Dr. Bukovics István - Varga Imre
A SEVESO II. EU IRÁNYELVHEZ KAPCSOLÓDÓ TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVEZÉS EU GYAKORLATA, HAZAI MEGVALÓSULÁSÁNAK IRÁNYAI
Előzmények A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenőrzéséről szóló 1996. december 9-én elfogadott 96/82/EK Tanácsi Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) a súlyos balesetek megelőzésével és azok következményeinek az emberre és
a
környezetre
ható
csökkentésével
foglalkozik,
különös
tekintettel
a
lakóközösségek lehető legmagasabb szintű védelmének következetes, hatékony biztosítására. Az Irányelv 12. cikkelye megköveteli, hogy a tagállamok a súlyos balesetek megelőzését és az ilyen balesetek következményeinek csökkentését a saját terület felhasználási terveikben és/vagy más vonatkozó terveikben figyelembe vegyék. Ez megköveteli annak felismerését, hogy a tervezést a hosszú távú követelményekhez igazítsák, megfelelő távolságot tartva az Irányelvben szereplő létesítmények és a lakóterületek, továbbá a jelentős látogatottságú közterületek, valamint a kiemelt természeti értékű területek között. Hasonló rendelkezéseket fogalmaz meg a településrendezési tervezéssel kapcsolatban az Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló ENSZ/EGB Egyezmény melynek megfelelő követelményeit ugyanazokon a törvényeken, szabályozókon, államigazgatási előírásokon keresztül kell megvalósítani, mint amelyeken keresztül az Irányelv megvalósul. Az Egyezmény hatálya csak azokra a létesítményekre terjed ki, amelyeknek országhatáron túli hatásai lehetnek. Ugyanakkor a gyakorlatban ennek a különbségtételnek csupán korlátozott mértékben van jelentősége, mivel a szándék az, hogy a településrendezési tervezési politikát úgy kell meghatározni, hogy az illeszkedjék mind a Seveso II. Irányelv, mind az ENSZ/EGB Egyezmény
2 követelményeihez, mégpedig oly módon, hogy a tagállamok területén működő létesítményeket ugyanúgy kell kezelni, mint a tagállamok határaihoz közelieket. EU gyakorlat A településrendezési tervezés az EU gyakorlatnak megfelelően a veszélyes üzemekkel kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés egyik fontos része, stratégiai szinten a kapcsolódó intézkedési- és intézményrendszer lényeges eleme, de nem helyettesíthető más megelőző és következmény-mérséklő rendszabályokkal. A
közigazgatási
hatóságoknak
intézkedéseket
kell
kidolgozniuk
a
településrendezésre annak érdekében, hogy biztosítsák az új veszélyes üzemek megfelelő telepítését az egészség, a környezet, valamint az anyagi javak védelmére vonatkozóan egy veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset bekövetkezése esetén. Ezen intézkedéseknek meg kell előzniük a helytelen fejlesztések kialakítását a veszélyes üzemek közelében, továbbá működő üzemeknél ki kell küszöbölni az előírásoktól eltérő változtatásokat. A településrendezési tervezési szabályzóknak, valamint a kapcsolódó ellenőrzési mechanizmusoknak tartalmazniuk kell a betartandó előírások és a közigazgatási hatóságok által használt értékelési eljárások világos megjelölését mind az új veszélyes üzemekre, mind a már működő üzemek közelében levő tervezett fejlesztésekre nézve. A közigazgatási hatóságoknak olyan általános irányelveket kell kidolgozniuk, amelyek azonosítják azokat az új üzemekre vagy fejlesztésekre vonatkozó javaslatokat, amelyek csökkenthetik a súlyos balesetek kockázatát vagy a súlyos balesetek esetén a káros következményeket. Az új üzemekre vonatkozó javaslatok mellett ezeknek az irányelveknek foglalkozniuk kell a működő üzemek jelentős módosításaival és a működő üzemek szomszédságában történő jelentős fejlesztésekkel. Az irányelveknek figyelembe kell venniük olyan tényezőket, mint: − a vizsgált terület népsűrűsége; − a veszélyes anyagok szállítási útvonalai; − a gyors kimenekítés, a biztonságos elzárkóztatás lehetősége vagy más, baleset idején megteendő intézkedés; −
működő intézmények közelében a veszélyeztetett népesség (pl. iskola, kórház és öregek otthona).
3
A vállalat vezetésének úgy kell megválasztania az új üzem lehetséges telephelyét, összhangban a közigazgatási hatóságok által kidolgozott előírásokkal, hogy minimalizálja az egészségre és a környezetre, beleértve az anyagi javakra gyakorolt károsító hatásokat. A
közigazgatási
hatóságoknak
a
veszélyes
üzemekkel
kapcsolatos
településrendezési tervezésre vonatkozó döntései során figyelembe kell venniük minden szomszédos veszélyes üzem tekintetében a dominóhatás kockázatát. Figyelmet kell fordítani arra, hogy elkerüljék a lakosságot érintő valamennyi kockázat növekedését, felismerve, hogy bizonyos esetekben célszerűbb lehet centralizálni a veszélyes üzemeket egy helyen, míg más esetekben jobb a veszélyes üzemeket egymástól elkülöníteni. Ahol egy már működő veszélyes üzem nem képes a településrendezési tervezésben előírtakat rövid időn belül teljesíteni, ott intézkedéseket kell hozni a kockázatok
csökkentésére,
megszüntetése
a
mint
telephely
pl.
az
közelében.
üzemek Az
és/vagy ilyen
a
lakóépületek
megszüntetés
az
ingatlantulajdonosok kártalanítását vonhatja maga után. A közigazgatási hatóságok szerepének az ipari biztonsági célok és a településrendezési tervezés szabályozása szempontjából megfelelően integráltnak kell lennie, hogy minimalizálják egy esetleges baleset káros hatásait. Az integrált településrendezési tervezési megközelítés csökkenthet olyan más környezeti hatásokat is, mint pl. a levegőszennyezés, valamint felhívhatja a figyelmet a veszélyes anyag szállítási kockázatok probléma körére is.
Településrendezés újszerű szabályozása a Seveso II szerint A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény IV. fejezetének végrehajtására kiadásra került a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek elleni védekezésről szóló 2/2001. (I. 17.) Kormányrendelet.
4 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzése és az ellenük való védekezés engedélyezési, illetve felügyeleti tevékenysége az alábbi területek vizsgálatára terjed ki: − a veszélyes tevékenység azonosítása; − a súlyos balesetek veszélyének azonosítása és kockázatuk elemzése; − a biztonsági irányítási rendszer; − a súlyos balesetek káros hatásainak értékelése, a lehetséges dominóhatás; − a belső, illetve a külső védelmi terv és ezek végrehajtási feltételeinek megléte; − a településrendezési tervezés; − a lakossági tájékoztatás és a nyilvánosság biztosítása. A hatóság a súlyos baleset következményeinek csökkentése érdekében - a településrendezési tervezéssel összefüggésben - a biztonsági jelentés vagy a biztonsági elemzés alapján kijelöli a veszélyes üzem körüli veszélyességi övezet határait. A hatóság a veszélyességi övezet határairól tájékoztatja az érintett polgármestert, és kezdeményezi a veszélyességi övezetnek a településrendezési tervben való feltüntetését. A hatóság a veszélyességi övezet kijelöléséről tájékoztatja a megyei területfejlesztési tanács tagjaként eljáró megyei közgyűlés elnökét. A veszélyes üzem veszélyességi övezete határainak kijelölését, vagy azok módosítását követően a hatóság megvizsgálja a veszélyeztetett települések településrendezési tervét. Amennyiben a településrendezési tervben nem vették kellő mértékben figyelembe a veszélyességi övezetben lehetségesen fellépő károsító hatásokat, úgy a hatóság erre a polgármester figyelmét felhívja, és javasolja a szükséges intézkedések megtételét. A veszélyességi övezetben történő fejlesztéssel kapcsolatos állásfoglalás kialakítására a polgármester vagy a hatóság kezdeményezésére, a hatóság, a szakhatóság,
az
Állami
Népegészségügyi
és
Tisztiorvosi
Szolgálat,
a
környezetvédelmi, indokolt esetben a természetvédelmi hatóság, továbbá a veszélyes üzem és az önkormányzat képviselőiből bizottság alakul. A bizottság
5 kormányrendeletben
meghatározott
szempontok
figyelembevételével
nyilvánít
véleményt a veszélyességi övezetben tervezett fejlesztésekről.
Társadalmi és szociális hatások A súlyos balesetek elleni védekezés szabályozásának bevezetése – ezen belül a településrendezési tervezés - vélhetően nem lesz jelentős hátrányos hatással a társadalomra. Hatásait szűk területen főleg a veszélyes üzemek környezetében fejti ki. Hazánkban és különösen a fővárosban a veszélyes üzemek többsége úgy üzemel, hogy közvetlen lakókörnyezet veszi körül, ilyen a budapesti vegyi- és gyógyszer gyárak többsége A vonatkozó jogszabály bevezetése vélhetően magával vonja a lakosság és a környezet biztonságának javulását, valamint a vállalatok biztonságért érzett tudatosságának növekedését. Az egészséges környezethez és a tájékoztatáshoz való alkotmányos jog alapján minden állampolgár számára hozzáférhetővé kell tenni mindazon biztonságra vonatkozó információkat, amelyek életkörülményeit, közérzetét érintik és amelyek vélhetően befolyásolják a biztonság állapotának alakulását. A
gazdasági
tevékenységek
lakosság
és
a
környezet
biztonságát
veszélyeztető üzemeltetéshez kapcsolódó polgári érdeklődés jogszabályi hátterének biztosításával várhatóan elérhető, hogy nyitottabb legyen az információcsere, a bizalmatlanság szintje fokozatosan csökkenjen, az önérdekeltség felismerése pedig elterjedjen.
Felhasznált irodalom: Irányelvek a vegyi balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra, szemelvények az OECD környezetpolitikájából, KTM kiadvány 1998., ISBN 963 03 5232 x Varga Imre: A SEVESO II. EU Irányelv bevezetésének egyes aspektusai az EU tagállamokban és hazánkban, különös tekintettel az állam szerepvállalására és gazdasági, társadalmi hatásaira, Kard és toll, Válogatás a hadtudomány doktoranduszainak tanulmányaiból, 2002/1, ISBN 963 7037 51 9 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2/2001. (I. 17.) Kormány rendelet
