. 3-4. füzet, pp. 349-386. [8] Magyarország történeti statisztikai helységnévtára 9. Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Bp. 1996. [9] Borsod-Abaúj-Zemplén megye statisztikai évkönyve, 1996. Miskolc, 1997. [10] Demográfia. Bp. 1996. KSH kiadvány
7
