2006/3
hírmozaik Dr. Gurmai Zita európai parlamenti képviselõ hírlevele
Válogatás az elmúlt idõszak fontosabb történéseibõl A tartalomból
l
l
a Magyar Szocialista Párt Nõtagozatának elnöke az Európai Szocialisták Pártja Nõszervezet elnöke
parlamenti tisztségek l a Nõjogi és Esélyegyenlõségi Bizottság alelnöke l a Regionális Fejlesztési Bizottság tagja l a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság póttagja l
a Nyugat-Dunántúli Régió képviselõje
l A nemek egyenlõségének biztosítása a régiók fejlesztésében A regionális fejlesztési terveknél kiemelt szempontként kell kezelni a nemek közötti egyenlõség biztosítását l Beszéljük meg! – Párbeszéd a polgárokkal Az átláthatóságról, a helyi és regionális kormányzatok szerepérõl l Együtt-mûködünk – A régióközi együttmûködés fontossága Az Európai Határokon Átívelõ Együttmûködés és annak magyar vonatkozásai l Az osztrák soros elnökség vége és a finn elnökség kezdete A fejlesztési pénzeken túl milyen lépéseket ígérnek az esélyegyenlõség megvalósítása útján l Úton vagy útszélen? Gyenge a hazai nemzetközi érdekérvényesítõ képessége
közúti
szállító
cégek
l Részvételem különbözõ fórumokon Alicante, La Rochelle, Túrkeve l Mit tanulunk a külföldi példákból? Tony Blair cikke megmagyarázza, hogy a globális világban milyen kihívásokkal néz szembe a felsõoktatás l Honanyák fõzõversenye Ismét megtartottuk hagyományos rendezvényünket (képriport) l Diákok az Európai Parlamentben A májusi mosonmagyaróvári vetélkedõ gyõztes csapata elnyerte jutalmát
Dr. Gurmai Zita európai parlamenti képviselõ European Parliament Rue Wiertz 60 B-1047 Bruxelles ASP 13 G151-153
Fax: +32 (0) 228 49 819 E-mail:
[email protected] Internet: www.gurmai.hu
Hírmozaik
2
A nemek egyenlõségének biztosítása a régiók fejlesztésében
A
z Európai Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságának szeptember 12-i ülésén azt tekintettük át, hogyan tudjuk javítani a nemek közötti egyenlõséget, amikor az elmaradt térségeket fejlesztjük. A hátrányos helyzetû térségek gondjainak java a nõket sújtja. Nekik jut kevesebb és rosszabbul fizetett munka, õk szenvednek a szociális ellátás gyarlóságaitól. A tagállamokban és régióknál a fejlesztési programok elõkészítésének és végrehajtásának minden szakaszában támogatniuk kell a nõk és férfiak közötti egyenlõség célkitûzését. A Bizottság, nõtársaim és jómagam szorgalmazására elkötelezte magát, hogy a regionális fejlesztési terveknél kiemelt szempontként kell kezelni a nemek közötti egyenlõség biztosítását. A nõk arányosan legyenek jelen a munkában és a döntések meghozatalában. Valamennyi, a bizottság által vizsgált ügyet, hozott döntést megvizsgálunk abból a szempontból, hogy segíti-e a nemek közötti egyenlõség ügyét. A Lisszaboni stratégia megvalósítása, a jóléti és igazságos, tudásalapú társadalom felépítése elképzelhetetlen a nõk arányos részvétele nélkül!
„A kohéziós politika az európaiság szimbóluma” – hangoztatta beszédében képviselõtársam, Harangozó Gábor szocialista képviselõ – akivel ebben mélyen egyetértek – június 29-én, Brüsszelben azon a tanácskozáson, amelyet az Európai Szocialisták Pártja rendezett az Európai Parlamentben a modern kohéziós politikáról. A tanácskozáson egyébként részt vett és többek között felszólalt az európai integráció egyik legjelentõsebb politikusa, „atyja” Jacques Delors, Martin Schulz, a szocialista frakció elnöke, Danuta Hübner a regionális politikáért és Vladimir Spidla a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és esélyegyenlõségért felelõs biztos, valamint Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke. Magyar képviselõtársam elmondta, hogy jelentõsen át kell alakítani az eddigi kohéziós politikát, és kifejtette a 2007-tõl induló új kohéziós politika három fõ irányát, valamint szorgalmazta annak az Európai Parlament általi mielõbbi megszavazását.
A konferencián az a megtiszteltetés ért, hogy én köszönthettem Jacques Delorst, a nagy francia szocialista politikust. Hangsúlyoztam, hogy a Nõjogi és Esélyegyenlõségi Bizottság a Regionális Bizottsággal közösen érte el, hogy az elmaradott régiók fejlesztésében az esélyegyenlõség, mint szempont kötelezõen szerepeljen. Kifejtettem, hogy az elmaradott régiókban egyes társadalmi csoportok, és különösen a nõk hátrányos helyzetbe kerültek. Fellépésünk eredményeképp a munkaerõpiaci támogatások jelentõs részében követelmény a nõi munkaerõ fokozott és arányos bevonása. A támogatások elnyerésében ugyancsak szempont, hogy olyan helyre kerüljenek és olyan területeket, vállalkozásokat részesítsenek elõnyben, ahol a nõk nagy számban vannak jelen és munkájuk elengedhetetlen – mint például az egészségügyben és az oktatásban. Hazai példa, hogy az I. Nemzeti Fejlesztési terv keretében 1700 településen valósulnak meg programok, melyek tekintettel vannak az esélyegyenlõségre. 40 ezer munkahely jött létre, 110 ezer munkahelyet tartottak meg, ami nõk tízezreinek és családtagjaiknak jelent tisztes megélhetést és amely a társadalmi egyensúly egyik biztosítéka.
Az esélyegyenlõség
uniós követelmény
A
ugusztus 31-én, Mátészalkán, a helyi falunap keretében a Kulturális Fórum épületében részt vettem és elõadást tartottam a „Nõk esélyegyenlõsége” konferencián. Legfontosabb mondanivalóm az volt, hogy a jövõben minden gazdasági vagy szociális jellegû programban, fejlesztésben érvényesíteni kell az esélyegyenlõség szempontjait. Ennek betartását az unió figyelemmel kíséri. Hogy ne valljunk szégyent, az Új Magyarország Fejlesztési Tervben nagyobb hangsúlyt kell helyezni az esélyegyenlõségi szempontokra. Az egyenlõséget a munka világában nem csupán a társadalmi igazságosság, hanem a gazdasági szükségszerûség is megköveteli: az egyenlõ munkáért egyenlõ bér, a pénzkeresés és a családi élet összeegyeztetését célzó programok eredményeképp növekedhet a munkába álló nõk száma, ami serkenti a gazdasági növekedést. Ezeket a nemes célokat tûzi ki a Lisszaboni program is, amelyet az uniós állam- és kormányfõk is megerõsítettek aláírásukkal.
Az eszmecsere során, melyben szakértõk, civil szervezetek képviselõi vettek részt, olyan a nõk helyzetét javító intézkedéseket sürgettünk, mint a bölcsõde fejlesztés, a roma nõk helyzetének javítása, s a civil szervezetek szerepének növelése az esélyegyenlõségért folytatott küzdelemben. n, mint magyar európai parlamenti képviselõ, s mint az Európai Parlament Nõjogi és Esélyegyenlõségi Bizottságának alelnöke, a témában levéllel fordultam Bajnai Gordon kormánybiztoshoz és Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterhez, melyben hangsúlyoztam, hogy a foglalkoztatás és a növekedés, a társadalmi és a területi kohézió, valamint a fenntarthatóság szempontjai mellett legyenek tekintettel az esélyegyenlõségi szempontokra is, a nõk fokozottabb bevonására a munkaerõpiacba, az egyenlõ bérezésre, és a nõk helyzetét könnyítõ szociális intézkedésekre.
É
Hírmozaik
Elõhang
A
z Európai Parlamentben az egyik legjobb dolog, hogy mi magyar képviselõk, legyünk szocialisták, néppártiak vagy liberálisok, szépen csendben rengetegszer együttmûködünk. Ezt a jó együttmûködést tapasztalva különösen elszomorít, amit Magyarországon tapasztalok. Az euró bevezetésének kemény feltételei vannak. Egy ilyen nehéz költségvetési helyzetben fontos lenne, hogy az ellenzék, ha nem is hajlandó együttmûködni a kormánnyal, legalább komoly javaslatokat tegyen. Ha azt mondják, hogy az állami kiadásokat kell csökkenteni, az rendben van, de mondják meg honnan vegyük el. A nyugdíjakból? A lakástámogatásból? Az útépítésbõl? Ha mindenre az a válasz, hogy „vonják vissza”, úgy nem lehet elõrejutni. A nem és nem politika sehova sem visz. Ahogy egyszer az ellenzék vezetõje is mondta: „A jövõt csak igenekre lehet építeni” . Várjuk az igeneket.
3
Beszéljük meg! Párbeszéd a polgárokkal Ha azt szeretnénk, hogy a polgárok bizalommal legyenek az unió iránt, fontos, hogy belelássanak az unió ügyeibe. Idegen szakszóval transzparenssé, átláthatóbbá kell tenni a közösségi intézmények mûködését. Az Európai Tanács nyári csúcstalálkozóján megállapodás született arról, hogy nyitottabbá és átláthatóbbá teszik a Tanács munkáját. A Tanács jogalkotó munkája, a tanácsi tagok szavazatai és az azokra adott magyarázatok nyilvánosak. A Tanács rendszeresen nyilvános vitákat tart az uniót és polgárainak érdekeit érintõ kérdésekrõl. A vitákat a Tanács vagy a Coreper (Állandó Képviselõk Bizottsága) minõsített többséggel hozott határozata alapján kell megtartani.
Növekszik a helyi és regionális kormányzatok szerepe az EU-ban Fontos, hogy a dolgok ott helyben, az állampolgárok közelében dõljenek el. Ez a szubszidiaritás elve. Így lehet hatékonyabb döntéseket hozni és így válik demokratikusabbá a közösség élete. Az Európai Közösség mûködésének alapja az állandó és közvetlen kapcsolat a választópolgárokkal. Ezt elsõsorban nem azzal lehet elérni, hogy a
vezetõk többet közszerepelnek, kampányolnak, hanem úgy, hogy a döntési jogokat átadják, „leosztják” a helyi és regionális hatóságoknak, akik mindennapos kapcsolatban állnak a polgárokkal. Az unió partnereivé szeretné tenni a helyi és regionális hatóságokat. A közvetítõ szerep azonban sokkal hatékonyabb, ha a helyi és regionális kormányzatok nem csak postaládaként küldik és veszik az üzeneteket a felsõ vezetés és a lakosság között, de részt vesznek a döntéshozatalban is. A fokozott elszámoltathatóság meggátolja a közforrások pazarlását. A központi ellenõrzés csökkentése és a helyi és regionális kormányzatok pénzügyi autonómiájának növelése javítja a hatékonyságot. Hogy mennyire lehet bevonni a helyi hatóságokat az uniós döntéshozatalba, ennek foka számos intézményi és politikai feltételtõl függ. Jó ha ezek meghatározásában maga az önkormányzat, vagy a régió is részt vesz, de a lényeg, hogy, az emberek ne érezzék kirekesztettnek magukat. Ez természetesen nagyban függ a hatóság tevékenységétõl, vagy a vezetés minõségétõl. Saját magunknak ártunk, ha nem olyan vezetõket választunk, akikben megbízunk, akik igénylik a véleményünket, akik beszámoltathatók, akikhez bizalommal fordulhatunk, hiszen négy évre õk szabnak majd keretet és irányt életünknek.
Együtt-mûködünk A régióközi együttmûködés fontossága „Robert Schuman és Jacques Delors álma valóra vált. Az unión belül megszûntek a népeket, nemzeteket elválasztó, konfliktusokat keltõ, kereskedelmet, politikai és kulturális közeledést gátló határok. Az európai polgárok azoknak a természetes régióknak a keretein belül kívánnak élni, amelyeket nem a politikusi önkény, a nyertes vagy vesztes háborúk utáni egyezkedés, hanem a természetes történelmi fejlõdés alakított ki” – jelentettem ki felszólalásomban, július 4-én, Strasbourgban az Európai Parlament plenáris ülésén, ahol Jan Olbrycht lengyel néppárti képviselõ jelentését vitattuk meg a határokon átívelõ együttmûködésrõl. Az Európai Bizottság a régióközi együttmûködést támogató, és most kifutó Interreg-program tapasztalataira építve javasolta egy új finanszírozási célterület bevezetését. Ez két szomszédos, de más országhoz tartozó régió esetében támogatná a fejlõdést, a régióközi együttmûködést és a tapasztalatcserét. A képviselõk a költségvetési megállapodásban 300
millió euró pluszt harcoltak ki a területi kohézió támogatására. A szakbizottság ebbõl 200 milliót a határokon átnyúló együttmûködésre fordítana. Beszédem további részében a magyar vonatkozásokra is nagy hangsúlyt fektettem: „A régiók a szubszidiaritás szellemében, demokratikus úton, a közvetlen, immár határokon átívelõ együttmûködés keretében intézik ügyeiket. Ez az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya. Az Európai Határokon Átívelõ Együttmûködés a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erõsítésének legfõbb eszköze. Magyarország számára az unió 2007-es bõvítésével, Románia és Bulgária, majd késõbb Horvátország csatlakozásával a határokon átívelõ együttmûködés még nagyobb jelentõségre tesz szert. A határainkon túl, annak közvetlen közelében élõ magyarajkú lakosság, az összességében több milliós romániai, szlovákiai, ausztriai, szlovéniai, horvátországi ma-
gyarság számára a közös fejlesztés még inkább azt jelenti, hogy a korábbi határvonalak virtuálisak lesznek. Az együttes tervezés és a közös megvalósítás erõsíti identitástudatukat, az együttmûködést az évszázadok óta ott élõ népekkel és nemzetekkel. Segít mindazoknak az elõítéleteknek az eltûntetésében, amelyek rossz politikai döntések következtében évtizedeken keresztül etnikai-kisebbségi gondokat jelentettek. Helyreállnak azok a történelmi régiók, amelyekben a közép-európai népek és nemzetek évszázadokon keresztül éltek.” Felszólalásom záró részében kiemeltem, hogy a gazdasági szükségszerûség is a közös európai családban élõ nemzetek közötti kohéziót erõsíti. Az Európai Határokon Átívelõ Együttmûködés logikus és jó megoldása a sokarcú, sokszínû helyi kormányzati, önkormányzati szervek, civil szervezetek közötti ésszerû együttmûködésnek, amelyet a magam részérõl csak támogatni tudok, s örülök, hogy az unió jelentõs támogatást nyújt ehhez.
Hírmozaik
4
Az osztrák soros elnökség vége és a finn elnökség kezdete 2006. július elsejével Finnország vette át az unió soros elnökségét. Az osztrák elnökség fél éve és a finn elnökség elsõ hónapjai alatt az Európai Unió megállapodott következõ hétéves (2007-13) költségvetésérõl és a felzárkóztatási politika új szabályairól, fontos lépéseket tett az egységes piac szabályozásában és további megnyitásában, elkezdte a csatlakozási tárgyalásokat két tagjelölt országgal, és folytatta közjogi reformjait. Az Európai Parlament is jóváhagyta az EU hétéves költségvetését, amely öszszesen 886,3 milliárd euró lett. Az európai honatyák tevékenységének gyümölcseként 6,5 milliárd euróval több forrás áll az EU rendelkezésére 20072013 között. Félmilliárd euróval emelkedik a Transz-európai Hálózatokra (TEN) elkülönített összeg, 800 millióval az európai felsõoktatást támogató Erasmus és a szakoktatást ösztönzõ Leonardo program, 300 millióval a hetedik kutatási-fejlesztési (K+F) keretprogram és 400 millióval a kisvállalatokat támogató CIP-programé. További 300 millió euróval növelték az elmaradt régiók felzárkóztatását szolgáló strukturális alapokat és 800 millióval támogatták a közös kül- és biztonságpolitikát. Optimista számítások szerint Magyarország nettó egyenlege plusz 24,7 milliárd euró lesz, ennyivel járul hozzá a közösség országépítõ elképzeléseinkhez.
Az elnökség tervei az esélyegyenlõség megvalósítására A finn elnökség elõadta hatpontos prioritási tervét az Európai Parlament Nõjogi és Esélyegyenlõségi Bizottsága elõtt, melyet messzemenõ támogatásunkról biztosítottunk. A HAT PONT A KÖVETKEZÕ: 1. a pekingi célkitûzések nyomon követése: erre vonatkozóan jelentés elfogadása decemberben, összehasonlító adatok gyûjtése és kezelése; 2. a férfiak szerepe az esélyegyenlõségi
politikák megvalósításában: a férfiak fokozottabb bevonása a döntéshozatalba, a Tanács jelentést fog készíteni arról, hogyan lehet a családi és szakmai életet összehangolni, az októberi konferencia is erre a kérdésre fókuszál; 3. a költségvetés növelése: 8%-ról 12%-ra emelkedik az esélyegyenlõség finanszírozása, a finnországi törvényhozás minden területén érvényesítik az esélyegyenlõségi koncepciót; 4. a fejlesztési és külpolitikai megállapodások során az esélyegyenlõség kiemelése, ez az EUROMED megállapodások során már mûködik; 5. emberi jogok, emberkereskedelem, prostitúció: a nõk jogai az emberi jogok szerves részét képezik, az emberkereskedelem elleni harc elengedhetetlen, a finn és az osztrák elnökség közös szempontja az oktatáshoz való hozzáférés, belépés a munkaerõ piacra, az elõítéletek leküzdése; 6. a nõk részvétele a gazdasági döntéshozatalban: a miniszterek informális találkozójának témája, 2006. október 5-6án, melynek kérdései: – kvóták bevezetése a norvég minta alapján, – 100 éves évfordulója a nõk szavazati jogának, – egyenlõ munkáért egyenlõ bér elve, (a 15%-os különbség még mindig mindennapi), – a szakmai és családi élet összeegyeztetése nem csak társadalmi, hanem gazdasági kérdés is, – az anya orientált megközelítés helyett szülõ orientált szükséges, – az elöregedõ társadalom miatti demográfiai kihívások leküzdése. Nagyon fontos, hogy a prioritások között szerepel az emberkereskedelem és a prostitúció elleni küzdelem. Örülök, hogy az elnökség prioritásként kezeli a bérek közötti szakadék leküzdését, a lisszaboni stratégiát, több és jobb munkahelyet az európai állampolgároknak. Az „egyenlõ munkáért, egyenlõ bért” problémakörének sürgõs megoldását magam is felvetettem az elmúlt évben, a baloldali esélyegyenlõségi miniszterek találkozóján, Birminghamben.
Úton vagy útszélen?
Gyenge a hazai nemzetközi közúti szállító cégek érdekérvényesítõ képessége A címben szereplõ megállapítás azon az augusztus 29-én, Brüsszelben tartott európai parlamenti szakmai meghallgatáson fogalmazódott meg bennem, amely a nemzetközi közúti szállítás szabályozásának megreformálásával foglalkozott. Meghívásomra vett részt az ülésen és elsõként szólalt fel Balassa Ferenc, a legnagyobb hazai nemzetközi közúti szállító cég, a Waberer's International Zrt. vezetõ munkatársa. Véleménye szerint az újonnan felvett tagállamok jelentõs hátrányban vannak a régi tagállamokkal szemben, nem egyenlõek az elbírálás feltételei és az ellenõrzés sem azonos. Számos fejlettebb tagállamban magasabbak az úthasználati díjak, mint nálunk. Hat tagállamban – köztük van Magyarország, a régiek közül Belgium és Hollandia – napi 8 eurót kell fizetni, függetlenül a megtett kilométerektõl. Bár nemzetgazdasági szempontból a magasabb úthasználati díj lenne a kedvezõbb – mert abból több jutna autópálya vagy parkolók építésére –, ez a fuvarozók számára lenne elõnytelen. Az egy nap alatt megtett kilométerre kivetítve Németországban az úthasználati díj ötszöröse, Ausztriában tízszerese a magyarénak. A kilométer szerinti fizetést Ausztriában gépesítették, Németországban lehetséges a manuális fizetés, ám mindkét országban elõre kell általányt fizetni, s ebbõl számítják vissza a lefutott kilométerek utáni díjat. Véleménye szerint versenyképesség szempontjából a hazai díjemelés már nehezen képzelhetõ el, mert elviselhetetlen terhet róna a magyar vállalkozók számára, noha tudja, hogy az unió a díjtarifa emelést szorgalmazza. Ellenpéldaként felhozta, hogy Nagy-Britanniában néhány kiemelt objektum, alagút és híd kivételével az úthasználat – autópályáké és egyéb közutaké – ingyenes. Szerinte megfigyelhetõ volt, hogy a meghallgatáson a résztvevõk határozottan saját nemzeti érdekeiket képviselték. Jómagam – a Közlekedési Bizottság tagjaként – részt vettem abban a jogalkotási folyamatban, mely szabályozza a munkaidõ, a vezetési idõ és a pihenõidõ kérdését. Ahhoz, hogy minden szabályt teljes mértékben betartsanak, közös és egységes képzésre van szükség. Emellett elengedhetetlen, hogy a cabotage fogalmát (idegen vállalkozó mûködése más országban) egységesen értelmezzék. A 2001 óta tartó komoly egyeztetési folyamat a tavaszi ülésszakon ért véget és az ott megszavazott irányelveket 2007 áprilisáig kell a nemzeti jogrendszerekbe beépíteni és akkor lépnek hatályba is.
Hírmozaik
5
Az ECOSY (Fiatal Baloldal Európai Szervezete) Alicantéban tartott találkozóján A szegénység, a szociális kirekesztettség sajnos továbbra is elsõsorban a nõket veszélyezteti. Nem csupán Európában, hanem – még erõteljesebben –- szerte a világon, fõleg az elmaradott régiókban. A világ szegényeinek 70 %-a nõ, a szegénység egyre inkább nõarcúvá válik. Jelentõs a különbség a nõk és férfiak fizetése között és ez tovább nõ. A nõi migráció intenzívebbé válik, egyre több asszony, fiatal lány, anya kénytelen családjától elszakadva, külföldön dolgozni és küldi haza megtakarított keresetét családjának. Az is tovább mélyíti a nõk szociális kiszolgáltatottságát, hogy egyre gyakrabban alkalmazzák õket illegálisan, és ezért nem részesülnek szociális védelemben. Nemzetközi színtéren fel kell lépni a tisz-
tességes munka biztosításáért, mint az történik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Globális Progresszív Fórum keretei között. Sajnálatos, hogy több kormány is vonakodik a nemzetközi okmányok aláírásától és az ezzel járó kötelezettségektõl. A nemek közötti egyenlõséggel és a tisztességes munka biztosításával kell válaszolnunk a globalizáció kihívásaira. Az ECOSY (Fiatal Baloldal Európai Szervezete) Alicantéban tartott nyári találkozóján ezekrõl a kérdésekrõl beszéltem. Hangsúlyoztam: a nemek egyenlõségének biztosítása az európai szocialisták egyik fõ prioritása. Az Európai Szocialista Párt Nõtagozata következetesen kiáll amellett, hogy ennek a pártban és annak vezetõ tes-
Akcióterv a szegénység és társadalmi kirekesztettség ellen Augusztus 25 és 27 között részt vettem és elõadást tartottam a Francia Szocialista Párt elnöki kampányindító rendezvényén, a hagyományos nyári egyetemen La Rochelle-ben. A vendéglátók felkérésére és a PES megbízásából az uniós gazdasági és szociális program elindításáról szóló eszmecserében fejtettem ki az európai szocialisták álláspontját. Azt hangsúlyoztam, hogy az unió fõ célja a teljes foglalkoztatottság, a tartós gazdasági fejlõdés, a magas színvonalú szociális védelem és a fenntartható fejlõdés elérése. A gazdasági és szociális politikát párhuzamosan, azonos elbírálással kell végrehajtani, miután egyforma jelentõséggel bírnak az európai közösség számára. Fontosnak tartottam, hogy a társadalmi kirekesztettség ellen nemzeti akcióterveket kell kidolgozni. Teljesítésükrõl az egyes tagállamok két évente kötelesek az uniónak beszámolni. Mindenképpen elõre kell lépni a szegénység elleni harcban, mert az Európai Unió lakosságának mintegy 15 %-át sorolják a „szegény” kategóriába, ám a szegények aránya egyes tagállamokban a 20 %-ot is meghaladja. Kedvenc vesszõparipám, hogy erõsíteni kell a nõk jelenlétét a közéletben. Míg a skandináv államokban a parlamenti képviselõk több mint egyharmada nõ, más országokban – köztük Magyarországon – ez az arány a 15 %-ot sem éri el. Nem jobb a helyzet a gazdasági életben sem. A menedzser állásoknak csupán 32 %-át tölti be nõ, míg a magasabb beosztású gazdasági vezetõk között arányuk alig 10 %. Elõadásom végén elismertem, hogy még sok a teendõ a nõk társadalmi szerepével kapcsolatos sztereotípiák leküzdésében.
tületeiben, a nemzeti baloldali pártok vezetõ testületeiben, a nemzeti parlamentekben is érvényesülnie kell. Azt is elmondtam, hogy az elmaradt térségek felzárkóztatását segítõ kohéziós politikának három kiemelt cél elérésére kell koncentrálnia. Egyrészt színvonalas szolgáltatásokkal élhetõ környezetet kell biztosítani a régiókban. Ha jó a közlekedés, ha megfelelõek a szolgáltatások, akkor a lakosság szívesen marad, és nem népesítik túl a nagyvárosokat. A vidéken élés alapköve a megfelelõ munkahely, amihez az uniós támogatás lehetõséget nyújt. A fiatalok nem költöznek el, meglelik boldogulásukat, a lakosság nem öregszik el. Tudás, kutatás, innováció – ez a megújulás és a jólét alapja a régiókban is.
Jobb felsõoktatásra van szükség! A Túrkeve Jövõje Alapítvány meghívására július 28-án egyetemistáknak tartottam elõadást a Továbbtanulók Túrkevei Találkozóján. Bár az elõadás meghirdetett témája az Európai Parlament és a képviselõk munkája volt, a hallgatók a végén sok mindenrõl kérdeztek. Szóba került Fico pártjának kizárása az Európai Szocialisták frakciójából és a magyar képviselõk közötti csendes együttmûködés az Európai Parlamentben. Elmondtam, hogy nem bánnám, ha az egész ellenzék Magyarországon is olyan együttmûködõ lenne, mint Brüsszelben. Csak így lehet értelmes vitákat folytatni a jövõrõl vagy arról, hogy hogyan használhatja föl Magyarország legjobban az EU-s támogatásokat. Szóba kerültek a felsõoktatási reformok is. Úgy véltem, hogy a mostani rendszer se nem ingyenes, se nem igazságos. Köztudott, hogy a magyar közoktatás újratermeli a társadalmi különbségeket. Így az érettségivel fõként azok juthatnak be a magasabb pontszámú ingyenes helyekre, akiknek a szülei is jómódúak. A mostani reformok pedig azt jelentik, hogy aki jól tanul, az a költségtérítéses rendszerbõl átkerülhet az államilag finanszírozott rendszerbe. A tandíj pedig többletforrást jelent az egyetemeknek és így több pénz jut az ösztöndíjakra is. Nem véletlen, hogy az EU tagállamok többségében van tandíj. A világ 20 legjobb egyetemén pedig csak tandíjas oktatás folyik. Ha jó egyetemeket akarunk, azt meg kell fizetni, a szerényebb anyagi lehetõséggel rendelkezõket pedig támogatnunk kell.
Hírmozaik
6
Mit tanulunk a külföldi példákból? Az EP képviselõi munka köztudottan sok utazással jár. A reptéren és a repülõn eltöltött idõ kiválóan alkalmas a hosszú háttéranyagok elolvasására. Egy-egy fárasztó nap után azonban sokszor már csak újságolvasásra marad erõnk. Így került a kezembe Tony Blair cikke a Newsweekben. A cikk olyan jól megmagyarázza, hogy a globális világban milyen kihívásokkal néz
Tony Blair:
szembe a felsõoktatás, hogy lefordíttattam és a Népszabadság szerkesztõinek figyelmébe ajánlottam. A cikk még az eddig kétkedõknek is megmutathatja, hogy a tandíjra nálunk sem egy kormány gonoszsága, hanem a felsõoktatás globális helyzete miatt van szükség. A Népszabadságban nemrég megjelent cikket ezért az Önök figyelmébe is jó szívvel ajánlom.
Mindennek ára van
A diplomák iránti kereslet ugrásszerû növekedésével már nem lehet a felsõfokú oktatás költségeit teljes egészében az adófizetõre terhelni. Ezért ha Európa egyetemei továbbra is versenyképesek szeretnének maradni, akkor el kell kezdeniük innovatív, új módszereken gondolkodni, hogy pénzt szerezzenek.
T
iszteletre méltó hagyomány, hogy a tudósok ismereteket adnak át, határokon túlra is. Mai zsugorodó világunkban az õket foglalkoztató egyetemeknek is nyitottaknak kell lenniük, hogy versenyképesek maradjanak és gyarapodjanak. A kormányok feladata pedig az, hogy sokkal nagyobb találékonysággal találják meg a fejlõdést elõsegítõ finanszírozási megoldásokat. A fejlett világban egyre többen részesülnek felsõoktatásban. Európában most 17 milliónál is több hallgató van, húsz százalékkal több, mint 1997-ben. Angliában a középiskolát végzett diákok tíz százaléka ment egyetemre 1966-ban, ma pedig 42 százalékuk szerez diplomát 30 éves kora elõtt – s reméljük, 2010-ig ez az arány 50 százalékra nõ. A gazdaság honorálja a tudást, és a hagyományos fizikai munkát külföldre telepíti az alacsonyabb bérek és gyártási költségek miatt. Folyamatosan nõ tehát a diákok száma, s a mai végzõsöknek készen kell állniuk arra, hogy egy változó világban dolgoznak majd – ahol a munkahelyek nem életre szólóak, és ahol egyaránt fontos az alkalmazkodóképesség, a tudás és a kreativitás. Ez a helyzet komoly kihívást jelent a kormányok és az egyetemek számára egyaránt. A diplomák iránti kereslet ugrásszerû növekedésével már nem lehet a felsõfokú oktatás költségeit teljes egészében az adófizetõre terhelni. Az egyetemeknek további forrásokat kell találniuk, mint amilyen a tandíj, a külföldi diákok oktatása, az ipari partnerségi kapcsolatok vagy az öregdiákok adományai.
Szerencsés helyzet, hogy az Egyesült Királyságban nagyszerû egyetemeink vannak, mint például Oxford és Cambridge. De a világméretû vezetõ szerep megtartásához a legmagasabb oktatási és kutatási minõséget kell nyújtani. A versenyképesség megõrzéséhez az egyetemeinknek vonzaniuk kell a közösségi és magánbefektetéseket. Az Európai Bizottság számításai szerint az EU-ban 150 milliárd euróval kevesebbet költenek ilyen célokra, mint az Egyesült Államokban. Az európai egyetemek nehézkesen felelnek meg ezeknek a kihívásoknak, noha többük dicsekedhet a reneszánsz koráig visszanyúló tradíciókkal. A kormányok még nehezebben találják meg a megoldásokat. A kontinens legnagyobb részén az ingyenes felsõfokú képzést mindmáig ugyanúgy szentnek tartják, mint az ingyenes alap- és középfokú oktatást. Ugyanakkor azok, akik a felsõoktatásból részesülnek, lényegesen többet keresnek majd, mint azok a honfitársaik, akiknek adójából fedezik az õ tanulásuk árát. Nem meglepõ, hogy a tandíj kérdése egyre inkább napirenden van. Az európai kormányok kezdik felismerni, hogy nem lehetséges továbbra is közpénzekbõl teljesen ingyenes felsõoktatást nyújtani. Angliában bevezettünk a felsõoktatásban tandíjakat, és az idén szeptembertõl évente akár 3000 fontot (1 200 000 Ft) is kell fizetni – korábban 1175 fontot kellett, 1998 elõtt pedig semmit. A diákok most tulajdonképpen kölcsönbõl fedezik a tandíjukat és a megélhetési költsé-
geiket, s majd a jövedelemadóval együtt fizetik vissza a kölcsönt, miután lediplomáztak és pénzt keresnek. Az alacsonyabb jövedelmû diákok különbözõ támogatásokat vehetnek igénybe. A tandíj önmagában még nem elegendõ. Az Egyesült Királyság kormánya jelentõs kutatási támogatást kínál az egyetemeknek, de a kutatást egyre nagyobb mértékben támogatják az ipari és üzleti alapítványok is. Ezek a kapcsolatok sokkal hasznosabbá tudják tenni a kutatást a gazdaság számára. Az Egyesült Államokban komoly hagyománya van az öregdiákok adományainak: a brit egyetemek is kezdenek hasonló programokat létrehozni, és az adományok növekedésérõl számoltak be. A megoldáshoz változatos eszközökre van szükség. A felsõfokú oktatás jövõbeni sikere nemcsak a nemzetközi kutatási részvételtõl függ, bár ez is döntõ lesz. Ugyanúgy szükségesek a jó üzleti iskolák, az élethosszig tartó tanulás lehetõsége, megbízható oktatást nyújtó egyetemek és jó regionális iskolák. A gyarapodás és a túlélés érdekében az egyetemek nem állhatnak egy helyben. A jövõben sor kerül fúziókra, és több partnerségi kapcsolat alakul. Az innováció különösen fontos árucikk lesz. Az európai kormányoknak meg kell adniuk ugyanazt a szabadságot a sikeres egyetemeiknek a megújulásra, amit amerikai – és a kínai – társaik élveznek az erõs és független egyetemi önkormányzatokon keresztül. Ahogy a világ egyre kisebb lesz, úgy kell bõvíteni a kapacitást az ismeretek elsajátítására és alkalmazására. Ez nemcsak az egyes országok vagy egyetemek kihívása, hanem szükségszerûen ez egész globális közösségé. Megjelent a Newsweek 2006. augusztus 21-28-i számában. A szerzõ az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hírmozaik
A honanyák fõzõversenyt rendeztek Pestszentlõrincen Furfangos riporterünk képregényben számol be az országos eseményrõl Megszorítás ide, takarékosság oda, a hasunkon nem spórolunk…
Asszonyok, lányok, fogadás balról, jöhetnek a gulyáságyúk…
Ezt most jól megkavarjuk, mint a politikát Mondd meg bátran, ha nem ízlik!
Ezek azt hiszik, hogy beleszólhatnak a dologba, pedig azt eszik, amit kapnak… Lefegyverezték a sodrófát is… Hiába vagyok mesterszakács, szakmai érvekkel nem boldogulok a „tûz mellõl pattant menyecskék” ellen. Édes lányom, hányszor mondjam, hogy balfelé, a szíved felé kavard...
Mindig itt lábatlankodnak ezek az éhenkórász férfiak…
7
Hírmozaik
8
Diákok
az Európai Parlamentben
Elõzõ hírlevelemben beszámoltam a mosonmagyaróvári iskolai diákvetélkedõrõl. Ígéretemhez híven a nyertes csapat hat tagját és három kísérõjüket vendégül láttam Brüsszelben, szeptember 11-13. között. Saját szavaikkal mondják el, hogyan érezték magukat. MANDL ANDRÁSNÉ, IGAZGATÓ: „Az intézmény vezetõjeként köszönettel és tisztelettel tudok szólni. Köszönettel elsõsorban azért, hogy tanítványaink számára ilyen értékes jutalmat ajánlott fel a képviselõaszszony – mármint egy háromnapos brüsszeli utat – s tisztelettel a program megszervezéséért. Külön köszönetemet fejezem ki, hogy mindez számomra is lehetõvé vált. De úgy gondolom, az élmény mellett rengeteget tanultam. Elsõsorban módszertant – annak módszertanát, hogy hogyan lehet felkelteni a diákok érdeklõdését. Megerõsítést kaptam abban, hogy a fiatalok partnerként való kezelése erõsíti önbecsülésüket és erõpróbára ösztönzi õket, megfelelni akarásra a beléjük vetett bizalomnak....” FÖRDÕS GYULÁNÉ, BÖBE, TANÁRNÕ: „Óriási várakozással tekintettünk a brüsszeli út elé. Kíváncsiságunknál csak meglepetésünk volt nagyobb, mikor láttuk, hogy egy egész stáb fog rólunk gondoskodni a három nap alatt. El sem tudtuk képzelni, hogyan folyik a munka az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben és Magyarország EUhoz akkreditált Állandó Képviseletén. Olyan fontos személyiségekkel sikerült találkoznunk, mint Kósáné Kovács Magda, Herczog Edit, Tabajdi Csaba, Dobolyi Alexandra, Hegyi Gyula, Banai Károly....”
ahogy a diákok a gyakorlatban tapasztalhatták meg azt, amit egy egész tanéven át nagy szorgalommal elméletben sajátítottak el az unióról. Láthatóan büszkék arra, hogy olyan helyeken járkáltak, ahol rajtuk kívül csak kevés diák fordult eddig meg. Mégegyszer köszönöm diákjaim és kollégáim nevében az élményekkel teli kirándulást...” JAKAB PÉTER, TANULÓ: „...Nagyon büszke vagyok rá, hogy 15 éves fiatalként híres politikusokkal találkozhattam. Brüsszel a legszebb arcát mutatta nekünk: ragyogó napsütésben csodálhattuk meg az álomszép Fõteret és a város egyéb nevezetességét. Izgalmas volt a sokféle nemzetet képviselõ tömegben elvegyülni...” TAKÁCS DÁNIEL, TANULÓ: „...Az elõadásokból rengeteget tanultunk. Ezek után sokkal jobban látjuk, mi a szerepe
az uniónak az életünkben, milyen lehetõségek várnak ránk diákként és felnõttként, uniós állampolgárokként.” MÁRKUS CSABA, TANULÓ: „Én már itthon elhatároztam, hogy rengeteg fotót fogok készíteni a kirándulás alatt... Mikor az elõadások után városnézésre indultunk, nem gyõztem a szebbnél szebb épületeket lencsevégre kapni. A város Fõtere teljesen lenyûgözött. Remélem, csodálatomat hûen tükrözik majd a felvételek...” GÜNTHER TIBOR, TANULÓ: „Azt hiszem, hasonlóan csodálatos élményben kevés korombeli kamasznak volt része: három nap eltöltése az EU fõvárosában, Brüsszelben. Szinte hihetetlen, milyen helyszíneken jártunk, kikkel találkoztunk....” GÜNTHER ZSUZSANNA, TANULÓ: „...A program hihetetlenül jó volt, nagyon felemelõ érzés volt ennyi fontos emberrel találkozni. A város lenyûgözõ, az épületek, mûemlékek nagyon szépek. A legjobban a katedrális és az Európa Parlament tetszett....” BOZSÓ MÓNIKA, TANULÓ: „...Annak is örültem, hogy találkozhattam hazánk Brüsszelben dolgozó politikusaival, aszszisztenseikkel. Meglepett, hogy milyen komolyan vették látogatásunkat. Igyekeztek a lehetõ legtöbbet megmutatni munkájukból, az unióról, a csodás városból....”
TÓTH KATALIN, TANÁRNÕ:
„A nyertes csapat felkészítõ tanáraként szeretnék köszönetet mondani azért a csodálatos három napért, amelyet tanítványaimmal együtt az Európai Unió fõvárosában tölthettünk. Jó volt látni,
Felelõs szerkesztõ: Dr. Gurmai Zita
l
Grafikai tervezés: 2zsiráf Kreatív Ügynökség
l
Nyomda: Alfadat-Press Kft.
