MAGYARORSZÁG TITÁNÉRCEL Ő FORDULÁSAI VENDEL MIKLOS — KISHÁZI PÉTER A Ti viszonylag nem ritka elem, s f ő ércásványai, az ilmenit, titanomagnetit és rutil is elég gyakran megjelennek mind magmás, mind üledékes, mind pedig metamorf k őzetekben több-kevesebb mennyiségben. Igy nyomként szinte állandóan találkozhatunk vele, viszont m űrevaló dúsultságot csak ritkán ér el. Legjelentő sebb előfordulása hazánkban a Bükk hegységben van Szarvaskő nél magmás származású titánvasérc formájában. Ez az el őfordulás m űrevaló dúsultságú lenne, de — sajnos — az eddig ismert telep eléggé kicsi. Mélységi nyomozása azonban kielégít ően még nem történt meg. A. földtani és ércesedési viszonyokkal többen is foglalkoztak, közülük fő ként Balogh K. (1964), Kisyarsányi G. (1953), Lengyel E. (1957), Mezősi J. (1950) Papp F. (1939), Pálfy M. (1910), Szentpétery Zs. (1953) és Vendl A. (1939) nevét említhetjük meg. Az ércesedés genetikailag fels ő kréta of iolitos magmássághoz kötött, mely f ő leg diabázos—gabbrós--ultrabázitos k őzeteket eredményezett középtriász (ladíni) agyagpala-homokkő összletbe nyomulván be, melyet többé-kevésbé kontaktizált is. E magmatitok ÉÉK—DDNy-i csapású vonulatot alkotnak, mely a felszínen Recskt ő l kiindulva a Darnó hegyen át húzódik, majd megszakításokkal folytatódik a Bükk hegységben is. Nyugati részén harántsüllyedékekben jórészt le van takarva. A vonulat hossza a Recsk környéki és a dél-bükki bázitok válószín ű összefüggése alapján mintegy 25 km-re tehető .' Az egész bázitvonulat különböz ő összetétel ű kőzetei mind egyazon erupciós m űködésszakasz eredményei. Ez az erupció nagy tömeg ű diabázos, gabbrós és alárendeltebben ultrabázisoskőzeteket hozott létre eddigi ismereteink szerint. Gyengébben-er ő sebben kifejlődött üvege alapanyagú diabázváltozatok, pillowszerkezet ű , valamint mikrokristályos kifejl ődésű diabázok, porfiros diabázok, gabbró felé való átmenetek, gabbrók •A legújabb felfogás szerint (Zelenka T. 1973) az ún. Darnó-vonal menténaz alpi orogenezis idején Bódvaszilatól Tóalmásig, mintegy 150 km hosszban iniciális bázisos, köpenyeredet ű mélységi kő zetek: gabbró, peridotit intrudáltak. Ugyanebben a fázisban szubvulkáni diabázok és szpilites jelleg ű vulkáni termékek is keletkeztek.
NME Közleményei, 1. Sorozat, Bényészat, 2411978), 95-99.
95
és végül ultrabázitok (peridotit, piroxenit, tiIait, hornblendit, wehrlit) jelentkeznek, tehát igen változatos k őzettársaság építi fel a magmás tömeget. Átmeneti tagok gyakoriak. Biztostufát nem ismerünk. A kőzetek nagy részének f ő leg szemcsés szöveti kifejl ődése, valamint az üledékes mellékk őzetekkel való érintkezés sok helyér ő l ismert kontaktjelenség (szaruszirt-kialakulás, gránátos k őzetekké és csomós palákká való átalakulás, átkristályosodás) szubvulkáni-hipabisszikus szintben lefolyt megdermedésre utalnak. Asszimilációs származékoknak tarthatók az áttört üledék-eruptív tömeg határán helyenként fellép ő kvarcdioritsávok. A pillow-lávaszerüdiabázképz ődményekazonban nem nagyon illenek bele ebbe a képbe, így helyzetük még nem mondható tisztázottnak (I. a lábjegyzetet is). A bázisos magmatömegek csökkent h ő mérsékleten viszkózus állapotban hatoltak
be a megbolygato tt üledéksorozatba, s a h őszigetel ő , nedves viszonyok közö tt dermedvén meg. Az intrúziómechanizmusra a kisebb „töml ő " (Vasbányahegy) vagy nagyobb kiterjedésű , elnyúlt lepényszer ű „lakkolit" alakot eredményez ő térfoglalás jellemz ő . A gy űrt és átmozgatott palaburokban ez feny őfaszer ű emeletes k őzettestté alakult. Az egész eruptívtömeg központi részében — pala- és homokk ő köpennyel fedetten — 3-4 km hosszú, 1-2 km széles gabbrótömeg foglal helyet, s ennek belsejében — differenciálódás eredményeként — egymással lazán összefügg ő ultrabázit-lepények jelentkeznek. Az ultrabázittestekben sliresen érc jelenik meg, mégpedig a lapos töml ő alakú gabbroidtömeg belső részében, azaz az érces tömeget alul és felül ércszegényebb gabbróburok borítja. Az ércdúsulás több koncentrikus kéregben jelentkezik a központi magon belül is. Ennek magyarázata az lehet, hogy a magmatöml ő belsejében összpontosuló illó alkatrészek (részben transzvaporizációs eredettel) a fémeket sokáig mozgékony állapotban tartották, s így a Fe—Ti—V-tartalom jelentékeny része a dermedés végs ő szakaszában és a központi részben halmozódott fel. Végeredményben tehát a normálisan likvidmagmás származású Ti—Fe-ércásványok túlnyomó része a kristályosodás pneumatolitos, sőt részben hidrotermális fázisában szilárdulhatott csak meg ércperidotitos (wehrlites) vagy —gyorsabb leh ű lés esetén — más ultrabázitos k őzetté, azaz a telepet likvidmagmás-pneumatolitos átmeneti származásúnak min ő síthetjük. Autohidrációs elváltozási jelenségként kloritosodás, prehnitesedés, iddingsitesedés, klorofeitesedés, leukoxénesedés és némi szerpentinesedés, illetve talkosodás adható meg. Az ércnek min ősül ő kőzetekben a titán f ő hordozója az ilmenit, de a magnetit is gyakran lehet Ti-tartalmú a szegélyein megfigyelhet ő leukoxénfoltok tanúsága szerint. A titanit is közönséges elegyrész, nemegyszer leukoxénes eredettel. Végül a k ő zetalkotó szilikátok közül az augit és olykor az amfiból is Ti-tartalmú lehet. Az ultrabázitok közül legtöbb ilmenit-magnetit a peridotitokban (wehrlitekben) van: 26%, de a piroxenitek is jelentő s ércmennyiséget (23,5%) tartalmazhatnak. Ércként tehát mindkét k őzetcsoport egyformán tekintetbe jöhet, s gyakran nem is különülnek el egymástól élesen. A wehrlitek átlagos Ti-tartalma 7,4%. Fe-tartalma pedig 25%. Az érc figyelemre méltó mennyiségben (0,1-0,4%) V-ot is tartalmaz.
96
Végül megemlítjük még, hogy az Ujhatár völgy er ő sen gránátos kontaktpalája mellő l olyan biotitos kvarc-diorit került el ő , melyben b őségesen jelentkezik likvidmagmás származásúnak tartható szulfidos érc is. Az érc a k őzetben teljesen szabálytalan eloszlású, s valószín ű leg egy nagyobb, a mélyben rejt őző szulfidos érctömegnek nyomás által kipréselt töredékér ő l van szó. Leggyakoribb ércásványa a pirrhotin, hasadásai, repedései mentén pentlandittal. Kevesebb pirit, kalkopirit és magnetit van még kíséretében. Üledékes származású Ti-dúsulások is ismeretesek, bár ezek hasznosítása legfeljebb melléktermékként j ő het számításba. Igy mindenekel őtt bauxitjaink Ti-ta rtalma érdemelhet figyelmet, mely 0,7-2% közö tt változik. A Ti-ásványok egy része nyilvánvalóan a szilikátos anyak őzetekbő l maradhato tt vissza (pl. ilmenit, titanomagnetit), más részük viszont az allitosodás folyamán lezajlott különféle elváltozási folyamat (leukoxénesedés) terméke lehet (anatáz, rutil, stb.). Minthogy a bauxitok összes Ti0 2 -tartalma rendszerint meghaladja az önálló Ti-ásványokban lev őt, így a Ti egy része valószín ű leg nyomelemként lehet jelen a bauxitok Al- és Fe-ta rtalmú ásványaiban. Egyes kvarchomokjaink (pl. a fehérvárcsurgói) tisztítása során is ilmenit-dúsítmához jutnak. Ez az ilmenit er ősebben-gyengébben leukoxénesedett. A szarvaskő ihez hasonlóan újabban fels ő krétának (régebben variszkuszinak) ta rtott
Vashegy cso- incálsmag yoivl(dbáz,garópeoti)lkzhaun port geoszinklinális üledéksorozatában is Felsőcsatárnál, csakhogy i tt az alpi metamorfózis során az egész sorozat epimetamorfózist szenvedett. Az egykori üledékek így jelenleg fillitek, mészfillitek, csillámpalák, metamorf konglomerátumok (cáki konglomerátum) formájában állnak el őttünk, míg a bázisos-ultrabázisos magmásság termékei zöldpalává, szerpentinitté, kloritpalává, tremolitpalává talkpalává változtak. Hintett ilmenit közönséges, különösen a kloritpalákban, valamint a diabázos és gabbrós eredet ű zöldpalákban, de ugyanezekben a titanit sem ritka. Ezzel szemben az ultrabázisos eredet ű kőzetszármazékokban (szerpentinit, talkpala) felt űnően háttérbe szorul a titán. A mágneses mérések anomáliáira telepített egyik fúrás egyébként 3-4 m vastagságban titánvasércet harántolt. Az eddigi indikációk alapján mindezek ellenére az el őfordulás ércesedés szempontjából nem mutatkozik különösebben reménytkelt ő nek. IRODALOM BALOGH K.: A Bükk hegység földtani képz ődményei. — A MÁFI Évkönyve. 1964. 48. p.: 245-719. [2]
KISVARSÁNYI G.: Szarvask ő környékének földtani viszonyai. — Földt. Közl. 1953. 83. p.: 24-34.
[3]
LENGYEL E.: A Szarvask ő környéki titán—vanádium—vasérckutatás újabb eredményei. —
A MÁFI Évkönyve. 1957. 46. p.: 251-363. [4]
MEZ ŐSI J.: A borsodi Bükk hegység kő zettartományi helyzete. — Acta Univ. Szegediensis.
Acta min. petr. 1950. 4. p. 50-57. [5]
MORVAY G.: A vasérc. — Ásványtelepeink földtana. — M ű szaki Könyvkiadó, Budapest. 1966. p.: 95-119.
97
[6]
PAPP F.: Néhány szarvask ő i ásványról. — Mat. Term. Tud. ertesitet. 1939. 58.
[7]
PÁLFY M.: A szarvask ő i wehrlittömzs. — Földt. Közl, 1910. 40. p.: 518-524.
[8]
SZENTPÉTERY ZS.: A déli Bükk hegység diabáz és gabbrótömege. — A MÁFI Évkönyve. 1953. 41. p.: 1-9,
[9]
VENDL A.: A szarvaskő i wehrlitrő l. — Mat. Term. Tud. Értesltü. 1939. 58. p.: 591-606.
[10]
VENDEL M.: Teleptan. — Bányászati Kézikönyv lll. kötet. M ű sz. Kiadókönyv Budapest, 1962. p.: 353-454.
[11]
VENDEL M.—KISHÁZI P. — BOLDIZSÁR I.: A Bükk hegység vanádiumtartalmú [irán-vasércesedésér'5l genetikai szempontból. — Kutatási zárójelentés. Bányászati Kutatóintézet. 1969.
[12]
VENDEL M.—KISHÁZI P.: Magyarország teleptana (a kő szenek és a k ő olaj kivételével). I. rész.
[13]
ZELENKA T.: New data on theDarnó megatectonic zone. — Acta Geol. 17. 1973. p.: 155-162.
Ércelő fordulások. — Kutatási zárójelentés. Bányászati Kutató Intézet, 1975. p.: 50-55.
TITANIUM ORE DEPOSITS OF HUNGARY M. VENDEL — P. KISHÁZI Summary While at present in Hungary there is no titanium ore mining, some prospective deposits with enrichment of the resources are recorded. Among these the significant is the wehrlite stock of Szarvas-
kő (Bükk Mountains), which is a liquid magmatic-pneumatolytic ore deposit, partly of hydrothermal origin and connected with ultrabasic rocks. In addition, the study contains some informations and evaluations on the basis of economic geological investigations of several further potential titanium ore enrichments.
DIE TITANERZLAGERSTATTEN UNGARNS M. VENDEL — P. KISHÁZI Zusammenfassung Titanerz caird zwar zur Zeit in Ungarn nicht gefördert, einige Vorkommen mit prognostischen Sza rv askő
Vorréten sind aber bekannt. Die grölite Bedeutung hat unter diesen der Wehrlitstock von
im Bükk-Gebirge; hier befindet sich eine an Ultrabasite gebundene, liquidmagmatisch — pneumatolitische (teilweise hydrothermale) Lagerstátte. Die Arbeit beschóftigt sich mit der lagerstáttenkundlichen Beschreibung und Bewertung diaser, und einiger anderer potentiell verwertbarer Titanerzkonzentrationen.
98
MOCTOPOA3J[F;HUifi THTAHOBO2 PYJIb B BEHIPPM M .BeHAeJib -II.
HRIQxasR
Pe slom e XOTx B BexrpRR B HacTo.Hluee BpeMSI He rrpoR3BOAHT Aodxuy TRTaHOBOÍ+Í pyAH, HO BC e TaxR MU AoJDYHH IIIIRHRMaTb B pacu6T HexoTOpl3x doJlee odoramHHbIX McCTOpoaHAeHRk c Ha,IZoxLHbIIVIPI saIIacaMx. CpeAK HRX CaMoe sxaTígTeJlbxoe N[eCTO 3aHRMaeT IIlTOK BepJIRTa B ropax Brit, B CapBamK6, KOTOpbi2 HBJISreTCH pyuxblM saJleXteM-JIRKBRAMarMaTRiíeCKOro-IIHeBMaTOJffiTRtIeCKOro /B IlaCTHOCTR rRApoTepMaJlbHoro/ IIpoRCXO3RAeHRF!-CBH3aHHHM C yJlbTpada3RTaMm. 3Ta padoTa 3HaKOMRT mac c reoJlorRtiecxRAQ cTpoeHReM R HeKOTOpbIx ApyrRX IIOTeHCRaTbHHt odoramexx2 TRTaH0B02 pyAx.
A szerz ő címe: DR. KISHAZI PETER tudományos osztályvezet ő BKI Petrográfiai Osztálya
99
