Ivan Miklos: Melyek a "szlovák gazdasági csoda" legfőbb gyengéi? A Szlovák Köztársaság 1994-től meglepően jó makroökonómiai eredményeket ért el, amikor pl. 1996-ban a posztkommunista országok közül a Szlovák Köztársaság éri el a magasfokú gazdasági fejlődés (6,9%) és az alacsony infláció (5,4%) legjobb kombinációját. Másrészt a gazdaságban egyre gyakoribbak (és ez ráadásul az aránylag sikeres 1994-97-es évek egész időszaka alatt így volt) az olyan gyakorlatok, amelyek az eddig nagyon pozitív makroökonómiai fejlődés fenntarthatatlanságához fognak vezetni. A kormány által gyakran hangoztatott szlovák gazdasági siker ugyanis nagymértékben a gazdasági folyamatok lendületi erejének köszönhető, amikor a rossz gazdaságpolitika negatív eredményei csak késleltetve mutatkoznak, és rövid távon a rossz politikának ideiglenesen, első látásra akár pozitív eredményei is lehetnek. És ez nyilván így van a szlovák gazdaság esetében is. A gazdasági fejlődésben felvetődő problémák gyarapodásának legfőbb mutatója az 1996-os év elejétől úgy tűnik, a külkereskedelmi mérleg deficitjének gyors növekedése, és az ebből következő deficitnövekedés a fizetési mérleg egyenlegén. Ez az 1996-os esztendőben elérte a GDP 10,2%-t, míg a hosszútávon tartható deficit szintjét 5% körülire tartják. Miután olyan problémáról van szó, amely nem ideiglenes jellegű, és amelynek nagyon súlyos következményei lehetnek a gazdaságra nézve, szükség van a probléma okainak, következményeinek és összefüggéseinek alapos elemzésére. A külkereskedelmi deficit növekedésének legfőbb okának az tekinthető, hogy a gazdaság átstrukturálásának terén elért előrelépés nem megfelelő mértékű. Elmondható, hogy az aránylag kemény költségvetési korlátok és megszorító gazdasági feltételek bevezetése folytán 1991-től a gazdaságban aránylag nagy fejlődés ment végbe a mikroökonómiai adaptáció terén. Főként a nyilvánvaló belső tartalékok eltávolításáról volt szó (pl. a túlfoglalkoztatottságban, szervezési struktúrában stb.) és az export átirányításáról a keleti piacokról a nyugatiakra. A szlovák export túlnyomó részben ma ugyanazokon a termékeken alapul, amilyeneket 1989 előtt gyártottak. És a legnagyobb probléma az, hogy főként egyszerű, kevéssé feldolgozott termékekről van szó, alacsony szintű megmunkálással és kisfokú hozzáadott értékkel. Az ilyen termékek kiviteli konkurenciaképessége elsősorban az ártényezőkön alapszik, és ez a pozíció nagyon bizonytalan úgy a belépési árak lehetséges növekedése miatt, mint amiatt, hogy a kivitel függ a keresleti piacon fennálló konjunkturális helyzettől. A feldolgozottabb árut előállító termelésre való áttérés jelentős fejlődést igényel a gazdaság átstrukturálása terén, konkrétan új gépeket, technológiákat, know-how-t, mint ahogy új menedzseri és marketing-módszereket is. Ennek alapja az intézményi feltételek, főként egy hatékony tulajdonosi struktúra valamint elegendő befektetési és anyagi forrás megteremtése. A szlovák gazdaság kardinális problémája épp abban áll, hogy 1991-től fokozatosan elpárolognak azok a tényezők, amelyeken a szlovák termékek árbeli konkurenciaképessége alapszik, és ugyanakkor nem fejlődnek ki megfelelő mértékben a szükséges intézményi, rendszeri és tárgyi feltételei a nem árjellegű konkurenciaképességen alapuló termelésre való áttérésnek. Ez a lemaradás 1993-tól kezdődött és főként 1994 után, V. Meciar harmadik kormányzása alatt fokozódott.
Az árbeli konkurenciaképességet elsősorban a munkaerő alacsony ára tette lehetővé, továbbá az 1990 és 1993-as évi devalválások hatásai. A devalválások hatásai fokozatosan elmúlnak, főként a magasabb hazai infláció (Németországhoz és az USA-hoz képest, akiknek pénznemeit devizakosarunk tartalmazza) és a deviza fix árfolyama által adott rejtett fölülértékelés következtében. A munkaerő alacsony árának hatása főleg 1996 óta kezdett elmúlni, amikor először következett be, hogy a reálbérek növekedése jelentősen megelőzte a munka termelékenységét. Az, hogy a szlovák gazdaság és export ma elsősorban az árbeli konkurenciaképességre építő, kevéssé feldolgozott termékeken alapszik, általánosan elismert és a kormány anyagaiban is szereplő tény. A szlovák export minőségi besorolásának összetételét vizsgáló 1995-ös elemzés pl. azt mutatja, hogy a szlovák export majdnem 60%-a gyenge minőségű termékeken alapszik, amelyek konkurenciaképessége szinte teljes mértékben az árszínvonaltól függ, míg a szlovák exportnak csak 17,3%-át képezik magasabb minőségi fokú termékek, tehát a megmunkálás nyomán nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező, feldolgozottabb termékek, amelyek konkurenciaképességét főként minőségi és technikai-gazdasági paraméterek határozzák meg. Ami fontosabb, mint az export egyes csoportjainak aránya, az a perspektíva, tehát az egyes termékek növekedésének vagy csökkenésének tendenciája. Ezen egységek alakulásának, főleg az 1996-os aktuális fejlődésnek elemzéséhez még hiányoznak a statisztikai alapok. Nézzük viszont egy másik mutató tendenciájának fejlődését, amely ugyancsak világosan mutatja a gazdaság átstrukturálásának terén történő fejlődést. Ez a termékek transzformációs mutatója. Az a mutató, amely a kész termékek kivitelének és a nyersanyagok és alapanyagok behozatalának arányát méri. A termékek transzformációs mutatója – végső termék exportja / nyersanyagok és alapanyagok behozatala Nagy jelentősége van annak, hogy 1996-ban először a transzformáció megindítása óta Szlovákiában csökken a termékek transzformációs mutatója, ami más szóval azt jelenti, hogy a nyersanyag-behozatal 1996-ban gyorsabban nőtt, mint a kész termék kivitele. A Cseh Köztársaságban 1996-ban ez a mutató stagnált. 1997 első négy hónapjában folytatódott a termékek transzformációs mutatójának csökkenése, amikor 1997. 4. 30.-val 2,99-re csökkent. Ezek az arányok nagyon fontosak főként az átstrukturálás folyamatának és a reálbérek fejlődésének kapcsolata szempontjából a munka termelékenységének függvényében. Rendszerint érvényes, hogy a reálbérek növekedésének tere egy olyan gazdasági rendszerben, amely elsősorban alacsony minőségű termékeken alapszik, nagyon korlátozott. Főleg érvényes az, hogy magas gazdasági növekedés gyors átstrukturálás nélkül hosszútávon nem tartható. A kliensrendszer növekedése a gazdaságban Kliensrendszer alatt azt értjük, hogy az állam egyre gyakrabban használja ki befolyását olyan szűk vállalkozói csoportok előnyhöz juttatására, akik szoros kapcsolatban állnak, sőt esetleg megegyeznek a vezető politikai körökkel. Ez egyenlő az esélyegyenlőség, szabadverseny, a konkurenciaharc, a törvény előtti egyenlőség, stb. korlátozásával.
A szlovák kliensrendszer megszületésének specifikus területe a privatizációs folyamat. Ma már nyilvánvaló, hogy a privatizáció befejezésével nem áll le a kliensrendszer terjeszkedése, és hogy ez fokozatosan a gazdaság más területeire is átterjed majd. A kliensrendszer legjellemzőbb vonása az 1995-96-os években az a tény volt, hogy már nem csak az elégtelen ellenőrzést használta ki, az esetleges hézagokat az egyébként standard törvényhozásban, hanem nagyobb méreteket öltött – a törvényhozás olyan, gyakran alkotmányellenes, igazításaira kerül sor, amelyeknek legfőbb motívuma a kormánykoalícióhoz kötődő szűk csoportok előnyeinek intézményesítése volt minden más adófizető és vállalkozó kárára. Ezek az előnyök leggyakrabban a privatizált vagyon megszerzői, és a legnagyobb üzemek tulajdonosai irányában működnek (az ún. ipari lobby). A következő nem teljes áttekintés tartalmazza az ilyen, 1995-96-ban elfogadott vagy hatályba lépett törvényeket és törvénymódosításokat: – a privatizációs törvény módosítása, amellyel a közvetlen eladások kompetenciáit áthárították a kormányról a Nemzeti Vagyonalapra (elfogadva 1994 novemberében) – a nagyprivatizációról szóló törvény módosítása, amely megszüntette a kuponos privatizációt és bevezette az értékpapíros kártalanítást – a befektetési társaságokról és befektetési alapokról szóló törvény a likviditást érintő módosítása – törvény az állam stratégiai érdekeiről – az árakról szóló törvény módosítása, amely lehetőséget ad az államnak arra, hogy szubjektíven beleszóljon a felszabadított árak alakításába és ellenőrzésébe – az értékpapírtörvény módosítása, melynek célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen a privatizációs túlkapások nyomonkövethetetlenségére és a tulajdonszerzők valós személyének eltitkolására – a községi vagyonról szóló törvény módosítása, amely korlátozza a városok és községek tulajdonosi autonómiáját – a versenytörvény módosításai, amelyek kiemelik ebből a folyamatból az ún. stratégiai üzemeket – a bevételi adóról szóló törvény módosítása, amely lehetővé teszi a privatizációs vagyon szerzői esetében a bevételi adó elengedését, olyan összegig, amely megfelel a vételárnak az ár befektetett részével csökkentett összegével, abban az esetben, ha a vagyont közvetlen eladással szerezte – a szövetkezetek átszervezéséről szóló törvény módosítása, amely a földgazdálkodási szövetkezetek vagyoni részeit részvényekre cseréli – a privatizációs értékpapírok használatáról szóló kormányrendelet, amely a Nemzeti vagyonalapnak törvényellenes jogköröket ad, amelyek lehetővé teszik a Nemzeti vagyonalap egyes adósai és értékpapír kereskedői előnyben részesítését
– a revitalizációról szóló törvény, amely lehetővé teszi egyes szubjektumok tartozásainak elengedését, amelyeket a kormányhivatalnokok és a legnagyobb bankok menedzserei választanak ki E törvényi normák jelentős részét a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek nyilvánította, ennek ellenére a kormányszervek részéről nem ritka ezen ítéletek figyelmen kívül hagyása. A kliensrendszer terjeszkedésének eredménye a gazdasági és politikai hatalom elképesztő mértékű koncentrációja egy szűk embercsoport kezében, ami a plutokrácia reális veszélyét hordozza magában, és aminek biztosan negatív hatásai lesznek a gazdaság egészének konkurenciaképességére és hatékonyságára. A szlovák gazdaság további rendszeri és intézményi hiányosságai Külföldi beruházások Már említettük, hogy a szlovák gazdaság egyik legnagyobb gyengesége a külföldi beruházások alacsony mértéke. Emellett a szlovák tapasztalatok is azt mutatják, hogy éppen a külföldi beruházások járulnak hozzá jelentősen a gazdaság sikeres átstrukturálásához. Erről tanúskodnak a fenti táblázatban foglalt adatok is. A külföldi társaságok alkalmazottai ezenkívül magasabb bérezést érnek el, és az elérhető adatok alapján ezekben az átlagbér körülbelül 1500 szlovák koronával magasabb (tehát az 1995 év végi átlagbér 18%-val) a szlovák szubjektumokhoz képest. A külföldi tőke pozitív hatást gyakorol az ipar egészének növekedésére és az ökonometrikus modellek szoros kapcsolatot mutatnak a külföldi tőke százalékos képviseltsége és az ágazat növekedésének gyorsasága között. A Szlovákiába befolyó külföldi befektetések elhanyagolhatósága leginkább a szomszédos közép-európai országokkal való összevetéskor válik nyilvánvalóvá. Pl. míg Magyarországon 1996 végén a közvetlen külföldi befektetések szintje kb. 16 milliárd USA dollár volt, addig Szlovákiában ez a szint csak a kb. 800 millió USA dollárt érte el. Magyarországon csak az amerikai befektetők 1996-ban adó formájában több pénzt juttattak a magyar állami költségvetésbe, mint amennyi Szlovákiában a teljes közvetlen külföldi befektetések összege a transzformációs folyamat egész ideje alatt. Tőke- és pénzpiac A szlovák tőkepiac legfőbb problémái közé tartozik az áttekinthetetlenség, a kisebbségi részvényesek elégtelen védelme és a befektetési alapok és befektetési társaságok likvidációs körülményei. A lakosság tőkepiacba vetett bizalmának elvesztését leginkább a második privatizációs hullám megszüntetése okozta, amikor az kormányszervek törvénytelenül megszüntette a legnagyobb nyíltvégű részesedési alapot (Sporofond). A piac áttekinthetetlen, magas a kínálat, alacsony a kereslet, így aránylag alacsonyak az árak. A gazdaság szükséges átstrukturálása szempontjából egy ilyen tőkepiac nem járul hozzá megfelelő mértékben a külföldi befektetések beáramlásához, sem az egyes szektorok, ágazatok és vállalatok közti kapcsolódásokhoz.
A hitelpiacot elsősorban az jellemzi, hogy a kereslet jóval nagyobb mint a kínálat, főként ami a közép- és hosszútávú forrásokat illeti. A nagy bankokra jellemző a régi minősített hitelek nagy terhe, és rákényszerülnek, hogy nagy tartalékokat képezzenek az ezekből származó veszteségek fedezésére. A források elégtelenségét 1997-ben az is tetézi, hogy növekszik a költségvetési kör terjeszkedése. A Szlovák Nemzeti Banknak a költségvetési kiadásnövekedés semlegesítésén kívül szanálnia kell az 1996-os forgalomban lévő pénzmennyiség növekedésének következményeit is, ami ahhoz vezet, hogy a pénztartalékok korlátozott, 10,7%-os 1997. évi növekedésének közel 70%-át kormány-befektetések fogják elszívni. Ezek a tények pénzdráguláshoz vezettek a hitelpiacon, és ezáltal a gazdaság átstrukturálási esélyeinek megromlásához is. Az állítólagos túlzott restrikciókkal kapcsolatos hangokra a kormány a Szlovák Nemzeti Bank kritikájával felelt, és a jelek szerint a kormány igyekszik visszavágni az SZNB autonómiáját. Adó- és pénzügyi terhelések A posztkommunista országok közül a Szlovák Köztársaságban van az egyik legnagyobb adóterhelés, mégpedig úgy a közvetlen és közvetett adók szintjét illetően, mint az adók progresszivitásának meredeksége szempontjából is. Még komolyabb az a tény, hogy az utóbbi években az adóterhelés emelkedik. A Szlovák Üzleti és Iparkamara adatai szerint 1993 és 1996 között a vállalkozói szubjektumok adóterhelése összetett adókvótával mérve az 1993-as 36,8%-ról 1996-ig több mint 45%-ra emelkedett. Az OECD országaiban e mutató szintje átlagosan a 38,7%-ot éri el, és ami még fontosabb, hogy csökkenő tendenciát mutat (az OECD országaiban). Az efféle fejlemények negatív hatása a gazdaság átstrukturálására egyértelmű. Munkaerőpiac A munkaerőpiacon a legfőbb akadály a lakáshiány, amely főként a lakáspiac hiányából ered. E helyzet okozója a bérleti díjak még tartó regulációja, valamint a lakásalap privatizációjának befejezetlensége. A további okok az aránylag magas szociális juttatásokban rejlenek, és főként abban, hogy a szociális juttatások és a minimálbér közti különbség minimális. Belépés a vállalkozásba, kilépés a vállalkozásból A kommunizmus bukása utáni első évek után, amikor a vállalkozásba való belépés aránylag egyszerű volt, 1993-tól ennek feltételei bonyolultabbak lettek. Ennek okai főként az emelkedő adó- és biztosítási terhek, valamint a vállalkozásba való belépés adminisztratív vonatkozásainak szigorodása. Negatív szerepet játszik a hitel- és tőkeforrások hiányának növekedése is, ami a tőke- és pénzpiacon kialakult fejlemények eredményeképpen jelentkezik (lásd fent). A vállalkozásba való belépés elsősorban az iparosoknak jelent problémát, a kis- és középvállalkozóknak. A vállalkozói szféra e csoportjai növekvő problémáinak egyik fő okozója az, hogy az állam a nagyvállalatok és tulajdonosok érdekeit részesíti előnyben. Pénzügyileg kifejezve ezek az érdekek úgy jelennek meg, hogy az állami költségvetésben lévő növekvő feszültség mellett emelkedik a transzferek (közvetlen vagy közvetett) száma az
államtól a nagyvállalatok és tulajdonosok irányába, ami tovább mélyíti az állami pénzügyek deficitjét, és a kis- és középvállalkozókra terhelt illetékek emeléséhez vezet. A fenti helyzetért a felelősség egy része az érdekvédelmi szervezeteket terheli, amelyek nem védik megfelelően az iparosok, kis- és középvállalkozók érdekeit, és amelyek vezetősége gyakran kerül a nagyipari lobby befolyása alá. Abban viszont, hogy az érdekképviseletek nem fogalmazzák meg és juttatják érvényre megfelelő mértékben a felmerülő igényeket, közrejátszik, hogy a tagság, tehát maguk a kisvállalkozók szemmel láthatóan nem gyakorolnak megfelelő nyomást, és nem csak a kormánnyal és a politikai pártokkal szemben, hanem a saját képviseleti szerveikkel szemben sem. A vállalkozásból való kilépéskor a fő problémát az effektív csődrendszer hiánya jelenti. Ennek következtében a veszteséges és perspektíva nélküli vállalatoknál magas a fizetésképtelenség, a humán, anyagi és pénzügyi kapacitások kötése, és korlátozva van a piacra való belépés és a visszalépés. A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának konjunkturális kutatása alapján 1996 januárjában a vállalatok 69%-a volt fizetésképtelen. A bíróságok 1995 végéig kb. 2000 versenytárgyalásra tett javaslatot vettek nyilvántartásba, míg ezekből csak kevesebb mint 60-at hirdettek meg. 1997 elején a beadott javaslatok száma meghaladta a 4000-et, ugyanakkor eddig az időpontig csak két versenytárgyalást folytattak le. Az elsőt, amely 1996-ban zárult le, 1992-ben adták be. Ennek során a hitelezők kb. 45%-os kielégítését érték el. A de facto nem létező csődrendszer oka elsősorban a rossz csődtörvény, valamint a kereskedelmi bíróságok túlterheltsége. 1997 első félévének valósága Az 1997-es év első féléve során alapvetően az 1996. évi tendenciák folytatódtak. Elsősorban folytatódott a külkereskedelmi mérleg deficitjének növekedése, amely az első öt hónap alatt elérte a csaknem 30 milliárd szlovák koronát, ami a GDP egész évre feltételezett szintjének kb. 5%-át képviseli, míg az egész évi részaránynak épp ezt az 5%-os szintjét tartják határértéknek. A Merryl Lynch társaság a külkereskedelmi mérleg egészéves deficitjét 1013%-ra becsüli. 1997 májusában egyidőben indult támadás a cseh és a szlovák pénznem ellen, amelyet a külföldi pénzügyi beruházók vezettek, akik kézben tartották a cseh és a szlovák pénzt és úgy találták, hogy főként a külkereskedelmi mérlegek növekvő deficitjének nyomása alatt a szlovák és a cseh korona árfolyamai tarthatatlanok. Csehországban ez a fix árfolyam megszüntetéséhez és az irányított floatingra való áttéréshez vezetett, míg a Szlovák Nemzeti Bank ezt a támadást állta és a Szlovák Köztársaságban sem az árfolyam sem az árfolyam-rendszer megváltoztatására nem került sor. A szlovák kormánykoalíció ezt a tényt azonnal felhasználta annak propagandaszerű állítására, hogy ez a gazdasági reform jobb haladását bizonyítja a Szlovák Köztársaságban a Cseh Köztársasághoz képest. A valós okok azonban sokkal prózaibbak, és talán paradox módon a szlovák kormány kijelentésével szinte ellentétesek. A szlovák korona árfolyamának megtartását a SZNB rugalmas és kompetens közbelépésén túl az a tény eredményezte, hogy a külföldi pénzügyi beruházók kezében csak kb. 10 milliárd szlovák korona volt, míg cseh koronából a beruházók kezében 150-180 milliárd volt. E különbség oka főként Szlovákia rossz imidzse és a beruházók politikai instabilitástól való félelme, mivel a kamatdifferenciál, amely a beruházókat csábítja, Szlovákiában legalább olyan magas volt, mint a Cseh Köztársaságban.
Az 1997-es év első féléve során a parlament elfogadta a vállalatok revitalizációjáról szóló törvényt, amely lehetővé teszi a kormány számára bizonyos kiválasztott vállalatok aránylag széleskörű szelektív adósságmentesítését. E törvény rendszeridegenségére és kártékonyságára nemcsak az ellenzék hívta fel a figyelmet, hanem független szakértők és szakértői és érdekvédelmi egyesületek is. Nyilvánvaló alkotmányellenessége miatt Kovác elnök nem volt hajlandó aláírni, és visszaadta a parlamentnek újratárgyalásra, ahol azonban 1997 júniusában újfent elfogadták. E törvény célja az állam (az adófizetők) és a legtöbb nem-privilegizált vállalkozó kárára további előnyökben részesíteni a kormánykoalícióhoz kapcsolódó szűk ipari csoportokat. A Szlovák Köztársaság kormánya az első félév alatt igyekezett megoldani a kereskedelmi mérleg növekvő deficitjének problémáját, gond viszont, hogy az esetek többségében rendszeridegen adminisztratív rendelkezésekről van szó, amelyek nem oldják meg a valós okokat, hanem csak a probléma tüneteit kezelik. Először is a kormány a Cseh Köztársaság kormányának mintájára 1997. április 1-től importvámpótlékot fogadott el, amelyek feladata a Szlovák Köztársaságba történő behozatal korlátozása lett volna. 1997 július elején a kormány rendeletek egész csomagjával állt elő, amelyet a következőképpen nevezett el: "rendelkezések a gazdasági transzformáció folytatása érdekében és a makro- és mikroökonómiai egyensúly megőrzése területén felmerülő problémák megoldására". Egy aránylag széleskörű rendelkezéscsomagról van szó, amelyek többsége viszont rendszeridegen, adminisztratív jellegű, és nagy valószínűséggel nem vezet majd a negatív tendenciák megváltoztatásához, amelyek okozója épp a gazdasági transzformáció rendszeridegen folyamata, főként az 1995-97-es években. Rendszeridegen rendelkezés elsősorban a 7%-os import-vámpótlék újfenti bevezetése és az árkiegyenlítés bevezetése, beleértve a magánszektor árainak szabályozását, amely ma már többségben van a Szlovák Köztársaság gazdaságában. A további rendelkezések között szerepel némely fogyasztási és közigazgatási illeték felemelése, valamint az energiaárak emelkedése. Az energiaárak emelkedése csak csökkenti a növekvő rést a kiadások és az árak között és ezen árak deregulációja szükséges. Probléma viszont, hogy ehhez az áremeléshez nem társul a kiadások csökkentésére irányuló nyomás feltételeinek kialakítása, melynek eszköze elsősorban a demonopolizáció, a privatizáció lenne, valamint a természetes monopóliumokat szabályozó törvény elfogadása és hatálybalépése. Feltételezhetjük ezért, hogy az áremelkedést a kiadások további emelkedése fogja követni, s azt az árak szükségszerű újabb emelkedése. A rendszeridegen kormányrendeleteket nyilvánvalóan főként az a törekvés motiválja, hogy mindenáron elkerüljék a szlovák korona devalvációját. Egy évvel járunk a választások előtt és a korona árfolyamának megőrzése presztízskérdéssé vált a szlovák kormány részére. Még akkor is, ha e politikai döntés gazdasági ára hatalmas lesz, és a helyzet egyre inkább tarthatatlanná fog válni. A szlovák (és a cseh) gazdaság növekvő problémái nagyrészt abból erednek, hogy az 19911996-os években kialakult egy párna, amely puhította az átmenet feltételeit, ugyanakkor nőtt a következetlenség és elszaporodtak a rendszeridegen lépések a gazdasági transzformáció megvalósításában. Más szóval, ideiglenesen megfelelő feltételek alakultak ki, amelyeket a
gazdaság reális átstrukturálására kellett volna kihasználni, amely aztán e feltételek elmúlásával (a párna összeesése után is) lehetővé tette volna az elpárolgó előnyök kompenzációját a gazdaság reális konkurenciaképességének növekvésével. Ehelyett az történt, hogy a párnaeffektust hosszútávúként kezelték és az a reform részleges revíziójának lelassulásához vezetett. A párna lehetővé tette a gazdasági növekvést és a fogyasztás növekedését, ugyanakkor viszont elsősorban a kormányt (kormányokat) és más szubjektumokat is kényelmességre és következetlenségre csábított, sikeresen. A jelenlegi szlovák kormányt egészen odáig csábította e párna kényelme, hogy elhitték, büntetlenül figyelmen kívül hagyhatnak egyes alapelveket, amelyek betartásán alapszik a piacgazdaság. A párna most összeesett, a feltételek keményebbek, ugyanakkor viszont nem következett be a szükséges fejlődés a gazdaság reális átstrukturálásában. A gazdasági növekedés és a fogyasztás növekedése tarthatatlannak mutatkozik. Politikai téren ez nagyon veszélyes helyzetet jelent – az ország lehetőségeit túllépve él, ugyanakkor a lakosság többsége rossznak tartja helyzetét és a legközelebbi jövőtől (gyakran a várt politikai változásokkal kapcsolatban is) saját gazdasági helyzetének javulását várja. Miből is állt az a csodálatos párna, és miért esett össze? Formái főleg a következők voltak: 1. Az 1990-92-es évek transzformációs recessziója által kialakult kapacitástartalék. Az 1994től napjainkig tartó gazdasági növekvés felemésztette. 2. Az 1990-es és 1993-as devalválások exportra kedvező, importra kedvezőtlen hatása. Ez elpárolgott annak következtében, hogy a Szlovák Köztársaságban gyorsabb volt az infláció, mint az USÁ-ban és Németországban a jelenleg érvényes fix árfolyam mellett az USA dollárral és a német márkával szemben. 3. Az ideiglenes aszimmetria a Szlovák Köztársaság előnyére az Asszociációs Megegyezés keretében az EU tagállamokkal kapcsolatban (kimerült az idő múlásával) 4. Az 1994-96-os importellenes adminisztratív intézkedések (import-vámpótlék, bizonyítványok). Az import-vámpótlékot főként a nemzetközi intézmények nyomására 1996ban nullára csökkentették, a bizonyítványok létezéséhez a külföldi exportálók fokozatosan hozzászoktak. 5. Az árfolyam aszimmetriája a Cseh Köztársaság kereskedelmének clearing rendszere keretében 1993-95 között (megszűnt a clearing megszűnésével, 1995 végén) 6. A belső eladósodás növekedése és a tartalékok felélése (főleg a lakosság nyilvános fogyasztása terén, tehát az iskolaügyben, egészségügyben, szociális ellátásban, kultúrában). Ez a párna azért esett össze, mert egy bizonyos határon túl a belső adósságot nem lehet növelni, vagy csak kisebb mértékben. 7. A nyilvános szektor reális eladósodásának növekvése (államadósság, városok és községek, nyilvános alapok, a Nemzeti Vagyonalap adósságai). Ezt a párnát az alacsony kezdeti eladósodottság és így az adósság gyors növekedése tette lehetővé. Mára összeesett, mert az eladósodás további növelésének lehetőségei többé-kevésbé kimerültek. 8. A vállalkozó szféra reális eladósodásának növekedése. Ugyanaz érvényes, ami a nyilvános szektor adósságára.
9. Puha költségvetési korlátozás az állam részéről – főként adók elengedésével, szubvenciókkal, támogatásokkal, bankhitelek állami költségvetési biztosításával stb. A párna azért esett össze, mert a fenti tevékenységek következtében aránytalanul megnőtt az állami és a biztosítási alapok adóssági szolgáltatása. 10. Puha költségvetési korlátozás a vállalkozói szubjektumok közötti kapcsolatokban – puha hitelek, amelyek a visszafizetési határidő utáni klasszifikált hitelek gyors növekedéséhez vezettek (ma ezek összege kb. 120 milliárd szlovák korona) és a vállalatok közti, határidő utáni kötelezettségek növekedéséhez (ma kb. 100 milliárd szlovák korona). A befejezés aránylag egyszerű, a megoldás annál bonyolultabb. A mai helyzetből az egyetlen kiút van: megteremteni a gazdaság reális átstrukturálása meggyorsításának feltételeit. A kormány azonban nyilván egyenlőre nem szándékozik erre az útra térni, amiről leginkább újabb rendszeridegen próbálkozásai tanúskodnak a vállalatok revitalizációjára, a bérek kiegyenlítésére a magánvállalatoknál is, és az import-vámpótlék újfenti bevezetésére. 1997. júliusának közepén az Európai Bizottság bejelentette, hogy az első csoport tagjai, akikkel tárgyalások folynak majd az EU-ba való belépésről, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Észtország és Ciprus. Az Európai Bizottság kritizálta a szlovákiai fejleményeket, mely ország pedig a közelmúltig egyértelműen az első csoportba tartozott. Meciar elhárította magáról a felelősséget Szlovákia kieséséért. Szlovákiában a fenti fejlemények kapcsán e folyamat lehetséges gazdasági következményeit illetően többségében negatív értékelések hangzottak el, és nemcsak az ellenzéki pártok és a független szakértők részéről, hanem még olyan befolyásos ipari körökből is, akik mindezidáig nagyon szoros szövetségesei voltak Meciarnak, amelyeket neki köszönhetően privatizáltak szimbolikus összegekért, és amelyek tulajdonképpen sok rendszeridegen lépés hátterében ott álltak a kormány gazdaságpolitikájában az utóbbi két év során.
