Budapest. 20 éves a budapesti Goethe Intézet

20 éves a budapesti Goethe Intézet

Budapest

10.1993 Aufarbeitung der jüngsten Vergangenheit zwischen Politik und Geschichte mit Joachim Gauck, Christian Meier und Wolfgang Nowak, 11.1993 Regalfilme: Filme, die noch während der Produktion oder kurz nach der Erstaufführung von der Zensur in die Archive verbannt wurden 1994 Frühling 1994 Propagandatechniken in den Spielfilmen des Dritten Reiches Film mit Karsten Witte, 10.1994 Ausstellung von Timm Ulrichs, 1994 Gründung des Deutschen Lesesaals in Gyula 1995 05.1995 Lesungen, Diskussionen, Filmreihen, Ausstellungen, Fachkonferenzen und Konzerte zum Themenkreis Wanderungsbewegungen, Migration, Flucht, Winter 1994-1995 Deutsches Tanztheaterfestival mit Urs Dietrich, Neuer Tanz Düsseldorf und Sasha Waltz, Gastspiel von Pina Bausch mit den Stücken “Nelken” und “Café Müller” 05-06.1995 Podiumsdiskussionen, Filmreihe, Fotoausstellung und Theateraufführung zum Thema Die Zukunft unserer Städte: Lebensraum Stadt – Risiko Stadt 1996 04.1996 Das Anne-Frank-Projekt in Ungarn mit der Ausstellung “Die Welt der Anne Frank 19291945” und dem Filmpaket zum Thema “Jugend im Dritten Reich”, 07.1996 Veranstaltungsreihe Fluchtpunkt Droge mit Fachkonferenzen, der Installation “Repetition” von Tina Schwichtenberg, mit einer internationalen Filmreihe und einem Konzert von Tibor Szemzô und einer Ausstellung junger ungarischer Künstler, 04.1996 “Sehenswert” neue deutsche Filme u.a. mit Hans Günther Pflaum und Michael Verhoeven, 10.1996 Hamburg in Budapest mit Ausstellungen, Lesungen, Filmen und Konzerten 1997 Frühling 1997: internationale Konferenz Öffentliche Bibliotheken in einem neuen Europa mit dem Institut Francais und Teilnehmern aus den Nachbarstaaten, Frühling 1997: Frauen in Kunst und Gesellschaft, Veranstaltungsreihe u.a. mit ifa-Ausstellung “Leibliche Logos”, 02.1997 Filmreihe “Marlene Dietrich”, 11.1997 Einrichtung des Literatur- und Begegnungscafés <eckermann> 1997–2007 Entwicklung einer Fortbildungsreihe für GrundschullehrerInnen in ländlichen Gegenden Ungarns. Im Rahmen dieses RALF-Projekts, das etwa 200 Unterrichtseinheiten umfasst, werden in 10 Jahren etwa 350 LehrerInnen aus 240 Schulen in 160 Orten des Landes fortgebildet 1998 Brecht-Jahr 1998: Veranstaltungen zum 100. Geburtstag Bertolt Brechts, ganzjährig Filme, Diskussionen, Ausstellungen, Tanztheater und Vorträge zum Jahresschwerpunktthema KörperSinn, 04.1998 V. Internationales Buchfestival Budapest, 06.1998 Einweihung des Café <eckermann> Frühling 1998 Poeten-Fest: Lesung im Rahmen der Budapester Frühjahrestagung der Deutschen Akademie für Sprache und Dichtung (Darmstadt) u.a. mit Tankred Dorst, Michael Krüger und Joachim Sartorius. Herbst 1998 “Allee der Kosmonauten”: Tanztheater Sasha Waltz & Friends, Herbst 1998 Lesung und Übersetzerseminar Felszívódni Abrauschen, Seminar Kreativer Umgang mit Kinderbüchern im Deutschunterricht 1998–2007 Nach dem Auslaufen der Umschulungsprogramme für ehemalige RussischlehrerInnen zu DeutschlehrerInnen, an denen sich das Goethe-Institut von 1990 bis 1997 intensiv beteiligte, werden die Fortbildungskurse im Juli jeden Jahres beibehalten und für andere Zielgruppen geöffnet. In zehn Jahren werden insgesamt 193 Fortbildungskurse für DeutschlehrerInnen aller Schularten vom Primarbereich bis zur Erwachsenenbildung organisiert und in diesen Kursen ca. 3.500 TeilnehmerInnen fortgebildet. 1999 Diskussionen, Ausstellungen, Aufführungen, Filme und Vorträge zum Jahresschwerpunktthema LichtGestalten, April 1999 Lesung mit Hans Magnus Enzensberger im Rahmen des Internationalen Buchfestivals Budapest, 10.1999 “Vor Frankfurt” und “Ungarn unbegrenzt”: Veranstaltungen zum Schwerpunktthema Ungarn Gastland der Frankfurter Buchmesse 2000 Jahresschwerpunktthema ZeitSprung: Gastspiel Rui Horta “Zeitraum”, Ausstellungen von Thomas Lenk und Imre Bak, Gastspiel Pina Bausch “Tanz 2000” (von Ungarn inspiriertes Stück zur ungarischen Milleniumsfeier), 01.2000 Eine neue Schriftstellergeneration sieht ihre Zeit mit I. Parei, J. Erpenbeck, M. Kumpfmüller und D. Wagner, Veranstaltungsreihe Fenster auf Berlin mit Tanz (Th. Lehmen, Jo Fabian) Film, Lesung und Ausstellung, Workshop Bibliotheksarchitektur, ab 2000 weitere Bibliothekskooperationen mir Kecskemét, Szeged, Veszprém, Székesfehérvár, Debrecen 2001 Jahresschwerpunktthema OdyseeEuropa mit den Austellungen “Elsewhere-Anderswo”, Uta Heinecke, mit einer Veranstaltungsreihe zu Paul Celan (Film, Vorträge, Lesungen), 05.2001 Joseph Beuys: Was ist Kunst?, Konferenz und Ausstellung mit Referenten und Weggefährten Beuys´ aus sechs europäischen Ländern, 09.2001 Konferenz Kriegsverbrechen im 20. Jahrhundert, 10.2001 Oktoberfilmfest: deutsche Filme made in Bavaria, 05.2001 Workshop Bibliotheksmanagement 2002 Jahresschwerpunktthema LauterStimmen mit diversen Veranstaltungen, 04.2002 Veranstaltungsreihe Hermann Hesse: Humanist und Europäer mit einer Ausstellung und einem Konzert mit vertonten Gedichten von H. Hesse, 04.2002 Filmvorstellungen Arte in Budapest, 04.2002 “Immer wieder: Neue Zeiten. Zeitenwenden und Zeitenbrüche in der Literatur Mitteleuropas nach 1990”. Autorentagung der Sächsischen Akademie der Künste mit Lesungen und Podiumsdiskussion, 11.2002 Gesichter des Endre Ady. Ausstellung zum 125. Jahrestag und literarische Matinee 2003 02-03.2002 Veranstaltungsreihe Die weiße Rose: Filme von M. Verhoeven, P. Adlon, S. Tiedemann, Rundtischgespräch “Kollaboration und Mitläufertum”, “Zivilcourage damals und heute”, Ausstellung “wir wollten das andere”, Lesungen, 02.2003 Gastspiele von Heiner Goebbels und Felix Ruckert, 04.2003 Stück-Werk: neue Theaterstücke aus Deutschland, szenische Lesungen (Stücke von S. Berg, D. Gieselmann, M. v. Mayenburg, M. Rinke, R. Schimmelpfennig, Th. Walser), 04.-06.2003 Lesungen mit Zsuzsa Bánk, Thomas Brussig, Terézia Mora, Uwe Timm und Karen Duve 2004 03.2004 Eröffnung der Schulbibliothek im Gandhi-Gymnasium in Pécs, Abschluss des Projektes Eine Bibliothek für junge Roma, 04.2004 Fachtagung Minderheiten und Bibliothek in Mittelosteuropa: kulturelle Identität und Vielfalt, 04.2004 XI. Budapester Internationales Buchfestival, Gastland: Deutschland mit Günter Grass, Michael Krüger, Ingo Schulze, Herta Müller, Inka Parei, Wladimir Kamier, Joachim Sartorius, Ulla Lenze, Paul Maar und den Literaturkritikerinnen Verena Auffermann, Iris Radisch sowie dem Verleger Arnulf Conradi, 05.2004 Konzert der Berliner Reaggae Big Band SEED anlässlich der Feierlichkeiten zur Aufnahme Ungarns in die EU am 01.05.2004 Konferenz: Holocaust – Erinnerung – Visualität, Gastspiel Nico and the Navigators, Lese-Fest für und mit Péter Esterházy (anläßlich des Friedenspreises des Deutschen Buchhandels) 2005 Gastspiele von Thalia Theater Hamburg, Volksbühne, R.W. Fassbinder und Wim Wenders Filmreihen, Ausstellungen Gerhard Richter, Robert Schaad-Károly Klimó 11.2005 Umzug des Instituts in die Ráday u. 58., 12.2005 Bibliothekseinweihung: Das große Lesen mit Péter Esterházy u.a. 2006 03.-05.2006 Kulturfrühling: Deutsche Kultur- und Bildungswochen: Ausstellung Katharina Sieverding, Berliner Zimmer am Budapester Buchfestival u.a. Herbst 2006 Gastspiele: Rimini Protokoll und Deutsches Theater Berlin 05.2006 Filme zum Thema Migration: Migrantenkino, Grenzüberschreitungen mit dem Institut Francais

20 éves a budapesti Goethe Intézet

Miután a budapesti Goethe Intézet

1988 márciusában, a vasfüggöny lebontása elôtt másfél évvel megnyitotta kapuit, egykori kollégámra és az intézet elsô igazgatójára, Egon Graf von Westerholtra várt a nehéz feladat, hogy megszervezze az intézet mûködését. A postai szállítmányok annak idején bizony még körülményes utakon és megkésve érkeztek meg, ráadásul az egyes rendezvényeket még engedélyeztetni is kellett. Ám mint tudjuk, a jég hamar megtört, s a Goethe Intézet tevékenysége iránt egy-kettôre óriási lett az érdeklôdés. Ez nem csak a német nyelv hagyományosan fontos szerepébôl fakadt, de a cenzúrázatlan információk és kulturális eszmecsere iránti igénybôl is. A budapesti Goethe Intézet munkáját a magyarok és németek közötti folyamatos kulturális párbeszéd alapelvei, valamint az intézet által közvetített tartalmak magas minôségigénye vezérelték. Intézetünk az eltelt húsz év alatt ennek köszönhetôen válhatott bizalomra méltó és megbízható minôségi intézménnyé. Bízvást mondhatjuk, hogy a Goethe Intézet rég megtalálta helyét Magyarországon, és partnereivel együtt szerte az országban megannyi ember számára fontos kapcsolódási ponttá vált. És otthonra lelt a Goethe Intézet konkrétan is: 2005 novemberében elfoglalhatta új székházát a Ferencvárosban, e dinamikusan fejlôdô budapesti kerületben, ahol a Ráday utca kulturális verôerén és másutt egyre több kulturális intézmény található. Jubileumi kiadványunk visszatekint az alapítás izgalmas idejére, és megszólaltatja intézetünk partnereit, akik két évtized óta kísérik munkánkat, és példamutatóan járulnak hozzá a magyar-német kulturális párbeszédhez. Megemlékezik a Goethe Intézet legfontosabb tevékenységeirôl 1988 és 2007 között, és kitekintést ad a jubileumi év programjaira három nagy munkaterületünkön: a kulturális programok, a nyelvoktatás és a tájékoztatás/könyvtár terén. Füzetünk idézi a Münchenbôl delegált kollégák szavait, akik magyarországi munkájuk során nagyszabású projekteket valósítottak meg, s akik mind szívesen emlékeznek budapesti idejükre. Szíves köszönettel tartozom mindenkinek, aki e kiadvány létrejöttét segítette. Gabriele Gauler igazgató

Goethe, a jégtörô

Kié Goethe? 1988-ban, amikor Európában még más idôk jártak, ez a kérdés nagyon is komolyan veendô volt. A kapitalistáké-e a weimari költôfejedelem, avagy a kommunistáké? A budapesti Goethe Intézet, amikor 1988. március 10-én megalakult, elegánsan megkerülte a kérdést: nem Goethe Intézet lett a neve, hanem „A Német Szövetségi Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Központja”. A némiképp száraz titulus annak volt betudható, hogy az alapítók „nem akartak surlódást szítani a magyarok meg az NDK között, mely utóbbi aligha lehet érdekelt abban, hogy Goethérôl lemondjon”, amint a müncheni „Süddeutsche Zeitung” a megnyitás másnapján gunyorosan jelentette. Az egész mélyén ugyanakkor mindenestül komoly politikum rejlett – ez derül ki a Goethe Intézet akkori elnökének, Klaus von Bismarcknak a szavaiból, aki a nyitás után egy héttel adott interjút a neves német hetilapnak, a „Die Zeit”-nak: „Magyarországon mindig kulturális és tájékoztatási központnak hívják más országok kulturális intézeteit. Ám ha a Varsói Szerzôdés országaiban Goethe Intézet nyílik, az az NDK árnyékhatásától sem független. Az NDK mindeddig nem csak monopolhelyzetéhez ragaszkodott sikeresen, ám de facto az egyedüli képviselet igényéhez is.” Ez 1988. március 10-étôl máshogyan volt, a nyugatnémet média pedig részletesen beszámolt errôl – kifejezve, hogy az NSZK-ban milyen nagy jelentôséget tulajdonítanak a budapesti

jégtörô szerepe vár.” A viszonylag liberális Magyarországon ugyanis mások voltak a feltételek: „Bebizonyosodott, hogy Magyarország éllovas szerepet tölt be Kelet-Európában. Mindenki másnál nyitottabb irántunk”, sommázta Klaus von Bismarck az említett „Die Zeit”-interjúban. Pedig a budapesti Goethe Intézet megnyitása józanul nézve csak az 1975-ös Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet záródokumentumának következménye volt; az okmányt aláíró 35 állam egyebek közt arra kötelezte magát, hogy a kultúra terén is szorosabban fog együttmûködni. Goethe Intézet Budapesten – végsôsoron ez mégis több volt tehát, mint a világ 138. Goethe Intézetének megnyitása. Világosan érzékeltette ezt Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter látogatása, aki nem kizárólag az intézet nyitása miatt járt azokban a napokban Budapesten – de amiatt is! „Politikával nem lehet kultúrát csinálni, kultúrával politikát viszont igen“, idézte Genscher az NSZK elsô szövetségi elnökét, Theodor Heusst a nyitóünnepségen. Grósz Károly akkori magyar miniszterelnök pedig az intézetet magát és a németmagyar kapcsolatokat általában a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kapcsolatok „modelljeként” méltatta. Ez a „modell” másfél évvel késôbb maga is történelemmé vált, mert az NSZK Kulturális és Tájékoztatási Központjából teljesen normális

Goethe Intézet megnyitásának a Kelet és Nyugat közti kapcsolatok szempontjából. Budapest elôtt Bukarestben ugyan már kilenc éve létezett egy nyugatnémet kulturális központ, a „Goethe Intézet” azonban elôször képviseltette magát a Varsói Szerzôdés egyik valóban aktív tagországában. A nyugatnémet politikusok és diplomaták azt remélték, hogy Budapesttôl egyfajta szívóhatás indulhat ki Moszkva, Varsó, Prága vagy Szófia felé, ahol ekkor még igen nehézkesen folytak a hasonló intézetek nyitásáról szóló tárgyalások. A „Süddeutsche” úgy fogalmazott: „Az új Goethe Intézetre a kulturális

Goethe Intézet válhatott. A „Kié Goethe?” kérdés pedig nem vezetett többé politikai-kulturális ficamokhoz.

Én azért dicsérem Budapestet, mert...


... jóllehet az NDK, amely szintén komoly kulturális intézettel képviseltette magát, hosszú éveken át

... aki abban a kiváltságban részesül, hogy ebben a szeretetreméltó országban dolgozhat, nagyjából félúton

képes volt meggátolni, hogy Budapesten Goethe Intézet nyílhasson, de aztán jöttünk mi, és számomra

a Fekete-tenger meg az Északi-fok között, az kultúrát lélegez be. Nap mint nap. Magától értetôdôen. Ma-

természetes volt, hogy az NDK-s kollégákkal is kapcsolatba lépjek, s ez a nyelvi osztály vezetôjénél

gyarország szívében, Európa közepén tevékeny kultúrmunkásként boldogságosan kiváltságos helyzetben

valóban hamar sikerült. Csak az igazgató makacskodott: „Az osztályellenséggel nem állok szóba” – állítólag e szavakkal hirdette ki

van az ember. Az ember itt állandóan újrakreálja enmagát. Magával és a világgal éppen olyan rutinosan, mint amilyen kihívóan pöröl.

fennhangon beosztottjai elôtt a verdiktet. A történelem aztán mégiscsak rábírta, hogy szóba álljon az osztályellenséggel. Az NDK

Élvezi a teremtés kalandjait, mivel maga is határtalanul kreatív. Egyike azoknak a bûvös helyeknek, ahol számunkra és magyar barátaink

Kulturális és Tájékoztatási Központja nemsokkal késôbb megszûnt, és reprezentatív helyiségeiben a Porsche nyitotta meg elsô

számára egy évtizeden át otthon volt a világ: az <eckermann> Kávéház a Goethe Intézetben, az Operaház tôszomszédságában – „az

magyarországi képviseletét.

Andrássyn”. Itt, ebben a mi hajdanvolt kávéház-kocsmánkban olvasta fel Esterházy Péter egy emlékezetes éjszakán „Az ifjú Werther szenvedéseit”. Eredetiben. Teljes hosszában. A titkos tanácsos nyelvén. Felejthetetlen! Akárcsak Péter tétele, mely szerint „a kultúra

Alfred Walter

a nyelvi osztály vezetôje 1988 – 1992

szónak önmagában nincs jelentése – csak az számít, hogyan használjuk.” Mottóként, kultúrmunkásoknak – ûberelhetetlen.

Wolfgang Meissner Munkatársak: Adamik Karin, Bagi Endre, Bánfi Eszter, Barabás Judit, Bartha Ilona, Berecz Judit, Berente Bozena, Csáti Katalin, Davidov

a Goethe Intézet igazgatója1996 – 2001

Mária, Dés-Kertész Dóra, Beate Detlefs, Dr. Stefan Dreyer, Dragán Zita, Renate Elsässer, Robert Fallenstein, Evelyn Farkas, Fazekas Ferenc,

Goethe és Grass, Konrád Kertész és

Az elmúlt húsz év alatt

többszörösen is gyökeret vert Budapesten a Goethe Intézet: gyökeret vert fizikailag, a Kecskeméti utcai mindenestül ideiglenes kezdetektôl az Andrássy úti, Operaház melletti képviseleten át egészen mai, nem kevésbé reprezentatív otthonáig a Ráday utca kulturális verôerén, ugyanakor gyökeret vert tartalmilag-szellemileg is. Míg a budapesti Goethe Intézet elsô igazgatójának, Graf von Westerholtnak még sajátkezûleg kellett gondoskodnia a bútorok és munkaanyagok beszerzésérôl, s a nyelvoktatás csak hónapokkal a nyitás után indulhatott meg, az intézet ma a német kultúra legjelentôsebb képviselete Magyarországon, ahol 2006-ban közel 1300-an tanultak németül 7000-nél is több nyelvórán. Westerholt gróf 1988-ban még aligha gondolhatta, hogy az emberek nem egyszerûen „csak” németül fognak tanulni a Goethe Intézetben, de egész vállalatok is ide fogják küldeni munkatársaikat a gazdasági szaknyelv elsajátítására. Amint nem gondolhatta azt sem, hogy az információkra és irodalomra éhes magyar közönségnek köszönhetôen a budapesti Goethe Intézet könyvtára az egyik legjobb kölcsönzési mutatókkal bíró intézménnyé válik a világ Goethekönyvtárainak sorában. Azt meg végképp nem hihettük a vasfüggöny idején, hogy a budapesti Goethe Intézet egyszer majd a magyar Oktatási Minisztérium megbízásából más intézményekkel karöltve több mint 2000 orosztanárt fog német-

amelyen Magyarország volt a kiemelt vendég. A visszavágó mindenesetre fényesre, sôt annál is fényesebbre sikerült: ekkor találkozott elôször a két irodalmi Nobel-díjas, Kertész Imre és Günter Grass – mondanunk sem kell, telt ház elôtt. A két írófejedelem, akiknek a munkásságát más- és másféleképpen, de egyaránt diktatúrák határozták meg, egy órán át cserélt eszmét életérôl és a beléje ivódott politikumról. A két ország mérvadó sajtóorgánumai tág teret szenteltek a találkozó méltatásának. A visszhang így messzemenôen megfelelt Brigitte Kaiser-Derenthal elképzeléseinek, aki 2001 és 2005 között irányította a budapesti Goethe Intézet munkáját, s öt évvel ezelôtt a „Budapester Zeitung”-nak úgy nyilatkozott: „Impulzusokat szeretnénk adni, kapni és továbbadni. Úgy, ahogyan egy kis kô a vízbe hull, aztán egyre nagyobb hullámokat gerjeszt.” A budapesti Goethe Intézetnek sikerült ez a kulturális hullámgerjesztés – ezt tanúsítja egyebek között a Budapestért Díj, amelyet 2002-ben vehettek át az intézet munkatársai Demszky Gábor fôpolgármestertôl, „a német és magyar kultúra közvetítéséért, a fôváros nemzetközi kulturális kapcsolatainak fejlesztéséért és a németoktatás terén kifejtett kimagasló tevékenységért”, amint az indoklás fogalmazott.

tanárrá átképezni. A számok mellett a kiemelkedô pillanatok és találkozások maradnak a legemlékezetesebbek. Például a 2004-es esztendô, amikor Németország Magyarország EU-csatlakozásának évében a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. A Goethe Intézet pedig oroszlánrészt vállalt a kulturális keretprogram szervezésébôl, amely a két ország irodalmi életének krémjét gyûjtötte egybe: Herta Müller Konrád Györggyel, Ingo Schulze Esterházy Péterrel, Joachim Sartorius Nádas Péterrel beszélgetett. Egyfajta „visszavágója” lett ez az 1999-es Frankfurti Könyvvásárnak,



... a budapesti könyvtár vezetôjeként elfoglalt posztom egyben elsô külföldi Goethe-misszióm is volt.

... a nyitás, az újrakezdés hangulata járta át a várost. „Mint New Yorkban az ötvenes években”, mondta

Izgalmas idôpontot választottam arra, hogy Magyarországra költözzem, minden vadonatúj volt, minden a

egy külföldi mûvész a kiállításmegnyitók, színházi bemutatók és filmes bulik kapcsán. Bizsergetô érzés

kezdet jegyében állt. Körülöttünk pedig csupa izgalmas politikai és történelmi fejlemény! Magyarország és

volt, olykor kicsit borzongató is. Az elsô esztendôkben a vasfüggöny-valóság több mint négy évtizednyi

új feladataim annyira lefoglaltak, hogy kishíján lemaradtam a berlini falomlásról. Amikor a Magyar Köztársaság kikiáltásakor ott álltam

„behoznivalója” határozta meg az intézet programjait, retrospektívekkel indítottunk, aztán mindinkább a németországi újdonságok

a Kossuth-téren, a történelem szele legyintett meg. Még ma is látom magam elôtt az emberek arcát, akik ott álltak a parlament elôtt,

kerültek reflektorfénybe: és milyen termékeny volt mindez, a soha meg nem szakadt szálak Berlin és Budapest között, a magyar

és azt kiáltották: „éljen! éljen!”, s akiken látni lehetett: alig tudják elhinni, ami a parlament erkélyérôl épp az imént kihirdettetett. Mert

underground akármilyen vajúdásos, de mégiscsak nemzetközi kapcsolatai, a régi-új Vadak! Budapest város kollektív, a Goethe

mit is lehetett tudni 1989 ôszén arról, hogy miféle új kor vár Magyarországra? A Goethe Intézet mindenesetre a Németország iránti

Intézet összes munkatársának szóló kulturális díja hûségesen kísér minden továbbköltözésemkor, s hozzá a magyar születésnapi

érdeklôdés homlokterében állt, a német nyelvre pedig úgy tekintettek, mint kincset érô kulcsra Európához.

kívánság: „Isten éltessen sokáig, füled érjen bokáig!” És még valami, egy jellegzetes Esterházy-mondat: „A helyzet reménytelen, de

Beate Detlefs

nem komoly.” könyvtárvezetô 1989 – 1996

Füzesséry Martina, Gál Borbála, Dr. Gabriele Gauler, Gémes Zoltán, Dagmar Girod, Gröszer Attila, Halmos Ruth, Niko Hamm, Hanny Gábor,

Matthias Müller-Wieferig

kulturális referens 1995 – 1999

Dr. Günther Hasenkamp, Dagmar Heusler, Helmut Hofmann, Horváth Ilona, Hullán Piroska, Hulley Orsolya, Ivády Réka, Iványi Júlia, Jakab Éva,

Barátaink

Tán nem blaszfémia, hogy „a Goethé-re gondolok és „az Eckermannt” látom magam elôtt, vagyis az Andrássy úti kávéházat a hajdani Három Hollóban, Ady Endre (nagy magyar költô) törzshelyén. Jó lenne emlékezni, mikor léptem be oda elôször. Nem tudom az idôt. A helyet tudom, a fényeit, a zajait. Hogy ott lenni jó. A Goethe Intézet, az valami állandó derûs komolyság. Egy komoly kultúra sugárzása. Pontosabban egy olyan hely sugárzása, ahol komolyan veszik a kultúrát. Egy ilyen sugárzás Magyarországon aranyat ér. Persze ez több, mint valami spirituális sugallat. Az utóbbi húsz év magyar kultúrája rengeteget köszönhet a Goethe Intézetnek, szellemileg is, anyagilag is, erkölcsileg is. Nélküle más lett volna ez a magyar kultúra. Szürkécskébb, provinciálisabb, szeretetlenebb. Merthogy a Goethében ôszintén szeretik a magyar kultúrát – ezzel kellett volna kezdenem, de az ember kezdje inkább a kávéval.

Parti Nagy Lajos, író

A budapesti Goethe Intézet elsô székhelye közel volt akkori munkahelyemhez. Olyan benyomást keltett, mintha

Épületrôl épületre

végigkövettem a Goethe Intézetet Budapesten; a Belvárosból, ahol a legelsô épület nyílt, át a Terézvárosba, az Andrássy út egyik bérpalotájába, majd onnan a Ferencvárosba, ahol, úgy tûnik, végleg letelepedett. Az Andrássy úton kezdtem úgy érezni, hogy a Goethe Intézetbe hazatérek. Nemcsak az akkoriban nyílt <eckermann> Kávéháznak, hanem az akkori igazgatónônek, Barbara Sietznek köszönhetôen is. Sietz asszonnyal még a beiktatása napján ismerkedtem meg. A nagy forgatagban bemutatkoztunk, majd sodródtunk tovább. Pár hét elteltével azután, amikor az intézet könyvtárában megpillantott, az irodájába invitált, egy pohár pezsgôre. Itt végre nyugodtan beszélgethettünk. Elôször csodálatos névmemóriáját kezdtem csodálni. Diplomáciai rutin, legyintett. De az már nem rutinnal magyarázható, hogy a magyar értelmiségieknek, íróknak, képzômûvészeknek és zenészeknek éppen a legjobbjait ismerte. Csodálkozásomat csak fokozta, hogy a neveket ráadásul a mûvekkel is társította, a mûvekkel kapcsolatban pedig pontos értékítéletet alakított ki. Ezt a késô délelôtti pezsgôzést késôbb intenzív beszélgetések követték. Immár nemcsak kettesben, hanem többesben is. Kíváncsi volt a véleményünkre, meghallgatta javaslatainkat. Nem értettük pontosan, mi a szándéka. De közben a Goethe Intézet nemcsak a német kultúra szigetének maradt meg Budapesten, hanem a kortárs magyar mûvészet egy központi és meghatározó találkozóhelyévé is vált. Egy német igazgatónô, aki a kortárs magyar irodalomnak és képzômûvészetnek a rendszerváltást követô magára találásáért többet tett, mint akkor Budapesten mi magunk, magyarok. Ez lehetett az igazi szándéka. A Goethe Intézet nélkül ez aligha történhetett volna meg.

Földényi F. László, író

az úgynevezett „nyugati világ” egyik nyúlványa lett volna, pontosabban, mintha egy álmatag nyugatnémet kisváros (egyetemmel és – ó, jaj, persze – világszínvonalú színházzal) betoppant volna a késôszocreál hétköznapokba. Még emlékszem az elsô igazgatóra, Egon Westerholtra, amint barátságosan és visszafogottan, egyszersmind elhárítón áll a bejárat elôtt, élô hullámtörôként az érdeklôdôk viharos áradatával szemben. A Kecskeméti utcai kis házat akkoriban, a 80-as évek

végén a budapesti lakosság németül tudó töredéke valósággal megostromolta. Egyszer, amikor Günter Grassnak volt szerzôi estje, a szokásosnál is nagyobb volt a tülekedés. Talán ötven vagy hatvan fônyi közönség számára lett volna hely, és eljöttek legalább négyszázan. Mindnyájan látni és hallani akarták a nagy mestert. Westerholt úr egy hangfalat állíttatott fel az elôtérben, de még ott sem fért el az összes érdeklôdô. Végül így vigasztalta a kívül rekedteket: „Higgyék el, Günter Grass nem utoljára jött Budapestre!” Igaza lett: Grass eljött, nem is egyszer. De az a Kecskeméti utcai forró pillanat nem tért vissza többé. Volker Braunnal kapcsolatos benyomásaimat még ugyanerrôl a helyszínrôl, melyek egyszersmind Eörsi Istvánról és Petri Györgyrôl is szólnak, majd máskor fogom elmesélni.

Márton László, író



... ma, ha Budapestre gondolok, képek jelennek meg az emlékezetemben. Elsôként ennek az egyedülállóan szép

... amikor feleségemmel 1998. január 6-án, vízkeresztkor megérkeztünk a hegyeshalmi határátkelôhöz, csak

városnak a képei: a vár, a Duna, a hidak és az emberek sokasága. Belôlük válnak ki emlékezetemben az egyes

egyetlen vámkezelô irodát találtunk nyitva. Azt reméltük, hamar túlesünk a hivatalos teendôkön. Ám legnagyobb

emberek. A Goethe Intézet minden egyes projektjéhez hozzátartoznak a vendégország konkrét személyei. Az

sajnálatunkra senki nem beszélt semmilyen világnyelven. Fáradságos kommunikációs kísérletek eredményeképp

emlékképekhez tartoznak kiállításaink képei az Operaházra nézô galériánkban, no meg az Operaház tükörképei

annyit sikerült kihámoznunk, hogy 20 ezer márka kauciót kell letennünk, ha tovább akarunk menni. Csak annyi

ablakainkban és vitrinjeinkben. Erôs, maradandó emlékként pörögnek vissza bennem azok a filmek is, amelyeket a „Sehenswert”

volt a bökkenô, hogy teljes készpénzkészletünk sem haladta meg a százegynéhány márkát. Mitévôk legyünk? Isteni sugallatnak

Filmfesztiválon tûztünk mûsorra évrôl évre. Hallom a mindennapi próbákat az Operában, de újraélem Händel „Alciná”-ját is a Stutt-

engedelmeskedve, fellapoztam zsebszótárunkat, és 348. oldalán a következôre bukkantam: „Kulturabkommen – kultúregyezmény”.

garti Állami Operaház lenyûgözô elôadásában. Mindezek kontrasztjaként pedig olyan koncerteket hallok, mint az „Einstürzende

Ujjammal a szóra böktem, s közben még a „Goethe Intézet” is eszembe jutott. A nyelv hatalma legott éreztette erejét: az ügykezelô

Neubauten” és más német együttesek fellépését a Szigeten. Nagyon büszke voltam intézetünkre 2002-ben, amikor Demszky

kisasszony arcán a megvilágosodás sugara suhant át. Lapozni kezdett lajstromai közt, s közben ómagyar szóáradatot zúdított ránk,

Gábor fôpolgármestertôl átvehettük a Budapestért Díjat. Ez az elismerés mindannyiunké, akik a budapesti Goethe Intézetnek

amibôl végül annyit sikerült megértenünk: „húsz – zwanzig”. Ennyit kellett leszurkolnunk – és mehettünk tovább a koromsötét éjsza-

alapítása óta, melynek immár húsz éve, a munkatársai voltunk.

kában Budapest felé.

Brigitte Kaiser-Derenthal

igazgató 2001 – 2005

Jakóts Dénes, Jeszenszky Keresztes-Fischer Kinga, Dr. Brigitte Kaiser-Derenthal, Kanyó Ursula, Kántor Antal, Vera Kempa, Kertész

Wolf-Dieter Ortmann

nyelvtanár-továbbképzési referens 1997 – 2002

Réka, Keszi Csilla, Kiefer Tibor, Hildegard Kirchner, Kollár Gudrun, Koltai Barta Magdolna, Kósza Ursula, Kovács Ágnes, Kovács Beáta,

Konrád György

Esterházy Péter: 1 könyv keservei

(részlet)

Goethe „Werther” c. mûvét Esterházy Péter 1999 márciusában teljes terjedelmében felolvasta az <eckermann> Kávéházban.

Szép volt az a kis palota a belváros szívében, a Kecskeméti utcában, a budapesti Goethe Intézet elsô, ideiglenes hajléka. Felvillanyozó légkör és megnyugtató kedvesség fogadta benne a látogatót, akinek már volt alkalma NyugatBerlinben jóakaratú, barátságos és mûvelt német nôket és férfiakat megismerni, s ezért a kézfogás, az igazgatóval, Westerholt gróffal otthonos volt. Nem a hiú versengés, nem a keserû kifakadás akkor Budapesten szokásos hangulata, amely azt sugallja, ha most nem, akkor sohasem. A jó beszélgetést nem szabad elsietni, rá kell szánni az idôt, ujjaink fogják körül a borospoharat, a délnémet úr pedig használta a szagló- és ízlelôszerveit, és tudott az asztal túloldalán ülô vacsoratárssal jókat nevetni, ezt-azt meg is beszélve közben, mondjuk a Múzeum Kávéházban, amely sosem okozott csalódást, kivált, ha azt rendeltük, amirôl ô már kedvezô benyomást szerzett. Az a kis palota a kölcsönös érdeklôdés színpada és mûhelye volt. Megmutatták benne magukat az új magyar demokrácia váratlan fölmerülô szereplôi, furcsa, karakteres, de a professzionális simaságot teljességgel nélkülözô figurák, nagyot, olykor túlságosan is nagyot kortyoltak a felkínált italokból, nyelvtudásuk egyenetlen, heves vitákba bonyolódtak egymással, magyarul, hosszú percekre megfeledkezve a vendéglátókról, majd úgy érezhették, hogy a vendégnek mindent tövirôl-hegyire meg kell magyarázni, és a tanáros monológ nem bírt abba maradni, mert a látogató talán még ezt sem, és azt sem tudja rólunk, aminek a megvilágítása nélkül nem mondhatunk búcsút egymásnak. Egyikünk az alapos introdukció és egy vizespohár skót whisky után magába mélyedt, és hallgatagon jobbra-balra lengett, mint egy ingaóra nehezéke, és már a legrangosabbat sem bírta válaszra méltatni, Egon Bahr a német vendégek karvezetôje a kérdést megismételte, kissé csodálkozott, és egy mosollyal helyére tette magában a dolgot, nem volt újonc Kelet-Európában. Mi is kérdeztünk, ôk is kérdeztek, tanultunk egymástól, jöttek tanárok, televíziós vezetôk, szakszervezeti és nômozgalmi civilek, testet adtak a jogállam képzetének, látták, hogy forr és alakul egy kísérlet, összehoztak bennünket, magyarokat is egymással. A Goethe Intézet teret adott a szabad beszélgetésnek, felolvasásnak, kiállításnak és koncertnek, és a Francia Intézettel együttmûködve Európa új szellemének, pódiumát a legjobb külföldiek és magyarok elôtt megnyitva. A palota kicsi volt, de megtelt, a bátor kezdet akkori hangulatát ma felidézve, egy kissé irigyelem akkori magunkat. Westerholt gróf szép munka után innen ment nyugalomba, hitte és mondta, hogy a

Werther, igen!

Az egészet, egy éjszaka, németül. Igen! Ez olyan abszurd, hogy csakis igent lehet rá mondani. Warte nur, balde ruhest du auch vagy hogy, ezt kivéve Goethét csak magyarul olvastam, ezért is rossz az én jónak mondott németem, mert így nincsen stílusérzékem. Utolsó alkalom az életemben, hogy németül magamhoz vegyem a Werthert. Meg egyáltalán: az olvasás a legtermészetesebb cselekvésem, olvasás közben én rendben vagyok, az én rendemben. Az is lett azután a felolvasás, aminek szántam: a hajdani heroikus óriásolvasások fölidézése, a mámoros felelôtlenségé, amikor semmi nem számít, se fáradtság, se kötelesség, se másnap, kizárólag a könyv van meg a lapozás meg a könyökzsibbadás s végül ama hajnal, melyben szépen nincsen semmi, csak a halk, tompa hang, ahogyan becsukunk egy könyvet. Az egész mintha egy álom lett volna; az elején még volt valami evilági valóságosság benne, még számított (nekem), mi is történik, milyen a színvonal, hangsúlyok és szövegértés – német fölolvasásban idônként nagyon el lehet szállni, hirtelen csak szavakat lát az ember, anélkül, hogy tudná, merre is jár –, de azután két óra múltán, olyan éjjeli egykor, noha voltak még sokan, kettesben maradtam a könyvvel meg avval, amit olvastam, egészen a lapjába bújtam, majd hátradôltem azon a lehetetlen szófán, még a lábamat is lóbáltam, aztán már csak voltam: voltam egy remekmûvel, egy remekmû jóvoltából. Wie froh bin ich, daß ich weg bin! – ennél a mondatnál még nagyon sokan ültek ott, a Kein Geistlicher hat ihn begleitet-nél már csak huszonhatan, de az akkor reggel ez megint soknak számított. És ahogy éjszaka (meg nappal) lenni szokott, mindenfélék történtek az éjszakában, jövés, evés, menés, bóbiskolás, volt félóra, amikor minden mondatba be-

derûs öregség passzióiba, de néhány hónap multán szomorúan vettük a hírét túlságosan is gyorsan jött halálának.

lebakiztam, aztán olvasva aludtam, de akkor már nem lehetett hibázni, mert akkor már csupán az a vanás volt, a Werther adta van. Goethe-reif, Goethe-érett, mondták hajdan az ifjúra (nô nem számít), ha már kezébe lehetett mondott szerzôt adni. Ott, akkor, hol is másutt, mint az Eckermannról elnevezett kávézó elôtt, a hajnali Andrássy úton, egy pillanatra, Goethe-reifék voltunk.



... ebben a gyönyörû városban sok minden maradandó benyomást tett rám. Ám mint sok szép nô között

... három nappal azután, hogy 1996 ôszén megérkeztem Budapestre, a Deák téren a buszmegálló hol-

a legszebb, közülük is kiemelkedett egy: és ez az egy mindig hû volt hozzám, száz százalékosan megbíz-

létérôl faggattam egy járókelôt. Karjával széles ívet írt, úgy mutatott át a téren, és németül hozzátette:

hattam benne. Lélegzetelállítóan szép volt. Ó, hogy örült a szívem, amikor jött felém! Mikor pedig elváltam

„Über den Acker”. Ezzel a képpel és ott, Budapest szíve közepén, lelkemben is hazaérkeztem gyerek-

tôle, máris annak örültem, hogy visszatérhetek hozzá. A földalattiról beszélek, a milleniumiról. Arról az öt kilométernyi kéregvasútról

korom tájaira, a baranyai földekre. Az idegenbôl érkezett német gyerek „földjei” a könyvek lettek, és elhivatottság született a német

és tizenegy megállójáról a „Vörösmarty tér”-tôl a „Mexikói út”-ig. Nap mint nap igénybe vettem a „Deák Ferenc tér”-tôl az „Operá”-

irodalomba menekülésbôl: könyvtáros lettem és a Goethe Intézethez kerültem. Napi feladatom volt, hogy közvetítsek a német kultúra

ig. És minél otthonosabban mozogtam a városban, minél többet jöttem-mentem benne, annál inkább a földalattira hagyatkoztam,

és más kultúrák között. Több európai intézetben volt szerencsém dolgozhatni, mielôtt Magyarországra visszatértem. A táj megvál-

hogy esténként bejussak a pesti belvárosba, vagy meglátogassam zuglói barátaimat. „A Vörösmarty utca következik” – ez a mondat

tozott. Megértés iránti, kielégületlen vágyamra könyvekben leltem írt. Felfedeztem Nádast, Esterházyt, Krasznahorkait és másokat.

sokszor jelezte nekem, hogy eljött a kiszállás ideje. Ettôl az állomástól ugyanis csak pár perc a Lukács cukrászda. Földalattin utazni,

A „Puszták népében” – Illyés Gyula tudósításaiban abból a „letûnt világból” – magam is újraleltem földemet. Hazatértem, éppen fél

a Lukácsban idôzni – a kettô tökéletesen összetartozik. Budapest diókéregben!

évszázad múltán.

Robert Fallenstein

a nyelvtanfolyamok referense 1997 – 2002

Kratochwill Ottilia, Ulrike Kreienberg, Lajkó Andrea, Elisabeth Macan, Marsovszky Magdalena, Marton Erika, Masovszky Zsuzsanna, Petra

Elisabeth Macan

könyvtárvezetô 1996 – 2001

Medugorac, Anne Meichssner, Dr. Wolfgang Meissner, Mélyi József, Mézes Melinda, Molnár Edit, Dr. Morvai Edit, Dr. Matthias Müller-Wieferig,

Némettanítás, némettanulás 1992

és ami utána jött: az útkeresés, a változás esztendei. A budapesti Goethe Intézet Nyelvi Osztályát Anne Meichssner vezette. Ma, meglehetôsen spontánul, a következôk jutnak eszembe arról az idôszakról: Igényesség. / Minôség. Érzelem. Tudás. / Értelem. Kíváncsiság. Erô. Nevetés. Evés-ivás. Kényelmetlen. Igazságos. / Figyelmes. / Óvatos. Derûs. Érzékeny. Ötletgazdag. Arányos. Dolgozni. Dönteni. / Hallani. Figyelni. Rákérdezni. Megbeszélni. Irányítani. Teendô volt bôven. Elvégeztük.

Evelyn Farkas, nyelvtanár 1992–1997

... több mint 70 ezer német óra, több mint 14 ezer hallgató, több mint 6 ezer sikeres vizsga, több ezer továbbképzés némettanároknak, több száz németországi nyelvtanfolyami ösztöndíj

Napjaink vitájában az európai egyesülés kulturális fogyatékosságairól egyesek az európai kultúra uniformizálódásától tartanak, mások az elszigetelôdésétôl, megint mások az olyan közös alapokra mutatnak rá, amilyen a származás, nyelv, jogrendszer és népkultúra, az irodalom és mûvészet fejlôdése, a célirányos nemzettörténelem formájában elképzelt történelem. A budapesti Goethe Intézet olyan intézmény, amely tevékenységével éppen ezeket a közös alapokat hangsúlyozza, egyszersmind közvetítô szerepet tölt be. Elsô évei egybeesnek azzal az idôszakkal, amelyet jómagam a Németh-kormány államtitkáraként, késôbb pedig a rendszerváltás utáni Magyarország elsô szabadon választott kormányának miniszterhelyetteseként élhettem meg. Talán nem teljesen véletlenül született meg éppen akkoriban az átfogó kezdeményezés, amely a politikától a tudományokon át az oktatásig és kultúráig számos területen megteremtette a Duna menti népek együttmûködésének új hálózatait. E kezdeményezések hosszú sorából is kiemelkedik a magyarországi tanárképzés és -továbbképzés példája. A némettanárképzés új modelljének kidolgozása, no meg az orosztanároknak a német állam és a német tartományok által egyaránt igen intenzíven támogatott átképzése – amely egész Kelet-Európára nézve hatalmas feladatot jelentett – tovább mélyítette kapcsolataimat a Goethe Intézettel. A budapesti modell Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és másutt is

1990 – 1997 Együttmûködés a magyar oktatási tárcával, valamint 13 egyetem és fôiskola germanisztikai tanszékével az orosztanárok átképzésében. A Goethe Intézet ebben az idôszakban több mint 900 ösztöndíjasnak nyújtott lehetôséget, hogy módszertani szemináriumokkal egybekötött tanulmányutakon vegyen részt Baden-Württemberg, Bajorország és Hessen különbözô iskoláiban, 150 ösztöndíjat adott németországi nyelvtanfolyamaira, Magyarországon pedig több mint ezer résztvevôvel 62 kéthetes nyári tanfolyamot szervezett az átképzési program támogatására.

1991 – 1998 A magyar fôiskolák és egyetemek a Goethe Intézettel közösen nyolc év alatt 12 alapszintû és 11 haladó

bevezetésre került, s a témához kapcsolódó szimpóziumok és viták mára fontos fejezetet alkotnak Németország és a kelet-európai országok mûvelôdéstörténetében. Eufórikus esztendôk voltak azok! A „német példa” szerepérôl az európai

tanfolyamon 225 mentort képeztek ki, akik a tanárszakos hallgatók németnyelv-tanítási gyakorlatát vezetik.

nyelvoktatás fejlesztésében, illetve a német és angoltanár-képzés „magyar modelljérôl” még a strassburgi Európa Tanácsban is be kellett számolnom. Az Európai Unióban aztán ezek az elsô, a kiváló német-magyar együttmûködésbôl és ennek

1997 – 2007 Továbbképzési sorozat szervezése a vidéki általános iskolák németnyelv-tanárainak. A közel 200 tanórás RALF-projekt keretében 10 év alatt 160 település 240 iskolájából mintegy 350 tanár részesült továbbképzésben.

részeként a Goethe Intézet oly fontos multiplikátorszerepébôl kinôtt modellek indították el a fôiskolai oktatást szolgáló Tempus-projektek kidolgozását.

1998 – 2007 Miután lezárult az orosztanárok átképzésére irányuló program, amelyben a Goethe Intézet 1990-tôl

A Goethe Intézetnek és mindannyiunknak csakis azt kívánhatom, hogy keresse továbbra is sikeresen a közös alapok

1997-ig intenzíven közremûködött, a nyári továbbképzések folytatódnak és más célcsoportok számára is hozzáférhetôvé váltak. A Goethe Intézet tíz év alatt 193 továbbképzési tanfolyamot szervezett, amelyeken mintegy 3500, különbözô

útját, és találja is meg!

iskolatípusban tanító tanár vett részt az általános iskolától a felnôttképzésig.

Prof. Dr. Manherz Károly, felsôoktatási és tudományos államtitkár Oktatási és Kulturális Minisztérium

Dr. Nagy Márta, Nemes Ilona, Németh László, Gisela Nitiharto, Dr.Wolf-Dieter Ortmann, Pártay Timea, Dr. Rainer Paul, Relle Ágnes, Sándor József,

Sápi Zsuzsa, Sárossi Bogáta, Susanne Scherrer, Dr. Hans-Werner Schmidt, Roland Schmidt, Karin Schulze-Noelle, Gabriele Schuster, Sibak András,

Könyvtár

Rendezvények

Jól emlékszem a kezdetekre, a Goethe Intézet 1988-ban megnyitott elsô kis irodájára a Kecskeméti utcában. És egy ... összesen kb. 380 ezer médiakölcsönzés, közel 44 ezer beiratkozott olvasó, 2000 óta 60 projekt, szakmai párbeszéd magyar könyvtárakkal, valamint 12 kiválasztott közkönyvtár ellátása németnyelvû dokumentumokkal

nagyszerû emberre, az elsô igazgatóra: Graf Westerholtra. Késôbb megnyílt az új székház, jöttek a nagyszerû programok, érdekes találkozások. Sokoldalú, eleven mûvészeti-kulturális élet folyt az Andrássy úton. Örömmel gondolok bensôséges kapcsolatomra az intézettel.

Klimó Károly, festô

1989 ôszén a Kecskeméti utcai Goethe Intézetbe tett elsô – nekünk, NDK-s diákoknak akkor még tilos – látogatás jelentette azt, amit sok más kelet-berlininek az elsô nyugat-berlini látogatás. Különösen nagy élmény volt elsôízben látnom a könyvtárat és benne a sok-sok számunkra addig ugyancsak tiltott vagy elérhetetlen könyvet és újságot. A rákövetkezô hetekben a könyvtárlátogatást rendszeresen úgy idôzítettem, hogy a végén honfitársaimmal együtt az elôcsarnokban megnézhessem az esti nyugatnémet híradót. Enélkül a lehetôség nélkül jóval távolabb lettem volna hazám 1989-es sorsfordító eseményeitôl. A könyvtárhoz mind a három helyén hû maradtam. Nem esett ez különösebben nehezemre, hiszen kínálata egyre bôvült. Figyelemre méltó, hogy klasszikus könyvállománya milyen gyorsan kiegészült hangoskönyvekkel, CD-ROM-okkal, majd DVD-kkel. Elismerésre méltó az a hihetetlen tempó, ahogy a recenziókból frissen megismert új kötetek megtalálják helyüket a könyvtár polcain.

A budapesti Goethe Intézet elsô igazgatója, Westerholt úr a nyolcvanas évek végén közös ismerôsök révén kért

Jan Mainka, 1989-ben a budapesti Közgazdasági Egyetem (mai Corvinus Egyetem)

tokat, nagy, világos galériájában az Andrássy úton nem egyszer adott otthont a friss diplomások elsô önálló tárlatának. Együttélésem a Goethe Intézettel ebben a formában Barbara Sietz távozásával ugyan megszûnt, jó kapcsolataimat az

Nekem

harmadéves hallgatója, ma a Budapester Zeitung és a The Budapest Times lapigazgatója

fel, hogy legyek az intézet külsô munkatársa. A mûsorfüzet és a rendezvényekre szóló meghívók grafikai tervezésérôl és nyomdai munkáinak felügyeletérôl volt szó. A nyomtatványok esztétikáját az igazgató határozta meg, én pedig messzemenôen elfogadtam, habár a magam részérôl óvatosan „modernizáltam”. Ennek során rengeteget tanultam. Mikor aztán Sietz asszony vette át az irányítást, együttmûködésem a Goethe Intézettel valódi lendületet kapott. Kidolgoztuk a mûsorfüzet új grafikai koncepcióját. Nagyon élveztem a munkát, fotóztam, magyarra fordítottam a német szövegeket, olykor pedig, ha képzômûvészet volt a téma, magam is írtam egyet-egyet. A számítógéppel való munka akkor még újdonság volt, sok mindent manuálisan kellett elvégezni. A több ezer mûsorfüzetet két zsúfolásig megrakott kombitaxiban magam szállítottam a nyomdából az intézetbe. Ekkor indult be az intenzív kiállítási tevékenység is: Az intézet számos mûvészbarátot nyert meg magának, és rajtunk keresztül Budapest mûvészeti fôiskoláival is ápolta a kapcsola-

intézettel azonban soha nem veszítettem el.

Maurer Dóra, festô

1996-óta tart

a Katona József Könyvtár kapcsolata a budapesti Goethe Intézettel, amely mára komoly szakmai együttmûködéssé nôtte ki magát. Az intézet könyvtára által szervezett továbbképzések és workshopok tapasztalataiból a partnerkönyvtárakon keresztül az egész hazai könyvtáros szakma részesül. A 2000 óta rendszeresen gyarapodó és aktuális dokumentumállomány révén olvasóink folyamatosan a német könyvpiac legfrissebb olvasmányait kaphatják kézhez, a gyerekek pedig megismerkedhetnek Tigrissel, Momóval és a Kis Boszorkánnyal. Nagy élmény lehet számukra, amikor a német nyelvû „Lippel álma” címû könyvben Paul Maar saját kezû ajánlását és rajzát találják az író egy kecskeméti kirándulása emlékeképpen. De bemutatkozott sok más szerzô is: Inka Parei, Ulla Lenze és a Német Könyvdíjjal kitüntetett Julia Franck. Az elmúlt év nagy találkozása: Christoph Hein, aki nem csak a könyveirôl, hanem a német kultúráról és mindennapokról is mesélt. Reméljük, hogy lesz folytatás, hiszen olyan jó új és új ismeretséget kötni…

Ramháb Mária, fôtanácsos, megyei könyvtárigazgató, Kecskemét

Dr. Barbara Sietz, Simon Brigitta, Steinmüller Marion, Szalay Györgyi, Szemes Nora, Szûcs Eszter, Tandori Katalin, Monika Umann, Valkovics

Orsolya, Vályi Anette, Varga Béla, Alfred Walter, Frank Werner, Dr. Egon Graf von Westerholt, Katrin Wolschke, Zerényi Margit, Zieser Astrid

Ami fontos volt 2007-ben

Ami fontos lesz 2008-ban január – március A munka változó világa Kortárs német gyerekkönyv-illusztrációk A „Create Europe!” európai dizájnverseny nyitánya Bianca Koczan részvételével „Szemrevaló”: Filmfesztivál a legfrisebb német filmtermésbôl Budapesten, Debrecenben és Szegeden

Matthias Göritz, Thomas Brussig, Saša Stanišic, ´ Nico Bleutge, Zsuzsa Bánk, Eva Demski, Képregények Németországból, Bücher, über die man spricht,

április – június Public blend: Mischa Kuball német mûvész fényinstallációja a Ráday utcában Szemináriumok és kiállítások „1968” témakörében Programok az olvasás támogatására Német szerzôk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon és az Elsô Regény Fesztiválján Frank Gaudlitz „Európára várva” c. fotókiállítása Pécsett EUNIC-partnerek közremûködésével „Többnyelvûen Európában” konferencia

Könyvtári workshop, Mûvészet vendégségben, Marcel Breuer, Emlékezõ macskakövek, Bipolar Utószüret, EAQUALS, Hans-Thies Lehmann, Frankfurti

július – szeptember „Színház színpad nélkül”: vitafórumok, beszélgetések és színpadi felolvasások a legújabb német színdarabokból A Goethe Jazzklub nyitórendezvénye Nyelvek Európai Napja Nyári tanfolyamok némettanároknak Baján, Pécsett és Fürstenfeldben „Más szemmel” – könyvkiállítás felolvasóestekkel Debrecenben, Veszprémben és Budapesten

Kulturális Napok, Tandori Dezsõ Goethe-érmet kap, A Designhét vendége Bianca Koczan, Meret Becker varietéje, Kammerflimmer Kollektief, Michael Schiefel,

október – december „Választások és vonzódások: Párizs-Berlin-Budapest”: német, francia és magyar zenész mesternövendékek közös fellépése Felolvasóest: 10 éves német nyelvû könyvajánlónk, a „Bücher, über die man spricht” Videómûvészet Németországból A rapzene iskolát teremt

Thärichens Tentett, Shantel, Német Ifjúsági Színházi Napok, Berliner Ensemble, Schaubühne am Lehniner Platz, Schauspiel Stuttgart, Nyelvek Európai Napja

egész évben a Goethe Intézet épületében 20 éves a budapesti Goethe Intézet – születésnapi rendezvények „Goethe mozi”: válogatott német filmek minden második szerdán rendezvénytermünkben Egydélutános továbbképzések némettanároknak „Diákok beszélgetnek” Magyarországon élô német kiválóságokkal „Mûvészet vendégségben”: kortárs képzômûvészet a Goethe Intézet tereiben

Budapest

1092 Budapest, Ráday utca 58.

Tel.: +36 1 3744070

Fax: +36 1 3744080

[email protected]

Impressum Impresszum Verantwortlich felelõs szerkesztõ Gabriele Gauler Redaktion szerkesztôség Ursula Kanyó Nagy Márta Rainer Paul Szûcs Eszter Astrid Zieser

www.goethe.de/budapest

Übersetzungen fordítás Adamik Lajos GI Budapest Hans-Henning Paetzke Gruppe “Három Holló” © Goethe-Institut Budapest für das Gesamtheft wie den Nachdruck der einzelnen Beiträge a teljes kiadvány és az egyes szövegek utánnyomása esetén

Konzept koncepció Jan Jansen Gestaltung grafika Bogdán Csilla Fotos, Bilder fotók, képek Eike Berg bipolar Csécsei Pál GI Budapest Huszti István Kerekes Zoltán Milorad Kristic´ Rosta József Teklák Eszter

Die Redaktion hat sich aus Platzgründen Kürzungen an eingesandten Beiträgen vorbehalten. A korlátozott terjedelemre tekintettel a szerkesztõség fenntartotta magának az egyes cikkek rövidítésének jogát.

Budapest. 20 éves a budapesti Goethe Intézet

Recommend Documents