BUDAPEST FŐVÁROS XVII. KERÜLET ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÉPVISELŐ-TESTÜLETE Ikt. szám: 9-202/7/2006.
JEGYZŐKÖNYV Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete 2006. március 9-én megtartott II. rendkívüli képviselő-testületi üléséről
Készült: 3 példányban Jegyzőkönyvvezető: Horváthné Magács Melinda
1/11
Jelen vannak: Alexa György, Andó Miklós, Andráska István, Barna Andor, Bús Bence, Derczbach Istvánné, Dr. Dombóvári Csaba, Dr. Fachet Gergő, Dr. Farkas Tibor, Dr. Fenke Ferenc, Fodor Róbert, Fohsz Tivadar, Dr. Hájer Emília, Dr. Hoffmann Attila, Dr. Hrutka Zsolt, Kiss Lajos, Koszorúsné Tóth Katalin, Lázár Attila, Ifj. Lepés Imre, Marschalkó Tamásné, Miló Béla, Papp Péterné, Dr. Péczely Terézia, Podani Sándor, Szilágyi Antal, Veressné Bakó Ilona, Vígh-Kiss József (27 fő) Jelen vannak továbbá: Dr. Nagy István jegyző, Vada Erika, a Prim Audit Kft. részéről, Varga András, a Rákosvidék c. lap részéről, Bánkuti István, Domonkos László, Mecseki Hargita és Oláh Szilveszter. valamint: Erdei Katalin; a szavazatszámláló gép kezelője, Horváthné Magács Melinda jegyzőkönyvvezető és Székelyiné Vajda Edit; a Képviselő-testületi Iroda vezetője. Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: az ülést megnyitom 11 óra 9 perckor. Megállapítom, hogy 27 képviselő jelen van, tehát ülésünk határozatképes. Szavazásra bocsátom az előterjesztés rendkívüli tárgyalásának indoklását, melynek elfogadásához minősített többség szükséges. 98/2006. (III. 9.) Kt. határozat A Képviselő-testület elfogadja az alábbi előterjesztés rendkívüli tárgyalásának indoklását: 88/2006/03. 08. Rendkívüli előterjesztés Javaslat az 1956-os emlékhelyen köztéri alkotás megtervezésére kiírt meghívásos pályázat elbírálására Előadó: Dr. Hoffmann Attila polgármester (27 igen szavazat, egyhangú) Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: szavazásra bocsátom az előterjesztés napirendre vételét, elfogadásához egyszerű többség szükséges. 99/2006. (III. 9.) Kt. határozat A Képviselő-testület a 98/2006. (III. 9.) figyelembevételével felveszi napirendjére előterjesztést:
Kt. a
határozat következő
88/2006/03. 08. Rendkívüli előterjesztés Javaslat az 1956-os emlékhelyen köztéri alkotás megtervezésére kiírt meghívásos pályázat elbírálására Előadó: Dr. Hoffmann Attila polgármester (27 igen szavazat, egyhangú)
2/11
A napirend pontja: 88/2006/03. 08. Rendkívüli előterjesztés Javaslat az 1956-os emlékhelyen köztéri alkotás megtervezésére kiírt meghívásos pályázat elbírálására Előadó: Dr. Hoffmann Attila polgármester Barna Andor: a testület döntése alapján harmadszor is nekifutottunk az 1956-os emlékmű pályáztatásához. A legutóbbi testületi döntés alapján négy művészt hívtunk meg erre a pályázatra. Mecseki Hargitát, Bánkuti Istvánt, Domonkos Lászlót és Oláh Szilvesztert kértük fel. Mind a négyen elfogadták a meghívást erre a pályázatra. Ezúttal mindnyájuknak megköszönöm, hogy részt vettek és munkájukkal segítették azt a törekvést, hogy az idei évforduló alkalmából emlékművet tudjunk állítani. Mint tudják képviselőtársaim, Budapesten a Budapest Galéria szakvéleménye alapján a Fővárosi Közgyűlés dönt a köztéri műalkotások elhelyezéséről. Ezért a Budapest Galéria jött el zsűrizni. Az első zsűri alkalmával Oláh Szilveszter alkotását tartották elfogadhatónak azzal a megjegyzéssel, hogy javasolnának egy pár módosítást a tervezeten. Oláh Szilveszterrel egyeztetett a Budapest Galéria. A hét elején megtörtént a második zsűrizés, ahol a Budapest Galéria elfogadta azokat a módosításokat, amiket Oláh Szilveszter elvégzett. Tulajdonképpen elfogadta a tervet és a Bizottság megvalósításra elfogadta címmel, ezt a jegyzőkönyvében rögzítette is. Én azt gondolom, ha többszöri nekifutás után is, de végül is egy kedvező helyzetbe kerültünk. A Fővárosi Közgyűlés elé kell küldenünk természetesen a határozatunkat, amely arról szól, hogy akkor a testület Oláh Szilveszter tervét, munkáját javasolja felállítani a Fővárosi Közgyűlés számára. Én azt javaslom a testületnek, hogy ezt a határozati javaslatot fogadja el. Lázár Attila: nekem leginkább Zsigmond Attilának a Budapest Galéria igazgatójának állásfoglalásával van némi problémám. Nem tartom korrektnek, hogy azokat a művészeket, akik pénzt, energiát, fáradságot nem kímélve tervet készítenek az 1956-os emlékműnek, ilyen stílusban ilyen mondatokkal illesse. Hogy egy ilyen állásfoglalást és ilyen bírálatot megengedhet magának a Budapest Galéria igazgatója, ezt botrányosnak tartom. Néhány mondatot idéznék Domonkos László kapcsán. Azt mondja, hogy „A terv alkotója láthatóan sok történelmi jelképpé vált „talált tárggyal” küszködött.” Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: azt mondják itt nekem, hogy ez személyiségi jogokat sért, ha ilyeneket olvasunk fel. Barna Andor: én azt javasolnám, hogy ezt az állásfoglalást ne olvassuk fel jegyzőkönyvbe. Azzal, amit képviselő úr mond, én teljes mértékben egyetértek. De én azt gondolom, hogy ne hozzuk a művészeket ilyen helyzetbe. Lázár Attila: akkor kérdezzük meg a művészeket, akiket érint, hogy szeretnék-e hallani ezt az állásfoglalást? Amennyiben hallani szeretnék, úgy gondolom, hogy joguk van megismerni ezt a véleményt.
3/11
Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: megkérdezem egyenként a művészeket, hogy kívánják-e azt, hogy felolvasásra kerüljön az állásfoglalás? Mecseki Hargita: igen Bánkuti István: igen Domonkos László: igen Oláh Szilveszter: igen. Lázár Attila: tényleg igen méltánytalannak tartom ezt a dolgot, de úgy érzem, hogy jogos a felszólalásom. Domonkos Lászlóról csak egy mondatot. „A terv alkotója láthatóan sok, történelmi jelképpé vált „talált tárggyal” küszködött.” Mecseki Hargitáról pedig: „A gyász egyszerű, konkrét eszközökkel való kifejezése a forradalom és a szabadságharc 50. évfordulóján nem elég az emlékezésre.” Utána pár mondattal: „Sajnálatos, hogy a művészt szép és emelkedett gondolatai dilettáns szobrászi megoldások irányába sodorták.” Ezt én botrányosnak tartom és anélkül, hogy bárki megkért volna erre, visszautasítom a művészek nevében. Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: én sem tartom szerencsésnek ezeket a megfogalmazásokat. Dr. Dombóvári Csaba: az előbbi hozzászóláshoz csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy mivel ez egy nyilvános előterjesztés, innentől kezdve ebből bárki bármit bárki részére idézhet, fénymásolhat, másoknak eljuttathat, mert sehol nem olvasom azt, hogy ez bármilyen szempontból zárt ülésen tárgyalandó lenne. Amit Attila az imént elmondott, azzal kapcsolatban a véleményem egyezik az övével. Engedjék meg, hogy Zsigmond Attila igazgató úrnak egy másik megjegyzését is szóvá tegyem. A 4. számú melléklet megjelöléssel van az anyagban egy állásfoglalás, amelyben azt írja, Oláh Szilveszter már átdolgozott pályamunkájával kapcsolatosan, hogy a „művész által ajánlott „RENDÜLETLENÜL” felirat maradjon el, mert irodalmi konnotációi nem az 56-os forradalomra utalnak.” Én azt gondolom, nem szeretnék most erről különösebb vitát nyitni, Vörösmarty Szózata a magyar nemzet életében nem csupán egy vers. Annál sokkal több. 1956-hoz igen is közvetlenül kapcsolódik. Azt írja még Zsigmond Attila, hogy „Felhívja egyúttal a megbízó Önkormányzat figyelmét arra, hogy mielőbb határozzon az emlékműre kerülő feliratokról.” Amennyiben az előterjesztés határozati javaslatából nem figyelmetlenség okán, hanem szándékosan került ki az erre vonatkozó utalás, akkor én azzal kifejezetten egyetértek, mert ezek szerint az előterjesztő nem osztja Zsigmond Attilának ebbéli álláspontját és azért nem tett javaslatot más szövegre, mert a RENDÜLETLENÜL szöveg feliratot tartja helyénvalónak. Amennyiben a határozati javaslat ennek megfontolásával készült el, akkor azt kifejezetten támogatom és egyetértek vele. Egyébként pedig örülök annak, hogy a zsűri végre méltóztatott találni egy olyan pályamunkát, amelyet elfogadásra javasol.
4/11
Dr. Hoffmann Attila: előterjesztőként valóban egyetértek Dombóvári képviselő úr hozzászólásával. A RENDÜLETLEN kifejezés illik ide. Vígh-Kiss József (ügyrendi): nem kívánok Zsigmond Attila védelmére kelni, de nem látom azt, hogy felhatalmazást kaptunk volna arra, hogy a szakmai dolgokban leírt véleménye nyilvánosságra kerüljön. Szakmának szakmával illik vitatkozni. Ma Képviselő-testület eddig megszólalt tagjai, bár jóindulatúan szóltak, a helyi művészek védelmében szóltak, de azonban nem szakemberek. Zsigmond Attila kifejezetten szakmai kérdésekben szólt. A dilettáns kifejezést is ilyen értelemben használja és más egyéb dolgokat is, amiket én nem kívánok itt felolvasni, mert mondom, nem tudom, hogy Zsigmond Attila szakmai kérdésekben szóló leirata nyilvánosságot kaphat-e van sem. Dr. Nagy István jegyző: nem szeretném húzni az időt, mert úgy gondolom, hogy azért a Képviselő-testület döntő többsége a másik véleményen van. Miután az előterjesztés nyilvános, igaz, hogy az idő rövidsége miatt ez nem került fel a Polgármesteri Hivatal honlapjára, amelyet ugyan nem olyan sokan olvasnak, de azért 1500-2000-3000 lakos nézegeti. Azon ez teljes terjedelmében olvasható lenne. Azt szeretném elmondani, nem szoktam ilyesmit mondogatni, de Zsigmond Attila ebben a tekintetben közszereplőnek számít. Hiszen állásfoglalása megtámadhatatlan kinyilatkoztatás, döntő szempontból. Ezt ő, mivel állásfoglalás, nyilvánosnak szánta. Ha úgy gondolta, hogy jóindulatú tanácsokat adna a Hivatal vezetésének vagy a tisztségviselőnek, akkor egy címzett baráti levélben írta volna meg. Ez, hogy úgy fejezzem ki magam, ez a Galéria hivatalos állásfoglalása. Ez pedig gyakorlatilag bárhol, akár a helyi sajtóban is megjelenhet, s ezért a felelősséget neki kell vállalnia. Barna Andor: a Budapest Galériával kezdettől fogva gondjaink voltak és problémáink és küzdelmeink. Zsigmond Attila aláírásával érkezett az állásfoglalás, de természetesen nem ő fogalmazta meg ezeket a szövegeket, hanem a résztvevő zsűri tagjai. Ők ezt egy nyilvános szakvéleményként tárták elénk. Ez nem egy titkos dolog. Hogy a testület megismerje a Budapest Galéria álláspontját, ezért ez természetesen része az előterjesztésnek. Szintén hozzátartozik a dologhoz, hogy már kezdetektől valóban én is úgy gondolom, hogy felháborító az a stílus, ahogy fogalmaz a Budapest Galéria szakértői zsűrije, hiszen ne felejtsük el, hogy az előzetes szakvéleményekben is hasonló hangnemben beszélt akár Kiss Györgyről is, illetve a többi művészről. Azt gondolom, hogy már csak kollegális szempontokból is megkérdőjelezhető ez a stílus, ahogy fogalmaznak, de azt gondolom, hogy majd a művészek egymás között egy adott alkalommal megbeszélik, mint ahogy Kiss György is elküldte azt a levelét, amelyet elküldött. Én csupán annyit mondtam és hangsúlyoztam, hogy egyetértek Lázár Attilával, én csak azt gondoltam, hogy a szakvéleményben megfogalmazottakat az itt résztvevő művészek ismerjék meg maguk, de talán nem kellene nekünk jegyzőkönyvbe mondani. Ezt csak humanitárius megfontoltságból mondtam én. Semmi probléma ilyen értelemben nincs,
5/11
hogy ez elhangzott. Én csak azt gondoltam, hogy talán nem kellene. Egy biztos és abban egyetértünk, hogy egyrészről túl dimenzionálják magukat a Budapest Galériában, amikor zsűriznek, de egy biztos, hogy ez kikerülhetetlen számunkra, hiszen a Budapest Galéria az egyetlen szakmai szervezet, aki szakvéleményt fűzhet az alkotásokhoz. A másik pedig, hogy örüljünk annak, hogy végre egy alkotást méltónak találtak arra, hogy kiállítsuk. Ne vitassuk, hogy a többi alkotás méltó lett volna vagy sem. Mi annak örüljünk, hogy végül is egyet nagy nehezen találtak és akkor álljunk neki gyorsan, hogy az évfordulóra ez az emlékmű kész legyen. Igazából túlragozni ezt a témát most már felesleges. Dr. Farkas Tibor: igen, nem kell túlragozni, de azért arra figyelmet kell fordítanunk, hogy az előző döntési sorozatban ugyan ilyen hasonló alpári stílusban fogalmaztak meg véleményeket. Ez valószínűleg nem egyszemélyi döntés, hanem egy bizottság véleménye. Így is kellene aposztrofálni. Igaz, hogy Zsigmond Attila írja alá, de valójában ez egy tendencia, amit Andor elmondott. Úgy gondolom, hogy ezt inkább a művészek egymás között kell, hogy elrendezzék, hogy elfogadható-e ez az alpári stílus a művészek részéről. Ezt én is elutasítanám és nem értek vele egyet. Az biztos, hogy nem egy személy dönti el és nem egy személy állítja össze az anyagot, hanem egy bíráló bizottság, aminek a felülvizsgálata egészen különleges körülményeket igényel. Dr. Fachet Gergő: én azt hiszem, hogy nem kérdés, hogy nyílt ülés, mert akkor zárt ülésként lett volna feltüntetve. Innentől, ami itt elhangzik, az nyilvános és bárki tudhat róla. Ráadásul a művészek hozzájárultak ahhoz, amit amúgy sem tilos tudniuk. Amit Alpolgármester úr mondott, hogy humanitárius okokból kíméljük őket, én azt gondolom, hogy szégyellje az magát, aki ilyet ír és ilyen stílusban ír róluk, illetve műveikről. Úgy gondolom, hogy szakvéleményként emlegették, én nem tartom ennek ezt, annak ellenére, hogy ilyen téren én nem vagyok szakember. Mégis azt mondom, hogy ez egy sértegetés gyűjtemény, nem pedig szakvélemény. Hogy egy ember írta alá. Én nem feltétlenül írok alá olyat vagy akkor különvéleményemet rögzítem, ha én azzal nem értek egyet. Igen is, aki aláírja, az is valamilyen módon közösséget vállal azzal a véleménnyel, amit aláírt, annak a szervezetnek vagy akár intézménynek a nevében. Andó Miklós: én már ebben a témában egyszer elmondtam, csak ismételni fogom a köztéri szobor állítással kapcsolatos ide vonatkozó javaslataimat. De ez a második vagy harmadik vagy nem is tudom hányadik fordulója ennek az 1956-os emlékműnek, megint csak igazolja, hogy valahogy nincs rendezve ez az eljárási rend napjainkban. Én magam is itt most nagyon figyeltem, hogy ki mit mond, ki hogy tudja letenni véleményét valamelyik alkotás mellé vagy az alkotás mellé. Azt tapasztaltam, hogy mi magunk is megosztottak vagyunk nyilván, hogy kinek mi tetszik, kinek melyik a szimpatikusabb. Miközben én úgy érzem, hogy ebbe a hosszú eljárási rendbe belekerültünk egy kényszerhelyzetbe, amit Alpolgármester úr is elmondott, hogy csináljunk már valamit, döntsünk már valamit, mert itt van a nyakunkon az évforduló és egyszerűen nem tudunk majd szobrot állítani, mert annyira bizonytalanná
6/11
vált a helyzet. Én úgy gondolom, hogy egy kicsit végig kell gondolni, hogy mi magunk kértük azt az előző pályázat után, hiszen ott nem lett kijelölve, nem úgy lett kijelölve elfogadható alkotás, amit Képviselő-testületünk támogatni tudott volna, hogy szűkítsük le az alkotók körét, írjunk ki részükre egy pályázatot, ami az általunk megadott nevekkel történt meg, ha én jól tudom. Ugyanaz a bizottság valóban véleményezte, ahogy a jogszabályok is leírják. Érdekes módon ugyanez a bizottság miközben az egyik körbe egyiket sem tartja alkalmasnak, általam nagyon elítélendő módon egy művészeti alkotás átalakítását kéri, ami még egy épülettervezésnél is nagyon furcsa jogi problémákat vet fel, de egy műalkotásnál már végképp. Ugyanez a bizottság – én ugyan nem láttam az átalakított változatot, mert azt egyikünk sem kapta meg szerintem, csak az eredetit – azt mondja, hogy ezzel az átalakítással viszont már ez elfogadható. Ebben a pillanatban nekem az egésszel az a gondom, hogy nem tudom értékelni a bizottságnak ezt a végső álláspontját se jobban, mint amit ti kritizáltok. Ha egyik oldalon kritizálom a hangvételét, meg véleményét, az összes többit, meg az eredeti kritikáját, azt mondom, hogy nem fogadom el, akkor nem tudom, hogy mitől lett jobb a legvégén, amikor már elfogadhatóvá válik. Én magam nagyon bizonytalan vagyok, hogy bármelyik meglévő alkotásra tudunk egy olyan többségi álláspontot, ami vélhetőleg majd a lakossággal úgy fog találkozni, ne felejtsük el, hogy ezt a felállított emlékművek meglátogatják gyerekek, iskolások, felnőttek és azt mondják, hogy ez vagy 56 vagy nem, vagy hülye az alkotás vagy nem. Vagy én vagyok az, mert nem értem. Gyakorlatilag nem tudtunk egy olyan – amit én szerettem volna – repertoárt mutatni a lakosságnak, aminél a normális rend az lett volna, hogy megszavaztatjuk a lakosságot, hogy neki melyik tetszik. Így aztán továbbra is azt kell mondanom, hogy akárki, akármelyik megoldás mellett fog ezután dönteni, megint egyedi döntés születik, a képviselők egyedi döntése születik, aki semmivel sem nagyobb szakértő, mint bármelyik lakos, aki majd ezt véleményezi. Egy megoldást látok, ami elfogadható, ha meg akarja valaki valósítani ezt az alkotást, csak azt tudja támogatni, amit végül is második körben ez a bizottság javasolt. Ha jól értem, akkor mást nem javasolhat a Budapesti Közgyűlés sem. Egy olyan eljárási rend van, s adott esetben egy olyan helyzetbe kerülünk, hogy egy olyan bizottságnak az elfogadott módosított tervről való véleményét fogadja el és javasolja a testületnek, ahol egyrészt a bizottság sértette a többi művész identitását és érzékenységét, másrészt nem vagyok benne biztos, hogy tényleg az az alkotás azzal az átalakítással fogja kifejezni ennek az emléknapnak a méltóságát. Én magam teljesen tanácstalan vagyok ebben az egész dologban. Vélhetőleg vagy tartózkodom vagy nem is igazából tudok dönteni egyik alkotás mellett sem, mert egyikre sem tudom azt mondani, hogy szívem szerint egyetértek és ez a lakosság nagy részében is azt az érzést kelti, amit bennem keltenek. Dr. Hoffmann Attila: a mostani határozati javaslatunkban csak egy név szerepel, Oláh Szilveszter műve. Erről kell döntenünk. Olyan módosító indítvány eddig a percig nem érkezett hozzám, hogy a másik három művész közül döntsünk. A döntés egyszerű. Vagy elfogadjuk Oláh Szilveszter művét vagy nem.
7/11
Lázár Attila: azon ritka pillanatok egyike, hogy egyetértek Andó képviselőtársam mondanivalójával. Jegyző úrtól kérdezném, hogy amennyiben fizettünk ezért a szakvéleményért, akkor mennyit fizettünk? Úgy érzem, ahogy Andó képviselőtársam is utalt rá, hogy egy szakmai erőszakot követett el a Budapest Galéria a művészeken azzal, hogy befolyásolni próbálta és ajánlásokat tett, hogy hogyan kellene átalakítani ezt a tervezetet, ezt a művet. Igazából egy művész számára nem tudom hogy éli meg, biztos nem lehet egyszerű ezt megélni, amit ő elképzelt, megálmodott, abba „szakmai szervezetek” beleszólnak, és mint egy megrendelésre az ő szájízük szerint próbálják kialakítani azt a műalkotást, mert itt műalkotásról van szó, és nem egy egyszerű épületről, amit csak úgy egyszerűen át lehet alakítani. Ezt botrányosnak tartom. A magam részéről nem kívánom ezt a szakvéleményt semmilyen szinten elfogadni. Javaslom, hogy mielőtt befejezném, hogy át kellett-e alakítani, nem kellett átalakítani. Most milyen stádiumban van igazából ez a terv? Dr. Hoffmann Attila: az előző kérdésére tudok válaszolni. Egy zsűrizés 25 ezer Ft. De itt négyet zsűriztek? Egyet csak? 25 ezer forint volt a zsűrizés. A másik kérdésére pedig nem tudom, hogy ki tud válaszolni, talán a művész úr maga, hogy van-e szó pillanatnyilag bármilyen átalakításról a beadott pályázathoz képest? Oláh Szilveszter: az én tervem lényege, ami ebben van. Nagyon egyszerű megfogalmazása tulajdonképpen, a nép erejét szerettem volna ezzel kifejezni nagyon egyszerű eszközökkel monumentális módon. Ez azt jelentette, hogy a hordozás, ami időben nekünk megvan és a feladatunk és a következő plasztikai elemmel gyakorlatilag egy keresztbe állított gerenda, ami tulajdonképpen a hordozást jelképezi. Nekem ezen nem kellett változtatnom. Gyakorlatilag két kapu, amin van egy bejárat. Én úgy hoztam fel ezt a plasztikát, hogy én nem szobrot készítek 1956-nak, hanem kápolnát. A kápolna, a fenséges dolog, ami ezzel a néppel és a szabadságvágyat ki tudja fejezni. Ezt egyszerű eszközökkel, amik nekem rendelkezésre állnak, én ezt megpróbáltam. Létrehoztam egy belső teret a kapuzaton belül, egy szakrális térnek nevezhető belső teret, ami kívül is szemlélhető. Ez az emlékmű 5 méter magas gránitból készül és 6 köbméter gránit szükséges hozzá. 3 méteres fesztávolságban, tulajdonképpen súrolja a lehetőség határát. Nagyon egyszerű eszközökkel próbáltam megjeleníteni 1956-ot. Én gyerekkoromban ezt át is érezhettem valamilyen szinten. Amint említettem, nem kellett változtatni, csak egy kicsit meg kellett mozdítanom valamilyen szinten, mert hozzáért a gerenda egy kicsit egymáshoz és akkor egy bizonyos távolságot javasoltak. Ezzel jobb lesz lényegében a munka. Dr. Hájer Emília: kérdezném, hogy a javaslat azt jelenti, hogy akként fogadjuk el az alkotást, hogy nem lesz rajta a felirat, vagy pedig az alkotó által elkészített módon fog megvalósulni a RENDÜLETLENÜL szó feltüntetésével? Két mondattal szeretném képviselőtársaimat tájékoztatni arról, hogyan tudják a művészek megvédeni magukat. Barna Andor utalt arra, hogy a művészek intézzék el ezeket a problémákat a Budapest Galériával. Én úgy tudom, hogy ez egy nagyon nehéz dolog. Hogyan tudják a
8/11
művészek megvédeni önmagukat, amikor kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert a következő alkotásaikat is fogják véleményezni és zsűrizni. Azt hiszem, hogy itt ezen a helyen, ha mi most megvédjük őket, akkor nagyon helyesen tesszük, mert saját magukat megvédeni egy nagyon nehéz kérdés. Olyannyira, hogy az előző pályázaton nyertesnek hirdetett Lugossy Mária tudomásom szerint – a művészek tájékoztatása szerint – a MAOE Kuratóriumának elnöke, annak a Kuratóriumnak, amely a pályázati díjak elosztásáról dönt. Hogyan lehet szembeszállni egy művésszel, aki esetleg a kenyéradója egy-egy külső területeken vagy bárhol dolgozó művésznek? Én azt hiszem, hogy helyesen tesszük, ha művészeinket, a szuverenitásukat, művészeti alkotásaikat egy kicsit megvédjük. Dr. Hoffmann Attila: a kérdésre válaszolva, ha művész úr úgy gondolja, hogy az eredeti szöveg legyen rajta, akkor az lesz rajta. Én nem látok okot, hogy változtassunk ezen. Ifj. Lepés Imre: a magam részéről is több más előttem felszólalóval egyetértek azzal, hogy a Budapest Galéria jóval szigorúbb volt a művészekkel, mint ahogy az kellett volna. Én azt gondolom, hogy mindegyik művész nagyon komolyan vette a feladatot. Látszik az alkotásokon, hogy nagyon komolyan vették a tervezést. Azt gondolom, hogy a testület nevében mondhatjuk azt, hogy köszönetünket fejezzük ki azért, hogy ezeket a terveket elénk tették. Én úgy érzem, hogy jobbindulatú hozzáállással a Budapest Galéria részéről mindegyik alkotásban megfogalmazódik 1956 és csak jó megközelítés és jó érzék kell ahhoz, hogy mindegyik alkotásból kiolvasható 1956 szellemisége és 1956 üzenete. Ezért talán a magam részéről is azt mondom, hogy nem tartom szerencsésnek a Budapest Galéria részéről azt, hogy csak egyetlen egy alkotást tartottak alkalmasnak arra, hogy megvalósuljon. Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm minden művésznek azt, hogy ilyen komolyan vette a feladatot és ilyen komoly munkákat tett az asztalra a testület részére. Vígh-Kiss József: úgy gondolom, hogy Zsigmond Attila 2. mellékletben szereplő állásfoglalása sok olyan megfogalmazást tartalmaz, ami sértő lehet. Ez egy etikai kérdés. Itt a testületnek pedig nem az a dolga, hogy egy bíráló bizottság etikai gondjain orvoslást eszközöljön, akár helyi művészek tekintetében. Egy feladatunk van, hogy Oláh Szilveszter szobrászművész által készített 4. mellékletben szereplő tervezetet indokolt okok miatt elfogadja vagy nem fogadja. Több változat itt nem szerepel. Az összes többi művész lehet, hogy abba a tudatba van itt, hogy választási lehetősége van a testületnek, nincs. Az előterjesztés is azt tartalmazza, ez az állásfoglalás is egyértelműen ezt tartalmazza. A módosítást múlt időben írja a 4. számú mellékletben Zsigmond Attila által aláírt állásfoglalás. Miben gondoljuk azt, hogy változtatni kell? A RENDÜLETLENÜL szó oda tartozik az 1956-os szellemiséghez vagy pedig nem. Az összes többibe a szakma már döntött. Nekünk nem szakmai kérdésekben kell döntenünk. Erre is mondhatom azt, hogy szakma kérdés, de inkább egy érzelmi oldalról megközelíthető dolog, hogy a RENDÜLETLENÜL kifejezést Oláh Szilveszter hogyan érzi bele ebbe az alkotásba, vagy mi hogyan gondoljuk, hogy ez a kifejezés beletartozó-e vagy
9/11
sem. Én úgy gondolom, hogy beletartozó, mert az 1956 szellemiséghez is mondhatjuk, hogy RENDÜLETLENÜL kitartunk a magyar szabadságvágy mellett. Nem kell belemagyaráznunk sehogy, beleérezzük. Én azt gondolom, hogy erről döntsünk, hogy ez megvalósítható-e ezekkel a szakmai állásfoglalásokkal. Dr. Péczely Terézia: látnunk kell azt, hogy Budapesten kétszintű döntési mechanizmus van pontosan a kerületek és a Főváros viszonyából adódóan, ami egyébként vidéki önkormányzatoknál nem így működik. Ott a testület azok mellett a művészi alkotások mellett leteheti voksát, amelyek neki tetszenek. Én úgy gondolom, hogy itt volt egy első fordulója ennek törekvésnek, hogy szobrot tudjunk állítani. Itt volt egy nyertes pályamű, a Lugossy Mária pályaműve, amelyet a Főváros is jóváhagyott. Itt én azt mondom, hogy nekünk a döntési helyzetünk az, hogy az eredeti Lugossy Mária-féle emlékművet kívánjuk felállítani, amivel nagyon sok embernek elég komoly problémái voltak és elég rossz képzeteket is kelt ez az alkotás. Vagy pedig kérésünknek megfelelően végre egy kerületi művésznek egy megfelelő, színvonalas munkája kerülhet oda. Nem mellesleg az Önkormányzat által finanszírozott keretekből. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kell ragadnunk azt, hogy színvonalas munkák érkeztek. Oláh Szilveszter munkája is fantasztikusan szép. Én úgy gondolom, hogy méltó emléket tud állítani 1956-nak. Feltétlenül ezt a határozati javaslatot kell elfogadnunk. Kerületi művész színvonalas, nívós munkájával emlékezzünk meg az évfordulóról és felejtsük el az előző félresiklást Lugossy Máriának ezzel a sajátos dolgával. Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: további hozzászólás hiányában a vitát lezárom. Ismertetem és szavazásra bocsátom a határozati javaslatot, melynek elfogadásához minősített többség szükséges. 100/2006. (III. 9.) Kt. határozat 1./ Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzatának Képviselőtestülete úgy dönt, hogy a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékpark területén létesítendő 1956-os emlékhelyen köztéri alkotás tervezésére az 503/2005. (XI. 17.) Kt. határozatával kiírt meghívásos pályázatra beérkezett pályaművek közül az Oláh Szilveszter szobrászművész által benyújtott terv megvalósítását támogatja. 2./ A Képviselő-testület az 1. pontban foglalt döntése értelmében javasolja Budapest Főváros Közgyűlésének a 2285/2005.(X.19.) Főv. Kgy. határozat visszavonását, melyben Lugossy Mária szobrászművész emlékművének elhelyezését hagyta jóvá a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparkban. 3./ Felkéri a Polgármestert, hogy az 1-2. pontban foglalt döntéséről értesítse a Főpolgármester útján Budapest Főváros Közgyűlését.
10/11
4./ Felkéri a Polgármestert, hogy Budapest Főváros Közgyűlésének jóváhagyó döntését követően kösse meg az emlékmű kivitelezésére vonatkozó szerződést. Felelős: Dr. Hoffmann Attila polgármester Határidő: azonnal; jóváhagyásra történő felterjesztésre: a döntést követő 15 napon belül; a szerződés megkötésére: a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyó döntését követő 30 napon belül (23 igen, 2 nem szavazat, 1 tartózkodás) Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: a magam nevében is minden művésznek a munkáját, alkotását, tényleg nagyon szép és nemes hozzáállását ehhez a pályázathoz megköszönöm! Mint minden pályázatnál itt is egy győztes van, gratulálok neki és jó munkát kívánok! Minél szebb és minél gyorsabb emlékműkészítést. Az ülést 11 óra 44 perckor bezárom.
K.m.f.
Dr. Nagy István jegyző
Dr. Hoffmann Attila polgármester
11/11
