Jegyzet
Localinfo Önkormányzati Havilap
Törvény vagy becsület?
Tartalomjegyzék
X
Reflektorban a Pólusprogram 4–6. oldal
X
Települések alpolgármesterek nélkül 7. oldal
X
Csalásgyanús idõközi választások 8–9. oldal
X
Álkisebbségi képviseletek 9–12. oldal
X
Közbeszerzési tanácsok 17. oldal
X
Brüsszelbõl jelentjük 18. oldal
X
Pályázati dömping az NFT-ben 19–21. oldal
X
Pályázatfigyelõ 22–23. oldal
X
Visszatekintõ 24–25. oldal
X
Vita az agglomerációs tarifákról 26. oldal
A Localinfo szerkesztõsége szakmai lapunkon keresztül is igyekszik friss, hasznosítható információkkal és tartalmas, az álláspontok kialakítását elõmozdító cikkekkel segíteni az önkormányzati tisztségviselõk és közalkalmazottak mindennapos felelõsségteljes munkáját. Kiadványunk azonban támaszkodni kíván olvasóink észrevételeire is, ezért várjuk az önök véleményét, reflexióit az önkormányzati hírekre, megjelent cikkeinkre és konferenciáinkon elhangzott elõadásainkra. Címünk: 1106 Budapest, Fehér út 10. Telefon: 264-3333, fax: 264-3232, e-m mail:
[email protected]
Távoli õseinkrõl úgy tartják, hogy szívükben hordták a törvényeket. Hmm, hát igen, ma persze ez már egy kicsit másképpen van. Nekünk le is kell, hogy írják, és néha még ez sem elég. A kisebbségi biztos például nemrégiben két miniszternél kezdeményezett törvénymódosításokat, ugyanis úgy találta, hogy a legutóbbi választásokon enyhén szólva nem sikerült kiküszöbölni a jelenlegi szabályozással a (régi?) visszaéléseket. Bár ezúttal már csak kisebbségiek szavaztak a saját önkormányzatuk megválasztásakor, ám hogy ki a kisebbségi, azt bemondásra (pontosabban beírásra) elfogadták. Ez aztán olyan anomáliákhoz vezetett, hogy azokon a településeken is alakultak különféle kisebbségi önkormányzatok, ahol azelõtt nem is halottak felõlük. Legalább ennyire elszomorító az az eset, amelyre lapunk derített fényt. A decemberi-januári idõközi választásokon tömegesen jelentkeztek be állandó lakosnak egyegy településre olyanok, akik ismerõsüket, barátjukat – netán „üzlettársukat“ – akarták a polgármesteri székhez juttatni. Mindkét visszaélés – nevezzük így finoman – mögött ugyanaz a motiváció: egy kis hatalmat szerezni, ami befolyással, kiváltságokkal, esetleg némi pénzzel jár. Egy pici iroda, telefonhasználat, némi költségtérítés. Tudjuk, sokan vannak, akik ennyiért is kockáztatják a jogi felelõsségre vonást és a becsület elvesztését. Fogósabb kérdés, hogy miért kapnak aktív támogatást szûkebb-tágabb környezetüktõl az ilyen emberek, és miért hallgat a becsületes többség. Miért van az, hogy nálunk a becsületes szót leginkább a „becsületes marha“ szóösszetételben hallani, míg a csalásra nemritkán mosolyogva csettintenek, és azt mondják: ez ügyes volt. Talán az elsõ önkormányzati választások idején fordult elõ egy faluban, hogy az egyszeri pénzügyi támogatás megszerzéséért szinte az egész felnõtt lakosság jelöltette magát polgármesternek. Az egyik „jelölt“ így érvelt a tévékamerák elõtt: aki szereti a családját, az jelölteti magát, nem fosztja meg a gyerekeit attól a kis pénztõl sem. Hát igen. Nem véletlenül mondják a jogászok, hogy lehetetlen minden élethelyzetet törvényekkel szabályozni – sajnos, mégis meg kell próbálni. Ezt sürgeti az ombudsman is, mondván, a jogalkotás nem kulloghat az élet után, hisz épp ezt a lomhaságot használják ki azok, akik szeretnek a zavarosban halászni. A jogalkotás minõségének javítása mellett mégis az lenne az igazi megoldás, ha a közösség bélyegezné meg és vetné ki maga közül azokat, akik nemtelen eszközökkel jutnak különbözõ pozíciókba. Vagyis a címben feltett kérdésre: „jog vagy becsület?“, csak egyetlen módon válaszolhatunk: ha a vagy kötõszót az és-re cseréljük fel. L. László János
[email protected]
2007. február
3
Reflektor – Területfejlesztés
Localinfo Önkormányzati Havilap
A Pólusprogram poliszai Szakértõk vitatják: megszûnhet-e e a fõváros-ccentrikusság? Hatalmas lehetõség nyílik néhány vidéki nagyváros illetve közvetlen környezete elõtt: a következõ hét évben hat-h hétszázmilliárd forint sorsáról dönthetnek. A helyzet pikantériája, hogy a településeknek egymással is küzdeniük kell majd; riválisaik elõl igyekeznek minél több forrást elhalászni a maguk számára. A Localinfo által megkérdezett szakértõk szerint mindenképpen üdvözlendõ a Pólus program, amely szerencsés esetben hozzájárulhat egyes régiók kitöréséhez. A Pólus program tervezete valamivel több mint két éve, a 2004 november 13-i, fejlesztéspolitikával foglalkozó kormányülésen fogalmazódott meg. Az elképzelések szerint a döntés idején már jól mûködõ francia gyakorlatot ültetnék át Magyarországra; ez alapján hoznák létre a kiemelt városok hálózatát, a hazai tudásközpontokat. Az ötletgazda egyébként a francia gyakorlatot jól ismerõ, a fejlesztéspolitikában is elismert szakembernek számító Baráth Etele volt. Alig egy hónap múlva a Fejlesztéspolitikai Kabinet ülésén már be is mutatták a versenyképességi pólusok kialakítását megalapozó javaslatokat, és a kiválasztott városok a francia metodika alapján kezdtek el dolgozni. Késõbb azonban a hazai sajátosságokat figyelembe véve (infrastrukturális hiányosságok, területfejlesztési és felzárkóztatási szempontok) a program kivitelezésének módja, illetve az eljárásrendje is módosult. A Pólus program keretében végül öt vidéki nagyvárosban (Debrecen, Gyõr, Miskolc, Pécs, illetve Szeged), a fõvárosban, valamint a Közép-dunántúli régióban (a Székesfe-
X 4
hérvár–Veszprém tengelyen) hoznak létre tudásközpontokat. Ezek a városok kapnak esélyt arra, hogy olyan centrumokká váljanak, amelyek tartósan képesek erõsíteni önmaguk és tágabb térségük versenyképességét nemzetközi szinten is. A végsõ cél persze az egész ország versenyképességének növelése – de ehhez szükség van a kiemelt városok szoros együttmûködésére is. A tervek szerint a pólus fogalma vállalatok, köz- és magánképzési, illetve kutatóközpontok összességét is jelentené, melyek a nagyobb hatékonyság érdekében partneri kapcsolatban állnának egymással. A technikai-tudományos területen illetve az ahhoz kapcsolódó piac szférájában a partneri összefogással elérnék az úgynevezett kritikus tömeget: vagyis akkora lakossági tömegbázist, amellyel a versenyképesség növekedése nemzetközileg érzékelhetõvé válik. A pólusvárosok kialakítása összhangban van az Európai Unió kutatás-fejlesztési keretprogramjában bemutatott elképzelésekkel, vagyis a tervek szerint a késõbbiekben nemcsak az ország, hanem az egész szövetség versenyképes-
www.szeged.hu 2007. február
Reflektor – Területfejlesztés
Localinfo Önkormányzati Havilap ségét növelnék. Ezt persze egyelõre inkább távlati célnak tekinthetjük, hisz nálunk még csak a rendszer kialakítása folyik. Hogy a pólusvárosok elérhessék ezen nemes célokat, összesen hat-hétszázmilliárd forint áll majd rendelkezésükre az elkövetkezõ hét évben. Fontos tudnivaló, hogy a települések nem elõre meghatározott összeget kapnak, ugyanis sem a rendelkezésre álló források nagyságát, sem az érintett városok közötti megosztását nem rögzítették elõzetesen. Így tehát minden egyes pólusváros saját maga felelõs azért, hogy mennyire jó – és leginkább mennyire támogatható – programokat nyújt be a pályáztatáskor.
A keretek meghatározása A pólusprogrammal kapcsolatban az elsõ komoly lépés tavaly december végén történt, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök meghívta a kiemelt városok polgármestereit egy tárgyalásra. A kormányfõ akkori megfogalmazása szerint a pólusvárosok olyanok, mint a labdarúgócsapat csatárai, nekik kell lendületbe hozni az országot. Ezen a találkozón derült ki, hogy Gyurcsány Ferenc 2007 elsõ két hónapjában végig fogja látogatni a pólusokat, hogy a helyi elképzelésekrõl, fejlesztési irányokról tárgyaljon. A tervek szerint márciusban készítenének egy kétéves akcióprogramot, amit áprilisban már a konkrét pályázatok kiírása követne. Még az elsõ találkozón jelentette ki a miniszterelnök, hogy bár komoly források állnak majd a pólusvárosok rendelkezésére, ez semmiképpen sem vonhat el pénzeket a hátrányos helyzetû területek támogatásától, illetve a vidékfejlesztéstõl. Mint mondta, nem lehet megengedni, hogy olyan programot csináljunk, ahol csak az elöl haladókra irányul minden figyelem; arra is gondolni kell, hogy a lemaradók milyen speciális programokkal zárkózhatnak föl. Ezzel utalt arra, hogy a pólusvárosok vezetõivel való találkozás elõtt egy nappal a leghátrányosabb helyzetû kistérségek felzárkóztatásáról szóló programról tárgyalt a kistérségek vezetõivel és az azokat képviselõ önkormányzati szövetségekkel. A találkozón részt vevõk egyetértettek abban, hogy az Európai Unióból érkezõ tõke mennyisége történelmi lehetõség Magyarországnak, s arra nézve is konszenzus alakult ki, hogy mindenképpen csökkenteni kellene az ország Budapest-központúságát. Nem minden kérdésben volt azonban ekkora összhang: a megbeszélésen elõkerült néhány települési elképzelés a jövõrõl, ám a kormányoldal néhol túlzottnak találta a tervezett infrastrukturális beruházások mértékét, és inkább a kreatív, versenyképes, eredeti ötletekre lett volna vevõ; emelett a vállalkozói szférával való szorosabb együttmûködést látta a jövõ útjának. Ezzel véleményük szerint többet lehet tenni a fejlõdés érdekében, mint például egy új egyetemi szárny kialakításával.
Budapesttel vagy nélküle? Eltérõen értékelte a fõváros szerepét a Pólus programban a Localinfo által megkérdezett két szakértõ. Enyedi György, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökségének tagja X
szerint kihagyhatatlan Budapest, mivel itthon csak a fõváros rendelkezik azokkal az erõforrásokkal, amelyekkel az európai mezõnyben eséllyel felvehetnénk a versenyt; míg Pálné Kovács Ilona, az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatója szerint Budapest bevonása a programba nem a kitûzött célt, a fõváros és a vidék különbségeinek csökkenését fogja eredményezni, hanem valószínûleg épp tovább növeli ezeket. Állandó gondot okoz az ország fejlõdése szempontjából, hogy a fõvárosnak nincs ellenpólusa, és mivel a programba is belevették Budapestet, ez a helyzet nem is nagyon változhat – állítja Pálné Kovács Ilona. Emiatt sajnálkozását fejezte ki: szerinte a fõváros a számtalan kormányzati intézkedésnek köszönhetõen sokkal nagyobb elõnyben van a „többiekhez” képest, így a maga erejébõl is képes lenne fejlõdni. Budapesten szerinte csak azokat a funkciókat kellene erõsíteni, melyek elõsegítik a nemzetközi versenyképesség mielõbbi elérését. További problémának nevezte, hogy hiába hangoztatja a kormány állandóan a decentralizáció jelszavát, a területfejlesztés irányítása még most is túlságosan centralizált: a forrásokról a központban döntenek, ráadásul a helyi szereplõk is központi gyámkodás alatt állnak. A fõváros az egyetlen olyan magyarországi település, amelyik felveheti a versenyt Európa nagy részével – állítja ezek ellenében Enyedi György. A többiekkel az a gond, hogy túlságosan kicsik, hiszen egy pár tízezres, vagy esetleg százezres város Európában nem számít nagynak, így ezek egyelõre csak a Kárpát-medencében vehetik fel a verseny a térségbeli városokkal – például Pécs versenye a horvát városokkal sikeres lehet. Éppen ezért véleménye szerint Budapestet nem lehet kizárni a pólusprogramból, mivel a kritikus tömeg és a tudásközponti státus itt már adott.
Jó irányba haladunk Az igazgatónõ általánosságban üdvözli a pólusprogramot, mivel állítása szerint megérett már az idõ arra, hogy az országban területi alapon egy-egy központot hozzanak létre. Mint mondta, a rendszerváltáskor az aprófalvak fejlesztésén volt a hangsúly – amivel nincs is volt gond, hisz több évtizedes lemaradást kellett behozni –, ám ezzel túlságosan egyoldalúvá vált a fejlõdés: a városok nem kaptak elég támogatást, pedig ezek képesek igazán a gazdaságon lendíteni, magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtani, és munkahelyeket teremteni. Éppen ezért az uniós irányelvekkel összhangban a versenyképességet kell most növelni. Arra a kérdésre, hogy elegendõek-e a rendelkezésre álló források a kitûzött célok eléréséhez, nem tudott válaszolni: mint mondta, ez a jövõ kérdése, ráadásul nem mindegy, hogy más forrásokból, például a Regionális Operatív Programból mennyi jut egy-egy pólusvárosnak; ez legalább anynyira meghatározó lehet a fejlõdésükre nézve, mint maga a pólusprogram – állítja a szakértõ. Véleménye szerint mindenképpen pozitívum, hogy valóban történik egyfajta elmozdulás, ám ennek egyelõre inkább csak szimbolikus értéke van. Szerinte a nagyvárosokban elsõsorban a hosszú távú elképzeléseket kell megalkotni, amik szerencsés esetben fõleg az innovatív fejlõdés irányába mutatnak. Ugyan-
www.dti.rkk.hu 2007. február
5
Reflektor – Területfejlesztés
Localinfo Önkormányzati Havilap
csak lényeges, hogy a településeken növelni kell az infrastrukturális ellátottságot, mint például az elérhetõség, a lakásállomány fejlesztése.
Tudásközpontok kellenek Hét év alatt nem lehet túl sok mindent véghezvinni, ám mindenképpen jó irányba indultunk el, az utat folytatni kell – összegezte véleményét Pálné Kovács Ilona. Hozzátette: igaz, hogy Magyarországon az uniós források sok helyre elkelnének – például a vidékfejlesztésre, a közlekedés, illetve a kis és középvállalkozások támogatására –, ám legalább ennyire fontos, hogy a fõvárostól független tudásközpontokat hozzunk létre, amelyek alapjai lehetnek a jövõbeni fejlesztéseknek. Ennek megfelelõen el kell érni, hogy az értelmiségiek ne vándoroljanak el a vidéki nagyvárosokból, hanem helyben alkotva megalapozzák a kutatási szellemi bázist. Ez utóbbival egyetértett Enyedi György is, aki szerint a városoknak elõször az alapfeltételeket kell megteremteniük ahhoz, hogy a külföldi, illetve a belföldi tõke betelepüljön. Példaként említette, hogy nem kell rögtön nagy fejlesztésekre gondolkodni, hiszen akár a megfelelõ kulturális környezet is vonzhat magasan kvalifikált embereket. Ám ahol ezek a tudásközpontok nem alakulnak ki, ott gondok adódhatnak, mivel ezeket mesterségesen létrehozni nem lehet.
Két út a területfejlesztésben Egyes országok a területfejlesztésnél mindig meghatározzák, hogy mely irányba kívánnak haladni: a versenyképességet növelik, vagy egyfajta szolidáris alapon a lemaradottakat húzzák feljebb. A kettõ nem fér össze, mivel teljesen más irányú fejlõdést igényel – állítja Enyedi György. Itthon a versenyképességet akarják növelni: ennek megfelelõ a jelenlegi, a tudásalapú fejlõdésre koncentráló irány. Ugyanezzel próbálkoztak Európán kívül Koreában és Japánban is, ahol a fejlõdésnek köszönhetõen mára világszínvonalon is bõven megállják a helyüket, hiszen nagyon sikeres a gazdaságuk. Ám fontos megemlíteni, hogy ezekben az országokban teljesen más volt a társadalom szerkezete, így a fejlõdés is más irányba haladt. Európában ezzel szemben a szolidáris fejlesztéseknek van csak hagyománya. Enyedi György érdekességként említette, hogy ugyanezeket a városokat – Székesfehérvár és Veszprém kivételével – már 1971-ben kijelölték, mint a fejlõdés pólusait, azonban az igazi fejlõdés most indulhat meg az uniós forrásoknak köszönhetõen. Állítása szerint azzal nincs is baj, hogy kevesebb várost jelöltek meg pólusként, mivel csak az olyan településeket érdemes kiemelni – mint például Miskolc, vagy Szeged –, ahol megvan az egyetemi, kutatóintézeti alapstruktúra. Ahol ezek hiányoznak, ott hiába élnek sokan, a feltételek nem biztos, hogy adottak a fejlõdéshez.
Szeged: Biopolisz; Miskolc: Technopolisz Szegeden a biotechnikára, genomikára, egészségiparra alapozzák a projektet – tájékoztatták a Localinfót a városházán. Ennek a fejlõdési iránynak van egy fõ ága és több X 6
alprojektekje; így azt egyelõre nem lehet biztosra venni, hogy pontosan mely tervek fognak megvalósulni. Az egyik legfontosabb fejlesztési terület mindenesetre az úgynevezett Biopolisz park létrehozása, melynek lényege, hogy a városban meglévõ humán erõforrást, a tudományegyetemen, a kutatóintézetekben, akadémián adott szellemi potenciált, valamint a gyógyító intézményekben meglévõ magas szintû egészségügyi ellátás erõforrásait koncentrálva olyan egészségipari centrum jöjjön létre, mely új, ezerágyas klinikai tömbben egyesítené a jelenleg harminchét helyen folyó gyógyító munkát; emellé rendelik az oktatási, kutatási-fejlesztési, innovációs feladatokat. Így a tudományos eredmények és azok gyakorlati fölhasználása a jelenleginél jobban közelítenének egymáshoz, a konstrukcióban helyet találna a magántõke (gyógyszergyárak, gyógyszerkutatások és -kipróbálások, a klinikára épülõ hotel- és wellness-szolgáltatások), miközben a régió egészségügyi ellátása a legmagasabb szintre emelkedhetne. Ugyancsak jelentõs szerepet kapna déli nagyvárosunkban a közlekedésfejlesztés, valamint a Tisza-part városi szakaszának újjászületése is. Pécs fejlesztéseit a követkõ években az Európa Kulturális Fõvárosa (EKF) program és a Pécs, az Életminõség Pólusa fejlesztési stratégia fogja meghatározni – tudtuk meg a városházán. A kulturális projekt célja, hogy infrastruktúrafejlesztéssel alkalmassá tegyék a várost az EKF-szerep betöltésére. Az EKF-projekttel párhuzamosan futó Pécs az Életminõség Pólusa fejlesztési program célja pedig, hogy Pécs, a Dél-dunántúli Régió központjaként generálója legyen a régió új fejlõdési pályára állításának az egészség-, a környezet- és a kulturális ipar területén. A pécsiek emellett számtalan beruházást terveznek, melyeknek együttes összege meghaladja a százmilliárd forintot. Ebbõl az összegbõl csak az EKF-programra több mint harmincnégymilliárd forintot szánnak. Összesen hatvan-hetvenmilliárd forint uniós támogatásban reménykedik Pécs, míg a fennmaradó negyvenmilliárd forintot magántõkébõl, vállalkozók bevonásával kívánják finanszírozni. Terveik szerint az EKF és a Pólus program kulcsberuházásai további vállalkozói befektetéseket generálnak, amelyek a százmilliárd forint felett további befektetéseket jelenthetnek a térségben. Egyrészt szállodai és turisztikai befektetõkkel számolnak, másrészt bíznak abban, hogy a helyi kis- és középvállalkozások képesek lesznek partneri kapcsolatot kialakítania a megvalósuló vagy betelepülõ új vállalkozásokkal. Technopolisz: az alkalmazott high-tech ipari megoldások címmel készült el Miskolc Fejlesztési Pólus stratégiája, amelyben meghatározzák azokat a húzóágazatokat – a mechatronika, vegyipar, nanotechnológia, infokommunikációs technológia, környezeti ipar és a szabadidõgazdaság – amelyek támogatásával a város és a régió versenyképes, dinamikusan fejlõdõ térséggé válhat – áll a miskolci önkormányzat lapunkhoz eljutatott közleményében. Tehát az északi településen is elsõsorban a tudásalapú gazdaságfejlesztést erõsítik, melyben az önkormányzat az érintett gazdasági szereplõk és a Miskolci Egyetem támogatását is élvezi. Hogy a település minél több támogatást tudjon elnyerni a tervezés során mindvégig figyelemmel kisérték a pályázati források tervezését, és azokhoz igazították a projektjeiket. Dzindzisz Sztefan
[email protected]
www.miskolc.hu 2007. február
Választás
Localinfo Önkormányzati Havilap
Mulasztásos jogsértés következmények nélkül? Sok településen még mindig nem sikerült alpolgármestert választani Szinte valamennyi megyében található több olyan település is, ahol még nem választottak alpolgármestert. A Localinfo által megkérdezett közigazgatási hivatalok többsége egyelõre kivár, és megelégszik a felszólításokkal – a Dél Dunántúli Közigazgatási Hivatalnál viszont azt közölték, el vannak szánva a felszámolásokra is. A Heves megyei közgyûlés esetében már el is küldte az illetékes közigazgatási hivatal a feloszlatási kezdeményezést, amely folyamat végén új választásokat kell kiírni. Az országban leginkább a kistelepülésekre, falvakra jellemzõ, hogy nem sikerült még alpolgármestert választaniuk; a városokban általában már a választások elõtt konszenzusra sikerült jutni a posztokat betöltõ személyekrõl. Az ügy országos visszhangot mégis egy város, Budaörs miatt kapott, ugyanis a hazánkban legfejlettebbnek tartott település is konkrét felszólítást kapott az azóta már megszûnt Pest Megyei Közigazgatási Hivataltól, hogy legkésõbb január 15-ig szüntesse meg a mulasztásos törvénysértés állapotát. Ezt a határidõt sem tudta teljesíteni Budaörs, hiszen a fõváros agglomerációjához tartozó városban továbbra sincs megegyezés a jobb- és a baloldal között. Ahhoz, hogy a közigazgatási hivatal dönteni tudjon ebben az ügyben – tudtuk meg –, át kell tanulmányozniuk az érintett képviselõtestületek jegyzõkönyveit. Pest megyében tizenhét, hasonló helyzetben lévõ önkormányzat van. Ezeknek a helyhatóságoknak legkésõbb a megadott határidõ lejárta után tizenöt nappal, vagyis január 30-ig kellett eljuttatniuk a dokumentumokat a közigazgatási hivatalhoz, ahol, mint ígérik, várhatóan egységes döntést fognak hozni.
Hosszú procedúra Amennyiben a közigazgatási hivatal vezetõje a feloszlatás mellett dönt, akkor egy hosszú procedúra következik – nyilatkozta lapunknak Kolláth György alkotmányjogász. A feloszlatást elõször az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál kell kezdeményeznie, majd amennyiben ott indokoltnak találták a kérést, akkor a kormány elé terjesztik. Ha a kormány is rábólint a kezdeményezésre, azt még az Alkotmánybíróságnak is véleményeznie kell, mielõtt az országgyûlés elé kerül. A parlamenti döntéshez viszont nem szükséges kétharmados többség. Ezt az információt megerõsítették az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban is, azzal kiegészítve, hogy a mulasztásos alkotmánysértés megszüntetésére csak különösen indokolt, végsõ esetben kerülhet sor feloszlatásra: akkor, ha a helyhatóság mûködése bizonyítottan alkotmányellenes.
Sok helyen még nincs alpolgármester
zett régiós közigazgatási hivatalok mindegyike beszámolt hasonló esetekrõl. A nyugat-dunántúli régióban huszonkét település küzd a problémával; az itteni közigazgatási hivatal azonban nem fogja a képviselõ-testületek feloszlatását indítványozni. Tájékoztatásuk szerint az õ intézkedési körük addig terjed, hogy törvényességi észrevételt tettek az önkormányzatoknak. Somogy megyében a közigazgatási hivatal észrevételeinek hatására hat helyen már választottak alpolgármestert, ám tizenöt helyhatóság továbbra is mulasztásos törvénysértést követ el. Baranya megyében a megalakuláskor harminc önkormányzatnál nem volt alpolgármester, ám idõközben huszonegynél már pótolták a hiányosságot. Az itteni, Dél-dunántúli Közigazgatási Hivatal már szigorúbb a mulasztó helyhatóságokkal kapcsolatban, hiszen elmondásuk szerint végsõ esetben õk kezdeményezni fogják az idõközi választás kiírását. A Dél-alföldi Régió három megyéje közül Békésben kettõ, Bács-Kiskunban nyolc, míg Csongrádban mindöszsze egy önkormányzatnál nem sikerült még alpolgármestert választani. A közigazgatási hivatal tájékoztatása szerint felhívták az érintettek figyelmét, hogy minél elõbb szüntessék meg a törvénysértõ állapotot és törekedjenek a konszenzus létrejöttére, valamint a sikeres választásig folyamatosan tartsák napirenden a kérdést.
Hevesben feloszlatást kértek Már hónapok óta elnök, tisztségviselõk és bizottságok nélkül mûködik a heves megyei közgyûlés, mivel az októberi választások után húsz-húsz mandátumot szerzett az MSZP illetve a jobboldal. A jogsértõ állapot megszüntetése érdekében a közgyûlés feloszlatását kezdeményezte nemrég az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal, amit támogat a Fidesz is, ellentétben a szocialistákkal, akik szerint lenne még esély a kompromisszumra. A megegyezés érdekében egyébként több szocialista javaslat is született: felvetették, hogy hozzanak létre egy „erõs“ alelnöki tisztséget, melynek betöltõjére a Fidesz tenne javaslatot, késõbb pedig azt kezdeményezték, hogy az elnököt felváltva adja a két oldal: ám a jobb-oldal mindkét javaslatot elutasította.
A probléma nemcsak Budaörsön, hanem az ország egész területén jelentkezik, hiszen a Localinfo által megkérdeX
Munkatársunktól
www.hevesmegye.hu 2007. február
7
Választás
Localinfo Önkormányzati Havilap
Csalásgyanús idõközi választások Több településen „idegenlégiósok” döntötték el a szavazást A december–januárban tartott idõközi polgármester választások elõtt több településen számottevõen megugrott az állandóra bejelentkezett – így választásra jogosult – lakosok száma. Nyilatkozóink megerõsítették: az októberben döntetlen szavazati arányt elért – amúgy függetlenként induló – polgármesterjelöltek között annyira kiélezõdött a küzdelem, hogy szimpatizánsaik a szavazás miatt átjelentkeztek a környezõ településekrõl. A választási szakértõ szerint ez kimeríti a választási csalás bûncselekményét, amelyre nem vonatkozik háromnapos jogorvoslati határidõ. Tavaly év végén, illetve az idei év elején tartottak idõközi választásokat azokon a településeken, ahol szavazategyenlõség miatt nem sikerült októberben polgármestert választani. Minél kisebb egy település, matematikailag annál nagyobb az esély, hogy döntetlennel végzõdjön a megmérettetés – s úgy látszik, annál nagyobb az esély azon új jelenség kialakulására is, hogy a választás elõtt „megmagyarázhatatlanul“ megnövekedjen a település lélekszáma.
Kékkúton lezárnák az ügyet A Veszprém megyei Kékkúton január hetedikén tartották az idõközi polgármester-választást, miután októberben döntetlenre jött ki az eredmény. A településnek a KSH adatai szerint 2005. január elsején 84 polgára volt. 2006. októberére azonban csak a felnõttkorú választópolgárok száma 95-re emelkedett, ami – további dinamikus növekedés eredményeként – 2007 január 7-ére elérte a 109-et. Ha feltesszük, hogy Kékkúton nincsenek gyermekek, a növekedés akkor is harminc százalékos, ami meglehetõsen példátlannak tûnik a magyar falvak történetében. A választást Pék László független jelölt nyerte, azonban érdeklõdésünkre, hogy mivel magyarázza a jelenséget, nem tudott választ adni, s azt közölte: túl vannak a választáson, nem kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni. A település jegyzõje egyébként megerõsítette: nem történt a faluban olyan beruházás, gazdasági vagy egyéb esemény, amely magyarázattal szolgálhatna a jelenségre. Mindössze annyit volt hajlandó megerõsíteni: nem járunk messze az igazságtól, ha azt a választásokkal hozzuk öszszefüggésbe.
Tornabarakonyban egy szavazat döntött A Borsod megyei Bódvaszilas körjegyzõje nem volt ilyen szûkszavú. A körjegyzõséghez tartozik egyebek közt Tornabarakony, ahol a KSH adatai szerint 2005. január elsején 27-en éltek. 2006. októberében azonban már 32 választópolgárt tartottak nyilván. A „fejlõdés“ itt sem állt meg: a 2007 január 7-ei idõközi választásra több mint negyven százalékos növekedést produkált a kis falu a két évvel korábbi állapothoz képest, s 38-ra ugrott a választópolgárok száma. X 8
Stefán Sándor körjegyzõ szerint két okra vezethetõ viszsza a település „népszerûsége“. Az egyik az – fogalmazott –, hogy a faluban az ingatlanok kétharmada ide nyaralni járók tulajdonában van, s mivel szeretnek itt lenni, bejelentkeznek állandó lakosnak, hogy az önkormányzatnak több legyen az állami normatívája. A másik ok – tért rá a lényegre –, hogy „volt egy idõközi önkormányzati választás, amit úgy próbáltak meg befolyásolni a két polgármesterjelölt támogatói, hogy Tornaszentandrásról, Hidvégardóról bejelentkeztek Tornabakaronyba, hogy tudjanak szavazni“. A biztonság kedvéért rákérdeztünk: építési beruházás itt sem történt mostanában. A körjegyzõ elmondása szerint az új lakosok szabályszerûen jártak el: a szállásadó aláírta a bejelentkezõ lapot, így fel kellett õket venni a névjegyzékbe. Decemberben hét fõvel nõtt meg ily módon a létszám; õk „kifejezetten a választás miatt jelentkeztek be, nem is ott laknak“ – összegezte a helyzetet Stefán Sándor. Tornabarakonyban egyébként mindössze egyetlen szavazat döntött. A körjegyzõ a falusiak elmondása alapján azt is tudni vélte, öten a nyertest, ketten a vesztes jelöltet támogatták az „idegenlégiósok“ közül. Akárhogyan is, tény: az újonnan „betelepültek“ döntötték el, ki vezesse a falut a következõ négy évben.
Küzdelem életre-h halálra A zalai Kisvásárhely 2005. január elsején 55 fõt számlált, 2006. december 17-én pedig 53-an szerepeltek a választói névjegyzékben. Edõcs Jenõ László, az elõzõ ciklus polgármestere elmondta: eredetileg 43 választásra jogosult lakosa volt Kisvásárhelynek. A korábbi településvezetõ 2006 októberében, majd a decemberben szavazategyenlõség miatt megismételt választáson is megmérettette magát, ám végül alulmaradt. Telefonhívásunkkor meglehetõsen nehezen tudta kifejezni magát, és szabadkozott is emiatt: „Nekem közben történt egy nagy balesetem. Elpattant egy kis ér a két választás között, csoda, hogy itt vagyok, baloldali agyér...“ Majd nagy nehézségek árán, de elmondta: az október elsejei választást megelõzõen vetélytársának három-négy szimpatizánsa „telepedett át“ a faluba. Decemberre pedig már tízre növekedett az új lakók száma… A Localinfo számos alkalommal próbálta elérni Reicz Jánosné polgármester asszonyt, ám a hivatali szám folyton foglaltat jelzett. Ezt követõen telefonos üzenetküldési szolgáltatás igénybevételével kértünk tõle visszahívást, jelezve, hogy
www.ksh.hu 2007. február
Választás
Localinfo Önkormányzati Havilap a választásokkal összefüggésben szeretnénk vele interjút készíteni. A visszahívást sajnos lapzártánkig nem kaptuk meg.
„Ez tipikus választási csalás“ Tóth Zoltán, a Közép- és Kelet-Európai Választási Szakértõk Egyesületének elnöke szerint „ez tipikus választási csalás“. Elmondta: Szántód és Zamárdi elszakadásakor volt elõször tapasztalható hasonló jelenség, de – mint fogalmazott – sajnos nincs elég bátorság a parlamenti pártokban, hogy a választási törvényhez megalkossanak egy kiegészítõ szabályt, amely szankcionálhatóvá tenné a hasonló eseteket, s amely
alapján meg lehetne semmisíteni az ilyen választás eredményét. Álláspontja szerint ez büntetõjogi kategória, nem a választás konkrét eredményeihez kapcsolódik, ezért nem vonatkozik rá a választási eljárási törvény szabta három napos jogorvoslati határidõ. Magyarán: jóval a választásokat követõen is lehet feljelentést tenni az ügyben. Azzal kapcsolatban azonban, hogy milyen hatékonysággal vizsgálna ki a rendõrség egy ilyen esetet, voltak fenntartásai. Ennek ellenére úgy vélte: feljelentést kell tenni, mivel a választások tisztaságába vetett közbizalom megingását nem szabad megengedni. Nagy Ildikó Emese
[email protected]
Álkisebbségi képviselet a településeken A vonatkozó jogszabályok módosítását kezdeményezte az ombudsman A 2006-o os õszi választásokon száztizenkilenc olyan településen hoztak létre kisebbségi önkormányzatot, ahol a 2001. évi népszámlás adatai szerint senki vagy legfeljebb három fõ vallotta magát az adott nemzetiséghez tartozónak, illetve számolt be nyelvi vagy kulturális kötõdésérõl. Kaltenbach Jenõ kisebbségi biztos az anomáliákat tapasztalva az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszterhez fordult, kezdeményezve a vonatkozó törvények megváltoztatását. „A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint a települési kisebbségi önkormányzati képviselõk 2006. október 1-jén megtartott választása a törvényeknek megfelelõen, rendben zajlott le – jelentette az Országgyûlésnek Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter. A tárca szerint a kisebbségi választások új rendszere – kisebb problémáktól eltekintve – összességében jól vizsgázott. Kaltenbach Jenõ kisebbségi ombudsman biztosan nem osztja a szaktárca kincstári optimizmusát. „A hozzám érkezett panaszok és tájékoztatások alapján kijelenthetõ, hogy a törvénymódosítás ellenére a 2006. évi települési kisebbségi önkormányzati választásokon számos visszaélés történt. Becsülni sem lehet azonban, hogy ténylegesen milyen számban jöhettek létre ‘álkisebbségi’ önkormányzatok, hiszen a kisebbségi választói jegyzékek nem voltak nyilvánosak, így még az érintett közösségek sem tudhatják, hogy ténylegesen kik választották meg a képviselõket“ – értékeli e választásokat az ombudsman, megkongatva a vészharangot, mondván: „a jövõben ugrásszerûen nõhet a valós legitimációval nem rendelkezõ kisebbségi önkormányzatok száma“.
Kettõs látás Mire vélhetõ e kettõs látás? Az értékelések nyomán kevesen gondolnák, hogy a két ellentétes álláspont ugyanannak a választásnak az olvasata. A mélyebb okokat most nem kutatva lássuk a diagnózist; ismeretében talán körX
vonalazható a közjogi „terápia”. A kisebbségi biztos az anomáliákat tapasztalva az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszterhez fordult, hogy a vizsgálati jelentés megállapításainak figyelembevételével készítsék elõ a választási eljárási törvény (1997. évi C. tv.), valamint a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló (1990. évi LXIV.) törvény módosítását. Egyebek közt azt szorgalmazta, hogy a jogszabály-elõkészítés során olyan garanciákat dolgozzanak ki, amelyek biztosítják: kizárólag az érintett közösségek tagjai kérhessék eredményesen felvételüket a kisebbségi választói névjegyzékbe, és az érintett kisebbségi közösségek megbízottjaik útján közremûködhessenek a kisebbségi választói névjegyzék összeállításában. A jegyzékbe való felvételhez objektív szempontrendszer kidolgozását javasolta. Eleminek látszó alkotmányos követelmény az is, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon kizárólag a képviselni kívánt közösséghez tartozó, ahhoz nyelvi és kulturális értelemben kötõdõ jelöltek vehessenek részt, nemkülönben, hogy kizárólag azokon a településeken jöhessenek létre kisebbségi önkormányzatok, ahol a képviselet iránt valós közösségi igény van. Sokatmondó tény: a biztos arra kérte az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy tekintse át: a büntetõ jogszabályok kellõ védelmet nyújtanak-e a kisebbségi önkormányzati választás tisztaságát sértõ cselekményekkel szemben, és amennyiben szükséges, készítse elõ a Büntetõ Törvénykönyv módosítását.
www.aceeeo.org 2007. február
9
Kisebbségi választás
Localinfo Önkormányzati Havilap
A kormányzati olvasatban a települési kisebbségi önkormányzati képviselõk 2006. október 1-jei választásának megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos állami feladatok végrehajtása sikeres volt. Tolmácsolásukban így festenek a tények: 2006. október 1-jén az ország 3 174 településén (köztük hét újonnan létrejött településen) került sor a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek általános választására. Az ország 1 435 településén a tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbség tagjai 2 049 települési kisebbségi önkormányzatot választottak, azaz közel kétszázzal többet, mint a 2002. évi választásokon. Ez – a szaktárca álláspontja szerint – jól mutatja, hogy „az új kisebbségi választási szabályok nem korlátozták, hanem sokkal inkább elõmozdították a kisebbségi képviselet érvényesítését.“ De nem árt tudni: 2007. március 4-én az elektoroknak lehetõségük nyílik arra, hogy – egy teljesen új eljárási rend szerint – megválasszák az összesen ötvenhét területi és tizenhárom országos kisebbségi önkormányzatot is. A települési kisebbségi önkormányzati választás jogi hátterét 2005. évi CXIV. törvénnyel teremtette meg az Országgyûlés. E törvények végrehajtására nem kevesebb, mint négy miniszteri rendelet született.
O 25/2006. (V. 5.) BM rendelet a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénynek a kisebbségi választói jegyzék összeállítása során történõ végrehajtásáról; O 29/2006. (V. 30.) BM rendelet a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénynek a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint a kisebbségi önkormányzati képviselõk választásán történõ végrehajtásáról; O 4/2006. (VIII. 1.) ÖTM rendelet a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint a kisebbségi önkormányzati képviselõk választása költségeinek normatíváiról, tételeirõl, elszámolási és belsõ ellenõrzési rendjérõl. O 3/2006. (VII. 26.) ÖTM rendelet a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek 2006. október 1. napjára kitûzött választása, valamint a települési kisebbségi önkormányzati képviselõk választása eljárási határidõinek és határnapjainak megállapításáról; Persze, az anomáliák már a kampány finisében szaporodó jogszabályok végrehajtása közben is fel-felsejlettek. „A választások jogi hátterét alkotó törvények sajnos most sem adtak teljes mértékben megfelelõ eligazítást a jogalkalmazók számára. Továbbra is fennálló feszültségforrás az ajánlószelvényekkel kapcsolatos visszaélés és a kampánycsend megsértése. Új jelenség, hogy a kompenzációs mandátumszámításnál a jogorvoslat során eltérõ bírói gyakorlat alakult ki az egyes megyékben“ – érzékeltette utóbb meglehetõsen visszafogottan az Országgyûléssel is az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium.. Az Országgyûlés 4,34 milliárd forintot állapított meg az önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választások pénzügyi fedezetétül, amely végtére is elegendõnek X 10
bizonyult a választások állami feladatainak végrehajtására. A választással összefüggõ beruházások, így az alkalmazásfejlesztések és az egyéb informatikai beruházások is közbeszerzési eljárások keretében, törvényesen lezajlottak. Az ellenõrzést – a választások egészének pénzügyi lebonyolítása vizsgálata keretében – az Állami Számvevõszék majd elvégzi. A mintegy hatvanezer választási bizottsági tag és a harmincezer köztisztviselõ, közalkalmazott pontosan és a jogszabályoknak megfelelõen dolgozott, biztosítva a választás törvényességét és a pártatlanságot. És ezt a gondolatmenetet erõsíti: bár az EBESZ nem tartotta szükségesnek, hogy a választásra megfigyelõket küldjön, számos nemzetközi megfigyelõ, valamint külföldi vendég akkreditáltatta magát az önkormányzati választásokra, akik a választási feladatok végrehajtását a nemzetközi demokratikus normákkal összhangban állónak találták. Az ún. etnobiznisz visszaszorítását segítette, hogy a választáson csak olyan állampolgárok vehettek részt, akik vállalták és kinyilvánították az adott kisebbséghez tartozásukat, valamint hogy jelöltet csak olyan szervezetek állíthattak, amelyeknek alapszabályban rögzített célja valamely kisebbség képviselete – nyugtázták a választási szervek. Amíg a kormány inkább a sikeres lebonyolítás mellett szóló kedvezõ tényeket gyûjtötte csokorba, a kisebbségi biztosnak – az anomáliákat láttán – jóval keményebben fogott a tolla.
Törvényes, de nem alkotmányos? A nemzeti és etnikai kisebbségek alkotmányos jogai között kitüntetett szerepe van annak, hogy létrehozhatják saját önkormányzataikat. A kisebbségi jogok érvényesülésének elõsegítése ugyan több szervezet, illetve intézmény feladatkörébe is beletartozik, ám kizárólag a kisebbségi önkormányzatok rendelkeznek törvényi felhatalmazással arra, hogy önállóan intézzék a kisebbségi közügyeket – bocsátotta elõre az ombudsman. Meglátása szerint „a korábbi választások ugyan törvényesen, a jogi szabályozásnak formálisan megfelelõen zajlottak, azonban álláspontom szerint nem voltak alkotmányosak. Nem érvényesült ugyanis az önkormányzatiság azon alapvetõ követelménye, hogy a választott testületeket a képviselt közösségek tagjainak kell létrehozniuk.“ Az elmúlt években a jogi szabályozás hiányosságai miatt ugyanaz a választói kör vehetett részt a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok megalakításában. Ennek következtében azokon a településeken is létrejöttek kisebbségi önkormányzatok, ahol nem élnek – illetve nagyon kis létszámban élnek – az állítólagosan képviselni kívánt közösséghez tartozók. A többségi társadalom tagjainak szavazatával számos olyan „kisebbségi“ jelölt szerzett mandátumot, akinek semmilyen kötõdése nem volt az érintett közösséghez. A biztos már az 1998. évi általános választásokat követõen felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényhozónak fel kell lépnie a visszaélések ellen, különben olyan legitimációs válság alakulhat ki, amely a kisebbségi
www.parlament.hu 2007. február
Kisebbségi választás
Localinfo Önkormányzati Havilap önkormányzati rendszer létét, fenntarthatóságát fogja veszélyeztetni. Az Országgyûlés 1998 és 2002 között kísérletet is tett arra, hogy új választójogi szabályokat alkosson, ám a kidolgozott törvényjavaslat elfogadásához nem volt meg a szükséges politikai támogatás. Végül a 2002. évi választásokon tapasztalt visszaélések ébresztették rá a jogalkotót, hogy a kisebbségi választójogi reform nem halogatható tovább. A 2002. évi LXI. törvény elfogadásával egyértelmûvé tette, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának joga a kisebbségi közösségeket, illetve azok tagjait illeti meg.
Az Alkotmány rendelkezései és a választójogi törvényi szabályozás közötti ellentmondás feloldása csak jogalkotás útján lehetséges. Az új kisebbségi választójogi törvény a biztos által is támogatott elsõ változata lehetõvé tette volna, hogy a kisebbségi közösségek maguk folytassák le azt az eljárást, amelynek keretében a választópolgárok X
felvételüket kérhetik a választói jegyzékbe. Az új, egységes szerkezetbe foglalt javaslat tartalmazta ugyan, hogy a kisebbségi választópolgárok nyilvántartása céljából településenként külön választói jegyzéket kell létrehozni, azonban a végszavazásig „kirostálódtak” azok a garanciális rendelkezések, amelyek a visszaélések megelõzése érdekében ellenõrzési jogköröket biztosítottak volna az érintett közösségeknek. A törvényjavaslatot végül a biztos aggályai ellenére az Országgyûlés 2005. június 13-i ülésén elfogadta. A köztársasági elnök az elõzetes alkotmányossági vizsgálatát indítványozta annak a rendelkezésnek, amely lehetõvé tette volna, hogy a települési kisebbségi önkormányzat legtöbb szavazattal megválasztott képviselõje – meghatározott szavazatarány elérése esetén – nyilatkozatával a helyi önkormányzat képviselõ-testületének tagjává válhasson. Az Alkotmány-bíróság azonban megállapította, hogy a megtámadott elõírások alkotmányellenesek, így a törvényt nem lehetett kihirdetni. Az Országgyûlés utóbb úgy orvosolta a problémát, hogy kiemelte, törölte a települési önkormányzatokban való kedvezményes mandátumszerzés szabályait. Errõl egy késõbbi törvényben kívánt rendelkezni, ám a 81/2005. (X. 19.) OGY határozatban megerõsített vállalásának máig nem tudott eleget tenni a T. Ház…. A 2006. évi települési kisebbségi önkormányzati választásokat azonban megtartották. Holott a hatályos törvényi szabályozás – a kisebbségi ombudsman megállapítása szerint – csak azok számára biztosítja a választás és a választhatóság jogát, akik nyilatkozatot tesznek a kisebbségi közösséghez tartozásukról. Ebbõl pedig logikusan következett: alapvetõ fontosságú volt, hogy a kisebbségi választópolgárok megfelelõ tájékoztatást kapjanak az önkéntes regisztráció lehetõségérõl. Márpedig a kisebbségi önkormányzatok megalakítását ez alkalommal sem kísérte olyan médiaérdeklõdés, mint a helyi önkormányzati választásokat. A széles körûnek nem mindig mondható tájékoztatás mellett szép számmal voltak olyan személyek, akik csak a szavazás napján szembesültek azzal, hogy – miután nem kérték a kisebbségi választói jegyzékbe való felvételüket – nem vehetnek részt a ki-sebbségi önkormányzat létrehozásában. Jórészt a jogi szabályozás következetlenségére vezet-
www.valasztas.hu 2007. február
11
Kisebbségi választás
Localinfo Önkormányzati Havilap
Az Országos Választási Bizottság a Ve. 115/N. § (1) és (2) bekezdése alapján az országos kisebbségi önkormányzatok tagjai választását az alábbi országos kisebbségi önkormányzati választásokra vonatkozóan tûzi ki, egyben az országos kisebbségi önkormányzatok létszámát az alábbiak szerint állapítja meg:
hetõ vissza, hogy miközben a kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt elviekben csak a kisebbségi közösségek tagjai kérhették, a gyakorlatban bárki egy formális nyilatkozat megtételével jogot szerezhetett a közösséghez tartozásra, tehát a választásokon való részvételre. A nyilatkozat valóságtartalmát a választási szervek nem vizsgálhatták, így a jegyzõk akkor sem utasíthatták el a kérelmet, ha nyilvánvaló volt, hogy az adott személynek semmilyen kötõdése nincs a felvállalt kisebbségi közösséghez. Így számos kisebbségi önkormányzat és társadalmi szervezet jelezte, hogy olyan településeken is nagy számban vettek fel választópolgárokat a jegyzékbe, ahol valójában nincsen kisebbségi közösség. A törvénymódosítás egyik deklarált célja az volt, hogy a kisebbségi önkormányzati választást csak akkor lehessen megtartani, ha ezt a képviselt közösség tagjai kellõ számban igénylik. A valóság ezzel szemben igen tarka képet mutat. Az Országos Szlovák Önkormányzat tájékoztatása szerint Perkupán és Szekszárdon a kisebbségi választói jegyzékbe felvettek létszáma alapján ki kellett tûzni a választást, azonban azt nem lehetett megtartani, mert a szlovák szervezetek elzárkóztak attól, hogy jelölteket állítsanak, új jelölõ szervezet megalakítására pedig nem volt mód. Az Országos Ukrán Önkormányzat ezzel szemben arról számolt be, hogy egyes „álkisebbségi“ jelölõ szervezetek közremûködésével most is több, tényleges közösségi legitimációval nem rendelkezõ kisebbségi önkormányzat alakult meg. Más kisebbségek körében is elõfordultak visszaélések, így például a Magyar–Román Demokratikus Szövetség jelöltjei Budapest X., XIV. és XV. kerületében román kisebbségi önkormányzatot hoztak létre. Ennek a szervezetnek – Kaltenbach Jenõ megállapítása szerint – döntõ szerepe volt abban, hogy 1999ben nem voltak megtarthatók a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának megválasztására összehívott elektori gyûlések, és csak törvénymódosítással volt biztosítható a határozatképesség. A választási nyilvántartás adataiból pedig az is kitûnik, hogy a Magyar–Román Demokratikus Szövetség vezetõje egyidejûX 12
leg egy másik kisebbség jelölõ szervezetének a képviseletét is ellátja… Magyarán: az adott közösséghez nem tartozók is mandátumot nyerhetnek. Márpedig nem szerencsés „albérletbe“ adni a kisebbségi képviseletet.
Láthatatlan kampány A kisebbségi önkormányzati választásokon is fontos szerepe volt, pontosabban lehetett volna a kampánynak. Ezt azonban gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a jelöltek nem ismerhették meg a kisebbségi választói jegyzékbe felvettek adatait, és így nem tudtak kapcsolatba lépni a potenciális szavazóikkal. A kampányüzenetek közvetítésének legelterjedtebb eszköze a plakát és a szórólap, ezek azonban akkor igazán hatásosak, ha tervszerûen, célirányosan helyezik ki ezeket. Ám erre nem volt lehetõség, hiszen – különösen a nagyobb településeken – még az sem volt ismert, hogy a választópolgárok mely utcákban élnek. Miközben a kampány „lételeme“ a nyilvánosság, a jelöltek a választói gyûlések helyszínérõl és idõpontjáról sem tudták tájékoztatni a választókat, vagyis nem tudták megszólítani a választópolgárokat. Az eddigieknél kevesebb lengyel, szerb és szlovén önkormányzat alakult meg. Kis mértékben nõtt a horvát, az örmény, a román és a szlovák testületek száma. Mintegy 11–13 %-kal több cigány, görög és német önkormányzat jött létre. Jelentõsen, 26,6 %-kal emelkedett a bolgár testületek száma. Az eddigieknél 58,3 %-kal több ukrán önkormányzatot választottak, és kiugróan nagy, 67,7 %-os növekedés tapasztalható a ruszin testületek körében. Kedvezõ változás, hogy nem jöttek létre kisebbségi önkormányzatok egyes olyan megyékben, ahol köztudottan nincsenek jelen a képviselendõ közösségek. Így például eddig Hajdú-Biharban szerb, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szlovén önkormányzat mûködött, ám ezek most nem tudtak megalakulni. Ezúttal is születtek azonban meglepõ választási eredmények. A hazai románság „bázisa“ az anyaországgal határos három megye, ennek ellenére a már eddig is létezõ fõvárosi kerületi testületek mellett Pest és Borsod-Abaúj-Zempén egy-egy településén is kisebbségi önkormányzatot választottak. Elgondolkodtató, hogy az eddigi öt megye mellett ezúttal Fejérben, Hevesben, Komárom-Esztergomban és Nógrádban is alakult ruszin testület. A várakozások ellenére nem csökkent, ellenkezõleg, 12,5 %-kal nõtt azon települések, illetve fõvárosi kerületek a száma, ahol egyszerre öt, vagy annál is több kisebbségi önkormányzatot választottak. Jelzésértékû az is, hogy 2006-ban 119 olyan településen hoztak létre kisebbségi önkormányzatot, ahol a 2001. évi népszámlás adatai szerint senki, vagy legfeljebb három fõ vallotta magát az adott nemzetiséghez tartozónak, illetve számolt be nyelvi vagy kulturális kötõdésérõl. Ezek közül 74 településen most elõször, de bizonyára nem utoljára választottak kisebbségi képviselõket… Végtére is a kisebbségek államalkotó tényezõk. S manapság – tisztelet a szép számú kivételnek! – olykor még mindig könnyebb álönkormányzatot színlelni, mint legitim kisebbségi képviselõket választani. Bodnár Lajos
[email protected]
www.meh.hu 2007. február
Elkészült a számítógéppel nem rendelkezõk elektronikus információhoz juttatását elõsegítõ Közigazgatási és Jogi Ügyféltájékoztatási Rendszer -
ÉRINTÕKÉPERNYÕS KÖZÖSSÉGI INFO -TERMINÁLOK A LAKOSSÁG JOGI TÁJÉKOZTATÁSÁRA
Magyar Hivatalos Közlönykiadó a Magyar Köztársaság hivatalos lapjának a Magyar Közlönynek és az ágazati közlönyöknek a kiadója hosszú távú célul tûzte ki, hogy lakóhelytõl és anyagi lehetõségeitõl függetlenül mindenki egyenlõ eséllyel juthasson hozzá a jogi információkhoz, s válhasson ezáltal is a jogi kultúrában jártas, jogkövetõ állampolgárrá.
A
A fenti cél elérése érdekében a Közlönykiadó szakembergárdája két éves fejlesztõmunkájának eredményeképpen – az e-Selectrade-Computer Kft közremûködésével – elkészült a Közigazgatási és Jogi Ügyféltájékoztatási Rendszer (KÖJÜR), amely jelentõs segítséget nyújthat – megfelelõ mûködtetés és tartalomszolgáltatás esetén – a digitális esélyegyenlõség feltételeinek javításához, a lakossági tájékoztatás színvonalának emeléséhez. E céllal kerül telepítésre az az egyedülálló jogi információs terminálhálózat, amely az ország legfontosabb, legnagyobb ügyfélforgalmú közhivatalaiban és intézményeiben megforduló felhasználók számára lehetõvé teszi a hatályos jogszabályok elérését. A Közlönykiadó az elmúlt évben több városba, fõvárosi kerületbe, illetve 6 Kistérségi Felzárkóztató Központba – összesen 34 helyre – telepítette ki a Közigazgatási és Jogi Ügyféltájékoztatási Rendszer érintõképernyõs terminálját. Ezen idõszak alatt megkezdõdött a terminál információkkal való feltöltése. A terminál jelenleg a Magyar Hivatalos Jogszabálytár hatályos és frissített, hiteles forrásból származó jogszabályait tartalmazza. Az önkormányzati rendeletek még nem szerepelnek a terminálon. A jogszabályi környezet változása és az információ-technológia fejlõdése elengedhetetlenné teszi egy olyan, az ügyfelek számára készült, magas szintû ügyfélinformációs rendszer mûködtetését, mely segítséget nyújt az ügyfélbarát közigazgatás törvényben lefektetett követelményeinek végrehajtásához, azok számára is, akik még nem rendelkeznek számítógéppel, illetve internetes kapcsolattal. Több önkormányzat értékelte a rendszert és megállapítható, hogy az azonnali frissítésû hatályos jogszabálytár szinte nélkülözhetetlen a hivatalok napi munkájában, illetve a jogkeresõ közönség tájékoztatásában. A Magyar Hivatalos Közlönykiadó az önkormányzatok segítségével egy olyan rendszert tud mûködtetni és továbbfejleszteni, amely hozzájárul az önkormányzat és az ügyfelek kapcsolatának minõségi javulásához és ez növeli az ügyfelek megelégedettségét. A Kiadónak szándékában áll a terminál továbbfejlesztésével a helyi önkormányzatoknál illetve kistérségekben a hatályos önkormányzati rendeleteket is keresõrendszerben feldolgozni, valamint az info-terminálon szolgáltatott információk körét bõvíteni.
MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNYKIADÓ 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.
[email protected]
-
[email protected]
Közbeszerzés
Localinfo Önkormányzati Havilap
A legnehezebb közbeszerzés Az élelmiszer-a alapanyag beszerzésére irányuló közbeszerzéseknek már az elõkészítése is bonyolult feladat – de sokszor a legaprólékosabb elõkészítés ellenére sem születik meg a várt eredmény. Ki gondolná, mennyi mindenre kell figyelni egy élelmiszeralapanyag-beszerzésnél? Például fontos lehet a megrendelõ számára, hogy közel egyforma méretû csirkecombok kerüljenek az intézetben lakó gyerekek tányérjára. A gyerekek figyelnek erre, tehát az intézet vezetõjének is figyelnie kell erre. De az is különös jelentõséggel bírhat, hogy a mirelit zöldség megfelelõ kiszerelésben érkezzen, hiszen a fel nem használt, felbontott csomagolású zöldség szabályszerû visszacsomagolása bonyolult folyamat. Legutóbb bonyolított eljárásunkban az ajánlatkérõ elhatározta, hogy ha már fizet, akkor következetesen érvényesíti elvárásait; olyan feltételeket határoz meg a közbeszerzési eljárásban, amely számára a legjobb minõséget és a legmegfelelõbb kiszerelést biztosítja. Többéves tapasztalatai sok negatív példával szolgáltak. Állandó problémát okozott az, hogy a szállítók a megkötött szerzõdésben meghatározott kiszereléstõl eltérõen szállították az alapanyagokat. „Ennek most vége!” – határozta el a megrendelõ. Ha minõségi szolgáltatást várunk el, akkor a követelményrendszer megfogalmazásának is korrektnek kell lenni. Kezdjük a részek meghatározásánál! Az élelmiszeralapanyag beszerzése esetében – a termékek összetettsége, sokfélesége miatt – részajánlattételre van lehetõség. Elsõ kihívás: a részek meghatározása úgy, hogy azok megfeleljenek a piaci kínálatnak. Például jobb ár érhetõ el, ha a tõkehúsok esetében külön részbe tartoznak a sertéshúsok, és külön részt képeznek a baromfihúsok. Így olyan beszállítónak is lehetõsége lesz jelentkezni, aki csak baromfihúsok szállításával foglalkozik. De célszerû a tojás önálló részként szerepeltetése is ugyanebbõl a megfontolásból. Kiszerelés. Esetünkben a dokumentáció mûszaki leírás részében szerepeltettük a pontos kiszerelést. Az ajánlatkérõ pl. a sertéshús kiszerelését daraboltan, 2 kg-os darabokban írta elõ, a mélyfagyasztott termékek többségénél 2 kg-os kiszerelést követelt meg, és tõkehúsoknál elõírta a vákuumcsomagolást is; a csirkecombokat pedig 20–25 dkg-os nagyságban kérte. Miért? Mert neki ez fontos, hiszen a napi tevékenységét segíti, és mert elõre akarta tisztázni a jövendõbeli nyertessel, hogy elvárja a megadott kiszerelésben történõ teljesítést. Fõleg gyermekintézményeknél fordul elõ, hogy egyes termékek kedvencnek számítanak: egyik fajta pudingnak vagy szaláminak nagyobb sikere van a gyerekek körében, mint a másiknak. A közbeszerzési törvény nincsen tekintettel az ízlésre: konkrét terméket, gyártót csak a pontosabb meghatározás érdekében a „vagy azzal egyenértékû“ megjegyzés használatával nevezhet meg az X
ajánlatkérõ. Ezért is fontos, hogy minden lehetséges esetben csatolja be az ajánlattevõ az általa ajánlott termék összetételének, származásának megállapítására vonatkozó termékazonosító bizonylatot, gyártmánylapot. Az ajánlatkérõnek sem nagy boldogság termékenként ellenõrizni ezeket a bizonylatokat (itt jegyezzük meg: élelmiszer-beszerzésnél több idõt kalkuláljunk az ajánlatok mûszaki tartalmának ellenõrzésére!), de egyrészt a termékazonosító bizonylatokból lehet meggyõzõdni arról, hogy a megajánlott termék mûszaki paramétereiben megfelele az ajánlatkérõ elvárásainak, másrészt késõbb, a szállítások során ezek alapján kérhetõ számon a minõség. Élelmiszer-beszerzésnél számtalanszor találkozunk azzal, hogy az ajánlattevõ „visszaír“ az ajánlatkérõnek, úgy adja meg az ajánlatát, hogy nem nevezi meg az általa szállítani kívánt terméket, hanem az ajánlatkérõ szófordulatát használja, és úgy adja meg az ajánlatát, hogy pl. „baromfi párizsi X minõség, vagy azzal egyenértékû“. Ez nem tekinthetõ ajánlatnak, hiszen nem konkrét a megnevezés. Ezzel kapcsolatban hiánypótlás sem kérhetõ, mivel az érintené az ajánlat tartalmát. Esetünkben huszonhét ajánlatból tíz ajánlatot kellett érvénytelennek nyilvánítani azért, mert nem olyan kiszerelésben adott ajánlatot az ajánlattevõ, mint ahogyan azt az ajánlatkérõ megkövetelte. Most tehát több termék esetében új eljárást kell lefolytatni az ajánlatkérõnek, de meggyõzõdése nem változott: nem enged a minõségbõl, következetesen érvényesíti elvárásait. Elõbb-utóbb megszokják a beszállítók, hogy az ajánlatkérõk nincsenek kiszolgáltatva, a pénzükért feltételeket támaszthatnak, és lehetnek határozott elvárásaik.
Várjuk kérdéseiket! Dr. Littmann Éva hivatalos közbeszerzési tanácsadó Hivatalos Közbeszerzési Tanácsadók Szövetsége PPP Munkabizottsága társvezetõje Telefon: 06-20-927-0910 E-m mail:
[email protected] Új szolgáltatás! Már lefolytatott közbeszerzési eljárásokat átvizsgálunk, véleményezünk, tanácsokkal szolgálunk a további hibák elkerülése érdekében! Szolgáltatásunk igénybe vételével eleget tehet a Kbt. 308.§ (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének. Vegye fel velünk a kapcsolatot! Elérhetõségek: Tel: 06-20-927-0910, Fax: 06-1-788-5801
www.kozbeszerzok.hu 2007. február
17
Európai Unió
Localinfo Önkormányzati Havilap
Élmezõnyben a magyarok Az uniós források lehívásában még mindig a legjobbak között vagyunk Két és fél évvel Magyarország uniós csatlakozása után, és az elsõ hároméves (2004 és 2006 közötti) idõszak végrehajtásának félidejében már felállítható egy objektív mérleg a felzárkóztatási alapok magyarországi felhasználásáról, miként a magyar teljesítmény is összevethetõ a többi új tagállaméval. Az Európai Bizottság legfrissebb, január eleji helyzetet tükrözõ adatai szerint Magyarország továbbra az élmezõnybe tartozik a tíz 2004-ben csatlakozott ország közül a legszámottevõbb strukturális alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) rendelkezésre álló források lehívásában. A Bizottságtól kapott tájékoztatás szerint hazánk a 2004 és 2006 között az ERFA-ból rendelkezésre álló 1,24 milliárd eurós támogatási keret 48 százalékát használta fel eddig, vagyis az ország számára elérhetõ pénzek közel felét már átutalta Brüsszel az államkincstárnak. Mint ismeretes, az n+2-es szabálynak köszönhetõen egy adott tárgyévben rendelkezésre álló támogatást legkésõbb az attól számított második év végéig fel kell használni. A 2004-es keretet ennek megfelelõen 2006 végéig kellett lehívni, ami úgy tûnik, hiánytalanul sikerült. A 2005-ös keret felhasználására pedig 2007 vége, a 2006. évire pedig 2008 vége a határidõ. Magyarország ezzel a hatvan százalék fölött tartó Szlovénia és az ötven százalék körül teljesítõ Észtország után a harmadik helyet foglalja el pillanatnyilag az eredményességi listán. A források alig huszonhét százalékának lehívásával jelenleg Lettország a sereghajtó, de a csehek és a lengyelek sem brillíroztak eddig.
Hivatalos magyar adatok szerint egyébként a szerzõdéskötéssel lekötött összeg is megközelítette a 2004-es keret száz százalékát. A megkötött támogatási szerzõdések közel kétharmadánál pedig már a kifizetésre is sor került, 326 milliárd forint értékben. Brüsszelben a 2004 és 2006 közötti Nemzeti Fejlesztési Terven belül elfogadott operatív programok teljesítméX 18
nyével is elégedettek (ezekbõl összesen öt van). Kivétel nélkül valamennyi magyar OP esetében teljesült például a minimális kifizetési elõirányzat, néhány esetében pedig még a 2007 végi minimális elõirányzatot is elérte a kifizetések szintje. Eddig a gazdasági versenyképesség javításának elõmozdítására hivatott operatív program teljesített a legfényesebben, de a környezetvédelmi, infrastruktúrafejlesztési és a regionális fejlesztési OP-k is sikeresnek bizonyultak: a teljesítési szint mindhárom esetében meghaladta a negyvenöt százalékot. Az Európai Bizottság a viszonylag hatékony magyar pénzfelhasználást elsõsorban a programok igazgatásában alkalmazott módszereknek tulajdonítja. Brüsszeli tisztviselõk meglátása szerint a teljesítmény fokozásában nagy szerepe volt annak, hogy az illetékes magyar hatóságok leegyszerûsítették a projektek kiválasztását, a szerzõdéskötési eljárásokat és a kifizetések lebonyolítását. Az egyszerûsítés mindenekelõtt abban nyilvánult meg, hogy csökkentették a pályázóktól igényelt dokumentumok számát, és lehetõvé tették a pályázatok és a számlák elektronikus úton való benyújtását is. A Bizottság szerint ezzel együtt nagy kihívás lesz az, hogy 2008 végéig valamennyi rendelkezésre álló támogatást fel kell tudni használni. A strukturális alapból folyó árakon közel kétmilliárd euró jár Magyarországnak 2004 és 2006 között. További másfélmilliárd euróhoz juthat az ország közösségi forrásból a költséges környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra beruházásokhoz, amit a kohéziós alapból finanszíroznak. A kedvezõ összképet némiképp árnyalja, hogy a negyvennyolc százalékos felhasználási arányból tizenhat százalék volt az EU által kifizetett elõleg, ezért Brüsszel szerint az operatív programok végrehajtásán még javítani kell ahhoz, hogy a 2008 végi határidõre az összes forrást le lehessen hívni. A Bizottságnál arra is rámutatnak, hogy a kohéziós alapból járó támogatások felhasználásában hazánk már messze nem áll olyan jól, mint a strukturális alapok esetében. A 2006 végén mért harmincöt százalékos abszorpciós szinttel Magyarország csak a középmezõnyben foglal helyet az EU-tízek között, Csehország, Szlovákia, Észtország és Lettország után. Brüsszelben a gyengébb teljesítményt a korábban zöld jelzést kapott projektek a kívánatosnál alacsonyabb színvonalára vezetik vissza, és arra hívják fel a magyar szervek figyelmét: a projektek minõségére legalább olyan nagy hangsúlyt helyezzenek, mint a pénzügyi teljesítésre. Gyévai Zoltán/Brüsszel
www.europa.eu 2007. február
Területfejlesztés
Localinfo Önkormányzati Havilap
Indul a pályázati dömping Hogyan befolyásoljuk a Nemzeti Fejlesztési Terv helyi megvalósulását? Még van lehetõsége az önkormányzatoknak, hogy befolyásolják, milyen projektek valósuljanak meg a következõ években az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében. Az ÚMFT végrehajtásáról szóló kétéves cselekvési tervek elkészítésének volt már ugyan tavaly novemberi, sõt idén januári határideje is, ám még mindig nem készültek el. A településeknek jelenleg a kistérségi szintû akció-,, vagy – újabb keletû nevén – cselekvési terveken kellene dolgozniuk, ám még ezek szempontrendszerét sem hozták nyilvánosságra. Szakértõnk segítségével a megjelent operatív programok alapján igyekszünk támpontokat adni, minek, s hogyan kell szerepelnie a kistérségi tervekben, hogy nagyobb eséllyel építsék be azokat a regionális akciótervekbe. Fejlesztési terv, operatív program, programkiegészítõ dokumentum, akcióterv, cselekvési terv… ember legyen a talpán, aki el tud ezek közt igazodni. Az alábbiakban igyekszünk röviden összegezni, mi micsoda, és milyen fázisban van az elfogadása. Az európai uniós támogatások felhasználásának elõfeltétele egy átfogó nemzeti szintû stratégiai terv kidolgozása. Átfogó stratégiai terv a sokat emlegetett Új Magyarország Fejlesztési Terv – amely az elsõ Nemzeti Fejlesztési Terv folytatása, NFT II.-ként is emlegetik –, valamint az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv, amely pedig a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv folytatása. A stratégiai tervhez – többfordulós társadalmi egyeztetés után – programok készültek. Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési tervhez ágazati és területi (régiós) operatív programok kapcsolódnak. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Tervhez pedig az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program kapcsolódik.
ÚMNFT: a nagy stratégia Az Új Magyarország Fejlesztési Tervet a huszonöt tagállam közül negyedikként juttatta el a magyar kormány Brüsszelbe, még az õsszel – decemberben pedig a részleteket bemutató operatív programokat is benyújtották az Unióhoz. Az ÚMNFT-t és az operatív programokat az Európai Unió hivatalosan befogadta. A fejlesztési tervvel kapcsolatban a Bizottságnak csak tudomásulvételi joga van. A tárgyalások során a Bizottság az unió átfogó céljainak való megfelelést vizsgálja, ilyenek például a klímaváltozásra, vagy az esélyegyenlõség érvényesülésére vonatkozó uniós törekvések. Az Európai Bizottság által megvitatni javasolt kérdések között szerepel például a környezetvédelmi és a közlekedési ráfordítások arányának esetleges módosítása, vagy a versenyképességi célú források további növelése.
A vidékfejlesztés terve Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a Stratégiai Terv tovább részletezett változata, s intézkedések szintjén tartalmazza a 2007 és 2013 közötti fejlesztési idõszak agráriumra és vidékfejlesztésre vonatkozó prioritásait. A továbbiakX
ban az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel (ÚMNFT) és az ehhez kapcsolódó tervezéssel foglalkozunk, de a vidékfejlesztéssel kapcsolatban annyit azért érdemes itt rögzíteni, hogy azt januárban küldte el a kormány Brüsszelbe, a hozzá kapcsolódó program pedig a tervek szerint februárban kerül az Unió asztalára. Noha a brüsszeli jóváhagyás várhatóan nem érkezik meg addig, az elsõ pályázatokat elõreláthatólag áprilisban nyújthatják be a gazdálkodók; ebben az évben a tervek szerint – és megfelelõ érdeklõdés esetén – mintegy harmincmilliárd forinthoz juthatnak hozzá támogatásként. Hazánk 2007 és 2013 között 22,4 milliárd eurós uniós támogatásban részesül, ebbõl mintegy ötmilliárd euró fejlesztési forrást lehet az agrárium, a vidéki környezet és a vidéki térségek fejlesztésére költeni.
A program-kkiegészítõ dokumentum a múlté A 2004–2006-os idõszakban – az elsõ Nemzeti Fejlesztési Terv idején – az operatív programok gyakorlati végrehajtása érdekében az Európai Unió úgynevezett program-kiegészítõ dokumentumok készítését is elõírta, amelyek kapcsolatot teremtettek az operatív programok, valamint a pályázati kiírások között. Az európai uniós alapok felhasználását szabályozó uniós rendeletek a 2007–2013-as idõszakra vonatkozóan több területen is jelentõs változásokat hoztak, így az operatív programokat a korábbinál is átfogóbb, stratégiai jellegû tervként határozzák meg, ugyanakkor már nem teszik kötelezõvé program-kiegészítõ dokumentum készítését. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szerint a stratégiai tervezés szakmai követelményei szükségessé teszik a végrehajtás konkrét feladatainak rögzítését, ezért az a döntés született, hogy minden Operatív Programhoz létreehoznak egy vagy több olyan dokumentumot, amely részleteiben is kibontja az operatív program szakmai tartalmát, illetve rögzíti a végrehajtás konkrét lépéseit. Ez a dokumentum az akcióterv.
Mi az az akcióterv? Az akciótervek két-két évre készülnek, és évenként felülvizsgálják õket. A kidolgozásért az egyes operatív programok
www.localinfo.hu/nvt 2007. február
19
Területfejlesztés
Localinfo Önkormányzati Havilap
irányító hatósága – a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) illetékes szervezeti egysége – a felelõs, amely e munkába a szakminisztériumok és Regionális Fejlesztési Ügynökségek szakembereit is bevonja. Az akciótervek elfogadása és esetleges módosítása kormánydöntéssel történik. Egy akcióterv egyetlen operatív program egy adott prioritására vonatkozik, és tartalma közvetlenül levezethetõ magából az operatív programból. Különbözõ pályázati konstrukciókat, és kiemelt, egyedi projekteket egyaránt tartalmazhat – avatta be a részletekbe lapunkat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kommunikációs igazgatósága.
tések. Amennyiben az önkormányzatoknak vannak ilyen jellegû és jelentõségû javaslatai vagy igényei, úgy elsõsorban a regionális fejlesztési tanácsnál, illetve – ágazati jellegû fejlesztés érdekében – az illetékes minisztériumnál kezdeményezhetik azt a folyamatot, amelynek eredményeként a javaslat bekerülhet a tervezés rendszerébe – tudatta az NFÜ, megjegyezve: számos település, kistérség kezdte már el saját fejlesztési programjának összeállítását, illetve ennek részeként projektjavaslatok megfogalmazását az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében rendelkezésre álló uniós források felhasználása érdekében.
…és ami nem akcióterv
Az akciótervek tartalmazzák a kiírásra kerülõ pályázatok paramétereit, például azt, hogy azok mikor, milyen célcsoport számára, milyen összeghatárokkal és milyen feltételekkel indulnak, s milyen mérhetõ eredményeket várnak a megvalósításuktól. A pályázati úton megvalósuló projektek elõkészítését természetesen már most is érdemes megkezdeni – húzta alá érdeklõdésünkre az NFÜ –, de a pályázati anyagok befogadására csak az akciótervek véglegesítését követõen nyílik mód. (Kérdés, ennek ellenére hogyan lehet, hogy nincsenek akciótervek, mégis megjelentek már az elsõ unós kiírások? Erre az ad magyarázatot, hogy a kormány ideiglenes akciótervek kidolgozására kérte az irányító hatóságokat azokra a területekre, amelyeket az elsõ kiírások érintenek.)
Hol lobbizzunk egyedi projektekért? Az akciótervekben nevesítik azokat a jelentõsebb egyedi projekteket is, amelyek pályázat nélkül valósulnak meg. Az ilyen projektek indítását a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen túl a szakminisztériumok és a regionális fejlesztési tanácsok kezdeményezhetik. Ezek általában országos jelentõségû és hatású, sok esetben jogszabályi kötelezettségbõl fakadó fejleszX 20
Az elmúlt hónapokban többször, több helyen lehetett hallani, hogy az önkormányzatok legyenek résen és készítsék el saját akcióterveiket; vagy legalább a kistérségek „akciózzanak“. Ezzel kapcsolatban az NFÜ által közölt jelenlegi hivatalos álláspont az alábbiakban foglalható össze: „Az ‘akcióterv’ kifejezés az operatív programokhoz kötõdik. Éppen ezért javasolta az NFÜ, hogy az egyes kistérségekben zajló tervszerû felkészülés érdekében készülõ dokumentumok esetében – melyek jellegükbõl adódóan egyszerre több operatív program lehetõségeire is építhetnek – lehetõleg más elnevezést (pl. ‘cselekvési terv’) használjanak. A cselekvési terv kidolgozását segítõ dokumentum várhatóan ez év elsõ hónapjaiban készül el az NFÜ és az ÖTM együttmûködésében.“ Magyarán, ha kell is készíteni tervet, az inkább cselekvési és inkább kistérségi legyen. Ettõl függetlenül a települések nem állhatnak tétlenül: ha befolyásolni akarják a kistérségi terveket, lépniük kell. Fõszabályként csak így lehetnek hatással a regionális akciótervekre, magyarán arra, hogy mire is fogjuk költeni az uniós eurómilliárdokat. Amennyiben egy-egy település kész tervdokumentumokkal tud elõállni a kistérség számára, lényegesen nagyobb esélyei vannak a megvalósításra, mint ha szóban közli „álmait“.
Egyelõre nincs kiírás önkormányzatoknak A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kiírta az elsõ uniós pályázatokat a 2007–2013-as idõszakra, ám ezek között egyelõre nincsen olyan, amelyre önkormányzatok is pályázhatnának: a kiírások a kis- és középvállalkozóknak szólnak, különbözõ témákban. A kiírások szerint a projektek összköltségének legfeljebb harminc-negyven százalékára lehet pályázni, a többit önerõbõl kell a vállalkozásoknak elõteremteniük. Kivételt jelent a Munkahelyi képzések támogatása mikro- és kisvállalkozások számára, ahol hetvenöt-nyolcvanszázalékos finanszírozásra is igényt lehet tartani, mégpedig viszonylag könnyen teljesíthetõ feltételek mellett. Az új kiírásokkal egyidejûleg számos pályázóbarát intézkedés is életbe lépett. Ilyen például, hogy az önkormányzatoktól, egyházaktól és civil szervezetektõl már nem kérnek
www.nfh.hu 2007. február
Területfejlesztés
Localinfo Önkormányzati Havilap pénzügyi garanciát, s ennek keretét a gazdálkodó szervezeteknél a megítélt támogatás százhúsz százalékáról százra csökkentik. Fontos tudni, hogy idén is mûködik az önerõalap: összesen 10,1 milliárd forint fix keretösszeget biztosít a költségvetés – rászorultsági alapon – erre a célra. A forrásra a meghirdetett kiírásokkal együtt lehet pályázni. Az NFH egyablakos rendszert vezetett be, így a pályázónak elég mindössze egyetlen szervezettel felvennie a kapcso-
latot a támogatás igényléséhez. A közigazgatási hatósági eljárási törvény elõírásaival összhangban nem kérnek be az államtól megszerezhetõ igazolásokat. Megszûnik tehát az a gyakorlat, hogy minden pályázónak igazolnia kell például azt, hogy nem tartozik az adóhatóságnak; ilyen bizonyítási kötelezettségek már csak a nyerteseket terhelik. Nagy Ildikó Emese
[email protected]
Segédlet helyi akciótervek/cselekvési tervek elkészítéséhez
Az akcióterv fogalma: • Tartalmilag, pénzügyileg jól körülhatárolt tevékenység, fejlesztés leírása, idõbeli és/vagy egyéb korlátok közé szorítása, adott esetben programozása. • Az akcióterv általában célokat és az azok megvalósítását célzó követelmények meghatározását tartalmazza. Tulajdonképpen döntés-elõkészítõ terv meghatározott idõszakra, amely több tényezõ együttes hatására válik cselekvési tervvé, esetünkben egy adott projektterv idõben elhatárolt részeként. • A komplex projektterv alkalmas a célzott pályázati anyag elkészítésére, a kiírásoknak megfelelõ benyújtásra. • Rövid összefoglalónk helyi akciótervek elkészítéséhez nyújt segítséget, kiemelve, hogy minden program, pályázat tartalma más és más. Vannak azonban olyan kérdések amelyekre az akciótervnek választ kell adnia minden esetben. • Az akcióterv címe (a cím arra utal, hogy a település komplex programjának ez a részletes „ütemterve“) • A benyújtó (település, iskola stb.) bemutatása • A projekt ezen belül az akcióterv szerinti kezdési idõpont • A fejlesztés szakaszos megvalósítása Pénzügyi koncepció: • Tervezett összes költségek/ szakaszos bontása. • Támogatás összege, vagyis a forrás ütemezése. • Egyéb források szintén ütemezve.
Javaslat az akcióterv szerkezetére (példa: településfejlesztés) 1. A fejlesztés megfogalmazása, az érintett terület bemutatása • összefüggés az adott település fejlesztési célja a forrásként megjelölt operatív program között • a komplex területfejlesztési koncepció mûszaki és pénzügyi forgató könyve 15 évre. A fejlesztés általában hogyan szolgálja a szolgáltatások és környezeti fejlesztést. • A fenntartható fejlõdést biztosítja inkább, vagy felzárkózást, stb. 2. A fejlesztés részletes szakaszos bemutatása rész célok megjelölésével. • Településfejlesztési akcióterület meghatározása,
X
• A meglévõ állapot bemutatása • Operatív városfejlesztési koncepció Tartalmazza azokat a célindikátorokat, amelyeket az operatív programok is tartalmaznak példaszerûen (mutatószámok): Hatás indikátorok: Település lakóinak száma, Vándorlási egyenleg (betelepült, elvándorolt egyének száma) Eredmény indikátor: a fejlesztés következtében nõ a vállakózók száma, lakosság száma, fejleszthetõ az iskola stb. Pénzügyi koncepció. Idõben szakaszosan és forrás megjelöléssel. 3. A saját fejlesztés kapcsolódási pontjai az ágazati és /vagy más régiós operatív program más prioritásaihoz, vagy más uniós programokhoz • Pl. a Közép-Magyarországi Operatív program 3. prioritásához a régió vonzerejének fejlesztéséhez vagy • A Társadalmi Megújulás Operatív Programhoz / ágazati / • Más Európai Uniós projekthez (INTERREG, URBACT stb.) 4. A saját fejlesztés összefüggései más szervezettel Többcélú Kistérségi Társulás, más önkormányzat, oktatási intézmény, magán cég, bank 5. Horizontális elvek érvényesítése • Környezeti fenntarthatóság (partner megjelöléssel, pl. civilek) • Esélyegyenlõség és partnerség (pl. akadálymentesítés, kisebbségi foglalkoztatás a célterületen) 6. Összefoglalás: • Célok és eredmények a kiindulástól a megvalósítás befejezéséig • Összefüggések a településen belül más projektekkel, eddig megvalósított- saját erõs, vagy más forrásból finanszírozott projektekkel. • Cselekvési ütemterv (mit, mikor kell elvégezni a célok eléréséhez.) Forrás: Dr. Egerszegi Magdolna, Translingv-Ászok Bt.
www.tenderesz.hu 2007. február
21
Pályázatok
Localinfo Önkormányzati Havilap
P á l y á z a t f i g y e l õ Támogatás vizitdíj-a automata megvásárlásához
Építészeti nívódíj
Kiíró: Egészségügyi Minisztérium Pályázat címe: Vizitdíj és napidíj bizonylatolására szolgáló vizitdíj-automaták megvásárlásához nyújtandó támogatás igénybe vétele Benyújtási határidõ: 2007. április 30. Pályázhatnak: A vizitdíj fizetésben érintett egészségügyi szolgáltatók További információ: http://www.eum.hu/index.php?akt_menu=5067
Kiíró: Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Építésügyi és Településrendezési Fõosztálya Pályázat címe: Az év akadálymentes épülete 2006 Benyújtási határidõ: 2007. március 8. Pályázhatnak: Használatbavételi engedéllyel rendelkezõ, újonnan megvalósult vagy felújított közhasználatú épületek, illetve azok színvonalas építészeti-mûszaki részletmegoldásainak építtetõi, tervezõi és kivitelezõi További információ: http://www.vati.hu/main.php?folderID=1991&articleID= 9432&ctag=articlelist&iid=1
Kábítószerügyi képzésen történõ részvétel (EU) Kiíró: Európai Bizottság Pályázat címe: Részvételi lehetõség projektfejlesztés és menedzselés képzési programon kábítószerügyi kutatói szervezetek számára Benyújtási határidõ: 2007. február 20. Pályázhatnak: hazai drogügyi területen dolgozó szakmai szervezet munkatársai További információ: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=10055&arti cleID=31251&ctag=articlelist&iid=1
A Kultúra 2000 programban résztvevõk támogatása Kiíró: Nemzeti Kulturális Alapprogram Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma Pályázat címe: Pályázat a Kultúra 2000 keretprogramjában résztvevõk számára Benyújtási határidõ: 2007. február 20. Pályázhatnak: Az Európai Bizottság Kultúra 2000 programjának keretében – a 2005 októberében benyújtott, 2006. évben elbírált pályázaton – fõ-, illetve társszervezõként támogatásban részesült magyar és határon túli magyar kulturális szervezetek, amelyek rendelkeznek az Európai Bizottság által hatályosított szerzõdéssel További információ: http://www2.nka.hu/pages/sub4/palyazatok/kkei070220. html
22
Testvértelepülési pályázat
Kiíró: Európai Bizottság Pályázat címe: Testvértelepülési állampolgári találkozók, valamint tematikus hálózat-építés támogatása Beadási határidõ (következõ): 2007. március 15. Pályázhatnak: önkormányzatok Pályázati adatlap: http://eacea.ec.europa.eu/static/en/citizenship/documents/2007/citizens_meetings_application.doc
A biztonságos munkavégzés, munkavédelmi kutatások, ismeretterjesztés, képzés támogatása Kiíró szervezet: Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség (OMMF) Pályázat címe: Munkavédelmi pályázat – Biztonságos munkavégzés támogatása Benyújtási határidõ: 2007. február 28. Pályázhat: belföldi székhelyû jogi személy, jogi személyiség nélküli társaság, egyéni vállalkozó vagy költségvetési szerv Bõvebb információ: http://www.ommf.gov.hu/index.php?akt_menu=82&hir_re szlet=134
2007. február
Pályázatok
Localinfo Önkormányzati Havilap
P á l y á z a t f i g y e l õ Közintézmények energetikai felmérése
Ökoiskola Kiíró: Oktatási és Kulturális Minisztérium; Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Pályázat címe: Ökoiskola cím elnyerése Beadási határidõ: 2007. március 1. Pályázhatnak: Azon iskolák, amelyek a Közoktatási Törvény hatálya alá esnek. További információ: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=409&articleI D=228108&ctag=&iid=
Szociális szakemberek képzése; meghosszabbított határidõ Kiíró: Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium HEFOP Irányító Hatósága Pályázat címe: A társadalmi befogadás elõsegítése a szociális területen dolgozó szakemberek képzésével; Intézkedés: 2. Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerõpiacra való belépés segítésével Beadási határidõ: 2007. február 28-áig meghosszabbítva Elérhetõség: http://www.strapi.hu/eum/strapi.head.page?pid=DA_271 49
Kulturális együttmûködés a visegrádi országokban Kiíró szervezet: International Visegrad Fund Pályázat címe: A Visegrádi Alap kulturális együttmûködési támogatása (standard) Beadási határidõ: 2007. március 15. és szeptember 15. Pályázatot nyújthatnak be: A Cseh Köztársaságból, Magyar Köztársaságból, Lengyel Köztársaságból, és a Szlovák Köztársaságból természetes személyek, intézmények és szervezetek konzorciumai További információ: http://www.visegradfund.org/download/basic_small_HU.doc
Kiíró: Energia Központ Kht. Pályázat címe: Közintézmények Energetikai Felmérésének Támogatása / UNDP-2006 Beadási határidõ: Folyamatos, 2007. június 30-ig. Pályázhatnak: a) Helyi önkormányzatok, körjegyzõségek, többcélú kistérségi társulások, önkormányzati tulajdonú szervezetek, b) Az államigazgatási szervek, a közjogi személyiségû közintézetek és közalapítványok, c) Azon energetikai szolgáltatók és energetikai fejlesztõ vállalkozások, amelyek szerzõdéses viszonyban az önkormányzatokkal vagy közintézetekkel, az intézmények vagy intézmény csoportok energetikai veszteségfeltáró vizsgálatait vagy energetikai beruházásra vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányait készítik. A támogatás célja: A CO-kibocsátás csökkentése érdekében a végfelhasználói energia-megtakarítás elõmozdítása További információ: http://www.undp.hu/oss_hu/tartalom/palyazath/palyazath_body/palyh_un2006.htm
Bérlakás Hitelprogram Kiíró: Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság Pályázat címe: Bérlakás Hitelprogram Beadási határidõ: 2007. december 31. Kedvezményezettek köre: helyi önkormányzatok, önkormányzati társulások, többcélú kistérségi társulások További információ: http://www.mfb.hu/index.php?pageid=593
Norvég Alap Kiíró: Nemzeti Fejlesztési Hivatal Pályázat címe: EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok program Beadási határidõ: 2008. március 31. További információ: http://www.promei.hu/index.php?m=7369
2007. február
23
Visszatekintõ
Localinfo Önkormányzati Havilap
Januárban történt – Januárban történt Új rendelet a biológiai aktivitásértékrõl Az építési törvény múlt évi módosítása szerint egy település biológiai aktivitásértéke nem csökkenhet. Most elkészült a biológiai aktivitásérték számításáról szóló rendelet tervezete, amely az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium honlapján olvasható. A múlt évben módosított építési törvény új fogalomként vezette be a biológiai aktivitásértéket. A meghatározása így szól: egy adott területen a jellemzõ növényzetnek a település ökológiai állapotára és az emberek egészségi állapotára kifejtett hatását mutató érték. Amennyiben egy önkormányzat újonnan beépítésre szánt területet jelöl ki, egyidejûleg gondoskodnia kell arról, hogy a település közigazgatási területének biológiai aktivitásértéke nem csökkenhet. 2007.01.12.
Bírság Soroksárnak A Közbeszerzési Döntõbizottság egymillió forintra bírságolta a soroksári önkormányzatot, mivel ahelyett, hogy közbeszerzést írt volna ki, „csepegtetve“ végeztette el intézményeinek felújításait. Az önkormányzat még 2005-ben harmincnégy esetben bízta meg a Péhl Építõipari Kft.-t azzal, hogy a kerületi intézmények épületein végezze el a szükséges felújításokat. Az ÁSZ úgy vélte, hogy ezeknek a munkáknak az értéke meghaladta a közbeszerzési értékhatárt, ezért kezdeményezte a jogorvoslati eljárást. A Döntõbizottság véleménye szerint valamennyi munka a korszerûsítés körébe tartozik, ezért azokat összegeznie kell a megrendelõnek, és amennyiben meghaladja a végösszeg a törvényben szereplõ értékhatárt, akkor közbeszerzési eljárást kell indítania. Ez az értékhatár 2005-ben építési beruházásnál tízmillió, szolgáltatásnál pedig kétmillió forint volt; így az önkormányzat megsértette a kötelezõ elõírást. 2007.01.12
Be kell zárni a dögkutakat 2005. december 31-tõl elvileg nem lehetnek ivóvízre és talajra veszélyes dögkutak Magyarországon. Felszámolásuk elõtt az ország területén található dögkutak, dögterek többségét az érintett önkormányzatok vagy egy állattartó nagyüzem mûködtette. 2006. január elseje után az önkormányzatokra maradt ezek bezárása és fertõtlenítése, illetve a környezet utólagos rehabilitációja is. Azóta az állati tetemek és hulladék elszállításáról, megsemmisítésérõl szintén az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk.
Felhõkarcolók a Hungária körúton Folytatódik Budapest arculatának újrarajzolása, amihez mind a Fõvárosi Önkormányzat, mind a magánbefektetõk hozzájárulnak. A beruházások eredményeként a Hungária körút kaphat az eddigieknél hangsúlyosabb szerepet a fõváros életében, de a Duna mentén is felpezsdülhet az élet. Soha ilyen sok pláza és negyed nem fog épülni, mint most, mivel az összes kerületet érinti majd a hároméves útfelújítási program utolsó szakasza: 2007-ben a tervek szerint 133 helyszínen 156 kilométernyi utat bont meg és cserél ki a fõváros, összesen mintegy tizenhétmilliárd forintból. A várható óriási dugókat a 4-es metró állomásainak építése és az alagútfúrás, valamint a Szabadság híd felújítása, azaz lezárása tetézi majd. Mindezek nyitányaként elkezdõdött a 2-es metró felújításának újabb szakasza. Idén több olyan nagy horderejû ingatlanfejlesztés is indul vagy már folyik Budapesten, ami alapvetõ hatással lesz nemcsak a környéken élõk, de akár egy egész városrész életére. Ingatlanpiaci szakemberek szerint a nagyobb fejlesztések szempontjából ma még jobbára mellõzött Hungária körút az elkövetkezõ egy-két évben olyanná válhat, mint ma a Váci út. A Hungária körút leghamarabb átalakuló területe várhatóan a Kerepesi úti keresztezõdés lesz, ahol már az idén is komoly változásokra lehet számítani. Itt épül például a tervek szerint õszre elkészülõ Arena Plaza, ami egyébként az egyetlen budapesti bevásárlóközpont, melyet 2007-ben adnak át. Kelet-Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegû létesítményére mintegy kétszázmillió eurót költ a beruházó Plaza Centers Kft. 2007.01.15.
Galambûzés Mosonmagyaróváron Pirotechnikusok segítségével próbálják elûzni a galambokat Mosonmagyaróváron. A Frankel lakótelepen több ezer madár él, szinte megszállták a városrészt. A lakók szerint a galambok megterhelik a tetõszerkezetet, lerúgják a cserepet, ürüléküktõl pedig eldugulnak az ereszcsatornák. Az ott élõk próbálták már ráccsal, ketreccel, sõt mûbagollyal is távol tartani õket, de a galambsereg egyre növekszik. Az önkormányzat szombaton robbantásokkal próbálta elriasztani a környékrõl a szárnyasokat. Nagy István alpolgármester elmondta, a robbantások az ottlakókra és az épületekre nem jelentenek veszélyt, a galambok azonban szemmel láthatóan menekültek a háztetõkrõl.A galambriasztási akció egy hét múlva folytatódik. Akkor a madarak most megismert menekülési útvonala mentén, a városon kívül harminc hivatásos vadász próbálja majd puskavégre kapni a kártékony szárnyasokat. 2007.01.15.
2007.01.15. 24
2007. február
Visszatekintõ
Localinfo Önkormányzati Havilap
Januárban történt – Januárban történt Nagymágocs: kútba esett Kalózsziget
Ötpárti egyeztetés az ország jövõjérõl
Egyetlen kapavágás sem történt õsz óta Nagymágocson, holott az eredeti tervek szerint már épülnie kellene a szennyvízcsatornának, majd az új szociális otthonnak, késõbb pedig a luxusszállodának. Bár a bejelentett tervek túl szépnek tûntek, a Csongrád megyei Nagymágocs lakóinak jelentõs része mégiscsak bízott abban, hogy komoly a szándéka a községet megkeresõ fõvárosi befektetõknek, akik szennyvízcsatornát, új szociális otthont és szállodákat, ezer-ezerötszáz új munkahelyet ígértek. Mára a remény nagyrészt szertefoszlott, s maradt a vigasz, hogy a falu legalább anyagilag nem vesztett az ügyön. A nagyszabású tervek alapja a faluban álló, jelenleg szociális otthonként használt Károlyi-kastély volt. Bár a környékbeli negyvenhektáros park és tó gyönyörû környezetet biztosít, abban mindenki egyetért: az épület nem szociális otthonnak való. A kastélyban ma több mint háromszázötven idõs ember él: van olyan szoba, amelyen tíz-tizenöt lakó osztozik. A fenntartó Csongrád Megyei Önkormányzatnak azonban sem a kastély kiváltására, sem annak akadálymentesítésére nincs pénze, az épületet a mûemlékvédelmi elõírások miatt egyébként sem lehetne átalakítani. 2007.01.16.
Idén sem kell zöldkártya a lakóházakra Az új épületekre 2008 elsõ napjától, míg a meglévõkre – amennyiben el- vagy bérbe adják azokat – 2009. január 1tõl kell elkészíttetni az energetikai tanúsítványt – derül ki az önkormányzati és területfejlesztési miniszter rendeletének tervezetébõl. A kormányrendelet-tervezet három esetre írja elõ az energetikai tanúsítvány készítését. Az elsõ a használatbavételi engedély megszerzésétõl számított kilencvennapos határidõ. Második a lakás eladása, míg harmadik a bérbeadása. Az elsõ esetben 2008. január 1-tõl, míg a másik kettõben 2009 elsõ napjától lesz kötelezõ a tanúsítvány elkészíttetése. A tanúsítvány tíz évig érvényes, de hatályát veszti, ha az épület határoló szerkezeteit és épületgépészeti rendszerét megváltoztatják. Jelentõsebb felújításnál akkor is el kell készíttetni a tanúsítványt, ha a tulajdon és a használat változatlan marad. Szankciója – a mai álláspont szerint – nem lesz annak sem, ha a tulajdonos nem készítteti el az elõírt tanúsítványt. Ennek az az indoka, hogy a cél éppen az õ informálása; így ha lemond errõl, az a maga baja. A tanúsítványt csak építésügyi-mûszaki szakértõ készítheti el. (A szakértõnek egyetemi végzettség esetén nyolc év, míg fõiskolai végzettség esetén tíz év gyakorlattal kell rendelkeznie.) Az építész, illetve a mérnöki kamara ajánlása szerint egy ilyen szakértõ nyolcórás napidíja százhetvenezer forint. 2007.01.17.
A parlamenti pártok képviselõi megegyeztek, hogy ötpárti egyeztetéssorozat kezdõdik az ország jövõje szempontjából fontos kérdésekrõl február 1-jén. A párbeszédet kezdeményezõ SZDSZ nevében Horn Gábor ügyvivõ elmondta: megállapodtak, hogy kéthetenként találkoznak, és összesen hat fõ témát vitatnak meg zárt ajtók mögött. Azután tájékoztatják a pártok a közvéleményt saját álláspontjukról. Legalább egy szakpolitikus jelenik meg majd az egyeztetésen pártonként, s más politikusokkal is kiegészülhet a team, de a szakértõk is részt vehetnek a konzultáción tanácskozási joggal. 2007.01.17.
Az önkormányzati szerkesztõk felét kirúgták Az önkormányzati médiumok fõszerkesztõi közül minden másodikat kirúgtak a választásokat követõen – állította Zöldi László médiakutató, aki szerint ennek egyszerû az oka: a helyi erõs emberek azt hiszik, hogy „saját“ fõszerkesztõk kellenek a hatalmuk megõrzéséhez. Nagykanizsán, ahol tavaly váratlanul jobboldali gyõzelem született, az önkormányzat már novemberben felmentette a Kanizsa Újság igazgató-fõszerkesztõjét. A polgármester és a távozott szerkesztõ között munkajogi vita alakult ki, melyrõl a helyi lapban tájékoztatást adtak. Békéscsabán a helyi jobboldal szerint túlzottan liberális Sztojcsev Szvetoszláv fõszerkesztõnek és szerkesztõ kolléganõjének kellett felállnia, miután a Fidesz elhódította a polgármesteri széket és a testületi többséget az SZDSZ–MSZP koalíciótól. Orosházán az MSZP-s polgármester bukását „nem élte túl“ az Orosházi Élet fõszerkesztõje sem. A Bács-Kiskun megyei Kecelen szintén nemcsak a város vezetésében, hanem a helyi lap életében is váltást hozott az önkormányzati választás. A „repülõ fõszerkesztõ“ nem csak vidéki jelenség; például a XXII. kerületben az önkormányzati újság fõszerkesztõje szintén bánhatja, hogy nem az MSZP jelöltje gyõzött. 2007.01.17.
Megszorítások Somogy megyében Jelentõs megszorításokra kényszerül a somogyi közgyûlés; az idei költségvetésrõl döntõ, február közepén esedékes ülésen egyebek mellett minden eddiginél nagyobb létszámleépítésrõl is dönteni kell a testületnek. Enélkül veszélybe kerül a mûködõképesség, amelynek egyensúlyát a számok ismeretében a drasztikus létszámleépítés mellett sem lesz egyszerû fenntartani – mondta Gelencsér Attila, a megyei közgyûlés elnöke. 2007.01.31.
2007. február
25
Közlekedés
Localinfo Önkormányzati Havilap
Romló minõség, növekvõ árak Kompromisszum az agglomerációs közlekedési tarifákról Hatalmas botrányt okozott a Budapest környéki tömegközlekedési tarifák növelése. Az ügyben a megyei önkormányzattól kezdve a településekig mindenki megszólalt és – a fõváros kivételével – tiltakozott, ami végül is eredményre vezetett: elmaradnak az akár négyszáz százalékos áremelések; most „csupán“ tizenhárom százalékkal növekednek a jegyárak. Bár az ország szinte összes településén emelkedtek a helyi közlekedés díjai, a legnagyobb botrányt a Budapest környéki agglomerációs árváltozások okozták. A történet ott kezdõdött, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) kiadta a HÉV-viteldíjakról szóló rendelkezését, melynek értelmében január elsejétõl bizonyos esetekben akár négyszáz százalékkal is többet kellett volna fizetni az agglomerációs utazásért, mint korábban. Az áremelést az indokolta, hogy míg korábban az állam kilencvenszázalékos támogatást nyújtott a tanulók és nyugdíjasok részére a környéki busz- és HÉV-bérletek megvásárlásához, addig az új rendszerben már csak ötvenhat százalékos árkiegészítést adott. A kedvezményes BKV-bérletek árát úgy képzik, hogy a teljes árból levonják az árkiegészítés összegét: így a kevesebb állami hozzájárulás magasabb árat jelent. (A BKV augusztus és december között nem érvényesítette az árakban a jogszabályi változásokat – ez mintegy háromszázmillió forintos többletkiadást jelentett a társaságnak.) A döntés ellen szinte mindenki tiltakozott: január elsõ napjaiban a Pest Megyei Önkormányzat adott hangot nemtetszésének. A megyei hivatal szerint a döntés családok tízezreit hozta lehetetlen helyzetbe, az agglomerációból ugyanis naponta mintegy négyszázezren járnak be a fõvárosba, és közülük csaknem százezren a HÉV-et használják. Az önkormányzat ezért kérte, hogy az érdekelt felek üljenek le tárgyalni, hogy egy ésszerû megoldást találjanak. Gémesi György, Gödöllõ polgármestere szerint a jegyáremelésekre olyan szituációban került sor, amikor a BKV és ezáltal a fõvárosi önkormányzat is kiemelt mértékû, több tízmilliárdos állami támogatást kapott és kap az adófizetõk pénzébõl. A városvezetõ azt is kifogásolta, hogy az elmúlt idõszak-
Localinfo
ban a jegyáremeléssel nem éppen összhangban jelentõsen romlottak a HÉV szolgáltatásai, ráadásul a mostani intézkedés további utasszámcsökkenést fog eredményezni. Az ármérséklés melletti további indokként említette, hogy Budapest már most is „fuldoklik“ a sok autótól, és döntés következtében félõ, hogy még többen fognak majd gépjármûvel közlekedni. Épp ezért nyílt levelében azt kérte a fõpolgármestertõl, hogy függessze fel a nyugdíjasok és tanulók terheit jelentõsen megnövelõ rendelkezést, és a fõvárosi önkormányzat pótolja ki az állam által csökkentett árkiegészítést. Demszky Gábor válasza sem késett sokáig. Eszerint a fõvárosi önkormányzatnak nincs módja tovább pótolni az állam által csökkentett árkiegészítést a más településekrõl bejárók számára. A fõpolgármester elismerte, hogy Budapestnek valóban érdeke, hogy az agglomerációban élõk autó helyett tömegközlekedéssel jussanak el a városba, ezért is csökkentették januártól szinte az összes teljesárú bérlet árát. Demszky Gábor ugyanakkor kiemelte: ha lenne is pénzük arra, hogy a tömegközlekedési tarifák árkiegészítését növeljék, akkor is inkább a város határain belül közlekedõket támogatnák. Szerinte a probléma megoldását az jelenthetné, ha az állam nagyobb szerepet vállalna a kompenzációban. Végül ez a fõpolgármesteri javaslat jelentette a megoldás fõ irányát. A tárgyalások nyomán a korábbi drasztikus emelések helyett „csak“ tizenhárom százalékkal növelik a jegyárakat. Mindehhez el kellett érni, hogy az így kiesõ 1,2 milliárd forintot pótolják valahogy: a meghozott döntés értelmében hatszázmilliót a fõváros biztosít, a fennmaradó részt a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium keretébõl illetve egyéb forrásból teremtik elõ. Munkatársunktól
Polgármesterek, döntéshozók és vállalkozók független havilapja
Kiadja a Localinfo Információ Szolgáltató Kft. Felelõs kiadó: Énekes Zoltán ügyvezetõ igazgató telefon: 264-3333, fax: 264-3232 e-mail:
[email protected] Fõszerkesztõ: L. László János Szerkesztõség: 1106 Budapest, Fehér út 10. telefon: 264-3333, fax: 264-3232 e-mail:
[email protected]
Hirdetési és terjesztési igazgató: Perutek János telefon: 264-3333, 06-70-333-5070, fax: 264-3232 e-mail:
[email protected] Hirdetésfelvétel és elõfizetés: 1106 Budapest, Fehér út 10. telefon: 264-3333, 06-70-333-5070, fax: 264-3232 e-mail:
[email protected]
Tervezõszerkesztõ: Neményi Zsolt
Nyomás: Press+Print Kft. 2340 Kiskunlacháza Gábor Áron u. 2/a www.press-print.hu Felelõs vezetõ: Tóth Imre telefon: 06-24-433-433 ISSN nyomtatott: 1589-3103 on-line: 1589-4029 Terjeszti: Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág információ: 06 80/444-444 A lap ára számonként 250 Ft
A lapot ingyenesen kapja Magyarország valamennyi polgármestere, országgyûlési képviselõje, megyei önkormányzati vezetõje, kistérségi megbízottja, régióvezetõje, minisztériuma, valamint a jelentõsebb közszolgáltatók, bankok, biztosítók vezetõi.
26
2007. február