Égi Béke a Földön közösség lapja 2009. szeptember 27 .
BÉ
TANULNI,
TANULNI, ÉS ÚJRA CSAK TANULNI!
NEM
TUDÓSKODNI,
HANEM MINT A GYERMEK, AKI AZÉRT VAN TELE CSUPA MIÉRTEKKEL, MERT SZELLEMI FEJLÕDÉSÉT CSAK ÍGY BIZTOSÍTHATJA, ÍGY NEKTEK IS NEM SZABAD MEGNYUGODNOTOK ADDIG, AMÍG ÉRTELMET MEGNYUGTATÓ VÁLASZT NEM KAPTOK A BENNETEK FELMERÜLÕ KÉRDÉSEKRE. H 27/2725
K é r d é s - f e l e l e t Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 2000.02.27. Kérdések: 1./ A Szentlélek sugalmazása Mózesben. 2./ Sugalmazás. 3./ Rózsafûzér ima. 4./ Mária jelenésekrõl. Válaszok: 1./ Kedves testvérek, tételezzük fel, hogy a Szentlélek Mózesben is mûködött. Mózes nem akármit csinált, kétszer negyven napig böjtölt, úgy ment fel a hegyre, ott tartózkodott Istennel olyan belsõ kapcsolatban, hogy eredményeként a kõtáblát hozta le, majd még egyszer végigcsinálta – nagy lángelme volt és szelíd. A szentírás azt mondja, a világon nem volt másik ilyen szelíd ember, mint õ – és ha olvassátok Mózes könyvét, iszonyatos dolgokat mond, hogy az Isten rajta keresztül miket üzent: ’még a gyerekeket is irtsátok ki, az öregeket is, teljesítsétek be rajtuk az átkot’ és ehhez hasonlókat. A Jó Istennek eszébe sem volt valaha is ilyeneket mondani! Ma már tudom, hogy abban az idõben, kultúrkörben az õ tudatán ez így csapódott le. 2./ Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy ezek az aranyos medugorjei fiatalok, vagy Sükösdön a Marika – csak ne prédikálna! Nem ezt kapta! Olyat nem mondhatnak, ami a jézusi tanítással nem hozható szinkronba! ’A Szûzanya ezt mondta! ’ – nem igaz! Nem azt mondta, így csapódott le a tudatukon. Testvérek, ne úgy képzeljük a megjelenést, hogy a Szûzanya úgy materializálta magát, amilyen volt. – A látomások nem ilyenek. Szoktam emlegetni tréfásan, hogy nincs a Mennyországban Jézusból minden évjáratból egy garnitúra –mint ahogy szokták az egy-, vagy kétéves Jézust látni Mária karján. Vegyük tudomásul, hogy a médiumok tudatán így csapódik le. Medugorjéban az Ég találkozik a Földdel. Nem engedi meg a Jó Isten, amikor az ateizmus úgy grasszál, ahogy teszi – akkor ne legyen egy olyan áldott hely, ahová elmennek a jó szándékú emberek, megérzik, hogy igenis van örök élet, igenis van másvilág! Azok a testvérek, akik visszajöttek a klinikai halál állapotából mind azt mutatják, hogy akarja közölni velünk az Úr – jó kezekben vagyunk, ha azt az örökkévalóságot fogjuk meg; de amikor tanításokat hallunk testvérek, akkor hallatlanul fontos, hogy az Evangéliumok Jézusával legyen ez szinkronban. Én sem tudnék olyan okosakat mondani, hiába beszélne belõlem a Hang, ha engem erre teológiailag nem készített volna fel a Szentlélek, azután a Bulányi Gyurka bácsi karizmája, zsenije által nem tudott volna rendet teremteni a fejemben. Mindezek arra készítettek, hogy amikor szól bennem a Hang, ezen a szûrõn megy át. Nagyon foltos tudni testvérek, hogy azért mert ’ a Szûzanya mondta’ – fõleg, ha tanítások hangzanak el a medugorjei fiatalok szájából – az még egyáltalán nem biztos, hogy úgy van. 3./ A Szûzanya nyilván vigyáz is rá, amennyire lehet imára szólít fel, böjtre, meg jók legyünk. Azért mondom el 2
ezt testvérek, hogy amikor imáról van szó, pl. a rózsafüzér imáról: az Üdvözlégy Mária a nélkül a hittitok nélkül, amit mondunk a …gyümölcse Jézus után – semmit nem ér. A meditálásnak egyik formája az Üdvözlégy Mária – mintegy keret, benne a tartalom: gyümölcse Jézus, aki érettünk vérrel verejtékezett… A keret soha nem olyan értékû, mint a tartalom. Ennél tökéletesebb keretet ki sem lehetett volna találni, mert a földi életben is Jézusnak a ’kerete’ a Szûzanya volt. Õ hordozta, megszülte. Az Üdvözlégy Máriával próbálom beleékelni a lelkembe azt a lelkiállapotot, hangulatot, kifinomult érzést, amit nehezen lehet szavakba önteni. Átveszi ezt az idegzeted, psychéd is – ennek következtében hat a kisugárzás. Az Üdvözlégy Máriának ez a sok mondása csodákat tud tenni. 4./ A Bibliában nincs leírva, a három jelenés Fatima, Lurd és Medugorje – ahogy mi beállítjuk a Szûzanya szerepét a lelki életünkbe. A következõket kell mondanom és tudom, hogy sokan nem tudták még magukban megemészteni, hogy nem a Biblia a forrás. A forrás a Szentlélek és a józanész! Kérlek, gondolkozzatok el és utána mondjatok ítéletet afölött, amit most mondok: a négy Evangélium nem sugalmazott könyv. Az nem sugalmazás, hogy leírja az evangélista hogyan látta keresztre feszíteni Jézust és a többi történést. Le vannak írva fehéren-feketén események, amit Jézus mondott. Ezért nem lehet benne szubjektív tévedés. Nem vihették a szentírók bele magukat. A sugalmazásba mindenki beleviszi önmagát! Az Isten nem sugalmaz, hanem ösztönöz. Nagy a különbség a kettõ között. Mit jelent az ösztönzés: kapsz egy bensõ indítást. Az Isten ösztönöz. A sugalmazásokkal vigyázzunk testvérek, mert jönnek okos gondolatok, de ennek az ösztönzésnek a hatására az jön az Istentõl a számodra, ami épít, buzdít, vígasztal. Új tanítás nem jöhet! Ha neked adhatna új tanítást, a másiknak is adna, az Isten meg nem személyválogató. Tudomásul kell vennünk azt, hogy az evangéliumokban leírtakat látták, megtapasztalták, hallották. Van egy evangélista Lukács, aki tudós ember, orvos volt és õ gondosan utána járt mindennek. Nála a legszínesebb Jézus születésének leírása, mert
Lukács elment a Szûzanyához és bizonyára hosszú idõn át beszélgetett vele, részletesen kikérdezte az eseményekrõl. Nekünk birtokában kell lennünk a nyitottságnak, az alapalázatnak… - Aki azt gondolja, hogy mi a feszületben a fadarabot imádjuk, annak toll a fülibe, az a bálványimádó. Aki a zsebében hordja az édesanyja fényképét, az bálványimádó? Józan ész! A kereszt az, ahol Jézus igazolta, hogy mennyire legyõzte az önzést, a halált; mindent legyõzött, mert mindent odaadott. Minekünk a kereszt a gyõzelem jele. Nekünk így adta magát az Isten. Sok a fogalomzavar. Vigyázzunk arra, hogy a másikat ne húzzuk le a WC-n, de abba meg nem mehetünk bele, hogy bennünket köpködjenek, félre vezetni pedig nem tudnak. A Szûzanyával kapcsolatban mondom még egyszer testvérek: a józan paraszti ész! Aki Jézust szereti, az fogja szeretni az anyukáját is! Ez természetes. A szentírásban ki lehet mutatni, hogy a Szûzanya tett olyan lépéseket, amikor nem használta megfelelõen az eszét, az Úr Jézus rá is szólt. Mindjárt az elsõ alkalommal – amikor a vizet borrá változtatta. Odament a Fiához Mária és szólt, nincs elég bor; Jézus mondta neki mindjárt: a te dolgod? Az anyai szívével megérezte, hogy a gyereke nagy dolgot tesz majd, de mindjárt belepipiskedett. A Szûzanya mit tett ezután? Ismerte a Fiát. Odament a szolgákhoz: nézzétek a Fiamat, amit mond, azt csináljátok! A Szûzanya mindig odairányít Jézushoz! Bizony mi eltúloztuk a Mária tiszteletet. Itt Inárcson levetettem az egyik mellékoltárról a terítõt, mert tudjátok mi volt ráírva? ’Jézus szíve könyörögj értünk Mária szívénél.’ Mi az Istent imádjuk és Jézusban is az Istent imádjuk. A Szûzanyát nagyon szeretjük, tiszteljük. Õ most kapott az égiektõl zöld utat, hogy sokszor jöjjön közénk, ennek mi nagyon örülünk. Nem vagyunk árva gyerekek, van egy égi édesanyánk. Ez nagyon jó, de mi nem Márián keresztül akarjuk a lelkünket üdvösségre juttatni, hanem Jézuson keresztül. Vannak emberek, akiknek nem egy, hanem kétfókuszú a lelki világa. Jézus és Mária. Ez nem kör, hanem ellipszis. Van, aki egyfókuszú, ahol Jézus a középpont. Ezt a kettõt nem szabad egymás ellen kijátszani. Én nagyon sokat köszönhetek a nagymamámnak. Vitt engem mindig a templomba és õ kétfókuszú volt. Ne öntsük ki testvérek a gyereket a vízzel. Szûz Máriát azért szeretjük, mert szeretetre méltó. A kegyelmi rendben Jézus maga mondta a feltámadása után az asszonyoknak: ’menjetek és adjátok hírül testvéreimnek... Jézus az övéit testvéreinek nevezte. Ha nekem Jézus testvérem, akkor Jézusnak az anyukája az én anyukám is. Ez hogyan van? Egy biztos, hogy Mária szívén keresztül csuda dolgok áradnak ránk. Az örökkévalóság sem lesz elég arra, hogy örüljünk annak is, hogy van nekünk Szûzanyánk. Szeretjük a Szûzanyát, de ahogy õ mondta Fiára mutatva: amit mond – tegyétek. Ma is azt mondom, amit Jézus mond, azt kell tennünk. Bármilyen Mária jelenésben, ha olyan van, ami nem egyeztethetõ össze Jézussal, Jézus tanításával -legyen az bárki- akkor a médium magát vitte az üzenetbe.
Kedves olvasó Évek óta mondom reggelente „Jézusom érted és veled”. Jól tudom mit jelent: szándékom, hogy Érte teszem amit aznap tennem kell és a célom, hogy Vele tegyem. A minap reggel is így tettem, de most valami más történt. Ahogy elkezdtem a megbeszéltek szerint a feladataimat -éppen a kacsák alá szórtam friss szalmát- egy gondolat villant fel bennem; én itt a földi világban az idõ tengelyén élem a mindennapjaimat, nap mint nap reggel felkelek, este pedig lepihenek és elalszom. Másnap reggel számomra egy új nap indul, de csak számomra, hiszen az Isten világában nincs idõ. Nekem van tehát szükségem arra, hogy az elinduló napon ismét felvegyem Jézussal a kapcsolatot és így induljak a feladataim végzésére. A Hang könyvekben Jézus nagy hangsúlyt fektet a Vele való élõ kapcsolatra. Én itt reggel felvenni tudom a feladataimat este pedig letenni, mert egy alvási fázisra szükségem van. Csak szakaszosan tudom megélni Vele a kapcsolatomat. Bizonyára sokan tapasztalták már amit én is számtalanszor, hogy az így elindított nap egészen más. Abban élet, lendület, erõ és rend van. Még akkor is, ha nem úgy történik valami ahogy azt reggel elterveztük, de a nap végére minden rendben lesz. Az esti megbeszélésen ez mindig nyilvánvalóvá válik számomra. E két szó kimondása, Érted és Veled tudatosítja velem, hogy aznap nem akárki felé irányítom a szándékomat és a célomat. A Mennyei Atyánk Fiára figyelek, érte és vele dolgozom. Ami pedig meglepõ volt számomra – mikor kimondtam e szavakat Õ így válaszolt: ” Én is érted és veled dolgozom Zoli, sõt benned és érted”. Fõszerkesztõ
ÉGI ÉDESANYÁNK A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2009. augusztus 25 “Drága Gyermekek! Ma újra a megtérésre hívlak benneteket. Kicsinyeim, még nem vagytok eléggé szentek és nem sugározzátok az életszentséget mások felé, ezért imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, és dolgozzatok tovább személyes megtérésteken, hogy Isten szeretetének jele legyetek mások felé. Veletek vagyok és az Örökkévalóság felé vezetlek benneteket, ahová minden szívnek vágyódnia kell. Köszönöm, hogy követitek hívásom.” 08/2009. (Medjugorje-i hivatalos fordítás.) Forrás: www.medjugorje.org/olmmsghu.htm
Szerk. Budainé Marika 3
Hang Tábor – 2009. I. Rész
Tanúságtevések Az idei Hang tábor vezetõjétõl felkérést kaptam, vezessek le egy – egy alkalommal esténként – tanúságtevéseket, hogyan szólította meg testvéremet az Isten, hogyan talált Rá. Lassan gyülekeztünk az emeleti teremben, bátortalanok voltak a résztvevõk, ezért a kezdeti nehézségeket áthidaltam úgy, hogy magam kezdtem beszélni a jelenleg Istenhez fûzõdõ kapcsolatomról. Egy felfokozott szeretet – szerelem, amit érzek Isten iránt. Lehet, hogy sokaknak ez megbotránkoztatóan hat, de szeretném elmondani, én hogyan gondolom ezt. Jézus valóságos ember is volt kétezer évvel ezelõtt és közöttünk élt. Az akkori emberek is megbotránkoztak azon, hogy Isten Fiának mondja magát. Evvel Istenhez fûzõdõ szoros kapcsolatát akarta kifejezni. Jézus a szakrálist, a „Szentet” ami szentélyben volt – kihozta közénk és elénk élte mindennapjaiban az EMBERT. Ember és ember között van barátság és lehet szerelem is. A szerelemmel fejezzük ki a felfokozott lángoló érzést. Én is csak így tudom kifejezni Isten iránt érzett vonzalmamat. Avilai Szent Teréz belsõ várkastélyában ír errõl bõvebben. Azt hiszem ez a felfokozott vonzalom nem egyoldalú. Az Isten is generálja ezt bennem. Örülök a jelenlétének, érzem olykor a közelségét. Egyszer azt mondta: ha akarnám, láthatnám. Hát hogyne szeretném látni õt! De bármerre nézek, nem látlak Uram, mondtam. Erre azt mondta, mert nem a szív szemével akarsz látni engem. Rögtön megértettem. Sokszor észre vettem körülményeimben a segítségét. Gyengéd érintését, közelségét és szeretetét. Csak a szerelmes tud ilyen gyengéd lenni a szerelméhez. Lassan szállingóztak az emberek, már 12-en voltunk. Mások is hozzá szóltak és elkezdtek beszélni a saját megtapasztalásukról. Misi elmondta, látta az „Istent”. Elmondta, van egy család és a gyerekük nagyon beteg. Úgy lehet gyógyítani a gyereket, hogy ki kell menniük Oroszországba és a költségek egymillió forintra is rúgnak. A család elkezdett cégeknél pénzt gyûjteni. Egy magánember, aki nem túl tehetõs, rossz autóval jár, adott ennek a családnak pont annyit, hogy kimehettek gyógyíttatni a gyereket. Nem érti, a tehetõsebbek miért nem adnak, akinek kevés van – az ad? Hogy van ez? Példaértékû ez az ember számára. Hogyan csinálja? Mi hajtja? Bizony az emberi lélekben sok megmagyarázhatatlan dolog van. Beszélgettünk arról, hogy volt közöttünk olyan, akinek testen kívüli élménye volt. Sokat tanult belõle. Mi is ámulva hallgattuk beszámolóját. A lélek ott fú, ahol akar. Bizony nem csak a fejben dõlnek el a dolgok, hanem a szívben is. Beszélgettünk arról, hogy a belsõ békét, boldogságot hogyan lehet megszerezni? Ha Istenért élünk, annak meg kell látszódnia rajtunk. Egyszer cselekedeteinken keresztül, egyszer pedig az arcunkra van írva, hogy Krisztus-hordozók vagyunk. Sok emberrel beszéltem õ milyennek látta Dombi Ferencet? Mi tetszett meg benne? Az arcára volt írva, hogy vele van az Isten, mondták nekem. Bizony ez is tetszett nekem benne és még sok más is. Ezt a belsõ derût, boldogságot az Istentõl várjuk. Teszi is Õ a dolgát, de nekünk is kell tenni ezért és nem is keveset. Fel kell szítanunk magunkban az Isten iránti szeretetünket. Meg kell látnunk, hogy minek örülhetünk aznap, és köszönetet kell mondani érte. Hordozni kell a szívûnkben -mint az anyák hordozzák magukban a magzatukat- úgy kell magunkban Jézussal féltõ gonddal ápolni ezt a kapcsolatot. Az anya örül a testében magzatának, így kell nekünk is örülnünk, hogy Krisztus hordozókká váltunk. Beszélgessünk – akié vagyunk és örüljünk, hogy Õt hordozzuk a szívünkben és vigyázzunk arra, hogy ne bántsuk meg helytelen cselekedeteinkkel. A belsõ örömmért tenni is kell. Nézzük meg magunkat a tükör elõtt. Látszik az öröm rajtunk, vagy szomorú keresztyének vagyunk, ami fából vaskarika. Ha ellenõrizzük magunkat naponta többször elõbb- utóbb meglátszik, ami felé törekszünk. Hogyan szerezzek Jézusnak tanítványt, ha látszik az életemen a szomorúság és ki sem látszom a bajokból? Nem éppen követésre való vagyok. Ebben meg is állapodtunk, és köszönetet mondtunk, hogy gazdagodtunk egymás által. Kundra István
4
Elsõ táborozó Balaton Tamás vagyok, Tökölön élek, informatikusként dolgozom. Egyedülálló vagyok még. Fizika tanárként végeztem. Már kis korom óta ismerem a Bokor közösséget, ahova még anyukámat hívták és minket az öcsémmel cipelt magával a közösségi találkozókra. Mi ott a többi gyerekkel játszottunk. Akkor õ a Dombi Feri bácsi közösségébe tartozott. Anyukád nevét kérem. Incinek hívja mindenki a Bokorban. Õ a halásztelki vonalon, Öcsi bácsi illetve Ferenci Andris közösségébe tartozik, jelenleg is oda jár, már jó harminc éves kapcsolatuk van és nem bomlott fel a közösségük. Õk most is megtartják kéthárom hetente a csoport foglalkozásokat illetve a lelkigyakorlataikat. Én is eljártam egy ideig velük, egy kisebb, gyerekekbõl alkotott közösségben ismerkedtünk az evangéliumokkal, olvasgattuk a Bibliát, beszélgettünk róla. Gimnáziumos koromban már kicsit unalmassá vált, és nem érdekelt, nem kötött le, úgyhogy kimaradtam belõle. Szép lassan, fokozatosan eltûnt az életembõl a közösség meg az Isten világa. Jó tizenöt - húszéves kimaradás után két évvel ezelõtt ismerkedtem meg ismét ezzel a vonallal és a Gyurka bácsihoz kerültem, vele kezdtem el egy komoly munkát. Egy gondolkodás-átalakításba illetve egy komoly életmód változtatásba fogtunk bele közösen. Elõször lelkivezetõmként próbált Gyurka bácsi engem kihúzni, visszafordítani Isten felé és én hagytam neki. Ráhagytam amit õ gondolt, bár nem mindig értettem vele egyet, de hagytam, hogy most az általa képviselt utat elkezdhessem és járhassak rajta. Teljesen tisztán, ahogy õ elképzeli. Ebben a közös munkában jutottunk el odáig, hogy meghívott közösségeibe és több más közösségekbe is, ahol Gyurka bácsi nincs jelen. Az egyik közösségben Bíró Gáborral ismerkedtem meg és barátkoztam össze, majd az apukájával Lajossal is. Nagyon jó barátomnak tartom õt, figyelek rá és sokat beszélgetünk. Vele voltam az idén májusban Csíksomlyón, ami nagyon megérintett, sokat adott számomra. Még soha nem voltam Erdélyben, megfogott a táj szépsége, az emberek és a felfogásuk, a másik ember felé fordulásuk és odaadottságuk – az egész légkör. Amikor beléptem a templomba és közösen imádkoztunk, felemelõ érzés volt bennem. Éreztem, hogy ott jelen van a másik oldal is és húzott magához. Ez a másik oldal az Isten világa Igen. Itt megerõsítést kaptam, hogy az Út létezik, járható és járni kell, ez visz elõrébb. Hogyan kerültél az idei táborlakók közé? Gábor kérdezte, hogy jövök-e? Õ ilyen szûk szavú és rögtön rákérdez a dolgokra. Én még nem is tudtam, hogy mirõl van szó. Én erre nem tudtam mit mondani, mert nem ismertem a Hang tábort, a Hang köteteket. Az egyik közösségnek Kundra István is a tagja -ez a Mag 1- és õ már beszélt nekem errõl, adott anyagokat. Dombi Feri bácsit személyesen ismertem kis koromban, de elhagytam ezt az utat, azóta írta a Hang köteteket és én nem ismertem. Most kezdtem el nézegetni, olvasgatni belõle. Otthon egyébként fölleltem ezeket az anyagokat. Nem kellett messzire menni, lementem a pincébe és ott sorakoztak a Hang könyvek -amit anyukám beszerzett- csak már félre voltak rakva, ott porosodtak. Nagyon megfogott Feri bácsi imádkozása az elsõ részben, ahogy megfogalmazza a benne lévõ érzéseket, Isten felé fordulását. Nagyon szimpatikus volt számomra. Bíró Lajos is nagyon megérintett és mivel tudtam, hogy õ is itt lesz – gondoltam, eljövök ebbe a Hang táborba, hogy megismerkedjem ezzel a közösséggel is. A Gyurka bácsi Bokor közösségét már nagyjából ismerem, de a ti közösségeteket még nem. Nekem ez most egy ismerkedési fázis, szerettem volna új embereket, új nézõpontokat megismerni. Gábor is mondott egy-két embert aki nagyon értékes lehet számomra és beszélgessek velük. Ez indított arra, hogy itt legyek. Várakozással jöttem, talán volt egy kis tartás is bennem, de örülök, hogy itt vagyok. A tábor vége felé járunk, már csak egy tanuló nap van hátra. Alkalmas az idõ, hogy összegezd a tapasztalataidat, benyomásaidat. Az elsõ benyomásom az volt, hogy elõadásokkal kezdõdik a nap, és azokat a témákat boncolgatjuk amik Jézussal szorosan kapcsolatban vannak. Mi Gyurka bácsival is beszéltük ezeket a dolgokat. Saját magam is utána olvasok, ajánlott irodalmakat nézegetek hozzájuk. Nézem az ó görögöt is, próbálom magamnak fordítani. Azokat az evangéliumi részeket, amelyek nekem nem tetszenek magyarul lefordítva, megnézem a görögben hogyan fogalmazták meg. Utána nézek történelmi vonatkozásoknak is. Abban a korban hogyan éltek, milyen környezetben gondolták azokat, amiket kimondtak. Ahogy hallgattam az elõadásokat, nekem a nagy része már ismerõs volt. Viszont hallottam sok olyan jó gondolatot, amit fel is jegyeztem magamnak, aminek örülök. Engem is épített, önvizsgálatra késztet, meghallani másokban a megszólaló Isten hangját, lelkiismeretük hangját. Erre az érzékenységemet próbálom erõsíteni. Meghallani azokat, amiket üzen Isten nekem rajtatok keresztül. Ami igazából még jobban megfogott, ez a közösség, amit ti alkottok. Az emberek viselkedése egymással. Hogyan viselkedünk egymással? Én úgy látom, hogy ti nagyon próbáltok szeretettel fordulni a másik felé. Megpróbáljátok megérteni még akkor is, ha õ egy kicsit még próbál elfordulni. Fõleg az új embereknél tapasztalom, hogy olyan sok szeretetet adtok, hogy oda 5
tud fordulni felétek és ez rengeteget segít azon az emberen. Én is ezen az úton szeretnék járni mint ti, hogy oda forduljak a másik ember felé. Nekem nagy hibám, hogy nehezen ismerkedem, nehezem beszélgetek, nehezem fordulok mások irányába. Itt tanulok tõletek, hogyan kell egy másik ember felé közeledni. Milyen kedvességet, szeretetet kell felé adni, hogy meg tudjon nyílni. A csoportomban van egy ilyen zárkózott hölgy és olyan hihetetlen volt, hogy nem csak egy valaki próbált felé fordulni, hanem a többiek is mind és bíztatják õt, mellette állnak, szeretik õt. Ez az energia -amit kapott segítette õt abban, hogy meg tudjon szólalni, ki tudjon bontakozni. Én azt tapasztaltam a csoportomban, hogy akirõl azt gondoltam nagyon zárkózott, gyenge még arra, hogy Isten felé forduljon, teljesen megváltozott itt két-három nap alatt. Úgyhogy nagy erõ van bennetek, és értékes csapatnak látom, mindenképpen a kapcsolatot tartani szeretném ezzel a közösséggel is. Deák Zoltán
Új feladatban Deák Éva Mária a beszélgetõ partnerem, az ifjúsági csoport vezetõje. Hogyan készültél a munkára? Lélekben és imával. Milyenek a gyerekek? Igazi hús-vér gyerekek, tele élettel, elevenséggel, csintalansággal és jó szándékkal is. Hogyan tudod megvalósítani a szándékod, milyen eszközöket használsz? Úgy ahogy készültem is, áldást kérek a munkára, és a Szentlélekkel együtt megyek, egyedül nem bírnék velük. Mert azért 14-16 gyerek, mindenki mást akar, kicsit más korosztály, eleven tíz éves fiúk és érett tizennégy éves lányok között óriási a különbség. Eddigi tapasztalataimat felhasználom, az iskolámban etikát és drámát is tanítok a magyar és angol mellett. Tehát most már az etika órán igen komolyan a Hang tanítása szerint tanítom azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Még ha a gyerekek nem is tudják, hogy az szó szerint honnan való, de mivel bennem ez rögzült, ezt tudom tovább adni. Próbálom példával, játékkal, humorral, bölcsességgel, mindazzal amit megtanultam az evangéliumokból, Hang könyvekbõl és Feri bácsitól, azokat tovább adni a magyarázatokban, a dráma játékok értékelésében. A gyerekek hogyan fogadják ezeket? Egyre jobban vevõk rá és egyre olajozottabban megy a dolog. Szeretnek játszani, szeretik az életüket eljátszani a jó és rossz megoldásokkal együtt és nagyon tudják, hogy mi a jó megoldás. Az eljátszásokban látom már a szándékot is, hogy legközelebb már így fogom csinálni. Hiszen õ maga jön rá, mert beléjük van oltva a jó megoldás, csak ki kell bontani belõlük. Én azt tapasztaltam, hogy elõkészíted és rávezeted õket és velük mondatod ki a tanúságokat. Azt szeretnéd, hogy a gyerek maga jöjjön rá és mondja is ki. Igen ezt szeretném, ami benne van a gyerekben mélyen az isteni törvény azt kibontani és segíteni, hogy ki tudják mondani. Tudatosítani igazából. Az idén egy új dolog, hogy az elõadók az ifjúsági csoportban is megjelennek, elmondják tömören, röviden a témájukat. Hogyan fogadják ezt a gyermekek? Úgy látom egyre jobban, már képesek jó negyed órát, húsz percet figyelni és ahogy haladunk elõre az idõben annál könnyebb. Már megszoktak egy munka vagy tanulás menetet. Tehát már nem kell hosszas elõkészítés, már azonnal a csoportok dolgoznak. Akiknek nincs kedvük erre, azok félre vonulnak és rajzolnak, de látom, hogy a fülükkel ott vannak az „elõadásokat” megnézik és az értékelésbe is bele-bele kapcsolódnak. Eddig két elõadó is aktívan részt vett a játékokban, melyek bizalom és gesztus játékok voltak. A gyerekek nagyon jól vették, hogy a felnõttek velük játszanak. A dráma játékoknak és a tanulásoknak is az Evangéliumok és a Szentírások az alapjai. Idõnként egy-egy részt felolvasunk és eljátsszák a gyerekek. Ma pedig egy családi jelenetet próbáltunk az együvé tartozásról, összefogásról szólt, Lázár Ervin meséjébõl. Deák Zoltán
Életproblémák – helyzetkezelés (Testi-lelki sebek, fájdalmak – önmagunk -és mások lélekgondozása.) Ebben az évben több fakultatív délutáni program állt a Hang tábor lakóinak rendelkezésére. Mondhatjuk: ilyen még nem volt! A bõség táljából szemelgethettünk kinek-kinek ízlése szerint. Kecskeméti Sanyitól kaptam azt a megtisztelõ feladatot, hogy körbeszélgetést indítványozzak és vezessek a hétköznapokban elénk kerülõ váratlan konfliktusokról, elõre látható nehéz élethelyzetek megoldásának lehetõségeirõl. Fölkínáltam a testvéreknek a négyszemközti beszél6
getéseket is, többen éltek vele. Négy délután állt rendelkezésünkre, hogy 1-1 bõ órában beszélgessünk párkapcsolatokról, családról, munkahelyi -és közösségi problémákról, betegség - halál - gyász feldolgozásáról. Elsõ alkalommal a párkapcsolat került terítékre. Nagy öröm volt számomra a várakozáson felül nagyszámú érdeklõdõ. Több korosztály és ezen belül sok fiatal testvérünk aktív részvétele tette színessé, érdekessé a beszélgetést. A feltett kérdések fõ vonulata a kapcsolat teremtés és megtartás, hûség, együttélés, házasságkötés köré csoportosult. Örültem annak is, hogy az elsõ kérdés föltevõje a körbeszélgetés ötletgazdája volt. A beszélgetések során testvéreimtõl elhangzott kulcsszavakat témák szerint lejegyeztem, ami úgy gondolom érzékelteti valamelyest a problémákat és a megoldások lehetõségeit. Az elsõ körbeszélgetés kulcsszavai: szerelem – másként lát; mindenáron megfelelés, birtoklásvágy, önfelvállalás, önfeladás, áldozatvállalás. A második délután témája volt a család: szülõ - gyermek - testvér kapcsolat, családtagok, generációs problémák. Bevezetõ gondolataim: félelmeink, szenvedélyek, irigység, megalázottság, bántások, megbocsátás – bocsánatkérés, önsajnálat, önzés: más-ság megértése, a szeretet bölcsessége – türelem, figyelem, szelídség, alázat. Szavak és tartalom. Felvállalni és megvalósítani együtt. Hogyan? – Az elhangzott beszélgetés kulcsszavai: megbeszélni, tisztázni: miért? Engem miért nem szeret (apám, anyám, testvérem, házastársam, gyermekem)? … féltékenység … családon belüli nézeteltérések – vita – harag: az én igazságom …és a másiké? Harmadik alkalommal a munkahelyrõl, közösségrõl beszélgettünk. Fölkínált bevezetõ gondolataimból: munkanélküliség és létbizonytalanság, munkamánia, alá-és fölérendeltség, pihenés, szolgálat öröme, feladatok és túlvállalás; Mária és Márta szerep. Az elhangzott kulcsszavak: világi értékrend – jézusi ember értékrendje, alá-és fölérendeltség, mellé-állás, bírálat. Záró témánk volt a betegség - halál - gyász feldolgozása. Indító gondolataimból egy csipetnyi: Beteg lettem, a bennem lévõ egész-ség felborul én meg kiborulok, káosz lesz bennem és körülöttem. Halálfélelem, fájdalom, kiszolgáltatottság…Szembenézni a biztosan bekövetkezõ ténnyel, felkészülni a halálra. Szeretteink betegsége, ápolása, halála; a gyász feldolgozása…A záró beszélgetésünk során elhangzott kulcsszavak: szenvedés elviselése – még a halálos ágyon is lehet másokat vigasztalni – miért teszek meg mindent? – segítségnyújtás – átsegítés – az élet milyensége –és a betegség. Felkészülés – elengedés – hála! Várakozással, némi izgalommal fûszerezve készültem az ’ilyen még nem volt a táborban’ csoport beszélgetésekre. Rövid meditációval, imával elindítva a Szentlélek vezetését, Jézus jelenlétét kérve és megtapasztalva beszélgettünk. Tanultam, szeretetben gazdagodtam ezeken a délutánokon is. Számomra -a résztvevõ testvérek visszajelzésébõl isgyümölcsözõek voltak az együtt töltött órák. – Szeretni egyedül nem lehet. Lenni – annyit jelent: kapcsolatban lenni. Élni Jézusért másokkal áldozattal jár – a rászorulót észrevenni, szolgálni, örömöt szerezni, Istenben együtt gazdagodni a családdal, társsal, testvérekkel közösségben eszményi szép – de akadályokkal, kísértésekkel, problémákkal, áldozatokkal teli. Hálás vagyok a feladatért, a lehetõségért, a családomért, testvéreimért, az életemért. Budai Lászlóné Marika Szentes – Csongrád közösség
Elõadásvázlatok I. Jézus kapcsolata az apostolaival és a tanítványaival (1.rész) Mottó: "Ebben dicsõül meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és így lesztek nekem tanítványaim." (János 15;8.) Ma délelõtt, a következõ témakörök mentén áttekintjük Jézus kapcsolatát az apostolokkal, ill. a tanítványokkal. (Az apostol szó görög eredetû. Jelentése: tanhirdetõ.) I. Jézus az örömhírt jött hirdetni. Mi az örömhír? II. Jézus bemutatja az Isten családjának (országának) szellemi testvériségét. - Feladatközösség kialakítása az apostolokkal. III. Az apostolok személye. IV. Munkamegosztás az apostoli csoportban. V. Jézus olyan embereket hívott és választott apostolaiul, mint amilyenek mi is vagyunk. VI. Amilyennek Jézust az apostolok és a tanítványok láthatták. VII. Mit tanított Jézus az apostoloknak és rajtuk keresztül a tanítványoknak?
7
I. Jézus az örömhírt jött hirdetni. 1. Kérdés: Mi az örömhír? (Válasz: Az nem lehet az örömhír, hogy hiszünk Jézus feltámadásában, valamint abban, hogy meghalt értünk, a bûneink feloldása érdekében a kereszten. Ezt Jézus halála után kezdték hirdetni. Ilyen örömhírt Jézus nem hirdethetett, amíg élt. De akkor milyen megváltó erejû örömhírt hirdetett Jézus? Csakis azt, amit megélt. Vagyis azt, hogy az Isten jóságos mennyei Atya. Akik pedig ezt elhiszik, azok a mennyei Atya gyermekei, egymásnak pedig testvérei. Ez az örömhír elméleti része. A gyakorlati rész pedig e kettõs viszonyrendszer megélésének a bemutatása volt. Vagyis a kapcsolat tartalma az Atyával és egymással.) II. Jézus bemutatja az Isten családjának (országának) szellemi testvériségét. - Feladatközösség kialakítása az apostolokkal. Jézus bemutatta az Isten gyermekeinek szellemi országát, szellemi testvériségét. Létrehozott maga körül egy 12 fõbõl álló tanítványi csoportot, akiket apostoloknak nevezett. Miben különbözik az apostol a többi tanítványtól? Abban, hogy Jézus az apostolokat arra kérte, hogy a vagyonukat és a családjukat hátra hagyva kövessék õt. A tanítványoktól Jézus ilyet nem kért. A Mester ezzel a vagyon imádásától és nem feltétlenül a vagyontól akarta megszabadítani a közvetlen követõit. Jézusnak szüksége volt egy olyan csapatra, akiket az örömhír hirdetésére felkészített és szétküldhetett a világba. Olyanokra, akik Jézus mellett élve eldönthették, hogy akarják-e a jóságos mennyei Atya akaratát keresni és tenni. Miért 12 apostolt választott Jézus? Gondolom teljesen gyakorlati oka lehetett. Az ember képességeit tekintve, talán ennyi a mûködõképes kisközösség ideális létszáma, az a létszám, amelyben a tagok még figyelni tudnak egymásra, személyesen együtt tudnak mûködni. Hogy az apostoloknak páros számúaknak kellett lenni, az is biztos, különben Jézus nem tudta volna õket kettesével kiküldeni, hogy egymás támogatására lehessenek. Jézus jóváhagyásával létrejött egy 70 fõs, úgynevezett vándorhitszónoki kör is, amelynek tagjai között ott voltak Bemerítõ János korábbi tanítványai is. E 70 fõs csoport tagjaitól Jézus szintén azt kérte, hogy a vagyontól és a családi függõségektõl szabadon kövessék õt és hirdessék az örömhírt. Az apostolok hûsége azon alapult, hogy szerették Jézust. Számukra Jézust könnyebb volt szeretni, mint megérteni. Jézus szeretetre méltó személy volt, bár több tekintetben nem kora értékrendje szerint gondolkodott. Nem fegyverrel kivívott földi királyságot hirdetett, a pogányokat és a vámszedõket is Isten gyermekeinek mondta, a nõket is egyenlõvé tette e szellemi országban 8
a férfiakkal, a gazdagokat és a vezetõket nem részesítette elõnyben más emberekkel szemben, és nem pártolta a szertartásos vallást, ugyanis a tiszta kezek vallása helyett a tiszta szívûek szellemi mozgalmát hirdette. Az apostoloknak nagyot kellett alakítaniuk a gondolkodásukon ahhoz, hogy az eredeti elvárásaikon és a tanult vallási szokásaikon túl tudjanak lépni. Nem is mindnek sikerült. Az apostolok Jézus melletti életében a lelkesültség és a megalázottság életélményei váltakoztak egymással. Pl. a) a felemelõ tömeges gyógyítás után Jézus elsietett Kapernaumból ("megtalálták, ezt mondták neki: mindenki keres téged, és ezt mondta nekik: menjünk máshová, a közeli városokba, hogy ott is hirdessem az evangéliumot (örömhírt), mert azért jöttem," Márk 1;37-38.), b) királlyá akarják tenni, de õ elutasítja, c) a jeruzsálemi bevonulás során sem használja ki a tömeg szimpátiáját. Az ilyen csalódást okozó, kiábrándító helyzeteket az apostoloknak komolyan fel kellett dolgozniuk magukban, mégpedig úgy, hogy megmaradjon a hûségük Jézus mellett. Az apostolok persze csodálták Jézus tudását is, de inkább szerették õt, s mivel hitelesnek találták, - ezért követték. Jézus sohasem mondta, "Aki hallott engem, az hallotta Istent". De azt mondta, hogy "Aki látott engem, az látta az Atyát." Jézus tanítását meghallgatni nem egyenértékû az Isten megismerésével, de Jézust látni olyan tapasztalás, mely önmagában is az Atyáról szóló kinyilatkoztatás a lélek számára. Legyen szó apostolról vagy tanítványról. Hasonlóképp, bár az örömhírt vagyis az Isten Atyaságát és az emberek közötti testvériséget - hirdethetjük ugyan szóban, de élõvé és hitelessé csak annyiban tehetjük, amilyen mértékben azt mások elõtt megéljük. III. Az apostolok személye. Most pedig essen szó az apostolok személyérõl. András volt az elsõ, aki felfigyelt Jézusra. Õ szólt Péternek a fivérének, aki Bemerítõ János tanítványa volt. Ezután csatlakozott hozzájuk Zebedeus Jakab és János. Jézus e négy halász tanítványával haladt Názáret felé, amikor útközben találkoztak Fülöppel és Nataniellel. E találkozás történetét János apostol írta le. Ezután mentek Kánába a menyegzõre, ahol még csak ez a 6 tanítvány volt jelen. Ezt követõen lett elhívva Lévi Máté, a kapernaumi vámszedõ, Didimusz Tamás, egy tariceai halász, Alfeus Jakab, egy kheresai halász és Alfeus Júdás, Alfeus Jakab ikerfivére, aki szintén halász volt, Zélóta Simon, aki magas rangú tisztviselõ volt a zélóták hazafias szervezetében, s ezt a tisztséget hagyta ott annak
érdekében, hogy csatlakozzon Jézus apostolaihoz. Mielõtt a zélótákhoz állt volna, Simon kereskedõ volt. Utoljára lett elhívva Karióti Júdás, aki Jerikóban élõ, jómódú zsidó szülõk egyetlen fia volt. Ma úgy látom, hogy az utolsó hat tanítványnak tudnia kellett, hogy Jézus el fogja hívni õket. Vagyis az elsõ hat tanítványnak szerepe kellett legyen e másik hat elhívásában. Szerintem a második hat tanítványt az elsõ hat ajánlotta Jézusnak, hiszen rögtön igent mondtak Jézus hívására, márpedig Jézus semmilyen varázserõt nem alkalmazott annak érdekében, hogy kövessék. Ezt a vámos Máté kapcsán láthatjuk legjobban. Várta Jézust, rögtön igent mondott a hívó szóra, sõt, készült arra, hogy ünnepséget szervezzen Jézus számára és a csatlakozása örömére. IV. Munkamegosztás az apostoli csoportban. Az apostolok feladat közösségben éltek Jézussal. Minden közös feladatvégzés munkamegosztást igényel. Mindenki azzal szolgálhatta e közösséget, amihez értett. Azt, hogy voltak feladatleosztások e közösségben, az evangéliumok alapján is tudhatjuk. Péter jól beszélt, sokszor magához ragadta a szót. Õ volt a Pünkösdi nagy megtérés idején is az apostolok szónoka. Tehát Péter a közösség szóvivõje lehetett. András minden bizonnyal az apostolok emberi közösségének a fõnöke lehetett. Pl. amikor Jeruzsálemben görögök akarták látni Jézust, Fülöp Andráshoz fordult ezzel az igénnyel: "…Fülöp ment és megmondta Andrásnak" (János 12;22.). Fülöp lehetett az élelmezés ügyi ügyintézõ, a csoport gondnoka. Az ételszaporítás elõtt Jézus õt kérdezte: "…így szólt Fülöphöz: honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek egyenek?" (János 6;5.). Máté - a vámos - lehetett a közösség pénzügyeinek szellemi irányítója, õ gondoskodhatott arról, hogy a pénztár fel legyen töltve és az apostolok családja se nélkülözzön. Míg Júdás a pénztáros volt, aki a pénzt hordozta, és a kifizetéseket teljesítette: "…egyesek azt gondolták, hogy mivel a pénzes táska Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: vásárold meg amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy valamit adjon a koldusszegényeknek" (János 13;29.). De biztos ki volt osztva az apostolok között a szállás szervezõ és a tömegek irányításának, "leültetésének" feladata is. A tanítványok származása és egyszerûsége azt sugallta az embereknek, hogy Jézus várja és elfogadja az egyszerû embereket. Jézus és az apostolok közötti kapcsolatot befolyásolta az apostolok jelleme is. Vannak apostolok, akiket az evangéliumok gyakrabban
említenek, és vannak, akiket alig. A legtöbbet Péterrõl, Jánosról, Tamásról, Fülöprõl és Júdásról tudhatunk. Péter (Kõszikla): e nevet Jézus adta neki. Péter ékesszóló és megindító beszédû ember volt. De ösztönember, sõt néha indulatos is, akit gyakran vezettek az érzelmei. A gyors döntések és a hirtelen cselekvések embere volt. Például amíg a többiek azon elképedésükben, hogy Jézust meglátták a parton, beszélgetni kezdtek, Péter beugrott a vízbe és kiúszott, hogy üdvözölje a Mestert. Hajlamos volt hirtelenül az egyik végletbõl átesni a másikba. Elõször nem engedte, hogy Jézus megmossa a lábát, aztán, amikor meghallotta a Mester válaszát, azt kérte, hogy még a fejét is mossa meg. Bátor harcos volt, amikor szembõl jövõ támadás érte, - Jézusért kardot is rántott - de félelembõl meghunyászkodó gyáva lett, amikor hátulról rontottak rá, pl. amikor háromszor rákérdeztek, õ pedig háromszor megtagadta Jézust. De õ volt az elsõ apostol is, aki õszinte vallomást tett Jézus egyesített emberi voltáról és isteniségérõl. Csodálhatta és tapasztalhatta Jézus megbocsátó jellemét. - Péter megbocsátást tanul. 2. Kérdés: Mit kell tennem, hogy szívbõl meg tudjak bocsátani? (Válasz: A megbocsátás két eszköze a megértés és az engem bántóért való imádkozás. A megértés azt jelenti, hogy megpróbálok gondolatban belehelyezkedni az engem bántó helyébe. Ehhez szükséges az, hogy képes legyek - legalább egy rövid idõre - elvonatkoztatni az önmagamra irányuló érzelmeimtõl és gondolataimtól. Amikor a bölcs ember megérti a társai belsõ indítékait, akkor képessé válik arra, hogy megszeresse õket. És amikor szeretjük a testvérünket, már meg is bocsátottunk neki. Nem a másik rossz cselekedetét kell szeretnem, hanem az embertársamat. Addig érdemes az engem bántóért imádkoznom, amíg a gyûlölet meg nem szûnik bennem és a szívemben jóakaratúvá nem válok irányában. Úgy, mint amikor van egy halom szennyes edényem. Ebben az esetben is, addig kell a mosogatást folytatnom, amíg úgy látom, hogy van mosatlanom.) 1. Az Isten megbocsátása az ember számára éppen olyan mértékben válik ténylegesen is elérhetõvé és személyesen is megtapasztalhatóvá, amilyen mértékben az ember megbocsát a társainak. 2. Az ember nem bocsát meg igazán a társainak, hacsak nem szereti õket úgy, mint saját magát. 3. Ezért a szomszédodat (az elõtted álló embert) magadként szeretni, ez maga a legmagasabb rendû erkölcstan. (folyt.) Bucholc Ferenc
9
Versek
JÓZSEF ATTILA: ISTENEM Dolgaim elõl rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvetõ lennél, Segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném, és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha csõsz volnál, hogy óvd a sarjat, én zavarnám a fele varjat. S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád. Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék.
Ezt megnyered, azt megnyered, Csak nekik add jó pénzedet! Ide szavazz, oda szavazz, Amíg filléred sem marad! Így versenyezz, úgy versenyezz, Hogy másoktól különb lehess, Hogyha nincsen jövedelmed, Add el bagóért a lelked! Ez is divatba jött mára A nyomornak nincs határa, Testi nyomor lelki nyomor Mindent bevesz már a gyomor! Gondolkozzál kicsiny ember Józan ésszel becsülettel Te irányítsd vágyaidat „Isten látja” álmaidat! Kalina Valéria
Bolond világ
Szabadság (Jn.8,31-32)
Gondolkozzál kisember Mit teszel a léteddel Merre visz majd az utad Mit választasz magadnak.
Szabadság – a szellem szabadsága, a kötelékeim elengedem. Szabadság – a lelkem szabadsága, boldogan szárnyal, magasba emel.
Mit mutatnak reklámok, Mikrõl írnak újságok, Ez minden csak mûvirág Megbolondult a világ!
Szabadság – lényem harmóniája, akarom látni, tenni a szépet. Szabadság – döntésem szabadsága, a sötétség, rossz nem kell nekem.
Ezt vegyed, meg azt vegyed! Ezt tegyed, meg azt tegyed! Ezt fizess, meg azt fizess, Te csak mindig versenyezz!
Szabadság – félelem nélküli szeretet. Szabadság – a hazataláltság öröme. Szabadság – a bennem élõ remény, Béke – a Vigasztaló Szentlélek ereje. Budainé Marika
Gondolkozzál kisember, Ne csak nézz a szemeddel! Láss a reklámok mögé, Ott minden az ördögé! 10
Gazdagságot mutatnak, Mutatják a koldusnak! Mutatják a betegnek, Hogy gazdagok lehetnek!
ALAPHANG Égi Béke a Földön közösség metanoia Az Isten megismerhetõ, aki a szeretõ Mennyei Atyánk. A tékozló fiú példabeszéde ezt mondja el. Õt Jézus Krisztus mutatta be számunkra. A Fiú utánunk jött, a földi világba vállalt egy emberi életet, felvett emberi természetet, hogy elmondja és bemutassa, elénk élje a szeretet életet, megmutatta, hogyan néz ki egy igazi ember. Örömhírt, jó hírt hozott a másik világból. Jézus elõtt senki nem tudta, milyen is egy igazi ember, Õ mutatta be, mondta el ezt nekünk. Ahhoz, hogy e világgal és az örömhírével szóba tudjunk állni, megértsük, elsõ lépésként metanoiát kell tartanunk, mely egyik jelentésében, bûnbánattartást, másikban gondolkodás-átalakítást kíván tõlünk. Aki bûnbánatot tart, beismeri Istenének, hogy bizony elrontotta az életét, a Teremtõjének bánatot okozott és az embertársait sokszor megbántotta. Ezt nagyon fájlalja és meg akar változni, mely változást csak a gondolkodása megváltoztatásával tud elkezdeni. Beismeri, hogy úgy nem tudott boldog lenni, ahogyan ezt õ elgondolta, de most már szeretné, hogy az Isten boldogítsa õt. Valójában nem történt más eddigi életében, mint hogy az elsõ gombot rosszul gombolta be. Az elsõ gomb az Istennel, Jézus Krisztussal való élõ kapcsolat. Számunkra Jézus az alap, a szikla. Õ magára mutatva mondta, hogy aki engem lát, látja az Atyát. Mi azt a Jézust követjük, és akarjuk megismerni, Vele élõ kapcsolatban lenni, aki a négy evangéliumból ismerhetõ meg és még az apcsel. elsõ fejezeteibõl. Deák Zoltán
Mlecsenkov Angel
Vasárnapi gondolatok 2009. október hónapra. 2009. okt. 04. Évközi 27. vasárnap Mk.10,2-16 „Amit tehát az Isten egy igába fogott, azt ember ne válassza széjjel!” /Mk.10,9/ Mi a véleményem a válásról? Mennyire gondolom a párommal való egységemet Istentõl eredõnek? Mit próbálok kihozni magamból az egységünkért? 2009. okt.11. Évközi 28. vasárnap Mk.10,17-30 „Ö azonban elkomorodva távozott, tetemes vagyona volt ugyanis.” /Mk.10,22/
Mi az, ami elszomorít: ha meg van bennem? : ha hiányzik belõlem? : ha féltenem kell valakitõl? 2009. okt. 18. Évközi 29. vasárnap Mk.10,35-45 „aki meg netán elsõ akar lenni közületek, legyen mindenkinek rabszolgája.” /Mk.1043/ Miben szeretnék nagy lenni? Miben az elsõ? Hol? Milyen szolgálatokat vállalok? Ki – kik számára? Mennyire élvezem ha kiszolgálnak? Kik? 2009.okt. 25. Évközi 30. vasárnap Mk.10,46-52 Jézus megállt és így szólt: Hívjátok ide! Odaszóltak a vaknak: Reménykedj, gyere téged hív.” /Mk.10,49/ 1. Mennyire értékelem azt, hogy látok? 2.Mennyire megbízható a látásom? 3.Milyen peremhelyzetûekre van szemem?
Tóth Csaba: UTAZÁS AZ UMM BOLYGÓRA 16.fejezet, II. rész
Melléklet
Másnap fáradtan ébredtem. Nem sokat aludtam. Ufi meg is jegyezte: – De megöregedtél! – Nagyon vicces – nyögtem. – Valami bajod van? – aggodalmaskodott. – Nincs, csak fáradt vagyok. – Azon könnyen segíthetünk – mosolyodott el. – Gyere! – hívott, és elõrement a másik helyiségbe. Félig csukott szemmel, alvajáróként botorkálva követtem. – Feküdj bele abba a kapszulába! – mutatott az egyikre. Úgy gondoltam, biztosan kényelmesebb lesz annál, mint amelyikben eddig voltam, és végre jól kialudhatom magam, így hát, engedelmesen belefeküdtem, Ufi pedig rám zárta a kapszula fedelét. Furcsa, spirálosan forgó fényeket láttam, amelyek egész testemet mélyen átjárták, és bizonyos pontokon erõs bizsergést és lüktetést érzékeltem. Néhány pillanat 11
múlva olyan frissnek, ébernek és erõsnek éreztem magam, mintha hat-nyolcórai pihentetõ alvás után ébredtem volna. Nyoma sem volt már bennem az elõbbi fáradtságnak. Ufi elégedetten nyugtázta az eredményt. – Így mindjárt más! – Csodát tett velem ez a kis szerkentyû – mondtam. – Nem az, hanem az energia, ami benne van. – Igen, igen, én is úgy gondoltam – helyeseltem, és zavaromban azt sem tudtam, mit is szóljak. Végül Ufi mentett ki kínos helyzetembõl. – Gyere, menjünk, mert Tami már vár bennünket! – Hová megyünk? – kérdeztem. – Tami felnõtté válásának elsõ nagy álma válik most valóra, és a Bolygó Tanács hozzájárult, hogy kivételesen te is elkísérheted õt a Lelkek Várába. Ez nagy ajándék a részükrõl, mert eddig még egyetlen ummonkívüli sem léphetett oda be. – Tami kívánsága volt, hogy én is vele menjek? – Természetesen. – Akkor ne várakoztassuk meg nagyon, hanem nyomban induljunk, hogy mielõbb beteljesülhessen a vágya! Tami repesett a boldogságtól, amikor ûrhajónk végre a levegõbe emelkedett. Arca ragyogott, és leplezetlen izgalommal szorongatta kezében a kis fiolát, miközben szótlanul nézett kifelé. Ez alkalommal Ufi vezetett, egyedül õ ismerte az utat, és õ volt az egyetlen, aki tudta, hogy mi fog történni. Mivel ismertem már annyira, hogy tudjam: csak arról beszél, amirõl akar, és titkot soha nem árul el idõ elõtt, meg sem próbáltam faggatózni. Megérezhette kíváncsiságomat, amit úgy tûnik, kissé ügyetlenül igyekeztem leplezni, mert váratlanul meghallottam fejemben a hangját. – „Érdekel, hogy mi lesz Tamival? Meg fog változni. Nem lesz többé az a kis manógyerek, akit megismertél.” Pillantásunk hirtelen összetalálkozott, de mintha mi sem történt volna, folytatta: – „Ugyanazt fogja átélni, amit annak idején én is, és most te is megtudhatod, hogy miért olyan fontos az a kis fiola, amit a kezében tart.” – „Azt hiszem, tudom, mert még hazafelé jövet megmutatta nekem az ûrhajóban” – válaszoltam ugyanazzal a telepatikus módszerrel, ahogy tõle tanultam. Mivel választ kaptam kérdéseimre, hamar befejeztük telepatikus beszélgetésünket. A fedélzeten ünnepélyes csend honolt, mindnyájan átéreztük az elkövetkezendõ események jelentõségét. Természetesen beleértve engem is. Megérkeztünk. Mielõtt beléptünk volna a Lelkek Várába, Ufi néhány tanáccsal látta el Tamit. Ettõl kezdve nem beszélhettünk, csak csendben figyelhettünk. A Lelkek Vára hatalmas kastélyhoz hasonlított, de a falai nem kõbõl vagy téglából készültek, hanem fénybõl, méghozzá kékesfehér színû fénybõl. Tami belépett az egyik ajtón. Ide sem Ufi, sem én nem követhettük, mégis mindent jól láthattunk. Tami elindult a szoba közepén álló, vörös fényû, átlátszó szerkezet felé, behelyezte a fények bolygóján kapott üvegcsét az egyik nyílásba, aztán õ is beállt egy másikba. Ekkor minden nyílás bezárult, és a gép tetõtõl talpig letapogatta Tamit. Ezután, hirtelen, villám csapott a gépbe, mely teljesen elvakított, majd hangos robbanás következett, ami pedig jó idõre megsüketített bennünket. Így nem csak nem láttunk semmit, de nem is hallottunk. Ott álltunk mindketten, mint a gyámoltalan gyerekek a sorsunkra várva, és menekülésre még csak nem is gondolhattunk. Ekkor valaki megragadta a kezem, de más nem történt. Arra lettem figyelmes, hogy furcsa erõ járja át az egész testemet, melynek hatására fokozatosan visszanyertem mind a látásomat, mind a hallásomat, ami nagy öröm volt számomra. – Így azért mégis jobb – sóhajtottam fel. – Megijedtél? – kérdezte Ufi. – Eléggé! Nem láttam és nem hallottam semmit – feleltem. – Akkor azt sem hallottad az elõbb, hogy szóltam hozzád. – Nem. Mit mondtál? – Csak annyit, hogy: „ne mozdulj meg!” – Nem is mertem, mert azt sem tudtam, hogy merre induljak. Te fogtad meg a kezem? – Én – válaszolta. – Hol van Tami? – jutott hirtelen eszembe az elõbbi nagy robaj, és aggódva néztem körül. – Nincs semmi baja? Minden a helyén volt, mintha nem is történt volna semmi. – Gyere, menjünk ki! Ne aggódj, õ is mindjárt itt lesz – mondta Ufi, és bátorítóan rám mosolygott. Kimentünk az épület elé, és vártunk. Pár pillanat múlva Tami is megjelent, nem volt semmi baja. Ez nagyon megnyugtatott, de ahogy jobban megnéztem, mégis egészen más lett, és valamilyen kis csomagot tartott a karjában. Odajött hozzánk, és elõbb Ufinak, majd nekem is odanyújtotta, hogy nézzem meg. Egy apró, emberi szem számára talán kissé csúnyácska ummi bébi szuszogott az ölében. Persze, nézõpont kérdése, hogy kinek mi a szép, és mi a csúnya. Én a magam részérõl a mi ember formájú csecsemõinket látom szépnek, de ez csak külsõség, mert ezeknél a kis lényeknél a szépség, belülrõl fakad. Náluk nem az számít, hogy ki milyen kívülrõl, hanem, hogy mi lakozik a lelkében. Ez abból is látszik, hogy hányféle faj él ezen a bolygón, és mégis békésen megférnek egymás mellett. 12
– Ugye, szép? – kérdezte Tami. – Nagyon szép – feleltem. – De te is nagyon megváltoztál – vágtam ki magam, szorult helyzetembõl. Tami átváltozása szembeötlõ volt, és valóban elõnyére vált. Mintha kicserélték volna. Lehet, hogy tényleg így is történt? – Új testet kaptam – mondta. – A régit levetettem, és helyette kaptam ezt, olyat, amilyennek egy fiatal felnõtt umminak lennie kell. Egy kicsit magasabb is lettem, de már tovább nem növök. Nálunk ez nem úgy megy, mint az embereknél – magyarázta. Milyen szép is lenne, ha nálunk is csak ennyibõl állna a felnõtté válás! Csak belépnénk egy gépbe, és az, pár perc alatt érett, felelõsen gondolkodó felnõttekké varázsolna bennünket! Minek ez a közbülsõ tortúra hosszú éveken át? Lehet, hogy sokan megrónak érte, de azt hiszem, mégis inkább maradok a lassú, de hagyományosan bevált módszernél, és mint eddig, ezután is rábízom magam a természet jó akaratára, s ha eddig nem, talán ezután sem fog velem gonosz tréfát ûzni világcsúfjára. Csakhogy Tami esetében másról van szó. Neki elõbb bizonyítania kellett, hogy elég érett, és csak azután vehette fel a felnõtt testet, ami valóban formásabb, tetszetõsebb, mint a gyerekeké. Ami pedig a magasságát illeti, bár észrevehetõ volt a különbség az elõbbi állapothoz képest, de csak két-három centit jelentett. A Lelkek Várában lévõ szerkezetet a teremtõerõ hozta létre, állítani rajta nem lehet, ezért a felnõtt ummiak mind egyforma magasak, és nincs közöttük e tekintetben semmi különbség. Egy másik nagy titokra szintén ennek alapján sikerült fényt derítenem, ugyanis Ufi elbeszélésébõl megtudtam, hogy az ummiak nem házasodnak, mégis mindnyájan családban élnek, ami egy felnõttbõl, és két gyerekbõl áll. Ennek igen egyszerû magyarázata van. A gyerekek egynemûek, a felnõttek pedig kétnemûek. Tami, amíg gyerek volt, kislány, Trennis pedig fiú volt. A felnõtté váláskor viszont, az átváltozás alatt magukra veszik a másik nem tulajdonságait is, így bármilyen körülmények között képesek helyt állni. Amikor hajdanán, Ufival errõl beszélgettünk, viccesen megjegyezte: – Megvan az az elõnye, hogy így elkerülhetõ a perpatvar a férj és a feleség között, mint ahogy ez az embereknél lenni szokott. Tény, hogy ez sem utolsó szempont, de azért úgy véltem, hogy mégsem ez az igazi magyarázata a dolognak. Azonban, most is hiába faggattam Ufit, nem tudott számomra megnyugtató választ adni erre a kérdésre. Néztem a kis ummi bébit Tami karján, és minél tovább néztem, annál szebbnek találtam. – Menjünk haza! – mondta végül Tami. Ezzel mi is egyetértettünk. Mire megérkeztünk, Trennis is otthon volt már. Õ is átesett a nagy változáson, de neki, mivel eddig fiú volt, a Lelkek Kapujához kellett mennie. Az átváltozás nála is ugyanolyan egyszerû volt, mint a húgánál, azzal a különbséggel, hogy az õ karján nem nyöszörgött semmilyen apró csecsemõ. Még mielõtt feltehettem volna kérdésemet, Ufi máris készen állt a válasszal. – Nekünk, akik fiúból lettünk felnõttek, három ummi évig várnunk kell, és csak aztán mehetünk el a Lelkek Várába, hogy a gyermeket, mint a Lélek ajándékát átvehessük. Egyszerre egyet, így mindenki csak kétszer mehet oda be. – Szóval, nálatok így születnek a gyerekek! – állapítottam meg. – Így – válaszolta. Végignéztem rajtuk, és megállapítottam, hogy minden szabályozás ellenére, kis barátaim továbbra is megõrizték egyéniségüket. Azonban észrevettem valami mást is, amint szomorkásan mosolygó arcukat felém fordították. Szemük elmélyülten fürkészett, mintha emlékezetükbe akarnák vésni arcom formáját, de hang nem jött ki a torkukon. Ekkor hirtelen, ólomsúly nehezedett a szívemre, és villámcsapásként hatott rám a felismerés, hogy vége. – Nekem is haza kell mennem! – Ufi szótlanul bólintott. Annyira megszerettem ezeket a kis lényeket, barátaim lettek, és most el kell szakadnom tõlük. Fájdalmas könnycsepp gördült végig az arcomon, Tami kinyújtotta kezét, és egyik ujjával felfogta. – Könny – mondta, majd elõvett egy kicsiny tégelyt, belehelyezte a könnycseppet, és gondosan lezárta. – Ezt megõrzöm emlékbe. – Mikor kell indulnom? – kérdeztem. – Holnap – felelte Ufi. – Azt szeretném, ha mind a hárman együtt mehetnénk! – kértem. – Ezt meg kell beszélnem a Bolygó Tanáccsal, mert ehhez az õ beleegyezésük is kell! Csend volt. Eljött hát, elérkezett a búcsú. Ez az utolsó napom kis manóbarátaimnál. Mindnyájan tudtuk, hogy egyszer ez az idõ is eljön, de nem gondoltuk, hogy ennyire fájni fog. Közben Ufi elment a Bolygó Tanácshoz engedélyt kérni, hogy amikor visszatérek a Földre, Trennis és Tami is elkísérhessenek. Hosszú ideje vártunk már, de semmi hír nem érkezett, ezért attól tartottam, hogy valami komoly probléma lehet az utazás körül. Trennis és Tami, hogy oldják a várakozás okozta feszültséget, elhatározták, hogy rövid idõre felidézik nem is oly távoli gyermekvilágukat, és ugyanolyan bohókás játékkal elszórakoztatnak engem. – Mit szeretnél? – kérdezte Tami. – Repülni – feleltem. – Repülni, mert otthon már nem lesz rá lehetõségem, mint itt nálatok. – Gyere! – mondták egyszerre, és mindketten megfogták a kezem, majd a levegõbe emelkedtünk. 13
Csodálatos élmény volt. Könnyûnek és szabadnak éreztem magam, mint a madár. Elfelejtettem minden bánatomat; repültem, szárnyaltam a magasban. Észre sem vettem, hogy mikor engedték el a kezem, csak ösztönösen kitártam a karom, és egyedül, a magam erejébõl hasítottam a levegõt, õk pedig kicsit távolabb, tartva velem a tempót, nevettek. Már régen nem voltunk a házban, hanem kint a szabad ég alatt, a kert felett bucskáztunk, viháncoltunk, mint a gyerekek. Csakhamar kezdtem elfáradni, és egyre nehezebben bírtam a karjaimat mozgatni, mintha ólomsúly nehezedett volna rá, míg végül egyáltalán nem tudtam moccanni sem. Mivel továbbra sem zuhantam le, rájöttem, hogy tulajdonképpen eddig sem a magam erejébõl repültem, hanem az általuk gerjesztett energia tartott fenn, és vitt arra, amerre õk akarták. – Jól átvertetek! – kiáltottam oda nekik. De õk csak nevettek. – Mi?!? – vágott ártatlan képet Tami, majd mintha mi sem történt volna, megkérdezte: – Hát, nem ezt tettük eddig is, amikor még, mint gyerekek játszottunk veled? – De igen! Különösen te! – válaszoltam. – Most mi a terved? – Ne aggódj, nincs semmi! Azonban Tamit ismerve, nem volt túl meggyõzõ a válasz számomra, ezért úgy döntöttem, hogy résen leszek. Csak az aggasztott nagyon, hogyan védjem meg magam ellene, hiszen ez a kis, minden hájjal megkent, csavaros eszû ifjú titán, sok furcsa trükköt képes bevetni azért, hogy „bûnös” célját elérje. Márpedig biztos voltam benne, hogy most is forgat valamit a fejében. Gyanakodva figyeltem minden mozdulatát, õ pedig úgy tett, mintha tudomást sem venne az egészrõl, sõt mindinkább úgy tûnt, hogy még élvezi is ezt a helyzetet. Aztán hirtelen megmagyarázhatatlan dolog történt. Tami egyik pillanatról a másikra eltûnt a szemünk elõl. Ez a váratlan fordulat teljesen összezavart bennünket, és hiába forgattuk a fejünket, Tamit nem láttuk sehol. – Mindjárt megkeresem – mondta Trennis, és a következõ pillanatban õ is eltûnt, mint a kámfor. – Nem ér a nevem! – kiáltottam el magam, egy rafinált összeesküvéstõl tartva, miközben tanácstalanul forgolódva lebegtem fenn a magasban. Szerettem volna leereszkedni a biztonságot jelentõ talajra, de ez a titokzatos erõ, ami a levegõben tartott, nem engedett. Erõs fehér fény vakított el, majd egy ismeretlen helyen szembetaláltam magam Trennis-szel és Tamival, amint jót mulattak rajtam. Még fel sem ocsúdhattam, máris nyomuk veszett megint, én meg azt sem tudtam, hogy mi történik velem, mert hirtelen, újra a kert felett lebegtem, mint egy jól megtermett lufi. Lehet, hogy tényleg ilyen szerepet szánhatott nekem a két kis ifjonc, mert Tami nekifutásból nekem rontott, és hatalmasat lendített rajtam, amitõl nagy ívben szálltam egyre magasabbra, úgyhogy Trennisnek ugyancsak igyekeznie kellett, hogy utolérjen. Ám a játékba most már nekem is volt beleszólásom, hiszen újra tudtam mozgatni minden porcikámat, és amikor Trennis már-már elért, finoman arrébb siklottam. Ez mindkettejüket meglepte, és mindent elkövettek, hogy újra hatalmukba kerítsenek, ám mostantól én is érvényesíteni tudtam akaratomat, sõt, váratlanul a javamra fordult a helyzet, az történt, amit én akartam. Tami hiába tiltakozott, engedelmesen lebegett felém, néhány bukfencet vetett a levegõben, majd szépen a nyakamba ült. Ezután Trennis következett, õ sem kerülhette el a sorsát. Ugyanezt neki is végig meg kellett tennie, ha akarta, ha nem, majd a kettejükkel a nyakamban leereszkedtem a földre. – Ennyi elég volt – mondtam. – Hogy tudtál ellenállni nekünk? – kérdezte Trennis. – Ufi mutatta meg, hogyan kell, de csak most sikerült, mert végre játéknak vettem a dolgot, és nagyon meg akartalak benneteket tréfálni. – Sikerült – felelte Tami, és jót nevettünk az egészen. Én pedig végre büszke voltam magamra, hogy nem csak szenvedõje, hanem megalkotója is lehettem egy vidám csínytevésnek. A jókedvû nevetgélés közben betoppant Ufi is, és örömmel adta tudtunkra, hogy Tami és Trennis is elkísérhet bennünket holnap az én világomba, a Föld nevû bolygóra. A tudat, hogy másnap nekem is haza kell térnem, kicsit lecsendesítette bennünk a vigasságot, és kihasználva az utolsó lehetõséget, felidéztük az UMM bolygón együtt töltött idõ eseményeit. Mivel egyikünknek sem volt kedve aludni, hajnalig beszélgettünk, s ha közben ránk tört a fáradtság; csak befeküdtünk a kapszulába egy kis idõre töltekezni, és máris olyan frissek voltunk, mintha hat-nyolcórai alvás után ébredtünk volna. Indulás elõtt kicsit rendbe szedtem magam, még vetettem egy búcsúpillantást a házra, majd útnak eredtünk, de nem az ûrhajó felé, hanem be a városba. A Bolygó Tanács épülete elõtt már rengetegen vártak. Megható volt látni, hogy ennyien el akartak búcsúzni tõlem. Sorra jöttek elém az ummiak, emberek és egyéb élõlények, akik mind-mind azért voltak ott, hogy még egyszer megszorongathassák a kezem, és barátságukról biztosítsanak. A magam részérõl efelõl nem volt semmi kétségem, mert én is mérhetetlen szeretetet éreztem ennek a bolygónak a barátságos lakói iránt. Amikor pedig az elnök is magasztalni kezdte az UMM bolygó és a Föld bolygó lakói közötti elszakíthatatlan barátságát, akkor már bizony, az én könnyeim megeredtek, mert nem volt, aki visszatartsa õket. Nehéz percek voltak ezek a számomra. Az ünnepélyes búcsúztató után, ugyanez a szeretettel teli tömeg végigkísért bennünket Ufiék háza elé, ahol még egyszer búcsút intettem, majd beszálltunk az ûrhajóba, hogy elinduljunk az én bolygóm, a Föld felé. VÉGE 14
Mindennapi Evangélium Igerészek és Hang idézetek Október 1. LK 2. LK 3. LK 4. MK 5. LK 6. LK 7. LK 8. LK 9. LK 10. LK 11. MK 12. LK 13. LK 14. LK
10. 1-12 10. 13-16 10. 17-24 10. 2-16 10. 25-37 10. 38-42 11. 1-41 1. 26-28 11. 15-26 11. 27-28 10. 17-30 11. 29-32 11. 37-41 11. 42-46
21/2064 13/1176 8/1699 8/676 13/1184 15/1461 8/1758 3/178 18/1713 22/2178 24/2386 4/307 11/959 38/4071
15. LK 11. 47-54 5/401 16. LK 12. 1-71 4/1306 17. LK 12. 8-12 9/711 18. MK 10. 35-45 42/4655 19. LK 12. 13-21 8/667 20. LK 12. 35-38 6/446 21. LK 12. 39-48 13/1123 22. LK 12. 49-53 32/3367 23. LK 12 54-59 4/284 24. LK 13. 1-9 32/337,625. 25. MK 10. 46-52 1/62 26. LK 13. 10-17 17/1602 27. LK 13. 18-21 38/4129 28. LK 6. 12-16 1/11 29. LK 13. 31-35 37/3977 30. LK 14. 1-6 39/4134 31. LK 14. 1. 7-11 1/30 Szerkesztette: Palásti Imre
Hang tábori pillanatok 2009
15
Égi Béke a Földön Közösség csoportjainak elérhetõsége 2009. Szeptember Helység 1. Budapest 2. Budapest, ‘Tanítványok’ 3. Budapest ‘Gyertyaláng’ 4. Eger 5. Halásztelek 6. Kecel 7. Nagyvárad 8.Iszkaszentgyõrgy 9. Székesfehérvár 10. Szentes-Csongrád 11. Szolnok, ‘Tiszavirág’ 12. Szolnok, ‘Napvirág’ 13. Jakabszállás-Kecskemét 14. Lõrinci ‘Imád-lak’
Név Vargáné Szíjártó Mária Bucholc Ferenc Kundra István Szabóné Halász Judit Mlecsenkov Angel Kecskeméti Sándor Hosszú Gyula Deák Éva Mária Szabó Istvánné Medgyesi Istvánné Bíró Lajos Eszesné Oncs Ágnes Gyulai Ferenc Palánkai József
Telefonszám 06-1/284-8638 30/866-6702 30/324-0304 06-36/316-944 30/268-4108 70/330-9706 0040/730-512873 20/572-3093 06-22/302-716 06-63/313-674 06-56/379-761 70/207-3241 06-76/382-218 06-20/330-4593
A SZENTMISÉK IDÕPONTJAI OKTÓBER 18. Szolnok OKTÓBER 25. Inárcs
Szolnok - Szandaszõlõs, Kocsoros út 28. Mlecsenkov Angel Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94. 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Deák Zoltán
Idõpont: 10,30h
Idõpont:13h-16,30h
Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu
A Hang-könyvek megrendelhetõk: Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468
Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT
Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, grafika: Bányai Éva, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor,Kundra István, Mlecsenkov Angel A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Klauzál Gábor u. 40. T: 06/30-692-9274 E-mail:
[email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kohlmann Eszter Kecel, Rózsa u. 3. Tel.: 06/70/337-3274; 06/78/421-502 200,-Ft
