49. szám.
Ötödik évfolyam.
Pozsony, 1887. évi deczember 3-án.
E VANGELIKUS
EGYHÁZ es ISKOLA. r
yVL E G J E L E N
HETENKÉNT
EGYSZER.
Előfizetési á r : Egész evre félévre . negyedévre Egy szám ára
Hirdetés
6 frt — kr. 3 , — , 1 , 50 , 12 kr. o. e.
V
Tartalom : A nagyváradi . . Pályázatok.
Szerkesztő-
8 kiadó-hivatal:
Pozsony,
Konventutcza
6.
sz.
Felelős szerkesztő s kiadó :
J
T R S Z T Y É N S Z K Y
— Apró észrevételek.
—
F I E I R I E IST G
Z.
A pestmegyei esperesség tanitói értekezletei.
A nagyváradi 1. sz. püspök által „elővezettetni" kivánt evangelikus lelkésznek folyamodványa a minisztériumhoz. Nagyinél tóságú Magy. Kir. I g a z s á g ü g y i Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! Mély tisztelettel alulírt bátorkodom az alább következő, rám nézve mint evangelikus lelkészre felette sérelmes, a mellett magyarországi evang. egyházunknak az országos törvényekben gyökeredző jogait alapjukban megtámadó esetet Nagyméltóságod elé azon alázatos kérésem kíséretében terjeszteni, miszerint azt a magyar állam legfőbb jogánál és megtorló hatalmánál fogva kegyesen orvosolni méltóztassék. F. évi október 10-én egy, minden aláírást és hivatalos alakot nélkülöző czédula kíséretében városunk rendőri közege által a helybeli róm. kath. parochiára berendeltettem oly czélból, hogy ott a Csanádi róm. kath. szentszék előtt perlekedő Györki Mihály és Balta Judith házasfelek ügyében tanúskodjam. Midőn ezen — alaki tekintetben — törvénytelen megidézést figyelembe nem vettem, akkor 1 . alatt tisztelettel ide mellékelt okmány szerint Apostol Ubald róm. kath. lelkész által hivatalosan azon fenyegetéssel lettem illetve, miszerint „ e l ő v e z e t t e t é s e m r ő l a n a g y v á r a d i 1. sz. p ü s p ö k ő n a g y m é l t ó s á g a f o g g o n d o s k o d n i . " Ezen eljárás ellen hivatalos óvásomat és tiltakozásomat fejeztem ki azon kijelentéssel, hogy azt a magas kormánynak orvoslás végett bejelenteni fogom. Ugyan e tárgyban a 2/. alatt tisztelettel ide zárt másolat szerint dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi 1. sz. püspök úr Békésmegye alispánját hivatalosan megkereste az iránt, hogy az illető szentszéki kiküldöttek elé való megjelenésre utasítson azon indok alapján, mert „a házassági ügyek elbírálására Magyarországban az egy-
ára:
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 k r .
—
Belföld.
—
Vegyesek.
—
házi törvényszékek illetékesek s az azok által elrendelt intézkedéseknek mindenki engedelmeskedni tartozik." Ennek alapján a 3 . alatt tisztelettel ide csatolt másolat szerint Békésmegye alispánja által hivatalosan megkerestetvén, mély tisztelettel alülírt a 4/. alatt másolatban ide zárt hivatalos sorok által az alispán urat a dolog érdeme felől körülményesen felvilágosítva, őt az 1868. LIV. t.-cz. 207. §-nak b) pontja, továbbá ugyanazon t.-cz. 195. §. és 198. §. és az 1868. X L V I I I . t.-cz. 2. §-a alapján törvényes álláspontomnak úgy a csanádi szentszék, mint dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi 1. sz. püspök úrral szemben, — érvényesítésére tisztelettel felkértem. Nagyméltóságú Magy. Kir. Igazságügyi Miniszter Ú r ! Kegyelmes Uram ! Lehetetlen, hogy Nagyméltóságodnak jogérzete és ismert igazságszeretete a fentebb előadott tényekben nyilvánuló törvénytelenséget és abból nemcsak reám, mint lelkészre — de általában a magyarországi evang. egyház híveire — az országos törvények által biztosított jogaik szempontjából, — háramló sérelmet első tekintetre észre ne vette légyen! Miután ugyanis mély tisztelettel alulírt mind azon körülményeket, melyeket a fentnevezett perlekedő házasfelekről megtudnom lehetet, az általam teljesített háromszori lelkészi békéltetésről kiadott hivatalos bizonyítványomban előadtam, — az 1868-ki LIA", t.-cz. 207. §-nak b) pontja alapján, mint köztisztviselő, ugyanazon tárgyra nézve a tanuzást jogosan megtagadhattam annyival inkább, mert a rám hivatkozó róm. kath. vallású alperes Györki Mihály felől a fentebb nevezett hivatalos okiratban előadottakon kívül semmit sem tudok és így rám való hivatkozásának nem lehet egyéb czélja, mint a per késleltetése és ellenfelének bosszantása, mi a fentebb idézett t.-cz. 195. §-a értelmében büntetendő cselekményt képez. De még az esetben is, ha ez ügyben tanuzásra volnék kötelezhető, — nemcsak a fenálló
.402
törvényes gyakorlatnál és azon általános jogi szabálynál fogva, mely szerint a tanuk kihallgatása a rájuk nézve illetékes bíróságok előtt eszközlendő, hanem még inkább a fentebb idézett t.-cz. 198. §-ának világos szavai- és az 1868. XLVIII. t.-cz. 2. §-ának rendelkezése alapján, mely a mindkét evang. hitfelekezetű egyház magyarországi híveire nézve házassági ügyekben illetékes bíróságúl az illető világi törvényszékeket jelöli meg, — a fenforgó ügyben a bíróilag megállapított kérdő pontoknak nem a nagyváradi róm. kath. püspöki szentszékhez, mely rám nézve a fentebb idézett t.-czikknél fogva semmi esetben sem lehet illetékes bíróság, — hanem a b.-gyulai kir. törvényszékhez, melynek területén lakom, — kellett volna hivatalos megkeresvény útján áttétetniök. És ha Nagy m éltóságod tekintetbe méltóztatik venni azon eljárást, melyet ez ügyben Apostol Ubald róm. kath. lelkész és szentszéki kiküldött velem szemben tanúsított, midőn a szükséges alaki kellékekkel ellátott bírói idézvény kézbesítése helyett, előbb rendőri közeg által saját lakására berendelt, utóbb egyházi főhatóságának rendeletére való hivatkozással „a világi hatóság útján való elővezettetés"-sel fenyegetett; ha mérlegelni méltóztatik lehető végzetes következményeit azon erőszakoskodásnak, midőn a mindkét evang. hitfelekezetű egyház híveinek az 1868. XL VIII. t.-cz. 2. §-a által törvényesen biztosított azon joga, mely szerint házassági ügyekben a r á j u k n é z v e i l l e t é k e s v i l á g i t ö r v é n y s z é k e k előtt tanúskodhatnak és kereshetik igazaikat, most a Polg. törvénykezési rendtartás 198. §-ával együtt, — egy püspöki rendelet által hatályon kívül helyeztetni szándékoltatik; és midőn az evangelikus egyház lelkészei róm. kath. lelkészek által saját egyházi főhatóságaik nevében a világi hatóság útján való elővezettetéssel fenyegettetnek oly czélból, hogy azok — különféle befolyások alatt álló, más vallású feleknek, bosszantási czélból származó hivatkozása alapján — a róm. kath. szentszék előtt való tanúzásra kényszeríttessenek oly körülmények felől, melyekre nézve a fentebb idézett LIV. t.-cz. 207. §. 6. pontja értelmében hivatalos okiratok kiadása van megszabva, — és így saját hivataluk közhitelességének megtagadására vezettessenek : bizonyára nem méltóztatik eljárásomat indokolatlannak találni, midőn ezen sérelmes esetet orvoslás végett Nagyméltóságod kegyes színe elé terjeszteni bátorkodom. Mindezek alapján alázatos kérésem oda terjed, miszerint fentebb említett Apostol Ubald mezőberényi róm. kath. lelkész és szentszéki kiküldött eljárása felett, mint a ki a törvény által előírt birói idézvény kézbesítése helyett rendőri közegek által saját lakására berendelvén, utóbb a világi hatóság utján való elővezettetéssel illetéktelenül hivatalosan megfenyegetett és így hivatalos hatalommal való visszaélést követett el, Nagy m éltóságod rosszalását kifejezni és a további eljárást ez ügyben beszüntetve, dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi 1. sz. püspök urat személyemre vonatkozó keresetének törvénytelen volta felől felvilágosittatni méltóztassék.
Ki is alázatos kérésemet megújítva, mély tiszteletem nyilvánítása mellett vagyok Mezőberényben november 10-én 1887. Nagyméltóságú Magy. Kir. Igazságügyi Miniszter Űr, Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája id. Jeszenszky
Károly,
evang. lelkész. *
*
*
Fentebbiekhez szabad legyen még két érdekes okmányt csatolnunk, melyeknek egyike szép tanúságot tesz a nagyváradi 1. sz. püspöknek, másika a békésmegyei alispánnak felfogásáról. „Nagyságos Jancsovics Pál kir. tanácsos úrnak, Békésvármegye alispánjának Békés-Gyulán. Gry. M. és B. J., a csanádi róm. kath. szentszék előtt perben álló viszálkodó házasfelek ügyében nevezett szentszék 1887. évi szept. 23. 395. szám alatt kelt határozatával megkereste a nagyváradi latin szertartású püspöki szentszéket az iránt, hogy a perben álló felek által hivatolt és e püspöki megye területén lakó némely tanút, köztük i d . J e s z e n s z k y Károly mezőberényi e v a n g e l i k u s lelkészt, a békési evang. esperesség tanácsosát a beküldött kérdőpontokra nézve bíróilag hallgattassa ki. A tanúkihallgatás a bíróilag kiküldött K n y Antal békési plébános és Apostol Ubald mezőberényi lelkész által m e g t a r t a t v á n : egyedül id. Jeszenszky Károly mezőberényi evang, lelkész, hivatolt alperesi tanú vonakodott a birói megidézésnek megfelelni, sőt másod izben is hivatalosan felhivatván, a megjelenést megtagadta. Miután pedig a polgári törvén} r kezési rendtartás 22. §-a értelmében is a h á z a s s á g i ü g y e k e l b í r á l á s á r a M a g y a r o r s z á g b a n az e g y h á z i t ö r v é n y s z é k e k i l l e t é k e s e k és az e z e k á l t a l e l r e n d e l t i n t é z kedéseknek mindenki engedelmeskedni tartozik ; miután ugyanezen polg. törvk. rendtartás 306. §. szerint a tannzásra felhívottak megjelenni és vallomást tenni köteleztetnek s az alapos ok nélkül ellenszegülőkre büntetések is szabatnak; miután a fennforgó ügyben minden gondolható felekezeti sérelem vagy zaklatás ki van zárva : tiszteletteljesen kérem Nagyságodat, szíveskedjék id. Jeszenszky Károly mezőberényi lelkészt alantas közege által eljárásának helytelenségéről felvilágosíttatva, utasíttatni, miszerint a birói kiküldöttek előtt megjelenjen és tanúvallomását annak rendje szerint jegyzőkönyvileg felvétesse. Egyébiránt kiváló tiszteletem nyilvánításával maradok Nagyságodnak Budapesten az országgyűlés tartama alatt 1887. november hó 1-én alázatos szolgája dr. Schlauch Lőrinc s. k. nagyváradi latin szert, püspök." „718/1877. Békésmegye alispánjától. Nagytiszteletü és tudományu id. Jeszenszky Károly evang. lelkész úrnak Mezőberényben. Folyó évi nov. 5-én 702. szám alatt kelt átiratomra folyó évi november hó 7-én 190. szám alatt kelt becses válasza folytán hivatalos tisztelettel értesítem, hogy a
.403
nagyváradi latin szertartású püspök u j a t a mai nap fenti szám alatt kelt atiratomban felkértem, miszerint méltányos és jogos indokait figyelembe venni, a vizsgálati egyházi küldöttséget ezekről értesítve odautasitani méltóztassék, hogy ha a szóban forgó egyházi válóperes ügyben. Cimed hivatalos bizonyítványa megkívántatik, a tanúkihallgatási eljárást mellőzve, a szükséges hivatalos bizonyítványt hivatalos uton beszerezni igyekezzék. Fogadja egyébiránt tiszteletem kijelentését. Békés-Gryulán, 1887. nov. 9. Jancsovics Pál alispán.
Apró észrevételek, E kedves lapunknak a legutóbbi hetekben megjelent számaiban lapozgatván különösen egy közlemény vonta magára figyelmemet s kérem a nagyt. szerkesztőséget, hogy erre nézve észrevételeimet itt elmondhassam. Az előttem igen érdekes közlemény „az anyakönyvek vezetése, illetőleg helyreigazítása kérdésében, — a 41. számban megjelent — „javaslat." Már évek óta azok táborához tartozom, kik azt vitatják, hogy anyakönyveink vezetése egyöntétű legyen ugy annak nyelvére, mint alakjára nézve. A nyelvre nézve az egyöntetűségre való törekvésünk tót atyafiaink féltékenységén és a kormány óvatosságán hajótörést szenvedett. Ez tehát egyidőre levétetett a napirendről, pedig — én most i^- csak azt vitatom, kogy híveinknek helyesen felfogott érdeke azt a nyelvet követeli, melyet az országban minden mívelt ember s a nem iskolázott emberek közt is a legtöbb megért. — Alakjára, azaz a rovatok feliratára s azok mikénti betöltésére, illetőleg ennek rektifikátiójára nézve már közelebb állunk az egyöntetűséghez, de a czélt még ebben sem értük el. Feltétlen kívánatos, hogy a tekintetben gyülekezeteink anyakönyvei teljesen egyformák legyenek. Egyforma az eljárás, melylvel azokat vezetjük; egyforma az eljárás, melyet azok rektifikátiójakor követünk. Thebusz javaslata az utóbbira nézve ezt akarja elérni és én kívánatosnak tartom, hogy e kérdéssel minden kerület foglalkozzék s eljárásunk mindenütt egyöntetű legyen. Azon reményben, hogy a-javaslat másokat is érdekel és az egyöntetű eljárás szükségességének érzete utat tör magának, elmondom a javaslatra szerény észrevételeimet. — A 2. utolsó mondatát : „vagy a mely cselekményről az illetékes közegtől Írásbeli hivatalos jelentést, avagy értesítést nyert" kissé szabatosabban szeretném, mert ily általános kitétel : „illetékes közeg," „jelentés vagy értesítés" sok embernek nem, kezdőnek meg épen nem eléggé világos. Lássuk pl. hogv miket vezetüiík be, a melyeknél nem mi voltunk a fungensek, de azok még is a mi anyakönyvünkbe valók : Nincs itthon a pap; átviszik az újszülöttet a szomszédba, hogy ott megkereszteltessék. A szomszéd szívesen megteszi, de be nem irja, hanem kiállítja bizonylatot, hogy az eset o t t h o n beirattassék. — V a g y : A mi
gyülekezetünkben született fiú elhal a 3—4-ik faluban vagy vármegyében. Megküldik nekünk halotti levelét, hogy jegyzetbe vezessük. — Vagy : Kohn Móricz Széchenyire változtatja nevét. A belügyminiszter erről értesít, hogy foglaljuk j e g y z e t b e . Ilyenkor olyant irunk a mi anyakönyvünkbe, a mi körül nem ténykedtünk, de a mi mégis általunk vezetendő be. És erre az általam kifogásolt mondatot lehet is érteni. — De lehetne azt másra is érteni. — Olvastam egyszer egy polémiát, melyben egy tiszttárs azt vitatta, hogy ő azokat is beírja az eskettek anyakönyvébe, kik idegen egyházban esküdtek ugyan, de kik egyikének ő adta ki a hirdető levelet. — Tudjuk, hogy ez téves eljárás, de a fenti mondatot erre is lehetne magyarázni. — Azért szeretném azt szabatosabban. A 6. §-ra szinte van észrevételem. A törvénytelen gyermeknek a szülők esketése utáni hatósági határozat nélküli s csak a l e l k é s z á l t a l i t ö r v é n y e s í t é s é t én nem tartom helyesnek. Miért? Mert először mi nem vagyunk törvényszék , mely az olyan fontos Ítéletet, mint : t ö r v e n v e s vagy t ö r v é n y t e l e n , kimondani illetékes volna ; s mert másodszor igen könnyen megeshetik a kezdő emberen, hogy olyan gyermeket törvényesíttetnek vele, mely törvényes soha sem lehet, mert szülői — akkor mikor a gyermek született, t ö r v é n y e s gyermeket nem nemzethettek. — Ezért ezt a dolgot mindig a gyámhatóságra bíznám, illetőleg azt tartom, hogy annak hatáskörébe való. — Észrevételem van a 23. §. azon rendeleteire is, hogy az anyakönyvek kiigazítását teljesítő lelkész j o g o s í t v a v a n m é r s é k e l t d í j t is szedni. — Ezt elhibázottnak tartom. Illusztrálom példával. — Épen a napokban kereste egyik hívem az ő esketési bejegyzését. — Nézem az anyakönyvben : nincs ! Nincs sehol, pedig a házas felek itt élnek már 30 esztendeje boldog házasságban. — Nem volt tehát mást tenni, mint az anyakönyvi pótlás végett szükséges munkához fogni. A pótlást elrendelő hatósági utasítás hivatalomhoz érkezvén, a 30 évvel ezelőtt itt esketett házas párt utólag beírtam. Ha én már most ezért díjt kértem volna, attól követeltem volna azt, ki annak fizetésére nem köteles s ezért igazságtalan dolgot cselekedtem volna — az én nézetem szerint. Mert, kérem szépen, azért fizettetik nekünk a stóla, hogy azt a munkát, a miért azt felvesszük, teljesítsük is. — Már most valamely elődünk el feled valamit bevezetni, de a stólát felveszi, a beírás mindenesetre mireánk, vagy másikra marad ; de stólát még egyszer nem kérhetünk. Igaz, hogy a másik munkáját teljesíteni sem igazság mireánk nézve, de az jngyen munkával hivatalunknak tartozunk, nehogy az szidalmaztassék. Az egész javaslatra csak ennyi észrevételem van .és kívánatosnak tartom, hogy mások is hozzá szóljanak s a javaslat szélesebb körnek javaslatává váljék. •Guggenberger.
.404
i n t é z k e d é s e e l l e n r e m o n s t r á l az a l e g j o b b e s e t b e n nem t u d j a , mit cselekszik!? Nem r o s z a k a r a t , h a n e m t é v e s i n f o r m á c z i ó alapj á n b e s z á m í t h a t l a n , d e e s e t l e g m é g i s véIly czimű, e lap 43-ik számában megjelent sze- s z e s t é v e d é s b i z e z ? Ezek előre bocsátásával legyen szabad ő Nagyrény czikkem abban a szép érdemben részesült, hogy tanügyi esperesünk, nagyt. Török József úr ugyanis tiszteletűsége állításaihoz, egész tisztelettel és illedee lap 46-ik számában hozzászólt. — Szivesen vettem, lemniel hozzászólni. Azt mondja ő Nagytiszteletűsége de többi ügytársaim is a tanügyi esperes úrnak ez nem szólnék „ h a t é v e s á l l í t á s o k k a l n e m t a őszinteséggel határos hozzászólását, amennyiben a l á l k o z n á m b e n n e . " Nem értem, hogy lehet ezt dolog érdeméhez többet mondott, mint az én sze- állítani oly czikkről, a mely csupán megtörtént térénységem elmondott s többet hoz fel a felszínre, nyek elősorolása? Hogy pedig czikkem csak megmintsem én mertem volt fölhozni. történt tényekkel foglalkozik, azt Nagytiszteletű tanÚgy hiszem, hogy az ügy, a melyről én még ügyi esperes, úr is elismeri. Lehet, hogy czikkem a eléggé tartózkodólag vettem bátorságot a nyilvános- megtörtént tények egyes mozzanatait körülíró és ság előtt megszólalni, ama ügy, a mely eddig észre- illusztráló irómodoromban előjöhetnek nem igen vétlenül, mostoha szülöttként élősködött, megérdemli, szabatos kifejezések a minőket sokszor a szokásos hogy róla a nagyobb tárgy és szakismerettel biró beszédmód szabadon ejtet az irályban és ilyenek, megegyének is egész nyíltsággal necsak szóljanak, de engedem , előfordúlhatnak szerény czikkemben is, őszinte határozottsággal intézkedjenek és igazán ér- melyek azonban a tárgy lényegén nem változtatnak, deklődjenek is. sem a megtörtént ténynek igazságát nem dönthetik Hogy én, az Úrnak szerény munkása, nagytiszt. meg, mint például, hogy a pesti esperesség tanítói Török úrnak minden megtisztelő czélzásait félre téve, értekezletei a tanítóság hibáin kivűl feleslegesekké ez ügyben megszólalni mertem, tettem azt tisztán az lettek, illetőleg megszűntek ; ennek igazsága annál ügyért, azon ügyért, a mely hangosan panaszolja az inkább is nem megdönthető, mert azt tanügyi espeiránta való közönyt és érdektelenséget; tettem ezt res úr is elismeri, hogy csakugyan „megszűntek" és azért, hogy a czikkemben érintett vegetálás alatt már hogy „a tanítóság hibáin kivűl," ez is megdönthetúgy is vonaglott tanitói értekezletekre felköltsem len, mert az a tanítóság még most is megvan, még nagytiszt. Esperesünk becses figyelmét és fölhívjam most is kész és képes összegyülekezni ; de mire ? miaz ezeknek romjain fölépítendő és még két év előtt nek? ha egyéb hatásköre nincs, mint magántársalgás, tervezetbe vett tanítói-egyesület minél előbb való al- mint önművelődés, mint együttes evés és ivás; a miért kotására. És ha megszólaltam, szólottam anélkül, hogy pedig kár lenne mai napság csak máshová fáradni, roszakaratú indulat kisért volna, akár esperességem, nem pedig még költekezni is, s annál furcsábban akár kerületem iránt is; miről reménylem szerény nézne ez ki, ha mindezt hivatalból való rendeletnél czikkem szelid irálymodora is eléggé megnyugtató- fogva kellene megtenni. lag tanúskodik. Továbbá azt mondja, hogy azon s o k s z é p é s A mi különösen érdekelte tanügyi esperes urat, j e l e s d o l g o k , m i k e t c z i k k e m a t a n i t ó k éraz e következő: „ H o g y a t a n i t ó i é r t e k e z l e - t e k e z l e t e i r ő l fölsorol csakugyan mind t e k a p e s t m e g y e i e s p e r e s s é g b e n — a t a n í - m e g v o l t a k - e és h o g y m e g v o l t a k - e o l y t a t ó s á g h i b á i n k i v ü l , — f e l e s l e g e s s é l e t t e k n i t ó i é r t e k e z l e t i k ö r b e n is, m e l y t a l á n i l l e t ő l e g m e g s z ű n t e k azon okokból, mert, a s o h a s e m l é t e z e t t , m i n t a p i l i s i ? ? nagytiszteletű Esperesség kiadott még 6 év előtt Ezekről gondolom tanügyi esperes úrnak bizto„ e g y s z e r m i n d e n k o r r a m i n d e n e l e m i i s k o - sabb tudomása lehet, mint a czikk írójának és ha l á j á t k ö t e l e z ő t a n t e r v e t ; k i s z e m e l i a k é z i fentjelzett és kétség kérdése alá helyezett szavai szet a n k ö n y v e k e t , a z o k a t a j á n l j a ; i s k o l á b a rint csakugyan nem lenne arról tudomása, vagy ha v a l ó b e h o z a t a l u k a t s z i g o r ú a n e l r e n d e l i azon körülmény való, hogy pilisi kör vagy tanítói s az e z e k s z e r i n t v a l ó t a n í t á s t m e g h a g y j a . értekezlet soha sem létezett volna, ez csak azon felEzt azután ő Nagytiszteletűsége saját nézetéből eredő sőbb közönyre és érdektelenségre vallana, a mely itészetének bonczoló kése alá veszi; czikkemben elő- miatt sokszor a leghasznosabb intézmények is és igy forduló, de a dolog lényegéhez nem is annyira tar- a pestmegyei esperességben létező iskolai körök tanítozó egy-két kifejezést, mint a szőrszálat hasogatja; tóinak értekezletei is — „a tanítóság hibáin kivül" czikkemet téves állításokon alapulónak deklarálja s feleslegessé lettek, sőt megszűntek. Sőt tanügyi espefelette ekképen dönt : S h a í g y a m e g o k o l á s o k res urunk kétség kérdése alá helyezett szavaiból azt n e m á l l a n a k , a z t h i s z e m j ö s s z e d ő l t a z is, is lehet kiérteni, miszerint a kérdéses iskolai körök a m i t m e g o k o l n i a k a r t u n k v e l ő k . Ö s s z e d ő l t tanítói értekezleteivel nem is igen törődtek, mert a t a n i t ó ú r a z o n á l l í t á s a , h o g y az i s k o l a - különben már két év ótátul, a mint ezen értekezlek ö r ö k t a n í t ó i n a k é r t e k e z l e t e i a p e s t m e - * tek köztudomás szerint megszűntek, kell vala, hogy g y e i e s p e r e s s é g b e n — a t a n í t ó s á g h i b á i n róluk a tanügyi esperes úr intézkedjék, miután sem k i v ü l — f e l . e s l e g e s s é l e t t e k " s végre ily ijesztő tavaly, sem ez idén, nemcsak egy iskolai körben, de hangokban fakad ki : S a m e l y t a n i t ó a> k e r ü l e t egyben sem tartatott tanítói értekezlet s így jó lett
A pestmegyei esperességi igkolakörok tanítóinak értekezletei.
.405
volna, hamarább — közrebocsátani, ama hivatalos fölhivást, miszerint a még két év előtt szétoszlatott tanítói értekezletek ismét újra tartassanak. — Noha czikkemben a legcsekélyebb mértékben sem hibáztatom, azért a papságot, hogy ezen tanítói értekezletek észrevétlenül megszűntek — sem azt nem hiszem, sőt tagadom, hogy a pestmegyei esperesség tanítóinak egyesülésre való törekvésüket az vezérelné, miszerint a papságot fekete szinben feltüntetni akarják. Hála Istennek, van bennünk papjaink iránt való tiszteletből elég!! És így, ha a tanítói értekezletek megszűntek azért, mert nem volt hivatalos hatáskörük; nem volt hivatalos jellegük, a mely alatt ténykedésüket folytatták volna. A mi pedig egyesegyedül csekélységemet illeti, higyje el Nagy tiszteletű Török lelki atyám uram, hogy tudom én azt is, miszerint protestáns egyházunknak az iskola létföltétele, s Pesten a tót egyházban, a patentalis huzavona alatt kezdett és viselt tanítóságom, és egyházamért szivesen eltűrt testi és lelki sérelmeim élő tanúbizonyságok arra, hogy soh' se vágtam, nem is vágom sem egyházam, sem iskolám alatt a fát — inkább azt ezekért magamon hagyom vágatni, de papjaim iránti tiszteletben is igazán megmondhatom, hogy voltam „ p r i m u s inter pares." Az is érdekli nagyon tanügyi esperes uramat, hogy hát „ e g y s z e r m i n d e n k o r r a m e g a l a p í t o t t t a n t e r v e t és t a n r e n d e t is k é s z í t e t t az e s p e r e s s é g . " Nemde készített? — tehát ez is tény! Pedig megtörtént ez már vagy 6 év előtt és már azótától az iskola falain kivűl is, láthatott volna napvilágot. És e tanterv most is még az, a mely volt, változatlanűl és annélkül, hogy a kifogásolt tananyag-beosztáson — mint azt tanügyi esperes úr is fölszinre hozza — és előírt tananyag-sokaságon változtattak volna, vagy a tanterv kivihetőségének nehézségét azzal segítettek volna könnyíteni, hogy kiadtak volna a „mi v i s z o n y a i n k h o z a l k a l m a z o t t t a n t e r v a l a p j á n " készített olvasókönyvet — a mint ez esperességünknek szándékában is volt, — a mely könyv tartalmazta volna könnyű olvasmányokban ama tananyag velejét, a melyet t a n t e r v ü n k az illető iskolák számára előír. Erre pedig esperességünk nemcsak jogosult, de képes is lett volna; mert én is hiszem, — ha tanügyi esperes urunk is hiszi — „ m i s z e r i n t ez e s p e r e s s é g n e k 26. e g y h á z p a p j a k ö z ö t t v a n annyi szakértő embere mint egy iskolakör 5 — 6, vagy ha szabad hozzá tennem a békés-csabai egyház t a n í t ó j a k ö z ö t t . Pedig tantervünk jóval hamarább jelent meg, mint a békés-csabai NémethLinder-féle magyar olvasókönyv. Igy cselekszi ezt államunk is, ha kiád tantervet, kiád tanterv szerint való tankönyveket is. Igaz, megvallom, a t a n t e r v e g y t a n í t ó v a l b i r ó h a t o s z t á l y ú i s k o l á n a k v a l ó ; mert azt hordja homlokzatán, amint azt majd az igen tisztelt olvasók — ha majd e lap hasábjain megjelen — fogják látni s így e tanterv tanügyi esperes úr szerint korlátolt valami; mert csak egy tanítóval biró 6 osztályú iskolának való. Miért küldetett tehát e
tanterv több tanítóval biró iskolának is? „ha nem kötelező," teszem azt czeglédi mintaszerű iskolába és Kis-Kőrös, Vadkert, Duna-Egyháza, Aszód, több tanítókkal biró iskoláiba is ; miért tétetik a nagytiszteletű körlelkész uraknak, sőt helyi lelkész uraknak is kötelességévé, hogy őrködjenek vájjon minden iskola ezen tanterv szerint tanít-e, ha a tanterv nem kötelező? Szerintem a mit az esperesség — iskolát illetőleg — kiád, minden iskolára kötelező, s így e tanterv is. Én kölönben ettől eltekintve, magaménak és iskolámra nézve kötelezőnek vallottam is, meg vallom is; iránta való érdekeltségemet azzal is bizonyíthatom, hogy vele örömest foglalkozom, s minden áron azon törekszem, hogy az érvényesíttessék, a miért is szerinte, tantárgyaimat is a mennyire annyira kidolgoztam s iskolámban való tanításomat szerinte intézem, s tudok is hála Istennek könnyíteni és változtatni is a dolgon. Ebből tehát arról is meggyőződhet, nagytiszteletű atyasága, hogy tudom azt is, hogy a „ v á l tozandó megváltoztatásának alkotmányos m ó d j a is m i , " ha azt éppen nem is ott keresem, a hol annak esetleg meg kellene — figyelmeztetésemen kivül is történni; tudom azt is, hogy örökké való egyedül az Istenség, és ha czikkemben így fejeztem ki magam — „ e g y s z e r - m i n d e n k o r r a " azzal korántsem akartam érteni, ö r ö k k é v a l ó t , hanem az inkább azon szokásos kifejezésekhez tartozik talán, melyet az irály tanban metaphorikus kifejezéseknek szokás nevezni. Ez az én szerény véleményem — akár mindjárt erős vagy gyönge oldalomra is vall. Érdekli tanügyi esperes urat még az is, hogy az espresség „ k é z i t a n k ö n y v e k e t is k i s z e m e l i ; a j á n Í j a , i s k o 1 á k b a v a l ó b e h o z a t a l u k a t szig o r ú a n e l r e n d e l i és e z e k s z e r i n t v a l ó t a n í t á s t m e g h a g y j a." Nemde ez is így van? Ez is tény ! És hogy ezt is megírtam czikkemben, azzal gondolom nem akartam remonstrálni, sem esperességem, sem kerületem, sem pedig Németk-Linder-féle magyar olvasókönyv ellen; sem rosz akaratból, sem tévedésből, sem téves informáczióból ! Én úgy esperességemnek, mint kerületnek is, minden határozatait és intézkedéseit is — nem azért tartom tiszteletben, h o g y a z o k e g y h á z u n k a u t o n ó m i á j á t nem s é r t i k , mert ebbe nincs beleszólásom — hanem azért, hogy nekem Krisztus Jézusom szőllője alsóbb rendű munkásának, felsőbbségemnek engedelmeskednem kell ! A kerület által pálya-díjjal érdemesített olvasókönyvet, a mely vallásos tartalmánál fogva személyemet inkább kielégíti, czikkemben nem is említettem ; noha az esperességünk által kiadott tantervnek meg nem felelhet ; — megnem felelhet pedig azért, mert 6 osztályú iskolából csak — kiszakítólag III-dik és IV-dik osztályoknak szánt olvasókönyvvel nem lehet elérni ama t a n f o l y t o n o s s á g o t , a minőt a mi esperességi tantervünk lépcsőzetes menetében, osztályonként igényel és minthogy az talán még sem lehet, hogy a tanterv módosíttassék a könyv szerint, — miután még eddig a könyv készíttetett bizonyos tanterv szerint, — ám lásson tehát nagytiszteletű tanügyi esperes urunk hozzá, hogy a „ v á l t o z t a t a n d ó m e g v á l t o z t a t á -
.406
sának tudott alkotmányos módjával" e furcsa helyzeten minél előbb segítsen. Most meg átadom magam és e lap 48-ik számában megjelent czikkemet a részrehajlatlan közvéleménynek. ítéljen czikkem fölött és én felettem is ! ítéljen igazságosan vájjon czikkemben tett megokolások 'oly fövenyesek-é, hogy czikkem romba dőlt volna s összedőlt légyen ama rám nézve elég fájdalmas, de őszinte állításom is, hogy a z i s k o l a k ö r ö k t a n í t ó i n a k é r t e k e z l e t e i a p e s t m e g y e i esperességben — a t a n í t ó s á g h i b á i n k í v ü l f e l e s l e g e s s é lett e k , i l l e t ő l e g m e g s z ű n t e k . ítéljen a közvélemény a felett is, vájjon ilyen okoknak miatta szándékolt esperességi tanítói egyesületünk, melynek minélelőbbi létesítéseért, nagytiszteletű esperességünkhöz, mint fennhatóságunkhoz, kérelemmel járultunk a papság ellen fekete tüntetés-é? merénylet-é? és nem-é korszerű szükség? a mit lehetetlen, hogy a tisztelendő lelki atyák is szükségesnek ne ismerjenek, ha az egyház és iskolája és az ezeket éltető világosságnak fentartása a czéljuk; Ítéljen a közvélemény ez ügyben, részint az esperességi tanítóság, részint az esperességi gyűlésnek magatartásáról és arról is vájjon az a k é t t a g ú b i z o t t s á g megfelel csak szám szerint is a gyakorlatban levő bizottságok szabályszerűségének — úgy tetszem azt, ha az egyik elnök és a másik maga a bizottság ? Vagy korrekt volt-é e bizottság eljárása a tekintetben is, hogy, a midőn a ntiszt. esperességi gyűlés ellátta azon utasítással, miszerint a kérdéses tanítói egyesület benyújtott alapszabályait tanulmányozzák és a legközelebbi gyűlésen terjesszék elő nézetüket, e helyett határozati javaslattal lépnek elő, annak elfogadását sürgetik annélkiil, hogy „ a z o n t ö b b p o n t b a n és p e d i g l é n y e g e s b e n a z esperesség jogkörén kívül a kerület jogába és h a t á s k ö r é b e e s ő jelenségeket a jelenlevőknek legalább tudomásvétel végett előterjesztették volna, í g y maguk megvitatják és a dolgon döntenek és határoznak. Lám, nincs miért „ n e h e z t e l n e m a z e s p e r e s s é g i g y ű l é s r e . De különben Török lelki atyámra sem neheztelek, még azért sem, hogy rémes kifakadásokkal is ijesztget, de sőt akkor sem lenne okom neheztelni, ha mindjárt kérdéses czikkemet sikerült volna mégis döntenie; mert a mit teszek, tisztán csak az ügy sikeréért teszem és semmi más érdekből — czikkem pedig tiszta lelkületem sugallata, azon ügyért, a melyet szolgálni szerencsés vagyok, t. i. E g y h á z és i s k o l a , a miről Krisztus Urunk is, a ki megtanított türelmesnek lenni, így szól: „ m e r t í g y i l l i k n e k ü n k a mi t i s z t ü n k n e k m i n d e n igazságát betöltenünk." p < a domonyi ev. egyház tanítója.
i l i ^ l ü , Római visszaélések. Az e lapok 47-ik számában megjelent ily feliratú czikk „Tehát szabad a vásár!" tanúsága annak, hogy nincsen semmi uj a nap alatt; a sima felszín alatt — tisztelet a kivételeknek — ugyanaz maradt a csak
• hírből „hazafias kath. klérus", csorbítva jogainkat, a hol csak lehet és a hazai törvényt annyira nem respectálva, hogy akárhány plébános nyíltan hangoztatja, hogy neki ilyen dologban nem parancsol a törvény. És mióta X I I I Leo pápa a magyarországi klérust a vegyes házasságok körül tapasztalt lanyhaságról (?!) vádolta; azóta újra megindultak a római visszaélések, melyek rendszerint büntetlenül űzetnek. Néhány évvel ezelőtt halt meg egyik filiámban, K—n, egy ev. özvegyasszony, kinek az ottani r . kath. plébános, halálos ágyon feladta az urvacsorát. Az esetet nekem maga a plébános jelentette be küldöncz által küldött levélben, mely 1 írttal és halottkémi bizonyítványnyal volt megterhelve. A levélben előadja a plébános, hogy az özvegynek férje kath. volt és még férje életében óhajtott volna a kath. egyházba áttérni. Halálos ágyához meghívta a plébánost, kérve, hogy gyóntassa és áldoztassa meg őt s ő a haldoklónak kívánságát teljesítvén, az özvegyet tanuk jelenlétében vette be a r. kath. anyaszentegyházba. De — és ezen valóban elcsodálkoztam — ennek bejelentése után, kérdi a levélben, hogy most már nem tudja, melyikünk temesse el a halottat. Hozzáteszi még, hogy az özvegy teljesen vagyontalanul halt el és a mellékelt 1 ftot is csak a község fizeti stóla fejében. (Megjegyzendő, hogy oda a fuvar maga 3 ft.) E levélre küldött válaszomban körülbelől ezeket adtam tudtára a plébánosnak : Hogy a kérdéses nőt halálos ágyon úrvacsora nyújtása mellett, a r. kath. egyházba felvette, azt én törvénytelen s így érvénytelen eljárásnak nyilatkoztatom ki. Mert : a hazai törvényhozás az áttérésre nézve nagy bölcsen rendelkezett úgy, hogy az áttérni óhajtó ezen szándékát ne akármikor, hanem egészséges és beszámítható állapotában, akkor tegye meg, mikor kétheti időközben két tanúval személyesen jelenhet meg papja előtt. Már pedig a halálos ágyon fekvő asszony, mint beteg és alkalmasint többé kevésbé beszámíthatlan állapotban volt egyén, a törvény kívánalmainak nem tehetett eleget. Ennélfogva figyelmeztetem, hogy ilyen eljárásoktól jövőben tartózkodjék, ha azt nem akarja, hogy jogaimat törvény útján óvjam. — Kijelentem ezek után, hogy a kérdéses halottat K—n magam fogom eltemetni és hog}^ temetés után az ilyen esetek iránt plébános úrral értekezni fogok. Megtörtént a temetés ev. szertartással, de az én plébánusom nem kivánva velem értekezletet tartani, még temetés előtt elkocsizott hazulról. A római visszaélések egy másik és egy harmadik esete már újdonságnak színében tűnhetik fel a prot. közönség előtt. Vegyes házasságban élő ev. atyának elsőszülött fiát, anyaegyházamban elviszik a r. kath. templomba kereszteltetni. A plébános azonban kijelenti, hogy addig meg nem kereszteli a fiút, mig ennek atyja személyesen el nem jön és tanuk előtt ki nem jelenti, hogy fiát a kath. vallásban kívánja neveltetni. Ezt az atya megteszi és a plébános formális téritvényt vesz tőle a fiuk kath. vallásban neveltetéséről. — Reclamáltam a gyermeket, de siker nélkül. Ily esetekben azután már magam is azon gondolkozom, nem-e legjobb lesz a „szabad vásár!" jelszót követni. A harmadik eset e következő : Anyaegyházamban lakó ev. ifjú az ő B—ről, filiámból, való r. kath. hajadon jegyesével jön hozzám kézfogóra. A kézfogó előtt kellőleg magyaráztam előttök a vegyes házasságból netán születendő
.407
gyermekeknek melyik egyházhoz és felekezethez tartozandóságukat és úgy maradtam velők, hogy az esküvő a vőlegény (az ev.) egyházában fog megtörténni. Elmennek most már a menyasszony papjához jelentkezni s az őket észrevétel nélkül felveszi. De kimenve a hivatalos szobából, a plébános visszhívja az ev. vőlegényt s ekkép szól hozzá: Azt én tudom, hogy a törvény nem engedi meg, hogy születendő fiai r. katholiknsok legyenek, de megteszi-e, hogy megengedje, miszerint a fiúgyermeket ís az anyjuk tanítsa imádkozni 18 éves korukig? A váratlanul tett kérdésre a vőlegény igent mondott. Ennek az „igen"-nek alapján a házasulandók kihirdetése alkalmával a vőlegény neve után mondja a plébános: „ki fiait átengedte a r. kath. egyháznak." Az esküvő iránt értekezendő, átment a vőlegény a mennyasszony házához, hol az ev. templomban való esketésről mitsem akarnak tudni, felhozva okul, hogy a plébános megesketi őket, mert a vőlegény a fiukat is átengedte a r. kath. egyháznak. Kevésbé bátor ifjú kénytelen-kelletlen belenyugodott volna a kényszer helyzetbe, de az én vőlegényem kijelentette, hogy megmarad az első megegyezés mellett, sőt kész a menyasszonyról lemondani és utána egy lépést sem tenni többé, ha hozzá nem hozzák a plébános által kiállított hirdető levelet. S íme! a siker az állhatatos völégényé lett ; elhozták hozzá a hirdető levelet s én eskettem meg a házaspárt. — Avagy nem legújabb (még pedig jesuitikus) fogás-e az a 18 éves korig való kath. imádkoztatásnak megigértetése? — Ha még soká élünk megérjük azt, hogy a r. kath. klérus, velünk szemben, termékeny inventiójánál fogva, megváltoztatja azt a jelmondatot: Nincsen semmi uj a nap alatt. Láng Adolf. Dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerületi á. h. ev. püspök egyházlátogatási körútja a bánáti esperességben. (Vége.)
A másnap, vagyis szept. 6-ikán, Mattanovich Adolf, helyettes polgármester jelenlétében megtartott isteni tiszteleten, melyre a szerb papság, a minorita szerzetesek és a belgrádi ev. lelkész is megjelent, Schwalm György, lelkész Róm. 1, 16. alapján mondott, fennkölt szellemű s hatásos szónoklatban, német nyelven e tétel felett elmélkedett : „Nem szégyellem az Ur evangyéliomát." Mert úgymond: 1. Az Úr evangyelioma, örömhír, 2. Istennek ereje a hivők idvezítésére, és azért 3. Nincsen okunk szégyelleni azt. Mire a püspök szívhez szóló beszéde után olvastatott a látogatási jegyzőkönyv és az annak fonalán hozott határozatok, aláírattak az anya- és a jegyzőkönyvek, megvizsgáltattak a sz. edények. A püspök zárimájával és áldásával, valamint a kitűnően közreműködő egyházi dalárda megható énekével véget ért a látogatott isteni tisztelet. Az isteni tisztelet után viszontlátogatást tett a püspök kíséretével Mattanovich Adolf, helyettes polgármesternél, a minorita zárdában, Zsivkovics Bazil, szerb protopópánál, Herglotz Antal, törvényszéki elnöknél és Huber János, egyházi felügyelőnél. — A Weifert J . M. sörházi termeiben d. u. 1 órakor rendezett 80 terítékű fényes bankett után pedig, melyen jeles zenekar és számos lelkes felköszöntőkben nem volt hiány, a d. u. órákban, Huber János, felügyelő Engler Henrik, pénztáros Yoltmann Ede és Gramberg Nándor
egyháztagok, Schwalm György, lelkész és Bujkovszky Gusztáv alesperes társaságában megtekinté a püspök, kíséretével együtt a város nevezetességeit, jelesül az ev. temetőt, melynek közepén a pancsovai egyház alapítója. Querfeld Erigyes díszes sirszobra emelkedik ; arra pedig meglátogatta még a tanítókat és Hoffmann Keresztélyné gyermekkertjét. Szept. 7-ikén reggeli 1 j 2 8 órakor, három fogat kíséretében, Pancsova tövében fekvő H e r t e l e n d y f a l v á r a indult a főpásztor és kísérete, melyhez Bujkovszky Gusztáv alesperes, Paulinyi Sámuel antalfalvi és Schwalm György pancsovai lelkészek is csatlakoztak. A pancsovai vámháznál számos tagu bandérium fogadta, a hertelendyfalvi piacz bejáratánál felállított díszes diadalkapu alatt pedig, Szabadkay Ignácz, községi jegyző classicus magyar beszédben, beláthatlan sokaság éljenzése mellett, üdvözlé a püspököt, ki mozsárdörgés, szűnni nem akaró éljenkiáltások között, gyalog a paplak elé ment s itt Zatkalik Károly ev. és Thomka K. reformntus lelkészek által üdvözöltetett. A Gr. Bethlen Miklós, telepítési főszolgabíró és helyhatósági biztos jelenlétében nyomban foganatba vett jegyzőkönyv olvasás és a látogatási határozatok meghozatala után, az állami iskolában, isteni tisztelet tartatott, melyre Kolényi Emil, hajdusiczai lelkész is megjelent. Zatkalik Károly, ki e tót és német nyelvű uj anyaegyháznak első lelkésze, előbb, nagyszámú papi segédlettel, a püspök által hivatalába iktattatott s arra verejtékes szónoki hévvel és kegyeletteljes bensőséggel. I I . Pet. 1, 19.—22. alapján, tót nyelven azon tétel felett elmélkedett, hogy: „Mit míveljen a prófétáknak erős bizonysága közöttünk?" s erre igy felelt: azt, hogy: 1. fenntartsa közöttünk a szeretetet, 2. emelje az áldozatkészséget és 3. ébressze az Istent dicsőítő életet. Az isteni tiszteletet, melyen a tér szűke miatt, a hívek fele része sem vehetett részt, a főpásztor buzdító és intő beszéde, a látogatási jegyzőkönyv és annak fonalán hozott határozatok felöl VâSâSâj Q, főpásztor német nyelven mondott zárimája és német és tót nyelven adott ároni áldása fejezte be; mire a Leonhardt Ferencz, állami tanitó által vezetett ének hangjai mellett, kivonult a templomi közönség. Az isteni tisztelet végeztével, meghivatott a püspök és kísérete Hertelendy József, torontálmegyei főispán életnagyságú arczképének Szabadkay Ignácz, községi jegyző által rendezett leleplezési ünnepélyére, melyről nem hagyható említés nélkül, hogy Szabadkay Ignácz mozsárdörgés kisérte nagyszabású s hazafias beszéde az összes jelenlevők között harsány és lelkes tetszésnyilatkozatokra adott alkalmat, melyek ismétlődtek, midőn Rodosavljevics Dragotin, pancsovai főszolgabíró felolvasta Rónay Jenő, alispán üdvözlő táviratát. Ennek befejeztével az uri vendégek egy impozánsán feldíszített és a piacztéren elhelyezett sátorban ebédhez ültek, melyen a legkitűnőbb étkek és italok felszolgálása mellett, a pancsovai zenekar játszott és számos a nap jelentőségéhez mért lelkes felköszöntő mondatott. A bankettsátor körül nagy sátrakban a nép foglalt helyet, melynek ünnepélye este szép tűzi játékkal lett befejezve. A püspök és kísérete éjjeli szállásra, 8 óra táján vonult vissza Pancsovára; honnét másnap reggel 8 órakor, Kramár Béla fő- és Bujkovszky Gusztáv, alesperes valamint Huber János felügyelő és Yoltmann Ede pancsovai egyháztag s mások kíséretében a pancsova-zimonyi hajóhoz
408
ment, hogy diadalmenethez hasonló látogatási körútja szerencsés befejeztével, otthona felé vegye útját. Isten áldása kisérje a főpásztor további lépteit! Isten kegyelme éltesse Őt az emberi kor legvégső határáig ev. sz. egyházunk és drága magyar hazánk javára és adja azt, hogy bánáti egyházmegyénknek még többször lehessen szerencséje kebelében üdvözölhetni Őt, ki szelid lelkével, bölcs tapintatával és atyáskodó szeretetével teljesen meghódította magának mindannyink Szivét! , . . Kernúch K. Adolf, a bánáti á. h. ev. esperesség főjegyzője.
T 1 1 ¥ ! 1 1 li, — Szives kérelem. Újabb időben a róm. kath. klérus, úgy látszik, fokozódott mérvben támad egyházunk ellen. Hasznos, sőt szükséges ismernünk ellenségünket, eljárási módját, tetteit. Mint evang. egyházunk szolgálatában álló közlöny, lapunk szívesen hozza a tényeket. Kérjük a tiszttársakat, legyenek oly szívesek, mint általában minden, egyházunk körében történtekről, úgy kivált a róm. kath. lelkészek tetteiről biztos adatok alapján, kellő rövidséggel minket értesíteni. Jajveszékelés s recrimináczió czélhoz nem vezet. Férfias határozottsággal és közakarattal szükség fellépnünk. Hogy azt tehessük, ismernünk kell előbb a tényeket s úgy megindítanunk közös erővel a munkát. —
Das e r s t e Jahrhundert aus dem Leben einer haupt-
städtischen Gemeinde. Aus Veranlassung des hundertjährigen Bestandes der Pester evang. Kirchengemeinde A. C., geschildert von E. A. D o l e s c h a l l , Pfarrer der deutschen evaug. Gemeinde daselbst. Budapest. Buchdruckerei des Franklin-Verein. 1887. — Ily czím alatt hagyta el e napokban egy 184 lapra terjedő, német nyelven írott munka a sajtót, mely a szerző szakavatottságáról ép úgy, mint evangyéliomi buzgóságáról tesz bizonyságot. Szerző rövid visszapillantást vett a II. József előtti időre, II. József kormányzására, különösen ennek türelmi rendeletére, valamint a tiszta evangyéliom első kezdetére a fővárosban és erre öt szakaszban tárgyalja a fővárosi gyülekezet történetét, sok fáradtság és hosszú küzdelmek történetét, míg az evangyéliomi áldozatkészség és lankadatlan munkásság a számra nézve kicsiny, de hitben erős sereget fényes győzelemre viszi. A függelékben igen értékes történeti, személyi és statisztikai adatokkal találkozunk. Teljes szívből osztjuk szerző kívánságát, vajha az elődök feltüntetett példája minél több szívet utánzásra és követésre serkentene ! — A derék szerzőnek derék művét melegen ajánljuk egyházunk története iránt érdeklődők nagybecsű figyelmébe. Ara : (?). — A fóthí egyház Tóth György úrtól a templom fedetésére 50 frtnyi adományt vett. E nemeslelkű jótevő november 23-án töltötte be példás szeretetben és békében folytatott házaséletének 50. évét. Istennek e ritka jótéteményeért jótékonyságban fejezte ki háláját. A kegyelemnek Ura tartsa meg eddigi családi boldogságának élvezetében az emberi kor legvégső határáig! — Egyházfi, mint ügyvéd. A nagyváradi püspöki szentszék megbízottjainak Mezőberényben a múlt hó 10-én tiz evangelikus vallású tanút kellett hihallgatniok, mint olyanokat, kikre a róm. kath. vallású alperes hivatkozott. Ezek között szerepelt egy bizonyos K l e i n J ó z s e f is, a ki a városi hajdúnak kiadott névlajstromban első helyen volt felírva. Meg is jelent Klein József uram, a német evang. egyház egyházfia a szent széki urak előtt és annak módja és rendje szerint letette az esküt a feszület előtt, hogy tiszta igazságot fog vallani. A kérdések alatt azonban kitűnt, hogy az illető alperest soha életében nem látta és az NYG3I4TTA
WIGAND
általa bizonyítani kivánt körülményekről legkisebb tudomása sincs. A polgári törvényszék előtt ez esetben pórúl járt volna az illető alperes. De az egyházi bíróságok e tekintetben kevésbé szigorúan szoktak eljárni. Végre is kisült, hogy az illető hajdúnak tulajdonképen nem a német egyház egyházfiát, hanem a felperesi ügyvéd megbízottját, Klein Józset ügyvédet kellett volna becses meghívásával megtisztelnie. A német egyházfi egyébiránt, bár nem kis trémát állott ki az eskütétel alatt, — egészen belenyugodott sorsába, mely szerint a főtisztelendő urak előtt letette az esküt, — egy ügyvéd helyett ! — A magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes egyház theolog. akadémiája
és a pozsonyi
ág. hitv.
evang. lyceum
1887. évi november 30-án, délelőtti 10 órakor a könyvtári teremben a két tanintézet jótevőinek emlékére hálaünnepélyt tartott, melynek műsorozata a következő volt: 1. „Ifjak kara" Kühmstädt „Urunk megdicsőitése" oratóriumából, éneklé a theol. akad. énekkar. 2. „Emlékbeszéd" Stromp Gusztáv theologustól, előadta a szerző. 3. „Festgedicht" Schmidt Károly Jenő theologustól, előadta a szerző. 4. „K dobrodincom" Risz János theologustól, előadta a szerző. 5. „A jótevőkhöz." — Oda Dorner Béla VIII. oszt. tanulótól; szavalta Hoffmann Péter V I I I . oszt. tanuló. 6. „Az ember földi léte" stb. motette Nagelitől, szövegét magyarra fordította Thuró Károly theologus; éneklé a theol. akad. énekkar. Az ünnepély sikerülten ment végbe. — A m a g y a r h o n i ág. h i t v . e v a n g . e g y e t e m e s e g y h á z t h e o l . a k a d é m i á j á n a k ,.Önsegélyző-Köre'' e becses lapban, kevés idővel ezelőtt, kérelemmel fordult hazánk protestánsaihoz, — az ifjúság barátaihoz, arra kérve őket, szíveskedjenek még mindig csekély alaptőkével biró humánus egyletünket támogatni : s ime felszólalásunk nem volt a pusztán elhangzó szó, mert akadt ismét egy nemes szivű pártfogója Sziklay Pál úrban, aki 1 frtot küldött a körnek, mely nemes adományáért, — midőn őt örömmel körünk pártoló tagjainak sorába iktatjuk, néki ezennel hálás köszönetet mondunk. — A breznóbányai evang. egyház november 27-én tartotta temploma százéves fennállásának jubileumát, mely alkalommal új orgonáját is ünnepélyesen átadta rendeltetésének. — Bezi, győrmegyei község ág. hitv. ev. egyházának hívei november 27-én ünnepelték díszes templomuk fennállásának száz éves jubileumát. Ez ünnepélyes alkalommal megható beszédben ismertette a gyülekezet lelkésze, Takács Ferencz az ev. gyülekezet történetét, Takács Gyula, kapi lelkész imádságot mondott, Mészáros esperes pedig nagyhatású ünnepi beszédet tartott. S m i n d e r r ő l a p o l i tikai lapokból értesülünk. PÁLYÁZATOK. A vadkerti tótajkú egyház segédlelkészt keres. A rendes lelkész által fizetendő j a v a d a l m a z á s a következő : a paplakon egy bútorzott szoba és évenkénti 400 frt akár havonkénti, akár negyedévenkénti részletekben. Az állás azonnal elfoglalandó. Szíves jelentkezések a lelkészhez intézendők. A szarvasi ág. h i t v . f ő g y m n a s i u m m a l kapcsolt tanítóképző intézetben a m o d e r n n y e l v e k s m e l l e s l e g a z e g y h á z i z e n e tanszéke megürült. Ez állomással évi 800 frt. fizetés jár, heti 18—20 tanóra kötelezettségével. Ag. hitv. ev. pályázók, kik oklevéllel már bírnak, vagy szabott időben azt megszerzik, állandósításra kilátást nyernek. A pályázni akarók fölszerelt folyamodványaikat f. é. deczember 20-ig alólirotthoz intézzék. S z a r v a s , 1887. november 15-én. Achim Adám. békési ág. h. ev. esperes. F.
K.
POZSONYBAN.
