„Az egészségkárosító szenvedélyek megelőzésére” Budapest, 2010. május 20. Összefoglalók
Kongresszusi összefoglalók
XVII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
SZOCIOKULTURÁLIS KÜLÖNBSÉGEK A MAGYAR LAKOSSÁG EGÉSZSÉGMAGATARTÁSÁBAN Kósa Zsigmond, Széles György*, Kardos László*, Kósa Karolina*, Németh Renáta**, Országh Sándor**, Fésüs Gabriella*, Martin McKee***, Ádány Róza*, Vokó Zoltán* Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar Debreceni Egyetem OEC, Népegészségügyi Kar, Debrecen* Országos Epidemiológiai Központ, Budapest** London School of Hygiene and Tropical Medicine, London***
Hazánk (és az Európai Unió) számban legjelentősebb kisebbsége a roma populáció. A társadalmi-gazdasági mutatók egyértelműen jelzik a roma népesség halmozottan hátrányos helyzetét, bár a nyilvántartások erre közvetlen adatot nem szolgáltatnak. 2004-ben egészségmagatartás-vizsgálatot végezve összehasonlítottuk a telepszerű körülmények között élő és az általános népesség egészségi állapotát, az adatokat a 2003-ban lezajlott Országos Lakossági Egészségfelmérés adataival vetettük össze. A telepszerű körülmények között élő 44 évnél idősebbek 10%-kal nagyobb gyakorisággal minősítették egészségi állapotukat „rossznak”, vagy „nagyon rossznak”, mint az általános populáció alsó jövedelmi szintjén élők. Az egészségügyi ellátások igénybevétele során diszkriminációt vélelmezett a telepszerű körülmények között élők 35%-a, valamint az általános populáció 4,4%-a. A telepszerű körülmények között élők körében a „sokat”, vagy „nagyon sokat” tehet az egészségéért válaszok gyakorisága 13–15%-kal alacsonyabb, a dohányzás és az egészségtelen táplálkozás prevalenciája 1,5–3-szor nagyobb, mint az általános populáció alsó jövedelmi szintjén élők körében. A telepszerű körülmények között élők egészségi állapotát jelentős mértékben befolyásolja a társadalmi-gazdasági helyzetükből adódó hátrány, melynek kezelése elengedhetetlen; ezen kívül szükség van speciális, célzott egészségfejlesztési programok megvalósítására is.
A TUDATMÓDOSÍTÓ SZEREK FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGAI Fürst Zsuzsanna Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest
A tudatmódosító szerek (kábítószerek, pszichotróp szerek) közös tulajdonsága, hogy olyan különleges hajtóerővel („drive”) bírnak, amellyel mentálisan többé-kevésbé egészséges személyeket rákényszerítenek arra, hogy a valóság elől „kémiai vakációra” menjenek, ilyen szerekkel éljenek. Farmakológiai szempontból legfontosabb hatásuk – az eufória, kábulat, bódulat – következménye az abúzus (visszaélés, nem orvosi előírásra alkalmazás), majd a függőség kialakulása. Napjainkban komoly problémát jelent a fiatal generáció drogfogyasztása. Az ENSZ adatai szerint 48–50 millió rendszeres kábítószer-fogyasztó él a világon. Magyarországon 35–55 ezer drogfüggőről és mintegy 70–120 ezer alkalmi fogyasztóról tudunk. Sajnálatos, hogy a közelmúltban megkérdezett középiskolás korosztály 70–80%-a kipróbált valamilyen drogot. Az illegális drogokkal visszaélők számát mintegy 10 000-re becsülik. Szerencsére az illegális szerek fogyasztása terén Magyarország az európai mezőny hátsó harmadában foglal helyet. Magyarországon közismerten az alkohol a vezető „drog”: hazánkban az alkoholbetegek számát 1 millióra, az alkoholizmus által veszélyeztetett személyek számát 2 millióra becsülik. Az alkohol és gyógyszerek együttfogyasztása ugyancsak riasztó mértékű hazánkban, európai viszonylatban is. Figyelemreméltó, hogy a szedatívumokkal (legális szerek) kapcsolatos visszaélések okozta halálesetek száma felülmúlja a tiltott drogok számlájára írható elhalálozások számát. I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
181
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
Kongresszusi összefoglalók
AZ EGÉSZSÉGKÁROSÍTÓ SZENVEDÉLYEK MEGELŐZÉSE Topolánszky Ákos Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest
A drogmegelőzés szemléleti kerete az elmúlt évtizedben a korábban meghatározó jelentőségű, elsősorban probléma-fókuszúnak tekinthető klasszikus, Caplantól (1964) származó teoretikus keretből egyre inkább egy célcsoportfókuszú, ugyanakkor a színterek jelentőségét is figyelembe vevő kategorizáció irányába tolódik el. A drogmegelőzési programok (egyre inkább az egészségfejlesztés gondolati rendszerében elhelyezve magukat) elsősorban a 2000-es évek elejétől fejlődtek számukban, a színterekre is specializálódó módon, s mindenekelőtt az iskola világában lettek az egészségmagatartást is már befolyásolni képes módon elérhetővé. Kutatási eredményekre támaszkodva megállapítható, hogy mára az iskolák 90%-a rendelkezik valamilyen prevenciós/egészségfejlesztési tapasztalattal (Paksi B., Felvinczi K., Schmidt A., 2005). Ebben az időszakban – támogatáspolitikai okokból is – a leggyakrabban interveniált problémamagatartás az illegális szerfogyasztás volt, ezt követte gyakoriságban lemaradva a legális szerhasználat, majd a táplálkozás, a mentális-, illetve testi higiéné. A szakmai elvárásokkal, és részben a finanszírozói akarattal szemben csak kis mértékben látszik elmozdulás a javallott integrált prevenciós beavatkozási szemlélet irányába. A 2000-es évek közepétől a források jelentős csökkenése okán a szolgáltatók a korábbi táguló piacon a fennmaradásért kezdtek küzdeni, kapacitásaik jelentősen beszűkültek, illetve tevékenységüket új források irányába csoportosították át. Az előadás röviden foglalkozik a prevenciós beavatkozások társadalmi kontextusaival, a közösségi attitűdökkel, a legális és illegális pszichoaktív szerek problémájával foglalkozó létező, vagy fájdalmasan hiányzó szakpolitikákkal, illetve azzal a szerfogyasztási helyzettel, melyre reagálni kíván. Áttekinti a megelőzési kínálat szemléleti kereteit, definíciós készleteit, szervezeti jellemzőit, a kínálat mintázatát, a programok célkitűzéseinek jellemzőit, és a beavatkozásokra ható finanszírozói akaratok változásait. Színtér- és célcsoport-specifikusan elemzi a megelőzési programok fejlődését. Felvázolja a megelőzési programok akkreditációs kérdéseit és minőségügyi rendszerproblémáit, röviden elemzi az értékelés lehetőségeit és határértékeit. Végül a nemzetközi legjobb gyakorlatok és a hazai programértékelések tapasztalatai alapján ajánlásokat fogalmaz meg.
A KÁROS SZENVEDÉLYEK ÉS AZ AGRESSZÍV MAGATARTÁS GLOBALIZÁCIÓJA Tompa Anna Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet, Budapest
A civilizáció minden lehetőséget megteremtett arra, hogy az ember a legjobb és leghasznosabb módon kamatoztassa képességeit. A higiénés körülmények optimalizálása, a fertőző betegségek leküzdése és gyógyítása lehetővé tette a várható élettartam megduplázódását. Ugyanakkor a fogyasztás emelkedése új betegségek járványos elterjedéséhez vezetett. Tömegesen jelentek meg a krónikus nem fertőző betegségek, amelyek főleg a magas kalóriafogyasztású országokra váltak jellemzővé. A társadalom egyik legfontosabb működési feltétele az emberek által a történelmi fejlődés során kialakított viselkedési normákhoz történő alkalmazkodás. Ennek jegyében szocializálódnak a gyermekek, tanulják meg azt, hogy miként illeszkedjenek be a család, az óvoda vagy az iskola közösségébe, majd felnőttként a munkamegosztásba. A javak egyenlőtlen elosztása feszültségeket támaszt az emberek és az országok között, ami általánosan emeli az agresszió szintjét. A bűnözés is fokozódik, ami nem kíméli a gyermekeket sem. Egyre több gyermek válik agresszív bűncselekmény, vagy pedofília áldozatává. A világon kb. 800 millió ember éhezik és évente 2,5 millió gyermek hal meg az éhezés és az alacsony kalóriabevitel miatt. A civilizált világ a krónikus nem fertőző betegségekben, depresszióban, kardiovaszkuláris és rákos betegségekben szenved, a fejlődő világban pedig pusztít az AIDS, a TBC és a malária, különösen Afrikában és Ázsiában. Az emberek közötti gazdasági egyenlőtlenségek feszültségekhez, migrációhoz és a bűnözés, az agresszió terjedéséhez vezetnek. A káros szenvedélyek divatja meghozza a maga áldozatait, különösen a fiatalok körében, főleg a dohányzás, drog és az alkoholizmus rohamos terjedése tovább fokozza az agresszív viselkedés globalizációját, amit a médiában látható minták követése súlyosbít, főleg a gyermekek körében. Ezen negatív tendenciák ellen széles társadalmi és szakmai összefogás szükséges, különösen az egészségnevelés terén dolgozó szakemberek körében, hogy képesek legyünk a jövő generációt megvédeni az önpusztító magatartásformák népegészségügyi következményeitől. A fiatalok nem képesek megfelelő megoldásokat találni a társadalmi egyenlőtlenségek feloldására, ezért az önpusztító életformát egyre fiatalabb korban választják. A fejlődő országok fiatalsága még intenzívebben van kitéve a dohányzás és az alkohol terjedésének, mint a fejlett országok fiatalsága, mert a társadalmi védekezés és az oktatás elmaradottabb, mint a fejlett világban.
182
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
Pucsok József Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest
Hazai és nemzetközi vizsgálatok igazolták, hogy a forgalomban lévő egyes táplálékkiegészítők anabolikus androgén szteroidokat illetve prohormonokat tartalmazhatnak. A nemzetközi doppingellenőrző laboratórium adatai szerint a szteroidokra pozitív minták 25,8%-a Hollandiából, 22,7%-a Ausztriából, 19,8%-a Angliából és 18,8%-a az Amerikai Egyesült Államokból származott. Gyakran előfordult, hogy a versenysportban alkalmazott táplálékkiegészítők fogyasztása miatt a doppingvizsgálatok során a MOB által tiltott anyagokat találtak a sportolók szervezetében. Kínában 2005-ben a hatóság számos készítményt lefoglalt. A különböző vitamin- és úgynevezett szálkásító készítményekben stanozolol és metandienon hormonszennyezettséget találtak. A legtöbb esetben a táplálékkiegészítőt fogyasztó személy nem tudott a készítmény hormontartalmáról, ugyanis a forgalmazó által kiadott összetételben a tiltott doppinganyag nem volt feltüntetve. Hazai vizsgálataink során előfordult, hogy a rendkívül közkedvelt ATP-pótló kreatinmonohidrát metiltesztoszteront tartalmazott, amit GCMS-vizsgálattal igazoltunk. A versenysport mellett a szteroiddal szennyezett készítményeket nemcsak a sportolók, hanem a fiatal főleg fittness-szalonokban megfordulók is fogyasztják. Számos esetben a 18 év alatti fiatalokat is érinti. A szteroiddal szennyezett készítmények tartós fogyasztása rendkívül veszélyes. A hormonális rendszer zavara mellett számos anyagcsere-problémát és betegséget okozhatnak.
Kongresszusi összefoglalók
TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐK ÉS A SZTEROIDOK
EGY ÚJ DROGSTRATÉGIA LEHETSÉGES ALAPELVEI A FIATALOK ATTITŰDJÉNEK VIZSGÁLATA ALAPJÁN Pikó Bettina Szegedi Tudományegyetem, Magatartástudományi Intézet, Szeged
Egy hatékony drogprevenciós stratégia az epidemiológiai és magatartáskutatási eredményekre támaszkodik, amelyek tartalmazzák a szükséges elméleti keretet, valamint tükrözik a célcsoport kulturális és társadalmi-gazdasági környezetét. A rizikó- és protektív modell megfelelő koncepcionális alap a célcsoport megismeréséhez. A jelen előadás célja, hogy a 2008-as Szegedi Ifjúságkutatás adatainak felhasználásával bemutassa a középiskolás fiatalok szegmentálását, azaz a célcsoport sajátosságait. Faktor- és klaszteranalízist alkalmazva, külön hangsúlyt fektettünk az egyéni és társas védőfaktorokra és a lelki egészségre. Az egészségmagatartási változók közötti kapcsolatok alapján három faktor különült el: a hedonista, felnőttes magatartás, a drogfogyasztó, kockázatos magatartás és az egészségtudatos magatartás. A szerfogyasztás két különböző faktorban is szerepel, ami arra utal, hogy a drogfogyasztás – bár szorosan összefügg egyéb szerfogyasztással – motivációjában eltérő mechanizmusok játszhatnak szerepet. Egyes fiataloknál a felnőttes viselkedés része lehet, másoknál azonban kockázatos viselkedéshez, és a lelki egészség zavaraihoz társul. A bevitt változók segítségével a középiskolás populáció három szegmensre oszlott. Az elsőbe olyan kiegyensúlyozott, kompenzáló fiatalok tartoznak, akik élvezik az életet. Jellemzőek rájuk a káros szenvedélyek, de közepes mértékben az egészségtudatosság is. Nem depressziósak, elégedettek az élettel, optimisták, és kapcsolati hálójuk is kiegyensúlyozott: vannak barátaik, és szüleiktől is elég érzelmi támogatást kapnak. A második csoport lelkileg veszélyeztetett, kockázatos magatartású, amihez hozzátartozik a drogfogyasztás. Depressziósak, az életükkel elégedetlenek, hiányzik belőlük az optimizmus, és kevés baráttal rendelkeznek. A harmadik csoportra az egészségtudatosság jellemző, megfelelő társas kapcsolati hálóval rendelkeznek, és lelkileg is kiegyensúlyozottak. A bemutatott modell alkalmas a célcsoport jobb megismerésére, s ezáltal elősegítheti egy hatékony program működtetését.
STOP SÓ – NEMZETI SÓCSÖKKENTŐ PROGRAM Martos Éva Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Budapest
Az utóbbi években számos tudományos bizonyíték született arra vonatkozóan, hogy a magas vérnyomás egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel. A sófogyasztás mértéke és a vérnyomás között bizonyítottan pozitív összefüggés van mindkét nemnél, minden életkorban. Ez a kapcsolat mind normális, mind magas vérnyomással rendelkezőknél kimutatható. Túlsúlyos, elhízott egyéneken a sófogyasztás növekedésével hatványozottan nő a cardiovascularis kockázat. A hazai felnőtt lakosság sóbevitele több mint háromszorosa a WHO által ajánlott 5 gramm/nap értéknek. A 2009-ben elvégzett országos reprezentatív óvodai táplálkozási felmérés eredményei azt I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
183
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
jelzik, hogy a sóbevitel már a gyerekeknél jelentős táplálkozás-egészségügyi kockázattal bír, az átlagos sóbevitel 6,9±1,9 g, azaz több mint háromszorosa a korcsoportos ajánlásnak. A sóbevitel nagy része a feldolgozott élelmiszerekből származik, de a közétkeztetésben biztosított ételek is jelentősen hozzájárulnak a lakosság túlzott beviteléhez, sőt az otthoni sózás sem hagyható figyelmen kívül. A sóbevitel 6 g/nappal történő csökkentése esetén a vérnyomás 2–8 Hgmm-es csökkenése révén az agyvérzés okozta halálozásban 24%-os, a szívinfarktus következtében kialakuló halálozásban 18%-os csökkenés figyelhető meg, azaz hatalmas népegészségügyi jelentőséggel bír. Így nem véletlen, hogy az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Igazgatósága Európai sócsökkentő keretprogramot hirdetett a lakosság egészségének javítása érdekében. A keretprogramhoz 21 tagállam mellett hazánk is csatlakozott, vállalva, hogy négy év alatt átlagosan 16%-kal csökkenti a lakosság sóbevitele szempontjából meghatározó élelmiszercsoportok sótartalmát. Az Intézetünk által kidolgozásra került Nemzeti Sócsökkentő Program (STOP SÓ) főbb elemei: (1) Nemzeti szintű helyzetértékelés. (2) A lakosság sóbevitelében jelentős szerepet játszó élelmiszercsoportok kiválasztása, megegyezés a sócsökkentés mértékéről, a reformuláció végrehajtása. (3) Többszintű lakossági felvilágosító kampány a sóbevitel és a magas vérnyomás összefüggésére, az ajánlott sóbevitel mennyiségére és a tudatos vásárlásra koncentrálva. (4) Az érintettek részére információátadás. (5) A javasolt akciók végrehajtása, hatásosságának folyamatos monitorozása és értékelése. Figyelembe véve, hogy hazánkban a hypertonia 2,5 millió embert érint, valamint azt a tényt, hogy a szív- és érrendszeri betegségek állnak a halálozási statisztika élén, a lakossági sóbevitel csökkentésének, a STOP SÓ program megvalósításának népegészségügyi jelentősége nem kérdéses.
AZ EVÉS, MINT SZENVEDÉLY Halmy László Pláton Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest
Az evészavarok prevenciója közös lehet az elhízás megelőzésével. A cél nem a testsúly csökkentése, hanem a magatartás megváltoztatása legyen. Az elhízás nagyobb esélyt ad fogyasztótabletták, hashajtó, vízhajtó alkalmazására, mivel az elhízás és a bulimia együtt gyakran fordul elő. A szigorú diétázás evészavart válthat ki, amely elhízásba csaphat át. Mindkét tünet együttes közös célja a súlykontroll, a kontrollált táplálkozás és fizikai aktivitás, valamint a pozitív testkép kialakítása a megfelelő magatartás figyelembevételével. Alapvető fontosságú, hogy célunk hosszú távú változások kitűzése legyen. Az evés- és testképzavarok pszichológiai és orvosi kezelésén túl a probléma megoldása a szociokulturális viszonyok figyelembevételét és megváltoztatását is igényli. A modern élet átalakította étkezési szokásainkat, és a táplálkozás egészséges örömét is olykor elveszi. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a kémia fejlődése táplálékdömpinget hozott létre, amely megszüntette az étel különleges helyét és az étkezés rendjét. A rohanó világban rohanva eszünk egyéni ízektől mentes, előre gyártott ételeket, hogy tovább tudjunk rohanni. Az étel a benzinhez lett hasonló, amely lehetővé teszi a rohanást. Az étel illatát, amely alapvetően kapcsolódik az ízérzéshez, ínyünknek nincs ideje érzékelni a bennünket körülvevő benzingőzben. Évszázadok vagy évmilliók óta meglevő félelmeink az éhségtől arra késztetnek bennünket, hogy az agrárium és az élelmiszeripar többlettermelését eltüntessük magunkban, hogy az a kereskedelmi raktárkészlet helyett testünkben raktározódjék. A globalizáció elérhetetlen súlyú manökeneket, vagy zsírmentes testépítőket mutat be ideálisnak, miközben farizeus módon a következő reklámmal energiagazdag ételek és italok fogyasztására csábít. A táplálkozás nemcsak örömforrás lehet, hanem felemelő élmény is, amely könnyebbé teszi az élet továbbvitelét, a test elviselését és erőt adhat feladataink megoldásához.
A DOHÁNYZÁS ELTERJEDTSÉGE A MAGYAR FELNŐTT LAKOSSÁG KÖRÉBEN Tombor Ildikó Eötvös Loránd Tudományegyetem, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest
Tanulmányunkban áttekintjük a magyar felnőtt lakosság körében a dohányzás prevalenciáját becslő országos reprezentatív felméréseket, majd összevetjük ezeket az Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról (OLAAP) felmérés eredményeivel. Az adatfelvétel személyes kérdezéssel és önkitöltős módszerrel történt 2710 fős országos reprezentatív mintán. Eredményeink szerint a magyar felnőttek 36,1%-a dohányzik; a férfiak 40,6%-a, míg a nők 31,7%-a. Kockázati tényezőként azonosítható a férfi nem, az alacsonyabb életkor, az alacsonyabb iskolai végzettség, a kedvezőtlen szocioökonómiai státusz és a szülők dohányzása. Eredményeink enyhe mértékű növekedést feltételeznek a dohányzás prevalenciájában, amiért a dohányzás nők körében történt emelkedése felelős. A férfiak esetében stagnálás figyelhető meg.
184
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
A dohányzási szokások alakulásában kitüntetett szerepet játszó tényezők feltárásának nagy gyakorlati relevanciája van. Minél pontosabb kép rajzolódik ki e rizikófaktorok tekintetében, annál célirányosabb prevenciós tevékenység kialakítására nyílik lehetőség. Mára világosan látszik, hogy a megelőzésben kitüntetett figyelemmel kell lenni mind az alacsonyabb iskolai végzettséggel, mind pedig a kedvezőtlenebb szocioökonómiai státusszal rendelkezők rizikócsoportjára. A prevalenciaadatok alapján kirajzolódni látszó növekvő tendencia pedig a női dohányzás kérdéskörére irányítja a figyelmet. Utóbbi vonatkozásában a legfrissebb vizsgálatok a dohányzás magasabb prevalenciáját jelzik a serdülőkorú lányok körében országosan reprezentatív mintán és lokális reprezentatív mintán egyaránt. A nemi különbségek eltűnése vagy a serdülő lányok körében detektálható magasabb prevalencia az ESPAD kutatásokban résztvevő országok 60%-ánál szintén megjelenik, ami a felnőtt populáció vonatkozásában is az általunk jelzett trend az elkövetkező években történő további erősödését vetíti előre.
A SZÓRAKOZTATÓIPAR ÉS A PROSTITÚCIÓ SZEREPLŐINEK KÁROS SZENVEDÉLYEI Forrai Judit Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet, Budapest
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
A szórakoztató- és a szexiparon belül a prostituáltak káros szokásairól kevés megbízható adat áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy köztudottan több egészséget veszélyeztető faktor rontja amúgy sem stabil egészségi állapotukat. Az egészségre káros, felmerült problémákról a szociológiai módszereken (kérdőív, interjú, önvallomás stb. narratív módszereken) kívül demográfiai adatok, valamint diagnosztikai eljárások is rendelkezésre állnak állításunk bizonyítására. A kapott adatok értékelése után párhuzamot vonhatunk a több kontinensen készült vizsgálatok eredményeivel a prostitúcióban és emberkereskedésben részt vett áldozatok egészségügyi és különböző szerhasználati állapotáról, kiváltó okairól és következményeiről. Prostitúció és az általános egészségi állapotot veszélyeztető betegségek közül a legsúlyosabb az erőszak (fizikai, szexuális) 95%, különösen az emberkereskedelem áldozatai között, a neurológiai (81,25%), urogenitális (69,79%), mozgásszervi (68,75%) és PTS-szindróma (68%) jelenléte. A drogfogyasztás fokozottan fordul elő az átlagos szerfogyasztókhoz képest, de kiemelt helyen szerepel a drogfogyasztás a fiatalkorú prostituáltaknál, különösen azoknál, akik előzőleg csellengő, csavargó fedél nélküliként éltek, de az utcai prostituáltaknál is gyakrabban fordul elő, mint a magasabb fizetési kategóriába tartozó szexuális szolgáltatónál. Kemény drogokat inkább a férfi prostituáltak fogyasztanak, a női prostituáltak, különösen, akik futtatóval dolgoznak, ritkán szoknak rá a kemény drogokra. Alkohol- és dohányfogyasztásuk az átlagpopulációhoz képest jóval nagyobb mértékű, nembeli különbség fedezhető fel a mértékében: a nők 87%-ban és a férfi prostituáltak 73%-ban dohányoznak. A szerencsejáték-szenvedély szocio-demográfiai háttérben a felbomlott család, az anya elvesztése, korai halálozása játszik nagy szerepet, valamint a fizikai és szexuális bántalmazás, kemény alkoholfogyasztás. A patológiás játékszenvedélyt állandóan generálja a szerencsejáték folyamán felhalmozott adósságállomány, amelyet szexmunkával próbálnak kiegyenlíteni. Míg a prostitúciós problémákat ill. hatásukat általában társadalmi szinten vizsgálják, addig ezek a vizsgálatok a prostituált fizikai és mentális állapotának rohamos romlására mutatnak rá, amellyel az egészségügyi ellátásnak foglalkozni kell. Az ártalomcsökkentés és segítség nemzetközi határozatok szerint hajtandó végre. Ám a valóságban – mint tudjuk – még várat magára az intézkedések realizálása.
SZEMÉLYISÉG – FÜGGŐSÉG Baraczka Krisztina Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, Budapest
Az Európai Unió adatai szerint a kábítószer-használat terjedése 2006-ban megállt, a függők számára vonatkozóan pontos adatok nincsenek. Hazai (2003-as) adataink szerint a szerek közül legelterjedtebb az alkohol, a nikotin és nyugtató használata. A kábítószereket illetően hazánk európai viszonylatban a közepesen veszélyeztetett országok közé tartozik, ahol a kokainfogyasztás mutat kissé emelkedő tendenciát. 2009-ben a 2003-ban elindított prevenciós stratégiai program lejárt. A függőség a BNO-10 meghatározása szerint a viselkedés, kognitív funkciók és fiziológiás jelenségek meghatározott együttese, mely ismételt használatot követően alakulhat ki. Az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele szerint elmeorvos szakértői szempontból drogfüggőnek az a személy tekinthető, aki a drog szedését előnyben részesíti minden más aktivitással szemben. Ennek megállapításához szükséges az életvezetési adatok feltérképezése, a személyiségtulajdonságok és a függőség kialakulásához vezető folyamatok részletes elemzése. Jelenlegi genetikai ismereteink szerint egyes géndefektusok esetlegesen szerepet I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
185
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
játszhatnak a függőség kialakulásában. Az addikció kialakulásában döntő jelentőségű a személyt érő külső hatások együttese és az egyén erre kondicionált viselkedése, a személyiség alakulása. A prevencióban eddig alapvető szerepet játszott a pedagógiai-szociológiai munka, míg az addiktológia (pszichiátria) a már kialakult szerfüggőség gyógyításával foglalkozott. Pszichiátriai szempontból veszélyeztetettnek tekinthető a szellemi fejlődésében enyhén visszamaradott, hiperkinetikus, konfliktusokba keveredő gyermek, akinél a frusztrációtűrő képesség, a konfliktusmegoldó készség alulfejlettsége, az indulati kontroll lazasága tapasztalható. Ezek a személyiségvonások már a kisgyermekkorban, a családban is észrevehetőek, tehát a gyermekorvosi ellátás során felszínre kell, hogy kerüljenek. A későbbiekben, amikor óvodai-iskolai közösségbe kerül a gyermek, a deviancia már rendszerint nyilvánvaló, kezelésükbe az iskolaorvosi-pszichológusi hálózat, nevelési tanácsadók hatékonyabban bekapcsolódnak, de a „stigmatizáció” elkerülése céljából csak a kirívó esetek kerülnek a pszichiátria látókörébe. 13-14 éves korra azonban a személyiség struktúrája már olyan károsodást mutat, melynek korrekciója a későbbiekben éveket vehet igénybe, és szerény eredményekkel kecsegtet. Hiány mutatkozik abban is, hogy a gyermek folyamatos követése csak kevés esetben (általában speciális nevelési igényű intézményekben) történik meg. A pszichiátriai szempontból deviáns fejlődésű egyén jellemző tulajdonságai közé tartozik, hogy a szociális normákkal szemben opponál, önös érdekeit (személyes jóllétét) mindenek előtt érvényesíteni akarja, a következményekkel nem számol. Felmerülő problémái megoldásában elhárító a magatartása, tehát a számára jónak tűnő szerhasználat felé tolódik. Ebben is keresi a számára legmegfelelőbb megoldást, tehát rendszerint többféle szer kerül kipróbálásra, vagy a későbbiekben alakul ki függőség. Amennyiben kriminális cselekmény miatt kerül látótérbe, ismételten a tőle megszokott módon keresi a „megoldást”, tehát azokban az esetekben is, amikor a betegség szintjét nem éri el a személyiség torzulása, a Be 267. paragrafusa alapján igyekszik a várható büntetést elkerülni. A szerfüggőség kialakulásának megelőzésében a pedagógus – pszichológus – pszichiáter – szociális munkás együttműködése szükséges. A prevenció hatékonyságát fokozná, ha a mentálhigiénés szempontok nagyobb hangsúlyt kapnának, a (gyermek)pszichiátriai és pedagógiai együttműködés hatékonyabbá válna.
ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK ÉS TESTTÖMEGCSÖKKENTÉS – ÍGÉRETEK, REMÉNYEK ÉS A VALÓSÁG Lugasi Andrea Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Budapest
Napjainkban az elhízás világszerte, így hazánkban is járványszerű méreteket ölt. Az elhízott emberek nagy része bármit megtenne a fogyás érdekében, és ezt a különböző alternatív megoldásokat kínáló, kevéssé képzett „gyógyítók” ki is használják. Sok esetben a testsúly csökkentését célzó személyes aktivitás legtöbbször egy-egy, rendkívüli mértékű fogyást előidéző csodakapszula beszedésében ki is merül. A kérdés azonban az, hogy vajon remélhető-e a gyors fogyás ezektől a termékektől, és vajon biztonságos-e az alkalmazásuk. E termékek az étrend-kiegészítők közé tartoznak. Az étrend-kiegészítők a vonatkozó, harmonizált EU-szabályozásnak megfelelően előzetes engedélyezés és kockázatbecslés nélkül kerülhetnek a piacra, kizárólag a piacra helyezésről kell értesíteni az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetet (OÉTI). Az étrend-kiegészítők olyan élelmiszerek, melyek koncentráltan tartalmaznak táplálkozási, vagy élettani szempontból fontos anyagokat, és ezek a hagyományos étrend kiegészítését szolgálják. A hazánknak az EU-hoz történt csatlakozása óta eltelt hat évben több mint ötezer-ötszáz terméket jelentettek be, melyekben az aktív összetevők száma meghaladja az ezret. Számos izolált hatóanyag, növényi kivonat esetében a gyártó a terméket fogyókúrára, vagy testtömeg-csökkentő célra javasolja. E hatóanyagok, feltételezett, ill. részben igazolt biokémia mechanizmusuk szerint az alábbi csoportokba sorolhatók: • az energiaháztartás módosítása, pl. szinefrin a keserű narancs (Citrus aurentium) terméshéjából, koffein kávébabból, guarana (Paullinia cupana) magból, egyéb alkaloidok maté (Ilex paraguariensis) levélből, • telítettség-érzés előidézése, pl. élelmi rostok gabonákból, galaktomannán guár (Cyamopsis tetragonolobus) magból, psyllium/útifű (Plantago ovata) maghéj, • zsírfelszívódás gátlása, pl. kitozán rákpáncélból, • fokozott zsíroxidáció, csökkent zsírsavszintézis, pl. L-karnitin, hidroxi-citromsav Garcinia cambogia termésből, zöldteakivonat, konjugált linolsav, • a szénhidrát-metabolizmus módosítása, pl. króm, ginzeng, • a fokozott emésztés elősegítése, pl. papain és egyéb, növényi eredetű emésztőenzimek, • vízhajtás, pl. koffein, gyermekláncfű (Taraxacum officinale), medveszőlő (Arctostaphylus uva-ursi), • hashajtás, pl. szenna (Cassia angustifolia). Figyelemmel az OÉTI-hez bejelentett termékekre, összesen több mint 700 étrend-kiegészítő nevében jelennek meg a fenti összetevők önmagukban, egymással, ill. egyéb hatóanyagokkal kombinálva. Legnagyobb számban az L-karnitin és ginzeng fordul elő, majd csökkenő gyakorisági sorrendben a zöldtea-kivonat, a koffein/gaurana/ maté-kivonatok, króm, növényi eredetű emésztő enzimek, hidroxi-citromsav/garcinia-kivonat, konjugált linolsav,
186
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
kitozán, psyllium, és néhány termék szinefrin/Citrus aurentium-kivonattal, guárgumival és egyebekkel. A legtöbb említett összetevő hatásossága tudományos igényességgel kivitelezett klinikai vizsgálatok során nem nyert bizonyítást. Mindezek ellenére a termékek hatásaival kapcsolatos kommunikáció meglehetősen intenzív Európa-szerte, miközben a vonatkozó jogszabály szigorúan tiltja a testtömegmértékre történő utalást. Elhízottak, túlsúlyosak számára a termékek kecsegtető lehetőséget jelentenek, de jelenleg nem rendelkezünk egy olyan tudományos vizsgálati eredménnyel sem, mely hitelt érdemlően bizonyítaná, hogy e hatóanyagok önmagukban történő fogyasztása, a megfelelő étrend és fizikai aktivitás mellőzésével, hatásos lehet a testtömegcsökkentésben, ill. az esetlegesen elért kisebb testtömeg megtartásában.
BUDAPESTI ÓVODÁSOK PASSZÍV DOHÁNYZÁSI PREVALENCIÁJA 2009 Végh Erzsébet, Jacsó Györgyné, Gálné Seres Mária ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete, Budapest
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
A passzív dohányzás fontos népegészségügyi probléma. Irodalmi adatokból ismert, hogy a dohányzás kapcsán keletkező főfüst kevesebb károsító anyagot tartalmaz, mint a mellékfüst, amelyet a nemdohányzó kénytelen elviselni a dohányos társaságában. A dohányfüst több mint 4000 vegyi anyagot tartalmaz, amelyek túlnyomó része toxikus, míg 40 egyenesen rákkeltő; ezeket a dohányos mellett a hozzátartozói is belélegzik. Magyarországon a felnőtt lakosság körében a dohányzási prevalencia rendkívül magas, 1999-ben a fiatal lányoknál 29,9% volt. A dohányélvező fiatalok életkora évről évre alacsonyabb. Nő a dohányzó lányok száma. Az ESPAD*-2003 vizsgálat lányoknál növekedést mutat a dohányzás előfordulását illetően (a napi dohányosok aránya az 1999. évi 29,9%-ról 34,9%-ra nőtt). Az 1999/2000. évi felmérésünk szerint a fővárosi óvodások 39,6 százaléka passzív dohányos és a családok 50,5 százalékában található dohányzó személy. A dohányzó családokban kisgyermekük jelenlétében rendszeresen 29,7%-ban, alkalmanként 47,8%-ban dohányoznak. A gyermek jelenlétében dohányzó családokban a gyerekek 49%-a naponta 6–10 db cigaretta füstjét kénytelen beszívni, 21,2%-uk 11–20 db cigarettáét, 11,5%-uk pedig 21 db cigarettánál is többét. Szabadnapokon a gyermekek 21,5%-a napi 20-nál is több cigaretta füstjét szívja be. Keresztmetszeti vizsgálat keretében a budapesti óvodások passzív dohányzási prevalenciáját mértük fel a budapesti óvodákban 2009 tavaszán. Ebben a felmérésben az 1999. évi vizsgálatunkat ismételtük meg, abból a célból, hogy megtudjuk, milyen társadalmi hatása lett az 1999. évben bevezetett „Nemdohányzók védelméről” szóló törvénynek az eltelt 10 év kapcsán. Szerettük volna megtudni, hogyan alakult az elmúlt évtizedben a budapesti óvodáskorú gyermekek passzív dohányzási prevalenciája. Feltételezzük, hogy a fővárosi óvodások dohányzási prevalenciája 10 év múltán nem csökkent, de az is lehet, hogy (a dohányipar sikeres promóciója következtében is) még inkább nőtt. Két lépcsőben, a főváros valamennyi óvodájából random módon kiválasztottunk 1015 gyermeket, 45 óvodai csoportot. A kiválasztott csoportban valamennyi gyermek szülőjét megkérdeztük (kérdőív) dohányzási szokásairól, valamint gyermeke előző évi óvodai hiányzási napjairól, illetve a betegségben eltöltött napokról. Előadásunkban a 2009-es felmérés eredményeit kívánjuk bemutatni.
„IN VINO VERITAS” TANULMÁNY A KULTURÁLT, EGÉSZSÉGES BORFOGYASZTÁSÉRT Héthelyi B. Éva, Szarka Szabolcs, Lemberkovics Éva, Szőke Éva Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest
Ismert, fontos szerepe van a bornak: a kánai menyegzőn bemutatott csodatételnek a vízből borrá változtatás misztériuma, illetve az utolsó vacsorán felszolgált bornak, mint Krisztus vérének szimbóluma, aki mondván a tanítványoknak: „Egyétek és igyátok ezt, mert ez az én vérem, mely értetek ontaték, és ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, amely szertartás 2000 év óta is a katolikus szentmise, a szentáldozás része. Napjainkban is a családi és társadalmi események, gasztronómiai élvezetek fontos szereplője a bor, amely kulturált körülmények között fogyasztva élvezetessé teheti ünnepnapjainkat, és egészségessé étkezési szokásainkat. A „Francia paradoxon” egyértelműen igazolja az orvostudomány területén, hogy a napi 1–2 pohár, azaz mértékletes borfogyasztás megelőzheti a kardiovaszkuláris események kialakulását. Részben a rezveratrol jelenlétét tartják szükségesnek a vörösborban, részben más biológiailag aktív komponensek antioxidáns hatását tartják fontosnak. Célunk volt a híres magyar tájjellegű bortípusok illat-, egyben illóanyag-tartalmát SPME-GC/MS módszerrel kielemezni. Minőségi vörösborok, több és ismert pincéből származó Egri Bikavér, eltérő helyről származó Zweigelt, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos 1-1 ml borminta gázkromatográfiás (GC) és tömegspektrometriás (MS) vizsgálatát végeztük el a SE Farmakognózia Intézet AGILENT 6890/AGILENT 5973 Network Mass Selective Detector GC/
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
187
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
MS készülékén, amely CombiPAL automata mintaelőkészítő, mintaadagoló SPME (szilárd fázisú mikroextrakciós) rendszerrel van ellátva. E módszer segítségével a borminták illatanyagát abszorbeáltatjuk a „Fíber-re” majd azt automatikusan áthelyezve az injekciós blokkba, 250oC-on deszorbeáltatva az illékony komponenseket, a szokásos módon GC/MS módszerrel határozzuk meg kémiai karakterüket. Az „Egri Bikavér” borok jellemző illó komponense a propilénglikol (9,9–17,2%), feniletilalkohol (26,6–42,9%), dietilszukcinát (27,5–45,6%) főkomponensként. Azonosítottuk még hexilalkohol, viniléter, etilkapronát, etilszorbát, etiloktanon, etildekanoát komponenseit is 0,4-3,6%-ban. Glicerint egy egri pince borában mutattunk ki nagy mennyiségben. Zweigelt borok összetételére a propilénglikol (2,7-13,9%), etilszorbát (5,2-15,3%), feniletilalkohol (29,3-29,7%) és dietilszukcinát (24,7-35,7%) komponensek a jellemzők. Különbséget találtunk a Cabernet Sauvignon borok illókomponensei összetételében is, bár ott is a feniletilalkohol (32,4-35,2%) és dietilszukcinát (25,3–53,7%) volt a fő összetevő. Az Alföldi Kékfrankos és Villányi (Bock) Kékfrankos borok 7,4-10,9% propilénglikol, 2,1–2,6% hexilalkohol, 19,6-30,6% feniletilalkohol és 55,6-66,9% dietilszukcinát tartalommal rendelkeznek. Vizsgálatainkkal igazoltuk a nemes vörösborok illó komponenseinek összetételét, azok %-os megoszlását SPME-GC/MS módszerrel. Megállapítottuk, hogy az Egri Bikavér, a Zweigelt, a Cabernet Sauvignon és Kékfrankos borok típusra jellemző kémiai karakterrel rendelkeznek. Ezek az illatanyagok a bor tannin-, nyomelem- és savtartalmával együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy a mérsékelt borfogyasztás kedvezően befolyásolja az általános közérzetet, javítsa az emésztést és serkentse a vérkeringést. A vörösborok antioxidáns kapacitása, szabadgyökfogó (scavenger) hatása, ezáltal a plakkok képződését gátló tulajdonsága bizonyított. A DOHÁNYZÁS – MINT LEGGYAKORIBB EGÉSZSÉGKÁROSÍTÓ MAGATARTÁSFORMA – HATÁSA A KORASZÜLÉSEK KIALAKULÁSÁRA ÉS A GYERMEKEK EGÉSZSÉGÉRE Fogarasi-Grenczer Andrea, Balázs Péter, Rákóczi Ildikó Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Népegészségtani Intézet, Családgondozási Módszertani Tanszék, Budapest
Magyarországon a koraszülés népbetegség. A koraszülés okai, amennyiben azt anyai megbetegedések vagy magzati rendellenességek idézik elő, viszonylag könnyen meghatározhatók, ugyanakkor éppen ezen okok miatt a megelőzésük gyakran nehézségekbe ütközik. Az esetek egyre nagyobb részében tapasztalunk azonban egy komplex, multifaktoriális hatások következtében létrejövő állapotot, melyet általában az alacsony szociális helyzettel, iskolázottsággal, az ezt meghatározó foglalkoztatottsági szinttel, gazdasági státusszal hozunk összefüggésbe. Várandós anyák körében a leggyakoribb egészségkárosító magatartásforma a dohányzás, mely összeadódva az előbb említett hátrányos élethelyzetből adódó stressz-állapottal, hatást gyakorol a várandós anyák fiziológiai állapotára és a magzatra. Kutatásunk során két megye (Vas, Szabolcs-Szatmár-Bereg) koraszülésen átesett édesanyáit vizsgáltuk. Összegyűjtöttük az anyák és csecsemőik medikális adatait, valamint ugyanezen anyákkal strukturált interjút készítettünk annak megállapítására, hogy milyen okok következtében jöhetett létre a koraszülés. A koraszülések hátterében a szakirodalmak alapján gyakran medikális okok állnak, vizsgálatunkból mégis az derült ki, hogy az esetek több mint felében nincsen kézzel fogható anyai megbetegedés, viszont megtalálható több pszicho-szociális ok, köztük egészségkárosító magatartásformák. Megállapítottuk, hogy a koraszülésen átesett anyák közül Vas megyében 24% dohányzott rendszeresen a várandósság időszakában, Szabolcsban az anyák 47%-a. Ennél jóval több a várandósság előtt rendszeresen dohányzó nők aránya. A várandós édesanyákkal együtt élő társak az esetek 50%-ában rendszeresen dohányoznak. A környezetből eredő dohányfüst-ártalom is jelentős (55–71% a két megyében). Megállapítottuk, hogy a dohányzó várandósok esetén csökken a napi friss zöldség-, gyümölcs- és tejtermékfogyasztás, valamint az étkezés rendszeressége, ugyanakkor duplájára nő a koffeintartalmú italok fogyasztása ebben a csoportban. Dohányzó várandósok esetén néhány betegség, köztük az anémia előfordulása is magasabb. A dohányzás káros hatásai megmutatkoznak a gyermekekkel kapcsolatban is. Szabolcsban a koraszülöttek 24%-a IUGR (sorvadt) csecsemő! Vas megyében ez az arány csak 4%, viszont jóval kevesebb anya dohányzott és több volt az egyéb medikális kórkép. A megszületéskori testtömeg-átlagokra hatást gyakorol a dohányzás. Mindkét megyében kimutathatóan alacsonyabb a gyermekek születési testtömege, a megszületéskor mért 1 és 5 perces Apgar-érték, ha az anya várandósság alatt rendszeresen dohányzott. Dohányzó anyák esetén nagyobb a méhlepénnyel összefüggő rendellenességek aránya, kétszeresére nő a tüdőbetegségek előfordulása a csecsemők körében. Igaz, hogy a koraszülöttek immunrendszere általában éretlenebbül működik, de a dohányzó anyák gyermekeinél ez gyakrabban fordult elő. Kutatásaink eredményei bebizonyították, hogy a várandósság előtti és alatti életmód meghatározó lehet a terhesség kiviselése szempontjából, ugyanakkor a koraszülések megelőzése csak a megfelelő gazdasági, társadalmi támogatással lehet eredményes, és újfajta megközelítést kíván az egészség-fejlesztés területén dolgozó kollégáktól.
188
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
Ongrádi József, Specter S, Friedman H Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet, Budapest
Számos esetben a HIV-fertőzéshez vezető magatartás összefüggésbe hozható kábítószerek használatával. Fertőzött egyének körében is folytatódik kábítószerek használata. Utóbbiak szomatikus hatásai aránylag kevéssé ismertek. A marihuána káros hatásai között jelentős az immunszuppresszió is, főleg a természetes ölősejtek aktivitásának gátlása. A HIV-fertőzés korai szakaszában éppen ezek a sejtek a védekezés legfontosabb elemei. Ezért vizsgáltuk az AIDS egyik egérmodelljében retrovírusok és a marihuána együttes hatását a természetes ölősejtek aktivitására. A Friend-leukémia víruskomplex (FLC) tagjai (defektív lépfókusz-képző vírus /SFFV/ és segítő Rowson-Parr vírus /RPV/) egyes egértörzsekben előbb az emberi AIDS lefolyására emlékeztető elváltozásokat, majd leukémiát okoznak. Leukémia iránt fogékony BALB/c és ennek ellenálló C57BL/6 egerekben a fenti vírusokkal történt oltást követő napokban a lépükből nyert természetes ölősejteket a marihuána aktív komponensének, a tetrahydro-cannabinolnak (THC) különböző hígításaival inkubáltuk, majd Yac-1 célsejtekkel kevertük 4–24 óráig, végül az utóbbiakból felszabaduló 51Cr aktivitását mértük 4, 18 illetve 24 órás inkubálást követően. Megállapítottuk, hogy az ölősejtek aktivitását kevés THC (1,0–2,5 μg/ml) fertőzetlen BALB/c egerek esetében kissé fokozta, C57BL/6 egerekben nem módosította, míg nagyobb töménységű (5,0–10,0 μg/ml) THC BALB/c egerekben exponenciálisan, C57BL/6 egerekben töménység-függően csökkentette. Az FLC és RPV először fokozta, majd csökkentette az ölősejtek tevékenységét. A THC és a retrovírusok együttes hatásában a marihuána gátló szerepe az elsődleges, és a retrovírusokéval additív jellegű. A THC hatásidejével párhuzamos a természetes ölősejtek aktivitásának kimerülése. Az eltérő egértörzsek genetikai adottságai, amelyek az endotoxin-rezisztenciát is meghatározzák, jelentősen befolyásolják a THC hatáserősségét. Hasonlóképpen, emberi AIDS során a genetikai adottságoktól függően a krónikus marihuána-élvezet felgyorsíthatja az immunszuppresszió kialakulását és a betegség lefolyását.
Kongresszusi összefoglalók
A MARIHUÁNA ÉS RETROVÍRUS EGYÜTTES KÁROS HATÁSA A TERMÉSZETES ÖLŐSEJTEKRE
A DOHÁNYZÁS, MINT A LAKOSSÁGI MUTAGÉN TERHELÉS EGYIK TÉNYEZŐJE Major Jenő Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Budapest
Lassan szomorú közhely, hogy Magyarország évtizedek óta vezető helyen van az ENSZ daganatos halálozásra vonatkozó világstatisztikáiban. A férfiak körében a tüdőrákok a vezető daganatos halálokok, amelyek incidenciája párhuzamos növekedést mutat az egy főre számolt cigarettafogyasztással. A nők körében, kisebb esetszámmal, de teljesen párhuzamos tendencia mutatkozik. A tüdőrák-incidencia visszaszorítása a lakosság életkilátásainak lényeges javulását jelentené, ezért népegészségügyi jelentőségű. A kóroki tényezők közül kiemelt szerepe van a dohányzás, elsődlegesen a cigarettázás, másodlagosan a pipázás, és kisebb mértékben a bagórágás során képződő mutagén karcinogén vegyületeknek, mint környezeti tényezőknek. A dohány és a papír tökéletlen égése során mind a füstben, mind a kátrányban, illetve az égéstermékek metabolizmusa következtében is, nagyszámú elsődleges és másodlagos mutagén vegyület képződik: nitrózaminok, policiklusos és monociklusos aromás szénhidrogének, alkiláló ágensek, illetve reaktív oxigéngyököket hordozó molekulák, amelyek támadáspontja minden esetben maga a DNS. Mutagén hatás esetén a sztochasztikus dózis-hatás összefüggések érvényesek, tehát a dohányzásból eredő mutagén expozíciónak sincs biztonságos dózisa. Ezért alapvetően fontos a dohányzás, mint környezeti mutagén tényező késői toxikus (géntoxikus) hatásainak igazolása. A dohányzás-eredetű mutagén expozíció kimutatható hatásait hazánkban is több munkacsoport vizsgálta, mind a DNS-hez kötődő ún. adduktok, mind a lánctörésekből, vagy bázismódosulásokból eredő kromoszómatörések, illetve a javító (repair) mechanizmusok kialakulásának kimutatásával. Saját laboratóriumunk vizsgálatai is igazolták, hogy a dohányzás emeli a DNS-repairre visszavezethető testvérkromatid-kicserélődés (SCE), illetve a kromoszómaaberráció (CA) gyakoriságát a nemdohányzókhoz képest, mind a foglalkozási expozíciókban, mind a munkahelyi daganatkeltőkkel nem exponált (kontroll) lakosságban. Sajnos a rendelkezésre álló módszerek sokszor nem eléggé érzékenyek a környezeti expozíciók és a dohányzás, mint módosító tényező hatásainak szétválasztására, ezért a tudomány nem tudja egyértelműen bebizonyítani a dohányzás környezeti mutagén hatását. Ennek hiányában azonban a dohányzással összefüggő daganatok kialakulásának megelőzése is nehezebb, annak ellenére, hogy az itt is szükséges elsődleges megelőzés alkalmazásával a kóroki tényezők kiküszöbölése, azaz a dohányzás visszaszorítása lenne a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabb megoldás. Annak ellenére, hogy a kórokok egyértelműen vegyi eredetű környezeti mutagén hatások, a dohányzás, mint életmóddal összefüggő expozíciós forrás nem tartozik sem a hazai, sem az európai közösségi kémiai biztonsági szabályozás hatálya alá, így adminisztratív eszközökkel csak a dohányzási lehetőségek korlátozására szorítkozhatunk. Aggasztó jelenség továbbá, hogy a dohányzás, mint mutagén expozíció egyre fiatalabb, tehát védtelenebb korban kezdődik. Ezért van kiemelt jelentősége a minél fiatalabb korban elkezdett és hiteles egészségnevelésnek, mint a megelőzés jelenleg elérhető egyetlen hatékony eszközének. I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
189
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
Kongresszusi összefoglalók
A CITOGENETIKAI MONITOR SZEREPE A RÁKMEGELŐZÉSBEN, MUNKAHELY ÉS ÉLETMÓD HATÁSA A GÉN- ÉS IMMUNTOXIKOLÓGIAI PARAMÉTEREKRE Biró Anna1, Major Jenő1, Jakab Mátyás1, Tompa Anna1,2 Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 2SE Közegészségtani Intézet, Budapest
1
A környezeti, munkahelyi rákkeltők DNS-károsodásokat, kromoszóma-rendellenességeket és mutációkat okozhatnak, amelyek előrejelzik a daganatok kialakulásának veszélyét. Ilyenkor a beavatkozás két oldalról lehetséges. Egyrészt igyekszünk a kiváltó ágenst a környezetből eltávolítani (primer prevenció), másrészt a szomatikus mutációk eliminációját elősegítjük (kemoprevenció). A kemoprevenció elősegíti az apoptózist, fokozza a DNS-repair enzimek aktivitását, vagy a mutagén metabolitok eliminálását, pl. antioxidánsok segítségével. A jelen poszteren azokról a kutatásokról számolunk be, amit különböző munkahelyi ártalmaknak kitett csoportok gén- és immuntoxikológiai elemzése kapcsán nyertünk, és amely adatok azt mutatják, hogy az aktív prevenció bevezetése a biomarkerek ismeretében hatásos lehet. Három, különböző munkahelyi ártalomnak kitett csoport követéses monitorozását végeztük el, citosztatikum-exponált kórházi dolgozók (500 fő), kőolajipari munkások (85 fő), ill. aszfaltipari munkások (89 fő) körében. Az adatokat korban, nemben egyeztetett, nem exponált kontroll csoportokhoz viszonyítottuk. A vizsgálatok során a komplex klinikai laboratóriumi vizsgálatok mellett részletes anamnézist vettünk föl. Genotoxikológiai vizsgálatainkat perifériás limfocitákból végeztük, a végpontok a következők voltak: szerkezeti és számbeli kromoszómaaberrációk (CA), testvérkromatid-kicserélődés (sister chromatid exchange, SCE) és HPRT-pontmutációk gyakorisága, UV-indukált DNS-repair szintézis. Áramlási citofluorimetriás mérések: limfocita S-fázis és apoptózis bróm-dezoxiuridint (BrdU) beépített sejtekből, limfociták alcsoportjai és aktiváltsága immunfenotipizálással, a leukociták oxigénfüggő ölőképessége az aktiváció során termelődő reaktív oxigénintermedierek (ROI) mérésével. A citosztatikumokkal exponáltak körében egyértelműen igazolható volt a munkakörülmények, illetve a munkavédelem összefüggése a kromoszómaaberráció-gyakoriságok csoportátlagának változásával. A csoportban a vashiányos anémia, a pajzsmirigybetegségek halmozódása és a limfociták aktiváltságának csökkenése összefüggésbe hozható a munkahelyi expozícióval. Önkéntes alapon a vashiányos anémiában szenvedő donorok Humetta kapszulát szedtek 3 hónapig. Az oxidatív stresszre visszavezethető genotoxikus károsodások gyakorisága csökkent, illetve a vashiány mértéke jelentős javulást mutatott. Az észlelt géntoxikológiai javulásokat a munkakörülmények elrendelt javítása, valamint a kemoprevencióra használt antioxidáns készítmény együttes hatásának tulajdonítjuk. Olaj- és aszfaltipari munkások követéses vizsgálata során megállapítottuk, hogy a kromoszómaaberrációk és a testvérkromatid-kicserélődés az expozíció mértékével arányosan emelkedett, majd a körülmények javulását követően, némi időeltolódással a kromoszóma-rendellenességek száma csökkent. A vizsgálatok igazolták, hogy a jelenleg alkalmazott, alacsony PAH-tartalmú aszfaltok genotoxikus hatása a ma használt technológiák mellett minimális. A citosztatikum-exponáltakkal ellentétben a benzolexponáltaknál és az aszfaltipari munkásoknál megfigyelhető, hogy az aktivált T- és B-limfociták aránya emelkedett a kontroll csoporthoz viszonyítva. Követéses vizsgálataink jól mutatják, hogy a több-végpontos humán geno- és immuntoxikológiai monitor időben képes jelezni a limfocitákon bekövetkező szomatikus génkárosodásokat, segítségével az exponáltak, így pl. a kórházi nővérek egészségromlása előre jelezhető, amivel megteremtődik a célzott beavatkozás lehetősége, még a klinikai tünetek megjelenése előtt. Támogatás: NKFP-1/B-047/2004 sz. Széchenyi pályázat
A DOHÁNYFÜST TOXIKUS HATÁSÁNAK MÉRSÉKLÉSE IN VITRO VIZSGÁLATOK TÜKRÉBEN Kocsis Zsuzsanna, Marcsek Zoltán, Deák Veronika, Gyimesi Zsófia, Tompa Anna Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Budapest
A dohányzás tehető felelőssé a rákos megbetegedések 25-, a szív- és az érrendszeri megbetegedések 30–40%áért. A dohányfüst mintegy 4000 különböző vegyületet tartalmaz, amelyből közel 30 rákkeltő. A dohányfüsttel közvetlenül érintkező sejtekben és szövetekben keletkező reaktív szabadgyökök fokozzák az oxidatív stresszt, azaz hozzájárulnak a redoxhomeosztázis felborulásához, oxidatív károsodást, öregedést, megváltozott funkciót, nekrózist, apoptózist vagy sejtproliferációt okozhatnak. A dohányzás ezen kívül az immunrendszer gyengítése által a szervezet valamennyi életműködését károsan befolyásolja. A dohányzás az emberek számára egyben kadmiumterhelést is jelent. A kadmium egy mérgező nehézfém, a zsírszövetben raktározódik, és képes helyettesíteni az esszenciális cinket, ami által krónikus toxicitást okoz. A dohányfüstben előforduló másik káros anyag a formaldehid mutagén, karcinogén, ugyanakkor a fundamentális biotranszformációs hidroximetil-csoport átvitel nélkülözhetetlen vegyülete. A formaldehid hat a sejtproliferációra, valamint az apoptózisra, hangyasavvá alakulva azonban növeli a szervezet savasságát. Kemoprevencióra alkalmas antioxidáns hatású, scavenger vegyületek
190
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
vizsgálata a dohányfüstben lévő toxikus anyagok hatásainak kompenzálására. Potenciális kemopreventív anyagként a resveratrolt, a glutationt és a selenort vizsgáltuk. A resveratrol (3,4’,5-trihidroxistilben) fitoösztrogén, bizonyos növényekben, pl. szőlőben előforduló telítetlen kötéséket tartalmazó polifenol. MTT-assay; antioxidáns vizsgálat kemilumineszcenciás módszerrel, Diachem kittel; ösztrogénreceptor-aktivitásmérés rt-PCR módszerrel. Vizsgálatainkban a prevenciós céllal vizsgált resveratrol dózisfüggő módon emelte a HepG2 sejtek antioxidáns kapacitását, valamint sejtmentes rendszerben hasonló módon nőtt gyökfogó kapacitása, valamint szignifikáns mértékben emelte az MCF7 sejtek ösztrogénreceptor-aktivitását. A resveratrol antioxidáns hatását HepG2 sejtes és szabadgyök scavenger hatását sejtmentes rendszerben vizsgáltuk. A dohányfüstben található egyik káros anyag, a kadmium citotoxicitását szignifikáns mértékben csökkentette a Resv, a glutation és a selenor. Kísérleti rendszerünkben a kadmium az MCF7 sejtekben csökkentette az ösztradiol hatását, valamint kimutattuk, hogy a kadmium önmagában is rendelkezik ösztrogénreceptor-indukáló tulajdonsággal, xenoösztrogén hatású, toxikus nehézfém. Továbbá a kadmium az intracelluláris glutationszint csökkentésével fokozta a reaktív oxigéngyökök károsító hatását, amit a sejtekhez adott glutationnal sikerült kompenzálni. A dohányfüstben található másik káros anyag, a formaldehid alacsony, 1 nM–10 μM-os dózistartományban emelte az ösztrogénreceptor-pozitív sejtek proliferációját. A Resv szignifikáns mértékben csökkentette a formaldehid citotoxicitását ER+ HepG2 és MCF7 sejtekben. A Resv természetes formaldehid scavanger vegyületként csökkentheti a dohányfüst egészségkárosító hatását, preventív szerepe lehet a dohányzás okozta káros folyamatok visszafordításában is. Az in vitro sejt-modell rendszerben kapott eredményeink arra engednek következtetni, hogy a resveratrolt, a selenort és a glutationt hatékonyan lehetne alkalmazni dohányfüst okozta toxicitás kivédésére.
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
A DOHÁNYZÁS HATÁSA AZ IMMUNREAKTIVITÁSRA Fodor Zoltán1, Biró Anna1, Tompa Anna1,2 Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 2SE Közegészségtani Intézet, Budapest
1
Az Országos Kémiai Biztonsági Intézetben a dolgozók egészségvédelme érdekében évekkel ezelőtt megkezdtük az immunológiai állapot felmérését, ill. esetleges immuntoxikus hatások vizsgálatát. A jelen vizsgálatban foglalkozásuk során nem exponált személyek körében végzett immuntoxikológiai monitor eredményeit mutatjuk be, a dohányzás, mint egészséget károsító szenvedély hatásait vizsgálva. A vizsgálatokban olyan dolgozók vettek részt (összesen 85 fő), akik munkahelyükön, foglalkozásukból adódóan nincsenek kitéve vegyi expozíció hatásának. A donorokat két csoportra osztottuk: az első csoportban 65 fő nem dohányzó szerepel, míg a második csoportban vizsgált 20 személy aktív dohányos. Korábban igen, de jelenleg nem dohányzó (ún. exdohányos) alanyok egyik csoportban sem szerepelnek. Minden személyről részletes anamnézis készült, mely az egészségi állapot felmérésén túl kiterjedt az életmódra, dohányzási és alkoholfogyasztási szokásokra, illetve gyógyszeres kezelésre. Az immuntoxikológiai felméréshez a perifériás limfociták felszíni markereit mértük fluoreszkáló festékekkel jelölt monoklonális ellenanyagok segítségével, áramlásos citofluoriméteren. A vizsgált antigének: CD3, CD4, CD8, CD19, CD25, CD45, CD56 és CD71. Meghatároztuk a limfocita-szubpopulációk százalékát, illetve az aktivációs markereket expresszáló limfociták arányát. Az aktív dohányzó csoportban csökkentek az aktivációs antigéneket kifejező Tés B-limfociták csoportátlagai a nem dohányzó csoporthoz képest, ugyanakkor a limfociták alpopulációi (B-sejtek, helper és citotoxikus T-sejtek, NK-sejtek) nem különböztek szignifikánsan a nem dohányzó kontrollokhoz képest. A dohánytermékek égése folytán több mint négyezer vegyi anyag kerül a dohányos szervezetébe. E vegyi anyagok összessége – vizsgálataink alapján – hatást gyakorol az immunrendszer sejtjeire. Az aktivált sejtpopulációk aránya minden általunk vizsgált limfocita-alcsoportban csökkent. Ez a dohányzás immunszuppresszív hatására utal. Támogatás: Széchenyi NKFP 1/B-047/2004; ETT 08-590/2006
GÉNTOXIKUS EXPOZÍCIÓ OKOZTA DNS-KÁROSODÁS KIMUTATÁSA EGYSEJTES GÉLELEKTROFORÉZISSEL (COMET-ASSAY) Grósz Gábor1, Jakab Mátyás1, Biró Anna1, Tompa Anna1,2 1 Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 2 Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet, Budapest
Intézetünkben több mint két évtizede végzünk követéses, többvégpontos genotoxikológiai vizsgálatokat különböző géntoxikus ágensekkel exponált dolgozók csoportjainak a körében. Korábbi vizsgálataink során citosztatikumokkal exponáltak körében, akik közül többen dohányzók is, szignifikánsan magasabb volt a kromoszómaaberrációk (törések) gyakorisága. Előkísérletek végzése után vizsgálatainkat egy újabb metodikával, a Comet-assay bevezetésével egészítettük ki, mellyel a DNS-károsodások mértékét lehet kimutatni. I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
191
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
A primer DNS-léziók, ill. az oxidatív DNS-károsodás kimutatására az egysejtes gélelektroforézist, az ún. Comet-assay-t alkalmaztuk. Jelen vizsgálatainkban ismert géntoxikus ágenssel nem exponált kontrollok (4 fő) és citosztatikumokkal exponált egészségügyi dolgozók (5 fő) vérmintáiból a fehérvérsejteket vizsgáltuk. Donoronként 30 μl vérből kiindulva, 3-3 mintát vizsgáltunk: kezeletlen, 50 mM H2O2-kezelt pozitív kontroll, 2U FPG-vel (Formamido-Pyrimidine DNA Glycosylase) kezelt mintákat. Utóbbi enzim az oxidatívan károsodott pirimidin bázisok mentén hasítja a károsodott DNS-t. Lizálást követően, 25 V feszültség mellett történt az elektroforetikus futtatás, majd etídium-bromiddal a DNS festése. A vizsgálatok értékelését Nikon E600 fluoreszcens mikroszkópon, Lucia Comet Assay szoftverrel végeztük. A Comet-vizsgálatokban a DNS-károsodására jellemző tail momentum értékeket arbitrális egységekben (AU; 0-4) határoztuk meg. Az AU átlagértékeit (±SE) összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az exponáltaknál mind a kezeletlen (1,02±0,05), mind a H2O2-kezelt (2,62±0,05) és az FPG-kezelt értékek (2,83±0,02) szignifikánsan magasabbak voltak a kontrollokénál (0,78±0,04, 2,35±0,03 és 2,58±0,02). A fenti eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az újonnan beállított módszer az általunk vizsgált esetekben is alkalmas volt a genotoxikus ágensek kiváltotta, oxidatív stressz okozta DNS-károsodások kimutatására.
ELTÉRŐ ETIOLÓGIÁJÚ DAGANATOS BETEGEK DOHÁNYZÁSI SZOKÁSAI ÉS KROMOSZÓMAINSTABILITÁSA Gundy Sarolta, Székely Gábor Országos Onkológiai Intézet, Budapest
A fej-nyaki daganatok (FNyD) a felső emésztő- és légzőszervek daganatai, amelyek kialakulásában főleg a környezeti (táplálkozási, életviteli) ártalmak dominálnak. Ez a daganat leggyakrabban az erősen dohányzó (és alkoholizáló) férfiak betegsége. Szintén férfibetegség a hererák (HD), melynek etiológiája mindezidáig alig ismert. A két daganattípus közötti legnagyobb különbség, hogy míg az előbbi minőségi életvitellel megelőzhető, az utóbbi a legkevésbé megelőzhető daganatok egyike. A HD-k 95%-ban gyógyíthatók, mert jól reagálnak a kemoterápiára (seminoma a sugárterápiára), a FNyD-k – különösen előrehaladott állapotban – viszont nehezen gyógyíthatók és rendkívül agresszívek. A HD keletkezésének a fiatal életkori megoszlása (20-25 év közötti férfiak leggyakoribb rákja) azt jelzi, hogy a folyamatot prenatális események indíthatják el, majd a serdülőkortól fejlődik tovább a betegség. A FNyD inkább az idősebb korú betegekhez köthető. A daganatprevenció mindkét esetben azt célozza, hogy a daganat minél előbb felfedezésre kerüljön, és az összes tényleges vagy vélelmezett kockázati faktort a lehető legjobban feltérképezzük. Előadásunkban egészséges személyek, valamint a két nagyon eltérő etiológiájú „férfidaganatos” betegcsoport dohányzási szokásait mértük fel. Mindemellett a diagnózisok ismeretében, de még a kezelés előtt végeztünk citogenetikai vizsgálatokat, amelyek célja annak megállapítása, hogy a diagnózist megelőző legalább 3 éves dohányzás lehet-e a daganat kialakulásának additív részese a kromoszómainstabilitás tekintetében. Megállapítottuk, hogy a 35 év átlagéletkorú 293 HD beteg 54%-a dohányzik. A 158 dohányzó beteg kromoszómatörékenysége 3X gyakoribb, mint az egészséges dohányzó kontrolloké (2,92% vs. 0,96%). A nemdohányzó HD betegek kromoszómaaberrációi viszont csak 50%-kal haladják meg a nemdohányzó kontrollokét (1,42% vs. 0,97%), ami a dohányzó HD betegek nagyobb fokú kromoszómainstabilitását tükrözi. A 190 FNyD beteg valamennyi tagja dohányzó (51 év átlagéletkor), kromoszómatörékenységük 50%-kal magasabb, mint a nem daganatos dohányzó kortársaké (3,16% vs. 2,27%). A FNyD betegek és kontrollok értékeiben az idősebb életkor módosító szerepe valószínűsíthető. A dohányzás tekintetében mind a HD, mind a FNyD betegek aberrációgyakorisága a kortól függetlenül is azonos (2,92% vs. 3,16%). Tehát a dohányzás igen eltérő hisztológia és lokalizációk esetében is meghatározó mértékben befolyásolja a daganatos állapot kialakulását, illetve a genetikai instabilitást.
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK DOHÁNYZÁSI SZOKÁSAINAK ÉS A MUNKAHELYI EXPOZÍCIÓK CITOGENETIKAI HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Farkas Gyöngyi, Székely Gábor, Gundy Sarolta Országos Onkológiai Intézet, Budapest
A dohányzás az egyik legsúlyosabb kockázati tényező a rosszindulatú daganatok kialakulásában. A Nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi, XLII. sz. törvény egyebek mellett a munkahelyi dohányzást is korlátozza. Mindezek ellenére az egészségügyi dolgozók a lehetséges munkahelyi expozíciók mellett még mindig jelentős mértékben dohányoznak, kevésbé a munkaidő során, gyakrabban szabadidejükben. Vizsgálatainkban 984 egészségügyi dolgozó (269 férfi és 715 nő) dohányzási szokásait mértük fel és annak genotoxikus hatását vizsgáltuk az életkor, a nem és
192
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
a foglalkozási expozíciók tükrében. A genotoxikus ágensek okozta kromoszómaaberrációk kimutatására perifériás vér limfociták tenyészetét és konvencionális módszereket alkalmaztunk. A dolgozók átlagéletkora 40,7±11,3 év, a dohányzók aránya az összes dolgozó tekintetében 40,4% volt: a férfiak (42,4%) és a nők (39,6%) aránya alig tért el egymástól. A munkahelyi expozíciók alapján 162 vegyi (klinikai és jól kontrollált gyógyszertári labor), 173 sugaras (sugárterápiás készülékek kezelői) és 649 foglalkozása során nem exponált (műszaki és irodai alkalmazottak) csoportokat vizsgáltunk. A sugaras munkakörben exponáltak között találtuk a legkevesebb dohányzót (28,9%). Az expozíciók nem befolyásolták a kromoszómaaberrációs gyakoriságot a nemek tekintetében, kivéve éppen a nem exponált csoportot, ahol a férfiak aberránssejt-aránya (1,71±0,12%) magasabb volt, mint a nőké (1,41±0,06%). Az életkor általában kockázati faktornak tekinthető: a 35 évnél idősebbek között több kromoszómaaberrációt tartalmazó sejtet találtunk, mint a fiatalabbaknál (1,66±0,08 vs.1,40±0,08), és ezt az emelkedést a dohányzás markánsabban befolyásolja (2,27±0,30% vs.1,88±0,26%). Konklúziók: Kohortunkban az egészségügyi dolgozók foglalkozásból eredő expozíciói nem emelik a spontán kromoszómaaberráció értékeket, ami valószínűleg a munkavédelmi szabályok betartásának és a megfelelő munkakörülményeknek köszönhető. A kromoszómaaberrációkat hordozó sejtek átlagos gyakoriságát viszont a >35 év életkor, a nem és a dohányzás együttesen módosítja.
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
A KÖRNYEZETI EXPOZÍCIÓK CITOGENETIKAI HATÁSA ÉS A SZŰRÉS METODIKAI SZEMPONTJAI AZ ASSZISZTENS SZEMSZÖGÉBŐL Vass Nagyezsda, Kiss Krisztina, Gundy Sarolta Országos Onkológiai Intézet, Budapest
A daganatos betegségek kialakulásáért 80–90%-ban a környezet felelős, ezen belül pedig 2–8%-ra tehető a foglalkozással összefüggő környezeti ártalmak részesedése. A perifériás vérben keringő fehérvérsejtek közül a limfociták olyan modell sejtek, amelyek kromoszómakárosodásának segítségével a szervezetet ért genotoxikus hatásokra és a szervezet hibajavító képességére következtethetünk. A spontán megjelenő, emelkedett gyakoriságú kromoszómaaberrációkkal rendelkező embereknél a daganatok kialakulásának a valószínűsége magasabb, mint azoknál, akiknél ezek az elváltozások alacsonyabb értékeket mutatnak. Ezt a mechanizmust nem csak a genetikai faktorok, hanem az epigenetikai tényezők, a környezeti behatásokra adott egyéni reakciók is befolyásolják, ami miatt a vizsgálandó személy anamnézisének, expozíciós „múltjának” feltérképezése igen szigorú szabályok szerint kell, hogy történjen. Az asszisztensek legfontosabb feladata – a preparálási munkák mellett – az anamnesztikus kérdőívek felvétele, ezen belül a leggyakrabban előforduló problémák feltárása. A megkérdezettek között a kórelőzményre adott válasz ismeretének pontatlansága a leginkább említésre méltó (pl. a diagnosztikus, terápiás eljárások, gyógyszerszedés, betegségek felsorolásának hiánya, ivási szokások „szépítése”, rokonságban előforduló daganatos megbetegedések negálása, stb.). Poszterünkön bemutatjuk az Osztályunkon alkalmazott vizsgálati módszert, a szűrés kritériumait, továbbá azokat az útmutatókat, amelyeket a károsodások kivédésére javasolunk.
A GYERMEKKORI PASSZÍV DOHÁNYZÁS, MINT EGÉSZSÉGET VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐ Erdős Csaba, Molnár Regina, Maróti-Nagy Ágnes, Paulik Edit Szegedi Tudományegyetem, Népegészségtani Intézet, Szeged
A nemdohányzók védelme, s a dohányosok megfelelő tájékoztatása a passzív dohányzás okozta ártalmakról Európában egyre inkább előtérben van, Magyarországon viszont még hiányosságok tapasztalhatók ezen a téren. A passzív dohányzás ártalmait illetően különösen a gyermekek veszélyeztetettek. A terhesség alatti dohányzás, illetve a kisgyermekkorban akaratlanul beszívott dohányfüst negatívan befolyásolja a gyermekek fejlődését, és növeli számos későbbi betegség (pl. asthma bronchiale) kockázatát. A vizsgálat célja óvodás korú gyermekek környezeti dohányfüstnek való kitettségének felmérése volt a szülők dohányzási szokásainak és társadalmi helyzetének figyelembevételével. A keresztmetszeti vizsgálat során az édesanyák önkitöltős kérdőívben nyilatkoztak saját, illetve gyermekük életmódbeli szokásairól, lakókörnyezetük jellemzőiről; a társadalmi helyzet az anya és az apa iskolai végzettsége alapján került meghatározásra. A dohányzási szokások szignifikáns különbségeket mutattak a szülők iskolai végzettsége szerint. A magasabb végzettségűek körében kevesebb volt az aktív dohányzó, illetve – az édesanyákat tekintve – kisebb arányban fordult elő a terhesség alatti dohányzás. A magasabban kvalifikált szülők nagyobb arányban figyeltek arra, hogy a lakás dohányfüstmentes legyen a gyermek növekedése közben. I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14
193
Kongresszusi összefoglalók
X VII. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM
194
Az eredmények alapján megállapítható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében – már a gyermekvállalást megelőzően – nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a dohányzás ártalmaival kapcsolatos felvilágosító tevékenység, különös tekintettel a passzív dohányzásnak a gyermekeket érintő egészséghatásaira.
BUDAPESTI ÉS NAGYVÁROSI SERDÜLŐK DOHÁNYZÁSSAL KAPCSOLATOS ISMERETEI Pénzes Melinda, Balázs Péter Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet, Budapest
A dohányzás Magyarországon meghatározó szerepet játszik számos betegség morbiditási és mortalitási helyzetének alakulásában. A hazai dohányzással kapcsolatos epidemiológiai mutatók jelenleg is kedvezőtlenek, európai és világviszonylatban egyaránt. Ez a helyzet feltétlenül indokolja egy olyan komplex kutatási program létrehozását és működtetését, amelyben a legkülönbözőbb tudományterületeken dolgozó szakemberek a kölcsönös összefüggések figyelembevételével foglalkoznak a problémával. A National Institute of Health-szel (USA) együttműködő Fogarty International Center 2007. évi pályázatának elnyerésével sikerült létrehoznunk a „Dohányzással kapcsolatos kutatások kiterjesztése Magyarországon” című, öt éves időtartamú, 11 kutatási irányból álló programunkat, amelyben saját alprogramot indíthattunk a serdülőkorúak és a dohányzás témakörében. Három évre tervezett prospektív kérdőíves kohorsz vizsgálatunkat Budapesten és további öt magyar nagyvárosban (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged), rétegzett mintavétellel, véletlenszerűen kiválasztott általános-, illetve középiskolák 6. és 9. osztályos tanulói körében végezzük, évente egy alkalommal. Az első adatfelvétel 2009 végén és 2010 első negyedévében történt. A vizsgálatban 80 iskolából 109 osztály 3088 tanulója vesz részt, közülük 6. osztályos 1076, 9. osztályos 2012 diák. A kutatás során a szociodemográfiai tényezők mellett a dohányzás prevalenciáját, a dohányzással kapcsolatos attitűdöket, ismereteket és azok forrását, valamint a diákok tápláltsági állapotát, testképét és a dohányzás testsúlykontrolláló hatásába vetett hitét követjük a két korcsoportban. A poszter a kutatásban résztvevő tanulók körében végzett első adatfelvétel eredményeinek elemzésével a dohányzás egészségkárosító hatásaival kapcsolatos ismeretek tartalmát, valamint az információk forrását mutatja be, szociodemográfiai tényezőkkel történt összevetés alapján.
I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O n ko l ó g i a 5 4:181–19 4, 2 010 • D O I: 10.15 5 6 / M O n ko l. 5 4. 2 010. 2 .14