HONTI LAPOK
2008. június
17
Olimpiai tudáspróba rezte meg az elsı helyet, így részt vehetnek a novákyi szlovákiai megmérettetésen, melyre június 13–14-én kerül sor. Az elméleti olimpiai verseny vendégeként üdvözölhettük Ján Grexa profeszszort, a Szlovák Olimpiai Akadémia elnökét. A Peking 2008 témára Gáspár László paralimpiai aranyérmes asztaliteniszezıvel és Bogdan
A Szlovák Olimpai Akadémia legfontosabb feladatai közé tartozik az olimpiai nevelés. Az olimpiai mozgalom és olimpizmus hirdetésének egyik eszközeként kerül sor minden évben az olimpiai mozgalom elméleti versenyére. Idén a középiskolások megmérettetése történt meg három témakörben: a szlovák olimpai mozgalom 15 éve, a pekingi olimpia és az olim-
István paralimpiai bronzérmes gerelyhajítóval beszélgethettek a résztvevık. A délutáni órákban Ján Grexa a szlovák gimnázium diákjaival beszélgetett, ahol munkásságáról, az olimpizmusról és humoristaként átélt pályafutásáról érdeklıdhettek a jelenlévık. Dr. Révész Angelika
piai charta. Az olimpiai klubok szervezésében regionális versengések folytak. Ipolyságon a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub és Ipolyság város közös szervezésében három városi iskola csapata mérte össze tudását. A két magyar gimnázium és a szlovák gimnázium csapatai közül az Ipolysági MTNY Gimnázium (Klacso Róbert, Borka Péter és Várközy Patrik) sze-
Emlékezés a holokauszt áldozataira sokról, melyekre az 1944-es Szálasi-féle hatalomátvétel után került sor. A Tiso-féle Szlovákiában már 1942. március 25-tıl elindították az elsı transzportokat a gázkamrákba. A továbbiakban helyi forrásokból, ipolysági és környékbeli zsidók visszaem-
A holokauszt emléknap alkalmából /Magyarországon április 16., Szlovákiában április 24./ a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre szervezésében április 22-én a múzeum udvarán elhelyezett holokauszt emlékmő elıtt mintegy 30-an hajtottak fejet e szörnyő emberirtás áldozatainak.
Vas Ottó elszavalta Radnóti Miklós Á la recherche... címő költeményét, melyben a zsidóüldözés kegyetlen világát rajzolja meg sajátos eszközökkel. Bendík Béla, a baráti kör elnöke emlékezı beszédében felidézte a több mint 60 évvel ezelıtt történteket. Szólt a magyarországi deportálá-
lékezéseibıl idézett, amelyekbıl a mai olvasó is képet alkothat a kialakított ipolysági gettóról, valamint az áldozatok sorsáról. A beszéd záró gondolata: emlékezzünk, hogy az ilyen embertelenségek sose ismétlıdjenek meg. /korpás/
18
2008. június
HONTI LAPOK
Megkérdeztük Izsmán Jónás lelkipásztort és Oros Zoltán gondnokot
A Móricz Zsigmond utcában (az Orbán-üzlet és a CBA-üzlet mögött) elkezdıdött az Ipolysági Református Egyházközség gyülekezeti központjának építése. Az arra járó ipolyságiak – de a városban mások is – gyakran kérdezik, milyen épület készül ezen a lakótelepen. A tájékoztatás szándékával kértük meg Izsmán Jónást, az egyházközség lelkipásztorát és Oros Zoltán gondnokot, válaszoljanak lapunk kérdéseire. Izsmán Jónás tiszteletes urat arra kérjük, mondja el a legfontosabbakat az ipolysági református gyülekezetrıl. – Az Ipolysági Református Egyházközség létezése Isten csodája. Többször úgy látszódott, hogy a történelem viharában elvész e kicsiny gyülekezet, Isten kegyelmébıl, az ı segítségével azonban mindig sikerült az újrakezdés. Csengı-Tschörner András kutatómunkájának köszönhetıen tudjuk, hogy a református gyülekezet 1590-ben már fennállt, prédikátorát 1675-ben gályarabságra hurcolták és Itáliában halt meg. Az ellenreformáció alatt megszőnt mindkét protestáns gyülekezet. Bizonyíthatóan 1888tól van újra református egyház. 1900-ban elhatározzák a közös templomépítést az evangélikusokkal, ennek eredményeként 1904–06-ban új közös templomot építettek – toronnyal. Az egyházi felsıbbség 1944 decemberében elhelyezi az ipolysági lelkészt, Kossár Andrást, így 1991 tavaszáig nincs helyben lakó református lelkész. 1990-ben Ábrahám Kornél kérésére Kuczy Lajos kezdi összegyőjteni a városban lévı híveket. Az újjáalakult gyülekezet elsı istentiszteletére 1991. február 3-án került sor. Engem a zsinat 2004. november 1-jei hatállyal helyezett Ipolyságra, akkor még mint ötödéves teológust. A gyülekezetben heti rendszerességgel van istentisztelet, bibliaóra, ahol a napi igét felolvasva beszéljük meg a gyülekezeti közösséggel az ige mondanivalóját, aktualitását. Hitoktatás Ipolyságon, Paláston és Ipolyszakálloson van. Havonként egyszer filmvetítésre kerül sor, ahol keresztyén filmrendezık alkotásait nézzük meg, majd megbeszéljük a látottakat. Az evangélikus testvérekkel karöltve évente rendezünk egy evangelizációs alkalmat, ahova vendég igehirdetıket szoktunk hívni, hogy biztassanak, erısítsenek és építsenek bennünket hitünkben. Évenként megszervezzük az immár hagyo-
mányossá vált gyülekezeti napot is, ahol a természet lágy ölén, igeközelben, játékokkal, énekléssel, beszélgetéssel töltjük a napot. Év közben is tartjuk a kapcsolatot a váci és a perıcsényi testvérgyülekezettel. Természetesen ezen általános alkalmakon kívül sok más építı jellegő programot is szervezünk. Ebben a rohanó világban a legnagyobb szükség a lelki megújulás, amely nagyban befolyásolja a következı nemzedék milyenségét. Véleményem szerint ebben döntı szerepet kell vállalnia egyházunknak. Oros Zoltán gondnokhoz ezzel a kérdéssel fordulunk: Miért döntött az egyházközség úgy, hogy gyülekezeti központot épít? Mint ismeretes, eddig és most is az evangélikus templomban tartják istentiszteleteiket. Az utóbbi megoldás nem megfelelı? – A gyülekezetépítés szempontjából az ideiglenes megoldások nem a legmegfelelıbbek, mivel sem lelkészlakásunk, sem gyülekezeti termünk, sem templomunk nincs. Az elızı lelkész, Kuczy Lajos és a presbitérium tervei között is szerepelt egy templomépítés. Ez alatt az idı alatt sikerült telket vásárolnunk, így – véleményem szerint – mivel a környéken nincs református templom, központilag is, de regionális szinten is diaszpóraközpont szerepét fogjuk betölteni. Szükségünk van saját imaházra, ahol ennek a szerepnek eleget tudunk tenni, mert csak így tudunk érdemben foglalkozni minden korosztály lelki épülésével.
Kapcsolatunk az evangélikus testvérekkel példamutató. Közös sorsunk az idık folyamán annyira összekovácsolta a két gyülekezetet, hogy Krisztusban valóban eggyé lettünk. Egy lett a bánatunk, egy lett az örömünk is. Bármi történjék is, mindig számíthatunk egymás segítségére. Fejlıdésünk szempontjából azonban elengedhetetlen, hogy saját gyülekezeti központtal rendelkezzünk. Megkérjük, röviden ismertesse, milyen részekbıl áll majd az épület, s mi lesz az egyes részek küldetése. – Mivel kis gyülekezet vagyunk, így nem egy nagy templomot, hanem egy méretében kisebb imaház építését tartjuk legmegfelelıbbnek, egy lelkészlakással egybekötve. A lelkészlakás bizonyos része bibliaórákra, gyülekezeti alkalmakra, fiatalokkal való munkára lesz kihasználva, míg az imaterem istentiszteletekre, ökumenikus összejövetelekre és egyéb egyházi alkalmakon áll majd rendelkezésünkre. Elképzeléseik szerint mikorra fejezik be az építkezést? – Mivel az építkezés költségei meghaladják lehetıségeinket, rá vagyunk szorulva különbözı alapítványok támogatására és az egyetemes egyház hozzájárulására. A református zsinat az ipolysági építkezést kiemelt építkezésként támogatja – a barsi egyházmegye jóváhagyásával. Véleményem szerint az épület három-négy éven belül elkészül. Köszönöm a válaszokat. Korpás Pál
Gyülekezeti nap Kissék méhészetében
Az Ipolysági Református Egyházközség május 10-én immár 3. alkalommal szervezett gyülekezeti napot Kiss Sándor méhészetében. A szép környezetben rendezett találkozón mintegy 50-en vettek részt – gyermekek, szülık és nagyszülık. A jó hangulatú összejövetel elején Izsmán Jónás lelkipásztor és Oros Zoltán gondnok köszöntötte a megjelenteket, megköszönve a házigazdának, Kiss Sándor méhésznek a lehetıséget. Aztán – egészen a kora esti órákig – következett a gazdag és változatos
program: gyermekjátékok, korosztályfüggetlen foci, közös éneklés és rengeteg csoportos és egyéni beszélgetés. A méhészetrıl Kiss Sándor, az autóversenyzésrıl Baráti Tamás szólt az érdeklıdıknek. Közben az alkalmi szakácsok fızték a hagyományos bográcsgulyást, s a kemencében és a sütıkben elkészült a pizza és a jóíző ropogós pogácsa, a különbözı kalácsok. A közösségerısítı napnak az idıjárás is kedvezett – csak olykor-olykor zavarta meg felhısödés a káprázatos verıfényt. /korpás/
HONTI LAPOK
2008. június
Püspöki helynökké nevezték ki Mahulányi Józsefet
Rudolf Baláž besztercebányai megyéspüspök 2008. április 1-jei hatállyal püspöki helynökké nevezte ki Mahulányi József ipolysági esperesplébánost az egyházkerület magyar híveinek lelki gondozására. A magyar helynök kinevezését a szlovákiai katolikus egyházmegyék februári reformja tette indokolttá. Köztudott, hogy a reform következtében a délnyugatszlovákiai magyarlakta területet négy püspökség között osztották fel. Ennek következtében kerültek magyar többségő plébániák az addig csak szlovák területeket magában foglaló besztercebányai püspökséghez. A kinevezési dekrétumban az Egyházi Törvénykönyv két kánonja szerepel: a 476-os és a 479-es kánon 2. paragrafusa alapján nevezte ki püspöki helynökké Mahulányi Józsefet a Besztercebányai Egyházmegye magyar hívei számára, megbízva a magyar nemzetiségő papok és hívek pasztorizációjával. Rudolf Baláž megyéspüspök ezzel teljesítette a magyar katolikusoknak tett korábbi ígéretét. Az egyházmegyében az új elrendezés keretében az ipolysági és a
nagykürtösi esperesség 22 magyar többségő plébániája tartozik Mahulányi József püspöki helynök hatáskörébe, aki a Remény katolikus hetilap április 20-i számában így vélekedik kinevezésével kapcsolatban: „Felelısség, bizalom és öröm. Az elsı érzés a felelısség súlyának érzése volt, aztán a megyés fıpásztor személyem iránt tanúsított bizalmának tudatosítása, végül pedig az öröm, hogy a Besztercebányai Egyházmegyében élı magyar híveket szolgálhatom, ahogy ez a kinevezési dekrétumban olvasható, és ezáltal a püspököm munkáját is segíthetem. A hagyományos lelkipásztorkodás
mellett – ezt sem szabad elhanyagolni, mert itt egy hagyományokban gazdag Ipoly menti vidékrıl van szó – nagyon fontosnak tartom például a felnıttkatekézisek szorgalmazását, a családok újraevangelizálását, az idıs betegek, rászorultak falkarolását és fıleg a hitbeli tudás elmélyítését. Mindezt az egyház szellemében és magyarul. Megbízatásom három évre szól – a törvénykönyv ugyanis azt is megszabja, hogy a püspöki helynök meghatározott idıre nevezhetı ki. A kánonjog elég nagy jogköröket biztosít a püspöki helynöknek. Mindez érvényes rám is, ami a magyar hívek lelkipásztori ellátásának a koordinálását illeti minden téren. Fontos még hozzátenni, hogy mindig a megyéspüspök akarata és szándéka szerint, tehát a vele való megbeszélés alapján.” Olvasóink nevében is szívbıl gratulálunk kinevezéséhez, kívánva, hogy Isten segítségével és a hívek támogatásával terveit megvalósíthassa, és minél többet tehessen az Ipoly menti katolikus magyar közösség lelki elırehaladásáért és egységéért. Kajtor Pál
Testvérgyülekezeti találkozó
Immár hagyományossá vált, hogy a tavasz eljövetelével, amint újul a természet, testvérgyülekezeti kapcsolatunkat is megújítjuk a perıcsényi gyülekezettel. Míg ipolysági lelkészünk a vámosmikolai gyülekezetben szolgált, gyülekezetünk tagjait nagy szeretettel várták a perıcsényi testvérek. A vámosmikolai istentisztelet után lelkészünk is megérkezett Ordasi János perıcsényi lelkésszel. A késıbbiekben a vámosmikolai testvérek közül többen is csatlakoztak hozzánk. A közös istentiszteletre 11 órakor került sor. Ordasi János köszöntötte az ipolysági gyülekezet jelen lévı tagjait, majd Viczencz Józsefné szavalta el az erre az alkalomra írt versét. Az igét Izsmán Jónás ipolysági lelkipásztor hirdette a Zsoltárok könyvének 63-ik része alapján. Igehirdetésében buzdította a jelenlévıket, hogy sohasem a körülményekre, hanem Istenre kell tekinteni. A körülményekre nézve az ember el-
csüggedhet, depresszióba eshet, de Istenre figyelve megláthatjuk szabadítását. Ehhez azonban kell, hogy az ember vágyakozzon Isten közelségére. Példát ad erre Dávid, aki mint kiszikkadt kopár víztelen föld a vízre, úgy vágyakozott Isten jelenlétére. Úgy is itta magába Isten beszédét, mint kiszáradt föld az esıcseppeket. Ha így ragaszkodunk Isten igéjének megtartásához, kiárasztja ránk áldásait, és meglátjuk ıt munkálkodni. Az igehirdetés után Ordasi Jánosné köszöntötte a gyülekezetet, és szívhez szóló beszédével biztatta a jelenlévıket az ipolysági gyülekezeti központ építésére. İt követte a helyi gondnok, Czimbó Géza igei biztatása: „Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez.” (Ézsaiás 25,1) Beszéde után átnyújtotta a perıcsényi gyülekezet adományát, melyet a gyülekezeti központ építésére győjtöttek. (A vámosmikolai testvérek is támogattak bennünket. Adományukat
19
még Vámosmikolán átadták.) Az ipolysági gyülekezet nevében Oros Zoltán gondnok köszöntötte a jelenlévıket, és átadta gyülekezetünk szerény ajándékát a tiszteletes asszonynak. Izsmán Jónás megköszönte a testvérgyülekezet szíves adakozását, igaz testvéri szeretetét, majd gyülekezetünk énekcsoportja két Istent dicsıítı énekkel szolgált. Az istentisztelet után szeretetvendégségre hívtak bennünket a testvérek, ahol a finom ételeket ízlelgetve alkalom adódott a kötetlen beszélgetésre is. Ebéd után megtekinthettük a nemrégiben megnyílt tájházat, majd a mővelıdési központban szervezett kiállítást, ami a helyi nyugdíjasklub tagjainak ügyességét dicsérte. A nap végén lelkiekben, testiekben és élményekben gyarapodva, a mielıbbi viszontlátás reményében búcsúzott a két gyülekezet egymástól. -i-
20
Horgászparádé Ipolyvisken
Már három horgászversenyre került sor idén az ipolyviski horgásztónál. Az ifjú horgászok versenyére május 3-án, a felnıtt horgászok versenyére május 4-én, míg a vezetıségi és támogatói versenyre május 10-én került sor. Elfogadható májusi idı lévén, a rendezvények nemcsak horgászokat, de látogatókat is jócskán vonzottak. Az ifjú horgászoknál az elsı három helyen a következıképpen alakult a sorrend: 1. Štefankovič Michal (19,60 kg kifogott hallal), 2. Mónová Zlatica (14,74 kg), 3. Škerlec Jozef (12,56). A legnagyobb halat Bálint Patrik fogta ki, a ponty hoszsza 67 cm, a súlya pedig 5,86 kg volt. A felnıtt horgászoknál az elsı három helyen a következı volt a sorrend: 1. Šebek
2008. június
Stanislav (22,04 kg), 2. Srna Zoltán (18,28 kg), 3. Taňaši Luboš (16,90 kg). Itt a legnagyobb halat, szintén pontyot, Lauko Peter fogta: a hal hossza 70 cm, súlya 6,64 kg volt. Ezt a halat, igazi sporthorgászhoz méltóan, visszaengedte a tóba. Végül következzen a vezetıségi és támogatói verseny elsı helyezettjeinek listája: 1. Tóth Róbert (17,76 kg), 2. Hriadel Kornél (16,92 kg), 3. Sliacky Vladimír (13,06 kg). A legnagyobb halat, ismét pontyot, Trungel úr fogta Verebélyrıl, hossza 65 cm, súlya 5,22 kg volt. A sok szép és értékes díjat a horgászszövetség elnöke, Sasváry doktor adta át. A szép serlegeket Ipolyság város polgármesterének ezúton is köszönik a szervezık. A hangulat az idén is kitőnı
Júniusi receptajánló
Mivel újra itt a nyár, megpróbálok ismét olyan recepteket közölni, ahol a zöldségeké a fıszerep. Ilyen meleg idıben bizony gyakran jólesik néhány gyorsan elkészíthetı könnyő, kevésbé kalóriadús étel. Biztosan sokan vannak, akik nem osztják ezt a véleményemet, de remélem, lesz majd, aki kipróbálja a következı recepteket. A magyar konyha kedveli a fızelékféléket, de én úgy érzem, vidékünkön kevésbé elterjedt néhány fajta, például a sárgarépafızelék, és ezt a hiányt szeretném most pótolni – ha sikerül. A másik pedig a zöldségfasírozott, amit szerintem szintén kevesen készítenek. Sárgarépafızelék – a hozzávalók 4 személyre szólnak. Tehát kell 1 kg sárgarépa, 5 dkg tehénvaj, egy kis fej vöröshagyma, 3 dl tejszín, egy kanál simaliszt a sőrítéshez, só, kevés ételízesítı, fehérbors, csipetnyi ırölt szerecsendió. A sárgarépát megtisztítom, felkockázom. A tehénvajat felforrósítom, belereszelem a vöröshagymát, aranysárgára pirítom, rádobom a sárgarépát, adok hozzá egy kevés ételízesítıt, és saját levében puhára párolom.
HONTI LAPOK
A deméndi CSILLAG mozi mősora 2008. június
Jún. 6., 19.00 óra – ALVIN ÉS A MÓKUSOK, belépti díj: 60 korona Jún. 13., 19.00 – BALLS OF FURY, 60 korona
Jún. 20., 19.00 – STRETDANCE – STEP UP 2, 60 korona
Jún. 27., 19.00 – HORTON, 60 korona Mősorváltozás joga fenntartva. Bıvebb információk: www.demandice.sk volt, köszönhetıen az idıjárásnak is. Azok, akik eljöttek, biztosan nem bánták meg. Ugyanúgy mint tavaly, most is kihasználom az alkalmat, és ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik segítettek a gulyásfızésben, halpucolásban, felszolgálásban, mosogatásban, favágásban, sátorállításban, italtöltögetésben és mindenben, amit meg kellett csinálni. Természetesen a vezetıség is köszöni a segítséget a támo-
Ha a levét elfıné, pótolom a lentebb leírt zöldségfasírt kimaradt levével. Mikor a sárgarépa megpuhult, a tejszínt csomómentesre keverem a liszttel, behabarom a répát, ízlés szerint sózom, borsozom, csipetnyi ırölt szerecsendióval főszerezem, készre forralom és máris tálalom. Kitőnı körítés hozzá a zöldségfasírt. Persze, ha valaki úgy kedveli, akkor tálalhatja tükörtojással, egy-két szelet sült sonkával, esetleg sült szafaládéval. A sárgarépa helyett készíthetjük zöldborsóból is, vagy használhatunk fele-fele arányban répát és borsót, de ennek már finomfızelék a neve. Az eljárás minden esetben ugyanaz. A zöldségfasírozotthoz kell egy kilónyi vegyes zöldség – sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, kelkáposzta –, két szem krumpli, ezenkívül 2 tojás, liszt, zsemlemorzsa, petrezselyemzöld, ételízesítı, só, feketebors, kevés ırölt köménymag, oregánó és olaj a sütéshez. A zöldséget megpucolom, felszeletelem, kevés sóval és annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje, puhára fızöm. Mikor megfıtt, szitakanálban alaposan lecsurgatom /ne maradjon fe-
gatóknak, horgászoknak és nem horgászoknak, mindazoknak, akik segítettek, hogy ezek a versenyek egyáltalán megvalósulhassanak. Köszönjük. Még csak annyit: mivel az idén is sor kerül az amerikai törpeharcsafogó versenyre, méghozzá július 5-én /szombaton/, a vezetıség nagy szeretettel várja az érdeklıdıket, horgászokat és nézıket egyaránt. Rakyta Róbert
leslegesen sok lé rajta, mert akkor nagyon lucskos lesz a fasírt/, majd hagyom kihőlni. Ha már kihőlt, megfelelı keverıedénybe teszem, villával összetöröm. A tojásokat felütöm, a petrezselyemzöldjét apróra vágom, majd hozzáadom a zöldséghez. Ízlés szerint megszórom ételízesítıvel és sóval, késhegyni feketeborssal, ırölt köménymaggal és oregánóval főszerezem. Adok még hozzá fele-fele arányban annyi lisztet és zsemlemorzsát, amennyi ahhoz kell, hogy a massza könnyen formázható legyen, vagyis ne maradjon túl híg. Az egészet alaposan összekeverem, ha kell, utánaízesítem, és gombócokat vagy pedig rudacskákat formázok belıle. Zsemlemorzsában meghempergetem, forró olajban kisütöm, máris tálalom. Igazából csak melegen jó, viszont hála a mai modern technikának, mikrohullámú sütıben kitőnıen felmelegíthetı. Egyébként ha netán húslevest készítünk ebédre, és sok zöldségünk kimaradt, vacsorára ugyanígy elkészíthetjük fasírozottnak – vagy krokettnak. Mindegy, hogyan nevezzük, a lényegen nem változtat: fı szempont a fogyaszthatóság. Jó étvágyat kívánok! Rakyta Róbert
HONTI LAPOK
2008. június
Hont megyérıl gyógyszert nevezett el
21
TÖRTÉNELEM
140 éve született dr. Sztankay Aba
Ha a Legyen Ön is milliomos c. vetélkedıben elhangzana a kérdés: melyik megyérıl neveztek el gyógyszert, a megyénkbeli játékos büszkén vághatná rá: Hont megyérıl! 1899-ben egy báti (Bátovce) gyógyszerész az általa kifejlesztett „keratinált csersavas fehérje” alapanyagú bélfertıtlenítıt „Honthin”nak nevezte el. Sztankay Aba 1868-ben született az aranybányája újra megnyitása miatt végveszélybe került Verespatakon (ma: Rosia Montana, Románia). Gyógyszerész atyja családostul hamarosan Selmecbányára költözött. Így a kis Aba elıbb az ottani líceum, majd a Bányászati és Erdészeti Akadémia padjait koptatta. Végülis atyja példája bizonyult erısebbnek, és Aba 1889-ben Budapesten gyógyszerészi oklevelet szerzett. Szíve azonban visszahúzta ıt az akadémiára, ahol két éven át a híres vegyész, Schenek István profosszor tanársegédje volt. 1895-ig atyja selmecbányai pati-káját vezette, majd nısülése után átvette apósa, Zsilkay Lajos báti gyógyszertárát. Az 1820 körül alapított báti gyógy-
szertárt nemcsak felújította, hanem „vegykísérleti állomással és vegyészeti irodával” is bıvítette, sıt 1899-ben meteorológiai állomást is létesített Báton. E gyógyszertár laboratóriumában kísérletezte ki a már említett Honthin nevő gyógyszert, amelyet a szakmának a pesti Gyógyászat c. lap hasábjain mutatott be. A Honthin meghozta Sztankaynak a hírnevet: rövidesen német, francia és angol nyelvő dolgozatok is méltatták a megye nevét viselı gyógyszert. A Magyar Gyógyszerkönyv 1909ben megjelent III. kiadásában a Honthin volt az egyetlen olyan gyógyszer, melynek feltalálója még élı magyar gyógyszerész. A szakmai, szakirodalmi tevékenység mellett – elsı tudományos dolgozata már 13 éves korában megjelent – tevékenyen vett részt megyéje közéletében is. Elsı igazgatója lett a báti hitelszövetkezetnek, jegyzıje a báti kaszinónak, s tagja volt a vármegye törvényhatóságának is. Szívén viselte Hont megye fejlıdését: agyag- s bıripari szakiskola felállítását javasolta, Selmecbányán gyufagyár létesítését kezde-
Temetıink védelmében
Manapság, amikor az élet felértékelıdni látszik, az emberek többsége mintha megfeledkezne a szomorú tényrıl, hogy senki sem élhet örökké. Ady Endre írta: „Mi lett belılem? Temetıi fejfa, Mely a világnak egy nevet mutat...” És ezt is csak akkor, ha megmarad az a bizonyos fejfa. Errıl, tágabb értelemben temetıink állapotáról, írt levelében Balla Péter pereszlényi polgártársunk. „Sajnos, falunk szülötte, dr. Manga János sem foglalkozott ilyen szempontból szülıfaluja régmúltjával” – írta levelében. Arra kérte a Honti Lapokat, hogy ezzel a problémával is foglalkozzon bıvebben. Mi a temetı? Erre egyszerőnek tőnik a válasz: az a hely, ahová a túlelık halottaikat elhelyezik, általában az adott kornak és kultúrkörnek megfelelı külsıségek közepette. A temetı a régész számára felbecsülhetetlen kincseket és dokumentumokat rejtı lelıhely, amely feltárásra vár. Sok esetben az egyetlen,
ami útbaigazítást nyújt a régmúlt idık életérıl, szokásairól. Néprajztudósok is tanulmányozzák a még fennmaradt sírjeleket, ezekbıl következtetnek a hagyományokra, népmővészetre. A temetıkhöz ma is érzelmek és indulatok kapcsolódnak. A különbözı érzelmi hozzáállás magyarázata, hogy az ezzel kapcsolatos témát igyekeztek a közelmúltban a szınyeg alá söpörni. A rendszerváltás után is sokáig tartott, amíg Ipolyság önkormányzata 1994. április 14-én elsı alkalommal tőzte napirendre a temetıi rendtartás szabályainak összefoglalását egy kötelezö érvényő rendeletben. A 3/1994 számú rendelet magában foglalja a sírok, sír- és urnahelyek használati jogával összefüggı kérdéseket. A rendelet szorosan összefügg a 4. sz. rendelkezéssel, mely tartalmazza a Chryzantéma temetkezési vállalat részérıl biztosítandó temetıi rendtartást. Sírhelyeket a temetkezési vállalat szerzıdéssel biztosít 10 éves idıtartamra, kriptákat 20 évre. Ahol még
ményezte. Javaslatait az Ipolyságon megjelenı Honti Lapok hasábjain tette közzé. E lapokban hívta fel a figyelmet 1906-ban egy akkoriban felerısıdı veszélyre, az ún. kámformizmusra. Gyógyszerészként figyelt fel arra, hogy az egyszerő falusi nép belsı bajai „gyógyítására” kámfort fogyaszt – pálinkában feloldva vagy mogyoró nagyságú darabokban. Nem tudjuk, mi késztette Sztankayt arra, hogy 1913-ban elköltözzön Hont megyébıl. Debrecenben telepedett le gyógyszerészként, s ott további szép szakmai sikert ért el. 1928-ban a gyógyszerészeti mőtan kémiája c. tárgykörbıl magántanárrá habilitálták. Sajnos, öreg napjainak örömébe üröm is csöppent: lányának halála, majd jómaga meghurcoltatása egy-egy sajtóperben, aláásta egészségét. 1936. január 25-én hunyt el Debrecenben. Nevét számon tartja mind a magyar, mind az erdélyi gyógyszerészet-történet. Sajnos, a 2001-ben kiadott „Osobnosti slovenského lekárnictva” életrajzi lexikon még csak a nevét sem említi. Dr. Kiss László
nincs kiépített urnatemetı, az urnákat a családi sírhelybe lehet helyezni. Adottak a sírok betonszegélyének méretei: egyes sír esetében 110x220 cm, ikersírnál 180x220 cm. Sajnos, ezeket a méreteket sokan nem tartják be, megnehezítve ezzel a sírok közötti közlekedést. Az üzemeltetınek e problémára jobban kellene figyelni. A kripták építmények, ezért a sírhely megvételekor ezeket külön fel kell értékelni. A temetkezési vállalatnak kötelessége az egész terület /füves terület, díszbokrok, fák/ gondozása is. A növényi hulladékok elszállításáról is odafigyelıbben kellene gondoskodnia. Ezt a rendtartást pontosította a testület a 7/1998 számú rendeletével, majd 2000. június 28-án jóváhagyta azon sírok jegyzékét, mely sírhelyeket történelmi jelentıségük miatt nem lehet eladni vagy megváltoztatni. Sajnos, helytörténetünk kutatásakor sok nehézségbe ütközünk. Fıleg a világháború okozott megyei levéltárunkban pótolhatatlan károkat: sok fontos (Befejezés a 23. oldalon)
22
Tüskék
2008. június
Mert nekünk semmi se jó Divattá vált a siránkozás. Ha két ismerıs összefut az utcán, harmadik mondatuk már úgy kezdıdik, hogy „jaj, ez meg az”. Hiába, no, jól esik a májunknak, szeretjük sajnáltatni magunkat. Pedig nem kéne! Ilyen jó dolgunk még édesanyánk ölében sem volt tán, mint manapság vagyon, a szabad (piaci) demokratikus(s) társadalmi rendszer törıdése következtében. Tessék csak nyitott szemmel körülnézni: mi vagyunk a fél világ által irigyelt gazdasági csoda, maholnap már dolgozni sem kell, csak éjjel-nappal dáridózni, meg lesni a pénzes postást. Az üzletek tömve áruval, azt se tudja a mezei polgár, chilei szılıt egyene vagy spanyol paradicsomot, esetleg valami dél-ázsiai kimondhatatlan nevő zöldségre költse a szociális segélyt. Itt minden van, kérem, mi szem-szájnak ingere, egzotikus tájak és tengerek különlegességei között válogathat a pórnép, csak éppen két szál petrezselymet nem kap hetekig a levesébe. Merthogy hetedhét országból kell importálni ezt a különleges gondoskodást igénylı zöldségfélét. Hát meg is látszik az árán, mikor éppen kapható! Akár az almáén, melyet maholnap az arany napi árfolyama szintjén taksálnak. Ne tessék tehát elégedetlenkedni, tessék a leveskébe kurkumát vagy maniókát tenni, legyünk nyitottak a világra és az új ízekre! Hja, kérem, a szociban még mőködhetett három-négy „zelovoc” a városban, ma már csak az üzletlánc van, ha tetszik jó, ha nem, alá’ szolgája, fel is út, le is út. Mindenkinek sok baja van, mint a rossz malomnak. A rinyálás helyett azonban köszönetet kéne inkább
mondani kormányunk és pártjaink atyai gondoskodásáért. Bölcs törvényekkel, elıírásokkal terelgetik a polgárt a globalizált élet rögös útjain, nehogy má’ irányt változtatva a saját józan esze után kóvályogjon ebben a fene nagy jólétben. Szıttek olyan remek szociális hálót, hogy csak na! Elég egy pillantást vetni az áruház elıtti parkoló mozgássérülteknek fenntartott sávjára. Hogy micsoda kocsikra telik a rokkantnyugdíjból! A behemót szuperjárgányban várakozó ifjú pilóta nyakán kétujjnyi széles aranylánc fityeg. Szegényke, biztosan kárpótlásként vette magának a fájdalmas kezelések miatt, amiktıl elment a haja. Nyaralás közben a Bahamákon hiányozhatott is néki a dús bozont, mert jó sötétre égette ıt a nap. Meglehet, jövınk eme pompás zálogának kutya baja, ami a lábát illeti, inkább a szemével lehet gond, esetleg szellemi kapacitása mutatóit kellene hibakeresés okán megvizsgálni. Vagy nem látta jól a szentem, hogy jelet mázolt a fehér festékkel pacsmagoló bácsi a fekete aszfaltra, vagy halványlila gıze sincs, mit jelent a felfestett fura, kerekes figura. Esetleg látta az ikont, jelentésével tisztában van, csak éppen magasról tesz a rajzra is meg az egész senkiházi bagázsra is. Nos, ez esetben súlyosabb fogyatékkal küszködik a drága, mint kinek keze-lába nincsen, ráadásul a földkerekség összes specialistája együttvéve sem tud segíteni rajta. Csillogó-villogó verdát akárhányat dughat a feneke alá, de együttérzést, emberiességet csak a jóisten adhatna neki. Arról meg köztudott, hogy másféle mértékegységet alkalmaz, mint néme-
HONTI LAPOK
Pillanatképek – szavakban
Május – a szerelem hónapja – mennyire harmonizált a neki tulajdonított „küldetéssel”? Hasonlított a hőséges szerelemhez, vagy csapodár pózokban tombolta ki magát? Az egész hónap mérlegét talán ezekkel a szavakkal lehetne minısíteni: lényegében kiegyensúlyozott volt és az átlagosnál jóval tüzesebb. A hónap elején még eléggé hővösek voltak az éjszakák és a hajnalok – a mélyebb völgykatlanokban itt-ott ezüst dércsillogást is cirógatott a felkelı nap. A második harmadban a melegedést egy napra megszakította Pongrác (+3 °C), de aztán fokozatosan melegedtek mind az éjszakák, mind a nappalok. 15e körül helyi zivatarok változtattak az egyhangúságon. 18-án /vasárnap/ +17 °C volt a reggeli hımérséklet. 19-én kiadós zivatar Ságon, majd 21-én hajnalban bıséges zivatar áztatta az egész környéket. Ez jó mentıöv volt a szárazsággal küszködı növényeknek. Az utolsó héten fokozódott a meleg, általában 25-30 °C közötti volt a hımérséklet. Az erıs napsütés és a közepes sebességő légmozgás jócskán felszip-
pantotta a talajnedvességet. Ennek ellenére jól fejlıdtek a gabonafélék és a többi növények is. Egyelıre kedvezıek a jó termés kilátásai. Érdekességként említjük, hogy május 15-én a környékünkön dús fürtökben lógott az akácvirág, 20-a táján már érett eprek pirosították az ágyásokat, s május vége felé tyúktojásnyi volt az új burgonya, szedhetıvé vált a korai borsó. Szeretett minket május – a szerelem hónapja. * Tartós és kiadós esıben sétálva tapasztaltam: városunk útjain a víznyelık többsége magasabb szinten van, mint a környezı útburkolat. A víz körüljárja ıket, majd továbbfolyik új víznyelı reményében. S ha nem talál megfelelı utat a csatornába, egyesülve más hasonló kis virgonckákkal terebélyes folyássá dagad, s a város fıterére robog. Ebbıl következik: vannak l´art pour l´art víznyelık, vagyis kíméljük a csatornahálózatot, s így igényt tarthatunk a csatornadíj mérséklésére, esetleg megtagadására. * A megyei útkezelıség
lyek szeretnék. A lépni-lusta úrvezetık másik válfaja a firmányosan parkírozó. Legszívesebben autóstul rontanának az üzletbe, ha kocsijuk elférne a polcok között, ezért közvetlenül a bejárathoz parkolnak, elıírásszerően kihagyva az akadálymentesített felhajtót. Szépen, szorosan egymás mellett, líniában a tiltó jelzés peremén. Babakocsinak esélye nincs az átjutásra, hacsak az anyuka a nyakába nem kapja az egész ibercugert gyerekestül. Hála a jóságos közlekedésbiztonsági hatóságnak, hogy elnézı, és nem bünteti meg ıt a kényelmesen parkolók molesztálása és
közbotrány okozása miatt, mert a dühös némberje képtelen kultivált módon véleményt nyilvánítani az igen tisztelt uraságokról meg a rendészek felelısségteljes munkájáról. Különben is, hová törekszik, mi a fészkes nyavalyát akar abban a boltban, ráadásul kölykestül?! Ahelyett, hogy társadalombiztosítónk nagylelkő adományát, az anyasági segélyt elherdálja, inkább odahaza tanítgathatná a csemetéit rutinosan és magas szinten siránkozni. A gazdasági fejlıdés ütemét és irányát figyelembe véve egyértelmő, hogy szükségük lesz rá. B. Szabó Márta
HONTI LAPOK
/talán/ ipolysági kirendeltsége végre június 2-án rászánta magát – traktorokat kivezényelve – az útparti embermagasságú fő és gyom kaszálására az Ipolyság–Százd közúti szakaszon. Tavaly is késve kezdték a kaszálást. Netán azt hiszik, hogy ez a vidék szibériai éghajlatú, vagyis a fő csak úgy május elején kezd ébredezni. Ha más okai vannak a késésnek, akkor az elıbbi állításomat semmisnek nyilvánítom. * A június 1-jei romániai önkormányzati választásokkal kapcsolatban egyes megfigyelık helytelenítették, hogy Marosvásárhely körzetében – a külvárosokból – a romákat külön autóbuszokkal szállították a szavazóhelyiségekbe. Állítólag felértékelıdött állampolgári súlyuk az ügyeletes polgármester szemében, aki repetázni akar ebben a tisztségben. A többi polgártársnak
2008. június
nem adatott meg az ilyen luxus. Egyébként ez a politikai divat – esetleg más csalétkekkel – más országokban, történetesen Szlovákiában is dívik. * Figyelem – a negyedik emeleti ablakból – a fáinkon repdesı gerlecsalád életét. A két szülınek egy fiókája van /általában egy keltéskor kettıt szoktak nemzeni/, amelyet az „ısök” kellı módszerrel készítenek fel az önálló életre. Elrepülnek mellıle, hogy szárnypróbálgatásra kényszerítsék. Ha látják, hogy jócskán kétségbeesett, odaröpülnek hozzá, körüldudorásszák /talán biztatják, vagy netán dorgálják?/. Ami kétségtelen: kitartóan és ösztönös céltudatossággal /elnézést a látszólagos paradoxonért/ foglalkoztatják, „nevelik”. İszintén megvallom, nem akarom ıket példaképül állítani. /ás/
Temetıink védelmében (Befejezés a 21. oldalról)
irat megsemmisült. Levélírónk is említ három nevet, akikrıl illene többet tudnunk. Letavay Ignác az 1848-as szabadságharcban mint huszár ırmester harcolt, nyugalmazott táblabíróként halt meg. Hozzátartozói bizonyára már nem élnek, ezért jó lenne, ha valamely csoport, társulás vállalná a sírhely gondozását. Két plébános (Szabó Károly, meghalt 1888ban, ill. Udvardy Ferenc, meg-halt 1959-ben) is Pereszlényben van eltemetve. Isten szolgái – általában – a szülıháztól távol teljesítettek szolgálatot, így utolsó állomáshelyükön lettek eltemetve. Sírjaikkal majdnem minden plébánia székhelyén találkozunk. İket tekinthetjük az egyházközség vezetıinek, így sírjukról az egyházközség tagjai gondoskodhatnának. Itt említem meg, hogy az ipolysági temetıben is
többen nyugszanak közülük: Stéger Imre /1867–1893/, Schreiber Aladár /1902– 1926/, Kovács Mihály gyerki esperesplébános /Ipolyságon született 1905-ben, bizonyára saját kérésére lett Ipolyságon eltemetve/, sıt az egyik sírkövön ilyen felirat is olvasható: „bozóki esperes, aki nagyon szerette a magyar hazát”. De ellenkezı példát is találunk: Berkesi Miklós esperesplébánost /1909–1977/ saját kérésére Tesmagon temették el. A temetıkertben egymás mellett nyugszanak a régi jó barátok és ellenségek. Irántuk táplált szeretetünket nem egyedül a pompával kellene kifejeznünk. hanem a szépen gondozott sírhellyel, virágokkal. Így válhat az ipolysági, a pereszlényi és a tesmagi temetı is nemcsak kegyhelyként ismertté, hanem mint összekötı híd az élık és a holtak között. Danis Ferenc
Normális?
Anyagias világban élünk. Bárki is mondja, hogy a pénz nem boldogít, de anélkül mégsem megyünk semmire. Ritka kivétel az, amikor gyógyszertárba megyek. A minap is kisunokám gyógyszereit voltam kiváltani, és komolyan elcsodálkoztam azon, hogy némelyik beteg mennyi pénzt kényszerül áldozni az egészség oltárán. Hét-nyolc ember állt elıttem a sorban, többnyire nyugdíjasok. Öten közel ezer koronát fizettek a gyógyszereikért. Egyetlen alkalommal. De hogy havonta hányszor kell az adagjukat pótolniuk, az senkit sem érdekel. Tudom, hogy az egészség a legnagyobb kincs az ember számára, de mi haszna belıle, ha szedi a drága gyógyszert, s amellett meg simán éhenhal. Mert élelmiszerre már nem nagyon telik a nyugdíjból. Az orvos esetleg értetlenül áll a dolgok elıtt, mert nem tudja elképzelni, hogy egy szolvens beteg csak úgy fogja magát és meghal. Talán még meg is gyanúsítja, hogy szimuláns. A minap volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy mentem az utcán, és szembe jött velem egy teremtmény, amely deréktól felfelé ember, deréktól lefelé pedig konténer volt. Épp a szemetet vittem ki, amikor a teremtmény üldözıbe vett. Mit mondjak, izzadtan ébredtem. Másnap vonultam ki az erkélyre megszokott kávémmal meg a cigimmel, és mit látok? Három túrórudi derékig áll a konténerekben, és megszállott szorgalommal keres-kutat bennük. Abban a pillanatban kivert a veríték, nehogy észrevegyenek. Mit lehet tudni? Lehet, hogy az éjszakai álmomban éppen ık vettek üldözıbe, és még nem tettek le szándékukról, hogy elkapjanak. Mint sok más embertársam, én is autóvezetı vagyok, s mint minden autóvezetıt, engem is köteleznek a köz-
23
lekedési szabályok. A baj csupán az, hogy csak éppen mi, autóvezetık tesszük ezt. Jobban mondva: mi tartjuk azokat kötelezı érvényőnek. A közúti közlekedési szabályok világosan kimondják, hogy mindenki a közlekedés részese, aki az úttestet használja. Kezdve a kerékpárosoktól, befejezıleg a gyalogosokkal. A kerékpárosok számára már egyértelmő elıírások szabályozzák a közlekedésben való részvételt, de a gyalogosok számára is vannak kötelezı érvényő szabályok. Csakhát, ugye, a gyalogos mindig is kivételezettnek tekintette magát, és ezt, sajnos, ma is sokan teszik. Nem a felnıttekre gondolok, bár azok közt is akadnak kivételek, hanem a fiatalokra – tanulókra, diákokra. Próbáljon csak egy autóvezetı a tanulás befejeztekor elhaladni autójával akár egy alap-, akár egy középiskola elıtt, hát én mondom, megrázó élményben lesz része. Ha ezt lehet egyáltalán élménynek nevezni. Kár volt az úttestet zebrával bepiszkítani, hisz a tanulók nagy része az úttest minden centiméternyi területét átkelınek tekinti. Sokszor nem is keresztben, hanem hosszában is. Gondtalanul vonulnak hárman-négyen egymás mellett, és a dudálásra még ık mutatják fel a középsı ujjukat, „hısködve” a többiek elıtt. Holnap meg aztán az ilyen iratkozik autóvezetıi kurzusra! Ilyen, aki még a közlekedés legelemibb szabályait sem ismeri! Már tisztelet a kevés kivételnek. Ellentéteken alapul a világ. Van jó, és van rossz, van szép, és van csúnya, van fény, és van sötét, de maradjunk meg csupán a fogalmaknál, és ne próbáljuk vonatkoztatni azokat az emberre. Tekintsük úgy, hogy az ember esendı csupán, de semmi esetre sem embertelen. Vagy mégis? Belányi Gyula
24
Ki kivel júniusban
28. f. 29. f. 30. f.
IV. liga – délkelet Ipolyság – Sládkovičovo Palárikovo – Deménd Močenok – Ipolyság Deménd – Kolárovo Ipolyság – Hurbanovo Tešedíkovo – Deménd
IV. liga – ificsapat 28. f. Ipolyság – O. Pôtoň 29. f. Baloň – Ipolyság 30. f. Ipolyság – Sokolce
Kerületi – diákcsapat Ipolyság – Sokolce /V. 31./ Komárno B – Ipolyság /VI.7./ Ipolyság – T. Lužany /VI. 14./
IV. liga Területi bajnokság és II. osztály 28. ford.: jún. 1., 17.00 28. ford.: jún. 1., 17.00 29. ford.: jún. 8., 17.00 29. ford.: jún. 8., 17.00 30. ford.: jún. 15., 17.00 30. ford.: jún. 15., 17.00
28. f. 29. f. 30. f.
Ismét karatesikerek!
2008. május 3-án rendezték – nemzetközi részvétellel – a Nagyrıcei Kupa elnevezéső karateversenyt Nagyrıcén /Revúca/, melyen több mint 300 versenyzı lépett tatamira. Az ipolysági Saag versenyzıi közül Heimlich Norbert a fiatalabb ifik +65 kgos kategóriájában 3. helyet szerzett. Alan Gregor
Területi bajnokság N. Tekov – Palást Felsıtúr – D. Pial Palást – Šarovce Žemberovce – Felsıtúr Kozárovce – Palást Felsıtúr – Pl. Vozokany
28. f. 29. f. 30. f.
Területi bajnokság – II. osztály Ipolyvisk – Nagytúr Lok – Gyerk Gyerk – Ipolyvisk Gyerk – Ipolyvisk Ipolyvisk – M. Ludany Čata – Gyerk
16. f. 17. f. 18. f.
Területi bajnokság – III. osztály Sikenica – Egeg Ipolypásztó – Tompa Egeg – Lontó Tompa – Sikenica T. Lužany – Egeg Lontó – Tompa
28. f. Ipolyvisk – Nagytúr 29. f. Nagytúr – Čata 30. f. Keť – Nagytúr
16. f. 17. f. 18. f.
HONTI LAPOK
2008. június
Santovka – Ipolyfödémes Ipolyfödémes – Kalinčiakovo Lok – Ipolyfödémes
Ipolypásztó – Tompa Lontó – Farná Ipolypásztó – Hronovce Egeg – Lontó Sikenica – Ipolypásztó Lontó – Tompa
16. f. T. Lužany – Ipolyszakállos 16. ford.: jún. 1., 14.00 17. f. Ipolyszakállos – Málaš 17. ford.: jún. 8., 14.00 18. f. Hronovce – Ipolyszakállos 18. ford.: jún. 15., 14.00 Szikora G.
SOLIGNA, s. r. o. Fı tér 16, Ipolyság
Tel.: 0904-883486, 0911-197708
– Családi házak kulcsrakész kivitelezése – Építıipari szakmunkák
HONTI LAPOK
Balról /álló sor/: Heimlich Norbert, Kürthy Gyula, Šiket Martin, Jakab Sándor; alsó sor: Terka Rusnáková, Pokorný Viktor, Uhrík Patrik, Uhrík János, Horňaček Tamás
Meghívó
Daloló Ipolyvölgye
A Csemadok Lévai Területi Választmánya és a Csemadok Ipolyszakállosi Alapszervezete tisztelettel meghívja Önt és kedves családját a Daloló Ipolyvölgye járási dal- és táncünnepélyre, melyre 2008. június 8-án /vasárnap/ kerül sor 15 órai kezdettel az ipolyszakállosi szabadtéri színpadon (rossz idı esetén a helyi kultúrházban). A rendezvényen fellépnek a járás legjobb mővészeti csoportjai és szólistái. Frissítıkrıl gondoskodott a rendezıség.
A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: OÚ 3/95. Fıszerkesztı: Štrba Péter Tel.: 036/7411026 e-mail:
[email protected] www.sahy.sk Nyomtatás: CICERO, Léva. Szerkesztıbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Kajtor Pál mérnök, Korpás Pál, Lendvay Tibor.
Kiadó: Ipolyság város önkormányzata, Fı tér 1., 936 01 Ipolyság; tel.: 036/7411054. Grafika, tördelés: Menyhár Andrea. A szerkesztıség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelısséget nem vállalunk.