XVI. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM. Budapest május 20. Összefoglalók

Budapest 2009. május 20. Összefoglalók

Kongresszusi összefoglalók

XVI. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM

A TERMÉSZETES ÖREGEDÉSSEL JÁRÓ PSZICHÉS FOLYAMATOK – IDŐSKORI PSZICHÉS ZAVAROK Baraczka Krisztina Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, Budapest

A biológiai tudományok fejlődésével, a természetes öregedéssel járó finom testi változások megismerésében jelentős előrehaladás történt. Az utóbbi néhány évtizedben került előtérbe a testi öregedést kísérő, vagy azoktól független, pszichés tünetek elemzése, a biológiai és szocioökonómiai hatások együttes vizsgálata. Az életkor jelentős emelkedésével párhuzamosan fontos, megoldandó kérdéssé vált, hogy az időskori mentál-higiénés ellátás terén előrelépés történjen. Az idősek elfogadható életminőségének biztosításához a szellemi teljesítőképesség megtartása mellett elsősorban a hangulati zavarok kialakulásának megelőzése és megfelelő kezelése szükséges. Annak megállapítása, hogy az idegrendszer természetes öregedési folyamata, vagy már betegség szintjét elérő elváltozása áll fenn, keresztmetszeti vizsgálat alapján aligha lehetséges. A fiatalkori személyiségjegyek, a tünetek, panaszok folyamatukban történő elemzése mellett, elsősorban a korszerű neuroradiológiai vizsgálatok adhatnak támpontot az agy aktuális funkcionális állapotáról, de nem vonható párhuzam az organikus elváltozás és a pszichés tünetek között. A tünetek oki elemzését nehezíti a komorbid testi betegségek (mint alvási apnoe, alul- vagy túltápláltság, cardiovascularis és mozgásszervi betegségek) jelentős aránya. A geriátriai betegek mintegy 50%-a szenved krónikus fájdalomtól, ami indukálhatja a hangulat kedvezőtlen alakulását. Magukat elbutultnak tartó idősek mintegy 50%-ában volt észlelhető minimális kognitív érintettség (MCI), ami lehet jele a kezdődő elbutulásnak, a vizsgáltak 25%-ánál azonban semmiféle elbutulásra utaló jel nem volt. A figyelmi funkció időskorban gyakran tapasztalható gyengülése és az exekutív diszfunkció a motoros teljesítmény csökkenéséhez vezethet. Idős korban a leggyakrabban előforduló pszichés betegségek az elbutulás és a depresszió. A betegség szintjét elérő globális kognitív funkció-csökkenés (demencia) rendszerint együtt jár a hangulati élet változásával. A kezelés megválasztása szempontjából lényeges, hogy a két kórképet egymástól lehetőség szerint elkülönítsük. Mindkét betegség esetében igen kifejezett tünet a szorongás, az agitáltság. Nem ritka, egyes közlések szerint eléri a 30%-ot a hangulati zavarral küzdő időseknél az időskori anorexia. Az időskori pszichés panaszok kezelésében a szokványos pszichotróp szerek mellett jelentős szerep jut a komorbid betegségek kezelésének. Az idősödő populáció pszichoedukációja, a szénium éveire történő felkészítése akár megelőzheti a hangulati élet zavarainak kialakulását, segíthet a kognitív deficit kellő időben történő észlelésében és a coping mechanizmusok kialakításában. Az időskori izoláció okozta pszichés tünetek kialakulásának prevenciójában nem mellőzhető a közvetlen család tevékeny részvétele. A kis közösségek (pl.: idősek napközi otthona, klubtevékenység) is jelentős szerephez juthatnak. A cél az, hogy az időskor élettani sajátosságait figyelembe véve, az idősebb embert motiváljuk a számára fontos és lényeges tevékenység fenntartásában, segítsünk a pihenés-tevékenység arányának megfelelő megválasztásában biztosítva ezzel az idősek megfelelő életminőségét.

IMMUNTOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK ALTATÓGÁZ-EXPONÁLT DOLGOZÓKBAN Biró Anna1, Fodor Zoltán1, Tompa Anna1,2 Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 2SE Közegészségtani Intézet, Budapest

1

Az Országos Kémiai Biztonsági Intézetben a munkahelyi expozíciónak kitett dolgozók egészségvédelme érdekében évekkel ezelőtt megkezdtük az immunológiai állapot felmérését, ill. esetleges immuntoxikus hatások vizsgálatát. A jelen vizsgálatban foglalkozásuk során altatógázokkal exponáltak körében végeztünk immuntoxikológiai monitoroI S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O nko l ó gi a 5 3:3 0 3 – 312 , 2 0 0 9 • D O I: 10.15 5 6 / M O nko l. 5 3 . 2 0 0 9. 3 .12

303


ÖSSZEFOGL ALÓK

zást. Vizsgálataink során arra kívánunk választ kapni, hogy a 2008-ban vizsgált dolgozóknál a korábban mért immunológiai eltérések a kockázatkezelés (altatógázok elszívása) eredményeként javultak-e. Az előadásban az altatógázokkal exponált kórházi személyzet (21 fő) 2008-ban végzett immuntoxikológiai vizsgálatait mutatjuk be, 56 kontroll adataihoz, illetve az ugyanezen munkahelyeken korábban végzett vizsgálatokhoz (49 fő) viszonyítva. A vizsgálatok elvégzése előtt minden donorról részletes anamnézist vettünk fel, ami kiterjedt az aktuális egészségi állapotukon túl az alkoholfogyasztási és dohányzási szokásokra, életmódra, esetleges gyógyszeres kezelésekre. A keringő limfociták alcsoportjait és aktiváltsági állapotát immunfenotipizálás módszerével, áramlásos citofluorimetriával határoztuk meg. A vizsgált antigének: CD3, CD4, CD8, CD19, CD25, CD45, CD56 és CD71. Funkcionális tesztként elvégeztük a fehérvérsejtek reaktív oxigénintermedier-termelésének mérését Phagoburst® segítségével. Az altatógáz-exponált csoportban szignifikánsan csökkent a CD71-pozitív, aktivált B-sejtek százaléka a kontrollhoz képest. Ez az érték a korábbi vizsgálatban is csökkent a kontrollhoz képest, de nem szignifikáns mértékben. A korábbi vizsgálatokban az NK-sejtek, illetve a CD25-pozitív, aktivált helper T-sejtek aránya alacsonyabb volt a kontrollnál, mely eltérések a jelen vizsgálatban közelítettek a kontroll átlagához. A 2008-ban mért monocitaszám szignifikáns emelkedést mutatott mind a kontrollhoz, mind az előző vizsgálathoz képest, a korábbi vizsgálatban tapasztalt csökkent eozinofilszám 2008-ban a kontroll értéket mutatta. A fehérvérsejtek reaktív oxigénintermedier-termelésében nem tapasztaltunk eltérést a kontrollhoz képest. Következtetés: A 2008-ban vizsgált altatógáz-exponált csoportban számos eltérést tapasztaltunk a kontrollhoz képest. Az észlelt immuntoxikológiai elváltozások továbbra is felvetik a munkahelyeken fennálló, immuntoxikus expozíciót, ezért a munkavégzés egész időtartama alatt a munkatér levegőjének minőségét a határértékek betartásával (pl. megfelelő elszívórendszerrel) kell biztosítani. Támogatás: ETT 08-590/2006

STRATÉGIÁK AZ IDŐSKORI PROBLÉMÁK MEGELŐZÉSÉRE Boga Bálint Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság, Budapest

A stratégia: cselekvések hosszabb távú terve egy kitűzött cél elérése érdekében. A cél lehet a jelenlegi helyzet javítása, egy jelenlevő vagy előrelátható probléma megoldása illetve megelőzése. Az öregedési folyamat optimalizálása stratégiát igényel. Az öregedés biológiai folyamata alapjaiban genetikailag adott, de fenotípusában sok extrinsic tényező által befolyásolt, a genotípus manifesztációját is módosíthatja. A biológiai öregedés élettani folyamat, de legelőnyösebb formájában is a funkcióképesség beszűkülésével jár, az alkalmazkodás gyengül (kvázi-patológiás folyamat, kivétel a krisztallizált intelligencia). A fokozott sérülékenység és az időfaktor a betegségek szaporodását eredményezi (multimorbiditás), ami az önellátási képességet is felfüggesztheti. A társadalom az időseket ezek alapján és ezektől függetlenül más szerepkörbe, más státuszba helyezi. Mind a biológiai, mind a szociális változásokat mély pszichológiai jelenségek kísérik. Erikson pszichoszociális, ún. epigenetikus modellje minden életfejlődési fordulatot, mint egyedi krízis-szituációt kezel, amelynek lehet pozitív vagy negatív kimenetele. Az idősödés megélése, mint krízis az érettség, integráltság illetve a kétségbeesés, válság alternatívájának lehetőségét hozza. Ez lényegében a Reichard-féle idősödési 5 magatartás-típust osztja 2 csoportra: előnyös (konstruktív, dependens) illetve hátrányos (védelembe vonuló, rosszindulatú, önvádló) típusokra. Mindezek arra utalnak, hogy az öregedési folyamatnak vannak változó, nem determinált, változtatható tényezői, illetve az e folyamat mentén gyakrabban felmerülő, gyakran bio-pszicho-szociális problémák, kritikus helyzetek leképezhetők, elemezhetők, gyakran megjósolhatók és megelőzésük, megoldásuk megközelíthető, vagy legalábbis megkísérlendő. Ez adja a stratégia létjogosultságát az időskori problémáknál. Az egyéni ún. sikeres öregedés kell a stratégia végcélja legyen a hanyatlás késleltetése és a morbiditás megelőzése által. Rowe és Kahn szerint a sikeres öregedés jellemzői a következők: 1. betegségek elkerülése, 2. magasszintű fizikai és szellemi aktivitás, 3. részvétel a közösség életében. Ezek megvalósításához szükséges a makrotársadalom, az állam segítsége, szintén szabályozott formában, konszenzuson alapuló stratégia alapján. Ez az elősegítő, intézményesített magatartás az egész társadalom érdeke. A két stratégiának tehát, az egyéninek és a társadalminak találkoznia kell. Az egyéni stratégia az életmód összes területének tudatos, a jelenlegi tudomány elfogadott elveit figyelembe vevő befolyásolásán, tervezésén, módosításán kell alapuljon. Az előző előadások nagyrészt részletezték ezeket a tényezőket: idősödés késleltetése, primer prevenció lehetőségei, fizikai aktivitás, diéta (kalória-restrikció, összetétel, kiegészítő tápanyagok), fizikai környezet, betegség-megelőzés, toxikus anyagok hatása (nikotin és alkohol progériás hatása), pszichés megterhelések, ismeretszerzési igény. A társadalmi/állami stratégia a társadalmi élet összes területét magába kell foglalja, ahol idősek, az ő sajátságos problémáikkal megjelennek. Hazánkban előzetes próbálkozások után a közelmúltban ilyen stratégia tervezete került kidolgozásra, jelenleg folyik az egyeztetése, társadalmi vitára bocsátják. Egyik fő cél az idősek negatív diszkriminációjának (ageizmus) kiküszöbölése. Fog-

304

I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O nko l ó gi a 5 3:3 0 3 – 312 , 2 0 0 9 • D O I: 10.15 5 6 / M O nko l. 5 3 . 2 0 0 9. 3 .12

lalkoztatás, nyugdíjazás, támogatási rendszer, kulturális célok (e-inclusion), egészségügy képezik a fő fejezeteket. Utóbbiban a primer, szekunder és tercier (rehabilitáció) prevenció intézményes rendszere, az idősek az általános ellátásban, a speciális geriátriai ellátó rendszer kiépítése (konzultációs rendszer, kórházi mobil team, geriátriai osztályok). A gazdasági válság – úgy néz ki – a rövidtávú elképzeléseknek gátját fogja szabni.

IMMUNTOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK FORMALDEHID-EXPONÁLT DOLGOZÓKBAN Fodor Zoltán1, Biró Anna1, Tompa Anna1,2 Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 2SE Közegészségtani Intézet, Budapest

1

Az Országos Kémiai Biztonsági Intézetben a munkahelyi expozíciónak kitett dolgozók egészségvédelme érdekében évekkel ezelőtt megkezdtük az immunológiai állapot felmérését, ill. esetleges immuntoxikus hatások vizsgálatát. A jelen vizsgálatban foglalkozásuk során formaldehiddel exponáltak körében végeztünk immuntoxikológiai monitorozást. A vizsgálatokban formaldehiddel exponált patológusok és szövettani asszisztensek vettek részt (összesen 28 fő). A donorokat két csoportra osztottuk: az első csoportban 15 fő (főleg szövettani laboratóriumi dolgozók) a formaldehid mellett szerves oldószerekkel is, míg a második csoportban vizsgált 13 személy elsősorban csak formaldehiddel volt exponálva. Az adatokat 56 kontroll adataihoz hasonlítottuk. Minden donorról részletes anamnézis készült, mely az egészségi állapot felmérésén túl kiterjedt a munkahelyi expozícióra, életmódra, alkoholfogyasztási és dohányzási szokásokra illetve gyógyszeres kezelésre. Az immuntoxikológiai felméréshez a perifériás limfociták felszíni markereit mértük fluoreszkáló festékekkel jelölt monoklonális ellenanyagok segítségével, áramlásos citofluoriméteren. A vizsgált antigének: CD3, CD4, CD8, CD19, CD25, CD45, CD56 és CD71. Meghatároztuk a limfocita-szubpopulációk százalékát, illetve az aktivációs markereket expresszáló limfociták arányát. Funkcionális tesztként elvégeztük a fehérvérsejtek reaktív oxigénintermedier-termelésének mérését Phagoburst® segítségével. A formaldehid-exponált csoportokban csökkent a citotoxikus T-sejtek aránya a kontroll csoporthoz képest, ez a Th/Tc arány eltolódásához vezetett. Az aktivációs antigéneket kifejező T- és B-limfociták csoportátlagai nem különböztek szignifikánsan a kontrolltól, és a fehérvérsejtek reaktív oxigénintermedier-termelésében sem tapasztaltunk eltérést a kontrollhoz képest. A formalinnal exponált dolgozók csoportjában a T-sejt-alpopulációk szignifikáns eltolódását mutattuk ki, ami arra utal, hogy immuntoxikus hatás érte a csoportot. Patológusok, szövettani asszisztensek expozíciójára elsősorban ott lehet számítani, ahol szövettani preparátumok készítése során szerves oldószerekkel, daganatkeltő hatású szövettani festékekkel, ill. formaldehiddel dolgoznak, vagy formaldehidben fixált mintákat értékelnek. Itt az expozíció csökkentésének legalkalmasabb módja a megfelelő helyi elszívás kialakítása a szövettani laboratóriumban, vagy az értékelő mikroszkópok mellett.


ÖSSZEFOGL ALÓK

Támogatás: ETT 08-590/2006 AZ ÖREGEDÉS NEUROBIOLÓGIÁJA Hámori József MTA-PPKE-SE Neuro-Infobionikai Kutatócsoport, Budapest

Növekszik az átlagéletkor – vannak országok, ahol már 80 év feletti, hazánkban ennél kisebb mértékű a növekedés, de a nyugdíjasok száma itt is gyorsan emelkedik. Világszerte felmerül a kérdés: hogyan lehetne a 60-65 év feletti felnőttek életminőségét úgy biztosítani, hogy a Goethe-i „boldog öregkor” mind több embertársunknak valóban boldog, lehetőleg aktív életszakaszt jelentsen? A „korosodást” e biológiai korban több változás kíséri: a mozgásrendszer, az érzékszervek (látás, hallás) öregedéssel járó gyengülése és – ami különösen lényeges – a mentális-agyi képességek, folyamatok változásai. Feltűnő, hogy a fizikai állapot változása – pl. csökkent mozgásképesség – általában nem jelenti a szellemi képességek hasonló romlását. Most ünnepeltük Rita Levi-Montalcini, olasz Nobel-díjas 100 éves születésnapját, aki teljes szellemi aktivitással dolgozik ma is (a látása ugyan már korlátozott). Ő azt állítja, hogy a hosszú élet titka az örömszerző munkában töltött élet. Valóban, az idegrendszer-kutatók szerint az agyat – épp úgy mint izmainkat – állandóan tréningezni kell ahhoz, hogy működőképességét megőrizze. Ez azért is fontos, mert a korral az idegsejtek száma csökken, optimálisan 90-100 éves korra is csak 10%-kal, de ha nem használjuk, jóval nagyobb mértékben. Az agyat érő más, patológiai inzultusok esetén (stroke, Alzheimerkór, stb.) természetesen a sejtpusztulás és ezzel együtt a mentális képességek radikális csökkenése tapasztalható; minél idősebbek, annál gyakrabban alakulhat ki az Alzheimer-kór. „Normális” öregedés esetén (s ez lehet ma is a többség) azonban az időskorúak saját erőforrásaik igénybevételével tudják sokszor megújítani a szellemi frissességet. Jóllehet a vizsgálatok szerint a foglalkozással kapcsolatos mentális aktivitás 70-75 év után csökkenhet, de bizonyos tulajdonságokban (pl. a gondolkodásban oly lényeges „bölcsességben”) a fiatalokkal összehasonlítva pozitív eredményeket tapasztalhattak a kutatók. Még lényegesebb, hogy a Homo sapiensre oly jellemző kreatiI S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O nko l ó gi a 5 3:3 0 3 – 312 , 2 0 0 9 • D O I: 10.15 5 6 / M O nko l. 5 3 . 2 0 0 9. 3 .12

305


ÖSSZEFOGL ALÓK

vitás, alkotóképesség ebben a késői korban – megfelelő elő-tréning esetén – továbbra is jellemzője lehet az időskorúaknak. De mi ez az elő-tréning? Úgy tűnik, hogy a boldog, derűs és alkotó időskorra már nagyon fiatalon fel kell készülni. Néhány éve derült ki, hogy az elő-homloki lebenyben (gyerekkortól!) ún. tudati tartalék, „cognitive reserve” alakul(hat) ki, amelyet sok tapasztalati cselekvés, s főleg tanulással kapcsolatos élmények sorozata alakít ki úgy, hogy az így raktározott élményanyag a későbbiekben jól felhasználható, időskorban különösen. Egy példa: megfelelő „raktár” esetén az Alzheimer-kór megjelenése 8-10 évtől 2 évre redukálható. (A pusztuló kérgi sejtek funkcióit a „raktár” sejtjei sokáig képesek pótolni.) Ez aláhúzza a komoly és lehetőleg motivált tanulás fontosságát iskolában és azon kívül egyaránt. Az élethosszig tartó, élvezetet generáló tanulás és a dolgok iránti érdeklődés fenntartása pedig egyik – ha nem a legfontosabb – tényezője a Goethe-i boldog öregkor megvalósításának.

FORMALDEHID-INDUKÁLT APOPTÓZIS ÉS KROMOSZÓMAABERRÁCIÓK FORMALDEHIDDEL EXPONÁLT DOLGOZÓKBAN Jakab Mátyás1, Klupp Tibor, Besenyei Krisztina1, Biró Anna1, Major Jenő1, Tompa Anna1,2 1 Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 2SE Közegészségtani Intézet, Budapest

A formaldehid (FA), illetve annak vizes oldata (formalin) az IARC I csoportjába sorolt, bizonyítottan rákkeltő vegyület. Vizsgálatainkat 4 patológiai osztályról, összesen 37 FA-val exponált egészségügyi dolgozó körében végeztük. Az FA-exponált személyek mind nők voltak. Eredményeinket 37 korban és nemben egyeztetett (csak nőket tartalmazó), ismert genotoxikus ágensekkel nem exponált kontrollokkal hasonlítottuk össze. A vizsgálatainkban szereplő FA-exponált személyeket két csoportra osztottuk: az első csoportban 16 donor (főleg szövettani laboratóriumi dolgozók) az FA mellett szerves oldószerekkel is, míg a második csoportban 21 vizsgált személy elsősorban csak FA-val volt exponálva. Annak ellenére, hogy a szövettani laboratóriumokban (a munkaterületek egy részén) elszívás is volt, a légtérben az FA jelenléte állandóan észlelhető volt. Ugyanakkor, a második csoport dolgozói esetén, a munkahelyeken elszívás nem volt. A légtéri FA-koncentráció mérése csak az egyik osztályról volt elérhető, ahol a munkaidő alatt mérhető átlagos légtéri FA-koncentráció 0,4–1,1 mg/m3 között volt (átlag: 0,9 mg/m3), jelentősen meghaladva az FA-ra vonatkozó magyarországi TWA-8 határértéket (0,6 mg/m3). A vizsgálatok során, a klinikai laboratóriumi vizsgálatok mellett, részletes anamnézist vettünk föl. Genotoxikológiai vizsgálatainkat fitohemagglutinin (PHA) stimulált perifériás limfocitákból végeztük, a végpontok a következők voltak: HPRT pontmutációk, kromoszómaaberrációk (CA), testvérkromatida-kicserélődés (SCE) és high-frequency SCE (HF/ SCE) gyakorisága, korai centroméra-szétválás (PCD), UV-indukált DNS-repair szintézis. Áramlási citofluorimetriás mérések: limfocita S-fázis és apoptózis bróm-dezoxiuridint (BrdU) beépített sejtekből. Az apoptotikus aktivitás és CA átlaga az FA-exponáltak mindkét csoportjában szignifikánsan magasabb volt a kontrollok átlagánál. Az aberrációk elsősorban kromatid-típusú törések voltak. A vizsgált donorok elsősorban FA-val exponált csoportjában, az FA mellett elsősorban szerves oldószerekkel exponáltak csoportjához képest, a CA átlaga alacsonyabb, míg az apoptózis átlaga emelkedett volt. A PCD az FA-exponáltak mindkét csoportjában a kontrollokhoz képest szignifikánsan emelkedett volt. Az elsősorban FA-val exponáltak csoportjában a VF szignifikáns csökkenését és a HF/SCE (nem szignifikáns) emelkedését észleltük. Az FA-exponáltak körében egyértelműen igazolható volt a munkakörülmények összefüggése a CA-gyakoriságok és az apoptózis csoportátlagának változásával. Az FA-exponáltak csoportjaiban észlelt, FA-indukált CA (és HF/SCE, illetve PCD) az érintettek körében fokozott rákrizikóra utal. Az elsősorban FA-val exponáltak csoportjában észlelt, az FA mellett szerves oldószerekkel exponáltak csoportjához képest alacsonyabb CA és VF átlagértékek a károsodott sejtek FA-indukált apoptózis okozta fokozott eliminációjával magyarázhatók. Az eredmények ugyanakkor felhívják a figyelmet a munkahelyi rákkeltők, jelen esetben a légtéri FA mérésére, továbbá a védőeszközök alkalmazására, és a munkahelyi biztonsági rendszabályok fokozott betartására is. Vizsgálatainkat az NKFP-1/B-047/2004 sz. Széchenyi pályázat és az ETT 08-590/2006 támogatásával végeztük. A DEPRENIL CITOPROTEKTÍV ÉS ANTIAPOPTOTIKUS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA IN VITRO Kocsis Zsuzsanna1, Marcsek Zoltán1, Deák Veronika1, Jakab Mátyás1, Grósz Gábor2, Tompa Anna2 1 Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 2SE Közegészségtani Intézet, Budapest

A deprenilt (fenil-izopropil-metil-propargilamin) 1962-ben szintetizálták magyar kutatók. Szelektíven és irreverzíbilisen gátolja a MAO-B enzimet. Ezt a hatását használják ki a Parkinson-kórban szenvedő betegek kezelésére. A deprenilt évtizedek óta használják neuroprotektív szerként, ennek ellenére molekuláris biológiai hatása, az apoptózis-szignálutak pontosítása még a mai napig nem tisztázott. Az újabb, in vitro sejtszintű vizsgálati eredmények hozzájárulhatnak a molekula szélesebb spektrumú felhasználásához. A régóta használt deprenil farmakológiai felhasználási spektrumának az esetleges bővítéséhez szükséges in vitro kísérleti adatok szolgáltatása.

306


Citoprotektív hatás: MCF-7 és HepG2 sejteket kezeltünk szérummegvont környezetben, deprenillel. Az éheztetés alatt a deprenil kezelés szignifikáns mértékben csökkentette a sejtek pusztulását, 10-100 nM dózistartományban. Éheztetés, azaz a szérummegvonás, mint környezeti stressz hatására a felhalmozódó reaktív oxigéngyökök fokozzák a DNS-degradáció mértékét. Az emelkedett DNS-károsodás azonban fokozott p53-expresszióváltozást eredményez. Eddigi vizsgálataink alapján feltételezzük, hogy a deprenil a p53-expresszió csökkenésén keresztül fejti ki antiapoptotikus hatását, amit további PCR-vizsgálatokkal szándékozunk alátámasztani. Antioxidáns hatás: A deprenil szignifikáns mértékben emelte a HepG2 sejtek antioxidáns kapacitását. A deprenil emeli a redoxfehérjék szintézisét, fokozza a Mn-SOD expresszióját, valamint a propargilamin scavenger aktivitása magyarázhatja a vegyület antioxidáns kapacitást fokozó hatását. A neuronális szervek intenzív oxigénfelhasználása emelkedett reaktív szabadgyök-termelést eredményez. Ismerve azt, hogy normális légzési körülmények között a felhasznált oxigén kb. 5%-a szabadgyökké alakul át a mitokondriális légzési lánc szerkezetéből adódóan, a deprenil neuroprotektív hatásának, ill. saját vizsgálataink alapján, univerzális citoprotektív hatásának egyik alapja antioxidáns tulajdonsága lehet. A szabadgyökök szintjét kemilumineszcenciás módszerrel mértük. Antiapoptotikus hatás: A mitokondriumok központi integráló szerepet töltenek be a sejthalál egyes útvonalaiban, érdekes, hogy a MAO-B enzim szintén a mitokondrium külső membránján rögzülő flavoprotein. Sejtbiológiai vizsgálatokban igazoltuk, hogy a deprenil apoptózist befolyásoló hatása bifázisú, azaz nagy dózisban mindkét sejtvonal esetén (MCF-7, HepG2) kimutattuk apoptotikus hatását, míg alacsony koncentrációban antiapoptotikus. Az antiapoptotikus hatásra magyarázat lehet az antioxidáns tulajdonsága, ill. a p53-ra kifejtett down-reguláló hatása. A deprenil, ill. a rokon propargilamin vegyületek antiapoptotikus hatásukat a sejtek apoptotikus útvonalainak gátlásával, valamint a reaktív szabadgyök-scavenger aktivitásukkal fejtik ki. További vizsgálatokkal az apoptózis-szignálútvonal pontosítását tervezzük.


ÖSSZEFOGL ALÓK

A MEGHOSSZABBODOTT ÉLETÉVEK FORRADALMA Kopp Mária SE Magatartástudományi Intézet, Budapest

Az előadásban áttekintem a krónikus stressz szerepét a kronológiai, biológiai és pszichológiai öregedés folyamatában. A magyar népesség körében az idős korosztály arányának növekedése lényegesen kisebb fokú, mint az európai országok többségében, azonban ebben a helyzetben is alapvető volna tudatosan törekedni az időskori alkotóképesség, örömképesség, közösségi szerepek megőrzésére. 2006-ig a 2002-ben 69 évnél idősebb megkérdezettek közül a férfiak 25,5%-a, a nők 20,4%-a halt meg. Megvizsgáltuk, hogy milyen társadalmi-gazdasági, pszichoszociális és életmódbeli tényezők különböztetik meg a túlélő és a meghalt 69 évnél idősebb személyeket, tehát hogy idős korban milyen tényezők a túlélés meghatározói. Az egészségi állapot mellett számos pszichoszociális tényező idős korban is szoros kapcsolatban áll a túlélés valószínűségével, azonban a nemi különbségek sokkal kevésbé lényegesek, mint a középkorú népesség esetében. Az idős férfiak 67%-a, a nők 55%-a mondta boldognak magát 2006-ban. Az idősek boldogság érzetét az egészségi mutatók mellett leginkább a saját tulajdon megléte erősíti és az, hogy tudnak segíteni másoknak, érdekes módon az idős nők boldogságát sokkal több pszichoszociális tényező befolyásolja, mint a férfiakét.

ÖREGEDÉS-ELMÉLETEK A SZAKIRODALOMBAN Legoza József ÁNTSZ Észak-alföldi Regionális Intézete, Debrecen

Az öregedésről napjainkig több száz hipotézis született. Egyes teóriák végleg megdőltek, más elméleteket pedig rehabilitáltak. A biológiai (spontán) öregedés vizsgálata nehéz, mivel főleg a patológiás öregedés jelenségével találkozunk. A patológiás öregedés, mely az élettartamot rövidíti, különböző rizikófaktorok (egészségtelen táplálkozás, dohányzás, alkoholizmus, stressz, kemikáliák) és rizikóbetegségek (hipertónia, arterioszklerózis, diabétesz, köszvény) hatására alakul ki, de ezek nem tekinthetők primer okoknak. Az öregedés biológiai okainak számbavételekor a szervezetet károsító és védő folyamatok egyensúlyának felbomlása, a szabályozás megváltozása emelhető ki. Fontos tényezők: az ionizáló sugárzás, a vírusok (mutagének), kemikáliák és a stressz. Ezek hatásaival foglalkozik többek között a szabadgyök-, a membrán- és a genetikai elmélet. Érdekes a progeria (korai öregedés), mint modell értelmezése (Werner-szindróma, Hutchinson-Gilford progeria, xeroderma pigmentosum). Megfigyelhető a repair hiánya csökkent működése, a celluláris/humorális immunitás károsodása. A szakirodalom alapján tájékozódó olvasóban kialakul az a kép, hogy a különböző elméleteket egymással összekapcsolva, integrálva lehet szemlélni, és az öregedés multifaktoros folyamatnak tekinthető. I S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O nko l ó gi a 5 3:3 0 3 – 312 , 2 0 0 9 • D O I: 10.15 5 6 / M O nko l. 5 3 . 2 0 0 9. 3 .12

307

ÖSSZEFOGL ALÓK


NÖVEKEDÉSI HORMONNAL AZ ÖREGEDÉS ELLEN? Nagy Katalin ÁNTSZ Észak-alföldi Regionális Intézete, Debrecen

Több száz tanulmány ismerteti a jelenleg létező, igen sokféle terápiás eljárást, amelyeket klinikai körülmények között alkalmaznak, valamint azokat a beavatkozásokat, melyek még a laboratóriumi kipróbálás stádiumában vannak, és lassítják, megelőzik, vagy talán még visszafordítják az öregedés degeneratív betegségeit, ill. azokat a degeneratív biológiai folyamatokat, melyek korai megbetegedéshez, rokkantsághoz és elhalálozáshoz vezetnek. Felnőtt korban jól ismert a növekedési hormon {angolul: Growth Hormon, GH) hiányához kapcsolódó megbetegedés. Felnőttek esetében a GH hiánya az élet minőségének romlását, a cardiovascularis megbetegedés, ill. mortalitás fokozódását, a csontok ásványianyag-tartalmának csökkenését, a szénhidrát- és lipidanyagcsere károsodását váltja ki. Több ellenőrzött klinikai kipróbálás igazolta a GH-pótló terápia hatékonyságát. A hypophysis-elégtelenségben szenvedő, felnőttkori GH-hiányos betegeknél, a vizsgált teljes csoport (n=304) esetében javult az életminőség a 12 hónapos GH-pótló terápia után – javult a fizikai aktivitásuk, csökkent a kórházban, ill. betegállományban töltött napok száma (Hernberg-Stahl és mtsai, 2001). Optimalizálva a GH-pótló terápiát a felnőttkor különböző szakaszaira, a terápia remélhetően meg fogja akadályozni az osteoporosis kialakulását, és le fogja csökkenteni a hypophysiselégtelenséghez kapcsolódó megbetegedések és elhalálozások gyakoriságát (Toogood, 2005). A hormonpótló terápia segíthet a nők climax utáni tünetein, s mint a kutatási eredmények mutatják, a climax után kialakuló bizonyos megbetegedések esetén, így pl. osteoporosisban, Il-es típusú diabetesben és egyes cardiovascularis kórokoknál. A hormonpótló terápia minden bizonnyal javítani tudja az életminőséget, és feltehetően az élettartamot is az érintett nők esetében (Canderelli és mtsai, 2007). Kétségtelen, hogy a felnőttkori GH-hiány-szindróma tünetei szoros hasonlóságot mutatnak az egyes életfunkciók kortól függő csökkenésével. Elméleti gerontológusok megfontolása alapján az öregedést a felnőttkori GHhiány-szindrómának lehetne tekinteni. Mivel igazolódott a GH-pótló terápia hatékonysága a felnőttkori GH-hiány kezelésében, ez a megközelítés egy új, valószerű utat nyithat meg az eredményes orvosi beavatkozás kifejlesztéséhez az öregedés ellen. IDŐSKORI FERTŐZÉSEK ÉS MEGELŐZÉSÜK Ongrádi József, Kövesdi Valéria, Stercz Balázs SE Közegészségtani Intézet, Budapest

Idős emberek könnyebben kapnak fertőzéseket, és ezek lefolyása sokszor súlyos, nemegyszer végzetes. Az idős korúak arányának növekedése miatt e kérdés népegészségügyi jelentőséget nyert. E fertőzések előfordulása, jellege függ egyrészt az immunrendszer öregedésétől („immunosenescence”), másrészt külső tényezőktől. A sejtek telomérjeinek rövidülése az immunrendszer biológiai órája is. A természetes immunitásban fontos szerepet játszó ölősejtek száma akár növekedhet is, viszont citotoxikus aktivitásuk lényegesen gyengül, és ez elsősorban a vírusokkal szembeni védelem legyengüléséhez vezet. Termelődésük a csontvelőben csökken az IL-2 serkentő hatása iránti érzéketlenség miatt, de hosszabb élettartamuk miatt a funkcióképtelen sejtpopuláció dominál a szervezetben. A kórokozók fehérjéinek felismerésében fontos „toll-like” receptorok zavarai kóros citokin- és kemokinmintázatot eredményeznek, amely a természetes és adaptív immunitás további zavaraihoz vezet. Ugyancsak gyengül a makofágok és többmagvú falósejtek tevékenysége is. A csontvelő vérképző rendszere sorvad, helyét zsírszövet foglalja el, de a hematopoietikus őssejtek szaporodóképessége nem változik. A B-limfociták érésében, az IgG nehéz- és könnyűláncok képződésében zavarok támadnak, amelyek autoimmun folyamatokhoz vezetnek. Legfontosabb azonban a T-limfociták csökkent termelése, fokozott pusztulása, és a thymus sorvadásával kapcsolatban a serkentő citokinek, elsősorban az IL-7 termelésének hanyatlása. A T-sejt-receptorok száma nem, de változatosságuk csökken. A CD4 helper sejtek is kevesebb szabályozó citokint termelnek. A CD8 limfociták citotoxikus aktivitása is csökken. A sejtes védekező rendszer eme zavarai a vírusok, gombák, paraziták, daganatsejtek elleni védekezést rontják. A protein-energia malnutritio, éhezés szintén csökkenti az NK- és T-sejtek aktivitását, IL-2kibocsátását, és a B-limfociták ellenanyag-termelését. Különféle perzisztáló herpesvírus-fertőzések, elsősorban CMV és EBV, valamint a fejlődő országokban a paraziták idült antigén stressz révén fokozott gyulladáskészséget tartanak fenn, ami végül is a nyiroksejtek kimerüléséhez, s e funkcióképtelen sjetek felhalmozódásához vezet. Idült tüdő-, szív-érrendszeri-, idegrendszeri és elmebetegségek, immunszuppresszív és daganatellenes kemo- és sugárkezelés, cukorbetegség, dohányzás, alkoholizmus és egyes társadalmi tényezők különböző mértékben befolyásolják az immunrendszer működését és a jelenleg alkalmazott vakcinák hatékonyságát. Mivel a fiatalabb korosztályokétól több vonatkozásban eltérő módon működik az idősek immunrendszere, a továbbiakban új utakat

308


kell keresni az idősek immunrendszere működésének fenntartására. Szóba jön a nagyszámú anergiás sejt eltávolítása a szervezetből, a lappangó vírus- és parazitás fertőzések kiküszöbölése, a daganatellenes vakcinálásban az antigénprezentáló dendritikus sejtek aktiválása, a T- és NK-sejtek aktivitásának fokozása citokinek adása révén. Ugyanakkor a vakcinák hatásfokának javítására újfajta adjuvánsokat kell alkalmazni.

FIZIKAI AKTIVITÁS ÉS AZ ÖREGEDÉS Pucsok József Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

Az öregedés mindkét nem számára nehéz periódus. Szomatikus és pszichés területen egyaránt csökkent az alkalmazkodási képesség. Az egyéntől fokozottabb adaptációt igényel. A fizikai erő csökkenése miatt labilissá válik az adaptációs képesség. A haj megőszül, elvékonyodik, a bőr sorvadásnak indul. A bőrben különböző pigmentszemcsék jelennek meg. Az idősek érzékenyebbé válnak az életkortól függő betegségekre. A fizikai aktivitás rendszeressége ebben a korban is nélkülözhetetlen. Az idős emberek sorsát és életvitelét súlyosbíthatja az elhízás, a cukorbetegség, a hipertónia, a szürkehályog, a csontritkulás, az érelmeszesedés és a mozgásrendszer betegségei. Különösen súlyos a helyzet, ha a hangulati labilitás mellett megjelennek az organikus neurológiai folyamatok és a memóriazavar. Az idős ember életmódjával összefüggő fizikai aktivitás jelentősen hozzájárul az említett betegségek megelőzéséhez, illetve a gyógyszeres kezelések kiegészítéséhez. A cukorbetegség, a hipertónia, a hiperkoleszterémia, az érelmeszesedés, a vázizomzat működése, az ízületi rendszer épsége, funkciójának megtartása érdekében az egyénre jellemző fizikai aktivitással javítható. A dinamikus és statikus terheléseknél fokozottan figyelembe kell venni a vérnyomás és az anyagcsere szabályzásban résztvevő folyamatokat. Lehetőség szerint a fizikai aktivitás mértékét egyénre szabottan kell megadni és az ellenőrzést rendszeressé tenni. A jól tervezett és kivitelezett mozgásprogram javítja a mindennapok teljesítőképességét, az egyén pszichés és fizikai állapotát, a szív és az erek funkcióját és az anyagcserét. Jelentős szerepe lehet a szövődmények megelőzésében. Különösen fontos, hogy az idős korban a fizikai aktivitás az életmód aktív része legyen, ugyanis a rendszeres fizikai aktivitás csökkenti a gyógyszerfogyasztást, ami mind az egyénnek, mind a társadalomnak jelentős gazdasági megtakarítást jelent.


ÖSSZEFOGL ALÓK

IDŐSGONDOZÁS A HÁZIORVOSI GYAKORLATBAN Rurik Imre DE OEC NK, Családorvosi Tanszék, Debrecen

Az elöregedő társadalom gazdasági kihívásai és ennek hatása az egészségügyi rendszerre egyre inkább előtérbe kerül, nem egyformán terhelve az egészségügy különböző szektorait. A családorvos az, aki több generáción át, élete végéig kapcsolatban van betegével. Az idős ember több figyelmet, törődést vár el orvosától, ugyanakkor sok tényező zavarhatja az orvosával való optimális együttműködését. Az idős beteg, a család és az orvos háromszögére épülő együttműködés, megfelelő információáramlás lehet csak alapja az eredményes gondozásnak, a gyógyszerelés ellenőrzésének, a kezelés támogatásának. A családorvos nemcsak konkrét betegellátó tevékenységet végez, hanem geriátriai gondozást is. Munkájának része a szükséges vizsgálatok, az otthonápolás biztosítása és megszervezése, a szociális támogatások kezdeményezése, adminisztrációja. Az idősek családorvosi ellátásában nagyobb arányban lenne szükség a már kidolgozott szakmai protokollok alkalmazására. Ugyanakkor az egyre növekvő szükségletek kielégítésére a humán erőforrások és a gazdasági lehetőségek ésszerűbb felhasználása is egyre fontosabb szempont. AZ IDŐS EMBEREK ÉS AZ ORVOSSÁGOK Simon Tamás SE Közegészségtani Intézet, Társadalomorvosi Csoport, Budapest

Ahogy az élet halad előre, az ember szervezete úgy kopik és egyre több idült betegség is zavarja az idős emberek életét. A kopások korrigálása és az idült betegségek karbantartása rendszeres orvosi felügyeletet, gyógyszerszedést és általában szoros együttműködést igényel – a megfelelő életminőség fenntartására – az idős embertől. A látás- és hallásromlás korrekcióra (szemüveg, ill. hallókészülék viselésére) szorul. A gyakori elesések megelőzésére a 80. év felett segítség a támbot. A betegségek a legtöbb idős embernél rendszeresen többféle orvosság együttes használatát követelik meg. Az előadás során a leggyakoribb idős korban előforduló idült betegségek gyógyszeI S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O nko l ó gi a 5 3:3 0 3 – 312 , 2 0 0 9 • D O I: 10.15 5 6 / M O nko l. 5 3 . 2 0 0 9. 3 .12

309


ÖSSZEFOGL ALÓK

reiről, a gyógyszerekhez való hozzájutásról, az orvosságok együttszedésének veszélyeiről esik szó. Szükséges az automatikusan megismételt receptíráson túl a rendszeres és visszatérő, megismétlendő tanácsadás, a miből, miért, mennyit, meddig és hogyan kérdések rendszeres tisztázása. Az idős ember nehezen kérdez – erre mindig gondolni kell. A gyógyszer csak akkor hat, ha kiváltják és rendszeresen használják, e témákban az árkérdés is felmerülő probléma lehet, amit a betegnek, orvosnak és gyógyszerésznek együtt lehet rendezni. Fontos kérdés a gyógyszerek megfelelő tárolása, unokák előli elzárása is, az esetleges balesetek elkerülésére. Tisztázandó a készenléti házipatika összetétele és megléte, valamint a ”maradék” orvosságok kezelése is.

A PRIMER PREVENCIÓ CÉLJA ÉS LEHETŐSÉGE IDŐSKORBAN Székács Béla SE II. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszékcsoport, Szt. Imre Kórház Geriátr. Rehab. Osztály, Budapest

Az időskori „primer prevenció” fogalmát két vetületben is megközelíthetjük. Az elsőt a klasszikus, de napjainkra a korábbiaknál jóval összetettebb alapokon építkező, jóval komplexebb összefüggésekre figyelő prevenciós módozat jelenti. Ez a megközelítés belső és külső, többnyire jól pontosítható szöveteket, szerveket, vagy a szervezetet in toto támadó kockázati tényezők fékezésére fókuszál. Arra törekszik, hogy a biológiailag-molekuláris biológiailag (magának a genom sérülékenységének szempontjából) „kiemelkedő kockázati jelentőségű” előrehaladott életkor minél kevesebb jól ismert intrinsic, vagy extrinsic környezeti rizikófaktorral kombinálódhasson additive, vagy szinergizmusban. Kiemelkedő jelentőségű ebben az életszakaszban a szívérrendszeri belső és külső kockázati tényezők fékezése, amelyek túlnyomó részt nem minőségi, hanem mennyiségi, illetve szabályozó faktorok és rendszerek közötti egyszerű/összetett arányeltolódások felismerését, szűrését, illetve korrekcióját jelentik. A dohányzás, a fizikai aktivitás elégtelensége mellett – azokkal gyakorta össze is fonódva – a hasi visceralis zsírtömegben és a keringő plazma összetételében bekövetkezett változások jelentik a leginkább ismert és leginkább megvalósítható preventív korrekciós célpontokat az idősödő-idős népességcsoport viszonylag széles körében. Az „egészséges öregedést” segítő preventív célkitűzés a csontritkulás kialakulásának életmódbeli-táplálkozási módszerekkel, majd sz.e. farmakonokkal történő gátlása, azaz a kardiovaszkuláris védelem szempontjából is kiemelkedő fontosságú mozgásrendszer zavartalan működésének hosszabbtávú biztosítása. Az egyes fertőzések vitális fenyegetésének megelőzése kiemelt fontosságú a gyengült immunrendszerű idős szervezetben (influenza, pneumococcus elleni vakcinák). Az még nem tisztázott kérdés, hogy az atherosclerosisban potenciálisan szerepet játszó, a keringésbe is különböző mértékben és ideig bejutott, időskorban csak enyhébb tüneteket gerjesztő fertőző ágensek igényelnek-e antimikrobiális beavatkozást, és ez milyen típusú, milyen időrendű lehet. A kognitív funkciók fiziológiás-patológiás hanyatlásának megelőző fékezésében még nem beszélhetünk jól bevált, garantált módszerekről. A fehérállomány védelme aligha választható el a kardiovaszkuláris primer prevenciós beavatkozásoktól. Az időskori primer prevenciós célkitűzések népegészségügyi hatékonyságát csökkentheti, hogy az elmagányosodó idős személyek számára adott primer preventív módszerek elérését és megvalósíthatóságát sajátos negatív mikromakrokörnyezeti hatások, financiális korlátok, vagy éppen a fizikai fenyegetettség korlátozhatja. Az időskori „primer prevenció” fogalmának (titkosan) mindig is kívánt volt egy igen izgalmas második megközelítése is, nevezetesen az, hogy magát a patológiás folyamatok iránti sérülékenységet fokozó celluláris-szöveti öregedést próbáljuk lassítani. Ez a megközelítés sokáig tudományosan megalapozatlannak látszott. Ezzel harmonizált az öregedést gátló klinikai próbálkozások sikertelensége is, akár táplálkozási, endokrin, vagy más „antiaging” beavatkozások történtek. Az új biogerontológiai kutatási eredmények alapján egyre inkább körvonalazható egy olyan koncepció, amely szerint az öregedésben szerepet játszó molekuláris biológiai szabályozások a korábbiaknál nagyobb mértékben összefonódnak a primer prevenció célpontjaival, így talán önmaguk jogán is „preventív célpontot” jelenthetnek. A DAGANATOK KIALAKULÁSÁNAK ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAI Tompa Anna SE Közegészségtani Intézet, Budapest

Globalizálódó világunk egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémája az, hogy a várható élettartam jelentős növekedésével párhuzamosan megemelkedett a daganatos betegségek előfordulása és nőtt a halálozási ráta. Évente 7,6 millió ember hal meg rákban és 10 millió új esetet regisztrálnak. Magyarországon a rákhalálozás (kb. 34 ezer) különösen kedvezőtlenül alakult, és jelenleg az EU tagállamai között az élen áll. Ez nem csupán a diag-

310


nosztikus és szűrési módszerek hatékonyságának, vagy egyszerűen az életkor meghosszabbodásának tudható be, mert abszolút mértékben korspecifikusan is emelkedett a megbetegedések száma. A 35-64 év közötti korosztályban az utóbbi 30 évben a daganatos halálozás kiugróan magas, bár ez nem minden daganatféleségre igaz. A fejlett ipari országokban csökkenés is kimutatható, pl. a gyomorrák és a méhnyakrák halálozása jelentősen csökkent, de ugyanakkor a tüdő-, szájüregi-, emlőrák, prosztata- és vastagbélrák előfordulása megemelkedett. A méhnyakrák halálozása hazánkban az EU-átlag háromszorosa. A daganatok előfordulása különbözhet földrajzilag is, még egy olyan kicsi országon belül is vannak területi különbségek, nemek, életkor és szociális helyzet szerint, mint Magyarország. A daganatos morbiditás a primer prevenciótól függ, a mortalitás viszont a korai felismerés és a kezelés függvénye. A világon a leggyakoribb daganatféleség a tüdőrák, emlőrák, prosztatarák és a gyomorrák, majd ezt követi a vastagbél- és a májrák. A daganatok profilját az életkor alapvetően meghatározza. A gyermekkori daganatokra elsősorban a hematológiai kórképek jellemzőek, míg a felnőtt és időskori daganatok elsősorban szolid tumorok, sokszor évtizedek alatt fejlődnek ki. A rákkeltő tényezők komplex hatása (genetikai és epigenetikai) főleg az idős korúakat veszélyezteti, mert a hatás időtartama elnyúlik és nagyobb esély van a rákkeltők kumulációjára. A dohányzás széleskörű elterjedése a nők körében a tüdőrák korai megjelenését okozta, hiszen a hazai statisztikákban is látható, hogy a megbetegedés egyre fiatalabb korosztályt érint. Úgy tűnik, hogy a rákkeltő tényezők együttes előfordulása exponenciálisan növeli a daganatok kialakulásának valószínűségét, ami az expressziós idő lerövidülésével jár együtt. 80 év fölött a daganatos halálozás csökken, ami azért jó hír, mert ennek a századnak a közepére a 80 év fölöttiek létszáma meg fog duplázódni. Az élettartam kitolódása egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent és különösen jelentős feladatokat ró a primer prevencióval foglalkozó szakemberek számára. A cél az, hogy az életkor kitolódása ne jelentse egyben a betegséggel élők számának emelkedését is. Ezért a rákkeltők elkerülése és a daganatmentes öregkor elérése elsődleges népegészségügyi program a primer prevenciós stratégiák számára.


ÖSSZEFOGL ALÓK

ÉLETKOR – BŐRDAGANATOK – MEGELŐZÉS Tóth Veronika SE Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, Budapest

Az utóbbi évtizedekben a földfelszínre érkező megnövekedett UV-sugárzás és a megváltozott napozási szokások következtében rohamos emelkedést mutat a rosszindulatú bőrdaganatok előfordulási gyakorisága. E tumorok nagy részéről elmondható, hogy kialakulásukban a genetikai tényezők mellett az elszenvedett napégések játszszák a legjelentősebb szerepet. Emiatt a malignus bőrdaganatok esetében a primer prevenció kulcsfontosságú, világszerte számos prevenciós programot, kampányt indítanak, melyek a napsugárzás káros hatásaira hívják fel a lakosság figyelmét. A megelőzés mellett a korai felismerés is igen fontos, a gyógyulás esélyét növeli. A bőrdaganatok kialakulásán túl az UV-sugárzás másik káros hatása a bőr korai öregedése, ami nemcsak kozmetikai probléma, hanem hajlamosít a bőrtumorok kialakulására is. Előadásunkkal az UV-sugárzás lehetséges veszélyeire, az UV-védelem fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. ÖREGEDÉS, MELATONIN HORMON, ÉJJELI FÉNYTERHELÉS ÉS EGYÉB EGÉSZSÉGHATÁSOK Varró Mihály János, Szentmihályi Renáta Országos Környezetegészségügyi Intézet, Budapest

Az utóbbi években Magyarországon fokozott figyelem irányul az éjjeli fényterhelés (ÉFT), a melatonin hormon termelődésének ezáltali gátlása, valamint a következményes káros egészségi hatások felé. Az a témakör, amely eddig elsősorban a csillagászokat érintette sok földi megfigyelőhely ellehetetlenülése miatt, de nem kevésbé az ökológusokat bántotta rengeteg állatfaj nagyfokú vesztesége okán, nagyobb mértékben vonta magára az orvosi, ezen belül is főként a környezet- és foglalkozás-egészségügyi szakemberek figyelmét. Az elmúlt időszakban több újságcikk, rádió- és tévériport is foglalkozott ezzel a civilizációs ártalommal, hazánkban is. Az interneten (elsősorban a csillagászok e témájú oldalain külföldön, www.darksky.org, de itthon is, www.fenyszennyezes.csillagaszat. hu, sőt, az OKI honlapján is, www.oki.antsz.hu, valamint más helyeken) egyre több anyag gyűlik a témában. A PubMed a „melatonin” címszóra az összefoglaló írásakor majdnem 15 ezer találatot ad, bár a témában még így is nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. A melatonin erős scavenger, sőt onkosztatikus hormon, amelynek kifejezett hatása van az immunrendszerre is. Mindhárom út összefüggésben áll az öregedéssel; elegendő a degeneratív, daganatos, sőt, akár a fertőző megbetegedésekre gondolnunk. (Pl. a mell-, prosztata- és vastagbélrák esetében többé-kevésbé bizonyított az ÉFT károsító hatása; több ilyen sejtvonal rendelkezik ráadásul gátló hatású melatoninreceptorokkal.) További utakat jelenthetnek az ösztrogén- és kortizolszintre, a sejtosztódásra, az elhízásra, az alI S S N 0 0 2 5 - 0 24 4 © A k a d é m i a i K i a d ó, B U DA PES T • M a g ya r O nko l ó gi a 5 3:3 0 3 – 312 , 2 0 0 9 • D O I: 10.15 5 6 / M O nko l. 5 3 . 2 0 0 9. 3 .12

311


ÖSSZEFOGL ALÓK

vásra, a reparatív mechanizmusokra stb. kifejtett hatások is. Tekintve, hogy irodalmi adatok szerint az életkorral a melatonin hormon termelődése csökken, felvetődik a hormon pótlásának lehetősége. Rendkívül fontos tény, hogy a szekréciójának fő idejét éjjel elérő hormon termelődésére erős gátló hatást fejt ki a kék színű fény, amely, ha a csukott szemhéjon is átszűrődik, a látás folyamatában részt nem vevő retinális ganglionsejteken keresztül, átkapcsolódással, a tobozmirigyben fejti ki hatását. Hogy az ÉFT által felgyorsított öregedési folyamatot (is) lassítsuk, szükséges primer prevencióban (is) gondolkodni. A téma aktualitásának lökést ad, hogy 2009 egyben a „Csillagászat Nemzetközi Éve” is, ld. www.csillagaszat2009.hu. A primer prevenció hazai lépéseihez szükséges, hogy a magyar helyzetet felmérjük környezet- és esetleg foglalkozásepidemiológiai vizsgálatokkal. Mindezekre a repertoár széles: kiinduláskor lehet ökológiai tanulmányt folytatni, pl. az ÉFT rendelkezésre álló műholdas felmérése alapján; helye lehet keresztmetszeti vizsgálatoknak is, akár biológiai monitorozással: a vizeletből kimutatható metabolit, a 6-szulfatoxi-melatonin mérésével egybekötve; eset-kontroll tanulmányok is szóba jöhetnek, pl. a daganatos megbetegedések esetében, akár az expozíció objektív mérésével: fényméréssel kombinálva; kohorszvagy retrospektív kohorszvizsgálatokra is sor kerülhet, mint pl. vak személyek egészségi adatainak elemzésével stb. Az ÉFT elleni küzdelemben az éjjeli világítások és az éjjeli/váltóműszakok törvényi szabályozása ugyanúgy szerepet játszhat, mint a környezet-egészségügyi szempontból lényeges lakossági éjjeli fényvédelem, jól záródó, vastag függönyök, redőnyök, vagy egyéni védőeszközök: szemvédők formájában. Jóllehet a témakörben jelenleg sok a még megválaszolatlan kérdés, a védelem szükségessége csak kevéssé az elővigyázatossági elven, hanem, sokkal inkább, bizonyítékokon alapul.

AZ IDŐSEK HELYE A NÉPEGÉSZSÉGÜGYBEN Vértes László Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság, Budapest „…emberek lévén, közösségben élünk, tehát adósai is egymásnak. Rendre fölnövünk – és eladósodunk. Törleszteni kell mindazt, amit másoktól, felnevelő szüleinktől, testvéreinktől, embertársainktól szívjóságban, lélekmelegítőként kaptunk – a hosszú vándorútra.” Sütő András

Az idős is ember, az idős beteg is ember. Társadalmi, egészségügyi, szociális, azaz népegészségügyi helyzetének két döntő pillére van: etikai és szakmai. Mindkettőt tekintve teljes jogú állampolgár. Az egészséges etikus társadalom minősítésének öt tényezője: miként törődik y a várandós édesanyákkal, gyermekekkel, y a felnőttekkel, y az idősekkel, y a betegekkel, y a természet más élőlényeivel, továbbá tárgyaival. Valamennyi területen súlyos „hiányosságaink” vannak. Az idősek számára is jogos a megelőzés, a szűrővizsgálat, a műtét, a rehabilitáció. A fokozott törődésre a multimorbiditás és az alkalmazkodóképesség szűkülése kötelez. A primer prevenció teljeskörűen illeti nagyszüleink, szüleink nemzedékét is. Fokozott empátia az etikus út. Nem a kronológiai, hanem a biológiai kor számít – aktív egészségfejlesztéssel, átgondoltan (ld. az idősödők helyes tetanus elleni oltását, a mellőzött felvilágosítással!), szervezéssel. A prevencióhoz, a kedvezőbb népegészségügyi helyzethez tartozik a tragédiák elkerülésére az etikus szociálpolitika (lakás, közműárak, nyugellátások, klubok, stb.) biztosítása. A primer prevenció fogalomköre idősek vonatkozásában is sokkal szélesebb körű is, mint világhírű professzorunk, Jeney Endre fogalmazta meg a Magyar Tudományos Akadémia lexikonában: „prevenció – betegségek, elsősorban fertőző betegségek megelőzése.

312


XVI. PRIMER PREVENCIÓS FÓRUM. Budapest május 20. Összefoglalók

Recommend Documents