t' Intézet OktatáSkuta o
*
'an Institute for Hungari
EducatiO nal
Szigeti Jenő - Szemerszki Mariann - Drahos Péter
Egyházi iskolák indítása Magyarországon
Research
EGYHÁZI ISKOLÁK INDíTÁSA MAGYARORSZÁGON
Szigeti Jen6 - Szemerszki Mariann - Drahos Péter
Oktatáskutató Intézet Budapest
1992
Tartalom
Szigeti Jenő: Az egyházi iskolák kérdése - belülről
5
Szemerszki Mariann: Tanárok és szülők véleménye az egyházi iskolák indításáról és a világnézeti oktatásról
11
Drahos Péter: Helyi politika és egyházi iskolák
41
3
EGYHÁZI ISKOLÁK KÉRDÉSE - BELÜLRŐL
1990-es lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt - ami bátran mondnemzeti közmegegyezéssel született - a következő preambulum vezeti be: A magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői. A hitélet tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociálisegészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet tőltenek be az ország életében. Ezt az ünnepélyes állítást a társadalom többsége vallotta. Most úgy tűnik, hogy egyre többen kétségbevonják ennek az állításnak az igazát. Ha a vallások elfogadásának pontosabb analízisét készítjük e~ akkor azt mondhatjuk, hogy két, egymással ellentétes álláspont él a társadalomban. Az egyik azt állítja, hogy egy új keresztény kurzus veszedelme fenyeget, a másik pedig a vallások elnyomásár6~ háttérbeszorításáról beszél. Mi is hát a helyzet? Az első amit megállapíthatunk az az, (az ilyen szélsőségesen ellentmondó vélemények azt mutatják,) hogy a társadalom ezen a területen információ hiányos. Ez már az egyház által visszakért iskolák számát tekintve is igaz, hiszen különben nem jelent volna meg a sajtóban olyan vélemény, mely szerint nemsokára az "oktatási intézmények 4O%-a egyházi tulajdonban lesz". Az ilyen véleményt könnyű statisztikai adatokkal cáfolni. Az országban jelenleg több mint tízezer közoktatási intézmény van és ebből alig több mint 150 az egyházi fenntartású intézmény. Ma már azt is tudjuk, hogyha a visszaadási folyamat lezajlik, akkor az iskoláknak mintegy 6 - 8%-a lesz egyházi iskola. Ugyanakkor a vallásszociol6giai felmérések azt mutatják, hogy az ország lakosságának mintegy 18%-a erősen vallásos elkötelezettségű és ehhez jön az orsZág lakosságának még egy negyede akik bár gyengébben, de kötődnek az egyházhoz (Beszélő, 1992. február 23.). így a visszaadott iskolák száma nem fogja meghaladni az egyházak súlyát a társadalomban. Ez a. statisztika viszont a meglévő félelmeket nem oldja fel. Emögött a belső feszültség mögött tartalmi bizonytalanság van. Mitől egyházi és mitől nem egyházi egy iskola? Nagyon nehezen lehet erre a kérdésre kielégítő, pontos választ adni. Nehezíti a helyzetet, hogy az egyházi iskolák visszaadása a magyar közoktatás egyik csődperiódusában következett· be. Sok szülőnek az az elvárása, hogy ha egy iskola állami tulajdonból egyházi tulajdonba kerül, rögtön jó iskola lesz. Ez az elvárás nagyon sok esetben csalódáshoz fog vezetni. J ó lenne ennek· a csal6dásnak a kezelésére is felkészülni. Ugyanakkor a nem egyházi iskolák, vagy "világnézetileg semleges iskolák" mellett érvelők is félnek egy ellenkező előjehi diktatorikus iskolamodell kialakulásától. Ú gy ttínik, hogy ez a két irányú ellenségkép lebontása az egyik legfontosabb feladat.
5
,
~ e~é~z vita hátt~rét vél~mén!e.m szerint, egy az egész társadalomban jelen-
levő IdentIt.as-zav~ adJ~. A diktatorikus. rendszerek identitás tudatát az jellemzi,
hogy valamI, valaki ellenere vagyok az, aki vagyok. A másság egyenlő lesz az elle _ séggel. A mást nem megérteni vagy tolerálni kell. Ez vétkes "revizionizmus" l n . enne, h anem legyŐZI,• el' tIporm. Ez a gondolkodási mód nem oszlatható el egyik na ' l , ikr M' d k . " . pro a mas a. m, a ét oldalon vannak, akik az UJ Iskolát "ellen"-iskolának tartják. A maguk ellens~g-ké~én:k megfelelően "győztesként" kívánják építeni a jövőt. Ugyanakkor mmdket taborban vannak olyanok, akik féltik különböző formában elért értékeket. Ennek az identitás-zavarból eredő ellentétnek a feloldásán k: fáradoznunk, hiszen ezt kívánja mindkét félnek az érdeke de békés "dep lit' ált" alkotó légkörre leginkább az iskolának van szüksége.' o lZ
Egy vagy több világnézettel ismertessék meg a tanulókat? . (a válaszolók végzettsége szerint) 100
eo 50
40
20
Most ezt a nagyon szerteágazó, sok feltételezést magába foglaló problémát
cs~ ~gy szempontból, a pedagógusok szempontjából próbálom áttekinteni. Mégis szükseges a pedagógusok véleményét befolyásoló tényezőket körüljárni. A Medián Kft. ez év nyarán közzétett, 1992. április 10 és 16 között a felnőtt lakosságot r~prezentáló ~~ ~ő~ mint~ja szerint az emberek túlnyomó többsége plurarista, partsemleges es vilagt oktatast akar. (Lázár Guy. Magyar Hírlap. 1992. június 24.) Érdekes módon ez nem mond ellent annak, hogy a megkérdezettek többsége ragas~odna. az e~séges ..tan~y~oz. ~ megkérdezettek túlnyomó többsége, 82%-a szermt az lskolák~an tobbfele világnezettel kellene megismertetni a hallgatókat és c~ak !-2~- uk nyila,tkozott ú~, hogy egyféle világnézeti nevelésben kellene r:szesIte~, a ,t~ulokat. A V1ZSgálat azt mutatta, hogy az iskolai végzettség nak°vekedesevel nott azoknak a száma, akik a világnézeti plurarizmus mellett szavazt
.
"Visszaadná-e az iskolát az egyháznak?" (a válaszolók pártállása szeri~t százalékban)
[ -
I •• n
. . Nem
!E!iI Nem ',dJa
6
I
o "tallnol lakol.
[ -
eggyel
, . többel
középiskola
'Ollkol •. egyetem
QQ nem tUdja_I
De mit is jelent a világnézetileg semleges iskola? Erre a Medián Kft. vizsgálata nem tér ki. Valószínűnek vehető, hogy a megkérdezettek véleménye is sokféle lehet. Empirikus tapasztalataim alapján a következő kép rajzolódik ki. Az emberek inkább a diktatúra ellenességben látják a semlegességet és nem az értéksemlegességben, a túlzott relativizmusban. Egy monolit, diktatorikus irányzat csődjét átélő társadalom nyitott a másféle értékek megiSmerésére, ugyanakkor fél attól, hogy egy másik, a korábbival ellentétes világnézet diktatorikus uralma következik be. Természetesen ezt a feltételezést gondosan meg kell még vizsgá1ni. Jobban meg kellene ismerni, hogy a válaszo!ók mit is értenek azon, hogy világnézetileg semlegs. A pedagógusok mindenképpen azt, hogy ne kössék oktató munkájukban őket azok a kötelező "hitbeli elvárások" amiket az iskolafennt~tók vallanak. Nem arra gondolnak, hogy a pedagógusnak semmiféle világnézete nincs, hanem inkább arra, hogy ne lehessen a pedagógust semmiféle világnézetre kötelezni és arra, hogy világnézete megvallásának alkalmaztatására nézve ne legyen semmiféle hátrányos következménye. Ma a pedagógusok nagy része attól fél, hogy az egyházivá váló iskola számára egy új világnézeti elkötelezést hoz, amit éppen úgy többségében színből és nem szívből kell vállalni, mint a régit. Ugyanakkor - a különböző megnyilvánulásokból ez tűnik ki - az egyházak ezzel kapcsolatos álláspontja is tisztázatlan. Különböző, egymásnak többször ellentmondó álláspontok látnak napvilágat. Egyrészt türelmet sugallnak, másrészt az egyházak oldaláról is elhangzik "a bűnös, a régi rendet kiszolgáló pedagógus társadalom" igaztalan és valódi értékeket IS veszélyeztető vádja, ami éppen a pedagógus társadalom legértékesebb, szakmailag is a legjobban felkészült rétegeit készteti ellenállásra. Pedig éppen ilyen pedagógusokra van és lesz szüksége az újra induló egyházi iskoláknak. Az Oktatáskutató Intézet pedagógusok körében végzett vizsgálata azt erősíti, hogy az egyházi iskolák indulása nem okoz szükségszerűen konfliktust. Mint láttuk a törvényben megszabott tíz éven belül az
7
"~
h.U/..,_<..
tartanak igényt, ugyanakkor a pedagógusok véleménye
X~~I~~~f~!~:~;~~:~;~;::&.: aköiépiskolák·· 18%-át ·tartaná helyesnek .( ........"'t~.,.., 3:.siorosa·· annak, : ami •ténylegesen visszakerül az egyházak 'i",).;, ..;;",
~...~..,~. e~enére)~~entős konfliktusokkal jár az iskolák visszaadása. Ezeknek (és. bekqvétkezett) m~délljeit szeretnénk egy külön tanulmányban
c.sak néháÍjytovábbgondolásra szánt. ökot szeretnénk megjelölni. l. A törvény né:m· az egyháznák általában. visszaadandó iskolákról beszél, hanem a régi egyházi iskolák visszaállítását teszilehetővé. A törvény - szándéka jó, hiszen az egyházaknakis, a társadaIoDlllak is azaz érdeke, hogy a régi hagyományt hordozó iskolák (katglikus gimnázi~ok, protestáns kollégiumok) tovább szolgálják az oktatás ügyét. Ugyanakkor veszélyei is vannak ennek a törvénynek. Nem veszi figyelembe az elmúlt 40 év jelentős níigrációját ami az egyház. földrajzi helyzetét nagyban változtatta pl. a Duna-Tisza közének (az 50-es években tanulóknak minősülő) protestáns iskolafenntartó gazdáinak gyerekei az elvett föld elől a nagy városokba menekültek. A gimnáziumokat meg csak a régi helyen lehet felállítani. De ki lesz akkor az iskolafenntartó? 2. Az egyháznak nem az az érdeke, hogy a 40 évvel ezelőtti régit restaurálja, hanem egy hatékony, új egyházi oktatási rendszert hozzon létre. Ez a törvény viszont a régi restaurálását segíti. A társadalom érdeke is az, hogy egy versenyképes egyházi iskolahálózat jö.ijön létre. A régi restaurálásának szüksége elvonja az erőt az új rendszer létrehozásától. Az egyházon belül is a konzervatív véleményeket erősíti és gyengíti a társadalom számára hasznos, új vélemények érvényesülését. 3. A törvény úgy született és ma is úgy funkcionál, hogy az iskolafenntartó egyházak nem tudják hogyan, miből tartják fenn magukat. Abban nagyrészt egyetértés mutatkozik, hogy az egyház segítségre szorul ahhoz, hogy a működéséhez szükséges eszközöket megszerezhesse, de ennek a stratégiáját még körvonalaiban sem gondoltuk végig. Az egyház és az állam szétválasztásának kulcskérdése az anyagiak kérdése. Amíg a költségvetésból évente megszavazott támogatásokból él az egyház (ami tűzoltó megoldásként feltétlen elfogadható), nem beszélhetünk igazán az állam és az egyházak szétválasztásáról. Jelenleg ezért az egyházak nagy része államilag fenntartott egyházi iskolákban gondolkodik. 4. Az önkormányzatok lettek az egyházi állami iskolák tulajdonosai. De miben áll iskola-tulajdonosnak lenni? Az önkormányzatok többsége még ma sem készült fel a válaszadásra. Az egyház régi iskolája úgy kerülhet vissza, ha megegyezés születik az önkormányzatokkal. Ehhez a megegyezéshez sokszor hiányzik a szükséges információ. Az önkormányzatok sokszor nem értik, sőt nem ismerik az egyházak terveit, törekvéseit. Ugyanakkor pedig az egyházak sem páibeszédképesek, mivel úgy gondolják, hogy a helyi felelősöket át lehet lépni úgy, ha "felül" megegyeznek. A pedagógusok .ezt viszont demokratikus jogaik sérüléseként élik meg,· hogy "ismét. felettünk döntöttek nélkülünk". Jó volna tehát, ha tisztázódna az, hogy az önkormányzatok tulajdonosi funkciója miben áll. Milyen jogok és milyen kötelezettségek illetik meg az önkormányzatot, ezt merinyiben és hogyan oszthatják meg más iskolafenntartóval? Úgy gondolom, . hogy ennek a kérdésnek megválaszolásamás szemléletet követel.
8
5. Örvendetesen színesedő iskolarendszerünkben megjelentek a '~agániskolák is. Ennek az iskolatipusnak a helye is tisztázatlan a közoktatásban. ,~ilyen k~p~so lat-hasonlóság vagy különbözőség van az egyházi iskola és a ~agamskola kozott~ Miben különböznek, miben egyformák? Lehet-e azt mondaru, hogy az ,egyh~ iskolákat közpénzből támogatni kell, mivel társadalmi feladatokat látn~ el e~ a tarsadalom egy részének aktív támogatását élvezik, ugyanakkor a magaruskol~at bár létrejöttüket lehetővé kell tenni - nem kell hasonló módon támogatm. Ha sajátos célkitűzésükhöz tudnak pénzt szerezni, akkor működjenek, .h~ nem, ~or pusztuljanak. Vajon a másféle iskolák nem ~anúgy társadalnu Igényeket Jelenítenek meg, mint az egyháziak? . " ., 6. Az eddigi felvetett kérdéseket is erősen mO~1V~~a, hogy az ISko~ák f~nntartásának anyagi háttere tisztázatlan. Ha a közoktatas kotelező - akkor .~aml feladat az adófizetők közös pénzéből (nem a kormány pénze ez!) ennek atorvénynek az érvényesítéséhez a feltételeket megte~e~teni. Eb~en ~ feltételre~dszer teljesítésében hogyan jelennek meg az egyházI es a magánískolák? Lényegeben támoállam vagy egy a társadalom egésze által rárótt kötelezettségének tesz gat e az , 'bb' él é eleget, megosztva ezt a munkát a többi.iskolafe~tar~óval? Ha az uto l v e~ ny az igaz, akkor jó volna talán, ha nem direkt az ISkolához, hane~ a. szaba~on lSkolatipust választó tanulóhoz kötnénk az állami támogatást. Vagyts tlSzt~ kene~e minden iskolafenntartó előtt, hogy mi a feladat és tanulónként mennYI támogat as jár ezzel. Ez viszont csak akkor funkcionál, ha a valós versenyfeltételek megteremtődnek. Milyen módon gondolja ezt a társadalom? Hogyan lehet ezt az esélyegyenlőséget megteremteni? Ez a következő idő munkája lesz. 7. A Medián Kft. közvéleménykutatása szerint nagyon erős a társadalom~an ~ a vélemény, hogy a Közoktatási Minisztériumnak egységesen kellene meghataro~ azt, hogy mit tanítsanak az iskolában. Az ezzel kapcsolatos táblázat ezt nagyon VIlágosan mutatja.
Ki szóljon bele abba, hogy mit tanítsanak az iskolában? (Százalékban) A minisztérium A helyi önkormányzat Az ott tanuló diákok szülei A tanulók Az egyházak képviselői A pártok helyi szervezetei
76
44
42 33 28
10 l.tábla
9
hogy kik tanítsanak az iskolában? * (Százalékban) A helyi önkormányzat A minisztérium Az ott tanuló diákok szülei A tanulók Az egyházak képviselői A pártok helyi szervezetei
Y:'StelJtler:szki Mariann ,. ÁROK ÉS SZÜLŐK VÉLEMÉNYE AZ E~YHÁZI ISKOLÁK JND'TÁSÁRÓL ÉS A VILÁGNÉZETI OKTATASRÓl
63 56 43 31 26 11
Tanárok véleménye 2.tábla
De akkor mitől lesz egyházi az iskola? A kiegészítő tárgyaktól? A hitoktatástól? Az oktatással együttjáró neveléstől? Még nehezebb kérdés. Az egyházak mennyire vannak tisztában sajátos érdekeikkel, miben látják nevelési, oktatási rendjük másságát? Tudunk-e erről kommunikálni? Ezekre a kérdésekre adandó válaszok a pedagógusokat közelről érintik. 8. Mind az egyházban, mind' pedig az önkormányzatokban tanulni kell a demokráciát. A legtöbb pedagógusban az a kép é~ hogy a korábbi ideológiai diktatúrát csak egy újabb ideológiai, egy esetleges egyházi diktatÚTávallehet felváltani. Nehéz ma még egy pedagógusnak 'elképzelni, hogy mi is a tanszabadság. Milyen kötelezettségeket és milyen egyéni lehetőségeket rejt magában. A szabadság viszonyfogalom. Tisztázni kell, hogy ínitől és mire vagyok szabad, ha szabadnak tudom magam. Ez a tisztázódási folyamat még nem történt meg a pedagógus . társadalomban. 9. Végül az iskolák közül kialakult vitána; nagy tehertétele a vita erős politikai töltete. Az iskolák érdekében, a pedagógiai munkazavartalansága miatt is depolitizálni kellene ezt a kérdést. Az iskolakérdés békés, több szint magába foglaló megoldása össztársadalmi kérdés. Mindenképpen közmegegyezést érdemel. Ezek a tisztázatlan kérdések a pedagógusok egzisztenciális helyzetetét is befolyásoló tényezők. Ezért az egyházi iskola és a pedagógusok viszonyát ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül nem lehetmegnyugatóan rendezni. Az egyház - a társadalomban él - ez azt jelent~ hogy nincs egyháztól különálló társadalom. Az egyház a társadalom integráns része. A társadalommal szembeállított egyház _ életképtelen. Az egyházaknak nem az a céljuk, hogy legyőzzék (vagy meggyőzzék) a társadalmat, hanem az, hogy benne teljesítsék sajátos küldetésüket. Ez csak a tolerancia szellemében mehet végbe. Lényegében az egyházzal az iskolával és a pedagógusok véleményének alakulásával kapcsolatos vizsgálódásainknak az a célja, hogy az egymás megértésén alapuló tolerancia kialakuljon.
*A
Medián Kft. felmérése a Magyar Televízió megbízásából készült a Krétakör
első adásához.
Az adatokat 1992. április 10. és 16. között vették fel a felnőtt lakosságot reprezentáló 1200 fős mintán
10
Az Oktatáskutató Intézet 1992. júniusában kérdőíves felmérést végzett az által~os iskolákban és gimnáziumokban tanító pedagógusok körében. A felmérés során t?bb aktuális jelentőséggel bíró témában kért~. ki a tanáro~ véleményét: az egyházI ~s m~gániskolák mliködésével, a volt egyházi mgatlanok Vlsszaadásával és a vallás- illetve hittanoktatással kapcsolatban. .. ; A minta összetétele az általános iskolákban és gtmnáz1Umokban tanító ~edag~ gusok országos arányait tükrözi. A középiskolák közül a fe~érés cs~pán a gunnáziumokban tanítókra terjedt ki, mivel a kérdések túlnyomó tobbségének csak ebben a közegben volt relevanciája. . . .' A vizsgálatba bevont 820 föt - akik között a gimnáz1uml tanárok (abból a célból hogy vAlaszaik külön is elemezhetők legyenek) a reprezentativitáshoz szükséges ará~y duplájának megfelelő mértékben voltak jek~ - ún. háromlépcsős, arányo~an rétegzett mintavétellel választottuk ki. (A későbbIekben az elemzés során a gtmnáziumi tanárok adatait a reprezentativitásnak megfelelően 0,5-e~ s~orzós~ámmal vettük ftgyelembe.) A minta kivá1asztásához első lépé~ben a k:t lskolaupusban (általános iskola és gimnázium) dolgozó pedagógusok s~át vettuk alapul. A ~á sodik lépcsőben a fent említett iskolatípusok területI. elhelyezkedése. ~apJán énként kijelöltük azokat a városokat és községeket, amelyek bekerültek a ==résbe. A harmadik az általános belül vettük az iskolatípuson belüli munkamegosztást: azaz azt, hogy milyen az alsó- illetve a. felső tagozatban tanító pedagógusok,. valamint a napköziben oktatók aránya. Mmdkét iskolatípusban kiválasztási szempont volt még a. pedagógusok beosztása, a megkérdezettek összességükben tükrözik a vezető illetve a nem vezető beosztasokban dolgozó pedagógusok országos arányait is. # -Az iskolarendszer pluralizálódásával és a tulajdo~rmák megváltozá~ával egyidejfileg az állami iskolák hajd~ domináns szere~~ - mmd az általánosf mmd a kŐzé-piskolákat tekintve - egyre inkább a múlté, a kozelmúltban ;~gy IllQstanáb~ alakuló alapítványi és magániskolák jelentős mértékben. bÓV1tik a választást lehetőségeket, s szfnesítik az iskolarendsz:rt. ,Ezt .~ .~olyamatot a. felmé~és során megkér:dezettek túlnyomó többsége (93 százaleka) o~ommel fogadja, s alig néhány százaléknyian vannak azok, akik szükségtelennek tartják ~, ho~ ~ oktatásban az állami·iskolákon túlmenően magán-, alapítványi és egyházI Iskolák IS résWte~enek. (Ezek az arányok egybeesnek egy 1992. elején ugyancsak pedagógusok ~örében végzett felmérés adataival, ahol az í~ véleke~ők aránya ~gyancsak 93 százale~ volt.) Az elutasító álláspont az átlagosnál Jobban Jellemző a középfokú végzettségtí taní-
lépcsőben
iskoláko~
ftgyele~be
í!J'
11
tókra, tanárokra, a falvakban élőkre, valamint - ezen társadalmi.,.demográfiai tényezőkön túlmenően - a vallásos gondolkodásmódot elutasítókra és azokra, akik egy.kö~eliyálasztáson az MSZP-re adnák szavazatukat. A vallásosság és a "pártra szavazás" az egész kérdőív folyamán nagy mértékben összefüggött az egyes kérdésekre adott válaszokkal, s érdekes megfigyelni azt is, hogy e két jellemző mennyire nagy befolyással van még a nem kifejezetten vallásos vagy politikai tartalmú, de persze azoktól korántsem független kérdésekre is, mint az iskolaszerkezet, a tulajdonlás és az állami támogatás, finanszírozás kérdéseire. A vizsgálat során arra is kíváncsiak voltunk, hogy az egyes iskolatípusokon belül a pedagógusok milyen tulajdoni arányokat tartanának a legmegfelelőbbnek. A megkérdezettek 7-8 százaléka nem tudott, vagy nem akart ezekre a kérdésekre válaszolni. A válaszolók - mind az alapf<;lkú, mind pedig a középfokú képzésben _ továbbra is az állami iskolákat látnák szívesen többségben, bár jóval alacsonyabb arányban, mint ahogy az a jelenlegi struktúrában létezik, a nem állami iskolák közül pedig a magán- (alapítványi) illetve egyházi iskolákat közel azonos arányban tartanák kívánatosnak. Kisebb mértékű eltérés mutatkozik azonban abban, hogy a pedagógusok - a középfokú tanintézetekhez képest - valamivel nagyobb szerepet szánnának az állami iskoláknak az alapfokú oktatásban.
Az általános és középiskolák tulajdonviszonyaiban helyesnek tartott arányok (százalékos megoszlás)
100%
69 ill. 65%) a vezető beosztásban lévők, többnyire az igazgatók (75%; 71. %), vallásos gondolkodást elutasítók (74%; 71%), valamint az MSZP-re szavazók ; 70%). Az állami iskolák arányát az átlagosnál valamivel alacsonyabb számtalálnák elfogadhatónak a tanítóképzőt végzettek (60%; 60%), ai: aktív vallá(54%; 49%) és az MDF-re szavazók (59%; 53%).' Az állami iskolák megítélésében megfigyelhető különbségek alapvetően az egyházi iskolák megítélésével egyenlítődnek ki. Míg tehát a magániskolákat illetően a pedagÓgusok társadalmi-demográfiai dimenziói mentén nem találunk. lényeges különbséget, addig az egyházi iskolák esetében már árnyaltabb a kép, éppen az állami tulajdonlásról kifejtett vélemények komplementere: különösen az aktív vallásosak, az MDF-re és a KDNP-re szavazók körében magas azoknak az aránya, akik szerint az iskolák körében az átlagosnál nagyobb arányt kellene képviselniük az egyházi tulajdonú iskoláknak. Az iskolaszerkezetet színesíthetik és a szülők választási lehetőségeit bóvíthetik a mostanában alakuló ökumenikus iskolák, melyekről a megkérdezett pedagógusok kétharmada hallott már. A felmérésben szereplők mintegy háromnegyede helyesli azt, hogy ilyen iskolák is múködhessenek M~arországon, s ez az arány val~ivel magasabb azok esetében, akik már korábban is hallottak, vagy olvastak ilyen iskolákr óL A pedagógusok többsége tehát pozitívan viszonyul ehhez a kérdéshez, annak ellenére hogy közülük kevesen gondolják azt, hogy ezekre az iskolákra nagy igény mutatkozna a környezetükben. Úgy ttínik tehát, hogy sokkal inkább egy általános demokratikus álláspontról van itt szó, amely lényegében mindenki számára biztosítani kívánja a szabad iskolaalapítás és iskolaválasztás lehetőségét "Ön szerint környezetében a szülők mekkora hányada iratná gyermekét••• ?" (százalékos megoszlás)
75%
egyházi iskolába·
50%
ökumenikus iskolába
25% 11%
0% -"----
8%
1%
általános iskola
~ állami iskola
középiSkOla
LJ magániSKola
1%
3%
5%
1'=:)/::1 egyházi iskola
l. ábra
_
túlnyomó többsége
~
tÖbbSége
39%
_elenYésző
brrrJ kisebbsége.
IHHil1lJnem tudja
Mind az általános iskolák, mind a középiskolák esetében az állami oktatást nagyobb arányban tartanák kívánatosnak a férfiak (általános iskolák:70%; középiskolák:68%), a közép- vagy idősebb korúak (40-49 évesek: 67 ill. 64; 50 év
12
kisebbsége
2. ábra 13
felszínre hozhatja~ az iskolák fman:lS:j]~étdéSte.k~et is: Ki finanszírozza az iskoláfés:milyen mértékfei~!áIl~uni,táDlc,galtás]ra a különböző tulajdonformájú iskolák eser~~!~:g:V'anrá" ott milyen mértékben? n\lllee}.t~s,zb(~n a jelenlegi szűkös állami erőforrásoknak, másrészt a piaci w'ei:,]j~yolJ'b térhódításának tulajdonítható, hogy a megkérdezettek f~ll~tTfé(l aZ állami (vagy önkormányzati) tulajdonú iskolák esetében is :':::!~;)7"'i":';"!'! Wé2(~SneJ(taI1Ja a saját erőforrások bevonását, s csupán 44%-uk vélte úgy, hogy teljes egészében közpénzekből kell fenntartani. Az ennek ;:;:,:';':11"1"'~",,,, ..,o'i,,,,,, az egyházi, az ökumenikus és a magániskolák esetében alig 1-2 :!,::!;;;~$,~@.~~k;:Mj[g az állami iskolák esetében a kizárólag saját erőböl történő finaniSzíro;l;áslra való' igény egyáltalán nem jellemző, addig a nem állami iskolák esetében
többen vannak azok, akik úgy vélik, hogy ezen iskoláknak teljes mértékben önfenntartóaknak kell lenniük (egyházi iskola: 12%, ökumenikus iskola: 13%, magániskola: 24%). Az állami támogatások kívánatos arányát az egyes iskolatípusok esetében a 3. ábra szemlélteti.
jelenleg oktatási intézményként működő volt egyházi ingatlanokat visszakapják, s hasonló arányban vannak azok, akik nem értenék egyet ezzel. A megkérdezettek túlnyomó többsége - köze] kétharmada - az égyházi ingatlanok visszaadását egyedi mérlegelés tárgyává tenné, s bizonyos esetekben pártfogolná, míg máskor ellenezné azt. "Ön helyesli-e, hogy az iskolák épületét visszadják az egyházaknak"
van amikor igen, van amikor nem
64% nem helyesli
17%
Az állami és saját erőforrások kívánatos aránya a különbözo tulajdonú iskoláknál
100%
4. ábra A vélemények megoszlása az iskolák visszadásáról pártszimpátiák szerint
75% 80 70 50%
60 50 40
25%
30 20
0% Allam I Iskolák
egyhhl Iskolák ökumenikus IskolAk
magénlSkolAk
10 O
3. ábra A közelmúlt egyik legélénkebb politikai vitája az egyházi ingatlanok visszaadása körül zajlott. A kérdést mára már parlament által hozott törvény szabályozza, azonban így utólag is érdekesnek tűnhet a pedagógusok véleménye erről a kérdésről. Az oktatásban dolgozók alig egyötöde helyesli, hogy az egyházak a
,.
-
helyesli fillE] iS-is nem helyesli
61 33 6
11 69 20
17
5. ábra 14
15
A vélemények megoszlása az iskolák visszaadásáról vallásosság szerint
Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy a kért iskolaépiUeteket vissza ken adni az egyházaknak .•.• ? (százalékos megoszlás)
80 EGYET· ÉRT
O
helyesli is-is nem helyesli
CTIJ fa
67 31 2
25
12
63 12
72 17
5 56 39
12
36 52
NEM ÉRT EGYET
NEM TUDJA
ha az egyház egyházi iskolát kíván benne mtíködtetni, de az önkormányzat másik épületet biztosít az állami iskolának
78
17
5
ha az egyház továbbra is igényt tart az ott dolgozó tanárok munkájára
58
32
10
ha az egyház biztosítja az iskola világnézetileg semleges mtíködését
53
37
10
ha az adott településen nincs más ugyanolyan képzést adó iskola
20
71
9
minden esetben ha kérik
13
82
5
6
88
6
ha az egyház nem iskola céljára kívánja az épületet felhasználni
1. tábla
6. ábra Az előző kérdésre adott válaszoknak megfelelően csupán a megkérdezettek 13 százalékára tehető azoknak az aránya, akik ezeket az ingatlanokat minden esetben visszajuttatnák korábbi tulajdonosuknak, s valamivel még ennél is kritikusabban vélekednek a pedagógusok azokban az esetekben, ha az egyházak ezeket az épületeket nem oktatási célra kívánnák felhasználni (amire egyébként a törvény nem is ad lehetőséget). Ugyancsak alacsony, csupán egyötödnyi azoknak az aránya, akik abban az esetben is helyeselnék az épületek visszaadását, amikor a környéken - pl. egy adott településen - nincs más hasonló képzést nyújtó iskola. A kérdezettek többsége el tudná viszont fogadni azt a megoldást, hogy az egyház által visszaigényelt ingatlan átadása eset én az önkormányzat biztosítsa azt, hogy az állami iskola új épületben folytathassa múködését, s alapjában véve helyeselnék azt a megoldást, hogy az állami iskola helyén létesülő egyházi oktatási intézmény tovább· ra is alkalm azza a korábban az iskolában dolgozó tanárokat, illetve, hogy garantálja az iskola világnézetileg semleges múködését. Ez utóbbi lehetőséget azonban nagyon sokan kétkedve fogadták, mondván: ez fából vaskarika, ilyen nem lehetséges.
16
A volt egyházi ingatlanokról szóló törvény általános rendelkezései tehát ugyan adottak, de az egyes esetekben a döntéshozó szerveknek mérlegelési lehetőségük van a visszaadás körülményeit és időbeli ütemezését illetően. Az épületek sorsát érintő döntésekbe optimális esetben valamennyi érintett fél beleszólhat, s kinyíl· váníthatja véleményét. A most következő ábra - egy l·től 5·ig terjedő skála segít· ségével - a pedagógusok véleményét mutatja arról, hogy szerintük a felsorolt szervezetek, intézmények, közösségek mekkora beleszólással bírnak jelenleg az épületek sorsát érintő döntésekbe, s hogy ehhez képest a megkérdezettek milyen mértéktl beleszólást tartanának kívánatosnak.
17
Amennyiben az Ön iskolája egyházi kézbe kerülne vissza és lehetősége lenne arra, hogy továbbra is ott tanítson, akkor maradna-e az iskolában, ha•••? egyházak
kormány politikai pártok iskolák szülÖk tanulók
•. 06
r-~iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiil~3.~5:'8i 3.98
BIZTOS
;::::::~~~~~~~~ii~~i~2ijl.~7t~·8~8iiiiii.i~.:8 i 2.42 I 1.66
4.16 r-.iiiiiiii~~L==I===--:~l 2.03
==:--1.-33--1r-------,---~1
. t:: .
l 2 -
jelenlegi mérték
2.71
3.82!
3
4
i
D
5
kivánatos mérték
• az o8ztályzatok étlaga, ahol S-nagymértékO, 1·egy~ltal~n nincs
* az osztályzatok átlaga, ahol 5 = nagymértékű, 1 = egyáltalán nincs
7. ábra Amint az ábrából kiolvasható, a megkérdezett pedagógusok szerint az egyházi ingatlanok sorsáról szóló döntésekbe jelenleg leginkább az egyházaknak, az önkormányzatnak és a kormánynak van beleszólása. Míg azonban a kérdezettek e három főszereplő közül az· önkormányzatok jelenlegi súlyával többé-kevésbé elégedettek, addig a döntések során az eddiginél valamivel kisebb szerepet szánnának az egyházak véleményének~ s kifejezetten nem kívánatosnak tartják a kormány ezzel kapcsolatos tevékenységét. Habár a tanárok,. tanítók véleménye szerint a különböző pártoknak már most is a közepesnél valamivel kisebb a beleszólásuk, ezt a jövőben még a jelenleginél is kisebbnek szeretnék látni. Az ingatlanokról való döntés során viszont szerintük a korábbinál nagyobb figyelmet kellene fordítani az iskolák véleményére és az eddiginél jobban oda kellene figyelni a szülők és a tanulók érdekeire is. A felmérésben szereplők egyötöde személyesen is érintett az iskolák visszaadásával·kapcsolatos kérdésekben, iskolájukat nemrégiben "privatizálták", vagy éppenséggel jelenleg is folynak a tárgyalások a visszaadást illetően. Közülük tehát vélhetően sokan elgondolkodtak azon (Í' kérdésen, hogyan tovább, van-e lehetőségük a maradásra, s ha igen, akkor milyen feltételek mellett. Ezt a döntési helyzetet próbáltuk felvázolni akkor, amikor a kérdezés során néhány olyan. vélt vagy valós, előnyös vagy hátrányos körülményt fogalmaztunk meg, amelyek - feltételezésünk szerint - ottmaradásra vagy továbbállásra bírnák a tanárokat.
18
TALÁN BIZTOS NEM NEM TUDJA MARADNA
az eddiginél kedvezőbb körülmények és jobb felszereltség mellett taníthatna
60
26
8
6
ugyanazt és ugyanúgy taníthatná, mint korábban
56
29
8
7
ugyanazokat agyerekeket taníthatná, mint eddig
47
36
10
7
az iskola világnézetileg semleges lenne
44
37
10
9
az eddiginél magasabb lenne a fIzetése
41
40
12
7
különben nehezen, vagy egyáltalán nem kapna állást a környéken
38
40
13
9
az iskola tanári kara és vezetése megváltozna
15
51
27
7
vallásos szellemben kellene oktatnia
14
26
53
8 2. tábla
Ezen feltételek közül leginkább szakmai szempontok késztetnék ottmaradásra a tanárokat: a felsorolt lehetőségek közül kiemelkedően a kedvezőbb körülmények, az iskolák korábbinál jobb ellátottsága, valamint a szakmai önállóság és a korábban oktatott gyermekek körének megtartása bizonyultak a legvonzóbbnak. Valamivel kevesebben voltak azok, akiket döntésük során egzisztenci~s szempontok fIzetésük emelkedése, álláslehetőségük megtartása - is befolyásolnának. Bár a táblázatban szereplő két utolsó szempont a}apvetóen inkább távozásra késztetné a döntéshelyzetben állókat, érdemes megfigyelni, hogy mennyire magas a bizonytalanok - a talán maradók - aránya abban az esetben, ha az iskola jelenlegi tanári állománya és vezetése megváltozna, míg ezzel ellentétben a hezitálók aránya sokkal alacsonyabb - következésképpen a távozók aránya sokkal magasabb - lenne abban az esetben, ha valamifajta világnézeti elvet erőltetnének az oktatókra. (Mint említettük, azok aránya, akiknél ezek a szempontok vélhetóen már komolyabban is megfontolás alá estek, kb. a kérdezettek egyötödére tehető. Valószínűleg éppen
19
amiatt, hogy ezeken a kérdéseken már többször elgondolkodtak, körükben az át. lagosriáljÓvalalacsonyábbvoltabizonytalanok, á "talátí maradók" aránya, s valamennyi tényező esetében" gyakrabban 'választották .a 'itbiztosan nem maradna" választ.) A volt ,egyházi iskolák viSszai;ldásáról folyó párbeszéd nagyon fontos, de egy-egy iskola esetében a tulajdonlással kapcsolatos vélemények űtköztetése gyakran több hónapig, is eltartó hosszadalmas folyamat. S amennyiben olyan döntés születik, amely szerint az 'épület az egyház kezébe kerül:~ssza, akkor problémák adódhatnak az állami iskolák sorsát illetően. Mindeközben természetesen az iskolának ilyen vagy olyan formában mtiködnie kell, amelyre több megoldás is kínálkozik. Éppen ezért kíváncsiak voltunk, hogy ebben az átmeneti helyzetben a pedagógusok mely megoldásokat tartanák a legmegfelelőbbnek. "Ha egy iskola épületét visszakapja az egyház, akkor Ön szerint mi *,legjobb megoldás?" (a válaszok százalékos megoszlása)
"Ön melyik v~leménnyel ért leginkább egyet?" (a válaszok százalékos megoszlása) Az iskolának nem feladata a gyermekek világnézeti oktatása.
5
Az iskolának minden gyermeket általános erkölcsi, világnézeti
oktatásban kellene részesítenie, de nem feladata a valláSoktatás.
60
Az iskolának a világnézeti oktatáson túl vallásoktatásban kellene részesíteme a gyermeket, amennyiben a szüUS ezt kéri.
34
Az iskolának kivétel nélkül mindenkit vallás-
oktatásban kellene részesftenie.
1 4. tábla
az önkormányzat biztosítson az egyházi iskolának másik épületet cserébe
44
az állami iskola új épületbe költözzön át
32
ugyanabban az épületben párhuzamosan mtiködjenek állami és egyházi osztályok
22
az iskolaépületet az egyházi iskola kapja meg, függetlenül attól, hogy mi lesz az állami iskolával
1
nem tudja
1
3. tábla A táblázatból kitűnik, hogy a pedagógusok túlnyomó része fontosnak tartja az állami iskolák működőképességének fenntartását, s csupán elenyésző számban vélik úgy, hogy a tulajdonrendezés érdekében akár még az állami iskolák működéshez való joga is csorbát szenvedhet. Sőt, a megkérdezettek kétharmada teljes mértékben vagy legalább részben jogosnak tartja az állami iskolák igényét arra, hogy a korábban megszokott épületben működjenek, s csupán egyharmaduk véli úgy, hogy új épületet kellene biztosítani számukra. Ennél valamivel nagyobb számban vannak, akik az egyház tulajdon iránti igényeit nem a régi iskola visszaadás ával, hanem egy új. épület rendetkezésükre bocsátásával, ~épzelnék el. A "tiszta vi1ági~1 és "tiszta egyházi" .' iskolákkialakításánál kedvezőtlenebb a !Ivegyes" tulajdonií és vegyes múködtetésú" iskolák megítélése: a felsorolt lehetőségek közül a,megkérdezettek egyötöde tartaná azt a ,legjobb megoldásnak, ha egyazon iskolaépületben pár~uzamosan mtíködnének állami és egyházi osztályok. Srdekes azonban megfigy~ltll,bogy ezt a variációt azádagosnál kevésbé tudják elfogadni azok, akiknek az iskolájában jelenleg is napirenden van eza kérdés: tehát azok, akiknek az iskolája nemcsak elméletben,· hanem ténylegesen is szembekerült már ezzet' a problémával.
20
Ök az átlagosnál valamivel jobban hajlanak arra a véleményre, hogy az egyház ne a jelenlegi állami iskola épületét kapja vissza, hanem ehelyett az önkormányzat biztosítson az egyház számára egy csere ingatlant.
Az utóbbi időszak egyik legtöbbet vitatott kérdése, hogy legyen-e világnézeti oktatás az iskolában, s amennyiben igen, úgy milyen tantárgyak, milyen órarend keretében. A legtöbb vitát az iskolai hitoktatás ügye váltotta ki és váltja ki napjainkban is. A megkérdezett pedagógusok túlnyomó része (95 százaléka) szükségesnek tartja ugyan azt, hogy a gyermekek világnézeti neveléséből az iskola is részt vállaljon, de csaknem kétharmaduk úgy véli, hogy ennek a világnéz~ti oktatásnak nem szabad megegyeznie a hittanoktatással. A kérdezettek további egyharmada megengedné és lehetővé tenné, hogy - szülői kér~sre - iskolai keretek köz~tt hitoktatás is folyjék, s csupán néhányan voltak olyanok, akik a vallásoktatást mmden körülmények között mindenki számára kötelezővé tennék. Természetesen ezek a válaszok - a korábban tapasztaltaknak megfelelően - legfőképpen most is a pártszimpátiák és a világnézeti hovatartozás függvényei: a vallásoktatás választható vagy kötelező formáját helyeslőket a koalíciós pártokra szavazók, valamint az aktív vagy kevésbé aktív vallásosak között találjuk meg a legnagyobb számban. Az, hogy a pedagógusok többsége az egyházakhoz szorosan. kötOdtS hittanoktaliist nem szívesen ,látná az iskolai oktatás berkeiben, nem jelenti azt. hQ8Y ne tartanák fontosnak a gyermekek számára a· különféle vallások tanainak, tötténetének és a Biblia kulturMÍS értékeinek megismertetését. Fontos azonban megj€!gyemi, hogy ezek oktatását sokan nem annyira külön tantárgyként képzelik e~. hanem leginkább egy-egy tárgy (történelem, irodalo,~) kereteibe tartják beiDeszthetőilek.
21
"Ön fontosnak tartja-e a gyermekek számára•••?" (százalékos megoszlás) a vallások megismertetését
igen
a Biblia megismertetését
nem tUdja igen
90%
1%
nem
97% nem
9%
vannak olyanok, akik ezen ismeretek átadását nem önálló tán,tá.r:~k más tárgyakba beágyazva - képzelik el.) Nagyon megosztottak a' pedagógusok a hitoktatás és a felf~ke~rets.emle és Biblia-ismeret tanrendbe illesztésével kapcsolatban, mindkét ese:tbeö"k:ö: fele arányban találunk olyanokat, akik ezen tantárgyakat órarendi kei'etellc" találják megvalósithatónak, s hasonló azok aránya, akik az iskoIái képzelik el azt. Ugyancsak megosztott a pedagógusok véleménye a hitl(jkt.at~F~~~fii,:!:t Biblia- illetve vallásoktatás helyszínét illetően is: mindkét esetben 70 SZázal~~kl~örilr;' mozog azoknak az aránya, akik ezek tanítását az iskola épületében tártják a
megfelelőbbnek.
3%
Szülők véleménye1
8. ábra "Ön szerint kiknek kellene oktatniuk...?" (százalékos megoszlás) a hittant a vallés- és Bibliaismeretet
(N=281)
(N=1000)
20%
•
nek az előzőekben megvizsgált problémákról a szülők képviselői. Az elemzéshez három olyan országos reprezentatív felvétel3 állt rendelkezésünkre, amelyet a felnőtt lakosság körében végeztek 1990-1992 között4, s· amelyek oktatásügyre, s ezen belül különösen a vallásoktatásra vonatkozó kérdései - ha nem is teljes mértékben és nem is azonos struktúrában - az előzőekben felvázolt témaköröket is felölelték. A továbbiakban e három felvétel olyan másodelemzését adjuk közre, amely témánk szempontjából érdeklődésre tarthat számot. A 3 minta összetétele a 18 év feletti felnőtt lakosság összetételét tükrözi, egyes - különösen szignifikáns eltérések esetén - azonban az iskoláskorú gyermekkel rendelkező szülők véleményét külön is kiemeljük. A tanárokhoz hasonlóan az 1990. évi felmérés során a felnőtt lakosság túlnyomó része is helyeselte azt, hogy az állam mellett más szervezetek, vagy magánszemélyek is mt1ködtethessenek iskolákat. Kü1önösen igaz ez az egyházakra, s valamivel kisebb mértékben a kisebbségekre és a magánszemélyekre.
egyház'; személyek
m történ~/em-, [}}@
A tanárok véleményét ,már többé-kevésbé ismerve adódik a kérdés: hogyan véleked-
filOzófiatanárok
bármely tanár
is~orán kivüli hitoktatók llimlliJnem tUdja
9. ábra Míg az iskolai hittanoktatást az azzal egyetértő pedagógusok túlnyomó része az egyházi személyek és szakképzett hitoktatók hatáskörébe utaIná, s jóval kisebb teret engedne az iskolában dolgozó pedagógusoknak, addig a megkérdezettek _ különösen a kevésbé vagy egyáltalán nem vallásosak - a vallástörténet és a Bibliaismeret oktatását valamivel nagyobb arányban bíznák az iskola tanáraira. (Ez valószínfileg részben éppen amiatt van így, hogy - mint már említettük - többen 1 3 országos reprezentatív mintán készült felmérés adatai alapján 3 A felmérések adatainak rendelkezésére bocsátásáért ezúttal is köszönetet mondunk Halász Gábornak 4 A vizsgálat id6pontjai: 1990 tavasza, 1991 &Ze és 1992 áprilisa
22
23
tében jóval magasabb volt az· egyetértők aránya az iskoláskorú gyermeket nem a nyugdíjas korúak illetve a nők körében, valamint azok esetében, akik magukat vallásosnak tartják.
Ki tarthasson fenn iskolákat? (az egyetértők százalékos megoszlása)
nevelők,
"Ön egyetért, vagy nem ért egyet azzal, hogy az egyház tulajdonába kerüljön egy iskola,. ha••• ?" 100 100
81
80 80
70
60
40
egy iskola van
20
O~------~~--~--~~-----L------~~------~
egyházak kisebbségek
magán-
ID
egyetért
több iskola van
_nem ért egyet
Dnem tUdia'
vállalatok egyesületek
ll. ábra
10. ábra Az egyházi iskolák visszaadásáról folyó viták - a pedagógusokhoz hasonlóan az ország lakosságát is élénken foglalkoztatják. Az 1991 őszén végzett felmérés adatai azt mutatják, hogy ebben a kérdésben nagyon megosztott a különböző társadalmi csoportok véleménye. Azzal ugyan a kérdezettek nagy többsége (81 százaléka) egyetértett, hogy egy olyan településen, ahol több iskola is mt1ködik, az egyház - kizárólag iskolai célokra - visszakaphassa korábbi tulajdonát, ez az egyetértő álláspont azonban már jóval kisebb akkor, amikor egy olyan településről van szó, ahol csupán egyetlen iskola mtIködik. Azok aránya, akik még ebben az esetben is az egyház javára döntenének - a pedagógusokhoz hasonlóan - a felnőtt lakosság egyötödét teszi ki. Az előző két kérdésnél tapasztaltaknál jobban megosztotta a kérdezeUeket az, amikor a felmérés készítői olyan iskolára kérdeztek rá, ahová a kérdezett gyermeke is jár: ebben az esetben a felmérésben szereplők nem egészen fele helyeselné a volt egyházi ingatlan visszaadását, s kifejezetten magas volt azoknak az aránya, akik vélhetően éppen amiatt, mert kevésbé érintettek - nem tudtak kérdésünkre válaszolni. Természetesen mind ennél a kérdésnél, mind pedig a másik két kérdés ese-
24
gyermeke oda jár
Az oktatásban résztvevőkhöz hasonlóan a felnőtt lakosság köréből megkérdezetlek túlnyomó része is egyetértett abban, hogy az állami iskolákban lehetőséget kell biztosítani a világnézeti nevelésre, a kérdezettek több, mint fele - csakúgy, mint a tanárok többsége - ezt azonban világnézetileg semleges formában - azaz több világnézeti szempont, irányzat azonos rangú ismertetéseként és esetenkénti ütköztetéseként - képzeli el. Úgy tűnik, hogy - vélhetően éppen az e téma körül kirobbant viták hatására - ez az álláspont az idő előrehaladtával egyre inkább erő sődik. Ily módon - a pedagógusoknál jóval nagyobb arányban - a megkérdezettek háromnegyede azt is megengedi, hogy az állami iskolákban is lehetőséget biztosítsanak a vallásos nevelés számára, viszont egyötödük egyértelmúen amellett száll síkra, hogy a vallásnak nincs helye az állami oktatási intézményekben. Mint azonban a későbbiekben látni fogjuk, ez a. megengedés nem jelent egyúttal határozott igényt is a vallásos nevelésre, sokaknál inkább a "tűrés" kategóriájába tartozik.
25
A két ellentétpár megítélése
1990 tavasz
1991 ősz
1992 tavasz
"Mi a véleménye általában a vallásoktatásról?" (a válaszok megoszlása)
Az oktatás az állami iskolában legyen világnézeti szempontból semleges.
53
56
61 Szükségesnek tartja 39%
Az oktatás az állami iskolákban sem lehet világnézeti szempontból semleges, sikeresen nevelni csakis valamilyen világnézet alapján lehet.
34
29
24
válaszhiány
13
15
15
~~"'""-
váfaszhiány
5% 1990 tavasz A vallásnak nincs helye az állami iskolákban.
1991
21
18
75
76
4
6
Az állami iskolákban is lehetőséget kell biztosítani a vallásos nevelésre. válaszhiány
Míg az utóbbi állításpár esetében a legjelentősebb eltérés vallásosság szerint mutatkozik, addig a világnézetileg semleges, vagy világnézeti szempontból elkötelezett nevelés esetében az alapvető társadalmi-demográfiai dimenziók mentén is jelentősebb eltéréseket találunk: a közép- vagy felsőfokú végzettségűek, a városokban élők és a 40 év alattiak sokkal inkább a világnézetileg semleges oktatás híveinek tekinthetők. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg az iskoláskorú (6-18 éves) gyermekekkel rendelkezők körében is, míg az aktívan vallásos emberek között éppen ellenkezőleg: ők a világnézeti nevelést elfogadók és szükségesnek tartók között az átlagosnál jóval nagyobb nagyobb mértékben vannak jelen.
26
elutasítja
ősz
4% nem de elfogadja
52%
12. ábra Mint ahogy már utaltunk rá, a vallásoktatás "megengedése" nem feltétlenül jelent tényleges egyetértést a hitoktatással, amint azt az 1992. évi felmérés adatai amikor ez utóbbi kérdést alapvető en másként fogalmazták meg - is bizonyítják. Ebben az esetben a kérdezettek 39 százaléka vélekedett úgy, hogy a gyermekek számára szükséges a vallásoktatás, míg 51 százalékuk nem tartja fontosnak, hanem inkább csak elfogadja azt. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a kérdés általában a hitoktatásra, nem pedig az iskolai hitoktatásra vonatkozott, így a vallásoktatást az iskolában szükségesnek tartók aránya - mint azt az alábbiakban is látni fogjuk - ennél akár jóval alacsonyabb is lehet. Az iskolákban történő hitoktatás kérdéskörét vizsgálva az előbb megfigyelt arányoknál valamivel alacsonyabb a vallásoktatást feltétlenül szükségesnek tartók száma. A megkérdezettek alig több, minte egytizede (13 %) választotta azt a megoldást, hogy az iskolákban kivétel nélkül minden tanuló részesüljön hitoktatásban (emlékeztetőül: a pedagógusok esetében az ezt elfogadók aránya mindössze 1%), ezzel ellentétben 15 százalékuk azt helyeselné, ha hitoktatást csak az egyházi iskolákban végeznének, s további 3 százalékuk semmilyen formában nem tartja elfogadhatónak a vallásoktatást. Az iskolai hitoktatást megengedők, .de kötelezővé nem tevők közül. - a' pedagógusokhoi hasonlóan - .a legtöbben azzal az állásponttal tudtak egyetérteni, hogy, "a vallást a tarirenden kivül szabadon'választha~ó külön hittanórákon tanítanák" (39 %), s ennél jóva! kevesebben voltak, akik azt .részf1sítették előnyben; hogy lia tanrend részeként a gyerekek választhassanak a vallásoktat~. és valamilyen más tantárgy között" {1~ %), vagy akik ~ a megoldást tartanák a l~gel fogadhatóbbnak, ha "az állami iskolákban a hagyo,mányos osztályok mellett .lenné~
27
A minta
főbb JeUemzlU
Az adott Intézménytípusokban dolgozók aránya településtípusonkénti bontásban
.u adott intézménytípusokban dolgozó pedagógusok százalékos aránya általános iskola felső tagozat általános iskola alsó tagozat általános iskola napközi gimnázium egyéb
47,8 27,6 14,1 9,6 0,9
felső
Budapest Vidéki város Község
általános iskola tagozat alsó tagozat 15,3 50,4 34,3
12,3 47,5 40,2
30,8
23,9 76,1 0,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Az adott Intézménytípusokban dolgozók aránya megyénkénti bontásban általános iskola Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Sopron
Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun Komárom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár Tolna Vas Veszprém Zala
30
gimnázium
16,0 4,5 5,0 3,9 7,9 4,4 3,8 4,4 5,7 3,5 3,9 3,0 2,3 8,5 3,5 6,5 2,9 2,9 3,9 3,5
23,9 5,6 4,2 4,2 7,0 4,2 2,1 4,2 7,0 2,8 2,1 4,2 2,8 5,6 2,8 5,6 2,8 2,8 2,8 2,8
100,0
100,0
gimnázium napközi
31
20,2 49,0
5. Ön hallott-e már az ökumenikus iskolákról? _
Kérdőív
és alapmegoszlás
1. Manapság sorra alakulnak a különféle alapítványi, magán- és egyházi iskolák Magyarországon. Ön szerint az állami iskolák mellett szükség van-e, ilyen iskolákra?
2 - igen 1- nem O -X-
67 33
O
6. (Az ökumenikus iskolák keresztény szellemiségíi iskolák, de több egyház együttes felügyelete alá tartoznak.) Ön helyesli-e azt, hogy ilyen iskolák mt1ködjenek Magyarországon?
2 - igen 93 1 - nem 5 O -x - 2
2 - igen 1 - nem
2. Ön szerint Magyarországon 100 általános iskolából hánynak kellene állami iskolá-
1 - túlnyomó többsége, 1 2 - többsége, 8 ,47 3 - kisebbsége, vagy 4 - elenyésző kisebbsége iralná gyermekét ilyen iskolába? 39
O
3. És Ön szerint 100 középiskolából hánynak kellene állami iskolának, magániskolának illetve egyházi iskoláD.ak lennie?
62
O -x-
O
o-x-
4. Hogy gondolja, az Ön környezetében a szülők
1 11
2 - többsége, 3 - kisebbsége, vagy 63 4 - elenyésző kisebbsége iratná gyermekét egyházi iskolába? 22
O-X-
5
8. Ön szerint a különböző iskola-típusoknak mekkora arányban kellene kiadásaikat állami pénzekből és saját erőforrásokból pl. tandíj akból, alapítványi, egyházi pénzekből, az iskola saját vállalkozásaiból stb. fedezni? Tehát Ön szerint az állami iskolák esetében mekkorának kellene lennie az állami és a saját erőforrások árányának? És a(z) esetében?
20 18
1 - túlnyomó többsége,
2
7. Hogy gondolja, az Ön környezetében a szülők
65 18 17
állami iskola: alapítványi, vagy magániskola: egyházi iskola:
O-
x-
nak, magániskolának illetve egyházi isk91ának lennie? állami iskolának: alapítványi, vagy magániskola: egyházi iskola: O -X -
72
21 5
ÁLlAMI
SAJÁT
állami iskolák
89
egyházi iskolák ökumenikus iskolák magániskolák O - X-
39
38
10 61 62
25
75
3
O
9. Bizonyára hallott róla, hogy manapság több iskola épületét is visszakérik az egyházak.Ön 2 - helyesli, vagy 1 - nem helyesli, hogy az egyházak visszakapják ezeket az épületeket 3 - van amikor igen, van amikor nem, is-is
O-X-
32
19 17 64
O
33
10. Most felsorolok néhány szervezetet, intézményt, amelyek esetleg beleszólhatD:~ az épületek visszaadására vonatkozó döntésekbe. Kérem mondja meg, hogy On szerint ma Magyarországon mekkora beleszólásuk van ezeknek a szervezeteknek az épületek sorsáról szóló döntésekbe. Osztályozzon úgy, ahogy az iskolában szokás, az l-es azt jelent~ hogy az adott szervezetnek egyáltalán nincs beleszólása, az 5-ös pedig azt, hogy az adott szervezetnek nagy beleszólása van a döntésekbe. Tehát Ön szerint az iskolák visszaadásáról szóló döntésekbe mekkora beleszólásuk van a(z)
önkormányzatoknak? szü1őknek?
egyházaknak? kormánynak? tanulóknak? pártoknak? iskoláknak?
szü1őknek?
egyházaknak? kormánynak? tanulóknak? pártoknak? iskoláknak?
EGYETÉRT NEM NEM ÉRT EGYET TUDJA minden esetben, ha kérik az egyház biztosítja az iskola világnézetileg semleges működés ét az egyház továbbra is igényt tart az ott dolgozó tanárok munkájára az egyház nem iskola céljára kívánja az épületet felhasználni az egyház egyházi iskolát kíván benne ínűködtetni, de az önkormányzat másik épületet bocsát az állami iskola reI1d~lkezésére az adott településen nincs . más ugyanolyan képzést adó iskola
3,98 2,03 4,06 3,88 1,33 2,72 2,42
11. És Ön szerint ezeknek a szervezeteknek, intézményeknek mekkora beleszólásuk kellene, hogy legyen az ilyen döntésekbe? Osztályozzon úgy, ahogy az előbb: az l-es azt jelenti, hogy az adott szervezetnek egyáltalán nem kellene, hogy beleszólása legyen, az 5-ös pedig azt, hogy az adott szervezetnek nagy beleszólása kellene, hogy legyen. Tehát Ön szerint az iskolák visszaadásáról szóló döntésekbe mekkora beleszólásának kellene lennie a(z)
önkormányzatoknak?
12. Most arra l~nnék kíváncsi, hogy Ön szerint milyen esetekben kellene visszaadni a kért iskolaépületeket az egyházaknak. Ön egyetért, vagy nem ért egyet azzal, hogy az iskolaépületeket vissza kell adni az egyháznak minden esetben, ha kérik? És azzal, hogy az iskolaépületeket vissza kell adni az egyháznak, ha
13
82
5
53
37
10
58
32
10
6
88
6
78
17
5
20
71
9
13. Ön hogy tudja, igényt tartanak-e az egyházak ~ Ön iskolájának: épületére? 2 - igen 19 1 - nem 76 O- X-5
14. Tegyük fel, hogy az Ön iskolája az egyház kezébe kerülne vissza és ott továbbra is .oktatás folyna. Amennyiben lehetősége lenne a választásra, akkor biztos maradna, talán maradna, vagy biztos, hogy nem maradna az iskolában, ha.?
4,00 3,62 3,58 2,86 2,71 1,66 4,16
BIZTOS TALÁN BIZTOS NEM NEM MARADNA MARADNA MARADNA TUDJA az iskola tanári kara és vezetése megvilltozna az iskola világnézetileg semleges lenne, különben nehezen, vagy egyáltalán nem kapna állást a környéken ugyanazt és ugyanúgy taníthatná, mint korábban az eddiginél kedvezőbb körülmények és felszereltség mellett taníthatna vallásos szellemben kellene oktatnia az eddiginél magasabb fizetése lenne ugyanazokat agyerekeket taníthatná, mint eddig
34
15 44
51 37
27
10
7 9
38
40
13
9
56
29
8
7
60
14
26 26
41
40
8 53 12
6 3 7
47
36
10
7
35
15. Ha egy iskola épületét visszakapja az egyház és ott egyházi iskolát kíván mfiködtetni, akkor Ön szerint mi a legjobb megoldás? 1 - Ugyanabban az iskolaépületben párhuzamosan működjenek állami és egyházi osztályok. 22 2 - Az állami iskola új épületbe költözzön át. 32 3 - Az önkormányzat biztosítson az egyházi iskolának másik épületet ~erébe. 44 4 - Az iskolaépületet az egyházi iskola kapja meg, függetlenül attól, hogy mi lesz az állami iskola sorsa. 1 O - X-l
20. Ön fontosnak tartja-e a gyermekeknek a különféle vallások objektív, egyházi érdekektol mentes megismertetését? , 2 - igen 1- nem O - X-
90
9 1
21. És fontosnak tartja-e a Bibliának, mint kulturális értéknek a világnézetileg semleges, objektív megismertetését? 2 - igen 1- nem
97
3 O
O-X16. Ön melyik véleménnyel ért leginkább egyet? 5 1 - Az iskolának nem feladata a gyermekek világnézeti oktatása. 2 - Az iskolának minden gyermeket általános erkölcsi, világnézeti oktatásban kellene részesítenie, de nem feladata a vallásoktatás. 60 3 - Az iskolának a világnézeti oktatáson túl vallásoktatásban kellene részesíte. nie a gyermeket, amennyiben a szülő ezt kéri. 34 4 - Az iskolának kivétel nélkül mindenkit vallásoktatásban kellene részesítenie. 1
22. És Ön szerint kiknek kellene a vallás- és Biblia-ismeretet oktatniuk? 1 2 3 4
-
20 egyházi személyeknek, történelem-, ftlozófiatanároknak, 20 bármelyik tanárnak, ha képzettsége van hozzá, vagy 44 iskolán kívüli világi személyeknek, hitoktatóknak?12
O-X-
4
O - X-O 23. Ön szerint a vallás- és Biblia-ismeret oktatását 17. Ön szerint kiknek kellene a vallásoktatást végezniük? 1 2 3 4
-
2 - be kellene venni az órarendbe, vagy51
egyházi személyeknek, 41 történelem-, ftlozófiatanároknak, 2 bármelyik tanárnak, ha képzettsége van hozzá, vagy34 iskolán kívüli világi személyeknek, hitoktatóknak? 22
O-X-
1
1 - nem kellene bevenni?
43 6
O-X-
24. És Ön szerint a vallás- és Biblia-ismeret oktatását 69 2 - az iskola épületében. vagy 1 - az iskolán kívül kellene végezni? 21
18. Ön szerint a vallásoktatást
ro
O-X-
2 - be kellene venni az órarendbe, vagy47 1 - nem kellene bevenni? 49
O-X-
4
25. A kérdezett neme: 1 - férfi 2 - no
19. És Ön szerint a vallásoktatást
21 79
74 2 - az iskola épületében. vagy 1 - az iskolán kívül kellene végezni? 16
O- X - I D ,
36
37
26. Mi az Ön legmagasabb iskolai végzettsége?
1 - középfokú végzettség 2 - tanítóképző főiskola 3 - tanárképző főiskola tanárszakon 4 - egyetem 5 - egyetem, főiskola nem tanárszakon
27. Mi az Ön beosztása? 82 5
1 - nem vezető 2 - igazgatóhelyettes
5
3 - igazgató 4 - egyéb vezető
22
4 - Magyar Szocialista Párt (MSZP)
9
5 - Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) 12 6 - Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 1 3 7 - egyéb párt.. 8 - nem szavazott
15
O-X-
B
1 - Magyar Demokrata Fórum (MDF) 6 2 - Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 7 3 - Független Kisgazda Párt (FKgP) .O 4 - Magyar Szocialista Párt (MSZP) 7
28. Ön mióta tanít?
5 - Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) 38
12
6 - Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 7 - egyéb párt..
15
25 47 1
2 1
8 - nem menne el szavazni
19
O-X-
W
32. Önt vallásosság szempontjából mi jellemzi leginkább:
29. És mióta tanit ebben az iskolában?
O - X-
1 - Magyar Demokrata Fórum (MDF)
2 - Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 21 3 - Független Kisgazda Párt (FKgP) 2
31. És ha most vasárnap lennének a választások, akkor Ön melyik pártra szavazna?
7 1
O-X-
1 - O-3 év 2 - 4-8 év 3 - 9-15 év 4 - 16 év fölött
2
1
O-X~
1 - O-3 év 2 - 4-8 év 3 - 9-15 év 4 - 16 év fölött O - X-
4 32 46 15
30. Ön melyik pártra szavazott 1990 márciusában a parlamenti választások első fordulóján?
22 26 28 22
1
1 2 3 4 5
-
5
aktív vallásos, vallásos a maga módján, toleráns a vallással szemben, közömbös a vallás iránt, vagy elutasító s vallással szemben?
31 49 9 2 4
O-X33. Gyermekkorában járt-e hittanra? 2 - igen 1- nem 0- X-
38
62 36
2
39
Drahos Péter 34. Település típusa: 1 2 3 4
-
HELYI POLITIKA ÉS EGYHÁZI ISKOLÁK
Budapest 17 megyei jogú város, megyeszékhely 24 vidéki város 27 község 32
35. Milyen iskolatípusban tanít? i;l 2 3 4 9
-
általános iskola felső tagozat általános iskola alsó tagozat általános iskola napközi gimnázium egyéb (szakközépiskola, kollégium, szakiskola)
48 28 14 10 1
Az iskolavisszaadások történeteit bemutató esettanulmányok azt mutatják, hogy az egyházi ingatlanok körüli viharokért az új önkormányzati rendszer gyenge politikai integrációs képessége is felelős. Az ingatlanátadások megfigyelésekor feltúnhet, hogy a demokratikus érdekütköztető eljárásokat ritkán alkalmazzák az önkormányzatok vezetésében. Azok a technikák, melyekkel rendezni kívánják a konfliktusokat, inkább emlékeztetnek még a régi időkből megszokott alkufolyamatokra. Az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetét rendező törvény elfogadása óta önkormányzatok tucatjaiban próbálták meg a polgármesterek tárgyalásos úton megelőzni a városi botrány kialakulását. Ezek a tárgyalások nemcsak a politikai erők attitűdjeit tárják fel, hanem igen sokat elárulnak az egyházak és a helyi politika viszonyáról is. Márpedig ez nem időleges kérdés: a felek egymás mellett élésre vannak ítélve, és minden olyan tapasztalat, me1y segíti a hozott vagy azóta keletkezett előítéletek feloldását, hosszútávú haszonnal kecsegtet. Ha viszont vizsgálni kívánjuk a szociológia eszközeivel ezeket a folyamatokat, beleütközünk a téma frisseségéből adódó nehézségekbe. Olyan eseteket feltárni, melyek még "nem értek véget", rendkívül veszélyes foglalkozás, mivel a kutató önkéntelenül is állást foglal a megoldás keresésében. Ezt nem is tagadhatjuk meg tőle, de ezáltal involválódik a helyi pólitikai történésekbe. Menthetetlenül egyik vagy másik oldal elképzelése lesz számára vonzóbb, vagy akár ő maga ad ötletet a rendezésre. Mindez azonban olyan veszélyeket hord megában, melyeket nem szabad vállalnia: politikai részvételre feljogosítatlan, szakmai érvek pedig nem elegendőek e politikai kérdésekhez. Azonkívül a kutatás sem gazdagodna egy olyan megfigyelésből, melyben nem az eredeti "laboratóriumi" körülmények között (vagyis ahogy maguktól zajlanának az események) történik a vizsgálat. Olyan feldolgozási módszert kell tehát keresnünk a kutatás folytatására, mely alkalmas a politikaelemzés tapasztalatainak ábrázolására anélkül, hogy részesévé válna a történéseknek. Annál is inkább hasznos lenne ez, hiszen így reményeink szerint elkerü1hetővé válna számos olyan jellegű konfliktus, mely a politikai "játékszabályok" nem kellő ismeretéből fakad. Egy ilyen feladatra legalkalmasabbnak a helyi politikai erőtér modellezése látszik. Ha sikerül elegendő mennyiségű esetet interjúk és dokumentumelemzés által közelebbről megismernünk, kialakíthatjuk a különböző eredményfi tárgyalástípusok modelljeit. Ezek a modellek, ha a kellő absztrakciós szintre ültetve születnek meg, abban is segíthetnek, hogy a döntéshozók magukra ismernek a lerajzolt erőtér szereplőiben. Másrészről a modellezés, mint metodikai módszer segítséget nyújthat a kompromisszumkereső politikai folyamat és a létrejött kompromisszum belső természete, következményei közti összefüggések vizsgálatában is. Egyáltalán nem mindegy, előre látható-e a tárgyalások kezdetén, milyen típusú kompromisszum születhet, avagy minden a felek ad hoc "kreativitására" van bízva. Az eddigi esetek tanulságai szerint három nagyobb csoportba sorolhatók a kompromisszumos eredmények:
41 40
A. "keresztény szellemű" osztályok indítása önkormányzati iskolákban B. teljes iskolák fenntartói átadása az egyháznak "felmenő rendben" átalakítással C. iskolaépület átadása meghatározott időn belül
történő
Nem értékelhetjük azonban ezeket a megoldásokat a megelőző politikai tárgyalások és a felek erőviszonyainak ismerete nélkül. A modellalkotás segíthet felfedni a megoldástípusok és következményeik valamint a politikai alkufolyamatok összefüggéseit, előre jelezheti. a konfliktusforrásokat, és elkerülhetővé teszi politikai "időzített bombák" beépítését-beépülését. Véleményem szerint mindennek jelentősége nem pusztán a konfliktusmentesebb megoldások gyorsabb megtalálásában állna, hanem eredményezhet egy szemléletbeli változást is: a helyi politikusok egy sajátos erőtérben lefolyó játék szereplőiként értelmezhetik magukat, a politika létkérdésként történő megélésével szemben. Másrészt a modellek alkalmazásával a későbbiek során könnyebben kezdhetünk bonyolultabb esetek feltérképezéséhez is.
alakul ki, ami lehetővé teszi az egyház igényeinek kielégítését, és a tantestület széthullását is megakadályozza. Mit mutatnak az elemzés számára az így felrajzolt fázisok ? Azonnal észrevehető a döntéshozatali pályák jelentősége: az első "körben"a polgármester és az egyházak vezetői ugyan megállapodásra tudnak jutni, ám ez elfogadhatatlan a többi szereplő számára, akik tiltakozásukkal egy szinttel lejjebb viszik a döntéselőkészítést: a testület és felelős szervei viszik tovább a kérdést, nemcsak egymás között egyeztetve, hanem a szülőket, tanárokat, diákokat bevonva még lejjebb viszik az érdekegyeztetést. Így válik lehetségessé olyan megoldás megtalálása, mely elfogadható mindkét fél részére. A szereplők a különböző szinteken valóban részesévé válnak a döntéselőkészítésnek, csakhogy ezt maguk harcolják ki az újratárgyalások kikényszerítésével. Modellünk felállításához tehát már rendelkezünk elegendő információval: az érdekegyeztetés szereplői egymás után, szintek szerint mintegy "felülről lefelé" kapcsolódnak be a folyamatba. A döntéshozatal az érdekegyeztetés után történik, középszinten. Egyeztetési és
dönt~shozatali
szintek, a "legnagyobb konfliktus" modelljében
Egy példa: "a legnagyobb konfliktus" modelljének értelmezése EGYEZTETÉS Ahhoz, hogy közelebbről megismerjük a módszer kínálta lehetőségeket, vegyük szemügyre· a leginkább ismert konfliktusok tanulságait. A sajtóból,· vagy az· eddig elkészült esettanulmányokból (Educatio, 1992/1) jól ismerjük a nagy összecsapásokkal járó eseteket, melyben a döntéshozatal többféle szintjére is ráismerünk. Ha a fentiek alapján modellezni. akarnánk a súlyos konfliktUssal járó esetek kialakulását, a következő·fázisokat állapíthatnánk meg: 1. Az egyház helyi vezetői megkeresik a polgármestert és bejelentik követelésüket 2. A polgármester tárgyalásokat kezdeményez az egyházzal és kompromisszumot ajánl .~. közben "elfelejti" értesíteni erről az őt megválasztó többségi frakciót (vagy koalíciót) 3. A felajánlott kompromisszum különböző utakon "kiszivárog" - elsősorban az érintett iskolákba . 4. A tantestületek megrémülve a fejük feletti - szerintük már el is dőlt - tárgyalásoktól kirobbantják a botrányt: nyilvánosan tiltakoznak az iskola felszámolása ' ellen. A sajtÓ az önkormányzatot támadja. 5., A·képviselők a botrány felfelé gyűrűzésekor értesü1nek,először az ügyek állásáról - az Oktatási Bizottság vagy a képviselőtestület (közgyűlés) kikényszeríti az ügy újpóli tárgyalását. 6. A többségi frakciók álláspontja szerint rendeződik' a kérdés és elnyeri jogi formáját is. A döntést általában ekkor már sűrű egyeztetések'előzik meg, melyeket azonban már nem a polgármester, hanem a testület, vagy illetékes ,szerve rendez. A kompromisszum általában (amint ezt a budapesti Deák téri iskola, vagy a miskolci Hermann gimnázium esete mutatja) az önkormányzati iskola átköltöztetése körül
DÖNTÉS
testület
tanárok -
szülők
- diákok - egyház
Ha pontosabbak akarnánk lenni, jeleznünk kellene a nyilvánosság növekvő mértékét is, amely a legfőbb segédeszköz a szerplők számára saját maguk előtérbe tolására. Ezenkívül nemcsak a nyilvánosság növekszik felűlről lefelé, hanem a szereplők száma és a megjelenített vélemények sokfélesége is. Mialatt az olló tovább nyílik a megjelenő álláspontok szélsőségesei felé, addig a nyilvánosságra kerülő indulatok fokozatosan fogynak, míg végül elérkezik az a pont, ahol megszülethet a kompromisszum. Rendkívüli veszélye ennek a modellnek az érdekegyztetésbe történő bekapcsolódás hirtelen, tervezetlen és a' tszereplők erőviszonyaitól függő megvalósulása. A különböző csoportok mindegyike úgy érzi, ő ki lesz hagyva a tárgyalásokból, és ez a bizalmatlanság - valamint a belőle fakadó agresszivitás - jelentősen késlelteti a kompromisszumkötést. Elméletileg rögtön látható a modell inverze is: az alulról felfelé építkező, lassú egyeztetéseken legitimitást nyerő döntéselőkészítés. De tovább, is lehetne fmomítani modellünket a szereplők mozgásának feltérképezésével: ki van a centrumban, vagyis
42 43
kié a legsúlyosabb szó béke vagy háború ügyében? Ilyen további vizsgálódásokhoz azonban további adadtokra is szükség lenne. A konfliktusos modell rövid felvázolásával igyekeztünk bemutatni az absztrakció nyújtotta lehetőségeket egy kényes, az elemzés idején sem lezáródott politikai kérdésben. Ennek a modellnek vannak azonban olyan közérdeklődésre is számot tartható következtetései, melyektől nem szeretnénk megkímélni az olvasót. Ezek egyrészt türelemre és toleranciára intenek egy újonnan bevezett demokratikus egyeztetési rendszer működése iránt, másrészt felhívják a figyelmet e rendszer egyik kulcsfontosságú sajátosságára, ami a "lassan, de minél több érdeket egyeztetve" szabályávallenne összefoglalható. Az "alkureflexekből" következő gyermekbetegségek a következők: az önkormányzat sokszor lassabban reagál a választók érdekeire, mint kulisszák mögött képviselt pártá11áspontokra. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a pártok közti egyeztetésnek a személyes módja s:?:olgáltatja a legsúrlódásmentesebb megoldást. Sokszor az is előfordul, hogy a testület vezető frakciójának belső válsága, személyi háborúi is nehezítik az önkormányzat döntéshozatali folyamatait. A választáson többséget nyert pártok képviselőcsoportjai körül azonban ahogy ezt a konfliktusos modell igazolni látszik - kialakulhat a konszenzuskeresés érdekütköztető típusa. A városok vezetése azonban - talán a "botránytól" rettegve· - úgy látszik, még mindig jobban kedveli a "titkos tárgyalások" zárt ajtó~ mögött megkötött kompromisszumait.Pedig nehéz a jó megoldás megtalálása', az érdekeltek hangos vitái és las.sú kompromisszumkeresése nélkül. A "fejek. felett" húzódó rövid, csöndes út csak a viták válsággá mélyülését eredményezi. ' A kutatás folytatása reményeink szerint mélyebb összefüggéseiben is feltátja a helyi politika azon· hálóját, melyben az iskolák visszaadásának folyamata zajlik.
44
Ára: 70,- Pt Megjelent: 144 Kozma Tamás: Döntésformáló csoportok a magyar felsőoktatásban 145 Forray R. Katalin: Az iskolakörzetesítések rövid története 146 Mezőgazdasági tulajdonviszonyok változása és a szakképzés. Szerk.: Forray R. Katalin 147 Halász Gábor: Iskola kontra önkormányzat 148 Falusi iskolák szerepe és arca (Esettanulmányok) Szerk.: Porray R. Katalin 149 Balogh Miklós - Csécsei Béla: Az iskolák fmanszírozása tegnap, ma, holnap 150 Forray R. Katalin: A nemzetiségi oktatás szerepe a falusi iskolák visszaá1lításában 151 Önkormányzat és iskola (Az Oktatáskutató Intézet V. országos konferenciájának jegyzőkönyve.) Szerk.: Kozma Tamás 152 Csongor Anna: Szegregáció az általános iskolában 153 Honáth-Szabó Katalin: Konfliktusok ~ iskolában 154 Oktatási tönénykezés Európában (Csehszlovákia és Lengyelország új felsőoktatási törvényei) Szerk.: Setényi János 155 Forray R. Katalin - Kozma Tamás: Hány plusz hány? (Közkeletű félreértések az iskolai szerkezetváltásról) 156 Nagy Péter Tib()r: Paradigmaváltás az oktatástörténet-írásban 157 Forray R. Katalin: Békéscsaba iskolaszerkezete és fejlődésének kilátásai 158 Rendszermodellek (Szakértői vázlatok az Oktatáskutató Intézet 1991. április 22-i értekezletéhez.) Szerk.: Kozma Tamás 159 Felsőoktatáspolitika Nyugat-Európában. Szerk.: Bessenyei István 160 Forray R. Katalin - Hegedíís T. András: Támogatás és integráció (Oktatáspolitikai szempontok a cigányság iskolázás ához) 161 Sáska Géza: A reform reformjának reformja (Tantervpolitika az 1945 utáni Magyarországon) 162 Nagy Péter Tibor: Erkölcstan, hittan vagy értéksemlegesség az iskolában? 163 Lukács Péter: Hogyan újítsuk meg a pedagógusok bérrendszerét? 164 Nagy Péter Tibor: Tanügyigazgatás és a gazdasági válság 165 Lukács Péter - Balogh Miklós: Pedagógusbérezés és oktatásfmanszírozás 166 Ladányi Andor: A felsőoktatás összehasonlító statisztikai elemzése 167 Halász Gábor: Társadalmi igények, iskola, oktatáspolitika 168 A szakmai pedagógusok képzésének története Magyarországon 1945-1988. Szerk.: Szövényi Zsolt 169 Honáth Szabó Katalin: Tanárképzés Norvégiában 170 Ladányi Andor: A felsőoktatási törvényről 171 Balogh Miklós - Lukács Péter: Oktatásirányítás és iskolarendszer 172 Hegedíís T. András: A regionális beiskolázás a felsőoktatásban 173 Hammer Ferenc: Diktatúra és vezérkultusz 174 Ladányi Andor: A felsőoktatás fejlesztésének kérdéseihez 175 Biro Lajos: Pedagógusok a közoktatási törvény koncepciójáról (1991) 176 Vélemények a közoktatási törvénykoncepci6ról (1992) Szerk.: Lukács Péter 177 Az alapítványi és magániskolák (Tudományos tanácskozás Budapest, 1992. január 28-29) Szerk.: Várhegyi György 178 Az Oktatáskutató Intézet 1991. évi beszámolója 179 Liskó Ilona: Rendszerváltás az iskolákban 180 Nagy Péter Tibor: A magyar tanügyigazgatás egyensúlyi hagyománya 181 Györgyi Zoltán: Budapesti pedagógusok véleménye az oktatási törvénytervezet koncepciójáról és a pedagógus-bérrendszerről 182 Szép Zsófia: A közoktatás költségvetési kapcsolatai 183 Csanády Márton - Lux Ambrus: Az ifjúság fantomja (300 budapesti középiskolás társadalmi és politikai értékrendje 1992-ben) .
