EdTWIN Projekt EGYÜTTM KÖD INTÉZMÉNYEK EDTWIN NEMZETKÖZI PROJEKT TEAM

Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Gyr

EdTWIN Projekt 2008-2011 EGYÜTTMKÖD INTÉZMÉNYEK NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYTEM APÁCZAI CSERE JÁNOS KAR EdTWIN Koordinációs és Információs Központ (KIK) 9022 Gyr, Türr István út 5. STADTSCHULRAT FÜR WIEN EUROPA BÜRO Bildungscentrum (BiC) 1080 Wien, Auerspergstraße 15-22.

EDTWIN NEMZETKÖZI PROJEKT TEAM Magyarország:

Görcsné Dr. Muzsai Viktória PhD projektkoordinátor Dr. Lrincz Ildikó PhD kari projektfelels Szilágyi Magdolna operatív tanácsadó Sipos Judit alprogram koordinátor Kardosné Kovács Eszter projektasszisztens Erds Adrienn pályázati referens Vadász Jenné pénzügyi referens Nagy Mónika sajtó- és honlapreferens Ring Ferenc médiareferens

Ausztria:

FI. Mag. Dr. Franz Schimek projektvezet Dipl Päd. Bernhard Seckl projektkoordinátor Mag. Petra Feichtinger projektkoordinátor Mag. Agnes Szelp projektasszisztens Szilvia Mentsik BA projektasszisztens Denisa Papankova pénzügyi referens

BÁNHIDI Miklós – LEBER Rudolf

SPORT – TURIZMUS – KÖRNYEZET MAGYAR ÉS OSZTRÁK KONTEXTUSBAN

SPORT-TOURISMUS-UMWELT in österreichisch–ungarischem Kontext

Győr 2011

SPORT – TURIZMUS – KÖRNYEZET magyar és osztrák kontexusban SPORT  TOURISMUS  UMWELT in österreichisch–ungarischem Kontext

A szerkesztő bizottság tagjai: Bánhidi Miklós Leber Rudolf

Szakmai lektor: Ozsváth Károly főiskolai tanár, Győr, Darabos Ferenc egyetemi docens, Győr

Borítóterv: Borbély Károly

Kiadja: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó

Felelős kiadó: Prof. Dr. Neményi Miklós tudományos és külügyi rektorhelyettes

Nyomda: Palatia Nyomda és Kiadó Kft.

ISBN 978-963-334-026-4

Győr, 2011

Szerzők/Autoren: BÁNHIDI Miklós (Nyugat-magyarországi Egyetem Apácazi Kar/ Westungarische Universität Apáczai Fakultät)

LEBER Rudolf (Universität Wien Zentrum für Sportwissenschaft/Bécsi Egyetem Sporttudományi Intézet és Sportközpont)

1957-ben született Pápán. Iskolai végzettségei a sport- és földrajztudományokhoz kapcsolódnak. A Pécsi Tanárképző Főiskola után a TF-en szerzett diplomát, ahol később kutatóként, majd oktatóként kezdte pályafutását. Különböző felsőfokú oktatási intézményekben végzett oktatási tevékenységet, Budapest, Veszprém, Keszthely, Graz, Pápa, Győr Szombathely. Kutatási témakörei a sportföldrajz és a sportturizmus, melynek eredményeiből publikált hazai és nemzetközi folyóiratokban. 2000-ben szerzett PhD-fokozatot Pécsett. Első könyve 2003-ban jelent meg vízi turizmus témában. A Magyar Sporttudományi Társaság elnökségi tagjaként 2005-ben alapította a Sportturizmus Szakosztályt, melynek azóta is az elnöke. Nemzetközi tevékenysége alapján 2010-ben a World Leisure Organization igazgató tanácsának tagjává választották. Jelenleg a Nyugatmagyarországi Egyetem Apáczai Kar Rekreológia Intézeti Tanszék vezetőjeként dolgozik. Geb. in 1957 in Pápa. Seine Ausbildungen sind im Bereich von Geo- und Sportwissenschaften. Nach dem Studium an der Pädagogischen Hochschule hat er seine Master Diploma an der Sportfakultät and der Semmelweis Universität erworben, wo er seine Universitätskarriere angefangen hat. Er hat an verschiedenen Universitäten in Budapest, Veszprém, Keszthely, Graz, Pápa, Győr und Szombathely gearbeitet. Seine Wissenschaftsbereiche sind Sporttourismus und Sportgeographie, deren Ergebnisse in verschieden nationalen und internationalen Fachjournalen publiziert wurden. In 2000 hat er an der Universität Pécs in Thema Spotgeographie promoviert. In 2005 als Mitglied des Vorstandes im Ungarischen Sportwisenschaften Verein hat er den Sporttourismus Verein gegründet. In den Rahmen seiner internationalen Tätigkeit in 2010 er wurde in die Direktorenkomität gewählt. Heute arbeitet er als Lehrstuhlleiter and der West-Ungariscnen Universität.

Rudolf Leber, geb. 1958, promovierter Erziehungs- und Sportwissenschafter, Universitätslektor am Zentrum für Sportwissenschaft und Universitätssport der Universität Wien, Gastprofessor an der Teikyo Universität Tokyo – Japan, sowie Mitarbeiter der Stadt Wien im Bereich Campusentwicklung (neue Bildungseinrichtungen für die Großstadt). Schwerpunkt seines wissenschaftlichen Arbeitens ist die Entwicklung des Sport- und Bildungsbereichs im urbanen Ballungsraum. Er publiziert zum Thema „Kommunaler Sport“ in verschiedenen Medien. Bereits erschienen sind u. a. die Bücher „Sozialisation im Sport aus Sicht der Kommune“ (2001), „Pädagogische Aspekte des Schulsports und ihre Wirkung auf die Persönlichkeitsentwicklung“ (2001), „Sport der Weg zum Ich – Risiko oder Chance?“ (2008), „Sportkommunale Entwicklung aus Sicht der Stadt Wien (2010). Rudi Leber lebt mit seiner Familie in Wien und Balatonalmádi. 1958-ban született, nevelés- és sporttudományban minősített egyetemi oktatóként dolgozik a Bécsi Egyetem Sporttudományi Intézetében és Sportközpontjában. Vendégprofesszora japán Teikyo Egyetemen, valamint szakértőként tevékenykedik Bécs város oktatásfejlesztésében. Kutatási területe: sport- és oktatásfejlesztés városi környezetben. Folyamatosan publikál „A települések sportja” témában, könyve jelent meg 2001-ben Szocializáció a sportban a települések szemszögéből, majd 2010-ben Sportfejlesztés Bécs szemszögéből. Leber Rudolf Bécsben és Balatonalmádiban él családjával.

TARTALOMJEGYZÉK 1. Sportturizmus kialakulásának természeti és társadalmi körülményei .................................................... 10 1.1. A sportturizmus általános helyzete................................................................................................................ 10 1.2. A sportturizmus környezeti tényezői ............................................................................................................ 11 2. A környezet szerepe a sportturizmusban ................................................................................................. 16 2.1. A környezet, mint turisztikai vonzerő ............................................................................................................. 16 2.2. A természeti környezet a sportturizmusban ................................................................................................... 17 2.3. A sport hatása a természeti környezetre.......................................................................................................... 25 3. Magyarország sportturisztikai adottságai ................................................................................................ 27 3.1. A magyar sportturizmus társadalmi vonatkozási .......................................................................................... 27 3.2. Természeti adottságok ....................................................................................................................................... 30 3.3. A sportturizmus feltételrendszere ................................................................................................................... 34 3.4. Sportturisztikai termékek Magyarországon .................................................................................................... 35 4. Ausztria sportturizmusának adottságai.................................................................................................... 43 4.1. Ausztria sportjának jellemzése ........................................................................................................................ 43 4.2. Ausztria turizmusának jellemzése.................................................................................................................... 45 4.3. Az ausztriai sportturizmus környezete ............................................................................................................ 46 4.4. Az ipartól a sportturizmusig ............................................................................................................................. 47 5. Sport és a társadalmi-gazdasági környezet Ausztriában........................................................................................ 49 5.1. Bevezetés ............................................................................................................................................................. 49 5.2. Sport válságban................................................................................................................................................... 50 5.3. Rizikósport – élsport.......................................................................................................................................... 50 5.4. Sportolók, mint gépek – élsport és gazdaság .................................................................................................. 51 5.5. Sport, mint a hatalom eszköze – sport és politika ......................................................................................... 54 5.6. Sport, mint lehetőség – egészségsport ............................................................................................................. 57 5.7. Sport, mint közösségépítő ................................................................................................................................. 57 6. Egy nagyváros sport- és szabadidő politikája ........................................................................................... 60 6.1. Szabadidőtrendek és hatásai ............................................................................................................................. 60 6.2. Szabadidő és életstílusok ................................................................................................................................... 61 6.3. A hasznos szabadidő politika pillérei ............................................................................................................. 62 6.4. A városi szabadidő fejlesztése ........................................................................................................................... 64 6.5. Közösségi szabadidő- és sportmanagement ................................................................................................... 65 6.6. Látomások ........................................................................................................................................................... 65 7. Sportturizmus és környezet....................................................................................................................... 67 7.1. A környezetvédelem általános ismeretei ....................................................................................................... 67 7.2. Vita a síelésről? ................................................................................................................................................. 67 7.3. Általános vélemények a sízésről .................................................................................................................... 68 7.4. Tevékenységek az Alpokban és annak hatásai ............................................................................................. 68 7.5. Ítélet ................................................................................................................................................................... 72 7.6. Az utóbbi évtized népszerű sportágai .......................................................................................................... 72 7.7. Iskolák és egyesületek lehetőségei és feladatai.............................................................................................. 74 7.8. A sísport és a környezetvédelem jelentősége ................................................................................................ 74

6


INHALTSVERZEICHNIS 1. Sporttouristische Entwicklung -Umwelt und soziale Einflussfaktoren ...................................................... 10 1.1. Allgemeine Lage vom Sporttourismus ..............................................................................................................10 1.2. Umwelt Aspekte vom Sporttourismus ..............................................................................................................11 2. Die Rolle der Umwelt im Sporttourismus ................................................................................................... 16 2.1. Umwelt als Touristen Attraktion ..........................................................................................................................16 2.2. Natur Aspekte vom Sporttourismus ....................................................................................................................17 2.3. Einfluss vom Sport auf die Natur .........................................................................................................................25 3. Sporttouristische Bedingungen in Ungarn .................................................................................................. 27 3.1. Soziale Aspekte vom Sporttourismus in Ungarn ...............................................................................................27 3.2. Natur Aspekte vom Sporttourismus in Ungarn .................................................................................................30 3.3. Bedingungen vom Sporttourismus .....................................................................................................................34 3.4. Sport-touristische Produkte in Ungarn...............................................................................................................35 4. Sporttouristische Bedingungen in Österreich ............................................................................................. 43 4.1. Sport in Österreich .................................................................................................................................................43 4.2. Sporttourismus in Österreich ...............................................................................................................................45 4.3. Umwelt vom Sporttourismus................................................................................................................................46 4.4. Vom Industrie zum Sporttourismus ....................................................................................................................47 5. Sport und sozioökonische Umwelt in Österreich ........................................................................................ 49 5.1. Einleitung ................................................................................................................................................................49 5.2. Sport in der Krise ...................................................................................................................................................50 5.3. Sport als Risiko – Leistungssport .........................................................................................................................50 5.4. Sportler als Titelmaschinen – Leistungssport und Wirtschaft .........................................................................51 5.5 Sport als Mittel zur Macht? – Leistungssport und Politik .................................................................................54 5.6. Sport als Chance - Gesundheitssport ..................................................................................................................57 5.7. Sport schafft Gemeinschaft ...................................................................................................................................57 6. Sport- und Freizeitpolitik einer Großstadt.................................................................................................. 60 6.1. Freizeittrends und ihre Auswirkungen................................................................................................................60 6.2. Freizeit und Lebensstile .........................................................................................................................................61 6.3. Die möglichen Standbeine einer sinnvollen Freizeitpolitik .............................................................................62 6.4. Verbesserung der Freizeitqualitäten im Bereich der Stadt ...............................................................................64 6.5. Kommunales Freizeit- und Sportmanagement ..................................................................................................65 6.6. Visionen ...................................................................................................................................................................65 7. Sporttourismus und Umwelt ........................................................................................................................ 67 7.1. Allgemeiner Beitrag zur Umweltschonung ......................................................................................................67 7.2. Diskussion Skilauf ................................................................................................................................................67 7.3. Allgemeine Überlegungen im Skilauf ...............................................................................................................68 7.4. Nutzungen und ihre Bedeutung in den Alpen .................................................................................................68 7.5. Beurteilung ...........................................................................................................................................................72 7.6. Trendsportarten in den letzten zehn Jahren .....................................................................................................72 7.7. Möglichkeiten, Aufgaben von Schule und Verein ...........................................................................................74 7.8. Stellenwert des Themas Skisport und Naturschutz .........................................................................................74

SPORT – TOURISMUS – UMWELT IN ÖSTERREICHISCH–UNGARISCHEM KONTEXT

7

ELŐSZÓ 30 évvel ezelőtt kezdő egyetemi oktatóként megkérdezte egyik barátom, hová megyek síelni. Miután elmeséltem neki osztrák élményeimet, megkérdezte: elmehetek veled? Vihetek néhány barátot magammal? Ezek után még csak hatan utaztunk többnapos aktív kirándulásra, a következő évben már 30-an síeltünk együtt az észak-stájer Niederalplon, azután pedig már 2 busznyi hely sem volt elég. Nem kívántam utazási irodát játszani, de az utazók elvárásai teljesítéséhez a szakmai felelősségem súlyát éreztem. Testnevelő tanárként tisztában voltam a sípályán való oktatási feladatokkal, de keveset tudtam kezdetben az ausztriai Alpok környezetéről, a vendégfogadási együttműködésekről, a sportolás előtti és utáni szervezői feladatokról. Úgy gondoltam, mindenki képességeit fogom fejleszteni mindenáron, és nem vettem észre, hogy egyes vendégeknek ennél sokkal fontosabb volt a közösségi együttlét, a divathódolás, az emberi kapcsolatok ápolása, a szabadságérzés, a természeti környezet megismerése. Azóta sikerült barátokra szert tennem a régióban, akik megtanítottak az osztrák kultúrára, szokásokra, a természet tiszteletére. Hasonló élményeket éltem át azóta más országokban felnőtt teniszüdülések, hallgatói szakmai táborok szervezésénél, ahol folyamatosan szembesülnöm kellett azzal, hogy a sportturizmus szervezése és lebonyolítása több, mint szabadidős sportszervezés, vagy turisztikai üzleti lehetőség. Ez egy szakterület, amely mögött már számos tapasztalati és elméleti információ van. Nemzetközi színtéren a sportnagyrendezvények mögé felsorakoztak a turisztikai szolgáltatók, ill. utaztatók és a vendégfogadók számos sportkínálattal jelentek meg a piacokon. A gyakorlat többször bebizonyította, hogy a sportturizmusnak egyre nagyobb a létjogosultsága, azonban tudjuk azt is, hogy a továbbfejlődés érdekében a területnek szüksége van tudományosan megalapozott ismeretek bevonására. A sportturizmus szolgáltatásának sikere ott jelentkezik, ahol az pozitív hatást ér el a sportturistáknál, amelynek hatékonyságát növelni lehet környezeti tényezők befolyásolásával, sporttevékenységet irányító edzők, animátorok alkalmazásával. Szükségét látjuk tudományos kutatások elvégzésének, melyhez 2005-ben egy Sportturizmus Szakosztályt hoztunk létre a Magyar Sporttudományi Társaság keretén belül és tagjává váltunk a sportturizmus nemzetközi hálózatnak, szoros kapcsolatot alakítottunk ki a Bécsi Egyetem Sporttudományi Karával. A jegyzet magyar, osztrák egyetemi kollégák tanulmányain keresztül betekintést nyújt a sportturizmus területeibe, segítséget kíván nyújtani elméleti és gyakorlati szakemberek, egyetemi képzésekben résztvevők számára. BÁNHIDI Miklós

8

Minden település számára nagy gondot jelnt, hogy képes-e a sportolni vágyó lakosság minden igényét kielégíteni, tudja-e biztosítani hozzá a feltételeket. Az önkormányzatok kötelező feladatuknak tartják, hogy összefogással, a média bevonásával a nemzetközi trendeknek megfelelő sportolási kínálatot hozzanak létre. A sport gyakorlatilag mindekit érdekel, mindenkit érint és mindenkire hat a trásadalomban. A sportolók már az ókortól kezdve példaképnek számítanak, élvezik a közösség elismerését. A sport áthatja egész társadalmunkat. A sport különleges erővel bír, megmozgat, lelkesít és ma szinte mindenhol jelen van, újságokban, televízióban, plakátokon, filmekben és számos rendezvényen. A sport mobilizál. A sport összeköt. A gazdaság egy nagy része a sportból él. Egyes nagyvállalkozások a sporton kereszttül is felértékelődnek. A sport képviseli a test esztétikumát, az önismeretet, az életörömöt és gyakran az együttességet. Közvetíti a fittséget és az egészséget, és megtestesítője a sikernek. Az emberiség történetében mindig is jól látható volt a sporttal való nagyon szoros kapcsolat. A demokratikus trásadalmakban a sport szabad lehetőségeket kínál a függőséggel szemben. LEBER Rudolf


VORWORT Vor 30 Jahren, als junger Universitätsassistent, wurde ich von meinem Freund gefragt, wohin ich meine Skiurlaub plane. Als ich ihm über meine letztjährigen Erlebnisse erzählt habe, hat er sofort gefragt, ob er und paar Freunde mitfahren dürften. Derzeit sind wir noch zu sechst zum ost-österreichischen Niederalpl gefahren, aber ein Jahr danach waren wir schon ca. 30 Personen Skifahren und eine Saison später waren zwei Busse nicht mehr genug. Ich habe nicht geplant ein Reisebüro zu eröffnen, aber beim Organisieren habe ich sehr deutlich die Verantwortung für die Gäste gespürt. Als ausgebildeter Sportlehrer habe ich genau gewusst wie man auf der Piste Sportbewegungen unterrichten kann, aber am Anfang wusste ich wenig über die Alpen, die touristischen Dienleistungen und die Notwendigkeit der 24 Stunden-Animation. Ich habe gedacht, dass ich jedem Skifahren beibringen werde aber ich habe kaum bemerkt, dass die Gäste mehr wollen: gemeinsam mit der Familie und den Freunden zu sein, ausruhen, die Natur erleben. Nach einigen Jahren kann ich jetzt feststellen, dass ich in Österreich gute Freunde kennengelernt habe, die mich mit ihrer Kultur, ihren Gewohnheiten und dem Naturschutz bekannt gemacht haben. Inzwischen habe ich auch andere sporttouristische Programme, wie Tenniscamps, Wassersportcamps mit Erwachsenen und Jugendlichen organisiert. Dabei habe ich öfters erkennen müssen, dass Sporttourismus mehr als nur Freizeitsport, oder sportökonomische Möglichkeit ist. Das ist ein ernster Beruf, der viel Erfahrungen und theoretische Grundlagen verlangt. In den heutigen Tagen stehen viele tourischtische Unternehmen im Hintergrund von Megasportveranstaltungen und viele bieten Sportmöglichkeiten an. Die Praxis hat schon oft bewiesen, was für eine dynamische Rolle Sport im Tourismus spielen kann. Wir wissen aber auch, dass dieser Bereich auch Unterstützung von der Wissenschaft braucht. Wir finden es wichtig weitere Forschungen im Rahmen von nationalen und internationalen Kooperationen zu machen. Wir haben eine aktive Kooperation mit Kollegen von der Universitat Wien in Österreich begonnen. Das Buch wurde von ungarischen und österreichischen Kollegen geschrieben um eine Einführung in den Sporttourismus für Praktiker, Forscher und Universitätskurse zu geben. Miklós BÁNHIDI


Eines der wesentlichen Anliegen einer Kommune ist es, für den Sport in all seinen Facetten optimale Rahmenbedingungen zur Verfügung zu stellen. Zum Selbstverständnis der heutigen kommunalen Verwaltung gehört es auch, im Zeitalter der Vernetzung und der Medien auf internationale Trends im Sportangebot einzugehen. Sport interessiert praktisch jeden, betrifft jeden und er wirkt auf jeden in unserer Gesellschaft. Sportler sind seit der Antike große Vorbilder und genießen großes Ansehen. Man kann sagen: Sport durchdringt die ganze Gesellschaft. Sport ist Eros, er bewegt, er begeistert und ist heute präsenter denn je: in Tageszeitungen, im Fernsehen, auf Plakaten, in Filmen, live bei Veranstaltungen. Sport mobilisiert. Sport verbindet. Ein großer Teil der Wirtschaft lebt vom Sport. Große Konzerne werten ihre Marken durch ihn auf. Denn Sport steht für körperliche Ästhetik, Selbstbewusstsein, Lebensfreude und häufig für Gemeinschaft. Er vermittelt Fitness und Gesundheit und ist der Inbegriff des Erfolgs. In der Geschichte der Menschheit zeigt sich das sehr deutlich, da diese sehr eng mit dem Sport verbunden ist. Gerade einer pluralistischen-demokratischen und offenen Gesellschaftsform bietet der Sport die freien Möglichkeiten aufzuklären und Abhängigkeiten entgegen zu steuern. Rudolf LEBER

9

BÁNHIDI Miklós

1. SPORTTURIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÖRÜLMÉNYEI Entwicklung des Sporttourismus – Umwelt und soziale Einflussfaktoren Bevezetés A sportturizmus érezhetően növekvő turisztikai ágazat, amely a sporttevékenységek és az utazással egybekötött szabadidőeltöltési formák népszerűsödésének köszönhető. A sportolási céllal idegen tájakra érkező turisták különösen ki vannak téve az ismeretlen környezeti viszonyoknak, melyeknek hatásai a fizikai tevékenység során fokozódnak. A sporttudomány oldaláról a turizmus vizsgálatát mindeddig csak közvetetten érintették. A kutatások szükségét az igazolja leginkább, hogy megismerjük milyen eltérések és különbségek vannnak a versenysport és a turisztikai sporttevékenység hatásai között. A különbség feltehetően ott tapasztalható, hogy a turizmusban az örömszerzés, az egészséges szabadidő eltöltése a fő cél, míg a versenysportban a rendszeresség, a folyamatosság, a tudatos teljesítménynövelés és a mások legyőzése az elsődleges. A sportturizmus általános definiálásában két fő formát különböztetnek meg: – passzív sportturizmus –, amelyben a turista egy sporteseményre érkezik látogatás céllal, ahol maga nem végez sporttevékenységet. Mellette turisztikai szolgáltatásként étteremben étkezik, esetleg megnézi a rendező települést, és ott is száll meg; – aktív sportturizmus –, amelyben a turista sporttevékenység céljából utazik lakhelyéről egy másik helyre és közben egyéb turisztikai szolgáltatást vesz igénybe.

Abstract Sporttourismus ist ein deutlich wachsender Tourismussektor, dank der Popularität von Sportreisen. Sporttouristen sind vor allem durch unbekannte Umweltbedingungen gefährdet, deren Auswirkungen während der sportlichen Aktivitäten noch intensiviert werden. Sporttourismus wurde bisher aus sportwischaftlicher Sicht wenig erforscht. Wir halten es aber für notwendig herauszufinden, welche Ähnlichkeiten und Unterschiede es zwischen den Wirkungen im Wettkampfsport und in dem von Touristen ausgeübten Sport gibt. Die größten Unterschiede gibt es bei den Zielen. Sporttouristen wollen Freude erleben und ihre Gesundheit fördern, während Wettkampfsportler durch bewusst geplante und regelmäßige Übungen ihre Fähigkeiten verbessern wollen um dadurch ihre Gegner zu besiegen. Im Sporttourismus werden zwei Formen definiert: – passiver Sporttourismus–, bei dem der Tourist zu einer Sportveranstaltung fährt ohne wirklich Sport zu betreiben. Dabei nimmt er verschiedene Dienstleistungen in Anspruch: isst in einem Restaurant, besichtigt die Ortschaft und übernachtet in einem Hotel; – aktiver Sporttourismus –, bei dem der Teilnehmer während seines Aufenthaltes auch selbst Sport betreibt und dabei auch andere touristische Dienstleistungen in Anspruch nimmt.

1.1. A sportturizmus általános helyzete

sportturisták száma elérheti az 1,6 milliárd főt, amely húsz év alatt a duplájára nőtt. A kontinensek közül Európa részvétele A sport és a turizmus a társadalmunk két „megaterülete”, közel 50%. A jövőben azonban jelentősen nőhet Amerika amely milliókat mozgósít. E két terület találkozása mögött Afrika és Ázsia szerepe is (1.1. ábra). eredményezte a sportturizmus kialakulását, fejlődését (Röthig A turizmus a világgazdaság 12%-át érinti közvetlen ill. 1992, Gibson 1998, Dreyer 2002). A magyarázat fő okai közé közvett módon. A 2006-os évben 842 millió turistaérkezést tartozik, hogy mindkettő terület az ember fejlődését, boldog regisztráltak hivatalosan, amely 4,1%-os növekedést és egészséges életitelét, szabadidejének hasznos elöltését jelentett az elmúlt évhez képest (UNWTO 2007). Az támogatja. A WTO adatai alapján (WTO 2008) 2020-ra a aktív turizmus területén is hasonló dinamikus fejlődést regisztráltak a turizmuskutatók, amelynek növekvő kínálata vezető helyen van a turisztikai termékek között (Turco et al. 2002). DélAfrikában a turizmus ágazatok közül 30%-os részesedést regisztráltak a sportturizmus javára (South African 2007). A sporttal kapcsolatos utazások iránti kereslet mértékét nagyon jól szemléltetik egyes felmérések. A Kanadai Turizmus Minisztérium megbízására készített felmérésben az amerikai utazók 49,1%-át, a kanadaiak 37,2%-át érdeklik a sportesemények (Lang 2004). A statisztikai mutatók szerint a világ leglátogatottabb 1.1. ábra A sportturizmus fejlődési tendenciái kontinensenként/Entwicklungstendezen des Sporttourismus auf Kontinenten (WTO 2008 alapján) sportversenyét a „Tour de France”-ot

10


minden évben 15 millióan keresik fel, akiknek a 40%a valamelyik külföldi országból érkezik. Az olimpiák történetében a játékokra Sydneybe 5 millió, Athénba 3,5 millió vendég érkezett és a jövőben is az olimpiát jelentős turisztikai attrakciónak tartják. Az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékokról készített felmérés alapján a résztvevők 92,5%-a még soha nem volt olimpián, azonban ezt a lehetőséget a látogatók nagy része semmiképpen nem kívánta kihagyni (Neirotti et al. 2001). Pekingben a rendezési jog elnyerése nyomán a szállodai kapacitást évente átlagban 7%-kal növelték, így elérte a 80 ezres férőhelyszámot, ami háromszorosa az athéni olimpiának. A 2012-es londoni olimpia szervezőbizottsága is az olimpiát egy kiemelkedő turisztikai vonzerőnek nyilvánította, miszerint a rendezvénysorozat az ország történetének legnagyobb turisztikai attrakciója lehet. A 2010-es vancouveri téli olimpia idejére már 2006ban jelentős turisztikai kampányt indítottak (Simpson 2005). Az aktív turizmus élénkítése érdekében Új-Zélandon a természetes környezetben végzett aktív sportolási lehetőségeket bővítették, amelyből a vendégek számának duplázását érték el (Higham et al. 2006). Németországban 10 millió rendszeresen túrázót tartanak nyilván, akik átlagban 360 km-t tesznek meg évente és 20 millió azok száma, akik alkalmanként túráznak (Brämer 2002). Az Egyesült Államokban 2003-ban 204,8 millióan mentek síelni és 177 millióan a hegyekbe kirándulni (USDA 2004). Eltérő ugyanakkor az osztrák és a német turisták sportérdeklődése otthon és az utazásuk során (1.1. tábl.).

kirándulásokat a felnőtt lakosság 73%-a, a fiatalok 78%-a nevezte meg kedvelt utazási időtöltési tevékenységeként. A természetjárást a kerékpározás követi, amely a felnőtt megkérdezettek 43%-át, a 25 év alattiak 56%-át érdekli (Szonda Ipsos 2000). Hasonló eredményeket kaptunk fiatalok kerékpározási szokásvizsgálatainkban, miszerint a fiatalok szinte kivétel nélkül rendelkeznek jó minőségű kerékpárral, amelyet gyakran használnak túrákra, és még többet használnák, ha az infrastruktúra ezt jobban támogatná, és több lenne a szervezett túra (Bánhidi 2004). A Magyar Turizmus Zrt. szerint (2007) Magyarország imázsa pozitív a természetjárás, túrázás és a lovaglás szempontjából a hazai lakosság körében. A vizsgált sporttevékenységek körében megkérdezett vizsgálati személyek 43%-a vesz részt évente legalább egyszer túrán vagy természetjáráson, 37%-a járt az utóbbi három évben nemzeti parkban, és mindössze 5%-a lovagol legalább évi egyszeri gyakorisággal. A megkérdezettek 43%-a egyik kritériumnak sem felel meg, azaz nem túrázik, nem lovagol és nem járt nemzeti parkban sem. 21%-uk túrázik és volt nemzeti parkban is, de nem lovagol, 18%-a csak túrázik, 13%-a csak nemzeti parkban volt. Mindössze 2,5% azok aránya, akik mind a három tevékenységet végzik. Az átlagosnál nagyobb aktivitást mutatnak a férfiak, a fiatalok és középkorúak, a magasabb iskolai végzettségűek, az átlagnál magasabb jövedelműek. Ugyanakkor a 60 évnél idősebbek, az egyedülállóak, az alacsony jövedelműek, a községekben élők (vagyis az alacsony státuszú háztartások tagjai) nagyon kis arányban vesznek részt a vizsgált programokon. Az Szabadidőben Turizmusban újabb sportturisztikai termékek, mint a Sport Freizeit Tourismus golfturizmus magyarországi helyzetének vizsgálatában a szakemberek szerint a Túrázás/Wandern 45 70 kereslet még alacsony szinten áll, amely a Kerékpár túrázás/Radtour 60 20 sporttal kapcsolatos ismeretek hiányára Hegyi kerékpározás/Mountain Bike 15 5 vezethető vissza (Rátz-Kiss 2006). Görkorcsolyázás/Inline Skating 10 10 Talán hasonló okra vezethetők vissza Hegymászás/Klettern 10 10 a nemzetközi üdülőhelyeken elterjedt egyes sportágak hazai elterjedésének 1.1. táblázat Osztrák és német lakosok sportolási szokásai/Freizeitsportarten der Deutschen elmaradása. und Österreicher (Forrás: Brämer 2002)

Magyarországi vizsgálatok szerint a passzív sportturizmust elsősorban a nemzetközi sportrendezvények kínálják, amely sok esetben elenyésző a többi turisztikai termékekhez viszonyítva. Jelentősnek mondható azonban a budapesti Forma-1-es rendezvény, amely 2006-ban több mint 200 ezer látogatót vonzott, és a becslések szerint mintegy 200 milliárd Ft hasznot hozott a szervezőknek. A sporttevékenységek egyre növekvő szerepét állapították meg a kutatók az aktív üdülési formáknál, amelyek a legkeresettebb turisztikai vonzerőkké váltak az utóbbi évtizedben. A felnőtt lakosság és a fiatalok körében végzett kutatás alapján a legnagyobb érdeklődést kiváltó üdülési forma a kirándulás, és a természetjárás. A természetben tett

1.2. A sportturizmus környezeti tényezői A szakirodalmi adatok és gyakorlati tapasztalatok alapján készített sportturisztikai modellünk azt mutatja, milyen fontosak az ágazatban a környezeti tényezők (1.2. ábra). Amennyiben utazásunk során egy más környezetbe érkeztünk, gyakran furcsa, kiszámíthatatlan hatások érhetnek bennünket. A környezet lehetőségei adják ugyanakkor a tevékenység formáit is. A turisták jól, ill. rosszul járhatnak, ha a tényezők kumuláltan jelentkeznek, mivel azok szoros összefüggésben vannak egymással. A közgazdászokkal és a földrajztudósokkal ellentétben a sporttudomány szerint a sportturizmus középpontjában az aktív tevékenységet folytató szervezők


11

1.2. ábra A sportturizmus elméleti modellje /Modell des Sporttourismus

(animátorok) és a résztvevők (turisták) állnak, akik testi, fizikai adottságaikkal és az adott környezethez alkalmazkodó motiváltsággal vannak jelen. Az ő együttes tevékenységük folyamata határozza meg a sportturisztikai program sikerét, amelynek hátterében az alábbi fő elemeket tartjuk döntőnek: 1.2.1. Földrajzi környezet A sportturizmusban, az aktív tevékenységek legfőbb eleme az a földrajzi környezet, amelyben a tevékenység zajlik és jelentős hatást gyakorol a résztvevőkre. Ezek lehetnek természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális tényezők (Tóth 1995, Kurtzmann és Zauchar 2005), amelyek befolyása felerősödhet a sporttevékenység intenzitása függvényében (Hamilton-Bánhidi 2004). Az eltérő természeti környezet hatásairól a sportélettani kutatások gazdag információkat kínálnak. A természeti környezet alkotó részeként pl. a domborzati változás nyomán növekedő terhelés pontosan leírható (Hamilton et al. 2007). A hegyekbe érkező turistáknál a magaslat légköri változásaiból származó élettani hatások is ismertek. A tengerszint feletti magasság növekedésével a légnyomás, a levegő oxigéntartalma csökken, ami nehezíti a szervezet oxigénfelvevő képességét. 3650 m-nél a légnyomás kb. 40%-al alacsonyabb a tengerszinten mért légnyomáshoz képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy a belélegzett oxigén is kevesebb. 2400 m magasan 12%-kal, 3100 m-en 20%kal, 4000 m-en már 27%-kal kisebb az oxigénfelvevő képesség (Pavia-Kennedy 2005). Hasonló terhelésnövekedés történik egy eltérő klimatikus környezetben végzett fizikai aktivitásnál. A külső hőmérséklet változásaira az emberi test hőháztartása változó iramban reagál. Sportolás során az emberi test jelentős mennyiségű hőt termel. 20–30%-os terhelésnél az energiatermelés 70–80%-a hőt termel, az intenzitás növelésével megsokszorozódhat. Pl. 25oC-os környezetben egy maximális intenzitással végzett, egy percig tartó kerékpározásnál a bőrhőmérséklet 28oC-ra

12

növekszik, ami a terhelés abbahagyása nyomán is még legalább 10 percig lineárisan emelkedik 30oC fölé, 20 %-kal magasabbra az eredeti környezeti hőmérséklethez viszonyítva (Bánhidi 2004) (1.3. ábra). Ennek kompenzálására a test izzadással, szellőztetéssel, kisugárzással válaszol. Ez lassabban zajlik hideg, és gyorsabban meleg környezetben, ezért a sportolás környezetének ismerete tudatos körültekintést igényel. Ha a külső környezet nagyon meleg, ráadásul párás pl. mediterrán tengerparton, akkor a hőleadás jelentősen

1.3. ábra Testhőmérsékleti változás 1 perces maximális kerékpározásnál/ Anderungen der Hauttemperaturen während 1 Minute Radfahren (Bánhidi 2004)

megnehezedik. Ilyenkor a sportolás feltételei a szervezet hőháztartásának eltolódása miatt nehezedik meg jelentősen. A nagy környezeti hőmérsékletben a sportolásnak számos veszélyes hatása lehet, a test túlmelegedése hamarabb következik be (47 oC), ami hipertermiához, napszúráshoz, hőgörcshöz, hőgutához, akár a vérkeringés leállásához, halálhoz is vezethet (Howley-Franks 1986). Az időjárás elemét képező szélhatás a turisztikai tevékenységekben változó hatást fejt ki, egyesek számára az örömet, mások számára sok kellemetlenséget jelent. A sportturizmus részére azonban a szélhatások ismerete az alábbiak miatt fontos:


• biztonsági előrejelzés – időjárásváltozást előidéző tényező, • terhelésnövekedés – légellenállás növekedése pl. kerékpározásnál, görkorcsolyázásnál stb. • hőérzet változás – hideg környezetben való jelentős terhelés, • optimális feltétel vitorlás sportok számára – hajtóerő (vitorlázás, vitorlázó repülés, ejtőernyőzés, stb.) A borongós, esős időjárás sok turista számára okoz kellemetlenséget, azonban ez a környezet a sportturizmusban pozitív is lehet. Sporttudományivizsgálatok ugyanis azt igazolták, hogy a párás, szemerkélőesőben jobb fizikai teljesítményt lehet elérni (Trapasso et al. 1990, Zhang et al. 1991), amit a sportturizmusba akár turisztikai vonzerőnek is be lehetne építeni. A társadalmi környezet befolyásoló szerepe a sportturizmusban az eltérő szabályozóknál, tradícióknál, és szokásoknál jelentős. Kutatók a sporttevékenység szociokulturális hátterének megismerésére helyezik a hangsúlyt, amelyben a résztvevők folyamatos interakcióban vannak a társadalmi környezettel, a turisztikai szolgáltatókkal (Kosiewicz 2006). A turisztikai desztinációk kiválasztásában jelentős sportturisztikai vonzerőnek számítanak azok a régiók, ahol egy-egy sportági esemény, népszerű sport meghatározó szerepet játszik. Wimbledonban a turisták a tenisz kultúráját, az Alpokban a téli sportokat, Afrikában a kalandtúrákat keresik. Más elvárása van egy turistának egy urbanizált vagy egy vidéki környezetben. Amíg az előzőben a fejlettebb sportlétesítményeket, a másikban a természeti környezet kínálta lehetőségeket részesítik előnyben. A sportturizmus infrastrukturális szerepét a szakemberek különböző módon értékelik, amely véleményünk szerint sokkal több figyelmet érdemelne. A sportinfrastruktúra szerepe a turizmusban kétoldalúan jellemezhető. Az egyik oldalon a fő kérdés, hogy a nagy sportversenyekre épített és hátramaradt sportlétesítmények milyen módon építhetők be a turizmus vérkeringésébe, a másik, hogy a turizmusszolgáltatók köré telepített sportlétesítmények mennyire érhetők el a sportolni vágyók számára. A stadionokat és a köré épített kiszolgáló épületeket már az ókorban is arra a célra építették, hogy minél több vendéget fogadhassanak. A Panathenaic Stadion Athénban még ma is jelentős turisztikai vonzerő, ahol különböző idegenforgalmi ünnepeket tartanak. Barcelonában a már 1929-ben tervezett olimpiai stadion egész évben nyitva áll a turisták számára és ma is a stadion imázsával reklámozzák egyes hotelek magukat (Silken Concordia, Fira Palace, Catalonia Plaza). A hotelekben, ill. környékén gomba módra szaporodnak a konditermek, teniszpályák, uszodák, lovardák, stb., amelyek azt igazolják, hogy a szállások ennek jelenlétében jobban értékesíthetők. Számos szerző felhívja a figyelmet erre a növekvő jelenségre, azonban pontos vizsgálati adatok csupán szórványosan állnak rendelkezésre.

1.2.2. Utazás A turizmus – elnevezésében is tükröződik (a tour angol szó) – utazásról szól, amelyben az utazási módok kulcsszerepet játszanak. 2003-ban az Egyesült Államokban az emberek 554 milliárd dollárt költöttek helyi és nemzetközi utazásokra, amely 7,2 millió munkahelyet jelentett. Ebből a külföldiek amerikai utazásuk során 80,2 milliárdot, az amerikaiak külföldre utazására 77,6 milliárd dollárt költöttek. A WTO adatai szerint Európában 57%a az utazásoknak turisztikai ill. szabadidős célú és 24 % üzleti (Peeters et al. 2004). A sportturizmusban az utazási, ill. a helyváltoztatási módok különleges szerepet játszanak, amelyek egyrészt lehetnek passzívak, másrészt aktívak. A passzív utazás az utasok szállítását jelenti, ahol az utóbbi évtizedben a hagyományos tömegközlekedés (vasút, közút) mellett jelentősen megnőtt a légi forgalom. Ez egyrészt újabb turisztikai területeket nyitott a világ számára, másrészt a jegyárak csökkenése miatt a fiatalok turisztikai részvétele jelentősen növekedett, ami a sportturizmus iránt érdeklődők számának jelentős növekedéséhez vezetett. Egyre többet foglalkoznak azzal is, hogy az energiaköltségek emelkedése miatt a jövőben az alternatív formákat kell alkalmazni a fenntartható fejlődés jegyében (Peeters et al. 2004). A sporttudományban a passzív utazással kapcsolatos kérdések ott jelentkeznek, hogy az utazás fáradalmai, esetleges ezzel járó pl. időeltolódás mennyire befolyásolják a sportképesség színvonalát. A sportturizmusban jelentős szerepet játszik az aktív utazás is, ahol a turisták fizikai képességeik bevonásával (gyalog, kerékpáron, csónakkal…) jutnak el céljukhoz. Itt a turisták nemcsak elérik a céljukat, hanem az utazásaik során ismerkednek a környezettel, mozgásélményeket szereznek, és lehetőségük van intenzív szocializációra. 1.2.3. Sporttevékenység A sportturizmusban sporttudományi megközelítés alapján a fizikai aktivitás áll a középpontban. Ismeretanyaga a sportági kultúrára épül, amelyben az az utazásszervező jár nagyobb sikerrel, aki a legjobban ismeri a felkínálható sporttevékenységeket. A sporttevékenység ismerete két oldalról fontos: amennyiben passzív sportturisztikai tevékenységről van szó, addig csupán a sport társadalomtudományi vonatkozásaival (történetével, szabályrendszerével és a sportversenyzés körülményeivel) kell tisztában lenni a szervezőknek. Aktív sportturizmus esetében azonban ismernie kell a sporttevékenység motivációs elemeit, a mozgásélettani, pedagógiai vonatkozásait a versenysporttól való eltérések vonatkozásában (1.2. tábl.) is.


13

Sport a versenysportban

Sport a turizmusban

Versenyzés

Nincs szükség versenyre

Teljesítményfokozás szüksége

Nincs teljesítményjavulási kényszer

Maximális felé közelítő terhelés

Egészségszintű terhelés

Azonos feltételek

Eltérő feltételek

Ismerős környezeti feltételek

Ismeretlen környezeti feltételek

Nincs hibázási lehetőség

A résztvevő bármikor hibázhat

Mások által tervezett, irányított

Gyakori a saját szervezés igénye

Egészség másodlagos

Egészség elsődleges

1.2. táblázat A sportturizmus és a versenysport sporttevékenysége közötti eltérés/Untershiede zwischen Sport im Tourismus und im Wettkampf

A turizmusban jellemző sporttevékenységek (1.3. tábl.) pontos ismerete a szolgáltatók és a turisták részéről is nélkülözhetetlen, hiszen az jelentősen befolyásolhatja az értékesítés, ill. az élményszerzés sikerét. Ha egy sporttevékenység során pl. egy nagyobb terhelésnél az intenzitás eléri az edzészónát, akkor az egy idő után olyan kellemetlen testi hatásokhoz vezethet, amelyek akár a tevékenység befejezéséhez vezethetnek (HoegerHoeger 2002). A sportturizmusban sokan tévesen becslik meg a turisták sport iránti érdeklődését, amely a sportturisztikai fejlesztéseknél játszik fontos szerepet. A bizonytalanságot általában az okozza, hogy a fejlesztők sokszor inkább a népszerű sportokból indulnak ki, mintsem a környezet adta lehetőségekből, vagy a turisták hellyel kapcsolatos elvárásaiból. Pl. Ausztriában egy magyar sportturista sokkal inkább a hegyi környezetet keresi, mintsem a Magyarországon is megtalálható sík vidéket. Vagy egy hotelben nyári szabadságát töltő család olyan aktív tevékenységet keres, amelyben közösen sportolhat a család tagjaival. De tudnunk kell azt is, hogy a turista milyen szempontokat vesz figyelembe a sportágak kiválasztásában. Turisztikai megközelítésben ezért csoportosíthatjuk a sportágakat úgy is, hogy annak gyakorlásához:

• milyen intenzitású terhelésre van szükség, • milyen technikai, ügyességi színvonal, előképzettség kell, • milyen hely-, társ-, eszközigénye van. A turizmusban a legnépszerűbb sportágak kapcsolódnak a turisták elvárásaihoz. Amennyiben valaki egy sportágat rendszeresen űz, az utazásai során is keresi azt a sportágat, és igényes a feltételekre és az eszközökre. Ez bármelyik sportághoz esetében igaz. Vannak azonban a turizmus területén olyan keresett sportágak, amelyeknek végrehajtása nem igényel különösebb képességeket. Ilyenek az asztali és a fali sportok, ill. népi sportjátékok, amelyeket a résztvevők kiegészítő szórakozásként űznek. Véleményünk szerint egy üdülőközpont, hotel, idegenforgalmi vállalkozás sportturisztikai szolgáltatásának megalapozásához nem elég, hogy csak egyegy sportág infrastruktúráját hozza létre, hanem szükséges, hogy a sportág gyakorlásához szükséges feltételrendszert: sportruházat-, eszközkínálatot, szervizt, sportinstruktorok alkalmazását, a partnerek megszervezését, versenyszervezést, szokások stb. is megalapozza. És mindezt természetesen illeszteniük kell a szolgáltatás teljes imázsához.

TERMÉSZETI SPORTOK

VÍZI SPORTOK

GÖRDÜLŐ SPORTOK

ÜTŐ, DOBÓ SPORTOK

FITNESZ SPORTOK

SPORTJÁTÉKOK

alpinizmus abseiling GPS tájékozódás sporthorgászat orienteering természetjárás, túrázás vadászat szafari homokszörf

búvárkodás evezés kajak-kenu kajak-slalom műugrás rafting sárkányhajózás szinkronúszás szörfözés úszás vitorlázás vízihoki vízikosárlabda

autóversenyzés BMX Formula 1, Formula 2, Formula 3 gokart gördeszka görkorcsolya hegyikerékpár salak-, jégmotorozás kerékpár motocross

asztalitenisz baseball bowling golf fallabda teke tenisz tollaslabda kalapácsvetés kanadai foci krikett krokett speedball softball squash

aerobik atlétika erőemelés futás bodybuilding gumiasztal RSG. öttusa súlyemelés triatlon torna (sportág)

vízilabda amerikai foci ausztrál foci labdarúgás floorball footsal gyeplabda kézilabda kosárlabda röplabda rögbi strandfoci strandröplabda strandkézilabda netball korfball

14


LOVAS SPORTOK

LÉGI SPORTOK

TÉLI SPORTOK

HARCMŰVÉSZETEK

ASZTALI, FALI SPORTOK

NÉPI JÁTÉKOK

díjugratás fogathajtás lovaglás lovasíjászat lovastorna lovaspóló military túralovaglás túrakocsi

ejtőernyőzés hőlégballon mûrepülés sárkányrepülés siklóernyőzés vitorlázórepülés

biatlon bob sítájfutás síugrás alpesi sí snowboard szánkó műkorcsolya gyorskorcsolya jégkorong

aikido birkózás cselgáncs íjászat ju-jitsu karate kendo kick-box kung-fu lövészet ökölvívás sumo taekwondo vívás

bridzs billiárd darts go sakk snooker

bocsa (pétanque) curling footbag lacrosse pato (kacsa) patkódobás pelota hurling méta

1.3. Táblázat Sportági lista/Liste der Sportarten

1.2.4. A sportturizmus hatásai A sportturizmus hatásait a turizmus általános ismeretei függvényében, az összetevők alapján érdemes elemezni. Az általános turizmus hatásokat vizsgálatok elemzik (Mundruczó-Graham 1996), amely elsősorban a gazdasági hatásokat, azok jelentőségét érintik: • Jövedelemhatás, • Munkahely teremtő hatás; • Államháztartási bevételekre gyakorolt hatás; • Beruházás ösztönzése; • Vállalkozások ösztönzése; • Fizetési mérlegre gyakorolt hatás; A WTTC (2010) adatai szerint a turizmus közvetlen gazdasági hatása 2010-ben a GDP 3.3%-át teszi ki (1,770 mrd. $), amely 2011-ben a becslések szerint 4.5%-ra nőhet (1,850 mrd. $), ami 3 millió pluszmunkaerőt igényel. A közvetett hatása 9.1%-tehető (5,987mrd. $), amely 2018ra akár 10,5% is lehet 258 millió munkahelyet teremtve (WTO 2008). Az összes turizmus megközelítőleg 10%-a sportturizmus területéről származik. A sportturizmusban fontosnak tartjuk az emberre gyakorolt fizikai hatások ismeretét, ami a mozgástevékenység során fellépő környezet befolyásával hozható párhuzamba (Foss-Keteyian 1998). A gondosan tervezett edzések és versenyek nyomán a versenysportolók pszichomotoros képességeinek változásait a sporttudomány sokoldalúan vizsgálta, kevesebb adalék van a sportturisták terhelési vonatkozásairól. Ezért 2000 óta indított vizsgálatainkban arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk az emberek sportturizmus iránti indítékait, ill. megtudni azt, hogy miért nem veszik igénybe még többen a sportturisztikai kínálatokat. Eddigi vizsgálataink azt igazolják, hogy az egészséges emberek alapképességei számos sportturisztikai tevékenység végrehajtására alkalmasak. Mégis a szolgáltatások hiánya, a környezeti tényezőkből származó nehézségek (külső erők, élettani változásokat előidéző hőmérsékleti tényezők) visszatartják a turistákat.

A sportturisták szokásai vizsgálatánál megállapíthattuk, hogy túrázás során a kerékpározók, a sízők, vagy a kajakozók általában a komfortos testhelyzetben az edzésszint alatti terhelési intenzitást választják, hogy a mozgás során szerzett örömök, a vérkeringés fokozódásával járó frissességérzés, a végrehajtott mozdulat élménye maradjon előtérben, az edzéshatásokból esetlegesen felmerülő negatív hatások helyett (Bánhidi 2002, 2003). A vizsgálataink eredményei ugyanakkor azt is igazolják, hogy a sportturisták a mozgástapasztalataik alapján jelentős eltéréseket mutatnak, akik ugyanazon terhelési feladatra másként reagálnak. Pl. síelés közben egy haladó (nem versenyző) sízőnek kevesebb energiára van szüksége egy lejtőn való lesikláshoz, mind a kezdőnek, akinek sokkal több megállásra, pihenésre van szüksége. Ezen értékek pontos ismerete fontos, hiszen csak ezzel tudatosíthatjuk a turistában a tevékenységben rejlő veszélyeket, ugyanakkor az örömeket is, amelyek számára utazásának fénypontját jelenthetik.


15

BÁNHIDI Miklós

2. A KÖRNYEZET SZEREPE A SPORTTURIZMUSBAN Die Rolle der Umwelt des Sporttourismus Bevezetés A környezet fontosságának felismerése megközelítőleg egyidős a turizmusról való teoretikus gondolkodással (Michalkó 2004). A turizmuselméletben definiált természeti környezet magába foglalja az élő és élettelen természet azon elemeit, amelyek közvetve vagy közvetlenül hasznosításra kerülnek, illetve amelyekben a turisztikai tevékenység hatásai kimutathatóak. A sportturizmusban is egyidejűleg hatnak a természeti a társadalmi, a gazdasági és az infrastrukturális környezeti tényezők, amelyek erősíthetik, ill. gyengíthetik egymást. Ezek színvonala befolyásolja a turisztikai vonzerőt. Ezek közül is a természeti környezet a legérzékenyebb; az időjárás, a domborzat, a víz hatásai legintenzívebbek a sportolókra.

Abstract Die Anerkennung der Rolle der Umwelt ist bereits seit der Gründung der Tourismustheorie (Michalko, 2004) bekannt. Die im Tourismus definierte Natur enthält die belebten und unbelebten Elemente, welche bereits vermarktet oder durch die touristische Wirkung registrierbar wurden. Im Sporttourismus wirken die natürlichen, sozialen, ökonomischen und infrastrukurellen Faktoren der Umwelt gleichzeitig stärkend oder schwächend. Das Qualitätsniveau dieser Faktoren beeinflusst die touristische Attraktion. Das Sporttreiben wird sehr empfindlich und intensiv durch die Gezeiten der Natur (Wetter, Wasser etc.) dominierd.

2.1. A környezet, mint turisztikai vonzerő

(Fekete 2006). A turisták többsége azokat a desztinációkat részesíti előnyben, amelyek a természeti környezeten alapulnak. Vonzerő lehet a szép hegyvidéki táj, a napfényes tengerpart, a mediterrán klíma, vagy egy gyógyvíz, egy síelésre alkalmas hegy. A szabadtéri sporttevékenység ideális helyszínén esztétikus tájat, egészséges környezetet, tiszta friss levegőt várunk. A természetes közeg harmóniát áraszt, ami nyugtató hatású. De vannak, akik a természet extrém helyeit keresik, hogy az erőkkel megküzdhessenek. Egy túrázás, természetjárás során dombságok, hegységek jelentős növényborítású területeit részesítjük előnyben, ahol a vegetáció tisztító hatása révén kevesebb a lebegő por és légnemű szennyezőanyag, így biztosított a tiszta levegő. Hegymászás, helyi kerékpározás során az eltérő domborzatú területek a kedveltek, ahol jelentős szintkülönbségek, éles határvonalak jellemzik a terepet. A síeléshez fontos még a hely tengerszintfeletti magassága is, hogy kellő biztonsággal legyen hó. Ugyancsak természetközeli sporttevékenység a lovaglás, ami közös munka egy másik élőlénnyel, hol is lenne kellemesebb, mint a szabadban? Aki már golfozott, az tudja, hogy jó pár kilométer gyaloglás is hozzátartozik az ütéseken, gurításokon kívül, hol a természetes vegetáció, hol pedig a „green” mesterséges gyepén. A vízi sportokhoz nem ivóvíz minőségű vízre van szükség, de mindenképpen fürdésre alkalmasnak kell lennie a víznek akár úszni, akár búvárkodni készülünk. A kajakozásnál, raftingnál, vitorlázásnál, szörfözésnél ugyanolyan fontos az élővíz környezetének tisztasága, mint a vízminőség. A raftingosok által keresett sebes folyású (intenzív oxigénfelvételt folytató) hegyi vízfolyások előnyös helyzetben vannak az állóvizekkel szemben, melyek öntisztulása lassúbb folyamat. A búvárkodás speciális körülményeket is megkíván, hogy ne csak a felkeresendő élővilág fennmaradásához legyen

A környezetre számtalan definíciót ismerünk. Mészáros (1994) szerint a környezet az élőlényeket körülvevő tér, amellyel az élő szervezetek anyag- és energiacserében, állandó kölcsönhatásban állnak. Így a sportturizmus környezetét alkotó szférák az atmoszféra, a litoszféra, a hidroszféra, a bioszféra (a természetföldrajzi környezet) és a technoszféra, az adott sporttevékenység vagy sportesemény épített környezete, infrastrukturális háttere. A környezetünkkel szüntelen, dinamikus kölcsönhatásban vagyunk, állandóan alakítjuk mind a makro-, mind a mikrokörnyezetünket, a (megváltoztatott) környezeti tényezők pedig visszahatnak az emberi szervezetre (Dési 2003). A természetet alapvetően megváltoztatni ugyan nem lehet, de olykor szükséges és lehetséges a befolyásolása, hogy a vendégek az esetleges kedvezőtlen viszonyok ellenére is jól érezhessék magukat. A legjobb példa erre a hóágyú, melynek segítségével mesterséges havat lehet előállítani a havazásmentes időszakokban is (Kopcsay 2007). Az idegenforgalom kialakulására, fejlődésére nagy hatást gyakorol, esetenként meghatározó a természetföldrajzi környezet, amelynek igénybevételét a fenntarthatóság függvényében kell értelmeznünk (Brymer et al. 2009). A turisták nagy része előnyben részesíti azokat a területeket amelyek valamilyen különleges természeti, ill. társadalmi értéket kínálnak. Többségük azonban már védettség alatt áll, amely a veszélyeztetettség mértékét igazolja. Az ember fokozatosan átalakítja a természeti környezetet. Földünkön szinte nincs már érintetlen, szűz terület (Gucziné 2003). Ezért még inkább felértékelődnek a kedvező természeti adottságok, a vonzó környezet. Az idegenforgalomnak az ökológiai környezettől való függősége sokkal nagyobb, mint a többi gazdasági ágazaté

16


megfelelő minőségű a víz, hanem a látási viszonyok is kedvezőek legyenek a mélyben. Hazai vizeink, így a Balaton sem ideális helyszín búvárkodni sekély mélysége (átlagosan mindössze 3 méter) miatt a hullámzás ugyanis felkeveri a fenékiszapot, mely zavarossá teszi a vizet.De e sekély víz a hőmérsékletére kedvezően hat (július-augusztusban 25–28 °C-os), ami serkenti a fürdőturizmust.

2.2. A természeti környezet a sportturizmusban 2.2.1. Vízi, vízparti feltételek A vízi, vízparti környezet mindig is jelentős úti célnak, ugyanakkor speciális közegnek számított a turizmusban. Az Egyesült Államokban a vízparti turizmus a legnépszerűbb. 2003-ban minden 10. belföldi utazás (10%) valamilyen vízpartra történt (109.5 mil.). A nagyobb távolságú utak 36%-a a vízpartokhoz irányult, ahol legalább egy hetet töltöttek. A belföldi vízpartra utazók 41%-a gyermekkorú volt. (Domestic Travel Market Report, 2004) . Európában a szabadságolások ideje alatt hosszú sorok kígyóznak a déli irányba vezető autópályákon, hogy a tengerpartokra juthassanak. Vízi játékok számos változata vált népszerűvé természetes vizeken, épített vízi parkokban, strandokon. A turizmus szakma a vízi turizmust ma már „egészség- és wellnessüzletnek” keresztelte át. A víz jótékony hatása közismert: a tisztaság, a felfrissülés, az esztétikai jellemzők a kellemes közérzet részét képezik. Ugyanakkor a vízi környezet számos baleset helyszíne. Nemzetközi adatok alapján (ECSA 2006) a gyermekek halálos baleseti statisztikáját a vízi balesetek vezetik, amelynek okai elsősorban a vízi környezet ismeretében való hiányosságokra vezethetők vissza. 2000-ben világszerte 450 000-en haltak meg a vizeken, elsősorban a szegényebb országokban (Peden et al. 2000) (2.1. ábra). Az 1960-as évek óta a víz alá merülések kezdetén gyakoriak volt nyomáskiegyenlítődésekből adódó

balesetek. A problémák feltárása nyomán mára sikerült visszaszorítani a balesetek számát, jelenleg általában 5 dekóbetegség (DCS) esik 10.000 merülésre. A víz jobb ismerete és a fejlett sporteszközök ma már viszonylag biztonságos környezetet nyújtanak a turizmus számára, azonban a földrajzi területenként eltérő és folyamatosan változó viszonyok a folyamatos kutatást igénylik. Tanulmányunk elkészítése során ezért arra törekedtünk, hogy feltárjuk a víz általános jellemzőit és keressük annak pozitív és negatív hatásait. A vizsgálatunkban szakirodalmi adatok alapján jellemeztük a víz tulajdonságait és annak humánbiológiai vonatkozásait. Saját mérési eredményeink alapján ugyanakkor elemeztük a magyarországi vizeink eltérő jegyeit.

2.2.1.1. A víz alapvető tulajdonságai és az emberre gyakorolt hatásai Minden turista egy olyan tengerpartról álmodik, ahol homokos a part, tiszta a víz és kellemes hőmérsékletű. Ez leginkább az érintetlen, meleg éghajlatú természeti környezetben van, ahol a tenger az évezredek során gömbölyűre koptatott eruptív kőzetben lévő (gránit, porfir) kvarcszemecséket homok formájában terítette a partra. A turisták képzeletében él a kristálytiszta kék színű tenger képe. Valójában a víz színe a benne zajló biológiai élettől, a vízhőmérséklettől és a sótartalomtól függ. A meleg, sós vízben a szerves anyagok gyorsabban lebomlanak, ezért a víz sötét. A tápanyagtartalom emiatt csökken, ezért a sötétkék szín. A direkt sugárzásból származó színszóródás miatt a trópusi, szubtrópusi térségben kék, magasabb területeken a zöldeskék szín a jellemző. A víz átláthatósága elsősorban a levegőhordaléknak és a planktonsűrűségnek a függvénye. Ezért a partközeli, plankton szegény vizek átlátszóbbak. A turizmusban a vízi környezetnek közvetlen hatásai a vízzel való érintkezésnél jelentkeznek. A test vízfelszínen tartását befolyásolja a víz sűrűsége (fajsúlya), amely függ a hőmérsékletétől és a sótartalmától. A tengeri vizekben a sókoncentráció és a sűrűség növekedése között egyenes arányú összefüggés van. Egy köbméter sós tengervíz 27 kg-mal nagyobb tömegű, mint pl. az esővíz. A sótartalom közötti eltérések okozzák azt, hogy a tengerek közötti vízszintkülönbségek pl. a Balti-tenger Szentpétervárnál 68 méterrel magasabb, mint a Földközi-tenger Triesztnél. (Lovász, 2000). A sós vízben való úszásnál könnyebb a vízfekvés, mint édesvízben, ezért más úszótechnikára 2.1. ábra A fulladásos balesetek gyakorisága a Földön 2000-ben van szükség. Csalóka lehet egy / Häufigkeit der Ertrinken Umfälle auf der Erde (Forrás: WHO 2000)


17

tengeri üdülés után egy tóban fürdeni, ahol a felszínen maradáshoz jóval több erőkifejtésre van szükség. A víz oxigéntartalma lehetővé teszi a vízi élővilág létezését. Ezt a benne élő növények fotoszintéziséből, valamint a levegőből nyeri. Nagyon sok üdülőhelyen azonban a fürdőzés számára kellemetlen növényzet eltávolításával a vízminőség romlását idézték elő. Az oxigéntartalom megváltozását a hőmérsékletváltozások is befolyásolják. Gyakori, hogy kisebb édesvizű tavakban a nagy meleg hatására az oxigénszint annyira lecsökken, amely a növényzet elhalását, a növények és állatok pusztulását idézhetik elő. Folyóvizekben a víz folyamatos mozgása miatt ez nem fordul elő, mivel a levegőből képes elegendő oxigénmennyiséget felvenni. A globális felmelegedés következtében kialakult csúcshőmérsékletek miatt ez a jelenség egyre jobban felhívja magára a kutatók figyelmét (Varga 2004). A vízhőmérséklet meghatározó szerepet játszik a vízi sportturizmus forgalmában, még akkor is, ha már egyes sportokat védő ruhákban űzhetnek. Európában a legnagyobb tömegeket vonzó vízparti turizmus a Földközi-tenger régiói, mely kellemes akár egész évben is szörfözők, ill. egyéb vízi sportok számára (2.2. ábra). A kültéri úszásban a vízhőmérséklet külsőleg hat az emberi szervezetre, amelynek lehet pozitív (izmok gyorsabb felmelegedése), ugyanakkor negatív hatása is (gyors vérnyomásváltozás).

érintkezik, akkor az izmokban görcsös állapot léphet fel. A hosszú ideig vízben való tartózkodás jelentősen megváltoztatja a test normális működését. A víz felhajtóereje miatt változás történhet a légzés ritmusában. Főleg hason történő úszásnemeknél a mellkasra ható erők nehezítik a légzést, ezáltal jelentősebb belső erőkifejtésekre van szükség. Vízben való tartózkodás esetén a vese működése is változik, melynek következtében C-vitaminveszteséggel is számolhatunk. Gyakori pl. a fürdőzés utáni éhségérzet, mely a gyomorsav mennyiségének változásaival is magyarázható. Hideg hatására növekszik, meleg hatására akár el is tűnhet a gyomorsav (Lovász, 2000). A víz bőrre történő hatását elsősorban a felső hámrétegen történő változásokon keresztül lehet elemezni. A tengervízben való fürdés az antibakterializáló hatású planktonoknak köszönhetően jótékony hatású, amely akár izületi betegségekben szenvedőknek segít, de az izomműködéssel és idegi szabályozással kapcsolatos problémák ellen, nőgyógyászati, bőr- és légzőszervi betegségek kezelésében is hatásos. Ez abból adódik, hogy a tengervíz összetétele nagymértékben hasonlít az emberi szervezetben található folyadékok összetételéhez, és a periódusos rendszer szinte valamennyi eleme megtalálható benne. A tengervizekben a sótartalom átlagosan 35 gramm literenként, de a Vörös-tengerben 42 gramm, a Holttengerben pedig akár 9-szerese is lehet (40 méterig 300 g/kg, 90 méterig 332 g. A holt-tengeri gyógyturizmus erre a hatásra épül: a só megkönnyíti az ellazulást, ellágyul a bőr, majd gyógyulni kezd. A számos ásványi anyagot, magnéziumot, valamint bromidot tartalmazó kristályos anyag lelassítja a pszoriázis (pikkelysömör) által felgyorsult sejtképződést, illetve csillapítja a hám ingerlékenységét. A bőr érzékenyebb is lesz a sótól, így hatékonyabbá teszi a fürdő utáni fénykezelést. A tiszta víz jellemző hatása továbbá az is, hogy szagtalan. A tengervíznek azonban jellegzetes szaga van, amelynek oka általában a vízben lévő szennyeződéseknek, ill. a bomló 2.2. ábra A Földközi-tenger átlagos vízhőmérsékleti adatai és jelentősebb szörfközpontok/ anyagoknak tulajdonítható. Az egyik Wassertemperaturen Mittelwerte und bedeutende Surfzentren im Mittelmeerraum jellegzetes erős szag a trimetil-amin, a A vízhőmérséklet ugyanakkor hatással van a test trimetil-amin-oxid bakteriális bomlásakor keletkezik. A működésére is. A meleg hatására az erek kitágulnak, emiatt tengeri halak ozmózisnyomást szabályozó rendszerében még a kisebb kapillárisokban is lehetővé válik a véráramlás. sok trimetil-amin-oxid van. Ez a vegyület ahhoz is Lassul a vérkeringés, amely kellemes közérzetet okozhat, hozzájárul, hogy a halak ne száradjanak ki (ne veszítsenek azonban az alacsony vérnyomásúaknál akár rosszullétet vizet) a sós környezetben. Az a mikroorganizmus, amelyik is. A hideg éppen az ellentétes hatást váltja ki, amelyet az oxidot trimetil-aminná alakítja át, rendszerint hidegtűrő gyakran alkalmaznak, pl. hőterápiákban. Veszélyes lehet baktérium. A halpusztulások során már bomlásnak indult a hideg vízzel érintkezés akkor, ha a külső hőmérséklet szerves anyagoknak kellemetlen szaga van, amely egyes magas. Ha a test jelentősen felmelegszik és hidegvízzel turisták számára néha riasztó.

18


2.2.1.2. Fürdőturizmus különböző hőmérsékletű vízben Az embereknek a vízbe mártózáskor más és más a hőérzetük. Ettől függ, hogy jól érzik-e magukat, vagy sem. Például, ha valaki az egyik kezét hideg, a másikat pedig meleg vízbe mártja, akkor a valós hőmérsékletet érzékeli. Azonban ha mindkét kezét a langyos vízbe meríti, akkor az egyik kézzel hideget, a másikkal pedig meleget érzékel. Ennek az az oka, hogy a langyos víz a hidegebb vízhez képest melegérzetet, míg a forró víznél hidegebb langyos víz hidegérzetet okoz. A fedett és a szabadtéri úszás, fürdőzés jelentősen ki van téve a természeti viszonyoknak, ezért földrajzilag is ott van nagy kultúrája, ahol az optimális feltételek adottak. Turisták milliói utaznak a meleg vizű tavakhoz, folyókhoz, tengerekhez. Keresik számukra a legmegfelelőbbet, amelynek hőmérséklete az óceánokon elérheti akár a 40°C-ot is (Ausztrália és Pápua Új-Guinea között). Az úszáshoz megfelelő vízhőmérsékletre van szükség annak érdekében, hogy milyen céljaink vannak. Versenyúszáshoz optimális a 22–24 °C vízhőmérséklet, nyári strandoláshoz a 24–28 °C, terápiás módszerekhez (lassú úszásokhoz) a 36–38 °C a javasolt, hiszen az alapvetően nem befolyásolja a test hőháztartását. A hidegebb vízben való tartózkodás hőveszteséggel jár, amelyre a szervezet hőtermelés indít, hidegrázással, ill. munkavégzéssel védekezik. Az emberiség történelmében a vízi katasztrófák nyomán folyamatosan kereste a vízbe esett áldozatok baleseti okait. Hérodotosz (Kr. e. 484–425) a Mardonius vezette dáriusi perzsa hajóhad húszezer életet követelő katasztrófájáról azt írta, hogy némelyek nem tudtak úszni, másokat a viharos szél korbácsolta hullámok a sziklákhoz csaptak, megint másokat „tengeri szörnyek” nyeltek el, s olyanok is sokan akadtak, akik a hideg víztől haltak meg. James Currie 1796-ban a hajótöröttek tragédiáján okulva azt vizsgálta, hogy a víz felszínén maradók is egy idő múltán az eszméletüket vesztik, ami végzetes számukra. Az eszméletvesztést a test maghőmérsékletének gyors csökkenése (hipotermia) előzi meg, ami megbénítja a keringési folyamatot. Ilyen okok miatt veszett oda az 1912-es a Titanic utasai többsége is, akik a jéghideg vízbe ugorva próbáltak menekülni, sikertelenül. A II. világháborús tengerészek katasztrófáit vizsgáló bizottság jelentése szerint a tengeri hadszíntéren bekövetkező összes haláleset kétharmadát a hajók elsüllyedése miatt vízbe jutók kihűlése idézte elő, amely még a meleg vizű tengerekben is előfordult. De jól ismerjük azokat a magyarországi baleseteket is, ahol a jó úszók vesztét a test gyors lehűlése okozta. A hideg vízben való tartózkodás időtartamának megállapításához egy kutatásban 17 °C-os vízben vizsgáltak személyeket, akiknél 30 perces merülés után a 10%-os hőveszteséget mértek, amely az ember élettani funkciói számára komoly veszélyeket rejt (Pretorius et al. 2006). Különösen akkor jelenthet a hideg vízbe való gyors

merülés problémát, ha a testhőmérséklet (esetleg a magas levegőhőmérséklet miatt) előtte jelentősen emelkedik, amely a bolygóideg túlműködését idézheti elő, és akár hirtelen szívleállást is okozhat. Jelentős különbség van fej nélküli és a teljes merülésnél, amely egyes kutatási adatok szerint akár 42%-os is lehet. A 20 °C alatti vízben való huzamosabb idejű tartózkodáshoz ezért célszerű a lehűlés elleni védekezés, pl. a hosszútávúszók zsíros kenőcsökkel (általában vazelin lanozillal) kenik a bőrüket, ill. a búvárok, szörfösök védőruhával védekeznek. Ugyanakkor a szigetelt védőöltözék lehetőségeit vizsgálva 3,6 °C-os vízben mértek személyeket, akiknél megállapították, hogy egy fél óra után már a testhőmérsékleti adatok kritikussá válnak. Ennek folyamatát azonban aktív testmozgással lehet jelentősen lassítani (Waag et al. 1995). Élettanilag nem kizárt, hogy akár fagypont alatti vízben is lehessen rövid ideig úszni. Egyes országokban (a skandináv államokban, vagy Oroszországban) gyakran rendeznek ma is jeges vizű úszásokat. Magyarországon ennek képviselői Schirilla György és követői, akik jégtáblaszlalomúszó bemutatókkal bizonyították az emberi teljesítőképesség lehetőségeit. A víz alatti sporttevékenységeknél a test és a víz közötti nyomáskülönbségek jelenthetnek problémát, melyek a laikusok számára jelentős veszélyeket rejtenek. A nyílt vízben a hőmérsékleti veszélyeken túl az úszó ki van szolgáltatva a természet egyéb erőinek is (hullámok, időjárás, stb.), különböző növények, úszó tárgyak is kizökkenthetik a ritmusból. Egyes nyílt vizekben veszélyes állatok állhatják útját, és a vízhőmérséklet sem egyenletes. 2.2.1.3. Sportturisztikai tevékenységek a vízfelszínen A vízi felszíni sporttevékenységeket az nehezíti leginkább, hogy a vízfelület állandó mozgásban van, melynek formái: a hullámzás, az áramlás, és a szintingadozás. Ezt előidézhetik külső és belső tényezők, fajsúlykülönbségek, földtani és társadalmi hatások. A hullámzást előidézheti: • légáramlás, • tengerparti hegyomlás, gleccserborjadzás, • tengerrengés, tenger alatti vulkánosság, • hajók által keltett mesterséges hullámok. A vízfelületen történő sportolás a vízi sporteszközök különböző formáihoz kapcsolódik. Minél nagyobb a hajótest vízkiszorítása, annál stabilabban áll a vízen, azonban a sporthajók többsége a gyorsabb előrehaladás érdekében mégis kisebb vízfelületen érintkeznek, így sokkal borulékonyabbak. A hajótestekre ezért különféle lapokat, szkeget, svertet és kormánylapátokat fejlesztettek ki, amelyek a közlekedésben az iránytartást és a stabilitás növelését szolgálják. A funboardoknál a svert már hiányzik, fokozva ezzel a sebességet és az élményt.


19

A vízi sporteszközök fejlődése a vízfelületekre jellemző tulajdonságokhoz, valamint az emberi erőátvitel jobb kihasználásához kapcsolódik. Az álló- és a lassú folyású vizekre tervezett evezős csónak, a kenu és a kajak áramvonalas testének kialakulásához több évszázadra volt szükség. A vízben lévő akadályok, hullámok, örvények leküzdéséhez fejlesztették ki raftingokat (vadvízi csónakok), amelyeket egy igen szívós, gumírozott vászonból, műanyagból készítettek a balesetmentes közlekedéshez. Ezek a csónakok tették lehetővé, hogy bejárjanak eddig még ismeretlen folyóvizeket. A legnépszerűbb raftingterepek a világ 10 leggyorsabb vadvízéhez települtek: ezek Észak-Amerikában a Szikláshegységben, Ázsiában a Himalájában és Új-Zélandon találhatók. A himalájai folyók közül a leghíresebbek a Nepálban található Trisuli, Sun Kosi, Dudh Kosi, Bothe Kosi. A vadvizi sportturizmus feltételei alapvetően különböznek egymástól: Ázsiában és Amerikában inkább a bővizű, nagy víztömegű vad folyók a jellemzőek, míg Európában sokkal sekélyebb, a benőtt növényzet miatt „alattomosabb” vizek vannak. Ez alapján a raftingokat is más formára tervezték. Amerikában nagyobb és főleg mélyebb merülésű hajókkal raftingolnak, külön rögzített kormánylapáttal, míg az európaiak sekélymerülésű tutajokkal mozognak, külön kormánylapát nélkül. A vízfelület tulajdonságainak gyors változása miatt a sportturizmusban elengedhetetlen a hullámok ismerete, amely lehet élményt adó, ill. kellemetlen (balesetveszélyes) hatású. A meteorológia fejlődése nyomán ma már viszonylag jól diagnosztizálható, hogy régiónként a szelek mikor és milyen jellegű változásokat eredményeznek. A szél hatása a vízen hullámkeltő, melynek magassága a szélerő arányában növekszik (2.3. ábra).

2.3. ábra A szélsebesség és a hullámmagasság közötti összefüggés/ Zusammenhang zwischen Windgeschwindigkeit und Wellenhöne (Forrás: Lovász 2000, 55. o.)

20

A hullámoknak vannak magassági és sebességi paraméterei, a szomszédos hullámhegyhez viszonyított értékei, amelyek különböző periódusokban jelentkeznek. A légáramlás által keltett hullámzás során a vízrészecskék körkörös mozgást végeznek. Az áramló levegő a vízfelszín feletti mikrotérben a súrlódás hatására lelassul, ezért szívó hatás keletkezik, aminek következtében vertikális irányba kimozdul. Ez volt az oka annak, hogy a mondák a isteni hatalomnak tartották a tengerek „elnyelő” hatását. A vízi turisztikai sportok közül a hullámok vízszintes és függőleges irányú mozgásait leginkább a hullámlovaglás használja ki. Ezt általában a nyílt tenger (óceán) szeles partjainál űzik, ahol a hullámok magassága és sebessége eléri a sportolók elvárásait. Egyes adatok szerint az átlagos hullámok értékei az Atlanti-óceán északi medencéjében 2,6, a Csendes-óceán északi medencéjében 2,3, déli medencéjében 2,9, valamint az Indiai-óceán déli medencéjében 1,9 méter (Bigelow-Edmonson 1947). Ezek az értékek a nagy hajók számára ugyan nem jelentősek, azonban a szörfösök számára kedvező. Szardínia leghíresebb szele a mistral, mely északnyugati irányból fúj és különösen a Korzika felőli oldalon erős. Ezen kívül jó sportszeleknek tartják még a tramontanat, a levantet, és a sirokkót. Ezeken a helyeken a szél sebessége nem ritkán meghaladja a 80 km/h-t, mert a hegyekről leáramló szél, a völgyek, szigetek között jelentősen felgyorsul. A kedvező szélhatás kihasználására olyan méretű vitorlatesteket építettek, amelyekkel már elérhetik 100 km/h sebességrekordot is. Az ilyen méretű hullámok a fürdőzök számára nem kedvezőek, a sporthajókkal közlekedés is jelentős kihívás. A passzív vízi turisztikai tevékenységek kényelmének fokozására, a hullámok leküzdésére sok helyen speciális vízi járműveket fejlesztettek ki. A gyakorlatban általában egy, két, három (vagy éppen sokszoros) hullámnagyságra építik a kirándulóhajókat, amely a stabilitásukat jelentősen befolyásolják. A hajók éppen ezért stabilabbak a kisebb társaiknál, de kevésbé fordulékonyak. Az egyenletes szél által gerjesztett hullámok nyílt vízi terepeken akadályoktól mentesek, méretük és tulajdonságaik jól kiszámíthatók. Ez általában kerek és szimmetrikus, ami a sportok számára jól kiszámíthatóak. Viharok hatására azonban a hullámok aszimmetrikussá válhatnak, amelyek minden hajós számára jelentős kihívást jelentenek. A tengerparti hullámok akár több száz kilométer utat tesznek meg, és a part felé közeledve magasságuk megnő, hosszúságuk csökken, mindaddig, amíg el nem érik a sekély vízben a töréspontot (2.4. ábra). A magasságnövekedés során a víztömeg egy része elválik a felülettől, majd szabadesésben hullik vissza a hullám a mederbe (bukóhullámok), vagy egy másik hullámra esve formálódik még nagyobb hullámmá. Ennek mértékét jelentősen meghatározza a tengerparti meder formája,


2.4. ábra A tengerparti hullámok viselkedése/Verhalten der Seewellen

amely homokos területen építő, magas, sziklás partoknál romboló hatást váltanak ki. A sportban a tengerpartokon a hullámtörő vonalak tetejét lovagolták meg, így jött létre a hullámszörf. A fürdőturizmus számára ezen jelenségek jelentős veszélyeket rejtenek. Ha valaki csak a lábát kívánja megmosni a tengerben és nem kellően óvatos, akkor a bukóhullám ledöntheti a lábáról, majd a visszaáramlás következtében olyan helyre sodorhatja, ahol már nem ér le a lába, és csak jelentős erőkifejtéssel tud kijutni a partra. 2.2.1.4. Sporttevékenység a vízfelszín alatt A vízfelszín alatti sporttevékenységet a sajátos közegben való előrehaladás, valamint a víz nyomásával szembeni kiegyenlítődés jellemzi. A víz mélységének növekedésével a nyomás egyre nagyobb lesz, 10 méter mélységben ez már duplája a felszíni atmoszférikus nyomásnak. Emiatt növekszik a belső és a külső nyomás közötti különbség, amelyet a sportoló a dobhártya feszülésével érez leginkább. A merülés a víz felhajtóereje miatt sajátos technikát igényel. Fejjel lefelé, közel függőleges testhelyzetben lehet uszonyhajtással a leggyorsabban haladni. A nyomásváltozás kiegyenlítése nyeléssel vagy az orr befogásával levegőpréseléssel a fülbe lehetséges. A dobhártya egyenlítés nélkül már két méter mélységben fájdalmasan sérülhet, beszakadhat, ami akár ájuláshoz vezethet! A búvárkodás igazi terepét azonban a melegebb vizű tengerek jelentik. A legközelebbi az Adria, ahol csodálatos merülőhelyek találhatók, bár az igazi érdekességek többnyire 50 méteres mélység alatt találhatók. A Mediterránum többi részén is sok a kiváló merülőhely. A leglátványosabb merüléseket azonban a trópusi tengerek kínálják. Külön előnyük, hogy a rendkívül színes és változatos élővilág a víz felső 10–15 méteres zónájába koncentrálódik, így nem kell mélyre merülni. Igen fejlett a búvársport a Vörös-tengeren Egyiptomban, a karibi

térségben, Thaiföldön, a Maldív-szigeteken, Ausztráliában, főleg a Nagy Korallgát környékén, Indonézia és a Fülöp-szigetek egyes részein, valamint sok csendesóceáni szigeten. A kínálat folyamatosan bővül, mert a búvárkodás az elmúlt évtizedekben tömegessé vált. Ma már számos tengeri nemzeti park található Földünkön, ahol a környezetvédelmi szempontok elsődlegesek (Horvátországban például a Kornátok és Mljet környéke is ilyen). A technikai háttér biztosítása a legfejlettebb technológiát kívánja meg, a felszerelések zömét fejlett országokban gyártják. E téren még a skandináv országok is érdekeltek, így például búvárcomputerek gyártásában Finnország az utóbbi évtizedben vezető szerephez jutott (SUUNTO gyártmányok), de Svédországban is gyártanak kiváló búvárfelszereléseket. A búvárkodás speciális ismereteket és felszereléseket kíván meg, a merülés szigorú szabályokhoz kötött. Minél extrémebbek a körülmények, annál több ismeretre, speciális felszerelésre és gyakorlottságra, különleges merülési szabályok betartására van szükség. A helyi körülményekkel és sajátosságokkal mindenesetre célszerű tisztában lenni – még a legközelebbi tenger, az Adria esetén is. Veszélyes hullámzás, áramlatok, tengeri sünök és csalánozók, mérges halak (skorpióhal vagy sziklahal) az Adrián is gyakoriak, sőt még elvileg a veszélyes cápa is előfordulhat. Az ilyen típusú veszélyek a trópusi vizekre jellemzőbbek. A búvárkodás alapja a szabadtüdős merülés. Szabadtüdős merüléssel a kezdő sportolók többnyire 5–10 méter közötti mélységet, és némi gyakorlással 1 perc körüli merülési időtartamot tudnak elérni. Speciális súlyozási rendszer használva a szabadtüdős merülés világrekordja férfiaknál és nőknél is régóta 150 méter alatt van. A víz és a test hőmérséklete közötti különbség az oka a maszk párásodásának, amely a saját nyál használatával megelőzhető.


21

A készülékes merüléshez számos fizikai, élettanibiológiai, és némi technikai ismeretre, megfelelő felszerelésre van szükség. A specializálódás igen sokrétű; az egyszerű nyílt vízi merüléstől a zárt téri (barlang, roncs, jég alatti, ipari létesítmény) és speciális mélymerülésekig, a turisztikai, tudományos, ipari és katonai alkalmazásokig igen sokrétű a paletta. A merülések minden problémája lényegében a nyomásváltozásokra vezethető vissza. A felszínhez képest 10 méterenként 1 bar nyomásnövekedés okoz a víz tömege. Ez arányában azt jelenti, hogy a korábbi nyomásértékek megduplázása 10-30-70 méteres mélységben következik be (a légkörivel együtt 2-4-8 bar a nyomás). A búvárkészülékeket kompresszorokkal többnyire 200 bar körüli nyomásra töltik fel, a búvárbázisokon a palackok többsége 10-12, esetleg 15 liter űrtartalmú. A merüléseket a megfelelő vésztartalékot figyelembe véve ehhez a levegőmennyiséghez kell tervezni. A mélység és a nyomás növekedésével a testszövetek és testnedvek az odakerülő gázok egyre nagyobb részét elnyelik, a gázok fizikailag is oldódnak a vérben és a szövetnedvekben. Ha hirtelen nyomáscsökkenés következne be, akkor ezek a gázok buborékok formájában válnának ki, a megnyitott kólásüveghez hasonlóan. A buborékképződés nagyon veszélyes, ez a keszon- vagy dekompressziós betegség, ami súlyos esetben bénuláshoz és halálhoz vezethet. A szervezetben elnyelődött gázok teljes kiürülése a 24 órát is meghaladhatja, ezért merülés után közvetlenül általában nem szabad repülni sem, főleg, ha a computerünk jelzi: „Do not fly”. Hasonlóan óvatosan kell bánni az egy napon belül ismételt merülésekkel, mert a gázelnyelődés halmozódik. A felszerelések között a búváröltözet mellett említeni kell még a lámpákat, a készülékhez csatlakoztatott nyomásmérő manométert, víz alatti fáklyákat, ill. a fluoreszkáló jelzőpálcákat, a különféle jelzőbólyákat és hangadó eszközöket. A sor szinte végtelenségig folytatható, az iránytűtől és távolságmérőtől kezdve, a fotó- és videó kamerákon át a különféle speciális eszközökig. 2.2.1.5. Sporttevékenység párás környezetben A nyári meleg tengeri üdüléseknél a turistáknak nem csupán a magas levegőhőmérséklettel kell megküzdeniük, hanem a párás környezet esteleges szokatlan vonatkozásaival is. Kutatási adatok bizonyítják, hogy a páratartalom segíti a légcsere során az oxigén megkötését, amely a frissesség érzését kelti. Ilyen környezetben azonban nehezebben szárad a test, melegben gátolja a test hőleadását, amely a sporttevékenység során jelentősen növekszik. A levegő mindig több-kevesebb párát foglal magában, mely a föld felszínén levő víz elpárolgásából ered. Ezért párásabb ott a levegő, ahol több vízmennyiség van, mint a folyóknál, tengereknél. A levegő abszolút nedvességét a térfogategységben foglalt párák tömege (súlya) által jellemzik, illetve azon nyomás által, melyet a párák a környezetre kifejtenek. Utóbbi esetben a nyomás mértékéül azon

22

higanyoszlop magasságát veszik, mely a párák feszítőerejét egyensúlyozni képes. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több párát bír el magában, de egy meghatározott hőmérsékletnél a párák mennyisége csak bizonyos határig növekedhetik, melyen túl a levegő több párát magába fölvenni már nem képes. Olyan levegőt, amelyben a hőmérsékletének megfelelő párák maximuma már megvan, telítettnek mondják, azon hőfokot pedig, melynél a levegő a telítettség állapotába jut, harmatpontnak nevezik. A telített levegőben a párák nyomása egyszersmind maximumát éri el. További hőemelkedés által a levegő újból több párát képes magába fogadni és a páranyomása is nagyobbodhat. Lehűtés következtében ellenben a párák lecsapódnak mindaddig, míg annyi víz válik ki, hogy a megmaradt párák az új hőfoknak megfelelő maximális nyomást fejtik ki, azaz míg a levegő az alacsonyabb hőfoknak megfelelő telítettségi állapotba kerül. Az abszolút nedvességen kívül van még a relatív nedvesség, mely megadja, hogy valamely térben a jelenlevő párák mennyisége hányadrészét képezi az egyáltalán lehetséges maximális páramennyiségnek. A relatív nedvességet százalékokban szokás kifejezni, úgy, hogy értéke telített levegőben 100%, ha a relatív nedvesség 75%, akkor a levegő tényleg a maximális páramennyiségnek csak egy részét tartalmazza. A relatív nedvesség másképpen a páranyomások hányadosa által is határozható meg úgy, hogy valamely hőfoknál a valóban létező páranyomást elosztjuk azzal a maximális nyomással, melyet a párák annál a hőfoknál egyáltalában elérhetnek. Ha a relatív nedvesség kicsiny, akkor a levegő távol van telítettségi állapotától, és ilyenkor száraznak mondják, ellenben nedves levegőben a relatív nedvesség közel van a 100%-hoz és harmatpont is kevesebbet van az uralkodó hőmérséklet alatt, mint száraz levegőben. A párás levegő azoknál a turistáknál, akik nem szoktak hozzá, kellemetlen, hisz ebben a környezetben nehezebb a hőleadás. Azoknál, akik egy párás környezetben, mind a felnőtt férfiaknál és mind a nőknél a fizikai aktivitásra kedvező élettani hatásokat regisztráltak, így alacsony cholesterolszintet, a kis testtömegindexet és az alacsony lipidszintet. A világon egy a társadalomtól legizoláltabb Amazonas menti indián törzsnél, a yanomamoknál végzett vizsgálatok azt állapították meg, hogy a párás környezetben való mindennapos fizikai tevékenység magyarázza az őslakósok magasabb fizikai fittségi állapotát. Érdekes adalék, hogy a vizsgáltaknál nem találtak alkoholfogyasztókat és kövéreket (Mancilha et al. 1990)... Ebből az is következhet, hogy egy párás tengerparton edző turista jobb teljesítményt érhet el. A sportolóknál sokáig úgy gondolták, hogy a párás környezet akadályozza a fizikai teljesítőképességet. Bostoni maratoni futók eredményeit vizsgálva a kutatók megállapították, hogy a csúcs elérésére az optimális hőmérséklet a 7,8 ºC volt, 100%-os borult égnél (TrapassoCooper 2003). Ez a felfedezés azt is jelentheti, hogy a sportturisták hidegebb környezetben is eredményes tevékenységet végezhetnek.


2.2.2. Sportturizmus hegyeken, dombokon

2.5. ábra Az Alpokhoz tartozó hegyvonulatok tengerszint feletti magasságonként/Höchste Gipfel der Alpen

A domborzat változásai a turizmusban a tájkép változatosságait jelentik, amelyek jelentős esztétikai hatással bírnak a turistákra. A dombon, hegyen tartózkodó turista sok esetben a kilátásért vállalkozik a túrára, ugyanakkor egy alacsonyabb helyről is a magaslatra rálátás jelentős esztétikai élményt nyújt. A nyári hegyi turizmus a XX. század első évtizedeiben erősödött fel Európában (Barker 1982), elsősorban az

Alpok oszágaiban (2.5. ábra). Ez segítették az állami vasútfejlesztések, amelyek a hegyekből levándorló népesség visszatartására jöttek létre. Az Alpok magasabb havas terepeken sílifteket építettek, mint elsők között Gervais-ben, Badgasteinben, Bad Ischlben, amelyek a síturizmus gyors fejlődéséhez vezettek. Az 1930-as években nyitották meg az első síiskolát az Arlbergen (Ausztria). Azóta a alpesi sportturizmus jelentős

2.6. Hoteleladások változásai az Alpok régióiban (– összesen)/Zahl der Hotelgäste in den Alpen (macchiavelli 2009)


23

méreteket ölt. Ezt igazolja a hegyi régiókban történő kerékpározás egyik leghíresebb versenye a spanyolországi hoteleladások adatai, amely régiónként eltérőek. Az 1998- Vuelta a España, ahol egy-egy szakaszon a versenyzőknek tól regisztrált adatok alapján a német és a svájci téli turizmus nem csupán a távolsággal (175 km) kell megküzdeniük, forgalma némi visszaesést mutat, azonban az osztrák és olasz hanem a szintkülönbségekkel is. A verseny során a vendégek száma azóta folyamatosan nő (2.6. ábra). domborzat 630–2400 m között ingadozik, aminek A hegyi környezetbe utazó turista ki van téve a megtételét jelentősen nehezítik a magasságváltozásból szintkülönbségekből származó időjárási körülményeknek, adódó hőmérsékletváltozások is (2.8. ábra). miszerint 100 m-enként akár 1 oC-kal csökkenhet a hőmérséklet (Motyka- Kozlowski 1979) (2.7. ábra). Az 1500 m fölé utazóknak pedig számolniuk kell a magaslati körülményekkel, miszerint a folyamatosan csökkenő légnyomás hatására csökken a levegő oxigéntartalma is. Az aktív sportturizmusban az esztétikai szerepkörön túl jelentős szerepe van a szintkülönbségekből adódó terhelési összetevőknek is. Fizikai értelemben az emelkedőn felfelé, ill. lejtőn lefelé haladó sportoló sebessége nem állandó, hanem 2.8. ábra Spanyol kerékpárverseny útvonalának domborzati térképe a meredekség függvényében növekszik a mozgás Vielha-Port D’envalira/Reliefkarte vom Spanischen Radwettkampf folyamán. A megtett út, és aközben eltelt időtartam (www.lavuelta.com alapján) négyzete között egyenes arányosság van. Az emelkedőre való feljutás nagyobb erőkifejtést jelent, A domborzati viszonyok humánbiológiai vonatmíg a lejtőn való leereszkedés a könnyebb végrehajtást, kozásait számos kutató is elemezte. A szerzők megugyanakkor a fékezés antagonisztikus izmokkal történő állapították, hogy a magasabb területeken fekvő erőkifejtést igényli. településeken számos negatív tendenciával kell A hegyvidéken a túrázás mellett a csúcsok meghódítása számolni. Itt a magasabb mortalitás értékek mellett nyomán alakult ki a sziklamászás, a hegy belsejének kisebb testsúllyal és testmagassággal születnek a kutatása nyomán a barlangászat. gyermekek, amely többek között lassítja a növekedési A hegyről gyorsabb iramban történő lejutás kapcsán ütemet (Baur 1993). A motorium fejlődésében az itt fejlődött ki a siklóernyőzés (paragliding), a kötélen való élő gyermekeket az alacsonyabb mozgásaktivitás és ereszkedés (abseiling), vagy téli körülmények között az a gyakoribb hipotóniás tünetek, és a szegényesebb koordinációs képességek jellemzik. Ez a megváltozott alpesi sízés és a snowboardozás stb. légkör élettani hatásaival magyarázható, miszerint a tengerszint feletti magasság növekedésével csökken a légnyomás, a levegő oxigéntartalma, ami nehezíti a szervezet oxigénfelvevő képességétt. 3650 m-nél a légnyomás kb. 40%-kal alacsonyabb a tengerszinten mért légnyomáshoz képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy a belélegzett oxigén is kevesebb. A 7000 m feletti fizikai aktivitás hatásait 2 kutatás alapján magyarázzák (West 1993). Az egyik a Mount Everesti túra, a másik pedig egy alacsony légnyomású légkamrában végzett kísérlet. Mindkettő eredményei alapján a szervezet egy hiperventillációval reagál a magaslati körülményekre, ahol bizonyítottan a központi idegrendszer működésének romlása áll fenn. A légi sportoknál a levegő sűrűsége csökkenése esetén a repülők szárnyára és a helikopterek rotorjára ható felhajtóerő is csökken. Így a motor ereje is és a propeller, rotor vagy jet-motor tolóereje is csökken. 2.7. ábra Hőmérsékletváltozások a hegyen/Lufttemperaturen A levegő sűrűsége a különböző magasságokban más in den Bergen és más (a légnyomás és a hőmérséklet együttes hatása A domborzat jelentősége a sportban az ún. miatt), ezért az autók, repülők motorjainak teljesítménye terepsportoknál jelentős. Itt a szintkülönségek különböző is ennek megfelelően alakul. Ha a levegősűrűség alacsony, terhelésintenzitást igényelnek, ugyanakkor más és más a repülők lassabban emelkednek, ezért hosszabb kifutóföldrajzi feltételeket is teremthetnek. Így az országúti pályára van szükségük a fel- és leszálláshoz.

24


1960-ban a mexikói olimpiai játékokon mindenki arra volt kíváncsi, hogy a rendező város 2300 m-es tengerszint feletti magassága miként befolyásolja a teljesítményeket, mennyire változik sportáganként az oxigénfelvevő képesség (VO2 max). Az eredményekről készített vizsgálatok alapján megállapították, hogy a versenyeken a rövid távú számokban a sportolók jobb eredményeket értek el a korábbi olimpiai eredményekhez képest. Szenzációs eredménynek számított Bob Beamon világcsúcsa, aki 8,90-es távolugró eredményével jelentősen túlszárnyalta az addigiakat. Biomechanikusok azt vizsgálták, hogy a sportoló ugyanazon technikájú kivitelezése esetén mennyiben változott volna egy alacsonyabb tengerszint feletti magasságnál (Ward-Smith 1983). Vizsgálataik során elemezték többek között a sportoló testsúlyát, valamint a légellenállás nagyságát, amiből arra következtettek, hogy egy alacsonyabb tengerszint feletti magasságnál a sportoló eredménye 2,4 cm-rel lett volna kisebb. Ellentétes eredmények születtek az 1500 m-nél nagyobb távokon, miszerint az aerob teljesítményeknél visszaesés volt tapasztalható az 1964-es eredményekhez képest (Powers-Howley 1997). A maximális aerob teljesítmények magaslati változások nyomán lineárisan csökkennek, amelyek a maximális oxigénfelvevő képesség csökkenésével magyarázhatók (Powers-Howley 1997). 2400 m magasan 12%-kal, 3100 m-en 20%-kal, 4000 m-en már 27%-kal kisebb az oxigénfelvevő képesség, amely jelentős megterhelést okoz a sportoló számára. A magaslati edzések nyeresége annak köszönhető, hogy az oxigénfelvevő képesség a magaslatról visszatérés nyomán növekedést mutat (16% körül) (Motyka-Kozlowski 1997). Ezek az értékek nemcsak az élsportolók számára tanulságosak, hanem figyelmeztető tények a hegyekbe készülő hegymászók, síelők számára. A magaslati körülmények egy edzetlen ember számára életveszélyes feltételeket jelenthetnek. Jelenleg is sokan rövid idő alatt akarnak magaslaton csúcsokat mászni, miközben elmarad az akklimatizáció folyamata (Lazar 2005). Kellő edzéssel azonban különleges olyan adaptációs képesség érhető el, amely különleges teljesítményekhez vezethet. 1978-ban pl. a Mount Everestet oxigénmaszk nélkül mászták meg, amikor még azt hitték, hogy a VO2 értéke ezen a magasságon alig alacsonyabb a nyugalmi VO2 értékénél. Csupán később fedezték fel, hogy ezen a magasságon az oxigénfelvétel értéke körülbelül 15 ml.kg1 -min-1 lehetett. A magaslati körülmények kedvezőtlen élettani hatásai miatt magaslati betegség alakulhat ki, melynek tünetei néha váratlanul jelentkezhetnek. Egyik legsúlyosabb tünete a tüdőödéma, amely a tüdőben víztermelődést jelent, amely megakadályozhatja az oxigén felvételét. Napjainkban már számos túracsoport hódította meg a világ legmagasabb csúcsait (közöttük szép számmal magyarok is), de a magaslati betegség kialakulása miatt számos a halálesettel végződő tragédiák száma is.

Érdekes magaslaton végzett sportteljesítményeket is ismerünk. Pl. magyar sportolók 7500 m magasban jártak túrasível (Tokaji 2004), vagy 2006-ban a világon elsőként kerékpárral mászták meg a Mont Blanc-t. Osztrák sportolók 7000 fölötti hegyi utakon túráztak kerékpárral. A turizmus számára mégis kínálnak magaslati túrákat, mint pl. Indiában az 1981-ben létrehozott a Hemis Magaslati Nemzeti Park, ahol 3500–6930 m-en a hőmérséklet minimuma a -20 oC-ot is elérheti. A magaslati negatív hatások ismeretében ugyanakkor a FIFA 57. kongresszusán a játékosok érdekeire hivatkozva betiltotta a 2500 m tengerszint feletti helyszíneken való versenyeztetést, amelyet Argentína és Brazília is kérelmezett. Ezzel szemben természetes magaslaton fekvő dél-amerikai nagyvárosok tiltakoztak, hisz ezek szerint nem szervezhetnek labdarúgó mérkőzéseket pl. Quito-ban (Ecuador 2800 m), vagy La Paz-ban (Bolívia, 3600 m). 2.3. A sport hatása a természeti környezetre A sport hatása a környezetre témában végzett vizsgálatok elsősorban környezetvédelmi megfontolásokból jöttek létre. A sport nem mindig csak pozitív szerepet játszik a környezetben. Számos olyan tényező is jelen van, amely számos problémát vet fel (Bale, 1992,1993, Roskam 1996). A szabadtéri sportlétesítmények az urbanisztikus területeken nagy helyigényűek (10000–15000 m2), így gyakran ütköznek a környékfejlesztési koncepciókkal. Működtetésük során számos zavaró forrás (fény, zaj) létezik, amelyet ma még nem nagyon vesznek figyelembe. Ide tartozik az energiafelhasználás problematikája, amellyel az Európa Tanács (1982) is foglalkozott. Egyes technikai sportágak (autó-, motor-, repülősportok) jelentős környezetszennyezést okoznak, ugyanakkor jelentős energiaigényt jelentenek a fedett létesítmények fűtési gondjai, melyek hatása a környezetet is jelentősen befolyásolja. Egyes sportok telepítése vidéken rongálóan is hathat a természeti környezetre. A létesítésükhöz szükséges mintegy 5–25000 köbméter földmozgatás topográfiai szempontból sem mellékes, hiszen nemcsak megváltoztatja a tájképet, hanem a befolyásolhatja a vízkészlet struktúráját is. Ez különösen ott jellemző, ahol a vízszintes játéktér kialakításához mélyebb bevágásokra van szükség. Ez a folyamat leginkább az utóbbi évtizedekben lett jellemző, miszerint megnőtt létesítményfejlesztések száma, különösen azokban a körzetekben, ahol megnövekedett a természetben végzett sportok iránti népszerűség (téli sportok, kalandsportágak, hegymászás, autó- és motocrossversenyek, vadvízi evezés, mountain bike, stb.). A sportban további problémát jelenthetnek a versenyrendezés (kiemelten a jelentősebb eseményeken) járulékos tényezői, miszerint a jelentős nézőszám infrastrukturális túlterhelést, parkolási gondokat, szemetelést, rongálást, stb. okozhat.


25

A sport környezetre való hatásával való egyre nagyobb törődést az is jelzi, hogy nemzetközi színtéren irányelveket adtak ki kutatások folyamatossá tételére. Az ENSZ 2011-re meghirdette az Erdők nemzetközi éve programot, amely segíti nemzeti környezetvédelmi kampányok elindítását. Az Európa Unió által kibocsátott maastrichti szerződés azt írja elő, hogy a sportlétesítmények létrehozásánál feltétlenül vegyék figyelembe az építmény környezetre való hatásait. Kötelezővé tették egyes sportágak környezeti hatásvizsgálatait, mint sípályák, drótkötélpályák, vitorláskikötők, szabadidőparkok, autóés motorversenypályák stb. természeti vonatkozásait. Az Európai Parlament megbírálta az albertville-i téli olimpia előkészületeit, mivel a szervezők nem vették kellően figyelembe a környezet teherbíró képességeit. A hegyoldalakon végzett erdőírtás, hóágyúk üzemeltetése, újabb szállodák és utak építése jelentősen megrongálták a környék természeti adottságait. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályozókat vezetett be a környezetvédelem érdekében (IOC-1993. 35. sz. Olimpiai Üzenet), ahol a következő elveket határozták meg:

olvadással együtt járó kőomlások jelentős rongálásokat okoztak a sífelvonóknál. A gleccsereknél bekövetkezett változások befolyásolták egyes folyók vízhozamát, amely váratlan áradásokhoz és jelentős víztartalék csökkenéshez vezetett. A Rajna nyári vízhozamának 80%-a a gleccserek nyári olvadásából származik. Ennek következménye sokrétű lehet, mely kihathat nemcsak az ott lévő vízi sportokra, hanem a folyók menti régiók ivóvízkészletére, vízi közlekedésére is.

• Az olimpiai mozgalom minden szintjén szükséges a környezet figyelembevétele. • Fejleszteni kell a sportvezető képzésben a sport környezeti vonatkozásai jobb megértését. • Figyelembe kell venni az olimpia megrendezésére pályázók környezeti tanulmányait. • Sorosabban együtt kell működni az állami és a nem állami szektorral a jövőorientált fejlesztésekben. Új innovációs módszereket kell kidolgozni a gazdasági szférával együttműködésben. • Az olimpia rendezvények helyszínein kötelező lesz betartani a környezetvédelmi előírásokat. Ennek kapcsán létre kell hozni a környezetvédelmi bizottságot, akik részt vesznek a NOB minden egyes döntéshozatalán és ellenőrzi a tervek és a gyakorlati kivitelezés környezeti hatásait. A meteorológusok szerint a következő években a légkörbe kerülő környezetszennyező anyagok jelentősen megváltoztathatják az éghajlati jellemzőket. A légkörbe kibocsátott szennyező anyagok miatt kialakult üvegházhatás következtében jelentős felmelegedés tapasztalható. Ez egyrészt kedvező lehet a szabadtéri sportoknak, azonban negatív hatással lesz a téli sportokra. A felmelegedés következtében az alacsonyabb helyeken problematikussá vált a versenyszervezés a kisebb hómennyiség miatt. A magashegyi gleccserek sok helyen olvadásnak indultak, amely szinte lehetetlenné tette a nyári sízést, így a sízők ezen időszaki felkészülését. 1997 nyarán pl. a Stubai gleccseren a váratlan hóolvadás nemcsak a sípályák bezárását eredményezte, hanem az

26


BÁNHIDI Miklós

3. MAGYARORSZÁG SPORTTURISZTIKAI ADOTTSÁGAI Sporttourismus Konditionen in Ungarn Bevezetés Magyarország a magyaroknak a legszebb ország a világon, de vajon ezt mások is tudják-e? A turizmus véleményünk szerint arra hivatott, hogy felfedezze, fejlessze, áruba bocsássa, menedzselje természeti, kulturális értékeinket. A sport is nagyon fontos része az összmagyar értékeinknek. Kemény Ferenc (1860–1944) alapítója volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, Puskás Ferenc főszereplője a XX. évszázad labdarúgó mérkőzésének, Kemény Dénes császárává tette a nemzeti válogatottat a világ vízilabdázásának. És természetesen számos magyar olimpikon és világszínvonalú sportoló mutatta meg, hogy a sportéletünk milyen potenciállal rendelkezik. Sokféle sportágban vagyunk sikeresek, a versenyek színpadán azonban ez csak ritkán jelenik meg a turizmus piacán.

Abstract Für die ungarische Bevölkerung ist Ungarn das schönste Land der Welt. Der Tourismus hat sich aufgrund der Kultur, der vielen Naturschätze und der beeindruckenden Landschaften entwickelt und wird nun von den Menschen wirtschaftlich vermarktet. Der Sport stellt in Ungarn ein wichtiges Kulturerbe dar. Ferenc Kemény war einer der Pioniere und Mitbegründer der Olympischen Spiele. Mit Ferenc Puskás Fussball, und Dénés Kemeny, Wasserball, haben wir zwei Hauptdarsteller im Bereich des Sports des letzten Jahrhunderts vorzuweisen. Aber auch in anderen Sportsparten wird Ungarn durch viele Topsportler auf der internationalen Wettkampfbühne vertreten. Für den Tourismus konnte dies bis dato leider nicht optimal genützt werden.

3.1. A magyar sportturizmus társadalmi vonatkozási

Korábban a magyar emberek életmódjában nagy szerepet játszottak a népi játékok, amelyet a modern sportok űzése váltott fel a budapesti és más nagyvárosi „játszók” grundokká alakult terein. A modern vetélkedésnormák felé fordulás első lépéseként a Magyar Atlétikai Club 1875. május 6-án a mai Szabadság tér helyén álló Újépület udvarán megrendezte évadnyitó bemutatkozó versenyét. Az első verseny tapasztalatai alapján Esterházy Útmutató címmel röpiratot adott ki, amelyben arra szólította fel a nagyobb vidéki városok ifjúságát, hogy Budapest mintájára atlétikai klubokba szerveződjenek. 1879. augusztus 10-én megalakult a szervezett turizmus első magyar csoportja, a Magyarországi Kárpát Egyesület Ótátrafüreden, a világon hatodikként. A versenyrendszerek megjelenése az első országos bajnokságok meghirdetése lavinát indított el a sportfejlődésben, mely hozzájárult ahhoz, hogy minél több érdeklődő utazzon el a versenyek helyszíneire. A vízi sportokra, így a túrázásra is nagy hatással volt, hogy magyar folyókon az 1800-as évek második felében Petz István járásbíró szervezett vízi túrát lapos fenekű cédrus-, fenyő- és jegenyefából készült kajakkal. 1862ben már 30 ezer ember nézte meg a Margit-szigeti első kajakversenyt, amelyet Freiszléder pesti molnár nyert meg (www.kajakozz.hu). A főváros mellett már vidéken is rendeztek bajnokságokat, mint pl. 1894-ben Balatonfüreden szerveztek tenisztornát, ahol Pálffy Paulinát hirdették ki első győztesnek. A részvétel színvonalát, így az érdeklődést is emelte a híres emberek szereplése. A Stefánia Yacht Egylet 1890-ben megrendezett első viadalát Széchenyi István Alice nevű unokája nyerte. A következő év győztese

A sportturizmus magyarországi története már a modern sportok kialakulásának folyamatához köthető. A természetjárás hazai történetének kezdetének tartják azt, hogy a 17. században az első magyarországi túraleírás történik meg, miszerint Frölich Dávid a Magas-Tátrában a Lomnici-csúcs megmászásáról írt izgalmas beszámolót. Feltételezzük, hogy mintáját mások is követték. A társadalmi fejlődések nyomán a 19. század elejére tehető a modern sportok kialakulásának időszaka, amelyre nagy hatással voltak a Nyugat-Európából kiáramló civilizációs életmódváltozások, annak hatásai az egészségügyre, a testi nevelésre, a katonai kiképzésekre, és a turizmusra. Ezt a fejlődést az alábbi irányzatok befolyásolták, mint az angolszász gentleman típusú, sportos életmód megjelenése, a német mintájú, de mindinkább magyarrá váló etatista tornamozgalom oktatási intézményekben való elterjedése, valamint a népi testkultúra (vetélkedés, játék és tánc) elemei felerősödése. A mozgalmak mögött alakult tornaegyesületek egyrészt a sportszerveződést segítették, azonban a nemzetiségi törekvések széthúzó elemeivé is váltak. Ezzel párhuzamban jelentek meg a turisztikai szervezetek is (Brassóban, Nagyszebenben) (http://mek.niif.hu). A sportolás szerepének fontosságát az élet minden területén Széchenyi hirdette a legfelső fokon, aki a Fertő tavon tanult evezni, rendszeresen vívott, lovagolt, úszott, bokszolt és űzött különféle labdajátékokat. Nevéhez kötik a hazai evezősport megalapítását és az első nagy túrát; 1827-ben tesz angol barátaival Bécstől Pozsonyig a Dunán (Cserháti 2010).


27

Rudolf trónörökös özvegye, Stefánia főhercegnő volt. Golfban Karácsonyi Mamy grófnő nyert 1909-ben és 1912-ben. A lovasturizmus kialakulásában nagy szerepet játszott a magyarság ősidőktől eredeztetett lovas életmódjának hagyományai. A nomád pásztorélet, a hosszú vándorlások és a honfoglalás utáni lovas életmód általánossá tette a ló sokoldalú használatát. Igazolja ezt a lovak iránti hűség, a mélyen gyökerező lószeretet és a lovassportok iránti érdeklődés. A magyar lovastradíciók, fejlesztések kétségkívül jelentősen hozzájárultak az egyetemes lovaskultúra gazdagításához (www.lovasok.hu). A lovassport rangját nagymértékben megemelte a XIX. század végén megépített Nemzeti Lovarda, amely nemcsak lovasprogramoknak adott helyet, hanem pl. a kardvívásnak is (1894). Magyarország jelentős szerepet játszott az újkori olimpia előkészítésében, és lebonyolításában. E nemzetközi kezdeményezést ebben az időben csak olyan ország vállalhatta fel, amely ekkor már kellően kifejlődött sportélettel rendelkezett, ill. a gazdasági és politikai helyzete ezt megengedte. A múlt század végén az 1867-es kiegyezést követően az ország helyzete nemcsak politikailag, de gazdaságilag is jelentősen stabilizálódott. A Monarchia államjogi átalakítása lehetővé tette Magyarország számára, hogy önálló kormányzattal, törvényhozással rendelkezzen, melyhez maga határozhatja meg a külpolitikáját. Magyarország sportéletének fejlődésére nagy hatással volt és mai is érezhető a Nemzetközi Olimpiai Mozgalom, amelynek alapítói között magyar sportdiplomata is szerepelt (Kemény Ferenc). Az első sikerek nyomán megélénkült a magyar sportélet, a fejlesztéshez sportlétesítményeket építettek, sportakadémiákat hoztak létre, ahol a magyar edzők mellett külföldieket is foglalkoztattak és a köz megnyerése érdekében demonstrációkat szerveztek. Ilyen volt az „Ezredéve torna- és sportünnepély” is, amely a világkiállítás programjaihoz kapcsolódtak. 1899 végén erőszakos belügyminisztériumi rendelkezést hoztak, a járdákról kitiltották a kerékpározást, és külföldi gépekre pedig magas adót vetettek ki. A diszkriminációk hatására 1905-ig Magyarország 21 vidéki pályája csukta be kapuit. Budapesten is csak egy maradt, a Millenáris. Az országúti verseny- és túrakerékpározás nem tudta megtartani a fiatalságot. Ennek ellenében ugrásszerűen megnövekedett a labdarúgás tábora. Az 1903/04. évi bajnokság során Budapesten és környékén az I. és a II. osztályban 16 csapat játszott, vidéken pedig mintegy 24 csapat vívott különféle díjmérkőzéseket. A budapesti I. osztály magyar bajnokságért vívott küzdelmeibe vidéki csapat nem szólhatott bele sem a kiírás, sem a felkészülés tekintetében. Az 1913/14-es évadban már 101 csapat indult hat kerületben, ahol az alosztályok felállítását is megkezdték (http://mek.niif.hu). A gazdaság fellendülése következtében jelentősen nőtt (a nemzetközi értékekhez mérten is) a nemzeti jövedelem,

28

amely az 1867-es értékekhez viszonyítottan 1900-ra 296%kal, 1914-re 429%-kal nőtt (Perczel-Tóth eds. 1994). A korszakot az iparosodás jellemezte, melyhez szorosan hozzátartoztak az infrastrukturális fejlesztések is. Az ipar struktúrájának kialakulása is erre az időszakra tehető. A legnagyobb bányászati és kohászati vállalatok közé tartozott Tatabánya, Salgótarján, Pécs (a jelenlegi magyar területeken). Területi viszonylatban az ipar aránya Győr városában volt a legmagasabb, de jelentős iparvidékek közé tartoztak az ezer munkást foglalkoztató gyárak is, mint a Vas- és Acélgyár – Diósgyőr, MÁV Gépgyár – Budapest, Vasgyár – Ózd stb. Ebben az időszakban számos sportág tömörült egyesületekbe többnyire az iparosodott területek közelében. Ennek kapcsán indultak meg a versenyrendszerek, melyeket nagy mértékban támogatott az iskolai testnevelés fejlődése is. Ilyen gazdasági fellendülés hátterében, a nemzetközi megmérettetés érdekében úgy döntött a magyar sportélet, hogy csatlakozik az olimpiához, melynek történetében mindenkor egy kiemelkedő résztvevőjének számított. Csupán kétszer maradt el a rendezvényektől, először 1920-ban az I. világháborús részvétele miatt, másodszor pedig 1984-ben, amikor a többi szocialista országgal együtt bojkottálta a Los-Angeles-i olimpiát.

3.1. ábra Magyar olimpiai érmek számai változásai/ Änderungen in den Zahlen des Ungarischen Olympia-Medaillen

A magyar sportolók szerzett érmei (3.1. ábra) alapján elmondhatjuk, hogy a játékokon átlagban 6-7 arany, ezüst ill. bronzérmet szereztek a sportolóink, amely általában az egyéb helyezésekkel együtt a világrangsorban a 9. helyre rangsorolta Magyarországot. A magyar érmek számai alapján a magyar sport nemzetközi sikere változó méreteket öltött. Kiemelkedőnek mondható három olimpia sikere (1936, 1948, 1952), amely mögött jelentős politika támogatás volt. Az I. világháborús vereséget követően a külső és belső érdekek együtthatásának következtében a Monarchiából kivált Magyarország helyzete jelentősen meggyengült. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében Magyarország területének 67,2%-a, a népesség 58,3%-


a került a szomszédos országok ellenőrzése alá. Az új, független Magyarország Európában a lakosság számát tekintve a 11. a területi rangsorban a 15. helyre esett vissza, amely a régióban minden tekintetben a legkisebb, gazdaságilag, katonailag a leggyengébb és legkiszolgáltatottabb országa lett. Gazdaságilag az ország nagyon sok tekintetben válságba került, ami érzetette hatását az élet minden területén. A sportélet is jelentős válságba kerül, hiszen a területek elcsatolásával természetesen egyes jelentős vidéki sportegyesületek is külföldre kerültek. Az országot érintő politikai és gazdasági embargó miatt a magyar sportolók nem is vehettek részt az 1920-as olimpián, sőt jelentősen szűkült a nemzetközi versenyzésben való részvétel lehetősége is. Magyarországot a területi igények kinyilvánítása miatt a szomszédos országokban mindenki potencionális ellenségnek tartotta. A mostoha nemzetközi és hazai viszonyok ellenére az 1924-es olimpián mégis sikeresen mutatkozott be a magyar sportélet 2 arany, 3 ezüst és 4 bronzéremmel. Az ország stabilizálódása éreztette a sportéletben is a hatását. Erre a korszakra esik az újabb sportok megjelenése, a növekvő iparterületeken az újabb sportegyesületek alakulása, valamint a sportszakember-képzés intézményesedése (1925, TF). Az 1929–33-as gazdasági világválság Magyarországon is megtörte a gazdasági fejlődés pályáit, azonban a sportban ez nem érződött közvetlenül. A nemzetközi versenyeztetés ez időszakra jellemző visszaesése nem éreztette hatását az olimpiai eredményességben. A megszerezhető érmekből egyre több érmet szereztek a magyar sportolók. 1936-ban az összesen kiosztott aranyérmek 8,3%-a került magyar tulajdonba. Ezek a sikerek jelentős fejlődést hoztak a magyar sportéletre, amelyet jelentősen támogatott az újabb háborúra készülő, fasizálódó magyar kormány. A katonai felkészítés egyik alapeleme lett a sporttevékenység, de a további nemzetközi megmérettetés a háború miatt elmaradt. A II. világháború után a két politikailag és ideológiailag élesen szemben álló világrendszer, a hidegháborús légkör felerősítette Magyarország a szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz való kapcsolódást. A politikai és a gazdasági rivalizálás egyik erős eszköze lett a sporttal való erőfitogtatás. A csúcseredmények felvonultatása Magyarországon is erős politikai támogatottságot kapott. Ez éreztette hatását az olimpiai eredményességben, hiszen jelentősen nőtt az érmek száma (1936-ban 16-ról 27-re) amely Magyarországot a politikai és a gazdasági fejlettség ellenére továbbra is sportban a legsikeresebb országok közé rangsorolta. Sőt a sztálini politikára jellemzően a sportéletbe történt jelentős befektetések következtében Magyarország 1952re érte el az olimpiákon a legnagyobb sikereket. Az olimpián kiosztott összes érem közül az aranyak 11%-át, ezüstök 6,6%-át, a bronzoknak pedig 10%-át magyar sportolók vihették haza.

Ez a siker ugyan 1956-tól a magyar érmek száma tekintetében viszonylagosan csökkent, de a magyar sportéletnek sikerült megőriznie nemzetközi rangját. Mindez annak ellenére történt, hogy 8-ról 25-re gyarapodott a sportágak, 41-ről 257-re a versenyszámok 13-ról 172-re a résztvevő országok, valamint 285-ről 10517 főre a nevezett versenyzők száma. A magyar sportéletre nagy hatással volt az 1950-es évek elejétől beindult intenzív iparosítás. Az ország különböző területein, főleg az ásványkincsek lelőhelyei, közlekedési utak közelében ipari központok, köréjük szocialista városrészek, városok épültek (Dunaújváros, Ajka, Salgótarján...). A városi infrastruktúrához kapcsolódva, a politikai irányzatok támogatásával sportlétesítmények épültek, melyre többnyire hagyományos sportági szakosztályokkal (labdarúgás, kézilabda, atlétika...) új egyesületeket alapítottak. Az országban az államosítások a gazdasági élet központi irányítottságához vezetett, melynek következtében a sportélet is a centralizált államvezetés kezébe került. Döntéseit a politikai célokhoz alárendelten, a tervgazdálkodás igényei szerint a sportra részben közvetlenül, részben pedig a vállalatokon keresztül érvényesítette. A sportéletben ez látszatra sikereket eredményezett, de ez nem mutatkozott meg az olimpiai eredményességben. Az 1956-os olimpián történt viszonylagos visszaesés már jelentősen éreztette a magyarországi politika válságát. A forradalom legyőzése után számos élsportoló, sportszakember hagyta el az országot, amely jelentősen megcsonkította a magyar élsport lehetőségeit. Az emigrálások jellemzővé váltak a sportéletben szinte a 80-as évek közepéig. Ugyanis a nyugatra való kiutazások korlátozása miatt az élsportolók az ország elhagyása mellett döntöttek, amely nemcsak anyagi, hanem szakmai továbbfejlődést is ígért. A kormány ezt a helyzetet úgy próbálta menteni, hogy a sportolók számára jelentős privilégiumokat kínált: „jó” munkahelyek, lakás-, autó kiutalások, utazás, stb. Ezzel jelentős motivációs bázist fejlesztettek ki az élsport számára. A központi és a területi sportirányítás struktúráját is jelentősen megváltoztatták. Az állami sporthivatalok – az állami kontroll megtartása érdekében – egy centralizált, erős, hirearhikusan felépített sportpolitikát támogattak, amelyben háttérbe szorították a háború előtt magánkézben lévő sportegyesületeket, ill. kiemelték a szocialista városok ún. „munkás sportegyesületeit”. Működtetésük abszolút politikai irányvonalak alárendeltségébe került. A mecénások helyét a politikai döntéshozók váltották fel, akik a sportág fejlesztését is saját politikai céljaik elérésére használták fel, háttérbe szorítva az egyéni, kisközösségi, gyakran a szakmai érdekeket is. Az erőszakkal, ugyanakkor szakmailag nem mindig megalapozott sportpolitika következtében az olimpiai sporteredményesség is visszaesett, hiszen 1976-ra az olimpiai éremrészesedés


29

mélypontot ért el (aranyérem 2%, ezüstérem 2,51%, bronzérem 6,6 %). Az állami vezetés többszörösen megfogalmazta a sporteredményesség, különösen a nemzetközi pontszerzés állami fontosságát (Laki 1989). A központi sportirányítás az eredményességen túl további kiemelt támogatást ajánlott fel a sportfejlesztés érdekében a megyei tanácsoknak, ill. azok alá tartozó sporthivataloknak is. Területileg azon megyék nyerhettek el pénzeszközöket, amelyek ígéretet adtak arra, hogy maximális feltételeket biztosítanak egy-egy „kiemelt egyesület” működtetésére. Közismert azonban, hogy ezen ígéreteket nem mindig sportszakemberek, hanem politikai döntéshozók tették, melynek következtében az állami pénzeket sokszor nem a természetes kiválasztódás, hanem politikai hatalom alá összpontosították. Az élsport támogatását az állam sok esetben ugyan kiemelt figyelemmel és kellő súllyal, de gyakran szelektáltan érvényesítette. Mint általában az élet más területén is, a szocialista sportpolitikát is elsősorban a munkásosztály családjai számára tervezték. Ugyanakkor egyes vizsgálatok (Földesiné, 1984) azt mutatták, hogy az élsportban részt vett, az olimpiákon sikereket elért sportolók zöme a társadalom aktív keresőinek összetételéhez viszonyítva nem a munkás- és parasztszármazású családokból, hanem a szellemi foglalkozásúak családjából kerültek ki. Így a kiemelt támogatás sem mindig a legjobban rászorulók számára történt. Ez leginkább jellemző volt pl. a vívásban, az úszásban, az evezésben, a vízilabdában, a kosárlabdában, az öttusában, a vitorlázásban (40– 70%-ban), kevésbé a birkózásban, az ökölvívásban, a súlyemelésben, a kerékpározásban, a kézilabdában, és az atlétikában (néhány százalékban). A 80-as évektől kezdődően a sportéletben is érezhetők voltak a reformváltozások, amelyek nem voltak látványosak az olimpiai eredményességben (1980–88 között az éremrészesedés aranyéremből 2–4%, ezüstéremből 2–4%, bronzéremből 2–6% között mozogtak). A nemzetközi nyitás, a központi irányítás enyhülése ugyan megnövelte a nemzetközi versenyrendszerekben való részvételünk arányát, azonban a liberalizációs folyamatok a sport társadalmi presztízsveszteségét idézték elő. A problémák kiküszöbölését azonban továbbra is felülről próbálták megoldani. Létrehozták ugyan az ÁISH-t, kidolgozták a sporttörvényt, de ez egyes vélemények szerint (Laki 1989) nem sokkal gyorsabban segítette a tényleges beavatkozások sikerét. A sportban tényleges változást tulajdonképpen csak a rendszerváltás hozott, amely leginkább a sport struktúrájában volt megfigyelhető. A hagyományos sportági struktúra zárt köre kinyílt, miszerint az új sportágak megjelenésével a sportági szakszövetségek száma 37-ről 89-re növekedett. Ez nagymértékben befolyásolta a sportági vonzáskörök megváltozását, ahol a tradicionális sportágakkal szemben nagyobb népszerűséget kaptak az új

30

sportok. Ez természetesen gyengítette egyes sportágakban a nemzetközi esélyeket, de a más sportágakban jól alakult a magyarok pozíciófoglalása. Az olimpiai sportágakban a hazai élmezőny szűkült, melyet igazol, hogy az 1988-as olimpián még 9 sportágban voltak a magyarok érmesek, addig 1996-ban már csak 5 sportágban értek el sikereket. A sportegyesületekben jelentősen csökkent az igazolt sportolók száma (1985-ben 291.000, 1993-ban 186.000), melyet még az a tény is nehezített, hogy a központi finanszírozási háttér szűkülése miatt a sportegyesületek 87%-a került anyagi nehézségekbe. 3.2. Természeti adottságok 3. 2.1. Domborzati adottságok Magyarország medencejellegéből következik, hogy az ország területe lényegesen alacsonyabb, mint a környező országoké. Az ország legjellemzőbb morfológia formája a síkság, mely 84%-ot foglal el. 200 és 400 méter tengerszint feletti magasságot ölel fel 14%, s hazánk területének mindössze 2%-a nyúlik 400 méter fölé. Területén nincsenek nagy szintkülönbségek, legmagasabb pontja tengerszint felett 1014 méter, amit Mátrában található Kékes tetőn mértek, legalacsonyabb pontja pedig tengerszint felett 78 méter, Szegedtől délre, Gyálaréten. Felmérések bizonyítják, hogy a turisták számára legvonzóbb a markáns, nagy magasságkülönbségekkel rendelkező domborzat. Minél nagyobb a relatív magasságkülönbségek az úgynevezett reliefenergia, annál tetszetősebb a táj az emberek szemében. A domborzati adottságaink – a szomszéd országokéval ellentétben – önmagukban nem vonzanak jelentősebb idegenforgalmat. Az ország legalacsonyabb pontja és a legmagasabb pontja ha egymás szomszédságában lenne, akkor a köztük mért reliefenergia mindössze 936 méter lenne. Szoláris éghajlati felosztás szerint a mérsékelt éghajlati övben helyezkedik el. Az ország területének legészakibb és legdélibb területei közötti szélességkülönbség kevesebb, mint 3 ºC, illetve az elhanyagolható magasságkülönbségek miatt Magyarország éghajlata meglehetősen egyöntetű. A helyrajzi tényezők persze befolyásoló hatással vannak rá. Átlagban a hótakarós napok száma 30 és 100 között ingadozik. Az utóbbi pár évben a 30 napot sem érte el, az az időszak, amikor hó borította a tájat. A magyar tájegységeket (3.2. ábra) elemezve az Alföld egy nagy kiterjedésű síkság, amit egyenletes időjárásváltozás jellemez. A gyenge széljárás miatt télen gyakori a ködképződés, nyáron jellemző a fülledtség, nagy a levegőszennyezettség. Sporttevékenységeket tekintve alkalmas lenne országúti kerékpározásra, azonban a kiépített kerékpárutak hiányában ez mégsem jellemző. Természetjárásra, túrázásra a magyar középhegységek optimális terepet nyújtanak, melynek infrastruktúráját is folyamatosan fejlesztik. A domborzati jellemzők szerint


3.2. ábra Magyarország nagytájai/Ungarische Grossregionen

a 300–1000 m közötti magasságot érik el, amelynek klímája nem tér el jelentősen a síkvidéktől, azonban egyes hegyoldalakon akár magashegységeknek megfelelő sajátosságokat is hordoz, bár kisebb intenzitással. Itt meg lehet különböztetni a hegyoldalakat a különböző égtájak szerint, mivel ezek egészen eltérő klímájúak. Az északi oldalak (napvédett) klímája a kis tengerszint feletti magasság ellenére még itt is lehetővé teszi téli sportok kiépítését (Eplény). A nyugati oldalakon az uralkodó szélirány szerint („luv” oldal), szelesebb, felhősebb. A keleti „lee” (hegymögötti) oldal kevésbé felhős, száraz, napos, míg a déli oldal a legerősebb sugárzású, mégis legkellemesebb, ahol a túraútvonalak számára kellemesebb a környezet. A magyar hegyekben megkülönböztetünk még csúcsklímát illetve völgyi klímát. A csúcs általában ingerklíma, nagy változatossággal, az inverziós réteg felett nagy levegőtisztaság, erősebb sugárzás, enyhe hőmérsékletértékek jellemzőek. A völgyek főleg ősszel és télen anticiklonhelyzetben hidegek és ködösek, sokszor szennyezett levegővel, de 300 m felett általában már az inverziós réteg felett vagyunk. Nyáron a völgyi szél nappal gátolja a fülledtséget, este a hegyi szél tiszta levegőt biztosít. Magyarországon magashegységhez hasonló klíma a 800 m feletti csúcsokra jellemző (3.1. tábl.). Ingerklíma jellegét erősíti a magas ultraibolya-sugárzás, amelyet télen a hó visszaverő képessége is növel, a nagy szélsebesség, a csökkent oxigénnyomás, léghőmérséklet, légnedvesség és légszennyezettség. Kékes tető

1014 m Mátra

Pezső-kő

971 m Mátra

Galyatető

964 m Mátra

Péter-hegyese

960 m Mátra

Istálóskő

959 m Bükk

Tányéros-töbör

958 m Bükk

Bálvány

956 m Bükk

Kőrös-bérc

956 m Bükk

Virágos-Sár hegy (1)

955 m Bükk

Büszkés-hegy

952 m Bükk

3.1. táblázat Magyarország 10 legmagasabb hegycsúcsa/ Ungarns höchte Berggipfel

Magyarországon 34 hegy magasabb 900 m-nél, 50 hegy magasabb 800 m-nél. 900 m-esek között 26 hegy a Bükkben, 6 hegy a Mátrában, 2 hegy a Börzsönyben található. A hegyi sportok közül a szerény domborzati adottságok ellenére 19 sípályát építettek ki. A természeti környezet üdülési, vagy turisztikai hasznosításának lehetőségeit a tájértékelés vizsgálja. A rekreációs szempontú, idegenforgalmi célú, számítógépes környezetminősítő módszert (tájértékelést) Magyarországon először a Bükkben próbálták ki (Molnár K.- Tózsa I 1983). Raszter adatmodellben, rangsorolással állapították meg különböző szempontokból (tájképi szépség, téli sportok űzésének lehetőségei stb.) az alkalmasságot. Egyes földrajzi területek rekreációs alapú minősítése a természeti és társadalmi adottságok értékelésén alapszik. A pontrendszerben a következő tényezők kaptak helyet (fontossági sorrendben pontszámaik és súlyuk szerint): • domborzati adottságok (felszabdaltság, kilátópontok, relatív relief, lejtőkategória, tengerszint feletti magasság); • élővilág (védett növények és állatok, a növényzet relatív értéke, szegélyhatás, vadászati lehetőségek); • vízrajz (felszíni vizek, termálkutak, termálforrások); • éghajlat (lejtőkitettség, éves csapadék, a nyári félév középhőmérséklete); • talaj (komplex talajminőségi mutató). A természeti és társadalmi adottságok összesített értékelése segít a turisztikai kiskörzetek kijelölésében. Tájértékelés szempontjából Magyarország több dombra épült városai előkelő helyen szerepelnek, mint turisztikai attrakciók. Közéjük tartoznak pl. Budapest, Veszprém, Kaposvár, Kőszeg, Pécs. A természeti adottságok védelme érdekében az országban az utóbbi évtizedekben 10 nemzeti parkot létesítettek, amelyeknek működését igazgatóságok felügyelik. A természet védelme mellett ma már számos programot kínálnak a turizmus számára is. 3.2.2. Éghajlati feltételek Magyarország mérsékelt övi kontinentális meleg nyarú éghajlatában élesen elkülönül a négy évszak. Kedvező adottság a sok nyári napsütés, amely az idegenforgalom számára az egyik legnagyobb vonzerő. A mezőgazdaságnak kedvezőtlen ugyanakkor a gyakori aszály és esetenként a késő tavaszi fagy. A Kárpát-medence három éghajlati tartomány, az óceáni, a kontinentális és a mediterrán átmeneti sávjában terül el. A Kárpát-medence közepes szélességeken, a nyugati szelek övében fekszik. Így jellemzők rá a zárt medencék éghajlatának hátrányai: kevés csapadék, jelentős hőmérsékleti ingás, de megvan azok néhány előnye is (szélvédettség, kedvezőbb besugárzási viszonyok).


31

A hőmérséklet és a felhőzet időbeli alakulása igen szeszélyes, következésképp nagyon változékony az egyes évszakok, hónapok időjárása (3.3. ábra). 1. meleg-száraz 2. meleg-mérsékelten száraz 3. meleg mérsékelten nedves 4. mérsékelten meleg-száraz 5. mérsékelten meleg-mérsékelten száraz 6. mérsékelten meleg-mérsékelten nedves 7. mérsékelten meleg-nedves 8. mérsékelten hűvös-száraz 9. mérsékelten hűvös-mérsékleten száraz 10. mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves 11. mérsékelten hűvös-nedves 12. hűvös-nedves

3.3. ábra Magyarországi éghajlati körzetek/ Klimaterritorien in Ungarn (Péczely 1998)

A hőmérséklet és a felhőzet időbeli alakulása igen szeszélyes, következésképp nagyon változékony az egyes évszakok, hónapok időjárása. Éppen ezért ezek egyenlőtlenül érvényesülő hatása rendkívül változatos klímát okoz. Az óceáni eredetű légtömegek télen az átlagosnál melegebb, nyáron hűvösebb időjárást hoznak. Az északról érkező levegő hűvös, hideg, míg a déli eredetűek meleg és nedves időjárást okoznak. A Földközi-tenger közelsége miatt – különösen ősszel – fontos szerepük van a délről érkező, csapadékban gazdag mediterrán ciklonoknak is. A legtöbb ciklon az igen szeszélyes áprilisban érkezik. Télen gyakori a Kárpátmedence fölött az anticiklonális időjárás. Ilyenkor a medencében összegyűlik, s tartósan megmarad a hideg levegő. Ez az ún. téli hideg légpárna-helyzet; ezt ködös, felhős időjárás kíséri, ami kedvez a szennyezőanyagok légköri feldúsulásának. Magyarországon az éghajlatot elsősorban a földrajzi szélesség, az óceántól való távolság, valamint a tengerszint feletti magasság befolyásolja. A kontinentális hatások elsősorban a keleti részeken érvényesülnek. A nyugati tájakon viszont az óceáni hatás kerül túlsúlyba. Délről észak felé haladva egyre hűvösebb éghajlatú területeket találunk. A Közép-Tisza-vidék a Kárpát-medence legaszályosabb területe, kontinentális jellegű éghajlata van, a Dráva-menti területek ugyanakkor meleg-nedves, mediterrán hatásokat is tükröznek. Fokozatosan változik az éghajlat a zord telű Kárpátaljáról az enyhébb és jóval csapadékosabb Őrségig. Az ország éghajlati különbségeinek kialakulásához még hozzájárul a domborzat módosító hatása is. Például a KeletiKárpátok ugyan távolabb esnek az óceántól, mint a medence nyugati, vagy középső területei, mégis a nyugati áramlás útját álló magas hegyek miatt több csapadék hull.

32

Az Alföld a Mezőföldet magába foglaló körzet. Három alkörzete van: az északkeleti terület, ahol a legzordabb a tél, a középső terület, amelynek a klímája a legszárazabb, és a délkeleti terület, ahol a legmelegebb a nyár. Az Alföld déli részén az évi középhőmérséklet meghaladja a 11 °C-ot, északkeleten valamivel 10 °C alatt van. Itt a legmelegebb a nyár (a júliusi középhőmérséklet 21 °C körüli) és igen hideg a tél. A napsütéses órák évi összege az Alföld nagy részén 2000 óra feletti. A kevesebb felhőzet, a kisebb relatív nedvesség, s a szűkös és változékony csapadékmennyiség gyakran vezet nyári aszályok kialakulásához. Itt a kevesebb felhőzet, a kisebb relatív nedvesség, s a szűkös és változékony csapadékmennyiség gyakran vezet nyári aszályok kialakulásához. Az ún. potenciális párolgás jelentősen meghaladja a csapadék mennyiségét. A tél hóban szegény. Az uralkodó szélirány a Nyírségben északi, északkeleti. Itt aránylag erős a szél. Az Alföld közepén mérsékeltebb, északnyugati irányú, míg a déli határ mentén gyakran délies a szél. A Kisalföld (II.) éghajlata kiegyensúlyozottabb, mint az Alföldé. Évi középhőmérséklete 10 °C; a január hónapé –1 °C, a júliusé, amely a legmelegebb, 19,5–20,5 °C. A hőmérsékleti ingás az országos átlagnak megfelelő. Erős az óceáni hatás. Sok a felhő, nagy a relatív nedvesség. Az Alföldhöz képest több a csapadék, vastagabb a hótakaró, viszont kisebb a napsütéses órák száma. A kiegyenlítettebb éghajlat következménye a ritkább késő tavaszi és kora őszi fagy. Az aszályhajlam is kisebb, mint az Alföldön. Ez az ország legszelesebb vidéke; az uralkodó szélirány az északnyugati. Az Alpokalja, a Dunántúli-középhegység és -dombság (III.) éghajlata a legkiegyenlítettebb. Kevésbé zord a tél, s kevésbé meleg a nyár, mint az Alföldön vagy a Kisalföldön. Az óceáni


hatás miatt itt több a felhőzet, s különösen az Alpokalján kicsi a napsütéses órák száma. A kedvező csapadékellátottság miatt ritka az aszály. Télen itt hull a legtöbb hó. A Bakonyban az erős szél miatt gyakoriak a hófúvások. A Dunántúli-dombság éghajlati körzetnek három alkörzetét különítjük el. A nyugati és délnyugati határszél a leginkább óceáni jellegű, alpi befolyású terület. Ennek köszönheti magas felhőzetét és 800 mm feletti évi csapadékát. A Dél-Dunántúl, különösen a Mecsek és a Villányi-hegység déli lejtői már mediterrán jellemzőket is mutatnak. Ilyenek az enyhe tél, a meleg, de nem túl forró nyár, s a bőséges, de nem túl sok csapadék. A fenti két alkörzet közötti átmenetet képviseli a Dunántúli-középhegység (III/c.), közepesen csapadékos, hűvösebb nyarú éghajlatával. Külön említést érdemel a Balaton mikroklímája. A 3 méter átlagos mélységű tó a ráeső sugárzás majd 90%-át elnyeli. Nyáron a tó vize hidegebb, mint környezete. Ez a tulajdonsága a felhőzet csökkenésében is megnyilvánul. Ennek köszönhető, hogy nyáron a Balaton térsége csak kevéssel marad el az ország napfényben leggazdagabb tájaitól. A víz viszonylag nagy hőtároló-képessége miatt kiegyenlítettebb a hőmérséklet évi és napi járása. Fontos alakítója a helyi áramlási képnek a tó fölötti cirkuláció és a Bakonyból lezúduló, főnszerű vázsonyi szél. Meteorológiai kutatások igazolták, hogy a tó csak a part menti néhány kilométeres sáv éghajlatára van hatással. Az Északi-középhegységben (IV.). a tagolt felszín változatos mikroklímákat hozott létre. Ilyen a bő csapadékú, hűvös nyarú Bükk-fennsík, a szárazabb és melegebb Nógrádi-medence, vagy az Alföld és a magas hegyek közötti gyors átmenetet képviselő Mátraalja és Bükkalja. A hőmérsékleti ingás a magassággal csökken. A napfénytartam kevés, nagy a felhőzet és a páratartalom. A csapadék mennyisége közepes. A területnek változatos a szélklímája is. Az Északi-Kárpátok árnyékoló hatása miatt a szél gyenge. A szél iránya a völgyek futását követi. 3.2.3. Vízrajzi adottságok Magyarországon a vízi, vízparti turizmus adottságait egy korábbi tanulmányköteten már részletesen

elemeztük (Bánhidi 2003). Azóta is a magyar vízpartok iránti nagy kereslet nem csökkent. A MTRT 2006-os felmérése szerint a magyarországi belföldi főutazások leggyakoribb motivációja (39,7%) a vízparti üdülés, az egészségmegőrzést mint elsődleges motivációt az utazók 5,6%-a, a gyógykezelést 4,4%-a említette. Ennél még meggyőzőbb eredményt kaptunk saját kutatásaink alapján, miszerint a 410 megkérdezett magyar, felnőtt lakos kiemelt úti céljának tartja a tópartokat (64%), valamint a folyópartokat (54%). Ezek az adatok elsősorban a nyári hónapok többnapos üdüléseire vonatkoznak, amikor a turisták a kellemes vízhőmérsékletre számítanak. Magyarország vízrajzi adottságait a Kárpátmedence fekvése határozza meg. A folyók a környező hegységekben (Alpok, Kárpátok) erednek, a vízfolyások 96%-a külföldről érkezik ide. A medencealji fekvés következménye a jelentős mennyiségű szennyeződés leülepedése, lerakódása, másrészt az árvíz- és belvízveszélyes területek jelentős nagysága. Mindezek veszélyeztetik a vízminőséget, és jelentős befolyást gyakorolnak a turizmusra. Folyóvizeink a Duna vízgyűjtő rendszeréhez tartoznak. A Duna-meder futását két egymásra merőleges, fiatal törésvonal jelöli ki, ezzel magyarázható viszonylag „egyenes” folyásiránya. Ahol a törésvonalak keresztezik egymást, (Dunakanyar) ott felsőszakasz jellegű a folyó, s főleg eróziós, romboló munkát végez. Közép- és alsószakasz jellegű részein szállító- és építő tevékenység jellemzi, szigeteket, hordalékkúpokat hoz létre, amelyek a vízi túrázók kedvelt pihenőhelye. Több folyónkat kíséri lefűződött vagy levágott holtág, vagyis morotvató. Állóvizeink közül a legnagyobb a Balaton (KözépEurópának is a legnagyobb tava), amely sokféle sportturisztikai lehetőséget kínál (3.4. ábra). Ezt követi a Fertő tó, majd a Velencei-tó, melyek köré jelentős vízi turizmus épült. A nyári átlagos 20 ºC-os vízhőmérsékleti viszonyok alkalmasak a szabadvízi fürdésre, ezért a fürdőturizmus ma is a legkeresettebb turisztikai ágazatok közé tartozik. A problémát azonban az okozza, hogy az ágazat szezonális, amely sajnos rövid ideig tart.

Dátum

Helység

Hőmérs.

Dátum

Helység

Hőmérséklet

2006-07-01

Szeged

25.9 °C

2006-01-01

Nagyvárad/ROM

-5.7 °C

2007-07-01

Pécs

25.8 °C

2006-01-01

Karancslapujtő

-5.3 °C

2006-07-01

Bécs,Wien

25.5 °C

2001-12-01

Nyírgelse

-5.1 °C

2006-07-01

Budaörs

25.5 °C

2006-01-01

Borsodnádasd

-4.6 °C

2007-07-01

Mohács

25.4 °C

2010-12-01

Radostyán

-4.5 °C

3.2. táblázat Magyarország lebmelegebb és lehidegebb hónapjai/Wärmste und kälteste Monate in Ungarn (www.metnet.hu)


33

3.4. ábra Egyes balatoni sportturisztikai kínálatok/Sport-touristische Angebote am Balaton

A magyarországi tavak tulajdonságait ismerve kivétel nélkül édesvíziek, sekélyek és viszonylag kis felületűek, így a vízi sporttevékenységek számára zavaró vízfelszínen keletkező hullámok méretei a tengerekéhez képest elenyészőek (3.5. ábra). Egy tengeri hullám hossza lehet akár 300 m hosszú és 10 m magas, addig a balatonié 7 ill. 1 m. A balatoni hullámok azonban viharos szélnél jóval meredekebbek, amelyek pl. egy hajó beborítását hamarabb idézhetik elő. Ugyanakkor a szél korbácsolta hullámok tetején egy olyan vízréteg jöhet létre, amely az úszó

költségei emelkedése miatt a sportturizmus fejlődése megtorpant. A meglévő feltételrendszerek (3.6. ábra) működése azonban jó alternatívákat kínál Az országban ma már szinte minden iskolának van fedett sportlétesítménye, a legkisebb településeknek is van focipályája. A versenyrendszerek koordinációja is jó kezekben van, melyet az állami szövetségeken kívül számos egyesület, vállalkozás is segít. Amennyiben ennek lehetőségeit a turizmusban jobban érvényesítik, akkor újabb attrakcionális termékek jelenhetnének meg a turizmus piacán. A sportturizmus számára Magyarországon is nagyon fontos kérdés, hogy a lebonyolításában kik vehetnek részt. Jelenleg Magyarországon e területen nincs célirányozott felsőfokú szakemberképzés. Ennek ellenére azonban nagyon sokat segíthet az, ha a turisztikai szférához 3.5. ábra A tengeri és a balatoni hullámok összehasonlítása kapcsolódhatnának az országban /Unterschiede zwischen Seewellen und Wellen am Balaton működő sportegyesületek, azok edzői, számára lehetetlenné teszi a légvételt. Ennek megelőzésére sportolói. Természetesen ez akkor működhetne, ha építették ki a tó körül a viharjelző rendszereket. a meglévő kapacitásuk keretében érdekeltté lehetne tenni őket. 3.3. A sportturizmus feltételrendszere Magyarország sportszférájának fejlesztésében mindenkor fő cél volt a sportági szövetségek kiszolgálása, amely a fejlődés következtében egyre nagyobb terhet rótt a támogatókra. A versenysport mellett a szabadidősportban is érezhető volt a sportfeltételek használata iránti igény növekedése. A rendszerváltást követő időszakban a sportlétesítmények használatának és a sportrendezvények

34


3.6. ábra Sportolók, edzők, sportegyesületek, területi megoszlása/Veteilung der Zahl der Sportler, Trainers und Sportvereine in Ungarn

3.4. Sportturisztikai termékek Magyarországon 3.4.1. Passzív sportturizmus Magyarország számos hazai és nemzetközi sportrendezvényt szervez, amelynek látogatottsága nagyon változó. Ilyenek a nemzetközi és világbajnokságok, amelyek látogatottsága a helyi kapacitások függvénye. A Népstadiont 100 ezer fővel nyitották meg, a 2011-es Magyarország– Hollandia válogatott labdarúgó-mérkőzésen a telt ház csak 25 ezer főt jelentett. Az ország több évtizede szeretne pályázni az olimpia megrendezésére, azonban tisztában vagyunk azzal, hogy számos sportágnak nincs, ill. nagyon szűkös a befogadási képessége. Ennek megváltoztatására azonban olyan jelentős beruházásokat igényelne, melyet az ország önerőből nehezen tudna felvállalni. A turizmus szempontjából pozitív példa, a legnagyobb sporteseménynek számító Formula 1-es magyar futam. A helyszín a Hungaroring versenypálya, Budapest centrumától 19 km-re, az M3-as autópálya mentén, Mogyoród község határában található. A pálya 50 hektár területen, egy völgyben fekszik, ahol a pálya körül karéj formájában lelátókat építettek. Ezen kiváló természeti adottságok miatt a nézőtér bármely pontjáról a versenypálya 80%-a belátható. Lapostányérnak hívják, hiszen a nézők a képzeletbeli tányér szélén ülnek, s onnan kísérik figyelemmel a versenyeket. A Magyar Turizmus

Részvénytársaság az üdülési csekk beválthatóságával növelte a magyar nagydíjra magyar nézőinek számát. A Formula 1 idején a hotelek a jelentős érdeklődés miatt főszezoni áron tudják kínálni szobáikat. A Magyar Turizmus Zrt. a magyar nagydíj turisztikai jelentőségére való tekintettel több mint fél évtizede szorosan együttműködik a Hungaroring Sport Zrt.-vel. Az együttműködés keretében az MT Zrt. munkatársai a Formula 1-es futamra kilátogató hazai és külföldi turistákat két információs ponton látják el az országgal, a régióval illetve a Magyar Nagydíjjal kapcsolatos információkkal. Az MT Zrt. a Hungaroringen felállított standjain térképek, kiadványok terjesztésével, valamint Magyarországról szóló turisztikai információkkal ösztönzi a versenyre érkező külföldi vendégeket hosszabb tartózkodásra és visszatérésre. A külföldi utazók figyelmét a Magyar Turizmus Zrt. külképviseletei számos akcióval – DM akciókkal (nagyközönség, szakma, újságírók), hírlevelek, kiadványok és honlapjaik segítségével – hívják fel a rendezvényre. A Formula 1 magyarországi megrendezése – hasonlóan a többi, nagy tömegeket vonzó megarendezvényhez – hazánk turizmusára számos (közvetett és közvetlen) kedvező hatást gyakorol. A közvetlen hatások között kiemelhető a budapesti szálláshelyek jelentős forgalombővülése.


35

Felmérések szerint a Formula 1-es magyar nagydíj négy napja alatt a versenyzők és a futam közreműködői, valamint a külföldi látogatók csaknem 80%-a és a belföldi látogatók mintegy 10%-a vesz igénybe kereskedelmi szálláshelyet. Ez a kereslet a futam ideje alatt a magasabb kategóriájú budapesti szállodák kapacitásának csaknem teljes egészét lefoglalja (Magyar Turizmus Zrt. 2008) 2008-ban a vizsgált budapesti szálláshelyeken generált ÁFA-bevétel mintegy 185 millió forint volt. A Formula 1-es magyar nagydíj látogatóinak, versenyzőinek és közreműködőinek költése mintegy 14,6 mrd. Ft. A közvetett hatások között elsősorban említhető Magyarország mint turisztikai desztináció ismertségének növelése és pozitív imázsának erősítése. A versenyt világszerte mintegy 350 millió néző kíséri figyelemmel a televízión keresztül. A Formula 1 turisztikai és gazdasági hatásait nehéz számszerűsíteni, elsősorban kutatások, kérdőíves megkérdezések segítségével lehet megközelítőleg meghatározni. Jelenleg elsősorban kérdőíves felmérések történnek, átfogó hatástanulmány a rendezvényről 2000ben készült legutóbb. A 2005-ös rendezvény kérdőíves felmérése alapján született megállapítások: • a külföldi válaszadók aránya 66% volt, ami a nézők összetételére is utal; • a külföldi látogatók 85%-a kizárólag a Formula 1 miatt érkezett Magyarországra, 15%-a további motivációként a Sziget-fesztiválon való részvételt, üzleti utat, illetve konferencia-részvételt és családlátogatást említett; • az átlagos tartózkodási idő 5,7 nap volt; • a látogatók 57%-a szállodai szolgáltatást vett igénybe, akik háromnegyede 3 és 4 csillagos, míg 15%-uk 5 csillagos hotelben szállt meg; • a helyszínre 45%-uk személygépkocsival 37%-uk repülőgéppel érkezett; • átlagos napi költésük 40 ezer forint volt, amely a belépőjegy árát és az ott tartózkodás minden költségét tartalmazta; • a válaszadások alapján, a Magyar Nagydíjra érkező külföldiek legnagyobb része Németországból érkezik, ezt követi Ausztria és az Egyesült Királyság, jelentősebb még a skandináv országból érkezők aránya; • a megkérdezettek 75%-a tervezi, hogy három éven belül ismét megtekinti hazánkban a futamot, de sokan más motiváció miatt is ellátogatnának hazánkba. A 2006-os futamra a három nap alatt összesen 184 ezren látogattak ki, ami 25 ezerrel kevesebb az elmúlt évinél. Nőttek ugyanakkor a jegybevételek, és a budapesti szállodák kihasználtsága meghaladta a 90%-ot, ami 15 százalékponttal magasabb az egy évvel korábban mérthez képest. Becslések szerint 2006-ban 15–18 milliárd forintnyi haszon volt, ami rekord a magyar nagydíjak történetében.

36

3.4.2. Aktív sportturizmus Magyarországon 3.4.2.1. Természetjárás, túrázás Napjainkban újból feléledt a gyalogtúrák hagyománya, és a „hazai táj finomságaira ráhangolódva számos felfedezés élményt tartogatnak a hegységek” (Nagy 2010). Számos természetjáró szakosztály létezik, amelyek különböző szintű túrákat kínálnak. Magyarországon sportturisztikai megközelítésben talán őket tarthatjuk a legszervezettebb egyesülésnek. Intenzitás tekintetében léteznek teljesítménytúrák, amelyek egy kijelölt útvonal egy időegység alatt történő megtételét kérik. A teljesítménytúrázók száma Magyarországon változó, ami függ a régiótól és meghirdetett verseny távjaitól. Egy kisebb 2010-es tiszazugi teljesítménytúrán 30km-en 68, 20 km-en 35, 10 km-en 116 fő vett részt. A legnépszerűbbek azonban akár több ezres létszámot is elérhetik (3.3. tábl.)


Dátum Datum

Táv neve Tourennamen

Táv (km) Distanz (km)

Szint (m) Höhenunterschied

Indulók Teilnehmer

20

410 (635-re)

3909

40,5

1599

2380

2010-04-17

GERECSE 50/20/10/ IVV túranap

2010-01-30

Téli Mátra XL/L/M/S

2010-10-09

Less Nándor emléktúra 60 (terepfutó)/... 16, 26, 35, 48, 60

2125

2285

2010-04-24

Mátrabérc 2010 / Hanák Kolos / Muzsla

55,6

2742

2042

2010-04-17

GERECSE 50

48,2

1345

1998

2010-05-29

KINIZSI Százas /40/25

100

2775

1678

2010-03-15

Népek tavasza 42 terepfutó / 30/15/10

43,27

1570

1614

2010-11-06

BSI túranap 29/19/10

29,36

948

1400

2010-04-17

GERECSE 20

20

410

1374

2010-03-15

A Gyermekvasút nyomában

21,7

750

1270

2010-08-27

CCC

81

4663

1255

2010-05-08

Dolina 50/30/20/10

55,4

350

1253

2010-05-29

Kinizsi Százas

100,15

2930

1113

2010-04-24

Kovács Béla emlék- és teljesítménytúra

44,3

560

1100

3.3. táblázat Legnépszerűbb magyarországi teljesítménytúrák 2010-ben /Populärste Touren Wettbewerbe in Ungarn in Jahre 2010 (www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu)

Középhegység

Útvonal

Mecsek–Melegmányi-völgy

Táv (km)

Szint (m)

Mánfa–Páfrányos–Melegmányi-völgy–Rábay-fa–Dömörkapu.

9

440

Mecsek–Óbányai-völgy

Óbánya–Óbányai-völgy–Kisújbánya–Püspökszentlászló– Hosszúhetény.

12

300

Bakony–Cuha-völgy

Porva-Csesznek vasútállomás–Cuha-völgy–Kőpince-barlang–Vinye vasúti megállóhely.

6

50

Bakony–Ördög-árok

Csesznek–Kő-árok–Kő-hegy–Ördög-árok–Csesznek

13

300

Kilátás a Dunakanyarra

Nagymaros-Visegrád vasúti megállóhely–Szépkilátó parkoló– Czerovszki-kő–Köves-mező–Hegyes-tető–Borostyánkô-pihenő– Zebegény vasútállomás.

16

400

Bakony–Római-fürdő

Bakonynána–Gaja-völgy–Római-fürdô–Szent-kút–Jásd–Tés, szélmalmok.

11

400

Bükki kövek

Bánkút–Mély-sár-völgy–Három-kő–Tar-kő–Őserdő–Káposztás-kert– Csúrgóierdészház–Bánkút

16

400

Visegrádi-hegység–Vadálló- Dömös–Vadálló-kövek–Prédikálószék–Tövises-hegy–Pilisszentlászló. kövek

11

620

20

720

Balatoni tanúhegyek

Nemesgulács-Kisapáti vasúti megállóhely–Kisapáti–Szent Györgyhegy–Szigliget,Várhegy–Badacsonytördemic–Badacsonytető– Badacsonytomaj vasútállomás.

3.4. táblázat Magyarország 10 legszebb túraútvonala Ungarns schönste Wanderwege (www.itthon.hu)


37

Barlang

Jellemzői

Túra hossza

Abaligeti-barlang Mecsek, Duna-Dráva Nemzeti Park

A nagy patkósorrú denevérek jelentős tanyahelye. Cseppkő a Nagyteremben van

1000 m 50 perc

Anna-barlang Bükki Nemzeti Park

A víz a világon egyedülálló mésztufa-alakzatokat formált benne, és kisebb-nagyobb üregek mesterséges összekapcsolásából áll

200 m, bejárása kb. 30 perc

Baradla-barlangrendszer Aggteleki Nemzeti Park

A magyarországi oldalon 17 km hosszú, cseppkövekkel díszített barlangja. Föld alatti sziklacsarnokok (pl. hangverseny-terem, benne alkalmi koncertek), gyógybarlang

Lóczy-barlang Balatonfelvidéki Nemzeti Park

Dobostortaszerűen réteges, a rétegeken a meleg vízből kicsapódott aragonit borsókövek

120 m, 20 perc

Pálvölgyi-Mátyásbarlangrendszer

2001-ben teljesen felújították: új fogadóépület, korlátok, járdák, világítás. Az egyik legérdekesebb cseppkőteremben Hófehérke és a hét törpe

18,5 km bejárható rész 500 m

Szemlőhegyi-barlang

Hévizes eredetű gyógybarlang, színes, ékkövekként csillogó borsókőképződményekkel. Látványos járatok, termek.

2 km, ebből 300 m látogatható

Tavasbarlang Tapolca

A szarmata mészkőben kialakult barlang érdekességét a benne található tavak nyújtják, Zöldes árnyalatú vízén lehet csónakázni.

3.5. táblázat Magyarországi barlangtúra helyszínek/Berghöhlen Touren Angebote in Ungarn (www.itthon.hu)

A magyarországi túrázásnak a hagyományos természetjárás (3.4. tábl.) mellett számos egyéb ágazata van, mint a barlangászat (3.5. tábl.), vagy a legújabb változata a „geocaching”, amely egy-egy földrajzi pont megtalálását tűzi ki célnak. A programot támogató egyesületek (Bihari TE, Létafit Tekergők, DRSE, MVT Szakosztályok stb.) egy túraútvonalhoz közeli ponton egy igazoló füzetet helyeznek el, amelyet a túrázók GPS segítségével találnak meg és dokumentálják ottlétüket. A túrázást összekötik versenyekkel is, mint pl. Geocashing telejsítménytúra, Mátra, Geochallange Salgóbánya. 3.4.2.3. Kerékpárturizmus A magyar kerékpárturizmus egyre növekvő turisztikai ágazat, amelyhez jelentős mértékben hozzájárultak kerékpárút fejlesztési projektek. Ilyenek voltak a szigetközi, később a balatoni, tisza-tavi, velencei-tavi kerékpárút-fejlesztések. A magyar turizmus által preferált kerékpáros útvonalak segítik a kiemelt turisztikai kisrégiók fejlesztését. Ezekben a régiókban egyrészt a kiépített útvonalak találhatók, másrészt az üdülési régiók szabadidős szolgáltatását bővíti. Az útirányjelző táblarendszerrel kijelölt, turisztikai célú kerékpáros útvonalak összefüggő rendszert csak egy-egy kisebb, lehatárolt területen alkotnak (3.7. ábra). Ilyen a Balaton és a Tisza-tó (utóbbi része a 11. számú EuroVelo túraútvonalnak), illetve a Fertő tó körüli kerékpáros túraútvonal, utóbbinak azonban a hazai szakaszai jelenleg zömmel nagyon leromlott

38

burkolatúak. Kivételt képez a fentiek alól a 6. számú EuroVelo magyarországi szakasza, amelyet a Duna mentén összefüggő útirányjelző és információs táblarendszerrel láttak el. A gyakran a kerékpáros infrastruktúra fejlettségi szintjének indikátoraként emlegetett, gépjárműforgalomtól elkülönített kerékpárforgalmi létesítményeknek csupán egy része tekinthető a turisztikai célú kerékpáros útvonalhálózat részének. 1992 és 2004 között 1620 km önálló kerékpárút, valamint gyalog- és kerékpárút építésére kaptak központi támogatást települési önkormányzatok. Azóta az útpénztári forrásból kb. 170 km önálló kerékpárút, gyalog- és kerékpárút épült ki országszerte. Jelenleg az ilyen gépjárműforgalomtól elkülönített kerékpárforgalmi létesítmények összhossza 2000–2500 km között van. További összesen kb. 500 km útirányjelző táblarendszerrel jelölt kis gépjármű-forgalmú közút, árvédelmi töltés és erdészeti út sorolható még a kerékpáros útvonalhálózatba.


3.7. Magyarországi kerékpárturizmusra alkalmas úthálózat/Radwege in Ungarn (Econo-Cowi 2010 alapján)

Ezeknek a jellemzően rövid szakaszokban fellelhető kerékpárforgalmi létesítményeknek (kerékpársávoknak, önálló kerékpárutaknak és gyalog-kerékpárutaknak) az egymáshoz való kapcsolódása nem megfelelő, így nem alkotnak hálózatot, emellett a minőségük is változó, sok helyen felújításra szorulnak. Régió

Útvonal

km

Dunakanyar

Budapest–Szentendre–Leányfalu–Dunabogdány–Visegrád–Dömös–Esztergom

Balaton (tókerülés)

Siófok–Balatonföldvár–Fonyód–Balatonberény–Keszthely–Szigliget–Badacsony– Tihany-Balatonfűzfő–Lepsény–Siófok

Velencei-tó

Gárdony–Pákozd–Nadap–Kápolnásnyék–Pákozd

Felső-Tisza

Tiszabecs–Tiszacsécse–Túristvándi–Szatmárcseke–Kisar–Tarpa–TákosVsárosnamény–Kisvárda–Cigánd–Pácin–Sárospatak

Zemplén

Szerencs–Abaújszántó–Boldogkőváralja–Regéc–Háromhuta–Tolcsva–OlaszliszkaBodrogkeresztúr–Tokaj

Fertő-tó

Sopron–Fertőrákos–Rust–Donnerskirchen–Neusidl am See–Weiden–IlmitzPamhagen–Fertőd–Sopron

Tisza-tó

Tiszafüred–Abádszalók–Kisköre–Sarud–Poroszló–Tiszabábolna–Egyek–Tiszafüred

60

Zselic (erdei környezet)

Kaposvár–Cserénfa–Gálosfa–Bőszénfa–Zselickisfalud–Szenna–Kaposvár

50

Kőszegi-hegység

Szombathely–Pornóapáti–Torony–Bozsok–Velem–Kőszeg

40

Alföld

Kiskunfélegyháza–Pálmonostora–Baks–Ópusztaszer–Mindszent–Mártély– Hódmezővásárhely

90

Duna és környéke

Rajka–Győr (Mosoni Duna) Komárom–Esztergom- Budapest Budapest–Mohács

135 105 180

Tisza és környéke

Tiszabecs–Tokaj Tiszafüred–Poroszló–Sarud–Kisköre Kisköre–Szolnok

105 70 70

90 200 50 150 70 180

3.6 .táblázat Javasolt kerékpárútvonalak/Angebotene Radtouren in Ungarn (www.itthon.hu)


39

3.8. ábra Kerékpárturisztikai fejlesztés prioritásai/Pioritäten der Radsport Entwicklung (Econo-Cowi 2010)

A kerékpár turizmusban a résztvevők motivációi különbözőek. Ez lehet pl az egyik helyről a másikra történő eljutás, testedzés, egészségmegőrzés, vagy barátokkal való együttlét. A magyarországi javasolt kerékpárturisztikai termekék (3.6. tábl.) is gyakran jelennek meg turisztikai termékkapcsolatokkal, különösen többnapos túrázás során. A turista túrája során idegen környezetbe kerül, ahol egyéb programokat, szolgáltatásokat vesz igénybe. Fontos számára a biztonságos, kényelmes utazás ugyanakkor igényli a speciális szervízt, a személyre szabott ellátást, információcsomagot. Ezen igények

kielégítésére terveznek magyarországi fejlesztéseket a jövőben (3.8. ábra). 3.2.4. Magyarországi téli turizmus Magyarországon 35 síközpontot tartanak nyilván, melyből jelenleg hat nem üzemel. Néhány pályarandszeren az utóbbi évtizedben jelentős beruházások történtek. Kiemelkedő fejlesztésen mentek át egyes síterepek (3.7. tábl.) át, amelyek elsődleges szerepet töltenek be a hazai téli turizmusban.

A pálya helye

Szintmagasság

Szintkülönbség

Dunakömlőd

125–185 m

60 m

350 m kivilágított pálya/1 kampós felvonó

Bodajk (Bakony)

240–320 m

80 m

350 m pálya, műanyag pálya/1 tányéros felvonó

80 m

480 m pálya/éjszakai világítás/ 2 tányéros felvonó

Salgótarján (Szilváskőpuszta)

Jellemzők

Sátoralajaújhely (Zempléni-hgy.)

320–580 m

260 m

3 db, össz. 1500 m pálya/1 ülőszékes és 2 kampós felv.

Eplény (Bakony)

350–530 m

180 m

3 db, össz. 1500 m pálya, esti kivilágítás, 2 tányéros felv.

Kékestető (Mátraháza)

705–1014 m

310 m

784-1014 m, liftek száma: 5

3.7. táblázat Magyarország leghosszabb sípályái és jellemző adatai/Ungarns längste Skipisten und ihre Charakters

40


„A Mátra és a Kékes értékeit a huszadik században ismerték fel leginkább. A határok változásai miatt szükség volt új télisport területek kialakítására, fejlesztésére. Az 1930-as években épültek ki az üdülő- és gyógyászati központok, többek között a mai Kékes Szanatórium. Ezzel egy időben lett a hegyvidék a hegyiturizmus kedvelt kirándulóhelye. A sísport számára ekkor alakítottak ki alkalmas területeket a Kékes és a Galyatető környéki hegyvidéken (Schaffer 2004).” A Magyar Sí Szövetség 1937-38. évi évkönyvéből: „Kékesi déli lesiklópálya. Létesítette 1933–34-ben a Mátra Egylet az MTE gyöngyösi osztálya, Kékestető– Mátraháza–Honvéd Tiszti Üdülő között. A pálya kékestető-mátraházi része 2800 m hosszú és 25 m széles, a leágazás a Honvéd Tiszti Üdülőhöz 800 m hosszú és 30 m széles. Kékes északi lesiklópálya. Létesítette 1934–37ben a Magyar Sí Szövetség, Kékestető–Kőrismocsár –Báró kútja között. A pálya 3800 m hosszú 20–30 m széles.” Az 1930-as évek közepétől már nemzetközi versenyeket is rendeztek a kékesi pályákon, a hazai fontosabb versenyeknek pedig folyamatosan adott otthont. 1938 után, amikor a felvidéki és erdélyi magas hegyek rövid időre visszakerültek az anyaországhoz, a Mátra és a Kékes akkor is igen látogatott maradt mind a sí versenyzők, mind a síturisták körében. Az 1950-es évektől a Kékes és Galyatető sípályái szolgáltak helyszínül a legtöbb versenyeken, mivel a nagyobb síszakosztályoknak – Honvéd, Dózsa, BKV Előre, Vasas, Kékesi Sas, Postás, GYVSC – téli otthont edzőtábor- és szálláslehetőséget biztosítottak a vállalatok üdülői. A Kékes északi lejtője mellett az 50-es évek közepén a Honvéd Síszakosztály megépítette az első felvonót, sőt az északi lejtőtől körülbelül 100 méterre egy műlesiklásra alkalmas rövidebb lesiklópálya is létesült. A déli pálya mindinkább a tömegsport céljait szolgálta, versenyekre csak jó hóviszonyok esetén került sor. A Szanatóriumtól keletre fekvő erdő turista útvonalain a Pezsgő-kő környékén 3–8 kilométeres sífutópályák jelölésére is mód volt, és szinte minden havas hétvégén valamelyik síszakosztály vagy a Sí Szövetség versenyeket rendezett. A 1970-es évek végétől különböző okok miatt Galyatető vált a síversenyek központjává, a kékesi pályák viszont a tömegsport kedvelt látogatóhelyévé váltak. Sajnos a tömegigényekkel együtt nem fejlődtek a sízéshez szükséges igényesebb technikai feltételek – pályák szélesítése, hótaposó gépek, felvonó, hóágyú – és a pályák megközelíthetősége, szállás, étkezési lehetőségek is igencsak korlátozottak maradtak. Pedig a Kékes éghajlati viszonyai mellett e legmagasabb hegyvidéke megérdemelte volna a körültekintő fejlesztést, hiszen a Kékesen az évi csapadékátlag 800 mm felett van – az országos átlag 500 mm -, havas napok száma pedig sokszor eléri a 150 napot” (Schaffer 2004).

Azóta számos fejlesztést hajtottak végre: • négy új pálya kialakítása, • egy mesterséges tó létrehozása a hóágyúk üzemeltetéséhez, • új vízvezetékrendszer kiépítése a pályák hóágyúzásához, • két ülőszékes felvonó építése; az egyik hatszékes ülőlift a déli pálya teljes hosszában, a másik négyszékes ülőlift a Veronika-rét közelében lévő 2 új sípályát és a hódeszkások területét szolgálná ki, • 6000 négyzetméteres hegyállomás építése, amelyben szállodai, vendéglátói és egészségügyi szolgáltatások kapnának helyet. A 2006/2007-es téltől kezdve profi szemleletű síiskola került kialakításra a Kékesen. A sportturizmus számára a szálláslehetőségek jónak mondhatók, hiszen több pályaszállás van 1000 méteres magasságban. 3.4.3. A lovasturizmus Magyarországon A hazai lovasélet jelentős hagyományokkal rendelkezik, melyben világhírűek a lovas huszárok, csikósok történelmi emlékei, a lótenyésztés, lovas sport. Történelmünk során a ló mindig az ember társaként jelent meg, a magyar lófajták kétséget kizáróan alkalmasak a lovasturizmus céljaira. Köszönhetik ezt annak a tenyésztői munkának, amely megőrizte acélosságukat, vitalitásukat, a terepen való mozgásbiztonságukat, valamint azt a fejlett szociális érzéküket, ami által méltó szabadidős partnerré válhatnak a lovas turisták számára (MTZRT 2009). Ma Magyarországon fél millió ember érhető el a lovas turizmuson keresztül, ezek egy része aktív lovas, ill. a lovas iparágat kiszolgáló ember: állatorvos, takarmánykészítő, szerszámkészítő, kereskedelemi és a vendéglátóipari dolgozó. A turizmus célja azonban, hogy minél több külföldi fizetőképes utazót nyerjen meg. A lovasturizmus előnye mindenképpen a természet és az állat szeretetében rejlik. Az ágazati feladatkörök, mint a lótartás, oktatás, sportversenyeztetés, túrázás, speciális vendégfogadás nehezítik az érintettek összehangolt tevékenységét (Csizmadia 1999). A lovasturizmust egyes szakemberek (Vargáné 2010) a turizmus minőségjavításához, a fenntartható fejlődéshez, valamint a vidéki turizmus fejlesztéséhez kötik Sporttudományi szempontból a lovaglás a lovas és a ló összehangolt mozgására épül, amelyhez az együttes edzés elengedhetetlen. A lovasturizmusban ezért az érzi jól magát, aki ismeri a lovasélet hátterét a ló tulajdonságait, megfelelő lovaglási tapasztalatokkal rendelkezik. Lovasturisztikai szakértővé váláshoz több évtizedes tapasztalatra, speciális szakképzésre van szükség. Kezdők esetében a próbálkozás nem minden esetben eredményez sikerélményeket és a szolgáltató részéről a biztonság fenntartása is nagy felelősség. A lovasturisztikai vállalkozások anyagi hátterét tekintve sokkal megelőzi az egyéb sportturisztikai termékekét, hiszen mind befektetés,


41

mind üzemeltetést tekintve kimagaslóak a költségek. Egy egyetemi szakmai látogatásunk során megkérdeztünk egy lovasturisztikával foglalkozó vállalkozót, hogy ha sok pénze lenne, miként fejlesztene. Meglepetésünkre azt válaszolta, hogy megszüntetné a lovas szolgáltatást, hiszen a vendégkeresletből adódó árbevételek nem fedezik annak fenntartását. Egyes hotelvendégek ugyanakkor nehezen tolerálják a lovasfarm „illatát”. A Magyar Turizmus Zrt. támogatásával a magyarországi lovas turisztikai kínálat elemeinek felmérését 2005. évben a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Szövetség végezte el (3.8. tábl.). A magyar lovas szolgáltatások árai a lovastúrák tekintetében 20%-kal olcsóbbak a nemzetközi trendeknél, az egyéb lovas szolgáltatások terén 40-50%kal alacsonyabb az ár. A hazai lovasturizmus elismerése, hogy a Harpers magazin 2002-ben szakértő újságírók által rangsorolta a világ 5 legjobb lovas túráját, és ebből Bp. és KözépÉszak Dunavidék Magyarország Ló (létszám)

kettő Magyarországon, az észak-magyarországi, illetve az észak-alföldi régióban van). Adottságaink közé sorolhatjuk a túra- és tereplovagláshoz ideális tájainkat: nagy kiterjedésű, lovaglásra és lótenyésztésre alkalmas területekkel rendelkezünk, a növény- és állatvilág igen változatos, éghajlatunk a lovasturizmushoz ideális, mérsékelt szárazföldi. A nyugateurópaihoz képest kevésbé szigorú tulajdonosi tudat, valamint a mezőgazdasági vidékeken megmaradt földutak hálózata nem korlátozza annyira a tereplovaglást, mint a nyugat-európai országokban. Pusztáink, nemzeti parkjaink, erdeink talaja tavasztól őszig jól lovagolható (MTZRT 2009). A lovasturizmus élénkítésére kiemelt lovas rendezvényeket tartanak nyilván: Spa Trend Expo, Önismereti program lovakkal, Talentum Kupa, idomító lovaglás, nyílt napok (www.lovasok.hu).

Alföld és Tisza-tó

Dunántúl

Balaton

Össz.

1300

481

2157

1919

667

6524

Ágy (fő)

702

309

1868

1409

254

4542

Étkezés

3961

250

7066

5490

1190

17957

330

245

825

517

161

2078

8

3

15

13

1

40

Fogatozás (létesítmény)

18

9

44

30

13

114

Bemutató (létesítmény)

13

2

20

10

5

50

Verseny (létesítmény)

12

5

27

23

3

7

Vendéglátó Fedeles lovarda

3.8. táblázat: Magyarországi lovasturizmus feltételei/ Reittourismus Bedingungen in Ungarn (MTZRT 2009)

42


BÁNHIDI Miklós–LEBER Rudolf

4. AUSZTRIA SPORTTURIZMUSÁNAK ADOTTSÁGAI Sporttouristische Bedingungen in Österreich Bevezetés Ausztria a magyarok kedvenc utazási célpontja, amely egyébként is Európa legkedveltebb turisztikai desztinációja. Fő attrakciónak a városlátogatások mellett az aktív turizmus számít, különösen a téli sportok különböző változatai. Tudjuk azonban, hogy a magyar turisták nem ismerik eléggé az ország adottságait, természeti és társadalmi lehetőségeit, nem látják a problémákat sem. A fejezet arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen hátteret kínál a sportélet a sportturizmus számára, hogyan létesültek síközpontok a hegyekben, és melyek azok üzemeltetésének, terjeszkedésének veszélyei.

Abstract Österreich ist nicht nur für unsere ungarischen Nachbarn ein sehr beliebtes Urlaubsland, sondern auch für Besucher aus der ganzen Welt. Nebem dem Städtetourismus ist auch der Sommer- und Wintertourismus aufgrund der Attraktivität unserer Landschaft (Berge, Seen etc.) von großer Bedeutung. Wir können die Behauptung aufstellen, dass die ungarischen Touristen wenig über die alpinen Gefahren wissen und die Problematik nicht kennen. Dieser Artikel soll die Rolle des Sporttourismus beleuchten und Informationen über Entwicklung, Gefahren, Betriebe und Regionen an interessierte Touristen geben.

4.1. Ausztria sportjának jellemzése

Erősíti az emberekben az önállóságot, és az egyediséget, amelyben megismerhetők a teljesítőképesség korlátai. Hatása leginkább a társadalmi szocializációban, az átéléssel történő tanulás lehetőségeiben, vagy a szabályok betartásának képességeiben érvényesül. Ennek ellenére a sporttal sokan visszaélnek, semmint annak pozitív hatásait terjesztenék. Léteznek ugyanakkor a sporttal szembeni negatív előítéletek is, mint a doppingbotrányok, a fogadási csalások, vagy a túledzések, versenyzések veszélyei. A sportban jellemző a számtalan kihívásnak való megfelelés, amely egyrészt negatív hatásokat eredményezhet, másrészt szolgálja az ember fejlődését. A tudatosan szervezett és adagolt sporttevékenység az ember boldogságérzetéhez, egészséges életviteléhez vezet. A csúcsokra való törekvés a sportban egy állandó folyamat, melyben mindenki a sikerre hajt. Ezt jól manipulálják gyakran a médiák, és a nézők. A sportoló kevesebbnek érzi magát, ha nem győzhet. Ezért mindent megtesz, életmódját is kész megváltoztatni a még intenzívebb edzés felvállalása mellett feláldozza szabadideje nagy részét, kontrollált étkezést folytat, lemond a szórakozásról. Sok élsportoló fanatizmusa egy alagúthoz hasonlít, ahol se balra, se jobbra nincs út csak előre, amikor már a környezet feleslegessé válik. Jelen vannak ugyanakkor rizikófaktorok, mint a sérülések, szellemi túlterheltség, étkezési, zavarok, elszigetelődés, stb. A sport a világon mindenütt nagyon népszerűvé vált, a turizmusban a wellness-kínálatok között találjuk leggyakrabban. Ez a desztinációk minőségi szolgáltatását növeli. Ausztriában 80 feletti a heti és havi folyóiratok száma, melyeknek olvasását legtöbben hátul, a sportrovatnál kezdik. A televízióban is a sporthíreket tartják a legfontosabb nézettségi faktornak. . 2006-ban a 30 lenézettebb műsor közül 11 a sporttal foglalkozott. A statisztikát a

Az emberiség történetében, különösen a civilizációs fejlődés tekintetében a sport jelentős szerepet játszott. Az ókori olimpiai játékok keletkezése óta a kultikus formák helyébe magas szintű mozgáskultúra lépett. A nemzetek éremharca, a sportversenyek, sportszolgáltatás a nemzetgazdaság részévé vált. A sportnak ugyanakkor emberformáló vonatkozásai is felértékelődtek, hisz a fizikai és pszichikai fejlesztő hatások hozzájárulnak a társadalom szocializálós, integrációs törekvéseihez. Az önkormányzatok különleges feladatai közé tartozik hogy helyi szinten szinkronizálják a gazdaságfejlesztés és a társadalmi integrációs feladatait. Különösen a tömegsport szerepe jelentős különböző korosztályok és társadalmi rétegek bevonására. Ez hátterét biztosíthatja a sportturizmus fejlődésének is. A két világháború közötti időszakban a településfejlesztések keretében olyan intézményeket hoztak létre, amelyek a lakosság életminőségének javítását szolgálták. Ezek közé tartoztak a sportlétesítmények és abban működő sportegyesületek. Mai nézőpontból az akkori költségvetési lehetőségek függvényében a sportszféra kiemelkedő helyen állt az oktatás, a szociális- és az ifjúsági ügyek mellett. Feltehetően a jövőben is ezek lesznek a kiemelkedő társadalmi feladatok, különösen a nagyvárosokban. Bécsben indított kutatásunkban vizsgáltuk a szabadidő-, az iskolai sport, és a sportszolgáltatások szerepét. A sport iránt nagy az érdeklődés Ausztriában. A lakosság 40%-a fizikailag aktívnak mondható. 3.200 osztrák sportegyesület ad teret sportolni vágyóknak, amelynek 15%-a Bécsben székel. A sport a mi értelmezésünk szerint „erost” jelent, a test esztétikumát, az önismeretet, az életörömöt, és a sikert.


43

labdarúgó világbajnokság döntője (2066 mi.) vezeti (3. hely), mögötte az olimpiai majd az alpesi sí világkupa kitzbüheli küzdelmei (1,843, ill. 1,621 mi.) következnek (5. ill. 10. hely). A kitzbüheli férfi slalomverseny került a 13. helyre, a schladmingi a 17. helyre (Österreichisches 2006, ORF). Ausztriában a sportok közül a nézettséget tekintve a síelés a legnépszerűbb, aktivitás szerint viszont a kerékpározás megelőzi (Studie 2005). A rendszeresen fizikai aktivitást végzők 42%-a szabadidejében kerékpározik, 29%-a úszik, 22%-a túrázik, 21%-a fut, és 19%-a síel vagy snowboardozik. Ez azt is jelentheti, hogy a médiában a téli sportok túlságosan jelentős helyet foglalnak el. A síbajnokok a jelen gladiátorai. A különbség abban rejlik az ókortól, hogy a balesetet, a súlyos sérüléseket ma senki sem kívánja. A versenyek izgalma azonban továbbra is jelen van, amelyet a média a végletekig gerjeszt, annak ellenére, hogy a győztes és a vesztes közötti különbség századmásodpercekben mérhető. Ausztriában 64 versenysportág ill. kb. 30–40 egyéb sportág van, amelyről a média keveset tudósítanak. Erre példa, hogy alig tettek említést arról, hogy a nemzeti válogatottak 2007-ben faustballban világbajnokok, jégkorongban Európa-bajnokok lettek. Véleményünk szerint ez a gazdasági befolyásnak köszönhető. A sportgazdaságban Ausztriában több mint 355.000 ember dolgozik, jelentős számban a sportturizmus területein. Ez azt jelenti, hogy minden 10. osztrák munkahely kötődik a sporthoz. A nemzetgazdaság összbevételének 7%-a (15,4 mrd. euro) a sporthoz köthető, vagyis (mezőgazdaságban csupán 5%).Ennek fele a sportturizmus kiszolgálását segíti, míg a többiek a sportszergyártásban tevékenykednek. A Gazdaságtudományi Intézet (IWI) adatai szerint közel 100.000 munkahelyet tartanak nyilván a sportban. A 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság egyik házigazdájaként Ausztria 250 millió euro nyereséget termelt. A turizmusa való hatása is közismert, miszerint Bécsben 2004-ben a mintegy 1000 sportrendezvény 1,2 millió turistát vonzott (Institut 2006). Egyedül a jégkorong világbajnokságra mintegy 50 ezer külföldi turista látogatott el. A sport az egyik legjobb terepe a reklámozásnak, hisz itt lehet a legkönnyebben elérni a vásárlókat. Könnyen belemagyarázható, hogy a reklámozó cég ételétől, italától, vagy sportszerétől lesz valaki erősebb, gyorsabb, kitartóbb. A figyelemfelkeltés lett a reklámozás kulcskérdése, amelyben az információátadás módszerei fejlesztésére van szükség (Haas 2005). Frank (1998) kifejlesztette a „Figyelemkeltés gazdaságát” (Ökonomie der Aufmerksamkeit), amely prominens személyiségek szerepét vizsgálja. Véleménye szerint a hírességek szerepe folyamatosan növekszik, hiszen ők gerjesztik leginkább a közvélemény figyelmét. Az osztrák nemzeti televízió, az ORF 1., 2. csatornái 2005ben 2 944 óra sportműsort (TW1 910 óra) közvetítettek,

44

amely az összműsorok 5%-a. A legnépszerűbb szombati, ill. vasánapi adások jó reklámfelületi szerződéseket eredményeztek pl. McDonalds (labdarúgás), Red Bull (jégkorong, labdarúgás, Forma1), Iglo (alpesi sísportok), Kronen Zeitung (sísport) stb. A szerződéskötésért felelős menedzserektől függ, hogy milyen sportágak és milyen cégek kerülhetnek számításba. A Manner édességgyártó cég a síugrásban, a Wiesbauer a kerékpározásban, a Milka az alpesi síben érdekelt. A tömegsport médiában történő megjelenése elsősorban kampányokhoz kötődik. Ilyen pl. az „Osztrák Természetjáró Nap”, ahová a figyelemfelkeltés érdekében vezető sportolókat is hívnak. Nagyon sok egyéb sportág, csak az iskolai sporton keresztül kap figyelmet, ahol többek között nem a csúcsteljesítmény kap szerepet, hanem a sporttevékenység pozitív hatásai. Kevésbé elterjedt a közvéleményben, hogy a fizikai aktivitással miként lehet kezelni egyes betegségeket, civilizációs ártalmakból származó problémákat, mint a stressz. A sport talán a legjobb eszköze az egészségtudatos életmód kialakításának. Sport az egészségért A munka sokak számára stresszhelyzetet teremt, amely a munkáltatók egyre növekvőbb elvárásaiból származik. Egyre nehezebben fogadjuk el, hogy a nap csupán 24 órából áll. Az emberek közül sokan az otthoni pihenésen túl még kerékpározni, futni, úszni mennek, mert élettani hatásai jót tesznek az emberi testre: segít a testkontrollban, növeli az életminőséget és a testi kapacitást. Ezért a sportnak jelentős szerepe van az egészségfejlesztésben és a rehabilitációban. Sport közösségépítő A sport nagyrendezvények sugárzását milliók követik figyelemmel. Ez a nézők számára ünneplést jelent. A győzelmek elfeledtetik egy időre a problémákat, növekszik a közösségi érzés. A sport integráló szerepe hasonló a gyermekek játszótéri együttlétéhez, ahol előítéletektől mentesen játszanak együtt. Bécsben a nagyobb parkolókban szabadidő-pedagógusok foglalkoznak a gyermekekkel, hogy békés és hasznos szabadidős programalternatívát kínáljanak. A világ tele konfliktusokkal, amellyel szemben a sport segíti a konfliktusok leépítését, az emberi kapcsolatok kialakítását, az együttműködés örömének, sikerének, kudarcának jobb megismerését. A sport azt is megmutatja, hogy hogyan kéne élni.


4.2. Ausztria turizmusának jellemzése Az ausztriai turizmus intenzitása harmadik helyen áll Európában a lakosság számának függvényében Málta és Ciprus után. A világon a 12. helyen, 20,8 milliós vendégszámmal. Az ország turizmusa jól jellemezhető a szálláshelyek fejlődésével, kihasználtságával jellemezhető jól (Laimer et al. 2008). Az osztrák statisztikai hivatal szerint a vizsgált önkormányzatokban az vendégéjszakák száma 2007-ben elérte a 121,4 milliót. Ez az előző évhez képest átlagosan 3,3%-os, a téli turizmusban 6,6%-os növekedést jelentett. A vendégek 39,7%-a Németországból érkezett. Ezzel feltételezhetjük azt, hogy a téli turizmus továbbra is jelentős húzóágazat, ami a kedvező földrajzi adottságoknak, a téli sportok fejlettségének köszönhető. Nyáron azonban a belföldi turisták száma meghaladja a külföldiekét. Köszönhető ez a nyári sportkínálatoknak, mint pl. a kerékpárturizmus dinamikus fejlesztésének. Létrehozták az ún. „Radfreundliche Betriebe”, azaz a kerékpárbarát szolgáltatók minősítési rendszerét. Átalakulóban van a szálláskategóriák iránti kereslet. A vendégek sokkal inkább a szállodákat veszik igénybe és kevésbé keresik a magánszállásokat. A turizmus jelentős szerepet játszik a gazdaságban. 2005-ös adatok szerint, az országba látogatók pénzköltései meghaladták a 29.23 mrd. eurot (2004-ben 27.94 mrd.). A turizmus mérlege jelentős pozitívumot mutat, annak ellenére, hogy az osztrákok is Európában a legnagyobb utazók közé tartoznak. Kedvelt úti céljuk elsősorban Dél-Európa országai (4.1. ábra).

Ausztriában a sportturizmus iránti keresletet jelentősen meghatározzák az ország sportolóinak sikerei. A passzív sportturizmus számára jelentős télisport rendezvények vannak, amelynek hatása a vendégérkezésekre egyértelműen pozitív hatással van. Jelentősen megszaporodnak a vendégek a sportsikerek nyomán, ill. elmaradnak ott, ahol nem nevelődnek ki a vezető sportolók. Az osztrákok legkedveltebb utazási célpontjaik között nem szerepel Magyarország, annak ellenére, hogy számos osztrák állampolgár rendelkezik ma már magyar tulajdonnal. A sportturizmus területén sokkal nagyobb hangsúlyt kap a rendezvények turizmusa, amelynek gazdasági hatásaiból szinte mindenki részesülni kíván. A profitszerzés vágya nagyon sok területen a kommerzitáshoz is vezet és háttérbe szorul a hétköznapi ember. A külföldi sportolót, turistát hamarabb elfogadja a társadalom, mint a bevándorlókat, vagy turistákat, hiszen a közvélemény értelmében ők is a nemzet fejlődését segítik. A sport segít a tolerancia, az együttműködés, a kölcsönös elismerés kialakulásában, hiszen egy sípályán már nem lényeges, hogy ki milyen országból érkezett.

4.1. ábra Osztrákok 6 legkedveltebb utazási desztinációi /6 beliebtesten Urlaubsländer für Österreicher (Laimer et al. 2008)


45

4.2. ábra Jelentősebb téli turizmus központok Ausztriában/Bedeutende Skiregionen in Österreich 4.3. Az ausztriai sportturizmus környezete Ausztria, különösen a téli sportok területén, a világ egyik legvonzóbb úticélja. Az osztrákok 15%-a legalább egy hetes síüdülésben vesz részt anyagi lehetőségeik függvényében. A túrasízés ismét a fénykorát éli. Az Alpok ökológiai hasznosításának szüksége miatt elengedhetetlenné vált egy kíméletesebb télisport üzem változatainak bevezetése. Bizonyosan nem fér ahhoz kétség, hogy az ország környezete nagymértékben túlterhelt. A civilizáció és a technikai fejlődés következményei megmutatkoznak a természetben. A probléma nagy terhet ró a döntéshozókra. A Föld természetes egyensúlya a túlnépesedés és a megnövekedett igények következtében egyre inkább felborul. A határok átjárhatóvá váltak. Különösen érthető ez egy olyan fontos és érzékeny ökológiai rendszerben, mint amilyen az Alpok. A hegyrendszer gazdasági hasznosítása (mező- és erdőgazdaság), benépesítése és a turizmusból eredő kockázati tényezők veszélyeztetik a természetes működőképességet. Az erdőben elszaporodott növényi betegségek világossá teszik, milyen vékonnyá vált a táptalajt adó felső földréteg. Az erdő elvesztése sok alpesi országnak nemcsak növényvilágát zavarná meg, hanem kihatna a hidrológiai folyamatokra, az egész folyóhálózat, melyek az Alpokban erednek. Állandó lavinák, elkarsztosodás, megfékezhetetlen vízlefolyások, árvizek lennének a következményei. Ez is mutatja azt, hogy az országban közérdekké vált a környezetet lehetőség szerinti karbantartása, az életfeltételekről való gondoskodás. Az Alpok mai állapotának sokféle oka van. Néhány döntő tényező már ismertté vált. Sok a veszélyeztetett

46

terület, amelyet mennyiségi és minőségi nagyságrendjében is meg kell ismerni. A veszélyeztetést különböző területen kell megelőzni. Ha kell, minden területen meg kell tenni a speciális terhek enyhítését. A síturizmus megvitatása Ausztriában a természetbarátok katalógust jelentettek meg a sízés környezeti problémáiról és annak megoldási lehetőségeiről. Németországban a sízés károkozó tényezői miatt sportellenes reklámokat terjesztenek.. A környezetkutatók szerint az Alpokban megjelent környezeti katasztrófákért a sportversenyek és sportturisztikai ágazatok is felelősek. A bírálatok mögött számos érzelmi tényező is van, melyek néha rossz döntésekhez vezetnek. A környezet tehermentesítése érdekében pl. csökkentették az iskolai táborok számát, ahelyett, hogy megvizsgálták volna a kiszolgáló tényezők, mint az útfejlesztés, infrastrukturális építkezések, szállodalétesítések, közlekedésfejlesztés szerepét. Ausztriában 1955 óta 7000 km erdei utat hoztak létre a hegyekben, amely harmincszorosára növelte a látogatók számát. A helyzet nyomatékosítása érdekében az alábbiakkal kell tisztában lennünk: • a síterepek létesítése környezetkárosító tényező; • a sízés tömegsporttá vált, amely ne a tömegek gazdasági célú megnyerésére, hanem a szabadidős jogok érvényesítésére épüljön; • amennyiben engedélyezik a síterep működését, akkor az mindenképpen környezetkímélő legyen; • azok a megoldások, amelyek csak az elitre vonatkoznak, nem vezetnek sikerhez.


Az osztrák államnak a turizmusgazdaság mellett foglalkoznia kell az Alpok egyéb gazdasági elemeivel is. Az állattartás mintegy 50 ezer hektáron zajlik, eszerint a szarvasmarha-állomány száma az utóbbi 30 évben nem változott. A magánerdőgazdálkodást sok vállalkozó feladta, mivel a határokat 2000 m-rel csökkentették, a talajerózió növekedett és egyre több lett a lavinaveszély. A védtelenné vált erdők számos veszélynek vannak kitéve. Az ökológusok szerint az erdők 50%-ának védő funkciója is van, hiszen a fák védik a talaj termőképességét, védelmet nyújtanak a gyors időjárás-változásokból származó folyamatoknak, helyi állatvilágnak stb. A turizmus az ország talán legfiatalabb gazdasági ágazata. Az érintett települések gazdasági bevételei elérhetik akár a 90%-ot is. Sok helyen az elszegényedett parasztgazdaság helyébe lépett, ami megváltoztatta a régió tájképét, az ott lakók életvitelét. A nyári turizmus vezette sokáig a turizmuspiacot, amelynek számos helyen kialakították az infrastruktúráját: szállás-, vendéglátóhelyek, üdülő övezetek, utak közművek, stb. Ennek folyamatos működtetése, jobb kihasználása érdekében törekedtek egy második főszezon, a téli kialakítására. Egyes régiók azonban ma már a kiegészítő szezonok nélkül is jól működnének. A nyári turizmus környezeti hatása sokkal intenzívebb, hiszen a hegyek sokkal jobban bejárhatók. A különböző erdei utak ma már minden területet érintenek. Használóik azonban itt sem mindig tartják be a kijelölt útvonalakat, amely még inkább környezetkárosító. Sokan tönkreteszik, magukkal viszik a növényeket. Megjelentek újabb sportágak, mint a mountain bike, amellyel 3-szor gyorsabban lehetett bejárni a túraútvonalakat a gyalogosokhoz képest. A téli sportok népszerűsödése a XX. század elején vált intenzívvé. Kezdetben nem voltak felvonók, kiépített utak, így a túrázók létszáma is még elhanyagolható volt. Az 1950es években azonban Ausztriában felgyorsult a liftépítések folyamata, mely az 1960-as években tetőzött. A hóviszonyok jobb megtartása érdekében az 1960-as Squaw Valley-ben rendezett téli olimpián debütáltak a pályagépek, amelyeket gyorsan elterjesztettek az ország síterepein is.

4.4. Az ipartól a sportturizmusig – esettanulmány egy sportrégió kialakulásáig (Karl Kernbichler alapján) A Mürz folyó völgye, a Veitsch a Rax-Alpok között fekszik Stájerország északi részén, mintegy 100 km-re Bécstől délre. Bányászati kutatások következményeként szenet találtak a 18. század közepén, amelynek kiaknázásához ipari kistelepülések jöttek létre. Mellette ugyanakkor az erdőgazdálkodás fejlődött gyors mértékben, amely sok munkást vonzott a környékre. A szénkészletek kiapadása nyomán az 1960-as évek végén a régióban egy profilváltásra volt szükség, hogy a helyi gazdaságot megmentsék, az elvándorló népességet valamilyen szinten visszatartsák. 1869-ben még 1398-an laktak Mürzstegben, 2001-ben azonban már csak 554 főt számláltak. A fejlesztésben jó lehetőséget láttak a turizmus fejlesztésben. A régió földrajzi adottságai optimálisak voltak a fejlesztésre. A 2000 m-es hegyek között egy sajátos mikroklímájú hegyoldalt, Niederalpl-ot választották a síközpont kialakítására, ahol Ausztria már más terepein bevált sífelvonókat építettek (4.3. ábra). A befektetést regionális finanszírozással hajtották végre, a kivitelezésben szinte országos összefogás is volt. A sítartó oszlopokat például az akkor Ausztriában található legnagyobb helikopterrel emelték be. Az átadásra 1974 telén kerül sor, dr. Uray járási elnök, Thirntal országgyűlési képviselő és Ficek plébános közreműködésével. A régió folyamatos fejlesztése szerint létrehozták: • 1974 Niederalpllift • 1976 Sífutópálya Dobrein patak völgyben (12 km) • 1980 Szánkópálya (3 km), korcsolyapálya • 1982 Sohlnalmlift • 1987 Waldrandlift • 1988 Brachkogelabfahrt (erdei pálya) • 1991 Hóágyúk kialakítása

4.3. ábra Niederalpl sífelvonó építés szakaszai/Skianlagebbau am Niederalpl (1973-1995-1996)


47

A síközpont értékelésére külső szakértőket (INFORA 1993) kértek fel, akik az átfogó regionális turisztikai értékelésben elemezték a sí infrastrukturális fejlesztéseket, a nyári sportolási lehetőségeket, a kulturális látványosságokat, a vendégfogadási és vendéglátási adottságokat, összehasonlítva közelben lévő egyéb síterepekkel.

4.4. ábra Turistaérkezések változásai a vendégéjszakák száma szerint/Zahl der Touristen nach Übernachtungen A régióba érkező vendégek többnyire a belföldi turizmus nyomán többnyire Dél-Stájerországból érkeztek, azonban a keleti határnyitás nyomán a magyar turisták is megjelentek nagy számban. Az elvárások ellenére csupán kevesen érkeztek Németországból és Hollandiából. A turistaforgalom 1989-re ért el (4.4. ábra) egy csúcspontot, ami több mint tízszerese volt az 1974-ben regisztrált ötezres vendégéjszakának. A régióban a téli sportok hirtelen fejlődéséhez szükséges volt a nyári lehetőségek kiépítése is: mountain bike utak kiépítése, tavak fürdőtóvá kialakítása (Erlaufsee), sportpálya, hegymászó- és túraiskola, lőtér kialakítása. Az idegenforgalom ugyanakkor segítette helyi vállalkozó szállodafejlesztéséhez kapcsolódó sportkínálatok bővítését is: fedett úszómedence, játszópark, játszóház, falmászás… A kis síközpont fejlesztésére szakemberek bevonásával (4.5. ábra) további számos javaslat is született, azonban a környezetvédelmi szabályok a területi kiterjesztést nem tették lehetővé. A működtetés és sportturizmus szempontjából jelentős előrelépést jelentettek: • közút alatti síalagút kialakítás, megnövelve a lesiklási pálya hosszát; • 4 üléses felvonó felépítése, amely növelte a hegyre szállítási kapacitást, ugyanakkor a sportolók számára kényelmes feljutást tett lehetővé; • vendégfogadási kapacitás bővítése – szálláshelyek kialakításával, parkoló megnagyobbításával. A mürztegi Appelhof Gasthaus (vendégház), négycsillagos szállodává nőtte ki magát és a sípályán is egy új apartmanházat építettek (Holzbox), duplájára növelve a pályaszállás-kapacitást; • regionális együttműködés kialakítása Schiland Voralpen név alatt: Mariazell (15 km), Annaberg, Puchenstuben,

48

Mitterbach sípályáival. Az együttműködésben a síjegyeket egységesítették, így egy többnapos bérlet alkalmas 40 km-es körzetben való sízésre. Kevésbé sikeresnek mondható 2 pálya beindítása Altenbergben, amelyeket a kihasználatlanság miatt egy-két év után bezártak. A helyi sísport és a síturizmus fejlődését nagyban segítették: • a síkölcsönző és szerviz kialakítása, amely a biztonságot és a minőségi fejlesztést segítette elő; • a síiskola beindítása, amely a minőségi szolgáltatást kellett volna nyújtania. A helyben indított iskola kezdetben vonzotta az érdeklődőket, azonban a fejlesztés elmaradása mind a mai napig érezhető Jelenleg a régióban a vendégszámoknál stagnálás tapasztalható, és a sípálya továbbfejlesztési lehetőségeinek elmaradása miatt a haladó sízők inkább a nagy sírégiókat keresik. Célcsoportként maradnak a kezdők, középhaladók, ill. a családok, akik számára a sportigények kielégítése mellé egyéb szolgáltatásokra is szükség lenne.

4.5. ábra Bánhidi Miklós Karl és Peter Kernbichlerrel a Niederlapl-i Síközpontnál/Mit Betriebsleiter am Niederalpl A jövőben erre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a régiónak, ahol jelentős feladata lesz marketing szakembereknek újabb küldő piacok megtalálásában.


Rudolf Leber

5. SPORT UND SOZIO-ÖKONISCHE UMWELT IN ÖSTEREICH Sport és a társadalmi-gazdasági környezet Ausztriában Abstract Eine der großen kulturellen und vor allem zivilisatorischen Leistungen in der Menschheitsgeschichte ist sicher die Entwicklung des Sports. Seit den Olympischen Spielen der „alten“ Griechen, die noch deutlich kultische Charakterzüge aufwiesen, lässt sich der Sport in unserem Kulturkreis über Jahrhunderte hinweg in zahlreichen Ausformungen nachweisen. Zweifelsohne hat heute die Ökonomie und der Medaillenspiegel der Nationen die Götter und den Mythos von einst abgelöst, der Sport hat sich der einstigen Metaphysik entledigt und sich emanzipiert. Stehen heute also die Ökonomie und deren Möglichkeiten im Mittelpunkt des modernen Sportgeschehens, so werden in dieser Arbeit weitere, ganz wesentliche Komponenten des Sports wie Sozialisation und Integration des Menschen thematisiert. Da der Sport den Menschen psychisch und physisch formt, erscheinen mir diese beiden Komponenten, neben den Rahmenbedingungen der Ökonomie, als ganz wesentlich für die weitere humane Entwicklung des Sports.

Bevezetés Az emberiség történelmében a sportot minden bizonnyal a civilizációs és kulturális fejlődésének tegyik legfontosabb elemének tarthatjuk. Az ókori olimpiai játékokon megjelentek a különböző testgyakorlási formák, ugyan még számos kultikus elemmel, amelyekből évszázadok során fejlődtek ki a modern sportágak. Kétségtelenül a gazdasági érdekek befolyása hatására az istenek s a mítoszok világát felváltotta az éremszerzési kényszer. A metafizikus gondolkodás nyomán, a sport emancipálódása következtében új értelmeket kapott. A mai társadalmunkban a gazdaság és annak lehetőségei kerültek a sportszféra középpontjába, éppen ezért fontosnak tartjuk munkánkban olyan fontos tényezők elemzését, mint a szocializáció és az intgeráció. A sport fizikailag és pszichikailag is fomálja az embert, ezért a két komponenst tarthatjuk az emberi fejlődés kulcstényezőinek a gazdasági környezeti feltételek között.

5.1. Einleitung

stets verpflichtet, gerade für die breiten Massen der Bevölkerung Einrichtungen und Institutionen zu schaffen, um deren Lebensqualität zu heben und zu verbessern. Auch im Bereich des Sports sieht sich die Kommune verpflichtet, bestmögliche Einrichtungen zu schaffen und für dessen Ausübung zur Verfügung zu stellen. Sportstättenbau, Schulbauprogramme oder die Förderung von Sportorganisationen und Sportvereinen stehen daher im Mittelpunkt kommunaler Bemühungen. Ein nächster großer Schritt könnte die Umsetzung von Bildungs- und Sportprojekten werden, welche schwerpunktmäßig, gerade im sportkommunalen Bereich, das Hauptthema dieser Arbeit darstellt. Aus heutiger Sicht und bei knapper werdenden budgetären Mitteln steht auch der Sport mit seinen Ansprüchen auf Flächen, Standorte für Sportstätten und vor allem auch auf finanzielle Fördermittel natürlich ganz im Wettstreit mit anderen kommunalen Aufgabenfeldern wie etwa Spitalswesen, Bildungswesen, Sozialhilfe, Jugendbetreuung und Altenhilfe. Es wird daher auch in Zukunft eine vorrangige Aufgabenstellung aller an diesem Thema Beteiligten sein, im Spannungsfeld kommunaler Herausforderungen vor allem auch dem Sport in der Großstadt seinen wichtigen gesundheitlichen, sozialen und integrativen Stellenwert zu sichern.

Die Kommune als zuständige Institution hat hier einen sehr wesentlichen Auftrag zu erfüllen, und Entwicklungen in den oft heftigen Wellen sich widersprechender Interessen, natürlich von den realen Rahmenbedingungen der Ökonomie geprägt, sehr erfolgreich zwischen den Kräften der Ökonomie und den Kräften der Sozialisation und Integration nicht nur zielstrebig zu vermitteln, sondern auch steuernd einzugreifen. Gerade der Breitensport – also der Sport für alle Alters- und Gesellschaftsschichten – ist ein ganz wesentliches Anliegen der Kommune. Ein erfolgreicher Breitensport ist die Grundlage für spätere Spitzenleistungen und Spitzensport kann ohne entsprechenden Breitensport langfristig nicht existieren. Die vorliegende Arbeit will daher über Entwicklungen der letzten Jahre im kommunalen Sportleben einer Großstadt informieren, und einen wissenschaftlichen Nachweis für die Sozialisationsfunktion des Sports liefern. Zentrales Thema dieser Arbeit ist, die sportkommunale Entwicklung der nächsten zehn Jahre zu prognostizieren, wobei die Sozialisation, die Integration und die Kulturarbeit im Bereich des Sports eine wesentliche Rolle spielen könnte. Aus einer langen Tradition heraus, die in der Zwischenkriegszeit begann, sah sich die Kommune in ihrem Selbstverständnis


49

Projektstudien in meinen Lehrveranstaltungen, gemeinsam mit Studierenden der Sportuniversität Wien, zeigen in verschiedenen Überlegungsansätzen wie Erholungs-, Schul- und Sportleistungszentren für die ganze Facette des Sports, vor allem in Großstädten, zu planen sind. Eine Machbarkeitsstudie soll nun die Umsetzung einiger dieser wissenschaftlichen Projekten ermöglichen. 5.2. Sport in der Krise Sport interessiert praktisch jeden, betrifft jeden und er wirkt auf jeden in unserer Gesellschaft. 40% der österreichischen Bevölkerung sind sportlich aktiv. Der Rest ist zumeist interessiert. Denn Sport ist Eros, er steht für körperliche Ästhetik, Selbstbewusstsein, Lebensfreude. Sport ist der Inbegriff des Erfolges. Er mobilisiert und verbindet. Zweifellos befindet sich der Sport heute in dem großen Spannungsfeld unterschiedlicher Interessen: Seien es politische, wirtschaftliche oder private. Sport wird von vielen benutzt statt genutzt. Aber eines haben alle gemeinsam: Die Leistung ist das oberste Prinzip. Angesichts der besorgniserregenden Entwicklungen im Sport (Dopingskandal bei Langläufern, Leichtathleten, Radfahrern, Hungerexzesse bei Schispringern, Leistungsturnern etc.) muss man sagen: „Der Sport steckt in einer großen Sinnkrise.“. Diese Arbeit will nicht einzelne Problemfälle hervorheben, sondern sucht generell nach der Bedeutung des Sports für unsere Gesellschaft. Der Sinn des Sports liegt vor allem in seiner sozialisierenden Wirkung. Durch Sport lernen wir emotionales Verhalten wie Einfühlungsvermögen (Empathie), das Akzeptieren von Regeln und eignen uns innerhalb von Gruppen Rollen an. Sport ist dazu da, den Menschen Freude zu bereiten und sie gesund zu erhalten. Er soll das Ich des Menschen stärken und seine Autonomie und Einzigartigkeit betonen. Es soll das Phänomen „Sport“ auf unterschiedlichen Ebenen kritisch betrachtet und vor allem die zuvor erwähnten Missbräuche des Sports in unserer Gesellschaft aufzeigen. Alles in allem führt der Sport immer zu uns selbst, weil wir durch ihn unsere Grenzen kennenlernen. Das ist für viele in ihrer Entwicklung unglaublich wichtig. Grenzerfahrungen bergen aber auch potentielle Gefahren, die dem Einzelnen und der Gemeinschaft und somit dem Ansehen des Sports erheblichen Schaden zufügen. Diese Gefahren wollen wir analysieren. Sie kommen heute nicht nur im Leistungssport vor, sondern vor allem auch im Breitensport. Sie sind vielen nicht klar. Negative Erscheinungen wie Essstörungen, Bewegungszwänge oder Doping etc. werden heute völlig unterschätzt und vielfach totgeschwiegen.

50

5.3. Sport als Risiko – Leistungssport „Alles, was extrem ist, ist nicht gut!“ Das sagen uns Pädagogen, unsere Großeltern und unsere Eltern. Ist es nicht so? Zuviel Schokolade ist schlecht, zuviel Fernsehen und zuviel Sport ebenso. Dennoch: Sport ist in der Entwicklung des Menschen unverzichtbar. Er zeigt uns körperliche und psychische Grenzen auf. Was ist aber, wenn man die eigenen Grenzen nicht akzeptieren kann und sie immer wieder überschreitet? Was ist, wenn der Sport das Wichtigste im Leben wird? Was ist, wenn man beginnt, sich schier unerreichbare sportliche Ziele zu setzen und alles, selbst die eigene Gesundheit riskiert, um diese Ziele zu erreichen? Und was ist, wenn man diese Ziele erreicht? Was kommt danach? Hat man dann das Glück des Lebens gefunden? Wie gesund ist man dann? Auch, wenn es die Sportfans, die Medien und die Wirtschaftstreibenden nicht hören wollen, „Leistungs- und Extremsport ist massiv gesundheitsschädigend“. Dennoch: Es muss im Sport immer höher, weiter und schneller gehen, um Aufmerksamkeit in der Öffentlichkeit und in den Medien zu erhalten. Denn Sport steht für Erfolg! Und wer will nicht erfolgreich sein und sich geliebt wissen? Leistung wird mit Anerkennung gleich gesetzt. Leistung ist für viele das oberste Prinzip. Sehr viele ambitionierte Sportler fühlen sich ohne sportliche Leistung minderwertig. Fällt die Leistung ab, dann beginnen ihre Gedanken immer mehr um sich selbst zu kreisen. Wer oder was ist schuld an dem Leistungsabfall? Im Kopf werden die vergangenen Wochen und Tage rekonstruiert und analysiert. Viele ziehen den Schluss, das Training noch intensiver (dass auch Ruhepausen für eine Leistungssteigerung notwendig sind, das wollen sie nicht wahr haben) zu gestalten und disziplinierter zu leben: Wenig Alkohol, noch gesünderes Essen, ausreichend Schlaf. Es beginnt ein Teufelskreis des Getriebenseins, der inneren Unruhe, des ständigen Hinterfragens der eigenen Entscheidungen und der eigenen Person. Viele Sportler werden so Gefangene ihrer selbst, ohne das zu bemerken. Sie begeben sich in einen selbst konstruierten, isolierten Tunnel, aus dem sie nur schwer mehr ausbrechen können und oft auch gar nicht wollen. Es gibt kein Rechts, kein Links, die Umwelt wird immer unwichtiger. „Sport als Risiko“ will auf die Gefahren des Sports hinweisen, die in der Öffentlichkeit häufig tabuisiert werden. Es sind einerseits körperliche Gefahren wie Verletzungen, Folgeschäden wie Abnützungserscheinungen bis hin zu Behinderungen, aber auch psychische Gefahren wie Essstörungen, Magersucht, Bulemie, Bewegungszwänge, soziale Isolierung, Beziehungsstörungen. Es sollen die Gefahren von Leistungssport und von leistungsorientierten Strukturen in unserer Gesellschaft aufgezeigt werden.


5.4. Sportler als Titelmaschinen – Leistungssport und Wirtschaft Sport ist heute omnipräsent und sehr beliebt. Wellnessund Fitnessangebote boomen und der Sport liegt voll im Trend. Blättert man zum Beispiel Reisekataloge durch, so sind die Sportmöglichkeiten wichtige Qualitätsfaktoren bei der Auswahl einer Urlaubsdestination. In der Werbung wird der moderne Mensch gezeigt, der genussorientiert, gesellig, aktiv und bewusst lebt. Sport ist sehr gut geeignet, all diese Lebensziele zu verwirklichen. In Österreich gibt es über 80 Fachpublikationen (Wochen- oder Monatszeitschriften) zum Thema Sport1 und viele Zeitungsleser beginnen die Tageszeitung von hinten zu lesen, sie lesen also zuerst den Sportteil. Gerade die Kronen Zeitung punktet durch eine ausführliche Sportberichterstattung bei ihren Lesern. Der ORF hat den Sport als einen unglaublich wichtigen „Quotenbringer“ erkannt. Im Jahr 2006 waren unter den meistgesehenen 30 Sendungen bei den Erwachsenen ab 12 Jahren 11 Sportveranstaltungen (ORF Medienresearch). Alle erreichten ein Millionenpublikum. In der Gesamtstatistik landete das Finale Fußballweltmeisterschaft (Elfmeterschießen) auf Platz drei (2.066 Millionen Zuseher), die Olympia-Abfahrt der Herren auf Platz fünf (1.843 Millionen Zuseher) und die Abfahrt der Herren in Kitzbühel (1.621 Millionen Zuseher) auf Platz zehn. Neben den Abfahrten der Herren waren auch die Slaloms der Herren sehr beliebt, dabei jedoch immer nur die zweiten Durchgänge. Der Herren-Olympia-Slalom landete auf Rang 13, der Herren-Slalom in Kitzbühel auf Platz 16 und der HerrenSlalom in Schladming auf Rang 17. Die Gesamtstatistik verschweigt die Tatsache, dass vor allem die Männer die Sportsendungen des ORF ansehen. Insgesamt waren im Jahr 2006 unter den meistgesehenen 30 Sendungen bei den Männern 19 Sportübertragungen, bei den Frauen lediglich nur sechs. Männer interessieren sich nicht nur am meisten für Sportübertragungen, sie werden auch viel häufiger als Sportler gezeigt. Unter den 30 meistgesehenen Sendungen im ORF war keine einzige Übertragung einer Frauensportart. Aufgrund der enormen Bedeutung des Sports für den Österreichischen Rundfunk bietet dieser mit der Homepage sport.orf.at auch die aktuellste und umfangreichste Sport-Online-Plattform Österreichs an. Zudem gibt es seit 1. Mai 2006 den Spartensender ORF Sport Plus (ORF Sport), der im Moment von rund 1,7 Millionen österreichischen Haushalten empfangen werden kann. Nach der Umstellung auf das digitale Fernsehen steigt die technische Reichweite auf 90 % an. Vor allem der Schisport hat in den österreichischen Medien eine enorm große Bedeutung. Wenn man die Zeitungen im Winter durchblättert, dann könnte

man glauben, dass sich die Österreicher nur für das Schifahren interessieren, und wenn man Ausländer nach dem österreichischen Nationalsport fragt, dann ist meist „Schifahren“ die Antwort. Hier sieht man, wie sehr die Medien die Wirklichkeit verzerren, denn die mit Abstand beliebteste Sportart ist nach wie vor das Radfahren (Studie 2005). 42 % der sporttreibenden Österreicher gehen in ihrer Freizeit Radfahren, 29 % schwimmen, 22 % wandern, 21 % joggen und nur 19 % Skifahren und/oder Snowboarden. Das bedeutet, dass der Schisport in den Medien bezogen auf die sportlichen Aktivitäten extrem überrepräsentiert ist (ORF Böse). Andererseits ist der ÖSV mittlerweile ein riesiges Wirtschaftsunternehmen, das auch für den Tourismus und den Wirtschaftsstandort Österreich von sehr großer Bedeutung ist. Jedes Schirennen wird im ORF medial völlig ausgeschlachtet. Bereits eine halbe Stunde vor dem Rennen wird übertragen und die Strecke und die Sieger der letzten Rennen präsentiert. Trainer, Prominente oder Serviceleute werden interviewt und neue Stars vorgestellt. Auch Verwandtschaftsverhältnisse und private Beziehungen, sowie jede noch so kleine Befindlichkeit und jedes persönliche Detail wird analysiert: Die letzte Mahlzeit vor dem Rennen, der Glücksbringer, die persönliche Stimmung der Rennläufer, die Anzahl an Verwandten und Fans etc. Ein sehr arbeitsintensives Unterfangen für die Sportreporter. Die Schistars sind eben die modernen Gladiatoren von heute. Der Unterschied zur Antike ist, dass Unfälle und schwere Verletzungen in unserer Zeit eher die Ausnahme darstellen und nicht erwünscht sind. Dennoch ist der Nervenkitzel bei den Zusehern nach wie vor vorhanden und wird durch die Dramaturgie der Übertragung systematisch zum Rennen hin auf den Höhepunkt gebracht. Die große Stärke der Moderatoren liegt darin, die Spannung bis zum Rennen bei den Zuseher aufzubauen und diese Anspannung auch aufrecht zu halten. Sätze wie „Es ist heute wieder ein Kampf um Zehntel und Hundertstelsekunden. Wer wird heute die Nase vorne haben? Ein unglaublich spannendes Rennen!“ heizen die Stimmung an. Erst durch diesen inszenierten Nervenkitzel wird das Sportevent zu einem Genuss: Die hohe Geschwindigkeit, das Hineinfühlen in die Rennläufer (aufgrund der vielen Informationen im Vorfeld) und das Restrisiko, das beim Sport immer bleibt, steigern unsere Aufmerksamkeit. Im Spitzensport kann eben immer etwas passieren (obwohl die Sicherheitsvorkehrungen heute bei jeder Veranstaltung optimiert werden) und das wissen die Zuseher eigentlich alle. Und das macht es die Sache auch irgendwie interessant! Nach dem Rennen ähnlich wie nach einem Horror- oder Sciene Fictionfilm - kommt es in uns zu einem Spannungsabfall, den wir als angenehm empfinden. „Huch, jetzt ist es vorbei. Wir kennen die Sieger!“ Der einzige Wehmutstropfen bei den umfangreichen Schisportübertragungen ist, dass andere


51

Sportarten durch diese Vormachtsstellung zurückgedrängt werden. Es gibt wirklich noch andere Sportarten außer dem Schifahren! Es sind insgesamt 64 anerkannte und etwa 30–40 andere Sportarten in Österreich, bei denen viele in den Medien sehr, sehr selten vorkommen. Schöne Beispiele für die Einseitigkeit der Berichterstattung konnten wir im August 2007 und im Jänner 2010 erleben. Egal ob Österreichs Herren-Faustballteam zum ersten Mal Weltmeister, oder das Hockeyteam erstmals Europameister wird. Diese Information konnte man in einigen österreichischen Zeitungen in der Seitenspalte (Drei- bis Fünfzeiler) lesen. Neben Berichten wie „Becks Knöchel schmerzt!“ oder Ähnliches. Bei der Analyse der Sportberichterstattung im ORF stellen sich Schifahren, Schispringen, Tennis und Fußball als besonders publikumswirksame Sportarten heraus. Warum ist das so? Hier wollen wir die Brücke zur Wirtschaft schlagen, sie gehört zum Sport dazu. Längst ist die Sportbranche in Österreich zu einem wichtigen Wirtschaftsmotor geworden. Mehr als 355.000 Menschen sind in Österreich in Bereichen beschäftigt, die mit Sport zu tun haben (zum Beispiel Sporttourismus). Das bedeutet, dass jeder 10. Arbeitsplatz vom Sport abhängt. 15,4 Mrd. Euro, das sind 7 % (im Bereich der Landwirtschaft sind es nur 5 %) der gesamten Wertschöpfung der heimischen Wirtschaft, stammen aus der Sportbranche (Institut 2006). Rund die Hälfte der Wertschöpfung fallen auf den Sporttourismus, also vor allem die Skiurlauber, die andere Hälfte teilen sich Sportartikelhersteller und -handel sowie Eventveranstalter und Wettanbieter. Laut Industriewissenschaftlichem Institut (IWI) hängen rund 100.000 Arbeitsplätze direkt vom Sport & Co ab. Und auch in Zukunft wird Sport die österreichische Wirtschaft kräftig ankurbeln. Im Juni 2008 fand die Fußball-Europameisterschaft in Österreich und der Schweiz statt. Nach einer Berechnung des Instituts für Höhere Studien (IHS) konnte Österreich durch diese Veranstaltung mit einer zusätzlichen Wertschöpfung von 250 Millionen Euro rechnen, das sind 0,15 % des BIP. Dass publikumsträchtige Sportevents auch den Imagefaktor einer Stadt ordentlich pushen können, hat auch Wien erkannt. Bereits 2004 wurden in Wien über 1.000 Sportevents ausgetragen, die über 1,2 Millionen Touristen anzogen. Allein die EishockeyWeltmeisterschaft in Wien konnte 50.000 Besucher aus dem Ausland verbuchen. Eines ist klar, Spitzensport kann ohne die Wirtschaft nicht existieren und die Wirtschaft braucht den Sport vor allem für die Werbung. Sportliche Großereignisse bieten unglaublich viele Kontaktchancen und somit die Möglichkeit, Tausende bzw. Millionen von Zusehern relativ einfach zu erreichen. Die Werbung bedient sich dieser Möglichkeit und verbindet täglich unzählige Produkte mit den sportlichen Erfolgen. Trinkt man ein bestimmtes Getränk, dann hat man dem ultimativen „Aufriss“ bei den Mädchen oder konsumiert man ein anderes Produkt, dann schwimmt man plötzlich

52

so schnell wie Markus Rogan und Österreichs Schisportler sind offensichtlich nur so erfolgreich, weil sie was „Gscheites“ essen. Wir könnten die Liste an Beispielen noch lange weiter führen, aber das würde den Rahmen dieser Arbeit sprengen. Warum investieren Firmen Millionen Euro jährlich in den Sport? Die Antwort ist leicht: Sportsponsoring ist eine sehr gute Möglichkeit, relativ rasch eine sehr große Bekanntheit zu erlangen. Denn Sport verkörpert Erfolg durch menschliche Kraft, Kompetenz und Können. Und seien wir ehrlich: Wer von uns will nicht erfolgreich sein? Wir alle wollen Erfolg! Wir alle wollen ganz oben stehen. Ob im Beruf, ob in der Freizeit, ob unter Freunden oder in der Familie - den Sieg streben wir insgeheim alle an. Von dem geht zumindest die Werbung aus! Das unbedingte Siegen sieht im Fernsehen so leicht und locker aus. Es birgt jedoch auf wirtschaftlicher Ebene einen beinharten Überlebenskampf und da ist dann auch schon Schluss mit lustig. Was zählt sind Zahlen und Fakten, denn wirtschaftliche Prozesse werden heute ständig kontrolliert und optimiert. In der Wirtschaft herrscht, ähnlich wie im Sport, das absolute Siegerprinzip: Der Stärkere setzt sich für gewöhnlich durch. Die Großen schlucken die Kleinen. Was zählt, ist das Geld. Welche Bedeutung haben in diesem Zusammenhang die Medien? Eine sicherlich nicht zu unterschätzende. Sie widerspiegeln diesen Kampf um Geld und Prestige. Es ist ein Kampf um Aufmerksamkeit in einer Gesellschaft, die sich immer mehr in Richtung Differenzierung und Vielfalt entwickelt. Die täglich zur Verfügung stehende Informationsmenge wird ständig größer. Das Medienangebot wächst und wächst und wächst. Die Aufmerksamkeit der Menschen ist das wertvollste Gut der Werbewirtschaft. Sie wird ständig nachgefragt. Durch die Fülle an Information setzen Selektionsprozesse bei uns ein. Sie müssen eingebaut werden, um die Komplexität und die Fülle an Informationen „überschaubar“ zu halten. Aufmerksamkeit wird zu einem wichtigen Gut, mit dem man „haushalten“ muss (Haas 2005). Georg Frank (1998) hat eine „Ökonomie der Aufmerksamkeit“ entwickelt, in der er beschreibt, dass die Aufmerksamkeit das monetäre Geld als „lebenspraktische Leitwährung“ ablöst. Die Kunden erhalten ein Medienprodukt, im Gegenzug erhält der Medienbetreiber oder die Medienbetreiberin deren Aufmerksamkeit. Für diese Aufmerksamkeit werden Gelder über Werbung lukreiert. Die Kunst ist es, einfach Aufmerksamkeit zu erlangen. Wie ist heutzutage fast egal: Die Werbung verwendet vor allem prominente Personen, wie Sportler, Politiker und Künstler. Sie lenken Aufmerksamkeit auf sich und somit auch auf das Umfeld, in dem sie sich präsentieren. Bei Frank ist Reichtum deshalb heute nicht mehr monetär zu messen, sondern hängt von Ruhm und Prominenz ab. Frank ist auch der Meinung, dass für Medien die Prominenten


immer wichtiger werden, weil sie Aufmerksamkeit akkumulieren und dadurch Medien zu Werbefläche umfunktionieren. Und eines darf man nicht vergessen: Medienkonzerne sind selbst riesige Unternehmen, die mit Ausnahme von öffentlichrechtlichen Anstalten, ausschließlich den wirtschaftlichen Sieg anstreben. Sie leben von Einschaltquoten, von verkauften Auflagen, Zugriffszahlen etc. Sie tragen die Botschaften der Wirtschaft, Wissenschaft, Politik und Kultur zu den Menschen und nur selten umgekehrt. Österreichs Medienunternehmen kennen ganz genau ihre Zielgruppen und ihre Reichweiten. Sie bieten der Wirtschaft fix fertige Pakete und Kooperationsformen an. Fernsehzeiten werden heute so gut wie möglich mit Werbung zugepflastert. So ist es heute selbstverständlich, dass vor einem Fernsehprogramm Firmen genannt werden, die diese Veranstaltung unterstützen oder ermöglichen. „[Name der Firma] wünscht Ihnen viel Spaß mit folgendem Programm.“ Da kommt es dann nicht darauf an, ob das Produkt zu diesem oder jenem Sendeformat passt. Was zählt, sind die Einschaltquoten und die Zielgruppen, die man um eine bestimmte Tageszeit erreichen kann. Der ORF sendete 2005 auf ORF 1 und ORF 2 944 Stunden Sport und auf TW1 910 Stunden. Bei ORF 1 und ORF 2 entsprechen die 944 Stunden rund 5% der Netto-Sendezeit (ohne Werbung, Promotion und Sonstiges). Die Sendeplätze im ORF für den Sport sind immer äußerst prominent am Samstag oder Sonntag vor- oder nachmittags. Viele Unternehmen haben bereits durch Sportsponsoring eine sehr gute ökonomische Werbemöglichkeit gesehen. Gute Beispiele sind Mc Donalds (Fußball), Red Bull (Eishockey, Fußball, Formel I), Iglo (Alpiner Schisport), Kronen Zeitung (Alpiner Schisport) etc. Welche Sportart für die Produktkommunikation in Frage kommt, ist eine Gefühlssache des Managements. Das zu bewerbende Produkt muss nicht unbedingt mit dem jeweiligen Sport etwas zu tun haben. Beispiel dazu sind: Manner (Schispringen), Wiesbauer (Radfahren), Milka (Nordischer und alpiner Schilauf) etc. Das Problem von Sportsponsoring ist, dass eine realistisch monetäre Bewertung der Werbewirkung nicht möglich ist. Es gibt aber auch kritische Stimmen zum Thema Sportsponsoring, die meinen, dass der Mensch im Spitzensport als Ware gehandelt wird und dabei einen Marktwert hat wie ein Rennpferd oder ein Liter Milch. Was ist jedoch der „Marktwert“ eines Sportlers? Woraus besteht dieser? Handelt es sich um Transfergelder, Preisgelder, Startgelder, Subventionen und Sponsorbeiträge? Es wurde wissenschaftlich erwiesen, dass sich keine allgemeingültigen Bewertungsmaßstäbe für den Marktwert von Sportler ableiten lassen. Der Marktwert von Sportlern unterliegt sehr großen Schwankungen und ist von vielen rationalen und negatives Licht gestellt, indem über die Gründe für den Leistungsrückgang spekuliert wird. Schlagzeilen wie „Die große Krise des

österreichischen Herrenteams!“ (diese Schlagzeile war zu lesen, nachdem die österreichischen Herren in über dreizehn Rennen keinen Sieg „einfahren“ konnten) oder „Hat Hermann Maier das Siegen verlernt?“. All das sind Meldungen, die auf die Sportler doch einen erheblichen Druck ausüben können und zum Teil einfach sehr tief in das Privatleben der Athleten hinein reichen. Menschen sind eben keine Titelmaschinen! Das wollen vor allem die Medien nicht wahr haben. Zum Sport gehört eben auch ein wenig Glück dazu. Besonders unfair sind private Untergriffe wie zum Beispiel folgende Meldung „Marlies und Benny im Doppelbett“. Ist es so seltsam, dass Paare zusammen in einem Bett übernachten? Mit diesem ständig BeobachtetWerden entsteht ein großer Druck, mit dem ein echter Profi gut umgehen muss, denn sonst leidet die Leistung. Man steht plötzlich im Mittelpunkt, ist überall bekannt und muss sich dennoch voll und ganz auf die Sache konzentrieren, nämlich auf den Sport. Auch wenn die Medien in ihrer Berichterstattung oftmals an die Grenze der Seriosität gehen oder sie überschreiten - ohne die umfangreiche Berichterstattung hätte der Leistungssport nicht diesen großen Stellenwert in der Gesellschaft und würde von anderen Themenfelder übertrumpft werden. Wir wollen hier bewusst den Begriff: „Leistungssport“ erwähnen, denn die Aufmerksamkeit der Medien an den Akteur hängt großteils von deren Leistungen oder deren Skandalen oder Verletzungen ab. Und wo ist der Breitensport in den Medien? Der Breitensport wird oftmals medial in Zusammenhang mit einer Kampagne in den Medien gezeigt. Wenn man einen Tag zum österreichweiten Wandertag ausruft, dann ist das sicherlich ein Zeichen in die richtige Richtung, ändert aber nicht das Problem. Diese Aktion bringt vor allem den zuständigen Politikern eine gute PR. Ein Problem bei der medialen Berichterstattung ist, wie schon erwähnt, die Unausgewogenheit. Wo sind neben Schifahren, nordische Schibewerbe, Fußball und Tennis die rund 60 anderen Sportarten in den Medien? Sie sind kaum bis gar nicht vorhanden. Auch dort gibt es Topsportler. Diese Sportarten werden auch als „Randsportarten“ bezeichnet, weil sie an den „Rand“ gedrängt werden und nicht im Mittelpunkt stehen. Muss das so sein? Sind diese Sportarten mit ihren zahlreichen Vereinen nicht auch wichtig für unsere Jugend, für den Sport überhaupt? Hier sollte ein Umdenken erfolgen, denn auch Randsportarten haben durchaus ihre Berechtigung in einem demokratischen Mediensystem in den Medien vorzukommen. Doch de facto besteht der mediale Sport aus Fußball, Schifahren, Schispringen und etwas Leichtathletik und Tennis. Ausnahmen sind Großereignisse wie Olympische Spiele oder internationale Wettkämpfe wie Europameisterschaften oder Weltmeisterschaften. Da kommen dann auch mehrere nicht so populäre Sportarten in der Berichterstattung an die Reihe wie Segeln, Turmspringen etc. oder auch


53

der Behindertensport. Hier kann man die Frage stellen: Muss das wirklich so sein? Wer kann all dies beeinflussen? Beeinflussen könnte dies der Staat selbst, indem er sich beispielsweise stärker für den Breitensport einsetzt (Förderung des Schulsports, der Randsportarten etc.). Sind nicht all jene, die neben Beruf und Familie regelmäßig Sport betreiben, weil es einfach Spaß macht, nicht auch „Weltmeister“ im Kleinen? Sie meistern ihre Welt und das ist einfach eine tolle Leistung. Sie betreiben Sport, weil es gut tut, und weil es gesund ist, was man beim Leistungssport nicht immer behaupten kann. Sportliche Eltern sind Vorbilder für ihre Kinder. Sie haben Körpergefühl und wissen, was dem Körper gut tut und was eben nicht. Mit regelmäßigem Sport kann man sehr vielen Krankheiten vorbeugen, das ist oftmals wissenschaftlich bestätigt worden. Sport wäre die geniale Möglichkeit zur Gesundheitsvorsorge, weil mit Sport eben ein gesunder Lebensstil einhergeht. In China und Japan weiß man das schon seit Jahrtausenden. Hier wird durch Bewegung, Atmung und Konzentration die Kommunikation mit dem Körper verbessert und eine Verbindung zum energetischen System des Menschen hergestellt. Ziel der angewandten Kinesiologie ist es, die Ursachen von Krankheiten und nicht ausschließlich die Symptome zu bekämpfen. Gleichzeitig kann man durch Sport den Selbstheilungsreflex des Köpers verbessern und einen besseren Umgang mit Stress aller Art erzielen. Die Bewegung ist also ein Zaubermittel für das Wohlbefinden. Über den Sport könnte man extrem viel im Gesundheitsbewusstsein erreichen und somit das Gesundheitssystem stärken. Aber für dieses Denken muss man Sport als Breitensport fördern und das von Kindesbeinen an. Nach dem Motto: „Sport für alle!“ 5.5 Sport als Mittel zur Macht? – Leistungssport und Politik Sport und Politik haben Eines gemeinsam: Beide prägen die Gesellschaft, beide prägen unsere Kultur. „Politik ist die Summe der Mittel, die nötig sind, um zur Macht zu kommen und sich an der Macht zu halten und um von der Macht den nützlichsten Gebrauch zu machen“. So hat Machiavelli 1515 den Begriff Politik definiert. In der Politik geht es vor allem um die Führung und Beeinflussung der Gesellschaft, mit einem Wort: um Macht. Seitdem es Menschen gibt, gibt es auch die Frage: Wie kann ein politisches System (eine Gruppe) andere Gruppen beeinflussen? „Panem et circenses“ war eine Strategie der römischen Herrscher, übersetzt „Brot und Spiele“. Sie haben für ihr Volk im Circus Maximus Wagenrennen und in Amphitheatern wie dem Kolosseum Gladiatorenkämpfe und Tierhetzen veranstaltet. Dabei wurde das Volk verpflegt. Ziel dieser Maßnahmen war es, von politischen Problemen abzulenken und das Image des Herrschers bzw. der Regierung zu stärken.

54

Man kann sagen: Überall dort, wo sich Menschen über etwas freuen, wo sie gemeinsame Interessen teilen und wo sie sich angesprochen fühlen, dort wurden und werden sie auch heute noch von Regimen „abgeholt“ und manipuliert. Warum kann Sport die Menschen emotional so stark binden? Warum ist Sport für viele die wichtigste Nebensache der Welt oder mehr? Sport bedeutet immer auch Identifikation. Im selben Maße wie der Sport den Menschen aus dem Alltag herausholt, sorgt er für ein Zusammengehörigkeitsgefühl. Er bietet die Möglichkeit der persönlichen Partizipation und beinhaltet emotionale Ausdrucksformen, die Nation greifbar machen. Man denke nur an die Trikots in den Landesfarben, die Schlachtgesänge, die Fahne bei Siegerehrungen, die Hymne oder den Einmarsch der Nationen bei der Eröffnung von Olympischen Spielen. Einzelsportler und Mannschaften repräsentieren ganze Gesellschaftsschichten, Regionen oder Nationen. Der Begriff der Nation wird im Sport weniger als politischer Raum als eine kulturelle Einheit verstanden. Vor allem Fußballmannschaften wurden zu Symbolen von Nationen. Fan sein bedeutet, Teilnehmer einer Auseinandersetzung zu sein. Durch Sport werden immer wieder auch Feindbilder aufgebaut. Wir gegen die anderen! Aus dieser Identifikation erwächst auch eine für den Sport bedeutende Spannung. International erfolgreiche Mannschaften oder Einzelsportler werden in vielen Ländern wie Heilige verehrt. Dieses Phänomen tritt vor allem in Ländern mit einer unstabilen politischen Lage und schlechteren wirtschaftlichen Verhältnissen auf. Beispielsweise in Brasilien. Hier ist Fußball für viele das Wichtigste im Leben. Der Großteil der Bevölkerung lebt in bitterer Armut. Der Alltag ist von Arbeitslosigkeit, Krankheiten und Hoffnungslosigkeit geprägt. Korruption steht an der Tagesordnung. Der Staat ist hoch verschuldet und wird von internationalen Konzernen diktiert. Sport dient zur Steigerung des Selbstwertgefühls und Demonstration von Stärke, es soll eine starke, geschlossene Gesellschaft gezeigt werden. Sport als Zeichen der Überlegenheit der eigenen Kultur. Im Sport wird diese Überlegenheit und gleichsam der Zusammenhalt der eigenen Nation greifbar. Viele Sportler zeigen die Verbundenheit zu ihrer Nation, indem sie sich beispielsweise im Zielbereich in die Flagge ihres Landes einhüllen (z.B. Leichtathletik, Schisport) mit der Landesfahne ins Ziel kommen (z.B. Marathonlauf, Langlauf). Dort, wo so große Emotionen und Hoffnungen im Spiel sind, ist die politische Instrumentalisierung nahe liegend. Bereits in der Antike nutzten die Spartaner die Olympischen Spiele für politische Zwecke. Bis zum frühen 6. Jh. v. Chr. dominierten sie die Spiele und das rund 150 Jahre lang. Sparta stellte die meisten Sieger. Hinter den Kulissen wurde jedoch immer wieder nachgeholfen. Spartanische Lobbyisten arbeiteten im Hintergrund daran, das Reglement zugunsten Spartas zu


beeinflussen. Als auf Anregung von Pierre de Coubertin 1896 die ersten Olympischen Spiele der Neuzeit in Athen stattgefunden haben, war es offensichtlich, dass die Spiele von der Politik diktiert wurden. Das stand im Gegensatz zu Coubertins Idee von einer friedlicheren Welt. Die „Jugend der Welt“ solle sich bei sportlichen Wettkämpfen messen und nicht auf dem Schlachtfeld bekämpfen. Die Wiederbelebung der Olympischen Spiele schien in seinen Augen eine Möglichkeit zu sein, dieses Ziel zu erreichen. Der Deutsch-Französische Krieg (1870-71) war zu diesem Zeitpunkt erst zwanzig Jahre vorüber. Die Spannungen zwischen den Staaten führte dazu, dass Frankreich aufgrund der deutschen Teilnahme absagen wollte und Deutschland die Olympische Idee des Friedens und der Völkerverständigung nicht akzeptieren wollte. Gleich zu Beginn der Spiele zeigte sich, dass diese nicht nur völkerverbindend wirkten, sondern dass nationale Scharmützel die Regel zu sein schienen. Frauen durften lange Zeit nicht an den Olympischen Spielen teilnehmen. Die ersten Frauenbewerbe in der Leichtathletik fanden bei den Olympischen Sommerspielen 1928 statt (100 m, 800 m, 4x100 m, Hochsprung, Diskuswurf). Gerade im 20. Jahrhundert dienten Leistungen im Spitzensport totalitären Staaten und Regimen zur Selbstlegitimation. Sport sollte die ideologische Ausrichtung des Staates bestätigen und zugleich rechtfertigen. Er wurde unter den Nazis immer schon als Mittel zur „Heranzüchtung des kerngesunden Körpers“ für einen gesunden „Volkskörper“ verwendet und sollte insgeheim die Wehrtüchtigkeit der jungen Männer im Krieg fördern. Der sportliche Erfolg als Erfolg des politischen Systems. Ein besonderes Beispiel dieser Art sind die Olympischen Spiele in Berlin 1936, die damals ganz im Zeichen der Propaganda des nationalsozialistischen Deutschlands standen. Nach und nach sollten die Olympische Spiele Einheit stiften und die Wirtschaft ankurbeln. Und nach außen wollte das menschenverachtende Regime die Welt von der Friedfertigkeit Deutschlands als Mitglied der internationalen Gemeinschaft überzeugen. Deutschland als friedliebendes, soziales und wirtschaftlich aufstrebendes Land. Nach der Machtergreifung Hitlers in Deutschland am 30. Januar 1933 rief die Diskriminierung der Juden insbesondere in den USA eine Welle der Empörung hervor. Das führte zu den Überlegungen, die Olympischen Spiele in Berlin zu boykottieren. Eine breite Öffentlichkeit, vor allem in Amerika, aus der später die Fair-Play-Bewegung hervorging, hatte erhebliche Zweifel an der Einhaltung und Achtung der „Olympischen Charta“ durch das NaziRegime. Sie forderte Chancengleichheit für alle Teilnehmer, unabhängig von Konfession und Rasse. Außenpolitisch kompromissbereit, verpflichtete sich Hitler-Deutschland, die olympischen Regeln zu erfüllen. Deutschland versprach den freien Zugang für alle Rassen und Konfessionen sowie die Duldung eines politisch unabhängigen olympischen Organisationskomitees. Dennoch wurden in Deutschland

zahlreiche oppositionelle Sportverbände verboten, viele Sportler und Vereinsfunktionäre umgebracht. Die Gleichschaltung der Medien wurde intensiviert. Erstmals wurde mit Massenmedien wie Radio und Film gearbeitet. Die Olympiafilme von Leni Riefenstahl sind legendär. Sie dienten dazu, die Überlegenheit des Nationalsozialismus weltweit zu propagieren und zu dokumentieren. Es sollten die Errungenschaften des „Neuen Deutschlands“ gezeigt werden, die Überlegenheit der „weißen Rasse“ im Sport. Dass ausgerechnet bei diesem sportlichen Großereignis ein Schwarzer, Jesse Owens, vier Goldmedaillen gewann, das konnte auch die Propagandamaschinerie des „Großdeutschen Reiches“ nicht verheimlichen und unterlaufen. Kurzfristig wurden antisemitische Parolen aus der Medienlandschaft und aus dem öffentlichen Raum entfernt. Die Judenverfolgung wurde vorübergehend eingestellt. „Der Stürmer“, ein antisemitische Hetzblatt, durfte beispielsweise für die Dauer der Spiele nicht im Kiosk aufliegen. Zwei jüdische Sportler wurden zur Besänftigung ausländischer Kritiker zu den Olympischen Spielen zugelassen. Neben der außenpolitischen Täuschung, war ebenso die politische Propaganda für das Regime enorm wichtig. Durch die Spiele schuf Hitler Arbeitsplätze und erhielt im Gegenzug somit Sympathie der Menschen. Die Olympia-Propaganda wurde von Propagandaminister Joseph Goebbels und Minister Wilhelm Frick geleitet. Mit Plakaten, Olympiazeitungen, Prospekten, Diavorträgen und Filmen wurde im In- und Ausland für die Spiele und damit für Deutschland geworben. Um die Anreise nach Berlin zu erleichtern, wurden die Fahrpreise für Eisenbahnfahrten nach Deutschland um 60 % reduziert. Wenige Wochen vor der Eröffnung der Sommerspiele wurde die deutsche Bevölkerung aufgerufen, durch besonders zuvorkommendes und höfliches Verhalten gegenüber den Gästen bei den Olympischen Spiele mitzuhelfen (und somit) „alle Vorurteile gegenüber dem deutschen Volk aus der Welt zu schaffen“. Es wurde eine Freundlichkeit vorgespielt, die die größte menschliche Tragödie des 20. Jahrhunderts vertuschen sollte, den Massenmord an Tausenden Menschen. Nicht nur im Faschismus, sondern auch im Kommunismus wurde Sport politisch instrumentalisiert. Ein wichtiges Beispiel ist der Sport in der (ehemaligen) Deutschen Demokratischen Republik. Sie wurde in der Nachkriegszeit am 7. Oktober 1949 auf dem Gebiet der sowjetischen Besatzungszone gegründet. Politisch wurde diese Republik von Anfang an durch die Sozialistische Einheitspartei Deutschlands (SED) geführt. Sie stand unter der Hegemonie der Sowjetunion, sie leistete umfangreiche Reparationszahlungen an diese und verzichtete auf Grund des Drucks aus Moskau auf finanzielle Leistungen aus dem Marshallplan zum Wiederaufbau Europas. Weiters wurden zunehmend Betriebe enteignet, die Landwirtschaft kollektiviert und eine Planwirtschaft mit, wie sich später herausstellte, großen Mängeln eingeführt. All diese Umstände


55

führten dazu, dass sich die Wirtschaft langsamer als die der Bundesrepublik Deutschland entwickelte. Es kam aufgrund des Wirtschaftsgefälles zur „Republikflucht“. Die SED-Partei wollte mit allen Mitteln die „Richtigkeit“ ihrer Ideologie national und international beweisen. Dazu sollte vor allem der Sport, der durch die Partei gesteuert wurde, verwendet werden: Die Deutsche Demokratische Republik sollte durch Spitzenergebnisse im Sport an Ansehen in der Welt gewinnen. So gab es sehr viele Sportgruppen und Sportvereine, in denen die Mitgliedschaft zumeist kostenlos oder nahezu kostenlos war. Es gab Betriebssportgruppen und -vereine, Schulsportgruppen usw. Daneben gab es Kinder- und Jugendsportschulen und eine Hochschule, die Leipziger Deutsche Hochschule für Körperkultur und Sport (DHfK). In den Vereinen und Schulen wurden Leistungssportler produziert. Der Staat kümmerte sich auch um die Bildung und die soziale Versorgung von Leistungssportler. Sie gehörten formal fix einem Betrieb an, indem sie außerhalb der Saison arbeiteten. Dem Athlet wurde nach Beendigung der Laufbahn der Einstieg in den Beruf erleichtert. Das Sportförderungskonzept war ein großer Erfolg. Die DDR stellte im Vergleich zur Bevölkerung eine überproportionale Zahl von Europa- und Weltrekorden. Sie war stets ganz vorne in den Medaillenspiegeln bei sportlichen Großereignissen platziert. Diese Wirksamkeit der Sportförderung zeigte sich vor allem daran, dass nach der Wiedervereinigung ein überproportionaler Anteil der deutschen Sporterfolge von Athleten errungen wurde, die in der DDR ausgebildet worden waren. Dass viele dieser Erfolge mit zum Teil zweifelhaften oder verbotenen, medizinischen Mitteln erreicht wurden, wurde erst nach dem Zusammenbruch der DDR bekannt. Der Staatsapparat setzte sich bedenkenlos über die Gesundheit der Sportler hinweg. Viele Leistungssportler wurden von ihren Trainer und Betreuern gedopt, ohne dass sie davon wussten. Dies führte zu massiven Dauerschäden. Mit der Deutschen Wiedervereinigung am 3. Oktober 1990 endete die Existenz der DDR. Bis heute werden immer wieder neue Fakten dieses menschlichen und sportlichen Desasters bekannt. Was war mit den Olympischen Spielen nach dem Zweiten Weltkrieg? Die ersten Sommerspiele fanden 1948 in London, die ersten Winterspiele 1948 in St. Moritz in der Schweiz statt. Die Olympischen Spiele nach dem Zweiten Weltkrieg waren vom Kalten Krieg geprägt. Im Mittelpunkt standen die Athleten der USA und der Sowjetunion (UdSSR), die sich allerdings in den Jahren von 1976-1988 überhaupt nicht messen konnten: Grund dafür waren die wechselseitigen Boykotte bei den Olympischen Spielen 1980 in Moskau und 1984 in Los Angeles. Die USA sagten die Spiele aufgrund des sowjetischen Einmarsches in Afghanistan 1980 ab. 1984 blieben die UdSSR und acht weitere Staaten des Ostblocks im Gegenzug den Spielen in den USA fern. Die Sowjets begründeten ihre Absage mit Sicherheitsmängeln. In

56

den USA existierte zu dieser Zeit eine Gruppe namens „Ban the Sowjets“, die es sich zum Ziel gemacht hatte, die Teilnahme der Sowjetunion an den Spielen notfalls mit Gewalt zu verhindern. Politische Konflikte traten bei den Olympischen Spielen immer wieder zu Tage. Gewalt, Terror und Rassismus schienen eine Begleiterscheinung zu werden. München 1972 war überschattet von dem tödlichen Terroranschlag palästinensischer Terroristen auf israelische Athleten. Der viele Jahre andauernde Ausschluss Südafrikas von den Olympischen Spielen aufgrund der Apartheid-Politik brachte das Thema Rassismus wieder auf die olympische Tagesordnung. Bei den Olympischen Spielen 1968 streckten die Sprinter Tom Smith und John Carlos während der Siegerehrung des 200-Meter-Laufs beim Abspielen der Nationalhymne ihre schwarzbehandschuhte Faust empor, ein Symbol der Black-Power-Bewegung. Sie wollten damit auf die Diskriminierung von Afroamerikanern in den USA aufmerksam machen. Diese Geste sorgte in den internationalen Medien für große Aufregung. Sport stiftet Identität. Die ersten Risse in der Jugoslawischen Föderation traten bei Fußballspielen offen zu Tage. Damit beispielsweise ein Match zwischen kroatischen und serbischen Mannschaften überhaupt stattfinden konnte, mussten in Belgrad oder in Zagreb in den 1980er Jahren starke polizeiliche Sicherheitsvorkehrungen getroffen werden. Die Gruppen der Anhänger beider Mannschaften wurden immer zahlreicher und aggressiver. Wurfgeschoße und Beschimpfungen gingen über die Spieler und die Anhänger der gegnerischen Mannschaft nieder, Steine und Flaschen flogen durch die Luft. Die Fans prügelten sich und attackierten einander heftig. Die sportliche Leistung, die Qualität des Spieles hatten nur mehr wenig Bedeutung. Das Wichtigste war, sich an den „Serben“ (auch „Tschetniks“ oder „Zigeuner“ genannt) oder an den „Kroaten“ („Ustachis“) zu rächen. Jeder sportliche Erfolg war zunächst ein nationaler Erfolg, jede Niederlage zuerst einmal eine nationale Niederlage. Trotz aller polizeilichen Aufrüstung ist es beim Spiel zwischen Dynamo Zagreb und Roter Stern Belgrad im Jahr 1990 zu schweren Ausschreitungen zwischen den kroatischen und serbischen Fans gekommen. 61 Schwerverletzte waren die Folge. Wenige Monate danach, bei dem Spiel zwischen Hajduk Split und Partisan Belgrad, stürmten kroatische Fans das Spielfeld und verbrannten die jugoslawische Fahne. 1990 war auch das Jahr des letzten Auftretens einer jugoslawischen Fußballnationalmannschaft. In den Jahren des Zerfalls des (ehemaligen) jugoslawischen Staatsgebildes und der Kriege in dieser Region wurde die Fußballnationalmannschaft mehrfach nicht zur Qualifikation für Europa- bzw. Weltmeisterschaften zugelassen.


5.6. Sport als Chance - Gesundheitssport

5.7. Sport schafft Gemeinschaft

Arbeit bedeutet für viele Stress. Immer mehr wird heute im Berufsleben verlangt. Man hetzt von Termin zu Termin. Tausende Gedanken kreisen uns durch den Kopf: Was muss ich heute noch erledigen? Was muss ich besorgen? Wo muss ich wann sein? Welche Termine sind in der nächsten Zeit? Jeder von uns hat so viele Rollen, dass es unmöglich ist, allen jeden Tag ganz gerecht zu werden. Zu akzeptieren, dass der Tag nur 24 Stunden hat, fällt uns oft schwer. Nach einem anstrengenden Arbeitstag nach Hause zu kommen und einfach zu Hause zu sein, ist ein großartiges Gefühl. Viele setzen sich dann noch aufs Rad radeln noch eine Runde, gehen eine halbe bis dreiviertel Stunde laufen bzw. besuchen ein Fitnessstudio. Sie runden somit den Tag ab. Sie machen das, weil es ihnen einfach gut tut. Körperliche Aktivitäten an der frischen Luft helfen uns, dass wir uns wieder wohler und ausgeglichener fühlen. Sie helfen uns, das Gewicht zu halten und leistungsfähiger zu bleiben. Sport bedeutet Lebensqualität, aber nur dann, wenn er mit Maß und Ziel betrieben wird. Die vielen Risiken des übertrieben ausgeübten Sports wurden bereits aufgezeigt. Es wurden Phänomene wie Essstörungen, soziale Isolation, Überbeanspruchung bis hin zu Verletzungen und der körperliche und seelische Raubbau genannt. All diese Phänomene lassen den Sport in einem schlechten Licht erscheinen: Ist Sport eine Art Selbstzerstörung? Was ist der Sinn des Sports? Die große Chance des Sports liegt im Gesundheitssport. Sport als Quelle der psychischen und körperlichen Kraft und Ausdauer. Warum diese Quelle nicht nutzen? Dem Breitensport wird heute viel zu wenig mediale Aufmerksamkeit gewidmet. Durch die Werbung und die Wirtschaft wird vor allem der Leistungssport propagiert. Den Breitensportler werden Extremsportler als Vorbilder gezeigt. Menschen, die es „angeblich“ geschafft haben. Es stellt sich die Frage: Was haben sie geschafft? Sie sind vielleicht Weltmeister oder Olympiasieger. Aber wie gesund sind diese Leute heute oder in fünf oder zehn Jahren? Es stellt sich die Frage: Wer ist nun wirklich ein Weltmeister? Ist nicht jener ein viel größerer Weltmeister, der regelmäßig Sport betreibt, um für die Familie, den Beruf und sich selbst Kraft zu schöpfen und gesund zu bleiben? Sport zu betreiben, um die positiven Energien des Sports zu nutzen, zufriedener zu werden, ohne sich über kurz oder lang zu schädigen. Gesundheitssportler leisten einen unglaublich wichtigen Beitrag für unsere Gesellschaft und sind in Wirklichkeit in Zeiten von Adipositas und Krebserkrankungen „DIE“ großen Vorbilder unserer Zeit. Doch diese Weltmeister werden niemals gezeigt. Sport hält uns aber nicht nur gesund. Er kann uns auch nach psychischen und körperlichen Verletzungen wieder gesund machen. Er kann uns helfen, von Abhängigkeiten los zu kommen und frei zu werden.

Sportliche Großereignisse wie Weltmeisterschaften oder Olympische Spiele fesseln Millionen von Menschen vor den TV-Bildschirmen oder vor Ort. Sportevents bedeuten Jubel, Stimmung und Mega-Parties! Der „Sport“ wird gefeiert, Athleten bejubelt. Während sportlicher Großereignisse scheint die Welt völlig anders zu sein: Das Elend und der Hass werden eine Zeit lang vergessen (auch bei den alten Griechen war während den Olympischen Spielen Friede angesagt), der Sport verdrängt die Negativschlagzeilen. Er wird mit großem Einsatz als Fest inszeniert. Emotionen stehen im Vordergrund. Tausende Menschen nehmen Anteil am Erfolg und am Misserfolg der Sportler. Und plötzlich ist das „Gemeinsame“ größer als das „Trennende“. Menschen, egal welcher Herkunft, umarmen sich und gehen aufeinander zu. Der Sport gibt uns das Gefühl: „Wir alle sind Menschen!“ Das integrative Element des Sports erleben wir aber auch auf den vielen Parkanlagen und auf den Spielplätzen. Kinder spielen und „sporteln“ miteinander, ohne nach Herkunft oder irgendwelchen Einstellungen zu fragen. Das Miteinander ist vielfach selbstverständlich. Dabei werden die Kids in den größeren Parkanlagen in Wien häufig von so genannten Freizeitpädagogen betreut, die für ein friedliches und freundschaftliches Miteinander und ein vielfältiges Freizeitprogramm sorgen. Warum kann gerade Sport verbinden? Wie sind diese Harmonie und dieses Miteinander eigentlich möglich, wo es doch weltweit so viel Hass und Konflikte zwischen den Nationen und Kulturen gibt? Die Antwort liegt in der Einzigartigkeit des Sports. Der Sport führt uns nicht nur zu uns selbst, sondern auch zu einander. Durch den Sport, als Aktive oder Zuseher oder Zuseherin, erleben wir kollektive Emotionen: Freude, Spannung, Siege und Schmerzen. Mit zwei Wörtern ausgedrückt: „Sport verbindet“. Sportler halten sich in der Regel an das Reglement der einzelnen Sportart, was vielfach in der Politik undenkbar ist. Beim Sport stehen Toleranz und das friedliche Miteinander im Vordergrund. Sportler sind nationale Vorbilder und stehen für Werte, wie Fairness im Wettkampf, Disziplin, Siegeswille, für Teamgeist und Erfolg. Sie werden vielfach als eine Art „Herzeigemenschen“ behandelt, als gutes Gewissen einer Nation. Als Menschen, die uns sagen können, wie man leben soll. Von Sportlern nimmt man an, dass sie fair sind, sich an die Regeln halten und auch andere respektieren können. Das sind eigentlich sehr viele Annahmen, die jedoch von der Gesellschaft unerbittlich abverlangt werden. Wie schlimm sind da Enttäuschungen, wenn sich eine Leistung als Schwindelnummer heraus stellt. Wie beispielsweise bei Carl Lewis, Ben Johnson, Jan Ulrich, Floyd Landis, Bernhard Kohl, um nur einige zu nennen. Wo aber werden die Herzeigepersönlichkeiten


57

gemacht? Woher kommen die vielen Leistungssportler Österreichs? Sie kommen aus dem Breitensport, aus den Verbänden und deren zahlreichen Vereinen. Vereine sind die Keimzellen des Leistungssports, die jedoch oft nicht als jene wahrgenommen werden. Als Körperschaften privaten Rechts unterstehen sie dem österreichischen Vereinsgesetz, wenn sie gemeinnützig sind und keinen Gewinn Anstreben. (Finanzielle Überschüsse müssen in den Verein wieder zurückfließen). Der gemeinsame Nutzen steht absolut im Vordergrund. Begonnen haben Sportvereine im deutschen Sprachraum Anfang des 19. Jahrhunderts. Der deutsche Nationalist Friedrich Ludwig Jahn gründete 1807 in Deutschland die erste Turnbewegung. Jahns Ziel war es, vor allem durch Leibeserziehung die Deutschen für einen patriotischen Befreiungskrieg gegen Napoleon vorzubereiten. Er wird heute noch als der deutsche „Turnvater“ bezeichnet. Zu Beginn des institutionellen Sports im deutschen Sprachraum stand leider nicht der Sport, sondern die Ideologie im Vordergrund. Der Aufschwung des Breitensports am Beginn des 20. Jahrhunderts stärkte auch die Vereine. Es sind die zahlreichen Vereine, die den Sport verbreiten, bis heute erhalten und gefördert haben. Rund 15 Prozent aller österreichischen Sportvereine sind in Wien tätig, das sind rund 3.200 Vereine und rund 1900 im Meisterschaftsbetrieb (Quelle: Landessportorganisation). Einer der älteste Sportvereine Österreichs ist der Wiener Sport-Club (WSC), und wurde 1883 gegründet. Er bestand vorerst nur aus den Radfahrern. In den folgenden Jahren weitet der Verein seine Aktivitäten auf zahlreiche andere Sportarten aus. Das Klubhaus befand sich in der Rötzergasse 6 und wurde aus eigenen Mittel errichtet und am ersten Dezember 1895 eröffnet. Der WSC war seit jeher ein Allround-Sportverein mit unterschiedlichen Sektionen wie Fußball, Radfahren, Fechten, Handball, Eishockey, Tennis, Boxen, Leichtathletik und Wintersport. Nach dem Zweiten Weltkrieg wurden einige Sektionen nicht weiter geführt und der Schwerpunkt lag auf der Sektion Fußball. Bemerkenswert war, dass die Sportler oft in mehreren Sportarten gleichzeitig für den Verein antraten. So bestand die Eishockey-Mannschaft vor dem ersten Weltkrieg beispielsweise hauptsächlich aus Fußballern. Die Sternstunde erlebte der Fußballverein am 1. Oktober 1958. Im Europacup deklassierte der WSC Juventus Turin in Wien mit 7:0 und warf die italienischen Stars damit überraschend aus dem Bewerb des WSC. Durch zwei Konkurse stürzte der Wiener Sportclub in den 1990er Jahren tief ab, konnte als Allround-Verein jedoch gerettet werden. 2002 spaltete sich die Fußballabteilung vom Stammverein ab und spielt heute als eigenständiger Fußballverein unter dem Namen Wiener Sportklub in der drittklassigen Regionalliga Ost. In der Regel leben Vereine von zumeist unentgeltlich arbeitenden und überdurchschnittlich einsatzbereiten Frauen und Männer. Das persönliche Engagement

58

Einzelner prägt nach Meinung der Autoren und der Autorin wesentlich das Erscheinungsbild von Vereinen. Funktionäre sind häufig „väterliche Freunde“, „Beichtväter“ und zumeist „Mädchen für alles“. Als Beispiel muss man hier „Papa Watzinger“ vom ehemaligen Fußballverein FCWien nennen. Er hat Generationen von Spitzensportlern hervorgebracht und geprägt. Er hat immer das notwendige Geld beschafft, war ein Freund der Jugend und deren Beschützer. Nach seinem Tod ist der Verein von der Bildfläche verschwunden. Gemeinschaft und Freundschaft haben in seinem Konzept eine extrem große Bedeutung im Sport. Es geht eben um den Teamgeist und die emotionale Einstellung des Athleten zum Sport, aber auch zum Verein. Wenn die sportliche Umgebung nicht passt, dann sind kaum Spitzenleistungen möglich, weil innere Blockaden dies verhindern. Die von Spitzenvereinen und der Öffentlichkeit immer wieder geführte Diskussion von der „Professionalisierung der Vereinsführung“ kann schließlich in weiten Strukturen das Vereinsleben gefährden. Eine Übernahme der ehrenamtlichen Tätigkeiten durch bezahlte Kräfte birgt schließlich auch die Gefahr, dass die sportlichen Erfolge nur durch einen Verlust der gesellschaftlichen Komponente erzielt werden können. Denn Vereine sind eben nicht nur „Sport“, sie bieten die Möglichkeit der Selbstbestimmung und bieten in einer von Ellbogengesellschaften geprägten Zeit Rückhalt, soziale Wärme und Zusammenhalt. Vereine sind Teams, Keimzellen von Freundschaften. Gerade in Großstädten wie Wien mit begrenzten Freiräumen und Phänomenen wie Ghettoisierung und Isolation, sind Vereine wichtige „Heimstätten“ vor allem für junge Menschen. Vereine dürfen also nicht nur aus dem Blickwinkel des Spitzensports betrachtet werden. Sie sind keine körperlichen Optimierungszentren, sondern vor allem wichtige, integrative, unverzichtbare soziale Institutionen unserer Gesellschaft. Sie sind Institutionen, die Menschen einander näher bringen, die eben verbinden. An dieser Stelle sei gesagt, dass die meisten Menschen nicht Sport betreiben, weil sie Olympiasieger oder Weltmeister werden wollen. Viele betreiben Sport als Ausgleich zur Arbeit und weil es einfach Spaß macht! Es macht Freude sich zu bewegen, den eigenen Körper zu spüren und zu trainieren. Vereine in Leistungszentren umzuwandeln, wäre ein völlig falscher Weg. Sicherlich ist es gut, dass es auch Leistungsgruppen innerhalb von Vereinen gibt. Für jene, die den Sport wettkampfmäßig ausüben möchten und auch für jene, die auf Vergleichskämpfe verzichten und eher „spaßeshalber“ trainieren. Beides muss seine Berechtigung haben. Obwohl heute eine starke Tendenz zur Individualisierung des Sports festzustellen ist, betreiben zwei Drittel trainergebundenen Sport in Vereinen. Der Sport kann sich eigentlich „nur“ in Vereinen entwickeln (Leber 2001). Vereine bieten fixe Strukturen wie regelmäßige Betreuung, Trainingszeiten, Ausbildungsmöglichkeiten etc. Auch die Wirtschaft schätzt


die Vereinskultur in Österreich und unterstützt sie. So hat jeder Fußballklub zahlreiche Sponsoren, egal in welcher Liga er sich befindet. Sport hilft den Bekanntheitsgrad zu erhöhen und das Image eines Unternehmens zu verbessern. Denn es ist die Marke (das Logo) und nicht mehr so sehr das Produkt, das einen Wert erhält. Weil Sportler eben ihre Erfolge auf Marken übertragen können, gilt Sport neben der Kunst (Musik etc.) in vielen Ländern der Erde als eines der wenigen Mitteln des sozialen Aufstieges. Denken wir vor allem an Fußball- und Basketballstars, die es aus oft unteren sozialen Schichten ganz nach „oben“ geschafft haben. Ermöglicht wird dieser Aufstieg durch mächtige Wirtschaftskonzerne. Sie gaukeln der „breiten Masse“ von Konsumenten vor, dass eben ihre Produkte für die Ausnahmeleistung verantwortlich sind. Dass zu sportlichen Erfolgen weit mehr dazu gehört als ein „Leiberl“ oder eine Hose einer bestimmten Firma zu tragen, muss jedem von uns klar sein. Dabei muss man auch sagen, dass die meisten Sportartikel in Zeiten der Globalisierung in sogenannten Exporthandelszentren (EPZ) in der Dritten Welt hergestellt werden. Welche Firmen dort produzieren, ist von außen nicht ersichtlich. Journalisten werden in diese Zentren nicht hinein gelassen. Billige und völlig rechtlose Arbeitskräfte arbeiten bis zu 16 Stunden lang um 0,15-0,18 Euro in der Stunde. Der amerikanischen Journalistin Naomi Klein ist es gelungen, in ein Exporthandelszentrum hinein zu gelangen. Sie beschreibt in ihrem Buch „No Logo!“ die Umstände, unter denen Menschen unter völlig unmenschlichen Bedingungen für geldgierige Konzerne arbeiten. Besonders

Sportkonzerne profitieren von der Billigproduktion und das auf der ganzen Welt. Das ist eine traurige Tatsache, die in der „schönen Medienwelt“, in der nur Erfolge zählen, niemals erwähnt wird. Befreit man den Sport jedoch aus den Händen der Profitgier und des Kommerzes, dann bleibt ein völkerverbindendes Phänomen übrig, das seinesgleichen sucht. Sport bringt Menschen zu einander und das schon seit Jahrtausenden. Es liegt in seiner Natur, dass er verbindet und gegenseitigen Respekt und Anerkennung (Toleranz) lehrt. Es gibt zahlreiche Sportler, die ursprünglich aus dem Ausland kamen und heute für Österreich an den Start gehen. Diese Athleten wurden und werden relativ rasch respektiert und als „Österreicher“ wahrgenommen, angefeuert und gefeiert. Denken wir an die Geschwister Jukic, an den Fußballer Ivica Vastic oder an die Eisschnellläuferin Emese Hunyady. Sport steht eben für Toleranz und Respekt über Nationalitäten hinweg. Der „Spirit of Sport“ ist gerade bei Großveranstaltungen spürbar: „Waren Sie schon einmal bei einem Ländermatch in dem voll ausverkauften Ernst-Happel-Stadion oder bei einer Abfahrt auf der Streif in Kitzbühel?“. Zehntausende Menschen wollen wie bei einem guten Rock- oder Popkonzert auch bei Sportereignissen miteinander feiern und lachen. Es ist eine Kraft des Miteinanders, die sie in der heutigen Ellbogengesellschaft („Jeder gegen jeden!“) missen. Die Kraft, die vom Sport ausgeht, vermag viele Menschen zu bewegen und zu begeistern. Es liegt nun an der Politik, was sie aus dem Sport macht. Ob sie erkennt, welche Leistungen Sport für den gesellschaftlichen Zusammenhalt erbringen kann.


59

Rudolf LEBER

6. SPORT- UND FREIZEITPOLITIK EINER GROßSTADT Egy nagyváros sport- és szabadidő politikája Abstract Großstädte mit höchster Lebensqualität und hohem Freizeitwert verfügen über wesentliche Elemente im Bereich der kulturellen Vielfalt, des historischen Stadtambiente und im Bereich der bestehenden Freizeitqualitäten und Freizeitangebote. In Anbetracht des ökonomischen Wettbewerbs europäischer Städte wird immer öfter, auch im Hinblick auf neue Freizeiteinrichtungen, der Wunsch der Bevölkerung nach diesen Elementen immer größer. Wie passen nun die neuen Trends im Freizeitbereich und insbesondere die Kommerzia-lisierungstendenzen in der Freizeitwirtschaft mit den gesellschaftspolitischen Zielsetzungen und Aufgaben der Stadt zusammen? Klar ist, dass diese Entwicklung von den Kommunen nicht aufgehalten werden kann und soll. Die Kommunen sind vielmehr gefordert, eine aktive, dienstleistungsorientierte, private Initiative zu unterstützen, aber zugleich auch sozial ausgerichtete Formen der Freizeitpolitik zu entwickeln. Private und unternehmerische Initiativen sind mit dem öffentlichen Interesse und sozialen Ansprüchen in Einklang zu bringen, um den Freizeitwert der Stadt für möglichst alle Freizeitsuchenden zu erhöhen. Dazu sind neue Organisationsmodelle und kommunale Herangehensweisen an das Freizeitthema erforderlich.

6.1. Freizeittrends und ihre Auswirkungen Freizeit spielt im gesellschaftlichen Gefüge eine immer wichtigere Rolle. Die Flexibilisierung im Bereich Erwerbstätigkeit und Arbeitszeit verändert auch das Freizeitmuster der Gesellschaft. Freizeitaktivitäten sind heute stärker denn je mit anderen Lebensfunktionen verknüpft. Dies berührt Fragen der Stadtgestaltung (Naherholung, Stadtteilgestaltung), sozialräumliche Fragen (Nutzungskonflikte), vor allem aber auch in hohem Maß Mobilitäts- und Verkehrsfragen. In aktuellen Strukturkonzepten zur Nutzungsmischung im kommunalen Bereich und im Wohnumfeld (Integration, sozialer Infrastruktur und Freizeit) haben Fragen der Freizeitgestaltung einen zunehmenden Stellenwert. Bedeutende Impulse des Freizeitsektors im Gestaltungsbereich einer Stadt sind zu erwarten. Wirtschaftlich gesehen, haben vor allem gewerbliche Freizeiteinrichtungen (Fitness-Clubs usw.) gegenüber den traditionellen Freizeitorganisationen (Sportvereinen) zunehmend an Bedeutung gewonnen. Die Kommerzialisierung der Freizeit erfordert eine neue Sichtweise auf die infrastrukturellen Rahmenbedingungen

60

Bevezetés A nagyvárosokban van a legjobb életszínvonal, magas szabadidős értékekkel, a kulturális sokszínűsséggel, történelmi hagyományokkal, amelyek meghatározzák a szabadidőeltöltési formák milyenségét, annak minőségét. Az európai nagyvárosok gazdasági versenyében a lakosok igényei között egyre döntőbb szerepet játszik a szabadidős intézmények iránti kereslet. Kérdés, hogy hogyan illeszkednek e trendek függvényében a lakosok a szabadidő gazdasághoz, különös a kommerz szolgáltatásokhoz. Miként fogadják a szabadidő fejlesztések társadalmi célkitűzéseit és város helyi feladatai mentén. Nyilvánvaló, hogy a szabadidős igények kilégítésének szükségét nem lehet figyelmen kívül hagyni a településfejlesztésben. A település vezetése rákényszerül arra, hogy szabadidős szolgáltatásokat nyújtson, támogassa a magánkezdeményezéseket, ugyanakkor törődjön a szociális rászorulók számára is elérhető programok kimunkálásával. A magánvállalkozás közhasznú, szociális kezdeményezéseit szükséges összeegyeztetni a városi szabadidős kínálatokkal, hogy azok minél több lakos számára elérhetővé váljanak. Ehhez van szükség az önkormányzatok által támogatott szabadidős szervezeti modellek kialakítására és működtetésére.

des Freizeitverhaltens. Es erwachsen daraus aber auch neue Aufgaben für die Kommunalpolitik. Die Städte selbst treten im Konzert der Freizeitanbieter als Promotoren von Freizeittrends, als Unterhalter eigener Freizeiteinrichtungen, als Regulierungsinstanz und als Subventionsgeber und Förderer von Freizeiteinrichtungen auf. Bedingt durch den Kommerzialisierungstrend im Freizeitbereich verlieren kultur- und stadtentwicklungspolitische Zielsetzungen bei der Entwicklung der kommunalen Freizeitwirtschaft ihrer Standorte und Angebote an Terrain gegenüber wirtschafts- und finanzpolitischen Zielen. Es gibt einen eindeutigen Trend von der kleinbis mittelständischen Freizeitwirtschaft hin zu finanzstarken, international tätigen Investoren und hin zu Freizeitgroßeinrichtungen. Große thematische Freizeiteinrichtungen wie Urban Entertainment Centers und andere große Inszenierungen der Freizeitindustrie entwickeln eine starke freizeitökonomische Sogwirkung und beeinträchtigen oder verdrängen vorhandene Freizeitstrukturen und Freizeiteinrichtungen. Verschwinden solche Großeinrichtungen infolge ihrer Schnelllebigkeit wieder, besteht die Gefahr, dass aufgrund der vorangegangenen


Verdrängung kleiner und kleinbetrieblicher Strukturen, Lücken im Bereich der ursprünglichen, multizentralen kommunalen Freizeitangebote zurückbleiben. Angesichts der zunehmenden Ökonomisierung der Gesellschaft, die nunmehr auch den Freizeitbereich voll erfasst hat, liegt eine wesentliche Aufgabe der kommunalen Freizeitpolitik darin, Gegengewichte und Ergänzungen zu den hoch kommerzialisierten Freizeitangeboten, vor allem auch zu den ökonomisch-dynamischen Großeinrichtungen, zu schaffen und zu unterstützen. Ergänzende Angebote umfassen kostenlose und billige Freizeiteinrichtungen, etwa im öffentlichen Raum, aber auch kommerziell betriebene, zielgruppenspezifische Einrichtungen und Anlagen. Träger und Zielgruppen dieses Sportkommunale Segments der kommunalen Freizeitpolitik sind auf der einen Seite die städtisch verwalteten Freizeitanlagen, einschließlich der großen Frei- und Grünräume des öffentlichen Raums, und auf der anderen Seite gemeinnützige Initiativen und Vereinigungen, aber auch private Klein- und Mittelbetriebe. 6.2. Freizeit und Lebensstile Freizeit ist im Rahmen eines zunehmend individualistisch und hedonistisch orientierten gesellschaftlichen Wertesystems zum wichtigen Feld gesellschaftlicher Differenzierung geworden. Dies bedingt folgende Eigenschaftsmerkmale der Freizeitgestaltung und Auswirkungen auf die Freizeitpolitik: • Pluralisierung und Segmentierung: Mannigfaltige Freizeitstile bewirken auch eine zusehends ausdifferenzierte und zielgruppenspezifische Nachfrage nach Freizeitqualitäten und Freizeitangeboten. Damit wird es auch für die öffentliche Politik immer schwieriger, die Förderungspolitik auf einheitlichen Schienen zu fahren (z.B. Förderung des Breitensports). • Kurzlebigkeit: Mit der „Schnelllebigkeit“ der Freizeitnachfrage (Trendsport) werden auch die Freizeitangebote kurzlebiger. Für die Stadt stellt sich die Frage, in welchen Bereichen sie investieren und subventionieren soll. Die Gefahr, öffentliche Gelder „in den Sand zu setzen“, ist größer geworden. • Kommerzialisierung: Freizeitgestaltung ist ein wichtiges Feld der sozialen Statusdifferenzierung. Die Freizeitwirtschaft reagiert darauf mit entsprechenden Freizeit- Konsumangeboten, sie schafft zugleich aber auch neue Märkte und Angebote. Für die öffentliche Hand stellt sich die Frage, inwieweit sie hier regulierend eingreifen soll und wie die Partizipationschancen aller Stadtbewohner an den neuen Freizeitangeboten gewahrt werden können. • Sport und Freizeit wird heute nicht mehr nur als Erholungszeit, sondern wird von den „Konsumenten“

als Aktiv-, Erlebnis- und Vergnügungszeit bewusst gestaltet und auch entsprechend finanziell dotiert. Dem Wunsch der Freizeitkonsumenten nach „Erholung und Wellness“ entspricht die Freizeitindustrie mit Erlebnismarketing. Es werden inszenierte Lebenswelten und künstliche Freizeitwelten angeboten. Hand in Hand mit der Inszenierung geht die Thematisierung von Freizeitangeboten. Große Freizeitanlagen und Themenparks nach angloamerikanischem Vorbild bieten umfassende Spaß- und Unterhaltungsinszenierungen. Die Freizeitwirtschaft hat sich in wichtigen Teilbereichen von einem zersplitterten und marginalen Wirtschaftssektor zu einer wachstumsorientierten Industrie entwickelt. Heute entfallen bereits mehr als 7,4 % des Bruttoinlandsprodukts auf die Freizeit- und Sportwirtschaft und auf Anteile zuordenbarer Branchen. Die Ausgaben privater Haushalte für Freizeit und Sport sind seit den 1970er Jahren enorm gestiegen und machen heute bereits etwa 15 % der Gesamtausgaben der Haushalte aus. Die hohen jährlichen Umsatzzuwachsraten der Freizeit- und Sportwirtschaft sind zwar mittlerweile kleiner geworden, zugleich aber ist eine deutliche Zunahme von multifunktionellen Sportund Freizeitanlagen zu verzeichnen. In der Freizeitund Sportwirtschaft findet zur Zeit ein ökonomischer Umstrukturierungs- und Konzentrationsprozess statt, der wie in anderen Wirtschaftssektoren auch durch zunehmende internationale Mobilität von Freizeitund Sportinvestitionen und hoher Kapitalintensität gekennzeichnet ist. Der Druck internationaler Betreiber auf lukrative lokale Marktsegmente hat sich verstärkt. Hohen Anlageninvestitionen steht eine relativ kurzlebige Nachfrage gegenüber. Es ist zu erwarten, dass die Rolle internationaler Konzerne und der Trend zur freizeitkulturellen Vereinheitlichung weiter zunehmen wird. Neben den großen Freizeit- und Sportinvestoren spielen aber nach wie vor die kleinen und mittleren Freizeitund Sportunternehmen und verschiedene Anbieter und Initiativen, die sich an spezielle Zielgruppen und Subkulturen wenden, umsatz- und angebotsmäßig die größte Rolle im Freizeit- und Sportbereich. Das Spektrum reicht von kleingewerblichen und mittelständischen Einrichtungen, wie sie etwa in den Bereichen Gastronomie, Freizeitdienstleistungen, Fitness/ Wellness und im Veranstaltungsbereich zu finden sind, bis hin zu gemeinnützigen Initiativen im Bereich Kinderund Jugendfreizeit. Darüber hinaus sind gerade in Großstädten auch die Kulturbetriebe von besonderer regionalwirtschaftlicher Bedeutung. Aufgrund der hohen Anforderungen großer Investitionen im Freizeit- und Sportbereich und angesichts des wachsenden Konkurrenzdrucks wird das professionelle Veranstaltungs-, Freizeit- und Sportmanagement immer wichtiger. Neue Betreibermodelle, die Projektentwicklung,


61

Verwaltung und Marketing umfassen, legen die wirtschaftliche Basis für große Anlagen. Eine neue Tendenz zur Professionalisierung ist allerdings auch bereits bei kleineren Freizeit- und Sportanlagenbetreibern bis hin zu Kulturszenen zu beobachten. Mit zunehmender Professionalisierung darf auch von der Kommune ein professionelles und unbürokratisches Vorgehen in Freizeit- und Sportfragen erwartet werden. 6.3. Die möglichen Standbeine einer sinnvollen Freizeitpolitik Die Kommune ist Eigentümerin des überwiegenden Teils der Erholungs- und Freizeitareale. Ein großer Teil der Flächen der großen und vielfrequentierten Naherholungsund Freizeitgebiete befindet sich im Eigentum der Kommune. Ebenso wird der überwiegende Anteil an Sportstätten in Pacht auf Eigengrund der Kommune betrieben. Eine große Zahl von Kinderspielplätzen und Schulsportanlagen werden von der Kommune verwaltet. Darüber hinaus zeichnet die kommunale Verwaltung für die Gestaltung und Pflege der Parkanlagen verantwortlich. Die Kommune ist aber nicht nur größte Anbieterin und Verwalterin von öffentlichen Flächen und Freizeitanlagen, sondern sie ist in mannigfaltiger Hinsicht auch an der „Bespielung“ des kommunalen Raumes mit Freizeitprogrammen beteiligt. Die Aktivitäten reichen vom Ferienspiel für Kinder und Jugendliche über große öffentliche Events (wie Sport- und Festwochen). Die Kommune ist ein Megaanbieter im Freizeitbereich, die Spannbreite ihrer Angebote umfasst Sportevents ebenso wie internationale Kulturgroßereignisse. Es gibt weltweit wohl nur wenige Freizeitunternehmen, die sich in Größe und Publikumswirksamkeit mit der Kommune messen können. Dementsprechend hoch sind auch die Anforderungen, die an das Management all dieser Angebote gestellt werden. Die Kommune ist aber kein Unternehmen im herkömmlichen Sinn. Angesichts des globalen und gesellschaftlichen Strukturwandels im Freizeit- und Sportbereich, aber auch im Sinne der wirtschaftlichen Führung der mannigfaltigen Freizeitangebote und Freizeitbetriebe, ist eine weitere Professionalisierung der kommunalen Freizeitaktivitäten unumgänglich. Die Wichtigkeit des Vereins, als Urzelle des Sports, steht nicht im Widerspruch zur Professionalisierung der Rahmenbedingungen. Die Professionalisierung stärkt die Rahmenbedingungen und schafft schlussendlich die Möglichkeit, den Verein als Urzelle des Sports in seiner ursprünglichen Art zu bewahren. Ziel ist es, die Attraktivität öffentlicher Angebote und Einrichtungen weiter zu steigern und ihnen den Stellenwert zu sichern, den sie gegenwärtig einnehmen.

62

Eine der wesentlichen Anforderungen, die heute von Seiten der zivilen Gesellschaft an die Wirtschaft, aber auch an die Verwaltung gestellt wird, ist die Dienstleistungsorientierung. Bislang war die kommunale Freizeitpolitik eher auf Bereitstellung und Betrieb materieller Angebote, also auf die Freizeit- und Sportinfrastruktur, ausgerichtet. In Zukunft werden Aspekte der Konsumentenausrichtung an Bedeutung gewinnen. Die Angebote müssen möglichst nahe an der Nachfrage liegen. Selbstverständlich heißt das nicht, dass sich die Kommune aus ihrer Rolle als Infrastrukturanbieterin zurückziehen soll und darf. Allerdings werden die bestehenden Anlagen und Einrichtungen laufend an die Entwicklungen im Freizeit- und Sportbereich und an die Bedürfnisse der unterschiedlichen Bevölkerungsgruppen und Freizeitkulturen angepasst werden müssen. Die Kernaufgabe einer neu und modern ausgerichteten Freizeit- und Sportpolitik liegt darin, bestmögliche Vorraussetzungen für eine optimale Versorgung der Bevölkerung mit öffentlichen und privaten Freizeit- und Sportdienstleistungen zu schaffen. Dabei gilt der Grundsatz: Neben der Infrastrukturbzw. Angebotssichtweise ist in Zukunft verstärkt die Konsumenten- bzw. Nachfragesichtweise einzunehmen. Für die kommunalen Freizeit und Sportangebote bedeutet das unter anderem: Modernisieren und Erneuern, laufende Evaluierung, Ausrichtung an unterschiedlichen Freizeitund Sportkulturen und Komfortverbesserungen. Eine weitere große Herausforderung ist eine soziale Struktur. Im Zeitalter der zunehmenden Ökonomisierung der Gesellschaft drohen große Teile der Stadtbevölkerung „an den sozialen Rand gedrängt zu werden“. Dieser Entwicklung muss die Kommunalpolitik – auch aus Gründen der sozialen Stabilität des Gesamtgefüges der Stadt – begegnen. Im Freizeitbereich bedeutet das, kostenlose oder billige Freizeit – und Sportareale, sowie Freizeit – und Sportangebote für die Allgemeinheit bereitzuhalten und ihre freie Zugänglichkeit und Nutzbarkeit zu gewährleisten. Dies gilt insbesondere für den öffentlichen Freiraum, der nur punktuell und behutsam für kommerzielle Nutzungen geöffnet werden darf. Die räumlichen Gelegenheiten und die Grundausstattung für spontane, selbstorganisierte Nutzungen und Aneignungen freier Freizeiträume werden von der Stadt weiterhin in für unterschiedliche Bevölkerungsgruppen ausreichendem Ausmaß und in qualitativ hochwertiger Ausführung zur Verfügung gestellt. Die Notwendigkeit der effizienten Nutzung und klaren Ausrichtung unterschiedlicher Freizeit-, Sport- und Erholungsräume ergibt sich allein schon aus der Tatsache, dass Räume und Flächen in der Kommune nicht mehr ausreichend vorhanden sind. Dies zeigt sich besonders im dicht bebauten Stadtgebiet, wo den unterschiedlichen Nutzungsansprüchen und Freizeitbedürfnissen der Bevölkerung häufig keine ausreichenden Raum- und


Flächenangebote gegenüberstehen. Hier muss mit vorhanden Flächen und Einrichtungen besonders effizient und sorgsam umgegangen werden. Ein Instrument dafür im Freizeit- und Sportbereich ist die Mehrfachnutzug, dies bedeutet die zeitweilige Öffnung von Freizeitund Sportanlagen für die Allgemeinheit oder die tageszeitabhängige Nutzung etwa von Schulsportanlagen und Kindergartenspielflächen durch organisierte Sportvereine oder andere Interessensgruppen. Um die hochwertigen Standorte für unterschiedliche Ansprüche zu finden, ist die Bestandaufnahme und kontinuierliche Neubewertung von Flächen und Räumen, die für unterschiedliche Freizeit- und Sportaktivitäten – auch temporär – genutzt werden können, erforderlich. Die Auswahl dieser Flächen hat nicht primär aufgrund ihrer Lage oder räumlichen Ausstattung, sondern im Hinblick auf Freizeitnachfrage und Zielgruppen zu erfolgen. Im Sinne der effizienten Nutzung knapper Raum- und Flächenressourcen kommt der Mehrfachnutzung von Freizeitanlagen ein hoher Stellenwert zu. Freie Freizeit- und Sportareale unterliegen gerade in der Stadt einem teilweise hohen Nutzungsdruck und sind entsprechend konfliktanfällig. Sie haben zentralen Stellenwert für bestimmte Kulturen (Kinder, Jugendliche, einkommensschwächere Bevölkerungsgruppen) und sind darüber hinaus auch wichtige Flächen für den Bereich Bewegung und Sport. Mit der Erhöhung der individuellen Freizeit, aber auch Infolge der Zunahme von nur teilzeitlich Erwerbstätiger, erheblicher Jugendarbeitslosigkeit sowie infolge des Aufbrechens traditioneller Freizeitmuster haben sich auch die Nutzungsmuster freier Freizeitreale geändert. Bestimmte öffentliche Räume unterliegen häufig einer belastenden und manchmal auch nicht ausstattungsadäquaten Nutzung (z.B. Skateboard). Die Aufwertung von frei zugänglichen Freizeit- und Sportanlagen bewirkt, dass diese nicht als wertlos erkannt werden. Dazu ist einerseits die Eigenverantwortlichkeit der Nutzer zu fördern, andererseits aber auch unumgänglich freie Freizeit- und Sportareale zu betreuen. Die Kommune wird wie bisher die Ausstattung öffentlicher Freiräume auf einem hohen Niveau halten und weitere Schritte in Richtung Betreuung von Freizeit- und Sportangeboten im öffentlichen Raum setzen müssen. Öffentliche Freizeiträume sollten einem hohen Belastungsdruck standhalten. Das Nebeneinander unterschiedlicher Nutzergruppen kann leicht zu Konflikten führen. Das Offenhalten für verschiedene Nutzergruppen, die Erhaltung der Lust am öffentlichen Raum und seiner Funktionstauglichkeit als Erlebnisraum für bestimmte Alters- und Gesellschaftsgruppen stellen hohe Ansprüche an das soziale Management und erfordern eine entsprechende Betreuung durch die öffentliche Hand. Das Angebot öffentlich zugänglicher, kostengünstiger Freizeit- und Sporteinrichtungen ist saisonal stark unterschiedlich. Manche Städte haben auf dieses saisonale

Defizit bereits reagiert und bieten auch im Winter öffentliche Indoor-Anlagen (Sport & fun – Hallen) an. Wenngleich im Bereich öffentlicher Outdoor-Anlagen (z.B. Eislaufen, Langlaufen, Skilaufen usw.) attraktive Angebote geschaffen wurden, bestehen in den meisten Großstädten noch Angebotsdefizite bei den IndoorAnlagen und sollte daher erweitert werden, vorzugsweise in Kombination mit bestehenden Outdoor-Anlagen (Wien bietet bereits vier „Sport & fun“ - Hallen sowie eine Skaterhalle). 6.4. Verbesserung der Freizeitqualitäten im Bereich der Stadt Der große Stellenwert, den große Freizeit- und Sporteinrichtungen in der öffentlichen Diskussion haben, darf nicht darüber hinwegtäuschen, dass nach wie vor mehr Freizeit im unmittelbaren Lebensfeld oder in der eigenen Wohnung verbracht wird. Der Freizeitwert der Stadt misst sich im Alltag der Bevölkerung, im besonderen aber bei beschränkt mobilen gesellschaftlichen Gruppen, an der Ausstattung des öffentlichen Raums, am Freizeitwert der Wohnungsumgebung und an den Freizeitangeboten im Nahbereich des Arbeits- und Wohnumfelds. In der Kommune haben sich auf Grundlage einer hochstehenden Stadt- und Wohnbaukultur der letzten Jahre unterschiedliche Alltagsfreizeitkulturen entwickelt und erhalten, deren Qualitäten in Zukunft noch gesteigert und ergänzt werden können. Die historische Entwicklung des Zurücktretens einheitlicher baulicher Grundsätze gegenüber individualistischeren Stadtauffassungen bewirkt auch, dass der Einfluss des Freizeitbereichs größer wird. Dies zeigt sich heute bereits in der zunehmenden Gestaltungsdifferenzierung lokaler öffentlicher Räume. Verstärkt wird dieser Trend durch das von den Städten selbst propagierte Image vom „Erlebnisraum Stadt“. Dabei hat sich die Stadtgestaltung nicht nur am kommerziellen Freizeitsektor, sondern vor allem auch an den Alltagsfreizeitbedürfnissen zu orientieren. Eine wichtige Ausgangsbasis für Stadtplanung und Stadtgestaltung bieten dabei örtliche Freizeiteinrichtungen und lokale soziokulturelle Milieus. In diesem Zusammenhang muss auch mehr Klarheit darüber gewonnen werden, ob und wie verschiedene Maßnahmen der Kommune das Freizeitverhalten beeinflussen. Angesichts dieser Tatsache muss die Freizeitqualität öffentlicher und halböffentlicher Räume auf Stadtteilebene hohen Stellenwert in der Freizeitpolitik einer Kommune besitzen. Freizeitaktivitäten, die im unmittelbaren Lebensumfeld stattfinden, sind hochgradige nicht unbedingt an marktnahe Leistungen gekoppelte Aktivitäten. Angesichts der weitgehenden Abwesenheit privatwirtschaftlicher Interessen an der Gestaltung von Alltagsfreizeiträumen


63

ist eine qualitätsvolle Erstausstattung von großer Bedeutung. Primär ist eine robuste Grundausstattung zu schaffen, die örtlich differenzierte Gelegenheitsstrukturen für unterschiedliche Naherholungsfunktionen und Freizeitgestaltungsbedürfnisse bietet und je nach zukünftigem Bedarf und wechselnder Nutzerstruktur – auch auf Initiative der örtlichen Bevölkerung – ergänzt oder erweitert werden kann. Bei der Planung und Gestaltung öffentlicher Räume wird die Kommune verstärktes Augenmerk auf ortsspezifische räumliche und funktionelle Differenzierungen legen. Lokale Stadtgestaltungskompetenzen werden gestärkt, das Qualitäts- und Kostenmanagement in der Planung und Realisierung öffentlicher Räume weiter verbessert. Bei größeren Gestaltungsprojekten werden projektförmige Abwicklungen in der Verwaltung zum Standard. Dies kann etwa über die Beteiligung der örtlichen Bevölkerung an der Planung und Erhaltung öffentlicher Räume erreicht werden. Die Planung und Gestaltung von Freiräumen wird sich verstärkt an der örtlichen soziokulturellen Gesellschaft und an den Bedürfnissen von Gruppen mit relativ geringer Freizeitmobilität orientieren. Ortsspezifische Differenzierungen werden stärker betont, die Beteiligung der örtlichen Bevölkerung an der Planung und Erhaltung von Freiräumen wird ausgebaut. Vordringliche Planungsziele sind die robuste und hochwertige Grundausstattung von Freiräumen und Nutzungserweiterungen und ein verbessertes Management von Verkehrsflächen. Hier werden, ebenso wie in einigen dichtbebauten gründerzeitlichen Stadtteilen, erhebliche Nachbesserungen im Bereich der wohnungsnahen Freiräume und Freizeitanlagen erforderlich sein. Zur generellen Verbesserung der Freiflächensituation werden angesichts des abnehmenden Siedlungsdrucks und der Stabilisierung der Bodenpreise die städtebaulichen Dichten in Neubaugebieten fallweise neu zu überdenken sein. Bestimmungsfaktor des subjektiven Freizeitwerts des Wohnstandorts ist auch die Zufriedenheit mit der unmittelbaren Wohnumgebung und ihren Angeboten. Je genauer die Wohnumgebung den jeweiligen, häufig lebensphasenabhängigen Lebensbedürfnissen entsprechen, umso geringer wird bei bestimmten Freizeitaktivitäten die Neigung respektive der subjektive Zwang, den Wohnstandort zwecks Erholung, Entspannung oder Anregung zu verlassen. Dieser Zusammenhang spricht neben anderen Gründen für eine höhere bauliche, infrastrukturelle und soziale Differenzierbarkeit von Wohnungsangeboten und Wohnsituationen. Im kleineren Maßstab wird dies zu Steigerungen des Freizeitwerts in der Wohnumgebung und zu einer Verringerung der nahräumlichen Freizeitmobilität führen. Nachdem die Grenzen zwischen Freizeit und anderen Aktivitäten immer fließender werden, ist nicht nur die

64

Ausstattung mit Freizeiteinrichtungen, sondern auch die Vielfalt an Versorgungsangeboten und haushaltsbezogenen Dienstleistungen von entscheidender Bedeutung für den Alltagsfreizeitwert kommunaler Bauprojekte. Der Ausbau dieses ökonomischen Segments ist auch einer der realistischsten Beiträge zu der seit einigen Jahren in der Stadtplanungsdiskussion geforderten Rückkehr zur Nutzungsmischung und umfasst Serviceleistungen im unmittelbaren Wohnbereich. Anders als bei der eigendynamischen Entwicklung der Gewerbemischung in den Städten des frühen zwanzigsten Jahrhunderts ist heute allerdings davon auszugehen, dass entsprechende Dienstleistungsstrukturen nur mehr bedingt von selbst entstehen werden. Sie bedürfen vielmehr eines Stadtmanagements neuer Art. Die Kommune muss neue Modelle und Einrichtungen des Stadtteilmanagements finanziell und organisatorisch unterstützen. Die Qualität und damit der Freizeitwert wohnungsbezogener Freiund Grünräume wird im Rahmen des bestehenden Wettbewerbsprinzips im geförderten Wohnbau weiter gesteigert werden. Umfangreiche Maßnahmen zur Verbesserung räumlicher Freizeitqualitäten werden darüber hinaus vor allem bei der Sanierung großer Wohnsiedlungen gesetzt. In ökonomischer Hinsicht sind Nahversorgung und haushaltsbezogene Dienstleistungen von beachtlicher Bedeutung für den Freizeitwert. 6.5. Kommunales Freizeit- und Sportmanagement Die strategischen Schwerpunkte kommunaler Freizeitund Sportpolitik werden in Zukunft nicht mehr so stark im Bereich der kommunalen Angebotspolitik, sondern in der Schaffung günstiger Rahmenbedingungen für die Entwicklung und Selbstorganisation privater Freizeitinitiativen und kommerzieller Freizeitinfrastrukturen zu setzen sein. Dabei gilt es, die Bandbreite der anzusprechenden Akteure erheblich zu verbreitern und den öffentlichen und fachlichen Dialog zu verstärken. Wird die Kommune in ihrer Freizeit- und Sportpolitik als Managementstelle und Partner wahrgenommen, so bekommt sie einerseits die Rolle eines gesuchten Ansprechpartners und gewinnt andererseits das Image einer zukunftsweisenden und fördernden Stadt. Die wichtigsten Partner im Dialog zur Zukunft der kommunalen Freizeit sind mittlere und große freizeitwirtschaftliche Akteure, private und kleingewerbliche Veranstalter und Anbieter, Institutionen des öffentlichen Bereichs, Verbände, Vereine und lokale Initiativen. Um langfristig erfolgreich zu sein, werden Vernetzungen und gemeinsame Projekte Bestand haben. Nachhaltige Projekte bedürfen als Grundlage vor allem einer nachvollziehbaren Gesamtstrategie kommunaler Freizeitund Sportpolitik, an der sich die unterschiedlichen Akteure orientieren können. Kommunale Freizeit- und


Sportpolitik wird – außer im Bereich kommunaler Freizeitangebote – primär keine Inhalte vorgeben, sondern die planerischen, sozialen und regionalwirtschaftlichen Rahmenbedingungen für öffentliche und private Freizeitinitiativen festlegen und innovationsfördernd wirken. Nimmt die kommunale Freizeit- und Sportpolitik die Herausforderung des Strukturwandels im Freizeitsektor an, so muss vor allem auch die kommunale Freizeitkultur als Kultur des Wandels begriffen werden. In der Verbindung von Urbanität und rasch veränderlichen Freizeitbedürfnissen gilt es, den Ansprüchen der Bevölkerung nach einem individuellen und abwechslungsreichen Leben zu folgen und den Menschen die Freude an der Stadt immer neu zu eröffnen. Nach seiner weltweiten Entwicklung hat der Trend zur Inszenierung künstlicher Freizeitwelten in kommerziellen Freizeitgroßanlagen seit etwa zwei Jahrzehnten auch die europäische Freizeitlandschaft erfasst. Neue Zielgruppen werden angesprochen, neue Freizeitmarktsegmente entstehen. Hauptmerkmale der neuen Freizeitkonsumwelten sind Thematisierung (Themenparks), Emotionalisierung (Erlebniswelten) und Konsumorientierung (Entertainment). Die Kommune wird auf diese Entwicklungen rechtzeitig reagieren und in Zusammenarbeit mit der Freizeit- und Sportindustrie Leitlinien für diese Entwicklung spezifischer (urbaner) Angebote vorgeben. Aus der Perspektive der Thematisierung können die mannigfaltigen Kulturbetriebe und Kultureinrichtungen auch als unterschiedlich ausgerichtete, thematische Freizeitcluster behandelt werden. Dies betrifft beispielsweise die Bereiche Musik, Theater, Museen und historische Ensembles. Diese entsprechenden Kultur- und Freizeitangebote wurden zwar bisher erfolgreich in der Tourismuswerbung eingesetzt, ihre Nutzung für die Entwicklung der lokalen und regionalen Freizeitkultur wurde allerdings bisher zu wenig Aufmerksamkeit geschenkt. Zwar versuchen viele Kultureinrichtungen mittlerweile neue Zielgruppen (z.B. Kinder bis Junggebliebene) anzusprechen und kommerzielle Zusatzeinrichtungen stärker zu integrieren (Shops, Gastronomie), allerdings mangelt es an der Zusammenarbeit von kulturellen und verwandten Betreibern und Trägern und an der stärkeren Integration von kulturellen und kommerziellen Angeboten. Im Kontext von Wandel und Veränderung stellt sich eine erfolgreiche kommunale Freizeit- und Sportpolitik vor allem als Managementaufgabe dar. Die vorhandenen Ressourcen, zu denen vor allem die räumlichen, technischen und institutionellen Infrastrukturen, der Bereich Ideen, Kreativität usw. und das Finanzmanagement zählen, werden zusammengeführt, koordiniert und gelenkt.

6.6. Visionen • Definition freizeitpolitischer Ziele der Stadt auf Grundlage unterschiedlicher, gut aufeinander abgestimmter Sachpolitik. Voraussetzung dafür ist eine Kooperation und Koordination in der Erstellung und Umsetzung relevanter Politiken (Sport und Gesundheit...). • Veränderungsmanagement im Bereich kommunaler Freizeitanlagen und Freizeiteinrichtungen und aller öffentlichen Räume mit dem Ziel einer stärkeren Anpassung an die Freizeitnachfrage und insbesondere an die Bedürfnisse der Bevölkerung. • Ressourcenmanagement innerhalb des eigenen Wirkungsbereichs Verwaltung als auch außerhalb. • Standort- und Infrastrukturmanagement für Freizeitund Sporteinrichtungen auf lokaler und regionaler Ebene. • Kooperation zwischen den unterschiedlichen Bereichen im Freizeitsektor. • Modernisierung durch Schaffung günstiger Rahmenbedingungen für die Entwicklung der Freizeitwirtschaft vor allem im klein- und mittelständischen Bereich und im Bereich der Tourismusbetriebe, aber auch im Bereich innovativer Privatinitiativen (Dach-, Fachund Sportverbände usw.). • Die Verfolgung einer klaren, akzentuierten und öffentlich transparenten Förderungspolitik in den Bereichen Bildung und Sport. • Die Integration einander ergänzender Freizeit- und Sportangebote in eine umfassende Marketingstrategie für die Kommune, ihre Freizeitstandorte und Freizeitangebote. • Damit komplexe Managementanforderungen bewältigt werden können, müssen auch projektorientierte Strukturen (Strukturentwicklung) innerhalb der kommunalen Verwaltung geschaffen werden. Ziel eines kommunalen Freizeit- und Sportmanagements ist es, die Ressourcen und Präferenzen einer Kommune in umfassender Weise in die Entwicklung des kommunalen Freizeitsektors einzubringen, die Umsetzung innovativer Ideen und Projekte zu unterstützen und Umsetzungsdefizite zu verringern. Ein wichtiges Mittel dazu ist der weitere Ausbau projektorientierter Strukturen innerhalb der Verwaltung. Die Entwicklung und Betreuung großer Freizeitareale benötigt professionelles Management. Auch für das Management kommunaler oder gemeinwirtschaftlicher Freizeitimmobilien bieten sich neue Entwicklungs- und Betreibermodelle auf privatwirtschaftlicher Basis an. Die Kommune wird sich an solchen Unternehmungen primär inhaltlich (z.B. über Controlling) und erst in zweiter Linie institutionell beteiligen. Fallweise wird sich die Kommune auch direkt an großen Freizeitinvestments beteiligen, sofern sie mit Freizeitkompetenzen der Stadt verknüpft sind. Kriterien


65

für kommunale Beteiligungen an kommerziellen Unternehmungen sind: Strategische Bedeutung für die Entwicklung des Freizeit- und Sportsektors, Nachhaltigkeit des Investments, innovativer Charakter und hohe wirtschaftliche Umwegrentabilität. Anhand von in sich geschlossenen wissenschaftlichen Projekten wird im Anschluss an drei Beispielen („Sportund Erholungszentrum Prater“, „Wiener (Sport- und) Bewegungskindergarten“ und „Campusmodell – das Wiener Bildungsmodell der Zukunft“) die Wichtigkeit

66

des projektorientierten Vorgehens aufgezeigt. Zunehmende Problematik: Es fehlen genügend ehrenamtliche Mitarbeiter für den organisierten Sport. Hilfestellung durch die Kommune: • Sportstätten • Materielle Förderung • Ideelle Anerkennung der Tätigkeit • Hilfe für die Klubs (Verbandsführung durch professionelle Ansprechstelle).


Rudolf LEBER

7. SPORT / TOURISMUS UND UMWELT Sportturizmus és környezet Abstract Österreich zählt in Europa, gerade im Bereich Wintersport, zu einem der attraktivsten Reiseziele der Welt. Durch die wirtschaftliche Lage sind auch die Winterurlaube und die Schulskikurse rückläufig, trotz allem leisten sich noch ca. 15% der Österreicher einen einwöchigen Skiurlaub. Der Tourenskilauf erlebt derzeit wieder einen Boom. Wie wichtig die ökologisch/sinnvolle Nutzung der Alpen geworden ist, zeigen die Unwetter der letzten Jahre. Daher ist ein schonender Wintersportbetrieb unumgänglich.

Bevezetés Ausztria különösen a téli sportok tekintetében a világ legattraktívabb országai közé tartozik. A gazdasági helyzet romlása következtében a téli üdülések, a síutak száma visszaesett, ennek ellenére ma is az osztrákok 15%-a részt vesz egyhetes üdülésben. A sítúrázás ma ismét a fénykorát éli. Az alpesi környezet környezettudatos használatának szükségességét igazolják az utóbbi évek rendkívüli időjárási esetei. Ehhez egy környzetkímélő télisport gazdaság kilakítására van szükség.

7.1. Allgemeiner Beitrag zur Umweltschonung

7.2. Diskussion Skilauf

Es gibt sicherlich keine Zweifel, dass unsere Umwelt in erheblichem Maße belastet ist. Die Folgen der Zivilisation und des technischen Fortschritts zeichnen sich in der Natur ab. Die Probleme sind sehr gravierend. Das natürliche Gleichgewicht dieser Erde wurde und wird weiterhin durch Überpopulation und hohe Wohlstandsansprüche gestört. Die Grenzen sind sichtbar. Besonders deutlich wird dies in einem so wichtigen und empfindlichen Ökosystem wie den Alpen. Ihre Erschließung, die land- und forstwirtschaftliche Nutzung, die Besiedelung und der Tourismus sind Risikofaktoren, die die natürliche Funktionsfähigkeit gefährden. Die Walderkrankung macht besonders deutlich, wie dünn die Decke geworden ist. Der Verlust des Waldes würde nicht nur die Grundlage vieler Alpenländer zerstören, er würde sich auch über die Hydrologie in die Bereiche aller Flusssysteme auswirken, die ihren Ursprung in den Alpen haben. Ständige Lawinenabgänge, Verkarstung, ungebremster Wasserabfluss Hochwässer wären die Folgen. Dies zeigt, dass es im allgemeinen Interesse liegt, die Umwelt möglichst intakt zu halten, dafür zu sorgen, dass wir unsere Lebensgrundlagen nicht selbst zunichte machen. Die Ursachen des heutigen Zustandes der Alpen sind vielfältig. Einige entscheidende Faktoren wurden schon genannt. Auf sie wird sicher noch näher einzugehen sein, allerdings nicht um abzulenken und bloß zu stellen. Weil es viele Gefährdungsbereiche gibt, gilt es, sie in ihrer Größenordnung nach Quantität und Qualität zu kennen, ebenso nach ihren Verflechtungen. Die Gesamtgefährdung kann nicht mit dem beschuldigenden Blick auf den jeweils anderen Bereich bewältigt werden. Vielmehr kommt es zunächst darauf an, dass in jedem Bereich alles getan werden muss, um die spezifischen Lasten zu mindern.

Der Skilauf ist in die Diskussion gekommen. In Österreich stellen besonders die Naturfreunde einen Katalog über Problemstellungen und deren Lösungen vor. In der Bundesrepublik Deutschland ist der Skilauf sogar in Verruf geraten. Nicht wenig haben die Unwetterkatastrophen der letzten Jahre in den Alpen dazu beigetragen. In maßlosen Übertreibungen, völlig unberechtigten Schuldzuweisungen wurde dem Skisport die Verantwortung zugeschoben. In Deutschland hat der DSV neben anderen Untersuchungen mit einem von der Stiftung Sicherheit im Skisport finanzierten Forschungsauftrag das Bild zurechtgerückt und belegt, dass die Ursachen in der besonderen Wettersituation und sicher mehr in ungenügender Waldausstattung denn bei anderen Faktoren lagen. Die Umweltdiskussionen werden mit sehr vielen Emotionen geführt, und viele glauben, bestimmte Ziele nur mit katastrophalen Darstellungen erreichen zu können. Leider lehrt die Erfahrung, dass es fast hoffnungslos erscheint, auf diese polemische Vorgangsweise zu reagieren. Dennoch muss korrigiert, müssen Sachverhalte aufgezeigt, Maßstäbe zurechtgerückt werden. Es geht ja auch schließlich an die Substanz, wenn beispielsweise der Verzicht auf Skifreizeiten an Schulen verlangt wird, weil dies Erziehung zur Zerstörung der Alpen sei! Dabei meine ich, dass die Diskussion um die Bewältigung der Probleme nicht als bloß abwehrende Reaktion bestritten werden darf, sondern dass es vielmehr auf die selbstkritische Bewältigung der zweifellos vorhandenen Zielkonflikte ankommt. Dies allerdings auf der Basis einer unbestechlichen Standortbestimmung. Es wird oft die Frage aufgeworfen, wieso sich ein Verein, Skiverband, Schule diesem Problem stellt, da sie selbst weder Skianlagen noch Hotels oder all die


67

angegriffenen Infrastruktureinrichtungen bauen und, wie die allermeisten Skiläufer, nur Nutzer des Angebotes sind und zudem die Problematik nur einen Teil der Skiläufer erfasst. Wer soll jedoch das immer schräger dargestellte Erscheinungsbild des Skilaufes zurechtrücken, wenn alle Betroffenen ausweichen? Wer soll dazu beitragen, dass anstehende Entscheidungen auch zugunsten des Skisports und nicht nur dagegen getroffen werden? Ich glaube, dass es keinen anderen Weg gibt, als offensiv Stellung zu beziehen. Damit braucht man sich nicht zu einem reinen Umweltschutzverband zu wandeln. Skilauf mit Bedacht muss unsere Divise sein. 7.3. Allgemeine Überlegungen im Skilauf Wer an einen wunderschönen Herbsttag durch die alpinen Skiregionen in Österreich gewandert ist, bekam eindrucksvoll das Ausmaß der Schäden, die der Wintertourismus in den letzten Jahren und Jahrzehnten der Natur bereits zugefügt hat, vor Augen geführt. Der Skilauf in seiner heutigen massenhaften Ausprägung belastet und verändert die Landschaft, gefährdet den Bergwald, zerstört die Vegetation und verseucht das Grundwasser. In Österreich gibt es heute rund 7.000 Aufstiegshilfen mit einer Länge von ca. 5.000 km, das entspricht einer Vermehrung um das 30-Fache gegenüber dem Jahr 1955. Alle Experten sind sich darüber einig, dass in den nächsten Jahren (trotz wirtschaftlichen Rückgängen) mit einer weiteren Zunahme des Wintertourismus zu rechnen ist. Wir gehen dabei von folgenden Überlegungen aus: • Die Errichtung von Skianlagen und das Skifahren selbst sind mit Eingriffen in die Natur verbunden. • Skisport ist ein Volkssport geworden, der nicht durch die Masse, die ihn betreibt, sondern auch durch das Recht auf Erholung bestätigt wird. • Wenn Skisport zulässig ist, die Natur aber belastet, müssen Wege gefunden werden, die Skilauf mit Rücksicht auf die Umwelt für breite Schichten dauerhaft möglich macht. • Lösungen, welche sich nur Eliten leisten können, helfen nicht weiter. Geht man dem nach, dann zeigt es sich, dass die Wege für einen tragbaren Skilauf in Konkurrenz, teilweise in Verbindung oder Symbiose mit anderen Nutzungsraten gefunden werden müssen. Deshalb ist es wichtig, diese zu kennen und sich damit auseinanderzusetzen.

68

7.4. Nutzungen und ihre Bedeutung in den Alpen 7.4.1. Landwirtschaft a) Almwirtschaft Das heutige Bild der Alpen wurde durch die Landwirtschaft weitgehend mitgeprägt. Bis weit in dieses Jahrhundert hinein diente sie der Selbstversorgung der Bergbevölkerung. Ausreichende Flächen standen in den Tälern kaum zur Verfügung. Es mussten ständig neue gesucht werden. Im Tal ging man so hoch, wie es gerade noch tragbar war. Über den steilen Hangschultern schuf man Almen, auf die man das Vieh im Sommer auftrieb. Dies war nur möglich zu Lasten des Waldes. Sein schützender Gürtel über den Tälern wurde von oben und unten eingeengt und teilweise unterbrochen. Aus früheren Berichten wissen wir, dass das Vorgehen radikal und ohne Verständnis der Naturgesetze und ohne Berücksichtigung der Zukunft vorging. Jedenfalls steht fest, dass die natürliche Waldgrenze aus der Not der Bauern, zum Teil auch wegen der Abholzung zu Gunsten anderer Nutzungen (z.B. Bergbau), in großen Bereichen um 200 m heruntergesetzt wurde. Dadurch wurde den Bauern geholfen, aber auch das Risiko durch die Minderung des Schutzes durch den Wald erhöht und große Flächen mit rascherem Wasserabfluss bei starken Niederschlägen geschaffen. Mit der Erschließung der Alpen durch den Verkehr, mit den wachsenden neuen Beschäftigungsmöglichkeiten, und nicht zuletzt mit der Konkurrenz auf dem Markt der landwirtschaftlichen Produkte setzte ein Strukturwandel ein. Die schwierigen Produktionsbedingungen machen die Berglandschaft immer unattraktiver. „Viele Bauern geben auf “. Dennoch ist die Anzahl der Almen seit 30 Jahren nahezu gleich geblieben. Auf ca. 50.000 Hektar werden noch fast die gleichen Viehzahlen aufgetrieben, wobei es Änderungen gab und die Kühe häufig durch Jungvieh wegen des geringeren Aufwandes ersetzt wurden. Eine standortgerechte, sorgfältige Bewirtschaftung sowohl der Talflächen als der Almen trägt zur Erhaltung der Kulturlandschaft bei. Deshalb werden möglichst viele Almen erhalten. Würde ihre Bewirtschaftung eingestellt, ohne aufzuforsten, bedeutete dies eine rasche Zunahme der Erosions- und Lawinengefahr. Das überlang gewordene Gras ist nicht nur eine ideale Gleitbahn für Lawinen, es kann auch büschelweise zusammen gefrorenen vom talwärts drückenden Kriechschnee herausgerissen werden, wobei der Boden freigelegt wird und Erosionsrinnen entstehen. b) Waldweide Ein gravierendes Problem sind immer noch die geltenden Weiderechte für das Vieh in den Bergwäldern um die Almen. Danach darf das Vieh in die Waldbestände eingetrieben werden und frisst dabei nicht nur Gräser


und Kräuter, sondern intensiv auch Forstpflanzen und beschädigt durch den Tritt den Boden und die Wurzeln der Bäume. Diese Trittschäden führen zur Verdichtung der Böden, die beschädigten Wurzeln sind Infektionsherde für Baumkrankheiten, die weggefressenen jungen Baumpflanzen fehlen für die notwendige Verjüngung der Waldbestände. In Lech am Arlberg beispielsweise stellt die Waldweide die größte Gefährdung des Bergwaldes dar. In Oberbayern lasten immer noch Weiderechte auf ca. 8.000 Hektar Staatswald! Im Vergleich dazu beträgt die gesamte für den Skisport in diesem Gebiet in Anspruch genommene Fläche nicht einmal 3.000 Hektar. Die Ablösung der Weiderechte ist schwierig, obwohl sich die Regierungen in Österreich und in Deutschland mit viel Engagement darum bemühen. 7.4.2. Forstwirtschaft a) Schutzfunktion des Waldes Im Hochgebirge erfüllen die Wälder entscheidende Schutzfunktionen. Ohne sie wäre in vielen Tälern eine Besiedelung nicht möglich. Die wichtigste Funktion ist der BODENSCHUTZ. Mit ihrem tief- und weitgreifenden Wurzelsystem halten die Bäume den Boden fest, schließen ihn auf und sorgen über die Laub- und Nadelstreu für ständig neue Humusbildung. Schon das Kronendach bewirkt, dass die Niederschläge nicht mit voller Wucht auf den Boden fallen, vielmehr gebremst werden, versprühen und zum Teil gleich wieder verdunsten. Der Waldboden nimmt wegen seiner Struktur das Wasser wie ein Schwamm auf und gibt es langsamer als etwa Wiesen wieder ab. Er ist ein Wasserspeicher und verhindert insgesamt Erosionen (Bodenauswaschungen) ebenso wie durch den gebremsten Wasserabfluss Überschwemmungen, wie sie in waldarmen Hochgebirgslagen häufig auftreten. Im Winter hält der Wald den Schnee in den Kronen und mit den Stämmen fest. Er bremst das Abtauen und ist der beste LAWINENSCHUTZ. Schließlich weist der Wald durch die ständige Verdunstung eine höhere Luftfeuchtigkeit auf und hat über seine Schattenwirkung ausgeglichenere Temperaturen als das umliegende Freiland und bietet so einen guten Klimaschutz. Nicht minder gering ist sein Schutz vor Windeinflüssen einzuschätzen. Insgesamt erfüllen ca. 50% des Bergwaldes eine Schutzfunktion!!! Die Wissenschaft fürchtet, dass es durch Immissionseinflüsse zum Verlust von lebenswichtigen Waldflächen kommen könnte. Es sind ca. 40% der Waldflächen davon bedroht. b) Waldpflege, Verjüngung, Wegebau Der Bergwald bedarf, um seiner Funktion gerecht zu werden, einer besonderen Zusammensetzung nach

Baumarten und eines stufigen Aufbaus. Weißtanne, Buche, Ahorn, Kiefernarten, Lärche und Fichte sind die wichtigsten Holzarten. Wesentlich dabei ist, dass der Fichtenanteil nicht zu hoch wird, denn diese Baumart ist die labilste. Sie ist flachwurzelnd und vor allem anfällig gegen Sturm und Schnee. Verschiedene Gründe hatten in der Vergangenheit dazu geführt, dass gerade sie sich immer mehr durchgesetzt hat. Sie nimmt heute ca. 70% gegenüber früher ca. 50% Flächenanteil ein. Dramatisch zurückgegangen sind die Weißtanne und die Buche. Zweifellos war dafür die hohe wirtschaftliche Leistungsfähigkeit der Fichte maßgebend. Sie lässt sich am leichtesten verjüngen. Heute ist uns klar, dass nur ein stufig aufgebauter Mischwald den klimatischen und standörtlichen Bedingungen des Hochgebirges gewachsen ist. Deshalb wird die ganze Waldpflege mehr ökologisch orientiert auf dieses Ziel ausgerichtet. Vor allem bei der Verjüngung werden Weichen gestellt und dabei treten die größten Schwierigkeiten durch die Waldweide und zu hohe Waldbestände auf. Ein weiteres Problem ist die an den steilen Hängen schwierige Waldpflege. Hierfür mussten und müssen Forstwege gebaut werden. Wege haben aber auch den ökologischen Nachteil, dass sie in die Hänge eingeschnitten werden müssen, die Hydrologie verändern und zur Versiegelung führen und damit den Wasserabfluss beschleunigen. Bei einer Wegedichte von 20 Laufmetern je Hektar macht dies immerhin ca. 2% der Waldfläche aus. Man muss festhalten, dass der Wald im Alpenraum sicher keine weiteren Einbußen erträgt. Er setzt auch der skisportlichen Entwicklung eindeutige Grenzen. 7.4.3. Jagd a) Wildarten und ihr Schadeinfluss Im Hochgebirge leben Tierarten, deren Bestand durch den Menschen gefährdet ist. Dazu zählen vor allem das Auer- und Birkwild, das Schneehuhn und einige andere Vogelarten und auch der Schneehase. Sie haben ihren Lebensraum im Wald oder in besonderen Biotopen. Daneben gibt es aber auch Wildarten, deren Zahl sich durch menschliche Einwirkungen so vermehrt hat, dass sie die Vegetation, insbesondere den Wald, gefährden. Dazu zählen das Rotwild, die Rehe und die Gämsen. Während all diese Wildarten besonders gerne junge Bäume verbeißen, das heißt, ihre Knospen auffressen, so dass sie nicht aufwachsen können, schält das Rotwild zudem die Rinde von älteren Bäumen, die dadurch krank werden und vorzeitig absterben können. Gefährlich beim Verbiss ist auch, dass das Wild die ökologisch wichtigen Baumarten wie Tanne und Buche bevorzugt und damit die Fichte begünstigt, was wiederum zu einem einseitigen Waldaufbau führt. Diese Wildarten, die keine natürlichen Feinde wie Bär, Luchs,


69

Wolf mehr haben, weisen häufig zu hohe Populationen auf, weil auch die Jäger nicht genügend abschießen. Zu hohe Wildbestände sind somit zu einem wesentlichen Schadfaktor für den Bergwald geworden.

in von extrem durch Wildbach und Lawinen gefährdeten Lagen gebaut, 1980 waren es rund 110, wobei sich die Gesamtzahl der Häuser mit 1.100 nicht einmal verdoppelt hatte.

b) Wild und Erholungsdruck Zwischen dem Verhalten des Wilden und dem ständig wachsenden Besucherstrom in die Bergwälder besteht ein enger Zusammenhang. Das Wild, das den Menschen scheut, zieht sich in ruhigere Gebiete zurück. Die Konzentration führt dort zu höheren Wildschäden. Das Wild hat auch seine Lebensweise geändert, indem es mehr zum Nachttier geworden ist, das heißt, seine Aktivitäten in die Dämmerung und Dunkelheit verlagert. Dadurch wird es schwerer bejagdbar. Dies reicht allerdings nicht als Entschuldigung für die zu hohen Wildbestände aus, denn darüber wurde schon geklagt, als es den Erholungsdruck noch nicht gab. Für die gefährdeten Wildarten kann das Eindringen des Menschen in ihre ureigenen Lebensräume besonders dramatisch werden, wenn sie in ihrem Ruhebedürfnis ständig gestört und vertrieben werden. Im Winter sind diese Belastungen höher als im Sommer. Das Auerwild beispielsweise hat bei den Fluchten einen so hohen Energiebedarf, dass es diesen angesichts des winterlichen Mangels an Nahrung kaum decken kann. Besonders Skisportler müssen diese Störungen vermeiden, indem sie sich an die ausgewiesenen Pisten und Loipen halten. An diesen hat sich das Wild in der Zwischenzeit gewöhnt.

7.4.5. Verkehr Der enorm gewachsene Straßenverkehr ist eine Quelle der Umweltbelastung in den Alpen. Zwar ist das Straßennetz entsprechend der topographischen Situation naturgegeben weitmaschiger als im Flachland. Dennoch konzentriert sich der Verkehr um die Ferienorte, und in den tief eingeschnittenen Tälern halten sich die Emissionen aus den Abgasen der Kraftfahrzeuge länger und wirken sich länger auf Wald, sonstige Vegetation und Böden aus. Über dem Tragbaren liegen die Lärm- und Abgasemissionen an den Verkehrsstraßen, die die Alpen transversal erschließen. In den Ferienzeiten bewegt sich eine geschlossene Autokolonne den ganzen Tag über durch die Täler und über die Pässe. Der Einfluss auf die betroffenen Menschen und den kranken Bergwald kann kaum abgeschätzt werden. Außerordentlich hoch sind die Emissionsbelastungen auch in den in engen Talbereichen gelegenen Kurorten. Der Verkehr erreicht hier zeitweilig städtische Ausmaße und die Staus an den Straßenkreuzungen sind nicht minder gering.

7.4.4. Besiedelung Mit der Entwicklung des Fremdenverkehrs und der zunehmenden Erschließung durch Straßen ist das Bedürfnis gewachsen, zusätzliche Baugebiete in den Alpentälern auszuweisen. Bedarf bestand nicht nur für Einheimische, die beruflich am Ort gebunden sind oder ihre Häuser für den Tourismus ausbauten; große Nachfrage kam auch von den Auswärtigen, die sich in den schönen Kurorten niederlassen wollten und sich häufig Zweitwohnungen zulegten. Der beengte Siedlungsraum führte einerseits zur Verstädterung der Dörfer, die Ortskerne wurden immer dichter bebaut, mehr aber noch zur Bebauung außerhalb der traditionellen Baugebiete. Damit wurde zu oft in Bereiche ausgewichen, deren Sicherheit gegen die natürlichen Gefahren der Berge nicht gewährleistet war. Lawinen, Erdrutsche, Steinschlag, Überschwemmungen und anderes bedrohen so einen Teil der Siedlungsbereiche vorhersehbar. Die teilweise katastrophalen Schäden sind meist nicht nur durch fehlerhafte Benutzung der Berge verursacht, sondern Folgen der falschen risikoreichen Besiedelung! Als Beispiel sei die Gemeinde Neustift im Stubaital angeführt. 1954 waren hier von 660 Gebäuden rund sechs

70

Autofahren verursacht • Lärm • Abgase • Bodenversiegelung durch Straßen- und Parkplatzbau. Während die Folgen von Lärm und Abgasen im Allgemeinen schon recht klar sind, liegen die Folgen der großflächigen Bodenversiegelung nicht so klar auf der Hand. Durch die Bodenversiegelung auf Verkehrsflächen, aber auch beim Hausbau und beim Pistenbau können Niederschläge und Schmelzwasser nicht in den Boden eindringen und fließen sofort an der Oberfläche ab. Dadurch wird weiter talwärts die Hochwassergefahr verstärkt, die Hochwasserschutzbauten (Flussregulierungen) notwendig. Es ist keine Frage, dass es bequem ist zu Hause alles Gepäck einfach ins Auto zu schlichten und erst am Zielort alles wieder in die Hand zu nehmen. Allerdings gibt es besonders in letzter Zeit auch schon Angebote der Bahn, die den gesamten Gepäckstransport abnehmen. 7.4.6. Tourismus Der Fremdenverkehr ist die jüngste, aber heute mit Abstand bedeutendste Nutzungsform der Alpen. In der Schweiz zum Beispiel machen die aus dem Tourismus


erzielten Einnahmen hohe Exporteinnahmen aus. Der Anteil dieser Branche an den verdienten Einkommen erreicht in typischen Fremdenverkehrsgemeinden mehr als 90%. Dies war nicht immer so. Bis weit in dieses Jahrhundert hinein waren die abgeschiedene Lage, die ertragsarme Landwirtschaft, die schwierigen Arbeitsbedingungen und die mangelhafte Infrastruktur für die Armut in weiten Kreisen der Bergbevölkerung verantwortlich. Retter aus der Not war der Fremdenverkehr, der sich in ungeahntem Maße entwickeln konnte. Die immer weiter steigenden Ansprüche auf immer neuere, perfektere Freizeitformen wandelten das Gesicht dieser Region. Der ursprünglich landwirtschaftlich geprägte Naturraum wurde zu einer Erholungslandschaft. Der Segen brachte damit Lasten, die anfänglich nicht erkannt wurden. a) Sommertourismus - Wintertourismus Weit mehr als der Wintertourismus stand lange Zeit der Sommertourismus im Vordergrund. Es wird gerne übersehen, dass die wesentlichen Infrastruktureinrichtungen von den Sommergästen ausgingen. Straßen, Hotels, Zweitwohnungen, Erholungseinrichtungen, Wanderwege, Entsorgungs-anlagen wurden zunächst für die Sommersaison errichtet. Häufig war erst das Bestreben, die Anlagen besser auszunützen, die Arbeitskräfte kontinuierlicher zu beschäftigen, maßgebend dafür, eine zweite Saison im Winter aufzubauen. Dieser Prozess überwog in den meisten Alpenländern, mit Ausnahme vor allem von Frankreich, wo die „Retortenskiorte“ heute die Ergänzung im Sommer suchen. Vieles, was jetzt als Last in den Alpen empfunden wird, wäre auch ohne die Wintersaison und damit den Skilauf gegeben. Der Sommertourismus bringt daneben spezifische Beeinträchtigungen der Bergwelt mit sich. Die Landschaft ist weit mehr begeh- und befahrbar als im Winter. Forst- und Landwirtschaftswege, Wanderwege und Erschließungsstraßen führen fast überall hin. Damit wird Unruhe in den letzten Winkel getragen. Schädlich ist, dass sich zu viele Touristen nicht an die Wege halten und Trittschäden auf der Grasdecke verursachen. Die Erosionsfolgen an Erholungsschwerpunkten sind sichtbar. Nicht nur seltene Tiere leiden unter der Beunruhigung, sondern auch seltene Pflanzen, die zu gerne mitgenommen werden. Neue Sportarten wie Mountainbiking bringen neue Probleme. Die Zielkonflikte ergeben sich vor allem aus der großen Zahl der Gebirgsbesucher. 60% des Fremdenverkehrs fällt auf den Sommertourismus. Damit ist diesem auch die entsprechende Verkehrsbelastung zuzurechnen.

b)Pisten Über kaum ein anderes Umweltproblem wird derzeit so einseitig und pauschal berichtet wie über den Skilauf, besonders über den Pistenskilauf. Über diesen war so lange kein Aufhebens zu machen, als zwar viele Menschen schon vor dem Zweiten Weltkrieg bevorzugte Abfahrtsgebiete aufsuchten, aber nur wenig Seilbahnen und Lifte die erwünschten Aufstiegshilfen gaben. Deren Bau nahm erst 1950 nennenswerte Zahlen an und fand ab 1960 seinen Höhenflug. Fast gleichbedeutend für den Boom des Pistenskilaufs war die Entwicklung der Pistenpflegegeräte, die sich nach den Olympischen Spielen von Squaw Valley 1960 durchzusetzen begannen. Die glatt gewalzten Abfahrten machten Anfängern und Fortgeschrittenen den Pistenskilauf schmackhaft. Bei der Pistenplanung wird nicht nur die natürliche Geländeform verwendet, sondern großflächige Einebnungen und andere Veränderungen des Geländes sind zum üblichen Standard geworden. Dabei werden die vorhandene Pflanzendecke und der Boden weg geschoben, eine Wiederbegrünung der Flächen ist insbesondere oberhalb der Waldgrenze und über Kalkuntergrund mit großen Schwierigkeiten und mit sehr hohen Kosten verbunden. Die durch die Planierung bedingte Verdichtung des Bodens und die offenere Vegetationsdecke fördern den schnelleren Regenwasserabfluss und die Erosionserscheinungen und erhöhen als Folge davon weiter talabwärts die Hochwasser- und Murengefahr. Die vorhandenen Pisten werden im Winter intensiv gepflegt. Dafür werden nicht nur schwere Geräte eingesetzt, die zu starken Schneeverdichtungen führen, sondern (insbesondere im Zusammenhang mit Skirennen) werden auch verschiedene Chemikalien verwendet. Dies führt zu einer Verlängerung der Schneelage im Frühjahr und dementsprechend zu Beeinträchtigungen auf diesen Flächen. Die stellenweise eingesetzten Schneekanonen brauchen neben Energie insbesondere auch große Mengen an Wasser, das zu einer Zeit aus den Bächen entnommen wird, wo diese besonders wenig Wasser führen. Auch durch Schneekanonen kann es zu einer örtlichen Verlängerung der Benutzungszeiten der Piste kommen. Zu lange stand die ökologische Beschaffenheit der Pisten nicht genügend im Blickfeld. Über die Sicherheit der Aufstiegshilfen wachte der technische Sachverständige der zuständigen Landesregierung, auf die Sicherheit auf den Pisten achteten die Juristen. Die ökologische Stabilität beachtete zunächst niemand. Hätte es von Anfang an ökologische Vorgaben gegeben, gäbe es die heutigen Diskussionen nicht. So werden die genannten Fehler dem Skilauf insgesamt angelastet, ebenso wie der Betrieb der Skianlagen, der ohne Bedacht auf die Natur erfolgt. Dabei sind die Freigabe der Pisten bei nicht ausreichender Schneelage und der rücksichtslose Einsatz von Pistenraupen zu erwähnen.


71

Allerdings mutet es seltsam an, wenn Kritiker, die zu Recht ausreichende Schneelagen fordern, sich am stärksten gegen Beschneiungsanlagen engagieren. Sie führen vor allen ein grundsätzliches Überlegen an und fürchten ein weiteres Drehen an der Wachstumsspirale des Wintertourismus. Ob es nicht vielmehr ein Akt der puren Existenzsicherung ist, kann in einem schneearmen Winter im Alpenbereichen geprüft werden. c) Verhalten der Skifahrer Der Skisport mobilisiert Millionen von Menschen. Mit den Massen wachsen die Probleme und es ist einsichtig, dass jeder Einzelne mit einer schonenden Ausübung des Skisports zu einer Entspannung der Zielkonflikte beitragen kann. Angesichts der großen Zahl summiert sich das Fehlverhalten nur einer geringen Anzahl der Skiläufer zu einem Belastungspotential von erheblicher qualitativer Bedeutung. Es wird immer eingewandt, die Probleme lägen doch nicht beim Skiläufer. Was könne er denn anderes tun, als hinauf und hinunter zu fahren. Tatsächlich ist der wichtigste Schritt, sich an die markierten, abgegrenzten Pisten und Loipen zu halten und sie nur zu nutzen, wenn sie eine durchgängige Schneelage haben. Besondere Probleme bringt das hemmungslose Variantenfahren mit sich. Vielen Skiläufern ist der Betrieb auf den Pisten zu groß geworden, die zudem immer perfekter gepflegt und super planiert werden. Dem sehr guten Skifahrer ist dies zu langweilig und mit dem ständig verbesserten Fahrvermögen, sowie den tollen Skigeräten, zieht es die Skifahrer immer mehr weg von den so genannten Autobahnen in das freie Gelände. Mehr Einschränkungen muss man noch im Waldbereich machen. Dort hält sich das meiste Wild auf, weil es neben mehr Nahrung auch die Deckung, also Sichtschutz, findet. Umso größer ist der Stress, wenn es unvermutet von Variantenskiläufern aufgeschreckt und zur Flucht gezwungen wird. Es kommt wesentlich hinzu, dass die Variantenfahrer im Wald die Pflanzen mit ihren Stahlkanten beschädigen. Oft merken sie es selbst nicht, weil die jungen Bäume und Sträucher unter dem Schnee verborgen sind. Gerade in älteren Wäldern, wo die weiten Baumbestände zum Tiefschneefahren verlocken, samen sich die jungen Bäume natürlich an und wachsen zumeist in einer langwierigen Phase der Festigung heran. Sie sind besonders empfindlich gegen jede Beschädigung und es kann verhängnisvoll sein, wenn zu den natürlichen Gefahren und zum Verbiss des Wildes noch die Schäden durch den Skiläufer kommen.

7.5. Beurteilung Die skizzenhafte Darstellung der Nutzungsraten der Alpen zeigt, dass allen ein erheblicher Anteil an Lasten für die Natur eigen ist. Selbst die schonenden Nutzungen der Land- und Forstwirtschaft sind mit Risiken für Natur und Landschaft verbunden. Darüber hinaus besteht eine vielschichtige Verflechtung zwischen allen Nutzungsraten. Sie haben viele positive Seiten, wenn man beispielsweise die Vorteile, die der Fremdenverkehr für die Landwirtschaft und die Bergbevölkerung gebracht hat, betrachtet. Die Landwirtschaft hat zwar auf manchen Pisten Ertragseinbußen, dem stehen aber Einnahmen aus entsprechender Pacht, Zimmervermietung und die Möglichkeit des Nebenerwerbs gegenüber und gleichen die Nachteile mehr als aus. Nicht zu übersehen sind die negativen Folgen, wenn man den Einfluss des Tourismus auf den Wald, die Landschaft oder selbst die Jagd nimmt. In allen Bereichen gibt es eine Fülle von Notwendigkeiten und Möglichkeiten, die speziellen Lasten zu mindern und einzugrenzen. Dies ist die wesentliche Aufgabe, die aber erst dann schlüssig gelöst wird, wenn auch die Abstimmung unter den Bereichen erfolgt. Jede Lösung muss auch die Auswirkung auf das Ganze berücksichtigen. Entlastung im Einzelnen nützt nichts, wenn sie die Probleme andernorts verschärft. Vernetzung gilt nicht nur in der Ökologie, sondern auch in der Sozioökonomie. Gesamthafte Lösungen und damit Kooperationen sind gefordert. 7.6. Trendsportarten in den letzten zehn Jahren 7.6.1. Variantenskilauf Zeitgleich mit dem verstärktem Pistenbau (teilweise langweilige Skiautobahnen) und einem zunehmend besseren Durchschnittskönnen der Skiläufer war ein Ausweichen guter Skiläufer auf Bereiche zu beobachten, die früher ausschließlich dem Tourenfahrer vorbehalten waren. In der Folge entstanden neben den Konzentrationen von Skiläufern auf den Pistenbereichen weiträumige Nutzungen der Skigebiete, sofern dies das Gelände zuließ. Damit wurden aber die dort vorherrschenden traditionellen Nutzungen (Forst-, Almwirtschaft usw.) zusätzlich durch eine sportliche Nutzung intensiviert. Einige Zusammenhänge dieser Mehrfachbelastung wurden bereits erwähnt. 7.6.2. Snowboardfahren Mit dem Snowboardfahren ist der Skisport bei Naturschutzverbänden mehr in die Kritik gekommen, als dies mit den traditionellen Formen des Skilaufs möglich

72


gewesen wäre. Gründe hierfür sind die Tatsache, dass (in einem geringen Ausmaß) neue Sportler angesprochen werden, die ansonsten (oder keine) Natursportarten betrieben hätten. Zur Kritik gibt die Werbung im Zusammenhang mit Snowboardfahren den Anlass. Sie ist im Allgemeinen aggressiv erlebnisbetont und ohne Hinweis darauf, dass sich der Sportler in einem sensiblen Naturraum bei der Ausübung des Sports bewegt. Es ist nicht zu erwarten, dass derart motivierte Sportler Verständnis für Tiere und Pflanzen aufbringen, wenn der allgemeine Kenntnisstand über ökologische Zusammenhänge äußerst gering ist. Wer von diesen Sportlern sollte erkennen, dass mit der Störung des Wildes im Wald durch eine Horde Snowboardfahrer die Fluchtdistanz zu möglichen Einstandsgebieten des Wildes unterschritten ist, dass in der Folge wegen des erhöhten Energieverbrauches des Wildes der Pflanzenverbiss um ein Vielfaches ansteigt. Dass der erhöhte Verbiss dann mit im Zusammenhang mit einem ohnehin um das Überleben kämpfenden Wald zu sehen ist, ist zwar nicht dem Snowboarder anzulasten, schädigt den Wald aber trotzdem nachhaltig. Weniger entscheidend ist das Problem der Sicherheit der Snowboardfahrer. Zu erwähnen sind Sicherheitsfragen im Zusammenhang mit direkten Verletzungen oder Schäden durch häufige Ausübung der Sportart. Häufig wird der Snowboardfahrer über keinerlei alpine Erfahrung verfügen, sich aber im ungesicherten Skiraum bewegen. Zu bedenken ist weiterhin, dass sie keinen Hang querend oder leicht aufsteigend verlassen können, da sie sich dann zu Fuß in mehr oder weniger tiefen Schnee durchkämpfen müssten. Dies kann zur Folge haben, dass bei unsicheren Hangbereichen das Risiko des Befahrens bewusst in Kauf genommen wird, weil es Verlassen eines Gefahrenbereiches zur Seite zu mühsam sein könnte. 7.6.3. Gleitschirmfliegen Zu den neuen Sportarten im Gebirge zählt zweifellos das Gleitschirmfliegen. Während sich Hängegleiter an festen Startplätzen und im Bereich der Aufstiegshilfen etabliert haben, sind Gleitschirmflieger mobiler und können, Flugbedingungen vorausgesetzt, ohne großen Aufwand von vielen Gipfeln ins Tal gleiten. Dies hat zur Folge, dass Bereiche, die ansonsten den Tieren völlig überlassen bleiben, plötzlich von einer neuen Nutzergruppe beansprucht werden. Auch wenn die Werbung gerne die grenzenlose Freiheit beim Fliegen im Gebirge suggerieren will, bleibt freilich die Störung in der Praxis auf wenige Zonen und Zeiten begrenzt: • Auf die Aufstiegswege, sofern sich diese nicht im Bereich der üblichen Wanderwege beschränkt. • Auf den Startbereich, dort kommt es in der Regel nur zu Problemen, wenn mehrere Piloten in kurzen Abständen genau an derselben Stelle starten. Dort

käme es wie beim Wanderer zu Trittschäden. • Auf die Flugstrecke, sofern Einstandsgebiet von Wild überflogen wird. • In wenigen Fällen auf Bereiche und Zeiten, in denen sonst kein Wanderer unterwegs ist. Da Bergsteiger oder Wanderer in der Dämmerung versuchen, das Tal oder eine Schutzhütte zu erreichen, wird er sich ein den exponierten Gebieten, in denen sich das Wild zurückzieht, nicht mehr aufhalten. Der Gleitschirmflieger dagegen kann selbst noch zu späteren Zeiten sich in den Rückzugsgebieten des Wildes aufhalten bzw. überfliegen. Die Zeiten und Zonen, in denen es damit eine Störung geben kann, ändern sich. 7.6.4. Wald und Wild – Probleme durch Trendsportarten Nachdem mehrfach auf Schäden hingewiesen wurde, die der Skiläufer direkt oder indirekt im Wald anrichten kann, soll nun exemplarisch an einem Beispiel aufgezeigt werden, welche Zusammenhänge bestehen. 1. Der Skiläufer schädigt den Wald direkt, z.B. durch Befahren von Aufforstungsgebieten werden Spitzen verschneiter Bäume „abrasiert“. 2. Pisten im Waldbereich teilen die geschlossenen Waldflächen, z.B. durch Windbruch und Temperatureinfluss kann es zu einem deutlichen Rückgang der Waldbestände kommen. 3. Pistenbau zerschneidet Lebensraum (Lebensraum von Wildtieren wird durch Pistenschneisen durchbrochen). 4. Restwaldbestände zwischen Pistenschneisen verleiten zum Variantenfahren im Wald, z.B. kurze Waldzonen haben einen höheren Reiz zum Durchfahren. 5. Wild wird weiter beunruhigt (Folgen sind Verbissschäden). 6. Wild wandert aus. 7. Wilddichte in ungestörten Lebensräumen steigt. 8. Ausbau des Pistengebietes in neue, bisher unerschlossene Gebiete. 9. ... 7.6.5. Tourenskilauf Skibergsteigen, von vielen als die sanfteste Form des Skilaufs gepriesen, wird dann problematisch, wenn der Skibergsteiger elementare Regeln des Verhaltens in der Natur nicht beherrscht. Gemessen an den möglichen Schäden, die durch Pistenskilauf und Variantenlauf entstehen können, mag das Ausmaß der möglichen Schäden gering erscheinen. Dies vor allem deshalb, weil Bergsteiger eine wesentlich intensivere Beziehung zur Natur entwickeln als Pistenbenützer. Wer mit seiner eigenen Kraft aufsteigt, wer sich langsam im Aufstieg die Schönheiten und Besonderheiten der Landschaft erschließt, hat zwangsläufig mehr Verständnis für


73

natürliche Lebensräume und kann sich auch leichter als der Pistenfahrer den Gesetzmäßigkeiten anpassen. Auch beim Skibergsteigen können Schädigungen auftreten. Mögliche Schäden an der Vegetation und beim Wild sind: • Verletzungen von Nadeln und Treiben an jungen Bäumen • Beschädigung von Strauchgesellschaften • Beschädigung der Grasnarbe • Zunahme der Verbissschäden • Beunruhigung des Wildes. Da die Gesamtzahl der Tourenfahrer geringer ist als jene der Pistenbenützer, hält sich das Ausmaß von möglichen Schäden schon allein dadurch in Grenzen. Jedoch sollten elementare Regeln eingehalten werden: • Fahrgemeinschaften bei der Anreise • Weidezäune nicht beschädigen • Aufforstungen nicht befahren • Die Bodenvegetation bei geringer Schneelage schonen • Futterstellen meiden • Wildtieren ausweichen bzw. nicht verfolgen • Hunde im Wald an die Leine geben. Der Skibergsteiger sollte in der Lage sein, die angesprochenen Probleme zu erkennen. Dazu bedarf es intensiver Aufklärung aller Fachverbände, Schulen und eine gewisse Lenkung des Tourismus, auf die im Weiteren sicher noch genauer einzugehen sein wird! 7.7. Möglichkeiten, Aufgaben von Schule und Verein (Verbände) Der Schule und dem Verein kommt in der aufkeimenden Diskussion über die Werte der Freizeitgesellschaft eine entscheidende Rolle zu. Schule und Verein sollen sich weiter reichende Ziele setzen, als die Befriedigung kurzfristiger Wünsche von Einzelnen. Der Sportverein oder die Schule, wo man eine oder mehrere Natursportarten betreibt, müssen im Interesse der langfristigen Wahrung ihres Bestehens aus Eigeninteresse den Gedanken des Naturerhaltens an die vorderste Stelle rücken. In Vereinen, die über eine gewisse Größenordnung und Alter verfügen, sammelt sich ein Wissen über Probleme der sportlichen Nutzung der Natur an, das bei Sachentscheidungen einzubringen ist. Nur wer längerfristige, ideelle Werte und Zielsetzungen verfolgt, kann sich von dem rein kommerziell orientierten vordergründigen Interesse lösen und wertfreie Urteile abgeben. Bei Schule und Verein ergibt sich die Möglichkeit, den einzelnen Schüler bzw. das einzelne Mitglied über Institution der zur Verfügung stehenden Möglichkeiten gut zu informieren, bei Gemeinschaftsveranstaltungen, Vorträgen, Ausflügen usw. zu informieren und zu

74

Verhaltensänderungen im Sinne der Erhaltung der Natur oder eines sanften Tourismus zu bewegen. Damit man diesem Bildungsauftrag gerecht werden kann, haben die sporttreibenden Schulen und Verbände fachlich geschulte Lehrkräfte auszubilden und Informationsmaterial zu erstellen. 7.8. Stellenwert des Themas Skisport und Naturschutz Die vorgetragenen Ausführungen mögen beim Leser den Eindruck erweckt haben, dass die Österreicher im Zusammenhang mit den Forderungen an den Umweltschutz etwas übertrieben reagieren. So wurden Slogans „Skisport = Alpenmord“ oder „Ski Heil - Berg kaputt“ geprägt, andere ähnliche Slogans sind uns bekannt. Ernster als die zitierten Schlagworte sind Beschlüsse von Schulen wie der eines deutschen Gymnasiums in Würzburg zu nehmen, das beschlossen hat, in Zukunft auf Skischulkurse zu verzichten, um nicht das ökologische Gleichgewicht der Alpen zu stören. Auch wenn solche Schulen noch in der Minderheit sind, ist der Trend doch unverkennbar, die wirtschaftliche Situation in Europa verstärkt diesen Trend. Es muss vermutet werden, dass angesichts der Erfolglosigkeit der Naturschutzbemühungen in wesentlichen Bereichen ein Scheinerfolg beim Tourismus im Allgemeinen und beim Sport im Besonderen gesucht und im Moment auch gefunden wird. Dabei gehen die Gegner des Sports in der freien Natur von der irrigen Annahme aus, dass mit der Ausübung des Sports in der Natur diese auch unwiderruflich verbraucht werde, ähnlich wie dies mit der überbauten Fläche eines Tennisplatzes oder einer anderen festen Sportstätte geschieht. Dem gegenüber sollten durch die Sportler und ihrer Verbände (Schulen) nachdrücklich den Naturschutz zu ihrem eigenen Anliegen machen und Forderungen zum Naturschutz erheben! Ziel muss es sein, den Sportler in positiver Weise für ein Engagement für den Naturschutz zu gewinnen. Damit könnte auch die Chance bestehen, den Blick für die großen Probleme des Umweltschutzes zu öffnen. Eine Möglichkeit, den Menschen die Bereitschaft dafür zu wecken, liegt in der Sensibilisierung des Sportlers in kleine, überschaubaren Problemen wie denjenigen des Skilaufs. Nur derjenige, der die Natur kennt und sie lieben gelernt hat, wird sich auch für ihre Erhaltung einsetzen. Versuchen wir deshalb beizutragen, die uns im Verein, Schule oder im Skiunterricht anvertrauten Menschen zu aktiven Sportlern und Naturschützern zu machen. Zu Naturschützern, die aus ihrem Naturverständnis heraus aktiv für die lebenswerte Umwelt eintreten und dabei den Menschen nicht vergessen!


Szakirodalom/Fachliteratur Aubert A. (2007): Magyarország idegenforgalma. Szakkönyv és atlasz. Cartographia Kiadó Balatoni Turisztikai Szolgálat (2008): www.balatontipp.hu, www.balatonihajozas.hu/hu vitorlaskikotok.htm Bánhidi M. (2002): Kerékpár útvonalak és kerékpárosok tesztelése a magyarországi kerékpárturizmus fejlesztéséhez. Apáczai Napok Tanulmánykötet Bánhidi M. ed. (2003): A vízi és vizekmenti turizmus alapjai. Budapest, Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolai Kar p. 170 Bánhidi M. (2004): Promoting Wellness: European perspective. In: Chin M. K- Hensely L.-Cote Chen P. S.H. eds.: Global Perspectives in the Integration of Physical Activity, Sport, Dance and Excercise Science in Physical Education. From Theory to Practice. 133-144. Bánhidi M. (2011). Sportföldrajz. Dialóg Campus Kiadó. Budapest Barker M.L. (1982): Traditional Landscape and mass tourism in the Alps. Geographical Review Baur (1993): Motorische Entwicklung in kulturellen Kontexten. Sport und Buch Strauss GmbH Köln Bigelow, HB. Edmondson WT , (1947): Wind waves at sea, breakers and surf. US Hydrographic Office Pub. 602 xi + 177. 17 Brämer R. (2002): Megatrend Wandern - Problem oder Chance? Sport und Tourismus Dokumentation des 10. Symposiums zur nachhaltigen Entwicklung des Sports vom 28.-29. November in Bodenheim/Rhein Brymer, E., Downey, G., & Gray, T. (200): Extreme sports as a precursor to environmental sustainability. Journal of Sport and Tourism, 14(2-3), 1-12. Cserháti L. (2010): Gróf Széchenyi István szerepe a hazai evezős sport megteremtésében május 12 előadás kivonat, Gödöllő Csizmadia L. (1999): Lovas Turizmus Szeminárium. Nagycenk. Január 25-28 403 Dési I. (2003): Környezet-egészségtan. JGYF Kiadó, Szeged Dreyer A. (2002): Sport und Tourismus. Wirtschaftliche, soziologische und gesundheitliche Aspekte des Sport-Tourismus. Universitatsverlag, Wiesbaden Econo Consult Kft., COWI (2010): A kerékpáros turizmus fejlesztési stratégiája 2010-2015. Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkársága számára készült. www.bm.gov.hu Fekete M. (2006): Hétköznapi turizmus. A turizmuselmélettől a gyakorlatig. Doktori (PhD) Értekezés. Nyugat-Magyarországi egyetem Közgazdaságtudományi Kar Doktori Iskolája, Sopron Foss M. L., Keteyian S. J. (1998): Fox’ Physiological Basis for Excercise ans Sport. WCB McGraw -Hill Földesiné Sz. Gy. (1984): Magyar olimpikonok önmagukról és a sportról, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Frank G. (1998): Ökonomie der Aufmerksamkeit. München: Hanser Gibson HJ (1998): Sport tourism: a critical analysis of research - Sport Management Review, - Elsevier Gucziné Huszti Gy. (2003): Magyarország általános és regionális idegenforgalmi földrajza. I. Kötet. Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest. 336 Haas H. vgl (2005): Medienkunde. Grundlagen, Strukturen, Perspektiven. Wien: Universitätsverlag, S. 142 Hajek T. (1996): Winterfreunden im steirischen Schneeloch. Freizeit FÍebruar 6/10 Hamilton N. – Bánhidi M. (2004): Multi-dimensional Mapping for Popular Sports. II. International Conference for Physical Educators (ICPE 2004) 7-10 July p. 75 Hamilton N., Luttgens K., Weimar W. (2007): Kinesiology: Scientific Basis of Human Motion. Mc Graw and Hill Higham, J. E. S., Kearsley, G.W. and Kliskey, A.D. (2006): Multiple wilderness recreation management: Sustaining wilderness values - maximising wilderness experiences. Electronic publication. University of Otago Hoeger W.-Hoeger S. (2002): Principles and Labs for Fitness and Wellness. Wadsworth Group, Canada Howley E. T., Franks, B. D. (1986):Health/Fitness Instructor’s Handbook. Human Kinetics INFORA (1993): Grobanalyse zur Betriebserweiterung, Kézirat, Graz Institut für Sportökonomie (2006), URL: http://www.boerse-express.com/pages/431906 http://www.wienerzeitung.at/DesktopDefault.aspx?TabID=3928&Alias=wzo&cob=225191¤tpage=0 Kopcsay L. (2007): A turizmus növekedésének környezetvédelmi kérdései. http://gtfk.nyf.hu/uj/files/publikaciok/Inv2007_Kopcsay_ laszlo_120-122.pdf Kosiewicz J. (2006): Tourism from Social Perspective. In Kosiewicz ed. Environmental differentations of tourism. Legionowo, Wydawnictwo i Ksiegarnie, Warsawa 7-8 Kurtzman J., Zauhar J. (2005): Sports tourism consumer motivation. Journal of Sport & Tourism Volume 10: 21-31 Laimer P., Schischeg C., Karner B..eds. (2008): Tourismus in Zahlen Österreich 2007/2008 Austria Statistik, Wien Laki L. (1989): Társadalmi és szociológiai összefüggések. In A magyar sport helyzete és fejlődési irányai. OSH 7-33 p. Lang Research Group (2004): Interest of Professional Sports. As a spectator. Ministry of Tourism http://www.tourism.gov.on.ca/english/tourdiv/tams/ sportppt/sld001.htm Lazar R. (2005): Concept for a bioclimatic evaluation of an expedition and trekking area at moderate and high altitudes] Wien Med Wochenschr. Apr;155(7-8):176-87 Leber R. (2001): Sozialisation im Sport aus Sicht der Kommune. Wien. Leber R. (2001): Pädagogische Aspekte des Schulsports und ihre Wirkung auf die Persönlichkeitsentwicklung. Wien Leber R. (2008): Sport - Der Weg zum Ich. Risiko oder Chance? Wien Leber R. (2010): Sportkommunale Entwicklung aus Sicht der Stadt Wien. Wien Leber R. (2011): Sportentwicklung – Projektentwicklung im sportkommunalen Bereich. Band 1. Wien Leber R. (2011): Municipal Development of Community Sport Facilities from the Perspective of the City of Vienna. Wien


75

Lovász Gy. (2000): Általános vízföldrajz. Egyetemi tankönyv. JPTE Pécs 233 Macchiavelli A. (2009): Alpine tourism. Development contradictions and conditions for innovation. Journal of Alpine Research. 97-1/2009 http://rga.revues.org Mancilha-Carvalho JJ, Crews DE. (1990): Lipid profiles of Yanomamo Indians of Brazil. (Preventive Medicine Jan;19(1):66-75 Mészáros E. (1994): Bevezetés a környezettanba. Veszprémi Egyetem Analitikai Kémia Tanszék, Veszprém Michalkó G. (2004): A turizmuselmélet alapjai. Turizmus Akadémia 1. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár. p:218., Motyka K., Kozlowski S. (1979): Cardio-respiratory adaptation to physical exercise and hypoxia after a high-altitude expedition. Acta Physiol Pol Mar-Apr 3: 373-83 Magyar Turizmus Zrt. (2007): A Magyar Turizmus Zrt. tájékoztatója a 2006. évi kutatás eredményeiről – Idegenforgalom március 11.44.20 CET MTZRT, Magyar Lovasturisztikai Közhasznú Szövetség (2009):Lovasturizmus termékfejlesztési Stratégia.. Nemzeti Turizmusfejlesztési Statégia Mundruczó Gy., Graham S. (1996): Turizmus elmélet és gyakorlat. 4.4. A turizmus környezeti hatásai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.145-147 Murphy P. E. (1985): Tourism. A community approach. New York: Methuen Our Common Future (1987): World Commission on Environment and Development. Oxford, Oxford University Press. Nagy B. (2010): Túrázók nagykönyve. Magyarország legszebb túraútvonalai. Totem Kiadó Neirotti L. D., Bosetti H. A., Teed K. C. (2001): Motivation to attend the 1996 Summer Olympic Games Journal of Travel Research; Boulder; Feb Pavia W., Kennedy D. (2005): Highest peak continues to hold fatal attraction. 25/12/2005 http://www.timesonline.co.uk/article/0,,2-1957515,00.html Péczely Gy. (1998): Éghajlattan. Tankönyvkiadó, Budapest p. 336 Rátz T.-Kiss R. (2006): A golfozás, mint aktív turisztikai tevékenység Magyarországon. Magyar Sporttudományi Szemle 27:22-26 Röthig P. ed. (1992): Sportwissenschaftliches Lexikon. Hofmann, Schorndorf ORF - Böse Zungen behaupten in Anbetracht dieser ÖSV Macht im ORF, dass die Österreicher statt Fußballspielen doch Schifahren sollten, das könnten sie besser ORF Medienresearch, URL: http://mediaresearch.orf.at/index2.htm?fernsehen/fernsehen_hitliste.htm ORF Sport Plus kann über Kabel in Österreich, Deutschland, Liechtenstein, Slowenien, Polen und Ungarn empfangen werden. Die Ausstrahlung erfolgt auf derselben Frequenz (Satelliten-Transponder 115 auf ASTRA 1H), auf der auch TW1 ausstrahlt, dessen Programmschwerpunkte weiterhin Wetter, Tourismus und Freizeit bleiben. Diese Frequenzteilung nach dem Vorbild von KIKA und ARTE ist die einzige Gemeinsamkeit von ORF SPORT PLUS und TW. Siehe URL: http://tv.orf.at/program/orfsportplus/ Österreichisches Pressehandbuch (2006): S.641ff Peden M.M, McGee K., Krug E.(2000): Injury: a leading cause of the global burden of disease.World Health Organization Geneva Peeters P., vanEgmond T., Visser N. (2004) European tourism, transport and environment. NHTV Centre for Sustainable Tourism and Transport, Breda Powers S. K., Howley E. T. (1997): Excercise Physiology Brown &Benchmark Publishers 522 Pretorius T, Bristow GK, Steinman AM, Giesbrecht GG (2006): Thermal effects of whole head submersion in cold water on nonshivering humans. Journal Appl Physiol. 2006 Aug;101(2):669-75. Epub Apr 13. Puczkó L. (1999): Turizmus és környezet. Turizmus vagy környezet? Ph.D. értekezés. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Gazdálkodási Ph.D. program. Budapest. http://phd.lib.uni-corvinus.hu/204/01/puczko_laszlo.pdf Schäffer J. (2004) Kékestető és a Mátra múltja. Símánia magazin február Simpson A. (2005): The London Olympic Games 2012. Tourism Marketing Intelligence. Washington, DC 18th Nov, http://www.comlinks.com/ tourism/ti051118.htm South African Governemnt Information (2007): Sports Tourism Project http://www.info.gov.za/aboutsa/sport.htm Studie Sportliches Österreich (2005), URL: http://www.vmoe.at/show_content2.php?s2id=155 Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet (2000): A felnőtt lakosság véleménye az aktív üdülési és kulturális tevékenységekről. Magyar Turizmus Rt. Turizmus Bulletin 4, 38-41 Tokaji N. Cs. (2004): Túrasível 7500 m magasból. (Outdoor sport, 2004/2005 pp. 50-58) Tóth J. (1995): A földrajztudomány néhány alapkérdéséről. In: Golobics-Tóth Válogatott fejezetek a társadalomföldrajz köréből. JPTE pp. 5-16. Trapasso LM, Cooper JD. (1989): Record performances at the Boston Marathon: biometeorological factors. International Journal of Biometeorology. Dec; 33(4):233-7. Turco, D. M., Riley R., Swart K. (2002): Sport Tourism. Morgantown USA UNWTO (2007): Another Record Year For World Tourism Madrid, 29 January www.world-tourism.org/ newsroom/Releases/2007/january/ recordyear.htm USDA (2003): National Forest Visitor Use Monitoring Program. National Project Results January 2000 through September 2003 http://www.fs.fed.us Varga A..( 2004): Pszichológia a fenttarthatóságért. Magyar Pszichológiai Szemle MTA, Budapest 187-206 Vargáné Cs. K. (2010): A fenntartható turizmus vidékfejlesztései az észak-alföldi régió példáján. Debreceni Egyetem Waag T, Hesselberg O, Reinertsen RE (1995): Heat production during cold water immersion: the role of shivering and exercise in the development of hypothermia. Arctic Med Res.;54 Suppl 2:60-4. Ward-Smith, AJ (1983): The influence of aerodynamic and biomechanical factors on long jump performance. Journal of Biomechanics. 16: 655-658. West J. B. (1993): Acclimatization and tolerance to extreme altitude. J Wilderness Med. Feb;4(1):17-26. WTO (2008):Sport Tourism. www.sporttourismexpo.com (2011. március 2) World Travel&Tourism Council (2010): Economic Research: Economic Impact of Travel and Tourism. http://www.wttc.org/bin/pdf/original_pdf_file/ oman.pdf Zhang S., Meng G., Wang Y., Li J. (1991)Study of the relationships between weather conditions and the marathon race, and of meteorotropic effects on distance runners. Springer Berlin/ Heidelberg International Journal of Biometeorology 63-68.

76



77

78



79

80


EdTWIN Projekt EGYÜTTM KÖD INTÉZMÉNYEK EDTWIN NEMZETKÖZI PROJEKT TEAM

Recommend Documents