Vladimir Bužančić Galéria Vladimir Bužančić Gallery

Vladimir Bužančić Galéria Vladimir Bužančić Gallery

2013. január 28 - február 7.

January 28 – February 7 2013

a Magyar Képzőművészeti Egyetem aulája Budapest, 1062 Andrássy út 69-71 Hungarian University of Fine Arts, Aula, 1062 Budapest, Andrássy út 69-71

Védnökök Patrons

Zágráb városa – Városi Művelődési, Kulturális és Sport Hivatal, City of Zagreb, City Office for Education, Culture and Sport A Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériuma, Ministry of Culture of the Republic of Croatia Szervezők Organiser

Új-Zágráb Kulturális Központ - Vladimir Bužančić Galéria, Zágráb, Horvát Köztársaság The New Zagreb Culture Centre - Vladimir Bužančić Gallery, Zagreb, Republic of Croatia

IMPRESSZUM PUBLICATION DETAILS Kiadó Publisher



Új-Zágráb Kulturális Központ - Vladimir Bužančić Galéria The New Zagreb Culture Centre - Vladimir Bužančić Gallery Zagreb, Trg Narodne zaštite 2, Tel./fax: ++385 – 1 - 6140-189, 6140-190 e-mail: [email protected], www.czk-novi-zagreb.hr

A kiadásért felel For the publisher Szerkesztő Editor

Branko Marić

Anita Zlomislić

A kiállítás kurátora és az előszó szerzője Exhibition curated and catalogue introduction written by Kiállítás tervezés Exhibition design Grafikai tervezés Graphic design Fényképek Photographs

Duje Jurić

Ana Zubić, Marin Jukić

Boris Berc, Fedor Vučemilović, Miki Ostrovidov

Fordítás angolra English translation

Graham McMaster

Fordítás magyarra Hungarian translation

Mira Horvath

Lektorálás és korrektúra Copy editing and proof reading Nyomás Printing

Art Studio Azinović

Megjelent példányszám Print order

ISBN 978-953-7800-13-0

Anita Zlomislić

300

Mira Horvath, Graham McMaster, Anita Zlomislić

Duje Jurić horvát festőművész nemzetközi közönség vészet a vizuális művészet fenségvizeire is kiterjedt. Ezen új körülelőtt történő bemutatkozása a posztmodern kontextumények között a kép jelentése is megváltozott. A kép immáron nem sán belül a horvát festészet egy fontos szegmense felé korlátozódott egyöntetűen a kézzel megfestett mű (painting) fogaltárja ki az ablakot. Ennek oka jellegzetes festői életműmára - jelentése immáron az ábrázolásra (picture) és a képzeletre vében rejlik, melynek harminc éves távlatában felismerjük a kor(image)4 is kiterjedt. Az új művészet éppen ezért már az ember új társ festészet történelmi és ontológiai jogosultságához való folyakörnyezetéből – a számítógépes, művi, virtuális struktúrákból mematos ragaszkodást. rít ihletet. A modernisztikus valóság, valamint a tudományba és Duje Jurić sajátos művészi kifejezésmódját a múlt század nyolcvaaz emberiség lineárisan progresszív evolúciójába vetett hit szilárd meggyőződése; s ezzel a kép (a valóság) egyöntetű értelmezése nas éveiben alakította ki, amikor is Horvátországban megjelent az a fikciónak, a többértelműségnek és az iróniának adja át a helyét. új kép1, amely az olasz transzavantgárd (olaszul Transavangardia), a német Neuen Wilden, azaz Jungen Wilden, illetve az amerikai New Éppen ezek az újonnan kialakult körülmények határozzák meg Image Painting nemzetközi irányzatokra rímelt. sorsdöntően Duje Jurić festészetét, amely a legkorábbi kezdeteitől a kép kiterjesztett értelmezésére5, az új lehetőségek felfedezéMindezen irányzatokat a ráció diktátuma és a modern művészet álsére és a kép kortárs informatikai korban vett értelmének igazotal képviselt modern tudományba vetett utópista hit elleni sajátos lására irányul. A neo-geo stílus posztgeometrikus kétértelműsége lázadás kapcsolta össze. Az új posztmodern művészet éppen ezért a festészetben történő szubjektivitáshoz, az expresszióhoz, a narrációhoz és a figurációhoz történő visszatérésben véli megtalálni poétikus kiindulópontját. Mindazonáltal a nemzetközi porondon bekövetkezett művészeti paradigmaváltás jóval mélyebben ható következményeként egy új szellemi közeg jött létre, melyet többek között a visszatérés jellemez a materiális értelemben vett képhez… a képhez, mint festészeti és manuális eljáráshoz - a stílusirányzattól, azaz poétikus meggyőződéstől függetlenül. Mindez az új absztrakció, avagy második modern2 irányzataira is kihatott, melyek a 80-as évek elején a posztmodern új szubjektivitására és figurációjára bekövetkezett reakcióként jelennek meg. Ezen reakciók szellemében, az új geometria avagy neo-geo stílus irányzatain belül alakítja ki saját művészi identitását Duje Jurić, az akkor még ifjú festőművész. A hagyományos értelemben vett, materiális műalkotásként és manuális eljárásként tekintett képhez történő visszatérés kontextusában alá kellett támasztani a kép, mint olyan Duje Jurić, Memo-Chips, Art Pavilion, Zagreb, Zágráb, Műcsarnok, 2010 történelmi létjogosultságát3. A modernitás művészete a modern tudományból nyerte az inspirációt, az empirikus 1 Az “új kép“ kifejezés 1981-ben a zágrábi 13. Fiatalok Szalonjá-n kerül elfogadásra, ahol Zvonko koncepció kiszorította az imaginációt és történelmi reflexet, mint a Maković műkritikus bemutatta az új irányzatot képviselő művészek csoportját, úgy mint: Nella művészeti alkotáshoz való viszonyulást. A kép jelentése a mimetiBarišić, Breda Beban, Milivoj Bijelić, Danilo Dučak, Marina Ercegović, Zvjezdana Fio, Nina kus ábrázolásról a vegytiszta valóság bemutatására helyeződik át: Ivančić, Dušan Minovski, Damir Sokić, Ivan Stančić, Anja Ševčik, Igor Rončević. 2 Heinrich Klotz, Umetnost u XX veku, moderna-postmoderna-druga moderna, Svetovi, Novi a természetes formák redukcióval és konstrukcióval geometrikus Sad, 1995. testekké (négyzet, téglalap, háromszög és kör) csupaszodnak le. A 3 Zdenko Rus, Slikarstvo/neslikarstvo, HSAICA, Zagreb 2011. 4 Miško Šuvaković, Pojmovnik suvremene umjetnosti, Horetzky, Zagreb – Vlees & Beton, számítógép feltalálását követően azonban a civilizáció érdeklődéGhent, 2005. se egyre inkább a virtuális világok irányába fordul, majd a fotó és a 5 Ješa Denegri, Painting and Duje Jurić’s Extended Concept of the Picture, kiállítói videó térnyerésével, illetve a fénykép digitalizálásával a képzőműkatalógusában Duje Jurić Memo-Chips, Zágráb, Műcsarnok, 2010, 8-14. old.

Duje Jurić, Memo-Chips, Art Pavilion, Zagreb, Zágráb, Műcsarnok, 2010

jellemzi Jurić-ot is, aki egyrészről hű marad a kép hagyományos médiumához és a kézzel történő festés eljárásához, másrészt pedig szüntelenül arra törekszik, hogy a kép materiális, kétdimenziós mezőjéből kilépjen a térbe és site-specific képinstallációkat hozzon létre. Festészetét idővel egyre inkább a nem a képzőművészethez, hanem az elektronikus számítógépek és képernyők világához tartozó terek iránt tanúsított (posztmodern) érdeklődés jellemzi. Ezek nem valóságos, hanem virtuális, szimulációs terek, melyek a látszat effektusaival élnek. Az op-art tapasztalatait felhasználva gyakran manipulál a geometrikus absztrakció - mint a hálózat belüli mintára lecsupaszított fiktív anyag - elemeivel, melyek aztán lejjebb sorozatokban ismétlődve az imaginárius tér térbeli moduljait formálják meg, vagy az előre meghatározott térhez igazodva szerveződnek. A művész ilyenkor néha a tradicionális festői eljárással és a kép médiumával operál, amit a kép integrális részévé váló neonfluoreszkáló projekcióval kombinál; míg máskor kizárólag fénylő térrajzokkal kreál “környezeteket” az elsötétített kiállítási térben. Azok a művek, melyekkel Duje Jurić-ot a magyar kulturális közönségnek bemutatjuk, a Memo-Chips ciklus részét képezik, melyen belül 2010-ben a zágrábi Műcsarnokban egy megaprojekt került megrendezésre: “Duje Jurić ambientális site specific festészeti installáció­ként megálmodott eme exkluzív tárlata az eddigi munkáinak, a kép kiterjesztett fogalmával, valamint a kortárs mindennapok informatikai világát jellemző korszellem új kihívásait jelentő térrel és a chip-esztétikával történő kísérletezéseinek koronája és

sajátos szintézise”6. A Műcsarnokbeli festészeti környezet a tér teljes hosszában frízzé összeálló képekből állt, melyek motívumukban megegyeztek, méretüket tekintve pedig kisebbek voltak, mint a jelen tárlaton szereplő képek. A képekre LED diódák voltak felhelyezve, melyek elektromos impulzus által “közvetítették” a számítógép fényvillanásait és az általa kiadott hanghatásokat. A kiállítási helyiség falait a képek alatt és felett fekete-, fehér- és arany színű függőleges vonalakkal mintázott tapétával fedték be. A budapesti Képzőművészeti Egyetem kiállításán szereplő akril, vásznakon a motívumok ugyanazon repertoárja szerepel, mint a Műcsarnokbeli kép-frízen. Olyan szerkezetek ezek, melyek a hálózaton belül ismétlik a hardwear arany-, ezüst, vörös, fehér- és fekete színű belső tereiből megálmodott mintákat. A nagy kiterjedésű vásznakkal és a frízzé összeálló képsorozattal igyekeztünk megidézni a kép térbe történő kilépésének már említett koncepcióját, illetve szerettük volna bemutatni az alkotót, aki annak dacára, hogy rengeteget kísérletezett a térrel, a nem-művészi motívumokkal és a nem-festészeti eszközökkel, megmaradt festőművésznek. Duje Jurić művében a matematikailag precíz számítógépes rendszerek kiapadhatatlan forrásául szolgálnak az emberi képzelőerőnek, amely még arra is képes, hogy magukat a komputereket virtualizálva bőségesen “alkosson” belőlük olyan egyedülálló képeket, melyekben a számítógépes geometria rideg világának nem-festészeti motívumai szerepelnek. Egy olyan mű ez, melyet a festészet hagyományos értelmében a vonalat és a kompozíciót minduntalan uraló festői kéz teremtett meg. Az emberi és a számítógépes világ összekapcsolásából létrejött többértelműségben felismerjük a szerző ironikus elhatárolódását mind az információs kor technológiai valóságától, mind pedig az anakronikus festészeti mesterségtől. A különféle múltbeli tapasztalatok – történelmi geometria, op-art, a neoavantgárd kinetizmusa és lumino-plasztikája, az új geometriák és chip-esztétikák – szintézise Jurić történelmi, szinkróniában és diakróniában történő értelmezésére és azon reflexióra utal, amely a művész kiapadhatatlan képzeletétől megittasulva a festészetben, mint elementáris művészeti aktusban valósul meg. Anita Zlomislić 6 Radovan Vuković, Duje Jurić: Memo-Chips - an ambiental painting installation, kiállítói kataló­ gusában Duje Jurić Memo-Chips, Zágráb, Műcsarnok, 2010, 5. old.

his presentation of the Croatian painter Duje Jurić to the in­­ternational art public is a window opening up onto an im­­portant segment of Croatian painting in the context of the post-modern. The reason for this lies in the nature of his painting oeuvre, in which, some thirty years now, we have identified an ongoing concern with the historical and ontological justification of contemporary painting. Duje Jurić was formed as a creative artist at the beginning of the 1980s, in the context of the reaction to the appearance of the New Image1 in Croatia, which on the international scene corresponded with Transavangardia in Italy, with the Neuen Wilden or Jungen Wilden – the New Wild – in Germany and New Image Painting in America. All these trends were connected by a kind of rebellion against the dictates of reason and the utopian faith in modern science that was propagated by Modern art. The new postmodern art, thus, finds its poetic underpinning in the return to subjectivity, to expression, narration and fi­­guration in painting. But a much more far-reaching consequence of these changes in artistic paradigms on the international scene was the establishment of a new spiritual climate characterised, among other things, by a return to the picture in the material sense, to the painting, in its painterly and manual procedure, irrespective of the stylistic tendency, i.e. of the poetical convictions. This also had an effect on the lines of development of the New Ab­­stra­ction and the Second Modernism2 that showed up in the early 1980s as reaction to the new subjectivity and figuration of the postmodern. It was in the spirit of these reactions, within the lines called New Geometry or NeoGeo, that the identity of the then young painter Duje Jurić was formed. In the context of the return to the painting in the traditional sense, as material artefact, and to manual procedures, it was needful to respond to the question of its historical justification.3 The art of the modern found inspiration in modern science, the empirical concept forced out the imagination and historical 1 The term New Image was adopted in 1981 at the 13th Young Artists Salon in Zagreb, in which the critic Zvonko Maković presented a group of artists working along the new lines, consisting of: Nella Barišić, Breda Beban, Milivoj Bijelić, Danilo Dučak, Marina Ercegović, Zvjezdana Fio, Nina Ivančić, Dušan Minovski, Damir Sokić, Ivan Stančić, Anja Ševčik, Igor Rončević. 2 Heinrich Klotz, Umetnost u XX veku, moderna-postmoderna-druga moderna, Svetovi, Novi Sad, 1995. 3 Zdenko Rus, Slikarstvo/neslikarstvo, HSAICA, Zagreb 2011. 4 Miško Šuvaković, Pojmovnik suvremene umjetnosti, Horetzky, Zagreb – Vlees & Beton, Ghent, 2005

reflexion as approach to the work of art. The meaning of an image was shifted from mimetic representation to the presentation of pure reality: natural forms, by reduction and construction, were reduced to geometrical bodies (the square, rectangle, triangle and circle). However, after the invention of the computer, the interest of civilisation turned more and more towards virtual worlds. When photography and video came into the fine arts, and then the digitalised image, the area of the fine arts expanded to take in the domain of the visual arts. In these new circumstances, the significance of the image or picture changed. A picture was no longer restricted to the unambiguous concept of a hand painted work (i.e. a painting) but also expanded its meaning to the picture and the image.4 For this very reason, the new art found a source for its motifs in the new environment of humanity – in the world of computers, or artificial and virtual structures. The solid ground of Modernist reality and Duje Jurić, Memo-Chips, Art Pavilion, Zagreb, Zágráb, Műcsarnok, 2010

faith in science and in the linearly progressive evolution of mankind, and accordingly its unambiguous understanding of the picture (reality) gave place to fiction, multiple meanings and irony. These newly arising circumstances had a crucial effect in determining the painting of Duje Jurić, which from the very beginnings was directed to research into the expanded concept of the painting5, the discovery of new possibilities and the confirmation of its raison d’être in the new computer age. Post-geometrical ambiguity of the Neo-Geo style characterises Jurić too; on the one hand he remains loyal to the traditional medium of the painting and the procedure of hand-painting; on the other, he is constantly aspiring to get out of the material, two-dimensional field of the painting and into the space, and the creation of site-specific painterly installations. In time his painting was to be increasingly characterised by that very postmodern interest in spaces that do not belong to the arts, but rather to the world of the computer and the monitor. These are not real, but virtual, simulated spaces that operate with the effects of illusion. Using the heritage of Op Art, he often manipulates elements of Geometrical Abstraction as a fictional material reduced to a pattern within the network, which it repeats and sequences into series that then form spatial modules of an imaginary space or are organised according to an a priori given space. Here he sometimes uses a traditional painting technique and the medium of the painting, which he will occasionally combine with neon fluorescent projection, which in turn becomes an integral part of the painting; sometimes with luminous spatial drawings alone he creates environments in a darkened gallery space. The works with which we are presenting Duje Jurić to the Hungarian arts public are part of the cycle Memo-Chips, under the aegis of which in 2010 he produced a huge project in the Art Pavilion in Zagreb: “Devised, then, as an environmental site-specific painterly installation, this exclusive exhibition layout of Duje Jurić is the crown, as well as a kind of synthesis, of his entire work to date and his experimentation with an expanded concept of the painting, with space and with chip aesthetics, new challenges of the spirit of the time in the computerised world of our contemporary quotidian.”6 The painterly environment in the Art Pavilion consisted of paintings linked into a frieze the whole length and breadth of the venues, with the same motifs, but smaller dimensions than the images at this 5 Ješa Denegri, Painting and Duje Jurić’s Extended Concept of the Picture, in: catalogue of the ex­­hi­bition Duje Jurić Memo-Chips, Art Pavilion, Zagreb, 2010, pp. 8-14 6 Radovan Vuković, Duje Jurić: Memo-Chips - an ambiental painting installation, in: catalogue of the exhibition Duje Jurić Memo-Chips, Art Pavilion, Zagreb, 2010, p. 5

show, onto which LEDs were fastened, conveying via electronic impulses the flashing lights and audio matrix of the computer machine. The walls of the gallery venue above and below the paintings were covered with wall-papers printed with a motif of black, white and gold vertical lines. The acrylics on canvas at the exhibition in the University of Fine Arts in Budapest make use of the same repertory of motifs as the pictures in the frieze of the Pavilion. These are complexes that within the network repeat patterns that are the fancied gold, silver, red, white and black internal spaces of the hardware. We have endeavoured to conjure up the mentioned concept of the movement of the painting out into space with large size canvases and a series of paintings linked into a frieze, and have presented the artist, who has remained a painter in spite of his copious experimentation with space and with non-artistic motifs and non-painterly means. In the painting of Duje Jurić mathematically precise computer arrays are the stuff of an unflagging human imagination that is capable of virtualising even computers and creating them in all their plenty as unique images. In them the non-painting motifs of the cold world of computer geometry are the work of the painter’s hand, unimpeached master of line and composition in the traditio­ nal painting sense. In the multiple meanings created by the combination of the human and the computer world, we recognise the author’s ironic distancing of himself from the technological reality of the information age just as much as from the anachronism of the painter’s craft. The synthesis of diverse historical experiences – of historical geometry, Op Art, Kineticism and Luminoplastics of the Neo-Avant-Garde as well as of Neo-Geo and chip aesthetics are suggestive of Jurić’s historical consideration of the painting in its synchrony and its diachrony, a reflexion that in the inexhaustible wellspring of the artist’s imagining is rendered in painting as elementary artistic deed. Anita Zlomislić

MEMO CHIP, 2010, akril, vászon, acrylic on canvas, 200 x 100 cm

MEMO CHIP, 2010, akril, vászon, acrylic on canvas, 190 x 150 cm

MEMO CHIP, 2010, akril, vászon, acrylic on canvas, 190 x 150 cm

MEMO CHIP, 2010, akril, vászon, tripcihton, acrylic on canvas, triptych, 350 x 100 cm

MEMO CHIP, 2010, akril, vászon, tripcihton, acrylic on canvas, triptych, 350 x 100 cm

MEMO CHIP, 2010, akril, vászon, acrylic on canvas, 230 x 130 cm

MEMO CHIP, 2010, akril, vászon, acrylic on canvas, 217 x 130 cm

MEMO CHIP, 2010 akril, vászon, acrylic on canvas 190 x 150 cm MEMO CHIP, 2010 akril, vászon, acrylic on canvas 190 x 150 cm

ÉLETRAJZ Duje Jurić 1956. április 18-án született a Rupe nevű te­­ lepülésen. 1981-ben szerzett diplomát a zágrábi Kép­ző­ művészeti Akadémián. 1982 és 1985 között Lj. Ivančić és N. Reiser professzorok mesterműhelyének munkatársa. 1984 és 1999 között szabadúszó művész, 1999-től 2000ig a Kortársművészeti Múzeumban dolgozik. 2000-től a zágrábi Képzőművészeti Akadémia docense, egyetemi tanársegédje, majd 2010-től egyetemi tanára. Cím: Zágráb, Šenoina 15, Tel.: 385 /1/48 39 617. E-mail: [email protected]

1999. Zágráb, Studio Josip Račić, 9.9.’99. 1995. Zágráb, Kortársművészeti Múzeum Rijeka, Modern Galéria, Kis Szalon 1 9 9 1. Dijon, Atheneum 1989. Muggia (Trieszt), Casa Veneta Geofigurazine 1988. Zágráb, Kortársművészeti Galéria Stúdiója, Képek, installációk/Slike, instalacije 1986. Szarajevó, Fiatalok Háza Galéria 1985. Zágráb, Diákközpont Galéria, Abszurd képek/ Apsurdne slike

VÁLOGATOTT CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK DÍJAK 2011. Zágráb, 2010. évi Josip Račić Díj 2003. Zágráb, 2002. évi Vladimir Nazor Díj 2002. Zágráb, a Horvát Képzőművészek Társasága (HDLU) Díja a 2002-es év legjobb kiállításáért 2001. Rovinj, 1. Szponzori Díj – Rovinji Helytörténeti Múzeum, Rovinji Képzőművészeti Kolónia 2001. 1990. Zágráb, az Art tresor Dubravko Gjivan Díja a 22. Fiatalok Szalonján 1989. Rijeka, 15. Fiatalok Biennáléja Díj 1986. Zágráb, 17. Fiatalok Szalonja Díj 1985. Zágráb, a SKOJ Sedam sekretara Díja

VÁLOGATOTT ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK 2010. Zágráb, Műcsarnok, Memo – Chips 2007. Novigrad, Rigo Galéria, Környezet/Ambijent 2003. Dubrovnik, Művészeti Galéria Zágráb, Križić Roban Galéria, Új képek/Nove slike 2002. Zágráb, a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia Szobortára, Duje Jurić alkotások 1988- 2002./ Duje Jurić radovi 1988- 2002. Zadar, Városi Lodzsa, Retro Avantgard, Cím nélkül/ Retroavangarda, Bez naslova 2000. Eszék, Képzőművészeti Galéria

2010. Zágráb, Horvát Képzőművészek Háza, 45. Zágrábi Szalon, Piac/Tržište /Market 2007. Új-Delhi, Lalit Kala Akademi- National Academy of Art, Contemporary Croatian Art 2005. Riga, Rigas Galerijā, Lineáris szerkezetek/Linearne strukture 2004./2005. Rijeka, Modern- és Kortársművészeti Múzeum, 16. Nemzetközi Rajzkiállítás, Rajzok a falon/Crteži na zidu 2002. Palma de Mallorca, Casal Balaguer, Plàstika Croata Contemporània 2001. Kairó, International Cairo Biennale 1996. Dubrovnik, A SCCA harmadik éves kiállítása az Art radionica Lazareti, Otok közreműködésével 1993. Zágráb, Modern Galéria, Új horvát művészet/Hrvatska nova umjetnost Berlin, Tacheles, VeZagreblin 1992. Budapest, Ernst Múzeum, Hrvatska suvremena umjetnost/Kortárs Horvát Művészet 1991. Udine, Galleria del Centro, III Biennale Intergraf Alpe – Adria 1990. Marseille, a Mediterráneum Fiataljainak Biennáléja Brighton, Corn Exchange’s Passage, Crossing Over 1985. Graz, Forum Stadtpark, Junge Künstler aus Zagreb, Neue Beiträge Rijeka, Modern Galéria, Fiatal Jugoszláv Művészek 13. Biennáléja

KÖRNYEZETEK

AKCIÓK-PERFORMANSZOK

2009. Štaglinec, Grund Art, Štaglinec az én földem, 2010. Zágráb, Műcsarnok, Memo-Chips Hommage á csiga/Hommage pužu Zágráb, Kortársművészeti Múzeum, térbeli festmény- 2000. Zágráb, Caffe bar As, Vörös-Fekete egyetem, installáció (a Múzeum vendéglátó helyiségében) Performance: Anything at All 2009. Kastav, Szt. Háromság-templom, 18. Kastavi Kulturális 1994. Zágráb, Zvonimir Galéria Nyár, Környezet/Ambijent 2007. Novigrad, Rigo Galéria, Fénykörnyezet/Svjetlosni ambijent 1988. Zágráb, a Karas Galéria Pincéje, Horvát Képzőművészek Társasága, Az én keletim, nyugatim, Zágráb, a Horvát Képzőművészek Társasága (HDLU) északim és délim fekete, a Tér hamisítói kiállításon Háza, 42. Zágrábi Szalon belül/ Moja istočna, zapadna, sjeverna i južna je crna, u 2006. Vukovár, Eltz-kastély, 1. Vukovári Szalon, Környezet/ okviru izložbe Krivotvoritelji Ambijent Kopácsi-rét, Tikveš, Baranyai Művészeti Kolónia, 1987. Zágráb, Kiterjesztett médiák Galériája, Horvát Képzőművészek Társasága, Önpusztítás/Autodestrukcija Nasljeđe je trauma/A hagyomány az trauma Szabadka, Nagy spirál megfestése a Szabadság téren/ 2002. Zágráb, a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia Yu fest Imago Szobortára, Környezet/Ambijent Pula, Cvajner Galéria, a Vincent iz Kastva-ban, 1985. Zágráb, Festés a Száva út-i felüljáró alatt, Beavatkozás’85/Intervencija‚ 85. Camera obscura fényes installáció, Jól elrendezett káosz/Camera obscura, svjetlosna instalacija, Dobro uređen kaos Labin, Labini Városi Galéria, Camera obscura, fényes A KUGLA GLUMIŠTE PROJEKTEN BELÜLI MUNKA installáció, Jól elrendezett káosz/Camera obscura, 1988. Zágráb, díszlettervezés a Rocking projekthez svjetlosna instalacija, Dobro uređen kaos 1987. Zágráb, Zeinimuro projekt - díszlettervezés és élő Zágráb, Klovićevi dvori Galéria, Rajz Triennálé fellépés Rijeka, Modern Galéria, Kis Szalon, 15. Nemzetközi 1986. Zágráb, díszlettervezés és festészeti bemutató a Rajzkiállítás, Falak és tér/Zidovi i prostor Röenc- Kukuvija Drijemovica projekthez 1997. Zágráb, Karas Galéria Szalonja, Soul of my Cage, Cage of my Soul LINKEK 1988. Zágráb, a Horvát Képzőművészek Társasága, Karas ALU Galéria Pincéje, Az én keletim, nyugatim, északim • MSU és délim fekete, a Tér hamisítói kiállításon belül/Moja • • Zbirka Filip Trade istočna, zapadna, sjeverna i južna je crna, u okviru • Horetzky izložbe Krivotvoritelji prostora • Ambijent (Galerija Rigo, 2007.) 1987. Zágráb, Egynapos galéria • Uđi u sliku (g-mk, 2006.) Koprivnica, Galéria Pincéje, Környezet/Ambijent Lauba.hr Split, Protiron Galéria, Intra muros, Art nyár‚ 87/ • Intra muros, Art ljeto‚ 87 (koncepció Jurij Armanda) Zaprešić, Novi dvori, Az anonymus környezete/ Ambijent anonimusa 1986. Zágráb, Diákközpont Galéria, Kristályban alszik a fejem/ U kristalu mi glava spava

BIOGRAPHY Duje Jurić was born on April 18, 1956, in Rupe. He took a degree at the Academy of Fine Arts in Zagreb in 1981. From 1982 he attended the master workshop of Ljubo Ivančić and Nikola Reiser. From 1984 to 1999 he made his living as a freelance artist, and between 1999 and 2000 was employed in the Museum of Contemporary Art in Zagreb. Since then he has been on the faculty of the Academy of Fine Arts in Zagreb, as assistant, then associate and finally, from 2010, full tenured professor.

2000 1999 1995 1991 1989 1988 1986 1985

Address: Zagreb, Šenoina 15, Tel: 385 /1/48 39 617. E-mail: [email protected]

SELECTED COLLECTIVE EXHIBITIONS

Prizes 2011 Zagreb, Josip Račić Prize for 2010 2003 Zagreb, Vladimir Nazor Prize for 2002 2002 Prize of the Croatian Association of Artists for the best exhibition of 2002 2001 Rovinj, 1st Purchase Prize from the Rovinj Local History Museum, Rovinj Art Colony 2001 1990 Zagreb, The Art Tresor Dubravko Gjivan Prize at the 22nd Young Artists Salon 1989 Rijeka, Prize of the 15th Young Artists Biennial 1986 Zagreb, Prize of the 17th Young Artists Salon 1985 Zagreb, Seven Secretaries Prize SELECTED SOLO EXHIBITIONS 2010 2007 2003 2002

Zagreb, Art Pavilion, Memo – Chips Novigrad, Rigo Gallery, Environment Dubrovnik, Museum of Modern Art Zagreb, Križić Roban Gallery, New Paintings Zagreb, Croatian Academy Glyptotheque, Duje Jurić Works 1988-2002 Zadar, City Loggia, Retro-Avant-Garde, Untitled

Osijek, Fine Arts Gallery Zagreb, Josip Račić Studio, 9.9.’99. Zagreb, Museum of Contemporary Art Rijeka, Modern Gallery, Small Salon Dijon, Atheneum Muggia (Trieste), Casa Veneta, Geofigurazine Zagreb, Studio of the Gallery of Contemporary Art, Paintings, Installations Sarajevo, Gallery of the House of Youth Zagreb, Students Centre Gallery, Absurd Paintings

2010 Zagreb, Croatian Artists Centre, 45th Zagreb Salon – The Market 2007 New Delhi, Lalit Kala Akademi - National Academy of Art, Contemporary Croatian Art 2005 Riga, Rigas Gallery, Linear Structures 2005/ 2004 Rijeka, Museum of Modern and Contemporary Art, 16th International Exhibition of Drawings, Wall Drawings 2002 Palma de Mallorca, Casal Balaguer, Plàstika Croata Contemporània 2001 Cairo, International Cairo Biennale 1996 Dubrovnik, Third Annual SCCA Exhibition in association with Lazareti Art Workshop, Otok 1993 Zagreb, Modern Gallery, New Croatian Art Berlin, Tacheles, Vezagreberlin 1992 Budapest, Ernst Muzeum, Croatian Contemporary Art/ Kortárs Horvat Müvészet 1 9 9 1 Udine, Galleria del Centro, III Biennale Intergraf Alpe – Adria 1990 Marseille, Young Artists of the Mediterranean Biennial Brighton, Corn Exchange Passage, Crossing Over 1985 Graz, Forum Stadtpark, Junge Künstler aus Zagreb, Neue Beiträge Rijeka, Modern Gallery, 13th Biennial of Young Yugoslav Artists

ENVIRONMENTS

ACTIONS / PERFORMANCES

2010 Zagreb, Art Pavilion, Memo-Chips Zagreb, Museum of Contemporary Art, Spatial Painting Installation (in the hospitality area) 2009 Kastav, Holy Trinity Church, 18th Kastav Culture Summer, Environment 2007 Novigrad, Rigo Gallery, Light Environment Zagreb, Croatian Artists Centre, 42nd Zagreb Salon 2006 Vukovar, Castle Eltz, 1st Vukovar Salon, Environment Kopački rit, Tikveš, Baranja Art Colony, Heritage is Trauma/Hagyomány az trauma 2002 Zagreb, Croatian Academy Glyptotheque, Environment Pula, Cvajner Gallery, in Vincent iz Kastva, Camera obscura, Light Installation, Well Organised Chaos Labin, Labin Municipal Gallery, Camera obscura Light Installation, Well Organised Chaos Zagreb, Klovićevi dvori Gallery, Drawing Triennial Rijeka, Small Salon, 15th International Exhibition of Drawings, Walls and Space 1997 Zagreb, Karas Gallery Salon, Soul of my Cage, Cage of my Soul 1988 Zagreb, HDLU, Karas Gallery Cellar, My East, West, North and South Are Black, as part of the exhibition Forgers of Space 1987 Zagreb, Gallery for One Day Koprivnica, Cellar of the Koprivnica Gallery, Environment Split, Prothyron Gallery, Intra muros, Art Summer ‘87 (conception Jurij Armanda) Zaprešić, New Palace, Environment of an Anonymous 1986 Zagreb, Students Centre Gallery, In Crystal Sleeps My Head

2009 Štaglinec, Grund Art, My Earth Štaglinec, Hommage to the Snail 2000 Zagreb, Caffe bar As, Black-Red University, Performance: Anything at All 1994 Zagreb, Zvonimir Gallery 1988 Zagreb, HDLU, Karas Gallery Cellar, My East, West, North and South Are Black, as part of the exhibition Forgers of Space 1987 Zagreb, Extended Media Gallery, HDLU, Self- Destruction Subotica, Painting a Large Spiral on Freedom Square / Yu Fest Imago 1985 Zagreb, Painting Below the Overpass on Savska Road, Intervention ‘85 WORK FOR THE PROJECTS OF KUGLA GLUMIŠTE ZAGREB SATIRICAL THEATRE 1988 Zagreb, Set Design for the Rocking project 1987 Zagreb, set design and live appearance for the project Zeinimuro 1986 Zagreb, set design and execution of painting for the project Röenc- Kukuvija Drijemovica / Sleepy the Barn Owl LINKs • • • • • • •



ALU MSU Zbirka Filip Trade Horetzky Ambijent (Galerija Rigo, 2007) Uđi u sliku (g-mk, 2006) Lauba.hr