Tudós-Takács János: A New Age tévtana
„Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg!” (1 Tessz 5,21)
A tömegkommunikációs eszközök egy új korszak, a Vízöntő beköszöntését hirdetik, amely az eddigi — Jézus óta tartó — „Hal” időszakot váltja fel, és 2100 évig tart. A világra „vizet önt”, egy új szellemiség szimbólumaként. Ennek az új korszaknak „New Age” a neve. A New Age hívei az új korszak eljöttét a „Hair” musicalben, a Vízöntőhöz írt himnuszban jelentették be. Kezdetét 1962. február 5-re tették. A New Age mozgalom mibenlétét illetően fontos információval szolgál Kenneth Ring: „Den Tod erfahren — das Leben gewinnen” „A halált átélni — az életet megnyerni” című könyve[1], amely Raymond Moody klinikai halál utáni állapot élményeivel kapcsolatos kutatásaira támaszkodik.[2] Moody leírása szerint akik valamely baleset, vagy egyéb ok folytán klinikai halál állapotába kerülnek, de utána mégis életben maradnak, nagy egyöntetűséggel arról számolnak be, hogy átélték lelküknek „testük felett való lebegését”, látták és hallották a közelükben tartózkodó embereket, és valami csodálatos fény kerítette hatalmába őket, miután áthaladtak egy hosszú, sötét alagúton. Ez a „fénylény” nagy szeretettel beszélt hozzájuk, és szabad választásukra bízta, hogy közelében maradnak-e, vagy visszatérnek a Földre. Ennek az élménynek hatása életük későbbi szakaszaiban is elkísérte őket. Kenneth Ring elmélete az új korszakról és a New Age eszmevilágának történeti gyökerei Moody kutatásaira támaszkodva állította fel Ring egy új korszakkal kapcsolatos fantasztikus elméletét. A halálközeli élmények igen sok esetben parapszichikai (távolbalátási, jövőbelátási) készségekkel párosulnak, vagyis az ilyen élményeknek kitett emberek az emberi lét lényegesen magasabb fokára jutnak el. Ring szerint az idő múlásával egyre nagyobb lesz az ilyen emberek száma. Ezeknek logikája többrétegű, szimultán, és nem egysíkú. Nem hagyják magukat befolyásolni a társadalom hagyományos formáitól, ellenőrzésétől és intézményeitől. Ring úgy véli, hogy ezek az emberek az egész emberiség evolúcióját segítik elő — egy magasabb
öntudat, tehát egy új, tökéletesebb korszak, a New Age felé. Ezen a ponton Ring magáévá teszi Sheldrake morfogenetikus mezőelméletét.[3] Sheldrake szerint a lények egy bizonyos csoportjának viselkedésformája a generációk láncolatán keresztül egy morfogenetikus mezőt épít ki, amely láthatatlan, és egzakt természettudományos módszerrel nem mutatható ki, de oksági hatás folytán egyre általánosabbá teszi a szóban forgó cselekvésmintát. Sheldrake a morfogenetikus mező segítségével magyarázza pl. Mc Dougall emlékezetes patkánykísérletét. Mc Dougall 1920-ban megtanította a patkányok egy csoportját keresztülúszni egy vízi labirintuson. A kísérletek sorozatán át azt tapasztalta, hogy a későbbi patkánygenerációk egyre könnyebben tanulják meg a labirintuson keresztülúszást. Amikor más kutatók megismételték Mc Dougall kísérletét, náluk már az első patkánygeneráció is éppen olyan jól oldotta meg a feladatot, mint Mc Dougall utolsó generációja. Ezt a meglepő eredményt Sheldrake úgy magyarázta, hogy Mc Dougall első generációja erre a viselkedésre egy morfogenetikus mezőt épített ki, és ez a mező „vezette” a patkányok viselkedését a „morfológiai rezonancia” folyamatába, ami elősegítette a feladat gyors megoldását. Sheldrake elméletét általánosítva, Ring úgy gondolja, hogy a halálközeli élményen átesett emberek számának növekedésével az emberi evolúcióra is kialakul egy morfogenetikus mező, amelynek erejében egy új emberi faj fejlődik ki, amely képes lehet arra, hogy bolygónkon megváltoztassa az emberi életet is. Úton vagyunk tehát egy bizonyos Omega-pont felé, amely nem azonos Teilhard de Chardin Omega-pontjával, nem olyan determinált, nem olyan szükségszerűen bekövetkező, mint az. Inkább csak egy lehetőségi horizont, ami azt jelenti, hogy úton vagyunk az Omega felé, de ez nem garantálja, hogy oda is fogunk érni. De ez megadja az emberiség számára egy újabb, jobb kor reményét, és ez a remény a legfőbb pozitívum — Ring szerint. A New Age prófétái szerint a következők jellemzik az új korszakot: világméretű leszerelés, hitelkártya-rendszer, élelmiszer-elosztó világközpont és egységes világvallás. Ring szerint az új kor csak akkor kezdődhet el, ha megszűnik a jelenlegi tételes vallások iránti érdeklődés, és a mai vallások helyt adnak az egész emberiséget átfogó, egyetemes vallásnak, amely bizonyos általános etikai elveken túl hirdeti a lélekvándorlást, azaz az ember ismételt (testi mivoltában történő) újjászületését, célul pedig (az embert panteisztikusan az istenség részének tekintve) az Istennel való egyesülést tűzi ki. A New Age gondolatai a Helena Petrovna által 1875-ben alapított teozófiai társaságra vezethetők vissza. Ennek a teozófiának alaptanítása, hogy minden vallás közös igazságokat tartalmaz. A New Age tulajdonképpen megalapítója egy tanítónő (Alice Ann Bailey), aki az episzkopális egyház egyik lelkészének volt a felesége. Ő egy titkos iskolát szervezett, amelyben igyekezett bizonyos pszichotechnikákkal az emberi pszichében rejlő erőket felszabadítani, az embert „beavatottá” tenni. Mint számos újkori szektához, a New Age-hez is rövid idő alatt sokan csatlakoztak. — A továbbiakban vizsgáljuk meg, mikben állnak a New Age-szekta fő tévedései! A New Age tanításának kritikája Ring elméletének kiindulópontja Moody kutatásainak egyoldalú és bizonyítás nélküli extrapolálása, továbbá Sheldrake morfogenetikus mezőelméletének kritikátlan átvétele és extrapolálása. Moody megállapításai fenomenológiai szinten igazak, hiszen az általa összegyűjtött beszámolók hitelességében nincs okunk kételkedni. Nincs azonban bizonyítva, hogy minden halálközeli élmény velejárója a „fénylénnyel” való találkozás, és minden további nélkül azt sem lehet kijelenteni (ahogy azt Ring teszi), hogy az idők folyamán egyre nagyobb lesz azon emberek száma, akik a „fénylénnyel” találkoznak. — Kétségtelen, hogy Mc Dougall patkánykísérleteit jól megmagyarázza a morfogenetikus mező hipotézise, de az nem több, mint hipotézis, és mint ilyen, bizonyításra szorul. Sem Sheldrake, sem Ring nem végzi el ezt a bizonyítást. Nincs bizonyítva általában a szerzett
tulajdonságok öröklődésének lehetősége. További baj megint az extrapolálással van: Ring a hipotézist minden további nélkül átveszi az emberek világára, és ebből von le következtetéseket. Ezért aztán Ring végső következtetése, az ember magasabb evolúciós fokra lépésének a lehetősége is a levegőben lóg. Maga Ring is érzi ezt, ezért mondja, hogy az ő „Omega-pontja” nem olyan determinált, nem olyan szükségszerűen bekövetkező, mint Teilhardé. Úgy tűnik, hogy Ring célja nem is a biztos igazság megtalálása, ő beéri lelkesítő, optimizmust keltő szövegekkel. Ezért mondja, hogy a legfőbb pozitívum az új kor reménye. Ez általában garantálja a tömegsikert — rövid távon, de nem alkalmas maradandó érvényű elmélet megalkotására. Ha nem fenomenológiai, hanem metafizikai szinten, azaz nem a jelenségek, hanem a belső lényeg szintjén vizsgáljuk a halálközeli állapotot, akkor világosan különbséget kell tennünk halál előtti (földi) és halál utáni (túlvilági) állapot között. Metafizikailag a halál lényege a lélek és a test különválása: a test akkor hal meg, amikor a lélek, mint forma substantialis többé már nem fejt ki hatást rá. (Ennek érzékelhető kísérőjelenségét az orvosok az agyi reakciók visszafordíthatatlan károsodásában jelölik meg). Metafizikailag tehát nem lehetséges átmenet élet és halál között: egy adott pillanatban a lélek vagy hatást fejt ki a testre, vagy nem, harmadik eset nem lehetséges. Ezt mondja ki a harmadik kizárásának elve, ami visszavezethető az önmagában nyilvánvaló ellentmondás elvére: lehetetlen, hogy valami legyen is, meg nem is, ugyanabból a szempontból és ugyanabban az időben. — A lélek által a testre kifejtett hatás lehet igen kis mértékű, nem érzékelhető (klinikai „halál”), de ez a lényegen semmit sem változtat: a kis hatás is hatás, csak fokozati különbség van a kis (nem érzékelhető) és a nagyobb mértékű (érzékelhető) hatás között. Ezért az ú. n. klinikai „halál” valójában nem halál! — A Moody által felsorolt esetekben nyilvánvalóan még élő emberek halálközeli élményeiről van szó. A dogmatika szilárd tanítása: itt a Földön az ember nem láthatja színről színre az Istent. Ezért — amennyiben valaki a katolikus hiten belül akar maradni — nem gondolhatja azt, hogy a Moody által említett „fénylény” maga a színről-színre látott Isten. Maga Ring említi, hogy van olyan elmélet, amely szerint krízishelyzetekben felszakadnak a tudatalatti és a kollektív tudattalan képei. A halálközeli krízishelyzetben ez is megmagyarázhatja a „fénylény” képét. De az sem kizárt, hogy Isten a halálhoz közel kerülő emberekben sok esetben olyan fantáziaképeket hoz létre, amik az említett élményeket okozzák. Ehhez Istennek még csodára sincs szüksége, a természetes okok felhasználásával is produkálhat ilyeneket. Isten célja ilyenkor az ember megtérésének elősegítése lehet. Más kérdés, hogy semmi bizonyíték, így semmiféle garancia nincs arra, hogy Isten mindenkinél létrehozna ilyen élményt. Erre számítani, és a halál közelségéig halogatni a megtérést — végzetes könnyelműség lenne! Önmagában az sem lehetetlen, hogy maga a halálközelség parapszichikai, illetve rendkívüli intenzitású élményt hoz létre, bár ennek egyetemes igazsága koránt sincs bizonyítva, hisz Moody esetei nem azonosak a világtörténelem (és a jövendő) összes embereinek halálközeli élményeivel. (Amit Moody, és nyomában Ring tesz, iskolapéldája a nem-teljes, nem-elégséges indukciónak, vagyis az extrapolálásnak. Ezzel a módszerrel nyerhetünk elgondolkoztató hipotéziseket, amelyek a fantáziánkat megragadják, de egyetemes érvényű, biztos igazságokat soha!) A hívő keresztény ember számára az optimizmus és a remény igazi forrása nem immanens, evilági fejlődéssel elérhető magasabb emberi fejlődési fok, aminek még a puszta lehetősége sincs bebizonyítva, nem valamiféle földi paradicsom és aranykor (ebben a hamis illúziókeltésben állt a bolsevizmus egyik fő hazugsága is), hanem az a tudat, hogy Isten szeret minket, szeretetből teremtett és váltott meg minket, és megnyitotta számunkra a mennyország kapuját, ahová halálunk után mindnyájan beléphetünk, ha viszontszeretjük Őt, és ettől a szeretettől indítva megbánjuk bűneinket. Ez az igazi Omega, ez a biztosan elérhető igazi New Age, és bele kell törődnünk, hogy a Föld mindig egy kicsit „siralomvölgy” marad, jóllehet mindannyiunk kötelessége mindent megtennünk, hogy a szociális igazságosság minél szélesebb körben érvényesüljön, és az Isten
Országa bizonyos értelemben már itt, a Földön kezdetét vegye. Mindent meg kell tennünk a kultúra és a civilizáció előmozdítására is, mert ez is (az előbb említettekkel együtt) alkalmas arra, hogy csökkentse a földi „siralomvölgy” szomorúságait. Nem arról van tehát szó, hogy a különb emberré lenni akaró törekvéssel szemben a mennyországot ajánljuk, hanem arról, hogy a mennyország helyett ne hamis földi paradicsomi beteljesülésben reménykedjünk! Törekedjünk minden erővel különb emberré válni (ehhez nem szükséges semmiféle „morfogenetikus mező”), hogy éppen ezáltal eljuthassunk halálunk után az igazi mennyországba! Ring eszmevilágának azonban más baja is van. Szerinte az új kor beköszöntésének feltétele a jelenleg létező tételes vallások elhalása, és helyettük egy „egyetemes vallás” kialakulása. A „vallások elhalása” kifejezés — sajnos — mindnyájunk számára fájdalmasan ismerős. A bukott bolsevista rendszer mindent megtett azért, hogy siettesse célját: a vallások elhalását. Ezért csukatta papok százait a börtönbe, üldözött, megfigyelés alatt tartott, és lelkileg meggyötört milliókat. Ezért nem engedett olyan könyvet megjelenni, ami tudományos szakszerűséggel fejtette ki és bizonyította vallásos világnézetünk alapjait, sőt mindent elkövetett azért, hogy azt a személyt, aki ilyet írt, vagy írhat a jövőben, erkölcsileg (hazug rágalmak által) a potenciális olvasók szemében hitelképtelenné tegye. Célját mégsem érte el: a vallások élnek! Élnek, bár tagadhatatlanul sok kárt okozott a diktatúra… Ring lényegében véve ugyanazt akarja, mint a bolsevisták, csak nem erőszakos eszközökkel. Kérdezem azonban: hogyan lehet annak „evolúciós” elhalására számítani, amit megsemmisíteni még a legvadabb terrorral sem sikerült? Nyilván azért nem sikerült, mert az emberi természetben gyökerezik az, amit erőszakkal meg akartak semmisíteni. Márpedig ami az emberi természeten alapul, annak az evolúció sem vethet véget! Ring a valláshoz hozzáteszi a „tételes” jelzőt. Ám joggal kérdezhetjük: vajon vallás-e még az a „nem-tételes” eszmerendszer, amit a tételes vallások helyébe kínál? A vallás ugyanis nem más, mint kapcsolat az ember és az Isten között, és ha valaki — Ringgel együtt — nem fogadja el a világon kívül létező, személyes Istent, hanem az embert (az egész Univerzummal együtt) az istenség részének vallja, vajon értelemből és akaratból fakadó kapcsolatot létesíthet-e ő, mint rész a természettel azonosított egésszel, az Istennel? Miként képtelenség elgondolni, hogy az ember a természethez imádkozzon, iránta bűnbánatot érezzen, nyilván ugyanezt kell mondanunk egy olyan Istenhez mondott imáról, és egy olyan Isten iránt érzett bűnbánatról is, aki (amely?) a természettel azonos. A lélekvándorlás pedig, amely Ring szerint a „New Age” egyetemes vallásának sarkalatos hite lenne, ellenkezik a keresztény hittel, de ellenkezik biztos filozófiai igazságokkal is. Az Újszövetség (s ezen belül Jézus) biztos tanítása, hogy a halállal véglegesen lezárul a földi érdemszerzés ideje. A katolikus ember számára biztos kinyilatkoztatott igazság és dogma a túlvilági élet is (ez következik a lélek halhatatlanságának — filozófiai úton is bizonyítható — dogmájából, és a test feltámadásának dogmájából), de a keresztény a halál utáni életet nem újabb és újabb megtestesüléssel, lélekvándorlás által bekövetkező újjászületéssel gondolja el, hanem úgy, hogy az egyszeri földi lét után az Isten mindenkit végérvényesen megítél, a halhatatlan lélek a test halála után fennmarad, és a feltámadás után a testtel újra egyesül, és örökké él (a mennyországban vagy a pokolban). De nemcsak a hittel ellenkezik a lélekvándorlás tana, hanem a józan észen alapuló filozófiával is. Biztos filozófiai tanítás, hogy a test és a lélek között szubsztanciális (tehát lényegi, nem esetleges) egység van. A test nemcsak „lakozik” a lélekben (miként azt Platón tévesen gondolta), a test és a pszichikai folyamatok nem parallel futnak (miként azt szintén tévesen a pszichofizikai paralellizmus tanította), hanem a testi és lelki folyamatok szoros összefüggéséből és egymásra hatásából világosan következik a test és a lélek szubsztanciális egysége! (Gondoljunk csak arra, hogy az agy
megbetegedései mennyire károsítják legszellemibb tevékenységünket, a gondolkodást is! Vagy gondoljunk a pszichoszomatikus megbetegedésekre!) — Lehetetlen tehát, hogy ugyanaz a lélek több testnek legyen lényegi meghatározója, vagyis szubsztanciális formája. Ugyanaz a lélek nem hathat szubsztanciálisan több testre, különben megszűnne az én-tudat egysége is! Az Istennel való egyesülést természetesen mi, keresztények is óhajtjuk, de — Ringtől eltérően — nem tartjuk automatikusan bekövetkezőnek egy adott evolúciós fokon. Az Istennel való egyesülést elérendő feladatnak tartjuk, mégpedig erkölcsi úton elérendő feladatnak. Ez az út kevésbé látványos, mint amaz, de egyedül ez vezethet el az igazi „New Age”-be, Isten boldogító színe látásához! Mint minden szekta jelentkezésekor, nekünk, keresztényeknek a New Age szektával kapcsolatban is komoly lelkiismeretvizsgálatot kell végeznünk. Meg kell vizsgálnunk, vajon hittünk-e, hiszünk-e igazán a mi „új korunkban”, a mi reménységünkben, amit Jézus ígért nekünk odaát? Áthatja-e ez a hit a mindennapi életünket is? Ha ebben a vonatkozásban nem lenne hiányosság bennünk, nem lenne oly nagy sikere a „New Age”-mozgalomnak! Még egyetemesebb érvényű konklúzióval zárhatjuk le kritikánkat. Miként az egyszerűség és könnyen érthetőség nem garanciája az igazságnak, éppen úgy a fantasztikum és a tetszetősség sem. Az igazság természetes kritériuma az ellentmondás elvére való visszavezethetőség, a hit területén pedig az isteni kinyilatkoztatás. „Nincs igazabb, mint az Igazság szava!”[4] Nem szabad összetéveszteni az igazat sem a látványossal, sem a szenzációval! [1]
Szent István Társulat kiadása. Budapest, 1990. Fordította: Bonkovics István, lektorálta: dr. Diós István.
E kutatásokat Moody két fő művében publikálta: „Leben nach dem Tod” („Élet a halál után”), Reinbek, 1978., és „Nachgedanken über das Leben nach dem Tod” („Utólagos gondolatok a halál utáni élettel kapcsolatban”), Reinbek, 1978. [2]
Sheldrake: „Das schöpferische Universum. Die Theorie des morphogenetischen Feldes”. München, 1983. („A teremtő világegyetem. A morfogenetikus mező elmélete.”) [3]
[4]
Aquinói Szent Tamás: „Adoro Te” — himnusz.
Nyomtatható változat