E-Tűzvédelem Gyakorlati útmutató tűzvédelmi

E -T ű z v é d e l e m Szakmai folyóirat

Gyakorlati útmutató tűzvédelmi szakemberek, munkavédelmi szakemberek, üzemeltetők, cégvezetők részére

2013. március

V. é v f o l y a m 3 . s z á m

A hónap témája Tüzelő- és fűtőberendezések alkalmazása és használati szabályai A médiában – különösen az idei télen – gyakran találkozhattunk CO mérgezéssel kapcsolatos halálesettel, balesettel. A média és a katasztrófavédelem nagy hangsúlyt fektet a lakosság, gazdálkodó szervezetek megfelelő informálására, felkészítésére. Az alábbiakban összegezni szeretném a gázkészülékek veszélyeit, előírásait, és a szilárd tüzelésű fűtőberendezésekkel kapcsolatos veszélyeket is. A kazánok alapvető veszélyei a kialakításukban és üzemeltetésükben rejlik. Ennek könnyebb átláthatóságához csoportosítani szükséges azokat.

Tüzelőanyag alapján A kazánok legalapvetőbb csoportosítási módja a tüzelőanyag szerinti csoportosítás: • szilárd, • folyékony, • gáznemű, • faelgázosító, • alternatív (szilárd és gáz, olaj és gáz), • elektromos. A legősibb rendszerű fűtő berendezések természetesen a szilárd fűtőanyaggal működő kazánok, kályhák. Ezek azonban a sűrűn lakott területeken erős légszennyezést váltottak ki (például London városa feletti szmog kialakulása az ipari forradalom során). A szilárd tüzelésnél további problémát okozott a nagymennyiségű tüzelőanyag felhalmozása, mely az értékes városi ingatlanoknál a helykihasználás miatt korlátozott számban vehető figyelembe. A szilárd tüzelésű fűtőberendezéseket követően jelent meg az olaj. Az olajtüzelésű kályhákat még az 1980-as években is sok helyen használták, holott ekkor már javában tartott a földgáz térnyerése. Az olaj mint fűtőanyag a kőolaj piaci árának emelkedése miatt kiszorult, manapság az olajtüzelésű berendezések szinte teljes

Tartalom Szerzők: Angyal István tűzoltó alezredes (osztályvezető OKF, Piacfelügyeleti Főosztály) Laczik Balázs tűzoltó százados (OKF, Országos Iparbiztonsági Főfelügyelőség) A kézirat lezárása: 2013. február 28.

A hónap témája Tüzelő- és fűtőberendezések alkalmazása és használati szabályai

Aktuális Hőszigetelésekkel kapcsolatos tűzvédelmi rendelkezések aktualitásai

Olvasóink kérdezték • Fali tűzcsap kialakítása és jelölése • Tűzcsaphoz szerelvény

Tisztelt Előfizetőnk! Kérdése van? Naprakész, a gyakorlatban jól hasznosítható információkhoz szeretne jutni, de nincs, akitől megkérdezze? Tűz védelmi kérdéseivel forduljon bizalommal szakértő szerzőinkhez, akik minden beérkezett olvasói kérdésre telje sen ingyenesen, 5 munkanapon belül megadják a személyre szabott, szakszerű választ! Az online segédletek elérhetősége: www.forum-szaklapok.hu Felhasználói név: TVszaklap Jelszó: 554tuzved Kérdéseit az alábbi e-mail címre várjuk: [email protected]

1 E - T ű z v é d e l e m | 2 0 1 3 . m á r c i u s , V. é v f o l y a m 3 . s z á m

e gészükben eltűntek. Elsődlegesen a gáztüzelésű berendezések találhatók meg a háztartásokban, illetve a gazdálkodó szervezeteknél, és ennek kiegészítőjeként alkalmazzák a szilárd anyagú tüzelést. Habár meg kell jegyeznem, több nagy gazdálkodó szervezetnél (pl.: szállodák) alkalmaznak előszeretettel szilárd tüzelőanyagú kazánokat, melyek egész évben működnek – biztosítva ezzelnem csak az épületfűtését, de a hideg-meleg vizet is. A háztartásoknál használt kazánok fix álló rostélyos kivitelűek, a nagyteljesítményűek már mozgó rostélyos kivitellel készülnek, és automatizált felügyeleti rendszerrel látják el őket. A szilárd tüzelés speciális ágát jelentik a faelgázosító kazánok, ezek azonban igen költséges megoldást jelentenek, így széles körben nem terjedtek el, ellenben a pellettüzelésű kazánokkal. A legelterjedtebb kazánok a gáztüzelésűek. A gázfűtés az összes fűtésből 90%-os részt jelent ma. A gázkazánok csoportosítása a legtöbb lehetőséget kínálja az összes kazán közül. Levegőellátás szerint: • Atmoszférikus: atmoszférikus kazánok égőjéhez a levegő a normál légköri nyomás hatására jut el. • Túlnyomásos: A túlnyomásos (turbó) kazánoknál a levegő ventilátor segítségével kerül az égőhöz. Vizsgálhatjuk a gázkazánokat aszerint is, hogy a levegőt a helyiségből kapják vagy a külső térből: • Nyílt égésterű: ezek a kazán-típusok atmoszférikus égővel rendelkeznek, és a helyiség levegőjét használják. Ezeknél a típusoknál gondoskodni kell a helyiség megfelelő légutánpótlásáról. Onnan ismerhetők fel kön�nyen, hogy a kazán elején ún. begyújtó-nyílás található, ezek a kazánok általában régebbi modellek. • Zárt égésterű: A zárt égésterű készülékek lehetnek atmoszférikus égőjűek, és túlnyomásos égőjűek is (venti látoros). Ennek a lényege, hogy az oxigént egy külön erre a célra szolgáló csövön keresztül házon kívülről, a környezetből nyerik. Ennek folyományaként jóval biztonságosabb technológiát képviselnek: ugyanis, ha a kazán nem kap elég oxigént, akkor tökéletlen égés jön létre, amely légúti panaszokhoz vezethet.

Égéstermék elvezetése szerinti csoportosítás Az égéstermék-elvezetés szempontjából lehetnek: • Kémény nélküli: a kémény nélküli kazánokat olyan helyeken alkalmazzák, ahol a kazán nem zárt térben üzemel, és a teljesítménye sem nagy. • Füstcsöves: a füstcsöves kazánoknál nem kéményben történik az égéstermék-elvezetés, hanem oldalfalra, vagy tető fölé, de egyenesen megy ki a készülékből, és a hossza nem haladja meg általában a 3 métert. • Kéményes kivitelűek: a kéményes kialakításúnál a készülék füstcsöve a kéménybe csatlakozik. A kazán belső kialakítása szerinti csoportosítás • Vízcsöves: a kazán tűzterében és égéstermék-elvezető rendszerében a kazánban előállított fűtővíz csöveken megy keresztül. • Füstcsöves: a füstcsöves kazánoknál (nem azonos az égéstermék-elvezetés szerinti füstcsővel) a kazán vízterében lévő csöveken mennek keresztül az égéstermékek.

Végül aszerint is csoportosíthatjuk a kazánokat, hogy az égéstermékek hányszor haladnak végig a kazánon úgy, hogy közben melegítik a fűtőközeget. Ezek szerint a kazánok lehetnek 1, 2 vagy 3 huzamúak. A kisebb teljesítményű kazánok csak egyhuzamúak, vagyis a tűztérből kilépő égéstermék a kazánt a végénél hagyja el. A kéthuzamúak már közepes teljesítményűek, itt az égéstermék kétszer is végighalad a kazánon, miközben átadja hőjét a fűtőközegnek. A háromhuzamú kazánoknál mindez háromszor játszódik le. Ezek a kazánok már egészen nagy teljesítményűek, és a legtöbbször forró vizet vagy gőzt állítanak elő. A gázcsatlakozó vezetékek és felhasználói berendezések műszaki-biztonsági felülvizsgálatáról szóló 19/2012. (VII. 20.) NGM rendelet tartalmazza a gázkészülékekkel kapcsolatos előírásokat. Ennek legfontosabb pontjai az alábbiak: Az ingatlan tulajdonosa köteles: • a felhasználói berendezés – a gázfelhasználói technológia kivételével – műszaki-biztonsági felülvizsgálatát az üzembe helyezés, vagy az e rendelet hatálybalépését megelőzően üzembe helyezett felhasználói berendezés esetében az első műszaki biztonsági felülvizsgálat évét követő 5. évben, és ezt követően 5 évente,

2

|

2 0 1 3 . m á r c i u s , V. é v f o l y a m 3 . s z á m E - T ű z v é d e l e m

• a csatlakozóvezeték műszaki-biztonsági felülvizsgálatát az üzembe helyezés, vagy az e rendelet hatálybalépését megelőzően üzembe helyezett csatlakozóvezeték ese tében az első műszaki biztonsági felülvizsgálat évét követő 10. évben, és ezt követően 10 évente elvégeztetni.

A műszaki-biztonsági felülvizsgálatról a felülvizsgálatot végző gázszerelőnek jegyzőkönyvet kell készíteni, és annak egy példányát az ingatlan tulajdonosának igazolható módon át kell adni, egy példányát pedig a földgázelosztó vagy a PB-gázszolgáltató részére 8 napon belül megküldeni. A jegyzőkönyvet az ingatlan tulajdonosa köteles a következő felülvizsgálatot követő 30 napig megőrizni. A földgázelosztó vagy a PB-gázszolgáltató a jegyzőkönyvet köteles nyilvántartani. Amennyiben a műszaki-biztonsági felülvizsgálatot végző gázszerelő a felhasználási helyen, az élet- és vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető helyzetet észlel, akkor köteles a veszélyhelyzetet kiváltó okot megszüntetni, és arról az ingatlan tulajdonosát a vizsgálatról készült jegyző könyvben tájékoztatni, és egyidejűleg a földgázelosztót vagy a vezetékes PB-gázszolgáltatót a jegyzőkönyv megküldése mellett haladéktalanul értesíteni. A rendelet hatálybalépése előtt üzembe helyezett felhasználói berendezés – a gázfelhasználói technológia kivételével – vagy csatlakozóvezeték első műszaki-biztonsági felülvizsgálatát az ingatlantulajdonos az alábbi időpontig köteles elvégeztetni: • az 1981. január 1-je előtt vagy ismeretlen időpontban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2013. december 31-éig, • az 1981. január 1-je és 1993. december 31-e közötti időszakban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2014. december 31éig, • az 1994. január 1-je és 2003. december 31-e közötti időszakban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2015. december 31-éig, • a 2004. január 1-je és az e rendelet hatálybalépése közötti időszakban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében, vagy az a)–c) pont szerinti időpontban üzembe helyezett, de 2003. december 31-e után felülvizsgált felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2016. december 31-éig.

Tűzvédelmi használati szabályok a 28/2011. BM rendelet (OTSZ) alapján Kémény, füstcsatorna és füstelvezetés 1. Az égéstermék-elvezető berendezést és tartozékait, valamint a technológiai berendezés egyéb égéstermékelvezetőjét A1 tűzvédelmi osztályú anyagból kell kialakítani, kivéve az olyan égéstermék-elvezető berendezést, amely 90 perc tűzállóságot biztosító A1 tűzvédelmi osztályú anyagból épített, megfelelő mechanikai védelmet is biztosító köpenyben vezetett, illetve szerelt, ha • a tüzelőberendezés gyártója a tüzelőberendezéssel együtt tanúsított (CE, EME) égéstermék-elvezető berendezés műszaki dokumentációjában erről nyilatkozik (pl. kondenzációs berendezés), • az égéstermék-elvezető berendezés gyártója a tanúsítványban (CE, EME), illetve más tüzelőberendezésekkel történő alkalmazásra vonatkozó műszaki dokumentációjában erről nyilatkozik, és • az gyújtási veszélyt ne jelentsen. 2. Olyan égéstermék-elvezető berendezés (kémény) nem használható, amelynek falába B–F tűzvédelmi osztályba tartozó épületszerkezet van beépítve, amelynek műszaki állapota nem megfelelő, amelynél a jogszabály szerinti vizsgálatot és tisztítást nem végezték el. 3. Tüzelőberendezés csak olyan égéstermék-elvezető berendezéshez (kéményhez) és összekötő elemhez (füstcsőhöz) csatlakoztatható, amely arra megfelelő minősítéssel rendelkezik. 4. Az égéstermék-elvezető berendezés (kémény) hasz nálaton kívüli bekötő és tisztító nyílásait A1 tűzvédelmi osztályú anyaggal hézagmentesen lezárva kell tartani. 5. A koromzsákot és a tisztító ajtókat, idomokat állandóan zárt állapotban kell tartani. 6. Füstelvezetésre csak jól összeillesztett, nem éghető anyagú, az égéstermék legmagasabb hőmérsékletén is megfelelő szilárdságú, megfelelő minősítéssel rendelkező összekötő elem (füstcső) használható.


7. Az összekötő elemet (füstcsövet) 1,5 méterenként, de legalább egy helyen, fémbilinccsel az épületszerkezethez kell rögzíteni, és a kéménybe jól illesztetten (hézagmentesen) kell csatlakoztatni. Az összekötő elem (füstcső) és a rögzítőbilincs a környezetére gyújtási veszélyt nem jelenthet. 8. Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségen összekötő elem (füstcső) nem vezethető át. 9. Az égéstermék elvezetéséről úgy kell gondoskodni, hogy az gyújtási veszélyt ne okozhasson.

Tüzelő-, fűtőberendezések 1. Az égéstermék-elvezetővel rendelkező tüzelő- és fűtőberendezés csak a teljesítményének megfelelő, illetőleg arra méretezett kéményhez csatlakoztatható. 2. Az építményben, helyiségben csak olyan fűtési rendszer létesíthető, illetőleg használható, amely rendeltetésszerű működése során nem okoz tüzet vagy robbanást. 3. Csak engedélyezett típusú, kifogástalan műszaki állapotú tüzelő- és fűtőberendezés használható. 4. Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, szabadtéren, építményben nyílt lánggal, illetőleg izzással vagy veszélyes felmelegedéssel üzemelő berendezés (kazán) – a tevékenységet kiszolgáló technológiai berendezés kivételével – nem helyezhető el. Technológiai tüzelőberendezés létesítése esetén a tűz vagy robbanás keletkezésének lehetőségét megfelelő biztonsági berendezéssel kell megakadályozni.

8. A tüzelő- és a fűtőberendezés, az égéstermék-elvezető, valamint a környezetében levő éghető anyag között olyan távolságot kell megtartani, vagy olyan hőszigetelést kell alkalmazni, hogy az éghető anyag felületén mért hőmérséklet a legnagyobb hőterheléssel való üzemeltetés mellett se jelenthessen az éghető anyagra gyújtási veszélyt. 9. A gyártó, vagy külföldi termékek esetében a forgalomba hozó, a fogyasztók részére köteles meghatározni a tüzelő-, a fűtő- és a hozzá csatlakozó hőhasznosító-berendezés használatára és karbantartására vonatkozó tűzvédelmi követelményeket, valamint a berendezéstől megtartandó távolságokat. Az üzemeltető vagy a berendezés kezelésével megbízott köteles a használati (kezelési) utasításban foglaltakat megtartani, a berendezést annak megfelelően üzemeltetni. 10. Az „A” és „B” tűzveszélyességi osztályba tartozó anyag, valamint az éghető folyadék a központi fűtőberendezés vezetékétől és fűtőtestétől 1 méter távolságon belül nem helyezhető el. 11. Éghető padozatú vagy padlóburkolatú helyiségben a szilárd tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezés ajtaja elé olyan A1 tűzvédelmi osztályba tartozó anyagú parázsfelfogót kell elhelyezni, amely biztosítja, hogy a kihulló vagy kipattanó parázs (szikra) ne juthasson az éghető padozatra, és az a tüzelőberendezés környezetében elhelyezett éghető anyagra gyújtási veszélyt ne jelentsen. Ha a „C” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben a tüzelőberendezés 5 méteres körzetében a tevékenység során éghető hulladék keletkezik, vagy ott előfordulhat, a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő tüzelőberendezés alá, annak függőleges vetületét legalább 0,3 méterrel meghaladó, vízzel telt tálcát kell elhelyezni.

5. Az éghető gázzal és az éghető folyadékkal üzemeltetett tüzelő-, illetőleg fűtőberendezés, készülék működtetése alatt meghatározott kezelési osztálynak megfelelő felügyeletről kell gondoskodni.

12. Kokszkosaras szárítókályha és az éghető anyag között legalább 2 méter távolságot kell tartani.

6. A tüzelő-, fűtőberendezés felügyelete csak a berendezés működését ismerő és arra alkalmas személyre bízható.

13. Éghető padozatú helyiségben a kokszkosaras szárítókályhát A1 tűzvédelmi osztályú, megfelelő hőszigetelő anyagra kell helyezni úgy, hogy az a kályha függőleges vetületét legalább 0,5 méterrel meghaladja.

7. A szilárd tüzelőanyag-üzemelésű tüzelő- és fűtőberendezést csak szilárd tüzelő vagy engedélyezett begyújtó anyaggal szabad begyújtani és üzemeltetni.

14. A munkahelyen a munka befejezésekor az égésbiztosítás nélküli gáz- és olajtüzelésű berendezésben a tüzelést meg kell szüntetni, a vaskályhákban pedig a tüzet

4

|


el kell oltani és a salakot el kell távolítani. Cserépkályhában a tüzelést a munka befejezése előtt 2 órával meg kell szüntetni, és a kályhaajtót a helyiség elhagyásakor le kell zárni. A munkahely elhagyása előtt meg kell győződni a fűtőberendezés veszélytelenségéről.

4. Kéményét és tüzelőberendezését rendszeresen ellenőriztesse szakemberrel! A kéményseprő szolgáltatót ne tekintse ellenségnek, az Ön biztonsága érdekében szeretné a kéményt ellenőrizni! 5. Házilagosan kémény kiégetést soha ne végezzen!

15. Salakot és hamut csak teljesen lehűtött állapotban, erre a célra szolgáló edénybe, a kijelölt salaktárolóba, illetőleg a kijelölt egyéb helyre szabad kiönteni.

Mit tegyünk kéménytűz esetén? 1. Értesítsük a tűzoltóságot! (105) 2. A képeket, az éghető anyagot távolítsuk el a kémény faláról! 3. Zárjuk el a tüzelőberendezésen az égési levegőszabályozó kart! (levegő-utánpótlás csökkentése) 4. Felügyeljük a kéménytüzet a tűzoltóság kiérkezéséig (pincétől a padlásig). 5. Kéménytüzet vízzel oltani tilos! A kémény belső hőmérséklete kb. 1000 °C! 6. Tájékoztassuk a kéményseprő szolgáltatót! A kéménytüzeket a tűzoltóság a fentiekkel ellentétben vízzel oltja, azonban azt felülről és nagyon minimális intenzitással teszik, mivel ha hirtelen nagymennyiségű vizet öntünk a kéménybe, a hirtelen képződő gőz és a nagy hőmérsékletkülönbségek miatt rongálódik a kéményszerkezet, illetve szét is vetheti a kéményt.

Hasznos tanácsok 1. Rendszeresen tisztítsa ki kéményét és tüzelőberen dezését! Házilagosan kéménykiégetést soha ne végezzen! 2. Gyakran szellőztessen! Soha ne állítson fel tüzelőberendezést olyan helyiségben, ahol tűzveszélyes anyagot (pl. oldószert) tartalmazó levegő van, vagy ahová ilyen levegő beszivároghat! 3. Gondoskodjék arról, hogy mindig megfelelő mennyiségű égési levegő álljon rendelkezésre! Ne tömítse el teljes mértékben az ablakok és ajtók réseit! 1 m3 földgáz, illetve 1 kg tüzelőolaj elégetéséhez 15-18 m3 le vegő szükséges. 1 kg tűzifa elégetése kb. 12-15 m3 levegőt igényel. A kazánházba vagy a fűtőhelyiségekbe építtessen szellőzőnyílásokat, és azokat hagyja sza badon!

6. Gondoskodjék arról, hogy a tüzelőberendezés-helyiségben (kazánházban) mindig kellő tisztaság legyen! 7. Csak engedélyezett begyújtó anyagot használjon a tüzeléshez! 8. Csak a tüzelőberendezéshez engedélyezett tüzelőanyagot használja! 9. Szél esetén vagy alacsony külső hőmérsékletnél a kémények huzata erősen megnőhet. Egy megfelelően beépített és működő huzatszabályozó sokat segíthet. 10. Laza, rosszul záródó kéményajtók, tömítetlen kazántagok, rosszul szigetelt égéstermék-elvezető csövek csökkentik a hatásfokot, ráadásul ezek tűzveszélyesek. 11. Vásároljon CO érzékelőt! A modern házi érzékelők már olcsón beszerezhetőek, használatuk és telepítésük egyszerű.

Ellenőrzési tevékenységek, amelyet magunk is elvégezhetünk Szilárdtüzelésű rendszereknél • Kéményjáratok tisztasága: könnyen ellenőrizhető a tisztítónyílásokon keresztül egy kisebb méretű tükör alkalmazásával, a tisztántartott, szennyeződésmentes kéményjáratoknál tökéletesen látható a kémény felső nyílásának teljes keresztmetszete. Az ellenőrzést természetesen a kéményjáratok előzetes tisztítása után kell elvégezni. A tisztítását évenként legalább kettő esetben el kell végeztetni. • A kéménytest vizsgálata: elsősorban a kéménytéglából épített kéménytesteken képződhetnek repedések, előfordulhat a téglákat rögzítő kötőanyagok elöregedése és kihullása. Ezeken a réseken kijuthatnak a még izzó égéstermékek, illetve a mérgező gázok. Ezek a kéményhibák könnyen tetőszerkezeti tűzhöz vezethetnek. Azoknál a kialakításoknál, ahol a kéménytesthez szo-


rosan szarufát, illetve tetőlécezést illesztettek, a stabilitás eléréséhez ez a veszély fokozottan fenn áll. Amen�nyiben ilyen jellegű hibákat fedezünk fel, a használatbavétel előtt feltétlenül el kell végezni a javítást, illetve a kéménytest és a fa tetőszerkezeti elemek közé nem éghető hőszigetelő anyagot kell elhelyezni. • Kazántest vizsgálata: a tüzelőanyag adagolására használatos nyílások rögzítése, tömítettsége, hibátlan állapota lényeges szempont. A kipattanó szikrák elleni védelem elsődleges védvonalát képzi. A közvetlen kéménybe kötött kazánok bekötései, illetve a füstcsőkivezetések esetén vizsgálni kell azok tömítettségét, rögzítettségét. Ugyanis ebben a szakaszban a legmagasabb a távozó füstgázok hőmérséklete, valamint a huzat következtében távozó szilárd részecskék még izzásban vannak, melyek a réseken kijutva tűz kialakulásához vezethetnek. • Cserépkályhák kezelése: ajánlatos a kályhatestet szakemberrel a tüzelési szezon megkezdése előtt megvizsgáltatni. A külső vizsgálat alkalmával a kályhatesten történt bármilyen hiba, repedés, kötőanyag-kihullás esetén a javítás elvégzéséig a fűtést megkezdeni nem lehet.

Általános tudnivalók • A fűtőberendezések (kazán, kályha, kandalló, kemence) környékét szilárd burkolatú, nem éghető padozattal kell ellátni. • Az égésterméket (koksz, hamu) fém edényben kell kihordani az épületből, semmiképpen ne öntsük a kommunális hulladék tárolására alkalmazott hulladéktartó edénybe! A hulladéktartó edények alapanyaga többségükben műanyag, a kiöntött égéstermékben még akár 24 óra múlva is lehetnek izzó részecskék, melyek tűz kialakulásához vezethetnek. • A fűtőanyagok kiválasztásában tilos a háztartásban keletkezett kommunális hulladékok tüzelése. Ezeknek az anyagoknak a fűtőértékét a házi rendszerekben nem lehet jó hatásfokkal kinyerni, és kiemelten mérgező gázok keletkeznek az égésükkor. A műanyagszármazékok a jelenleg használatos kisteljesítményű fűtőberendezésekben tökéletlenül égnek el. A tökéletlen égés következménye pedig az erősen mérgező füst és a nagymennyiségű szilárd égéstermék, amely a súlyánál fogva nem tud kijutni a kéményrendszerből. A hőmérséklet egyre csökken a kéménytest felső részében, a műanyagszármazék a kémény falára lerakódik, ez pedig később dugulást, illetve kéménytüzet okoz.

Gáz, illetve széntüzelésű rendszereknél • Üzembe helyezés: a szezon kezdete előtt a teljes rendszer szakemberrel történő átvizsgáltatása ajánlott. • Szellőztetés: a gáz-, illetve széntüzelésnél hatványozottan fontos a kéménytest átvizsgálása, a hibás, nem megfelelő kéménytestből a rendkívül agresszív égéstermék visszaszivárog, és tulajdonságainál fogva rövid időn belül a lakók súlyos mérgezéséhez, illetve halálához vezethet. • Légutánpótlás: gondoskodni kell a kazánok által felhasznált levegő utánpótlásáról. Vannak rendszerek, amelyek szabályozottan levegőadagolást végeznek a kazánok részére, így a könnyen beépíthető légbeejtők elhelyezése ezt a problémát egyszerűen megszüntetik. • Meghibásodás: a meghibásodott rendszer javítását csak arra jogosult személlyel végeztessük el! A kialakult hibákat ne próbáljuk meg házilag javítani, könnyen tragédiához vezethet!

Általános tudnivalók • Olyan épületnél, ahol gáz, illetve széntüzelés alkalmazása történik, ajánlatos naponta többször szellőztetni rövidebb időre. • Ezen fűtési módoknál szénmonoxid-érzékelők elhelyezése ajánlott az épületben, melyek beszerzése meglehetősen egyszerű, műszaki áruházakban, interneten kön�nyen elérhető. Az érzékelők elhelyezésével kapcsolatban az árusító üzletek bővebb felvilágosítást tudnak adni. A képen egy vegyes tüzelésű kazán felrobbanásának következményei láthatók. A kazán elzáró szerelvénye nyitott állapotban volt, azonban vagy valamilyen egyéb kivitelezési hiba miatt (biztonsági szelep hiánya, hibája), vagy a vízszivattyú meghibásodása miatt a kazán köpenyében található víz felforrt, magas nyomásviszonyok kíséretében gőzzé alakult.

6

|


A fellépő gőznyomás a kazántestet szétvetette, és a hirtelen fellépő túlnyomás a kazánházzal egy légteret alkotó garázsajtót leszakította, megrongálta az udvaron parkoló személygépjárművet, illetve a kazánhelyiségben és a garázsban található berendezési tárgyakat.

Ebben az esetben a túlnyomás értéke alig haladta meg a néhány tized bart, ez azonban elegendő pusztítást okozott az épületszerkezetekben.

Aktuális Hőszigetelésekkel kapcsolatos tűzvédelmi rendelkezések aktualitásai Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) kiadásáról szóló 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet 2013. január 1-jétől bekövetkezett módosításai közül az épületekben alkalmazott hőszigeteléseket érintő változásokkal foglalkozunk részletesebben. Először a homlokzati hőszigetelő rendszerekkel kapcsolatos rendelkezéseket tekintjük át. Abban az általános tiltásban nincs változás, hogy nyílásos homlokzaton E–F tűzvédelmi osztályú burkolati, bevonati, hőszigetelő rendszer nem alkalmazható. A tűzvédelmi osztály követelményén felül a homlokzati hőszigetelő rendszerekkel szemben homlokzati tűzterjedési határérték-követelmény is van az alábbi három esetben: 1. Amikor a homlokzaton a nyílások elhelyezése olyan, hogy a homlokzati tűzterjedési gát kritériumai nem teljesülnek.

2. Amikor ugyan a homlokzati tűzterjedési gát kritériumai teljesülnek, de a nyílásos homlokzaton B–D tűzvédelmi osztályú burkolati, bevonati, hőszigetelő rendszerek, valamint légréses A1–D tűzvédelmi osztályú burkolati, bevonati, hőszigetelő rendszerek kerülnek alkalmazásra. 3. Amikor – az A1, A2 tűzvédelmi osztályú szerkezet kivételével – külső térelhatároló falszerkezet kerül kialakításra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a homlokzati tűzterjedés elleni gáton B, C, D, E tűzvédelmi osztályba tartozó burkolat vagy hőszigetelés nem létesíthető! A homlokzati tűzterjedési határérték-követelmény az épületek szintszámának függvényében – az MSZ 14800-6 szabvány szerinti vizsgálattal igazoltan – 2 vagy 3 szintes épületnél legalább 15 perc, 4 vagy 5 szintes épületnél legalább 30 perc, és középmagas, magas vagy 5 szintnél magasabb épületnél legalább 45 perc. Ez a vizsgálat nyílászárók kialakításának a figyelembevételével állapít meg vizsgálati követelményeket, és nem veszi figyelembe a homlokzaton lévő egyéb „nyílásokat” például a szellőzőnyílásokat, égéstermék kivezetőket stb. Ezért célszerű ezen „nyílások” környékét nem éghető anyagú (A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú) hőszigeteléssel burkolni. Nincs változás abban, hogy kizárólag A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú burkolati, bevonati és egyéb hőszigetelő rendszerek alkalmazhatók a magas épületek nyílásos homlokzatain, és olyan tömegtartózkodásra szolgáló épületek nyílásos homlokzatain, amelyben van olyan tömegtartózkodásra szolgáló helyiség, amelynek padlószintma gassága a 13,65 m-t meghaladja. A gyakorlatban jelentős jogértelmezési problémákat okozott a hőszigetelő rendszerek vastagságához kötött rendelkezések alkalmazása, ugyanis a rendszer vastagságának megállapításához valamennyi felhasznált alkotóelem vastagságát figyelembe kell venni. A problémát az okozta, hogy az alkalmazott alkotóelemek közül például a ragasztóréteg vastagsága a különböző mértékű egyenetlenségeket tartalmazó homlokzat bármely pontján mérve különböző értékeket adhatott, ezért nem lehet egyértelműen megállapítani egy nem teljesen sík homlokzaton elhelyezett hőszigetelő réteg vastagságát. Kézenfekvő megoldásnak tűnt tehát a követelményeket olyan jellemzőhöz kötni, amely mindig állandó egy homlokzaton – a felületi egyenetlenségektől függetlenül is. Ezért a jogszabály


ezen pontja módosításra került, és a hőszigetelő mag vastagságától teszi függővé a speciális rendelkezések alkalmazását. Egyúttal ez a módosítás enyhítést is hozott, hiszen a 10 cm-es hőszigetelő mag alkalmazása esetén még nem kell alkalmazni a tűzvédelmi célú sávokat, míg korábban igen, mivel a 10 cm-es hőszigetelő maggal rendelkező rendszer biztosan vastagabb lett, mint 10 cm. A módosítás lényege tehát, hogy B–E tűzvédelmi osztályú, 10 cm-nél vastagabb hőszigetelő maggal rendelkező burkolati bevonati és egyéb hőszigetelő rendszereket az alábbi két módszer valamelyike szerint kell kialakítani:

A sáv kialakítása többszintes épület esetében két épületszintenként kötelező:

1. A homlokzati nyílások felett legalább 20 cm szélességű, teljes felületen felragasztott, A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készülő tűzvédelmi célú sávot kell elhelyezni – az általános homlokzati felületen alkalmazott hőszigetelő anyag helyett és azzal azonos vastagságban –, melynek a nyílás mindkét oldalán legalább 30 cm-rel túl kell nyúlnia.

Középmagas és magas épület esetén a sáv kialakítása 13,65 m építményszint-magasságig két épületszintenként, felette szintenként kötelező:

2. A tűzvédelmi célú sáv legalább 20 cm szélességgel, A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból a homlokzati nyílások felett megszakítás nélkül végighúzódóan is kialakítható. A homlokzati nyílás felső, illetve a tűzvédelmi célú sáv alsó éle között legfeljebb 50 cm távolság lehet.

8

|


Továbbra is lehetőség van arra, hogy a homlokzati tűzterjedési határérték-követelményt vagy a homlokzati tűzterjedés elleni gátat helyettesítsük homlokzatot védő beépített automatikus oltóberendezéssel. Ebben az esetben sprinkler oltóberendezés akkor alkalmazható, ha az adott tűzszakasz teljes területe sprinkler oltóberendezéssel védett. A homlokzatot védő oltóberendezés kialakításának módját az I. fokú tűzvédelmi hatóság határozza meg.

megkezdését a kivitelezést végzőnek – a kivitelezési munka megkezdése előtt legalább 5 nappal – a tanúsító szervezet részére be kell jelenteni, melyben fel kell tüntetni az alkalmazott rendszer megfelelőségi igazolásának számát. A tanúsító szervezet a kivitelezési munkák és az alkalmazott hőszigetelő rendszer megfelelőségét az állami támogatású pályázatok esetében ellenőrzi, egyéb esetben ellenőrizheti. Az ellenőrzésről készült minősítő iratot a tűzoltóság részére 8 napon belül megküldi.

Nincs változás abban, hogy átszellőztetett légréses homlokzatburkolatok esetében alkalmazott hőszigetelés kizárólag A1 tűzvédelmi osztályú lehet! Átszellőztetett légrés esetén az épületszerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy a légrésben a homlokzati tűzterjedési határérték követelményen belül ne következhessen be tűzterjedés.

Az OTSZ legutóbbi módosítása előtt a bejelentés elmulasztása a vonatkozó jogszabályok szerinti hatósági intézkedést vonta maga után, melyet az illetékes tűzvédelmi hatóság rendelt el. A fenti módosítással összefüggésben – tehát a kötelező bejelentés eltörlésével – a bejelentés elmulasztásával kapcsolatos negatív jogkövetkezményeket is meg kellett szüntetni.

Nem változott az a kedvezmény, hogy lépcsőházak, továbbá olyan kétszintes épület esetén, ahol a két szint egy rendeltetési egységet vagy egy összefüggő légterű helyiséget alkot, annak homlokzati nyílásai között nincs tűzterjedési határérték-követelmény. A gyakorlatban gyakran előforduló hiba, hogy ezt a kedvezményt a tűzvédelmi osztályra is kiterjeszti a kivitelező, és ilyen kétszintes épületek átszellőztetett légréses homlokzatán éghető homlokzati hőszigetelést alkalmaz, pedig a jogszabály a tűzvédelmi osztály követelmény alól nem ad felmentést, az a példa esetében csak A1 tűzvédelmi osztályú lehet! A másik értelmezési probléma az azonos rendeltetési egységek vonatkozásában fordulhat elő. Ugyanis a kétszintes lakóépület egymás feletti önálló lakásai nem minősülnek azonos rendeltetési egységnek, míg az ugyanazon lakáshoz tartozó egymás feletti helyiségek egy rendeltetési egységhez tartozónak minősülnek. Ugyanígy egy rendeltetési egységbe tartozhatnak egy kétszintes iskolaépület egymás felett lévő tantermei is. A korábbi előírások értelmében a B–E tűzvédelmi osztályú hőszigetelő maggal rendelkező hőszigetelő rendszerek kivitelezésének megkezdését a kivitelezési munka megkezdése előtt legalább 5 nappal az illetékes tűzvédelmi hatóság részére be kellett jelenteni. Ez a rendelkezés megváltozott, és már nem kell bejelenteni a tűzvédelmi hatóság részére a kivitelezési munka megkezdését. Abban viszont nincs változás, hogy azon épületnél, amelyre vonatkozóan tűzterjedési határérték-követelmény van, ott a B–E tűzvédelmi osztályú hőszigetelő maggal rendelkező, vagy a légréses homlokzati burkolati, bevonati és egyéb hőszigetelő rendszerek kivitelezésének

Az viszont továbbra sem változott, hogy nem megfelelő, vagy nem megfelelően kialakított homlokzati burkolati, bevonati és egyéb hőszigetelő rendszerek alkalmazása tűzvédelmi szempontból az épület nem megfelelőségét vonja maga után.

További területeken felhasználásra kerülő hőszigetelésekkel kapcsolatos követelmények Ha a tetőfödém az épület kiürítésére szolgáló biztonságos térként vagy kiürítési útvonalként szerepel, akkor • amennyiben a csapadékvíz elleni szigetelőréteg felülről szabadon marad, akkor az alatta lévő hőszigetelés csak A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú lehet, • ha azonban a hő- vagy a csapadékvíz elleni szigetelő réteget felülről legalább 5 cm vastag A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú réteggel hézagmentesen fedik, akkor a hőszigetelés anyaga B–E tűzvédelmi osztályú is lehet. A 60 kg/m2-nél nem nagyobb tömegű, térelhatároló elemeket is tartalmazó tetőfödém szerkezeteken – egy tűzszakaszon belül – az I–II. tűzállósági fokozatú építmények esetében a hőszigetelés A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú legyen, míg III–V. tűzállósági fokozatú építmények esetén a hőszigetelés anyaga A1, A2, B, C, D vagy E osztályú is lehet.


Nincs tűzvédelmi osztályi követelmény azon padlószerkezetekben lévő hőszigetelésekre, melyek legalább 30 mm vastag A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyaggal borítottak. A Broof(t1) osztályba sorolt fedélhéjazattal rendelkező épület tetőterében huzamos emberi tartózkodásra alkalmas helyiség (lakás) csak abban az esetben helyezhető el, ha az alkalmazott hőszigetelés A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készül. A legfeljebb 13,65 m szintmagasságú tetőterek beépítése során B–E tűzvédelmi osztályba sorolt anyagú, Broof(t1) osztályú fedélhéjazat alkalmaz ható, ha többek között az alkalmazott hőszigetelés is A1 vagy A2 osztályú. A tüzelő- és a fűtőberendezés, az égéstermék-elvezető, valamint a környezetében levő éghető anyag között olyan távolságot kell megtartani, vagy olyan hőszigetelést kell alkalmazni, hogy az éghető anyag felületén mért hőmérséklet a legnagyobb hőterheléssel való üzemeltetés mellett se jelenthessen az éghető anyagra gyújtási veszélyt. Magastetők hőszigetelése, ha az légréssel vagy egyéb, légréssel érintkező éghető anyaggal érintkezik, a beépítendő tetőterű épület szintszáma függvényében az alábbiak szerint változik: • ha a beépítendő tetőterű épület szintszáma 1, a hőszigetelés tűzvédelmi osztálya: D* • ha a beépítendő tetőterű épület szintszáma 2, a hőszigetelés tűzvédelmi osztálya: C* • ha a beépítendő tetőterű épület szintszáma 3, a hőszigetelés tűzvédelmi osztálya: A2 * Egy rendeltetési egységet tartalmazó lakóépület esetén az E is megengedett.

Ezen túlmenően – az épületek tűzállósági fokozatától és szintszámától függően – az OTSZ különböző követelményt támaszt a menekülési útvonalak, illetve általános helyiségek belső használati tér felőli határoló szerkezetén elhelyezésre kerülő hőszigetelésekkel szemben is.

Szabványújdonság A MSZ 2364 szabványsorozat alkalmazásának megkön�nyítésére az MSZT 2003-ban magyarázatos szabványgyűjteményt adott ki, amelyhez 2013 februárjában megjelent a 7. pótlapokat tartalmazó kiegészítés, valamint a

magyarázatos szabványgyűjtemény 7. korszerűsített változata. A 7. korszerűsített változat már nem tartalmazza a szabványsorozat 3. részét, mivel annak követelményei beépültek az 1. részbe, valamint az MSZ 2364-473:1994et, amelyet korszerűsítve az MSZ HD 60364-4-43:2010 tartalmaz. Az 7. pótlapok a sorozat három szabványának korsze rűsített változatát tartalmazzák a frissített magyaráza tokkal. A szabványok a következők: MSZ HD 60364-1:2009 Kisfeszültségű villamos berendezések. 1. rész: Alapelvek, az általános jellemzők elemzése, MSZ HD 60364-4-43:2010 Kisfeszültségű villamos berendezések. 4–43. rész: Biztonság. Túláramvédelem MSZ HD 60364-5-56:2010 Kisfeszültségű villamos berendezések. 5–56. rész: A villamos szerkezetek kiválasztása és szerelése. Biztonsági berendezések

Olvasóink kérdezték 1. Fali tűzcsap kialakítása és jelölése Kérdés Milyen előírást, rendeletet, szabványt kell figyelembe venni beltéri fali tűzcsap kialakításánál, ha reprezentatív belső térben kerül létesítésre? Gondolunk itt például szállodák, színházak, éttermek esetében a belsőépítészeti megoldásokra. Lehet-e a tűzcsapszekrény ajtaja például rézből, fából, üvegből – a falak burkolatához igazodva? Szükséges-e magán a fali tűzcsapszekrény ajtaján feltüntetni a TŰZCSAP feliratot, vagy elegendő a megfelelő magasságban a szekrény fölött kötelezően elhelyezett világító (vagy utánvilágító) piktogram? Válasz Az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról (OTSZ) szóló 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet 293. § g) pontja előírja, hogy az építmények kialakítása biztosítsa a különböző tűzvédelmi berendezések, eszközök használatát, kezelését azok utánvilágító vagy világító biztonsági jelekkel történő megjelölésével.

10

|


Az OTSZ 401. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az építményben keletkezett tűz továbbterjedésének megakadályozása, valamint felszámolása során használható tűzvédelmi eszközöket világító (utánvilágító vagy villamos működtetésű) biztonsági jelekkel kell megjelölni. A tűzvédelmi eszközök szempontjából kiemelten kell kezelni a fali tűzcsapokat, tűzcsapszerelvény szekrényeket és azok környezetét. A biztonsági jel mérete és elhelyezése feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson! Az OTSZ 444. § (5) – (6) bekezdése alapján a fali tűzcsap kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelményeknek (MSZ EN 671-1; MSZ EN 671-2; MSZ EN 671-3), vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. A fali tűzcsapszekrényt biztonsági jellel kell megjelölni – amely feleljen meg a vonatkozó műszaki követelményeknek (2/1998. (I. 16.) MüM rendelet; MSZ ISO 3864-1:2009), vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson – a szekrény felett 2-2,5 méteres magasságban úgy, hogy az a legtávolabbi felismerési távolságról is biztonsággal felismerhető legyen. A 2/1998. (I.16.) MüM rendelet 10. §-a értelmében a kizárólag tűzvédelmi rendeltetésű eszközöket és berendezéseket az elhelyezésükre utaló táblával, vörös színnel kell jelölni. A vörös jelzés felületének elegendően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a tűzvédelmi eszköz vagy berendezés könnyen felismerhető legyen. Összefoglalva tehát: a szerelvényszekrények kialakítása meg kell hogy feleljen az MSZ EN 671-1 vagy MSZ EN 671-2 szabvány előírásainak, vagy attól eltérően azonos biztonságot nyújtóan kell kialakítani. A szabványtól eltérő kialakítást csak abban az esetben lehet megvalósítani, ha előzetesen a tűzvédelmi hatóság azzal egyetértett. A tűzcsapszekrények készülnek teljes egészében fém vagy üvegezett fém ajtóval ellátva. Ugyanakkor a reprezentatív belső térben létesítésre kerülő fali tűzcsapok esetében – a tűzvédelmi hatóság részéről jóváhagyott kialakítással – lehetőség van arra, hogy a fali tűzcsapszekrény burkolattal, előlappal legyen ellátva a falak burkolatához igazodva. Az MSZ ISO 3864-1:2009 szabvány 8.1. pontja értelmében a biztonsági jelen használt grafikai jelkép(ek) kiegészítésére vagy a jelentés érthetővé tételére szöveget lehet használni. A szöveget vagy egy különálló kiegé szítő jelen, vagy egy kombinált jel részeként kell elhelyezni.

Az MSZ EN 671-2 szabvány 11. 3. pontja értelmében a lapostömlővel szerelt fali tűzcsap-szekrényen a következő adatokat kell feltüntetni: a) a szállító nevét vagy védjegyét, vagy mindkét adatot; b) az MSZ EN 671-2 szabvány számát; c) a gyártási évet; d) a megengedett üzemi nyomást MPa-ban; e) a tömlő hosszát és átmérőjét; f ) a sugárcső megfelelő átmérőjét (a sugárcsövön). (A Fali tűzcsapszekrényekről szóló már visszavont MSZ 9771-6:1986 szabvány 4.1.9. pontja tartalmazta, hogy a fali tűzcsapszekrények ajtóinak felső részére 80 mm magas, nyomtatott betűkkel „TŰZCSAP” feliratot kell vörös festékkel felfesteni.) Tehát sem a fenti jogszabályok, sem érvényben lévő szabványok nem írják elő a „Tűzcsap” felirat kötelező elhelyezését, ugyanakkor a grafikai jelképek kiegészítésére, illetve a jelentés érthetővé tételére lehet szöveget használni. Ez különösen abban az esetben lehet indokolt, amikor a fali tűzcsapszekrény ajtaja a falburkolathoz illeszkedő elemmel kerül burkolásra.

2. Tűzcsaphoz szerelvény Kérdés Milyen előírás, rendelet, szabvány írja elő azt, hogy kül téri földfeletti tűzcsaphoz minden esetben készenléti szekrény is szükséges? (A szállodai példánál maradva: ha a parkolóban van egy tűzcsap, de készenléti szekrény nincs hozzá, akkor kell-e ezt pótolni?) Informális érdeklődésünkre az egyik illetékes tűzoltóság magas rangú tűzmegelőzési szakértője azt mondta, szükséges, másik megye hozzá hasonló szakértője szerint viszont nem szükséges, mert ha a használatbavétel idején nem volt kötelező, akkor most sem lehet az. Válasz Az OTSZ 443. § (1) bekezdése kimondja, hogy a létesítményben annyi tűzcsapot kell létesíteni, hogy az oltáshoz szükséges vízmennyiség egy időben kivehető legyen. A tűzcsapokat szerelvénnyel kell ellátni. A szerelvényszekrényeket a tűzcsapoktól 10 méteren belül kell elhelyezni. A közforgalom előtt nyitott létesítmények esetében a szerelvények elhelyezése épületen belül a tűzvédelmi szakhatóság által meghatározott módon és helyen is történhet.


Az OTSZ 443. § (2) bekezdése értelmében a tűzcsapokat a védendő szabadtéri éghetőanyag-tároló területétől, építménytől a megközelítési útvonalon mérten 100 m-nél távolabb és – a tűzcsapcsoportok kivételével – egymáshoz 5 m-nél közelebb elhelyezni nem szabad. Ugyanakkor a (3) bekezdés szerint a létesítményben nem szükséges tűzcsapokat létesíteni, ha a közterület tűzcsapjai az oltáshoz szükséges vízmennyiséget biztosítják, és a (2) bekezdés követelményei is teljesülnek.

A 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel hatályon kívül helyezett 4/1980. (XI. 25.) BM rendelet mellékletének 48. § (3) bekezdése az alábbiak szerint tartalmazta a fenti követelményt:

A 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel hatályon kívül helyezett 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet mellékletének 5.3.7. pontja az alábbiak szerint tartalmazta a fenti követelményt:

Tehát a létesítmény területén lévő tűzcsapokat 1981. március 1-je óta szerelvénnyel kell ellátni, függetlenül attól, hogy föld feletti vagy föld alatti kialakításúak. Ezért a kérdésben felvetett példa esetében a szállodai parkolóban lévő tűzcsapot – amennyiben a létesítmény területén helyezkedik el és nem közterületen – szerelvénnyel kell ellátni, ami a 1981. március utáni használatbavételi eljárások időszakában is már kötelező volt. A szerelvények hiányát már a tűzcsapok időszakos ellenőrzése során is fel kellett volna tárni a felülvizsgálatot végző személynek, mivel a tűzoltó-vízforrások felülvizsgálata során minden esetben meg kell vizsgálni a tűzoltó-vízforrások szerelvényeinek hozzáférhetőségét, a szerelvények és a tartozékok rendeltetésszerű használhatóságát. A közforgalom előtt nyitott szálloda esetében lehetőség van arra is, hogy a szerelvények elhelyezése ne a tűzcsap közelében, hanem épületen belül történjen a tűzvédelmi szakhatóság által meghatározott módon és helyen. A szerelvények teljes körű elhagyása csak akkor lehetséges a létesítményi tűzcsapok esetében, ha azt kérelemre a tűzvédelmi hatóság jogszabályi előírások teljesítése alóli eltérési engedélyében engedélyezte.

„5.3.7. A létesítményben annyi tűzcsapot kell létesíteni, hogy az oltáshoz szükséges vízmennyiség egy időben kive hető legyen. A tűzcsapokat szerelvénnyel kell ellátni. A szerelvényszekrényeket a tűzcsapoktól 10 méteren belül kell elhelyezni. A közforgalom előtt nyitott létesítmények esetében a szerelvények elhelyezése épületen belül a tűzvédelmi szakhatóság által meghatározott módon és helyen is történhet.” A 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelettel hatályon kívül helyezett 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet mellékletének 49. § (4) bekezdése az alábbiak szerint tartalmazta a fenti követelményt: „(4) A létesítményben annyi tűzcsapot kell létesíteni, hogy az oltáshoz szükséges vízmennyiség egy időben kivehető legyen. A tűzcsapokat szerelvénnyel kell ellátni.”

A Tűzvédelem szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink tűzvédelmi tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok a szerzőnk rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

„(3) A létesítményben annyi föld feletti, illetőleg föld alatti tűzcsapot kell létesíteni, hogy a meghatározott oltóvíz mennyiség egy időben kivehető legyen. A tűzcsapokat szerelvénnyel kell ellátni.”

E-Tűzvédelem V. évfolyam, harmadik szám, 2013. március Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52–54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Petren Ágnes HU ISSN 1785-9182 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 E-mail: [email protected] Internet: www.forum-szaklapok.hu www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: M. C. Direct Kft.

12

|


E-Tűzvédelem Gyakorlati útmutató tűzvédelmi

Recommend Documents