„É h e z ő m i l l i ó k m e g m e n t é s e.” Ez a szándék a leginkább kétséges, felületes és hiteltelen érve a biotechnológia indokainak, a saját szükségszerűségének az igazolására. Az előző (2.) témából egyenesen következik az, hogy a génmanipulációs többletélelmezéssel, az éhező gyermek- és embermillióknak nem a megmentése, hanem a szaporítása érhető csak el. Az az emberi közösség, akiknek a szociális körülményei nem érnek el egy megfelelően kiegyensúlyozott szintet, és ezzel együtt a nők intellektuális képzése nem elég magas színvonalú, az az emberi közösség sokasodik, ha van mit ennie. Szaporodik még akkor is, ha a saját piszkának a szemétdombján kénytelen élni. Ez pedig úgy teszi hatványozottan súlyosabbá az eddigi tragédiáit világunk emberi népességének, hogy minél nagyobbá válik azoknak az embertömegeknek a száma, akiknek éppen még van mit ennie, és ezért tovább szaporodnak, annál többen lesznek azok az embertömegek is, akiknek már nem jut elég víz, élelem, termőföld, hely: élettér. Ez egy öngerjesztő folyamat. Nincsen olyan ország, Bangladestől az Egyesült Államokig, ahol azért éheznek, betegeskednek, haldokolnak, és halnak meg éhen, és az iható víz hiánya miatti betegségekben, és a minimális orvosi ellátás hiányának a következményeként gyermekek és emberek tízmilliói évente, mert a Föld mezőgazdasága nem képes elég élelmet termelni. Ez nem élelmezési probléma, és kizárt, hogy géntechnológiai eszközökkel orvosolni lehetne. Átfogóbb és józanabb tudományos szemlélettel szükséges belátnunk, hogy az emberi fajtánk túlnépesedését alapvetően a gazdasági haszonszerzésünk öncélú tudatlansága, továbbá a társadalomtudományi ismereteink érvényesülésének a hiánya, és konkrétan a reakcióképtelen politikai hatalmunk szelektív gazdasági befolyásoltsága okozza. Ennek a tragikus következménye az, hogy ember százmilliók alapvető testi és szellemi szükségleteik hiányától szenvednek, és ebbe a nélkülözésbe halnak bele. Szomorú kimondani, miközben az említett körülmények miatt minden másodpercben meghal egy gyermek a világon, hogy nem azért hal meg, mert nincs mit enni, hanem azért, mert megszületett. Nem lett volna szabad megszületnie olyan helyen, ahol már nincsen tere és nincsenek megfelelő feltételei az életének. A biotechnológia mai „eredményei”, leginkább az emberi kreativitás környezeti természet-törvényeket sértő, veszélyes mutatványai. A géntechnológia szenzációként bemutatott újdonságai, a lehetőségekkel való játék, a fantázia kísérleteinek szülöttei. A gondolataimmal nem csak azt kívántam bemutatni, hogy a biotechnológia gén-manipulációjának természeti és társadalmi következményei veszélyesek, de talán az is belátható, hogy az a felületes, elsődlegesen profitorientált szemlélet, amilyen irányban ezek a kutatások ma haladnak, az emberi életünk egészsége és biztonsága szempontjából meggondolatlan és hibás törekvés. Ezzel nem azt állítom, hogy a genetikai ismeretszerzést korlátozni szükséges. A génmanipulatív „teremtés” természetellenes beavatkozásának hosszú távú következményeivel viszont, felelőtlenség nem számolni. Az emberi faj egészsége és biztonsága szempontjából mindenekelőtti fontosságú ökológiai alapkövetelmény, hogy bármiféle ismereteink felhasználásakor, figyelembe vegyük a természeti környezet életének a meghatározó, az embertől független biológiai működési szabályait, és alapvetően, elsődlegesen azokhoz alkalmazkodjunk. Hibás az a gondolat, amely a civilizációnk fejlődését abban méri le, hogy mennyire vagyunk képesek „függetleníteni” az életünket a természeti környezettől. Az ilyen természetellenes törekvésű civilizációs látásmód esetében… „A haladás fogalma védekező mechanizmusként működik, hogy eltakarja előlünk a jövő rémképeit.” (Frank Herbert – A Dűne) Ugyanakkor: a tapasztalatlan, a meggondolatlan és a tudatlan biotechnológiai segítség többet árthat, mintha ilyen mesterséges segítség nélkül magunkra – a természetesen alkalmazkodó
7
biogazdálkodási ismereteinkre – vagyunk utalva. …mert… „Véges térben, egy kritikus érték fölött a szabadság
csökken, ahogy a létszám nő. Ez ugyan úgy érvényes az emberre egy bolygó ökoszisztémájának a véges terében, mint a gázmolekulákra egy lezárt edényben. Az embereket illetően a kérdés nem az, hogy hányan maradhatnak életben a rendszerben, hanem hogy miféle életet élhetnek azok, akik megmaradtak.”
(Frank
Herbert – A Dűne) A genetika és géntechnológia kutatási céljainak elsősorban talán az emberi génhibáinkon alapuló egészségromlásunk, és a génhibákat okozó körülményeink pontos feltárásában lehetne megelőzően informatív szerepe. Az élet-körülményeink fokozódó mérgezése (cigaretta, vegyszerek, füstgázok, stressz, degenerálóan növekvő kozmikus sugárzás, stb.) és a romló tartalmi minőségű, nem természetes, vegyszerek és gyógyszerek maradványaival többszörösen terhelt, rossz minőségű táplálkozás (lásd a 4.-5. oldalon), az elmúlt 4-5 generáció alatt úgy károsította az immunrendszerünket, és a biológiai programunkat hordozó génállományunkat, hogy az „megbetegedett”, hibássá rongálódott. A betegen, hibásan működő szervezetünk következtében, érzékenyebbé váltunk egészségileg olyan kórokozókra és testidegen (de természetes) anyagokra, amikkel szemben a szervezetünk néhány generációval ezelőtt ellenállóbb volt. Akkoriban kevesebb problémával tudtunk együtt élni velük, mert a nagyszüleink szervezetének az ellenálló képessége elég "erős", hibátlanabb, egészségesebb volt, immun-genetikailag "okosabb", felkészültebb volt, és ezért többet elviselt, mint ma a miénk. Ma viszont olyan járványszerűen tömeges egészség-problémáink, mint a szív és érrendszeri, a tumor betegségek, a cukorbetegség és az allergiák, meg a sokasodó és súlyosbodó anyagcsere betegségek példája mutatja azt, hogy ez megváltozott. Az egészségünk ellenálló képessége az emberek 25-30%-ában már olyan hibásan működik, hogy azok a természetes anyagok (pl. pollenek, növényi illóanyagok, gabonafajták, állati fehérjék, stb.), amelyek régen alig vagy semmiféle problémát nem okoztak, mert az akkor még egészséges immunrendszer tünetmentesen, normálisan reagált rájuk, ma az allergiák által hasonlóan szélsőséges testi tüneteket váltanak ki a szervezetünkből, mint a mérgek. Az eddigi tendenciák alapján, az orvosi kutatások számításai szerint, 10 év múlva a civilizált emberek felének, 50 éven belül pedig mindegyikünknek lesz valamilyen fokú rendellenes immunműködés okozta testi érzékenysége. Sőt részben súlyosabbá is válnak majd ezek a fizikai tünetek. Ami egyértelmű jele az immunképességeink degeneratív elbutulásának, fogyatékosságának. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az emberi testünk immun-genetikai degenerációja minden újabb nemzedékben eszkalálódik. Amennyiben tehát nem változtatunk sürgősen az önmagunkat mérgező életmódunkon, az oda vezet, hogy a saját testünket is ugyanolyan életképtelen (állandó gyógyszerezésre és orvosi védelemre szoruló) élőlénnyé deformáljuk, mint a mai haszonnövényeink és haszonállataink. Hiszen láthatóan ezeknek ma már arra van szükségük az életben maradáshoz, hogy a természetes élőlényekből, egy transzgénikus beavatkozással (szabadalmi
védelem
alá
helyezhető,
és
piac”minőségi”
szabályokkal
monopolizálható)
mesterséges
ipartermékekké alakítsuk őket. Így próbálva "helyreállítani" a géndegenerált immun - ("egészségüket") betegségüket. Az Egyesült Államokban nem nagyon szoktak olyasmibe pénzt invesztálni, dollár-milliárdokat pedig semmiképpen, amitől a beruházók nem várnak jelentős hasznot. A jelenlegi, a gyermekképzésünkből teljesen hiányzó, ezért a felnövő embereket „szándékosan”(?), figyelmetlenségből(?), szakmai analfabétizmus miatt(?) tudatlanságban tartó egészségnevelési és közegészségügyi tendenciák nyilvánvalóan negatív irányba mutatnak. Miközben evidensen rendelkezünk mindazokkal az ismeretekkel, amelyek megelőző
8
használatával megőrizhetnénk az egészségünket, mégis teljes szabadságot adunk a saját és a gyermekeink életét mérgező és genetikusan leépítő hatású gátlástalan ipari hatalomnak. Nem hiszem azt, hogy bele kellene törődnünk egy olyan profit szemléletű hatalom által épített jövőbe, ahol azért kell majd dolgoznunk, hogy ki tudjuk fizetni azokat a gyógyító eljárásokat, amelyekkel életben maradhatunk. Az pedig végképp a pusztulását jelentené az embernek, mint természeti élőlénynek, ha akár a betegségek miatt, akár a (mérgezésre ugyancsak rendkívül érzékeny) természetes szaporodási képességünk elvesztése miatt, rákényszerülnénk arra, hogy a humán génipar mesterséges emberkísérleteire bízzuk a fennmaradásunkat. Minden földi élőlény addig lesz természeti élőlény, amíg a természet határozza meg reprodukciós génállományát. Ha ezt a szaporodást mesterséges módon valósítjuk meg, nyilvánvaló emberkísérletek sok ezer próbálgatásával – miközben minden egyes elfogadhatóan életképes „eredményt”, akár több száz már fejlődésnek indult magzat elpusztítása előz meg – megerőszakolva génbeteg vagy magtalan ivarsejtjeinket, az így keletkező produktum nem a természet, ha úgy tetszik nem az „Isten”, hanem AZ EMBERI TEREMTŐ alkotása lesz. Ez a mesterséges ipari termékként gyártott ember pedig, nem a természeti gazdagság Életfontosságú variabilitásának értékét hordozza majd a génjeiben, hanem a mesterséges génkísérleteinknek a részleteit befolyásolni nem tudó: ahogy sikerült-úgy sikerült sematizmusának, életképesség szempontjából éppen még megfelelő következménye lesz. Immun-genetikai és természetes szaporodási egészségünket mérgezve, és kóros életmódunk narkotikus szokásaihoz ragaszkodva, a gyógyszer-, majd a kialakuló génipar totális világgazdasági hatalmának a felépülését támogatjuk a tudatlan naivitásunkkal. Micsoda fejlődés ez?! Eljutott oda a gyógyítás marketing befolyása, hogy nyugodtan kijelentheti a világ előtt: ő bizony emberkísérletet fog végrehajtani! És azonkívül, hogy tudományos szenzációként mutatják be ezt a törvényeink szerinti bűncselekményt, úgy egyébként nem történik semmi különös. Megy a világ sora tova, miközben megvalósulni látszik az a madáchi előérzet, hogy ’az ember vegykonyhájában’ teremtőt játszik. Fogyatékosan narkotikus szemléletünk rácsodálkozó idiótizmusa, már fejlődésként fogadja el az emberkísérlet – minden normális, tehát szakmailag felelősségvállaló erkölcsi felfogású országban törvényileg tiltott – bűncselekményét. A genetika kutatásai által elérhető ismeretek megelőző, egészségvédő, információs hasznát kellene felhasználnunk mindenekelőtt. Ami az életmódunkat átformálva, a csökkenő egészségügyi kiadásokban nagyobb nyereséget jelentene gazdasági értelemben is, mint az a látszólagos profit, amit az emberek kiszolgáltatottan tudatlan életmódján, természetellenes eszközökkel nyerészkedő gén- és élelmiszeripari export termelhet. Az eddigi felületes, mert mindenekelőtti profit szemléletünk által okozott testi betegségeinkből is látható, hogy ez csupán a valódi gyógyulásunkat kevéssé megvalósító gyógyszeripart gazdagítja. Így többszörösen vagyunk kihasználva önmagunk tehetetlen tudatlanságának a kényszerhelyzete által. A biztonságos és egészséges életünket
nyilvánvalóan
vegyszermentes
kizárólag
biogazdálkodás
az
szolgálná,
prevenciós
ha
a
természeti
táplálkozás-gyógyászatát
környezetünkhöz alkalmaznánk
alkalmazkodó, az
élelmünk
megtermelésére; nem pedig a Természetes Élet tulajdonságait mesterséges beavatkozással átalakító, génmanipuláló biotechnológiát. Engem önző, és így elkerülhetetlenül szubjektív módon csak egy dolog foglalkoztat: a saját életem egészsége és biztonsága. Az én gyermekem és unokám jövője a fontos. Hogy a 3.-4. generációs gyermekeim – a jelenlegi tendenciákból kiindulva – kénytelenek lesznek-e a gyermekeiket „embergén-manipuláló gyárakból”
9
örökbe fogadni. Elsősorban és gyakorlati értelemben a férfiak nemzőképessége van leginkább kiszolgáltatva a civilizációnk károsító hatásainak. Például az elmúlt 20 évben felére csökkent a férfiak ivarsejttermelő képessége. A nők számára pedig a gyengülő immunrendszerük miatti, ivarszervi fertőzések jelentenek hasonló, a nemzőképességüket fenyegető veszélyt. Az orvos-technológia persze „megnyugtatóan” már egyetlen egészséges férfi és női ivarsejtből is „tudhat” gyermeket gyártani, de – és ezért nem túlzó a gyártani szó – hogyan valósulhat meg akkor a természetes sokféleség, a genetikai variabilitás, ha rákényszerülünk az emberi kiválogatásra? A mesterséges szelekció elszegényíti a természetes genetikai sokféleség életfontosságú gazdagságát, ami egyenlő a degenerációval. Olyan biztos, hogy a géntechnológusok (látszólag) „hibátlanabb, jobb, szebb, tartósabb” növényeket, állatokat és embereket lesznek képesek gyártani, mint a Természet? Egyébként pedig micsoda jó üzlet profitot termelő iparágat csinálni abból, amit „régen” a nő és a férfi csak úgy, „szórakozásból teremtett”. És vajon ember lesz még az az új ember, amit a génszelekcióval gyártanak? Vagy már egy új faj, egy új termék, egy új prototípus, egy újabb márkadarab? Ez sajnos nem kitaláció. Ez a következő évtized, majd az évszázad lehetséges realitása. Magamnak szeretnék egészség-biztonságot. Ám ez attól függ, hogy szeretné-e olyan mindenek előtti fontossággal minden más ember is, mint ahogyan én. Mert ha a bankszámlánk gyarapodását előbbre helyezzük, és a profitra törekszünk elsősorban, akkor hiába szeretnék magamnak egészség-biztonságot. Pedig bármennyi pénze lehet valakinek, az egészsége biztonságát sohasem lesz képes megvásárolni egy megbetegített természeti világban. A természeti világnak és ezzel a saját egészségünknek a megőrzése, nem lehetséges a befolyásos tudományos, gazdasági és hatalmi emberek együttes belátása nélkül. __ Hazánkban az egészséges táplálékhoz jutás lehetőségei rendkívül korlátozottak és körülményesek. 1980-as évek óta rengeteg közzétett orvosi kutatási eredményben támasztották alá az egészségtelen táplálkozás, és a szervi betegségeink közötti összefüggéseket. Ezekre az élelmiszer- és táplálkozásbiológiai eredményekre elsősorban azért hivatkozom, mert tudományos vizsgálatokkal tettek hitelessé és bizonyossá olyan ismereteket, amelyekről a megelőző évezredekben, évszázadokban és évtizedekben is, egyre nagyobb pontosságú és hatásos tapasztalati tudása volt a hozzáértő gyógyítóknak. Ma már az idegrendszeri és a lélektani betegségeink esetében is nem elhanyagolható hatást tulajdonítanak orvosi kutatások a kóros anyagcserének és a szervezetünk mikroelem, ásványi anyag, vitamin hiányának. A krónikus betegségeink mindegyikét átlagosan 5-10%-ban genetikai, ezen túl viszont környezeti tényezők határozzák meg. Ezekből a környezeti okokból 60% a táplálkozás, 15% a szervezetünk narkotikus és attól részben független, környezeti mérgezése, 15% pedig az idegrendszeri és lélektani hatás következménye. Tudom azt, hogy ezek a viszonyszámadatok átfedik egymást, és csak durván mutatják meg a betegségeink hátterét. Ha viszont összehasonlítjuk azt, hogy mekkora jelentősége van az egészségünk megtartásában a táplálkozásunknak, és ezzel szemben mennyire minimális a táplálkozási ismeretek oktatása az általános orvosi képzésben, az nyilvánvalóan megmutatja azt, hogy az orvoslás elsőrendű célja és feladata a gyógyítás (sajnos) és nem a betegség megelőzése. Bármennyire is jól tudjuk azt, hogy a gyógyítás minden esetben hatványozottan drágább, mint a megelőzés. Jelentős hasznot jelentene az országunk gazdaságának, mezőgazdaságának, környezetvédelmének, és a lakosság egészségének az, ha kivételes előnyökhöz juttatnánk a biogazdálkodó élelem termelőket, és a biotermékeket.
10
A biotermékek előnyös lehetőségekkel értékesíthetők a világpiacon. A biotermelés pedig olyan környezeti terheléstől óvja meg az életkörülményeinket, aminek a semlegesítését és az egészségkárosítását már nem kell többszörösen, újra megfizetnünk. Továbbá, a biogazdálkodás olyan kedvező környezeti szemlélet irányába tereli az életmódunkat, amit semmiféle külön propagandába történő beruházással nem volna szükséges ösztönözni. A biotáplálék és a mérgezésmentes környezet pedig, olyan „gyógyszert” jelentene a hazánkban élők számára, amit a hagyományos gyógyszerekhez képest, csak egy rövid átállási időszakban kellene kitüntetetten előnyös piaci helyzetbe hozni. Hatása viszont a gyermekeink jövőjének az egészségbiztonságát teremti meg megelőzően és olcsón. Hiszen a megelőzés önmagában sokszorosan olcsóbb, mint az utólagos gyógykezelés és kárelhárítás. Ezért lenne érdemes elgondolkodnia Mikola úr azon is, hogy a gyógyító intézményekben általánosan megszervezzék és bevezessék a betegek vegyszermentes biotáplálékkal való ellátását. Legalább azért, hogy legyen egy összehasonlító tudományos eredményünk, a táplálkozás minőségi különbségeinek a gyógyulási és gyógyítási hatásairól. Az elmúlt 10 év során súlyosan növekvő számú belgyógyászati és immunológiai betegségek és panaszok, miért nem gondolkodtatják el a szakigazgatás felelős munkatársait? 2000 januárban, belgyógyász orvos a rádióban: „Még soha nem volt annyi anyagcsere betegséggel jelentkező ember, mint az
elmúlt 10 évben. Ennek az okát pedig nem lehet mással magyarázni, mint a táplálékaink romló tartalmi minőségével, és a bennük található idegen, toxikus és mesterséges anyagok összegződő, károsító hatásával.” Hazánk olyan gazdag ország, mint az Egyesült Államok, ahol megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy szabadon mérgezzék az emberek táplálékát, egészségét és környezetét? Nálunk talán olyan magas az „átlagember” életszínvonala, hogy kényelmesen ki tudja fizetni a gyógykezelésének költségeit? Ha így is volna, miért kellene követnünk ezeket az irreális tendenciákat? Az üzletekben és a piacokon miért lehet 75-80%-ban mérgezett és rossz tartalmi minőségű gyümölcs, zöldség, gabona, hús és egyéb, feldolgozott élelmiszereket vásárolni? A törvények és az ellenőrzés szabadsága és szabályozatlansága, miért kényszeríti rá a kiszolgáltatott emberekre ezt a bűnösen kártékony állapotot? Ha pedig ezen nem lehet máról holnapra változtatni, akkor miért nem kötelezik a mesterségesen kóros hatású cukrot, sót, adalékokat, mérgeket tartalmazó termékeken feltüntetni azt, hogy milyen anyagcsere és immunbetegségeket okoz a fogyasztásuk? (Lásd USA: „Kalória mentes! – Egérkísérletekben igazoltan rákkeltő
hatású.” – Így legalább nem tudatlanul mérgezi magát a narkotikus táplálék élvező, és a valóban demokratikus szabályoknak megfelelően rá van bízva hogyan dönt.) Van komoly akadálya annak, hogy egy türelmi idő letelte után (pl. 6-8 év múlva, csak szigorú ellenőrzés és horribilis pénz és börtönbüntetés terhe mellett), csak vegyszer-, gyógyszer és mesterséges adalékanyag ’mentesen’ termelt, bio minősítésű, ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszereket lehessen forgalomba hozni? Nem ér annyit az emberek egészsége, hogy a ma évente a betegségügyi tárcát több száz milliárd forinttal megrövidítő – alapvetően az előző okokból következő – egészségügyi károk súlyosabbá válását megelőzzük? Bencze Tibor – táplálkozáskutató, bioetikus
11
12
