Suomen Budapestin-Suurlähetystö Finnország Budapesti Nagykövetsége. vuotta historiaa 20 év története

Suomen Budapestin-Suurlähetystö Finnország Budapesti Nagykövetsége

20

vuotta historiaa év története

1989–2009

Suomen Budapestin-Suurlähetystö Finnország Budapesti Nagykövetsége

20

vuotta historiaa év története

Toimittanut | Szerkesztette: Jaakko Sievers

1989–2009

Sisällys | Tartalom ESIPUHE | ELŐSZÓ  6 Jaakko Sievers HEIMODIPLOMATIASTA RAUHANOMAISEEN RINNAKKAISELOON: JOHDATUS SUOMEN JA UNKARIN DIPLOMAATTISTEN SUHTEIDEN HISTORIAAN  8 A ROKONSÁGI DIPLOMÁCIÁTÓL A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉSIG: BEVEZETÉS A FINN-MAGYAR DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBE  9 I lmo Valjakka SUOMEN BUDAPESTIN-SUURLÄHETYSTÖ – VAATIVA ARKKITEHTUURIKOHDE  22 FINNORSZÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE – KOMOLY ÉPÍTÉSZETI KIHÍVÁS  23

Hannu Halinen BUDAPEST KAHDESSA ERÄSSÄ  58 BUDAPEST KÉTSZER  59 PEKKA KUJASALO MUISTOJA SUURLÄHETTILÄSKAUDELTANI UNKARISSA 14.10.2002–31.7.2007  66 EGY NAGYKÖVET EMLÉKEI MAGYARORSZÁGRÓL 2002. OKTÓBER 14. – 2007. JÚLIUS 31.  67

© Suomen suurlähetystö | Finn Nagykövetség, Budapest, 2009

Arto M ansala UNKARISSA KAHDEN AIKAKAUDEN VÄLISSÄ  28 MAGYARORSZÁG KÉT KORSZAK HATÁRÁN  29

Jaakko Sievers ELÄMÄÄ SUURLÄHETYSTÖSSÄ: ÉVA GÁLIN, MÁRIA SZERIN JA MARGIT SCHEFFERIN MUISTIKUVIA EDUSTUSTOSSA VIETETYISTÄ VUOSISTA  76 A NAGYKÖVETSÉG MINDENNAPJAI: GÁL ÉVA, SZERI MÁRIA ÉS SCHEFFER MARGIT EMLÉKEI A KÖVETSÉGEN TÖLTÖTT ÉVEKRŐL  77

Kustantaja | Kiadta: Suomen suurlähetystö | Finn Nagykövetség, Budapest, 2009 Vastuullinen kustantaja | Felelős kiadó: Suurlähettiläs Jari Vilén Vastuullinen toimittaja | Felelős szerkesztő: Jaakko Sievers

Pertti Paasio UUSI TALO – UUSI AIKAKAUSI  34 ÚJ ÉPÜLET – ÚJ KORSZAK  35

Jari Vilén YHTEENVETO  82 ÖSSZEFOGLALÓ  83

Kääntänyt | Fordította: Várady Eszter

Taitto | Tipográfia: Szabó László Paino ja sidonta | Nyomdai és kötészeti munkák: Lap Nyomda Kft., Győr, 2009 Vastuullinen johtaja | Felelős vezető: Lehoczky Antal

R isto H yvärinen BUDAPEST  38 BUDAPEST  39 Pertti Torstila SEITSEMÄN VUOTTA DIPLOMAATTINA UNKARISSA: LÄHETYSTÖSIHTEERIN JA SUURLÄHETTILÄÄN HAVAINTOJA 1970–1990 -LUVUILTA  42 HÉT ÉV MAGYARORSZÁGON DIPLOMATAKÉNT: EGY KÖVETSÉGI TITKÁR, MAJD NAGYKÖVET EMLÉKEI AZ 19701990-ES ÉVEKBŐL  43

KIRJOITTAJAT | SZERZŐK  86 Suomen edustustopäälliköt Unkarissa  87 Finn képviseletvezetők Magyarországon  87 LÄHTEET | FORRÁSOK  88



ESIPUHE

ELŐSZÓ

Suomen ja Unkarin välinen ystävyys on jotain ainutlaatuista. Tämän voi kokea niin virallisessa valtioiden välisessä kanssakäymisessä kuin ihmisten keskinäisessä ystävyydessä. Tämän ystävyyden pohja on luotu jo ennen molempien maiden itsenäistymistä molempien kansakuntien luodessa oman itsenäisyytensä pohjaa niin tieteen, taiteen kuin kirjallisuuden keinoin. Nykyisten Unkariin saapuvien liikemiesten ja naisten, turistien, häämatkalaisten tai poliittisten vaikuttajien edeltäjiä ovat olleet lähes kaikki keskeiset suomalaisen yhteiskunnan vaikuttajat. Unkari – ja Budapest erityisesti – on ollut eurooppalaisten valta- ja vaellusvirtojen risteysasemana jo vuosisatojen ajan, ja siksi myös monet suomalaiset ovat hakeneet oman vaikutelmansa täältä. Tänään Unkari on edelleen risteysasema idän ja lännen sekä etelän ja pohjoisen välillä. Tämä asema tekee Unkarista myös meille suomalaisille yhä edelleen kiinnostavan kumppanin ja vertailukohteen. Me voimme antaa osaltamme paljon Unkarin nykyisen yhteiskunnan kehitykseen niin talous-, koulutus-, sosiaali- ja terveys- kuin vaikkapa tutkimuspolitiikkaamme osalta. Suomen ja Unkarin keskeinen yhdistävä tekijä tätä nykyä on maidemme yhteinen EU-jäsenyys, joka sitoo meidät samaan taloudelliseen, poliittiseen ja arvoyhteisöön. Suomi saavutti EU-jäsenyyden hieman Unkaria aiemmin, ja maidemme EUjäsenyyttä edeltävä poliittinen kehitys Suomessa poikkesi rautaesiripun toiselle puolelle jääneestä Unkarista. Nyt syntyneessä uudessa tilanteessa meillä on erinomainen mahdollisuus rakentaa uudelleen ja modernilla tavalla se erityinen kump-

A Finnország és Magyarország között fennálló barátság egészen egyedülálló. Ez a hivatalos államközi kapcsolattartás és az emberek közötti érintkezés során is tapasztalható. E barátság alapját már országaink függetlenné válása előtt a tudomány, a művészet és az irodalom eszközeivel megteremtették. A mai Magyarországra érkező üzletemberek és –asszonyok, turisták, nászutasok vagy polikusok elődei szinte kivétel nélkül a finn társadalmi élet komoly döntéshozói voltak. Magyarország – és különösen Budapest – az európai politikai és migrációs folyamatok középpontjában fekszik évszázadok óta, és ezért számos finn érkezett ide tapasztalatszerzésre. Magyarország továbbra is középponti szerepet játszik kelet és nyugat, észak és dél között. Ez a fekvés teszi Magyarországot izgalmas partnerré és hivatkozási ponttá számunkra, finnek számára is. A magunk részéről gazdasági, oktatási, szociális és egészségügyi vagy akár kutatáspolitikai szempontból járulhatunk hozzá a magyar társadalom fejlődéséhez. A Finnország és Magyarország közötti összekötő tényező ma a két ország uniós tagsága, amely azonos értékeket valló gazdasági és politikai közösséghez köt bennünket. Finnország valamivel korábban vált az EU tagjává, a két ország uniós tagságát megelőző politikai fejlődés Finnországban eltért a vasfüggöny másik oldalára került Magyarországétól. A most kialakult új helyzetben kiváló lehetőségünk nyílik arra, hogy modern keretek között újra megteremtsük azt a különleges partnerséget, amely Finnország és Magyarország kapcsolatában különösen a két világháború közöt-

panuus, joka Suomella ja Unkarilla erityisesti maailmasotien välillä oli maidemme nuoren itsenäisyyden alkuvuosikymmeninä. Tämän historiikin tarkoituksena on kuvata tiiviisti maidemme välisten diplomaattisuhteiden kehitystä ja keskittyä erityisesti viimeisen kahden vuosikymmenen jaksoon, jonka aikana Suomen suurlähetystö on jälleen toiminut sen historiallisella alkuperäisellä paikallaan Gellért-kukkulan kupeessa Gellért-hotellin takana Kelenhegyi útilla. Kiinnostavaa on se, että juuri näihin kahteen kuluneeseen vuosikymmeneen mahtuvat niin maailman kuin Euroopan ja molempien maidemme lähiaikojen merkittävimmät historialliset muutokset Neuvostoliiton hajoamisesta ja kylmän sodan päättymisestä EU-jäsenyyteen sekä terrorismin vastaiseen sotaan. Tässä historiikissa puheenvuoron saavat nyt niin lähetystörakennuksen suunnitellut arkkitehti Ilmo Valjakka, joka kertoo millaiseen maailmaan hän rakennuksen suunnitteli, kuin rakennuksen vihkinyt silloinen ulkoministeri Pertti Paasio ja kaikki tässä talossa palvelleet suurlähettiläät. Toivon, että tämä julkaisu tarjoaaa lukijoilleen kiinnostavan ja kiehtovan retken Suomen ja Unkarin väliseen lähihistoriaan, sen isoihin ja pieniin tapahtumiin, mutta myös pilkahduksen siitä, mitä tulevaisuus on meille tuomassa. Suomen ja Unkarin ystävyys on vankalla ja kestävällä pohjalla, ja olen varma siitä, että maidemme välillä oleva erityisyhteys säilyy myös tulevaisuudessa niin kauan kuin me itse olemme osaltamme sitä valmiit vaalimaan myös tulevien päättäjien ja vaikuttajien voimin.

ti időszakban, a két ország függetlenségének kezdeti évtizedeiben fennállt. E kiadvány célja a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok alakulására való visszatekintés, különös tekintettel arra a kétévtizedes időszakra, amelynek során a Finn Nagykövetség ismét eredeti helyén, a Gellért-hegy oldalában, a Gellért szálló felett kanyargó Kelenhegyi úton működött. Érdekes módon e két évtized során történtek a világ és Európa, valamint az országaink közelmúltjának legjelentősebb történelmi eseményei a Szovjetunió megszűnésétől és a hidegháború befejeződésétől az EU-tagságig és a terrorizmus elleni háborúig. E kiadványban a követség épületének tervezője, Ilmo Valjakka építész elmondja, milyen világ volt az, amelybe az épületet tervezte, valamint az épületet felavató Pertti Paasio akkori külügyminiszter mellett szerepelnek az épületben az évek során szolgált nagykövetek. Bízom abban, hogy mindezzel érdekes és tanulságos utazásra visszük az olvasót a finn-magyar közelmúlt történetébe, annak kisebb és nagyobb eseményeinek felelevenítésével, valamint arra is kitekintünk, mit hoz számunkra a jövő. A finnmagyar barátság szilárd és tartós alapra épült. Biztos vagyok abban, hogy az országaink közötti különleges kapcsolat a jövőben is fennmarad egészen addig, amíg mi magunk ápoljuk azt a jövő döntéshozói és politikusai révén.

Budapestissa, 1.3.2009

Budapest, 2009. március 1. Jari Vilén suurlähettiläs

Jari Vilén nagykövet





Jaakko Sievers

Jaakko Sievers

HEIMODIPLOMATIASTA RAUHANOMAISEEN RINNAKKAISELOON: JOHDATUS SUOMEN JA UNKARIN DIPLOMAATTISTEN SUHTEIDEN HISTORIAAN

A ROKONSÁGI DIPLOMÁCIÁTÓL A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉSIG: BEVEZETÉS A FINN-MAGYAR DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBE

Suomen ja Unkarin suhteet niin diplomatian, kulttuurin kuin tavallisten ihmisten osalta ovat perinteisesti olleet poikkeuksellisen lämpimät. Suomalaisten ja unkarilaisten toisiaan kohtaan tuntema sympatia ja tunne sukulaisuudesta, niin sanottu heimosukulaisuus, on lähentänyt näitä kahta kansakuntaa vuosisatojen ajan. Suhteita voi hyvällä syyllä pitää uniikkeina, sillä edes maantieteellinen etäisyys tai yhteiskuntajärjestelmän erilaisuus ei ole historian saatossa saanut suomalaisten ja unkarilaisten toisiaan kohtaan tuntemaa kiinnostusta vähentymään. Olkoon kukin heimo- tai kielisukulaisuuden todenperäisyydestä mitä mieltä tahansa, ei kansojen toisiaan kohtaan tuntemaa aitoa kiinnostusta ja kiintymystä voi kuitenkaan kiistää. Suomalaisten ja unkarilaisten välinen kanssakäyminen alkoi yksityishenkilöiden henkilökohtaisista suhteista, mutta suhteet laajenivat valtioiden väliseksi vuorovaikutukseksi ensimmäisen maailmansodan seurausten johdosta. Vastikään itsenäistynyt Suomen tasavalta ja kauan kateissa olleen itsenäisyytensä uudelleen saavuttanut ja tasavallaksi julistautunut Unkari, joka tosin pian muuttui uudelleen kuningaskunnaksi, tunnustivat toistensa itsenäisyyden vuonna 1920. Vielä samana vuonna päätti Unkarin hallinto nimittää Suomen asianhoitajaksi Kööpenhaminassa asemapaikkaansa pitäneen Georges Barcza de Nagyalásonyn, mutta nuoren Suomen tasavallan hallinto sai nimitettyä niinikään Kööpenhaminasta käsin toimivan Karl Gustaf Idmanin Budapestiin vasta vuonna 1922. Täten oli diplomaattisuhteet luotu, vaikkakin oma edustusto niin Suomessa kuin Unkarissa sai vielä odottaa. Unkarilaiset ehtivät jälleen ennen suomalaisia, kun Unkarin hallinto päätti perustaa oman lähetystönsä Helsinkiin vuonna 1933. Suomalaiset seurasivat pian perässä perustaen oman lähetystön Budapestiin vuonna 1934. Suomen lähettilääksi Kööpenhaminasta Budapestiin

Suomen ensimmäinen lähetystörakennus Budapestissa. Lähettiläs Onni Talas vuokrasi huvilan kreivi Wenckheimilta vuonna 1934. Suomen valtio osti huvilan tontteineen itselleen vuonna 1939. Kuva: UH:n kuva-arkisto Finnország első budapesti követségének épülete. Onni Talas követ 1934-ben vette bérbe a villát Wenckheim bárótól. A finn állam 1939-ben vásárolta meg az ingatlant. Kép: Külügyi Képarchívum

Suomen suurlähetystö nykyään. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

A Finn Nagykövetség épülete napjainkban. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Finnország és Magyarország kapcsolattartása a diplomácia, a kultúra és a mindennapok szintjén egyaránt rendkívül szoros. A finnek és magyarok egymás iránt érzett rokonszenve és rokonsága, az ún. nyelvrokonság évszázadokon át összekovácsolta ezt a két nemzetet. A kapcsolatokat indokoltan nevezhetjük különlegesnek, hiszen a földrajzi távolság és a társadalmi berendezkedés eltérése sem csökkentette a finnek és magyarok egymás iránt érzett érdeklődését. Akárhogy is vélekedünk a nép-, illetve nyelvrokonság hitelességéről, a két nép közötti valódi érdeklődést és ragaszkodást senki nem kérdőjelezheti meg. A finnek és magyarok közötti kapcsolattartás magánszemélyek közvetlen kapcsolataiból indult ki, majd az első világháború után alakult a két állam közötti kölcsönhatássá. Az akkor frissen függetlenné vált Finn Köztársaság és a hosszú idő után újra független köztársasággá vált Magyarország, amely azonban hamarosan ismét királyság lett, 1920-ban ismerték el kölcsönösen egymás függetlenségét. Ugyanabban az évben a magyar kormányzat a koppenhágai állomáshelyű nagyalásonyi Barcza Györgyöt nevezte ki finnországi ügyvivőnek, a fiatal Finn Köztársaság pedig a szintén Koppenhágában működő Karl Gustaf Idmant Budapestre 1922-ben. Így jött létre a diplomáciai kapcsolat, a finnországi, illetve magyarországi képviselet felállítása azonban még váratott magára. A magyarok ismét megelőzték a finneket, amikor a magyar kormányzat 1933-ban döntést hozott helsinki nagykövetsége megalapításáról, ám a finnek hamar léptek, és 1934-ben létrehozták budapesti képviseletüket. A finn nagykövetként Koppenhágából Budapestre érkezett Onni Talas kezdetben a Gellért szállóban dolgozott, ám Wenckheim báró örököseitől hamarosan bérbe vette a Kelenhegyi út 20. alatti villát, ahol a követség ma is működik. 1939-ben a finn állam



10

siirtynyt Onni Talas toimi ensin hotelli Gellértistä käsin, mutta vuokrasi pian kreivi Wenckheimin perillisiltä lähetystön käyttöön huvilan Kelenhegyi út 20:stä, jossa nykyinen lähetystökin sijaitsee. Vuonna 1939 Suomen valtio päätti ostaa tontin huviloineen itselleen Talaan aloitteen johdosta. Teko oli poikkeuksellinen, sillä maailmansotien välillä ei ollut vielä tapana hankkia lähetystötontteja omaksi. Muistelmissaan Talas kertoo, että Suomen valtio teki kaupat hyvään hintaan, nykykurssin mukaan noin 490 000 eurolla, sillä kreivi Wenckheimin poika oli velkaannuttanut suvun korvia myöten uhkapeleissä ja vedonlyönnissä, minkä takia suvun miltei koko omaisuus meni kunniavelkojen maksuun. Suomen valtion ostotarjous tuli oikeaan aikaan. Maailmansotien välisenä aikana Suomen ja Unkarin valtioiden välinen yhteistyö haki vielä muotojaan ja pääosaan nousivat kulttuurisuhteet. Kanssakäyminen tapahtui pääosin heimoaatteen viitekehyksessä, ja eräänlainen huippu koettiin vuonna 1937, jolloin maiden välille solmittiin virallinen kulttuurisopimus. Synkät pilvet nousivat kuitenkin Euroopan ylle, ja ajauduttiin toiseen maailmansotaan. Talvisodan aikana Suomen maine Unkarissa kasvoi ja unkarilaisten sympatiat olivat täysin suomalaisten puolella. Unkarista lähetettiin vapaaehtoispataljoona auttamaan Suomea sotaponnistuksissa. Unkarilaiset eivät kuitenkaan koskaan ehtineet rintamalle asti, sillä he joutuivat matkustamaan Suomeen Italian, Ranskan, Englannin ja Norjan kautta, sillä niin Saksa kuin Ruotsikin eväsivät vapaaehtoispataljoonalta kauttakulun. Sodan lopputuloksen käytyä entistä selvemmäksi päätti Suomen sodanjohto solmia erillisrauhan. Moskovan välirauhansopimuksen mukaisesti Suomen hallinto katkaisi kaikki siteensä Saksaan ja sen liittolaisiin, jonka takia Suomi katkaisi niin diplomaatti- kuin konsulaarisuhteet Unkariin syyskuun 20. päivänä 1944. Suomen suurlähettiläs Aarne Wuorimaa perheineen poistui Unkarista lokakuun 14. päivänä ja matkusti junalla Wieniin. Tällöin puna-armeija oli enää vain noin 50 kilometrin päässä Budapestista.

Lähettiläs Onni Talaan vaimo Lemmikki Talas vanhan lähetystön virka-asunnossa flyygelin äärellä. Yllä oleva maalaus on Akseli Gallen-Kallelan Purren valitus. Kuva: UH:n kuva-arkisto

Onni Talas követ neje, Lemmikki Talas a zongora mellett a régi követségi épületben. A festmény Akseli Gallen-Kallela A csónak panasza című képe. Kép: Külügyi Képarchívum

Talas kezdeményezésére megvásárolta a telket és a villát. Ez kivételes eljárás volt, hiszen a két világháború közötti időszakban nem volt szokásos saját tulajdonú követségi ingatlanok vásárlása. Talas emlékirataiból tudjuk, hogy a finn állam jó vásárt csinált a mai árakon számolva 490 ezer eurós vételárral. Wenckheim báró fia tele volt szerencsejátékból és fogadásokból származó adósságokkal, ezért a család szinte teljes vagyonát a becsületbeli adósságok kiegyenlítésére fordították. A finn állam vételi ajánlata éppen jókor érkezett. A két világháború közötti időszakban a finn és magyar állam közötti együttműködésre még az útkeresés volt jellemző és jobbára a kulturális kapcsolatok határozták meg. A kapcsolattartás főként a rokonsági eszme keretében folyt. Egyfajta csúcsponthoz érkeztek 1937-ben, amikor a két ország hivatalos kulturális egyezményt kötött. Borús felhők gyülekeztek azonban Európa fölött, és megkezdődött a második világháború. A téli háború idején Finnország ismertebbé vált Magyarországon, a magyarok teljes mértékben a finnek pártján álltak. Magyarországról önkéntes zászlóalj indult Finnország támogatására. A magyarok azonban nem jutottak el a frontra. Olaszországon, Franciaországon, Anglián és Norvégián keresztül kellett Finnországba utazniuk, mivel Németország és Svédország nem engedélyezte az átutazásukat. Amikor a háború kimenetele világossá vált, a finn hadvezetés különbékét akart kötni. A moszkvai békekötés értelmében Finnország minden kapcsolatot megszakított Németországgal és annak szövetségeseivel. 1944. szeptember 20-án Finnország diplomáciai és konzuli kapcsolatai megszakadtak Magyarországgal is. Aarne Wuorimaa finn nagykövet és családja október 14-én hagyta el Magyarországot, ahonnan vonattal indultak Bécsbe. Ekkor a Vörös Hadsereg csupán ötven kilométerre volt Budapesttől. Maiju Ruhanen a Huvila Gellért-vuorella (Villa a Gellért-hegyen) című művében foglalkozik Finnország budapesti nagykövetségének

11

12

Maiju Ruhanen on selvittänyt Suomen Budapestin-suurlähetystön historiaa Huvila Gellért-vuorella -nimisessä julkaisussaan. Ruhanen kertoo, että suomalaisten lähdettyä Unkarista jäivät lähetystön tavarat, varat ja tilat Ruotsin suurlähetystön suojelukseen. Rakennusta jäi valvomaan myös suurlähetystölle uskollinen unkarilainen vahtimestari Ferenc Tömör, joka oli palvellut talossa jo kreivi Wenckheimin aikana. Jouluaattona 1944 unkarilaista äärioikeistoa edustavat nuoliristiläiset tunkeutuivat taloon Tömörin ja ruotsalaisten protestoinnista huolimatta, sillä he olivat kuulleet, että talossa piiloteltiin juutalaisia ja heidän omaisuuttaan. Pian tontille saapuivat saksalaiset SS-joukot, jotka ottivat huvilan haltuunsa ja jatkoivat huvilan ryöstämistä nuoliristiläisten jälkeen. Budapestia piirittävät neuvostojoukot saivat tiedon saksalaisten läsnäolosta alueella ja aloittivat huvilan pommittamisen. Helmikuun 13. päivä vuonna 1945, Budapestin piirityksen viimeinen päivä, osoittautui kohtalokkaaksi monella tapaa. Yksi puna-armeijan palopommeista osui lähetystöön ja tuhosi sen. Samassa pommituksessa menehtyi myös vahtimestari Tömör, joka ei ollut suostunut lähtemään lähetystöltä pois, vaan oli pyrkinyt pelastamaan palavasta lähetystörakennuksesta kaikkea, mitä oli pelastettavissa. Lopulta tarkka-ampujan luoti tappoi Tömörin. Joulukuussa 2008 Suomen valtio maksoi viimein pois kunniavelkansa Tömörin suvulle. Suurlähettiläs Jari Vilénin aloitteesta tehdyn selvitystyön tuloksena vahtimestari Tömörin elossa olevat sukulaiset löytyivät pitkän etsinnän jälkeen. Suurlähettiläs Vilénin esityksestä Vapaudenristin ritarikunnan kansleri, kenraali Gustav Hägglund myönsi presidentti Tarja Halosen hyväksymän Vapaudenristin surumitalin Ferenc Tömörin tyttärentyttärelle hänen isoisänsä tekemästä työstä Suomen valtion hyväksi. Toisen maailmansodan jälkeen Suomen ja Unkarin historiat saivat toisistaan poikkeavat suunnat. Suomi säilyi parlamentaarisena demokratiana ja markkinatalousyhteiskuntana, kun taas Unkari muuttui sosialistiseksi kansandemokratiaksi. Vastaisuudessa molemmat maat joutuivat ottamaan Neuvostoliiton huomioon päätöksiä tehdessään, mutta suurin ero maiden välillä oli se, etteivät punaarmeijan joukot vallanneet Suomea. Unkari joutui täydelliseen riippuvaissuhteeseen Neuvostoliitosta, ja seuraavan puolen vuosi-

Lähetystön vahtimestari Ferenc Tömör, joka kuoli puna-armeijan tarkka-ampujan luotiin 13. 2.1945. Kuva: Tömörin perhe Tömör Ferenc, a követség gondnoka, akinek életét 1945. február 13-án szovjet mesterlövész golyója oltotta ki. Kép: Tömör család

Vanha lähetystö toisen maailmansodan tuhojen jäljiltä. Puna-armeijan palopommi tuhosi lähetystön, mutta rakennus jäi pystyyn. Seuraavat 40 vuotta rauniolähetystö odotti kohtaloaan tulla puretuksi. Kuva: UH:n kuva-arkisto A korábbi követségi épület a második világháború pusztítását követően. A követség szovjet találatot kapott, ám az épület megmaradt. A romos épület lebontására csak négy évtized múltán került sor. Kép: Külügyi Képarchívum

történetével. Ruhanen kiderítette, hogy a finnek Magyarországról való távozása után a követségen maradt holmik, ingóságok és maga az épület a Svéd Nagykövetség oltalma alá kerültek. Az ingatlan őrzésére a helyszínen maradt a követséghez hű magyar gondnok, Tömör Ferenc, aki már báró Wenckheim idejében a házban szolgált. 1944 szentestéjén a magyar szélsőjobbot képviselő nyilasok hatoltak be a házba Tömör és a svédek tiltakozása ellenére, mivel azt hallották, hogy ott zsidókat és azok vagyonát rejtegetik. Hamarosan SS-csapatok is érkeztek, akik elfoglalták a villát és a nyilasokat követően folytatták a villa kifosztását. A fővárost ostromló szovjet csapatok tudomást szereztek a németek jelenlétéről, és bombázni kezdték az épületet. 1945. február 13-a, Budapest ostromának utolsó napja sorsdöntő volt. A Vörös Hadsereg egyik bombája elpusztította a követség épületét. A bombázás során életét vesztette Tömör Ferenc gondnok, aki nem volt hajlandó elhagyni a követséget, hanem igyekezett menteni a menthetőt a lángoló épületben. Tömör életét egy mesterlövész golyója oltotta ki. 2008 decemberében a finn állam végre lerótta kegyeletét a Tömör család előtt. A Jari Vilén nagykövet javaslatára folytatott hosszú kutatómunka eredményeként megtalálták Tömör Ferenc gondnok családtagjait. Jari Vilén felterjesztésére a Szabadságkereszt lovagrendjének kancellárja, Gustav Hägglund tábornok Tarja Halonen köztársasági elnök jóváhagyásával a Szabadságrend posztumusz érdemrendjét ítélte oda Tömör Ferenc unokájának nagyapja Finnország érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseképpen. A második világháború után a két ország történelme eltérően alakult. Finnország parlamentáris demokrácia és piacgazdaság maradt, míg Magyarország szocialista népi demokrácia lett. Mindkét állam kénytelen volt figyelembe venni a Szovjetuniót döntései meghozatalában, de nagy különbséget jelentett, hogy a Vörös Hadsereg csapatai Finnországot nem szállták meg. Magyarország teljes függésbe került a Szovjetuniótól, a következő fél évszázadban egypártrendszeri uralom volt, a vezetés közvetlen kapcsolatban állt a Kremllel. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió igyekezett nyomást gyakorolni a finn belügyekre és képes is volt befolyásolásukra, Finnország független állam maradt.

13

14

sadan ajan maassa vallitsi sosialistisen puolueen yksipuoluediktatuuri, jonka johto oli suoraan vastuussa Kremlille. Vaikka Neuvostoliitto pyrki ja pystyikin vaikuttamaan Suomen sisäisiin asioihin, säilyi Suomi itsenäisenä. Kylmän sodan aikana Suomen ja Unkarin suhteet eivät voineet palata entisen mukaisiksi. Maailma oli muuttunut ja jakautunut kahteen leiriin. Suomen poikkeuksellisen kansainvälispoliittisen aseman vuoksi Suomen hallinto pystyi kuitenkin tasapainottelemaan idän ja lännen välissä, minkä takia Suomen ja Unkarin suhteet alkoivat elpyä uudelleen. Ensin vuonna 1947 Unkari nimitti Suomen asiainhoitajaksi Gyula Szekfűn, jonka asemapaikkana oli Moskova. Vuonna 1949 Ferenc Münnich, josta Unkarin kansannousun jälkeen tuli muun muassa maan pääministeri ja keskeinen poliittinen vaikuttaja, akkredoitiin Helsinkiin, ja lopulta vuonna 1950 Suomi lähetti Uno Koistisen Budapestiin. Diplomaattisuhteet saatiin täten uudelleen palautettua, ja Suomen edustusto aloitti jälleen toimintansa hotelli Gellértissä. 1950-luvun mittaan Suomi alkoi saada Unkarissa positiivista huomiota. Unkarin vallanpitäjät näkivät maailman mustavalkoisena, liittolaisina ja vihollisina, mutta Suomi luokiteltiin ei-imperialististen eli ystävällismielisten valtioiden joukkoon. Suomen hallinnon varovaista ja harkittua ulkopolitiikkaa arvostettiin, ja varsinkin Suomen nouseva poliittinen tähti, pääministeri Urho Kekkonen, sai osakseen myönteistä huomiota. Kekkosen puheet idän ja lännen rauhanomaisesta rinnakkaiselosta saivat kannatusta Budapestissa. Lopulta myös Kremlin uusi johto Nikita Hruštšovin johdolla asettui rauhanomaisen rinnakkaiselon doktriinin kannalle Neuvostoliiton kommunistisen puolueen XX. puoluekongressin aikana. Tästä tulikin sosialistisen leirin johtava poliittinen doktriini seuraavaksi 30 vuodeksi. Unkarin kansannousu lokakuussa 1956 keskeytti maiden välisen lähentymisen. Unkari ajautui maailmanpolitiikan keskipisteeksi ja pelinappulaksi. Opiskelijoiden suurmielenosoitus kärjistyi spontaaniksi kansannousuksi ja katutaisteluiksi Unkarin valtiollisen poliisin tulitettua mielenosoittajia. Budapestista muodostui taistelutanner, josta puna-armeija veti lokakuun lopulla joukkonsa pois. Marraskuun 4. päivänä neuvostopanssarit vyöryivät kuitenkin takaisin kaupun-

Suomen suurlähetystön raunio vuonna 1946. Kuva: UH:n kuva-arkisto A Finn Nagykövetség épületének romjai 1946-ban. Kép: Külügyi Képarchívum

Presidentti Urho Kekkonen virallisella Unkarin-vierailullaan vuonna 1969. Vasemmalla pääsihteeri János Kádár ja oikealla presidentti Pál Losonczi. Kuva: Urho Kekkosen arkisto Urho Kekkonen köztársasági elnök hivatalos magyarországi látogatása 1969-ben. Bal oldalon Kádár János pártfőtitkár, jobb oldalon Losonczi Pál, a Minisztertanács elnöke. Kép: Urho Kekkonen Archívum

A hidegháború idején a finn-magyar kapcsolatok immár nem maradhattak változatlanok. A világ megváltozott, két táborra szakadt. Finnország különleges nemzetközi politikai helyzete miatt a finn kormányzat mindazonáltal képes volt a Kelet és Nyugat közötti egyensúly kialakítására, így a finn-magyar kapcsolatok ismét kiteljesedhettek. Először Magyarország nevezett ki ügyvivőt Finnországba 1947-ben Szekfű Gyula személyében, akinek állomáshelye Moszkva volt. 1949-ben Münnich Ferencet, aki fontos politikai döntéshozó volt, többek között miniszterelnök lett a forradalom után, akkreditálták Helsinkibe, majd 1950-ben Finnország Uno Koistinent helyezte Magyarországra. A diplomáciai kapcsolatok ily módon helyreálltak, Finnország képviselete ismét munkához látott a Gellért szállóban. Az 1950-es években Finnország kedvező figyelemben kezdett részesülni Magyarországon. A magyar rezsim fekete-fehérben látta a világot, ellenségek vagy barátok léteztek, ám Finnországot a nem imperialista, azaz baráti államok közé sorolták. A finn kormányzat óvatos és meggondolt külpolitikáját nagyra becsülték és különösen a finn politika emelkedő csillagára, Urho Kekkonen miniszterelnökre tekintettek kedvezően. Kekkonen a két tábor békés egymás mellett éléséről tartott beszédeit pozitívan fogadták Budapesten. A Kreml új vezetése, Nyikita Hruscsovval az élen szintén a békés egymás mellett élés doktrínáját támogatta a szovjet kommunista párt huszadik kongresszusán. A következő harminc évre ez lett a szocialista tábor meghatározó politikai doktrínája. Az 1956-os magyar forradalom megakasztotta a két ország közeledését. Magyarország a világpolitika fókuszába került és annak tényezőjévé vált. Az egyetemi hallgatók nagyszabású tüntetése spontán felkeléssé alakult, majd utcai harcok törtek ki, amikor a magyar rendőrség rálőtt a tüntetőkre. Budapest harctérré változott, a Vörös Hadsereg október végén kivonta csapatait. November 4-én azonban a szovjet páncélosok visszaözönlöttek a fővárosba, és leverték a forradalmat. Kádár János került az ország élére, majd 1988-ig ott is maradt. Feladata nem volt egyszerű, hiszen a nép szemében elárulta a forradalmat. Kádár szigorú ítéletekkel visszaállította a rendet, emiatt hosszú ideig a nemzetközi politikában nemkívánatos

15

Presidentti Kekkonen pääsihteeri János Kádária kättelemässä vuonna 1969. Kuva: Urho Kekkosen arkisto

Kekkonen köztársasági elnök kezet fog Kádár János pártfőtitkárral 1969-ben. Kép: Urho Kekkonen Archívum

Presidentti Kekkonen seurueineen Tonavan-risteilyllä vuonna 1969. Kuva: Urho Kekkosen arkisto.

Kekkonen elnök és kísérete dunai hajókiránduláson ,1969-ben. Kép: Urho Kekkonen Archívum.

16

kiin ja kukistivat kansannousun. Unkarin johtoon nousi János Kádár, joka pysyi vallassa aina vuoteen 1988 saakka. Hänen tehtävänsä ei ollut helppo, sillä kansan silmissä hän oli vallankumouksen petturi. Kádár palautti Unkariin kurin ja järjestyksen ankarilla rankaisutoimilla, minkä takia hänestä muodostui kansainvälisesti hyljeksitty henkilö pitkäksi aikaa. On historian ironiaa, että vuosikymmenten kuluessa liberaalimman sisäpolitiikan takia hänestä muodostui kuitenkin arvostettu sosialistisen leirin vanhempi valtiomies. Unkaria alettiinkin kutsua ”itäblokin iloisimmaksi parakiksi”. Kansannousun jälkeen Suomen virallinen linja Unkaria kohtaan oli pidättyväinen, mutta suhteet pysyivät korrekteina. Presidentti Kekkonen ei liittynyt Neuvostoliiton arvostelijoiden joukkoon, sillä katsoi, ettei siitä seuraisi Unkarille tai Suomelle mitään hyvää. Suhteellisen pian maiden väliset suhteet alkoivatkin parantua, ja jo vuonna 1959 Suomen ja Unkarin välille solmittiin uusi kulttuurisopimus. Maaliskuussa 1960 maat päättivät nostaa diplomaattisuhteensa suurlähetystötasolle osoituksena hyvistä suhteista. Toukokuussa 1963 Kekkonen matkusti epävirallisesti Unkariin ollen ensimmäinen ei-sosialistinen valtionjohtaja, joka vieraili Kádárin hallinnon Unkarissa. Kekkonen saapui Budapestiin suoraan Jugoslavian-vierailultaan ja korosti matkan ei-poliittista luonnetta. Vierailun aikana Kekkonen tapasi kuitenkin Unkarin koko poliittisen johdon ja kävi kahdenkeskisiä neuvotteluja Kádárin kanssa. Huhujen mukaan presidentti Kekkonen viihtyi vierailulla erittäin hyvin, sillä Kekkosen seurueeseen kuuluneen jäsenen kerrotaan kertoneen, ”ettei hän ollut pitkään aikaan ollut yhtä hyvällä tuulella kuin Debrecenissä”. Matkasta muodostui virstanpylväs maiden välisiin suhteisiin, sillä sen jälkeen delegaatiot Budapestin ja Helsingin välillä lisääntyivät suuresti. Suomi toimi unkarilaisille henkireikänä länteen, ja yhteistyöhön pyrittiin kaikilla elämän osa-alueilla. Myös Suomen hallinnon harjoittama puolueettomuuspolitiikka oli Unkarissa arvostettua ja suosittua. Suomen ja Unkarin laajat ja läheiset suhteet toimivatkin esimerkillisenä demonstraationa rauhanomaisen rinnakkaiselon politiikasta. Paljon kertovaa on se, että Kekkonen vieraili vuoden 1969 syksyllä uudestaan Unkarissa ja oli vasta toinen läntisen valtion

személyiség volt. A történelem iróniája, hogy évtizedekkel később liberálisabb belpolitikája mégis a szocialista tábor megbecsült vezetőjévé tette. Magyarországot „a keleti blokk legvidámabb barakkjának” kezdték hívni. A forradalom után a hivatalos finn politika óvatosan ítélte meg Magyarországot, a kapcsolatok azonban korrektek maradtak. Kekkonen köztársasági elnök nem csatlakozott a Szovjetuniót elítélőkhöz, mivel úgy vélte, hogy az sem Magyarország, sem Finnország számára nem lenne előnyös. Viszonylag hamar javulni kezdtek a két ország közötti kapcsolatok és már 1959-ben megkötötték az új finnmagyar kulturális egyezményt. 1960 márciusában a két ország arról döntött, hogy a kölcsönös jó viszony jegyében a diplomáciai kapcsolatot nagyköveti szintre emeli. 1963 májusában Kekkonen nem hivatalos utazást tett Magyarországra, az első nem szocialista államfőként, aki a Kádár-korszakban ellátogatott ide. Kekkonen jugoszláviai látogatása után érkezett Magyarországra, és hangsúlyozta az utazás politikamentes jellegét. Látogatása során Kekkonen találkozott a teljes magyar politikai vezetéssel, és kétoldalú megbeszélést folytatott Kádárral. A hírek szerint Kekkonen rendkívül jól érezte magát, kíséretének egy tagja állítólag azt mondta, hogy „már régen nem volt ilyen jókedvében, mint Debrecenben”. Ez a látogatás mérföldkőnek bizonyult a két ország kapcsolataiban, hiszen ezt követően sokkal több delegáció fordult meg Budapesten és Helsinkiben. Finnország a magyarok számára kilátást jelentett a Nyugat felé, az élet minden területén igyekeztek elősegíteni az együttműködést. A finn kormányzat elnemkötelezettségi politikáját is nagyra becsülték Magyarországon. Finnország és Magyarország széleskörű és szoros kapcsolatai példaértékűnek számítottak a békés egymás mellett élés politikájának demonstrálására. Sokatmondó, hogy Kekkonen 1969 őszén ismét ellátogatott Magyarországra, ezzel a második nyugati államfő volt, aki a Kádár vezette Magyarországon megfordult. Utolsó alkalommal 1976 novemberében utazott Magyarországra. A második világháborúban megsérült finn követségi épület továbbra is ott állt a Gellért-hegyen, és a finn állam tulajdonát

17

18

päämies virallisesti Kádárin johtamassa Unkarissa. Viimeisen kerran Kekkonen matkusti Unkariin marraskuussa 1976. Toisen maailmansodan taisteluissa tuhoutunut Suomen lähetystörakennus Gellért-vuoren rinteellä jäi pystyyn ja Suomen valtion omaisuudeksi. Raunion lopullista kohtaloa puitiin Suomessa usean vuosikymmenen ajan. Ulkoministeriössä ei päästy lopulliseen tulokseen siitä, mitä rauniolle oli tehtävä. Unkarilaisviranomaiset patistivat suomalaisia kunnostamaan lähetystön, sillä raunio houkutteli laitapuolen kulkijoita, jotka häiritsivät naapurustoa. Toinen vaihtoehto olisi ollut alueen myyminen Unkarin valtiolle. Hienolla alueella sijaitseva Suomen valtion omistama rauniolähetystö ei antanut mairittelevaa kuvaa Suomesta. Päätöksen pitkittyessä Suomen lähetystö vaihtoi useaan otteeseen paikkaansa. Lähettiläs Koistinen hankki 1950-luvun alussa lähetystön uusiksi tiloiksi kaksikerroksisen rakennuksen Székács utca 29: stä, jossa myöhemmin toimi suurlähettilään residenssi aina 1980luvun loppuun asti. 1960- ja 1970-lukujen kuluessa lähetystön residenssi, kanslia ja kaupallinen osasto sijaitsivat kaikki eri puolilla kaupunkia, mikä vaikeutti lähetystön jokapäiväistä toimintaa. Koska rauniokiinteistöä ei päätetty myydä, rakennuksen ikkunat muurattiin umpeen vuonna 1953. Suurlähettiläs Olavi Raustila päätti teettää perusteellisen selvityksen vuonna 1968 ja tiedusteli viereisten tonttien ostomahdollisuuksia rauniokiinteistön tontin hankalan pinnanmuodostuksen takia. Selvityksen mukaan rauniota ei kuitenkaan kannattanut korjata, vaan päädyttiin uudisrakennuksen suunnitteluun. Raunio oli kuitenkin vielä 1970-luvun puolivälissä pystyssä niin taloudellisista kuin käytännön syistä. Unkarissa ei näet pitkään aikaan ollut myyty maata ulkomaalaisille, ja maassa oli tulossa voimaan laki, joka kielsi maan myynnin ulkomaalaisille. Suomalaiset halusivat välttämättä ostaa naapuritontin, ja lopulta Kekkonen päätti puuttua asiaan. Vuoden 1976 virallisen valtiovierailunsa aikana Kekkonen neuvotteli asiasta Kádárin kanssa, ja lopulta tontti myytiin suomalaisille. Teko oli poikkeuksellinen, sillä aiemmat viidentoista muun maan edustuston tekemät samankaltaiset esitykset oli Unkarissa hylätty. Lopulta asiat saatiin etenemään ja tarvittavat sopimukset solmittua unkarilaisten kanssa. Suomessa hankkeesta päävastuun sai

Lähetystörakennuksen ikkunat muurattiin umpeen vuonna 1953. Samana vuonna lähetystöön rakennettiin uusi vesikatto. Kuva: UH:n kuva-arkisto A követségi épület ablakait 1953-ban befalazták. Ugyanekkor új tető készült. Kép: Külügyi Képarchívum

Suurlähetystörakennuksen työmaa 1980-luvun puolivälissä. Uusi edustustorakennus valmistui vanhan paikalle marraskuussa 1988. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

A követségi telek az 1980-as évek közepén. Az új követségi épület 1988 novemberében készült el. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

képezte. A romos ház sorsát több évtizeden keresztül mérlegelték Finnországban. A Külügyminisztériumban nem jutottak végleges döntésre. A magyar hatóságok az ingatlan felújítására sarkallták a finneket, mivel a romok gyanús elemeket vonzottak, akik zavarták a szomszédságot. A másik lehetőség az ingatlan a magyar államnak való eladása lett volna. A gyönyörű helyen álló, finn tulajdonban lévő romos épület nem vált Finnország díszére. A probléma elhúzódása közepette a Finn Nagykövetség több alkalommal is költözködött. Koistinen nagykövet az 1950-es évek elején megvette a Székács utca 29. szám alatti kétemeletes épületet, ami később nagyköveti rezidenciaként működött az 1980-as évek végéig. Az 1960-as és 70-es években a követségi rezidencia, irodák és a kereskedelmi kirendeltség a város különböző pontjain működtek, ami megnehezítette a követség mindennapos működését. Mivel a romos követségi épület eladásáról nem született döntés, 1953-ban befalazták az ablakokat. Olavi Raustila nagykövet 1968ban alaposan felmérte a környező telkekre vonatkozó vásárlási lehetőségeket a meglévő telek bonyolult domborzati viszonyai miatt. A felmérés szerint a romos épületet nem volt érdemes felújítani, új épület tervezéséről döntöttek. A romok azonban még az 1970-es évek közepén is álltak gazdasági, illetve gyakorlati okokból. Magyarországon ugyanis akkoriban már régen nem értékesítettek ingatlant külföldi részére, és éppen olyan törvény lépett életbe, amely megtiltja a külföldi részére történő eladást. A finnek mindenképpen meg kívánták vásárolni a szomszédos telket, és végül Kekkonen közbenjárása oldotta meg a helyzetet. 1976-os hivatalos látogatása során beszélt az ügyről Kádárral, így végül a finnek megvehették a telket. Ez kivételes eljárás volt, tizenöt ország hasonló kérelmét korábban elutasították Magyarországon. Az ügy tehát beindult, a szükséges szerződéseket megkötötték a magyar felekkel. Finnországban az Építési Főigazgatóság felelt a kérdésért, ahol az új épület tervezésére Ilmo Valjakka építészt kérték fel. A tervezés 1980-ban kezdődött, az új követségi épület alapkövét 1986-ban az akkori külügyminiszter, Paavo Väyrynen rakta le. A jelenlegi követségi épület hosszadalmas folyamat eredményeként

19

20

Rakennushallitus, ja uudisrakennusta valittiin suunnittelemaan arkkitehti Ilmo Valjakka. Suunnittelu käynnistettiin vuonna 1980, ja uuden lähetystörakennuksen peruskiven muurasi vuonna 1986 silloinen ulkoministeri Paavo Väyrynen. Nykyinen lähetystörakennus valmistui pitkän prosessin tuloksena alkuperäisen edustustorakennuksen paikalle marraskuussa 1988, ja Suomen suurlähetystö saattoi jälleen muuttaa arvoiselleen paikalle. Huhtikuun 14. päivänä vuonna 1989 ulkoministeri Pertti Paasio vihki uuden lähetystörakennuksen, ja siitä lähtien sillä on ollut kunnia olla vieraiden ja ohikulkijoiden ihasteltavana. Suomen Budapestin suurlähetystörakennus kuvastaa ja symboloi Suomen ja Unkarin kahdenvälisiä suhteita oivalla tavalla. Sen tarina pitää sisällään niin ylä- ja alamäkiä, sankaritekoja, epätoivoa, rappiota ja päättämättömyyttä kuin loistoa, toivoa ja innostusta. Toivon mukaan lähetystörakennuksen sekä rikas että värikäs historia saa jatkoa vielä pitkään ja voi toimia suomalais-unkarilaisten suhteiden maamerkkinä, mitä ihanteellisemmalla paikalla – Tonavan rannalla Gellért-vuoren rinteellä.

Suurlähetystön vihkiäistilaisuuden alkuperäinen ohjelma 14.4.1989. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest. A nagykövetség 1989. április 14-i avatóünnepségének eredeti programja. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

épült fel 1988-ban az eredeti képviselet helyén. A Finn Nagykövetség ismét méltó helyre költözhetett. 1989. április 14-én Pertti Paasio külügyminiszter avatta fel az új követségi épületet, amely azóta is a látogatók és a járókelők csodálatának tárgya. A budapesti Finn Nagykövetség épülete találóan jelképezi a finnmagyar kétoldalú kapcsolatokat. Története hullámhegyeken és -völgyeken, hősi tetteken, szenvedésen, pusztuláson, döntésképtelenségen, csakúgy mint reményen és lelkesedésen vezet keresztül. A követségi épület fordulatos története remélhetően még sokáig folytatódik, továbbra is a finn-magyar kapcsolatok bástyája lesz ezen a csodálatos helyen, a Duna partján, a Gellért-hegy oldalában.

Suurlähetystö iltavalaistuksessa. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest A nagykövetség esti kivilágításban. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Presidentti Mauno Koivisto vieraili Budapestissa kesäkuussa 1988 ennen uuden lähetystörakennuksen valmistumista. Kuva: Tasavallan presidentin kanslia Mauno Koivisto köztársasági elnök 1988 júniusában, az új épület elkészülte előtt járt Budapesten. Kép: Köztársasági Elnöki Hivatal

21

22

Ilmo Valjakka

Ilmo Valjakka

SUOMEN BUDAPESTIN-SUURLÄHETYSTÖ – VAATIVA ARKKITEHTUURIKOHDE

FINNORSZÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE – KOMOLY ÉPÍTÉSZETI KIHÍVÁS

On joskus sanottu, että arkkitehtuuri on kuin elämä itse. Hyvältä arkkitehtuurilta voidaan edellyttää, että se syntyy elämän kautta ja muotoutuu tarpeiden ja olosuhteiden sisäistämisen tuloksena ajan ja kulttuurin merkitseväksi tulkiksi ja dokumentiksi. Suomen Budapestin-suurlähetystön syntyvaiheet sijoittuvat myönteisen ilmapiirin aikaan. Suunnittelutehtävä lähti ajatuksesta luoda elävä, monipuolinen ja hengeltään innostava lähetystö-, kulttuuri- ja toimintakeskus. Kanssakäyminen Unkarin ja Suomen välillä on aina ollut poikkeuksellisen vilkasta erityisesti kulttuurin ja ystävyyskontaktien alueilla. Tätä toimintaa on uudessa suurlähetystössä voitu hoitaa aktiivisesti ja menestyksellä jo 20 vuotta. Suomalaiset ja unkarilaiset tuntevat toisiaan kohtaan aivan erityistä läheisyyttä. Oma kokemukseni on, että missään muualla en ole tavannut samanlaista luontevaa viihtymistä kuin unkarilaisten seurassa. Ystävyys voi parhaimmillaan olla syvää yhteenkuuluvuuden tunnetta. Sukulaisuus kansojemme kesken on todellista myös elävässä elämässä. Lähetystön suunnittelussa on ”Budapestin henki” ollut sekä tärkeä innoittaja että mittapuu. Arkkitehtonisen ratkaisun tavoitteena oli ympäristöään hienovaraisesti täydentävä lähetystörakennus, joka olisi kohtelias vieras ja samalla aidosti suomalaisen arkkitehtuurin edustaja kaupunkikuvassa. Paikan arvokas historia, luonnon kauneus ja rakennusten vaikuttava arkkitehtuuri edellyttivät syvällistä paneutumista tehtävän moniulotteiseen problematiikkaan. Paikalla sijainnut aikaisempi lähetystörakennus vaurioitui toisen maailmansodan loppuvaiheissa ja purettiin. Suunnittelutyön alkaessa paikka oli tasattu avoin alue, jolle pääosa uudesta rakennuksesta voitiin sijoittaa. Tavoitteena oli säilyt-

Azt mondják, hogy az építészet olyan, mint maga az élet. A jó építészettől elvárható, hogy az élet kívánalmai szerint jön létre, az igények és a körülmények alakítják a kor és a kultúra jelentős interpretációjaként és dokumentumaként. Finnország budapesti nagykövetsége kedvező körülmények között született. A tervezés kiindulópontja az volt, hogy élő, sokoldalú és magával ragadó szellemiségű követségi, kulturális és közösségi központot kell létrehozni. A két ország közötti kapcsolattartás mindig is kivételesen élénk volt, különösen a kulturális és baráti kapcsolatok területén. Ezt a tevékenységet az új követségi épületben is aktívan és sikeresen lehet folytatni immár húsz éve. A finnek és magyarok különleges viszonyban vannak. Jómagam sehol nem éreztem olyan jól magam, mint magyarok társaságában. A barátság az összetartozás elmélyült érzését adhatja. A két nép rokonsága a mindennapi életben is jelen van. A követség tervezésekor a „budapesti hangulat” komoly ihletet adott, és elvárásként is megjelent. Az architektonikai megoldás célja a környezetét tapintatosan kiteljesítő követségi épület volt, amely udvariasan bár, de eltér a városképtől, egyúttal képviseli a finn építészetet. A helyszín történelmi háttere, természeti szépsége, a környező házak építészeti öröksége komoly elmélyülést követeltek e sokdimenziós problematikába. A korábban a telken állt követségi épület a második világháború végén találatot kapott, majd lebontották. A tervezés kezdetén a telek üres volt, amelyre az új épület nagy részét el lehetett helyezni. A telek kedvező természeti adottságait és a parkosítási lehetőségét meg kívántuk őrizni. A telek két szélének magasságkülönbsége tizenhét méter. A tervezés szempontjából ez alapvető gondot okozott. A Gellért-hegy lejtőjének talaja és a nagy magasságkülönbség különleges alapozási igényeket jelentettek, többek között támfalak építését. Ezenkívül számolni kellett a föld alatti vízfolyások hatásával.

Suurlähetystön arkkitehti, professori Ilmo Valjakka. Kuva: Ilmo Valjakka A nagykövetség tervezője, Ilmo Valjakka építészprofesszor. Kép: Ilmo Valjakka Arkkitehti professori Ilmo Valjakka (vas.) yhdessä ulkoasiainministeri Pertti Paasion kanssa suurlähetystön vihkiäistilaisuudessa 14.4.1989. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy. Ilmo Valjakka építészprofesszor (balra) Pertti Paasio külügyminiszterrel a nagykövetség avatásán 1989. április 14-én. Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda

23

24

tää tontin kaunis puusto ja luontosuhteet mahdollisimman hyvin. Korkeuseroa tontin kulmapisteillä on 17 metriä. Tämä oli suunnittelun kannalta keskeinen ongelma. Gellért-vuoren rinteiden maaperä ja suuret korkeuserot asettivat perustamistavalle erityisvaatimuksia, muun muassa tukimuurien rakentamisen. Lisäksi tuli hallita maanalaisten virtausten vaikutus. Nämä vaativat kysymykset ratkaistiin yhteistyössä Budapestin kaupungin asiantuntijoiden ja viranomaisten kanssa. Lähetystö jakautuu kolmeen osaan, joita ovat residenssi, lähetystön kanslia- ja kulttuuritilat sekä asunnot. Kullakin rakennusosalla on tehtäväänsä vastaava arkkitehtoninen luonne ja painoarvo kokonaiskomposition elementteinä. Tontille tultaessa sisääntuloportin jälkeen näkymää hallitsee residenssin ja suurlähettilään yksityisasunnon muodostama päämassa. Kansliaosa samoin kuin asunto-osa ovat alisteisia sijoittuen päänäkymän oikealle sivulle. Monivaiheisen pienoismallityöskentelyn avulla tutkittiin eri vaihtoehtoja sekä ulkoarkkitehtuurin että interiöörien jalostamiseksi. Erityisesti haluttiin tarkastella rakennuskokonaisuuden luontevaa toimivuutta eri näkymissä ja suhdetta rakennettuun ympäristöön. Massoittelua on elävöitetty muotovaihteluilla sekä horisontaalisesti että verikaalisesti. Tornit ja julkisivujen syvyyserot rikastavat kokonaisuutta keventäen ja pienentäen samalla mittakaavallista vaikutelmaa. Vertikaaliset ikkuna-aukot ja rapatut tiilijulkisivut sitovat rakennuksen ympäristön arkkitehtuuriin. Siinä missä ulkoarkkitehtuuri painottuu miljöötekijöihin, interiöörisuunnittelun pääpaino on suomalaisuudessa. Tavoitteena oli yksinkertainen, muotopuhdas, keveä ja valoisa tilavaikutelma sekä detaljeiltaan hiottu ja viimeistelty interiööriarkkitehtuuri. Residenssiosa on lähetystön toiminnallisesti ja edustuksellisesti tärkein alue. Sen tilojen toimivuus ja vaikuttavuus ovat oleellisen tärkeitä lähetystön imagon kannalta, ja niinpä parhaat arkkitehtoniset ideat ja visuaalinen kiinnostavuus sijoittuvat juuri tälle alueelle. Oleellisia ovat vaihtelevien tilakorkeuksien eri saleille antama yksilöllinen luonne ja ylävalo, joka ulottuu tiloja yhdistävänä ja artikuloivana elementtinä läpi rakennuksen. Residenssiin tultaessa ensimmäinen suuri tila on aula, josta avautuvat yhteydet salonkeihin ja muihin saleihin. Sieltä nousee myös monumentaalinen portaikko

Suurlähetystön suunnitelleen arkkitehdin Ilmo Valjakan luonnos edustustorakennuksesta. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy

Suurlähetystön residenssi sisältä. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy

A nagykövetséget tervező Ilmo Valjakka vázlata az épületről. Kép Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda

A nagyköveti rezidencia belülről. Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda

Ezeket a komoly kérdéseket a főváros szakembereivel és hatóságaival együttműködve oldottuk meg. A követség épülete három részre tagolódik: rezidencia, követségi irodaépület és kulturális helyiségek, valamint lakások. Minden egyes épületszárnynak megvan a funkciójának megfelelő építészeti jellege a kompozíció egészének részeként. Az érkező látogató a bejáratot követően a rezidencia és a nagyköveti lakás tömegét pillantja meg. Az irodai szárny, csakúgy, mint a lakásokat magában foglaló épületrész a főperspektíva jobb oldalára kerülnek. A több szakaszból álló makettépítés segítségével tanulmányoztuk a különféle lehetőségeket az épület külső megjelenése és az enteriőrök kimunkálása céljából. Külön figyelmet fordítottunk az épület egészének a különböző nézetekből való természetes megjelenésére és a környezetéhez képest kialakuló arányaira. Az épület tömegét formai változatossággal tettük mozgalmasabbá vízszintes és függőleges irányban egyaránt. Tornyok és a homlokzatok magasságeltérései teljesítik ki az épületet, egyúttal könnyedebbé is teszik, valamint csökkentik a méreteiből adódó hatást. A függőleges kialakítású ablaknyílások és a vakolt téglahomlokzatok kapcsolják az épületet környezetének építészetéhez. Az épület külső jegyei a környezetre reagálnak, az enteriőr azonban a finn jelleget hangsúlyozza. Egyszerű, formailag letisztult, könnyed és világos térhatás volt a cél, valamint a legapróbb részletekig kidolgozott belsőépítészet. A rezidencia a követség funkcionálisan és reprezentációs szempontból legfontosabb területe. Ennek működőképessége és hatása alapvető jelentőségűek a követségi arculat számára, ezért a legjobb architektonikai elképzelések és vizuális érdekességek éppen ide összpontosulnak. Kimagasló fontosságú a váltakozó belmagasságú helyiségek alkotta tér és a felső megvilágítás, amely az egész épületben meghatározó elemként egyesíti a tereket. A rezidenciára való belépéskor az első nagy tér az aula, ahonnan a fogadótermek nyílnak. Innen indul ki a nagyköveti lakásba vezető monumentális lépcső is. Az aula és a fogadóhelyiségek zökkenőmentesen kapcsolódnak egymáshoz olyan egységes teret alkotva, amely funkcionálisan nagyobb a saját méreténél, különösen nyáron, amikor a teraszra és a kertre is meg lehet a tereket nyitni. A nagy fogadóterem, a kis foga-

25

26

suurlähettilään yksityistiloihin. Pääsisäänkäynnistä on lisäksi suora näkymä ulkoterassille saakka. Aula ja salit muodostavat väljästi toisiinsa liittyen tilakokonaisuuden, joka on toiminnallisesti ”mittojansa suurempi” varsinkin, kun se kesäaikana voi avautua myös terassille ja piha-alueelle. Iso salonki, pieni salonki (rouvan salonki), kirjasto (työhuone) ja ruokasali keittiötiloineen toimivat kaikki myös itsenäisinä tiloina. Suurlähettilään yksityisasunto on toisessa kerroksessa ja muodostaa näin oman rauhallisen kokonaisuutensa. Kulttuuriyksiköllä on yhteinen sisääntuloaula kansliaosan kanssa. Se käsittää monitoimitilan, kirjaston, neuvotteluhuoneen, toimistohuoneita ja aputiloja. Yhdessä residenssitilojen kanssa lähetystöllä on näin varsin monipuolinen toimintaympäristö erilaisille tapahtumille ja tilaisuuksille. Poliittisen ja kaupallisen osaston työ on kuitenkin lähetystön toiminnan päätehtävä ja vaativin osa päivittäistä tapahtumavirtaa. Siksi kansliatilat ovatkin keskeisessä asemassa. Niiden tilaratkaisujen ja teknisen valmiustason ylläpitäminen jatkuvasti riittävän korkeana ja ajan tasalla on välttämätöntä. Suomen Budapestin-suurlähetystön tilaohjelma oli monipuolisempi ja kattavampi kuin useimmissa muissa lähetystöissä. Ajatus koota lähetystön eri toiminnat saman katon alle on mahdollistanut tehokkaamman ajankäytön. Se, että myös henkilökunnan asuntoja sijoittui lähetystön yhteyteen, lisäsi myös toimivuutta ja turvallisuutta. Minulla on ollut poikkeuksellinen onni saada olla suunnittelijana Suomen Budapestin-suurlähetystön ohella myös Unkarin Helsinginsuurlähetystön yhteydessä. Kumpikin rakennus sijoittuu lisäksi kauniiseen luontomaisemaan. Kummankin rakennuksen suunnittelutyö tapahtui onnellisten tähtien alla. Tästä ajasta on jäänyt mieleen tapaamiset monien erinomaisten ihmisten kanssa ja syvälliset keskustelut, jotka käytännön asioiden ohella laajenivat usein ihmisyyden ja tiedon perimmäisiin ulottuvuuksiin.

Rakennus takaa. Alhaalla vasemmalla saunaosaston ulkoterassi. Ylhäällä ns. ”torniterassi”. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy.

Az épület hátsó homlokzata. Lent bal oldalon a szaunából nyíló terasz. Fent az ún. ”toronyerkély”. Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda.

dóterem (hölgyfogadó), a könyvtár (dolgozószoba) és a konyhával kiegészülő étkezőhelyiség különálló terekként is működnek. A nagykövet lakása az első emeleten kapott helyet, így annak nyugodt környezete biztosított. A kulturális terek és az irodai szárny közös bejáraton át közelíthetők meg. Többfunkciós tér, könyvtár, tárgyaló, irodák és kisegítő helyiségek vannak itt. A rezidenciával együtt a követségen rendkívül sokoldalú funkciójú környezet hozható létre különféle rendezvények céljaira. A politikai és kereskedelmi tevékenység adja a követség fő feladatait és a napi események legnagyobb részét. Ezért az irodahelyiségek vannak a fókuszban. Térkihasználási megoldásaik és műszaki szintjük folyamatos magas színvonalon tartása elengedhetetlen követelmény. Finnország budapesti nagykövetségének térkihasználása sokoldalúbb és átfogóbb, mint a legtöbb követségi épületben. A követség különböző feladatainak egy tető alá hozása lehetővé teszi a hatékonyabb időfelhasználást. A személyzeti lakások a követség épületében való elhelyezése tovább fokozza a funkcionalitást és biztonságot. Nagy örömömre szolgált, hogy a budapesti követségépület mellett Magyarország helsinki nagykövetségének tervezője is lehettem. Mindkét épület csodálatos természeti környezetben fekszik. Mindkét épület tervezése szerencsés csillagzat alatt folyt. Számos kiváló ember és a velük folytatott tartalmas beszélgetések maradtak meg az emlékezetemben. A gyakorlati tudnivalók mellett az emberség és a tudás új dimenzióit ismertem meg.

Residenssin salonki. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy. A rezidencia fogadóterme. Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda.

27

28

Arto Mansala

Arto Mansala

UNKARISSA KAHDEN AIKAKAUDEN VÄLISSÄ

MAGYARORSZÁG KÉT KORSZAK HATÁRÁN

Tehtäväni Unkarissa edustustonpäällikkönä alkoi huhtikuussa 1985. Budapestiin tullessani osasin odottaa työntäyteistä neljän vuoden kautta suomalais-unkarilaisten talous- ja kulttuurisuhteitten sekä edustuston uudisrakennuksen suunnittelu- ja rakennustöiden ja vilkkaan vierailuvaihdon parissa. Edelleen Unkarin ulkopolitiikan ja erityisesti unkarilais-neuvostoliittolaisten suhteitten seuraaminen maan valmistautuessa tuolloin János Kádárin jälkeiseen aikaan merkitsi minulle melkoista haastetta, olinhan ennen Unkaria ehtinyt palvella Moskovassa kahteen eri otteeseen. Olin Budapestissa turistina 1960-luvun lopulla käydessäni kiipeillyt vanhan, sodassa tuhoutuneen lähetystöhuvilan rauniolla. Olin ihmetellyt, miten osittain luhistunut ja pahasti rappeutumaan päässyt rakennus vielä neljännesvuosisata sodan päättymisestä saattoi keskeisellä paikalla Tonavan ja Gellért-vuoren läheisyydessä pilata pahan kerran historiallista kaupunkikuvaa. Ryhtyessäni hoitamaan virkatoimiani Unkarissa rakennushanke oli ehtinyt olla vireillä jo neljän vuosikymmenen ajan. Oli läpikäyty erilaisia vaiheita, joitten aikana molempien maitten järjestelmien ja virkakoneistojen erot näyttelivät omaa rooliaan. Oli neuvoteltu loputtomiin tontin myynnistä, vaihtamisesta ja lisämaa-alan ostamisesta sekä rauniokiinteistön kunnostamisesta ja vartioinnista. Uudisrakennushankkeen oltua pitkään työn alla ei suurlähetystön tuolloisia vuokratiloja haluttu enää kunnostaa. Uutta odoteltaessa ajauduttiin kestämättömään tilanteeseen. Urani aikana en aiemmin, mutta en myöskään myöhemmin, ole joutunut toimimaan yhtä kurjissa työtiloissa kuin Budapestissa ennen uudisrakennusta. Lopulta sen valmistuttua vuonna 1989 siirryttiin yhdessä yössä ”kivikaudesta nykyaikaan”. Budapestiin tultuani aloin vähitellen oivaltaa, että Neuvostoliitossa vajaa kuukausi ennen Unkariin saapumistani tapahtunut johdonvaihdos ja Mihail Gorbatšovin nousu NKP:n pääsihteeriksi saattoi liikkeelle historiallisen murrosprosessin. Alkoi perestroikan ja glas-

A magyarországi képviseletvezetői megbízatásom 1985 áprilisában kezdődött. Budapestre érkezésemkor tudtam, hogy munkával telített négyéves időszak vár rám a finn-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok terén, valamint a követség új épületének tervezési és építési munkálatai és az élénk vendégjárás közepette. A magyar külpolitika és különösen a magyar-szovjet kapcsolatok figyelemmel kísérése a Kádár János utáni időszakra való felkészülés jegyében komoly feladatot jelentettek számomra, hiszen Magyarország előtt két alkalommal is dolgoztam a moszkvai nagykövetségen. Amikor az 1960-as években turistaként jártam Budapesten, meglátogattam a háborús találatot kapott régi követségi épület romjait. Elcsodálkoztam, hogyan csúfíthatja a történelmi városképet a Duna és a Gellért-hegy közelében a háború befejeződése után negyedszázaddal ez a romos és rossz állapotú épület. Hivatalos megbízatásom kezdetén a magyarországi építkezés terve már negyven éve napirenden volt, egymást követték a különböző fázisok, amelyek rávilágítottak a két ország rendszereinek és államgépezetének különbségeire. Végtelen tárgyalások folytak a telek eladásáról, cseréjéről, további terület vásárlásáról, valamint a romos ingatlan felújításáról és őrzéséről. Mivel régóta tervezték az új épületet, a nagykövetség akkoriban használt bérelt helyiségeit már nem kívánták felújítani. Az új épületre való várakozás közben tarthatatlan helyzetbe kerültünk. Pályafutásom során sem azelőtt, sem pedig később nem kerültem olyan mostoha körülmények közé, mint Budapesten az új épület elkészülte előtt. Végül 1989-ben felépült a követség és egyetlen nap alatt kerültünk „a kőkorból a jelenbe”. Budapestre érkezésemet követően fokozatosan értettem meg, hogy Magyarországra költözésem előtt egy hónappal a Szovjetunióban történt vezetőváltás és Mihail Gorbacsov pártfőtitkárrá emelkedése történelmi változásokat hoz. Megkezdődött a peresztrojka és a glasznoszty időszaka, amely nemcsak a Szovjetunióban, hanem

Suurlähettiläs Arto Mansala pitämässä puhetta lähetystön peruskiven muuraamisen aikaan. Taustalla ulkoasiainministeri Paavo Väyrynen (toinen oik.). Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

Arto Mansala nagykövet beszédet mond a nagykövetség alapkőletételekor. A háttérben Paavo Väyrynen külügyminiszter (jobbról a második). Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

29

30

nostin kausi, joka oli sittemmin mullistava olot, ei vain Neuvostoliitossa vaan myös Euroopassa yleensä, ja joka oli lopulta vievä kylmän sodan päätökseen. Tähän taitekohtaan kuului, että Moskovan jälkeen Budapestista tuli alkaneen uudistusprosessin seuraamisen kannalta paras aitiopaikka itäisessä Euroopassa. Samalla jouduin historiallisten tapahtumien silminnäkijäksi ja kokijaksi varsinaiseen ”myrskynsilmään”. Suomalais-unkarilaiset suhteet olivat Budapestissa aloittaessani jo parin vuosikymmenen ajan olleet vakiintuneet. Suomi pyrki toimimaan Unkarissa ennen muuta läntisen Euroopan ja sosialistisen itäisen Euroopan välisenä sillanrakentajana. Unkarista oli tullut Suomelle ja suomalaiselle kulttuurille sillanpääasema keskelle Eurooppaa. Vastaavasti Suomi saattoi toimia Unkarille eräänlaisena henkireikänä ulkopuoliseen ei-sosialistiseen maailmaan. Budapestissa heti suurlähettiläskauteni alussa järjestetty ETYKin kulttuurifoorumi toi niin ikään uusia muutoksen tuulia mukanaan. Presidentti Mauno Koiviston valtiovierailu Unkariin kesäkuussa 1988 oli monessa mielessä käänteentekevä. János Kádár oli juuri eronnut tehtävästään ja Károly Grósz valittu hänen seuraajakseen. Talousmiehenä presidentti Koivisto käymiensä neuvottelujen ja tapaamistensa perusteella oivalsi, ettei Unkari eivätkä sosialistiset maat ylipäänsä enää voineet jatkaa vanhaan malliin. Oli yksinkertaisesti tultu tien päähän. Valtiovierailun jälkeen presidentin aloitteesta perustettiin valtiovarainministeriöön Helsingissä asiantuntijaryhmä seuraamaan Unkarin kehitystä. Presidentti osallistui itse aika ajoin ryhmän työskentelyyn. Ryhmä vieraili myös Unkarissa ylläpitäen muutenkin koko ajan yhteyksiä vastapuoleen. Rakennustyöt vanhalla tontilla pääsivät vähitellen käyntiin. Alkoi tiivis ja opettava yhteistyö talon arkkitehdin Ilmo Valjakan kanssa. Tästä kokemuksesta minulla tuli olemaan sittemmin tuntuvaa hyötyä sekä Moskovassa että Berliinissä suurlähetystötaloja rakennettaessa. Budapestin talohankkeen merkitystä korosti presidentti Koiviston käynti rakennustyömaalla Unkarin-vierailunsa aikana. Ulkoministeri Paavo Väyrynen muurasi uudisrakennuksen peruskiven. Kauppa- ja teollisuusministeri Ilkka Suominen oli ensimmäinen korkean tason suomalaisvieras uudessa talossa, jonka ulkoministeri Pertti Paasio

Suurlähetystön työmaa 10.11.1987. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

A nagykövetség építkezése 1987. november 10-én. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Európa-szerte változást idézett elő és amely végül a hidegháború végéhez vezetett. A változó helyzetben Moszkva után Budapest lett a beinduló folyamatok nyomonkövetése szempontjából legmegfelelőbb hely Európa keleti részén. Így a történelmi események epicentrumában szemlélődő szemtanúvá váltam. A finn-magyar kapcsolatok budapesti munkakezdésemkor már néhány évtizede megszilárdultak. Finnország Magyarországon elsősorban Nyugat-Európa és a szocialista országok közötti hídfőállásként kívánt eljárni. Magyarország Finnország és a finn kultúra bázisává vált Európa szívében. Finnország pedig egyfajta szelepként működött Magyarország számára a nem-szocialista külvilág felé. A nagyköveti megbízatásom legelején Budapesten megrendezett EBEÉ kulturális fórum a változás szelét hozta magával. Mauno Koivisto köztársasági elnök 1988 júniusában tett magyarországi hivatalos látogatása számos szempontból fordulatot hozott. Kádár János éppen lemondott, utódául Grósz Károlyt választották. Gazdasági szakemberként Koivisto elnök a tárgyalások és találkozók alapján megértette, hogy Magyarország és a többi szocialista ország nem folytathatja a régi gyakorlatot. Egyszerűen az út végéhez értek. Az államfői látogatást követően a köztársasági elnök kezdeményezésére a Pénzügyminisztériumban szakértői bizottságot állítottak fel a magyar helyzet nyomonkövetésére. A köztársasági elnök időnként maga is részt vett a bizottság munkájában. A bizottság ellátogatott Magyarországra, és mindvégig fenntartotta a kapcsolatot a másik féllel. Az építkezés lassan indult be a régi telken. Szoros és tanulságos együttműködés kezdődött Ilmo Valjakka építésszel. Ez a tapasztalat a későbbiekben rendkívül nagy hasznomra lett a moszkvai, majd a berlini nagykövetségi épületek építése során. A budapesti építkezés jelentőségét hangsúlyozta Koivisto köztársasági elnök látogatása az építkezésen. Paavo Väyrynen külügyminiszter tette le az épület alapkövét. Ilkka Suominen kereskedelmi és ipari miniszter volt az első magasrangú vendég az új épületben, amelyet 1989-ben Pertti Paasio külügyminiszter avatott fel. Az állami vezetők és számtalan egyéb delegáció látogatásai során a különböző területekről érkezett

31

32

vihki huhtikuussa 1989. Näitten vierailujen ja lukemattomien muitten valtuuskuntien käyntien yhteydessä suomalaisten eri alojen edustajien sekä suurlähetystön oli mahdollista tavata Unkarin johtoa ja saada arvokasta tietoa maan uudistusprosessin tilasta. Jättäessäni Unkarin syksyllä 1989 maa eli kahden aikakauden välissä. Vanha järjestelmä ei enää toiminut käytettyään mahdollisuutensa loppuun ja uusi järjestelmä oli vielä kaikkea muuta kuin valmis. Vallitsi suuri epävarmuus tulevasta, kun kaksi aikakautta, kulttuuria ja aatesuuntaa leikkasivat toinen toisensa. Kysymyksessä oli unkarilaisten elämäntavan sekä koko yhteiskunnan murros. Tässä historiallisessa taitekohdassaan Unkari oli pitkälti edelläkävijä Euroopassa. Päättäessäni tehtäväni Budapestissa Unkari ei enää ollut se maa, jonne olin neljä vuotta aiemmin saapunut. Suunnatessani seuraavalle komennukselleni Pekingiin minulla oli tunne, että olin karkaamassa rintamalta, kun ”sota oli vasta alkanut”. Budapestiin jäi uusi uljas edustustorakennus. Historian oikusta johtui, että loppujen lopuksi se valmistui hyvinkin otolliseen aikaan. Rakennuksesta tuli osana Tonavan Budan-puoleisen rannan historiallista silhuettia suomalais-unkarilaisten suhteitten uuden aikakauden oivallinen maamerkki.

Suurlähettiläs Arto Mansala muuraamassa lähetystön peruskiveä vuonna 1986. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest Arto Mansala nagykövet lerakja a nagykövetség alapkövét 1986-ban. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Presidentti Mauno Koivisto vierailulla Budapestissa kesäkuussa 1988. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy Mauno Koivisto köztársasági elnök látogatása 1988 júniusában. Kép Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda

finn vendégek és a nagykövetség számára lehetőség nyílt a magyar vezetéssel való találkozásra, és értékes információkat kaphattunk az ország reformfolyamatairól. A megbízatásom lejártakor, 1989 őszén Magyarország két korszak között állt. A régi rendszer lehetőségeinek kimerülése után már nem működött, az új rendszerre pedig még közel sem voltak felkészülve. A jövővel kapcsolatos óriási bizonytalanság volt érezhető a két korszak, kultúra, irányzat találkozási pontján. Változóban volt a magyar életmód és az egész társadalom. Ezen a történelmi fordulóponton Magyarország élen járt Európában. Budapestről történő távozásomkor Magyarország már nem az az ország volt, ahová négy évvel korábban érkeztem. Azzal az érzéssel vettem utamat a következő állomáshelyemre, Pekingbe, hogy katonaszökevény vagyok, aki az éppen kezdődő harcokat hagyja ott. Budapesten állt a szép új követségi épület. A történelem szeszélyét jelzi, hogy nagyon is jó pillanatban készült el. Az épület a budai panoráma történelmi körvonala részévé vált, a finn-magyar kapcsolatok új korszakának ragyogó jelzése lett.

Kuva suurlähetystön vihkiäistilaisuudesta 14.4.1989. Vasemmalla ulkoasiainministeri Pertti Paasio ja oikealla suurlähettiläs Arto Mansala. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest. A nagykövetség avatása 1989. április 14-én. Bal oldalon Pertti Paasio külügyminiszter, jobbra Arto Mansala nagykövet. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest.

33

34

Pertti Paasio

Pertti Paasio

UUSI TALO – UUSI AIKAKAUSI

ÚJ ÉPÜLET – ÚJ KORSZAK

Muistot Suomen Budapestin-suurlähetystön uuden rakennuksen valmis­tumisesta ja vihkimisestä liittyvät mielessäni luonnollisesti suuren murrok­sen ajan hämmästyttäviin tapahtumiin. Uudet tuulet olivat jo virinneet; elettiin kuitenkin vielä vanhojen rakenteiden varassa. Tapahtui enenevässä määrin sellaista, mitä ei ennalta pidetty mahdollisena – ainakaan vielä. Murrosvuoden 1989 suureksi symboliksi nousi marraskuussa tapahtunut Berliinin muurin murtuminen niin konkreettisesti kuin poliittisestikin. Sitä ennen Euroopan karttaan syntyi reittejä ja väyliä, jotka aikaisemmin eivät olleet kuljettavissa. Unkari toimi yhtenä tärkeimmistä tiennäyttäjistä. Uusi aikakausi teki tuloaan. Millainen, sitä emme vielä silloin tienneet. Oman aikamme tapahtumat antavat aiheen todeta, ettemme oikein tiedä vieläkään. Ulkoministeriössä seurattiin ajan kulkua kaikin käytettävissä olevin keinoin ja välinein. Suurlähetystöjen raportit olivat lähdemateriaalina keskeisen tärkeitä. Nopean muutoksen aikana diplomaattien ammattitaito korostui erityisellä tavalla. Oli löydettävä tietoa ja näkökohtia, joiden avulla voi mahdollisimman luotettavasti tehdä päätelmiä kehityksen elementeistä ja suunnasta. Suurlähettiläs Arto Mansalan raportit ovat jääneet erityisesti mieleen. Hänellä oli erinomainen vainu siitä, keneltä milloinkin parhaan tiedon ja täsmällisimmän arvion saa. Oli lähes sääntö, että hän oli joko omasta aloitteestaan tai muuten tavannut juuri sellaisen henkilön, poliitikon, diplomaatin tai journalistin, joka pari kolme päivää myöhemmin nousi otsikoihin tai joka oli onnistunut ennakoimaan merkittäviä käännekohtia. Lähetystötalon vihkiäisten yhteydessä käytyjen virallisten keskustelujen ja tapaamisten rakenne ei paljon poikennut aikaisemmista, mutta puheet poikkesivat. Viralliset vakuuttelut saivat väistyä ja tekivät tilaa aidolle tiedonhalulle ja kritiikille.

Finnország budapesti nagykövetsége új épületének építkezése és felavatása természetesen a nagy változások időszakában történt óriási jelentőségű eseményekkel kapcsolódik össze emlékezetemben. Már új szelek lengedeztek, ám az élet még a régi szabályok között folyt. Egyre több olyan esemény történt, amelyet korábban nem tartottunk lehetségesnek – legalábbis egyelőre. 1989 az átmenet éve volt, emlékezetes jelképe konkrétan és politikai értelemben is a berlini fal novemberi leomlása. Már azt megelőzően keletkeztek Európában olyan útvonalak, amelyek korábban nem voltak járhatóak. Magyarország volt az egyik legjelentősebb úttörő. Új időszak köszöntött be. Hogy milyen lesz, akkor még nem tudtuk. Saját történelmi tapasztalatunk azt mondatja velünk, hogy még most sem tudhatjuk. A Külügyminisztériumban valamennyi rendelkezésre álló eszközzel és módon figyelemmel kísértük az eseményeket. A nagykövetségek jelentései különösen fontos forrást jelentettek. Gyors átmenet idején a diplomaták szakmai tudása különleges hangsúlyt kap. Olyan adatokat és szempontokat kellett észrevenni, amelyek segítségével a lehető legmegbízhatóbban lehetett következtetni az események mozzanataira és irányára. Arto Mansala nagykövet jelentései különösen megmaradtak az emlékezetemben. Kiváló ösztönnel ráérzett arra, kitől mikor szerezheti meg a legértékesebb információt és a legpontosabb értékelést. Szinte szabálynak számított, hogy saját kezdeményezésére vagy más módon találkozott éppen olyan személlyel, politikussal, diplomatával vagy újságíróval, aki pár nap múlva az újságok címoldalára került vagy aki jelentős fordulópontokat tudott előre jelezni. A követségi épület avatási ünnepsége kapcsán folytatott hivatalos megbeszélések és találkozók nem sokban különböztek a megszokottól, ám a beszédek eltértek. A hivatalos szövegek eltűntek és valóságos érdeklődésnek és kritikának adtak helyet. Az új követségi épület éppen abban az időszakban történt avatása alkalmat ad arra, hogy új, szabadabb korszakot jelképezzen.

Arkkitehti Ilmo Valjakka (vas.), ulkoasiainministeri Pertti Paasio (kesk.) ja suurlähettiläs Arto Mansala lähetystön vihkiäistilaisuudessa 14.4.1989. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy.

Ilmo Valjakka építész (balra), Pertti Paasio külügyminiszter (középen) és Arto Mansala nagykövet a nagykövetség avatásán 1989. április 14-én. Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda

35

Uuden suurlähetystön valmistumisen osuminen juuri tuona ajankohtana teki siitä uuden, vapaamman ajan vertauskuvan. Huippumoderni arkki­tehtuuri vanhassa kulttuuriympäristössä voidaan sijaintipaikan historian taustaa vasten nähdä myös siltana yli vaikeiden vuosikymmenien. Sillasta vuosikymmenien taakse ja takaa oli kysymys silloinkin, kun mietittiin uuden upean talon arvoista taideteosta Suomen valtion huomionosoitukseksi. Saimme tietää, että Jörn Donner oli löytänyt taidehuutokauppaluettelosta Akseli Gallén-Kallelan taulun, joka esitti Gellert-vuorta yöllä, eli juuri sitä maisemaa, johon uusi lähetystötalo sittemmin rakennettiin. Valtuutin Donnerin hankkimaan taulun, kun oikeudellisen osaston päällikön Holger Rotkirchin ammattitaitoisella avustuksella löydettiin muodot, joilla taideteos saatiin valtion haltuun ja sitten aikanaan arvoiselleen paikalle suurlähetystön seinälle.

36

Joitakin vuosia myöhemmin minulle tarjoutui tilaisuus monipuolistaa suhdettani Budapestin kauniiseen suurlähetystörakennukseen. Olin Budapestissa joulun alla suuressa kansainvälisessä kokouksessa, kun upouuden kännykkäni hälytysääni katkaisi pitkien puheitten kuuntelun. Soittaja oli suurlähettiläs Pertti Torstila, joka oli jostain saanut tiedon oleskelustani kaupungissa. Hän pyysi minua samana iltana suurlähetystössä järjestettävään lastenjuhlaan joulupukiksi. Suurlähettiläs antoi pätevän selvityksen, miksi hän ei itse voinut olla pukkina: hän oli kuningas Herodes. Otin kunniatehtävän vastaan. Tunsin omaavani jonkinlaista ammattitaitoakin, olinhan vetänyt 60luvulla suurehkoa joulupukkipalvelua Turussa. Toivottavasti lapilla oli hauskaa – minulla ainakin oli.

A hagyományos környezetben épült rendkívül modern épület a nehéz évtizedeken átvezető hídként is felfogható. Az évtizedekből a mába, valamint a jövőbeli évtizedekbe vezető hidat jelképezik az új épületbe tervezett és a finn állam tiszteletét kifejező műalkotások. Megtudtuk, hogy Jörn Donner egy árverési katalógusban rábukkant Akseli Gallén-Kallela képére, amely az éjszakai Gellért-hegyet ábrázolja, vagyis éppen azt a tájat, ahová az új követségi épült. Felhatalmaztam Donnert a kép megvásárlására, miután Holger Rotkirch, a jogi osztály vezetője szakmai segítségével megtaláltuk azt a módot, ahogy a festményt állami tulajdonba vehettük, majd elhelyezhettük az azt megillető helyre, a nagykövetség falára.

Ulkoasiainministeri Pertti Paasio (oik.) luovuttamassa Akseli Gallen-Kallelan maalausta suurlähettiläs Arto Mansalalle. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

Pertti Paasio külügyminiszter (jobbra) átadja Akseli Gallen-Kallela festményét Arto Mansalának. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Ministeri Pertti Paasio joulupukkina Suomen Budapestin-suurlähetystössä 1990-luvun alussa. Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila Pertti Paasio miniszter Mikulásként a budapesti Finn Nagykövetségen az 1990-es évek elején. Kép: Pertti Torstila államtitkár

Néhány évvel később alkalmam nyílt elmélyíteni kapcsolatomat a budapesti nagykövetség szép épületével. Karácsony előtt jártam Budapesten, ahol nagyszabású nemzetközi konferencián vettem részt, amikor a vadonatúj mobiltelefonom csörgése szakította meg a hosszú előadásokat. Pertti Torstila nagykövet hívott, aki megtudta, hogy a városban tartózkodom. Arra kért, hogy legyek az aznap este a nagykövetségen a gyerekeknek rendezendő ünnepségen Mikulás. A nagykövet hiteles magyarázatot adott arra, miért nem lehet ő a Mikulás. Mert ő Heródes király. Elvállaltam a megtisztelő felkérést. Úgy éreztem, szakmai tapasztalatom is van, hiszen a hatvanas években Turkuban meglehetősen komoly Mikulás-szolgálatot vezettem. Bízom abban, hogy a gyerekek jól érezték magukat, mert én mindenképpen.

37

38

Risto Hyvärinen

Risto Hyvärinen

BUDAPEST

BUDAPEST

Tulin lokakuun alussa 1989 Suomen suurlähettilääksi Unkariin. Olin aikaisemmin ollut suurlähettiläänä Kiinassa ja sitä ennen Intiassa. Nämä vuodet Kaukoidässä olivat erittäin kiinnostavia. Olin kuitenkin ilolla menossa Unkariin. Siellä oli tuttuja unkarilaisia jopa ajoilta ennen toista maailmansotaa. Unkari kiinnosti meitä paljon. Ollessani ulkoministeriön poliittisella osastolla jouduin vuodesta 1965 aina vuoteen 1972 käymään Unkarissa monta kertaa. Toimiessani suurlähettiläänä Belgradissa (1972–1975) kävin myös Budapestissa melko usein. Ajo Budapestiin otti reilun matkan, yli 430 km, mutta oli kuitenkin aina kiinnostava. Unkarissa oli tuona aikana sekä jännitystä että taustaa. Unkaria oli aina hyvä seurata, vaikka kaikkea ei tarvinnut hyväksyä. Kun syksyllä 1989 tulin Budapestiin, tilanne siellä oli muuttunut. Unkarin johto oli menossa uudempaan suuntaan. Maassa oli poliittisia ristiriitoja todella paljon, mutta ne pystyttiin kuitenkin hallitsemaan joten kuten. Unkarin kohdalla varsinaiset kriisit onnistuttiin välttämään. Voidaan katsoa demokratian taas päässeen mukavasti liikkeelle. Olin ajatellut vuosien 1988–1989 tienoilla, että Kiinan jälkeen menisin johonkin hiljaiseen pieneen paikkaan ennen eläkkeelle menoa (1992). Kävi kuitenkin hieman toisin. Unkarissa ja sen naapurustossa oli puuhaa runsaasti, kun koko itäisen Euroopan tausta tuli uudelleen pohjaksi. Tehtävää riitti myös Suomen suurlähettiläälle. Uuden Unkarin ensimmäinen lukuvuosi lokakuusta 1989 toukokuuhun 1990, jos näin haluaa sanoa, oli todella mielenkiintoinen. Tilanne oikeastaan koko Euroopassa oli noina vuosina kummallinen ja sekava. Se oli sitä nimenomaan Unkarin kohdalla ja sen läheisillä alueilla. Lokakuussa 1989 Unkarin sosialistinen työväenpuolue jätti nimestään ”työväen” pois. Siitä tuli Unkarin sosialistipuolue. Samoihin aikoihin, toisin sanoen kansannousun 33. vuosipäivänä 23.10.1989, Unkarin parlamentti päätti tiputtaa nimestään ”Unkarin kansantasavalta” osan ”kansan” pois. Unkarista tuli vain yksinkertai-

1989. október elején érkeztem Magyarországra Finnország nagyköveteként. Korábban Kínában, azelőtt pedig Indiában szolgáltam nagykövetként. A Távol-Keleten töltött évek rendkívül érdekesek voltak, mégis örömmel készültem Magyarországra. Még a második világháború előtti időkből voltak ott ismerőseim. Magyarország nagyon érdekes volt számunkra. A Külügyminisztérium politikai osztályának munkatársaként 1965 és 1972 között többször jártam Magyarországon. Belgrádi nagykövetként (1972–1975) szintén gyakran megfordultam Budapesten. Hosszú, négyszázharminc kilométeres út vezetett Budapestre, mégis mindig érdekes volt. Magyarország akkoriban izgalmas és tartalmas hely volt. Magyarországot érdemes volt figyelemmel kísérni, még ha nem is értett mindennel egyet az ember. Amikor 1989 őszén Budapestre érkeztem, a helyzet megváltozott. A magyar vezetés új irányt vett. Az országban politikai konfliktusok bontakoztak ki, amelyeket azonban jobbára képesek voltak kezelni. Magyarországnak sikerült elkerülni a válságot. Elmondhatjuk, hogy kezdetét vette a demokrácia. 1988-ban vagy 1989-ben arra gondoltam, hogy Kína után valami nyugodt helyre szeretnék menni a nyugdíjba vonulás (1992) előtt. Másképp történt. Magyarországon és a szomszédos országokban volt bőven esemény, hiszen egész Kelet-Európa újrarendeződött. Ez rengeteg feladatot jelentett a finn nagykövet számára is. Az új Magyarország első tanéve, hogy így fejezzem ki magam, 1989 októberétől 1990 májusáig rendkívül érdekes időszak volt. Akkoriban egész Európa helyzete sajátságos és zavaros volt, és különösen érvényes volt ez Magyarországra és a környező területekre. 1989 októberében a Magyar Szocialista Munkáspárt elhagyta nevéből a „munkást”. Így alakult meg a Magyar Szocialista Párt. Ugyanekkor, az ún. népfelkelés harmincharmadik évfordulóján, 1989. október 23-án a magyar országgyűlés a Magyar Népköztársaság nevéből elhagyta a „népet”. Magyarország egyszerűen Magyar Köztársa-

Kuva: UH:n kuva-arkisto

Kép: Külügyi Képarchívum

39

ság lett. Magyarország tehát normális nyugati típusú parlamentáris országgá vált. Az új helyzet megkívánta kormányátalakítás békésen ment végbe 1989 telén. Antall József kormánya 1990 májusában lépett hivatalba, ezzel Magyarország új irányt vett. Természetesen Magyarországon, ahogy máshol is, számos vita folyt, de a magyarok viszonylagos hozzáértéssel vitték ügyeiket. Mi is elég jól elboldogultunk. A magyarok megtalálták a helyüket Európában, ahogy korábban is. Finnek és magyarok együttműködése mindig is kiváló volt, a jövőben még szorosabbá kell tenni kapcsolatainkat.

sesti Unkarin tasavalta. Unkari oli siis tulossa normaaliksi länsimaiseksi parlamentaariseksi maaksi. Ei sille voinut mitään. Uuden tilanteen vaatima hallituksen modernisoiminen tapahtui rauhallisesti talvella 1989. József Antallin hallitus perustettiin toukokuussa 1990, ja näin Unkari sai uuden linjan, mikä oli tärkeää. Tietysti Unkarissa oli runsaasti ristiriitoja kuten muuallakin, mutta unkarilaiset olivat suhteellisen päteviä hoitamaan asioitaan. Mekin olemme onnistuneet melko hyvin. Unkarilaiset pärjäävät nyt Euroopassa kuin ennenkin. Yhteistyö suomalaisten ja unkarilaisten kesken on ollut erinomaista. Tätäkin pitää vain tiivistää tulevaisuudessa.

40

41

Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

Kuva: UH:n kuva-arkisto

Kuva: UH:n kuva-arkisto

Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Kép: Külügyi Képarchívum

Kép: Külügyi Képarchívum

42

Pertti Torstila

Pertti Torstila

SEITSEMÄN VUOTTA DIPLOMAATTINA UNKARISSA: LÄHETYSTÖSIHTEERIN JA SUURLÄHETTILÄÄN HAVAINTOJA 1970–1990 -LUVUILTA

HÉT ÉV MAGYARORSZÁGON DIPLOMATAKÉNT: EGY KÖVETSÉGI TITKÁR, MAJD NAGYKÖVET EMLÉKEI AZ 1970-1990-ES ÉVEKBŐL

Tulin ulkoasiainhallinnon palvelukseen joulukuussa 1970, ja ensimmäinen asemapaikkani ulkomailla oli Pariisin-suurlähetystö vuosina 1973–1976. Olin viestittänyt hallinnolliselle osastolle toiveeni siirtyä toiselle paikalle rautaesiripun toiselle puolelle, kommunistiseen ItäEurooppaan. Kun toimistopäällikkö Paaso Helminen ilmoitti vuoden 1975 lopulla minua suunniteltavan Budapestiin, innostuin kovasti ja riensin kertomaan uutisen päällikölleni suurlähettiläs Ralph Enckellille. Hämmästykseni oli suuri, kun Enckell kuivakkaasti totesi ”tuolla maalla olevan harvinaisen vähän merkitystä Suomen ulkopolitiikalle” ja varoitti minua ”vaipumasta fenno-ugristiseen hömpötykseen”. Selvisin järkytyksestä, muutimme Pariisista Budapestiin keväällä 1976, ja Unkarista tuli maa, joka enemmän kuin yksikään toinen asemapaikoistani on vaikuttanut elämääni 38-vuotisen ammattiurani aikana. Olen palvellut Unkarissa kahteen otteeseen: lähetystösihteerinä kommunistisessa Unkarissa vuosina 1976–1978 ja suurlähettiläänä vapaassa, demokraattisessa Unkarissa vuosina 1992–1996. Näin, kuinka Unkari varjeli paikkaansa kommunistileirin onnelana ja näin, kuinka demokratia palasi kovia kokeneen kansan pariin. Saatoin vierestä ystäväpiirissä seurata takinkääntöjä, kun kivikovista kommunisteista tuli yhdessä yössä kiihkeitä kapitalisteja.

1970 decemberében léptem külügyi szolgálatba, az első állomáshelyem a párizsi nagykövetség volt 1973 és 1976 között. Jeleztem az igazgatási osztálynak, hogy legközelebb a vasfüggöny másik oldalán, kelet-európai kommunista országban szeretnék dolgozni. Amikor Paaso Helminen osztályvezető 1975 végén tudatta velem, hogy Budapestre akarnak küldeni, nagyon megörültem, és azonnal elmondtam a hírt főnökömnek, Ralph Enckell nagykövetnek. Nagy csodálkozásomra Enckell szárazon megjegyezte, hogy „annak az országnak vajmi kevés jelentősége van a finn külpolitika számára”, és óvott attól, hogy „elkapjon a finnugor láz”. Túltettem magam ezen a megrázkódtatáson, és 1976 tavaszán Párizsból Budapestre költöztünk. Magyarország harmincnyolcéves pályámon valamennyi állomáshelyem közül a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Két alkalommal akkreditáltak Magyarországra: 1976 és 1978 között követségi titkárként dolgoztam a kommunista Magyarországon, majd 1992 és 1996 között nagykövet voltam a szabad, demokratikus Magyarországon. Láttam, ahogy Magyarország megőrizte helyét a kommunista tábor vidám barakkjaként, és láttam azt is, ahogy a demokrácia visszatért a nehéz időket megélt nép körébe. Egészen közelről, a baráti körömben követhettem nyomon pálfordulásokat, amint kérlelhetetlen kommunistából egyetlen nap alatt lelkes kapitalista vált.

Rautaesirippu kaatuu Syyskuussa 1989 Unkarin hallitus päätti avata Itävallan puoleisen rajansa. Piikkilangat katkesivat, ja itäsaksalaiset turistit vyöryivät Itävaltaan vapauteen. Toimin silloin ETYK-suurlähettiläänä Wienissä ja näin, kuinka Länsi-Saksan suurlähetystön pihamaa täyttyi ”osseista”. Seurauksena oli tapahtumaketju, joka hajotti kommunistisen Euroopan, mursi Berliinin muurin ja kaatoi Neuvostoliiton. Parin vuoden

Lähetystösihteeri Pertti Torstila kitaroineen Budapestin-suurlähetystön henkilöstön illanvietossa syksyllä 1976. Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila Pertti Torstila követségi titkár gitárral a budapesti nagykövetség személyzeti ünnepségén 1976 őszén. Kép: Pertti Torstila államtitkár

A vasfüggöny leomlik 1989 szeptemberében a magyar kormány megnyitotta nyugati határát Ausztria felé. Elvágták a szögesdrótot, és a keletnémet turisták kiözönlöttek a szabad Ausztriába. Akkoriban EBEÉ-nagykövetként működtem Bécsben, és láttam, ahogy a nyugatnémet nagy-

43

44

sisällä Eurooppa muuttui enemmän kuin edeltäneiden 40 vuoden aikana yhteensä. Unkari aloitti syvällisen poliittisen ja taloudellisen reformin. Työ oli kesken keväällä 1996, kun kirjoitin suurlähettilään loppuarviota Budapestissa. Unkarilaista yhteiskuntaa läheltä seuraava tarkkailija saattaa havaita, että muutos jatkuu yhä. Poliittisen ja yhteiskunnallisen järjestelmän muutos sosialismista avoimeen yhteiskuntaan, komentotaloudesta markkinatalouteen, osoittautui monin verroin odotettua vaikeammaksi. Kommunismin 50-vuotinen painolasti tuntui, näkyi ja on ollut raskas. Kuitenkaan kuva ei ollut yksiselitteinen. Ensimmäisissä vapaissa vaaleissa kansa nosti äänivyöryllä valtaan oikeiston. Parlamentaarinen demokratia asettui paikalleen, mutta vanhan valtarakenteen hajoaminen kaikkine seurauksineen avautui unkarilaisille suurempana fyysisenä ja henkisenä taakkana kuin kukaan osasi aavistaa. Odotukset kaiken muuttumisesta nopeasti paremmaksi osoittautuivat ylimitoitetuiksi. Kylmän sodan logiikka oli luonut rautaesiripun itäpuolella asuville harhakäsityksen markkinatalouden paratiisista. Pettymys purkautui ensimmäisen kerran parlamenttivaaleissa toukokuussa 1994, kun sosialistit – entisen kommunistipuolueen perilliset – nousivat valtaan 54 prosentin enemmistöllä. Tämän jälkeen tasaisesti neljän vuoden välein poliittiset vastustajat syrjäyttivät toisiaan ja valta vaihtui vasemmalta oikealle, oikealta vasemmalle. Sisäpoliittiset kiistat ovat olleet repiviä ja syöneet kansakunnan henkistä ja aineellista voimaa. Unkarin ystäville meno on ollut surullista seurattavaa. Riitely kotipolitiikassa jatkuu, vaikka Unkarista ulkopoliittisesti on tullut selkeä osa Natoa ja Euroopan unionia. Vuonna 1994 pääministeriksi nousi sosialistijohtaja Gyula Horn, jolla oli näkyvä rooli kommunistihallinnossa 1970- ja 1980-luvuilla. Hornin rinnalla vahvana poliittisena vaikuttajana oli liberaali presidentti Árpád Göncz. Molempien kanssa minulla on ollut mahdollisuus pohtia syitä siihen, miksi unkarilaisten mielialat vaihtelivat näin rajusti neljän vuoden väliajoin. Kuinka selittää se, että jo neljän ensimmäisen demokratian ja markkinatalouden vuoden jälkeen unkarilaiset siirsivät syrjään oikeiston, jonka he suurella äänivyöryllä nostivat valtaan vuonna 1990?

követség kertjét megtöltik a keletnémetek. Ennek következménye az események olyan láncolata lett, amelynek során az európai kommunista országok megszűntek, ledőlt a berlini fal, és összeomlott a Szovjetunió. Két éven belül Európa több változást élt meg, mint az előző negyven évben. Magyarország mélyreható politikai és gazdasági reformokba kezdett. 1996 tavaszán, amikor Budapesten összefoglaló nagyköveti jelentésemet írtam, ez a munka még folyamatban volt. A magyar társadalmat közvetlen közelről nyomon követő megfigyelő észrevehette, hogy a változás továbbra is tart. A politikai és társadalmi rendszer átmenete a szocializmusból a nyitott társadalomba, a tervutasításos gazdaságból a piacgazdaságba a vártnál sokkalta nehezebbnek bizonyult. A kommunizmus ötven évének ballasztja nyomasztóan hatott. A kép azonban mégsem egyértelmű. Az első szabad választásokon a polgárok nagy többsége a jobboldalt juttatta hatalomra. A parlamentáris demokrácia működött, de a régi hatalmi szerkezetek lebontása és annak következményei az előzetes elképzeléseknél nagyobb fizikai és lelki megterhelést okoztak a magyaroknak. A helyzet gyors javulásával kapcsolatos várakozások eltúlzottnak bizonyultak. A hidegháborús logika a vasfüggöny mögött élőkben illúziókat tápláltak a piacgazdaságban uralkodó paradicsomi állapotokról. A csalódás első ízben az 1994 májusában tartott parlamenti választásokon került napvilágra, amikor a szocialisták – a korábbi kommunista párt örökösei – ötvennégy százalékos többséggel hatalomra kerültek. Ezután a politikai ellenfelek négyévenként szabályosan váltották egymást, a hatalom balról jobbra, majd jobbról balra került. A belpolitikai csatározások kemények voltak, és felemésztették a nép lelki és anyagi erejét. Magyarország barátai számára mindezt szomorú volt végignézni. A hazai politikai életben tovább folyik a konfliktus, annak ellenére, hogy külpolitikailag Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja lett. 1994-ben a szocialista Horn Gyula lett a miniszterelnök, aki vezető pozíciót töltött be a kommunista rezsimben az 1970-es és 80as években. Horn mellett erős politikai befolyást gyakorolt Göncz Árpád liberális köztársasági elnök. Mindkettőjükkel alkalmam volt

45

46

Poliittinen muutos vasemmalle vuonna 1994 ei ollut kommunismin voitto. Sosiaalipuolueen johto ei ollut samastettavissa kommunismiin, vaikka vastustajat näin väittivät. Unkarilaiset eivät halunneet palata kommunismiin. Mutta kommunistikauden kaksi viimeistä vuosikymmentä, 1970- ja 1980-luvut olivat ”gulassikommunismin” suhteellisen hyvinvoinnin aikaa. Ei oltu rikkaita, vaan ei oltu köyhiäkään. Kommunismin poliittinen sanoma oli kansalaisille vähemmän tärkeää kuin noudatetun talouspolitiikan tulokset. Unkari kehitti omintakeisen taloudellis-yhteiskunnallisen mallin kommunismin raameihin. Unkari oli liittolaismaitaan avoimempi ulospäin, ja avoimuus herätti sympatioita lännessä. Maahan rakennettiin laaja sosiaaliturvajärjestelmä, taattiin tasavertainen koulutus ja luotiin palkkajärjestelmä, joka varmisti yhtäläisen tulotason kaikille. Totta oli, että mallia sovellettiin massoihin – ei nomenklatuuraan – mutta massat muodostavat kansan. Varjon tähän heitti se, että kommunistisen holhousjärjestelmän sisään kehittyi elämänmuoto, jossa kansalainen unohti yksilön vastuunsa ja jätti kaiken järjestelmän hoitoon. Ilmainen koulunkäynti ja opiskelu, ilmainen terveydenhoito, eliniäksi taattu työpaikka, vapaa asunto ja valtioneläke alettiin ottaa itsestään selvyytenä. Järjestelmä takasi varman, vaikkakin vaatimattoman elämän ja toimeentulon. Vapauden ensimmäisinä vuosina unkarilaiset alkoivat tuntea muutoksen seuraukset. Hyvinvointi ei levinnytkään sellaisena kuin oli odotettu. Poliittisen muutoksen myötä odotettu yltäkylläisyys kaikille ei toteutunut, ja lukemattomat ihmiset kokivat syvän pettymyksen. Läntisestä elämänmuodosta mielikuvissa rakennettu unelma oli nostattanut odotukset ja toiveet pilviin. Markkinatalouden sääntöjä ei ymmärretty, ja tuo paratiisi osoittautui kylmäksi, jopa vastenmieliseksi monelle unkarilaiselle. Elintaso alkoi laskea, ja kaikki alkoi maksaa. Tuli työttömyys, joka oli useimmille tuntematon asia, ja sen päälle fyysinen ja henkinen turvattomuus. Vasta viiveellä alettiin ymmärtää, että hyvinvoinnin puolesta oli alettava ja osattava itse tehdä työtä.

Suurlähettiläs Pertti Torstila ja entinen Unkarin Helsingin-suurlähettiläs Rudolf Rónai Kalevala-ystävyyspiirin 10-vuotisjuhlassa 19.11.1994 (vasemmalta rouva Eva Torstila, Pertti Torstila, Rudolf Rónai, Varga Domokos ja Outi Hassi). Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila

Pertti Torstila nagykövet és Magyarország korábbi helsinki nagykövete, Rónai Rudolf a Kalevala Baráti Kör tízéves jubileumi ünnepségén 1994. november 19-én (balról jobbra Eva Torstila, Pertti Torstila, Rónai Rudolf, Varga Domokos és Outi Hassi). Kép: Pertti Torstila államtitkár.

elbeszélgetni arról, miért váltanak a magyarok politikai oldalt négyévente. Mi magyarázza azt, hogy már a demokrácia és piacgazdaság első négy éve után félreállították a jobboldalt, amelyet 1990-ben nagy többséggel emeltek hatalomba? A politikai balratolódás 1994-ben nem jelentette a kommunizmus győzelmét. A szocialista párt vezetése nem kötődött a kommunizmushoz, bár az ellenfeleik ezt állították. A magyarok nem akartak visszatérni a kommunizmushoz. De a kommunista korszak utolsó két évtizede, az 1970-es és 80-as évek, azaz a „gulyáskommunizmus”, a viszonylagos jólét időszaka volt. Nem voltak gazdagok, de szegények sem. A kommunizmus politikai üzenete kevésbé számított az állampolgároknak, mint a gazdaságpolitikai eredmények. Magyarország sajátos gazdasági-társadalmi modellel próbálkozott a kommunizmus keretein belül. Magyarország a szövetségeseinél nyitottabb volt a külvilág felé, és ez a nyitottság rokonszenvet keltett Nyugaton. Széleskörű szociális ellátórendszert építettek ki, mindenki számára biztosították az oktatást, és olyan bérezést alakítottak ki, amely azonos jövedelemszinten tartott mindenkit. Igaz, hogy ezt a modellt a tömegekre alkalmazták, a nómenklatúrára nem, de ez a tömeg alkotta a népet. Mindezt az árnyékolta be, hogy a kommunista gondoskodáson belül olyan életmód alakult ki, amelyben az állampolgár megfeledkezett felelősségéről, és teljesen a rendszerre bízta magát. Az ingyenes iskolai és egyetemi oktatás, ingyenes egészségügyi ellátás, az örökre garantált munkahely, az állami lakás és nyugdíj magától értetődővé vált. A rendszer biztos, bár szerény életszínvonalat és megélhetést nyújtott. A szabadság első éveiben a magyarok megérezték a változás következményeit. A jólét nem a várakozások szerint terjedt el. A politikai átalakulással együtt várt jólét nem mindenki számára valósult meg, rengetegen súlyosan csalódtak. A nyugati életmódról kialakított elképzelésekre épített álmok nagy elvárásokat és reményeket gerjesztettek. A piacgazdaság szabályait nem értették, a paradicsom hűvősnek, sőt elutasítónak bizonyult sok magyar számára. Az életszínvonal süllyedt, és mindenért fizetni kellett. Elérkezett a munkanélküliség, ami a többség számára ismeretlen volt, ráadásul odalett a fizikai és lelki biztonságérzet. Csak késve értették meg, hogy a jólétért meg kell dolgozni.

47

48

Unkarilaisissa heräsi nostalgia 1980-luvun vuosiin. Silloin työpaikka oli taattu, ruoka ja asuminen halpaa sekä tuloerot pienet. Köyhä enemmistö tuntui nyt köyhtyvän ja rikas vähemmistö rikastuvan. Henkilökohtaisen menestyksen avaintekijät osoittautuivat vastakkaisiksi totutuille moraaliarvoille. Perhettä oli elätettävä itse, kun sosialismissa suurperheille oli taattu aineellinen tuki. Tunnollinen palkkatyöläinen ei enää ollut mikään arvo. Business- ja hightech-miehet alkoivat näkyä ja voida hyvin. Suuri osa väestöstä vajosi alemmas elintasosta, jota he olivat tottuneet pitämään kohtuullisena. Kommunismin ongelmat, sanan- ja mielipiteenvapaus tai matkustusvapaus eivät tässä asetelmassa vaivanneet mieliä. Uudet valtiorakenteet, hallinto ja instituutiot saatiin pystyyn kuudessa kuukaudessa vuosina 1990–1991. Tätä luultiin vaikeimmaksi tehtäväksi kollektivismista irrottauduttaessa. Kuusi vuottakaan ei riittänyt muuttamaan perusongelmaa, ihmisyksilöä ja yhteisöä, jotka viiden vuosikymmenen ajan olivat kasvaneet osaksi sosialistista järjestelmää. Mutta unkarilaiset ovat sitkeä ja oppivainen kansa. Kommunismin kahlevuodet olivat vain pieni hetki maan tuhatvuotisessa historiassa. Unkarilaiset ovat käyneet läpi vaikeampiakin aikoja ja aina osanneet säilyttää profiilinsa, luonteensa avoimuuden ja vahvan elinvoiman. Tahdonvoimaa ja uudistuskykyä kuvaa se, että Unkarista tuli Naton jäsen vuonna 1999 ja Euroopan unionin jäsen vuonna 2004. Magyarul beszélő nagykövetek klubja Kun tulin Budapestiin 1976, olivat suurlähetystömme toimitilat ”diplomaattighetossa” Vérhalom-kukkulalla. Lähetystön kantavat paikallisvoimat olivat sihteerit László Arány ja Erzsébet Kajtar sekä autonkuljettaja Miklós Kövary; kaikki he olivat käyneet läpi kommunistisen Unkarin koulun, kukin tavallaan, ja kiintymys Suomeen oli syvä. Erzsébet oli sittemmin sihteerini myös suurlähettiläskaudellani. Miklós muutti Itävaltaan 1980-luvun lopussa. Värväsin tämän uskollisen Suomen ystävän uudelleen kuljettajakseni, kun muutin Wieniin vuonna 1989. Kerran kaverit, aina kaverit. Näin hotelli Gellértin takana olevan, lokakuussa 1944 pommite-

A magyarokban nosztalgia ébredt az 1980-as évek iránt. Akkoriban biztosak voltak a munkahelyek, olcsó az étel és a lakás, a jövedelmi különbségek csekélyek. A szegény többség most tovább szegényedett, a gazdag kisebbség gazdagodott. A személyes siker kulcstényezőiről kiviláglott, hogy ellentétben állnak a megszokott erkölcsi értékekkel. A családot immár el kellett tartani, míg a szocializmusban anyagi támogatást biztosítottak. Egy lelkiismeretes alkalmazott már nem volt értékes. Business és high tech szakemberek jelentek meg és éltek jól. A kommunizmus problémái, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság vagy az utazás szabadsága ebből a szempontból nem jelentettek gondot. Az új államszervezet, a közigazgatás és az intézmények hat hónap leforgása alatt álltak fel 1990–91-ben. Ezt tartották a legnehezebb feladatnak a kollektivizmus után. Hat év sem bizonyult elegendőnek az alapprobléma, az egyén és a közösség helyzetének megoldására, akik az utóbbi ötven évben a szocialista rendszer részévé váltak. De a magyarok szívósak és tanulékonyak. A kommunizmus évtizedei csupán szempillantást jelentenek az ország ezeréves történelmében. A magyarok nehezebb időket is átvészeltek, és mindig megőrizték egyéniségüket, nyitott természetüket és elszánt életerejüket. Akaraterejüket és megújulási képességüket bizonyítja, hogy Magyarország 1999-ben a NATO, majd 2004-ben az Európai Unió tagja lett. Magyarul beszélő nagykövetek klubja Amikor 1976-ban Budapestre érkeztem, nagykövetségünk a „diplomatagettóban” volt a Vérhalom utcában. A nagykövetség helyi munkatársai Arany László és Kajtár Erzsébet titkárok, valamint Kőváry Miklós gépkocsivezető voltak. Valamennyien a kommunista magyar oktatási rendszerben tanultak, Finnországhoz mély kapcsolat fűzte őket. Erzsébet később a titkárnőm volt nagyköveti szolgálatom idején is. Miklós az 1980-as évek végén Ausztriába költözött. Amikor 1989-ben Bécsbe költöztem, ismét sikerült ezt a hűséges finnbarátot gépkocsivezetőnek megnyernem. A barátok mindig barátok maradnak. A finn nagykövetség Gellért szálló fölötti, 1944 októberében találatot kapott épületének romjait első alkalommal 1976 tavaszán lát-

49

50

tun Suomen lähetystön rauniot ensimmäisen kerran keväällä 1976. Minut vei tontille esimieheni, suurlähettiläs Paul Jyrkänkallio, joka teki kaikin voimin työtä uuden lähetystön puolesta. Yli 30 vuotta paikallaan seissyt rauniorakennus ei ollut meille kunniaksi. Tontti oli Suomen, mutta se oli autio ja vartioimaton. Rauniotalo veti puoleensa irtolaisia ja hämärämiehiä naapureita häiritsemään. Tontin koosta oli kiistaa kommunistihallinnon kanssa, eikä rahaa löytynyt Suomen valtiolta uuden lähetystötalon rakentamiseksi ennen 1980-lukua. Kirjurina muistan, kuinka vahvasti asia oli esillä presidentti Urho Kekkosen valtiovierailulla Unkarissa syksyllä 1976. Tonttikiista etenikin Kekkosen ja pääsihteeri János Kádárin yhteisymmärryksen pohjalta, mutta varsinaiset rakennustyöt alkoivat vasta yli kymmenen vuotta myöhemmin. Oli sykähdyttävää seistä ulkoministeri Paavo Väyrysen kanssa tutulla tontilla, kun peruskivi laskettiin syksyllä 1986. Yhtä sykähdyttävää on palata takaisin 14.4.2009, kun juhlitaan lähetystörakennuksemme 20-vuotispäivää. Paul Jyrkänkallio oli suuri kielimies, yksi UM:n historian parhaita. Hän kannusti minua opiskelemaan unkarin kieltä. ”Näin voimme kaupungilla sanoa jokaisen Suomen Budapestin-suurlähetystön diplomaatin puhuvan unkaria.” Koska meitä diplomaatteja oli vain kaksi, tavoite ei ollut mahdoton. Jyrkänkallio itse oli oppinut unkarin radiosta korvakuulolla, mutta minä jouduin tekemään töitä tosissani oppiakseni kielen. Ulkomaalaiset kuvittelevat, että suomalainen oppii unkarin helposti, me kun olemme ”sukulaisia kieleltämme”. Niin, ehkäpä joskus kauan 3000 vuotta sitten, mutta tosiasiaksi jää, että nykyvenäjässä ja ruotsissa on enemmän yhteistä sanastoa kuin unkarissa ja suomessa. Kielitieteilijätkään eivät kykene jäljittämään paria sataa yhteistä sanaa enempää. Kun palasin Suomeen joulukuussa 1978, olin hankkinut lujan pohjan, jota parantelin itseopiskelulla ja yliopiston kursseilla. Se kannatti, sillä kesällä 1992 tuli komento suurlähettilääksi Budapestiin. Esittäytymiskäynneilläni Budapestissa havaitsin, että yllättävän monet suurlähettiläiskollegoista puhuivat unkaria. Kieli on harvinainen, mutta Unkarilla on Trianonin rauhan perintönä seitsemän naapuria, joissa jokaisessa on tuntuva unkarilainen kielivähemmistö, Romanian Transilvaniassa yli 1,5 miljoonaa. Budapestissa oli kaudel-

Ulkoministeri Paavo Väyrynen laskee seppeleen tuntemattoman sotilaan haudalle (Hősök tere) Budapestissa 21. 10. 1986, samana päivänä kun uuden lähetystörakennuksen peruskivi muurattiin. Kuvassa vasemmalta toimistopäällikkö Torstila, toimistopäällikkö Charles Murto, osastopäällikkö Erkki Tiilikainen, osastopäällikkö Matti Kahiluoto, suurlähettiläs Arto Mansala ja pääjohtaja Heikki Koski. Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila

Paavo Väyrynen külügyminiszter megkoszorúzza az ismeretlen katona sírját a budapesti Hősök terén 1986. október 21-én. Ezen a napon rakták le a követségi épület alapkövét. A képen balról jobbra: Torstila osztályvezető, Charles Murto osztályvezető, Erkki Tiilikainen főosztályvezető, Matti Kahiluoto főosztályvezető, Arto Mansala nagykövet és Heikki Koski vezérigazgató. Kép: Pertti Torstila államtitkár.

tam. Főnököm, Paul Jyrkänkallio nagykövet vitt magával a telekre. Mindent megtett az új követség felépítéséért. A több mint harminc éve romosan álló házzal nem dicsekedhettünk. A telek a finn állam tulajdonában volt, de elhagyatottan és őrizetlenül állt. A romos ház vonzotta a csavargókat és sötét alakokat, ami zavarta a szomszédokat. A telek méretét illetően vitában álltunk a kommunista vezetéssel, és a finn államnak az 1980-as éveket megelőzően pénze sem volt új követségi épületre. Jegyzőkönyvvezetőként emlékszem, milyen jelentőséggel szerepelt ez a kérdés Urho Kekkonen hivatalos magyarországi látogatásán 1976 őszén. A telekvita Kekkonen és Kádár János pártfőtitkár megegyezése nyomán elsimult, az építkezés mégis több mint tíz évvel később kezdődött csak meg. Megindító volt ott állni Paavo Väyrynen külügyminiszter mellett a jól ismert telken, amikor 1986 őszén lerakta az alapkövet. Ugyanilyen megindító a visszatérés 2009. április 14-én, amikor a követségi épület huszadik évfordulóját ünnepeljük. Paul Jyrkänkallio számos nyelvet beszélt, a finn külügy egyik legjobb nyelvésze volt. Ő biztatott arra, hogy magyarul tanuljak. „Akkor elmondhatjuk, hogy a budapesti finn nagykövetség minden egyes diplomatája beszél magyarul.” Mivel csak ketten voltunk diplomaták, a feladat nem tűnt lehetetlennek. Jyrkänkallio a rádióból hallás után tanult meg magyarul, én azonban kénytelen voltam megdolgozni a nyelvtudásért. A külföldiek azt gondolják, hogy a finnek könnyen megtanulnak magyarul, hiszen „nyelvrokonok vagyunk”. Persze, talán valamikor háromezer éve ez segített volna, de az igazság az, hogy a mai oroszban és svédben több közös szó van, mint a magyarban és a finnben. A nyelvtudósok sem tudtak pár száz közös szónál többet összegyűjteni. Amikor 1978 decemberében visszatértem Finnországba, már komoly nyelvi alapokat szereztem, amelyet önálló tanulással és egyetemi kurzusokon fejlesztettem. Volt is értelme, hiszen 1992 nyarán Budapestre helyeztek nagykövetként. Budapesti bemutatkozó látogatásaimon észrevettem, hogy meglepően sok nagykövetkolléga beszél magyarul. Pedig ez ritka nyelv, annak ellenére, hogy Magyarországnak a trianoni béke következtében hét szomszédja van, és valamennyiben számottevő magyar

51

52

lani enimmillään peräti 16 unkaria puhuvaa edustuston päällikköä – enemmän kuin Moskovassa tuolloin oli venäjää puhuvia lähettiläitä. Esittäytymiskierroksen jälkeen päätin perustaa unkaria puhuvien suurlähettiläiden kerhon. Kerhon nimeksi tuli unkaria puhuvien suurlähettiläiden klubi, ”Magyarul beszélő nagykövetek klubja”. Perustavassa kokouksessa meitä oli yksitoista: Suomi, Israel, Venäjä, Romania, Kiina, Slovakia, Kroatia, Bulgaria, Puola, Slovenia ja EteläAfrikka. Joukkoon liittyivät vuonna 1993 Ruotsi, Ukraina, Itävalta, Mongolia, Ranska ja Iso-Britannia. Tästä lähettiläsjoukosta, jonka valttikortti oli unkarin kieli, tuli ystävien piiri, merkittävä siltojen rakentaja ja tiedonvaihdon foorumi. Kommunistivallan romahtamisen jälkeisessä tyhjiössä entisiltä sosialistimaiden lähettiläiltä, joita klubin jäsenistä oli suuri osa, puuttui luonteva viiteryhmä. Muilla kollegoilla oli Nato tai Euroopan unioni, tai he kuuluivat pohjoismaihin tai puolueettomiin. Klubista tuli monelle murrosvuosien ensimmäinen viiteryhmä, tärkeä foorumi tavata läntisiä lähettiläitä ja tuntea olevansa osa uutta kansainvälistä yhteyttä. Kerhon keskustelukieli oli unkari, ja näin ovet olivat auki unkarilaiseen yhteiskuntaan ja maan poliittiseen johtoon. Kateuden aihe muulle diplomaattikunnalle oli se, että unkaria puhuvien klubi sai kokouksiinsa, lounaille ja päivällisille vieraaksi unkarilaisvaikuttajia aina, kun halusi ja kenet vain halusi. Kukapa ei tulisi suurlähettiläsklubiin puhumaan äidinkielellään. Vierainamme oli presidentti Árpád Gönczistä pääministeri Gyula Horniin, ulkoministeri Géza Jeszenszkyyn ja László Kovácsiin ja muihin unkarilaisjohtajiin – vallanpitäjiin ja opposition edustajiin – ulottuva eliittikavalkadi. Unkarilainen yhteiskunta otti klubin suurlähettiläät omikseen, ovet olivat auki joka suuntaan. Suorasta keskusteluyhteydestä oli suuri ammatillinen hyöty. Suomi ja Unkari Ralph Enckell varoitti minua vaipumasta suomalais-ugrilaiseen ”hömpötykseen”. En ole tavannut vielä yhtään Unkarissa pidempään asunutta suomalaista, joka siihen ei olisi vaipunut. Suomen eri-

kisebbség él. A romániai Erdélyben több mint másfélmilliónyian. Budapesti nagyköveti szolgálatom alatt a magyarul beszélő nagykövetek legmagasabb száma tizenhat volt, ami több volt, mint akkoriban a Moszkvában oroszul beszélő nagyköveteké. A klub neve „Magyarul beszélő nagykövetek klubja” lett. Az alapító ülésen tizenegyen vettünk részt: Finnország, Izrael, Oroszország, Románia, Kína, Szlovákia, Horvátország, Bulgária, Lengyelország, Szlovénia és DélAfrika. 1993-ban csatlakozott Svédország, Ukrajna, Ausztria, Mongólia, Franciaország és Nagy-Britannia. A magyar nyelvet bíró nagyköveti társaságból baráti kör lett, komoly kapcsolatteremtő és tájékoztatási fórum. A kommunizmus összeomlása utáni vákuumban a klub tagjait nagyrészt kitevő korábbi szocialista országok nagykövetei nem rendelkeztek természetes hivatkozási csoporttal. Más kollégáknak ott volt a NATO vagy az Európai Unió, vagy éppen észak-európaiak, illetve semlegesek voltak. A klub sokak számára az átmeneti évek első kapcsolódási pontja lett, a nyugati nagykövetekkel való találkozás fontos fóruma, amely által a nemzetközi vérkeringésben érezhették magukat. A klub nyelve a magyar volt, ami megnyitotta az ajtókat a magyar társadalom és a politikai vezetés felé. A többi diplomata számára irigylendő volt, hogy a magyarul beszélők klubja mindig azt a magyar döntéshozót tudta megnyerni vendégnek a találkozókra, ebédekre és vacsorákra, akit és amikor akart. Ki ne jönne szívesen a nagykövetek klubjába, ha az anyanyelvén beszélhet? Vendégünk volt Göncz Árpád köztársasági elnöktől Horn Gyula miniszterelnökig, Jeszenszy Géza és Kovács László külügyminisztereken át rengeteg magyar vezető kormány- és ellenzéki oldalról egyaránt. A magyar társadalom magáénak vallotta a nagykövetek klubját, az ajtó kölcsönösen nyitva állt. A nyílt párbeszéd óriási szakmai előnyt jelentett. Finnország és Magyarország Ralph Enckell meg akart óvni a „finnugor láztól”. Nem találkoztam egyetlen olyan Magyarországon huzamosan élő finnel, akit ez nem

53

54

tyisasema Unkarissa on läpi lukemattomien sukupolvien ollut aivan poikkeuksellinen. Suomalaisiin suhtaudutaan koskettavalla tunteella ja lämmöllä. Unkari sijaitsee Euroopan sydämessä, avainpaikalla. Kylmän sodan kaudella Suomesta muodostui unkarilaisille vapaan maailman sillanpää, jonne he kansandiplomatiaksi kutsutun liikkeen kautta saattoivat tulla hengittämään toisenlaista ilmaa. Uuden integraation Euroopassa Suomi on joutunut kilpailemaan etuasemastaan kovemmin kuin ennen, mutta olemme yhä Unkarissa erityishuomion kohde, pohjoinen sukulaiskansa ja suurmaa. Suomi nauttii Unkarissa vertaansa vailla olevasta sukulaisbonuksesta, jota olemme päättäväisesti hyödyntäneet. Läheisen kulttuuriystävyytemme juuret juontavat 1800-luvulle. Unkari on ollut meille paljossa etusijalla. Jokaiselle suurlähettiläälle oman valtionpäämiehen vierailu on aina suuri tapahtuma, huippuhetki. Olin lähetystösihteerinä vastaanottamassa Urho Kekkosta Ferihegyn lentokentällä syksyllä 1976. Seisoin samalla paikalla suurlähettiläänä, kun Martti Ahtisaari tuli Budapestiin keväällä 1995. Ahtisaari jatkoi Kekkosen ja Mauno Koiviston perinnettä: ensin mennään Unkariin. Lähtiessäni Unkarista vuonna 1996 siellä asui lähes 700 suomalaista. Kun suurlähettiläs Arto Mansala vuonna 1988 laski suomalaisten määrää Unkarissa, päätyi hän 25:een pysyvästi asuvaan ja 60 tilapäiseen henkilöön. Kasvu oli nopeaa. Vientimme lisääntyi, turismi samoin kuin myös asiantuntijavaihto. Suomi alkoi näkyä myös rakentajana ja investoijana. Suomalaisten kokonaan tai yhdessä unkarilaisten kanssa omistamien yritysten määrä ylitti reippaasti sadan. Suomi-Unkari seura, jonka toiminnassa olen 1970-luvulta lähtien ollut mukana, täyttää kohta kuusikymmentä vuotta. Millään muulla maalla ei ole sellaista ystävyyskaupunkien ja -seurojen määrää kuin Suomella ja Unkarilla keskenään. Kansalaistason vuorovaikutus on vilkasta ja rikasta. Matkustin ja näin paljon maan sisällä ja enti-

Suurlähettiläs Pertti Torstila tervehtii presidentti Árpád Göncziä unkaria puhuvien suurlähettiläiden tilaisuudessa 5. 1. 1994. Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila.

Pertti Torstila nagykövet Göncz Árpád köztársasági elnököt üdvözli a magyarul beszélő nagykövetek körében 1994. január 5-én. Kép: Pertti Torstila államtitkár

ért volna el. Finnország már több nemzedék óta különleges helyzetet élvez Magyarországon. A finneket megható érzelmekkel és szívélyességgel fogadják. Magyarország Európa szívében, kulcsfontosságú helyen fekszik. A hidegháború idején Finnország a magyarok számára kijáratot jelentett a szabad világba, ahová a népi diplomáciának nevezett mozgalom keretében kijuthattak, és belélegezhették azt a bizonyos másféle levegőt. Az integrálódó új Európában Finnország a korábbinál keményebben volt kénytelen megküzdeni előnyös helyzetéért, Magyarországon azonban továbbra is különleges figyelemben részesülünk: rokonnépként és jelentős országként tekintenek ránk. Finnország Magyarországon páratlan előnyt élvez a rokonság révén, amit határozottan kihasználtunk. A közvetlen kulturális kapcsolataink gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza. Magyarország mindig az érdeklődés homlokterében volt nálunk. Minden egyes nagykövet számára óriási eseményt, csúcspontot jelent a köztársasági elnöki látogatás. Követségi titkárként részt vettem Urho Kekkonen fogadásán a Ferihegyi repülőtéren 1976 őszén. Ugyanott álltam nagykövetként, amikor Martti Ahtisaari 1995 tavaszán Budapestre látogatott. Ahtisaari folytatta Kekkonen és Mauno Koivisto hagyományát: elsőként Magyarországra látogatott. 1996-os távozásomkor Magyarországon csaknem hétszáz finn élt. Amikor Arto Mansala nagykövet 1988-ban felmérte a magyarországi finnek számát, huszonöt állandó és hatvan ideiglenes lakost talált. A növekedés gyors volt. Exportunk fejlődött, a turizmus növekedett, csakúgy, mint a szakembercsere. Finnország megjelent az építőiparban és a befektetések terén is. A kizárólagos finn vagy magyarokkal vegyes tulajdonú vállalatok száma hamar meghaladta a százat. A Finn-Magyar Társaság, amelynek munkájában az 1970-es évektől részt veszek, hamarosan hatvanéves lesz. Semmilyen más ország nem rendelkezik a testvérvárosok és baráti körök olyan hálózatával, mint Finnország és Magyarország. Az állampolgári szintű kapcsolattartás élénk és sokszínű. Sokat utaztam, és sokat láttam az ország határain belül és a korábbi Nagy-Magyarország határvidékén. Különösen közeli kapcsolatokat alakítottam ki Pécsett és Debrecenben e városok nagy létszámú magyar-finn baráti köreiben. Budapest mel-

55

sen suur-Unkarin rajamailla. Erityisen läheisiksi minulle tulivat Pécs ja Debrecen ja näiden kaupunkien laaja Suomen ystävien piiri. Pécs on Budapestin rinnalla Unkarin helmi ja syystä Euroopan kulttuuripääkaupunki vuonna 2010. 1970-luvun Pécsissä Suomen ystäväpiiriin kuuluivat monet paikalliset vaikuttajat, kuten Bertalan Andrásfalvy. Debrecenissä toimivat isäntinä muun muassa paikallisen yliopiston tunnetut Suomen ystävät. Kun Suomen lähettiläänä syksyllä 1992 kävin esittäytymässä vapaan Unkarin ensimmäisen hallituksen ministereille, johti kulttuuriministeriötä tuttu mies, ministeriksi kohonnut Andrásfalvy. Jälleennäkeminen oli riemukas. Emme onnistuneet 1970-luvulla avaamaan kunniakonsulaatteja Unkariin, vaikka tätä Paul Jyrkänkallion ja Kaarlo Yrjö-Koskisen kanssa pohjustimme. Kommunistinen hallinto ei ollut tähän valmis. Ajat kuitenkin muuttuivat ja Pekka Kujasalon lähettiläskaudella Suomen ensimmäiseksi kunniakonsuliksi Pécsiin nimitettiin läheinen ystäväni György Kator.

56 Epilogi Minulla on rakentunut Unkariin ystävyyssuhde, joka on jatkunut vahvana kolmen vuosikymmenen ajan. Tuon suhteen sisällön ovat luoneet unkarilaiset ihmiset, kulttuuri, historia ja kieli. ”Voi hyvät ystävät, meillä jos ois Unkarin viiniä saavi, eikä kuin kaks sitä kantais ja jois, paksusti voitais kuin paavi”, kirjoitti Carl Michael Bellman. Sanotaan, ettei diplomaatti saa liikaa kiintyä asemamaahansa. Ohje on oikea, ja olen sen toimissani muistanut. Silti jokainen diplomaatti tietää, että uralle osuneista maista ja kansoista jollakin on erityismerkitys. Asemamaani Ranska, Itävalta, Kroatia ja Ruotsi tulevat aina olemaan minulle läheisiä. Vaan aina, kun lentokoneen pyörät koskettavat Ferihegyn kenttää, lävitseni lyö lämpöaalto, jolle ei ole vertaa. Nousen Budapestissa etelään matkaavaan junaan ja hakeudun piilopaikkaan, josta löytyy se ”Unkarin viiniä saavi”.

Suurlähettiläs Pertti Torstila hopeamitali kaulassa diplomaattikunnan hiihtokilpailuissa Nagyhidegin päällä tammikuussa 1995. Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila Pertti Torstila nagykövet ezüstérmes lett a diplomáciai testület síversenyén a Nagyhideghegyen 1995 januárjában. Kép: Pertti Torstila államtitkár

lett Pécs igazi gyöngyszem Magyarországon, megérdemelten lesz 2010-ben Európa kulturális fővárosa. Az 1970-es években számos nagynevű helyi szakember a pécsi magyar-finn baráti kör tagja volt, mint például Andrásfalvy Bertalan. Debrecenben a helyi egyetem ismert finnbarát oktatói voltak a házigazdáim. Amikor finn nagykövetként 1992-ben bemutatkozó látogatáson jártam a szabad Magyarország első kormányának minisztereinél, a kulturális minisztériumot régi ismerős, Andrásfalvy Bertalan vezette. A viszontlátás örömteli volt. Az 1970-es években nem tudtunk tiszteletbeli konzulátust nyitni Magyarországon, annak ellenére, hogy Paul Jyrkänkallióval és Kaarlo Yrjö-Koskinennel szorgalmaztuk a dolgot. A kommunista vezetés nem volt készen ilyesmire. Az idők azonban változnak és Pekka Kujasalo nagyköveti időszakában jó barátomat, Kator Györgyöt Finnország első tiszteletbeli konzuljává nevezték ki Pécsett. Epilógus Magyarországhoz fűződő baráti kapcsolatom immár három évtizede szilárdan fennmaradt. A kapcsolat tartalmát a magyar emberek, a kultúra, a történelem és a nyelv adják. „Lenne csak, barátaim, egy kanna magyar borunk, vagy inkább kettő, máris igyunk, aranyéletünk lenne bizony”, írta Carl Michael Bellman. Azt mondják, hogy egy diplomatának nem szabad túlságosan kötődnie az állomáshelyéhez. Ez helyes szabály, és a munkavégzés során szem előtt is tartottam. Valamennyi diplomata tudja azonban, hogy a pályája során megismert országok és népek közül bizonyosak különleges jelentőséget kapnak. Franciaország, Ausztria, Horvátország és Svédország voltak az állomáshelyeim, és valamennyi mindig közel fog állni hozzám. De amikor a repülőgép kereke a Ferihegyi repülőtéren landol, olyan melegség tölt el, amely semmi máshoz nem fogható. Budapesten felszállok a délre tartó vonatra, és a rejtekhelyemre utazom, ahol vár „egy kanna magyar bor”.

57

58

Hannu Halinen

Hannu Halinen

BUDAPEST KAHDESSA ERÄSSÄ

BUDAPEST KÉTSZER

Kuulun – ainakin Pertti Torstilan kanssa – niihin onnekkaisiin, jotka ovat saaneet palvella Budapestissa kahteen otteeseen. Toimin ensin lähetystösihteerinä 1978–1980 ja sitten suurlähettiläänä 1998–2002. Ensimmäiseen Budapestin-kauteeni uusi lähetystörakennus liittyy sikäli, että vuosikausien neuvottelujen jälkeen va. asiainhoitajuuskaudellani kesällä 1979 saatiin vihdoinkin Unkarin ulkoministeriön diplomaattitoimiston kanssa aikaan sopimus entisen Kelenhegyi útin rauniorakennuksen purkamisesta. Olin varmaan viimeisiä henkilöitä, jotka pääsivät liikkumaan pommien jäljiltä luhistuneiden seinien sisällä ja aistimaan sitä, minkälaisissa puitteissa suomalaista diplomatiaa Unkarissa oli ennen sotaa hoidettu – ero oli melkoinen Vérhalom utcan kerrostalokansliaan! Kun vain muutamia päiviä sopimuksen allekirjoittamisen jälkeen vierailin Gellért-vuorella, tontillamme oli jäljellä vain joitakin tiilikasoja, jotka nekin sieltä pikaisesti hävisivät. Vanhan purku tapahtui siis esimerkillisen nopeasti – milloin taas tontilla alkoi seuraavan kerrran jotain tapahtua, onkin jo toinen juttu! Kun lokakuussa 1998 saavuin Berliinistä Budapestiin edustuston päälliköksi, suurlähetystökompleksimme antoi heti kättelyssä toimivan ja tyylikkään vaikutelman. Se olikin kollegojen kateuden kohde ja landmark, jota esiteltiin Citadellalta turistiryhmille. Ja pikantti yksityiskohta arkkitehtonisesti oli se, että viereisen Saksan residenssin päivällispöydän ikkunasta pääsi ihailemaan Suomen lippua! Kun toimikauteni aikana Unkarin politiikan keskeinen tavoite oli EU-jäsenyys ja kun syksyllä 1999 Suomella oli ensimmäinen EUpuheenjohtajuus, oli selvää, että jo muutenkin läheinen erityissuhteemme tämän ansiosta entisestäänkin tiivistyi. Residenssin lounaille ja päivällisille ei ollut vaikeaa saada vieraiksi Unkarin presidenttiä tai pääministeriä, muista ministereistä puhumattakaan. Ja kun Unkari on pitkään ollut suomalaisten rakas vierailukohde, saimme eri tilaisuuksissamme isännöidä vuosittain 3000–3500 vierasta. Yksi mieleenpainuvimpia tapahtumia oli ensimmäinen itsenäi-

Azon szerencsések közé tartozom – tudomásom szerint Pertti Torstilával együtt – akiket két alkalommal akkreditáltak Budapestre. Először követségi titkárként szolgáltam 1978 és 1980 között, majd nagykövetként 1998 és 2002 között. Az első budapesti kiküldetésemhez az új követségi épület annyiban kapcsolódik, hogy hosszú évek tárgyalásai után 1979 nyarán – ideiglenes ügyvivő voltam akkoriban – végre megállapodást kötöttünk a Kelenhegyi úti romos épület lebontásáról a magyar Külügyminisztérium diplomáciai osztályával. Minden bizonnyal az utolsó személyek egyike voltam, akik a bombázás nyomait magukon viselő falak között járhattak, és képet kaphattak arról, milyen környezetben működött a finn diplomácia Magyarországon a háború előtt – bizony óriási volt az eltérés a Vérhalom utcai társasházi irodához képest! Amikor a megállapodás aláírása után néhány nappal ellátogattam a Gellért-hegyre, a telkünkön már csak téglakupacokat találtam, azok is hamarosan eltűntek. A régi villa lebontása példás gyorsasággal történt, de hogy mikor indult újra az élet a telken, az már másik történet. Amikor 1998 októberében a képviselet vezetésére Berlinből Budapestre érkeztem, nagykövetségi épületegyüttesünk azonnal működőképes és stílusos benyomást tett rám. Az épület a kollégák irigységének tárgya volt, és olyan nevezetesség, amelyet a Citadelláról mutogattak a turistáknak. Érdekes architektonikai részlet, hogy a szomszédos német nagyköveti rezidencia ebédlőasztalánál ülve éppen a finn lobogóra nyílik kilátás. Szolgálati időszakom során a magyar politika legfőbb célja az EU-tagság volt, és amikor 1999 őszén Finnország először töltötte be az EU elnökségét, nyilvánvaló volt, hogy az egyébként is szoros és különleges kapcsolatunk ebben a helyzetben még szorosabbá válik. Nem volt nehéz a rezidencián rendezett ebédekre és vacsorákra megnyerni a magyar köztársasági elnököt vagy a miniszterelnököt, más miniszterekről nem is beszélve. És mivel Magyarország már

Tasavallan presidentti virka-asunnossa elokuussa 2002. Kuva: Suurlähettiläs Hannu Halinen Köztársasági elnöki látogatás a rezidencián 2002 augusztusában. Kép: Hannu Halinen nagykövet

59

60

syyspäivämme 1998. Olimme jaksottaneet vastaanotot kolmeen osaan – virkamiehet ja diplomaatit klo 13, median, kulttuurin ja talouselämän edustajat klo 16 ja suomalainen siirtokunta klo 18. Klo 11 alkoi valtaisa koko maan kattava lumimyrsky, joka nopeasti saattoi liikenteen kaaokseen. Sillat olivat täysin tukossa ja liikenne Gellért-hotellilta kukkulallemme tyystin katkaistu. Olimme odottaneet vastaanotoille yhteensä yli 700 vierasta; vajaa 200 paikalle päässyttä ansaitsevat kaikki erityiskiitoksen – varsinkin ne eri puolilta maata ystävyysseuroista junalla tulleet (kun maantieyhteydet olivat poikki) ja rautatieasemalta suurlähetystöön hyisessä säässä liukastelleet Suomen ystävät! Keväällä 1999 NATO aloitti pommituslennot Serbiaan. Belgradinsuurlähetystön suomalainen henkilökunta evakuoitui tällöin Budapestin kautta Suomeen, jättäen huostaamme autoja ja muuta omaisuuttaan. Ajoittain Balkanin rauhaton tilanne heijastui työhömme myös sikäli, että hoidimme Suomeen meneviä pakolaisryhmiä edustuston tiloissa heidän odottaessaan jatkolentoja Helsinkiin. Pääsiäisviikonloppuna vuonna 2000 saimme iltahälytyksen: naapurissa oleva taiteilijatalo oli romahtamassa, jos ei nyt ihan lähetystörakennuksemme päälle, niin kuitenkin ainakin sulkemassa sisääntuloväylän lähetystöalueelle. Talon seinä oli uhkaavasti pullistunut ja jo osittain romahtanut maahan; oli todellinen vaara saada aikaan laajaa tuhoa. Asukkaat evakuoitiin pihalle ja sieltä sittemmin hotelleihin. Ylipormestari Gábor Demzsky saapui smokissa juhlapäivällisiltä tarkkailemaan tilannetta, olihan talo kaupungin omistama ja

Itsenäisyyspäivän vastaanottoa odottamassa. Suurlähettiläsparin ja sotilasasiamies Timo Kivisen välissä Suomen talvisodan unkarilainen vapaaehtoinen ja Antal Ruprecht. Kuva: Suurlähettiläs Hannu Halinen. Függetlenség-napi fogadás előtt. A nagykövet és neje, valamint Timo Kivinen katonai attasé a finn téli háború egyik magyar önkéntesével és Ruprecht Antallal. Kép: Hannu Halinen nagykövet.

hosszú ideje a finnek népszerű idegenforgalmi célpontja, különböző rendezvényeinken évente 3000-3500 vendéget fogadtunk. Az egyik legemlékezetesebb esemény első nemzeti ünnepünk volt 1998-ban. Három részre osztottuk a fogadást: a köztisztviselők és diplomaták 13 órára voltak hivatalosak, a média, kultúra és gazdasági élet képviselői 16 órára, a finn kolónia pedig 18 órára. Délelőtt 11-kor az egész országra kiterjedő hóvihar bontakozott ki, amely hamarosan közlekedési káoszt okozott. A hidakon állt a forgalom, és a Gellért szállótól sem lehetett feljutni a követségre. Összesen több mint hétszáz vendéget vártunk, akik közül mintegy kétszázan jutottak el a fogadásra. Különösen hálásak voltunk azoknak a finnbarátoknak, akik az ország különböző részeiben működő baráti köröket képviselve érkeztek vonattal (hiszen az országutak járhatatlanok voltak), és a pályaudvarról a zord időjárással dacolva eljutottak a követségre. 1999 tavaszán a NATO bombázni kezdte Szerbiát. A belgrádi nagykövetség finn személyzetét Budapesten keresztül evakuálták Finnországba, nálunk hátrahagyva gépkocsijukat és egyéb ingóságaikat. A balkáni konfliktus azzal is hatással volt munkánkra, hogy a Finnországba tartó menekülteket a követségen láttuk el, miközben Helsinkibe induló repülőjáratukra vártak. 2000 húsvétján riadóztattak bennünket a szomszédos műteremépület megroggyanása miatt. Ha nem is a követségre készült éppen omlani, a bejáratunkat eltorlaszolták. A ház fala ijesztően kitüremkedett és már szinte teljesen leomlott. Fennállt a súlyos kár bekövetkezésének veszélye. A lakókat a kertbe terelték, később szállodákban kaptak menedéket. Demszky Gábor főpolgármester ünnepi vacsoráról érkezett szmokingban, hogy felmérje a helyzetet, hiszen az épület fővárosi tulajdonú, a lakók pedig neves magyar képzőművészek. Hajnalra megoldották a válságot, így nyugodtan tölthettük nagypéntek éjszakáját. A fentiek után egy építészeti módosításról szeretnék szólni, amelyet Ilmo Valjakka építésznek és a Külügyminisztérium ingatlanfenntartási vezetőjének is tudomására hoztam: a rezidencia központi fogadótermének élvezeti értékét emelné egy kandalló. Valjakka vázlatot is készített az építészetileg odaillő kandallóra, tehát a labda a minisztérium ingatlanfenntartásánál van.

61

62

asukkaina useita kuuluisia unkarilaisia taiteilijoita. Aamuyöstä ongelma saatiin rajoitetuksi, ja pääsimme rauhassa lepäämään pitkaperjantaiyötä. Edellinen olkoon johdantona yhdelle rakenteelliselle muutosehdotukselle, jonka tein arkkitehti Valjakalle ja ulkoministeriön kiinteistöjohtajalle: residenssin pääsalongissa viihtyisyyttä lisäisi takka. Valjakka luonnostelikin ripeästi arkkitehtuurin sopivan takkamallin – sen jälkeen pallo on ollut ministeriön kiinteistöpuolella. Jokaisen suurlähettilään suuri kunnia on saada valtiovierailu asemamaahansa toimikautenaan. Tasavallan presidentti Tarja Halonen puolisonsa tohtori Pentti Arajärven kanssa teki lämminhenkisen valtiovierailun Unkariin elokuussa 2002. Presidentin seurueeseen kuului myös silloinen ulkomaankauppaministeri Jari Vilén. Presidentti Halonen tarjosi vierailun yhteydessä virka-asunnossa juhlaillallisen, johon monet suomalaiset herkut oli tuotu kotimaasta. Tunnelma oli korkealla, ja tarjoilu maittoi Unkarin presidentti Mádlille ja runsaslukuisalle kutsuvierasjoukolle. Edustustorakennuksen monitoimitilojen ja virka-asunnon funktionaalisuus testattiin useissa tilaisuuksissa. EU:n virkamieskokoukset sopivat mainiosti tiloihin (olihan jäsenmaita tällöin vain 15) ja monitoimitilaan liittyvä kirjasto oli vilkkaassa käytössä, erilaisia esitelmä- ja luentotilaisuuksia ja kokouksia pidettiin viikottain. Residenssin graniittinen ruokapöytä on riittävästi mitoitettu. Sen ääressä pidettiin monet juhlavat – mutta myös hauskat – tilaisuudet. Gastronomiassa Outi Halisen suunnittelemana ja kokki Riitta Laitisen toteuttamana tavoitteilla ei ollut ylärajaa. Onnistumisista kertokoon puolestaan Wienistä akkreditoidun Luxemburgin-suurlähettiläs Santerin kiitos erään EU-lounaan jälkeen, jossa hän totesi matkustaneensa Budapestiin ei EU-suurlähettiläskokouksen, vaan pelkästään sen yhteydessä tarjotun lounaan takia! Kulttuuri on erityisesti Unkarissa keskeinen työväline tukemassa poliittista, taloudellista ja sosiaalista yhteistyötämme. Kummankin maan kulttuurin korkea taso sekä kiinnostus toisen kulttuuriin antoi oivan perustan vilkkaalle ja monimuotoiselle kulttuuritoiminnalle. Suurissa yleisötilaisuuksissa jouduttiin turvautumaan kaupungin

Egy nagykövet számára óriási megtiszteltetés, amikor a köztársasági elnök látogatást tesz állomáshelyén szolgálati ideje alatt. Tarja Halonen köztársasági elnök és férje, dr. Pentti Arajärvi jó hangulatú hivatalos látogatást tett Magyarországon 2002 augusztusában. Az elnöki delegáció tagja volt az akkori külkereskedelmi miniszter, Jari Vilén. Halonen elnök asszony a látogatás alatt a rezidencián ünnepi vacsorát adott, amelyre rengeteg ínyencség érkezett Finnországból. A kiváló hangulatú vacsora Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök és a népes vendégsereg kedvére való volt. Az irodai épület termei és a rezidencia működőképességét számos rendezvényen tettük próbára. Az EU köztisztviselői tanácskozásai számára kiválóan megfelelt a terem (akkoriban még csak tizenöt tagállam volt), az előadóteremhez kapcsolódó könyvtárat is sokan használták, hetente tartottak különböző előadásokat és rendezvényeket. A rezidencia gránitból készült ebédlőasztala éppen megfelelő méretű. Számos ünnepélyes és egyben kellemes eseményen ültük körül. Az Outi Halinen által megtervezett és Riitta Laitinen szakács által kivitelezett gasztronómiai ötletek nem ismertek határt. A sikerekkel kapcsolatban álljon itt Santer, Bécsbe akkreditált luxemburgi nagykövet egy uniós ebéd után mondott köszönete, amely szerint nem az uniós nagyköveti találkozó, hanem az azon felszolgált ebéd miatt utazott Budapestre. A kultúra Magyarországon fontos eszköz a politikai, gazdasági és szociális együttműködésünk támogatására. A két ország magas színvonalú kulturális élete, valamint a másik kultúrája iránti érdeklődés megfelelő alapot adott az élénk és sokoldalú kulturális tevékenységhez. A nagyszabású rendezvényekhez hangversenytermeket és kiállítótermeket kellett igénybe vennünk, ám a nagykövetség épületében is sokféle programot tudtunk megvalósítani. Rendkívül népszerűek voltak az évente négy-öt alkalommal megrendezett házi koncertek, amelyeken olyan finn művészek léptek fel, mint Seppo Kimanen és a Sibelius-vonósnégyes, Laura Mikkola, Heikki Sarmanto, Junnu Aaltonen, Jyrki Korhonen, Maria Kettunen stb. A fogadótermekben 80-100 fős közönség részesült a zenei élményben, amelyet a fehér Steinway-zongora tett teljessé.

63

64

konserttisaleihin ja näyttelytiloihin, mutta varsin laajasti tätä toimintaa voitiin toteuttaa suurlähetystön tiloissa. Hyvin suosittuja olivat 4– 5 kertaa vuodessa järjestämämme kotikonsertit, joissa suomalaisina solisteina olivat muun muassa Seppo Kimanen ja Sibelius-kvartetti, Laura Mikkola, Heikki Sarmanto ja Junnu Aaltonen, Jyrki Korhonen ja Maria Kettunen jne. Salongeissa 80–100 henkinen vierasjoukko pääsi kokemaan huimia taidenautintoja, joille valkoinen Steinwayflyygeli antoi osaltaan raffinoitua tukea. Merkittävin toimikauteni käytännön tavoite oli uudenlaisen kulttuurin, tieteen ja elinkeinoelämän instituutin avaaminen Budapestissa. Hankehan oli ollut ilmassa jo vuosikymmeniä, ja olin päättänyt, että nyt on aika viedä se päätökseen. Finnagora-instituutin avajaisia päästiin juhlimaan muutamia kuukausia toimikauteni päättymisen jälkeen keväällä 2003. Olin alun alkaen hanketta ajaessani nähnyt sen tuovan olennaisia lisäresursseja omalla toimialallaan edustuston toimintaan. Kun sittemmin Budapestin suurlähetystökin on joutunut ulkoasiainhallinnon yleisten säästötoimenpiteiden kohteeksi ja ollut pakotettu leikkaamaan henkilökuntaansa ja toimintaansa myös kulttuurisektorilla, on luontevaa, että Finnagora tulee nyt Gellért-vuorelle täyttämään vapautuneita tiloja ja kirkastamaan osaltaan Suomikuvaa yhteisissä tiloissa suurlähetystön ja vientikeskuksen kanssa.

Presidentti Árpád Göncz EU-suurlähettiläiden lounasvieraana Suomen suurlähettilään virka-asunnossa joulukuussa 1999. Kuva: Suurlähettiläs Hannu Halinen. Göncz Árpád köztársasági elnök az EU-nagykövetek ebédmeghívásának tesz eleget a finn nagykövetségi rezidencián 1999 decemberében. Kép: Hannu Halinen nagykövet

A szolgálati időm legjelentősebb gyakorlati célja egy újfajta kulturális, tudományos és gazdasági intézet budapesti megnyitása volt. A projekt már évtizedek óta a levegőben volt, én pedig úgy döntöttem, hogy eljött a cselekvés ideje. A Finnagora megnyitását szolgálati időm letelte után néhány hónappal ünnepelhettük 2003 tavaszán. A projekt megvalósítása során kezdettől fogva úgy ítéltem meg, hogy az intézmény jelentős további erőforrásokkal járul hozzá saját működési területén a követség tevékenységéhez. Amikor a későbbiekben a budapesti nagykövetséget is elérték a külügyi igazgatás általános takarékossági intézkedései, és kénytelen volt a személyzet létszámát és tevékenységi körét csökkenteni a kultúra területén is, természetes lépés volt, hogy a Finnagora a Gellért-hegyi épület megüresedett irodahelyiségeibe költözött, és immár a nagykövetséggel és az exportkirendeltséggel közös épületben működik.

65

66

PEKKA KUJASALO

PEKKA KUJASALO

MUISTOJA SUURLÄHETTILÄSKAUDELTANI UNKARISSA 14.10.2002–31.7.2007

EGY NAGYKÖVET EMLÉKEI MAGYARORSZÁGRÓL 2002. OKTÓBER 14. – 2007. JÚLIUS 31.

Saavuin Budapestiin vaimoni Leena Salosen kanssa Wienistä ETYJsuurlähettilään tehtävästä sunnuntaina 13.10.2002. Ensimmäinen työpäiväni 14.10. alkoi klo 8.00 aamiaistapaamisella suomalaisten yritysten edustajien kanssa. Se oli hyvä alku lähes viisi vuotta kestäneelle suurlähettiläskaudelleni. Toimikauteni aikana Unkarista tuli Euroopan unionin jäsen 1.5.2004. Tämä historiallinen tapahtuma vaikutti sekä Unkariin ja sen asemaan Euroopassa että myös Suomen ja Unkarin välisiin suhteisiin. EU:sta tuli maillemme uusi yhteistyön kenttä. Kiinnostuimme toisistamme uudella tavalla EU-kumppaneina. Vanhan erityissuhteen pohjalta oli luontevaa etsiä toistemme tukea. Ovathan Suomi ja Unkari kumpikin uusia EU:n jäseniä unionin itärajalla. Molemmat maat ovat EU:n pieniä jäsenmaita, joilla on samankaltaisia etuja valvottavanaan. Yhteinen sävel löytyikin monessa kysymyksessä helposti. Uudenlainen mielenkiinto lisäsi poliittista ja taloudellista kanssakäymistä. Vilkkain vierailukausi osui vuoteen 2004. Silloin vuoden aloitti pääministeri Matti Vanhasen vierailu tammikuussa. Hänen lähdettyään illalla saapui ministeri Tuula Haatainen jo seuraavana aamuna Budapestiin. Haataisen jälkeen samana vuonna Unkarissa kävi vielä viisi muuta ministeriämme. Vuoden lopulla laskin, että 2003–2004 Unkarissa oli jo käynyt kymmenen Vanhasen hallituksen ministeriä. Eduskunnan puhemies Paavo Lipponen kävi aikanani kahdesti Budapestissa. Ensimmäisestä vierailusta muistan, kuinka hän kävellessämme Budapestin keskustassa pysähtyi osoittamaan avustajilleen suurkaupungin vanhoja rakennuksia ja katukahviloita sanoen: ”Katsokaa pojat. Tämä on Eurooppaa!” Aivan kauteni alussa soi puhelimeni eräänä perjantaiaamuna kello kymmenen. Soittaja oli presidentti Martti Ahtisaari. Yllättyneenä kysyin: ”Oletko tulossa Unkariin, herra presidentti?” Ahtisaari vastasi:

2002. október 13-án, vasárnap érkeztem Budapestre feleségemmel, Leena Salonennel Bécsből, ahol EBESZ-nagyköveti teendőket láttam el. Az első munkanapom október 14-én nyolc órakor kezdődött: finn vállalkozások képviselőivel találkoztam munkareggeli keretében. Csaknem ötéves megbízatásom jó kezdetet vett. Nagyköveti működésem alatt Magyarország 2004. május 1-jén az Európai Unió tagja lett. Ez a történelmi esemény nem csupán Magyarországra és annak európai helyzetére, hanem a finn-magyar kapcsolatokra is hatással volt. Az EU új együttműködési tereppé vált országaink számára. EU-tagállamként újfajta érdeklődés ébredt egymás iránt. A régi, különleges kapcsolat alapjáról kiindulva természetes volt egymás támogatásának keresése. Elvégre Finnország és Magyarország egyaránt új EU-tagállamok az unió keleti határán. Mindkét ország kisméretű tagállam, amelyeknek hasonló érdekeiket kell megvédeniük. Számos kérdésben könnyen megtaláltuk a közös hangot. Az újfajta érdeklődés növelte a politikai és gazdasági kapcsolattartást. A legélénkebb vendégjárás 2004-re esett. Az év első látogatója Matti Vanhanen miniszterelnök volt januárban, elutazása másnapján követte Tuula Haatainen, majd abban az évben még hat miniszter járt Magyarországon. Az év végén kiszámoltam, hogy 2003–2004-ben a Vanhanen-kormányból tíz miniszter látogatott el Magyarországra. A megbízatásom ideje alatt Paavo Lipponen házelnök két alkalommal járt Budapesten. Az első látogatásáról arra az epizódra emlékszem, amikor Budapest belvárosában séta közben megtorpant, és körbemutatva így szólt kíséretéhez: „Nézzetek szét, fiúk! Ez Európa!” Megbízatásom elején történt, hogy egy pénteki délelőtt tíz órakor megcsörrent a telefonom. Ahtisaari köztársasági elnök hívott. Meglepve kérdeztem: „Magyarországra készülsz, elnök úr?” Ahtisaari

Aplodit musiikkiesitykselle EU-puheenjohtajuuskauden avanneena avoimien ovien päivänä 1. 7. 2006. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest Sikeres zenei program az EU-elnökséget megnyitó nyílt napon 2006. július 1-jén. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

67

68

”Minä olen jo Unkarissa. Olen noin kolmen tunnin automatkan päässä Budapestista. Sopiiko tapaaminen, kun olen perillä?” Tietysti sopi. Entinen presidenttimme oli pari työtoveria mukanaan tulossa kokouksesta Slovakian rajalta Itä-Unkarista. Sovittuani lounastapaamisen virka-asunnossa menin tapaamaan keittiöön kokki Jari Grundströmiä ja kerroin, että presidentti Ahtisaari oli tulossa ja kysyin, pystyykö Jari loihtimaan meille lounaan kolmessa tunnissa. Aina rauhallisen Jarin ilmekään ei värähtänyt, kun hän vastasi: ”Tottahan toki” ja ryhtyi töihin. Kun asia oli näin hoidettu, oli minulla aikaa kiittää onneani, ettei juuri sinä perjantaina ollut muuta sovittua ohjelmaa. Vietimme entisen presidentin, hänen seuralaistensa ja suurlähetystön muiden virkamiesten kanssa leppoisan jutteluhetken nauttien Jarin herkullista sorsapaistia. Kun oli aika siirtyä lentokentälle, kysyi Ahtisaari: ”Mitäs minä veisin kotiin ja toimistoon täältä tuliaisiksi?” Vastasin: ”Hanhenmaksaa, salamia ja paprikatahnaputkiloita”. Kävimme yhdessä ne kauppahallista hankkimassa, ja niin presidentti Ahtisaari pääsi kotiin Suomeen viikonlopun viettoon. Presidentti Ahtisaari kävi pyynnöstäni Wienistä toisenkin kerran Budapestissa Suomen EU-puheenjohtajuuskautena lokakuussa 2006 puhumassa Tiedeakatemiassa järjestämässäni EU-seminaarissa Balkanista ja erityisesti Kosovosta. Sali oli silloin täynnä. Samassa seminaarissa piti Suomen avauspuheenvuoron eduskunnan suuren eli EU-asioiden valiokunnan puheenjohtaja, kansanedustaja Jari Vilén. Hänestähän tuli seuraajani, mitä en silloin tiennyt. Tasavallan presidentti Tarja Halonen osallistui 23.10.2006 Budapestissa monen muun valtionpäämiehen kanssa Unkarin vuoden 1956 kansannousun 50-vuotismuistojuhlaan. Juhla jakoi mielipiteet Unkarissa. Eräiden mielestä siihen ei olisi pitänyt osallistua. Minullekin tuli tästä paljon sähköistä roskapostia. Unkarin poliittinen johto vastasi tietysti suomalaisvierailuihin. Presidentti László Sólyom teki heti maaliskuun lopulla 2006 valtiovierailun Suomeen. Hänet tapasin ensimmäisen kerran vastaanotolla, jonka hän virkaanastumisensa jälkeen järjesti suurlähettiläille. Presidentin kierrellessä ryhmästä toiseen hän tuli kohdalleni, jolloin esit-

Eduskunnan suuren valiokunnan puheenjohtaja, kansanedustaja Jari Vilén (kesk.) ja valtiosihteeri Pertti Torstila (oik.) EU-seminaarissa Unkarin tiedeakatemiassa lokakuussa 2006. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

A finn Parlament nagybizottságának elnöke, Jari Vilén országgyűlési képviselő (középen) és Pertti Torstila államtitkár (jobbra) EU-szemináriumon a Magyar Tudományos Akadémián 2006 októberében. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

így válaszolt: „Már itt vagyok Magyarországon. Három órányira Budapesttől. Tudunk találkozni, amikor odaérek?” Természetesen tudtunk. Korábbi köztársasági elnökünk néhány munkatársával Kelet-Magyarországról, a szlovák határ közeléből indult. Miután megbeszéltük, hogy ebédre várjuk a rezidencián, indultam a konyhába Jari Grundström szakácshoz, akinek elmondtam, hogy Ahtisaari elnök urat várjuk, és megkérdeztem, sikerül-e összeütni három óra alatt az ebédet. Az örökké nyugodt Jari arcizma sem rándult: „Természetesen.” A dolgok ilyen jó alakulása mellett már csak azért kellett hálát adnom, hogy éppen azon a pénteken nem volt más megbeszélt programom. A korábbi köztársasági elnök, kísérete és a nagykövetség munkatársai társaságában kellemes beszélgetést folytattunk, miközben Jari ízletes vadkacsasültjét fogyasztottuk. Mikor indulni kellett a repülőtérre, Ahtisaari megkérdezte: „Milyen emléket vigyek a családnak és az irodába?”„Libamájat, szalámit és paprikakrémet” – válaszoltam. Együtt mentünk a vásárcsarnokba beszerző körútra, majd Ahtisaari elnök úr hazaindult Finnországba. Ahtisaari elnök Bécsből érkezett Budapestre, amikor meghívásomra a finn EU-elnökség idején 2006 októberében előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián általam szervezett EU-szemináriumon a Balkánról, és ezen belül Koszovóról. A terem teljesen megtelt. A szeminárium nyitóbeszédét finn részről a parlament nagy-, azaz EU-bizottságának elnöke, Jari Vilén országgyűlési képviselő tartotta. Később az utódom lett, de ezt akkor még nem tudtam. Tarja Halonen köztársasági elnök 2006. október 26-án számos más állam vezetőjével együtt részt vett az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulójának megemlékezésén. Az ünnepség megosztotta a magyar közvéleményt. Voltak, akik szerint nem kellett volna részt venni az eseményen. Magam is rengeteg kéretlen elektronikus levelet kaptam emiatt. A magyar politikai vezetés természetesen viszonozta a finn látogatásokat. Sólyom László köztársasági elnök 2006 márciusának végén tett hivatalos látogatást Finnországban. A beiktatása alkalmából a nagyköveteknek adott fogadáson találkoztam vele először. A köztársasági elnök elbeszélgetett a vendégekkel, és amikor hozzám ért, bemutatkoztam. Sólyom a nagykövetkollégák nagy csodál-

69

70

täydyin. Sólyom tokaisi suurlähettilästoverieni ihmetykseksi hymyillen: ”Onpa hauskaa tavata sukulainen”. Käytin suotuisaa tilannetta hyväkseni muistuttaen, että hänellä on kutsu vierailla Suomessa. Hän lupasi tulla ja pitikin lupauksensa, kuten edellä kävi ilmi. Suurlähetystössä presidentti Sólyom oli puheenjohtajuuskautemme lopussa EU-suurlähettiläiden lounaalla kunniavieraana. Aiemmin saman ryhmän lounasvieraana oli värikäs oppositiojohtaja Viktor Orbán. Hän aiheutti suurlähetystön oloissa ainutlaatuisen mediamylläkän antaessaan lähtiessään ”ovensuuhaastattelun” noin kolmikymmenpäiselle toimittajien, valokuvaajien ja TV-kameramiesten joukolle. Salamavalojen räiskeessä ja kuvauslamppujen loisteessa sai myös edustustomme julkisuutta. Puheenjohtajuuskautena järjestettiin useita tilaisuuksia. Niistä hauskin oli avajaistapahtuma, suurlähetystön ”avoimien ovien päivä” lauantaina 1.7.2006. Monipuolista ohjelmaa tuli seuraamaan neljä- ja puolisataa vierasta. EU-tietouden, suurlähetystön esittelyn ja monenlaisen kulttuurin – haitarinsoiton ja naisvoimistelun kautta sauvakävelyyn – lisäksi vieraillemme oli tarjolla ”suomalaista kesäruokaa”: olutta ja makkaraa. Ne tekivät hyvin kauppansa. EU:n vaikutusta Suomen ja Unkarin välisiin poliittisiin suhteisiin kuvaa hyvin se, että korkean tason tapaamisissa keskusteluihin varattu aika käytettiin lähestulkoon kokonaan ajankohtaisten mielipiteiden vaihtoon ajankohtaisista EU-asioista. Kahdenväliset suhteet kuitattiin ennen siirtymistä unionissa esillä oleviin aiheisiin vain lyhyellä toteamuksella: ”Kaikki sujuu hyvin. Kiistakysyksiä ei välillämme ole.” Suomen ja Unkarin suhteita ei voi käsitellä puhumatta kulttuurisuhteista sekä ystävyysseuroista ja -kaupungeista. Suomen kulttuurin, tieteen ja talouden keskus Finnagora aloitti toimintansa Budapestissä keväällä 2003 kansleri Heikki Kosken, ylijohtaja Kalevi Kivistön sekä edeltäjäni Hannu Halisen pitkäaikaisen valmistelutyön ja ponnistelujen tuloksena. Finnagoran työn käynnistyminen oli Unkarin hallitukselle tervetullut. Olihan Unkarin kulttuuri-instituutin avaamisesta Helsingissä ehtinyt vierähtää jo neljännesvuosisata. Suurlähetystön vuosittain yli kuusikymmentä tapahtumaa sisältävää monipuolista kulttuuriohjelmaa suunnitteli ja pyöritti energinen ja osaava Kirsi Rantala. Virka-asunnossa järjestetyistä kulttuuri-

Leena Salonen, Tuula Kovács ja Margó Scheffer avoimien ovien päivänä 1. 7. 2006. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

Leena Salonen, Tuula Kovács és Scheffer Margó a 2006. július 1-jei nyílt napon. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

kozására mosolyogva így szólt: „Milyen öröm rokonokkal találkozni.” A kedvező alkalmat kihasználva emlékeztettem arra, hogy hivatalos látogatásra szóló meghívása érvényben van. Megígérte, hogy ellátogat Finnországba, és – ahogy már említettem – meg is tartotta ígéretét. A nagykövetségen Sólyom elnök úr a finn EU-elnökség végén, az EU-nagykövetek ebédjének díszvendégeként járt. Ugyanebben a körben tett eleget ebédmeghívásnak Orbán Viktor, az ellenzék színes egyéniségű vezetője. A nagykövetség viszonyai között egyedülálló médiafigyelmet okozott a távozásakor újságírókból, fotósokból és operatőrökből álló mintegy harmincfős csoportnak adott interjúval. A villogó vakuk és vakító reflektorok fényében követségünk is részesült a nyilvánosságból. Az EU-elnökség alatt számos rendezvényt szerveztünk. A legkellemesebb a nyitóesemény volt: 2006. július 1-jén a nagykövetség nyílt napot tartott. A sokféle programra négyszázötven látogató volt kíváncsi. Az EU-tájékoztatáson, a nagykövetség bemutatásán és különféle kulturális programok – harmónikaszó, női gimnasztika és Nordic walking – mellett „finn nyári ételeket”, azaz sört és kolbászt kínáltunk. Volt is keletjük. Az EU finn-magyar politikai kapcsolatokra gyakorolt hatását jól mutatja, hogy a magas szintű találkozókon a beszélgetésre kiszabott időt szinte teljes egészében az aktuális uniós ügyek megtárgyalására fordították. Az uniós ügyekre való áttérés előtt a kétoldalú kapcsolatokról röviden megállapították: „Minden rendben van. Vitás kérdés nincs közöttünk.” Finnország és Magyarország kapcsolatairól nem lehet beszélni a kulturális kapcsolatok, a baráti körök és a testvérvárosok említése nélkül. A finn kultúra, tudomány és gazdaság központja, a Finnagora 2003 tavaszán kezdte meg működését Budapesten Heikki Koski kancellár, Kalevi Kivistö főigazgató és elődöm, Hannu Halinen hosszú előkészítő munkája és erőfeszítései eredményeképpen. A Finnagora tevékenységének megkezdését a magyar kormány üdvözölte. Hiszen a Magyar Kulturális Intézet már negyedszázada működik Helsinkiben. A nagykövetség évi több mint hatvan rendezvényt magába foglaló sokoldalú kulturális programját a dinamikus és felkészült Kirsi

71

72

tilaisuuksista mieleenpainuvimmat olivat Raimo Sirkiän ja Cynthia Makrisin kaksi konserttia sekä Eino Grönin tangoilta. Tanssilavatunnelman luomiseksi vuokrakoivuin koristellun salin kalusteet oli poistettu. Tanssikipinän sytyttäjiksi oli konserttiin kutsuttu myös unkarilaisia tangokerhon jäseniä. Niinhän siinä kävi, että pienen alkujäykistelyn ja ihmettelyn jälkeen kuulijat pyörähtelivät ja taivuttelivat Eikan sävelien tahtiin kuin Suomen kesässä ikään. Myös lukuisat suomalaiset ja unkarilaiset nuoret lahjakkaat muusikot esiintyivät vieraillemme, useimmin pianistit Anna Inkeri Pap ja Éva Polgár. Anna Inkerin aviomies, tenori Sandór, esiintyi meillä hänkin laulaen upeasti operettisävelmiä. Yhteistyö Unkarissa vaikuttavan suomalaisen kulttuurimesenaatin Ari Kupsuksen kanssa toi suurlähetystön kulttuuritoimintaan raikkaan lisän. Hänen avullaan tutustuimme moniin taiteilijoihin ja tavoitimme myös uutta, kulttuuristamme kiinnostunutta nuorta yleisöä. Toimme vaimoni kanssa virka-asuntoon kuusi suurikokoista veljeltäni taidemaalari Matti Kujasalolta lainaamaamme konstruktivistista teosta. Ne sopivat mielestämme – ja monien vieraidemmekin mielestä – hyvin edustustilojen jälkifunkistyyliseen arkkitehtuuriin. Suomalaisten yritysten toiminnan tukeminen oli mieluinen tehtävä, johon siihenkin suurlähetystörakennus monitoimi- ja edustustiloineen tarjosi mainiot puitteet. Yritysten pyynnöstä järjestimme, monesti Finpron kanssa yhdessä, suomalaisille unkarilaisten viranomaisten ja yritysten edustajien eli mahdollisten asiakkaiden tapaamistilaisuuksia. Suurlähettilään kutsua noudatettiin, ja keittiömme antimien nauttiminen firma- ja tuote-esittelyjen jälkeen loi leppoisat puitteet ”verkottumiselle”. Tapaamiset poikivat uusia yhteyksiä ja joskus välittömiä yhteistyösopimuksiakin. Suomen ystävyyspiirit ja -seurat sekä ystävyyskaupungit Unkarissa ovat ystävyyssuhteidemme vankka kivijalka. Erityisen mielelläni noudatin kutsuja tulla tapaamaan edellä mainittujen piirien edustajia ja puhumaan heille. Kaikenkaikkiaan tein ”maakuntamatkoja” eri puolille Unkaria vuosien mittaan yhteensä viisikymmentäkaksi. Tietysti näitä tapaamisia oli myös Budapestissä Kalevala-ystävyyspiirin kanssa. Sitä johti aktiivisesti Outi Karanko-Pap. Useimmiten minun toivottiin kertovan yleisölle Suomen kokemuksista EU:sta. Mitä Suomes-

Matti Kujasalon halkaisijaltaan kolmimetrinen akryylimaalaus virka-asunnon aulassa. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

Matti Kujasalo három méter átmérőjű akrilfestménye a rezidencián. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Rantala vezette. A rezidencián tartott kulturális rendezvények közül a legemlékezetesebbek Raimo Sirkiä és Cynthia Makris két hangversenye, valamint Eino Grön tangóestje. A táncmulatság hangulatának felidézéséhez a bérelt nyírfákkal díszített fogadóterem berendezését kiürítettük. A táncos kedv felkeltésére egy magyar tangóklubból hívtunk táncosokat. Így aztán a kezdeti húzódozás és rácsodálkozás után a vendégek úgy ropták Eikka dallamaira, mintha a finn nyárban táncolnának. Számos fiatal finn és magyar zenésztehetség lépett fel nálunk, leggyakrabban Pap Anna Inkeri és Polgár Éva zongoraművészek. Anna Inkeri férje, Oláh Sándor csodálatos operettdallamokkal szerepelt. A Magyarországon tevékenykedő finn mecénással, Ari Kupsusszal folytatott együttműködés üdítő többletet adott a nagykövetség kulturális programjához. Segítségével sok művészt ismerhettünk meg és elértünk új, a kultúránk iránt érdeklődő, fiatal közönséghez. Feleségemmel hat darab nagyméretű konstruktivista festményt állítottunk ki a nagyköveti rezidencián, amelyeket fivéremtől, Matti Kujasalo festőművésztől kölcsönöztünk. Véleményünk – és számos vendégünk – szerint jól illettek a reprezentatív tér posztfunkcionalista építészeti világába. A finn vállalatok működésének támogatása kedvemre való feladat volt, amelyre a nagykövetség épületének előadó- és fogadótermei kiválóan megfeleltek. A vállalatok kérésére találkozókat szerveztünk, több alkalommal a Finpróval közösen, magyar hivatalos szervekkel és vállalati képviselőkkel, azaz potenciális ügyfelekkel. A nagyköveti meghívásnak az emberek eleget tettek és a konyhánk által készített ínyencségek kellemes kereteket teremtettek a vállalat- és termékbemutatók utáni „networkinghez”. Ezek a találkozók számos új kapcsolatot teremtettek, időnként közvetlen együttműködési megállapodásokat is. A magyar-finn baráti körök és a magyar testvérvárosok baráti kapcsolataink szilárd alapját képezik. Különösen szívesen tettem eleget a baráti körök meghívásainak és felkéréseinek. Az évek során összesen ötvenkét vidéki utat tettem szerte Magyarországon. Természetesen a budapesti Kalevala Baráti Kör tagjaival is többször találkoztam,

73

74

sa ajateltiin ennen liittymistä, mikä muuttui jäseneksitulon myötä? Hävisikö kulttuuristamme jotakin omaleimaista eurooppalaiseen valtavirtaan? Nousivatko hinnat, eläkkeet, entä palkat? Miten maataloutemme selvisi? Unkarissa EU:n jäseneksituloon kiinnitettiin samoja toiveita ja tunnettiin samoja pelkoja kuin Suomessa yhdeksän vuotta aikaisemmin. Suomen ystävistä jäi vaimolleni ja minulle miellyttävät muistot. Yhteistyökuppaniemme joukkoon liittyi ensimmäinen sodanjälkeinen kunniakonsulimme, kun György Kator avasi 2004 toimistonsa Pécsissä olevassa ”Pyhän Yrjänän” hotellissaan. Vinkin tästä mainiosta miehestä sain nykyiseltä valtiosihteeriltä Pertti Torstilalta. György oli alusta pitäen aktiivinen järjestäen varsinaisten konsulitehtävien ohella kulttuuritilaisuuksia ja auttaen suomalaisten yritysten edustajia heidän etsiessään liikeyhteyksiä Etelä-Unkarissa. Kaiken edellä sanotun koimme puolisoni Leenan kanssa kauniissa suurlähetystörakennuksessa tai sieltä käsin. Totesimme yhdessä, että lähes viiden vuoden jälkeenkään emme voineet keksiä talosta mitään parannettavaa tai muutettavaa. Virka-asunnon sisustus uusittiin syksyllä 2002 ja kansliatilojen kalusteet ja tekstiilit kesällä 2007. Kaikki tarpeellinen oli hyvin suunnitellussa talossa kohdallaan. Ajattelimme, että koska meille on annettu näin mainio työväline, on sitä käytettävä operatiivisen työn ohella myös sitä tukevaan edustustoimintaan. Vieraiden lukumäärä vaihteli vuosittain alhaisimmasta 2750:stä vuoden 2004 huippulukemaan 3150. Virallisten tilaisuuksien määrä oli 100–140 vuodessa. Tietysti oli yksityisiäkin juhlia, kuten toimistosihteeri Piia Karttusen häät 2005 Pál Zárandyn kanssa. Piia ja Pál asuvat tätä nykyä Espoossa kahden suomalais-unkarilaisen lapsensa kanssa. Edustustyössämme verrattomana apuna olivat kokkien, jo mainitsemani Jari Grundstömin ja hänen seuraajansa Juha Haaviston, lisäksi unkarilaiset Margó Scheffer ja Ani Pléva sekä tarvittaessa hänen miehensä Béla. Gellért-kukkulan valkoinen rakennus on hyvä talo hienossa maassa.

Virka-asunnon sali. Seinällä Matti Kujasalon 7-osainen akryylimaalaus. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

A rezidencia falát Matti Kujasalo hét részből álló akrilfestménye díszíti. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

amelynek tevékeny vezetője Outi Karanko-Pap. Általában a finn EUtapasztalatokról kérdeztek. Hogy gondolkoztak róla Finnországban a csatlakozás előtt, mi változott a tagsággal? Veszítettünk-e a kultúránkból, beolvadt-e az európai áramba valamely sajátosságunk? Emelkedtek-e az árak, nyugdíjak, bérek? Mi lett a mezőgazdasággal? Magyarországon ugyanazok a remények jelentek meg az EU-tagsággal kapcsolatban, és ugyanazokat a félelmeket érezték, mint kilenc évvel korábban Finnországban. Feleségemmel együtt kellemes emlékeket őrzünk a finnbarátokról. A háború utáni első tiszteletbeli konzul csatlakozott együttműködő partnereinkhez, amikor 2004-ben Kator György megnyitotta konzuli hivatalát a pécsi Szent György fogadóban. Erről a kiváló emberről Pertti Torstilától, a jelenlegi államtitkártól hallottam. Konzuli feladatai mellett György kezdettől fogva aktívan részt vesz kulturális programok szervezésében, valamint támogatja a finn vállalatok dél-magyarországi kapcsolatteremtését. Az eddig ismertett élményeket feleségemmel, Leenával a nagykövetség gyönyörű épületében, vagy onnan kiindulva tapasztaltuk meg. Megállapítottuk, hogy öt év után sem találunk az épületben javítani- vagy változtatnivalót. A rezidencia berendezését 2002 őszén felújítottuk, az irodahelyiségek berendezését és textiljeit pedig 2007 nyarán. Az átgondoltan tervezett épületben minden a helyén volt. Úgy gondoltuk, ha egyszer ilyen kitűnő munkaeszköz áll rendelkezésünkre, akkor azt a mindennapi munka mellett reprezentációs célokra is fel kell használni. A látogatók legalacsonyabb száma 2750, a legmagasabb 3150 volt (2004-ben). A hivatalos rendezvények száma évi száz és száznegyven között mozgott. Természetesen voltak családi ünnepek is, mint Piia Karttunen titkár esküvője Zarándy Pállal 2005-ben. Piia és Pál ma már két finn-magyar gyermekükkel Espooban élnek. A vendégfogadásban felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek a szakácsokon, a már említett Jari Grundströmön és utódján, Juha Haavistón kívül a magyar Scheffer Margó és Pleva Ani, valamint szükség esetén segítő férje, Béla. A Gellért-hegyi fehér épület kiváló ház egy csodálatos országban.

75

Jaakko Sievers

Jaakko Sievers

ELÄMÄÄ SUURLÄHETYSTÖSSÄ: ÉVA GÁLIN, MÁRIA SZERIN JA MARGIT SCHEFFERIN MUISTIKUVIA EDUSTUSTOSSA VIETETYISTÄ VUOSISTA

A NAGYKÖVETSÉG MINDENNAPJAI: GÁL ÉVA, SZERI MÁRIA ÉS SCHEFFER MARGIT EMLÉKEI A KÖVETSÉGEN TÖLTÖTT ÉVEKRŐL Gál Éva, Szeri Mária és Scheffer Margit csaknem húsz éve dolgoznak a Finn Nagykövetségen. Éva és Mária a követségi irodákban dolgoznak takarítóként, Margit szobalány a rezidencián. Az évek során számos emlékezetes élményben volt részük a követségen. Éva, Mária és Margit felidézik a múltat, és válaszolnak néhány kérdésre.

Éva Gál, Mária Szeri ja Margit Scheffer ovat kaikki työskennelleet lähes 20 vuotta Suomen suurlähetystössä. Éva ja Mária ovat siivoojina suurlähetystön toimistotilojen puolella, kun taas Margit on sisäkkönä residenssissä. Vuosien mittaan suurlähetystössä on tapahtunut paljon mieleenpainuvia asioita, ja elämä on muuttunut. Éva, Mária ja Margit kokoontuivat muistelemaan menneitä ja vastasivat muutamaan heille esitettyyn kysymykseen.

76

Mikor kezdtek dolgozni a Finn Nagykövetségen? Éva: 1989. április 12-én. Tehát áprilisban lesz húsz éve, hogy a nagykövetségen dolgozom. Mária: Nem sokkal Éva után jöttem a követségre, 1989 szeptemberében. A pontos dátumra nem emlékszem. Margit: 1992. február 10-én.

Milloin aloititte työskentelyn Suomen suurlähetystössä? Éva: Huhtikuun 12. päivänä vuonna 1989. Huhtikuussa minulla tulee siis täyteen 20 vuotta suurlähetystössä. Mária: Aloitin työni suurlähetystössä hieman Évan jälkeen, syyskuussa 1989. Tarkkaa päivää en kuitenkaan muista. Margit: Helmikuun 10. päivänä 1992. Minkälainen oli ensimmäinen työpäivänne? Éva: En muista tarkalleen ensimmäistä työpäivääni, mutta mielestäni kaikki meni hyvin. Töihin tullessani minua ei jännittänyt – toisin kuin työhaastattelussa. Silloin minua jännitti kovasti, sillä en ollut koskaan ennen käynyt suurlähetystön kaltaisessa paikassa. Mária: Muistan, kuinka ensimmäisenä työpäivänäni tutustuin ”työmaahani”. Kaikki oli uutta ja mielenkiintoista. Ensimmäisen työviikon aikana minulta kyseltiin myös paljon kysymyksiä, esimerkiksi miksi halusin työskennellä täällä. Unkarilainen yhtiö, joka hoiti työhaastattelut, oli ottanut taustoistani jo selvää ja selvittänyt, kuka olen. Ennen järjestelmänvaihdosta asioihin suhtauduttiin paljon vakavammin ja tiukemmin kuin nykyään. Margit: Tyttäreni työskenteli suurlähetystön kaupallisella osastolla, joten minulla oli suhteita lähetystöön. Kun residenssissä vapautui

Vasemmalta oikealle Mária Szeri, Éva Gál ja Margit Scheffer. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest Balról jobbra: Szeri Mária, Gál Éva és Scheffer Margit. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Milyen volt az első munkanap? Éva: Nem emlékszem pontosan az első napra, de szerintem minden jól ment. Munkába jövet nem izgultam, nem úgy, mint az állásinterjún. Akkor nagyon izgatott voltam, mivel sosem jártam még olyan helyen, mint egy nagykövetség. Mária: Emlékszem, ahogy az első munkanapon megismerkedtem a „munkaterülettel”. Minden új volt és érdekes. Az első héten rengeteget kérdeztek, például azt, hogy miért akarok itt dolgozni. A magyar cég, amelyik az állásinterjút készítette, lenyomozott, kiderítette, ki vagyok. A rendszerváltás előtt az ilyesmit sokkal komolyabban és szigorúbban vették, mint manapság. Margit: A lányom a nagykövetség kereskedelmi osztályán dolgozott, így volt kapcsolatom a követséggel. Amikor a rezidencián megüresedett egy hely, felvettek. Az első munkanapom nehéz volt, mert minden új volt, sokat kellett tanulnom. Attól féltem, sosem tanulok meg mindent. Azért hamar megértettem, hogy működnek a dolgok a nagykövetségen.

77

työpaikka, palkattiin minut tilalle. Ensimmäinen työpäiväni oli raskas, sillä kaikki oli niin uutta ja opittavaa oli paljon. Olin peloissani, että en ikinä opi kaikkea tarvittavaa. Opin kuitenkin pian, miten asiat suurlähetystössä toimivat.

78

Milyen a Finn Nagykövetségen dolgozni? Éva: Mindent összevetve jó a nagykövetségen dolgozni. Ahogy minden munkahelyen, a követségen is vannak jó és rossz napok. Mindenesetre jól érzem itt magam. Mária: Jó a nagykövetségen dolgozni, örülök, hogy nem kell nyolc órát dolgoznom. Számomra a munkahelyi környezet és a körülöttem lévő emberek nagyon fontosak a munkahelyi közérzetem szempontjából. A nagykövetségen az emberek időközönként váltják egymást, minden nagykövet a saját képére formálja a követséget. Margit: Nagyon érdekes a nagykövetségen dolgozni. Sok olyan emberrel találkoztam, akikkel sosem találkoztam volna, ha nem itt dolgoznék. Ilyenek például Martti Ahtisaari és Tarja Halonen köztársasági elnökök, akikkel szerencsém volt találkozni. A budapesti finn nagykövetek is érdekes személyiségek, akiknek rengeteg tapasztalatot köszönhetek. Érdekes és megható volt nyomon követni, ahogy a nagykövetségen élő gyerekek felnőttek. A nagykövetség mint munkahely sokat adott nekem.

Minkälaista on työskennellä Suomen suurlähetystössä? Éva: Kaiken kaikkiaan suurlähetystössä on hyvä työskennellä. Kuten kaikissa muissakin työpaikoissa, on myös lähetystössä minulla ollut hyviä ja huonoja päiviä. Viihdyn lähetystössä kuitenkin hyvin. Mária: Suurlähetystössä on hyvä työskennellä, ja olen iloinen, että minun ei tarvitse tehdä täyttä kahdeksan tunnin työpäivää. Minulle työympäristö ja ihmiset ympärilläni ovat hyvin tärkeitä työssäviihtymiseni kannalta. Suurlähetystössä ihmiset vaihtuvat tietyin väliajoin, ja jokainen suurlähettiläs tekee lähetystöstä mielensä mukaisen. Margit: On ollut hyvin mielenkiintoista työskennellä suurlähetystössä. Olen tavannut monta henkilöä, joita en olisi koskaan tavannut, mikäli en olisi työskennellyt täällä. Näihin henkilöihin kuuluvat muun muassa Suomen tasavallan presidentit Martti Ahtisaari ja Tarja Halonen, jotka minulla oli kunnia tavata. Myös Budapestissa työskennelleet Suomen suurlähettiläät ovat olleet mielenkiintoisia persoonia, joiden ansiosta olen hyvin monta kokemusta rikkaampi. On ollut myös mielenkiintoista ja ihanaa seurata, kuinka suurlähetystöllä olleet lapset ovat kasvaneet pienistä lapsista aikuisiksi. Suurlähetystö työpaikkana on siis tarjonnut minulle paljon. Minkälaista on työskennellä suomalaisten kanssa? Éva: Suomalaisten kanssa on mukavaa työskennellä, mutta vaihtelevaa. Olen kokenut lähinnä kielimuurin ongelmaksi, sillä Márian kanssa puhumme vain unkaria. Tämän takia emme ole voineet tutustua kaikkiin suomalaisiin yhtä syvästi kuin olisimme toivoneet. Mária: Olen samaa mieltä Évan kanssa. Minun mielestäni suomalaiset ovat kuitenkin avoimempia ja luottavaisempia toisiaan kohtaan kuin unkarilaiset. Kaiken kaikkiaan on ollut mukavaa työskennellä suomalaisten kanssa. Margit: Suomalaiset ihmiset ovat rauhallisia, mukavia ja ystävällisiä. Jokainen ihminen on kuitenkin erilainen – oli sitten kyse suomalaisista tai unkarilaisista. Olen viihtynyt hyvin suomalaisten kanssa.

Monitoimitila. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest Az előadóterem. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Hogy alakult az együttműködés a finnekkel? Éva: Kellemes finnekkel dolgozni, de változó. Leginkább a nyelvtudás hiánya zavar, mivel Máriával együtt csak magyarul beszélünk. Így nem tudtunk olyan alaposan megismerkedni a finnekkel, ahogy szerettünk volna. Mária: Egyetértek Évával. Úgy látom, hogy a finnek nyitottabbak és jobban bíznak egymásban, mint a magyarok. Kellemes dolog finnekkel dolgozni. Margit: A finnek nyugodt, kellemes és barátságos emberek. Minden ember más, legyen az magyar vagy finn. Jól érzem magam a finnek társaságában. Miben változott az élet a nagykövetségen? Éva: A világgal együtt a nagykövetség élete is megváltozott. Korábban csak a földszinten dolgozhattunk önállóan, az emeletre csak finnek jelenlétében mehettünk. A világ sokat változott húsz év alatt, korábban a biztonsági kérdéseket másképp kezelték.

79

Miten elämä suurlähetystössä on muuttunut? Éva: Elämä suurlähetystössä on muuttunut maailman mukana. Ennen saimme työskennellä vapaasti vain alakerrassa ja yläkertaan saimme mennä vain suomalaisten ollessa läsnä. Maailma on kuitenkin muuttunut paljon 20 vuoden aikana, ja ennen turvallisuusasioihin suhtauduttiin eri tavalla. Työni on siis nykyään helpompaa, sillä saan kulkea työympäristössäni vapaammin. Mária: Éva on oikeassa, että asiat muuttuvat ajan kanssa. Nykyaikaa ei voi täysin verrata järjestelmänvaihdoksen aikaiseen maailmaan. Myös jokaisen suurlähettilään aikana elämä suurlähetystössä muuttuu, mikä on tietysti täysin normaalia. Margit: Koen, että työni suurlähetystön residenssissä on todellinen luottamustehtävä. Työskentely residenssissä on täysin erilaista kuin toimistotiloissa. Toiset suurlähettiläät ovat aiheuttaneet minulle enemmän huolta ja toiset enemmän iloa. Suomen suurlähetystön elämä on aina ollut vilkasta, mutta vieraiden määrä on nykyään lisääntynyt. Töitä on siis aina riittänyt.

80

Mikä on mieleenpainuvin asia, mitä kohdallenne on tapahtunut vuosien saatossa? Éva: Kaikkein mukavin ja mieleenpainuvin muistoni suurlähetystössä on se, kun yhdessä tyttäreni kanssa osallistuimme edustuston joulujuhlaan. Eräs henkilökunnan jäsen oli pukeutunut joulupukiksi ja kaikki lapset – niin suomalaiset kuin unkarilaisetkin – olivat yhdessä ja saivat lahjoja. Tunnelma oli erityisen mieluisa, ja muistan sen lämpimästi ikuisesti. Mária: Muistan hyvin, kun pääsimme kahden päivän virkistysmatkalla Lillafürediin. Tämä tapahtui 1990-luvun alussa. Meille oli järjestetty paljon ohjelmaa – niin urheilemista kuin ulkoilua. Tähän tapahtumaan minulla liittyy hyvin paljon lämpimiä ja mukavia muistoja. Tunsimme kuuluvamme osaksi työyhteisöä ja saavamme kiitosta tekemästämme työstä. Margit: Minun mieleenpainuvin muistoni liittyy kesän 2008 suurlähettiläs Jari Vilénin isännöimään ja organisoimaan viikonloppumatkaan Suomeen. Varsinkin Suomenlinna jäi mieleeni hyvin. Olin myös yllättynyt, kuinka valoisaa Suomessa kesällä iltaisin on. Sää oli aurinkoinen ja lämmin, ja meille kerrottiin, että saavuimme juuri oikeaan aikaan, sillä matkaamme ennen ja matkamme jälkeen sää oli täysin erilainen, kylmä ja sateinen. Pidin erityisen paljon Suomen rauhallisesta ilmapiiristä. Kävimme myös merikasarmilla ulkoministeriössä, jossa tapasimme useita tärkeitä henkilöitä. Matka oli todella mieluisa ja tulen muistamaan sen aina.

A munkám ma könnyebb, szabadabban mozoghatok a munkahelyemen. Mária: Igaz, hogy a dolgok idővel változnak. A mai világot össze sem lehet hasonlítani a rendszerváltáskori helyzettel. Ezenkívül minden nagykövet megváltoztatja a nagykövetség életét, ami teljesen normális dolog. Margit: Úgy érzem, hogy a nagykövetségi rezidencián végzett munkám bizalmi feladat. A rezidencián végzett munka eltér az irodaitól. Voltak nagykövetek, akik több gondot, mások több örömöt okoztak. A Finn Nagykövetség élete mindig is élénk volt, de a vendégek száma állandóan emelkedett. Mindig volt elég munka.

Keittiö. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest A konyha. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Mi a legemlékezetebb élmény, ami az évek során történt? Éva: A legszebb és legemlékezetesebb élményem a nagykövetségen az, amikor a lányommal részt vettünk a követség karácsonyi ünnepségén. A személyzet egyik tagja beöltözött Mikulásnak, és minden gyerek – magyar és finn egyaránt – együtt volt és ajándékot kapott. Nagyon jó hangulat volt, mindig szeretettel emlékszem vissza erre. Mária: Jól emlékszem a kirándulásra, amikor két napra elutaztunk Lillafüredre. Az 1990-es évek elején történt. Sok programot szerveztek, lehetett sportolni, kirándulni. Sok szép és kellemes emlékem kötődik ehhez az úthoz. Úgy éreztük, hogy egy közösséghez tartozunk, és megbecsülik a munkánkat. Margit: Az én legemlékezetesebb élményem a Jari Vilén által szervezett és vezetett hétvégi kirándulás Finnországba 2008 nyarán. Különösen Suomenlinnára emlékszem szívesen. Meglepett, milyen világos van Finnországban a nyári estéken. Napos és meleg idő volt, megtudtuk, hogy éppen jókor érkeztünk, mert azelőtt és azután hideg, esős időjárás volt. Szeretem Finnország nyugodt légkörét. A Merikasarmiban is jártunk, a Külügyminisztériumban, ahol sok fontos emberrel találkoztunk. Nagyon kellemes út volt, mindig szép emlékem marad.

81

82

Jari Vilén

Jari Vilén

YHTEENVETO

ÖSSZEFOGLALÓ

Suomen Unkarin suurlähetystörakennus on seisonut kaksikymmentä vuotta paikallaan tarjoten oivat ja edustavat puitteet Suomen ja Unkarin suhteiden hoitamista varten. Kuten tämän historiikin kirjoituksista on käynyt ilmi, kiinteistö suunniteltiin ja rakennettiin täysin toisenlaista maailmaa varten kuin missä se nyt käytännössä on elänyt. Silmämme ja korvamme keskellä sosialistista leiriä ovat muuttuneet Suomen ja Unkarin EU-kumppanuuden sekä taloudellisen yhteistyön entistä tiiviimmäksi kehittämiseksi. Kahdenkymmenen vuoden aikana on kasvanut myös täysin uusi päättäjäsukupolvi, joka nyt johtaa maidemme kohtaloita ja joka pyrkii ohjaamaan koko maanosamme kehitystä. Kun katsoo suurlähetystön vihkiäisiin 14.4.1989 osallistuneiden henkilöiden nimiluetteloa, kuvaavaa on erityisesti Unkarin järjestelmämuutoksen mukanaan tuoma täydellinen henkilömuutos. Suomen osalta muutos on ollut hitaampaa, mutta tuntuvaa sekin. Poliitikkosukupolvi on vaihtunut, ja jatkuvuuden turvaava virkakunta on siirtynyt entistä vastuullisempiin tehtäviin. Hyvän kuvan Unkarin merkityksestä Suomelle antaa sekin, että kaksi täällä viimeisen 20 vuoden aikana palvellutta suurlähettilästä on noussut ulkoministeriön valtiosihteerin viran haltijoiksi. Yksikään nainen ei vielä ole palvellut maamme suurlähettiläänä Unkarissa, mutta tulevaisuudessa varmasti tämäkin puute korjaantuu. Lähettiläiden kirjoituksista välittyy minusta hyvin se lämpö, joka Suomen ja Unkarin, suomalaisten ja unkarilaisten välillä aina on ollut olemassa. Työskentely Unkarissa on aina ollut suomalaiselle diplomaatille etuoikeus. Se, miten suurta unkarilaisten Suomi-tietous on hyvin usein ollut, on yllättänyt positiivisesti. Usein se on ollut moninkertaista suomalaisten Unkari-tietoisuuteen verrattuna. Yksi kuvaavimmista symboleista unkarilaisten uhrautuvaisuudesta Suomen puolesta on ensimmäisen lähetystörakennuksen kiinteistönhoitajan Ferenc Tömörin kohtalo. Hän kaatui suurlähetystön pihamaalle tarkka-ampujan luodista yrittäessään pelastaa puna-armeijan tuleen

Finnország magyarországi követségének épülete húsz éve nyújt kiváló és reprezentatív keretet a finn-magyar kapcsolatok ápolására. Ahogy a kiadványunkban szereplő írásokból is kiderül, az épületet egészen más világra tervezték és építették, mint amilyenben valójában működött. A szocialista táborban végzett megfigyelő tevékenység Finnország és Magyarország uniós, valamint gazdasági együttműködésén alapuló partnerséggé alakult. Húsz év alatt a döntéshozók teljesen új nemzedéke nőtt fel, amely ma a két országot vezeti, és amely egész Európa fejlődésére hatni igyekszik. Ha áttekintjük a nagykövetség avatóünnepségén 1989. április 14-én részt vett vendégek jegyzékét, különösen szembetűnő a magyar rendszerváltás okozta teljes személycsere. Finnországban ez a folyamat lassúbb, mindazonáltal észrevehető. A politikusok nemzedéke kicserélődött, a folyamatosságot biztosító köztisztviselői kar a korábbinál felelősebb feladatokat kapott. Az is jól illusztrálja Magyarország jelentőségét Finnország számára, hogy az utóbbi húsz évben két itt szolgált nagykövet is a külügyminisztériumi államtitkárságig vitte. Hazánkat még nem képviselte Magyarországon női nagykövet, a jövőben ezt a hiányosságot minden bizonnyal pótoljuk. A nagykövetek írásaiból megítélésem szerint egyértelműen kiviláglik az a rokonszenv, ami Finnország és Magyarország, a finnek és a magyarok között mindig is fennállt. A magyarországi munkavégzés a finn diplomaták számára mindig kiváltságnak számított. A magyarok alapos ismeretei Finnországról mindig pozitív meglepetést okoznak, és gyakran meghaladják a finnek ismereteit Magyarországról. A magyarok Finnország iránti áldozatvállalásának egyik legszebb jelképe az eredeti követségi épület gondnoka, Tömör Ferenc sorsa. A nagykövetség udvarán mesterlövész golyójától esett el, miközben a Vörös Had-

Tuokiokuva pääministeri Matti Vanhasen vierailusta 22. 4. 2008. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest

Pillanatkép Matti Vanhanen miniszterelnök látogatásáról 2008. április 22-én. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

83

84

ampumasta rakennuksesta kaikkea pelastettavissa olevaa, ja hänen viimeinen lepopaikkansa on yhä edelleen suurlähetystötontin Tonavan-puoleisessa kulmauksessa. Edustustokiinteistö on kestänyt ajan kulutusta kiitettävästi. Se on säilynyt iättömänä vielä kahdenkymmenen vuoden jälkeenkin ja herättää aina uudelleen siellä käyvien unkarilaisten, suomalaisten tai muunmaalaisten vieraiden ihastuksen. Sana transparenssi on yksi ensimmäisiä määritelmiä, jonka kuulee vieraiden suusta. Lähetystörakennuksesta on ajan kuluessa tullut osa Gellért-kukkulan luonnollista asujaimistoa. Citadellalta vapauspatsaan juurelta alas katsoessaan näkee valkoisen palatsin lipputangossa aina liehuvan leijonalipun, mikä varmasti tekee jokaiselle selväksi, missä Suomi Unkarissa on. Tänä päivänä talo on jälleen täynnä elämää. Ulkoministeriön omista henkilövähennyksistä huolimatta talon kaikki huoneet ovat täynnä, sillä nykyään talon jakavat ulkoministeriön väen kanssa sopuisasti vientikeskus Finpro sekä kulttuuri- ja tiedeinstituutti Finnagora. Taloon on saatu aikaiseksi ainutlaatuinen suomaisosaamiskeskittymä, joka tukee kaikkien organisaatioiden toimintaa ja luo myös uusia virikkeitä. Uutena avauksena unkarilais-suomalaisiin suhteisiin on tullut myös vuonna 2008 käynnistynyt nuorisovaihto-ohjelma, jonka puitteissa sata nuorta tulevaisuuden päättäjää ja vaikuttajaa vierailee vastavuoroisesti toistensa luona. Nämä nuoret ovat lupaus siitä, että myös tulevina vuosikymmeninä Suomen ja Unkarin erityissuhde säilyy ja kehittyy. Molemmissa maissa myös ystävyyspiiri- ja ystävyyskuntatoiminta elää ja voi hyvin. Suurlähetystörakennuksen aloittaessa uuden vuosikymmenen voimme olla luottavaisia sitä kohtaan, että talo tulee myös tulevina vuosina täyttymään vieraista ja että Suomen ja Unkarin suhteiden osalta löydämme yhä uusia ulottuvuuksia.

Suurlähettiläs Jari Vilén ja eduskunnan puhemies Sauli Niinistö hetkeä ennen vieraiden saapumista. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest Jari Vilén nagykövet és Sauli Niinistö házelnök vendégekre várva. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

Edustuston väki koolla keväällä 2009. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest A követség személyzete 2009 tavaszán. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest

sereg által lángra lobbantott épületből próbálta menteni a javakat. Nyughelye ma is a nagykövetség telkének Duna felőli sarkában található. A követségi ingatlan ellenállt az idő múlásának. Húsz év elteltével is kortalanul áll a helyén, és készteti csodálatra az ide érkező magyarokat, finneket és más országbelieket. Az átláthatóság az egyik első fogalom, amely a vendégek eszébe jut. A követségi épület idővel a Gellért-hegy természetes lakókörnyezetének részévé vált. A Citadelláról és a Szabadság-szobor mellől letekintve mindig látható a fehér épület a zászlórúdon lobogó oroszlános zászlóval, amely mindenki számára világossá teszi, hol találja Finnországot Magyarországon. A követség épülete ma ismét tele van élettel. A Külügyminisztérium munkaerőcsökkentési intézkedéseinek ellenére minden helyiségünkben munka folyik, hiszen a külügyminisztériumi dolgozók jelenleg a Finpro exportközponttal és a Finnagora kulturális és tudományos központtal osztoznak egyetértésben az épületen. Egyedülálló finn tudásközpont jött itt létre, amely valamennyi szervezet tevékenységét támogatja, és új impulzusokat nyújt. A magyar-finn kapcsolatok új iránya a 2008-ban indult ifjúsági csereprogram, amelynek keretében száz ifjú jövőbeli döntéshozó tesz kölcsönös látogatást egymás hazájában. A programban résztvevő fiatalok biztosítékot jelentenek arra, hogy a következő évtizedekben is fennmarad és továbbfejlődik Finnország és Magyarország különlegesen szoros viszonya. Mindkét országban elevenen él a baráti körök és a testvérvárosok hálózata. A nagykövetség épülete következő évtizedének küszöbén joggal bízhatunk abban, hogy ez a ház továbbra is megtelik látogatókkal, valamint abban, hogy a finn-magyar kapcsolatok terén új és új területeket fedezünk fel.

85

86

KIRJOITTAJAT

SZERZŐK HALINEN, Hannu: Követségi titkár (1978–1980), majd nagykövet (1998–2002) Budapesten. 2005-től Finnország egyiptomi nagykövete.

Suomen edustustopäälliköt Unkarissa

Finn képviseletvezetők Magyarországon

HALINEN, Hannu: Toimi Budapestissa lähetystösihteerinä vuosina 1978–1980 ja suurlähettiläänä 1998–2002. Vuodesta 2005 lähtien Suomen Egyptin-suurlähettiläs.

Karl Gustaf Idman, lähettiläs (Kööpenhaminasta käsin) 1922–1927

Karl Gustaf Idman, követ (állomáshely: Koppenhága) 1922–1927

HYVÄRINEN, Risto: Vuosina 1989–1992 Suomen Unkarinsuurlähettiläs, minkä jälkeen siirtyi eläkkeelle.

HYVÄRINEN, Risto: 1989 és 1992 között Finnország magyarországi nagykövete, ezután nyugalomba vonult.

Emil Nestor Setälä, lähettiläs (Kööpenhaminasta käsin) 1927–1930

Emil Nestor Setälä, követ (állomáshely: Koppenhága) 1927–1930

KUJASALO, Pekka: Suurlähettiläs Unkarissa vuosina 2002– 2007. Nykyisin ulkoasiainministeriön protokollaosaston päällikkö.

KUJASALO, Pekka: Magyarországi nagykövet 2002 és 2007 között. Jelenleg a finn Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője.

Onni Talas, lähettiläs (Kööpenhaminasta käsin) 1930–1934

Onni Talas, követ (állomáshely: Koppenhága) 1930–1934

Onni Talas, lähettiläs 1934–1940

Onni Talas, követ 1934–1940

MANSALA, Arto: Palveli Suomen Unkarin-suurlähettiläänä vuosina 1985–1989. Nimitettiin vuonna 2003 valtiosihteeriksi ulkoasiainministeriöön, josta jäi eläkkeelle vuonna 2007.

MANSALA, Arto: 1985 és 1989 között Finnország nagykövete Magyarországon. 2003-ban külügyminisztériumi államtitkárnak nevezték ki, 2007-ben nyugdíjba vonult.

Aarne Wuorimaa, lähettiläs 1940–1944

Aarne Wuorimaa, követ 1940–1944

Uno Salomon Koistinen, asiainhoitaja 1950–1951

Uno Salomon Koistinen, ügyvivő 1950–1951

Lauri Hjelt, asiainhoitaja 1951–1957

Lauri Hjelt, ügyvivő 1951–1957

Toivo Heikkilä, asiainhoitaja 1957–1960, suurlähettiläs 1960–1963

Toivo Heikkilä, ügyvivő 1957–1960, nagykövet 1960–1963

Reino Palas, suurlähettiläs 1963–1965

Reino Palas, nagykövet 1963–1965

Olavi Raustila, suurlähettiläs 1965–1969

Olavi Raustila, nagykövet 1965–1969

PAASIO, Pertti: Suomen ulkoasiainministeri vuosina 1989– 1991 ja Suomen Sosialidemokraattisen Puolueen puheenjohtaja 1987–1991 sekä edustaja Euroopan parlamentissa 1996–1999. Ulkosuomalaisparlamentin puhemies ja Suomi-Seuran puheenjohtaja.

PAASIO, Pertti: 1989-től 1991-ig finn külügyminiszter, 1991 és 1987 között a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, 1996-tól 1999-ig képviselő az Európai Parlamentben. A Külföldön Élő Finnek Parlamentjének (Ulkosuomalaisparlamentti) és a Finnország Társaság (Suomi-Seura) elnöke.

SIEVERS, Jaakko: Suomen Budapestin-suurlähetystön kulttuurivastaava vuoden 2009 alusta lähtien. Kirjoittaa väitöskirjaa Unkarin 1960- ja 1970-lukujen poliittisista suhteista Suomen ja Ruotsin kanssa.

SIEVERS, Jaakko: A budapesti Finn Nagykövetség programkoordinátora 2009 elejétől. Magyarország Finnországhoz és Svédországhoz fűződő 1960- és 1970-es évekbeli politikai kapcsolatairól ír disszertációt.

Martti Ingman, suurlähettiläs 1969–1973

Martti Ingman, nagykövet 1969–1973

Paul Jyrkänkallio, suurlähettiläs 1973–1977

Paul Jyrkänkallio, nagykövet 1973–1977

Kaarlo Yrjö-Koskinen, suurlähettiläs 1977–1979

Kaarlo Yrjö-Koskinen, nagykövet 1977–1979

TORSTILA, Pertti: Toimi lähetystösihteerinä Budapestissa vuosina 1976–1978 ja suurlähettiläänä 1992–1996. Vuodesta 2006 lähtien toiminut Suomen ulkoasiainministeriön valtiosihteerinä.

TORSTILA, Pertti: Követségi titkár (1976-1978), majd nagykövet (1992–1996) Budapesten. 2006-tól a finn Külügyminisztérium államtitkára.

Osmo Väinölä, suurlähettiläs 1979–1985

Osmo Väinölä, nagykövet 1979–1985

Arto Mansala, suurlähettiläs 1985–1989

Arto Mansala, nagykövet 1985–1989

Risto Hyvärinen, suurlähettiläs 1989–1992

Risto Hyvärinen, nagykövet 1989–1992

Pertti Torstila, suurlähettiläs 1992–1996

Pertti Torstila, nagykövet 1992–1996

Jaakko Kaurinkoski, suurlähettiläs 1996–1998

Jaakko Kaurinkoski, nagykövet 1996–1998

Hannu Halinen, suurlähettiläs 1998–2002

Hannu Halinen, nagykövet 1998–2002

Pekka Kujasalo, suurlähettiläs 2002–2007

Pekka Kujasalo, nagykövet 2002–2007

Jari Vilén, suurlähettiläs 2007–

Jari Vilén, nagykövet 2007–

VALJAKKA, Ilmo: Suunnitteli Suomen Budapestin suurlähetystörakennuksen. Muita suunnittelukohteita mm. Unkarin Helsingin suurlähetystörakennus, Yhtyneiden Kuvalehtien toimitalo sekä Yleisradion Iso Paja. Valjakka on eläkkeellä oleva professori. VILÉN, Jari: Vuodesta 2007 lähtien Suomen Unkarin-suurlähettiläs. Ennen tätä toiminut mm. Suomen Eurooppa- ja ulkomaankauppaministerinä vuosina 2002–2003 sekä eduskunnan suuren valiokunnan puheenjohtajana 2004–2007.

VALJAKKA, Ilmo: Finnország budapesti követségi épületének tervezője. További épületei pl.: Magyarország helsinki nagykövetsége, az Yhtyneet Kuvalehdet irodaháza, valamint a Finn Rádió Iso Paja elnevezésű épülete. Jelenleg nyugalmazott egyetemi tanár. VILÉN, Jari: 2007-től Finnország magyarországi nagykövete. Korábban többek között Európa-ügyi és külkereskedelmi miniszterként (2002-2003), valamint a Finn Parlament nagybizottsága elnökeként (2004-2007) tevékenykedett.

87

LÄHTEET | FORRÁSOK KIRJALLISUUS | SZAKIRODALOM Békés, Csaba, Byrne, Malcolm & Rainer, János M. (ed.): The 1956 Hungarian Revolution:A History in Documents. Budapest: CEU Press 2002. Halmesvirta, Anssi: Co-operation Across the Iron Curtain. Hungarian-Finnish ScientificRelations of the Academies from the 1960s to the 1990s. Jyväskylä: Jyväskylä University Printing House 2005. Halmesvirta, Anssi (ed.): Hungarologische Beiträge 14. Kádár’s Hungary – Kekkonen’s Finland. Jyväskylä: University of Jyväskylä 2002.

88

Halmesvirta, Anssi & Nyyssönen, Heino (ed.): Hungarologische Beiträge 18. Bridge Building and Political Cultures: Hungary and Finland 1956–1989. Jyväskylä: University of Jyväskylä 2006. Halmesvirta, Anssi & Nyyssönen, Heino: Unkarin kansannousu 1956. Helsinki: WSOY 2006. Huotari, Juhani & Vehviläinen, Olli (toim.): Unkari: maa, kansa, historia. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura 2004. Kallenautio, Jorma: Suomi kylmän rauhan maailmassa. Suomen ulkopolitiikka Porkkalan palautuksesta 1955 Euroopan Unionin jäsenyyteen 1995. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura 2005. Litván, György (ed.): The Hungarian Revolution of 1956. Reform, Revolt and Repression 1953–1963. New York: Longman 1996.

Ruhanen, Maiju: Huvila Gellért-vuorella. Suomen Budapestin suurlähetystön historiikki 1919–1981. Helsinki: UM 2004. Sievers, Jaakko: Lähentymistä kylmän sodan sallimissa rajoissa – Unkarin ulkopoliittiset suhteet Suomeen 1960-luvulla rauhanomaisen rinnakkaiselon, puolueettomuuden ja heimosukulaisuuden käsitteiden valossa. Pro gradu -työ: Jyväskylän yliopisto, historian ja etnologian laitos, yleinen historia 2008. (https://jyx.jyu.fi/dspace/handle/123456789/18479) Talas, Onni: Muistelmani. Itsenäisyyssenaattorina ja lähettiläänä kymmenessä maassa. Porvoo: WSOY 1960.

KUVALÄHTEET | FOTÓK Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy., Helsinki. Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda, Helsinki. Suomen suurlähetystö, Budapest. Finn Nagykövetség, Budapest. Suurlähettiläs Hannu Halinen. Hannu Halinen nagykövet. Tasavallan presidentin kanslia, Helsinki. Köztársasági Elnöki Hivatal, Helsinki. Tömör család / Tömörin perhe, Budapest. Tömör család, Budapest. Ulkoasiainhallinnon (UH) kuva-arkisto, Helsinki. Külügyi képarchívum (UH), Helsinki.

Honka-Hallila, Helena (toim.): Meidän Unkari. Suomi-Unkari Seura 1950–2000. Jyväskylä: Gummerus 2000.

Urho Kekkosen arkisto, Niinikoski. Urho Kekkonen Archívum, Niinikoski.

Romsics, Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest: Osiris Kiadó 2001.

Valtiosihteeri Pertti Torstila. Pertti Torstila államtitkár.

89