A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 82 . kötet (2011)
Antropogén tájsebek vizsgálatának szempontjai Hornyák Péter PhD hallgató Miskolci Egyetem, Földrajz Intézet
[email protected] A táj, valamint a különböző tájelemek vizsgálata, azon belül is az antropogén felszínalaktani elemek közvetlen feltérképezése, az ember természeti tájra kifejtett átalakító tevékenységének növekedésével egyre sürgetőbbé válik. Nem csupán jellegük, formagazdagságuk, sokkal inkább a környezetre gyakorolt hatásuk, valamint új használhatóvá alakításuk miatt is. Ezen elemek közvetlen vizsgálata, valamint annak módszertani lehetőségei még kevéssé publikáltak, annak ellenére, hogy a későbbi hasznosíthatóság szempontjából kiemelten fontosak.
1. Bevezetés A táj, mint összetett földrajzi egység értelmezése és vizsgálata könyvtárnyi szakirodalmat tudhat magáénak, többek között olyan neves kutatók foglalkoztak vele, mint FRISNYÁK SÁNDOR (2004), DÁVID LÓRÁND (2005) valamint ILYÉS ZOLTÁN (2005) és DOBOS ANNA (2005). A tájat alkotó geomorfológiai elemek, azon belül az emberi tevékenység hatásra létrejött tájelemek felmérésének módszertani lépéseit már jóval kevesebben publikálták, annál is inkább, hiszen a legtöbb kutató vizsgálata irányához, a vizsgált objektum jellegéhez, illetve egyéni beállítottságához igazítja módszereit. Az emberi behatások nyomán keletkező tájsebek felmérése, értékelése valamint újrahasznosításának, átalakításának, esetleg ismét természet közeli állapotba hozásának céljából végzett vizsgálata különösen fontos lenne, a természetes és mesterséges környezet harmóniájának megőrzése, visszaállítása, valamint más formában történő hasznosulása céljából. 2. A tájsebek besorolása A vizsgált objektumok esetében azok létrejöttének okát kell ismernünk: célzott emberi tevékenység eredménye nyomán jött létre, vagy valamilyen emberi tevékenység hatására végbemenő folyamatok hatására formálódott. A Tokaj-Eperjesi hegység egyik leggyakoribb tájsebeket eredményező hatása a bányászati tevékenységből fakad. A felhagyott bányák helyén visszamaradó meddők, illetve a kitermelés nyomán beinduló eróziós folyamatok változatos formájú képződményeket eredményeznek. Ezek egy része újrahasznosulás után beépül a kultúrtájba, (FRISNYÁK S, 2004), más részük lassú átalakulás után egy új, természetes formát alkot, de többségük hosszú ideig tájidegen formaként marad meg. Alaktani besorolás céljából fontos felmérni, hogy a vizsgált tájseb a kiemelkedés, a süllyedés, vagy az
123
Antropogén tájsebek vizsgálatának szempontjai
elegyengetődés formacsoportjába tartozik-e (1-2-3 kép). A bányászaton kívül számtalan egyéb célú emberi tevékenység eredményezhet tájsebképződést, a városi építési terület terjedése, hulladék- felhalmozás, esetleg az úthasználat közben képződött nyomvájú (ILYÉS Z, 2005). Ezek kiterjedése, mértéke, valamint formájuk elváltozása természetesen nagyban függ az emberi tevékenység időtartamától, intenzitásától, a helyi csapadékviszonyoktól, lejtőmeredekségtől illetve a talaj típusától, valamint az alapkőzettől. Jellemzően azonban emberi beavatkozás nélkül nem válnak a kultúrtáj, történeti táj részeivé, természeti környezetbe való visszailleszkedésük rendkívül lassú folyamat.
1. kép. Település terjeszkedése nyomán keletkező omlásos tájseb (Telkibánya, saját felvétel)
2. kép. Tóparton felhalmozott építési törmelék, mint tájseb (Kassa, saját felvétel)
124
Hornyák Péter
3. kép. Városszéli infrastruktúra kiépítése során keletkezett elegyengetéses tájseb (Kassa, saját felvétel)
4. Hasznosíthatósági vizsgálat Hasznosulás esetén célszerű a további környezetre gyakorolt hatások előrejelzése céljából felmérést készíteni. Ha már nem hasznosulnak emberi tevékenység nyomán kialakult formájukban a tájsebek; a további hasznosíthatóság (rekultiváció), vagy pedig az emberi tevékenységet megelőző állapotba történő visszaalakítása válhat szükségessé (renaturalizáció) (1. ábra). A tájsebek legfontosabb veszélye az úgynevezett kvázitermészetes eróziós folyamatok megindulása (ILYÉS Z.-POZDER P. 2006) és az ebből fakadó csuszamlás veszély, valamint az hogy tartósan megbontják a természeti táj ökológiai, hidrológiai, talajtani, illetve mikroklimatikai egyensúlyát (DÁVID L, 2006) (NYIZSALOVSZKI R, 2001). Ezen folyamatok csökkentése, valamint a tájsebnek a kultúrtájba való beillesztése, környezetidegen jellegének mérséklése fontos feladat. Felmérése kapcsán mérlegelni kell, hogy természeti környezetbe való visszaalakítása, vagy más formában történő újrahasznosítása szolgálja-e jobban a helyi területfejlesztési igényeket. A rekultivációra rengeteg lehetőség kínálkozik, elsősorban műemléki, vagy turisztikai célokra. Az előbbire jó példa a Tokaj mellett található Patkó-bánya, mely kiváló akusztikai tulajdonságaival koncertteremként hasznosul; a másodikra pedig a Károlyfalva mellett található Megyer-hegyi bányató szolgálhat mintául (4. kép).
125
Antropogén tájsebek vizsgálatának szempontjai
4.kép. Megyer-hegyi „tengerszem” (Károlyfalva, forrás: www.ittvoltam.hu)
1. ábra. Tájsebek hasznosultság modellje (saját szerkesztés)
126
Hornyák Péter
5. Összegzés Az emberi tevékenységek kapcsán keletkező tájsebek sajátos egységet képeznek a felszínalaktani elemek között. Vizsgálatuk, mind további használhatóságuk, mind a környezetbe való megfelelő visszaalakításuk fontos feladat, egyszersmind felelősség is. Ahhoz, hogy ezek közül bármelyik megvalósulhasson, fel kell mérni a vizsgált tájseb jellegét, típusát, természeti és emberi környezetben elfoglalt helyét, valamint a környezetre gyakorolt hatásait. A Tokaj-Eperjesi hegység területén kitűnő példák találhatóak, mind a megfelelő felhasználásra, mind pedig arra, hogy az ember környezet -átalakító tevékenységeinek elrettentő mementói maradjanak. Ahhoz, hogy az antropogén tájsebek megfelelő felhasználása megvalósuljon; vizsgálatuk, feltérképezésük és megismerésük elengedhetetlenül szükséges a jövőben. Irodalom DOBOS ANNA-ILYÉS ZOLTÁN. 2005.: Földtani és felszínalaktani értékek védelme, Eger pp. 70-74. FRISNYÁK SÁNDOR. 2004.: A kultúrtáj kialakulása a Kárpát-medencében pp. 64-68. ILYÉS ZOLTÁN-POZDER PÉTER. 2006.: A hadászat és a honvédelem antropogén geomorfológiai emlékei, Eger pp. 1. ILYÉS ZOLTÁN-KEMÉNYFI RÓBERT. 2001.: A táj megértése felé, Debrecen-Eger in: Nyizsalovszki Rita: A területhasználat és a domborzat kapcsolata pp. 87-88. SZABÓ JÓZSEF-DÁVID LÓRÁNT. 2006.: Antropogén geomorfológia in: Dávid Lóránt: Az építőipari és egyéb ásványi nyersanyagok bányászatának geomorfológiai problémái, Debrecen pp. 26141.
127
