PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Készült a Pannon Egyetem Állat- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola keretében Doktori Iskola jelenlegi vezetője: Dr. ANDA ANGÉLA egyetemi tanár Korábbi doktori iskolavezető és témavezető: Dr. SZABÓ FERENC egyetemi tanár, az MTA doktora Társ-témavezető: Dr. BENE SZABOLCS egyetemi adjunktus
MODELLSZÁMÍTÁSOK A KÜLÖNBÖZŐ TULAJDONSÁGOK ÖKONÓMIAI SÚLYÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA A TEJHASZNÚ SZARVASMARHATENYÉSZTÉSBEN Készítette FEKETE ZSUZSANNA
KESZTHELY 2013
Modellszámítások a különböző tulajdonságok ökonómiai súlyának meghatározására a tejhasznú szarvasmarhatenyésztésben Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: FEKETE ZSUZSANNA Készült a Pannon Egyetem Állat- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola keretében Témavezető: Dr. SZABÓ FERENC, egyetemi tanár, az MTA doktora Elfogadásra javaslom (igen / nem)
……........……..…. …
A jelölt a doktori szigorlaton …....... %-ot ért el, Keszthely, 2010. .................................
…………….........…. Szigorlati Bizottság elnöke
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................
…................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........%-ot ért el
Keszthely, 2012. ................................
……………………..... Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke
2
KIVONAT A szerző dolgozatához az adatokat 2008-ban saját készítésű kérdőív segítségével személyes teleplátogatások alkalmával gyűjtötte. Vizsgálta a holstein-fríz, a magyar tarka és a brown swiss fajta értékmérő tulajdonságait és a velük történő költség és árbevétel viszonyokat. A kutatás célja, hogy információkat szolgáltasson a tejtermeléssel kapcsolatos értékmérő tulajdonságokról, azok gazdasági fontosságáról, azaz marginális és relatív ökonómiai súlyáról. Vizsgálatában a modellszámításokat Wolf és mtsai (2007) által kifejlesztett ECOWEIGHT 3.0.2 bioökonómiai modellel végezte. A vizsgált tulajdonságok, mint az elléskori borjúveszteség, a vemhesülési arány (teheneknél, üszőknél), hasznos élettartam, tejtermelés, tejzsír-, tejfehérje mennyisége, szomatikus sejtszám, tőgygyulladás előfordulása voltak. A relatív ökonómiai súlyok alapján az értékmérők fontossági sorrendjét a következőnek találta: 1. tej mennyiség, 2. hasznos élettartam, 3. tejfehérje mennyisége, 4. vemhesülési arány teheneknél, 5. tejzsír mennyisége, 6. elléskori borjúveszteség, 7. vemhesülési arány üszőknél, 8. tőgygyulladás előfordulása, 9. szomatikus sejtszám. Vizsgálatai körülményei között gazdasági szempontból a megtermelt tej mennyisége a hasznos élettartamnál kb. 1,2-szer, a tejfehérje mennyiségénél és a tehenek vemhesülési arányánál kb. másfélszer és a tej zsírmennyiségénél kb. 2,5-ször fontosabbnak bizonyult.
3
ABSTRACT
MODEL CALCULATIONS TO DETERMINE THE ECONOMIC WEIGHT OF THE SELECTED TRAITS IN DAIRY BREEDING The data were collected by using self-made questionnaire on the occasion of farm visits in 2008. The study reviewed the performance traits and the connected cost and revenue relations of the Holstein-Friesian, Hungarian Simmental and Swiss brown species. Thesis aims to provide information on the traits in milk production, and their economic importance, i.e. the marginal and relative economic weight. The data were analysed with ECOWEIGHT 3.0.2 programme, developed by Wolf et al. (2007). The studied traits were loss of calves at birth, conception rate (cows, heifers), longevity, milk yield, fat and protein yield, somatic cell score, mastitis incidence in the herd. On the basis of the economic weights, the traits were in the following order: 1st milk yield, 2nd longevity, 3rd protein yield, 4th conception rate of cows, 5th fat yield, 6th loss of calves at birth, 7th conception rate of heifers, 8th mastitis incidence, 9th somatic cell score. Under test conditions, milk yield was about 1.2 times more important than longevity, about 1.5 times more important than protein yield and conception rate of cows and about 2.5 times more important than fat yield.
4
AUSZUG
MODELLKALKULATIONEN ZUR DEFINITION DER ÖKONOMISCHEN GEWICHTUNG UNTERSCHIEDLICHER CHARAKTERISTIKA IN DER MILCHVIEHZUCHT Die Autorin hat die Daten 2008 im Laufe persönlicher Besuche mit Hilfe von selbsterstellten Fragebögen gesammelt. In den einzelnen Kapiteln ihrer Arbeit wurden die Merkmale von Holstein-Friesian, ungarischem Fleckvieh und Braunvieh analysiert und die damit verbundenen Kosten und Erlös - Verhältnisse. Der Zweck ihrer Dissertation ist, Informationen über die Gewichtung der einzelnen Merkmale, und ihrer ökonomischen Wichtigkeit, also der marginalen und relativen ökonomischen Gewichtung zu geben. Alle Berechnungen erfolgten mit dem Programmpaket ECOWEIGHT 3.0.2 Wolf et al. (2007). Die analysierten Merkmale waren Kalbverlust bei der Geburt, Konzeptionsrate der Kühe und der Färsen, Nutzungsdauer der Kühe, Milchmenge, Milchfettmenge, Milcheiweißmenge, somatische Zellzahl bzw. Mastitisfälle. Insgesamt hatten die ökonomischen Gewichte der geprüften Merkmale die gleiche Rangliste: 1. Milchmenge, 2. Nutzungsdauer, 3. Milcheiweißmenge, 4. Konzeptionsrate bei den Kühen, 5. Milchfettmenge, 6. Kalbverlust bei der Geburt, 7. Konzeptionsrate bei den Färsen, 8. Mastitisfälle, 9. somatische Zellzahl. Zwischen den Verhältnissen ihrer Untersuchungen war die Milchmenge 1,2 mal wichtiger als die Nutzungsdauer, ca. 1,5 mal wichtiger als die Milcheiweißmenge und die Konzeptionsrate bei den Kühen, bzw. 2,5 mal wichtiger als die Milchfettmenge.
5
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS …………………………………………………………......……..9 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS …………………………………...…………...10 2.1. Tejágazat ………………………………………………………………………10 2.1.1. Tejtermelő szarvasmarha ágazat ………………………...…...……….....10 2.1.2. Tejtermelés jövedelmezősége ………………………………...…………14 2.1.2.1. Tendenciák a világ és hazánk tejtermelésében……………….…….14 2.1.2.2. Az EU tejtermelése, a tejtermelés szabályozása az EU-ban és hazánkban………………………………………………………..…..17 2.1.2.3. A támogatások rendszere a tejtermelő szarvasmarha ágazatban…...21 2.1.2.4. A tejtermelés gazdaságosságát befolyásoló tényezők……………....22 2.1.2.5. A takarmányozás szerepe a tejtermelésben…………………………24 2.1.2.6. A tej árának az alakulása……………………………………………25 2.1.2.7. A tej önköltsége, a költségszerkezet összetevői…………………….28 2.1.3. Gazdasági megközelítés …………………………………...……………31 2.2. Értékmérő és egyéb tulajdonságok ………………………………………...….34 2.2.1. Elléskori borjúveszteség …………………………………………...…....34 2.2.2. Termékenység, vemhesülési arány ...………………...……………….....35 2.2.3. Hasznos élettartam …………………………………...………………….36 2.2.4. 305 napos termelés …………………………………...…………………38 2.2.5. Szomatikus sejtszám ………………………...…………………………..39 2.2.6. Tőgygyulladás előfordulása ………………….…...…………………......40 2.3. Gazdasági súlyok …………………………………………...…………..……..41 2.3.1. Gazdasági súlyok a tejtermelő szarvasmarha tenyésztésben …...…….....41 2.3.2. Módszerek áttekintése ……………………………………………...…...43 2.3.2.1. Nem objektív módszerek …………………………………...…….....43 2.3.2.2. Objektív módszerek ……………………………………………........43 2.4. Gazdasági súlyok a tenyészértékbecslésben és felhasználása a szelekciós indexben ………………………………………………………………...……45 3. VIZSGÁLAT CÉLJA …………………….......……………………………...49 4. ANYAG ÉS MÓDSZER ………………………………………...…………..50
6
4.1. A vizsgálat helye, ideje és a vizsgált állomány ………………………...……..50 4.2. Alkalmazott program(ok) …………………………………………….....…….52 4.3. Felhasznált genetikai paraméterek ……………………………………….....…53 4.4. Ökonómiai számítások és alapfogalmak ………………………………...……54 4.4.1. Termelési érték, termelési költség ……………………………...……….54 4.4.2. Bevétel ………………………………………………………...………...54 4.4.3. Költségek ………………………………………………………...…...…54 4.4.4. Fedezeti összeg …………………………………………………...……..56 4.4.5. Jövedelem …………………………………………………...………..…57 4.4.6. Jövedelmezőség ……………………………………………...………….57 4.4.7. Ár ………………………………………………………….......……...…57 4.5. Gazdasági súlyok …………………………………………………...………....57 4.6. Hozamszintek hatásának vizsgálata ………………………………...……..…..58 4.7. Tejár változás hatásának vizsgálata………………………………....…………60 4.8. Különböző fajták értékmérő és egyéb tulajdonságainak gazdasági megítélése ……………………………………………………...…...61 5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK …………………………...….….63 5.1. Hozamszintek hatása ………………………………………………………….63 5.2. Tejfelvásárlási ár hatása ………………………………………….…………....69 5.3. Különböző fajtájú állományokban kapott eredmények összehasonlítása ……..73 5.4. A három különböző vizsgálat összehasonlítása …………………………….....80 6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK …………………………...…82 7. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK (TÉZISPONTOK) …………..…...84 8. NEW RESEARCH RESULTS (POINTS OF THESIS) ………...…...85 9. ÖSSZEFOGLALÁS ……………………………………...……………….….86 10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ……………………………………...……....89 11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ……………..…....90 11.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények ……......….90 11.1.1. Idegen nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk …………...……...90 11.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk …………...……..90 11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven .......90 11.1.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven .....91
7
11.2. Az értekezés témakörén kívüli (egyéb) közlemények ………………….....…91 11.2.1. Idegen nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk ……………..........91 11.2.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk …………….....…92 11.2.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven …...93 11.2.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven .....94 11.2.5. Egyéb közlemény ……………………………………………......……..95 12. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM ………………………………...…96 13. MELLÉKLET ………………………………….….………...………….........113
8
BEVEZETÉS
1. BEVEZETÉS A tejtermelő szarvasmarha ágazat célja a minőségi tej- és tejtermék-előállítás. A tejjel és tejtermékekkel lehet legkönnyebben az ember állatifehérje-szükségletét kielégíteni. Ez a legolcsóbban és leghatékonyabban előállítható állati eredetű fehérje. Ebből kifolyólag a szarvasmarha-tenyésztés egyik fontos feladata a lakosság tejfogyasztásának
kielégítése.
A
specializált
tejelő
szarvasmarha
állományról
Magyarországon az 1972. évi minisztertanácsi határozat kihirdetése után beszélhetünk 1025/1972 MT HATÁROZAT). A hazai szarvasmarha-tenyésztésben ekkor kezdődött meg a típusdifferenciálás. A korábban kizárólag kettős hasznosítású magyar tarka fajta részaránya csökkent, és megnövekedett a tejelő típusú, holstein-fríz vérségű állományok létszáma. Megkezdődött az ipari rendszerű telepek kiépítése az intenzív tejelő típusú szarvasmarha ágazat számára. A tehénállományunk létszáma a 70-es évekeben 790 ezer volt. Aztán ez a létszám a 80-as, 90-es években fokozatosan csökkent, míg 2013-ra 335 ezret tett ki. A tehénlétszám csökkenését az EU csatlakozást követően sem sikerült megállítani. Az állatállomány és a termékmennyiség csökkenésén túl a gazdálkodók jövedelme is egyre bizonytalanabbá vált. A tejhasznú állományok nagy részét a holstein-fríz vérségű egyedek tették ki, azonban fokozatosan megjelentek a koncentrált tejet adó fajták, ilyenek pl. a brown swiss, a jersey, az ayrshire. A vásárlói szokások változásával ezeknek a fajtáknak is lehet létjogosultsága Magyarországon is. A fogyasztási szokások pozitív változásával az egészséges táplálkozás a tejfogyasztás növelését igényli. Hazánkban az egy főre jutó tejfogyasztás változó tendenciát mutat, 2013-ban 155 kg körül alakult. Ez az érték a környező európai és más egyéb fejlett országokénál kisebb. A tejhasznú tehenek termelését és annak gazdaságosságát számos tényező befolyásolja. Többek között a tejhozam, a tejzsír- és tejfehérje-termelés, az elléskori borjúveszteség, a vemhesülési eredmény, a hasznos élettartam, tőgygyulladás előfordulása, szomatikus sejtszám alakulása és nem utolsó sorban a takarmányozás. Ezek állattenyésztési szemszögből mind-mind nagyon fontos tulajdonságok. A fentiek alapján doktori munkámat azzal a szándékkal végeztem, hogy képet kapjak a hazai tejtermelés költség és árbevétel viszonyairól, a tejhasznú szarvasmarhaállomány néhány értékmérő tulajdonságának alakulásáról, illetve azok ökonómiai súlyáról.
9
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. Tejágazat 2.1.1. Tejtermelő szarvasmarha ágazat
A szarvasmarha ágazat hazánk mezőgazdaságának egyik legfontosabb részét képezi. Termékei mind a belső fogyasztói, mind az exportban értékesíthető árualapok előállításában nélkülözhetetlenek. Kibocsátásaink tömegét és ezzel együtt az árualapok volumenét alapvetően két tényező határozza meg: az egyik a biológiai alapok tekintetében az állomány mérete és genotípusa; - a másik a fajlagos hozam, és ebben a hasznos anyagok mennyisége (PFAU-SZÉLES, 2001). Az 1972-ben elfogadott és meghirdetett szarvasmarha-tenyésztés programja szerint a tejvertikum fejlesztésével javítani kell a tenyésztés hatékonyságát, növelni kell a tejhozamot, mérsékelni a háztáji tehénállomány csökkenését, - az összes tehénállományt pedig növelni szükséges. A program céljai között szerepelt a feldolgozó kapacitás bővítése, a műszaki felszereltség és a higiéniai színvonal fokozása (SZABÓ, 1991). A szarvasmarha tenyésztés programja mögött a következő okok álltak: a növekvő urbanizáció, az érdekeltség hiánya az állattenyésztésben és a hiányos takarmányellátottság a 70-es években. Emiatt a kisgazdaságokban erőteljesen csökkent a tehénállomány és szükségessé vált, hogy a nagygazdaságokban intenzifikálják a termelési folyamatokat. Az állománycsökkenés oka az 1980- as évek végéig az volt, hogy a nagyüzemi férőhelybővítések nem tudták ellensúlyozni a kistermelői szektorban végbement létszámcsökkenést (HORN, 1995). Tenyésztési és termelési szempontból további probléma, hogy a tejhozam emelkedésével csökkent a hasznos élettartam és nőtt a két ellés közti idő. Mindezeket a tartás- és takarmányozástechnológia kiforratlansága vagy drága volta is befolyásolta, de a holstein-fríz fajta ez irányú hatása is szerepet játszott benne (MEMHÖLCZERNÉ, 1988). 2000 után Magyarországon a szarvasmarha létszám történelmi mélypontot ért el (1. ábra). A szarvasmarha - és ezen belül a tehénállomány 1938 óta folyamatosan
10
IRODALMI ÁTTEKINTÉS csökken. A 2007-es szarvasmarha állomány nem éri el az 1980-as évek első felében meglevő állomány 50%-át sem. A folyamat 1991-ben gyorsult fel, s napjainkra némi javulás, sőt 1995-től mérsékelt növekedés volt tapasztalható, de nem látjuk a létszám stabilizálódásának félreérthetetlen jeleit (BOGENFÜRST és mtsai, 1998). 1. ábra: Állatállomány (tehén) és tejtermelés Magyarországon 1960-2013
3000 2500 2000 1500 1000 500 0
(év) tejtermelés (millió liter/év)
szarvasmarha (ezer db)
ebből tehén (ezer db)
Forrás: www. ksh.hu TENK és mtsai (1998) a nagyüzemi tejtermelés helyzetéről és lehetőségeiről a Kisalföld gazdaságaiban készült felméréseik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a jövő szempontjából fontos lenne - a tehénlétszám csökkenésének megállítását célzó - az 1995-ben alkalmazotthoz hasonló vemhesüsző-támogatás. Ez akkoriban még forgóeszköz támogatást is magába foglalt. A felvásárlási árak meghatározásakor lényegesnek tartották a beltartalmat dotáló árkonstrukció kialakítását. BUDAY és SÁNTHA (2001) véleménye az, hogy a szarvasmarha tartás tipikusan nagyüzemi állattenyésztési ágazat. A tejtermelés magas beruházási és higiéniai költségei csak nagy létszám mellett teszik gazdaságossá a termelést. VARGA és mtsai (2005) szerint Magyarország csak akkor képes szarvasmarhatenyésztését megtartani, ha az ágazat jövedelmezőképességét és versenyképességét
11
IRODALMI ÁTTEKINTÉS fokozni tudja. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a rejtett veszteségek forrásait feltárják és mindent megtesznek annak elhárítására. Magyarországon a holstein-fríz fajta tenyésztésével kezdődően az egy tehénre jutó tejtermelés is rohamosan nőtt. 2013-ban ez az érték 6922 l/tehén/év volt (2. ábra). 2. ábra: Egy tehénre jutó átlagos tejtermelés Magyarországon 1960-2013 7000 6000 5000 4000 (l)
3000 2000 1000 0
(év)
tejtermelés (liter/tehén/év)
Forrás: www.ksh.hu A hazai ellenőrzött holstein-fríz vérségű tehénállomány tejtermelése az elmúlt évtizedben is folyamatosan növekedett. Köszönhető ez a tenyésztő (nemesítő) munkának, a tartástechnológia (benne a fejéstechnológia) fejlődésének, az állatorvosi megelőző és gyógyító munkának és nem utolsó sorban a takarmányozás számottevő javulásának. A tejtermelés ellenőrzés adatai szerint 2012-ben már 61 olyan tehenészeti üzem működött az országban, amelyekben a tehenek 305 napos laktációs termelése elérte, illetve meghaladta a 10000 liter tejet. A jövőben az ilyen állományok további növekedésével kell számolni, ugyanis a laktációs termelés növelése napjainkban ökonómiai kényszer (SCHMIDT és ZSÉDELY, 2013). UDOVECZ (2004) vizsgálataiban jól látható, hogy a növénytermelésállattenyésztés, s különösen a gyepgazdálkodás- állattenyésztés összhangja nagy
12
IRODALMI ÁTTEKINTÉS mértékben megbomlott. A meglévő (kevés) állatállomány 25-30%-ához egyáltalán nem tartozik mezőgazdasági terület. FÉSÜS (1995) arról ír, hogy szarvasmarha ágazatunkat is érinti az Európaszerte súlyos gondként jelentkező élelmiszer-túltermelési válság. Többek között azért is csökken az állomány, mert kisebb figyelem irányul a tenyésztésre, kevés a rendelkezésre álló tőke és egyre kevesebb az előállított termékek mennyisége is. Véleménye szerint a tulajdonviszonyok stabilizálása, az elfogadható méretű állományok kialakítása, az új tulajdonviszonyoknak megfelelő tenyésztés-irányítási struktúra létrehozása, egy kedvezőbb árrendszer és a tenyésztés belső információs rendszerének kialakítása nélkül az ágazat nem lesz képes kitörni súlyos gazdasági gondjaiból. A www.ksh.hu adatai szerint az 1990-es éveket követően az állattenyésztési ágazatokra általánosan jellemző a drasztikus létszámcsökkenés. A hazai szarvasmarha állomány az 1990. évi 1637000 egyedről 2010-re 682000-re (41,6 %), ezen belül a tehénlétszám 639 ezerről 309 ezerre (48,4 %) csökkent. 1999-2003 közötti időszakban a hazai szarvasmarha-tenyésztésben hasonló folyamatok zajlottak le, mint az Európai Unióban. Magyarországon a tejelő tehénállomány az EU tagállamaihoz, valamint a többi csatlakozó országhoz (EU 10) hasonlóan csökkenő tendenciát mutat. A magyarországi egyedszám ebben az időszakban 11,5 %-kal esett vissza. Ugyanebben az időszakban az EU 15-ben a csökkenés 7 %-, a csatlakozó országokban pedig 9-18 % között alakult (MILE, 2004). GERGELY (2005) a 2002-2005 években készült felméréseiből arra a következtetésre jutott, hogy a Nyugat-dunántúli Régióban négy év alatt mintegy 10 %-kal csökkent a szarvasmarha-létszám. Ez a csökkenés nagyjából megfelelt az országos átlagnak. A szarvasmarha-állomány közel 70 %-át a gazdasági szervezetek tartották, ezen belül azonban jelentősen csökkent a szövetkezetekben tartott állatlétszám. A gazdasági szervezetekben 541, az egyéni gazdálkodóknál pedig 9 szarvasmarha volt az átlag. A tehenenkénti átlagos éves tejhozam 1996-ban a társaságoknál 5611 liter, a szövetkezeteknél 4778 liter, a magángazdaságokban 4262 liter volt, az összes gazdaság átlagában pedig 4846 liter (SZABÓ, 1999). Az AKI-ban készült modellszámítások (UDOVECZ és mtsai, 2007) alapján a hazai szarvasmarhalétszám a nemzeti kiegészítő támogatások függetlenítése miatt kismértékben visszaesett 2008-ban, azt követően enyhén nőtt, majd 2013-ig a tejtermelés hatékonyságának javulása nyomán 680 ezerre csökkent. A tejtermelés
13
IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2010-ig folyamatosan emelkedik, amikor is kitölti a Koppenhágai Megállapodás szerinti kvótát. Az egészséges táplálkozás a tejfogyasztás növelését igényli világszerte. Hazánkban az egy főre jutó tejfogyasztás 2013-ban 152,3 l/fő volt (3. ábra). Ez az egyéb fejlett országokénál kisebb. 3. ábra: Egy főre jutó tejfogyasztás Magyarországon (vaj nélkül) 1960-2013
(l)
200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0
(év) egy főre jutó tejfogyasztás (l/fő/év)
Forrás: www.ksh.hu 2.1.2. Tejtermelés jövedelmezősége 2.1.2.1. Tendenciák a világ és hazánk tejtermelésében A világ tejtermelésének legnagyobb hányadát az EU (24%) és az USA (13%) adja emellett nagy tejtermelők India (15%), Oroszország (5%), Pakisztán (5%) és Brazília (4%). Kína részesedése 4%-os, a legnagyobb növekedés itt és főleg Indiában várható, miközben az EU részesedése csökken. Kínai kutatók úgy vélik, hogy 2020-ra Kína a világ harmadik legnagyobb tejtermelőjévé válhat (POPP és mtsai, 2007). Lengyelországra az elaprózódott üzemi szerkezet a jellemző. A kisebb családi üzemekben az átlagos létszám 2,6 egyed tehén, bár az utóbbi években, ezekben a gazdaságokban koncentrálódási folyamatok indultak meg. Az összes tejtermelésének 14
IRODALMI ÁTTEKINTÉS 20%-a a nagyobb állami gazdaságokban, vagy korábbi állami gazdaságként működő, jelenleg privatizált telepeken történik. Ezeknek az üzemeknek a mérete 80-500 tehén között változik (SZMAJDER, 2000). DAWSON és HUBBARD (1987) elemzéseiket Anglia és Wales tejszektorába végezték 1980 és 1981 években. Véleményük szerint a jobban menedzselt farmok a kibocsátás minden szintje mellett alacsonyabb költséggel gazdálkodtak, s nagyobb volt az optimális üzemméretük. A hazai piac felvevőképességének kétségtelen beszűkülésében szerepet játszott az is, hogy a rendszerváltás időszaka után (1990-ben) növekedett az élelmiszerimport, amelynek mértéke az AKI szerint 22% körül regisztrálható. Az import növekedésének oka a védővámok és a belső piacvédelem hiánya (SZÉLES, 1996b). A 90-es évek elején gondot okozott a tejtermék import megjelenése a hazai piacon, amit végül is visszaszorítottak az alacsony belpiaci árak és piacvédelmi intézkedések (BORBÉLY, 1999). KOVÁCS (2006a) megállapítása szerint a nemzetközi viszonyoktól eltérően azonban ma, Magyarországon még nem általános, hogy az emberi erőforrás lenne vállalataink versenyképességének meghatározó eleme. A tejvertikum esetében speciális nehézségek - mint a csökkenő fogyasztás, élesedő verseny a bel- és külpiacokért, és a tejtermelés üzemgazdasági jellemzőiből fakadó rugalmatlansága - is nehézségként jelennek
meg.
A
termelésellenőrzött
állományok
termelési
eredményeiben
szaporodásbiológiai állapotának alakulásában, a tej minőségében és a tehenek tápanyagellátottságában évről - évre egyre erősebben mutatkozó polarizáció fontos dologra hívja fel a figyelmet. Az elmúlt 10-15 évben a nagy változások (rendszerváltás, uniós csatlakozás) mindig felszínre hozták azokat a problémákat, amelyeket addig a döntéshozók megpróbáltak évekig „tűréshatáron belül” tartani, néha több, máskor kevesebb sikerrel. Jelentősen gyengült a tejágazat versenyképessége, amelynek nyilvánvaló jele volt az állománycsökkenés, az import erősödése (SZÉLES, 1995), ami közvetve a költség- és jövedelemarányok torzulásában is megmutatkozott. Rendszerelméleti megközelítésben a tejvertikum zérusösszegű játék színtere, ahol a szereplők (termelők, feldolgozók, kereskedők) csak egymás rovására érhetnek el eredményt, annyi különbséggel, hogy itt létezik egy elvi egyensúlyi pont, ahol minden résztvevő azonos mértékben részesül(het) a termékpályán képződő nyereségből. Ez a „harmóniakövetelmény” (UDOVECZ és mtsai, 1995) régóta beteljesületlen a vertikumban. Az ok alapvetően strukturális jellegű 15
IRODALMI ÁTTEKINTÉS és eredője visszavezethető a privatizációra, amelynek eredményeként a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem tulajdonilag és érdekileg elkülönült. Ennek következményeként kialakult vertikális versenyben mindhárom szegmens arra törekszik, hogy a vertikumban képződő nyereségből a lehető legnagyobb részt megszerezze. A tejtermelésben az elmúlt évtized meghatározó vonása a hozamok dinamikus növekedése. Ennek hátterében a modern genetika és tenyésztésszervezés széleskörű alkalmazása, a tenyésztés nemzetközi integrációja áll (STEFLER és mtsai, 2013). TARDOS (1993) szerint, ha az európai 170 literes tejfogyasztást elérnénk, az átmeneti tejhiányt okozhatna Magyarországon. Az 1990 utáni gyors tehénlétszámcsökkenést követően - a szaporodásbiológiai törvényeiből fakadóan - legalább 8-10 év szükséges a szarvasmarha-állomány pótlásához. Így a termelés és a fogyasztás egyensúlya csak az ezredforduló környékén állhat helyre. UDOVECZ (2001a) szerint a hazai átlaghozamok, különösen a szakosított telepeken termelő 260-270 ezer tehén esetében világszínvonalon vannak, de az országos átlag is számottevően javult. Az európai élmezőny azonban a hazainál is gyorsabban fejlődött. Jelenleg távolabb vagyunk az élbolytól, mint tíz évvel ezelőtt. 1990-ben az egy tehénre számított tejtermelésünk 348 kg-mal volt több az EU országainak átlagánál, 1996-ra viszont már 510 kg-os hátrányba kerültünk. Ennek egyik okozója a tudatos tenyésztői munka háttérbe szorulása volt. A hazai tejtermelő egyéni gazdaságok alapvetően három tényező alapján: koncentráltság, alkalmazott technológia és (részben) a termelési cél tekintetében is eltérő csoportokba sorolhatók. A több, mint 10 tehenet tartó gazdaságok többnyire közvetlenül tejipari feldolgozásra termelnek és méretüknél fogva képesek megélhetést nyújtani egy családnak. A gazdasági szervezetek esetében leggyakoribbak a 300-600 egyedes telepek. A feldolgozók által felvásárolt tej 80 %-át 100 tehénnél többel rendelkező gazdaságokban állítják elő (STEFLER, 2004). Számos szerző mellett CSETE és LÁNG (1999) is a hazai és külföldi piacokon egyre fontosabb minőség és élelmiszerbiztonság jelentőségét húzzák alá, mert csak az ilyen termékekkel lehetünk versenyképesek. A Nyugat-dunántúli Régióban az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent a szarvasmarha létszám és a termelt tejmennyiség is. Nagy létszámú és magas színvonalon termelő tehenészeteket számoltak fel, és a korábban kialakult - viszonylag jól működő - integrációs kapcsolatok szűntek meg (SALAMON és HINGYI, 1998). 16
IRODALMI ÁTTEKINTÉS A 2002-2006 években tehenészeti telepeken folytatott felmérések alapján megállapították, hogy a vizsgálatba vont szigetközi szövetkezeti tehenészetben és egy szlovákiai tejtermelő gazdaságban egyaránt javította a gazdálkodás eredményét a 2004-ben bevezetett kvótarendszer és a hozzá tartozó támogatások. Bár hazai viszonylatban a tej átvételi ára alacsonyabb lett, a technológiai fejlesztések és racionális gazdálkodás
hatására
hozamnövekedésnek
csökkent köszönhetően
a
tej a
előállítási literenkénti
költsége jövedelem
is.
A
fajlagos
megduplázódott
(POGÁNY és ŐRI, 2008). Az AKI-ban készült 2009. évi értékelés szerint az állattartás akkori teljesítménye 2008-hoz képest 2 %-kal lett kisebb. A tehénállomány 12 ezerrel csökkent egy év alatt, ami 5 %-nyi hozamcsökkenéssel járt a tehéntej termelésben. Ennek elsődleges oka a kedvezőtlen jövedelemhelyzet. Bár a 2009. évi költségek a tejtermelésben mintegy 6 %-kal mérséklődtek 2008-hoz viszonyítva, ugyanezen időszakban a tehéntej felvásárlási ára 26 %-kal alacsonyabb volt. Különösen jelentős a csökkenés 2007-hez képest, amikor a tehéntejért közel 100 Ft-ot kaptak a gazdaságok. Ehhez képest a 2009. évi 56 F/l-es árszint a 2007. évinek csupán 56 %-a. A meghatározó árutermelő gazdaságokban a tehéntej fajlagos jövedelme a 2008. évi 13,34 Ft/l-ről 2009-ben -1,68 Ft/l-re változott. Az AKI-ban készült értékelés kiemeli, hogy a magas színvonalon, költséghatékonyan termelő gazdaságok még a kedvezőtlen viszonyok ellenére is versenyképesek
tudnak
maradni.
Ehhez
az
szükséges,
hogy
a
vertikális
termelésszervezésben, termék-előállításban rejlő lehetőségeket az eddigieknél jobban használják ki. Ilyen lehet például a takarmánytermelés hatékonyságának javítása, a fajlagos takarmány-felhasználás csökkentése. A tendenciák arra hívják fel a termelők figyelmét,
hogy
a
termelés
eredményét
egyre
inkább
a
felvásárlási
árak
jövedelemtartalma határozza meg, amire csak költséghatékony termeléssel és a vertikális kapcsolatok bővítésével tudnak reagálni a gazdaságok (BÉLÁDI és KERTÉSZ, 2010). 2.1.2.2. Az EU tejtermelése, a tejtermelés szabályozása az EU-ban és hazánkban Az EK Tanácsa 1984-ben vezette be a tejkvóta rendszert, ami felváltotta a korlátlan mennyiségre vonatkozó árgaranciát. Ennek szükségességét az egyre növekvő feleslegek, valamint az ezzel párhuzamosan jelentkező egyre nagyobb költségvetési terhek alapozták meg (BORBÉLY, 1997). 17
IRODALMI ÁTTEKINTÉS A koncentrációs folyamatok az EU-ban is tapasztalhatóak, azonban még nem dőlt el, hogy az ún. szolgáltató vállalkozás, vagy a szövetkezeti vállalkozás az életképesebb. Ez Magyarországra is érvényes. Az mindenesetre pozitívum, hogy nő a koncentráció és olcsóbbak a tejtermékek, ami ugyanakkor a tejtermelőket nyomasztja (KŐNIG, 2007). SZÉLES (2002) azt hangsúlyozza a minőséggel kapcsolatban, hogy a jövő potenciális piacai, az EU-hoz történő harmonizáció és az ezeket preferáló új termékszabványok nagyon egyértelműen a kiemelt minőségű állati eredetű termékek előállítását helyezik előtérbe. Elkerülhetetlen tehát a termelési alapok megújítása, a műszaki fejlesztés annak érdekében, hogy az élelmiszerek élesedő nemzetközi piacán termékeink versenyképesek legyenek. Az uniós csatlakozással meg kellett szűnnie minden piacvédelmi rendszernek, így a nyerstej kilogrammonkénti (1 liter tej 1,03 kilogrammnak felel meg) felvásárlói ára, a 2004. januári csatlakozás óta 72 forintról 64 forintra esett 2006. januárra. Szlovákiában a felvásárlási ár 63 forint, míg Lengyelországban 61 forintot adnak egy kilogramm nyerstejért. Ezért magas importnyomás nehezedik az uniós csatlakozás óta teljesen szabad magyar piacra (KOVÁCS, 2007). TAMÁS (2007) véleménye az, hogy a magyar tejágazat sorsa is Brüsszelben dől el. Bár a hazai tejár az uniós átlag körül van, de a magas tőke és befektetési igényű ágazat a jelenlegi szabályozók és egyre emelkedő input költségek miatt rendkívül nehéz helyzetben van. Számos olyan kérdés van az ágazatban, amellyel foglalkozni kell. Ezek közé tartozik az egyre emelkedő áru és lassan hiánycikké változó takarmány, a hatékonyság javításához meg kell határozni az optimális üzemméretet, javítani kell a fogyasztói megítélését a tejnek és a tejtermékeknek. POPP (2000) az EU-csatlakozásunk utáni esélyeket latolgatva arra a megállapításra jutott, hogy az állattenyésztés fejlesztését a csatlakozás utáni lehetőségeinek és korlátainak megfelelően ágazatonként differenciáltan kell kezelni. Az abrakfogyasztó ágazatoknál a termelés hatékonysága, a kérődzőknél pedig a kvóták és a prémiumokra vonatkozó regionális felső határok fogják behatárolni az ágazat jövedelmezőségét. A kvótával szabályozott tejtermelésben a hatékonyság, illetve a hozamnövelés a legfontosabb feladat, amit követhet a létszámbővítés is. A hazai tejtermelés jóval 2000 millió liter fölé emelkedhet, közelítve az ország reálisnak tartott, növekvő tejfogyasztási igényeket kielégítő 2800 millió literes kvótát. A 90-es évek elején Magyarországon a szarvasmarha ágazat történelmi mélypontot ért el. A 18
IRODALMI ÁTTEKINTÉS létszámcsökkenés azóta is folytatódik. A tehénállomány csökkenése valamivel mérsékeltebb, mint a teljes szarvasmarha-állományé. Ez a csökkenés részben gazdasági okokra vezethető vissza, mert a gazdaságok egy része csak a tenyészállatok eladásából származó pénzből tudott fizetőképes maradni (BOGENFÜRST és mtsai, 1998). Kritikus
összefüggés
középtávon
az
EU
tagországokhoz
viszonyított
versenyképességünk megítélése, illetve javítása. A szarvasmarha, a tehénlétszám, a tejtermelés, a tejfeldolgozás és az átlagos hozam időbeni alakulása két szempont szerint értékelhető,
egyrészt
a mennyiség oldaláról,
másrészt
minőségi
(szerkezeti)
szempontból. A hazai tejtermelés elmúlt évtizedét a csökkenő mennyiségi trend és a vele párhuzamosan lezajló minőségi, szerkezeti javulási trend kísérte. A szarvasmarha-, és a tehénállomány 1990 óta tartósan csökkenő trendet mutat. A drasztikus visszaesési folyamat 1990-1994 között zajlott le. A mennyiségi csökkenés viszonylag kedvező szerkezeti változással párosult. A megszűnő tehenészetek elsősorban a kevésbé hatékony, korszerűtlen, alacsony koncentrációjú telepek felszámolását jelentette. A vállalati szférában lévő tehénállomány gyakorlatilag szinten maradt (SZŰCS és mtsai, 2004). VARGA (2001) már az EU-csatlakozási tárgyalások elején felhívta a figyelmet arra, hogy a tejtermelést a közösségen belül igen szoros, piacidegen tervgazdasági módszerekkel, kvótákkal és előre meghirdetett árakkal szabályozzák. Maga a rendszer ugyan némileg eltér az egyes országokban (van, ahol a tejtermelők, van, ahol a feldolgozók kapják a kvótát), de nem ez a rendszer lényege, hanem az országokra szabott mennyiség. Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon 2,8 milliárd literes évenkénti termelési kvótát igényelt, az EU ajánlata csupán 1,6 milliárd liter volt. Az EU-ban csak extra minőségű tejet lehet humán fogyasztásra felhasználni, ezért a nálunk megtermelt 2 milliárd literből mintegy 76 % (1,52 milliárd liter) felel meg a kvótaelőírásoknak. Tekintettel arra, hogy a kvóták a belső fogyasztásra épülnek, ezért reálisan azt a célt kell kitűzni, hogy az EU-szintű fogyasztáshoz szükséges tejtermelést és az ahhoz illeszkedő tejkvótát biztosítsuk. Felhívja a hazai tejtermelők figyelmét arra, hogy a csatlakozást követő időszakban az árak garanciája fennmarad ugyan, de az árszínvonalat 2005/2006-tól három éven át folyamatosan 5-5 százalékkal (összesen 15 %-kal) csökkentik. Emiatt a tej irányára is kisebb lesz. A termelőknek azzal is számolni kell, hogy ha lassú ütemben is, de az EU valamennyi tagországában folyamatosan nőnek a termelési költségek.
19
IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az AKI-ban 2000-ben készült tanulmány is azt prognosztizálta, hogy amennyiben a tej termelői árai az elmúlt évek árnövekedésétől elmaradó ütemben emelkednek, s az EU-csatlakozásra való hosszú távú felkészülés érdekében nem indul be egy ágazatfejlesztési program, akkor kevés esély lesz a termelés bővítésére. A tejtermelés volumene az 1998. évi szint körül alakulna, ami a hazai tejfogyasztás jelenlegi szintjének alapanyagbázisát biztosítja. A tehénállomány tovább csökkenne. A fajlagos hozamok pozitív szelekciót feltételezve emelkednek (MÉSZÁROS és mtsai, 2000). Négy évvel később (2004-ben), vagyis az EU csatlakozásunk évében az AKI által készített prognózis még pesszimistább, amennyiben a csatlakozás első éveiben veszteséges lesz a hazai tejtermelés. A tejtermelők kiszolgáltatott helyzetét, gyenge életképességét, likviditási problémáit is jelzi a csatlakozás előtt a tejválság. Ez elsősorban az intézményi árak csökkenésének a következménye, amit az emelkedő közvetlen támogatások sem tudnak ellensúlyozni. Ami pozitívum: a nagyüzemi tejtermelés többnyire megfelel a hatékonysági és a jövedelmezőségi elvárásoknak. A tejtermelő üzemek koncentrációja a csatlakozással valószínűleg felgyorsul (KARTALI, 2004). POPP és mtsai (2010) a hazai tejvertikum diagnózisáról szóló tanulmányukban megállapítják, hogy Magyarország tejtermelése az EU csatlakozás utáni években visszaesett, 2008-ban már csak 1790 millió litert tett ki, ami 2009-ben tovább csökkent. A hazai tejtermelés középtávú alakulása nagymértékben függ attól, hogy a tejkvóta fokozatos emelésének, majd a 2015-től tervezett megszüntetésének milyen hatása lesz a nyerstej-exportra. A tejkvóta-rendszer fokozatos kivezetése (a hazai kvóta kihasználtsága alig éri el a 85 %-ot) a hazai tejágazatot közvetetten érintheti. A hatékonyabban (alacsonyabb költséggel) termelő tagállamok kerülhetnek előnybe a számunkra fontos olaszországi piacon. Emiatt értékesítési lehetőségeink gyengülhetnek, ami által a hazai árakra még nagyobb nyomás nehezedhet. További nehézség, hogy Magyarországon
a
társas
gazdaságok
a
saját
földterület
hiánya
miatt
a
földtulajdonosoknak kiszolgáltatottak. A fejlesztési támogatások iránt igen csekély az érdeklődés. Az akut tőkehiány, a drága hitelek, a piaci körülmények és gazdasági kilátások, továbbá a támogatások feltételeként előírt termelési kötelezettségek a gazdák jelentős hányadát nem serkenti modernizációra. Mindezen tényezők eredőjeként a magyarországi szarvasmarha-állomány az utóbbi években folyamatosan csökkent, a 2009. júniusban kimutatott létszám az öt évvel korábbitól 3,4 %-kal maradt el. A 20
IRODALMI ÁTTEKINTÉS tehénállomány 2004-2009 között 6,4 %-kal esett vissza és 2009. június 1-jén 320 ezret tett ki, amiből 219 ezer a tejhasznú (-13,1 %). A tejelőtehén-állomány mintegy 80 %-a gazdasági szervezeteknél található (POGÁNY és mtsai, 2011). 2.1.2.3. A támogatások rendszere a tejtermelő szarvasmarha ágazatban KUMBHAKAR (1993) a tejtermelő farmok mérethatékonyságát vizsgálta. A szerző úgy találta, hogy a kis farmok kevésbé jövedelmezőek, mint a közepes méretű és nagy farmok. Az ártámogatások csökkenése vagy eltörlése, illetve az inputárak emelkedése a kis farmok profitját jobban csökkentené, mint a közepes vagy nagy gazdaságokét. ERDÉSZ és mtsai (2001) a hazai szarvasmarha-ágazat támogatási rendszerének hosszabb időszakot (1970-2000) felölelő elemzésükben többek között arról írnak, hogy az 1972-ben indult kormányprogram hatására a kisgazdaságokban erőteljesen csökkent a tehénállomány. A nagygazdaságokban viszont intenzifikáció ment végbe, ami hozamnövekedést eredményezett. Ezt a folyamatot központi gazdaságirányítás mellett hajtották végre, ami nagyjából 1990-ig tartott, és amihez többirányú (tejár kiegészítés, tejprémium, tehénlétszám-támogatás stb.) állami támogatás kapcsolódott. Ezek eredményeként 1991-ben 400 millió liter tejtöbblet keletkezett. Az FM korlátozó intézkedéseinek hatására 1991-1992 között 63 ezerrel csökkent a tehénállomány. Az 1991-ben kezdődő agrárválság negatív hatással volt a szarvasmarha-ágazatra. Az azt követő évek ágazati szabályozásának és az ahhoz kapcsolódó támogatási rendszernek köszönhetően viszonylagos stabilizálódás következett be, de az állománycsökkenést csak mérsékelni tudta. Az 1999-től átalakult szabályozás az állati termékek minőségéhez köti a támogatást (árkiegészítést). A bevezetett kvótarendszer csak részben felel meg az EU szabályozásnak, így például az extra minőségű tejre adott támogatás nem EU-konform. KOVÁCS és mtsai (2008) arra hívják fel a figyelmet, hogy a mezőgazdasági termelők feltételei a leválasztott közvetlen jövedelemtámogatások jövőbeli kifizetésére vonatkozólag együtt járhatnak olyan döntésekkel, amelyek ilyen támogatások hiányában másként alakulhatnának. Feltehetően gyakran előfordul, hogy a gazdálkodók csak azért tartják fenn termelésüket, illetve üzemüket, hogy tartósan hozzájussanak a támogatáshoz. Végső soron ezek a támogatások lehetővé teszik kevésbé versenyképes termelők piacon maradását, ennélfogva rontják a kedvező szerkezeti változások 21
IRODALMI ÁTTEKINTÉS lezajlását. A leválasztott közvetlen támogatások megváltoztatják a termelők kockázathoz való viszonyát, mivel a jövedelemtámogatás hatására nő a gazdálkodó vagyonállománya. Ezáltal nagyobb anyagi biztonságban érzi magát, megnő a kockázatvállalási hajlandósága, ami végső soron több termelésre sarkallja. A tejtermelés romló jövedelemhelyzete arra késztette az agrárkormányzatot, hogy a tejágazatot érintő különböző támogatási összegeket megemelje. Ennek következtében a 2009. évi 9 Ft/l-ről 15,5 Ft/l-re nőtt a tejtermelés támogatása, amit 2011-ben is biztosítottak (POGÁNY és mtsai, 2011). A Nyugat-dunántúli Régióban 2000-2005 évekre kiterjedő felmérésekből az derült ki, hogy az EMVA-ból finanszírozható állattartó telepkorszerűsítésekre a Régió gazdaságai együttesen 47,2 milliárd forint összegben nyújtottak be pályázatot. E felmérésekből az is kiderült, hogy a gazdálkodók elsősorban attól tették függővé teleprekonstrukciós beruházásaik megvalósítását, hogy a következő időszakban miként alakulnak a felvásárlási árak. A beruházási döntéseknél további lényeges tényező a támogatások jövőbeni alakulása (SPS), az adórendszer és a földbérleti viszonyok esetleges módosulása (ŐRI és POGÁNY, 2008). 2.1.2.4. A tejtermelés gazdaságosságát befolyásoló tényezők DOBOS (1980) szerint a tejhozamszint növekedésével a tehenészet nyeresége progresszíven növekvő. Ezért a tehenészetekben a tejtermelés színvonalát a genetikai termelőképesség határáig célszerű növelni. Az állandó költségeknek a tehéntartás költségén belüli magas aránya is indokolttá teszi a tejhozamszint növelését. Következésképpen a tejtermelő tehenészet kritikus tejhozamszintje is viszonylag nagy tejhozamnál van. KALMÁR
(1990)
az
általa
készített
modellszámítást
felhasználva
megállapította, hogy az akkori közgazdasági viszonyok között a jogos jövedelemigény kielégítése csak kimondottan magas hozamszintek, minden fillért megtakarító, a helyi adottságokat maximálisan hasznosító gazdálkodás mellett lehetséges. A tejár-növekedés csak szűk határok között vehető figyelembe a jövedelmezőség javításában, e téren meghatározó a költségcsökkentés. Azonos hozamszintek esetén 33-35%-os fajlagos költségcsökkentési lehetőségek adódnak a vállalati adottságok kihasználásából, a termelőhelyre helyesen adaptált takarmány-termelési szerkezetből, az egyéb és az általános költségek csökkentéséből. 22
IRODALMI ÁTTEKINTÉS A tejelő szarvasmarha tartás gazdasági aspektusai közül mindenféleképpen ki kell emelni, hogy a magas szintű uniós követelményeknek megfelelő tejtermelés nagyon nagy értékű és specializált, más termelési tevékenységre nem, vagy csak nagy veszteséggel konvertálható infrastruktúrát igényel. A tejtermelő szarvasmarhatartás fajlagos eszközigénye igen magas, közel kétszer akkora, mint más állattenyésztő ágazatoké (PFAU és SZÉLES, 2001). KARALYOS (2001) szerint a gabona-húsvertikum, az olajnövények termelése, a szántóföldi zöldségtermelés mellett a tejtermelés is csak koncentrált ágazati méretben, nagyüzemi formákban eredményes. Tehát nem a jogi forma a meghatározó, hanem az ágazati koncentráció, a termék-előállítás mennyisége és minősége adja meg a cég piaci súlyát. CSAPÓ (1996) a tejágazat jövedelmezőségének alakításában igen fontos szerepet tulajdonít az emberi tényezőknek. Mind az állatokról való gondoskodás, mind a takarmányozás, s különösen a tehenek fejése, - annak szakszerűsége, a higiénia betartása - , a tej minőségére gyakorolt hatásán keresztül meghatározó lehet abban, hogy a gazdaság eredményesen működjön. A tehenészetek mind nagyobb hányadának már most szüksége lenne arra hogy a kedvezőtlen fajlagos mutatók okainak föltárását és az ágazat költség/hozam elemzését még az eddiginél is alaposabban végezzék el (GYULAI, 2000). MAGDA (1998) azt hangsúlyozza, hogy a tehénállomány, mint a termelést alapvetően meghatározó eszköz a gazdasági szervezetek számára nagy értéket képvisel, számottevő tőkebefektetést, illetve tőkelekötést jelent. Ebből következik, hogy a tejtermelőknek
fontos
gazdasági
érdeke
fűződik
a
nagy
értéket
képviselő
eszközállomány hatékony kihasználásához. Tejtermelésünk jelenlegi versenyképessége és jövőbeni versenyesélyei alapvetően három tényezőn múlik: a naturális hatékonysági mutatók alakulásán, a termelési költségek és átvételi árak közötti különbségen, valamint a tej (tejtermékek) piacra jutási rendszerén. VÖNEKI és PAPP (2008) szerint az állattenyésztési ágazatok kilátásai nem bíztatóak a tartósan magas takarmányárak és a gyenge vertikális szervezettség miatt. A hazai állattartók a hosszan tartó depressziós folyamatban 2007 azért számít rendkívülinek, mert megállt az állomány létszámcsökkenése, és - ugyancsak átmenetileg - jelentősen (32 %-kal) nőtt a tej felvásárlási ára is. Az egyre növekvő import által támasztott konkurencia miatt romlott a versenypozíció, ami csökkenő tejfelvásárláshoz vezetett. A tej termelői támogatása 2007-től a termeléstől elválasztva kerül kifizetésre, 23
IRODALMI ÁTTEKINTÉS vagyis a támogatás igénybevételéhez a termelőt a továbbiakban nem terheli termelési kötelezettség. 2.1.2.5. A takarmányozás szerepe a tejtermelésben SZALKA (2002) a tejtermelő üzemeket elemezve rámutat arra, hogy a saját földtulajdonnal nem rendelkező gazdaságok esetében a bérelt területen történő takarmánytermesztés - még ha a bérleti díjjal emelkednek is a takarmányozási költségek - megtakarítást jelent a vásárolt takarmányokkal szemben. HEINRICH (1996) megállapítása szerint egy liter 4%-os zsírtartalmú tej legolcsóbban legelőfűből volt megtermelhető, több, mint kétszer ennyibe került, ha tartósított takarmányból; és 4-5-ször többe, ha tejelőtápból állította elő az állat. HEJEL (2007) alternatívákat keres a tehenek takarmányozására. Véleménye szerint amennyiben a tevékenység jövedelmezőségét javítani akarjuk, úgy a termelés hatékonyságának javítása az egyetlen eszköz, amellyel ezt megtehetjük. A hazai termelési eredményeket figyelembe véve megállapítható, hogy a holstein-fríz populáció 305 napos laktációs termelése 8000 kg felett van, a tej zsírtartalma 3,5%, míg a fehérje tartalma 3,1% körül alakul. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az alacsony beltartalmi értékek mellett évről - évre romló szaporodásbiológiai mutatókkal jellemezhető a magyarországi holstein-fríz populáció, beláthatjuk, hogy az állomány nagy része un. produkciós betegségekkel terhelt. Ez a többnyire takarmányozási eredetű, metabolikus zavar a laktáció elején jelentkezik, a növekvő tejtermelés nagyon magas táplálóanyag-igényével párhuzamosan és az egész laktációra meghatározó, negatív hatással bír. SZALKA és SALAMON (2001) a Nyugat-Dunántúlon 12 gazdaságban végzett vizsgálataikból arra a következtetésre jutottak, hogy a termelés területén előrehaladni csak
a
befolyásoló
tényezők
komplex
fejlesztésével
lehet.
Ezek
közül
megkülönböztetett figyelmet igényel a takarmányozás, ezen belül is a vásárolt és a saját termelésű takarmányok aránya, ami a tej önköltségét befolyásolja. A Nyugat-dunántúli Régióban a tejtermelésnek régi hagyományai vannak, amihez fejlett feldolgozóipar társul. A gyepekkel rendelkező tájkörzetekben (Zala m.) a legelőre alapozott tartás a kívánatos. Az ágazat fejlesztése során a tejminőség javítását elsődleges szempontnak kell tekinteni (SALAMON és HINGYI, 1998).
24
IRODALMI ÁTTEKINTÉS TAMÁS és DÉVAI (1985) rávilágított arra, hogy az alacsony jövedelmezőséget a gazdasági szabályozók változása, a tömegtakarmányok drágasága, a tejtermelésben rejlő tartalékok elégtelen kiaknázása váltja ki. A jövedelmezőség javítását szolgáló hatósági intézkedések mellett javítani kell a tömegtakarmány-termelést, és a genetika, a biotechnológia, a takarmányozás, a tartástechnológia legújabb kutatásainak eredményeit kell hasznosítani. 2.1.2.6. A tej árának alakulása Mind hazánkban, mind külföldön széleskörű gazdasági elemző munka irányul a tejtermelés jövedelmezőségére, versenyképességére, másrészt a tejtermelésben szerepet játszó tényezők, tulajdonságok gazdasági jelentőségének értékelésére. Az állattenyésztésben az értékesítési ár kialakításában jelentős szerepet játszik a termék minősége. A minőséget sok tényező együttesen befolyásolja, amelyek közül legjelentősebb a fajta, a takarmányozási-, és tartástechnológiai feltételek, a műszaki ellátottság, az alkalmazott munkaerő és a tulajdonosi szemlélet (SALAMON, 1996). STEFLER (2005) álláspontja szerint a tejár alakulását és az azt kiegészítő támogatások hatásait együtt kell áttekinteni ahhoz, hogy a bevételi oldalt előre jelezhessük. Különös tekintettel arra, hogy az EU-szabályok szerint az ár- és a jövedelempótló támogatás a tejnél gyakorlatilag árként funkcionál, azt a termelő közvetlenül - és nem a feldolgozókon keresztül - kapja meg. A hazai tehénállomány átlagos tejhozama 2002-ben 97 %-a volt az akkori EU-15 országokénak és 81 %-a a közösség legmagasabb színvonalú tejtermelő tagországa, Dánia átlaghozamának. A Magyarországon megtermelt tej mennyisége kismértékben, 3 %-kal nőtt az 1999-2002 közötti időszakban és 2002-ben 2163 000 tonna (2,1 milliárd liter) volt. A termelés növekvő tendenciája 2003-ban megtört és az összes termelés megközelítőleg 2 milliárd literes szintre esett vissza. A tej termelői ára tekintetében elmondható, hogy a hazai felvásárlási ár 2003. év elejére elérte a világpiaci árszintet messze meghaladó EU szintet (72 Ft/l irányár) és lényegesen magasabb volt, mint a környező kelet- és közép-európai országokban (50-62 Ft/l). Ugyanakkor 2003 közepe óta jelentősen csökkent Magyarország és a környező országok nyerstej árai közötti korábbi differencia (NYÁRS és mtsai, 2004). A 4. ábrán az elmúlt évtizedekre jellemző felvásárlási és termelői átlagárakat kívánom szemléltetni. 25
IRODALMI ÁTTEKINTÉS 4. ábra: Tehéntej felvásárlási-, ill. termelői átlagára Magyarországon 1960-2013
160 140 120 100 (Ft/l)
80 60 40 20 0
(év) felvásárlási átlagár (Ft/l)
termelői átlagár (Ft/l)
Forrás: www.ksh.hu SZŰCS és FARKASNÉ (2004) szerint a mezőgazdaságot ért kedvezőtlen hatásokat
még
tovább
erősítette
az
árrendszer
alapvető
átalakulása.
Amíg
Magyarországon a fogyasztói árak átlagos szintje 1989-től nyolcszorosára emelkedett, addig a mezőgazdasági termelői árak mindössze négyszeresükre, a mezőgazdasági input árak pedig ötszörösükre nőttek. Az elmúlt időszakot vizsgálva szinte minden mezőgazdasági termék jövedelemhelyzete romlott és jelentős azoknak a termékeknek a köre, ahol az árak nem nyújtottak fedezetet a termelés költségeire (SZŰCS és mtsai, 2004). A tejértékesítésben alkalmazott újabb módszerek (közvetlen értékesítés, tej automaták, iskolatej) - az értékesítési lánc lerövidítése által - javíthatják a termelők jövedelempozícióját. Egy 50 tehenet tartó családi gazdaság ún. mozgó tejárusításra rendezkedett be és így 2007-2008. években 150 Ft/l-es, 2009-ben pedig 160 Ft/l-es áron tudta a teljes értékű, friss tejét közvetlenül a fogyasztóknak értékesíteni. Ez azt eredményezte, hogy az elért jövedelem jelentősen meghaladta az ágazatban elérhető átlagos árat TAKÁCS (2010) arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a fogyasztók előnyben
26
IRODALMI ÁTTEKINTÉS részesítenék a közvetlenül értékesített folyadéktejet a dobozos tejekkel szemben, az újabb és kedvezőbb távlatokat nyitna a kistermelők számára. Az 5. és 6. ábrán a nyerstej termelői ára látható Magyarország és az EU- illetve a világ országainak az összehasonlításában. 5. ábra: Nyerstej termelői ára a világon
Forrás: Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) 6. ábra: Nyerstej termelői ára az EU-ban
Forrás: Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) Talán a legszembetűnőbb változás a 2007-2010-ig terjedő időszak, „drasztikus görbéje” nemcsak hazánkat, hanem az egész világot érintették. Ezek a növekvő és csökkenő tendenciájú ingadozások javarészt a takarmányárak változásának tudhatók be. Viszont, mint már azt az előzőekben is tárgyaltam (lásd: 5. ábra), ha a termelői árakat
27
IRODALMI ÁTTEKINTÉS az aktuális felvásárlási árak nem követik, akkor annak hosszabb távon súlyos következményei lehetnek. Az EU csatlakozásunk idejének közeledtével egyre hangsúlyosabb szerepet kap az élelmiszertermékek piaci versenyképessége. Ahogyan azt ORBÁNNÉ (2002ab) is hangsúlyozza, a magyar állattenyésztés versenyképességét komplex módon kell megítélni, mivel azt igen sok tényező befolyásolja. A leginkább használatos mutató az egymással összehasonlítható vagy azonos termékekre a termelői ár, amiből az árversenyképességre következtethetünk. A magyar termelői árak általában alacsonyabbak, mint az EU-15 átlaga. A tehéntej hazai ára 2002-ben az EU országok átlagának 94 %-a volt. 2.1.2.7. A tej önköltsége, a költségszerkezet összetevői KALMÁR (1990) szerint a jó tenyésztői munka a hozamnövelésen kívül egyértelműen költségcsökkentő tényező is. Tehát a színvonalas tenyésztői munkának köszönhetően csökkennek a költségek és nem fordítva. GESZTI és BORBÉLY (2005) eredményei alapján a tejtermelés költségeinek legfontosabb összetevője a takarmányozási költség, ami a vizsgált években (1999-2002) a magyar telepeknél az összköltség 43-50%-át adta. Az EDF (European Dairy Farmers) telepeknél ez az arány az összköltségnek csupán a 24-26%-a volt. A kelet-német tartományokban a takarmányozási költség - amely a magyar és az EDF között helyezkedik el - 23-30% között ingadozott. A takarmányozási költségek között lévő különbség oka a vásárolt takarmány (tejelőtáp) magas hányadának volt tulajdonítható. A szerzők szerint a takarmányozási költséget - a versenyképesség és a gazdaságosság növelése érdekében - a hazai telepeknek mindenképpen csökkenteniük kell. Ennek megvalósításához szükség lenne a takarmányok táplálóanyag tartalmának rendszeres vizsgálatára, amelynek segítségével - az állategészségügyi problémák elkerülése mellett - csökkenteni lehetne a takarmányozási költség nagyságát és arányát az összköltségen belül. JUHÁSZ (1990) véleménye, hogy a nyereséget eredményező hozamszint meghatározásánál a tejtermelő tehenészetek esetében nem elegendő a becsült nettó jövedelemtömeg növelése, hanem elengedhetetlen a jövedelmezőségi ráta javítása is. A megtakarítási lehetőségek elsősorban a takarmányozási költségek esetében lehetnek jelentősek. 28
IRODALMI ÁTTEKINTÉS VARGA és mtsai (2005) arra a következtetésre jutottak, hogy Magyarország csak akkor képes szarvasmarha-tenyésztését megtartani, ha az ágazat jövedelmezőségét fokozni tudja. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az ágazatban feltárják a rejtett veszteségek forrásait, és mindent megtesznek annak elhárítására. A szerzők holstein-fríz állományokban 2000-2002 években 29-40%-os selejtezéssel (kiesés, elhullás is) találkoztak. Adataik szerint az egy tehénre jutó gyógyszerköltség a vizsgált években 17 350-31 460 Ft között változott. KALMÁR és KESZI (2001) arról számoltak be, hogy 1995-1999 években a tej önköltsége még 27-52 Ft/l volt. Az AKI (Agrárgazdasági Kutató Intézet) adatok alapján 2003. évi országos átlag önköltség 68 Ft/l volt. A társas gazdaságokban 2004-2006 években a tej önköltsége 63-56 Ft/l között alakult. Ugyanezekben az években az egyéni gazdaságokban az önköltség 60-53 Ft/l között változott. ENESE (1983) kimutatta, hogy a tejtermelésben az egy tehénre és az egy liter tejre jutó fajlagos termelési költségek gazdaságonként nagy szóródást mutatnak. Ennek okai főként a termelés technológiai és színvonalbeli különbségei, de okoznak eltéréseket - különösen egyes költségcsoportokban - az elszámolásbeli különbségek is. LIEBMANN és mtsai (1996) szerint a tejtermelésben az üzemnagyságnak a fajlagos költségekkel, illetve a fajlagos jövedelemmel való szoros kapcsolatát regresszió-analízissel nem lehet egyértelműen kimutatni. A tehénlétszám, a tejhozam, valamint az egy tehénre jutó költségek vonatkozásában a korrelációs indexek közepes szorosságú összefüggésre utalnak. A kevesebb tehenet tartó üzemek adatainak változékonysága miatt az állománykoncentráció és az önköltség változása között korreláció nem mutatkozott. A gazdaságok adatait klaszteranalízissel homogén osztályokba rendezve a méretgazdaságosság módosulása jól nyomon követhető. UDOVECZ (2001b) vizsgálta a tejtermelés 1998. és 1999. évi önköltségének szóródását a mezőgazdasági társas vállalkozásokban. E szerint a tej önköltsége 1999ben 52 Ft/l volt. Ugyanakkor a gazdaságok legjobb 10%-a 45 Ft/l, a legrosszabb 10%-a pedig 65 Ft/l önköltséget mutatott ki, tehát a legjobb és legrosszabb 10%-nyi termelő fajlagos termelői költségében literenként 20 Ft/l különbség volt, ami igen jelentősnek mondható. BORBÉLY és GESZTI (2001) kutatásaikban a tejtermelés költségszerkezetével foglalkoztak, nemzetközi összehasonlításban. Megállapították, hogy a vizsgálatba vont 12 országban a közvetlen költségek 31-61%-át a takarmányozási költségek adják.
29
IRODALMI ÁTTEKINTÉS Magyarország ebből a szempontból „negatív variánsnak” számít, hiszen az átlagosan jelentkező 42%-hoz képest 48% a takarmányozási költségek aránya. A
költségszerkezetet
vizsgálva,
a
legnagyobb
részarányt
képviselő
takarmányköltségek esetén megfigyelhető, hogy ennek éves változása jelentős mértékben eltér a nagygazdaságok értékeitől. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy az adatgyűjtések során a tényleges piaci áraktól gyakran jelentős mértékben eltérő értékekkel találkozunk. Mivel a kisebb termelők eszközellátottsága minimális, a takarmányok kb. felét saját területen termesztik, gépi szolgáltatásokat igénybe véve, a többit vásárolják és előfordult olyan eset is, amikor a vásárolt takarmányt, vagy az igényelt szolgáltatást árucsere alapján számolták el, ezért a modellben a takarmányok egy része piaci értéken, egy része pedig becsült önköltségen került kimutatásra (BUZÁS, 2006). SZÉLES (1995) dél-dunántúli tehenészetekben végzett vizsgálataiból arra a következtetésre jutott, hogy a kritikus termelési színvonal 5200- 5400 liter termelési szintnél található. 6000 literes fajlagos hozamot meghaladó termelési színvonalnál a tej önköltsége 20,5-21,0 Ft/liter körül alakult. A tejtermelés folyóáras költségei jelentősen nőttek az 1990-es évtizedben. Az 1 tehénre jutó költség 436,2 %-ra, az 1 liter tejre jutó költség pedig 389,5 %-ra nőtt. A tejtermelési árak növekedése döntően az inputárak emelkedéséből fakad. A költségek döntő részét a takarmányköltség teszi ki (52,8-54,4 %), második helyen az üzemi és általános gazdasági költség, (18,3-21,2 %), a harmadikon pedig a munkabér és közterhei (11,2-12,1 %) állnak (KERTÉSZ, 2000 és BÉLÁDI és KERTÉSZ, 2001). A régiók között az átlagos tejhozamban jelentős eltérések vannak. Az eltérés abszolút nagysága 1222 liter/tehén. Az önköltség eltérése 7,56-, a jövedelemé pedig 8,76 Ft/liter volt (KERTÉSZ, 2000). A Dunántúl öt megyéjében, összesen 21 gazdaságban 1996-2000 között végzett felmérésekből az derült ki, hogy a tejtermelés önköltsége 15,47 %-kal növekedett. Az önköltség-növekedés mértéke alatta maradt az országos átlagnak. A vizsgált időszakban a tej átvételi árának növekedése 15,91 % volt és így meghaladta az önköltség-növekedés mértékét. A tehénlétszám csökkenése az országos átlag körül alakult. A tejhozam mennyisége és a tejtermelés jövedelmezősége között igen szoros (r=0,9065) kapcsolatot mutatott ki. A termelési költségek 50 %-át a takarmányköltségek adták. Elemzéseiből arra a következtetésre jutott, hogy a saját termelésű takarmányok felhasználásának
30
IRODALMI ÁTTEKINTÉS növelésével csökkenthető a takarmányozás költsége még abban az esetben is, ha a takarmánytermelés bérelt területen történik (SZALKA, 2002). A takarmányköltségek mellett - súlyát tekintve - a másik jelentős költségtényező a munkabér és annak járulékai. Ennek nagyságát - a munkabérszínvonal mellett - az egy dolgozóra jutó tehénlétszám és a tehenenkénti fajlagos tejhozam befolyásolja. Ez utóbbiak adják a munkatermelékenység alapját, ami közvetlen kihatással van a tej önköltségére és ezáltal a tejtermelés jövedelmére is (POGÁNY és mtsai, 2011). Az önköltség csökkentése a tejtermelés további hozamnövekedésével érhető el. Az önköltség legnagyobb hányadát - mintegy felét - a takarmányköltségek teszik ki. A tejtermelés hozamnövekedése esetén jelentősen csökken a takarmányköltség, mivel viszonylag változatlan és nagy volumenű életfenntartó takarmány több termék között oszlik meg (SZAJKÓ, 1984). A tejtermelés költségszerkezetén belül nem csak Magyarországon magas a takarmányozási költség. A külföldi szakirodalomban is sok szerző foglalkozik a tejtermelés költségszerkezetével, jövedelmezőségével. Az USA-béli tehenészetekben a tej önköltségének a takarmányköltség 50-60%-a. A második költségtényezőként a munkabért lehet említeni. A tejtermelés jövedelmezőbbé tételét a legtöbb farmer e két költség csökkentésében látja (SANDOS, 1996). Hasonló eredményre jutott KIRILOV és ZHELYAZLOV (1998) Bulgáriában a tejtermelés költségszerkezetét vizsgálva. Megállapították, hogy a termelési költséget a takarmányköltség és a munkabér nagysága befolyásolja a legnagyobb mértékben. 2.1.3. Gazdasági megközelítés GESZTI és BORBÉLY (2005) vizsgálta a magyar, keletnémet és az EDF (European Dairy Farmers) tejtermelő telepek tőketermelékenységét. A magyar telepek tőketermelékenysége meghaladja az EDF telepekét. Ennek oka a kismértékű tőkelekötés, mely a magas kamatoknak és a relatíve magas haszonáldozati költségeknek köszönhető, amelynek következtében a magyar telepek kevesebb tőke alkalmazásával termeltek. A tőketényezők elemzése során kiderült, hogy a vizsgált magyar gazdaságok az amortizáció mértékénél nagyobb arányban fejlesztették a vizsgált tárgyi eszközöket, és a fejlesztés nagysága meghaladta az EDF telepek átlagát. A tőke termelékenységéből adódóan a vizsgált magyar telepek tőkehasznosítása jobb, mint az EDF telepeké. Magyarországon kevesebb lekötött tőkét használnak a 31
IRODALMI ÁTTEKINTÉS vizsgált telepek - szinte azonos technikai színvonal mellett - a termelés során, amely jelenleg versenyelőnyt jelent a tejtermelők számára. A tejtermeléshez, mint gazdasági tevékenységhez nem csak a lekötött tőkére van szükség, hanem a termelés során felmerülő költségek fedezésére szolgáló pénzeszközökre is. Jelentősége SZÉLES (2002) szerint a lekötött tőkénél is nagyobb. A magyar üzemek, bár hozamaik tekintetében nem maradnak el sokkal Európa vezető tejtermelőitől, ugyanakkor mindezt rendkívül magas takarmányköltségek mellett érik el. Az EDF-be tartozó (European Dairy Farmers) magyar üzemekben évek óta tapasztalható 15-17 euró/100 FCM tej kimagaslóan a legmagasabb érték a vizsgált 16 országban. Több mint tíz év tapasztalat azt sugallja, hogy egy 7-10 eurós takarmányköltség-differencia alapjaiban kérdőjelezi meg a magyar tejtermelés nemzetközi versenyképességét (BORBÉLY, 2006). KALMÁR (1990) arra a megállapításra jutott, hogy az akkori közgazdasági viszonyok között a jogos jövedelemigény kielégítése csak kimondottan magas hozamszintek, minden fillért megtakarító, a helyi adottságokat maximálisan hasznosító gazdálkodás
mellett
lehetséges.
Véleménye
szerint
30-35
%-os
fajlagos
költségcsökkentés érhető el a vállalati adottságok (pl. a termőhelyre szakszerűen adaptált takarmánytermelési szerkezet) kihasználásából. UDOVECZ (2000) tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy az állattenyésztés jövedelmezősége alacsony és erősen ingadozó. A versenyképesség továbbra is sebezhető, belső piacunk is veszélyben van. A gazdasági hatékonyságot illetően az 1991-93-, és az 1998-99. években mélypontok voltak és a köztes konszolidációs periódusok is igen törékenynek bizonyultak. A 100 Ft termelési költségre jutó jövedelem a tejnél az évek során szinte kiszámíthatatlan tartományokban mozgott: -5 Ft/l és 30 Ft/l között változott évente. SZÉLES (1995) is rámutat arra, hogy a szarvasmarha-ágazatban az állatállomány és a takarmány jelentős összegeket köt le, ami az összes vagyonnak akár az 50 %-át is kiteheti. A szarvasmarha ágazatát felszámoló gazdaság egy tehén után 130-150 ezer Ft mobil tőkéhez jut, amivel javíthatja likviditását. Az így felszabadult létesítmények (épületek, infrastruktúra) más, kisebb kockázattal járó tevékenységekhez használhatók. A hazai tehénállomány tejtermelésére egészen pontos adatok azért nincsenek, mivel a központilag rendszeresen ellenőrzött állományon kívüli létszámra (és tejtermelésre) vonatkozóan megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért az ellenőrzött állományon kívüli egyedek tejtermelésére a becsült összes tejtermelésből, illetve a felvásárolt tejmennyiségből lehet következtetni. 32
IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az ilyen szinten gazdálkodó tehenészetek abban az időszakban stabilnak látszottak és a piacon versenyelőnnyel rendelkeztek. A mezőgazdaságra, s benne az állattenyésztés egészére ugyanúgy, mint az egyes állattenyésztési ágazatokra érvényes az a sommás megállapítás, mely szerint a mezőgazdaság versenyképességét alapjaiban az eredményesen működő mezőgazdasági vállalkozások teremthetik meg. Az egyes gazdasági rendszerek (vállalatok) versenyképességére a vállalatok mérete elsősorban a hatékonyság javításán keresztül hat (SZŰCS és FARKASNÉ, 2004). A folyamatosan végzett ágazati költség-jövedelem elemzések többnyire romló helyzetet jeleznek az elmúlt évek állattartásában. Az alapvető gondot az okozza, hogy a felvásárlási árak többnyire nem nyújtanak fedezetet a hazai termék-előállítás átlagos költségeire. A tejtermeléssel foglalkozó vállalkozások számára fontos körülmény, hogy a tej folyamatos árbevételt biztosít, ami a vállalkozás likviditása szempontjából kiemelt jelentőségű. Egyre több az olyan vállalkozás, amelyik - elfogadható ár esetén- megválna a tehénállományától. A vállalkozások egy része azonban - kedvezőbb ár- és jövedelemviszony reményében - „előre menekül”, vagyis fejlesztésekkel próbálja a hatékonyságát, versenyképességét javítani (BÉLÁDI és mtsai, 2009). A Nyugat-dunántúli Régió 6 tejtermelő gazdaságában 2004-2008 között végzett vizsgálataiból az derült ki, hogy csak 7 ezer liter feletti fajlagos tejhozam esetén sikerült olyan jövedelmet elérni, ami biztosítja a gazdaság fennmaradását (POGÁNY és mtsai, 2011). Az élelmiszeripari ágazaton belül a tejipar 2004-2008 közötti befektetett eszközértékében és jegyzett tőkeállományában - alapvetően kedvezőtlen irányban jelentős változás történt. CSIZMADIA (2009) kimutatta, hogy ezek a változások egyenesen
következnek
a
tejiparban
feldolgozott
tejmennyiség
folyamatos
csökkenéséből. Az egy tehénre jutó fedezeti hozzájárulás a holstein-fríz esetében a legnagyobb, ehhez viszonyítva a jerseynek 14, a magyar tarkának 69 százalék lemaradása van. Az ágazati eredmény a magyar tarkánál veszteséget mutat, de a holstein-fríz 8,4 százalékos, a jersey 2,8 százalékos költségarányos jövedelmezősége is messze az elfogadható szint alatt mozog. A tej értékesítési ára és önköltsége közötti különbözet, azaz a tej fajlagos jövedelme alapján mindhárom fajta tejtermelése veszteséges, ebben az ágazatban jelenleg csak a költségvetési támogatás biztosít némi jövedelmet. A fenti számításban az egyéb közvetlen és az állandó költségek összegét csak az üzemi tényadatok alapján hozzávetőleges pontosságú kalkulációval lehetett fajtánként megállapítani. Ezeknek a 33
IRODALMI ÁTTEKINTÉS költségeknek jelentős része ugyanis nem a tenyésztett fajtától, hanem számos más üzemi tényezőtől függ. Ezért a szerzők véleménye szerint, hasonló vizsgálatoknál a fajták
egymáshoz
takarmányköltség
viszonyított különbözeteként
versenyképességét lehet
a
termelési
legpontosabban
érték
elbírálni.
és
a
Ennek
a
megállapításnak nem mond ellent az, hogy esetükben a kimutatott különbözete az egyéb jövedelemadatokkal azonos jövedelmezőségi sorrendet tükröz a vizsgált fajták vonatkozásában. Amennyiben a jövőben lehetővé válik a különböző fajtájú tehenek életteljesítményének reális megítélése, a takarmányköltség mellett a tenyészállatok értékkülönbözete is számításba vehető (BUZÁS és SZABÓ, 2011). A tejágazat gazdálkodási eredményeinek különféle forrásokból (KSH, AKI) származó adataiból megállapítható, hogy a hazai tejágazat jövedelemhelyzete az EUcsatlakozás utáni időszakban is - az input- és outputárak évenkénti erős ingadozása következtében - bizonytalan, és az utóbbi 2-3 évben egyre alacsonyabb színvonalú. Ennek elsődleges oka egyértelműen a tej alacsony értékesítési ára, amihez - a tartósan magas gabonaárak miatt - növekvő takarmányárak és takarmányozási költségek társulnak. Emiatt nemcsak 2009-ben, hanem 2010-ben is a gazdaságok egyre nagyobb hányada veszteségesen gazdálkodott, és csak a megemelt támogatási összegeknek köszönhetően tudott talpon maradni. A KSH 2010-es országos adatai szerint a tejtermelés önköltsége 80, a tej értékesítési átlagára pedig 70 Ft/l körül alakult, így a literenkénti veszteség 10 Ft, ami 2009-hez képest némi javulást jelentett (POGÁNY és mtsai, 2011).
2.2. Értékmérő és egyéb tulajdonságok 2.2.1. Elléskori borjúveszteség A reprodukciót befolyásoló tényezők genetikai, vagy környezeti eredetűek. Ezek a fajta, a vemhességi idő, az ellés lefolyása, az újratermékenyülés, a tartási mód, a tartás jellege, a takarmányozás színvonala (fehérje-, ásványi anyag-, vitamin- stb. ellátás), az évszaki eltérések és az éghajlat (HUSZENICZA és mtsai, 1987, 1988). A szaporaság az élve született ivadékok számát jelenti. Ez rosszul öröklődő tulajdonság (h2 = 0,1; GUERRA és mtsai, 2006), ebből adódóan szelekcióval történő javítása hosszadalmas folyamat.
34
IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.2.2. Termékenység, vemhesülési arány A
reprodukció
a
tenyésztés
gyakorlatában
általában
termékenységet,
szaporaságot, esetenként az anyaállatok nevelőképességét jelenti (HOLLÓ és mtsai, 2004). A termékenység nőivarú állatok esetében azt jelenti, hogy rendszeresen fogamzásra képes ivadékokat hoznak világra (PERJÉS, 1985). A termékenység örökölhetősége az irodalmi adatok alapján maximálisan 10% körül van (BALIKA, 1976). ZÖLDÁG és GÁBOR (1980) magyar tarka állományban, hét éves időszakban, a legelőre alapozott szabadtartás javuló környezeti tényezői és az évről évre jobb szaporodásbiológiai mutatók közötti összefüggések fontosságára hívta fel a figyelmet. A vizsgálat szerint az első termékenyítésre fogamzottak aránya 58-ról 64%-ra, a termékenyítési index 1,67-ről 1,51-re, a 100 tehénre jutó évi borjúszaporulat 88-ról 97%- ra, a születés előtti borjúveszteség 5,1-ről 5,0%-ra javult, emellett csökkent a nehézellések száma is. A javuló reprodukciós teljesítményt a szabadtartás, a természetszerű elletés, a termékenyítési időszak előtt nyújtott energiatöbblet, a javuló technológiai
fegyelem
és
a
termékenységre
végzett
szelekció
együttes
következményének tulajdonították. GÁBOR és SZÁSZ (2003) vizsgálati eredményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a termékenyülési eredmények javíthatók ovuláció-, ill. ivarzás szinkronizálás utáni programozott termékenyítés segítségével tejelő szarvasmarha állományban, illetve megelőzhető a szaporasági mutatók romlása a meredeken emelkedő tejtermelés ellenére is. A módszer alkalmazása a laktációs anösztrusszal összefüggő esetekben indokolt. A kezelés eredményessége a kezelésre kerülő állatok kiválogatásán múlik. A rektálisan tapintható (vagy ultrahanggal vizsgálható) inaktív petefészkek és jól involvált méhek diagnosztizálása esetén indokolt a beavatkozás. Véleményünk szerint az üszők esetében feltétlenül hasznos lehet a Targeted Breeding módszer alkalmazása, míg a tehenek esetében az ellés utáni 60-75 nap között a PMSG kezelés, azt követően pedig az Ovsynch protokoll alkalmazása látszik célszerűnek. Az irodalmi adatok alapján az Ovsynch módszer hatékonysága a termékenyítés időpontjának változtatásával nem javítható, de — korábbi endokrinológiai vizsgálati eredményeink birtokában — nem tartják kizártnak, viszont, hogy a GnRH intravénás
35
IRODALMI ÁTTEKINTÉS alkalmazása (a némileg gyorsabban kialakuló LH csúcs miatt) esetleg javíthatna a vemhesülési eredményeken. 2.2.3. Hasznos élettartam A hasznos élettartamot szintén több tényező befolyásolja. Számos szerző kutatása során vizsgált hasznos élettartam értékelése egymástól igen eltérő lehet. BEDUIN és LEROY (1992) különbséget tesz az állat hónapokban kifejezett teljes élettartama (születéstől a selejtezésig) és a szintén hónapokban mért produktív élettartama (első elléstől a selejtezésig) között. Kutatásaik alapján a minél hosszabb élettartam, vagyis a generációs intervallum csökkenti az éves genetikai előrehaladás arányát. BEAUDEAU (1995) valamint DEKKERS és mtsai (1994) az első ellés időpontja és a kiesés dátuma közötti időszakot használják (napokban kifejezve) a hasznos élettartam megállapítására. HARRIS (1989) szerint a laktáció száma is irányadó lehet a hasznos élettartam értékelésénél, abban az esetben, ha az egyed selejtezési dátuma ismeretlen. A fajták demográfiai jellemzését az állomány dinamikája mutatja, amely tenyésztői döntés által befolyásolt, hasonlóképpen, mint a hasznos élettartam (FORMENTY, 1989). Egy tehénállomány teljesítőképességét a tenyésztő által hozott tenyésztési döntések és az egyedek biológiai alkalmassága egyszerre határozza meg. A hasznos élettartam a selejtezés időpontja által befolyásolt reprodukciós mutatószám. A tehenek egyedi teljesítőképessége, a tenyésztői döntések és azok közötti kölcsönhatások egyaránt hozzájárulnak az állomány tenyésztésben tartásához és hasznos élettartamához. Ahhoz, hogy a tehenek termelésben maradjanak és hosszú hasznos élettartamot érjenek el, a tenyésztői döntések meghatározóak (TICHIT és mtsai, 2004). A hasznos élettartam, az első ellési és a selejtezési életkor közötti időszak vizsgált részeként az életteljesítmény, a tehenek egyedi szintű eltérését mutatja az állományban, az ellések számában kifejezve. Ezzel egyúttal egy tehén produktív életszakaszának termelékenységét is jellemzi. LASSEUR és LANDAIS (1992) szerint a tehén utolsó ellésszáma nagyon jó indikátor lehet a hasznos élettartam értékelésére. A tehén hasznos élettartamát az első elléstől számított „életpályája alatti” teljesítményével becsüljük (DUCROQ, 1994). 36
IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az értékelés során felhasznált tehén teljes, ill. hiányos teljesítményadatai eltorzíthatják a becsült élettartamot és a produktív élettartam tenyészértékeit (DUCROCQ, 1994). Ennek a statisztikai problémának a megoldása alkalmazott survival analízis (túlélés becslés) módszerek segítséget nyújtanak a hasznos élettartam genetikai értékelésében (DUCROCQ és mtsai, 1988). A hasznos élettartam növelésére irányuló szelekció HUDSON és VAN VLECK (1981) valamint TANIDA és HOHENBOKEN (1987) szerint nehéz folyamat. Ennek ellenére BURNSIDE és WILTON (1970) úgy találta, hogy a produktív élettartam szelekciója hasznos lenne, a tehenek korai életében olyan értékelt mutatószámokkal, melyek genetikai varianciát is mutatnak. A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonság, alakulását a nem genetikai tényezők erőteljesen befolyásolják, emiatt az irodalomban található örökölhetőségi értékek is különbözőek. A hasznos élettartam fontos tulajdonság, amit BOZÓ (2002) is alátámaszt, aki szerint a tejmennyiség növekedésével a tűrőképesség, tehát a hasznos élettartam csökken. A költségcsökkentést és az eredményes gazdálkodást nemcsak a tej- és hústermelés folyamatos növelése, hanem a hosszú hasznos élettartamú, egészséges tehénállományok alapozhatják meg (GUBA és STEFLER, 1981; DODENHOFF és KRONGMEIER,
2001;
SÖLKNER
és
MIESENBERGER,
2001;
MIESENBERGER és FÜRST, 2003). NAGY és TAKÁCS (1978) 0,2-0,4 értékű örökölhetőségről számol be, amelyhez hasonlót talált HORN (1995) és SZABÓ (1998) is, akik 0,2-0,3 illetve h2 0,1 értékeket közöltek. ROGERS és mtsai (2004) 0,14-es értéket állapítottak meg. A tehenek élettartama magába foglalja az egyed termelésben eltöltött idejét, vagyis a produktív élettartamát, amely nemcsak a selejtezés és tenyészutánpótlás során alkalmazott mutatószám, hanem egyben fontos tenyésztési paraméter is (TICHIT és mtsai, 2004). Ez a produktivitás olyan mérőszámokkal értékelhető, mint a kumulált termelés, az évi átlagos termelőképesség vagy a két ellés közti idő. A produktív életszakasz, mint fogalom két szempontból közelíthető meg: egyrészről, mint a hasznos élettartam, másrészről pedig, mint a reprodukciós ciklusok folyamatossága (ellés, termékenyítés) (COURNUT, 2001).
37
IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.2.4. 305 napos termelés A tejtermelő állományokról nagy mennyiségű, jó minőségű és gazdaságos tejtermelést várunk. A tejtermelő képesség, mint értékmérő tulajdonság, több résztulajdonság összegzése. Magába foglalja a tej mennyiségét, de tágabb értelemben ide soroljuk a tej zsír- és fehérjetartalmát, a perzisztenciát, sőt a gépi fejhetőséget is. A 305 napra korrigált laktációs termelés (elléstől a laktáció 305. napjáig) segítségével jól összehasonlítható a tehenek tejtermelése, mert azonos időtartam alatti termelést jelent. Ennek az ún. standard laktációnak a használata nemzetközileg elfogadott. A megfontolás abból indul ki, hogy a szabályos ivari működésű tehén évente ellik, ezen belül 305 napig tejel és 60 napig szárazon áll (HORN, 1995). VILLARINO és mtsai (2011) Texasban holstein állományokban vizsgálták a tehenek tejtermelést. A napi és az élettartamuk alatti tejtermelést hasonlították össze. Az első borjas teheneknél kapták a legkisebb értékeket, a 2. borjasoknál már nagyobbakat és a 3-nál többször elletteknél egyre nőttek az értékek, de ezeknél szignifikáns különbségeket nem tapasztaltak. CODERA
és
mtsai
(2011)
modellszámításra
alapozva
egyértelműen
kimondják, hogy a takarmányozás befolyásolja a tejtermelést és hatással van a mennyiségi termelésre. Vizsgálataikba 47 holstein-fríz eredményeit vonták be. JACOBS és SIEGFORD (2012) a tejtermelés és az állatjólét vonatkozásában hasonlították össze a fejőrobot alkalmazását a hagyományos fejőházi technológiákkal. PRYCE és mtsai (1997) vizsgálataik eredményeként megállapították, hogy a tejhozam növelésére irányuló szelekció következtében az egészségi és a termékenységi jellemzők romlanak. A tej nagy víztartalmú (84-88 %) folyadék. A 12-16 % szárazanyag zsírból, fehérjéből, tejcukorból és ásványi anyagokból áll. Ezeknek az alkotórészeknek a biológiai értéke , tejipari felhasználhatósága különböző. Eltérő az egyes alkotórészek szerepe a tejtermelés fokozására irányuló nemesítésben is. A tejzsírtartalom a szarvasmarhafajták tejében mintegy 3-6 % között ingadozik. A fogyasztói tej elsősorban közvetlen emberi táplálkozásra szolgál. A fogyasztói tejben kisebb (2,8-3,2 % körüli) zsírtartalom a kívánatos. A zsírszázalék mellett a tejtermelés kifejezésének másik mérőszáma a tejzsírmennyiség, amely az egy laktációban vagy évben termelt tejzsír-kg-ot jelenti. A zsír-kg-ban való kifejezés eltérő zsírtartalmú tejet termelő állatok termelésének összehasonlítására is alkalmas. A tejzsírtartalom 38
IRODALMI ÁTTEKINTÉS (tejzsírszázalék) jól öröklődő tulajdonság, h2 értéke 0,5-0,6 közötti. Ezért e tulajdonságra irányuló
szelekció
gyors előrehaladást
eredményez.
Ebben az
összefüggésben viszont hátrányos, hogy a zsírszázalék és a tejmennyiség negatív korrelációban van egymással (rg = - 0,1 - - 0, 6). A fehérjetartalom - amelyet a zsírhoz hasonlóan szintén százalékban fejezünk ki - a szarvasmarhafajták tejében 2,8-4,5 % között ingadozik. A tej fehérjetartalmának változékonysága lényegesen kisebb a zsírtartaloménál. A tejfehérje-tartalom is jól öröklődő tulajdonság (h2 = 0,5-0,6), tehát az e tulajdonságra irányuló szelekció hatékony tenyésztői előrehaladást eredményez (HORN, 1995). 2.2.5. Szomatikus sejtszám UNGER (1993, 1996) szerint a szomatikus sejtszám a tejnek az a minőségi jellemzője, amely szoros összefüggésben van a tőgy egészségi állapotával, nevezetesen a tőgygyulladással. Az 853/2004/EK rendelet értelmében az emberi fogyasztásra szánt nyers tehéntej szomatikus sejtszáma nem haladhatja meg a 4,0 x 105 sejt/cm3 értéket. A fejési módok szomatikus sejtszám különbségének okaként főleg az elavult fejőberendezés
és
a
túlzott
mértékű
vákuumingadozás
említhető
meg.
A
fejőberendezések rendszeres ellenőrzése és felülvizsgálata elengedhetetlen. A biológiai tényezők közül egyesek (tejtermelés) kevésbé, míg mások (laktációs állapot, laktációk száma) jelentősen befolyásolják a tej szomatikus sejtszámát (GULYÁS, 2002b). A gépi fejés technikája és higiéniája, a fejési technológia szakszerűsége szintén befolyásolja a tej szomatikus sejtszámát (UNGER, 1993; MERÉNYI és LENGEYEL, 1996; GERE és mtsai, 1998, 2001; BALTAY és mtsai, 2000; GULYÁS, 2002b). GULYÁS (2002b) vizsgálatai során nem igazolódott az a feltevés, hogy a növekvő fajlagos tejtermelés mellett romlik a tejminőség, azaz emelkedik a tej szomatikus sejtszáma. A fajta és a szomatikus sejtszám kapcsolatát vizsgálva azt állapították meg, hogy a fajtától, illetve genotípustól függetlenül a nagy teljesítményű sok tejet termelő tehén hajlamosabb a tőgygyulladásra (PONGRÁTZ, 2000, BAK és TÓTH, 2001b; GULYÁS, 2002a). COFFEY és mtsai (1986), EMANUELSON és mtsai (1988), LUND és mtsai (1994) valamint DRÁGOSSY (2001, 2008) a szomatikus sejtszámot befolyásoló 39
IRODALMI ÁTTEKINTÉS genetikai tényezőket vizsgálva megállapították, hogy néhány tőgytulajdonság alapján igen jó következtetéseket lehet levonni a szomatikus sejtszám tenyészértékére. Véleményük
szerint
a
kedvező
szomatikus
sejtszám
nagymértékben
hat
a
gazdaságosságot alapvetően befolyásoló hasznos élettartamra is. 2.2.6. Tőgygyulladás előfordulása A tőgygyulladás olyan komplex és költséges megbetegedés, amelyik minden állományban előfordul. A betegség során kórokozók hatolnak be a bimbócsatornán és elárasztják a tőgy szövetét. Az így létrejött gyulladás során megváltozik a tőgyszövet, valamint az általa termelt tej fizikai, kémiai és mikrobiológiai állapota (forrás: http://allategeszsegugy.pfizer.hu). BRYDL (2004) megállapította, hogy a hazai szarvasmarha-tenyésztés helyzetének, eredményeinek és gondjainak megismerése alapján kézenfekvő, hogy számos tennivalónk akad a szarvasmarha-állományok egészségügyi helyzetének javítása, a veszteségek csökkentése területén. Az állomány egészségi állapota, a termelési eredmények és a termelés gazdaságossága között szoros az összefüggés. VLIEGHER és mtsai (2012) szerint az üszők tőgygyulladása korai selejtezést von maga után, és hatással van a jövedelmezőségre is. Továbbá arra a megállapításra jutottak, hogy a prevenció elengedhetetlen. GULYÁS (2002b) véleménye, hogy a tőgytulajdonságok zöme és a tőgybimbó pigmentáció is jó - közepesen öröklődő tulajdonságok, így már egy-két nemzedék alatt is jelentősen javíthatók az eredmények. A tőgygyulladásos tehén állandó fertőződési forrás a többi állat számára. A masztitisz gazdasági kártétele óriási. A költségek legnagyobb arányát a tejmennyiség csökkenése okozza (70%), ezt követi az elhullás és selejtezés miatti veszteségek (14%), az elkobzott tej (8%) és kezelési költségek (8%). Az utóbbi három összesen 30 % veszteség a klinikai tőgygyulladás, míg a 70% a szubklinikai masztitisz okozta kártétel. A tőgygyulladás elleni védekezés alapfeltételei: Valamennyi klinikai masztitiszes beteget kezelése, a tőgybimbókat fertőtlenítése ellés előtt és után, valamennyi tehén esetében megfelelő szárazra állítási terápia, fejőgépek kontrollálása évente kétszer, a krónikus tőgygyulladásos egyedek kiselejtezése és megfelelő higiéniával kiküszöbölni a környezeti patogének okozta fertőződést (forrás: http://allategeszsegugy.pfizer.hu).
40
IRODALMI ÁTTEKINTÉS A tőgygyulladás számos országban a leggyakoribb betegsége a tejelő szarvasmarha állományoknak (BIGRAS és mtsai, 1990; GONZALEZ és mtsai, 1990; RAJALA valamint mtsai, 1999). A tőgygyulladás a tejtermelő tehenészetekben előforduló megbetegedések közül a legnagyobb gazdasági kárt okozza. Az általa okozott állományszintű veszteségek közül a legjelentősebb az alacsonyabb tejhozam (csökkent tejtermelés), illetve az ebből származó kevesebb árbevétel. További veszteséget jelentenek az e betegségen átesett tehenek elhullásából, korai selejtezésből, az abnormális konzisztenciájú tej kiöntéséből, az antibiotikummal kezelt tehenek tejének visszatartásából eredő költségek, valamint a gyógyszerek, az állatorvosi szolgáltatás és a megnövekedett munkaráfordítás költségei (HOBLET és mtsai, 1991; HOUBEN és mtsai, 1993; MILLER és mtsai, 1993; ESSLEMONT és KOSSAIBATI, 1997; BAK és TÓTH, 2001a; ÓZSVÁRI, 2002; ÓZSVÁRI és mtsai, 2003; WILSON és mtsai, 2004).
2.3. Gazdasági súlyok 2.3.1. Gazdasági súlyok a tejtermelő szarvasmarha tenyésztésben A tejtermelés jövedelmét és jövedelmezőségét a tej-, a tejfehérje- és tejzsír hozam, a tejár, a támogatás, tehát az elérhető árbevétel, valamint a termelési költségek alapvetően meghatározzák. Mind a hozamok, mind a költségek alakulását olyan, úgynevezett funkcionális tulajdonságok is befolyásolják, mint például a tehén-, a borjú-, a növendék üsző kiesés, a vemhesülés színvonala, a hasznos élettartam stb. Az egyes tenyésztési, termelési tulajdonságok alakulása a tejtermelés jövedelmezőségét különböző mértékben befolyásolhatja, attól függően, hogy mekkora az adott tulajdonság gazdasági súlya. Az egyes tulajdonságok gazdasági jelentősége nagymértékben függ a tejár rendszerétől, a növendék-, a selejt marha árától, a tenyészállat utánpótlás, a takarmányozás és az egyéb költségek alakulásától, azok arányától. Számos tulajdonságot kell figyelembe vennünk a tenyésztés, tenyészkiválasztás során annak érdekében, hogy a termelés színvonalát, gazdaságosságát generációról-generációra javítani tudjuk. Fontos azonban, hogy az adott tulajdonságot oly mértékben vegyük figyelembe, mint amekkora annak a gazdasági jelentősége, ökonómiai súlya.
41
IRODALMI ÁTTEKINTÉS Régi törekvés, hogy a tejtermelést befolyásoló értékmérő tulajdonságokat gazdasági szempontból súlyozzuk. Ezzel már HAZEL (1943) is próbálkozott, aki egyegy értékmérő tulajdonság relatív ökonómiai súlyát a nyereség változásaként határozta meg. Szerinte a gazdasági súly a nyereség olyan változása, amelyet egy bizonyos értékmérő tulajdonság alakulása vált ki a többi értékmérő tulajdonság állandósága mellett. AMER és mtsai (1994) szerint az ökonómiai érték az adott értékmérő tulajdonság abszolút javításából eredő haszon, az ökonómiai súly pedig egy értékmérő tulajdonság relatív javulásából származó haszon. VISSCHER és mtsai (1994) legeltetésre alapozott tehenészetben számoltak ökonómiai súlyokat. Erre a célra egy tenyészetmodellt fejlesztettek ki. A korlátozó tényező a rendelkezésre álló takarmány mennyisége volt. A tejmennyiség, a zsír, a fehérje, a testsúly és a hasznos élettartam gazdasági súlyait a megfelelő nyereségegyenletek differenciálásának útján számolták ki. REINSCH (1993) 104 német gazdaságban a tejmennyiség, tejzsír, tejfehérje, tejleadási sebesség, illetve két borjazás között eltelt idő gazdasági súlyát határozta meg szimentáli marha esetében, tej-és zsírkvótát feltételezve. Eredményei szerint a tej fehérjetartalma volt a legnagyobb gazdasági súlyú tulajdonság. Gazdasági súlyok számításánál különös tekintettel kell lenni arra, hogy ugyanazon hatást nem lehet kétszer figyelembe venni (DEMPFLE, 1992; MACK, 1996; WEIDELE, 1996; MIESENBERGER, 1996; NIELSEN, 2004). Mert ha ez mégis bekövetkezne, az eltolná az eredményt, azaz nem kapnánk reális képet az adott tulajdonság gazdasági súlyáról. SZÉLES és mtsai (2000) szerint a hazai szarvasmarha-tenyésztés hosszú távú versenyképessége elsősorban ökonómia tényezőkön múlik. KOMLÓSI (2007) véleménye, hogy az értékmérő tulajdonságok ökonómiai súlyozása egyre sürgetőbb feladat a szarvasmarha tenyészérték-becslésben hazánkban is. Eredményei szerint, holstein állományokban gazdasági szempontból a legfontosabb tulajdonság a tej mennyisége (24,7 %), majd ezt követi a hasznos élettartam (22,8 %) az összes általa vizsgált tulajdonság arányában (KOMLÓSI és mtasi, 2010).
42
IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.3.2. A módszerek áttekintése 2.3.2.1. Nem objektív módszerek A szubjektív módszereket, mint pl. a Delphi-módszert azokban az esetekben lehet alkalmazni, melyekben olyan értékmérő tulajdonságok gazdasági súlyát kell meghatározni, amiknek az adott pillanatban nincs piaci értékük. Ilyet alkalmaztak VON ROHR és mtsai (1996) sertések húsminőség mutatóinak gazdasági értékének számítására. 2.3.2.2. Objektív módszerek Az objektív módszereket tovább oszthatjuk adatbecslésen (pozitív) és szimulált adatokon (normatív) alapuló eljárásokra. BALAINE és mtsai (1981) különböző jövedelmezőségi mutatószámokat azzal a céllal vizsgáltak, hogy alkalmasak-e holstein tehenek ökonómiai rangsorolására. BÖBNER (1994) szerint a pozitív módszereket egyes állatfajok gazdasági analízisében alkalmazzuk. A szakirodalom többsége szerint, a tenyészcél meghatározásakor, azon gazdasági súlyok számolása esetén, amelyek a jövőre irányulnak, csaknem minden esetben a normatív módszereket alkalmazzák. GIBSON (1995) véleménye viszont az, hogy ezen esetek többségében a szubjektív módszereket kellene alkalmazni. Ha az ökonómiai és biológiai egyenletek egyazon modellben foglalnak helyet, akkor számos szerző ezt bioökonómiai modellnek nevezi. Ez minden normatív rendszerben lehetséges. GROEN és mtsai (1996) arra utalnak, hogy a bioökonómiai modellek között nincs olyan alapvető különbség, melyet „multibecslési szimulációs modell”-ként jellemeznének, és nyereségi egyenleteket tartalmaznának. Az ökonómiai súlyozásra használt bioökonómiai modelleket a következő öt fő csoportra oszthatjuk: 1. Nyereség egyenletek: melyekben a gazdasági súlyt az értékmérő tulajdonságnak megfelelően differenciálás segítségével képezzük. Ennek természetesen az egyenlet megfelelő differenciálhatósága a feltétele. Az első vizsgálatokban, amikor gazdasági súlyokat számoltak a nyereség egyenleteket alkalmazták (HAZEL és LUSH, 1942; MOAV és MOAV, 1966; MOAV és HILL, 1966; MOAV, 1973), mivel ezek 43
IRODALMI ÁTTEKINTÉS egyszerűek és jól áttekinthetőek voltak. Ezen módszert csak akkor lehetett alkalmazni, ha az összefüggés nem volt túl komplex, és egy egyenlettel is le lehetett írni. BRASCAMP és mtsai (1985), SMITH és mtsai (1986), valamint GIBSON (1989), a nyereség egyenleteket komplex körülményekre is továbbfejlesztették. Komplex bioökonómiai modellekben a nyereség egyenletek alkalmazhatósága korlátozott. mivel az egyenletrendszerek elveszítik áttekinthetőségüket és differenciálhatóságukat. 2. Lineáris programozás: , mint optimalizálási, vagy lineáris tervezési eljárás, ami olyan módszer, mely más gazdasági területen is, mint pl. az agrárökonómia, már régóta használatban van. Ezt az optimalizálási feladatot legkorábban MACK (1996) és WEIDELE (1996) munkásságában fedezhetjük fel gazdasági súlyok becslésére. A lineáris programozással meg van adva a maximális nyereség meghatározásának lehetősége azokban az esetekben is, amelyekben a források csak korlátozottan állnak rendelkezésre. GIBSON (1995) utal arra, hogy a szarvasmarha tenyésztésben különösképpen arra kell figyelni, hogy hosszabb távon számoljunk, és semmi olyan korlátozást ne vegyünk figyelembe, ami csak rövid ideig tart 3. Dinamikus optimalizálás: matematikai eljárás, egy sor egymással összefüggő döntés elbírálására alkalmas (BÖBNER, 1994). Legkorábban BOICHARD (1990), DEKKERS (1991) és BÖBNER (1994) alkalmazták ezt a módszert ökonómiai súlyozásra. 4. Neoklasszikus módszer: olyan módszer, melyet mind a világgazdaság, mind pedig a mezőgazdaság ökonómiai folyamatok becslésére alkalmaz, annak érdekében, hogy meghatározzák a legjobb termelési feltételeket, jelen esetben az értékmérő tulajdonságok ökonómiai súlyait. Ezen módszerek genetikai előrehaladással való összefüggését AMER és FOX (1992) mutatta be. Egy további tanulmányban hasonlítják össze AMER és mtsai (1994) a lineáris nyereség egyenleteket a neoklasszikus módszerekkel. A szerzők végkövetkeztetésként megállapítják, hogy a tartós genetikai előrehaladás abszolút és relatív ökonómiai súlyai, az alkalmazott módszerektől függően változnak. GREIMEL (1994) leírja a nyereség egyenleteket, a neoklasszikus módszert és a velük számított gazdasági súlyokat hasonlítja össze. GIBSON (1995) felhívja a figyelmet arra, hogy sok módszer hasonló vagy ugyanolyan eredményeket hozhat, ha a számolás ugyanolyan feltételeken alapszik. 5. Szimuláció: KOMLÓSI (1999) szerint szimulációval a valós feltételekből matematikailag fogalmazzuk meg, építjük fel a valóságban is létező modellt, majd a modellen kísérletet hajtunk végre a jelenség tökéletesebb megértése céljából. 44
IRODALMI ÁTTEKINTÉS A vonatkozó forrásmunkák alapján a gazdasági értékek számítására használt módszerek az 7. ábrán láthatók. A szarvasmarha-tenyésztésben a gazdasági súlyok becslésére többnyire az „objektív” módszereket alkalmazzuk. 7. ábra: Az ökonómiai súlyozásra használt módszerek vázlatos áttekintése (BÖBNER, 1994)
MÓDSZEREK
szubjektív
objektív
pozitív (adatbecslés)
normatív (adatszimuláció)
bioökonómiai modellek
szimuláció
nyereség egyenletek
lineáris optimalizálás
dinamikus optimalizálás
neoklasszikus modellek
2.4. Gazdasági súlyok a tenyészértékbecslésben és felhasználása a szelekciós indexekben Az állatok közötti - így a tenyészállatok esetében is, - genetikai különbségek megállapításakor nem hagyhatók figyelmen kívül a szisztematikusan ható nemgenetikai tényezők. Ennek hiányában a tenyészérték becslése hibákkal terhelt lesz és csökken a genetikai előrehaladás (KOMLÓSI, 1990). WEISE és mtsai (1985) valamint FREDEEN és mtsai (1981) megállapították, hogy különböző fajták heterogén környezetben más teljesítményt érhetnek el.
45
IRODALMI ÁTTEKINTÉS HÚTH és mtsai (2013) arra a következtetésre jutottak, hogy a piaci alapon, elsődlegesen a profitmaximalizálást szem előtt tartó országokban (USA, Új-Zéland, Kanada, Ausztrália) az elsődleges termék-előállításhoz kapcsolódó értékmérők lényegesen markánsabban jelennek meg a szelekciós indexben, mint a funkcionális tulajdonságok. Miközben az európai országok többségében (Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország) e tekintetben teljesen eltérő tendencia figyelhető meg. Ez az agrárágazat felé irányuló, társadalompolitikai és környezetvédelmi elvárásokkal magyarázható. Nevezetesen, hogy a mezőgazdaság nem pusztán alapanyag-termelő, hanem
egy
multifunkcionális
ágazat,
komoly
társadalmi
szerepvállalással
(vidékfejlesztés, falusi lakosság helyhez kötése, tájfenntartás, turizmus stb.). Ezekben az országokban a termelési és fitnesz tulajdonságok közel azonos súllyal szerepelnek a tenyésztési programokban. Az intenzív tejtermelésben a szelekciós módszerek - köszönhetően az átlagon felüli kutatási háttérnek - más hasznosításokhoz képest gyorsabban fejlődtek és jelenleg a legkorszerűbb tudományos ismeretek felhasználásával fejlesztik a tenyésztési programokat. Jól példázza ezt a genomika felhasználása és egyre nagyobb mértékű elterjedése. Az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású eljárása forradalmasítja a tenyészértékbecslést. A tejhasznosítású fajtáknál a klasszikus szelekciót a függő selejtezési szint módszerével, meghatározóan szelekciós indexekkel végzik. Kezdetben a tenyésztők az indexek kialakításánál elsősorban a mennyiségi tulajdonságokra (tej kg, zsír kg, fehérje kg) koncentráltak. E területen is jelentős változásokat tapasztalhatunk. A termelési tulajdonságok részaránya az egyéb értékmérők előretörésével az elmúlt évtizedekben csökkent (BÉRI, 2013). Egyes fejlett szarvasmarha-tenyésztő országokban ma már alapos ökonómiai elemzés alapján meghatározzák, hogy a különböző értékmérő tulajdonságok miként befolyásolják az ágazat gazdasági eredményét és ezek alapján súlyozzák azokat. Az ökonómiai súlyokat a tervezés, a tenyészértékbecslés mellett a szelekciós indexek kialakításában is figyelembe veszik (BALAINE és mtsai, 1981; KALMÁR, 1990; SZÉLES és mtsai, 2000; ÓZSVÁRI, 2003; WOLFOVA és mtsai, 2005, 2007c; KELLER és mtsai, 2008ab; SZABÓNÉ, 2008). Az utóbbi időben egyre általánosabbá vált az ún. "index-szelekció", amelyben kiszámítják az adott egyed valamilyen tulajdonságra érvényes index pontszámát, s meghatározott érték alatti egyedeket kizárják a tenyésztésből. Gyakorlatilag
46
IRODALMI ÁTTEKINTÉS tenyészértékbecslési eljárások címszó alatt bemutatott indexképzési rendszerek adják a jelenlegi szelekció alapját Magyarországon. A szelekciós indexben vonható össze az egyed és rokonainak egy tulajdonsága, az egyed több tulajdonsága, az egyed és rokonainak több tulajdonsága, amiből egy indexpont képezhető. A szelekciós index esetében, megkülönböztetünk tenyészcélt és szelekciós kritériumot (SZABÓ, 2004). Az összevont vagy teljes tenyészérték H, H = a1 x g1 + a2 x g2 + … + an x gn , ahol g = a tenyészcélban lévő tulajdonságok genetikai értéke a = a tenyészcélban lévő tulajdonságok gazdasági értéke. A teljes tenyészértéket a fenotípuson keresztül becsüljük. I = b1 x x1 x b2 x x2 + … + bm x xm, ahol ahol: b1 = az x1 tulajdonság parciális regressziós koefficiense. Ezeknél az egyenleteknél a cél olyan b értékek megválasztása, hogy az I egyenletből becsült érték indexpontszám és a H-ban lévő teljes tenyészérték közötti korreláció maximális legyen, azaz a becslés hibája minimális legyen. Ez akkor érhető el, ha a P x b = G x a, amiből következik, hogy b = P-1 x G xa, ahol P = szelekciós kritériumok (ko)variancia mátrixa, b = a regressziós együtthatók vektora, G = a tenyészcélban lévő tulajdonságok (ko)variancia mátrixa, a = ezen tulajdonságok gazdasági súlyvektora. Mely képleteknek a további levezetésével a számítás végén eljutunk ahhoz az „indexpont értékhez”, amit a szelekcióban felhasználunk (szelekciós indexhez), ami 47
IRODALMI ÁTTEKINTÉS különböző féle lehet, pl. HGI= Holstein Globál Index; Tőgyindex; Lábindex; KTI= Kettőshasznú Termelési Index; TTI= Tenyészérték Index; FTI= Fitnesz Tenyészérték Index…). Az indexben szereplő gazdasági súlyok pedig igen fontosak, hiszen ezek is hozzájárulnak a helyes szelekciós munka eredményességéhez. REINSCH (1993) kihangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy megbízható tenyészértéket kapjunk, a különböző munkákból származó súlyokat nem lehet együtt (egy adott számításban) kombinálni. De ez nem azt jelenti, hogy ne kövessük az aktualitásokat, hiszen ha az új eredmények hasonlóak a régiekhez, akkor az csak megerősíti, illetve alátámasztja a munkánkat, ha pedig teljesen más gazdasági súlyokról számolnak be a frissebb publikációk (egy adott tulajdonság tekintetében), akkor az elgondolkodtatóvá teheti a kutatót, tenyésztőt, hogy esetleg érdemes a tulajdonságok fontosságát aktualizálni, hiszen csak így érhetünk el fejlődést. Ne felejtsük el, hogy gazdasági súlyokat többféle módszerrel lehet számolni. A lényeg, hogy a szakemberek a tenyésztői munka során próbálják az aktualitásokat is figyelembe venni, nem baj, ha azok különböző számításokból származnak (csak pl. egy tenyészérték számításánál származzanak azonos forrásból), és ezek alapján figyelembe venni az egyes tulajdonságok fontosságát az indexekben. Számos országban folytattak kutatásokat a tejelő szarvasmarha fontosabb értékmérő tulajdonságainak gazdasági súlyainak vonatkozásában. Többek között: KULAK és mtsai (2003, 2004) skandináv országok; PÄRNA és mtsai (2003) Észtország;
PIETERS
és
mtsai
(1997)
Olaszország;
BOICHARD
(2010)
Franciaország; NIELSEN (2004) Dánia; MIESENBERGER (1997) Ausztria; WEIDELE (1996) és MACK (1996) Németország és BÖBNER (1994) Svájc.
48
A VIZSGÁLAT CÉLJA
3. A VIZSGÁLAT CÉLJA Munkám célja, hogy vizsgáljam a hazai tejtermelés költség és árbevétel viszonyait, jövedelmezőségét, a tejtermeléssel kapcsolatos fontosabb értékmérő tulajdonságok gazdasági súlyát. 1. Újabb adatokhoz kívántam jutni a hazai tejtermelés költségeinek alakulásáról, 2. Vizsgálni szándékoztam, az árbevétel változását, 3. Értékelni kívántam a fedezeti összeg és a jövedelem alakulását, 4. Becsülni szándékoztam a tejtermeléssel kapcsolatos fontosabb értékmérő tulajdonságok marginális és relatív ökonómiai súlyát, 3. További célom volt, hogy felmérjem a Magyarországon a tejtermelésben, napjainkban jellemző szarvasmarha (holstein-fríz, magyar tarka, brown swiss) fajták értékmérő és egyéb tulajdonságainak ökonómiai értékét, és ezek rangsorát. Az értékelést az alábbi csoportosítás szerint végeztem (8. ábra): 8. ábra: A vizsgált értékmérő- és egyéb tulajdonságok holstein-fríz fajták hozamszintek
tejár-szintek holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
1. elléskori borjúveszteség fontosabb értékmérőés egyéb tulajdonságok gazdasági súlyainak számítása a különböző szinteken
2. vemhesülési arány 3. hasznos élettartam
fontosabb értékmérőés egyéb tulajdonságok gazdasági súlyainak számítása az egyes fajták átlagai alapján
4. tej mennyiség 5. tejzsír 6. tejfehérje 7. szomatikus sejtszám 8. tőgygyulladás előfordulása
49
ANYAG ÉS MÓDSZER
4. ANYAG ÉS MÓDSZER 4.1. A vizsgálat helye, ideje és a vizsgált állomány Modellszámításom során használt alapadatok három csoportra oszthatók. Ezek egyrészről telepen mért valós adatok, másrészt ezekből meghatározott kalkulált értékek, harmadrészt pedig szakirodalmi forrásmunkák alapján feltételezett inputok voltak. Munkámhoz az adatokat 2008-ban saját készítésű kérdőív segítségével (1. melléklet) személyes teleplátogatások alkalmával gyűjtöttem. A vizsgálataimat Magyarországon végeztem, 9 dunántúli szarvasmarhatelep bevonásával. Munkám során a Magyarországon tejtermelésre leggyakrabban használt szarvasmarhafajták holstein-fríz, magyar tarka és a brown swiss egyes tulajdonságait vizsgáltam. 1. kép: A vizsgálatba vont szarvasmarha állományok
. holstein-fríz
. magyar tarka
brown swiss
Forrás: Fédération des productens de bovius du Quebec Magyar Állattenyésztők Szövetsége New Generation Genetics A holstein-fríz fajtát az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki holland (frízland) és németországi (holstein) importból. Kimondottan egyoldalú tejelő jelleg kialakítása volt a cél. A magyar tarka fajta a korábban Magyarországon egyeduralkodónak számító magyar szürke és hazánkban élő egyéb fajták (pl.: borzderes) svájci szimentálival történő fajtaátalakító keresztezéséből jött létre. Ez esetben kettős hasznosítású állomány kialakítása volt a cél, mely a tej- és hústermeléssel
50
ANYAG ÉS MÓDSZER szemben támasztott növekvő igényeket is képes volt kielégíteni. A brown swiss, az Amerikai Egyesült Államokban kitenyésztett tipikus tejhasznosítású fajta. Őse a svájci borzderes, mely az egyik legismertebb kettőshasznosítású világfajta. 2. kép: Fajták bemutatása
Forrás: www.hunland.hu
Forrás: Fülöp Barbara
Forrás: www.sugarrivergallery.com
Forrás: Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete
Forrás: Altin Trade Kft.
Forrás: www.wikipedia.org 51
ANYAG ÉS MÓDSZER A 2. képen a vizsgálatba bevont fajtákat szemléltetem, soronként: holstein-fríz, magyar tarka, brown swiss. A vizsgált értékmérő tulajdonságok (évekre vetítve tehenenként): 1. Elléskori borjúveszteség
%
2. Vemhesülési arány
%
3. Hasznos élettartam
év
4. 305 napos tejtermelés
kg
5. Tejzsír
kg
6. Tejfehérje
kg
7. Szomatikus sejtszám
sejt/ml tej
8. Tőgygyulladás előfordulása
eset
Az értékelésbe vont állatok tartása, takarmányozása a vizsgálatot megelőzően és a vizsgálat alatt is azonos volt. Az állatok elhelyezése kötetlen, mélyalmos rendszerű istállókban történt, amelyekhez karámok csatlakoztak. A tehenek takarmányozását komplett monodiétára alapozták, egész évben silókukorica szilázsból és abrakból álló keveréket etettek kis mennyiségű szénával kiegészítve. A fejést naponta kétszer, stabil fejőházban végezték. A borjakat a föcstejes időszak után egyedi, szabadtéri ketrecekben nevelték kb. 60 napos korukig, majd az itatási időszakot követően féléves korukig csoportosan tartották őket. A vizsgálat során egy tehénre átlagosan 3 termékenyítést vettem figyelembe mivel a vizsgált telepeken ez volt tapasztalható - és feltételeztem, hogy a 3. termékenyítés után nem vemhesülő teheneket selejtezik.
4.2. Alkalmazott program(ok) Vizsgálatomban a modellszámításokat WOLF és mtsai (2007) által kifejlesztett ECOWEIGHT 3.0.2 bioökonómiai modellel végeztem, amit a gazdasági állatok értékmérő tulajdonságainak ökonómiai súlyozására dolgoztak ki. A modell egy klasszikus, tej-, vagy kettős-hasznosítású teheneket tartó, zárt termelési rendszert, és ehhez kapcsolódó intenzív hízlalási rendszert kezel. A modell a legnagyobb tételt kitevő 52
ANYAG ÉS MÓDSZER takarmányozási költségeket nem a tényadatok alapján számítja, hanem a megadott takarmányféleségekből
azok
táplálóértéke,
egységára,
valamint
a
különböző
csoportokba besorolt tehenek táplálóanyag szükséglete alapján optimalizált adagokból kalkulálja, feltételezve, hogy az állatok a rendelkezésre álló takarmányból a szükségleteik szerint fogyasztanak. Az így számított takarmányadagokat az évi átlagos takarmányárakon vettem figyelembe. Az egyéb költségeket a megadott üzemi adatok alapján számítja.
4.3. Felhasznált szórás értékek A gazdasági súlyok számításához az alkalmazott program szerint szükség van az egyes tulajdonságok genetikai szórásértékeire is. Ezeket különböző szerzők közlései alapján a 1. táblázatban szereplő adatok szerint vettem figyelembe. 1. táblázat: A fontosabb tejtermelési tulajdonságok genetikai szórásértékei Értékmérő, ill. egyéb tulajdonság Két ellés közti idő
Mértékegység
Érték
Forrás
nap 7,5 REINSCH, 1993 0,013 REINSCH, 1993 Halva születés % 2,5* * év 0,28 BÖBNER 1994, REINSCH, 1993 Hasznos élettartam nap 183 HECKENBERGER 1991 év 0,3* * 0,041 REINSCH, 1993 Ellés nehézségi fokozata % 30 HECKENBERGER, 1991 Nehéz ellés aránya % 4,1 BÖBNER, 1994 kg 300 REINSCH, 1993 Tejtermelés kg 365 BÖBNER, 1994 (305 napos lakt.tejterm.) 656* * kg 21 REINSCH, 1993 Tejzsír % 0,22* * kg 15 REINSCH, 1993 Tejfehérje % 0,09* * Vemhesülési arány % 5 BÖBNER, 1994 üszöknél % 1,5* * teheneknél % 2* * Szomatikus sejtszám (SCS) 0,085* * Tőgygyulladás előfordulása eset/tehén/év 0,08* * *Holstein fríz fajtára jellemző SD értékek REINSCH, 1993; SÖLKNER és mtsai, 2000; WÜNSCH és BERGFELD, 2001 nyomán
53
ANYAG ÉS MÓDSZER
4.4. Ökonómiai számítások és alapfogalmak A kalkulált jövedelmi-, jövedelmezőségi mutatók az alábbiak voltak: Termelési érték = Árbevétel + Támogatások Termelési költség = Közvetlen költség + Közvetett költség Fedezeti összeg = Termelési érték - Közvetlen költség Jövedelem (ágazati eredmény) = Termelési érték - Termelési költség Jövedelmezőség (költségarányos) = Jövedelem / Termelési költség x 100 4.4.1. Termelési érték, termelési költség Az előállított termékek és szolgáltatások pénzben kifejezett értékét termelési értéknek, a ráfordítások pénzértékét termelési költségnek nevezzük. 4.4.2. Bevétel Az árbevétel fogalma alatt a gazdasági rendszer által a külső környezetében működő más gazdasági, vagy nem gazdasági rendszerektől kapott pénzösszeget értjük. Vagy más néven realizált termelési érték. 4.4.3. Költségek A termelési költség fogalma alatt a közvetlen költség és a közvetett költség összegét értjük, ahol a Közvetlen költségek: anyagjellegű-, személyi jellegű-, segédüzemi ktg-ek, befektetett eszközök ktg-e, egyéb ktg. Közvetett költségek: általános ktg-ek. Átlagos hazai viszonyok között a tej önköltsége - közvetlen költségekből kb. 75 % (ált forgóeszközhöz rendelhetőek, pl. takarmányköltség /a közvetlen költségek kb 80 %-a/, beállítási költség, amortizáció, állategészségügyi költségek, energia, javítási munkák) és egyéb költségekből kb. 25 % (ált. tartós erőforráshoz kapcsolódóak, pl. üzemi általános költségek, bérek) - tevődik össze.
54
ANYAG ÉS MÓDSZER Mivel az alkalmazott statisztikai program a bevitt input adatok alapján termelési költséget számol, ezért a saját kalkulációm összeállításához szükségem volt ennek elemeire való bontására. A teleplátogatások során tapasztalt és felvételezett adatok alapján a modellben azt feltételeztem, hogy a termelési költség megoszlása 3:1, azaz 75 % közvetlen költség és 25 % általános költségből épül fel. Az állatorvosi költségeket a Magyar Állatorvosi Kamara 2008-as évre vonatkozó ajánlásai alapján kalkuláltam. Ezek magukban foglalják az állatorvos térítési díjait és a gyógykészítmények árát. A költségeket az inputok jellege és a termelési folyamatban betöltött szerepük, valamint a döntési problémától függően változó, vagy állandó jellegük alapján különböző típusokba sorolják. Változónak tekintjük mindazon költségeket, amelyek az ágaztok méretével összefüggésben módosulnak. Tehát a termelés volumenével változó költségek. Ilyenek mindenekelőtt
a
forgóeszközökkel
kapcsolatos
költségek.
Az
állattenyésztési
ágazatokban a fontosabb változó költségek közé tartoznak a takarmányok és takarmánykiegészítők költségei, az állománypótlás költsége, az állategészségügyi költségek, az értékesítés költségei (pl. tej- és állatszállítás), a biztosítási költség, az állatállomány és egyéb forgóeszközök utáni kamatigény. A felsorolt változó költségek egyben közvetlen költségek is, abban az értelemben, hogy egy meghatározott ágazathoz rendelhetők, kizárólag annak érdekében merülnek fel. Ezért számbavételük, konkrét nagyságuk meghatározása sokkal kevésbé problematikus, mint az állandó költségeké. Az állandó költségek nem függnek attól, hogy egy adott termékelőállítási tevékenység mérete egy adott évben növekszik vagy csökken. Tehát a termelés volumenével nem változnak. Az állandó költségek nagyobbrészt az üzem meglévő tartós erőforrásaihoz kapcsolódnak. Ide sorolandók például az állandó dolgozókkal kapcsolatos költségek (bérek, társadalombiztosítási díjak), a gépek-, épületek amortizációja, biztosítási díja, továbbá a lekötött eszköz utáni kamatigény. Ide tartoznak továbbá az üzem általános költségei: az üzemvezető bére és annak járulékos költségei, a bankköltségek, a költségként jelentkező adók, az üzemi célú gépkocsi használat, a postai és telefonköltségek, egyéb igazgatási költségek (például számvitellel kapcsolatos költségek). A költségek
az
állatok
takarmányozásából,
elhelyezéséből,
állatorvosi
kezeléséből, valamint más költségekből állnak össze. A takarmányozás költségeit az állatok napi nettó energia-, és fehérje-szükségletei, valamint az adott szárazanyag-, nettó 55
ANYAG ÉS MÓDSZER energia-, és fehérje-tartalmú takarmány ára alapján számítottam ki. A takarmány adagokat az állatok igényeinek megfelelően optimalizáltam, és feltételeztem, hogy az állatok a rendelkezésre álló takarmányból a szükségleteik szerint fogyasztanak. Az így számított takarmányadagokat az évi átlagos takarmányárakon vettem figyelembe. Az épületek értékcsökkenését a tehenenkénti fix költségben szerepeltettem. Az istállózás költségei a szalmára, az almozásra, a kitrágyázásra, a trágyatárolásra fordított kiadás és a szerves trágya eladásából származó bevétel különbözeteként értelmezhetők. Az egyéb költségeket egy adott kategóriában állatonként fejeztem ki. Ezek magukba foglalják az elhullott állatok eltávolításának, valamint az üszők és tehenek termékenyítésének költségeit. A fix, azaz állandó költségek a rendszerben fennmaradó összes további költséget jelentik: bérköltségek, energia-, biztosítási-, kamatfizetési költségek, stb. A sajáttermelésű takarmányokat szűkített önköltségen, a vásárolt takarmányokat pedig beszerzési áron értékeltük. A tehenészeten kívül egyéb korcsoportok (szopós-, itatásos- és választott borjú, növendék- és tenyészüsző, hízóbika) költségeivel és árbevételével is kalkuláltam, vagyis a tejhasznú ágazat egészével számoltam. Így a kalkulált árbevétel a tej értékesítésből, a kvóta támogatásból, a bikaborjú, illetve hízott bika és selejt tehén és -üsző, valamint trágya eladásból származott. 4.4.4. Fedezeti összeg A fedezeti összeg az értékesítés nettó árbevételének az értékesítés elszámolt önköltségét meghaladó része a gazdasági év lezárása után, azaz (TÉ-közvetlen ktg). Nem összekeverendő a fedezeti hozzájárulással, ami TÉ-változó ktg. (9. ábra)
TERMELÉSI ÉRTÉK
9. ábra: Fedezeti hozzájárulás VÁLTOZÓ KÖLTSÉG
VÁLTOZÓ KÖLTSÉG
ÁLLANDÓ KÖLTSÉG FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS NYERESÉG
56
ANYAG ÉS MÓDSZER 4.4.5. Jövedelem A gazdasági eredmény vagy jövedelem az a növekmény, amellyel az outputok értéke a gazdasági rendszerek működése eredményeként meghaladja az inputok értékét. A gazdasági rendszerek hatékony működésének általános követelménye a pozitív eredmény létrehozása. 4.4.6. Jövedelmezőség A jövedelmezőség (Költségarányos jövedelmezőség %) az egységnyi költséggel elért jövedelem nagysága százalékos formában, azaz (Nettó jövedelem / összes költség) x 100. 4.4.7. Ár Az a pénzösszeg, amelyet az áruért a vevő fizetni hajlandó, az eladó pedig kapni akar. Az ár nagyságát számos tényező befolyásolja, pl. a termelő költségei, a termék iránt megnyilvánuló kereslet, a fogyasztók jövedelme, a versenytársak árpolitikája.
4.5. Gazdasági súlyok Vizsgáltam a fontosabb tulajdonságok marginális ökonómiai súlyát. A marginális ökonómiai súly azt jelenti, hogy a tulajdonság, a termelési mutató egységnyi változása menyire módosítja a tehenenkénti jövedelmet. E mutatót a hivatkozott programcsomag segítségével az adott tulajdonság jövedelem-függvényének (evl) parciális deriváltjaként határoztuk meg az alábbiak szerint: evl = δprofit / δTVl | TVl=TVlav ahol: a profit = tehenenként évente számított nyereség; TVl = „l” tulajdonság értéke; TVlav = „l” tulajdonság átlaga a populációban
57
ANYAG ÉS MÓDSZER Ez megmutatja, hogy az adott tulajdonság egységnyi változása a jövedelmet milyen mértékben befolyásolja. Ökonómiai értelemben a marginális gazdasági súly annak a jövedelemváltozásnak a mértékét mutatja, amely akkor következik be, amikor az adott tulajdonság értéke egységnyivel változik. Azaz a marginális ökonómiai súly az értékmérő tulajdonságban bekövetkező egységnyi változáshoz kapcsolódó profit változást jelenti. Vizsgáltam továbbá az értékelt tulajdonságok, teljesítménymutatók relatív ökonómiai súlyát is. A relatív ökonómiai súly az adott tulajdonság gazdasági jelentőségét egy másik tulajdonság gazdasági értékének százalékában (jelen esetben a 305 napos tejtermelés), vagy arányában fejezi ki. A relatív ökonómiai súlyokat a marginális ökonómiai súlyokból a következő képlet segítségével (evrl) számoltam: evrl = 100evlsl / evmilk smilk ahol: evl = adott tulajdonság marginális ökonómiai súlya; sl = adott tulajdonság genetikai szórása; evmilk = 305 napos tejtermelés marginális ökonómiai súlya; smilk = 305 napos laktációs tejtermelés genetikai szórása. Ezzel megkaptam az egyes értékmérő tulajdonságok rangsorát ökonómiai szemszögből. A relatív ökonómiai súlyok képzésekor WOLFOVÁ és mtsai (2007b) alapján a 305 napos laktációs tejtermeléshez viszonyítottam a többi tulajdonság súlyát, ezért azt 100-nak vettem.
4.6. Hozamszintek hatásának vizsgálata Ebben a vizsgálatban holstein-fríz állományok adatait értékeltem. A vizsgálatba bevont 9 telepből 4 volt az, ahol fajtatiszta illetve magas génhányadú holstein állomány adataival tudtam dolgozni. A telepek adatainak átlagaival kalkuláltam. A tehenek tejhozama 5000 és 8000 kg/tehén/év között változott. Ezért modellszámításom során különböző termelési szinteket határoztam meg (5000, 5500, 6000, 6500, 7000, 7500, 8000 kg). A tenyésztésre szánt üszők termékenyítése 390 kg élősúly elérésétől történt. Az egyéb, fontosabb, a telepen felvett tényadatokat az 2. és 3. táblázatban mutatom be.
58
ANYAG ÉS MÓDSZER A tehenészetek a vizsgált időszakban a tejet szerződés szerint 65 Ft/kg alapáron értékesítették, amely alapár 3,7 g/100 g-os tejzsír tartalomra és 3,3 g/100 g tejfehérje tartalomra vonatkozott. Ettől eltérő összetételű tej értékesítése esetében +/- 600 Ft/tejzsír kg és +/- 900 Ft/tejfehérje kg korrekciót alkalmazott a felvásárló tejipar. A telepek átlagában a tej zsír tartalma 3,8 %-os, a fehérje tartalma pedig 3,3 %-os volt. A tehenészetek a kvótának megfelelő mennyiségű tejet termelték, így a tej literenkénti kvóta támogatása 8 Ft volt. Munkám ezen részében azt vizsgáltam, hogy a különböző termelési szintek (hozamok) miként befolyásolják az egyes értékmérő tulajdonságok ökonómiai súlyait. Továbbá, hogy melyek azok a tulajdonságok, melyek gazdasági jelentősége függ vagy nem függ a megtermelt tej mennyiségétől. A modellezéshez a tehenészetben összegyűjtöttem, illetve kiszámítottam azokat az alapadatokat, amelyek az alkalmazott programcsomag működéséhez szükségesek voltak. Az 2. és 3. táblázatban a munka során használt input adatokat szemléltetem (telepeken mért valós adatok átlagai). 2. táblázat: A modellszámításhoz felhasznált input adatok I.
Nyitó (születési) testtömeg, kg Napi súlygyarapodás, kg/nap Életkor a korcsoport kategória végén, nap Korcsoportban töltött idő, nap Záró testtömeg (kifejlett-kori), kg Kiesés, selejtezés, % Átlagos eladási testtömeg, kg Eladási ár, Ft/kg Takarmányadag egységára, Ft/kg/állat Takarmányozási veszteség, % Alomszalma szükséglet, kg/nap/állat Trágya mennyisége, kg/nap/állat Vízfogyasztás, l/nap/állat
Szopós és Választott Tenyészüsző Tehén itatásos borjú borjú 30-35 80 180 560 0,8 0,8 0,6 60 180 820 60 120 640 80 180 560 650 10 2 2 20 60 180 500 620 530 400 800 250 240 94 24 28 10 10 10 10 4,5 4,5 5 22 27 32 20 45 80
A 2. táblázat a vizsgált telepeken mért adatok átlagait korcsoportonként ismerteti a különböző tenyésztési-, tartási- és technológiai információkat tekintve. A 3. táblázatban az árakat foglalom össze, amelyekkel a modellezés során számoltam.
59
ANYAG ÉS MÓDSZER 3. táblázat: A modellszámításhoz felhasznált input adatok II. Megnevezés Alomszalma, Ft/kg Trágya, Ft/kg Víz, Ft/l Termékenyítő anyag, Ft/adag Elhullott állat elszállítás, Ft/állat Állatorvosi kezelési költség, Ft/óra Dolgozók bére, Ft/óra Tejpótló tápszer, Ft/kg Borjútáp, Ft/kg Lucernaszéna, Ft/kg Réti széna, Ft/kg Silókukorica szilázs, Ft/kg Lucerna szenázs, Ft/kg Fűszéna, Ft/kg Abrakkeverék, Ft/kg Répaszelet, Ft/kg Nedves kukorica, Ft/kg Tejelőtáp, Ft/kg Melasz, Ft/kg
Figyelembe vett egységár (ill. költség) 4 1 0,3 3500 40000 2200 900 423 71 25 25 10 10 15 80 0,7 25 85 0,5
4.7. Tejár változás hatásának vizsgálata Ebben a vizsgálatban is holstein-fríz állományok adatait értékeltem. A vizsgálatba bevont 9 telepből 4 volt az, ahol fajtatiszta illetve magas génhányadú holstein állomány adataival tudtam dolgozni. A telepeket külön nem hasonlítottam össze, hanem annak adatainak átlagaival kalkuláltam. Az adat felvételezésből származó adatokat átlagolva a tehenek tejhozamát 8000 kg/tehén/év-re kerekítettem. A tehenészetek a vizsgált időszakban a tejet szerződés szerint a feltételezett Ft/kg alapáron értékesítették, amely alapár az előzőekhez hasonlóan szintén 3,7 g/100 g-os tejzsír tartalomra és 3,3 g/100 g tejfehérje tartalomra vonatkozott. A telepek átlagában a tej zsírtartalma 3,8 %-os, a fehérjetartalma pedig 3,3 %-os volt. A tehenészetek a kvótának megfelelő mennyiségű tejet termelték, így a tej literenkénti kvóta támogatása 8 Ft volt. Modellszámításom során különböző felvásárlási alapárakat feltételezve határoztam meg a kategóriákat (70, 75, 80, 85, 90 Ft/kg). Arra kerestem a választ, hogy a tejár változásának hatására miként változnak az egyes értékmérő tulajdonságok ökonómia súlyai, illetve, hogy melyek azok a tulajdonságok melyek gazdasági fontossága függ, vagy nem függ a tejár változásától.
60
ANYAG ÉS MÓDSZER A további input adatok megegyeztek a 4.3., 4.4., illetve a 4.6. fejezetben felsoroltakkal.
4.8. Különböző fajták értékmérő és egyéb tulajdonságainak gazdasági megítélése Dolgozatom ezen részében a holstein-fríz, magyar tarka és brown swiss állományokat vizsgáltam. Az értékelésbe bevont 9 telepből „4 szolgáltatott holstein-, 3 magyar tarka- és 2 brown swiss adatokat”, ahol az állományok fajtatisztának, vagy magas génhányadúnak voltak. Itt az egyes fajták értékmérő és egyéb tulajdonságainak ökonómia súlyát hasonlítottam össze. A három különböző fajta biológiai tulajdonságai eltérőek, így a felhasznált input adatok nagy része is különböző volt. Ebben a kategóriában is mind irodalmi, mind saját adatokat alkalmaztam. Külön kiemelném a vizsgált
fajták három
termelési
tulajdonságának
különbözőségeit, saját felmérés alapján (4. táblázat). 4. táblázat: A figyelembe vett értékmérő tulajdonságok a vizsgált fajtákban Fajta Tulajdonság Tejtermelés (kg/tehén/év) (kerekített átlag) Tejfehérje (%) Tejzsír (%)
holstein-fríz
Magyar tarka
brown swiss
8000
6000
6500
3,3 3,8
3,4 3,8
3,5 4,2
Az általam felvételezett adatok némelyike eltér a szakirodalomban található adatoktól, amik közül kiemelném az 5. táblázatban található brown swiss tejtermelésére vonatkozó értéket. A különbözőség nagy valószínűséggel annak tudható be, hogy az általam használt adatbázisban egyrészt nem csak 100%-ban fajtatiszta állományokról van szó, másrészt, hogy az irodalmi adatok olyan országok tapasztalataiból származnak, melyek már régóta tenyésztik és alkalmazzák ezt a fajtát. Hazánkban pedig inkább csak az utóbbi években kezdett „felkapottá” válni egyes
61
ANYAG ÉS MÓDSZER koncentrált tejű fajták használata, mind keresztezésekben, mind a fajtatiszta tenyésztésben. 5. táblázat: Különböző tejelő szarvasmarha-fajták fontosabb értékmérő és egyéb tulajdonságai irodalmi adatok alapján I. Fajta
holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
Tehenek kifejlett kori testtömege (kg)
650-800
600-700
600-700
15-18
18-22
15-16
Hasznos élettartam (laktáció)
3,5
4-6
4-5
Két ellés közt eltelt idő (nap)
370-420
380-420
380-400
5000-11000
3500-4500
8000-9000
Tejzsír (%)
3,2-4,4
3,8-4,2
4,0<
Tejfehérje (%)
3,2-3,5
3,5-3,8
3,5<
Tenyésztésbe vétel (hó)
Tejtermelés (kg/év)
* HORN, 1995; SZABÓ 2004 nyomán
A 6. táblázatban a vizsgált fajták értékmérő tulajdonságainak jellemzőit gyűjtöttem össze. 6. táblázat: Különböző tejelő szarvasmarha-fajtákra jellemző értékmérő és egyéb tulajdonságok, irodalmi adatok alapján II. Fajta
Szín Származás Takarm.igényesség Izmoltság Ellés lefolyása Fejhetőség Növekedési erély Egyéb
holstein-fríz
magyar tarka
fekete tarka, vörös tarka
piros tarka
(szabálytalan)
(szabálytalan)
Németország, Hollandia
Magyarország
Svájc
igényes
kevésbé igényes
kevésbé igényes
gyenge, közepes
Közepes
Közepes
könnyű, nehéz
Könnyű
Könnyű
kiváló
nem kielégítő
Kiváló
közepes
Közepes
Közepes
„önfeláldozó típus”
élénk, jóindulatú
Kialakulása során nem keresztezték
brown swiss Szürkésbarna
* HORN, 1995; SZABÓ 2004 nyomán
62
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 5.1. Hozamszintek hatása A vizsgálat során kapott termelési érték és -költség, fedezeti összeg, jövedelem és jövedelmezőség tejhozamtól függő alakulását a 7. táblázatban szemléltetem. 7. táblázat: A tejtermelés évi bevétel, költség és jövedelem mutatóinak alakulása a különböző hozamszinteken Átlagos tejhozam, kg/tehén (1) Árbevétel, eFt/tehén (2) Tejkvóta támogatás, eFt/tehén (3) Termelési érték, eFt/tehén (1+2) (4) Közvetlen költség, eFt/tehén (5) Termelési költség, eFt/tehén (6) Fedezeti összeg, eFt/tehén (3-4) (7) Jövedelem, eFt/tehén (3-5) (8) Jövedelmezőség, % (7/5*100)
5000
5500
6000
6500
7000
7500
8000
377,21
402,73
428,24
453,76
479,28
504,80
530,32
35,96
39,72
43,48
47,23
50,99
54,75
58,50
413,17
442,45
471,72
501,00
530,27
559,55
588,82
265,24
273,86
282,48
291,10
299,72
308,34
316,96
353,66
365,15
376,65
388,14
399,63
411,12
422,62
147,93
168,58
189,24
209,89
230,55
251,20
271,86
59,51
77,29
95,08
112,86
130,64
148,42
166,20
16,80
21,20
25,20
29,10
32,70
36,10
39,30
A táblázat első oszlopában feltüntetett számok segítségével mutatom be, hogy hogyan végzem az egyes paraméterek számítását. Ez minden egyes futtatásnál így történik. Az árbevétel, ami a tej-, a borjú-, a szűzüsző-, vemhesüsző-, selejt tehén-, valamint a trágya értékesítésből származik, a tejhozam emelkedésével értelemszerűen növekszik. A két szélsőértéknek vett hozamszint közötti különbség több mint 150 000 Ft. A tehenenkénti éves költségek a tejtermelés növekedésével növekvő tendenciát mutatnak,
ami
a
nagyobb
táplálóanyag
szükségletből
adódó
nagyobb
takarmányköltségnek is betudható. Megfigyelhető az is, hogy a tejtermelés növekedésével a jövedelmezőség is javul (16,8 %-ról 39,3 %-ra). A fedezeti összeg a tejtermeléssel egyenes arányban nő, a vizsgált 5000-8000 kg tartományban 147 930 és 271 860 Ft/tehén/év között változik. A 8000 kg-os termelésnél tapasztalt tehenenkénti
63
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK fedezeti összeg majdnem kétszer akkora, mint amit az 5000 kg-os tejtermelésnél kaptam (10. ábra). Ezek az értékek hasonlóak az AKI közleményekben (BÉLÁDI és KERTÉSZ, 2008) szereplőkhöz. 10. ábra: A fedezeti összeg alakulása a különböző termelési szinteken
300
271,86 251,20
250
230,55 209,89 189,24
200 168,58 (eFt/tehén/év)
150
147,93
100 50 0 5000
5500
6000
6500
7000
7500
8000
(átlagos tejhozam, kg/tehén/év)
A 8. táblázatban a vizsgált teljesítménymutatók marginális ökonómiai súlyát foglaltam össze a különböző hozamszinteken. Ezen súlyok segítségével a különböző hozamszintek azonos értékmérő tulajdonságai között tehetünk különbséget. Az eredmények szerint egyes értékmérő tulajdonságok marginális ökonómiai súlya a tejmennyiségtől független, ilyenek az elléskori borjúveszteség, az üszők vemhesülési aránya, a tejfehérje- és tejzsír mennyisége. Ugyanakkor a tejhozam alakulása hatással van a tehenek vemhesülési arányának és hasznos élettartamának ökonómiai súlyára, továbbá a szomatikus sejtszámra és a tőgygyulladás előfordulására is. A tehenek vemhesülési arányának gazdasági súlya a hozam növekedésével minimális mértékben nő. Ha 1 %-os növekedést sikerülne elérni a tehenek vemhesülési arányban akkor ez például 5000 kg-os hozamszinten 4610 Ft, 8000 kg-os hozamszinten pedig 4460 Ft emelkedést jelentene tehenenként évente. Ha a hasznos élettartam egy évvel növekedne, akkor 5000 kg tejhozam esetén ez mintegy 38060 Ft, 8000 kg tejhozam 64
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK esetén pedig 40310 Ft jövedelemnövekedést eredményezne tehenenként. Továbbá a táblázatban jól megfigyelhető, hogy ami a gazdaságosság szempontjából előnyös tulajdonság, az pozitív előjellel szerepel (vemhesülési arányok, hasznos élettartam, tejzsír- tejfehérje termelés), ami pedig hátrányos a jövedelmezőség tekintetében, az pedig negatív előjelű (elléskori borjúveszteség, szomatikus sejtszám, tőgygyulladás előfordulása). Az eredményekből megfigyelhető, hogy ha a tehenészetben eggyel több tőgygyulladásos eset lenne, az egyre növekvő tejtermelésnél egyre nagyobb összegű veszteséget jelentene. Például 8000 kg-os termelés mellett 1220 Ft veszteséget jelent tehenenként évente, ami közel másfélszer akkora érték, mint amit 5000 kg-os termelés mellett kaptam (-860 Ft/tehén/év). 8. táblázat: A vizsgált tulajdonságok marginális ökonómiai súlyai Tejtermelés, kg/tehén/év
5000
5500
6000
6500
7000
7500
8000
Marginális ökonómiai súlyok, eFt/tehén/év Elléskori borjúveszteség, %
-1,35
-1,35
-1,35
-1,35
-1,35
-1,35
-1,35
Üszők vemhesülési aránya, %
0,59
0,59
0,59
0,59
0,59
0,59
0,59
Tehenek vemhesülési aránya, %
4,61
4,59
4,56
4,53
4,51
4,48
4,46
Tehenek hasznos élettartama, év
38,06
38,42
38,79
39,15
39,54
39,92
40,31
305 napos tejtermelés, kg
0,02
0,02
0,02
0,02
0,02
0,02
0,02
305 napos tejzsír termelés, kg
0,25
0,25
0,25
0,25
0,25
0,25
0,25
305 napos tejfehérje termelés, kg
0,62
0,62
0,62
0,62
0,62
0,62
0,62
Szomatikus sejtszám, sejt/ml tej
-0,64
-0,70
-0,76
-0,82
-0,88
-0,95
-1,01
Tőgygyulladás előfordulása a tehenészetben, eset
-0,86
-0,92
-0,98
-1,04
-1,10
-1,16
-1,22
A vizsgálatok során a fontosabb értékmérő tulajdonságokra kapott relatív ökonómiai súly adatokat a 9. táblázatban foglaltam össze. Az ott szereplő értékek azt fejezik ki, hogy ha a 305 napos laktációs tejtermelés gazdasági fontosságát 100-nak vesszük, akkor ehhez képest a többi tulajdonság gazdasági súlya, hogy alakul, illetve megmutatja az egyes tulajdonságok közötti rangsort is. Az eredmények szerint a legnagyobb gazdasági súlyú tulajdonság a 305 napos tejtermelés (100 %), mivel ezt egyik tulajdonság súlya sem haladja meg. Ezt követi a
65
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK hasznos élettartam (84,98-90,00 %), minimális változással a tejfehérje mennyisége (69,04-69,08 %), a tehenek vemhesülési aránya (68,66-66,36 %), a tejzsír mennyisége (39,14 %), szintén nagyon kis eltéréssel az elléskori borjúveszteség (25,14-25,12 %) és az üszők vemhesülési aránya (6,54 %), majd a tőgygyulladás előfordulása (0,51-0,73 %) és a szomatikus sejtszám (0,40-0,64 %). A sorrend a hozam növekedésével nem változik. Tehát a tejmennyiség (hozam) a tulajdonságok egymáshoz viszonyított rangsorát nem befolyásolja, viszont az egyes tulajdonságokon belül a különböző hozamszinteken a viszonylagos fontosság nagysága változik (tehenek vemhesülési aránya, hasznos élettartam, szomatikus sejtszám, tőgygyulladás előfordulása). Illetve még ez a változás minimális mértékben megfigyelhető az elléskori borjúveszteség és a tejzsír- tejfehérje termelés esetében is. Az üszők vemhesülési arányának fontosságában nem figyelhető meg változás. 9. táblázat: A vizsgált tulajdonságok relatív ökonómiai súlyai Tejtermelés, kg/tehén/év
5000
5500
6000
6500
7000
7500
8000
Relatív ökonómiai súlyok % Elléskori borjúveszteség
25,14
25,16
25,16
25,12
25,13
25,14
25,12
Üszők vemhesülési aránya
6,54
6,54
6,54
6,54
6,54
6,54
6,54
Tehenek vemhesülési aránya
68,66
68,27
67,90
67,50
67,13
66,74
66,36
Hasznos élettartam
84,98
85,78
86,62
87,40
88,29
89,14
90,00
305 napos tejtermelés
100,00
100,00
100,00
100,00
100,00
100,00
100,00
305 napos tejzsír termelés
39,11
39,12
39,12
39,12
39,14
39,13
39,14
305 napos tejfehérje termelés
69,04
69,05
69,08
69,07
69,08
69,09
69,08
Szomatikus sejtszám
0,40
0,44
0,48
0,52
0,56
0,60
0,64
Tőgygyulladás előfordulása a tehenészetben
0,51
0,55
0,58
0,62
0,66
0,69
0,73
A 11. és 12. ábrán a relatív ökonómiai súlyok nagyságát és a hozamszintek közötti változást ábrázolom. Mivel a szomatikus sejtszám, a tőgygyulladás előfordulása és az üszők vemhesülési aránya a többi tulajdonság relatív súlyához képest nagyon kis %-os értéket vett fel, ezért ezt a három tulajdonságot külön grafikonon (12. ábra) szemléltetem. Az ábrákon az egyes tulajdonságokhoz rendelt színeket a dolgozatban végig következetesen használom. Az értékmérő tulajdonságok közötti rangsor könnyen
66
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK leolvasható. Legnagyobb a tejtermelés, legkisebb a szomatikus sejtszám. Illetve az egyes tulajdonságokon belüli kisebb nagyobb változások is megfigyelhetők. Például a hasznos élettartam relatív ökonómiai súlyának (zöld szín) emelkedése vagy a tehenek vemhesülési arányának (sárga szín) enyhe csökkenése. 11. ábra: A relatív ökonómiai súlyok nagysága a különböző hozamszinteken I. 120 110 100 90 80 70 (%) 60 50 40 30 20 10 0
5000
5500
6000
6500
7000
7500
8000
(kg/tehén/év) elléskori borjúveszteség vemhesülési arány teheneknél hasznos élettartam tejtermelés tejzsír tejfehérje
12. ábra: A relatív ökonómiai súlyok nagysága a különböző hozamszinteken II. 10 9 8 7 6 (%) 5 4 3 2 1 0 5000
5500
6000
6500
7000
7500
8000
(kg/tehén/év) vemhesülési arány üszőknél
szomatikus sejtszám
tőgygyulladás előfordulása
67
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Kutatásaim eredményével ellentmondásban van MIESENBERGER (1997) németországi vizsgálata, miszerint a tejfehérje mennyisége (100%) a legnagyobb gazdasági súlyú tulajdonság, és viszonylag magas értéket (96%) kapott a tejzsír esetében is. A hazai és a német viszonyok között kapott eredmények eltérése minden bizonnyal a különböző tej árrendszerből és az egyes termelési költségek eltérő arányaiból adódik. Ennek részletes elemzéséhez további vizsgálatok lennének szükségesek. A kapott eredményekből a következő rangsor állítható fel a vizsgált tulajdonságok gazdasági súlyát tekintve: 1. 305 napos laktációs tejtermelés 2. hasznos élettartam 3. tejfehérje mennyisége 4. vemhesülési arány teheneknél 5. tejzsír mennyisége 6. elléskori borjúveszteség 7. vemhesülési arány üszőknél 8. tőgygyulladás előfordulása 9. szomatikus sejtszám A legfontosabb tulajdonságnak a megtermelt tej mennyisége bizonyult, hasonlóan KOMLÓSI és mtsai (2010) eredményeihez. Ezt követte a hasznos élettartam és a tejfehérje mennyisége. Ezzel szemben MACK (1996) munkásságában a tej fehérjének az ökonómiai súlya a második helyen szerepelt. A rangsort tekintve eredményeimhez hasonlóan Csehországban WOLFOVA és mtsai (2007a) - a tej mennyiség (100 %), a tej fehérje mennyiség (38 %) és a hasznos élettartam (37 %) értékekről számolnak be. Ők a tehenek vemhesülési arányát kevésbé találták fontosnak (15-18 %). Ellentétben saját eredményeimmel BÖBNER (1994) Svájcban végzett vizsgálatai során arra a megállapításra jutott, hogy a hasznos élettartam a legnagyobb gazdasági súllyal bíró tulajdonság. Mivel az egyes hozamszinteken (5000-8000 kg/tehén/év) a sorrend nem változik, ezért ezt a rangsort felállíthatjuk kimondottan a holstein-fríz fajtára jellemzően a hazai vizsgált körülmények között.
68
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
5.2. Tej felvásárlási ár hatása A 10. táblázatban szemléltetem a program által számolt, illetve az általam utólagosan kalkulált árbevételt, illetve a költség- és jövedelem mutatókat. 10. táblázat: A tejtermelés évi bevétel, költség és jövedelem mutatói különböző áraknál Tej felvásárlási ár, Ft/kg (1) Árbevétel, eFt/tehén (2) Tejkvóta támogatás, eFt/tehén (3) Termelési érték, eFt/tehén (1+2) (4) Közvetlen költség, eFt/tehén (5) Termelési költség, eFt/tehén (6) Fedezeti összeg, eFt/tehén (3-4) (7) Jövedelem, eFt/tehén (3-5) (8) Jövedelmezőség, % (7/5*100)
70
75
80
85
90
566,07
601,82
637,57
673,32
709,07
58,50
58,50
58,50
58,50
58,50
624,57
660,32
696,07
731,82
767,57
316,96
316,96
316,96
316,96
316,96
422,62
422,62
422,62
422,62
422,62
307,61
343,36
379,11
414,86
450,61
201,95
237,70
273,45
309,20
344,95
47,80
56,20
64,70
73,20
81,60
A kapott eredmények szerint az egy tehénre jutó értékesítés árbevétele a tej felvásárlási ár növekedésével értelemszerűen növekvő tendenciát mutat. A két szélsőértéknek vett „ár-szint” között a különbség 143000 Ft. A költségek egyazon szinten mozogtak minden egyes „ár-kategóriában”, ami érthető, hiszen egy adott nagyságú (8000kg/tehén/év) termelés mellett a ráfordítás is azonos. Ebben az esetben az árbevétel növekedése csakis a tejárrendszer változásának, azaz a nyerstej felvásárlási áremelkedésének tulajdonítható. A fedezeti összeg (307 610-450 610 Ft/tehén/év), a jövedelem (201 950-344 950 Ft/tehén/év) és jövedelmezőség (47,8 %-ról 81,6 %) a felvásárlási ár növekedésével arányosan nő. A jövedelmezőség tekintetében ez eltérő eredmény, mint amit KALMÁR és mtsai (2001) 1995-1999 években számoltak (-1,7 és 17,8 %). Tehát egyértelműen megállapítható, hogy a tej felvásárlási ára, illetve a tejárrendszer pozitív irányba történő változása mind az árbevételen, fedezeti összegen, jövedelmen és jövedelmezőségen javít. Ha a tejárrendszeren belül növekednének a felvásárlási árak, illetve a tejzsír és a tejfehérje utáni korrekció kifizetése, tehát a tejár-
69
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK rendszer „értékelné” a tej beltartalmi értékeit és nemcsak „liter-szemléletű” lenne, akkor ez mind pozitív változásokat eredményezne a jövedelmi mutatókban. A vizsgált értékmérő tulajdonságokra számolt marginális ökonómiai súly adatokat a 11. táblázatban foglaltam össze. 11. táblázat: A vizsgált tulajdonságok marginális ökonómiai súlyai Tej felvásárlási ár, Ft/kg
70
75
80
85
90
Marginális ökonómiai súlyok, eFt/tehén/év Elléskori borjúveszteség, %
-1,35
-1,35
-1,35
-1,35
-1,35
Üszők vemhesülési aránya, %
0,59
0,59
0,59
0,59
0,59
Tehenek vemhesülési aránya, %
4,49
4,52
4,55
4,58
4,61
Tehenek hasznos élettartama, év
41,68
43,07
44,46
45,84
47,18
305 napos tejtermelés, kg
0,02
0,03
0,03
0,04
0,04
305 napos tejzsír termelés, kg
0,25
0,25
0,25
0,25
0,25
305 napos tejfehérje termelés, kg
0,62
0,62
0,62
0,62
0,62
Szomatikus sejtszám, sejt/ml tej
-1,01
-1,01
-1,01
-1,01
-1,01
Tőgygyulladás előfordulása a tehenészetben, eset
-1,31
-1,40
-1,48
-1,57
-1,66
Az eredmények szerint egyes értékmérő tulajdonságok marginális ökonómiai súlya a tejártól független, ilyenek az elléskori borjúveszteség, az üszők vemhesülési aránya, a tejfehérje- és tejzsír mennyisége és a szomatikus sejtszám. Ugyanakkor a tejár változásának alakulása hatással van a tehenek vemhesülési arányának és hasznos élettartamának ökonómiai súlyára, továbbá a tejtermelés hozamára és a tőgygyulladás előfordulására is. A táblázatban szereplő negatív előjel azt jelenti, hogy ha az adott tulajdonság egy egységgel növekszik (a megadott mértékegységnek megfelelően), akkor az negatív irányba tolja a jövedelmet. Például, ha az elléskori borjúveszteséget bármely fázisban egy százalékkal tudjuk csökkenteni, akkor az 1350 Ft jövedelemnövekedést eredményez egy tehénre számolva évente. Ha a tejtermelés tehenenként átlagosan 1 kg-mal emelkedne évente, akkor 70 Ft/kg tejár esetén ez mintegy 20 Ft, 90 Ft/kg esetén pedig 40 Ft körüli jövedelemnövekedést eredményezne évente tehenenként.
70
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A vizsgált értékmérő tulajdonságok számított relatív ökonómiai súlyát a tejár függvényében a 12. táblázatban mutatom be. 12. táblázat: A vizsgált tulajdonságok relatív ökonómiai súlyai Tej felvásárlási ár, Ft/kg
70
75
80
85
90
Relatív ökonómiai súlyok % Elléskori borjúveszteség
20,82
17,75
15,48
13,73
12,33
Üszők vemhesülési aránya
5,41
4,62
4,02
3,57
3,20
Tehenek vemhesülési aránya
55,29
47,47
41,65
37,17
33,5
Hasznos élettartam
77,03
67,89
61,09
55,82
51,61
305 napos tejtermelés
100,00
100,00
100,00
100,00
100,00
305 napos tejzsír termelés
32,40
27,63
24,09
21,35
19,18
305 napos tejfehérje termelés
57,18
48,76
42,52
37,69
33,85
Szomatikus sejtszám
0,53
0,45
0,39
0,35
0,31
Tőgygyulladás előfordulása a tehenészetben
0,65
0,59
0,54
0,51
0,48
Szinte mindegyik sorban csökkenő értékeket láthatunk, mivel ha nő a tej ára, akkor ezen tulajdonságok fontossága ezzel arányosan csökkenni fog. Ez természetes, hiszen, ha magasabb az ár, akkor kisebb tejhozammal, rosszabb vemhesüléssel, stb is esetleg el lehet akkora jövedelmet érni, mint alacsonyabb árakkal, és jobb teljesítménymutatókkal. A nagyobb ár bizonyos mértékig kompenzálni tudja a termelés kiesést jövedelmezőségi szempontból. Ugyanezt eredményezheti a kvóta rendszer, ha van kvóta támogatás. KULAK (2004) szerint a kvótarendszer a legtöbb értékmérő tulajdonság gazdasági súlyát befolyásolja. Saját vizsgálat alapján legnagyobb gazdasági súlyú tulajdonságnak mutatkozott a tejhozam (305 napos tejtermelés, 100%), majd ezt követte a hasznos élettartam (77,03-51,61%) és a tejfehérje mennyisége (57,18-33,85%), az első három helyen. A szomatikus sejtszám és a tőgygyulladás előfordulása ez esetben is az a tényező, ami a jelenlegi árrendszer mellett a legcsekélyebb mértékben nevezhető gazdaságilag fontosnak. Az egyes értékmérő tulajdonságok relatív gazdasági súlyát a tejár függvényében a 13. és 14. ábrán, grafikusan is szemléltetem. Ebben az esetben is külön grafikonon
71
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ábrázolom a kis %-os értékű tulajdonságokat (üszők vemhesülési aránya, szomatikus sejtszám, tőgygyulladás előfordulása). Az ábráról jól leolvasható a tulajdonságok gazdasági súlyának „csökkenő tendenciája”. Illetve az is, hogy jelenleg a rangsorban a negyedik helyen álló „vemhesülési arány teheneknél” (sárga szín) értéke, csak kissé marad le a harmadik helyen szereplő tejfehérje mennyiség relatív súlyától. Ehhez hasonló eredményt, hogy a tejfehérje és a tehenek vemhesülési aránya közel azonos súlyú lenne a szakirodalomban nem találtam. 13. ábra: A relatív ökonómiai súlyok nagysága a különböző „tejár szinteken” I. 120 110 100 90 80 70 (%) 60 50 40 30 20 10 0 70 Ft/l
75 Ft/l
80 Ft/l
85 Ft/l
90 Ft/l
elléskori borjúveszteség
vemhesülési arány teheneknél
hasznos élettartam
tejtermelés
tejzsír
tejfehérje
14. ábra: A relatív ökonómiai súlyok nagysága a különböző „tejár szinteken” II. 10 9 8 7 6 (%) 5 4 3 2 1 0 70 Ft/l
75 Ft/l
80 Ft/l
vemhesülési arány üszőknél
85 Ft/l
90 Ft/l
szomatikus sejtszám
tőgygyulladás előfordulása
72
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A relatív ökonómiai súlyok segítségével különböző értékmérő tulajdonságok közötti fontossági sorrendet állíthatunk fel, ami ebben az esetben a következő: 1. 305 napos laktációs tejtermelés 2. hasznos élettartam 3. tejfehérje mennyisége 4. vemhesülési arány teheneknél 5. tejzsír mennyisége 6. elléskori borjúveszteség 7. vemhesülési arány üszőknél 8. tőgygyulladás előfordulása 9. szomatikus sejtszám A rangsorban a tejhozam helyezkedik el az első helyen, ami megint csak alátámasztja azt a korábbi következtetésemet, hogy a magyar árrendszer ún. literszemléletű, tehát nem a tej beltartalmi értékét fizeti meg, hanem a tej mennyiségére helyezi a hangsúlyt. Ezt követi, nem sokkal lemaradva, a hasznos élettartam (77,03-51,61 %). Ezzel összhangban vannak PÄRNA és mtsai (2003) kutatási eredményei, Észtországban holstein-fríz állományokban, miszerint a tejhozam (megelőzve a tejfehérje mennyiségét) a legnagyobb gazdasági súlyú tulajdonság. Ezzel szemben BAUMUNG és SÖLKNER (1998) holstein állományokat vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a tejfehérje a legnagyobb gazdasági súlyú tulajdonság, majd ezt követte sorban a tejhozam és tejzsír mennyisége. KALMÁR (1990) szerint a tejár növekedés csak szűk határok között vehető figyelembe a jövedelmezőség javításában.
5.3. Különböző fajtájú állományokban kapott eredmények összehasonlítása A 13. táblázatban a vizsgált fajtákra számított árbevétel költség- és jövedelem mutatók láthatók. A legalacsonyabb árbevétel a magyar tarkánál mutatkozott (427 210 Ft/tehén/év). A tehenenkénti állami támogatásra (ami gyakorlatilag a tejkvóta támogatás)
kategóriánként
ingadozó
értékeket
kaptam
(58500
Ft/tehén/év,
73
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 43470 Ft/tehén/év, 47230 Ft/tehén/év), ami a fajtánként változó megtermelt tejmennyiség okán alakult így. 13. táblázat: A tejtermelés évi bevétel, költség és jövedelem mutatói különböző fajtáknál (eFt) Fajta (1) Árbevétel, eFt/tehén (2) Tejkvóta támogatás, eFt/tehén (3) Termelési érték, eFt/tehén (1+2) (4) Közvetlen költség, eFt/tehén (5) Termelési költség, eFt/tehén (6) Fedezeti összeg, eFt/tehén (3-4) (7) Jövedelem, eFt/tehén (3-5) (8) Jövedelmezőség, % (7/5*100)
holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
531,45
427,21
471,30
58,50
43,47
47,23
589,95
470,66
518,53
324,95
284,73
295,31
433,27
379,64
393,75
264,99
185,93
223,22
156,68
91,02
124,78
36,20
24,00
31,70
Saját számításaimhoz hasonlóan POGANY (2011) eredményeiben is a jövedelemben egyre nagyobb hányadot képvisel a jövedelempótló támogatás. Munkája során szintén jövedelem mutatókat is vizsgált. Arra a megállapításra jutott, hogy az ágazat eredményét (ami tulajdonképpen a tej árából és a jövedelempótló (kvóta) támogatásokból tevődik össze) erősen differenciálja a tehenek éves tejhozama, ami a kutatásaimban is megmutatkozik. Az erre irányuló korrelációs számításokból az derült ki, hogy a 6 vizsgált gazdaságban tehenenként 25 ezer forint (30 %) különbség is előfordult az 1 tehénre jutó éves jövedelemben és ebben a fajlagos hozamnak döntő szerepe (R2=0,91) van, ami 1 %-os szinten szignifikáns. A költségek-, fedezeti összeg- és a jövedelem alakulását szemléletesebbé téve a 15. ábrán mutatom be. A költségek a termelési értékkel arányosan változtak, ami mindegyik fajtában közel megegyező ráfordítási szintet feltételez. Modellszámításom szerint a vizsgált három fajta közül a legjövedelmezőbben a holstein-fríz tehenek termeltek (36,2 %), ezekhez tartozik a legnagyobb árbevétel (531450 Ft/tehén), de a legnagyobb költségtényezők (433270 Ft/tehén) is (15. 16. ábra).
74
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 15. ábra: Az egyes költség- és jövedelmi mutatók
(Ft/tehén/év)
700 600 500
400 300 200 100 0 holstein-fríz
magyar tarka
Termelési érték
Termelési költség
Fedezeti összeg
Jövedelem
brown swiss Közvetlen költség
16. ábra: Jövedelmezőség fajták szerint 40
36,2
35
31,7
30 24
25
(%) 20 15 10 5 0 holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
Jövedelmezőség, %
A vizsgálat során kapott marginális ökonómiai súlyokat a 14. táblázatban tüntetem fel. Az eredmények szerint egyes értékmérő tulajdonságok marginális ökonómiai
súlya
a fajtáktól
független, ilyenek az
elléskori borjúveszteség
(-1350 Ft/tehén/év), az üszők vemhesülési aránya (590 Ft/tehén/év), a tejhozam (20 Ft/tehén/év), tejfehérje- (620 Ft/tehén/év) és tejzsír mennyisége (250 Ft/tehén/év). Ugyanakkor a fajták hatással vannak a tehenek vemhesülési arányának és hasznos
75
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK élettartamának ökonómiai súlyára, továbbá a szomatikus sejtszámra és a tőgygyulladás előfordulására is. Például, ha a tehenek vemhesülési arányán átlagosan 1%-ot tudnánk javítani, akkor az 4550 Ft jövedelemnövekedést eredményezne tehenenként a brown swissnél. 14. táblázat: A vizsgált tulajdonságok marginális ökonómiai súlyai különböző fajtáknál Fajta
holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
Marginális ökonómiai súlyok, eFt/tehén/év Elléskori borjúveszteség, %
-1,35
-1,35
-1,35
Üszők vemhesülési aránya, %
0,59
0,59
0,59
Tehenek vemhesülési aránya, %
4,29
4,47
4,55
Tehenek hasznos élettartama, év
38,89
38,12
39,69
305 napos tejtermelés, kg
0,02
0,02
0,02
305 napos tejzsír termelés, kg
0,25
0,25
0,25
305 napos tejfehérje termelés, kg
0,62
0,62
0,62
Szomatikus sejtszám, sejt/ml tej
-1,01
-0,76
-0,82
Tőgygyulladás előfordulása a tehenészetben, eset
-1,22
-0,98
-1,09
A vizsgált értékmérő tulajdonságok fontosságának forintban kifejezett értékét a 17. és 18. ábrán is szemléltetem. Mivel a kapott értékek közötti különbség (legnagyobb érték közel 40, legkisebb közel 0) elég nagy volt, ezért ezeket külön ábrán mutatom be. Az ábrán szemléletesebben látszik, hogy melyek azok a tulajdonságok, melyek egységnyi emelkedésével a jövedelem pozitív (vemhesülési arány, hasznos élettartam, tejzsír, tejfehérje, tejtermelés) vagy negatív (elléskori borjúveszteség, szomatikus sejtszám, tőgygyulladás előfordulása) irányba változik.
76
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
(eFt/tehén/év)
17. ábra: Marginális ökonómiai súlyok különböző fajták esetében I. 40 35 30 25 20 15 10 5 0 holstein-fríz
magyar tarka
vemhesülési arány teheneknél
brown swiss
hasznos élettartam
18. ábra: Marginális ökonómiai súlyok különböző fajták esetében II. 1,5
0,5
-1
brown swiss
-0,5
magyar tarka
0
holstein-fríz
(eFt/tehén/év)
1
-1,5 elléskori borjúveszteség
vemhesülési arány üszőknél
tejtermelés
tejzsír
tejfehérje
szomatikus sejtszám
tőgygyulladás előfordulása
Kutatómunkám ezen fejezetében is kerestem az általam vizsgált 9 tulajdonság gazdasági fontosságát, ezért az előzőekhez hasonlóan itt is számoltam relatív súlyokat (15. táblázat). Számításaim szerint a legnagyobb gazdasági súllyal bíró tulajdonság mindhárom fajtában a tej mennyisége (100 %) és a két legcsekélyebb súlyú pedig a tőgygyulladás előfordulása (0,73 0,58, 0,59, %) és a szomatikus sejtszám (0,67 0,48, 0,48 %) lett. Ezzel ellentétben BAUMUNG és SÖLKNER (1998) holstein-fríz és tarka marha állományokban a tejfehérje mennyiségét állapították meg, mint a legfontosabb gazdasági tulajdonságot.
77
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 15. táblázat: A vizsgált tulajdonságok relatív ökonómiai súlyai különböző fajtáknál Fajta
holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
Relatív ökonómiai súlyok % Elléskori borjúveszteség
25,17
25,03
23,19
Üszők vemhesülési aránya
6,53
6,49
6,02
Tehenek vemhesülési aránya
63,87
66,27
62,42
Hasznos élettartam
86,84
84,62
81,67
100
100
100
305 napos tejzsír termelés
39,14
38,89
36,06
305 napos tejfehérje termelés
69,09
68,67
63,67
Szomatikus sejtszám
0,67
0,48
0,48
Tőgygyulladás előfordulása a tehenészetben
0,73
0,58
0,59
305 napos tejtermelés
A 19. ábrán szintén megfigyelhető az értékmérő tulajdonságok közötti rangsor, továbbá az egyes súlyok százalékban kifejezett értéke is. Az ábrán jól látszik, hogy a hasznos élettartam a holstein-fríz fajtában kapta a legnagyobb értéket, majd ezt követte a magyar tarka ás a brown swiss a rangsorban. A szomatikus sejtszám a rangsor végén szerepel a legkisebb értékekkel (0,67, 0,48, 0,48 %), így az ábrán nem is látszik. 19. ábra: A relatív ökonómiai súlyok nagysága a vizsgált tulajdonságokban fajták szerint 120 110 100 90 80 70 (%) 60 50 40 30 20 10 0 holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
elléskori borjúveszteség
vemhesülési arány üszőknél
vemhesülési arány teheneknél
hasznos élettartam
tejtermelés
tejzsír
tejfehérje
szomatikus sejtszám
tőgygyulladás előfordulása
78
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A relatív súlyok alapján a tulajdonságok között rangsor állítható fel: 1. 305 napos laktációs tejtermelés 2. hasznos élettartam 3. tejfehérje mennyisége 4. vemhesülési arány teheneknél 5. tejzsír mennyisége 6. elléskori borjúveszteség 7. vemhesülési arány üszőknél 8. tőgygyulladás előfordulása 9. szomatikus sejtszám Munkájuk során - saját vizsgálatom eredményéhez hasonlóan - BAUMUNG és SÖLKNER (1998) holstein és osztrák tarka állományokat hasonlítottak össze. Eredményeikben kimutatták, hogy e két fajtában az értékmérő tulajdonságok gazdasági súlyának rangsora megegyezik. Kutatásaimban én is erre a megállapításra jutottam. Hasonló eredményt kaptak JAGANNATHA és mtsai (1998), akik a hasznos élettartam relatív gazdasági súlyát vizsgálták. Megállapításuk szerint a hasznos élettartam, mint értékmérő tulajdonság fontos jelentőséggel bír és az üzemeknek jobban oda kellene figyelni rá. Saját eredményeimben a hasznos élettartam, mint vizsgált tulajdonság a rangsorban a második helyen szerepel. Francia tejelő állományokban becsült gazdasági súlyokat BOICHARD (1990). Eredményeimmel megegyezően ő is legfontosabb tulajdonságként a tej mennyiségét kapta. MULDER és JANSEN (2001) azon a véleményen vannak, hogy a tejtermelés, mint értékmérő tulajdonság és hasznos élettartam jelentősen nagyobb gazdasági súllyal bírnak, mint a küllemi tulajdonságok. Továbbá világosan kimondják, hogy a tejkvótarendszer a tejzsír- és tejfehérje gazdasági súlyait nagymértékben befolyásolja. Ez az eredmény teljes mértékben megegyezik a vizsgálataim során tapasztaltakkal. A 20. ábráról a vizsgált tulajdonságok relatív ökonómiai súlyainak egymáshoz viszonyított megoszlása olvasható le, hasonló összehasonlításban, mint amit KOMLÓSI és mtsai (2010) a holstein-fríz fajtában végeztek. Tehát a vizsgált tulajdonságok egymáshoz viszonyítva például a holstein-fríz fajta esetében alulról felfelé haladva: tejtermelés kb. 25 %; hasznos élettartam kb. 22 %; tejfehérje kb. 18 %; tehenek vemhesülési aránya kb. 16%; tejzsír kb. 11%; elléskori borjúveszteség kb. 6 %; 79
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK üszők vemhesülési aránya kb. 2 %-ban befolyásolják az eredményt. A tőgygyulladás előfordulása és a szomatikus sejtszám 2 % alatti értéket képviselnek, így az oszlopdiagramon nem észrevehetőek. 20. ábra: A relatív ökonómiai súlyok egymáshoz viszonyított megoszlása fajták szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% holstein-fríz
magyar tarka
brown swiss
tejtermelés
hasznos élettartam
tejfehérje
vemhesülési arány teheneknél
tejzsír
elléskori borjúveszteség
vemhesülési arány üszőknél
tőgygyulladás előfordulása
szomatikus sejtszám
5.4. A három különböző vizsgálat összehasonlítása A 21. ábrán a három különböző értékelés során kapott rangsor figyelhető meg. Mindhárom vizsgálat során (hozam, tejár, fajták) összességében ugyanazt a fontossági sorrendet, tehát rangsort kaptam. WOLFOVA és mtsai (2007b) holstein-fríz és cseh tarka állományokban bioökonómiai modellt fejlesztettek ki (ECOWEIGHT 2.0.15) és használtak tenyészetek ökonómiai súlyozására. Hasonlóan saját eredményeimhez az ő munkájukban is a tej mennyisége bizonyult a legnagyobb ökonómiai súlyúnak. Ezzel ellenben viszont BÖBNER (1994) a legnagyobb gazdasági súlyúnak a hasznos élettartamot találta. Arra a következtetésre jutott, hogy a tejtermelő képesség gazdasági súlya növekvő fajlagos tejhozam mellett csökkenő tendenciájú. Az említett szerzők
80
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK eredményei közötti eltérés minden bizonnyal a körülmények, az árak, a költségek illetve az állományok takarmányozási különbözőségéből adódik. 21. ábra: A vizsgált értékmérő tulajdonságok relatív ökonómiai súlyának rangsora különböző vizsgálatok esetén TEJHOZAM VIZSGÁLAT
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
tejtermelés hasznos élettartam tejfehérje mennyisége vemhesülési arány teheneknél tejzsír mennyisége elléskori borjúveszteség vemhesülési arány üszőknél tőgygyulladás előfordulása szomatikus sejtszám
TEJÁR VIZSGÁLAT
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
tejtermelés hasznos élettartam tejfehérje mennyisége vemhesülési arány teheneknél tejzsír mennyisége elléskori borjúveszteség vemhesülési arány üszőknél tőgygyulladás előfordulása szomatikus sejtszám
FAJTÁK VIZSGÁLATA
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
tejtermelés hasznos élettartam tejfehérje mennyisége vemhesülési arány teheneknél tejzsír mennyisége elléskori borjúveszteség vemhesülési arány üszőknél tőgygyulladás előfordulása szomatikus sejtszám
81
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 1.
A tejhozamok hatásának vizsgálata alapján megállapítható, hogy a tehenek tejhozama és a tehenek vemhesülési arányának, hasznos élettartamának, továbbá a tej szomatikus sejtszámának és a tőgygyulladás előfordulásának marginális ökonómiai súlya között kapcsolat van.
2.
Megállapítottam, hogy a tej mennyisége és az elléskori borjúveszteségnek, az üszők vemhesülési arányának, a tejfehérje- és tejzsír mennyiségének marginális ökonómiai súlya között nincs kimutatható kapcsolat.
3.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy a tejfelvásárlási ár, mind a fedezeti összegre, mind a jövedelemre és jövedelmezőségre pozitív hatást gyakorol. A tej termelői árának a vizsgálatánál megállapítható, hogy a felvásárlási ár és a tehenek vemhesülési aránya, hasznos élettartama, továbbá a megtermelt tej mennyisége és a tőgygyulladás előfordulása marginális ökonómiai súlya között kapcsolat van.
4.
A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a tej árának és az elléskori borjúveszteségnek, az üszők vemhesülési arányának, a tejfehérje- és tejzsír mennyiségnek és a szomatikus sejtszámnak a marginális ökonómiai súlya között nincs kapcsolat.
5.
Mindegyik vizsgált tartományban a holstein-fríz fajtára alapozott tejtermelés bizonyult a legjövedelmezőbbnek (36,2%).
6.
A kapott eredmények alapján ökonómiai szempontból a tej mennyisége bizonyult a legfontosabb értékmérő tulajdonságnak.
7.
Megállapítható, hogy a fajták között a gazdasági súlyok tekintetében jelentős különbségek voltak, de az egyes értékmérő tulajdonságok relatív ökonómiai súlya szerinti rangsor tekintetében nem mutatkozott különbség.
8.
Bár a tejtermelő szarvasmarha fajták tenyésztése során hasznát szelekciós indexekben jelenleg is szerepelnek ökonómiai súlyok, azok fejlesztése, korszerűsítése során a kapott eredményeim figyelembe vehetők.
82
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 9.
A három különböző vizsgálatban mind a kilenc vizsgált tulajdonságra azonos rangsort kaptam a relatív ökonómiai súlyok alapján, ami arra enged következtetni, hogy ha marad a jelenlegi tejárrendszer, akkor a holstein-fríz fajtánál koncentráltabb tejet termelő fajtákkal történő tejtermelés (magyar tarka, brown swiss) kevésbé jövedelmező.
10.
A koncentrált tejű fajták tartása szaporodásbiológiai, takarmányhasznosítási szempontból ugyan előnyökkel jár, de ezen előny érvényesítését a jelenlegi árrendszer gátolja.
83
ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK (TÉZISPONTOK)
7. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK (TÉZISPONTOK) 1.
A vizsgálat eredménye szerint tejkvóta támogatással minden vizsgált hozam- és árszint kategória esetén a fedezeti összeg értéke pozitív. Tovább növeli az ágazat fedezeti összegét a tejtermelés mennyiségének- és a tej értékesítési árának növekedése.
2.
Az általam vizsgált három fajta (holstein-fríz, magyar tarka, brown swiss) gazdasági
szempontból
történő
összehasonlítása
ilyen
szemszögből
egyedülállónak mondható Magyarországon. Kutatásom során kimutattam, hogy mindegyik fajtánál azonos a vizsgált értékmérő tulajdonságok gazdasági (fontossági) sorrendje. 3.
A vizsgált három fajta esetében a tehenek vemhesülési arányának ökonómiai súlya közel azonos értékű a tej tejfehérje- tartalmának relatív ökonómiai súlyával. Ilyen eredményről az áttanulmányozott szakirodalomban nem találtam utalást.
4.
Ökonómiai súlyokkal alátámasztottam, hogy a jelenlegi hazai körülmények között a tejelő szarvasmarha-tenyésztésben gazdasági szempontból a tej mennyisége a legfontosabb tulajdonság (mivel a tejipar jelenleg ezt fizeti meg). Ha a 305 napos tejtermelés relatív ökonómiai súlyát 100 %-nak vesszük, akkor a többi tulajdonság értéke a következők szerint alakul: a hasznos élettartam 84,98-90 %, 51,61-77,3 %, 86,84 %, 84, 62 %, 81,67 %, a tej fehérje mennyisége 69,04-69,08 %,
33,85-57,18 %, 69,09 %, 68,67 %, 63,67 %, a vemhesülési
arány teheneknél 66,36-68,66 %, 33,50-55,29 %, 63,87 %, 66,27 %, 62,42 %, a tejzsír mennyisége 39,11-39,14 %, 19,18-32,40 %, 39,14 %, 38,89 %, 36,06 %, az elléskori borjúveszteség 25,12-25,14 %, 12,33-20,82 %, 25,17 %, 25,03 %, 23,19 %, a vemhesülési arány üszőknél 6,54 %, 3,20-5,41 %, 6,53 %, 6,49 %, 6,02 %, a tőgygyulladás előfordulása 0,51-0,73 %, 0,48-0,65 %, 0,73 %, 0,58 %, 0,59 %, és a szomatikus sejtszám 0,40-0,64 %, 0,31-0,53%, 0,67 %, 0,48 %, 0,48 %. 5.
Ezek alapján az a megállapítás tehető, hogy az ágazat fedezeti összegére a 305 napos laktációs tejtermelés gyakorolja a legnagyobb hatást.
84
NEW RESEARCH RESULTS (THESIS POINTS)
8. NEW RESEARCH RESULTS (POINTS OF THESIS) 1
The study concluded that with subsidies the gross margin is positive in case of all studied yield and price level categories. The gross margin in the sector is increased further by the increase in milk production capacity and in selling price of the milk.
2
From this point of view, the comparison of this three species, studied by me, is unique in Hungary. My research showed that the economic importance of the features of quality is in the same order for all species.
3
In case of the three studied species, the economic weight of conception rate for cows is nearly the same as the relative economic weight of milk protein content of milk. Regarding this result there was no reference in literature examined by me.
4
It was confirmed by economic weights that under the current circumstances, economically the amount of milk is the most important attribute (since this is currently paid the most by the dairy industry). On the basis of the studied relative economic weight of features of the different traits, economically the most important attribute is milk production in 305 days (100 %), followed by longevity (84.98-90 %, 51.61-77.3 %, 86.84 %, 84.62 %, 81.67 %), amount of protein yield (69.04-69.08 %, 33.85-57.18 %, 69.09 %, 68.67 %, 63.67 %), conception rate of cows (66.36-68.66 %, 33.50-55.29 %, 63.87 %, 66.27 %, 62.42 %), amount of fat yield (39.11-39.14 %, 19.18-32.40 %, 39.14 %, 38.89 %, 36.06 %), loss of calves at birth (25.12-25.14 %, 12.33-20.82 %, 25.17 %, 25.03 %, 23.19 %), conception rate of heifers (6.54 %, 3.20-5.41 %, 6.53 %, 6.49 %, 6.02 %), mastitis incidence (0.51-0.73 %, 0.48-0.65 %, 0.73 %, 0.58 %, 0.59 %), somatic cell score (0.40-0.64 %, 0.31-0.53%, 0.67 %, 0.48 %, 0.48 %).
5
On the basis of these, it can be stated that milk production in 305 days has the greatest impact on the gross margin in the industry.
85
ÖSSZEFOGLALÁS
9. ÖSSZEFOGLALÁS Munkám célja a magyar tejtermelő szarvasmarha tenyésztésben a termelési költség, az árbevétel elemzése és a fontosnak tartott néhány értékmérő gazdasági súlyának becslése volt. Újabb adatokhoz kívántam jutni a hazai tejelő szarvasmarha állományok fontosabb értékmérő tulajdonságainak gazdasági súlyairól. Vizsgálni szándékoztam, hogy hogyan változik a világon az egyik legelterjedtebb tejtípusú szarvasmarha fajta, a holstein-fríz értékmérő- és egyéb tulajdonságainak a gazdasági súlya különböző hozamszinteken és a tej árának változása mellett. További célom volt, hogy felmérjem a Magyarországon napjainkban a tejtermelésben jellemző szarvasmarha (holstein-fríz, magyar tarka, brown swiss) fajták értékmérő tulajdonságainak ökonómiai értékét, és ezek
rangsorát.
Számszerűsíteni
szerettem
volna
a
fedezeti
összeget
és
jövedelmezőséget minden egyes vizsgált esetben. Modellszámításom során használt alapadatok három csoportra oszthatók. Ezek egyrészről telepen mért valós adatok, másrészt ezekből meghatározott kalkulált értékek, harmadrészt pedig szakirodalmi forrásmunkák alapján feltételezett inputok voltak. Vizsgálatomhoz az adatokat 2008-ban saját készítésű kérdőív segítségével személyes teleplátogatások alkalmával gyűjtöttem. A vizsgálataimat Magyarországon végeztem, 9 dunántúli szarvasmarhatelep bevonásával. Munkám során a Magyarországon tejtermelésben szerepet játszó három szarvasmarha fajta a holsteinfríz, a magyar tarka és a brown swiss egyes tulajdonságait vizsgáltam. A vizsgált értékmérő tulajdonságok: Elléskori borjúveszteség (%), vemhesülési arány (%), hasznos élettartam (év), tejtermelés (kg), tejzsír (kg), tejfehérje (kg), szomatikus sejtszám (sejt/ml tej), tőgygyulladás előfordulása (eset). Vizsgálatomban a modellszámításokat Wolf és mtsai (2007) által kifejlesztett ECOWEIGHT 3.0.2 bioökonómiai modellel végeztem, amit gazdasági állatok értékmérő tulajdonságainak ökonómiai súlyozására dolgoztak ki. Az értékelést a következő csoportosítás szerint végeztem el: 1. Hozamszintek hatásának a vizsgálata: Ebben a kategóriában holstein-fríz állományokat vizsgáltam. Modellszámításom során különböző termelési szinteket határoztam meg (5000, 5500, 6000, 6500, 7000, 7500, 8000 kg). Az árbevétel a
86
ÖSSZEFOGLALÁS tejhozam emelkedésével értelemszerűen növekedett. A két szélsőértéknek vett hozamszint közötti különbség több mint 150 000 Ft. Megfigyelhető volt az is, hogy a tejtermelés növekedésével a jövedelmezőség is javult (16,8%-ról 39,3%-ra). A fedezeti összeg a tejtermeléssel egyenes arányban nőtt, a vizsgált 5000-8000 kg tartományban 147 930 és 271 860 Ft/tehén/év között változott. A 8000 kg-os termelésnél tapasztalt tehenenkénti fedezeti összeg majdnem kétszer akkora volt, mint amit az 5000 kg-os tejtermelésnél kaptam. Az eredmények szerint egyes értékmérő tulajdonságok marginális ökonómiai súlya a tejmennyiségtől független, ilyenek az elléskori borjúveszteség, az üszők vemhesülési aránya, a tejfehérje- és tejzsír mennyisége. Ugyanakkor a tejhozam alakulása hatással volt a tehenek vemhesülési arányának és hasznos élettartamának ökonómiai súlyára, továbbá a szomatikus sejtszámra és a tőgygyulladás előfordulására is. Az eredmények szerint a legnagyobb gazdasági súlyú tulajdonság a tej termelés (100%) lett, amit követett a hasznos élettartam (84,98-90,00%), minimális változással a tejfehérje mennyisége (69,04-69,08%), a tehenek vemhesülési aránya (68,66-66,36%), a tejzsír mennyisége (39,14%), szintén nagyon kis eltéréssel az elléskori borjúveszteség (25,14-25,12%) és az üszők vemhesülési aránya (6,54%), majd a tőgygyulladás előfordulása (0,51-0,73%) és a szomatikus sejtszám (0,40-0,64%). 2. Tejár változás hatásának a vizsgálata: Ebben a kategóriában is holstein-fríz állományokat vizsgáltam. Modellszámításom során különböző felvásárlási alapárakat feltételezve határoztam meg a kategóriákat (70, 75, 80, 85, 90 Ft/kg). A kapott eredmények szerint az egy tehénre jutó értékesítés árbevétele a tej felvásárlási ár növekedésével értelemszerűen növekvő tendenciát mutatott. A két szélsőértéknek vett „ár-szint” között a különbség 143 000 Ft. A költségek egyazon szinten mozogtak minden egyes „ár-kategóriában”. A fedezeti összeg (307 610-450 610 Ft/tehén/év), a jövedelem (201 950-34950 Ft/tehén/év) és jövedelmezőség (47,8%-ról 81,6%) a felvásárlási ár növekedésével arányosan nőtt. Az eredmények szerint egyes értékmérő tulajdonságok marginális ökonómiai súlya a tejártól független, ilyenek az elléskori borjúveszteség, az üszők vemhesülési aránya, a tejfehérje- és tejzsír mennyisége és a szomatikus sejtszám. Ugyanakkor a tejár változásának alakulása hatással volt a tehenek vemhesülési arányának és hasznos élettartamának ökonómiai súlyára, továbbá a tejtermelés hozamára és a tőgygyulladás előfordulására is. 3. Fajták összehasonlítása: Ebben a csoportban holstein-fríz, magyar tarka és brown swiss fajták értékmérő tulajdonságainak ökonómiai súlyait kerestem és 87
ÖSSZEFOGLALÁS hasonlítottam össze. A legalacsonyabb árbevétel a magyar tarkánál mutatkozott (427 210 Ft/tehén/év). A tehenenkénti kvóta támogatásra kategóriánként ingadozó értékeket kaptam (58500 Ft/tehén/év, 43 470 Ft/tehén/év, 47230 Ft/tehén/év). A legnagyobb jövedelmezőséget a holstein-fríz fajtában kaptam (36,2 %). Az eredmények szerint egyes értékmérő tulajdonságok marginális ökonómiai súlya a fajtáktól független, ilyenek az elléskori borjúveszteség (-1350 Ft/tehén/év), az üszők vemhesülési aránya (590 Ft/tehén/év), a tejhozam (20 Ft/tehén/év), tejfehérje- (620 Ft/tehén/év) és tejzsír mennyisége (250 Ft/tehén/év). Ugyanakkor a „fajták változása” hatással volt a tehenek vemhesülési arányának és hasznos élettartamának ökonómiai súlyára, továbbá a szomatikus sejtszámra és a tőgygyulladás előfordulására is. Számításaim szerint a legnagyobb gazdasági súllyal bíró tulajdonság mindhárom fajtában a tej mennyisége (100 %) és a két legcsekélyebb súlyú pedig a tőgygyulladás előfordulása (0,58, 0,59, 0,73 %) és a szomatikus sejtszám (0,48, 0,67 %) lett. A kapott eredmények tudatában az az érdekes helyzet állt elő, hogy mindhárom fajtában azonos rangsor alakult ki: 1. 305 napos laktációs tejtermelés, 2. hasznos élettartam, 3. tejfehérje mennyisége, 4. vemhesülési arány teheneknél, 5. tejzsír mennyisége, 6. elléskori borjúveszteség, 7. vemhesülési arány üszőknél, 8. tőgygyulladás előfordulása, 9. szomatikus sejtszám. Mindhárom vizsgálat során (hozam, tejár, fajták) összességében ugyanazt a fontossági sorrendet, tehát rangsort kaptam. A kutatásom során kapott eredményeket a tejtermelés jövedelmezőségének megítélésében és a szelekciós indexek fejlesztésében figyelembe lehet venni.
88
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni témavezetőmnek, Dr. SZABÓ FERENC professzor Úrnak és társ-témavezetőmnek, Dr. BENE SZABOLCS egyetemi adjunktusnak akik önzetlenül segítették és egyengették kutató munkámat, szakmai tanácsaikkal segítették fejlődésemet. Szeretném
megköszönni
a
korábbi
és
jelenlegi
TANSZÉKI
MUNKÁTÁRSAKNAK a segítségüket, türelmüket és támogatásukat. Köszönöm az OSZTRÁK-MAGYAR AKCIÓ ALAPITVÁNYNAK, hogy támogatták külföldi tartózkodásomat, ami elősegítette a nemzetközi kutató munkám fejlődését. Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni SZÜLEIMNEK, TESTVÉREMNEK, BARÁTAIMANK, hogy lehetővé tették PhD tanulmányaim folytatását és hogy folyamatos támogatásukkal kitartásra buzdítottak.
89
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE
11. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE
11.1. Értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények 11.1.1. Idegen nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk 1. Fekete, Zs.-Baumung, R.-Fürst-Waltl, B.-Keller, K.-Szabó, F. (2012): Einfluss des Milchertrags auf die Betriebsrentabilität und auf die ökonomischen Gewichte von ausgewählten Merkmalen. Züchtungskunde 84.6.463-473 ISSN 0044.5401. IF: 0,35 (2012) 11.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk 1. Fekete Zs.-Keller K.-Bene Sz.-Zsuppán Zs.-Szabó F. (2009): Különböző értékmérő tulajdonságok ökonómiai súlyozása a tejtermelő szarvasmarha tenyésztésben. 1. közlemény: A tejhozam hatása a jövedelmezőségre és a fontosabb értékmérő tulajdonságok ökonómiai súlyára. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58.6.526-537., ISSN 0230.18.14. 2. Fekete Zs.-Szabó F.-Bene Sz. (2013): A tejár hatása a jövedelmezőségre és néhány tulajdonság ökonómiai súlyára négy holstein fríz tenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 62.3.250-261., ISSN 0230.18.14. 11.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven 1. Szabó, F.-Fekete, Zs.-Wolf, J.-Wolfová, M. (2010): Economic weight of some production and functional traits of dairy cattle. CD of the. 2010 Joint Annual Meeting of the American Dairy Science Association, Canadian Society of Animal Science, American Society of Animal Science, Denver, Colorado, USA, July 12-15, 2010.
90
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 2. Szabó, F.-Fekete, Zs.-Wolfová, M. (2010): The effect of milk price on economic weight of some traits of dairy cattle. Book of the abstracts of the 61st Annual Meeting of the European Association for Animal Production. August 23-27, 2010, Heraklion, Greece, 258. p. 11.1.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven 1. Fekete Zs.-Keller K.-Szabó F. (2008): Értékmérők ökonómiai súlyozása a szarvasmarhatenyésztésben, 50. Georgikon Napok, A magyar állattenyésztés időszerű feladatai szekció, Keszthely, 2008.11.25-26, ISBN 78.963.9639.32.4 2. Pupos T.-Péter Zs.-Fekete Zs. (2008): A szaporulati mutatók hatása a tejtermelő tehenészet forgótőke lekötésére, 50. Georgikon Napok, Keszthely, 2008.11.25-26, ISBN:978.963.9639.32.4 3. Fekete Zs.-Szabó F. (2009): A tejtermelést befolyásoló tulajdonságok ökonómiai súlyozása, XV. Ifjúsági Tudományos Fórum, Állattenyésztési Szekció. 2009.04.16, Keszthely, I.9.1-6., ISBN:978.963.9639.33.1) 4. Fekete Zs.-Bene Sz.-Szabó F. (2009): A tejtermelő tehenek néhány termelési és funkcionális tulajdonságának ökonómiai súlya. 51. Georgikon Napok: Lokalizációmegoldás
a
fenntarthatóságra?
Keszthely,
2009.10.01-2009.10.02
ISBN 978.963 9639.34.8
11.2. Az értekezés témakörén kívüli (egyéb) közlemények 11.2.1. Idegen nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk 1. Keller, K.-Fürst-Waltl, B.-Baumung, R.-Fekete, Zs.-Szabó, F. (2009): Einfluss der Länge der Weideperiode auf die Betriebsqualität und auf die ökonomischen gewichte
von
Merkmalen
in
der
Fleischrinderzucht.
Züchtungskunde,
81.4.225-234., ISSN 0044.5401. IF: 0,35 (2009)
91
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 2. Keller, K.-Wolfová, M.-Wolf, J.-Fekete, Zs.-Komlósi, I.-Szabó, F. (2009): Der Einfluss des Kuhgewichts auf die Betriebsrentabilität und auf die ökonomischen Gewichte
der
Fleischrindmerkmale.
Archiv
Tierzucht
52.3.255-264,
ISSN 0003.9438. IF: 0,595 (2009) 11.2.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk 1. Keller K.-Bene Sz.-Fördős A.-Fekete Zs.-Szabó F. (2008): A húsmarhatartás ökonómiai modellezése. 1. Közlemény: A tehenek élősúlyának hatása a jövedelmezőségre és a fontosabb értékmérők ökonómiai súlyára. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57.3.201-211., ISSN 0230.18.14. 2. Keller K.-Bene Sz.-Fördős A.-Fekete Zs.-Szabó F. (2008): A húsmarhatartás ökonómiai modellezése. 2. Közlemény: A választási súly hatása a jövedelmezőségre és a fontosabb értékmérők ökonómiai súlyára. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57.4.305-314., ISSN 0230.18.14. 3. Fekete Zs.-Kovacs J.-Rajnai Cs.-Bene Sz.-Szabó F. (2008): Fedezőkanok direkt hatása a szaporulati eredményekre. Animal Welfare - Etológia és Tartástechnológia, 4.2.614-620., ISSN 17868440. 4. Szabó F.-Fekete Zs.-Fördős A.-Zsuppán Zs.-Kanyar R.-Török M.-Polgár J. P.-Bene Sz. (2008): Azonos körülmények között hizlalt, különböző genotípusú növendék bikák hizlalási és vágási eredménye. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57.6.523-536., ISSN 0230.18.14. 5. Szabó F.-Farkas V.-Fekete Zs.-Fördős A.-Zsuppán Zs.-Kanyar R.-Török M.-Kiss B.-Polgár J. P.-Bene Sz. (2008): Különböző genotípusú növendék bikák hízlalási és vágási eredménye. A hús, 18.3.4.88-92., ISSN 1215.0665. 6. Bene Sz.-Fekete Zs.-Fördős A.-Füller I.-Kiss B.-Rádli A.-Török M.-Wagenhoffer Zs.-Polgár J. P.-Szabó F. (2009): Különböző genotípusú növendék vágómarhák növekedése, vágóértéke és húsminősége. 1. Közlemény: Hízlalási és vágási eredmények. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58.1.23-40., ISSN 0230.18.14. 92
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 7. Bene Sz.-Fekete Zs.-Fördős A.-Wagenhoffer Zs.-Polgár J. P.-Szabó F. (2009): Különböző
genotípusú
növendék
vágómarhák
növekedése,
vágóértéke
és
húsminősége. 2. közlemény: A vágott test összetétele és minősége. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58.2.129-145., ISSN 0230.18.14. 8. Bene Sz.-Fekete Zs.-Zsuppán Zs.-Polgár J. P.-Wagenhoffer Zs.-Husvéth F.-Szabó F. (2009): Különböző genotípusú növendék vágómarhák növekedése, vágóértéke és húsminősége. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58.3.193-204., ISSN 0230.18.14. 9. Bene Sz.-Fekete Zs.-Lendvay M.-Rajnai Cs.-Polgár J. P.-Szabó F. (2010): Újabb adatok magyar nagyfehér fedezőkanok reprodukciós teljesítményének értékeléséhez. Animal Welfare - Etológia és Tartástechnológia, 6.2.104-117., ISSN 17868440. 10. Bene Sz.-Fekete Zs.-Lendvay M.-Rajnai Cs.-Polgár J. P.-Szabó F. (2011): Néhány tényező hatása a magyar nagy fehér hússertés szaporasági és malacnevelési tulajdonságaira. Animal Welfare - Etológia és Tartástechnológia, 7.1.15-29., ISSN 17868440. 11. Bene Sz.-Fekete Zs.-Lendvay M.-Rajnai Cs.-Polgár J. P.-Szabó F. (2011): A szaporasági és malacnevelési mutatók alapján számított populációgenetikai paraméterek
és
törzsállományban.
tenyészértékek egy hazai
magyar nagy fehér
hússertés
Animal Welfare - Etológia és Tartástechnológia, 7.1.30-44.,
ISSN 17868440. 11.2.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven 1. Bene, Sz.-Komlósi, I.-Fekete, Zs.-Lengyel, Z.-Szabó F. (2008): Multibreed beef cattle breeding value estimation based on weaning results. Journal of Animal Science, 86 E-Suppl. 2/J, ISSN 0021-8812. IF: 2,123 (2008) 2. Bene, Sz.-Komlósi, I.-Fekete, Zs.-Lengyel, Z.-Szabó F. (2008): Multibreed beef cattle breeding value estimation based on weaning results, ADSA-ASAS, July 7-11, 2008-Indianapolis, Indiana. ISSN 0021.8812.
93
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 3. Fekete, Zs.-Kovacs, J.-Rajnai, Cs.-Bene, Sz.-Szabó, F. (2008): Predicted difference of breeding boars for reproduction: prediction with sire model, 59th Annual Meeting of the European Association for Animal Production, 24-27 August 2008, Vilnius, Lithuania., 115 p. ISSN 0071.2477. 4. Bene, Sz.-Domokos, Z.-Fekete, Zs.-Fördős, A.-Szabó, F. (2008): Genetic parameters and breeding values on weaning results of Charolais calves. 59th Annual Meeting of the European Association for Animal Production, Session 35., Poster 16, 27th August 2008, Vilnius, Lithuania. 276.p. ISSN 0071.2477. 11.2.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven 1. Fekete Zs. (2005): Lovak sajátteljesítmény vizsgálati rendszerének értékelése Magyarországon. Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia, Agrártudományi Szekció, Keszthely 2. Fekete Zs.-Rajnai Cs.-Kovács J. (2007): Tenyészkanok reprodukcióra gyakorolt hatása. XIII. Ifjúsági Tudományos Fórum, Állattenyésztés Szekció, Keszthely, 2007.03.22. 3. Fekete Zs. (2007): Lovak sajátteljesítmény vizsgálati rendszerének értékelése Magyarországon,
XXVIII.
Országos
Tudományos
Diákköri
Konferencia,
Agrártudományi szekció, Debrecen, 2007.04.15-18. ISSN 1588.4139 4. Fekete Zs.-Rajnai Cs.-Kovács J. (2007): Apaállatok reprodukcióra gyakorolt hatása a sertéstenyésztésben. XLIX. Georgikon Napok, Állattenyésztés, Állatélettan szekció, Keszthely, 2007.11.20-21. ISBN:978.963.9639.20.1 5. Török M.-Farkas V.-Fördős A.-Fekete Zs.-Polgár J. P.-Szabó F. (2008): A bőr alatti faggyúvastagság
és
a
rostélyos
keresztmetszet
terület
egymást
követő
kiértékelésének kapcsolata hízóbikák esetében. XIV. Ifjúsági Tudományos Fórum, Állattenyésztési Szekció, Keszthely, 2008.04.03, I.9.1-6., ISBN 978.963.9639.24.9.
94
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 6. Keller K.-Fekete Zs.-Szabó F. (2008): A jövedelem és a fontosabb értékmérők gazdasági jelentőségének változása a választási súly függvényében, XIV. Ifjúsági Tudományos
Fórum,
Állattenyésztés
szekció,
Keszthely,
2008.04.03.
ISBN 978.963.9639.24.9. 7. Fekete Zs.-Kovács J.-Rajnai Cs.-Bene Sz.-Szabó F. (2008): Fedezőkanok direkt hatása
a
szaporulati
eredményekre.
I.
Gödöllői
Tudományos
Napok,
Sertéstenyésztés Szekció, 119 p. Gödöllő, 2008.04.11-12. 11.2.5. Egyéb közlemény 1. Fekete Zs. (2006): Mén STV eredmények 2002-2004-ig, avagy a hagyományos fajták összehasonlítása a magyar sportlóval, Lovasélet, 5.31. 2. Fekete Zs. (2006): Lovak sajátteljesítmény vizsgálati rendszerének értékelése Magyarországon, Diplomadolgozat, PE-GK, Keszthely.
95
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM
12. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM
1.
AMER, P.R.-FOX, G.C. (1992): Estimation of economic weights in genetic improvement using neoclassical production theory: an alternative to rescaling. Anim. Prod., 54.341-350.
2.
AMER, P.R.-FOX, G.C.-SMITH, C. (1994): Economic weights from profit equations: appraising their accuracy in the long run. Anim. Prod., 58.11-18.
3.
BAK J.-TÓTH L. (2001a): Előzzük meg a tőgygyulladást 1. A tőgygyulladás hatása a nyerstej mennyiségére és minőségére. Kistermelők Lapja, 8.12-13.
4.
BAK J.-TÓTH L. (2001b): Előzzük meg a tőgygyulladást 2. A tőgygyulladás kialakulása. Kistermelők Lapja, 9.8-9.
5.
BALAINE, D.S.-PEARSON, R.E.-MILLER, R.H. (1981): Profit functions in dairy cattle and effect of measures of efficiency and price. J. Dairy Sci., 64.87-95.
6.
BALIKA S. (1976): Újabb adatok a húsmarha szaporaságát befolyásoló tényezőkhöz. Állattenyésztés, 25. 5. 463-468.
7.
BALTAY ZS.-BEDŐ S.-FARAGÓ S. (2000): A tej szomatikus sejtszámára ható tényezők. Geneteikai tényezők. Tejgazdaság. 2.10-15.
8.
BAUMUNG,
R.-SÖLKNER,
J.
(1998):
Erstellung
eines
ökonomischen
Gesamtzuchtwertes für die Rassen Simmentaler Fleckvieh, Schweizer Braunvieh und Holstein Friesian. Abschlussbericht. Universität für Bodenkultur, Wien. 9.
BEAUDEAU, F. (1995): Cows health and farmer’s attitude towards the culling decision in dairy herds. These, 215.
10. BEDUIN, J.M.-LEROY, P.L. (1992): La longévité en race pie-noire de Belgique. Revue de l’Agriculture, 45.6.1091-1112. 11. BÉLÁDI K.-KERTÉSZ R. (2001): A tesztüzemek főbb ágazatainak helyzete 2000-ben. Agrárgazdasági Információk. AKI, 5. 12. BÉLÁDI K.-KERTÉSZ R. (2008): A főbb mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemhelyzete 2007-ben a tesztüzemek adatai alapján. Agrárgazdasági Információk. AKI, 6. 13. BÉLÁDI K.-KERTÉSZ R.-DUDÁS GY. (2009): A mezőgazdasági termelők motivációi az állati termékek előállításában. Gazdálkodás, 53. 4.346-356.
96
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 14. BÉLÁDI K.-KERTÉSZ R. (2010): A főbb mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemhelyzete a tesztüzemek adatai alapján 2009-ben. Agrárgazdasági Információk. AKI, 10. 15. BÉRI B. (2013): A koncentrált tej termelésének lehetősége és helyzete. Állattenyésztés és Takarmányozás, 62.4.374-383. 16. BIGRAS-POULIN, M.-MEEK, A.H.-MARTIN, S.W.-MCMILLAN, I. (1990): Health problems in selected Ontario Holstein cows: Frequency of Occurrences, time to first diagnosis and associations. Preventive Veterinary Medicine, 10.79-89. 17. BOGENFÜRST, F.-ERDÉSZ F-NÉ-FLÓRIÁN Z.-GUBA M.-RÁKI Z.-SZÉLES GY.-UDOVECZ G.-VISSYNÉ T. M. (1998): A főbb állattenyésztési ágazatok naturális versenyképessége. Európai Tükör műhelytanulmányok, 34. 18. BOICHARD, D. (1990): Estimation of the economic value of conception rate in dairy cattle. Liv. Prod. Sci. 24.187-204. 19. BOICHARD, D. (2010): New phenotypes for new breeding goals in cattle. Book of Abstracts of the 61st Annual Meeting of the European Association for Animal Production. 16. 20. BORBÉLY CS. (1997): A tejkvóta szabályozása, múltja jelene jövője az EU-ban. Gazdálkodás, 41.6. 67-69. 21. BORBÉLY CS. (1999): A tejtermelés szimulációs modellezése változó üzemi és gazdasági feltételek között. PATE Kaposvár. Doktori (PhD) Értekezés 22. BORBÉLY CS.-GESZTI SZ. (2001): A magyarországi tejtermelés nemzetközi versenyképessége a költségszerkezet tükrében. Gazdálkodás. 45.3. 39- 41. 23. BORBÉLY CS. (2006): A magyar tejtermelés nemzetközi versenyképessége gazdasági megközelítésben. Tejipari Hírlap, 32.2. 5. 24. BOZÓ S. (2002): A koncentrált tej termelésének előnyei és tejárrendszerünk ellentmondásai. Mezőhír, Mezőgazdasági Szaklap, 6.03. 25. BÖBNER, C.H. (1994): Schätzung wirtschaftlicher Gewichte für sekundäre Leistungsmerkmale bei Scheizerischen Zweinutzungsrindern unter Anwendung der dynamischen Optimierung. Dissertation, ETH Zürich. 26. BRASCAMP, E.W.-SMITH, C.-GUY, D.R. (1985): Derivation of economic weights from profit equations. Anim. Prod., 40.175-180. 27. BRYDL, E. (2004): A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének szükségessége és szakmai lehetőségei. Magyar Állatorvosok Lapja. 126. 12.722-731. 97
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 28. BUDAY-SÁNTHA A. (2001): Agrárpolitika - vidékpolitika. A magyar gazdaság és az Európai Unió. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2001.260-261. 29. BURNSIDE, E.D.-WILTON, J.W. (1970): Anatomical traits as they relate to productiveutility. J. Dairy Sci., 53.837-846. 30. BUZÁS F. E. (2006): A tejgazdaság költség- és nyereségviszonyai az ezredfordulón. Tejgazdaság, 66.1.16-29. 31. BUZÁS GY.-SZABÓ F. (2011): Szarvasmarhafajták tejtermelésének gazdasági értékelése. Gazdálkodás, 55.2.166-173. 32. CODREA,
M.C.-HOJSGAARD,
S.-FRIGGENS,
N.C.
(2011):
Differential
smoothing of time-series measurements to identify disturbances in performance and quantifi animal response characteristics: An example using milk yield profiles in dairy cows. J. Anim. Sci., 89. 10. 3089-3098. 33. COFFEY, E.M.-VINSON, W.E.-PEARSON, R.E. (1986): Potential of somatic cell count concentration in milk as a shire selection criterion to reduce mastitis in dairy cattle. J. Dairy Sci., 69.2163-2172. 34. COURNUT, S. (2001): Le fonctionnement des systemes biologiques pilotés simulation á évements discrets d’un troupeau ovin conduit en trois agnelages en deux ans. These Docteur ingénieur Université Claude Bernard, 492. 35. CSAPÓ ZS. (1996): Foglalkoztatottság, élőmunka - termelékenység az átalakulás előtti és utáni koncentrált tehenészetekben, 26. Óvári Tudományos Napok. Agrárökonómiai Szekció. III. 702-706. 36. CSETE L.-LÁNG I. (1999): Az agrárstratégia minőségi dimenziói. Magyarország az ezredfordulón. Budapest, MTA, 15-38. 37. CSIZMADIA GY. (2009): Élelmiszeripari Ágazat. Élelmiszeripari Ágazati Párbeszéd Bizottság. Kézirat. Budapest. 38. DAWSON, P.J.-HUBBARD, L.J. (1987): Managment and Size Economics in the England and Eales Dairy Sector. Journal of Agricultural Economics. 38.27-37. 39. DEKKERS, J.C.M. (1991): Estimation of economic values for dairy cattle breeding goals: Bias due suboptimal managment policies. Liv. Prod. Sci., 29.131-149. 40. DEMPFLE, L. (1992): Berücksichtigung von Fruchtbarkeit und Eutergesundheit in der Rinderzüchtung. Züchtungskunde, 64.6.447-457. 41. DOBOS K. (1980): Állattenyésztési ágazatok szervezése és optimalizálása. Mezőgazdasági Könyvkiadó Budapest. 79-80.
98
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 42. DODENHOFF, J.-KROGMEIER, D. (2001): Zucht auf Gesundheit und Fitness beim Fleckvieh. 24. Kongr.Europ.Verein. Fleckviehzücht., október 10-14. Románia, Brassó. 43. DRÁGOSSY ZS. (2001): A szomatikus sejtszám és a tőgytulajdonságok összefüggései. Holstein Magazin, 9.5.56-57. 44. DRÁGOSSY ZS. (2008): Az idő sodrásában - Egy szarvasmarha-tenyésztő szemével. AWETH 4.2.98-103. 45. DUCROQ, V.-QUAAS, R.L.-POLLAK, E.J.-CASELLA, G. (1988): Length of productive life of dairy cows. 1. Justification of a Weibull mode. J. Dairy Sci., 71.3061-3070. 46. DUCROQ, V. (1994): Statistical analysis of length of productive life of dairy cows of the Normande breed. J. Dairy Sci., 77.3.855-866.F 47. EMANUELSON, U.-DANIELL, B.-PHILIPPSON, J. (1988): Genetic parameters for clinical mastitis, somatic cell count, and milk production estimated by multiple trait restriced maximum likelihood. J. Dairy Sci., 71.467-476. 48. ENESE L. (1983): Gondolatok a szarvasmarha ágazat továbbfejlesztéséhez. Gazdálkodás. 7.8-10. 49. ERDÉSZ F-NÉ-LACKÓ A.-POPP J.-POTORI N.-RADÓCZNÉ K. T. (2001): Az agrárszabályozási rendszer értékelése és továbbfejlesztése. AKI, Budapest. 50. ESSLEMONT, R.J.-KOSSAIBATI, M.A. (1997): Culling in 50 dairy herds in England. The Veterinary Record, 140.2.36-39. 51. FÉSÜS I. (1995): A biológiai alapok felújítása az állattenyésztésben. „Agro-21” füzetek 5.24-36. 52. FORMENTY, P. (1989): Evaluation comparée des modeles de démographie des troupeaux de bovins. Synthése bibliographique, Ecole Nationale Vétérinaire d’Alfort, 70. 53. FREEDEN, H.T.-WEISS, G.M.-LAWSON, J.E.-NEWMAN, J.A.-RAHNEFELD, G.W. (1981): Lifetime reproductive efficiency of first-cross beef cows under contrasting environments. Can. J. Anim. Sci., 61.539. 54. GÁBOR GY.-SZÁSZ F. (2003): A termékenyülési eredmények javításának lehetőségei
tejelő
szarvasmarha
állományokban.
Állattenyésztés
és
Takarmányozás, 52.2.112-121. 55. GERE T.-AMIN A.-PETTNER K.-TÓTH S. (1998): A tej szomatikus sejtszámát befolyásoló néhány tényező vizsgálata. Tejgazdaság. 58.1.20-22. 99
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 56. GERE T.-AMIN A.-PETTNER K.-TÓTH S. (2001): Szomatikus sejtszám vizsgálata nyers tejben. 61.1.12-20. 57. GERGELY I. (2005): Az EU csatlakozás várható hatása a Nyugatdunántúli Régió állattenyésztésére. Doktori (PhD) disszertáció. NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár, 1-154. 58. GESZTI
SZ.-BORBÉLY
CS.
(2005):
A
magyar
tejtermelés
tőke
termelékenységének parciális elemzése. Gazdálkodás, 49.4.1-15. 59. GIBSON, J.P. (1989): Economic weights and index selection of milk production traits when multiple production quotas apply. Anim. Prod., 49.171-191. 60. GIBSON, J.P. (1995): An intrduction to the design and economics of animal breeding strategies, Universty of Guelph 61. GONZÁLEZ, R.N.-JASPER, D.E.-KRONLUND, N.C.-FARVER, T.B.-CULLOR, J.S.-BUSHNELL, R.B.-DELLINGER, J.D. (1990): Clinical mastitis in two California dairy herds participating in contagious mastitis control programs. J. Dairy Sci. 73.648-660. 62. GREIMEL, M. (1994): Schätzung genetischer Parameter und ökonomische Beurteilung der Gesamt- und Residualfutteraufnahme von Michkühen. Dissertation, Universität für Bodenkultur, Wien. 63. GROEN,
A.F.-STEINE,
T.-COLLEAU,
J.J.-PEDERSEN,
J.-PRIBYLI,
J.-REINSCH, N. (1996): Economic values in dairy cattle breeding with special reference to functional traits. EAAP-Working Group, EAAP Meeting, Lillehammer. 64. GUBA S.-STEFLER J. (1981): Merre tart a hegyitarka fajta tenyésztése? Szaktanácsok. Mezőgazdasági Főiskola Kaposvár, 3.5-9. 65. GUERRA, J.L.L.-FRANKE, D.E.-BLOUIN, D.C. (2006): Genetic parameters for calving rate and calf survival from linear, threshold, and logistic models in a multibreed beef cattle population. J. Anim. Sci., 84.3197-3203. 66. GULYÁS L. (2002a): A fajta és a szomatikus sejtszám kapcsolata. Holstein Magazin, 10.4.29. 67. GULYÁS L. (2002b): A nyers tej szomatikus sejtszámát befolyásoló néhány biológiai és környezeti tényező vizsgálata, Doktori (PhD) értekezés, NYME Mezőgazdaság
és
Élelmiszertudományi
Kar,
Állattenyésztési
Intézet,
Mosonmagyaróvár.
100
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 68. GYULAI GY. (2000): Tehenészeti gazdaságosság-elemzés. Magyar Állattenyésztők Lapja, 11.4. 69. HARRIS, B.L. (1989): New Zealand dairy cow removal reasons and survival rate. New Zealand Journal of Agricultural Research, 32.355-358. 70. HAZEL, L.N. (1943): The genetic basis for costructing selection indexes. Genetics, USA, 28.476-490. 71. HAZEL, L.N.-LUSH, J.L. (1942): The efficiency of three methods of selection. J. Heredity, 33.393-399. 72. HECKENBERGER, G.J. (1991): Planungsrechnungen über den Einfluß von grenznutzenwerten der Leistungsmerkmale, Parametern der Populationsstruktur und von Züchtungssystemen auf den Züchtungserfolg beim Zweinutzungsrind. Dissertation, Universität Hohenheim. 73. HEINRICH, I. (1996): Versenyképes gazdálkodás. Gazdakönyvtár. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 56-57. 74. HEJEL, P. (2007): A tejtermelő tehenek takarmányozásának alternatívái, Debreceni Egyetem, Szaktanácsadási Füzetek. 12.112-116. 75. HOBLET, K.H.-SCHNITKEY, G.D.-ARBAUGH, D.-HOGAN, J.S.-SMITH, K.L.SCHOENBERGER, PRITCHARD,
P.S.-TODHUNTER,
D.E.-BOWMAN,
D.A.-HUESTON,
G.L.-HEIDER,
W.D.-
L.E.-BROCKETT,
B.L.-CONRAD, H.R. (1991): Cost associated with selected preventive practices and with episodes of clinical mastitis in nine herds with low somatic cell counts. Journal of the American Veterinary Medical Association, 199.1920-196. 76. HOLLÓ I.-TŐZSÉR J.-SZABÓNÉ WILLIN E.-NAGY N. (2004): A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai. In: Szabó F. /szerk./: Általános állattenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 255. 77. HORN P. (1995): Állattenyésztés I. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 78. HOUBEN, E.H.P.-DIJKHUIZEN, A.A.-VANARENDONK, J.A.M.-HUIRNE R. (1993): Short- and long-term production losses and repeatability of clinical mastitis in dairy cattle. J. Dairy Sci., 76.2561-2578. 79. HUDSON, G.F.S.-VAN VLECK, L.D. (1981): Relationship between production and stayability in Holstein cattle. J. Dairy Sci., 64.2246.
101
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 80. HUSZENICZA
GY.-FEKETE
S.-MOLNÁR
L.-HARASZTI
J.-SOLTI
L.-
BICSÉRDY GY.-CZABÁN L.-KÖRFFY K.-BULLA G.-YARO, A.C.ZWILLINGER A. (1987): Influence of the body condition, body mass change and different levels of energy intake on the postpartal ovarian activity of beef cows. Acta Vet. Hung., 35.359-372. 81. HUSZENICZA
GY.-HARASZTI J.-EKÉS
K.-YARO,
A.C.-MOLNÁR
L.-
ZÖLDÁG L.-SZENCI O.-SOLTI L. (1988): Characteristics of genital and metabolic functions of suckling beef cows at the beginning of the breeding season in largescale farms in Hungary. J. Vet. Med. A., 35.761-769. 82. HÚTH B.-HOLLÓ I.-FÜLLER I.-POLGÁR J.P.-KOMLÓSI I. (2013): Tenyéstési stratégia a magyartarka nemesítésében. Állattenyésztés és Takarmányozás, 62.4.384-397. 83. JACOBS, J.A.-SIEGFORD, J.M. (2012): Invited review: The impact of automatic milking systems on dairy cow management, behavior, health, and welfare. J. Dairy Sci., 95.5.2227-2247. 84. JAGANNATHA, S.-KEOWN, J.F.-VAN VLECK, L.D. (1998): Estimation of relative economic value for herd life of dairy cattle from profile equations. J. Dairy Sci. 81.1702-1708. 85. JUHÁSZ L. (1990): A nyereséget eredményező tejhozamszint meghatározása. Gazdálkodás, 34.10.28-32. 86. KALMÁR S. (1990): A vállalati adottságok szerepe a tejtermelés költségeiben. Gazdálkodás, 34.8.21-27. 87. KALMÁR S.-KESZI A. (2001): A szarvasmarha ágazat gazdasági szerepe. Gazdálkodás, 45.4.43-48. 88. KARALYOS ZS. (2001): A mezőgazdasági termelés új szervezeti formái. Gazdálkodás. 45.6.78-80. 89. KARTALI J. (2004): A főbb agrártermékek piacra jutatásának feltételei az EU csatlakozás küszöbén. Agrárgazdasági Tanulmányok, AKI, 2004/2. 90. KELLER K.-FÖRDŐS-A. SZABÓ F. (2008a): Értékmérők ökonómiai súlyozása a szarvasmarha-tenyésztésben,
Szakirodalmi
áttekintés.
Állattenyésztés
és
Takarmányozás, 57.1.23-37.
102
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 91. KELLER K.-BENE SZ.-FÖRDŐS A.-FEKETE ZS.-SZABÓ F. (2008b): A húsmarhatartás ökonómiai modellezése. 1. közlemény: A tehenek élősúlyának hatása a jövedelmezőségre, és a fontosabb értékmérők ökonómiai súlyára. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57.3.201-211. 92. KERTÉSZ R. (2000): A társas vállalkozások fontosabb ágazatainak költség- és jövedelemhelyzete a 90-es években. AKI, Budapest, 6. 93. KIRILOV, A.-ZHELYAZKOV, T. (1998): Ananlysis of milk production costs in the dairy farms of the agricultural cooperatives of Belene town and Bohot village. Rasteniev’ Dni Nauki, 35.9.746-748. 94. KOMLÓSI I. (1990): A nem genetikai tényezők hatása juhok hízékonysági teljesítményére. Állattenyésztés és Takarmányozás. 39.6.491-495. 95. KOMLÓSI I. (1999): Szimulációs modellek alkalmazása az állattenyésztésben. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. 96. KOMLÓSI I. (2007): Állatnemesítési programok hatékonyságának javítása. Workshop. Előadás, Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen. 97. KOMLÓSI I.-WOLFOVA, M.-WOLF, J.-FARKAS B.-SZENDREI Z.-BÉRI B. (2010): Economic weights of production and functional traits for HolsteinFriesian cattle in Hungary. J. Anim. Breed. Genet. 127.143-153. 98. KOVÁCS A. (2006a): A munkaráfordítás racionalizálási lehetőségei tejtermelő szarvasmarha telepeken. Gazdálkodás, 50.16.96-102. 99. KOVÁCS G.-CZÁRL A.-KÜRTHY GY.-VARGA T. (2008): Az agrártámogatások hasznosulása. Agrárgazdasági Tanulmányok, AKI. 100. KOVÁCS K. (2007): A telepirányító rendszerek eredményességre gyakorolt hatása a tejtermelés folyamatában. Debreceni Egyetem, Szaktanácsadási Füzetek. 12.135-151. 101. KŐNIG G. (2007): Az átalakuló magyarországi tejgazdaság. Gazdálkodás, 51.1.38-46. 102. KSH (2004): Gazdaság és Társadalom, 6, 8, 9, 10. számai, Budapest 103. KULAK, K.-NIELSEN, H.M.-STRANDBERG, E. (2003): Comparison of economic values for dairy cattle traits in Nordic countries. Nordic Agriculture in Global Perspectives, Turku, Finland, Nordic Assosia-tion of Agricultural nd
Scientists 22 Congress. 20.
103
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 104. KULAK, K.-NIELSEN, H.M.-STRANDBERG, E. (2004): Comparison of economic values for dairy cattle traits across the Nordic coun-tries. in: Economic values for production and functional traits in dairy cattle breeding goals derived by stochastic simulation. 127-145. 105. KUMBHAKAR, S.C. (1993): Short-Run returns to Scale, Farm Size and Economic Efficiency. Review of Economics and Statistic. 75.336-341. 106. LASSEUR, J.-LANDAIS, E. (1992): Mieux valoriser l’information contenue dans les carnets d’agnelage pour évaluer des performances et des carrieres de reproduction en élevage ovins viande. INRA Productions Animales, 5.1.43-58. 107. LIEBMANN L.-TÖRZSVÁRI ZS.-MOLNÁR A. (1996): Méret és gazdaságosság az
állattenyésztésben.
Agrárökonómiai
Tudományos
Napok
Gyöngyös.
Kiadvány, 1.459-461. 108. LUND, T.-MIGLIOR, F.-DEKKERS, J.C.M.-BURNSIDE, E.B. (1994): Genetic relationship between clinical mastitis, somatic cell count, and udder conformation in Danish Holsteins. Liv. Prod. Sci., 39.243-251. 109. MACK,
G.
(1996):
Wirtschaftlichkeit
des
züchterischen
Fortschritts
in
Milchviehherden - Gesamtbetriebliche Analyse mit Hilfe eines simultandynamischen Linearen Planungssatzes. Universität Hohenheim. Stuttgart, Deutschland. Dissertation. 110. MAGDA S. (1998): Mezőgazdasági vállalkozások szervezése és ökonómiája. Mezőgazda Kiadó, Budapest 111. MEMHÖLCZERNÉ KAPITÁNY G.-VISSYNÉ TAKÁCS M.-SZAJKÓ P. (1988): A tejtermelés hatékonysági és jövedelmezőségi problémái a mezőgazdasági nagyüzemekben. Gazdálkodás, 7. 112. MERÉNYI I.-LENGYEL Z. (1996): Tejgazdasági kézikönyv. Gazda Kistermelői Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest. 365. 113. MÉSZÁROS S.-SPITÁLSZKY M.-UDOVECZ G. (2000): Az EU integráció várható hatásai. Agrárgazdasági Szakértői Tanulmányok, AKI. 114. MIESENBERGER, J.-SÖLKNER, J.-EßL, A. (1996): Der Gesamtindex Zusammenfassung der Merkmale. Seminar des genetischen Ausschusses der ZAR, Salzburg, Zentrale Arbeitsgemeinschaft österreichischer Rinderzüchter. 40-48. 115. MIESENBERGER, J. (1997): Zuchtzieldefinition und Indexselektion für die österreichische Rindzucht, Dissertation, BOKU Wien. 104
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 116. MIESENBERGER, J.-FÜRST, C. (2003): Was bringt die Zucht nach dem ökonomischen Gesamtzuchtwert? 25. Kongr.Europ.Verein. Fleckviehzücht., szeptember 6-12. Szerbia, Belgrád. 117. MILE S. (2004): Tejgazdaságunk versenyképessége. Tejipari Hírlap, 31.1.40.16.2. 118. MILLER, G.Y.-BARTLETT, P.C.-LANCE, S.E.-ANDERSON, S.-HEIDER, L.E. (1993): Costs of clinical mastitis and mastitis prevention in dairy herds. Journal of the American Veterinary Medical Association, 202.1230-1236. 119. MOAV, R. (1973): Economic evaluation of genetic differences. In: Agri.Genetics. New York, 319-352. 120. MOAV, R.-HILL, W.G. (1966): Specialised sire and dam lines. IV. Selection within lines. Anim. Prod. 8.375-390. 121. MOAV, R.-MOAV, J. (1966): Profit in the broiler enterprice as a function of egg production af parent stoks and growth rate of their progeny. Brit. Poultry Sci., 7.5-15. 122. MULDER, H.-JANSEN, G. (2001): Derivation of economic values using lifetime profitability of Canadien holstein cows. Dissertation. 123. NAGY N.-TAKÁCS F. (1978): A tenyészvonalakra épülő tenyészértékbecslés elvei és módszerei a húshasznú szarvasmarha-tenyésztésben. Állattenyésztés, 27.1.17-28. 124. NIELSEN, H.M. (2004): Economic values for production and functional traits in dairy cattle breeding goals derived by stochastic simulation. The Royal Veterinary and Agricultural University. Frederiksberg, Denmark. Ph. D. 125. NYÁRS L.-PAPP G.-VÖNEKI É. (2004): A főbb hazai állattenyésztési ágazatok kilátásai az Európai Unióban. AKI, Budapest. 126. ORBÁNNÉ NAGY M. (2002a): A magyar élelmiszergazdasági, termelői, fogyasztói árai az Európai Unió árainak tükrében. AKI, Budapest 16.3. 127. ORBÁNNÉ NAGY M. (2002b): A magyarországi élelmiszerárak az Európai Unió árainak tükrében. Külgazdaság, 7-8.6-12. 128. ÓZSVÁRI L. (2002): A tőgygyulladás - (sejt) számokban. Magyar Mezőgazdaság, 57.4.18-19. 129. ÓZSVÁRI L. (2003): Tejtermelő szarvasmarha telepek termelési mutatóinak és gyógyszerköltségének összehasonlító vizsgálata. Magyar Állatorvosok Lapja, 125.522-531.
105
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 130. ÓZSVÁRI L.-GYÖRGY K.-ILLÉS B. CS.-BIRÓ O. (2003): A tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítése egy nagyüzemi holstein-fríz tehenészetben. Magyar Állatorvosok Lapja, 5.273-279. 131. ŐRI A.-POGÁNY É. (2008): Állattenyésztési pályázatok a Nyugatdunántúli Régióban. Gazdálkodás, 52.2.152-157. 132. PERJÉS I. (1985): A húsmarhaállományok szaporodóképességének megítélése és a vemhesülés
előrejelzésére
alkalmas
egyszerű
módszer.
Állattenyésztési
Kutatóintézet Közleményei, Gödöllő. 27-32. 133. PFAU E.-SZÉLES GY. (2001): Mezőgazdasági üzemtan II. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 134. PIETERS, T.-CANAVESI, F.-CASSANDRO, M.-DADATI, E.-ARENDONK VAN, J.A.M. (1997): Consequences of differences in pricing systems between regions on economic values and revenues of a national dairy cattle breeding scheme in Italy. Liv. Prod. Sci. 49.23-32. 135. POGÁNY É.-ŐRI A. (2008): Az EU csatlakozás hatása magyarországi és szlovákiai tejtermelő gazdaság jövedelmére. Gazdálkodás, 52.1.40-45. 136. POGÁNY É.-SEBESY ZS.-TESCHNER G.-TORJÁN SZ. (2011): A tejtermelés költségei és bevételei a nyugat-dunántúli társas vállalkozásokban. Gazdálkodás, 55.4.378-386. 137. PONGRÁTZ L. (2000): A tőgygyulladás néhány genetikai vonatkozása és következménye. Holstein Magazin, 8.2.53-54. 138. POPP J. (2000): A főbb mezőgazdasági ágazatok fejlesztési lehetőségei, különös tekintettel az EU csatlakozásra. Gazdálkodás, 44.4.1-12. 139. POPP J.-VÖNEKI É.-PAPP G. (2007): A hazai tejvertikum versenyképessége az EU-ban és a világgazdaságban. Ágazatspecifikus innováción alapuló projektek generálása a tejágazatban. Interaktív Konferencia, Debreceni Egyetem, 32-44. 140. POPP J.-POTORI N.-PAPP G. (2010): A magyar tejvertikum diagnózisa. Gazdálkodás, 54.1.81-91.16.4. 141. PÄRNA, E.-PÄRNA, K.-DEWI, I.A. (2003): Economic value of milk production and functional traits in the Estonian Holstein Population. EFITA 2003 Conference, Debrecen, Hungary. 352-359. 142. PRYCE, J.E.-VEERKAMP, R.F.-THOMPSON, R.-HILL, W.G.-SIMM, G. (1997): Genetic aspects of common health disorders and measures of fertility in Holstein Friesian dairy cattle. Anim. Sci., 65.353-360. 106
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 143. RAJALA-SCHULTZ, P.J.-GRÖHN, Y.T.-MCCULLOCH, C.E.-GUARD, C.L. (1999): Effects of clinical mastitis on milk yield in dairy cows. J. Dairy Sci. 82.1213-1220. 144. REINSCH, N. (1993): Berechnung wirtschaftlicher Gewichtungsfaktoren für sekundäre Leistungsmerkmale beim Fleckvieh. PhD Thesis. Technische Universität München-Weihenstephan, Germany. 145. ROGERS, P. L.-GASKIN, C.T.-JOHNSON, K.A.-MACNEIL, M.D. (2004): Evaluating longevity of composite beef females using survival analysis techniques. J. Anim. Sci., 82.860-866. 146. SALAMON L.-HINGYI H. (1998): A mezőgazdaság alkalmazkodási lehetőségei az Észak-nyugat
Dunántúli
Régióban.
6.
Nemzetközi
Agrárökonómiai
Tudományos Napok. Gyöngyös, 4.1-6. 147. SALAMON L. (1996): Új környezeti változások és kihívások az agrártermelésben. 26. Óvári Tudományos napok. Agrárökonómiai Szekció. 3.555-559. 148. SANDOS, L. (1996): Back to basis. Dairy Today, Philadelphia, 12.10. 149. SCHMIDT J.-ZSÉDELY E. (2013): A 10000 liter laktációs termelésű tehénállományok energia- és fehérjeellátása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 62.4.356-366. 150. SMITH, C.-JAMES, J.W.-BRASCAMP, E.W. (1986): On the derivation of economic weights in livestock improvement. Anim. Prod., 43.545-551. 151. SÖLKNER, J.-MIESENBERGER, J.-WILLIAM, A.-FUERST, C.-BAUMUNG, R. (2000): Total merit indices in dual purpose cattle. Arch. Tierz., 43.597-608. 152. SÖLKNER, J.-MIESENBERGER, J. (2001): Zuchtziel und Gesamtzuchtwert beim Zweinutzungsrind. 24. Kongr.Europ.Verein. Fleckviehzücht., október 10-14. Románia, Brassó. 153. STEFLER J. (2004): A magyar tejtermelés jövője az EU agrárreformjának és a támogatások kifizetési rendjének függvényében és teendőink a versenyképesség javítására. IFM, Kaposvár. Agrár- és Vidékfejlesztési Témacsoport. 154. STEFLER J. (2005): A szarvasmarha ágazat helye, szerepe a magyar mezőgazdaságban, esélyei az Európai Unióban. In: EU-Tanulmányok 5., Főszerk. Inotai András, Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 193-240. 155. STEFLER
J.-BÍRÓ
A.-HOFFMANN
D.-SZABARI
M.-TANKOVICS
A.-
VÉGI CS. (2013): Új tartástechnológiai megoldások hatása a tejtermelésre. Állattenyésztés és Takarmányozás, 62.4.346-355. 107
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 156. SZABÓ M. (1991): A magyar tejipar vállalati és üzemi struktúrája a nemzetközi összehasonlítás tükrében. Gazdálkodás, 35.3.37-47. 157. SZABÓ F. (SZERK.) (1998): Húsmarhatenyésztés, Mezőgazda Kiadó, Budapest 158. SZABÓ F. (SZERK.) (2004): Általános állattenyésztés, Mezőgazda Kiadó, Budapest 159. SZABÓ M. (1999): Vertikális koordináció és integráció az európai Unió és Magyarország tejgazdaságában. Agrárgazdasági Tanulmányok, 9.16.5. 160. SZABÓNÉ VARGA N. I. (2008): Néhány állat-egészségügyi mutató és a gyógyszerfelhasználás ökonómiai elemzése tehenészeti telepeken a NyugatDunántúl régióban, Doktori értekezés 161. SZAJKÓ L. (1984): Szakosított tejtermelés. Mezőgazdasági Kiadó Budapest. 12-30. 162. SZALKA É.-SALAMON L. (2001): A tejtermelés gazdasági elemzése néhány dunántúli gazdaságban. Acta Agronomica Óváriensis, Mosonmagyaróvár, 43.2.143-155. 163. SZALKA
É.
(2002):
A
takarmány-felhasználás
hatása
a
tejtermelés
jövedelmezőségére. Doktori (PhD) disszertáció. NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár, 1-194. 164. SZÉLES GY. (1995): A termelési alapok helyzete és fejlesztése az állati eredetű termékek előállításában. Gazdálkodás, 39.3. 165. SZÉLES GY. (1996a): A termelési alapok helyzete és fejlesztésének gazdasági összefüggései az állati eredetű termék-előállításban. In: Agrárátalakulás, stabilizáció, modernizáció. MTA Agrár-közgazdasági Bizottság, Budapest 166. SZÉLES GY.(1996b): A tejtermelés gazdasági értékelése In: Tejgazdasági Kézikönyv, szerk.: Merényi I., Lengyel Z., Gazda Kistermelői Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 167. SZÉLES GY.-MÁRTON I.-ZÁSZLÓS T.(2000): A húsmarhatenyésztés és marhahústermelés
makroökonómiai
feltételei.
Állattenyésztés
és
Takarmányozás, 49.6.554-568. 168. SZÉLES GY (2002): Állattenyésztésünk főbb feszültségpontjai gazdasági megközelítésben. Tejgazdaság. 62.2002.2.8-12. 169. SZMAJDER, N. (2000): Dairy industry in central and Eastern Europe. IDF World dairy Summit, Dresden, Germany 16-20-September
108
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 170. SZŰCS
I.-FARKASNÉ
FEKETE
M.-LEHOTA
J.
(2004):
A
tejszektor
piacelemzése. A magyar mezőgazdaság nemzetközi versenyképessége. Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő. 171. SZŰCS I.-FARKASNÉ FEKETE M. (2004): Tézisek. A magyar mezőgazdaság nemzetközi
versenyképessége.
Szent
István
Egyetem
Gazdaság-
és
Társadalomtudományi Kar, Gödöllő. 172. TAKÁCS L. (2010): A túlélés lehetősége a tejértékesítésben. Tudományos diákköri Dolgozat. Kézirat. NYME Mezıgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Gazdaságtudományi Intézet. Mosonmagyaróvár, 16.6. 173. TAMÁS K.-DÉVAI GY. (1985): A tejtermelés alakulása a szabályozók változásának tükrében. Gazdálkodás, 29.9.38-44. 174. TAMÁS E. (2007): Nehéz, de nem reménytelen helyzetben a tejágazat. Az Európai Unió Agrárgazdasága. 12.7-8.10-11. 175. TANIDA, H.-HOHENBOKEN, W.D. (1987): Production efficiency of crossbred ewes and that of their daughters and granddaughters. J. Anim. Sci., 65.896-900. 176. TARDOS I.(1993): Tejtrend az ezredfordulóra. Magyar Mezőgazdaság, 6. 177. TENK A.-HOLLÓSI E.-NAGY Z. (1998): A nagyüzemi tejtermelés helyzete és jövőbeni lehetőségei a Kisalföldön. Gazdálkodás, 42.4.70-73. 178. TICHIT, M.-INGRAND, S.-MOULIN, C.H.-COURNUT, S.-LASSEUR, J.DEDIEU, B. (2004): Analyser la diversité des trajectoires productives des femelles reproductrices : intérets pour modéliser le fonctionnement du troupeau en élevage allaitant. INRA Productions Animales, 17.2.123-132. 179. UDOVECZ G.-KERTÉSZ R.-PÁTKAINÉ (1995): Költség- és jövedelemarányok az átalakuló agrárgazdaság főbb termékpályáin. AKI, Budapest, 1-45. 180. UDOVECZ
G.
(2000):
Jövedelemhiány
és
versenykényszer
a
magyar
mezőgazdaságban. AKI, 1. Budapest. 181. UDOVECZ G. (2001a): A magyar tejvertikum helyzete és fejlesztési lehetőségei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 50.5.389-397. 182. UDOVECZ G. (2001b): Az állattenyésztési ágazatok versenyesélyei. Acta Agrária Kaposváriensis 5.1.1-15. 183. UDOVECZ G. (2004): A hazai állattenyésztés helyzete és fejlődési esélyei. Gazdálkodás. 48.3.1-12.
109
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 184. UDOVECZ G.-POPP J.-POTORI N. (2007): Alkalmazkodási kényszerben a magyar mezőgazdaság - folytatódó lemaradás vagy felzárkózás? Agrárgazdasági Tanulmányok, 7.16.7. 185. UNGER A. (1993): Tejtermelési és tejhigiéniai ismeretek. MTKI, Veszprém, 31. 186. UNGER A. (1996): A nyers tej korszerű minősítésének tudományos megalapozása, gyakorlati bevezetése és a minőség alakulása Magyarországon. Egyetemi doktori értekezés. Pannon ATE, Mosonmagyaróvár, 135. 187. VARGA
GY.
(2001):
Árváltozások
a
90-es
évtized
magyarországi
mezőgazdaságában. Gazdálkodás, 44.1.37-47. 188. VARGA N.-BERTALANNÉ VÁRALLYAY E.-SALAMON L. (2005): Két tejtermelő
szarvasmarha
telep
összehasonlító
vizsgálata.
Gazdálkodás.
49.4.27-32. 189. VILLARINO, M.A.-SCOTT, H.M.-JORDAN, E.R. (2011): Influence of parity at time of detection of serologic antibodies to Myobacterium avium subspecies paratuberculosis on reduction in daily and lifetime milk production in Holstein cows. J. Anim. Sci., 89.1.267-276. 190. VISSCHER, P.M.-BOWMWN, P.J.-GODDARD, M.E. (1994): Breeding objectives for pasture based dairy production systems. Liv. Prod. Sci., 40.123-137. 191. VLIEGHER DE, S.-FOX, L.K.-PIEPERS, S.-McDOUGALL, S.-BARKEMA, H.W. (2012): Invited review: Mastitis in dairy heifers: Nature of the disease, potential impact, prevention, and control. J. Dairy Sci., 95.3.1025-1040. 192. VON ROHR, P.-HOFER, A.-KÜNZI, N. (1996): Economic values for meat quality traits in pigs. 47th Ann. Meet. EAAP, Lillehammer, Session 6. Free communications 193. VÖNEKI É.-PAPP G. (2008): A magyarországi szarvasmarha- és juhágazat középtávú kilátásai. Gazdálkodás, 52.2.137-143. 194. WEIDELE, A. (1996): Die Auswirkungen von Leistungssteigerungen primärer und sekundärer Merkmale beim Rind auf die Wirtschaftlichkeitkoeffizienten und Struktur der Milchviehhaltung in der Bundesrepublik Deutschland - Sektoraler Ansatz. Universität Hohenheim. Stuttgart, Deutschland. Dissertation. 195. WEISE, J.F.-MARLOWE, T.J.-NOTTER, D.R. (1985): Lifetime reproductive efficiency and culling history in crossbred cows. J. Anim. Sci., 61.233.
110
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 196. WILSON, D.J.-GONZÁLEZ, R.N.-HERTL, J.A.-SCHULTE, H.-BENNETT, G.SCHUKKEN, Y.-GRÖHN, Y. (2004): Effect of clinical mastitis on the lactation curve: a mixed model estimation using daily milk weights. J. Dairy Sci., 87.2073-2084. 197. WOLF, J.-WOLFOVÁ, M.-KRUPA, E. (2007): User’s Manual for the program package ECOWEIGHT (C programs for calculating economic weights in livestock), Version 3.0.2. Programs for cattle. Research Institute of Animal Produktion Department of Genetika and Biometrics, Czech Republic 198. WOLFOVÁ, M.-WOLF, J.-ZAHRÁDKOVÁ, R.-PRYBL, J.-DANO, J.-KRUPA, E.-KICA, J. (2005): Breeding objectives for beef cattle used in different production systems 1. Model development. Liv. Prod. Sci., 95.201-215. 199. WOLFOVÁ, M.-WOLF, J.-KVAPILIK, J.-KICA, J.† (2007a): Selection for Profit in Cattle: I. Economic Weights for Purebred Dairy Cattle in the Czech Republic. J. Dairy Sci., 90.2442-2455. 200. WOLFOVÁ, M.-WOLF, J.-KVAPILIK, J.-KICA, J.† (2007b): Selection for Profit in Cattle: II. Economic Weights for Dairyand Beef Sires in Crossbreeding Systems. J. Dairy Sci., 90.2456-2467. 201. WOLFOVÁ, M.-WOLF, J.-PRIBYL, J. (2007c): Impact of milk pricing system on the economic response to selection on milk components. J. Anim. Breed. Genet., 124.192-200. 202. WÜNSCH, U.-BERGFELD, U. (2001): Berechnung wirtschaftlicher Gewichte für ökonomisch
wichtige
Leistungsmerkmale
in
der
Milchrinderzucht.
Züchtungskunde, 73.3-11. 203. ZÖLDÁG L.-GÁBOR GY. (1980): A reprodukciós teljesítmény és az ellés lefolyásának
alakulása
a
szabadtartás
körülményei
között
szarvasmarhaállományban. Magyar Állatorvosok Lapja, 35.738-741. Képek, ábrák, internetes hivatkozások, törvények, rendeletek: 204. ALTIN TRADE KFT. (kép) 205. http://allategeszsegugy.pfizer.hu/szarvasmarha/juh/togygyulladas 206. HOLSTEIN-FRÍZ TENYÉSZTŐK EGYESÜLETE, (kép) 207. SEMEX MAGYARORSZÁG KFT. (ábra) 208. www.aki.gov.hu 111
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM 209. www.hunland.hu (kép) 210. www.ksh.hu 211. www.sugarrivergallery.com (kép) 212. www.wikipedia.org (kép) 213. 853/2004/EK rendelet az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról 214. 1025/1972. (VII. 30.) MT határozat a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének programjáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról
112
MELLÉKLET
13. MELLÉKLET A munka során használt kérdőív Kérdőív (ECOWEIGHT 3.0.2.-hoz) Tejtermelés Szarvasmarha-tartás: húshasznú bikával van-e keresztezés:.................................................................................. tartástechnológia /kötött v. kötetlen/:.................................................................................. ivarérés típusa /korán, közepesen, későn/:........................................................................... továbbtenyésztésre meg nem tartott üszőborjak sorsa: 1: felesleges növendék üszők eladása; 2: fel. növendék üszők hízlalása; 3: fel. tenyészüszők eladása termékenyítés előtt; 4: fel. tenyészüszők eladása vemhesen takarmányozási ktg. számítása: 1: a tak.adag energia és fehérjetartalmán alapul; 2: csak az energiatartalmán tejpiac kvóta-szabályozása: 1: nincs; 2: van, de csak a termelt tejmennyiségre kg; 3: van, de csak a termelt zsír és fehérje mennyiségére kg tejár számítása: 1: nem függ a szom.sejtszámtól, zsírtart-tól, fehérjetart-tól 2: függ a szom.sejtszámtól 3: függ a fehtart-tól, zsírtart-tól 4: függ mindegyiktől, alapár: adott szom.sejtszám mellett, utána korrekció a zsírral+feh-vel 5: függ mindegyiktől, alapár: adott zsír+feh mellett, utána korrekció a tényleges zsír+feh-vel és a szom.sejtszámmal is fajta:..................................................................................................................................... éves átlagos tehénlétszám (és milyen megoszlásban /fiatalabb, idősebb/): ............................................................................................................................................. termékenyítési index: ..........................................................................................................
113
MELLÉKLET laktációkra vonatkozó adatok
össz.
külön-külön
fiatalabbra v. idősebbre jell.
tehénselejtezés kiesés miatt % t.selejtezés egészségügyi ok miatt % t.selejtezés alacsony tejtermelés miatt % t.selejtezezés nehézellés miatt %
ide nem kell!
össz.
fiatalabbra v. idősebbre jell.
össz.
fiatalabbaknál %
hányas nehézséggel születik 1-6
fiatalabbra v. idősebbre jell.
vetélések valószínűsége (termékenyített teheneknél) % halvaszületett borjak aránya (nehézellés miatt) % halvaszületett borjak aránya (könnyűellés alatt)% 48 órán belül elhullott borjak aránya (nehézellés után) % 48 órán belül elhullott borjak aránya ( könnyűellés után) % húshasznú bikával termékenyített tehenek aránya % húshasznú bikával termékenyített üszők arány % idősebbeknél %
könnyen ellett tehenek vemhesülési aránya (i-dik után) % üszők vemhesülési aránya (i-dik után) %
fajtatiszta üszőborjú milyen nehézséggel születik (valószínűség) % fajtatiszta bikaborjú milyen nehézséggel születik (valószínűség) % keresztezett üszőborjú milyen nehézséggel születik (valószínűség) % keresztezett bikaborjú milyen nehézséggel születik (valószínűség) %
elléstől az első termékenyítésig eltelt idő nap:.................................................................... szárazon állás hossza nap:................................................................................................... termékenyítések maximális száma /ha 1.-re nem sikerül/ (tehénnél, üszőnél).................... rátermékenyítések száma (12 órán belül/múlva) termékenyítés/inszeminálás:................... nehézellés miatt van-e term.csökk teheneknél %:............................................................... Tej+tehén alapadatok: átl. éves tejtermelés tehén/év: ................................................................................. tej alapára Ft/kg: ..................................................................................................... vannak-e minőségi kategóriák (extra I.II. stb): ...................................................... ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. tej alapára az egyes minőségi kategóriákban (Input 28-ba):.................................... ................................................................................................................................. tejár felépítése (mikből épül fel, alap, támogatás, kiegészítés, stb.) Ft/kg: ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. tej ár a függ: (-1:független, 0: egyenes arány, >0: kategóriánként változik) zsírtart-tól:.................................................................................................... fehérjetart-tól:...............................................................................................
114
MELLÉKLET tejzsír kategóriák:............................................................................................................... ................................................................................................................................. tejfehérje kategóriák:............................................................................................................... ................................................................................................................................. szomatikus sejtszám alapján a minőségi kategóriák:............................................................................................................... ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. az egyes minőségi osztályokhoz tartozó legmagasabb szom.sejtszám sejt/ml/tej ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. tej zsírtart %:............................................................................................................ tej fehérjetart %:....................................................................................................... egy tehén átlagos kifejlettkori testtömege (ha van húshasznú keresztezés, akkor az ahhoz használt tehén tömege is) kg: ................................................................... vemhesség alatti súlynövekedés kg:........................................................................ első elléstől a selejtezésig eltelt idő (meddig van termelésben) nap:...................... szaporítóanyag ára Ft/adag (ha van húshasznú, az is):............................................ rátermékenyítés költsége Ft/ráterm. (ha van húshasznú bikával, akkor azé is):...... ................................................................................................................................. kényszervágott tehenek árának aránya a selejtezetthez képest %:.......................... állatorvosi ktg (1 tehén 1 laktáció során) Ft/lakt:.................................................... állatorvosi kezelési költség Ft/óra:……………………………………………….. ellési nehézség során 1-6ig, állatorvosi munkaóra (perc,óra):......................................... 1. 2. 3. 4. 5. 6. ................................................................................................................................. dolgozók bére Ft/óra:....................................................................................................................... elletős dolgozó munkaórája nehézellés során 1-6ig (perc/óra):........................................ 1. 2. 3. 4. 5. 6. ................................................................................................................................. 1 kg tejtermelés - növekedés változó költsége Ft/kg:.............................................. Támogatások+telj.vizsgálat: támogatás a tejtermelésre (ha van) Ft/kg:................................................................ támogatás tehénre (pl:selejtezésre), ha van Ft/tehén/év:......................................... támogatás tehén telj.vizsgálatának, Ft/tehén/év:...................................................... támogatás exportált bikaborjak után Ft/egyed:........................................................ támogatás hízottbika-tartásra Ft/egyed:................................................................... telj.vizsgálatban résztvevő tehenek aránya %:........................................................ támogatás tenyészbika nevelésre Ft/állat/nap:.........................................................
115
MELLÉKLET Kategóriák: Kategóriák
1. Itatásos borjú üsző bika
2. Választott borjú
3. Tenyészüsző
4. Tenyészbika
5. Hízó üsző
bika
6. Tehén tinó
bekerülési testtömeg kg napi súlygyarapodás kg/nap záró testtömeg kg (köv.kat.nyitója, ha átmegy) (számítható) átl. eladási testtömeg kg bekerülési életkor nap, hónap életkor a korcsop kat. végén nap, hónap átl. itt tartózkodási idő (számítható) kiesés % eladási ár Ft/kg v. Ft/állat takarmányadag egységára Ft/kg/állat takarmányozási veszteség % alomszalma mennyisége kg/nap/állat trágya mennyisége kg/nap/állat vízfogyasztás l/nap/állat Elhullott állat elszállításának ktg-e Ft/állat vágási kihozatal % állatorvosi költség az csoportban tartózkodás ideje alatt Ft/állat állandó ktg Ft/nap exp-ra értékesített állatok aránya % telj.vizsgáló állomásra eladott állatok aránya % kitűzött végsúly előtt levágott állatok aránya % ezeken belül hány csoportot lehet megkülönböztetni
termékenyítéstől számítva hány nap múlva selejtezik a nem vemhesült üszőket nap:....... nem vemhesült üszők eladási életkora nap+ára Ft/kg v. Ft/db:........................................... vemhes üszők eladási életkora nap+ára Ft/kg v. Ft/db........................................................ szűzüszők eladási életkora nap+ára Ft/kg v. Ft/db……………………………………….. kényszervágott üsző/bika/tinó eladási árának aránya az egészségeshez képest %:............. izmoltság kategóriáinak száma:........................................................................................... faggyúborítottság kategóriáinak a száma:........................................................................... beruházási időszak hossza év:............................................................................................. víz ára Ft/l:........................................................................................................................... alomszalma ára Ft/kg:…………………………………………………………………….. trágya értékesítési ára Ft/kg:...............................................................................................
116
MELLÉKLET
Takarmányozás: Kategóriák
Takarmányféleség
etetett mennyiség kg/nap
egységár Ft/kg
beltart. sza.
beltart. NE
beltart. ny.fehérje
1. kat.
2. kat.
3. kat.
4. kat.
5. kat.
6. kat.
7. kat.
8. kat.
9. kat.
10. kat.
117
