VIKTOR, AVAGY A GYERMEKURALOM VICTOR SAU COPIII LA PUTERE
ROGER VITRAC
Fordította | Traducerea în limba maghiară: VINKÓ JÓZSEF Szereplők | Cu: Viktor, kilencéves | Victor, nouă ani: DIMÉNY ÁRON Károly, Viktor apja | Charles Paumelle, tatăl lui Victor: BOGDÁN ZSOLT Emília, Viktor anyja | Émilie Paumelle, mama lui Victor: KATÓ EMŐKE Lili, a cselédlányuk | Lili, servitoarea lor: VARGA CSILLA Eszter, hatéves, a szomszéd kislány | Esther, șase ani: ALBERT CSILLA Antal, Eszter apja | Antoine Magneau, tatăl lui Esther: SZŰCS ERVIN Teréz, Eszter anyja | Thérèse Magneau, mama lui Esther: VINDIS ANDREA Louségur, tábornok | Generalul Louségur: BIRÓ JÓZSEF Ida Mortemart: KÉZDI IMOLA A doktor, A néma hölgy, Mária, szobalány, ... | Doctorul, Doamna mută, Maria, servitoarea, ...: MOLNÁR LEVENTE Rendező | Regia: SILVIU PURCĂRETE Díszlet- és jelmeztervező | Scenografia: DRAGOȘ BUHAGIAR Zene | Muzica: VASILE ȘIRLI Zenei munkatárs | Colaborator muzical: INCZE G. KATALIN A rendező asszisztense | Asistent de regie: ALBU ISTVÁN A díszlettervező asszisztensei | Asistenți scenografie: PETRE-TIBERIUS TRIFAN, VLADIMIR IUGANU Ügyelő | Regia tehnică: KEREZSY IMOLA BEMUTATÓ IDŐPONTJA: 2013. november 29. DATA PREMIEREI: 29 noiembrie 2013
Az előadás létrejöttét támogatta a Nemzeti Kulturális Alapprogram. | Spectacol realizat cu sprijinul financiar al Fondului Cultural Național din Ungaria.
Vindis Andrea
Az avantgárd irányzatok, így a szürrealizmus is határozottan elvetik a hagyományos műfajokat. Elvben a színházat is elutasítják, mert számukra az nem más, mint a polgári társadalom igényeit kielégítő kereskedelmi vállalkozás. Attól azonban nem zárkóznak el, hogy néha a színházi kifejezés eszközével éljenek. Az viszont, hogy valakit huzamosabb ideig és komolyabban is érdekeljen a színház, elfogadhatatlan számukra. Nos, monsieur Roger Vitrac is a szürrealisták jeles tagja volt, míg el nem kezdett színdarabokat írni, sőt színházat nem alapított Antonin Artaud-val és Robert Aronnal. A huszadik század első felének egyik legforradalmibb színházát, az 1926-1930 között működő Théâtre Alfred Jarryt hozták létre, s emiatt a szürrealisták Vitracot kizárták csoportjukból. Kizárás és kiátkozás ellenére tagadhatatlan, hogy az 1928. december 24-én a Comédie des Champs-Elysées-ben bemutatott Vitrac darab, a Viktor, avagy a gyermekuralom nem szürrealista dráma, vagy legalábbis nem hatják át erősen a szürrealizmus stílusjegyei. Ha végignézzük a dráma szereplőlistáját, úgy tűnhet, hogy a korabeli párizsi színházakat tucatjával elárasztó bulvárdarabbal van dolgunk. Aztán amikor kiderül, hogy a kilencedik születésnapját ünneplő címszereplő, Viktor száznyolcvanegy centiméter magas, sejteni kezdjük, hogy itt nem feltétlenül a polgári élet szeletének realisztikus ábrázolásával, imitációjával állunk szemben. Már az első jelenet provokációk sorozata, ahogyan a kilencéves Viktor manipulálja a cselédlányt összetörve egy értékes Sèvres-i vázát, és azzal gyanúsítva a cselédet, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújt munkáltatóinak. Pillanatok alatt romba dől a polgári világ és értékek illúziója, s ennek a felfordult világnak a képét erősíti meg a szobalány és a gyermek replikaváltása is: LILI: Viktor megőrült. Egy gyerek nem viselkedik így. VIKTOR: Nincs itt semmiféle gyerek! Sosem is volt! Egy olyan feldúlt és értékvesztett világgal szembesülünk, ahol a felnőttek hosszú passzusokat idéznek a Larousse Enciklopédiából, egyszerre beszélnek, és úgy viselkednek, akár a gyerekek. Nem csodálkozunk, ha Viktor a vacsorára érkezett Louségur tábornokon „pacigol”, hogy a szülők a gyermekek előtt élik ki túlfűtött szexuális vágyaikat, és csalják meg egymást, hogy a véletlenül odatévedt szellentő hölgy, Ida Mortemart vált ki Viktorból valódi érzelmeket, s hogy távozása után mindenki megzavarodik, az emberi viselkedés előreláthatatlan, a nyelv működése pedig ellentmond a józan ész szabályainak. Mindez azt sugallja, ami a szürrealista mozgalom védjegye, hogy az élet valójában álom, hallucináció, hipnózis.
Curentele de avangardă, printre care și suprarealismul, resping categoric genurile tradiţionale. În principiu, ele resping și teatrul, considerându-l doar o întreprindere comercială menită să satisfacă nevoile societăţii burgheze. Nu exclud însă posibilitatea de a folosi, din când în când, mijloacele de expresie ale teatrului. Este însă neacceptabil pentru ele ca cineva să fie interesat de teatru mai serios sau pe o perioadă mai lungă. Ei bine, monsieur Roger Vitrac a fost și el un reprezentant de seamă al suprarealismului, până când a început să scrie piese și a fondat un teatru, împreună cu Antonin Artaud și Robert Aron. Cei trei au întemeiat unul din teatrele revoluţionare ale primei jumătăţi a secolului XX, Théâtre Alfred Jarry, care a funcţionat între 1926–1930, drept pentru care suprarealiștii l-au exclus pe Vitrac din gruparea lor. În ciuda excluderii și a anatemei, este de netăgăduit faptul că piesa lui Vitrac, pe care Comédie des Champs-Elysées a prezentat-o în data de 24 decembrie 1928, Victor sau copiii la putere nu este o dramă suprarealistă, sau cel puţin nu este marcată prea mult de particularităţile stilului. Privind lista de distribuţie a dramei, s-ar părea că avem de-a face cu una din piesele de bulevard care copleșeau scenele pariziene din acea vreme. Însă după ce aflăm că protagonistul, care își sărbătorește a noua aniversare, Victor are o înălţime de 181 centimetri, începem să ne dăm seama că nu este vorba neapărat de reprezentarea realistă sau imitaţia unui segment din viaţa burghezilor. Prima scenă aduce deja o serie de provocări: Victor, copilul de nouă ani, o manipulează pe cameristă spărgând o vază de Sèvres de mare valoare, după care o suspectează de servicii sexuale oferite patronilor săi. Iluzia lumii și a valorilor burgheze se prăbușește în câteva clipe, imaginea acestei lumi răsturnate pe dos fiind întărită și de schimbul de replici dintre cameristă și copil: LILI: Victor a înnebunit. Un copil nu se poartă așa. VICTOR: Nu este aici niciun copil! Și nici n-a fost vreodată! Ne confruntăm cu o lume bulversată care și-a pierdut valorile, în care adulţii citează lungi pasaje din enciclopedia Larousse, vorbesc simultan și se comportă ca niște copii. Nu ne mirăm că Victor îl „călărește” pe generalul Lonségur sosit la cină, că adulţii își trăiesc poftele sexuale excesive și se înșeală în faţa copiilor, că o doamnă apărută din întâmplare și chinuită de gaze intestinale, Ida Mortemart, este cea care trezește în Victor sentimente adevărate, și că după plecarea ei toată lumea o ia razna, comportamentul uman devine imprevizibil, iar funcţionarea limbii contrazice regulile minţii lucide. Toate acestea ne duc cu gândul la marca mișcării suprarealiste: viaţa este de fapt vis, halucinaţie, hipnoză.
Vindis Andrea
Kató Emőke
Biró József
Silviu Purcărete
Kérdezett: Vajna Noémi Noémi Vajna
în dialog cu Silviu Purcărete
Boldogabb vagyok, ha a világ továbbra is tökéletlen és rossz.
Silviu Purcărete
Vajna Noémi: Az ön munkáját nagy változatosság jellemzi – különösen a művek forrását tekintve. Elegendő arra utalnunk, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál első ízben – nemzetközi koprodukcióban – a Pantagruel sógornőjét rendezte meg, Hommage à Rabelais alcímmel. Rabelais írásaiból kiindulva olyan előadást hozott létre, amelyben nincsenek szavak, vagy ha vannak, akkor éneklik vagy kitalálják őket. Ezután a Gianni Schicchi következett, egy a színészek előadásában megrendezett opera. Most pedig Roger Vitrac Viktor, avagy a gyermekuralom című darabján dolgozik. Ez a három szöveg műfajilag és a színpadi formájukat tekintve is nagyon különbözik. Hogyan jellemezné ezt a pár éves „kalandját” a Magyar Színháznál? Silviu Purcărete: Mivel már van egy bizonyos korom, az előadásaimnak hosszú története van. Az itt megrendezetteket mind rendelésre csináltam, Tompa Gábor javaslatai nyomán. Természetesen megfeleltek az ízlésemnek, egyébként nem fogadtam volna el őket. Leginkább a klasszikus repertoár, a klasszikus szövegek érdekelnek. Függetlenül attól, hogy opera vagy dráma, lírai vagy prózai mű, amit itt rendeztem, az mind klasszikus darab. V. N.: Hogyan viszonyul a klasszikus és a kortárs szövegekhez? Szeretne kortárs szövegeket színre vinni? Általában véve önt inkább a klasszikus szövegválasztás jellemzi. S. P.: A színházzal kapcsolatban mindenféle elképzelés és gondolkodásmód létezik. Az egyik igen elterjedt és jogos nézet az, hogy a színház a közvetlen valóság művészete. Szenvedélyesnek, mainak kell lennie. Nagyon gyakran szociális beállítottságúnak kell lennie, hogy megváltoztassa a világot, a társadalmat, hozzájáruljon a gonoszság megjobbításához, általában véve legyen mélyen beleágyazódva a valóságba, a jelenbe. Ebből fakad az új irodalom, az új szövegek iránti igény, bizonyos színházi nyelv szükséglete, ám ez a felfogás idegen tőlem. Azt akarom ezzel mondani, hogy én mélységesen reakciós természetű vagyok, jobban szeretném, ha a dolgok sosem változnának meg, maradjon minden úgy, ahogy van, és harcolok az ember és a társadalom jobbá tétele ellen. Boldogabbnak érzem magam, ha a világ továbbra is tökéletlen és rossz. Éppen ezért a színházban – számomra – ezek a régi szövegek a fontosak, amelyekben mindig jelen van valamilyen szűrő, mindig van bizonyos távolság. Ezek a szövegek is rólunk szólnak, arról, ami ma történik velünk, csak éppen régebben írták őket. Olyan ez, mint amikor eltávolodsz a fáktól, hogy láthasd az erdőt. Tulajdonképpen valamiféle intellektuális, mentális kényelemről van szó az én esetemben, amikor a klasszikus szövegek választásáról beszélünk. Ez személyes ízlés kérdése, nem értékítélet. Egyesek egyféle színházat kedvelnek, mások másfélét – nekem ez a fajta színház tetszik. V. N.: A színház, az ön szavaival élve, élő művészet, amelyet életben kell tartani. Tudom, hogy szívesen használja az improvizációt, elvárja a színészektől, hogy ötleteket vessenek fel, szituációkat hozzanak létre bizonyos utasítások alapján. Azt hiszem, ez egy nagyon izgalmas módszer a színészek számára, az egyetem befejezése után viszont már nemigen használatos. Gondolja, hogy az improvizációt a kész előadások esetében is fel lehetne használni? Lehet annyi szabadsága a színésznek, hogy improvizáljon egy már befejezett darabban? S. P.: Itt két, némiképp különböző dologról beszélünk. Ami engem illet, olykor az improvizáció folyamata nagyon hasznos az előadás kidolgozása közben, és nagyon jó dolgok sülnek ki belőle, csakhogy eljön a pillanat, amikor azt mondjuk, állj! – és ami addig valamiféle ellenőrzött káoszban alakult ki, abból létrehozunk egy szerkezetet, vagy legalábbis én arra törekszem, hogy egy minél pontosabb struktúrát építsek fel. Ebben már nincs helye az ingadozásnak, a változtatásnak. Ez egy elméleti kérdés, ugyanis az előadás, mivelhogy élő, nem mentes a hiba lehetőségétől, a kopástól, a romlástól, csakúgy, mint bármilyen élő anyag. Akarva-
Noémi Vajna: Munca dvs. este caracterizată de o varietate imensă – în special în ceea ce privește sursa acestor opere. Este suficient să amintim că la Teatrul Maghiar de Stat ați regizat pentru prima oară – într-o coproducție internațională – Cumnata lui Pantagruel cu subtitlul Hommage à Rabelais. Pornind de la scriitura lui Rabelais, ați creat un spectacol fără vorbe, sau cu vorbe cântate și inventate. După care a urmat Gianni Schicchi, un spectacol de operă realizat cu actori. Iar acum lucrați la Victor sau copiii la putere de Roger Vitrac. Sunt trei texte diferite și ca gen, și ca formă teatrală – cum ați caracteriza această „aventură” – alături de compania Teatrului Maghiar? Silviu Purcărete: Având o vârstă înaintată am deja o lungă istorie de spectacole făcute. Spectacolele pe care le-am făcut aici la voi sunt toate comenzi, au fost propunerile lui Gábor Tompa. Sigur că ele corespundeau gustului meu, că altfel nu le-aș fi acceptat. Mă interesează cel mai mult un repertoriu clasic, texte clasice. Fie că e vorba de operă, dramă, sau proză, spectacolele făcute aici sunt piese clasice. N. V.: Care este poziția dumneavoastră față de textele clasice și față de cele contemporane? Ați dori să montați texte contemporane? În general vă caracterizează mai mult alegerea textelor clasice. S. P.: Există tot felul de concepții și idei despre teatru. Una foarte răspândită și foarte legitimă este aceea că teatrul este o artă a realității imediate. Trebuie să fie foarte ardent, contemporan, trebuie să fie social, să schimbe societatea, să schimbe lumea, să contribuie la îndreptarea relelor, în general să fie bine înșurubat în realitate, în ziua de astăzi. De aici toată nevoia de literatură nouă, de texte noi, de un anumit limbaj de teatru, iar această concepție, acest lucru îmi este străin. Vreau să spun că eu sunt o fire profund reacționară, prefer ca lucrurile să nu se schimbe niciodată, să rămână așa cum sunt, și lupt împotriva îmbunătățirii omului și împotriva îmbunătățirii societății. Mă simt mai fericit când lumea rămâne imperfectă și rea. Și atunci în teatru – pentru mine – contează acele texte vechi, unde există tot timpul un filtru, există o distanță. Ele vorbesc tot despre noi și despre ce pățim astăzi, dar au fost scrise mai demult, este ca și când te depărtezi de niște copaci ca să vezi o pădure. De fapt asta e: este o chestie de confort intelectual, mental, în ceea ce mă privește atunci când e vorba de alegerea textelor clasice. Este absolut o chestie de apetență personală, nu e vorba de valoare sau de non-valoare. Unii sunt aplecați pentru un anumit tip de teatru, alții pentru un alt fel de teatru; eu sunt aplecat către acest tip de teatru. N. V.: Cum spuneați, teatrul este o artă vie care trebuie menținută ca să rămână vie. Știu că folosiți cu plăcere improvizația, invitați actorii să aibă propuneri, să creeze situații bazate pe unele instrucțiuni. Cred că este o metodă foarte provocatoare pentru actori, o metodă care nu prea se mai folosește după facultate. Credeți că improvizația poate fi folosită și în spectacole? Actorul ar putea avea libertatea să improvizeze în spectacole deja terminate? S. P.: Aici sunt două lucruri oarecum separate. În ceea ce mă privește, uneori procesul de improvizație în crearea unui spectacol e foarte util și dă rezultate foarte bune, doar că există o clipă în care se spune STOP, și din ceea ce s-a creat într-un soi de haos controlat se construiește o structură, sau mă rog, în ceea ce mă privește încerc să contruiesc o structură cât se poate de precisă. Unde teoretic nu ar trebui să se mai permită o fluctuație sau schimbări. Chestia asta este teoretică, pentru că spectacolul fiind ceva viu este supus greșelii, degradării și corupției, ca orice materie vie. Deci el vrând, nevrând oricum se strică, se degradează, îmbătrânește, uneori îmbătrânește moral, chiar dacă se păstrează în forma lui inițială, și chiar dacă actorii încă mai sunt întregi fiziologic, el îmbătrânește moral, îi trece vremea. Eu nu sunt de principiul improvizației actorilor după premieră, dimpotrivă. Și
akaratlanul romlik, elhasználódik, öregszik – olykor erkölcsi értelemben, miközben megőrzi eredeti formáját, és annak ellenére, hogy a színészek fiziológiai értelemben továbbra is jól bírják magukat, bekövetkezik a szellemi elöregedés. Én nem támogatom a bemutató utáni improvizálást, éppen ellenkezőleg. És ha ilyesmit tapasztalok, elönt a méreg. Még nem volt alkalmam olyan improvizációt látni bemutató után, amely javított volna az előadáson, mindig olyan dolgokat láttam, amelyek a kárára voltak. Ahogy Vlad Mugur mondta igen találóan: „Javítsatok, változtassatok rajta, de csak jó irányban.”
când mi-se întâmplă să văd chestii din acestea mă apucă furia. Nu mi s-a întâmplat să văd improvizații post-premieră care să aducă îmbunătățiri, ci erau chestii care degradau spectacolul. Vorba lui Vlad Mugur, care spunea: „Îmbunătățiți, schimbați, dar schimbați spre bine.”
N. V.: Credeți că există vreo ierarhie între elementele din care se construiește un spectacol? S. P.: Eu personal cred că nu este nicio ierarhie, sau dacă există, atunci este impusă de un spectacol specific, de un proiect anume – ca să poți spune că în această piesă cea mai importantă este V. N.: Ön szerint rangsorolhatók azok az elemek, amelyekből egy muzica să zicem. De pildă, la operă e clar, acolo ierarhia este előadás összeáll? limpede odată e muzica și după aceea e scena. S. P.: Én a magam részéről nem hiszek ebben, vagy, ha létezik rangsor, azt az előadás, egy bizonyos elképzelés sajátossága N. V.: Totuși la Gianni Schicchi ați găsit o metodă cu care să határozza meg – hogy például ebben és ebben a darabban a zene „interveniți” în acestă ierarhie a operei... a legfontosabb. Az operában, teszem azt, világos a dolog, ott az S. P.: Gianni Schicchi a fost o preafericită experiență, a fost un első a zene, utána következik a színpad. mare act de răzbunare contra unor constrângeri nefericite din instituțiile de operă. V. N.: Ezzel szemben a Gianni Schicchiben megtalálta a módját annak, hogy az operának ebbe a fontossági sorrendjébe „beleavat- N. V.: Dumneavoastră regizați cu drag operă, ați montat kozzon”. numeroase opere în străinătate la Operele din Bonn, Viena, Essen S. P.: A Gianni Schicchi egy rendkívül szerencsés kimenetelű etc. Ce vă atrage să regizați operă? Este un altfel de provocare față kísérlet volt, egy nagyszabású bosszúálló akció az operaházakban de regia de teatru? fennálló áldatlan kötöttségek ellen. S. P.: E un lucru oarecum diferit; opera sigur că e diferită, dar totuși e foarte atractivă, foarte interesantă. În general sunt două V. N.: Ön előszeretettel rendez operát, számos előadást rendezett mari perioade în lucrul la un spectacol de operă. Este o primă a bonni, bécsi, esseni és más operákban. Mi indítja arra, hogy perioadă, aceea a conceperii spectacolului, se face ascultând operát rendezzen? Ez egy másfajta kihívás a színházi rendezéshez muzica, imaginându-ți spectacolul, împreună cu scenograful viszonyítva? desigur, și până-n amănunte cât mai multe. Spre deosebire de S. P.: Ez egy valamelyest különböző dolog; persze, az opera más, teatrul de proză, la operă trebuie totul pregândit, prestabilit. Acolo de mégis nagyon vonzó, nagyon érdekes. Egy operaelőadás nu există improvizație, nu există să zici, domnule fac așa, că dacă készítése közben a munkafolyamat két nagyobb periódusra oszlik. nu-mi iese fac mâine altcum. Deci ideea e că spectacolul trebuie Az első szakaszban megszületik az előadás elképzelése, a zene conceput în cele mai mici amănunte cu putință, înainte de repetiții. meghallgatása közben kialakul az előadás koncepciója, természe- Aceasta este faza cea mai interesantă, care merită. După care vine tesen a díszlettervezővel együttműködve, minél részletesebben, o fază oribilă, în care zi de zi gândul este că nu voi mai face mert az operában, a prózai színházzal ellentétben, mindent végig niciodată această meserie de regizor de operă. Care este punerea kell gondolni, meg kell tervezni előre. Itt nem lehet szó în practică, lucratul cu cântăreții, și, Doamne Dumnezeule, cu improvizációról, nincs olyan, hogy ma megcsináljuk így, ha nem jó, corul. Este o corvoadă umilitoare, plicticoasă, dezgustătoare, de la akkor holnap megcsináljuk másképp. Egyszóval az alapgondolat care în general ieși cu un sentiment de dezgust față de specia din az, hogy az előadást a legkisebb részletig menően el kell képzelni care faci parte. Cel puțin mie așa mi se întâmplă. Sigur am a próbák megkezdése előtt. Ez a legérdekesebb szakasz, ezért éri exagerat puțin, fiindcă există mai ales cântăreți tineri, din ce în ce meg foglalkozni vele. Ezután következik a második, a szörnyű mai mulți, care își dau seama că e nevoie de pregătire fázis, amikor az ember azt mondja, soha többé nem fogok operát actoricească, și că opera înseamnă foarte mult spectacol. Desigur rendezni. Ez a gyakorlati kidolgozás szakasza, az énekesekkel és avem mii de exemple de genul acesta, am și lucrat cu astfel de – te jó Isten! – a kórussal való munka. Egy megalázó, unalmas, oameni. Dar acestea au fost situațiile excepționale. Mai ales în undorító, keserves munka, amelyből általában azzal az érzéssel operele tradiționale și cu cât sunt mai mari instituțiile, cu atât e mai lépsz ki, hogy utálod az egész emberi fajt. Legalábbis én így puternică credința că, regizorul este un dușman, care trebuie vagyok vele. Persze túloztam, mert vannak fiatal énekesek, egyre tolerat, nu se știe de ce anume. Regizorul este personajul urât în többen, akik rájöttek, hogy szükség van a színészi képzésre is, és acea instituție. Și simți lucrul acesta chiar și în cantină când hogy az opera másfajta előadást is jelenthet. Ezernyi rossz tapasz- comanzi un șnițel, acolo îți dai seama că tu ești omul rău. talat után dolgoztam ilyen emberekkel is. De ezek tényleg kivételes esetek. A hagyományos operákban – és minél nagyobb az oper- N. V.: Ați vorbit despre cântăreți excepționali, care vor să aibă și o aház, annál inkább – az az elképzelés uralkodik, hogy a rendező pregătire actoricească. Cum credeți că trebuie să fie un actor bun? egy ellenség, akit valahogy el kell viselni, nem tudni, miért. A Există unele calități, caracteristici care sunt absolut necesare ca rendező a csúnya szereplő ebben az intézményben. Még az cineva să fie actor bun? étkezőben is, ha belépsz és kérsz egy bécsi szeletet, akkor is S. P.: Nu știu să spun, pot doar să citez un răspuns genial și comérzed, hogy te vagy itt a rossz fiú. plet dat la întrebarea asta, dat de Mariana Mihuț, care a fost întrebată de o tânără fată: „Doamnă spuneți, care este taina, sau V. N.: Beszélt olyan kivételes énekesekről, akik színészi képzést is ce trebuie să facă un actor ca să fie un mare actor?” Și ea a spus: szereznek. Mit gondol, milyen kell legyen a jó színész? Vannak „Fata mea, două lucruri: primul lucru e să știe cum, de olyan tulajdonságok, jellemvonások, amelyek elengedhetetlenek adevăratelea, să-și asculte partenerul, și al doilea nu mai țin ahhoz, hogy valaki jó színész legyen? minte.” Chestia asta pare simplă, dar într-adevăr ideea de a-ți S. P.: Nem tudom megmondani, csak egy idézettel szolgálhatok, asculta partenerul, puterea de a trăi în propunerea, în situația de amely zseniális és kimerítő választ ad a kérdésre. Mariana Mihuţ scenă, capacitatea de a intra în relație cu tot, de a intra în mondta egy fiatal lánynak, aki azt kérdezte: „Asszonyom, árulja el, rezonanță. Desigur sunt și detalii tehnice, se pot enumera foarte
Kató Emőke, Dimény Áron, Kerezsy Imola
Silviu Purcărete, Albu István
mi a titka, mit kell tennie egy színésznek ahhoz, hogy nagy színész váljék belőle?” Ő azt válaszolta: „Lányom, két dolgot kell tudnia: az első az, hogy hogyan figyeljen a partnerére, de úgy igazából. A másik nem jut eszembe.” Egyszerűnek látszik a dolog, de tényleg erről van szó, oda kell figyelni a partnerre, tudni kell megélni a színpadi szituációt. Képesnek kell lenni viszonyulni mindenhez, egyazon hullámhosszra kerülni mindennel. Persze vannak technikai részletek is, sok mindent felsorolhatnánk, de általában azok a jó színészek, akikkel én dolgoztam, mind nagyon nyitottak voltak. Jó volt a hallásuk, a szimatuk, a reakciókészségük. V. N.: Sok éven át Franciaországban élt, ahol 2002-ben megalapította a saját társulatát. Milyen előnyei vannak egy saját színtársulatnak? Működhet úgy is, mint egyfajta laboratórium? Több lehetősége van egy repertoárszínházhoz képest? S. P.: Az én esetemben minden egészen másképp történt. Egy francia intézmény kinevezett igazgatója voltam 6-7 éven keresztül. Franciaországban az a szokás, hogy a szerződés lejártakor a minisztérium viszonylag nagyvonalú, azt mondja: „Uram, ön már nem igazgató, de mi adunk majd egy szubvenciót, amellyel megalapíthatja a saját társulatát“. A szubvenció lehet kisebb vagy nagyobb összeg, ebből ki lehet vitelezni egy projektet, és meg kell állapodni egy színházzal, ahol játszani lehet. Mert tere már nincs az embernek, semmije sincs, csak ez a szubvenció. Amennyiben három éven belül sikerül a társulattal valami nagyot alkotni, akkor a támogatást meg lehet toldani és a dolog folytatódik. Én ezzel a társulattal semmit nem csináltam Franciaországban. Nem voltak ottani kapcsolataim, és amikor a támogatás megszűnt, az utcára kerültem, szabadúszó művész lettem, hogy úgy mondjam. Ebben az utolsó három évben született meg a Pantagruel sógornője, egy közös produkció a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színházzal és a Kolozsvári Magyar Színházzal, három-négy francia színésszel, akiket a társulatom pénzéből fizettünk. V. N.: Franciaországban a társulata mellett egy iskolát is alapított fiatal színészek számára. Hogyan indult ez a kezdeményezés? S. P.: Igen, furcsa módon ez a legfontosabb, amit ott sikerült nekem véghezvinni, és ez az iskola ma is működik. A Limoges-ban szerzett tapasztalat nem a legkellemesebb számomra, voltaképpen ez egy hosszú száműzetés volt. Természetesen volt néhány jelentősebb előadás, amelyet ott rendeztem, de ezeket nem vették észre. Egy adott pillanatban azt mondtam, gyerünk, próbáljunk meg összehozni egy iskolát, egy családot fiatal színészekből. Franciaországban nincsenek állandó társulatok. Amikor idegenként odakerültem, nem ismertem senkit, hogyan állíthattam volna össze egy szereposztást? Angliával ellentétben Franciaországban nincsen meghallgatás, az a bevett szokás, hogy minden a családi kapcsolatrendszerben működik: mindenki ismeri Pistát meg Jóskát, és így áll össze a dolog. Azt mondtam, nekem is össze kell hozni egy családot, mert nem lehet minden előadáshoz meghallgatásokat szervezni, ehhez nem megfelelő a rendszer. Angliában ott vannak azok a stúdiók, ahová bárki elmehet meghallgatásra, tökéletesen működik az auditioning rendszere, Franciaországban azonban nem. Akkor azt mondtam, miért ne csináljunk egy színiiskolát, olyan fiatalokkal, akiket aztán felvehetünk a társulatba. Tetszett az ötlet, és úgy két év múlva már adott pénzt a minisztérium is, a helyi önkormányzat is, és létrejött egy nagyon különleges iskola, egy posztgraduális képzés, amely adminisztratív szempontból egy nagyon bonyolult ügy volt. Olyan fiatalokat vettünk fel, akik már képzettek voltak, az iskola pedig amolyan szakképesítést nyújtott, ami kiterjedt még a színpadon való járásra is. Felvettük őket, játszhattak az előadásokban is, bevettük őket a szereposztásba. Néhányukkal mind a mai napig kapcsolatban vagyunk. Az iskola elég jól működött, fejlődött, és az évek során – én ugyan eljöttem, de az iskola maradt – egyike lett annak az öt-hat iskolának, amely az állam által elfogadott diplomát biztosít.
multe lucruri, dar în general actorii buni cu care am lucrat au fost actori foarte deschiși. Care auzeau bine, care vedeau și simțeau bine, care aveau reacții. N. V.: Ați locuit mulți ani în Franța, unde în 2002 v-ați înființat propria companie de teatru. Care sunt avantajele unei companii proprii? Aceasta poate funcționa și ca un fel de laborator? Există mai multe posibilități față de un teatru de repertoriu? S. P.: În cazul meu lucrurile au fost cu totul și cu totul altele. Am avut o numire ca director al unei instituții din Franța, timp de 6-7 ani. De obicei în Franța când încetează contractul, într-un mod relativ generos, ministerul spune, „Domnule nu mai ești director, dar noi îți dăm o subvenție cu care să-ți înființezi propria companie“. O subvenție care poate fi o sumă mai mare sau o sumă mai mică, cu care tu faci un proiect, pentru care tu trebuie să te înțelegi cu teatrul cutare sau cutare, ca să ai unde juca. Nu mai ai spațiu, nu mai ai nimic, doar această subvenție. Dacă după trei ani cu această companie ai făcut o brânză foarte mare, subvenția poate fi suplimentată și așa mai departe. Eu n-am făcut cu compania nimic în Franța, nicio brânză. N-am avut relații în Franța, și atunci nu am mai primit această subvenție, și am rămas vagabond, un artist freelance să zicem așa. În acei ultimi trei ani am realizat Pantagruel, în coproducție cu teatrul Teatrul Național „Radu Stanca” din Sibiu și cu Teatrul Maghiar din Cluj, cu trei-patru actori din Franța, care erau salarizați din banii companiei mele. N. V.: În Franța, în afara de companie, ați inființat și o școală pentru tineri actori. Cum a pornit această inițiativă? S. P.: Da, în mod ciudat aia este cam cea mai importantă brânză pe care am făcut-o acolo, ca să spunem așa, care s-a menținut până în ziua de azi. Experiența mea de la Limoges nu este una deloc fericită, a fost de fapt chiar un lung exil. Sigur că au fost câteva spectacole importante pe care le-am făcut, dar care n-au fost văzute. Dar la un moment dat asta ziceam: „Domnule, hai să încercăm să facem o școală, ca să poți să aduci o familie de actori tineri”. În Franța nu există trupe permanente. Eu ajungând acolo ca străin, neavând niciun fel de cunoștință, ma gândeam cum îmi fac o distribuție? În Franța spre deosebire de Anglia nu se fac audiții, e o chestie neobișnuită, acolo se merge pe familii, fiecare îl cunoște pe Gică, pe Ionică – și cam așa se fac. Am zis că și eu trebuie să-mi fac o familie din asta, pentru că nu poți să organizezi pentru fiecare piesă o audiție, nu există sistemul. În Anglia sunt casele de audiții, acolo toată lumea se duce, funcționează impecabil sistemul de auditioning dar nu în Franța. Atunci am zis de ce să nu facem un fel școală de teatru, cu tineri, pe care după aia încetîncet să-i luăm în teatru. Le-a plăcut ideea, și după vreo doi ani am primit bani și de la minister și de la administrația locală și s-a înființat o școală cu un caracter foarte special, un fel de școală de gradul doi. Erau primiți tineri care au aveau deja o formație, școala era un fel de specializare care presupunea chiar și accesul la scenă. Ei intrau, puteau juca și în spectacolele teatrului. Cu câțiva am rămas în legătură chiar și în ziua de azi. Și a funcționat destul de bine, s-a dezvoltat, și peste câțiva ani - mă rog eu deja plecasem, dar școala a rămas - a devenit una dintre cele cinci-șase școli a căror diplomă e acreditată de stat. N. V.: Se vorbește despre spectacolele marca Silviu Purcărete – ceea ce în majoritatea cazurilor se datorează și vizualității expresive de stil unic, grandoarea imaginilor, recognoscibilă - de unde vine această sensibilitate plastică? S. P.: Nu știu, asta o are omul. Fiecare are o sensibilitate într-un anumit fel. Sigur că chestia asta „marca Silviu Purcărete” este una dintre cele mai delicate înjurături, și care de obicei dovedește o privire foarte superficială. Cred, sau cel puțin așa m-am străduit, că lucrul meu este foarte strict izvorât din text. Și atunci spectacolele marca Purcărete, se zice, că sunt spectacole în care textul
V. N.: Elterjedt megnevezéssé vált a „Silviu Purcărete védjegye” – ami a legtöbb esetben az egyedülállóan kifejező látványosságnak, a grandiózus képeknek köszönhető, amik felismerhetővé teszik az előadásait. Honnan ez az érzékenység a képszerűség iránt? S. P.: Nem tudom, ez benne van az emberben. Mindenki érzékeny a maga módján. Persze, ez a „Silviu Purcărete védjegy” az egyik legfinomabb szitokszó, és általában egy nagyon felületes odafigyelésről tanúskodik. Azt hiszem, vagy legalábbis arra törekszem, hogy a munkám szigorúan kövesse a szöveget. Az úgynevezett Purcărete márkájú előadásokról mégis azt tartják, hogy a darabban a szöveg csak ürügy, és nem a színész számít, hanem a képiség. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. És vannak olyanok, elég kevesen, akik figyelmesek és rájöttek, hogy nem így van. Az előadások nem Silviu Purcărete védjegyét viselik magukon, hanem olyan előadások, amelyekben tetten érhető a többékevésbé beható szövegelemzés, ahol a szövegnek megfelelő képeket látni, ahol előtérbe kerül a szöveg és előtérbe kerülnek a színészek. Ha egy színész hosszabb ideig tartózkodhat a színpadon, és többet beszélhet, az még nem azt jelenti, hogy tiszteljük a színészt és a szöveget. Tehát nem is tudom, mit mondjak. A színház a szemnek is szól. V. N.: Megrendezte az első filmjét is, a Valahol Palilulábant. Az egyik szövegében (Az erkölcstelenségről és a melankóliáról) azt mondja, hogy a történetmesélés az egyetlen örökség, amit valaki maga után hagyhat. Hogyan talált önre a Palilula története? S. P.: A Palilula története igaz történetekből íródott, amelyeket létező személy mesélt el, egy orvos barátom, aki elbeszélte fiatalságának néhány történetét. Persze azzal, hogy elmesélte, a valóság kissé meseszerűvé vált. Az elbeszélés némileg kiszínezte a történteket. Én átvettem és tovább színeztem őket. Ezzel együtt felerészben valóságelemekből állanak, valamennyi filmbeli történetnek valós alapja van. Én nem nagyon szeretem az interjúkat, a nyilatkozatokat, a műsorfüzetekben megjelenő szövegeket, mivel azok mindig visszaütnek. A Paliluláról írott szövegek úgy készültek, hogy a projekt zsenge korszakában, amikor még egy lejem sem volt, a forgatás elkezdése előtt 4-5 évvel, amikor pénzt kerestem hozzá, a producer erőszakkal belehajszolt abba, hogy írjunk „felpumpált” szövegeket, az eladás végett duzzasszuk fel őket minél jobban. Tehát ezek a szövegek valamiféle mámorban íródtak, persze volt bennük igazság, de rohammunkában készültek, hogy eladhassuk a filmet. A szövegek pedig mind megmaradtak, rákerültek a DVD-borítókra, és elkísérik az embert egész életében – az emberek már nem fogják megnézni a filmet, egyesek már most ezt csinálják, elolvassák azokat a marhaságokat, és idézik őket, és később lenyomják őket az ember torkán. És nem bocsátanak meg az embernek azokért a szövegekért. Már nem is elemzik a filmet, csak azt, ami ott írva van. Ez perverzió. V. N.: Éppen ezért nem is kértem öntől, hogy írjon valamit a Viktorról az újságba. De mégiscsak feltennék egy kérdést ezzel kapcsolatban. 2008-ban, az Európai Színházi Unió fesztiválján ön ajánlott két koktélreceptet: az egyiket a Gianni Schicchi-hez (grappa csípőspaprikával), a másikat a Pantagruel sógornőjéhez (vörösbor tejben). Lehet, hogy korai még, de megkérdezem: milyen koktélt ajánlana a Viktor előadásához? S. P.: Gyanítom, hogy amikor azokat a recepteket ajánlottam, előtte valamivel megkínáltak, hogy élénkebb legyen a fantáziám. Nem tudom, de gondolkodni fogok a dolgon.
e un pretext, și în care nu contează actorul, contează imaginea. Acest lucru este exact pe dos. Și sunt unii, destul de puțini, dar care sunt atenți și care și-au dat seama că nu este așa, că spectacolele nu sunt marca Silviu Purcărete, ci sunt spectacole la care există o analiză mai bună, sau mai puțin bună de text, în care sunt create imagini corespunzătoare acelui text, atât textul cât și actorii sunt puși în valoare. Nu înseamnă că dacă lași un actor pe scenă mult, și îl lași să vorbească mult îl respecți pe el și textul. Deci nu știu ce să zic. Teatrul este și pentru ochi. N. V.: Ați regizat și primul film al dumneavoastră: Undeva la Palilula. Într-un text scris de dvs. – Despre imoralitate și melancolie – spuneți că povestea este singura moștenire pe care o poate lăsa cineva. Cum v-a găsit povestea Palilulei? S. P.: Povestea Palilulei este scrisă din povestiri adevărate, spuse de un personaj adevărat, de un prieten medic care mi-a povestit din tinerețea lui. Sigur că fiind povestite de el, deja erau alterate. Realitatea era poveste. Povestea se mai înflorea. Iar eu am preluat această poveste, și am înflorit-o mai departe. Dar cinzeci la sută dintre elemente sunt reale. Absolut toate poveștile din film au o bază reală. Eu mă feresc foarte mult de interviuri, de declarații, de texte care se scriu în program, pentru că ele se întorc întotdeauna împotriva ta. Într-o fază foarte primitivă a proiectului, când nu aveam încă niciun leu, cu 4-5 ani înainte de a începe filmările, când căutam bani, m-a presat producătorul să scriu niște texte umflate, ca să vindem. Ele au fost scrise la beție, sigur că ceva-ceva era adevărat, dar erau scrise în mod pompieristic, ca să vindem. Până la urmă, textele acelea au rămas, au fost puse pe coperți de DVD. Până la urmă ajung să conteze doar ele. Sunt oameni care nu mai văd filmul, dar citesc nenorocirile alea și ți le citează, și ți le bagă pe gât. Nu se mai analizează filmul sau altceva ci doar ce s-a scris acolo. E o perversitate. N. V.: Tocmai de aceea nici nu v-am rugat să scrieți ceva despre Victor, sau copiii la putere pentru revista. Și totuși v-aș întreba ceva legat de el. În 2008, la Festivalul Uninii Teatrelor din Europa ați propus două rețete de cocktailuri: una pentru Gianni Schicchi: grappa cu ardei iute, iar celălat pentru Cumnata lui Pantagruel: vin roșu cu lapte. Poate este puțin prematur, dar ce rețetă de cocktail ați propune pentru spectacolul Victor sau copiii la putere? S. P.: Eu bănuiesc că în momentul când am dat rețetele alea fusesem înainte servit cu ceva, ca să pot să am un pic de imaginație. Nu știu, dar o să mă gândesc.
Mă simt mai fericit când lumea rămâne imperfectă și rea. Silviu Purcărete
VIKTOR Kilencéves vagyok. Van egy apám, egy anyám, egy cselédem. Egy felhúzható hadihajóm, amit, ha elindítok, lead két lövést, majd visszaúszik hozzám. Saját fogkefém van, piros a nyele. Az apámé a kéknyelű. Az anyámé a fehér. Van egy tűzoltósisakom, meg minden, ami kell hozzá, az életmentő érem, a lakkozott derékszíj, a tűzoltócsáklya. Van étvágyam. Van rendes orrom. A tekintetem ellenállhatatlan, a kezem üres, mert még kicsi vagyok. Van egy takarékbetétkönyvem, amibe a keresztelőm napján Oktáv nagybácsi betett öt frankot, a kezelési költségekkel együtt hét frankjába került az egész. Négyéves koromban kanyaróm is volt, de meggyógyultam orvosi beavatkozás nélkül. Azóta nem voltam beteg. A látásom jó, az ítéletem tiszta, és erről a sajnálatos esetről, amit elkövettél, a legapróbb részletekig beszámolok. A családi tanács majd határoz.
Albert Csilla
VIKTOR De hát mi történt velem? Megváltoztam? Már nem vagyok Viktor? Vagy én vagyok a tékozló fiú, aki csak szégyent hoz szeretteire? Válaszoljatok! Vagy én vagyok a lábra kelt bűntudat? Akkor már inkább a halál, mint a becstelenség! Akkor már inkább legyek tékozló fiú! (A kezébe temeti az arcát) Tárjátok ki a kaput! Engedjetek utamra, és vágjátok majd le a borjút huszonötödik születésnapomon. TÁBORNOK Hitemre, Károly! Ez úgy hangzott, mint valami gyónás. Ha pap lennék, azt kellene hinnem, ezt a gyermeket megszállta az ördög. (részlet az előadás szövegkönyvéből)
VICTOR Am nouă ani. Am un tată, o mamă, o bonă. Am o corăbioară cu motor care pleacă și se întoarce la loc după ce a tras de două ori cu tunul. Am o periuţă de dinţi personală cu coadă roșie. A tatii are coada albastră. A mamii are coada albă. Am o cască de pompier, cu accesorii, adică cu medalia salvării, centura vopsită și toporișca de abordaj. Am poftă de mâncare. Am nasul regulat. Am ochi lipsiţi de apărare și mâini neajutorate, fiindcă sunt prea mic. Am un libret de economii unde unchiul Octav mi-a depus cinci franci în ziua când am fost botezat, cu preţul libretulul și cu timbrul l-a costat șapte franci. Am avut rujeolă la patru ani și fără termometrul doctorului Robiore o mierleam. Nu mai am nicio infirmitate. Am vederea bună și judecata sigură și deci pot spune că te-am văzut comițând, fără motiv, un act regretabil. Familia va aprecia.
Dimény Áron
VICTOR Și, de fapt cine sunt eu? M-am transformat? Nu mă mai cheamă Victor? Sunt condamnat să duc viaţa fiului rătăcitor? Vă rog, spuneţi-mi. Sunt eu încarnarea viciului și a remușcării? Ah! Dacă-i așa, mai bine moartea decât dezonoarea! Mai bine soarta tragică a fiului rătăcitor (își ia capul în mâini). Da, deschideţi toate ușile, lăsaţi-mă să plec, și, tăiaţi viţelul cel gras pentru cea de-a douăzeci și cincea aniversare! GENERALUL Ah, Charles! Asta e un fel de spovedanie. Dacă eram preot, aș fi zis că acest copil este posedat de diavol. (fragment din scenariu)
SILVIU PURCĂRETE rendező
Egyike a legismertebb román rendezőknek Európában. A román rendezői iskola emblematikus figurája és az Európai Színházi Unió egyéni tagja. 1995-ben megkapta a legjobb színházi rendezésért járó Golden Globe Peter Brook Prize díjat, illetve 1991-ben az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon a Hamada Alapítvány Kiváló művész díját. A Bukaresti Színház- és Filmművészeti Intézetben végzett rendezői szakon (1974). A Piatra Neamţ-i és a konstancai színházakkal való együttműködése után, 1978-tól kezdődően, a bukaresti Kis Színház (Teatrul Mic) rendezője, valamint a Bukaresti Színház- és Filmművészeti Intézet tanára. 1986-ban a Goldoni: Terecske című produkciójért megkapta a Nemzeti Színházi Díját. 1992-ben a bukaresti Bulandra Színház igazgatójának nevezik ki. Neve főként a Krajovai Nemzeti Színház felvirágzásához kötődik. A görög tragédiák formabontó színrevitelével és Shakespeare-rendezéseivel világhírnévre tesz szert, előadásai a legrangosabb színházi fesztiválokon aratnak sikert (Avignon, Edinburgh, Tokió, Melbourne, Montreal, Glasgow, Bath, Várna, Gdansk stb.). 1996-ban a Limoges-i Drámaközpont igazgatója lesz, melynek keretén belül létrehoz egy színésziskolát is. 2002-ben saját társulatot alapít. Neves operaházak színpadán (Essen, Scottish Opera, Wiener Staatsoper, Opera Bonn) és Európa legismertebb színházaiban (Glasgow, Lyric Hammersmith, Edinburgh International Festival, Nottingham Playhouse, Royal Shakespeare Company) is nagy sikerrel rendezett. Filmrendezőként 2012-ben bemutatott Valahol Palilulában című filmjével debütált. Roger Vitrac: Viktor, avagy a gyermekuralom rendezése Silviu Purcărete harmadik munkája a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatával.
DRAGOŞ BUHAGIAR díszlet- és jelmeztervező
1965. augusztus 16-án született Brăilán, 1992-ben végzett a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Akadémián. Pályafutását a bukaresti Kis Színházban (Teatrul Mic) kezdte, ahol 2000-ig dolgozott. 1994-1998 között a Bukaresti Nemzeti Színházban is dolgozott díszlet- és jelmeztervezőként, 1997-1999 között a Színház- és Filmművészeti Akadémia látványtervező szakának adjunktusa volt. Dragoş Buhagiar eddigi pályafutása során olyan neves hazai és külföldi rendezőkkel dolgozott, mint: Silviu Purcărete, Alexandru Tocilescu, Alexandru Dabija, Cătălina Buzoianu, Andrei Şerban, Felix Alexa és Yury Kordonsky. Munkáját öbb jelentős díjjal jutalmazták. 1996-ban és 2008-ban a Színikritikusok Nemzetközi Egyesülete (AICT) az év legjobb látványtervezője díjjal tüntette ki; a Román Színházi Szövetség (UNITER) díját négy alkalommal is megkapta a következő előadások díszletéért és jelmezeiért: Elisaveta Bam – Bulandra Színház, 2007 Oblomov – Bulandra Színház, 2004 Az alkimista – Odeon Színház és Baál – Kis Színház (Teatrul Mic), 2003 Roberto Zucco – Bukaresti Nemzeti Színház és Az árva Zhao – Piatra Neamţ-i Ifjúsági Színház, 1996 Dragoş Buhagiar számos televíziós műsor és esemény számára, illetve videoklipekhez tervezett díszletet, de plakát- és lemezborítóterveket is készít.
VASILE ŞIRLI zeneszerző
Varjason (Temes megye) született 1948. szeptember 25-én, Temesváron, majd a bukaresti Zeneművészeti Akadémián tanult. Munkáját színházi előadások és filmek eredeti zenéjének komponálásának szenteli. Pop-rock, dzsessz, etno- vagy kortárs komolyzenei művek szerzőjeként stílusát a sokszínűség jellemzi. Számos nemzeti és nemzetközi díjjal tűntették ki: a Román Zeneszerzők Szövetségének díja, a Musique de Films díja, a La Chanson díja, de munkáját Drezda, Pozsony, Sotch és Tokió városok is elismeréssel fogadták. Négy évig a Romániai Lemezkiadó (Electrecord) művészeti igazgatója volt. Olyan világhírű román színpadi- és filmrendezők alkotásai számára szerzett zenét, mint Lucian Pintilie, Petrika Ionesco, Mircea Daneliuc, Dan Micu, Nicu Stan (a Singapore című film zenéjéért díjazták is) és Constantin Chelba (a Romániai Zeneszerzők nagydíja az Így című film eredeti zenéjéért). 1986 óta Párizsban él. Színpadi, tévés, filmes és zenés produkciók számára szerez zenét, miközben zenei szerkesztői és produceri karrierjét is folytatja. 1990 óta a Párizsi Disneyland Resort zenei igazgatója.
ROGER VITRAC
VIKTOR, AVAGY A GYERMEKURALOM Fordította: Vinkó József
1
ELSŐ FELVONÁS A felvonás Paumelle-ék ebédlőjében játszódik, Párizsban, 1909. szeptember 12én nyolctól éjfélig
Első jelenet Lili terít, Viktor nem tágít a sarkából VIKTOR
...és áldott a te belednek gyümölcse...
LILI
...először is nem a belednek a gyümölcse áldott, hanem a méhedé! Méhedet kell mondani.
VIKTOR
Az lehet, hogy méhedet kell, de a „beled” sokkal szemléletesebb.
LILI
Elég legyen, Viktor! Szamárságokat locsogsz.
VIKTOR
Te magad vagy szamár!
LILI
Az anyád...
VIKTOR
...jóravaló asszony.
LILI
Az anyád, ha hallaná…
VIKTOR
Csak azt mondtam, hogy jóravaló! Ó! Ha tudnád, mennyire jóravaló. Nagyon, nagyon jóravaló!
LILI
Azt hiszed, tréfálok?
VIKTOR
Miért, talán nem szerethetem az anyámat?
LILI
Viktor!
VIKTOR
Und!
LILI
Viktor, ma vagy kilencéves! Majdnem kész férfi!
VIKTOR
Akkor jövőre már teljesen kész férfi leszek? Mi, te kis tuszkológép?!
LILI
Viselkedj okosan!
VIKTOR
Akkor kurvának kellene, hogy tartsalak...
Lili pofon vágja, Viktor folytatja
2
...hacsak nem vagy hajlandó... Újabb pofon ...nekem is éppúgy hanyatt feküdni, mint a többieknek. Újabb pofon LILI
Te kis takonypóc!
VIKTOR
Tagadd le, hogy hanyatt dőltél az apámnak!
LILI
Tűnj innen vagy megfojtalak!
VIKTOR
Az én kis tuszkológépem megfojt engem? Ugyan! Éppen engem?
LILI
Ebben a korban a legkegyetlenebbek!
VIKTOR
Te háromszor vagy ebben a korban, Lilike...
LILI
Hallgass, könyörgök, hallgass! (Kifelé néz)
VIKTOR
(felvesz egy kristálypoharat) Látod ezt a poharat, Lili?
LILI
Mi van vele?
VIKTOR
Valódi baccarat-i kristály! Legalábbis anyám minden vendégének ezt mondja. Egyedi darab, tehát roppantul sokat ér. Azt hiszem, jobb lett volna, ha rögtön ezzel kezdem. Figyelj ide. Kilencéves vagyok, és a mai napig úgy viselkedtem, mint egy mintagyerek. Semmi olyat nem tettem, amit megtiltottak. Apám folyton hajtogatja is: „Ez egy mintagyerek, a család öröme, jutalmat érdemel, és boldogok vagyunk, hogy áldozatot hozhatunk érte.” Anyám ilyenkor hozzáteszi, hogy ő vért izzad értem, de a vér a családban marad, és nem válik vízzé. Állíthatom, hogy a mai napig tökéletesen viselkedtem. Például mindig kigomboltam a nadrágomat, ha pisilnem kellett…
LILI
Ó!
VIKTOR
...ahogy szoktattak, és az ujjamat sem dugtam soha a lányok fenekébe...
LILI
Hallgass, szörnyeteg!
VIKTOR
...ahogy az osztálytársam. Lucien Paradis szokta. Ha majd ő is kilencéves lesz lehet, hogy meggyónja, ha meri. De most, szeptember 12-én, Szent Leontinus napján, nyomatékosan
3
kijelentem, hogy nem várok még egy évig arra, hogy férfi legyek. Most rögtön teszek valami olyat, amit soha nem tettem. LILI
Nézzenek oda!
VIKTOR
Igen! Valami újat! A kurva életbe!
LILI
Ha ezt a szüleid hallanák!
VIKTOR
A kristály még mindig törékeny, a kezemben van. De vajon melyik a törékenyebb?
LILI
Viktor! Össze ne merd törni azt a poharat!
VIKTOR
Ha az a pohár leesik, és eltörik, a Paumelle család, amelynek egyetlen örököse vagyok, szegényebb lesz háromezer frankkal.
LILI
Képes rá és összetöri.
VIKTOR
Nyugodj meg, nem töröm... (Visszateszi a poharat az asztalra) Pontosabban nem a poharat. Inkább ezt a vázát! (Meglöki az egyik állványt, amin egy porcelánváza áll. A váza leesik, és összetörik) Na, most legalább tízezer frankkal csökkent az örökségem.
LILI
Hiszen ez megőrült! Örült vagy, Viktor! Összetörni egy ilyen csodálatos vázát.
VIKTOR
Vázát? De hiszen ez egy tojás! Lelökte a lovacska. Nem láttad a lovacskát? (Utánozza az apja hangját, aki gagyog) Mi ez, papuka? (Az apja hangján) Ez a lovacska tojása, ez egy naaagy, naaagy pacikaka!
LILI
Semmi sem szent előtte! És azt hiszik, hogy lelkifurdalása van? Csodát! Készakarva lökted le!
VIKTOR
Én? Mit csináltam már megint?
LILI
Ne játszd a hülyét! (Utánozza) Mit csináltam már megint?
VIKTOR
Talán te, Lilikém! Te épp most törted össze ezt a porcelánvázát.
LILI
Micsoda? Van merszed rám kenni, amit te csináltál, itt az orrom előtt, készakarva?!
VIKTOR
Pontosan.
LILI
Hát majd megmondom, hogy te voltál.
VIKTOR
Nem fogják elhinni!
LILI
Nem fogják elhinni?
VIKTOR
Nem bizony.
LILI
És miért nem?
VIKTOR
Majd meglátod...
4
LILI
Szeretném, ha megmondanád, miért ne hinnék el.
VIKTOR
Majd meglátod...
LILI
De hiszen ez rémes! Förtelmes! Megbántottalak, kicsi Viktor? Hát nem voltam hozzád mindig kedves, nem igyekeztem alkalmazkodni hozzád... ?
VIKTOR
Sohasem alkalmazkodtál.
LILI
Az isten szerelmére, mi történt veled? Beteg vagy?
VIKTOR
Kilencéves vagyok. Van egy apám, egy anyám, egy cselédem. Egy felhúzható hadihajóm, amit, ha elindítok, lead két lövést, majd visszaúszik hozzám. Saját fogkefém van, piros a nyele. Az apámé a kéknyelű. Az anyámé a fehér. Van egy tűzoltósisakom, meg minden, ami kell hozzá, az életmentő érem, a lakkozott derékszíj, a tűzoltócsáklya. Van étvágyam. Van rendes orrom. A tekintetem ellenállhatatlan, a kezem üres, mert még kicsi vagyok. Van egy takarékbetétkönyvem, amibe a keresztelőm napján Oktáv nagybácsi betett öt frankot, a kezelési költségekkel együtt hét frankjába került az egész. Négyéves koromban kanyaróm is volt, de meggyógyultam orvosi beavatkozás nélkül. Azóta nem voltam beteg. A látásom jó, az ítéletem tiszta, és erről a sajnálatos esetről, amit elkövettél, a legapróbb részletekig beszámolok. A családi tanács majd határoz.
LILI
(sírva) Ehhez nincs jogod! Ez igazságtalan. Ha van szíved, megmondod, hogy te voltál. Minden őszinte és becsületes kisfiú így tenne a helyedben.
VIKTOR
Nem vagyok kisfiú, és nem vádolhatom magamat, csak mert ügyetlen voltál, és eltörted ezt az ósdi köcsögöt.
LILI
Hát jó! Majd meglátjuk!
VIKTOR
Fenyegetsz?! Vigyázz, Lili, mindjárt összetöröm a másikat is!
LILI
(zokog) Jaj nekem! Egy ilyen okos, szelíd kisfiú, mi történhetett vele egyszerre?
VIKTOR
Á, úgysem értenéd meg! Nem értheted, mert buta vagy, ütődött és parázna. Én, nem vádollak! Mihelyst belép az anyám, és meglátja a cserepeket, úgyis rád támad, te pedig, amilyen gyáva vagy, hebegni fogsz, bocsánatért esedezel, ahelyett, hogy elküldenéd a gügyögő naagy, naaagy pacikakakájába.
LILI
Azt akarja, hogy sértegessem az anyját!
VIKTOR
De hiszen nem a te anyád.
LILI
(újra zokogni kezd) Én nem tudom, mi történik itt. Nem értem az
5
egészet. VIKTOR
Mindjárt megérted. Jóllehet, nem én törtem el ezt a vacakot...
LILI
Ó!
VIKTOR
...még magamra vállalhatnám! Meg is tenném szívesen, csak hogy úgysem hinnék el.
LILI
Hogyhogy nem?
VIKTOR
Nem hinnék el, mert én még soha életemben nem törtem el semmit. Se a zongorát, se a cumisüveget. Ezzel szemben te leejtetted a teáskannát, a likőrösüveget, leverted a faliórát ésatöbbi. Ha magamra vállalom, az apám azt mondja majd: „Drága gyermek, menteni akarja Lilit!” Az anyám: „Viktor, szép dolog a betyárbecsület, de Lilinek fel is út, le is út!” Mivel vendégek lesznek, valószínűleg megúszod ennyivel. Láthatod, összetörted a vázát, és én nem tehetek érted semmit, de semmit! Ha nem lehetek bűnös, akkor nem is törhettem el. Logikus, ugye?
LILI
Pedig te törted el!
VIKTOR
De nem tudod bebizonyítani. (Szünet) Persze, azt is mondhatnám, hogy a ló lökte le a farával...
LILI
A ló?
VIKTOR
Hát persze, az a bizonyos paci a pacikakával. Ha hároméves volnék, mondhatnám, de kilencéves vagyok, és rettenetesen intelligens.
LILI
Bárcsak a poharat törtem volna össze...
VIKTOR
Rettenetesen intelligens vagyok. (Közelebb megy Lilihez, és az apja hangját utánozza) Ne sírjon, Lili, ne sírjon, kedves gyermekem!
LILI
Viktor! Megőrültél?
VIKTOR
(ugyanúgy) Kérem, ne sírjon! A feleségem el akarja bocsátani magát, de a feleségem itt nem parancsol. Itt én vagyok az úr. És a feleségem szeret engem, no, persze, nem annyira, mint én magát. Majd közbenjárok az érdekében, gyermekem, és máris nyert ügye van. Te kis töltött galamb! (Átöleli) Majd én megmentem magát. Számíthat rám, hajnalban majd bemegyek a szobájába a jó hírrel. Te, te kis szopós bárány! Dávid király rózsája! Pásztorleányka! (Felpattan, felemeli a karjait, és üvölteni kezd) Könyörögj érettünk, könyörögj érettünk! (Majd vihogni kezd)
LILI
(magában beszél, dühösen) Nem, ezt már nem. Elmegyek. Csomagolok, és megyek. Viktor megörült. Egy gyerek nem
6
viselkedik így. VIKTOR
Nincs itt semmiféle gyerek! Sosem is volt!
LILI
(ugyanúgy) Rohadt ház! Megyek. Most már, mondom, hogy megyek. Kész, passz. És még csak kilencéves. És ígérget, a tetűpalánta.
VIKTOR
Mindig megtartom, amit ígérek, nyugodj meg, nem lesz semmi bajod. Maradj.
LILI
Nem.
VIKTOR
(ismét az apja modorában) De. Itt maradsz! Itt marad, drágaságom. Pempőkém, cuncimókusom, üszőborjúcskám...
LILI
Hát jó! Maradok! Azt hiszed, hogy megfingathatsz, te koszos csibész! Majd meglátjuk. Megfizetsz még ezért, annyit mondhatok!
VIKTOR
(kedvesen átöleli) Menj, nem haragszom rád, Lili, és senki sem fog molesztálni, esküszöm... Tudod, rettenetesen intelligens vagyok. Pechedre veled akadtam össze elsőnek.
Lili sírva kimegy Második jelenet Viktor egyedül VIKTOR
(leül, a fejét a kezébe temeti, és néhány másodpercig szótlan marad) Ret-te-ne-te-sen... intelligens. (Szünet) Ma éjjel a kertben, a tujabokor alatt megláttam a nagybátyámat, a képviselő urat, aki civilben medvetáncoltató. Ott állt hófehéren, kezében hófehér puska, mint valami márványszobor. Odaléptem hozzá, de csak olyan messzire, hogy ne érjen el. Mert, ha elér, akkor rögtön megsimogatja a kobakomat, és kijelenti: „Igazi Paumelle vagy, rám hasonlítasz!”... Emlékszem, tavaly július 14-én elkapott bennünket a zivatar. A csendőrök zászlai úgy csattogtak a szélben, hogy megbokrosodtak a lovak. Nevettünk. Apám fekete kesztyűben tartotta a gyeplőt, óriásit villámlott... olyan alakja volt a villámnak, mint a La Manche-csatorna körvonalainak. Ujjaimmal követtem az esőben. A képviselő a medvéit nyugtatgatta, és azt mondta: „Viktor, te ret-te-ne-te-sen intelli...”
Belép Eszter
7
Harmadik jelenet Viktor, Eszter ESZTER
Szervusz Viktor! Boldog születésnapot kívánok. (Megpuszilja)
VIKTOR
Ja, te vagy? Szia, Eszter. (Szünet) Köszönöm.
ESZTER
Nincs mit.
VIKTOR
Nincs mit? Akkor minek mondtad?
ESZTER
Azt szokták mondani: nincs mit.
VIKTOR
Ja. Nálunk úgy szokták: semmiség az egész.
ESZTER
Túl hosszú.
VIKTOR
Figyelj ide, Eszter, ne foglalkozz velem, jó! Hagyj békén. Babázzál. Simogasd a macskákat, szeresd az új barátodat, mint tenmagadat, légy szófogadó, abban a reményben, hogy hamarosan jó feleség és jó anya leszel.
ESZTER
Már nem szeretsz engem? Csúnya!
VIKTOR
Nem érted. Sajnos, te sem érted, pont olyan vagy, mint Lili. Képzeld, az imént Lili összetörte a vázát, és ezért majd elbocsátják, mert ráadásul még rám is akarja fogni.
ESZTER
És nem te voltál?
VIKTOR vele.
Persze, hogy nem. Ha én lettem volna, akkor nem dicsekednék
ESZTER
Ez igaz. (Szünet) Szegény Lili!
VIKTOR
Felejtsd el. Tudok egy isteni történetet. El-meséljem?
ESZTER
Mi az hogy! Gyorsan!
VIKTOR
Ismered Pierre Dusséne-t, ugye? Persze, hogy ismered, tudod, amelyik azzal a nagy bottal jár, és összefogdossa a kígyókat. Na! Tegnap este kiszöktem vele.
ESZTER
Lili nélkül?
VIKTOR
Lili is jött, de megdobáltuk kővel, és elkergettük. Nem dicsekszik vele. A markomban tartom. A nővérénél várt meg, amíg elmentünk a vásárcsarnokba a kabaréba.
ESZTER
Milyen mázlid van, Viktor!
VIKTOR
Béke, nyugalom! Csodálatos volt. (Ahogy meséli, utánozni kezdi a komédiásokat) Egy nagy piros függöny előtt, telis-tele pillangóval, egy tollas arcú férfi hempergett egy nő előtt, aki egy kecskén ült, és
8
hatalmas keresztet tartott a kezében. ESZTER
Tényleg?
VIKTOR
Igen. És közben azt énekelte: Szeret vagy nem szeret Nekem az egyre megy Szeret vagy nem szeret Nem izgat engemet Csak adja meg kiskegyed Nekem azt a nagy kegyet Hogy a kecskéje megett Ehessem a legyeket.
ESZTER
Fenséges!
VIKTOR
Mi az hogy! Magneau asszony lánya, fenséges! De mindez semmi. Amikor vége volt az előadásnak, hátramentünk, és belestünk a ponyva alá.
ESZTER
Hűha! És mit láttatok?
VIKTOR
A tollas férfi a hátán feküdt, és szopta a kecske tőgyét.
ESZTER
És a nő?
VIKTOR
A nő kenyeret majszolt.
Hosszú szünet ESZTER
Ide hallgass, Viktor, nekem is el kell mesélnem valamit.
VIKTOR
Na végre!
ESZTER
Hogyhogy, na végre?
VIKTOR
Semmi, csak úgy mondtam.
ESZTER
Hasonlít a tiedhez.
VIKTOR
Bolhát ültettél a fülembe!
ESZTER
A papádról van szó.
VIKTOR
Ejha!
ESZTER
Meg a mamámról.
VIKTOR
Nocsak, bicsak! Magneau asszony! A szent Teréz ! (Nevet)
9
ESZTER
Nem mondom el, ha kinevetsz!
VIKTOR
Dehogy nevetlek, csak hát azt mondtad, hogy hasonlít a két történet, és én magam elé képzeltem a mamádat, a papámat meg a kecskét... igazán elragadó!
ESZTER
Köszönöm. (Megcsókolja) Épp a mama térdén ültem a szalonban, és a fülbevalójával játszadoztam – a fülemet épp aznap fúrták ki –, gyújtanánk gyertyát, mondtam neki, de nem akarta. Akkor csöngettek. A mamám felugrott, én meg fejjel előre a földre. Erre az anyám rám kiáltott: „Nem tudsz vigyázni, hülye!” A hülye az én voltam. És piff-puff – lekevert két pofont...
VIKTOR
Gyűrűvel az ujján?
ESZTER
Persze. Végigkarcolta az arcomat, de a fülbevalója a markomban maradt. Mit gondolsz, ki csengetett?
VIKTOR
Az apám!
ESZTER
Pontosan.
VIKTOR
„Menj, feküdj le!”
ESZTER
„Még nem vagyok álmos!” Ha jön valaki, mindig le kell feküdnöm.
VIKTOR
És sokan járnak hozzátok?
ESZTER
Nem. Csalt Paumelle úr.
VIKTOR
Az apám. Szép ember, ugye?
ESZTER
Hogy szép? De hiszen teljesen csupasz!
VIKTOR
Úgy érted, meztelen?
ESZTER
Dehogy! Csak az arca meg a keze!
VIKTOR
Ó, te mamlasz! Folytasd!
ESZTER
Szóval, maradok, erre odaadnak egy mesekönyvet, miközben ők: „Jó napot, Károly, jó napot, Teréz! Hát a mi kedves Antalunk hol marad?” A papa aludt. Leültek a kanapéra, szorosan egymás mellé, s a következőket hallottam. A mamám: „Nyughassál, Kutyuskám, ne izélj!” A papád: „Csirkehús-csirkehús-csirkehús...” Az anyám: „Ne csináld, csödörkém, zsibogok!” Vagy valami hasonló. A tiéd: „Engedj be, engedj be, engedj be...” Az enyém: „De hát a férjem bármikor beléphet!” A tiéd: „Az a löttyedt szafaládé? Már alszik.” A szafaládéban biztos vagyok, de lehet, hogy nem löttyedt volt.
VIKTOR
Ennyi az egész?
ESZTER
A mamám bőgni kezdett, mire a papád felugrott, és bevágta maga
10
mögött az ajtót. VIKTOR
Aztán?
ESZTER
Aztán bejött a papám hálóingben, odament a kanapéhoz, és azt mondta: „Nem érzem jól magam.” „Én sem” – válaszolta a mamám, és reszketett. Mire a papám odatérdelt a lábaihoz, és üvölteni kezdett, ahogy szokott: „Te csíratehén! (Térdepel) Hát mit vétettem én? Ó, Bazaine!”, s mivel az orvos azt tanácsolta, nehogy ellentmondjon, a mamám kiment, és mindnyájan lefeküdtünk.
VIKTOR
(felugrik, és kiabálni kezd, mintha megőrült volna) A rohadt életbe! Hiszen már mindent megpróbáltam, az üllőt, a vasat, a sarlót, a kalapácsot, a tollat, a gőzszelepet, a szerelmet, most éppen a szerelmet. És ott van még az apám hegymászó bakancsa is, meg a tisztességes nők erénye, amit a hálószobában szokás elveszíteni. (Szavalni kezd) Kis kertemben uborka, Reá kapott a róka. Megállj, róka, megleslek, Az ágyamba vitetlek! (Bejelent) Hölgyeim és uraim! Attrakció! Íme, itt látható. „A Vásott Kölyök, a Gonosz Apa, a Jóságos Anya, a Házasságtörő Asszony, a Felszarvazott Férj, s a vén Bazaine! Éljen a fecske! A túzok, a paradicsommadár, a kakadu, a barázdabillegető. Éljen a káros süllő és a sáros küllő! (Hangot vált, és Eszterhez, aki döbbenten bámul) Éljen Antal!”
ESZTER
Éljen a papa! (Sírva fakad)
VIKTOR
De jólesett!
ESZTER
(sikoltva) Félek tőled, Viktor! (Újra sírva fakad)
Belép Károly, Emília és Teréz Negyedik jelenet Viktor, Eszter, Károly, Emília, Teréz EMÍLIA
(belépve felkiált) Károly!
KÁROLY Tessék, drágám!
11
EMÍLIA
(a cserepekre mutat) A fajansz!
KÁROLY ÉS TERÉZ Ó ! KÁROLY Viktor, ki törte el? EMÍLIA
Még kérded? Ez már több a soknál. Hol van Lili?
KÁROLY Lili volt? VIKTOR
Nem! Eszter!
TERÉZ
Te voltál, Eszter?
VIKTOR
Láthatja, még most is sír... Ötödik jelenet Voltak és Lili
VIKTOR
(Lilinek) Azt hiszik, hogy te törted össze a vázát! Mondd meg az igazat, te voltál?
LILI
Nem.
VIKTOR
Eszter volt. Sajnos, azt mondtam neki, hogy ez nem váza, hanem pacitojás, s miközben hátat fordítottam, ő feltörte, hogy megnézze, van-e benne kis-paci: Gyia! Gyia!
EMÍLIA
(Károlynak) Tessék, ez is a hülye tréfáidnak az eredménye!
KÁROLY De hiszen nem Viktor törte el! EMÍLIA Persze, hogy nem! Azt lesheted, hogy beugorjon a hülye meséidnek! Lili kimegy Hatodik jelenet Többiek, Lili kivételével TERÉZ
Eszter, gyere ide!
Eszter nem mozdul
12
Nem hallottad? Azt mondtam, gyere ide! Eszter nem mozdul Szóval azt akarod, hogy én menjek? Így is jó! (Odamegy) Tessék! (Felpofozza) VIKTOR
Bocsánat, asszonyom, lehúzta a gyűrűjét?
KÁROLY Viktor! Mit avatkozol bele? EMÍLIA
(Teréznek) A drága gyermek csak attól félt, hogy netán felsebzi Eszter arcát a briliáns.
TERÉZ
(zavarban) Igaza van, drága barátnőm, csakhogy ez a kis takonypóc nagyon elszemtelenedett, és ez igen ritka, értékes váza volt, ugyebár?
KÁROLY Istenkém, Teréz, én vagyok az oka, nem kelett volna azt mondanom Viktornak, hogy a váza olyan, mint a lótojás. Majd én rendezem az ügyet. VIKTOR
Annál is inkább, mert ezek a vázák, bármilyen hasasak is, sokkal törékenyebbek, mint a maga gyűrűje vagy mondjuk a fülbevalója, nem igaz, asszonyom?
TERÉZ
(elpirul) Ha jól emlékszem, fülbevalóval még sohasem pofoztam fel a lányomat!
EMÍLIA
Viktor, honnan szeded ezeket a badarságokat? (Teréznek) Nagyon jól megfelelt neki, Teréz, és ne haragudjék rá, de az az elvem, hogy nem szabad belefojtani a gyermekekbe semmit.
VIKTOR
Higgye el, asszonyom, Eszter eléggé megbűnhődött, és mivel ma van a születésnapom, kérem, bocsásson meg neki.
KÁROLY Bravó, Viktor! Csókolja meg a lányát, Teréz, és felejtsük el az egészet. EMÍLIA
Gyere ide, fiam, gyere! Nesze, itt van tíz frank.
TERÉZ
(halkan Eszternek) Megmondanád, miért törted el?
ESZTER
(már nem sír) Mert Viktor ma kilencéves.
TERÉZ
Igen? Hát akkor nesze! (Felpofozza)
MINDNYÁJAN Ó! TERÉZ
Bocsáss meg, Viktorkám, ma este ez volt az utolsó, nem bírtam
13
ellenállni a kísértésnek. Eszter nem mozdul Viktor odamegy hozzá, félrehúzza egy sarokba, és pusmognak KÁROLY Ejnye, ejnye, csak nem fogjuk megkeseríteni a mi kis családi ünnepünket sírással-rivással?! Antal hol késik? És a tábornok? TERÉZ
Szívesebben vettem volna, ha Antal otthon marad, de nagyon erősködött, hogy átjön.
EMÍLIA
Mit mond, Teréz? Otthon hagyni Antalt? Vigasztalan lettem volna, édesem, nem is szólva Viktorról, aki bizonyára megharagudott volna.
TERÉZ
Igen, igen, de tudja, elég lehangoló látvány.
EMÍLIA
Kicsoda?
KÁROLY Hát Antal... Bizony, édes Emíliám, Antal... TERÉZ
Őrült.
EMÍLIA
Őrült?
TERÉZ
Sajnos.
EMÍLIA
Borzasztó!
KÁROLY Ugyan, Emília, ne játszd meg magad! Nagyon jól tudod, hogy a mi szegény Antalunknak rohamai vannak. Méghozzá mind sűrűbben! Teréz egyre nyugtalanabb. Ma különösen megrémült szegényke. TERÉZ
Így igaz.
EMÍLIA
Ugyan, Teréz, az ember nem bolondul meg máról holnapra!
VIKTOR
(aki hallgatózott) Dehogynem! (Mindenki feléje fordul) Máról holnapra. Egy szép nap egyszer csak felszedi a palát a háztetőről, mint a falevelet, céloz velük, és a legszebb nők véres csipkeszeletekké alakulnak, miközben a folyók táncolni kezdenek, mintha kígyóbűvölő varázsolta volna el őket. És az ember, vadállatokból álló törzstisztjei körében rohamra indul a város élén, háta mögött a házakkal, amelyek szoros rendben haladnak, mint a lőszeres kocsik. A virágok bóbitát nevelnek. Az erdők félreállnak az útból. Tízmillió kéz szárnyra kél. És a bútorokból zene lesz, az ágyúkból illat, egyik pillanatról a másikra! És vezényli az egészet.
Mindenki döbbenten bámulja Viktort
14
KÁROLY Viktor! Mi történt? Mi van veled? VIKTOR
Káprázik a szemem.
EMÍLIA
Még sosem láttam ilyennek. Rosszul vagy, Viktor? Felelj! Nem akarsz inni valamit? Várj, rácseppentek egy korty mézfűteát erre a kockacukorra! Gyere, kapd be!
VIKTOR
(hirtelen kirobban belőle a nevetés) Antalról beszéltetek, nem? Hogy nemsokára idejön? Meg hogy beteg. Jellemző, ha valaki betegségről beszél, az anyám mindjárt engem hisz betegnek.
KÁROLY Elég a bohóckodásból! Azonnal magyarázd meg, mit beszéltél itt összevissza? VIKTOR
De hiszen semmi az egész, papácska! Őrültnek tettetem magamat! Ennyi az egész.
KÁROLY Tapintatlan voltai Terézzel szemben. Azonnal kérj tőle bocsánatot! ESZTER
Megtiltom, hogy bocsánatot kérjen!
MINDENKI Tessék? Micsoda? ESZTER
Megtiltom.
KÁROLY És miért tiltja meg a kisasszony, ha szabad érdeklődnöm? ESZTER
Nem tudom. De nem akarom, hogy bocsánatot kérjen. Nekem sem kellett bocsánatot kémem, amikor eltörtem a vázát.
TERÉZ
Rendben van, ne kérjen bocsánatot. Most legalább láthatják, milyen megátalkodott kis boszorkány! De azt nagyon szeretném, ha Viktor megmagyarázná hagymázos szavait. Mert azt hiszem, az egészből senki nem értett semmit.
VIKTOR
Hát valóban nem értették?
TERÉZ
Hitünkre, nem!
VIKTOR
Nos, egyszerűen csak összekevertem a házi feladatom mondatait.
Csönd, majd erőltetett nevetéssel KÁROLY A betyár mindenét! Megéri a pénzét, mi, a csirkefogó?! De hát benne is kell hogy legyen valami hiba, egyébként annyira tökéletes. Ezt mondta tegnap az osztályfőnöke is, akivel az utcán összetalálkoztam. Ez a fiú, ha nem jön közbe semmi, még sokra viheti. Rettenetesen
15
intelligens. Hallja, Teréz, rettenetesen! TERÉZ
Persze, hagy hallom, rettenetes!
Beront Antal, mint valami szélvész Hetedik jelenet Voltak, valamint Antal ANTAL
Jó estét mindenkinek! Hol van? (Keresi Viktort) Á, itt vagy! Úgy nő, mint a bolondgomba. Hány éves is vagy most? Kilenc! Es máris egynyolcvan magas! Mennyit nyomsz? Nem tudod? Helytelen. Aki tudja, hogy mennyit nyom, az tisztában van a lehetőségeivel. És aki tisztában van, azt nem teszik tisztába, ugyebár. Bármennyit nyom is. Ó, Károly, stramm fiatok van. Hasonlít Bolvanira. Igen, a békaidomárra. Vicces, ugye? (Csönd) És maga, kedves Emília, ma is szomorkodik? Unalmas lehet. Miként a világ is unalmas. De nicsak! Ohohó! Széttöritek a berendezést? Gratulálok, Károly, éljen a kalapács. Bár ami engem illet, jobb szeretem a tűzvészt, sokkal dallamosabb. De hát, ugye, ízlések és pofonok, mint tudjuk... jó estét, Teréz. (Megcsókolja a feleségét) Ejnye, meg sem csókolsz? Nem csókol meg. Megjegyzem, sohasem csókol meg. Csák tudnám, hogy miért? Nyilván elszámítottam magamat. No, nézzük csak: tizenegyezer puska, háromszáz löveg, valamint az örömtűz a lobogókon. Micsoda strapa! Jé! Hát a kis markotányoslány is itt van? Legmélyebb katonai hódolatom, Eszter kisasszony. Éljen a főkonzul! (Énekelni kezd) Szép markotányoslány, ram-ta-ta-ram, A férj nyakába áll, ram-ta-ta-ram. (Megcsókolja a lányát) Örülök, hogy mindnyájan ilyen jó színben vagytok. Főleg te, Károly. A múlt héten olyan sápadt voltál. Mondd csak, öregem, nem vagy te szerelmes? Nem? Csak tréfáltam! Kedves Emília, sajnos magácskának nem gratulálhatok. Hogyhogy nem bírja ezt a csődört féken tartani? Vegyen példát rólunk. Gyerünk, Teréz, most mutasd meg, hogy mi van a pucádban! Nyomás, riszáld magadat, meg a többi, a kacsingatások, az ujjbirizga, a dörzsölődések, tudod, s a legvégén azok a cuppantások... Rajta!
16
KÁROLY Kedves barátom, azt hiszem... jót tenne egy korty kínabor, fogja... EMÍLIA
Igen, nyilvánvalóan...
TERÉZ
(Antalnak) Az isten szerelmére, könyörgök, hallgassál. Ne csinálj jelenetet a gyerekek előtt. Gyere, ülj le! Nyugodj meg!
ANTAL
Ó, köszönöm a jóságukat. (Lehuppan valamire)
VIKTOR
Magneau bácsi, Magneau bácsi!
ANTAL
Mit akarsz, kisfiam?
VIKTOR
Azt akarom, hogy mesélj valamit Bazaine tábornagyról!
MINDNYÁJAN Ó! Viktor! ANTAL
(mint valami bemagolt leckét) „Ba-zaine, Francoiis-Achilles tábornagy, született Versailles, 1811. február 13., meghalt Madrid, 1888. szeptember 22-én. Afrikában képezték ki tisztnek, 1850-ben ezredes lett. A krími hadjáratban dandárt vezetett, és vitézségéért, soron kívül hadosztálytábornokká léptették elő. A porosz-francia háborúban gyalázatos árulóként viselkedett, hadseregét (százhetvenezer fő és négyszáz-huszonhét ágyú) a poroszok kezére játszotta. A haditörvényszék 1873. december 10-én lefokozásra és halálra ítélte, de a felesége segítségével megszökött a börtönből, és Spanyolországba menekült. Hiába volt jó hadvezér, piszkos áruló volt! Piszkos áruló! Róla szóló irodalom: Bazaine és a Rajnahadtest, Bazaine és a kapituláció, Az igazság a Bazaine-ügyről, A metzi generális, A Bazaine-legenda, A főnévi igenév szerepe Bazaine szókincsében – tudományos disszertáció stb.
TERÉZ
Micsoda szégyen! Micsoda szégyen! (Kezébe temeti az arcát)
KÁROLY Ugyan, Teréz, dehogyis. Higgye el, nagyon élveztem. EMÍLIA
Na, de Károly, kérlek szépen!
VIKTOR
Köszönöm, Magneau bácsi, köszönöm.
KÁROLY Most már elég legyen, Viktor, te szántszándékkal ugratod Magneau urat! (Félrehúzza) Tudod jól, hogy Magneau úr beteg. Igazán tekintettel lehetnél Magneau asszonyra és Eszterre! VIKTOR
De hiszen éppen Eszter mesélte, hogy Bazaine a kedvenc témája, én csak jót akartam.
TERÉZ
(aki mindent hallott) Úgy?! Szóval ebben is te vagy ludas! Gyere ide! (Eszter odamegy, az anyja felpofozza)
KÁROLY (Emíliának) Különös ma ez a gyerek, nem gondolod? EMÍLIA Egy szót sem értek az egészből. Lehet, hogy Antal betegsége ragályos? Ahogy Viktor viselkedik.
17
KÁROLY Igen, csak hogy Antal az imént itt sem volt, és Viktor mindenféle sületlenséget fecsegett össze… EMÍLIA
Az igaz, hogy még nem volt itt, de Viktor tudta, hogy jön. Meg kell mondjam, hogy engem nagyon nyugtalanít ez az egész.
TERÉZ
(odamegy Emíliához) Bocsásson meg, kedvesem, sejthettem volna előre.
EMÍLIA
Ugyan, drágám! Mindnyájunknak megvan a maga keresztje, és boldogok vagyunk, ha a magáét megosztja velünk.
TERÉZ
(megcsókolja) Drága, egyetlen barátném!
ANTAL
(a legtermészetesebb hangon) Bocsássanak meg, azt hiszem, kissé elkapattam magamat. De nagyon szédültem. Remélem, nem sértettem meg senkit.
KÁROLY Ugyan, édes öregem, spongyát rá! Vegyük olybá, mintha álmában beszélt volna. Felejtsük el. Remélem, most már jobban érzi magát. ANTAL
Kitűnően.
KÁROLY Pompás. ESZTER
Éljen a papa!
ANTAL
(a térdére ülteti, és megcsókolja) Talán inkább éljen Viktor, nem? Hiszen neki van születésnapja! Éljen a kilencéves Viktor!
ESZTER
Éljen, éljen!
Belép a tábornok Nyolcadik jelenet Ugyanazok, valamint Louségur tábornok KÁROLY A tábornok! A legjobbkor! TÁBORNOK (tiszteleg) Asszonyom... Asszonyom... Jó estét, Károly. Jó estét, Magneau úr! Szervusz, Viktor! Már megint nőttél, mi?! Maholnap igazi felnőtt leszel, he?! VIKTOR
Sajnos.
TÁBORNOK Hogyhogy sajnos? Mi az, hogy sajnos? VIKTOR
Csak úgy mondtam.
TÁBORNOK Az ember semmit sem mond csak úgy! A magasságod?
18
VIKTOR
Száznyolcvanegy centiméter, tábornok úr.
TÁBORNOK A vértesekhez! Vértes huszárt faragunk belőled. VIKTOR
Igazán kedves, tábornok úr.
TÁBORNOK Még hogy én? Kedves? A fenét! Durva pokróc vagyok! ESZTER
Szó sincs róla!
TÁBORNOK Ah, a bájos ifjú hölgy. Jó estét, Eszter. Szóval te nem szeretnéd, ha durva pokróc volnék? Na, jó! Mit szeretnél, mi legyek? ESZTER
Tábornok.
Zavart csönd VIKTOR
Még hogy tábornok?! Mi a szöcske!
EMÍLIA
Megtiltom, hagy pimaszkodj hallottad?
TÁBORNOK De hát kedves gyermekem engem mindenki tábornoknak nevez. Mit tehetek. Mondd csak nyugodtan, mire volnál kíváncsi? VIKTOR
Mondja, tábornok, ismerte maga Bazaine-t?
A tábornokon és Antalon kívül, aki nem hallotta, mindenki felhördül TERÉZ
(félrehúzza Viktort) Kérlek, Viktorkám, ne beszélj a porosz-francia háborúról! Hidd el, senkit sem mulattat. És tudod, szegény férjem súlyos beteg. Már az is elég, ha csak felvetik ezt a témát, rögtön dühöngeni kezd. Megígéred, ugye, hogy nem beszélsz többé róla? Megfogadod?
VIKTOR
(Teréz fülcimpáját simogatja) „Kutyuli-mutyuli.”
EMÍLIA
(éppen odalép) Megint froclizza magát. Kedves Teréz, kérem, ne haragudjék rá. Igaz, hogy már kilencéves, de még csak ma kilencéves. Inkább menjünk vacsorázni. Viktorkám, gyerünk, mindenki asztalhoz!
Mindenki leül. Fényváltás: már a desszertnél tartanak TÁBORNOK (éppen a poharát emeli) Viktor, ürítem poharam a kilencedik
19
évedre! MINDNYÁJAN Éljen! A kilencedikre! VIKTOR
Én pedig az én hőn szeretett anyukám, imádott apukám, valamint a tábornok úr. Magneau bácsi és Magneau néni egészségére ürítek. És iszom Eszter lányuk meg a mi nagyszerű cselédünk, Lili egészségére. Éljen!
Isznak KÁROLY És most szavalj nekünk valamit, Viktor! VIKTOR
Nem tudok.
EMÍLIA
Ejnye, kisfiam, ne kéresd magad. (Csönd) Vagy talán Magneau úrék előtt szégyenkezel?
VIKTOR
Előttük nem.
EMÍLIA
Hát akkor ki előtt?
VIKTOR
A tábornok előtt.
TÁBORNOK A kirilejszumát! Hát csak tudsz valami költeményt, nem? Mindenki tud legalább egy költeményt! EMÍLIA
Ha tudnád, milyen szépen szaval.
VIKTOR
(feláll) Tábornok, csak az ön kedvéért! És Franciaország dicsőségére! Azt mondtam én, édes fiam: Ne menj, fiam a csatába! Lelkem, fiam, Drága vérem, Katonának fából lába, Ne menj, fiam a csatába! Azt mondtam én, édes fiam: Minek ölnél, minek mennél? Édes fiam, Drága vérem, Testvéred bitója lennél, S talán te is odavesznél.
20
De most mondom, édes fiam. Hallod, fiam? Megvirradt már, Szól a kakas, Kukorékol, Veszélyben a föld, a határ, Az erdő, a dalos madár. Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral, Szeresd, fiam, Védd meg, fiam, Milliónyi akarattal Tűzzel, vassal és haraggal, Most én mondom: Szülőanyád! ANTAL
(felugrik) Szót kérek!
VIKTOR
Beszélj, Antal bácsi!
TERÉZ
Ülj le, Antal.
KÁROLY Ejnye, Teréz, hadd beszéljen! EMÍLIA
Beszéljen, Antal, hallgatjuk.
VIKTOR
Gyerünk, nyomás!
KÁROLY Viktor, beszélj tisztességesen Magneau úrral! VIKTOR
Kuss legyen, a kurva életbe!
Dermedten és döbbenten elhallgatnak ANTAL
(azonnal rákezdi) Disznók, disznók, disznók! Ott parádéztak az arabs telivéreken felcicomázott néger lakájok között. Legelöl Faidherbe, aki meghódította Szenegált és Felső-Voltát. Ó volt a felső-voltai alkirály. Bikaháton érkezett, mögötte másfél ezer szpáhi, szemben a vadállati szamaka seregek, feketéllett tőlük a sivatag, de Faidherbe rájuk sem hederített, megállt, az egyik lakáj rohant, és a bika oldalának támasztotta a kinyitható rézlétrát, Faidherbe méltóságteljesen lemászott, és a homokba szúrta a nemzeti lobogót, miközben így szólt: „Éljen a Harmadik Köztársaság, amely garantálja az általános tankötelezettséget, az
21
állampolgári jogokat, biztosítja a dolgozó osztályoknak a munkához való jogát, a forradalomnak ezt a legszebb gyümölcsét...” És aki másképp gondolkodik az disznó, és a hazafiak megcsócsálják a tökeit. Döbbent csend VIKTOR
És Bazaine?
MINDNYÁJAN Ó! Nem! ANTAL
(szemébe néz Károlynak) Bazaine? Mondd csak, Károly, beszéltem már neked Bazaine-ról?
KÁROLY Nem. TERÉZ
Dehogynem, drágám, hiszen épp most mesélted el...
ANTAL
(felkap egy kést, és belevágja az asztalba) Végre elkaptalak! Nesze! Nesze, te koszos Bazaine (Sírva fakad) Nemsokára úgyis meghalok. Csak a feleségem fényképét temessétek mellém. Nem, köszönöm, önre nem tartok igényt, tisztelendő atyám, könyörgök, hagyjuk a zsoltárokat, inkább mondjuk ki nyíltan: katonák, az a nagy büdös helyzet, hogy engem felszarvaztak, úgyhogy ne vacakoljatok, célozzatok pontosan, ide, a szívem közepébe! (Leroskad)
TERÉZ
Látják, ugye megmondtam előre. (Sírva fakad) És már több mint egy hónapja így megy. Nem bírom tovább.
Kínos csend. Moccanni sem mer senki. Teréz és Károly rémülten összepillantanak. Lili a konyhaajtóban áll. Eszter a sarokban szipog VIKTOR
(odamegy Antalhoz) Antal bácsi, a francia nemzet nevében ezennel a Becsületrend lovagjává ütlek. (A vállára teszi a kezét, majd átöleli)
ANTAL
(teljesen megnyugodott) Köszönöm, Viktor, kedves vagy. Hidd el, én is szeretlek. Szívből megindított a vers, amit szavaltál. Ki írta?
VIKTOR
Victor de Laprade. Azért választottam, mert őt is Viktornak hívják.
ANTAL
(a többiekhez fordul) Hát nem elragadó? Mi az, Eszter, te sírsz? Bántott az anyád? Teréz, kérlek, ma ne legyél vele szigorú. Ha mustárt akar nyalogatni, hadd nyalogasson. Ha egyszer szereti. És akkor nyilván kedve támad, hogy ő is szavaljon nekünk valamit.
22
Most te következel, ugye, Eszterkém? ESZTER
Igen, papa. Egy kis csendet kérek. Köszönöm. Ju, ju, ju, a köpülő, A tejes köpülóje Lépre csalta a cicát, Mint egy mézes bögre. Ju, ju, ju, a hentesünk Hozzácsapja bárdját, Szétvágja a burzsujnak Lépet, szívét, máját. Ju, ju, ju, ju, nyaljál bele A frissen köpült vajba, Tejesünk a hentes fejét Nyomkodja a szarba Ju, ju, ju, ju, ezenközben Elől, hátul, hétrét, Megköpüli szomszédunk A tejes feleségét. (Meghajol) Vége.
EMÍLIA
Ó! Bűbájos! Viktorkám, csókold meg gyorsan Eszterkét. Köszönd meg neki szépen.
VIKTOR
Csodás volt, Eszter! Szívesen megcsókollak. (Megcsókolja)
TÁBORNOK (tűzbe jött) Hű, a kirilejszumát! Hogy tudtam én jujujuzni hajdanában! (Énekel) Ju, ju, ju, bumm! Ju, ju, ju, reccs! KÁROLY Ejnye, tábornok úr, csak nem azt akarja elhitetni velünk, hogy ma már nem tud .. . Mindenki nevet TÁBORNOK (a csókolódzó Eszterre és Viktorra mutat) Csinos párocska. És milyen magas mind a kettő. Fogadjunk, hagy egybekelnek! TERÉZ
Jaj! Dehogy!
23
EMÍLIA
De hát miért ne, Teréz? Tényleg. A mi Viktorunk és a maguk Esztere, én ugyan még sohasem gondoltam rá. És végül is miért ne hívhatnák Paumelle-nek? Hiszen én is Paumelle vagyok. Persze, még ráérünk gondolkodni a dolgon, de olyan szépek így együtt. És a két család is egyesülne végre. Ugye, Károly, neked is ez a vágyad?
KÁROLY Istenem, Teréz... Emília... ráérnek arra még. ANTAL
Dehogy érnek. Összeadjuk őket most rögvest, ugye?! Tréfából. Gyerekek, ezennel házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Biztosan játszottatok már papást-mamást, ugye, tábornok úr? Jó kis hecc lesz.
TÁBORNOK Helyes! Papást-mamást! Remek ötlet. Képzeljétek azt, hogy színdarabot adtok elő, Viktor, te leszel a papa, Eszter a mama. Gyerünk, Eszter, rajta, mindig az asszony kezdi. Hosszú, feszült csend, mialatt Viktor néhány szót súg Eszter fűlébe. A gyerekek azt a jelenetet adják elő, amelyben a kislány rajtakapta Károlyt és Terézt ESZTER
Nyughassál, Kutyukám, ne izélj!
VIKTOR
Csirkehús, csirkehús, csirkehús...
ESZTER
Ne csináld, csődörkém, zsibogok...
VIKTOR
Engedj be, engedj be, engedj be...
ESZTER
De hát a férjem bármikor beléphet!
VIKTOR
Az a löttyedt szafaládé? Már alszik.
Eszter úgy tesz, mintha sírna, Viktor felugrik, kimegy, de rögtön visszatér, a fejében kalap Nem érzem jól magamat. ESZTER
Én sem.
VIKTOR
(eléje omlik) Te csíratehén! (Térdepel) Hát mit vétettem én, ó, szere... szere... szerencsétlen!
Mindketten nevetésben törnek ki, a többiek hökkenten ülnek. Antal odamegy Emíliához, és néhány szót a fülébe súg
24
EMÍLIA
No de Antal, kérem.
TÁBORNOK Mi történt, Emília? Fázik? EMÍLIA
Hozzám ne nyúlj! Jaj, bocsásson meg, tábornok úr! Nem, köszönöm, nem fázom. De maga, Antal, hagyjon békén!
Antal simogatja Emíliát, a fülcimpáját birizgálja. Emília menekül TÁBORNOK (Teréznek) Úgy látszik, újabb roham készülődik. TERÉZ
Nem tudom. Nem tudom. (Üvölt) Mondom, hogy nem tudom.
TÁBORNOK (Károlynak) Mi van magukkal? Mi történik itt? KÁROLY Hogy mi történik? Édes istenem! Mit tudom én! TÁBORNOK (a gyerekeknek) Gyerekek, menjetek ki egy kicsit. VIKTOR
Nem megyünk, tábornok.
ESZTER
Nem megyünk, tábornok.
TÁBORNOK Jól van, akkor maradjatok. ANTAL (miközben tovább fogdossa Emíliát, Eszter előbbi versét szavalja) Ju, ju, ju, ju, ezenközben Elől, hátul, hétrét, Megköpüli szomszédunk A tejes feleségét. Elhallgat, leroskad egy fotelbe, arcát kezébe temeti. Emília is karba tett kézzel, felszegett állal hol az urát, hol Terézt nézi. Hosszú némajelenet EMÍLIA
Természetesen egy árva kukkot sem értettem az egészből.
TERÉZ
Antalkám, szegény kis bogaram. (Zokog)
KÁROLY Viktor, szeretnék valamit megkérdezni tőled... VIKTOR
Igen, papa?
KÁROLY Semmi, majd később. ANTAL
(feláll) Teréznek volt igaza, nem kellett volna átjönnöm, jobb lesz, ha hazamegyek. Kérem, bocsássanak meg.
25
TERÉZ
Igen... bocsássanak meg. Eszter! A kabátodat, a kesztyűdet, gyorsan...
ANTAL
Nem! Egyedül megyek haza. Megtiltom, hogy elkísérjetek. Világos? Szép jó estét. (Dúdolva kimegy) Ju, ju, ju, ju, ezenközben Hanyatt-homlok, hétrét, Megköpüli tejesünk A szomszéd feleségét. (Kimegy)
Kínos csönd Kilencedik jelenet Ugyanazok, Antal nélkül TÁBORNOK Pedig milyen jó kedvünk volt! Most meg ez a sírás-rívás. Nézzétek, milyen bűbájosak ezek a gyermekek. Gyerünk, rajta! A kirilejszumát, folytassuk az ünneplést! EMÍLIA
Jól beszél, tábornok úr. Parancsoljon, egy pohár pezsgőt.
TÁBORNOK Szívesen, de csak ha a többiek is koccintanak velem. Károly, egy búcsúpoharat. KÁROLY Nem utasítom vissza. Isznak TÁBORNOK Viktor, gyere csak ide! Ma vagy kilencéves, na mondd meg, mit szeretnél. Mi az, amit nagyon-nagyon szeretnél? VIKTOR
Megígéri, hogy teljesíti, tábornok?
TÁBORNOK Tiszti becsületszavamra. VIKTOR
Rendben. Pacigolni szeretnék.
TÁBORNOK Micsodálni? VIKTOR
Pacigolni. Mint IV. Henrik király. Maga négykézlábra ereszkedik, tábornok, én a hátára pattanok, megsarkantyúzom, és körülügetjük a szobát.
26
ESZTER
Juj, de jó! Juj, de jó!
KÁROLY Viktor, megtiltom, ez ostobaság! Hogy lehet ilyet kérni?! VIKTOR
De hiszen megígérte. Tiszti becsületszavára.
EMÍLIA
Ez már több a soknál. Viktor, azonnal kérj másvalamit. Gyerünk.
TÁBORNOK Ugyan, dehogy! Nagyon aranyos játék. Szívesen meghozom neked ezt a parányi (Trombitaszót utánozva)
áldozatot.
Nyeregbe,
Viktor
fiam!
Ka-to-na fi-am hap-ták-ba, Pat-tan-jon a ló-hát-ra! Ratatatam ... Ratatam .. . KÁROLY Viktor, megtiltom, hogy felülj! VIKTOR
A tiszti becsületszavát adta, igaz, tábornok?
TÁBORNOK Igaz. Károly, ez az én dolgom. Szavamat adtam, és meg is tartom, méghozzá szíves örömest, és még az is lehet, hogy Viktor kedvet kap a katonáskodáshoz. Hiszen máris olyan a termete, akár egy vértesé. Pedig még csak kilencéves! VIKTOR
(hívja a tábornokot, aki négykézlábra ereszkedik) Cö... cö... pici... paci... okos paci... (A tábornok nem mozdul) Gyere ide, te kehes gebe!
A tábornok odaüget, Viktor megragadja a vállpántját, mintha kantár volna. A tábornok nyihog, nyerít, kirúg, ágaskodik, viháncol stb. Amolyan lódomítást látunk Gyia, fakó! Hó-rukk! Hó-rukk, az anyád! (Rávág, majd amikor a ló engedelmeskedik, egy kockacukrot dug a tábornok szájába. Végre a ló megnyugszik) Gyí te, paci, gyí te, ló. Gyí te, Ráró, hóba, hó! Lovagolnak, miközben mindenki feszeng, kivéve Esztert, aki pukkadozik a nevetéstől Lépésben, úgy... most trappban, úgy, most galopp, hopp!
27
(Megsarkantyúzza) Galopp, galopp rajta! (Hajszolja, miközben legördül a Függöny)
28
MÁSODIK FELVONÁS A helyszín változatlan Első jelenet Teréz lép be, nyomában Károly TERÉZ
Micsoda élet! Micsoda csapás! Micsoda gyerekek! És mindennek a tetejébe még itt vagy te is!
KÁROLY Én, én! Mindig csak én! (Lesújtva) Nincs sok időnk. Nyilván rajtakapott valaki bennünket. TERÉZ
Eszter.
KÁROLY Igen. Ők az árulóink. Akaratlanul persze, legalábbis remélem... de ők. Vagy készakarva csinálták? Nem tudom. De a titkunk már nem titok. Emília... TERÉZ
...mindent tud.
KÁROLY És most mi lesz? Mi lesz velünk? És Antallal? TERÉZ
Antal háborodott.
KÁROLY Kétségtelenül. TERÉZ
De te is az vagy. És a tábornok, Emília, az a rohadt kölyköd, mindenki háborodott. Kész őrültekháza. Nem, én ezt nem bírom tovább. Vége. Haza nem mehetek. Itt nem maradhatok… Pedig imádlak, Kutyukám... (Károly karjaiba veti magát)
KÁROLY Csirkehús, csirkehús, csirkehús! TERÉZ
Zsibogok, csődörkém, zsibogok!
KÁROLY Vigyázz, édesem, bármikor visszajöhetnek... csirkehús... TERÉZ
De nem bírom... nem bírom... vigyázzál te... (Vadul szájon csókolja)
KÁROLY (kitépi magát) Elég! Bocsáss meg, kiscsirkém, de óvatosnak kell lennünk, nehogy megint meglepjenek bennünket, kérlek, könyörgök... Hátul belép Viktor, és valami bútor mögé lopakodik
29
Második jelenet Ugyanazok, valamint Viktor TERÉZ
Én már semmit sem értek.
KÁROLY Óvatlanok voltunk. Nyilvánvaló. Igaz, hogy még kicsik, és nem értenek semmit, de látják, és utánozzák, mint a majmok! TERÉZ
Az én lányom... De csak érjünk haza, megemlegeti még ezt a napot az a kis ringyó! Majd adok én neki kutyuli-mutyulit! És a tábornok még össze akarta házasítani őket. Elsüllyedek szégyenemben...
KÁROLY Az biztos, hogy kínos lenne... TERÉZ
Még hogy kínos? Finoman fogalmazol. A legtisztább vérfertőzés lenne. Ha csak rágondolok is… (Hisztérikusan nevetni kezd) Csókolgatják egymást, s közben minket utánoznak... Az a löttyedt szafaládé... már alszik...
KÁROLY Könyörgök, Teréz, az ég szerelmére! Izgatott vagy és ideges. Igaz a körülmények véletlen összejátszása ellenünk szól, a kurva életbe, de még mindent letagadhatunk... TERÉZ
(a kanapé felé lökdösi, és a mellényét gombolja) Már késő. Gyere, csődörkém, szánts belém...
KÁROLY Megőrültél? Itt? Bármikor bejöhetnek. TERÉZ
Most már úgyis mindegy. Gyere, zsibogok. (Lelöki a kanapéra, és az ölébe ül)
KÁROLY Kérlek! Csak csináld! Ne zavartasd magad. Légy olyan szemérmetlen, amilyen csak akarsz, de figyelmeztetlek, ha folytatod, akkor nem állok jót magamért, én is elvesztem a fejemet, és az végzetes lehet mindkettőnk számára, mindenki számára, hallod?! Csirkehús... csirkehús... (A szoknyája alá nyúl) VIKTOR
Csak ne olyan hevesen. (Előbújik) Ön, asszonyom, csipkefinom könnyedségével, és te, atyám, mint a ma született bárány, minden este megjelentek az ágyam fölött, vacsora után. Csönd van, csak a varrógép zümmögése hallatszik, meg anyám szipogása, aki a hálóingemet varrja, miközben arra vár, hogy csapodár férje hazaérjen. Én pedig mamának nevezem önt álmaimban, s néha álarcban, revolverrel a kezemben berontok a szobájába, s arra kényszerítem, hogy felolvassa az Iliászból az alábbi részletet: „Apád emlékére kérlek, könyörülj rajtam, mert én még nálánál is szerencsétlenebb vagyok. Azt tettem, amit senki ember e földön: megcsókoltam annak kezét, aki megölte gyermekeimet!” (Térdre
30
veti magát, és megcsókolja Teréz kezét) KÁROLY Már megint a házi feladatból idéz! Elképesztő! (Megrázza Viktort) Hol hagytad, a tábornokot? És az anyádat? És hová lett Eszter? VIKTOR
A tábornokot bekötöttem az istállóba. Anyám fehérneműt foltoz, ahogy szokta. Eszter pedig még röhög.
TERÉZ
Készakarva csinálja, látod, készakarva.
KÁROLY Viktor, gyere ide. (Hatalmas pofont ad neki) Ez az első pofon, amit tőlem kaptál. Kilenc évig vártál rá, de most szolgáljon leckéül. VIKTOR
Végre egy lecke, amit nem kell megtanulni.
KÁROLY Feleselsz? Na jó! (Újabb pofonsorozat) VIKTOR
Nem fogsz kimelegedni, atyám?
TERÉZ
(látva, hogy a lihegő Károly újra pofonra emeli a kezét, közbelép) Kérlek, hagyd... !
VIKTOR
(meghajol) Asszonyom, köszönöm... Örülök, hogy a javát Eszternek tartogatja.
Belép Eszter Harmadik jelenet Ugyanazok, Eszter VIKTOR
Na, kiröhögted magadat?
ESZTER
Mi az, hogy! Istenkém, majd szétpukkadtam.
Belép a tábornok Emíliával Negyedik jelenet Ugyanazok, a tábornok és Emília TÁBORNOK A világ csupa ellentmondás. Magneau úr például, aki a legjámborabb ember a földön, most úgy villog, mint a kés a mameluk kezében, ezzel szemben én, aki háborúságra termettem, jámbor vagyok, mint a csendőrök alsónadrágja.
31
KÁROLY Ó, tábornok úr, micsoda remek hasonlat! Tapsolnak TÁBORNOK Miért? Mit mondtam? Általában mindig az ellenkezőjét mondom annak, amit gondolok. De maga elég okos, hogy helyreigazítson, kedves Károly barátom. KÁROLY Túloz, tábornok úr, épp elég hülyének érzem magamat. VIKTOR
Világos, hiszen, ha valóban okosnak tartja, akkor azt kell mondania, hogy hülye tábornok.
TÁBORNOK Igaz, Viktor, igaz! De ebben az esetben te vagy a legnagyobb hülye. VIKTOR
De csak ön után, tábornok.
KÁROLY Attól tartok, így sosem lesz vége ennek a szópárbajnak, így hát magam teszek pontot a végére. Viktor, köszönj el szépen, és eriggy lefeküdni. VIKTOR
Kivel?
KÁROLY (tanácstalanul) Hogy kivel? Mit tudom én! Eszterrel, az anyáddal, ha kedved van hozzá. MINDNYÁJAN Ó! KÁROLY Mi az, mi baj? Nem értem. Az egyik titkolódzik, pimaszkodik; a másik meg folyton az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol. Ez a majom meg majmolja. Itt minden a visszájára fordult. És én nem értek egy kukkot sem. Hát mi van abban, ha a kisfiam, aki még csak kilencéves, megkérdezi, hogy kivel feküdjön le? Eszterrel vagy az anyjával! Mit kell ezen felhördülni? Nem azt mondtam, hogy a pápával. Miért, mit kellett volna felelnem? Hát kivel kell lefeküdnie? Belép Lili, leteszi a kávéstálcát, majd kimegy. Zavart csend Szóval, kivel kell lefeküdnie? VIKTOR
A cseléddel.
EMÍLIA
Ejnye, Viktor, nem szégyelled magad?
ESZTER
Én szívesen lefekszem veled, Viktor.
32
TERÉZ
Na, a kis ringyó is megszólalt. És ön, tábornok úr, ön is szívesen lefekszik vele?
TÁBORNOK Ha azt mondom, hogy igen, akkor elhiszik, de ha azt válaszolom, hogy nem, akkor úgy vélik, hazudok. VIKTOR
Mocskos disznó!
MINDNYÁJAN Tessék, micsoda?! VIKTOR
Semmi, semmi... csak magamban dünnyögtem. Azt mondtam, hogy mocskos disznó vagyok. Itt mindenki jót akar nekem, összegyűlnek, hogy ünnepeljék a születésnapomat, én meg szomorúságot okozok. Megríkatom az anyámat, gondot okozok az én kitűnő apámnak, felkavarom Magneau asszony lelkivilágát, szegény férjet az őrületbe kergetem, lejáratom a hadsereget. Még Lilit, a cselédünket is gyanúba keverem. És végül itt van Eszter, a drága csöppség, őt is belerángatom ebbe a piszkos ügybe. De hát mi történt velem? Megváltoztam? Már nem vagyok Viktor? Vagy én vagyok a tékozló fiú, aki csak szégyent hoz szeretteire? Válaszoljatok! Vagy én vagyok a lábra kelt bűntudat? Akkor már inkább a halál, mint a becstelenség! Akkor már inkább legyek tékozló fiú! (A kezébe temeti az arcát) Tárjátok ki a kaput! Engedjetek utamra, és vágjátok majd le a borjút huszonötödik születésnapomon.
TÁBORNOK Hitemre, Károly! Ez úgy hangzott, mint valami gyónás. Ha pap lennék, azt kellene hinnem, ezt a gyermeket megszállta az ördög. KÁROLY Idefigyeljen, tábornok úr! Én republikánus vagyok, azok voltak az őseim is. A szépapám negyvennyolcas volt, az ükapám kommünár. Radikális elveket vallok magam is, és merem remélni, hogy a fiam, akit meg sem kereszteltettem, és első áldozó sem lesz, ígérhetem, sohasem lesz bigott ostyazabáló. EMÍLIA
Hát mi lesz belőle?
KÁROLY Polgármester, a mennykőbe is, mi más, nem igaz, Viktorkám? VIKTOR
Nem. Kár a gőzért.
TERÉZ
Nem szabad befolyásolni a gyermekek hivatásérzetét. Mondd meg, kicsikém, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
VIKTOR
Tékozló fiú. Az megfelelne. Vagy kannibál. Imádom a húst.
EMÍLIA
(feláll) Kezdek félni tőle.
KÁROLY Ugyan, csak bohóckodik. Mars lefeküdni és kész. ESZTER
Szó sincs róla. Viktor nem fekszik le. Ma az ő születésnapját
33
ünnepeljük, itt marad az ünnep végéig. Maradj csak, Viktor. És hogyha húsra vágyódsz, majd adok az enyémből. TÁBORNOK Ez a huncut kicsike okosabb, mint mi. Eszem ágában sincs védeni Viktort, de ma tényleg az ő születésnapja van, és ha szereti a húst, akkor adjanak neki Globus húskonzervet, annak semmi hús íze nincs, és legalább nehezen emészthető. TERÉZ
Ó, én is azt adom Eszternek, csak mindig le kell fogni, hogy beletömhessem.
TÁBORNOK Az is lehet, hogy hentes lesz a fiúból, ha így szereti a húst. KÁROLY A fészkes fenét! Nem lesz belőle semmi! Ma este jöttem rá; hacsak nem züllött, lecsúszott csavargó! Gengszter! Meglátjátok a végén vérpadon végzi! EMÍLIA
Károly, már megint megfeledkezik magáról! Még hogy vérpadon! Ez talán túlzás, nem?! Az imént még polgármestert akart faragni belőle, most meg vérpadra küldené. Gyere a mamához, Viktorkám. Az apád hülye. A végén téged is meghülyít. Egy ilyen fiút, aki mindenből kitűnően vizsgázott. (A férjéhez) Az az igazság, Károly, hogy féltékeny vagy a fiadra. Egyszerűen féltékeny. Hiszen te világéletedben hülye voltál. És az is maradtál. Hát mire vitted te? Ha a bátyád nem támogatna, még abból a vacak vámhivabtalból is kirúgnának. Igaz, a fizetésedből eddig is éhen döglöttünk volna, ha én nem kapnék évjáradékot a hozományom után. Mondhatom. És még te akarsz tanácsot adni a fiadnak? Még te akarsz beleszólni a jövőjébe? Haha... röhögnöm kell hallod?! Haha… mindjárt meghalok a röhögéstől! (Zokogni kezd)
KÁROLY Hát dögölj meg, a kurva életbe, dögölj meg, csak ne bőgj! VIKTOR
Röhögj, mama, egyszer végre röhögd jól ki magadat!
KÁROLY (Felkapja a másik vázát, földhöz csapja) Na, most legalább megnyugodtam.(Dzsiggelni kezd, mint valami matróz) Ha táncolok, megnyugszanak az idegeim. Már én is azon a ponton voltam, hogy rázendítek, mint Antal sógor. Csak egy hajszál választott el attól, hogy Bazaine-nek nézzem magát, s elevenen megnyúzzam, kedves tábornak úr! TERÉZ
Ó, Károly, kérem, legyen elnézőbb az urammal...
KÁROLY Kuss! Pofa be! ... Ó, bocsánat, Teréz! De hát értsék meg, megőrülök, nem bírom tovább! Haza nem mehetnek, mert Antal feltehetően tombol még, mi sem feküdhetünk le, amíg itt vannak, a gyerekek nem hajlandók aludni menni, de ha Viktort ágyba is kényszerítenénk, mit kezdünk Eszterrel? Tartsuk itt? Bízzuk a
34
tábornokra? Tábornok úr, maga mestere a stratégiának, könyörgök, találjon már ki valami megoldást!... Mit tudom én mit, akármit! Ha kell, szerezzen egy ágyat... TÁBORNOK Agyat. Ha az olyan könnyű volna, ahogy maga képzeli... ESZTER (felkapja a tábornok sapkáját, felteszi, és táncolni kezd) És volt egy ágyunk Az volt az ágyunk Így jártuk Indiát. De néha záporban Háltunk az árokban És jöttek a néger törzsek. A barnák, kékek, zöldek, Megfőztük őket és ettük, mint a tükörtojást. Az általános zűrzavar kellős közepén váratlanul egy gyönyörű magas nő lép be, nagyestélyiben, belépését rézfúvósok festik alá VIKTOR
(felkiált) Csoda! (Leugrik az anyja öléből)
Mindnyájan dermedten néznek Ötödik jelenet Ugyanazok és Ida Mortemart IDA
(Emíliának) Hát nem ismersz meg?
EMÍLIA
Nem.
IDA
Nézzél meg alaposan.
EMÍLIA
Ez Paumelle-ék lakása.
IDA
Ida vagyok. Nem emlékszel, Emília?
EMÍLIA
Három Idát ismertem életemben... az első…
IDA
Én valószínűleg a harmadik vagyok... Ida Mortemart a nevem.
EMÍLIA
Ida Mortemart.
35
IDA
Hétéves voltam...
EMÍLIA
Én pedig...
IDA
...tizenhárom.
EMÍLIA
Bocsáss meg, foglalj helyet... Ne haragudj, nem ismertelek meg...
IDA
Én azonnal megismertelek.
EMÍLIA
De hát olyan rég volt. Ülj le. Ó! Bocsánat, még be sem mutattalak... ez itt Louségur tábornok, Magneau asszony, a kislánya, Eszter, ez Károly, a férjem, és Viktor, a fiam. (Lezajlik a bemutatkozás) Kérlek, foglalj helyet.
IDA
(leül. Hosszú csönd) Furcsa érzés ennyi idő után így véletlenül összetalálkozni.
EMÍLIA
Hogyhogy véletlenül? Hiszen feljöttél hozzánk, természetes tehát, hogy itthon találtál.
IDA
Én nem hozzád jöttem.
EMÍLIA
Tessék?
IDA
Én Paumelle asszonyhoz indultam.
EMÍLIA
(megnyugodva) Nahát! Én vagyok Paumelle asszony!
IDA
Nem. Illetve, igen, hiszen most mondtad. Csakhogy én nem hozzád indultam.
Nyugtalanul összenéznek EMÍLIA
Úgy érted, hogy a régi gyerekkori barátnődet kerested, és nem tudtad, hogy közben férjhez mentem...?
IDA
Valóban nem tudtam. De nem hozzád indultam. (Zavar) Várjanak, mindjárt megmagyarázom. Paumelle asszony tíz éve a barátnőm. Néhány éve ment férjhez Paumelle úrhoz. Azelőtt a Pasteur körúton laktak, most meg a Lagarde utcában.
KÁROLY De hiszen ez az, a Lagarde utca. IDA
Mindjárt megértik. Azt tudtam, hogy a Lagarde utcába költözött, hiszen megírta, de szórakozottságomban elégettem a levelét, és így nem emlékeztem a pontos házszámra. Kiszálltam tehát a kocsiból, és megkérdeztem a zöldségest, aki a te címedet adta meg. így kerültem ide, ebbe a lakásba, és itt találtalak téged, gyerekkori barátnőmet, akit több mint húsz éve nem láttam, a helyett a Paumelle asszony helyett, akit kerestem, s aki jelenlegi barátnőm.
36
EMÍLIA
Döbbenetes! Ezek szerint két Paumelle asszony lakik az utcánkban.
IDA
Pontosan. És nem is tudtok egymásról, pedig lehet, hogy éppen itt lakik, veled szemközt.
TÁBORNOK Hallatlan! KÁROLY Hát tudja, asszonyom, ha mindezt egy drámaíró találta volna ki, hogy magát itt és most megjelentesse, azt mondanám, valószerűtlen az egész. IDA
Igaza is lenne. De hát ez a tiszta igazság.
EMÍLIA
És melyik zöldségestől kérdezted meg a címemet?
IDA
Attól, amelyik itt van az Arbaléte utca és a Lagarde utca sarkán, a kávéház mellett.
EMÍLIA
Elképesztő. Mindössze három napja vásárolok nála.
TERÉZ
Hihetetlen.
Csönd TÁBORNOK Tényleg hihetetlen. Már csak azért is, mert képzelje, asszonyom, éppen azt kérték tőlem, mielőtt ön belépett volna, hogy szerezzek egy ágyút. IDA
Egy ágyút?! (Hatalmasat szellent – lehet néhány rézfúvós tubahang, de a rendező fantáziájára van bízva a dolog)
Általános döbbenet, zavar. Azt hiszik, rosszul hallották. Ida bíborvörös lesz a feje búbjáig. Eszter felvihog. Az anyja az ölébe húzza és csitítgatja. Viktor dermedten figyel TÁBORNOK Igen, egy löveget. Ugye, az imént tréfált, asszonyom? IDA
(nem érti, nem is értheti) Nem, uram, nem tréfa. Betegség. (Zavart csend. Ida a tenyerébe temeti az arcát) Micsoda gyalázat! Micsoda szégyen!
EMÍLIA
Drága Idám, drága barátnőm, mi történik itt? Mi van veled? Boldogtalan vagy? Mit tehetek érted? Alig ismerlek, hiszen olyan régen elszakadtunk egy-mástól.
IDA
Nem bírom, nem bírom. (Hatalmasat szellent) Kérem, bocsássanak meg, tudom, hogy undorító, de nem bírom visszatartani. Ez egy
37
kegyetlen, szörnyű betegség. Hogyan magyarázzam meg? Már egy kis izgalom elég, hogy kiváltsa. És hiába tudom, hogy találkozom veled, nem tehetek semmit. Mindennél erősebb. Sőt, ha megpróbálom visszafojtani, csak rosszabbul járok, minél jobban erőlködöm, annál nagyobbat csattan. (Hatalmasat szellent) De megölöm magamat, ha így megy tovább, megölöm magam! (Újból szellent) TÁBORNOK (félre) Fura história! Kitör a nevetés, Eszter nem bírta tovább IDA
Nevessenek csak, nevessenek! Tudom én jól, hogy nem lehet visszatartani. Nem is haragszom érte. Csak nevessenek! Legalább kinevetik magukat, és utána egyikünk sem lesz zavarban, sem maguk, sem én. Mindnyájan megnyugszunk. Már megszoktam. Egyetlen orvosság van csak ellene, a nevetés.
Mindenki visongva röhög, Ida folyamatosan szellent, arcát a tenyerébe rejti. A nevetés lassan elcsitul. Ida feláll Pedig szép vagyok, gazdag és körülrajongott. Tizenöt házam van Párizsban, kastélyom a hegyekben, villám Cannes-ban, négy autóm, jachtom, gyémántjaim, gyermekeim. A férjem a híres bankár, Theodore Mortemart, és soha senkit nem bántottam meg, legfeljebb a mesebeli Fingókirályt. (Szellent) A nevetés lassan elhal. Csönd Kérem, bocsássanak meg, s engedjék meg, hogy távozzam. VIKTOR
(hevesen) Nem, ne menjen, asszonyom!
EMÍLIA
Ne menj még, maradj velünk. Épp ma ünnepeljük a fiam születésnapját. Kérlek, maradj. Ilyenkor már úgyis minden bezárt, a házmesterek is alszanak, úgysem találod meg a másik Paumelle asszonyt.
IDA
(visszaül) Maguk vidáman szórakoztak, és én belerondítottam. Csak úgy betolakodtam ide. Jobb lett volna, ha kidobatnak a szobalánnyal. Akkor legalább elkerültük volna ezt a kínos és
38
kellemetlen találkozást! KÁROLY Á, dehogy, asszonyom! Ellenkezőleg! Éppen veszekedtünk, amikor betoppant. Nézze, látja a cserepeket, a bútorokat, a kést a kandallón?! Előbb csak ugrattuk egymást, aztán komolyra fordult, ha nem jön, még tragédia is történhetett volna. TÁBORNOK És mondja, nem lehet tenni valamit, hogy magát ebből a... ebből a dologból kigyógyítsuk? IDA
(szellent) De. Ha lehet, tábornok úr, akkor ne beszéljünk róla. (Csönd) Ez az egyetlen gyógymód. (Csönd) Tudom, hogy most azt várjak, hogy elmeséljem az életemet A-tól Z-ig. De hát, Emília, te ismered az Á-t, maguk meg látták a Z-t.
VIKTOR
Mi csak az F-t ismerjük.
Zavart hallgatás Fantáziájának fennkölt folyamatát, fogsorának fehérségét, fürtjeinek festői finomságát, fiatalságát, forró, fülledt, fejedelmi futóvendégként fogadhatjuk csupán fedelünk alatt. Ó, ön a gázok csodás vegyülékét tárolja hasában, belei, mint a szivacsok, magukba szívják a gőzös kipárolgásokat. Mit számít néhány szénkeverék gonoszpuffanása, néhány orrfacsaró vegyület, ön pottyant közénk, mint gyémántlepény az aszfaltra, asszonyom, maga a lábra kelt illat, és jaj annak, aki összetörte a vázánkat, és az ön útjába került. IDA
Mit mond?
KÁROLY Ne figyeljen oda, asszonyom. Félrebeszél. VIKTOR
Legyen erős, asszonyom, apám nem tudja, mit beszél.
KÁROLY Fel kellene pofoznom. TÁBORNOK Rajta, mire vár? A fenébe is! Az apa pofonra emeli a kezét, majd csüggedten leengedi VIKTOR
Tábornok, magának már rég berozsdásodott a fütyülője, miként a kardja, s bűzlik, mint a bakazokni.
TÁBORNOK Asszonyom, lemondhat a fiáról.
39
VIKTOR
Anyám, halott magzatot tápláltál.
EMÍLIA
Viktor! Mit jelent ez? Fájni fog a hasam?
KÁROLY Tudni akarom, mit jelent ez! VIKTOR
Ezt érezni kell, apám.
IDA
Viktor, gyere, ülj az ölembe. Eszter, te is.
Viktor Ida ölébe ül ESZTER
Nem megyek, félek! Félek ettől a kopasz nőtől, aki egyfolytában fingik, és olyan, mint egy büdös kutya. Inkább kimegyek. (Kiszalad a kertbe)
TERÉZ
Ezért még megfizet, maga gyermekrabló! (Kiszalad ő is) Eszter! Eszter!
KÁROLY Szaladok én is. A kicsike még képes és beleesik a szökőkútba. (Kiszalad) EMÍLIA
Jézus Máriám! Még belefullad! (Kirohan)
TÁBORNOK Micsoda balhé! (Kimegy ő is) Hatodik jelenet Viktor és Ida IDA
De hát mitől rémült meg ennyire?
VIKTOR
Van rá oka. Az apja örült.
IDA
Á, vagy úgy?
Csönd VIKTOR
Jó itt, a térdén.
IDA
Helyezkedj el kényelmesebben.
VIKTOR
Térdet mondtam, pedig valójában a combján ülök.
IDA
Tényleg, milyen ügyetlen kifejezés. (Csönd) Szóval ma van a kilencedik születésnapod. Csak a kilencedik?
VIKTOR
Ki tudja? Csak négyéves koromban avattak be az idő fogalmába.
40
Tehát négy év kellett, amíg meggyőztek arról, hogy szeptember 12. jelentős nap az életemben. A születésnapom. De lehet, hogy száz év kellett hozzá. Semmi sem bizonyítja, hogy nem száz év kellett. IDA
Mit mondasz?
VIKTOR
Csak azt, hogy lehet, hogy százöt éves vagyok.
IDA
Az ember nem él olyan sokáig. Akkor már régen meghaltál volna.
VIKTOR
Az nem bizonyít semmit. Az ember bármikor meghalhat, mondjuk kilencévesen is. És lehet, hogy meg is halok hamarosan, csak úgy kíváncsiságból.
IDA
Ülj feljebb, fészkeld jól be magadat, mindjárt lecsúszol.
VIKTOR
Jó. (Feljebb csúszik) Így tényleg sokkal jobb.
Csönd IDA
Viktor, azt hiszem, az volna a legjobb, ha elmennék, mielőtt visszajönnek. Bocsáss meg, de nem érzem magamat valami jól...
VIKTOR
Persze, hogyne... csak még egy kicsit. Ha halljuk, hogy jönnek, akkor még mindig elmehet.
IDA
Jó! Ha akarod.
Csönd VIKTOR
(puhán és finoman többször belecsókol Ida nyakába) Kérem, áruljon el gyorsan valamit, míg Esztert hajkurásszák odakinn.
IDA
Kérdezzél.
VIKTOR
Szerelmes vagyok.
IDA
Tessék?
VIKTOR
Szeretek.
IDA
Lehetetlen.
VIKTOR
Tudom, nem szokás bevallani. És csak azért árulom el magának, mert elmegy, és úgysem találkozunk többet. Esküszöm, szerelmes vagyok.
IDA
De hiszen te még... te még nem is tudsz...
VIKTOR
Így igaz. Szerelmeskedni még nem tudok. Épp ezért kérem, mielőtt
41
itt hagy bennünket, árulja el, hogyan kell csinálni. Én már mindent tudok, csak ezt nem. Es addig nem szeretnék meghalni... tudja, bármikor meghalhatunk ... Szóval addig nem akarok meghalni, amíg nem tudom, hogyan csinálják. IDA
Szegény fiacskám, és kibe vagy szerelmes?
VIKTOR
Nem mondhatom meg. Asszonyom, kérem, mondja el, hogy maga hogyan csinálja.
IDA
Nem tudom, kisfiam.
VIKTOR
Nem tudja? Dehogynem. Nagyon is tudja. Tudom. Kérem, mondja el.
Ida habozik, majd a gyerek füléhez hajol, és hosszasan sugdos. Viktor feláll Köszönöm, asszonyom. Köszönöm. Csak hogy hazudott. Mégis kérem, utoljára tegyen nekem még egy szívességet. Megteszi? IDA
Mondjad, kisfiam.
VIKTOR
Szeretném, ha a kedvemért fingana egyet.
IDA
(felkiált, majd kirohan, de rögvest vissza is tér, és a küszöbről odakiált Viktornak) Szörnyeteg! Te szörnyeteg! Jelentkezz holnap a Lafayette Áruház játékosztályán, félre lesz téve a számodra egy puska. Valódi puska, valódi töltényekkel. (Eltűnik)
Berohan a tábornok, mögötte Károly, a karjában hozza az ájult Esztert. Leront a kétségbeesett Teréz, Emília támogatja. Halotti csendben lefekteti Esztert a kanapéra Hetedik jelenet Viktor, a tábornok, Károly, Eszter, Teréz, Emília VIKTOR
Mortemart asszony elnézést kér, de el kellett mennie.
TERÉZ
Ó! Hát elment? Hála istennek! Látod, mit művelt Eszterrel?
VIKTOR
Gondolom, meghalt a kicsike.
KÁROLY Dehogy halt meg! Csak majdnem. Belebújt a szenesládába, és rácsapódott a fedele. Csak egy kis ijedség. TÁBORNOK Vigyázat, már éledezik! Csak óvatosan!
42
TERÉZ
Eszter, kislányom, kisbogaram, édesem!
ESZTER
Mama! Mama!
KÁROLY Istenem, milyen kínos! Milyen kínos! VIKTOR
Szóhoz sem jutok.
KÁROLY Vizes borogatás kell a homlokára! EMÍLIA
Be kell dörzsölni ecettel a halántékát!
KÁROLY Sósborszesszel! TÁBORNOK Kölnivel. EMÍLIA
Mondom, hogy ecettel!
TERÉZ
Nyújtsd ki a nyelved, édesem, nyújtsd ki, drágaságom!
TÁBORNOK Gombolják ki, vetkőztessék le, hogy levegőt kapjon. KÁROLY Na végre, már éledezik! Belép Lili Nyolcadik jelenet Ugyanazok, Lili LILI
Mi történt? Szegény kicsike!
EMÍLIA
Semmi baj. Csak elájult.
LILI
Szabad? (Lekever két pofont Eszternek. Eszter felül) Tessék, ezt már megszokta...
VIKTOR
Szegény Eszter, akár megbüntetik, akár életre keltik, ugyanaz a gyógymód.
ESZTER
Hová lett a fingóhölgy?
VIKTOR
Elszelelt.
EMÍLIA
Ne félj, drágaságom, ne félj, Viktor megölte.
ESZTER
Ez igaz, Viktor?
VIKTOR
Igaz, Eszterkém. Felkaptam, leharaptam a füleit, kibeleztem, a gyöngyeit disznók elé vetettem, s a végén lehúztam a klotyóba.
Nevetés
43
ESZTER
Éljen! Éljen! Köszönöm, Viktor! De kár, hogy nem láttam. Úgy szerettem volna látni... főleg a füleit... Biztos vagy benne, hogy alaposan meghalt?
VIKTOR
Esküszöm. Nagyot sikoltott, aztán visszaadta a lelkét.
ESZTER
Mást nem adott vissza?
TÁBORNOK Telhetetlen fruska! Végül is Elzász-Lotaringiát mégsem adhatta vissza. Belép Antal, nagyon izgatott. Lili kimegy Kilencedik jelenet Viktor, a tábornok, Károly, Eszter, Teréz, Emília, Antal ANTAL
(a családjának) Úgy! Szóval még mindig itt lebzseltek. Na nyomás, pucolás!
KÁROLY Tessék? ANTAL
Magához nem szóltam. Maga rohadt gané! Hallja? Ocsmány férge! (Károly mozdulatára) Vigyázzon, nehogy magyarázatot kérjen, mert megkapja. Szemétláda!
KÁROLY De Antal! ANTAL
Semmi Antal. Ha sokat ugrál, betöröm a pofáját. Érti?! Azt az álszent bilifejét!
KÁROLY Úgy látszik, teljesen begolyózott! ANTAL
Hát aztán? (Teréznek) Gyerünk, fogd a ribancodat, és mars haza. Búcsúztok, és nyomás! És adjatok hálát az istennek, hogy nem belezem ki az egész bandát! (Feleségét és lányát az ajtó felé tuszkolja)
A többiek rémült döbbenettel bámulják. Antal hirtelen visszaszalad, mögötte Teréz és Eszter, Károlynak Te hülye bunkó! Hát már tréfálkozni sem lehet? Jól csináltam, mi? Komolyan vetted? Csak tréfáltam… (Megbokszolja barátságosan) KÁROLY Na de ilyet! Hát tudod, alaposan beugrottam!
44
ANTAL
Jól csináltam, mi? He? Na, mit szóltok hozzá? Alaposan betojtatok, mi? (Röhögésben tör ki. A többiek egyszerre beszélnek)
KÁROLY A fenébe is, na de ilyet! EMÍLIA
Én még most sem tértem magamhoz.
TERÉZ
Már azt hittem, megöl valakit.
ANTAL
Hány óra?
EMÍLIA
Későre jár.
KÁROLY Ráértek még. TERÉZ
Nem, most már valóban ideje hazamenni.
EMÍLIA
Hát akkor, jó éjszakát!
TERÉZ
Jó éjszakát.
ANTAL
Csókoljátok meg egymást.
A két nő összeölelkezik Jó estét, tábornok úr! TÁBORNOK Jó estét mindenkinek. TERÉZ
Köszönjük a szép estét. Köszönjük. Jó estét. Elmennek
ESZTER
(utoljára marad) Papa, a legjobból kimaradtál. Képzeld, itt volt egy nagy fekete nő, aki... mozgatni tudta a beleit... és akkorákat purcintott... tudod, fingott, hogy összekoccantak a poharak. De Viktor megölte. Leharapta a füleit...
Antal, Teréz, Eszter és a tábornok zajongva kimennek Tizedik jelenet Viktor, Emília, Károly EMÍLIA
Viktor, gyere ide, számolnivalóm van veled!
KÁROLY Jaj, ne, majd holnap! Mára már elég volt… EMÍLIA
Jó, ha holnap, legyen holnap. De számolunk.
VIKTOR
Jó estét, papa, jó estét, mama, jó éjszakát.
45
Tizenegyedik jelenet Emília, Károly EMÍLIA
Csak hogy nekünk is van elszámolnivalónk egymással.
KÁROLY Holnap, majd holnap. Jó?! (Egyre idegesebben) Mondom, hogy holnap, vagy nem felelek magamért! EMÍLIA
Kérlek.
KÁROLY Hol van az újság? EMÍLIA
A kisasztalon.
KÁROLY Köszönöm. EMÍLIA
Csak nem akarsz most olvasni?
KÁROLY Miért, talán zavar? EMÍLIA
Igen.
KÁROLY Jó, akkor majd felolvasok. EMÍLIA
Akkor nem bánom. Rém ideges vagyok, talán a hírek megnyugtatnak.
KÁROLY Helyes. Kezdhetem? EMÍLIA
Kezdheted.
KÁROLY (olvas) „30 óra a 90. fokon. A híres sarkkutató, Peary, aki már harmincadik órája tartózkodik az Északi-sarkon, ma délelőtt, miután elvégezte napi feladatát, jó étvággyal megevett kettő darab lágy tojást... de aludni nem tudott... ezzel szemben...” EMÍLIA
Fütyülök Pearyre!
KÁROLY Helyes! Lapozzunk! (Lapoz) „Az ember, aki nem emlékezik semmire... az amnéziás ikerpár története...” EMÍLIA
Elég!
KÁROLY Helyes! Lapozzunk! (Lapoz) Na, ez talán érdekelni fog! „Leváltották az ördögsziget kormányzóját, mert nem volt hajlandó polkázni a fegyencekkel... Diplomáciai bonyodalmak...” EMÍLIA
Ez aztán érdekes, mondhatom!
KÁROLY De hát az isten áldjon meg, mit akarsz? Tehetek róla, hogy ez áll itt? Nem én írom az újságot! (Lapoz) Figyelj! Letartóztatták Ferrert, tudod, az anarchistát.
46
EMÍLIA
Na és? Nem érdekel. Inkább valami bűntényt keress. Nem gyilkoltak meg senkit?
KÁROLY Nem, senkit, sajnálom. Különben is gyűlölöm a bűntényeket. Ha érdekel, olvasd el magad. (Nyújtja az újságot, ide Emília nem veszi el) EMÍLIA
Jól van... jól van... Láthatod, hogy uralkodom magamon. Észrevetted, ugye?
KÁROLY Persze, hogy észrevettem. Hálás is vagyok érte. Várj csak, hiszen még nem is néztük meg a mai regényfolytatást. Tudod, „A levegő királyai” története. Negyedik fejezet. Miközben olvas, a regényíró által elmesélt jelenet – Károly és a Néma Hölgy között – megelevenedik. Emília végig zokog Tizenkettedik jelenet Voltak, valamint a Néma Hölgy KÁROLY (hangja) Hugues Le Roux: „A levegő királya”, érzelmes történet – harmadik rész: „Az államtitok” – negyedik fejezet: „A Néma Hölgy”. (Némajáték következik, miközben Károly hangját halljuk) Baule remegő kezekkel rátolta a reteszt a férj szobájának ajtajára. Szíve a torkában kalapált, szájpadlása kiszáradt, szinte dermedten meredt a szalon bejáratára. Azt hitte, álmodik. A szalon szárnyas ajtaja feltárult, s a küszöbön áttetsző selyemben megjelent a Néma Hölgy. Fekete bársonyálarcot viselt, aranyhaja virágfüzérként omlott fésülködőköpenyére, amelyből ingerlőén elővillant gömbölyű karja, tejfehér válla, nyakának mámorító íve. Baule-nak rekedt hörgés hagyta el a torkát. Mozdulni akart, de csak a kezét tudta kinyújtani. A Néma Hölgy puha léptekkel elindult feléje. Baule döbbenten látta, hogy hóna alatt egy réztrombitát hoz – és hogy szemüveget visel, de ekkor már minden elhomályosodott előtte, a vére lüktetett, a dobhártyája zúgott, már csak a kivillanó combokat látta. És a Néma Hölgy, mint egy lágy omlett, remegő mellére omlott! Függöny
47
HARMADIK FELVONÁS Paumelle-ék hálószobája. Amikor felmegy a függöny, a szín üres. Károly lép be, kezében újsággal. Ahogy belép, földhöz vágja az újságot, és ruhástul az ágyra veti magát Első jelenet Károly, majd Emília KÁROLY (elnyúlva) Micsoda élet! (Nevet) Csak röhögj, te idétlen. Ma alaposan bekaptad a legyet! Jól lebuktál. Ó, ezek a kis idétlen majmok és ez az Ida Mortimart, milyen finomakat durrantott. (Utánozza a hangot és röhög) Igazán finom hölgy! (Szavalni kezd) I-da Mor-te-mart, itta-már-ma? – Ide-oda-Ida! Elmarta már Mor-temár? (Röhög) Ahogy a gázok bugyborékolva kigázolnak, ó, mennyei zajok az alvég tájairól... Bele kell dögleni. (Röhög) Ida didi! Ida-dada, oda-dada! Belép Emília, kezében zsebkendő, szeme vörösre sírva EMÍLIA
Mit mondasz?
KÁROLY Tessék? EMÍLIA
Semmi.
KÁROLY Semmit. (Csend. Károly leugrik az ágyról, táncolni és énekelni kezd) Csibe mama, jer ide Kamatyoljunk izibe... (Meg akarja csókolni Emíliát) EMÍLIA
Hagyjál! Ma este nem!
KÁROLY Nem, nem. Bánom is én! (Visszafekszik az ágyra) EMÍLIA
Szörnyeteg! (Vetkőzni kezd) Ruhástul akarsz aludni?
KÁROLY Dolgozni fogok. EMÍLIA
Dolgozni? Te? És mit, ha szabad kérdeznem?
KÁROLY Barkácsolni fogok.
48
Emília vállat von, tovább vetkőzik, de most már a spanyolfal mögött EMÍLIA
(láthatatlan) Könyörgök, Károly, feküdj le!
KÁROLY Fekszem. EMÍLIA
Vetkőzz le, és feküdj le rendesen, hallod? Te talán, nem fáradtál el?
KÁROLY Dolgoznom kell. EMÍLIA
Fekve?
KÁROLY Barkácsolni fogok. (Felkel, kimegy. Emília zokogni kezd a spanyolfal mögött. Károly visszatér, kezében szerszámosláda. Kinyitja, kalapácsot, szegeket, fűrészt, fúrót stb. vesz elő, majd egy gyalut, és gyalulni kezdi az ágy lábát) EMÍLIA
(kilép a spanyolfal mögül, hálóingben) Megbolondultál? Ilyenkor akarsz ágyat gyalulni?
KÁROLY Csak egy kicsit leegyengetem. EMÍLIA
Hát ez megörült! Tisztára megörült! (Az ágyra veti magát és zokog)
Károly leveti a zakóját, és módszeresen gyalul, fűrészel, szöget stb., miközben a következő dalocskát dúdolja KÁROLY Fel-fel, vitézek a kacsára, A szent hazugság oltalmára, Édes hazánkért hősi vérünk, bontunk, gyalulunk, nagy bátran, míg élünk. Emília hirtelen Károlyra veti magát, mint egy nőstény macska. Károly lelöki magáról. Emília felkapja a kalapácsot, és felemelt kézzel Károlyra ront. Károly leszereli, és feleségét az ágyba dobja. Csönd. Összeszedi a szerszámokat, és aprólékos gonddal mindent visszatesz a ládikába KÁROLY Na, mára kidolgoztam magamat. Holnap majd megjavítom a tükrös szekrényt. (Odahajol Emíliához) Mintha az imént meg akartál volna ölni?
49
EMÍLIA
Nem tudom. Lehet.
KÁROLY Máris megbocsátottam. De ha újra kezded, akkor kénytelen leszek leteperni, és addig bütyköllek, amíg szülsz egy második Viktort. EMÍLIA
Viktor! (Zokogni kezd) Ne beszélj nekem Viktorról! Ne, kérlek, Károly, ma este ne, megígérted, csak ma este ne! Könyörgök! Olyan fáradt vagyok, olyan szomorú, azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit akarunk...
KÁROLY Talán ez is Viktor hibája? EMÍLIA
Nem tudom.
KÁROLY Talán az enyém? EMÍLIA
Az enyém, az én hibám, Károly. Esküszöm. Csak aludjunk végre, az ég szerelmére.
KÁROLY Könnyű mondani. (Eközben Károly levetkőzött, és pizsamát vett. Odahajol Emíliához, és megcsókolja) Jó éjt, Emília, szép álmokat! EMÍLIA
Jó éjt, Károly! És bocsáss meg nekem. Felejtsük el ezt a mai délutánt. Megígéred?
KÁROLY (fellengzősen) Megígérem. De én kérek tőled bocsánatot. (Károly eloltja a lámpát. Csönd) EMÍLIA
Károly?
KÁROLY Tessék, szívem? EMÍLIA
Bezártad az ajtót?
KÁROLY Hogyne. Be. Belép Lili, kezében gyertya Második jelenet Voltak és Lili LILI
Csöngetett, asszonyom?
EMÍLIA
Dehogy csöngettem.
LILI
Úgy rémlett, hogy asszonyom csöngetett... Különös... Szóval nincs szükségük semmire?
KÁROLY Bezárta az ajtót? LILI
Melyik ajtót?
50
KÁROLY Feküdjön le, hülye liba! LILI
Kikérem magamnak, hogy az úr ilyen hangon beszéljen velem.
EMÍLIA
Feküdjön le, Lili!
LILI
Szép kis ház, mondhatom!
KÁROLY Mit motyog? LILI
Csak azt mondtam, hogy az ajtó zárva van. De hogy melyik, azt nem tudom. (Kimegy)
Harmadik jelenet Károly, Emília EMÍLIA
Ő is megbolondult!
Csönd. Úgy látszik, hogy elaludtak KÁROLY (felkel) Képtelen vagyok elaludni. (Öltözködni kezd, közben magában beszél, egyre dühösebben) Nem tudok elaludni. Képtelen vagyok... Nem tudok... Nem megy... Nem tudok. Nem is akarok! Nem tudok, nem akarok!... Elég legyen... Nyugodj meg, öregfiú... De ha egyszer nem tudok elaludni! EMÍLIA
Befejezted?
KÁROLY (felkapja az éjjeliedényt) Légy szíves, bilikém válaszolj a nagyságos asszonynak, mert én megfogadtam, hogy nem szólok hozzá ma éjszaka. EMÍLIA
Szóval így vagyunk? Na jó! Hát akkor majd beszélek én! Méghozzá jó hangosan, hogy mindenki meghallja. (Üvölteni kezd) Üdvöz légy, Mária malaszttal teljes, az Úr van teveled stb. (Hirtelen elhallgat, visszahanyatlik és zokog)
KÁROLY Sírjál csak, legalább megkönnyebbülsz. Sírjál! (Odamegy, megsimogatja a haját, megnyugtatja. Amikor Emília már egészen nyugodt, és csak hüppög, Károly durván a fülébe ordítja) Teréz valóban a szeretőm! EMÍLIA
(halkan) Tudom. Már régóta tudom.
KÁROLY Felszarvaztuk Antal papát!
51
EMÍLIA
És engem is.
KÁROLY Elmesélem, hogyan kezdődött. EMÍLIA
(felül) Hallgatlak.
KÁROLY (elképedve) Nem hiszed? EMÍLIA
Nem.
KÁROLY Nem hiszed, hogy Teréz a szeretőm? EMÍLIA
Dehogynem. Elhiszem.
KÁROLY Akkor mért akarod megtudni a részleteket? EMÍLIA
Olyan kedvetlen, szomorú vagyok ma este. Talán felvidulok. Mondjad csak!
KÁROLY Ez meghülyült. EMÍLIA
Dehogy hülyültem. Csupa fül vagyok. Mondjad.
Kopogtatás hallatszik KÁROLY Ki az? VIKTOR
(ajtó mögül) Én vagyok, Viktor!
KÁROLY Mit akarsz? VIKTOR
Szeretnék bejönni!
KÁROLY Hát gyere! Negyedik jelenet Károly, Emília, Viktor VIKTOR
(belép) Nem tudok aludni.
KÁROLY Hogyan? VIKTOR
Mondom, nem tudok aludni. És azért nem tudok aludni, mert egy: beteg vagyok, kettő: egyfolytában lármáztok.
EMÍLIA
Beteg vagy?
VIKTOR
Egyfolytában lármáztok.
KÁROLY Annyit lármázunk, amennyi nekünk tetszik. VIKTOR
És beteg vagyok.
52
KÁROLY Fáj valamid? VIKTOR
(a hasát fogja) Itt, nagyon.
EMÍLIA
A hasad fáj?
KÁROLY Menjél ki a WC-be, ha fáj a hasad. EMÍLIA
Az embernek akkor is fájhat a hasa, ha nem kell szarnia.
KÁROLY Akkor meg menj ki a konyhába, vegyél be szódabikarbónát, feküdj hanyatt, tartsd vissza a lélegzeted, és meglátod, elmúlik. Jó éjszakát! Viktor nem mozdul Na, gyere, adj egy puszit, és mars az ágyba! Viktor nem mozdul Hallottad? VIKTOR
De hát nagyon fáj a hasam, és ne lármázzatok, mert nem tudok elaludni, pedig nem is vagyok álmos. Így aztán unatkozom, hallgatom, ahogy fűrészelitek a bútorokat, meg egymást, és attól félek, hogy megölitek egymást. Már mással is előfordult, hogy belelőtt a tükörbe, s kiderült, hogy nem is tükör volt, hanem üvegajtó, és álltak mögötte. Ráadásul itt az üvegajtók épp embermagasságúak, és nektek megvan az a szerencsétlen szokásotok, hogy a pisztolyt mindig kéznél tartjátok az éjjeliedény mellett. Az ember ugye sohasem tudhatja, melyikre lehet szüksége. Amellett a mennyezet is leszakadhat, most csak ennyit mondok. Bár tudom, hogy mindenért engem tesztek majd felelőssé, de már megszoktam. (Figyelmeztetően felemeli az ujját, és kimegy) Ötödik jelenet Károly, Emília
KÁROLY Ez úgy hangzott, mint valami felhívás gyilkosságra. Ügy látszik, azt akarja, hogy... Tulajdonképpen mi a fenét akart? EMÍLIA
Aludni. Hiszen hallhattad. Azt mondta, hogy nem tud elaludni.
53
KÁROLY Csak nyugalom, Emília! Gondolkodjunk józanul. Ne izgasd fel magad. Mérlegeljünk mindent alaposan. Rágjuk meg a szavakat, és ha gondolod, és képesek vagyunk még rá, akkor szálljunk néhány pillanatra magunkba. Hosszú csönd EMÍLIA
És most?
KÁROLY Azt hiszem, szörnyű katasztrófa történik ma éjszaka, ha nem alszunk el. Vagy megöllek, vagy te ölsz meg engem. Nem tudom. De érzem a halál leheletét. Érzem. Itt ólálkodik körülöttünk. Hallod, hogy neszez? Itt van a közelünkben. Karnyújtásnyira. (Körbejárja a szobát, egyre őrültebben) Érzem, itt van, látod, kiütött a veríték, annyira félek. (Kölnit vesz elő, és egy zsebkendővel a homlokát, a kezét törölgeti) EMÍLIA
(tréfálkozni próbál) Ha ez a halál, akkor eléggé illatos!
KÁROLY Jaj, csak ezt ne, ne tréfálkozz most! Vagy... (Kiveszi az éjjeliszekrényből a pisztolyt, ráfogja a feleségére, majd felrántja az ablakot, s a fegyvert kidobja a kertbe) Ebben a pillanatban lent, a hallban lövés dörren EMÍLIA
Mi volt ez?
KÁROLY Mi történt? (Odarohan, kinyitja az ablakot) EMÍLIA
Mi van?
KÁROLY (lekiabál) Kicsoda maga? Mit akar? Mi történt? EGY HANG (lentről) Defekt. Kipukkadt a gumim. KÁROLY (becsukja az ablakot, nyugodtan) Kipukkadt a gumija. EMÍLIA
Van ez így.
Hosszú csönd KÁROLY Tudsz követni? Igen?
54
Emília bólint Rájöttem valamire. Teréz... nem más, mint Viktor! Ő az oka mindennek. Antalt ő kergette őrületbe a kérdéseivel... A tábornok, ez a töketlen tökkel-ütött... nem is létezik Viktor nélkül. Lili... tisztára Viktor, még hasonlítanak is... Eszter, a kis tündi-bündi... nohát ő aztán Viktor! De mindenekfölött Ida Mortemart... gondold csak végig... ő is Viktor! Viktor! Viktor! És mi magunk is Viktorok vagyunk! Mindenki Viktor! Kopognak EMÍLIA
Ki az?
VIKTOR
(hangja) Én vagyok, Viktor! Beteg vagyok, és nem tudok elaludni.
KÁROLY (felrántja az ajtót, és kiront) Na várj csak, majd én elaltatlak! (Iszonyatos hangzavar, ütések pufognak, jajgatás, Károly minden egyes ütésnél felkiált „Nesze neked, Viktor!” „Majd adok én neked, Viktor!”...) EMÍLIA
(a visszatérő férjéhez) Mit tettél, Károly?
KÁROLY Elfenekeltem, az istenét! De hogy! Véresre páholtam. Viktor akart lenni! Hát jó! Most megkapta. Csönd EMÍLIA
És most mi lesz?
KÁROLY Hogy most? (Zokogni kezd) EMÍLIA
Károlykám, édesem, ne sírj! Jaj, drágaságom, Károlyom! Ne! Kicsi Károlyom, hallod? Ne csináld! Kutyuli-mutyuli! Hallod? Én vagyok, Emília, a te kis feleséged... Tudod, akit az imént meg akartál ölni... emlékszel, na ugye, hogy emlékszel, végre! Én is meg akartalak ölni. De már elmúlt. Biztosan az őrület szele csapott meg bennünket.
KÁROLY (magánkívül) Az őrület bűze. A tábornok bűzös lehelete. Ida Mortemart segge lyukának szele, Bazaine, hónalj szaga! Az őrület szele és bűze… igen... eeeee… EMÍLIA
Az őrület szele! Igaz! De most aludjunk.
55
KÁROLY Hová tetted az ópiumos üvegcsét? EMÍLIA
Mit akarsz vele?
KÁROLY Aludni. EMÍLIA
Meg akarod mérgezni magad?
KÁROLY Dehogyis, csak néhány csepp ópium megnyugtatna, elkábítana. Neked nincs hozzá kedved? EMÍLIA
Ott van a szekrényben, a felső polcon, jobbra a likőrösüveg mellett.
KÁROLY (odamegy, ópiumot csepegtet egy pohárba, és vizet tölt rá) Idd meg a harmadát, a többit hagyd meg nekem… EMÍLIA
Biztos, hogy nem árt meg?
KÁROLY Idd ki nyugodtan! Emília habozik, de iszik, majd odanyújtja a poharat Károlynak, aki egy csapásra felhörpinti És most zsupsz az ágyba! Lefekszenek. Hirtelen kialszik a fény, majd lassan újra kivilágosodik. Az apa monológja alatt Viktor jajveszékelését és nyögdécselését hallani (Az ágyban) Most megnyugodtunk Emília. Végre aludhatunk, de nincs a világon sem gyógyszer és semmiféle kábítószer, nincs az a hatalom, ami feledtetné a mai éjszakát... Istenem, mennyi csillag! (Jajgatás) Meg kell gyónjak. Emília, attól megnyugszom... tudod, ő olyan szép... (Jajgatás) Kérlek, Emília, ne haragudj... az egész három évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy délután teázás közben a kezünk véletlenül összeért, ahogy a cukortartóért nyúltunk... akkor lettem szerelmes... Tudod, Teréznek olyan a lábfeje, mint egy ötágú eperlevél, akkor láttam meg, amikor bele akart mászni az ágyba a garniszállóban, ahol először találkoztunk. Állj, kiáltottam, maradj így... (Jajgatás) És a combjai között, ó, istenem... pont olyan, mint a bajuszom, csak nem vízszintes, hanem függőleges, és ahogy megpödörgettem, először a bal oldali, majd a jobb oldali szárát, ő csak mosolygott, és a hóna alá rejtette az arcát. (Jajgatás) Nem untatlak? EMÍLIA
Szó sincs, róla, édesem! Teréz igen boldog lehetett.
56
KÁROLY Ugye? EMÍLIA
Remekül mesélsz. Szinte látom magam előtt az egészet. Mintha ott lennék. Folytasd. (Jajgatás)
KÁROLY Igazi szent asszony vagy, Emília! EMÍLIA
És Teréz?
KÁROLY Ó, Teréz, amolyan fenyőrigó, kis töltött galamb, nádiposzáta, úgy szoktam becézgetni, hogy poszátám, meg tengelicém. Szívesebben neveztem volna virágnak, de tudod, Teréz olyan tehénszerű, olyan csíratehén, és virágban én ilyet még nem láttam. Így aztán ő az én csíratehén-poszátám. EMÍLIA
És én? Én mid vagyok neked?
KÁROLY Mim akarsz lenni? EMÍLIA
A feleséged.
Belép Viktor Hatodik jelenet Károly, Emília, Viktor VIKTOR
Én meg a fiad!
KÁROLY Igen, igen, Emília, te az én feleségem vagy. Viktor, te pedig a fiam. Istenem, milyen szerencsétlen vagyok! (Hálóingben kirohan) Hetedik jelenet Emília, Viktor EMÍLIA
Viktor, eredj lefeküdni!
VIKTOR
Beteg vagyok.
EMÍLIA
Feküdj le, kisfiam.
VIKTOR
De nagyon fáj.
EMÍLIA
Pihenned kell, szentem. Menj!
VIKTOR
Good night, mother. (Kétrét görnyedve kimegy)
57
Nyolcadik jelenet Emília EMÍLIA
(az ablakból) Károly! Hol vagy? Gyere be, megfázol! Benáthásodsz! Károly! Az isten szerelmére, azonnal gyere be! Hiába bújócskázol, látlak! Gyere be!
KÁROLY (hangja) Nem. EMÍLIA
Gyere be, és feküdj le! Elegem van a komédiádból!
KÁROLY (hangja) Kushadjál, hülye liba! EMÍLIA
Úgy! Szóval így állunk. Helyes. (Becsukja az ablakot, és lefekszik. De képtelen megnyugodni, forgolódik. Hirtelen felkel, pongyolát vesz, és bálra kimegy)
A szín néhány pillanatig üres. Eszter keresztüloson a színen, és belopakodik Viktor szobájába. Rögtön ezután belép Emília, maga mögött húzza Károlyt Kilencedik jelenet Károly és Emília KÁROLY Szép kis ópium! Kábulat helyett hasmenést okozott. EMÍLIA
Kimehettél volna a vécére is! Szép dolog, a kertbe csinálni, mint a kutyák!
KÁROLY Oda szarok, ahová akarok! EMÍLIA
(felpofozza) Nesze, te disznó! Majd adok én neked leszarni a rózsákat! Ez is a tiéd! Most pedig mars lefeküdni egy-kettő! Hallottad?
KÁROLY (méltóságteljesen) Még csak nem is védekezem. Igazad van, undorító, visszataszító vén álszent vagyok. Pocsolyasertés. Már kértem bocsánatot? Még nem? Akkor most kérek. Kérlek, bocsáss meg! EMÍLIA
Megbocsátok! De a sorsodat nem kerülheted el.
KÁROLY A sorsomat? Rossz előérzetem van, mintha készülődne ellenem valami! EMÍLIA
Micsoda?
58
KÁROLY Nem tudom. Ez csak amolyan előérzet… EMÍLIA
Magyarázd meg!
KÁROLY Végünk van. Elvesztünk. EMÍLIA
Elvesztünk?
KÁROLY Igen, testestül-lelkestül. Minden felborult. Már semmit sem érzek az otthonom, a családom iránt. Félek. EMÍLIA
Mitől?
KÁROLY Félek. (Csönd) Félek, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán! EMÍLIA
A magaslatán? Úristen! A helyzet földszintjén esetleg!
KÁROLY Aludjunk. Remélem, nem kérek sokat. Csengetnek. Károly és Emília összenéznek. Kitartó, erőteljes csengetés LILI
(kintről) Asszonyom, azt hiszem, csengetnek.
KÁROLY Úgy? Azt hiszi? Folyamatosan szól a csengő LILI
Biztos, hogy csengetnek. Kinyissam?
KÁROLY Nyissa! Ki a fene lehet ilyen későn? Lili kimegy EMÍLIA
Miért, hány óra?
KÁROLY Vasárnap. (Kikiabál) Ki az, Lili? LILI (kintről) Magneau asszony! KÁROLY Teréz?! Teréz feldúlva beront
59
Tizedik jelenet Károly, Emília, Teréz TERÉZ
Eszter! Hol van Eszter?
KÁROLY Eszter? TERÉZ
Igen, ő! Kiszaladt, miközben azt kiabálta: Viktorhoz akarok menni. Viktor lesz a papám, az apucikám.
KÁROLY Hülyeség. TERÉZ
Valóban. Ostobaság. Jaj, micsoda éjszaka! Szóval, hol van Eszter?
EMÍLIA
De hiszen nem járt itt, szegény barátnőm! Higgye megmondanánk, ha itt volna. Sajnos, nincs itt.
TERÉZ
Nincs itt? (Gyanakvóan) Csak nem rajta akar bosszút állni, Emília? Mi? Csak nem akarja meggyilkolni a lányomat?
EMÍLIA
Meggyilkolni Esztert? Az isten szerelmére, miért tenném? Hát nincs elég ölnivalóm családon belül is?
el,
KÁROLY Tessék? TERÉZ
Mit beszél?
EMÍLIA
Hamarosan megtudja, Teréz! És ne adja isten, hogy a saját kárán tudja meg!
TERÉZ
Itt van a lányom! Olyan biztos vagyok benne, mint hogy engem Teréznek hívnak.
KÁROLY De Teréz, térjen észhez! ... Hogyan jöhetett volna be? TERÉZ
Itt van, érzem, itt van!
EMÍLIA
Elég! Hagyja el a lakásunkat!
KÁROLY Menjen haza, és jöjjön vissza holnap reggel. Ma éjszakára fegyverszünetet kötöttem a feleségemmel, majd holnap elintézem. TERÉZ
Egy tapodtat se a lányom nélkül.
EMÍLIA
De hát nem dugtam zsebre a lányát! Akarja viszont a fiamat?
KÁROLY Ne makacskodjék, Teréz. Menjen szépen haza! Becsületszavamat rá, hogy Eszter nincs itt. TERÉZ
(Emíliának) Tudom, hogy itt van. Csak eldugta. Már az imént bele akarta fojtani a szenesládába, bosszúból, hogy a férje engem szeret. Hát igenis, engem szeret. Már három éve csaljuk magát, az orra előtt. Maga száraz... maga... roskatag! Es ha férfi volnék, én is otthagynám magát, és én képtelen lettem volna gyereket csinálni
60
magának. EMÍLIA
Micsodára lett volna képtelen?
KÁROLY Csúnya dolgokat locsog itt összevissza, Teréz. Nem tenném a maga helyében. TERÉZ
Igaz, bocsásson meg, drága Emília!
EMÍLIA
Eszemben sincs! Hallja! Sohasem bocsátok meg!
KÁROLY Kérem, Teréz, menjen haza, Antal nyilván nyugtalan. TERÉZ
Jaj, jaj, istenem! (Idegesen felnevet) Még hogy Antal! Hiszen ő kergetett el. Megint rájött a félóra. Még hogy nyugtalan! Hálóingben kiállt az erkélyre, vezényszavakat kiabál: Jobbra át! Balra át! Előre, halál a porosz kutyákra! És időnként levizeli a járókelőket. Eszter sikoltozva menekült előle. Viktort kereste. Biztosan idejött. Hová mehetett volna? Már mindenütt kerestem! Károly, kérem, ne engedje, hogy megölje! (Kiabálni kezd) Segítség! Gyilkosok! Gyilkosok!
Károly befogja a száját. Kintről a házból hangok hallatszanak. „Mi az?” „Mi történt?" „Á, semmi!'” „Paumelle-ék ölik egymást.” Csöngetnek az ajtón Tizenegyedik jelenet Voltak és Lili LILI
(belép) Szóval ezért kellett bezárnom az ajtót, mi? Itt csücsül az egész ház! Minket bámulnak! A gyilkos családot! (Károlynak, aki szólni akar) Jobb lesz, ha befogja a száját, hallja! Mert különben én is kinyitom az enyémet! (Kimegy)
Tizenkettedik jelenet Károly, Emília, Teréz HANG
(lantról) Valami baj van? Mi történt?
LILI
(kívülről) Á, semmi! Csak az asszonyom vajúdik.
61
HANG
Na és, fiú?
MÁSIK HANG Lány? LILI
Hermafrodita!
Nevetnek, majd ablakok, ajtók csukódnak. Csönd, a három szereplő dermedten áll. Nyílik a jobb oldali ajtó, és belép Viktor, kézen fogva vezeti Esztert Tizenharmadik jelenet Voltak, valamint Viktor és Eszter TERÉZ
Eszter! Eszter! Kislányom! (Emíliának) Szóval bezárta!
EMÍLIA
(vállat von) Hogyan jöttél be, kislányom?
ESZTER
Bemásztam a konyhaablakon.
EMÍLIA
És minek jöttél?
ESZTER
Csak látni akartam Viktort.
VIKTOR
Engem akart látni.
KÁROLY Jó, de miért? Nem mondta meg? VIKTOR
Egy szót sem szólt, csak odakuporodott az ágyam elé.
KÁROLY És nem mondott semmit? VIKTOR
(Eszterhez) Mondtál valamit?
ESZTER
Igen. Azt mondtam: jó estét, Viktor.
KÁROLY És? VIKTOR
Elaludt, én meg felébredtem az üvöltözésetekre. (Teréznek) Elviszi? Vigye haza. Nekem túlságosan fáj a hasam. (Hosszú csönd)
EMÍLIA
(eksztázisban) Ó! Legyen áldott a neved Istenem! Megértettem, hogy őt küldted hozzánk! Ó, Isten! Eszter szökése az isteni Gondviselés kinyilatkoztatása. Térdre, gyermekeim! Térdre, Károly! Térdre, Teréz!
Mindenki letérdel Rebegjünk hálát a Mindenhatónak, aki a kifürkészhetetlen végzetet
62
irányítja. Íme, itt vagyunk hárman, mintha csak a véletlen vezérelt volna egybe bennünket az éjszaka kellős közepén. Teréz, a házasságtörő asszony, kérem, Teréz, ne tiltakozzék, te, Károly, a méltatlan apa, és én, a megcsalt asszony, valamint gyermekeink, a bűnbeesés tanúi és a megváltás ígéretei. TERÉZ
Világos! Értem én is! Csodálatos! Ó, Istenem! Halleluja!
KÁROLY Megvilágosodásom van! Értem én is! Jézus! Jézus! ESZTER
Csoda! Csoda! Megvilágosodásom van nekem is!
VIKTOR
Nekem meg hasmenésem! Jaj, hogy fáj a hasam!
EMÍLIA
Emelkedjetek fel, emelkedjetek fel mindnyájan! Nyújtsa a kezét, Teréz, helyezze Eszter fejére. Add ide azt a bűnös, kicsapongó kezedet, Károly, és helyezd Viktor fejére. Úgy! És most imádkozzatok, testvéreim. És esküdjetek meg a gyerekeitek fejére, hogy ezentúl ellenálltok a kísértésnek, és nem vétkeztek többet.
KÁROLY Esküszöm, hogy soha többet nem fekszem le magával, Teréz, és soha többé nem csalom meg Emíliát, hanem mintaférj leszek. TERÉZ
Esküszöm az életedre, Eszter, hogy gátat vetek bűnös szenvedélyemnek, amit Károly iránt érzek, és ápolom Antalt mindhalálig.
EMÍLIA
Köszönöm, köszönöm. (Elsírja magát, miközben egyesével összeölelkeznek)
KÁROLY Köszönöm. TERÉZ
Köszönöm.
VIKTOR
Befejeztétek végre? Juj, de fáj a hasam! Jujjujuj, a rohadt életbe, de fáj!
KÁROLY Nem szűnik, Viktorkám? VIKTOR
Itt fáj, itt a vékonybelem!
Csengetnek KÁROLY Már megint? Itt mást se csinálnak, csak csengetnek. A végén kitépem a zsinórt! EMÍLIA
Ki az?
Belép Lili
63
Tizennegyedik jelenet Voltak, Lili, majd Mária LILI
Mária.
TERÉZ
A szobalányom. (Lilinek) Mit akar?
LILI
Azt akarja... Jöjjön be, Mária.
MÁRIA
Asszonyom, a felmondásomat hozom, meg ezt a levelet. Válasz nem kell. Szép jó estét mindenkinek. (Kimegy, Lili is) Tizenötödik jelenet Károly, Emília, Teréz, Viktor, Eszter
TERÉZ
(elolvasta a levelet, és kétségbeesetten) Ó! Nem!
KÁROLY (odasiet hozzá) Mi történt, Teréz? TERÉZ
Ez a bolond Antal felkötötte magát!
KÁROLY Tessék? Micsoda? EMÍLIA
Hogyan?
TERÉZ
Felkötötte magát az erkélyen hálóingben.
KÁROLY Lehetetlen. TERÉZ
Tessék, olvassa.
Odaadja a levelet Károlynak, aki elolvassa. Hosszú, néma csend EMÍLIA
Mi áll benne?
TERÉZ
Olvassa fel, Károly, hangosan. (Kezébe temeti az arcát)
KÁROLY (olvas) Szia, Trézsi! Isten veled, én felkötöm magamat. A sodrófát, amivel annyi pompás mandulatortát és leveles süteményt sütöttél, beledugtam az erkélyen a zászlótartóba, de előbb jó erősen rácsomóztam a zöld függönyzsinórt. A fejemet bedugtam a hurokba. Ezt előbb megszappanoztam, hogy kényelmesen csússzon. És most lengek a szélben, mint valami győzelmi lobogó. Illetve nemzetiszínű, mert a hálóingem alá felvettem a dragonyosok kék dolmányát és piros pantallóját. Búcsúzóul még
64
felraktam a lemezjátszóra a himnuszt, így igazán szépen halok meg. Utolsó kívánságom a következő: mielőtt levágnátok a kötélről, először törjétek össze a lemezt, majd szaladjatok le, és hozzátok fel az utcáról a hozentrógeromat, leejtettem. Viktor sokáig hordhatja még. Isten veled, Trézsi, isten veled. Teréz. Antal. Utóirat: Ja, igaz, el ne felejtsd megkérni Károlyt, hogy vigasztalja meg Esztert. Elvégre az ő lánya, a házasságtörő viszonyból született. Így a legjobb, ő nem fog siratni engem, én meg örökre kiirtom a földről szerencsétlen fajtámat. Az agancsos balek. Dermedt csend ESZTER
Mi az az agancsos balek?
Nincs válasz Mi az az agancsos balek? TERÉZ
Egy erdei állatka.
EMÍLIA
(zokogni kezd) Elég, nem bírom! Elegem van!
TERÉZ
(kezét tördelve) Túl sok! Ez túl sok! Betelt a mérték, kicsordult a pohár.
VIKTOR
Akkor ne öntsetek bele többet. (Hasára szorított kézzel kiszalad) Tizenhatodik jelenet Előbbiek, Viktor nélkül
ESZTER
(szaval) Kis kertemben mi mozog? Róka koma vánszorog. Az udvarban mi remeg? Szegény agancsos balek...
EMÍLIA
Károly, kísérd haza Terézt és Esztert, és intézd el a hivatalos ügyeket.
65
TERÉZ Köszönöm, Károly, elintézek mindent egyedül. KÁROLY Ugyan, Teréz, a halál színe előtt... Ó, Emília, te szent asszony vagy! Szent asszony! EMÍLIA
Menjetek szépen, igyekezzetek. Nem mintha megbíznék az eskütökben, de úgy gondolom, a halott lábainál mégsem lesz a pofátokon bőr szerelmeskedni.
TERÉZ
Megőrült, Emília? Szerelmeskedni ma este? Különben is megesküdtünk a gyerekeink életére! És maga megbocsátott.
EMÍLIA
Ismerem a férjemet, ha rájön a bagzás, a befőttesüvegnek is nekimegy.
KÁROLY (halkan) No, de Emília! Légy nyugodt. Legyél egészen nyugodt. Valaki hatalmasat kiált Mi az? Mi ez? EMÍLIA
(kiáltozva kiszalad) Viktor! Viktorkám! Mi történt?
Szünet. Majd megjelenik Emília, a karjában hozza az ájult Viktort Tizenhetedik jelenet Károly, Emília, Viktor, Eszter, Teréz EMÍLIA
Istenem! Mit vétettem! Ez már mindennél több! Elájult a folyosón. Kérem, menjenek. Károly, kísérd el gyorsan Esztert és Terézt, és szaladj a doktorért.
Károly, Teréz és Eszter sietve távoznak. Emília Viktort lefekteti az ágyra, és melléje térdelve zokog Tizennyolcadik jelenet Emília és Viktor EMÍLIA
Viktor! Viktorkám! Báránykám! Édes jó fiacskám! Mert te legalább az én fiam vagy. Ez biztos. Viktorkám, Emília és Károly
66
gyermeke, esedezem hozzád, válaszoljál! Istenem, mit tegyek? Szűz Mária és Szent Péter és minden angyalok, legalább a nyelvét oldjátok fel, hogy válaszolhasson kétségbeesett édesanyja jajveszékelésére. Viktorkám, na! Hallgat. Meghalt. Meghaltál, Viktor? Azt éreznem kellene. Semmi sem olyan érzékeny, mint egy anya belső szervei. De nem érzek semmit. Viktor felnyög, és megmozdul Él! Mozogsz! Tehát nem haltál meg! Hát akkor meg miért nem válaszolsz az anyádnak, mi? (Megrázza) Készakarva csinálod, csak hogy a sírba vigyél? Nem tudsz beszélni? Vagy nem akarsz? Na, hallod, egy, kettő, válaszolj! Úgy, szóval makacskodsz! Na, így is jó, te konok kis patkány! (Felpofozza) VIKTOR
Hát illik megütni egy beteg, szenvedő gyermeket? Mit érdemel az az anya, aki haldokló fiát felpofozza, mi, mama?
EMÍLIA
Bocsáss meg, bocsáss meg, Viktorkám! Már azt sem tudom, hogy mit teszek. De hát miért nem válaszolsz?
VIKTOR
Micsoda anya az olyan, aki haldokló fiát ütlegeli?
EMÍLIA
Válaszolj, drágaságom, válaszolj!
VIKTOR
Nos, legyen, válaszolok. Az ilyen anya nem anya, hanem szörnyeteg!
EMÍLIA
Bocsáss meg, Viktorkám! Hiszen már én is annyiszor megbocsátottam. Azok után, amit ma átéltem, igazán elnéző lehetnél...
Viktor nemet int Neked mindegy, nemsokára úgyis meghalsz… VIKTOR
Azt hiszed, nemsokára meghalok?
EMÍLIA
Jaj, dehogy! Hiszen fogalmam sincs, hogy mi bajod. Tényleg, mi bajod lehet tulajdonképpen? De ne aggódj! Te még nem halhatsz meg, túlságosan fiatal vagy.
VIKTOR
Az ember bármikor meghalhat.
EMÍLIA
De te nem halhatsz meg, nem akarom, csak azt akarom, hogy megbocsáss!
67
VIKTOR
Ugyan, anyám. Meghalok, mert meg kell halnom. És megbocsátok, mert meg kell bocsátanom. íme, már meg is bocsátattam neked. (Áldását adja az anyjára, aki zokogni kezd. és a fia kezeit csókolgatja görcsösen) Vannak koraérett gyerekek, akiknek koraérettsége a zsenialitással határos. Vannak zseniális gyermekek.
EMÍLIA
Milyenek?
VIKTOR
Figyelj ide! Herkules már a bölcsőjében megfojtotta a kígyókat. Pascal játék karikával és botokkal felfedezte az euklideszi geometria alaptételeit, Mozart hatéves korában bámulatba ejtette hegedűjátékával a Luxemburg-palota előkelőségeit, a kis Fréderic egyszerre húsz ellenfelét verte meg szimultánban, végül pedig a legzseniálisabbat, Jézust, születése pillanatában Isten gyermekévé kiáltották ki. Ilyen előzmények kényszerítik Viktort, Károly és Emília Paumelle fiát, hogy kilencéves korában kilehelje a lelkét.
EMÍLIA
Édes fiam!
VIKTOR
Mert mondd, anyám, mi érdekes várhat még rám ebben a mütyürökkel telezsúfolt családi hajlékban? Hátralevő életemben?
EMÍLIA
Hát a munka meg a szeretteid szeretete. Hiszen egyedüli fiú vagy.
VIKTOR
Na, ez az egyetlen, ami megmaradt számomra. Az egyetlen. Hátralevő életemet az egyedüllét problémájának megoldására szentelhetném. Csak hogy én már ezen is túljutottam.
EMÍLIA
Micsodán?
VIKTOR
Hát az Egyedüllét filozófiai problémáján. Már hatéves koromban megtaláltam.
EMÍLIA
Megtaláltad? (Félre) Szegénykém, félrebeszél!
VIKTOR
Igen, Heurékára! Megtaláltam az Egyedüllét mozgatórugóit.
EMÍLIA
Szegény gyermekem! És mik azok?
VIKTOR
Van kéznél papír és ceruza... problémájához... levezetem…
EMÍLIA
Szaladok, hozok tollat...
VIKTOR
Nem érdemes. Most már úgysem lesz erőm leírni... Gyere, hajolj közelebb, neked azért elmagyarázom…
hasonlít
a
párhuzamosok
Belép az apa, nyomában a doktorral
68
Tizenkilencedik jelenet Emília, Viktor, Károly, a Doktor, majd Lili VIKTOR
A fenébe is, már csak ez hiányzott!
DOKTOR Á! Hát itt van a mi kis betegünk! Hát hol bibis a legényke? Fájikál az a csúnya hasikó? VIKTOR
Igen, doktor úr. Fájikál. Itt a véknyában.
DOKTOR Aggodalomra semmi ok. Asszonyom, kérhetnék egy kanalat és egy törülközőt? Köszönöm. Fordulj meg, legényke, és feküdj a hasadra. Van láza? KÁROLY Nem tudom, látja, még ezt sem tudom. (Idegesen kirohan) DOKTOR Mindjárt meglátjuk. (Bedugja a hőmérőt Viktor hátuljába) Csönd. Károly visszajön, igen nyugtalan, mögötte Lili LILI
(suttogva) Asszonyom! Asszonyom!
EMÍLIA
Pszt! Mit akar?
LILI
Mondanom kell valamit. (Félrehúzza Emíliát, és néhány szót a fülébe súg)
EMÍLIA
Lehetetlen!
Károly elindul kifelé (Utána indul) Károly! KÁROLY Mit akarsz? EMÍLIA
Hová mész? Gyere ide. (Károly habozik, ezért megragadja a karját) Azonnal add ide! Hallod?!
VIKTOR
(hason fekszik, nem lát semmit) Papa, ne ellenkezz, nagyon beteg vagyok, és tényleg zavar a dohányfüst. Add oda a mamának a pipádat, és akkor legalább megszűnik a kísértés.
Károly odaadja a pisztolyt Emíliának. Mindketten igen döbbentnek látszanak
69
Vigyázzon, doktor, ne nyúljon az Egyedüliség főmozgatójához. DOKTOR Mit mond? EMÍLIA
Félrebeszél, doktor, félrebeszél.
KÁROLY Hogyne, félrebeszél. Lili, aki idáig döbbenten figyelt, kimegy Huszadik jelenet Voltak, kivéve Lilit DOKTOR (ránéz a hőmérőre) Nem csoda, hogy félrebeszél, igen magas láza van. EMÍLIA
Mi a véleménye, doktor úr?
DOKTOR Várjon, megtapintom a pulzusát. (Figyel) Harmincöt, harminchat, harminchét... VIKTOR
...harmincnyolc, harminckilenc, negyven...
KÁROLY Nos? DOKTOR Hát... nem is tudom... VIKTOR
(hörögve) Juj, jaj, a mindenét! Jaj, de fáj!
A szülei letérdelnek az ágy lábánál. Viktor fájdalma csillapodik Hány órakor születtem, mama? EMÍLIA
Pontosan este fél tizenkettőkor.
VIKTOR
És most hány óra?
EMÍLIA
Károly, hány óra?
KÁROLY Tizenegy huszonnyolc. VIKTOR
Nos, akkor legfőbb ideje, mama, hogy eláruljam neked az Egyedüllét mozgatórugóit... Az Egyedüllét... mozgatói…
KAROLY Végül is, doktor úr, miben hal meg? DOKTOR Hát, ugye, az orvostudomány mai állása szerint...
70
VIKTOR
(félbeszakítja) A Haláltól halok meg. Ez az Egyedüllét harmadik és utolsó mozgatója ...
DOKTOR Mit mond? KÁROLY Sohasem értettem ezt a gyereket. EMÍLIA
És az első kettő? Viktor, az első két mozgató? Gyorsan, már tizenegy huszonkilenc van.
VIKTOR
Az első kettő? (Csönd) Azokat elfelejtettem. (Meghal)
DOKTOR Íme, így végzik a fafejű gyermekek! (Elmegy) Sötét. Két dörrenés hallatszik. Ismét világos lesz. Emília és Károly az ágy lábánál fekszenek, közöttük füstölgő revolver. Kinyílik az ajtó, belép a cseléd. Meglátja a hullákat és felsikolt LILI
De hiszen ez tragédia!
Függöny
71
72