Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ
ÉVKÖNYV 2011-2012-2013
Plusz s 2013-a s
- é csoport ek ép k osztály
Évkönyv 2011-2012-2013
A magyar Katolikus Püspöki Kar rendelkezése szerint a katolikus iskolák a MKPK Iskolabizottsága jogkörébe tartoznak. • Az iskolabizottság elnöke: Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök • Az iskola fenntartója: Egyházmegyei Hatóság, Győr • Megyéspüspök: Dr. Pápai lajos • A Szent Orsolya-rend tartományfőnöke: Matkovics Mária Emerica OSU • Kiadja: Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ. 9022 Győr, Újkapu 2-4. Telefon: 06 96/ 510 380. Fax: 06 96/ 510 381. • Honlap: www.prohaszka.gyor.hu, e-mail: jakab.
[email protected] • Felelős kiadó: Németh József igazgató. Szerkesztő: Jakab Gábor • Nyomdai előkészítés: Konrád Kiadványszerkesztő Kft. • Nyomtatás: Palatia Nyomda, Győr • Kéziratokat és fótókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.
Tartalom A nevelőtestület tagjai 2011-2012 ................................................................................................................ 7 A nevelőtestület tagjai 2012-2013 ................................................................................................................ 9 A 2011-2012-es tanév munkarendje.......................................................................................................... 11 A 2012-2013-as tanév munkarendje.......................................................................................................... 13 Jakab Gábor: In memoriam Udvardi Erzsébet Az óvoda 10. születésnapja
........................................................................................ 14
.......................................................................................................................... 17
Dr. Ottófi Rudolfné: A HIT évének rendezvénysorozatai az óvodában .......................................... 20 Római beszámoló .............................................................................................................................................. 25 Fekete Katalin: Beszámoló a 2012-2013 tanév könyvtári projektmunkájáról .............................. 27 Makó Zsolt: Kő a kézben ................................................................................................................................ 30 Kérdéseinkre válaszol Szigethy Gábor író, rendezô .............................................................................. 37 Szent Gellért-díj.................................................................................................................................................. 43 Jakab Gábor: Karácsonyi bélyeg .................................................................................................................. 44 Jakab Gábor: Kaláka együttes a Prohászkában ...................................................................................... 46 Kövér László: 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot köszöntő beszéde .......................... 48 Botosné Mészáros Krisztina: Comenius Együttműködési Projektek két éve: 2011-2013 ........ 54 Jókai Anna elôadása 2013. január 8.
........................................................................................................ 63
Legeza József: Hitrôl a Zsidókhoz írt levél alapján Marek Péter: Turisztika, sport, szabadidő
................................................................................ 81
................................................................................................ 86
Burján Gergő: Nyolcadikos ballagási beszéd 2012 ................................................................................ 91 Hegedűs Hajnalka: Ballagási beszéd 2012. .............................................................................................. 93 Szemeti Kitty: Ballagási beszéd 2013. ........................................................................................................ 96 Statisztikák .......................................................................................................................................................... 98 Csoport-és osztálynévsorok 2011-2012 Csoport-és osztályképek 2013 Ballagó osztályaink
................................................................................................ 100
.................................................................................................................. 107
........................................................................................................................................ 119
A nevelôtestület tagjai 2011-2012 Németh József igazgató latin-történelem tanár Czéh Szabolcs igazgatóhelyettes, fizika-informatika tanár Dr. Szabó Ákosné igazgatóhelyettes, tanító Antalné Hatoss Györgyi tanító • Bokrosné Maschler Edit testnevelés-gyógytestnevelés tanár • Botosné Mészáros Krisztina munkaközösség vezető, angoltanár • Császári Ildikó angoltanár • Csorba János ének • Csorba Lászlóné tanító • Fabinyi Ferencné tanító • Fekete Katalin könyvtáros, némettanár • Gacs Lászlóné tanító • Gősyné Magyar Mónika tanító • Hegedüsné B. Mária tanító • Hofer Eszter matematikatanár • Hoffmann Anikó némettanár • Horváth-Hutás Rita magyar-német tanár • Horváth Rita gyógypedagógus, tanító • Horváthné Nyikovics Mónika tanító • Jakab Gábor munkaközösség vezető, magyar-történelem tanár • Kállainé Bentz Erika tanító • Kiss Zsófia tanító • Kovács Etelka némettanár • Kovácsné Juhász Orosolya tanító • Lakos Györgyné történelem-földrajz tanár • Leitnerné Óvári Csilla tanító • Makó Zsolt földrajz-biológia tanár • Marek Péter testnevelő-tanár • Matondo Diambu Péter angoltanár • Márton Katalin némettanár • Nyőgér Melinda magyartanár • Ondrejó Németh Judit angoltanár • Pusztai László hitoktató • Révész Gyuláné testnevelő-tanár • Sántháné B. Valéria tanító • Soósné Koppi Ágnes tanító • Strasszer György történelem-laitn tanár • Szabó György matematika-fizika tanár • Szakszné Gelesz Erzsébet tanító • Szerediné N. G. Márta munkaközösség vezető, tanító Szomor Gáborné matematikakémia tanár • Tolnainé Török Ildikó matematikatanár • Tóthné Sasvári Szilvia biológia-földrajz tanár • Zilahi-Szabó Imréné informatika-matematika tanár • Zimonyi Katalin angoltanár
Boros Emese rajztanár Hódságiné Mihályi Éva kémiatanár
Dr. Ottófi Rudolfné óvodavezető Oross Bernadett óvónő • Sebestyénné Erdélyi Ildikó óvónő • Szabó Zsuzsanna óvónő • Takácsné Keszei Emőke óvónő • Téringerné Ötvös Éva óvónő • Tompa Ferencné óvónő • Virágné Bertalan Éva óvónő • Zadraveczné Jámbor Anett óvónő
9
Czéhné Zilahi-Szabó Judit némettanár Katona-Kerekes Réka magyar-olasz tanár Lajkóné A. Zsuzsanna matematika-biológia tanár Lengyel Zsuzsanna magyar-német tanár
Szollingerné Baracskay Beáta gazdasági vezető Bacskó Lajosné • Bakonyi Béláné • Bodor Tibor • Bors László • Dombi Orsolya • Éles Mihályné • Farkas Lászlóné • Fütty Csabáné • Horváth Krisztina • Horváthné Németh Andrea • Kató Józsefné • Kovács Edit • Lurvig József • Mohácsi Róbertné • Pihokker Gáborné • Prikler Sándorné • Pusztai Lászlóné • Szabó Sándorné • Szalai Irén • Takács Elekné
10
A nevelôtestület tagjai 2012-2013 Németh József igazgató latin-történelem tanár Czéh Szabolcs igazgatóhelyettes, fizika-informatika tanár Dr. Szabó Ákosné igazgatóhelyettes, tanító Antalné Hatoss Györgyi tanító • Bokrosné Maschler Edit testnevelés-gyógytestnevelés tanár • Botosné Mészáros Krisztina munkaközösség vezető, angoltanár • Császári Ildikó angoltanár • Csorba János ének • Csorba Lászlóné tanító • Fabinyi Ferencné tanító • Fekete Katalin könyvtáros, magyar-német tanár • Gacs Lászlóné tanító • Gősyné Magyar Mónika tanító • Hegedüsné B. Mária tanító • Hofer Eszter matematikatanár • Hoffmann Anikó némettanár • Horváth-Hutás Rita magyar-német tanár • Horváth Rita gyógypedagógus, tanító • Horváthné Nyikovics Mónika tanító • Jakab Gábor munkaközösség vezető, magyar-történelem tanár • Kállainé Bentz Erika tanító • Kiss Zsófia tanító • Kovács Etelka némettanár • Kovácsné Juhász Orosolya tanító • Lakos Györgyné történelem-földrajz tanár • Leitnerné Óvári Csilla tanító • Makó Zsolt földrajz-biológia tanár • Marek Péter testnevelő-tanár • Matondo Diambu Péter angoltanár • Márton Katalin némettanár • Nyőgér Melinda magyartanár • Ondrejó Németh Judit angoltanár • Pusztai László hitoktató • Révész Gyuláné testnevelő-tanár • Sántháné B. Valéria tanító • Soósné Koppi Ágnes tanító • Strasszer György történelem-laitn tanár • Szabó György matematika-fizika tanár • Szakszné Gelesz Erzsébet tanító • Szerediné N. G. Márta munkaközösség vezető, tanító Szomor Gáborné matematikakémia tanár • Tolnainé Török Ildikó matematikatanár • Tóthné Sasvári Szilvia biológia-földrajz tanár • Zilahi-Szabó Imréné informatika-matematika tanár • Zimonyi Katalin angoltanár
Boros Emese rajztanár Hódságiné Mihályi Éva kémiatanár
Dr. Ottófi Rudolfné óvodavezető Oross Bernadett óvónő • Sebestyénné Erdélyi Ildikó óvónő • Szabó Zsuzsanna óvónő • Takácsné Keszei Emőke óvónő • Téringerné Ötvös Éva óvónő • Tompa Ferencné óvónő • Virágné Bertalan Éva óvónő • Zadraveczné Jámbor Anett óvónő 11
Czéhné Zilahi-Szabó Judit némettanár Katona-Kerekes Réka magyar-olasz tanár Lajkóné A. Zsuzsanna matematika-biológia tanár Lengyel Zsuzsanna magyar-német tanár
Szollingerné Baracskay Beáta gazdasági vezető Bacskó Lajosné • Bakonyi Béláné • Bodor Tibor • Bors László • Dombi Orsolya • Éles Mihályné • Farkas Lászlóné • Fütty Csabáné • Horváth Krisztina • Horváthné Németh Andrea • Kató Józsefné • Kovács Edit • Lurvig József • Mohácsi Róbertné • Pihokker Gáborné • Prikler Sándorné • Pusztai Lászlóné • Szabó Sándorné • Szalai Irén • Takács Elekné
12
A
-es
tanév munkarendje
22. 23.
Pótvizsgák • Tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet Tűz- és balesetvédelmi oktatás Megbeszélés a munkaközösség vezetőkkel 24-31. Munkaközösségi megbeszélések, tantermek, szertárak előkészítése, adminisztrációs feladatok elvégzése, felkészülés a digitális a digitális tábla használatára 31. Veni Sancte 1. 2. 12.
Az első tanítási nap, Szülői értekezlet (1. osztályok) A fakultációk, szakkörök és különórák kezdete, a tanme netek leadásának határideje, szülői értekezlet (2-12. osztályok)
6. 10. 13. 21. 23.
Osztályonkénti megemlékezés az aradi vértanúkról Prohászka Ottokár püspök születésnapja Hangverseny (10.30) Szent Orsolya ünnepe Nemzeti ünnep
2. 7. 28. 29.
Az őszi szünet kezdete Első tanítási nap az őszi szünet után Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1- 8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (gimnazisták)
1. 21. 22.
Hangverseny (10.30) Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap), A karácsonyi szünet kezdete
3. 12. 13. 17. 27. 30. 31.
Első tanítási nap a karácsonyi szünet után Hangverseny (10.30) Osztályozó értekezletek • Az első félév vége A félévi értesítők kiosztása • Félévi nevelőtestületi értekezlet Szent Angéla ünnepe Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1-8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (gimnazisták)
6. 6-8.
A „sí” szünet első napja Tanári továbbképzés (számozott tanítási napok) 13
9-10. Tanári kirándulás (számozott tanítási napok) 13. Első tanítási nap a „sí” szünet után 25. Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól 15. 16. 24.
Nemzeti ünnep Pihenőnap Tanítás a pénteki órarend szerint
3. 4. 11. 12. 16. 23. 24. 30.
Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) A húsvéti szünet első napja Első tanítási nap a húsvéti szünet után Hangverseny (10.30) A holokauszt áldoztainak emléknapja Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1-8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (gimnazisták) Tanítási szünet
1. 2. 3. 4. 7-8. 9. 4-24.
A munka ünnepe A 12. H, N osztályozó értekezlete Rekollekció a 12. osztályok tanulói számára Ballagás (16.30) Osztálykirándulások (számozott tanítási napok) Érettségi szünet Közép- és emelt szintű írásbeli érettségi vizsgák: 7. magyar nyelv és irodalom (8 ó.) • 8. matematika (8 ó.) • 9. történelem (8 ó.) • 10. angol nyelv (8 ó.)• 11. német nyelv (8 ó.) • 14. informatika (emelt szintű, 8 ó.), latin nyelv (14.ó.) • 15. biológia (8 ó.) • 16. kémia (8 ó), föld rajz (14 ó.) • 17. fizika (8 ó.), rajz és vizuális kultúra (14 ó.) • 21. informatika (közép szintű, 8 ó.) • ének-zene(14 ó.) Pünkösdhétfő
28. 7-13. 14. 15. 16. 18-22.
Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák Osztályozó értekezletek • A 8. osztályosok ballagása Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) Te Deum a Bazilikában – ünnepélyes tanévzárás Az év végi adminisztrációs feladatok elvégzése, a szertárak rendbetétele, a megírt bizonyítványok leadásának határideje 18-29. Középszintű szóbeli érettségi vizsgák: 18-19. 12. H osztály 20-21. 12. N osztály 22. Tanévzáró nevelőtestületi értekezlet (A számozott tanítási napok száma: 182)
14
A
-es
tanév munkarendje
24. Pótvizsgák • Tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet 27-28. Tanári lelkigyakorlat 29-31. Munkaközösségi megbeszélések, tantermek, szertárak előkészítése, adminisztrációs feladatok elvégzése, tűz- és balesetvédelmi oktatás 2. 3. 4. 17.
Veni Sancte Az első tanítási nap Szülői értekezlet (1. osztályok) A fakultációk, szakkörök és különórák kezdete, a tanme netek leadásának határideje, szülői értekezlet (2-12. osztályok)
5. 10. 18. 21. 23. 27. 29.
Osztályonkénti megemlékezés az aradi vértanúkról Prohászka Ottokár püspök születésnapja Hangverseny (10.30) Szent Orsolya ünnepe Nemzeti ünnep Tanítás (hétfői órarend) Az őszi szünet kezdete
5. 26. 27.
Első tanítási nap az őszi szünet után Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1- 8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (gimnazisták)
11. 21. 24.
Hangverseny (10.30) Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) A karácsonyi szünet kezdete
3. 11. 15. let 27. 28. 29.
Első tanítási nap a karácsonyi szünet után Osztályozó értekezletek • Az első félév vége A félévi értesítők kiosztása • Félévi nevelőtestületi értekezSzent Angéla ünnepe Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1-8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (gimnazisták)
15
7. Hangverseny (10.30) 18. A „sí” szünet első napja 18-19. Tanári továbbképzés (számozott tanítási napok) 20-22. Tanári kirándulás (számozott tanítási napok) 25. Első tanítási nap a „sí” szünet után Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól 15. 26. 27.
Nemzeti ünnep Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) A húsvéti szünet első napja
3. 16. 22. 23.
Első tanítási nap a húsvéti szünet után A holokauszt áldoztainak emléknapja Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1- 8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (gimnazisták)
1. 2.
A munka ünnepe A 12. osztályozó értekezlete Rekollekció a 12. osztály tanulói számára 3. Ballagás (16.30) 6-7. Osztálykirándulások (számozott tanítási napok) 8. Érettségi szünet 6-23. Közép- és emelt szintű írásbeli érettségi vizsgák: 6. magyar nyelv és irodalom (8 ó.) • 7. matematika (8 ó.) • 8. történelem (8 ó.) • 9. angol nyelv (8 ó.) • 10. német nyelv (8 ó.) • 13. latin nyelv (14.ó.) • 14. biológia (8 ó.) • 15. kémia (8 ó), földrajz (14 ó.) • 16. fizika (8 ó.), rajz és vizuális kultúra (14 ó.) • 23. informatika (8 ó.) ének-zene(14 ó.) 6-13. Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák 13. Osztályozó értekezletek • A 8. osztályosok ballagása 14. Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) 15. Te Deum a Bazilikában – ünnepélyes tanévzárás 17-20. Az év végi adminisztrációs feladatok elvégzése, a szertárak rendbetétele, a megírt bizonyítványok leadásának határideje 17-28. Középszintű szóbeli érettségi vizsgák: (17-18.) 12. osztály 20. Tanévzáró nevelőtestületi értekezlet
16
Az oltár az áldozat bemutatásának a helye, fölötte az oltárkép valamely különleges istenélményre emlékeztető jel. Udvardi Erzsébet az oltárképek, liturgikus terek mestere volt.
In Memoriam Udvardi Erzsébet A legnehezebb időben végezte el a főiskolát 1948 – 53 között. Ott annyit tanult az egyházművészetről, amennyit a reneszánsz és a barokk kor művészettörténeti bemutatása megkövetelt. Ilyen jellegű gyakorlati képzést nem kapott. Amikor évek múltán odakerült a Balaton mellé, Lékai László későbbi bíboros úr volt Badacsonytomaj plébánosa. Ő hamar rájött arra, hogy a hívek között van egy festő. Egyik délután meglátogatta otthonában és megkérdezte, hogy nem festene-e a badacsonyőrsi Szent Antal kápolnába a régi, vízfoltos olajnyomat helyett egy új oltárképet… Megtisztelve érezte magam, megígérte, kicsit félt is a feladattól, gondolta majd a plébános elfelejti. Aztán 1976-ra elkészült a Szent Antal a halaknak prédikál című kép, mely később kiegészült a Háromkirályok illetve a Betlehem című festményekkel. „Óriási nagy lehetőséget kaptam a Gondviseléstől – vallotta később –,
hogy azokban az években, amikor egy festő nagyobb feladatként csak politikai témájú megbízásokat kapott – azok
is agyongyötört közfeladatokká váltak – , én teljes szabadságban dolgozhattam.” Az egyházi vezetők sokkal magasabb szellemi színvonalon voltak, mint a világiak, így tudták, hogy a festménybe nem kell beleszólni, megbíztak benne. Persze megbeszélték a vázlatokat, de egy olyan fajta szabadság volt a kezében, ami nagy szó volt azokban az években, és persze feladat, és fal, és munka. Persze, az Egyház sem bíz meg akárkiben… Minden alkotás megköveteli, hogy létrehozójának élménye le-
17
gyen a témáról. Udvardi Erzsébet hívő szellemiségű családban nőtt fel, ahol a belső tartalom mindig jelen volt. Szülei sem és a Kalocsai Iskolanővérek sem látszat vallásosságra nevelték, benne éltek az ünnepkörökben. Így nem volt idegen, amivel megbízták, igazából egy tartalomnak, mely nagyon meghatározó erejű volt számára talált formát az oltárképekben, biblikus képekben, mely formának alapja az arany- és az ezüstszín használata. Színként kezelte őket, nem, mint az ikonokon, ahol „csak” hátteret jelentenek. Kitágította a színskálát; a fehérnél van még fehérebb, még fénylőbb, még világosabb. Persze ezt sem kitalálta – nem volt egy kitalálós festő –, ő ezt látta, hiszen a világ látványa gazdagabb, mint a mi
18
fantáziánk. Az ember csak a meggyőződését festheti, a formai meggyőződését, a formai igazságát, amit ő lát. Udvardi Erzsébet azt látta, hogy a természetben nincsenek mértani idomok, szögletek, egyenesek, hanem csodálatos harmónia van. A biblikus képeknél óriási lehetőség az arany és az ezüst. Ez az anyag ki tudja fejezni a transzcendenciát, a matérián túli világot. A festőnek láthatóvá kell tenni a láthatatlant. Az örömet, a fényt, a tisztaságot, a megváltást. S mi hálásak lehetünk, hogy kápolnánkban mindez továbbra is, újra és újra látható!
Az óvoda 10. születésnapja Szinte repültek az évek azóta, hogy óvodánk 2001-ben megnyitotta kapuit. A két csoport indulása sok óvodapedagógus és szülő álmát váltotta valóra. Feledhetetlenek maradnak azok a napok, amikor a tanító nénik segítségével tartottunk bemutatkozó napot az ódon épületben. Sikerült bebizonyítani, hogy a külcsínnél sokkal értékesebb dolgok is vannak! A kedvesség, a szeretet, az ígéretesnek tűnő katolikus nevelés vonzott hozzánk közel 50 gyermeket. Egy év elég volt ahhoz, hogy bebizonyítsuk a katolikus óvoda létjogosultságát. 2002-re kinőttük a termeinket, ezért a szomszédos lakásból varázsoltunk újabb óvodai csoportot. A mai új törvényi előírásoknak már nem biztos, hogy eleget tudtunk volna tenni azokkal a feltételekkel. Aztán elérkezett a harmadik év, amikor ismét sokkal több volt a beiratkozó, mint a férőhely. Nincsenek véletlenek! Az Egyházmegye meg tudta vásárolni a korábban is a tulajdonában lévő épületet, aminek a földszintjén már négy csoport fogadására alkalmas óvodarészt alakítottak ki számunkra. Azóta már sok gyerekünk ment el iskolába, nagy örömünkre a jó többségük a Prohászkába. Nagyon jóleső érzés találkozni velük nap, mint nap, amikor focira jönnek, vagy a kápolnába a misére, de sokan közülük még most is szívesen bekukkantanak az óvodába. A felvételi lehetőségek azóta sem nagyon javultak, mert szerencsére jönnek a testvérek is sorba, akiknek elsőbbsége van a bejutásra.
Sok-sok élménnyel, tapasztalattal lettünk gazdagabbak, melyek közül sok esemény már hagyományszámba megy. Minderre gondolva tartottuk fontosnak, hogy a 10 évet még emlékezetesebbé tegyük. Minden hónapra terveztük valamit, amiben a jelenlegi óvodásoknak, az elmenteknek, a szülőknek egyaránt szántunk szerepet.
Szeptemberben a Kör, kör ki játszik nevet adtuk annak a programnak, melyhez a Gyermekek Háza segítségét kértük. Eredménye nem számokban volt mérhető, a sok ötletes játék közül mindenki megtalálta a kedvére valót. Mi óvónők is elcsentünk egy-két ötletet, melyhez nem kellett nagy anyagi ráfordítás, csak egy is fantázia. Így lett a felmosóból lovacska, az ásványvizes palackból tekebábú. Mi felnőttek is jól szórakoztunk a nagy körforgásban a gyerekek kellemesen elfáradtak.
19
A hónap végén ismét részt vettünk a Mihály-napi vásárban. Ragaszkodva a hagyományokhoz, hogy mindig egy portékát egy gyümölcsért vásárolunk mindig vannak újítások, meglepetések. Idén Roli bohóc vidámságát ragasztotta minden jelenlévő arcára. Emellett még minden gyerek kérhetett egy lufiból készült figurát is. Természetesen idén sem maradt el a helyben sütött kürtőskalács sem. Később ugyanez az anyuka hozta el hozzánk a Holle anyó Színházat. Nagycsoportosaink már évek óta vesznek részt bábszínházi előadásokon, de hogy a kicsik se maradjanak ki, most az óvoda keretein belül tudtuk a színházi élményt biztosítani nekik. November végén már hagyományosan adventi játszóházba várjuk a szülőket is, ahol apró tárgyi kellék elkészítésével készülhetnek a gyerekek legnagyobb ünnepére, a karácsonyra. Mi nem ünnepeljük a karácsonyt, hadd maradjon a család meghitt ünnepe. Fontosabbnak érezzük azt, hogy az adventi készület legyen
20
egy lelki felkészülés, a másikra való odafigyelés, a titokkal készült ajándékozás öröme. Ebben az évben ennek volt az egyik eseménye az adventi hangverseny. A szülők között többen játszanak hangszeren, akár műkedvelőként, akár zenekari zenészként, de mindenképp szívből jövően vállalták a rögtönzött zenekar felállítását. Gyerekeink rendszeresen vesznek részt hangversenyen, de most amikor az apa vagy az anya játékát hallották, az maga volt a csoda! Játékukkal példát adtak nemcsak a gyerekük, hanem az egész hallgatóság számára. A jubileumra készülve vállaltuk idén a Mesemondó Találkozó megszervezését. Az Evangélikus Óvoda ötleteként megvalósult találkozón az óvó nénik készülnek egy-egy mesével, amit a gyerekek mindig örömmel hallgatnak. Ebben az évben az aporosok után ismét rajtunk volt a sor. Akár fogadó, akár szervezőként veszünk részt ezeken a találkozókon, mindig apró csodákat élünk meg, amiben a gyerek és a felnőtt egyaránt elvarázsolódik. Nem lehet óvó néni az, aki nem tud szépen mesélni, de egész más az, amikor szakavatott kollégák elé kell kiállni. Szerencsére nem versenyről, hanem találkozóról beszélünk. Itt mindenki nyertes! Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az egyik díj, az általunk előadott „Dolgozz macska!” meséje volt, amiben az óvoda minden dolgozója kapott szerepet. A jó óvónőnek kicsit színésznek is kell lennie, bizton állítom, hogy mi most kiérdemeltük a színművész jelzőt. A másik fődíjat Csernik Szende Valódi láb-bábművész adta át a hallgatóságnak. Ízes szép beszéde, humora, szép székely meséi valódi kikap-
csolódást, felüdülést jelentettek mindannyiunknak. A régi játékok kiállítása színfolt volt az óvodai életében. A szülők és az óvoda dolgozói megértették az „őrizd meg, és emlékezz” fontosságát. Előkerültek a pincéből, a padlásról a macik, társasjátékok, könyvek, vasutak. A 30-40 éves hintalovak, ólomkatonák felidézték a szülők gyerekkorát. Logopédusunk több, mint 60 éves bababútorai bizonyították, hogy nem minden lom, ami már nem korszerű. Talán sikerült megértetnünk mindenkivel, hogy a régi emlék nem elavult ócskaság.
Amint az elején említettük, jó látni a „régi” óvodásainkat. Elsősorban rájuk gondolva hirdettük meg a rajzpályázatot is. Szinte még ma is tudjuk hány tehetséget engedtünk iskolába, mennyi gyerekrajzot küldtünk sikerrel különböző pályázatokra. Felhívásunk nem volt eredménytelen. Közel negyvenen küldtek rajzokat, így valóban nehéz helyzetben volt a zsűri. Az eredményhirdetés ünnepélyességét fokozta, hogy szintén volt óvodásaink közül volt néhány bátor vállalkozó zenész, akik
hegedű és fuvolaszóval köszöntötték a résztvevő kis művészeket. Jó volt megint együtt lenni. Az óvoda közösségének és a lelkes szülőknek köszönhetően még számos eseményt örömteli esemény részesei voltunk, úgy gondoljuk, hogy valóban sikerült az óvoda és a szülői ház közötti kapcsolatot elmélyíteni. Ráadásként minden évben szervezünk egy közös kirándulást, ahol ismét kicsi és nagy, idős és fiatal részt vehet. Idén a cseszneki vár aljában fekvő Kisbükk majorba látogattunk. Az eső sem tántorított el bennünket, mire a várba értünk, már a Nap is kisütött. A családias kisbükki major tulajdonosai igazi vendéglátóként fogadtak minket. A finom magyaros ízek, a gyönyörű magyar táj, a jellegzetes magyar népvilág tárgyi emlékei között szinte elröpült az idő. A lovaglás, a háziállatok közötti bújócskázás mellett a legnagyobb keletje a szalmában ugrálásnak volt. Nagyon nehéz volt a napnak búcsút inteni. Talán ez a nap volt ennek a jubileumi évnek a koronája, igazi születésnapi ajándék. Úgy hisszük, hogy nagyon fontos az ember életében az ünnep. Mi igyekeztünk az egész évet ezekkel az apró eseményekkel színesebbé, emlékezetesebbé, ünnepélyesebbé tenni. Azt akartuk, hogy ezek a napok különbözzenek a többi naptól. Márait idézve azt szerettük volna, hogy „..legyen benne tánc, virág… Mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolódásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.”
21
A HIT évének rendezvénysorozatai az óvodában XVI. Benedek pápa meghirdette a Hit évét, amely 2012. október 11-től 2013. november 24-ig, Krisztus Király ünnepéig tart. Óvodapedagógusként fontosnak tartottuk, tartjuk, hogy kiemelt helyen szerepeljen hitünk ápolása és küldetésünk megélése: “Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”. Mk 16,15b Havonta egy-egy feladat teljesítésével kapcsolódtunk a Katolikus Pedagógia Szervezési és Továbbképzési Intézet felhívásához, melyben óvodánk gyermek és felnőtt közössége mellett aktív részvételre hívtuk a szülőket is.
Szent András hava PÉLDAADÓ SZENTJEINK Az óvodáskorú gyermekek nevelésében jelentős szerepet tölt be a személyes példamutatás. Fontos, hogy őket a mindennapokban körülvevő felnőtteken kívül távolabbi, mindenki számára példaértékű emberek életét is megismerjék. Óvodánkban hagyományt teremtettünk, Szent Márton, Szent Erzsébet és Szent Miklós emlékének felelevenítésével. Egy-egy héten keresztül járjuk körül életük eseményeit, ki-ki a különböző korcsoportok fejlettségének és érdeklődésének megfelelően. Az idén ez így zajlott: 22
Szent Márton A hét folyamán mindannyian elkészítettük a lámpásainkat. Sajtos dobozból, kis üvegekből, pauszpapírból, festéssel, ragasztással, homokszórással, az óvó nénik ötletei és a csoport képességei szerint. A “Gyöngyvirág” csoportra, mint a legidősebbekre hárult a legtöbb feladat. Már a hét elején megismerkedtünk a legendával, a segítségnyújtás, a könyörületesség, adakozás fogalmával. Barkácsoltunk csákót, kardot, liba fejdíszt, köpenyt. A fiúk kardozhattak, harcolhattak, játszottunk libás népi játékokat, és kis részletekben eljátszottuk a történetet, hogy mindenki megtalálhassa a neki tetsző szerepet. Mi óvónők, közösen készítettünk meglepetést a gyerekeknek, libákat a jelükkel ellátva, és liba alakú süteményt mézes tésztából. Az óvoda udvarát lampionokkal, az ablakokat mécsesekkel díszítettük fel. Pénteken délelőtt lámpásainkat meggyújtottuk és énekelve végigjártuk az óvoda és a gimnázium folyosóit. Délután az Orsolyita templomba hívtuk a szülőket és a gyerekeket, ahol közös éneklés után a Gyöngyvirágokkal eljátszottuk nekik Szent Márton életének fontos eseményeit. Rövid ima után újra meggyújtottuk lámpásainkat
és csoportonként énekelve átvonultunk az óvoda udvarára. Ott minden gyerek a lampionokkal kivilágított udvaron szüleivel együtt megkereshette a saját libáját, majd útravalóul egy-egy “libasülttel” (liba alakú mézeskaláccsal) távozhattak. Szent Erzsébet Az ünnepet megelőző hét folyamán a csoportok elkészítették Erzsébet rózsáit, kosarát, kötényét, kidíszítették vele a faliújságjukat. A kicsik óvó nénije ki cipókat sütött a csoportjának. A “Gyöngyvirágok” a történetet megismerve lelkesen készülődtek, hogy meghívják csoportjukba a többieket is. Virág alakú linzert sütöttünk és lelkesen dramatizáltuk a történetet. Összegyűjtöttük a szükséges kellékeket, ami hiányzott, azt elkészítettük. Szent Erzsébet neve napján izgatottan rendeztük át a csoportot, hogy mindenkinek jusson hely. A gyerekek felszabadultan, játszották el a legendát, láthatóan átérezték az adakozás örömét, a kisebbek számára közelebb hoztuk, érthetővé tettük az ünnep lényegét. Szent Miklós A gyerekekhez ő áll a legközelebb, hisz már egész kicsi koruktól ismerik és várják. Minden évben elmeséljük nekik Szent Miklós püspök legendáját, és elmondjuk, hogy az ő emlékére jön el hozzájuk is. Dalokat, és verseket mondogatunk, hogy köszönteni tudjuk. Szokásosan közösen rendet rakunk a csoportokban, és kipucoljuk a cipőinket. Alig várjuk, hogy megérkezzen és elmondja mit hallott rólunk, és megkapjuk az ajándékokat. Minden évben
jó pár gyermek rajzokkal várja Őt, hogy ő is kapjon valamit, vagyis ráéreznek a jócselekedet örömére. Évek óta szintén hagyományosan megjelennek iskolánk “krampuszai”, akik szintén Mikulással érkezve cukrot, diót, mogyorót csempésznek az ovisok cipőjébe. Idén kis fahasábokból készítettek meglepetést, ami sok-sok év múlva talán emlékezteti a gyerekeket december 6-ra. Hagyományaink folytatásával játékos, cselekvő módon juttatjuk értékes tapasztalatokhoz gyermekeinket szentjeink életéről, az általuk megismert örök emberi értékekről, a szeretet és az egymásra és a mennyei Atyára figyelés fontosságáról.
Karácsony hava ADVENTTŐL KARÁCSONYIG Advent talán a legszebb, legizgalmasabb időszak mindenki életében. Napról-napra izgatottabban várjuk a kis Jézus születését. Adventi játszóház Várakozásunkat sok-sok éve már egy közös szülő-gyermek játszóházzal kezdjük. Nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is kíváncsian várják, hogy milyen új barkácsötlettel hozakodunk elő. Az évek során szüleink ráéreztek arra, hogy elsődleges célunk az együttmunkálkodás, hogy a munka közben jókat beszélgetve, gyermekünkre odafigyelve készítsünk ízléses ajándékokat, díszeket. A játszóház végén a kápolnában Igazgató Úr adventi gondolatai mellett, közös énekléssel gyújtjuk meg az első adventi gyertyát.
23
Szálláskeresés Ez a szép szokás Mária és József útját követi, ahogy az összeírásra Betlehembe mentek. A szokás felelevenítésében való részvétel önkéntes, aki szeretné, hogy hozzájuk is eljusson a Szent Család, az előzetesen jelentkezhet. Az első helyre mi visszük s utána folyamatosan nyomon követjük a Szent Család útját. Aki nem tudja otthonában fogadni, annak segítünk a kápolnában az átadásnál, átvételnél. Gyermekeinkkel (és már szüleinkkel is) megtanítottuk a Szállást keres a Szent Család… kezdetű éneket, így adjuk át egymásnak. Szülői visszajelzések alapján ezek a találkozások közelibbé hozzák óvodai családjainkat. Betlehemezés a kápolnában A Szent Család visszaérkezett az óvodába. Óvodásaink izgatottan készülődtek, hogy szüleiket és óvodás társaikat is meglephessék betlehemezésükkel. Betlehemezés az időseknél Nagycsoportosaink már évek óta visznek karácsonyi hangulatot betlehemezésükkel, énekeikkel az Orsolyita rendházban élő időseknek és a szomszédos Idősek Otthonába. Karácsonyköszöntés a Püspök Atyánál Ellátogatva a Püspökvárba jókívánságainkkal, rövid betlehemező műsorunkkal kívánunk áldott, szép ünnepet Püspök Atyának és a Püspökség dolgozóinak.
Boldogasszony hava VÁNDORBIBLIA „A kegyelem pillanata lesz a Hit éve amikor még teljesebben Istenhez for-
24
dulhatunk, megerősíthetjük hitünket és örömmel hirdetjük őt az embereknek.” ( XVI. Benedek) „Minden írás, amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra hajoljon.” (2 Tim. 3,16-17.) Óvodánk is csatlakozott a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet programsorozatához, „vándorbibliát” indítottunk el csoportjainkban. Csoportonként egy bibliát adtunk körbe a családoknak, javaslatok a mindennapi Bibliaolvasáshoz melléklettel. A szülők nagy érdeklődéssel vettek részt ebben a programban. A biblia minden családnál egy estét töltött, a felnőttek, gyerekek együtt olvashatták az aznapi igét. A gyerekek másnap örömmel mesélték, felidézték a hallottakat. Néhányan fényképet is készítettek.
Böjtelô hava A TÉKOZLÓ FIÚ Azért választottuk ezt a bibliai történetet, hogy a gyerekekben erősítsük a szülőgyermek iránti tiszteletet. Szerettük volna kihangsúlyozni a testvéri szeretetet, a megbocsátás örömét. Örömmel tapasztaltuk, hogy a történet eljátszásához, a mai rohanó világban több szülő vállalta a “szereplést”. Külön élmény volt, hogy dajka nénink is bekapcsolódott, munkája mellett a heti próbákon is részt tudott venni. A kezdeti botladozások, izgalmak, gátlások később kezdtek feloldódni, sziporkáztak az ötletek, a próbák jó hangulatban teltek. A szülők nagy lelkesedéssel hozták a kellékeket, segítettek a díszletek tervezésében. Izgalommal vártuk az előadás napját. A gyerekek ámulva hallgatták a bibliai történetet, amit az előző napi reggeli áhítat keretében feldolgoztunk. Az előadás délutáni időpontban volt, örömünkre a rossz idő ellenére is sokan eljöttek. A legcsodálatosabb az volt, amikor a gyerekek csodálkozva nézték saját és táraik szüleit, amint éppen a tékozló fiút, vagy annak édesanyját, testvérét alakították, amint a fogadóban múlatták az időt. A szülők mintegy ajándékot átnyújtva mondták, énekelték szövegüket saját gyermeküknek, a szülőtársaknak. Ez a bibliai történet a feladat teljesítésén túl, közelebb hozta a szülőket egymáshoz, illetve óvodai közösségünkhöz.
Böjtmás Hava JÓ CSELEKEDETEKKEL KÉSZÜLÜNK HÚSVÉTRA “A jó cselekedet Isten akaratának szabad akarattal és tudatosan történő
teljesítése. Természetes, ha földi célokért történik, természetfölötti, ha Isten szeretete motiválja.” Természetesen ez egy óvodás számára megfoghatatlan, de hitre nevelésünkben a jó és a rossz fogalma napi szinten megjelenik. Már a karácsonyi ünnepkör alapgondolataként hangsúlyozott, hogy az adventi készülődés nem az ajándék várását, hanem a jócselekedetek “gyűjtését” jelenti, melyet mi ajándékozunk Jézus születésekor. A húsvéti szent idő a hamvazkodással kezdődött, Igazgató úr, József atya az óvodában hamuval keresztet rajzolt a gyermekek homlokára, kihangsúlyozva, hogy “Jézus szeret téged”. A gyerekek hallhatták a böjt, irgalmasság, megbocsátás fogalmait, melyekből kettő a hétköznapi életből már ismert volt számukra. A korábban is hallott bibliai történetekkel, a szentek példáján keresztül egyre inkább megvilágítottuk, hogy mit is jelent jót tenni, miért tesszük a jót, kiért tesszük a jót. Nagy segítséget jelentenek azok a vallásgyakorló családok, ahol a család minden tagja megéli ezeket. A böjt lényegét saját példáján keresztül megmutatja gyermekének, melyek megjelennek a gyermekek rajzaiban, otthonról hozott történeteiben. Csoportonként különböző formáját alkalmazták az óvó nénik a jócselekedet gyűjtésének, illetve annak képi formában történő megjelenítésének.
25
Szentgyörgy hava TEST ÉS LÉLEK EGYSÉGE Családi vetélkedő délutánra hívtuk napraforgós óvodásainkat, szüleiket, testvéreiket. Öt család fogadta el meghívásunkat. Gyertyagyújtás, közös éneklés után Szent György legendáját elevenítettük fel. A vetélkedéshez a szülőkkel megbeszélve két csapatot alakítot-
tunk. A névválasztást rájuk bíztuk, így született meg a Szent György és a Sárkány csapat. Első feladatként a társasjátékban négy állomáson kellett helyesen válaszolni bibliai témájú kérdéseinkre. Második feladatként tesztet töltöttek ki a csapatok Szent György legendájáról. A harmadik feladatban a szentre utaló jellemzések alapján kellett kitalálni a szent nevét.(Szt. Márton, Szt. Erzsébet, Szt. Miklós, Szt. Balázs) A negyedik feladatban a gyorsaságé volt a főszerep: két-két bibliai eseményt ábrázoló puzzle elemeit kevertük össze. Cél a képek mielőbbi kirakása és a kirakón látható történetek felismerése, megnevezése.
26
Záró feladatként közös rajz készítését kértük Szent György legendájáról. Felnőttek és gyerekek nagy élvezettel játszottak. Jó volt látni az izgatott, nyerésre törekvő arcokat, az együttműködő családokat. A vetélkedőt végül a Szent György csapat nyerte két ponttal. Természetesen senki nem ment haza üres kézzel. A vetélkedő díja a győri Zichy Ferenc Látogató Központba szóló családi belépőjegy, melyet minden résztvevő család megkapott.
Római beszámoló A világ keresztény ifjúsága minden év utolsó hetében találkozik, hogy a Taizei Közösség szellemiségében megerősödve közösen imádkozzon, elmélkedjen. A zarándoklat jó alkalom arra, hogy hitünkben megerősödjünk, Isten szeretetében feltöltődjünk. A nemzetközi találkozó mindezek mellett remek alkalom arra, hogy a sokaságban barátságok szülessenek, felejthetetlen kalandokban legyen része a fiatal zarándokoknak. A legutóbb 2012. december 28. és 2013. január 2. között megtartott nemzetközi találkozón keretében Róma városa nagy szeretettel fogadta az igen népes számú zarándoksereget. Közülünk egyeseket családoknál helyeztek el, mások tornacsarnokban vagy más közösségi helyeken lettek elszállásolva. A nemzetközi szálláson új barátságok születtek. Első esti imádságunknak a Szent Pál-bazilika adott otthont. Előtte nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen gyönyörű és hatalmas templom. Az esti imádságok önmagukban is nagyon nagy élményt szoktak nyújtani, pláne egy ilyen környezetben, az ember nagyon könnyen meghatódik. Alois testvér – a taizei közösség vezetője – elmélkedése, a több ezer fiatal éneke,
a kereszthódolat, az imádságok csendje rendkívül lélekemelő élmény volt számomra. Délelőttönként a saját egyházközségnél volt imádság, majd kiscsoportos beszélgetés szembesített a ténnyel, hogy nem vagyunk egyedül, Európaszerte hasonló helyzetben vannak a keresztény fiatalok. Délidőben a Circo Massimo nevezetű emlékhelyen gyülekeztünk ebédosztásra. Ahogy végignéztem a tömegen, eszembe jutott a csodálatos kenyérszaporítás története. Ebéd után a programfüzetben javasolt zarándokút főbb állomásait jártunk végig a történelmi belváros templomaiban. Megcsodálhattuk többek között a sixtusi kápolnát, a katakombákat és Róma nevezetességeit. Előadások hangzottak el a mai kor vértanúiról, beszélgettünk Péter hitéről, a keresztény fiatalokat manapság érintő kihívásokról. Meghallgathattuk egy csillagvizsgáló tudós előadását is, hogy csak néhányat említsek a majdnem 20 választható délutáni program közül. Ezeknek a programoknak általában a belváros templomai, nevezetességei adtak helyszínt.
27
A közös ima XVI. Benedek pápával a Szent Péter téren felejthetetlen emlék. Amikor tengernyi ország a maga nyelvén fohászkodik egy téren egybeforrva, jelképezi, hogy határok és nyelvek nem képezhetnek akadályt, mert a hit ennél erősebb összetartó kapocs. Szabadidőnkben a közös séták, a barátkozás, a más népek fiataljaival való ismerkedések, nemcsak nyelvgyakorlásra és barátkozgatásra voltak jók, hanem arra is, hogy felismerjük, egy élő közösség fontos és örömteli tagjai lehetünk. A magyarok imájával elvittük e kicsi ország fohászát Rómába, hogy közösen sóhajthassuk mi is együtt fohászainkat. Szilveszter estéjén tizenegy órakor a vendéglátó egyházközségekben kezdődött az imádság és a virrasztás a békéért, majd éjfél után az egy egyházközségbe tartozó országok fiatalok műsorai következtek. A zarándoklatról hazatérve - bár a fáradtság még sokáig éreztette hatását - már most érzem és tudom, hogy megérte az utat és az időt. A résztvevő prohászkások nevében: Taizé Közössége, verbita ifjúsági missziósok, Prohászka iskola, köszönjük a lehetőséget! 28
Fekete Katalin
Beszámoló a 2012-2013 tanév könyvtári projektmunkájáról Mint minden évben, idén is lehetőségünk nyílt arra, hogy a budapesti Goethe Intézettel együttműködve, színesítsük diákjaink német nyelvű tanóráit. Az Intézet, kérésünkre, rendelkezésre bocsátotta módszertani anyagait, amelyek postai csomag formájában iskoláról iskolára vándorolnak. 2012 őszén illetve 2013 tavaszán az újonnan összeállított két Spielekoffert volt szerencsénk kipróbálni. A két csomagban összesen 24 társasjáték található, életkori sajátosságok és nyelvi szintek szerint válogatva. Az őszi koffer inkább a felső tagozatba és a gimnáziumba járó diákok
számára készült játékokat tartalmazta, köztük a már jól ismert, és Magyarországon kedvelt Scrabble, Activity és Tabu társasjátékok német nyelvű változatát. De küldtek nekünk a német történelemhez és országismerethez kapcsolódó, valamint témaorientált szókincset és kifejezőkészséget fejlesztő memória- és kártyajátékokat is. Kollégáimmal összesen 13 szakórát tartottunk 12 nyelvi csoportban. A tavaszi kofferban az alsó tagozat, valamint az ötödik és hatodik évfolyam számára összeállított játékokat kaptuk kézhez. A témák és a szókincs, amelyet ezek a játékok érintenek, maximálisan
29
figyelembe veszik e korosztály életkori sajátosságait és érdeklődését, hiszen olyan alapvető szituációkat dolgoznak fel, mint például a vásárlás a boltban, az évszakok szerinti öltözködés, vagy az emberek külső és belső tulajdonságai. Természetesen ebben az esetben is kipróbálhattuk az Activity, Tabu és Scrabble játékokat, de a másik csomagban lévőhöz viszonyítva lényegesen egyszerűbb szókinccsel.
Mivel a csomagot fogadó iskolák között „német, mint nemzetiségi nyelv” képzéssel foglalkozó intézmény is van, a játékok nyelvi szintje megegyezett a nálunk felsőbb osztályba járó, ám a német nyelv tanulását csak most kezdő diákjaink tudásával. Így a tavaszi félévben nemcsak a 8-12 éves, de a 13-18 éves tanítványaink is újra lehetőséget kaptak, nyelvtudásuk ilyen módszerekkel történő továbbfejlesztésére. Ez a lehetőség, véleményünk szerint, nagyban elősegítette a diákok körében német nyelv népszerűségének növekedését, és a nyelvtanulás szórakoztató oldalának megismerését, lényegesen meggyor-
30
sítva az adott téma szókincsének és nyelvtani anyagának beépítését, elsajátítását. A Spielekoffer program mellett párhuzamosan újból megérkezett hozzánk Fabian és Lotta, a 2010/2011-es tanévből már jól ismert két bábfigura, magukkal új témákat és új ötleteket hozva. A csomag tartalma a két báb mellett egy Olaf Möller által írt kézikönyv a bábok használatáról („Große Handpuppen ins Spiel bringen” címmel), projektleírások és a projektek megvalósításához szükséges mellékletek, egy fotódokumentációkat tartalmazó mappa, és kitűzők, amelyeket a programban résztvevő gyerekek kapnak ajándékba. A résztvevők idén harmadik-ötödik évfolyamba járó diákjaink voltak, így a két csoportban összesen hat foglalkozást tartottunk Soósné Koppi Ágnes tanárnővel. Az „óraközi szünetek” és az „osztálykirándulás” témákat dolgoztuk fel. A foglalkozások menetének kidolgozásához nagy segítséget jelentettek a már említett mellékletek, a gyerekek pedig láthatóan élvezték a plakátok elkészítését, és az új szavak, kifejezések elsajátítását. Dr. Morvai Edit, a Goethe Intézet „Kooperáció a német nyelvoktatásban” részlegének munkatársa, a Puppenkoffer projekt kidolgozója, cikket írt a programról a Frühes Deutsch c. német nyelvtanítási szaklapba. Minket és tanítványainkat ért az a megtiszteltetés, hogy ezt a cikket az általunk készített fényképekkel tegyük színesebbé. A Puppenkoffer ötletessége, és Olaf Möller kézikönyve inspirált arra, hogy kidolgozzak egy saját, a mi iskolai könyvtárunkat népszerűsítő technikát, amely a Violett nevű báb életre keltésében valósult meg.
Ennek az ötletnek a leírása is helyet kapott a cikkben, amire nagyon büszkék lehetünk. A technika ugyanis nagyon jól működik, ezt fényesen bizonyítják a könyvtári látogatottságot mérő statisztikai adatok is. Violett szerepe jelentős a könyvtár mindennapi életében, a könyvtári órák módszertani megújításában (ahol inkább a visszacsatolást és az óra lezárását hivatott alátámasztani), valamint a gyerekek olvasóvá nevelésének elősegítésében. Emellett pedig támogatást nyújt az írás-, rajz- és olvasáskészség fejlesztésében, hiszen állandó levelezést lehet „vele” folytatni. A gyerekek berendeztek „neki” egy kis házat, és folyamatosan tele van a postaláda levelekkel és rajzokkal, amelyek egy külön faliújságon is bárki számára megtekinthetők.
A báb személyisége és háttere igazodik a célcsoport életkori szintjéhez, nem tökéletes, hiszen ő maga is gyermek, manapság divatos érdeklődési körrel, tudásvággyal, hobbival, tanulási nehézségekkel, átlagos emberi/gyermeki hibákkal, átgondolt és logikusan felépített családi háttérrel, példaképekkel. Ez a típusú báb (Klappmaulpuppe) azért is speciális, mert terápiás célokra alkalmas, kifejező arca és élethűen mozgatható kezei okán, így sokoldalúan felhasználható a mindennapi munka során. Ezúton köszönjük a Goethe Intézet munkatársainak, hogy közreműködésükkel egyre sikeresebbé válhatunk a szakmánkban, ötleteikkel, tanácsaikkal és továbbképzéseikkel inspirálnak bennünket. Ezáltal még sikeresebben népszerűsíthetjük az idegen nyelvek tanulását, és emelhetjük a német nyelv presztízsét, versenyképességét és megítélését.
31
Gondolod, kerül életed útjába egyetlen gátoló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged se, hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette, nézd meg a követ, aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet küld azzal az akadállyal neked. S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott.
Kô a kézben Gondolom, sokak számára ismerős a vers. Többnyire Prohászka Ottokár püspök egyetlen költeményeként tartják nyilván. Pedig nem a püspök írta, hanem egy német hölgy. Úgy hívják, hogy Maria Feesche. Ez a fordítás, pedig egy evangélikus diakonissza költőnő, Túrmezei Erzsébet alkotása. A szerzőséget természetesen az utókor kötötte Prohászkához, hiszen ez a fordítás valószínűleg legalább 20 évvel Ottokár püspök halála után született. De akkor miért kötötte a szájhagyomány Prohászkához a verset? Az biztos, hogy a szocialista diktatúra nyomása alatt, ahol a gondolat csak hártyavékony indigóval gépelt lapokon terjedhetett, és sokszor a fantázia egészítette ki a hiányzó információkat. Furcsa módon ez a vers lett a Prohászka püspök legismertebb
32
műve, pedig igazán semmi köze sincs hozzá… Vagy talán mégis. Van ugyanis még egy műve, amiről azért elég sokan tudtak. A Föld és Ég című könyv. Nem geológiai szakkönyv, de a maga idejében bevezetésnek, alapozásnak megállta volna a helyét. Részleteiben 1900 és 1902 között már közölték a Magyar Sion esztergomi újság hasábjain. 1902-ben két egymást követő kiadásban, könyv alakjában is megjelent. Újabb kiadások láttak napvilágot 1906-ban és 12-ben, majd az összegyűjtött írásokban 1927-ben. Mai geológus körökben olyan népszerű, hogy a Darwin emlékév alkalmából országszerte több neves geológus előadást tartott róla s Prohászkát a francia jezsuita paleontológushoz Tehilard de Chardinhoz hasonlították.
Nos lehet, hogy a népi emlékezet megőrzött valamit a „geológus” Prohászka alakjából, de talán ezen a vonalon ennél messzebbre is juthatunk... Ugyanis az elmúlt század fordulóján a kő, a kőzet botrányok okozójává vált. Sokan megbotlottak a geológia és a paleontológia eredményeiben. A rétegtan és a paleontológia által elmesélt földtörténet nem vágott egybe a Biblia hatnapos teremtéstörténetével. Viszont jól magyarázhatóvá vált a különböző fejlődéselméletekkel. Kő került az útra… Ám a 19. század természettudományos felfedezései olyan gondolkodók számára adtak muníciót, akik kifejezetten a kereszténység ellenségei voltak. A korszak természettudományos és technikai sikerei jó táptalajt adtak tanaik terjesztéséhez. Két irányzatot említek meg: Az első a mechanikus materializmus. Tanítása szerint, a világ egy gépezethez hasonlítható. A karikatúrán, jól megfigyelhető az ok - okozati összefüggések zárt láncolata. A mechanikus materializmus valami hasonlóan determinált világot képzel el. Világképe szerint az anyag örök, ezért tulajdonképpen teremtetlen és megsemmisíthetetlen. Így a világegyetem is örök. Nem létezhet anyagtól független gondolat, nincs tehát lélek sem. A világ jelenségei okokozati összefüggésekbe állíthatóak. Ezek láncolata előre meghatározza az eseményeket. Az egyén az ok-okozati összefüggések foglya. A másik irányzat, Auguste Comte pozitivizmusa. Ez a szcientista természettudomány hitvallása lett.
A szcientizmus vallásos áhitattal csüng a tudományon, ami valójában, át próbálja venni a vallás minden funkcióját. Nem foglalkozik fizikán túli dolgokkal. Egyszerűen tudományos megfigyelések és kísérletek alapján, rendezni akarja a jelenségeket, és feltárni az ok-okozati összefüggéseket. Comte szerint nem érdemes foglalkozni Isten tagadásával. Egyszerűen, helyére kell állítani valami mást. Ő a keresztény Isten helyébe az Emberiséget állítja, de állítottak már azóta a helyébe haladást, tudományt, jólétet, a természetet és még kitudja, hogy mi mindent… Ezek az irányzatok a látszat ellenére, egyáltalán nem természettudományos, sokkal inkább agresszív vallás ellenes filozófiai, ideológiai rendszerek, melyek jogot formáltak arra, hogy irányt szabjanak a természettudományos gondolkodásnak. A darwini evolúció velük szemben egy valódi tudományos elmélet. Képes jól használható tudományos hipotézist felállítani az élet gazdagságának kialakulására, és az ember megjelenésére. Az evolúció elmélete katolikus részről kezdetben nem ütközött nagy ellenállásba. Magyarországra, például először egy bencés pap, Rónay Jácint közvetítésével érkezett. Inkább a protestáns egyházak léptek fel ellene, a teremtéstörténetre való hivatkozással. Később, a 19. sz. végétől, a katolikus egyházban is egyre nagyobb idegenkedéssel fogadják.
33
A szcientista, ateista, pozitivista gondolkodók viszont érthető módon, lelkesen ünneplik. A végtelenre nyitott emberi szellem természetesen egyfajta szellemi klausztrofóbiát érez ebben az önmagára zárt sivár gondolatvilágban. Jó példa erre a Maritain házaspár. A Sorbonon tanultak természettudományt. Az igazságot keresték, de a Sorbonomon nem kaptak megnyugtató választ a kérdéseikre. Az a világ, amit ott eléjük tártak, annyira értelmetlennek és céltalannak tűnt, hogy már az öngyilkosságra gondoltak. Ám ekkor egy költő és író barátjuk, Charles Péguy elvitte őket Henri Bergson előadásaira, ahol egy egészen új világ nyílt meg a szemük előtt. A Bergson által feltárt út, számukra a kereszténységhez vezetett. Henri Bergson természettudományos műveltségű, zsidó gondolkodó volt. 1907-ben a Teremtő Fejlődés című művében megalkotja saját evolúció-elméletét, mely összeegyeztethető zsidó hitével. Bár ő maga soha nem keresztelkedett meg, hatására, a Maritain házaspárhoz hasonlóan, többen kereszténnyé lettek. A 20. század másik meghatározó gondolkodója Teilhard de Chardin jezsuita paleontológus, természettudós. Neki sikerült kidolgoznia a 20. század legátfogóbb katolikus evolúcióelméletét. Gondolatai erősen hatottak arra a II. Vatikáni Zsinatra, melynek megnyitását október 11-én, (éppen holnap) ünnepeljük. Bergson és Chardin bebizonyították, hogy hit és a természettudomány ered-
34
ményei nem csak összeegyeztethetőek, hanem e két nézőpontból alkotott kép, a valóságról új, mélyebb meglátásokra vezethet. Ebbe a vonulatba illeszkedik Prohászka. A Föld és Ég 1902-es kiadása, időben Chardint és Bergsont is megelőzi! (Chardin a Teremtő egyesülést 1917-ben, Bergson a Teremtő fejlődést 1907-ben írta), Igaz, Prohászkánál még csak itt - ott bukkan fel valami abból a misztikus szintézisből, mely Chardin műveiből elénk tárul. Az biztosan állítható, hogy az a szellemi erjedés mely ebben az időben, a gondolkodó Európát jellemezte, Prohászkát épp úgy érintette, mint Bergsont és Chardint. Nem volt perifériális gondolkodó! A Föld és Ég megírásakor valószínűleg még nem olvasta, de a későbbi Bergson nagy hatással volt rá. Babits, és Dienes Valéria mellett, Prohászka is jelentős szerepet játszott a zsidó gondolkodó eszmevilágának magyarországi befogadásában. És most nézzünk néhány életrajzi adatot! Prohászka 1858-ban született Nyitrán. A gimnáziumi éveit a kalocsai jezsuitáknál tölti. Jelentkezik az esztergomi kisszemináriumba, majd kispapként 1875-ben Rómába kerül a jezsuiták által vezetett Collegium Germanico - Hungaricumba. Itt akkoriban, rendkívül magas szintű filozófiai és természettudományos oktatás folyt. Itt volt módja találkozni a legfrissebb szellemi áramlatokkal. 1882-ben filozófiai és teológiai doktorként tért vissza Magyarországra.
Mikor hazatért, az olyan volt mintha a múltba tért volna vissza. Rómával szemben Magyarországon a teológia évszázados lemaradásban volt. Az egyház bénultan szemlélte, ahogy a divatos szellemi áramlatok, a természettudományok és a technika vívmányainak hatására egyre többen úgy érzik, a modern természettudományos világképpel a hit összeegyeztethetetlen. Prohászka munkához látott. Mivel úgy gondolta, a hagyományos keresztény világlátás a geológia eredményeivel birkózik meg legnehezebben, alapos geológiai tanulmányokba kezdett.
Az eredmény: • Egy 450 oldalas mű. • 128 természettudóst idéz. • 70 oldal a földtörténeti rész. • Közli Közép-Európa színes földtani térképét, valamint a jura és kréta időszak ősföldrajzi térképvázlatát. Tekintsük át a fejezetcímeket! Mintha egy „Bevezetés a geológiába” című jegyzet tartalomjegyzékét látnánk. Szinte minden témát érint! • Előszó • Az Isten nyomain • Visszafelé • A Föld mechanikája
35
• A Kant–Laplace-elmélet • A föld kezdetleges alakulása • Kőzetek • A víz műhelye • A szárazföld kiemelkedése • A föld modern ábrázata • Formációk • A klímák • A geológiai katasztrófák és a vízözön • Föld és élet • Égi világok • Régi világok • Fejlődő világok • Ember és evolúció • A föld korszakai • A Mózesi teremtés-történet értelme • A szellemek oszlása • Nagyrabecsülés és fegyverbarátság • A modern ember vallásossága Mindezek ellenére, Prohászka nem illeszthető a természettudós papok sorába. Nem végez terepi munkát, nem folytat semmilyen kutató tevékenységet, nem állít fel elméleteket. De Jól ismeri korának geológiai eredményeit. A legnépszerűbb elméletekkel szemben is vitaképes, sőt kifejezetten nyitott a legújabb elképzelések irányába! A következő módszert követte: • Örömmel fogadja a modern geológia és paleontológia új eredményeit. • Ütközteti a különböző nézeteket. • Állást foglal, felsorolja saját érveit. • Az így kialakított modern világképbe állítja bele, (de nem horgonyozza le) a keresztény világnézetet.
36
De inkább lássuk, mit ír Prohászka, saját módszeréről: „Kétféleképen járhattam volna el e föladatomnak megoldásában. Vagy úgy, hogy a keresztény gondolatot veszem kézbe, amint azt a szentírás s a hagyomány megőrizte s ahhoz alkalmazgatom a modern tudományt; vagy úgy, hogy a modern tudást fogadom el alapul s ismertetvén fölfogását a világ kialakulásáról s a leszármazásról, a már kialakított modern nézetek keretébe állítom bele a keresztény gondolatot. Ez utóbbit tettem. Úgy jártam el, mintha geológiát írnék, pedig azt magamnak sohasem arrogáltam, – és sorba vettem a víz s a tűz műveit, a formációk s a világok váltakozásait, – előadtam a KantLapIace-theóriát s hajlottam a neptunizmushoz, ismertettem a mi bolygórendszerünknek divatos magyarázatát, s jeleztem nagymérvű kételyeimet a fényes bolygók ily mechanikai szegénységből való eredése fölött, ismertettem az életet s annak szükségességét a világ célszerűségében s rámutattam, hogy mily szuverén, mondjuk, önkényes ez életszikráknak térfoglalása a mérhetetlen űrben, mily kevés az élet! Rátértem a föld rétegeire, melyeknek tenger a bölcsője, de lehet, hogy agglomeráció által is, a földre ereszkedő, szétfolyó holdakból kerültek elő némely óriási rétegei. Kifejtettem a formációk tanát; lapozgattam az egymást váltó világoknak képes-könyvében, megmondtam, hogy ezt kőszénkorszaki, azt júrai világnak hívják ; de jeleztem azt is, hogy a kritika erősen rázza a csinált rendszernek vaseresztékeit s hogy a fejlődő
tudomány sok lapot szakít majd ki ebből a képes-könyvből s az életet s a világokat egymásba folyóan, folytatólagosan fogja majd föl. Igazságot, valóságot kerestem, de egyszersmind éreztettem, hogy sok problematikus föltevés s kétséges magyarázat közt halad el utunk, amit Ez idő szerint még el nem kerülhetünk. Ebbe a többé-kevésbé pitymalló világba állítottam bele a keresztény világnézetet s nem erőszakoltam sem tudományt, sem hitet, s midőn mély megnyugvással szemlélem a részleges munkát, az ezer meg ezer munkásnak hangya-szorgalmát, őszinte sajnálattal tekintek végig a harcokon is, melyeket elfogultság s rossz, hiányos értesültség vívnak, hogy szenvedélyességüknek a hit is, tudomány is, mondjuk, az ismeret is s az élet is, megadják az árát. Ez úton nyerjük meg a világ kialakulásának s az élet fejlődésének azt a képét, melyet a modern tudomány ez idő szerint nyújt; ez úton jutunk el a természettudományos értéshez, mert aki a kialakulásnak történését megértette, az egyelőre ki is merítette a kérdést; s ugyancsak ez úton ismerjük meg a keresztény világnézetnek az új problémákkal szemben elfoglalt állását s ölünkbe hull mint érett gyümölcs a szentírás alapos magyarázata.” (1912. évi kiadás V-VII. p.) A Szentírás értelmezéséről Prohászka nem mond alapvetően újat. Állításai Szent Ágoston tanításáig visszavezethetőek. A Szentírás nem természettudományos mű. Ma úgy mondanánk, másmás műfajú könyvek gyűjteménye. Még szerelmes vers is található benne, de természettudományos értekezést hiába is
keresnénk. Ha kinyitjuk a Bibliát, az olyan, mintha egy könyvtárba lépnénk. S ha palacsintát szeretnék sütni, az elkészítés módját nem verseskötetekben keresem, s a recepteken sem kérem számon sem a bölcseleti megalapozottságot, sem az esztétikai élményt. A természettudományos kérdésekre a természettudomány tud felelni. Mindig a maga korának megfelelően. S ahogy fejlődik a természettudomány, úgy magyarázza újra és újra a Genezist. De nem csak magyarázza, hanem reánk szabottan, szívünkhöz szólóan illusztrálja is. Prohászka pontosan kijelöli a természettudomány és a teológia illetékességi területét. A természettudomány: • Ne akarjon teológia lenni! • Függetlenedjen az ideológiáktól! • Elfogulatlanul kutassa a természet erőit! • Szerényen vegye tudomásul, de egyben tágítsa is a határait! A teológia: • Különböztessük meg a vallási, erkölcsi tartalmakat a természettudományos vonatkozásoktól! • A fejlődő – elavuló természettudományból hitigazságot levezetni nem lehet! • Újuljon meg a párbeszédben! Ha megőrizzük a tudományok autonómiáját, különállásuk teremtő feszültséggé válhat, s megszülethet egy dinamikus együttlátás. Nő a dimenziók száma, a dolgoknak mélysége lesz.
37
Ebben a szemléletben a Föld története, az élettelen és a biológiai evolúció az alkotó Isten önközlésévé válik, ahol végül megjelenik az ember, Isten képmása. Prohászka még nem keres a fejlődésben olyan egységes vezérfonalat, mint Chardin, de látásmódja és alapvető élménye hasonló. Egy későbbi naplójegyzete tanúskodik arról, hogy geológiai tanulmányai mély nyomot hagytak Prohászka lelkében. Talán lehet állítani, hogy a természetbölcselettől Chardinhoz hasonlóan, de annál visszafogottabb módon eljutott egyfajta természetmisztikáig. Mert a kő a kézben, ha jól szemügyre vesszük, Istenről beszél. „Függöm a mindenségtől, nem mint durva túlsúlyos erőtől, hanem mint rendtől, törvénytől, észtől jóságtól… Azután az Istent nem foghatom föl mint tisztán transzcendens valamit, de a világot s a létet átjáró, végre is immanens valóságot. Ez az immanens valóság bizonyítja magát a fejlődésben...” (Naplójegyzetek 1908.) „A természet az Istennek remekműve, melyben szeretetét, teremtő erejét, művészetét poézisét, kifejezte.
Első kinyilatkoztatása a lelkesült, alkotó végtelennek. A természet az Isten gondolatainak hű és kedves kifejezése. Kifejezte azt, amit akart; teremtett világot, az az jobban mondva, nem teremtett csak, de teremt egyre ; kifejti az időknek beláthatlan geológiai korszakain át gondolatait és kedvteléseit; az egymást követ világok, a faunák és flórák beláthatlan perspektíváit megnyitja s végtelenségének, örökkévalóságának, hatalmának játszi analógiáit állítja a létbe. Vele szemben minden végtelen kicsiny; a naprendszer, a kettős napok, az álló csillagok szisztémái, a tejút titokzatos derűje végtelen kicsinységek; művei végtelenül messze állnak tőle a valóság, a létteljesség vonalában, de mégis az alkotásai, az művei, gondolatai és képei. Olyan az Isten, mint a művész, ki egy filigrán zománccal, annak apró méreteivel, a vonások s a színek harmóniájával el tudja ragadni a világot. Az alkotás minden ízében fönséges; végtelen eszmék, ihletett szeretet s szeret ihlet, szerencsés kéz, plasztikus anyag, árnyalatos színek, kifogyatlan alakítás álltak rendelkezésére.” (Föld és Ég 1912. évi kiadás I/1.)
Felhasznált és ajánlott irodalom Prohászka Ottokár: Föld és ég (Esztergom 1912.) Pierre Theilard de Chardin: Az emberi jelenség (Budapest. 1980.) Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka az alkotó (Székesfehérvár 2000.) Dudich Endre-Kiss Miklós: Föld és Ég - Geológia és teológia (Természet Világa 2008. július) Szabó Ferenc: A rejtett Isten útjain (Róma 1980.) Szabó Ferenc: Lélekben és igazságban (Róma 1986.) Szabó Ferenc: Napfogyatkozás (Róma 1991.) Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége (Budapest 2006.) Paul Davies: Isten gondolatai (Budapest 1980.)
38
Húsvét ünnepén
– Ön, nem mint kívülálló, hanem mint keresztény ember mit gondol Jézus Krisztus szenvedésérŐl és feltámadásáról? – Máté evangéliuma szerint Jézus Krisztus utolsó szavai kereszthalála előtt: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál
el engemet?” Isten fia földi emberként szenved és retteg az elmúlástól. Ember, aki földi élete utolsó pillanatában úgy érzi: magára maradt; ember, aki tudja: boldog-szomorú életét maga mögött kell hagynia, már nincs visszaút, és el kell indulnia az ismeretlen felé. Lukács evangéliuma szerint Jézus Krisztus utolsó szavai kereszthalála előtt: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Jézus hívő emberként, életáldozatával köszöni meg földi életét az Úrnak, égi atyjának. János evangéliuma szerint Jézus Krisztus utolsó szavai kereszthalála előtt: „Beteljesedett!” (Consummatum
est: Elvégeztetett!) Jézus Krisztus földi útja végéhez ért: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem.” Jézus Krisztus helyettünk, földi létünkben tévelyegve bolyongó emberek helyett szenvedett kínhalált, értünk halt meg a keresztfán. Jézus Krisztus kínhalála előtti utolsó szavai – gyerekkorom óta lelki, szellemi útitársam, ma már mindennapi olvasmányom a Szentírás – azt jelentik: a halálom előtti utolsó pillanatot majd akkor tudom boldogan, bölcsen, szenvedve, de megnyugodva megélni, ha tiszta lelkiismerettel elmondhatom: Elvégeztetett! Másokért éltem, másokat szeretve éltem és így beteljesedett az életem. És mint a zsoltáros rettegve és örülve költözöm az ismeretlenbe. – A mai politika sokat foglalkozik a kisebbségek ügyével, nem csupán vallási szempontból. Ön mit gondol, milyen érzelmek vonulhattak át a napjainkban többször támadott zsidó népen, ami egy rabbi (Jézus) halálra adását okozhatta?
39
– Nem vagyok sem politikus, sem teológus. Feleségem felmenői között van magyar, német, zsidó származású, apai nagyanyám szlovák, nagyapám magyar nemesi eredetű, anyai nagyanyám dédapja arab, nagyapám dédapja horvát. Evangélikus vagyok, feleségem katolikus. Mindketten magyarok vagyunk. A nyolcvanas években, amikor a Gondolkodó magyarok sorozatot szerkesztettem, természetesnek tartottam, hogy írásaimban rendszeresen idézzem a Szentírást, mint az emberi bölcsesség évezredes kincsestárát. Pannonhalmán katolikus misén veszek részt, Sárospatakon református istentiszteleten, Kiskőrösön vasárnap délelőtt az evangélikus templomban imádkozom. Boldog vagyok, ha Telenkó Miklós sárospataki görögkatolikus parókussal beszélgethetek, ha a Tihanyi Apátságban bencés szerzetesekkel, Domonkos atyával, Adalbert atyával elmélkedhetem a világ dolgairól, ha Virágh Sándor református tiszteletessel vitatkozom. Amikor 1982ben Apáczai Csere János írását jelentettem meg, a zsidó hitközségben kerestem fel Schőner Alfréd rabbit, segítsen a magyar szövegbe ékelt héber mondatot pontosan lefordítani. Nemrégiben óra hosszat beszélgettem a budai moszlim mecsetben a templom egyházi vezetőjével. Tanulságos beszélgetés volt. Kifejtette, hogy ők, a moszlim hitűek tisztelik Mózest és Jézus Krisztust, mint Isten, azaz Allah korai prófétáit. Az ő munkájukat teljesítette be Mohamed, az igazi, az utolsó próféta. Amikor jó pár évtizede a Koránt olvastam, őszintén meglepett az ószövetségi tör-
40
ténetek sajátosan átalakított szövege. De az Újszövetség is újrafogalmazta és újraértelmezte az ószövetségi próféták szavait, jóslatait. Nem vagyok teológus (őszintén bevallom: nem igazán érdekel a teológia), olvasó, gondolkodó emberként értem, miért érezte az egyistenhívő zsidó nép – évezredekkel ezelőtt! –, hogy a zsidóság Isten kiválasztott népe. De számomra Jézus Krisztus élete és halála, az Újszövetség épp azt jelenti: nincs Istennek kiválasztott népe, Jézus Krisztus minden emberért, az emberiség megváltásáért halt kereszthalált. Bölcs zsidók, bölcs keresztények, bölcs moszlimok ezt tudják. Az elvakultak, az ostoba percemberek ezt képtelenek felfogni, megérteni. Sajnálom azokat a keresztényeket, akik az Ószövetséget, sajnálom azokat a zsidókat, akik az Újszövetséget nem veszik a kezükbe. Szegények maradnak. És soha nem lesz övék a mennyek országa. – Ahogy egy zenész többet hall egy szimfóniában, mint egy átlagember, úgy Ön is többet olvas ki a Biblia soraiból íróként, történészként, mint bármely más Szentírás olvasó? – Az előbb úgy fogalmaztam: a Szentírás az emberi bölcsesség évezredes kincsestára. Kimeríthetetlen kincsestár; rajtunk múlik, hogy e szellemi birodalomban bolyongva mit értünk meg, mit élünk át az isteni üzenetből. Reggelente, ha nem kényszerít rohanásra az élet, amíg teázunk, feleségemnek felolvasok a Bibliából. Mostanság Izaiás próféta könyvét. Néha néhány oldalt, néha csak néhány verset. Mert megállunk, hangosan gondolkodunk,
visszalapozunk, újra olvasunk egy-egy korábbi szakaszt, töprengünk a szavak értelmén, beszélgetünk. Amikor a 43. rész első verséhez értünk – „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.” –, letettem a könyvet, és sokáig hallgattunk: együtt töltött boldog harminc évünk után megkötött egyházi esküvőnkön e két sort kaptuk útravalóul eskető papunktól. A Szentírás kincsestár: mindennapi erőforrás. – Úgy érzékeltem többször is, hogy nagyon mélyen ismeri a Bibliát. Melyik életszakaszában kezdte ezt a tudást elsajátítani? – Hétéves koromban egy évig a hűvösvölgyi evangélikus árvaházban éltem. Édesapámtól rám maradt Károli Bibliámból olvastam minden este az imaórán közösen átélt szöveget. Akkor lett örökre társam e mára már megkopott, újrakötött, ceruzajelzésekkel zsúfolt Biblia. Úgy emlékszem, akkor (lehet, hogy később, de ez nem fontos) vésődött belém az édesapám által aláhúzott néhány sor Máté evangéliumából: „Ki mindvégig megáll, az megtartatik.” Életem nehéz pillanataiban az édesapám hitéből öröklött evangéliumi szavakból próbáltam erőt meríteni. – Milyen hatások érték a Szentírással kapcsolatban az életben? KitŐl tanulta a Szentírás szeretetét, tiszteletét? – Az evangélikus árvaházban 19491950-ben Zsuzsanna nővér vigyázott ránk. Két könyvem volt, apám Bibliája és Edmondo de Amicis Szív című „gyerekkori” naplóregénye. Esténként, elalvás előtt Zsuzsanna nővér nekem mindig fölolvasott egy fejezetet a regény-
ből, és a szokványos, kötelező esti ima helyett nekem kellett egy-két verset fölolvasni a Bibliából. Természetesen arra már nem emlékszem, hogy mit olvastam, de lelkemben elevenen él mint képpé szilárdult élmény: Zsuzsanna nővér ül az ágyam szélén, én –kezemben a Biblia – hangosan olvasok néhány verset, aztán Zsuzsanna nővér leoltja az ágyam fölötti lámpát és a sötétben édesanyám helyett megsimogatja az arcomat. A Biblia és a regény mindig a párnám alatt aludt – velem együtt. – Milyen alapon választotta ki a képeket, amelyek iskolánk auláját díszítik? – Történetünk Kárpáti Tamással régen kezdődött, lassan harminc éve. Először, és hosszú időre utoljára 1985ben találkoztam Kárpáti Tamással a Magyar Televízió stúdiójában. A Szó, kép, zene című műsor vendége Ruttkai Éva volt, aki barátait hívta maga köré vendégkoszorúnak: Fodor Tamás színész-rendezőt, Fazekas István színészt, Szoboszlay Sándor színészt, Perényi Miklós gordonkaművészt, Kárpáti Tamás festőművészt és mint íróféle embert – és családtagot – engem. Korábban többször említette Kárpáti Tamás nevét Éva, dicsérte csodálatos képeit, de többet a festőről nem tudtam, munkáit nem ismertem. A stúdió falait Kárpáti Tamás festményei díszítették: megbűvölten bámultam képkeretek közé kordázott sejtelmes álomvilágát. Éva hamar halála 1986-ban eltörte dédelgetett álmát, s aztán feleségemmel mi is csak álmodoztunk arról, hogy egyszer majd otthonunk falán Kárpáti Tamás festmény ékeskedik.
41
Múltak az évek. Erre-arra kacskaringózott a világ, kettőnk élete is közös boldogságban, közös gondban hullámzott hol fent, hol lent. 2011 szeszélyes tavaszán Győrben egy színházi munkám befejezetlenül félbeszakadt, hirtelen sok lett körülöttem a baj, betegség, a laposodó pénztárca, és épp ezt a pillanatot éreztük asszonyommal alkalmasnak arra – „Emeljük fel lelkeinket!” –, hogy huszonöt év után telefonon felhívjam Kárpáti Tamást és emlékeztessem negyedszázaddal korábbi találkozásunkra. Kértem, mondja meg, mikor látogathatjuk meg műtermében, mert feleségemmel szeretnénk képet vásárolni. Nem, nem vagyunk gyűjtők – dadogtam –, csak szeretnénk, ha otthonunkban minden reggel egy Kárpáti Tamás festményen villanna meg először a napfény – és a tekintetünk. Időpontot egyeztettünk, és néhány nap múlva kikocsiztunk Szentendrére, barátságos remetelakába. Rakosgatta elénk a képeket. Gyors egymásutánban végignéztünk vagy húsz festményt, tíz perc múltán döntöttem – és hallgattam. Tamás a már látott képeket most újra szép komótosan az állványra helyezte, feleségem járkált, nézelődött, töprengett, egyik-másik képet újra és újra az állványra rakatta. Néha besütött a nap. Boldog szemlélődéssel telt el majd két óra. Tamás mesélt, magyarázott, a lámpákat igazgatta; feleségem hosszan gondolkodott; én boldogan hallgattam.
42
Aztán a második óra vége felé aszszonyom rám nézett és rámutatott az állványon fénylő festményre. – Ezt szeretném! Azt választotta ki, amelyiket lélekben én már két órája hazavittem. – A címe – mondta Tamás – Szelíd sebek. – Szerintem Angyali üdvözlet – replikáztam. – Őrző angyal – döntötte el a kérdést feleségem. Már csak a vásárlás formális része volt hátra. A festmény ára után érdeklődtem, Tamás mondott egy összeget, elfogadtam. – Természetesen – kezdtem magyarázkodni – most nincs nálunk ennyi pénz, és csak két hónap múlva tudjuk megvenni a festményt, de kérjük, őrizze addig, komoly vevők vagyunk, május végén jelentkezünk. – Jó, persze, nem gond – mondta halkan, magától értetődően Tamás –, vigyék el nyugodtan most, majd májusban kifizetik. Így kezdődött barátságunk Kárpáti Tamással, akit negyedszázaddal korábban ismertem meg és akinek második találkozásunk után örökre adósa maradtam. Nem pénzzel, természetesen. A festményt boldogan hazavittük, 18. századi gyönyörű parasztbarokk pohárszékünk fölött azonnal megtalálta a helyét, s ha délutánonként karosszékeinkben üldögélve teázunk, mindig meghatottan pillantunk fel Őrző angyalunkra. Sötétszürke gomolygásban felsejlő titokzatos angyalarc – mint fehér füst dereng körülötte a végtelen: Angyali üdvözlet.
Elmúlt egy év. Boldogan válogattam Tamás műtermében a képeket, készültem a győri kiállításra. Semmi előzetes elképzelésem nem volt. Tamás rakosgatta elém a képeket. Ez igen, ez nem – amely kép első látásra megérintett, azt választottam ki, tizenhét festményt. Amikor a kiállítás megnyitása előtti napon a helyszínen kicsomagoltuk a képeket, arra gondoltam: fénysorrendbe állítom Tamás keretezett álmait. Két alapvető tónus uralkodik Tamás képein: szürkén-feketén-barnán gomolygó köd és narancssárga-vörös izzású fénycsóva. A hosszú fal elé támasztottam a képeket, az első a legsötétebb, az utolsó a legfényesebb; tizennégy kép. Akkor már tudtam: ez a tizennégy stáció. A szemben lévő rövid falra került még két kép. Egy kép „visszamaradt”. Fölkerültek a képek a falra, és este kezdtem sorrendben papírra vetni a képek Tamás adta címeit. Van csoda: a címek – anélkül, hogy erre egy pillanatig is gondoltam volna – szép sorrendben kiadták a stációk szimbolikus címeit. Csak a tizenharmadik festménnyel volt gondom. Eredeti, Tamás adta címe: Zsálya. Nem tudom, milyen a zsálya, Tamás azt mondta: e szó hangulatát érezte rokonnak a képpel. Feleségem szerint a kép címe: Kalapos hölgy egy útszéli kereszt előtt. Számomra ez a kép akkor és ott az utolsó előtti stációt jelentette: A hatodik óra. Ideiglenesen ez lett a festmény címe. Aztán örökre: a kép – állandósult boldogság – egy éve már otthonunk falán hirdeti minden nap a feltámadás bizonyosságát.
– A feltámadás stációja két képet is kapott. Van ennek valami szimbolikus jelentése? – Nincs. Két gyönyörű kép. A feltámadás élményét sokféleképpen élhetjük át. Ha az a keresztfal hosszabb lett volna, és Tamás több festményt hozott volna…
– Olyan sokrétű műveltséget érzek a szavai mögött. Honnan, hogyan sikerült ilyen szintű tudásra, ismeretre szert tenni? – Öreg vagyok. Sokat olvastam. És nagyon sokat dolgoztam. Olvasmányélményeimből az rögzült bennem mélyebben, alaposabban, amit munka közben, munkámhoz olvastam. Az emberrel hosszú élete során sok minden történik, és sok mindent elfelejt. Amit
43
alkotás – írás, rendezés, tanítás – közben olvas, az az ismeret mélyebben gyökeresül az emlékezetben. Kárpáti Tamás festményeinek szellemi üzenetét sem fogom már e kiállítás megrendezése után elfelejteni. – Melyik művészet áll a legközelebb Önhöz és miért? – A velencei Teatro Fenicében a színház, a Magyar Állami Operaházban az opera, a firenzei Uffiziben a festészet, New York utcáin az építészet, a bécsi Musikverein csodás nagytermében a muzsika, könyvtárszobámban az irodalom; minden, ami megérinti az eszemet és a szívemet. – Van példaképe? – Nincs. Nem is volt. Mindenki arra érdemestől tanulni, senkit nem utánozni – ifjúkorom óta így gondolom.
44
De nagyon sok jeles szellem van, akit tisztelek, becsülök, szeretek. Múltkóstoló és Főhajtás című esszéköteteimben sokukról írtam. És sokan vannak, akikről még szeretnék írni: megköszönni nekik a szellemi útravalót, amit kaptam tőlük. – Az idei Húsvét után milyen gondolatokkal van megtelve a lelke? – Tamás, a hitetlen kételkedik. Nem hiszi, hogy Jézus feltámadt. S amikor Jézus neki sebeit mutatja, térdre borulva csak ennyit mond: „Én uram, én Istenem!” Jézus válasza számomra Húsvét örök tanulsága: „Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog aki nem lát, és mégis hisz.” Aki az eszével érzi és a szívével érti ezt az isteni kinyilatkoztatást, az érti Húsvét szent titkát. Szeretném hinni, hogy értem.
Az egyházmegyei családi nap programsorozatának részeként adják át a Szent Gellért-díjakat a Győri Egyházmegye oktatási intézményeiben dolgozó, arra érdemes pedagógusoknak.
Szent Gellért-díj Dr. Ottófi Rudolfné, a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ óvodavezetője a Szent Gellértdíj arany fokozatában részesült. 2000 óta az intézmény dolgozója, az óvoda megszervezője és kezdetektől vezetője is. Az elmúlt tíz esztendőben az intézményt a város egyik legjobb és legkeresettebb óvodájává tette. Gondosan ügyel a nevelés magas színvonalára és a keresztény értékrend átadására. Török Zsuzsanna, a győri Prohászka Orsolyita Közoktatási Központ történelem tanára ugyancsak a Szent Gellért-díj ezüst fokzatában részesült. Éveken át az intézmény igazgatóhelyettese volt. Szakmai munkáját mindig hűségesen és igényesen végezte, a gyermekeket nagy szeretettel nevelte.
Tóth Ferencné (Szent Gellért-díj, ezüst fokozat) a győri Prohászka Orsolyita Közoktatási Központ óvodapedagógusa. Az alapítás óta az óvoda nevelője. Gondoskodó szeretete, tü-
relme, hite volt az, ami meghatározta munkáját. Fáradhatatlan vidámsága, ötletgazdagsága, embersége gazdagította az óvoda közösségét. Példakép szerepre nem készült, de akaratán kívül példaképpé vált hitben, emberségben és szakmaszeretetben. Zilahi-Szabó Imréné (Szent Gellértdíj, ezüst fokozat) a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ matematika és informatika tanára. 1993-tól, az alapítástól kezdve, az intézmény oktatója. Kiemelkedő szerepe volt az informatika megalapozásában és fejlesztésében. Komoly sikerei voltak a különböző szaktárgyi versenyeken, ugyanakkor nagy türelemmel és szeretettel fordult minden tanítványa felé, aki segítségét kérte. Élete kerülte a feltűnést, mégis mély, pozitív nyomot hagyott munkatársaiban. Mély hitéből forrásozó életvitele és pedagógiai munkája példa értékű. Köszönjük szolgálatukat, és gratulálunk a díjhoz!
45
2012. november 5-én 11 órakor intézményünkben volt Magyarország hivatalos karácsonyi bélyegének bemutatója. Ez év karácsonyán, Udvardi Erzsébet festőművész Angyalos Madonna című képe került a bélyegre. A Magyar Posta első napi bélyegzőt adott ezen a napon, a helyszínen. A bélyeget Barsi Balázs ferences szerzetes mutatja be a diákoknak és a jelenlevőknek. A bemutatón megjelent Böjte Csaba ferences szerzetes is.
Jakab Gábor Karácsonyi
bélyeg
Adventi gondolatok – Miben segíthet egy bélyeg adventi készülŐdésünkben? Barsi Balázs: – Udvardi Erzsébetnek ez a csodálatos bélyege, az eredeti az a sümegcsehi templomban van, a Boldog John Henry Newman templomban, abban segít, hogy a karácsonyból ne veszítsük el a lényeget. Mert a karácsony nem a szeretet ünnepe, nagy tévedés, hanem a Mi Urunk Jézus Krisztus test szerint születésének az ünnepe. Ez van a misekönyvben. Tehát nem akármilyen szeretetnek, hanem annak a szeretetnek, és ami abba az erőtérbe befér. Valahogy sugározza ez a csodálatos alkotás, ez a liturgikus, templomba való alkotás azt, hogy itt az örök ige, az Isten lett emberré. Ez a karácsonyra való fölkészülés. – Mit gondol mi karácsony üzenete a mai ember számára? Böjte Csaba: – Isten szeret bennünket és azt gondolom, hogy ennél szebben, mint amikor valaki feláll, eljön hozzánk, bekopogtat hozzánk, ennél
46
jobban nem lehet kifejezni, azt hogy te fontos vagy számomra, én bízom benned, én örömmel vagyok veled. Maga azt a tény, hogy a védtelen kisgyermekként a kezünkbe adja Isten magát, azt jelenti, hogy ő meg van győződve arról, hogy az emberiség jó, hogy mi jók vagyunk, hogy képesek vagyunk a gyermekre gondot viselni, hogy „itt vagyok, ha tisztába raktok tiszta leszek, ha ennem adtok jóllakok” – ez az isteni bizalom nekem nagyon-nagyon sokat jelent. – Hogyan határoznák meg a művészet lényegét? Barsi Balázs: – A művészetet nem lehet megúszni művészettel. Az nem az, hogy valaki tehetségesen rajzol vonalakat, az sokkal több, az emberről mond el olyan dolgokat, ami elmondhatatlan szavakban. Vagyis az, hogy nyitott a végtelenre. Ebbe belefér minden. Belefér az emberi bűn, a gyalázat, a szenvedés, a halál, de ezt úgy mondja el, mint annak az embernek a bűnét, szenvedését, halálát, aki nyitott
a végtelenre, akinek kapcsolata van Istennel. Vagy, ha úgy tudja, hogy nincs, akkor egy Blaise Pascallal élve, egy istenvákuumot hordoz a szívében. Böjte Csaba: – Minden művészt nagyon nagyra tartok. Úgy van, hogy egy-egy vidéken, ahol azt gondolom több művész is élt, vagy költő, Angilában vagy Németországban vagy máshol – az ember sétál az úton és azt látja, hogy még a házak is szinte egymásra rímelnek, mint a költészetben a szavak. Összeállnak, egészet alkotnak. A mi vidékeinken ugye azt látjuk, hogy az egyik ház az ilyen, a másik olyan, aztán amolyan, tehát hogy nincs harmónia abban a tájban, nincs harmónia abban az utcában. Az emberek öltözetében is ugyanezt érezni, a gondolataiban, a cselekedeteiben, hogy nincs költészet. Én azt hiszem, hogy nagyonnagyon fontos lenne, hogy hiteles művészeink sokkal bátrabban álljanak ki. – Balázs atya sok éve dolgozik Udvardi Erzsébettel. Milyen az Ő művészete? Barsi Balázs: – Udvardi Erzsébet nemcsak azt festi meg, amit ő fel tud fogni a kereszténységben, hanem az
egész keresztény hitet festi meg. S hogy ez hogy lehet? Úgy, hogy hisz az egy szent katolikus egyetemes apostoli egyházban, tehát azt vallja, hogy Krisztus alapított egy közösséget, amelynek tagjai rettenetesen gyarlók lehetnek, de ő nem hagyja el. Tehát, hogy a mélyén a föltámadt Krisztus és az Egyház van kapcsolatban. Ha valaki ezt nem hiszi, hanem csak a kereszténységből bizonyos tanokat vesz ki és összerakja, hát akkor abból egy egészen más vallás jön ki. Ezt érezni kell. Ez a Sensus Catholicus, Sensus Liturgicus érzés van Erzsébetben és tudja azt, hogy a templomban az egész hitet kell kifejezni. Erre alkalmas az arany és az ezüstnek egy olyan kezelése, amit egyedül ő fedezett fel. Hogy nem fém felületet csinál, nem aranyoz, hanem egy mozgalmas hátteret alkot.
47
A Kaláka együttes adott ünnepi koncertet 2012. november 21-én iskolánkban. Két műsorral készültek. 9:45 órától a kicsiknek, óvodásoknak, alsósoknak énekeltek, majd 11:00-től nagyobbak hallgathatták az énekelt verseket. A koncertre szeretettel jöttek el az intézményünkbe járó diákok és családtagjaik.
Jakab Gábor
Kaláka együttes a Prohászkában – Hogy látják, az énekelt vers szerepe a mai világunkban milyen helyen van, milyen szinten helyezkedik el? Gryllus Dániel: – Azt hiszem, nagyon fontos. Az írásbeliség visszaszorul. Vannak olyan országok, ahol már nem is tanítanak kézírást; vagy ha azt mondják, hogy leírok valamit, sokaknak az azt jelenti, hogy bepötyögik a telefonba vagy a gépbe; az olvasás kultúra is, nem azt mondom, hogy teljesen visszaszorul, de a versolvasás egész biztos, hogy mostanában sokkal kevésbé általános, mint ezelőtt száz évvel. Viszont a hangzó vers szól, ahogy Kányádi Sándor bácsi mondta egyszer rólunk, amit nagy büszkén idézünk, hogy visszahelyezzük homéroszi jogaiba a Guttenberg óta szívnémaságra született verseket. Mert ugye régebben a költészet egy hangzó műfaj volt, a szavak, a hangok teste nagyon fontos a költészet szempontjából. Ha magunkban olvasunk, akkor az egy másik fajta költészet. Nem véletlen, hogy új műfajok, új stílusok keletkeztek, amik nem is apellálnak, vagy nem gondolnak arra, hogy hangosan mondják. Inkább olvassák, képversek.
48
De a költészet szempontjából az énekelt vers nagyon fontos. Radványi Balázs: – Én tudom magamról! Amikor édesanyám elszavalta, nem egyszer – még nem is voltam szinte magamnál: „lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét, aludj el szépen kisbalázs” – véletlenül Balázsnak hívnak – vagy talán
nem is véletlenül – Emlékszem az érzésre. Ez is a költészet ereje. A mindennapokban látom, ha találós kérdések vannak az ilyen-olyan tévévetélkedőn, vannak versidézetek, és ha a megfejtő járt mondjuk Kaláka koncerten vagy valami más ilyen irodalmi eseményen, ahol a versé a főszerep, akkor onnan tud idézetet meríteni. De egyébként, ha azt mondanám, hogy a világot járva azt lát-
juk, hogy a távolba szakadt magyarság, vagy a már ott születettek, vagy akik dolgozni mennek ki, milyen fogódzkodót jelent nekik az a memoriter, amit megtanultak versben, magukkal vittek, továbbadják. Ez a mi feladatunk is, hogy továbbvigyük, továbbadjuk. A vers erején kívül, még van egy titkos fegyverünk, a zene ereje. A kettő összeadódva talán egy kicsit jobban hat, üt. Bencze Gábor: – Jó dolog együtt énekelni. Mi is otthon, ha éppen nem dolgozunk, mindig a család leül, mindig együtt gyertyát gyújtunk és előkerülnek – nálunk vannak katolikus, református családtagok – akkor ott énekelgetünk az advent vasárnapok estéjén. – Karácsony elŐtt beszélgetünk. Melyik a kedvenc karácsonyi dala, amit énekelnek? Ha ilyen személyes kérdést fel lehet tenni. Gryllus Dániel: – Sokféle karácsonyi ének van, vannak intimebbek, vannak ujjongóbbak, talán ami a szívemhez legközelebb áll, amit a karácsonyi kislemezünkön – nem azon a régin, hanem az újon – Ím jászlad mellett térdelek című Bach dallam, amit egy előtte 80 évvel élt költő, pap versére írt. Nagyon szeretem. Ezt nem is egyházi éneknek szánta, hanem egy dalgyűjteményben – vallásos dalok ez volt a címe – jelent meg és mi énekeljük a verset és mindig megérint, bár hányszor előjön, hogy „tedd jászladdá a szívedet” ahogy a dalban van. – Karácsonyhoz teljes mértékben hozzátartozik az énekszó? Bencze Gábor: – Nekünk van 25-én egy klubunk és ott szenteste utáni nap egymásnak is csinálunk meglepetést a Kalákán belül, mindenki készül valami-
vel. Most nekem is, az egyik gyerek, aki képzett zenész csinált egy nagyon szép verset, még a Kaláka sem tudja, még én sem ismerem, de majd fogok benne bőgőzni. Radványi Balázs: – Vissza kell mindig a családhoz menni. Tavaly volt a család esztendeje, most a hit esztendeje van. Ugye a karácsonyi áhítathoz hozzátartozik a gyertyagyújtás, a csillagszóró fényének bámulása, az ajándékokra való csodálkozás. Még elmélyültebb, hogyha ahhoz olyan útravaló dalok vannak, ha még nem is értjük a szövegét pontosan. Rólam mesélték a szüleim, hogy „Hol Betlehembe síelve mentem” énekeltem. Ott nem nagyon volt hó, de a síelésről meg hallottam – hát mekkora voltam, kicsi. Tehát a családnál kezdődik, aztán majd megint a családnál végződik, hiszen a mi gyermekeink is, nemcsak a karácsonyfánál, de iskolai ünnepélyeken vagy közösségekbe magukkal viszik a dalt, és az advent alatt énekelve ünnepelnek.
49
Az Országgyűlés elnöke 2012. március 14-én köszöntő beszédet mondott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére megtartott ünnepségen intézményünkben.
Kövér László beszéde Főtisztelendő Püspök Úr! Tisztelt Emlékező Iskolaközösség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatal Barátaim! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindannyiukat ezen a csodálatos ünnepen, és köszönöm, hogy meghívtak maguk közé, hogy együtt emlékezzünk. A múltat jelenné tenni, ünnepelni jöttünk ma ide. Felidézni azt, amikor a hosszan elhúzódó tél után az élet végre utat tört magának. Amikor a hótakaró, a jégpáncél alatt már gyűlni kezdett az életerő, hogy az első meleg nap, az első napsütés hatására a vékony kis hajtás egyszer csak áttörje az őt látszólag reménytelenül elfojtó leplet, és kibomoljon, virágba szökkenjen. Hét nemzedéknyi idő. Ennyi választ el bennünket a leghíresebb március 15énktől, a sorsfordító áprilisi törvényeinktől és a császár olmützi alkotmányától. Hét nemzedéknyi idő telt el a tavaszi hadjáratban kivívott győzelem és a Világosnál elszenvedett vereség, Buda dicsőséges visszavívása és Komárom várának reményvesztett feladása óta. És hét nemzedéknyi idő a debreceni Nagytemplom falai között kimondott függetlenség és az aradi sáncok árnyékában ránk nehezedő alávetettség óta. A hét különleges szám nekünk, ma-
50
gyaroknak: nem véletlenül beszél a magyar történetírás hét törzsről és hét honfoglaló vezérről, hétmagyarról. Az sem véletlen, hogy a népmeséink alapszáma is a hét. Gondoljunk csak a hétfejű sárkányra, hétmérföldes csizmára, hetedik határra, hetedik mennyországra, hét fivérre, hét nővérre, hétpecsétes titokra vagy hetedhét országra szóló lakodalomra. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a régi magyarok hite szerint a hetedik gyermek a legtehetségesebb és a legszerencsésebb: minden hetedik évben kincset talál. De vajon mit üzen nekünk, az 1848/49-es forradalom hetedik nemzedékének, a „hetedik gyermekeknek” a magyar szabadságharc története? Milyen kincset rejteget a számunkra? Mit láthatunk magunk mögé, a múltunkra pillantva több mint százhatvan esztendő távolából? Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Diákok! A szabadságharc a romantika kora, a heves érzelmeké, ezért 1848-49 története sem véletlenül a végletek története: győzelem és vereség, dicsőség és megaláztatás, függetlenség és rabság. És mindez öt hónap leforgása alatt. Igen, ez alatt az öt hónap alatt megjártuk a mennyet és a poklot, a húsz hét alatt ré-
szünk volt az üdvösségben és a kárhozatban, a száznegyven nap alatt felemeltettünk, hogy annál nagyobbnak érezzük az alávettetést. Talán vannak, akik a magyar sors tragédiáját olvassák ki ezekből a számokból. Azt, hogy nekünk, magyaroknak végül semmi sem sikerült. Mert hiába küzdöttünk meg hősiesen a győzelemért, végül csak vereséget szenvedtünk. Hiába vívtuk vissza az országot magunknak, végül csak elvették tőlünk azt. Hiába szereztük vissza a szabadságunkat, végül csak rabság lett belőle. Igen, hangzik – a gondolatsor végén – a következtetés: vesztes nép vagyunk. A hiábavalóság nemzete. Mert minden tettünk, minden cselekedetünk, minden diadalunk, amire büszkék lehetnénk, hiábavaló volt. De vajon így van-e mindez? Vajon igaza van-e azoknak, akik a történelem nagy pillanataitól is – csakúgy, mint a hétköznapok küzdelmeiben – egyedül a lát-
ványos és azonnali sikert fogadják el eredménynek? Nem csupán arról van-e szó, hogy olyasmit kérünk számon a múltunkon, ami korunk egyik jellegzetes problémája: a gyorsan megtérülő és látványos hasznot? Hiszen, ami nem hoz azonnali és kézzelfogható profitot, az ma mindenestül hiábavalónak tűnik. Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek! Valljuk be, hogy a történelmünk nem szemlélhető úgy – bármennyire is szeretnék egyesek ilyennek láttatni –, mint egy gazdasági vállalkozás, amelyről világos képet ad a bevételek és a kiadások egyenlege. Gondoljunk csak bele: hol lennénk mi, magyarok, ha 1849-ben, a világosi fegyverletétel után az előttünk járó nemzedékek úgy zárták volna le a nemzeti történelmünk főkönyvét, hogy most már nem éri meg magyarnak lenni? Mi lenne velünk ma, ha azzal a tapasztalattal
51
tértek volna haza a honvédek, hogy bizony ráfizetés ragaszkodni a magyarságunkhoz, hiszen túl nagy kockázatot vállaltunk, belebuktunk, ezért jobb mihamarabb túladni a veszteséges bolton? Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves diákok, a történelem, 1849 története nem a számokból, adatokból kiolvasható, kiszámítható és matematikai műveletekkel kifejezhető logikára oktat. Hanem arra, hogy a történelem szabálytalan, mert az érző, álmodó, álmaiért áldozatot is vállaló, és önmagát, emberi mivoltát meghaladni is képes ember alkotása. Arra oktat, hogy az életünkben vannak olyan kapcsolataink – és azt gondolom, ezek vannak, ezek kellenek, hogy többségben legyenek –, amelyek nem a haszonelvű mentalitáson alapulnak, ezért nem lecserélhetőek, ha ez a partnerség éppen nem nekünk kamatozik. Ilyen a hitünk, a családunk és ilyen a nemzeti hovatartozásunk. És arra oktat, hogy – szemben az üzlet világával, ahol egy csődbe ment vállalkozás nyomtalanul képes eltűnni és örök feledésbe merülni – a történelemben még a legkeserűbb bukásnak is következménye van, a legreménytelenebb időszakok hasztalannak tűnő kitartása is egyszer eredményt, gyakran fényes győzelmet hozhat. Ha nem így lenne, akkor nem kényszerült volna az udvar alig két évtizeddel a bukás után kiegyezésre. Ha nem így lenne, akkor 1956. november 4-ét, a forradalom eltiprását nem követte volna 1990 áprilisa, az első szabad választások. És ha nem így lenne, akkor a mostani erőfeszítéseink is hiábavalóak lennének.
52
Bármilyen furcsán hangzik, éppen az 1848-49-es szabadságharc katonai sikereiben láthatjuk igazán, hogy mi mindent köszönhetünk a hideg számítást, megfontolást nélkülöző emberi tulajdonságoknak: az első pillantásra ésszerűtlennek tűnő bátorságnak, a lehetetlenséget célzó vállalkozó szellemnek, a tétovázást nem ismerő önfeláldozásnak. A Guyon Richárdoknak, akik a kiúttalan helyzetből is megtalálták a kivezető ösvényt: mi lett volna a honvédsereggel branyiszkói-áttörés nélkül? Az olyan névtelen hősöknek, mint a szolnoki diadal egyik dobosa, aki visszakiáltott a támadást leállítani szándékozó parancsnoknak: „én nem retirálom, én verem a sturmot.” Így, ennek a makacs, engedetlen dobosnak köszönhetően rohanta meg szemből és foglalta el az ágyúkat a zászlóalj. A Leiningen-Westerburg Károlyoknak, akik a halál közelségében is elég bátrak voltak ahhoz, hogy ne féljenek. „Sohasem éreztem oly mélyen, hogy sorsunk Isten kezében van – írja a magyar szabadság aradi vértanúja a győztes tápióbicskei csatáról: „ezen a napon nem törődtem a golyók süvöltésével és zúgásával, úgy éreztem, hogy nem történhet semmi bajom.” Ezt üzeni nekünk a múltunk, erre tanít bennünket 1848-49 története. Ahogy kiváló költőnk, Illyés Gyula fogalmaz: „A magyarság magatartása ésszel föl nem fogható, kívül esik a józan, az érdekeket, a következményeket latolgató gondolkodáson. Létét vakmerő harcainak köszönheti.” Majd így folytatja: „A higgadtságáról, szemléletéről híres nemzet látja, hogy ne-
kiugrása csak kudarccal végződhet, s mégis újra és újra nekiugrik Góliátnak. Történelmünk nem logikára oktat. Arra oktat, s ez benne a vigasztaló és magasztos, hogy nemzetek életében olyan fogalmaknak is van értelme, mint bátorság, merészség, ideákhoz való ragaszkodás.” Tisztelt Ünneplők! De vajon a bátorság, a merészség és az ideákhoz való ragaszkodás önmagában véve elegendő lenne-e ahhoz, hogy idővel a vereséget győzelembe, a bukást diadalba, az elnyomást szabadságba fordítsuk? Aligha. Kell, hogy legyen a Góliátnak eső bátorságon, a következményeket figyelmen kívül hagyó vakmerőségen túl még egy titok, ami miatt annyi vitázó történelem-boncolás mellett ezt az ünnepünket olyan nagy egyetértéssel szeretjük, amiért vele ilyen szoros kapcsolatot ápolunk, amiért hozzá
ennyi érzelem, ennyi történet kötődik, és végül – de nem utolsó sorban – amiért ma is minden pontját, célkitűzését vállaljuk. „Velünk van Isten és az igazság!” – írta Kossuth a Jellasicsot üldözőbe vevő magyar katonáknak szóló, buzdító kiáltványában. És hét nemzedék óta mindenki így is érzi: nálunk volt az igazság. Igen, kedves diákok, velünk volt Isten és nálunk az igazság, mert a mi forradalmunk nem felfordulást, rombolást, nem tömeggyilkosságokat jelentett, mint a francia jakobinusok terrorja, akik úgy hitték, csak a társadalom és intézményeinek teljes lerombolásával, emberek ezreinek kiirtásával lehet új világot teremteni. 1848 márciusa nem rombolt porig semmit, változást követelő indulataival, sebészi pontossággal csak addig ment el, amíg bevégezte küldetését, s máris hozzáfogott az építkezéshez, az új élet kialakításához. 1848. március 17-én az egyik pesti újság publicistája azt találta írni, hogy a két nappal korábbi Magyarországot valójában egy teljes évszázad választja el új énjétől. A változás valóban elsöprő volt és szinte azonnal végbement. Hiszen nem egészen egy hónappal a márciusi események után már szentesítve készen álltak az alkotmánnyal is felérő áprilisi törvények, amelyek évszázados zsibbasztó kötelektől szabadították fel az országot. Modernizálták és függetlenítették annak jogrendjét és államszervezetét, a feudális, rendi világból nagyot léptek egy korszerű, polgári világ felé.
53
Kedves Ünneplők! Jól tudjuk: a nagy teljesítményekhez a legtöbbször rendkívüli képesség, különleges tudás és főképp tehetség kell. Feltalálni valamit, sportsikert elérni, egy jó regényt megírni csak tehetséggel lehet. Az igazság az, hogy a forradalmakhoz nincs szükség különösebb tehetségre. Nem kell rendkívülinek lenni, természetfeletti erővel bírni. A forradalomhoz pusztán elszánás kell. A kormányzás viszont teljesen más. A forradalmakat dühös emberek robbantják ki, egy ország irányításához azonban higgadt államférfiak vezénylete kell. Ezt már nem lehet dühből intézni. Ahhoz nem elég a harag, nem elegendőek a hangzatos szavak, és bizony nem elég a szebb jövőbe vetett hit sem. Oda szaktudás, és a tudásban tehetség és tapasztalat kell, mely a lelkesedés élére áll. 1848 áprilisában – a Gondviselésnek hála – nem hőzöngő, gyűlölködő, boszszúért lihegő, hanem felelős, dolgozni, építeni akaró, és változtatni képes emberek álltak az ország élére. Férfiak, akik tudták, hogy nincsen előre elkészített út, csak olyan, amelynek köveit személyesen rakják le. Vezetők, akik nem mindössze a nyugati minta másolásába fogtak, hanem az ország saját pályáját keresték. Nem válságot kezeltek. Nem a régi kabátot foltozgatták, hanem új ruhát szabtak. Nem hivatkoztak a nehézségekre, nem keresték a kifogást, nem menekültek a munka elől. Azonnal cselekedtek. Jót s jól. Magyarország a 48-as tavasz forradalmi eseményei után egyetlen nyár alatt erős, jó törvényekkel megalapozott,
54
korszerű állam alapjait rakta le. Ilyen rövid időn belül sikerült gyökeresen új és minden korábbinál jobb irányba kormányozni az ország szekerét! Még a háborúskodás sem fojthatta el a kibontakozást, az új rend születését. Ugyanezen rövid idő állt rendelkezésre, hogy az ország ütőképes hadsereget állítson ki. És ez is sikerült. A magyar hadsereg minden nehézség és ármány ellenére sokáig sikerrel védte a szabadságot. Nagy tudású, erőslelkű tisztikarral, s a honvédek és nemzetőrök áldozatával. Minden esélye megvolt a győzelemre. Legyűréséhez az egyik nagyhatalomnak segítségül kellett hívnia a másikat. Kedves Fiatal Barátaim! Az emlékezőket gyakran éri az a vád, hogy bűnös módon „aktualizálnak”. Már miért ne tennék? Az ünnepek mégiscsak kikristályosítanak egy erényt, egy lenyűgöző pillanatot, s amióta világ a világ, az emlékezők e kitűntetett pontokhoz mérik a jelent. Lássuk, hogyan állunk ma 1848 eszményeihez képest? Nos, tagadhatatlan: ma az áldozatvállalást bizony sokan megmosolyogják. Pedig az 1848-ról őrzött emlékeink mind arról mesélnek: mennyien és hányféle körülményben tekintették „rongynak” saját életüket a „haza becsületéhez” képest. A nemzetőrök nemzedékeket lelkesítő honvéderényeit ma nehéz megtalálni; de legalábbis nagyon kell keresni. Ma a közhangulat nem az „itt élned, halnod kell” jegyében bátorít, hanem a „ne maradj itthon, fuss el messzire” jegyében fojtogat. Ma csak azt halljuk, hogy sokfélék vagyunk, de hogy mire
lelkesülhetnénk együtt, arról csak keveset. Pedig a közös hitet nem zártuk múzeumi tárlókba. Én azt mondom, kedves fiatalok, nézzünk bele a hősök, nézzünk Batthyány, Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Vécsey vagy Damjanich tekintetébe, és merjünk tisztán látni! A szkeptikusok, az örök kétkedők, a kicsinyhitűek azt mondják: ők egy letűnt kor lázas arcai. Mi azonban tudjuk, hogy ezek mi vagyunk. Mi vagyunk, amikor épp a helyes úton, a magunk útján jártunk. Egy francia főnemes intette egyszer a gyermekét azzal: fiam, „ne dicsekedj a famíliáddal, mert a családunk olyan, mint a krumpli – ami jó benne az a föld alatt van!” Én hiszem, hogy ez Magyarországra nem igaz, mi, mai magyarok sem vagyunk kevesebbek a régieknél. Magyarországnak ma egyetlen ellensége van: saját kishitűsége. Jó, ha tudjuk a beletörődésről és a reménytelenségről, hogy az nem a magyarok szívében termett! Ez egy ocsmány fertőzés, ami eltorzította az életünket, s amit a nemzet ezennel kivet a testéből! Ettől látjuk fásultnak, meggyötörtnek, becstelennek és javíthatatlannak a világot, ami körülvesz. De ez nem mi vagyunk! A mi hazánk egy tehetséges ország. A magyaroknak tehetsége van. Nem elsősorban a nagy, világrengető újításokhoz, a zenéhez, vagy a sorsfordító találmányokhoz, mert ahhoz közöttünk is csak keveseknek van. A magyaroknak a legnagyobb tehetsége az élethez van! Ne az ügyeskedőket, a kiskaput keresőket, a tülekedőket lássuk! Nézzük csak meg, hogyan ünnepel, hogyan szurkol, hogyan arat és szüretel, ho-
gyan dolgozik, hogyan leleményes a magyar! Magyarországnak tehetsége van az értelmes, szép és becsületes munkához. Tehetsége van a sikerhez. Ne tévesszen meg minket, ha a mögöttünk hagyott évtizedekben nem ilyennek láttuk. Mert nem a saját útját járta. A zsákutca ködös fény- és közviszonyai, az ismeretlenben való kapkodás, a tanácstalanság zavara torzíthatta el. Zsákutcában jártunk, ahová a magyarhoz méltatlan, tehetségtelen kormányzás vitt miket. Azonban minden tévútról vissza lehet fordulni! Változni csak akkor tudunk, ha nem félünk az alattunk tátongó, elnyelni kész mélységtől, hanem visszakapaszkodunk a lejtőről. Már meg is vetettük a lábunkat, az elöl állóknak pedig húzni kell a többieket, mert egész Magyarország ebbe a kötélbe kapaszkodik! Vinni kell a beletörődötteket, a kesergőket, a bizalmatlanokat, a reményteleneket is, mert belőlük lesznek a ráébredők, a megerősödők, a megnyílók, s az erőnk velük is megsokszorozódik! S nem csak belőlük, hanem a ma még csak készülődő generációk tagjaiból – belőletek is, kedves fiatal barátaim! Legyetek büszkék hazátokra, múltunkra, őseinkre, szüleitekre, nagyszüleitekre, akik megtartották ezt az országot. Legyetek jó emberek és jó magyarok! És akkor Magyarország – Kossuth szavaival – ismét olyan lesz, hogy „a pokol kapui erőt nem vesznek azon”. Szép ünnepet kívánunk mindannyiunknak!
55
Botosné Mészáros Krisztina koordinátor
Comenius Iskolai Együttmûködési Projekt 2011-2013 Sztereotípiák legyôzése Iskolánk az Európai Unió támogatásával a Tempus Közalapítványtól a Comenius program keretében 20.000 eurót (5.400.000 forint) nyert nemzetközi együttműködésre a 2011/12-es és a 2012/13-as tanévekre. A kétéves angol nyelvű programban észt, lengyel, portugál, spanyol és olasz középiskolákkal dolgoztunk együtt az egyes nemzetekről élő hamis sztereotípiák legyőzésén. Európa számos nemzet otthona. Sztereotípiák sora alakult ki az idők folyamán a különböző népekről, amelyek megakadályoznak bennünket az előítéletektől mentes gondolkodásban. Ez a projekt azt tűzte ki célul, hogy iskoláinkból olyan fiatalok kerüljenek ki, akik megértik, elismerik és tisztelik saját és más népek kultúráját, szokásait, toleránsak és együttműködőek idegen országok lakóival, illetve saját kisebbségeikkel. A két év során közvetlenül 20 diák kapcsolódott be a hat különböző országban megrendezett találkozók programjaiba, közvetve azonban legalább 100 fő vett részt a projekthez kapcsolódó tevékenységekben. A találkozók közötti időszakok sok-sok munkával teltek, amelyek előkészítették az összejövetelek témáit.
56
1.Találkozó: Brzesko, Lengyelország, 2011. október 24-27.
Résztvevők: • Botosné Mészáros Krisztina (angoltanár), • Fekete Katalin (könyvtáros) Előkészületek: • verseny hirdetése a projekt logójának tervezésére • a beérkezett művek közül a legjobb kiválasztása • prezentációk készítése iskolánkról, városunkról és Magyarországról A találkozó programja:
Időpont
Helyszín
Tevékenység
Hétfő 2011. október 24.
Brzesko
• Brzesko Csoportok megérkezése • szállás elfoglalása a hotelben.
Kedd 2011. október 25.
• Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych nr 2 w Brzesku (brzeskoi középiskola) • Wisnicz • Wojnicz • Iwkowa
• Polgármesteri és igazgatói köszöntő. Koordinátorok ismertetője iskolájukról, városukról, országukról. Korábbi projekttapasztalatok megosztása. Iskola megtekintése. Projekt témájának megvitatása. • A kastély meglátogatása idegenvezetéssel. • Szent Leonárd fatemplom felkeresése. • Hagyományos lengyel ételek kóstolása.
Szerda 2011. október 26.
• Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych nr 2 w • Brzesko • Brzeskoi kultúrház
• Projekt logójának kiválasztása. Találkozók ütemezése, gyakorlati kérdések tisztázása. Feladatok elosztása, határidők kitűzése. • Ismerkedés a várossal, szabadprogram. • Bekapcsolódás a helyi néptáncegyüttes próbájába.
Csütörtök 2011. Krakkó október 27.
2. találkozó: Maia, Portugália, 2012. március 5-10. Résztvevők: Botosné Mészáros Krisztina, Császári Ildikó angoltanárok, Járóka Dalma (10.H), Mók Donát (10.H), Reider Dóra (10.N), Vidéki Márk (10.N) Előkészületek: az utazó diákok kiválasztása a tanulók részéről bemutatkozó oldal készítése saját magukról, ezek megosztása a többiekkel a kommunikáció elindítása a projekt Facebook oldalán a portugálok által kezdeményezett társasjátékhoz 25 kérdés összeállítása Magyarország történelmével, kultúrájával, hagyományaival, politikai életével és gazdaságával kapcsolatban, minden egyes kérdéshez három lehetséges választ rendelve hagyományos, kézzel készített képeslapok küldése partneriskoláinknak, a kapottakból kiállítás szervezése az aulában
Városnézés, hazautazás.
5 kérdés megfogalmazása minden egyes országhoz, továbbá a hozzánk intézett kérdések megválaszolása (http://questionnaires.wikispaces.com/Hungary) prezentációk elkészítése: „Magyarország II. világháború utáni történelme”, „Luca-napi népszokások”, „Rábaközi népviselet”,
„Jedlik Ányos és a szódavíz” jellegzetes magyar ételek beszerzése A találkozó témája: Országaink történelme, hagyománya, kultúrája A találkozó programja:
57
Időpont
Helyszín
Tevékenység
Hétfő 2012. március 05.
Porto-Maia
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a gyerekeket fogadó családokkal.
Kedd 2012. március 06.
• Agrupamento Vertical Gonçalo Mendes da Maia Escola E. B. 2/3 da Maia (portugál partneriskolánk) • Polgármesteri Hivatal – Maia • ISMAI Egyetem
• Iskolában rendezett kiállítások megtekintése. Prezentációk bemutatása országaink kultúrájáról, történelméről és hagyományairól. Nemzeti ételek kóstolása. • Maia polgármesterének köszöntője. • Ismerkedés az egyetemmel, előadás a külföldi diákok lehetőségeiről.
Szerda 2012. máricus 07.
• Porto – Sandeman Pincészet • Porto • Serralves Múzeum • Casa da Musica
• Portói bor készítésének titkai. • Városnézés (székesegyház, központi vasútállomás). • Séta a múzeumban és kertjében idegenvezetéssel. • Vezetett látogatás az épületben és a koncertteremben.
Csütörtök 2012. március 08.
• Agrupamento Vertical Gonçalo Mendes da Maia Escola E. B. 2/3 da Maia (portugál partneriskolánk)
• Kenyérsütés, csempefestés. Prezentációk Portugáliáról. Énekkari és zenekari előadások. Megbeszélés a tanároknak. Comenius társasjáték kipróbálása. Hagyományos portugál játékok vegyes csapatokban. Vacsora a tanárok, diákok és szülők részvételével.
Péntek 2012. március 09.
• Fatima
• Rózsafüzér imádság. A templomban ima a látnokok sírjánál. Keresztút járása. • A látnokok szülőházainak és a jelenések színhelyeinek felkeresése.
Szombat 2012. március 10.
3. találkozó: Győr, Magyarország, 2012. április 16-20. Előkészületek: • egyeztetés a vendéglátó családokkal • öt olyan család bevonása a projektbe, akik fogadtak egy diákot, de saját gyermekük nem utazott,(21 külföldi érkezett, de csak 16 magyarnak volt lehetősége utazni) • Andy Warhol stílusában rajzok készítése a hozzánk érkező diákok fényképeinek, felhasználásával, majd a találkozó idejére kiállítás szervezése az aulában • a Kincsvadászat című játék kér-
58
• Hazautazás
déseinek összeállítása, amelyre Győr belvárosában került sor vegyes nemzetiségű csapatokban, állomásfelelősök kiválasztása • a program szervezése,
angol nyelvű tájékoztatók készítése a városnézésekhez • prezentációk összeállítása: „Tavaink”, „Évszakok”, „Nemzeti ételeink”, „Fűszereink”, „Nagyobb városaink” • kézműves tevékenységek előkészítése • dalok gyakorlása az Időpont
Helyszín
énekléshez • baseball sapkák készíttetése a projekt logójával A találkozó témája: A nemzetekről elsőként az emberek eszébe jutó gondolatok bővítése, megváltoztatása A találkozó programja: Tevékenység
Hétfő 2012. április 16.
Győr, vasútállomás
• Csoportok megérkezése, megismerkedés a gyerekeket fogadó családokkal.
Kedd 2012. április 17.
• Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár • Városháza • Győr belvárosa (Baross út, Kármelita templom, Káptalandomb, Széchenyi-tér)
• Konferencia megnyitója, prezentációk bemutatása. • Somogyi Tivadar alpolgármester tájékoztatója Győrről. • Városnézés idegenvezetéssel.
Szerda 2012. április 18.
• Budapest • Parlament • Hősök tere, Andrássy út • Szent István Bazilika • Budai várnegyed • Citadella
• Autóbuszos kirándulás. • Angol, olasz, spanyol és magyar nyelven ismerkedés az Országházzal. • Millenniumi emlékmű megtekintése, séta az Operától a Szent István Bazilikáig. • Tisztelgés a Szent Jobb előtt. • Budai vár, Halászbástya, Mátyás templom felfedezése. • Gyönyörködés Pest esti panorámájában.
Csütörtök 2012. április 19.
• Pannonhalma • Prohászka Gimnázium aulája • Prohászka Gimnázium • Győr belvárosa • Vigadó Pince Pub
• Apátság meglátogatása idegenvezetővel, séta az arborétumban és a levendulaültetvényen. • A diákjaink munkáiból készült kiállítás megnyitója, kézműves foglalkozások. • Megbeszélés tanároknak. • Kincsvadászat, játék vegyes nemzetiségű csapatokban. • Karaoke parti. Hazautazás.
Péntek 2012. április 20.
4. találkozó: Tallinn, Észtország, 2012. október 14-19. Résztvevők: Botosné Mészáros Krisztina és Császári Ildikó angoltanárok, Erdélyi Franciska (11.H), Jánoki Andrea (11.N), Nyári Ákos (11.H), Sári Karolina (11.N)
Előkészületek: • interjúk készítése hazánkban élő bevándorlókkal (lengyel, afrikai, kínai, felvidéki magyar) • letelepedésük körülményeiről, első benyomásaikról, kezdeti nehézségeikről, a magyarok hozzájuk való viszonyulásáról, pozitív és negatív élményeikről, valamint
59
mit szeretnek legjobban és legkevésbé országunkban • a győri lengyel kisebbség történetének megismerése • a Statisztikai Hivatal bevándorlásra vonatkozó adatainak (a bevándorlók számának alakulása az elmúlt 10 évben, nemzetiségük szerinti százalékos megoszlása, a magyar állampolgárságot felvettek aránya) feldolgozása, lefordítása angolra • Trianonra való visszatekintés a határon túli magyarok fogalmának tisztázása érdekében • az összegyűjtött adatokból prezentáció készítése A találkozó témája: Bevándorlás A találkozó programja: Időpont
Helyszín
Tevékenység
Vasárnap 2012. • Tallinn október 14.
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a gyereket fogadó családokkal.
Hétfő 2012. ok- • Tallinn tóber 15. Kedd 2012. ok- • Tallinna Tehnikagümnaasium tóber 16. Szabadtéri Múzeum, Tallinn • Tengerészeti Múzeum
• Városnézés (temető, Szent Brigitta kolostor, tengerpart, Kadriorg Palota, KUMU, Toompea, belváros). • Megnyitó ünnepség, az iskola kórusainak koncertje. • Ismerkedés az észt népi építészettel és kultúrával. Prezentációk bemutatása a bevándorlásról. • A múzeum bejárása idegenvezetéssel. • A bástya földalatti alagútrendszerének bejárása. • Tallinn panorámájának megcsodálása. • Kézműves foglalkozások, megbeszélés a tanároknak.
Szerda 2012. október 17.
• Kiek in de Kök bástya • Tallinni TV-torony • Tallinna Tehnikagümnaasium
Csütörtök 2012. • Tallinn, Dalosmező október 18. • Jägala vízesés • Lahemaa-i nemzeti park • Sagadi udvarház
• Séta a nézőtéren és a színpadon. • Pihenő a különleges színű vízesésnél. • Kirándulás a Hód tanösvényen. • Észtország természeti kincseivel kapcsolatos feladatok megoldása vegyes nemzetiségű csapatokban. • A találkozó értékelése. Közös vacsora vadételekkel.
Péntek 2012. október. 19.
Hazautazás
5. találkozó: Soverato, Olaszország, 2013. március 11-16. Résztvevők: Botosné Mészáros Krisztina és Császári Ildikó angoltanárok, Ha60
szonits Andrea, Ladocsi Lilla, Mátrai Dorina, Varga Vivien (11.H) Előkészületek: • hasonlóságok megkeresése az országok között • a legérdekesebbek kiválasztása, feldolgo-
zása • prezentációk készítése: „Kereszténység”, „Természetes vizeink”, „Világörökségi helyszínek”, „Európai Unió EDEN projektje” A találkozó témája: Hasonlóságok a partnerországok között A találkozó programja: Időpont
Helyszín
Tevékenység
Hétfő, 2013. március 11.
• Soverato
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a vendéglátó családokkal.
Kedd, 2013. március 12.
• Istituto Professionale di Stato Servizi per l'Enogastronomia e l'Ospitalità Alberghiera, Soverato • Soverato
• Prezentációk bemutatása országaink közti hasonlóságokról a helyi vendéglátó-ipari szakközépiskolában. • Városnézés.
Szerda, 2013. március 13.
• Reggio di Calabria • Tropea
• Riacei bronzszobrok megtekintése. Szabadprogram a tengerparti sétányon, (Rabarama szobrai, paloták, római fürdő és várfal maradványai), székesegyház meglátogatása. • Séta a város főutcáján.
Csütörtök, 2013. március 14.
• Istituto Istruzione Superiore Gi- • Óralátogatások partneriskolánkban. Műhelyovanni Malafarina, Soverato munka. • Soverato • Az idegenforgalomért felelős polgármester helyettes köszöntője.
Péntek, 2013. március 15.
• Squillace • Scolacium Régészeti Park • Soverato egyik étterme
Szombat, 2013. március 16.
6. találkozó: L’Hospitalet, Spanyolország, 2013. április 19-24. Résztvevők: Botosné Mészáros Krisztina és Császári Ildikó angoltanárok, Ács Veronika, Dombi Richárd, Katona Bianka, Kránitz Bence (11.H) Előkészületek: • tanulói, szülői beszámolók készítése a kétéves munka
• Fazekasműhely felkeresése. • Régészeti kiállítás, normann katedrális, villanyárammal működő olívaprés megtekintése. Séta az ókori amfiteátrum romjai között. • Búcsúest pizzával, karaokéval, népzenével és tánccal. Hazautazás.
értékeléseként • fogalmazás írása a kedvenc külföldi helyről, épületről • tapasztalatok, eredmények egy-egy mondatba sűrítése • a találkozók legemlékezetesebb pillanatairól készült fotók kinyomtatása • fotópályázat hirdetése Sztereotípiák legyőzése címmel, az öt legjobb fotó kiválasztása A találkozó témája: Újságok készítése a projekt eredményeiről vegyes nemze61
tiségű csoportokban, a fotópályázat eredményhirdetése (minden országból egy fotó került be a legjobb hat közé), az egy mondatba sűrített vélemények színes falevelekre írása és felragasztása országainkban honos fákra. A találkozó programja: Időpont
Helyszín
Tevékenység
Péntek, 2013. április 19.
• L’Hospitalet
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a vendéglátó családokkal.
Szombat, 2013. április 20.
• Barcelona • Gótikus negyed • El Born negyed • Sant Sebastià tengerpart • Barcelonata negyed • Diagonal Avenue, Passeig de Gràcia • Sagrada Família • Güell Park • Montjuïc domb
• Buszos / gyalogos városnézés. • Székesegyház (La Seu), Plaça Reial, Plaça de Sant Jaume, Plaça del Rei, La Rambla. • Santa Maria del Mar bazilika, Montcada utca a Picasso Múzeummal, Borbó Avenida. • Ebéd a parton. • Olimpiai kikötő, Frank Gehry Hal című szobra. • Buszozás Barcelona legszebb sugárútjain. • Gaudí templomának megtekintése. • Séta a Gaudí tervezte parkban. • Gyönyörködés a város panorámájában.
Vasárnap, 2013. • Szabadprogram a április 21. vendéglátó családokkal
Strandolás a tengerparton.
Hétfő, 2013. áp- • Ies Mercè Rodoreda Középisrilis 22. kola • L’ Hospitalet polgármesteri hivatala • La Pedrera Ház, Barcelona
• Műhelymunka a partneriskolánkban. Comenius újságok, fák készítése, a kétéves projekt összegzése. (Ebéd a családoknál.) • Az oktatásért felelős polgármester helyettes köszöntője. • Gaudí által tervezett lakóház megtekintése idegenvezetéssel.
Kedd, 2013. áp- • Ies Mercè Rodoreda Középisrilis 23. kola Szent György nap
• Videó az emberi toronyépítőkről (castellers) és Szent György-napról. Emberi toronyépítés a gyakorlatban. A helyi általános iskola Szent György-napi bemutatója dobbal és pirotechnikával kísérve. Táncos búcsúparti diákoknak. Ebéd a családoknál. A fotóverseny eredményhirdetése. Az iskola énekkarának koncertje.
Szerda, 2013. április 24.
• Az FC Barcelona stadionjának és múzeumának megtekintése. • A világ egyik legnagyobb akváriumának felfedezése. • Hazaindulás Bécsen keresztül 20.25-kor.
62
• Barcelona, El Camp Nou • Barcelona, Akvárium • Repülőtér
Az összes találkozó után a diákok elkészítettek egy képes abc-t az adott ország jellegzetességeiről, továbbá értékelték a programokat, a szervezettséget, a fogadó családokat, és elmondták véleményüket arról, hogy esetleg mit csináltak volna másképp. A projekten belül két felmérés készült iskolánként 100-100 tanuló bevonásával a munka elején és végén. Az első azt volt hivatott felmérni, hogy mit tudnak diákjaink a projektben szereplő országok földrajzi elhelyezkedéséről, kulturális, politikai életéről, Európai Uniós tagságáról, milyen sztereotípiák élnek bennük az egyes országokról és azok lakóiról. Az eredményeket figyelembe véve dolgoztuk ki a találkozók témáit. A második kérdőívben 1-től 5ig kellett értékelniük, hogy a közös munka eredményeképpen tanultak-e valamit általánosságban, sikerült-e legyőzniük a sztereotípiákat, ha igen, mely területeken, fejlődött-e az angoltudásuk, mennyiben gyarapodtak az egyes országokról az ismereteik, és végül, akárcsak az első kérdőívben, itt is le kellett írniuk az első három szót, ami az országokról eszükbe jut. A magyar tanulók 94.7%-a mondta azt, hogy sok (4), illetve nagyon sok (5) új dolgot sajátított el a projekt kapcsán. 89.3% állította, hogy sok, vagy nagyon sok sztereotípiától szabadult meg, főként a kultúra, az ételek, a földrajz és a bevándorlás területén. Hasonló eredmények születtek a nyelvtudás gyarapodására rákérdező kérdésnél is. A magyar tanulók egyes országokról vallott tudása az első felmérés 1-es, 2-es szintjéhez képest átfordult 4-esbe, il-
letve 5-ösbe. Észtország esetében a legjelentősebb a változás, 68% mondta, hogy jól vagy kiválóan ismeri ezt az országot. Spanyolország kapta a legmagasabb értékeket, ezt követi Olaszország és Portugália. A külföldiek már nem csak Budapestet említették, hanem Győrt és Pannonhalmát is. A legtöbbet emlegetett szavak között szerepelt velünk kapcsolatban a barátságosság, a vendégszeretet, a vidámság, a jó emberek és ételek. Büszkék lehetünk rá, hogy a tőlünk hazatérők társaiknak mesélve ezeket a benyomásokat adták át. Egy tartalmas, sokrétű munka végén elmondhatjuk az elemzett eredmények és a találkozók alapján, hogy sikeresen dolgoztunk. A végig felhőtlen, baráti együttműködés az iskolák között olyan értékes tudással vértezte fel a tanulókat, amelyre normál iskolai keretek között aligha tehettek volna szert. Ezért hála és köszönet illeti az Európai Uniót a támogatásért, az Igazgató Urat és összes kollégámat a projektben nyújtott segítségükért, a szülőket a csodálatos vendégszeretetükért, és nem utolsó sorban a diákokat munkájukért. Végezetül szeretnék néhány mondatot idézni diákjaink gondolataiból, amelyek levélbe borították a mi fánkat Spanyolországban, és hűen összefoglalják, hogy miért is érdemes egy ilyen kemény munkával járó projektnek nekivágni: • Segített legyőznöm a félénkségemet. • Lehetőséget adott, hogy új barátságokat kössek.
63
• Magabiztossá tett az angol nyelvű társalgásban. • Rákényszerültem, hogy angolul beszéljek, és megértsek másokat. • Megismertem más népek szokásait, hagyományait. • Sok új ismeretet szereztem a résztvevő országokról. • Életem eddigi legemlékezetesebb hetét élhettem át. • Nyitottá váltam a világra. • Nagy kaland, óriási lehetőség és sok móka! • Nagyszerű tapasztalat csodálatos emberekkel! • Olyan gyönyörű helyekre jutottam el, amilyenekről álmodni sem mertem. • Átélhettem a repülés élményét! • Ráébredtem, hogy valódi barátságok különböző anyanyelvű emberek között is szövődhetnek.
64
• Megismertem külföldi emberek mentalitását. • Az idegen családnál eltöltött hét alkalmazkodóbbá tett. • Megtanultunk együttműködni. • Számos sztereotípiától szabadultam meg. • Jó volt más népek ételeit megkóstolni. • Könnyes búcsúk.
A találkozókról készült részletes beszámolókat fényképekkel illusztrálva elolvashatják iskolánk honlapján a Comenius projekt címszó alatt: http://www.prohaszka.gyor.hu/ Az összes prezentáció és egyéb létrejött termék elérhető a projekt hivatalos honlapján: http://comenius-bs.slipknotee.com/ Facebookon is jelen vagyunk: http://www. facebook.com/pages/Comenius-EstoniaBreaking-Stereotypes/ 153393338092069?sk=wall
Kedves Hölgyek és Urak! Kedves Diákjaink! Kedves Munkatársaim! Kedves Vendégeink! Ugye mindenki ismeri Jókai Annát, aligha kell bemutatni. Amikor először beszéltünk az itteni találkozónkról - a születésnapja környékén volt ez, - s akkor, mikor gratuláltam a Nagy Kereszthez, akkor azt mondta az Anna, hogy bizony, ez nekem nagy keresztem. Azt kívánom az Annának, hogy sokáig hordozza ezt a keresztet. Mert ez a kereszt mindannyiunk számára iránymutató. Kedves fiatal testvéreim, ennek a mai együttlétnek az Anna azt a címet adta, hogy: Mihez kezdjünk, mit tegyünk az életünkkel? Év eleji gondolatok. Hát Anna, mit tegyünk az életünkkel? Isten hozta! (Németh József igazgató úr bevezetője)
„Mihez kezdjünk, mit tegyünk életünkkel?” - Szép jó napot kívánok mindannyiotoknak! És megkérlek, hogy ne vegyétek rossz néven, hogyha én is tegezve fogok szólni hozzátok. Hát ezt több okból megtehetem: egyrészt, mert 14 évig magam is tanár voltam, másrészt pedig hozzászoktam fiatal barátaim, gyerekeim és unokáim révén, hogy tegező viszonyban vagyok a világgal. Egyáltalán azokat szoktam tegezni, akiket szimpatikusnak tartok, és úgy érzem, hogy hamar meg tudom őket szeretni. Azt szokták mondani, hogy ha valaki tegező viszonyban van, akkor könnyebben elszemtelenedik, – biztos ismeritek ezt – hogy magázva nehezebb sértegetni. Nehogy azt higgyétek! Magázva is lehet nagyon sértő dolgokat mondani, úgyhogy én a tegezés mellett vagyok, és így üdvözöllek titeket, mint egykori tanár, mint egy olyan ember, aki ezen a nehéz sorsú, de időnként olyan tündöklően szép Ma-
gyarországon élt, született meg, nevelkedett és próbált egyről a kettőre menni, gyerekeknek az édesanyja, öt fiúgyermeknek a nagymamája. És egy olyan embert láttok itt, akinek eléggé küzdelmes élete volt, és ebben a küzdelmes életben nekem nagyon kevesen tudtak segíteni. Tudjátok, amikor én elindultam… Kezdem azzal, hogy a gyerekkor az mindenkinek nagyon fontos. Ti már kinőttetek ebből az úgynevezett első gyerekkorból, de az, amit magatokkal visztek egy életen keresztül, amit a kicsi korotokba tapasztaltatok, higgyétek el, az döntő lesz az egész életetekben. Odamegy vissza sokszor az ember táplálékért, vagy amikor elnehezedik az élete, amikor elbizonytalanodik. Én úgy gondolom, hogy az nem véletlen, hogy az Isten kit milyen családba helyez, sőt az sem véletlen, hogy éppen melyik vá-
65
roskába és milyen környezetbe. Nekem egy olyan furcsa élet jutott gyerekkoromban, hogy megszülettem egy budapesti bérházban, igen idős szülőknek a gyerekeként – tehát az édesanyám tulajdonképpen a nagyanyám lehetett volna, apám a nagyapám, az egyetlen testvérem már 20 éves volt és el is került a háztól, és szinte egykeként nevelkedtem. Nem tudom, hogy van-e közöttetek olyan, akinek a szülei egy kicsit idősebbek, ha van, vagy az ismerettségi körötökben van, akkor tudjátok, hogy az ilyen gyereket, azt sokkal nagyobb félelemmel nevelik. Valahogy jobban féltik a szülei, és egy 20 évvel korábbi világállapotot szeretnének sok esetben a gyereknek az életébe is behozni, tehát a generációs különbség nagyon nagy. Én egy olyan kölökként éltem meg az iskola előtti éveimet… egyszerűen nem nagyon engedtek játszani. Volt egy fehér köténykém, hatalmas masnim, fehér cérnakesztyűm – borzasztó volt gyerekek, ezzel engedtek ki a lakásból, így mentem le az udvarra. Volt egy nagy ecetfa, s ott az ecetfa alatt néha kicsit levegőzhettem, és nézhettem Isten kék egét, mert a ruhát nem szabad bepiszkolni, mert a gyerekek rosszak, mert megbetegszel tőlük. Anyám végtelenül szeretett, de ezt nevezték majomszeretetnek. Tehát azt, amikor olyan mértékben kényeztettek el, hogy szinte elzártak az élettől. No de mi mire jó? Néha az embernek a körülményei, amelyekről azt hiszi, hogy rosszak neki, tulajdonképpen áldásossá válnak. Én olyan magányos kislány voltam, olyan magányos
66
gyerekkorban éltem, hogy egyszerűen rákényszerültem arra, hogy nagyon korán elkezdjek gondolkozni. Hogy úgy megnézzem magam körül a világot, és megkérdezzem, hogy hogy a csudába pottyantam én ide? Ki vagyok én? Mit keresek én itt ezen a keserves világon? És azok a bizonyos értékek, amelyek később az íróságomban előjöttek, ezek már gyerekkoromban megvoltak. Tudjátok a gyereknek, és a fiatalságnak megvan az az óriási előnye, hogy nagyon hamar megérzi, hogyha világ hazudik körülötte. A hazugságra a fiatal ember mindig sokkal érzékenyebb, mint az a középkorú, vagy idős ember, aki bizonyos fokig ebbe bele is szokott, hogy hát ilyen a világ, általában az emberek sokat hazudnak. Nekem ez mindig fájdalmas dolog volt, hogy amit látok, amögött van egy másik élet, amiről a felnőttek nem mondják meg, hogy tulajdonképpen milyen. Elmesélem nektek, mert az életem első olyan élménye volt, amit később az úgynevezett író- olvasó találkozókon tapasztalhattam, hogy ennek a józsefvárosi háznak az udvarán játszadozva meghallottam anyám hívó szavát. A második emeleten laktunk, hogy: Gyere fel, lejárt a játékidőd! Ami ugye abból állt, hogy ott álldogáltam a fa alatt. És ahogy jöttem fölfelé, abban a házban volt egy bácsi, aki állandóan részeg volt – na most a részeg bácsi ott feküdt a lépcső aljában. Képzeljétek el azt, hogy én a kis fehér köténykémben, cérnakesztyűmben, meg szalaggal… És az a 4-5 éves gyerek látott egy horkoló, a saját piszkában fekvő részeg
embert a lépcsőnek az alján, ott feküdt. Na most gyerekek, hihetetlen élmény volt! Én, aki mindentől el voltam zárva, közel kerültem egy ilyen rettenetes látványhoz. Hát elkezdtem nézni, megnéztem a szőrös fülit, mindent az égvilágon, belém ivódott, hogy hogy néz ki egy ember a saját mocskában. Átugrottam, szaladtam fölfelé, s már az első emeleten elkezdtem kiabálni anyunak, hogy: Te anyu, gyere ki, a szomszéd bácsi olyan részeg, mint a disznó! Ezt úgy ordítottam. Na most nem tudom, hogy közületek lakik-e valaki Győr szépséges városában bérházban, de akkoriban a bérházak olyanok voltak, hogy minden szomszéd nyitva tartotta az ajtaját, mert pletykára a világ nagyon éhes, és így figyelték, na, jön föl a kislány, miket ordít. És akkor történt valami. Az én anyám, - aki végtelenül szeretett engem, és én is végtelenül ragaszkodtam hozzá, - behúzott az ajtó mögé, adott egy nagy taslit. Engem nem ütöttek meg gyerekkoromban, ezt elmondhatom. Taslit néha kaptam, semmi különösebb bajom nem történt tőle. Egy ilyen taslit kaptam, s azt mondta anyám: Na de kislányom, hát nem szégyelled magad? Ilyet kiabálsz? Egy jól nevelt kislány ilyet kiabál, hogy a szomszéd részeg, mint a disznó? És én nagyon megsértődtem. Az egész felnőtt világra, élén szegény anyámmal. Nem tudtam elmagyarázni, hogy itt valami nagyon nagy baj van, hogyha nekem kell szégyellnem magam azért, mert megmondom, hogy a szomszéd részeg, mint a disznó. Nem tudom, hogy értitek-e, hogy ne ő szégyellje magát? Hát mit
kellett volna mondanom? Azt kellett volna mondanom, hogy anyu gyere ki légy szíves, nézd meg, a szomszéd bácsi szegényke egy picivel többet ivott a kelleténél? Hát ez egy tökéletes hazugság. A szomszéd részeg volt, mint a disznó. Énnekem ki kellett mondani 5
éves koromban, és én ezért szemrehányást kaptam, hogy egy jól nevelt gyerek nem mond ilyet. Na ezt a hibát én a saját gyerekeimnél nem követtem el. De akkoriban kezdtem érezni, hogy hát ez a világ, ez nem egészen úgy működik, mint ahogy én erre készülök. Nem értettem ezt a világot. Nem értettem a világ kétszínűségét, azt, hogy általában idegeneknek mindig mást kellett mondani, mint amit a családban. Én rettenetes gyerek voltam a tekintetben, hogy ha vendéget vártunk, s a szegény anyám véletlenül azt mondta, hogy jaj, hát semmi kedvem
67
hozzá, hogy most ezzel a nővel egy egész estét végig beszélgessek. Megjött a vendég, kinyitottuk az ajtót, én mondtam, hogy nehogy azt tessék hinni, hogy mi most örülünk, mert anyukám is mondta, hogy miért tetszett jönni. Úgyhogy borzalmas voltam. Aztán lassan rászoktak, hogy ennek a gyereknek nem lehet semmit se mondani, mert ez nem tud viselkedni. És ugye viselkedni… hát a viselkedés gyerekek a sokszor többet jelentett az életben, mint a valóság. Én mindig azt mondom nektek is, nem viselkedni kell, olyannak kell lenni. Tehát nem úgy kell viselkedni, mintha olyan lennék, hanem olyannak kell lenni, amelyik nem viselkedésből, nem illemből cselekszik dolgokat, hanem bele van írva. Hát aztán sok minden történt ebben a gyerekkorban. Én elhatároztam, nagyon korán volt bennem az az érzés, hogy ha én megnövök, akkor majd én megmondom ennek a világnak, majd én írni fogok. Azt gondoltam, hogy verseket fogok írni, szerencsére ebből csak egy nagyon kis része lett az életemnek. És készülődtem, és néztem ezt a világot. Az a kérdés, hogy mit tegyek az életemmel, ez bennem nagyon korán fölbukkant. Higgyétek el, ha visszamentek a gyerekkorotokba, sok olyan bölcsességet találtok meg, amit később az ember elfelejt. Énnekem egyszerűen furcsának tűnt ez az egész emberi élet. Most mi lesz velem? Fölnövök… Hogyan? Úgy fogok kinézni, mint a szüleim? Úgy fogok élni, mint akiket ismerek? S ehhez hozzátartozik, hogy később nekem az iskolai élmé-
68
nyeim sem voltak kedvezőek, legalábbis az elemi iskolának az első három esztendejében, de ez egy más tészta, ez egy más beszélgetéshez tartozik. Most az a lényeg, hogy hogyan jutottam el odáig, hogy valamit az életemmel kezdeni kell. S az nem biztos, hogy az olyan lesz, mint amit egy ilyen külsődleges formát nekem a világ mutat, mert felületes. Eljött az anyák napja. Akkor már iskolás voltam, akkor második elemista voltam. Na most hát tudjátok, hogy az anyák napján valahogy egy ilyen általános szokás, hogy bugyuta verseket mondunk az anyukáknak. Ezalatt azt értem, hogy bugyuta verseket, hogy eleve olyan módon szólalunk meg, ami nem tükrözi pontosan azt, ami bennünk van. Megvesszük azt a kókadt tulipánt, amint hazavisszük már hervad is, s odaállunk anyuka elé, és akkor jön az a szöveg, hogy: „Anyukámnak gratulálok / Hogy az Isten éltesse / Kicsi lányát szeresse!” Egy ilyen panelszöveg, én ezt így nevezem, ez a panelszeretet. Átadjuk a kókadt tulipánt, megvolt az anyák napja. Na és én elkezdtem gondolkodni azon, hogy én mást akarok. Én nem akarok úgy lenni, hogy én ezeket a betanult rigmusokat, ráadásul érthetetlen rigmusokat fogom az én hőn szeretett anyámnak elmondani, majd én írok neki az anyák napjára. Na, az életem legkatasztrofálisabb élménye következett be. De én annyira szerettem anyámat, és annyira féltettem, miután a jóindulatú emberektől már hallottam, hogy előbb fog elmenni szegény asszony, mint hogy fölnevelhesse a gyermekét. Tudjátok milyen jó-
ságosak tudnak lenni az emberek, ha rosszat akarnak jósolni. Bennem volt egy olyan érzés, hogy el fog menni az anyám, és én ott maradok egyedül a világban. Egy rettenetes féltés volt bennem, és írtam egy verset. Na most képzeljétek el a jelenetet: anyám egy inkább kövérnek mondható, spanyol típusú fekete nő volt, teljesen egészséges, esze ágában nem volt neki itt hagyni ezt az árnyékvilágot, bármenynyire jósolgatták is a jóindulatú szomszédok. És akkor én odaálltam anyám elé, s elkezdtem a saját versemet mondani. Mondom: anyu, írtam neked anyák napjára egy verset. Hát mondjad kicsi lányom! – És várta ezt az utyuruputyuru-kutyurut, amit megszoktunk. És én mondtam neki, hogy: „Sápadt anyám, a szája vérzik, néki az orvosok vesztét érzik.” Képzelhetitek a hatást, ugye ez az én pirospozsgás anyám először rám nézett, és én szavaltam tovább, volt abban minden gyerekek, vonító kutya a sír mellett, holdvilág, hulló hó… Na de tudjátok, hogy emögött mi volt? Hát az volt mögötte, hogy anynyira szeretlek anyám, hogy el vagyok keseredve, hogy ha itt fogsz engem hagyni, mi lesz velem? Ne menj el! És akkor történt az a furcsa dolog, ami egy egész életre tanulságul szolgált, hogy nem értik meg sokszor azt, ami az emberben a legfontosabb, és a legnagyobb szeretet. Anyám egy kicsit eltolt magától, s azt mondta nagyon szomorúan, hogy: na de kislányom, hát te nem szeretsz engem, hogy ilyen verset írtál, hogy én meghalok? Borzasztó volt gyerekek, hát hogy tudná az ember megmagyarázni? De még ti is
vagytok sokszor így, hogy az ember, amit nagyon szeret, azzal kapcsolatban kialakul benne egy szorongás, egy féltés. Hát épp arról van szó anyu, hogy nagyon szeretlek! Hogy keservesen félek attól, hogy itt maradok ebben a cudar világban. Nem tudtam megmagyarázni, soha többet nem írtam verset anyámnak. Mondom, mély és szép kapcsolat volt ez, de akkor valamit megértettem. Azt, amit íróként is tapasztaltam, különösen az elmúlt rezsimben, hogy én általában azokról az emberekről szoktam írni, akiknek fáj valami. Fiatalokról, középkorúakról, öregekről, férfiakról, nőkről, mindegy, akik gyártják ezt a keserves életet, és meg akarják tudni, hogy egyáltalán miért vannak a világon. És olyan sokszor hallottam kritikusoktól is, hogy: „Írónő, kedves Anna, maga nem szereti az embereket? Hogy mindig arról ír, hogy mi fáj nekik? Hogy mi az, ami rosszul van, amit másként kellene?” És én azóta sem tudok mást mondani, mint hogy: „Éppen azért, mert szeretem.”A szeretet az nem egy langyos fogalom. A szeretet az nem azt jelenti, hogy úgy szeretjük a másik embert, hogy nem törődünk vele, hogy bekenjük egy rózsaszínű mázzal, mert azt akarjuk róla hinni, ami talán nem is igaz. A szeretet azt jelenti, hogy felelősséget érzek a másik ember iránt, hogy tudom, hogy mi volna neki jó, tudom, hogy miben segíthetnék és tudom, hogy mi fáj neki. Ez az írásnak is az értelme. Amikor hosszú – hosszú idő után eljutottam odáig, – és nem rögtön –
69
hogy fölvettek az Eötvös Loránd Tudományegyetemre érettségi után. Először nem vettek fel mondván, hogy az a kritikai hajlandóság, ami bennem már az iskolában is megnyilvánult, az nem alkalmas arra, hogy a magyar ifjúságot neveljem, mert hogy nem látom rózsaszínben az ifjúság jövőjét. Hát nem is láttam, ami igaz, az igaz, nem tudtam bejutni. Hát aztán bejutottam, de akkor már csak levelező tagozatra. Én nagyon korán férjhez mentem, szinte rabságból szabadulva, ebből a nagy kötöttségből szabadulva az első pillanatban férjhez rohantam. Nagy áldása ennek a dolognak, hogy korán született két gyerekem, amiért ma is nagyon hálás vagyok. De már munka mellett kezdtem el az egyetemet járni, és még mindig nem voltam író. Még mindig azt kérdeztem magamtól, hogy mit kezdjek az életemmel. Azt éreztem, amit talán közületek is sokan éreznek, hogy valami van bennem, valamit hoztam, ami természetesen öszszefűz a többi emberrel, de csak az enyém valamilyen módon. Valami képesség, amit szeretnék kibontakoztatni, szeretném megtalálni a saját utamat. Hogy nem úgy akarok az életbe beilleszkedni, hogy melózom, hanem úgy, hogy munkám van. Tudjátok óriási különbség van a meló és a munka között. A meló az, amit muszáj megcsinálni, mert különben éhen halunk. A munka az, amit az ember szeret, amit be tud illeszteni az életébe és érzi azt, hogy ezzel valami olyat csinálok, amivel egy másik embernek egy icipicit segítettem.
70
Ezt a munkát én nagyon nehezen találtam meg. Sok-sok egyéb munkahely után, mikor megkaptam a tanári diplomámat, ami kitüntetéses diploma volt, akkor egy kültelki kis általános iskolába helyeztek magyar-történelem szakos tanárnak. Most erre is mondhatnánk, amit talán ti is fogtok mondani néha az érettségi után, hogy a sors olyan helyre juttat el minket sokszor, amiről nem értjük, hogy miért vagyunk éppen ott. Tehát én így voltam ezzel a kis általános iskolával. Nagyon szegény, kétségbeesett környezet, a VIII. kerületnek a lebontása egy részén, és én mentem oda tanítani. Megismertem ezeket a gyerekeket, – még mindig nem voltam író – amikor bementem az első osztályomba, akkor nagy döbbenettel azt láttam, hogy valaki sört iszik az utolsó padban, a másiknak kilóg a lába a tornacipőjéből, a másiknak kékre-zöldre van az arca verve… úgy elcsodálkoztam rajta. Azután megértettem. Itt, ebben az általános iskolában lettem tulajdonképpen író. Itt éreztem azt, hogy tanárként nagyon sokat tudok tenni, de esetenként nem tudom megváltoztatni a gyerekeknek a környezetét, nem tudom megakadályozni azokat a sorsokat, amelyek otthon esetleg zajlanak. Hogy valamivel többet szeretnék, el szeretném mondani, hogy tulajdonképpen mi is az alapja a mi életünknek. És ez egy olyan helyzetben volt, egy olyan világban volt, amikor egyszerűen szinte kinevették, szinte kiradírozni kívánták azt az embert, aki úgy gondolkodott, hogy nem csak a matéria van a földön, hanem az életnek van egy magasabb értelme és egy
magasabb célja is. Én ezt mindig éreztem – erre majd később ki fogok térni. Akkor, ott, abban az általános iskolában kezdtem el írni. Utána egy óriási nagy pálya jött, hát valóban 22 könyvvel a hátam mögött, minden jóval, széppel megáldva, amit tisztességes kezekből átvehettem, az az élet megáldott. De benne van az az út, ami nem sikerült volna, ha nincs meg az a fogódzóm, amiben elejétől kezdve bíztam. Ez a fogódzó pedig az, – és én nagyon korán éreztem ezt, gyerekkoromban már – hogy az lehetetlen, hogy véletlenül kerültem ide a földre. Tudjátok manapság szinte divat mindent úgy mondani, hogy minden az anyagnak a játéka, hogy tulajdonképpen az emberi élet is egy ilyen tökéletes eltűnésre ítélt anyagi háttér. Én ezt soha nem éreztem, én mindig azt éreztem, hogy valahonnan jöttem, belepottyantam egy gyermektestbe, ebben a gyermektestben fejlődök, nézem a világot, keresem az egész világ értelmét, és biztos voltam benne, hogy valahova innen elmegyek, ha eljön az az óra, amikor a biológiai út elengedi a szellemi testet. Én ebben gyerekkorom óta hittem, mert azt mondtam, hogy máskülönben nincs értelme az életnek. Hát gondoljatok arra, – hiszen mögöttetek is van azért már egy csomó tapasztalat, mert ma a fiatalság is korán tapasztal meg dolgokat – hogy mennyi mindent él meg az ember az életében, mennyi szenvedést, mennyi bajt, mennyi csalódást! Ugyanakkor mennyi örömet, mennyi szépséget! Hát hogy van akkor? El kell szenvedni ezeket a dolgokat, és egyszer csak eljutunk oda, hogy mindennek vége, min-
den elhervad, el kell menni ebből a világból és slussz. Tudjátok mi ez? Egy horror! Nincs olyan horror, amilyen horrort ez a fajta emberi létezés írna, amely minden szépséget és jót úgy hagy itt, hogy nyom nélkül tűnik el. Ez nem lehet. Ha az életnek van egy magasabb elrendező elve, azt hiszem, nem hiszem, hanem tudom, hogy ez a mi számunkra az az isteni lény, akit Krisztusnak hívunk, ő az a kapu, amin keresztül be lehet menni ebbe a másik világba. Ez a világ van, ez a világ létezik. Olyan realitás, csak más síkon, mint az a realitás, hogy most erre az asztalra támaszkodom. Nekem ez adott mindig erőt, hogy tudtam, hogy értelme és célja van az életemnek, és ma is úgy vagyok, hogy sajnálom sokszor az embertársaimat, akik kilátástalanul úgy vergődnek, hogy nem tudják ezt a gondolatot a magukévá tenni. Ez az írás, ez a 22 könyv, egy fokozatos építkezés volt, hogy ezt valahogyan ki tudjam fejezni. Tudjátok nagyon fontos ebben, - hogy amikor az ember megnézi, hogy úgy egyáltalában mit tegyek az életemmel, - hogy ne essek kétféle kelepcébe. Bele lehet esni egy olyan kelepcébe, amit a csak materializmusban gondolkodó ember képvisel, hogy az a lényege, hogy minél több élvezetet hajszoljak, minél több dolgot tudjak megszerezni ebből az anyagi világból, úgy ahogy boldog legyek, mert aztán úgyis fölfordulok, és úgysincs utána semmi. Ez az egyik rettenetes véglet. Van egy másik veszélyes véglet is, szerencsére ez ritkább, amikor valaki azt tartja, hogy én az isteni
71
utat követem, és éppen ezért nem törődöm ezzel a földi valósággal, nem érdekel, hogy mit csinálnak a többiek. Ez az a bűn, amit Jézus Krisztus sohasem követett el, hogy nem törődött azzal, ami itt a szerencsétlen világban van. A kettő között van, pontosabban egy olyan lajtorja van az ég és föld között, amit már Weöres Sándor is csodálatosan megfogalmazott, szűkszavúan, egy sorban, hogy: „Alattam a föld, fölöttem az ég, és bennem a létra.” Ennél többet nem lehet elmondani az emberi életről. Ez a léc, ami összeköti az eget és a földet, ezek mi vagyunk gyerekek, és bennünk is működik ugyanez a létra. De ez azt jelenti, hogy figyelni kell a többiekre. Nem tudom milyen az ismerettségi körötök, biztosan találkoztatok olyan emberrel, aki reggeltől estig emlegeti Istennek a nevét, és közben semmit nem tesz a másik emberért. Sőt, esetenként rossz ember, de reggeltől estig tudja mondani. Ez nem az az út, ez nem Jézus Krisztus útja, ez nem a ti utatok sem. Aztán ez jön, mit törődök én vele, hát forduljon föl! Mindenki törődjön a maga életével! Ez a másik nagyon rossz út. Én azt hiszem, hogy az egyetlen értelmes dolog, hogy ha a saját képességeinket ismerve felhasználjuk arra a világot, hogy megpróbáljunk ezen a világon segíteni. Segíteni, hogy több legyen, egy parányi, egy fillérnyi darabon fényesebb legyen a föld, amikor mi innen elmegyünk, s az ember tudja, hogy ezt a kis fényfoltot, ezt én hagytam itt és segítettem valakinek. Ez a mai életből nagyon sokszor hiányzik.
72
Nézzétek – hogy egész konkrétan a mai viszonyainkra térjek – én tökéletes mértékben benne élek a mai, eléggé gyalázatos, média által terjesztett médiavilágban is, mert ahhoz, hogy az ember valamit bíráljon, ahhoz ismerni kell. Tehát ahogyan ti is megengeditek magatoknak, hogy időnként belenéztek az X-faktortól kezdve az újabban már Voice-nak nevezett képződménybe, úgy én is képben vagyok. Tehát mindig megnézem magamnak, hogy mi történik a világba. És mindig örülök, amikor azt látom, hogy van egy-egy tehetséges ember, aki tényleg érti ezt a dolgot és jó. De nem tudom megérteni azt, hogy manapság már oda jutunk el, és nem csak Magyarországon, hanem gondolom, hogy a világnak az európai és amerikai részén feltétlenül, hogy a fiatal embereknek nincs meg a megfelelő ítélőképessége, tehát nem tudja, hogy mire való az élete. Ezeknek a tehetségkutatóknak egyébként a legmulatságosabb része a selejtező. Ajánlom szíves figyelmetekbe! Nem akkor, amikor már a tehetségek előjönnek, hanem amikor az önjelöltek jönnek. Tudjátok, hogy micsoda mulatság? Hogy mit látsz meg, hogy milyen fiatalok vannak? Hihetetlen! Hát a legelső az, hogy önismereted legyen! Hát ha 120 kg vagy, ne akarjál balett-táncosnő lenni. Ez egy apróság, ugye, de ezer ilyen dolog van, amikor odamegy az ember, és azt gondolja, hogy ő mindent tud, ő mindent jobban tud, és nincs önismerete, nem tudja, hogy mire küldte el a sorsa. Nem az a baj, hogy ezek vannak, hanem a gond szerintem az, amikor kétségbee-
sett zokogásba törnek ki, hogyha valami ilyen nem sikerül. Annyira zokognak, mint hogyha tényleg meghalt volna valakijük, ezt is figyeljétek meg. Az egész élete tönkrement. Ezek szomorú dolgok, azt mutatja, hogy valami hibádzik az emberi lélekben abból, hogy mit akar tulajdonképpen az életében csinálni. És itt vannak azok a fogalmak, amelyek eltorzultak manapság. Van egy fogalom, amivel én hadilábon állok, biztosan sokan nem értenek velem egyet, ez az a kifejezés, amikor azt mondják ma valakire minden jelző nélkül, hogy: nyitott. Ismeritek ezt a szót: nyitott. Hát körülbelül 4 vagy 5 évvel ezelőtt kerültem ezzel a szóval közelebbi ismeretségbe, amikor szintén a tévében néztem valami bugyuta kereskedelmi műsort, és egyszer csak hallom, hogy azt mondja a celebnek kikiáltott műsorvezető, hogy: most tessék figyelni, mert jön egy nyitott személyiség! Magyarország ájulj el, jön egy nyitott személyiség! És akkor mondtam: hát most megnézem ezt a nyitott személyiséget. És akkor jött valaki, akiről 2 perc után azt mondtam, hogy hát lehet drágáim, hogy nektek ott a tévében ez nyitott, de szerintem ez lökött. És azóta rájöttem, hogy általában ha valakiről nagyon hangsúlyozzák, hogy milyen nyitott, az általában lökött. Tehát azt nevezzük ma nyitottnak, akinek nincs ki a négy kereke. Hát én akkor elgondoltam, megnéztem azt a szegény, tényleg jobb sorsra érdemes, egykor tehetséges lantművészt, amint pucéran bogarakat eszik egy lepedő alatt a műdzsungelben. És elképzeltem magamnak, hogy: hogy van ez édeseim,
akik most ott ültök a képernyő előtt, ez egy nyitott… ez a példakép? És akkor képzeljétek, volt egy budapesti iskola, sajnos nem jegyeztem meg a tanárnőnek a nevét se, de kisöprűztem volna az iskolából, aki elvitte az osztályát ehhez a nyitott művészúrhoz, hogy tanulmányozzák a művészúrnak az életét. Hát a gyerekeknek több eszük volt, mert mindenki elpárolgott, ketten maradtak, akik azt mondták, csak azért, mert jó pálinkája volt a művészúrnak és reggelig dajdajoztak a szobájában. Tehát körülbelül így vagyunk azzal, hogy nyitott. Na most képzeljetek el, egy ilyen figurát, mint én vagyok, hogy odaállok, és azt mondom: könyörgöm, drága Magyarország, fiatalok, idősebbek, ne tessék már annyira nyitottnak lenni! Tessék először megnézni, hogy mire nyitjuk ki! Hát nézzétek, amikor eljöttök a suliba, hát a szüleitek elmennek dolgozni, én nem hiszem, hogy van olyan nyitott személyiség Győrben, aki kiakasztja az ajtókulcsot az ajtófélfára és még ki is ír egy cédulát, hogy kedves rabló, tessék besétálni, mi nyitottak vagyunk. Hát azért ennyire nem… hát vigyáz az ember arra, amit nagy nehezen az életében összedolgozott. Na de hát csak a lelkünkkel lehet ezt megcsinálni? Hát lehet csak úgy, sáros csizmákkal beletiporni abba a szentélybe, amit te magad kaptál? Mert nyitottnak kell lenni, el kell ájulni? Hát édeseim, van nekünk egy képzeletbeli ablakunk, ki kell azon nézni a kis lelkünknek a képzeletbeli ablakán, megvan arra a keret, és a keret mindig az a
73
szilárd hitrendszer, amiben élni akarunk. Kinézünk és megnézzük, hogy ki az, aki be akar jönni. És utána döntünk, hogy kinyitom neki az ajtót, vagy azt mondom, hogy kívül tágasabb, én neked otthont nem adok. Ez nem azt jelenti, hogy becsukódik a lélek, hanem azt jelenti, hogy megválogatja, hogy kivel cimborál. Ismeritek ezt a számomra nagyon kedves magyar népmesét, hogy otthon marad a három kecskegida, elmegy az anyjuk és jön a nagy büdös ordas farkas. Na most nagy büdös ordas farkasnak az az ő természetje, hogy meg akarja zabálni ezt a gyenge husikát, ezért farkas. Na most pedig a mesében is van annak a három oktalan állatnak annyi esze, hogy mielőtt magukra eresztenék a farkast, legalább megkérdezik tőle, hogy ki vagy te? Te vagy a mi anyánk? Tudjátok, hogy ez a szegény, most annyira vergődő Magyarország mennyivel jobb helyzetben lenne, ha időben feltette volna magának ezt a kérdést, mielőtt embereket eresztett a saját nyakára? Igen, ezt meg kell kérdezni: ki vagy te? De az is igaz, hogy a mese se optimista, mert a farkas belisztezi a szőrös fekete mancsát, benyújtja és elámulnak a kis gidák: óh, hát milyen szép fehér a mancsa! Hát akkor biztos ez a mi anyánk, táncolni, dalolni se restell, gyere be! Be is ment, meg is ette a mesében. Nem, vigyázni kell! Vigyázni kell, mert sok oldalról közelítenek az életben az ember lelkéhez! Nyitottnak kell lenned, ami előreviszi az életet, ami az emberiségnek a javára szolgál, és igen, ki kell tudni mondani
74
azt a szót, hogy: nem, én veled nem cimborálok. Egyetlenegy dologtól kell félni, ami egyébként a mai magyar társadalmat is pusztítja, amikor az emberek engedik a gyűlöletet eluralkodni a lelkükön. A gyűlölet soha semmire nem viszi az embert. Nem gyűlölni kell, még a rosszat se gyűlölni kell, hanem tudni kell, hogy micsoda. Fel kell ismerni, és nem kell vele cimborálni. És vigyázni kell, hogy ne gubózhasson bele az életünkbe. Ha az ember mindig, mindig kinyitogatja az ajtaját, akkor pórul jár. És így jutunk el egy olyan nagyon fontos dologhoz, amit szintén szeretnek manapság lekezelni és lenézni, de ti ezt meg fogjátok érteni, hogy ez a fajta nyitottságnak, vagy a ki nem nyitásnak vonatkoznia kellene a magánviszonyainkra is. Itt van az a legcsodálatosabb isteni ajándék, szerintem a legravaszabb isteni ajándék, amit szerelemnek hívunk. Ez a szerelem, ez úgy köt össze két embert, hogy ajándékká teszi, jóváteszi azt, hogy a világon egy új élet születhessen. Óriási ravaszság! Isteni ravaszság, hogy ez szép és ez jó. De ezzel is vissza lehet élni akkor, amikor úgy nyitogatod ki, hogy úgy mondjam, azt a szerelmi ajtót az életedben, hogy válogatás nélkül beengedsz mindenkit. Ez is ma egy nagyon nagy veszély. Mert nagyon sokan lehetnek, akik azt fogják mondani, hogy ilyen nincs, hogy szerelem. Hát ez egy lejárt dolog, romantikus dolog, kémiai folyamatok vannak. Kérem szépen nem, az embert valami megkülönbözteti az állattól. Hogyha elmegyünk ebből a világból, nagyon sok ember-
társunknak a sírjára sajnos azt a sírfeliratot lehetne írni, hogy: „Ettem, ittam, robotoltam, élveztem, fölfordultam.” Csakhogy ez egy állatnak a sírfelirata. Mi embernek jöttünk. Embernek jöttünk, szerelemmel szeretni, szerelemmel nézni meg azt a másik embert, és fogadni be az életünkbe, és remélni, hogy tudunk egy olyan életet, amelyben valóban egymás társai leszünk. A többi, az hazugság. A többi olyan embereknek a tömegét hozza, akik az életüknek a második felére teljesen kiégetten és értelmetlenül élik az életüket. És ez már megmutatkozik egyébként abban a celeb-világban, amit naponta látunk. Ma celebnek lenni Magyarországon azt hiszem, hogy az egyik legalantasabb dolog. A celeb, annak nincs önértéke, a celebet csinálják, semmi, ha leveszik róla, rögtön tönkremegy. Gondoljatok arra, hogy hány olyan celebbé képzett, jobb sorsra érdemes fiatal fiú és leány volt már, akik néhány hétig tündököltek ebben az álfényességben, és utána úgy eltűntek, hogy ideggyógyintézeteknek a mélyén találták meg őket. Ezek az óriási veszélyek. Ezt ne tegyük az életünkkel! Ami, még egyszer mondom, nem azt jelenti, hogy be kell zárkózni teljesen, hanem egyszerűen meg kell nézni önértéke szerint azt a másik embert, aki érkezik. Van egy másik nagyon divatos dolog, amire nagyon sokszor rá akarják beszélni a mai fiatal embert, amikor elindul és próbál az életben egyről a kettőre menni. Ez a másik dolog, hogy: nem kell senki. Ez a másik véglet. Az az
úgynevezett szingli világ, amit nagyon sokan istenítenek. Na most ki a szingli? A szingli nem az, aki egyedül van, hiszen bizonyára ismertek olyan embert a családotokban, a baráti körötökben, aki nem szeret egyedül lenni, de nem hozta még meg neki Isten azt az embert, akivel együtt lehetne. Vagy a saját életetekből is ismeritek, hogy ha úgy adódik, hogy az ember este lefekszik, és azért csak ott van a lelkében, hogy: édes Istenem, hát hozzad már el nekem azt, akit igazán szerethetnék! Nem akar az ember egyedül maradni, nem erre teremtették. És akkor kihoznak egy olyan elképzelést, hogy szinglinek lenni jó. Azt mondja a szingli, amikor beül egy ilyen kibeszélő show-ba, hogy énnekem ez jó, mert nem függök senkitől, nem kell alkalmazkodnom. Ettől a szótól ma úgy fél az emberek nagy része, mint a tűztől: alkalmazkodni. Nem alkalmazkodni kell, hanem komolyan kellene venni egy társas kapcsolatban, vagy úgy mondom, egy szerelmi kapcsolatban komolyan kellene venni azt a krisztusi üzenetet, ami a mai férfi és nő viszonyra tökéletesen illik az, amikor azt mondta, hogy: egymás terhét hordozzátok! Nem azt mondta, hogy a saját lelkedet ápolgasd, hogy nyivákolj egész nap, és nézd meg, hogy a másiktól mit kaphatsz. Hanem azt mondta, hogy: nézd meg, hogy mi van a másik emberben! Ha van benne valami, próbáld ezt a terhet legöngyölni róla! Hát ez a társas viszonynak az értelme! Hogy hazamegy, és azt mondja az asszony, hogy: szívem, már megint rossz napod volt,
75
megint bántottak? Vagy fordítva: szívecském, megint kikészített valaki? Gyere, itt van a papucsod, csinálok egy teát! Mindegy, hogy férfi vagy nő, mikor melyikük van nehezebb helyzetben. A szingli-lét azt mondja, hogy senki nem kell. Nem kell alkalmazkodnom, gyorsan lecserélem a kocsimat, gyorsabb a hivatali előmenetelem… gyereket szülni? Hát erre a világra? – mondják emberek, akik egyébként lébecolva egész jól eltöltik az életüket. A világ mindig válsággal küszködött, amióta az ember lefűződött a szellemi valóságból, mindig válságban van. De hiszen éppen ez az élet célja, hogy visszamenjen valahova, ahonnan elbitangolt. Ha azt mondod, te, majd amikor eljutsz oda, hogy válaszút elé kerülsz, hogy szülessen-e meg az a gyerek, vagy ne szülessen, ha erre azt mondja valaki, hogy erre a világra nem érdemes gyereket szülni, kigyilkolja a magzatot, akkor egy óriási bűnt követ el. A bűnt önmagával szemben is elköveti, mert nekem nagyon sok olyan ismerősöm van, aki úgy érezte, hogy nem alkalmas még arra, hogy szülő legyen, nem szülte meg a gyerekét, és évekig küszködik azzal a lelkifurdalással, hogy úgy érzi, hogy ott ül a vállán egy kis kísértet. Soha nem fogja tudni egészében véve – ha volt szíve – nem fogja tudni elhessegetni. A másik dolog pedig: gondoljatok bele a teremtés gyönyörű tervébe! Gondoljatok abba bele, hogy az a hatalmas isteni erő, amely ide a földre helyezte az embert, és sokaságra, arra kérte, hogy hozzon létre újabb és újabb nemzedé-
76
ket tökéletesedvén. Hogy milyen lehet az, amikor az ember így beleavatkozik a teremtésbe, és azt mondja az Istennek, hogy én nem szülöm meg a gyereket. Megáll a kör. Elpusztítja az ember a földet. Nem csak az a veszély, hogy a globális felmelegedésben megmártóznak a dolgok, a lélek is sivárrá válhat. Eljuthatunk oda, hogy az ember azt gondolja mérhetetlen okosságában, - ami tulajdonképpen butaság, hogy az életet nem is kell folytatni. Ha nem szülöd meg a gyerekedet, megáll az élet! Óriási bűn történik! Arról nem szólva, – és itt egy másik nagyon fontos dologról szólok nektek, – hogy ugyanakkor annak a földdarabnak, ahova születtetek, úgyszintén szüksége van arra, hogy ne szűnjön meg, hogy ne menjen tönkre. Nézzétek, én… aki ha véletlenül hallott engem, talán olvasott valamit tőlem, vagy látott a televízióban bizonyos megnyilvánulásokkor, az nagyon jól tudja, hogy én szeretem a hazámat. Nekem van hazám. Tehát nem tudom azt mondani, amit nagyon sokan mondanak, hogy mindegy. Nem tudom azt mondani, hogy mindegy hogy hol élsz, ha te ide születtél Magyarországon. Én azt gondolom, hogy ez egy tervnek a része, ide gyökereztünk, ti is ide Győrbe, Győr környékére, ez a szülőföldetek. Ez fontos dolog. Természetes, hogy ezt akarom elsősorban, hogy úgy mondjam fénybe hozni, ezt szeretném szolgálni, ez a dolgom. Nem véletlenül születtünk ide. Isten nem kockajátékos, hogy egy képzeletbeli versengésen ledobja a kockát és azt mondja: jó, hatos, ez mehet az Egyesült Államokba
elnöknek, kettes, hát ez jó lesz ide a Kárpát-medencébe csóró magyarnak. Ez nem így van. Ez egy határozott cél, egy határozott terv, minden nemzetnek megvan a maga úgynevezett arkangyali vezetője. Ezt nevezzük népszellemnek, s ezen a népszellemen belül megvannak az egyének, oda helyezve, ahonnan éppen jöttek. Ezt tagadni nem csak bűn, hanem rendkívüli ostobaság is. Én hiszek abban, hogy mindaddig, amíg a történelem, az embertörténet nemzetekben valósul meg, addig minden egyes nemzetnek megvan a maga feladata. És ez nem azt jelenti, hogy az egész nemzetnek gyűlölni kell a másikat. Mint ahogy jeleztem, mindig két véglet között bukdácsol az emberiség. Az egyik véglet az, amikor azt mondja ma egy fiatal ember, hogy nekem aztán tökéletesen mindegy, oda megyek, ahol jobban megfizetnek. Nekem nincs hazám, még Európában sincsen kapaszkodóm, ahol több pénzt kapok, ahol több a gázsim – ahogy mondják – oda megyek. Ez azt jelenti, hogy valamit elfelejtesz, hogy miért születtél éppen ide. A másik véglet viszont az, amikor valaki meg azt mondja, hogy azzal, hogy én magyar vagyok, mindenki mást lenézhetek. Mert én különb vagyok, mert magyar vagyok. Ez viszont az isteni tervnek ellentmond, mert hiszen éppen Krisztus volt az, aki a megszületésében ezt az óriási embertestvériséget hozta el. Ő volt az, aki mindenkinek, a világ legtávolabbi szélén lévőnek is az istengyermekséget nyilvánította ki. Ezt nem lehet mondani. Gyűlölettel nem lehet szeretni a hazát. Gondoljatok arra, –
hát ti akkor még jószerivel talán meg sem születtetek – amikor Jugoszlávia felbomlott, a szüleitektől biztos hallottatok róla. Jugoszláviában a különböző tagállamok egymásnak fordultak, iszonyatos véres háború keletkezett a haza nevében, ahol albán csecsemőket csaptak a falhoz szerbek, ahol történetesen fordítva is megtörtént. Ez nem a haza szeretete. Ez az a dolog, amiből az ördög, hogy úgy mondjam, beférkőzik a dolgokba és elveszi Krisztustól azt, ami Krisztusé. Ez az ördög háborúja volt. Ez nem a hazáért. Tehát nem úgy kell szeretni, hogy azt akarod, hogy a másik dögöljön meg. Ne a szomszéd tehene dögöljön meg, hanem úgy kell szeretni, hogy az a tehén, amit mi neveltünk fel, az nekünk adjon tejet elsősorban. Aztán ha tudjuk, akkor segítünk a többieknek is. Itt vannak óriási torzulások és nem külsőségekben. Egyébként az új könyvemben, az Éhes életben erről is írtam, hogy nekünk vannak szent szimbólumaink. De ezek a szent szimbólumok, ezek nem zoknira valók, hogy oda hímezzék. Ez óriási hiba. A Himnusz nem csengőhang, nem arra való, hogy a mobilodat ezzel csöngessék fel, ez nem hazafiasság, ez bizonyos értelemben alpári magatartás. Tehát ez is egy nagyon bonyolult dolog, hogy szeretni a hazámat, szeretni a környezetemet, de látni a másikban is az isteni tervet. Ez az egész olyan, tulajdonképpen az egész Föld így jön össze, mint egy hatalmas nagy virágoskert, ahol minden népnek megvan a maga illata. Én azt gondolom, hogyha eljutunk odáig, hogy nem
77
történik valami olyan változás, hogy az életben lévő fiatal generáció hozzon erre a világra újabb gyerekeket, akkor egy nagyon - nagyon nagy baj fog bekövetkezni. Tudjátok, amikor én általános iskolában tanítottam, ez a 70-es éveknek a vége fele volt, és amikor tanítottam Vörösmartyt és a Szózatban azt a mindenki által ismert részt, hogy „S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűl, / S az ember millióinak / Szemében gyászköny űl.”, akkor én azt mondtam a nebulóknak, hogy tudjátok gyerekek, ez velünk nem fordulhat elő, ez a herderi jóslat. Herder látta úgy ugye, hogy olyan átok sújthatja az embert, hogy kipusztul a magyar nemzet. Nem, ez nem. Ha ma vennénk, és tanítanám, akkor meg kellene állnom ennél a két sornál, és azt kellene mondanom, hogy te, megtörténhet. Ma már megtörténhet. Nem vagyunk a reformkorban. Egy olyan korban vagyunk, ahol kockázata van már az életnek. Megtörténhet, de lesz egy nagy különbség, hogy olyan nagyot változott a világ, állam élete, szerkezete, hogy nem hiszem, hogy azt a sírt, ahol a magyarság elsüllyed, síró nemzetek vennék körül. Nem. Olyan nemzetek, akik esetleg azt gondolnák, hogy jól van, úgy kellett nekik! Valami változott a világban. Ha egy nagyobb darabot próbál szakítani magának a sátáni erő, és éppen ebbe a hazafiságba is be tud tolulni. És hát erre aztán mondják, – nektek különösképpen is fogják mondani, - hogy ne hát gyerekek, ne üljetek föl ennek, ez olyan romantikus
78
dolog, hogy hazám, meg szolgálat! De hát ott van Európa! Hát most már európaiak vagyunk! Ezt úgy tudják kiejteni ezt a szót, minthogyha Európa egyenlő lenne az új Jeruzsálemmel, vagy a Mennyei Királysággal. Hát azért ez nem így van gyerekek. Ez az Európa egy nagyon vegyes képződmény. Ez nem egy gáncs nélküli lovagok szövetsége, itt a pénzhatalomnak olyan ereje és működése látható, amibe nem feltétlenül kell az embernek beilleszkedni. Tudjátok a mítoszokban mindig nagyon sok igazság van. Európa keletkezéséről szól egy mítosz, hogy a föníciai világszép királylány az időknek a kezdetén megtetszett Zeusznak, az akkori antik világ főistenének, és azért, hogy meg tudja magának szerezni ezt az Europének nevezett leányzót, lejött a földre, bika alakját öltötte, és mint bika, az erőnek a jegyében közelítette meg ezt a földi szépséget. És úgy mondja a mítosz, hogy létre is jött ez a furcsa, különös nász, és az erőnek és a szépségnek a szövetségéből, kapcsolatából származott Európa. Ebből származtak az első nagy tudósok, az első nagy királyok, az emberiség mintája. Hát gyerekek, ha ez a minta, akkor nagy baj van! Mert ez a mostani Európa, ez erre nem hasonlít, mert nekem nincs az eszemben olyan, – bármennyire szép is az ének, - hogy „Ó Európa, te gyönyörű nő!”, nem olyan gyönyörű ez a nő. Imitt – amott lila foltos, arról nem is szólva, hogy nekem inkább egy többszörösen elvált aszszonyhoz hasonlít, aki bolyong egy labirintusban, keresi, hogy most hova és merre, és ezt üldözőbe vette, hát nem
az erő képviselője a bika, hanem az aranyborjú. És tudjátok ez nagy különbség! És ez az aranyborjú utol is érte, meg is erőszakolta, nota bene ennek az Európának ez még tetszett is, mert azt mondta jobb, mint a semmi. Na most ebből a valamiből született egy olyan valami… hogy nem látom azokat a nagy embereket, nem látom a nagy szellemi lényeket. Ez olyan, mint hogyha a tengerimalacok sok kicsi brókert nemzettek volna. A brókerek elárasztották Európát. Európa a brókerek világa. Ami nem azt jelenti, hogy mindenki az, hanem azt jelenti, hogy ha nem vigyázunk, akkor az uralmat ők fogják megszerezni. És ezek olyan erősek, hogy úgy tudják magukat álcázni, hogy nem is veszed észre! Olyanok, hogy még meg is köszönöd nekik, hogy egyáltalán ma hajlandóak, tehát valami baj van. Európával nem az a baj, hogy benne vagyunk, hanem az volna talán a feladatunk, hogy bármilyen keserves, de próbáljunk meg adni valamit Európának. Volt egy európai politikus, Schumannak hívták, aki azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz Európa. Erre nem figyeltek oda. Na most én azt gondolom, hogy ez volna Európának a célja, ez volna a ti óriási segítségetek, akik majd kimentek az életbe. Nem utálni kell Európát, nem gyűlölni kell, föl kell ismerni, hogy milyen, s meg kellene próbálni valamit… Az európai zászlónak a közepén, ismeritek az európai zászlót, nagyon szép – tizenkét csillag van egy kék alapon. A tizenkettő az egy szentséges, misztikus szám. Minden számnak meg-
van egyébként a magasabb szellemi értelme, a tizenkettő a teljességet jelöli. Gondoljatok arra, hogy tizenkét apostol élt, működött Krisztus körül, s ez a tizenkét apostol attól tudta ellátni a dolgát, hogy megvolt a sugárzó középpont. Ha nincs Jézus Krisztus, nincs tizenkét apostol. Ott van a közép, a mag. Most van egy gyönyörű európai zászló tizenkét csillaggal és üres a közepe. Ezt nézzétek meg! Ennek az üres középébe kellene behozni, nem a protokoll istent, az élő Istent. Az, ami van, ami formálja az embert. Ha ez bejön, Európa megmenekül és vele együtt a kis nemzetek. Ha nem, akkor bekövetkezik, amit Faust énekel az operában, hogy „áll a bál a pénz körül, a sátán örül”. Ezt az örömet nem adjuk meg neki. És ez már nem az én dolgom, nem az én generációmé, ez a tietek. Akik valamit magatokba szívtok egy iskolában, és azonkívül a saját lelkiismeretetek is ráébreszt. Azt is fogják majd mondani nektek, hogy hát, ha valakinek nem tetszik az Európa, hát akkor tessék élvezni azt, hogy itt a globalizmus! Megvalósult az emberiség nagy vágya, egy hatalmas nagy egységbe tömörül már az ember, hiszen csak le kell ülni, megnyomsz egy gombot és megjelenik számodra a világnak a legtávolabbi sarka, megvalósult az emberiség nagy álma, azt lájkolsz, amit akarsz, mondhatnánk. Csakhogy nagy probléma van, hogy ez egy technikai dolog. Nem az valósult meg, hogy az emberi szellem érkezett el egymáshoz, és egy gyönyörű egyezményben valamilyen módon továbbvi-
79
szi a földet, hanem egy nagyon nehezen tetten érhető pénzes csoportok szépen az uralmuk alá vonják ezt a szerencsétlen földet, és azt nyomják be globalizáció címszóval, ami nekik kell. És utána azt viszik ki, ami nekik kell. Ez a Sátán globalizációja. Ne haragudjatok, hogy ilyen csúnyán fogalmazok. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki Sátán, aki ebben részt vesz, hanem azt jelenti, hogy az a krisztusi erő, ami működik a világban, az kivívta a gonosznak az ellenzékét. Minél erősebb ez az erő, annál erősebben támadják. Azt mondja az, aki ma a globalizmust ebben a formában isteníti, azt mondja, hogy: szegény kis magyarok, hát szeretnétek globalizációt? Szeretnétek, hogy az egész föld most már összeolvadjon? Hogy mit mondtok magyarok? Azt mondjátok, hogy majd a ti Krisztusotok? Hohó! – mondja ez a furcsa, különös idegen erő, - hát az messze van
80
ám! És ahhoz meg kell változnotok emberek, de nekem jók lesztek így, ahogy vagytok! Mocskosan, porosan, sárosan, gyertek, megcsinálom! És ha nem vigyáztok, meg is fogja csinálni. Ez ma az új generációnak a felelőssége. Az a valami, amit valamikor a keresztségben kaptatok, és ami úgy tűnik, mint egy szólam csak, hogy ellenállok a gonosznak, ez itt realizálódik. Hogy tényleg ellene kell állni, nem fegyverrel, nem harccal, nem gyűlölettel, hanem azzal, hogy tudom, hogy ki vagyok, miért állítottak a világba és mi a világnak a célja. És lesz egy ilyen globalizáció, csakhogy ezt krisztusi communiónak fogják hívni. Eljön az a világhelyzet, ennek ti csendes, nevezetes névtelen előkészítői vagytok, de óriási feladattal. Én ebben hiszek, én azt gondolom, ha megnézzük, hogy mit tegyünk az életünkkel, akkor meg kell találni azt az
egyensúlyt, hogy az életetek maga megfeleljen annak a földi viszonynak, amiben éltek. Hogy megtaláljátok azt a helyet, ahol a legjobban tudtok működni, és ami örömet okoz. Hogy megtaláljátok azt a szerelmet, azt a házasságot, azt a családot, azt a gyerekközösséget, amiben élni tudtok, de ugyanakkor az okokat és a célokat mindig egy magasabb régióban kell keresni. Akkor van az ember életének értelme. Én azt gondolom, hogy ha eljön az a bizonyos nemszeretem óra, mert mindenkinek az életében eljön, és ha felteszi magának az ember a kérdést, hogy „miért éltem?”, annál szomorúbb nincsen, mint amikor a válasz az, ami nagyon sok felnőtt embernek a válasza, hogy: csak, nem tudom. Tudni kell! Ma már nem elég hinni, higgyétek el! A hit mögött ott kell lenni egy nagyon erős tudásnak. Tudunk. Nem csak istenhívő, istentudó emberré kell válni! Az eszemmel tudom, hogy nem lehet, hogy a földnek nincsen célja, hogy nem lehet, hogy az a gyönyörű emberi organizáció, az a csoda, hogy szemed van, hogy füled van, hogy orrod van, az egész… hogy ez semmi. Az észnek mond ellent. Az eszeddel is tudni kell, ez a legfontosabb. Ma már nagyon sok tudósunk van, aki lemondott arról a gondolatról, hogy a tudás és a hit ellentétben van, mert elérkeznek egy olyan fokra, hogy tudják, hogy ott már, ott tulajdonképpen megszűnik a fizikai törvényszerűségeknek a hatása. Én ezekben a tudósokban bízom. És miután nemrég volt karácsony, én mindig szeretném a barátaimnak, embertársaimnak figyelmébe ajánlani azt
a két evangéliumi Jézus születést, azt a kettőt, ami nekem nagyon sok mindent elmond. És a mai szememmel is próbálom átvilágítani és értelmezni. Tudjátok, hogy a négy evangéliumban Márk az, aki nem ír erről a születésről, mert ő a szakralitás oldaláról, az angyali hierarchikus lények oldaláról beszél arról, hogy mi történt a világban. János a legszellemibb módon fogalmaz, a legközelebb az emberhez az a Lukács és a Máté evangéliuma. Ha majd lesz öt percetek, nézzétek meg! Én megdöbbentem rajta, saját kútfejemből jöttem rá erre, hogy milyen érdekes. Mind a kettő leírja a születést, tehát a jézusi születést. Lukácsnál a pásztorok kapják meg ezt a hírt, akikhez angyalok jönnek, és mennyei világosságban kinyilatkoztatják. Tehát nem ők tudják meg, hanem megkapják. Ők a kor legegyszerűbbjei, a pásztorok, és az életüket ott töltik valahol kint. Ők az egyszerű emberek, megkapják a hírt, hisznek benne és elmennek, és megkeresik. A Máté evangéliumában egy fia pásztor sincsen. Ugyanarról a születésről van szó, csak három bölcs, három napkeleti király, három mágus érkezik, akiknek nem az angyalok hozzák meg a hírt, hanem ők látták meg az égbolt konstellációjából, hogy egy olyan új csillag és égitest tűnt fel, ami megváltoztatta a hanyatlásnak indult világnak a sorsát. És jönnek a tudósok. És találkoznak. Kétezer valahány évvel ezelőtt, nem tudjuk pontosan, hogy barlangban-e, istállóban-e, azt tudjuk, hogy zizegő szalma között, párát lehelő állatok között, a termé-
81
szeti világnak a környezetében megtörtént, hogy a fény valósággá vált. Az ige testté lőn. És ott álltak körülötte a pásztorok, és ott álltak a bölcsek. Nagy tanulság. Csak most, ebben a hideg században higgyük azt el, hogy a bölcsek és a pásztorok között nincs többé találkozás? Pásztorlelkű bölcsekre van szükség! Gőg helyett olyan bölcsekre, akik engedik a szívüket szóhoz jutni, és olyan pásztori egyszerűségre, amelyet az eszével is meg akarja közelíteni. Egy olyan, ugye sokat beszéltek róla, viccet csináltak belőle, hogy világvége lesz. Én magam nagyon sajnálkoztam azon, hogy ebből egyáltalán vicc-témát lehetett csinálni, de azon is, hogy ilyen módon dőltek be az emberek. Nem úgy van ez a világvége dolog. A világnak valójában minden nap van egyfajta megújulása. Egy dolgot tévesztünk el, ebben az évezredben, és annak a legelején összesűrűsödtek a problémák, tehát egy olyan helyzet keletkezett, ahol meg kell újítani a világot, új lépcsőt… a Jákob lajtorjáján magasabbra kell lépni. Nem vége van a világnak, hanem a világnak – hogy úgy mondjam – indulót fújtak, magasabbra kell lépni. És ez ember nélkül nem megy. Az a megtiszteltetés érte az embert, hogy azt mondták rá, hogy valamikor Isten barátai lesztek. Ennél több nincsen. Aztán van az, hogy elgyöngülünk, én is, mint mindenki, sok-sok bajjal, fájdalommal küszködik az ember, csalódások érik már fiatalon is. De akkor gondoljatok arra, hogy az az ígéret, ami elhangzott, az nem csak egy ígéret, az egy végtelen vigasz, hogy:
82
„Én mellettetek vagyok az idők végezetéig.” Nem holnap, nem tegnap, nem holnapután… mindig. Amíg ez a gyönyörű emberi organizáció vissza nem tér abba az állapotba, ami a teremtésnek a célja. Óriási feladatot kaptatok, és ezt kellene boldogan, örömmel, és e világon tisztességgel szolgálva megélni. Én azt kívánom nektek, hogy ne törekedjetek minden áron boldogságra, mert a boldogság az ritkán adatik meg. S hosszú ideig nagyon ritkán. Hanem arra, hogy a boldogság közötti szüneteket megismeréssel töltsétek ki. Hogy bízzatok abban, hogy a gödörből mindig van kiút, mert minden gödörbe benyúlik Isten mentőkötele. Ja, a kötelet nektek kell megfogni, mást nem tehetünk. Hiába lóbál ottan a szemed előtt, ha te, ember nem fogod meg. De édeseim, ha nagy bajban lesztek, és nagyon fáj valami, gondoljatok egy asszonyra, akit úgy hívtak, hogy Jókai Anna, hogy azt mondta nektek, hogy ha kimentek ebből a gödörből, ha ki tudtok mászni, akkor mindig magasabban lesztek, mint ahol beleestetek. Ez az Isten kegyelme, ez legyen veletek! Köszönöm, hogy meghallgattatok! - Kedves Anna, köszönöm szépen! Azt hiszem, amikor november 24-én megköszöntötték az Annát 80-ik születésnapján, akkor az Anna azt mondta a köszöntőknek, hogy szerencsétek, hogy nem öreganyátoknak szólítottatok! Mi élő asszonyunknak és a nemzet lelkiismeretének szólítjuk. Az iskola nevében szeretettel köszöntjük Annát, Isten éltesse sokáig!
Legeza József
Hitrôl a Zsidókhoz irt levél alapján A Zsidókhoz irt levél 11. fejezetében a szent szerző a hitről beszél. A hit meggyőződés a nem szemléltekről és reménykedés abban, ami még nincs a kezünkben, s ez egyáltalán nem könnyű dolog, különösen, amikor az élet kemény napjaiban kell ezt magunkra erőltetni. Aki a hitből akar élni, annak naponta meg kell tapasztalnia, hogy minden erejét latba kell vetni. Ábrahám, hitből engedelmeskedett, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet majd örökségül kell kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna hová megy. Nem volt könnyű. Ne gondoljuk, hogy Ábrahámnak kiköltözése diadalmenet volt. Mezopotámiát valószínűleg éhínség, szárazság pusztította, s azért Ábrahám és hozzátartozói elindultak északra- az Eufrátesz mentén. Ebben a menekülésben jön segítségükre Isten. Küld valami jelet. A jel nagyon távoli, évek telnek el és Ábrahám kézzelfogható bizonyítékot nem kap. Aztán’ letelepszik az ígéret Földjén. Isten megmutatja neki, hogy amit lát északra, délre, keletre, nyugatra, azt mind az ő ivadékának adja. Ígér és Ábrahám hisz. De az élete, hogyan teljen el? Ebből a földből egész földi vándorlása alatt anynyit szerez meg magának, ami sírhelyül szolgál feleségének Sárának. Semmi többet. Ez a tulajdona. Végeredményben az Ígéretekből ennyit látott. Van egy dicsőséges, nagy országra szóló ígéret és neki meg kell elégednie azzal,
hogy súlyos pénzen vesz egy sírboltot és ezért is könyörög a helybeli lakosoknak, hogy adják neki, mert a felesége meghalt. Isten tehát nem vezeti diadalmenetben az embereket. Azután a szent szöveg hozzáfűzi, sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az Ígéretet örökölték. Ez a sátorban lakás, viszszatekintés. Amikor a szent szerző ezeket írja, a választott nép már nem sátorban lakik. Csak a beduinok, az idegenek, a jövevények, a földnélküliek laknak sátorban. Tehát arra tekint vissza, hogy Ábrahám, az ősatya minden nagy ígéret mellett földönfutó volt. Olyan, mint most azok a beduinok, akik ott laknak Júda pusztáin, vagy a Jordán másik partján. Egyértelmű, hogy akik ama nagy Ígéretet hordozták, akik hittek, azoknak végig kellett küzdeniük az élet kemény útjait. De a szerző hozzáfűz valamit: várta azt a szilárd alapon nyugvó várost, amelyet majd Isten tervez és épít. Várt valamit, egy szilárd alapokon nyugvó várost, amit csak az Isten ismert. Erre tette rá az életét. A hit, tehát mindig valami megfoghatatlanra vonatkozik, ami távol van. Vele szemben közel csak a kemény, megpróbáltatásokkal teli élet, s az embernek mindig erőlködéssel kell megpróbálni felemelkedni ehhez a távoli ígérethez. Egyrészt lefelé húz bennünket a földi érdek, a megalkuvás, a hit pedig fölfelé mutat,
83
valami szilárdra. De hogyha ez a hit nem valódi, akkor elsorvad. Itt céloz Sárára, aki már idős, emberileg semmi reménye arra, hogy gyermeke legyen. Világos, hogy Sárának is felül kell emelkednie magán, sőt vállalni kell az emberek csodálkozását: "Na, öregasszony, most kellett neki gyermek?" S az emberek szurkálódnak, nem azt gondolják, hogy eddig nem adott neki az Isten, hanem talán eddig kényelmeskedett, nem akart gyereket. Ezután hozzáteszi a szerző, hogy mindazok, akikről eddig beszélt Ábeltől Sáráig, valamennyien elhunytak a hitben és alig láttak valamit annak a teljesedéséből, amit Isten ígért. Csak messziről látták és üdvözöltek. Fölismerték, hogy vándorok és jövevények a földön. Így értékeli az újszövetségi szerző az ószövetség nagy alakjait, mint a földi vándorló sors elfogadását. Nem a beérkezést, hanem azt, hogy nekik végig kell menni egy úton, szemüket rá kell szegezni Istenre és ezzel meg is kell elégedniük. A többit majd Isten elintézi. Akik így élnek - mondja tovább a szerző - azok bevallják, hogy hazát keresnek. Nem olyat, mint amilyet elhagytak, nem is olyat, amilyet itt megtalálhatnának, hanem olyat, amilyet Isten ad. De hogy mikor érkezik el az a "haza", ezt nem tudják. S, hogy ez a haza nem itt, a földön van, erről bizonyságot tettek azzal, hogy haláluk percéig hittek és reménykedtek: Isten nem csapja be őket. Ez a mindvégig való kitartás - még akkor is, ha Isten nem ad ott nekik semmi kielégülést. A szerző, itt a hitnek az igazi lényegére utal, amiről nagyon sokszor
84
meg szoktunk feledkezni, mi, akik egy materialista világban élünk, a modern kor által hozott anyagias felfogásban gondolkodunk, és mindig a kész eredményeket akarjuk. Szeretnénk látni munkáik gyümölcsét, minden imának az azonnali, konkrét meghallgatását, mégpedig földi, látható megvalósulásiban. És ennek nem ez az útja. Az üdvösség története másról beszél. A keresztény tanítás a hitről, mely az Újszövetségben található, szintén másképpen mutatja be a hitet. A hit belekapaszkodás olyanba, amit nem tapasztalunk, amit nem látunk, ami fölöttünk van, amiről csak az Isten szava kezeskedik. De úgy belekapaszkodni, hogy erre rátegyük az életünket, és hogy ebből az elhatározásból nagy tettek is szülessenek. Ábrahám hittel áldozta volna fel Izsákot, amikor Isten próbára tette. Kétségtelen, hogy az egyik érdekes, titokzatos eseménye az ószövetségnek. Van olyan értelmezése, hogy Ábrahám magával hozta régi hazájából az emberáldozatnak a szokását. A Szentírás itt is csak a belső dolgokat ragadja ki, hogy Isten próbára akarta tenni. De hogy ez a próba, hogyan folyt le, azt nem tudjuk. Egy népies elgondolással az ember mindig hajlandó úgy elképzelni, hogy Isten odaáll Ábrahám elé és azt mondja neki: „Áldozd föl a fiadat!” Ez nagyon egyszerű megoldás volna. Isten nem szokott ilyeneket tenni, de, ha kérte volna, el is fogadta volna az áldozatot. Inkább arról van szó, hogy Ábrahám nehéz helyzetben, - valamilyen zsákutcában, amikor egészen kilátástalan volt előtte minden megoldás, úgy próbált kimenekülni, hogy ehhez a végső aktushoz fo-
lyamodott, hogy itt van a fia, odaadja áldozatul. Az ószövetségi Szentírás kiragad egy-egy helyet, de nem mond el mindent pontosan. Nyugodtan föltételezhetjük, hogy ez menekülés volt Ábrahám részéről, hasonló ahhoz, amikor Keresztelő János is börtönben volt, és kinyilatkoztatást kapott Jézusról. Hal-
összeegyeztethető. Gondoljunk a többnejűségre és más egyéb kezdetlegességre. Mindenesetre van itt valami különleges küzdelem, valami titokzatos harc önmagával és az istenséggel. S ezután jön a megoldás: „Ne áldozd föl fiadat!” Isten tehát nem kíméli meg választottait a keserves óráktól.
lotta az isteni szót és önének szorult helyzetében elküldte néhány tanítványát, hogy megkérdezzék: „Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?” A zsákutcában levőnek nem könnyű hinni. Föltételezhetjük, hogy Ábrahámnak is volt ilyen zsákutcája, amikor fiát oda akarta adni. Valami kettősség lehetett benne, hiszen ígéretet kapott, hogy fia egy nagy nemzetségnek lesz az ősatyja. Ám az ő vallásosságukkal ez a kettősség
Azután a szerző hivatkozik Mózesre. Mózest a szülei hitükben rejtették el három hónapig. A választott népről van szó, akik hisznek Istenben és az ő mindenhatóságában és ezzel együtt olyan kemény, történelmi helyzetbe kerülnek, hogy a szülők kötelesek gyermeküket bedobni, belefojtani a Nílusba. Kegyetlen megpróbáltatás. Az üdvtörténet része. Hívőkről van szó, akik imádkoznak,
85
és Isten mégsem kíméli meg övéit a történelem göröngyös utjaitól. De ha nincs hit, akkor semmi nemes, semmi hősies nem történik ebben a világban, csak olyan legföljebb, ami az ösztönből fakad, de igazi, magasabb, erkölcsös lét nem történik. Isten tehát azért alakította ki az üdvtörténetet ebben az emberi történelemben, hogy legyen értelme ez utóbbinak, és ha ezek az emberek is meginogtak volna - mint ahogy sokan mások - nem lett volna példa az utókornak. Sokan voltak a zsidók közül, akik bedobták gyermekeiket a Nílusba félelemből, de néhányan akadtak, akik szembeszálltak a törvénnyel. Isten akarta, hogy mindig legyen példa ebben a világban, akármilyen kevés, de legyen. Ezek a példák mindig vérző szívből fakadtak... S utána Mózes felnevelkedik. A fáraó családjához tartozik, ő a fáraó leányának a fogadott gyermeke. Amikor felébred a hit a lelkében, otthagyja az előkelőséget, oda áll a nép közé és vállalja a rabszolgasorsot, a kiutasítást. Megint a hit. Akit Isten kiválaszt, akinek küldetést ad, az nem diadalutat jár. Mózesnek is el kell menekülnie a pusztába, s ott évtizedekig őrzi a juhokat, mint a többiek. Csak hosszú-hosszú évtizedes imádság, elmélkedés, küzdelem után kap megint jelet. S ez újabb szenvedések forrása. Küzdelem a fáraóval, utána küzdelem a saját népével. Az emberek laposságával, értelmetlenségével, anyagiasságával is meg kell vívnia. Mózesnek mindezeket vállalnia kell, hogy bemutassa a hitnek és a reménynek az erejét. Végül mi a jutalma ennek-a meghur-
86
colt embernek, akit környezetének lapossága megkísért minduntalanul, és már ő maga is kételkedni kezd? Az hogy nem megy be az ígéret Földjére. Befejezi a munkát és nem kap a földön egy utolsó kitüntetést. És Mózes meghajtja a fejét, nem zúgolódik, hanem kinevezi utódját. A nagy érdemekért és a nagy munkáért nem mindig jön a jutalom. Szerző kifejti, meghaltak anélkül, hogy látták volna az Ígéretek teljesedését. Így mutathattak példát arra, hogy lehet várni egy szilárd alapokra épült hazát, egy végleges hazát. Ha nyafogunk, földi jutalmat keresünk, ha mindig háláért óhajtozunk, mi keresztények nem tudunk példát adni az örök hazáról, erről a hitről, hanem csak akkor, ha viseljük sorsunkat. Megtesszük a munkánkat, a többit rábízzuk az Istenre. A mai ember túlságosan ideges, érzékeny. Ma túlságosan a közösségben élünk. Az újságok, a médiák kiragadnak minden feltűnő eseményt, s ránk is ragad, hogy aki dolgozik, csinál valamit, azt rögtön reklámozzák. Ha ez elmarad, akkor kétségbe vagyunk esve. Istennek más az útja, amit Krisztus fog később kifejezni: „Ha mindent megtettetek, akkor is azt mondjátok, haszontalan szolgák vagyunk. Nem tettünk semmi többet, mint ami a kötelességük volt." Utána a szerző azt mondja: „… de minek folytassam tovább? Kifutnék az időből, ha Gedeonról Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról beszélnék… akik gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hullottak el, juhbőrben és kecske-
bőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva. A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és szakadékok közt bolyongtak” (11, 35 – 38) Még hallgatni is borzasztó, milyen szenvedéseken mentek keresztül, hát még ezeket átélni! Ám az Isten odaállít embereket az üdvösség történetében, akiknek meg kell mutatni, hogy a hitért lehet áldozatot hozni. Aki a hitből akar élni, annak valami többet kell nyújtani, mint más embernek. Ez nem romantika, hanem kemény felhívás. Ha ezt megértenénk, sokkal kevesebbet beszélnénk az egyház reformjáról. Az egyház igazi reformja mindig az lesz, ha visszatérünk az őszinte hithez, a lemondáshoz, az önmegtagadáshoz, ha, tudunk példát adni az embereknek, hogy van egy természetfeletti világrend és annak kedvéért tudunk uralkodni magunkon. Az igazi megújulás az, ha le tudjuk győzni a földi éhséget. Ha ez nincs, nem vagyunk hűek az üdvösség, történetéhez. A Szentírásban ez vonul végig, az állandó áldozat. Persze nagyon sokan megbotránkoztak ebben az Istenben, aki így intézkedik. A legnagyobb botrány az volt, amikor Jézus is ilyen formában jelent meg a hivatalos zsidóság előtt, mert mást vártak, földi dicsőséget, gazdagságot, hírnevet. Ilyen megváltó nem kellett nekik. S ha mi a teljes evangéliumot követ j ük, nem fog mindenki hozzánk szegődni. Esetleg meg kell elégedni egy kis csoporttal. Az Ószövetség egy kis kovász volt. Az Isten ígéretei beteljesedtek, a Megváltó megjött. Miért? Azért, mert Isten be akarta mutatni, hogy az ő irgalmassága nagy ebben a világban. Meg
akarta mutatni azt is, hogy ő tud kiválasztani embereket akik, világítanak. S, ha ennek az érdeme kétségtelenül hozzá is járult a megváltás közeledtéhez, de a végén az Isten Irgalma hozta meg az ígéretek beteljesedését. Ezért nem szabad kétségbeesni. A hit nem más, mint az Isten Ígéretéhez való hűség. Ez követel tőlünk áldozatot, de a végső győzelmet és megoldást nem mi fogjuk hozni, nem is mi fogjuk kiérdemelni, hanem Isten irgalma adja meg. Az pedig csalatkozhatatlan. Örüljünk annak, hogy Isten elvezetett bennünket a tudatos hithez, hogy megmutatta nekünk ezeket a példákat. Eljuttatta szózatát hozzánk, hogy kövessük. Kövessük azt az utat, amit Ő elénk fog tárni, ami tele lesz megpróbáltatással. Lesz benne azonban egy olyan ígéret, amely biztosítja a végső győzelmet. Ennek elegendőnek kell lennie a nehéz órákban is, amikor egyedül maradunk, amikor emberi segítség nincs, amikor össze kell szorítanunk a fogunkat és meg kell újítanunk hűségünket. Ha az ember megpróbál ezeken a dolgokon egy kicsit elmélkedni, akkor leküzdi a kísértést, ami sajnos sokszor jelentkezik, hogy ettől eltérő más életfelfogásokat keressen, olyat, melyben nincs önmegtagadás, vezeklés. Imádkozzunk azért, hogy az Isten erősítsen meg bennünket abban, hogy ne a széles úton haladjunk, amely kényelmes ugyan, de lejtős; hanem a keskeny úton, amely nehéz ugyan, de felfelé vezet. FORRÁS: Gál Ferenc: Exegezis az Új szövetséghez, 1963
87
Marek Péter
Turisztika, sport, szabadidô Ismét „bölcsebbek lettünk egy esztendővel”. Mielőtt az előttünk álló feladatokra fókuszálnánk figyelmünket, minden bizonnyal érdemes egy kicsit visszatekinteni az elmúlt tanévhez kapcsolódó szabadidős- és sportprogramjainkra. Nagy örömmel tölthet el bennünket, hogy ezúttal is számos közös programon vehettünk részt azon diákjainkkal és szüleikkel, akik csatlakoztak az általunk meghirdetett eseményekhez. Ezen túlmenően az is örvendetes, hogy - az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve – ebben a tanévben sem csökkent a szabadidő közös eltöltésére való fogékonyság. Az pedig mindig a „szürke hétköznapokban” mutatja meg igazi jelentőségét, hogy diákok és felnőttek mekkora ajándékkal lettünk gazdagabbak azáltal, hogy sikerült egymást még jobban megismerni az iskola „szigorú falain” kívül is. Az alábbi összeállítás segítségével időrendben haladhatunk végig azon a programsorozaton, amely az elmúlt évünket testünket-lelkünket gazdagította és újraépítette. Brennbergi tábor A sort ezúttal is az a sport-és szabadidős tábor nyitotta meg, amelynek természet közeli jellege nagyon közel áll a gyerekekhez. A környező erdők ölelésében megbújó faházakat ezúttal is teljesen megtöltöttük, kisebb és na-
88
gyobb diákjaink közül egyaránt csatlakoztak a csoporthoz.
A tábor során a sok-sok játék és a késő estébe nyúló beszélgetések mellett egy szép napot tölthettünk a strandon a Fertő tó partján, túrakenuval bejártuk a Fertő tavi nádas „rejtett ösvényeit”, megismerkedhettünk a régi pékmesterek életével, a Károly-kilátó legfelső szintjéről kitekintve a lábunk alatt hevert az egész környék, az éjszakai túra során a brennbergi erdő eddig még nem ismert arcát tárta elénk, illetve megismerkedtünk a lovaglás fortélyaival is. Balatonkerülő bringatúra Szinte még ki sem csomagoltunk a brennbergi tábor után, a Balatont körül ölelő kerékpárút hívó szava már szinte Győrig hallatszott. Ezúttal is több mint
húszan ültünk nyeregbe, hogy június utolsó hetében körül kerékpározzuk hazánk legnagyobb tavát. Összességében nem lehetett panaszra okunk, hiszen az időjárás ezúttal is kegyeibe fogadott bennünket. Az első napokban ugyan a szél gyakran megtréfált bennünket és az eddigi emelkedőket sem változtatta sík vidékké, azonban a remek társaság remek hangulatot teremtett ezúttal is. Az útvonalon a bringáink már szinte maguktól suhantak, hiszen többen már nem először taposták a pedált a Veszprém - Balatonalmádi – Siófok – Balatonboglár – Vonyarcvashegy – Révfülöp – Balatonalmádi – Veszprém útvonalon. A napsütéses, és a túra második
felében pedig kellemesen meleg időnek köszönhetően a strandolás és fürdés ezúttal sem maradhatott el, sőt Balatonalmádiban még egy vízi biciklit is sikerült „megszállni”. Veszprémbe viszszaérve minden résztvevő megérdemelte a gratulációt, hiszen a megtett 234 km-rel már valóban szabad büszkélkedni.
Családi napok Ausztriában Egy már szintén hagyományos programra sikerült ismét összejönnünk 2012. július közepén az ausztriai „Stájerországba”. A családi hosszú hétvégére ezúttal is közel hatvanan tartottak velünk, gyerekek és felnőttek egyaránt. A programok változatossága illetve a csapat hangulata garancia volt arra,
hogy valóban felüdülhessünk. Az ott töltött napok alatt többek között nagy küzdelemben legyőztük az 1911 méter magas Polstert, és a csúcskereszttől tekintettünk körbe az elénk táruló csodára. Maradandó élményt nyújtott az egész napos kikapcsolódást nyújtó Mautern park is, ahol Nautic Jettel startolva keresztülszeltük a levegőt és a vízen landoltunk, a Butterflyon megtapasztalhattuk a gravitációt, az 1.600 m hosszú rollerpályán az Elfenberg-Flitzer garantálta a szórakozást, az 1.200 m hosszú nyáribob pályán pedig kényelmesen visszajuthattunk a völgybe. Ezen kívül pl. a vadászmadarak arénája, parasztudvar, állatsimogató és még szá-
89
mos érdekesség várt bennünket. A várva-várt rafting ezúttal is azt nyújtotta, amiért ennyire készültünk már az indulásra. Igaz, hogy esett az eső, de a neoprén ruhák, a vízi csaták illetve a hajós egységek részéről tapasztalható csapatmunka árnyékában ennek nem volt különösebb jelentősége. A csodálatos környezet azóta is csalogat vissza bennünket. A focipálya-torta feletti győzelem
Legkisebb diákjaink iskolába lépésük napjától hatalmas lelkesedéssel vesznek részt minden héten a foci szakkörön. Az első és második osztályos gyerekek határtalan lelkesedéssel és a labdarúgás iránti igazi csodálattal veszik magukra a sportfelszerelésüket hétrőlhétre. Ennek a hozzáállásnak az elismerésekét egy különleges „mérkőzésre” invitáltuk őket, amelynek során egy nagyon „finom pályán” kellett megmutatni tudásukat. Örömmel állapíthattuk meg a végeredményt: mind az első,
90
mind pedig a második osztályos fiúk győztek, és a focipálya tortából semmi nem maradt. Így a végeredmény: Focisták – Focitorta 2 – 0. Tanár–diák röplabda mérkőzés A karácsonyi időszakhoz közeledve egy remek ötlet valósulhatott meg a gyakorlatban. Iskolánkban néhány éve egy gimnazista lányokból álló közösség által megalakult egy röplabda csapat. Heti rendszerességgel találkozunk velük a tornateremben, és szívesen mérkőzünk meg más iskolák csapataival is. Ennek kapcsán felmerült egy gondolat, hogy kihívjuk egy mérkőzésre a tanárok csapatát. A gondolatot tettek követték és egy nagyon jó hangulatú mérkőzésen sikerült összemérni tudását a két alakulatnak. A lányok nagyon jól helyt álltak, a végén azután szoros küzdelemben a tanárok csapata győzött. Úgy gondolom, hogy ezen túlmenően azonban minden résztvevő győzött. Szó szerint is, és átvitt értelemben is, hiszen minden mozgás egyfajta győzelem a lustaság és elkényelmesedett életmód felett, illetve egy kicsit ismét sikerült közelebb kerülni egy-
máshoz „nem tanárként” és „nem diákként”, hanem Emberként. Sítábor Innsbruckban A következő közös nagy megmozdulásunk az a sítábor volt, amelynek hely-
színe gyakorlatilag évek óta nem változik, azonban a népszerűsége – talán nem véletlenül – egyre nő. Egyre nagyobb számban csatlakoznak hozzánk iskolánkból szülők és gyermekek, hogy a síszünet hetét közösen töltsük Tirol fővárosában, Innsbruckban. Ebben az évben – néhány külsős baráttal és unokatestvér családjával kiegészülve – létszámunk meghaladta a 100 főt. A sípályák minőségére és az időjárásra ezúttal sem lehetett panasz, hiszen vagy szakadó hóesésben, vagy ragyogó napsütésben síelhettünk az Axamer Lizum pályáin. Természetesen ezúttal is megszervezték csoportunknak az éremesővel egybekötött lesiklóversenyt, valamint a szánkós estet, mint eddig minden évben. A napközben megfáradt izmainkat este a szálloda wellness-részlegében frissíthettük fel, az utolsó este vacsora után pedig a
nagy konferenciateremben látták vendégül a csoportunkat egy koccintásra (kinek-kinek életkorához illő itallal). Kangoo Ebben a tanévben lehetőségünk nyílt arra, hogy ismét egy újabb sportolási lehetőséget tárjunk diákjaink elé. Kísérleti jelleggel, az egyik osztállyal látogatást tettünk az ETO Parkban, ahol diákjaink egy csoportja egy szervezett foglalkozás keretében megismerkedhetett a Kangoo jumps alapjaival. A kangoo jumps alapvetően aerob mozgás, azonban többféle formában is alkalmazhatjuk. Felhasználható futáshoz és
jogginghoz, önálló otthoni mozgás céljából. A kangoo jumps kellékeként szükséges cipőt 1994-ben fejlesztette ki a kanadai származású Gregory Lekthtam. Eredetileg rehabilitációs központok számára alakította ki a lábbelit, hogy azok a betegek, akik nem tudnak sportolni sérüléseik miatt, újra mozoghassanak. Mára már nagyon elterjedt, leginkább a fitness termekben találkozhatunk vele, ahol csoportos órák keretében használják.
91
A résztvevők egyöntetű visszajelzése alapján a közel egy órás foglalkozás az első alkalomnak köszönhetően nagyon fárasztó volt, de diákjaink egyetértettek abban is, hogy szívesen megismételnék ezt az órát.
múlt alkalmakra – és arra a több száz résztvevőre, akik eddig csatlakoztak hozzánk az évek során – bátran elmondható, hogy ez a közösségi program egy valódi, élettel teli hagyományunk.
Fertő tó kerülő bringatúra A mögöttünk hagyott tanévben ismét két alkalommal (ősszel és tavasszal) vállalkoztunk arra, hogy egy-egy hétvégénket a Fertő tó körüli kerék-
Anya kosár – Apa foci Végül - de természetesen nem utolsó sorban – nem mehetünk el szó nélkül amellett az örömteli tény mellett, hogy töretlen lelkesedéssel talál-
párúton töltsük. A túra „életében” jelentős állomáshoz érkeztünk, hiszen iskolánk 20 éves jubileumához kapcsolódva idén májusban 20. alkalommal mondhattuk el, hogy „megcsináltuk”. Az őszi túrán is remek társaság verődött össze, és a jubileumi kerekezésre is szívesen gondol vissza minden résztvevő. Mint az elmúlt években eddig már többször, ezúttal is külön örömmel töltött el bennünket, hogy a szülők közül is többen csatlakoztak hozzánk. A 20. tókerülés ráadásul még egy szempontból is kivételesnek számít, ugyanis ez volt az első olyan túra, ahol egyetlenegy defektet sem kellett javítani. Visszatekintve az el-
92
koznak a sportot és mozgást szerető anyukák illetve apukák minden héten egy-másfél órára. Mindenki tisztában van azzal, hogy – amellett, hogy a mérkőzéseken persze mindenki győzni szeretne – ez már régen nem a látható diadalról szól... mert ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
„Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály)
Burján Gergô
Nyolcadikos ballagási beszéd 2012. június 14. Tisztelt Igazgató Úr, kedves Orsolyita Nővérek, Tanáraink, Diáktársaink, szeretett Szüleink, kedves vendégek! Babits Mihály imént idézett szavai azt sugallják nekünk, hogy Isten a jóra teremtett minket, csak meg kell találnunk magunkban és másokban is lelkünk kincseit. Most, hogy itt a búcsúzás pillanata, amely számunkra egyszeri és megismételhetetlen, visszatekintünk arra ,hogy mi volt, s előre nézünk: mi lesz. Azért merünk bizakodva előre tekinteni, mert ebben az iskolában biztonságban voltunk. Pár hónappal ezelőtt még nagyon vártuk, hogy eljöjjön ez a nap, de ahogy közeledett a búcsú pillanata, egyre jobban éreztük, hogy egyáltalán nem könnyű… Most elérkezett az idő, hogy hálás szívvel megköszönjük tanítóinknak, tanárainknak mindazt, amit útravalóul adtak nekünk, hogy iskolás életünk miden szakaszában igyekeztek elővarázsolni a bennünk lévő jót.
Alsó tagozatban nemcsak az írás, olvasás, számolás titkait fedezhettük fel az ő segítségükkel, hanem elsajátítottuk az iskolai élet szabályait is. A felső tagozatban új élmények, új feladatok vártak ránk. Osztályfőnökeink közösséggé formáltak bennünket. Megtanítottak minket arra, hogy az értelmetlen vetélkedés helyett összefogással, egymásban bízva nagyszerű dolgokra vagyunk képesek. Felemelő érzés volt számunkra hetedikben, amikor Március tizenötödikén az ünnepségen a mi osztályunk állt a színpadon. Megtapasztalhattuk, milyen nagy felelősség az, ha figyelnek ránk. Nem felejtjük el a vidám farsangi bálokat, ahol fellépéseinkkel mindig jó hangulatot teremtettünk, és együtt örülhettünk a közös munka sikerének. Kedves Tanáraink! Kérjük, ezekre a pillanatokra emlékezzenek, ha ránk gondolnak! Köszönjük, hogy tudományra, hitre, emberségre tanítottak minket. Köszönjük József atyának, hogy találkozhattunk híres emberekkel.
93
Meghallgathattuk a rádió egyik főszerkesztőjének és az Országgyűlés elnökének előadását. Búcsúzunk. A búcsú perceiben eszünkbe jutnak a szép élmények, mint amilyen a burgenlandi osztálykirándulás volt. És azok is, amelyeket inkább tanulságosnak szokott nevezni az osztályfőnökünk. Márta néni mindig segített a konfliktusok megoldásában. Megtanultuk, ha valamiért meg kell harcolnunk életünk során, mindig a tisztességes küzdelem eszközeivel éljünk mint Ábel a rengetegben.
Köszönjük szüleinknek hogy elvezettek minket ebbe az iskolába, és gondoskodó szeretetükkel mindig mellettünk álltak. Hálásak vagyunk azért is, hogy meghallgatták elképzeléseinket, amikor a számunkra megfelelő középiskolát kiválasztották, és segítettek bennünket az útra kelés felelős döntésében. Búcsúzunk iskolatársainktól, elsősorban tőletek, hetedikesek. Hiányozni fognak a folyosói beszélgetések, a
94
közös időtöltések. Őrizzétek tovább iskolánk hagyományait,és felelősséggel készüljetek a továbbtanulásra. Elmegyünk egy új iskolába, új közösségbe. Tavaly azt tanácsoltuk ballagó társaiknak, hogy legyenek új közösségük formálói. Most ránk vár ez a feladat, és ha belegondolunk, nem is olyan könnyű, de mivel kaptunk hozzá elég útravalót a lelki gyakorlatokon, az iskolamiséken, az ünnepségeken, a tanórákon és iskolás életünknek szinte minden percében, nem is lehetetlen. Útra kelünk azt remélve, hogy az új osztálytársaik lelkéből jövő dalt is szépnek halljuk majd, akárcsak ők a miénket.
Hegedüs Hajnalka
Ballagási beszéd 2012 Tisztelt Igazgató Úr, Tanáraink, drága Szüleink, Hozzátartozóink, kedves Diáktársaink! Nagy és felemelő tiszt ma az enyém, köszönöm, hogy én szólhatok magam és ballagó iskolatársaim nevében. Tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, ahogy ennek a mai napnak is. S ahogy közeleg a búcsúzás, az útra bocsátás, az újdonság vágya mellett a bizonytalanság érzése is elő-elő bukkan. Felfoghatatlan, hogy egy szempillantás alatt eltelt ez a 4, illetve 6 év. Mintha most léptünk volna be az iskolába, ismerkedtünk volna meg az osztálytársakkal, tanárokkal.
Az élmények egyetlen perccé sűrűsödtek, amelyben annyi minden megfér egymás mellett. Kellemes és olykor kellemetlen emlékek, ízek, arcok, emberek, barátsággá alakult kapcsolatok. Emberek, akiknek hálával, köszönettel tartozunk. Elcsépelt szavak, amelyek most eszünkbe jutnak, s nem tudják teljesen visszaadni a bennünk kavargó érzéseket. A hála érzése az, ami arra késztet bennünket, hogy legalább egy halvány próbát tegyünk arra, hogy megköszönjük a sok törődést, figyelmet, melyet itt, ebben az iskolában kaptunk. Hogyan is tudnánk meghálálni? Elsőként szüleinkhez szólnék, akik azért választották ezt a gimnáziumot,
95
mert valószínű tudták, jó kezekben leszünk. Nemcsak tudásunk gyarapszik majd, hanem a katolikus nevelés eredményeképpen olyan értékrend alakul ki bennünk, ami alapot, tartást ad, amit az életben iránytűként használhatunk. Ők azok, akik a szeretet erejével irányították lépteinket, elviselték rossz napjainkat, türelmüket most hálásan köszönjük, minden erőfeszítésük közelebb hozta számunkra a felnőtté válás küszöbét. Osztályfőnökeinknek, Kriszti néninek és Emi néninek is köszönjük, hogy az első pillanattól kezdve szeretetükkel vettek körül bennünket. A 12.N osztály tagjaként örömmel gondolok vissza az osztálymisékre, amelyeket mindig jó hangulatú kirándulásokkal fűszerezve tálalt nekünk osztályfőnökünk. A közös korcsolyázások, múzeumlátogatások, az osztály első nagy túrája a Cuha-pataknál. Mikor a szép napsütést vihar követte, szakadt az eső, s mi összekapaszkodtunk, és együtt segítettük át egymást a csúszós, sáros akadályokon. Lassan megtanultuk, mekkora kincs a közösségbe tartozás. A felejthetetlen prágai út, vagy az idei tanévben az evezős túránk története, amikor rájöttünk, hogy csak akkor siklik szép egyenesen a csónakunk, ha mindannyian egymásra figyelve, együtt evezünk. Közben persze rendíthetetlenül plántálta belénk a tudást angolból. Köszönjük a megértését, bíztatását, néha a dorgálását, az osztályfőnöki figyelmeztetéseket, minden a javunkra vált, s hogy ma érettségi előtt állunk, neki is köszönhetjük. A 12. H osztály is rengeteg helyre eljutott különböző osztálykirándulások kere-
96
tén belül. Örök emlékként marad meg a Mariazell-i kegytemplom, ahol az osztály tiszteletére tartottak magyar misét. Jártak középkori fővárosunkban, Pozsonyban, megcsodálták Pécs emlékeit, és sosem feledik az évenkénti sátorozást Emi néninél az écsi hegytetőn. Az osztályfőnökük történetei, bölcsességei, és élményei megtanították őket, hogy ne legyenek egyformák, ne akarják máshoz mérni magukat, de mindig legyenek segítőkészek, és kitartóak. Pontosan ez volt az, ami megteremtette az osztályközösséget. Nem voltak egymás terhére, de a háttérben mindig számíthattak egymás segítségére, és szeretetére. Az osztály jelmondata „erkölcs és igazság” végigkísérte őket a hat év alatt, és ezt osztályfőnökük hűen közvetítette számukra. Köszönjük iskolánknak, hogy rengeteg élményt gyűjthettünk. Művelődhettünk. Színházba járhattunk. Iskolai rendezvényeken, kiállításokon, koncerteken és előadásokon vehettünk részt. Híres színészekkel, politikusokkal, művészekkel találkozhattunk személyesen. És igen, hála tanáraink bíztatásának és munkájának, sok-sok tanulmányi akadályon is átértünk. A sikeres előrehozott érettségi vizsgák és nyelvvizsgák utáni öröm és hála érzése is betölti sok búcsúzó diák szívét. Az elmúlt néhány évben rengeteget tanultunk, és ez nem csak a könyvekből szerzett tudásra vonatkozik. A mi évfolyamunk volt az első a máltais programban. Megtapasztalhattuk, hogy vannak nálunk gyengébbek is, megtanultuk, hogy odafigyelésünk a másikra mindig csendes legyen, ÉRTE legyen, s hogy a szeretet mindent legyőz.
Megtanultunk két lábbal a földön járni, Istenben bízni, ünnepelni. Amikor majd kilépünk innen, rajtunk múlik, hogy mit őrzünk meg ennek az életnek az értékrendjéből. Hiszen többé nem őrködik felettünk József atya erősen szuggesztív tekintete, nem nézi senki, hogy idejében érkezünke a misére, ahogyan az sem lesz magától értetődő mindenki számára, hogy lelkigyakorlatra megyünk az ünnepek előtt, hogy pár lépésre itt van a kápolna. Ahányan vagyunk, annyifelé ágazik majd utunk. Ezen az úton mit is kívánhatnék magunknak, mint, hogy jókedvűen, derűsen haladjunk kitűzött céljaink felé. Legyen kitartásunk, s ha néha nehézségekkel találkozunk majd, legyen nekünk is segítségünkre néhol egy „Cirenei Simon”, hogy vállára vegye, és vigye kicsit helyettünk a keresztet, de ha úgy adódik, akkor
ne tétovázzunk mi sem levenni valaki válláról a terhet. Így lesz kerek a világ. Köszönettel és hálával tartozunk, és tudjuk, hogy feladatot is kaptunk itt, a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központban. Nem tudnám, és nem is akarom más módon kifejezni e feladat tartalmát, mint hogy Igazgató atya szavait idézem, melyekkel utolsó közös osztálymisénkről engedett el minket: Van bennetek elég olaj? Van? Akkor adjátok tovább! Nincs? Akkor gyűjtsetek! Ígérem, hogy az itt kapott kincseket továbbvisszük azokba a közösségekbe, ahová ezután érkezünk. S ha fogytán látszik az olaj, szükségét érezzük majd, hogy gyűjtsünk, hogy aztán megint továbbadhassuk. Kedves itt maradó Diáktársaink! Van még időtök! Gyűjtsetek! Isten Veletek!
97
Szemeti Kitty
Ballagási beszéd 2013 Tisztelt Igazgató Úr, kedves Tanáraink, szüleink, diáktársaink, Ünneplők! Tizenkét éve történt, hogy csillogó szemmel, tudásra szomjasan először beléptünk az iskola ajtaján. Ezalatt az idő alatt rengeteg minden történt. Kíváncsi, ártatlan kisgyermekekként kezdtük és most itt állunk az életre készen. Életünk legmeghatározóbb évei voltak ezek. Felnőttünk. Persze az utat nem egyedül tettük meg. Szüleink, Nevelőink, Tanáraink végig mellettünk voltak és tereltek a jó út felé. Köszönettel tartozunk mindnyájuknak, hogy megtanítottak nemcsak a tudományokra, hanem többek között munkára, hitre, emberségre, és arra, hogy felelősek vagyunk tetteinkért. Emlékszem, kiskamaszként lázadoztunk a Pitagorasz-tétel, az Ohm-törvény, a passzátszél és még tucatnyi ilyen tanulni való ellen, és magabiztosan tettük fel az önmagunk által már megválaszolt kérdéseket, mint: Minek ez nekem, ha nem is fogom használni az életben! Fogja ezt valaha bárki is kérdezni tőlem? Akkor minek tanulom? Minek kéne tudnom? A válaszok pedig egyértelműnek és magától értetődőnek tűntek számunkra: Nem, Semmi értelme, Felesleges, Időpocsékolás. Tanáraink pedig csak legyintet-
98
tek és azt mondták, majd egyszer megértitek, hogy mindez nem volt se felesleges, se időpocsékolás. És most már sejtjük, kezdjük érezni, hogy igazuk volt. Mind amit, és mind ahogyan feladatként elénk állítottak, a mi javunkat szolgálták. És ahogyan mi ezekre a feladatokra reagáltunk, ahogy ezeket megoldottuk, kialakult bennünk személyiségünk. Volt részünk kudarcokban és sikerekben. Az élet hatalmas kudarcainak és nagy sikereinek kicsinyített másai voltak ezek. Gondolok itt dolgozatok, felelések, számonkérések eredményeire, (és) a máltai-kötelességeinkre, melyektől tapasztalatokat szereztünk olykor a bukásról, máskor a sikerélményről és megtanultuk, hogy felelősek vagyunk nemcsak tetteinkért, hanem embertársaink iránt is. A feladatokban az önmagunk által választott ’megoldásmódunk’ volt a lényeg. És talán erről is szól Nagy Gáspár iskolánk himnuszában az a két sor, melyet kamaszként olvasva nem értettünk, miszerint: „mert diák-időnk emlék-palástja lelkünkre száll, ha szívünk nehéz.”- Úgy fogjuk életünk nagy feladatait megoldani, mint ahogy az iskolában a teendőinket láttuk el. A mai napon ez a fajta tanítás befejeződik. Elengedik a kezünket, hátrébblépnek és útra bocsátanak bízva döntésünkben, hogy elfogadjuk és magunkkal viszszük tanaikat.
A mai napon utoljára szólt a csengő nekünk. Hétfőtől egy életen át rajtunk a sor, hogy bebizonyítsuk, érdemes volt velünk, értünk dolgozni. A biztonságot jelentő iskola falai számunkra leomlanak. A korlátok, melyeket oly sokszor feszegettünk és melyek ellen annyira lázadtunk, most szertefoszlanak. Vegyes érzések kavarognak lelkünkben. Egyfelől kíváncsiság, tettrekészség, bizonyítási vágy van bennünk. Másrészről ott a kétely, az ismeretlentől, a hiánytól, az újtól való félelem. Vajon képes leszek helytállni? Alkalmas leszek a jó képviselésére? Ha a jövőre gondolok, egy szó jut eszembe. Hiány. Az osztálytársak, a tanárok, az iskola légkörének a hiánya. Nem lesz többé osztályfőnök, aki mint tyúkanyó összetereli a szétszéledő csibéket, és rendet tesz köztük. Nem lesznek osztálytársak, akik közösségként vagy éppen a közösségben megvívják napi csatáikat. És nem lesz iskola sem, ami körözvényekkel figyelmeztet minden jövőbeli teendőre. Amit eddig adtak, azt ezentúl nekünk kell megteremteni. Ami eddig járt, azt mos-
tantól nekünk kell adni. Két ével ezelőtt első osztályfőnökünk nyugdíjba vonulásakor már átéltük ezt a helyzetet, éreztük a hiányt, aggódtunk, de most már látjuk, hogy ez a helyzet megoldódott köszönhetően következő osztályfőnökünk munkájának. Ez a tapasztalat azzal is gazdagított minket, hogy olyanon nem kell aggódnunk, amit nem nekünk kell megoldani. Köszönjük mindkettejük munkájának. A mai napon elkezdődik iskolán utáni életünk. Mától másnak is számadással tartozunk, nemcsak magunknak, tanárainknak és szüleinknek. Nincs többé gyakorlás vagy javítódolgozat, ha valami nem sikerül. Nemcsak a jegyeinkért felelünk, hanem a társadalomnak tartozunk számadással, a jövővel, az élet nyújtotta lehetőségekkel. Ma belépünk a felnőttek világába. A dolgunk az, hogy helytálljunk és képviseljük mindazt, amit kaptunk. A dolgunk, hogy itt legyünk, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire, még nem tudjuk. Bármire, mindenre, csak jól. Hogy elkezdjük az életet, hogy szeressünk. Hogy vállaljuk a felelősséget és hogy éljünk az Isten-adta lehetőségekkel.
99
Felsôtagozat 2011-2012 évvége 5. évfolyam
6. évfolyam
7. évfo- 8. évfolyam lyam
Felsős
A
B
A
B
A
B
Tantárgyi átlag
Magatartás
4,15
4,44
4,55
4,35
4,00
4,05
4,26
Szorgalom
4,00
4,19
4,30
4,05
3,91
3,67
4,02
Magyar nyelv
3,58
3,85
3,35
4,20
2,95
3,76
3,62
Irodalom
3,96
4,41
3,50
4,00
2,95
4,24
3,84
Történelem
3,92
4,19
4,05
3,85
3,50
3,00
3,75
Idegennyelv: Angol
4,15
4,20
4,08
4,14
4,11
3,10
3,96
Idegennyelv: Német
4,50
4,14
4,25
3,67
4,00
3,82
4,06
Matematika
3,58
3,67
3,65
3,55
3,68
2,81
3,49
Fizika
4,27
3,10
3,69
Kémia
4,18
3,33
3,76
3,77
3,00
3,39
4,15
4,25
3,36
3,24
3,79
4,50
4,50
4,27
3,38
4,16
Biológia Földrajz/Természetism.
3,85
3,89
Informatika Technika
4,73
4,85
4,95
4,95
4,50
4,81
4,80
Ének-zene
3,65
4,15
3,95
3,70
3,45
2,86
3,63
Rajz
4,69
4,48
4,55
4,65
4,05
3,86
4,38
Testnevelés
4,19
4,07
4,40
4,21
4,41
3,95
4,21
Hittan
4,00
4,11
4,30
4,04
4,41
3,29
4,03
Osztály átlag
4,07
4,17
4,13
4,13
3,87
3,47
3,91
1
1
2
3
1256
538
611
420
3
1
Elégtelen: 1 tárgy 2 tárgy 3 és több tárgy Elégtelen össz.: Kitűnő
7
Mulasztás:/ óra / igazolt: igazolatlan:
1160
1176
5161 4
1256
538
614
421
1160
1176
5165
1 főre jutó /óra/
70
30
29
21
58
90
50
1 főre jutó /nap/
14
6
5
4
10
15
10
Osztályozott tanuló:
18
18
21
20
20
13
110
Osztálylétszám:
26
28
20
20
22
21
137
Összes:
100
Gimnázium 2011-2012 évvége Hatévfolyamos gimnázium
Négyévfolyamos gimnázium
7/H
8/H
9/H
10/H
12/H
tantárgyi átlag
10/N
11/N
12/N
tantárgyi átlag
Magatartás
4,50
4,57
4,32
4,85
4,67
4,58
4,53
4,74
4,71
4,66
Szorgalom
4,11
4,43
3,59
4,00
4,10
4,05
3,94
4,17
4,04
4,05
Magyar nyelv
4,60
3,93
4,06
4,04
4,60
4,25
3,94
4,30
3,93
4,06
Irodalom
4,50
4,14
4,06
4,31
4,67
4,34
4,35
4,43
4,14
4,31
Történelem
4,00
4,07
3,44
3,38
4,67
3,91
2,94
4,09
4,25
3,76
Angol
4,58
4,75
3,71
3,68
4,62
4,27
3,86
4,43
3,67
3,99
Német
4,13
4,17
4,08
4,00
4,00
4,08
3,90
3,78
3,19
3,62
Angol (II.)
4,69
4,29
3,25
4,08
3,70
3,33
3,25
3,43
Német (II.)
3,75
3,24
3,75
3,58
3,43
4,08
3,30
3,60
Matematika
3,50
3,93
3,09
3,96
3,81
3,66
3,53
3,70
3,18
3,47
Fizika
4,75
4,36
3,21
3,42
3,24
3,80
4,59
3,43
3,22
3,75
Kémia
4,35
3,86
3,21
3,35
3,69
3,06
Biológia
4,20
3,93
4,00
3,24
3,57
3,37
Földrajz
4,10
3,64
2,97
4,19
3,73
3,29
Informatika
4,40
4,36
4,09
4,65
4,38
4,29
Rajz
4,60
4,86
4,65
Ének-zene
4,15
5,00
3,88
4,30
Testnevelés
4,75
4,43
4,09
4,46
Hittan
4,65
4,86
4,12
4,73
Technika
4,95
4,79
3,81
4,05
4,70
3,06 3,39 3,29 4,29 4,74
4,74
4,33
3,59
4,74
4,49
4,56
4,83
4,11
3,59 4,50
4,62
4,60
4,71
4,52
4,61
4,61
4,87 5,00
4,67
5,00
4,50
4,75
Magyar fakt.
4,33
4,33
3,33
5,00
4,17
Történelem fakt.
5,00
5,00
5,00
5,00
5,00
Matematika fakt.
4,00
4,00
4,60
4,20
4,40
Biológia fakt.
4,33
4,33
3,71
3,00
3,36
4,33
4,00
4,17
3,00
3,50
Latin nyelv
5,00
4,00
Fizika fakt. Kémia fakt.
4,33
4,33
4,00
Informatika fakt.
5,00
5,00
4,50
Angol fakt.
4,00
4,00
Német fakt.
5,00
5,00
Földrajz fakt.
3,00
3,00
Hittan fakt.
4,00
4,00
4,00
4,00
3,00
3,00
3,00
4,00
5,00
4,50
5,00
5,00
5,00
5,00
5,00
4,09
3,69
3,85
Rajz fakt. Testnevelés fakt. Osztály átlag
4,39
4,32
3,82
Elégtelen: 1 tárgy
3,99
4,00
4,00
4,17
4,15 1
1
2 tárgy
1
1
1
1
3 és több tárgy
3,81
4,50 4,00
1
1
3
1
1
1
2
1
2
2
8
2
2
1109
937
2779
2421
1503
8749
1646
1831
2
1
1
4
19
16
1109
939
2780
2422
1503
8753
1665
1 főre jutó /óra/
53
67
79
93
72
75
1 főre jutó /nap/
9
11
11
16
12
21
14
35
26
117
Elégtelen össz.: Kitűnő
1
2
Mulasztás:/ óra / igazolt: igazolatlan: Összes:
Osztálylétszám:
21
2128
5605
1847
2128
5640
98
77
76
82
14
11
13
13
17
24
28
69
35
101
Óvoda 2011-2012
Anda Bernát • Boczor Botond • Bognár Bianka Csilla • Csehi Philip Zoltán • Csík Róza Julianna • Erős Benedek Ferenc • Fűke Kristóf• Horváth Barna • Jófejű Flóra • Katona Veronka • Kopácsi Péter • Lajkó Tímea • Muzslai Tamás • Műhelyi Balázs • Nagy Ábris • Peredi Luca Szilvia • Preisz Ákos Attila • Sinkó Dóra • Szabó Emese • Szabó Kata Sára • Szarvas Géza Jenő • Thiel Csanád László • Tóth Mihály • Tóth Virág Johanna • Vass Emese • Vitéz Virág
Antal László • Galló Ákos • Gasztonyi Lehel • Jáky Bendegúz György • Jankó Eszter • Józsa Márk • Katona Ágota • Kovács Illés Paszkál • Kovács Titusz • Lipták Máté • Mészáros Liza • Milanovich Márton • Nagy Panna • Pálfi Bianka Ida • Pataki Anna Klára • Pintér Júlia • Pintér Dorottya • Pintér Tekla Róza • Putz Zsófia • Salamon Dániel • Szücs Ákos • Unger Csenge Mónika • Varga Klára • Visi-Szalai Bendegúz • Willingstorffer Konrád
102
Angyaláti Ábel • Bors Mikolt Viktória • Burkus Veronika • Csóka Lili • Fekete • Dzsino Csaba • Gotthard Kata Flóra • Gottwald Gergely • Hoffer Huba • Horváth Eliza Dóra • Józsa Bíborka • Kiss Boglárka • Kolozsvári Gyula • Kovács Annamária • Laza Sátor Attila • Megyesi Viktória • Nagy Emma • Orosz László Botond • Sztanity Róza • Takács Krisztián • Tinka Barnabás • Vincze Zsófia • Visi-Szalai Borbála • Wally Donát • Zámbó Virág Angyal
Anda Gellért • Bertleff Kovács Botond • Bilecz Ákos • Czéh Dorottya • Fűke Márton • Homlok Balázs • Horváth Anna Róza • Hörömpő Dávid Bence • Kálmán Jázmin • Keszei Marcell Előd • Kopácsi Lilla Zsófia • Laza-Sátor András • Ondrejó Barnabás • Pápai Regina Stella • Pintér Regina • Seiwert Liza • Smuk Abigél • Szabó Domonkos • Szarvas Péter István •Takács Maya Márta • Tóth Álmos • Varga Réka • Willingstorffer Erik • Zadravecz István • Zámolyi Mira Zimonyi Bence
103
Iskola 2011-2012 Alpár Zsófia • Bartossik Bolivár Patrik • Csókás Petra • Dancs Ádám • Gottwald Zalán • Hegyi Lujza • Horváth Norbert Dávid • Kiss Marcell • Ladocsi Dorka Fanni • Lukács Adél • Lukács Anna • Madár Marcell • Muzslai Dávid • Orosz Ágnes • Peredi Anna Júlia • Pongrácz Ágnes Laura • Pongrácz Anna Benedikta • Süle Zita Elza • Szabó Benedek • Szabó Lujza • Vincze Anna
1. a
Bőti Dominik Tamás • Dely Kristóf Tibor • FóriánSzabó Bernát Zsigmond • Hoffer Bulcsú • Horváth Anna • Keszei Miklós • Kiss Dorka • Kóbor Ádám • Kovács Dóra • Kovács Réka • Kővágó Hanga • Kurucz Alexandra Mészáros Anna Boglárka • Nagy-Raffay Barnabás • Nádasi Rozália • Pető Kata • Rákosfalvy Lujza Ibolya • Rákosfalvy Zalán Ferenc • Szitter Julianna • Tóth Adél Jolánta • Vass Álmos
1. b
Bartal Mátyás László • Bilecz Máté • Bombay Máté • Csík Hanna Antónia • Dombi Alicia Johanna • Dombi Krisztián Roland • Fazekas Zsanett • Hatoss Dorka • Horváth Áron • Horváth Barbara • Hörömpő Márk Gergely • Lajkó András • Lőre Krisztina Laura • Nemes Orsolya • Pálfi Elizabet Kiara • Sándor Emese • Takács Regina • Tóth Prépost Péter • Varga Éva Emese • Veszprémi Jenő Dominik• Vida Zsófi • Zanzi Glória Annabella
1. a
2. b
Bezdán Noémi • Bors Hunor László • Cseszkó Dániel • Fazekas Fanni • Gottwald Előd • Gunther Sára Judit • Jakab Domonkos • Keszeg András László • Kovács Barnabás • Lájer Boglárka • Márton Kinga-Mária • Nagy Orsolya Anna • Németh Kolos Pintér Gréta • Sátor Abigél • Skaliczky Gergő • Takács Noé Zoltán • Tóth Ábel • Varga Benedek • Vojta Lili Sára • Völfinger Luca Fanni
104
Bekő Csenge • Costantini Marco • Csiba Richárd • Csizmazia Máté Rudolf • Csóka Eszter • Déri Barnabás • Dobos Bianka Rita • Gondár Flórián • Horváth Máté • Jámbor Balázs • Kausits Bianka • Keszei Dominik Pál • Lakics Kristóf • Magyar Kristóf Ádám • Moscoso Raul Dávid • Nagy Zsombor Attila • Némedi Tóth Imre • Pongrácz Eszter • Remete Róbert • Sándor Előd Attila • Sulyok Anita • Tarbay Júlia • Tóth Áldea Tímea • Tóth Benedek
3. a
Antreter Ferenc • Csizmazia Laura • Éles Anna Sára • Fábián Mihály József • Horváth • Anna Zsófia • Hun Julianna Szilvia • Jakab Dalma • Kovács Bulcsú • Kovács Cintia Dzsenifer • Környei Regős Csoma • Kővágó Keve • Lajos Barnabás • Megyesi Ádám • Nagy Raffay Benedek • Orosz Katalin • Ötvös Csaba Zalán • Pintér Borbála • Rozmán Lilla Anna • Szakács Júlia • Szitter Benedek • Szücs Ábel Csombor • Tarbay Zsófia • Tóth Krisztina Adrienn • Thiel Zsófia • Varga Mátyás • Vass Gellért
3. b
4. a
Alpár Fruzsina • Illés Flóra • Kaszás Ágoston • Nagy Dávid • Németh Borbála • Orosz Anna • Péntek Alíz Eszter • Péter Barnabás • Petrikó Sarolta • Salamon Krisztina • Vida Fanni • Vojta Gábor • Wunder Imola Réka • Wunder Olivér
Csóka László Balázs • Dely Rebeka Dóra • Gulyás Panna • Horváth Szabina Sára • Koloszár Kristóf • Lajkó Anna • Mezei Ramóna • Nádasi Léna Júlia • Orsós Attila • Pék Máté • Sátor Laura • Somogyi Dalma Éva • Szabó Rita Eszter • Ternyák Zsófia
4. b
Barta Kristóf • Békési Kimberli • Bombay Ádám • Dani Brigitta Roxana • Frank Richárd • Halasi Barbara • Hofbauer Gergely Viktor • Horváth Réka • Járóka Luca • Józsa Viktória • Kadocsa Bálint István • Kettinger Dalma • Mészáros Dorottya • Mészáros Zsófia • Peredi Petra • Pintér Ottó Richárd • Pittner Gergő Árpád • Popper Polett Beatrix • Rábai Balázs • Ravasz Rebeka Veronika • Stircula Martin Norbert • Szeredi Áron • Szalai Filoména Laura • Thiel Dániel • Tóth Máté Dániel • Zselyi-Oláh Viktória
5. a
105
Bejczi Csaba Barnabás • Burján Apollónia • Burján Bence • Csonka András • Erdélyi Katinka • Fehér Zoltán Gellért • Fekete Zoltán • Gulyás Luca Réka • Horváth Máté Márk • Horváth Szófia • Jakab Soma • Kadocsa Benjamin István • Kiss Júlia Réka • Kovács Kolos • Kriston Emma • Neuperger Dominika Csenge • Pihokker Judit • Polgárdi Anna • Sabotic Melissa • Sulyok Eszter Anna • Szakács Adél • Szalai Dániel • Szalai Zalán Géza • Tamási Laura • Tóth Dóra • Turóczi Dominik • Varga Evelin • Varga Vivien
5. b
Bagó Petra • Bombay Barnabás • Chroméj Hajnalka • Csiba Dávid • Csizmazia Richárd • Fábián Hanna • Gunyhó Krisztofer • Kósa Ramóna Mercédesz • Kovács Kinga • Lázár Patrik Béla • Lazúr Barnabás • Lazúr Margaréta • Panykó Eszter • Pápay Levente Róbert • Sárközi Dzsenifer Virág • Somogyi Márk Péter • Soós Mária • Székelyi Klaudia • Szikora Vanessza • Varga Dorottya
6. a
Bárány Botond • Burkus Benjamin • Dombi Richárd • Drázsnyák Zsófia • Farkas Tünde Eszter • Futó Dorina • Horváth Botond István • Horváth Patrícia • Janás Gábor • Keszei Fruzsina • Nagy Marcell • Nagy Marietta • Szabó Gergő • Szabó Kristóf Barnabás • Szücs Anna Csenge • Torjai Nóra Judit • Tóth Ábel Botond • Unger Attila Pál • Varga Bálint • Varga Zoltán • Váradi Rebeka
6. b
Bangha Barbara Brigitta • Farkas Dániel • Fodor Barnabás • Gasztonyi Szabolcs • Jagadics Eszter • Kadocsa Levente Gábor • Kecskés Balázs • Kiss Alice Rita • Kiss Erik • Komjáti Anna • Kósa Hajnalka • Nagy Péter Zoltán • Ódor Dalma Anna • Pénzes Xavér • Prépost András • Ravasz Róbert • Soós Johanna Ágnes • Szimeiszter Tamás • Tóth János Benjámin • Tóth Máté Gábor • Tóth Bianka Gina • Váczi Attila
7. a
Bognár Péter • Bozi Lili • Bozi Zsolt • Burján Gergő • Csapó Noémi • Dobai Vanessza • Frank Martin • Háczky Róbert • Horváth Éva • Kakuk Gabriella Katalin • Kozma Bence • Nagy Csaba • Rábai Péter • Rácz Kristóf Márton • Tóth Enikő • Truhlig Patrik • Vaczula Rebeka • Vaszari Balázs • Vaszari Zsolt • Végh Fanni Mónika • Zakár Róbert
8. a
106
Baumgärtner Félix • Becker Klaudia Anna • Bőhm Anna Berta • Farkas Tamás • Gyenge Vanessza • Hatoss Patrik • Havasi Anna • Heiczinger Eszter • Horváth Marianna Elza • Kiss Ádám • Kiss Dániel • Laki Laura Éva • Lehel Vanda Laura • Németh Mónika • Perger Patrícia • Pihokker Sára • Rózsás Mira • Szarvas Patrik • Szemethy Kristóf • Valki Ferenc Zalán • Varga Áron Frigyes • Vojta Kitti
7. H
8. H
Bányai Blanka • Jakab Zsófia • Horváth Bettina Andrea • Magyar Laura • Markovics Fanni • Moscoso Angelika Inez • Nagy Roland • Orsós Karolina • Peredi Adrienn • Pihokker Dóra • Puskás Sára • Szaksz Blanka Kata • Sztaracsek Máté • Veszprémi Evelin
Bartal Virág •Bezdán Szimonetta • Borbély Bettina • Cseszkó Alexandra • Damó Adrienn • Erdei Szilvia • Fehér Kristóf • Fekete Kamilla • Fodróczi Frida • Havasi Júlia • Horváth Dominik • Jordán Dániel • Kadocsa Dorina • Kálóczi Dávid • Keller Pál • Keszi Péter • Kiss Olivér • Kovács Boglárka • Magyarósi Adél Ivett • Majlinger Rita • Márfi Anna • Márfi Kata • Nagy Beatrix • Papp Dorina • Pénzes Rebeka • Simon Orsolya • Szabó Júlia • Szakács Géza • Szalai Gábor • Szemethy Péter • Szikora Vivien • Takács Bence Benegúz • Tengelics Vivien • Varga Vince Pál • Vidéki Beatrix Lúcia
9. H
Ács Veronika • Barta Henriett • Bartalos Eszter • Benkovics Annamária • Bognár Kristóf • Dombi Olivér • Erdélyi Franciska • Giczi Balázs • Haszonits Andrea • Horváth Bence • Jakab Anna • Járay Ninetta • Járóka Dalma • Katona Bianka Márta • Kiss Virág • Kránitz Bence • Ladocsi Lilla • Mátrai Dorina Andrea • Menzák Tímea • Mók Dónát • Nyári Ákos • Puskás Mária • Szabolcsi László • Tóth Mercédesz Kitti • Váczi Vivien • Varga Vivien
10. H
Bodai Klaudia • Fajkusz Tamás • Fehér Gábor • Haszonits Barbara • Horváth Péter László • Kalmár Anna • Kaszás-Tóth Cecília • Komjáti Adrienn • Kovács Dóra • Kustos Nikolett • Magyar Mónika • Moscoso Alexander • Németh Hanna • Pittner Petra • Raufi Jamila • Rippert András • Szabó Csilla Petra • Szeli Gábor • Takács Kamilla • Tömböl Eszter • Veszprémi Annamária
12. H
107
Bedők Gergely • Boros Klaudia Anna • Francia Georgina • Jánoki Andrea • Kalász Kristóf • Márkus Lilla • Megyesi Lilla • Mendel Ákos • Mike Dominika • Mitring Anna • Reider Dóra • Ruff Katalin Zsuzsanna • Sári Karolina Anna • Somogyi Rebeka • Szalai Viktória • Varga Bianka • Vidéki Márk
10. N
Bakaity Attila • Bejczi Laura • Bérczes Antal • Bognár Bettina • Bőhm Ferenc • Erdei Zsuzsanna • Erős Márk • Fehér András • Fehér Tamás • Jánoki Dorina • Katona Viktor • Kausits Anita • Keszi Katalin • Majlinger Dóra • Módly Márton • Németh Flóra • Pihokker Zsófia • Pulai Sarolta Ilona • Szabó Lilla • Szalánczi Ambrus • Szemethy Kitti • Sztaracsek Boglárka • Tóth Mónika • Varga Viola Veronika
11. H-N
Bagó Rebeka • Balogh Mária • Bernáth Diána • Czipf Nikolett • Csonka Zsófia • Dobra Bence Lukács • Fehér Dávid • Fekete Fanni Ilona • Hegedüs Hajnalka • Hérics Dávid • Horváth Eszter Marcella • Horváth Szilvia • Karsai Éva • Keszi Tímea Judit • Kocsis Dominika • Kovács Mária • Nagy Enikő • Németh Ádám • Péter Aletta Ramóna • Rácz Boglárka Márta • Reider Zsófia Zsaklin • Rideg Béla • Stinner Melitta • Szabó Vanda • Szalai Máté • Szeredi Flóra • Sztojka Mária • Tomaskovics Péter Dávid • Zalavári Dóra • Macarena Flores Fermanda Sepulveda
12. N
108
2013
Anda Bernát • Boczor Botond • Bognár Bianka Csilla • Csehi Philip Zoltán • Csík Róza Julianna • Erős Benedek Ferenc • Fűke Kristóf• Horváth Barna • Jófejű Flóra • Katona Veronka • Kopácsi Péter • Lajkó Tímea • Muzslai Tamás • Műhelyi Balázs • Nagy Ábris • Peredi Luca Szilvia • Preisz Ákos Attila • Sinkó Dóra • Szabó Emese • Szabó Kata Sára • Szarvas Géza Jenő • Thiel Csanád László • Tóth Mihály • Tóth Virág Johanna • Vass Emese • Vitéz Virág
Antal László • Galló Ákos • Gasztonyi Lehel • Jáky Bendegúz György • Jankó Eszter • Józsa Márk • Katona Ágota • Kovács Illés Paszkál • Kovács Titusz • Lipták Máté • Mészáros Liza • Milanovich Márton • Nagy Panna • Pálfi Bianka Ida • Pataki Anna Klára • Pintér Júlia • Pintér Dorottya • Pintér Tekla Róza • Putz Zsófia • Salamon Dániel • Szücs Ákos • Unger Csenge Mónika • Varga Klára • Visi-Szalai Bendegúz • Willingstorffer Konrád
109
Angyaláti Ábel • Bors Mikolt Viktória • Burkus Veronika • Csóka Lili • Fekete • Dzsino Csaba • Gotthard Kata Flóra • Gottwald Gergely • Hoffer Huba • Horváth Eliza Dóra • Józsa Bíborka • Kiss Boglárka • Kolozsvári Gyula • Kovács Annamária • Laza Sátor Attila • Megyesi Viktória • Nagy Emma • Orosz László Botond • Sztanity Róza • Takács Krisztián • Tinka Barnabás • Vincze Zsófia • Visi-Szalai Borbála • Wally Donát • Zámbó Virág Angyal
Anda Gellért • Bertleff Kovács Botond • Bilecz Ákos • Czéh Dorottya • Fűke Márton • Homlok Balázs • Horváth Anna Róza • Hörömpő Dávid Bence • Kálmán Jázmin • Keszei Marcell Előd • Kopácsi Lilla Zsófia • Laza-Sátor András • Ondrejó Barnabás • Pápai Regina Stella • Pintér Regina • Seiwert Liza • Smuk Abigél • Szabó Domonkos • Szarvas Péter István •Takács Maya Márta • Tóth Álmos • Varga Réka • Willingstorffer Erik • Zadravecz István • Zámolyi Mira Zimonyi Bence
110
1. a
Antal László • Bakonyi Tamara Dóra • Bátay Fanni Flóra • Bilecz Ákos • Fiam Balázs Andor • Györgyi Ákos • Hörömpő Dávid Bence • Jankó Eszter • Józsa Márk • Kadocsa Máté • Kovács Illés Paszkál • Lehner Luca Mária • Milanovich Márton • Pálfi Bianka Ida • Pataki Anna Klára • Petőcz Dalma • Sántha Emese • Tóth Álmos Benedek • Unger Csenge Mónika • Vígh Kornél • Visi-Szalai Bendegúz • Vörös Anna Borbála • Zólyomi Villő
1. b
Bilisich Zoé • Dudás Csenge • Galló Ákos Norbert • Herm Anna • Hill Christopher Laszlo • Jáky Bendegúz György • Keszeg Máté Márk • Kovács Titusz • Kovács Zétény Márk • Kurczina Milán • Lendvay Balázs Bonifác • Mészáros Liza • Nagy Dávid • Nagy Klaudia • Nagy Panna • Nagy Péter • Pintér Dorottya • Pintér Tekla Róza • Putz Zsófia • Salamon Dániel • Sári Marcell • Schlag Krisztián • Soós Katalin • Szilágyi Viola
111
2. a
Alpár Zsófia • Bartossik Bolivár Patrik • Csókás Petra • Dancs Ádám • Dávid Bence Bendegúz • Gottwald Zalán • Hegyi Lujza • Horváth Norbert Dávid • Kiss Marcell • Ladocsi Dorka Fanni • Lukács Adél • Lukács Anna • Madár Marcell • Murvai-Kiss Gertrúd • Muzslai Dávid • Orosz Ágnes • Peredi Anna Júlia • Pongrácz Ágnes Laura • Pongrácz Anna Benedikta • Süle Zita Elza • Szabó Benedek • Szabó Lujza • Vincze Anna
2. b
Bőti Dominik Tamás • Dely Kristóf Tibor • Fórián-Szabó Bernát Zsigmond • Hoffer Bulcsú • Horváth Anna • Keszei Miklós • Kiss Dorka • Konczos Martin • Kóbor Ádám • Kovács Dóra • Kovács Réka • Kővágó Hanga • Kurucz Alexandra • Mészáros Anna Boglárka • Nagy-Raffay Barnabás • Nádasi Rozália • Pető Kata • Rákosfalvy Lujza Ibolya • Rákosfalvy Zalán Ferenc • Szitter Julianna • Tóth Adél Jolánta • Vass Álmos
112
3. a
Bartal Mátyás László • Bilecz Máté • Bombay Máté • Csík Hanna Antónia • Dombi • Alicia Johanna • Dombi Krisztián Roland • Fazekas Zsanett • Hatoss Dorka • Horváth Áron • Horváth Barbara • Hörömpő Márk Gergely • Konczos József Márk • Lajkó András • Lőre Krisztina Laura • Nemes Orsolya • Pálfi Elizabet Kiara • Sándor Emese • Takács Regina • Tóth Prépost Péter • Varga Éva Emese • Veszprémi Jenő Dominik • Vida Zsófi • Zanzi Glória Annabella
3. b
Bezdán Noémi • Bors Hunor László • Cseszkó Dániel • Fazekas Fanni • Gottwald Előd • Gunther Sára Judit • Jakab Domonkos • Keszeg András László • Kovács Barnabás • Márton Kinga-Mária • Nagy Orsolya Anna • Németh Kolos • Pintér Gréta • Sátor Abigél • Skaliczky Gergő • Szabó Sarolta • Takács Noé Zoltán • Tóth Ábel • Varga Benedek • Vojta Lili Sára • Völfinger Luca Fanni
113
4. a
Bekő Csenge • Costantini Marco • Csiba Richárd • Csizmazia Máté Rudolf • Csóka Eszter • Déri Barnabás • Dobos Bianka Rita • Gondár Flórián • Horváth Máté • Jámbor Balázs • Kausits Bianka • Keszei Dominik Pál • Lakics Kristóf • Magyar Kristóf Ádám • Moscoso Raul Dávid • Nagy Zsombor Attila • Némedi Tóth Imre • Pongrácz Eszter • Remete Róbert • Sándor Előd Attila • Sulyok Anita • Tarbay Júlia • Tóth Ágnes Réka • Tóth Benedek • Vass Gellért
4. b
Antreter Ferenc • Csizmazia Laura Zizi • Dudás Botond • Éles Anna Sára • Fábián Mihály József • Hoboth Anna • Horváth Anna Zsófia • Hun Julianna Szilvia • Jakab Dalma • Kovács Bulcsú • Kovács Cintia Dzsenifer • Környei Regős Csoma • Kővágó Keve Botond • Lajos Barnabás • Megyesi Ádám Szabolcs • Nagy Raffay Benedek • Orosz Katalin • Ötvös Csaba Zalán • Pintér Borbála • Rozmán Lilla Anna • Szakács Júlia • Szitter Benedek • Szücs Ábel Csombor • Tarbay Zsófia • Tóth Krisztina Adrienn • Thiel Zsófia • Varga Mátyás
114
5. a
Áder Bálint • Alpár Fruzsina • Fekete Gergő • Horváth Boglárka Szilvia • Horváth József • Illés Flóra • Kaszás Ágoston • Lehner Kata Ágnes • Molnár Barbara • Nagy Dávid • Németh Borbála • Orosz Anna • Péntek Alíz Eszter • Péter Barnabás • Petrikó Sarolta • Salamon Krisztina • Szücs Regina Anna • Vida Fanni • Vojta Gábor László • Wunder Imola Réka • Wunder Olivér
5. b
Balázs Kitti • Csonka Sándor • Csóka László Balázs • Dely Rebeka Dóra • Gulyás Panna • Horváth Szabina Sára • Koloszár Kristóf • Kovács Attila Roland • Lajkó Anna • Mezei Ramóna • Nádasi Léna Júlia • Orsós Attila • Pék Máté • Sátor Laura • Somogyi Dalma Éva • Szabó Rita Eszter • Szimeiszter Dániel • Ternyák Zsófia • Udvardi Milla Hanna • Zakár Krisztián
115
6. a
Bartha Kristóf • Békési Kimberli • Bombay Ádám • Dani Brigitta Roxana • Halasi Barbara • Hofbauer Gergely Viktor • Horváth Réka • Járóka Luca • Józsa Viktória • Kadocsa Bálint István • Kettinger Dalma • Mészáros Dorottya • Mészáros Zsófia • Peredi Petra • Pintér Ottó Richárd • Popper Polett Beatrix • Rábai Balázs • Ravasz Rebeka Veronika • Stircula Martin Norbert • Szeredi Áron • Szalai Filoména Laura • Thiel Dániel • Tóth Máté Dániel • Zselyi-Oláh Viktória
6. b
Bejczi Csaba Barnabás • Burján Apollónia • Burján Bence • Csonka András • Erdélyi Katinka • Fehér Zoltán Gellért • Fekete Zoltán • Gráf Edina Nikoletta • Gulyás Luca Réka • Horváth Máté Márk • Horváth Szófia • Jakab Soma • Kadocsa Benjamin István • Kiss Júlia Réka • Kovács Kolos • Kriston Emma • Neuperger Dominika Csenge • Pihokker Judit • Polgárdi Anna • Sabotic Melissa • Sulyok Eszter Anna • Szakács Adél • Szalai Dániel • Szalai Zalán Géza • Tamási Laura • Tóth Dóra • Varga Evelin • Varga Vivien
116
7. a
Bárány Botond • Burkus Benjamin • Csiba Dávid • Csizmazia Richárd Tamás • Futó Dorina • Gunyhó Krisztofer • Keszei Fruzsina • Kósa Ramóna Mercédesz • Lázár • Patrik Béla • Lazúr Barnabás • Lazúr Margaréta • Nagy Marcell Kristóf • Sárközi Dzsenifer Virág • Szabó Kristóf Barnabás • Székelyi Klaudia • Szikora Vanessza • Tóth Ábel Botond • Vajda Martin • Váradi Rebeka • Varga Zoltán
8. a
Bangha Barbara Brigitta • Farkas Dániel • Fodor Barnabás • Gasztonyi Szabolcs • Jagadics Eszter • Kadocsa Levente Gábor • Kecskés Balázs • Kiss Alice Rita • Kiss Erik • Komjáti Anna • Kósa Hajnalka • Nagy Péter Zoltán • Ódor Dalma Anna • Pénzes Xavér • Prépost András • Ravasz Róbert • Soós Johanna Ágnes • Szimeiszter Tamás • Tóth János Benjámin • Tóth Máté Gábor • Tóth Bianka Gina • Váczi Attila
117
7. H
Babarczi Borbála • Bagó Petra • Balogh Róbert • Bezdán Olivér • Chroméj Hajnalka • Dombi Richárd • Drázsnyák Zsófia • Farkas Tünde Eszter • Gróz Katalin • Horváth Botond István • Horváth Patrícia • Janás Gábor • Kovács Kinga • Nagy Marietta • Pápay Levente Róbert • Somogyi Márk Péter • Szücs Anna Csenge • Unger Attila Pál • Varga Bálint • Varga Dorottya
8. H
Baumgärtner Félix Gábor • Farkas Tamás • Gyenge Vanessza • Hatoss Patrik • Havasi Anna • Heiczinger Eszter • Horváth Marianna Elza • Horváth Márk Szabolcs • Kiss Ádám • Kiss Dániel • Laki Laura Éva • Lándori Márton • Lehel Vanda Laura • Németh Mónika • Perger Patrícia • Pihokker Sára • Rózsás Mira • Szarvas Patrik • Szemethy Kristóf • Valki Ferenc Zalán • Varga Áron Frigyes • Vojta Kitti
118
9. H-N
Babarczi Benedek • Bányai Blanka • Bozi Lili • Gősi Enikő • Gráf Miklós Viktor • Hegedüs Annna • Horváth Bettina Andrea • Horváth Éva • Jakab Zsófia • Kakuk Gabriella Katalin • Kun Fanni • Lándori Tamás • Magyar Laura • Markovics Fanni • Mészáros Zsófia • Moscoso Angelika Inez • Nagy Dóra • Nagy Roland • Orsós Karolina • Peredi Adrienn • Petrikó Csaba • Pihokker Dóra • Puskás Sára • Rácz Katinka Flóra • Szabó Brigitta Margit • Szalai Szilvia Anna • Szlaukó Andrea • Végh Fanni Mónika • Veszprémi Evelin • Zakár Róbert
10. H
Bartal Virág • Bezdán Szimonetta • Borbély Bettina • Cseszkó Alexandra • Damó Adrienn • Erdei Szilvia • Fehér Kristóf • Fekete Kamilla • Fodróczi Frida • Havasi Júlia • Horváth Dominik • Kadocsa Dorina • Kálóczi Dávid • Keller Pál • Keszi Péter • Kiss Olivér • Kovács Boglárka • Magyarósi Adél Ivett • Majlinger Rita • Márfi Anna • Márfi Kata • Nagy Beatrix • Papp Dorina • Pénzes Rebeka • Simon Orsolya • Szabó Júlia • Szakács Géza • Szalai Gábor • Szemethy Péter • Szikora Vivien • Takács Bence Bendegúz • Tengelics Vivien • Varga Vince Pál • Vaskó Barbara • Vidéki Beatrix Lúcia
119
11. H
Ács Veronika • Barta Henriett • Bartalos Eszter • Benkovics Annamária • Bognár Kristóf • Dombi Olivér • Erdélyi Franciska • Giczi Balázs • Haszonits Andrea • Horváth Bence • Jakab Anna • Járay Ninetta • Járóka Dalma • Katona Bianka Márta • Kiss Virág • Kránitz Bence • Ladocsi Lilla • Mátrai Dorina Andrea • Menzák Tímea • Mók Dónát • Nyári Ákos • Puskás Mária • Soós Barnabás • Szabolcsi László • Tóth Mercédesz Kitti • Váczi Vivien • Varga Vivien
11. N
Bedők Gergely • Boros Klaudia Anna • Francia Georgina • Jánoki Andrea • Kalász Kristóf • Márkus Lilla • Megyesi Lilla • Mendel Ákos • Mike Dominika • Mitring Anna • Reider Dóra • Ruff Katalin Zsuzsanna • Sári Karolina Anna • Somogyi Rebeka • Szalai Viktória • Varga Bianka • Vidéki Márk
120
Ballagó osztályunk 2013
12 H-N Osztályfônök: Hofer Eszter • Bakaity Attila • Bejczi Laura • Bérczes Antal • Bognár Bettina • Erdei Zsuzsanna • Erős Márk • Fehér András • Fehér Tamás • Jánoki Dorina • Katona Viktor • Kausits Anita • Keszi Katalin • Majlinger Dóra • Módly Márton • Németh Flóra • Pihokker Zsófia • Pulai Sarolta Ilona • Szabó Lilla • Szabó Regina • Szalánczi Ambrus • Szemethy Kitti • Sztaracsek Boglárka • Tóth Mónika • Varga Viola Veronika
121
Ballagó osztályaink 2012 12. H
Osztályfônök: Lakos Györgyné Bodai Klaudia Fajkusz Tamás • Fehér Gábor • Haszonits Barbara • Horváth Péter László • Kalmár Anna • Kaszás-Tóth Cecília • Komjáti Adrienn • Kovács Dóra • Kustos Nikolett • Magyar Mónika • Moscoso Alexander • Németh Hanna • Pittner Petra • Raufi Jamila • Rippert András • Szabó Csilla Petra • Szeli Gábor • Takács Kamilla • Tömböl Eszter • Veszprémi Annamária
12. N
Osztályfônök: Botosné Mészáros Krisztina Bagó Rebeka • Balogh Mária • Bernáth Diána • Czipf Nikolett • Csonka Zsófia • Dobra Bence Lukács • Fehér Dávid • Fekete Fanni Ilona • Hegedüs Hajnalka • Hérics Dávid • Horváth Eszter Marcella • Horváth Szilvia • Karsai Éva • Keszi Tímea Judit • Kocsis Dominika • Kovács Mária • Nagy Enikő • Németh Ádám Péter • Aletta Ramóna • Rácz Boglárka Márta • Reider Zsófia Zsaklin • Rideg Béla • Szabó Vanda • Szalai Máté • Szeredi Flóra • Sztojka Mária • Tomaskovics Péter Dávid • Zalavári Dóra • Macarena Flores • Fermanda Sepulveda
122
Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ 9022 Gyôr, Újkapu utca 2-4 Telefon:06 96/510 380 Fax: 06 96/510 381 www.prohaszka.gyor.hu
