Tejelô tehenek méhgyulladásainak gyógykezelési szempontjai

szarvasmarha 2014. szeptember 30.

Tejelô tehenek méhgyulladásainak gyógykezelési szempontjai Földi József – kutató állatorvos, Euvet Bt., Gödöllô

Az involúció bakteriális szövôdményeit, vagyis a puerperalis metritist, a klinikai endometritist, a pyometrát és a szubklinikai endometritist a tejhasznú tehenek leggyakoribb ivarszervi megbetegedéseiként tartjuk számon. E kórképek késleltetik az endometrium teljes szövettani regenerációját, akadályozzák a petefészek ciklusos mûködésének újraindulását, ezért késôbb történik az ellés utáni elsô termékenyítés, romlik a vemhesülési arány, hosszabb lesz a szervízperiódus, romlik a termékenyítési index. A puerperalis metritisen átesett tehenek között szignifikánsan magasabb a selejtezés valószínûsége, mint az egészséges involúciójú állatokban. Elôfordulásuk gyakorisága az irodalmi adatok szerint: puerperalis metritis 2–37%; klinikai endometritis 8–62%; szubklinikai endometritis 34–74%. (10, 11) Ezekbôl az adatokból nyilvánvaló, hogy a méhgyulladások gazdasági kártétele igen nagy és leggyakoribb okai a meddôség miatti selejtezésnek. Következésképpen az idôben felállított diagnózis mellett a helyesen megválasztott és alkalmazott gyógykezelés kulcsfontosságú a tehenek egészségének helyreállítása és a hosszabb hasznos élettartam elérése érdekében. A gyógykezelés alapelvei A méhgyulladás akkor tekinthetô optimálisan gyó‑ gyultnak, ha az endometrium regenerálódik és a tehén újra vemhesül. Más szavakkal: a gyógykezeléstôl azt várjuk, hogy klinikai, bakteriológiai és szaporodásbiológiai értelemben is hatékony legyen. (11) A klinikai gyógyulás a tünetek megszûnését, a bakteriológiai gyógyulás az elsôdleges méhpatogén baktériumok eliminálását, a szaporodásbiológiai hatékonyság pedig a minél rövidebb idôn belül történô újra vemhesülést jelenti. A gyógykezelés fô célja és iránya mégis némiképp eltérô az ellés utáni méhgyulladás, illetve a klinikai (vagy szubklinikai) endometritis esetében. Az ellés utáni méhgyulladás (puerperalis metritis) az ellést követô két héten belül, jellemzôen a 7-12. nap között jelentkezik. Általános tapasztalat, hogy

a tünetek minél korábbi megjelenése egyben a betegség súlyosabb formájával jár együtt. Az ellés után 3-6 nappal jelentkezô méhgyulladást gyakran kíséri láz, elesettség, tejcsökkentés, súlyos általános tünetek. Ezt toxikus puerperalis metritisnek is nevezik, mivel a folyamat kiváltója az Escherichia coli sejtfal endotoxinja, az egyik legerôsebb általános gyulladásos reakciót kiváltó anyag. (10) Ez az állat életét közvetlenül veszélyeztetô folyamat, könnyen belátható, hogy a terápia fô célja ilyenkor a gyulladásos tünetek enyhítése. Az ellés utáni méhgyulladás enyhébb, csak helyi tünetekkel (bûzös, barnásvörös, húslészerû váladék) járó eseteiben is fennáll a veszélye, hogy (diagnózis és gyógykezelés hiányában) a gyulladás kiterjed a méhfal minden rétegére, a függesztô szalagokra és medenceüreg savóshártyáira (peri- illetve parametritis). Ilyenkor az „ad integrum” gyógyulás már lehetetlen, a regenerációs folyamatok helyett a kötôszövetes reparáció kerül elôtérbe, vagyis az endometrium jószerivel alkalmatlan lesz az újabb vehem beágyazódására. Tehát az ellés utáni méhgyulladás esetében a terápia fô célja a klinikai gyógyulás, az endometrium regenerációjának elérése és ezzel a késôbbi, meddôség miatti selejtezés elkerülése. Az antibakteriális kezelésnek pedig elsôsorban az E.coli ellen kell hatékonynak lennie, részint az endotoxin okozta gyulladás megelôzésére, részint mert az ellés után közvetlenül az E. coli a méhgyulladás domináns kórokozója. A Trueperella (Arcanobacterium) pyogenes és a Gram negatív anaerob baktériumok kórtani jelen tôsége késôbb, a klinikai endometritis jelentkezésének idején (ellést követô 4. héten és utána) válik meghatározóvá. A Gram negatív anaerobok ellen hatékony terápia alkalmazása meglehetôsen problematikus, mert összetett, több baktérium nemzetséget, sok fajt magában foglaló csoportról van szó, nagyon eltérô antibiotikum érzékenységgel. Szerencse a nehéz helyzetben, hogy a Gram negatív anaerobok túlélése és kártétele gyakorlatilag a T. pyogeneshez kötött: önállóan, a T. pyogenes „elôkészítô munkája” nélkül nehezen tudnak megtelepedni az ép 01-2014-SZM-HUN-LIT-01-2016

Intervet Hungária Kft.*, az MSD Animal Health tagja, 1095 Budapest, Lechner Ödön fasor 8., Millenium Tower III., 3. emelet Telefon: +36 1 439 4540 Fax: +36 1 439 4549 E-mail: [email protected] Web: www.msd-animal-health.hu * a Merck & Co., Inc., Whitehouse Station, NJ, USA leányvállalata

1

endometriumban. Ezenkívül a T. pyogenes-rôl bizonyították, hogy az ellés utáni 5. héten a jelenléte a méhben szignifikánsan rosszabb vemhesülési arányt eredményez. (2) Ezért a klinikai és szubklinikai endometritis gyógykezelésének célja a T. pyogenes eliminálása, tehát ilyen értelemben a bakteriológiai gyógyulás, ezáltal az újra vemhesülés esélyének növelése. Az antibakteriális kezeléseknél érdemes szót ejteni a kórjelzô tünetek megjelenése elôtti („preventív”) antibiotikum kezelés megítélésérôl. Köztudomású, hogy számos tényezô, pl. a nehézellés, ikerellés, ellési segélynyújtás, magzatburok visszamaradás nagymértékben növelik a puerperalis metritis kockázatát. Létezô gyakorlat ezek elôfordulása esetén „preventív jellegû” antibiotikum kezelések alkalmazása. Egyfelôl, nincs meggyôzô vizsgálati adat arra, hogy az ilyen megelôzô kezelés valóban hatásos lenne, másfelôl az antibiotikumok preventív alkalmazása nem egyeztethetô össze a felelôs antibiotikum használat elvével. (4, 11) Tehát a magzatburok visszamaradás nem egyenlô a méhgyulladással, egyforma kezelésük nem indokolt. Természetesen rektális méhmasszázzsal, illetve az ellés után 36 órán belül akár többször ismételten adott oxitocinnal elô lehet és kell is segíteni a magzatburok eltávozását, de ez nem jelenti az antibiotikum kezelés szükségességét.

2

A méhgyulladások kezelésekor gondolni kell az in volúció idején gyakorta fennálló relatív energia hiányos állapotra és ennek következményeképp fellépô szubklinikai ketózisra. Saját, hazai vizsgálatokból tudjuk, hogy a szubklini kai ketózis egyfelôl hajlamosít a méhgyulladások kialakulására és rendkívüli mértékben rontja a már kialakult méhgyulladás kezelésének hatékonyságát. Rosszabb arányban, hosszabb idô alatt és csak többször ismételt kezelés után gyógyulnak azok a tehenek, akiknek a méhgyulladás mellett nem kezelt szubklinikai ketózisuk is van. (12) Parenterális vagy intrauterin kezelés? Ez a kérdés mindig fölmerül a méhgyulladások kezelésekor. Megválaszolásánál több szempontot érdemes figyelembe venni. Egy injekciós készítmény beadása mindig könnyebb, gyorsabb, egyszerûbb, mint az intrauterin kezelés. Különösen az elsô, méhgyulladás kezelésére hivatalos, törzskönyvi indikációval rendelkezô injekciós antibiotikum készítmény (ceftiofur, Excenel RTU injekció) megjelenése után, amerikai kutatók által közölt cikkekben erôsödött föl az a tendencia, hogy (puerperalis) metritis esetén kerülni kell az intrauterin kezelést, mert a készítmények beadása a méhbe fokozott fertôzési kockázatot jelent és ilyen esetekben kizárólag a parenterális kezelést javasolják. (1, 14)

01-2014-SZM-HUN-LIT-01-2016


Az érvelés logikusnak tûnik, ám azt le kell szögezni, hogy fokozott fertôzési kockázatot a méhkezelés (ugyanúgy, mint az ellési segélynyújtás) csak akkor jelent, ha azt nem higiénikus módon, azaz nem steril, egyszer használatos eszközökkel végzik. Drillich és munkatársai (2001) nem tapasztaltak különbséget sem a klinikai, sem a bakteriológiai gyógyulás, sem pedig a késôbbi szaporodásbiológiai teljesítmény tekintetében a csak parenterálisan, illetve az intrauterin ÉS parenterálisan egyidejûleg kezelt toxikus puerperalis metritisben szenvedô tehenek között (csak intrauterin kezelt csoport nem szerepelt a vizsgálatban). (3) Hazai, saját tapasztalataink ennek némiképp ellentmondanak. (5) 2006-ban hét tejelô tehenészetben 240 puerperalis metritisben szenvedô tehén bevonásával végeztünk vizsgálatot nagyon

hasonló hatóanyag csoportba (3. illetve 4. generációs cefalosporinok) tartozó intrauterin, (cefquinome, Cobactan intrauterin szuszpenzió) illetve injekciós (ceftiofur, Excenel RTU injekció) készítménnyel. A termékeket használati utasításnak megfelelôen alkalmaztuk, vagyis a ceftiofur injekciót 2 ml/100 ttkg adagban naponta 5 egymást követô napon, a cefquinome méhszuszpenziót egy alkalommal, a betegség megállapításkor adtuk. Ezt a kezelést a klinikai állapot függvényében 72 óra múlva ismételni lehetett. Összességében második méhkezelést a cefquinome szuszpenzió csoportba sorolt tehenek 60%-a kapott, más szóval az átlagos kezelés szám 1,6 volt, szemben a kontroll csoport 5 kezelésével. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat: Puerperalis metritisben szenvedô, különbözôképpen kezelt, illetve egészséges involúciójú tehenek szaporodásbiológiai mutatói

Esetszám* Klinikai gyógyulás % Bakteriológiai gyógyulás %* Elléstôl elsô termékenyítésig (nap) Elléstôl vemhesülésig (nap) 1. termékenyítésre vemhesülés %

Cefquinom intrauterina

Ceftiofur izombab

Egészséges

p

105 (35)

102 (31)

649

–

78,0

79,0

–

ns

30,5

25,8

–

n.v.

99,3 ± 47,0

108,7 ± 62,6

94,9 ± 49,0

0,046

161,1 ± 63,4

168,7 ± 71,1

158,0 ± 66,3

ns

20,0

21,6

20,6

ns

Összes vemhesülés %

66,7

62,4

70,9

ns

Termékenyítési index

2,24 ± 1,24

2,11 ± 1,06

2,38 ± 1,3

ns

Összes selejt %

10,0

15,7

8,07

0,035

Szaporodásbiológiai selejt %

5,7

10,8

1,7

<0,001

900 mg cefquinome olajos szuszpenzió 1, illetve a kezeltek 60%-ánál 2 alkalommal (kereskedelemben nem forgalmazott készítmény) 2 ml/100 kg Excenel RTU injekció 5 napon át * a bakteriológiai vizsgálatot a zárójelben megadott esetszámon végezték el, a bakteriológiai gyógyulási arány ezekre vonatkozik

a

b

Látható, hogy klinikai és bakteriológiai gyógyulás tekintetében valóban nincs különbség a kétféle hatóanyag illetve kezelési mód között. Szignifikánsan rövidebb idô telt el (99 nap vs 108 nap) azonban az elléstôl az elsô termékenyítésig az intrauterin kezelt csoportban, szemben az injekciós kezeléssel. Jóllehet, végül a vemhesülésig eltelt idôben meglevô átlagosan 7 nap elôny az intrauterin készítménnyel kezelt csoport javára (161 nap szemben a 168-cal) statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak, kedvezô tendenciát jelez. Ugyanez mondható el az összes vemhesülési arányról is, amely 4,3% ponttal volt magasabb a méhkezelést kapott csoportban (66,7% illetve 62,4%). Rendkívül nagy, és statisztikailag is igazolható különbséget találtunk az összes selejtezési arány, de még inkább a meddôség miatt selejtezett tehenek arányát tekintve: az intrauterin kezelt csoportban a meddôségi selejt 5,7%, a parenterálisan kezelt csoportban 10,8% volt. Összességében a vizsgálataink az intrauterin kezelés elônyét igazolták a szaporodásbiológiai paramé-

terek tekintetében, egyenértékû klinikai és bakteriológiai gyógyulási arány mellett. A klinikai endometritisnél kicsit más a helyzet. Fô hangsúly a T. pyogenes eliminálásán van, de ezzel egyenlô súllyal latba esô követelmény, hogy az alkalmazott készítménynek nem lehet tejre élelmezés egészségügyi várakozási ideje, mert csúcson tejelô tehenek kezelésérôl van szó. A várakozási idô persze szempont a puerperalis metritis kezelésében is, de mivel ott az ellés után két héten belül vagyunk, az állat általános állapota és ezzel a tejmennyiség is veszélyeztetett, nem a várakozási idô a legfontosabb tényezô. A T. pyogenes antibiotikum érzékenysége sokkal kedvezôbb az E.coli-nál, ezért a humán gyógyászat által védett kategóriába sorolt, széles spektrumú új (3. és 4.) generációs cefalosporinok alkalmazásának létjogosultsága megkérdôjelezhetô. Különösen akkor, ha létezik olyan, régebbi hatóanyagot tartalmazó készítmény, amelynek szaporodásbiológiai értelemben vett hatékonysága nagy állatlétszámon is 01-2014-SZM-HUN-LIT-01-2016


3

bizonyítást nyert. LeBlanc és munkatársai cefapirin intrauterin alkalmazásával végzett vizsgálatait korábban e lap hasábjain már bemutattuk. (6, 8) Ezen kívül érdemes még megemlíteni McDougall közleményét, aki Új-Zélandon, legeltetésre alapozott és ennek megfelelôen szigorúan szezonálisan termékenyített tejelô állományokban végzett vizsgálatokat cefapirin intrauterin alkalamazásával (Metricure szuszpenzió). (9) Korábban ellési rendellenességekkel (nehézellés, holtellés, magzatburok visszamaradás, ellés után méhgyulladás) kezelt teheneket két csoportra osztott a fedeztetési szezon kezdete elôtt 4-6 héttel. Függetlenül attól, hogy milyen volt a beválogatáskor a méh aktuális állapota, az állatok felét egyszeri cefapirin méhszuszpenziós kezelésben részesítette. A szezon megkezdése után 28 napon belül termékenyített tehetek aránya szignifikánsan magasabb, az elsô termékenyítésig eltelt idô rövidebb volt a cefapirinnel kezelt csoportban. A szezon végére az összes vemhesített arány tekintetében nem volt különbség a két csoport között, de a korábban magzatburok visszamaradásban, méhgyulladásban szenvedô, illetve holt magzatot ellett tehenek magasabb arányban lettek újra vemhesek a cefapirinnel kezelt csoportban. (9) Méh szuszpenzióban történô alkalmazáskor a hatóanyag azonnal arra a helyre – méh üregébe illetve nyálkahártyára – kerül, ahol annak a hatását ki kell fejtenie, kevesebb az eltérô szöveti megoszlásból eredô veszteség. Így a helyileg adagolt készítmény tôl hosszabb ideig várhatjuk a MIC értéket meghaladó koncentrációt az endometriumban. Az intrauterin kezelések kapcsán általában meg kell említenünk a fertôtlenítôszer hatóanyagú készítmények méhbe infundálásának kérdését. Jelenleg is léteznek különféle jód vegyületeket, vagy egyéb fertôtlenítôszereket tartalmazó gyári, de emellett elôfordulhatnak gyógyszertári elôállítású készítmények is. Ilyen fertôtlenítôszerek a méh nyálkahártyára juttatva ott bôvérûséget idéznek elô, fokozzák a méh tónusát, tehát egy helyi gyulladásos reakciót idéznek elô vagy erôsítenek fel. Ezzel kétségkívül segítik a baktériumok elpusztítását és a kóros méhváladék kiürülését, tehát (látványos) klinikai gyógyulást idéznek elô. De egyben enyhébb-súlyosabb mértékben irritálják is az endometriumot, aminek a következménye a regeneráció helyett a reparációs folyamatok elôtérbe kerülése. Nincsenek elérhetô, hitelt érdemlô adatok az ilyen készítmények szaporodásbiológiai hatásairól (vagy következményeirôl), ezért alkalmazásuk kerülendô. (11, 14) Gondolkodjunk és dolgozzunk rendszerben A kötetlen tartású, termelés szerint gyakorta újra csoportosított tehenészetben könnyû az egyedet

4

szem elôl téveszteni. Ugyanakkor minden tenyésztés technikai és a legtöbb állategészségügyi beavatkozás egyedre, az egyed élettani állapotára szabott. Szerencsére az „arctalan tömegbôl” ma már nemcsak a teheneket „arcról és névrôl” ismerô egyes gondozók tudják kiválasztani a beavatkozást igénylô egyedeket, hanem elsôsorban segítséget nyújtanak ehhez az általánosan alkalmazott tehenészeti nyilvántartó programok. Ezzel együtt, az egyedi megfigyelésekre és kezelésekre kiválóan alkalmas elletô istállóból kikerülve a termelô csoportokba, az enyhébb betegségeket, ha azok nem járnak látványos általános tünetekkel, nehéz felismerni. A nem diagnosztizált betegséget pedig nem lehet kezelni. Ezért szükséges a kockázatnak kitett csoportokban fokozott megfigyelés, szûrôvizsgálat alkalmazása. Méhgyulladások esetében ez a munka az elletôben kezdôdik és megszakításokkal egészen a tehén újra vemhesüléséig tart. Ellési segítségnyújtást csak a valóban indokolt esetekre kell korlátozni. Rossz szokás, ha az elletôs ha kell, ha nem belenyúlkál a hüvelybe, méhbe ellenôrizni az ellés lefolyását. Súlyos, üldözendô hiba! Célszerû kamerákat felszerelni az elletô istállóba, mert ezzel egyrészt megfigyelhetô az állatok viselkedése ember jelenléte, zavaró hatása nélkül, másrészt ellenôrizhetô, hogy mit csinálnak az elle tôsök. Ha valóban szükséges az ellési segélynyújtás, az maximális higiénia betartásával történjék. Fertôtlenített elletô kötél egyszer használatos vagy fertôtlenített eszközök. A tehén az ellés után 5. napig ne kerüljön vissza a termelô istállóba (megjegyzés: elvileg az árutej az ellés utáni 8. naptól termelhetô de ezt nem tartja be senki.) a következôk miatt: Az 5 nap alatti teendôk: • rektális hômérséklet naponta egyszer ugyanabban az idôben. Ha a hômérséklet legalább 1°C emelkedô tendenciát mutat, vagy 39,5 °C fölött van az szinte biztos jele a küszöbön álló méhgyulladásnak. De a méhgyulladások közül csak a toxikus (E.coli, endotoxin) jár általános tüne tekkel, lázas állapottal, összességében a puerpe ralis metritisek kb. 10-15%-a. Tehát aki csak a lázra (39,5 °C fölött) hagyatkozik, sok esetet elnéz. Az emelkedô hômérséklet már jelzi a tendenciát. • Napi tej mennyiség felírása: hasonlóan a hômér séklethez, ha a tej emelkedése nem dinamikus, hanem megtörik, stagnál vagy csökken, az nagyon komoly elôjele a méhgyulladásnak. • Keton szint mérése kb. 24-48 órával ellés után. Legpraktikusabb és leggyorsabban jelzi a szubklinikai ketózisos állapotot a vér béta-hidroxivajsav (BHB) szint. Ha a BHB>1,2 mmol/l, sürgôs egyedi kezelés szükséges.

01-2014-SZM-HUN-LIT-01-2016


• Feljegyezni az ellés lefolyását volt-e segélynyújtás, ikerellés, relatív nagy magzat, stb., • Magzatburok visszamaradás ellenôrzése: 12 órával az ellés után el kell távoznia a magzat buroknak. Ezt ellenôrizni kell rektális vizsgálat tal, masszázzsal. Nem kell a hüvelybe nyúlni. Magzatburok visszamaradás esetén depot oxytocin 4 óránkét az ellés utáni 36 óráig maximum. Az oxytocin receptorok száma drámaian lecsökken a 36. órára, ez után fölösleges adni. Prosztaglandin adásáról röviddel az ellést követôen megoszlanak a vélemények. Magzatburkos teheneket 2-3 naponta meg kell nézni, hogy nem alakult-e ki méhgyulladás. Az elletôbôl való kiengedést követôen célszerû a teheneket heti intervallumban csoportosítani és a tennivalókat mindig a hét ugyanazon napján elvégezni. Vizsgálat – illetve szükség esetén kezelés

– céljából az ellés utáni 2. (7-14 nap), 5. (29-35 nap) és 7. (43-49 nap) héten levô teheneket vegyük ki. A javasolt vizsgálatokat és szükség esetén kezeléseket az 1. és 2. ábra foglalja össze. A 2. és 5. hét között az involúció állapotától függôen többé vagy kevésbé gennyes méhváladékot akár sok tehénnél is meg lehet figyelni. Ugyanakkor LeBlanc vizsgálatai az ellést követô 26 nappal vagy az után végzett méhkezelés jótékony szaporodásbiológiai hatását igazolták. Nyilván a súlyos és ezért szembeötlô eseteket lehet kezelni a 2. és 5. hét között is, amirôl most szó van, az a rendszeres szûrôvizsgálatok ideje. Az 5. és 7. hét praktikus továbbá azért is, mert ez a szokásos körülmények között a Pre-Synch protokol indításának ideje. Ne feledjük, hogy ebben az involúciós szakaszban önmagában a prosztaglandin alkalmazásának is van terápiás értéke a klinikai endometritis kezelésében, de ez nem annyira meggyôzô mint a cefaprirné.

Összefoglalva: Puerperalis metritist a tapasztalatok szerint mind intrauterin, mind parenterális úton eredményesen lehet kezelni. Fô cél a gyulladás mielôbbi mérséklése, az állat egészségének és az endometrium fiziológiás állapotának helyreállítása. Ehhez E. coli ellen hatékony gyógykezelést kell alkalmazni. Adott esetben kombinálni is lehet az intrauterin és parenterális kezelést és nem szabad elfeledkezni a nem szteroid gyulladáscsökkentôk (pl. flunixin, Finadyne injekció) adásáról sem. Klinikai endometritis esetében cél a T. pyogenes eliminálása, ezt tekinthetjük bakteriológiai gyógyulásnak, valamint az újra vemhesülés elôsegítése. Szükségtelen a széles spektrumú antibiotikumok használata, a cefapirin helyi, intrauterin kezelés formájában bizonyítottan hatékony. Kötetlen tartású, nagy létszámú tehenészetekben a méhgyulladások felderítésére és kezelésére irányuló munkát (hasonlóan más tenyésztés technikai és állategészségügyi beavatkozásokhoz) rendszerbe szervezetten lehet hatékonyan végezni, amelyhez az 1. és 2. ábra nyújt segítséget.

• ellési segélynyújtás • MBV • szubklinikai ketózis • ellésszám • elôzô laktációs tej

• Testhômérséklet (3–5. nap) • Napi tejhozam (3–5. nap) • Kiengedés az elletôbôl (5. nap)

Vizsgálat PM felderítése • Általános vizsgálat (testhômérséklet) • Rektális méhmasszázs - váladék

Ellés

Vizsgálat

1. ábra: Állomány egészségügyi teendôk a puerperium idején

Kezelés

1

3

Magzatburok visszamaradás • oxitocin (receptorok pp 36[48] óra!) • PGF2α? (uterotonikus hatás) Szubklinikai ketózis kezelése!

5

7

9

11

13

nap

Puerperalis metritis • antibiotikumok i.u vagy i.m! 3-4. generációs cefalosporinok fluorokinolok OTC? (Nagy dózis! Várakozási idô!) Toxikus PM • fentieken kívül NSAID Szubklinikai ketózis kezelése!

01-2014-SZM-HUN-LIT-01-2016


5

Ellés utáni

Vizsgálat

2. ábra: Állomány egészségügyi teendôk a késôi involúció idején

Vizsgálat klinikai EM/pyometra felderítése • Rektális vizsgálat méh állaga petefészek – CL? • Hüvely vizsgálat – válladék jellege

29–35

36–42

43–49

50–56

57–63

64–70

71–77

5

6

7

8

9

10

11 hét

Kezelés/beavatkozás

7 nap

PGF2α • luteolízis • méh kontrakció • Pre-synch Cefapirin klinikai tünet esetén!

48 ó

GnRH 12-14 nappal a 2. PGF2α után

PGF2α

MT 0–24 óra Ovsynch 16–24 óra Cosynch 0 óra GnRH

Felhasznált irodalom: 1. Chenault, J.R. McAllister J.F. Chester S.T et al.: Efficacy of ceftiofur hydrochloride sterile suspension administered parenterally for the treatment of acute postpartum metritis in dairy cows JAVMA 2004 224. 1634-1639. 2. Dohmen, M.J.V. Lohuis, J.A.C.M. Huszenicza Gy. et al.: The relationship between bacteriological and clinical findings in cows with subacute/chronic endometritis Theriogenology 1995. 43. 1379-1388. 3. Drillich, M. Beetz, O. Pfützner, A. et al.: Evaluation of a Systemic Antibiotic Treatment of Toxic Puerperal Metritis in Dairy Cows J. Dairy Sci 2001. 84. 2010-2017 4. Drillich, M. Reichert, U. Malhstedt, M. Heuwieser, W.: Comparison of two strategies for systemic antibiotic treatment of dairy cows with retained fetal membranes: preventive vs. selective treatment J. Dairy Sci 2006. 89. 1502-1508 5. Földi J, Pécsi A, Szabó J et al.: Cefalosporinok alkalmazása puerperalis metritises és endometritises tehenek gyógykezelésére Magyar Áo. Lapja (2009) 131. (8) 451-455. 6. Földi J.: Klinikai endometritis: diagnosztika, szaporodásbiológiai következmények, cephapirin illetve cloprostenol kezelés hatása egy nagyléptékû állattelepi vizsgálat alapján MSD Hírlevél 2013. 09.30. 7. Galvao, K.N. Risco, C. A. Santos, J.E.P.: Identifying and treating uterine disease in dairy cows Ed.: University of Florida, Florida Cooperative Extension Services VM179 2011 http://edis.ifas.ufl.edu 8. LeBlanc, S.J, Duffield, T.F, Leslie, K.E et al.: The effect of treatment of Clinical Endometritis on Reproductive Performance in Dairy Cows J. Dairy Sci. (2002) 85. 2237-2249 9. McDougall, S.: Effect of intrauterine antibiotic treatment on reproductive performance of dairy cows following periparturient disease New Zeeland Vet. J. 2001 49. 150-158. 10. Pécsi A, Földi J, Kulcsár M et al.: Az involúció bakteriális eredetû szövôdményei szarvasmarhában Irodalmi áttekintés 1. rész Magyar Áo. Lapja (2006) 128. (12) 721-730. 11. Pécsi A, Földi J, Kulcsár M et al.: Az involúció bakteriális eredetû szövôdményei szarvasmarhában Irodalmi áttekintés 2. rész Magyar Áo. Lapja (2007) 129. (2) 77-83. 12. Pécsi A. Földi J. Nagy P. et al.: A ketonuriás állapot és a puerperalis metritis lefolyásának összefüggései tejelô tehenekben Magyar Áo. Lapja (2007) 129. (6) 337-344. 13. Pécsi A, Földi J, Szabó J et al.: Puerperalis metritises és endometritises tehenek antimikrobiális kezelésének hatékonysága Magyar Áo. Lapja (2007) 129. (12) 590-599. 14. Smith, B.I. Risco C.A.: Therapeutic and management options for postpartum metritis in dairy cattle Ed.: University of Pennsylvania 2009 http://www.vetlearn.com/Media/PublicationsArticle/PV 24 10 592

6

01-2014-SZM-HUN-LIT-01-2016


Tejelô tehenek méhgyulladásainak gyógykezelési szempontjai

Recommend Documents