Égi Béke a Földön közösség lapja 2012.május 27

Égi Béke a Földön közösség lapja

2012.május 27 .

és hirtelen zúgás támadt, mintha heves szélvész közeledett volna és egészen betöltötte a házat ahol ültek, és nyelvek jelentek meg nekik, megoszolva mintha tûzbõl volnának és leszálltak, mindegyikükre egy.(apcsel 2,2-3.)

Kérdés-felelet Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 2001.05.27. Kérdés: a betegség a családban áldás, vagy átok? Válasz: A gondolkodás átalakításnak meglehetõsen magas fokára kell jutnia annak, aki szívében ezt a témát megfelelõ helyre tudja tenni, ez pedig a betegség. A testvérünk azt kérdezi, hogy a betegség a családban áldás, vagy átok? – A család miatt lesz az egyén beteg, vagy az egész család beteg lesz az illetõ miatt? Már Jézus korában ez a probléma volt, ami a gondolkodás átalakításnak egy olyan gellert adott, aminek következtében a mai napig sem találtunk szinte vissza a helyes irányba. Ugyanis betegnek lenni nagyon nem jó. A kórházak, rendelõintézetek annyira teli vannak, mint a kocsmák. Nem véletlenül állítom egymás mellé a kettõt, mert a betegség jelenti a gondot, a kocsmák pedig valamiféle búfelejtõ megoldást jelentenek egyeseknek. Jézus nem azért jött, hogy csodadoktorként járja élete útját, ennek ellenére úgy fogadták és ezért mentek utána, pedig elmondta szó szerint: azért jött, hogy hirdesse az örömhírt. Tudnunk kell testvérek, hogy mi mindannyian halálra ítélten születünk. A kórházban mikor ezt mondtam az egyik jajgató betegnek, azt válaszolta: ez igaz, csak minél késõbb legyen. Abba már nem gondolt bele, hogy ez a ’minél késõbb’ is csak a szenvedéseket hosszabítja, mert minden gyógyításnak, orvostudománynak az a feladata, hogy megpróbálja meghosszabítani és elviselhetõbbé tenni, ami múlandó. Az elviselhetõség is kétpólusú, mert felmerül a kérdés: pont most haljak meg, amikor már mindenem megvan, minden jó körülöttem, a másik pedig: csak vinne már el a mennyei Atya, mert nagyon nem jól érzem magam. A földi életünk hosszúsága nem bír jelentõséggel. Testvérek a rövid élet nem rosszabb mint a hosszú és a hosszú élet sem jobb, mint a rövid. Ez nem erkölcsi kategória. Nyilván nem szeret senki betegnek lenni, a fájdalom nem jó és az embernek meg is kell tennie amit tud annak érdekében, hogy szûnjön meg a szenvedés – de nem ez a csúcs. Nem ezért jöttünk a Földre! Nem azért vagyok, hogy minél egészségesebb legyek, hanem azért, hogy minél boldogabb legyek – a boldogság pedig akárhogyan csûrjük-csavarjuk: az Istennel való élõ kapcsolat! Betegen – egészségesen egyaránt. Az a bizonyos egyik lator meglehetõsen nehéz helyzetben volt, még a legyet sem tudta magáról elhajtani, mégis eljutott odáig: emlékezzél meg rólam Országodban – és már hallja is Jézustól: még ma velem leszel a Paradicsomban. Testvérek a betegség a jó Istennek egy olyan adománya, amelyik leleplez. A betegségben meglátjuk kik vagyunk mi és milyen a körülményünk, környezetünk. Szokták mondani, jó barátja addig van az embernek, ameddig pénze van és ez 2

a testi

állapotra is áll. Ki szeret engem igazán – abból látom, hogyan viszonyul hozzám a betegségben. Én most testvérek a 13. kórházban vagyok, ahol vizsgálgatnak, próbálnak megcsinálni mindent és ez a Honvéd kórház – ez nem a reklám helye. Mondtam is nekik, hogy úgy érzem magam, mint a mohamedán a paradicsomban. Reggeltõl – estig henyélek, mindenki lesi még a gondolatomat is – kell ennél jobb? Komolyan mondom testvérek, az a szeretet, az a másikra figyelés a takarítónõtõl kezdve a fõnõvérig, orvosokig végtelenül jó dolog, fél gyógyulás – pedig nem tudták, hogy én ki vagyok. Csodálom azokat az embereket, hogy a szívükre tudták az embereket ölelni és minden fájdalmat szenvedést meg akarnak szüntetni… A betegségrõl tehát tudnunk kell, hogy leleplez. A betegségben nem lehet önmagunknak hazudni. Be kell látnom, hogy baj van a türelmemmel, bajom van a magam elviselésével, bajom van a hitemmel – én azt akarom, hogy az Isten legyen az én szolgám és nem azt, hogy én legyek az Övé…A beteg sokszor ha õszintén, becsületbõl imádkozza a Miatyánkot, valahogyan úgy fordítódik: …szenteltessék meg az én nevem, jöjjön el az én országom, legyen meg az én akaratom…Legtöbben, akik búcsújáró helyekre mennek, azért mennek oda, hátha ott sikerül megagitálni a Szûzanyát, csinálja már azt, amit én jónak látok… Legtöbb búcsújáróhelyen a süketek párbeszéde van. Mi mondjuk: Szûzanya hallgass rám, a Szûzanya is mondja: Gyermekem, hallgass Rám… A betegség nem átok, nem Istentõl van. A betegség egy lehetõség, ami még jobban helyre tesz engem önismeretben és emberszeretetben. Azt mondja Jézus, ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda érdemetek van? Amikor azt veszem észre, hogy csak nyûgnek élik meg a betegségemet,

nekem akkor is irántuk szeretettel kell lennem – vagyis jó indulattal kell viselkednem. Szeretni ugyanis annyi, mint jót akarni. A kérdésre tehát, hogy büntetés vagy áldás a betegség – azt tudom mondani: ez a földi élet velejárója Higgyétek el testvérek, ez nem szójáték, hanem igazság: az volna a baj, ha nem volna baj. Olyan dolgokra nem látnánk rá és nyilván nem is tudnánk beépíteni az életünkbe, amire betegen rá tudunk látni. Mi ugyanis adósságtörlesztésre is jöttünk a Földre. A jó Isten a megmondhatója mikor mit követtem el – az igazságnak szeretetben, a szeretetnek igazságban kell megnyilvánulnia. Akik betegek, arra kérem szeretettel õket, ne adjanak fel a hálaadással! A mennyei Atya nem engedi, hogy az Õ gyermekeit olyan baj érje, ami ártalmunkra van, csak olyat, ami a javunkat szolgálja, márpedig mi az Õ gyermekei vagyunk. Szerk. Budainé Marika

Kedves Olvasók! Örömömet szeretném megosztani veletek. Néhány hónapja a szerdai, csütörtöki és pénteki napjaimon elõre beírt idõpontok vannak. Szerdán 14-15 óráig együtt tanulok egy közösségi testvéremmel, segítem õt az evangélium analizálásában és közben életproblémákat is kezelünk. Majd 15-16 óráig az idõsek otthonában a kápolnába elvonulva tanulok egy másik testvéremmel és írom le a füzetébe azokat a mondatokat, amiket szeretne elmondani szerda esti kisközösségi összejövetelünkön. Õ nem tud felmenni a harmadik emeletre, ezért megyek hozzá – összekötve õt így is a közösségünkkel. Szerda este fél hattól fél nyolcig a kisközösségünk találkozóján vagyok. Csütörtökön 14 órakor egy órácskát a könyvtárban beszélgetek baptista testvéremmel Jézusról. Viszem az elkészített házi feladatot, azt elmondom és átbeszéljük. Ezekrõl a témákról készítettem számára írásokat: Béketûrés, „Én vagyok az Út”, kik vagyunk, más vallásúak, bennszülöttek üdvösségre jutása, hazataláltság, megbocsátás, Isten megbocsátása, az Úr napja, ítélet stb. Nagyon tartalmas építõ beszélgetések kezdõdnek az imák után. Ez a legrégebbi ilyen beszélgetõs kapcsolatom, több éve él már. Kapcsolatunkban Jézus a központ és mindig azt keressük, hogy Jézus az aktuális témáról hogyan gondolkodik, illetve az egyik-másik vallás éppen mit képvisel arról, illetve önmagunkat világítjuk át. Még ezen a napon este hat órakor vár egy házaspár, akikkel szintén Jézus a beszélgetésünk központja. Õk sem ismerték Feri bácsit, de olvassák a Hang könyveket és ezt a szellemiséget jobban meg akarják ismerni, olyan emberrel kapcsolatban lenni, aki ismerte õt, illetve tudja õket segíteni ebben a megismerésben. A pénteki napon este 5 órakor pedig Csongrádra megyek, és viszem magammal egyik testvérkémet, ahol hatan, nyolcan vagy akár kilencen is várnak, hogy elkezdõdjön az „itt vagyok végre jó Uram” ének után a beszélgetés és a kérdéseikre feleljek. Itt is vannak, akik nem ismerték Feri bácsit, de a szellemisége nagyon hat rájuk. Van egy házaspár akik jelentkeztek és már izgatottan várják a tábort. Nagy öröm jár át minden alkalommal, szeretném ezt megosztani veletek! Örüljünk együtt annak, hogy vannak még e sötét világban, akik látni akarnak, a Fény felé fordulnak, keresnek. Élni akarnak. Akik Feri bácsi tanítását értéknek látják, igenelik, e tiszta Hangra akarnak figyelni, életüket Jézus tanításához igazítani. Nem hallgatom el, hogy rendkívül nagy örömet okoz ez nekem, és teljes erõmmel végzem munkámat. Ami nem is munka számomra, hanem élet. Testvéreim Isten Szentlelke úgy vezet, ad erõt, gondolatokat, mint még sohasem. Megtapasztalom, hogy a képességeimhez adja a talentumokat és újabbakat ad, ha jól használom a kapott lehetõségeket. Én csodálkozom a legjobban mikor hallom a visszajelzésekbõl az erõ kiáradásokat, a szeretet áramlásokat. Mikor elmondják, hogy egyegy ilyen beszélgetés után napokig micsoda békességet és erõt éreztek magukban. Nem én csinálom, Isten teszti ezt, Jézus Krisztus, aki mindegyikõnket egyetlenjeként szeret és megajándékozza magával azokat akik nyitnak felé. Szívemben megindult vagyok, és nem tudok elég hálát mondani Jézusnak mindazért, ami velem történik. Egyet tudok – megosztani veletek örömömet. Deák Zoltán

3

Evangéliumi Jézus Hát ti kinek mondotok engem, ki vagyok? A Lukács evangéliuma 9. fejezet, 18-22. verseiben olvashatjuk Péter vallástételét, és Jézus bejelentését, szenvedésérõl, haláláról és feltámadásáról. Az evangéliumi részt Jézus kérdése vezeti be: „Kinek mond engem a tömeg?” A tanítványok válasza után jön a következõ kérdés: „Hát ti kinek mondotok engem, ki vagyok?” Nagyon fontos kérdések, de talán az írás címben is megjelenõ kérdésre adott válaszunk a legfontosabb. A válaszunk mögött egy élet odaadottságának, lelki-szellemi beállítottságnak kell megnyilvánulnia. Nagyon nagy mélységeket hordoz ez a kérdés, és a ráadott válasz(unk). Mert a kérdés nekünk is szól! Mielõtt válaszolnánk, nézzük meg, hogy Jézus mit mond magáról. Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ér(kezet)t, megkérdezte tanítványait, ezt mondta: kinek mondják (tartják) az emberek az Emberfiát? (Mt.16.13). A címben szereplõ evangéliumi rész Máténál így kezdõdik. Jézus nem csak itt használja az Embernek Fia melléknevet önmagára vonatkoztatva. Ezzel önmaga ember voltát hangsúlyozza, valamint az Ószövetség próféciáit erõsíti meg. Dániel könyve 7.1314: Láttam éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhõiben, mint valami emberfia jõve, és méne az öregkorúhoz, és eleibe vivék õt. És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála, az õ hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik. Jézusunk attól követendõ példa, hogy nem csak 1-2 napra jött a Földre, itt született emberként, és itt élt több mint harminc évet bûntelenül. Életével igazolta, hogy lehet csak SZERETVE leélni egy életet, aminek a végén kijelentette, hogy jön a (földi) világ ura, de nincs bennem semmije. Igen, a sátánnak, a bûnnek nem volt benne nyoma sem, ezer szállal kötõdött a Mennyei Atyához, ha 1-2 esemény lazítani akarta a köteléket, egész éjszaka imádkozott, hogy megszûnjenek a lazító erõk. Jézus nem csak valóságos ember volt, valóságos Isten is. János evangéliumának 1. fejezet 14 versszakában olvashatjuk: és az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsõségét, mint aki az Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal. A valóságos Istenünk, Jézusunk a következõ örökérvényû mondatokkal mutatta be magát: „Én a világ fénye vagyok, aki követ engem, semmiképpen sem jár-kel a sötét(ség)ben, hanem övé lesz az élet fénye.” (Jn 8, 12) „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” (Jn 11, 25) „Én vagyok az út és a való(igaz)ság és az élet, senki sem jut az Atyához, csak rajtam keresztül (általam).” (Jn 14, 6) „Én vagyok az eszményi (kitûnõ) pásztor, az eszményi pásztor a lelkét adja oda a juhokért.” (Jn 10, 11) Jézus kijelentéseinek felsorolását még lehetne tovább folytatni, de talán ennyi is elég ahhoz a megállapításhoz, hogy szerencsés emberek vagyunk, nem csak hallottunk, nem csak tanultunk Jézusról, hanem Õt magát a földre szállt Istent tanulhattuk, tanulhatjuk az Evangéliumokból. Ehhez a tanuláshoz hatalmas segítséget adtak és adnak a HANG és a KIO kötetei. Kinek mondom, tartom Jézust? Életem adójának, életem fenntartójának, életem boldoggá tevõjének. Létem, létezésem mindene Õ. Kecskeméti Sándor

4

Versek ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS FOHÁSZA A SZENTLÉLEKHEZ Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy, és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el, és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytõl, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket! (görög katolikus liturgikus fordítás)

Pünkösd után Pünkösd elõtt - sóvárgás titkos mélye. Pünkösd elõtt - ígéretek zenéje. Pünkösd elõtt - esedezés, esengés. Pünkösd elõtt - halk hajnali derengés. Pünkösd elõtt - szent vágyak mozdulása. Pünkösd elõtt - koldusszív tárulása. Csendesen várni - várni, hinni, kérni! Aztán - boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után - szent égi erõt-vetten, pünkösd után - Lélekkel telítetten. pünkösd után - bátor tanúvá lenni, pünkösd után - régit kárnak ítélni. Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után - adni, adni, adni! Túrmezei Erzsébet

Jöjj Szentlélek Jöjj Szentlélek, mennyekbõl, Hószín galamb Istentõl, Áldott égi szeretet, Töltsd be árva szívemet! Ó, Szentlélek, drága fény, Téged bírni vágylak én! Jöjj, foglalj el teljesen E csodás szép ünnepen! Szép tavasznak reggelén Tündököljön hit, remény: Hogy te ápolsz engemet, S mennybe viszed lelkemet! Somogyi Imre 5

Pünkösd Az 50. nap – A Szentlélek és az ember beteljesedése Pünkösd elnevezése a „pentekoste – ötven” szóból ered. Ez a húsvét utáni ötvenedik nap. Pünkösd a húsvét beteljesedése. Mindkét ünnep természet-ünnepekben gyökerezik. Húsvét a tavasz ünnepe, pünkösd pedig az aratás kezdete. A zsidók mindkét ünnepet az üdvtörténet eseményeivel értelmezték. Húsvétkor az egyiptomi kivonulásra emlékeznek, pünkösdkor pedig arra, hogy a Sínai-hegyen megkapták a Tízparancsolatot. Számunkra, keresztények számára, húsvét Jézus feltámadásának, pünkösd pedig a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Minden ünnep egyben mindig az ember önmagára találásának az ünnepe is. Pünkösdkor az emberré válás beteljesedését ünnepeljük. Ahhoz, hogy megértsük, mi köze van pünkösdnek az emberi kiteljesedés folyamatához, vizsgáljuk meg ennek az ünnepnek a gyökereit. Nézzük elõször az ötvenes számot. 50 évesen az ember az idõs kor küszöbén áll. Rómában 50 évesen felmentették az embereket a katonai szolgálat alól. Szent Ágoston szerint szimbolikus jelentése van az ötvenes számnak: „Ennek az ötvenedik napnak van azonban egy másik, titokzatos jelentése is. Hétszer hét az negyvenkilenc, és ha az ember visszatér a kezdethez, és még egy nyolcadik napot hozzászámol, ami egyben az elsõ is, akkor elérjük kereken az ötvenet. Ez az Úr feltámadása utáni 50 nap most már nem a fáradságot szimbolizálja, hanem a nyugalom és az öröm jelképének tekinthetjük õket.” (Betz 152) Az ötven tehát a nyugalom és az öröm jelképe. Ötvenévesen az ember bölcs, a szellem embere lesz – mondja Nagy Szent Gergely Mózes irányelveire hivatkozva, mely a levitákat 25 éves kortól kötelezi a szolgálatra a szent sátorban. Ez a szolgálat 50 évesen ér véget. Attól kezdve a leviták a szent edények õrei. Gergely pápa szerint ez annak a vezetõi feladatnak a képe, amilyen vezetõvé Benedek 50 évesen vált. (vö. Lev 8,24-25). Tauler visszatér Gergely ezen értelmezéséhez. Szerinte az ember élete közepén, 40 évesen, lelki válságba kerül. Istenképét eddig projekciók homályosították el. A 40 és 50 éves kor közötti idõben a Szentlélek megváltoztatja az ember Istenhez fûzõdõ viszonyát, és képessé teszi arra, hogy megértse és megtapasztalja Istent. 50 évesen a szellem emberei, az áldás forrásai leszünk, akik képesek arra, hogy bevezessenek másokat Isten bölcsességébe és megtapasztalásába. Izraelben minden 50. év jubileumi esztendõ volt: „ne vessetek, ami a szántón magától nem terem, ne arassátok le, tõkéiteket ne metsszétek, és termését ne takarítsátok be, hogy szent legyen az örvendetes esztendõ.” (Lev 25,11-12) Ugyanakkor minden adósság eltöröltetik, a rabszolgák visszakapják szabadságukat. Az emberré válás szép képe ez. Az 50. év az elmélkedés éve, egy „sabbat-év”, amikor az ember megáll, hogy átgondolja, eddigi életében mi volt igazságtalan, mi az, ami nem a saját lényének és nem Isten akaratának szellemében növekedett. Az embernek el kell engednie az adósságokat, azaz félre kell tennie a viszálykodást másokkal, tisztáznia kell a kapcsolatait, ugyanakkor ki kell egyeznie magával és az életével is. Az embernek szabadon kell engednie a rabszolgáit. Amit eddig rabszolgaként tartott, amit elnyomott, fel kell szabadítania, hogy az tényleg élhessen. Maga sem élhet többé rabszolgaként, aki teljesítménnyel akarja bizonyítani az értékét, hanem csakis Isten szabad fiaként vagy szabad leányaként. Pünkösd mindezt a tudat alatt közrejátszó tartalmat is eszünkbe juttatja. Ha ránk száll a Szentlélek, akkor bennünk is beteljesedik az ötvenes, akkor mi is eljutunk valódi lényünkhöz, nyugalmat és örömöt lelünk, akkor mi is a szent edények õrzõjévé válunk, vagyis mások vezetõjévé és kísérõjévé. A húsvéttól pünkösdig tartó 50 nap az emberré válást akarja begyakoroltatni velünk. A húsvéti evangéliumok és a húsvéti történetek, Krisztus mennybemenetelérõl és a Szentlélek kiáradásáról szóló elbeszélések az ember önmagára találásának útját írják le, a sírból való feltámadás útját, a feltámadást a hétköznapokban, az elmerülést önnön emberségünkben egészen a mennyországig, mely bennünk van. Ez az az út, mely a minket vezetõ feltámadt Krisztustól a hozzánk szóló belsõ mesterhez vezet. Önmagunkra találásunk a Lélek várásától a Szentlélek pünkösdi kiáradásáig tart. Ha eljön a Lélek, akkor igazán önmagunkká válunk, akkor felébrednek képességeink és lehetõségeink, akkor minden átalakul bennünk. A bimbó kirügyezik és életünk virága kinyílik. Pünkösd az elevenség ünnepe. Ha Isten Lelke, aki kezdetben a világ fölött lebegett, belénk hatol, akkor újjáteremtõdünk, akkor saját eredetünkkel kerülünk kapcsolatba, azzal az õsi képpel, amit Isten alkotott rólunk magának. Pünkösd azonban nem csak az egyén önmagára találásáról szól, hanem az Egyház létérõl és növekedésérõl is. Pünkösd az Egyház születése. Ha a Szentlélek leszáll az emberekre, akkor összehozza õket, akkor olyan közösséget hoz létre, amely minden keresõ és kérdezõ felé nyitott. Olyan közösség jön létre, amelyik áttöri szûk korlátait, és a világ kovásza lesz. Az ember önmagára találása akkor teljesedik be, ha nyitott a közösségre, ha másokkal együtt azon dolgozik, amit Isten bízott mindannyiunkra. Az Egyház azoknak a közössége, akik együtt tanúskodnak Jézus föltá6

madásáról. Ezért, ahol az emberek reményvesztettek, ahol a halál árnyéka úgy tûnik, legyõzi az életet, hirdetnie kell, hogy az élet legyõzte a halált, a szeretet legyõzte a gyûlöletet, és van feltámadás. (A fenti részlet P. Anselm Grün: Éld a Húsvét örömét címû könyvébõl származik, mely nemrég jelent meg a Bencés Kiadónál.)

Pünkösd eseménye, tartalma, jelentõsége Válogatás a Hang könyvekbõl 1488. A jövõben tehát a szél zúgása keltsen hálát a szívében, és ne menekülést ettõl! Különben is, a szél zúgása az egyik legnagyobb áldása Istennek a földi élet számára. Nem véletlen, hogy a Szentlélek is szélzúgás közben szállt az apostolokra elsõ pünkösd ünnepén! 1681. Az a karizmatikus, aki olyan Lélekkeresztséget él át, melyben Lelkem által erõt kap a tanúságtevésre! Ahogy elsõ pünkösd ünnepén, úgy a ti korotokban is, akit Lelkem betölt, aki egy nagy istenélményben találkozik Lelkem által Velem, az ezt az élményt nem tudja magában tartani! Így bensõ erõ által irányítva megkeresi és meg is találja azokat, akik elõtt tanúságot tud tenni Rólam. Ezért az istenélményért imádkozni kell, mert Atyám boldogan adja a Szentlelket annak, aki ezt komolyan kéri (Lukács 11:13)! Lehet tehát csoport nélkül részesülni Lélekkeresztségben, de ennek az élménynek feltétlenül az a következménye, hogy barátokat talál, vagy baráti kört alakít ki magának az, aki ezt az élményt átélte! 3091. A bérmálásnak az lenne a feladata, hogy pünkösdi istenélményben, tehát Lélekkeresztségben részesítse a bérmálkozókat. Sajnos, ennek alanyi feltételei szinte soha nem adottak. 3779. Ezt a Földön soha meg nem valósuló, de mindig megvalósítandó irányulást kell vállalnia annak, aki szabadságot ad Nekem, Jézusnak, önmagában arra, hogy tegyem általa azt, amit jónak látok. Amint nem vontam körül abronccsal annak idején tanítványaimat se, de igenis ígéretet tettem nekik arra, hogy LÉLEKKERESZTSÉGBEN fognak részesülni, úgy most is és a világ végezetéig mindenkor, nem ígérek nektek felhõtlen jövõt azáltal, hogy külsõ rendeletekkel egybefalazzalak benneteket, hanem ma is arra hívom fel figyelmeteket, hogy vágyódjatok betöltõdni Lelkemmel! Akikkel ez már megtörtént, azok szítsák fel újra magukban ezt az elsõ kegyelmet, aki pedig még nem élte át a pünkösdi istenélményt, az higgye el, hogy nemcsak van ilyen, de ez nélkülözhetetlen is ahhoz, hogy élõ közösségekben gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt, a Szentlélek által! A Föld az IRÁNYULÁS, és nem a véglegesítés, nem a véglegesülés helye! 3992. Az isteni szeretet e tüzének fellobbanását kívánja ennek a földi évezrednek utolsó adventjében nemcsak szentkarácsony ünnepére, hanem egész földi életetekre az a pünkösdi Lélek, Aki tüzes nyelvek alakjában szállt le a Földre immár kétezer éve, azért, hogy melegítsen és világítson azoknak, akik megtérni jöttek le a Földre. 4229. Az újjászületés annyiban különbözik a Lélekkeresztségtõl, hogy nem szükségszerûen jár együtt érzelmi feltöltöttséggel. Együtt jár viszont annak meglátásával, hogy el kell fogadnotok Engem, Jézust, Uratoknak, Megszabadítótoknak. Ez feltétlen feltétele annak, hogy üdvözüljetek (János 3:3). A Lélekkeresztség nem feltétlen feltétele ennek. Akik magukévá teszik az univerzális hitnek és az alapalázatnak az elfogadását, tehát vállalják, hogy az égi béke megtestesítõi legyenek a Földön (Univerzális hit = ember vagy és jogod van arra, hogy mások embernek tartsanak, s ugyanakkor kötelességed, hogy te másokat embernek tarts, akkor is, ha õk embertelenek {szeresd felebarátodat, mint önmagadat}. Alapalázat = kiállni a meglátott jó mellett, és nyitottnak maradni a jobb felé. Tehát minõsítések helyett érvelni tudni.) Az ilyeneket feltétlenül Lélekkeresztségben részesítem! Megáldalak a PÜNKÖSDI LÉLEK SZERETETÉVEL! 4599. Ha csak egyszer is komolyan befogadtál Engem, Jézust, az életedbe, akkor újjászületésed már meg is történt. Akkor fogadsz be komolyan Engem életedbe, ha vállalod az alapalázat és az univerzális hit állapotát. Az vállalja az alapalázat állapotát, aki a meglátott jó mellett kiállva nyitott a felé a jobb felé, amelyet Velem, Jézussal, alá lehet támasztani. Az ilyen lelkiállapot a határozottság és a rugalmasság egészséges ötvözete. Az vállalja az univerzális hitet, aki nemcsak azt hiszi el, hogy õ ember, s joga van ezt másoktól is elvárni, hanem azt is, hogy ugyanígy ember a másik is, akit emberként kell tisztelni, becsülni, szeretni, függetlenül az illetõ magatartásától. Az alapalázat az elsõ fõparancs, az univerzális hit a második fõparancs felvállalását jelenti. Aki erre IGEN-t mond, az máris újjászületettnek tudhatja magát! A Lélekkeresztséget Isten Lelke akkor és annak adja, amikor és akinek akarja. Elég, ha hiszed, hogy van ilyen, és 7

vágyódsz utána! Az apostolok sem tudták, hogy ez mivel jár, de vágyódtak, várták, ami aztán pünkösd napján be is következett számukra. Összeállította: Deák Zoltán

Jézusi Szentek Kedves Testvérek! Bizonyos szempontból rendhagyó lelki útravalót készítettem erre a hónapra. Május a Szûzanya hónapja. S május a Feri bácsi hónapja is. Ezért kettõjüket választottam ki, remélhetõleg örömötökre. Egyikük sem abban a hagyományos értelemben szent, ahogy az eddig bemutatott szentek voltak azok, hiszen Feri bácsit hivatalosan nem avatták szentté, a Szûzanyát pedig nem sorolják hivatalosan a szentek közé, hanem inkább a szentek Királynõjének említik. Rendhagyó ez az összeállítás azért is, mert életrajzuk helyett Hang-idézeteket válogattam össze Róluk, illetve Feri bácsitól egy prédikációt szeretnék megosztani, melyben a küzdõ egyházról beszél. S hát van valaki közülünk, aki nem küzd kívül-belül ezekben az idõkben? Feri bácsitól idemásolhatnám az egész 43 Hang-kötetet, a Csütörtöki tanításokat stb. De ettõl most eltekintek , viszont a végére két olyan Hang-idézetet illesztenék, melyek a legjobban szívemhez szólók, hiszen annak idején a postaládámban találtam õket. Fogadjátok hát nagyon nagy szeretettel azt a két SZENTET, akik hozzánk is, és egymáshoz is kimondhatatlanul közel állnak.

„Mária valóban felülmúlhatatlan Édesanya. Aggódó szeretete tette lehetõvé számára, hogy éppen a ti korotokban annyi helyen megjelenjen a földön, és anyai szívének minden jóságát úgy közvetítse felétek, hogy e jóság forrásához, Mária Szívének Gyökeréhez, tehát Hozzám jussatok. Igen. Máriának nincs nagyobb vágya, mint az, hogy Hozzám találjon minden gyermeke. Senki nem ismer és természetesen nem szeret Engem úgy, mint õ, és ezért nagyon jól tudja, hogy Isten végtelen szeretetével teljes békét és boldogságot csak Általam tud adni mindenkinek. Ezért akar mindenkit Hozzám irányítani. Aki Máriát szereti, az hallgat szavára! A kánai menyegzõn Rám mutatva mondotta a szolgáknak: “Bármit mond, tegyétek!” (János 2; 5). Ezt teszi Anyám ma is! Ha szereted, hallgass rá! Õ általad is mondani akarja másoknak azt, amit akkor mondott a szolgáknak. Tehát kiválasztott téged, hogy segítségére légy nagy apostoli, missziós küldetésének teljesítésében ezekben az utolsó idõkben. Ez azt jelenti, hogy te azáltal szentelõdsz meg, ha másokat is megszentelsz. Ez, bár földre szóló, de feltétlenül ÉGI küldetés! Anyám megosztja szívének erejét azokkal, akiket kiválasztott. Megkapod hát tõle ezt az erõt! Õ a bölcsesség széke, örömötök forrása, olyan lelki edény, mely minden körülményben rendelkezésére áll azoknak, akik belõle akarnak meríteni erõt a szeretethez.” „Mindaddig testvérem vagy, amíg azt éled meg, hogy az Én Édesanyám a te Édesanyád is! Mária anyai szeretete nem csökkent gyermekei iránt az elmúlt két évezredben. De vigyázz! Itt sem arra kell tenned a hangsúlyt, hogy Mária irántad való szeretetének örülj, hanem arra, hogy Mária 8

örüljön a te iránta való szeretetednek. Arra kell tenned a hangsúlyt, hogy hallgass Anyánkra, és nem arra, hogy Õ hallgasson rád!” „Máriát nem ismeri a világ. Majd látni fogod, és akkor eszedbe jutnak ezek a szavaim. Mária az Én örömöm különleges virága. Igen: titkos értelmû Rózsa.” „Az Én anyám nem volt akárki! Valóban a világ legjobb édesanyja volt, van és lesz!”

Dombi Ferenc – katolikus pap, Jézus Hangjának tolmácsolója (*1927. november 25. Szob - +2004. május 1. Székesfehérvár) 1999. 10. 31. Szentmise – Inárcs (részlet) „Kedves Testvérek! Három szent nap az, ami most egymás után következik. A mai, amikor az úgynevezett küzdõ Egyházat ünnepeljük. Tehát azokért száll imánk az Ég felé, akik itt a földön birkóznak önmagukkal, birkóznak a körülményekkel, egyszóval birkóznak azért, hogy valami jobb, szebb, nemesebb tudjon elindulni rajtuk keresztül szerte a világba. Nagyon fontos, hogy legyen egy ilyen nap, testvérek, amikor a küzdõ egyház áll elõttünk, amelyben mi magunk is benne vagyunk. Mert birkózás nélkül, kemény önfegyelem nélkül nem mennek a dolgok. Ahogy az elõbb hallottátok az örömhírben, Jézus felszólít bennünket arra, hogy alá-, fölérendeltséget ne akarjunk bevinni az életünkbe. Ugyanakkor pedig, Õ is tudta, mi is tudjuk: tekintély-elv nélkül szétmállik minden, testvérek. Megtalálni azt az életformát, amelyben én a másikat embernek nézem, és elvárom, hogy õ is annak nézzen engem. De igenis: a földön van jog-rend. Ami a Mennyek Országában az Isten Lelkének természetes velejárója – mert a Szentlélek a rendnek a Lelke – itt a földön ezt kellene, hogy valamiképpen a jog rendezze el. De ehhez meg az kell, hogy a tekintély-elvet tudomásul kell vegyük! Amikor azt látjuk egy családban, hogy nem a szülõ parancsol a gyereknek, hanem szinte a gyerek a szülõnek; amikor azt vesszük észre munkahelyeken, hogy az inassal nem tud mit kezdeni a tanára, akkor itt minden, de minden, testvérek, romlik lefelé. Nem személyhez kötött a jog-rend, hanem szerepekhez! És ugyanúgy, ahogy az Isten, aki nem személy-válogató, de szerepeket kiosztó, ugyanúgy tudomásul kell vegyük, hogy itt a földön vannak szerepek, amelyek elõtt meg kell emelnünk a kalapunkat. Nem akarom én visszasírni, még erkölcsileg sem, az elõzõ évtizedek világát, mert meggyõzõdésem, hogy nem a világ lett betegebb, rosszabb, hanem a fény lett nagyobb. De azért mégis, valamiképpen rá kell arra éreznünk, hogy igenis, ha mi azt akarjuk, hogy ez a föld ne csak egy taposómalom legyen, hogy ne csak jajjal-bajjal legyen tele az életünk, akkor amit elvárnak mások tõlünk, azt a tekintély-tiszteletet, kell hogy mi is elvárjuk gyerekeinktõl, unokáinktól. Tehát, ahogy azt kezdetben mondtam, egy birkózás az élet itt a földön, és ezért fontos, hogy legyen egy nap, amikor a földön élõk egyháza ünnepli, könyörgi az Isten felé önmagát, hogy Isten erejével tudjon önmagán is, körülményein is valamiképpen úrrá lenni.” „Te az Enyém vagy! Mindenféle érzelmi színezettõl függetlenül benned a mennyek országa él! Te az Enyém, Isten édes gyermeke vagy. Kétségtelen, hogy a Föld nem az a hely, ahol Isten édes gyermekei otthon, tehát jól érezhetnék magukat! Arra kell törekedned, hogy elfogadd: Én, Jézus jól, otthon érzem magamat benned! Számodra ez legyen a legfontosabb! Egy örökkévalóság fog a rendelkezésedre állni ahhoz, hogy kimondhatatlanul jól, tehát otthon érezd magadat Bennem! Akkor csak mosolyogni fogsz azon, hogy azt a rövid kis idõt, amit át kellett vergõdnöd a földi életben, mennyire tragikusnak éltél meg. Bizony, az élõ remény a kulcsa annak a bensõ nyugalomnak, békének, amely minden körülményben erõforrásod kell, hogy legyen!” „Valóban egyetlenem vagy! Egy ideális szülõ, akinek több gyermeke van, szintén úgy szeretné szeretni mindegyik gyermekét, mintha csak az az egyetlen volna. Én nem így vagyok veled! Te tényleg egyetlenem vagy! Én úgy adom Önmagamat neked, mint senkinek a világon! A világmindenséget valóban érted mozgatom! A Nap érted ragyog az égen, a csillagok érted járják pályájukat, s még az õserdõk mélyén nyíló virágok is, amelyekben soha senki gyönyörködni nem fog, érted nyílnak! Azok a trillázó madárkák, amelyeket soha senki hallani nem fog, szintén érted énekelnek! Te ezt egykor és örökre át fogod élni! Kimeríthetetlen a mélysége e mondatnak: Én valóban Gondviselõd vagyok! Te azáltal és azért létezel, mert SAJÁT SZERETETEM élteti életedet. Boldogságod ezért ÖRÖK Bennem! Földi, mulandó testben e határtalan szeretetem parányát sem bírnád elviselni. 9

Pontosan azért, mert örökre boldogító szeretetem ily végtelen, ennek legparányibb elutasítása olyan következményekkel jár, amely következmények bár rövid idõre, behatároltan, de szenvedések, áldozatvállalások által tesznek alkalmassá örök és zavartalan szeretetem boldogító hordozására, viszonzására. Tudnod kell magadról is, hogy olyan adósság törlesztésére jöttél a világra, amely semmiképpen sem mérhetõ ahhoz a hazataláltság öröméhez, amely a színrõl színre látásban fog határt nem ismerõ módon kibontakozni, véglegesülni. Tehát ez az adósságtörlesztésed is az Én szeretetem benned! Nagyon szeretlek, és megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!” Összeállította: Nyíriné Kiss Mónika

Ige elmélkedés Jézus kijelenti megdicsõülését János ev. 12;19-50. Amikor az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe, azon a húsvéton sokan mentek fel – nemcsak zsidók, hanem idegenek is – imádkozni. Ezek görögök voltak, akik nyilván hallottak már az Úr Jézusról, mert látni akarták. A tanítványok közbenjárását kérik, és õk szólnak is Jézusnak. Ezzel a látogatással kezd el egyre jobban kiszélesedni azok köre, akik mint idegenek akarnak Jézussal találkozni. Mondja is az Úr a tanítványoknak, hogy eljött az óra, hogy halálával is hozzájáruljon ahhoz, hogy a világ minden tájáról Õhozzá menjenek, Õt keressék, Õvele akarjanak találkozni. A gabonamagnak (az Ige) a földbe kell hullania, hogy ne maradjon egymagában, hanem halálával mindenkinek a lelkében életre fakadva (akik befogadták Õt) sok-sok termést hozzon. Halálával példát adott arra, hogy nem szabad dédelgetni az e világban gyökeret vert lelkünket, hanem nyugodtan áldozzuk fel mi is az örök élet reményében másokért. Kövessük Õt mindenben, mert csak így lehetünk Mellette, így tudunk megmaradni az Õ jelenlétében, ott, ahol az Atya is van, és ezért a Jézust követésért elnyerjük majd az Atya megbecsülését. Az Úr Jézusnak sem könnyû értünk a halálba menni, de megteszi, mert csak így segíthet rajtunk. Õ is beleremeg a gondolatba, de aztán gyõz az Isten iránti szeretet. Tudja, hogy Neki is végig kell mennie az úton, mert azért jött, hogy mi megmentõdjünk. Tisztán látja, hogy megváltott emberek milliói fogják ezért Istent áldani és dicsõíteni Jézus Krisztusban. Ezzel ítéltetik el a világ fejedelme, hogy mindenki Isten nevét dicséri. Ezzel leplezõdik le a Sátán, hogy Istennel szemben az idõk végezetén csak vesztes maradhat. Az Úr Jézus felemeltetésekor már mindenki elindulhat Isten felé, aki akar. Meg van a lehetõsége a világtól való elfordulásnak. A sötétség rabságából az Istent befogadással szabaddá válhat. Ha az Isten mellett dönt, megtörik a Sátán hatalma a lélek felett. A mindeneket Magához vonzó erõ olyan hatalmas, hogy hátat tud fordítani az ember a sötétségnek, és elindulhat a fény felé, a szabadságba. Ezért az óráért jött az Úr Jézus eleitõl fogva. Végigjárta értem az utat, és akkor ki vagyok én, hogy nem akarom végigjárni az Õ útját, ami számomra milliószor könnyebb, mert erejével segít engem a hazafelé vezetõ Úton. Mindig lesz, aki beleköt az Úr Jézus szavaiba. Hogyan fér össze a halál Istennel? – Jézus már nem magyaráz a kötekedõknek. Utolsó figyelmeztetésként felhívja a figyelmüket, most még van lehetõségük hinniük a Fényben. Minden kiderül majd idõben, ha hisznek, de ha a sötétben maradnak, akkor az teljesen elborítja õket, és nem lesz lehetõségük a Fény fiaivá válni. Ott maradnak a sötétségben, mert elszalasztották az alkalmas pillanatot arra, hogy a hitüket kimutassák. Hátborzongató! Eltelt több mint kétezer év, és ugyanaz a helyzet. Lóky Valéria

10

ÉGI ÉDESANYÁNK, A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2012. április 25 “Drága Gyermekek, Ma is imádkozásra hívlak benneteket és arra Kicsinyeim, hogy szívetek hadd legyen nyitott Isten felé, amint a virágok is nyitottak a Nap melegére. Veletek vagyok és közbenjárok értetek mind. Köszönöm, hogy követitek hívásom.” 04/2012

Mese az élet vonatáról Életem vonata robog velem. Csattog, kattog, zakatol, tova fut a síneken. Csendben ülök és nézem hová tartok, merre haladok, mikor érem el a célomat. Rövid megálló következik, itt felszállnak barátaim: a jóindulat, a megértés, a béketûrés, az elfogadás, a nem bántás és a segítõ szándék. Örülünk egymásnak és más is örül nekünk, mert mi csak jót akarunk mindenkinek. – Halad tovább életem vonata, újabb megálló következik. Itt felszállnak ellenségeim: a bántás, a félelemkeltés, a rosszindulat, a békétlenség, a gyülölködés. Õk nem néznek senkit, semmit, csapkodnak, hangoskodnak, dulakodnak,. Velünk is kötekedni akarnak. Én barátaimmal együtt csendben figyelem az eseményeket. Most mi lesz? – tesszük fel magunknak a kérdést. Megszólal a jóindulat: én nekik is csak jót kívánok, azt, amit magamnak szeretnék. – Megszólal a megértés: meg szeretném érteni õket, ha szóba állnak velem, de õk csak a durvasággal vannak elfoglalva. – Megszólal a béketûrés: az én békémet senki és semmi nem tudja felborítani, hiába randalíroznak körülöttem. – Megszólal az elfogadás: én tudom, hogy senkit nem lehet megváltoztatni, a bûneiket gyûlölöm, de az ellenségem is szeretem. – Megszólal a nem bántás: én nem szólok nekik vissza, mert az annyit jelent mint a falra hányt borsó. – Megszólal a segítõ szándék: én szívesen segítek nekik, ha megnyílnak a jó befogadására. Erre viszont még várnom kell. Barátaimmal együtt békésen utazom tovább az életem vonatán. Várom – mikor érem el a célomat és várom amikor csak jó fog történni a Földön. Deákné Erzsi

Mlecsenkov Angel Vasárnapi gondolatok 2012. június hónapra. 2012. június 03. Szentháromság vasárnap. Mt.28,16-20. „Menjetek tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet bemerítve õket, az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” /Mt.28,19/ 1. Mekkora a küldetéstudatom? Mire? 2. Mit jelent nekem, hogy meg vagyok keresztelve? 3. Milyen élményt nyújt nekem, hogy küldött vagyok? 2012. június 10. Úrnapja. Mk.14,2-16; 22-26. „Vegyétek a testem ez.” „A vérem a szövetségé.” /Mk.14,22-23/ 1. Mit jelent nekem a „kenyér és a vér”? 2. Mennyire vigyázok az Istenemre? 3. Mikor szoktam érezni az Istennel való bensõ egységet? 11

2012. június 17. Évközi 11. vasárnap. Mk.4,26-34. „Majd így szólt: „Isten királyságával úgy van, mint egy emberrel, aki elvetette a magot a földbe.” /Mk.4,26/ 1. Hogyan szoktam értékelni amit hallok? 2. Mennyire vigyázok az értékes információkra? 3. Mennyire tudatosak tetteim?

2012.június 24. Ker. János születésnapja. Lk.1,57-66. „Amikor tehát elérkezett Erzsébet szülésének ideje, szült egy fiút.” /Lk.1,57/ „És táblácskát kérve ráírta a következõt: „János /Jahve kegyelmes/ a neve”. /Lk.1,63/ 1. Mire születnek a gyermekeink? 2. Miben dönt a párom? Miben én? 3. Mennyire közösek a döntéseim Istennel?

Felkérés Kedves Testvérek! Elhatároztuk Szíjártó Marikával, hogy Feri bácsi halálának 10. évfordulója alkalmából készítünk róla emlékkönyvet. Istentõl jövõ indíttatásnak éltük meg, ezt mindjárt megimádkoztuk és áldást, segítség ígéretét kaptuk Jézustól. Úgy gondoltuk el, hogy mi ennek a feladatnak a motorjai szeretnénk lenni és veletek karöltve valósítanánk meg ezt a könyvet. Anyagokat gyûjtünk. Szeretnénk ebben a segítségeteket kérni. Arra szeretnénk önkénteseket, akik vállalnák, hogy 55 Hang könyvet átolvasnak, kijegyzetelik mindazokat a mondatokat amik Feri bácsiról szólnak. Azokat is amiket Jézus mond róla akár neki, vagy másoknak. A Feri bácsi csütörtöki tanításai címû könyvet is így kéjük feldolgozni. A videó anyagokra is kérünk jelentkezõket. Több száz hangzó anyag is készült, kisközösségi beszélgetés, Inárcsi prédikációk, ezekkel kapcsolatban is szeretnénk, ha lennének akik átvizsgálnák és leírják, mindazt ami ezekben róla szól. Az általa készített írások is érdekelnek minket. Vannak fényképeink, de szeretnénk még továbbiakat kapni kölcsönbe. Szeretnénk Feri bácsi személyét megrajzolni, hogy így is szeretettel emlékezzünk rá és akik nem ismerhették meg, azok kapjanak róla minél tisztább képet életérõl,személyérõl és munkájáról. Akik szeretnének ebben a munkában segíteni azok az alábbi elérhetõségeken tudnak velünk kapcsolatban kerülni: Kérjük, legkésõbb szeptember 30-ig jelentekzzenek. [email protected] 06-1-284-86-38, [email protected] +36-30/692-9274 Szives segítségeteket elõre is köszönjük Deák Zoltán

A SZENTMISE IDÕPONTJA JÚNIUS 24. Inárcs

Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Kundra István

Idõpont:12h-15,30h

Idõpont változás!

Téma: Útonjárás Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu A Hang-könyvek megrendelhetõk: Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468 Az újra kiadott Hang könyvek 1-10-ig Kundra István 1026 BP. Törökvész lejtõ 18/a T: +36/30/324-0304

Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT

Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor, Mlecsenkov Angel A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Klauzál Gábor u. 40. T: 06/30-692-9274 E-mail: [email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kecskemétiné Kohlmann Eszter 6200 Kiskõrös Budai Nagy Antal u. 9. Tel.: +36/70/337-3274; 06/78/950-309 150 Ft