advent-karácsony
A Győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ Lapja XV. évf. 2. szám
advent-karácsony
2008. december
„Rorate coeli de super, et nubes pluant justum.” Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat.
Adventi körlevél
2008. december
Készülődés régi szokásainkkal Ünnepi készülődés Az év utolsó hónapja, a karácsonyt megelőző négy hét tele van várakozással, reménykedéssel. Mi másodikosok is készülődtünk a közelgő ünnepekre: adventi koszorút kötöttünk. Lelkesen készítettük az első díszt, amely már az ünnepet jelenti. A hangulatos délutánt azzal az örömteli gondolattal zártuk, hogy hazaérve az adventi gyertyák egy saját készítésű koszorún gyulladhatnak meg. Szerediné Nagy Gellai Márta
Lucázás Luca napja (december 13.) a tilalom napja volt. Tilos volt szőni, fonni, varrni, tüzet gyújtani. E napon kezdték készíteni a Luca székét, hogy karácsony napján, az éjféli misén ráállva fel lehessen ismerni a boszorkányokat. Egyes hiedelmek szerint búzát kellett csíráztatni, hogy a következő évi termésre lehessen következtetni. A lányok a jövendőbelijük nevét jósolgatták. Sok helyen ma is sorra járják a fiatalok a házakat a népszokás szerint. Iskolánkban is hagyomány, hogy az első osztályosok Luca-napi műsorral, jókívánságokkal köszöntik az alsó tagozatos tanulókat és a tanító néniket december 13-án. Ebben a tanévben december 12-én, pénteken elevenítették fel elsőseink ezt a régi, kedves népszokást, a szerencsekívánó kotyolást. Antalné Hatoss Györgyi és Horváthné Nyikovics Mónika
advent-karácsony
Készülődés régi szokásainkkal Karácsonyvárás az oviban Az adventi időszakot a már jól ismert játszóházi programmal kezdtük, ahol a szülőkkel közös barkácsoláson kívül meggyújtottuk az első gyertyát is. Több csoportunkban ezen a napon indítottuk útjára a „Szent Családot”. Ennek a szép szokásnak a felelevenítése hagyomány óvodánkban. Már a gyerekek is tudják, hogy amikor Mária és József az összeírásra Betlehembe mentek, ott szállást keresve nem találtak befogadó családra. A mi óvodásaink összefognak, és karácsonyig naponta mindig más családhoz viszik a Szent Családot ábrázoló kis betlehemet. A gyerekek már nagyon várják, hogy ki viszi hozzájuk, illetve ők kihez vihetik tovább. Ezzel a szokással az egymásra
való odafigyelés, a gyermekek óvodai közösségének erősítését szeretnénk elérni. Szintén az adventi időszakra esik a mendikálás szokása, vagyis a karácsony köszöntése énekszóval. Jézus megszületésének várását betlehemezéssel tesszük a gyermekek
számára maradandóvá. A nagycsoportosok vidám pásztorjátéka óvodásaink számára mindig kedves színfoltja az ünneplésnek. Ebben az évben is sikerült megörvendeztetünk az óvodásainkon kívül az Idős Otthon lakóit, akik könnyes szemmel, emlékeket felidézve tekintenek a kis pásztorokra, angyalokra. December 14-én a Német Kulturális Egyesület felkérésének is eleget tettünk, és az Evangélikus templomban megrendezett karácsonyi ünnepségen nagy sikerrel adhatták elő kis műsorukat az ovisok.
Dr. Ottófi Rudolfné
2008. december
Adventi körlevél Kedves Szülők! Jóleső érzéssel tekintünk vissza a tanévzáró óta eltelt időre, hiszen az oktatásügy nem könnyű helyzetében az elmúlt időben is sikerült kissé előbbre jutnunk. Gondoljunk csak az általános iskola udvarának felújítá-sára vagy a gimnázium aulájának rendbetételére. A jelen és jövő feladataira tekintve engedjék meg, hogy néhány szempontot figyelmükbe ajánljunk. Az információ-szolgáltatás egyik lehetséges, és manapság egyre inkább teret nyerő formája az internet. Ezt figyelembe véve iskolánk in-ternetes oldalát megújítottuk, ami nem csak külső, hanem belső, tartalmi változást is jelent. Szeretnénk minden, Önöket és intézményünket egy-aránt érintő eseményről pontos tájékoztatást nyújtani. A honlap Aktualitások menüje naprakész információkkal, útmutatókkal szolgál (pl. óvodai, iskolai rendezvények időpontjai, tankönyvosztással, érettségi-, felvételi vizsgával kapcsolatos tudnivalók stb.), ezért kérjük a kedves szülőket, hogy gyakran keressék fel az iskola weblapját tájéko-zódás céljából. Az iskola internetes címe: www.prohaszka.gyor.hu A következő tanévben az arra jogosultaknak továbbra is könyvtári kölcsönzés útján biztosítja intézményünk az ingyenes tankönyvet. A tankönyvcsomagok összeállítása után a szülőkhöz eljuttatott lista alapján felmérjük, hogy a tanulók mely tankönyveket kérik az osztályokra lebontott tankönyvcsomagokból. Ekkor az ingyenes tankönyvre jogosult tanulók szüleinek lehetőségük lesz jelezni, hogy mely könyveket kívánják a könyvtárból kölcsönözni és mely könyveket szeretnék megvásárolni. A részletekről az iskola folyamatos tájékoztatást ad, melyet a tanév során írásban is eljuttatunk a kedves szülőkhöz. Örömmel tudatjuk, hogy a GyőrMoson-Sopron Megyei Bíróság nyilvántartásba vette a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Közpon-tért Alapítványt.
Az alapítvány közhasznú jellege miatt az adományozókat adóked-vezmények illetik meg: - a személyi jövedelemadó hatálya alá eső magánszemély támoga-tó az egyébként fizetendő adóját a támogatás összegének 30 %-ával, de legfeljebb 50.000 Ft-tal csökkentheti, - az egyéni vállalkozó támogató jövedelmét a támogatásként befize-tett összeg 100 %-ával csökkentheti, - a társasági adó hatálya alá tartozó támogató az adózás előtti eredményét csökkentheti az adomány 100 %-ának megfelelő összeg-gel. Az alapítvány 2010. januárjától válik jogosulttá arra, hogy a ma-gánszemélyek adójuk 1 %-át az alapítványnak ajánlják fel. Az ebédbefizetéssel kapcsolatban a következő tájékoztatást adjuk: Befizetési napok 2009. évben Óvoda január 6.; február 3.; március 3.; április 1.; május 5.; június 2. Az általános iskola és a gimnázium: január 5-6. és 26-27.; február 1617.; március 23-24.; április 27-28.; május 25-26. A január 4-vel véget érő karácsonyi szünetet követő időszak fonto-sabb dátumai: Január 11. Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) 20. A félévi értesítők kiosztása Február 1. Iskolamise a Bazilikában (9.ó) 2. Tanári fogadóórák (1-8. o.) 3. Tanári fogadóórák (gimnazisták) 23. A „sí” szünet első napja Március 2. Első tanítási nap a „sí” szünet után 8.
Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) Április 7. A húsvéti szünet első napja 15. Első tanítási nap a húsvéti szünet után 20. Tanári fogadóórák (1-8. o.) 21. Tanári fogadóórák (gimnazisták) Május 1. Ballagás 4-5. Osztálykirándulások Június 13. Te Deum a Bazilikában, ünnepélyes tanévzárás Kedves Szülők! Mintegy karácsonyi készületként is, kérjük, fogadják nyitott szívvel Böjte Csaba testvér gondolatait. Ha körülnézünk a Kárpát-medencében, elég gyakori a siránkozás, a nyavalygás. Önmagunkat sajnálgatjuk, sebeinket mutogatjuk. „Hogy minket nem szeretnek, hogy mennyi baj van, hogy Trianon, meg minden-féle gondunk van”, ami nagyjából igaz is. Egy kicsit emlékeztet ez a sok siránkozás a gyerekekre, akik az iskolában megkapják a házi feladatot, s azt mondják, hogy milyen nehéz, hogy ezt nem lehet megoldani. És min-dig azt mondjuk mi pedagógusok nekik, hogy: „ Ne nyafogj, hanem ülj neki és oldd meg!” A feladatról szeretnék most beszélni, arról a feladatról, amit Isten elénk ad. A Boldogságos Szűzanyáról olvastuk a Szentírásban, hogy elveszítet-te a 12 éves Szent Fiát. Hát az elég gáz lehetett – így mondanánk ma. Nincs sehol – Józseffel keresik itt-ott, körbejárnak mindent… Elgondol-koztam azon, hogy a Mennyei Atya azért súghatott volna, hogy: „Mária, ott a sekrestyében nézd meg, ott van!” Nem tette meg. Hagyta, hogy Má-ria a feladatát szépen, nyugodtan, türelmesen megoldja. Mennyire más lenne a Szentírás, ha Mária a második nap estére bedob-
advent-karácsony
Adventi körlevél ta volna a töröl-közőt: ő megy haza, kész nem keresi sehol. Nem hiszem, hogy a Mennynek Királynő Asszonya lett volna belőle! Azt hiszem, az Isten által felkínált feladatok megoldása által nőtt fel oda, hogy valóban a Menny-nek Királynő Asszonya legyen. Hát biztos, hogy nem volt könnyű minden nap mosni, főzni, takarítani, a kis Jézust pedánsan iskolába járatni. .… S milyen érdekes, a Mennyei Atya egy láncfűrésszel meg is dobhatta volna Józsefet, hogy ne vacakoljon ott a fűrésszel, de nem tette meg. És Máriának sem adott egy mosógépet, vagy egy mosogatógépet, vagy egy ügyes kávéfőzőt, valószínű megtehette volna isteni hatalmával, de hagy-ta, hogy József és a Szűzanya a feladatait szépen megoldva felnőjön. S én azt gondolom, hogy Isten legszebb ajándéka, amit az embernek ad-hat, az a feladata. Mert a feladataink által növünk fel. Ha egy sportoló emelgeti a súlyokat, általa izmosabb lesz, és nem haragszik a súlyzóra, mert bajnok akar lenni. És ugyanígy a gyermeknek, aki a házi feladata fölé görnyed és oldja meg a problémákat, és tanulja az „Anyám tyúkja” verset, ezzel nem az Anyám tyúkja lesz több, hanem a gyermek, aki azt a feladatot megoldja, és megtanulja a verset. Tehát minden egyes feladat Isten szép ajándéka! Kiskorunkban tanáraink, szüleink állítanak feladatok elé. Ilyen feladat, amikor meg kell ta-nulni járni. Hát az nem könnyű dolog! Mekkorákat esik szegény gyerek, és hogy sír! Mi mosolygunk, ölbe vesszük, puszilgatjuk, de nem beszél-jük le a járás feladatának elsajátításáról. Nem rakjuk egy tolószékbe, hogy most akkor taligázzunk vele, hanem hagyjuk, hogy kínlódjon sze-gényke, majd csak megtanulja! Olvastam vagy hallottam, hogy Magyarországon az idéntől nem lesz szóbeli felvételi, mert az stresszeli a gyerekeket! Hát ez borzasztó! A fel-adatot nem lenne szabad elvenni! Inkább kedvet kellene támasztanunk magunkban és egymásban is, hogy igenis felemelt fővel az összes fel-adatunkat, amit külön-külön is, de akár együtt,
mint nemzet is meg kell, hogy oldjuk. Merned kell a feladatot felvállalni! Ha továbbmegyünk: ott van a Trianon, tény az, hogy hihetetlen probléma ez, de azt gondolom, nem szabad ott leragadnunk, hogy miért kellett ez megtörténjen, hanem: élet Trianon után. Jézus Krisztus azt mondja mindannyiunknak: „Azt szeretném, hogy az én örömöm a tiétek legyen.” És meghívott erre a hatalmas kalandra. Azt szeretné a Mennyei Atya, hogy felnőjünk ahhoz, hogy Vele egy asztal-hoz tudjunk ülni. Hogy az Ő végtelen bölcsességét, jóságát, szépségét megtapasztaljuk. S olyan döbbenetes az, hogy Isten milyen örömöket kínál föl nekünk! Hogy az én örömöm a tiétek legyen! A létezés öröme ez. Jó dolog lenni! Isten felkínálja ezt az örömöt mindannyiunknak, ami-kor megszülettünk. Olyan szép a Boldogságos Szűzanya életében, hogy amikor a Mennyei Atya rábízza a kisfiának a nevelését, elmegy a temp-lomba. A templom bejáratánál ott van az agg Simeon meg a prófétaasz-szony, s elmondja: „Jaj Mária! Nagy valamibe tenyereltél! Hét tőr fogja átjárni a szívedet, és az nem piskóta, amit Te felvállaltál!” S ennek elle-nére a Szűzanya az oltárhoz megy, letérdel és azt mondja: „Nézd, Menynyei Atyám én egy egyszerű falusi lány vagyok, én szegény asszony va-gyok, de hálából, szeretetből, amiért rám bíztad a Te Szent Fiadat, aján-dékba hoztam Neked két gerlefiókát.” Milyen szép, nem? Hát nem azt mondja a Szűzanya: „Jól van Mennyei Atyám, én leszek a Fiadnak a bébiszittere, de mit fizetsz?” Hanem ezt a feladatot, amit Isten rábízott, ezt megköszöni, és vállalja. Ezt kellene mindannyiunknak felfognunk! Emlékszem nagyapámra, mikor kaszálás volt; ezt – úgy éltem meg gyermekként – mint egy ősi táncot, hogy ott lejt a rendek között a sűrű-ben. Semmiképpen nem a szomorúság s a rosszkedv, s a gyász napja volt az, amikor kezdődött az aratás. Miért van az, hogy a feladatok, a nehézségek, a munka a mai ember számára, hogy mondjam, sokszor a gyásszal egyen-
rangúvá kezdenek válni? Én azt látom, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus eljött hozzánk, szeretettel átölelt és próbál megváltani bennünket. Szoktam mondani az árva gyerekeimnek is: „Hát kicsi szívem, most gondolkozhatok azon, hogy miért vagy te mostan diszlexiás, vagy mit tudom én, hiperaktív, meg… A mai pedagógus rengeteg ilyen szót elénk tud teremteni, ami mö-gé bebújik, és ettől nem is kell annyit dolgozni, mert ugye a gyerek ilyen és olyan, ugye nem lehet vele eredményeket elérni. De 18 évesen ki-megy háromváltásos kábelgyárba, a főnök fogja kérdezni tőle, hogy te hiperaktív vagy, vagy milyen? Hát úgy kirúgják, mint a csuda. Az őziké-nek is meg kell tanulni a létért küzdeni. Figyelmes lenni, ébernek lenni, futni, szaladni, gyors lenni. Ha ezek hiányoznak belőle, akkor legfeljebb kechup lesz belőle. S a nemzetek életében is ugyanez van, azt hiszem. Az árva gyerekeimnek mindig azt mondom, hogy mindig van megoldás. Olyan érdekes majdnem minden autóban van most már dzsipiesz. Az ember megy, és akkor bevesz egy kanyart rossz irányba. És akkor nem azt kezdi el a dzsipiesz mondani, hogy: „Na milyen boldogtalan vagy! Hogy tudtál eltévedni? Ki hallott már ilyet? Hát nem balra kellett volna menni? Te meg jobbra mentél! Hát miért csinálod ezt? Most akkor üljünk le, és elemezzük ki!” A dzsipiesz semmi ilyent nem mond, hanem egyetlenegy szót ismétel: újratervezés! Kívánom mindenkinek, hogy ezt meg tudja tenni! E gondolatokkal felvértezve – karácsonyhoz illőn szólva – azt kí-vánjuk, hogy a teljesség felé vivő utunkon most, és az új esztendő során vezessen bennünket a Bölcsesség, és a három legfőbb erény: a Hit, a Remény és a Szeretet. A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ nevelői
2008.december
Tél, advent, karácsony...
Pintér Lili 5.b Minden gyerek régi vágya, Hogy itt legyen a karácsony, már ma, Hogy eljöjjön a Jézuska és itt maradjon karácsonyra, És kapjon sok ajándékot, kis kabátot, kalácsot. Varga Dorottya 3. oszt.
Horváth Lídia 3.b
Fekete Iván 5.a
Panykó Ágota 5.b
advent-karácsony
iskolánk „művészei” szemével
Csonka Zsófia 9.N
Bozi Zsolt 5.b Ismeretlen művészpalánták alkotásai a 208-ból
2008. december
Gondolatok Advent idejében
Teljes körű tájékoztatás “Az Egyesült Államokban egy szép napon a közúti és vasúti közlekedés egyidejű zavarai miatt a váltószemélyzet nem jut el egy nagy reptérre. A túlórázó irányítók idegességükben hibáznak, két óriásgép összeütközik és egy nagyfeszültségű vezetékre zuhan, a feszültség más, túlterhelt vezetékekre tevődik át, s olyan mérvű áramkimaradás következik be, amilyet pár esztendeje New York már átélt. Csak ezúttal még súlyosabb lesz a helyzet, és napokig el fog tartani. Mivel esik a hó és járhatatlanok az utak, a gépkocsik iszonyatos felfordulást okoznak; a hivatalokban nyílt lángoknál melegszenek az emberek, sok épület kigyullad, a tűzoltók pedig nem tudják megközelíteni és eloltani a tüzet. A telefonhálózat megbénul, mert ötvenmillió magára maradt ember próbál egymással telefonon érintkezni. Menetoszlopok masíroznak a hóban, az utak mentén mindenütt halottak hevernek. Az éhező és szomjazó vándorok jótékonysági intézményeket és élelmiszerraktárakat ostromolnak meg, tíz- és tízmillió Amerikában eladott tűzfegyver lép működésbe, a fegyveres erők magukhoz ragadják a hatalmat, de őket is megbénítja az általános tehetetlenség...” – Ez az idézet nem egy hollywoodi film forgatókönyvéből való, hanem Umberto Eco egy filozófiai munkájából. A szerző ezzel az apokaliptikus látomással arra hívja fel a figyelmünket, mennyire sérülékeny a mi civilizációnk. Olajozottan működő, hideg-meleg vizes, gázfűtéses, villanyhajtású, bőséges árukínálatú, motorizált, kiterjedt szociális hálózattal rendelkező világunknak elég egyetlen emberi hiba, egyetlen természeti vagy társadalmi katasztrófa, és az egész kártyavárként omlik össze, egycsapásra megsemmisül. Amit természetesnek és megingathatatlannak hiszünk, valójában egy hajszálon függ. A modern társadalom, amely “fogyasztóvá” alacsonyítja a személyt, el akarja hitetni velünk, hogy életünk minden szempontból biztosított, nincs mitől félnünk, életünk mindig zökkenőmentes és békés körülmények
között folyhat, kényelmünket és biztonságunkat semmi sem zavarhatja meg. A felszínes ember örömmel helyezkedik bele ebbe a hamis biztonságérzetbe, és nagyon könnyen megfeledkezik arról, hogy élete nem a kiszámítható fogyasztástól függ. Nagyon könnyen megfeledkezik Istenről, hiszen mi szükség is lenne rá? Ha valami hiányzik, nem Őtőle kell kérni, hanem a bankoktól és a multiktól. Ha valami baj van, úgyis megoldja a társadalom. Isten csak kellemetlenkedik, nehéz parancsokat osztogat, rabolja a drága időnket, amit teniszezéssel vagy lovaglással is olyan jól el lehet ütni, a szórakozóhelyeken pedig jobb a zene, és melegebb is van, mint a templomokban... Karácsony? Igen, az szép, a fenyő illata, a Csendes éj, az ajándékok, és a Betlehem a kis Jézussal. De ki is ő valójában? Miért is született meg? Ki emlékszik már ilyen részletkérdésekre! Jézus azért jött közénk, hogy egész életével arra hívja fel a figyelmet, ahonnan ő jött. Hogy szilárd értékrendet, evilágon túlmutató biztonságot adjon nekünk. Hogy ha össze is omlik körülöttünk minden, mi meg ne inogjunk. Ha sötét világ is vesz körül, mi ne legyünk a sötétség gyermekei. Minden földi erősségnél és hatalomnál biztosabb kapaszkodót adott nekünk, mert az ég és föld elmúlnak, de az ő igéi el nem múlnak. Ha Őhozzá tartozunk, valóban nincs félnivalónk. Sokszor halljuk, hogy a mostani reklámok – miután előnyös banki feltételeket vagy kedvezményes vásárlást kínáltak –, azzal a mondattal zárulnak, hogy “a reklám nem tartalmaz teljes körű tájékoztatást”. Ez valójában azt jelenti, hogy arcátlanul a szemünkbe hazudnak, a világnak csak a szebbik oldalát mutatják meg, az előnyöket a terhek nélkül tálalják, de ha bedőlünk a csábításnak, keserűen fogjuk megtapasztalni, hogy a valóság sokkal zordabb, az ajánlatoknak a fele sem igaz, a kedvezmény nem is olyan kedvezményes, a feltételek jóval szigorúbbak, és hogy hiába ígértek sok szépet és előnyt, semmiképpen
nem mi járunk jól. Jézus nem azért jött közénk, hogy hazug ajánlatokkal kábítson el bennünket. Pedig az ő ígérete minden földi ajánlatot felülmúl! Olyan ajándékkal lepett meg bennünket, amelyet nem érdemeltünk meg: polgárai lehetünk a Mennyei Atya országának, részesei Isten dicsőségének! De Ő egy pillanatra sem engedi elfelejtenünk, hogy csak sok munka, lemondás és kereszthordozás árán nyerhetjük meg ígéretét. Nem is volt népszerű: meg is ölték, és ma is sokan megölik, elpusztítják Őt a szívük mélyén. Az emberek jobban szeretik a szép hazugságokat mint az igazságot, szívesebben adják meg magukat csábító meséknek, mint a valóságnak, inkább elhiszik az egyoldalú, retusált szépséget, mintsem hogy felvállalják a világ összetettségét. Ádvent idején a szentírási szövegek gyakran hívják fel a figyelmünket a világ végére, a világegyetemet összetartó erők pusztulására, ugyanakkor az új ég és az új föld eljövetelére. Jézus teljes körű tájékoztatást adott az élet értelméről és céljáról. Azért lett emberré, hogy emberként élje elénk, és emberként mondja el, mit kell tennünk, hogy elnyerjük legnagyobb ajándékát: Őt magát. Ennél tökéletesebb kinyilatkoztatás, ennél tökéletesebb útmutatás nem képzelhető el: maga az Isten lesz emberré, hogy mi, emberek Isten fiai lehessünk. Nem az égből osztogat utasításokat, nem bíz rá bennünket gyarló erőlködésünkre, hogy saját fejünk után járva tévutakon keressük őt, hanem közöttünk élt, hogy mi is vele élhessünk. Karácsony közeledik, a világ csábító szépségekben és hamis fényekben pompázik, hamar pusztuló, hervadó, tönkre menő, megfakuló, korszerűtlenné és divattalanná váló, romlandó ajándékokkal kecsegtet. De mi megkaphatjuk az örök és romolhatatlan ajándékot, ha elkészítjük szívünkhöz az utat a közénk jövő Istenember számára. Lukácsi Zoltán
advent-karácsony
Négy gyertya Négy gyertyát fogok készíteni, A harmadik gyertya hogy felszakadjon a sötétség köntöse, megbocsátásom fénye lesz, mely néha beborítja a világot, melyet kinyújtott kézként ajánlok sőt az emberek szívét is, mindenkinek, mindennap és megakadályozza, hogy meglássunk téged, mert te, Uram, Uram. Minden bűnünket eltörlöd. Négy gyertyát fogok készíteni, és a világ négy sarkára helyezem őket, A negyedik gyertya hogy fényt gyújtsanak mindenhol: kedvességem fénye lesz, Északon és délen, keleten és nyugaton melyet mindennap, mindenkinek fent és lent, jobbra és balra egyaránt. Kenyérként nyújtok, Így a föld összes népe megláthat mert te, Uram és befogadhat téged Uram. mindenkinek adod szeretetedet. Az első gyertya Nagyon várlak, Uram, mosolyom fénye lesz, s hogy ezt kifejezzem neked, melyet mindennap, elkészítem négy gyertyámat, mindenkinek ajándékul adok, s Advent négy hetében mert te, Uram, egyesével meggyújtom majd őket. mindenki örömére érkezel. Amikor az otthonokba A második gyertya és a szívekbe megérkezik imádságom fénye lesz, a karácsony, mely mindennap az éjszakát az én gyertyáim hosszan, fogják bevilágítani, és fényükkel ők készítenek majd szeretetteljes tekintettel koronát neked, fordul feléd Béke Fejedelme. mert te, Uram, szívünk legmélyén szólítasz meg minket. (C. Singer: Evangéliumi imádságok)
Bár most még az iskolai hajtás miatt távolinak tűnhet, de közeleg az év egyik legnagyobb és legszebb ünnepe: a karácsony. Sokan már az ajándékokat is vásárolják, tehát mindenképpen ideje elkezdeni a készülődést! Alkossunk először is adventi koszorút, ami az ünnepre való várakozás időszakában díszítheti a szobádat. Az advent szó latin eredetű, és azt jelenti, hogy eljövetel. Ez az egyházi
időszak Szent András napjától (november 30.) karácsonyig, azaz december 25-éig tart. Az Andrásnaphoz legközelebb eső vasárnaptól - amely egyben a téli napforduló időpontja is - indul az advent, és a karácsonyra, Jézus Krisztus eljövetelére való várakozás jegyében telik. Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész, Johann Wichern készítette. Egy óriási fenyőkoszorút
függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára. Ez a szokás azonban úgy módosult az idők folyamán, hogy a gyertyák száma 4-re csökkent, azaz ma már az adventi vasárnapok számát jelöli. Az adventi koszorú pedig a XIX. századtól kezdve nagyon elterjedt szerte a világban, és egyre többek számára vált a karácsonyt megelőző időszak nélkülözhetetlen díszévé.
2008. december
Egy kis mese
Marci lélekszakadva rohant haza az iskolából. Amikor haza ért gyorsan bevágta a táskáját a szobába, és átöltözött. Ma egyedül volt otthon, mert karácsony előtt szülei mindig sokáig dolgoztak. Tudta, hogy nincs sok ideje, mert bátyja bármelyik percben megérkezhet, így gyorsan munkához látott. És hogy mi volt a munkája? Nem mást, mint, h a karácsonyi ajándékokat felkutassa. Nem laktak valami nagy házban, így nem volt olyan nehéz dolga. Szülei szobájával kezdte. Kiforgatta a szekrényt, megnézte az ágy alatt, még a vánkosokat is külön áttapogatta, nem odarejtették szülei a neki szánt játékokat. De nagy bánatára semmit sem talált. De nem adta fel ilyen könnyen. Gondolta, talán majd bátyuskája kuckójában több sikerrel jár. Itt is megnézte a szekrényt, az íróasztalt, még a játékos ládát is kiborította, de itt sem talált semmi sem. Gondolta még megnézi a konyhaszekrényben és a spejzbe is, de nagy bánatára ott ajándékoknak még hűlt helye sem volt. Nagy sírásba kezdett, hogy neki semmit sem hoz a Jézuska. Pedig ő alig kért pár apróságot, csak konzolt, PC játékot, messe DVD-t, matchboxot, legovárost, gördeszkát és a kisvasútról sem lehet megfeledkezni, ami igaz, a lista legalján volt, de attól még az is ugyanolyan fontosságú. A nagy sírás közepette megérkezett bátyja, Dávid is. Odarohant szipogó kistestvéréhez ,és megkérdezte tőle mi a baj. Az elmondta neki a nagy szívfájdalmát. Dávid csak ekkor nézett körül, minden szanaszét hevert a lakásban. Mivel Marcell kipakolni, ki tudott, de összeszedni már kevésbé. Dávidot elfutotta a pulykaméreg, hogy hogy lehet neki ilyen önző, lusta és trehány testvére!?! Hisz tudta, hogy szülei nem valami gazdagok, és nem telik ilyen drága kívánságokra, sokszor még a kis meglepetéseket is verejtékes munka árán sikerült megvenniük. Persze azzal is tisztában volt, hogy most neki kell mindent összepakolnia, nem
10
Hull a pelyhes hagyhatja ezt is fáradt édesanyjára. Persze Marci nem értette, bátyja miért kiabál vele, ahelyett, hogy ő is szomorú lenne. Mivel ajándékot ő sem fog kapni. Dávid nekiveselkedett a rendrakásnak, Marci viszont tovább duzzogott. Azt gondolta, biztos azért olyan mérges Dávid, mert neki sem lesz semmi szent este a fa alatt. Próbálta kifaggatni testvérét, ő mit kért a Jézuskától, de az csak mérgesen mordult rá vissza. Marci viszont tovább folytatta a vallatást. „Bátyuska, te mit kértél?” „Légyszi, mond el nekem? „Ugye, te is azért vagy olyan mérges, mert nem találtam semmit?” Dávid erre megállt, és ránézett kistestvérére, „Tudod mit kértem? Azt, hogy végre újra legyen fehér karácsonyunk.” Marci döbbenten állt a konyha közepén, lábai földbe gyökereztek. Dávid csak ennyit kért? Nem kell neki a konzol, a Pc és a többi játék, csupán azt szeretné, hogy essen a hó? Most jutott eszébe, régen mennyire is várta a karácsonyt, de nem az ajándékokért, hanem azért, mert ilyenkor a család mindig együtt lehetett, és mert szent estére mindig leesett a hó. Elmentek szánkózni Dáviddal és apával, anya otthon maradt, mert várta az angyalokat, akik feldíszítették a fát. Most megint elnedvesedett a szeme, nézte ahogy bátyja rakodik, rakodik ő helyette, holott neki kéne, hisz csatateret csinált a kis lakásból semmiségért. Nagyon rosszul érezte magát, furdalta a lelkiismeret, úgy gondolta, neki nincs is itt semmi keresni valója, hogy csak bátyja érdemli meg igazán ezt a szép ünnepet. Ezzel fogta magát, és futásnak eredt, kirohant az ajtón, ki a lépcsőházból, és csak futott, futott. Maga sem tudta meddig rohant, de mire feleszmélt, a város ismeretlen részén járt, már be is sötétedett. Ijedten keresgélt valami ismerőset a szemével, valamit, amiről felismeri merre járhat, de semmit sem talált. Nem tudta, merről jött. Az utca is kiüresedett már. Nagyon félt, körülötte
csend és sötét. A hideg is rázta, mert nem vette fel a kabátját. Lekuporodott egy padra, kezével átölelte kis térdét, csak arra gondolt, hogy jobb lesz a családnak nélküle. Ő kapzsi, nem figyelt szüleire és testvérére, csak magának akart jót, drága kacatokat kért, míg bátyja csupán egy kis havat. Könnyei egyre jobban elkezdtek csorogni. Egyszercsak valaki átölelte hátulról, megfordult, és lám Dávid volt az. Látta, hogy az ő szeme is ki van sírva. „Már azt hittem, soha nem talállak meg! Ne haragudj, hogy olyan csúnyán bántam veled.” Marci Dávid nyakába ugrott és megszorította. „Te se haragudj, hogy ennyi bajt okoztam és, hogy ilyen önző voltam.” Dávid megsimogatta öccse buksiját. „Tudod mit? Majd ha egyszer nagy leszek, én majd megveszek neked mindent, megígérem!” Marci rámosolygott testvérére „Már nem kell nekem semmi kacat sem, csak te, és egy kis hóesés, bátyus!” Ezzel elindultak hazafelé, szépen, lassan sétáltak. Marci már nem fázott, mert testvére elhozta a kabátját is. Majdnem otthon voltak, amikor valami ráesett Marci orrára. Felnézett, és egyszercsak azt látta, hogy hatalmas hópihék kezdtek el szállingózni az égből.
Bucsuházy Enikő
advent-karácsony
Adventről, karácsonyról innen-onnan Az advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. (A latin eredetű szó jelentése: Adventus Domini = az Úr eljövetele. Az advent első napja a november 30-i András-naphoz legközelebbi vasárnap, az idén november 28.) Az adventi koszorú hagyománya a régmúltba nyúlik vissza, és a néprajzkutatók szerint a téli napforduló szokásaival van kapcsolatban. Alapját szalmából, vesszőből a nyári napfordulón kellett elkészíteni, és ahogy múlt az idő, úgy díszítették az erdőkben található növényi részekkel, s télire fenyődíszt kapott. A mostanihoz hasonló koszorú készítése viszonylag új, a XIX. századból való német szokás. Az adventi, négy gyertyával készülő fenyőkoszorú északnémet tartományokból osztrák közvetítéssel került a múlt század közepén Magyarországra. 400 éves levél Kabát és szoknya is szerepelt a kívánságlistán
Advent vasárnapjain megérkezik a négy angyal
vékony papírlapra rótt soraiban a mintegy hatéves kis Rosa von Harrach karácsonyi ajándékokat kért magának. A “forrón szeretett Jézuskához” írt levelében Rosa napjainkhoz képest szerénynek mondható kívánságokkal fordult Jézuskához: “kabátot, szoknyát és fűzőt, valamint selyemharisnyát, hímzett cipőt és még tetszésed szerint bármit” kért karácsonyra. Ennek ellenében viszont megígérte, hogy szorgalmasan megtanul írni és olvasni.
Szoknya, fűző, harisnya és cipő ilyesféle karácsonyi ajándékokat kértek a gyerekek a XVII. században. A naphoz illően advent első vasárnapjának előestéjén, december elsején állítja ki a bécsi székhelyű Állami Levéltár azt a levelet, amelyet a XVII. században írt egy kislány írt a Jézuskának. A
• Az első vasárnap alkalmával egy kék köpenybe öltözött angyal száll le az égből, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, de sokan a nagy rohanás közepette nem veszik észre. Aznap először keresi azokat az embereket, akik meghallják hangját. • Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. • Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral. Minden embert, akinek tiszta szeretet lakozik szívében, megérint fénysugarával. A fény ragyogni kezd, s megtölt minden embert békével és boldogsággal. • A mennybolton megjelenik egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát, s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák a földet.
Halihó Kedves diákok!
Egy kis fantázia verseny következik!! Az itt látható képen egy elkezdett rajz árválkodik és várja, hogy valaki befejezze!!! Ha úgy érzed, van ötleted, hogy mit is lehetne ebből kihozni,ne habozz!!!!! Ragadd meg a cerkát a szünetben, és engedd szárnyalni képzeleted. Ha elég bátor vagy, akkor küldd be az elkészült művet a szerkesztőségnek, hogy mi is megnézhessük azt. Természetesen a legfantáziadúsabbakat betesszük az
újságba is. Sőt, az első helyezett ajándékot is kap!
Mind a 3 kategória győztese külön ajándékban részesül.
Három kategóriára van: 1-4-ik osztályig, 5-8-ik osztályig, és a gimnazisták számára!!
A befejezendő rajzrészlet a 3. oldalon található.
Kedves gimisek, tudjuk, már nem vagytok „zsebtigrisek”, épp ezért tőletek is várunk rajzokat!
11
2008. december
Kegyelemteljes, áldott karácsonyt, és sikerekben gazdag új évet kívánunk!
A címlapon Roger van der Weyden: Jézus születésec. alkotása látható
12
